2011. M Á J U S
A fenn és lenn gyötrelmei Mindenki szeretne Pán Péter lenni
1
Álláspontom a kamarai tagságról! Április elejétôl kezdhették meg azok a gyógyszerészek, akik eddig nem voltak a Magyar Gyógyszerészi Kamara tagjai, a kamarai tagfelvételi eljárási rend szerint a kérelmük elôkészítését, majd benyújtását a Kamara Hivatalaiba. Kiknek kell kamarai taggá válniuk? Az egészségügyi törvény szerint a gyógyszerellátás az egészségügyi szolgáltatás szerves része. A gyógyszerellátás a gyógyszergyártás, gyógyszer-nagykereskedés és a gyógyszertári hálózat hármas egysége. Álláspontom szerint mindazon gyógyszerészek, akik a gyógyszerellátás bármelyik ágazatában végzik tevékenységüket, a beteg egészségi állapotára közvetett vagy közvetlen módon vannak hatással. Tehát egészségügyi tevékenységet végeznek. Az egészségügyi törvény megfogalmazása szerint az: „egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi tevékenységek összessége” A gyógyszerek gyártásának, forgalmazásának és gyógyszertári expediálásának elsô és legfontosabb célja, hogy mindenki hozzájuthasson a gyógykezeléséhez szükséges biztonságos és hatékony gyógyszeréhez. Meggyôzôdésem, hogy a hivatásunk iránt a köztudatban évszázadok alatt kialakult és ma is erôsen élô megbecsülés, valamint a gyógyszerészetünk jövôje, így a saját jövônk iránt érzett felelôsség és elkötelezettség minden gyógyszerészt elvezet a Kamarába. A kamarai törvény módosítása arra nyújt újra lehetôséget, hogy: önállóan intézzük szakmai ügyeinket, képviseljük szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeinket, társadalmi súlyunknak, szellemi tôkénknek megfelelô mértékben hozzájáruljunk az egészségpolitika alakításához, a lakosság egészségügyi ellátásának javításához.
Ne keressen senki kifogást, okot, jogi értelmezést, hogy miért nem kell kamarai taggá válnia! Gyógyszerészek, a Kamarába belépni nem kell félnetek, jó lesz! Szívélyes üdvözléssel és várakozással:
dr. Hetényi László gyógyszerész, alapító tag (1989)
5
A gyógyszer-támogatási rendszer átalakítása, a gyógyszerkasszából való jelentôs elvonás az egészségügy kórházi-intézeti szféráját is új helyzet elé állítja. Miközben a terület finanszírozásának nehézségei régóta fennállnak, ezen belül a kórházi gyógyszerellátás különösen nehéz feladat elé nézhet.
Dr. Budaházy Emil, a Péterfy Sándor Utcai Kórház–Rendelôintézet és Baleseti Központ korábbi fôigazgatója, jelenleg orvos-igazgató helyettese
6
Gondolom, semmi újat nem mondok azzal, hogy a kórházak finanszírozása Magyarországon hosszú-hosszú évek óta változatlanul katasztrofális. Ennek ellensúlyozására annyi történik az utóbbi években, hogy jön egy „segélycsomag”: OEP-megtakarítás vagy egyéb címen érkezik valami kis pénz, de hát ez mindig csak töredéke annak, amire szükség volna. Kimondhatjuk, hogy 1993 óta reálértékben folyamatosan csökken a kórházakra fordított összeg. Vegyük például a HBCs-nek becézett csodaformulát, az úgynevezett homogén betegségcsoportokra fordított pénzösszeget: ez jelenleg éppen 150 ezer forint, ami természetesen a virtuális átlagbetegre vonatkozik. Ennek értéke az elmúlt évtizedben alig változott, holott közben nagyon sok minden történt, az orvostudományi kutatá-
soktól a gyógyítás gyakorlatáig. Tehát míg például lehetséges, hogy ma már rövidebb idô alatt és olcsóbban is meg tudjuk gyógyítani az egyik beteget, addig viszont a másikat hosszú és eddig nem ismert, költséges eljárásokkal kezeljük, vagyis ezen a referenciaösszegen jelentôsen változtatni kellene: nagyjából ma már legalább a duplájára, tehát mintegy 300 ezer forintra kellene emelni. Hiszen a tendencia az, hogy mindennek felfelé megy az ára, az egészségügyben pedig ráadásul még a legegyszerûbb alapanyagok zöme is drága külföldi portéka, szóval már most is a falnál vagyunk… Mit tudnak tenni: honnan, mibôl, kitôl vesznek el? Mindenbôl és mindenkitôl. Az egészségügyi dolgozók relatíve még rosszabban fizetettek, egyre kevesebb jut karbantartásra, uram bocsá’ felújításra, és persze adott esetben a betegek ellátására is. Ez a tragikus helyzet, a betegek pedig, persze, mindennek megérzik a hatását. Egyre nehezebb megtartani az egészségügyben a dolgozókat: a szakképzett emberek nagy része elhagyja az országot, hogy máshol keressen boldogulást, és az itt maradók sem bírják már, hogy a gázszámlás elôl bujkáljanak… és, bizony, aki ilyen helyzetben van, az könnyebben „beszól” a betegnek, aki, szegény, pedig nyilván amúgy sincs rózsás idegállapotban, és egy kevésbé kedves szót is késszúrásként él meg. Itt tartunk most, és még mindig nem látszik a kiút. Ön szerint mit kellene tenni? Alapvetô dolog, és ezért nem hagyható szó nélkül, hogy nálunk az egészségügyre fordított összeg a GDP százalékában nemhogy döbbenetesen az uniós átlag alatt marad, hanem még a „visegrádi” országok átlagához viszonyítva is sokkal alacsonyabb! Ebbe azért nem szabadna belenyugodni, ezen változtatni kellene. Én nem tudom, honnan lehetne elvenni, ez nem az én dolgom, de így biztosan aránytalan az elosztás. Büszke lehetek arra, hogy a véleményemet korábban (másokéval együtt) mindig kikér-
ték, a legmagasabb szintrôl is, azzal viszont már nem biztos, hogy érdemes eldicsekednem, hogy sohasem fogadták meg, amit javasoltam… Vegyük például az egészségügy egyik gumicsontját, a struktúramódosítást. Jó néhány anyag készítésében vettem már részt nagy lelkesen ez ügyben — nulla eredménnyel. Pedig ha valaminek lenne értelme, akkor ennek igen. Persze, azért néha történik valami, például a sokat bírált Molnár Lajos intézkedése, melyben azt mondta: ha leadsz x darab aktív ágyat — de azt tényleg megszünteted! —, akkor adok neked ágyanként néhányszázezer forintot. Szóval nem sokat, de mégis, akkoriban ez a pénz is nagyon jól jött, tehát önként és dalolva számoltunk fel országosan vagy ezer felesleges ágyat, ami az egészségügynek abban a pillanatban néhány milliárdjába került, hosszútávon viszont óriási megtakarítással járt. A struktúraváltásnak ez lehetne ma az egyik fô iránya: az aktív ellátás felôl a krónikus irányába, onnan pedig már a szociális szféra felé tolni a rendszert. Ehhez persze kell némi pénz, de nem feltétlenül horribilis összegek. Én inkább úgy
7
látom, a valódi struktúramódosításhoz a közös akarat hiányzik… Vajon miért? Milyen okok játszhatnak ebben szerepet? Már az egésznek az alapját adó területi rendszer elfogadásában is a mai napig óriási a huzavona: a nagytérségtôl a megyén át a régióig számtalan érv és az azok mögött rejlô érdekeltség játszik itt szerepet. Én pedig azt mondom, hogy ha csak az általam ismert néhány tucat jó szakemberbôl bezárnánk ötöt néhány napra egy szobába, akkor biztosan meg tudnák jól alkotni az új rendszert: minden adat és minden tudás rendelkezésre áll hozzá. Nem olyan ördöngös dolog ez, elôször is meg kell nézni, hogy az adott területen milyen ellátás van, illetve mi hiányzik, azután ezeket át kell csoportosítani a szomszédos térségek között. Így létrejönne egy olyan struktúra, amely sokkal rentábilisabb lenne az eddiginél, mert megszûnnének a felesleges duplikátumok, és jóval kisebb ágyszámmal jóval mûködôképesebb lehetne a rendszer. Persze, ilyenkor mindig érdekek sérülnek, amikor például kiderülne, hogy mondjuk valójában nincs is szükség annyi urológiai vagy szemészeti osztályra,
8
amennyi jelenleg mûködik. Mondok egy „meredek” hipotézist: becslésem szerint, ha a fôvárosi kórházak összes ágyszáma abszolút értékben az egyik pillanatról a másikra húsz százalékkal csökkenne — megfelelô struktúrában persze —, akkor sem feltétlenül következne be tragédia! Természetesen ez csak akkor érvényes, ha mindezt nagyon gondos tervezés elôzi meg. Egyelôre azonban még csak a gyógyszerkassza lefaragásánál tartunk. Milyen következménnyel járhat ez a kórházakra nézve? Mi a három nagy budapesti kórház: a Szent István és László együtt, a Szent János és a Péterfy Kórház egyike vagyunk. Éves költségvetésünk nagyjából 13 milliárd forint; ennek éppen tíz százaléka, 1,3 milliárd esik a felhasznált gyógyszerekre. Igen ám, de szó nincs arról, hogy mi ezt ténylegesen el is költjük! Hiszen rengeteg készítményt megkapunk rabatt, illetve kórházi adomány formájában, és emellett számtalan gyógyszer kipróbálásában vagyunk benne, amelyeket szintén ingyen kapjuk. Ha mindezt leszámítjuk, akkor arra jutunk, hogy jelenleg valójában csak 750 millió forintot költünk gyógyszerre, tehát a keret mintegy háromötödét. Ha azonban az elvonások bekövetkeznek, akkor én úgy számolom, hogy mi körülbelül 150 milliót fogunk „bukni”, ennyivel többet kell majd költenünk gyógyszerre. Egészen egyszerûen azért, mert a gyártók a kinti közforgalomban olyan veszteségeket fognak elszenvedni, továbbá olyan plusz terhek kerülnek rájuk, aminek következtében nem lehetnek már velünk sem oly nagyvonalúak, hogy ennyi rabattot és adományt adjanak. Azonban ez még semmi ahhoz képest, ha egyikmásik nagy gyártó úgy dönt, hogy elege van itt a macerából: könnyebben és jobb áron tud eladni, mondjuk, Németországban, hát miért kínlódjon ennek a kis Magyarországnak a piacán?! Esetleg fogja magát néhány, és kivonul — na, az már nem lenne nagyon vidám…
Dr. Higyisán Ilona, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház fôgyógyszerésze Mint azt jól tudjuk, a megszorítások sorában nem a mostani az elsô lépés: a HBCs (homogén betegség-csoportok), és ezen belül a kórházi gyógyszerellátás finanszírozása terén hosszú évekre nyúlnak vissza az elvonások. Éppen ezért a mi kórházunk már 2004-ben megtette az elsô lépéseket a változások negatív hatásainak kivédése érdekében. Ennek egyik pillére az úgynevezett betegre szabott gyógyszerelés, amelynek lényege, hogy a hagyományosan elterjedt, a kórházi osztályok „dobozos” gyógyszerellátása helyett minden beteg adagokra lebontva, egyedileg kapja meg a napi gyógyszeradagját. Ezen felül minden egyes beteg terápiáját gyógyszerész felügyeli, akihez egyegy kijelölt osztály tartozik. A gyógyszerész szükség esetén elvégzi a hatóanyagon belüli készítménycseréket (helyettesítést) is, ugyanakkor az esetleges hatóanyagcserét a kezelôorvossal egyezteti, majd ennek megfelelôen módosítja a terápiát. Természetesen ezekre a változtatásokra akkor kerül sor, ha a gyógyszertár nem rendelkezik a betegnek rendelt gyógyszerrel. Az így bevezetett napi gyógyszerelés szabályozott, mind a rendelés, mind a kiadás oldaláról jól dokumentált, elektronikusan követhetô, és így — a gyógy-
szerbiztonságon túl — már jelentôs összegeket is sikerült megtakarítanunk. Mert szinte szemenként követik a gyógyszerek útját? A tapasztalatok szerint szigorú dokumentáció hiányában a gyógyszerek jelentôs része vagy az osztályon elfekvô készletként szerepel, vagy „kifolyik” a rendszerbôl! Az intézeti gyógyszerészet ugyanis nem úgy mûködik, mint a közforgalmú: ott a beteg névre szólóan hozza a receptet, és fizet érte. Egy kórházban a hagyományos ellátás során a gyógyszer csak az intézeti gyógyszertárig, illetve az osztályokra való kiadásáig követhetô pontosan, de azután már homályba vész a készítmények sorsa. Ennek kivédésére vezettük be a napi gyógyszerelési rendszert, amelyet elsô lépésben 2004-ben száztíz ágyon, azután 2007-ben már mintegy négyszáz ágyra kiterjedôen, az aktív osztályokon és egy krónikus osztályon vezettünk be. A megtakarítást a folyamatok összetettsége miatt egészen pontosan nem tudjuk meghatározni, de azért az talán mond valamit az inflációs és egyéb adatok tükrében, hogy nálunk 2007 óta a gyógyszerekre fordított összeg nem nôtt, sôt folyamatosan csökkent! A lényeg tehát a szigorú dokumentáció? Más intézetekre is vonatkozó információim alapján úgy gondolom, hogy a lényeg a szigorú intézeti keretgazdálkodás. A gyógyszerellátás csak ott mûködhet jól és pazarlás nélkül, ahol az egész kórház szakmai gazdálkodása szigorú. Ahol — finoman fogalmazva — túl nagy a betegellátás és a terápia szabadsága, azok az intézetek könnyebben kerülhetnek alapos mínuszba, akár a gyógyszergazdálkodás miatt. Ott nehezebben tudják kihasználni azokat a lehetôségeket is, amelyek az intézeti szférában adódnak, például az originális kontra generikus készítmények árversenyébôl. Az egyre több és egyre olcsóbb generikum megjelenésével ugyanis az originális is „bent akar maradni”: lehet, hogy az intézeti környezeten kívül egy készítmény nem kapott támogatást, vagy éppen már elvették tôle, nálunk esetleg mégis
9
az olcsó generikumokkal egy árszinten, vagy akár az alatt jelenik meg. Talán a gyártóknak azért is olyan fontos jelen lenni az intézeti szférában, azért éri meg nekik egészen olcsón, sôt ingyen adni gyógyszereket, mert azt feltételezik, hogy a kórházban az adott készítményre beállított krónikus beteg majd otthon is azt fogja kapni, nem? Ez nincs feltétlenül így, ugyanis a jelenleg érvényes jogszabályok azt írják elô, hogy a kórházból távozó beteg otthonában javasolt terápiáját hatóanyag-szinten kell megadnunk. Tehát adott esetben a beteg háziorvosa vagy kezelô szakorvosa — hacsak a zárójelentés nem gyári néven tartalmazza az alkalmazott terápiát — meg sem tudja hivatalosan, hogy a beteg mely készítményt kapta a kórházban. Persze, ennek ellenére az tény, hogy a gyártóknak érdeke jelen lenni az intézeti „terepen”, olyannyira, hogy nem titok: jelentôs mennyiségû készítményt adnak az intézményeknek teljesen ingyen, részben orvosi minta, de fôként kórházi adomány formájában. Ez utóbbi különösen érvényes azokra az intézetekre, ahol például onkológiai vagy immunológiai osztályok nagy értékû készítményeket nagyobb mennyiségben alkalmaznak. A kórházi gyógyszerkasszákat eddig ezek a folyamatos adományok tartották valamelyest egyensúlyban. Mi történhet a közeljövôben, ha a gyártók terhei is megnônek, és nem lehetnek már ilyen bôkezûek? Hát, ez beláthatatlan következményekkel járhat, összeomolhat a betegellátás. A gyártók ugyanis már nem nagyon fogják tudni ezt
10
tovább kompenzálni. Ha ugyanis valaki megnézi Európát az átlagos gyógyszerár-színvonal szempontjából, akkor azt láthatja, hogy bizony nálunk van az egyik legalacsonyabb érték. Ugyanakkor talán a mi oldalunkon, a kórházakban is vannak még tartalékok a rendszerben — gondolok itt például az intézetek strukturális átalakítására, illetve szakmai alapú összevonására. Ma nem ritka az olyan kórház, ahol tizenöt-húszféle szakmai részleg mûködik: ha ésszerû átstrukturálás következtében ez, mondjuk, tizenkettôre csökkenne, akkor ez azt jelentené, hogy szûkül a profil, vagyis kevesebb féle gyógyszert kellene tartani, és akkor egy relatíve nagyobb ágyszámra ugyanazt a gyógyszert már olcsóbban tudnánk beszerezni, mint eddig. Egy másik lehetôség, amelyre már vannak is sikeres próbálkozások: több intézet összefogásával a közös beszerzés. Nagyobb volumennél ugyanis jelentôsebb árengedményeket, kedvezményeket tudunk elérni. A tizenegy fôvárosi kórház 2010-ben már el is kezdett egy ilyen együttmûködést, együttes gyógyszertender kiírásával, de sajnos nem lett sikeres, holott ezen a módon a kisebb kórházaknál is elérhetôk lehetnének az alacsonyabb gyógyszerárak. Mit javasolna még az ágazat felsô vezetésének? Az utóbb említett tendereztetéssel kapcsolatban például azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy maga az OEP vegye ezt kézbe. A biztosító ugyanis pontosan tudja, hogy egyegy területen hány ágy és arra mennyi pénz van, az adott terület kezeléséhez milyen gyógyszerek jöhetnek szóba, és csak olyan áron fogadna be gyógyszert, amelyen utána a kórházak ki is tudják fizetni felhasználásaikat! Másrészt már azt is felvetettük, hogy jelentôs megtakarítást eredményezne, ha az egészségügyben használatos termékek áfáját eltörölnék. A gyógyszerek öt százalékos, illetve az egyéb termékek huszonöt százalékos (!) forgalmi adójától az egészségügynek meg kellene szabadulnia. László István
11
Analitika a baj ellen Egy kiló gyógyszer bevizsgálása közben az analitikus mintegy tízkilónyi dokumentációt termel. Bár a szigorú adminisztráció valószínûleg keveseket csábít erre a szakmára, az mégis fontos része a gyógyító munkának: olyan hibák küszöbölhetôk itt ki, amelyek miatt a gyógyszer esetleg nem javítaná, hanem rontaná a beteg állapotát. A gyógyszer-analitika titkaiba a TEVA minôségbiztosítási igazgatója, Vitányiné Dr. Morvai Magdolna avat be minket. Gyógyszer-analitikusokat még mindig számos helyen foglalkoztatnak: dolgozhatnak gyógyszergyárakban, különbözô kutatásokat végzô cégeknél, egyetemeken, de kórházak, illetve közforgalmi gyógyszertárak, gyógyszertári központok is alkalmazzák ôket, ezen kívül a gyógynövénykutatóknak és a gyógynövénytermékeket elôállító cégeknek is szükségük van az erre a feladatra kiképzett szakemberek munkájára. Vitányiné Dr. Morvai Magdolna szerint mégsem ezért tanulnak a gyógyszerészek továbbra is analitikát, sokkal inkább azért, hogy megértsék, milyen potenciális veszélyforrásokat jelenthet, ha egy gyógyszert nem megfelelôen állítanak elô, valamint hogy megismerjék azokat a módszereket, amelyekkel megbizonyosodhatnak arról, hogy az adott termék jó, biztonságos, nem veszélyezteti a beteget. A TEVA minôségbiztosítási igazgatója szerint hasonló feladatokat látnak el az analitikusok a gyógyszergyártóknál és forgalmazóknál is: annak alapján, hogy a telephelyre milyen anyagok érkeztek be, vagy mely gyógyszer gyártása zajlik éppen, megtervezik a napi programjukat. A tervnek megfelelôen kapnak mintákat, amelyekkel elvégzik és kiértékelik
12
a vizsgálatokat, és mindent szigorúan adminisztrálnak. „Ez már messze nem az a romantikus analitikai munka, hiszen, ahogy a gyógyszeriparban mondják, egy kiló anyag bevizsgálásához 10 kiló papírt gyártanak: a helyes gyógyszergyártási gyakorlat alapján minden tevékenységüket dokumentálniuk kell. A papírmunka már a vizsgálat elôtt elkezdôdik, mivel elôször az alkalmazandó módszerekrôl kell bebizonyítani, hogy alkalmasak arra a vizsgálatra, amelyeket el akarunk végezni velük. Tehát, hogyha ki akarunk mutatni egy hatóanyagot 98 és 102%-os mennyiségben, akkor elôször bizonyítékot kell szereznünk arra, hogy az adott módszerrel kimutatható a hatóanyag, és bizonytalansága nem nagyobb, mint plusz-mínusz 1%. Ezután kezdheti csak el az analitikus élesben az anyag vizsgálatát. Emellett a dolgozóknak saját oktatási tervet kell készíteniük, sôt sok esetben a vizsgáztatás is az ô feladatuk. Az újonnan belépôknek ugyanis a három hónapos próbaidô után bizonyos vizsgákat is le kell tenni, a helyi gyakorlatnak megfelelôen.” Az analitikusok feladata a veszélyek kiszûrése is: ôk is felelôsek például azért, hogy ne történhessen gyógyszercsere, azaz minden egyes beépülô komponenst azonosítaniuk
kell. „Természetesen az üzemi dolgozónak is figyelni, ellenôrizni, dokumentálni kell, hogy mi kerül a gyógyszerkészítménybe” — magyarázza a szakember. „A gyógyszercserén kívül elôfordulhatnak úgynevezett keresztszennyezôdések is, amikor két gépsor dolgozik egymás mellett. Ilyenkor egy hibás gyakorlattal is át lehet szennyezni az egyik terméket a másik termékkel, ha nem tartják be a megfelelô technológiai lépéseket. Mindezeken kívül a termék kémiai bomlást is szenvedhet, ezért csinálunk stabilitásvizsgálatokat.” Hasonló bajokat eredményezhet, ha nem tartják be a technológiai paramétereket, tárolási követelményeket, vagy nem a megfelelô hômérsékleten történik a szállítás. Ilyenkor az anyag kémiai bomláson megy át, esetleg toxikus bomlástermékek is keletkezhetnek, ami veszélyt jelent a betegre. Ha az analitikus hibát talál, elôször meg kell vizsgálnia, hogy a hiba csupán egyetlen tételt érint, vagy esetleg a teljes termelési folyamatot. Ennek megfelelôen lehet eldönteni, hogy milyen mennyiséget kell visszavonni a
forgalomból. Ez utóbbit már természetesen nem az analitikus végzi, hanem a hatóság rendeli el, de a minôségbiztosítási vezetô az analitikusok eredményei alapján jelenti be a termék-visszahívási kérelmet. „Hogyha olyan hibát találunk, ami technológiára, gyógyszerösszetételre vagy a gyógyszer saját tulajdonságára utal, akkor felfüggesztjük a gyártást, egészen addig, amíg ki nem küszöböljük a hibát. Ezt is be kell jelenteni a hatóság felé” — mondja a szakember. Vitányiné Dr. Morvai Magdolna szerint egyebek között az is bizonyítja, milyen fontos az analitikusok munkája, hogy csak a TEVA gödöllôi telephelyén, a Minôségellenôrzésben és Kutatás–Fejlesztésben mintegy 120 analitikus dolgozik, míg Debrecenben, ahol az összlétszám is nagyobb, még ennél is több. Kovács M. Veronika Az idei Anoli-díj gyôztese kutatói kategóriában Dr. Turiák Lilla, a hallgatói kategóriában Wilk Erzsébet lett.
Bilobil® Aktív. Aktív fejben + Aktív testben!
Új!
A Bilobil® Aktív étrend-kiegészítô kapszula. Összetevôk: Ginkgo biloba levél száraz kivonat (60 mg), Ginseng gyökér száraz kivonat (100 mg). Ellenjavallat: 3 éves kor alatt, terhesség, szoptatás, magas vérnyomás és véralvadásgátló szerek szedése, valamint az összetevôk bármelyikével szembeni túlérzékenység esetén. 13 Mûtéteket megelôzôen szedése nem javasolt. Az étrend-kiegészítô nem helyettesíti a kiegyensúlyozott vegyes étrendet és az egészséges életmódot.
OÉTI szám: 6668/2010
Pluss
www.bilobil.hu
Kommunikációs Ügynökség
BiA/201104/Humantrade
Megfelelni a szellemi és fizikai kihívásoknak összetett feladat – összetett segítséget igényel! Ilyen a két növény kivonatát tartalmazó Bilobil® Aktív kapszula. A Ginkgo flavonoidok hozzájárulnak a szervezetet károsító szabadgyökök semlegesítéséhez, a keringési rendszer normál mûködéséhez, a megfelelô véráramláshoz, így a sejtek oxigénnel és tápanyaggal való ellátásához. A Ginseng pedig gondoskodik a megfelelô szellemi és fizikai erônlét fenntartásáról. Bilobil® Aktív a mindennapok szellemi és fizikai aktivitásáért!
Szinte soha nem alszik, beszél, pörög, szervez, nyüzsög, pillanatonként más tevékenységbe fog bele, néhány percen belül egyszerre próbál könyvet írni, képeket festeni, politizálni, és mellesleg megváltani a világot. Máskor meg lehangolt, örömtelen, étvágytalan, képtelen dolgozni, és meg akar halni. Összefoglalóan így jellemzi Bánki M. Csaba pszichiáter, 14
farmakológus, a Debreceni Egyetem címzetes professzora a bipoláris zavarral küzdôk érzelmi és hangulati állapotait. A régóta ismert kórképnek sokáig mániás depresszió volt a neve, de a szakemberek az utóbbi évtizedekben inkább „bipoláris zavarnak” mondják, mert ez az elnevezés jobban kifejezi a lényeget, egyértelmûbb és pontosabb.
ressziót könnyû észrevenni, hiszen a tünetek nyilvánvalóak. Ha az örömtelenség, lehangoltság, alvászavar, enerváltság, étvágyzavar, testi-lelki-szellemi meglassultság, munkaképtelenség és öngyilkossági gondolatok közül öt egyidejûleg fennáll, akkor beszélünk depresszióról. Bipoláris rendellenességben súlyos depressziós periódusok vannak. Van azonban a betegségnek olyan típusa, amikor a mániás tünetek nem olyan súlyosak, ezért nem olyan egyértelmûek. Elkezd ugyan a páciens pörögni, sokat és gyorsan beszélni, szokatlan intenzitással intézkedni és „lázasan” tevékenykedni, de ez nem elviselhetetlen önmaga és a környezete számára. Mindenki örül, hogy már nem szomorú, hogy megjött az életkedve, és ezt a periódust mind Bánki M. Csaba
ô, mind a környezete inkább pozitív dolognak, nem pedig kórosnak éli meg. A beteg és
A korábbi elnevezés félrevezetô volt, mert ez
családtagjai ezekrôl a korszakokról az orvos-
a kórkép nem a depresszió egyik („mániás”)
nál nem is beszélnek, hiszen számukra ezek
válfaja még akkor sem, ha bizonyos szaka-
pozitívumok, a gyógyulás és nem a betegség
szait súlyos depresszió jellemzi. A bipoláris
jelei. Kórosságukat az adja, hogy az illetô
zavar éppen azért bipoláris, mert — nagyon
személyiségéhez képest van szó túlságos
leegyszerûsítve — az agyban a jókedv és a
felfokozottságról. Ez tehát az a forma, amikor
rosszkedv szabályozása egyaránt elromlik,
a depresszió mély, a mánia azonban enyhe
ezért mindkét hangulati oldalon megjelennek
(ezért is hívjuk „hipo”-mániának). Létezik a
a szélsôségek. Olyan szélsôségek, amelyek-
bipoláris zavarnak olyan formája is, amikor
hez konkrét életesemények — gyász, lottó-
mindkét kóros hangulati állapot csak ilyen
nyeremény stb. — nem köthetôk. A kórkép-
enyhébb formában jelentkezik. És van olyan
nek azonban sok formája van, és ez a tény a
is, amikor mind a depresszió, mind a mániás
diagnózist megnehezíti. Márpedig a helyes
szakasz olyan súlyos, hogy nem lehet nem
diagnózis a sikeres kezelés szempontjából
felismerni: az ilyen mániás beteg önmaga és
döntô fontosságú.
környezete számára elviselhetetlen. Fékte-
Miért olyan nehéz a betegséget azonosí-
lenné és gátlástalanná válhat, megszólítja az
tani? A felfokozott pozitív, illetve kórosan
utcán az embereket és felajánlja magát vagy
negatív kedélyállapotok váltakoznak. Ez
szolgálatait, minden pénzét felelôtlenül szét-
nem egyértelmû?
szórhatja, kockázatosan viselkedhet, gondol-
Gyakran egyáltalán nem, mert az enyhe fel-
kodás nélkül vásárolhat, átrendezi a munka-
hangoltság sokszor rejtve marad. Egyes
helyét, kioktatja a fônökét, szóval kritika és
vizsgálatok szerint a „csak” depressziósnak
kontroll nélkül cselekszik. Ilyenkor persze a
diagnosztizált betegek közel 20 százaléka —
diagnózis nem nehéz, de az elôbbi két eset-
ez Magyarországon több tízezer ember —
ben igen, és azok jóval gyakrabban fordul-
igazából bipoláris zavarban szenved. A dep-
nak elô.
15
ki nem vette észre. A bipoláris zavar fiatal korban szokott kezdôdni, az elsô depresszió (vagy ritkábban az elsô mánia) többnyire a 20. életév elôtt már megjelenik. Mivel bipoláris zavarban az agy mindkét irányú hangulatszabályozási rendszere hibásan mûködik, ezért a kétféle tünetcsoport bizonyos értelemben egymástól független életet él. Ezért fordulhat elô — nem is túl ritkán — hogy a hiperaktivitás és a depresszió egyszerre, egyidejûleg jelentkezik. Elsô hallásra ez szokatlannak tûnik, de a mánia és a depresszió két külön rendellenesség, nem pedig egymást kizáró ellentétek. Ilyen „kevert epizódban” a beteg étvágytalan, pesszimista, nincs kedve élni, sôt a halálra készül, másfelôl ezzel egyidôben kórosan aktív, felgyorsult, szervez, nyugtalan és sokat beszél. Ez az egyik legkínosabb állapot, ilyenkor fordul elô a legtöbb öngyilkossági kísérlet. Részben talán azért is, mert ezeknek a betegeknek a levertség mellett van elég erejük és energiájuk hozzá, míg a „tisztán” depressziós
16
A helyes diagnózis felállítása azért fontos,
beteg meglassultsága és magatehetetlen-
mert a bipoláris zavar — éppen mert a jó- és
sége néha még az önpusztító gondolatok
a rosszkedv szabályozása egyaránt elromlik
valóra váltását is lehetetlenné teszi.
— depressziós állapotban sem kezelhetô jól
A „mániás” fázisban hogyan érzik magu-
antidepresszív gyógyszerekkel, sôt azok ná-
kat a betegek? Kellemes, vagy kellemet-
luk újabb problémákat (például depresszió-
len számukra ez a felfokozott állapot?
ból mániába váltást) okozhatnak.
Az enyhe forma, tehát a hipománia lehet
A bipoláris zavar kétféle tünetcsoportja nem
kellemes, fôleg egy súlyos depressziós sza-
csupán különbözô súlyossággal jelentkez-
kaszhoz viszonyítva, de szó sincs róla, hogy
het, hanem a kettô váltakozása is szabály-
a mánia mindig örömteli. Súlyos formája a
talan, kiszámíthatatlan. Sok betegnek kezdet-
környezet számára rendszerint elviselhetet-
ben egymás után több depressziós perió-
len, de az állandó cselekvési kényszer, a
dusa lehet, és az elsô mánia csak évek
gondolatok szüntelen tolongása — ami miatt
múlva jelentkezik (a fordítottja is megesik, de
megállás nélkül gyorsan és állandóan be-
az ritkaság). A súlyos depresszióban szen-
szélni kell — valamint az érzések és kész-
vedô, öngyilkossági gondolatokkal küzdô,
tetések pihenés nélküli „pörgése” a beteg-
örömtelen fiatal betegeknél, különösen ha
nek is gyötrelmes lehet. Belülrôl ilyenkor a
antidepresszív terápiára nem reagálnak, min-
külvilág lassított felvételnek tûnik, mintha
dig gondolnunk kell bipoláris zavarra — tehát
minden és mindenki szándékosan akadá-
arra, hogy a mániás tünetcsoport még nem
lyozná az ô életét, tehetségét, lendületét — ez
jelentkezett, vagy olyan enyhe volt, hogy sen-
pedig dühöt, ingerültséget válthat ki.
Régóta megfigyelték, hogy a bipoláris betegség a véletlennél gyakrabban társul kreatív tehetséggel. Sikeres alkotómûvészek: írók, költôk, festôk — sôt a közeli hozzátartozóik is — jóval gyakrabban szenvednek bipoláris zavarban, mint az egészséges átlagnépesség. Fordítva ez kevésbé látványos, a rendelôben látott bipoláris betegek között csak kevés a kreatív alkotómûvész. Milyen szerekkel és mennyire sikeresen lehet ezt a kórképet kezelni? Egyáltalán,
tölteni. Ennek ellenére néha vannak esetek,
mindig kell kezelni? Hiszen a „normalizá-
amikor a kezelés során valóban mérlegel-
lás” nyilván a kreativitás kárára válik.
nem kell, hogy mi az ára a rendellenes
A bipoláris betegek életének átlagosan egy-
hangulati epizódok normalizálásának. Egyéb-
harmadát depressziós epizódok teszik ki,
ként erre a mérlegelésre a bipoláris betegek
míg a mániás szakaszok legfeljebb hat-nyolc
nap mint nap rá is kényszerítenek bennünket,
százalékot — ami voltaképpen nagyon igaz-
hiszen köztudottan ôk a legkevésbé lelkes és
ságtalan. Akárcsak az, hogy legfeljebb életük
hûséges gyógyszerszedôk. Pedig érdemes
felét töltik valahol a kettô között egészséges
volna: tartós és folyamatos gyógyszereléssel
(orvosi szóval „eutímiás”) hangulatban. Gon-
nagy
dolja csak végig, milyen keserves lehet min-
juttatható, és legalább kétharmaduk hosszú
den harmadik napot örömtelenül, kedélyte-
éveken át tünetmentes is maradhat, más-
lenül, leverten, álmatlanul és étvágytalanul
szóval szenvedés nélküli teljes életet élhet.
többségük
egészséges
hangulatba
17
csoportját az ún. antikonvulzív hangulatstabilizálók alkotják, mint az eredetileg antiepileptikumként használt karmazepin, a valproinsav sói, vagy a lamotrigin. Ezek a gyógyszerek majdnem olyan hatásosak, mint a lítium, ugyanúgy stabilizálják a hangulatot, szintén ki tudják védeni az újabb mániás vagy depressziós epizódokat, de ezek vérszintjét nem kell folyamatosan mérni. Mellékhatásoktól sajnos ezek a szerek sem mentesek. A valproinsav története egyébként érdekes: Franciaországban új antiepileptikumok fejlesztése során azt vették észre, hogy az egyik laboratóriumban minden szer hatásos volt, míg egy másikban ugyanazok a szerek inaktívnak bizonyultak. Az utánajárás során derült ki, hogy a hatást igazából az a — folyékony — valproinsav fejti ki, amit az egyik helyen a kísérleti molekulák oldószereként használtak. Ennek ellenére gyakran nem veszik be a
A bipoláris betegség gyógyszereinek har-
gyógyszereket. Hol a mellékhatások miatt,
madik családját a második generációs anti-
hol pedig mert a mániás szakaszok elma-
pszichotikumok (aripiprazol, olanzapin, que-
radását gondolkodásuk meglassulásaként,
tiapin, risperidon, ziprasidon stb) jelentik.
kreativitásuk csökkenéseként, örömforrásaik
Ezek a szerek hatásosan gyógyítják a mániát,
elvesztéseként élik meg (amiben lélektanilag
ugyanakkor a régi, elsô generációs anti-
van némi igazság). Egyes gyógyszerek pél-
pszichotikumokkal szemben nem provokál-
dául a libidót is csökkenthetik, amit a betegek
nak depressziót. Éppen ellenkezôleg, a bi-
érthetôen rosszul viselnek.
poláris betegség depressziós epizódjait is
A bipoláris zavar egyik leghatásosabb gyógy-
hatásosan szüntetik. Ilyen kezeléssel tehát
szere mindmáig az évtizedek óta ismert és
úgy múlik el a mániás, esetleg a „hipomán” —
használt lítium. A lítium stabilizálja a hangulati
vagy éppen a „kevert” — állapot, hogy a
életet, megszünteti a mániát, és tartósan
helyükben nem alakul ki depresszió. Néha
szedve képes megelôzni mind a mánia, mind
ezeket
a depresszió visszatérését. Ráadásul meg-
valproáttal kombinálva érjük el a legjobb
gyôzô statisztikai adatok szerint a lítium az
eredményt, a tartós tünetmentességet és a
egyik leghatékonyabb antiszuicid (öngyil-
visszaesések megelôzését.
kosság-megelôzô) szer. Ugyanakkor tény,
Vannak tehát eszközeink arra, hogy bipoláris
hogy lehetnek kellemetlen és zavaró mel-
betegeinknek jó életminôséget biztosítsunk.
lékhatásai; másik hátránya az, hogy a keze-
A gyógyszereket szedését azonban mai is-
lés során a vér lítiumszintjét rendszeresen
mereteink szerint hosszú távon, rendszerint
ellenôrizni kell, mivel a hatásos és a mérgezô
éveken keresztül folytatni kell, enélkül a be-
dózis elég közel van egymáshoz. A bipoláris
tegség majdnem biztosan visszatér.
betegségben hatásos gyógyszerek másik
18
a
gyógyszereket
lítiummal
vagy
Bakos Júlia
Fertôzés — honnan? Nôgyógyászati gombák A közhiedelemmel ellentétben a nôgyógyászati gombás fertôzések nem tartoznak a nemi úton terjedô infekciók közé, és nem is az uszodavízben „szerzik be” a betegek. Ezek a mikroorganizmusok együtt élnek az emberrel, ám bizonyos körülmények kedveznek elszaporodásuknak, vagy akár a gyulladásos folyamatok megindulásának.
20
Sziller István szülész-nôgyógyász, a Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti és Nôgyógyászati Klinikájának docense
Gombákat a szervezetben mindig találunk, hiszen — elsôsorban a candida gombák — a tápcsatorna mikrobiális flórájában jelen vannak, és normális körülmények között békésen megférnek a többi mikroorganizmussal. Ha azonban a végbél és a külsô nôi nemi szervek anatómiai közelsége miatt elszaporodnak, a szeméremtestet, illetve a hüvelyt is megfertôzhetik. Jellegzetes tünetek az égô, viszketô érzés, elôfordulhat folyás, illetve a szexuális együttlétek kellemetlenné, fájdalmassá válhatnak. Melyek azok a tényezôk, amelyek hatására ez az „ökológiai egyensúly” felborul? Leggyakrabban gyógyszerek hatásának következményeirôl van szó. Az antibiotikumok a nem kórokozó baktériumokat is pusztítják, így egy kúra után a bél alsó szakaszában a tápanyagért folytatott küzdelemben a gombák relatív elônyre
tehetnek szert, tehát elszaporodhatnak. A hüvely gombás fertôzése és az uszoda között milyen kapcsolat van, hiszen sok nô meséli, hogy „gombát kapott” az uszodában. Ezekben az esetekben sem külsô fertôzésrôl van szó, hanem arról, hogy az uszoda vizében lévô vegyszerek a szeméremtesten és a hüvelyben kémiai irritációt hoznak létre. Azt még nem említettem, hogy a hüvelynek is van mikrobiális flórája, abban is élhetnek gombák. A vegyi irritáció hatására a nyálkahártya megsérül, és ez a sérülés kedvez azoknak a folyamatoknak, amelyek során az amúgy a hüvelyben normális esetben is élô gombák gyulladásos reakciókat produkálnak. Ugyanez történhet, ha valaki sokat lovagol vagy kerékpározik, csak ilyenkor nem kémiai, hanem mechanikai behatás idézi elô a nyálkahártya sérülését. Gyógyszerek, szteroidok, illetve immunszupresszív kezelés hatására is aktivizálódhatnak a hüvelyben élô candidák — ilyenkor az immunrendszer megváltozott mûködése segíti a gombák által kiváltott gyulladásos folyamatok kialakulását. A gombás fertôzés ma a leggyakoribb hüvelyi infekció, és nekem meggyôzôdésem, hogy civilizációs betegségrôl van szó. Nemcsak azért, mert a nôk lovagolnak, uszodába mennek, bicikliznek, nejlonharisnyában járnak — nem mondtam még, hogy érzékeny egyéneknél ez utóbbi is hajlamosító tényezô lehet —, hanem azért, mert egy csomó gyógyszert megeszünk, anélkül, hogy tudnánk róla. A világ antibiotikum-felhasználásának kétharmad része az állatgyógyászatban történik, tehát a húsokkal is fogyasztunk antibiotikumokat, sôt szteroidokat is, hiszen az állatokat gyakran kezelik szteroidkészítményekkel. 21
A jó hír viszont az, hogy a nôgyógyászati gombás fertôzések igen jól kezelhetôk: alkalmazhatunk helyi készítményeket, kenôcsöket, kúpokat, de vannak nagy hatékonyságú szájon át szedhetô gyógyszerek, köztük olyan is, amelybôl elég egyetlen tablettát bevenni. A „hüvelygomba” a terhesség alatt igen gyakori probléma: a kismamák 40-60 százaléka küzd vele. Kellemetlen ugyan, de sem a spontán vetélés, sem a kora-
22
szülés kockázatát nem fokozza, és a terhesség tizenkettedik hetét követôen a lokális kezelés megengedett. Szájon át történô antimikotikumok alkalmazása azonban terhesség alatt tilos. Mikor van szükség a gomba kitenyésztésére, mikrobiológiai azonosítására? A nôgyógyászati vizsgálat során nem kell csak a tünetekre vagy a gyulladásos képre hagyatkoznunk: a kenetet megnézhetjük mikroszkóp alatt, és meggyôzôdhetünk a gombák jelenlétérôl. Ha azonban elhúzódó, vissza-visszatérô, nehezen kezelhetô fertôzésrôl van szó, akkor szükség lehet a tenyésztésre. Elôfordulhat ugyanis, hogy a panaszokat nem albicans, hanem más candida okozza, és ilyenkor a szükséges kezelés komplikáltabb, már csak azért is, mert szájon át szedhetô gyógyszer nem is áll rendelkezésünkre. Néha szükség lehet a partner kezelésére is. Bakos Júlia
Alapozzon az egészségre!
A hüvelyi normál pH-érték alapvető feltétele az intim terület védelmének, megakadályozva a kórokozók megtelepedését és a hüvelyi fertőzés kialakulását. A hüvely mikrobiális ökoszisztémájának összetételét és változásait több tényező és természetes védekező funkciók szabályozzák. Az egyik ilyen fontos tényező a Laktobacillus, mely hatására a hüvelyben tejsav képződik, és ennek eredményeként kialakul a vaginában egy enyhén savas környezet, ahol a pH-érték általában 3,8-4,5 között van. Ezen környezet védelmet nyújt a fertőzések ellen, hiszen a legtöbb kórokozó nem képes ilyen közegben szaporodni. A hüvely pH-szintje változó, ám a 4,5 fölötti hüvelyi pH-értéknél fokozott a megbetegedések, illetve a vetélés vagy koraszülés kockázata.
A Detego PH-Balance Hüvelyi pH-teszt modern eszköze a női egészség védelmének A hüvelyflóra egyensúlyának felborulása gyakran jár együtt a pH-érték megnövekedésével. A 4,5-es értéknél magasabb hüvelyi pH-érték számos nőgyógyászati panaszt okozhat. A teszt használatával Ön időben képes felismerni a hüvely pH értékének megváltozását, így a fertőzés korán felismerhetővé, sőt egyes esetekben megelőzhetővé is válik.
Intimápolás a Detego PH-Balance Hüvelyi pH-teszttel A nőgyógyászhoz forduló nők 20-30 százaléka szenved hüvelyfertőzésben a következő panaszokkal: viszketés, égő érzés, szárazság, fokozott hüvelyfolyás, szagos hüvelyváladék. A Detego PH-Balance Hüvelyi pH-teszt segítségével gyorsan azonosítható az intim terület problémáinak oka.
Mikor érdemes elvégezni a Detego PH-Balance hüvelyi pH-tesztet? 1 (*;/5) .%9! ) *5% 1%&($4#0óra megbomlásának gyanúja esetén 1%* &* "+)" / #5)#**5)+*4% 1 #;/;&(,&) , /) 4#*(5)/ "5%* 1 ( ))5 #** 1&()/:#5)( ,#7 )$ (* !#$ ) *5% 13!'(*% (( #,#7)/ -+4# )5( %*" /5)+*4% 1*:% * ,%%", )/" *5)5 ;5(/5) :, #. %)/ &#.4) 1 :, #.) 5)/ * ,*"&/4) #;**5)+*4%
A Detego PH-Balance Hüvelyi pH-teszt: egészségesen a terhesség alatt Bakteriális vaginózis (BV) a terhes nők kb. 15-20 százalékánál fordul elő. Ez növeli a koraszülés, a magzatvíz elfertőződés, a korai burokrepedés, a szülés alatti láz, a szülés utáni méhbelhártya-gyulladás, és a magzat bakteriális fertőzésének esélyét is. A hüvely pH-jának rendszeres vizsgálatával a terhes nők csökkenthetik a fenti betegségek kockázatát.
Önellenőrzés otthon, egyszerűen
www.detego.hu
Detego pH-Balance Hüvelyi pH Teszt deteg ddetego eteego
2QQHOOHQR HHOOHQR O HHQQR OO QRRU U]R U]]RR WHV] WHV]W WHHVV] V]
In vitro diagnosztikai orvostechnikai eszköz.
23
Egy örökifjú patikus Beszélgetés Dr. Révay Gáborral, a dorogi Pharma Révay Patika vezetôjével Szépen karbantartott, modern épületben, parkosított környezetben kapott helyet ez a patika a dorogi városközpontban. A barna tónusú belsô berendezés is modern, de tiszteletet parancsolóan hagyományôrzô. A vezetô derûs, nyitott, de sokat tapasztalt, határozott ember benyomását kelti. Hogyan, miért lett gyógyszerész? Véletlenségbôl… Újpesten születtem, édesapám jogi doktor volt, és pénzügyi vonalon, adóügyben tevékenykedett, édesanyám az újpesti városházán dolgozott, én pedig gyermekorvos szerettem volna lenni! Abban nevelkedtem, hogy a tanulás, a tudás a legfontosabb dolog az életben, mert azt nem veheti el senki sem. A szüleim az orvosi pályát nagyon támogatták, mondván, hogy annak a társadalmi presztízse is kellôképpen magas. Jelentkeztem tehát az orvosi karra, jól sikerült a felvételim, vártam az értesítést.
24
Meg is jött, az állt benne, hogy felvételi vizsgája eredményes volt, de helyhiány miatt nem tudnak felvenni; az értelmiségi származás akkoriban nyilvánvaló hátrányt jelentett. No, édesapámnak volt ismerôse a minisztériumban, felmentünk hozzá. Az illetô sajnálkozott, hogy miért nem elôbb jöttünk, mert akkor még el tudta volna intézni a felvételt, de annyit most is meg tud tenni, hogy a fogorvosi vagy a gyógyszerészi karra felvetet, ha akarjuk — gondolkozzunk rajta. A szüleim rögtön úgy reagáltak, hogy nehogy fogorvosnak menjek, hiszen oda kézügyesség kell, én pedig mindig ügyetlen gyerek voltam. Maradt a gyógyszerészet, bár a magisztrális készítmények miatt akkor még ott is komoly szerepe volt a manuális munkának… Bár ezt talán akkor még nem is tudta. Volt egyáltalán valamilyen patikával kapcsolatos élménye korábban? Egy eset jut eszembe, amikor édesanyám-
mal az újpesti rendelôintézet gyógyszertárában jártunk — ahol egyébként azután nyári gyakorlatokon dolgoztam —, és édesanyám kért valamilyen gyógyszert, majd megkérdezte a patikust, hogy „tessék mondani, hogyan kell szedni?” Erre a patikus szinte ráförmedt, hogy nem látja, rá van írva! Anyám akkor mondta, hogy „fiam, aztán nehogy ilyen borzasztó patikus legyél!” De hát engem ez a veszély nem fenyegetett, hiszen engem ôk a másik ember tiszteletére neveltek, és arra, hogy az ember azért él a földön, hogy másoknak segíthessen. Így aztán rajtam ma is el szoktak csodálkozni, amikor például egy kisgyerek elejt valamit az utcán, és én lehajolok érte: hogy miért teszem ezt, már bizony nem is egészen fiatal ember létemre. Nem tehetek róla, nekem ez már a véremben van, a gyerekeket, fiatalokat külön is tisztelem — amúgy három gyerekem és öt unokám van. Térjünk vissza még az egyetemre: végül is megszerette a gyógyszerészetet? Végül igen, bár az elején még kapálóztam: elsô év után át akartam menni az orvosi
karra, csakhogy akkor jött a dékán, és közölte, hogy megszüntették ezt a lehetôséget. Beletörôdtem, és azután már a gyógyszerészetre koncentráltam. Jól is végeztem, bizony, már elég régen, 1966-ban… Államvizsgásként próbáltam megszerezni az egyetlen újpesti állást, de azt természetesen egy szegedi kolléga kapta. Én pedig hová kerültem volna máshova, mint Tokodaltáróra! A végzés után pedig már ide, Dorogra, elôször egy kisebb, majd a nagy központi patikába, ahol késôbb aztán vezetô-helyettes lettem. Késôbb ugyan mehettem volna vezetônek Nagyigmándra, de akkorra már megszerettem Dorogot, engem is megismertek és megkedveltek a betegek, itt mégiscsak volt nyüzsgés, túl nagy csendet nem akartam magam körül. Olyannyira, hogy ha jól tudom, valamikor még a nyolcvanas években maszek drogériát is nyitott itt?! Igen, akkor, 1982-ben az nagy szám volt Dorogon, hiszen a maszek zöldséges, vegyesbolt és butik után mi nyitottuk meg a magándrogériát. Amihez akkor bizony egye-
25
temi végzettség is kellett! Engem pedig mindig is érdekeltek a természetes alapanyagokból készült szerek, olyannyira, hogy a doktorimat is ilyen témából írtam: az orbáncfû gyógyhatásáról. Annak ellenére, hogy én nem nagyon ismerem a természetet — az apósomék farmján nevetnek rajtam, amikor a zöldségeket is összetévesztem, és bizony talán a kamillavirágot sem ismerném meg: engem mindig is a növények gyógyhatása érdekelt. A patikában akkoriban úgy nyolcszázféle gyógyszert tartottunk, de emellett nagyon sok természetes alapú készítményt, elsôsorban gyógyteákat is. Kitaláltam mindenféle hatásos keverékeket, amelyeket nagyon megszerettek az emberek, egyre nagyobb igény volt ilyesmire. Bíztam benne, hogy mindezt jobban ki tudom majd elégíteni a drogériában, hozzáadva a kozmetikumok széles választékát. Nekem ugyanis mindig jó kapcsolataim voltak, könnyen be tudtam szerezni a vásárlók által hôn áhított, divatos nyugati dezodorokat és egyéb termékeket is. Amikor például az egész országban hosszú sorok álltak Béres-cseppért, nálam akkor is volt. De nem azért, mert „megkentem” valakit, hiszen arra nekem nem lett volna pénzem, hanem egyszerûen jól kommunikáltam, megtaláltam a hangot mindenkivel. Jó, de nem sajnálta otthagyni a patika világát? A patikát sajnáltam, de a konkrét munkahelyem már nem. Ugyanis ott nem bizonyult kellemes nyugdíjas állásnak a vezetô-helyettesség, mert amikor ne adj’ isten valami problémát találtak a felettes szervek, akkor
26
én is felelôs vezetô voltam, amikor viszont a dicsôséget kellett learatni, amikor jutalmazás volt, akkor csak a vezetô létezett — ebbôl lett elegem. Azért egy négyórás állást patikában is megtartottam, méghozzá Tokodaltárón, ahol kezdtem. Felépítettem hát a drogériát, csináltam is lelkesen hosszú évekig, jól is ment. Késôbb aztán éppen egy sajnálatos esemény fordított vissza a patika felé: édesanyám meghalt, és az örökségbôl meg tudtam venni itt, az új városközpontban egy helyiséget, akkor még drogériának. 1991-et írtunk, és néhány hónap múlva, amikor lehetôség adódott saját patikára, rögtön eladtam azt a helyiséget, és a kapott öszszeggel bele tudtam vágni ebbe a patikába, banki hitellel persze. Egy ponton azonban elfogyott a pénzem, a hitel pedig még nem indult be, úgyhogy akkor megállt itt a munka. Na, akkor viszont totóztam, és amilyen marha szerencsém volt, 13+1 találatom lett! Több mint egymillió forintot nyertem, amivel aztán már sínen voltunk… Ért egyébként a focihoz? Persze, újpesti gyerekként, hogyne. Nagy futballdrukker voltam, édesapám már hatéves koromtól vitt a meccsekre, Puskást, Kocsist láttam focizni. Itt Dorogon aztán voltam a futballcsapat elnöke is, de hát elsôsorban azért, hogy szponzorokat szerezzek. Elmentem az égetômûhöz meg a többiekhez, és a végén huszonhét óriási reklámtábla volt a pálya körül, talán a Fradinál sem volt több… Jól lehetett mûködtetni a csapatot, majdnem feljutottunk az NB1-be. És persze én voltam a csapat gyógyszerésze, sôt amikor a gyúrónk felkerült a válogatotthoz, akkor tôlem szerezte be a szükséges készítményeket az ô számukra is. A patikából, ami akkor, még az elején, gondolom, nagyon jól ment… Az volt az aranykor: 32,6 százalék volt a stabil, garantált árrés! Nekem akkor egy Wartburgom volt, és nagyon vágytam valami jobb autóra. Elmentem egy autókereskedôhöz, aki alaposan felmért, és közölte, hogy hozzám igazából egy Mazda 323-as illene.
Igen ám, de az már akkor is drága autó volt, használtan is, nekem pedig nem volt annyi pénzem — akkor. Mert viszonylag rövid idô múlva már Burgerlandban megvehettem a vadonatúj grafitmetál autómat! Igen ám, de ez a Kánaán még egy évig sem tartott, hiszen 1992 végén jött a pénzügyminiszter, mondván, hogy ha ennyire jól megy a maszek patikusoknak, akkor leveszünk az árrésbôl tíz százalékot. Aztán jöttek más kormányok, de abban mindig egyetértettek, hogy a patikusoktól el kell venni. Már persze mindig „csak” 2-2,5 százalékot, de azt következetesen, és közben kitalálták a degresszív árrést is, úgyhogy minket lassan a padlóra küldtek. Én írtam annak idején egy nyílt levelet, amelyben levezettem, hogy fél éven belül hogyan okoztak nekem, egy közepes forgalmú patikának óriási veszteséget. Erre azt kaptam, mintegy válaszként, hogy egyes gyógyszerészek riogatják a társadalmat… Azután jött a liberalizáció és a többi; milyen stratégiával vészelte át az elmúlt évtizedet?
Patikát vezetni ma eléggé összetett feladat. Nálam a beteg az elsô, de rengeteg gazdasági és adminisztratív jellegû feladat is van, amit én utálok — mindig is utáltam —, de megtanultam a precíz munkát még édesapámtól, illetve az elsô fônökömtôl. Méghozzá alaposan, tehát pillanatok alatt elvégzem azt, ami esetleg másoknak órákba telik, a gyógyszerrendelést és más hasonló dolgokat, mert például jó fejszámoló vagyok, és a számítógép nélkül is gyorsan átlátom a dolgokat. De mondom, a beteg az elsô, tehát ha valamilyen gyógyszer esetleg éppen még sincs készleten, akkor én nem szoktam teketóriázni, gyors telefonok, aztán már ülök is az autóba, megszerzem a föld alól is, és egy-két óra múlva már a beteg kezében a fontos gyógyszer. Ennek a híre nyilvánvalóan elterjedt, ezt az emberek értékelik, és mindez a forgalmon is meglátszik. És nem utolsósorban a figyelem, a törôdés, hiszen nekem meggyôzôdésem, hogy néhány jó szó fél gyógyulással felér. Ráadásul az emberek mindenféle veszélynek vannak kitéve azáltal,
27
hogy nézik a gyógyszerreklámokat, aztán nyakra-fôre szednek olyasmiket együtt, amiket nem szabadna. Én mindig megkérdezem, hogy mit szed még, hogy tudja-e pontosan, hogyan kell alkalmazni, felhívom a figyelmét a veszélyekre stb. Lehet, hogy éppen lebeszélem valamilyen szerrôl, mert meggyôzôdésem, hogy feleslegesen szedné: nem az a célom, hogy mindenáron növeljem a bevételem egy-kétezer forinttal, hanem, hogy a betegeknek jobb legyen. Ezért aztán, amikor szombatonként lehet tudni, hogy ügyeletes
28
vagyok, és az emberek jobban ráérnek, nemcsak a környezô településekrôl, de messze földrôl is eljönnek hozzám betegek, hogy Gáborkám, mi a véleménye, hogyan szedjem ezt és ezt, mit javasol esetleg másképpen, adjon tanácsot. Ez az igazán fontos, ez a patikus feladata. Hogyan látja a jövôt most, az új intézkedések tükrében? Hát, nem vagyok pesszimista ember, de most meglehetôsen sötéten. Hogy csak egy példát mondjak: tudósok, orvos-kutatók, gyógyszerészek ezrei dolgoznak azon, hogy minél hatékonyabb készítményeket állítsanak a gyógyítás szolgálatába, és akkor most mi történik?! A sok-sok munkával létrehozott, legkorszerûbb gyógyszer-kombinációktól, amelyekben két vagy több szer együttes hatása érvényesül, elveszik a támogatást! A gyártókon és a nagykereskedôkön is óriási most a nyomás a megszorításokkal, de aztán végül minden itt a patikában csapódik le: nem tudom, mi lesz. Régen lehetett hosszútávra tervezni, ma pedig már a holnapi nap sem biztos. László István
EGÉSZSÉG, mérgek nélkül SILEGON 140
MG, A TERMÉSZETES MÉREGTELENÍTÔ
A Silegon 140 mg étrend-kiegészítő kapszula segíti a máj hatékony méregtelenítő munkáját és regenerációját gyógyszerszedés, vegyszerekkel való rendszeres érintkezés, alkoholfogyasztás esetén. Egy doboz Silegon 140 mg 60× étrend-kiegészítő lágyzselatin kapszula ajánlott fogyasztói ára 1875 Ft*. Napi két kapszula alkalmazása esetén egy doboz Silegon 140 mg 60× kapszulával egyhavi méregtelenítő és májtisztító máriatövis-kúra biztosítható.
29 Forgalmazza a TEVA Magyarország Zrt. Az étrend-kiegészítő használata nem helyettesíti a kiegyensúlyozott vegyes étrendet és az egészséges életmódot. SIL201104/HT *1 kapszula egységára 31 Ft.
Már bekapcsolom a magnót, pedig még nem is kezdtük el a hivatalos interjút, de úgy érzem, mindjárt fontos dolgokról lesz szó. A gimnáziumi osztálytársakról beszélgetünk. Tornyi Ildikó a debreceni Ady Endre Gimnáziumba járt, ahonnan tizenhét évesen, elsô próbálkozásra került a Színmûvészeti Egyetemre, Marton László osztályába, aki a diploma után azonnal szerzôdtette is a Vígszínházba. Ennek már hat éve. Rögtön Tóth Manci volt a Lila ákácban ; engem zsebre tett a játékával. Azóta figyelem.
Mindenki szeretne Pán Péter lenni Sokan vannak a pályán az Adyból, hiszen drámatagozatos gimnázium. Az osztálytársaid közül lett még színész valaki? Többen is. Molnár Mariannal az egyetemre is egy osztályba jártunk, Ô most Nyíregyházán van. Polgár Csaba az Örkényben színész, Ligeti Kovács Judit pedig a Maladype Színház tagja. De kikerült közülünk logopédus, zeneterapeuta, budapesti színházigazgató jobb keze is… Szinte mindenki a mûvészeti élet közelében maradt. Ezek szerint tudtok egymásról. Az embereknek általában vagy életük végéig megmaradnak a gyerekkori barátaik, vagy teljesen eltûnnek. Érzésem szerint te az elôbbi csoporthoz tartozol…
30
fotó: Tálas Péter
Sok barátom lett itt is, amióta Budapesten élek, de az igazi barátaim gimis és általános iskolás koromból valók, sôt a falumból, Szentpéterszegrôl, ahol gyerek voltam. Most nyáron férjhez megyek, ô is falumbéli: életem elsô nagy szerelme. Sok minden történt közben, de újra egymás mellé keveredtünk, most már végleg. Szeretem magamban azt az érzést, hogy még mindig ugyanaz a kislány vagyok, aki abban a faluban felnôtt. Ô visszaráz abba a gondolati közegbe, ahonnan hajlamos vagyok elmászkálni. Idônként hiú vagyok, és túlságosan belefeledkezem a budapesti színésznôségbe, de az ô léte sokat segít, hogy megmaradjon az alapvetô természetességem, két lábbal a földön já-
rásom. Hiszen tudja, hogy alapjában még mindig ugyanaz a csaj vagyok, és mindig visszarángat, amikor túlzásokba esem… Csak a vele való kapcsolatodban szeretnéd a kislányságot megtartani, vagy saját magadban is? Saját magamban is. Talán nem is a kislányságot, inkább azt a tiszta és józan gondolkodásmódot, amit otthonról hoztam. Persze fejlôdni kell, sok minden éri az embert, tapasztalatokat kell szerezni, hogy elôre menjünk, de amit a legjobban szeretek magamban… hát az ne múljon el! Ez tartható a színházi világban? Próbálom… Amikor sikerül, az csodás érzés! Azt vettem észre, hogy ha ezt a fajta tisztánlátást fölfedezem magamban egy próbafolyamat alatt, akkor abból általában jól is jövök ki. Az ember ösztönösen érzi, hogy övé-e az adott szerep, vagy nem. Többet kell-e érte „szivacsolni” innen-onnan, vagy nem. Tud-e olyan lenni, amilyen ô maga. Legutóbb a Mikve volt ilyen a Pesti Színházban: elolvastam a szerepet, és azt éreztem, hogy ez az enyém lesz, ez jó lesz! A próbafolyamat is szívmeleg hangulatú volt. Bár ez olyan szerep, ami
megviseli az embert, ha igazán sikerül odatennie magát, mentálisan mégis jót ad. Talán azért, mert ez már nem az a naiva-szerepkör, amit alkatodnál fogva leginkább rád osztanak. Szokták mondani, hogy karcos vagyok. Hogy az egyszerû, finom lélek mellett van bennem sok fájdalom is. Szeretem, ha olyan dolog talál meg, amiben ezt az énemet is megmutathatom. Az ember mindig szeretne egy-egy lépcsôvel elôbbre jutni, a Mikvében Tehila szerepe pedig határozottan egy ilyen lépcsô volt. Elôtte a Játék a kastélyban-nál éreztem ugyanezt: egy igazi Molnár-hôsnô, nôcis szerep, lehet benne bestiáskodni, vadmacskának lenni. Ez volt az elsô igazi munkám Marton Lászlóval. Rengeteget segített a próbafolyamat alatt, hogy elôhozzam magamból a primadonnát. Igazából pszichológusként segített: egyrészt folyamatosan azt érzékeltette velem és a színpadon körülöttem lévô összes férfival, hogy én magam vagyok Balogh Annie mûvésznô, másrészt egyáltalán bízott bennem annyira, hogy rám osztotta ezt a szerepet. És lehet, hogy csak három év múlva fogom azt
31
érezni, hogy korban és tapasztalatban is igazán az enyém, de addig is kóstolgatom az ízeit, és mindig találok benne valami új, inspiráló erôt. Marton már az egyetem alatt bízott bennetek, hiszen a Pesti Színházban játszhattátok az egyik vizsgaelôadásotokat, fél év múlva pedig rögtön jött a Lila ákác… Az elsô években az alapvetô naivitás a fontos. Hogy nem ijedsz meg egy nagy szereptôl. Csinálod, lelkes vagy, veszed az adást, kapod az instrukciókat, teljes könnyedséggel, nyílt szívvel csinálod. Amikor túl nagy a felelôsség, akkor ügyetlen vagyok, mert túl erôszakosan akarom, hogy jó legyen. Ha megtalálom az alapvonalat, játékosan viszem tovább, és nem törôdöm a felelôsséggel, akkor jobban tudok szállni. A Lila ákác valamitôl egészen különös, szinte tökéletes elôadás lett. Nem jött ez neked túl korán? Néhány éve mondta Pindroch Csaba, aki szintén benne volt az elôadásban, hogy túl hamar ért engem a csoda, és azt fogom hinni, hogy minden munka ilyen gyönyörûséges lesz. És igaza volt: amikor néha veszekszem a rendezôvel, hisztizem, akkor visszavágyódom a csodáért. De nekem a Manci örök élmény. Nem tudom elengedni, és talán nem is szabad. De mindig ezt keresni, az túlzás.
32
Keresni nem baj. Sokszor azt érzem magamon, hogy hajtom. Az viszont nem jó. A másik csoda a Tündérlaki lányok kapcsán ért. Az utolsó elôadást játszottuk, elôtte szinkronban voltam, és vártam a trolira. Elém állt egy angol úr, és megkérdezte, hogy hogyan jut el valahová, melyik trolira kell felszállni. Mondtam neki, hogy nem jó az angolom, de megpróbálom elmagyarázni. Gálánsan, gyönyörû szemekkel azt mondta, hogy ô segíthet nekem angolt tanulni. Kedvesen és finoman visszautasítottam, ô pedig nem erôszakoskodott, csak felajánlotta a segítségét. Mintha tényleg egy Heltai-darabból lépett volna elô. Hirtelen zavarba is hozott, hogy szerepem szerint, Tündérlaki Sárikaként fölajánlkozom egy bárónak, hogy eltartsam az egész családomat, és az utolsó elôadás elôtt a valóságban is találkozom a báróval… Egy-egy ilyen élmény után más lélekkel lépsz este a színpadra? Igen. A Mikvében elég tragikus a sorsom, és néhány héttel a bemutató után a saját környezetemben történt hasonló eset. Vérfagyasztó, amikor tényleg pár centire tôled ott van ugyanaz a történet. És ezek mind beépülnek. Sokszor elég egy-egy érzet is, ami segít. A Padlásnál többször is találkoztam ilyennel. Tábori Nórát egyáltalán nem ismertem, Kaszás Attilával pár mondatot váltottam csak. De minden elôadáson ott vannak. Jó volt így átvenni Süni szerepét, hogy nem egyszerre cserélték le az összes szereplôt, hanem az évek során fokozatosan érkeztünk az elôadásba, így az embereken keresztül átfonódtak az érzések. Persze, nem úgy kell elképzelni, hogy a régiek állandóan arról mesélnek, hogy milyen volt ezt tíz-tizenöt évvel ezelôtt játszani, de ahogy együtt állunk a színpadon, abban nagyon sok ki nem mondott dolog van. Talán ezért csináljuk ezt az egészet. Néztem a vígszínházi mûsort: nagyjából huszonöt estét állsz színpadon minden hónapban. És mind nagy szerep. Ezt hogyan lehet bírni fizikailag és lelkileg?
szegen, igazi, falusi lagzi lesz, menyaszszonytánccal, vôféllyel. Mindketten onnan jövünk, és nagyon fontos, hogy tényleg mindenki ott legyen, akiket szeretünk. Elért már az az érzés, ami ilyenkor mindenkiben benne van? Hogy biztosan jól döntöttél-e? Vagy nem is foglalkozol ezzel? Igazából kamaszkoromban ijedtem meg, hogy túl hamar találkoztam azzal az emberrel, akirôl éreztem, hogy az életem másik fele. Most már nincs bennem se kétség, se félelem. A mi generációnkban nagyon erôs az egoizmus és a karrierizmus, miközben mindenki Pán Péter szeretne lenni, gyerek maradni, szabadnak lenni és bármikor bármit megtehetni. Nagyon kevés ember hajlandó igazi, felnôtt döntéseket hozni. A szüleink generációjában sokaknak sikerült boldog életet élni, sokaknak nem. De bele kell vágni, teljes hittel el kell kezdeni, aztán majd lesz valahogy. Ez a mi korosztályunk gyávasága, hogy nem merünk felnôtt módra élni. Hát, én most belevágok. Rick Zsófi
szerep fotók: Gordon Eszter
Elôfordul, hogy vasárnap három elôadásom is van, délelôtt A Padlás, délután Mikve, este Játék a kastélyban. Ilyenkor izgulok, hogy hogyan fogom bírni. De amikor meglátom, hogy tele van a színház, és érzem, hogy sikerünk van, akkor nagyon jó érzés fél tízkor hátradôlni, és azt mondani, hogy megérte, hogy nem rossz ám ezt csinálni… Idônként jógázom otthon, néha futok, edzésre járok, de ezek nem rendszeres dolgok. Szeretnék már elmenni szaunázni. Mikor nemrég kisütött a nap, el sem tudom mondani, mennyi boldogsághormont termelt bennem. Végre jön a tavasz! Jó volna megint biciklivel járni, csak tavaly ellopták, vennem kéne egy újat. Nekem inkább az ilyenfajta érzelmi feltöltôdés segít. Ha sokat dolgozom, akkor vágyom arra, hogy plusz dolgokat kapjak az élettôl, mert igenis élni kell. Családot kell alapítani, és élni a civil életet, mert az hajt és inspirál tovább. A család és a barátok mindig erôt tudnak adni. Most épp az esküvôn pörög az agyam: sok mindent már most el kéne kezdeni szervezni, de nem tudok hazamenni. Otthon tartjuk majd, Szentpéter-
33
ALAKI HIBÁS KÉSZÍTMÉNYEK
Pluss
Kommunikációs Ügynökség
V
71
exemestane
A hosszabb
TEVA/EXE/2011/02.
ÉLETÉRT
Javallatok1 • Posztmenopauzális nôk, ösztrogén receptor pozitív, korai invazív emlôdaganatának a kezelésére javasolt, kezdeti 2-3 éves adjuváns tamoxifen kezelés után.
• Az Exemestan-TEVA az elôrehaladt emlôdaganat kezelésére javallt természetes, vagy indukált posztmenopauzában, lévô nôk esetében, akinek az állapota antiösztrogén terápia után romlott. 1. www.OGYI.hu
Teva Magyarország Zrt. • 2100 Gödöllô, Repülôtéri út 5., Postacím: 1074 Budapest, Rákóczi út 70-72. R70 Irodaház, Telefon: (1) 288-6400, fax: (1) 288-6410, További információk: www.teva.hu
www.teva.hu
Exemestan-TEVA
30x filmtabletta 25 mg
