Kutatási jelentés
A KTVF: 12478-4/2014 számú engedély alapján a Molnár János-barlangban (4762-5) 2014-ben végzett biológiai kutatási munkáról.
Kutatásvezető: Hosszú Attila Kutatásvezető helyettes: Müllner László Kutatásban közreműködők: Balázs Gergely tudományos munkatárs Angyal Dorottya tudományos munkatárs Brankovits Dávid tudományos munkatárs Bajnok Róbert barlangi búvár Bauer Zoltán barlangi búvár
A 2014-es évben 61 merülést hajtottunk végre a Vakrákok kutatása céljából, mely merülések a kutatási naplóban rögzítésre kerültek.
1
Előzmények: A 2013-ban végzett kutatásokból egyértelműen kiderült, hogy a Molnár Jánosbarlang a korábban kimutatott Niphargus thermalis DUDICH, 1941 vakbolharák fajon kívül további két Amphipoda-, egy Isopoda- és egy Neotaenioglossa fajnak ad otthont. A fajok pontos beazonosítása további vizsgálatokat igényelt. A 2014-es évben elsősorban genetikai vizsgálatokat végeztünk, a filogenetikai helyzetek tisztázásának érdekében. A korábban begyűjtött minták elemzése jelen kutatási jelentés készítésekor fajonként eltérő feldolgozási szinten van.
Módszerek: A Malacostraca egyedek faji szintű meghatározásához tárgylemezes preparátumokat készítettünk. A preparátumok elkészítése során a nemzetközileg elfogadott protokollt követtük (fehérjék eltávolítása KOH oldatban, mészsók eltávolítása a kültakaróból HCl-ban és desztillált vízben, festés chlorazol black és glicerin keverékével, végtagok, szájszervek preparálása és glicerin-zselatinba-ágyazása sztereomikroszkóp alatt). A Niphargus fajok esetében az elkészült preparátumok morfometriai feldolgozását analySIS work 5.0 programmal történik, míg az Asellus aquaticus egyedek mérésénél az erre alkalmasabb ImageJ 1.47 szoftvert használjuk. A molekuláris vizsgálatok során az különböző felbontások elérésének érdekében, konzervativizmusukban eltérő markereket alkalmaztunk (28S, H3,COI) a különböző vizsgálatokhoz illeszkedve, olykor fajonkénti eltérésekkel. A használt primerek és PCR ciklusok fajonként lettek optimalizálva a megfelelő minőségű kromatogrammok érdekében. A morfológiai vizsgálatokat a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékén, míg a genetikai vizsgálatokat a Ljubljanai Egyetem Barlangbiológiai Tanszékének Genetikai Laboratóriumában (Oddelek za Biologijo, Biotehniška Fakulteta, Univerza v Ljubljani) és a Florida International University BrackemGrissom Laboratóriumában végezzük.
2
Eredmények: A 10 egyeden végzett morfológiai elemzés során megállapítást nyert, hogy a barlangban illetve a Malom-tóban megtalálható N. thermalis egyedek nem mutatnak konzekvens morfológiai eltérést a N.hrabei S. KARAMAN, 1932 jellemző jegyeitől. A 2013-as év genetikai vizsgálatait kiegészítendő a COI marker vizsgálatát irányoztunk elő. A vizsgálandó génszakasz a primerkötő locuson variabilitást mutat, ezért a megfelelő minőségű kromatogrammokhoz, az eddig használtaktól eltérő primerpár alkalmazására, illetve az új primerhez igazodó PCR optimalizálás volt szükséges. A próbaszekvenálások eredményei biztatóak, de a fellépő technikai problémák miatt, a végleges eredmények a jelentés készítésének időpontjában nem álltak rendelkezésre. A meglévő részadatok elemzése azt mutatja, hogy a faj, a nyilvánvalóan nagyon közeli rokon (valószínűsíthető a két faj azonossága) N.hrabei mellett, a N. dudichi HANKO, 1924 és a N. hungaricus MÉHELY 1937 fajokkal mutat viszonylag közeli rokonságot. A 2014-es évben nagy hangsúlyt fektettünk a megfigyelő merülésekre, melyek során megerősítést nyert az a korábbi feltételezés, hogy a faj a barlangon belül jellemzően a thermocline zónákban fordul elő. A faj állandó barlangi jelenléte egyértelmű, az viszont csak további, az eddigieknél részletesebb molekuláris vizsgálatokkal dönthető el, hogy a barlangi és a tavi populáció milyen mértékű izolációt mutat, illetve mekkora a populációk közötti génáramlás mértéke. A Malom-tóban élő populáció esetében aggodalomra adott okot a korábban tapasztalt alacsony egyedszám. A MTA ÖK Duna-kutató Intézetének munkatársaival egyeztetve kipróbáltunk egy –általuk Amphipoda fajokra széles körben alkalmazott- befogási módszert, melynek eredményeképpen a Malom-tóból, a korábbinál megnyugtatóan nagyobb denzitás volt kimutatható. A további két előforduló Niphargus faj esetében nem történt jelentős előrelépés. Az egyik feltételezett fajnál mostanra az általunk előirányzott szekvenciák mindegyike rendelkezésre áll. Ezek szerint a faj a N. molnari fajhoz áll legközelebb. A N. molnari esetében végzett, 107 taxon adatainak bevonásával készült törzsfa alapján, ez nagyon korai elkülönülési ágat jelent a genus többi ismert fajához képest. Az ősi elkülönülés miatt feltételezhető az élőhely korai kolonizációja. A másik feltételezett faj molekuláris vizsgálata során technikai nehézségek voltak, melyeket a korábban alkalmazott protokollok átalakításával sikerült csak megoldani. A felmerült nehézségek miatt a jelentés készítésének időpontjában nem álltak rendelkezésre a faj filogenetikai helyzetének, és a két faj rokonsági viszonyainak tisztázásához szükséges adatok. 3
Az Asellus aquaticus LINNAEUS, 1758 a barlangban nagy számban fordul elő, és két változatát lehet elkülöníteni. Az egyik változat teljesen felszíni jegyeket mutat, míg a másik változat erősen troglomorph megjelenésű. Mind tudományos, mind természetvédelmi szempontból fontos kérdés a két változat különállásának mértéke. A troglomorphizmus lehet ugyan fenotipusos variancia eredménye, de valószínűbb a genotipusos eltérés. Amennyiben a genetikai izoláltság kimutatható, abban az esetben a speciáció egy igen érdekes esetével állunk szemben. A génáramlás mértékének felméréséhez statisztikailag értelmezhető mintaszámú szekvenciára van szükség megfelelő markerekre vizsgálva (12S, 16S, COI). A vizsgálatba szükséges bevonni a Malom-tóban élő egyedeket, és legalább egy, földrajzilag távolabb lévő populáció egyedeit. Az ilyen léptékű molekuláris vizsgálat a megfelelő mennyiségű munka befektetésén túl jelentős költségeket von maga után. A vizsgálat anyagi feltételeinek megteremtése egyelőre sikertelen volt, de az előkészítő vizsgálatokat megkezdtük. A Molnár János-barlangban előforduló Bythiospeum genusba tartozó csigafaj morfológiai alapon történő beazonosítása nem járt sikerrel. Ilyen esetekben megoldást a molekuláris módszerek alkalmazása jelentheti. A faji szintű beazonosításra a széles körben alkalmazott COI marker (barcoding szekvencia) a legalkalmasabb. A barlangból gyűjtött egyedek szekvenciáinak elemzése azt mutatja, hogy a legközelebbi rokonságban két németországi fajjal (Bythiospeum suevicum (GEYER,1905) Bythiospeum quenstedti (WIEDERSHEIM, 1873)) állnak. Mivel ezektől a fajoktól mindössze egyetlen bázisbár különbség mutatkozik, ezért feltételezhetően ugyanazokról a fajokról van szó. A kétséges taxonómiai helyzet feloldását a Bythiospeum oshanovae L. PINTÉR 1968 molekuláris vizsgálata jelentheti. A B. oshanovae egyetlen szigetközi lelőhelyről ismert, ráadásul ez a lelőhely csak megfelelő Duna-vízállásnál hozzáférhető, ezért az egyedek begyűjtése nehéz feladat volt. Jelenleg a begyűjtött minták genetikai vizsgálata zajlik. 4
Niphargus thermalis
Niphargus sp. 5
Niphargus sp.
Asellus aquaticus, troglomorph változat 6
Asellus aquaticus, felszíni változat
Bythiospeum sp. 7
A jelentést készítette: Balázs Gergely
ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Viselkedésökológiai Kutató Csoport
Angyal Dorottya Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár Budapest, 2015. január 30.
8