2011. január – február
Tizenegyedik évfolyam · első szám
Mariann nénire emlékezünk Egy remek tanárt, egy nagyon jószívű embert és egy pótanyukát vesztettünk el 2011. január 9-én, Sápi Endréné, Mariann néni személyében. 2004 szeptemberében ő volt az a tanár, aki felkarolt minket. Tanítás után mindig felszabadító volt Mariann nénivel a játék. Ahogy időnk engedte, úgy fejlesztette kreativitásunkat. Megtanított minket önzetlenül szeretni, megbocsátani és gondolkodni a tetteink előtt. Életszeretete mindig sugárzott belőle. Sosem láttuk szomorúnak. Boldogan emlékszünk vissza a mostani 7. a osztállyal, hogy hány első helyezést értünk el az akkori Luca olimpián és a Mikulás maratonon az ő segítségével. Annyi gyönyörű pillanatot ajándékozott nekünk és az iskolának, hogy azt mind felsorolni ebben a pár sorban nem lehet. Megtiszteltetés számunkra, hogy megismerhettük, hogy az osztálya lehettünk. Három év után, attól függetlenül, hogy már nem minket tanított, mindig fordulhattunk hozzá, segített, ha kellett. Legszebb és legemlékezetesebb idézete: „A szeretet olyan dolog, amelyet mások szívében hagyunk magunk után.” Őszintén mondhatom, az osztályom nevében is, hogy Mariann néni emlékét örökre belevéstük a szívünkbe. Nála jobb tanárt sosem ismertünk. Szeretjük, Mariann néni. Deák Dorottya 7. a A Kodály iskola dolgozói nevében megrendülten búcsúzom volt kolléganőnktől, akitől megtanultuk, ha szeretet adunk csak úgy, nem várva semmit, mi magunk is feltöltődünk a szeretettel. Ez nagy segítség ahhoz, hogy megéljük a hétköznapokat. Ez a szeretet teszi halhatatlanná Mariann nénit is. Szabó Zoltánné Kudomrák Zsuzsanna
A város, ahol élünk: Kaposvár Fekete István Író, természetbúvár 1900. Gölle – 1970. Budapest Édesapja, Fekete Árpád római katolikus kántortanító volt. A mélyen vallásos család első gyermeke, István számára mindvégig meghatározóak maradtak a göllei emlékek: a szülőfalu a későbbi író természet- és emberszeretetének is forrása lett. Az elemi iskolát már Kaposváron fejezte be, ahová 1910-ben költözött a család.191011-ben a helyi főgimnáziumban, 1915-ig a kaposvári polgári fiúiskolában 1915 és 1918 között a felső kereskedelmi iskolában tanult, majd hadiérettségit tett, és bevonult katonának. 1917-ben jelent meg első publikációja a Zászlónk című budapesti folyóiratban. 1923-tól 1926-ig Debrecenben és Magyaróváron végezte a gazdasági akadémiát, s csak ezután, okleveles gazdaként szerelt. 1929-ig Baranya megyei Bakócán, majd 1941-ig Ajkán volt Emléktábla a Gróf Apponyi Albert utcában gazdatiszt. Az ajkai uradalomban országos hírű növénytermesztési és állattenyésztési sikereket ért el, ugyanakkor – az 1930-as évek elejétől – folyamatosan jelentek meg írásai a Nimród című vadászújságban és az Új Időkben. Első regénye, A koppányi aga testamentuma 1937-ben, Zsellérek című társadalmi regénye 1939-ben nyert pályadíjat. Az író neve Hajnalodik című drámája után, 1940-től vált országosan ismertté. Családjával 1941-ben Budapestre költözött, s szakfilmíró lett a Földművelési Minisztériumban, 1947-től pedig a Magyar Állami Erőgazdasági Üzemeknél. Több játékfilmjét mutatták be, s 1944ben a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. 1952 és 1954 között halászati oktató volt Kunszentmártonban, majd rokkantsági nyugdíjban vonult. Csak 1953-tól írhatott ismét a megjelenésreményével:az ötvenes években adták ki először Kele, Lutra, Bogáncs, Tüskevár és Téli berek című regényeit. 1958-tól a teleket a szigligeti Alkotóházában töltötte. 1960-ban megkapta a József Attila díjat, 1970-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát. Halálát szívbetegség okozta. Gyermekkorát feldolgozó regénye, a Ballagó idő közvetlen elhunyta után jelent meg. Könyveit közel tucatnyi nyelvre fordították le, és mintegy kilencmillió példányban adták ki. Munkásságának tárgyilagos megítélését sokáig mégis előítéletek nehezítették. Fekete István magányos alakja a magyar irodalomnak: lapalapításokban nem vett részt, programot sem fogalmazott ; írói munkásságában leginkább a humanizmussal és vallásossággal átitatott, modernizált népiesség elemei érvényesülnek. A vadász-, természet- és ifjúsági irodalom, állatregények legjelentősebb alkotói közé sorolják, bár ő magát nem tartotta ifjúsági írónak. Sokoldalú szerző volt: írt regényt, elbeszélést, életrajzot, és önéletrajzot, drámát, filmforgatókönyvet, verset, tankönyvet, tudományos művet. Az ötvenes évektől kezdve az állatok „nyelvén” is a társadalomról kísérelt meg szólni, legalább allegorikus módon. A magyar nyelv igazi művésze 2004-től Kaposvártól néhány kilométerre Göllében nyugszik. Az oldalt összeállította: Horváth Szimóna 7. b
A tündér rabsága Élt egyszer egy király, az Óperenciás-tengeren túl. Volt egy fia, Dávid királyfi, aki gyakran kérdezte apját, ki az a szépséges cselédlány a palotában, aki mindig olyan szomorú. A király nem tudta a választ, ezért Dávid királyfi a varázslót kereste meg. A varázsló régóta a palotában élt, egy táltos ló és egy törpe segítette varázstetteiben. A varázsló elmesélte Dávid királyfinak a cselédlány történetét. Réges-régen ez a lány Annabella tündérként élt a palotában. Huncut kislány korában elrontotta a palota óráját, ezért a varázslónak cselédlánnyá kellett változtatnia és a palota sárkányának a szolgálatába állítania. Dávid királyfi nem tudott belenyugodni, hogy a szépséges tündérnek örökké a sárkányt kelljen szolgálnia. A varázslót hívta segítségül. A varázsló varázsgömbje azt sugallta: a tündérnek egy olyan jócselekedet kell tennie, amivel helyrehozhatja kislánykori csínytettét. A tündér megtudta ezt, felült a táltos ló hátára és magával vitte a törpét is. A táltos ló felrepült az óratoronyba, ahol a törpe kicsiny ujjaival helyrehozta a hibát, amit a tündér okozott. A táltos ló ezután a szépséges tündérré visszaváltozott lánnyal tért vissza a palotába. A varázsló bemutatta Annabellát a királyfinak. A fiatalok tüstént egymásba szerettek. Lakodalmukba meghívták a varázslót, a törpét, a táltos lovat, sőt, még a sárkányt is.
Kéki Brenadett 2. b
A megyei angol nyelvi tanulmányi verseny helyezettjei: Percze Márton 8.a: 5. helyezés Szigeti Péter 8.b: 8. helyezés
Hermann Dániel 8. a: 13. helyezés Puska Zoltán 8. a: 14. helyezés
A városi Kazinczy Szépkiejtési Versenyen második helyezést ért el: Rostás Rebeka 5.b
A teljes átváltozások ideje: farsang
Az iskola ördögei
A vadász és a nagyravágyó felesége Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember az öregasszonyával: nagyerdő szélén éldegéltek, öreg fakunyhóban.Az öregasszony szövőszéken szövögetett, az öregember pedig vadászgatni járt. Megy az erdőbe, s meglát a faágon egy feketerigót. Fogja a puskáját, odalő a faágra, a faág letörik, és a rigó leesik a fűbe. A vadász odasiet, megfogja óvatosan, megvizsgálja, nincs a rigónak semmi baja. Ekkor a rigó emberhangon megszólal, s ekképp esdekel: "Engedj el kérlek, vár az erdő, váltságdíjat kapsz értem, ha kell teljesítem, bármit is kívánnál." A vadász megijedt, de azután kedvesen elengedte a rigót, s az boldogan elszállt. Hazamegy a vadász, elmeséli a feleségének, hogyan járt. Az asszony, amikor meghallja az öreget, szidni kezdi: "Ó, te buta, ó, te mamlasz fajankó! Miért nem kértél tőle, legalább egy új szövőszéket? Ez úgy is már nyikorog, és kopott is. Menj és kérj tőle egy szövőszéket!" Visszamegy a vadász az erdőbe és hívni kezdi a rigót. A rigó odaröppen arra a faágra, amire először is szállt. Meghallgatja a rigó a vadászt, és így szól: "Ne búsulj hát, menj Isten hírével, nem kell félned, meg van az, amit kívántál." Hazamegy a vadász, és látja, hogy egy szebb, és jobb szövőszéken ül az asszony, és szövöget. A vadász megnyugszik. Pár nappal később odamegy az asszony az öreghez, és így szól hozzá: "Menj és kérj a rigótól egy nagyobb házat! Ez már úgyis beázik." Az öregember ellenkezni próbál, de nem sikerül. Visszaballag az erdőbe, és hívni kezdi a rigót. A rigó odaszáll a faágra és már nem olyan kedvesen szól, ahogy korábban. Meghallgatja a vadászt és így szól: "Ne búsulj hát, menj Isten hírével, nem kell félned, meg van az, amit kívántál." Hazaballag a vadász, és látja, hogy egy szép, takaros ház áll előtte. A vadász félelme elmúlt. Pár héttel később odamegy az asszony az öreghez, és így szól: "Menj és kérj a rigótól egy hatalmas kastélyt!" Az öregember megint megpróbálja lebeszélni az asszonyt a kívánságáról, de az most sem hagyja magát. Megy a vadász durcásan az erdőbe, tudja, hogy nincs ez így jól. Hívja a rigót. A rigó megint megjelenik a szokásos faágon. Meghallgatja most is a vadászt, azután így szól: "Telhetetlen a feleséged, de ne búsulj hát, menj Isten hírével, nem kell félned, meg van az, amit kívántál." Megköszöni a vadász a rigónak a kedvességét, visszamegy és a ház helyén egy kastélyt talál, őrökkel. Az öregasszony nagyon boldog, és meg van elégedve. Élvezik ezt a szép kastélyt, de így szól az asszony: "Menj és kérj a rigótól egy palotát, és kérd meg, hogy teljesítse az összes kívánságomat!" A vadász már nagyon mérges a feleségére, de mégis kiballag az erdőbe és hívni kezdi a rigót. A rigó nem jön, és nem jön. Elunja magát és hazamegy a vadász. Amikor hazaér, azt látja, hogy ott áll előtte a fakunyhó és az öregasszony a régi kopott széken üldögél. Na, mondja magában az öregember, a rigónak több esze vót', mint nékem. Nemes Rebeka 5. b
A városi népdaléneklő verseny eredménye Arany minősítés: Inkei Nelli, Hortobágyi Éva 3. b Farkas Anna, Szűcs Kata 4.b Fodor Nóra, Mászáros Zsófia 5. b Béres Katinka, Horváth Dóra 7. c Ezüst minősítés:
Horváth Larion, Rostás Rebeka 5. b
Pisti utazása Egyszer volt egy vár. Annak a trónja érdekes volt. Aki beleült a székbe, az leesett Csodaországba. De azt nem tudták, hogy jó helyre esnek vagy rosszra. Ezt a rejtélyt meg akarták fejteni, nem sikerült. Ám Pisti elhatározta, hogy kideríti a dolgot. Ráült a trónra, és egyszer beleesett a lyukba. Kíváncsiak vagytok, hová esett? Egy jó nagy sakktáblára, amin volt egy hadsereg. - Elfogni az embert! – kiabálták. Futott Pisti, s beért az erdőbe. Ott egy farkas kezdte kergetni. - Segítség! Segítség! Találkozott Babszem Jankóval, aki egy kacsával jött le a babfáról. Mondja Jankó: - Miért futsz? - Ne beszélj, inkább fuss! – mondta. - Hé, de nekem van egy kacsám is! - És mit kezdesz a kacsáddal? - Ez egy aranytojó kacsa, de a farkasok… - Ne beszélj! - Ide nézz! Egy tojás pottyant le, és arany színben szikrázott. A farkas ettől megijedt és elmenekült. Ekkor mondja Jankó: - Engem is kergetnek. - Kik? - Hát ők. – és a felhők közé mutatott Babszem Jankó. Ott két óriás jelent meg. - - Futás! – kiáltották. Egy kastélyba menekültek. Ott egy királylány volt, olyan szép olt, mint a tündöklő napfény. Csengő hangon megszólalt: - Én tudom, ki kerget benneteket! Erre a szóra az óriások már be is nyúltak az ablakon. Átmenekültek egy másik szobába, ahol egy tűzokádó macska lakott. Tőle kértek segítséget. Akkora tüzet hányt az óriásokra, hogy mindegyiknek leégett a bajusza. Gyorsan el is menekültek. Babszem Jankó adott Pistinek három babot, amit elvetett, abból akkora fa nőtt, hogy vissza tudott mászni rajta a palotába, a trónhoz. A királylányt is magával vitte, feleségül vette. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak…
Marcsingó FOTÓ
Marcsingó Dániel 3. c
Az ismeretlen költészet… A haiku, egy japán versforma, amelyet 5-7-5 szótagból álló verssorokból áll. Ebben leírhatsz színeket, érzéseket. De írhatsz a körülötted lévő világról is. A sorainak nem muszáj rímelnie. Az álmomban egy madár dalolt és szebb volt a napsütésnél.
Sír a szép felhő: puszta a táj, nem dalol többet a madár.
Az álmomban egy madár dalolt és szebb volt a napsütésnél.
Jenei Tamás 4. c
És az osztálytársaik versei
Januári jeles napok 1.A béke világnapja: a béke világnapját VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepeljük minden év első napján 1968 óta. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, minden emberrel és mindennel az egész világon. 6. Vízkereszt: hagyományosan ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör. Katolikus vidékeken a keresztvíz szentelésének ünnepe – a vízkereszt elnevezés is erre utal. Ezt a vizet aztán egész évben megőrizték. Behintették vele a szobát, az istállót, a kutat és a vetőmagot. Gyógyító erőt tulajdonítottak neki, s ha betegek voltak, ittak is belőle egy kortyot. Vízkeresztkor házszentelést is végeztek. Krétával felírták a háromkirályok nevének kezdőbetűjét (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) és az évszámot. Hitték, hogy ez a felirat megvédi a házat a rontás ellen. Vízkeresztkor szedték le a karácsonyfát, és ekkor rendezték a háromkirályjárást is, a mely a betlehemes játékban szereplő napkeleti bölcsekről kapta a nevét. Fehér ruhába öltözött gyerekek, fejükön papírkoronával járták a házakat és köszöntő énekeket adtak elő. 22. A magyar kultúra napja: 1989 óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Január harmadik hétfője: az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepe, 1986-tól ünneplik annak emlékére, hogy 1929. január 15-én született Martin Luther King. A fekete polgárjogi harcos.
Februári jeles napok 2.A szerzetesek világnapja: II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította a a szerzetesek világnapjává február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. A lengyel pápa szerint az ünnep célja: hálát adni Istennek a szerzetesi élet ajándékáért, előmozdítani a szerzetesség ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a szerzeteseknek, hogy egyre inkább rácsodálkozzanak életük szépségére és azokra a csodákra, melyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára. 14. Valentin nap: Valentin nap hagyománya egy legendán alapul és a római korba vezethető vissza. A legenda szerint ugyanis Szent Valentin, a Róma közelében fekvő Interamna püspöke titokban eskette össze szívük választottjával azokat az ifjú római katonákat, akik ezzel a kéréssel fordultak hozzá. A császári rendelet ellenére is megtette pedig az szigorúan tiltotta az esketést. A római császároknak ugyanis meggyőződése volt, hogy nős emberek nem szívesen maradnak távol családjuktól, így, természetesen, ahhoz sem fűlik a foguk, hogy távoli harcmezőkön éveken keresztül szolgálják a birodalom érdekeit. Miután az illegális tevékenységére fény derült, és ráadásul kereszténységét sem volt hajlandó megtagadni, Valentin püspököt, a császár parancsára, időszámításunk után 270-ben, február 14-én kivégezték. De még jó pár legenda van a Valentin napról. Ha érdekel nézz utána az interneten! Farsang: azt az időszakot jelzi, amely vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig terjed. Miután a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt alatt a böjti fegyelem a középkorban nagyon szigorú volt, szokásba jött az ezt megelőző időt lakmározással, mulatozással tölteni. Ezek az idő múlásával egyre szabadabbak lettek, kiegészültek nagy felvonulásokkal, álarcos bálokkal, terjedtek szerte a világban. Számos népszokás is fűződik a farsanghoz. A farsang utolsó szombatjának estjétől húshagyó kedd éjfélig tartó időt nevezi a magyar nép farsang farkának, míg a hét hátralévő részének csonkahét a neve. A farsang utolsó csütörtökje kövércsütörtök, ilyenkor nagy sütés-főzés, estefelé látogatás is járja. Szombat este megkezdődik a farsangolás, mégpedig annak a palack bornak a kiásásával, amelyet az előző évi legényavatáskor ástak a kocsma földjébe. Mára ezek a régi szokások már kimentek a divatból.
Összeállította: Hohman Aida 7. a
a Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskola diáklapja. Szerkesztik a diákújságírók. 7400 Kaposvár, Fő utca 44. Felelős kiadó: Szabó Zoltánné Kudomrák Zsuzsanna, igazgató Fotók: Szalai Rudolf, Szijártó Csilla Felelős szerkesztő: Rozsos Gábor
www.kodaly-kap.sulinet.hu
