2015. december 12., ingyenes szám

www.sahy.sk

Ipolyság

Honti Lapok XXIV. évf.

2015. december

Beszélgetés Gregor István mérnökkel, Ipolyság polgármesterével 2014-ben sikeresen indult a helyhatósági választásokon: 713 szavazattal szerezte meg a polgármesteri tisztet. Egy évvel ezelőtt, 2014. december 15-én iktatták hivatalába. Beszélgetésünk egyéves polgármesteri ténykedésének összegzése. Hogyan telt polgármesteri tisztségének első éve? – Nagyon gyorsan, a mai napig is ismerkedem a városi hivatal egyes feladataival, az alkalmazottak munkaköri leírásával. Időnként napi 12-14 órát is dolgozom, sokszor a szombat-vasárnapokat is beleértve. Bizony munkaigényes év volt, magánéletre alig maradt időm. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani családomnak a támogatásért, hisz legjobban őket mellőztem. Visszatekintve elmúlt évi tevékenységére, mit csinálna másképp? – Úgy érzem, egy személyzeti döntésem nem a legjobbnak bizonyult, de ez már viszszafordíthatatlan. Hivatalba lépése után min lepődött meg a legjobban? – Talán a rengeteg adminisztratív feladaton, amit a város köteles elvégezni, nemcsak a polgárokkal és az államigazgatással, hanem egyéb intézményekkel szemben is. És még a temérdek reprezentációs kötelesség. Igyekszem minden követelménynek eleget tenni, megjelenni minden rendezvényen, de a nap csak 24 órából áll, és nem minden esetben sikerül valamennyi időpontot összehangolni. Csalódott voltam, illetve vagyok a hivatal berendezési ellátottságát és műszaki felszereltségét illetően. Nincs telefonközpontunk, a számítógépes felszereltség sem eléggé hatékony kihasználtságú. Szponzori támogatással sikerült egy közel 3000 eurós sok-

funkciós irodagépet biztosítani, így nemcsak a nyomtatási költségeink csökkentek, hanem a szükséges iratokat elektronikus formában is meg tudjuk jeleníteni, könnyítve ezáltal az ügyintézést. Bekapcsolódtunk a DEUS-társulásba is, miáltal a 2016 végétől kötelező, a polgárokkal történő elekronikus kommunikációt meg fogjuk tudni valósítani. Jövő év elején a hivatalban egy új szolgáltatást vezetünk be, megnyitva a polgárok integrált kiszolgálását biztosító irodahelyiséget, melyben hiteles dokumentumok kiadására is lehetőség nyílik. Hol tart a 349 000 eurós sikkasztás felderítésének ügye, amire választási kampánya során többször felhívta figyelmünket?

Grafika: Peter Paulenka – Hivatalba lépésem óta szorosan együttműködöm a nyomozóhatósággal. Az

12., ingyenes szám

A TARTALOMBÓL Kis közösség...

2. old.

Beszélgetés Gerhard Glazer-Opitz atyával

5. old.

Ságraforgó

6. old.

Sajó Sándor -emléknap

16. old.

Focitáblázatok

17. old.

...találkozó Ipolyvisken

18. old.

ügy sikeres lezására érdekében minden iratigényüket haladéktalanul kielégítettük. Ismételten kihallgatták az alkalmazottakat, sőt engem is. Viszont tudni kell, hogy amíg nem születik jogerős bírósági végzés, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Mely Ipolyságot érintő problémák okozzák Önnek a legnagyobb gondot, melyeket a közeljövőben szeretne orvosolni? – Mindenképpen a munkanélküliség. Ez a leggyakoribb téma, ami a lakosokkal folytatott beszélgetéseim során szóba kerül. Igyekszem minden lehetőséget kihasználni, hogy enyhítsünk a fiatal családfenntartók gondjain. Decembertől például a ZF Slovakia részvénytársaság városunkban munkaerő-toborzást tart, és az alkalmazottakat közvetlenül fogja a lévai munkahelyre szállítani. Meggyőződésem, hogy az e céggel és a többi ipolysági munkaadóval történő együttműködés polgáraink javát fogja szolgálni. Melyek azok az egy év alatt megvalósított változások, amelyekkel a legnagyobb mértékben elégedett? (Befejezés a 3. oldalon)

Áldott karácsonyi ünnepeket kíván Ipolyság város önkormányzata, a városi képviselő-testület tagjai (Baráti Tamás mérnök, Békési Zoltán, Bugyi István mérnök, Bukor Erzsébet, Hammersmidt Béla mérnök, Hudec Pál mérnök, Kiss Gabriella mérnök, Mgr. Mezei Gabriella, PhD., Nemcsok István, Oros Zoltán, MUDr. Rusznyák Ferenc, ifj. Zachar Pál mérnök) és Gregor István mérnök, Ipolyság város polgármestere.

Honti Lapok

2015. december

2

Kis közösség, nagy eredmények Az elmúlt évek talán egyik legnagyobb sikersztoriját próbálom papírra vetni, olyan formában, hogy az olvasó számára is átérezhető, átélhető és követendő példa legyen egy kis közösségnek, Tesmagnak a példája, mely képes volt kiemelkedni a szürkeségből, és álmodni egy merészet. Ha a bevezetés még mindig nem keltette fel az érdeklődést, a továbbiakban, remélem, sikerül meggyőznöm az olvasóközösséget. Aki az év folyamán nyomon követte Tesmag fejlődését, felfigyelhetett rá, hogy van egy új parkunk, egy szépülő templomunk, egy felújított öltöző a focipályán és egy gyönyörű kápolnánk. Talán arra gondolnának az emberek, hogy biztos uniós pénzek sokaságát nyertük el, és abból sikerült megvalósítani az idei célkitűzéseket. Illúzióromboló leszek: ez nem így van. A falu vezetése vette a bátorságot, és felszólította a község polgárait, hogy jöjjenek, és kapcsolódjanak be a munkálatokba. Kezdjenek hozzá a falu szépítéséhez, a segítség majdcsak megérkezik. Megérkezett. Aki csak tudta, kivette részét az építkezésekből, akár egy felajánlással, akár kétkezi munkával, akár egy kosár kaláccsal vagy rekesz sörrel. Honnan is indult mindez? A falu vezetése első februári akcióján egy disznótort szervezett, összehíva a falubelieket, hogy kellemesen kezdjék az évet, majd ez lavinaként elindított egy folyamatot, ami után következett a templom alapjának és kertjének felújítása. Megállapodhatunk abban, hogy a templom alapja elég rossz állapotban volt, és mindenképp szüksége volt egy felújításra. Nem akarok részletekbe menően untatni senkit, de az alap vakolása, a régi kerítés lecserélése nem mondható kis feladatnak, emellett a temetőbe vásárolt és beüzemelt illemhelyiségek is eme kiscsoport érdeme. Többnyire hétvégén zajlottak a munkák, senkit sem köteleztek a részvételre. Akinek ideje, ereje és munkakedve engedte, bekapcsolódott a munkába. Kicsik, nagyok, fiúk, lányok, mindenki megtalálta a számára

ideális feladatot. A dolgos csapat munka közben egy kiadós ebéddel, később pedig uzsonnával frissíthette fel magát. Meg kell említenem a lelkiatyát, aki jelen volt a munkálatoknál, és az ipolynyéki Zsigmond

Pincészet borkóstolójával, illetve egy kétfogásos vacsorával ajándékozta meg a megpihenő dolgos embereket, ami mellé a Kanta fivérek szolgáltattak vidám hangulatot. Az idő sürgetett, mivel az idei elsőáldozókat már az új templomkertben szerették volna fogadni. A sok dolgos kéznek és az isteni gondviselésnek hála, idejében sikerült elkészülni a templom körüli munkákkal. A

csapatmunkának köszönhetően újabb projekttel állt elő a falu vezetése, ami a focipályán lévő öltözők felújítására irányult. Kezdetben maguk a szervezők sem hitték, hogy időre el lehet vele készülni, de mint azt ma a focipályára látogatva tapasztalhatjuk, az új festés és vakolás után szívesebben látja

a focistákat a tesmagi focipálya. Az öltözők felújításához Jakab Ferenc biztosította az anyagot. Az ezen munkában részt vevő emberek a parkátadás utáni megvendégelésre voltak hivatalosak. Újból csak köszönettel tartozunk azoknak, akik méltón kivették részüket a munkálatokból, valamilyen formában hozzájárultak az öltözők elkészültéhez, felújításához. El ne felejtsem megemlíteni, hogy a park előtti kápolna szintén felújításra szorult, amit szintén ez a csoport végzett. Talán sokaknak fel sem tűnt addig, hogy van ott ez a kis kápolna, míg fel nem újították. Én is hazafelé jövet csodálkoztam rá: nézzétek már, ez eddig is itt volt? Mint kiderült, eddig is ott volt, de most szebb lett, mint újkorában. Következett az év egyik legnagyobb munkája, a park felújítása. Aki járt a parkban, az tudja, hogy az mindenre alkalmas volt, csak játékra nem. A korlát erősen hiányos volta miatt egy percre sem lehetett levenni a szemet a gyerkőcökről, az éles szegélyek, szintkülönbségek és a kis faház fizikai állapota ugyancsak hagyott kivetnivalót. Az első és legfontosabb lépéssel kezdődött minden: leszedték a régi korlátot (már ahol volt), és egy új, akácfából készült kerítés készült a helyére. Emellett játszóalkalmatosságok, asztal, padok készültek, illetve betonoszlopok is a park kerítéséhez. A parkon át vezető járdát szintén kirakták járólapokkal. A park most már megfelel az európai uniós előírásnak, de ha még nem lenne elég, díszbokrokkal és játékokkal lett feltöltve a falu szívében rejlő közösségi tér. Az átadó ünnepségre november 13-án került sor, melyen a lelkiatya, a polgármester, a képviselők és a parkon dolgozó falubeliek vettek részt. Ezután egy zenés-táncos est került megrendezésre a kultúrházban svédasztalos vacsorával és köszönőlevelek átadásával. Ezzel a rendezvénnyel búcsúztak a szervezők 2015-től. Az anyagiakat sem felejthetjük el, mivel

Honti Lapok

2015. december

3

Beszélgetés Gregor István mérnökkel, Ipolyság polgármesterével – Ha megnézik választási kampányom szórólapjait, olyan sok mindent nem ígértem. Jelenleg minden képviselő-testületi ülés feljátszásra kerül, s megjelenik a város honlapján. A képviselők szavazási aktivitásáról készült kimutatásból a polgárok áttekintést nyerhetnek a képviselők ezen tevékenységéről. Ígéretemhez híven fizetésem egy nyílt számlára megy, melyről csak a minimálbérnek megfelelő összeget merítem. Igaz, olyan megjegyzéssel is találkoztam, hogy csak nekem van hozzáférésem a számlához, s polgármesteri funkcióm végén az egész összeget kimeríthetem. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy így csak az vádol, aki ezt megcsinálná, becsapva ezzel választóit. Én örülnék a legjobban, ha sikerülne annyi pénzt biztosítani – hozzátéve az általam felajánlott összeget –, hogy felépülhessen egy új tornaterem. Megelégedéssel tölt el, hogy a Honti Kulturális Napok ingyenes programsorozata visszekerült a főtérre. Továbbra is azt a hagyományt folytatjuk, miszerint az egyik év programjának gerincét szlovák együttes, a másik évben magyar együttes adja. Sikeresen megszerveztük a Szlovákia körüli nemzetközi kerékpárverseny rajtját is, remélem, mindenki elégedett volt. Ugyancsak rendkívül sikeresnek tartom az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvánnyal közösen szervezett XII. Ipoly Menti Találkozások eseménysorozatát. Ifjú sportolóink felújították a teniszpályák melletti, már régen használaton kívüli röplabdapályát, s megrendezték a kispályás foci-, tenisz- és strandröplabdatornát. Lelkes teniszrajongók segítségével felújítottuk a teniszpályák villanyhálózatát is. A stadionban – hosszú idő után, és az illetékesek elismerését kiváltva – lebonyolítottuk az alapiskolások atlétikai bajnokságának járási fordulóját. S hogy

építkezésről is essen szó: mindkét városrészben gyermekjátszóteret, a városban (a Thuróczy utcában) pedig egy 120 méteres teljesen új járdaszakaszt építettünk. A postával karöltve rövidesen befejeződik a posta mögötti parkoló kialakítása. A volt „Šahanka” előtti járdaszakasz egy részét is új térkőburkolattal láttuk el. Hogyan értékeli a képviselőkkel való együtműködést? – Ezt váltakozónak látom. Azonban optimista vagyok, remélem, mindnyájan tudatában vagyunk, miért vagyunk e posztokon, s miért kaptunk választóinktól mandátumot. Melyek fő tervei, célkitűzései, melyeket meg szeretne valósítani? – Jelenleg a városi kamerarendszer bővítése második szakaszának befejezése folyik. Vásároltunk és kihelyeztünk több fotocsapdát, hogy minél több vagyonrongáló vagy egyéb bűncselekményt elkövető személyt azonosítsunk. A közeljövőben átadjuk a temető új részlegét. Egyébként a temetőben is elhelyeztünk néhány fotocsapdát, hogy hatékonyabban léphessünk fel a sírrongálókkal szemben. Ezzel összefüggésben tervezzük a temetői rendtartás megváltoztatását is. Az új részleg tényleg szép, s hogy megközelítő szintre emeljük a temető többi részét is, biztonságosabb közlekedést és közvilágítást kell biztosítanunk a temető egész területén. Több projekt előkészítésén is dolgozunk, hogy felkészültebben várjuk az uniós és szlovák pályázatkiírásokat. A miniszterelnök tartalékalapjából például 10 000 eurót kaptunk a stadion szociális helyiségeinek felújítására és korszerűsítésére, sőt előzetes megegyezés van a labdarúgópálya nyilvános mellékhelyiségeinek felújítására is. Mit vár a következő három évtől? – Sok-sok munkát. Legfontosabb lesz

érvényt szerezni a kommunális hulladékról szóló törvénynek, ugyanis meg kell tanítanunk a lakosságot a szelektív hulladékgyűjtésre. Van egy 700 ezer eurós projektünk a biológiailag elbomló hulladék kezelésére is. Az előző időszakban a lakótelepeken sor került a városi hulladékgyűjtők megépítésére. E téren is tovább kell lépnünk: folytatni kell a lakosok szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos figyelemfelkeltését, felvilágosítását. A városközponti forgalom ésszerűsítését célzó javaslat előkészítésén is dolgozunk. Ezt azonban szakembernek kell kidolgozni, megtalálva az egyes utak karbantartóival (állam, kerület, város) történő legelőnyösebb kompromisszumos megoldásokat. Készül egy lakótömbök közötti területek kihasználásának feltérképezését előirányzó projekt is. Szívesen megépítenénk egy két kilométer hosszúságú kerékpárutat, alapiskoláinkat fokozatosan ellátnánk műszaki szaktantermekkel. És mindez még nem végleges jegyzék. Egy év után mi az a motiváció, ami a város fejlesztésére ösztönzi? – Polgármesterként négy évre kaptam megbízást. Az ésszerűen gondolkodó ember tudja, hogy amit húsz év alatt nem csináltak meg, egy hét alatt nem tudom rendbe tenni. (Nem állítom, hogy nem csináltak semmit, de...) Ma is ugyanaz a motivációm, mellyel harcba szálltam a polgármesteri székért, éspedig tenni valamit a városért, Ipolyságért. Végezetül mit kíván lakosainknak? – Kellemes, nyugodt és boldog, sze-retteik körében töltendő karácsonyi ünnepeket és boldog új évet! Köszönöm a beszélgetést. Agneša Sleziaková Ford.: Štrba P.

hozzá kell tenni, hogy az emberek munkája nagy érték, amit közösségben ingyenesen

használásából valósulhatott meg. A parkbeli játszóalkalmatosságok a Nyitra megyei

akik bármilyen módon kivették részüket a munkából, és buzdítjuk a még csak szemlélődő lakosokat, hogy csatlakozzanak bátran, mert az elért eredmények minket szolgálnak, és sokkal jobb egy aktív közösség részévé válni, mint az újságból megtudni, hogy mi is történik a való világban. Riedly Dénes

fel lehetett használni. Ezt nagyon meg kell becsülni, mivel tudjuk, a mai világban az idő pénz, és ezek az emberek szabadidejüket feláldozva jöttek és segítettek. Az alapanyagok nagy része felajánlásokból érkezett, a többiért fizetni kellett. Ez a falu költségvetéséből és a korábbi bálok, mulatságok, falunapok profitjának hasznos fel-

önkormányzat jóvoltából a Leader-programnak köszönhetően kerültek a város által megvásárlásra. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak,

2015. december

4

„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk” Jézus nem tudott mindent megvalósítani saját halandó testének szűk keretében földi élete pár évtizedében. Egyén volt. Magára vette mindazt a korlátoltságot, ami az emberi élettel járt. Férfi volt, nem nő. Nem volt gazdag, hanem szegény. Nem volt sem katona, sem tisztviselő, sem gyári munkás, sem tanár, hanem ács. Megvolt jellegzetes kiejtése, testtartása. Megvoltak kedvenc hasonlatai. Megvolt az ő vonzó, lebilincselően egyszerű és kedves megjelenése. Egyén volt. Egy közülünk. Férfi volt, nem nő. Tehát sohasem érezte halandó életében

az anyák szenvedélyes, ösztönös szeretetét gyermekeik iránt. Mégis az anyák odaadó szeretetében Krisztus képe tündököl. Nem lett aggastyán. Mégis az aggastyán sír fölé hajló ősz fején Krisztus teljességének jelképe ragyog. Amit nem valósított meg saját életében, megvalósítja övéi életében. És övéi által. Abban a mértékben tapasztaljuk meg az örömöt, amilyen mértékben örömöt osztunk. Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és új esztendőt kíván hittel és szeretettel: Gerhard Glazer-Opitz lelkiatya

Jézus a bűnösökért jött e világba „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.” (Ézsaiás 9,1.5) Kedves olvasó! Sokan abban a hiszemben vannak, hogy a templom a jó emberek találkozóhelye. Oda rossz, bűnös ember ne menjen, mert az a jók kiváltsága, akik kiérdemelték Istennél, hogy színe elé járulhassanak. Érdekes és torz képe ez a ma egyházszemléletének, hisz Jézus földrejövetele, földi élete egészen más hozzáállást mutat a sötétségben járókkal, vagyis a bűnös emberrel szemben. Amikor elhívja Lévit, s az meghívta magához, azt olvassuk, hogy sok vámszedő és bűnös ment oda hozzá, és követték őt. (Abban az időben a vámszedő és a bűnös egy kategóriába tartoztak, de talán a vámszedőt egy kicsit bűnösebbnek tartották, hisz a megszálló rómaiaknak szedték be az adót.) Ez persze nem tetszett a farizeusoknak, képmutató módon kérdőre is vonják: Miért eszik ez a vámszedőkkel és bűnösökkel? Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Vö. Márk 2,13-17) Milyen más ez a jézusi hozzáállás. Ma sokan úgy tekintenek az egyházra, mintha luxus-

jachton lennének valamilyen nyereményüdülésen, ahol semmi kötelesség nincsen, és minden azért van, hogy engem kiszolgáljanak, a kényelmemet biztosítsák, hogy sütkérezhessen a lelkem. Pedig a példánál maradva az egyház nem luxusjacht, hanem mentőhajó. A kapitánytól a hajószakácsig minden kézre szükség van a fedélzeten a lélekmentéshez. Ha ezt a gyülekezet nem gyakorolja, maga is elveszik. A gyülekezetek ugyanis nem elitklubok a tökéleteseknek, hanem kórházak a betegeknek, a sérülteknek és a megnyomorítottaknak, ahol azok, akik egy kissé erősebbek, segítik azokat, akik még gyengék. Akik megbocsátást nyertek, megbocsátanak; a meggyógyultak gyógyítanak; a megvigasztaltak vigasztalnak. Nem az a feladatunk, hogy még jobban lenyomjuk az embereket, akik már amúgy is lenn vannak. Úgy kell rájuk tekintenünk, mint akik az ördög áldozatai, és ahelyett, hogy megvetnénk őket, inkább a megértés olajával kellene megkennünk a sebeiket, hogy átéljék a gyógyulást és az örömöt. (R. Bonnke) Nézzük csak, mit mond az igénk: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” Tudjuk, hogy Ézsaiásnak ez a próféciája Jézusra vonatkozik. Ez a világosság azokra ragyog leginkább, akik a sötétségben laknak,

Honti Lapok

Karácsonyi szentmiserend az ipolysági római katolikus plébániatemplomban December 20. (vasárnap) 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 24. (csütörtök) 22.30 – Éjféli karácsonyi szentmise szlovák nyelven 24.00 – Éjféli karácsonyi szentmise magyar nyelven December 25. (péntek) – Karácsony – Urunk születése 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 26. (szombat) – Szent István első vértanú 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 27. (vasárnap) – Szent Család 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven December 31. (csütörtök) – Év végi hálaadás 16.30 – Szentmise szlovák nyelven 18.00 – Szentmise magyar nyelven 2016. január 1. (péntek) – Újév – Szűz Mária Isten anyja 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven 2016. január 3. (vasárnap) 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven 2016. január 6. (szerda) – Vízkereszt – Urunk megjelenése 8.00 – Szentmise magyar nyelven 9.30 – Szentmise szlovák nyelven 11.00 – Szentmise magyar nyelven

hogy utat mutasson nekik. A menekülés útját. Ő hozta el számunkra a bűnökből való szabadulást, a szabad életet. Őáltala lett világossá az Isten szeretete. Nem azért jött, hogy szabályok és előírások közé zárja az életünket, hanem mindenekelőtt azért, hogy megváltson minket a bűneinkből. Kereszténynek lenni nem azt jelenti csupán, hogy megpróbáljuk a tőlünk telhető legnagyobb mértékben betartani erkölcsi tanításait, hanem azt, hogy ŐT MAGÁT követjük. Ha Őt követjük, megkapjuk az erőt is ahhoz, hogy tanítása szerint éljünk. (János 6,29; 15,4-5) Őt követni annyit tesz: hagyjuk, hogy ő vezesse az életünket. Se több, se kevesebb. Nem kell túlspiritualizálni, egyszerűen úgy kell kézbe venni az Újszövetséget, hogy nyitottá teszem a szívemet az Ő szavára. A többit

Ő végzi el az életemben. Nem nekem kell elérnem a megváltásom, hogy Isten kegyeskedjék reám nézni. Isten szelíd szeme szüntelen reám néz, s irgalmas szíve a megváltásom is elkészítette nekem jó előre: Elküldte egyszülött fiát, akit mi Jézus Krisztus néven ismerünk, aki magára vette a világ bűneit (a tiédet és az enyémet is) ott a golgotai kereszten. Nekem csak élő hittel el kell azt fogadnom. Amikor ezt az ember átéli, akkor tapasztalhatja meg az ézsaiási próféciát: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát...” Magam, családom s református egyházközségünk nevében kívánom mindenkinek ennek az ézsaiási prófécia beteljesülésének megélését. Izsmán Jónás református lelkipásztor

Honti Lapok

2015. december

5

A mosoly is a templomba tartozik 2014 júliusától az ipolysági plébániát Gerhard Glazer-Opitz lelkiatya igazgatja. Azelőtt tíz évig Körmöcbányán lelkészként tevékenykedett, majd mint segédlelkész újabb tíz évet töltött a bajmóci kórházban. A kórházi környezetből plébániánkra kerüléséről, és arról, milyen benyomásokat szerzett új plébániáján, olvashatnak alábbi beszélgetésünkben. Hogyan élte meg Ipolyságra kerülését? – Egy lelkész életében a „sikeresség” attól függ, mit tart, illetve tartanak sikernek. Sokan azt tartják sikernek, hogy a lelkész új templomot építtet, megjavíttatja a parókia épületét, esetleg valamilyen magasabb egyházi méltósággá válik. Én azt tartom sikernek, ha a hívek elfogadnak, ha lelki meggyőződésem szerint tudom küldetésemet teljesíteni. Azt is el tudom sikerként fogadni, ha sikerül megfelelő emberi kapcsolatot kialakítanom a hívekkel. Ez számomra többet jelent mint az építkezés, mert az emberek sokszor megfeledkeznek arról, hogy mi papok nem azért vagyunk, hogy építsünk, építkezzünk, menedzseljünk, habár sokszor ez elől sem lehet kitérni. Számomra főleg ez a humánum az elsődleges szempont. Hogy nekem tetszik-e itt? A környezet nagyon szép, úgyszintén a természet és a környék is. A plébániát, mint intézményt, viszont meg kellett szoknom, mert azelőtt teljesen más, azaz kórházi környezetben végeztem hivatásomat, amit szintén nagy szeretettel és odaadással láttam el, s nagyon elégedett voltam. Inkább az okozott nehézséget és gondot, hogy plébániára helyeztek, függetlenül a konkrét helytől. Hiszen Ipolyság részéről semmilyen sérelem vagy megbántás nem ért, de én lelkészi működésemet inkább a betegek szolgálatában tudtam jobban elképzelni. Ez többet jelentett számomra, mint egy hagyományos plébániai szolgálat, melynek keretében bizony menedzselni, szervezni, esetleg építeni is kell. Sokszor bánkódom is amiatt, hogy ránk lelkészekre az emberek aszerint tekintenek, hogy nézünk ki, milyen autón járunk, hogyan öltözködünk, hová járunk, s nem természetes emberként tekintenek ránk. Sokszor csak úgy vesznek, mint azt a valakit, aki elvégzi a szertartást, és ezzel minden kész. Annak tudok a leginkább örülni, ha valaki inkább mint emberhez közeledik hozzám, s csak utána mint ahhoz, ami vagyok, tehát a paphoz. Mi lelkészek gyakran vagyunk emberek között, sokszor egyszerre nagyon sok között, ami nem túlságosan személyes. Másrészt viszont a lelkiatya nemegyszer magányos. Becsülöm azokat az embereket, akik minket átfogóan, komplex módon tudnak látni. Ugyanis a pap nem lehet csak szükségszerű tekintély vagy szertartásvégző. A lelkészt leginkább konkrét beszélgetés vagy találkozás alkalmával lehet job-

ban megismerni. Persze, keresztelés, áldozás vagy a házasság szentségére való felkészítés alkalmával történő találkozások szépek és rokonszenvesek, de aztán sok szülővel és gyermekkel többet nem találkozunk. Holott a legjobban munka vagy játék közben ismerjük meg egymást. Azt tartják, illetve mondják: ha meg akarod ismerni a másikat, játssz vele egy órát, és megismered őt. Mi mindennel kellett megbirkóznia, amikor az ipolysági plébániára érkezett? – Kemény próbatétel volt a magyar nyelv. Bizonyára jobban megrettentem, mint kellett volna. E nyelvet ugyanis gyermekként hallottam utoljára, és soha életemben nem tanultam például magyar nyelvtant. Hát bizony a kezdet rendkívül igényes és nehéz volt. Az a kevés, amit magyarul tudtam, az csak hallomásból volt. És akkor olyan helyzetbe kerülni, hogy egy teljesen más nyelven is helyt tudjak állni... Minden imát, szertartási szöveget előtte többször is el kellett olvasnom, s megtanulni a kiejtést, hogy semmit ne keverjek össze, vagy ne torzítsak el – pontosabban szólva, hogy ne torzítsam el annyira. Ez bizony rendkívül nehéz és igényes feladat volt, sőt még most – közel másfél év múltán – sem vagyok képes magyarul „papír nélkül” prédikálni. Egyszerűbb mondatokat már megengedek magamnak, de sokszor megdermedek, hogy érthető-e, amit mondtam. De nemcsak a nyelv, hanem a kórházi környezetből történő átmenet sem volt egyszerű. A tízéves kórházi pasztoráció bizony teljesen máson alapult. Ott inkább a betegekkel, a kórházi alkalmazottakkal, a páciensek rokonaival, a súlyos vagy haldokló betegekkel való napi találkozás jelentette a kihívást. Az egy teljesen más szolgálat, más kötelességekkel járó küldetés. S ami még tetézte bonyolult kezdésemet: a plébánia néhány olyan problémával, gonddal küszködött, amit azonnal kellett orvosolni. Történt valami változás a plébánián, mióta ide került? – Úgy vélem, hogy néhány csekély változás történt, de szerintem az élet apró részekből áll. A templomban bizonyos változtatásokra, javításra szükség volt, a parókia viszonylag jó állapotban volt. A templomban segítőkész emberek révén sikerült felüdíteni a légkört. Sokan, és nemcsak az állandó templomlátogatók, bekapcsolódtak a templomi karbantartási munkákba. Nekik nemcsak én, hanem az egész egyházközösség köszönettel tartozik. Sikerült megszerveznünk a más plébániákon megszokott felolvasókat. Ők már felkészültebbek Isten igéjének felolvasására, s nemcsak azért végzik ezt a szolgálatot, hogy szerepeljenek, hanem azért szerepelnek, hogy hirdessék Isten igéjét. Az új fiatalok által a ministránsok közössége is megélénkült. A gyerekek és fiata-

lok – főleg az elsőáldozók – számára tartott szentmisék megújítására is törekszünk, mert a szentmiséken elég kevés gyerek vesz részt. Kortársaik révén igyekszünk őket megszólítani. Örömmel tölt el, hogy még tavaly sikerült egy brigádot is megszervezni a kórház területének megtisztítására. Láttam, hogy a terület eléggé elhanyagolt. Fontosnak tartom, hogy ne csak prédikáljunk, beszéljünk és imádkozzunk, de konkrét tetteket vigyünk végbe. Ebben – többek között – az egyházi iskola és a cserkészek is támogattak. Sokan segítettek a kórház területének megtisztításában. Igaz, egy éve többen voltunk, az idén valamivel kevesebben, de az evengélikus és a református egyházközség segítségével az idén is megszerveztük a terület rendbetételét. Itt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy mindkét egyházközséggel nagyon jó a kapcsolatunk, amit lényeges és alapvető dolognak tartok. Ez a város ugyanis nemcsak kétnyelvű, hanem több vallásfelekezetű is. Pozitívumként könyvelem el azt az igyekezetet, hogy parókiánkat nyitottá tegyük, ahová az embereknek szinte szabad bejárása van. A gyerekek részére asztalifocit vásároltunk. Meglepődve vettem észre, hogy a lányok intenzívebben élik meg a játékot, mint a fiúk. Igaz, nyílt napot még nem sikerült szervezni, de szívesen megvalósítanám, hogy azok, akik a lelkészi hivatal rekonstrukciójához bármilyen formában hozzájárultak, láthassák közös munkánk eredményét. Hallottam, hogy a hívek nagyon szomorúak. Igaz, mindenkinek szíve joga szomorúnak lenni (ez is hozzátartozik az élethez), de nagy örömmel töltene el, ha sikerülne velük tudatosítani, hogy a mosoly is a templomba tartozik. Akár sikerként könyvelhetném el, hogy a templomban is kedvesen néznek egymásra, sőt, esetleg mosolyognak egymásra az emberek. Ha úgy gondoljuk, hogy a vallásosság és áhitat azt jelenti, hogy túl komolyak, szomorúak, búsak vagy bánatosak legyünk, akkor ez bizony nagyon torz nézet. Van a templomnak olyan szöglete, amely különösen tetszik Önnek? – Idővel kialakult bennem egy viszony, szívesen járok ide. Legjobban a Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép fogott meg. Szimpatikusak a lábánál lévő angyalok, akik közöl az egyik huncut mosollyal tekint ki a Szűzanya köpenye mögül. Ez minden alkalommal örömet, mosolyt, kellemes érzést vált ki bennem. Jézus születésének ünnepén mit kíván az ipolyságiaknak? – Jó lenne, ha minél gyakrabban, minél több jókívánsággal lepnénk meg egymást. Semmi különöset nem tudok ez alkalomból kívánni, csak azt, hogy tartsuk egymást tiszteletben, próbáljuk megérteni a másikat, mielőtt elítélnénk vagy beskatulyáznánk, vegyük észre a másik ember jó tulajdonságait is, mert a rossz jellemvonások „magukért beszélnek”, de a jókat észre kell vennünk. Köszönöm a beszélgetést. Andrea Benedeková Ford.: Štrba P.

6

2015. december

tok c. művéből Lakatos Ádám rendezésében. A Ságraforgó nem verseny,

A rendezvény nyilvános értékeléssel zárult, melynek lényege nem a sávozás vagy helyezési sorrend kihirdetése volt, ehelyett a csoportok ötletes, az előadásukhoz kötődő fantáziadíjakat vehettek át. A zsűritagok nagyra becsülték az ifjú színját-

ám az előadásokat neves szakemberekből álló zsűri kísérte figyelemmel. Forgács Miklós, a kassai Thália Színház dramaturgja, Környei Alice magyar-

szók teljesítményét, kitartó színpadi játékra biztatták őket. A Ságraforgó ötletgazdája N. Tóth Anikó volt, aki a tavalyi rendezvény sikerén fellelkesül-

országi énekmondó, játékmester, valamint Zsélyi Katalin rimaszombati drámapedagógus szakmai beszélgetésen osztotta meg benyomásait, észrevételeit a csoportvezetőkkel. Ezalatt a színjátszók mozgásjátékokon

ve Köteles Judittal karöltve idén is vállalta a szervezés fáradságos, ám örömteli munkáját. A fesztivál intézményi hátterét Ipolyság város, a Pongrácz Lajos Alapiskola, valamint a Szondy György Gimnázium biz-

vettek részt, kézműves foglalkozáson, táncházban időztek, ismerkedtek, beszélgettek.

tosította. A színjátszó találkozó támogatója a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala, az ipoly-

Ságraforgó – gyermek- és ifjúsági színjátszók találkozója

A Ságraforgó gyermek- és ifjúsági színjátszó fesztivál immár második alkalommal forgatta (Ipoly)ságra a környék legjobb iskolai színjátszó cso-

portjait. Az ódon városháza színháztermében november 24én kétszáz néző követte kíváncsi figyelemmel a közel száz ifjú színész mozdulatait, szavait.

Nyíregyházi Ágnes vezetésével a Szent Antal szerencséje című mesét mutatta be. Az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola Csillag-szóró színjátszó csoportja vadonatúj műsorral, a Titok-tárral készült a Ságraforgóra Köteles Judit és N. Tóth

Honti Lapok

Anikó rendezésében. A második műsorblokkot a nyárasdi Tekergők nyitották meg Labdajáték?! c. életjátékukkal, melyet Magyar Gaál Lívia és Nagy

A fesztivál első műsorblokkjában a nyárasdi Tekergőcök gyermekszínjátszó csoport a Mesebolt c. szerkesztett játékkal lépett fel, melynek rendezője Magyar Gaál Lívia és Nagy Irén

Irén állított színpadra. Őket követte a füleki gimnázium Szvorák Zsuzsa által vezetett Zsibongó Kisszínpada Arany János A walesi bárdok c. balladájának feldolgozásával. A

volt. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola Pimasz Kamasz színjátszó csoportja Bileczné

váci Madách Imre Gimnázium Madách Drámaköre pedig egy válogatást vitt színre Raymond Queneau Stílusgyakorla-

Honti Lapok

2015. december

7

Fiatal tehetségek kiállítása a Simonyi Lajos Galériában A Simonyi Lajos Galériában november 6-án nyílt kiállítás a 23. Pueri Fabri Nemzetközi Gyermekrajzverseny legjobb alkotásaiból. Idén tavasszal Párkányban rendezték meg a képzőművészeti verseny döntőjét, melybe külön kategóriában a magyarországi és szlovákiai művészeti alapiskolák és alapiskolák növendékei is nevezhettek. A legjobbnak értékelt alkotásokból Párkányban nyílt először díjkiosztó ünnepséggel egybekötött tárlat, majd ez az anyag érkezett november elején városunkba. „Simonyi Lajos bizonyára örülne, ha látná a mai kiállítás anyagát, hiszen pedagógusként felkarolta a művészpalántákat. A verseny célja megegyezik Simonyi szellemi hagyatékával” – fogalmazott Pálinkás Tibor galériavezető a kiállításmegnyitón. A nemzetközi pályázat arany- és ezüstsávos díjazott alkotásai mellett a polgármesteri díjban részesült alkotások is megcsodálhatók a tárlaton. Az ipolysági diákok idén is remekül teljesítettek. Mint Czibulya Lívia, az Ipolysági Művészeti Alapiskola rajzszakának veze-

tő oktatója és a verseny aktív szervezője elmondta, összesen nyolc aranysávos, köztük négy díjazott, négy ezüstsávos, illetve há-

rom bronzsávos minősítést szereztek. A tárlaton a lévai, nagykürtösi és érsekújvári járásbeli iskolások alkotásai láthatók. Az Ipolysági Művészeti Alapiskola diákjai közül az alábbiak alkotásai láthatók: Marczal Viktória (aranysáv, díjazott), Fábián Zoé (ezüstsáv); Berényi Bertold

(ezüstsáv); Wollent Anna (bronzsáv); Adrian Štefan Kissimonyi (bronzsáv); Janka Ivaničová (aranysáv); Molnár Ákos (aranysáv); Teknős Peter (aranysáv), Daniela Kováčová (ezüstsáv), Gajdács Zsuzsanna (bronzsáv); Farkas Viktória (aranysáv, Balassagyarmat polgármesterének díja); Velebny Kíra Nikolett (aranysáv, díjazott); Matyó Veronika (aranysáv, díjazott); Bolemant Ricardo (ezüstsáv). Az alapiskolások kategóriájában az alábbi tanulók alkotásai kerültek bemutatásra: Bóna Sára (aranysáv, díjazott, Pongrácz Lajos Alapiskola, Ipolyság – PLA), Gyurkovics Viktória (aranysáv, Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, Ipolyság – FFKIKI), Pásztor Csaba (ezüstsáv, PLA), Pál Katalin (ezüstsáv, FFKIKI), Rádi Sarolta (ezüstsáv, FFKIKI), Dulai Dorina aranysáv, díjazott, FFKIKI), Tóth Vanessa (aranysáv, FFKIKI), Klukon Rebeka (ezüstsáv, FFKIKI), Mihalovics Szilvia (ezüstsáv, FFKIKI), Velebny Kíra Nikolett (aranysáv, díjazott, FFKIKI). Pástor Péter

Művészeti nap a speciális iskolában Az Ipolysági Bentlakásos Összevont Iskola fontosnak tartja a művészeti nevelést. Ezt szem előtt tartva szervezték meg október 27-én a művészeti napot. A délelőtti foglalkozásba bekapcsolódtak a helyi művészeti alapiskola növendékei felkészítő tanáraikkal egyetemben. A kis koncertet követően a speciális iskola pedagógusai kiscsoportos foglalkozás keretében folytatták a programot. Közös

éneklés mellett az egyes hangszerekkel is megismerkedtek. A tanulók gyakorolták a dallamok ütemét. Emellett dalfelismerő verseny is volt. A gyermekek nagy örömmel és lelkesedéssel vettek részt a foglalkozáson. Mint Patai Ágnes, a tanintézmény igazgatója elmondta: „Nevelési céljaink között szerepel a munkaterápia, a művészetterápia és a drámaterápia. Ez az alkalom a művészetterá-

Élvezetes foglalkozás volt sági önkormányzat, valamint a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Lévai és Nagykürtösi Területi Választmánya volt. A házigazda csillag-szórósok szerint azért jó a Ságraforgó, mert összehozza a rokon lelkeket, közös élményt, ismerkedési esélyt, fellépési lehetőséget biztosít számukra, miközben ta-

lálkoznak újabb és újabb színpadi ötletekkel, megoldásokkal, tapasztalatokat szerezhetnek, a zsűri tanácsait pedig hasznosíthatják műsoraik csiszolgatása közben. A vendég színjátszók pedig élményekkel megrakodva tértek haza. Valamennyien várják a következő Ságraforgót! Á. Z.

Örömteli éneklés

pia része volt.” Hozzátette, hogy a mentálisan sérült gyermekek esetében nagy jelentőséggel bír a zene és a művészet. Több diákjuk látogatja a művészeti alapiskola zenei tanszakát, ahol sikeresen megállják a helyüket. Az összevont oktatási intézménynek jelenleg 156 tanulója van, az óvodai, az alapiskolai, valamint a szakmunkásképző iskolában. Az oktatói-nevelői munkát 32 szakképzett gyógypedagógus és nevelő végzi. Az intézményben mentálisan sérült gyermekeket is nevelnek és oktatnak, a tanulók pszichológiai szakvélemény alapján különböző csoportokba osztva tanulnak. Több éve foglalkoznak autista gyermekekkel is, a legújabb teacch-program szerint oktatják őket. Az iskola diákjainak oktatása mellett szak-

tanácsadást is biztosítanak más alapiskolák tanulói részére, logopédus, gyógypedagógus és pszichológus szaktanácsadásával segítik a tanulók integrálását. Jelenleg mintegy négyszáz „kliensük” van. Patai Ágnes hangsúlyozta: az intézmény növendékei nagy sikereket érnek el a sportrendezvényeken, főleg atlétikában, asztaliteniszben és labdarúgásban. Legutóbb a Tornalján szervezett labdarúgótornán voltak sikeresek. Ugyanakkor a speciális iskolák részére rendezett olvasási, szavaló-, és képzőművészeti versenyeken is helytállnak az ipolysági intézmény diákjai. „Különleges és nagyon szerethető a mi világunk” – zárta mondandóját az intézmény vezetője. -PepeA szerző felvételei

8

Honti Lapok

2015. december

Alkalmat kapni és adni Azok, akik újságokat vagy folyóiratokat vásárolnak, legtöbbször örülnek, ha melléje valamilyen apró figyelmességet vagy ajándékot kapnak. Mivel közeledik az év legszebb ünnepe, ugyancsak valamilyen aprósággal szeretnénk megajándékozni olvasóinkat. Most persze azon gondolkodnak, hová tűnt az ajándék, mert semmi kézzelfogható ajándékot nem találtak havilapunkban. Meglepetésünk azonban nem anyagi jellegű. Úgy véljük, hogy új zoknit, könyvet, cédét vagy órát a mi „közreműködésünk” nélkül is találnak a fa alatt. Újságot írni és kiadni nem minden esetben könnyű feladat. A cikkeknek mindnyájukat meg kellene szólítani, tekintet nélkül nemre és korra. Valami újat mondva újságcikken keresztül felkelteni figyelmüket – ez bizony jókora kihívás. Amint a mondás tartja, nem kapni fontos, hanem adni, s ez karácsony táján kétszeresen is érvényes. E kivételes karácsonyi számban, melyet minden háztartás mind szlovák, mind magyar nyelven megkap, alkalmat nyújtunk át önöknek. Alkalmat ünnepélyes és kevésbé ünnepélyes, új és ér-

dekes írások olvasására. Alkalmat a városi aktivitásokba történő bekapcsolódásra. Alkalmat bizonyos dolgok átgondolására, véleményük kifejezésére a Hontianske listy és Honti Lapok megváltoztatására, attraktívabbá tételére. Cserébe csak azt kérjük, hogy adjanak lehetőséget e próbaszámnak, cikkeinknek, hogy lekösse, illetve lekössék figyelmüket. Elfogulatlanul gondolják át, hogy lehetne városunk közéletét még inkább feléleszteni, tegyék lehetővé, hogy városunk polgármestere megismertethesse önökkel polgármesteri tevékenysége első évének eredményeit, sőt a többi cikknek, írásnak is, hogy minél több információhoz jussanak. Amennyiben van ötletük havilapunk megújítására, ne habozzon tudatni velünk a [email protected] e-mail címen. Most pedig gyorsan a meleg szobába, legjobb a karácsonyfa mellé egy pohár forralt bor és a Honti Lapok – Hontianske listy „társaságában”. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet! Agneša Sleziaková Ford.: Štrba P.

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kíván a Bieta étterem

Honti Lapok

2015. december

A képviselők egyöntetűen elutasították az egyik napirendi pontot Az ipolysági képviselő-testület 10. ülésére, melyet Gregor István polgármester vezetett, mind a 12 képviselő jelenlétében november 25-én került sor. A napirendi pontok elfogadásakor elhangzott képviselői javaslatot, miszerint a napirendi pontok közül vegyék le a főellenőr iránti bizalmatlansági javaslat tárgyalását, illetve a funkcióból történő visszahívásra tett javaslatot. A beterjesztett visszavonási javaslatot 11 képviselő támogatta, így a polgármester e napirendi pontot visszavonta az ügyrendi pontok közül. Az interpellációban három képviselő szólalt fel. Megtudtuk, hogy jövőre sor kerül a városból Tesmagig vezető országúti szakasz felújítására. Képviselői egyet nem értés hangzott el a napirendi pont visszavonásával, továbbá a belső ellenőrzési rendszerrel kapcsolatban, valamint ismét felvetődött a lakossági hozzászólások minden napirendi pontnál történő lehetővé tétele. Az életkörnyezet helyzetéről és a főellenőri jelentésről szóló beszámolót a testület tudomásul vette. A 2016–2023-as időszakra szóló gazdasági és szociális fejlesztés stratégiai kerettervét a testület egyöntetűen vette tudomásul, ugyanígy hagyták jóvá

az utcák megnevezéséről szóló általános érvényű rendeletet, a közvilágítás biztosítását szolgáló új szerződést, valamint kiegészítésekkel a városi krónikába szóló 2014-es bejegyzést. A testület egyöntetű döntés alapján 2015-ben Köteles Juditnak ítélte Ipolyság Város Díját. Mivel 2015-ben a díszpolgári cím odaítélésére semmilyen javaslat nem érkezett, s a polgármester sem tudatta a képviselőkkel, kinek adományozza a 2015-ös polgármesteri díjat, ezek odaítélésére, illetve tudomásul vételére nem került sor. Utolsó megtárgyalandó ügyrendi pont a januártól érvényes polgármesteri fizetés megállapítása volt, így a polgármester az ülés további vezetését Hammersmidt Béla alpolgármesternek adta át. A testület a polgármesteri fizetést az érvényben lévő jogi előírásoknak megfelelően havi 2008 euróban hagyta jóvá. Az általános vitában hozzászóló négy képviselő után szót kapott a hivatalvezető is. Utána hat lakossági hozzászólás következett. Két esetben az ülésvezető alpolgármester, megakadályozandó a vita elfajulását, megvonta a felszólalóktól a szót, s berekesztette a közel kétórás testületi ülést. Štrba P.

Minden kedves olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a Honti Lapok – Hontianske listy szerkesztősége.

Pénztári órák a városi hivatalban Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

8.00 – 11.30 8.00 – 11.30 7.30 – 11.30 8.00 – 11.30 8.00 – 11.30

12.00 – 15.00 12.00 – 15.00 12.00 – 16.00 12.00 – 15.00 12.00 – 14.30

Ügyfélfogadási órák a városi hivatalban Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

8.00 – 11.30 8.00 – 11.30 7.30 – 11.30 8.00 – 11.30 8.00 – 11.30

12.00 – 15.00 12.00 – 16.00 12.00 – 14.30

9

A könyvtár karácsonyi ünnepek alatti nyitvatartási ideje Az Ipolysági Városi Könyvtár értesíti látogatóit, hogy a karácsonyi ünnepek alatt 2015. december 22-től (kedd) 2016. január 6ig (szerda) a könyvtár zárva tart. A könyvtár látogatóinak és barátainak nagyon szép karácsonyi ünnepeket és sikeres, boldog új évet kívánunk. A könyvtár munkatársai

A múzeum és galéria karácsonyi ünnepek alatti nyitvatartási ideje A Honti Múzeum és a Simonyi Lajos Galéria áldott karácsonyt és boldog új évet kíván Önöknek. Egyúttal értesíti látogatóit, hogy 2015. december 23-tól 2016. január 8-ig zárva tart. Pálinkás Tibor , múzeum- és galériavezető

Meghívó Ipolyság Város Pecsétje – Sigillum oppidi Saag és Ipolyság város

Karácsonyi kézmelengető 2015. december 17. 15.00 – Merre tartasz, Európa?! – kerekasztal-beszélgetés Vendégeink Štefan Hríb, Marcel Homola és Hunčík Péter (a városháza színháztermében) 16.30 – Kultúrműsor a kézmelengetőnél (Fő tér)

2015-ben Házasságot kötöttek Röman Gabriella és Farkas Attila Gyula – november 7. Ipolysági újszülöttek Gyürki Dominik – 2015. november 1. Zsolnay Panka – 2015. november 8. Martin Hudec – 2015. november 12. Peter Trška – 2015. november 12. Mezőszállási Dominik – 2015. november 13. Andréka Kevin – 2015. november 18. Alexis Sleziaková – 2015. november 20. Gyűrüs Dominik Gyula – 2015. november 25. Elhunytak Pál Magdolna (* 1941) – november 12. Nagy Ilona (* 1936) – november 13. Dudás Emília (* 1948) – november 14. Dudáš Mária (* 1932) – november 16. Tóth László (* 1952) – november 21. Pleva István (* 1925) – november 22. Kovács Mária (* 1928) – november 30.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván a Tulipán virágüzlet és kertészet

Honti Lapok

2015. december

10

Versegyházi pedagógusok látogatása az ipolysági tanintézményekben Pedagógusokból és nevelőkből álló 18 fős delegáció érkezett november 10-én testvérvárosunkból, Veresegyházról, egynapos tanulmányútra városunkba, melynek során meglátogatták az egyes óvodáinkat és alapiskoláinkat. Természetesen nem maradhatott el városunk történelmi nevezetességeinek bemutatása sem. Mint dr. Révész Angelika, a közös tanügyi hivatal vezetője elmondta, a testvérvárosi szerződés 2012 októberi aláírásakor egyeztek meg a tanügyi szakemberek a kölcsönös tanulmányutak szervezésében. A tanulmányút célja a tapasztalat- és eszmecserén túl egymás oktatási rendszerének a megismerése, valamint az intézmények közti kapcsolatok elmélyítése volt. Ennek szellemében az ipolysági óvodai alkalmazottak már 2013 júniusában részt vettek egy veresegyházi tanulmányúton. Ennek folytatásaként érkezett a Csécsyné dr. Drótos Edina alpolgármester és Kissné Takács Ildikó művelődési és sajtóreferens vezetésével a veresegyházi küldöttség Ipolyságra.

A városházi fogadtatás után először a Hviezdoslav utcai magyar óvodát tekintették meg. Jánošík Mária óvodavezető bemutatta az intézményt, felvázolta a programját, az óvodai tevékenységet. A csoport fel-

kereste az Anna Kollárová vezette szlovák óvodát is. Második állomásként az Észak lakótelepen található Štefánik téri óvodát keresték fel. Az oktatási intézményt Zora Šuchterová mutatta be. A küldöttség iskolákba is ellátogatott. Lészkó Katalin, a Pongrácz Lajos Alapiskola igazgatója részletezte a tanintézmény

legfontosabb eseményeit, beszámolt a gazdag programról, az oktatási és nevelési folyamatról. Ezt követően megálltak a szomszédos Janko Kráľ Alapiskolában is. A szlovák alapiskolában a küldöttséget Jozef Šuchter igazgató köszöntötte. A csoport az Ipolysági Szakközépiskolában fogyasztotta el az ebédet, miközben Bugyi István mérnök, igazgató, röviden felvázolta a nagymúltú középiskola történetét és jelenét. A küldöttség tagjai a kálváriáról megcsodálták a várost és környékét, majd ellátogattak a Honti Múzeumba és a Menora Saag Centrum Artisba. A veresegyházi pedagógusok elégedetten nyilatkoztak a látottakról, kiemelve a családias hangulatot, az osztályok felszereltségét. Az egynapos tanulmányút kölcsönös köszöntéssel és jelképes ajándékok átadásával ért véget. Folytatás következik, egyeztek meg a szervezők. Pástor Péter

A jó palócok és tót atyafiak orvosai a városi könyvtárban Az Ipolysági Városi Könyvtárban november 13-án mutatta be legújabb kötetét dr. Kiss László orvostörténész. A jó palócok és tót atyafiak orvosai című könyv a Palócföldön tevékenykedő 25 orvos életrajzát, munkásságát öleli fel. A könyvbemutatón a szerző elmesélte, miként fordult a nyolcvanas években az orvostörténelem felé. Mint elmondta, ebben nagy jelentősége volt

Kovács Sebestyén Endre a kórház kertjében lévő mellszobrának. A kötetben szereplő orvosok, főorvosok az egykori Hont, Nógrád, Gömör-Kishont vármegyékben szolgáltak. Többen közülük magas akadémiai tevékenységet is folytattak. Egyetemi tanárok, akadémiai tagok, sőt későbbi egyetemi rektorok is tevékenykedtek tájainkon. Az ipolysági közönségnek részletesebben a városhoz köt-

hető orvosokat mutatta be. Szólt a kórházalapító Kovács Sebestyén Endréről, élettörténetének mozzanatai mellett a kor szellemét is megidézte egy-egy mondat erejéig. Mindamellett helytörténeti adalékok is szerepelnek az egyes fejezetekben. Felvázolta Lübeck János Károly életét. A hallgatóság megtudhatta, hogy a 19. század elején tevékenykedő Lübeck

mia első vidéki tagja volt. A könyvismertetést az ünnepélyes „könyvkeresztelő” követte: Solmoši Márta könyv-

ismert borászszakember is volt, borászati tanulmányok szerzőjeként is ismert. Előadásában megemlítette Horváth József vármegyei orvost is, aki a Magyar Tudományos Akadé-

tárvezető az Ipoly vizével keresztelte meg a kötetet. Mint kifejtette, dr. Kiss László hűséges szülőföldjéhez, minden megjelent kötetét az ipolysági olvasóknak mutatja be elsőként. Természetesen nem hiányozhatott a dedikálás sem. A szerző nagy örömmel állt az érdeklődő könyvbarátok rendelkezésére. Az estbe nyúló esemény kötetlen beszélgetéssel végződött. -Pepe-

Honti Lapok Strédl Terézia Ipolyságon

2015. december

11

Egymás mellett vagy együtt?

Statisztikák szerint a házasságok 41 %-a válással végződik, a felvidéki magyarok körében még az országos átlagnál is magasabb ez az arány. Mi az oka ezeknek a súlyos számoknak? Ki vagy mi a felelős azért, hogy egy párkapcsolat, házasság megromlik? Hogyan lehet megoldani a krízishelyzeteket? Mi a jó és mi a rossz döntés az ilyen helyzetekben? Többek között ezekre a kérdésekre kaphatta meg a választ az, aki kíváncsi volt a Honti Kaszinó második rendezvényére november 20-án az ESO étteremben, melynek vendége Strédl Terézia pszichológus, a komáromi Selye János Egyetem oktatója volt. Strédl Terézia előadása kezdetén kiemelte, milyen összetett problémával állunk szemben. Véleménye szerint a válások

egyik fő oka az életmódban keresendő. A mai rohanó, elanyagiasodott világban egyre lazulnak az emberi s ezen belül a családi kapcsolataink is. Egyre kevesebbet beszél-

Szerinte a válás a legrosszabb döntés, a legutolsó lehetőségként kell rá tekinteni. Felhívta a hallgatóság figyelmét egy friss

getünk egymással, egyre kevesebb időt töltünk a családdal. A másik gyakori probléma az önkontroll, az önismeret és a tolerancia hiánya. Rámutatott, hogy ezen tulajdonságok hiánya a gyermekkorra, nevelési hiányosságokra vezethetőek vissza. Előadónk megoldási javaslatként egy hasonlattal élt: „A házasság olyan, mint a virág. Ahhoz, hogy szép legyen, virágozzon, folyamatosan öntözni, ápolni kell.” A jól működő házasság titka a kölcsönös emberi tiszteletben, az elfogadásban rejlik.

felmérés eredményére, amelyben az elvált, majd újraházasodott feleket kérdezték arról, hogy melyik házasságukban érezték magukat jobban. A megkérdezettek döntő többsége azt válaszolta, hogy az előző házassága volt a jobb. A pszichológusnő élvezetes, humorral átszőtt stílusa mindvégig lekötötte a közönség figyelmét. Az est sikerét, a téma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az előadás telt ház előtt zajlott. Kapusník Csaba

Hajdizájn és művészet – különleges rendezvény Ipolyságon Különleges rendezvényre került sor november 27-én a Menora Saag Centrum Artis épületében. Városunkban eddig páratlan meglepetéssel, Haute Couture – Hajdizájn és művészet című rendezvénnyel kedveskedett a Veronika fodrászszalon. A szalon megalapításának huszadik évfordulója alkalmából kiállítással és meglepetéskoncerttel fűszerezett hajdizájnshow-t szervezett Šóder Nemcsok Veronika. A meghívott közönség megcsodálhatta a Veronika által megálmodott hajkölteményeket. Egyedi menyaszszonyi és estélyi ruhákba öltözött modellek vonultak fel a zsinagóga épületében. Az esemény hangulatát fokozta Michaela Holotová – Bodnárová belső lelki világát tükröző, nagyméretű alkotásainak kiállítása. A rendezvényt Kutak Adrienn, a zsinagóga kurátora nyitotta meg. Nyitóbeszédében hangsúlyozta: a hajdizájn bizonyos színvonal felett már művészet, fantasztikusan dinamikus festményekkel összekötve művészi élményt nyújt a közönség számára. Mint Veronika elmondta: „a rendezvénnyel vendégeim több évtizedes hűségét szerettem volna ünnepélyes keretek között megköszönni”. Kifejtette: az

ipolysági közönségnek és vendégeinek is meg szerette volna mutatni kreativitását. A modellek sminkjét Bálint Nikoletta készítette, az élő virágdekorációt pedig Amarylis – Szabó Edit biztosította. A terem

díszítéséről a lévai Natur Dekor virágbolt gondoskodott. A modellek hajkoronáin Veronika a közönség előtt végezte el az utolsó simításokat. Az eseményen több neves szakember is jelen volt. A modellek felvonulását

20 éve Önökért 1995 – 2015

Meghitt karácsonyi ünnepeket kíván a Veronika fodrászszalon. Köszönöm támogatásukat.

követően meglepetésvendégként a Super Star egykori versenyzője, Balla Réka adott rövid koncertet. Veronika fontosnak tartja a továbbképzést. Rendszeresen képezi magát. Kifejtette, hogy önfejlesztés során ismerkedik meg az új trendekkel és technikákkal, s így tud vendégeinek is meglepő, új dolgokat mutatni. Az évfordulóhoz kapcsolódva megújult a fodrászszalon is, ami a vendégek kényelmét szolgálja. A kontyfésülést kedveli a legjobban – mesélte Veronika. Mindig a vendég adottságaihoz igazítja a frizurát. Munkásságát a személyre szabott frizurák készítése jellemzi. A modellek a vendégkörből kerültek ki. Elmondta, nemzetközi szakemberek inspirálták a hajköltemények megformálásakor. „Arra törekszem, hogy munkám során harmónia és letisztult elegancia jelenjen meg” – fogalmazott a „hajszobrász”. Hálával tartozom vendégeimnek. Köszönöm bizalmukat, felém áradó szeretetüket és tiszteletüket – hangsúlyozta a rendezvény végén Šóder Nemcsok Veronika. A rendkívüli s ugyanakkor családias jellegű program állófogadással ért véget. -PepeA szerző felvétele

2015. december

12

Drámai napok

Frontátvonulás – I. Hetvenegy évvel ezelőtt, 1944/45 telén, éltem át életem első drámai napjait. A második világháború falumat is érintő vihara nagy anyagi károkat okozott, és emberáldozatokat is követelt. A borzalmas napok 1944. december első napjaiban kezdődtek. A település felett dél felé irányított orosz repülőgépek miatt gyakran voltak riadók a faluban. Ilyenkor a lakosok elhagyták házaikat, és a települést érintő Búr patak mellett a temetőárokban vagy a közeli erdőben reméltek menedéket. Az iskolákban is befejeződött a tanítás. Amikor a hátráló német csapatok falunkba értek, fokozódott a harcok zaja, a lakosság az óvóhelyekre vonult. A mi csonka családunkat (édesanyámat, nagymamámat és engem) Prokos Pali bácsi fogadta be pincéjébe. Édesapám katona volt, semit nem tudtunk róla. Talán öt nap lehettünk óvóhelyünkön, amikor a felvégen lakó édesanyám ági nagyapám meglátogatott, s javasolta, hogy a helyi harcok idején csatlakozzunk hozzájuk. – Együtt talán könnyebben átvészeljük a nehéz napokat – mondta, s hozzátette, hogy a szomszéd pincéjében biztosított helyet számunkra is. Mi örültünk e megoldásnak. Édesanyám a legszükségesebb holmikat batyuba kötötte, nagymamám pedig a tehenünket előzetes megegyezés alapján egy óvóhely közeli kisparaszt istállójába vezette. A hosszú falusi úton nem talalkoztunk emberekkel. A hátrálni kényszerült német csapategység a falut övező Morda domb védelmében megpróbált elenállni az egyre közelebbről támadó oroszoknak. Ide-oda röpködő fénylő lövedékek alatt késő délután érkeztünk meg nagyapámékhoz. A volt homokbánya előtti téren a

községi „juhakol és juhászház” közvetlen közelében egy hosszú csövű német ágyú mellett vezetett utunk. Az első világháború poklait megjárt nagyapám érdeklődő kérdésemre azt mondta, hogy az „messzehordó ágyú”. A németek azzal lőtték a 20-30 km-re vélt orosz állásokat. Rövid „helyzetelemzés” után nagyapám vezetésével elindultunk Baka Sándor bácsi pincéje felé. Megriadt német katonák futkostak ide-oda. Szinte a levegőben lehetett érezni, hogy már nagyon közel vannak az oroszok. Sándor bácsi kedves felesége meleg hársfateával kínált. A nyugtató ital elfogyasztása után elfoglaltuk kijelölt helyünket a pincében. Az udvaron német katonák járkálnak, tájékoztatott az óvóhelyre utolsóként érkező pincetulajdonos, majd meggyújtotta a mécsest, s becsukta az ajtót. A felnőttek halk beszélgetését egymás után követő durranások szakították meg. Szinte beleremegett a homokkőbe vájt pince. (Csak később tudtuk meg, hogy a németek ekkor robbantották fel a Búr patak két hídját, s a juhászház melletti „messzehordó” ágyú is kilőtte lövedékeit.) Miután kissé megnyugodtunk, a ránk szálló édes álmot lőfegyverek zaja, s német katonák kétségbeesett kiáltásai oszlatták el. Csak akkor tudtuk meg, hogy nagy a baj, amikor egy karját vesztett német katonát hoztak be bajtársai a pincébe, minket pedig kizavartak onnét. – Alarm, mars! Gyorsan, gyorsan – hangzott a kíméletlen parancs. Mi kétségbeesett „civilek” holmijainkat is hátrahagyva a biztonságosnak vélt helyünkről távoztunk. Két német katona tetemét átlépve futottunk ki az udvarból. – Most merre, hová éjnek idején? – kérdezték egymástól a megriadt felnőttek. A nagyrészt asszonyokból és gyermekekből

Simol Team Simol kft. Ipolyság, Honti út 74.

Minden kedves ügyfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk.

álló kis csoportunk elindult a bizonytalan cél felé. Nagyapám megriadt csapatunk élére állt, s egy közeli pince felé irányított. Az „új” óvóhelyen Ozank István bácsi fogadott, majd a benntartózkodók összébb szorulva a pince egy zugában biztosítottak helyet számunkra. A viszontagságos órák után édesanyám mellett gyorsan elaludtam. Mire a keleti égen a homály nyomasztó fátylát áttörte a reményt fakasztó fény, felébredtem. Megriadtam, mert üres volt a pince. Sorstársaim a pince előtt álltak, s a szemközti gyümölcsös felé nézek. Én nagymamám és édesanyám közé sompolyogtam. – Mit néztek, nagymama? – kérdeztem. – Figyeld csak, ott a fák között két orosz katona közeledik felénk – mondta s megölelt. Egy terebélyes fa mögül az egyikük felénk kiáltott. Kérdésére csak nagyapám (aki az első világháborúban orosz hadifogságban volt) tudott válaszolni. Amikor a felderítő két orosz katona meggyőződött arról hogy a közelben nincsenek németek, intettek az erdő szélén éberen leső társainak, s mindnyájan (lehettek vagy tízen) hozzánk jöttek. – Charasó, papa (jól van, papa) – mondta a kis csapat felderítője, majd megveregette nagyapám vállát. Az új harcosok láttán mintha elfelejtettük volna az éjszaka borzalmait. Eszter néni (István bácsi neje) teával kínálta őket. Jóízűen kortyolgatták a meleg italt. Egyszerre minden félelmünk eloszlott. Az új jövevények nevetve beszélgettek egymással. Látszólag jókedvük volt. Közülünk csak nagyapám reagált egyes megjegyzéseikre. Egy katona fejemre tette csillagos sapkáját, és magához szorítva felemelt. Könny tolult szemébe (talán kisfiára gondolt). Karjai közt én is édesapámra gondoltam. Vajon hol lehet? Ő is örömmel szorítana magához. A katonák, miután elfogyasztották

Honti Lapok teájukat, továbbmentek, de a közelben maradtak. A harcok elmúltával mi is haza indultunk. A faluban sok orosz katonával találkoztunk. Az első „háborús” látvány (a községi juhászház romjai) után az utcára merészkedett falumbeliek mondták el az időszerű híreket. Egy idős bácsitól tudtuk meg, hogy a helyi harcok ideje alatt kb. 10 orosz és 7 német katona, két helyi lakos (István bácsi, akinek istállójába volt a tehenünk) is életét vesztette. A községben több ház megrongálódott. – István bácsi, akinél a tehenünk van, szintén meghalt? – kérdezte tőle nagymamám újra. – Igen, a tehenetek is elpusztult. Akkor robbant egy „eltévedt” akna a kút mellett, amikor az állatokat itatta – válaszolta. A sirató és jajgató édesanyám kezét fogva haladtunk tovább. Nagymamám betért István bácsi udarába, mi a kapunál várakoztunk. Nagymamám, mikor meggyőződött a szomorú hír igazáról, intézkedett elpusztult tehenünk elszállításáról. Otthon is borzalmas látvány fogadott. Találat érte a házunkat. Délnyugati fala teljesen kidőlt. Amikor nagyapám tudomást szerzett az esetről, azonnal hozzánk jött, s rövid tanácskozás után nagymamámmal úgy döntöttek, hogy kukoricaszárból csinálnak ideiglenes falat. Közben az orosz katonák megszállták a falut. Még a mi „sérült” házunkban is 6 harcost szállásoltak el. Ők a sérült falú szobában gyorsan összetákolt priccseken pihentek, aludtak – mi csak a kohnyhában maradhattunk. Az első napokban még mindannyian azt hittük, hogy a faluból kiűzött németek után mennek, de tévedtünk: az Alsó-Garam menti harcok miatt csaknem három hónapig itt maradtak. Innét vezényelték őket a „harcok mezejére”, s a még életben maradottak ide tértek vissza. Százd utánpótlási terület lett. (Folytatás a januári számban) Budai Ernő

Honti Lapok

2015. december T

13

Ö R T É N E L E M

„A félkezű ember könyve” és ipolysági koncertje Száz évvel ezelőtt nem mindennapi könyv jelent meg az akkor már egy éve dúló „nagy háború” borzalmaiból jócskán részesült Magyarországon. Gróf Zichy Géza (1849– 1924) a könyv szerzője, 13 éves korában egy vadászbaleset alkalmával súlyosan megsérült. Egy kocsiról leszállva megtöltött (!) vadászfegyvere elsült, és szétroncsolta jobb karját. Életét csak a gyors orvosi segítség, a felső végtag amputációja mentette meg. Az életerős és főleg élni akaró ifjú túlélte e súlyos műtétet is. Megtanult bal kézzel élni: nyakkendőt kötni, felöltözni, borotválkozni, vadászfegyverét használni, lovagolni, fogatot hajtani. Amikor 1915-ben egyre több csonkolt, egykarú, egylábú katona tért haza a frontról, megírta „A félkezű ember könyvét”. E kis kötetben nemcsak szóban, de a saját magáról készített fotók segítségével, képekben is „tanította” sorstársait egy karral élni, dolgozni, kenyeret keresni. A könyvben nem esik szó arról, hogy Zichy nemcsak a mindennapokban tanult meg „talpon maradni” fél karral, hanem a balesete miatt veszélybe került művészi pályán is. Az ifjú gróf ugyanis már hároméves kora

óta zongorázni tanult. Családja, környezete meg volt győződve, hogy jobb karja elvesztése után zongorista karrierje befejeződött. Géza úrfit azonban kemény fából faragták: megtanult bal kézzel zongorázni. Első tanítómestere a korábban Hont megyében, Felsőszemeréden is megfordult Volkmann Róbert lett. A már öregecske, Pozsonyban élő Volkmann nemigen hitt abban, hogy félkezű tanítványából zongorovirtuóz lesz majd egyszer. Hitt viszont Zichy tehetségében és vasakaratában Liszt Ferenc! Az ő tanítványaként Zichy nemcsak a balkézzel játszás virtuóza lett, hanem kiváló zeneszerző is. „Ami zongorára írt eredeti darabjait, valamint átiratait illeti, ezek az általános zeneirodalomban a maguk nemébe unikumok, mert a balkéz virtuózitásán alapulnak” – olvashatjuk az 1912-ben megjelent Híres zenészek című kötetben. Kevésbé köztudott, hogy zongoraműszvészként Zichy 1888-ben Ipolyságon is adott jótékony célú hangversenyt. A hangverseny részleteinek feltárása még kutatóira vár. Én most csak egy Lisztre vonatkozó adalékára hívom fel a figyelmet Pongrácz Lajos Szemelvények… c., 1898-ban megje-

lent memoárkötete alapján. A „régi vármegyei táblabíró”, Pongrácz pohárköszöntőt mondott „Gróf Zichy Gézáért”. Így köszöntötte az akkor már két éve halott Liszt egykori tanítványát: „Liszt öregülő korával, majd halálával beborult a magyar zene világának ege, hogy annál fényesebb meteorként tűnjék fel azon egy férfiú, ki – eltekintve fényes származásától – testestőllelkestől magyar, páratlan, mint zeneművész, jeles, mint ember, mint honpolgár, mint író és költő.” Zichynek nem tetszett Pongrácz tósztja. Pongrácz ugyanis az idézett sorok előtt azt mondta Lisztről, hogy „szoros nemzetközi jellege miatt nem lelkesülhetett egyénisége iránt a magyar”. A többnyire külföldön élő Lisztet sokan „kozmopolitának” (világpolgárnak) vagyis „nem jó” magyarnak tekintették. Pongrácz is így vélekedett. Zichy azonban „neheztelőleg óvását fejezte ki az általa csodált mesterének rövid jellemzése felett”. Pongrácz az olvasóra bízta, döntse el, megsértette-e beszédében Liszt emlékét, vagy sem. Dr. Kiss László

Tisztelt Olvasók!

Orgonák Paláston

(A 2015. novemberi számunkban közölt cikk kiegészítő fotója)

A Honti Lapok hasábjain kifejezhetik jókívánságaikat névnap, házasságkötés, gyermek születése stb. alkalmából, köszönthetik évfordulót ünneplő családtagjaikat, barátaikat, megemlékezhetnek elhunyt szeretteikről. A kívánt szöveghez fényképet is mellékelhetnek. A hirdetések ára: 8,5 x 4,5 cm – 7,50 € 8,5 x 6 cm – 10,00 € 8,5 x 9 cm – 15,00 € 8,5 x 12 cm – 20,00 € A címoldalon megjelenő hirdetésért 100 %-os felárat számítunk.

Köszönet Köszönjük Pálinkás Tibornak, hogy megvalósította a Honti Kulturális Napok egyik rendezvényét, a Révész cukrászdát, amely rólunk szólt, felidézve városunk polgári életét. KJ

Minden kedves ügyfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk PET-VET állatorvosi rendelő Borka Péter Ipolyság, Hodžova 2

2015. december

14

Honti Lapok

HAJNAL HOTEL *** 3400 MEZŐKÖVESD, ZSÓRY-FÜRDŐ www.HAJNALHOTEL.HU [email protected] 003649505190 „Egyedülálló gyógyés wellness paradicsom Bükkalján!” DISZNÓTOROS HÉTVÉGÉK JÖVŐRE IS! 2016. 1. 15–17., 1. 29–31., 2. 19–21., 3. 18–20., 4. 8–10. 3 nap / 2 éj A csomag tartalma: Szállás svédasztalos reggelivel Péntek este svédasztalos vacsora élőzenével Szombat: 8 órától disznóvágás, reggel 5 cl pálinka, forralt bor, tea Reggeli: svédasztal + (hagymás vér) Ebéd: orjaleves cérnametélttel, toros káposzta, rétes Este: disznótor élőzenével, disznótoros lakomával: sült pecsenye, oldalas, sült hurka, sült kolbász, hagymás tört burgonya, töltött káposzta, desszert Vasárnap: svédasztal + tepertő, abált szalonna Saját gyógyvizes medence, finn szauna, infraszauna, merülő medence, gőzkabin, sókamra, jakuzzi, fitneszterem korlátlan használata Napi egy kancsó lúgosított egészségvíz fogyasztása WIFI, zárt parkoló

Hajnal szárny: 75 euró / fő / 2 éj Kikelet szárny: 78 euró / fő / 2 éj TÉLI PIHENÉS EGÉSZ HÉTEN 6 nap / 5 éj A csomag tartalma: – szállás svédasztalos reggelivel, – félpanzióval, élőzenével, – üdvözlőital, – egy alkalommal 30 perces frissítő masszázs, – wellness központ (gyógyvizes medence, infraszauna, sókabin, finn szauna, jakuzzi), – fürdőköntös használata, – napi egy kancsó lúgosított egészségvíz fogyasztása, – ingyenes parkolás, WiFi. Hajnal szárny: 149 euró / fő / 5 éj Kikelet szárny: 166 euró / fő / 5 éj

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk vásárlóinknak

Fydy kft. Jakab Ferenc Háztartási cikkek - vaskereskedés Köszönjük kedves vásárlóink, ügyfeleink bizalmát.

TÉLI REUMAKÚRA – 4 nap / 3 éj Kivétel péntek és szombat éjszaka A csomag tartalma: – szállás svédasztalos reggelivel, félpanzióval – wellness központ használata (gyógyvizes medence, infraszauna, sókabin, finn szauna, jakuzzi), – 2 alkalommal 30 perces gyógymasszázs – 40 perces Jadeköves masszázságykezelés – 15 perces 3D Chi masszázsfotel-kezelés – fürdőköntös használata, – napi egy kancsó lúgosított egészségvíz fogyasztása – ingyenes parkolás, – díjmentes WiFi használat az egész épületben. Hajnal szárny: 99 euró / fő / 3 éj Kikelet szárny: 108 euró / fő / 3éj

Örömteli karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a JUDr. Ľudovít Didi REAL ügyvédi és ingatlanforgalmazó iroda Ipolyság, Honti út 4.

Karácsonyváró sokadalom a városháza színháztermében 2015. december 19-én 16.00 órától.

Program: ipolysági Sendergő, füleki Rakonca, Dobrodakoncert, táncház, kézműves-foglalkozások. A belépés díjtalan.

2016-os

Honti Lapok

15

2015. december

Normális? Tetszik, nem tetszik, megállíthatatlanul közeleg karácsony. Tetszik, mert legalább ilyenkor igyekeznek egymáshoz jók lenni az emberek, nem tetszik, mert megint lejárhatjuk a lábunkat, míg megfelelő ajándékot találunk szeretteinknek, amit aztán az ünnepek után sokan vissza is visznek az üzletbe, s elcserélik másra. Hát igen. Szeretet és ajándék. Így együtt, mintha külön-külön tán nem is működne a dolog. Tudom, évszázados szokásról van szó, de vajon miért fontos, hogy szeretteinknek ajándékkal bizonygassunk? Másként talán nem hinnék el, hogy szeretjük őket? Létezik egy mondás, miszerint adni jobb, mint kapni, viszont vannak olyanok is, akik az ellenkezőjét hirdetik. Minden csupán azon múlik, hogy miből és mennyit. Például édesség jöhet akár zsákszámra, de pofon esetében sokan szívesen változtatnak álláspontukon.

Pedig nincs kizárva, hogy a pofon is szívből jönne. Főleg az olyanok számára, akik szeretteikre (?) egész évben rá sem nyitják az ajtót, de karácsonykor a világnak elújságolják, hogy milyen drága ajándékot vettek az általuk öregotthonba dugott apának vagy anyának. Aztán az ilyen papol a szeretetről. Igaz, a szeretet vagy van, vagy nincs. Ha nincs, üres gesztus marad a legdrágább ajándék is, ha viszont van, a szeretet is lehet drága ajándék. Sokak számára a legdrágább. Azzal, hogy valaki naponta százaknak osztja szét szeretetét, egy fikarcnyival sem lesz szegényebb, sőt, ha viszonozzák azt, csupán gazdagodik. Mégis sokan képesek egy egész éven át a szeretet legkisebb jele nélkül élni azzal, hogy majd karácsonykor megmutatják. Igen. Az ilyenek legtöbbször egy villámlátogatás alkalmával, amelynek nyomán még a szaguk sem ér rá ottmaradni, nemhogy a szeretetük. Pedig egy kedves szó, egy ölelés, egy csók vagy egy őszinte mosoly csodákra lehet képes az év bármelyik napján. Tévedés ne essék, nem az ajándékozás jelen-

Tüskék Vermont illata Ha olyan nagy füllel bírnék, mint a csacsi, akkor most hátracsapnám, és akkorát röhögnék, hogy a csillagok átrendeződnének a magasságos égbolton. Mert az ember találékonyságánál csak a hülyesége nagyobb. Hírül adta ugyanis a világító doboz, hogy a messzi, földrésznyi Amerikai Egyesült Államok északkeleti csücskében, a juharszirup főzéséről híres Vermontban, vállalkozó lelkületű urak és hölgyek gyönyörű, színes, őszi leveleket kínálnak a világ kevésbé csodálatos részein élőknek. Természetesen nem csak úgy, vatikáni valutáért, de tisztes megvételre: kerek húsz dollárért, amely összeg cirka tizenhét kemény eurót taksál. Hihetetlen, ám a világhálós vállalkozás működőképes. Az erdőkkel borított, dimbes-dombos vermonti táj a természetjárók paradicsoma; ősszel a sárga és a vörös megszámlálhatatlan árnyalatában pompázik. A túrázónak csak le kell hajolnia, s máris sínen van a biznisz. A szebbnél szebb begyűjtött falevelek a hátizsákban szépen hazautaznak, ahol nem a szemétben végzik, mint tájainkon általában, hanem egy kis tisztogatás, préselgetés, miegyéb után hármasával csomagolva a világhálós megrendelések alapján útra kelnek, hogy messzi tájakra vigyék Vermont őszi illatát. Nagyon egyszerű, ám briliáns ötlet. Mégsem

ettől a bizarr elmeszikrától szédül el teljesen az ember gyereke. Attól akad ki az ép ész, hogy még a hullott falevélre is kerül vevő, ha megfelelő, frappáns maszlaggal kínálják, mert feneketlen mélységű az emberi kíváncsiság. Milyen is lehet „az őszi Vermont illata”? Gondolom, olyan, mint az őszi Börzsönyé. Fák nőnek ott is, itt is. Csak éppen senkinek se jutna eszébe errefelé, hogy pénzzé tegye az avart. Hát ez a különbség a vállalkozást tanulgató hazai és a „korlátlan lehetőségek hazájában” élő polgár között. Irigyen bámulunk a sikeresebbekre, miközben holdkórosan elmegyünk a lehetőségeink mellett. Hagyjuk, hogy kirohadjon a kezünk közül minden érték, amit hasznosíthatnánk. Teszetosza módon elvárnánk, hogy röpködjenek a sült galambok, s közben kiesik önsajnálatunkban a sírásra görbülő szánkból a falat. Jelenleg Vermontban is hoszszú az ősz, jó sok falevél kelhet még útra, ha nem is a szelek szárnyán, de a postaszolgálat jóvoltából. Azonban az előbb-utóbb beköszöntő téltől sem féltem leleményes amerikai barátainkat. Megérhetjük, hogy a frissen hullott hó, a csípős, északi szél süvöltése, esetleg a karácsonyi fenyők illata jelenik meg kínálatukban. Hótziher, hogy ezekre is találnának vevőt!

tőségét vagy fontosságát akarom elvitatni, csupán a szeretetnek az évi egy alkalomkénti megnyilvánulását ítélem el szívem mélyéből, hisz szeretni nem tudni kell, csupán akarni. Más tészta, hogy szív is kellene hozzá. A karácsonnyal kapcsolatban egy félelmemnek is szeretnék hangot adni. Az elmúlt hónapok népvándorlása folyamán tömegek árasztották el Európát, akikkel együtt olyan indivíduumok százai is beszállingózhattak hozzánk, akiket csupán a más vallásúak elleni alantas bosszúvágy vezérel. Komoly kétségeim vannak az egyik legnagyobb keresztényi ünnepünk zavartalan és áhítatos megünneplésével kapcsolatban. A terroristák részéről itt ez tényleg nem a szeretetről szól. A párizsi események ezt már bebizonyították. Mindennek ellenére én szívemből bízom abban, hogy Jézus születésének ünnepét nem fogja több hasonló kegyetlenség beárnyékolni. Az lenne az igazán szép ajándék mindannyiunk számára. Belányi Gyula

Ellenben úgy tűnik, idehaza véglegesen befellegzett a hoszszú, forró ősznek, a hőmérő higanyszála egyre inkább a nulla fok környékén tanyázik, nappal sem törekszik túl magasra. Egy kis figyelmeztetés, hogy akár tetszik, akár nem, adventi időszakban vagyunk, elérkezett a számvetések ideje, mert ismét közeledik a karácsony. Annak ellenére, hogy míg más években a kirakatokban jószerével szeptembertől kriszkindli volt, az idén csupán elvétve tűnik fel egy-két „karácsonyozó” díszítés. Mintha a kereskedőket nem érdekelné igazából, betéved-e valaki a boltjukba némi ajándékvásárlási célzattal. Igaz, a legtöbbjüket – tisztelet a kivételnek – év közben sem igen izgatja, mi ékeskedik a boltablakban. Holott a vevő az éjjeli lepkéhez hasonlatos élőlény, mindig a fényesség, tarkaság, hangulatos csecsebecse felé húz leginkább. Nyert ügye van a kalmárnak, aki ezzel tisztában van, s nem sajnálja a tárló csinosítására szánt időt, testi és szellemi fáradságot. Bár az időjáráshoz értők sze-

rint aligha várhatunk idilli, fehér ünnepeket (lám-lám, még jól jöhet a vermonti hó!), azért remélhetőleg megszületik az év közben sokszor elfelejtett Kisjézus, hogy egy csipetnyi örömöt hozzon a mindennapok mókuskerekétől fáradt, kábult és fásult teremtménynek. Nyugalmat és a békés otthon biztonságos melegét, hogy ne kelljen megtapasztalnunk, amit eleink átéltek annak idején az óvóhelyeken, pincékben töltött szentestén. Nem utolsó ajándék ám, ha nem kell reszketnünk, hogy a fenekünk alatt egyszer csak felrobban a fotel. Kimondottan jó dolog, mikor az egész család körülülheti a szépen megterített asztalt, és nem kell sem magunkért, sem a távolba szakadtakért aggódni. Az emberi természet már csak olyan, hogy míg az égen nem tornyosulnak sötét viharfelhők, fel sem tűnik, milyen gyönyörű, napsütéses az idő. Most azonban gyülekeznek a fenyegető, zivatart hozó fellegek, úgyhogy ideje lenne kihúzni már a homokból a megfelelő fejeket. B. Szabó Márta

Kellemes karácsonyi ünnepeket, békés, boldog új évet kíván

DDD-szolgáltatás Baltazár Vilmos, Ipolyság

16

2015. december

Honti Lapok

Sajó Sándor magyarságvers-mondó verseny volt Ipolyságon Az Ipolysági Városi Könyvtárban november 13-án immár tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Sajó Sándor magyarságvers-mondó versenyt. Az eseményre felvidéki, magyarországi, vajdasági és erdélyi versmondók is érkeztek. Összesen 13 oktatási intézmény 24 diákja kapcsolódott be. A Pongrácz Lajos Alapiskola, a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola és a Szondy György Gimnázium mellett Ipolybalogról, Ipolynyékről, Lukanényéből, Deákiból, Párkányból érkeztek szavalók. Balassagyarmat két középiskolája, valamint a budapesti Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium, illetve a Hajdújárási Petőfi Sándor Általános Iskola (Vajdaság, Szerbia) is képviseltette magát. Ipolyság város nevében Zachár Pál, a hivatal elöljárója köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt

követően Z. Urbán Aladár, a versenyt szervező Palóc Társaság vezetője, Ipolyság díszpolgára, Sajó Sándor életéről és munkásságáról tartott rövid ismertetést. Kiemelte az ipolysági születésű költő szülőföldhöz való ragaszkodását. A versmondókat szakemberekből álló bírálóbizottság értékelte. A zsűri elnöke Csábi István Madách Imredíjas előadóművész volt, tagjai Jakus Julianna és Hegedűsné

nál megemlékezéssel folytató-

dott az eseménysorozat. Itt Belányi Gyula saját megzenésített versét adta elő, majd a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola diákjai léptek fel. A megemlékezés szónoka Z. Urbán Aladár volt. Amint elmondta, a költő születésnapja egybeesik a magyar nyelv napjával. Megköszönte a városvezetés és a városi könyvtár támogatását és együttműködését, minek eredményeként vált mára hagyománnyá a magyarságversmondó verseny. A köszöntőt követően a megemlékezés résztvevői a bronzszobor előtt elhelyezték a tisztelet koszorúit. Délután a könyvtár épületé-

harmadik helyen végzett Antal Réka (Palást) és Csáky Máté (Ipolybalog), második Bukovszky Dorottya, első helyezettje

(Budapest), a kategória győztese pedig Baráti Tamás (Ipolyság, Szondy György Gimnázium) lett.

pedig Szmolka Barbara lett

Az alapiskolások közül kü-

löndíjban részesült Balley Ingrid (Hajdújárás) a versszínházi előadásáért. A Trianon Kutató-

Jusztin Gizella. A versenyen külön kategóriában szerepeltek az alapiskolások és külön a középiskolások. A szavalóverseny után a katolikus templom mellett felállított Sajó Sándor-mellszobor-

ben az eredményhirdetéssel folytatódott a programsorozat. Csábi István zsűrielnök kifejtette: nagyon komoly verseket választottak a versmondók, s mindezt hitelesen adták elő. Az alapiskolások kategóriájában

(Ipolyság, FFKIKI). A középiskolások kategóriájában harmadikként végzett Szilvási Bianka (Ipolyság, Szondy György Gimnázium) és Gömöri Eszter (Balassagyarmat). Második helyezést ért el Virág Apollónia

intézet jóvoltából Szilvási Bianka és Baráti Tamás részt vehet a 2016 nyarán Erdélyben megvalósuló versbarátok táborán. Pástor Péter

Honti Lapok

2015. december 11. 12. 13. 14. 15. 16.

A 2015/16-os őszi labdarúgóidény táblázatai 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

VI. liga – területi bajnokság – I. osztály Podlužany 15 12 1 2 52:11 Veľký Ďur 15 12 1 2 46:16 Plavé Vozokany 15 10 4 1 43:20 Lok 15 10 3 2 36:13 Ipolyság 15 8 5 2 56:23 Nový Tekov 15 6 4 5 43:28 Čata 15 6 3 6 29:31 Nová Dedina 15 5 5 5 34:35 Jur nad Hronom 15 6 1 8 32:40 Čajkov 15 5 1 9 32:36 Palást 15 5 1 9 20:32 Hronské Kľačany 15 4 2 9 18:29 Šarovce 15 4 2 9 19:43 Veľké Turovce 15 3 5 7 20:46 Žemberovce 15 3 0 12 15:63 Felsőtúr 15 2 0 13 21:50 VII. liga – területi bajnokság – II. osztály Pohr. Ruskov 14 9 5 0 56:18 Hronské Kosihy 14 10 2 2 38:23 Pukanec 14 8 4 2 40:23 Ipolyvisk 14 9 1 4 33:24 Dolný Pial 14 7 6 1 33:14 Keť 14 7 3 4 50:26 V. Kozmálovce 14 7 2 5 37:23 Felsőszemeréd 14 5 2 7 30:42 Mýtne Ludany 14 4 4 6 20:23 Malé Kozmálovce 14 4 4 6 31:38 Ipolyfödémes 14 4 4 6 18:29 Bory 14 4 1 9 29:47 Tlmače 14 3 1 1 17:24 Čaka 14 2 2 10 20:45 Bátovce 14 1 1 12 9:62 Rybník(visszalépett) VIII. liga – területi bajnokság – III. osztály Kalná nad Hronom B 9 8 1 0 45:7 Sikenica 9 8 0 1 39:6 Ipolyszakállos 9 5 1 3 29:20 Beša 9 5 0 4 20:17 Hontianske Trsťany 9 4 1 4 21:25 Málaš 8 4 0 4 11:18 Lontó 9 3 2 4 17:20 Farná 9 3 0 6 11:36 Tompa 9 0 2 7 7:21 Malé Ludince 8 0 1 7 7:37 V. liga – ifik U19 – keleti csoport Podlužany 14 13 1 0 48:7 Ipolyság 14 10 0 4 46:15 Svodín 14 9 2 3 39:19 Bánov 14 9 1 4 52:22 Dvory n. Žitavou 14 7 3 4 31:19 Komjatice 14 7 2 5 50:30 Kmeťovo 14 7 2 5 37:33 Mužla 14 6 3 5 28:35 Kalná n. Hr. 14 5 2 7 37:34 Černík 14 5 1 8 45:48

37 37 34 33 29 22 21 20 19 16 16 14 14 14 9 6 32 32 28 28 27 24 23 17 16 16 16 13 10 8 4

25 24 16 15 13 12 11 9 2 1 40 30 29 28 24 23 23 21 17 16

Békességet, boldogságot, csengőhangot és gyertyalángot, ajándékot, szeretetet. Áldott boldog ünnepeket! SZOKOLYI ALAJOS OLIMPIAI KLUB, IPOLYSÁG

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

17

Modrany 14 5 0 9 42:44 Veľké Lovce 14 5 0 9 29:52 Nesvady 14 4 0 10 27:38 Zemianska Olča 14 2 2 10 19:57 Svätý Peter 14 1 1 12 13:90 Palárikovo (visszalépett) VI. liga – területi bajnokság – ifik U19 Felsőtúr 13 12 0 1 92:19 Jur nad Hronom 13 10 2 1 96:20 Hontianska Vrbica 13 7 4 2 54:19 Tekovské Lužany 13 7 2 4 57:29 Čata 13 7 2 4 41:23 Kalinčiakovo 13 7 1 5 42:28 Starý Tekov 13 6 2 5 32:32 KŠK Levice 13 5 1 7 42:38 Ipolyvisk 13 5 1 7 35:49 Veľké Ludince 13 4 3 6 31:38 Rybník 13 4 1 8 37:35 Pohronský Ruskov 13 3 2 8 30:69 Palást 13 3 1 9 25:64 Lok 13 0 0 13 2:153 III. liga – idősebb diákok (U15) – déli csoport Želiezovce 10 9 0 1 37:9 Šurany 10 8 1 1 44:10 Veľký Meder 10 7 2 1 38:9 Štúrovo 10 7 1 2 38:13 Ipolyság 10 4 2 4 23:23 Hurbanovo 10 4 1 5 24:24 Šaľa 10 3 2 5 21:18 Okoličná na Ostrove 10 3 1 6 19:33 Šamorín 10 3 1 6 14:49 Marcelová 10 1 1 8 19:39 Kolárovo 10 0 0 10 10:60 III. liga – fiatalabb diákok (U13) – déli csoport Štúrovo 10 9 1 0 62:9 Veľký Meder 10 8 1 1 56:14 Kolárovo 10 6 1 3 30:17 Šaľa 10 6 0 4 26:28 Ipolyság 10 4 2 4 20:27 Šamorín 10 4 1 5 25:24 Hurbanovo 10 3 3 4 32:26 Šurany 10 4 0 6 21:23 Marcelová 10 2 3 5 11:25 Želiezovce 10 1 2 7 13:48 Okoličná na Ostrove 10 0 2 8 7:62

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, békés új esztendőt kíván Hajdú András Ipolyság, Fő tér 38

Kellemes karácsonyi ünnepeket, békés, boldog új évet kíván VELO SPORT SERVIS KERÉKPÁRSZAKÜZLET Ipolyság, Fő tér 4. (Adler udvar)

15 15 12 8 4

36 32 25 23 23 22 20 16 16 15 13 11 10 0 27 25 23 22 14 13 11 10 10 4 0 28 25 19 18 14 13 12 12 9 5 2

Honti Lapok

2015. december

18

Csemadokos novemberi találkozó Ipolyvisken Novemberi találkozó címmel első alkalommal szervezték meg Ipolyvisken a lévai járásbeli Csemadok-alapszervezetek mellett működő népművészeti csoportok rendezvényét. A november 14-i eseményre tizenegy településről érkeztek fellépők. Antal Nyustin Ágnestől, a Csemadok Ipolyviski Alapszervezetének elnökétől megtudtuk, a regionális rendezvényen az alapszervezetek mellett működő hagyományőrző csoportok mutatkoztak be. A találkozót kétévente szervezi meg a területi választmány az adott házigazda alapszervezettel. Az eseményt Török Alfréd, a Csemadok Lévai Területi Választmányának elnöke nyitotta meg, majd GyurGábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.

kovics József polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Délután fellépett többek között a Csemadok Oroszkai Alapszervezetének ifjúsági tánccsoportja, a csatai Aranyvirág tánccsoport, a lontói Palóc néptánccsoport, a sárói Rozmaring éneklőcsoport, a palásti Búzavirág hagyományőrző csoport és a lévai Garam Menti Néptáncegyüttes. Továbbá szerepelt az érsekkétyi Pacsirta éneklőcsoport, a Farnadi Rozmaring asszonykórus, valamint a százdi citeraegyüttes és a Nagyölvedi Rozmaring aszszonykórus. Természetesen helyi fellépője is volt a fesztiválnak. A regionális eseményen először

Pástor Péter Fotók: Červenák Patrícia

mutatkozott be az ipolyviski Csórésok csoport – fogalmazott a szervező –, mivel eddig csupán helyi rendezvényeken léptek fel. A műsorszámok között volt népmese, népdal, néptánc, illetve kisebb drámajátékok is. Az esemény megszervezése nagy jelentőséggel bír az alig egy évvel ezelőtt újjászerveződött helyi alapszervezet életében. Mint Antal Nyustin Ágnes elmondta, az előkészületekbe a helybéliek örömmel kapcsolódtak be. A találkozó megszervezése összehozta a falu lakosságát, jó összhangban dolgoztunk – fogalmazott az alapszervezet elnöke. A rendezvény a Bethlen

A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Nyilvántartási szám: EV 3811/09 ISSN 1338-922X Főszerkesztő: Štrba Péter. Tel.: 036/7411026, e-mail: [email protected] Statisztikai számjel: 00307513 Szerkesztőbizottság: Bendíkné Szabó Márta, Matyis Edit és Beata Bazalová. Kiadó: Ipolyság város, Fő tér 1., 936 01 Ipolyság; tel.: 036 7411071. www.sahy.sk Grafika, tördelés: Hajdú Andrea. A szerkesztőség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelősséget nem vállalunk. Nyomtatás: RunnerMedia, Balassagyarmat.

Honti Lapok