2010. Február Nr. 33

2010. Február

Nr. 33

A Szűzanya 2010. január 25 -i üzenete „Drága gyermekek! Ez az idő legyen számotokra a személyes imádság ideje, hogy a hit magja növekedhessen a szívetekben, és örömteli tanúságtétellé fejlődjön mások számára. Veletek vagyok, és szeretnélek buzdítani mindnyájatokat: növekedjetek, és örvendezzetek az Úrban, aki teremtett titeket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.” Forrás: Mária Béke Királynője Szövetség

Medjugorje, 2010. február 2. Mirjana által adott üzenet „Drága gyermekek! Ma anyai szeretettel hívlak benneteket, hogy legyetek világítótorony minden lélek számára, akik Isten szeretetét nem ismerve, sötétségben tévelyegnek. Ahhoz, hogy minél jobban világítsatok és minél több lelket vonzzatok; ne engedjétek, hogy a valótlanságok, amelyek elhagyják ajkatokat, elnémítsák a lelkiismereteteket. Legyetek tökéletesek! Anyai kézzel vezetlek benneteket, a szeretet kezeivel. Köszönöm nektek.”

Medjugorje Hangja – 2010. Február

A böjt dinamikus erőt biztosít számunkra Slavko Barbarić atya gondolatai a böjtről

Nem lehet ima nélkül radikálisan visszatérni Istenhez, s az ima minősége is javul és szabaddá válik, amikor a böjttel társul. Ha meg vagyunk győződve, hogy Szűz Mária mindannyiunktól azt kéri, legyünk az ő „szóvivői” ebben az ateista világban, szívünkkel kell böjtölnünk, s így a böjt dinamikus erőt fog biztosítani számunkra. Amikor önmagunkat az élet és a világ urának kezdjük tekinteni, és úgy is viselkedünk, mintha egyáltalán nem lenne szükségünk Istenre, akkor az ateizmus figyelmeztető jelei mutatkoznak! A böjt a legalkalmasabb arra, hogy nyilvánvalóvá tegye szívünk negatív hajlamait, segít felfedeznünk és megértenünk, hogy Isten akaratától függünk, és következésképpen segít, hogy jobban megértsük önmagunkat. Tudjuk, hogyan kéri Jézus az evangéliumban, hogy szüntelenül imádkozzunk, anélkül, hogy belefáradnánk. Sajnos nap mint nap kifogásokat találunk, s azt mondjuk, hogy nincs időnk vagy az életritmusunk olyan, hogy nem enged imádkoznunk. A probléma azonban nem abban áll, hogy van-e időnk imádkozni vagy nincs. Inkább az, vajon vágyakozunke Istenre, szükségünk van-e rá, arra, hogy találkozzunk vele az imában. Minél többünk van, annál többet szeretnénk; ha kevesebb terünk van Isten számára, kevesebb időt találunk az imára, ilyen módon a hétköznapi valóságban egyre ateistábbá válunk. Vagyis azt hisszük, hogy minden problémánkat megoldhatjuk, ha egyre több lesz az anyagi javunk, jobb lesz az ételünk, italunk. Az ilyenfajta viselkedés és meggyőződés kizárja az ima lehetőségét és szükségességét. A böjtnek az a különleges következménye, hogy helyes távlatba helyezi a dolgokat; mivel csak böjtölve jutunk el önmagunk valódi megértéséhez és ahhoz, hogy más fényben lássuk a bennünket körülvevő valóságot. Rájövünk 2. oldal

így, hogy nem vagyunk magunknak elegendők, és hogy az egész bolygó birtoklása sem elégítheti ki szívünk legalapvetőbb szükségleteit. A böjt révén más perspektívát, más célokat, más szükségleteket találunk majd, amelyek felülemelkedve az anyagi szükségleteken - arra az útra irányítanak, amely az Úrhoz vezet! Az első boldogságot: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a menynyek országa”, le lehet fordítani másként: „Boldogok azok, akik vágyakoznak Istenre.” Az az ember, aki azt hiszi, hogy elég önmagának, és nincs semmire szüksége, hacsak nem önmaga állandó jutalmazására, az nem szegény Isten előtt! Eszerint abban a meggyőződésben élve, hogy nincs szüksége Istenre, fel sem merül benne az imádkozás kérdése! Csak a böjtölés által dől össze lassan az ilyen meggyőződés. Általa vesszük észre egyre jobban az ima szükségességét, vagyis leszünk egyre nyitottabbak az Istennel való találkozásunkra. Ezért állíthatjuk, hogy a böjtöt nem lehet helyettesíteni, a böjt nélkülözhetetlen! Szükségünk van a böjtre, hogy növekedhessünk az imában, főleg a szív imájában. Lényegében tehát: könnyeb-

ben imádkozunk, amikor böjtölünk, és jobban böjtölünk, amikor imádkozunk. Azt mondja egy régi közmondás: „A tele has nem szeret tanulni.” Ennek jelentése nem torzul el, ha így módosítjuk: „A tele has nem szeret imádkozni.” A test böjt által eredményezett üressége segít megértenünk lelkünk ürességét, és Isten-ínségét! Az Úr iránti mélységes vágyunk nincs ellentétben az emberi méltósággal, hanem ellenkezőleg, megbecsüli azt. Böjtölve jutunk el annak megértéséig, hogy Istentől, s nem az anyagi javaktól függünk. Ez olyan függés, amely nem rabbá, hanem inkább szabaddá tesz bennünket! Isten teremtett minket, és Ő mindig jelen van bennünk. Akkor érezzük jól magunkat, amikor együtt vagyunk vele mint barátok, mint társak, akik egy szerződés megkötésére gyűlnek össze. Ha a szív még alázatossá is válik, könnyebb lesz meghallani Isten szavát és bírni barátságát. Másokkal is egyszerűbb lesz találkozni; ez az az út, amely a boldogsághoz vezet! Az igazi boldogság nem a felületes értékekben van, hanem a belső békében keresendő, amely által az ember képes legyőzni minden nehézséget és kellemetlenséget. Slavko Barbarić


Isten Anyja a legkiválóbb pasztorál-teológus Beszélgetés Christoph Schönborn bécsi bíboros érsekkel

Lourdes és Fatima ügyében az Egyház kimondta a végleges döntést, de természetesen mindkét esetben, csak akkor, amikor befejeződtek a jelenések. Ez meg fog történni előbb vagy utóbb Medjugorje esetében is, de, hogy mikor, ezt bízzuk Isten Anyjára… Azt gondolom, hogy Medjugorje békében folytathatja az utat bízva abban, hogy Anyaszentegyház és a Tanítóhivatal kísérni fogja ezen az úton – minderről Christoph Schönborn bécsi bíboros érsekkel Medjugorjéban tett látogatása alkalmával Max Domej a bécsi Gebetsaktion tagja beszélgetett. - Eminenciás Christoph Schönborn bíboros Úr! Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy itt, Medjugorjéban üdvözölhetjük Önt. Megosztaná velünk, hogy mi indította arra, hogy ellátogasson ide? - Nem tudom pontosan megmondani, hogyan is jutottam erre az elhatározásra. Medjugorjéról már több éve tudok, bár nem személyes tapasztalatból, hisz eddig sohasem jártam itt, de a mi egyházmegyénkben sokan részesültek Medjugorje gyümölcseinek gazdagságából. Mindig ugyanazt mondom, amit Jézus is az Evangéliumban: a fa gyümölcseiről ismerszik meg. Ahogyan nálunk Medjugorje jó gyümölcseit látom beérni, bátran megállapíthatom, hogy a fa, mely ilyen gyümölcsöket terem biztosan jó. Csak két példát említenék. A bécsi reptéren a biztonsági ellenőrzésnél az egyik őr meglátta, hogy Zágrábba szól a jegyem. Felismert és azt kérdezte: Zágrábba repül? „Igen – válaszoltam aztán tovább Splitbe, majd Medjugorjéba.” Az őrnek felragyogott az arca: „Én már voltam Medjugorjéban” - és nagy lelkesedéssel mesélni kezdte élmé-

nyeit. Most képzelje el: egy őr a reptéren a biztonsági ellenőrzésnél arról beszél, hogyan kapaszkodnak fel az emberek a Krizsevác hegyre és milyen csodálatos légkör uralkodik ott… A másik példa: Kora reggel a vasútállomáson várakoztam. Az állomás igazgatója felismert. Elkezdtünk beszélgetni, és elmesélte nagy fájdalmát: a felesége rákban halt meg. És mindjárt hozzáfűzte: „De a barátaim elvittek Medjugorjéba és ez megerősített a hitben.” Ez az ember csodálatos örömöt sugárzott… Nos, ez csak két példa a sok medjugorjei élmény, tapasztalat közül, amelyekről tudomásom van. Megismétlem azt, amit sok évvel ezelőtt egy interjúban mondtam: ha Medjugorjéban nem lennének rendben a dolgok, akkor ki kellene dobnunk a kispapok felét, nem beszélve arról, hogy sok papunk hivatása közvetlenül vagy közvetett módon Medjugorjéhoz kapcsolódik. Hogyan jutottam el odáig, hogy eldöntöttem: eljövök Medjugorjéba? Mindig halogattam jövetelemet. Tekintettel arra, hogy az Egyházban bíborosként felelősségteljes szolgálatot töltök be, és sok az ellentétes vélemény, ezért nem szeretettem volna alkalmat adni a konfliktusra, hiszen tudja, hogyan gondolkodom Medjugorjéról. Ezen a nyáron voltam Saluzzoban a Cenacolo közösségben. Elvira nővért már néhány éve ismerem, szeretem és tisztelem őt, mint a Feltámadott Úr rendkívüli tanúját és tudom, hogy milyen mélyen kapcsolódik a Cenacolo közösség Medjugorjéhoz. Saluzzoban nagyon erős belső bizonyosságot éltem meg, és ezzel elérkezett, annak az ideje is, hogy eljöjjek Medjugorjéba. Azt mondhatom, hogy belső indítatásra történt. Most már minden vágyam az volt, hogy szeretnék Medjugorjéban eltölteni néhány napot

csendben és imádságban. Nem akartam eltitkolni jövetelemet, de azt sem szerettem volna, hogy erről nagy nyilvánosság előtt beszéljenek. Egyszerűen csak el akartam jönni erre a helyre, ahol a Szűzanya oly sok kegyelmet kiosztott már. Emellett, a múlt évben Ivan Dragicevic látnok Bécsben járt nálam, akivel hosszasan beszélgettem. Ebben az évben pedig Marija Pavlovic-Lunetti látnok látogatott el hozzánk. Mindketten a Stephans Dómban imatalálkozón vettek részt, melyhez hozzájárulásomat adtam. Mélyen megérintett szerénységük, tisztaságuk, szeretetteljességük és egyszerűségük. Ez megerősített abban, hogy egyszerűen és csendben eljöjjek ide. - Ön domonkos szerzetes, és a domonkosok arról ismertek, hogy ők terjesztették el a világban a rózsafüzér imádságot. Isten Anyja eljön ide és arra kér bennünket, hogy imádkozzuk a rózsafüzért. Hogyan tekint Ön a rózsafüzérre? - Domonkos szerzetesként minden nap kellene imádkoznom a rózsafüzért és kissé kellemetlen számomra, de be kell vallanom, hogy ilyen tekintetben nem vagyok jó domonkos szerzetes, ugyanis nem sikerül minden nap elimádkoznom a rózsafüzért. Egyet mégis biztonsággal mondhatok: számomra a rózsafüzér mindig a szegények imája volt. Engem személyesen megérint, hogy életünknek vannak olyan szakaszai, amikor nagyobb nehézségeket, szenvedéseket élünk meg, és ilyenkor a rózsafüzér olyan, mint a kötél, a mentőöv. Ahogyan hegymászáskor szükségünk van kötélre, úgy van szükség a rózsafüzérre is az életünkben. Az a pap, akin keresztül megismertem a domonkos rendet a sko3. oldal


lasztika nagy tanítója, új skolasztikus, aki elgondolkodtatott engem, mint értelmiségi, mint teológus, de ugyanakkor úgyis, mint a rózsafüzér lelkes tisztelője. Ez vonzott engem a domonkos szerzetesek közé. Ez már tizennégy éves koromban megérintett engem. Egyrészt az értelmiség intelligenciája, mely a filozófiával és a teológiával foglalkozik, másrészt az egyszerű vallásosság. Számomra - Szent Domonkos nyomán - ez a domonkosok fő jellemzője: Szent Tamás és az ő Summa teológiája valamint a rózsafüzér. - A plébánián, ahol tegnap a ferencesek szívélyesen és örömmel fogadták, azt mondta szeretné megismerni Isten Anyjának lelkipásztori munkáját. Megvilágítaná ezt a gondolatát? - Mindig foglalkoztatott, hogy Isten Anyjának milyen különös lelkipásztori metódusa van. Nem igazodik a lelkipásztori-teológiai kézikönyvhöz vagy előadáshoz. Fiatal koromtól fogva szeretem Lourdes-ot egészen mindmáig. A következőképpen gondolkodom az eseményekről: Tarbes város püspökének biztosan voltak lelkipásztori tervei és elképzelései, és akkor jön Isten Anyja. Nem kérdezi sem a püspököt, sem a helyi plébánost, megjelenik egy teljesen lehetetlen helyen, egy sziklamélyedésben, egy folyónál, olyan helyen, ahol nem járnak emberek; egy olyan kislánynak, aki írástudatlan, aki nem tudja megmondani, hogy mi a Szentháromság, mert nem sikerült megtanulnia a hittanon. Csak neki jelenik meg, csak így… és egészen pontos utasításokat ad neki, megmondja, hogy mit kell tennie és mit kell mondania a papoknak: hogy jöjjenek a körmenetre és építsenek kápolnát. És azt kéri Bernadettől, hogy kaparja, ássa a földet – és forrás fakad... Isten Anyjának lelkipásztori terve nagyon precíz és pontos volt. Ő pontosan tudta. Ez egyáltalán nem volt előre látható az Egyház pasztorális tervében, de meghatározta egész Franciaország, sőt az egész világ pasztorációját. A Vatikánban is van egy lourdes-i barlang, amely előtt a pápa imádkozik. Az világ 4. oldal

legtöbb országának templomaiban megtalálhatók a lourdes-i barlangok. A világ minden részéről nagyon sokan zarándokolnak el Lourdes-ba és azt teszik, amit Isten Anyja tanácsolt. És mindez egy kislányon, Bernadetten, a látnokon keresztül történik. Az Egyház pedig elismerte és elfogadta ezt. Azt gondoltam: szeretném látni, hogy van ez ma Medjugorjéban, hogyan vezet bennünket Mária lépésről lépésre és hogyan élik ezt meg az emberek 1981-től, a kezdetektől. Mi járhat Isten Anyjának a fejében, hogy egy lehetetlen hegyen mondja el az életre vonatkozó tanácsait egy csoport vad gyermeknek ennyi éven át? Ez nagyon elgondolkodtató. Egyértelműen leszögezhetjük, hogy Isten Anyja a világ legjobb pasztorál-teológusa. Megszervezte egész Latin Amerika misszióját Guadalupe-n keresztül, ahol egy indiánnak jelent meg. Egy indiánnak! És neki mondta el, hogy mit mondjon a püspöknek. A Szűzanya nem a püspökhöz szólt, hanem az indiánhoz. Minden országban van ilyen tapasztalat - a teológusoknak erről alaposan el kellene gondolkodniuk. - A helyi püspök álláspontja miatt sok hívő elbátortalanodott és ez ürügyül szolgál arra, hogy kizárják magukat a lelkipásztori ellátás alól. Ahogyan egész Dél-Amerika Gaudalupe-ról ismert, azt gondolom, hogy ezen a helyen is rendkívüli erő van jelen. Valahogyan meg kellene védeni a híveket a gúnyolódásoktól… - Azt gondolom, hogy emiatt nem kell aggódnunk. Isten Anyja a legjobb diplomata. Már Kánában is mindent a legjobban szervezett meg. Ő jól tudja, hogyan kell viselkedni a nehézségek idején és már évszázadok óta csodálatosan munkálkodik. Azt mondja nekünk: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Világos számunkra, hogy azt tanácsolja: hallgassunk az Egyházra. Az Egyház fő hatósága a Szentszék, a Szentatya és a Hittani Kongregáció, mely a legfőbb szerv a hit és erkölcs kérdéseinek megválaszolásában. Az Egyház vezetése világos útmutatást adott nekünk, mely nem közvetlenül a Pápától érkezett, hanem a Hittani Kongregációtól, s az határozottan megerősítette, hogy mindaz, amit a ju-

goszláviai püspökök kimondtak, az kétségtelenül Medjugorjéra is vonatkozik. Ezt gyakran ismételgettem, hisz ezek az írások ismertek. Három eleme van, melyek ma is érvényesek és ezeknek az utasításoknak a fényében látom Medjugorjéban tett látogatásomat is. Ebben az értelemben, semmi szokatlan nincs jövetelemben. A Szentszék a jugoszláviai püspökök 1991-ben tett nyilatkozatával összhangban a következőket mondja: 1. Non constat de supernaturalitatae. Ez egy olyan kifejezés, melyet csak ritkán használnak, és azt jelenti, hogy a természetfeletti jelenség nem bizonyított. Ez egy klasszikus szabály az Egyház tanítóhivatalában. Nem mondja, hogy kizárt a természetfeletti jelenség lehetősége, sem azt, hogy véglegesen bizonyított. Ez egy egyszerű érv, melyet én teljesen elfogadhatónak tartok. A Hittani Kongregáció tagja vagyok, érthető tehát, hogy betartom, míg döntés nem születik erről. Ugyanakkor, amíg a jelenések tartanak, biztosan nem fog végleges döntést hozni az Egyház, mert ilyet sohasem tett. Lourdes-ra és Fatimára vonatkozóan az Egyház végleges határozatot hozott, de csak miután a jelenések befejeződtek. Ez előbb vagy utóbb a jelen esetben is meg fog történni, de ennek időpontját Isten Anyjának kezébe helyezzük. 2. Hivatalos zarándoklatok nem szervezhetők, tehát én nem szervezhetek egyházmegyei zarándoklatot Medjugorjéba. Ez összhangban van azzal, amit az első pontban olvashatunk. Tehát: még nincs hivatalos elismerés, de ez a kifejezés világosan kimondja, hogy nem zárja ki a jelenések természetfeletti voltát. Az Egyház egyértelműen kimondja: nincs kizárva. Nem elismert, de nem is kizárt. 3. Az Egyház Tanítóhivatala a jugoszláviai püspökökkel egyetértésben világosan kimondja, hogy az ide érkező zarándokokat lelkileg kísérni kell. Ez azt jelenti, hogy a zarándokoknak lelkipásztori ellátásra van szükségük. Sokan fáradoznak ezért, többek között a Gebetsaktion Wien, akik gondoskodnak a zarándokokról, kísérik őket a zarándoklatok után stb. Azt


gondolom, hogy ily módon Medjugorje békében járhatja útját, annak biztos tudatában, hogy az Anyaszentegyház kísérni fogja őt ezen az úton. Türelemre biztatnálak benneteket. Isten Anyja olyan türelmes velünk, hogy már majdnem 29 éve jelenik meg itt és fejezi ki közelségét és gondoskodását a medjugorjei plébániáról és a sok-sok zarándokról. Legyünk tehát békességben és várjunk türelemmel. 29 év hosszú idő, de Isten előtt nem is olyan hosszú! - Hihetetlen, hogy a Szűzanya meg fog jelenni a látnokoknak életük vé-

géig minden évben egyszer… - Hiszem, hogy a Szűzanya – nem hiába hívjuk Úrnőnek – egyszerűen szuverén. Isten Szívéről érkezik, ezért tanítása és vágya biztosak lehetünk abban, hogy összhangban van a Szentháromsággal. Ha a látnokok életének végéig így akarja kifejezni közelségét, akkor annak biztosan oka van. Bátran mondhatjuk, hogy e 29 év alatt Medjugorje nem gyengült és nem is bénult meg. Azt is mondhatjuk, amit tegnap a ferences atyák mondtak: ha többé nem is lenne jelenés, ha többé nem lennének természetfeletti jelek, az emberek akkor

is jönnének, mert itt Lourdes-hoz hasonlóan megtapasztalták Krisztusnak és Isten Anyjának közelségét. Miközben Lourdes-ben már 150 éve nincsenek jelenések, mégis érezhető Isten Anyjának közelsége. Milyen sok ember élte meg ott Isten Anyjának közelségét, aki csodálatos vigaszt hoz mindenkinek. Nemrég ugyanezt éltem meg: ha az ember éjjel elmegy a barlanghoz és imádkozik azon a helyen, ahol Bernadettnek megjelent a Szűzanya, bátran mondhatja: Ő itt van. És ez biztosan így lesz továbbra is. Ezeken a helyeken a Szűzanya áldó kezén és szívén keresztül csodálatos vigasz árad ránk. Fordította: S. Andrea

„Medjugorjét be kell illeszteni a normális lelkipásztori ellátásba” „Medjugorjét be kell illeszteni a normális lelkipásztori ellátásba” – nyilatkozta Schönborn bíboros, a Hittani Kongregáció tagja A Vatikáni Rádió német nyelvű műsora január 4-i adásában közzétette azt az interjút, amelyet Christoph Schönborn bíboros adott előző nap a bécsi főegyházmegye sajtóközpontjának medjugorjei látogatásáról. A bécsi bíboros érsek szerint szükség van arra, hogy Medjugorjében biztosítsák a hívek normális lelkipásztori ellátását. Az 1981 -re visszanyúló jelenség kétségtelenül a „látnokokkal” kezdődött, akik az állítólagos „jelenések” idején még gyermekek voltak. Az azóta eltelt időszakban azonban a rendkívüli jelenségek csak másodlagos szerepet játszottak – mondta a bécsi bíboros. Tapasztalata szerint Medjugorje a „normális keresztény élet iskolája”, ahol az emberek imádkoznak, szentségekhez járulnak, megerősítik keresztény hitüket a mindennapi életben. Schönborn bíboros azon a véleményen van, hogy a medjugorjei jelenséget a II.

vatikáni zsinat fényében kell tanulmányozni. Az osztrák bíboros nem kívánta látogatásával megelőzni a világegyház döntését, utalva az egykori jugoszláviai püspöki konferencia 1991-es irányvonalaira, amelyek szerint nem lehet megállapítani, hogy a medjugorjei események természetfelettiek lennének. A bécsi bíboros érsek felsorolta az általa tapasztalt sok gyümölcsöt: a világ minden részéről érkező zarándokok ezrei azért mennek Medjugorjéba, hogy imádkozzanak, elvégezzék a keresztutat, a szentségekhez járuljanak, elimádkozzák a szentolvasót, adorációt tartsanak. A bíboros utalt a bosznia-hercegovinai zarándokhely számos szociális művére, amelyek többek között a kábítószeresek kigyógyítására, nehézségekkel küzdő nők megsegítésére irányulnak. Medjugorjéban számos olyan szempont találkozik, amelyek a „Mária jelenések nyelvtanát” fejezik ki. Szegény vidékről van szó, amelynek lakói azonban nagyon vallásosak. A látomásokban csakúgy, mint Lourdes-ban vagy Fatimában, gyerme-

keknek van részük. Egészen egyszerű üzenetekről van szó, amelyek azonban az Evangélium középpontját alkotják. Az is figyelemre méltó, hogy Máriát Medjugorjében kezdettől fogva „a Béke Királynőjeként” tisztelték, tíz évvel a balkáni háború kitörése előtt. Az üzenetek nem annyira erkölcsi felhívásokat tartalmaznak, mint inkább a szívek megtérését sürgetik – tette hozzá Schönborn bíboros, a Hittani Kongregáció tagja. Emlékeztetünk rá, hogy Ratko Perić, mostari püspök január 2-án közzétett nyilatkozatában fájdalommal állapította meg: Schönborn bíboros medjugorjei látogatása csak növelte az egyházmegye eddigi szenvedéseit. Felhívjuk figyelmüket, hogy a Magyar Kurír Vélemények rovatában elolvashatják azt az interjút, amelyet Schönborn bíboros a Večernij list c. horvát napilap munkatársának adott. Vatikáni Rádió 2010.01.07 17.40.23 5. oldal


A helyi püspök kritizálja Schönborn bíboros Medjugorjei látogatását

Schönborn bíboros medjugorjei látogatása nem jelenti az állítólagos „jelenések” elismerését! Ratko Perić mostar-duvnoi főpásztor január 2-án a következő nyilatkozatot tette közzé a bécsi bíboros érsek látogatásáról, amelyről mi is tájékoztattuk olvasóinkat. Többek kérésére közreadjuk ezt a nyilatkozatot is.... „Mivel a tömegtájékoztatási eszközök bejelentették és végigkísérték Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek nyilvános medjugorjei tartózkodását és nyilvános megjelenését, és ez azt a téves benyomást keltette, hogy a bíboros jelenlétével elismerte volna a medjugorjei (úgymond) „jelenések” hitelességét, kötelességemnek érzem, mint az egyházmegye püspöke, hogy tájékoztassam néhány dologról a híveket. Megjegyzéseimet már személyes, hasonló tartalmú levélben elküldtem a bíborosnak. 1. Mindenekelőtt egyes tömegtájékoztatási eszközök közzétették a hírt, hogy 2009. szeptember 15-én a bécsi Stefansdomban, Schönborn bíboros jelenlétében találkozóra került sor, 6. oldal

amelyen részt vett Marija-Pavlović Lunetti, (állítólagos) „minden napi látnok”, aki a szokásos „jelenéssel” tanúságot tett arról, hogy az 1981 júniusa óta tartó, mindennapos „jelenések” hogyan változtatták meg életét. Akkor a bíboros beszédében leszögezte: „Nagy ajándék, hogy Isten Anyja ennyire közel kíván lenni gyermekeihez! Ezt megmutatta a világ számos helyén. És már évek hosszú sora óta teljesen különleges módon megmutatja Medjugorje közelében.” 2. Azután a bécsi Kath.net (katolikus weblap) 2009. november 13-án bejelentette: „A bécsi érsek az év végén meglátogatja az ismert Mária kegyhelyet – felkeresi a plébániát és a Cenákulum közösséget. Tervbe van véve egy találkozó a helyi püspökkel és Medjugorje bírálóival” is. A mostari egyházmegyei Kúria azonban nem kapott tájékoztatást erről sem a (bécsi) érsekségtől, sem a medjugorjei plébániahivataltól. 3. A „Catholic News Agency” (az USA katolikus püspöki konferenciájának hírügynöksége) november 16-án közzétette a hírt: Christoph Schönborn bíboros meglátogatja Medjugorjét, egy bosznia-hercegovinai kis helységet, ahol hat fiatal tanúja volt Szűz Mária állítólagos jelenéseinek. A bécsi érsek szerint azonban a látogatás „teljes egészében magánjellegű” és nem foglalja magába azt, hogy a bíboros nyilatkozzon a jelenések valódiságáról. Az volt a szándék, hogy ez a látogatás teljesen magánjellegű legyen, nem tételeztük fel, hogy „internetre” kerül – magyarázta P. Johannes Fürnkranz, a bíboros titkára. 4. December 29-én Schönborn bíboros megérkezett Medjugorjébe. A tömeg-

tájékoztatási eszközök elkísérték őt, az azt követő néhány napon át. A hírek szerint a bíboros beszédet mondott a Szent Jakab apostol templomban és rámutatva az Atya irgalmasságára, feltette a kérdést: „Ki kezdeményezhetné ezeket a dolgokat? Ki tudná ezt kitalálni? Egy ember? Nem, ez nem az ember műve.” Az újságírók december 31-én így tájékoztattak: „Miközben néhányan azt hitték, hogy a bíboros medjugorjei látogatása magán jellegű lesz, a bíboros meglepetést okozott a helyszínen, mivel nagyon is látható volt jelenléte. Szentmisét mutatott be a Szent Jakab templomban, felment a jelenések dombjára Marija Lunetti látnokkal együtt, csöndben imádkozott az Oltáriszentség előtt, és főleg, ami a legjelentőségteljesebb: beszédet mondott a plébániatemplomban, a ferencesek kíséretében”. 5. El kell ismernem, hogy mint a Mostar-Duvno egyházmegye püspöke, én magam is eléggé meglepődtem. Megértem, hogy a Római Anyaszentegyház bíborosa rendelkezik azzal a felhatalmazással, hogy az egész katolikus egyházban gyóntasson és hirdesse az evangéliumot. De számunkra, püspökök számára is létezik egy egyházi szokásjog, ami a saját egyházmegyénken kívüli nyilvános megjelenéseket illeti: a püspök, vagy a bíboros, aki egy másik egyházmegyében nyilvánosan meg kíván jelenni, mindenekelőtt a helyi püspöknél jelentkezik be. Ezt a tényt sugallja az egyházi óvatosság is. Úgy gondolom, hogy ennek az egyházi óvatosságnak és ennek a szabálynak az alkalmazása ebben az esetben különösen ajánlatos lett volna.


6. Meg vagyok lepve, mert Schönborn bíboros hivatalából ennek a nyilatkozatnak a közzétételéig senki sem jelentkezett és feltételezem, hogy a bíboros ismeri az egyház magatartását Medjugorjével szemben. Ez a magatartás a bizottságok vizsgálataira és azokra a következtetéseire épül, miszerint nem lehet megállapítani, hogy „természetfeletti jelenésekről vagy kinyilatkoztatásokról” lenne szó. A bíboros látogatását a Cenákulumban, vagyis Elvira nővérnél, akinek obiter dicendo, egyébként, mint szerzetesnőnek, nincs engedélye arra, hogy ebben az egyházmegyében éljen és működjön, úgy lehetne értelmezni, mint a bíboros támogatását a nővér számára. És (támogatásként lehetne felfogni) nemcsak a nővér, hanem új közösségek és engedetlen hívek társulatainak jelentős száma részére, akik Medjugorjében laknak, és akik a bíboros látogatásából bátorítást olvashatnak ki egyházi engedetlenségük számára. 7. Mint egyházmegyés püspök megállapítok és megismétlek néhány fájdalmas tényt: - Mindenekelőtt rámutatok arra a sajnálatos „hercegovinai esetre”, amely a „medjugorjei jelenséghez” kapcsolódik: a kezdetektől fogva a medjugorjei „jelenés” üzenetei határozottan pártját fogta néhány, akkor engedetlen ferencesnek. Egy közülük később elhagyta a rendet és a papságot is. Az egyik üzenet az akkori egyházmegyés püspököt vádolta a kialakult zűrzavarért. - Az egyházmegye területén jelenleg kilenc volt ferences él, akiket a ferences elöljárók elbocsátottak a rendből, és a Szentszék megerősítette elbocsátásukat. Bár fel vannak függesztve „a divinis”, továbbra is törvényes papként viselkednek az általuk bitorolt plébániákon. Miközben az állítólagos medjugorjei „jelenés” válaszokat ad a kíváncsiak legbanálisabb kérdéseire, soha egyetlen szó sem hangzik el azok ellen a súlyos visszaélések ellen, amelyek ennek a helyi egyháznak az egységét sújtják. - 2001-ben tragikus tapasztalatban volt

részünk: egyes ferencesek, közöttük olyanok, akiket már elbocsátottak a rendből, mások még a rend tagjai voltak, meghívtak egy ókatolikus diakónust, aki „érsekként” mutatkozott be és a jogtalanul bitorolt plébániákon több mint 700 fiatalt „megbérmált”. Mindez érvénytelen volt és szentségtörésnek minősült. Mint diakónus, érvénytelen szentmiséket mutatott be néhány plébánián. A medjugorjei „jelenés” nem tesz egyáltalán említést a Szentlélek és az Eucharisztia szentségeivel való visszaélésről! - Volt egy másik szomorú eset is: az említett papok közül ketten elmentek Svájcba egy ókatolikus püspökhöz és kérték, hogy szentelje őket püspökké. Így akartak különválni Mostartól és Rómától, hogy formális egyházszakadás jöjjön létre. Az ókatolikus püspök azonban visszautasította kérésüket. - Két különleges karizmatikus előmozdítója és kigondolója volt a „medjugorjei jelenségnek”, mindketten az engedetlenek kimagasló képviselői: az egyik Tomislav Vlašić, akit tavaly elbocsátottak a ferences rendből és a Szentszék, saját kérésére felmentette minden papi hivatala és kötelezettsége alól. A másik Jozo Zovko ferences, akinek 2004től kezdve nincs semmilyen joghatósága arra, hogy papi tevékenységet folytasson ebben az egyházmegyében. Az újságok tájékoztatása szerint rendi felettesei eltávolították Hercegovina területéről és megtiltottak számára bármiféle kapcsolatot Medjugorjével. 8. A bíborost nagy lelkesedéssel töltötte el, hogy olyan sokan gyónnak Medjugorjében, ahol megnyilvánul az Atya irgalmassága. Mi hisszük, hogy a mennyei Atya irgalma egyformán megnyilvánul Medjugorjében és ennek az egyházmegyének minden plébániáján, ez így volt a medjugorjei jelenség előtt és után is. Elég, ha a hívek gyóntatószékek előtti hosszú sorára tekintünk minden plébánián, különösen Karácsonykor, Húsvétkor, egyéb ünne-

peken vagy bérmálkozáskor. So-kan azt mondják, hogy ezek a gyónások Medjugorjében erőteljesen bizonyítják, hogy a Gospa „megjelenik”. E nagyszámú gyónásokból levont következtetések szerint a Gospa minden plébániánkon megjelenne és nemcsak annak a három személynek, akiknek évente egyszer megjelenik Medjugorjében és a másik háromnak minden nap, egyébként a legtöbbször Medjugorjén kívül és, amint mondják a bécsi Dómban is. Idáig állítólag összesen mintegy 40 ezer volt a „jelenések” száma! Sőt, az az érzésünk, hogy egyes ún. „látnokok” saját maguk határozzák meg, hogy a Gospa hol és mikor „jelenjen” meg, mivel ott és akkor jelenik meg, amikor ők akarják. Vajon nem a Szűzanya és általában véve a „sacrum” megengedhetetlen manipulációjáról van szó? Mint egyházmegyés püspök ezzel a nyilatkozatommal tájékoztatni kívánom a híveket arról, hogy Christoph Schönborn bíboros látogatása nem jelenti egyáltalán a Medjugorjéhez kapcsolódó „jelenések” hitelességének elismerését. Sajnálom, hogy a bíboros, látogatásával, megjelenésével és nyilatkozataival még csak tetézte a helyi egyház szenvedéseit. Ezek az újabb szenvedések nem járulnak hozzá békéjéhez és egységéhez, amelyre olyan nagy szüksége lenne – írja 2010. január 2-án közzétett nyilatkozatában Ratko Perić mostar-duvnoi püspök. Vatikáni Rádió/Remény Feltöltés időpontja: 2010. január 4. 22:21

7. oldal


Medjugorjei hírlevél 2010. február

Kedves Medjugorje-i Gyermekeim! Áldott legyen Jézus és Mária! 2010 február 2 -án Mirjana a Szűzanya üzenetét Nápolyban 15000 hívő jelenlétében kapta. A hívők a világ minden tájáról érkeztek. Monsignor Slawomir Oder-t, Nápoly bíborosát is értesítették a jelenésről, amely hatalmas békével és nyugalommal árasztotta el az egybegyűlteket. A jelenés után Mirjana a következő üzenetet adta át az egybegyűlteknek: „Kedves Gyermekeim! Anyai szívemmel kérlek benneteket, hogy fáklyaként világítsatok mindazoknak, akik még most is a tudatlanság sötétségében járnak, és nem vesznek tudomást Isten szeretetéről. Nem elég az, hogy szavaitokkal próbáltok fényt vinni a sötétségbe, és megvilágítani a szíveket, de tökéletesnek kell lennetek ahhoz, hogy Isten üzenetét tovább adhassátok. Én vezetlek benneteket abba az irányba, hogy tökéletesek legyetek Köszönöm.” 2. Milyen jó, hogy léteznek angyalok! A Haitin történt tragédia mindanynyiunkat megrázott. Szinte bénultak vagyunk, mikor látjuk azt, hogy az ott élő emberek mennyit szenvednek, és a fájdalmat és tragédiát a földrengés óta napról-napra át kell élniük. De még van erőnk arra, hogy segítsük őket. Amellett, hogy támogatjuk a Haitin végzett csodálatos tevékenységet, és segítségnyújtást, nekünk van még egy olyan erőforrás, amelyből mérhetetlen erőt meríthetünk. Azért, hogy megfelelően illusztrálni tudjam ezt a forrást, álljon itt egy történet, amit Pascal testvérem mesélt el nekem: Alexander Ogorodnikov orosz író 8. oldal

írta le ezt a története, amelyet saját élete inspirált. Az író, mielőtt megtért Jézushoz, egy olyan életet élt, amelyet a 20. század nihilista filozófiái hatottak át. Az író a filozófiai tudományok professzora volt, és akkortájt egyetlen szenvedélye volt: cimboráival éjszaka mások lakásába betörni. A 70-es években a filozófus egy másik professzor társával Tatiana Goritchevával megtért Jézushoz. Egy „szemináriumok” hozott létre Moszkvában, amely egy olyan közösség volt, ahol az akkori moszkvai értelmiségiek titokban összejárhattak, imádkozhattak és megélhették Istenben vetett hitüket. Azonban, ezek az összejövetelek nem maradhattak titokban, és ezért többször rajtuk ütöttek és letartóztatták őket. Végül, mindössze két lehetőség közül választhattak: száműzetés vagy börtön. Alexander nem akart száműzetésben élni, ezért a börtönt választotta. Tíz éven át különböző börtöncellákban kellett sínylődnie. Együtt volt politikai bűnösökkel, de köztörvényes bűnözőkkel is. Számára az volt a legszörnyűbb időszak, amikor egy jéghideg cellában, meztelenül teljes magányban kellett lennie. Ez volt a legnagyobb kínszenvedés. Tudta, hogy haldoklik. Valahogy sikerült egy levelet kicsempésznie, amelyben édesanyjának megírta mindazokat a szörnyű mind testi, mind pedig lelki kínszenvedéseket, amelyeket fogva tartása során át kellett élnie. Könyörgött édesanyjának, hogy juttassa el levelét nyugatra. Végül a levélnek sikerült kijutnia az országból, és 1986-ban egy Németországi és egy francia lapban kinyomtatták. Ezt követően, több ezer petíciót nyújtottak be, amelynek az lett az eredménye, hogy Alexander kiszabadult. Amikor Pascal testvér felfedezte a

levelet eldöntötte, hogy menyasszonyával együtt szenvedésüket és imáikat felajánlják Istennek, Alexander szabadulása érdekében. Ugyanakkor imáikban, kérték az Őrangyalokat, hogy nyújtsanak vigaszt Alexandernak, hogy sikerüljön túlélnie a kínszenvedéseit. 1986-os szabadulása után Alexander egy zarándokutat szervezett Tamara nővérrel együtt, amelyen még további 50 orosz állampolgárral együtt ellátogattak a Franciaország-i Lisieux-be, hogy megismerkedjenek Kis Szent Teréz csodálatos életével és imádkozzanak hozzá. Ebéd közben Pascal testvér, aki szintén részt vett a zarándokúton, végre szemtől-szembe állhatott azzal az emberrel, akiért oly sokat imádkozott. Pascal elmesélte Alexander Ogorodnikov-nak, hogy nem volt olyan nap, amikor ne kérte volna Őrangyalát, hogy vigyázzon rá ott a börtönben. Alexander ekkor bizalmasan elmondta neki, hogy valóban érezte az angyalok jelenlétét. Ott a jéghideg, fagyos cellában, ahová azért zárták be, hogy minél előbb meghaljon, érezte, amint valami melegség körül öleli, mint valami köpeny, és azt is érezte, hogy ez nem más, mint az érte imádkozó több ezer hívő által sugárzott szeretet. Alexander Ogorodnikov, aki most Moszkvában él, gyakran felidézi azt a nagyon nehéz időszakot, amely testileg annyira meggyötörte, azonban lélekben megerősítette őt. Majdnem sajnálja is azt, hogy szabadulásával megszűnt az a szoros kötelék, amelyik kínszenvedései alatt Istenhez kötötte. Haitin, mindazoknak, akik sírnak és gyászolnak, szükségük van Őrangyalokra, az általunk küldött angyalokra. Mindennap imádkozzunk, hogy angyalok segítsék az ott szenvedőket, és azokat, akik most ott missziót teljesítenek, és próbálnak enyhíteni a szenvedők fájdalmán.


3. II János Pál Pápa boldoggá avatási folyamatának megbízottja Mgr. Slawomir Oder, megerősítette, hogy II János Pál el szeretett volna látogatni Medjugorjéba, hogy részt vegyen a hívők gyóntatásában. „Több tanú van arra, aki azt állítja, hogy terve volt a Medjugorje-i látogatás, hogy részt vegyen a gyóntatásban. A boldoggá avatásának előkészületekor ezt a nyilatkozatot hivatalosan is közzé teszik. II János Pál már túl van a kanonizálás első fokán.”

4. A papok éve: Itt van egy újabb ima, amit mondjunk el lelkészeinkért a következő hónapban: „Uram, kérünk Téged, hogy Szűz Anyánk vegye körül palástjával lelkészeinket és az Ő közbenjárásával erősödjenek meg lelki vezetőink hitükben. Imádkozunk, hogy Mária szavait kövessék. Add, hogy papjainknak olyan tiszta legyen a szívük, mint amilyen Szent Józsefé volt. Szűzanyánk anyai szíve, adjon nekik erőt, hogy befogadják és vigaszt nyújtsanak a szenvedők-

nek. Add, hogy lelki pásztoraink szentek, tiszta szívűek legyenek, akiknek semmi más nem fontos, csak az, hogy a Te dicsőségedért és a lelkek megmentéséért dolgozzanak.” Ámen. 5. Március 19 Szent József napja. Mondjunk érte mi is egy novenát. Legdrágább Gospa! Közeleg a Nagyböjt, imádkozzunk és böjtöljünk. Ezzel is segítsük Jézust a megváltásban. Emmanuel Nővér+

„Ha nincs nap az égbolton, akkor nincs napfény sem” Jozo atya karácsonyi katekézise 2009.december 25 -én „Drága gyermekeim! Ezen a boldog napon mindnyájatokat Fiam, a Béke Királya elé viszlek, hogy az Ő békéjét és áldását adja rátok. Kedves gyermekeim, ezt a békét és áldást szeretettel osszátok meg másokkal is. Köszönöm hogy elfogadtátok hívásomat.” E boldog nap, amelyikről ebben az üzenetben szó van, a Karácsony. A Karácsony a legboldogabb nap az Anya és Szűzanya számára, legboldogabb nap a pásztorok és bölcsek és mindazok számára, akik a történelem során Jézus felé haladnak. Mert Jézus világrajövetelével, a történelem középpontjába került. Minden emberi sors útja Őhozzá vezet. Minden szava és cselekedete pedig felénk vezet. Minden ember legfontosabb feladata, hogy találkozzon Ővele, megismerje Őt, megszeresse és kövesse Őt. A Szűzanya tudja, hogy Jézus nélkül nem létezhetünk. A mi kapcsolatunk Jézussal olyan, mint a fény és a nap, a forrás és a folyó kapcsolata. Ha elapad a forrás, kiszárad a folyó. Ha nincs nap az égbolton, akkor nincs napfény sem. Jézus a betlehemi istállóban a Szűzanya Fia. Jézus neve a Béke. Szeretet az Ő természete. Mi az Ő arcképére lettünk teremtve. És amikor megszűnünk előtte ilyenek

lenni, többé nem leszünk az Isten gyermekei. A Béke Királynőjének anyaként mondja, hogy az Ő születésének napja, mint Fiú és Ember, ez a mi lehetőségünk. Ő, aki Jézusnak és nekünk is Anyánk, mint gyermekeit Jézus elé visz, hogy Jézus békességét és áldását adja nekünk. Emellett oktat is minket: „Kedves Gyermekeim, ezt a békességet és áldást szeretettel osszátok meg másokkal is.” A békesség és áldás ajándékára minden embernek szüksége van. A mi emberi természetünknek és szívünknek szüksége van rá. Békesség és áldás nélkül nyugtalanok és boldogtalanok vagyunk. A tökéletes harmónia gondolatainkban, tetteinkben, terveinkben az egyik oldalon, a másik oldalon az Isten akaratával, ezek békességet hoznak az embernek és feltöltik az embert, és életét. Minden embernek szüksége van békére és áldásra. Minden embernek szüksége van a Karácsonyra és a Karácsony ajándékaira. Ebben az üzenetben a Béke Királynője mutatja az utat a betlehemi Jézushoz, az utat az Istenhez, és minket küld, hogy vigyük és adjuk tovább az Isteni szeretet ajándékait. Csak így fogjuk megérezni a Karácsony megünneplésének nagyságát és a megtestesülés titkát. A mi imaközösségünk közel áll a Szűz-

anya szívéhez és programjához. Ne legyetek süketek. Az Anya szavaiban: „Az én Fiam elé viszlek benneteket” érezzük, hogy mi vagyunk a Szűzanya kezei, amelyek Jézushoz viszik fivéreinket és nővéreinket. Teljesítsük feladatunkat, mint a kiválasztott imaközösség, amelyikre a Szűzanya számíthat. Ébredjünk fel és kezdjük el az Új Évet lelkesen és rajongva, úgy, mint akik kiválasztva vannak, és valamikor azt mondták: Itt vagyok! Ebben a hónapban imádkozni fogunk: 1. Minden zarándokokért, akik a huszonnyolc és fél év alatt Medjugorje – ba zarándokoltak, amely a mi Betlehemünk, a mi találkozásunk Jézussal, hogy megteremjék a békesség és az áldás gyümölcsét. 2. Minden püspökért és papért, akik az Egyházért felelősök, amely a Béke Királynője köré gyűl össze, hogy, mint Szent József alázatosan és bátran védjék az Anyát és Gyermekét. 3. Minden családért, hogy nyitottak maradjanak a Szűzanya és Jézus felé, hogy a szentség iskolája legyenek minden erénynek, különösen a hitben és szeretetben. Minden betegért, akik imáinkba ajánlották magukat, hogy az Úr bőséggel nyilvánítsa ki a test és lélek gyógyulásának kegyelmét. 9. oldal


Isten igazságossága a Krisztusba vetett hit által nyilvánult meg XVI. Benedek nagyböjti üzenete 2010. február 16.

A Szentatya minden évben üzenetet intéz a katolikus hívekhez a nagyböjt kezdetén. XVI. Benedek pápa idei levelét az alábbiakban közöljük. Kedves Testvéreim! Minden évben a nagyböjt alkalmával az Egyház arra hív minket, hogy őszintén megvizsgáljuk életünket az evangéliumi tanítás fényében. Ebben az évben az igazságosság gazdag témájában szeretnék néhány gondolatot javasolni, a páli megállapításból kiindulva: Isten igazságossága a Krisztusba vetett hit által nyilvánult meg (vö. Róm 3,21–22). Igazságosság: „dare cuique suum” Először is megállok az „igazságosság” szó jelentésénél, amely a III. századi római jogász, Ulpianus közismert kifejezése szerint a köznyelvben azt jelenti: „mindenkinek megadni, ami megilleti - dare cuique suum”. Valójában 10. oldal

azonban ez a klasszikus meghatározás nem pontosítja, mit jelent az, „ami megilleti”, amelyet mindenkinek biztosítani kell. Amire az embernek leginkább szüksége van, az törvény által nem biztosítható számára. Ahhoz, hogy létét teljességgel élvezhesse, valami bensőségesebbre van szüksége, amit csak ingyenesen kaphat meg: azt mondhatnánk, hogy az ember abból a szeretetből él, amit csak Isten adhat meg neki, minthogy saját képére és hasonlatosságára teremtette meg. Természetesen hasznosak és szükségesek az anyagi javak – egyébként Jézus maga is törődött azzal, hogy meggyógyítsa a betegeket, jól lakassa az őt követő tömegeket, és bizonyosan elítéli azt a közömbösséget, ami ma is emberek millióit kényszeríti halálra az élelem, a víz és az orvosság hiánya miatt –, ugyanakkor az „osztó” igazságosság nem adja meg az embernek mindazt, „ami megilleti”. Mennyivel inkább szüksége van ugyanis Istenre, mint a kenyérre. Szent Ágoston megjegyzi: „ha az igazságosság az az erény, amely mindenkinek megadja, ami megilleti…, nem igazságosság az ember részéről az, ami elvonja az embert az igaz Istentől” (vö. De civitate Dei, XIX, 21).

Honnan ered az igazságtalanság? Márk evangélista idézi Jézus következő szavait, amelyek ahhoz a korabeli vitához kapcsolódnak, hogy mi tiszta és mi tisztátalan: „Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná..., ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat” (Mk 7,15.20–21). Az ételre vonatkozó közvetlen kérdésen túl a farizeu-

sok reakciójában az ember egyik állandó kísértését fedezhetjük fel: egy külső okban azonosítani a rossz eredetét. Sok modern ideológia, ha jól megnézzük, ezt a feltételezést hordozza: mivel az igazságtalanság „kívülről” ered, azért, hogy igazságosság uralkodhasson, elég elhárítani azokat a külső okokat, amelyek akadályozzák ennek megvalósulását. Ez a gondolkodásmód - figyelmeztet Jézus - naiv és rövidlátó. Az igazságtalanságnak, a rossz gyümölcsének, nem kizárólag külső gyökerei vannak; az emberi szívben gyökerezik, ahol a rosszal való titokzatos egyezség csírái rejlenek. Keserűen ismeri el a zsoltáros: „Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant” (Zsolt 51,7). Igen, egy mély hajlam az embert törékennyé teszi, és elrontja azt a képességét, hogy közösségre lépjen másokkal. Mivel természeténél fogva nyitott a megosztás szabad áramlására, egy furcsa gravitációs erőt érzékel önmagában, ami a magába forduláshoz és a mások feletti és másokkal szembeni érvényesüléshez vezeti: ez az önzés, az eredeti bűn következménye. Ádám és Éva, a Sátán hazugságától elcsábítva, az isteni parancs ellenére ettek a titokzatos gyümölcsből, és ezzel a Szeretetben való bizalom logikája helyére a gyanakvás és a versengés logikáját helyezték; a Másiktól való elfogadás és bizalommal teli várakozás logikája helyébe a mohó szerzés és önös cselekvés logikáját állították (vö. Ter 3,1–6), melynek eredménye a nyugtalanság és bizonytalanság érzésének megtapasztalása lett. Hogyan tud az ember megszabadulni ettől az önző hajlamtól és megnyílni a szeretetre? Igazságosság és Sedaqah Izrael bölcsességének szívében


mély kapcsolatot találunk a „gyengét a porból fölemelő” (vö. Zsolt 113,7) és a felebarát iránti igazságosság között. Maga a héber sedaqah szó is, mely az igazságosság erényére mutat rá, jól kifejezi ezt. A sedaqah jelenti ugyanis egyrészt Izrael Istene akaratának teljes elfogadását, másrészt a felebaráttal szembeni igazságosságot (vö. Kiv 20,12–17), különösképpen a szegénnyel, az idegennel, az árvával és az özveggyel szemben (vö. MTörv 10,18–19). A két jelentés azonban összefügg, mert az izraelita számára a szegénynek adni nem más, mint az Istennek járó viszonzás, aki irgalmas volt ínségben lévő népéhez. Nem véletlen, hogy a törvénytáblák átadása Mózesnek a Sínai-hegyen, a Vörös-tengeren való átkelés után történik. Azaz a törvény meghallgatása feltételezi az Istenben való hitet, aki előbb meghallgatta népének siralmát, és „leszállt, hogy kiszabadítsa az egyiptomiak hatalmából” (vö. Kiv 3,8). Isten odafigyel a szegény kiáltására, és cserébe azt kéri, hogy hallgassák meg őt: igazságosságot kér a szegény (vö. Sir 4,4–5.8–9), az idegen (vö. Kiv 22,20), a rabszolga iránt (vö. MTörv 15,12–18). Ezért ahhoz, hogy belépjünk az igazságosságba, ki kell lépnünk abból az illúzióból, hogy elég vagyok magamnak, abból a mély bezártságból, amely maga az igazságtalanság gyökere. Más szóval annál is mélyebb „kivonulásra” van szükség, mint amit Isten Mózes által tett, a szív megszabadulására, amit a Törvény szava önmagában nem tud megvalósítani. Van tehát egyáltalán az embernek reménye az igazságosságra?

Regionális Medjugorje nap Regionális Medjugorje nap lesz Zalaegerszegen április 24-én, a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére épült Mindszenty emléktemplomban. Az egész napos programra szeretettel várnak mindenkit! Részletek: Tervezett program 08:45 Gyülekező 09:00 Testvérek üdvözlése, Medjugorje bemutatása. 09:15 Örvendetes rózsafüzér 09:50 Tanúságtételek 10:30 Elmélkedés 11:00 Világosság rózsafüzér 11:40 Tanúságtételek 12:00 Ebédszünet 13:00 Fájdalmas rózsafüzér 13:45 Elmélkedés 14:15 Dicsőséges rózsafüzér 15:00 Loretói litánia, Jöjj Szentlélek Istenünk, (Molitva Duhu Svetomu, Zdravo Kraljice) Medjugorje himnusz 15:15 Szentmise 16:00 Szentségimádás 17:00 Záróimádság Medjugorje rózsafüzér. Helyszín: Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére épült Mindszenty emléktemplom. Zalaegerszeg- Kertváros, Átalszegett u. 159. vagy a Mindszenty iskola tornaterme, létszámtól függően. Azok, akik autóbusszal érkeznek, lesz lehetőség ebédet kérni. Ezt az igényt kérjük előre bejelenteni. Autóbuszos csoportok, nagyobb létszámmal érkező testvéreket kérjük, hogy regisztráljanak! Regisztrálás: Tausz Rózsa e-mail: [email protected] vagy telefonon: 30/6642408. Kérésre plakátot, szórólapot küldünk! Szeretettel hívunk és várunk minden Medjugorjei zarándokot és érdeklődőt!

Krisztus, Isten igazságossága A keresztény örömhír pozitív választ ad az ember igazság iránti szomjára, ahogy Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében megerősíti: „Most azonban Isten igazsága nyilvánvalóvá lett, függetlenül a törvénytől…, ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten

rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által” (Róm 3,21–25). Milyen tehát Krisztus igazságossága? Elsősorban a kegyelemből származó megigazulás, amelyben nem az ember az, aki helyrehoz, vagy gyógyítja magát és másokat. Az a tény, hogy az „engesztelés” Jézus „vére” által történik, azt jelenti, hogy nem az ember saját áldozatai szabadítják meg őt bűnei súlyától, hanem Isten szeretetének gesztusa, amely a legvégsőkig megnyílik egészen addig, hogy az emberre szállt „átkot” magára veszi, hogy

cserébe az Istennek járó „áldást” adja neki (vö. Gal 3,13–14). De ezzel rögtön egy ellenvetés merül fel: milyen az az igazságosság, ahol az igaz meghal a vétkes miatt, a vétkes pedig cserébe megkapja azt az áldást, ami az igaznak jár? Így ki-ki nem az ellentétét kapja annak, „ami megilleti”? Valójában itt mutatkozik meg az isteni igazságosság, amely egészen más, mint az emberi. Isten, Fián keresztül megfizette szabadulásunk árát, mely tényleg hatalmas ár volt. A kereszt igazságossága láttán az ember fellá11. oldal


zadhat, mert az nyilvánvalóvá teszi, hogy az ember nem független lény, hanem szüksége van egy Másikra ahhoz, hogy teljesen önmaga legyen. Krisztushoz megtérni és hinni az evangéliumban valójában ezt jelenti: kilépni a függetlenség illúziójából, hogy felfedezzük és elfogadjuk saját rászorultságunkat, másokra és Istenre, az ő megbocsátására és barátságára. Így érthetővé válik, hogy a hit egészen más, mint egy természetes, kényelmes, magától értetődő dolog: alázat kell annak elfogadásához, hogy szükségünk van arra, hogy valaki Más megszabadítson az „enyémtől” azért, hogy ingyen nekem adhassa az „övét”. Ez kiváltképpen a bűnbánat és az Eucharisztia szentségében történik meg. Krisztus megváltó tettének köszönhetően, mi a „legnagyobb” igazságosságba léphetünk be, amely a szeretet igazságosságát jelenti (vö. Róm 13,8–10), amelyben mindig inkább adósnak, mint hitelezőnek érezzük magunkat, mert többet kaptunk annál, mint amit várhattunk volna. Ez a tapasztalat megerősíti, és arra ösztönzi a keresztény embert, hogy elősegítse az igazságos társadalom létrejöttét, amelyben mindenki megkapja a szükségeset ahhoz, hogy emberhez méltóan éljen, és amelyben az igazságosságot a szeretet élteti. Kedves testvéreim! A nagyböjt a szent három napban csúcsosodik ki, melynek során ebben az évben is az isteni igazságosságot ünnepeljük, amely a szeretet, az ajándékozás és az üdvösség teljessége. Azt kívánom, hogy a bűnbánatnak ez az ideje minden keresztény számára valódi megtérés és Krisztus misztériumának mélyreható megismerése legyen, aki eljött, hogy beteljesítsen minden igazságosságot. Ezekkel az érzésekkel, szívből terjesztem ki mindenkire apostoli áldásomat. XVI. Benedek pápa

Megkezdődött a húsvéti készület ideje A húsvétot megelőző negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 17-ére esett. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek fel, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével. Hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Mivel a vasárnapok az Egyház gyakorlata szerint nem számítanak böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. A nagyböjt tartama azért pontosan negyven nap, mert a Szentírásban és az ezt alapul vevő keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. (Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.)

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az Egyház ma már enyhébb böjtöt ír elő, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A bűnbánat jeleként a nagyböjt egész folyamán elmarad a szentmisében az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése, és a templomot sem díszíti ebben az időszakban virág. A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Az Egyház sajátosan ehhez az időszakhoz kötődő liturgiája a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton. A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés jelentőségét, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben az Egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek. 2010. február 18. forrás: www.katolikus.hu

A Medjugorje Hangja e-mailben terjesztett újság. Az újságot szerkeszti: Németh Ferenc Elérhetőség: [email protected] Postacím: 9012 Győr, Népfőiskola u. 35. 2010/02 12. oldal

2010. Február Nr. 33

Recommend Documents