2010. január ~ VII. évf. 1. szám

2010. január ~ VII. évf. 1. szám

TARTALOM Szóló szó ~ szerkesztői rovat

2

Beszámoló a 2009. évről Kétely

2 4

Az Oktatási és Egyházügyi Bizottság ülése

5

Bibliaóra ~ apologetikai sorozat

5

Bibliatanulmányozás görögül

7

Új ógörög bibliaóra

8

Poén

8 9 9 9 10 11

Óvodai hitoktatás

12

Kukac megérkezett

12

Istentisztelet gyermekeknek

12

Hogyan lesz egy pedagógus a legjobb tanító?

13

EMO ~ mai ifjúsági irányzatok 14 Pedagógus- és hitoktatótovábbképzés

17

Kalandpedagógia

18

Néhány centes csoda

18

A palesztin provincia...

19

Messiások és a Messiás

19

Közöttetek dicsérem az Urat

20

Könyvmoly

21

Pokol és mennyország

21

Interjú Kovács Leventével

22

A bennünk élő gyermek

24

Keresztyén egészség…?

25

Megújuló testvérkapcsolat a kecskeméti gyülekezettel

27

Jámbor tanár úr és a német koncert

30

Mikulás napi bábjáték

30

Új gyülekezet Hosszúréten

31

Új istentiszteleti időpontok

31

Munkatársi hétvége Testvérgyülekezeti kapcsolatok

32 33

Színjátszó kör ~ Tébrus tolvaj

34

Szilveszter

36

Gyülekezeti családos hét

36

Fertőzések, védőoltások

37

A hely Vasárnapi istentiszteletek rendje

38 40

mely összeggel a gyülekezetépítés céljait támogatja!

Nagyon izgalmas beszélgetés kerekedett ki, és nagyon vártam, hogy mi lesz a megoldás a bibliaóra végén, nagyon érdekelt, hogy hogyan lehetett volna ezeket a kérdéseket jól megválaszolni. Ám rendkívül ingerült és dühös lettem, mert nem kaptam választ! „Ez nem lehet igaz, hogy lehet egy bibliaórát így befejezni!!!” – szó szerint dühöngtem magamban! Racionális lényként rájöttem, hogy ha nem akarok heteken, hónapokon keresztül ilyen állapotba kerülni, el kell kezdenem készülni ezekre az alkalmakra.

Ógörög bibliaóra Mióta élethelyzetemből adódóan több nyelven és k ü l ö n b ö z ő fo r d í t á s b a n olvasom a Bibliát, egyre inkább foglalkoztatni kezdett az a kérdés, hogy vajon melyik fordítás van legközelebb az eredeti szöveghez, és vajon melyik ragadja meg legjobban az eredeti szöveg lényegét? Számomra az tűnt legjobb megoldásnak, hogy az eredeti szöveget vizsgáljam meg. Ehhez viszont ógörögül kellene tudnom. Itt viszont elakadtam. És ekkor hallottam meg azt a nagyszerű lehetőséget, hogy görög bibliaóra indul.

CSALÁDBARÁT GYÜLEKEZET Ami még nagyon tetszett, hogy nagyon sok a kisgyerek, és természetes a jelenlétük. Arra gondoltam, hogy szívesen elhoznám a kisfiam is, talán nem zavarnánk az istentiszteletet a többi kicsi között. Eljöttünk családostól, és itt ragadtunk. Jól érzem itt magam, találtam egy közösséget, csak azt sajnálom, hogy állandó délutáni munkám miatt nem tudok bekapcsolódni a bibliaórákba. Már nagyon hiányzott nekem egy testvéri közösség, amit most, úgy érzem, megtaláltam, és ez az otthoni bibliatanulmányozásomban, Istennel való

9 éves korom óta hiszek Istenben. Másfél hónappal ezelőttig úgy gondoltam, hogy az embernek nincs szüksége közösségre ahhoz, hogy hívő legyen. Tévedtem!

írások cikkek képzések előadások beszámolók

12-18. old.

MINIFI A logikavizsga Nyugdíjasok bibliaórája RIK Levél Istennek

ÁRA: 200 Ft

PEDAGÓGUSOKNAK A magára hagyott belső gyermek megpróbál másokat manipulálni azért, hogy megszeressék. Bűntudatot és félelmet kelt m á s o k b a n ingerlékenységgel, düh ö d t kifakadásokkal, szeretete jeleinek megvonásával, duzzogással, s z em re h á ny á s s al , jelenetrendezéssel, hazudozással, kioktatással vagy számonkéréssel. Minél elárvultabb belül, annál kétségbeesettebben törekszik kínjainak enyhítésére, és annál

31. oldal

A hely 38. oldal

ÚJ ALAPOKRA HELYEZŐDHET A KECSKEMÉTI GYÜLEKEZETTEL VALÓ KAPCSOLAT A másik a kötelező istentiszteletek rendje. Ha jól tudom, nincs minden hónapban kötelező istentisztelet, de családos istentisztelet valóban van, ami kötelezően ajánlott alkalomnak mondható. Erről valóban egyeztetni kell, hogy azon kinek és hogyan kell részt vennie. Akik nem Kecskeméten élnek, hanem az internátusban laknak, azok is megkapják az ezen az alkalmakon való részvétel alól a felmentésüket. Szerintem nem okoz nagy gondot, ha ezt más is megkapja. 27.oldal 1 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

SZERKESZTŐI ROVAT Dr. Hamar Norbert és B. Kisné Edit Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5, 16 )

Kedves Olvasó! A 2010-es év első Szószólóját tartod most a kezedben! E cikk apropója egyrészt a hála! Hálás vagyok azért, mert elkészült egy újabb szám. Mindig öröm tölti el a szívem, mikor beérkezik egy cikk, mert tudom, hogy sok-sok gondolkodás áll egy-egy cikk megírása mögött. Tudom, hogy egyáltalán nem könnyű leülni, összeszedni a gondolatainkat, és ezek után még papírra (gépre) is vetni őket. Mindig igyekszünk e-mailben, jobb esetben személyesen megköszönni a cikkeket, de úgy gondolom, hogy egy rövid köszönetnek az újságban is helye van. Sokunk munkájának gyümölcse lehet ez a szám is, és azt hiszem, minden egyes munka szolgálat lehet, ha valóban Isten dicsőségére tesszük azt. Köszönet a cikkírók szolgálatáért, akik időt szántak a kért cikk megírására és személyes érzéseket, élményeket, gondolatokat is megosztanak az Olvasókkal. Köszönet az interjúkészítőknek, és azoknak, akik interjút adtak nekünk. Köszönet a cikkek átolvasásáért, szerkesztéséért, az ötletekért. Végül, de nem utolsó sorban szolgálat lehet az is, ha olvassuk az újságot, illetve ha ajándékba adjuk ismerőseinknek, barátainknak. Kívánom, hogy leld örömödet az újság olvasásában, Kedves Olvasó, és amikor leteszed az újságot, azt érezhesd, hogy derűt, hitet, erőt kaptál általa. Oravetz Anett ~ szerkesztő

1. Az istentiszteletek Gyülekezeti életünk középpontjában a vasárnapi istentiszteletek álltak. A lectio continua [folyamatos lekciómagyarázat – a szerk.] elvet követve 2009-ben Mózes IV. könyvét tanulmányozhattuk hétről hétre. Az igehirdetések műfaja hetenként változott, így hallgathattuk Isten igéjét tanítói, hitmélyítő, lelkigondozói, illetve evangelizációs igehirdetések által. Gyülekezetépítés szempontjából minden hónap utolsó vasárnapján az ének- és zenekar szolgálatával is segítve szerveztük meg az evangelizációs alkalmakat, amelyekre igyekeztünk minél többeket hívogatni. Ezen a téren sok tennivalónk van még. Tiszta, ápolt környezetben, karbantartott, alkalomhoz illetően díszített, világos, meleg épületben, hangosítás mellett szólhatott hozzánk az Ige, szólt a hívogató harangszó és a liturgusok, hirdetők, beszámolók szolgálatai, az iratterjesztés rendszeres tájékoztatója, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy szeretetteljes közösségi légkörben ünnepelhessük az Úr napját. Az istentiszteletek végén már nemcsak az igehirdetés-vázlat vihető el, hanem a prédikáció mp3 formátumban, illetve írott alakban is hozzáférhető. 2. A gyermek-istentiszteletek Gyermek-istentiszteleteinken Hetényegyházán átlagosan 1025 gyerek vesz részt, de Ménteleken is folyamatosan vannak kisgyermekek az istentisztelen. Hetényegyházán ugyanakkor egyre komolyabb kihívást jelent a vasárnapi gyermekalkalmak megszervezése. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy az alkalmakat vezető munkatársak mellett ott voltak a fiatal munkatársak és a segítők is, így könnyebb volt a nagy korkülönbségből adódó problémákat áthidalni. Sajnos a rendelkezésre álló termek szűkösek, ezért is kényszerülünk arra, hogy a templomtervezés és -építés első ütemeként ezt a kérdést oldjuk meg. A gyülekezet együttműködéseit jellemzi és erősíti az is, hogy a ménteleki foglalkozások megtartásában segítenek a hetényi munkatársak is. A gyermek-istentiszteletek sorában 2009. évben is különleges alkalom volt a karácsony másnapi istentisztelet, amely ma már hagyományosan a gyermekeket szólította meg, akik ez alkalommal nem mentek ki a gyermek-istentiszteletre. Minden évben december 26-án az igehirdetés, az énekek, az egész istentisztelet a gyermekek kori sajátosságaihoz igazodik. Idén Dorka lelki vívódásaival azonosulhattunk és imádkozhattunk gyerekek-felnőttek közösen Jézushoz. 3. Rendszeres hétközi alkalmak 2


A rendszeres hétközi alkalmak száma 2009-ben jelentősen megnőtt. A gyülekezeti bibliaóra mellett Ménteleken is hetente tartunk bibliaórát a nyugdíjasok számára, és három ifjúsági alkalom, a Minifi, a Tinifi és a RIK is segíti az általános iskolások, a tizenévesek és fiatal felnőttek lelki épülését. Minden hónap utolsó szombatján az ifjúsági kör alkalma nyitott teaházzá alakul, ez a RIK-WIK, így az érdeklődő, betévedő fiatalok is közelebb kerülhetnek közösségünkhöz. Nagyon nagy öröm számunkra az, hogy a hétközi alkalmakon résztvevők száma eléri, sőt néha meg is haladja a vasárnapi

istentiszteleti létszámot.

4. Hitoktatás Az óvodai és iskolai helyszíneken történő hitoktatásban Hetényegyházán 4 csoportban 56, Méntelen 3 csoportban 38 gyermek vesz részt. Jó dolog az, hogy a létszám az előző évhez képest is növekedett. Mégis az igazi öröm a gyülekezet számára az, hogy az elmúlt évben néhány kisgyermek már eljött szüleivel vagy nagymamájával az istentiszteletre. Az iskolában történő hitoktatás minden egyházat érintő igazi nagy dilemmája, hogy vajon miként lehet hidat építeni az iskola és a gyülekezet között. Öröm a számunkra, hogy hitoktatóink személyisége és színvonalas munkája, és gyülekezetünk befogadó közössége vonzóvá teszi egyházközségünket ma már több hittanos család előtt. A hitoktatásban kitűzött célunk a gyülekezet közösségén keresztül a gyermekeket és családokat Jézus Krisztushoz segíteni.

5. Egyéb rendszeres alkalmaink A havi rendszerességgel tartott alkalmak közül említjük meg a presbiteri és munkatársi megbeszéléseket, ezeknek sorában kiemelt alkalom volt a kiskunhalasi hétvége márciusban, ahol a gyülekezetünk előtt álló lehetőségeket, feladatokat beszéltük meg. Ugyancsak elindult az ONKOHELP csoport, amelyeken a daganatos betegek hozzátartozóival szeretnénk találkozni. 2009-ben kezdődött el a görög nyelvű bibliatanulmányozó csoport munkája, amely Magyarországon talán sznobizmusnak tűnik, de pl. Hollandiában – különösen az elmúlt évtizedekben – sok-sok áldást hozó gyakorlattá vált. Szeretnénk visszaállítani református értékeinket gyülekezetünkben, amely a lelkészi és nemlelkészi szolgálatot egyenrangúvá emeli, és leszámol a lelkipásztorközpontú gyülekezetszervezéssel. Ennek egyik fontos eszköze az Újszövetség eredeti nyelvének tanulmányozása, amely hihetetlenül izgalmas világot nyithat meg a Bibliát komolyan tanulmányozni akaró hívő előtt. A gyerekmunkások és hitoktatók is havi rendszerességgel vesznek részt a gyülekezetünk által szervezett – az egyházkerület által akkreditált – pedagógus-továbbképzésben. Ezeket az alkalmakat számos gyülekezetünkön kívüli érdeklődő is látogatja. 6. Hitmélyítő alkalmak Az elmúlt évben több olyan tanítói és hitmélyítő sorozatunk is volt, amelyeknek a látogatottsága viszont elmaradt a várakozásoktól. Az év elején több hónapon keresztül folytatódott a 2008ban megkezdett bibliaiskolai sorozat, amelyet a helvéciai és az izsáki gyülekezettel közösen szerveztünk. A római katolikusokkal közösen Ménteleken tartottuk az imahét alkalmait, amelyek sok áldást hoztak a résztvevőkre, mégis szembesülnünk kellett a viszonylag kis létszámmal. Ugyancsak mérsékelt érdeklődést tapasztalhattunk a nagyheti és az adventi alkalmaink iránt. Úgy gondoljuk, hogy ezek miértjéről, mikéntjéről 3

beszélgetnünk kell a presbiterimunkatársi összejöveteleken. A korábbi évekhez képest viszont jelentősen nőtt a ménteleki kulturális esték látogatottsága. Újdonság volt a Mikulás napi bábműsor, valamint a Mikulás és segítőjének nem mindennapi – égből leereszkedő – érkezése, illetve távozása is. 7. Kiemelt események Ha nevezhetünk valamit is kiemelt jelentőségű alkalomnak – hiszen egy vasárnapi istentisztelet vagy egy bibliaóra is az –, akkor az elmúlt évről négyet szeretnénk kiemelni. Időrendi sorrendben az első a pünkösdhétfői Nyíri erdei szabadtéri istentisztelet és közösségi alkalom, amelyen a rossz idő ellenére is több mint 150-en vettünk részt. Erre az alkalomra már több olyan család vagy régi gyülekezeti tagunk is eljött, akik jelenleg nem járnak rendszeresen a vasárnapi istentiszteletekre. Itt tavaly is voltak gyerek és felnőtt programok, finom ebéd, s itt adtuk át a Bíró Teréziadíjat is. Ezt az elismerést olyan, a gyülekezetünkhöz közvetlenül nem tartozó személy kaphatja, aki közösségünk életében mégis fontos szerepet tölt be. Így adományozhattuk 2009-ben a díjat (Perényiné Karádi Mária amatőr keramikus alkotását) Dr. Szűcs Attila professzor úrnak, aki számos alkalommal tartott előadást bibliaórai közösségünknek, és aki a Bács -Kiskun Megyei Egészségért Alapítványt egyházközségünknek ajánlotta fel további gondozásra, szakmai és személyes segítségéve számos esetben segítette a gyülekezetépítés, lelkigondozás stb. ügyét. A 2009. évi pünkösdhétfői rendezvényünk is ékesen bizonyította a gyülekezetünkben lévő tenniakarást, az összehangolt szolgálatot. Isten áldása volt ezen a családi napon is, ahol sokan épülhettünk lelkiekben, és a családok apraja-nagyja jól érezhette magát. 2009. június 28-án a ménteleki templomban tartottuk lelkipásztorunk beiktatását, aki már 6 éve szolgál gyülekezetünkben. A két gyülekezetrész példaértékű összefogásának köszönhetően lehetett ez egy szép közös ünnepünk, s birkózhattunk meg a váratlan eseményekkel is, mint pl. a vacsorasátrakra zúduló hatalmas eső, 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

vihar. Sőt az egyházmegyeszerte általános vélemény szerint olyan beiktatás volt, ahol a vendégek jól érezték magukat, és egy olyan gyülekezet életébe pillanthattak be, amelyik lelkipásztora vezetésével sok tekintetben új utakat is keres és jár, és amelyik a teljes reménytelenség évei után bizakodva tekint a jövőbe, és az Úrban bízva tesz meg mindent, hogy ebben a posztmodern társadalomban fennmaradjon és növekedhessen. Talán a leginkább meglepő az volt a vendégek számára, hogy egy ilyen volumenű rendezvényt nem a lelkész, hanem a gyülekezet munkatársi köre önállóan szervezte meg. A nyári családos hetet gyülekezetünk életében a legkiemeltebb helyen említjük. Különleges lehetőség ez egyegy család, házaspár vagy akár egy gyülekezeti tag vagy csak érdeklődő lelki életében. Így volt ez 2009 augusztusában is, amikor Monoszlón, a Káli-medence egyik kis falvában 40-en tölthettünk el egy egész hetet, és amelyről a legutóbbi Szószólónk beszámolt. Hálásak vagyunk Istennek, és köszönjük azoknak, akik segítették a programok megvalósítását. Minden évben várva-várt alkalom még a karácsonyi színdarab, amelyet hagyományosan a ménteleki iskola tornatermében rendezünk meg. 2009. december 23-án kb. 150-en láthatták a gyülekezet színjátszó körének, és énekkarának előadásában a Tébrus tolvaj című 15. századi pásztorjátékot, Vass-Eysen Ábel és Farkas Attila rendezésében. 8. Lelkigondozás Gyülekezeti életünk nagyon fontos részét képezik lelkipásztorunk lelkigondozói beszélgetései, család- és beteglátogatásai, ami döntő

többségében – már csak a titoktartás miatt is – nem ismert a gyülekezet széles köre előtt. De ezt a szolgálatot nem csak a lelkész végzi közösségünkben. A gyülekezet munkatársainak egy része csendben, a háttérben alakítják, erősítik közösségünket, bátorítják, biztatják, gyülekezetünk tagjait, ha kell, együtt szomorkodva, ha kell, együtt örülve. Küldetésünk fontos része ez is. Olyan jó tudni azt, hogy több házaspár vagy gyülekezeti tag a napi igeolvasás utáni imádságokban könyörög egyházközségünk hitbeli növekedéséért. Olyan jó tapasztalni azt, hogy mennyi telefonbeszélgetés, e-mail vagy személyes megbeszélés tárgya gyülekezetünk élete, programjai, a

missziói munkaterv vagy egy Szószóló szám elkészítése. 9. Kommunikáció Jó érzés az, hogy amikor a Szószóló megjelenik, szinte mindenki szeretne vásárolni egy-egy példányt. Némi büszkeséggel is állíthatjuk: nem sok egyházközségnek van ilyen tartalmas, a

közösség tagjai által írt gyülekezeti újsága. Jó azt tapasztalni, hogy a mi Szószólónk színvonalát sokan követendő példának tartják megyeszerte, és azon kívül is. Itt említjük meg, hogy gyülekezetünk iránt megnőtt az érdeklődés egyházon belül és kívül egyaránt. Nálunk volt (Ménteleken) az egyházmegyei ima- és böjtnap, és mi adtunk otthont (Hetényegyháza) az egyházmegyei lelkészi munkaközösség ülésének. A városi önkormányzat Oktatási és Egyházmegyei Bizottsága október 22én a hetényegyházi gyülekezeti teremben tartotta kihelyezett ülését. Az elmúlt év folyamán járt nálunk a Kossuth Rádió stábja, és a „A hely” című műsorában adott le a bibliaórai tagokkal felvett interjúkat. De érdeklődött gyülekezetünk élete iránt a Petőfi Népe, a Kecskeméti Lapok, a KTV és a Gong Rádió is. 10. Diakónia Nem volna teljes beszámolónk, ha nem tennénk említést a diakónia területén végzett szolgálatunkról. Egyre inkább érezzük annak fontosságát, hogy a közösségünkhöz tartozó, szükséget látó testvéreink felé segítséget nyújtsunk. Hetényegyházán már egy figyelemre méltó diakóniai alap gyűlt össze, amelyből 3 ízben adhattunk támogatást. Készek vagyunk arra, hogy a válság következtében a lakóingatlanok hiteltörlesztésében ellehetetlenült családok számára segítséget adjunk. Természetesen csak abban az esetben, ha a rászoruló(k) gyülekezetünkhöz való kötődése egyértelműen érezhető (Raiffeisen Csoport). Itt említjük meg a verbőci testvérgyülekezetünk gyermekeinek nyújtott karácsonyi akciót, amely során

Gyakran túl szigorúak vagyunk magunkhoz és embertársainkhoz. Töretlen meggyőződéssel akarunk hinni Istenben, és elhessegetjük a bennünk felmerülő kérdéseket. A kételkedő keresztyénnel nem tudunk mit kezdeni, sőt talán el is ítéljük. Szem elől tévesztjük, hogy a hit nem a kétely ellenére, hanem azáltal válik érettebbé. Megfeledkezünk arról, hogy ha elmulasztunk őszintén feltenni egy kérdést, szegényebbek leszünk egy mély és tartalmas válasszal. Valójában éppen azzal ártunk a legtöbbet Istenhez fűződő kapcsolatunknak, ha elhallgatjuk a kételyt, és magunkba fojtjuk a kérdéseket. 4


Gyülekezetünk adott otthont az Oktatási és Egyházügyi Bizottság kihelyezett ülésének Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának Oktatási és Egyházügyi Bizottsága 2009. október 22-én a hetényi gyülekezeti házban tartotta kihelyezett bizottsági ülését. A kihelyezett üléseknek az a célja, hogy a városatyák megismerkedhessenek gyülekezetünkkel. Ferenczi Zoltán lelkipásztor röviden összefoglalta egy prezentáció segítségével gyülekezetünk számos kezdeményezését, majd én számolhattam be templomépítési terveinkről. Az ülést Leviczky Cirill, a bizottság elnöke vezette, amelyen 20-an vettek rész. A bizottsági tagokon kívül a meghívottak között jelen volt dr. Sárközy István és Szemereyné Pataki Klaudia alpolgármesterek, Sóvágó Katalin, az önkormányzat Művelődési és Oktatási osztályának irodavezetője is. A bemutatkozás során Zoltán az alábbiakat emelte ki. A Méntelek – Hetényegyháza Református Társegyházközség a kecskeméti belvárosi gyülekezet mellett működő önálló egyházközség Kecskeméten. Programjai, egyre gyarapodó, és aktív közössége iránt érdeklődés mutatkozik a város egész területéről. Gyülekezetünk több vonatkozásban szakított a lelkipásztor-centrikus gyülekezetszervezés gyakorlatával. A posztmodern társadalom kihívásainak megfelelően igyekszik újszerűen kialakítani struktúráját és az üzenetátadásának módszereit. A gyülekezet vasárnapi istentiszteleti létszámának körülbelül egyharmada mint munkatárs vesz részt a gyülekezeti élet formálásában, közülük jó néhányan önállóan és felelősen koordinálják egyegy részterület programjait. A társadalmi kihívásokra

igyekszünk világos, és hatékony válaszokat adni. Ezért alakultak meg azok a támogató csoportok, amelyek különböző szorult élethelyzetekben lévő embereknek adhatnak konkrét segítséget. (A daganatos betegségben szenvedők hozzátartozóit az ONKOHELP, a válság miatt hiteltörlesztésekben ellehetetlenült családokat a Raiffeisen, és a jövőben az értelmi fogyatékkal élőket pedig a reintegrációs csoportok segíthetik. Egyházközségünk a 4-5 évvel ezelőtti, szinte kilátástalan helyzetből ma már eljutott egy bizakodó, anyagilag is közel önfenntartó közösséggé, amely jövőjét, közösen felismert küldetését biblikus alapokra helyezve igyekszik szervezni. A lelkipásztori beszámoló után én tájékoztathattam az ülés résztvevőit a tervezett építkezéseinkről. Gyülekezetünk számbeli gyarapodásának megfelelően először a baba-mama helyiség kialakítását, és a rendszeresen két csoportban folyó gyermekistentiszteleti foglalkozások helyét szeretnénk megteremteni. Második ütemben, amennyiben erre az anyagi lehetőségek is megteremtődnek, szeretnénk egy 120 főt befogadó templomot építeni, amely nem csupán közösségünket szolgálná, hanem megjelenésében a hetényi főtér szép épülete is lenne. Ezért is számítunk az önkormányzat anyagi támogatására. A gyülekezetünk részéről elhangzott bemutatkozások után a bizottsági ülés a meghirdetett napirendi pontok szerint zajlott le. Az ülés után a városatyák elismerően nyilatkoztak a gyülekezetünkben tapasztaltakról.

Apologetikai sorozat Hitéletem kezdetén nagyon sok dolog foglalkoztatott egyszerre. Szerettem volna minél jobban megismerni a Biblia tanítását egyrészt azért, hogy saját magam növekedjek a hitben, másrészt pedig azért, hogy másoknak is elmondhassam az örömhírt. Jó ideig tartott ez a lelkesedés, ám később egyre több iskolai elfoglaltságom lett, majd férjhez mentem, gyermekeim születtek (amiért nagyon hálás vagyok Istennek), de egyre kevesebb időm volt a Biblia, kommentárok és egyéb hitéleti könyvek olvasására. Inkább a kisbabák körüli teendők foglalkoztattak, szabadidőmben ilyen témájú könyveket, illetve írásokat olvastam. Fontos is volt ez, mert szerintem senki sem születik úgy, hogy ezeket a tökéletesen tudja… De mindez azzal járt, hogy elült a hit dolgaival kapcsolatos lelkesedésem. Hitbelileg egy kicsit „leültem”. Ez pedig nem tett jót! Eszter születése után néhány hónappal már nagyon éreztem a hiányát egy olyan bibliaórai közösségnek, amilyenre például lánykoromban Szentkirályon járhattam. Ezért elhatároztam, hogy elkezdek bibliaórára járni. Ám kezdetben, még ha nem is mondtam ki, mégis csalódottságot éreztem. Azt vártam, hogy ezek révén újra elkezdődik valami bennem. De nem. A közösség nagyon jó volt, de a punnyadtság továbbra is megmaradt bennem, és csak vártam, hátha egyszer ismét fellobban az a régi tűz. Amikor azon a bibliaórán voltunk, amin Zoli bejelentette, hogy az Apostoli Hitvallással fogunk foglalkozni, első gondolatom az volt, hogy „Na, már megint egy dög unalmas téma!”. Emlékszem, hogy az első alkalom nagy csalódottsággal is járt számomra. Csalódás? Á, nem is ez a jó szó erre! Mindjárt kifejtem, hogy miért éreztem így. Néhány perccel a bibliaóra kezdete után kiderült, hogy nem is lesz ez olyan unalmas sorozat, mint ahogy azt néhány perccel azelőtt gondoltam. Kiderült, hogy az Apostoli Hitvallással az apologetika tükrén keresztül fogunk foglalkozni. Az apológia szó egyébként hitvédelmet jelent, és a bibliaórai beszélgetésünk formája az apologetikai vita volt, azaz hitvédelmi vita. Feladatunk az volt, hogy úgy fogalmazzuk meg a saját hitvallásunkat, hogy az adott esetben egy ateista számára is elgondolkoztató legyen. De hogy ne csak a levegőbe 5


beszéljünk, Zoli vállalta, hogy képviseli az ateista nézeteket, mi meg próbáljuk meggyőzni őt. Olyan kérdéseket tett föl, amire magam sem tudtam, hogy kellene jól válaszolni, ugyanis ezekre a kérdésekre nem jók a sablonos, jól begyakorlott, kegyes válaszok… Nagyon izgalmas beszélgetés kerekedett ki, és nagyon vártam, hogy mi lesz a megoldás a bibliaóra végén, nagyon érdekelt, hogy hogyan lehetett volna ezeket a kérdéseket jól megválaszolni. Ám rendkívül ingerült és dühös lettem, mert nem kaptam választ! „Ez nem lehet igaz, hogy lehet egy bibliaórát így befejezni!!!” – szó szerint dühöngtem magamban! Racionális lényként rájöttem, hogy ha nem akarok heteken, hónapokon keresztül ilyen állapotba kerülni, el kell kezdenem készülni ezekre az alkalmakra, hogy Zoli kérdéseire, felvetéseire a Bibliának, a hitemnek stb. megfelelő választ tudjak adni. Rájöttem arra is, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre a választ magamnak kell megtalálnom, mert így sokkal értékesebb, mint ha kész tényként, tálcán kapnám! Rájöttem, hogy „Igen, ez az! Végre újból fellobbant az a régi tűz, és ez olyan jó!”. És hű, mekkorát tévedtem a legelején, amikor azt gondoltam, hogy ez az Apostoli Hitvallással foglalkozó sorozat milyen unalmas lesz!

mese… De most, ha akartam, ha nem, ezzel kellett foglalkoznom! Elolvastam hát töméntelen mennyiségű információt az evolúcióval, a kreacionizmussal (ami azt hirdeti, hogy a világ Isten teremtése által jött létre), értelmes tervezettséggel (ami azt hirdeti, hogy a világ egy értelmes tervező alkotása révén jött létre) kapcsolatban. Amikor egyiket olvastam, úgy gondoltam, lehet benne valami…, amikor pedig a másikat olvastam, abban is volt valami… Sokáig nem jutottam egyről a kettőre. Aztán egy weboldal kapcsán teljesen belelkesültem, mert hosszú-hosszú oldalakon keresztül hozta az érveket a világ Isten általi teremtettsége mellett. Aztán rábukkantam egy másik oldalra, ami pont az általam oly lelkesen olvasott oldal gyengeségeire mutat rá… „Jaj” – gondoltam magamban – „már öt nap telt el, és még sehol sem tartok, sőt egyre nagyobb a fejemben a káosz.”. Ekkor bukkantam rá a www.apologia.hu weboldalra (amit nagy szeretettel ajánlok mindazoknak, akiket egy kicsit is érdekel a hitvédelem kérdésköre, vagy szoktak olyan emberekkel beszélgetni, akiknek adott esetben éles kérdései vannak a kereszténységgel, Jézussal, a Bibliával… kapcsolatban), és egy másikra, amik alapján elmondhatom, hogy erre a bibliaórára való készülés során a hitem nemhogy megrendült, hanem megerősödött!!! Olvastam Stanley Miller kísérletéről (1953), amelyben laboratóriumi körülmények között létrehozták az ősi Föld (feltételezett) légkörét, melyben elektromos kisüléseket (villámlás) idéztek elő, s ennek nyomán néhány, az élethez szükséges aminosav-molekula keletkezett (ezek a fehérjék építőkövei). Ezt fontos eredményként tartják számon az abiogenezis (kémiai evolúció) „képviselői”. Ugyanakkor a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a kísérletben keletkező aminosavakat az energiaforrás közeléből folyamatosan eltávolították, mert ha nem tették, a további kisülések és a keletkező egyéb káros anyagok hatására elbomlottak. (Hozzáteszem, hogy a kezdetek kezdetén ilyen eltávolító mechanizmus nem létezett, ugyanis élet sem volt…) Ezenkívül a Föld feltételezett ősi légkörében nem volt szabad oxigén, tehát ózonréteg sem létezett, így az esetlegesen keletkező molekulákat semmi sem védte volna meg a Nap káros ultraibolya-sugárzásától, így nem tudtak volna megmaradni. Ha azt feltételezzük, hogy a légkörben mégis volt szabad oxigén, és már akkor is létezett az ózonréteg, az sem vezet tovább, ugyanis a keletkező aminosav-molekulák a szabad oxigén hatására azonnal oxidálódtak volna… Aztán ott van az a számomra igen érdekes tény, hogy léteznek balra forgató, illetve jobbra forgató aminosavak (minden aminosavnak van ilyen és olyan változata is). Ezek közül az aminosavak közül (ezekből több száz létezik) az élő szervezet felépítéséhez csak húszra van szükség, de ezek közül is csak a balra forgató aminosavak jöhetnek szóba! Ha akár csak egy jobbra forgató aminosav-molekula kapcsolódik a fehérjeláncba, akkor az így keletkező „fehérje” az élet szempontjából hulladéknak minősül. Ha keletkeztek is aminosav-molekulák az ősi Földön, egyforma valószínűséggel keletkeztek balra és jobbra forgatók is. Honnan tudták a balra forgatók, hogy az élet kialakulásához csak a balra forgatókkal kapcsolódhatnak össze? Ezenkívül hogy kivitelezték a balra forgatók és a jobbra forgatók

Számomra nagyon izgalmas, talán a legizgalmasabb a harmadik alkalomra való készülés volt. A Hitvallás ide vonatkozó része: (Hiszek…) „…mennynek és földnek teremtőjében”. Mindig abban a hitben éltem, hogy a világot, s benne az embert, az állatokat, a növényeket mind-mind Isten teremtette. Hogy hogyan, azt nem tudtam (most sem tudom), csak elfogadtam, mert ezt tanultam hittanórán. Aztán mikor középiskolás lettem, biológiaórán tanultunk Darwinról és az evolúcióról. Nem emlékszem, hogy korábban hallottam-e már erről a témáról, ha hallottam is, nem gondolkodtam el rajta. Viszont középiskolás koromban rácsodálkoztam, hogy van más verzió is, és neves tudósok, sőt a tudomány jelentős része ezt a nézetet képviseli. Mivel nem hitben járó, hanem legjobb esetben is - csak templomba járó ember voltam, ez a dolog nem rendítette meg különösképpen a „hitemet”. Aztán a középiskola utolsó évében nagy változás következett be az életemben: hitre jutottam. Addig is tudtam Jézusról, kereszthalálról, feltámadásról, mennyről, pokolról…, de mind -mind csak egy kis puzzle darabka volt a szemem előtt a nagy összevisszaságban. Olyan összefüggéseket láttam meg, amiről addig fogalmam sem volt. Addig féltem a haláltól, mert abban a tudatban éltem, hogy utána jobb esetben a purgatórium (katolikus tanítás a tisztítótűzről) és csak aztán a menny, rosszabb esetben pedig a pokol következik. Féltem a világvégétől is, mert anyukám egyszer azt mondtam még kis koromban, hogy majd földrengések lesznek, meg sok szörnyűség, így ha erre gondoltam, lelki szemeimmel azt láttam, hogy hirtelen egy nagy szakadék nyílik meg előttem, én a szakadék szélén állok, és rettentő nagy a halálfélelmem. Mikor hitre jutottam, ettől a nagy félelemtől is megszabadultam, mert megtudtam, ha Jézustól kapok bocsánatot bűneimre, azok büntetését Ő veszi magára (vette magára ott a kereszten), s ha váltságművét elfogadom, örök életem van már itt a földi életben, s ezt senki el nem veheti tőlem, és nem tudok olyan nagyot vétkezni, ami elszakítana Istentől!!! Ez akkora öröm volt számomra, hogy ekkor meg már nem akartam firtatni a teremtés kontra evolúció kérdéskörét, nehogy kiderüljön, hogy mindez csak egy szép 6


szétválogatását??? Gondoljunk csak bele, ha összekeverünk egy zacskó búzát és egy zacskó rozst, és egy lapáttal merítünk belőle, mindkét magból lesz benne, nem tudunk úgy meríteni, hogy csak egyféle mag legyen benne, ha már egyszer összekevertük őket… Ezen kívül ott van az a tény is, hogy a sejtek (még a legegyszerűbbek is) a sejtmagban, azon belül is a DNS-ben tárolják a felépítésükhöz, működésükhöz szükséges összes informá-ciót. Az aminosavak csak ennek az információnak a segítségével képesek a megfelelő sorrendbe kapcsolódva fehérjemolekulát kialakítani. Ugyanakkor a DNS (aminek keletkezésével kapcsolatban máig is csak találgatások vannak…) másolása (ami a sejtosztódás feltétele) enzimek (azaz fehérjék) nélkül nem lehetséges. Itt elértünk ahhoz a ponthoz, hogy feltegyük a kérdést: „A DNS volt először, vagy a fehérjék?”, „A tyúk volt előbb, vagy a tojás?”. Fogas kérdés ez…, de mint mindig, az evolucionista tudósoknak erre is van egy ötletük.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok révén jutottam arra a megállapításra, hogy az élet nem keletkezhetett csak úgy, magától… Sőt, ha visszafelé próbáljuk nézni a dolgot, azaz az élő szervezet felől közelítünk az egyre kisebb építőkövek felé, megállapíthatjuk, hogy a sejtek még élnek, hisz bennük pillanatról pillanatra roppant bonyolult munkafolyamatok zajlanak le, ám a molekulák már élettelenek. Öreg korára a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert professzor is így gondolkozott: „Az élet titkát kutatva az atomoknál és az elektronoknál kötöttem ki, melyekben egyáltalán nincsen élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül...” (Siku Andrea: Inverz evolúció 71.o) Eszmefuttatásom igen hosszúra sikeredett, és „csak” az élet megjelenésének kérdéskörével foglalkoztam, holott a creatio ex nihilo (teremtés a semmiből) kontra nagy durranás [ősrobbanás - a szerk.] kérdéskör, ha lehet, még ennél is

Bibliatanulmányozás görögül PERÉNYI JÓZSEF ~ Mint arról már sokan tudnak, gyülekezetünkben a lelkipásztor vezetésével elindult egy görög nyelvű bibliatanulmányozó kör. Azért vetődött fel ez a gondolat, hogy érezhessük a különbséget a többféle bibliafordítás és az eredeti között, ami ha nem is nagy, de érzékelhető. A résztvevők száma az induláshoz képest egy kicsit megfogyatkozott, de maradt egy szilárd mag, akik a nehézségek ellenére is kitartanak (na azért nem volna ez olyan nehéz, csak egy kicsit tanulni kellene). Örömmel tudtam meg, hogy lesz olyan résztvevő is (Sebők Sára), aki külföldről szeretne részt venni ezeken az alkalmakon. Ő is a gyülekezet tagja, csak jelenleg külföldön dolgozik. Külön kihívást jelentett a számomra, hogy ennek a technikai oldalát is megoldjam. Távlati, talán még ki sem mondott gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy egyszer görögül mondjuk el az Úrtól tanult imádságot, a Miatyánkot. De ehhez még egy „kicsit” tanulni kell. Remélem, a gyülekezet érdeklődve várja majd ezt az alkalmat! A résztvevőknek – magamat is beleértve – sok kitartást kívánok a tanuláshoz. SEBŐK SAROLTA ~ Alfa, béta, gamma, omega… Hogy is írjuk le őket? Az előző év őszén elkezdtük ógörögül tanulmányozni az Újszövetséget. Eddig minden hónap első csütörtökén találkoztunk, és azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy bizonyos szavak jelentésében elmélyülünk a görög szövegben. Ugyanazt a szót, vagy ugyanabból a szótőből származó szavakat különböző szövegkörnyezetben megvizsgálva a bibliai szövegek újabb és mélyebb értelmét fedezzük így fel. Hálás vagyok a Perényi családnak, akik megnyitották számunkra otthonukat, és helyet adtak a görög bibliaóráknak. Így Józsi segítségével számomra is lehetővé válik, hogy részt vegyek, és interneten keresztül kapcsolódhassak be ebbe az izgalmas munkába, habár 1800 kilométer és egy tenger választ el engem Hetényegyházától. Mióta élethelyzetemből adódóan több nyelven és különböző fordításban olvasom a Bibliát, egyre inkább foglalkoztatni kezdett az a kérdés, hogy vajon melyik fordítás van legközelebb az eredeti szöveghez, és vajon melyik ragadja meg legjobban az eredeti szöveg lényegét? Számomra az tűnt legjobb megoldásnak, hogy az eredeti szöveget vizsgáljam meg. Ehhez viszont ógörögül kellene tudnom. Itt viszont elakadtam. És ekkor hallottam meg azt a nagyszerű lehetőséget, hogy görög bibliaóra indul. Jézus azt mondja, hogy „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, 7


hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik.” (Mt 4,4). A nyelveknek ebben a bábeli zűrzavarában a legtöbb bibliafordítás jó, valamelyik az eredeti szöveget formahűen adja vissza, valamelyik pedig a szöveg értelmét ragadja meg. Számomra mégis az a legmegnyugtatóbb, ha az eredeti görög szöveget tanulmányozhatom szótár és szómagyarázat segítségével, és saját magam győződhetek meg róla, hogy Pál apostol és a többi szerző hogyan fogalmazta meg az üzenetét Jézusról. Mert ez nemcsak egy szöveg, hanem az Isten élő Igéje, amelyen keresztül hozzánk szól. Ezért minden egyes szónak és árnyalatnak külön jelentősége van. A szöveg minél pontosabb megismerése segít abban, hogy elménk megújulásával el tudjunk változni a jóra, és ami Istennek tetsző, hogy egyre hasonlatosabbá váljunk Jézushoz. A görög bibliaórák a már korábbról megszokott jókedvű, barátságos és befogadó hangulatban telnek. Nincs „iskolás” kikérdezés és semmi sem „kínos”. Tanulunk, egymásnak segítünk, és jól érezzük magunkat együtt. Mindezt lehetővé teszi lelkes és mindig jól felkészült tanítónk, Ferenczi Zoltán. Ha kedvetek támadt

Új ógörög bibliaóra A közelmúltban gyülekezetünkhöz került egy ógörög-latin szakos tanár Farkas Tibor személyében, aki az elkövetkezőkben segít bennünket a görög bibliaórák magasabb színvonalú megtartásában. A bibliaórák struktúrája is megváltozik. Az alkalmak ezentúl kéthetente kerülnek megtartásra. A helyszín függvénye annak, hogy lesz-e szükség webkamerára. Minden első bibliaórán szövegolvasás lesz, amelyen János evangéliumát fogjuk tanulmányozni. Minden második alkalmon kutatómunkát folytatunk, amelyen tudományos Bibliát használunk majd (kritikai apparátussal), és bepillantunk a bibliatudósok kutatásainak rendkívül izgalmas világába, a bibliai fragmentumok (levéltöredékek) rejtélyeibe, a különféle szövegvariánsok izgalmaiba, sőt szembe fogunk nézni azzal is, hogy vajon milyen érvek szólnak egy-egy 3-4. századi variáns mellett és ellen. Így ha valaki csak havi egy alkalmon tud részt venni, az is be tud kapcsolódni a körbe, és eldöntheti, melyik csoportot válassza. A kutatómunkában nagy hasznát fogjátok venni a pápai gyülekezeti hét kérdésfelvetéseinek (különös tekintettel, amit a kanonizációval és a Júdás evangéliumával kapcsolatban gondoltunk végig), de több bibliaórai felismerésnek is segítségetekre lesz. A következő időpont január 20-a szerda 17.30 óra. Így az órák ezentúl új időpontban, szerdánként este 1/2 6-kor kerülnek megtartásra. A csoportmunkában részvételhez semmilyen nyelvismeret, képzettség stb. nem szükséges! A bibliatanulmányozó kört ajánljuk mindazoknak, akik mélyebben, érdemi módon és intenzívebben kívánnak foglalkozni a Szentírással, illetve akik számára a bibliakutatás világa, a Biblia rejtélyeinek kutatásai izgalmas kérdésként

AKINEK EGY ELLENSÉGE SINCS Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját: - Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek? Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet. - Jones asszony!? Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?! - Nekem nincs egyetlen ellenségem sem - mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy. - Asszonyom, ez igen szokatlan. Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön? - Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz matróna. - Kedves asszonyom, megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé, s mesélje el nekünk, miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves, és nincs egyetlen ellensége sem! Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé, szembefordult a gyülekezettel, és csak ennyit mondott angyali mosollyal: - Túléltem mindegyiket!

8


Azért szeretek Minifire járni, mert hozzám hasonló korú gyerekek vannak

ott.

csoportunk

A

mi

olyan

ifjúsági közösség,

amelyen minden péntek délután Istennel

foglalkozunk.

Olyan

kérdéseket veszünk elő, amelyek minket foglalkoztatnak. Az ifik témáit mi állítottuk össze. Ilyen kérdésekkel foglalkozunk:  Miért van rossz a világban?  Hogyan lehetséges, hogy Isten előre látja a jövőt?  Mit jelent a reformáció?  Mit kezdjünk a bűneinkkel?  Hogyan szeret Isten? Az ifik alkalmain vidám, játékos foglalkozásokon veszünk részt, és ezeken keresztül sokkal könnyebben tanuljuk meg a Biblia tanításait. Eddig mindegyik alkalom nagyon megnyerő volt. Nekem a játékok tetszenek a legjobban. Nagyon jó lenne, ha többen lennénk, de az sem baj, ha kisebb létszámban vagyunk, mert így sokkal összeszokottabb csapatban lehetünk együtt.

A logikavizsga

Ferenczi Virág

NYUGDÍJASOK BIBLIAÓRÁJA

Egy nagy egyetem kezdő logika kurzusán a professzor szokatlan ajánlatot tett a záróvizsgára készülő diákoknak. „A vizsga napján annyi információt hozhatnak magukkal, ami egy füzetlapra ráfér.” Minden diák kihegyezte a ceruzáját és egész héten kemény munkával igyekezett a lehető legtöbb adatot belesűríteni egy A/4-es füzetlapba. Az egyik diák azonban besétált a terembe, letett egy füzetlapot a földre, és egy haladó logikaosztályba járó diákot állított a papírra. Ez a diák mindent elmondott neki, amit csak tudnia kellett. Az eredmény az lett, hogy ő volt az egyedüli diák az osztályban, aki ötöst kapott.

Jó dolog, hogy – végre – Ménteleken is van nyugdíjas bibliaóra (heti rendszerességgel), s „idősebbek is elkezdhetik”. ... Hogy a nyugdíjas korban lévők érezhetik: hasznosak lehetnek a gyülekezetben az imaszolgálat által; feladatuk, küldetésük van mások felé, ahogy ezt Jónás könyve tanulmányozása során hallhattuk: „Isten népe, mint sziget a népek tengerében, képviselje Isten ügyét, adja át üzenetét.”. E célból íródott le a Jónás története. A tékozló fiú példázatából láthattuk, hogy nem elég otthon maradni… Isten a távollévőket is hazavárja. Idegenekből fiakká, gyermekeivé lehetünk. S mostanság a különböző lelkiállapotban lévő gyülekezeteihez szól Jézus – ki-ki lássa, milyen állapotban van, hol tart az élete. Így nézzük a hét gyülekezetet a Jelenések könyvéből. S mindezt – jelen idő szerint hétfő délután fél három órai kezdettel – az idősebbek közösségében, ahol nemcsak a szebbik nem képviselőit látjuk szívesen, ahol az elmaradhatatlan jelképes szeretetvendégség, szeretetközösség ápolása mellett közösen gondolkodhatunk egyéni gondjainkról, örömeinkről, „…mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid 13:9). Jöjj, és

A végső záróvizsga akkor lesz, amikor meg kell állnod Isten előtt, és Ő megkérdezi: „Miért kellene örök életet adnom neked?” Te egyedül nem tudsz átmenni ezen a vizsgán. Akármennyit tudsz, nem tudod a helyes választ erre a kérdésre. De van valaki, Aki odaáll helyettünk, és helyesen válaszol. Jézusnak hívják. Amikor Jézus meghalt a bűneinkért, vállalta a nekünk járó egyest, hogy mi ötöst kaphassunk. Jézus a keresztre ment, hogy meghaljon a bűneinkért, és ez lehetővé teszi számunkra, hogy tökéletes eredménnyel álljunk Isten elé. Ahogy János apostol írja: „Van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ

NYUGDÍJASOK BIBLIAÓRÁJA Ménteleken Minden hétfőn 15.00 órakor a templomhelyiségben Csoportvezető: Pálóczi Károly

Hetényben Minden második szerdán 14.00 órakor a gyülekezeti házban Csoportvezető: Dr. Hamar Norbert és Hamarné Etelka 9


SZŰCS DÁNIEL Egy nyári napon levelet kaptam az e-mail címemre Anettől, hogy Ábellal együtt ősztől elindítják a Református Ifjúsági Közösséget, azaz a RIK-et. Ebben a levélben egy olyan kedves meghívás szerepelt, amelytől az ember gondolkodóba esik. Egy belső hang azt suttogta nekem, hogy menjek el, és nézzem meg ezt a közösséget. Az első ottlétemkor már a megérkezésem pillanatában előbb Ancsi, aztán pedig Judit termett ott, és mindketten segítőkészségükről biztosítottak. Köszönöm szépen, az ilyen fogadtatás számomra nagyon fontos! Pár nappal később újabb levelet kaptam az e-mail címemre, hogy jövök-e az aktuális szombati összejövetelre, kiegészítve azzal a gondolattal, hogy „örülünk neki, hogy Te is erősíted kicsiny csapatunkat”. Én abban reménykedem, hogy az idők folyamán egyre több fiatal fog ebbe a csoportba járni. Nekem az jelenik meg meghatározó szempontként ebben a társaságban, hogy sok tekintetben hasonló gondolkodású fiatalok ülnek össze szombatonként. Sok olyan téma van, amit akár vissza-visszatérően is meg kell beszélnie a közösségünknek. De a legfontosabb az, hogy együtt vagyunk és mindenki olyan gondolatot hoz el, ami másnak a

TÚRI ÁGNES 9 éves korom óta hiszek Istenben. Másfél hónappal ezelőttig úgy gondoltam, hogy az embernek nincs szüksége közösségre ahhoz, hogy hívő legyen. Tévedtem! Nagyon fontos a személyes, „négyszemközti” kapcsolat a Teremtővel, de ugyanilyen fontos a közösségen keresztül megismerni Őt. Már az is csodálatos, ha csak egy ember van, akivel megoszthatod a hittel kapcsolatos kételyeid, örömeid. De ha van tíz ilyen ember… Ezt jelentik nekem a RIK-es szombat esték. Bátran feltehetem a kérdéseim (vannak bőven), nem néznek le, vagy vetnek meg a kételyeim miatt, és én is próbálok segíteni, ha tudok. Ugyanakkor nemcsak komoly, hittel, vallással, Istennel, Jézussal kapcsolatos témák merülnek fel, hanem egyszerű, földi, halandó problémák is. Amikor beszélgetünk, úgy érzem, erre teremtettünk, hogy egymás közelében, segítve a másikat, szeretetben éljük az életünket és ne magányosan a tévé előtt. Persze a viták nem mindig békések, sőt, de ez csak előrébb visz minket. Nagyon hálás vagyok az Istennek, hogy lehetővé tette számomra ezeket az alkalmakat. Nekem (22 éves, munkahely nélküli, diplomás, fiatal lánynak) olyanok a szombat esték, mint az éhezőnek egy falat kenyér. Megerősítenek abban, hogy itt a földön és az égben is nagyon szeretnek, és nincs mitől féljek.

SCHLÉGL ANNAMÁRIA Nagyon örülök, hogy ismét van ifink. Igaz, ez egyben azt is jelenti, hogy a gyülekezeti bibliaórákra már nem tudok járni, mert a sok új alkalom miatt megváltozott az alkalmak időpontja, de a RIK-ben ugyanúgy megtaláltam a helyem, sőt, még talán jobban is. Persze nem vagyunk annyian, mint egy keddi bibliaórán, de így sem vagyunk kevesen. Egy hónapban csak egyszer rendezünk teaházat, de az ifiken folyamatosan teázunk, aminek jól mérhető jele, hogy két hónap alatt egy kilogramm cukrot biztosan elhasználtunk már az ízesítésére. Miután mindenkinek megvan a maga kis forró itala, nagy lelkesedéssel kezdünk bele az adott témába. Netti és Ábel vezetésével különböző kérdések jönnek fel: Nettivel a kapcsolatokról szoktunk beszélgetni, Ábel pedig Márk evangéliumának izgalmas tanításaiba ad betekintést számunkra, emellett - nagy örömünkre - önismereti játékokkal is szokott készülni, és ezek a feladatok nemcsak jó hangulatot teremtenek, hanem közelebb is hoznak egymáshoz minket, ifiseket. Számomra annyira jóleső érzés, hogy ilyen hamar összeállt ez a lelkes kis társaság, ráadásul már közös feladatok is szóba jöttek kis csapatunkkal kapcsolatban. A RIK-ben érezhetem a biztonságot, a figyelmet, azt, hogy számíthatok a többiekre, és ezt nem csak azokra értem, akiket régóta ismerek. Elmondhatom, hogy a szombat estéimet a barátaim körében 10


Levél Istennek Dolgozott egy férfi a postán, akinek az volt a dolga, hogy a rosszul, vagy olvashatatlanul megcímzett leveleket kezelje. Egy napon érkezett egy levél, amelyről hiányzott az irányítószám, de még a pontos cím is, és remegő kézírással mindössze annyi állt a borítékon: Istennek. A férfi kíváncsi volt, mi állhat benne, ezért kibontotta. A levél így szólt: Kedves Isten! Én egy 83 éves özvegyasszony vagyok, aki a kicsike nyugdíjából él. Tegnap ellopták a pénztárcámat, amiben 100 font volt, vagyis az összes pénzem a következő nyugdíjig. Következő vasárnap lesz a születésnapom, amit vacsora mellett szerettem volna megünnepelni két barátommal. Anélkül a pénz nélkül sajnos nem tudok bevásárolni, nincsen családom, akikhez fordulhatnék, Te vagy az én egyetlen reményem... Kérlek, segíts nekem! Szeretettel: Edna (és a levélcím)

Kedves Isten! Hogyan is köszönhetném meg Neked, amit értem tettél? A szeretetednek köszönhetően egy csodálatos vacsorát készíthettem a barátaimnak. Egy nagyszerű estét töltöttünk együtt, elmeséltem nekik a Te jótéteményedet. Egyébként 4 fonttal kevesebb érkezett meg a pénzből. Biztosan megint azok a mocskok a postánál...

A levél megérintette a postai dolgozó szívét. Megmutatta a levelet a kollégáinak, akik kivétel nélkül a pénztárcájukba nyúltak, hogy néhány fontot erre a nemes célra áldozzanak. Mire mindenki sorra került, összesen 96 font gyűlt össze, amit betettek egy borítékba, és elküldték az idős hölgynek. A nap további részében egy különleges, melengető érzés töltötte be a posta dolgozóinak szívét. Edna végül mégis megünnepelheti születésnapját, barátai körében. Néhány nappal később egy újabb levél érkezett, szintén Istennek címezve. Az összes postai dolgozó összegyűlt, hogy együtt olvassák el. Így szólt:

Minden hónap utolsó vasárnapján az igehirdetés azokat szólítja meg, akik bár érdeklődnek a hit dolgai iránt, és keresik az utat spirituális életük fejlődésében, de még távol vannak Istentől, vagy az istentiszteletek légköre, hangulata, szokásrendszere még idegen a számukra. Mostanra már bevett szokás, hogy gyülekezetünk tagjai ezekre a hó végi vasárnapokra hívogatják azokat a barátaikat, ismerőseiket, akik gyülekezetünk közösségében szeretnék átélni az

Istennel való találkozás csodáját. Ilyenkor nemcsak az igehirdetés keres választ a kereső ember alapvető kérdéseire, hanem gyülekezetünk zenekara is segít elmélyíteni, élményszerűbbé tenni az Istennel való találkozás ünnepét és örömét. Egy évben két-három alkalommal „vendégváró istentiszteletet” tartunk, amikor a sajátos módon, a gyülekezeti élettől egészen távol élő barátainkat hívjuk meg. Ezeken a különleges istentiszteleteken az istentisztelet 11

rendjében is kisebb- n a g y o b b változtatásokat is beiktatunk, hogy gyülekezetünk még barátságosabb módon lehessen eszköze az ige üzenete


Az óvodai hitoktatás tapasztalatairól

megérkezett a hetényi óvodába is

Az elmúlt négy hónap alatt a gyerekek szívesen vettek részt a heti egy alkalommal tartott húsz-harminc perces foglalkozáson. Nagyon megkedvelték „Kukac” történeteit és az énekeket is. Etelka szeretetteljes személye is sokat segített abban, hogy a gyerekek várják a bábozást, beszélgetést, éneklést, közös játékot. A beszélgetések alkalmával kiderült, hogy a csoportból senki nem gyakorolja a vallását, így egy más megvilágításban is szemlélhetik az életet. Ez a napi beszélgetésekből is kiderült, hiszen már előfordult, hogy figyelmeztették egymást, ha csúnyán beszélt valaki, vagy segítségre szorult. Reményeink szerint ez a napi munkánkat is segíti a jövőben, hogy a csoportban az egymás iránti szeretet, elfogadás, segítségnyújtás készség szintjére fejlődjön, ne csak kérésre tegyék meg, hanem a bensőjükből fakadjon a jóság, az egymás megértése, s talán hosszabb távon az Isten szeretete, a hitvalló

HAMARNÉ ETELKA ~ Régi vágyam volt, hogy a hetényegyházi ovisokhoz is eljussanak azok a kedves történetek, amelyeket az előző évben Ménteleken már sikerült megismertetni az óvodás korú gyermekekkel. Ezt a korosztályt nagyon érdekli a bábozás, és ehhez nagyon jó segédanyagot nyújt Miklya Luzsányi Mónika Kukac történetei a Tízparancsolatról című könyve. A fecsegő kis óvodással, a sokszor neveletlen, nagyszájú, de figyelemre és gondoskodásra éhes Kukaccal gyorsan azonosulnak a gyerekek. Kukac addig fúr, furakodik, míg ki nem lyukad a lényegnél: Szeress engem! Nagy segítség ez ahhoz a célkitűzésünkhöz, hogy az apró gyermekek megtapasztalják Isten végtelen szeretetét. Már bábozás közben elhangzik az ige, amit később aranymondásként megtanulnak. A Pajtás utcai óvodában már folyik hitoktatás, én a Kossuth utcai (Kisnyíri óvodában) kaptam lehetőséget, amennyiben ezt igénylik a gyermekek szülei. Nagy örömet jelentett számomra Edit óvó néni (Gergely Istvánné) hozzáállása, aki a bemutató első parancsolatot követően a szülőkkel egyeztetve úgy döntött, hogy az egész csoport, mind a 29 gyermek részt vesz az ovihittan foglalkozásán. Örömömet még az is tetézte, hogy a bábozásnál vállalta „Marika néni” szerepét, aki nagyon kedvesen terelgeti Kukacot a helyes úton. Az első parancsolat bábozása után érezhető volt a gyermekek felszabadultsága és felhőtlen öröme, ami ha lehet, csak fokozódik a közös alkalmakkor. Nagy öröm látni a figyelő, csillogó szemeket, ahogy rácsodálkoznak a világra, amilyen boldogan, örömmel játszanak, és énekelik az „Ó, mily csodás isteni szeretet” kezdetű éneket. Karácsony előtt a titokzatos éjszaka csodájának üzenetét Ferenczi Zoltán lelkipásztorunk tolmácsolta a gyerekek felé. Nemcsak nyomába szegődhettünk a napkeleti bölcseknek, és követhettük a valóban fényesen világító csillagot, hanem még egy palesztin házba is bemehettünk útközben, majd rövid pihenő után mi is letehettük ajándékainkat a jászolnál. Terveink szerint ezt a találkozást az ovisok bemutatkozása követi majd a gyülekezeti házban. Ez az óvodai közösség az első találkozástól kezdve az elfogadást, a megértést, a melegséget sugározza, ami nemcsak Edit óvó néninek, hanem Icu óvó néninek (Nagy Zoltánné) és a daduska néniknek (Márkus Istvánné Piroska, és Marton Edit) is köszönhető. Nagyon jó ilyen légkörben közvetíteni, a gyermekek számára is érthetővé és foghatóvá tenni Isten igéjét, az apró csodákra rámutatva rácsodálkozni a világra, megtanulni, mi is az igazi szeretet. Kapcsolataink egyre barátibbá válnak mind a gyerekekkel, mind a felnőttekkel. Kívánom, hogy felnőtt segítőikkel együtt növekedjen, haladjon, és érjen célba ez a kis csapat a szeretet útján.

Virágvasárnap ~ istentisztelet gyermekeknek K a r á c s o n y má s n a p j á n a z istentisztelet a gyermekeké. Ez alkalommal nem mennek ki a gyermek-istentiszteletre, hanem az igehirdetés, gyülekezeti éneklés elsődleges megszólítottjaivá válnak. Ilyenkor a zenekar olyan

énekeskönyvi és evangéliumi gyermekénekeket kísér, amelyet a legkisebbek is könnyen énekelnek. A kivetítő segít az igehirdetés jobb megértésében, átélésében, élményszerűbbé válásában. A tapasztalat szerint a szülők, nagyszülők is sokat 12

kapnak ezeken az istentiszteleteken. A nagy érdeklődés miatt március 28-án, virágvasárnap is ilyen módon fogjuk dicsőíteni az Urat. Így erre az alkalomra 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a legrosszabb érdemjegyet írta. Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein. „Teddy tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója. Második osztályos tanítója ezt írta: „Teddy kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálosan beteg. Az élet Teddy számára valódi küzdelem lehet. Harmadik osztályos tanítója ezt írta: „Édesanyja halála nagy megrázkódtatás a számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele, és otthoni élete valószínűleg hamarosan nehezen elviselhető lesz számára, ha nem történik valami változás az életében.” Negyedik osztályos tanítója ezt írta: „Teddy visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Mrs. Thompson ráébredt a problémára és elszégyellte magát. Még rosszabbul érezte magát amikor a karácsonyi ünnepen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Teddy ajándékát a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Mrs. Thompson a gyerekek előtt bontogatta az ajándékokat és gondosan nyitotta ki Teddy csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyed üvegnyi parfűm volt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy felkiált: „Milyen szép karkötő!”, és látták ahogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

13

Teddy Stoddard egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa, „Mrs. Thompson, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Legalább egy órán keresztül sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani. Mrs. Thompson különös figyelmet szentelt Teddynek. Ahogy dolgozott vele, Teddy elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Teddy az osztály élére került, és hazugsága ellenére, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, Teddy legkedvesebb diákja lett. Egy évvel később egy üzenetet talált Teddytől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Hat év múlt el, amikor egy újabb üzenetet kapott Teddytől. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen, és Mrs. Thompson még mindig a legjobb tanítója. Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel. Biztosította Mrs. Thompsont, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Még négy év telt el és újra levél érkezett Teddytől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy továbbtanul. Hozzátette, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanítója, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Theodore F. Stoddard. A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett. Teddy elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül. Elmondta, hogy az apja már két évvel azelőtt meghalt, és kérdezte, hogy Mrs. Thompson elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet. Természetesen Mrs. Thompson elfogadta a meghívást. A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfűmöt cseppentette magára amire Teddy úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonyukkor viselte az édesanyja. Megölelték egymást, és Dr. Stoddard Mrs.Thompson fülébe súgta, „Köszönöm, Mrs. Thompson, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, hogy segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.” Mrs. Thompson könnyekkel a szemében visszasúgta, „Teddy tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.” 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

Februárban gyülekezetünk lelkipásztora és két munkatársa előadást tartott a református gimnázium pedagógusainak meghívására a tizenévesek ifjúsági kultuszairól, divatirányzatairól, zenéiről közösségi szokásairól. Amennyiben befejeződik gyülekezetünk „Mai kihívások, mai válaszok” című akkreditált pedagógus-továbbképzési sorozata, várhatóan ebben a témakörben indítunk újabb képzést a tanárok, hitoktatók munkáját segítendő. Most két előadás kivonatát olvashatják a Szószóló Olvasói.

Oravetz Anett EGY MÁSIK ÉLETÉRZÉS Az „emo” napjaink egyik legfelkapottabb ifjúsági stílusa. Az emo szó az „emotional” angol kifejezésből ered, melynek jelentését a magyar nyelvben az érzelmes szó fedi le a legjobban. Eredetileg egy zenei stílus volt a ’80-as években az Egyesült Államokban, tehát körülbelül harminc éves múltra tekint vissza. A napjainkban tartó emo hullám már nemcsak az Egyesült Államokon belül hódít, mert az Internet berobbanásának köszönhetően világhódító útra indult, hanem hazánkban is egyre népszerűbb. Napjaink emo stílusa már nemcsak a zenében nyilvánul meg, hanem egyfajta életszemlélet, és öltözködési stílus is jellemzi.

Az emos életérzés Az emosok gondolkodásmódjára a lázadás a jellemző. Azt érzik, hogy ők a fekete bárányok, azt élik meg, hogy a világ 14

rossz, gonosz, ezért lázadnak ellene. Az élet dolgain hosszasan gondolkoznak. Egy angol felmérés szerint a következő kérdések foglalkoztatják az emos fiatalokat: Miért is élünk? Mi lenne, ha az emberiség kihalna? Mi van a halál után? Miért lett ilyen rossz a világ? Miért rossz irányba fejlődünk? Ezek nemcsak az emos fiatalok kérdései, hanem minden tinédzseré is. A kérdés inkább az, hogy honnan és milyen válaszokat kapnak a kérdéseikre. Az emos fiatalok érzékenyebbek az átlagnál, és számukra az érzelmek nagyon fontosak. Előszeretettel különböztetik meg magukat az áltagos fiataloktól, és szeretnék magukra felhívni a figyelmet. Fontos számukra a zene, hiszen ebben élik ki magukat. Általában jellemző rájuk a szomorúság és a melankólia. Az emos átlagéletkor 16 év, de ez az életkori sáv egyre inkább lecsúszik, és már a 12-13 éveseket is érinti. A világháló az emosok legfőbb kommunikációs eszköze. Jellemző, hogy sokszor nem lehet eldönteni, hogy lány vagy fiú az illető, mert a nemek közti különbségek elmosódnak. Az emora jellemző még a biszexualitás, hiszen az emosok számára nem a nemek, hanem az érzelmek a fontosak. Egy emos a szerelemben is más. Ez abból is adódik, hogy az emos pároknál két érzelmes ember találkozik. A két emos jól megérti egymást, hiszen mindketten hasonló módon érzelmesek, és megértik egymás nézeteit. Azonban az érzelmességből adódóan vigyázni kell, mert könnyen meg lehet sérteni egy emos érzelmeit, és az emos párok szakítása maga után vonhatja az öngyilkos hajlamot, vagy az emberektől való totális elfordulást is. A „hard [kemény – a szerk.] emosokra” jellemző az öncsonkítás, a falcolás, azaz amikor késsel vagy pengével vagdossák a karjukat. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy minden emosra jellemző lenne ez. A zene Hogy mitől emos egy zene, nehéz egyértelműen behatárolni, már csak azért is, mert az emo napjainkban általános divatstílussá vált, és szinte napról napra jelennek meg újabb és újabb bandák a zenei piacon. Mégis, amit általánosságban el lehet mondani az emo zenéről, hogy a punk rock, hardcore vonalait követi, a szövegei azonban inkább a pop zenék szövegére emlékeztetnek, és a kamaszokat leginkább foglalkoztató témákról szólnak: viszonzatlan szerelem, magány, bánat, világfájdalom, ellenséges külvilág, ostoba felnőttek és a 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

jellemző negatív hatások folyamatosan érik a tinédzsert, az sajnos súlyos pszichés vagy akár szomatikus következményekkel is járhat.

Schlégl Annamária ÖLTÖZKÖDÉS AZ EMO VILÁGÁBAN

halál. A tizenévesek sokszor úgy érezhetik, hogy ez a zene nekik és róluk szól, és végre valaki megérti a fájdalmukat, csalódásukat és érzéseiket. Emo: veszély vagy divat? Az emosokra jellemző a lázadás, a szembefordulás a szülőkkel, a viszonzatlan szerelem miatti szomorúság, csalódás, vagy az élet értelmén való hosszas merengés, de még a sokszor megbotránkoztató külső sem ad önmagában okot az aggodalomra, hiszen ezek mondhatni klasszikusnak számítanak a kamaszok között. Ami mégis elgondolkoztató, hogy vajon miért tudott ilyen divatossá válni ez az önsajnálattal teli kultúra? Az egyik kiváltó ok lehet a kamaszok szorongása, a szülők és az iskola túlzott elvárásai a kamaszok felé. A másik legfőbb ok pedig a családi elidegenedés. A felnőttek túlontúl elfoglaltak, és nincs kapcsolatuk a gyermekeikkel, a hagyományos verbális kommunikáció nagyon lecsökkent, és teljesen magukra hagyva élnek a kamaszok az Internet világában, ahol az emoval is könnyen találkozhatnak. Tehát a fenyegető egyrészt az, hogy a kamaszok ezzel a kiábrándult, depressziós érzésvilággal kezdenek el egyre mélyebben megismerkedni, és ha ez az életszemlélet egy olyan kamaszt ér el, aki esetleg hajlamos a depresszióra, akkor ezeket az érzéseket az emo felerősíti. A másik fenyegető jelenség az, hogy az átlag emosok lassan a 12-14 éves korosztályból kerülnek ki, és ezek a kiskamaszok szinte minden védelem nélkül csöppenek bele ebbe a depresszív, melankolikus önromboló érzésvilágba, jóllehet ezeknek a kiskamaszoknak még a gyermekkort kéne élvezniük. Veszélyes lehet még, hogy az emos fiataloknál a nemek összemosódnak, pedig a kamaszkor épp a nemi szerepekre való felkészülés ideje lenne, de az emo nem támogatja a férfi szerepet. Felkiáltójelként áll még előttünk az emosok önmaguk ellen fordított agresszivitása. Óriási probléma, hogy a kamaszok között mindez lassan teljesen elfogadottá, sőt normálissá válik. Nem utolsó sorban megjelenhet „az öngyilkos akarok lenni” gondolata már a kamaszoknál is, és ha az emora 15

Ehhez a stílushoz nemcsak egy meghatározó érzésvilág, külön zene, hanem egyedi öltözködés is tartozik. Persze vannak különböző változatai, irányzatai az emonak, de a főbb jellemzők általában megtalálhatók mindegyikben. A „vidám emo”-k kivételével ezek a fiatalok a feketét használják alapszínnek, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék a színeket. Sőt, gyakran csakis feltűnő színeket használnak (rózsaszín, neon színek, narancs, piros stb.), amelyeket a fekete még jobban kiemel. Együtt jelenik meg egy gyermeki, játékos és egy komoly, felnőtt oldal. Az embereknek, akik valamennyire ismerik ezt a stílust, az emoról általában a szembelógós, félrefésült, tépett haj jut először eszükbe. A lányok haja az átlagosnál rövidebb szokott lenni, a fiúké pedig hosszabb, igazából számottevő különbség nincs az „emo girl” [lány – a szerk.] és „emo boy” [fiú – a szerk.] hajviselete között. Egyébként a frizurakészítésnél nincsenek szabályok, a cél, hogy minél extrémebben nézzen ki, ehhez pedig rendelkezésre áll a hajlakk, a zselé és a wax. A színnél a fekete és sötétbarna az uralkodó, de nem kizáró tényező a másfajta hajszín. Gyakran tetetnek élénk csíkokat a hajukba, főként a frufruba. Felsőruházatnál a lényeg, hogy a póló passzos legyen, még a fiúknál is. A pulcsik, amelyeket hordanak, nagyrészt kapucnisok, ez is egy jó módszer lehet arra, hogy elszigeteljék magukat a külvilágtól. A felsőkön számtalan minta jelenik meg: kockás és csíkos mintázat, szívek, együttesek képei, halálfejek, denevérek, rajzolt kis figurák (ilyen a Hello Kitty is, egy aranyos rózsaszín masnis kismacska). A határ itt sincs meg a fiúk és a lányok között. A srácok ugyanúgy hordják a rózsaszínt, mint a többi színt. Azonban van egy ruhadarab, amit csak a lányok öltenek magukra, ez a szoknya. Ezek inkább miniszoknyák, és van egy igen feltűnő darab, a tüllszerű szoknya. Ezekhez szinte elmaradhatatlan a mintás vagy élénkszínű harisnyák. Amúgy az emosok „répa nacit” hordanak, ami passzos, lefelé szűkülő szárú fazon, de felül lehet bővebb; sokszor még a fiúk boxere is kilátszódik. A cipők terén egyértelműen a tornacipő áll a sikerlista élén. Lehet hagyományos vagy magas szárú, mintás vagy sima, fekete vagy színes, a lényeg, hogy beletartozzon a tornacipő kategóriába. Az emosok szeretik minél egyedibbé tenni a viseletüket, és a cipő erre kiválóan alkalmas. Különböző színű cipőket hordhatnak felemásan, esetleg más színű cipőfűzőt fűzhetnek a lábbelikbe, rajzolhatnak rájuk és kitűzőket rakhatnak rá bármilyen mennyiségben. Nagy márkákat is találhatunk ezeknél a cipőknél, ilyen például a Converse, DC, Etnies. Egy külön márka, a Vans, olyan cipőket hoz forgalomba, amelyek a tornacipő és a mamusz keverékére emlékeztetnek,


szimbólummal találkozhatunk. Ezek a ruházaton is visszaköszönhetnek, de a legtöbb mégis a kitűzőkön jelenik meg, amiket egyébként nagy számban és nagyon sok helyre szoktak kitűzni (nadrág felső részén oldalt, táskákon, övtáskán, cipőn, tolltartón stb.). Mivel az emo tulajdonképpen az emotion/emotional, tehát érzelmes szóból ered, nem meglepő, hogy milyen fontos számukra a szív szimbóluma, ők teljes szívvel élik meg az érzelmeket. A szíveket azonban sokszor úgy ábrázolják, hogy megtörtek,

ezek is eléggé közkedveltek az emos fiatalok körében. A legfontosabbak talán az emos stílus kialakításában a haj után a kiegészítők. Ezekkel tudják igazán különlegessé tenni a kinézetüket. A sálakat nevezhetjük állandó viseletnek, akkor is a nyakukon van, ha nincs hideg; a kendőket a hajukba és a kezükre is szokták kötni. A lányok egyik kedvence a masnis csat, hajpánt, de más kis figurák is belekerülhetnek a hajukba. Ha övet tesznek fel, akkor minimum kettőt is, de az övet kiválthatja az „övtatyó”, az övtáska. Az öveknél szintén előjön a kockás minta, de lehetnek szögecsesek, fémberakásosak is, általában egy nagy figura (korona, halálfej, szív stb.) található a csat részén. Táskáknál az egypántos, féloldalas táskák élveznek előnyt, itt szintén megtalálhatók a nagy márkanevek. Nem ritkán láthatunk piercingeket is. Ezek bárhol lehetnek, de jellemzően a felső ajak felett, az alsó ajak mindkét oldalán, és az orrban, középen fordulnak elő. A sminket a fekete szemceruzával alul és felül vastagon kihúzott szemek jellemzik, és nemcsak a lányoknál, hanem a fiúknál is. Ugyanígy a körömfestés is általános, itt a feketét használják legtöbbször, de a kreativitás határtalan, bármilyen minta és szín rákerülhet a körmökre, akár váltakozva is. A nyakláncokból és karkötőkből is többet hordanak egyszerre, ezek általában nagy, színes fagyöngyökből felfűzött ékszerek, de szegecses szíjakat is felrakhatnak. A karkötők nemcsak a divatot szolgálhatják, egyes emo fiatalok, akik falcolnak, ezzel próbálják eltakarni a vágások nyomait. Persze ez nem azt jelenti, hogy akin töméntelen mennyiségű karkötőt látunk, az vagdosná magát, nem szabad általánosítani, sokan nem is gondolnak arra, hogy kárt tegyenek magukban. Ahogy más stílusoknál, itt is rengeteg 16

szétszakadtak, és úgy vannak összeragasztva, ezzel azt kifejezve, hogy mennyire érzékenyek is ők, mennyire könnyű érzelmileg kárt tenni bennük. Talán ezért is van, hogy egy másik oldalról a szív mint lakat jelenik meg, amit el kell zárni, féltve kell őrizni. Ennek ellenére valahogy mégis meg lehet közelíteni, ehhez a lakathoz kulcs is van. A másik kép, ami meghatározó, a halálfejmotívum. Ezek azonban nem félelmetes, hanem vicces, aranyos kis rajzok. Úgy mutatja be a halált, mint egy kedves, bájos, humoros dolgot. Sokszor lehet látni, ahogy a kezüket pisztolyként a fejükhöz tartják, nem veszik komolyan a halált. Amit viszont nem tudunk/tudnak, hogy az „X” hogyan került be a jeleik közé. Ez egy antialkoholista és antidrogos mozgalom szimbóluma, amit az emosok az „sz” betű helyett, illetve a beceneveknél és a mondatok végén használnak. Mivel az emo divat lett, nem lehet egyértelműen tudni, hogy ki az, aki csak felölti ezeket a ruhadarabokat, és ki az, akinek jelentenek is valamit. Ezért nem mondhatjuk rá arra a fiatalra, aki ehhez hasonlóan néz ki, hogy depressziós, és öngyilkos hajlamú, főleg azért sem, mert aki érzelmileg is emo, az sem biztos, hogy ezekkel a problémákkal küszködik, csupán több odafigyelésre szorul. Ezeknek a tizenéveseknek arra van szükségük, hogy legyen biztos érzelmi 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

Pedagógus- és hitoktató-továbbképzés A jó pap holtig tanul… és talán a jó hitoktató is. Már tavaly az egyik gyermekmunkás-megbeszélésünkön felmerült annak az ötlete, hogy a gyermekekkel, fiatalokkal foglalkozó munkatársak részéről igény lenne egy olyan képzésre, ahol korszerű pedagógiai módszerekkel, szemléletekkel ismerkedhetnénk meg. A tervet tett követte, és lelkészünk, Zoltán megszervezte az előadássorozatot, nagynevű előadók fogadták el meghívását, és a nagy érdeklődés miatt a néhány főre tervezett kis gyülekezeti képzésből akkreditált képzés lett, melyre egyházkerületünkből, sőt, azon túlról is akadtak jelentkezők. Számomra érdekes volt az, hogy a lelkészeken és hitoktatókon kívül olyanok is akadnak a résztvevők között, akiket „csak” érdekel ez a dolog. A képzés legfontosabb célja (gyülekezetünkön belül) az, hogy gyermek-istentiszteleteink színvonalát a lehető legmagasabb szintre emeljük. Nagy öröm, hogy főleg a hetényi részben sokan szívesen vesznek részt a gyermekmunkában vagy szolgálóként vagy segítőként. Vannak olyanok, akik már évek óta végzik ezt a szolgálatot, és vannak lelkes újak is, akik sok mindent szeretnének tanulni a gyermekek közti szolgálatról. Reméljük, hogy ezzel a képzéssel pedagógia szakmai látásunk is közeledhet egymáshoz, és az aktuális problémákat sem nézzük tehetetlenül (pl. agresszivitás, sérült gyermekek gyülekezetünkben). Nem titkolt célja a képzésünknek az sem, hogy egyre egységesebb szemléletben lehessünk gyermekeink közt.

önfeledten játszó felnőttek között. (A kalandpedagógiáról a www.kalandokesalmok.hu című weboldalon olvashattok bővebben, ahová talán fényképek is kerülnek erről a délelőttről.) A képzés második előadását Császár Cirill pedagógus tartotta a kooperációs tanítástechnikáról. Ez inkább elméleti képzés volt, és azok számára, akik nem láttak még ilyen pedagógiával felépített, megszervezett órát, teljesen új is. Egyértelmű, hogy azért alakulhatott ki ez a pedagógiai irányzat is, mert életképes tudást próbál adni ebben a felgyorsult társadalmi közegben, tekintélyelvű pedagógia és frontális óravezetés nélkül. Hogy lehet olyan csoportokat létrehozni, akik fél évig is hatékonyan, egymást segítve, egészséges versenyszellemben tudnak dolgozni? Az biztos, hogy felkeltette érdeklődésünket, és reméljük, hogy egy hospitáláson (óralátogatáson) élőben is tanúi lehetünk ennek. folytatás a következő oldalon!

Eddig két szombaton lehettünk együtt. Az első előadás címe: A tanulás ama nagy pillanatainak előkészítése. Akik ismerik Bányai Sándort, a kalandpedagógia egyik hazai úttörőjét, körülbelül sejthették, mire számíthatnak. És nem csalódtak. Ez így volt jó, hogy egy csomó idegen ember (más-más motivációval érkezve) egy játékos, ismerkedős, kalandos délelőttön valamiféle csoporttá formálódhatott. Reméljük, az ötleteknek már többen hasznát vettétek! A piacos köszönős és a kard és pajzs játék ugyanolyan sikert aratott tanítványaim körében, mint az

A továbbképzés soron következő előadásai: 2010. január 30.

TÉMA: ELŐADÓ: DÁTUM 2010. február 27. 2010. március 27. 2010. április 24. 2010. május 29.

Az agresszivitás lélektana és kezelése a pedagógus kompetenciahatárain belül ~ avagy ki az agresszor és ki az áldozat? Takács Pérter pszichológus, szupervízor, egyetemi adjunktus (KRE)

Cím Az értékelés Sajátos nevelésű igényű gyermekek a csoportban Eltérő értékrendek ~ család, iskola, egyház, gyülekezet A gyógyító kapcsolat

Téma

Előadó

A visszajelzések hatásai. A Pygmalion-effektus. Fogyatékosság vagy közösségi érték

Donáth Attila ~ pszichológus Szeleczki István ~ gyógypedagógus

A gyermek érdeke ~ avagy amiről rendszerint megfeledkezünk.

Németh Dávid ~ pásztorálpszichológus

Neurotizálódó gyermekek, szorongó pedagógusok, szomatizáló társadalom. Van-e kiút?!

Dr. Zala Attila ~ pszichiáter

17


Tess – így hívták a kislányt – megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt! - És te mit szeretnél – kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon? Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam – tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled – mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. – Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki. - Tessék? – fordult hozzá a patikus. - A neve Andrew, és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni – felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban. - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, pótolom. Csak mondd meg mibe kerül. A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége? - Azt nem tudom – válaszolt Tess könnyes szemmel –, csak azt tudom, hogy nagyon beteg és anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet. - Mennyi pénzed van – kérdezte a chicagói férfi? - Egy dollár és tizenegy cent – felelte Tess alig hallhatóan. Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell. - Nahát, milyen csodálatos véletlen – mosolygott a férfi! Egy dollár és tizenegy cent. Éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél. A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és apa boldogan beszéltek arról az eseményláncolatról, ami idáig vezetett. - Ez a műtét egy igazi csoda volt – suttogta anya! Vajon mennyibe került volna? Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No, és egy gyermek töretlen hitébe.

Folytatás az előző oldalról...

Kalandpedagógia Már több alkalommal részt vehettem Bányai Sanyi élménypedagógiát bemutató alkalmain, melyek mindig nagyon megfogtak, és igyekeztem ezen a mostani alkalmon is átvenni a legfrissebb játékokat, fortélyokat, melyeket majd a hittanoktatásban én is alkalmazni tudok. Az Olvasóval mégsem azt az élményemet szeretném megosztani, melyet ezen a legutóbbi alkalmon tapasztaltam, hanem hogy mikor érintett meg igazán, milyen jó is, ha valaki élményeket adó módon játszik, és egyben tanítja a mai gyerekeket. Nemrégen kaptunk egy levelet, melyet Sanyi továbbított nekünk. Aki írta, egy alkalommal részt vett régebbi gyülekezetünkben, Szentkirályon, egy kalandpedagógiai módszerekkel tartott játéknapon. A levél egy köszönőlevél volt, melyben a fiú megköszönte, hogy akkor, ott részt vehetett egy ilyen alkalmon, mert ott élhette át újra a játék örömét, melyet már igen régen nem tapasztalt. A Szentkirályi templom udvarán, mikor Sanyi varázslatos kellékei közül egyet a kezébe nyomott, ebben a fiúban elindult egy olyan folyamat, mely megtanította őt újra megélni a játék örömét, és a játék örömében egyre profibb módon, játszva tanulta meg azt az eszközt forgatni. Mára már a játék e fiú életének meghatározó részévé, sőt több nagyméretű rendezvény látványos fellépőjévé vált, amely egy kicsiny falu templomparkjában kezdődött. Milyen jó lenne, ha a tanulás is mindenhol ilyen örömök közepette zajlana, de ehhez könnyen lehet, először újra meg kellene tanulnunk játszani! Ferencziné Bodor Csilla

Egy kislány bement a szobájába, és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket, és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szenteljen rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva. 18


Sokszor nem könnyű megérteni a bibliai történeteket. Ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a nagyszülők, sőt már a szülők gondolkodása is számos esetben más, mint az azt követő generációé. Megváltozik a környezet, a társadalom, a kialakult szokások rendszere. Így nem csoda, ha a több ezer éves bibliai történetek megértése nem mindig olyan könnyű a mai kor embere számára, számunkra. Ezért fontos, hogy ne csak magát a bibliai történetet olvassuk, így például Jézus születésének történetét, hanem nézzük meg, olvassunk utána, hogy mi volt jellemző az adott kor kultúrájára, gondolkodására. Ebben segített minket Tamás az adventi sorozat csütörtöki estéjén, amely felért egy történelemórával, és aminek segítségével Krisztus születését egy kicsit más megvilágításban is szemlélhettük. Mert az a kor nem volt olyan idilli, mint ahogy azt (főleg karácsony tájékán) képesla-pokon és könyvekben ábrázolni szokták. Ahhoz azonban, hogy megérthessük Jézus születésének korát, fontos ismerni Izrael történetét, ezért ezzel kezdődött az alkalom. A tizenkét törzs nem egységes állam volt, a törzsek külön működtek. Krisztus előtt az ötödik század környékén kezdett erősödni az izraelitákban az a gondolat, hogy ők a kiválasztott nép, egy Isten van, és a többi nép mind bálványimádó. Az egyistenhit, a közös identitás össze tudta kovácsolni ezt az egyébként politikailag egyáltalán nem egységes államot. A Római Birodalom történetéről is gyarapodhatott a tudásunk, hiszen Jézus életének korában Izráel egész területe a

Római Birodalomhoz tartozott. A Birodalom először csak egy város volt, majd elfoglalták az Itáliai-félszigetet és okos politikával a Római Birodalom egyre több területet hódított meg. Palesztina elfoglalása gazdaságilag volt fontos Róma számára, mert egyébként nem volt gazdag provincia, de a királyi út Palesztinán át vezetett, mely összekötötte a Birodalmat Mezopotámiával, illetve Egyiptommal. A rómaiak vallására a többistenhit volt jellemző (pl. Jupiter, Junó, Mars, Minerva…). Jézus születésének korára a birodalom Augustus császár uralkodásával egy gátlástalanul terjeszkedő, erős birodalommá vált. Ebben a hellenisztikus világban kellett megvédeniük a hitüket az izraelitáknak, akik szegénységben éltek és éheztek. Ilyen körülmények között született meg Jézus egy koszos istállóban, mert a várandós Máriának nem volt hely a szálláson. „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött születésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és jászolba fektette,

Mivel szerdán vizsgáztam, a szegedi vonattól egyenesen az imaházba vezetett az utam az adventi készülődés jegyében megtartott előadássorozat „Messiások és a Messiás” című előadására. Mivel igen kis (de annál lelkesebb) társaság, gyűlt össze, betelepedtünk az ifis terembe. Kovács Csongor vezetésével, aki az előadást tartotta, több ezer évet utazhattunk vissza az időben. Visszamentünk azokba az évekbe, amikor Isten kiválasztott népe, a zsidó nép a pusztában vándorolt az ígéret földje felé, Istent követve, aki nappal felhő képében, este pedig tűzoszlopként mutatta az utat. Ekkortájt alakult ki a papság rendje, az áldozatok bemutatásának előírásai, ekkoriban jelentek meg a próféták és később a hatalmas királyok is. Izráel népe rengeteg ígéretet kapott arra, hogy Isten szabadítót fog küldeni hozzájuk. A nép és Isten között a kapcsolatot a főpap tartotta, ő volt az, aki évente egyszer bemehetett a szentek szentjébe, aki áldozhatott, ezt a tisztet először Áron, Mózes testvére, majd később leszármazottai viselhették. De az Úr prófétákat is kiválasztott arra, hogy szóljon az Ő népéhez. Közvetítették Isten üzenetét, akaratát, és ez sokszor nem is volt olyan hálás feladat, hisz 19


nemcsak áldást, hanem ítéletet is kellett mondani. Amikor a nép elfordult az Úrtól, amikor letért a helyes útról, akkor Isten emberének az volt a feladata, hogy figyelmeztesse a zsidókat tévedésükre, és a megfelelő irányt mutassa nekik, ha kellett, hát csapásokkal. A héber messiás és a görög krisztus (christos) szó annyit jelent, hogy felkent. Amikor a zsidók királyt akartak, azt mondta Isten Sámuelnek, hogy adjon nekik királyt, és azt kenje fel a szolgálatra. A felkent, a király világi hatalmat kapott, rendelkezhetett az emberek és azok földje, szolgái, állatai felett. De így kenték fel (tették messiássá, krisztussá) a papokat és a prófétákat is. Tulajdonképpen ez a három tiszt volt hivatott arra, hogy a népet vezesse, bár igaz, hogy királyt a nép akart magának, de Isten jelölte ki azt, aki a királyi széket elfoglalhatta. Némely esetben ezek a tisztek valamelyest összefonódtak, például a főpap ruházata egy királyi öltözetnek felelt meg. A zsidóságnak számos háborút, harcot – és ezzel együtt kudarcot – is meg kellett élnie. Ezekben az időkben egyre jobban erősödött a messiásváradalom, és voltak emberek, akiket

messiásnak tartottak, például a makkabeus háború idején a mozgalmat vezetőket. De az igazi Messiásnak egyszerre kellett megjelenítenie mindhárom tisztet. Mi láthatjuk, hogy Jézusban mindez valóra vált. Már a nemzetségtáblázatban is megfigyelhetjük, hogy Dávid leszármazottjaként Jézusnak királyi öröksége van. Ez főként a zsidóknak volt fontos, hisz Jézus korában egy olyan messiást vártak, aki az ellenséget, a rómaiakat legyőzve, megszabadítja őket a szolgaságból, és elfoglalja a királyi tisztet. Ők azt várták, hogy az evilági rabság felett fog győzelmet aratni a messiás. Az a csodálatos, hogy mi felismerhettük Isten valódi tervét, azt, hogy ő ennél sokkal többet akar adni, győzelmet a halál felett, és ez által az örök élet lehetőségét. Először maguk a tanítványok, akik krisztusnak mondták Jézust, ők sem értették meg ezt, és a keresztre feszítés után elvesztették minden reményüket, de Jézus feltámadt, és beteljesítette a valódi tervet, végleges győzelmet aratott. Többé nem kell az ígéretbeli messiásra várni, mert Jézus, aki egyben próféta, főpap és király, eljött közénk.

Dicsérjétek az Urat! Ezzel az igével indultam tizennyolc évesen, amikor végérvényesen a zenei pálya felé vettem az utamat. A 150. zsoltár végigsorolja a hangszereket, melyekkel a zsoltáros Isten dicsőítésére szólít fel. Ugyan saját hangszerem - a hegedű - nem szerepel köztük ezen a helyen, de abban biztos voltam, hogy minden hanggal, amit megszólaltatok a hegedűmön, az Úrnak szeretnék szolgálni. Isten végigvezetett ezen az úton, egyengette lábam előtt a talajt, és már tizennégy éve zenetanárként is igyekszem az Ő dicsőségére zenélni, tanítani.

Závogyánné Varga Ildikó

A

E

bbe a gyülekezetbe is először zenélni jöttem, és már az első alkalommal biztos voltam benne, hogy szeretnék még visszajönni ide – és nem csak hegedülni. Mindenki nagy szeretettel fogadott, barátságos, közvetlen volt. Egy igazi élő közösség, amelyben mindenki szívesen fogadja azokat, akik még először járnak itt.

mi még nagyon tetszett, hogy nagyon sok a kisgyerek, és természetes a jelenlétük. Arra gondoltam, hogy szívesen elhoznám a kisfiam is, talán nem zavarnánk az istentiszteletet a többi kicsi között. Eljöttünk családostól, és itt ragadtunk. Jól érzem itt magam, találtam egy közösséget, csak azt sajnálom, hogy állandó délutáni munkám miatt nem tudok bekapcsolódni a bibliaórákba. Már nagyon hiányzott nekem egy testvéri közösség, amit most, úgy érzem, megtaláltam, és ez az otthoni bibliatanulmányozásomban, Istennel való kapcsolatom megerősítésében nagyon sokat jelent. Közösség nélkül csak úgy voltam a világban, nagyon jó, hogy idetartozhatok! Köszönöm! 20


Rovatvezető: Darányi Krisztina

Pauline Hamilton: Fordulat a szakadéknál Az egyik legnagyobb és legfelfoghatatlanabb csoda Isten gondviselő szeretete. Mégis sok olyan nehézséget élünk át, amit nagyon nehéz megértenünk. Ekkor tesszük fel a kérdést: „Miért engedte meg ezt Isten?”. Ebből a könyvből, egy regény formájában, Pauline Hamilton mindennapjainak izgalmas fordulataiba nyerhetünk bepillantást. Az élete összeomlott, mikor megtudta, hogy tuberkulózisa van, nem tudta elviselni, ezért úgy döntött, hogy egy forró augusztusi délutánon szakadékba vezeti a kocsiját. Öngyilkossági szándéka ellenére Isten nem engedte lezuhanni a szikláról, hanem megmutatta neki a szabadulás egyetlen útját. Nem hagyta cserben, amikor életveszélyben volt, vagy rákos betegségben szenvedett, vagy ha utolsó filléréig kirabolták… Pauline Hamilton töretlen, imádkozó lelkülete, Isten iránti feltétlen bizalma minden olvasónak példaként szolgálhat. Szeretettel ajánlom azoknak, akik meg szeretnék érteni a fájdalom okát, és fel akarják fedezni Isten gondviselő szeretetének csodáját. Bill Hybels: Őszintén Isten előtt Ára:1990Ft Úgy gondolom, hogy már a cím és az író személye is hívogató. Bill Hybels Amerika egyik legnagyobb gyülekezetének vezető lelkipásztora, nemzetközileg elismert előadó, író és tanácsadó. Az „Őszintén Isten előtt” trombitaszó, amely hív minket, keresztyéneket, hogy vizsgáljuk meg életmódunkat, és őszintén ellenőrizzük azt az Ige tükrében. A keresztyén élet megéléséhez ad gyakorlati tanácsokat az alábbi területeken: családi élet, férfi és női szerepkörök, jó testi kondíció, munka, lelki fegyelem, szolgálat, érzelmi élet, házassági értékek. A fejezetekben az író felvázolja a hibáinkat, majd igehelyekkel alátámasztva ad tanácsokat és megoldást számunkra. A könyv végén a feldolgozást segítő kérdések rendkívül

IDÉZET / QUOTATION Van nagyobb bűn is a könyvégetésnél. Az, ha el sem olvassuk őket. There are worse crimes than burning books. One of them is not reading them. (Ray Bradbury)

A POKOL ÉS A MENNYORSZÁG Egy szent ember egy nap Istennel beszélget... Mondja neki: „Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.” Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csontsoványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott 21

nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: „ Amit most láttál, az a Pokol volt.” Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: „ Én ezt nem értem!” „ Ó, pedig ez egyszerű” válaszolja Isten - ez igazából csak `képesség´ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. `A Pokol gyakran itt van a Földön.´ 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

Kovács Levente orgonaművésszel, zeneszerzővel, gyülekezetünk új kántorával K.L.: Régebben, 18-19 éves koromban avantgárd, modern műveket írtam, tehát disszonáns és elvontabb darabokat, ezekkel díjat is nyertem. Az utóbbi időben viszont kicsit elmozdul tam a dallamosabb zenék felé, neoromantikus és filmzeneszerű dallamokat is írok mostanában. A legújabb darabom Szivárvány címmel hegedűre és zongorára íródott, amit egy felkérésre írtam. Reneszánsz szvit címmel írtam egy crossover stílusú művet, mellyel díjat is nyertek a furulyások. Közel áll hozzám Juhász Ferenc híres költő költészete, az ő verseit elég gyakran megzenésítem. Kecskeméten áprilisban volt egy nagy koncert, ahol Juhász Ferenc is jelen volt, mint díszvendég, és nagyon tetszettek neki a feldolgozásaim. Szakdolgozatomat Kálmán Lajos műveiből írtam, aki világszínvonalú zeneszerző volt, de általában inkább népzenekutatóként ismerik. Művei jelenleg még nincsenek kiadva, gyakorlatilag a mi családunkra bízta a kéziratait, műveinek kiadását és előadását én próbálom előkészíteni. Tervezzük, hogy Lajos bácsi több művét előadjuk majd a Kecskeméti Református Gimnázium énekkarával.

Szószóló: Először is arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be röviden a Szószóló olvasóinak. Mit lehet rólad és a családodról tudni? K.L.: A kecskeméti zeneiskolában vagyok zene- és zongoratanár, valamint zongorakísérőként is tevékenykedem. Apukám presbiter volt, most már nyugdíjba ment, anyukám református hitoktató volt Kecskeméten, ma már ő is nyugdíjas. Kovács Sándor nagyapám egész életében Albertirsán volt lelkész, és ő építtette fel az albertirsai református templomot. Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen őseim lehetnek. Ezenkívül büszke vagyok még Bakos Károly ükapámra, aki Cegléden élt az 1800-as években. Ő orgonaépítő mester volt. Elég sok orgonája máig is fennmaradt, az izsáki és a ceglédi református templomban ma is megtalálhatóak az orgonái. Szószóló: Miért éppen orgonaművész és zeneszerző lettél? K.L.: Apukám és a bátyám rengeteg orgonás lemezt hallgatott otthon, és ezek nagyon megtetszettek, illetve gyermekként a templomba járva sokat néztem Pungur Béla bácsit, hogy orgonál. Nagyon tetszett az orgona hangja és az a sok gomb is, amely az orgonán van. Zongoratanulmányaim után Kálmán Lajos bácsinál kezdtem el orgonát tanulni, majd a kecskeméti középiskolában Révész Lászlónál. Itt érettségiztem orgona szakon.

Szószóló: Említetted, hogy zeneszerzőként és orgonaművészként is több díjat nyertél. Milyen versenyeken vettél már részt? K.L.: Nagyon sok versenyen vettem részt, néhányon díjat is nyertem. Nagyon sok versenyen azonban kiestem. Az első nagy díjamat tizennégy éves koromban, 1995-ben nyertem Németországban, egy ifjú zeneszerzők versenyén lettem első helyezett Weimarban. 1999-ben a Makovecz Imre vezetésével működő Magyar Művészeti Akadémiánál Arany Oklevelet nyertem, ami óriási dolog volt, mert rajtam kívül 50, 60, 70 éves befutott művészek kaptak ilyen díjat, én voltam az egyetlen fiatal, akinek ezt odaítélték, úgyhogy ez egy nagyon nagy elismerés volt számomra. Egyéb kisebb díjak mellett legutóbb Temesváron lettem első a temesvári orgonafesztiválon, ahol kitűnő minősítést kaptam, és fel is kértek egy orgonaverseny komponálására, ami már kész is van. Most arra készülök, hogy ezt a Colinda Collage című orgonaversenyt a Temesvári Egyetemmel bemutassuk, amiből valószínűleg egy európai turné lesz, de ez még folyamatban van. Erről a műről annyit érdemes tudni, hogy a temesvári professzor azt kérte, hogy román népzenét használjak fel, de megengedte, hogy magyar népdalt is beleszőhessek, így Kallós Zoltán gyűjtéséből több keserves dallamot, illetve Bartók gyűjtéséből román népzenei dallamokat tettem bele, úgyhogy egy érdekes collage szerű, több mint

Szószóló: Hol folytattad a tanulmányaidat érettségi után? K.L.: Érettségi után Pusker Imrénél is tanultam, ő a szakközépiskolában karmesterként dolgozik, de orgonaművész diplomája is van. A győri főiskolán diplomáztam szolfézs- és orgonatanárként, majd egyetemi szinten a szegedi konzervatóriumban diplomáztam 2005-ben, ott Csanádi László volt a tanárom. Ezután Németországban töltöttem két évet, a stuttgarti zeneakadémián 2007-ben diplomáztam, valamint több alkalommal is részt vettem mesterkurzusokon Párizsban és Zürichben, Jean Guillou mellett tanulhattam, aki a világon az egyik legelismertebb orgonaművész és zeneszerző. Szószóló: Mit jelent számodra a zene? K.L.: Ez jó kérdés. Nem tudnék zene nélkül élni, az biztos. Megállás nélkül zenélek, úgyhogy a világot nem tudom elképzelni billentyűs hangszerek és zene nélkül. Szószóló: Nemcsak orgonaművész, hanem zeneszerző is vagy. Milyen zenéket szerzel? 22


negyed órás mű lett. Szószóló: A temesvári orgonaversenyen kívül milyen versenyek várnak még rád a 2010-es évben? K.L.: Most készülök egy olaszországi versenyre, és lehet, hogy Hollandiában is lesz egy improvizációs verseny. 2010 nyarán Magyarországon is rendeznek egy nagy improvizációs versenyt. Ezt a díjat Vukán György alapította, és a világon most először lesz zongoraimprovizációs verseny, ahol megadott témára kell majd improvizálni. Erre is be fogok nevezni, aztán majd meglátjuk. A versenyeken sokszor kiesik az ember, és nem lehet tudni, mi alapján pontoz a zsűri, máskor pedig igazságosnak érzi az ember, úgyhogy ez eléggé összetett dolog. Elég gyakori, hogy az arany és ezüstérmeket a zsűri elnökének tanítványai nyerik meg (ez az orgonaversenyeken eléggé szokásos). Egy idegennek, főleg ha keletről jön, és nyugatra tart, protekció nélkül elég nehéz díjat elérni. Szószóló: Hogyan kell elképzelni egy orgonaművész és zeneszerző mindennapjait? K.L.: Délután tanítok, és általában délelőtt szoktam komponálni vagy éjszaka. Egy zenekari mű komponálásához szinte egy év is kell, olyan mintha egy regényt kellene megírni, tehát a zeneszerzés nagyon időigényes, és én elég sokat szoktam egy művön dolgozni, bár ahogy telik az idő, egyre gyorsabban komponálok. Számítógéppel szoktam letisztázni, és kinyomtatom a kottáimat. Zongorán vagy orgonán kezdem komponálni a műveket, utána a számítógép visszajátssza, így a ritmus- és hanghibákat könnyebben észreveszem, de elsősorban kézzel és zongoránál alkotok. A koncertekre való felkészülés tölti még ki a napjaimat, illetve időnként a kecskeméti templomban is be szoktam segíteni a kántori szolgálatba az esti istentiszteleteken, ha Mikesi Tibor megbetegszik, vagy nem ér rá. Szószóló: Úgy tudom, hogy 2006-ban Kovács Műhely néven összművészeti együttest alapítottál. Mit takar ez a Műhely? K.L.: Igen, Molnár Pali kollégámmal és bátyámmal, Kovács Lóránttal alapítottuk ezt a Műhelyt. Pali tárogatóval és szaxofonnal játszik, én pedig zongorán és orgonán. A zenén kívül ez egy irodalmi és festészeti műhely is. Az első nagyszabású fellépésünk az áprilisi Juhász Ferenc hangverseny volt, ahol megzenésített versek hangzottak el. Színházi elemeket is megpróbáltunk belevonni a színpadképbe, tehát a színház, a zene és a költészet egyszerre volt jelen, illetve maga a költő is.

AM IL

AP UN K

Nagyon ünnepélyes és szép alkalom volt ez az áprilisi koncertünk. Készült erről egy negyedórás riportfilm is, akit érdekel, az a Kecskeméti Televízió honlapján megtalálhatja. A Műhely lényege pedig az, hogy elsősorban magyar műveket szeretnénk előadni, Liszttől kezdve Bartókon, Kodályon át a ma élő zeneszerzők műveiig, illetve az én műveimet is. Elsősorban Bartók és Kodály műveit játsszuk. Az egyik fő programunk az Erdélyhez kapcsolódó művek, például a Székely keserves, a Csík megyei népdalok, vagy Draskóczy László református zeneszerző műve, a Korondi táncok. Már több fellépésünk is volt Németországban és Magyarországon. A nyáron Erdélybe is szeretnénk egy turnét szervezni, már több meghívást kaptunk Marosvásárhelyre és Nagyváradra. Német turnét is szeretnénk, és természetesen Kecskemét környékén is szeretnénk minél több helyre eljutni. Most vásárolunk egy digitális hordozható zongorát, ami lehetővé fogja tenni, hogy olyan helyre is elmehessünk, ahol egyébként nincs koncertzongora. Ez egy nagy előrelépés lesz a Műhely életében. Szószóló: Hogyan kerültél kapcsolatba a gyülekezetünkkel, illetve honnan jött az orgonahangverseny ötlete Ménteleken? K.L.: Zilahi Kálmán egyszer meghívott, mert Kárpátalján volt és nem tudott orgonálni, megkért, hogy helyettesítsem, tehát így csöppentem bele a gyülekezet életébe. Nem is tudtam, hogy Ménteleken a gyülekezet kapott Németországból egy nagyon szép, sípos orgonát, és annyira megtetszett, hogy azt mondtam, szívesen adnék rajta egy koncertet. Vass-Eysen Ábel megszervezte a koncertet, és a fiatalok is felkészültek Dsida Jenő verseivel, hogy színesítsék a zenei programot. Nagyon jól sikerült ez a hangverseny, úgy éreztem, hogy a gyülekezetnek is tetszett, sokan eljöttek. Pár nappal később Ferenczi Zoltán felhívott, hogy nem vállalnék-e a gyülekezetben rendszeres kántori szolgálatot. Bár minden vasárnap nem tudom vállalni, mert nagyon sok koncertem van, de havonta körülbelül két alkalmat el tudok vállalni. Így lettem a gyülekezet kántora. Szószóló: Mi az, amit eddig láttál a gyülekezet életéből? Milyennek találod ezt a közösséget? K.L.: Az tetszik ebben a gyülekezetben, hogy itt a gyülekezeti tagok ismerik egymást, tehát nagyon családias a légkör és kellemes hangulat van a gyülekezetben, illetve, hogy sok színes alkalmon lehet részt venni. Meglepő volt, hogy elég sok fiatal jár ide a kecskeméti templomhoz képest, ha a 9 órás istentiszteleteket összehasonlítjuk, tehát itt jóval több fiatal van az istentiszteleten, mint másutt általában.

A MÉNTELEK-HETÉNYEGYHÁZA REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG KIADVÁNYA 2010. január ~ VII. évfolyam 1. szám 6044 Hetéynegyháza, Csillagfény u. 1. [email protected] Felelős szerkesztő: Ferenczi Zoltán ~ lelkipásztor Szerkesztők: Oravetz Anett és Zilahiné Faragó Anita Munkatársak: B. Kisné Edit, Csipakné Kolmann Ágnes, Darányi Kriszta, Faluné Garay Mariann, Farkas Attila, Ferenczi Virág, Ferencziné Bodor Csilla, Gergely Istvánné, Hamar Norbert dr., Hamarné Csorba Etelka, Juhász Mária, Kovács Levente, Liptainé Árgyelán Zsóka, Mudi Henrietta, Pálóczi Károly, Perényi József ifj., Perényi Judit, Perényiné Karádi Mária, Ságiné Szabó Györgyi, Schlégl Annamária, Sebők Sára, Szűcs Dániel, Tóth-Kása Sarolta, Túri Ágnes, Vass-Eysen Ábel, Vass-Eysen Ákos, Zala Attila dr., Závogyánné Varga Ildikó Korrektúra: Alföldi Éva 23


GYERMEK A gyermek, akit nem szeretnek A gyermeklélek lényünk ösztönös része. Sokszor mondják tudattalannak is, de csak akkor nem tudatos, ha elhanyagoltuk, vagy nem figyeltünk oda rá. Gyermeklelkünk őrzi gyermekkorunk érzéseit, emlékeit és tapasztalatait, és ezek felidézhetők, ha tanulni szeretnénk belőlük. A bennünk megbújó gyermek két arcát mutathatja: egyrészt azét a gyermekét, akit a felnőtt énünk szeret, másrészt azét, akit nem szeret, hanem bírál, elhanyagol és magára hagy. Ám mindannyiunkban csak egy gyermek él. Ez a gyermek az adott pillanatban vagy szeretett vagy „mostohagyermek”… Érzéseit és viselkedését az határozza meg, hogy a felnőttlélek hajlandó-e tudomást venni a vágyairól, szükségleteiről, érzéseiről, és hajlandó-e ezekért felelősséget is vállalni, vagy mindezt elhárítja magától. A belső mostohagyermek Ha felnőttként úgy döntünk, hogy nem kívánjuk átélni gyermeklelkünk érzéseit és vágyait, ha nem vállaljuk azokért a felelősséget, akkor restelljük, és elhanyagoljuk a bennünk élő gyermeket. Aki így „mostohagyereknek”, elhagyatottnak és nagyon magányosnak érzi magát. Azt kell hinnie, hogy ő rossz, jelentéktelen, aki nem méltó a szeretetre. Különben miért is hagyták volna magára előbb a „külső” felnőttek (a szülők), később pedig a „belső” felnőtt: mi magunk. Az elszakadás erős bűntudatot, félelemés szégyenérzetet kelt a gyermeklélekben. Megtanul félni attól, hogy visszautasítják, magára hagyják, vagy leigázzák, irányítják – előbb gondviselői, majd a benne élő felnőttlélek – , s ezt a félelmét idővel másokra is kivetíti: úgy érzi, hogy mások akarják elutasítani, magára hagyni, vagy leigázni és irányítani őt. Ahhoz, hogy elszakadhassunk saját fájdalmas érzelmeinktől, felnőve megtanuljuk, hogyan vetítsük ki másokra a negatív tapasztalatainkat. Ha a bennünk élő gyermeket korlátozza vagy elhanyagolja saját felnőtt lelkünk, ezt kivetítjük másokra, őket tartva korlátozónak, kritikusnak és elutasítónak – sokszor sajnos függetlenül attól, hogyan is viszonyulnak ezek az emberek hozzánk. Végül magunk is elhisszük, hogy mások hagytak bennünket cserben, mivel a saját felnőtt lelkünk iránti dühünket nem tudjuk kifejezni. A magára hagyott gyermeklélek örökké attól tart, hogy 24

valamit elront, mert szentül hiszi, hogy ez az, ami miatt nem szeretik. Ezért törekszik mindig arra, h o g y megfeleljen a külvilág követelményeinek. Tökéletes szeretne lenni, és el is hiszi, hogy ez lehetséges. A mindenáron megfelelni akarás, a tévedésektől való túlzott félelem és felnőtt és a gyermeklélek közötti kapcsolat megszakadásának a jele. Az elárvult gyermeklélek kétségbeejtő ürességet és magányt él át, és mivel a felnőttlélek nem segíti abban, hogy ezzel megbirkózzon, különféle szenvedélyek rabjává válhat. A szenvedély tárgya lehet valamely anyag (alkohol, nikotin, étel, édesség, koffein), személy, vagy tevékenység. A gyermeklélek rabjává válhat a tévénézésnek, a munkának, a sportnak, az alvásnak, a hatalmi harcnak, a pénzvadászatnak vagy a költekezésnek, a vallási túlbuzgóságnak, a veszély keresésének, a dicsőség hajhászásának, az aggályoskodásnak, sőt akár az önsajnálatnak és a depressziónak is. A gyermeklélek a kapcsolatokban, a szexben és a szerelemben is kereshet vigaszt, mivel szüksége van rá, hogy elfogadják, és ha ezt nem kapja meg önmagától, akkor kénytelen másokhoz fordulni. Akit a saját felnőtt lelke nem szeret, az nem tehet mást, minthogy másoktól vár szeretetet és pozitív visszajelzést. Márpedig ez ugyancsak kiszolgáltatott helyzet, hiszen mások elismerése nélkül az ilyen személy képtelen elfogadni önmagát. Ez az elismerésszomj később félelmet gerjeszt azoknak az ítéletétől és fennhatóságától, akiknek az elismerésére a gyermeklélek vágyik. Aki az elismerés segítségével próbál menekülni a kínzó magány elől, nem jön rá, hogy ha nem áll belső kapcsolatban önmagával, akkor harmonikus külső kapcsolatot sem teremthet másokkal. A magára hagyott belső gyermek megpróbál másokat manipulálni azért, hogy megszeressék. Bűntudatot és félelmet kelt másokban ingerlékenységgel, dühödt kifakadásokkal, szeretete jeleinek megvonásával, duzzogással, szemrehányással, jelenetrendezéssel, hazudozással, kioktatással vagy számonkéréssel. Minél elárvultabb belül, annál kétségbeesettebben törekszik kínjainak enyhítésére, és annál valószínűbb, hogy mások számára elviselhetetlenül viselkedik. 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

Az elfogadásra vágyó gyermeklélek persze hízelgéssel és gondoskodással is próbálkozhat. Ilyenkor „jó fiú”, vagy „jó kislány” lesz, aki saját érdekeit másokéi mögé helyezi. Az ilyen magatartásformák mögött is tévhitek húzódnak meg: „én nem számítok. Nem érdekes, hogy én mit akarok, mit érzek. Mások vágyai és érzései sokkal fontosabbak. Akkor fognak szeretni és elfogadni, ha kedves, segítőkész és vonzó vagyok.” A félelem, hogy mások elnyomják és fölébe kerekednek, éppoly erős lehet, mint a magánytól való rettegés. Ha ezt a fajta félelmet valami kiváltja, a benső mostohagyermek valamilyen formában ellenszegül. Van, aki megmakacsolja magát, vagy fellázad, és pontosan az ellenkezőjét teszi annak, amit kívánnak tőle. Aki így viselkedik, az azt gondolja: „Ha megteszem, amit mások kívánnak tőlem (még ha az nincs is ellenemre), feladom önmagamat, elveszítem az önállóságomat.” Azok az emberek, akik örökké ellenállnak, nem maguk döntik el, hogy mit akarnak. Egyetlen céljuk, hogy ne azt tegyék, és ne azt akarják, amit mások kívánnak tőlük. Saját

ellenkezésük uralkodik felettük, holott éppen ezzel próbáltak védekezni mások uralma ellen. A mostoha bánásmódban részesülő gyermeklélek minden tőle telhetőt elkövet, hogy ezekkel a manőverekkel megvédje magát, miközben ezek mélyítik el végleg külső és belső magányát. Szerző: Bíró Rita

Gyűjtötte: Zilahiné Faragó Anita

AVAGY JÓL ÉREZZÜK-E MAGUNKAT A BŐRÜNKBEN? egészségünkben, mint az életszínvonal vagy a társadalmi státusz. A kérdésnek van egy könnyebben megérthető és egy mélyebb aspektusa is. Könnyen látható az, hogy a gyülekezeti összetartozás, az isteni gondoskodásba vetett hit olyan reményt ad, ami még mélypontokon is távlatot ad az életünknek. Ateista betegeim gyakran mondják nekem titokban, hogy ezt senkinek be nem vallanák, de irigylik a hívő embereket. Lennének ők is hívők, csak egyszerűen képtelenek rá. A hit mélyebb rétege már-már misztikus. Angliában egy nagyvizsgálatot végeztek klinikákon, ahol két csoportra osztották a betegeket. Az egyik csoport nem imádkozott, a másik csoport naponta legalább tíz percet szánt az imádságra. Nem meglepő, hogy a hívők gyorsabban gyógyultak, de arra aztán semmiféle tudományos magyarázatot nem sikerült találni, hogyan lehetséges az, hogy az imádságos csoport tagjainak vérnyomása, vércukor- és koleszterinértékei is sokkal kedvezőbben alakultak. Igen, azt gondolom, az kegyelem, ha egy ember képes hinni, rákapcsolódni egy magasabb „energiahálózatra”.

BESZÉLGETÉS Dr. Zala Attila pszichiáterrel Szószóló: A közelmúltban jelent meg Kopp Mária könyve, amelyben egy kutatásáról számol be, mely szerint a spiritualitás komoly védő tényező a megbetegedésekkel szemben. Hogyan jelenik meg a hit az egészségi állapotunk kialakulásában? Z.A.: Igen, a hit döntő faktor, jelentősebb befolyásoló tényező 25

Szószóló: A mai egészségfogalomban a testi, a lelki és a szociális jóllét együttesen jelenik meg. Az egészséges ember életében ez a három együtt adja az egészséget. Hogyan hatnak ezek egymásra? Z.A.: A válasz könnyű is, meg nehéz is. Ezt a mondatot napmint nap halljuk, mindnyájan elfogadjuk, aztán gyakran mégis megszegjük. Számomra ez azt jelenti, hogy kell az, hogy magamra, családomra, barátaimra egyaránt tudjak időt szánni. Kell időt szánnom a sportra, az egészséges táplálkozásra, a hitéletre és a közösségre. Ez nagyon nehéz, mert manapság az emberek többsége rengeteget dolgozik. Ha nincs mindenre időm, súlyoznom kell, mi az, amiről nem tudok lemondani, s mi az, amire kevesebb időm jut. Régi igazság, hogy a test és a lélek kölcsönösen hat egymásra, de a lélek hatása sokkal erősebb a testre, mint fordítva. Ezzel 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

azt akarom mondani, hogy, bár nagyon fontos a sport, a jó kondíció, a lelki béke fontossága minden mást megelőz. Szószóló: Szakemberek szerint a mi nemzetünk egészségi állapota kifejezetten rossz. Vajon milyen (lelki) okai vannak ennek, és mi mit tehetünk azért, hogy a mi esetünkben ez ne így legyen? Z.A.: Nem kell ehhez szakembernek lenni, bárki körülnéz az ismerősei közt, láthatja, hogy változásra van szükség. A történelmi-politikai háttér elemzését Kopp Mária könyvében el lehet olvasni, remek írás. A professzorasszony alapgondolata (ezt egy hatalmas, sok ezer ember kikérdezésével lebonyolított európai vizsgálat is igazolta), hogy a magyar emberek igazságérzete, hazaszeretete nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő. Talán csak a lengyelek állnak jobban nálunk. A belső konfliktus forrása az, hogy a magyar ember mélyen őrzi az értékeit, erkölcsi meggyőződését, ugyanakkor nap mint nap hazugságokkal, aljasságokkal kell szembesülnie. Ez állandó frusztráció forrásává válik. Most nem szeretnék politizálni. Több megoldás is lehet. Ami bizonyosan tiszta ösvény, és csak az igazság felé vihet, az az Isten keresése. A testünk, a lelkünk, az egészségünk Istentől kapott talentumok, amire vigyázni kell, amit gondozni kell. Az időt ettől elspórolni büntetlenül nem lehet. Azt tudomásul kell vennünk, hogy a hitéletben is elakad az, aki hanyagolja az Istenre szánt időt, aki egész évben nem vesz Bibliát a kezébe. Így van ez a lelki élet egyéb területein is. Fontos lenne, hogy tudatosodjon az emberekben az, hogy figyelmet kell szánniuk saját maguk lelki egyensúlyára. A harmónia sajnos nem jön automatikusan. Azt gondolom, döntő a szabadidőnk tudatos beosztása. Kötelességünk mindannyiunknak sok van, ezeket teljesíteni kell. De az egyéni felelősség, hogy a szabadidőnkben a tévét nézzük (mert az kényelmes), vagy inkább Bibliát olvasunk. A két „szórakozásforma” lényünkre gyakorolt hatása teljesen más, ez évtizedek alatt összeadódik, és egyszer el kell számolni vele. Szószóló: Nagyon sok hívővé lett ember esetében úgy tűnik, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben terheli meg fölöslegesen a lelkiismeretét. A Bibliában is olvashatunk erről. Meghatározható olyan arany középút, amely egyszerre támogatja a keresztyén etikát és az egészséget? Z.A.: Persze. Ezt nagyon sokan megkérdezték már tőlem, de én ezt nem tartom megoldhatatlan problémának. Azt szoktam mondani, hogy tudnom kell, mi az a kereszt, amit az Úr rakott rám, s bizony ez sorsfeladat, ezt cipelnem kell, s mi az, amit én fabrikáltam magamnak. Ezt le kell tennem. Biztos vagyok benne, hogy az Úr nem sivár, örömtelen életre teremtett bennünket! A bibliai parancsokban is azt látom, hogy az önző, mohó és gonosz vágyakat tiltják, józan határokat húznak. Ez

kell is manapság. De gondoljunk csak bele, Jézus első csodatétele is az volt, hogy a kánai menyegzőn borrá változtatta a vizet. Igazán szeretettel teli, pozitív kisugárzásunk csak úgy tud embertársaink felé lenni, ha belül is derű van. Rendszeresen tartok konfliktuskezelő tréningeket. Ott gyakori kérdés, hogy a keresztény embernek nem szelídnek kellene-e lenni és mindent megbocsátani. Akkor meg minek tanulunk konfliktuskezelési technikákat? Erről azt gondolom, ha valaki keresztény, ugyanúgy ki kell állnia az igazságért, meg kell magát védenie. A jó konfliktuskezelés alapelvei igen egyszerűek: őszinteség és a játszmák, a képmutatás teljes elhagyása. Úgy állok ki a magam érdekei mellett, hogy tisztelem a másik embert. Nem akarom becsapni, szeretnék vele jó kapcsolatban maradni, de kimondom az igazságot, meg azt, amire nekem szükségem van. Az energiáinkat nem szabad lefojtani, hanem magas szinten kell használnunk. Ezt azért mondtam el, mert hiszem, hogy önmagam megvédése, az igazság szeretete, a keresztényi élet, nos ezek mind-mind ugyanazt mondják. Nincs ellentmondás, bűntudatokkal nem kell saját energiáinkat rombolni. Ha valakinek keserű, örömtelen az élete, aligha foghatja azt a Biblia szigorára. Mindnyájunknak magunkba kell néznünk ilyenkor, mi az én hibám, hol fecséreltem el az ifjúságom, az életem, az örömeim. Szószóló: Ha valaki szeretne „jóban lenni önmagával”, elfogadni magát, helyesen értékelni az adottságait, értékeit, de ebben saját falaiba ütközik, mit tehet annak érdekében, hogy lelki adottságai támogassák őt, és pozitívan hassanak vissza rá? Z.A.: Sok embernek, sajnos sok fiatalnak is, fiúknak, lányoknak egyaránt komoly problémát jelent ez. A média olyan hazug eszményeket üvölt, aminek nem lehet megfelelni. Sőt, az az igazi tragédia, ha valaki meg tud felelni ezeknek. Viszont azt az életérzést elérni, hogy úgy vagyok jó és szerethető, ahogy vagyok, gyakran nehéz. A praxisomból tudom, hogy sokszor csak hosszú terápiasorozat után tudnak emberek ahhoz az érzéshez eljutni, hogy végre „boldogan át tudom ölelni magam”. Ha valaki már eljutott idáig, nem fog csak azért belerohanni lehúzó kapcsolatokba, mert fél a magánytól. Nem fog benne maradni örömtelen, megalázó párkapcsolatokban csak azért, mert fél döntéseket meghozni. Mélyen hiszek abban, hogy mindenkinek, még a legbetegebb embernek is vannak olyan erőforrásai, tartalékai, amire építeni lehet. Ezeket a talentumokat gyakran nem is tudják az emberek magukról, el se merik hinni, mennyivel többre lehetnének képesek. Lehet azt mondani, hogy én egy pszichiáter vagyok, hazabeszélek, s persze, hogy a pszichoterápiás lehetőségeket ajánlom. Igen, hiszek a lélek belső erejében, hiszek a pszichológiában. Természetesen mindannyiunknak több más

HITOKTATÁS MÉNTELEKEN Hálás vagyok Istennek azért az ajándékáért, hogy csütörtökönként Ménteleken 3 csoportban hittant taníthatok. Az óvodában 1215 fős csoporttal Földi Tibor atyával folytatjuk Kukac történeteit. Az idén a boldogmondásokat tanuljuk érdekes történeteken keresztül. Minden bábjátékos foglalkozást követ a téma játékos módon való földolgozása. Az iskolában az alsósok 13-an vannak. Velük Józsefet kísértük végig az atyai háztól Egyiptomig. A karácsony előtti és utáni óra az ünnep jegyében zajlott. Ebből a csoportból gazdagították négyen is a karácsonyi színdarabot játékukkal, ezúton is hálás köszönet Kontra Panka, Szovics Katica, Tar Julcsi és Csipak Blanka szolgálatáért. A felsőscsoportban 6 – 8 fiú gyűlik össze hétről hétre. Első félévben az Ószövetség válogatott részein keresztül figyeltük meg Isten gondviselését az ő népén. A második félévben Pál apostolt kísérjük végig missziós útjain. 26

Vass-Eysen Ábel


INTERJÚ VARGA NÁNDOR KECSKEMÉTI ELNÖKLELKÉSSZEL

Szószóló: Milyen tervekkel, elképzelésekkel indul az új szolgálatában, melyek a legfontosabb, legsürgetőbb teendők, kérdések? V.N.:Kecskemét olyan nagy egyházközség, hogy itt nagyon sok feladatot kell megoldani napi szinten. Ezeknek az ellátása már önmagában is nagy kihívás. Ugyanakkor a megválasztásomat megelőzően én úgy vállaltam el a jelölést, ha előtte ismertethetem a presbitériummal, hogy ki vagyok, mit is várhatnak tőlem, jóllehet már 13 éve itt szolgálok. A lelkipásztornak Kecskeméten sok olyan feladattal is kellett foglalkoznia, ami szigorú értelemben nem tartozik a lelkészi feladatok közé. Szenes Márton tavasszal megválasztott főgondnok úrral közösen úgy szervezzük át az egyházközség struktúráját, hogy azok az egységek, amelyek kiszolgálják az egyházközség missziói munkáját, minél kevesebb energiát kössenek le, és minél szervezettebben működjenek. Egyik feladatunk az volt, hogy 2010. január 1-jétől új struktúrában gondolkozzunk. A döntési felelősség jogköreit jobban osszuk szét, így ennek súlya elsősorban nem a két vezető lelkészen lesz, hanem középvezetői szinten dől el sok kérdés. Ettől azt várjuk, hogy a lelkészek, a gyülekezet vezetői a hosszú távú döntésekkel, a missziói munkával, illetve annak felügyeletével tudjanak foglalkozni, ugyanis ez a gyülekezet elsődleges feladata, nem pedig az adminisztráció, a gazdasági ügyek intézése. Így terveink szerint ezekkel szemben elsőbbséget élvez az, hogy a missziót az iskolán, a kollégiumon keresztül is, a diakóniát pedig a gyülekezet egyéb más részein keresztül jól képviseljük a Kecskeméten élők előtt és között. A hosszú távú célunk az, hogy ez az egyházközség olyan élő gyülekezet legyen, olyan szolgáló közösségé váljon, amely sokrétűen lesz képes egy nagyvárosban szolgálni, és minden területen létrejönnek azok a csoportok, közösségek, ahova az emberek be tudnak tagolódni. Egy ilyen nagyvárosban, mint Kecskemét, sokféle problémával küszködnek az emberek, sokféle elképzelésük van az egyházról, Istenről, sokféle vágyuk van, hogyan éreznék jól magukat egy ilyen közösségben. Mi megpróbáljuk azokat a közösségeket megerősíteni, amelyek befogadó közösségekké válnak. Így törekszünk arra, hogy igyekezzünk az egészet egy közös 27

gyülekezeti egységben tartani. Szószóló: Miben nyilvánul meg a gyülekezetépítési stratégia rövid távon? V.N.: Októbertől minden hónap harmadik vasárnapján a délután 5 órai istentiszteleten az ifjúság szolgál. Azért nem nevezzük ezt ifjúsági istentiszteletnek, mert nemcsak az ifjúságot várjuk oda, hanem az egész gyülekezetből szeretettel látjuk az istentiszteletre látogatókat. Azonban az istentisztelet hangneme, stílusa elsősorban az ifjúság igényeit próbálja megjeleníteni. Gitár vagy akár más hangszer kíséretében ifjúsági énekek szólalnak meg, így nem csak orgona kíséri az istentisztelet énekeit. Kecskeméten nagyon régóta hiányzik egy ifjúsági lelkész. Az egyik beosztott szolgatársunk, Adamek Norbert az, akit konkrétan megszólítottunk, és azt kértük tőle, hogy teljes mértékben az ifjúsági munkára koncentráljon, és ott végezzen szolgálatokat. Ő szervezi a különböző alkalmakat, kirándulásokat, a kecskeméti főiskolákon a bibliaköröket. A presbitériumban, amely hatvan főt, plusz tizenöt pótpresbitert jelent, mindenkinek meg kell találnia azt a feladatot, amit ő szívesen lát el, amihez karizmája, talentuma van. Nem akarunk senkire sem rákényszeríteni olyan feladatot, amihez úgy érzi, nincs tehetsége, vagy úgy érzi, nem szívesen, csak kényszerből tenné. Már maga a lelkészválasztás is úgy történt, hogy a presbitérium komoly, aktív szerepet vállalt magára. Bízom benne, hogy ez az aktivitás és határozottság továbbra is megmarad. Szószóló: És most a presbitérium és a lelkipásztorok közötti zökkenőmentes együttműködés mennyire érezhető, vannak-e széthúzások? V.N.: Nincsenek széthúzások, de folyamatosan vannak olyan kérdések, amiket tárgyalnunk kell. Jelenleg is vannak olyan kérdéseink, melyekről az elnökségnek határozott elképzelése van, amit jónak tart, melyeket szívesen eldöntene, de nem teszi, hanem a presbitérium elé viszi, és kikéri a presbitérium véleményét, még ha ez esetleg vitát is generál, vagy más vélemények is megfogalmazódnak. Fontos az, hogy közös döntés legyen, 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

hiszen amikor a presbitérium dönt, felelősséget is vállal a döntéséért. Semmiképpen sem elfogadható az, hogy bárki olyan döntésért vállaljon felelősséget, aminek meghozatalában nem vehet érdemben részt. Szószóló: A Kecskemét környékén található kisebb református gyülekezetek olykor elég egyoldalúan élték meg a kecskeméti gyülekezettel való kapcsolatot. Lesz-e olyan változás, amelyben inkább a testvéri kapcsolat kap hangsúlyt a kecskeméti gyülekezet változása következtében? V.N.: Ez a kapcsolat mindig változó volt. Főleg azok számára, akik távolabb élnek Kecskeméttől, és nem mindennapos a kapcsolat, itt például Ágasegyházára és Szentkirályra gondolok, melyek Kecskemét fíliái, tehát valamikor a nagy kecskeméti anyaegyházközség alapította ezeket a gyülekezeteket, ők a mai napig is inkább a testvéri oldalát látják a kecskeméti segítségnyújtásnak a tized támogatásában. Ballószög, Méntelek és Hetényegyháza esetében, ahol ez a kapcsolat a gyülekezeti tagok érintkezése kapcsán mindennapos, tehát nagyon sokan egyrészt itt dolgoznak, gyermekük ebbe az iskolába jár, vagy más szállal kötődnek Kecskeméthez, például valamikor Kecskeméten laktak, és innen költöztek ki Méntelekre vagy Hetényegyházára, ott egészen más ez a kapcsolat. Sokan közülük nem is tudják, hogy a méntelek-hetényegyházi és a kecskeméti gyülekezet két különálló egyházközség. Talán nem is jut el hozzájuk ez az információ. Sokszor ez okoz problémát. Másrészt pedig egy kisebb közösségnek egy ilyen nagy egyházközség mellett élni óhatatlanul jelenti azt is, hogy amikor ez a nagy egyházközség fordul, mozdul, akkor lehet, hogy mozdulásával sok mindenbe belelóg, olyan területekre is, ahova nem kellene. Ezt ki kell küszöbölni. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy ez a testvéri kapcsolat – nem akarom azt a szót használni, hogy helyreálljon, mert remélem, ez nem romlott meg, hanem inkább azt mondanám – szorosabbá váljon. Lehet, hogy meglepő, de úgy gondolom, hogy a kicsik is tudnak segíteni a nagynak, tehát nem csak a nagy Kecskemét tudna segíteni a kisebb szomszédos gyülekezeteknek, hanem fordítva is igaz ez. Szószóló: Az utóbbi években komoly problémát jelentett az, hogy gyülekezetünk aktív fiataljai, akik a református kollégium intézményének tanulói, nem tehettek konfirmációi fogadalmat a saját közösségükben. Ezeknek a tanulóknak legalább havonta egy-két alkalommal a belvárosi gyülekezet istentiszteletein kell részt venniük a saját gyülekezetünk alkalmai helyett. Ebben lesz-e valami várható változás, lesz-e átszervezés az iskolában, tervben van-e hasonló lépés? V.N.: Az iskolában nincs átszervezés, sem az általános 28

iskolában, sem a gimnáziumban. Viszont a konfirmációt illetően évek óta határozott véleményem az, hogy a konfirmációi fogadalmat mindenki abban a közösségben tegye le, ahova csatlakozni szeretne. Ha valaki egyik közösségnek sem kíván tagja lenni, akkor ne tegyen konfirmációi fogadalmat. Az én eddigi általános iskolai konfirmációi gyakorlatom mindig ezt követte. Így voltak gyerekek, akik nem tettek fogadalmat, csak a vizsgáztak. Más lelkészkollegáimnál sem láttam, hogy ebben bárkit kényszerítettek volna. Minden fiatal a szüleivel megbeszélve nyilatkozik arról, hogy melyik gyülekezet tagja akar lenni, hol akar közösségben élni, és ha azt választja, hogy a méntelek-hetényegyházi vagy akár más gyülekezetben, akkor természetesnek tartom, hogy a fogadalmat ott tegye. Az viszont nehéz kérdés, és még én magam sem látom a megoldást, hogy mi történjen a vizsgával. A gyerekek az iskolában heti két órában konfirmációra készülnek 7-8. osztályban. Ez az előírt tananyag. Nekik ezeken az órákon kötelező részt venniük, ez az órarendjük része. Ezt zárja úgymond nyolcadikban a vizsga, amikor a szerzett ismereteikről és tudásukról számot adnak. Kérdés, hogy ez például akkor is kötelező legyen-e, ha valaki római katolikus vallásúnak van keresztelve, de a szülők vállalták, hogy református hittanra fog járni a gyermekük. Ebben az esetben valóban úgy kell elképzelnünk, mint egy kétéves tananyag záróvizsgáját. Az is kérdéses, hogy az adott diák hogyan tud párhuzamosan felkészülni egy másfajta rendszerben, másfajta tudást követelő közösségben. Csak ott, vagy mindkét helyen részt vegyen-e a konfirmációi oktatásban. Azt hiszem, hogy erről minden egyes gyülekezetvezetővel, akit ez a probléma érint, külön-külön kellene értekeznünk. Talán az lenne a jó út, ha magát a konfirmációt nem erre a tizennégy éves korra tennénk, hanem áthelyeznénk idősebb korba, akár 18-20 éves kor környékére. A fiatalok sokkal érettebben, önállóbban, akár saját maguk tudnák eldönteni, hogy ez mennyire fontos az életükben, és milyen közösségben akarják megélni ezt a szép alkalmat. A másik a kötelező istentiszteletek rendje. Ha jól tudom, nincs minden hónapban kötelező istentisztelet, de családos istentisztelet valóban van, ami kötelezően ajánlott alkalomnak mondható. Erről valóban egyeztetni kell, hogy azon kinek és hogyan kell részt vennie. Akik nem Kecskeméten élnek, hanem az internátusban laknak, azok is megkapják az ezen az alkalmakon való részvétel alól a felmentésüket. Szerintem nem okoz nagy gondot, ha ezt más is megkapja, de ez biztosan szóba fog kerülni azokon az értekezleteken, ahol mindenki jelen van, tehát az iskola és az egyházmegye részéről is. Szószóló: A diákok minden évben különböző színű füzeteket kapnak - korosztályuknak megfelelően -, amelyekbe az istentiszteleti alkalmakról kell jegyzetet készíteniük. Ezek a füzetek mennyire váltak be? 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

V.N.: A hittanoktató kötelezően előírja, hogy mennyi alkalmat kell havonta jegyzetelni. Én két alkalmat szoktam kérni a diákjaimtól. Ők döntik el, hogy melyik ez a két alkalom, tehát nem írom elő, hogy ez a családos istentisztelet legyen vagy a reggeli áhítat. Az én gyakorlatomban ennek valójában az a célja, hogy lássam, hogy egy diák hogyan tud odafigyelni egy-egy igehirdetésre. Éppen most szedtem be a füzeteket, és az egyikben egy kollégám prédikációját olvastam vissza, hogy hogyan is látta egy hetedikes általános iskolás tanuló. Szerinte arról prédikált a lelkipásztor, hogy: „olvassatok sokat, olvassátok a Bibliát, sportoljatok, hogy le tudjátok vezetni a feszültséget, mint Jézus tette azt a kereszten.” Ez

foglalkoztatják az utóbbi időben. V.N.: Két kislány édesapja vagyok, és december 8-án született meg harmadik gyermekünk, egy kisfiú. Ajándék a számunkra. Idősebb kislányom ide jár az általános iskola első osztályába, a kisebbik lányunk pedig a Pálmácska Óvodában középső csoportos. Feleségem némettanár kollégiumunkban. Nekem mindig fontos volt, és fontos a mai napig, hogy tudjak a családomra időt szakítani. Kecskeméten megengedheti magának azt egy lelkész, hogy legalább egy olyan szabadnapja legyen, amikor nincs szolgálatra beosztva. A csütörtöki napomat mindig arra tartom fel, hogy akkor egyrészt egy kicsit pihenjek, másrészt pedig jobban tudjak foglalkozni a családommal. Feleségemmel mindig nagyon ügyelünk arra, hogy ha csak tudunk, együtt ebédeljünk, és igyekszünk ezt a majdnem egy órát, negyven percet együtt tölteni. Mióta idekerültem, és elkezdtem a szolgálatot, ezt próbáljuk szigorúan betartani. Az elmúlt négy hét eredménye az lett, hogy tegnapelőtt azt mondta a nagyobbik lányom: „Apa! Hogy van az, hogy már megint el kell menned este valahova?” Ehhez ők nem voltak eddig hozzászokva, és most feltűnő számukra, hogy kevesebbet vagyok Református főgimnázium és jogakadémia ~ képeslap a 20. század elejéről velük. Nagyon örülök annak, hogy mindezt volt a jegyzet. Valószínűleg nem teljesen erről szólt a észreveszik. Persze szomorú vagyok, hogy nem tudok prédikáció. Lehet, hogy minden harmadik mondatnál annyit velük lenni, mint idáig, de bízom benne, hogy ez a odafigyelt, és gyorsan leírt valamit. Innen látható, hogy szervezeti átalakítás arra is lehetőséget nyújt majd, hogy ne nekünk, lelkipásztoroknak is igyekeznünk kell, amikor legyen aránytalanul túlterhelve a lelkipásztorok egy része, diákok vannak az istentiszteleten, megtalálni azt a formát, vagy hogy a vezetők se legyenek annyira lefoglalva, hogy azt a stílust, ami leköti a figyelmüket, amivel meg tudjuk kiégjenek a szolgálatban. Képesek legyenek hosszú távon ragadni a hallgatóságot. is örömmel végezni a szolgálatukat, és ne forduljon elő, Mi lelkészként is tanulhatunk ebből. Másrészt pedig hogy nem tudnak családjukra, önmagukra vagy saját kiderül, hogy a diákok nem tudnak jegyzetelni, sokszor maguk képzésére elég időt fordítani. Nagyon támogatom a még azt sem tudják leírni, amit szeretnének, nem tudnak tíz lelkipásztorok képzésének az ügyét, azt hogy ne csak a percet 3-4 mondatban összefoglalni. Pedig ők ezt mindennapos teendők megoldásával tudjon foglalkozni, folyamatosan tanulják. hanem továbbra is foglalkozzon teológiával, tudjon az Egyébként nem tudok olyanról, hogy a hittantanárok ne igehirdetéseire készülni, legyen rá ideje, energiája, és soha fogadnák el, ha ezek a jegyzetek másik gyülekezet ne veszítse el az érdeklődését ez iránt. alkalmairól készülnének. Tehát, ha például a Jelenleg magam is egy kétéves jogi képzésen veszek részt, hetényegyházi lelkipásztor igazolja, hogy az adott diák ott és mielőtt ezt elkezdtem, nagyon sűrűn látogattam a volt az istentiszteleten, és aláírja a jegyzetelést, akkor azt Gyökössy Intézetet itt, Kecskeméten, ahol különféle ugyanúgy el fogják fogadni az iskolában. Az én képzéseket tartanak, nemcsak lelkipásztoroknak, hanem gyermekeim is legtöbbször az SOS gyermekfaluba járnak laikusoknak is. Szeretettel ajánlom mindenkinek! gyermek-istentiszteletre, nem a templomba, és ezt az ottani Fontosnak tartom azt, hogy a jó pap valóban „holtig gyermekalkalmat vezető igazolja nekik. tanuljon”, hogy igyekezzen frissen tartani mindazt, ami az ő elhívását jelenti a tudományban, az odafigyelésben, Szószóló: Végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk, ha hiszen a lelkész nemcsak igehirdető, hanem tanító is, bemutatná a Szószóló olvasóinak családját, illetve, hogy márpedig tanítani csak az tud, aki maga is tanul. hogyan is telnek a mindennapjai. Örülnénk, ha Az aktuális teológiai kérdést számomra jelenleg az megosztaná velünk, milyen teológiai kérdések egyházunk jogalkotása jelenti, és az, ami azzal kapcsolatos. 29


A Grossenhaini Jugendchor (német ifjúsági leánykar) vendégszerepelt Kecskeméten a refisek meghívására. Szívesen énekelnének egy környező kis falusi templomban is – mondták a vendéglátóknak. Egyik este Jámbor Zsolt karnagy úr hívott, hogy szeretné megnézni templomunkat, hiszen sohasem járt még itt. Az esti kivilágításban tündöklő torony láttán gyorsan idetalálva, reménnyel telve léptek be a templomba. Feleségével egymásra néztek, s szinte kórusban mondták: „ide el kell hozni a német kórust”, s még ha kicsit szűkösön is férnek el, de nagyon szívesen eljönnek majd a kecskeméti ifjúsági kórussal is. A templomkarzatban még a vendéglátás előkészületei és a karácsonyi színdarab próbája zajlott párhuzamosan, mikor megérkezett az előadás előtti beéneklésre a vidám siserehad. Ábel (a karácsonyi színdarab rendezője), a lányok nem kis örömére gyorsan átváltott rendezőből tolmáccsá és vendégfogadóvá! Nagyon örültek a frissítőknek, gyümölcsöknek és süteményeknek is. A harmincfős, főleg fiatal lányokból álló csoport tagjai valóban olyan örömmel és szeretettel szolgáltak nálunk, ahogyan azt Jámbor tanár úr előre „megjósolta”. Énekeltek egyházi és könnyűzenei darabokat, saját anyanyelvükön és angolul is. A dalok hitről, szeretetről, szerelemről, örömökről, fiatalságról szóltak. Nagy segítség volt a gyülekezet számára, hogy a tanár úr minden szám előtt tartalmi ismertetővel szolgált. Előadásmódjuk lendületes, magával ragadó. Igazi példája volt ez az örömzenélésnek! Ráadásként pedig egy igen virtuóz zenei kíséretet kaptunk. A koncerten több szóló ének is elhangzott. Ami talán mindenkire a legnagyobb hatást gyakorolta, az az volt, hogy ezek a fiatalok a magas szakmai, művészi tudásuk mellett szívből, lélekből és torokból vidáman és természetesen szolgáltak a hangjukkal. Jámbor tanár úr búcsúzóul elmondta, hogy kellemes meglepetés volt számukra, hogy a ménteleki koncertre is ilyen sokan eljöttek. A kórus vezetője ezekkel a szavakkal köszönt el: „A lányok nagyon jól érezték itt magukat, ez egy jó kis gyülekezet lehet!”. A hallgatóság nagyszerű zenei élményben és meglepetésben részesült. A meglepetés viszonzása sem maradt el: a kórustagok Perényiné Marcsi fazekas tudását dicsérő gyülekezeti emblémákat és Kelemenné Katika mézeskalácsait vihették el emlékül. 30

December 6-án meghitt délutánnak lehettünk résztvevői a ménteleki református templomban. Ábel bátyámmal a „Melyiket a kilenc közül?” című bábjátékot adtuk elő. Nagyon sokat készültünk. A darab valamennyi kelléke saját gyártmány volt. Megteltek a padok, a gyermekeknek pedig birkaszőrből készítettünk ülőhelyet a padsorok előtt és között a felállított paravántól nem messze. A bábjáték arról szólt, hogy János mester olyan ajándékot ad a gyermekeinek, „ami el sem törik, el sem kopik, és mégis mind a kilenc egyformán örül neki”. Ez az ajándék egy szép és zengzetes karácsonyi ének volt. János mester meg is tanította mind a kilenc gyermekének. Ám az emeleten lakó nagyságos úr már nem tudta tovább hallgatni a boldog családot. Lement, és mondta János mesternek, hogy adjon egy gyermeket neki, „felneveli, fiává fogadja, s nagyúr lesz belőle.” A gyermekek közül viszont egy sem akart elmenni. Akkor a nagyságos úr adott ezer pengőt, csak ne énekeljenek. Se János mester, se a gyerekek nem bírták ki énekszó nélkül. János mester a nagy nélkülözés ellenére visszaadta az ezer pengőt, s gyermekeihez így szólt: „Most már szabad énekelni!”. Meghitt hangulat lett a végére. Utána ki kellett mennünk a templom elé fagyoskodni. De nem hiába! Csak így estek le a szaloncukrok a gyerekek közé, mivel a Mikulás bácsi a templomtoronyból ereszkedett le. Jött ám a segédje, a krampusz is! A gyerekek dalokkal csábították le őket. Örülünk ennek az örömteli estének! Vass-Eysen Ákos


Amikor gyülekezetünknek módja nyílt arra, hogy új orgonát vásároljon, kerestük a helyét a régi hangszernek. Amikor megtudtuk, hogy a Mudi házaspár a felvidéki Hosszúréten új református gyülekezetet alapít, nem volt kérdés, hogy a szintetizátort hozzájuk jutassuk el. Így a hangszer, amely évekig gyülekezetünket segítette az Isten dicsőítésében, most már egy felvidéki kis falu most erősödő közösségében lehet az istentiszteletek fontos eszköze. Az ő új szolgálatukról szeretnénk beszámolni Mudi Henrietta nagytiszteletű asszony levele alapján.

H

osszúrét úgy bújik meg a hegyek ölelésében és Krasznahorka vára figyelő tornyai alatt, mint egy cseppnyi kis madárka, amelyik a viharos szelektől menekülve rejtőzik meg egy biztonságot adó

bokor alatt. Szép ez a falu. Tele kézzel faragott oszlopokkal, megállókkal, felújított, ám igazi, régies stílusú kis parasztházakkal. Van néhány elkötelezett lakosa, aki összeszedett mindenféle kézügyességgel megáldott embert a faluból, és alapítottak egy polgári társulást. Messze földön híres népművészeti vásárokkal és kézműves táborokkal színesítik a falusiak életét. Ez a falu az élni akarásról és megmaradásról beszél, minden odalátogatónak. Szlovák szót nem hallani hangulatos utcácskáin, s akinek ez az anyanyelve, előbb-utóbb kezdi beszélni a magyart is. Van a faluban egy hatalmas, tekintélyt parancsoló kéttornyú katolikus templom. De református nincs. Ez volt számunkra a férjemmel szembetűnő, mikor 7 évvel

MUDI HENRIETTA ~ református lelkipásztor

ezelőtt (Felvidékre költözésünkkor) elvetődtünk ide, bejárva, ismerkedve a környék falvaival. Kis utánakérdezés után az is világossá vált, hogy bizony Hosszúréten egyetlen felekezetnek vannak alkalmai, a római katolikusoknak. Itt mindenki katolikus. (Sőt, tartják a vallásukat annak ellenére is, hogy nincsen magyar ajkú plébánosuk. Annyit sikerült „kierőltetniük”, hogy a katolikus kollega, aki jár oda misézni, bár szlovák anyanyelvű, azért a liturgikus szöveget próbálja magyarul mondani a templomban lévő fiatalok nagy örömére, mert mindent lehet érteni, csak azt nem, hogy ez a szó magyar szó, nem egyszer kellemetlen – vicces? – pillanatokat szerezve ezzel a gyülekezet tagjainak.) indenki katolikus lenne?! Kissé szkeptikusan fogadtuk ezt a kijelentést férjemmel. Elkértük a népszámlálási adatokat, amiből egyértelműen kiderült, hogy azért vannak itt néhányan evangélikusok is, reformátusok is, igaz, ők nem a falu

M

A vasárnapi istentiszteletek márciustól várhatóan megváltozott időpontban kezdődnek el. Amennyiben mindkét gyülekezetrész ezzel egyetért, úgy az év harmadik hónapjától Hetényegyhá -zán 10.00 órakor, Ménteleken 11.45 órakor hangzik majd fel a kezdő ének. A változtatással egyfelől szeretnénk Hetényegyházán elérhetőbbé tenni az istentiszteleteket a kisgyermekes családok számára, ugyanis az eddigi 09.00 órás kezdés a kicsiknek meglehetősen kedvezőtlen volt. Mivel gyülekezetünk a családok egészét kívánja megszólítani, így ez a változtatás fontos lehet a gyülekezet 31

növekedése szempontjából. Másfelől így Ménteleken a római katolikus misével egy id őb en kezd őd ik el refo rmátus istentisztelettel is, amely összehangoltabbá teheti a ménteleki ökumenikus alkalmakat. A ménteleki gyülekezet már elfogadta a javaslatot. A hetényi gyülekezetrészben 2010. február 14-én kerül sor arra, hogy a gyülekezet döntsön az elképzelésről. Amennyiben m i n d k é t gyülekezetrész elfogadja a módosítást, úgy először a március 7-i v a s á r n a p o n 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

P

szülöttei, hanem „betelepülök”, akik házasság révén költöztek ide. Férjemben és bennem azonnal megszületett a vágy és az ima. Uram, bárcsak alapíthatnánk itt egy protestáns gyülekezetet! Olyan hihetetlennek és lehetetlennek tűnt, hisz ezt a falut a környékbeli lelkészek mind ismerik, de senkinek nem szúrt szemet, hogy itt nincsenek hitünk szerinti alkalmak? Pedig így volt.

Szívemből szóltak! ár héttel ezelőtt újra megkerestük férjemmel a polgármestert, majd a Gömöri Kézműves Társulás alapítóját, aki azonnal fel is ajánlotta a kézműves házuk nagyszobáját istentiszteleti helynek. (Köszönet érte!) 2009. november 8-a 14.00 óra volt a kitűzött időpont. Már előtte egy hétig, ha csak erre a dátumra gondoltam, az örömtől és a rajtam lévő felelősség súlyától görcsbe kapódott a gyomrom. Nagyon féltem. Nem rettegés volt ez, hanem szent félelem. Kicsinek éreztem magamat és magunkat a férjemmel ehhez a feladathoz. Végül eljött a várva várt alkalom. Dobogó szívvel léptem be a kis ház szobájába, és azonnal hátra is hőköltem. Én 5-7 emberre számítottam, de mire odaértem, már nem volt hely, és még mindig jöttek és újabb meg újabb székeket kellett behozni. Csodálatos volt. Az ige Ézsaiás könyvének 49, 1516 alapján szólt. Régóta szívembe vésett szavak ezek… Az igei rész után férjem kivezette ezt a több mint 30 főnyi gyülekezetet az udvarra, hogy az első alkalmat méltóképpen megpecsételjük és emlékezetessé tegyük: diófát ültettünk. Hogy minden arra menő emlékezzen, hogy Isten itt elkezdett valamit, hogy mindenki tudja, hogy hittel gyűltünk össze Isten nevében, akibe vetjük bizalmunkat, hogy majd unokáink leülhessenek ennek a diófának az árnyéka alá, dicsérve a hatalmas Istent. Hogy a lelki munka, amit aznap elkezdtünk, folytatódjon Isten áldásával és kegyelméből. Több, mint 3 óra múlva értünk haza a férjemmel, nagy örömmel a szívünkben. zívszorító érzés, hogy miközben itt, Felvidéken minden kolléga a gyülekezetek elöregedésétől fél, hogy miközben nem messze tőlünk összedőlt a református templom és templomok zárulnak be érdeklődés hiányában, addig Isten itt egy kis népet összehívott. Hiszem, hogy oltalmazza és megőrzi ezután is a hosszúréti református gyülekezetet. Szeretettel kérek hát minden kedves Olvasót, hogy ha eszükbe jutunk, imádkozzanak értünk, hordozzák ügyünket az Úr előtt, hiszen Hosszúrét mellett is van egy „színtiszta” katolikus gyülekezet… Szeretettel és áldáskívánással: Mudi Henrietta

S Az ősi berzétei református templom Henriettáék szolgálati helyén, ahol gyülekezetünk munkatársi köre is járt két évvel ezelőtt.

Munkatársi hétvége

gy aztán nagy erőkkel nekiálltunk és elkezdtük szervezni az első istentiszteletet. Ennek már 5 éve. Csakhogy próbálkozásainkat nem övezte siker. Pedig mindenki kedvesnek, aranyosnak és segítőkésznek mutatkozott. Ám igazából nem volt egyetlen munkatársunk sem, aki vállalta volna a faluból, hogy megszólítja a „más vallásúakat”. Elkeseredtünk, de meg kellett látnunk, mi nem mehetünk árral szemben, ha Isten akarja, majd elhozza talán az időt. Vissza-visszajártunk a különböző faluban tartott rendezvények okán, s újra meg újra ott volt a fohász bennünk ezért a faluért. A vágy, hogy pásztorai lehessünk ennek a még össze nem szedett nyájnak, olthatatlannak tűnt. De vártuk, csendben és türelemmel az Isten szavát. Nos, az Úr Isten elég ráérős tempóban dolgozik, mert 5 év imádsága után egyszer csak azt vettük észre a szomszédos szórványgyülekezetünk istentiszteletein, hogy egyre több ismeretlen arcú asszony jön rendszeresen. Na persze nem kell tömegekre gondolni, 3-5 személyre, de a 15-20 fős gyülekezetben ez azonnal észrevehető. Hosszúrétiek voltak. Augusztusban jöttek először és nem maradtak el egy alkalomról sem. Egyszer istentisztelet után aztán kifejezték kívánságukat, járjak át hozzájuk is, legyenek ott is református alkalmak!

Í

Gyülekezetünk munkatársai február 19-21-e között munkatársi hétvégén vesznek részt a lakiteleki népfőiskolán. Ma már hagyomány, hogy a gyülekezet munkatársai néhány napot együtt töltenek el. A munkatársi napok célkitűzései mindig a gyülekezet lelki életének aktuális fejlődési szakaszához illeszkednek. Négy évvel ezelőtt az első munkatársi hétvége Nyárlőrincen volt, ahol az egymásra hangolódás, közös tervezés és kivitelezés modellezése volt a fő célkitűzés. Két dolgot láthattunk meg: egyrészt mennyire nem egyszerű dolog mindez, másrészt ha jól csináljuk, milyen sok hozadéka lehet. Tavaly a Kiskunhalason tapasztalatainkat már a gyakorlatba ültettük át, és az új stratégia kibontakozása — bár a munka komoly erőfeszítést jelentett — közös örömforrásunk lett. Idén azt láttuk, hogy nagy szükség van arra, hogy a gyülekezeti szolgáltban oroszlánrészt vállalókat ne csak a közös célok és szolgálatok kössék össze, hanem a testvéri, közösségi, baráti szálak is erősödjenek. Ez előfeltétele a hosszú távú, minőségi

32


H

ál' Istennek, a szeretet nem ismer határátkelőhelyeket! Egyik este egy kis időre megállt az idő nálunk. Boldogság öntötte el a szívünket, csordultig telt a szemünk könnyel. Hogy miért is? Ezt szeretném most leírni a Szószóló olvasóinak, de egy kis előzménnyel kezdeném. 2007 decemberében mi is választottunk egy nevet a kárpátaljai gyermekek névsorából. Évről évre karácsony tájékán, a cipősdoboz akció keretében így küldünk ajándékot a határon túli, verbőci gyermekeknek. Kádár Patrícia, hatodik osztályos tanuló lett a mi kis megajándékozandó leányzónk. Patrícia. Olyan szép név! Nevének kisugárzása már akkor körülölelte szívünket. Lázasan fogtunk hozzá a kis karácsonyi meglepi csomag elkészítéséhez. Judit lányom még egy bemutatkozó levelet is írt nagyon óvatos fogalmazással, hisz nem tudtuk, hogy ki fogja olvasni, milyen a kis lelkivilága. Vajon fog válaszolni? És titokban minden nap lestük a postaládát. Igen! Az első csoda már ekkor megtörtént! Alig bírtam ki, hogy ne bontsam fel a Juditnak szóló levelet. Jobban izgultam, mint ő. Csak úgy áradt a levélből a szeretet. Egyből szimpátia lett Patrícia és az egész családunk között. Egyik levél váltotta a másikat. Milyen színű a hajad, a szemed, mi a kedvenc színed, milyen magas vagy? Majd fényképcsere. Még az év végi eredeti bizonyítványát is elküldte, hogy

C

sodálatos volt ez a két nap! Nehéz leírni mindazt, amit ott átéltem, megtapasztaltam, és ahogy minket fogadtak, de azért megpróbálom! Hat órányi autókázás után megérkeztünk a tiszabecsi határátkelőhelyhez, ahol sajnos 2 órát vártunk, aztán rögtön Péterfalvára mentünk, ahol az ottani református iskola karácsonyi ünnepségén mi voltunk a díszvendégek. Az iskolánál az esperes úr fogadott minket, közben az udvaron izgatott fiatalok szaladgáltak ide-oda, egyrészt készülődtek az ünnepségre és sietve tudatták egymással, hogy megérkeztünk. A karácsonyi ünnepségen szokássá vált, hogy mindhárom osztály előad valamit, vagy énekelnek vagy egy kis színdarabot vagy mindkettőt. Fantasztikusak voltak. Számomra az volt a legmeglepőbb és legcsodálatosabb, hogy ezek a kis műsorok mind Istenről szóltak, és a diákok hittel adták elő ezeket. Én nem egyházi iskolába járok, ezért nálunk a karácsonyi ünnepségen Jézus csak áttételesen jelenik meg. Ezért is volt különösen nagy élmény számomra ez az ünnepség. Ami rám a legnagyobb hatást gyakorolta, az a harmadik osztály pantomimja volt. El is sírtam magam. A Lifehouse együttestől az Everything című dalt játszották el. Ismertem ezt a dalt korábbról, de akkor valahogy másképp szólt. Olyan jó volt ezek között az emberek között lenni! Szinte

lássuk, milyen jó tanuló. Bátor volt, én SOS vissza is küldtem, hogy nehogy kérjék tőle. Sok 12-es volt benne. Náluk ez a legjobb osztályzat. Még Judit lányom három hónapos németországi kintléte sem szakította meg a levélváltásunkat. Marcsi néniként (hm...) leveleztem Patríciával. Időközben eltelt majdnem egy év, és már a Mikulást vártuk. Én éppen bibliaórán voltam. Alighogy hazaértem, kis családom ezzel fogadott: „Na, ki volt itt nálunk??? Képzeld anya, igaz, pár pillanat volt az egész, de itt volt a Mikulás, egyenesen Kárpátaljáról, és hozott Kádár Patríciától egy kis ajándékdobozt Juditnak. Személyesen, saját kezébe!”. Az örömünk határtalan volt, nagyon meghatódtunk, és ekkor állt meg az idő nálunk. (Na, azért titokban elárulom, hogy Patrícia egy kárpátaljai ismerősének Magyarországon volt dolga, és Patrícia ezt a lehetőséget használta ki, kedvesen megkérte őt, hogy hozza el a csomagot Juditnak.) De mi is tervezünk ám valami nagyot! Azt az örömöt Patríciának is át kell élnie, amit nekünk szerzett! Megint karácsonyra készülünk. Lázas ajándékdoboz készítés. A levelet már egy hete elküldtük: Patrícia, ha lehet, személyesen vedd át az ajándékot, ami Magyarországról jön, mert aki átadja, nagyon fontosnak tartja azt. És a meglepi az, hogy ha a jó Isten is úgy akarja, Judit fogja személyesen átadni a csomagot. December 22-én reggel indulnak Kárpátaljára. sugárzott Isten jelenléte. Az egyik diák, akivel összebarátkoztam, körbevezetett az iskolában. A falakon bibliai idézetek voltak, és az egész olyan otthonos volt. Elsős korom óta nem éreztem azt, amit akkor: szerettem volna abba az iskolába járni! Őszintén szólva ez engem is meglepett. Az iskolai ünnepség után Verbőcre mentünk, ahová a cipősdobozokat vittük, ahol Patrícia is lakik, akivel egy korábbi alkalommal már összebarátkozhattam. Nagyon izgultam, mivel úgy tűnt, hogy végre találkozhatok vele. A lelkipásztor kora délután próbálta felvenni vele a kapcsolatot, de sajnos nem sikerült elérnie. (A levél, amiben leírtam neki, hogy meglepetésre számíthat, nem biztos, hogy megérkezett, ezért semmit sem sejthetett.) Este 8 óra körül tudtunk elmenni hozzá, hátha otthon vannak, és találkozhatunk, de sajnos nem így történt. Valószínűleg ünnepség volt az iskolájukban, ezért nem voltak otthon. Másnap pedig tanítási nap volt. Így sajnos nem sikerült a meglepetés. Szomorú voltam, de ennek ellenére nagyon örülök, hogy elmentem Kárpátaljára. Csodálatos embereket ismerhettem meg, új barátságokat kötöttem. Emellett megnyugtató és fantasztikus volt azt megtapasztalni, hogy vannak még ilyen helyek ezen az apró kis bolygón, ahol Isten jelenlétét érzi az ember fia. Hálás vagyok Istennek ezért a két napért. Sosem fogom elfelejteni.

IDÉZET / QUOTATION Gyakran olyan hosszasan bámuljuk a záródó ajtót, hogy későn vesszük észre a nyitottat. Sometimes we stare so long at a door that is closing that we see too late the one that is open. (Alexander Graham Bell) 33


Karácsonyi színdarab

Tébrus Tolvaj Középangol betlehemes játék a 15. sz.-ból Fordította: Orbán Ottó és Határ Győző A ménteleki karácsonyi színdarabra átdolgozta és rendezte Vas-Eysen Ábel és Farkas Attila B. KISNÉ EDIT Döm-dö-döm és Pollyanna története után kissé furcsán tekingettünk Ábel ötletére, miszerint idén a Tébrus tolvaj történetét adjuk elő karácsonyra. Első olvasásra ilyen gondolatok zakatoltak bennem, ki fogja ezt érteni a régies nyelvezete miatt? Lehet, hogy ez csak egy rétegközönséget szólít meg, kissé nyomasztó a hangulata, a kicsi gyerekek meg fognak ijedni? Ábelt nagyon elvarázsolta ez a darab, ezért nem hagyta magát ilyen könnyen lebeszélni. Az eredeti mű alapján Farkas Attilával írtak egy olyan átdolgozást, amit Ábel felolvasott néhányunknak, s elmondta, miként szeretné színpadra állítani. Gondoltam, hogy hagyjuk a fiatal tehetséget kibontakozni, de az igazi megnyugvás akkor volt számomra, amikor az első mozgásos próbát láttam. Tényleg nem gondoltam, hogy ez ilyen jó! Ábelnek nagyon jó színészi adottságai vannak. Reméljük, jövőre szerepelni is fog. Az egyes karaktereket nagyszerűen be tudta mutatni a szereplőknek. Elég nehezen állt össze az idei színi társulat, de nagyon jó csapat lett! Végigkísérhettem a próbák folyamatát, komoly munka folyt, nagy-nagy nevetésekkel. Közben a háttérben Szilvi irányításával készült az énekkar az angyali kórus megszólaltatására, s Anita Dáviddal Mária énekére. A gyerekek a gyermekdalokkal készültek, Falu Gyuri a világítással. Az utolsó két próbán láthattunk, mindent együtt áll. Örvendeztünk, hogy minden szépen összeállt, s reménykedtünk, hogy az előadásra sem esik szét. December 23-a. A stáb tagjai forródróton tartották egymással a kapcsolatot. Szállítás, díszlet, technika, sütés, teremberendezés, teafőzés, terítés, jelmez, próba, egymásra figyelés, segítés egymásnak, utolsó instrukciók, korrigálások… s már kezdődhetett is az előadás! Azt gondolom, nagyon jól sikerült. Volt benne nevetés, felemelő, ünnepi pillanatok, elgondolkodtató mozzanatok. Örömmel tölt el, hogy gyülekezetünk tagjai karácsonyi ajándékként idén is ilyen odaadással, örömmel és szeretettel szolgáltak a színdarabbal településünk lakói felé. Külön köszönet illeti az iskola vezetőségét és dolgozóit, amiért a helyszínt és a berendezést rendelkezésünkre bocsátották, Perényi Zolit a videofelvételért, Ferencziné Csillát a fotózásért, Polyákné Irénkét a szeretetvendégség szervezéséért, Zombory Klárit és a Molnár családot a gyermekek megajándékozásának szervezéséért, s mindenkit, aki szívesen hozzájárult valamivel ehhez a szép estéhez. 34

FARKAS ATTILA ~ Tébrus tolvaj Az utóbbi években kialakult, már hagyománnyá vált szokás a ménteleki színielőadás. A nyári „könnyebb” hangvételű falunapi előadások mellett örömmel vettem tudomásul, hogy immár a karácsony előtti, „komolyabb” színdarabban idén is számítanak rám. Míg a falunapi bohózatot elsősorban a méntelekiek „bátrabbja” kelti életre, a karácsonyi darabot a Méntelek-Hetényegyháza Református Társegyházközség aktivistái jelenítik meg. Vannak persze átfedések a két társulat között. Mindkét alkalommal az a szokás, hogy egyikünk kiválaszt egy történetet (ez a legnehezebb), készít belőle egy „forgatókönyvet”, és ezt szétküldjük a „törzstagok” között. Ettől kezdve az addigi szöveg csontvázzá válik, majd megelevenedik, amit közösen öltöztetünk fel. Közben elgondolkodunk azon, hogy melyik szerepre ki lenne a legalkalmasabb. Ez a második legnehezebb, mert általában kevés a vállalkozó szellem. Ezúton is biztatok mindenkit, ha hallanak arról, hogy készül a színdarab, bátran keressenek meg minket! A próbák azután már rendkívül jó hangulatban telnek. Akik részt vesznek a munkában, ezt a részét szeretik a legjobban. Sokat dolgoztunk az alakok megformálásán, időnként borotvaélen táncoltunk a korhűség és az érthetőség között. Meggyűlt a bajunk a régies nyelvezettel, úgy a megfogalmazás, mint a betanulás során. Rengeteg ötlet vetődött fel a próbák során, igyekeztünk úgy válogatni, hogy ne csússzunk el a bohózat felé, de a gyermekek számára is érthető legyen. Eltartott egy darabig, amíg kidolgoztuk a „betyárverést”, hogy ne legyen ijesztő az első sorban ülő gyerekek számára. (Remélem, egyik kis nézőnk sem ébred fel éjjelente). Az idei téma – Tébrus, a 15. századi tolvaj – számomra eddig ismeretlen történet volt. A nyájat őrző pásztoroknak nemcsak a természettel kellett megküzdeni, a tolvajok tovább nehezítették a dolgukat. Nem csoda, ha a leleplezés pillanatában nem a könyörület jutott először eszükbe. Láthattuk a „tettes” családját, hogy van kinek vinni a zsákmányt, talán egy kicsit meg is sajnáltuk, hiszen sok éhes szájat kell etetnie. De tudjuk, hogy a pásztorok esetén sincs ez másként. A cél nem szentesíti az eszközt, az ok (vagy ürügy) nem adhat felmentést a bűn alól. Ám Jézus eljövetelének napján a pásztorok mégis megbocsátanak, 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

és maguk közé fogadják a „fekete bárányt”. Tudom, nehéz a mindennap az ellenünk vétkezőnek megbocsátani, de a „szeretet ünnepe” jó alkalom arra, hogy kissé elgondolkodjunk például azon, hogy mi magunk miként éltünk az elmúlt évben. Nem tettünk semmit, ami nem helyes? Nem bántottunk meg senkit? Mi magunk nem szorulunk-e megbocsátásra? Vajon erre a szent ünnepre készülődve az ünnepre készültünk, vagy csak az ajándékozásra? Persze nagyon kevés ezen évente egyszer elgondolkodni. Ám hiába gondolkodunk el akár minden vasárnap, hiába a szándék, ha nem követi tett. Csak rajtunk múlik! Remélem, sikerült legalább olyan örömet okoznunk kis

FERENCZINÉ BODOR CSILLA Az idei színdarab betekintést nyújtott egy régi világba. Érdekes volt az, hogy nemcsak a régi nyelvezetet ízleltük meg, hanem a vidéki élet hangulatát is egészen közelről tapasztalhattuk. A szereplők nagyon jól alakították a karaktereket. A díszlet, a zene mind jól illeszkedett a mondandóhoz. Nagy öröm volt látni, milyen sok ember eljött a már hagyománnyá vált színdarab megtekintésére. Jó volt ilyen hangulatban sütemény és tea mellett beszélgetve ráhangolódni az ünnepekre.

FALUNÉ GARAY MARIANNA ~ Tébrus tolvaj felesége Hagyomány már, hogy a karácsonyi színdarabok után összejövünk valamelyik résztvevőnél, megnézzük az előadásról készült felvételt, jókat nevetünk a hibákon, amiket a közönség remélhetőleg nem vett észre, és megbeszéljük a tapasztalatainkat. Legutóbb Zoltánéknál gyűltünk össze, ahol Zoltán egy nagyon komoly tervet dolgozott ki havi bontásban, hogy nyártól kezdve mely hónapban mi a teendő. Ezen terv szerint már júliusban meg kellett volna születnie a karácsonyi színdarab szövegkönyvének. Már akkor is jót mosolyogtunk ezen, hiszen tudtuk, hogy ez úgysem fog összejönni. De még így is a megszokottnál korábban, szeptember közepén kaptam meg Edittől az Ábel által átírt 15. századi pásztorjáték szövegkönyvét. Az utasítás az volt, hogy olvassam el és véleményezzem. Őszintén szólva, első olvasásra a régies nyelvezet miatt nem is igazán értettem a cselekményt. Aztán másodszor már jobban koncentráltam, és bár megértettem a darabot, mégis meghátráltam. Azt írtam vissza, hogy szerintem ezt mi, amatőrök, nem tudjuk megcsinálni, meghaladja a képességeinket, hiszen nagyon nehéz a nyelvezete, rímekbe szedett, nagyon kell vigyázni, hogy ezek a rímek stimmeljenek, nem lehet rögtönözni, ha elfelejtjük a szöveget. A másik aggályom pedig az volt, hogy a nem túl mozgalmas cselekményt rengeteg mozgással, helyzetkomikummal, erős karakterekkel és sok fénnyel lehet csak izgalmasabbá tenni. Ezek a „kellékek” egyébként Ábel dőlt betűvel szedett rendezői utasításaiban szerepeltek is, de annyira bonyolultnak és nehezen kivitelezhetőnek tűntek, hogy azt gondoltam, ezt csak profi színészek tudják megvalósítani, profi színpadon, profi világítással. Egyszóval

megfutamodtam. Hogy a többiek hogyan nyilatkoztak, nem tudom, de állítólag módosítani kellett a szövegen, a rendezői utasításokon, én azonban továbbra is nehéznek találtam. Mivel azonban nem volt más ötlet, valamikor októberben belevágtunk. Az egyetlen női szerep nekem jutott. Eleinte kicsit furcsa is volt, hiányzott a megszokott társulat, de a mostani fiúk sem okoztak csalódást. Az olvasópróbák alatt végig aggódtam. Olvasni még csak-csak, de hogy fogjuk ezt megtanulni?! Ráadásul sokáig hiányzott két pásztorunk, nehezen találtunk vállalkozó szellemű jelölteket. Nagyon örültünk, amikor Pali és Tamás elvállalták, mert annyira testhez állt nekik, nagyon jól csinálták, élvezték, és ők tanulták meg leghamarabb a szövegüket. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban hangsúlyoztunk, figyeltük a rendezői utasításokat, amelyek erősen meghatározták a szövegmondást is. Amikor aztán már hozzávettük a mozgásokat is, és próbáról próbára egyre több jelmez és kellék került elő, kezdtek szertefoszlani az aggályaim. Persze mindig vannak hullámvölgyek, amikor mindenki elfelejti a szövegét, összevissza beszél, nem tudja, hol a helye, de ezeken nagyon jókat szoktunk mulatni – és ettől lesz különösen jó ez a színházasdi! Ajánlom mindenkinek – stressz ellen kiváló orvosság! Az utolsó próbákon már hozzájött a világítás is, megérkezett az angyalok kórusa, Mária a kis Jézussal és kikerekedett az előadás. Persze még mindig bennem volt az aggodalom, hogy a közönségnek hogyan fog tetszeni ez a nem megszokott karácsonyi színdarab. De ők szerencsére mindig hálásak és értékelik azt a rengeteg munkát, amit a darab készítői, résztvevői végeznek. Tapsuk és gratulációjuk

IFJ. PERÉNYI JÓZSEF ~ a bárány Majd három hónapig készültünk a karácsonyi színdarab előadására. Édesapám Jeromos szerepét kapta, én pedig – az ifj. Józsi – a birka magyar hangja és alakítója lettem. Sokak szerint nagyon eredetien tudtam utánozni, ezért is vállaltam el a birka főszerepét. Péntek esténként átjártunk – eleinte apuval kettesben – Hetényből Méntelekre próbálni. Azt hittem, hogy nagyon fáradt leszek majd, de nem így lett, mert egy-egy mondat mindig viccesen sült el, ami engem igen felvidított. Erre aztán persze még jobban ment a „beezés”! A főpróba előtt egy hónappal már anyu és Judit nővérem is csatlakozott hozzánk, mert próbálták Szilvi nénivel az angyali kórus énekeit. Végre elérkezett az előadás napja! Itthon a délelőtt olyan gyorsan elszaladt, hogy már csak azt vettem

észre, hogy a kocsiban ülünk, és száguldunk Méntelek felé. Még egy főpróba, aztán a premier! Szerintem nagyon jók voltunk! Zoli öcsém volt a kameraman, és így tulajdonképpen az egész család részt vett a színdarabban. Szuper volt, ahogyan Ábel menet közben rendezgette a darabot, mint egy igazi rendező! Mindenki tudta, hogy mit és mikor kell tennie. Öröm volt Attila bácsival, Mariann nénivel, Balázzsal és mindenkivel együtt próbálni, játszani a színdarabot. Különösen az volt jó, hogy apa is vállalt szerepet. Az idősebb és ifjabb Perényi Józsi! Még sohasem volt ilyen! De jó volt! Egy kicsit hiányoznak a találkozások, beszélgetések, viccelődések. Na, nem baj, majd jövőre ismét jelentkezem a szereplők közé, és újra együtt lehet a fergeteges csapat, ha a jó Isten is úgy akarja! Köszönöm!

35


Izgalmas kérdés, decemberben, ki hol tölti a szilvesztert. Mi évek óta otthon búcsúztattuk az óévet és ünnepeltük az újat. Tavaly azonban a gyülekezet otthonában bolondoztuk el ezt a pár órát. Barna fiam már régóta a baráti társasággal indul bulizni. Áron most először kérte, hadd maradjon otthon az osztálytársával, Ádám pedig Joci barátjával együtt velem tartott. Még ilyet! Hogy mi mindennek adhat otthont Isten háza! Benyitottunk az ajtón — vagy inkább egy időkapun — és a 20as, 30-as, netalán az 50-es évek boogie világába toppantunk be. Kéz-és láblendítős figurák (gyülekezeti tagok) mosolyogtak ránk. Én is beálltam a sorba swinget tanulni. Bevallom, nagyon darabosan mozogtam, nem éreztem a táncot, ezért hát fényképeztem inkább. A következő félórában Ancsi és Dani bombáztak bennünket humorral. Dj PC gondoskodott egy kis zenéről vagy ahhoz hasonlóról, és a táncparkett „ördögei” Ferenczi Zoltán és Szűcs Dani kettősét csodálhattuk meg. Egy pillanatra fennakadtak a szemeim, azt gondoltam, már a lányokra nincs is szükség. ………. . A limbó-hintózás örömködéssel töltötte el a legkisebbeket is. A liliputiak csapata helyzeti előnyben volt. Virág mesterien siklott át a léc alatt, míg Leventének magasságánál fogva ez semmibe nem került. Az evések és ivások sem maradtak el, de nagyon diszkréten töltögettük magunkba a jót. Éjfélhez közeledve körbe álltunk, elcsendesedtünk és

Gyülekezeti hét Idén nyáron, a gyülekezeti családos héten rendkívül izgalmas spirituális kalandra készülünk, ugyanis megpróbáljuk megvizsgálni hívő életünk azon pontjait, amelyek istenkapcsolatunkban gátat vagy változást jelenthet, melyek észrevétlenül is a hívő élet irányváltásait is eredményezhetik. Vajon ki számít megtért embernek? Ki dönti ezt el? Mikor és hogyan kezdődik a hit? Felismerhetőe ez? Ha igen, hogyan? Vajon a hívő ember is bűnös? Mit kezdjünk életünk botlásaival, kísértéseivel? Vajon az Istennek való engedelmesség önfeladást is jelent? Vajon ha valaki átélte már a megbocsátás csodáját, mit kezdjen lelkiismeret-furdalásaival? Vajon az üdvbizonyosság vagy az üdvbizonytalanság áll közelebb az Íráshoz… és persze, mit jelentenek mindezek a mindennapi életvezetésben. A július 31-augusztus 7-e között megtartandó piliscsabai családos hét első megbeszéléslre a március 2-i Gyülekezeti bibliaórát követően kerül majd sor Hetényegyházán.

Zoltán egy rövid igét olvasott fel. Majd imádkoztunk és Úrvacsorát vettünk. Így várni az új évet számomra nagyon fontos lett. Éjfél: Himnusz és Szózat, koccintás az új évre. 2010 első perceiben izgalmas játékba kezdtünk, aminek a neve az időponthoz igazodva: „gyilkosos”. Ehhez a játékhoz kellett néhány állampolgár, egy rendőrkapitány, két gyilkos és egy játékmester. A játékban kiélhettük h u n c u t s á g u n k a t , megmutathattuk cselszövő képességeinket, bűnbak keresési élményünk kiteljesedhetett. Egyszóval-kettővel folytathattuk gyarló emberi életünket, de kiállhattunk az igazság mellett védve a másikat vagy magunkat. Számomra itt ért véget a nap. Jó éjszakát, gyerekek! Itt a vége, fuss el véle! (Máskorra is

Gyülekezeti bibliaóra

A keddi bibliaórákon olyan családtörténetekkel ismerkedhetünk meg, amelyeket sok alkalommal olvashattunk már. Egy-egy új szempont azonban mégis új megvilágításba helyezheti az ismert történeteket. Így gondolkodhattunk az első emberpár történetének kapcsán az ember általános tévútjairól, döntési mechanizmusairól. Majd Káin személyén keresztül így ismerkedhettünk meg a traumatizált családok működésének általános szabályszerűségeivel, illetve azzal, milyen kiút található azokban az életközösségekben, amelyekben a trauma és a krízis a mindennapok rituáléiba ívódva él tovább. A gondolkodásra késztető beszélgetések folytatódnak keddenként fél 6-tól (februárban Ménteleken, majd márciusban Hetényegyházán). A sorozat következő alkalmai: Február 16. Lámek és családja (1Móz 4-5) Február 23. Noé és családja (1Móz 6-9) Március 2. Ábrahám és családja (1Móz 12-25) Március 9. Lót és családja (1Móz 11-14, 18-19) Március 16. Izsák és családja (1Móz 24-28) Március 23. Jákób és családja (1Móz 27-34) Március 30. József és családja (1Móz 37-50) 36


A Szószóló korábbi számában volt már arról szó, hogy hogyan jön létre fertőzés az ember szervezetében. Ismétlésül csak nagyon röviden. A fertőzés létrejöttéhez 3 tényező együttes jelenléte szükséges: megbetegíteni képes kórokozó; a fertőzés lehetőségének létrejötte, azaz az a hely, amelyen keresztül a kórokozók bejuthatnak a szervezetbe; folyékony, ellenanyag ellátottságában leromlott szervezet –,gyenge immunrendszer. A fertőzés létrejöttét elősegítik (de önmagában nem okozzák) azok a hajlamosító tényezők, melyet az emberek nagy része helytelenül a betegség okaként szokott emlegetni. A fertőzés többféle módon terjedhet: közvetlen érintkezés útján, cseppfertőzés útján, tárgyak, talaj közvetítésével, élelmiszerrel, vízzel, rovarokkal, rágcsálókkal, méhen belül (a magzat az anyától kapja el). Több dolog mozgósítható annak érdekében, hogy kórokozó ne tudja megbetegíteni szervezetünket. Így segíti a fertőzések elkerülését, ha szervezetünk általános állapota megfelelő. Ennek elősegítésére, ügyeljünk a helyes táplálkozásra, a megfelelő(elegendő mennyiségű és minőségű) alvásra, a stresszmentes életmódra, az elegendő folyadékbevitelre (napi min. 2 liter). Van másfajta segítségünk is, amelyet a testünk akkortól hordoz, amikor megszületünk. Vannak bizonyos betegségek, amelyek csak az embernél alakulhatnak ki (pl.: kanyaró), más fertőzések azonban csak állatokban idéznek elő fertőzést (pl.: baromfipestis). Azután az édesanyánk szervezetében is jelen vannak olyan anyagok (immunglobulinok), melynek egy része a méhlepényen át, másik része az anyatejjel kerül a baba szervezetébe, és rövid ideig (kb. 6 hónap) véd minden olyan fertőzéstől, melyen az anyuka átesett.

Életünk első időszakában jól jön az anyai segítség, de ezt követően a szervezetünk nem tétlenkedhet. Jó néhány kórokozóval találkozva, természetes úton alakul ki védettség. Ha a kórokozó a szervezetbe kerül, megbetegedhetünk. A szervezet, hogy legyűrje a betegséget, ellenanyagot termel, melyet az estek egy részében nem ürít ki. Így a védettség többsége életünk végéig megmarad, s amikor újra találkozik a kórokozóval , az ellenanyagok segítségével könnyedén legyőzik azt. A védettség megszerzésének másik – elterjedt módja – a mesterséges beavatkozással megszerzett védettség, közismert nevén a védőoltás. A védőoltások egy részét úgy állítják elő, hogy más élő szervezetet késztetnek ellenanyag-termelésre (pl: különféle állatokat betegítenek meg kórokozókkal, majd a vérsavójukból megfelelő eljárással a kórokozók ellen termelődött kész ellenanyagot állítanak elő). A kész ellenanyag gyors védettséget nyújt, de ez nem mindig életre szóló. Ezt a beavatkozást nevezik passzív immunizálásnak. Létezik azonban a védőoltásoknak egy olyan formája is, amely aktivizálja az ellenanyag-termelést, ezért nevezik aktív immunizálásnak. Ilyenkor a szervezetbe élő, de legyengített (ritkábban elpusztított) kórokozót juttatnak. A kórokozó igazi, de gyenge lefolyású, enyhe vagy semmilyen tüneteket nem produkáló betegséget vált ki, egyben ellenanyag-képzésre serkenti az immunrendszert. Az élő, legyengített kórokozók a védőoltást követően betegségtüneteket válthatnak ki. Ilyenek pl.: a hőmérséklet emelkedése, hurutos tünetek jelentkezése, izomfájdalom stb. Ilyen jellegű oltás volt a himlő elleni védőoltás, amely világszerte elterjedt. Sokan úgy emlékeznek rá, hogy „karcolás”-, 1979-ben kapták utoljára a gyerekek, mert 1980-tól WHO (Egészségügyi Világszervezet) a földet himlőmentessé nyilvánította. Számos betegség elterjedése akadályozható meg a fenti módszerek valamelyikével. A H1N1 elleni védőoltást vírusfertőzés ellen adják, amely – mivel elpusztított kórokozókat juttatnak a szervezetbe – ugyan nem jelent tartós védelmet, de a súlyos szövődmények kialakulása miatt fontos lehet. Más hasonló, vagy mutálódott vírustörzs ellen nem véd. A legyengült szervezet a védőoltás beadását követően rövid időn belül igazi betegségtüneteket produkálhat (vagy magas láz, végtagfájdalom, rossz közérzet, hányás, hasmenés… stb.) Vírusról lévén szó, akár meg is halhat. Éppen ezért fontos, hogy a védőoltások felvételekor egészségesnek kell lenni. (Beteg szervezet

37


A hely Riportműsor Farkas Erikával MR1 Kossuth Rádió ~ 2009. október 27. ~

Farkas Erika: Jó napot kívánok! Gyűljünk egy helyre, ahol azt

mondják, könnyebb lesz a sírás, ha akit szeretünk, megbetegszik rákban. Hetényegyháza, református gyülekezeti hely. Onkohelp csoport, meg bibliaóra. Házigazdánk Ferenczi Zoltán lelkipásztor. Lépjünk be, hiszen előttünk az élet meg a halál. Hetényegyházán vagyunk. Nomen est omen. Természetes, hogy egy ilyen településen kell, hogy legyen jó egyházi tevékenység. De tulajdonképpen mi is Hetényegyháza? Azt hallottam a környéken, hogy Kecskemét alvóvárosa. Ahhoz képest, hogy alvóváros, vagy alvóvárosrész, én már most meg vagyok rendülve, hiszen kedd délután egy hétköznapon 11-12-en összejöttünk ezen a helyen, amely tulajdonképpen egy picurka templom. Kérem Ferenczi Zoltánt, hogy bólintson! Ez egy templom? Ferenczi Zoltán: Igen, ez egy templom. Farkas Erika: Kívülről nézve ez a Kossuth u. 77. szám alatt van. Úgy néz ki, mint egy lakóház. Ahogy bejövünk, ebben a belső térben egy nagyon szép picike templom van. Ilyenkor, kedd esténként…? Ferenczi Zoltán: Gyülekezeti bibliaóránk szokott lenni, hol Ménteleken, hol Hetényegyházán. Kecskeméten két református egyházközség működik. Egy a belvárosi, a másik református egyházközség a Méntelek-Hetetényegyháza Református Társegyházközség. Itt pedig havi bontásban hol Hetényegyházán, hol Ménteleken tartjuk meg a keddi alkalmakat. Farkas Erika: És mi az a bibliaóra? Ferenczi Zoltán: Amikor egy bibliai részről vagy egy aktuális problémáról, témáról megpróbálunk közösen beszélgetni, vitatkozni, érveket, ellenérveket ütköztetni, aktualizálva a hitünket, amiből valamilyen bibliai üzenet alapján szeretnénk megerősödni egy utunkban vagy éppen elgyengülni abban. Farkas Erika: A hívők elnőiesedtek? Ferenczi Zoltán: Ez egy férfias kérdés volt…, de nem igazán értem. Farkas Erika: Mindjárt elmagyarázom. Én tulajdonképpen arra számítottam, hogy itt valamiféle onkoterápiás rész is lesz. És nézem itt a beérkező hölgyeket. Először jött három nő, aztán még három, aztán még kettő és mondtam a szerkesztőnek, hogy ha ide csak nők jönnek, abból egy dolog következik, hogy a férfiak rákosak. De most is, ahogy szétnézek, hát Önön kívül van egy másik gitáros fiatalember, egy úr, aki ide tartozik a házhoz, és még egy úr. Tulajdonképpen itt felborul a szoba, annyival többen vannak a nők. Bibliaórára inkább nők járnak? Ferenczi Zoltán: Ez sajnos általános jelenség. Én általában azt látom az egyházak életében, hogy ahogy a húsvéti feltámadásnál is elsősorban nők bátorkodtak odamenni a sírhoz, itt is sokszor tapasztaljuk ezt az egyházi életben. A gyülekezetünk életében, hál Istennek, ez az arány egy picit egészségesebb. Farkas Erika: Most beszélgessünk egy kicsit Hetényegyházáról. Itt az egyik úr a háromból hevesen bólogatott, amikor azt mondtam, hogy ez egy alvóváros. Perényi József: Talán kijavítanám, ez nem alvóváros, hanem mi úgy hívjuk, kertváros. Farkas Erika: Tehát akik itt laknak, azok itt is dolgoznak? Perényi József: Nem. Itt igazán nem sok munkalehetőség van. Kecskeméten dolgozunk. De azért nemcsak aludni járunk ki. Van egy kis kertünk is. Nem igazán alvóváros ez, szerintem. Farkas Erika: Ez jó, vagy rossz? Perényi József: Ez jó, mert ha nem alszik, akkor fejlődik. Nagy Erika: Kecskemétről jöttem, sok mindent nem tudok

mondani Hetényegyházáról, viszont nagyon jó programok vannak. Ezért is járok ki. Farkas Erika: Tehát Kecskemétről jött erre a bibliaórára? Nagy Erika: Igen, Kecskemétről ide járok. Zombori Klári: Én Fülöpházáról jöttem. Liptainé Zsóka: A falu (mert különben faluként is megéljük), többször változott: függetlenedett a várostól, illetve beleolvadt. Ez egy közigazgatási kérdés. Én azt gondolom, hogy a falu éli a mindennapi életét. Farkas Erika: Ferenczi Zoltán mit gondol, itt könnyebb megszervezni a hitéletet? Ferenczi Zoltán: Rengeteg lehetőséget jelent az, hogy az itt élő emberek nagyon sok olyan tradíciótól mentesek, ami adott esetben a közösségépítést néha, úgy tűnik, mintha gátolná. Farkas Erika: Úgymint? Ferenczi Zoltán: A vallási szokásokra gondolok például. Azokban a gyülekezetekben, ahol – saját példámat mondom – az volt egy-egy központi probléma, hogy az úrvacsorai kendőt négyszögbe vagy háromszögbe hajtsuk, ez jelentősen nem támogatta a spirituális életet. Farkas Erika: Ön hányba hajtja? Ferenczi Zoltán: Nem én szoktam hajtogatni. Farkas Erika: Nagyon jó válasz volt. Politikusnak fogom ajánlani. Tényleg, hányba hajtják itt? Ferenczi Zoltán: Ennek nincs jelentősége. Vasárnap kiderül, hogy háromba vagy négybe. Norbert elmondja. Hamar Norbert: Mi nem szoktuk összehajtani. Mi megterítjük az asztalt az úrvacsorai kendővel, és utána onnan kapjuk a kenyeret is, meg a bort is. Farkas Erika: Tehát ez könnyíti, a kötelmek hiánya élőbbé teszi a közösségi életet? Ferenczi Zoltán: A gyülekezetünknek inkább az a nagy dilemmája, hogy hogyan lehet egy kultúrák fölött álló üzenetet posztmodern korban (az itt és mostban) a mai kor embere számára érthetővé tenni. Szeretnénk azt megvalósítani, hogy azt az üzenet, amely a mi látásunk szerint évezredek óta aktuális, valahogy úgy jelenítsük meg, hogy ne legyen félreérthető, hanem ami ránk van bízva, azt úgy tudjuk elmondani, hogy a másik ember azt értse, amit mi szeretnénk mondani. Farkas Erika: Térjünk egy picit át akkor az Onkohelp kezdeményezésre. Ez micsoda? Ferenczi Zoltán: Daganatos betegek hozzátartozóit támogató önsegítő csoport szeretne lenni, aminek a gondolata ott vetődött föl, hogy gyülekezetünkben vagyunk néhányan, akiket onkológiai betegséggel kezeltek régebben. Én magam is ezek közé tartozom. Fantasztikus orvosokkal, nővérekkel találkoztam a kórházban, akik tényleg mondhatom, hogy önzetlenül, heroikus munkával állnak ott a gyógykezelésben. Folyamatosan azt kerestem, hogy vajon hogyan tudnék én is valamit ehhez hozzátenni. Gyülekezetünk, amely nagyon nyitott arra, hogy az igazán fontos kérdésekben a saját válaszait megpróbálja megfogalmazni, arra a felvetésre is nyitottá vált, hogy egy olyan kezdeményezést indítson el, amely nem a daganatos betegeket szólítaná meg, hanem a hozzátartozókat. Farkas Erika: Egy megválaszolhatatlan kérdést teszek fel: Ha nem lett volna beteg, akkor nem szeretett volna egy ilyen csoportot összehozni? Ferenczi Zoltán: Nem jutott volna eszembe. Sok olyan szolgálati águnk van, amit igazából a hely, illetve a helyzet hoz. Most fejeztük be azt a programunkat, amely az „Egyházunk a házunkért” címet viseli. Ez egy válságkezelő program, amelyet azon gyülekezeti tagjainak megsegítésének érdekében hoztunk létre, akik esetleg a lakásukat veszíthetik el (mondjuk a munkahelyük elvesztéséből kifolyólag). Ebből is látszik, hogy olyan programokat próbálunk elindítani, amelyek gyülekezetünk számára aktuális. Farkas Erika: Önt segítette valaki a betegségében? 38


Ferenczi Zoltán: Igen, sokan. Volt egy pszichiáter, atyai jó

barátom. Aztán kitűnő kezelőorvosom volt. Itt volt ez a gyülekezet, amely számomra fantasztikus erőforrássá vált abban az időben. Az elején nem akartam beszélni a betegségemről. Közel harminc munkatárs szolgál, tevékenykedik a gyülekezetben, akik rengeteget vállaltak abban az időben, bár én a kezelések alatt végig dolgoztam, de nyilván voltak olyan vasárnapok, amikor nem tudtam szolgálni, és sok alkalmat nem tudtam ellátni. A családom nagyon-nagyon komolyan mellettem állt, és a riporthoz visszakanyarodva, én magam is átélhettem, hogy ebben a betegségben rengeteget kaphattam. Perényi József: A feleségem volt rákos. Farkas Erika: Ön hogy fogadta ezt a hírt? Perényi József: Hát én egy kicsit magam alá kerültem. Valahogy novemberben, decemberben tudtuk meg az elsőt, és akkor én utána – hogy is szokták mondani…? Perényiné Karádi Mária: Az első és a második kemoterápia között ő cukorbetegséggel bekerült a kórházba. Farkas Erika: Tehát egy reaktív betegséget váltott ki sajátmagából. Félrenézett, és csinált magának is egy betegséget. Perényi József: Hát - gondoltam - mégiscsak együtt legyünk betegek, ne külön-külön. Igazából úgy gondolom, hogy aki rákos beteg lesz, hiába jók a segítők, meg akik nem hagyják magára, magányosságot él át a beteg. Farkas Erika: Egyedül születünk, egyedül halunk meg? Ez így elmondható mondat egy gyülekezeti helyen? Ferenczi Zoltán: Igen, jóllehet nem egyedül születünk, nem egyedül halunk meg, de igen, ezekben a krízishelyzetekben én magam is azt tapasztaltam meg, hogy nagyon-nagyon sokan voltak mellettem itt, a gyülekezetben. Bárkire nézek, eszembe jutnak mondatok, beszélgetések, amik nagyon-nagyon fontosak voltak, de valóban így van, hogy az embernek a maga kríziseit, a maga dilemmáit, kérdéseit, nagy miértjeit egyedül kell megharcolnia. Farkas Erika: Mi a legnehezebb, amikor valaki megtudja, hogy a hozzátartozója rákos? Tóth Kása Sarolta: Én a szüleimet veszítettem el. Azt hiszem, hogy a megdöbbenés után a pánik volt az első, utána meg az a nyomorult érzés, hogy nem tudok segíteni. Tehát mindamellett, hogy mindent megtettem, ott voltam mellettük, nagyon sokat segítettem, mégis végig az az érzésem volt, hogy hogyan fogom tudni elengedni őket. Ez nagyon rossz. Telekesné Pető Szilvia: Nagyon fontos látni ezeket a problémákat és nehézségeket egy-egy ember, egy-egy család életében, és a mi felelősségünk az, hogy ezt észrevegyük, és hogy melléje álljunk ezeknek a családoknak. Farkas Erika: Van-e Önök között olyan, aki otthon ápol vagy ápolt haldoklót? Tóth Kása Sarolta: Először édesapám halt meg, és édesanyám volt mellette, és azt láttam - szó szerint a legnagyobb kínlódások közepette is egyszer „röhögőgörcsöt” kaptunk, mert elmeséltem neki -, hogy ahogy ült le, és feküdt volna le, hogy tíz percet aludjon, menet közben már horkolt. Szóval nagyon morbid a dolog, de tényleg, szó szerint úgy volt, hogy ahogy letette magát, már horkolt, mert már ülve elaludt, és azt láttam rajta, hogy zokszó nélkül, az utolsó erejéig éjjel-nappal gondozta. Akkor is segítettem neki, és mivel tőle ezt láttam, nekem is az utolsó pillanatig volt erőm. Munkaidő után minden nap a kórházba mentem, és ott töltöttem nála minden szabadidőmet, és addig nem feküdt le, míg el nem egyengettem az ágyát, nem helyeztem úgy el, mint egy kisgyereket. Farkas Erika: Korábban itt, köztünk is szóba került, hogy a hit nagyon nagy segítséget nyújt részint a rákos beteg számára, részint a rákos beteg hozzátartozói számára. Mi van a nem hívőkkel? Ferenczi Zoltán: Az összes többinek is segítséget nyújt. Nagyon érdekes megfogalmazni azt, hogy mi is a hit, mert nem hiszem, hogy attól lenne valaki hitbenjáró, hogy eljár valamely felekezet istentiszteleteire. Szerintem ez ezt a fajta személyes kapcsolatot 39

még nem feltétlenül adja meg. Divatos ma azt mondani, hogy hinni otthon kell, imádkozni otthon is lehet. Ugyanakkor a mi felismerésünk szerint amit egy közösség tud adni, nélkülözhetetlen az istenkapcsolathoz, tudniillik iszonyú sok mindent lehet egyedül csinálni: szeretni nem lehet egyedül. Az a fajta többlet, amit az ember az Isten közelébe kerülve képes megélni, az csak közösségben élhető át. Ráadásul azok a felismerések, hogy kicsoda is ez az Isten, tényleg van-e ilyen, szeret-e minket, ha van ilyen Isten, akkor miért van ennyi szenvedés, miért halnak meg gyerekek, miért lesz betegség, tehát ezekre a kérdésekre adott válaszaink is, mondjuk, ha valaki a Bibliát alaposan elolvassa, úgy tűnik, hogy nem egyéni válaszok. Farkas Erika: Na, most itt Ön is, mások is azt mondták, hogy a beteg ember, meg a hozzátartozó is, ha nagyon lecsupaszítjuk, magányos, magára marad, és beszélünk a hitről. Amikor magára marad, akkor hol az Isten? Ferenczi Zoltán: Az én életem ebben egy érdekes példa, ha szabad kicsit tolakodóan ezt mondani. Nekem, amikor kiderült a betegségem, volt négy döbbenetesen szomorú, önsajnáló napom. Amit el lehet mondani a melankóliáról, depresszióról, na hát az úgy rám szakadt. Utána, a negyedik nap este, amikor körülbelül ilyen kérdéseket tettem fel az Istennek, amit most Erika is elmondott, pereskedtem az Istennel, kiabáltam Vele, szomorú voltam és féltem. Majd egy döbbenetes felismerésem lett, ami az egész történetet folyamatba emelte, és azt mondta, hogy ennek az én esetemben célja van. Előtte egy-két nappal beszéltem néhány munkatársammal, és mondtam, hogy nem akarok a történetekről beszélni a gyülekezet előtt, teljesen bezárkóztam. Ugyanakkor egy fontos dolgot ismertem fel ebben a nagyon furcsa spirituális élményemben, tapasztalásomban, mégpedig azt, hogy a felismerésemről beszélnem kell. Azt hiszem, legtöbben itt voltatok azon a vasárnapon, amikor - rettentő szorongva, szégyellve magam - az igehirdetés után ezt elmondtam. Meglepő volt rengeteg visszajelzés, akkor is és azóta is, amikor kiderült, hogy sokaknak, amit én felismertem, megfogalmaztam, abból sokan merítettek. Bár én nem szeretem, ha valaki hivatkozási alapot képez akár még ilyen betegség esetén is (ugyanis a betegségnek rengeteg hozadéka is lehet, ha az ember visszaél vele), van úgy, hogy egy-egy ilyen esemény közüggyé is válhat. Farkas Erika: Nohát, az Onkohelp részt ezzel lezárom. Az emberekben úgysem zárul le. Végezetül beszéljünk egy kicsit erről a helyről. Ha egyszer van egy ilyen remek templomuk, akkor miért akarnak új templomot építeni? Hamar Norbert: Egy közösségben a legnagyobb öröm az, amikor az épületeink gátat szabnak a növekedésnek. Valahogy így van ez Hetényegyházán is. Kinőttük a gyermek-istentiszteleti helyeket, majdnem kinőttük a gyülekezeti termünket, és nagyon-nagyon nagy szükségünk van egy baba-mama helyiségre. Ott a sarokban van egy - sokszor úgy mondják - franciaágy… Farkas Erika: Hát őszintén szólva, én is erre gondoltam… Hamar Norbert: Ott az istentisztelet ideje alatt minden vasárnap legalább egy, de inkább kettő-három kismama próbálja hallgatni az istentiszteletet a kis másféléves, egyéves, féléves csimotájával együtt, és hála Istennek, a mi gyülekezetünk olyan, hogy ezt elfogadja. De azért mégis azt szeretnénk, hogy legyen egy külön baba-mama helyiség, mint ahogy Ménteleken is van. Nekik már van templomuk. Tényleg ezt szeretnénk, hogy ahogy a gyülekezet növekszik, úgy az épületeink is be tudják fogadni azt a gyülekezetet, ami ide jön. Farkas Erika: És mi lesz ezzel a házzal? Hamar Norbert: Ez megmarad. Farkas Erika: Hát akkor szépen nő a gyülekezet lélekszáma, ha egyszerre két templomra is szükség van! Hamar Norbert: Nem, ez át lesz egy kicsit alakítva, és itt csoporttermek lesznek majd. Valószínű, hogy elválaszthatóan, ezt a tervező majd megsúgja nekünk, hogy hogyan is lenne ezt legcélszerűbben megcsinálni. 2010. január ~ VII. évf. 1. szám

MÓZES NEGYEDIK KÖNYVE Dátum

Károliford.

Újford Igehirdetés műfaja

Január 3. Január 10. Január 17. Január 24. Január 31. Február 7.

28, 1-8 28, 9-15 28, 16-31 29, 1-11 29, 12-39 29, 39-30, 16

28, 1-8 28, 9-15 28, 16-31 29, 1-11 29, 12-39 30,1-16

Hitmélyítő igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés

Február 14. Február 21. Február 28. Március 7. Március 14. Március 21. Március 28.

31, 1-24 31, 25-54 32, 1-12 32, 13-42 33,1-37 33, 38-56 34, 1-15

31,1-24 31,25-54 32,1-12 32, 13-42 33,1-37 33, 38-56 34, 1-15

Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés Evangélizáció + zenekar Hitmélyítő igehirdetés Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés Evangélizáció + zenekar

Április 4.

34, 16-29

34, 16-29

Hitmélyítő igehirdetés

Április 5. Április 11.

35, 1-8 35, 9-34

35, 1-8 35, 9-34

Lelkigondozó igehirdetés Tanító igehirdetés

Április 18.

36, 1-13

36, 1-13

ÚV

Megjegyzés

X

Új év első istentisztelete

X

Böjt első vasárnap

Evangélizáció + zenekar Hitmélyítő igehirdetés

X

Virágvasárnap (it. gyermekeknek) Húsvét vasárnap Húsvét hétfő

Mózes negyedik könyvének befejezése után a Máté evangéliumának fejezeteit olvassuk fel vasárnapról vasárnapra a hetényegyházi és a ménteleki istentiszteleteken.

IGÉNYES GYERMEK- ÉS CSALÁDBARÁT HITÉLETI, GYÜLEKEZETI PROGRAMOK

40


2010. január ~ VII. évf. 1. szám

Recommend Documents