21. évfolyam 3. szám (66) ŐSZ KARBONLÁBNYOM ELMŰ INTERJÚ ÖKOLÁBNYOM PROJEKT VÁLLALATI KARBON- SEMLEGESÍTÉS AZ ELEKTRONIKUS KALKULÁTOROK KÉRDÉSEI

21. évfolyam 3. szám (66)

2016. ŐSZ

KARBONLÁBNYOM VÁLLALATI KARBONSEMLEGESÍTÉS Lépések-66.indd 1

AZ ELEKTRONIKUS KALKULÁTOROK KÉRDÉSEI

ELMŰ INTERJÚ ÖKOLÁBNYOM PROJEKT 2016. 11. 25. 18:14:13

TARTALOM

TARTALOM TUDOMÁNYOS ROVATOK

4–

7– 9– 11 – 13 – 14 –

16 –

19 – 21 –

22 –

24 –

25 –

26 –

SZAKMAI ROVATOK

Humánökonómia A növekedésmítoszról – 2. rész

Ökolábnyom A vállalati karbonsemlegesítés lehetőségei és csapdái A megálmodott valóság – Zöld kampusz Zalaegerszegen A karbonlábnyom mint kulcsszó/kifejezés vizsgálata tudományos adatbázisokban Mitől lesz nagyon magas a szénlábnyomunk? Érvényesek és megbízhatók-e az elektronikus vállalati szénlábnyom-kalkulátorokkal számított eredmények? Ökolábnyomadóval a lokális mezőgazdaság fejlődéséért

4 9 13

Szemle Üdítő dolog, ha valaki ismeri azt, amit kritizál „A gép forog, az alkotó pihen” Vállalati esetek Küldetésünknek tartjuk a szemléletformálást Emberi tényező Elnökségi tag a paradicsomban Követ-hírek Európai Környezetvédelmi Díjat vett át a KÖVET Egyesület tagvállalata, a Katica Tanya Élményközpont Karbon- és ökolábnyomot KÖVETel a fenntartható vállalatirányítás nagy KÖVETe

19 24 2 Lépések-66.indd 2

22

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:22

FŐSZERKESZTŐI JEGYZET

LÉPÉSEINK FELGYORSULNAK... SZERZŐ: Nemeskéri Robert / KÖVET Egyesület

A Lépések ezen számának fő témaköre a karbon- és ökolábnyom, a gazdasági tevékenységeink klímaváltozásra és ökológiai rendszerekre gyakorolt hatásainak mérésére kifejlesztett elegáns közös nevező, amelyet az utóbbi másfél évtizedben egyre több gazdálkodó szervezet használ környezeti teljesítményének mérésére. Ha bolygónk életünkre nézve alapvető geobiokémiai folyamatait vizsgáljuk, az atmoszféra CO2 koncentrációját és aeroszoltöltöttségét, az óceánok savasodását, a sztratoszféra ózonkoncentrációját, a geobiokémiai nitrogén- és foszforciklusokat, az édesvíz globális használatát, a jégmentes földterületek termelésbe vonását, a biodiverzitás elveszítését és a bioszféra kémiai szennyezettségét, akkor látjuk, hogy azok közül többnek (CO2 , biodiverzitás és globális nitrogénciklus) már évekkel ezelőtt átléptük a fenntarthatóság szemponjából – világhírű tudósok által – megállapított rendszerhatárait. Hogy mit jelent ez? Sajnos nem sok jót gyemekeink és unokáink számára. Ha most leállítanánk az összes belső égésű motort és fosszilis erőművet, még hosszú évtizedekig tovább melegedne a bolygónk. Masszív és komplex folyamatok, nemlineáris függvények mentén határozzák meg a jövő generációk sikerpotenciálját. Ahhoz, hogy érdemben alkalmazkodni tudjunk a változó világunk által támasztott követelményekhez, értenünk kell létünk, gazdaságaink, viselkedéseink hatásait a bolygó létfenntartó rendszereire. Ehhez meg mérnünk és elemeznünk kell. Egyre okosabban. Ebbe az irányba mutat karbon- és ökolábnyomaink vizsgálata. Elegendő lehet ez ahhoz, hogy kontroll alatt tartsuk tevékenységeink hatásait? Egyértelműen nem!

Ennél szofisztikáltabb megközelítésekkel sem vagyunk (még) képesek megérteni például a ránk ható kémiai kockázatokat. Ugyanakkor ez egy valóban okos és jó lépés a helyes irányba. A profi tmaximalizálás gépezete persze itt is keresi kiútjait, huncut megoldásait, miközben mások jó szándékkal valóban komoly erőfeszítéseket tesznek. A KÖVET ez utóbbiakkal próbálja felgyorsítani lépéseit.

„Ahhoz, hogy érdemben alkalmazkodni tudjunk a változó világunk által támasztott követelményekhez, értenünk kell létünk, gazdaságaink, viselkedéseink hatásait a bolygó létfenntartó rendszereire. Ehhez meg mérnünk és elemeznünk kell. Egyre okosabban.”

IMPRESSZUM Lépések a fenntarthatóság felé – Hibrid lektorált tudományos folyóirat és szakmai magazin A Lépések a fenntarthatóság felé c. szaklap évente négyszer jelenik meg a KÖVET és a TTMK szerkesztésében. A cikkek a szerkesztőség jóváhagyásával és a forrás megjelölésével szabadon közölhetők. A tudományos rovataiban megjelenő cikkek a Magyar Tudományos Művek Tárában lektorált szakcikként kerülnek regisztrálásra. A KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért a környezettudatos és társadalmilag felelős szervezeti működést segítő nonprofi t, független szervezet, amely az INEM, a CSR Europe és a Global Footprint Network nemzetközi hálózatának tagja. H-1088 Budapest, Rákóczi út 1-3. | 06/1-870-08-40| [email protected] | www.kovet.hu A TTMK (Tisztább Termelés Magyarországi Központja) a UNIDO/UNEP által kezdeményezett tisztább termelési központok nemzetközi hálózatának tagja, amelynek célja a megelőző környezetvédelem magyarországi elterjesztése. H-1093 Budapest, Fővám tér 8. | 06/1-482-52-51 | [email protected] | http:// hcpc.uni-corvinus.hu Kiadó: KÖVET Egyesület a Fenntartható Gazdálkodásért Alapító, főszerkesztő: dr. habil Tóth Gergely Felelős szerkesztő: Szám Dorottya Tudományos rovatok vezetői: dr. Pataki György (Szemle), dr. habil Szigeti Cecília (Ökolábnyom), dr. Takács Dávid [Boldogság-gazda(g)ság], dr. Tóth Gergely (Bionómia), dr. Zilahy Gyula (Projektek)

Szerkesztőbizottság: dr. habil Szigeti Cecília (elnök), dr. Tóth Gergely (alapító főszerkesztő), dr. Szabó Dániel Róbert (titkár), dr. Antal Z. László, dr. Ángyán József, dr. Bod Péter Ákos, dr. Borzán Anita, dr. Csiszárik-Kocsir Ágnes, dr. Csutora Mária, dr. Fogarassy Csaba, dr. Fülöp Sándor, Gärtner Szilvia, dr. Hetesi Zsolt, dr. Kerekes Sándor, dr. Kiss Tibor, dr. Kocsis Tamás, dr. Málovics György, Medvéné dr. Szabad Katalin, dr. Mellár Tamás, Molnár-Bánff y Kata, dr. Pataki György, dr. Solt Katalin, dr. Szigeti Tamás János, dr. Takács Dávid, dr. Takácsné dr. György Katalin, dr. Zilahy Gyula Tördelő: Krauter Tamás Címlap, layout: ICONICA Nyomda: Folprint – A ZÖLD nyomda A szaklap KÖVET-tagok számára ingyenes, régebbi számai letölthetők a KÖVET honlapján: www.kovet.hu/lepesek-szaklap A kiadvány anyaga Cyclus Off szet papír, mely újrahasznosított hulladékpapírból, klórszármazékok és optikai fehérítő felhasználása nélkül készült. Megjelenik 1000 példányban. ISSN 1786-9536 A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény 3. § (3) alapján a KÖVET Egyesületet a 2015-ös adóévben reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli.

A Lépések megjelenését a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány támogatja

LÉPÉSEK

Lépések-66.indd 3

3 2016. 11. 25. 18:14:27

HUMÁNÖKONÓMIA

A NÖVEKEDÉSMÍTOSZRÓL 2. rész SZERZŐ: Tóth Gergely / KÖVET Egyesület

A Lépések előző száma a nemnövekedés mozgalmát mutatta be kritikus szemmel. A cikk első részében röviden bemutattuk a korlátlan növekedés legfőbb kritikusait, akik közül kiemelkedik John Richard Hicks, Herman Daly és Serge Latouche. Megismertük a növekedéspárti nagy közgazdászokat is, főleg Walt Whitman Rostowot és a Nobel-díjas Simon Kuznetset. A második részben először egyfajta fordított időutazást teszünk a tudományos fantasztikumtól a legújabb korig, majd a növekedés felfogásának bibliai és nyelvi gyökereit veszszük szemügyre. Mottónk a „vissza a Földre”, következtetésünk pedig nem a növekedés elvetése, hanem óvatosabb kezelése, a jó és rossz növekedés megkülönböztetése, azaz egy egyenlőbb, igazságosabb társadalom felé haladás. Cikkünk első részében idéztük Simon Kuznetset, aki 1971-ben kapott közgazdasági Nobel-díjat „a gazdasági növekedés empirikusan megalapozott, a fejlődés gazdasági és társadalmi struktúrájának, folyamatának új és a korábbinál mélyebb megértéséhez vezető interpretációjáért”. Kuznets a díj átvételekor mondott nagy hatású beszédében kifejtette, hogy szerinte a gazdasági növekedésnek „nincs nyilvánvaló és közeli korlátja”. A történelem iróniája, hogy Kuznets kitüntetése után mindössze egy évvel, 1972-ben megjelent a Római Klub jelentése A növekedés határai címmel (Meadows et al).

A Csillagok háborújától a második világháborúig A növekedés határtalansága optimista hangulatot tükröz, ami a második világháború utáni újjáépítés sikerére, a világűr és más égitestek meghódításának kezdeti eredményeire is visszavezethető. Néhány évvel a világégés után (1952) jelent meg Isaac Asimov Alapítvány-trilógiája, amely egy teljesen belakott, végtelen univerzumot vizionál, de a filmkedvelőknek talán ismerősebb a Csillagok háborúja. A sci-fi mint műfaj napjainkra is megmaradt, de hangulata sokkal baljósabb lett: a legtöbb új film lepusztult bolygót, gépek lázadását vagy harmadik világháborút fest le, de legfőképp a gazdagok bezárkózását és felelőtlenségét. A növekedés automatikusan mindenkit felemelő jótékony hatásáról egyre kevesebben vagyunk meggyőződve.

4 Lépések-66.indd 4

De térjünk vissza a Földre! A második világháború lezárása után a világ vezetői még nem látták a növekedés hátulütőit, ezért őszintén ettől várták a béke tartós megőrzését, a fejlődő országok nyomorból való kiemelését a nemzetközi konfliktusok huzamos megelőzését és végül, de nem utolsósorban saját országaik boldogítását s ezzel persze hatalmuk biztosítását. Ebben a folyamatban mérföldkőként tartják számon Harry S. Truman amerikai elnök 1949. január 20-án elmondott beiktatási beszédét. A négypontos beszédként is ismert program lényege a következő: 1. „Továbbra is feltétlen támogatást nyújtunk az Egyesült Nemzeteknek és a kapcsolódó szervezeteknek, továbbra is keressük tekintélyük megerősítésének és hatékonyságuk javításának lehetőségeit.” 2. „Folytatjuk programjainkat a világ gazdasági talpraállítására.” 3. „Megerősítjük a szabadságszerető népeket az agresszió veszélye ellen.” 4. „Neki kell látnunk egy nagy ívű, új programnak, hogy tudományos vívmányaink és ipari fejlődésünk gyümölcseit az alulfejlett nemzetek számára elérhetővé tegyük, haladásuk és növekedésük érdekében.” Látható, hogy a növekedés két pontot is ad a négyből, egyfelől a háborús károk újjáépítésére, másfelől az alulfejlett (ezt a kifejezést hamar korrigálták fejlődőre) országok felemelésére. Simon Kuznets és a Chicagói iskola képviselői hittek ebben a célban, s első osztályú szolgálatot tettek a hatalomnak a növekedés ideológiájának tudományos alátámasztására.

Ha visszaugrunk egy világháborút, John Maynard Keynes a párizsi békét elítélő fiatalkori művében, A békeszerződés gazdasági következményeiben foglalkozik az első világháborút megelőzően uralkodó társadalmi lélektannal. Itt fejti ki, hogy a növekedés és takarékoskodás (nem fogyasztás) a kapitalizmus hőskorának leglényegesebb motívuma. Valójában éppen a gazdagság elosztásában mutatkozó egyenlőtlenség tette lehetővé a lekötött vagyon és tőkeberuházások hatalmas felhalmozását, ami minden más kortól megkülönböztette e kort. Ennek a figyelemre méltó rendszernek a növekedése egy kettős blöff ön vagy megtévesztésen alapult. Egyrészt a munkások gyengeségükből fakadó tudatlanságuk okán elfogadták, avagy rákényszerítették, meggyőzték, netán a szokás, a hagyomány, a tekintély és a társadalom szilárd rendje révén hízelgéssel rávették őket egy olyan helyzet elfogadására, amikor csak nagyon kicsiny szeletkét mondhattak a magukénak abból a tortából, amelyet a természettel és a tőkésekkel együttműködve állítottak elő. Másrészt viszont a tőkések azon hallgatólagos alapvető feltétel alapján mondhatták magukénak a torta javát, hogy gyakorlatilag igen keveset fogyasztottak csak belőle. A „takarékoskodás” kötelessége alkotta az erény kilenctizedét, a torta növekedése pedig az igaz hit tárgya lett. (Keynes, 1919, magyarul: 2000, 48−49. o.) Később, részben pont e szerencsétlen békeszerződés következményeként beállt 1929−33-as gazdasági válság gyógyírjének javasolta a fogyasztás ösztönzését, ami az állami gazdaságpolitikának azóta is vissza-

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:27

térő eleme. A növekedés hittételeit Keynes után néhány évtizeddel Simon Kuznets „kanonizálta”, azaz emelte be a magát ekkor már a matematikához hasonlóan egzaktnak tartó közgazdaságtan tudományos tételei közé.

Rostow ideája a fejlődés végéről Röviden szólnunk kell még a növekedés teoretikusai között Walt Whitman Rostowról (1916–2003), aki nemcsak közgazdászként, de politikai tanácsadóként is jeleskedett, nagy szerepet játszva az USA legújabb kori külpolitikájában s ezzel a mai status quo kialakulásában. Rostow (1960) kimunkálta a később róla elkeresztelt ötlépcsős növekedési modellt, amellyel a történelmi fejlődést képezte le. A társadalom és gazdaság fejlődésének szakaszai eszerint a következők: 1. A tradicionális társadalom (The Traditional Society) 2. A felívelés előfeltételei (The Preconditions for Take-off ) 3. A felívelés (The Take-off ) 4. Haladás az érettség felé (The Drive to Maturity) 5. A magas szintű tömegfogyasztás kora (The Age of High Mass Consumption) A rostowi modell fő hibája befejezetlensége. Történelmileg persze érthető, hogy a hatalma csúcsán álló USA-beli tudós és politikus egyenes, sőt exponenciálisan felívelő pályán szemlélte az emberiséget az ókortól napjainkig. Rostow természetesen elgondolkodott azon, milyen irányt vehet egy gazdaság fejlődése az érettség állapotának elérése után. Úgy vélte, három lehetséges továbblépési lehetőség jöhet szóba: 1. Az állam növekvő biztonságot, jólétet és esetleg szabadidőt biztosít a dolgozó tömegeknek. 2. Megnövekszik a magánfogyasztás (például többen élnek önálló családi házban, több tartós fogyasztási cikket és szolgáltatást vásárolnak); egyre többen fogyasztanak egyre többet. 3. Az érett nemzetek erőforrásaik jelentős részét nemzetközi hatalmuk kiépítésére használják. A náci Németország és a sztálini Szovjetunió megpróbálta a harmadik utat, s látványos kudarcot vallott. A skandináv államok és Eu-

rópa több más állama sokáig ingadozott az 1. és a 2. út között, mára egyértelműen a 2. útra esett a választás. A jóléti államot és a szociális piacgazdaságot propagáló német és svéd közgazdászok (Walter Eucken, 1940, 1952; Wilhelm Röpke, 1942, 1943; Gunnar Myrdal, 1972, 1974) ma gyakorlatilag nem számítanak főáramúaknak. A válság kirobbanása óta a főáramú gondolkodók szerint az lenne az államok legfőbb feladata (persze a szociális szolgáltatások megtartása mellett), hogy minél olcsóbbak és hatékonyabbak legyenek, leegyszerűsítve: egy jó vállalathoz hasonlóan pozitív eredménnyel zárják az évet. Rostow tehát levonta a következtetést, hogy a második út a nyertes, ezt követik a sikeres államok. De arról, hogy jöhet-e valami a növekedés után, nem gondolkodott, mintha az emberiség eljutott volna a célállapotba, s a fejlett nemzetek kényelmesen bevárhatnák a lemaradó fejlődőket. Nos, a fejlődés láthatólag másképp alakult…

Szó- és mítoszeredet A Közgazdasági kislexikon (1987) hosszasan tárgyalja a növekedési elméletek, növekedési pálya és zéró gazdasági növekedés címszavakat. A verseny és a versenyképesség, valamint a hatékonyság szintén részletes szócikkel és számtalan utalással, kapcsolódással

szerepel. A közgazdaságtan aktuális bibliájának számító Samuelson-könyv (1990)1 9 helyen és 18 oldalon foglalkozik a versennyel, 17 helyen és 76 oldalon a hatékonysággal, 21 helyen és 62 oldalon a növekedéssel. Az egyenlőtlenség és a morál szavak egyik műben sem szerepelnek, a felelősség csak korlátolt ~ és korlátlan ~ összetételben, az igazságosság viszont Samuelsonnál 4 helyen és 19 oldalon, a Kislexikonban nem. A Magyar Katolikus Lexikonban fordított a helyzet: nincs címszava sem a versenyképességnek, sem a hatékonyságnak, sem a növekedésnek. A „növekedjetek és sokasodjatok” Ádámnak adott parancsa pontatlan idézés, Isten a Teremtés könyvében így fogalmaz: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. (Ter 1, 28−30) A parancs tehát egyfelől nem korlátlan és mások kárára történő növekedést és kényuralmat jelent, hanem felelős kormányzást, ahol az állatoknak is megvan a kiszabott jussa. Magában a Bibliában – fordítástól függően – kétszer-háromszor szerepel a

LÉPÉSEK

Lépések-66.indd 5

5 2016. 11. 25. 18:14:27

HUMÁNÖKONÓMIA növekedjetek felszólítás, Pál és Péter leveleiben. Ám a számosságnál is többet mond a konkrét megfogalmazás: Isten ismeretében, a kegyelemben vagy az üdvösségre kell növekednünk, ami egy cél felé való növekedést, illetve minőségi fejlődést, gazdagodást jelent, nem pedig mennyiségi növekedést. A latin nyelv több kifejezést használ a növekedésre, úgymint crēscō 2 , accrēscō 3, accessiō 4 , amplificātiō 5, auctus 6 , de van rossz értelemben vett növekedés is, úgymint incrēscō 7 és ingravēscō 8 . Az egyik legrégibb nyelv mellett érdemes rátekintenünk a legújabbra is: az eszperantóban a nő ige kreski, evolui vagy progresi, de ha valami rendellenesen növekszik, azt az eszperantó a miskreski vagy grandiĝi igével fejezi ki. Visszatérve a magyar nyelvhez, az 1916-ban kiadott Révai Nagy Lexikon csak egy fél mondatot 9 szentel a gazdasági növekedésnek, a címszó főleg az emberi test növekedésével foglalkozik, hangsúlyozva annak lassuló tendenciáját és szakaszait. A magyar nyelv értelmező szótára, amelyet pontosan ötven évvel később adtak ki, szintén az élő szervezetek növekedési folyamataként és erkölcsi értelemben használja a nő igét, nem csak a mennyiségi növekedés leírására.10 Mindebből három fontos következtetést kell levonnunk. Először is meg kell különböztetnünk a jó és rossz növekedést, előbbit támogatnunk az alulfejlett gazdasági szereplőknél és régiókban, leginkább úgy, hogy a túlfejlett aktorok visszafogják növekedésüket, megosztva erőforrásaikat és tudásukat. Másodszor a növekedést erkölcsi értelemben kell értelmeznünk, nem „alulnézetből” (egy méretből százalékban kifejezve), hanem felülről magunkra tekintve (valami felé). Nem mindenkori méretfokozásra kell törekednünk, hanem az optimális méret elérésére. Mindez könnyen lefordítható a gazdaság nyelvére: a profi tmaximalizálás határai nem a profi t elvetését jelentik, az anyagi gyarapodásnak pedig ott és addig van értelme, amíg az a valódi emberi fejlődést szolgálja. Harmadszorra kijelenthetjük, hogy a növekedést nem elvetnünk kell, ideaként a csökkenést vagy az állandóságot kitűzve. Más szavakkal: a növekedés fontos eszköz bizonyos helyzetekben, de nem cél és önmagában való jó. Ez a növekedésmítosz trónfosztása, de a növekedés fontosságának megtartásával és egyenlőséggel való kiegészítésével. A tanulmány a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával az NKFI Alapból valósult meg (K-120044).


IRODALOMJEGYZÉK Brüll Mária [1987]: Közgazdasági kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest Diós István, Viczián János (szerk.) [2007]: Magyar Katolikus Lexikon. Szent István Társulat, Budapest Walter Eucken [1940]: Die Grundlagen der Nationalökonomie. Gustav Fischer, Jena Walter Eucken [1952]: Grundsätze der Wirtschaftspolitik. J. C. B. Mohr, Tübingen Finály Henrik [1884]: A latin nyelv szótára. Franklin Társulat, Budapest John Maynard Keynes [1920]: The Economic Consequences of the Peace. Harcourt Brace, New York John Maynard Keynes [2000]: A békeszerződés gazdasági következményei. Európa Könyvkiadó, Budapest Simon Kuznets [1971]: Modern Economic Growth: Findings and Reflections. Lecture to the memory of Alfred Nobel, December 11. 1971 Dennis Meadows, Donatella Meadows, Jorgen Randers, William W. Behrens III. [1972]: The Limits to Growth − A report for the Club of Rome’s Project on the Predicament of Mankind. Universe Books MTA Nyelvtudományi Intézet [1966]: A magyar nyelv értelmező szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest Révai Nagy Lexikona [1911−1935], Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest Gunnar Myrdal [1972]: Érték a társadalomtudományban. KJK, Budapest Gunnar Myrdal [1974]: Korunk kihívása: a világszegénység. Gondolat, Budapest Pechan Alfonz [2005]: Magyar−eszperantó szótár. Peranto Kiadó, Budapest Walt Whitman Rostow [1960]: The Process of Economic Growth. Oxford University Press Wilhelm Röpke [1942]: International Economic Disintegration. William Hodge, London Wilhelm Röpke [1943]: A harmadik út. Aurora, Budapest Paul A. Samuelson, William D. Nordhaus [1990]: Közgazdaságtan. KJK, Budapest Harry S. Truman [1949]: Inaugural Address. 1949. január 20 JEGYZETEK 1. Samuelson (később Nordhausszal közösen kiadott) Közgazdaságtana közel 1500 oldalas mű, eddig 19 kiadást ért meg 41 nyelven négymillió példány kelt el belőle.

2 crēscō 1. nő, terem, keletkezik; 2. (föl)növekszik, gyarapodik, szaporodik, nagyobbodik, megdagad [folyó]; 3. hatalomra tesz szert, naggyá tesz, tekintélyhez jut 3 accrēscō 1. hozzánő, társul; dictis accrescit fides szavai hitelesebbek; 2. megnő, növekszik, fokozódik, gyarapodik, emelkedik 4 accessiō 1. odajövetel, közlekedés, (kihallgatáson való) megjelenés; acsessiones dat meghallgat; 2. hozzájárulás, járulék, függelék, ráadás; crescendi accessionem nullam habet nem járulhat hozzá semmi, amivel növekednék; 3. növekedés, gyarapodás, haladás, szaporodás; növedék; accessiones facit előrehalad 5 amplificātiō 1. gyarapítás, bővítés, növelés; 2. hatásos fokozás 6 auctus gyarapodás, növekedés; nagyság, erő 7 incrēscō 1. ránő, belenő; 2. megnő, növekszik 8 ingravēscō 1. elnehezedik, nehézkessé tesz; teherbe esik [nő]; 2. komolyabbá válik [tanulmányozás]; súlyosbodik, nyomasztóbbá válik; (személy) betegebbé válik; állapota rosszabbodik; elviselhetetlenebbé válik 9 „Az a többlet, mely a követelésekben az időközi kamatok által jön létre” 10 nő 1. [Élő lény, élő szervezet] a természet törvényei szerint fejlődve nagyobbodik 2. [Növény] a földből lassanként kisarjad; kihajt és fejlődik; terem a. [Növény] valahol (meg)terem, tenyészik b. [Élő testen valamely szerves képződmény] keletkezik, (ki) sarjad; [végtag vagy növénynek valamely része] kifejlődik és nagyobb lesz 3. Valamihez ~ [élő szervezet valamely része] úgy fejlődik, hogy valamivel elválaszthatatlan, szerves egységgé válik; hozzánő; összenő vele a. Valaki valahova, valakihez, valamihez ~ valaki nagyon megszokik és megszeret valamely helyet, személyt, dolgot, úgyhogy nem tudna elszakadni tőle; nagyon odaszokik, nagyon ragaszkodik hozzá 4. [Élettelen tárgy, tömeg, jelenség, nagyság] terjedelemben vagy magasságban gyarapodik, nagyobbodik a. [Érték, szám, elvont dolog] számban, mennyiségben, mértékben nagyobbodik, gyarapodik, szaporodik b. [Állapot, természeti vagy társadalmi jelenség] erejében, jelentőségében nagyobb lesz, fejlődik, nagyobbodik, gyarapodik c. Valamivé ~ [elvont dolog, mozgalom, intézmény] alakulva, gyarapodva valamivé fejlődik 5. [Személy valamely tette vagy magatartása következtében] erkölcsi értékben, nagyságban, megbecsülésben gyarapodik; tekintélye, hatalma nagyobbodik

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:28

ÖKOLÁBNYOM

A vállalati karbonsemlegesítés lehetőségei és csapdái SZERZŐ: Dr. Harangozó Gábor egyetemi docens / Budapesti Corvinus Egyetem

A karbonsemlegesítés, miszerint a vállalatok külső projektek finanszírozásán keresztül ellentételezik saját üvegházgáz-kibocsátásaikat, egyre inkább népszerű és elterjedt eszközzé vált az utóbbi időben. A megoldás egyszerűnek és kényelmesnek tűnik, de mielőtt belevágunk, nem árt megismerkedni a rendszer buktatóival is. A karbonsemlegesítés fogalma A vállalati szénlábnyom csökkentésére bevethető vállalati lehetőségek tárháza nagyon széles. Ilyenek például a tisztább termelés, az energiahatékonyság javítása, nyersanyag-takarékosság, csökkentési elvárások megfogalmazása a beszállítók felé vagy esetleg Zöld Iroda Programok stb. Az utóbbi időben azonban egyre terjed egy közvetett eszköz is, a karbonsemlegesítés (carbon off setting, kicsit magyarosabban: karbonellentételezés vagy karbonneutralizálás). Lényege, hogy egy adott időszakon belül az egyik helyen, például egy vállalat által kibocsátott szén-dioxid (vagy egyéb üvegházhatású gáz) mennyisége ellentételezhető a világ bármely más pontján történő üvegházgázkibocsátás-csökkentéssel1 vagy -megkötéssel, amennyiben az elhárított mennyiség szén-dioxid-egyenértékre vetítve eléri a kibocsátott mennyiséget. Erre azért van lehetőség, mert a szén-dioxid, illetve a többi üvegházgáz a klímaváltozás szempontjából globális szennyezőnek minősül, amely nem helyben, hanem világszinten fejti ki a hatását. Lokális szennyezők esetében a semlegesítés értelmezhetetlen lenne, hiszen egy magyarországi vállalkozás helyben keletkező hulladékát vagy szennyvizét hiába akarnánk pekingi szemétszedéssel vagy brazíliai szennyvíztisztítási projekttel párhuzamba állítani, a hatás legalább részben helyi jellege miatt ennek nem lenne sok értelme. Globális szennyezők, mint például a szén-dioxid esetében viszont mindegy, hol történik az elhárítás. A karbonsemlegesítés lényege tehát, hogy javítható a gazdasági hatékonyság azáltal, hogy egyszerűbb (és olcsóbb) elhárítási megoldást találunk máshol. Elvileg azt is nevezhetnénk karbonsemlegesítésnek, ha egy vállalkozás saját maga valósít meg kibocsátáscsökkentést más

folyamatait illetően (például a technológiából fakadó szénlábnyomának egy részét fűtéskorszerűsítéssel, illetve a munkába járás zöldítésével ellentételezi), de mindez a gyakorlatban általában vállalaton kívüli projekteket, illetve a projektgazdán kívül további közvetítőket jelent. A megvalósított karbonsemlegesítési projektek nagyon sokfélék lehetnek: energiahatékonyság-javítás, megújulóenergia-használat, metánégetés vagy -lebontás, erdősítés, ipari gázok (például fluorozott szénhidrogének – HFC-k) megsemmisítése. A „megbízó” vállalatok motivációinak megértéséhez vessünk egy pillantást a karbonpiac működésére.

A karbonpiac működése A vállalati karbonsemlegesítés mozgatórugói sokfélék lehetnek, attól függően, hogy a háttérben a jogszabályi megfelelés vagy az önkéntesség áll-e. A Kiotói Egyezmény, illetve az ezt követő európai stratégiai dokumentumok üvegházgázkibocsátás-csökkentést írnak elő, így bizonyos iparágak vállalatai, illetve létesítményei (erőművek, olajfinomítók, cementgyárak, légitársaságok stb.) kibocsátásait forgalmazható karbonkvótákkal szabályozzák. Ez esetben a karbonsemlegesítés az egyik lehetőség, miszerint a szabályozott vállalatok például a kiotói Tiszta Fejlesztési Mechanizmusok (Clean Development Mechanisms – CDM) keretében vásárolnak karbonkvótákat, amelyek fedezetét más országokban2 megvalósított kibocsátáscsökkentés adja, így semlegesítve a saját kibocsátásaik egy részét. Ez esetben tehát a semlegesítés motivációját elsődlegesen a jogszabályi megfelelési kényszer adja. Egészen máshogy működik az önkéntes piac. Bárki, még szolgáltató vállalatok is dönthetnek úgy, hogy a tevékenységükhöz vagy termékeikhez kapcsolódó szénlábnyo-

mukat a szervezeten kívüli projekteken keresztül semlegesítik. Ekkor vagy a CDM-en, de leginkább ezen kívüli projekteken keresztül valósul meg a kibocsátáscsökkentés. A motiváció itt többféle lehet: társadalmi felelősség, imázsépítés, de akár pénzügyi kalkuláció is (olyan iparágakban, ahol van esély jövőbeli kötelező kvótarendszer bevezetésére, most még olcsóbban halmozhatók fel a – jövőbeli időszakokra vonatkozó – kvóták). Még az is előfordulhat, hogy valaki azért vásárol karbonkvótákat a „kötelező” piacokon akár a saját kibocsátásán túlmenően, hogy – ezt fel nem használva és tovább nem értékesítve – korlátozza a mások által kibocsátható üvegházgáz mennyiséget. Az önkéntes piac nagyságát mutatja, hogy 2015-ben 84 millió tonna szén-dioxid-egyenérték cserélt gazdát, átlagosan 3 eurós tonnánkénti áron (szemben a „hivatalos” karbontőzsdén jelenleg jellemző 6−8 eurós árral). A karbonsemlegesítésben a „megrendelő” és a projektet megvalósító vállalatokon túlmenően számos egyéb piaci szereplő vesz részt: kereskedők, auditorok, hitelesítők, szabványokat kidolgozó szakértők, szabályozók. Sok ingyenes szénlábnyom-kalkulátor is elérhető az interneten, a fejlesztők legtöbbször rögtön fel is ajánlanak semlegesítési opciókat (kvótákat).

A karbonsemlegesítés buktatói A karbonsemlegesítés kényelmes és költséghatékony megoldásnak tűnhet, ha környezettudatos vagy jobb imázsra vágyó cégünket megkeresi egy karbonsemlegesítést kínáló vállalkozás. Mielőtt azonban belevágnánk, fontos, hogy tisztában legyünk a rendszer számos buktatójával és csapdájával, amelyek részben a megvalósított projektekhez, részben magához a rendszerhez kapcsolódnak. LÉPÉSEK

Lépések-66.indd 7

7 2016. 11. 25. 18:14:28

ÖKOLÁBNYOM

Valódi-e a csökkentés? A semlegesítés környezeti eredményességének egyik alapfeltétele, hogy a külső projektben olyan kibocsátáscsökkentés történjen, ami amúgy nem valósulna meg (ha amúgy is megvalósulna, akkor nincs alapja cégünk kibocsátását így „semlegesítettnek” tekinteni). Ezt nevezik az addicionalitás elvének. Nem teljesülésének klasszikus példái, ha a semlegesítő projektet az adott országban jogszabály írja elő, vagy (pl. energiahatékonyság-javítás esetén) piaci alapon is megtérülne. Ez esetben joggal feltételezhetjük, hogy vállalatunk közreműködése (befi zetése) nélkül is megvalósulna. Az addicionalitás elvének teljesülését a CDM-projektek esetében szigorúan ellenőrizik, a szerteágazó önkéntes piacon ugyanakkor könnyen előfordulhat ennek hiánya. Tanúsítás, hitelesítés. A csökkentést célzó projektek sok esetben távoli országokban mennek végbe, így az átláthatóságot, hihetőséget nagymértékben javítja, ha a folyamat, illetve a szolgáltató cég tevékenységét harmadik fél tanúsítja. Ennek hiánya gyanúra adhat okot. A leves vagy a hús drágább? Mint minden piacon, a közvetítésnek és az adminisztrációnak itt is ára van, de kérdés, hogy mekkora. Többen amiatt kritizálják a rendszert, hogy a karbonsemlegesítésre költött pénznek csak kisebb része kerül ténylegesen a megcélzott projekt finanszírozására, a nagyobbik részét elviszi a közvetítés, hitelesítés, tanúsítás, adók stb. A BBC egy korábbi jelentése szerint a semlegesítésre költött pénz mindössze 30%-át fordítják ténylegesen a projektekre. Mindenki tisztában van vele, hogy a rendszernek ára van, de sokszor alulbecsüljük, hogy mekkora. Felmerülhet, hogy ezt a pénzt hatékonyabban is elkölthetjük kibocsátáscsökkentésre a saját házunk táján. Szép dolog az erdősítés, DE. Az újraerdősítés eredményeként szén-dioxid köthető meg a légkörből, illetve kiszámítható, hogy az adott erdőterület mennyi idő alatt nyeli el a semlegesítendő mennyiséget. Ha azonban az új erdőt is kivágják egy idő után, a megkötött szén újra felszabadul. Az erdősítés tehát csak akkor tekinthető tényleges semlegesítő projektnek, ha biztosak lehetünk abban, hogy az új erdő hosszú távon fennmarad. Fontos szerepe van itt is az addicionalitás ellenőrzésének, illetve a hitelesítésnek (ami, mint láttuk, drágító tényező), de így sincs garancia


arra, hogy az újonnan telepített erdő évtizedek múlva is megmarad. Búcsúcédulák a 21. században? Sok kritika éri a karbonsemlegesítést amiatt, hogy így a fejlett világ tehetősebb vállalkozásai, illetve fogyasztói kényelmesen és viszonylag költséghatékonyan „levezekelhetik bűneiket” anélkül, hogy valódi erőfeszítéseket tennének a kibocsátásuk csökkentése érdekében. Ez az etikai jellegű kritika még akkor is megállná a helyét, ha a világ karbonelszámolási rendszere teljesen zárt lenne, azaz például egységnyi fejlett országbeli többletkibocsátás csak egy fejlődő országbeli visszafogott egység árán valósulhatna meg. Erről azonban számszerű globális üvegházgázkibocsátáscsökkentési egyezmény híján szó sincs, legfeljebb arról, hogy az itteni kibocsátásunk „semlegesítése” eredményeként máshol átmenetileg kicsit visszaesik az üvegházgázkibocsátás növekedése. Őrült projektek. A szén-dioxidhoz képest sokszoros üvegház-potenciállal rendelkező ipari gázok (például a HFC-k) megsemmisítése környezetileg hasznos és támogatandó erőfeszítésnek tűnik, akár kar bonsemlegesítési projektként is. Ugyanakkor az Environmental Investigation Agency és számos más civil szervezet is felhívta a figyelmet a viszszásságokra. Eszerint a „hivatalos” piacon megjelenő és elvileg szigorúan ellenőrzött CDM-projektek között is gyakorivá vált, hogy a megsemmisítendő HFC-23 nem ipari folyamatok mellékterméke volt, hanem kifejezetten e célból gyártották Kínában. Ez és az ehhez hasonló projektek (amelyek az önkéntes

piacon is könnyen felbukkanhatnak) nemcsak az addicionalitás elvét kerülik el messziről, hanem alaposan aláássák az egész rendszerbe vetett bizalmat is. Összességében elmondható, hogy a karbonsemlegesítés elvben gazdaságilag hatékony és környezetileg eredményes eszköze lehet a vállalati üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének. A számos buktató és csapda miatt ugyanakkor semmiképpen ne tekintsük könnyű csodaszernek. Első lépésként azt vizsgáljuk meg, hogyan csökkenthetnénk a szénlábnyomunkat mi magunk a saját folyamataink és termékeink szintjén. FORRÁSOK Damian Kahya, BBC News (2009): ‚30% of carbon off sets’ spenton reducing emissions. http://news.bbc.co.uk/2/hi/business/8399740.stm, letöltve: 2016. 09. 07. Ecosystem marketplace (2016): State of the voluntary carbon markets 2016. http:// w w w.forest-trends.org/documents/files/ doc_5242.pdf , letöltve: 2016. 09. 05. Environmental Investigation Agency (2010): CDM Panel calls for investigation over Carbon Market Scandal. http://eia-global.org/newsmedia/cdm-panel-calls-for-investigationover-carbon-market-scandal, letöltve: 2016. 09. 07. JEGYZETEK 1 Így tehát valójában üvegházgáz-semlegesítés lenne a helyes kifejezés, de ez a gyakorlatban nem terjedt el. 2 A Kiotói Egyezményben csökkentést nem vállaló országok.

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:28

Karbonlábnyom-csökkentés a felsőoktatási szektorban

A MEGÁLMODOTT VALÓSÁG — ZÖLD KAMPUSZ ZALAEGERSZEGEN SZERZŐ: Tóth Veronika hallgató / Budapesti Gazdasági Egyetem Gazdálkodási Kar, Zalaegerszeg

Gombos Tamás épp ellenőrizte a kamerát, amikor megkérdeztem, hogy mi célból. Elmondta, hogy ez a legfrissebb kutatáshoz szükséges, az úgynevezett „Szajkó tervhez”. De erről majd később. Emlékszem, mikor először léptem be az akkor még főiskola kapuin, és megtudtam, hogy nálunk működik a Zöld Kampusz mintaprojekt. Az itt töltött évek során megismertem ezt a kezdeményezést, de kíváncsi voltam arra is, hogy miként indult, ki álmodta meg. A beszélgetésünk tehát innen indul. Tamás lelkesen mesél, elmondja, hogy 2010 őszén egy közös ötletelés során említette dr. Takács Dávid tanár úrnak, hogy lehetőség lenne pályázni egy mintaprojektre. Adott volt az egykori laktanya közel 17 hektáros területe és a gyönyörű zöld környezet. A kar akkori dékánja, dr. Solt Katalin a környezettudatosságot szem előtt tartva beleegyezését adta a pályázathoz. Megjegyezzük, hogy ekkor adták át az Infocentrumot, a könyvtárat, számítógép- és konferenciatermeket is magában foglaló kétemeletes épületet, amelyet geotermikus energiával fűtenek, illetve

hűtenek. Ez utóbbi projekt felelőse jelenlegi dékánunk, Lambertné Katona Mónika volt, aki szintén közreműködött a Zöld Kampusz sikeres pályázatának előkészítésében és megvalósításában. A 143 millió Ft-os európai uniós támogatásból, a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP 6.2.0.) keretén belül megvalósult Zöld Kampusz mintaprojektet 2012 végén adták át. Beszélgetőtársam, aki műszaki ügyvivőként tevékenykedik a GKZ-n, azt is megemlíti, hogy melyek voltak a pályázat főbb célkitűzései. A hulladékkibocsátást összességében 22,3%-kal kívánták csökkenteni. Ennek érdekében az oktatási épületekben szelektív hulladékgyűjtőket helyeztek el, továbbá a kampusz területén két szelektív hulladékgyűjtő udvart építettek ki, ahonnan a hulladékot a helyi hulladékkezelővel kötött szerződés értelmében a feldolgozóba szállítják. Figyelembe véve az egyetem területét, az itt keletkező zöld hulladék hasznosítására kiépült a szervezett komposztálás, az itt keletkező humuszt pedig a kar biokertjében használták fel.

Annak ellenére, hogy a kampusz alatt nagy mennyiségű forrásvíz található, a kitűzött célok között szerepelt az ivóvíz-felhasználás 20%-os csökkentése. Ezt részben két, mintegy 150 m3-es föld alatti esővízgyűjtő építésével oldották meg. A külön esővízhálózaton keresztül eljuttatott esővízzel öblítik a kollégium és az oktatási épületek WC-it. Emellett a takarékos vízgazdálkodás érdekében a csapok kifolyóinak végére habosítókat és nyomógombokat szereltek fel, valamint a kollégiumban nyomógombos zuhanytelepeket építettek be. A nyomógombos megoldás megakadályozza, hogy nyitva hagyják a csapot. Szintén lényeges szempont volt, hogy felhívják a figyelmet a CO2-kibocsátás csökkentésének fontosságára. Ezért húsz kerékpárt vásároltak, amelyeket mind a hallgatók, mind pedig az egyetem dolgozói ingyenesen kölcsönözhetnek a könyvtár munkatársaitól, akárcsak egy könyvet. A karnak megalakult a saját kerékpároscsapata is, amelynek eredményei a Magyar Kerékpárosklub online felületén követhetők. A klub által vezetett statisztika szerint a csapat az elmúlt esz-

LÉPÉSEK

Lépések-66.indd 9

9 2016. 11. 25. 18:14:28

ÖKOLÁBNYOM tendőkben második helyezést ért el az egyetemek és főiskolák rangsorában. Az energiamegtakarítás érdekében a megújuló erőforrások alkalmazását is megkezdték. Ennek első lépése volt, hogy az épületek hőszigetelését modernizálták. A nyílászárócsere mellett gépészeti felújításokra is sor került, valamint a hőszabályozás mértékét 1 K (kelvin) pontosságra optimalizálták. Ahogy korábban említettük, az Infocentrum egyik legfőbb sajátossága a földhő felhasználása, hőszivattyúk segítségével az épület fűtése és hűtése is megvalósítható. Az épület nagy előadójában építették ki a hővisszanyerő szellőztetőrendszert. Annak ellenére, hogy az Infocentrum nem kapcsolódott közvetlenül a Zöld Kampusz projekthez, elmondható, hogy tökéletesen illeszkedik a kar szellemiségéhez és a környezettudatos energiamegtakarítás megteremtéséhez. A megújuló energiaforrások felhasználása közül természetesen a napenergia sem maradt ki. Egyrészt napkollektorok járulnak hozzá a tanszéki épületben használt meleg víz előállításához, másrészt pedig a KEOP-2012-4.10.0/A pályázatból építették a napelemerőművet, amely az éves elektromos fogyasztásuk közel 18%-át termeli meg (bázisév: 2010). Az erőmű 204 napelemből áll. Ez 15 nap alatt 1,5 tonnával csökkentette a kar CO2-kibocsátását. Az ilyen mértékű légszennyezést körülbelül 35 fa ültetésével lehetne kompenzálni. A világhálón folyamatosan nyomon követhetők a GKZ-n megvalósított napelemrendszer teljesítményadatai.1 A Zöld Kampusz fogyasztásait természetesen napi szinten vezetik, hogy ellenőrizni tudják a célok megvalósulását. Minden évben arra törekednek, hogy az energiafogyasztást még inkább mérsékeljék. Az említett célkitűzéseket a 2013. július 30tól bevezetett Környezetirányítási Rendszer felügyeli. Az ehhez kapcsolódó környezetirányítási tanúsítványt a Gazdálkodási Kar 2013 novemberében szerezte meg. A CertUnion Kft. által kibocsátott okirat érvényessége a következő területekre terjed ki: akkreditált felsőoktatás, felnőtt- és szakirányú továbbképzés, kutatás-fejlesztés és tudományszervezés. A kar elkötelezettsége a környezet védelme és a környezeti fenntarthatóság iránt egyértelművé tette, hogy különböző programok segítségével megismertessék a lakossággal és a felnövő nemzedékekkel is ezt a környezetpolitikát. Gombos Tamás lelkesen beszél a már megvalósult és még tervben lévő rendezvényekről. A 2012. október 30-án tartott Fenntartha-


tósági Konferencián történt a Zöld Kampusz hivatalos átadója. Zalaegerszegen ekkoriban hirdették meg az Ökováros programot is, így a Gazdálkodási Kar és a megyeszékhely ettől kezdve közösen tevékenykedik a környezettudatos viselkedési minták terjesztésében. A kar emellett megállapodást kötött tizenkét általános és középiskolával is, amelyek beillesztették környezeti nevelésükbe a kampusz területén létesített, fenntartható viselkedésmintákat szemléltető és egyben népszerűsítő tanösvényt. Az ösvény bejárásakor az iskolai csapatok ügyességi és fenntarthatósági témával kapcsolatos feladatok megoldásával pontokat is gyűjthettek. Az első diákok 2012 novemberének közepén érkeztek, és négy rendhagyó tanóra közül választhattak: környezetismeret, osztályfőnöki, gazdasági ismeretek, valamint marketing. Az újszerű tanórákat azóta is sikerrel tartják magyar, illetve angol nyelven is, ezzel fejlesztve a tanulók nyelvtudását. Az ilyen és ehhez hasonló rendezvények elősegítik, hogy felhívják a lakosság figyelmét az ökoszisztéma harmóniájának fontosságára, valamint hogy növeljék a tudományra nyitott állampolgárok számát. Gombos Tamás hozzátette: annak érdekében, hogy az idősebb generációk tudását is bővítsék, 2017-től a GKZ Senior Akadémiáján környezetvédelmi témájú előadásokkal is várják az érdeklődőket. A GKZ az ökológiai tudatosság érdekében saját hallgatói, munkatársai, valamint külső vállalkozók számára is szervez továbbképzéseket. A kar programsorozataihoz tartozik még a fenntarthatósági vetélkedő, amelyet első alkalommal 2013. március 5-én, az Energiatakarékossági Világnapon rendeztek meg. A vetélkedőn számos iskola csapata vett részt, ahol a tesztek elvégzése mellett ügyességi feladatokat is megoldottak (pl. PET-palackos bowling, PET-palack-préselés és -pecázás időre), amelyekben a pontszerzés még inkább motiválta őket. A fenntarthatósági vetélkedők alapkoncepciója állandó, de minden alkalommal igyekeznek egyre változatosabb feladatokkal előrukkolni. Például egy vetélkedőn az interaktív játék legfőbb célja az volt, hogy eljusson a fiatalsághoz az üzenet, miszerint csökkentsük az élelmiszer-veszteséget, a hulladékot, valamint az ökológiai lábnyomunkat. Egy másik népszerű vetélkedő a kampuszon a „Siker kulcsa” elnevezésű csapatverseny, amelyet először 2010-ben szerveztek meg országos középiskolai megmérettetésként. A diákságot olyan programra invitál-

ták, amely a Zöld Kampusz projekt céljainak megfelelően környezettudatos ismeretbővítést eredményez, illetve előmozdítja a fenntarthatóság iránti elköteleződét. A háromfős csapatoknak az első fordulóban egy ökológiai témával kapcsolatos 25 oldalas pályamunkát kellett készíteniük. A döntőben a csapatok többlépcsős feladatokban bizonyíthatták tudásukat. A „Siker kulcsa” mára az egyik legnépszerűbb rendezvénnyé vált, amelyet évről évre bővítenek egyre színesebb és érdekesebb témákkal. Beszélgetésünk végéhez közeledve fele tartva Gombos Tamást arról is megkérdezem, hogy milyen fejlesztéseket terveznek, és mely kutatásokban vesz részt a Zöld Kampusz. A jövőre vonatkozólag megtudtam, hogy a kollégium és az oktatási épület karbonlábnyomának csökkentése érdekében ismételt felújításokra kerülhet sor (hőszigetelés, ablakcsere, fűtési és villamos rendszerek cseréje, valamint az épületek energetikai jellemzőinek javítása). A napenergia-felhasználás növeléséhez egy újabb napelemparkot szándékoznak telepíteni. A kutatásokat illetően a kampusz az ökolábnyom-számításban együttműködik a KÖVET Egyesülettel, továbbá partner a kutatási módszer hazai alkalmazásának tesztelésében. A nemzetközi kapcsolatokról elmondható, hogy a Gazdálkodási Kar 2015 januárjától a finn Lahti Alkalmazott Tudományok Egyetemével több területen is együttműködik, beleértve a környezeti és fenntarthatósági projekteket. A tantárgyi tematikákat igyekeznek úgy összeállítani, hogy érintsék a fenntartható fejlődést, így nevelve a hallgatókat a környezettudatosságra. A már írásom elején is említett „Szajkó terv” lényege, hogy az inváziós fás szárú növények visszaszorítására újszerű vizsgálati módszer kidolgozását és bemutatását tervezik. A Zöld Kampusz mintaprojekt megvalósulása példaként szolgálhat, hisz napjainkban kiemelkedően fontos bolygónk ökoszisztémájának megőrzése. A fenntarthatóság érdekében tett kezdeményezések által egyre több emberhez jut el a környezettudatos életszemlélet, amely mára már nem csak egy eszme, hanem a többség számára is kézzelfogható, megélhető tevékenységek sorozata.

JEGYZET: 1 http://bgf.hu/GKZ/hirek/GKZ-napelemesfejlesztesenek-online-teljesitmenyadatai

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:29

A karbonlábnyom mint kulcsszó/kifejezés vizsgálata tudományos adatbázisokban SZERZŐ: Kiss Lívia Benita PhD-hallgató / Pannon Egyetem Georgikon Kar

Tudományos módszerrel alátámasztott elmélettörténeti áttekintésben a karbonlábnyom fogalom megjelenésének kiindulópontja 1759-re tehető. Korai számításokat már 1896-ban végeztek – annak ellenére, hogy az ökológiai lábnyom egyik meghatározó komponense –, ami jóval megelőzi az ökológiai lábnyom kapcsolódókat (1961). A fogalom elterjedése azonban csak a 2000-es évekre tehető.

A karbonlábnyomról A karbonlábnyom mint fogalom megjelenését a XX−XXI. század fordulójára teszik. Mérésének módszertanát igen széles körben alkalmazzák termékek, szolgáltatások esetében is, viszont tudományos definíciójának meghatározására nem szolgál eddig egységesen elfogadott változat (Bakosné, 2016). Általános elterjedése a köztudatban olyan módon jelenik meg, hogy az emberi tevékenységhez kapcsolódó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásával hozzák összefüggésbe (1. ábra). A fogalom eredetére azonban csak feltételezések állnak rendelkezésre. Úgy vélik, hogy nagy valószínűséggel az 1990-es években Wackernagel és Rees (1996) által bevezetett ökológia lábnyomból eredhet (www. karbonlabnyom.com). Ha korábbra visszatekintünk az időben, a legnagyobb fiziokratáig, Quesnay-hez érünk, akkor az általa megalkotott Tableau économique-t, azaz a Nemzetgazdasági táblázatot (1759) tekinthetjük az ágazati kapcsolatok mérlegének elődjének. Az ágazati kapcsolatok mérlegével lehetőség nyílik az input-output elemzésre, amelyet eredetileg az ’50-60-as években kezdtek el használni. Az alkalmazás eredete Leontief nevéhez köthető, aki eredetileg az ágazati interdependenciák és a környezeti hatások értékelésére készítette és dolgozta ki ezt a modellt. Leontief (1936) és Leontief (1970) tanulmányai szolgáltatnak kiindulópontot a módszertanhoz, hiszen az ágazati kap-

csolatok mérlegét szükséges használni a karbonlábnyom-számításánál. Az ágazatok közötti komplex interdependenciákat kezelni kell Wackernagel (2006) szerint is, aki az ágazati kapcsolatok mérlegének alkalmazását javasolta az ökológiai és karbonlábnyomszámításokban. Szigeti (2014) a ScienceDirect adatbázisában végzett kutatása eredményeképpen 1993-at jelölte meg az ökológiai lábnyom első megjelenésének. A karbonlábnyom az 1992-ben Kiotóban elfogadott jegyzőkönyvben szereplő üvegházhatású gázokat veszi figyelembe (Bakosné, 2016), amiből akár következtethetünk a fogalom első megjelenésére is. 1. ábra. Szófelhő a karbonylábnyomhoz kapcsolódó kulcsszavakból

Forrás: Saját szerkesztés a https://tagul. com/create online programmal

A kutatás célja A klímaváltozás egyre sürgetőbb feladatok elé állítja a politikusokat, döntéshozókat, különféle szervezeteket, de már a hétköznapi emberek életének is szerves részévé vált az ezzel kapcsolatos problémák megléte, valamint azok kezelésének szükségessége. Ezen okokból egyre növekszik az igény a karbonlábnyomelemzések elkészítésére az élet számos területén (Bakosné, 2016). Tanulmányom célja az volt, hogy hipotézisemet – a karbonlábnyom mint fogalom megjelenését a XX. és a XXI. század fordulójára teszik – tudományos full-text adatbázisok segítségével teszteljem.

Anyag és módszer Az elektronikus adatbázisok folyóiratainak, könyveinek segítségével megkerestem, mikor került sor először a karbonlábnyom mint kulcsszó megemlítésre, valamint megvizsgáltam, miként alakult a kifejezés említésének gyakorisága az azt követő években.

Felhasznált adatbázisok A ScienceDirect az Elsevier Kiadó full-text adatbázis szolgáltatása. Tartalma több mint 2500 teljes szöveggel elérhető (lektorált) folyóirat, 20 000 könyv és több mint 12 millió teljes szövegű tudományos cikk 1995-től (www.eisz.hu). A Web of Science (WoS) az ISI (Institute for Scientific Information) bibliográfiai adatbázisa. Több mint 12 000 tekintélyes, magas impakt faktorú folyóirat segítségével biztosít hozzáférést multidiszciplináris információkhoz 1975-től (www.eisz.hu). 2004 óta a Google több mint 15 millió könyvet digitalizált (Google Books) több nyelvterületről. Ebben az adatbázisban való kutatásokat segíti a Google Labs egyik alkalmazása, a Google Books Ngram Viewer (www. web2panorama.wordpress.com). A Google Scholar (Google Tudós) egyszerű lehetőséget kínál arra, hogy általános keresést végezzünk tudományos anyagokban (www. scholar.google.hu). A MATARKA (Magyar Folyóiratok Tartalomjegyzékeinek Kereshető Adatbázisa) 2004 óta szorosan együttműködik az Elektronikus Periodika Archívummal. Új szolgáltatással a felhasználóknak lehetőségük van arra, hogy 300 folyóirat teljes szövegében keressenek (www.matarka.hu).

Eredmények és értékelésük A ScienceDirect rendszerében összesen 8492 találatot kaptam a „carbon footprint” kifejezésre rákeresve, ebből 7487-szer forLÉPÉSEK

Lépések-66.indd 11

11 2016. 11. 25. 18:14:29

ÖKOLÁBNYOM dult elő folyóiratcikkekben és 1082-szer szerepelt könyvekben. A Web of Science adatbázisában összesen 3964 találatom volt, 248 folyóiratban 3576szor szerepelt a keresett kifejezés. A találatokat a közlemények megjelenése szerinti évek alapján szűrtem, így kaptam a 2. ábrát. 2. ábra. Találatok száma a „carbon footprint” kifejezésre

Web of science ScienceDirect

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

Forrás: Saját szerkesztés A kifejezés első megjelenése 2004-ben (Wackernagel, M., Monfreda, C.: Ecological Footprints and Energy. Encyclopedia of Energy, p. 1−11.) volt a ScienceDirect adatbázisában. A Web of Science rendszerében már 1992ben (Kaiser, G. G., Andersson, J. T.: Sorbents for liquid-chromatography based on the footprintprinciple – an exploratory-study. Fresenius Journal of Analytical Chemistry, p 834−838.) is megjelent a fogalom. A Google Booksban folytatott kutatásom eredményét mutatja be a 3. ábra, amelyet a Google Books Ngram Viewer alkalmazás segítségével készítettem. A szűrést angol nyelvű könyvekre állítottam 1990 és 2009 közötti időszakban. Az ábrából kivehető, hogy 1996 volt az az év, amikor már több műben is megjelenik a keresett kifejezés, azonban pontosan 100 évvel korábban már használta egy svéd tudós, Svente Arrhenius. 1896-ban publikálta Carbon Dioxide as Control Knob című úttörő tanulmányát, amelyben számításokat végzett az emberi CO2 kibocsátásra és annak globális felmelegedésre gyakorolt hatására. 3. ábra. Találatok száma a „carbon footprint” kifejezésre a Google Booksban 5 · 10–6 4,5 · 10–6 4 · 10–6 3,5 · 10–6 3 · 10–6 2,5 · 10–6 2 · 10–6 1,5 · 10–6 1 · 10–6 0,5 · 10–6 0 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008

Forrás: https://books.google.com/ngrams


1. táblázat. A keresett kifejezés találati eredménye a Google Scholarban Keresett kifejezés

Google-találatok száma

Google Scholar-találatok száma

5 400

33

9 050 000

55 900

karbonlábnyom carbon footprint Forrás: Saját szerkesztés

A Google Scholar tudományos keresőjét is használtam. Az 1. táblázat összefoglalja a kapott találati eredményeket. A kifejezés angol megfelelőjének előfordulása jelentős, míg a magyar fogalom alig szerepel a Google Tudósban. Annak ismeretében, hogy csupán 33 találatot kaptam az előző adatbázisban, kíváncsi voltam, milyen számban szerepel a MATARKA adatbázisában a vizsgált kulcsszó. A keresés hasonló eredményt hozott: az adatbank 3 cikkének címében és 13 publikációjában került megemlítésre. Ha már káros anyag (CO2) kibocsátásról van szó, a kutatáshoz jó néhány online keresést kellett lefolytatnom. Egy átlagos keresés például a Google-ben 7 gramm CO2-t termel. Egy átlagos oldal megtekintése 0,02 gramm CO2-kibocsátással jár, míg egy olyan oldalé, ahol képek, videók is találhatók, ennek akár 10-szerese is lehet a szennyezés mértéke (http://website.carbonoff set.hu/7-grammco2). Tehát a keresésekhez nem kevés energiát használtam fel.

Következtetések Feltevésem a következő volt: a karbonlábnyom mint fogalom megjelenését a XX. és a XXI. század fordulójára teszik. Következtetéseim a következők: 1. A keresett kulcskifejezés első megjelenése a tudományos monográfiákban: ∫ ScienceDirect 2004, ∫ Web of Science 1992, ∫ Google Books 1896, ∫ szakirodalom alapján az 1996 utáni időszak, a 2000-es évek eleje, de jóval korábban is jelentek meg kapcsolódó tanulmányok (1759, 1896, 1936, 1970). A fenti eredményeket összegezve, bár a fogalom valójában a '90-es években jelent meg, ismertségre, nagyobb kutatói bázisra csak a 2000-es években tett szert. 2. A kifejezés egyre jelentősebb számban fordul elő tudományos művekben. A kezdeti néhány megemlítéstől nézve, az utóbbi pár évben már többezres találati eredményt kapunk. 3. Hazánk tudományos világában még csak kevésbé ismert és elterjedt a fogalom, valamint a hozzá kapcsolódó kutatások.

Az emberiség karbonlábnyoma 54%-a az emberiség teljes ökológiai lábnyomának, egyben a leggyorsabban növekvő komponense, hiszen 11-szeresére növekedett 1961 óta. Cél, miszerint át kell lépni a menynyiségi civilizációból a minőségi civilizációba (www.szenlabnyom.hu). A tanulmány a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával az NKFI Alapból valósult meg (K-120044). IRODALOM Bakosné Böröcz M. (2016): Az életciklus-elemzés módszerének használata és karbonlábnyom számítás alapjai. Szent István Egyetem Kiadó, Gödöllő, 19. o. Leontief, W. (1936): Quantitative input and output relations int he economics system of the United States. Review of Economics and Statistics, 18, 105-125. Leontief, W. (1970): Enviornmental repercussions and the economics structure of input-output approach. Review of Economics and Statistics 52, 262-277. Szigeti C. (2014): Tudományos divattrendek a fenntarthatóságban. LVI. Georgikon Napok Konferencia, Keszthely. 2014. 10. 02−03. Wackernagel, M., Rees, W. E. (1996): Our Ecological Footprint: Reducing Human Impact on the Earth. Wackernagel, M. et al. (2006): Allocating ecological footprints to final consumption categories with input-output analysis, Ecological Economics, 56 (2006), 28-48. http://w w w.eisz.hu/hu/licenszek/osszes/ Science_Direct/licensz.html http://w w w.eisz.hu/hu/licenszek/osszes/ Web_of_Science/licensz.html http://www.matarka.hu/epakereses.php http://www.karbonlabnyom.hu http://scholar.google.hu/intl/hu/scholar/ about.html h t t p s : // w e b 2 p a n o r a m a . w o r d p r e s s . com/2010/12/18/tudomanyos-kuta ta sokat-segit-a-google-labs-uj-alkalmazasa/ h t t p s : // b o o k s . g o o g l e . c o m / n g r a m s / graph?content=carbon+footprint& y e a r _ s t a r t =1 9 9 0 & y e a r _ e n d = 2 0 0 9 &corpus=0&smoothing=3&share= & dir e c t _ ur l=t 1% 3 B%2 C c ar b on%2 0 footprint%3B%2Cc0

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:29

Mitől lesz nagyon magas a szénlábnyomunk? SZERZŐ: Dr. Szigeti Cecília / Széchenyi István Egyetem Nemzetközi és Elméleti Gazdaságtan Tanszék

Az elektronikus lábnyomkalkulátorokon edződött olvasó valószínűleg gyorsan fel tudná sorolni a következőket: húst eszünk, messziről szállított és csomagolt terméket fogyasztunk, repülővel és autóval közlekedünk, sok áramot használunk. A lábnyomcsökkentési ötletek is kézenfekvők: helyben termelt, friss és növényi ételek fogyasztása, biciklizés, gyaloglás, energiatakarékosság. A megközelítés nagyrészt helyes, az egyéni felelősség megkerülhetetlen a célok eléréséhez. A felsoroltak azonban fogyasztói döntések. Fontos tudni azt is, hogy vállalatvezetőként, szakemberként egy-egy technológia kiválasztásával vagy elkerülésével a felsorolt egyéni döntéseknél jóval nagyobb hatást is gyakorolhatunk az üvegházhatású gázok kibocsátására.

reső segítségével ellenőrizhetjük. A kalkulátort kitöltve láthatjuk, hogy legmagasabb GWP potenciálja az F gázoknak (fluortartalmú üvegházhatású gázoknak) van, közülük is kiemelkedik az SF 6 (kén-hexafluorid). A kén-hexafluoridot elsősorban az energiaipar és magnéziumipar használja, az utóbbinál a helyettesítési lehetőségek miatt használata ma már tilos az EU-ban. Kínában gyorsan növekszik a felhasznált mennyisége, amely 2020-ra elérheti az 5000 t/év mennyiséget is. A kalkulátor alapján: 1 kg SF 6 = 22,8 t CO2

IRODALOM Fang X., Hu X., JanssensMaenhout, G., Wu J., Han J., Su S., Zhang J., Hu J. (2013): Sulfur hexafluoride (SF 6) emission estimates for China: an inventory for 1990–2010 and a projection to 2020. EnvironSciTechnol, 2013 Apr 16; 47 (8): 3848–55. doi: 10.1021/ es304348x. Az Európai Parlament és a Tanács 517/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

F gázok

Mekkora kibocsátást jelent 22,8 t CO2? Körülbelül ugyanakkora hatása van, mint 200 ezer kilométer megtételének repülővel, ami 20 Budapest–Los Angeles repülőjegyre eső

JEGYZET 1 http://nkvh.kormany.hu/

Forrás: www.priceoncarbon.org

A globális felmelegedési potenciált (GWP) a gázok üvegházhatásának számszerűsítésére használják. Azonos tömegű szén-dioxidhoz képest határozzák meg az értékét adott időintervallumra. A GWP-t úgy kell kiszámítani, hogy a gáz egy kilogrammjának 100 éves időszakra vonatkozó felmelegedési potenciálját viszonyítjuk egy kilogramm CO2 ugyanezen potenciáljához. A GWP értékét legegyszerűbben a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság honlapján1 lévő ke-

kibocsátás. A Global Footprint Network módszertana alapján meghatározhatjuk a CO2 szénlábnyomát is, világátlag termőképességű (gha) földterületben: 22,8 t CO2 = 5,7 gha 5,7 gha-on egy ember teljes ellátása (élelmiszer, ruha, közlekedés, energiahasználat stb.) biztosítható magas életszínvonalon. Ennek alapján a kérdés úgy is meghatározható, hogy mire használjunk 5,7 gha-t: 1 kg SF 6 semlegesítésére vagy egy ember eltartására? A tanulmány a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával az NKFI Alapból valósult meg (K-120044).

LÉPÉSEK


13 2016. 11. 25. 18:14:29

ÖKOLÁBNYOM

Érvényesek és megbízhatók-e az elektronikus vállalati szénlábnyomkalkulátorokkal számított eredmények? SZERZŐK: Dr. Szigeti Cecília / egyetemi docens / Széchenyi István Egyetem Nemzetközi és Elméleti Gazdaságtan Tanszék;

Dr. Harangozó Gábor / egyetemi docens / Budapesti Corvinus Egyetem A nemzetközi klímapolitikai erőfeszítések hozadékaként egyre nagyobb igény mutatkozik a vállalati szénlábnyom számszerűsítésére. Ezzel kapcsolatban számos kezdeményezés, útmutató, számítási módszertan létezik, amelyeket vállalatok számára fejlesztettek ki, hogy a közvetlen és közvetett kibocsátásaikat számszerűsíteni tudják. A legtöbb ezek közül a GHG Protocol filozófiájára és csoportosítására épül, amelyet az ábra szemléltet. A cikkünkben az ingyenesen elérhető vállalati kalkulátorokat hasonlítjuk össze érvényesség és megbízhatóság szempontjából. Az érvényesség arra vonatkozik, hogy a különböző kalkulátorok ugyanazt mérik-e, míg a megbízhatóság arra, hogy azonos feltételek esetében ugyanazt az eredményt kapjuk-e. Képzeletbeli vállalatunk üzleti szolgáltatást végez, árbevétele 100 millió Ft. 10 alkalmazottja van, akik egy 100 négyzetméteres

irodában dolgoznak. Az iroda éves villamosenergia-felhasználása 10 000 kWh, nem használnak gázt, a dolgozók busszal járnak munkába, és éves szinten 20 000 km-t utaznak. A cégnek egy középkategóriás autója van, amellyel évi 20 000 km-t tesznek meg, és az ügyvezető évente egyszer repülőgéppel egyhetes üzleti útra megy Párizsba. A beszállítóik 15 000 km-t tesznek meg a cég megrendeléseivel összefüggésben. Egyéb kérdéseknél (pl. hulladék) elfogadtuk a kalkulátor által felkínált alapértéket. A cég szénlábnyomának becsléséhez ingyenesen elérhető elektronikus kalkulátorokat használtunk, amelyek üzleti modellje legtöbbször abban áll, hogy a kapott szén-dioxid-kibocsátási értékre vonatkozóan rögtön semlegesítési lehetőségeket is felkínál (Harangozó, 2016). A kitöltésnél, a különböző mértékegységek átváltásánál segítséget jelenthet a http://www.convertworld.com/ hu oldal.

A kitöltés során néhány furcsasággal találkoztunk: ∫ A 2. kalkulátornál az árbevétellel arányosan nő a CO2-kibocsátás, ami egy szellemi szolgáltatást végző cégnél nem reális. ∫ A 3. kalkulátornál az irodai lábnyomot csak egy létező ötjegyű irányítószám kitöltésével (adott esetben: kitalálásával) kapjuk meg. Az eredményeket áttekintve láthatjuk, hogy közöttük akár tízszeres eltérés is lehet, vagyis a kalkulátorok rendkívül nagy bizonytalansággal mérik a szén-dioxid-kibocsátást, ezért nem megbízhatók. A közvetlen és az egyéb közvetett kibocsátás (általában a közlekedés számbavételének problémái miatt) nehezen különíthető el (pl. 5. kalkulátor), így az érvényességgel is problémák vannak. A vállalati mintapéldán történő vizsgálatunk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a címben feltett mindkét kérdésre „nem” a válasz.

Weboldal

Jellemzők

http://www.carbonfootprint.com/ businesscalculator.aspx

Regisztráció után bejelentkezéssel érhető el. Egyszerű üzleti kalkulátor, elsősorban az épületek és az üzleti utak alapján számolja vagy becsli a CO2-kibocsátást. Kis- és középvállalatok számára használható.

2.

http://coolclimate.berkeley.edu/ business-calculator

Kaliforniai kalkulátor, más területre nem adaptálható, segítségként beírja az átlagot, és választható az iparág is. Összehasonlítási és javítási lehetőséget is kínál. Az átlagos kaliforniai értékhez képest kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb értékeket grafikusan és smiley segítségével is szemlélteti. Nagyon látványos, igényes kalkulátor. Kitöltési nehézséget jelenthet, hogy a mértékegység nem választható, a távolságot és a területet angolszász mértékegységben kell megadni.

3.

https://www.carbonfund.org/ business-calculator

A szokásos összetevők közül hiányoznak az irodai áramfogyasztásra vonatkozó adatok, de ezeken kívül az üzleti utak (vendéglátás, szállodai éjszakák) környezetterhelésével is számol. Egyedülálló módon a szállítási távolságot is figyelembe veszi. Nehezen adaptálható és nem is számítható magyar viszonyokra, angolszász mértékegységeket használ.

4.

https://clear-off set.com/qualityassured-off set-scheme.php

Egy nagyon egyszerű, gyorsan kitölthető kalkulátor mellett megtalálható egy összetett Excel tábla: „Quality Assurance Standard”, amelyet a BBC és az Apple is használ. A táblázat Scope 1, Scope 2 és Scope 3 bontásban is megadja az eredményt.

5.

http://www.thegreenoffice.com/ carboncalculator/calculator

Irodai, ügyviteli tevékenység mérésére szolgáló kalkulátor, egyike a legrégebbieknek, angolszász mértékegységeket használ. A kérdések között a többi kalkulátortól eltérők is vannak (víz- és szappanfogyasztás, az épület életkora stb.).

1.


LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:30

Teljes kibocsátás (t CO2/év) 1.

2.

Scope 1 közvetlen kibocsátás (t CO2/év)

Scope 2 közvetett kibocsátás (t CO2/év)

Scope 3 egyéb közvetett kibocsátás (t CO2/év)

4,58 t (autók)

3,54 t (épületek)

2,37 t (repülőutak: 0,19 t, tömegközlekedés: 2,18 t)

13 t (autók: 7 t, ingázás: 6 t)

7t (energia)

92,2 t (hulladék: 11,2 t, épület szerkezete: 1 t, beszerzés: 78 t)

2,59 t (irodai lábnyom)

2,1 t (szállítás: 1,22 t, üzleti utak: 0,75 t, papír: 0,13 t)

4,6 t (energia)

22,3 t (ingázás: 5,9 t, repülőutak: 0,3 t, logisztika 16,1 t)

6,7 t (energia)

30,3 t

10,48 t

106 t

3.

21,01 t

16,32 t (járműflotta)

4.

31,8 t

5t (járművek)

37 t 5.

30.3 t * (energiafogyasztáson kívüli lábnyom, *együtt a Scope 3-mal)

Összességében tehát az látszik, hogy a kalkulátorok egymással nem teljesen kompatibilisek. Hozadékuk lehet viszont, hogy kiindulási pontként rávilágíthatnak azokra a területekre, ahol legnagyobb a kibocsátás, és – ha vállalatok közötti összehasonlításra a fentiek miatt nem is – egy-egy vállalat

teljesítménye időbeli alakulásának nyomon követésére alkalmasak lehetnek. FORRÁSOK Harangozó G. (2016): A vállalati karbonsemlegesítés lehetőségei és csapdái. Lépések, 21. évfolyam 3. szám (66)

WBCSD/WRI (2011): The Greenhouse Gas Protocol – Corporate Value Chain (Scope 3) Accounting and Reporting Standard. Supplement to the GHG Protocol Corporate Accounting and Reporting Standard. World Business Council for Sustainable Development and World Resources Institute. Geneva, pp. 152.

Forrás: WRI and WBCSD, 2011., p. 5. LÉPÉSEK


15 2016. 11. 25. 18:14:30

ÖKOLÁBNYOM

Ökolábnyomadóval a lokális mezőgazdaság fejlődéséért SZERZŐ: Somai Miklós tudományos főmunkatárs / MTA KRTK Világgazdasági Intézet

A jelen írásban bemutatott új adófajta nem a már egyébként is túladóztatott átlag magyar további terhelését célozza. Éppen az ellenkezőjéről van szó. Az adó bevezetésére tett javaslat hátterében az a szándék húzódik meg, hogy a globalizációval kapcsolatos, az emberek mindennapi életét érintő két, húsba vágó kihívásra viszonylag egyszerű és hatékony eszközzel lehessen válaszolni. Melyek ezek a kihívások? Az egyik a tömeges munkanélküliség, ami persze leegyszerűsítés, és nem eléggé pontos megnevezése azon jelenségnek, amely a tőke és az árucikkek egyre szabadabbá váló mozgása következtében alakult ki a fejlett és a közepesen fejlett országok többségében – köztük hazánkban is. Miről is van szó? A tőkemozgások szabaddá válása következtében a tőketulajdonosok ott fektetnek be, ahol a minőség és a költségek terén a legjobb mixet kapják, vagyis az optimális feltételeket kínáló telephelyeken (pl. Kínában). Mivel a különböző (globális és regionális) kereskedelmi egyezmények nyomán mára viszonylag alacsony vámszintek alakultak ki, a termékeket igen nagy távolságból is megéri importálni. Az eredmény: az átlagember mint fogyasztó esetleg nyer valamennyit, hiszen a korábbinál alacsonyabb áron vásárolhatja meg az olcsó telephelyű országokból behozott terméket, ellenben mint munkavállaló könnyen (minél alacsonyabb végzettségű, annál könnyebben) elveszítheti az állását, de legalábbis bizonytalanná válhat a megélhetése.1 Ráadásul minél több gazdasági tevékenység költözik el az országból, annál többen szorulnak ki rövidebb-hosszabb időre a munkaerőpiacról, ami csökkenti a belső keresletet az országban még meglévő bármely további gazdasági tevékenység számára. Ennek ellensúlyozására a kormányok támogatják a nemzetközi turizmus fejlődését, hiszen ez kipótolhatja a gyenge belső keresletet.2 És itt elérkezünk korunk másik jelentős kihívásához. Az áruk és az emberek (zömében turisták) jelentős távolságból történő beérkezése alaposan „rásegít” a természet rombolására, a globális felmelegedésre, a klímaváltozásra. A világgazdaság és a nemzetközi kereske-


delem (benne a nemzetközi turizmus) folyamatos növekedésével járó környezetterhelés a tudósok túlnyomó többsége szerint bizonyítottan ok-okozati viszonyba állítható a természeti környezet károsodásával, az emberi élet természeti feltételeinek romlásával, nemritkán ellehetetlenülésével (lásd az óceánokban eltűnő szigeteket vagy például a tengert övező magas partok pusztulását), végső soron a globális felmelegedéssel. Tény, hogy Magyarországon a klímaváltozás egyelőre még nem járt teljes körzetek végleges (értsd: az emberi jelenlétet kizáró) pusztulásával, azonban nem lehetnek illúzióink afelől, hogy a klíma változása nálunk is egyre súlyosabb kárt fog okozni mind emberéletben, mind az épített és természeti környezetben. A következőkben bemutatott „ökolábnyomadó” célja, hogy egyszerre próbáljon meg gazdaságpolitikai választ – nem megoldást vagy csodaszert, csupán valamilyen szintű választ – találni korunk talán két legfontosabb kihívására: a tömeges munkanélküliségre (a prekárius foglalkoztatást is ideértve) és a természet pusztulására (benne a globális felmelegedéssel). Röviden: a szociális és az ökológiai válságra.

Az elképzelés alapja A jelzett problémák enyhítésére vonatkozó javaslat alapja az ökológiai lábnyom koncepciója, amelyet mintegy 20 évvel ezelőtt Rees

és Wackernagel dolgozott ki.3 A koncepció lényege, hogy kiszámolható, egy adott technológiai szinten álló népességnek (városnak, gazdaságnak) mekkora, azaz hány hektár ökológiailag produktív (ún. globális hektárban megadott föld- és víz-) területre van szüksége ahhoz, hogy az általa rendszeresen elfogyasztott javak és szolgáltatások egyrészt megtermelhetők legyenek, másrészt a természet fel tudja dolgozni az említett javak/szolgáltatások elfogyasztásából viszszamaradó hulladékot.4 A fenntarthatóságot természetesen az biztosítaná, ha a társadalom nem venne el többet a környezetéből, mint amennyi erőforrás képes folyamatosan megújulni.5 Továbbgondolva és erősen leszűkítve az eredeti koncepciót – az adott népesség (város, gazdaság) helyébe egyre kisebb egységeket helyettesítve –, eljuthatunk az egyedi termékekig/szolgáltatásokig, majd elméletileg rájuk nézve is meghatározhatjuk azt a területet, amelyre az előállításukhoz, a fogyasztóhoz való eljuttatásukhoz, elfogyasztásukhoz, illetve adott esetben hulladékként a természetbe történő visszajuttatásukhoz (és lebomlásukhoz) szükség van (lásd 1. ábra). Mindezek alapján lehetőségként felmerül az adórendszer gyökeres átalakítása, amelyben az egyes termékekre és szolgáltatásokra kivetendő adó azok természetigényével (ökológiai lábnyomával) lesz arányos. Vagyis minél nagyobb kárt okoz a természetben az adott termék vagy szolgáltatás a teljes

1. ábra. Az ökolábnyom-koncepció leszűkítése

Eredeti koncepció

Leszűkített változat

Forrás: W. Rees és M. Wackernagel (1996) nyomán

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:30

1,23

Ökolábnyom (globális hektár/fő) Változás az átlaghoz képest 0,83 0,63

0,53

–23%

Forrás: Frey, S., Barrett, J. (2007, May) alapján

Egészséges + 100% helyi

Egészséges + 100% organikus

UK-átlag

0,46

–24% –36%

a két szélsőséges helyzetet, amikor a britek minden élelmiszert külföldről hoznak be, illetve mindent helyben állítanak elő, akkor azt kapjuk, hogy helyi előállítás esetén az ökológiai lábnyom 0,7 globális hektárral, azaz kevesebb mint a felére csökken. A brit példából általánosítva igaznak fogadható el, hogy nemcsak azért érdemes belföldi élelmiszert vásárolni, mert azzal munkahelyek tarthatók életben, hanem mert így a természetben okozott kár is jelentősen mérsékelhető.9 Ez persze még mindig nem elég nyomós érv ahhoz, hogy a háztartások a hazai élelmiszerek felé forduljanak. Végeredményben elmondható, hogy amenynyiben a gazdaságpolitikának konkrét elvárásai vannak az emberekkel szemben, akkor nem elégséges az érzelmeikre (vásárolj hazait!) vagy akár az értelmükre hatni (vásárolj egészséges, helyi terméket!). Ha biztosra akarunk menni, akkor az emberek zsebére kell koncentrálni. A többség csak abból ért. Amennyiben az ökolábnyomadó következtében a helyben előállított élelmiszerek fogyasztói ára az importált cikkekénél alacsonyabb szintre kerülne, úgy biztosra vehető, hogy a fogyasztók zöme a hazai termékekre váltana. Fentiektől függetlenül természetesen nem véletlenül merült fel az agrár-élelmiszeripari vertikum mint az ökolábnyomadó kísérleti terepe. Nem szabad ugyanis megfeledkezni a helyben termelt élelmiszerekkel kapcsolatos egyéb, korántsem elhanyagolható előnyökről. Ilyen pozitívum például a frissesség, íz, állag, általában a minőség terén tapasztalható különbség (pl. az éretten szüretelt termékek és a zölden szedett, szállítás közben

0,50

–40% Egészséges + vegetariánus

0,64 48%

–45% Egészséges + org. + helyi + vegetariánus

Az agrár-élelmiszeripari vertikummal kapcsolatos szakmai konferenciákon visszatérő panasz, hogy a magyar fogyasztó még akkor is az olcsóbb (jellemzően külföldi eredetű) élelmiszert rakja a kosarába, ha megengedhetné magának a drágább, jobb minőségű, itthon előállított termék megvásárlását. Az említett rendezvényeken rendre a fogyasztók felelősségét feszegetik, és a probléma megoldására a marketinget, a meggyőzést és a felvilágosító munkát javasolják. Csakhogy ezek nem eléggé hatékonyak, mert a háztartások túlnyomó többsége számára nincs igazi választás. Az elhúzódó válság következtében – ne feledjük, Magyarországon 2006 óta csökkenő-stagnáló egy főre jutó reáljövedelmet mér a statisztika6 – az emberek ott spórolnak, ahol tudnak. Egy fokkal közelebb visznek a megoldáshoz azok a tanulmányok, amelyek a fogyasztás szerkezetét a humánegészségügy és a környezeti hatás összekapcsolásával vizsgálják, vagyis az emberek egészség- és környezettudatosságára apellálnak.7 Ezen írások többnyire arra az eredményre jutnak, hogy az étrendnek akár csekély mértékű, de jó (értsd: egészséges) irányba tett megváltoztatásával is jelentősen csökkenthető volna az élelmiszer-vertikum ökológiai lábnyoma. Az egyik legérdekesebb, a brit étrendre vonatkozó tanulmány 8 szerint – miközben az étrend egészséges irányba történő átalakítása akár önmagában, akár más lépésekkel (pl. organikus, helyi vagy vegetáriánus étrenddel) kombinálva, számottevően mérsékli az egy főre jutó természetpusztítást (lásd 2. ábra) – az igazi különbség ott van, hogy honnan származik az az étel, amit elfogyasztunk. Ha elméletben összevetjük azt

1,4 1,2 1,0 0,8 0,6 0,4 0,2 0 –0,2 –0,4 –0,6

Egészséges

A meggyőzés ereje

2. ábra. Hogyan függ össze az étrend változása az Egyesült Királyság táplálkozási ökolábnyomával?

100% importból

életciklusa során, annál nagyobb közteherrel kellene sújtani. Az új adó (az egyszerűség kedvéért jelen írásban ökolábnyomadó) idővel jelentős részben kiválthatná az egyéb adókat (pl. az áfát), bár itt nyilván (pl. az áfa minimális kulcsaival kapcsolatos) EU-s előírásokra is tekintettel kellene lenni. Az ökolábnyomadó elvben általánossá tehető – és logikusan is ez lenne a védhető metódus –, első lépcsőben mégis érdemes valamely szektorban tesztelni. A javaslat lényeges eleme, hogy a rendszert a mezőgazdasági/élelmiszeripari termékek esetében lenne célszerű kísérleti jelleggel bevezetni.

beérő zöldség-gyümölcsök közötti nem csekély diff erencia), valamint az, hogy a termelés és a fogyasztás közötti idő lerövidülésével nagyrészt feleslegessé válnak az emberi egészségre köztudottan káros – ezáltal az egészségügyi kiadásokat is óhatatlanul megemelő – tartósítószerek.10

Milyen legyen az új adó? Mivel az áruféleségek nagy száma miatt nem lehet olyan módszertant kidolgozni, amely tökéletesen tükrözi az egyes termékeknek (teljes életciklusuk során) a természetre gyakorolt káros hatását (természetigényét, ökológiai lábnyomát stb.), továbbá figyelembe véve az előzőekben ismertetett célokat, illetve körülményeket, az alábbi egyszerűsítéssel élünk. Az ökolábnyomadó mértékének megállapításánál: ∫ egyrészt a vásárlás (felhasználás) és az előállítás helye közötti földrajzi távolságot, ∫ másrészt a termék bio vagy nem bio jellegét vesszük alapul. ∫ A fenti két elem kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy: ∫ megfeleljenek a kitűzött céloknak (hazai, sőt lokális munkahelyek támogatása, egészséges táplálkozás, természetvédelem); ∫ erős korrelációt mutassanak az ökológiai lábnyommal (minél kevesebbet „utazik” és minél tisztább technológiával készül egy termék, annál kevesebb természetkárosodást okoz);

LÉPÉSEK


17 2016. 11. 25. 18:14:31

ÖKOLÁBNYOM ∫ viszonylag egyszerűen meghatározhatók legyenek az árut kísérő okmányokból. Ez utóbbit illetően tény, hogy mindkét elem egyszerűen beazonosítható, vagyis az adó mértékének megállapítása nem kíván a kereskedelmi dolgozóktól bonyolult munkát, kutatást, utánajárást. Egy megfelelő formula alkalmazásával az árut kísérő okmányokból az ökolábnyomadó könnyen és gyorsan kiszámolható. Mivel két, jellegében egymástól igen eltérő változóval (földrajzi távolság, bio/nem bio jelleg) dolgozunk, érdemes rájuk külön-külön formulákat alkalmazni. A földrajzi távolság esetében azt célszerű meghatározni, hogy mekkora sugarú körben élvezzenek előnyt a helyi termelők. A 3. ábra az adó meghatározásának kétféle módozatát szemlélteti. A folytonos piros vonal ahhoz az egyszerűbb változathoz tartozó adószinteket mutatja, amely egyetlen preferált termelői körrel számol. A görbék megrajzolásakor az volt a szempont, hogy a főváros kb. 200 kilométeres sugarú körzetében (tehát kb. az országhatárig) található hazai termelők számára legyen kedvező a szabályozás. Ennek megfelelően az adó 150−200 kilométerig viszonylag alacsony, majd a 200. kilométernél található inflexiós pont után igen gyorsan prohibitív magasságokba tör, 250 kilométeren túl már gyakorlatilag távol tartja, de legalábbis igen erősen megdrágítja a konkurenciát. Az előzőnél valamivel komplikáltabb változatot mutat a 3. ábra folytonos kék vonala. Ennek a görbének 3 inflexiós pontja van, mivel az adó bevezetőjének szándéka már nem egy, hanem két preferenciális kör támogatása. Az egyik a 100 kilométeres sugarú körön belül található lokális, vagyis helyi termelők csoportja, akiknél minimális lenne az adóterhelés. A 100 kilométernél található inflexiós pont után az adógörbe valamivel magasabb szférákba emelkedik, de még nem lehetetleníti el az ország két végpontja közötti árucserét – például a szabolcsi alma dunántúli értékesítését. Vagyis a második preferenciális kört a hazai termelők alkotják. A második (technikai) inflexiós pontot követően az adógörbe tovább emelkedik, majd a harmadik inflexiós pont után (450 kilométernél) már prohibitív szinten folytatja útját. A másik alkalmazandó változó a bio/nembio jelleg. Ez esetben sokkal egyszerűbb formula javasolt, mivel gyakorlatilag arról van szó, hogy a természetbarát technológia adókedvezményre jogosítana. Nem bio jellegű ter-


mék esetén a földrajzi távolság révén meghatározott adóérték változatlan formában tartandó meg, a bio jellegű termékek esetén pedig az adóérték egy konstans számmal osztandó. A 3. ábrában ez a konstans szám a 3, az ezzel módosított értékeket a szaggatott (piros és kék) görbék mutatják. Ennek megfelelően az ábrán a bio termékek ökoadója mindenhol harmada a nem bio termékekének.

Végső gondolatok Az ökolábnyomadó nem csodaszer, és ha pontosak akarunk lenni, még az elnevezés is félrevezető. A felvázolt elképzelés lényegét tekintve inkább csak az ökológiai lábnyom koncepciójából kiindulva, termékszinten próbál meg olyan ösztönző eszközt – jelen esetben egy új adónemet – alkotni, amelynek révén a helyi (bizonyos sugarú körben) előállított agrár-élelmiszeripari termékek a helyi fogyasztók számára olcsóbban megvásárolhatók lesznek, mint a hasonló technológiával előállított, de az adott körön túlról beszállított termékek. Ily módon (legalább) két legyet üt egy csapásra. Egyrészt a lokális termelés preferálásával elősegíti a lakhelyhez minél közelebbi foglalkoztatást, ami növelheti a vidék népességmegtartó erejét. Másrészt a termelési technológia, valamint

a termelési és fogyasztási helyszínek távolsága függvényében megemelkedő adónem elősegíti a természeti környezetet kevésbé megterhelő gazdálkodás és kereskedelem (gyakorlatilag a globális felől a lokális gazdaság) irányába történő elmozdulást. További előnye, hogy megfelel a társadalmi igazságosság elvének, amennyiben az importált élelmiszerek erőteljes megdrágításával növeli az azok fogyasztásában jeleskedő s ennélfogva viszonylag nagyobb ökológiai lábnyommal rendelkező társadalmi rétegek adóterhelését. Végül nem elhanyagolható, hogy a helyben előállított termékek nem igényelnek olyan sok (pl. az eltarthatósági követelmények miatt alkalmazandó, de a humánegészségügy szempontjából hátrányt és költséget jelentő) adalékanyagot, mint a távolsági kereskedelemben beszállított termékek. És akkor még nem beszéltünk a friss termékek hasonlíthatatlanul jobb ízéről, zamatáról, tápanyagtartalmáról.

Jegyzetek 1 Magyarországon ugyan a közmunka terjedésével az utóbbi években enyhült a hivatalos munkanélküliség, eme megoldás társadalmi hasznossága (pl. az érintettek valódi munkaerő-piaci reintegrációjának esélye) azonban erősen vitatott. (Lásd pl. Köllő János: „Hol dolgoznak a közmunkások? Közelkép, 210/2015: 154−164.)

3. ábra. Ökolábnyomadó egy (Budapest központú – piros görbék)* vagy két (helyi + országos – kék görbék)** preferált termelői kör esetén a termelési és fogyasztási helyszín közötti távolság (folytonos vonalak), valamint a termék bio jellege (szaggatott vonalak) függvényében (Ft/naturális mutató, pl. kilogramm)

Ft 400

f(x) = 100 · (PI/2 + atan(0,035 · (x – 200))) f(x) = 30 · (PI/2 + atan(0,045 · (x – 100))) + 100 · (PI/2 + atan(0,015 · (x–450))) f(x) = 100 · (PI/2 + atan(0,035 · (x – 200))) / 3 f(x) = (30 · (PI/2 + atan(0,045 · (x – 100))) + 100 · (PI/2 + atan(0,015 · (x–450)))) /3

350 300 250 200 150 100 50 0

km

50 100 150 200 250 300 350 400 450 500 550 600 650 Megjegyzés: a görbék alapképlete Somai Venceltől származik, finomhangolásukat már a szerző végezte.

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:31

SZEMLE 2 Bár jelen írásnak nem témája, azért megjegyzendő, hogy a nemzetközi tömegturizmus felfutásának árnyoldalaként az érintett körzetekből gyakorlatilag kiszorulnak az átlagos jövedelmű „bennszülöttek”, részben az ingatlan-, áru- és szolgáltatásárak megemelkedése, részben az adott körzet „élhetetlenné” (pl. zajossá) válása következtében. 3 Wackernagel, M., Rees, W. (1995): Our Ecological Footprint: Reducing Human Impact on the Earth. Gabriola Island, BC, and Philadelphia, PA: New Society Publishers. 4 Rees, W., Wackernagel, M. (1996): Urban ecological footprints: why cities cannot be sustainable − and why they are a key to sustainability. Environmental Impact Assessment Review, 16(4), 223−248, 227−228. pp. 5 Gyulai Iván: Fenntartható fejlődés és fenntartható növekedés. Statisztikai Szemle, 8−9/2013: 797−822, 801. p. 6 KSH (2016): Reáljövedelem – reálbérindex (1991-) http://www.ksh.hu/docs/hun/ xstadat/xstadat_eves/i_qpt007.html 7 Több ilyen elemzést is megemlít, illetve ismertet: Vetőné Mózner Zsófia (2014): A fenntartható élelmiszer-fogyasztás lehetőségei. Magyar tudomány, 175(6), 730−739. 8 Frey, S., Barrett, J. (2007): Our health, our environment: the ecological footprint of what we eat. In International Ecological Footprint Conference, Cardiff (Vol. 8, No. 10). 9 A szállítás környezetterhelő hatására Vetőné is felhívja a figyelmet, amikor arról ír, hogy a rendszerváltás után az import aránya az elfogyasztott élelmiszerben a háromszorosára emelkedett. (Vetőné 2014, 732.) 10 Bár a minőség- és állományjavítás vagy éppen az eltarthatóság miatt az élelmiszeripari termékeknél alkalmazott adalékanyagok igen csekély arányban okoznak adverz (kiszámíthatatlan) reakciót, ez utóbbiak sokszor igen súlyos betegséghez/állapothoz kapcsolódnak. Egyes adalékanyagok hatására az egyszerű csalánkiütésen túlmenően asztma, sőt anafilaxia, az egész szervezetet érintő, életveszélyhez vezető általános immunológiai sokk is kialakulhat. (Pálfy Erzsébet: Az élelmiszeripari adalékanyagok által kiváltott tünetek. Élelmezés, 2015. január/ február)

Gondolatok Szigeti Cecília Az ökológiai lábnyom határai1 című könyvéről

— ÜDÍTŐ DOLOG, HA VALAKI ISMERI AZT, AMIT KRITIZÁL — SZERZŐ: Dr. Győri Zsuzsanna / Budapesti Gazdasági Egyetem Emberi Erőforrások Intézeti Tanszék

Szigeti Cecília a Széchenyi Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Karának habilitált docense, Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb ökológiailábnyomszakértője. Kutatásai során nemcsak tanulmányozza, de használja is a különböző számítási módszereket, feltárja esetleges hibáikat, korlátaikat, ezzel pontosítva, ha-

növekszik-e az emberek jóléte. Az alternatív mutatók között kiemelt karriert futott be az ökológiai lábnyom: már az óvodások is tanulnak róla, a tömegmédiában is megjelenik, és komoly tudósok, nemzetközi szervezetek szintén zászlajukra tűzték a mérését, csökkentési lehetőségeinek azonosítását. A szerző az általános diskurzusnál sokkal

tékonyabbá téve azok alkalmazását makro-, mezo-, vállalati és egyéni szinten egyaránt. A Typotex Kiadó „Az ökológiai gondolat” sorozatában megjelent új könyvében sokéves munkáját, az ökológiai lábnyommal és egyéb alternatív makrogazdasági mutatókkal kapcsolatos számításait, kutatásait mutatja be. A gazdasági és ökológiai teljesítmény mérésének egyik központi kérdése, hogy mit is mérünk valójában. Már Kuznyec, a GDP „atyja” is felhívta a figyelmet arra, hogy a jövedelem mellett más dimenziókra is figyelnünk kell, hiszen a gazdasági növekedés forrása és célja erősen meghatározza, valójában

mélyebbre hatolva, tudományos és gyakorlati igényességgel taglalja, hogy a mutató egyáltalán szükséges-e, alkalmas-e az emberi tevékenység gazdasági és ökológiai hatásainak mérésére; hogy kellőképpen megbízható-e; és melyek azok a területek és kérdéskörök, amelyek kapcsán valóban használható. Már tisztázódik a könyv első fejezetében (amely a GDP alternatív mutatóit mutatja be és hasonlítja össze) az egyik közkeletű, az ökológiai lábnyommal kapcsolatos félreértés: bár az ökolábnyom egészen más szemléletű, mint a GDP, hiszen kifejezi az ökológiai LÉPÉSEK


19 2016. 11. 25. 18:14:31

SZEMLE korlátok létezését, a növekedés természetes határait, nem alkalmas a GDP helyettesítésére, kiváltására, hiszen erősen korrelál azzal, az adatsorok alapján végzett elemzésekhez így nem ad valós többletinformációt. A szerző ezután olyan mutatócsoportokat azonosít, amelyeknél nem áll fenn veszélyesen magas korreláció, így az ökolábnyomnál alkalmasabbak a jólét több szempontú mérésére. E mutatók alapján vizsgálja a különböző országokat, amelyeket klaszterekbe csoportosít. Az eredmények édes-búsak: Magyarország a boldogtalan, közepesen fejlett, de viszonylag nagy környezeti terhelést okozó országok között van, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy létezik olyan fejlődési út, amelynek eredményeként ahol kevésbé környezetterhelő életmódot folytatva is elégedetten tudnak élni az emberek (latin-amerikai fejlődési út, illetve erős lokális kapcsolatok megléte). Tovább olvasva a könyvet az is világossá válik, hogy milyen átváltásokkal lehet az egységes mértékegységre, a globális hektárra hozni a rendelkezésre álló földterület keresletét (ökolábnyom) és kínálatát (biológiai kapacitás) elsősorban a Global Footprint Network számítási módszerén és adatbázisán alapulva. Ezután a szerző azt taglalja, milyen korrekciókkal, milyen hiányosságokra figyelemmel alkalmas az ökolábnyom a különböző (globális, országos, regionális, vállalati, egyéni) elemzési szinteken hozott döntések megalapozására. Minél alacsonyabb szintet vizsgálunk, annál változatosabb értékeket kaphatunk a kiinduló feltételezésektől, számbavételi elvektől függően. Például Győr város ökolábnyomát a magyarországi átlagból kiindulva, korrekciókkal kalkuláljuk-e (top down módszer), vagy próbáljuk meg az itt élő egyének, itt működő intézmények ökolábnyomát összeadni (bottomup módszer)? Egy forgalmas reptér az állandóan a környéken élők (földrajzi elv) vagy az azt használó turisták (felelősségi elv) lábnyomát növelje-e? A módszerek különbözősége szükségszerűen különböző eredményekre vezet, összehasonlító elemzéseinket így érdemes azonos módszerű (pl. azonos szerzőcsoport által végzett) kutatásokra, számításokra alapoznunk. A könyv sok év munkáját, kutatási eredményeit foglalja össze. A szerzőnek ahhoz is van bátorsága, hogy nem a várt eredményt hozó, részben eredménytelen kutatásokról is beszámoljon, a látszólagos kudarcból is levonva a konzekvenciákat, kijelölve a lehetséges továbblépési irányokat.


Az alapvető kutatási kérdés az volt, hogy lehetséges-e az ökológiai lábnyom komponensei (földhasználati kategóriái) alapján az országokat egyértelműen csoportosítani. Bár a válasz végül nemleges lett, a részeredmények és zsákutcák fontos összefüggésekre világítottak rá. Voltak például olyan outlierek (a statisztikai vizsgálatból kizárt országok), amelyeknek földrajzi és kulturális különbségeik ellenére ökolábnyomszerkezete nagyon is hasonló volt. Ráadásul az országok többségére – 150-ből 112 országra – az átlag körüli értékek jellemzők, vagyis az átlagos ökológiai lábnyom szerkezetéből jól következtethetünk az egyes országok ökológiai lábnyomának struktúrájára. A regionális szintű elemzés arra is rámutatott, hogy jellemzően a gazdagabb területek ökohatékonyabbak is (tehát egységnyi GDP-t kisebb ökolábnyom „árán” állítanak elő). A szerző végül arra a kérdésre keresi a választ, hogy az országok szintjén is igaz-e, hogy aki gazdagabb, az ökohatékonyabb is. A válasz egyértelműen igen, de nem feledkezhetünk meg az ökohatékonyságnövekedés csapdahelyzetéről. Az eredmények mindenképpen óvatosságra intenek az ökohatékonyság javulásával, a GDP és a környezeti terhelés szétválásával kapcsolatban. Az 1999-es és 2009-es helyzetet összehasonlító elemzés bizonyítékot szolgáltat a Jevons-paradoxonra, amely szerint a fajlagos ökohatékonyság-javulás (az országok közel 90%-a a fejlődés fenntarthatóbb irányába indult el) sajnos nem okoz összességében csökkenő ökológiai terhelést, éppen ellenkezőleg: a növekvő fogyasztás miatt a javulás ellenére is nő a környezetterhelés (a fogyasztás növekedésének, valamint a gazdaság globalizálódásának és ezzel a szénlábnyom extrém növekedésének köszönhetően). Ráadásul hiába a technológiai optimizmus: az ökohatékonyság csökkentésének természeti, fizikai korlátai vannak, így az növekvő népesség és fogyasztás mellett semmiképpen sem elegendő a fenntartható fejlődés megvalósításához. Az egyéni és vállalati szintű gyakorlati alkalmazások bemutatásával, összehasonlításával teszi a szerző teljessé az ökolábnyomról alkotott képet. Az elérhető kalkulátorok szemléletformálásra alkalmasak (vállalati szinten például lehetőséget adnak a szervezeti szintű fenntarthatósági teljesítmény nyomon követésére, kezelésére és kommunikálására), de valójában nagyon pontatlanok, legfőképpen azért, mert nagyon különböző módszertanokra épülnek. A „kinek nagyobb?”

kérdés helyett célravezetőbb lenne azt kérdezni: „Hogyan csökkenthetem?”. A vállalati környezeti megtakarítások (és a hozzájuk kapcsolódó vállalati ökolábnyomszámítás) a CSR tevékenység kiemelt területe, hiszen a vállalat úgy csökkentheti költségeit, hogy közben kedvezőbb képet fest magáról, ezzel csökkenti működési kockázatát, ráadásul a munkatársak szemléletformálásával motivációjukat is növelheti. A kritikák ellenére az ökohatékonyság a felelős vállalat és az ökohatásosság felé vezető út első lépése: ha a vállalatok látják, hogy ezen a területen nem túl hosszú távon és nem túl nagy befektetéssel sikert érhetnek el, a vállalati felelősség egyéb dimenzióira is nagyobb figyelmet fordítanak. A vállalati kalkulációk (a szerző táblázatban mutatja be a Best Foot Forward szervezet vállalati kutatásait, de szót ejt a KÖVET Egyesület Ablakon Bedobott Pénz és Zöld Iroda Programjairól is) tárgyai és eredményei néha meglepők, de mindenképpen szemléletformálók. Nemcsak számokat rendelnek a kérdésekhez, de összegyűjtve az ökolábnyom legfontosabb területeit, meghatározzák a felelősségi köröket, megmutatják a környezeti terhelés csökkentésének lehetséges forrásait, módjait, valamint azt, hogy kis odafigyeléssel is komoly csökkenést lehet elérni például az irodai lábnyomban. A számítási módszerek sokféleségének okai közé sorolhatók a földrajzi és kulturális különbségek. Így egy magyar viszonyokra specializált, esetlegesen többdimenziós, egyéb mutatókat is tartalmazó kalkulátor megszületése nagyban javítaná a magyar vállalatok ökológiai teljesítményének mérését. Reméljük, ez a gyakorlati eszköz nem várat sokat magára. A könyv nagy érdeme az adatok, kutatási eredmények többszempontú elemzése, értelmezése mellett az összefoglaló táblázatok szerepeltetése, amelyek a témában kutató szakemberek, szakdolgozók, gyakorló érdeklődők számára jelentenek könnyebbséget saját elemzéseikhez, munkájukhoz. A kötetet elolvasva megtudjuk, szükséges, alkalmas, illetve megbízható mutatószám-e az ökológiai lábnyom, illetve hogy, mire tudjuk használni azt. Megtanulhatjuk értékelni, de feltételekkel kezelni mint fenntarthatósági mérőszámot; elismerni erényeit, ugyanakkor tiszteletben tartani alkalmazási korlátait.

JEGYZET 1 Szigeti Cecília (2016): Az ökológiai lábnyom határai, Typotex Kiadó Kft.

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:32

A GÉP FOROG, AZ ALKOTÓ PIHEN” ” SZERZŐ: Szám Dorottya / KÖVET Egyesület

Nagyobbat, többet, jobbat, újabbat. Gyorsabban és lehetőleg azonnal. Nagyobb házat, több ruhát, jobb telefont, újabb autót. Emberi természetünk már csak olyan, hogy mindig többre vágyunk – fakadjon a változás igénye önmagunkból, környezetünkből vagy a gazdasági világképünkből. Rendhagyó gondolatok következnek egy rendhagyó gazdaságtudományi kötetről, Tóth Gergely Gazdasággép című munkájáról. Néha mindenkin elhatalmasodik a birtoklás vágya, ám az már kevesebbünkben tudatosul, hogy mire is vágyunk tulajdonképpen. Amikor lecseréljük a kocsinkat egy nagyobbra és újabbra, akkor ezt azért tesszük, mert szükségünk van rá? Bővült a család? Megkívánja a munkánk? Vagy csupán a reklámban sugallt meghitt percek után sóvárgunk, amikor átélhetjük a sebesség mámorát, a vezetés szabadságát, és az elismerő pillantásokkal elszakadhatunk a szürke hétköznapoktól, a munkahelyi kiszolgáltatottság érzésétől. Az öröm röpke pillanatában gyakran elfelejtjük feltenni a kérdést: valóban szükségünk van a megvásárolt dolgainkra? És ami még rosszabb: a válaszainkkal hajlamosak vagyunk önmagunkat is becsapni. Valahogy így vagyunk a halogatással is – legyen az egy munka, egy lelki válság leküzdése vagy egy égetően szükséges paradigmaváltás. Nem merünk szembenézni a feladattal, nem tudjuk azonnal felmérni a nagyságát, és az ebből fakadó félelem eltántorít minket a cselekvéstől. Tagadunk, bagatellizálunk, humorizálunk, ironizálunk – csak hogy a problémák elhárításának széles tárházából néhány rutinszerűen használt eszközt említsünk. Megvalósult szép új világunkban nem veszszük figyelembe azt az egyértelmű tényt, hogy gazdasági rendszerünk, ipari termelésünk és rohamosan növekvő fogyasztásunk fenntarthatatlan. Véges világban nem létezik korlátlan növekedés, hiszen az elvi képtelenség lenne. A korlátos növekedés pedig nem holmi radikális, mélyzöld eszme, elvont egyházi tan – noha a nagy világvallások mindegyikének tanításaiban megjelenik valamilyen formában –, hanem egy makacs tény. Ez a Gazdasággép című kötet egyik fő üzenete.

A mű őszinte szembenézés a felelősséggel, amellyel a környezetünkért és a társadalomért tartozunk. Korkép és kórkép. Részletesen végigveszi a közgazdaságtan történetét, a régi korok meghatározó gondolkodóinak életműveit, valamint azok üzenetét a mai ember számára. Elég merész ahhoz, hogy kritikusan szemlélje szinte valamennyi jelentősebb, egymásnak többé-kevésbé ellentmondó gazdasági iskolát. A kritika – ha elfogult is – a legtöbb esetben konstruktív véleménynyilvánítással és az alternatívák ismertetésének igényével párosul. A mű további erénye, hogy elismeri a tévedhetőség jogát. Kellő önreflexiót és önkritikát gyakorol saját állításaival és következtetéseivel szemben. Az utóbbi két erény nem csupán a tudomány fejlődésének katalizátora, hanem a demokráciához, a konstruktív jellegű vitákhoz és a párbeszédhez köthető érték is.

Valami elromlott, rossz útra tértünk – állapítja meg a szerző, aki igyekszik a diagnózis felállításához történelmi és gazdaságtörténeti fordulópontokba kapaszkodni. Itt jön a képbe – az alternatív közgazdaságtan irodalmát ismerve nem meglepő módon – a felvilágosodás. Ehhez a szellemi irányzathoz kapcsolható az Adam Smith és John Stuart Mill közgazdászok nevével fémjelzett gazdasági iskola, a haszonökonómia térnyerése. Ezzel egyidejűleg pedig úgy tűnt, hogy végleg múzeumba kerül az Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás által képviselt morálökonómia. Utóbbiakat a mai tankönyvek is csupán előzményként vagy lábjegyzetként említik, noha

mára elérkezett az idő ahhoz, hogy alaposan újradefiniáljuk a közgazdaságtant. Itt következik a kötet fő mondanivalója. Tudniillik a közgazdaságtan nem más, mint az ember és a közösség szolgálata a technikailag és piacilag bővíthető, de végső soron szűkös erőforrásokkal való helyes gazdálkodás által. Jólét helyett jóllét, verseny helyett együttműködés, a határtalan növekedés helyett a környezeti korlátok figyelembevétele – ezek a fő különbségek a gazdaságot géphez hasonlító haszonökonómia és a gazdaságközösség fogalmára épülő morálökonómia között. Bolygónk és erőforrásai végesek. Akárcsak ökológiai rendszereink, valamint azok szolgáltatásainak megújulási képessége. Amiről azonban a Gazdasággép nem tesz említést, az az, hogy van néhány dolog, amely korlátlanul növekedhet. Noha ezek nem materiális, hanem immateriális erőforrások. Ilyen például a tudás. Frank Herbert filozófusíró úgy vélte, hogy a világmindenség mindig egy lépéssel a logika előtt jár. Utalt ezzel egyebek mellett arra, hogy ha feltételezzük, hogy kontinuitás van a tudás átörökítésében, és igény van az igazság megismerésére, akkor az ismereteink bővülésének nincsenek korlátai. Vagyis bármennyi tudományos rejtélyt is oldunk meg, mindig szembesülhetünk újabb megoldásra váró problémákkal. A fizika nem zárul le, ahogy Werner Heisenberg félve felvetette, és a történelem sem ér véget abban az értelemben, ahogy Francis Fukuyama bátran kijelentette. Mindig adódnak majd újabb és újabb feladatok, fenyegetések és kihívások. Nem ment fel minket semmi sem a munka és a felelősség alól, legyünk közgazdászok, tudósok, döntéshozók vagy könyvet olvasó, laikus állampolgárok. Mi vagyunk a társadalom, amely Edmund Burke szerint a múlt, a jelen és a jövő generációi közötti partnerség. Mi hoztuk létre a gazdasági rendszereket, mi alkottuk meg és üzemeltük be a gazdasággépet, amely – ha hiszünk, akkor a hitünk szerint – része egy sokkal nagyobb teremtett gép(ezet)nek, amelyből a működéséhez nélkülözhetetlen fi zikai és szellemi erőforrásokat nyeri. „A gép forog, az alkotó pihen” – szabadságot és felelősséget adva a jóra való törekvéshez. LÉPÉSEK


21 2016. 11. 25. 18:14:32

VÁLLALATI ESETEK

KÜLDETÉSÜNKNEK TARTJUK ” A SZEMLÉLETFORMÁLÁST” LEJEGYEZTE: Szám Dorottya / KÖVET Egyesület

Az európai energiahatékonyságról szóló irányelv magyarországi bevezetését követően az ELMŰ-ÉMÁSZ Csoport úgy döntött, hogy a meglévő irányítási rendszerét egy új energiairányítási modullal egészíti ki, majd ezt az ISO 50001 szabvány szerint tanúsíttatja. Lapunk Jászay Tamással, az ELMŰ vállalatfejlesztési igazgatójával készített interjút a karbonlábnyom csökkentésének vállalati lehetőségeiről.

között számos lignit erőművet találunk, amely az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából a bajnokok között említhető. A globális klímaváltozás azonban kikényszeríti a változásokat az európai energiavállalatoknál, ennek a következménye az említett átszervezés is.

Mi a motivációja a cégnél az ökológiai lábnyom számításának? A tervezés során felmerült, hogy szükség lenne egy olyan mérőszámra, amellyel az energiafelhasználásunk hatékonyságát és a felhasználás által okozott szén-dioxid kibocsátást mérni tudjuk. Kézenfekvő lehetőséget biztosított erre a karbonlábnyom. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy 2016-ban meghatározzuk a karbon-lábnyomunkat, majd az elkövetkezendő tíz évben ezt 10 százalékkal csökkentjük. Az elmúlt év során átalakult az anyavállalatunk: a korábbi RWE konszernből kiszervezték azokat az üzletágakat, amelyek a jövő európai energiaiparának alakításában szerepet fognak játszani. Ennek az új vállalatnak – az Innogynak – meg kellett határozni a misszióját és az új brand jövőképét. Az új cég megalapításának motivációs tényezői között első helyen szerepelt a karbonlábnyomcsökkentés, amely növeli a szolgáltatásaink elfogadottságába vetett bizalmat. Fontos szempontként jelenik meg a karbonlábnyom tudatosság anyavállalatunk stratégiai célkitűzései között is. Az RWE Csoport Európa egyik legnagyobb energiavállalata, amely jelentős erőműparkkal is rendelkezik. A létesítmények


Milyen tényezőket vonnak be a vállalati karbonlábnyom kalkulációba? Alapvetően három tényezőt vettünk figyelembe a számításoknál. Az egyik legfontosabb az épületeink energiafelhasználása. Egy olyan áramszolgáltató, mint az ELMŰÉMÁSZ Csoport, számos épülettel rendelkezik kezdve a központi létesítményektől a régiós irodákon át a vidéki kirendeltségekig és ügyfélszolgálati irodákig. Ezek között vannak műszaki létesítmények, például transzfor-

mátorházak is. Megvizsgáltuk, hogy miként tudjuk az épületeinkben csökkenteni az energiafelhasználást és a karbonlábnyomot. Egy másik kézenfekvő terület a gépjármű parkunk fejlesztése. Az ELMŰ-ÉMÁSZ Csoport hozzávetőleg 800 gépjárművel rendelkezik. Ezekkel főként a hálózatokkal kapcsolatos munkákat végezzük, de vannak az értékesítőknek és az ügyfélszolgálatosoknak is autóik. A gépjárművek nagy része kisteherautó, amely a hálózati tevékenységet segíti, kisebb részét pedig a speciális- és munkagépek, például a közvilágítási oszlopok javításához szükséges kosaras teherautók alkotják. A harmadik tényező maga a hálózat, amely körülbelül 45 ezer kilométer hosszú. Ennek, mint minden energia-átalakító és –szállító berendezésnek, van egy hatásfoka. Itt is kell tehát számolni egy jelentős energiaveszteséggel és karbonlábnyommal. A hálózat esetében egyszerűsítéseket kellett alkalmaznunk annak ellenére, hogy a három közül ez a legnagyobb jelentőségű az energiamegtakarítás szempontjából. A hálózat energiavesztesége ugyanis nagymértékben függ attól is, hogy a fogyasztók éppen hol és menynyi energiát igényelnek, attól, hogy a különböző hálózati szakaszokon milyen áramlások vannak. Az elhanyagolásokra azért volt szükség, mert így is rendkívül komplex számításokat igényel a karbonlábnyom meghatározása. Milyen vállalati intézkedéseket tettek a karbonlábnyom csökkentése érdekében és ez milyen eredménnyel járt? Már évekkel ezelőtt felmértük a legnagyobb épületeinket az energiafelhasználás szempontjából. A legnagyobb tételt továbbra is a

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:33

fűtés jelenti, de egyre jelentősebb a klímaberendezések energiaigénye is. Ezt követi az épületek világítása és a számítástechnikai berendezések használata, majd minden egyéb, mint például a konyhai gépek (hűtők és vízmelegítő berendezések) fogyasztása. Az ELMŰ központjában konyhát is üzemeltetünk, amely szintén nem elhanyagolható tétel. Megnéztük tehát, hogy melyik tényező mennyiben járul hozzá az energiafelhasználáshoz, illetőleg, hogy külön-külön mit lehet tenni ezek csökkentéséért. A fűtés egy olyan terület, ahol viszonylag egyszerűen és a dolgozók komfortérzetének csökkentése nélkül látványos eredményeket tudtunk elérni. A nyílászárók cseréje, a radiátorszelepek beállítása, és a gondosabb üzemeltetés segítségével jelentős mennyiségű energiát takarítottunk meg. A hétvégéken minimális fokozaton működik a fűtés. Hasonlóan arra is figyelünk, hogy a számítógépparkunk cseréjénél a kisebb fogyasztásúak mellett döntsünk. Hiszen ezek gyakorlatilag a teljes munkaidő alatt üzemelnek és összességében meglepően magas a villamosenergia-fog yasz tásuk. Az adattároló eszközök fogyasztását is ide számítva közel 30−40 százalék közötti arányt képvisel ez az épületeken belül, és ez az arány folyamatosan növekszik. A központira cserélt klímaberendezéseket a munkaidő végén automatikusan központilag lekapcsoljuk. Ha valaki tovább marad bent az irodában, ezt vissza tudja kapcsolni, viszont olyan nem fordul elő, hogy valaki figyelmetlenségből bekapcsolva hagyja. Mindebből látható, hogy nem feltétlenül nagy beruházással járó intézkedésekről van szó, hanem nagyobb gondosságról, odafigyelésről, amivel példát szeretnénk mutatni. Ezen intézkedések mellett műszaki fejlesztések is történtek. A miskolci ÉMÁSZ központban új kazánokat helyeztünk üzembe. Felmértük a konyhai berendezéseket és racionalizáltuk ezek használatát. Közös hűtőszekrényeket és nyomtatókat használunk. Utóbbi nem csak az energiafogyasztás

szempontjából előnyös, hanem információbiztonsági szempontokból is megfelelőbb. Apróság, de célravezető ötlet volt, hogy kicsi táblákat helyeztünk el az irodákban olyan üzenetekkel, mint hogy kapcsold le a villanyt a szobából kilépve, vagy, hogy szellőztess gyakrabban. Ezek a dolgozók energiatudatosságát is növelik. Milyen intézkedéseket tettek még a szemléletformálás érdekében? Az elektromos autózás támogatása a szemléletváltási szándékon túl fontos stratégiai területünk is egyben. Igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy a közlekedésben is csökkenjen a karbonlábnyom. Elektromos szolgáltatóként az elektromos töltő infrastruktúra kiépítésével tudunk ehhez hozzájárulni. Ebben is úttörő szerepet töltöttünk be már a 2010-es indulás óta. Mi voltunk elsőként jelen ezekkel a megoldásokkal a piacon. Sze-

retnénk továbblépni ebbe az irányban is: szeretnénk megvizsgálni, hogy miként lehet elektromos autókkal ugyanazokat a feladatokat elvégezni a hálózatunkon, amit ma még konvencionális, belső égésű motorokkal felszerelt gépjárművekkel hajtunk végre. Az ország közel 200 elektromos töltőállomásából a felügyeletünk alatt álló intelligens töltők száma több mint 90. Támogatások híján ez ma még nem egy feltétlenül gazdaságos tevékenység, de a jövő útja mindenképpen az elektromos autózás. Éppen most tesztelünk ehhez egy elektromos autó megosztási modellt, amelynek a lényege az, hogy optimalizáljuk az elektromos autók kihasználtságát. A magyarországi energiamix esetében az elektromos autók karbonkibocsátása mint-

egy feleakkora, mint a hagyományos autóké, így használatuk hozzájárul a klímavédelmi célok eléréséhez. Milyen terveik vannak a jövőre nézve? Szeretnénk még többet tenni azért, hogy az épületeink fűtése optimális legyen. Általános magyar betegség az épületek túlfűtöttsége. Az ember bárhová megy, találkozik ezzel a problémával, legyen az az Operaház, vagy akár egy üzletközpont, ahol a pénztáros kisasszonyok ujjatlan blúzban fogadják a télikabátban érkező ügyfeleket, és az előbbiek érzik magukat komfortosan. Ezeket a rossz szokásokat és beidegződéseket igazán ideje lenne levetkőzni, amivel egyébként egészségünk megőrzéséhez is hozzájárulunk. Minden fok 6% energiamegtakarítást jelent! A gépjárművek beszerzése évek óta egy jól kézben tartott terület. Ügyelünk arra, hogy karbon-kibocsátásuk minél alacsonyabb legyen. Emiatt a lehető leghatékonyabb és a viszonylag kis motorokkal felszerelt gépjárművek mellett döntünk. Arra a célra, amelyre nekünk kellenek, például a hálózati munkákra, ezek tökéletesen megfelelnek. Így elértük, hogy folyamatosan csökken a gépjárműpark kibocsátása. Itt az jelenthet csupán egy – a karbon lábnyom szempontjából – kedvezőtlen irányú folyamatot, ha az autók számát technológiai, munkaszervezési vagy ellátás-biztonsági szempontokból növelnünk szükséges. Ilyen például az üzemzavarok gyors és hatékony elhárítása. Egy nagyon tudatos és gondos odafigyeléssel azonban ez mind megoldható. A hálózatok műszaki energiaveszteségének csökkentése érdekében fontos feladatunk például a transzformátorok rendszeres karbantartása és korszerűbb, jobb hatásfokú berendezésekre való cseréje. Az itt szükséges intézkedésekre azonban az állami szabályozás is jelentős hatással van. Az ellátásbiztonság javításához és az energiahatékonyság növeléséhez beruházások szükségesek, amelyek megtérüléséhez a tarifáknak biztosítania kell a fedezetet. LÉPÉSEK


23 2016. 11. 25. 18:14:35

EMBERI TÉNYEZŐ

ELNÖKSÉGI TAG A PARADICSOMBAN Baka Éva a fejek és a környezet zöldítéséről SZERZŐ: Bognár Károly / KÖVET Egyesület

Kétszer is nekiveselkedik a KÖVET öreg Renault-ja, mire sikerül felkapaszkodnia a rendkívül meredek és szűk utcácskában. Mi lehet itt télen? – nézünk egymásra Nemeskéri Robival, új ügyvezetőnkkel. Majd felérünk elnökségi tagunk, Baka Éváék telkére, és a látványtól eláll a szavunk. Alattunk kékes párába burkolódzva szuszog a város, körülöttünk pedig teljes pompájában mutatkozik meg a természet. Baka Éva büszkén vezet körbe ebben a zöld birodalomban. – A kertben mini napelempark. Azért ilyen nincs mindenhol. Az egész kerten, házon látszik a tulajdonosok elkötelezettsége a környezet védelme iránt. Miből fakad ez? – Gyerekkorom óta szeretem a természetet. Sokat kirándultunk Magyarországon a szüleimmel. Középiskolás koromban a veszprémi állatkertben dolgoztam önkéntes diákként nyaranta négy-öt hetet. Egyetemi éveim alatt több olyan kutatásban vettem részt, ahol a mezőt, erdőt jártam. A diplomamunkámban a mezei nyulak szaporodásának biológiájával foglalkoztam. A későbbi munkahelyeimhez, a Tetra Pakhoz, majd az ÖKOPannonhoz is sikerült a természet szeretetét becsempészni egy-egy környezetvédelmi, természetvédelmi alapítvány formájában, amely közel 40 tanösvény építését, felújítását támogatta az egész országban. És még sorolhatnám a példákat. Valaki azt mondta, hogy a horoszkópomban is benne van a természet, a föld iránti szeretet. – A férjed is környezetvédelemmel foglalkozik. A választásnál szempont volt, hogy ő is környezetet, természetet szerető ember? – A férjem, Baka György jelenleg egy környezetvédelmi tanácsadó vállalkozás, az ÖkoEco Bt. vezetője. 12 évvel ezelőtt közösen hoztuk létre a Zöldtárs Alapítványt, amelynek elnöke, de mondhatnám, a motorja is. Ez az alapítvány koordinálja a Szekszárd Város Önkormányzata által létrehozott Szekszárdi Klímakört is. A párválasztásnál természetesen fontos volt az azonos érdeklődés, de a szeretet és az egymás iránti tisztelet, megbecsülés legalább annyit nyomott a latban. Bíztunk egymásban, és a mai napig hisszük, hogy végig tudunk menni az utunkon egymást segítve, támogatva. – Italos karton. Milyen munkahelyi-szakmai előzmények után jött ez az életedbe? Mik a


LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:35

céljaid a szövetségben? Milyen sikereid vagy kudarcaid voltak? – Az Italos Karton Egyesülés gondolata már 14-15 éve megfogalmazódott bennem, amikor még a Tetra Paknál dolgoztam mint környezetvédelemi és kommunikációs vezető. Úgy gondoltam, ha a három nagy italoskarton-gyártó cég hajlandó a környezetvédelemért – jelen esetben a szelektív hulladékgyűjtésért – összefogni, akkor az csak jó dolog lehet. Így indult az egyesülés 2004-ben. A mai napig ez a fő gondolat: együtt, összefogva többet tehetünk, mint külön-külön. A szervezet legnagyobb sikere, hogy ma már országszerte ismerik és talán el is ismerik, sokan támogatják a működését. Ez a számok tükrében azt jelenti, hogy a 2004-es 2 százalékos visszagyűjtési arány jelenleg 20-22 százalék körüli. Úgy érzem, sok településre, iskolába, óvodába sikerül eljutni a „turmixgépes bemutatóval”, amely által könnyen megértik a diákok és a lakosság ennek a társított csomagolóanyagnak az újrahasznosítását. Természetesen vannak kudarcok is. Például azt hittem, hogy a szelektív gyűjtés mostanra természetes napi gyakorlattá válik, és a lakosság 80%−85 százaléka aktívan részt vesz benne. Ehhez képest jelenleg csupán 30-35 százalék körül mozog a rendszeresen szelektíven gyűjtők aránya. A lustaság nagy átok, de remélem, túl tudunk jutni ezen is.

– A házunk körül fél hektár kert van, amit 15-20 éve alakítgatunk egy bemutatókert irányába. Évente komposztot készítünk, a helyszínen gyakoroljuk a dombvidéki vízmegtartó gazdálkodást, öt éve magas ágyást építettünk csöpögtető öntözéssel, háborítatlan, „madárdalos” kertrészt alakítottunk ki. Harmadik éve saját házi naperőművel termeljük az áramunkat. A Zöldtárs Alapítvány keretében próbálok bekapcsolódni a klímaügyekbe, mert úgy érzem, ez ma a legfontosabb dolog. Nagyon lényeges, hogy odafigyeljünk rá, és ahol csak lehet, csökkentsük a fogyasztásunkat. Szeretném ezeket az ismereteket is átadni másoknak, mert együttesen talán sikerül tenni valamit egy fenntarthatóbb jövőért.

– Ha lenézel a hegyről a városra, milyen gondolataid támadnak a jövővel kapcsolatban? – A szekszárdi dombokról egy szép mezővárost látok. A távolban sárgulnak a napraforgótáblák, de a búzatáblák már nem úgy szőkülnek, mint nyáron. Megtörtént a betakarítás. Innen ellátok egészen a Gemenci-erdőig. Számomra mindig is fontos volt, hogy minél messzebbre elláthassak. A budapesti irodám ablakból látom a Sas-hegyet és a Gazdagrét egy részét. Remélem, még sokáig gyönyörködhetek ebben a dombos tájban. Szeretném, ha a házak tetején több lenne a napelem, az udvarokban, az emeletes épületek tetején és oldalán pedig több lenne a zöld. A fejek és a környezet zöldítése sokat segíthetne a száguldó klímaváltozás megszelídítésében.

– Milyen helyi, szekszárdi fenntarthatósági ügyekért dolgoztok?

Európai Környezetvédelmi Díjat vett át a KÖVET Egyesület tagja, a Katica Tanya Élményközpont A Katica Tanya Élményközpont érdemelte ki az Európai Unió Üzleti Környezetvédelmi Díját Menedzsment kategóriában a kis- és mikrovállalkozások között. A Katica Tanya, a környezetvédelmi beruházásairól ismert létesítmény korábban, 2014-ben elnyerte az Év Ökoturisztikai Létesítménye Pályázat Innovációs Díját és különdíjat kapott a KÖVET Ablakon Bedobott Pénz programjában, amelynek köszönhetően részt vehetett az európai szintű megmérettetésen. 1987 óta hirdeti meg az Európai Bizottság az „Európai vállalkozások környezetvédelmi díjait” (EBAE), amelynek hazai titkárságát a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége látja el. Idén 148 pályázatból válogatott a nemzetközi zsűri és 23 céget emelt ki négy kategóriában és a biodiverzitás különdíjra az EBAE keretein belül. A vég-

ső eredményeket a díjátadó ünnepségen, Tallinnban hirdették ki az Ökoinnovációs Fórum rendezvényeihez kapcsolódva 2016. október 27-én. A díjakat Johanna Drake, az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának Főigazgató-helyettese, és Marko Pomerants észt környezetvédelmi miniszter adta át.

A Katica Tanya Élményközpont már a második magyar Európai Környezetvédelmi Díjjal elismert vállalkozás. 2004-ben a szintén KÖVET-tag Denso Gyártó Magyarország Kft. vehette át a díjat Management kategóriában, a nagyvállalatok között. A Katica Tanya Élményközpont Somogy megyében, a Zselic szívében, egy 12 hektáros LÉPÉSEK


25 2016. 11. 25. 18:14:39

KÖVET-HÍREK

területen fekvő élményparadicsom minden kikapcsolódásra vágyó számára. Az élmények hazája, ahol az élmény minden eleme megtalálható. Mindez a folyamatos fejlesztés és a környezettudatosság szellemében működik. Az Élményközpont energiafogyasztásának több mint 80 százalékát megújuló forrásból fedezi, saját ökológiai szennyvízkezelőt üzemeltet és a látogatók a belépődíj egy részét tudják szelektíven gyűjtött hulladékkal is „fizetni”. A Katica Tanya vezetése és munkatársai számára a társadalmi értékesség ugyanolyan fontossággal bír, mint a pénzügyi eredményesség. A Katica Tanya stratégiája szerint csak olyan attrakciót fejlesztenek, amely nem fogyaszt energiát, vagy ha mégis, azt saját maguk fedezik megújuló forrásból. A zsűri fenntartható turizmus megvalósításáért tett erőfeszítései és eredményei miatt díjazta a magyar vállalkozást, akik az egész család számára megvalósított élményközpontban a fenntartható működést helyezik a középpontba és évi 65 ezer látogatójuk környezettudatosságát sokféleképpen erősítik. Céljuk, hogy a látogatók ökológiai lábnyoma egy, a Katica Tanyán eltöltött napon kevesebb legyen, mint otthon, vagy ha máshol töltötték volna a napot. — Hatalmas elismerés és komoly mérföldkő a Katica Tanya 14 éves történetében az Európai Környezetvédelmi Díj. Immár európai szinten is elismerték mindazt, amit a Katica Tanya képvisel – értékelte az eredményt a díj átvételekor Handó János, a Katica Tanya Élményközpont ötletgazdája és tulajdonosa.

— Mit jelent ez a díj a Katica Tanyának? Azt, hogy jót teszünk és azt jól tesszük. Az évek során pragmatikusan követett alapelvek és értékek, az azok szerinti működés meghozták eredményüket. Kiemelten fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Katica Tanya szigorú értékrend és fejlesztési stratégia mentén halad előre.

Értékrendünk szerint az úgynevezett társadalmi értékesség (social value) ugyanakkora fontossággal bír, mint a pénzügyi eredményesség (profi t). Azaz, csak a profi t miatt nem fejlesztünk, ha annak nincs széles körű társadalmi értéke. Egy jó példa erre a “fizess hulladékkal” programunk, amelynek kereté-

ben a hozzánk érkező látogatók a belépőjük egy részét tudják hulladékkal is “fizetni”. Ez pénzügyileg nekünk ráfizetés, de úgy gondoljuk, hogy sokat segíthet a közfelfogásban a hulladék és szemét közötti óriás különbség megértésében. A fejlesztési stratégiánk is igen egyértelmű: csak olyan attrakciót fejlesztünk, ami nem fogyaszt energiát, vagy ha mégis, akkor azt saját magunk állítjuk elő megújuló forrásból. Egy kiváló példa erre a kültéri csúszdaparkunk, amely nem fogyaszt energiát (annál inkább az azt használó látogató), vagy a vízipark, amely ugyan fogyaszt elektromos áramot, de a meglévő napelemes farmunkat bővítve tudjuk biztosítani az energia semlegességet. A KÖVET Egyesület azzal a céllal hívta életre az Ablakon Bedobott Pénz (ABP) programot, hogy öszszegyűjtse azokat az intézkedéseket, projekteket, beruházásokat, amelyek környezeti és gazdasági szempontból is előnyösek. Esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy a környezetvédelemre fordított kiadások nem ablakon kidobott pénzt jelentenek, hanem pénzügyileg is megtérülhetnek, és gazdasági haszonhoz, előnyhöz juttathatják a környezettudatos vállalkozásokat, szervezeteket. Azok a vállalatok, amelyek eredményesen szerepelnek az ABP-n, lehetőségük van tovább jutni az európai vállalkozások környezetvédelmi díjaiért folyó verseny európai mezőnyébe. Idén 12. alkalommal indítottuk útjára a programot, a 2016-2017 év Környezeti Megtakarítási Díjait öt kategóriában 2017 májusában hirdetjük ki.

Karbon- és ökolábnyomot KÖVETel a fenntartható vállatirányítás nagyKÖVETe SZERZŐ: Nemeskéri Robert / KÖVET Egyesület

Gondolkodom, tehát... A Lépések a KÖVET saját kiadványa, és sokféle érdekes információra hívja fel rendszeresen olvasótábora figyelmét. Miközben, szerényen, saját képességeiről nem regél, arra nem irányítja gondolatmeneteit. Ez amolyan jó magyar szokás lehet. Ha angolok, franciák, németek,


hát még amerikaiak lennénk, egészen biztosan rendszerszerűen hasznosítanánk lapunk hasábjait marketingcélokra. Mégis, az utóbbi évek eseményei, projektjei, sikerei arra indítanak engem, a végtelen prérik és sivatagok, sziklás hegyek, nagyon kerek erdők és Óperenciás-tengerek vándorát,

hogy „eldicsekedjek”, mennyi okosságon törjük manapság a fejünket a KÖVET zöld és kék lo(bo)gója alatt. Hogy tisztában legyen ezzel minden kedves olvasó és az ő szervezetei, kollégái, ismerősei. A Lépések ezen tematikus száma az emberek, a vállalkozások, a társadalom és a gazdaság

LÉPÉSEK –

2016. 11. 25. 18:14:42

karbonlábnyomára fókuszál. Én meg bátran állít(hat)om, hogy a karbon- és ökolábnyomszámítások, elemzések területén Magyarországon az egyik meghatározó piaci szereplő vagyunk. Évek óta alkalmazzuk a szervezet holdudvarához tartozó kutató(k) által kifejlesztett saját módszert korrekt (avagy korrigált) vállalati, intézményi és nemzetközi adatbázisokkal, országspecifikus korrekciós tényezőkkel és adaptív, a vizsgált rendszert érintő releváns számítási eljárásokkal. Ezek segítségével értelmezhető és megbízható információkat, sokszor a megbízók számára meglepő eredményeket érünk el, amelyek ismeretében számos érdemi technikai és menedzsment fejlesztést programoznak elégedett klienseink. A Global Footprint Network hazai partnere vagyunk. Már akkor számoltunk környezeti hatásokat, lábnyomokat és azok gazdasági következményeit, amikor a tucatnyi ingyenes internet-alapú kalkulátor nem is létezett, és más konzultáns cégek itthon még nem láttak ebben üzleti lehetőséget. De mára a magyar ipar és gazdaság jelentősebb szereplői felnőttek ehhez a feladathoz, és többen közülük nemzetközi szinten is példamutatók. A klímaváltozás elleni küzdelem egyik, viszonylag mindenki számára könnyen érthető, értelmezhető eszköze és mutatója ez a módszer. Sajnos sokan félre is értik könnyűnek tűnő, ingyenes elektronikus angolszász kalkulátorok óvatlan használatakor. Továbbmegyek, karbon- és/vagy ökolábnyom-számításaink során mélyebben elmerülünk klienseink profi műszaki adatbázisaiban. És mit találunk ott? Furcsa eltéréseket, inkonzisztens adatokat idősorokban és azonos vagy hasonló funkciójú operációsrendszer-elemek működési, fogyasztási, termelési adatsoraiban. Olykor nagyságrendi kiugró eltéréseket, amelyekkel eddig valahogy senki sem foglalkozott, senkinek sem tűnt fel. Éveken keresztül. Pedig egyik-másik ilyen tételnek anyagi (pl. adó, tervezett kapacitás fejlesztés stb.) következményei lehetnek. Kutatómunkánk valós eredményei ilyenkor messze túlmutatnak a lábnyomszámítás jelenleg percepcionált fontosságán. Érdeklődés esetén telefonszámainkat megtalálhatják a honlapunkon. Azt minden minket KÖVETő tudja, hogy a KÖVET alapvetően a környezetgazdálkodás és az etikus, értékalapú gazdálkodás oldaláról közelíti meg tagvállalatait és klienseit. Amikor CSR, akkor mi a Valóban Felelős Vállalatokra gondolunk, nem pedig a könynyű, olcsóbb kibúvókat keresőkre, a green

washing kényszeres gyakorlóira. Számukra ott vannak más szervezetek, éhesen várva a nagyvállalati asztalokról lehulló morzsákra. Aki viszont komolyan gondolja, és érdemben fejleszteni akarja környezeti teljesítményét, javítani akarja dolgozói és közvetlen-közvetett közösségei életkörülményeit, aki felismeri és rendesen gyakorolja társadalmi felelősségeit, és aki ezek mellett is sikeres akar maradni a folyamatosan változó lokális és nemzetközi piaci körülmények között, az a mi emberünk, a mi partnerünk. Megemlítek néhány olyan területet, amellyel jelenleg és a belátható jövőben foglalkozni akarunk. Tagvállalatainkat és partnereinket olyan alapvető fejlesztési vektorok mentén próbáljuk segíteni, mint a zöld ipar, a zöld gazdaság finanszírozása, finanszírozhatósága. Ennek érdekében megpróbáljuk Magyarországon is kifejleszteni az ÖkoBank intézményét, amelynek elemei imitt-amott meg is találhatók. Azután ott az a hatalmas és ígéretes komplex, amit nemes egyszerűséggel „smart”-nak, azaz „okos”-nak címez a művelt világ. Smart grid, smart energy, smart transport, smart cities stb. Persze hogy itthon is jól ismert a fogalom, és sokan már évek óta rendszeresen találkoznak vele, olvasnak róla, kevesek még dolgoznak is rajta. Ugyanakkor mik az eddig itthon elért eredményeink? Mikor látták önök utoljára megújuló energiaforrásokkal üzemeltetett bajor és dán hálózati rendszereket? Mikor beszéltek az észak-nyugati kutatóintézetek és a körülöttük sertepertélő lokális high-tech cégek kollégáival, akik már jó ideje a világ energia és közlekedés rendszereit fejlesztik valódi 21. századira? Mikor hajtottak, bringáztak vagy sétáltak svéd utcákon, ahol a jelzőlámpák egyértelműen a közlekedők hatékony és harmonizált áramlását biztosítják? Vagy nyomták a gázt ausztrál autópályákon, ahol nem kell előre matricát venni, vagy a helyszínen kapuknál fizetni, hanem elektronikus rendszerek figyelik és automatikusan számlázzák – a használat függvényében – utazásaikat. És ugyanazzal az eleganciával figyelik, hogy ki mennyi idő alatt ér el A pontból B-be. Értsd: ki ment gyorsabban a megengedettnél. Három napon belül a korrekt útdíj és esetenként a szomorú, de korrekt büntetés jelzése is ott várja lakcímén az (óvatlan) utazót. Természetesen lehet automatikus banki fizetést engedélyezni a rendszert fenntartóval. Ilyenkor e-mail érkezik, és netbankon keresztül ellenőrizni lehet a pontos tranzakciókat. Anélkül, hogy bárki bárhol sorba állt volna idejét és idegsejtjeit pazarolva. Ezzel

szemben mi a magyar valóság? A világ nagy sebességgel fejlődik, és az emberiség robog a valójában kiszámíthatatlan jövője felé. Mi magyarok büszkék vagyunk jó matekos agyunkra, programozóink kreativitására, innovatív, furfangos fejlesztő cégeinkre, startupjainkra. Hát a KÖVET szeretné ezteket az innovatív ICT-s (ájszítís) lehetőségeket egy ütős, működő rendszerbe foglalni. Mondjam tovább? A KÖVET már egy ideje próbál fogást találni a klímaváltozás egyik sarkallatos kérdésére, a klímaadaptációra. Mikro szinten, úgy értem. Ismereteink szerint elismert módszertan nem létezik még a világon, amely a vállalatok klíma adaptációjával, releváns veszélyek, kockázatok elemzésével és gazdaságilag alátámasztható intervenciós tervezéssel foglalkozna. Mi ezt akajuk kifejleszteni és tagjainkat sorra felkészíteni a változások és kockázatok észszerű kezelésére. A felkészülésre. Egy másik elképzelésünk, hogy megpróbáljuk beindítani Magyarországon is a fair trade-et, vagyis a méltányos kereskedelmet. Persze ismét sokan a fejükhöz kap(hat)nak: „Hát ilyen már van! Szombaton is láttam aaa... TESCO egyik polcán.” – És valóban, parányi mennyiségben létezik az ilyesmi. Volt, aki már találkozott vele. És vett is belőle? Az északi országokban már vagy egy évtizede az emberek egyértelműen keresik a fair trade termékeket, hasonlóan a bióhoz. Talán még inkább. Miért? Mert valahogy ráéreztek az etikus kereskedelem fontosságára. Meg a minőségre. Bizonyos termékekből, mint a kávé és a tea, több európai országban már piacvezetők ezek a fair trade opciók. Míg itthon? Ezrelékben mérhető a szerepük. Ezen akarunk változtatni a társadalmi felelősség vállalásában élen járó tagságunkon keresztül kritikus tömeget célozva! Végül szeretnék eldicsekedni egyik tagvállalatunk néhány nappal ezelőtti sikerével. A Katica Tanya, amelyet nemrég tüntettünk ki, bekerült az EU környezetvédelmi díjának nyertesei közé. Mi több, október 27-én meg is nyerték az Európai Únió Környezetvédelmi Üzleti Díját a kis- és középvállalkozások kategóriában! Az országos zsűrik 145 céget találtak érdemesnek európai megmérettetésre. Hat kategória első helyezettje közül az egyik a magyar Katica Tanya. Gratulálunk! Ez eddig csak egy magyar vállalatnak, a DENSO-nak sikerült 2004-ben. Igen, ők szintén KÖVETtagok, és velük azóta is hatásosan dolgozunk együtt. Úgy látjuk, van értelme. Ennek tudatában várjuk minden őszinte érdeklődő jelentkezését!

LÉPÉSEK


27 2016. 11. 25. 18:14:42

MEGJELENT DR. SZIGETI CECÍLIA KÖZGAZDÁSZ ÚJ KÖNYVE Az ökolábnyom az elmúlt évtizedek során egy érdekes tudományos kezdeményezésbõl az egyik legígéretesebb alternatív makrogazdasági mérõszámmá vált. A páratlan sikertörténet azonban problémák forrása is, az ismeretek gyakran felületesek, a médiában továbbított információ pontatlan, alapjában téves. A kötet célkitûzése, hogy az “öko-közhelyeken” túllépve megmutassa, hol vannak az ökolábnyom használatának korlátai.


2016. 11. 25. 18:14:42

21. évfolyam 3. szám (66) ŐSZ KARBONLÁBNYOM ELMŰ INTERJÚ ÖKOLÁBNYOM PROJEKT VÁLLALATI KARBON- SEMLEGESÍTÉS AZ ELEKTRONIKUS KALKULÁTOROK KÉRDÉSEI

Recommend Documents