2016. március V. évfolyam 3. szám Nőnapi és húsvéti bővített kiadás

2016. március V. évfolyam 3. szám

Nőnapi és húsvéti bővített kiadás Az AQP jogerősen bejegyzett párt. Az AQUILA Párt (AQP) magazinja www.aquilapart.hu 1222 Bp., Zakariás J. u. 3. 3620/3274793 [email protected]

A legfontosabb földi érték az ember! --------------------------------------------------------------------------Ön ismét az AQUILA Párt magazinját olvashatja – immár az 5. évfolyam 3. számát. Ebben folytatjuk az AQUILA Párt (AQP) megismertetését. Az összes eddigi szám megtalálható a www.aquilapart.hu , www.aqp.hu honlap magazin fülénél. Kérjük, kísérje figyelemmel a honlapunkat, ahol a teljes pártprogram is elolvasható. Fogadja szeretettel, amit Önnek írtunk, hátha meg tudjuk értetni a célunkat, amiért megalakultunk. Támogatásukat reméljük.

Boldog nőnapot kívánunk, igaz szeretettel!

1

Pável Márta Húsvéti gondolatok Prohászka Ottokár: Legyetek világító emberek Virágvasárnap gondolataival kezdeném: (forrás: PPEK) „Krisztus mélyen tudott szenvedni. Krisztusnak az Olajfák hegyén vért izzadott a lelke, és könnye véres volt. Sírt az egész világ fölött. A mi lelkünk is ilyen, amikor látjuk mindazt, ami körülöttünk történik. Mi rémülünk, és idegenkedve nézünk, hogy hát ez ember? Ezt ember csinálja? Krisztus lelkével és szemeivel kell nézni, és így Krisztus lelkén keresztül kell a mi háborgós és fájdalmas gondolatainkat és érzéseinket áthevíteni. Akkor az ember tisztultabban, igazabban, éppen azért helytállóbban és világot legyőzőbben állja meg a helyét.” Ez a Húsvét talán jobban fájó, mint az eddigiek voltak. Miért is? Annyira üres a nép többségének a lelke, nincs bennük az izzó Krisztus-hitből táplálkozó lelkierő, ami a török veszedelemkor volt, amivel győzni tudtak a hódítók ellen. Ma sokaknak fel sem tűnik, mi fog elveszni. Most látszik, hogy a többség lelkileg kiüresedett, hitét elvesztett és a hazaérzelmet tekintve tartalmilag nulla nép már nem tudja megvédeni magát. Fel sem fog nekik tűnni, hogy elveszett az alapjuk, annyira nem tudják, lassan vagy sehogyan sem fognák fel, hogy ha más vallásban élnének. Krisztus lelkét már hírből sem ismerik, áthevítésről meg szó sem lehet. Nos, így könnyű lesz a mohamedánoknak lerohanni vallásilag is Európát. Azt szokták mondani, ami nem megy, azt nem kell erőltetni, és azt is, hogy az erősebb győz. Csakhogy ezek most nem igazak. A negatív erő jól megágyazott magának és most aratni fog. Nem azt jelenti, hogy erősebb, csak itt a földön az emberi szabad akarat miatt tűnik annak. Várható volt, de nem lehet beleegyezni a dolgok jelenlegi menetébe. Isten az egyetlen és végső valóság, akivel az utunk végén szembekerülünk! Ez biztos! Őt valóban erőltetni kell, mert nagyon sokat tettünk ellene, mint most is látható. Jó olvasni Prohászka alábbi sorait, mert Benne még volt, még lehetett fény, ami ma is kellene, hogy legyen, de ha a sötétséget nézem, elhalóak a reményeim. Uo. Prohászka Húsvét „Milyen szellem, lélekhangulat uralkodik az Úr Jézus feltámadása után, vagyis húsvétkor? Mit jelent ez? Először is egy óriási lelki felforrást. Itt minden izgatott, fakad, gyöngyözik, bugyborékol, mint egy erős forrás… Mikor az ember meditál, fel kell forrni. A húsvét az, mikor az embernek ilyen feltámadó vágyai, reményei, áhítata, lélegzései vannak... Azután szent öröm, gaudium, és a szebbik szó, amely a Szent Írásban van: laetitia... Szent derű, derült lelkiség... Ha valaki bánja bűneit, ez derű. Ha valaki az Úr Jézus iránti szeretetet felébreszti, ez szent derű.

2

Ha valaki megtagadja magát, az szent derű. Ezt élvezni kell, élvezni...” Könyörgöm, magyar nép, támadj fel, nagy baj van, hidd el, iszonyú nagy baj!

Sík Sándor Hiszek Magányos virrasztó (1936) Jegyzet Hallják meg hívôk és hitetlenek Élet-halálra szóló eskümet! A szív bôsége zúg fel ajkamon, Az kényszerít a Krisztus vallanom. Hallják meg rokkant, vén aposztaták S a vétekben vajúdó új-világ, A forradalom, a vak Leviáthán, És hallja meg a settenkedô Sátán: Isten nevében vallomást teszek: Hiszek. Hiszek, és hitem súlyos és kemény. Nem tünde tan, nem pille vélemény. Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán: Igen és nem, kereken, magyarán. Semmi csűrés és semmi csavarás, Ínyeskedés és köntörfalazás: Hiszem és vallom, szeretem és élem, Amit az Egyház hinni ád elébem. Ebben a hitben élek és halok: Katolikus vagyok. Hiszek egy Istent, ki három személy, Az élô Istent, aki bennem él, S akiben élek, mozgok és vagyok, Kinek tenyerén megsimulhatok. Akinek rám is éber gondja van, És cselekszik bennem és általam. Aki mozdítja minden mozdulásom, S én jóban-rosszban boldogan imádom Intézô édes mély akaratát. Hiszek Istenben, hiszem az Atyát. Égnek és földnek testté vált frigyét: Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét. Akit az Atya örök óta szül, És akiben szépséggé lesz a zűr. Kinek emberré tetszett válnia,

Hogy Isten legyen az ember fia. Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk, Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát. Benne az élet és benne az út. Hiszek Istenben, hiszem a Fiút. Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet: A Szellemet, aki a Szeretet. Aki Szent Péter ajakán rivall, Hegyeket bont, szíveket áthidal, És hét csatornán csorgatja beléd Az élesztô kegyelem kútfejét. Ki tüzet gyújt az embergondolatnak, Kibôl fölébe nôhetsz tenmagadnak És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz. Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket. Hiszek, és tudom, honnan a hitem. Házamat én kôszirtre építem. Négy élôlény az erôs alapok: ember, oroszlán, sas, tulok. Hallottam a piacon szólni Pált, Hallottam Ágostont és Ottokárt, Látom a szirten Péter kulcsait, S bennem a mélyben, hallom döbbenettel: Kimondhatatlan gerjedezésekkel A Szentlélek sóhajtozik. Ó tudom kinek, ó tudom kinek: Én az eleven Istennek hiszek. Élô hitemmel vagyok én szabad. Mankó helyett kötöttem szárnyakat. Ami akad a földön emberi, Gazdag szívem testvérnek ismeri. És ami túl az emberkörökön, A végtelenség: ígért örököm. És mikor üt a boldogságos óra, Hogy befogadjon koporsóm gubója: Hitem gyertyája utolsót remeg, És Istennek ajánlom lelkemet.

3

Márkus Edit: Nők, lányok, asszonyok Nemsokára nőnap. Virágot adunk a női ismerőseinknek, szeretteinknek. Az első földi lény, akihez kötődünk, az édesanyánk. Rajta keresztül tárul ki a világ, a Tőle való leválás közben kezdünk el szocializálódni. A nőket szokás még a gyengébb nemnek is nevezi a fizikai erő tekintetében. Általánosságban igaz az is, hogy a nők érzelmi intelligenciája nagyobb, mint a férfiaké. Ennyi minden jut az eszünkbe rögtön, amikor a nőkről hallunk. Mindezen tulajdonságok fontos meghatározói a női nemnek, s vég nélkül lehetne ellentétbe állítani, miben különböznek a férfiaktól. Rátérhetnénk a feminizmus által kivívott női emancipáció eredményeire is… mindez azonban – úgy érzem – nem vezet messzire, vagy talán jobban mondva sehova sem vezet. Mert mindenek előtt az számít, hogy a nő vagy a férfi mennyire ember, mennyire tudja megélni, megvalósítani küldetését. Nemére jellemző tulajdonságok hivatottak őt ebben segíteni, nevezhetnénk ezeket talentumoknak is. Jézust a farizeusok azzal is vádolták többek között, hogy szóba áll az általuk semmibe vett nőkkel, asszonyokkal is. Szóba állt velük, hiszen Ő az emberért jött. Akiben látta, hogy pislákol a fény, az a Számára oly ismerős, persze ezerszer halványabb kis világosság, azzal beszélt, azt barátjának tekintette. Embernek lenni: ez az a pont, ahol a transzcendens világgal „szót tudunk érteni”. Ahol a nő vagy a férfi lélekben kinyitja az ablakot, és megmutatja, miért érdemes a halhatatlanságnak velünk veszkődni. Használjuk hát fel a talentumainkat, még ha azokat mások gyengeségnek is látják, céllal kaptuk azokat. S amikor ezen az ünnepen virágot kapunk, a virág illatát jól véssük az emlékezetünkbe: feladatunk van ezen a világon, azt teljesítsük.

Az alábbi írás csaknem 100 éves, de ma is nagyon megszívlelendő.

4

Prohászka Ottokár Iránytű Keresztény nemzeti feltámadás. (1920) Krisztus halálát nem rothadás és bomlás okozta, hanem az erőszak vágott rajta oly gyilkos sebeket, melyeken vére elfolyt s élete elfogyott; de épen azért sebei is tiszták s nem gennyesek, sőt az egyház imája szerint jácinszínűek voltak, oly halvány lilásak, mint az őszi kikerics. Ez a keresztre feszített tisztaság s ez a jácintos sebekkel tetézett test azután feltámadt. Feltámadt, ami sohasem volt rothadt. Ebben is mélységes szimbolizmust látok. Az támad fel, ami nem rothadt, aminek porcikája sem korrupt, aminek sebei is virágosak. S így gondolom el magamnak a magyar feltámadást is. Mi hiszünk a keresztény nemzeti feltámadásban, mi hirdetjük a keresztény kurzust, fennen magasztaljuk az erkölcsi ébredést, a társadalom szanálását, az életenergiák feltámadását ; de mikor ezt tesszük, szemeink előtt lebeg a nagy szimbolikus igazság is, hogy annak, ami rothadt, ami korrupt, ami csak színre keresztény, de tényleg pogány és alávaló, annak a magyar feltámadásban része nem lehet ; s ha e folyamatban, amit keresztény kurzusnak hívunk, ez idő szerint még sok mindenféle szenny és piszok kavarog, hát annak mind az áramban le kell csapódnia, mert nekünk halálos ellentétbe kell állnunk mindazzal, s mindazokkal, kik az erkölcsi métellyel bármiképpen is kapcsolatban állnak. A keresztény kurzus nem lehet szóáradat, mely erkölcsöt s megújhodást s szeretetet hirdet, de azt tényleg sem nem éli, sem nem gyakorolja. A keresztény kurzus nem lehet csak külső szertartásokban való részvétel s a felséges programnak csak ajkkal való megvallása, hanem annak az egész vonalon a krisztusi törvény uralmának s aszerint való életnek és cselekvésnek kell lennie. Ebből még nincs elég. Ellenben a korrupció, a panamázás, az uzsora, a személyes érdekek hajszolása, a munkanélküli meggazdagodás tébolya, a sápolás, a stréberség még divatban, még, teljes kurzusban van, szemben a tulajdonképpeni kurzussal. Úgy látjuk, hogy az egész világ beteg ; betege a materializmusnak s ami azzal jár, a korrupciónak s az élvezetvágynak. A lelkek s a testek paráznasága megmételyezte a közérzést, s nemcsak nálunk, hanem másutt is burjánzik a gaz, s hamu alatt izzik az a tűz, melytől a velők pusztulnak s a csontokból furulyák lesznek. Ezzel a nagy rothadással szemben indítottuk meg mi a keresztény kurzust, vagyis szembeállítottuk a blazirt, a perverz s a vérbajos élettel a keresztény erkölcsöt, mely az Isten kegyelmétől átjárt akaratok energiáit feszíti neki a romlásnak s mely Krisztus evangéliumával akar formálni nemcsak lelkeket, de intézményeket, akar szervezni munkát s társadalmat is. Azt mondják erre a kishitű emberek: de megvan-e ez erkölcsi feltámadásra a feltámadni kész társadalom? Merre, hol van az az új nemzedék, mely a társadalom piszkos hullámaiból kikelve, meg nem viselt hittel s le nem perzselt erkölccsel áll bele a feltámasztás munkájába, s tisztaságával s tisztességével legyőzi a mindenütt csúszómászó halált? Hol van az a kompakt, egységes nemzeti képviselet, mely egyszersmind képviselete a feddhetlen erkölcsi integritásnak, a mindenről leszámolni képes s leszámolni tudó felelősségnek, a személyes stréberkedéstől való idegenkedésnek,

5

szóval hol vannak s mennyien vannak azok a férfiak, kik a keresztény kurzusban vallják, hogy «mens conscia resti famae mendacia ridet»? Nem titkoljuk el magunk elől, hogy a rothadás birodalma nagy, s hogy a Grál-lovagok száma nem légió! Vannak még nagy tömegek, melyek az osztályérdeken kívül mást nem látnak, s mást nem szolgálnak, s melyek csakis a kenyérszerzés s a megélhetés ösztöneiből veszik inspirációjukat. Mi közük van ezeknek a keresztény kurzushoz s ahhoz a lelki emelkedettséghez, melyet a keresztény kurzus jelent? Vannak azután nagy tömegek, melyek a hitetlenség blazirtságával nézik a fejleményeket s melyek erkölcsi értékekben sohasem produkáltak semmit, melyek erkölcsi ideálokban nem hisznek s az egész keresztény kurzusban a bukott cégnek csak új név alatt való bejegyzését látják. Mi köze a keresztény kurzushoz annak a világnak, mely gazdagodni akar s milliók s perditák után futkos?! Eziránt teljesen tisztában vagyunk ; de hisz az ilyenektől nemzeti reneszánsz vagy tisztulás vagy megemberelés soha nem is vár s nem is várhat semmit ; s ha köztünk feltámadásról szó esik, ismétlem, hogy az ami rothadt, az fel nem támad, s ne is várjuk, hogy feltámadjon valamikor. Az rothadjon csak tovább, míg el nem enyészik, ugyanakkor azonban a meg nem fertőzött, bár megalázott s elfojtott élet támadjon fel bátran l Ilyen meg nem fertőzött, bár elfojtott s létében veszélyeztetett, de még ki nem pusztult életelem van még sok a magyar népben. Ezt a lelket megőrizte Magyarország agrárius jellege; ezt megóvta a puszta, a tanya, a falu; ezt ápolta a keresztény család és templom, ez a két szentély, melyet még el nem árasztott a vándor mocsár. A keresztény népben — bár az most önző és láncol — megvan még a hit, mely a lelki halált legyőzi, megvan az az erkölcs, mely isteni benyúlások által lesz erős. A keresztény öntudatnak megvan még az a tüze, mely a néplélekből kiégeti a mételyt, s mely a társadalmi szervezetekből is ki fogja vetni a mérget; s akkor azok az ajkak, melyek most kékesek s a láztól cserepesek, szintén hirdetik a nagy programot; s azok a lelkek, kik most még határozatlanok, a nagy programhoz majd nagy tetteket is csatolnak. A spiritus rector e feltámadásában mindenestre kell, hogy oly pártképviselet és pártszervezet legyen — akár egy, akár kettő van belőle — melynek szelleme a hit, az erkölcs, a tisztesség, a tisztaság s a szociális igazság s mely nem tűr meg kebelében senkit, akihez a panamáknak s a korrupciónak még a gyanúja is férkőzhetik. A pártképviseletnek szoros kapcsolatban kell állnia a nagy tömegekkel ; ezeket kell informálnia, irányítania, lélekkel s szellemmel etetnie ; viszont pedig a tömegekből kell merítenie nagy öntudatát, a teendők megérzését s az igények s szükségek élénk tudatát. A pártképviselet árassza ki a tömegekre a lelkesülést, s a tömegek viszont inspirálják akcióra a pártvezetőséget. Ha a pártok ily antiszeptikus tisztaságban s erkölcsi rothadástól menten állnak bele a nemzeti kurzusba, akkor a közös, nagy akarat s az elszánt, bátor tisztesség, — mely legalább is oly bátor legyen, mint a huncutság, — magával

6

fogja ragadni a tartózkodó elemeket is, s nem keresztény kurzust csinál, — ez a szó is tőzsdei árfolyamra s nem örökérvényű elvek s erők életére emlékeztet, — hanem csinál keresztény uralmat s azt állandósítja s biztosítja is. Hát legyünk, akik s ahányan vagyunk; de esküdjünk fel a zászlóra nemcsak szóval, hanem egyéniségünkkel, tiszta becsületünkkel s Krisztushozi hűségünkkel s a magyar nemzet iránti önzetlen szeretetünkkel! Ne csak valljuk, hogy az erkölcs létfeltételünk, hanem valósítsuk azt meg az élni akarás hajthatatlan elszántságával: akkor mi magunk is egy darab feltámadás vagyunk, s nyomunkban éled majd fel a még nem rothadt, csak alélt nemzeti élet. A túl lehűtött víz néha egy pillanat alatt jéggé fagy — megfordítva, a túl elgyötört életerő s tisztesség egy indításra talpra szökik. E talpra szökés a keresztény nemzeti éledés, mely a rothadással leszámol s az erkölcsi életet diadalmas hatalommá növeli. Alleluja — neki! Jelentem, mi az AQUILA Párt = Isten SAS-ai ilyen párt vagyunk.

Pável Márta Véleményem, meglátásom, szerintem… Társadalmunk kritikája a 2016. 03. hóban észlelhető bosszantó hibákkal kapcsoltban Megjegyzem, leírom, de akkora az uralkodó réteg gőgje, az emberek véleményével való nem törődés, hogy jogosan félő, hogy semmi sem fog változni. Pusztába kiabálok, de teszem, mert ha nem szólók, „cinkos, aki néma”! Én nem leszek Isten és a nép árulója.

7

Tanárok viselkedése Ez ellen a szülőknek kellene tüntetni és nem mellettük. Egyik tanítványom és szülei mesélik (tanú egy osztály) az alábbiakat. Az erkölcsöt (pont azt!) oktató tanár anti-pedagógusként viselkedve, szeretetlenül, erkölcstelenül valósággal üldözi az órán a gyereket. Az osztály előtt kijelentette a tanítványának, utálja és idegesítő a vigyora, most az összes gyerek azon nevetgél, hogy idegesítő a vigyorod. A gyermek szokása, ha baj éri, zavartan mosolyog, ezzel sírását leplezi. (Ugye ezzel sokan vagyunk így…) A (vezető) tanár annyira „toppon van”, hogy ezt valami másnak veszi. Mondtuk a szülőnek, vigye el az összetört, a tanár által összetört gyereket pszichológushoz és fizettesse ki a tanárral a számlát, valamint vigye nyilvánosság elé az ügyet, s ezt ezzel mi most el is kezdtük. (Megjegyzem, sok-sok tanári rémtett van a tarsolyomban, mert gyermekpárti vagyok.)

Az ország kifosztása nem szűnik, hanem fokozódik Én ettől többnek néztem Orbán Urat (mert mindenkivel a végsőkig jó szándékú vagyok, mindaddig, míg alaposan meg nem győz az ellenkezőjéről, most ehhez már nagyon közel állok), hogy az ország további kifosztásába, a habzsolásba pl. jegybanki törvénybe, meg Matolcsy fizetésemelése ügyébe, a fizetési plafonok emelésébe, a vasárnapi zárva tartás népbosszantó intézkedésébe stb. belemenjen. Nem tudom, mi van, de úgy tűnik, unja az egészet és el akar bukni. (Ami egyrészről érthető lenne, ez a munka igen nagy szellemi, lelki feszültséggel is jár.) Ezekkel a dolgokkal egyre közelebb kerül hozzá még akkor is – s nem tudom, a drágán fizetett tanácsadói miért nem figyelmeztetik –, ha a migráns ügyet jól kezeli. Migráns ügyben való szűrt, félrevezető, valótlan hírek Valósághoz közeli vélemény lehet: http://mno.hu/kulfold/merkel-politikaja-katasztrofa-1331419

Richard Sulík, a szlovák jobboldali liberális Szabadság és Szolidaritás párt elnöke szerint „Merkel menekültpolitikája katasztrófa! Orbán politikáját nem kísérem figyelemmel, azt azonban nagyon jól tette, hogy felhúzta azt a kerítést a határon. A mostani migránsválság az Európai Unió történelmének legnagyobb krízise, és a merkeli politika különösen veszélyes.” Viszont ha nézem a nekem küldött, nem publikus külföldi felvételeket, ha elbeszélgetek az ország lakóival, még itthon is mit élnek át a migránsoktól – akik még hála Istennek itt nincsenek is sokan –, akkor felmerül bennem a kérdés: ezekről a dolgokról miért nem tudunk? Sok esetben miért védi jobban az adott ország rendőrsége a migránsokat, mint az állampolgárokat? Mi áll itt a háttérben? (Persze ötleteim vannak, de bizonytani még nem tudnám őket, mert nem kerülhetek a bizonyítékokhoz közel.) A németeknél évek óta csak bajok vannak a migránsokkal, de a sajtó és a nép megfélemlítve hallgat a nagy liberális demokráciában. (Pl. a kölni esetet is mennyire csúsztatva, és kérdéses, hogy milyen alapossággal közölték. Milyen nyomásra derültek ki a szexuális zaklatások, rablások stb. és kérdés, mi volt a valódi igazság?) Itthon is hallgatnak, csak célzottan szűrt információk jönnek át. Biztos vagyok abban

8

(az információim birtokában), hogy az igazság sokkal rosszabb ettől a csepegetett szörnyűségtől is. Könyörgöm, Európa megszállás alatt van! Erre az EU vezetői, Merkellel az élen, no meg még a római katolikus Pápa is a befogadás mellett érvel. Nem tudom eldönteni, kivel van baj. Ki nem tud gondolkozni, ki nem lát. Vagy talán jobb kérdés, ki rakott rájuk egyfajta szemüveget? Ugyan, ki mondja meg, hogy miért NEM AKARNAK LÁTNI, miért ÁRULJÁK EL az EURÓPAI KERESZTÉNY VILÁGOT, kultúrát? DK és hasonló migráns pártolókról Megdöbbenve hallom/látom Salgótarjánban, hogy az MSZP meg a kistestvérei összefogása győzött. Lehet örülni, de ne kívánják, hogy politikusi magatartással gratuláljak. Nem teszem, csak akkor, ha valóban örülök. Igaz, a pártok között nem volt nagy választék. Elképedve hallgattam pár napja egy DK-s (összefogás részese) nyilatkozatát, miszerint mi baj lenne, ha befogadnánk azt a kb. 1200 nekünk szánt migránst stb. (Persze ő is tudja, hogy ez nem ennyi, hanem folyamatosan egyre több lenne…, ami idővel millióig is elmehetne.) De felelőtlenül, habzó szájjal baromságokat mondani, úgy látom, lehet, s van még mindig jó pár ember, aki még feliratos táblákkal, meg tapssal jutalmazza. Istenem, itt soha nem lesz rend. Mindig elképedek a butaságokon, amiket beszélnek. A nép, az Isten adta nép meg ezekre szavaz. Igaz, mi nem indultunk a választáson, mert nincs rá pénzünk. Szerencséjük van, hogy nem én vagyok Orbán, mert most elrendelném: hozzák ide azt a kb. 1200 migránst, a nép úgyis azok mellett szavazott, legyen meg az akaratuk azoknak, akik ezt pártfogolják. Lennék olyan vagány, akarnám az Ő akaratukat, hogy akkor legyen jó nekik, és Salgótarjánban telepíteném le az egészet. Most mutasd meg, mit tudsz. Örülni kell, amire szavaztak, meglett, lehetne integrálni a migránsokat és az ott élő cigány lakósággal is békében összehozni, és munkát adni mindenkinek. Ezt kellene tenni. Ezúttal bocsánatot kérek azoktól a Salgótarjánban élőktől, akik ezt nem pártfogolták. Emberi bunkóság növekedéséről Tisztelet a kevés kivételnek, de sajnos valóban egyre kevesebben vannak. Régebben ennyire, ilyeneket nem lehetett tapasztalni. Az udvariasság kihalt. Úgy látszik, a szellem kezd elsötétülni. Ez mindenütt visszaköszön. Pár példa: Meglepődve tapasztaltam: régen például az embereket műtét előtt megkérdezték, hogy van-e kivehető fogsora, ez ma arra módosult – gondolom, mára ennyire leépült a szürkeállomány –, hogy nyissa ki a száját, és belenéznek. Igaz, patikus dolgozói koromban én is sok olyan butaságot tapasztaltam, hogy sokszor komolyan azon gondolkoztam, az ilyenek hogyan találnak haza. A figyelmetlenség, a csak én, a csak nekem, te másik ember szóba sem jöhetsz stílus az uralkodó. Nemtől, kortól függetlenül simán ráhajtják a másikra pl. a bevásárlókosarat, ha nem ugrunk, el is csapnak. Vagy bárhol megállnak, ezek a

9

kigyúrt, 2 méteres hapik (sajnos nem csak ők), s kinyomott hassal telefonálgatnak, odébb nem állna egyik sem. Tülekedés van, és látszik a másik semmibe nézése. Egyik nagy bevásárló központban, egy egyenruhában kb. IQ 60-as, retardált kinézetű embernek látszó lény állt a halas pultnál. Vártam, hogy odébb megy, de nem. Szóltam neki, menjen odébb, mert nem férek a halakhoz. Ö nem megy, mert ideállították. - Meg akarják az összes halat tartani maguknak? – kérdem. Erre elkezdett szájalni, hogy ő akkor sem megy odébb és én milyen kötözködő szemét vagyok. Mondtam neki: - Uram, nagyon rosszal kezdett ki, ha most befogja a száját, bocsánatot kér, még nem teszek panaszt. De nem tette, sőt jobban gyalázott engem. Erre kihívattam a főnököt. Mi volt a válasza? „Hát ő biztonsági őr, azt mondták neki, innen ne mozduljon, s ő azt tette, amit mondtak neki.” Hűha, gondolom a vevők sértegetését és a vásárlás akadályozását talán csak nem parancsolták meg neki! OK: a szellemi tömeges leépítés működik, az itt tisztán látszik. - De mi lesz a hallal – kérdeztem –, azt is önök viszik haza? Erre közölték velem, hogy szólnak neki, álljon odébb. No comment. De még a templomokban is ez van. Bejön, rágózik, majd telefonál, vagy unalmában a misén is nyomkodja… (vagy éppen megszólal a ki nem kapcsolt telefon…) – akkor minek megy oda? Gyerekeik hangosan nevetgélnek, zavarják a hívőket, eszükbe sem jut lecsitítani. Ugyanez van a rendelőkben. Ott még beteg is, és önzésének megfelelően kitalál mindenféle hazugságot, miért megy be előbb, s ha jön egy ismerőse, kacsintva azt mondja neki, ugye te is injekcióra jöttél, mert azok előre mehetnek. Többségében erőszakos módon, csak ő menjen be előbb. Sajnálom, hogy ez a társadalom szinte minden szinten leépül. Nem tudom, normális mederbe hogyan lehetne visszaállítani a dolgokat.

Oroszi-Kuzmich Kinga Az igazi böjt Sajnos sokszor tapasztalhatjuk, hogy egy vallás, bármilyen szép célkitűzései vannak is elméletben, a gyakorlatban az adott személy számára kiürül, csupán üres vallási cselekedetekben merül ki. Az Ószövetségben nagyon sok helyen olvashatjuk, hogy a zsidók áldozatokkal erősítették meg szövetségük Istennel, így hódoltak Neki. Viszont az is világosan kiderül az Ószövetség olvasása során, hogy Istennek nem az áldozat maga, nem elsősorban a vallásos cselekedet volt fontos, hanem a lelkiség. Rengeteg helyet találtam (Sám 15,22; Jer 6,20; Zsolt 40,7; 51,18; Iz 1,11; Jer 7,20-25; Ez 20,28), ahol Isten nem kér az üres, nem szívből, szeretettel hozzáforduló lélekből adott áldozatokból. Hasonlóan érzek a böjttel kapcsolatban is. Mit ér az Istennel való kapcsolatomban csupán az, ha nem eszem húst bizonyos napokon? Mit számít ez a hitéletemben? Nem túl sokat, ha nem tevődik hozzá az odaadó istengyermeki lelkület, hogy Rá

10

hallgatva, Őt szolgálva mindent megteszek, amit csak kíván tőlem, hogy lemondok bármiről, hogy Vele tarthassak (nem csupán a húsevésről évente néhány napon). Ne válasszuk az egyszerűbb utat, hogy csak betű szerint betartjuk a vallási törvényeket, de a szívünk a világé. Ne legyünk farizeusok, akik minden sarkon imádkozva külsőleg igen vallásosak, de belül a meszelt sírokhoz hasonlítnak, mert semmit nem éltek meg abból, amit cselekedtek. Nem hatolt a szívükig a tanítás. Legyünk inkább az apostolok, akik bár kalászt téptek szombaton, de életük végéig az Urat szolgálták, hirdették, majd képesek voltak életüket adni a hitükért. Számomra ez az igazi böjt. Azt kívánom mindenkinek a nagyböjt utolsó heteiben, hogy töltődjön fel ezzel a lelkülettel, legyen Isten szerető gyereke, és a nagyböjt után a feltámadásban is találkozzon Istennel.

Lelkiségi rovat Reményik Sándor: Egy lélek állt... Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e színes porhüvelyt: Pici kezeket, pici lábakat; És most hiába, le kell szállanod, Öröktől fogva te vagy kiszemelve, Hogy e testet betöltsd, Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng. Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!" S szólt a lélek: "Én nem akarok menni! Én boldog vagyok Veled, Istenem; Mit vétettem, hogy egedből kivetsz? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S elhagynom búsan és reménytelen Az angyalokat, testvéreimet? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S felöltenem a gyötrő Nessus-inget, A meghasonlás örök köntösét, A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,

S láng, mely üveg alól is égig ér: Mit vétettem, hogy bezársz engemet Kehelybe, amely megrozsdásodik, S ampolnába, mely romlandó cserép?!" És szólt az Isten szigorún: "Elég! A törvény ellen nincsen lázadás! Ha milliók mentek panasztalan, Talán te légy kivétel? Mint a fiókát az atyamadár: Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni, S jobban becsülni meg az örök fészket!" S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. Szomorún indult a kapu felé, De onnan visszafordult: "Ó Uram, Egy vágyam, egy utolsó volna még; Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, Szerettük egymást véghetetlenül, Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, Szeretném viszontlátni odalenn, Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." S felelt az Úr: "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

Csak a spirituális vezető tud áthatolni az alsóbb én fátylán. Rondai Ibn Abbad

11

Nem lehetséges egy ember számára kizárólag saját erőfeszítései által elérni a kendőzetlenség állapotát. Naqshbandi Rend Ha az elme csöndes, beléphet egy világba, ami messze túl van az elmén. Hindu szövegek, Upanisad Rumi versei CSEND Simon Imre fordítása Meghaltam Megszületett bennem egy új Szeretet Kitárult előttem az igazi Élet Válj eggyé a végtelenséggel Törd szét a börtönöd falát Szökj meg Szüless bele egy új színbe Azonnal cselekedj Sűrű felhő vesz körül Osonj ki észrevétlenül Halj meg és élj a csendben A nyugodtság a legbiztosabb jele annak hogy meghaltál A régi életed egy eszeveszett rohanás volt a békesség elől De most a szótlan telihold tündöklik fenn az égen ----------------------------------

Vargáné Pável Márta Kis kertészkedő ötletek Már március 2-án elültettem a magokat; paradicsom-, paprikaés némi virágmagot. Az idén kivételesen nem a szokványos edénybe, mert azokat hamar kitölti a gyökere – ugyanis csak az ablakban nevelem a palántákat –, hanem most mélyebb edényekbe, kíváncsi vagyok, ez jobb lesz-e, hogyan tartja magát kiültetésig a palánta. Megfogadtam Bálint gazda tanácsát a palánta dőlés ellen, most a beültetett magokat rézgálicos vízzel jól megöntöztem. Vettem palántázó fóliát, amibe félő, hogy megfagy, de mindegy, próbaként oda is beültettem a magokat vagy sikerül, vagy nem. Így mulat egy szegény magyar úr vagy úrnő?-) Teraszra is kitettem pár edényt, amibe petrezselymet, zellert, salátát, rukkolát ültettem palántázás céljából. Egy társunk, Kis Enikő fotója: idei piros csészegomba

12

AQP humor

A sas vadászni tanítja a fiát. Meglátnak egy héját. - Na fiam, most mutasd meg, mit tudsz! A sasgyerek felülről rácsap, elejti. Mondja neki az apasas: - Te fogtad, fiam, tied a zsákmány. A sasfiú fanyalog, nemigen van gusztusa. Korholja az apja: - Egyed csak nyugodtan, fiam, a héjában van a vitamin!

Hirdetményünk, felhívásunk Kérünk minden intelligens, nyitott embert, aki hazája érdekeit nézi, csatlakozzon tagnak az AQUILA Párthoz! Az AQP-nál közgyűlési határozat alapján a belső keménység és tisztaság védelme miatt egy évig csak próbaidős önkéntes lehet mindenki. Habár nálunk amúgy is mindenki önkéntes, pénz hiányában senkinek sem tudnánk egyébként sem fizetni. Kérjük, ha érez magában erőt ehhez az intelligenciát, becsületet és kitartást kívánó munkához, jelentkezzen tagjelöltnek. Az alapszabályunkat a honlapunkon megtalálja. Várjuk a kedves párttársakat. Üdvözlettel: Varga Péterné Márta elnök

Az AQUILA Párt 14.981-es számon 2013 márciusában jogerősen bejegyzett párt. Az AQP a kiábrándultaknak, igazmondásra és élhető Magyarországra vágyóknak a pártja, és nem szokványos pártként „pártoskodunk”! Elmondhatjuk, mi Isten akaratából az emberekért vagyunk. Kérjük, tekintsék meg a honlapunkat – a részletes pártprogramunk is ott olvasható: www.aquilapart.hu Itt minden információt megtalálhat rólunk. Impresszum: Kiadó: AQUILA Párt, 1222 Budapest, Zakariás József u. 3. Honlap: www.aquilapart.hu E-mail: [email protected] Telefon: +36 20 – 327-47-93 Főszerkesztő/kiadó: Varga Péterné, AQP elnöke Főszerkesztő helyettes: Szeibert Márton Szerkesztők: Oroszi-Kuzmich Kinga, Márkus Edit

13

Lektorok: Varga Péterné, Szeibert Márton, Márkus Edit, Mészáros Gabriella, Marton Janka, Marton Krisztián, Oroszi-Kuzmich Kinga Képi anyag szerkesztése: Horváth Olivér Az AQUILA Párt fogadó órái: szerda este 5-9-ig, péntek este 5-10-ig. Telefonon bejelentkezve soron kívül is fogadjuk. Tanulni vágyókat szeretettel várunk, tevékenységünk rendületlen.

14