2011 NAGYBÖJTI ÚJSÁG CSALÁD ÉVE Az idei évet a Magyar Katolikus Egyház a családnak szenteli. Nagyböjti készületünkben, önmegtagadásainkban, imádságainkban és újrakezdéseinkben is legyen ez előttünk. Nagyböjti újságunk írásaiban ehhez próbálunk segítséget nyújtani. Elsőként a böjt tágabb jelentéséről elmélkedhetünk. Majd Bíró László püspök atya levele minden családot meghív arra, hogy ajándékok legyünk egymás számára. A közös imádság nagyon sokat tud ebben segíteni. Jó lenne, ha a családok keresztútját sokszor imádkoznánk közösen. Meg lehet beszélni egyegy állomás jelentését. Olvashatunk még II. János Pál pápa közelgő boldoggá avatásáról, aktuális dolgainkról, életünk és a magyarság sors-kérdéseiről. Vezessen bennünket a Lélek ebben a szent negyven napban. (Tibor atya)
A böjt A böjtöt sokan hajlamosak arra korlátozni, hogy nem esznek, vagy nem tévéznek. Ez is fontos, de van még számos módja, hogy a böjti készületünkben gyakoroljuk az önfegyelmet. 1. Adj a családodnak egy adag szeretetet minden nap! 2. Tartózkodj a dühtől és gyűlölettől! 3. Tartózkodj mások megítélésétől! Mielőtt ítélsz, emlékezz arra, hogyan tekint Jézus a mi hibáinkra. 4. Tartózkodj a csüggedéstől! Tarts ki Jézus ígérete mellett, hogy az Ő terve tökéletes a Te életedre. 5. Tartózkodj a panaszkodástól! Amikor panaszkodni készülsz, csukd be a szemed, és idézd fel azokat a szép pillanatokat, amikor Jézus örömet adott szívedbe. 6. Tartózkodj a megbántástól, elvárástól! 7. Azon legyél, hogy megbocsáss mindazoknak, akik megbántottak valamivel! Ha így próbálunk élni, megtapasztaljuk Isten áldását, Isten újjáteremtő érintését.
Hívom a családokat 2011-ben a család évében A CSALÁD NEM EMBERI KONSTRUKCIÓ, HANEM ISTEN AJÁNDÉKA. A házastársak ajándékok egymásnak, a gyermekek ajándékok a szülőknek, a generációk ajándékok egymásnak. A keresztény család az életet, az örömöt, a békés gyarapodást szolgálja, ahol mindenki kölcsönösen felelős a többiekért, tiszteletben tartja a másik emberi méltóságát. A KERESZTÉNY CSALÁD A HIT TOVÁBBADÁSÁNAK ELSŐRENDŰ ÚTJA volt mindig és ma is hatalmas lehetőségeket hordoz az evangelizáció terén. Saját otthonában bárki evangelizálhat a kölcsönös szeretettel, az imádsággal, Isten Igéjének meghallgatásával, a családi katekézissel, egymás kölcsönös támogatásával. A keresztény család a társadalmat is evangelizálja azzal, hogy erősíti a társadalmi erényeket, segíti a rászorulókat, csatlakozik a családos egyesületekhez, Ahhoz, hogy evangelizáljunk, nem elegendő csupán, hogy meg vagyunk keresztelve, még az sem, ha vasárnaponként gyakorló keresztények vagyunk, hanem KÖVETKEZETESEN EVANGÉLIUMI ÉLETET KELL ÉLNÜNK. „Azok a kihívások és remények, amelyeket a keresztény család átél – mondja II. János Pál
pápa – megkívánják, hogy egyre több család ültesse át a mindennapok gyakorlatába az erős családi lelkiséget” (Beszéd, 1988). Az az erős lelkiség, amelyről itt a pápa szólt, úgy értendő, mint élő kapcsolat a jelenlévő Krisztussal a Szentlélek által, melyet az Ige hallgatása, az Eucharisztia vétele és a bűnbánat szentségének gyakorlása révén kell ápolni. E kapcsolatot a mindennapok gyakorlatában, tettekben kell megélni a családon belül és azon kívül, az állandó megtérés lelkületével. Ebből fakad a szeretet és egység növekedése, a nagylelkűség és a bátorság, az áldozatvállalás és a megbocsátás, az öröm és a szépség, valamint az a lángoló vágy, hogy minél többen megleljék üdvösségüket Krisztusban. A KERESZTÉNY CSALÁDOK ÉLETÜKKEL EVANGELIZÁLNAK, ők az evangelizáció magjai, azok az őrtüzek, amelyek fényt és meleget árasztanak maguk körül. Példaértékű, kreatív kisebbséget alkotnak, kezükben az Egyház és a nemzet jövője. HÍVOM A CSALÁDOKAT, ÉLJÉK AZ EVANGÉLIUMOT ÉS SEGÍTSENEK MÁSOKNAK IS AZ EVANGÉLIUM SZERINT ÉLNI. (Bíró László a MKPK családreferens püspöke)
Családok imája Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked az élet és a család ajándékáért. Adj nekünk erőt, hogy az első magyar szent család: Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre példája nyomán szeretetben és örömben élhessünk! Kérünk, segítsd a házaspárokat küldetésük teljesítésében, hogy az élő hitet továbbadhassák! Nyisd meg a gyermekek szívét, hogy kibontakozzék bennük a keresztségben kapott hit csírája! Engedd, hogy fiataljaink növekedjenek a hitben és Jézus ismeretében, a házasság előtt állók pedig a tisztán megélt szerelemmel készüljenek arra! Növeld a házastársak között a szeretetet és a hűséget! Kérünk azokért, akik házasságukban nehézségekkel küzdenek. Fogadd hálaadásunkat a hűséges életre nyitott és örömteli házasságokért! Áldd meg nemzetünk minden családját! Adj belső békét az özvegyeknek és egyedülállóknak, a kudarcoktól szenvedőknek! Adj bölcsességet és kitartást a családokért fáradozó világiaknak, püspököknek és papoknak! Világosítsd meg a közélet felelőseit, hogy felismerjék, mit kell tenniük a család és a haza javára!
Szabadítsd fel szívünket szolgáló szeretetedre, a Szent Család segítségével: József és Mária közbenjárására, a te Fiad, ami Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
Az Isten útjának állomásai Mivel a mesternek beszédes kedve volt, a tanítványok igyekeztek megtudni tőle, hogy istenkeresésének milyen szakaszain ment keresztül. Isten először kézen fogott – mondta –, a cselekvés földjére vezetett, és ott lakoztam néhány évig. Aztán visszatért, és a szomorúság földjére vezetett. Ott éltem mindaddig, amíg szívem meg nem tisztult minden rendetlen ragaszkodástól. Ekkor a szeretet földjén találtam magam, aminek égő tüze elpusztította belőlem mindazt, ami az énemből még megmaradt. Ez a csend földjére vitt engem, ahol csodálkozó szemeim előtt feltárultak az élet és halál misztériumai. Ez volt keresésednek az utolsó állomása? – kérdezték. Nem – válaszolta a mester. – Egy nap Isten így szólott: „Ma elviszlek téged a templom legbenső szentélyébe, magába Isten szívébe.” És elvezetett a mosoly földjére. (Anthony de Mello)
Keresztút a családban I. Pilátus halálra ítéli Jézust.
A család a legszigorúbb ítélkező hely. De melyikünk Pilátus, és melyikünk Jézus? Minden helyzetben más és más. Uram! Ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna tőled, akár a házasság szentségében, a szülői tisztségben, vagy a gyermek jogán. De ezt nem hatalmaskodó (basáskodó) uralkodásra, ítélkezésre és zsarolásra kaptam, hanem a szeretet féltő, gondoskodó és a másikkal törődő irgalmasságára. Szeretteim felemelésére, és nem lesújtására. S ha én vagyok, Jézusom, akit a család ítélete sújt, add, hogy a te türelmeddel viseljem ezt. Ne vágjak vissza, ne sértődjek vérig, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult alázattal fogadjam, érted és értük. II. Jézus vállára veszi a keresztet. Minden családnak van saját keresztje. Minden családtagnak is van saját keresztje. Merjük-e felvenni és egymásért hordozni? Uram! Sokszor
nehezemre esik a családban a másik elfogadása, rossz szokásainak, hangulati kitöréseinek és önző viselkedésének elviselése. Mindez nehéz keresztet jelent számomra. Jobb lenne lerázni magamról és nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle. De hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül és ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt azt akarod, hogy veled együtt felvegyem családunk keresztjét. Számomra a családom elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent. III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt. Az élet terhe engem is földre sújt. A család néha nyomasztó teher. Én is hányszor vagyok teher családom számára. Ha mellettem elesik valamelyik családtag bűnével, gyarlóságával, vajon nem tekintek-e rá úgy, mint a farizeus: "Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!" Meglátom-e, hogy benne te estél el Jézusom? Mert akkor nem lehetek részvétlen iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna együttérzésre. Amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! Vagy elfogadom-e egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom-e magamba bűneim önérzetével, mondván: majd én magam megjavulok, majd én magamtól fölkelek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább családunk keresztútján sem.
IV. Jézus szent anyjával találkozik. Az anyák fájdalmának állomása ez. Az anyák titkának állomása ez. Az anyák sorsának megszentelése. Az anya a szíve alatt hordott magzatot fájdalommal hozza világra. De fájdalma örömre fordul, amikor meghallja gyermeke sírását. Ez az első titka az anyáknak. Szívük aggódó fájdalommal van tele, amikor látják gyermekük betegségét, fájdalmát, lelki gyötrődését, ahogy mások bántják gyermeküket… Édesanyánk úgy tud mellettünk lenni, hogy néma jelenléte is gyógyít, vigasztal. Ez az anyák másik titka. De az anyák legnagyobb fájdalma, ha elveszítik gyermeküket. Nemcsak ha meghal, hanem ha bűnben él, vagy ha hátat fordít a szülői szeretetnek. Ám az anyák még ilyenkor sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és az első szóra visszafogadják őket. Ez az irgalmas, megbocsátó szeretet az ő legnagyobb titkuk. Ne éljünk vissza evvel, de ha kell, éljünk vele! V. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet. Ez a családapák állomása. Az apák áldozatának megszentelése. Itt megérthetjük az édesapák kereszthordozását.
A családjáért dolgozó apa szeretete és felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő Atya saját gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka fáradtságát és örömét szenteli meg, ha nemcsak családjáért teszi, hanem Jézusért is. Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint követték apjukat a Krisztuskövetésben. Ez a nagy titka ennek az állomásnak, amelyet először még a Cirenei sem értett meg. Ezért vonakodott a kereszttől. Csak akkor kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár Krisztus nyomában. Csak akkor teljesíti szülői gondoskodását, ha gyermekei legdrágább kincsével, jövőjük legfontosabb mozzanatával is törődik: a gyermekei lelkével és az örök üdvösségével. Ettől a kereszttől nem szabad vonakodnunk! VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak. A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A leleményes szereteté. A Krisztus arcát lelkünk kendőjére másoló szereteté. Milyen eszköztelenül élt és tevékenykedett Jézus. Megmutatta, hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak kifejezzük, jelezzük. Mindig akad egy kendőnyi dolog a házban, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük. A szeretet leleményes, hirdeti Szent Pál a Korintusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt. Ne rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. Ne sajnáljunk egymástól egy kendőnyi
időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk kendőjén! VII. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt. A viszonzatlan szeretet titkának állomása ez. A viszonzást nem váró szereteté. Nem a kamatozó szereteté, hanem a Pazarlóé. Hányszor nyomnak földre azok a fájdalmak, amelyeket szeretteimtől kell elszenvednem. Mert ha ellenségeim tennék ezt velem, azt még elviselném, mondja a zsoltáros is, de hogy a barátaimtól, sőt családtagjaimtól kapom, az lesújt újra. Sokszor fáj a viszonzatlan szeretet, a hálátlanság és a gyermek részéről elfelejtett sok-sok szülői áldozat. Az évtizedek együttléte után eldobott házastársi hűség. A magukra maradt idős apák és anyák reménytelensége. De Jézust is éppen azok hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is beleroskadt ebbe, de aztán újból felállt és továbbment, hogy megtanítson: a szeretetért sohase várj hálát és viszont szeretetet, mert a szeretetet nem kamatoztatni kell, hanem pazarolni! VIII. Jézus szól a síró asszonyoknak. A könnyek hatalmának állomása ez. A
sírás titkának megfejtése hangzik el itt. Nemcsak az asszonyoknak szól Jézus szava: „Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!” Magunk miatt, mert hűtlenek voltunk Istenhez, hűtlenek voltunk társunkhoz, nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk mindenáron megvalósítani, mert féltünk önmagunkat egészen odaadni. A gyermekek miatt, akiket nem vállalunk világra hozni, akiket eldobott, elhagyott az önzés vagy félelem, akiket nem vártak szeretettel a szülők, akiket most se szeretnek a családban, akiknek lelkével nem törődik senki. A könny nem szégyellni való dolog, hanem nagy titok. Az anyák könnyét még Isten is engedi maga fölé hatalmasodni. Nemcsak az anyákét… IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel. A legsúlyosabb elesés állomása ez. A másokat is magával rántó zuhanás veszélye, de a legmélyebb pontról való felkelés titka is. A szenvedélyek rabságának keresztjét egyre több embertársunk és családja is hordozza. Az alkoholista, a kábítószer rabja, de az önpusztító játékszenvedély is a legfontosabb szeretetkapcsolatokat zúzza szét, és rántja magával anyagilag, sőt erkölcsileg is a családot. Ám a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. A harmadik el-
esésedből való felállással biztatsz minket erre, Krisztusunk! Beléd vetett mély hittel és bizalommal, beléd kapaszkodva mi is fel tudunk állni. És adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek, gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet. Ne taszítsák ki a család védő szeretetéből, hanem együtt álljanak fel. X. Jézust megfosztják ruháitól. Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága, nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, de az önmagát elosztó szeretet állomása is ez. Micsoda szégyen a ruhátlanság szegénysége, a kiszolgáltatottság tehetetlensége! A divatozás által pedig éppen az ilyen elesettek iránti érzékünket veszítjük el. Milyen lelki szegénységre vall az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség vagy az önmagából kivetkőző erőszakosság! Csak önmagát megvalósítani akaró önzés, önteltség is megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit adni: „Semmit sem ad, aki mindent oda nem adott.” Jézus mindent odaadott, még utolsó ruhadarabját is. Az igazi szeretet nem méricskél. Boldog házasság és család is ott terem, ahol mindnyájan a másikat akarják elsősorban boldoggá tenni, és nem a saját boldogságukat keresik csupán. XI. Jézust keresztre szegezik. A "nincs visszaút" állomása ez. Ez a család és minden közösségi élet alkotmányának legfőbb paragrafusa. Keresztre szegezettnek lenni annyi,
mint: elkötelezettnek lenni. Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a kereszt. A nincs visszaút legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb erőforrása. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő azzal is, hogy családunk közös meggyőződését vállalom és megvallom, abban hűséggel kitartok akkor is, ha hátránnyal jár, akkor is, ha szembe kell menni az egész világgal, akkor is, ha lenéznek érte vagy maradinak akár bolondnak tartanak miatta. Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet volt, úgy halálát is másokért, értünk vállalta. Ez a krisztusi alkotmány legfőbb paragrafusa. XII. Jézus meghal a kereszten. A halál titkának feltárulkozása ez az állomás. A szeretet erős, mint a halál, sőt annál is erősebb. A szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság. A család szeretetének és hitének legnagyobb próbája szeretteink halála. Az idős kor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál elfogadását. A váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok halála felháborít, mivel értelmetlennek látjuk és lázadunk. Vannak családok, akik a
gyermeket meg akarják óvni a halál szörnyűségétől. Vannak kultúrák, amelyek ki akarják iktatni a halál valódiságát az életükből. Mégis csak egy jó megoldás van: szembenézni vele, és felvállalni Krisztussal. Akkor nem lesz törés sem a gyermek lelkében, sem a szeretetkapcsolatban, sőt Krisztusban folytonos marad a kapcsolatunk, mely a halálnál is erősebb és tartósabb. Krisztus halála a mi feltámadásunk. XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik. A gyermekét elvesztő anya állomása ez. A természet rendjét felforgató titok. A kereszttől való megszabadulás mégsem a végső megoldás. Az élet rendje szerint úgy kellene történnie, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, és nem fordítva. Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet! Hány édesanya tartotta már karjában gyermekét Mária óta. E mérhetetlen fájdalomra nincs sem emberi magyarázat, sem földi vigasz. A halált tartani ölükben, ahonnét az élet fakad? Csak isteni magyarázat van rá: „nem hal meg örökre, fiad él, fel fog támadni”. Ez az isteni válasz. Sokszor megszabadulunk a kereszttől, de mit sem használ, ha a halál foglyai
maradunk. Önmagában ez még nem elég. Szívünk többre vágyik! Ezt a többre vágyást ki ne oltsátok lelketekből, gyermekeitekből! XIV. Jézust sziklasírba temetik. A sírok titkának állomása ez. A földbe hulló mag bátorságának titka, az Isten hallgatásának beszédes üzenete. A sír bejárata elé még követ is gördítenek, mely elzárja a bent levő és a kint levők egymás felé vezető útját. A kő elhomályosítja a látást életünk nehéz, sötét pillanataiban, amikor szeretteink sírja fölött állunk. Erősen próbára teszi hitünket, hogy igazak-e Jézus szavai az örök életről. Legyen a családban ilyenkor valaki, akinek eszébe jut a földbe hulló mag sorsa, amely csak akkor hoz új termést, ha látszólag elpusztul, belehal, odaadja addigi életét. Szeretteink halála csak innét nézve veszteség, onnét az új élet gazdagsága. Legyen bátorságunk Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki benne hisz, nem hal meg örökké. Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat az Isten, látszólag távol van, mert valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a fájdalomban, amikor soha nem tapasztalt új titkokat tár föl lelkünket átölelő hallgatásában. Ne féljetek Krisztustól, nem vesz el tőletek semmit és mindent megad nektek. (XVI. Benedek pápa)
II. János Pál boldoggá avatása, amelyet utóda vezet majd halálának liturgikus évfordulóján, történelmi, napjainkig példa nélküli esemény. A középkorba kell visszanyúlnunk, hogy ehhez hasonló esetet találjunk, de azok vonatkozásai nem hasonlíthatók XVI. Benedek döntéséhez. Az utóbbi tíz évszázadban egyik pápa sem emelte közvetlen elődjét az oltár tiszteletére – írja vezércikkében Gian Maria Vian, a L’Osservatore Romano igazgatója a lengyel pápa boldoggá avatására vonatkozóan. „Karol Wojtyla Isten hiteles szolgája: ifjúkorától---utolsó leheletéig tanúságot tett Krisztus iránti szenvedélyes szeretetéről.” Sokan, katolikusok és nem keresztények ezt felismerték már példamutató élete során is. Ezt a szeretetet igazolja lelki hagyatéka, melyet pápaságának utolsó éveiben több részletben írt. Ezért történt, hogy utóda 2008. április 25-én, kevesebb, mint egy hónappal a halála után feloldotta a szentté avatási eljárás kezdetére vonatkozó előírásokat, majd úgy döntött, hogy ő maga fogja vezetni az ünnepi szertartást azért, hogy bemutassa a világnak II. János Pál
életszentségének példáját. „Karol Wojtyla boldoggá avatása egy nagy pápa és egy nagy ember elismerése, jól ismertem őt” – mondta Elio Toaff nyugalmazott római rabbi. Karol Wojtyla és Elio Toaff 1981 februárjában találkoztak először egy római plébánia lelkipásztori látogatása alkalmával, amikor a pápa és a rabbi között magánbeszélgetésre is sor került a plébánia melletti épületben. A hír közzététele az Ifjúsági Világtalálkozó előkészületén rendkívüli örömet váltott ki, melyet Stanislaw Rylko bíboros, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke – aki egykor szemtanúja volt a világtalálkozó megszületésének – így foglal össze: „Nagyon örülök, és meg vagyok hatódva a hírtől, főleg amiatt, hogy éppen most tudtuk meg, a következő Ifjúsági Világtalálkozó előkészülete során. Karol Wojtyla mindig a fiatalok barátjának tartotta magát, de ő igényes barát volt, és az elhatározása, hogy összehívja a fiatalokat a világ minden részéről, ma is érvényes az internet és a közösségi oldalak korszakában. A találkozó létrehozása valóban prófétai volt részéről, az árral szembe ment, és óriási gyümölcsöket hozott. Az életszentség gyümölcseit.” „Karol Wojtyla boldoggá avatása rendkívülien örömteli esemény lesz, mert hívők és nem hívők egyaránt nagyon szerették őt – nyilatkozta José Saraiva Martins bíboros, aki a Szentté avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa volt 1998tól II. János Pál haláláig. „Főleg
rendkívül erős hite gyakorolt nagy hatást sokakra.” A szentté avatási eljárásokban a csoda jelentőségével kapcsolatban így fogalmazott: „Ha csoda történik annak közbenjárására, akit kérünk, azt jelenti, hogy az illető ember és Isten közösségben vannak, ez pedig életszentség”. A bíborost sok személyes emlék fűzi Wojtyla pápához: „Előfordult, hogy a munkámmal kapcsolatos dolgok miatt a pápa meghívott ebédre. Mielőtt az asztalhoz ültünk volna, vendégeivel együtt a magánkápolnájába ment. Ezekben a pillanatokban különösen mély imába tudott merülni, akár néhány rövid perce is teljesen magával tudta őt ragadni az Istennel való kapcsolata. Ez már önmagában az életszentségéről tett nyilvánvaló tanúságot.” „A Szent Péter téren visszhangzó kiáltás, hogy ’legyen szent azonnal’, megfertőzte az egész világot, és ez most beteljesedik.” – kommentálta a boldoggá avatás hírét Salvatore Martinez, a Karizmatikus Megújulás olaszországi elnöke: „Isten népe szíve mélyén már szentnek tartotta őt. Életével és szolgálatával megmutatta számunkra az életszentség útját, olyan életszentséget, mely minden ember számára lehetséges. A globalizáció korában, a két évezred határán II. János Pál rendkívüli tanúságot tett az egyház szentségéről és az egyházban való életszentségről.” Majd háláját fejezte ki, amiért az egykori pápa „segített megérteni, hogy a Szentlélektől kapott
és minden hívőnek adott karizmák megélése nagyon jó utat jelentenek a megszentelődéshez.” Hála mindenért! Hála mindenért! Hálás vagyok és köszönöm, hogy ragyogóan süt a nap, hogy érzem melegét, beragyogja gondolataimat, sugárzóbbá teszi vágyaimat! Köszönöm a hibátlanul működő, egészséges, szép testem! Köszönöm a látás, hallás, mozgás, tapintás, érzés, tudás képességét! Hálás vagyok és köszönöm minden ember létét, aki szeretettel, jósággal és nagyrabecsüléssel érez irántam! Hálás vagyok és köszönöm minden anyagi javamat! Köszönöm a munkám, amit nagy élvezettel végzek. Hálás vagyok a harmóniáért, a szépségért, a gyermekek nevetéséért, az eső langyos permetéért, a szél hangjáért, minden mosolyért, simogatásért, szeretetért! Hálás vagyok a jóságért, megértésért, a segítő kezekért, a versekért, a dalokért, a kezek, s lelkek alkotó munkájáért! Hálás vagyok a világért! Köszönöm
Kijavíthatjuk-e nevelési hibáinkat? A Facebookon végzett „közvélemény kutatás” során a szülőknek erre a kérdésre kellett felelniük: „Mit csinálnék másként, ha ma újrakezdhetném?” A válaszok négy fő gondolat köré csoportosíthatók: nagyobb következetesség, kevesebb aggódás, több együttlét, szeretetteljesebb megnyilvánulások. Idézünk néhányat a válaszokból. 1. Nagyobb következetesség Következetesebb lennék, és jobban ügyelnék, hogy súlya legyen annak, ha valamire nemet mondok. Megtanulnám, hogyan kell következetesnek lenni. Következetesebbnek és fegyelmezettebbnek lenni a házimunkával és a testmozgással kapcsolatban. Ha az ember nem elég következetes, abból mindig csak baj van. Szabályokat alkotnék az otthoni élethez, és ragaszkodnék hozzájuk. Sokszor csak vaktában fegyelmeztünk, és ettől eléggé következetlen lett a nevelésünk. Ügyelnék rá, hogy már a kezelendő problémák felmerülése előtt közös nevezőn legyünk a férjemmel! Az a legfontosabb hogy következetesek legyünk. Ha ez nincs meg, sok fájdalmat okoz.
2. Kevesebb aggódás Nem aggódnék annyit azon, hogy nem teszek-e esetleg rosszul valamit. Rájöttem: lehet, hogy az ember mindent „jól” szeretne csinálni és mégis hibázik. Jobban elengedném magam, élvezném, hogy anyuka vagyok, örülnék a gyerekeimnek – olyan csodálatos kis emberek! Nem félteném annyira a legnagyobb fiamat, ha ma lenne középiskolás. Soha nem adott okot rá, hogy ne engedjem el valahová, de annyira aggódtam, nehogy valami baja essen, hogy túl sokszor mondtam neki nemet. Most már egyetemre jár, és alig látjuk, mert végre „szabad”. Nem aggodalmaskodnék annyit. Nem aggódnék apróságok miatt, azon, hogy minden rendben legyen… Egyébként is, mi az, hogy rendben? Kevesebbet aggódnék… Valaki egyszer azt mondta, hogy ha többet aggódom a tanulásuk, a jövőjük miatt, mint ők, akkor túl sokat aggódom. Rájöttem, hogy igaza volt. Lazítanék. Engednék nekik. Bíznék bennük. Élvezném őket… 3. Több együttlét Többet lennénk együtt a családdal! A lányom tizenhét éves, és nem töltöttem vele kettesben elég időt, nem beszélgettünk eleget. Nagy távolság van köztünk. Remélem, a kisebb lányaimmal nem követem
el ugyanezt a hibát. Többet lennénk együtt a családdal a gyerekekkel külön-külön is. Többször kikapcsolnám a tévét, több olyan dolgot csinálnék, ami a gyerekeket érdekli. Több időt töltenék velük, kevesebbet lennék távol otthonról a munka miatt. Többet játszanék a lányommal, ha újra kicsi lenne: babáznék, szerepjátékot játszanék, fogócskáznék, bújócskáznék vele, és többször fognánk együtt szentjánosbogarat... Többet étkeznénk közösen. Közben beszélgetnénk... Addig is együtt vagyunk. Nem dolgoznék annyit: többet lennék otthon a családdal. 4. Szeretet és tiszteletteljesebb megnyilvánulások Többször meghallgatnám és kevesebbet oktatnám őket. Nem akarnék mindent lenyomni a torkukon, nem várnám el, hogy vakon engedelmeskedj enek, mert ez ma már nem így működik... Ha így tennénk lázadni fognak, és később ez okoz minden szenvedést! Többször kérnék bocsánatot. Ke-vesebbet kiabálnék, és jobban tisz-telném őket. Nem veszekednék a férjemmel a gyerekek előtt. Jobban engedném, hogy a gyerekek kifejezzék, amit éreznek,
hogy ne kelljen elnyomniuk az érzelmeiket. Többször meghallgatnám őket, kevesebbet prédikálnék, és gyakrabban megkérdezném a véleményüket erről-arról. Kitartanék mellettük a nehézségek idején. Nem vitatkoznék velük még akkor sem, ha látszólag lételemük a vitatkozás. „Áthangolnám” az egész családot, hogyan kell szeretettel és normálisan kommunikálni egymással. Feltétel nélkül szeretném őket. Többször megölelném, megpuszilnám őket (kamaszkorban is). Szülőként néha olyan „kínosnak” érezzük ezt, hiszen már nagyok… Pedig pont akkor van rá leginkább szükségük. Elgondolkodtató, hogy a kívánt a változtatások egyik kategóriában sem a gyerekek magatartásával, hanem a szülők viselkedésével, kapcsolatteremtésével, reakcióival és mulasztásaival függnek össze. De a sorok közt olvasva az is kiderül: a szülőkben valószínűleg attól ébredt lelkiismeret-furdalás, hogy hibáik következtében megromlott, és talán még most is feszült a gyermekükkel való kapcsolatuk. A válaszadók rájöttek: saját viselkedésük is hozzájárult ahhoz, hogy milyen lett a kapcsolatuk felnőtté váló gyermekeikkel, és ők miként boldogulnak ma gyermekeik az életben. /Magyar Kurír/ Morzsák: A tegnapi tévedés ma legyen számodra tanulság.
Magyar vagy? Gondold végig az alábbi megállapítások igazságtartalmát! Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupöt. Amikor a paprika legalább olyan fontos, mint a só és bors. Amikor valamelyik rokonod Attila, József, János, László vagy István. Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek, mi az, amíg ki nem próbálták. Amikor a külföldi kérdi a gyereket: „És mit hozott a Mikulás karácsonyra?” Válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk december 6án ajándékoz karácsonykor viszont a kis Jézus. Amikor az eljegyzési gyűrűd a másik kezeden viseled. Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a házi szendvicsed Amikor egy 79 km hosszú tavat (Balaton) Magyar Tengernek hívsz, aztán keresztben átúszod. Amikor a saját borod a legjobb. Amikor tudod, mi az a lecsó, pacalpörkölt, halászlé, pogácsa, mákos tészta, dobostorta, túrós csusza, kürtőskalács, főzelék, túrógombóc és a fröccs. Szereted is őket. Amikor fokhagymás-tejfölös-sajtos lángost eszel, akkor nem is kívánnál finomabb falatokat. A bő gatya, a tokaji és gyakorlatilag minden: hungarikum. Amikor tudod, hogy „a fűzfán fütyülő rézangyalát” igazából egy káromkodás.
Amikor van névnapod, és szerte a világon senki nem érti, mire jó az. Amikor tudod: a Hortobágy, és Hollókő, Pannonhalma, Aggtelek,
Tokaj-Hegyalja, a pécsi ókeresztény sírok a világörökség részei. Amikor házi rétest eszel, amit a konyhaasztalon nyújtottak és tele van tejföllel, mákkal. Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka is magyar találmány. (Meg a szódavíz is…) Amikor tudod, ki írta az „Anyám tyúkját”. Amikor arra esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a nyavalyát egy nap alatt. Amikor gyerekként folyton sárgarépát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy miért, a szüleid azt válaszolták: „Hogy jobban tudj fütyülni.” Amikor termálvíz vagy fürdő van a városodban, vagy ahhoz közel. Amikor ünnepelsz március 15-én, és emlékezel október 23-án. Amikor tudod, mi az a tepertős pogácsa. Amikor a Székely Himnuszt és a Himnuszt egyaránt énekeled
Csíksomlyótól Bajánsenyéig Amikor hiszed, ha esőben állsz, megnősz. Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon, vagy az orvosra várva. Amikor sörrel nem koccintasz! Amikor tudod, mi a gittegylet, és miért írták Nemecseket csupa kisbetűvel. Amikor nem jó a normál méretű párna: vagy óriásinak, vagy nagyon kicsinek kell lennie. Amikor az Óperenciás tengerről mesélsz, és a történelem jut eszedbe. Amikor egy olyan nyelvet beszélsz, amit sehol a világon nem értenek, csak a magyarok. Amikor a Himnuszt csak meghatódva tudod énekelve imádkozni. Amikor a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak. Amikor értetlen külföldinek ecseteled, hogy ne egyen görögdinnyét aug. 10-e után, mert „lőrinces”. Amikor a „Hazám, hazám, te mindenem” dallamaira könny szökik a szemedbe. Érezted-e mindezeket végigolvasva, hogy magyar vagy?
Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy az Isten akar velünk valamit, és a magyarság képes is megvalósítani ezt az isteni feladatot.
Családi napközi Régi vágyunk látszik beteljesülni azzal, hogy - reményeink szerint április elején Bárka Családi Napközi nyílik a volt mozi egy részében. Néhány testvérünk áldozatos munkájával, a Turner Ferenc Alapítvány és az Egyházközség jelentős anyagi támogatásával sikerült megszépíteni a napközi helyiségeit. Két játszószoba, egy öltöző és mosdó lett kialakítva a gyerekek részére. A bútorok és eszközök beszerzése még folyamatban van. Kettőtől hét éves korig várunk gyerekeket ide. Lehetőség lesz napközbeni ellátásra is, egy egy alkalomra, ha a szülőnek dolga van, reggel 7-től délután 5-ig. Kézműves foglalkozásokat, népi gyermekjátékokat, mozgásos tornát, énekeket, verseket, meséket, sétákat tervezünk. Nagy szükség van a családias légkörű, szeretetteljes, keresztény értékeket közvetítő nevelésre. Ezzel a keresztény napközivel kiegészíteni, illetve pótolni szeretnénk a gyermekek családban történő vallásos nevelését, és ezáltal a szülőket is bevonni mindennapjainkba. Az egyházi ünnepeket a gyermekek szintjéhez igazítva szeretnénk megünnepelni, Célunk, hogy példánkkal, nevelésünkkel Isten irgalmát, szeretetét mindennapi jelenlétét tükrözzük. (Csontosné Marika)
Életünkből Jezsuita novíciusok (Varga László és Elek László) két hónapos probációjukat plébániánkon töltik. A cigánytelepen dolgoznak. Bekapcsolódnak plébániai csoportjaink életébe is. Az egyik ifjúsági hittanon a szerető figyelem imáját tanították meg fiataljainknak. Hogyan tekintsünk vissza a napunkra? Talán mindannyian megfontolhatjuk tanácsaikat. Examen a nap lezárásához: Elcsendesedem és tudatosítom, hogy Isten jelenlétében vagyok. 1. Kérem a Szentlélek világosságát, hogy Isten szemével lássak. 2. Sorra veszem a nap eseményeit, külső és belső történéseit, mintha egy filmet néznék. 3.Melyek voltak azok az ajándékok a napom folyamán, amelyekért hálás lehetek Istennek? Hol működött Isten a mai napon az életemben. Hol tudtam együttműködni Vele? 4. Hol vannak azok a pillanatok, amikor nem Jézus lelkülete szerint gondolkodtam, szóltam, cselekedtem? Hol vétettem, mulasztottam? Bocsánatot kérek az Úrtól, aki végtelenül irgalmas. 5.Előre tekintek a következő napra: Mit vár tőlem Jézus? Milyen hozzáállással szeretnék jelen lenni a rám váró eseményekben? Bízom Isten segítségében, és kérem az erejét.
Farsang Február utolsó hétvégéjén a Monori Művelődési Házban gyűltünk össze
farsangra. Először voltunk ezen a helyszínen. Nagy ajándék volt a sok jelenet, jelmez, vidámság, tánc. Láthattunk előadást a három kismalacról, Hamupipőkéről, a didergő királyról, a teremtés történetről, Jézus Krisztus pokolra szállásáról, a kútba esett szamár történetéről stb. A színpad és a technikai berendezések sokat segítettek abban, hogy az előadások élvezhetőek legyenek. Vidám jelmezeket láthattunk: a kiscicától kezdve egészen a tücsökig, a keresztény bedolgozóktól a bohócokig. A táncház éjfélkor ért
véget. Az estét egy pilóta és egy légi utaskísérő vezette. Ezúton is köszönjük ezt a nagyszerű estét. /Tibor atya/
Turner Ferenc Alapítvány
A Turner Ferenc alapítvány 2010-ben is eredményesen működött. Közhasznú egyesületünk 2004-ben alakult. 2007től tudjuk fogadni a személyi jövedelemadó 1%-át. A közösségi házban foglalkozásokat tartunk, hetenként háromszor. A fiatalok szabadidejüket játékkal, sportolással, beszélgetéssel töltik, egymással közösségben. Harmadik éve nyári napközis tábort szervezünk. 2010-ben 120 gyermek vett részt a táborban. A foglalkozások során felhasználásra kerülő anyagokat, ennivalót, teát, egyebeket alapítványunk biztosítja, ezért kérjük és várjuk a hívek támogatását, egyéni felajánlásként, illetve az SZJA 1 %-ának felajánlásával. Évenként indulunk pest megye és Monor város önkormányzatának pályázatain. A tavalyi évben a városi önkormányzattól 110 000 Ft-ot nyertünk. Köszönjük a hívek támogatását, melyre továbbra is számítunk. A Turner Ferenc alapítvány adószáma: 18705339-1-13 /Vadas Ferenc, a kuratórium elnöke/
Hírek Nagyböjt péntekein 17.30-tól keresztúti ájtatosságot végzünk. -márc.11-13. Emmausz-kurzus -márc.20. 16.00 „Családok éve”: A Mécs családközösség előadása -ápr.9. 16.00 „Családok éve”: Nagyböjti lelki nap (Nagy Károly, Bp. Thököly úti plébános) -ápr.17. Virágvasárnap - Passió -ápr.22. Nagypéntek – Keresztút: 9.00- Vasad, 15.00- temető -ápr.24. Húsvét hajnalán - Öröm útja -máj.1. 11.00 Monorierdő - Búcsú -máj.8. 9.30 Elsőáldozás -máj.15. 16.00 Családok éve: Házas hétvége -jun.13. Pünkösdhétfő - Gyalogos zarándoklat Máriabesnyőre -jún.25. Egyházmegyei napok Szolnokon - Családos zarándoklat -Jún.26. Úrnapja. 17.00: Csáki Tibor plébános ezüstmiséje -júl.2. 18.00 Jézus Szíve búcsú a Telepen -júl.3. 17.00 Jézus Szíve búcsú Vasadon Táborok: -jún.20-24. Hittanos tábor Sirokon -jún.27-júl.1. Napközis tábor (Monor, Monorierdő) -júl.3-9. Bérmás tábor Badacsonylábdihegyen -júl.25-31. Régiós ifi-tábor -aug.1-5. Napközis tábor Vasadon -aug.16-18. Nagy ifi-tábor Mátraházán -aug.26-27. Családos tábor A Katolikus Egyház techn. sz.: 0011
