2011. május
Bán Mór: Hunyadi
Gondolatok a Sin Cityről
Ozzy még él! Sőt! és sok egyéb…
Bemutatjuk a „mi könyvünket”
Penna Penna
aktuális aktuális
Hogy miért irigylem az amerikaiakat? Sok mindenért, de ezt most hagyjuk. Konkrétan most éppen azért, mert ráérnek arra – sőt, igénylik –, hogy mindenből emelkedett ünnepet kreáljanak. Ha észrevették, legtöbb érzelmes, már-már szirupos ünnepünket nekik köszönhetjük. (Kövezzenek meg, de ezzel én úgy vagyok, hogy miért is ne, hiszen olyan kevés érzelem adataik a mai küzdelmes napokban!). Hogy miért is mondtam el ezt? Azért, hogy bevezessem: az Anyák Napja – ez a jelenben is gyakorolt, megszokott és szeretett ünnepünk –
sem egyéb, mint tengerentúli eredetű. Egy nemzetközi segélyszervezet közvetítésével érkezett hozzánk a húszas években és meg is találta a helyét kis hazánkban. Úgy hiszem, jól is van így, hiszen ha valakik, akkor a türelmes, kicsinyeikért mindenről lemondó anyák azok, akik tökéletesen megérdemlik a megemlékezést az élet könnyebb vagy nehezebb időszakában egyaránt. Ne feledjék, a Penna májusi megjelenésének napján van Anyák Napja! Erőt, egészséget és sok boldogságot kíván minden Édesanyának a Penna Magazin szerkesztősége!
Penna Penna
könyvespolc könyvespolc
A világon élni csak hősként érdemes Bán Mór: Hunyadi – A hajnalcsillag fénye Több ízben kiábrándult, rendkívül óvatos olvasóként valahogy évekig kerülgettem Bán Mór történelmi regényét a Hunyadi – A hajnalcsillag fénye c. opuszt. Eleinte az interneten botlottam bele elég gyakran, majd néha bizonyos könyvesboltokban is utamat állta a kötet, méghozzá elég nagy halomba rakva. Csaknem három év után aztán egyszer fogtam magam, és ahelyett, hogy ismét kikerülném, megvettem a könyvet.
A hajnalcsillag fénye csupán az első része annak a tízkötetesre tervezett regényciklusnak, melyből eddig négy epizód jelent meg, és amellyel nem kisebb célt tűzött ki maga elé az író, mint hogy megírja a Hunyadi család teljes történetét. Rendkívül tanulságos és érdekes az utószó is, melyből kiderül, Bán Mór (avagy Bán János) eredetileg csak Corvin János herceg történetét akarta megírni, aztán, valahol a regény kellős közepén járva rájött, hogy nem érthetjük meg tökéletesen a herceg korát, életét, döntéseit, ha előtte nem ismerjük meg apja, Mátyás király históriáját. Ezen a logikai vonalon haladva a szerző végül eljutott
egészen Hunyadi János nagyapjáig, és innen kezdte újból elmesélni a történetet (illetve nem is innen, hanem egy bravúros csavarral a mohácsi vész utántól, de ez csak hab a tortán). Hunyadi János őseiről vajmi keveset tudunk, és ahány büszke európai nép, annyi szeretné magának tudni a Törökverő felmenőinek vérvonalát. Bán Mór a neki leginkább szimpatikus, és logikusan, sőt némileg történeti hitelességgel is alátámasztható megoldást választotta, így kerültek a Basarab-sarjak, Hunyadi ősei Havaselvére (Havasalföld – Erdély – korabeli megnevezése). A hajnalcsillag fénye, miután tömören, ám rendkívül velősen bemutatja Hunyadi nagyapját és apját, majd a család Magyarországra menekülését, János gyermekéveit és fiatalkorát meséli el, Szilágyi Erzsébettel kötött házasságáig. Magáról a cselekményről nem igazán lehet röviden beszélni, hiszen egyrészt több évtizedet ölel fel (a magyar középkor rettentően bonyolult évtizedeiben játszódik), másrészt sokkal inkább életrajzi fejlődésregény ez, miközben persze a legnagyszerűbb kalandregény-jegyeket is magában hordozza. Ha mégis megpróbálnám nagyon röviden összefoglalni a történetet, azt mondanám, az első könyv arról szól, miképp vált Hunyadiból először a halált kereső, őrült és legyőzhetetlen katona, majd miképp világosodott meg és lett a haza egyik valaha élt legnagyobb hőse. Mert bármennyire is sziruposan, pátosztól túlfűtötten is hangzik ez az állítás, Hunyadi elszánt hősiessége párját ritkítja az egész világon (nem árt tudni, hogy Nándorfehérvárnál nem csak a Magyar Királyságot, de egész Európát mentette meg az iszlám dzsihádtól). A regény egyébként tökéletes munka, és bár legtöbbször ódzkodom a jelzőket okádó íróktól, Bán Mórnak kénytelen voltam a gyakran felbukkanó jelző-szőnyegbombázásokat is megbocsátani, hiszen amit a nyelvvel művel, az maga a varázslat. Iszonyú mennyiségű csata, ágyjelenet, dráma és minőségi humor jellemzi a könyvet, az író mellett pedig a kiadót is dicséret illeti a minőségi külcsínért. Gonoszul a legvégére hagytam a legjobb kérdésemet: tudják önök, ki volt Vlad Drakulea Tepes? A Hunyadiak jobban tudták, mint bárki más… 10 / 10 pont
Bíró Szabolcs
Penna Penna
szélesvászon szélesvászon
Fekete-fehér árnyjáték
Frank Miller: Sin City, a bűn városa Basin City. Közismertebb nevén Sin City a – bűn városa. Így emlegetik, és nem is alaptalanul, Frank Miller kultikus képregényének főszereplőjét. A város az egyetlen, ami a hét kötet – magyarul ezidáig csak öt könyv jelent meg – mindegyikében feltűnik. A karcos szereplők csupán arra szolgálnak, hogy minél jobban elmerüljünk Sin City világában. Mocsokba. Gonoszba. Vérbe. Mindezt olyan zseniális képi bravúrral valósította meg Miller, amivel örökre VIP jegyet váltott magának a képregény nagyjai között. Ez pedig nem más, mint a fekete-fehér árnyjáték. A kötet lapjain a szereplők néhol fehér alapon fekete árnyként jelennek meg, vagy fordítva, feketeségben fehér sziluettként elevenednek meg. Színeket csak elvétve használ Miller. Az első kötetben, A nehéz búcsúban a vörös, A Sárga rohadékban pedig a sárga szín nyújt némi változatosságot. A karakterek eszméletvesztését a rajzoló teljesen fekete lapokkal ábrázolja. A teljes oldalas karaktereket ábrázoló, kidolgozott rajzok sem ritkák. A történetek viszont egyáltalán nincsenek túlbonyolítva, legtöbbször a bosszú motívumára épülnek. A másik szál, ami fel-felbukkan az oldalakon, a szerelem. Az igaz szerelem olyan ritka Basin City mocsok áztatta világában, mint a napfény. Nem csoda, hogy a férfiak és nők egyaránt a poklon is keresztülvágnának, csak hogy megtalálják azt.
csüket eltorzította a város. A nők igazi famme fatale-ok, gyönyörűek, testük tökéletes. És, ahogy a második kötet címe is mondja, ölni tudnál értük. Pedig meg tudják magukat védeni, halálos amazonok. Miller alkotása, ami egyáltalán nem jellemző a képregényekre, a felnőtt olvasótábort célozza meg. A kötet hátulján, nem nagy betűkkel ugyan, de fel van tüntetve, hogy „VIGYÁZAT: NEM GYEREKKÖNYV! „ A képregény lapjain ugyanis megelevenedik a túlfűtött erotika és a véres, naturalisztikusan ábrázolt gyilkosságok tömkelege.
Ami viszont kárpótol a csavaros sztorikért, az a szereplők kidolgozottsága. Igaz, hogy nincsenek eredettörténetek, szinte semmit nem tudunk meg a múltjukról, de a belső monológjaik révén olyan, mintha már ezer éve ismernénk őket, minden tettükre rábólintunk, igen, ez ő. Ezek a belső monológok határozzák meg a kötetek noir hangulatát. A karcos gondolatok, ironikus megállapítások felejthetetlenek.
2005-ben a kultikus képregényből kultikus film is született, olyan nevekkel, mint Bruce Willis, Clive Owen, Jessica Alba, Mickey Rourke, Elijah Wood, Rosario Dawson. A filmet a képregény megalkotója mellett Robert Rodriguez rendezte.
A férfiak itt kőkemények, nem riadnak meg semmitől. Bátran nevetnek a rájuk leselkedő halál arcába. De egyikőjük sem a becsület bajnoka, erköl-
10 / 10 pont Mészáros Gyuri
4
Penna Penna
Pokoli szimfóniák-bemutató Pokoli szimfóniák-bemutató
Az e havi magazin hasábjain szeretnénk Önökkel megismertetni valamit, ami a „miénk”. Talán nem túlzás ez a birtokszó, hiszen a mű ötletgazdája és természetesen az egyik kisregény alkotója a Penna legrégebbi szerkesztője, Bíró Szabolcs. Mellette Mansfield, a Penna főszerkesztője is jelen van a lapokon kisregényével. A másik három alkotó – Jonathan Cross, Nolik Antal és Angyal Sándor – mindegyike szintén megfordult már a Penna előző számainak hasábjain, ki cikkíróként, ki pedig egy-egy interjú alanyaként. Így talán nem túlzó a büszkeség, hogy a bemutatandó antológia kicsit kötődik a Pennához. Ezért is bátorkodunk a májusi magazinban az átlagosnál több szót ejteni a könyvről és ajánlani azt tisztelt figyelmükbe. Bemutatjuk tehát a POKOLI SZIMFÓNIÁK című antológiát, mely különös mű és… de ne vágjunk a történések elé. A következő oldalakon megismerkedhetnek a mű keletkezésével is, de most elsőre hadd legyen elég a külcsíny…
MEGJELENT!!!
JONATHAN CROSS, MICHAEL MANSFIELD, NOLIK ANTAL, BÍRÓ SZABOLCS ÉS ANGYAL SÁNDOR EGYEDÜLÁLLÓ UTAZÁSRA HÍVJÁK ÖNT ELSŐ KÖZÖS KÖTETÜK, A POKOLI SZIMFÓNIÁK LAPJAIN. MIKÖZBEN SORRA JÁRJÁK EURÓPA IZGALMAS TÖRTÉNELMI HELYSZÍNEIT, REJTÉLYEKRŐL, HALÁLESETEKRŐL, LEGENDÁKRÓL, EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV TRAGÉDIÁKRÓL MESÉLVE, MINDEGYIKÜK TÖRTÉNETÉBEN FELBUKKAN UGYANAZ A SZEMÉLY, AKI SEJTELMES HANGJÁN SUTTOGVA EGYBEN NARRÁTORA IS A KÖNYVNEK: AZ ÖRDÖG.
Penna Penna
Pokoli szimfóniák-bemutató Pokoli szimfóniák-bemutató
volt Nolik Antal és Angyal Sándor is. Nekik négyüknek írtam meg az ördögi tervet, melyet részben Carlos Ruiz Zafón ihletett az Angyali játszma c. könyvével, és bár akkor még semmi mást nem tudtam garantálni az alkotás örömén kívül (megjelenést sem), legnagyobb örömömre mindnyájan igent mondtak. Időközben, ahogy írtuk és érleltük a közös könyvet, szerencsére minden sínre került, és mivel nekem közben két könyvem is megjelent a Median Kiadónál, természetesnek tűnt, hogy a Pokoli szimfóniák is itt lásson napvilágot. Nem mehetünk el szó nélkül két további ember mellett sem, akik jelentősen hozzájárultak a végeredményhez: Póda Erzsébet alapos lektori munkát végzett, Viola Ferenc pedig hátborzongató borítót tervezett.
Interjú a Pokoli szimfóniák c. kötet szerzőivel Minden felhajtás nélkül, mondhatni titokban készült el és lépett a nyilvánosság elé a Pokoli szimfóniák című kötet. Most azonban, a megjelenés küszöbén, több portálon is olvashatunk róla, bár igazán nem árulkodnak a mű alkotói. Mert igen, a kötet egy antológia, melynek öt szülőatyja van: Bíró Szabolcs, Nolik Antal, Michael Mansfield, Jonathan Cross és Angyal Sándor. A könyv arculata – érzékeket borzolgató, kékes szoborábrázat, sötétbe veszve – különlegességet sugall és a sajtóanyag, az ismertető is izgalmas hátteret sejtet, nem beszélve a videó-előzetesről. Itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjünk ezzel az ígéretes olvasmánnyal. Elsőként az ötletgazdát, Bíró Szabolcsot kérdezem. – Beszélj, kérlek, a mű fogantatásáról. Ha úgy tetszik, az alapkoncepcióról. Bíró: – Már évek óta nagy álmom volt, hogy közös könyvet írjak két, általam igencsak tiszteletben tartott szerzővel, Michael Mansfielddel és Jonathan Cross-szal – persze ők erről mit sem tudtak. Nem akartam ugyanis előrukkolni az ötletemmel egészen addig, míg valami igazán jó dolgot, egy valóban ütős alapkoncepciót nem találok ki. Aztán egy este, nagyjából egy évvel ezelőtt, megtalált az ihlet, és akkor már képben
– Nem ismerhetem, ismerhetjük még a könyv tartalmát. Ki a célközönség? Kiknek szánjátok? Cross: – Sosem szerettem célközönségben gondolkodni. Inkább azt figyelem, hogy élvezeme az írást. Ha igen, akkor az olvasó élvezi majd az olvasást is. Korra, nemre, irodalmi kasztra való tekintet nélkül. Mansfield: – A válasz részemről egyszerű: a célközönség – mindenki. Hedonista lelkülettel szeretném hinni, hogy e helyszínek zöme a legtöbb embert megindítja arra, hogy elolvassa az ott játszódó kalandot. Azt is mondhatnám, picit földrajzi játékra is invitáljuk a közönséget. Ráadásul megfűszereztük mindezt nem egy-két csipetnyi misztikával. És máris kész a zamatos szellemi táplálék! Tessenek asztalhoz ülni! Bíró: – Szinte csak ismételni tudom Mansfield szavait. Az átlagosnál szélesebb olvasórétegre számítunk, hiszen – amellett, hogy a téma és az alapkoncepció kötött – a kötet minden egyes szerzője más-más műfajt és stílust kelt életre. Én például a családon belüli erőszakról és annak hozadékairól írtam egy elég erőszakos történetet, Nolik viszont már egy könnyedebb, krimi jellegű kisregényt hozott össze, amely a huszadik század borzalmaira összpontosít (ezek a részek mondjuk cseppet sem könnyedek). Mansfield részint az 1600-as években, részint a jelenben kalandozik, talán az ő története illethető leginkább a misztikus thriller jelzővel, míg Cross záró kisregénye egy hátborzongatóan melanko-
Penna Penna
Pokoli szimfóniák-bemutató Pokoli szimfóniák-bemutató
– Maradjunk még ennél a kérdésnél. Ki miért választotta azt a várost, ami a regényében szerepelt? Érzelmi alapon választottatok, vagy más segített ebben?
likus párbeszéd egy tragikus sorsú orvos és az elé toppanó maszkos ember közt. Angyal Sanyi meg szimplán kieresztette magából a sötétséget, és Ördöggé változott, aki állandóan felbukkan a történetek előtt és után. A mágikus realizmus rajongóinak kifejezetten tudom ajánlani.
Mansfield: – Itália valamiért sokat jelent nekem. Talán a kultúra és haladás, a sokszínűség és a sajátomhoz hasonló mentalitás. Szívesen írtam Torinóról. Az érdekessége a dolognak az, hogy amikor a helyszínt kitaláltam magamnak, el is utaztam közelebbről megismerni, hogy minél hitelesebb legyen a regény. Azt hiszem, nagyon is tudnék ott élni.
– Van-e bármiféle vonzata az Ördög megnyilvánulásának, hangjának? Milyen kontextusban ismerjük meg Lucifert? Kétlem, hogy csupán csak egy egyszerű narrátorként vezeti fel a történeteket. A legilletékesebbet, ha úgy tetszik, az ördögi Angyalt kérdezem.
Nolik: – Szabadka a szülővárosom. Életem első húsz évét töltöttem ott, gyakran visszajárok, és mindennek ellenére még mindig tartogat számomra meglepetéseket ez a (bízom benne) elpusztíthatatlan szecessziós emlékeket őrző alföldi város.
Angyal: – Az Ördög szerepe, illetve ötlete, mint az egész kiadványé is, Szabi fejéből pattant ki. Azt talán tőle kéne megkérdezni, hogy miért rám gondolt, de én hallottam egy olyan kijelentést tőle, ha én nem vállalom, akkor nem lesz Ördög. Lucifert egy eszméletlenül intelligens, higgadt lénynek ismerhetjük meg, aki egész létezése alatt harcban áll Istennel. Gond nélkül hordja le vagy „szól be neki”, őt nem zavarja, hogy esetleg lesújt rá Isten haragja. Mindezen kívül rettenetesen türelmes, hiszen a történetekből, illetve az összekötő szövegekből is kitűnik, ha nem sikerül neki valami, nem dühöng, várja a következő alkalmat. Egyébként ő nem is a győzelemre hajt, nem akarja ő uralni a földet, őt csak a játék élteti és érdekli. Az pedig, hogy az Ördög csupán egy egyszerű narrátor lenne? Biztosan nem. Nem azért mondom, mert én vagyok a szövegek szerzője, de próbáljuk meg elolvasni a könyvet ezek nélkül, és rájövünk, hogy hatalmas pluszt adnak hozzá. Ő csak egy suttogó, aki tereli a történeteket, nem avatkozik be teljesen, csak instrukciókat oszt. Ráveszi az embereket a rosszra!
Bíró: – Prágába öt évvel ezelőtt szerettem bele, és ez a szenvedélyes kötődés azóta is tart (gondolom, sosem fog elmúlni). Nem racionális, logikus okok kötnek a Városok Anyjához, hanem valóban szinte megmagyarázhatatlan szeretet: amikor öt évvel ezelőtt először ültem az Orloj tövében, és szájtátva végignéztem az Óvárosi téren, elmondhatatlan, rettentő erős érzés lett úrrá rajtam, és ott helyben megfogadtam, hogy a városról könyvet fogok írni. A tavaly megjelent Sub Rosa c. regényem javarészt ott játszódik, majd e-könyvként napvilágot látott A Sub Rosa tanulmányút c. útinaplóm is, ami kizárólag Prágára összpontosít. A Pokoli szimfóniákban szereplő, A Corelli-kísérlet c. kisregényem már a Praga Caput Regni sorozat harmadik része, de jó pár könyvet tervezek még a város szerepeltetésével, ahova évente visszajárok.
– Ráadásul, mintha ez is a játék része volna, téged, az Ördögöt Angyalnak hívnak (nevet). De nézzük a következőt. Miért pont európai városok? Európai uniós, netán egyéb támogatásra számítottatok?
Cross: – Abban a szerencsében volt részem, hogy a kisregény megírásának évében meglátogathattam Velence városát. Első pillantásra tudtam, hogy nincs ehhez az élményhez fogható. Csodás, színes karneváli forgataggal teli napot töltöttem ott, egy csodálatos lánnyal. De este, mikor a zegzugos utcákkal teli város felett elsötétült az ég, a kikötőben egy utcazenész hegedülni kezdett, akkor egyszer csak megszületett a történet. Íráskor mindig egy-egy hangulatot akarok elkapni. Most azt kutattam, hogy miért játszik valaki egy ennyire szomorú dallamot egy ilyen különös városban.
Nolik: – Nem. Egyébként az ötlet Bíró Szabolcsé, ugyanúgy, mint az ördög, mint összekötő kapocs. Ha valaki támogatni szeretne minket, az roppant egyszerűen és teljesen önkéntes alapon (eltérően bármilyen adófizetői pénzből fenntartott támogatási formától) megteheti. Megveszi a könyvet.
8
Penna Penna
Pokoli szimfóniák-bemutató Pokoli szimfóniák-bemutató
– A csapat tagjai különböző műfajban járatosak. Szinte mindannyian mást írtok. Mi az, ami egy ilyen vegyes csapatban kihívást jelenthet? Ki mit akart megfogalmazni, netán van-e valamilyen közös szellemi koncepció, mögöttes sugallat? Hiszen mégiscsak valami misztikus dologról beszélhetünk… Cross: – Úgy gondolom, minél kevesebb a közös, annál szemet gyönyörködtetőbb az eredmény. Az olvasónak nem kell egy író sajátos stílusát több száz oldalon keresztül a fejében forgatnia. Többféle stílust, nyelvezetet, elképzelést ismerhet meg, aki felüti a Pokoli szimfóniákat. Ez a csodálatos az antológiákban, sosem tudni, mi lesz a következő sztoriban. – Hogyan jut el az olvasóhoz ez a kötet? Magyarországon és Szlovákiában is kapható lesz a könyv? Bíró: – Pontosan, a könyv párhuzamos terjesztést kap Magyarországon és Szlovákiában, ezzel is erősítve az egyik alapelvet, miszerint elmossuk a határokat magyar és magyar irodalom
közt. Egyelőre leginkább webáruházakból lehet megrendelni a kötetet: Szlovákiában elsőként az Amikönyv és a Bookstar, Magyarországon az Adamo Books terjeszti, de egy-két hónapon belül már ott lesz a könyv a Bookline, az Alexandra, a Libri és a Líra elektronikus polcain is, csak hogy a legnagyobb neveket említsem. Továbbá személyesen is be lehet majd szerezni dedikált példányokat, hiszen kisebb turnét tervezünk idén a könyvnek, Michael Mansfield ugyanis magára vállalta a turnémenedzseri feladatokat. Elsőként Dunaszerdahelyen, a Csemadok Házban mutatjuk be a könyvet május 13-án, ráadásul pénteki napon (!), a további helyszínekről és időpontokról pedig folyamatosan tájékoztatunk mindenkit a www.pokszim.freeblog.hu oldalon. – Köszönöm a beszélgetést, ami nem volt ugyan hosszú, de azt hiszem, éppen elég volt ahhoz, hogy felcsigázza az olvasókat! Engem mindenképpen érdeklődővé tett. Biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk erről a közös műről és rólatok. Sok sikert és nagy sajtónyilvánosságot kívánok! Schenk Iván
Szeretettel várjuk erre az ősbemutatóra a Penna Magazin minden tisztelt olvasóját!
Penna Penna
szélesvászon szélesvászon
Mint az köztudott, a maffiából nincs kiszállás. Ezt tapasztalja Jean Reno is legújabb filmjében, a 22 lövésben, mely egy francia, ízig-vérig boszszúfilm, méghozzá a jobb fajtából. A történet egyszerű, egyáltalán nincs túlbonyolítva. Charly Mattei, a marseille-i alvilág tejhatalmú ura úgy dönt, maga mögött hagyja maffiás múltját, és minden idejét gyönyörű feleségével és két gyermekével tölti. Csakhogy a múlt árnyai utánanyúlnak, nyolc fegyveres személyében. Egy parkolóban merényletet követnek el ellene, csodával határos módon azonban túléli, 22 golyót operálnak ki a testéből (figyelem, 22 golyó, és nem 22 lövés, de erről majd picit később). Felépülése után megállíthatatlan bosszúhadjáratba kezd. A film első fél órája, míg Mattei a kórházban lábadozik, lassan, érzelmesen csordogál. Megismerhetjük múltját, családját, az alvilágit éppúgy, mint feleségét és két gyermekét. Aztán, ahogy átlépi a klinika küszöbét, felpörögnek az események. A lassan induló film átmegy egy pörgős akciómoziba. A rendező nagyon jól csinálja a hangulatátemelést, és az iram fokozásával sincs semmi baj. Az akciójelenetek pedig kellően kidolgozottak. A minőségi üldözős jelenet legjobb része, ahogy Charly meglóg az őt üldözők elől. Nem mindennapi egy maffiavezértől. A film több dologban is nagy hasonlóságot mutat a 2008ban megjelent Elrabolva című mozival. Mindkét film producere Luc Besson, ami egyébként is érződik az alkotásokon. Mégpedig úgy, hogy a sok akció mellett az érzelmek i s főszerepet játsza-
nak. Ahogy a fent említett két esetben is: apákról van szó, akik családjukért mindenre képesek, erkölcsösek. Nem feltétlenül jó alakok, de megpróbálnak minden helyzetben emberinek maradni. A másik nagy hasonlóság, hogy mindkét film megmaradhatott volna erős közepesnek, ha a főszereplők nem veszik a vállukra azt. Liam Neeson és Jean Reno remekül alakít a vásznon. Mindkettőjüknek jól áll az öregedés. És annak ellenére, hogy egymaguk irtanak ki egy-egy maffiaszervezetet, mégis elhisszük, hogy emberek. Azt nem tudom eldönteni, hogy Luc Besson zseniálisan választ-e színészeket, vagy csak óriási mázlija van, de néhány közepes filmjét sokszor csak a szereplőgárda menti meg. A fent említetteken kívül ilyen például a Taxi sorozat két bugyuta főhőse, Sammy Naceri és Frédéric Diefenthal. A szállító mogorva, szófukar Jason Statham-je, és Az ötödik elem narancssárga trikós és szőke hajú Bruce Willise. Soha máskor nem láttam olyan idióta maskarában John McClane megszemélyesítőjét. Na és persze ott van a személyes kedvencem, Gary Oldman, aki a Leon a profiban alakít zseniálisat.
A végére pedig hadd jöjjön az én vesszőparipám, a cím. Az eredeti L' immortel (Halhatatlan), nemzetközileg pedig a 22 Bullets (22 golyó). Namármost, mind a kettő tökéletesen fedi a filmet, csak éppen a magyar nem, 22 lövés. Mert egyáltalán nem huszonkétszer lőnek rá a főhősre. Sem a parkolóbeli majdnem-kivégzés során, sem pedig a film többi részében. Persze, ezen elég, ha én bosszantom magam. A mozi jó kis európai felüdülés a sok hollywoodi film között, Jean Reno kiváló színészi játékával. 7 / 10 pont Mészáros Gyuri
Penna Penna
CSAK RÖVIDEN! The Runaways – A rocker csajok Nemrég került a mozikba Floria Sigismondi rendező első filmje, melyet The Runaways – A rocker csajok címen tekinthetünk meg. A film alapvetően a világ első, kizárólag női tagokból álló rockbandáját szeretné bemutatni, valójában azonban csak a gitáros Joan Jett, az énekes Cherie Currie és a menedzser Kim Fowley kerül középpontba. Meglehetősen pesszimista és helyenként depresszív alkotást sikerült összehozni, melyben a Cherie Currie-t játszó Dakota Fanning egyszerűen zseniális, Kristen Stewart Joan Jettjénél viszont elképzelni sem lehet unalmasabb, szárazabb, kifejezéstelenebb, egysíkúbb szerepjátszást (pedig Jett izgalmas személyiség, megérdemelt volna egy sokkal jobb alakítást – azt pedig most hagyjuk, hogy Stewart külsőleg mennyire hasonlít rá). Lita Ford szólógitáros, Sandy West dobos és Jackie Fox basszeros alig kap teret az alkotásban, a film végén sem sorolják fel, melyikükkel mi történt később, a zenekar többi basszusgitárosát pedig simán figyelmen kívül hagyják. Hab a tortán, hogy az alkotók magára a négy évig (19751979) létező bandára is csak addig figyeltek, míg Currie ’77-ben ki nem szállt – hogy azután mi lett, azt legfeljebb a Wikipédián olvashatjuk el. A film helyenként nagyon szeretne a kultikus The Doorshoz hasonlítani, és lehet, hogy épp ebbe törik bele a bicskája – egy pergősebb, de sokkal alaposabb, részletesebb kidolgozás kellett volna ide. Külön érdekesség, hogy a forgatókönyv Currie könyvén alapul, a producer pedig maga Jett volt – így még érthetetlenebb ez a felületes kidolgozás. 6,5 / 10 pont
Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma A Barcelonából származó író hatodik könyve (mely csupán a második a felnőtteknek írt regényei közül) igazi misztikus, mesebeli és egyben fájdalmasan gyönyörű utazásra hívja az olvasót. A 20-as, 30-as évek Barcelonájában játszódik a sanyarú sorsú kisfiúból jobb sorsra érdemes ponyvaíróvá lett David Martín története, akit – miután egy csupa szemetet gyártó kiadó beszippantja – felkeres a titokzatos Andreas Corelli, és arra kéri, írjon neki egy különös könyvet, mellyel hatalmába kerítheti az embereket. Cserébe olyasmit ajánl, amire Martín rettenetesen vágyik, és amit senki más nem tudna neki elintézni. Bármennyire is érdekesnek hat már maga az alaptörténet is, valójában ez csak egy a sok-sok történés közül, melyeket Carlos Ruiz Zafón felsorol a könyv lapjain, illetve főhőse életében. Szinte már fiktív életrajzi regény az Angyali játszma, fantasztikusan életszerű szereplőkkel, eszméletlen helyszínekkel, és ügyesen, hihetően adagolt misztikával. Színtiszta mágikus realizmus, melynek végén már mi magunk, olvasók sem tudjuk eldönteni, mi a valóság, és mi az, amit csak a főszereplő túlságosan is megterhelt elméje szült. Tökéletes regény! 10 / 10 pont
Penna Penna
mozivilág mozivilág
A skandináv alkotások idén is kitűntek a többiek közül. Hans Petter Moland norvég rendező „Hajszál híján úriember” című alkotása egy tizenkét évi börtönbüntetését letöltött, éppen szabadult Ulrik (Stellan Skarsgård) nevezetű férfi újrakezdését tárja a nézők elé, aki bár szívesen elfelejtené a múltját és tiszta lappal indulna - reményei szerint boldogabb - jövője felé, a múltja továbbra is kísérti. Főbérlője ráakaszkodik, az autójavítóműhelyben, ahol munkát vállal, szinte éhbérért dolgozik és a régi bandatagok, akik jól ismerik múltját, további bűntettekre próbálják rászedni.
A 2011. április 8 – 16. között az anyagi nehézségek ellenére megrendezésre került a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, amely immár hatodik éve versenyfesztivál is egyben. Idén is színes, elgondolkodtató alkotások kerültek bemutatásra. Mindannyian izgultunk, hogy a komoly támogatásmegvonások és más problémák eredményeként nem leszünk-e szegényebbek, és a komoly múltú kulturális esemény filmfelhozatalát ez évben nem láthatjuk a mozikban. Szerencsére a Titanic a kikötőbe ért és az eddigi évek alatt tőle megszokott minőségű tartalommal örvendeztette meg a filmművészet rajongóit. A filmünnep főhelyszíne idén is az Uránia Nemzeti Filmszínház volt. A nyitó díszelőadás, Lisa Cholodenko négy Oscar-ra jelölt, Golden Globe-díjas filmje „A gyerekek jól vannak” szintén itt került bemutatásra. A film egy leszbikus házaspár hétköznapjait mutatja be (Anette Bening és Julianne Moore), akiknek tizenéves gyerekeik kíváncsiak vérszerinti apjukra. Az agglegény apuka megjelenése pedig felkavarja a család addigi életét. Az alkotások idén is különböző szekciókba sorolhatók: a „Versenyben” a fesztivál versenyfilmjeit, a „Francia zátonyok” új francia alkotásokat, a „Zöld sziget” ír történeteket, az „Északi fények” skandináv filmeket és az „Extrém Ázsia” blokk ázsiai kortársműveket vonultatott fel. Nem maradhattak el „A sötét oldal”, „Zene mindenkinek” és a „Filmdokk” szekciók sem és a Raindance Film Festival-lal való együttműködés keretén belül további nívós alkotások is bemutatásra kerültek, többek között a globális felmelegedés következményein alapuló „Volt egyszer egy sziget” című új-zélandi dokumentumfilm, amely egy mesés polinéziai sziget lakóinak problémáin keresztül tudatosítja bennünk a környezetvédelem fontosságát.
Hajszál Hajszál híján híján úriember úriember –– jelenet jelenet aa filmből filmből
Van esély egy, a társadalomból kirekesztett idősődő férfi számára az újrakezdére? A film kockáit nézve félő, hogy nem ... De hősünk nem adja fel, tovább küzd és keresi a lehetőségeket. Amikor már elveszettnek tűnik a játszma, találkozik a fiával - aki hosszú éveken át halottnak hitte őt - és annak várandós feleségével. E!őször barátságosan fogadják, amikor azonban kiderül, hogy szerelmi féltésből elkövetett gyilkosság miatt ült, már nem akarják látni. Velük elfogattatni magát, valamint teljesen elkülönülni az ún. gengszter barátoktól, ezek azok a célok, amelyek irányítják Ulrikot szürke mindennapjaiban...
13
Penna Penna
mozivilág mozivilág
A filmek vetítése után közönségtalálkozókra is sor került, így a vendégekkel, a filmek alkotóival is találkozhattak a nézők. Szakmai programokban sem volt hiány. Háromnapos ún. 99 perces filmiskola programokra is jelentkezhettek az érdeklődők, ahol a forgatókönyvírás, filmkészítés és filmjog témákba kaphattak betekintést. A Hullámtörők-díjat idén is egy háromfős nemzetközi zsűri ítélte oda. A nemzetközi zsűri tagjai voltak: Elliot Grove zsűrielnök – kanadai származású filmproducer, a Raindance Filmfesztival alapítója, Esther Rots – holland rendezőnő, akinek első játékfilmje „A bőrön is áthatol” 2010-ben elnyerte a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Hullámtörők-díját, valamint Pataki Ági – a ’70-es évek ismert fotómodellje, producer, 2010 decembere óta a Fővárosi Art Mozi Egyesület elnöke.
A A Vadember Vadember főszereplője főszereplője –– Nicolaj Nicolaj Schröder Schröder
A zsűri a díjat a „Vadember” Martin Jem és Emil Larsson rendezte svéd alkotásnak ítélte oda, amelynek a főszereplője, a börtönből szabadult Kim igyekszik rendezett életet élni, ami azonban bűnöző apjának nem tetszik. A fiú különös emberek társaságába keveredik ... Az indoklás szerint a film közvetlen és játékos stílusával, a lehetőségek nélküli élet kilátástalanságának érzékeltetésével érdemelte ki a rangos elismerést, amely az állami támogatások megvonása miatt sajnos nem részesült pénzjutalomban. Kulik Yvette
További filmfesztivál hírek 2011. április 12-én lezajlott az idei életREklám filmverseny nemzetközi nagydöntője a Pozsonyi Nu Spirit Clubban, amelyre idén öszszesen 104 alkotás érkezett. A tizenöt tagú cseh, szlovák és magyar delegáltakból álló zsűri döntése után ezúttal sajnos nem került magyar alkotás a dobogóra, de az első tíz közé jutott öt alkotásra büszkék lehetünk. A győztes ezúttal a prágai FAMU egyetemről érkezett színvonalas cseh komédia lett, egy európai határátlépés viszontagságos történetével. Második helyen végzett egy szlovák alkotás, amely a friss diplomások elhelyezkedési problémájára hívja fel a figyelmet, zsűritagunk frappáns megfogalmazásában a Kafka - Terry Gilliam – Pusztay tengely mentén. Szintén szlovák fikciós rövidfilm lett a harmadik helyezett, a papírzsákfejű emberek új generációjáról és egy hajszállal lemaradva érkezett a nemzetközi zsűri döntése értelmében a legjobb magyar, ráadásul nemzetközi mezőnyben a legjobb animáció, Weisz Béla filmje a Falak, amelynek Zányi Tamás volt a hangmérnöke valamint Papp Szilvia alkotása, a Dióssy Gábor főszereplésével készült Európaiak vagyunk. Valamennyi döntős film megtekinthető a következő weboldalon: http://festival.azyl.sk/sutaze/reklama.html A győzteseknek és természetesen minden résztvevőnek gratulálunk. Rövidesen megjelenik a Gombolyag Alapítvány következő felhívása is, a 7. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál spotversenyével kapcsolatban!
Penna Penna
hangfal hangfal
Menetel, dübörög, és letépi a fejed!
Ozzy Osbourne: SCREAM Ozzy Osbourne 1966-tól, azaz immár negyvenöt éve van már a pályán, ami alapesetben sem elhanyagolható tény, hát még egy olyan embernél, aki gyakorlatilag a fél életét az alkohol és a drogok kábulatában töltötte. Tizedik önálló stúdióalbuma, a Scream tavaly júniusban debütált Cikkem legelején illik töredelmesen bevallanom, hogy sokkal inkább az énekes iránti, egykor szebb napokat is megélt rajongásom vezetett a CD megvásárlásához, mintsem az a meggyőződésem, hogy ez a lemez ütni fog – aztán persze nagyot csalódtam, méghozzá pozitívan. Ez a lemez nem csak üt, de rúg is, és kristálytisztán dübörög. Az egyik legnagyobb változást az jelentette a Screamet megelőző albumokhoz képest, hogy Zakk Wylde gitártroll távozott Ozzy zenekarának kötelékéből, helyére pedig egy fiatal görög gitáros, a Firewind tagja, Gus G érkezett. Gus igyekezett Zakk stílusához hasonlóan mocskos riffeket gyártani az egyes dalokhoz, így Wylde hiánya annyira nem is érezhető – sőt, az új tag itt-ott igyekezett belelopni önmagát is a dalokba, ami nem sok, de egy kevés új színt azért hozott a zenébe. A másik újdonság a szintetizátor jelenléte, ami hiányzott a Black Rainről, és az album hihetetlenül döngölősre sikerült. Senki ne ijedjen azonban meg, Adam Wakeman játéka csak emeli a színvonalat, és a Scream legalább annyira zúzós lett, mint az ezt megelőző nagy-
lemez. Wakeman (illetve a billentyűs hangszerek) jelenléte érdekes, hiszen nem igazán virtuózkodik, nem tűnik ki a többi hangszer közül: hatalmasat dob ugyan az összhatáson, de igazán csak akkor lehetne érzékelni, ha hiányozna a dalok mögül. Azt azért lássuk be, hogy Ozzy már bőven túl van a fénykorán, amikor még slágereket és örökzöldeket várhattunk el tőle, és szerintem a Scream hallgatóinak döntő többsége nem efféle képtelen reményekkel vásárolta meg az albumot. Ugyanakkor mégis sikerült néhány igazán emlékezetes percet öszszehozni a lemezre: a Let It Die elefántléptekkel dübörög ki a hangfalakból, a Let Me Hear You Scream refrénje kiemelkedő, a Diggin’ Me Down pedig kicsit olyan, mintha a klasszikus, Randy Rhoads fémjelezte korszakot mosták volna egybe a legújabb kori Rammsteinnal – ez utóbbi egyébként az album kellős közepén hallható, de tökéletesen beillene bármelyik Ozzy-lemez kezdő dalának. A fenti három dalon kívül még a záró I Love You All érdemel különösebb említést, mely a maga egy percével és négy sorával a legmegrendítőbb dal az egész albumon. Hogy miért? Mert ha alaposan odafigyelünk a szövegére, elég torokszorító sejtelmünk támadhat: a metal keresztapja elbúcsúzik tőlünk. 9 / 10 pont Bíró Szabolcs
Penna Penna
ajánló ajánló
Eclectica jubileum a Fonóban 10. születésnapját ünnepli az eklektikus népzenét játszó együttes 2011. április 27., Budapest – A több mint 10 éve útjára induló, kezdetben trió, majd szextett felállásban működő ECLECTICA együttes május 7-én nagyszabású ünnepi koncertet ad a Fonó Budai Zeneházban ismert vendégművészek és egykori tagok közreműködésével. Az elsősorban kelta, breton, moldvai és időnként a török népzenéből is merítő, saját szerzeményekben sem szűkölködő népszerű világzenei formáció (elődzenekarát beleértve) az elsők között ültette át hazánkban az ír és magyar népzenei motívumok ötvözetét egy progresszívebb, modern, rockos, jazzes és blues-os előadásmód és hangzásvilág formájába, amely azóta is az együttes védjegye. Az ECLECTICA változatos játékát az elmúlt évtizedben ír és világzenei fesztiválok (pl. Fonó, Sziget, PECSA, Dunaújvárosi Bartók, Kecskeméti „Csiperó Fesztivál”, Benczúr Esték, Jókai Klub, Fészek Klub, Budapest Jazz Klub stb.) berkei mellett többek között JOHN MAYALL and the BLUESBREAKERS 2007-es magyarországi látogatása keretében is élvezhette a hazai közönség. Az együttes vezetője és frontembere, Szathmáry Melinda énekes-gitáros, több mint 6 éve rendszeres társszervezője a másfél évtizedes hagyományokkal bíró, budapesti Szent Patrik Napi Zenei Fesztiváloknak. Az együttes eddig 2 koronggal rendelkezik (2002, 2005), míg új hangzást, saját dalokat felvonultató 8-9 számos anyaga 2011 második félévében várható saját kiadásban. A jelenlegi esten 16 kiváló zenész tolmácsolásában hangzanak el az együttes jól ismert és újabb szerzeményei, népzenei feldolgozásai, akik között olyan, a jazz és világzene világából jól ismert muzsikusokat is hallhatunk, mint Csuhaj Barna Tibor (bőgő), Lakatos Ágnes (ének), Lázár Zsigmond (hegedű), Patrick McMullan (ének, gitár), Kardos Antal (billentyűk), Dömötöri Jenő (gitár), Tóth Dávid (basszusgitár), Dormán Imre (dobok) és Csizmár Zsolt (ütősök). Az együttes jelenlegi tagjai: Szathmáry Melinda – ének, akusztikus és elektromos gitárok, zeneszerzés, hangszerelés Szabó Dániel – furulyák (ír és barokk), kaval, klarinét, doromb, mandola Dévényi Zoltán – akusztikus és elektromos gitárok, hangszerelés Mező Győző – hegedű, citera, vokál Sassi Lilla – hegedű, vokál Berki József – basszusgitár www.eclecticaband.blogspot.com Mády Gábor – dobok
Az Eclectica 10. jubileumi koncertje 2011. május 7-én a Fonó Budai Zeneházban
Keglovits Klára Zsázsa májusi versei
Nexus Budapesten nincsen kötelék. Ki nevezné szülőföldemnek? De főváros, s minden más vidék! hát maradsz, s átkozod a helyet.
Vigasztalódom A busz zötyög, én fáradtan állok, kint sötét – de csak haza találok… Már nincsenek lézengő emberek, a hidegre gondolni nem merek. Leszállsz, kicsit meglököd a hátam, ki vagy? várj, az arcod nem is láttam, kabátod se néztem, csak megcsapott ismeretlen ismerős illatod. Kerreg a jelző, még ugorhatok, utánad fussak? meg se moccanok. Megnéznélek: átragyogsz a ködön? Kint sötét van – csak magam tükrözöm. Helyedre állok. Te vagy a jó ok. Meleg kezed nyomába fogódzok. Zötyög a busz, én állok fáradtan, – most megyek haza – megint sötét van.
Penna Penna
építészet építészet
építészrovat mansfield
FEJEKET FEL! Több mint fél éve - a Q1 épület átadásával az utóbbi évtized talán legnagyobb új felsőoktatási létesítményét vették birtokba az oktatók és tanulók. A BME második legnagyobb épülete a lágymányosi Info Park területén fekszik, a Lágymányosi híd közelében, az egykori (tervezett) EXPO területén. A mellette már néhány évvel ezelőtt elkészült I épülettel összefonódva alkotta volna az IQ-épületegyüttest, melyet gyaloghíd köt össze. (Ha pénzhiány miatt el is maradt az összeköttetés, azért reménykedünk és hiszünk az I-Q együttállásban. Itt jegyezném meg, hogy a Q2 épület szintén anyagi nehézségek miatt valószínűleg meg sem épül).
A BME legújabb beruházása
A Q-épület egyik legnevezetesebb létesítménye a homlokzatban döntve elhelyezkedő, két, egymás alatt húzódó nagy előadóterem (500 és 300 fős előadók).
Engedjék meg, hogy bemutassam a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem új Q1 épületét. Ez alkalommal nem a klasszikus értelemben vett szépséget keressük, nem botlunk dór, vagy korintoszi oszlopokba, sem neoklasszicista stukkóhomlokzatokba, sem kovácsoltvas erkélyekbe, netán majolika tetőzetbe. Nem, most nem ezt kutatjuk. Mégis megkapó az az épület, amit ezek helyett találunk magunknak. Megkapó, vagy talán inkább érdekes. De mindenképpen felkelti figyelmünket az újítással, a korszerűséggel. A dinamikájával.
A homlokzat anyaga: téglaburkolat, fém nyílászárók, a déli oldalon külső árnyékoló-rendszer készül. A nagyelőadó fém-üveg burkolata a beépített LED világítás segítségével 1,5 millió színárnyalatot megmutatni képes változó színhatású és ez a másik nagyon vonzó látványosság későig maradó kutatóknak, vagy túl korán érkező diákoknak. Érdemes egy sétát tenni a zöldövezetben terpeszkedő Q-épületben és körülötte. Az épület tervezői: A&D Stúdió, Lázár Antal főépítész Szalonka Építész Stúdió, Kaszás István főépítész Beruházó: H2Q Kft. Kivitelező: Hérosz Zrt.
Sajátos szökőkút a Q aulájában
18
Penna Penna
természetjárás természetjárás
m a ns f ield
A völgy ölében Pilisszentlélek
Ismerkedjenek meg az ország talán legkisebb lélekszámú településével, Pilisszentlé Pilisszentlélekkel. Csodavidék. A meredek hegyoldalak közé ékelt falu békében bújik meg a Szentléleki patak két oldalán, nyugalomban és csendben, 2 kilométerre a Kétbükkfa-nyeregtől és 9-re Esztergomtól (közigazgatásilag Esztergomhoz tartozik). Elzárt voltát az itt lakók létszáma fémjelzi legjobban: a lakosság nem éri el a négyszáz főt. De talán éppen ezért érzi az erre kószáló turista annyira békésnek és vadregényesnek ezt a tájat. A Felső-Ecset-
Pálos kolostorromok
hegy felől érkezve (ahogyan minap magam is tettem, Pilismarótról felfelé a lélekszaggató Hirschormon át!), elénk tárul a legpompásabb látvány a faluról és a felette magasodó, történelmi múltját adó Pálos-kolostorromról. Érdemes megnézni! Megéri az izzadságot! A látvány megkoronázásaképpen keletről, szinte védelmezően magasodik a falu fölé egy csupasz, fehér gerinccsigolyára emlékeztető szírt, melynek neve Hrebeny, (Fésű).
A Hrebeny
Pálos kolostorromok - Pilisszentlélek
Penna Penna
természetjárás természetjárás
A terület az Árpádházi királyok kedvelt vadászbirtoka volt. Amikor a Szent Özséb alapította pálos szerzetes rend megalakult a Pilisben magányosan élő remetékből, IV. Béla az új, és egyetlen magyar rendnek adományozta a mai falu felett emelkedő vadászkastélyát. A település írásos történelme ettől az eseménytől kezdve ismerhető. A pálosok az itt épített kolostor szolgálata számára északról parasztokat telepítettek be. A török dúlás, majd a szabadságharc következtében elnéptelenedett a falu, ám később újra visszatértek a pálosok, érvényesítve tulajdonjogukat a területre. Az 1700-as évek elején a rend vezetője szerződést kötött egy Hutás András nevezetű üvegkészítő mesterrel, aki itt letelepedve üveggyártásba fogott. Innen lett a falu neve Huta. Mindeközben tót jobbágyok és zsellérek növelték a falu lélekszámát. Az 1787-es népességösszeírás alkalmával a településnek 207 lakója volt. Minden természetszeretőnek szívből ajánlom ezt a festői falut és a Pálos kolostorromot, de egy jó körtúra erejéig az egész környéket, amely szinte ékköve a Pilisnek és a Visegrádi hegységnek.
Fent: A kolostorromok a Felső-Ecset-hegy alatt. Jobbra: A Pálos Rend népszerűsítő „plakátja”. Alul: A romok felől a Hrebeny és a Fekete Kő (592 m.) látványa.
Penna Penna
fotórovat fotórovat
Kósa Luca Kornélia fotórovata Mai tér-képes sétánkon a Corvinus egyetem új épületének impozáns üvegtábláit járjuk körbe.
Az épületet 2007-ben adták át, két év alatt épült fel (ez gyorsnak számít), PPP konstrukcióban készült, akárcsak az új műegyetemi épület, a "Q". Az „üveg(es)palota” a Vásárcsarnok és az ELTE közelében, a IX. kerületi Közraktár utca – Czuczor utca – Mátyás utca és Lónyay utca által határolt területen fekszik. Érdemes arra sétálni és megszemlélni, akár még este is. Erről meggyőzően tanúskodnak a a mellékelt képek.
Penna Penna
érdekességek érdekességek
Némi kedvcsináló a tavaszi mozgáshoz! Szívből ajánljuk mindazoknak ezt a „kétéltű” járművet, akik szívesen hidalják át a kisebb-nagyobb városi – akár épületek, akár kerületek közötti – távokat és aztán egy laza mozdulattal poggyásszá kivánják varázsolni a szóban forgó közlekedési eszközt. Jelentem, azoknak az álma megvalósult! Íme, a perdöntő bizonyíték a fotókon! További információk, meghökkentő újitások és érdekességek a gyártó honlapjáról: www.strida.hu
23
Penna Penna
Részletek egy szorongásos depressziós naplójából 2007. április 24. A világ körülöttem - az a világ, ahová csak nagyon kevés embert engedtem, amit a magam kedvére építgettem, színeztem, ami a menedék volt számomra - kezd összeomlani. Ami eddig biztos és szilárd volt, megingott vagy ledőlt. A dolgok már mind egészen esetlegesek. Félek, hogy nem lesz hová kapaszkodnom és magam is kizuhanok innen. Ma tudtam meg. Csak annyit voltam képes kinyögni: - Ó. De belül? - Miért? Hogyan? Az nem lehet! Szakítottak. Ezt elég borzasztó leírni, így önmagában is. Ez a szó... annyi mindent jelent. Elszakítani, kiszakítani, megszakítani, szétszakítani - széjjelszaggatni, ó! Kitépni egymás lelkéből magukat!, azt a hosszú időt azt a sok élményt... Én nem voltam ott. Nem voltam ott, csak néha, és nem tudom, mi mindent éltek át együtt, de ők annyira biztosak és összetartozók voltak, mint... Rómeó és Júlia, Mester és Margarita, Tom és Jerry, Inci és Finci, Bűn és Bűnhődés, Háború és Béke, Kutatás és Fejlesztés, két szó, két név, amit mindig együtt mondanak, két ember, akikről mindig együtt beszéltünk. Akik összetartoznak. Számomra még mindig, ennek történelmi háttere van. Ők már akkor szerelmesek voltak, amikor én megismertem őket. Egyszerre, kettejüket. Még nem volt hivatalos, de én már akkor azt hittem. Aztán később tényleg. És most? Nem csak elszakadt valami, amit széttéptek, erőszakkal és durván, de leomlott az a biztonságérzet is, hogy ők ketten - ketten vannak! És félek, félek...! Mi lesz így? Mi lesz, ha velem is ez történik? Teljes képtelenség ez az egész történet. Olyan, mintha Costa Rica kettéválna Costára és Ricára. Costa Rica, Pura Vida. Tiszta Élet. Tiszta agyrém. Félek. 2007. június 17. Az ég egy elszürkült, szennyes lepedő. Sok mocsok szállt már rá föl erről a földről, s most mocskosan borul rá a bűnös emberekre.
Megérdemlik. Miért nem gondolkoztak korábban? Összekoszolták a saját takarójukat, s ezt már Ágnes asszony se mossa ki. A fűben ülök csendben. Szeretek a fűben ülni. Az még zöld és bármi történjék is, mindig zöld lesz. Lehet, bepiszkolják, megsárgítják, de kitisztul újra. Nem hagyja magát. Ilyen vagyok én is. Bántsatok csak, könnyű nektek - most. Aztán majd, ha a sok durva szó, amit kimondtatok, a sok aljas gonoszság, amit örömmel tettetek meg - még csak nem is érdekből, puszta élvezetből! - megfekszi a gyomrotokat... mihez kezdtek? Hányni nem lehet, mert kimarja a nyelőcsöveteket, emészteni se lehet, ahhoz túl kemények, túl nagyok a szemcsék. Örökre ottmarad - vagyis csak életetek végéig, ami, tekintve ezt a szörnyű hasfájást, már nincs is nagyon messze. Én meg csak ülök majd a fűben, sírok, mert bántottak, és a könnyeim megtisztítanak. Erre gondoltam éppen a fűben ülve, amikor egy repülőgép távoli, nagyon távoli moraját hallottam meg. Talán inkább csak éreztem. Fölnéztem a koszos égre. Fényes, fehér csík szelte ketté, mit egy olló, pontosan a fejem fölött. A gép sebesen haladt, maga mögött felhasítva a tisztátalan, elhasznált anyagot. Az szétvált, s egy kurta percre beláthattam mögé. De rövidesen eleredt az eső az a határozott érzésem van, hogy a hasadékon át - s ez elmosott minden kontúrt. Ottmaradtam ülve a fűben. Néztem, ahogy a kis kerti tó kék felületén gyors hullámokat keltenek az iszonyú erővel becsapódó cseppek. Szörnyű hangzavar volt, mégsem bántó. Szeretem a zivatart. A muskátli a parton még pirosabb lett, a fű körülöttem még zöldebb, még barnább vállamra tapadó hajam még hosszabb, még egyenesebb. Hanyattfeküdtem. Hagytam, hogy szememet is átmossa az ég mögül érkező víz. Most mindent sokkal tisztábban látok. Úgy érzem, ki lettem jelölve egy nagy és nehéz feladatra. Azóta kétségek gyötörnek. Mi lesz, ha nem sikerül? Még a feladatomat sem tudom. Remélem, az ég nem fog lezuhanni - gyakran nézegetem, de a szakadást nem látom. Nem tudom, mi történhetett vele, mindenesetre nem szeretném, ha rámomlana, beborítana az egész szennyes ég. Kicsit azért bízom abban, hogy mégiscsak leszakad. Akkor mögéláthatnék egészen. keglovits klára zsázsa
m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat
bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók
kulik yvette: filmtudósítás, interjúk
keglovits klára zsázsa: versek
bloemblad: zöld rovat
mészáros györgy: könyv- és filmajánlók
kósa luca kornélia: tér-kép fotórovat valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka
A Penna magazin postaládája:
[email protected]
