2013. február, 14. évfolyam 2. szám
ÉLETÜNK
w es s i . h u
A Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet tájékoztatója
Otthon kellett maradnom, ágyba parancsolt az influenza, a vele járó állapot és nem tudtam elmenni a vasárnapi Istentiszteletekre. De az Úr mindenhol ott van, nincs köztem és a gyülekezet között akadály.
melegét és erejét. Most volt alkalmam megtapasztalni: milyen jó és áldott imádsága az, amikor a betegekért és elesettekért könyörög, akik oly régóta nem tudnak eljönni közénk. Különleges megtapasztalás volt otthon maradva, hagyni magamban fényesedni mindazt, amit ez a vasárnap adott. Kinéztem az ablakon, az utcán alig volt ember, a szobámban nyugalom, biztonság volt és Isten békéje. Bennem is. Aztán kikapcsoltam a számítógépet, melyet most eszközként használt az Úr, hogy betegségem idején is kapjak a hit, az értelem és akarat derült világosságából.
A Wessi honlapján az „élő” közvetítésre kattintottam, a szentírást és a szívemet is odakészítettem. Isten közelségében voltam, hallottam az igehirdetést, láttam a testvéreket és a végén elszaladtam az énekeskönyvemért is, hogy a kórussal együtt bennem is zengjen a sok szép dallam. Otthon voltam a gép előtt ülve egyedül?! Nem, nem! Krisztussal voltam és a gyülekezettel! Szeretem a lelkipásztorunk által elmondott imádságokat, a benne rejlő mély hitet, a kérés
Boldogok a szomorkodók, mert ők megvigasztaltatnak. ››› Nagyné Péter Katalin
Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. ››› 1Jn. 3,1
Gyülekezeti értesítőnk teljes tartalma, a vasárnap délelőtti istentiszteleteken elhangzó igehirdetések hanganyaga, és a gyülekezet részletes programja elérhető www.wessi.hu internetoldalon.
1
2013. február
N
apsütéses vasárnap reggel volt 1953. júl. 12-én. Gyalogosan, kerékpárokkal, lovas kocsikkal, vonattal érkeztek mindenfelől az emberek a körösszakáli folyómederhez, hogy a Sebes körös vizében történő bemerítésnek tanúi legyenek. Nagy izgalommal vártuk gyermekfejjel mi is ezeket az alkalmakat (volt úgy, hogy évente többször is), hiszen az összevont énekkar - zenekar szolgálata, a bizonyságtételek sora megmozgatta a környék lakosságát, még a „hitetlen” emberek is szép számmal figyelték a hívők szertartását. Apró gyermekkoromtól vittek magukkal szüleim – testvéreimmel együtt -, s nyilván ott volt lelkipásztor édesapánk szívében az imádság, hogy mi is kövessük majd a fehérruhások, illetve az Úr Jézus példáját.
apámhoz, és elmondtam, hogy én is nagyon szeretnék bemerítkezni, mert nem tartozom még „ahhoz a nyájhoz, mely Jézusé”. Tudom, hogy jólesett vallomásom, döntésem, de csak ennyi volt a válasza: „Ahhoz még érni kell, fiam!” Egy évig hagyott érlelődni édesapám, s azok az idősebb testvérek is, akik figyelték forgolódásomat a gyülekezetben. A következő év egyik gyülekezeti „zártóráján” aztán megvallattak. Befejezésként még feltették a kérdést: „Mit szólnál hozzá, ha még egy évig várnánk a bemerítéseddel?” Nem tudtam válaszolni, de látták fájdalmamat és őszinte vágyamat, így rövid tanácskozás után közölték, hogy a június 20.-i bemerítésen én is ott lehetek, fehérruhásként. Ott voltam! Édesapám merített be a hullámsírba.
Hogyan szólított meg Isten?
A
14 éves serdülőként hallgattam a szolgálatokat azon a bizonyos vasárnap délutánon már, de minden csak a megszokás erejével ért el a szívemig. Aztán következett a befejező ének: „Ím, fel vagyok a mennybe’ írva, s a menny népéhez tartozom….” Áramütésszerűen érintett meg ennek a csodálatosan szép mollos éneknek a szövege, mert: én még nem vagyok felírva, ott a mennyben…, nem tartozom ahhoz a néphez! Elfogott a sírás, melyet kamaszos büszkeségem sem tudott megakadályozni. Hazafelé menet odahúzódtam édes-
zóta tart az érési folyamat, mert az aratás Ura jól látja, mit kell még elvégeznie életemben. Azóta: „ Isten kegyét bírom most, érzem. Ki foszt meg ettől engemet? Gyarló vagyok, de Ő van vélem, és tűrve védi éltemet. Mennél jobban vizsgálom éltem, irgalma annál szebb s dicsőbb: S aztán, ha meghajtom a térdem, félelmem oszlik szerteszét!” Azóta boldogan éneklem, különösen új fehérruhás testvéreimmel együtt: „Ó, boldog nap, amelyen én, Megváltóm, elfogadtalak!”
2
››› Ugrai Kovács Arthur
14. évfolyam 2. szám Gyülekezetünkben január végén fejeződött be egy 12 héten át tartó bibliatanulmány. A résztvevők hetente öt lecke feldolgozásával, igeversek tanulásával, elgondolkodtató kérdések megválaszolásával, sok imádsággal és közösségvállalással keresték helyüket Isten munkájában. A tanulmány egyik alapigazsága szerint Isten meghívása a vele való munkálkodásra mindig hitkrízisbe vezet, amely hitet és tetten kíván.
G
yülekezetünk törékeny, szőke tagjával beszélgetünk, akiről kevesen tudják, hogy egyben „vasember” is.
- Mi zajlott benned az úton, amíg hazaértetek, milyen érvek, ellenérvek jöttek elő?
- Te azon kevesek közé tartozol, akik vasárnaponként más szemszögből látják a gyülekezetet, mint a tagok többsége.
- Végiggondoltam, hogy különösebben nem készültem vendégfogadásra, sőt tulajdonképpen az ebédet is most kell majd ténylegesen összeállítanom. A körülményeink sem olyan fantasztikusak. Gondoltam arra is, hogy ott lesz a nem hívő férjem és fiam, akik nem számítanak vendégre. Mit fognak szólni, ha belépek egy idegennel? Talán zavarban lesznek, vagy megbotránkoznak… Úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, ez a helyes, megteszem. A családom tényleg meglepődött, férjem folytatta, amit csinált, de egyáltalán nem voltak elutasítóak, sőt fiam az ebédkészítésnél is segített. Sokat beszélgettünk, mesélt arról, hogy nemrég tért meg, a családjáról, problémáiról, nehéz körülményeiről. Lelki olvasmányok is szóba kerültek, jó könyvek. Gyorsan elillant az idő, a délután kellemesen és hasznosan telt, áldott volt.
- Igen, az énekkarból látom, hogy kik ülnek a padokban, így feltűnnek az új, ismeretlen arcok. - Azon a vasárnapon mit vettél észre, mi volt új a többi vasárnaphoz képest? - Az istentisztelet utáni énekkari próba végeztével láttam, hogy a leghátsó padban egy fiatal nő ül. Szinte mindenki hazament már, de ő nem mozdult, ott ült egyedül. Érdekelt, hogy ki ő, és miért maradt itt az istentisztelet után. Gondolkodtam, hogy megszólítsam-e, mivel én magam is kicsit zárkózott vagyok, de nem hagyott nyugodni a gondolat. Bátortalan voltam, mégis késztetést éreztem, hogy odamenjek hozzá. Bemutatkozott és elmondta, hogy Pest közelében lakik, a délutáni istentiszteleten is szeretne jelen lenni, azonban addig nincs hová mennie, hazautazni nem akar. Így az imaházban fogja megvárni azt. Ez arra indított, hogy meghívjam magamhoz, ebédeljen nálam. Nem ment könnyen, mert merész dolognak tartottam a hirtelen elhatározást. Elfogadta a meghívást, nagyon örült neki.
- Békességet jelent számodra, hogy csatlakoztál Isten vezetéséhez? - Igen, örülök, hogy túlléptem a bátortalanságon, bízom benne, hogy nem véletlen volt ez a találkozás. Mindkettőnknek áldást hozott.
3 - Heni, köszönöm a beszélgetést.
2013. február
G
előjött az adakozás kérdése. Volt, aki úgy látta, hogy ez fontos, mi többen úgy véltük, hogy kis jövedelemből ez lehetetlen.
yülekezetünk idősebb korosztályába tartozó tagjával beszélgetünk, aki azonban megtérésének és tagságának időpontja, valamint derűs szíve alapján „fiatal” gyülekezeti tag.
- Miért jelentett számodra problémát, mik voltak az érvek és ellenérvek ellene, mellette?
Hitkrízisben
- Kálmán (neved említése nélkül) elmesélnéd, hogy milyen hitkrízisbe kerültél az elmúlt év végén?
- Mérnökként a számok világában éltem, a bevétel, kiadás, könyvelés hozzátartozott a munkámhoz. Nyugdíjas vagyok, nincs jelentős jövedelmem, sőt mondhatnám néha napról napra élek, másokat is támogatok.
- Isten az (addig előttem ismeretlen gyülekezeti) adakozás, a tized fizetésének jelentőségére irányította a figyelmemet, és ezt a bibliai igazságot nehezítette rám.
- Mi döntött amellett, hogy engedelmeskedj Istennek?
- Mikor hallottál először a tizedről?
- Amikor hazamentem a kiscsoportos alkalomról a Mt. 17:24-et olvastam. Éreztem, hogy rám nehezül a kérdés, több forrásból is előjön. Vasárnap templomba jövet ismét foglalkoztatott a gondolat, s ahogyan beléptem; megkérdeztem az ajtóban álló testvérnőt, hogy tudja-e, kinél lehet a tizedet befizetni. Azt mondta, hogy pontosan nála. Ez megdöbbentett. Azóta gyakorolom a tized adását.
- Még mielőtt Istenhez fordultam volna, hallottam, hogy gyülekezetekben szokás az adakozás, azonban inkább csak rossz összefüggésekben. Amikor elkezdtem a gyülekezetbe járni, az egyik elöljárót megkérdeztem, hogy itt kell-e „hozzájárulást” teljesíteni. Ö kedvesen mondta, hogy nem. Azt csak jóval később tudtam meg, hogy csak jó szívvel, önként szabad adakozni Ez Istennek kedves, és nem kötelező.
- Mit jelent ez a döntés, a csatlakozás Isten vezetéséhez?
- Hogyan tette számodra személyessé Isten ezt a kérdést? - A templomba járva láttam, hogy vannak olyan testvérek, akik gyakorolják az adakozást. Láttam azt is, hogy a mellettem ülő kedves idős, nyugdíjas testvérnő is ezt teszi. Ez nagyon elgondolkoztatott. Megkérdeztem, hogy mit is jelent ez tulajdonképpen. Ő magyarázta el számomra pontosan a lényegét, a bibliai előzményeit. Majd egy kiscsoportos alkalmon ismét
- Békességet jelent, eljutottam oda, hogy jó szívvel adakozom, Isten az első és ő kipótolja. Egy lelki vezető testvérnőnek említettem: rövidebbre kell húznom a takarót. Ő azt mondta: lehet, hogy a takaró fog megnyúlni. Ezt tapasztalom. Egy kis példaként: takarékosságból abbahagytam a kávéivást, és karácsonyra kávét is kaptam ajándékba.
4
››› Majdán Adrienn
14. évfolyam 2. szám ■□■ Február 9-én kerül sor hajléktalan embertársaink megvendégelésére. A szolgálni szándékozók jelentkezését Veress Anna és Balog Endre testvérek várják.
két hetenkénti gyakorisággal kiscsoportos bibliatanulmány kezdődik Rick Warren Céltudatos élet című könyve alapján. Jelentkezni vagy érdeklődni Kübler Jánosnál és Zsuzsánál lehet.
■■■ Február 23-án, szombaton 14 órakor Erdei Bernadett és Boros Attila házasságkötésére kerül sor.
□□□ Februártól havonta egy alkalommal „Szülők szabad estéje” szolgálatot szervezünk annak érdekében, hogy a kisgyermekes szülőknek egy kis szabadidőt biztosítsunk. Terveink szerint erre első alkalommal február 15-én, pénteken kerül sor. Kérjük azokat, akik a szolgálatban szeretnének részt venni, valamint a szülőket, akik élni kívánnak a lehetőséggel, hogy szándékukat gyülekezetünk email címén jelezzék:
■■□ Február 24-én, a délelőtti istentiszteleten Eric Barrett hirdeti az Igét, aki különös ember, egyszerre egyetemi kutató, tudós, tanár és projekt menedzser, keresztény szolgálatokat is folytat igehirdetőként, misszionáriusként, e mellett ír, a rádióban is dolgozik, és missziós csoportokat vezet. □□■ Március 5-én, kedden előreláthatóan
[email protected]
■□□ Házasság hete 2013. február 10–17. Február 11., 18 óra: Férfivá és nővé teremtve. Pálhegyi Ferenc előadása a Ráday Kollégium dísztermében (Bp. IX., Ráday u. 28.). Február 13., 18 óra: Bálint-napi koncert. Fellép a Boyzless Voice és a házasság hete idei arcai. A koncert után a jelen lévő házaspárok megáldása, fogadalmának megújítása. Helyszín: Bp. V., Deák téri evangélikus templom. Február 14., 18 óra: Szerelmi álmok. Várnagy Andrea és Farkas Zsolt négykezes koncertje. Helyszín: a Deák Téri Evangélikus Gimnázium díszterme (Bp. V., Sütő u. 1.). Február 15., 18 óra: Könyvbemutató és előadás. Gary Chapman 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt című könyvét bemutatja: Herjeczki Kornél (Harmat Kiadó). Utána Tapolyai Emőke „Ásó, kapa, nagyharang – veled?” című előadása fiataloknak. Helyszín: Wesselényi utcai baptista gyülekezet és közösségi ház (Bp. VII., Wesselényi u. 53.). Február 16., 14 óra: Házaspáros szeminárium. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, a Harmat Kiadó és a Family magazin rendezvénye, melyre elsősorban olyanokat várunk, akik legfeljebb tíz éve házasok. Helyszín: gazdagréti református gyülekezet (Bp. XI., Rétköz u. 41.).
5
2013. február, 14. évfolyam 2. szám A gyülekezet 2013. februári programja DÁTUM 3. Vasárnap
KEZDÉS 9.30 10.00 17.00 18.00 5. Kedd 18.00 6. Szerda 18.00 19.00 7. Csütörtök 18.30 19.30 8. Péntek 18.00 10. Vasárnap 9.30 10.00 17.00 12. Kedd 18.00 13. Szerda 18.00 19.00 14. Csütörtök 18.30 15. Péntek 18.00 17. Vasárnap 9.30 10.00 13.30 19. Kedd 18.00 20. Szerda 18.00 19.00 21. Csütörtök 18.30 19.30 22. Péntek 18.00 24. Vasárnap 9.30 10.00 17.00 26. Kedd 18.00 27. Szerda 18.00 19.00 28. Csütörtök 18.30 Márc. 1. Péntek 18.00 Márc. 3. Vas. 9.30 10.00 17.00 18.00
ALKALOM SZOLGÁLÓ Imaáhítat Dósa Károly Istentisztelet, úrvacsora Jim Dunn Istentisztelet Kübler János Gyülekezeti tanácskozás Budapesti ifjúsági istentisztelet Varga György Érdeklődők bibliaórája Kübler János Fiatal felnőttek alkalma Közösségépítés Bibliaóra Kübler János Elöljárósági tanácskozás Ifjúsági Pafkó Tamás Imaáhítat Ruzicska László Istentisztelet Kübler János Istentisztelet Pafkó Tamás Budapesti ifjúsági istentisztelet Németh László Érdeklődők bibliaórája Kübler János Fiatal felnőttek alkalma Nochta Pál Bibliaóra Kübler János Ifjúsági Tapolyai Emőke Imaáhítat Jassó Attila Istentisztelet Pafkó Tamás Közösségi nap — Szeretetközösség a gyülekezetben Budapesti ifjúsági istentisztelet Giorgiov Adrián Érdeklődők bibliaórája Kübler János Fiatal felnőttek alkalma Vándor Péter Bibliaóra Pafkó Tamás Elöljárósági tanácskozás Pollák Dávid, Liling Judit Ifjúsági Imaáhítat Frank Sándor Istentisztelet Eric Barrett Istentisztelet Kübler János Budapesti ifjúsági istentisztelet Bacsó Benjámin Érdeklődők bibliaórája Kübler János Fiatal felnőttek alkalma Réz Ádám Bibliaóra Kübler János Ifjúsági Filmklub Imaáhítat Kübler Jánosné Istentisztelet, úrvacsora Kübler János Istentisztelet Pafkó Tamás Gyülekezeti tanácskozás
6
