2013 évi ECCE HOMO konferencia előadása

Takáts Péter előadása 2013 évi ECCE HOMO konferencia előadása Bizonyára többen feltették magukban azt a kérdést, hogy mit is keres egy gazdasági téma egy művészeti konferencián és mi köze van a szabad művészeteknek a gazdasági kérdésekhez. Elsőre talán kevés közös területet lehet találni, leszámítva azt, hogy ma minden művész, vagy legalábbis sok művész álma, hogy a képeit jó sok pénzért tudja értékesíteni. De nem ez a lényeg, ugyanis ha egy kicsit a külsőségek mögé nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy ma a gazdaság nem csak az „egyszerű” hétköznapi embereket, hanem a művészeteket is teljes egészében az uralma alá gyűrte. Azt minden bizonnyal a jelenlévők is pontosan érzik és tudják, és az előző előadás is jól érzékeltette, hogy egy érdekes, de beteg korban élünk, amikor mindent a pénzzel kötünk össze és mindent pénzben kívánunk kifejezni. Nem csak az emberi igények kielégítésére előállított termékek árát adják meg ma dollárban vagy Euróban, hanem mindennek így igyekszünk kifejezni az értékét. Sőt, ha valaminek nem tudjuk mennyi az ára, akkor kellemetlenül érezzük magunkat és az ár nélkül az ember úgy érzi, mintha elvesztette volna az orientációját a világban. Igen, a mai korban komolyan azt hisszük, hogy az árán keresztül tudjuk, hogy mennyit ér egy művészeti alkotás, egy régiség vagy egy nemzeti ereklye, de még azt is, hogy mennyit ér egy ember. Még sem lepődünk azon, amikor arról olvashatunk az újságban, hogy milyen hatalmas összegekért vásároltak meg sport klubok egy-egy híres sportolót. Teljesen természetes a számunkra, hogy a mai modern világban mindennek ára van. De ez egyben azt is jelenti, hogy nem csak anyagiasakká váltunk, hanem végletesen materialisták is lettünk. Ez az anyagias és materialista minőség ma a teljesen áthatja a kulturális életünket, az emberi kapcsolatainkat és egyértelműen a gazdaságból ered, ahol ezt az anyagiasságot, mint az egyetlen helyes gondolkodást istenítik és gyakorolják. Ez a tény a kultúra szempontjából nézve azért fontos, mert a materializmus lényege nem abban van, hogy az ember csak anyagi tényeket és anyagi folyamatokat képes, vagy hajlandó tudomásul venni. Nem, ennek a jelenségnek a lényege abban áll, hogy az emberi lélek csak anyagi kinyilatkoztatásokat képes megtapasztalni és átélni, és így a világban mindent anyagi mércével kíván mérni. Ennek az egyik extrém megnyilatkozása az, hogy megpróbálunk mindent pénzben mérni, mindent az árával meghatározni. Az elmúlt évszázadok tudományos fejlődésének az lett az eredménye, hogy a szellem teljesen és nyomtalanul eltűnt az ember gondolkodásából és lelkéből. Helyére egy materialista és mechanisztikus intellektus lépett és az emberiség a szellemi elsötétülés csapdájába került. Egy csapdába került, mert az az ember, aki korábban össze volt kötve a világ fejlődési áramával és a világ rendjével, és ez a kapcsolat adta neki a motivációt a cselekedeteihez, mára teljesen leszakadt arról. 1

Ennek az elszakadásnak pedig az lett a következménye, hogy nem csak az ember lelke, hanem az ember művészete is gyakorlatilag meghalt, még akkor is, ha közben intellektuálisan néha úgy érezte, hogy már az egész világot legyőzte és meghódította. Elég csak ránézni egy régi, igazán nagy művészeti alkotásra és azonnal láthatja az ember, hogy ezek azért hatnak még ma is olyan nagy erővel. Ezek valamilyen módon össze vannak kötve a világ rendjével. Ez pedig egyenesen következik abból, hogy a korai időkben az emberek és a művészek is össze voltak kapcsolódva a világ fejlődési áramával. Össze voltak kötve még akkor is, ha ők erről nem tudtak. Ez azonban ma már nem létezik többé, se öntudatlanul, se tudatosan. Ezek alapján be kell látnunk, hogy minden eredmény és tudományos haladás ellenére az általánosan elterjedt materialista életstílus és az abból fakadó anyagias szemlélet, ráadásul a gazdaság és pénz uralma az emberek felett, az emberi kultúra és művészet halálát fogja okozni. Kivéve persze, ha az ember képessé válik tudatosan és önként a spirituális bölcsesség felvételére, és talál magának új és tudatosan megismerhető forrást a világ értelmére vonatkozóan. Miközben az anyag legmélyére süllyedt emberi lélek még nem volt képes felpillantani az égre, a világban egy hatalmas változás következett be: a szociális formák teremtője időközben az ember lett. Minden egyes ember, így mi is, akik ma itt együtt ülünk, társteremtők vagyunk a világban. Minden, ami ma minket körülvesz, ez a beteg és emberellenes világ, minden beteg kulturális, jogi és gazdasági folyamatával egyetemben, bizony a mi teremtményünk. Nem egy nagy dicsőség, mondhatná az ember, látva maga körül ezt a sok szörnyűséget, de mentségükre legyen szólva, ez egy teljesen új dolog. Az emberiség a története során eddig még soha nem szólhatott bele a szociális formák alakításába, azokat, mint adottságokat, egyszerűen felülről kapta. Most viszont az az idő jött el, amikor az ember tudatosságának fejlődésével képessé vált saját maga a megfelelő szociális formák kialakítására, azaz ma mi magunk vagyunk a bennünket körülvevő szociális formák teremtői. A mai korban egyetlen szabály érvényes, amit a mai előadás mottójaként választottam. Ez a modern idők alaptörvénye éppen ezt fejezi ki, amikor ezt mondja: „Csak azt igaznak tekinteni, amihez az egyéni gondolkodásunk vezetett el, csak olyan szociális és társadalmi formákban mozogni, amit mi adunk saját magunknak - ez a mai idők nagy alaptörvénye.” (R. Steiner) Tudatos és célratörő társaink között viszont voltak néhányan, akik már idejekorán felismerték ezt a lehetőségeket. Ők rájöttek arra, hogy amíg a többiek még az anyagban időznek és nem élnek a szociális teremtés lehetőségével, ők a világot a maguk kénye és kedve szerint formálhatják. Sőt, felismerték azt is, hogy ma már nem kell egyes országokat fegyverekkel meghódítani és nem kell az embereket erőszakkal rákényszeríteni arra, hogy azok rabszolgaként dolgozzanak nekik. Bőven elegendő az is, ha az emberek fejét beteg és hamis gondolatokkal töltik meg és akkor az emberek majd önmaguktól, önként hajtják fejüket a

2

rabigába. Mert a beteg és hamis gondolatok téves és hiábavaló cselekedetekre ragadják az embert, sőt, visszahatva az emberre, meg is betegítik azt. Mivel a mai napig az emberekben csak a természet és az anyagi világok felett megszerzett hatalmának felelőssége kezd tudatosulni, így sajnos ma még kevesen értik meg a szociális formák ember által történő teremtésének lényegét és fontosságát. Ennek következtében csak kevesen vannak, akik a beteg és hamis gondolatokkal szembehelyezkedve, az egészséges szociális renddel kapcsolatos kezdeményezéseket valósítanak meg a világban. Így álhatott elő az a helyzet, hogy az emberiség egyszerűen átengedte a szociális teremtés jogát azon tudatos keveseknek, akik ezt most a saját egyéni és önző érdekükben használják fel és megpróbálják a társadalmi rendet úgy formálni, hogy a többi embert a hatalmuk alá tudják gyűrni! Ahhoz, hogy a mai helyzet létrejöhessen, amikor a gazdaság és a pénzvilág teljes mértékben a hatalma alá gyűri az egész világot, szükség volt arra is, hogy ez a tudatos embercsoport felismerje azt az összefüggést, hogy a szociális, társadalmi formák visszahatnak az emberre. Aki tudja, hogy a hibás és beteg társadalmi formák olyan dolgok, melyek folyamatosan az emberek életére és életfolyamataira fejtik ki rossz hatásukat, azaz visszahatnak az emberre, az tudja azt is, hogy a beteg társadalmi formák miatt az emberekben kialakuló elégedetlenség és rossz hangulat hatása egészen mélyen az emberi életfolyamatokban és az emberi egészségben jelenik meg. Ez pedig egyszerűen elveszi az emberekből az erőt, az akaratot a cselekvésre és a változtatásra. Így a beteg társadalmi formák a hatalom birtokosainak céljait szolgálják. Ebből következik, hogy ma a hatalom birtokosainak kifejezetten az az érdeke és célja, hogy az emberek rossz gazdasági törvények között és rossz társadalmi berendezkedés által létrehozott közösségekben éljenek. Ezt pedig azáltal érik el és tudják fenntartani, hogy a társadalmi és gazdasági élet összefüggéseiről folyamatosan hazudnak az embereknek, és a beteget igyekeznek egészségesnek bemutatni. Ezért be kell látnunk, hogy mindaz a beteg világ, ami minket körülvesz, a rossz társadalmi és gazdasági körülmények és hibás intézkedések, melyek az emberi kapcsolatokat is mélyen érintik, nem a hozzá nem értés vagy tévedés eredményei, hanem egyszerűen egy cél egészen tudatos elérését szolgálják. Ennek tudatosítása azért is fontos, mert világosan mutatja, hogy semmi esetre sem számíthatunk a felül lévőkre akkor, amikor egy egészséges és embert szolgáló formát próbálunk teremteni, azaz magunkra maradtunk. Így nem marad más megoldás, mint önmagunkat képessé tenni erre a nagy feladatra és megkeresni azokat a tiszta forrásokat, ahonnan ehhez segítséget, támaszt, erőt kaphatunk. Ahonnan olyan minőségek áradnak felénk, melyek elősegítik azon képességeink kibontakozását, amire ma egy teremtési folyamatban az embernek szüksége lehet.

3

Mert bármennyire is önző hatalmi célokat szolgál ez a beteg társadalmi és gazdasági modell, azért a kérdés még messze nem dőlt el. Az emberiség előtt még mindig szabad az út abba az irányba, hogy képessé váljon a valódi társadalmi és gazdasági folyamatok megismerésére és azok tudatosítására, ill. hogy a gazdaság és a társadalmi élet valós folyamatait a világ számára leírja. Ebben a nehéz és sokszor reménytelennek tűnő helyzetben, emberek milliói kezdik növekvő tudatosságukkal átlátni a dolgok lényegét és mélyben rejlő okait és kezdik el keresni azt a tudatosan megismerhető forrást, ahol a világ értelmére vonatkozóan ismereteket kaphatnak, és újra össze tudnak kapcsolódni azzal. Egyre többek számára válik nyilvánvalóvá, hogy a szellemi elsötétülés ellen csak a spirituális bölcsesség felvételével lehet védekezni. Ezen törekvések nyomán egyre többen ismerik fel, hogy az az erő, amivel az ember ki tud törni ebből a sötét csapdából a jelenlegi korszellem, Michael ereje. Ahogyan évről évre rohamosan növekszik a Michael impulzust magukba felvevő emberek száma, ezeket a tömegeket már a tudományos kutatás is számon tartja és kulturális kreatívoknak nevezett el őket. De mi is ez az impulzus? Azt tudjuk, hogy Michael arkangyal a XIX. sz. végétől kezdődően (1879) működik, mint korszellem és ettől az időponttól igen erős szellemi impulzus sugárzik az emberiség felé. Ebben a szellemi impulzusban Michael hármas természete mutatkozik meg. Pontosabban három dologra akarja felhívni az ember figyelmét, három területre kívánja ráirányítani az ember egyre növekvő tudatosságát. 1. Michael a bölcsesség tanítómestere. Michael azt tanítja az embereknek, hogy vége van azoknak az időknek, amikor az ember helyett mások mondják meg, hogy mi a helyes és mi a megfelelő. Lejárt a régi beavatottak ideje, akik a szellemi tudás egyedüli képviselői voltak és egyedül közvetítették az emberek felé az Istenek akaratát. Most egy olyan korban élünk, amikor minden embernek és közösségnek önmagának kell felismernie azt, hogy az a forma, amit létrehozott az helyes-e vagy sem. Ma minden embernek beavatottá kell válnia, mert ma már nincsenek többé guruk, vagy önjelölt szellemi elit formájában az emberek felett álló vezetők, akik megmondhatják, hogy mi a helyes és mi nem, vagy ennek így vagy úgy kell lennie. Ez pedig igaz a művészekre is, ugyanis ezen impulzus szerint a régi, öntudatlan módszernek vége, és a jövő művészetének egy tiszta szellemi forrásból kell táplálkoznia, hogy a világ fejlődési áramával - most már tudatosan – újra összekapcsolódhasson. 2. Michael, mint Krisztus képmása. Nem kell különösebb képzettség vagy speciális ismeret ahhoz, hogy tudjuk, hogy a mai ember az egoizmus tetőpontján áll. Ehhez elég, ha körülnézünk magunk körül, vagy egy őszinte pillantást vetünk önmagunkba. Az, amit Michael az embertől ebben az állapotában elvár az éppen ezzel kapcsolatos. Azt szeretné, hogy az elanyagiasodott és materialista gondolkodásból kiemelkedjen, és az egoizmus adta lehetőségek nyomán kialakult tudatossága és az értelem segítségével küzdje fel magát a 4

spiritualitáshoz, ahhoz, ami, mint tudjuk, korábban már létezett az emberiség életében, de még csak egy ösztönös módon. Ezzel a Michael impulzus azt szeretné elérni, hogy az ember az értelem eszközével kezdje el megismerni önmagát és önmaga természetét és ismerje fel, hogy az „ÉN”-je teljes mértékben azonos az összes többi ember „ÉN”-jével, mert az emberi „ÉN” lényege szerint univerzális. Ez a Michael impulzus Krisztusi minősége. 3. Michael a sárkányölő. Mindenki tudja, hogy ő volt az, aki legyőzte azt a „Sárkányt”, azt, aki el akarta pusztítani az embert. A Michael impulzusnak ez az aspektusa azt várja el az embertől, hogy saját belső természetében váljon sárkányölővé, vagyis a mai modern korban ismerje meg a világban ható ellenerőket, azok működését és hatását, és majd ezen felismerések birtokában szabadon döntsön a jövőjéről. Mert az lassan már egyre több ember számára válik nyilvánvalóvá, hogy az emberiségnek itt a Földön a valódi emberi létezéséért és szabadságáért harcolni kell. Egyre jobban megmutatkozik az is, hogy ebben a harcban a materializmus és az anyagban megragadt gondolkodás csap össze a spiritualitással, és a szellemi látásmóddal. Mivel ennek a harcnak még csak az elején járunk és az emberi tudatosság is csak néhány évtizede kezdett nagymértékű növekedésbe, így aztán többnyire egyáltalán nincsen valódi képünk arról, hogy ha nem cselekszünk és nem vállaljuk fel a felelősségünket, akkor ezeknek az ellenerőknek a működése nyomán milyen jövő várhat ránk és esetleg nem csak az emberiség, hanem az egész emberi kultúra is alásüllyedhet. Csak a kulturális kreatív tömegek számára kezd egyértelmű válni, hogy abban az esetben ha az ember nem lesz képes új szellemi impulzusokat a fejlődésébe bevonni, és továbbra is csak a régi materialista impulzusok hatására fog élni, akkor az embert egészen megszédítő és ezáltal az élet minden területén dominánssá váló technikai megoldások fognak megjelenni a világban. Olyanok, melyek az embert egészen egyszerűen tönkre fogják tenni. Ezek az eszközök az emberi lélekből ki fogják pusztítani az összes szociális, vallási, művészeti és erkölcsi érdeklődést és az emberből egy élő automatát csinálnak majd. A Gonosz diadala egy Mátrix szerű démoni világába süllyesztheti le az emberiséget. A mai idők alaptörvénye szerint csak olyan szociális és társadalmi formákban szabad mozogni, amit mi adunk saját magunknak. Erre az emberiség történelmében eddig még soha nem volt példa, így az a szokatlan helyzet állt elő, hogy egy időben mi magunk vagyunk egy kísérlet – minden tapasztalatot nélkülöző – megtervezői és végrehajtói, valamint alanyai is! Ez az igen fura helyzet aztán gyakran okozza azt a jelenséget, amit szociális kísérletek esetében szinte mindig átélünk, hogy az árnyék hamarabb jelenik meg, mint a fény. Pedig a fény már itt van velünk, bennünk, a saját lelkünkben. Ugyanis, amikor az ember egy ilyen szociális kísérlet részese lesz, akkor türelemre, kitartásra és erőre van szüksége. Soha sem remélheti, hogy az eredmény azonnal és minden erőfeszítés nélkül az ölébe hullik. A kísérletező ember útját bukások, tévedések, problémák és

5

gondok szegélyezik, ami ennek az útnak, természetszerű velejárója. Ebben a helyzetben sokat jelent, ha az ember igaz segítségre talál. A mi helyzetünk annyival van nehezítve, hogy ehhez a kísérlethez - leszámítva a Michael impulzus állandó jelenlétét - nehezen vagy egyáltalán nem találunk segítséget. Hiába tudjuk, hogy nem időszerűek és nem jogosak többé azok a szociális formák, melyeket az emberre felülről kényszerítenek rá, sajnos nincsen sem tapasztalatunk, sem pedig megfelelő támogatásunk ennek a feladatnak sikeres elvégzéséhez! Nincs, akitől megkérdezzük, hogyan tovább, mit is kell tenni. Mert körülöttünk, még senki sem teremtett. Azaz ma az emberiségnek segítségre van szüksége ahhoz, hogy ebben a teremtési munkában sikeres lehessen! És mégis van egy lehetőség, van egy segítő erő, mert ezt a segítséget és támogatást az embernek a valódi szabad művészetek adhatják meg! Mit is értek ez alatt? Korábban azt mondtam, hogy a kulturális kreatív tömegek számára szerencsére egyértelmű, hogy abban az esetben, ha az ember nem lesz képes új szellemi impulzusokat a fejlődésébe bevonni, és továbbra is csak a régi materialista impulzusok hatására fog élni, akkor ez az emberi lélekből ki fogja pusztítani az összes valódi tudományos, vallási, művészeti érdeklődést és az emberből egy élő automatát csinálnak majd. Abban, hogy ez ne következzen be és az emberiség segítséget kapjon a szociális teremtő tevékenységéhez szükséges képességek kialakításában, abban az a művészet tud sokat tenni. Az a művészet, tud segíteni amelyik képessé válik arra, hogy hűen visszaadja azt, hogy mi is az ember valójában és milyen kapcsolatban van a világmindenséggel. Az a művészet, amelyik bemutatja, hogy az ember milyen kapcsolatban van a világ fejődési áramával, és aminek hatására az emberi lélek nyitottá tud válni a világmindenség titkai felé és ismét kapcsolódni tud a világrendhez. Ez egy valódi támogató erő lehet az ember szociális teremtési tevékenységében, abban, hogy az ember olyan képességek birtokába kerüljön, melyek által a jövőben egészséges szociális formák jöhetnek létre. Ebből számomra két dolog következik. Az első az, ami magukra a művészekre vonatkozik. Mert amíg régen a művésznek nem kellett tudatosan ismerni azt az erőt, ami művében hatott és nem kellett foglalkoznia azzal a jelentéssel, amit műve kifejezett, ma ennek éppen az ellenkezője az érvényes. A mai modern művésznek tudatosan meg kell ismernie, hogy milyen szellemi erőkkel dolgozik és milyen erők hatnak a művében. Ismernie kell, hogy azok a szellemi erők, melyekkel dolgozik, mit akarnak elérni a világban és milyen hatást akarnak a néző lelkében létrehozni. Ha erre nem képes, ha ehhez nincs meg a spirituális alapja, akkor minden gondolat, minden kép, amit ki akar fejezni, szertefoszlik majd a műve sokértelműségében és nem tudja azt a segítő feladatot ellátni, amire az embernek a mai korban szüksége van. Sőt, tudatosságának hiányából fakadóan olyan erőket is szolgálhat, melyek a mai beteg és hazug társadalmi rend fennmaradásában érdekeltek és az emberi lelkeket is ebbe az irányba kívánják befolyásolni. 6

A másik, ami a művészetek segítő lehetőségére vonatkozik, számomra abban a minőségben mutatkozik meg, ami szorosan összefügg az ősi időkkel. Azokkal az időkkel, amikor, mint tudjuk, az emberi lélekben a tudomány, a vallás és a művészet még organikus egységben élt. Ekkor az ember valóságként tapasztalta meg azt, amit ma csak elgondolni tudunk. Amikor ez az egység még fennállt, az ember nem úgy közelített meg egy természeti jelenséget vagy egy műalkotást, hogy először megnézte, majd pedig a gondolataiban megértette azt, ahogyan ez ma történik. Az ősi időkben, amikor az ember rápillantott pl. egy műalkotásra, akkor a lelkében azonnal egy élmény, egy csodálatos kép jelent meg a látott műalkotással kapcsolatban. Majd ezt követően, ebből az élményből kiindulva, megértette a képet. Ebből azt láthatjuk, hogy a régi emberek élő módon értették meg azt, amire ránéztek. No és persze nem csak a művészeti alkotásokat, hanem mindent. Így természetesen azt is, amit az ember tudományosan akart megismerni. A valóságnak ilyen élő módon való megélése az akkori ember számára egy gyönyörű dolog volt, miután a világ színek és formák, hangok és szavak csodás élő egyvelege által mutatkozott meg az ember előtt. Ez volt maga a művészet, az igazi művészet. Régen a világ tudományos átélése és a világ művészi átélése egy volt, és ez teremette meg azt a különleges, szinte vallásos érzületet, amivel a kettő át lett szőve, és aminek a hatására a kettő organikus egységet alkotott. Vagyis az átélve megértés és a megértve átélni volt az, amihez az ember a lelkét fel tudta emelni. Míg a régi időkben tehát a tudomány és a művészet még egy volt, mára ez jelentősen megváltozott. A tudomány és a művészet teljes mértékben elvált egymástól, és ebből a régi organikus egységből a mai embernek már csak a modern tudomány és a modern művészet maradt meg, természetesen külön-külön. Ahogyan az ember elszakadva a szellemi világoktól szépen lassan elvesztette a megtekintett tárgy belső átélésének és az ezen keresztül való megértésének képességét, fokozatosan úgy múlt el ez a képesség a tudományok területén is. Ami ennek nyomán a modern tudományban megmaradt, az a száraz, intellektuális okoskodás és az élő rendszerek működésével kapcsolatos teljes értetlenség. Ezt jól példázza a modern klinikai orvoslás vagy a társadalomtudományok esete. A nekünk megmaradt modern művészet is már csak egy halvány visszfénye a réginek. A mai ember már el sem tudja képzelni, hogy milyen is volt az, amikor az ember nem csak külsőleg nézett meg egy műalkotást, hanem belsőleg teljes egységben volt egy megfigyelt tárggyal és a lelkében megélte azt. Mára a művészetben a teljes egység helyébe a szimbolizmus lépett és a művész ezzel próbálja meg helyettesíteni az élmény teljes átélő megértését.

7

De a történelem és a világ fejlődése az embernek adott még egy esélyt. Azt a lehetőséget, hogy ma a művészet segítségével ismét képessé válhat a megfigyelt valóságnak élő módon történő belső átélésére, de most már nem ösztönösen, ahogyan ez a korábbi időben volt, hanem tudatosan, saját erőfeszítése által. Ennek a fejlődési folyamatnak a támogatása a modern művészetek legnagyobb feladata. Ha a művészek aktív közreműködésével és a művészetek segítségével az emberi lélek ismét képessé tud válni a világ valóságának elő módon történő megélésére, akkor bekövetkezhet az, hogy amikor a jövőben az ember a világban valamire rápillant, akkor a lelkében azonnal egy élmény, egy kép jelenik meg a látott dologgal kapcsolatban, amit aztán így meg is ért. Ebben az esetben a művészet hozzásegítette a modern embert ahhoz, hogy képessé váljon teremtő feladatainak felelősségteljes ellátására és az egészséges társadalmi organizmus működését ne csak megértse, hanem azzal harmóniában és egyensúlyban lévő szociális formákat, társadalmi rendszereket tudjon teremteni. Ahhoz, hogy a művészet hozzájárulása az ember szociális teremtő tevékenységéhez könnyen érthető legyen, tudni kell azt, hogy amikor a társadalmi, gazdasági folyamatokat kívánjuk megismerni, akkor egy olyan élő folyamatról van szó, amiben az ember benne áll, aminek nem csak a teremtője, hanem a része is, tehát belülről és nem kívülről kell megismerni azt! Ehhez pedig a gondolkodásunknak egy olyan új módjára, lelki életünknek egy olyan új formájára lenne szükség, mely kellően rugalmas és alakítható egy ilyen belső átéléshez, amikor az ember teljes belső egységben van egy megfigyelt folyamattal és a lelkében megéli azt. Közben még arra is figyelemmel kell lenni, hogy ezekbe a folyamatokba úgy tekintsünk bele, mintha egy lénybe tekintenénk be és egy lény, élő belső világát szeretnénk megismerni. Erre pedig a mai intellektuális okoskodásra épülő megismerés nem alkalmas. Az a megismerési forma, amire szükség lenne, amit az embernek ki kell fejlesztenie magában, az nagyban hasonlít ahhoz, ahogyan az ősi időkben az ember megélte és megismerte a világot. Azért mondom, hogy hasonlít, mert az akkor ösztönös képessége volt az embernek, most pedig tudatosan kell megszereznie azt. Ha a művészetek támogatásával az ember ismét képessé válik a képszerű gondolkodásra, a képalkotásra, akkor ezzel együtt képessé válik a szociális formákról és azok működéséről is egy belső imaginatív képet kialakítani és azt magában életben tartani. Ezáltal pedig megérthetjük a társadalmi és a gazdasági életnek az intellektuális gondolkodás számára meg nem mutatkozó belső törvényszerűségeit és működést is. Rudolf Steiner éppen ezért azt szerette volna megértetni hallgatóival, hogy mindenekelőtt próbálják meg a társadalmi rendről és a gazdaságról elmondott gondolatait egy belső képben magukban élővé tenni, és amikor ez sikerült, akkor ezt a képet a lelkükben folyamatosan életben tartani. Ezt követően pedig minden olyan esetben, amikor pl. a gazdasági életről és annak működéséről akarnak következtetéseket levonni és kimondani, akkor ezeket csak a bennük élő belső képből vezessék le, és ne intellektuális oldalról közelítsék meg a kérdést. 8

Úgy érzem, hogy a művészet segítsége nélkül az ember nem lesz képes a jövőben kifejleszteni azt a képességét, hogy miközben teljes belső egységben van egy megfigyelt társadalmi vagy gazdasági folyamattal, eseménnyel, közben a lelkében megélje azt, és a lelkében azonnal egy élmény, egy kép jelenjen meg a látott dologgal kapcsolatban, amit aztán meg is ért. Mert e nélkül pedig nem tud az az imaginatív kép az emberi lélekben megjelenni és élni, amiben megmutatkozik az esszenciája annak, hogy egy egészségesen szervezett társadalomban és gazdaságban milyen folyamatok zajlanak és milyen szervezetek működnek, ill. azok hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Viszont ha a jövőben az ember képessé válik, a művészetek támogatásával, ezen az úton haladni, akkor maga is képessé válik egészséges társadalmi és szociális formák megteremtésére. Olyanokra, melyek egymástól ugyan különbözők lehetnek, de mégis mind valóságosak, igazak és az embert szolgálják. Most ugyanis egy olyan korban élünk, amikor minden közösségnek önmagának kell felismernie azt, hogy az a forma, amit létrehozott az ő számára helyes-e vagy sem. Az eddigiekből számomra az is következik, hogy ma mindenkinek beavatottá kell válnia, mert ma már nincsenek többé guruk, vagy vezetők, akik megmondják, hogy ennek így vagy úgy kell lennie, hogy egy forma az helyes-e vagy sem. A tudatos ember tehát - a művészetek segítségével - egészséges társadalmi formák teremtője lehet, amiben természetesen egészséges gazdasági és pénzügyi folyamatok zajlanak majd. Ezáltal az ember felszabadul mai gazdasági rabszolgasága alól, pontosabban felszabadítja önmagát. Amennyiben az megtörténik, akkor minden ember egy művésszé vált, a szociális szféra művészévé, aki művészi módon képes bánni az emberi kapcsolatokkal és művészi eszközökkel tudja alakítani a társadalmi és gazdasági viszonyokat. Ebben egy művészi alkotás csak akkor tud a jövőben az embernek segíteni, amikor a művészi ihletből egy olyan alkotás született, amelyik kifejezi az ember és a szellemi világok közötti kapcsolatot és segít nekünk olyan emberekké válnunk, akiknek az akaratában az Istenek és az Isteni erők élnek és hatnak. Most tehát olyan időkben élünk, amikor az embernek azt kell átélnie, hogy a külső világot bemutató művészet átalakul és egy olyan új formát és dimenziót fejez ki, ami már a jövő művészete felé mutat. A jövő művészete felé, ami már az érzékfeletti dimenziókat mutatja be, amiben a tudomány és az új művészetek újraegyesülését láthatjuk.

9

Ahrimani hatások alatt áll

középen helyezkedik el a

Luciferi hatások alatt áll

építőművészet és szobrászat

festészet

költészet és zene

Mint a középre általában, erre a művészetre is mindkét oldalról és minden pillanatban leselkedik a veszély, mert mind az Ahrimani, mind a Luciferi támadásoknak ki van téve. Ezért ez a legnehezebb terület, ahol a festőnek mindkét oldal állandó támadásaival számolnia kell és védekeznie kell a kétféle hatás ellen. A közép az a hely, ahol a szélsőségek hatásai ellen mindenkor védekezni kell és meg kell óvni az egyensúlyt, attól, hogy az egyik vagy a másik oldalra kibillenjen. Ez a védekezés azonban csak és kizárólag az emberi akaraton múlik és az egyensúlyt az ember aktív cselekvése hozza létre. Ezért az építőművészetben elsősorban az Ahrimani elem a meghatározó, míg a szobrászatban már megjelenhet a Luciferi elem is, mert a szellemi világokban nagy a mozgékonyság és ez mindenhol jelen van. Valamennyi szellemi impulzus a kifejeződés lehetőségét keresi. A költészet teljes egészében a Luciferi impulzus hatása alatt van és csak a zene az, ahol a Luciferi mellett az Ahrimani is megjelenhet. Így aztán lehetnek olyan zeneművek, ahol már nem a Luciferi, hanem teljes egészében az Ahrimani minőség a meghatározó. Azok a művészek, akik nem tudták az egyensúlyt fenntartani és 1. Luciferi hatások alá kerültek, ők hozták létre az expresszionista művészeti irányzatot, 2. míg azok, akik a másik oldalra billentek ki az egyensúlyból és Ahrimani hatások alá kerültek, ők az impresszionizmust hozták létre.

10