XXI. évfolyam VII. szám
Mi lesz a „Frim Jakab” sorsa? 2. oldal
Stresszmentes nyaralás 4. oldal
Kedvcsináló 6. oldal
Boszik horgásztak 7. oldal
Még mindig Mámor! 9. oldal
És végül az utolsó oldal!
Előfizetve: 100 Ft Árusoknál: 150 Ft
2011. július
2
tiszalöki hírlap
2011. július Mi lesz veled, Frim Jakab iskola?
Nagyon sokan kérdezik mostanában, hiszen a fenntartó döntése után gyökeresen megváltozik az élet a 40 éves múlttal rendelkező intézményben. Felröppentek a hírek, ezek egy része gyorsan a porban landolt, egy részének pedig volt valóságalapja. Voltak (vannak) fő gonosz keresők, és nagyon sokan vannak együtt érző, aggódó városlakók. Mi meg voltunk 63an, dolgozók. Helyi fórumokon is elhangzott néha, hogy annyi a dolgozó, ahány a gyerek. Hát igen, ez így kimondva valóban nevetséges, csak arról sosem beszéltek a berzenkedők, hogy a 63 emberből 16 fő a gyermekvédelemben dolgozott, és még így sem teljesült a törvényben előírt szakmai létszám. Ahogy az iskolai, kollégiumi nevelés-oktatás terén sem, hiszen arról senki nem szólt, hogy az értelmi fogyatékos ellátásnál a minimum osztálylétszám 6 fő, a maximum meg 12, és minden pedagógus mellé kötelezően foglalkoztatni kellett volna egy gyógypedagógiai asszisztenst vagy gyermekfelügyelőt, és főállású ápolónőből is minimum kettő kellett volna. Hogy nem volt soha iskolatitkár, és még egy karbantartó, arról már nem is beszélek. A halmozottan súlyos fogyatékos gyerekek pedig még több szakembert igényelnek, mert nagy részük „egyemberes”. Ritkán esett szó arról is, hogy az állami normatívák katasztrofális mértékben lecsökkentek, és napi megélhetési gondokkal, bezárás veszélyével küszködtünk már a hollandok bejövetelekor is, 1995-ben. Az ő mentőövük adott 10 év haladékot, igen sok anyagi terhet levettek a fenntartóról. Persze arról sem szól a fáma, hogy az itt dolgozó pedagógusoknak már évek óta nem volt miből túlórát fizetni, a minőségi bérpótlékot csak papírról ismerik, mert a pénztárcájuk régen nem látott ilyet. Mégis tette a dolgát a nagy többség, mert a fogyatékos gyermek nevelésére esküdött fel. Az elmúlt 5 évben 3 ízben is kondult a vészharang, de 2011ben sajnos utolsót, és hatásosat. És véglegeset. Egy biztos, nem hajtotta itt senki önként a fejét a bárd alá, és nem igaz az sem, hogy a vészesen csökkenő gyermeklétszám miatt egy lépést sem tettünk, és nem kerestünk megoldásokat, bár ez utóbbiak ellenkezőjét néhányan szívesen terjesztik. A jubileumi ünnepségen elhangzott alelnöki ígéret be lett tartva, az intézményt nem zárják be, de át kell alakítani, ami jelentős létszámleépítéssel jár, de nem csak a Frim Jakab iskolában, hanem a megyei intézmények mindegyikében. Tőlünk első ízben 10 álláshely (9 aktív dolgozó), a második hullámban 17 álláshely ( 14 aktív dolgozó és 1 nyugdíjba menő) feladásával járt. A gazdasági önállósága 24 intézménynek szűnt meg még március 1-től. Július 1-től az összes technikai dolgozó (több mint 300 fő) áthelyezéssel az újonnan alakult gazdasági igazgatóság állományához került. A mi lakásotthonaink dolgozói augusztus 1-től Tiszadobhoz tartoznak igazgatásilag. Tiszalökön 16 fő kezdi az új tanévet, 6 főnek pedig Nyíregyházára kell majd bejárnia. A nevelésoktatás feladatát a Bárczi Gusztáv iskola tagintézményként látjuk el a továbbiakban. Spórolni csak úgy tud a fenntartó, hogy bezárja a konyhát, mosodát, kollégiumot és az iskola épületét. Ennek következménye a nagy létszámleépítés is.
2011. július
tiszalöki hírlap
3
A tanulók 7. évfolyamig a Bárcziban tanulnak, a többiek továbbra is Tiszalökön. A kolisokat naponta hozzák-viszik. A halmozottan fogyatékos gyermekek ellátása életkortól függetlenül továbbra is nálunk történik majd. Innen a törvényalkotók kezében a sorsunk. Ha megszavazzák a tanköteles korhatár leszállítását, jóra nem számíthatunk. Ha nem változtatnak azon a törvényen, hogy a fogyatékos gyereket is be kell ültetni integráció címén az épek közé, szintén semmi jóra nincs reményünk a jövőt illetően. Egy biztos, polgármesterünk és az országgyűlési képviselőnk keze jócskán benne volt abban, hogy ne tegyék rá a lakatot az iskolára, ezt ez úton is köszönjük nekik. Azok pedig, akiknek még megmaradt a munkahelye, mindent el fognak követni a szakmai színvonal megtartásáért. A fogyatékos gyermekek megérdemlik, hogy törődjenek velük, és jó lenne még hosszú évekig olyan fényképeket közölni róluk, amelyeket mellékelek. Mindannyiunk nevében köszönöm az olvasóknak, a város lakóinak az elfogadást, befogadást, a támogatást. Pappné KJ
Alkotók a Tiszalöki Holtágról 2011. július16-23. között festőművészek örökítik meg a szépséges Tiszalöki tájat. XII. alkalommal került megrendezésre a „Csontváry Nemzetközi Alkotótábor”, ahol huszonhárom vendég fogadta el a szíves felkérést. A Nyíregyházi – Hajdúnánási – Püspökladányi – Szentendrei - Tatai vendégek mellett Kolozsvárról, a Kárpátaljai Szojváról és Tiszaújvárosból is jöttek alkotók. A református egyház fenntartásában működő Ifjúsági Alkotóház ad otthont az egyhetes művésztelepnek. Az Országos Képzőés Iparművészeti Társaság kérésére négy vendégművész is érkezett a már megszokott törzstársasághoz. Első benyomásaikat, élményeiket már az első napon vászonra vitték. Nagyon büszkék lehetnek az alkotótábor résztvevői és szervezői, hiszen egyik művésztársuk, Pistyur Imre 2011-ben Munkácsy díjban részesült. A vendéglátás költségeihez a Tiszalök Város Önkormányzata, Tiszalökért Közalapítvány, Dr. Karakó László országgyűlési képviselő, a Református Egyház, a Szabadság Mezőgazdasági Szövetkezet, a Sütőipari Vállalat, Fedor László alpolgármester, Pápa József vállalkozó az Idősek Gondozó Otthona valamint Szombati Béla tanár úr járult hozzá. Verőfényes idő, jókedv és alkotói vágy jellemzi az eddig eltelt néhány napot. Szokás már, hogy bográcsban főtt finomsággal töltik el az egyik estét a vendégek. A szíves vendéglátást a záró kiállításon egy-egy alkotással köszönik meg a vendégek. Azt, hogy mennyire nehéz egy művésztelep megszervezése és működtetése, nem könnyű egy mondatban elmondani. Nagyon nehéz. Öröm és büszkeség az, hogy Tiszalökön áldoznak a kultúra oltárán. Tölgyesi Attiláné és Zrinszki István - szervezők
4
jó tanácsok
2011. július
NÉHÁNY TIPP A STRESSZMENTES NYARALÁSHOZ A nyaralás jobb esetben nem ott kezdődik, hogy kilépünk egy egzotikus ország repülőteréről az utcára. Az igazán tudatos utazó már hetekkel, vagy akár hónapokkal az út előtt tájékozódik és tanácsot kér. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a szabadságra utazók csupán 42 % - a érzi úgy, hogy testileg- lelkileg- idegileg valóban kipihente magát a nyaralás alatt. Ez azért elég kis szám ahhoz képest, hogy szinte egész évben erről az egy-két hétről ábrándozzunk…..Valamit rosszul csinálunk? Néhány jó tanács, mi lehet a jó nyaralás záloga. 1. Közösen válasszunk úti célt! Ha többen utazunk együtt, fontos, hogy minden családtagot vagy barátot meghallgassunk, és olyan döntés szülessen, ami mindenki számára megfelel. Választhatunk olyan tengerpartot, amelynek közelében kirándulóhely is van. Abban is megállapodhatunk, hogy az idén egy pezsgő nagyvárosba megyünk, de jövőre a hegyekre szavazunk. Segíthet a tervezésben, ha felidézzük a legutóbbi közös nyaralást. Mi az, ami jól sikerült? Mi az, ami nem bizonyult jó döntésnek? Nem jó, ha viták közepette, neheztelve utazunk el: lehetőleg még otthon tisztázzuk a nézeteltéréseket! Ha a nyaralás alatt adódna konfliktus, igyekezzünk azt is minél hamarabb megbeszélni! 2. Gyűjtsünk minél több információt a nyaralóhelyről! Térképezzük fel, milyen programok lesznek a környéken! Ellenőrizzük a várható időjárást! Ha külföldre megyünk, írjuk ki az adott ország magyar nagykövetségének telefonszámát! Az sem árt, ha elsajátítunk egy minimális alapszókincset. Mindenképpen tájékozódjunk az adott ország egészségügyi helyzetéről! 3. Fő a biztonság! Ez a magára hagyott otthonunkra is vonatkozik! Szervezzük meg, hogy ki vigyáz a házra, amíg távol vagyunk! Egy rokon vagy egy barát kétnaponta nézzen be hozzánk, ürítse ki a postaládát, szellőztessen, kapcsolja fel egy kis időre a villanyokat. A növények és a házi kedvencek gondozását-etetését bízzuk rá. Hagyjuk meg nekik, hol érhetnek el bennünket, ha történne valami, amiről tudnunk kell. 4. Csomagoljunk okosan! A profik azt mondják, készítsük ki mindazt, amit első körben szükségesnek gondolunk, majd felezzük meg a holmikat! Egyszerű pólókból inkább többet, különleges kiegészítőkből inkább kevesebbet vigyünk magunkkal. A réteges öltözködésnek megfelelően pakoljunk! Készítsünk össze egy kézi táskát, ami az út során mindig legyen nálunk! Hordjuk ebben az igazolványainkat, az autó iratait, az utazással kapcsolatos dokumentációt és pénzt. 5. Az a jó, ha fokozatosan állítjuk át magunkat „szabadság-üzemmódba.” Semmiképpen ne a munkahelyről induljunk nyaralni! Ha lehet, az utolsó munkanap után legalább egy napot hagyjunk magunknak a pihenésre, a ráhangolódásra, és persze a pakolásra, ügyintézésre is. 6. Válasszunk megfelelő időszakot az utazásra! Ha autóval megyünk, induljunk hétköznap, akkor nem olyan nagy a zsúfoltság az utakon. Az esti indulással több óra nyugalmas vezetést nyerünk. Ne feledkezzünk meg néhány fontos szabályról: egy óra után 5 perces, három óra után 10 perces, öt óra után 20 perces, hét óra után 60 perces pihenő idő ajánlott. 7. Menedzseljük ügyesen az időt! Tarkítsák tevékeny és andalgós időszakok a nyaralást. Kedvezzünk mindenkinek: az egyik napot tölthetjük feszes tempóban, múzeumlátogatással, helyi nevezetességek megtekintésével, a másikat pedig ráérősen „elfecsérelhetjük” a strandon. Legyünk lazák és rugalmasak. 8. Költsünk okosan – keveset! Foglaljunk kedvezményes időszakban, váltsunk csoportos belépőt, az üdítőt ne az idegenforgalmi látványosság büféjében vegyük meg……. Ha apartman házat bérelünk, sokat spórolhatunk azon, ha magunk főzünk. Figyeljük meg, hol esznek a helyiek! A turistacsalogató éttermeknél valószínűleg olcsóbb és hangulatosabb helyeket is ismernek. 9. Érezzük jól magunkat! Bármilyen furcsán hangzik is, erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ez a pihenés, a feltöltődés, az együttlét, vagy éppen a kellemes egyedüllét ideje: a mi időnk. Ne idegeskedjünk, ha nem minden alakul úgy, ahogy eredetileg terveztük! Legyen B-tervünk, ha esik az eső, ha zárva egy múzeum. Lehet, hogy a legemlékezetesebb élményeinket éppen így szerezzük. 10. A szabadság végére is érvényes a fokozatosság. Kultúrsokkal felérő élmény lesz, ha a nyaralásból hazatérve másnap egyből bemegyünk a munkahelyünkre. Ha megtehetjük, hagyjunk magunknak egy-két napot az „akklimatizálódásra”. Szép nyarat és jó pihenést kívánok! Fercsákné Tomán Ildikó - (Forrás: Patika Tükör )
2011. július
tiszalöki hírlap
5
Kedves Olvasók! Egy, a napokban kapott névtelen levél miatt fordulok Önökhöz. A Tiszalöki Hírlap 15 évvel ezelőtti újraindításakor felhívtuk figyelmüket, hogy észrevételeiket, véleményeiket, javaslataikat névvel, vagy név nélkül is eljuttathatják hozzánk a szerkesztőségbe, és mi megjelentetjük. Sajnos rájöttünk, hogy főként a név nélküli levelek nagyon rossz irányba terelődtek. Sokszor már becsületsértésbe torkollottak. Ekkor döntöttünk úgy, hogy nem kívánunk statisztálni efféle megnyilvánulásokhoz. Egyrészt, mert nem sportszerű az érintett féllel szemben, másrészt viszont nem szeretnénk személyiségi jogokat és becsületet sértő perekben bíróságra járni – mert ugye ez esetben a szerzők (levélírók) kiléte ismeretlen, így az újságnak kellene „elvinni a balhét”. Ezt ugye Önök sem akarják! Tehát: a Tiszalöki Hírlap szerkesztőbizottsága a jövőben sem kíván megjelentetni semmilyen, másokra néző sértő cikkeket, írásokat, véleményeket, javaslatokat! Ez egyaránt vonatkozik magánszemélyekre és politikai pártokra is! Megértésüket köszönjük!
Fülöp Attila - főszerkesztő
A koffer Igen, a kofferom elárulja, milyen zaklatott lelki állapotban érkeztem az utazásomról vissza. Tele volt nehéz gondokkal, élményekkel. A kofferomból hiányoztak dolgaim, ez volt az egyik problémám, a másik az öcsém autó javítása. Elveszítettünk így egy jó félnapot. Nem baj gondoltam, lassan otthon leszünk. A türelem az én hűséges barátom. A nap gazdagon szórta ránk sugarait, s nővérem, ki szintén velünk utazott, addig bőségesen ellátott bennünket uzsonnával. Laci öcsém pedig nagy türelemmel szívta a doboz cigarettáját. Már csak késő délután érkezhettünk haza Budapestről. Tiszalök végre! Itthon vagyok. A régi utcák, terek, emberek… Vad dobogással éreztette szívem a szavakkal alig megfogalmazható gondolataimat. Ha a mind átélt örömömet vagy szomorú pillanatokat elmesélhetném, nagyon sok oldal kellene hozzá. A legfontosabb volt számomra drága jó Anyámat meglátogatni, vele naponta egy-két órát eltölteni. Mivel az Ady utcai házban már nem lakhattam, szívszorító érzéssel ébredtem. Baráti légkör van vendégszobámban, friss levegő árad be az ablakon, s hallom a szomszéd gólyák kelepelését. „Anya gyere már!” „ Pista hol vagy?” „A biciklit javítom a kis unokámnak,” hallom a magyar mondatokat, és mégis
egy nagy magányosság vesz körül. A régi hangokat nem hallom már! Pár nappal később elajándékoztuk a házunkból a szekrényeket, ágyakat, székeket. Ez a ház eladó! Előkerült egy tábla az ablakban. Egy mondattal! Eladásra vár az az udvar, az a kert, ahol én álmodoztam? Ahol csodáltam a padlás lábtójáról a naplementét? Onnan figyeltem érik e már Tóthék cseresznyéje! Ahonnan én a szalmakazal felett repülő
fecskékkel messzire repülhettem. Ahol drága jó Apám szénakazlas szekerével hajtott be az udvarra? S mi mezítlábas gyerekek ott hajtottuk ki a csordára a teheneket? Minden óra nagymamánkkal, a csirkék, kacsák, kis disznók? Na meg az onnan induló útjaink az iskolába? Az iskolai szünetek, a dinnyés ebédek? Aztán mind a sok kedves szomszédunk, Nagynéném családjával? Az utca apraja, nagyja?
Eladók??? El lehet a karácsonyokat adni? A múlt napok kacagását, az emlékeinket? Az esték olyan csöndesek voltak, mintha a titkukat akarták volna elárulni nekem. A nappalok örökre maradnak, gyermekeink talán mesélik tovább. Néztük egymást jó Anyámmal, minden szó felesleges néha. Két Anya, sorsunk egyforma. Féltjük minden rossztól Gyermekeinket. Aggódunk a békéért, természetért, egészségükért a jövőjükért. A múltunkon minek töprengeni már? - mondja fáradt hanggal. 86 éves lettem, Apád csak 65, minek élek én már? Nem számít, hogy szép tisztában van, hogy mindennel el van látva. Ránehezedik az öregkor minden súlya. Lelki, testi betegsége, hozzá a magányosság érzete. Nem lát, nem hal. Nincs senkim! – mondja. 13db gyógyszert szedek, ti messze vagytok mind. Minek él az ember? Hogy milyen volt a búcsú? El lehet képzelni. Sírtunk mind a ketten! Tekintetünk egymásra meredt, mintha kérdeznénk: látjuk e még egymást? Öcsém elfordult, de tudom neki is könnyek voltak szemében. Most már rég itthon vagyok, de a „KOFFEROM” még nincs kipakolva. Szívem, mint egy megdermedt föld rög itt, míg jó Apám régi széna illatával takaródzik az égben. Elisabeth Maier - 2011 július
6
tiszalöki hírlap
2011. július Kedvcsináló
Itt lakunk mi!
A városnapi kiállítások körét már rég szeretnénk bővíteni olyan fotókkal, melyek által bemutatkozhatnának a városlakók, akár termények, gyümölcsök, akár a lakás, virágoskert, udvar látványával. Jómagam is megrögzött kertturkáló vagyok, minden szabad percem a kapanyél mellett töltöm, mert kikapcsol, pihentet (nem a derekamat!), és büszke is vagyok a végeredményre. Tudom, hogy nagyon sok szép porta van Tiszalökön, ezért gondoltuk azt, miért ne osztanák meg másokkal is ezt az élményt? Mellékelek néhány fényképet az én birodalmam töredékéről, bízom benne, kedvet kap más is saját kertje megörökítéséhez. Igaz, fekete-fehérben nem érzékelhető a színpompa. Nos, a lényeg, akinek vannak fényképei a lakásáról, kertjéről, mutassa meg bátran a Városnap látogatóinak is. Még van egy pár nap, lehet készíteni a tablókat, de mi is szívesen felrakjuk, ha időben eljuttatják a könyvtárba vagy hozzám. Elő a fényképezőgépekkel, és tessék csak nyugodtan dicsekedni! Pappné KJ
A kertünk Nyári hőség Az emberek a homlokukat törlik, Birkóznak a meleggel, mely testüket gyötri. Keresik az árnyékot, hol elviselhetőbb, A forró nyár nem kímél se embert, se erdőt. Vasárnap este jött egy fekete felhő, Magával vitte a reménykedő esőt. Szomjazó fák szomorúan bókoltak, Fonnyadó növények oly nagyon tikkadtak. Csendes lett az utca az esti órákra, Szobámat átjárja az esti fény csodája. Enyhe szellő lengette a fák szomjas ruháit, Reménykedve várták a fürdetés óráit. Nem hatódott meg a nyár kőkemény szívével, Az én időm most van itt, nem vehetitek el. Egyre csak tűz a nap, önti ezernyi sugarát, El kell viselnünk, hisz ez az igazi nyár. Hamar tovafut a perzselő hőség, Jön majd a hűvösebb, az őszi szél. Akkor majd felöltjük a melegebb ruhánkat, S búcsút intünk a forró nyárnak. Kotosz Istvánné
A terasz
2011. július
tiszalöki hírek
7
Versenyeztek a „Boszik” Az ÚJ Élet Horgász és Környezetvédő Egyesület 2011.07.10-én rendezte meg az I. Boszi Kupa Női horgász és főzőversenyét, melynek a vártnál nagyobb sikere volt. A kétfős csapatok női tagjai horgásztak, férfi tagjai főztek és kiszolgálták a hölgyeket. A versenyen 21 csapat indult, minden versenyző fogott halat, és jobbnál-jobb ételeket főztek, melyet a legtöbb halat fogó hölgyek minősítettek. Az egyesület a horgászokat emléklappal, plakettel és egy-egy csokor virággal, a férfiakat emlékplakettel és egy üveg borral díjazta. A legtöbb halat fogó Murvai Fruzsinát (2690 gr) a „Főboszi” kisplasztikával jutalmazta, a legjobb ételt főző Csiki Lajos kapta a főzőfakanalat. Juhász Károly H.K.E. elnöke
KISVÁRDAI FOCINYÁR 2011 2011. július 9-10-én rendezték meg 23. alkalommal kiírt „Kisvárdai focinyár” kispályás rendezvénysorozatát. Tiszalököt egy főleg tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium labdarúgó osztályában tanuló csapat képviselte. A főszervezők Balázs Gábor és Király Bertalan (aki nem mellesleg 18. alkalommal volt itt jelen) voltak. A különböző költségeket Csomós Mihállyal, Gáll Józseffel, Pápa Józseffel és Rácz Sándorral ők teremtették elő. És nem bánhatták meg!!! A remek hangulatú tornán szombaton voltak a csapatmérkőzések. Csapatunk két győzelemmel, egy döntetlennel és egy egygólos vereséggel került a vasárnapi egyenes kieséses döntőbe. Itt a rekkenő hőség ellenére egymást múlták felül játékosaink. Tőlük jóval esélyesebb, jó nevű csapatokat sikerült legyőznünk. Sajnos a döntőbe jutásért vívott mérkőzést elvesztettük, de a harmadik helyért vívott csatát simán
hoztuk, így bronzérmesek lettünk. Csapatunkból került ki a torna legjobb kapusa Balázs Gábor személyében. A mérkőzések szünetében gyerekek részére (14 éves korig) dekázó és labdavezető
versenyt szerveztek. Itt a Gagyi Sanya játékostársunk öccse 2. helyezést ért el dekázásban, míg Király Kristóf (Berci fia) labdavezetésben 3. lett. Ami külön öröm, a mutatott játékkal elnyertük a „torna legszínpatikusabb csapata” címet. Szeretnénk még megköszönni Gagyi Sanya családtagjainak a segítséget,
Falatovics László, a TVSE edzőjének a hozzájárulását a játékosai tornán való részvételéhez, valamint mindazoknak, akik tudták róluk és folyamatosan érdeklődtek az eredményről. Ez is nagy pluszt jelentett számukra. Vasárnap délután egy közös ebéd és fürdőzés után mindenki elégedetten és egészségesen elfáradva tért haza. Azzal váltunk el, hogy jövőre ugyanitt találkozunk!
A csapat játékosai voltak: Gagyi Sándor Vass István Újvári Zsolt Bacskai Attila Gál Norbert Takács Zoltán Dobán Dániel Balázs Gábor Csire Gábor Boros Krisztián Cseh Kristóf Gál Szabolcs
8
kultúra - szórakozás
2011. július
Mámoros múlt 4. rész
Buzogány Béla
Molnár Éva
Egy hónap kimaradt a Mámor Színtársulat történetének ismertetéséről, de most pótolom. Mielőtt belevágnék a Buzogány Béla irányítása alatt töltött idő mesélésébe, meg kell említenem, hogy a királyi TV minden péntek este színházi előadásokat elevenít fel. Leginkább vígjátékokat, melyek igazi csemegévé értek az évek során. Néhány hete pont a Janika ment, Udvaros Dorottya és Tahi Tóth László főszereplésével. Érdekes volt végignézni ezt az előadást, a profi művészek által megformált karaktereket. Olyan érzésem volt, hogy a rendezőnk láthatta valamikor, hiszen minden mozdulat, gesztus, a színpadkép, díszletek, az általunk előadott változatra emlékeztetett… Venyige Sándor párhuzamosan rendezett több társulatot is, így a Tiszavasváriban alakult amatőr csapatnak is elvállalta az irányítását. Ránk viszont már nem jutott ideje a következő évadban, így elváltak útjaink. Nem estünk nagyon kétségbe, kellett a megújulás. Buzogány Béla a Talán Teátrum vezetője, több ízben járt társulatával városunkban. A Jászai díjas színész-rendező elvállalta a feladatot, de szigorú feltételei voltak. Szövegtanulásban és próbafegyelemben nem ismert pardont. Maximalizmusa meg is hozta az eredményét, még akkor is, ha berzenkedtünk ellene. Az általa hozott két rövid jelenet, a számtalan dalbetét, és a nyírbátori társulatból kölcsönkapott két fiatalember Hacsek és Sajója egy egész estés zenés kabarévá érett a színpadon. Ebben a műfajban még nem mérettünk meg. Bizony, nem volt könnyű, hiszen a kabaré csak látszatra habkönnyű. Nagyon vékony határ választja el a szereplőket a ripacskodástól, de Béla vigyázó szeme és könyörtelen szigora megóvott bennünket ettől a veszélytől. A dalok megfelelő színvonalú előadásához nagy segítséget kaptunk feleségétől. Ő nagy hiányt pótolt számunkra, hiszen hangképzés, légzéstechnika, a dalok szövegeinek értelmezése eddig csak ösztönszerűen működött (ha működött). Ahogy közeledett az előadás, egyre több zsák ruha fordult meg a művelődési házban. Béla ezeket is igen kritikus szemmel nézte, válogatta, néha vásárolta, és néha vissza is vitte, mert vagy a méret, vagy a látvány nem volt megfelelő. Hozott ő díszletet is, és a végén majd a teljes hangtechnikát szakemberestől, mert a miénk nem úgy szólt, ahogy kellett volna. Addig-addig pusmogtak Tölgyesiné Katával, míg meg nem született a beépített technikusi pulpitus terve. Nagyon kellett már egy ilyen építmény a rendezvények hangosítása, világítása miatt… Összegezve, ez egy igen kemény évad volt vele, de siker koronázta közös munkánkat. A társulat megint besöpört egy ezüstminősítést, és egy színészi díjat is. Széki Marikáról pedig kiderült, milyen jól táncol, pláne, ha profi táncos tartja a karjaiban. Lilla és Fruzsi már önmagában is szemet gyönyörködtető látvány volt, ahogy meg énekeltek, mindent megért. Mi, törzstagok, meg hoztuk a jobbik formánkat… Buzogány Béla egy évadot vállalt velünk, így 2010-ben új rendező után kellett nézni. Hogy hogyan hozott össze bennünket a sors Illyés Ákossal, arról majd legközelebb… és ígérem, ez lesz az utolsó „epizód”… vagy mégsem…? PappnéKJ
Előadás közben
A Hölgykoszorú
2011. július
Sportoljunk földön, vízen, vízben! „Ficánka” Napközis sporttábor indul két turnusban 2011.augusztus 01-től 05-ig és augusztus 08-tól -12-ig a Polgárok Tiszalök Egyesület és a Tiszalöki Szociális Szolgáltató Központ szervezésében izgő – mozgó, sportolni vágyó gyerekek részére 6 -tól -14 éves korig. Naponta 8:00-tól 16.00-ig biztosítunk elfoglaltságot a résztvevőknek. A tábor helye: a Szepi – tanya (strand mellett) Ízelítő: - egyéni,- és csapatjátékok, számháború - ügyességi játékok, versengések - strandolás - homokvárépítés - rövid vízitúra a VSE vezetőinek kíséretével - gyalogtúra - kézműves foglalkozások - előadás:- helytörténeti érdekességek, - nemzeti jelképeink, - környezetvédelem, tájvédelem
9
tiszalöki hírlap
Minden napra jut valami izgalmas tevékenység! Rossz idő esetén a helyszín a Szociális Szolgáltató Központ Játszóháza és Kossuth Lajos Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tornacsarnoka. Bővebb információ és jelentkezés: Körei Mihály Tel.: 06 30 4891865 Táborvezetők: István Zsoltné és Kovács Tünde Segítőik: Oroszné Pilipecz Marianna Gresnyer Anita István Bettina Körei Mihály Támogatóink:
Polgárok Tiszalök Egyesület István Zsolt
A marhaság A nagy magyar pusztaságon a Hortobágyon üldögél egy juhász, aki csöndben pipál és őrzi a juhokat. Odamennek az érdeklődő turisták, körbejárnak, aztán az egyik nagy bátran megkérdezi: - Mondja, és nem unalmas egész nap csak itt ülni és semmit sem csinálni? - Á dehogy - legyint a juhász - mindig jön erre valaki, akinek egyébként semmi dolga, aztán mindenféle marhaságokat kérdez...
Móricka és Katika a homokozóban játszanak. Katika odaszalad anyukájához és kérdezi: - Mi van Mórickának, ami nekem nincs. Anyja mondja: - Fütyülője. Pár perc múlva megint odaszalad Katika és mondja: - DE NEM SZÓL! Eladó KORG EC150 digitális zongora, szinte új állapotban, kedvező áron. Érd: 30/336-4177 egész nap.
10
tiszalöki hírlap
HAGYOMÁNYŐRZŐK
Augusztus Kisasszony hava
Radnóti Miklós: Július
Augusztus 1. Vasas Szent Péter napja:
Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett.
Július Szent Jakab hava A július az aratás hónapja. Az aratás betakarításának sikerességét számos népszokás jellemzi. Az aratást kalapemeléssel, imádsággal, fohászkodással kezdték. A munkálatokhoz szükséges eszközöket a templomkertben összegyűjtötték, ahol a pap megszentelte, majd az aratók a búzatábla szélén letérdeltek, keresztet vetettek, s elkezdődött az aratás. Az első és az utolsó learatott búzaszálaknak nagy jelentőséget tulajdonítottak: ha az elsőből készített kévéből ettek a baromfik, akkor attól egészségesek és termékeny lettek, ha pedig az arató a derekára kötötte, elűzte a fájdalmát. Az utolsó kévéből aratókoszorút készítettek, amit a gazdának adtak váltság fejében, amit ő a mestergerendára akasztott (ebből a koszorúból kimorzsolt szemeket a vetendők közé keverték tavasszal, hogy jó termés legyen), jelezve a munka végeztét. A legtöbb aratási szokás az aratás végéhez kapcsolódott. Egy talpalatnyi gabonát meghagytak aratatlanul, hogy jövőre is jó termésük legyen, és hogy jusson az ég madarainak is.
Szent Péter ünnepe. E napon emlékeznek arra, amikor is egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Muravidéken dologtiltó nap a szőlőtermelőknek, akik úgy vélik, ha dolgoznak, a szőlőszemek lehullanának a fürtökről. Turán patkányűző napnak tartják. A patkányoktól való szabadulás egyik módja, ha egy öregasszony a mise alatt minden ajtóra felírja: „Dömötör püspök”. A másik módja pedig, ha egy patkány szemét kiszúrják és eleresztik, akkor a többi is elmenekül. Próbálkoztak azzal is, hogy ezen a napon megkerülték a patkánylyukat kilencszer, kilenc Miatyánk elmondásával. Augusztus 10. Lőrinc napja: A közhiedelem szerint a dinnye e naptól kezdve már nem olyan finom, úgy mondták, lőrinces, lucskos lesz. A Tápió menti falvakban is úgy tartják, hogy Lőrinc-nap után a sárgadinnye meglevesesedik. „No, gyün Lőrinc, a sárgadinnyének vége, belepisil!”. Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja: Mária mennybemenetelét ünnepeljük. Moldván e napon gyógynövényeket szentelnek, majd ezzel füstölik meg a betegeket. E naptól kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben. Drávaszögben e napon keresztet vágtak a fákba, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. Dologtiltó nap sütésre, kemencében való tüzelésre, mert a tűz kitörne
2011. július
a kemencéből. Az ún. két Boldogasszony közét (aug. 15–szept. 8., Kisasszony) az asszonyi munkában tartották fontosnak. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek és az összes tojásukat kiköltsék. Az ebben az időszakban tojt tojásokat összegyűjtik, mert úgy vélik, hogy sokáig eláll. Ezeket külön elrakták és meszet szórtak rá. A két Boldogasszony köze a magyar nyelvterületen általános hiedelem szerint a téli holmik, ruhafélék szellőztetésének az ideje, hogy a moly ne essen beléjük. Zagyvarékason úgy vélték, hogy kétasszony között ki kell szellőztetni a búzát, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik. Augusztus 20. - Szent István napja: 1774 óta államalapító királyunk ünnepe. Először 1818-ban tartottak körmenetet Szent István jobbjának tiszteletére. E nap az új kenyér ünnepe is. Különösebb paraszti hagyományok nem fűződtek Szent István-naphoz. István-napkor a Drávaszögben a szép idő jó gyümölcstermést jelez. Tréfásan azt mondják, hogy ezen a napon vágják le a szúnyogkirályt, ettől kezdve kevesebb van ebből a rovarból. A beregi Tiszaháton úgy tartják, hogy István-napkor mennek el a gólyák. Augusztus 24. - Bertalan napja: Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt. Ezt a napot az ősz kezdőnapjának tekinti a néphagyomány. Az e napi időjárásból jósolták meg, hogy milyen lesz a várható őszi időjárás. Az e napon köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak, s úgy vélték, ha egy kanállal a búzába tesznek, nem esik bele a féreg. Dr. Tóthné Baraksó Ágnes Forrás: www.hoxa.hu
2011. július
tiszalöki hírlap
11
Hegyek bűvöletében
Tátra: emlékek, gondolatok első magashegyi túrámról. Többféle meghatározása is van a hegy szavunknak. Szülőhelyemen Farkas-hegynek neveztek egy 20 méter magas homokbuckát is. Ha belenézünk egy földrajzkönyvbe, ott 500 métertől számítják a hegyeket. Hazánkban a Kékestető a hegyek góliátja a maga 1015 méterével. Ha 100 éve írtam volna, más hegyet kellett volna megneveznem. Csak hát a mában élünk, s bizony át kell lépnünk az országhatáron, ha ennél magasabbra vágyunk. Nagyon messze nem kell menni, a Tátra hajnali indulással akár egy egynapos túrával is elérhető, de érdemes több időt ott tölteni! Az is megtalálja a számítását, aki csodaszép környezetben szeretne sétálni egyet, de az is, aki lánccal biztosított turistaúton akarja meglódítani az adrenalin szintjét! Végre eljött a nap melyet úgy vártam. Autóval négy óra az út a Tátra lábáig, de ez gyorsan telik, útközben is sok a látnivaló. Egy út menti kilátópar-
kolónál megcsodáltuk a még csak „gyerek” hegyeket, s mentünk tovább a poprádi szállásra, hiszen lassan sötétedett. Másnap korai ébredés, hiszen várt minket a Rysy (magyarul: Tengerszem csúcs, amely a 2501 méteres magasságával a Magas-Tátra legmagasabb hegyivezető nélkül is mászható csúcsa). Illetve előtte Poprádról kiérve meg kellett állni az út szélén, hogy rácsodálkozzunk a majd két kilométerrel felénk tornyosuló hegyekre. Leírni, fotón bemutatni nem lehet, azt látni kell! Megnéztük a híres Csorba tavat, de a néhány kilométer gyaloglással elérhető Poprádi tó az igazi gyöngyszem. Körülötte hegyek, fenyves, partján hangulatos utacska. Azt hiszem, hogy igazából nem tudtam hogy mi vár ránk. Ahogy az ember kapaszkodik felfelé, először csak a fenyőerdőben, mintha Gulliver sétálna az óriások országában, aztán fokozatosan törpül a növényzet és már a Liliputiak országában járunk, az-
tán már szinte nincs is növény, csak szikla, kő amerre a szem ellát tornyosul előttünk. Az út mesterien kirakott sziklákból áll, mintha maga az Óz meséje válna valósággá a maga sárga köves útjával. De egyre meredekebb, a menedékház környékén már hófoltok, de nem fáztunk, a nap hétágra sütött. Aztán már csak kézzel-lábbal kapaszkodva tudtunk felmászni a Rysy csúcsára. Itt bizony nevethetnékünk
fogyasztása után indultunk vissza a kopárságból a zöldellő völgybe, de előbb még jót hógolyóztunk a menedékháznál. A szépségből másnapra is jutott. A Tarpataki-völgy, rohanó patak a sziklákon, vízesés, újra fenyők, majd törpefenyők, majd megint sziklák, és csak fel-fel, egészen a felhőkbe burkolózó hágóhoz mígnem már csak láncokba kapaszkodva tudtunk felfelé mászni, majd két szikla között legyőztük a hágót amelyet szinte ellepett
támadt annak a sok embernek a látványától, akik ellepték a csúcsot. Nekem így utólag erről az jut eszembe, hogy gyerekkoromban kaptam egy kiskutyát, de rettenetesen bolhás volt. Fürdetés közben a bolhák a kutyus farka hegyére menekültek, mind egy kupacban. Hát az emberek is valahogy így néztek ki itt a Rysy csúcsán, gondolom velünk együtt. A látvány leírhatatlanul szépséges volt. Kopár hegycsúcsok, zöldellő völgyek, tengerszemek. Felejthetetlen. Némi szendvics, majd csúcscsoki el-
a szürke gomolygó felhő, de lent a völgyben sütött a nap. Pihegés, csúcscsoki, aztán rohanás lefelé, hogy még emberi időben hazaérjünk Történt mindez 2006 szeptemberében. Akkor először, s azóta sokszor. S nem csak a Tátrában, mert ilyen szép helyek másutt is vannak. Itthon is, de az a bizonyos hab a tortán valahol 2000 méter fölött kezdődik. Fotók, s az az olcsó, remek poprádi szállás telefonszáma kérhető:
[email protected] Zsiros Sándor
12
2011. július
utolsó oldal
Köszönetet mondunk mindenkinek, akik Gyúró Györgyöt utolsó útjára elkísérték, és sírjára virágot hoztak. A gyászoló család Köszönetet mondunk Hajdú Zoltánnak és az ORFEUSZ KFT. dolgozóinak a lelkiismeretes, gondos munkájukért. a Gyúró család ELADÓ Tiszavasvári Krúdy Gyula út 12. 1. emeleti, 1+2 félszobás, 68 m2 felújított lakás. Érdeklődni: 70-32-23-851 NEVA VENDÉGHÁZAK
Másoltassa videofelvételeit DVD-re! Vannak olyan megismételhetetlen pillanatok, amihez elég egy használt videomagnó, és a felvétel máris feledésbe merülhet. Pl.: idősebb szeretteink, a gyerekek első lépése, feledhetetlen családi nyaralások, és még lehetne sorolni! Kedvezményes másolási díj: 500.-Ft/óra ami tartalmazza a DVD-t, a tokot, valamint a színes borítót is!
Tiszavasvári Hősök utca 42 Tulajdonos: Nagy István Kapcsolattartó: Nagy Istvánné Levélcím: 4450Tiszalök Táncsics utca 11. Tel./fax:+36 42 373 212 Mobil:+36 30 535 66 61 e-mail: nagyi591@t-online. hu 4450 Tiszalök Ady utca 31. 7 szoba (2-5 ágy)19 fő
4450 Tiszalök Táncsics utca 11 szám alatt 5 szoba( 2-5 ágy) 19 fő
Érdeklődni lehet: Városi Könyvtár: 578-022 vagy In-Team Hangstúdió és Kiadó Tiszavasvári, Hősök út 51. Tel.: 30/336-4177 Mindenféle videokazettátát tudunk másolni! ANYAKÖNYV Júniusban elhunytak Cserés Pál Dezső Katalin Gyuró György Kórik Gáborné Szilágyi László
Júniusban nem volt házasságkötés Májusban született Csuja Ádám Júniusban született Balogh Dorottya Kiss Ernő Lakatos Viktor
A városi rendezvényeken készült videó részletek (2004-től napjainkig) és képanyag megtekinthető a www.video.dimo.hu/tiszalok oldalon.
Összeköltözők, vállalkozók figyelem! Tiszavasvári, Vasvári P. út 59. (Bűdi patika mellett) 2 x 2 szoba, összkomfortos, külön bejárattal, különálló mérőórákkal, gázfűtéssel és cserépkályhával 600 négyszögöl telekkel reális áron eladó! Érdeklődni: 30/9974-216, 70/3928-241
Tiszalöki Hírlap
Tiszalök város polgárainak lapja. Szerkeszti a Polgármesteri Hivatal Felelős kiadó: Mező József Felelős szerkesztő: Fülöp Attila Foto: Cziczer János www.cziczer.fw.hu Tördelés és nyomdai munkálatok: Viola Print Nyomdaipari Kft. 4450 Tiszalök, József A. u. 34 Tel.: 30/37-07-268 e-mail:
[email protected] Megjelenik: minden hónap végén HU ISSN 1586 8001 Kéziratokat, leveleket szívesen fogadunk az alábbi címre: Városi Könyvtár 4450. Tiszalök Kossuth út 40/a. Tel.: 578-022 Kérésre visszaküldünk. A szerkesztőség címe: 4450 Tiszalök, Kossuth út 67. Tel.: 278-122; Tel./Fax:278-185 e-mail:
[email protected]
www.tiszalok.hu