„Lássátok , milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya”
34. szám
(1Jn 3:1)
Örömhír
A Budapest Külső-Kelenföldi Református Egyházközség Ünnepi Kiadványa
2014. Karácsony LEVÉL AZ ÜNNEPELTTŐL
A
zon tűnődtem, hogy ha a karácsonyt ünneplőknek Jézus, az ünnepelt levelet írna ma, 2014. karácsonyán, vajon mi állna abban a levélben? Talán olyan gondolatok, mint itt, alább: Kedves Barátom, Barátaim Külső-Kelenföldön! Láttam, hogy ezen az éven is készültetek a születésem ünnepére. Rohantok, vásároltok, cetlikkel, listákkal fenyőfa után, ajándékok, asztalra való után. Kedves, hogy megünneplitek a születésemet! A Mennyei Atya az emberekhez lehajló szeretetének csodáját. Mert a születésem ennek a jele. Az angyalok a pásztoroknak ezt mondták: Üdvözítő született nektek! S a pásztorok, a bölcsek jöttek, és bennem, a kisbabában az Üdvözítőt ünnepelték. Ti, 2014. karácsonykor igazán mit, kit ünnepeltek? (…) Azt pontosan tudom, hogy a világ mit ünnepel és hogyan ilyenkor. Fények, csillogás, Jingle Bells és más kedves dallamok. Mégis úgy látom: beleolvasztanak a saját ünnepükbe engem is…és Jézuskává leszek, aki majd a legújabb iPhone 6 telefont hozza a csemetének. A pásztorok, a bölcsek, akik menet közben nálatok királyokká avanzsáltak, Édesanyámmal, a boldogságos kismamával
együtt ünnepi kellékké váltak. Pedig ők rám, mint a mennyei Atya küldöttére tekintettek. Ismertek-e úgy, mint a Mennyei Atya küldöttét? Ismertek-e úgy, mint a szegények Megváltóját? Ismertek-e úgy, mint az özvegyek és árvák vigasztalóját? Ismertek-e, mint a bűnösök barátját? Ismertek-e úgy, mint aki azért lett emberré, hogy engesztelő áldozat legyen a világ bűneiért – és a tiédért is? Ismertek-e úgy, mint aki feltámadt, és akinek adatott minden hatalom mennyen és földön? Végül ismertek-e úgy, mint aki visszajön ítélni élőket és holtakat? Nem akarom elrontani az ünnepeteket, hiszen engem ünnepeltek. Csak azt szeretném kérdezni tőletek – tőled, aki olvasod ezeket a sorokat: Te kinek ismersz engem? Ne hidd, hogy nem látom az életedet. Mindent láttam. Azt is, hogy milyen elfoglalt voltál ebben az adventben. Figyelmed kiterjedt mindenre, és biztos kézzel tartod kezedben a dolgaidat. Hajtottál, munkahelyen, otthon, családban, hogy minden rendjén legyen. Azt is láttam, hogy olykor arra gondoltál: ezt már nem bírom tovább. Vártam, hogy megkeress, a nagy pörgésben. Régen volt, hogy úgy igazán megállj, és megkérdezz, meghallgass a dolgaidat illetően. Pedig ez nem jól van így. Eltávolodsz tőlem, idegenné válok a szemedben. Elhagytál engem,
az élet forrását. Elaludtál, a lelki halálba süllyedtél, a pusztulás útjára léptél. Nem jössz, hogy találkozzál velem, hogy halljad a hangomat, csak évente egyszer, kétszer, vagy talán csak most, így, a születésem ünnepén. Pedig mindig várlak, hogy elmondhassam neked először én, hogy ki vagyok én – neked: szerető Istened, Megváltód, Barátod és Társad. Ennek ismersz engem? Azt is tudom, hogy tudsz rólam. Gyerekkorodban sokszor, de azóta is sokat hallottál rólam. Csak már valahogy megfeledkeztél azokról a régi időkről. Eltűntek, elsüllyedtek a múltadban azok az évek. S azok, akik arra tanítottak, hogyan beszélj hozzám, nincsenek már veled. A nagyszüleid, talán az édesanyád, a lelkipásztorod, akik közül sokan elmentek már. S most a rohanó jelenedből az ünnepre megállsz, és kezedbe veszed ezt a levelet. Így most én ragadom meg az alkalmat, hogy beszéljek hozzád, és feltegyem neked a kérdést addig, amíg lehet: te kinek mondasz engem? Születése napján szeretettel köszönt: az Ünnepelt (L.A. után szabadon: Molnár Sándor)
2014. Karácsony
Örömhír
34. szám
TÖBBGENERÁCIÓS GYÜLE Szeptemberben ismét többgenerációs hétvégére gyűlhetett össze a gyülekezet, ezúttal Balatonszárszón. A hétvége élményei egyik IFI-sünk szemszögéből elevenednek meg.
E
zen a minősített alkalmon lehetőségünk nyílt elgondolkodni az Istennel és egymással való kapcsolatunkon. Témánk a közösség volt, aminek jegyében három előadáson vehettünk részt. Ezek elején énekszóval magasztaltuk az Urat, hogy lelkileg is megérkezhessünk és készen lehessünk az előadások mondanivalójának szívünkbe fogadására. Az első áhítatra péntek este került sor. Felidéztük a tavalyi táborunk témáját, és a már jól ismert
2
ábra segítségével elgondolkodhattunk azon, hogy az előző évhez képest mennyiben változott elhelyezkedésünk a tanítványság útján. Szombaton az Istennel, vasárnap pedig az egymással való közösségünkről hallhattunk. Mélyen magunkba nézhettünk és megvizsgálhattuk azt, hogy nekünk milyen is a kapcsolatunk a ház urával, azaz az Atyával, valamint azt is, hogy egy, a Krisztus szeretetén alapuló közösségnek mennyi előnye van, rám nézve is!
A megszólító előadások után csoportokra bomlottunk és így beszélgettünk a hallottakról. Ezeken a beszélgetéseken mindenki megoszthatta saját tapasztalatait, gondolatait, ezek által is még közelebb kerülve egymáshoz, és az igei alapú gondolatokból épülve, Istenhez is. A tábor alatt továbbá szem és fültanúi lehettünk egy bizonyságtételnek, meglátva így azt, hogy hogyan hathat egy-egy bibliai Ige az ember életére. A csapatépítő játékokban, hétvégénket nem meghazudtolva többgenerációs
34. szám
Örömhír
2014. Karácsony
KEZETI HÉTVÉGE 2014 csoportokra bomlottunk, alkalmat találva így más emberek közelebbről való megismerésére. Nem maradhatott el az esti tábortűz sem, ahol a gyerekek és a felnőttek egyformán jól érezték magukat. A „Külső-kelenföl-
di anekdoták” nevezetű programunk keretében megismerhettük gyülekezetünk történetét, hogyan fejlődött, formálódott, és mi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy most ezen a helyen működhessünk.
Végül egy olyan kép tárult elénk, amely megmutatja azt, hogy a legkisebbektől a legidősebbekig mindenkinek helye van, és mindannyian családra lelhetünk itt, a Külső-Kelenföldi Református gyülekezetben. Tőkés Antónia
3
Örömhír
2014. Karácsony
O. Henry
Háromkirályok ajándéka
E
gy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogy magukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt. Della háromszor is megszámlálta. Egy dollár nyolcvanhét cent. És holnap karácsony napja. Most már világos, nem tehet egyebet, mint hogy lehuppan a kopott díványra, és jól kibőgi magát. Della ezt valóban meg is tette. Ami azt a filozófiai megállapítást váltja ki az emberből, hogy az élet csak zokogásból, szipogásból meg mosolygásból áll, de főként szipogásból. Míg a ház asszonya a zokogás első stádiumából fokozatosan a másodikba csendesül, nézzünk körül az otthonában. Bútorozott szoba, heti bére nyolc dollár. Koldustanyának éppen nem mondható, de a kolduskataszteren dolgozó közegek bizony könnyen rásüthetnék ezt a minősítést. Lent a lépcsőházban van egy levélszekrény, amelybe nem fér be a levél, egy villanycsengő, amelyből a látogató egyetlen hangot sem bír kicsikarni, valamint egy névjegy a következő névvel: „Mr. James Dillingham Young”. A Dillingham név kiírása még a jómódnak abból az idejéből származik, amikor viselőjének heti harminc dollár volt a fizetése. Most, hogy jövedelme húsz dollárra zsugorodott, a Dillingham név betűi is annyira elmosódtak, mintha feltett szándékuk volna, hogy egyetlen szerény és igénytelen D-vé húzódjanak össze. Amikor azonban Mr. James Dillingham Young hazajön, és belép a lakásba, Mrs. Dillingham Young, a felesége, akit Della néven már bemutattunk az olvasónak, csak Jimnek szólítja, és a nyakába borul. Ez pedig igen jó dolog. Della kibőgte magát, aztán a púderpamaccsal eltüntette arcáról a sírás nyomait. Az ablakhoz állt, és szomorúan kitekintett; a kilátás egy szürke macskára nyílt: a macska a szürke udvar szürke fala alatt sétált. Holnap lesz karácsony napja, s neki összesen 1,87 dollárja van Jim ajándékára. Hónapok óta félrerak minden pennyt, s ez az eredmény. Heti húsz dollárból nem futja sokra. A kiadások nagyobbak, mint számította. Ez örökösen így van. 1,87 dollárja van mindössze, ennyiből vehet Jimnek ajándékot. Az ő Jimjének. Pedig hány boldog órát töltött azzal, hogy kitervelte, mi szépet vegyen neki. Valami finom, különleges, igazán értékes holmit – ami egy icipicit méltó a megtiszteltetésre, hogy Jim tulajdona legyen. A szoba két ablaka között volt egy állótükör. Az olvasó talán látott már állótükröt nyolcdolláros bútorozott szobákban. Ha egy nagyon sovány s igen fürge mozgású személy nézi benne hosszanti irányú csíkos, gyors egymásutánban megjelenő tükörképét, többé-kevésbé pontos fogalmat alkothat magának a külsejéről. Minthogy Della karcsú volt, megtanulta, hogyan kell megnéznie magát a tükörben. Egyszer csak elperdült az ablaktól, s a tükör elé állt. A szeme ugyan ragyogott, de az arca húsz másodperc leforgása alatt egészen elszíntelenedett. Gyors mozdulatokkal kibontotta a haját a tükör előtt, s teljes hosszában leengedte.
4
34. szám
Karácsonyi James Dillingham Youngéknak összesen két kincsük volt: roppant büszkék voltak rájuk mind a ketten. Az egyik: Jim aranyórája, amely még az apjától maradt rá. Ő is az apjától örökölte. A másik Della haja. Ha Sába királynőjének történetesen a szellőztetőaknával szemben volna a lakosztálya, holtbiztos, hogy Della hajmosás után az ablakon lógatná ki a haját, csakis azért, hogy lepipálja Őfelsége ékszereit. S ha Salamon király lenne náluk a házmester, s kincsei az alagsorban lennének felhalmozva. Jim mindig megnézné az óráját, valahányszor elmenne mellette, csakis azért, hogy az öreg a szakállát tépje irigységében. Mint mondtam, Della leeresztette gyönyörű haját: térden alul ért csillogó, hullámzó, rőt barna hajzuhatag, s mint valami palást, beburkolta egész alakját. Aztán gyorsan, idegesen megint feltűzte fürtjeit. A keze közben tétovázva megállt egy percre, s egy-két könnycsepp gördült le a szeméből a kopott piros szőnyegre. Magára kapta elnyűtt barna kabátját, feltette a régi barna kalapját. Perdült egyet, s a szeme még mindig csillogott, amikor kiröppent az ajtón, s lefutott a lépcsőn, ki az utcára. Meg sem állt, míg egy cégtábla elé nem ért, amelyen ez volt látható: „Madame Sofronie. Vendéghaj nagy választékban.” Della felrohant az emeletre, majd pihegve megállt, hogy öszszeszedje az erejét. A Madame magas, sápadt, rideg asszony volt, külseje rácáfolt szép nevére. – Megveszi a hajamat? – kérdezte Della. – Attól függ – mondta az asszony. – Vegye le a kalapját, hadd látom, milyen. Della vállán leomlott a barna hajzuhatag. – Húsz dollár – mondta az asszony, szakértő mozdulattal megemelve a nehéz fürtöket. – Adja ide a pénzt, de gyorsan – mondta Della. Rózsaszín lepkeszárnyon repült el a következő két óra. Della végigjárta az áruházakat. Ajándékot keresett Jimnek. Nagy sokára talált is valamit; mintha egyenesen Jim számára készült volna, csakis neki, és senki másnak. Átkutatta az áruházak egész készletét, de egyikben sem talált hozzá hasonlót. Platina óralánc volt, mintázata nemesen egyszerű, értékét csupán az anyaga hirdette, s nem holmi cikornyás, talmi minta – bár ilyen egyszerű volna minden, ami jó! A lánc valóban méltó volt az Órához. Mihelyt Della meglátta, rögtön tudta, hogy ezt pedig Jim fogja viselni. Olyan ez a lánc, mint a férje. Szerénységgel párosult nemesség, ez az, ami Jimre és a láncra egyaránt jellemző. Huszonegy dollárt kértek érte, s Dellának nyolcvanhét cent maradt a zsebében, mikor hazasietett. Ennek az óraláncnak a birtokában Jim most már bízvást megnézheti bármely társaságban, mennyi az idő. A pompás órára ugyanis ez ideig olykor csak lopva pillanthatott, mert lánc helyett csupán egy ócska bőrszíjra volt felerősítve. Hazatérve Della mámoros örömén némileg fölülkerekedett az óvatos, józan megfontolás. Elővette a sütővasat, meggyújtotta a gázt, s hozzálátott, hogy helyrehozza a nagylelkűséggel párosult szerelem romlását. Márpedig, kedves barátaim, az efféle romlást helyrehozni minden esetben roppantul nehéz feladat, mondhatni óriási feladat.
34. szám
novella
Örömhír
Negyven perc múlva Della fejére apró, tömött fürtöcskék simultak: egészen olyan lett, mint egy huncut iskolás fiú. Della hosszan, gondosan, kritikus szemmel szemlélte tükörképét. – Ha Jim menten meg nem öl, ahogy meglát – gondolta magában –, akkor biztosan azt mondja majd, hogy olyan vagyok, mint egy Coney Island-i kóristalány. De mihez kezdtem volna egy dollár nyolcvanhét centtel? Hét órára kész volt a kávé, a hirtelen sült borjúszeletekhez pedig a kályha szélén állt a forró serpenyő. Jim pontosan járt haza. Della a markában szorított óralánccal az asztal sarkán ült, az ajtó mellett, amelyen a férje majd belép. Aztán egyszerre csak meghallotta Jim lépteit a lépcsőházban, lent az első emeleten, s erre hirtelen elsápadt. Della gyakran fohászkodott magában egészen egyszerű, mindennapi dolgokért, s most azt rebegte: Édes Istenem, add, hogy Jim így is szépnek találjon! Kinyílt az ajtó, Jim belépett, s az ajtót betette maga mögött. Sovány, magas, az arca komoly. Szegény fiú, mindössze huszonkét éves, és már családfenntartó. Új felöltőre lett volna szüksége, és nem volt kesztyűje. Jim megállt az ajtónál, mozdulatlanul, mint a vizsla, mikor fürjet szimatol. Dellára szegezte tekintetét, de az asszonyka nem tudott kiolvasni a szeméből semmit, és megrettent. Jim pillantásában nem volt sem harag, sem meglepődés, sem rosszallás, sem iszonyat, sem valamilyen más érzés, amelyre Della felkészült. Jim csak bámult rá mereven, furcsa, kifejezéstelen arccal. Della leugrott az asztalról, és elébe állt. – Jim drágám – kiáltotta –, ne nézz így rám! Levágtam a hajamat, és eladtam. Itt a karácsony, és nem akartam, hogy úgy múljon el, hogy meg ne ajándékozzalak. A hajam majd kinő megint, mondd, ugye, nem haragszol? Muszáj volt megtennem. Az én hajam nagyon gyorsan nő. Szólalj hát meg, Jim, mondd, hogy: Boldog karácsonyi ünnepeket!, és örüljünk egymásnak. Ha tudnád, milyen szép, milyen gyönyörű ajándékot vettem neked! – Levágtad a hajad? – kérdezte Jim nehezen forgó nyelvvel, mintha a legkeményebb szellemi megerőltetéssel sem bírta volna ezt a nyilván való lényt megérteni. – Levágtam és eladtam – mondta Della. – Hát így már nem tetszem neked? Pedig az vagyok, aki voltam, a hajam nélkül is, nem igaz? Jim furcsán körüljáratta tekintetét a szobában. – Azt mondod, nincs meg a hajad? – szólt szinte bárgyú arccal. – Hát aztán – válaszolt Della. – Mondom, hogy eladtam. Volt, nincs, vége. Karácsonyeste van, kisfiam. S most légy kedves hozzám, hiszen miattad vágtam le. A hajamat szálanként megszámolhatták – folytatta az asszonyka, hirtelen elkomolyodva, édes-melegen –, de ki méri fel, hogy én téged mennyire szeretlek?!… Süthetem már a húst, Jim? Jim hamar magához tért különös révületéből. Karjába kapta asszonykáját. S mi most tíz másodpercre fordítsuk el tapintatosan a tekintetünket, vegyük figyelmesen szemügyre valamely jelentéktelen tárgyat a szobában. Heti nyolc dollár vagy évi egymillió – hát nem mindegy? A matematikusok vagy más okos emberek bizonyára helytelenül válaszolnák
2014. Karácsony
meg ezt a kérdést. A három napkeleti bölcs értékes ajándékokat hozott, de ilyen kincs nem volt a kincseik között. A továbbiakban majd fény derül e homályos célzásra. Jim kihúzott a zsebéből egy csomagot, s az asztalra dobta. – Nehogy félreérts, Dell – mondta. – Felőlem levághatod, leborotválhatod vagy megmoshatod a hajad, attól még én éppúgy foglak szeretni. De bontsd csak ki ezt a csomagot, és tüstént meglátod, miért voltam úgy oda az első pillanatban. A fürge fehér ujjak sietve letépték a spárgát meg a papírt. Aztán elragadtatott örömsikoly hangzott fel, majd sajnos nőies hirtelenséggel keserves zokogás és jajveszékelés, úgyhogy a ház urának minden rendelkezésre álló eszközt latba kellett vetnie, hogy megvigasztalja az asszonyát. A csomag ugyanis a Fésűket tartalmazta, azt a fésűkészletet, amely már régóta Della csodálatának tárgya volt, egy broadwayi üzlet kirakatában. Gyönyörű fésűk voltak, tiszta teknőcből, a szélük ékkővel kirakva, pontosan az az árnyalat, amely az ő hajdani szép hajához illett volna. A fésűk sokba kerültek, Della szíve mégis majd elepedt értük, pedig semmi reménye sem volt rá, hogy ez a készlet valaha is az övé legyen. S íme, most mégis az övé lett, s az áhított ékességnél is gyönyörűbb hajfonat… nincs többé! Della kebléhez szorította a fésűket, s végre mégis ráemelte tekintetét a férjére. Könnyben úszó szemmel, mosolyogva mondta: – Az én hajam ám nagyon gyorsan nő! Aztán mintegy leperzselt szőrű kismacska, hirtelen felszökkent, s felkiáltott: – Jaj! Jim még nem látta az ő ajándékát. Della mohó várakozással nyújtotta felé a nyitott tenyerén. A tompa fényű nemesfém szikrázva csillant meg az asszonyka szenvedélyes szerelmének fényében. – Ugye, csodálatos ez a lánc, Jim? Bejártam érte az egész várost. No, most aztán napjában százszor is megnézheted, menynyi az idő. Add csak ide az órád, hadd lássam, milyen rajta. De Jim ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, ledőlt a díványra, kezét a tarkója alá tette, és csak mosolygott. – Della – mondta –, rakjuk el a karácsonyi ajándékokat, őrizzük csak egyelőre a szekrényben. Túlságosan szépek, semhogy pillanatnyilag használhassuk őket. Eladtam az órámat, abból vettem neked a fésűket. Süsd ki azt a húst, kérlek. A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolban fekvő kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyon bölcsek. Ők találták ki a karácsonyi ajándékozás szép szokását. S minthogy bölcsek voltak, bölcsesség volt bizonyára az ajándékaikban is; nyilván minden ajándékuk különleges ajándék volt, ki lehetett cserélni, ha történetesen más is ugyanazt hozta volna. Én itt bárdolatlan szavakkal egy jelentéktelen történetet mondtam el két bolondos gyerekről, akik hónaposszobában laktak, s balga módon feláldozták egymásért legdrágább kincsüket. Befejezésül hadd mondjam meg mégis napjaink bölcseinek, hogy minden ajándékozó közül ők ketten voltak a legbölcsebbek. Az ilyenek a legbölcsebbek mindazok közül, akik ajándékokat adnak, és akiket megajándékoznak. Mindenütt ők a legbölcsebbek. Bizony mondom, ők a napkeleti királyok. (THE GIFT OF THE MAGI, 1905) 5
Örömhír
2014. Karácsony
Filmajánló
NÉZZ, ÉS LÁSS!
Az idei ünnepek sem telhetnek el jó filmek nélkül, ezért most is hármat ajánlanék a kedves olvasók figyelmébe!
A
remény rabjai (1994) az egyik legnagyobb filmes adatbázis (www.imdb.com) oldalára beküldött szavazatok alapján évek óta a toplista első helyén áll. Persze nem attól jó egy film, hogy bekerül valamilyen listába, aminek eléggé szubjektív a megítélése, de tény, hogy nehezen tudja magát az ember kivonni a hatása alól. A film 1947-ben játszódik, főszereplője Andy Dufresne (Tim Robbins), akit felesége és annak szeretőjének meggyilkolásával ártatlanul vádolnak meg. Életfogytig tartó börtönbüntetést kap. Itt összebarátkozik Ellis Boyd „Red”
Reddinggel (Morgan Freeman), aki Andy érkezésekor már 20 éve tölti büntetését, és éppen elutasítják a szabadon bocsátási kérelmét. Kettejük kapcsolata a mozgatórugója az eseményeknek. A film olyan erővel ábrázolja a reményt, a hitet és az ahhoz elvezető utat, ami ritkán látható. Ennek ellenére nem könnyed 6
34. szám
szórakozás, hiszen mégiscsak egy börtönben játszódik, így tanúi lehetünk igen kemény jeleneteknek is, de ennek ellenére is szívesen ajánlom mindenki figyelmébe.
K
ülönleges élmény Christopher Nolan új filmje, a Csillagok között (2014). Alapvetően egy sci-firől van szó, de itt is elmondhatjuk, hogy a felszín alatt sokkal többről gondolkodtat el bennünket. A közeli jövőben az emberiség már nem tudja magát fenntartani a Földön. A természeti katasztrófák következtében ellehetetlenül a mezőgazdaság,
állandóak a porviharok. Egy csapat felfedező (Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Wes Bentley) elindul a galaxisba, hogy megtudják, találnak-e olyan helyet, ahol az emberiség tovább élhet. Ennél többet nem is írok a cselekményről, mert nehéz lenne összefoglalni azt a vizuális és lelki élményt amit közel három órán
át kapunk. A szeretet, a megbocsátás és a felelősségvállalás témáját úgy járja körbe a film, hogy észre sem vesszük, hogy egy sci-fiben vagyunk, miközben pontos képet ad arról, milyen esendő az emberiség. A végén a számunkra felfoghatatlan, végtelen világűr is közelebb kerül hozzánk, ezáltal Isten jelenléte is tapintható, bár a film ezt nem mutatja, de hívő ember számára akár így is értelmezhető. A filmet mindenképpen moziban érdemes megnézni!
H
armadik filmünk bájos és könynyen szerethető alkotás Gérard Depardieu főszereplésével, a Nem beszélek zöldségeket! (2010). A film egy találkozás története, amely gyökeresen megváltoztatja a szereplők életét: Germain, a szinte írástudatlan
férfi és Margueritte, az olvasás szenvedélyének hódoló idős hölgy sorsa kapcsolódik össze egy parkbéli találkozás alkalmával. A film egyszerű, mégis szívmelengető módon mesél barátságról, teszi ezt igazi, hamisítatlan franciás könnyedséggel. Kálmán Gergely
Örömhír
34. szám
2014. Karácsony
ESEMÉNYEK, HÍREK, ÉRDEKESSÉGEK Házaskör Plusz
A
házasság szövetsége egy életre szóló elkötelezettség, amely mögött Isten tökéletes terve áll. Nehéz azonban megérteni Isten kijelentését a házastársi szeretetről, hiszen körülöttünk egymásnak ellentmondó üzeneteket közvetít kortárs kultúránk. Az emberek elkeseredetten keresnek egy biztos forrást, hogy végre megtudják, mi az oka annak, hogy csak kevés ember házassága működik. A házasságok nemcsak a társadalom, de a gyülekezet legfontosabb kisközösségei is, és hatásuk messzire elér. Fontos, hogy a keresztyének értsék Isten tervét, meg tudják mutatni a világnak, hogy nincs annál jobb, mint házasságban élni. Ezért született meg lelkészünk-
Mikulás
V
idám hangulatú Mikulás-várással telt december 7-e délutánja az Ildikó téren és a hívogató énekek-
ben, Sándorban a gondolat, hogy tartsunk sorozatot házaspároknak és megkérdezte tőlünk, hogy vállalnánk-e a kör vezetését. Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottuk a feladatot és miután imádkoztunk, igent mondtunk. Arra biztattak bennünket, hogy a gyülekezetbe már
régóta járó és az újonnan csatlakozó házaspárokat is próbáljuk bevonni. A házaspárok között már korábban elindult szolgálat megújítása és kibővítése miatt kapta a Házaskör Plusz elnevezést. Weber István és Weberné Zsikai Marika
nek meg is lett az eredménye. Természetesen nagy, fehér szakállal és a klasszikus öltözetben érkezett meg a Mikulás, mindenkinek névreszóló csomaggal. Többsége a csomagoknak azonnal ki is nyílt, a gyereksereg rögtön látni szerette volna, mi
is van a zacskókban. Mindeközben karácsonyi hűtőmágnest, vagy üdvözlőkártyát is gyárthattak a vállalkozó kedvű lurkók. Az alkalmat gazdag szeretetvendégség zárta, sütemények sokasága várta az aprónépet.
7
Örömhír
2014. Karácsony
34. szám
HÍREK ŐRMEZŐRŐL Kedves Testvérek! Engedjék meg, hogy most ne az óesztendőről meséljek, hanem kicsit a jövőbe tekintsek előre rendhagyó beszámolómban. (Hiszen eseményeinket, alkalmainkat nyomon követhetik Facebook - QR kód - oldalunkon is.)
Ú
j gyülekezeti termünk megléte nagyban elősegítette a hétközi alkalmak megszervezését és lebonyolítását. Vendégül láthattuk több ízben az egyházmegye lelkészi közösségét, továbbá a dél-budai ifiseket és a teológusokat is. (Erről olvashatnak a testvérek a Parókia portálon hamarosan megjelenő cikkben is.) Sok program került megrendezésre, s az új egyházi évben még többet szeretnénk megvalósítani. Olyan „kapualkalmakra” gondolok itt, mint például az eddig is népszerű ReForm házigazda- és háziasszony-képző, vagy mint az online önvédelemről szóló előadás. Terveink között szerepel rendszeres gyermekfoglalkozások megvalósítása, kiállítások és koncertek szervezése. Azért kapták tőlünk a „kapualkalom” elnevezést, hiszen olyan programokról van szó, amikre bátran hívhatjuk barátainkat, ismerőseinket és családtagjainkat, hogy kicsit
könnyedebb keretek között ismerkedjenek meg gyülekezetünkkel, s majd az emberi kapcsolatokon keresztül Jézus Krisztussal is. Az új naptári évben „árnyékpresbitériumot” is fogunk választani. Ez által is beletanulhat a gyülekezet az egyházi lét ezen szegmensébe is, s mikor elérkezik az önállósodás pillanata, félkészülten és magabiztosan tudunk majd az új kihívásokkal megbirkózni. Szeretnénk tovább építeni és szépíteni a gyülekezeti termet. Teakonyhánk gépesítettsége hagy némi kívánni valót maga után, így 2015-ben ezen is szeretnénk javítani. Hálát adunk a testvérek támogatásáért, a sok-sok imádságért! Örömmel fogadjuk, ha anyagyülekezetünk tagjai meg-meglátogatnak bennünket. Számos óesztendőt és áldott karácsonyi ünnepeket kívánva: Faragó Dávid lelkipásztor
Gyülekezeti hírek, aktualitások: www.facebook.com/reformezo, ormeze.webnode.hu, parokia5.blogspot.hu
8
34. szám
Örömhír
2014. Karácsony
ILDIKÓ TÉRI NAPLÓ
M
ikola Borbála vagyok. Kecskemétről indultam, ott ismertem meg Jézus irgalmasságát az életemre nézve a Református Gimnázium falain belül. Ébredési időszak volt az a rendszerváltozást követően, amikor is sok-sok élet fordult meg, és Isten ajándékba adott bennünket egymásnak, megélhettük a közösséget, amit Jézus tervezett az övéivel. Ez a kezdeti közösség meghatározó volt számomra a mély Isten tiszteletével, szeretetével, s ahogyan tanúja voltam a törődésüknek egymás iránt. Ebben a környezetben kaptam Isten elhívását is az életemre nézve azokkal a szavakkal, miként Mózes is: „Most azért menj, én leszek a te száddal és megtanítalak arra, hogy mit beszélj.” (2MÓZ 4:12) Sok csodán keresztül vezetett az utam idáig. A teológia elvégzését követően Kelenföldre kaptam meghívást, és az elmúlt 12 esztendőben segéd- majd beosztott lelkészként szolgáltam ott. Ebben az időszakban klasszikus tanulmányok és egy másfél éves amerikai tanulmány is benne foglaltatott. Végtelenül hálás vagyok, ahogyan Isten megajándékozott ezzel a kint léttel, és nehéz szavakba öntenem mennyire meghatározó mindaz, amit tanulhattam. Hogyan tekintek a Külső-Kelenföldi szolgálatomra? Ez alatt a pár hét alatt, amióta a gyülekezet körében forgolódom, egy befogadó, nyitott közösséget ismertem meg. Nagyon jóleső az, ahogyan nemcsak örömmel fogadtak a testvérek, hanem imádságaikkal, biztatásukkal, kedvességükkel segítik azt, hogy megtaláljam a helyem mihamarabb. Az itteni közösség egy dinamikusan növekvő, másokat vonzó közeg. A biblikus, mély, tartalmas, Szentlélekkel átitatott igei meg-
szólalások a záloga annak, hogy az élet pezsdülhet egy keresztyén közösségen belül. Örülök annak, hogy a gyülekezet törekszik betölteni küldetését, hogy az a közeg legyen, ahol Jézust meg lehet találni, ahol új életet lehet nyerni, ahol olyan üzenet csendül fel újra és újra, ami a vágyakozókat útba igazítja, és az elindultakat erősíti, bizalmunkat bátorítja. Én is mások magvetésébe állok be. Ezzel az alázattal keresem, hogy Isten mit készített számomra, hol akar látni, miben akar használni, hiszen Ő az, aki munkálkodik itt, mind az övéi vagyunk. Ő vásárolta meg a külső-kelenföldi népét drágán, hogy ismerjük meg Őt és tisztelve viszontszeressük. Isten számomra újat készített az itteni szolgálattal, és az Ő személye a garancia, hogy dicsősége felragyog abban, amit tesz. Kíváncsian várom a testvérekkel együtt ezt. 9
2014. Karácsony
Örömhír
34. szám
ISTEN GONDVISELÉSÉBEN ÉLVE Ki ül mellettem? Beszélgetés Hoffmann Miklóssal és feleségével Arday-Janka Judittal.
Mivel foglalkoztok? JUDIT: Miklós kertészmérnök, én pedig angoltanár vagyok, bár most leginkább anyuka vagyok „főállásban”. Mióta jártok ebbe a gyülekezetbe? JUDIT: Tulajdonképpen én ide születtem. Olyannyira, hogy emlékképeim még a kovácsműhelyről is vannak, és volt ugyan pár év, amíg nem ide jártam, de mindig is ezt éreztem „otthon”-gyülekezetnek. MIKLÓS: 2001-ben konfirmáltam a Pesterzsébet Központi gyülekezetben. Judittal odajártunk néhány évig istentiszteletre és énekkari szolgálatra is. Samu fiunk születésekor költöztünk a közelbe (2010-ben), ekkor egyre gyakrabban voltunk itt vasárnaponta, majd nemsokára megszületett a közös döntés a gyülekezethez való tartozásról is. JUDIT: Hozzáteszem, hogy számomra az esküvőnk élménye nagyon meghatározó volt. A szertartás végén álltunk a kapuban, és egymás után jöttek a drága testvérek szívből jövő köszöntéssel és ajándékokkal, és minden egyes kézfogással az erősödött bennem, hogy idetartozom. Nem azért, mert én ezt a gyülekezetet választottam, hanem a gyülekezet tekint rám úgy, mint idetartozóra.
10
Hogyan ismerkedtetek meg? JUDIT: Egyetemista koromban kezdtem el énekelni a pesterzsébeti énekkarban. Pár év múlva Miklós is csatlakozott. Újabb pár év eltelt, azalatt csak énekeltünk egymás mellett, és kissé ellenszenvesek is voltunk egymásnak, de aztán jött a forduló, Nagykovácsiban a templomépítést megalapozó téglabál, és akkor kezdődött az udvarlás. Szegény Miklósnak nem volt könnyű dolga. Én akkoriban még mindig kissé ellenszenvesnek találtam, de pár hónap kitartó udvarlás során lassan meggyőzött. Azóta is hálás vagyok neki, amiért nem adta fel! Mik azok az értékek, amiket fontosnak tartotok átadni a gyermekeiteknek, illetve ami a ti családotokra jellemző? MIKLÓS: Nagyon nehéz rövid, de találó választ adni. Két fő vonalba rendezném ezeket: 1. kapcsolatok; 2. prioritások. A kapcsolatrendszer alapja az Istennel való élő kapcsolat, ami apa-anya kapcsolatának is alapja és fenntartója. Ebbe kell nekik is belenőniük, mert ez a család, és a mi családunk összetartó ereje. És ebből következnek azok a fontossági sorrendek, amelyek a döntéseinket, viselkedésünket, emberi kapcsolatainkat befolyásolják. Azért így, mert ez hozhatja számukra a legfőbb jót, az üdvösséget. Mit szerettek ebben a közösségben? JUDIT: Talán kicsit furcsa lesz, amit mondok, de nagyon szeretem a templomunk épületét, és azt, ami benne van, illetve akik benne összegyűlnek. Ha kimondod azt, hogy „ez a közösség”, lelki szemeim előtt a vasárnap délelőtti fényben úszó gyülekezet képe jelenik meg háttérben a rácsszerkezettel. „Ég felé nyíló ablak” (Szeléné) az épület tetején - ég felé nyíló közösség. Csodálatos az, amikor ezt együtt meg tudjuk élni. Milyen szolgálatot végeztek a gyülekezetben? MIKLÓS: Úgy érzem, hogy jelenleg Juditnak rendkívül nagy feladat a három gyermek nevelése, mégis sikerült megoldania, hogy baba-mama körben és a diakóniai munkában végezzen szolgálatot. Az énekkar most egy kicsit háttérbe szorult, remélhetőleg csak átmenetileg. Nekem nagy örömet, és megtiszteltetést
jelentett, hogy megkerestek, szinte belépésemkor, presbiteri megbízatással. Ennek próbálok megfelelni azok mellett az általam nagyra tartott személyek mellett, akik a presbitériumban dolgoznak. Emellett számítanak rám, úgy érzem, az énekkarban, az idősek otthonában végzett szolgálatban, a műszaki bizottságban és persze a kertészkedésben is. De a vállalások, titulusok mellett az a legfontosabb, hogy nap mint nap figyeljek Jézusra, hogy mi az én feladatom. Szerintetek miben fejlődhetne a gyülekezetünk? JUDIT: Belülről kellene még erősödnünk, és ez csak úgy lehetséges, ha egyre jobban megismerjük egymást. (Mindig nagyon örülök a gyülekezeti rendezvények ismerkedős játékainak is.) Az az élmény, hogy Krisztus nevében tettünk valakiért valamit, vagy Krisztus nevében tett valaki értünk valamit, elképesztő módon tudja erősíteni az összetartozás megélését. Jó lenne, ha a hétköznapi életben is lennének találkozási pontjaink, pl. Erzsébeten teljesen természetes volt, hogy a gyülekezetbe járó optikushoz menjünk szemüveget csináltatni. Örülnék, ha ilyen szinten is egyre többen tudnánk segíteni egymásnak. Volt olyan nehéz helyzet az életetekben, amikor megtapasztaltátok, hogy „Isten gondviselésében" éltek? MIKLÓS: Egyikünk sem igazán jó gazdasági szakember és kerültünk már problémás anyagi helyzetbe. Voltak egészen váratlanul és kéretlenül jött anyagi javak ilyenkor. Azt is sokszor tapasztaltuk, hogy a más emberek felé megnyilvánuló szeretet többszörösen kamatozik. Mindezt mi képtelenek is lennénk ügyesen megtervezni, de nem is kell, mert az Úristen mindig pontosan érkező gondviselése ütemezi. JUDIT: Nehéz helyzetek naponta adódnak. Az persze változik, hogy ki mit él meg nehéz helyzetnek - nekem időnként egy egyszerű hiszti kezelése is az tud lenni. Biztos viszont, hogy bármilyen nehézségről legyen is szó, Isten gondviselése, az Ő segítő, támogató keze mellettünk van. Pusztai Tímea
Örömhír
34. szám
KÖRKÖRÖS STAFÉTA baba-mama kör
G
yülekezetünkben kéthetente tartja alkalmait a BabaMama Kör, idén decemberben ellátogattunk az egyik alkalomra, hogy „élesben” tapasztalhassuk meg a kör működését. Az teljesen természetes, hogy bármiről is van szó, vagy bármi is zajlik, egy pillanatra azonnal félbemaradhat, ha a kúszómászó kicsik igénylik a figyelmet. Ám utána pont onnan folytatódik, ahol abbamaradt. Mi is így beszélgetünk a kör néhány tagjával, hol egy zsebkendőért kutatva, hol a magasba mászni igyekvő kicsi után ugorva, hol meglepően hosszan, akár három percig is egybefüggően, A kör, a maihoz hasonló formában 5-6 éve működik, vezetője Arday-Janka Judit. Az alkalmak
jellemzően egy-egy családi téma köré épülnek, legyen az az anyává válás, a testvérek közötti kapcsolat, vagy a házasság e különösen sokszínű időszaka. Az általában 0-3 év közötti gyermekeket nevelő édesanyák arról vallanak, hogy a kör többek között azért hasznos nekik, mert a konkrét példák, a gyakorlatias megbeszélések és nem utolsósorban a házi feladat valódi segítséget nyújt életük vezetésében. A közös élethelyzet, a hasonló gondok és közös örömek erős kapocs a kör tagjai között. Elmondásuk alapján minden alkalommal hallanak valami újról és nemcsak a praktikák, vagy a gyereknevelés témakörében, hanem lelki vonatkozásban is.
2014. Karácsony
IMPRESSZUM ÖRÖMHÍR. A Budapest Külsõ-kelenföldi Református Egyházközség ünnepi kiadványa. Megjelenik évente háromszor.
Felelős kiadó: Molnár Sándor lelkipásztor
Alapító szerkesztő: Megyaszai Imre
Szerkesztő: Kálmán Emese
Tördelés és nyomdai előkészítés: Rácz&Réthy
Köszönettel várjuk a testvérek hozzászólásait, írásait és beszámolóit!
Gyülekezetünk elérhetőségei: www.kulsokelenfold.ref.hu 1115 Budapest, Ildikó tér 1. Telefon: (+36-1)203-3701
E lapszám előállítási költsége: 156 Ft/db Adományát szívesen vesszük!
11
Örömhír
2014. Karácsony
34. szám
KERESZTREJTVÉNY 2
3
I
15
4
6
7
H
16
18
8
20
32
28
33
42
11
12
24
27
37
10
13
14
21
23
26
9
17
19
22
36
5
25
29
30
34
31
35
38
39
H
40
41
A
Vízszintes: 1. Idézet a Jób könyvéből (folyt. a vízsz. 42-ben). 15. Középen élező!. 16. Érc kimosott részecskéi. 17. Áttüzesedik. 18. Tehát latinul. 19. Bérbe vehető. 21. ÁET 22. Török főtiszt. 23. Ilyen gomba is van. 24. Test felépítése. 26. Falatoztam. 28. Névelős háztáji. 30. Ismer. 33. OEC. 34. Csombor becézve. 35. Szerencsejáték. 36. Női név. 39. Sajátod. 41. TAH. 42. Vízsz .1. folytatása. Függőleges: 1. Kocka latinul. 2. Ilyen birka is van. 3. Izgalmi állapotban van. 4. Kettős mássalhangzó. 5. Beteszem mongolul (TAKAM). 6. Gyógyszergyár. 7. Konok. 8. EÁÓ. 9. ZT. 10. Hangosan szól. 11. Zamatok. 12. Öntözött. 13. Gyakori kínai név. 14. Középen átkos! 20. Indián csoport. 23. Gyógyul bosnyákul (LECIM). 24. Mosószer márka. 25. Vízi jármű. 27. Fedél. 29. Férfi név. 31. Katar fővárosa. 32. … Sámuel (király). 34. CAG. 37. Mutató szó. 38. Tiltó szó. 40. DG
SZÍNEZZ ÉS JÁTSSZ!
GYEREKSAROK
Készítette: Kiss András
1
