2010. április Mire mulat a magyar? A MAGYAR RÁDIÓK TÚLNYOMÓ RÉSZT KÜLFÖLDI ZENÉKET JÁTSZANAK. EZ AZÉRT VAN ÍGY, MERT AZ EMBEREK A KÜLFÖLDI SZÁMOKAT RÉSZESÍTIK ELŐNYBEN ANNAK ELLENÉRE, HOGY SOKSZOR FOGALMUK SINCS RÓLA, MIT JELENT A SZÖVEG. CSAK ÉNEKLIK, NEM SZÁMÍT, MIRŐL SZÓL, A LÉNYEG, HOGY JÓ A DALLAMA. DE A ZENÉNEK ÉS A SZÖVEGNEK ÖSSZE KELL, HOGY FORRJON, MERT HA NINCS MONDANIVALÓJA VAGY RITMUSA, SEMMIT SEM ÉR. Jogosan vannak felháborodva a magyar előadók azon, hogy zenéik nem kapnak elég nyilvánosságot. Viszont ez nemcsak a rádiók és televíziók hibája, hanem a miénk is. Próbáljuk „majmolni” az amerikai zenéket, de azok semmivel sem érnek többet a hazainál. Az egyik zene olyan, mint a másik. Mi hajlamosak vagyunk mindent befogadni, amit a média „lenyom a torkunkon”. Nekünk minden mindegy. Ha az angol zenéhez viszonyítjuk a magyar vagy bármely más ország zenéjét, be kell vallanunk, hogy valamiért nem olyan jó. De ez nem baj, hiszen minden népnek más-más a kultúrája és hagyománya a zenében. Nálunk a hegedű, Skóciában a skót duda vagy Spanyolországban a csörgő. Szeressük a külföldi zenét, de ne zárkózzunk el a hazai, jó magyar zenétől. A mai fiatalok elfelejtik, hogyan kell magyar módra mulatni. Az
igazi hazai szokásról szóló, ránk jellemző szövegekről énekelni. A szüleink még tudták élvezni a jó népies muzsikát, hiszen az a miénk, és nem „fertőzte” meg őket a nyugat. Mára viszont a hazai ifjú tehetségeket elnyomja a zeneipar, mert a magyar ember igénye nem más, mint a külföldi lagymatag zene... Számos fiatal tehetség van szerte az országban – arról nem is beszélve, hogy Szeged is büszkélkedhet velük –, akik nem kapják meg a kellő figyelmet, mert saját magukról és valós érzésekről zenélnek, nem pedig arról, amit a közönség megszokásból kíván. A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnöke, Czutor Zoltán (aki szintén szegedi származású) azon dolgozik, hogy a magyar rádiók és televíziók ne a külföldi zenékre fektessék a hangsúlyt, hanem a magyar zenét is legalább olyan arányban játsszák, mint a nyugati zenéket. Mindenki figyelmébe ajánlanám a Belga Magyar nemzeti hip-hop című számát. A szövege tökéletesen megfogalmazza a magyarok zenéhez (főként a hip-hop-hoz) fűződő viszonyát. Mindenki hallgassa azt, ami a szívéhez közel áll, de ne felejtsük el a hazai az igazi. „Idegen földön, ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza hozzád.” A zene... magyarul... a miénk... Tomcsányi Dalma Kép: Internet
Partypillanatok Ponty Neked! BULI, BULI, BULI. TALÁN ENNYIVEL LEHETNE JELLEMEZNI A FÉLÉVKEZDÉST, DE EZZEL SEMMI GOND NINCS, HISZEN ILYENKOR MÉG VISZONYLAG FELHŐTLENÜL BULIZHAT AZ EGYETEMISTA, NEM KELL RETTEGNIE ZH-TÓL, REFERÁ TUMTÓL VAGY VIZSGÁTÓL. NÉZZÜK, MILYEN BULIKKAL NYITOTTUK MEG A TAVASZI FÉLÉVET, ÉS HOGY MILYEN BULIK VÁRNAK RÁNK A KÖZELJÖVŐBEN. Elsőként mindenképp érdemes megemlíteni a VIZIT-et, azaz a VizsgaIdőszak Záró Iszonyatos Tivornyát. A Jate Klub az új helyszínen elsőként „vészelhette” át a vizsgaidőszakot kiheverő embertömeg rohamát. Röviden jellemezve: teltházas buli volt. Legalábbis ezt gondolom, hiszen a klub előtt akkora tömeg volt, hogy a villamos síneken is emberek várakoztak, így a benti „kémkedésről” inkább letettem. Február 8-án ren-
dezték meg a félév első JuGyus buliját, a FÉNY-t, azaz a FélÉvNyitó Óriási JuGyus Bulit a Hattyas sori JUGYU Klubban. A hangulatot a Gonzo zenekar biztosította, majd a koncert után Dj Boki tartott hamisíthatatlan félévnyitó bulit. Egy másik rendezvényt is meg kell említenem, mégpedig a Hip-Hop Estet, melyet immár harmadik alkalommal rendeztek meg nagy sikerrel, ezúttal a JUGYU Klubban, ahol a vendég a Hősök formáció volt. Velük és sok más fellépővel egy igazi hip-hop bulin vehettünk részt. Február 17-én az első Csokis Estet rendezték meg a Tamási Áron Klubban. Hihetetlen sikert aratott a rendezvény, hiszen a TÁK mindkét terme megtelt emberrel. Az est folyamán volt forrócsoki, csoki-kóstoló, -szökőkút, -kvíz, süti-verseny, valamint levetítették a Csokoládé című filmet. Egy ilyen sikeres este mindenképpen folytatást kíván. Február 25-én a KatapultDJ-k, azaz Bozóky és Lipóczy társaságában mulathattunk a JATÉ-ban. Volt itt minden: ajándékok,
2010. április
Tamási Áron Klub Hírlevél fotósarok, Fütyülős promció és fergeteges hangulat. Aki kihagyta, az bánhatja! Most pedig nézzük, mi vár ránk a közeljövőben. Ne feledjük, hogy március 8-án Nőnap, ez alkalomból Nőimádó JuGyus Buli és Bartók Eszti koncert vár mindenkit a JUGYU Klubban. Március közepén rendezik meg az I. JuGyus Ki mit tud-ot, melynek az úgynevezett záróbulija március 18-án lesz a Jate Klubban. Az est folyamán fellép Péterfy Bori, a koncert után pedig Dj Gesbin pörgeti a lemezeket. Március 30-án ismét vár a
Jate Klub bennünket, méghozzá a legújabb kedvenc, a Bacardi Apple társaságában, a fellépők neve pedig egyelőre maradjon meglepetés! A beszámolókról és a programajánlókról bővebb információt találhattok a www.jugyu.hu és a www.partyponty.hu oldalon! Karsai Norbert
„Azt nem tudom, hogy mi a hosszú élet titka, de azt tudom, hogy a boldog élet alapja az, hogy az ember örömmel menjen dolgozni...” INTERJÚ DR. GALAMBOS GÁBORRAL, A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUSKÉPZŐ KAR ÚJRAVÁLASZTOTT DÉKÁNJÁVAL. – Elsõsorban szeretnék gratulálni Dékán Úrnak a Hallgatói Önkormányzat, a TÛ Magazin szerkesztõsége és a hallgatók nevében is az újraválasztásához. A mostani hallgatói generáció nem biztos, hogy tisztában van azzal, hogy immáron negyedik ciklusát kezdi meg a Karon, illetve annak jogelõd intézményeiben. Vissza tud emlékezni, milyen érzés volt az elsõ ciklusban tevékenykedni, és mi változott mostanra? – 1992-ben kerültem a Karra, s 1998-ban indultam először a főigazgató választáson. Seres professzor úr volt a másik jelölt. A 15 tagú Főiskolai Tanácsban a professzor úr hét szavazatot kapott, én pedig nyolcat. Ha valaha, valahol volt szoros küzdelem a főigazgató választáson, akkor ez az volt. (Szerkesztői megjegyzés: 2010-ben a Kari Tanács egyhangúan támogatta.) Abból az időből ma arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy nagyon tisztességes verseny volt kettőnk között. Mindketten tudtuk a másikról, hogy a Főiskola érdekében akar ténykedni, mindöszsze stílusbeli különbségek voltak kettőnk munkája között. A JUGYU mindig is büszke lehetett az „összetartozásra”. A különbség elsősorban a „hovatartozásban” van. 1998ban önálló főiskola voltunk, 2010-ben a Szegedi Tudományegyetem egyik Kara vagyunk. Nem titkolom: önálló intézményt sokszor másként – és más irányba is – le-
hetne vezetni, mint az SZTE egy karát. Bár a karok meglehetősen nagy autonómiával rendelkeznek, a terveinkben azonban mindig alkalmazkodni kell a társkarokhoz. A szervezeti átalakulás mellett a Bologna folyamat szerkezeti átalakítást is eredményezett a felsőoktatás képzési struktúrájában. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a hallgatói létszám is jelentősen megváltozott, akkor nem kell különösebben bizonyítanom, hogy a mai helyzet alapjaiban különbözik a 12 évvel ezelőttitől. – Milyen befolyásoló tényezõi voltak annak, hogy ismét megpályázta a Kar vezetõ pozícióját? – Keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy valaki ilyen hosszú ideig vezethet egy kart. A magyar felsőoktatásban évtizedekig az volt a szabály, hogy mindenki legfeljebb két ciklust tölthetett el az intézmény élén. Ebben az időben egy rektor, egy dékán többé-kevésbé protokolláris szerepet töltött be, szűk mozgástérrel. Ez elfogadható rendszer volt, mert általában a vezetői tisztség esetében az elvárás az, hogy egyetemi vagy bizonyos esetekben főiskolai tanár lehet vezető. Egy egyetemi tanár általában a szakmájának jó ismerője, aki hosszú éveket áldozott azért, hogy szakmai sikerei legyenek. A dékáni – vagy a rektori – pozíció pedig nagyon messze visz a szakmai sikerektől. Mára a vezetőkkel szembeni követelmények alaposan megváltoztak: nemcsak a felsőoktatás teljes ismeretét várják el, hanem vezetői ismereteket, menedzselési képességeket, jó gazdasági döntéseket és innovatív elképzeléseket is számon kérik tőlük. Kevesen vannak ilyen képességek birtokában, és még kevesebben képesek feladni a teljes siker küszöbén egy kiépített kar-
Impresszum TÁK Hírlevél 2010. április Ingyenes információs kiadvány w Kiadja: A szegedi Pedagógusképző Kar Hallgatóiért Alapítvány w 6725 Szeged, Boldogasszony sgt. 6. w Felelős kiadó: Nagy Zoltán Péter w Kovács Anett, Mari Tamás, Barka Niki, Csehó Orsolya, Karsai Norbert, Tomcsányi Dalma w Technikai gondozás: Média Kalauz w Megjelenik 1000 példányban Ingyenes kiadvány A kiadványt támogatta: Nemzeti Civil Alapprogram Szakmai együttműködő: SZTE JGYPK Hallgatói Önkormányzat
2
Tamási Áron Klub Hírlevél riert. Gyanítom, ezért határozott úgy a Parlament, hogy megengedi egy harmadik ciklus megpályázását, különleges körülmények között, 2/3-os többséggel. Én abban vagyok szerencsés, hogy volt egy ciklusom, amelyet az önálló intézményben töltöttem el, és így az SZTE-n belül ez a harmadik lehetőségem. Ez volt tehát az új lehetőség, ami nem mindenkinek adatik meg. A „miért indult” kérdésre a választ messzebbről kell kezdeni. Az elmúlt tizenkét évben kívülről nagyon sokan gátolták a kar fejlődését. Rengeteg küzdelembe került először, hogy megmaradjunk, aztán a helyes út megtalálása is sok álmatlan éjszaka – és heves tárgyalás – eredménye volt. Sajnos még mindig úgy érzem, hogy a Kar helyzete bizonytalan, és erőteljes munkára van szükségünk ahhoz, hogy a JGYPK helyzetét megszilárdítsuk az SZTE karai között. Azért éltem a lehetőséggel, mert úgy érzem, képes vagyok arra, hogy a következő négy évben tovább menjünk egy megkezdett úton, és a ciklus letelte után stabil körülményeket hagyjak magam után. Az elmúlt évek során az elsődleges cél a szakok mennyiségi növelése volt annak érdekében, hogy fennmaradhassunk. A következő időszakban a minőség javítását kell kitűzni elsődleges célként azért, hogy „teljes értékű” egyetemi karrá válhassunk. Ezért helyeztem a fő hangsúlyt a pályázatomban az oktatás és a tudományos munka minőségének javítására. Úgy látom, a kitűzött célok a JGYPK közössége számára is elfogadhatóak. – Dékán Úr több fórumon elmondta, s elõzõ válaszából is úgy látom, hogy a Kar nincs szakindítási kényszerben, tehát lehet koncentrálni a belsõ fejlesztésre. Mire gondolt ezzel pontosan? – Valóban nem vagyunk akkreditációs kényszerben. Több mint 30 akkreditált felsőfokú szakképzésünk és 14 alapképzésünk van, illetve 3 saját jogon indított mesterképzéssel rendelkezünk. Vannak első és csak második helyen indítható tanárképzéseink is. Így a Kar meglehetősen széles portfólióval rendelkezik, ami nagy mozgásteret biztosíthat az akkreditált képzések indításában. Olyan helyzetben vagyunk, mint a hegymászó, aki meghódított egy kisebb csúcsot, és egy rövid időre megpihenhet azért, hogy újabb erőt gyűjtsön a végső rohamhoz. Nekünk is ezt kell tenni: körültekintően szétnézni, és eldönteni, hogy melyik irányból rohamozzuk meg a csúcsot. Azt gondolom, hogy – bár lehetnek kecsegtetőbb, könnyebb útvonalak – a legbiztosabb út a minőségi munkán át vezet a csúcsra. A kollegáknak mindig azt szoktam mondani, hogy nem elég oktatni, jól kell végezni az oktatást. Mire gondolok? Amikor elindítunk egy félévben egy kurzust, az első óra előtt kerüljenek fel az internetre a követelményrendszerek, hogy a hallgató tájékozódhasson. Utána órát kell tartani, amit jól tudjuk, különböző szinten lehet. A hallgatónak tudnia kell, hogy az év végén az aláírásnak mi a feltétele. Vizsgaidőszakban megfelelő számú vizsgalehetőséget kell biztosítani a hallgatónak. Gyakorlati képzéseink lehetőségeinek a skáláját is ki kell szélesíteni. Ezek mind-mind aprónak tűnő
3
2010. április dolgok, azonban mindezt jól meg kell szervezni, és az ellenőrzés rendszerét is ki kell építeni. Nem biztos, hogy mindenki számára örömteli lesz, de a becsületes emberek még sosem tiltakoztak az ellen, ha a tolvajlást büntetni akarták. Ezen dolgok azért fontosak, mert ha teljesülnek, és egy Juhász Gyulás hallgatót kérdeznek a továbbtanulásról, akkor vinni fogja a jó hírünket. Azt hiszem, nincs köztünk vita, ha a minőség fontosságáról beszélünk. De a minőség a képzés különböző szintjein mást jelent. Más karok abba a hibába esnek, hogy szerintük a felsőoktatás kizárólag a tudósképzésre kell, hogy koncentráljon. Én ezt másként látom. Akkor, amikor a 18 éves korosztály közel negyven százaléka jut be a felsőoktatásba, akkor „tömeges” tudósképzésről nem szabad beszélni. Persze, tudóst kell képezni, de nem a reguláris órákon, hanem például a tudományos diákkörben. Ha fel akarunk zárkózni, akkor ezen a területen is van még javítani valónk. – A Kar vezetése és a Kari HÖK kapcsolata kiemelkedõen jó, s a két fél partnerként mûködött együtt az elmúlt évek során. Hogyan vélekedik errõl? – Azt feltételezem, hogy a HÖK-ben felelősségteljes, az érdekeiért síkraszálló, önálló gondolkodásra és döntésre képes fiatalok dolgoznak. Mára már a negyedik HÖK elnököt „fogyasztom el”: Csaba (Jancsák Csaba), Andris (Döbör András), Nagy Zoli és most Balázs (Ament Balázs) munkája alakította ki bennem ezt a tapasztalatot. Azt hiszem, mindenkivel jó (volt) a kapcsolatom, mindegyikük véleményére a mai napig is támaszkodhatok. Jól tudjuk, hogy minden jó kapcsolathoz két ember kell. Mi nem legyőzni vagy korlátozni akarjuk a másikat. Beszélgetéseink során nem jogszabályokat ütköztetünk, hanem a céljainkat vázoljuk fel, és azt keressük, hogy ebben hol a másik fél helye, és miként tudjuk a kitűzött célokat közösen elérni. Általában egy irányba szoktunk „húzni”, de ha valahol ütközünk, nem értünk egyet, akkor megpróbáljuk meggyőzni a másikat, s végül meg is tudunk egyezni. Meggyőződésem, hogy más karokon itt van a probléma, hiszen bizonyos esetben egy egyetemi oktató nehezen viseli a fiatalok kezdeményező készségét. Hagyni kell a fiatalokat dolgozni, oda kell rájuk figyelni, s akkor úgy gondolom, hogy partnerek mindenben. Mi ebben nagyon jól együtt tudunk működni a Hallgatói Önkormányzattal. – Az Egyetem karai között a Juhász Gyula jó eredményeket ért el, szépen fejlõdik. Mely eredményekre büszke, s milyen tervei vannak a jövõt illetõen? – Azt vallom, hogy csak az támaszthat igényeket másokkal szemben, aki magával szemben is igényes. Néha elhitetem magammal, hogy rendelkezem ezzel a tulajdonsággal. Szeretek tisztán, áttekinthetően fogalmazni, döntéseimben következetes lenni, mert mindenkinek látnia kell, mire számíthat. Az elmúlt 12 évem legnagyobb eredményének azt tartom, hogy nem amortizálódott el a szavam. Sajnálattal látom, hogy máshol, akár az első ciklus végén, ha az adott vezető valamit ígér, akkor
Tamási Áron Klub Hírlevél – a korábbi tapasztalatok alapján – többen megkérdőjelezik annak beteljesülését. Persze, tudom én: nem lehet mindig úgy dönteni, hogy az mindenkinek megfeleljen, de az biztos, hogy egy megbeszélés után mindenki tisztán látja, mit akarok, és azt is, hogy vele szemben ugyanazok a szabályok érvényesek, mint bárki másnál. Úgy gondolom, hogy a környezettel szemben is van bennem egy igényesség. Mindenki szeret olyan munkahelyen dolgozni, ahova szívesen jár be. Az elmúlt 12 évben sokat tettünk azért, hogy a JGYPK ilyen munkahely legyen. Azt – sajnos – nem tudom, hogy mi a hosszú élet titka, de azt tudom, hogy a boldog élet alapja az, hogy az ember örömmel menjen dolgozni, és örömmel menjen haza. És nekem ez ma megadatik. Voltak látványos és kevésbé látványos fejlődési periódusaink. A látványos fejlődés az, mikor egy homlokzatot felújítunk, a folyosókat rendbe tesszük, tehát amikor a környezetünket javítjuk. A fejlődés nem látványos – de annál fontosabb – része a munkatársaknak egymáshoz való viszonyában jelentkezik. Azt hiszem, hogy mind a két irányban lehet tőlünk tanulni. Itt fontos megjegyeznem, hogy 2004-2006-ban a Szegedi Tudományegyetemen nagyon sokan, nagyon sokat tettek azért, hogy a Juhász Gyula beboruljon. Többen megkérdőjelezték még a kar létét is. Ma ott tartunk, hogy a Juhász Gyula a három legnagyobb kar között van, és abban is biztos vagyok, hogy kevés kar van a magyar felsőoktatásban, amelyik évi 300-400 millió forintot tud arra fordítani, hogy az oktatását és az infrastruktúráját korszerűsítse, az oktatói szobákat, tantermeket átalakítsa. Szeretném, ha ez a gyarapodás és fejlődés a jövőben tovább folytatódna. – Több forrásból ellentmondó vélemények hangoznak a tanárképzést illetõen. Mi a véleménye a tanárképzés mostani helyzetérõl? – Szeretném leszögezni, hogy a Bologna folyamatot jónak tartom. Gondolok itt arra, hogy egy egyetemi öt éves képzést rövidebb ciklusú képzésekre bontani, és a képzésben részt vevőknek a munkaerőpiac által elfogadott kompetenciákat (képességeket) adni, mindenképpen jó. Fontos az is, hogy egy-egy szakasz végén a hallgatók egy része kikerül a rendszerből. Ez jó az egyénnek, mert munkához jut, jó az intézménynek, mert csak a tehetségesebbek kerülnek felsőbb szintre, és jó az ország költségvetésének, mert jobban finanszírozható a képzés. Azonban a tanárképzés nálunk megvalósított bolognai modelljét már 2004-ben is elleneztem, s ellenzem ma is. A Szegedi Tudományegyetem emellett kétszeresen is rossz helyzetben van, mert egy rossz Bolognai tanárképzésre egy rosszul végrehajtott gyakorlati képzés épül. Egy tanárnak és egy tudósnak mást és másképpen kell tudnia. Nem igaz, hogy egy matematikusnak, aki tudósnak készül, ugyanazt kell tudnia, mint egy matematika tanárnak. A tudás átadásának a módszertana miatt ezt másképpen is kell tudnia egy tudósnak és egy tanárnak. Aki régóta van a tanárképzésben, az nem vitatkozik velem abban, hogy másképpen kell tanítani egy általános iskolában és másképp egy kö-
2010. április zépiskolában. A régi duális rendszerben egy matematikafizika tanár szakos hallgató nem különbözött a fizika – matematika tanár szakos hallgatótól. Mindkét szakon ugyanannyi szakmai tudást sajátított el, s ehhez társult a pedagógiapszichológia képzés. Szerintem ez jó volt, hiba volt ezen változtatni. Ehelyett létrehoztak egy olyan rendszert, melyben azt mondták, hogy együtt kell indítani a tanárokat a tudósokkal, és megszüntették a szimmetrikus, kétszakos képzést. Magyarországon nagy szükség volt azokra a tanárokra a közoktatásban, akik két tantárgyat is egyenlő tudásra alapozva tudtak tanítani. – Dékán Úr szerint mi a megoldás a jelenlegi helyzetre? – Úgy gondolom, az lenne a legjobb, ha visszalépnénk a gyökerekhez. Le kell választani a tanárképzést a tudósképzésről. Ezt pedig csak úgy lehet, ha már a bemenetnél is elkülönítjük ezt a két különböző képzést egymástól. Ekkor a közismereti szakokon létre lehetne hozni a kétszakos képzést. Ez már nagy lépés lenne előre. Azért fontos, hogy a megoldás minél hamarabb megszülessen, mert a rosszul működő tanárképzés Magyarország jövőjét a következő 20-25 évben fogja elrontani. – A Kar kapcsolatrendszere igen szerteágazó. Miben látja a felsõoktatási intézmény és a város ideális kapcsolatát? – A Kar kapcsolatrendszere az Egyetemen belül véleményem szerint jó. Lehet, hogy sokan kritizálnak bennünket, de azt még az ellenfeleink is elfogadják, hogy amit csinálunk, az nem rossz. A Kar Városhoz való viszonya szintén jó, de ugyanezt nem tudom elmondani az Egyetem és a Város kapcsolatáról. Meggyőződésem, hogy ezen javítani kellene a következő időszakban. Van két hatalmas intézmény, az Önkormányzat és a Szegedi Tudományegyetem, közel azonos költségvetéssel. Sokat jártam külföldön, s minden egyetemi városban azt láttam, hogy az egyetem és a város egymást segítve jut előre. Ezt kellene elérni Szeged városában is, ezáltal a Város és az Egyetem is sokkal előrébb jutna. Számomra minderre a legjobb példaként Heidelberg szolgál, ahol az elmúlt időszakban kétszer is eltölthettem fél évet. Ott a város árgus szemekkel figyeli, hogy az egyetemnek mire lenne szüksége, az egyetem pedig azt nézi, hogy a várost hogyan tudja kiegészíteni, hogyan tudja segíteni a további fejlődésben. Az Egyetem nagyon sokfelé tudja vinni a Város hírnevét a világban. A Szegedi Tudományegyetem talán egyetlen Karaként, olyan egyezségeket tudunk kötni a Várossal, melyről mindketten, a Polgármester úr és én is azt gondoljuk, hogy előnyös. Azt szeretném, ha a Szegedi Tudományegyetem egészében így viszonyulna ehhez a kérdéshez. – Köszönöm az interjút! Csehó Orsolya Képek: SZTE JGYPKKommunikációs Iroda
4
2010. április
Tamási Áron Klub Hírlevél
Féltékenység III. EVOLÚCIÓS HOZADÉK, CIVILIZÁCIÓS ZSÁKUTCA MÁR TUDUNK A FÉLTÉKENYSÉGRŐL EZT-AZT, HOGY ELDÖNTHESSÜK: KELL-E NEKÜNK, MERT TÉNYLEG A PÁRUNK IRÁNT ÉRZETT SZERELEM FOKMÉRŐJE, VAGY EZ CSUPÁN EGY GYENGE MAGYARÁZAT, AMELY ARRA SZOLGÁL, HOGY NE KELLJEN KIMONDANI: FÉLTÉKENY VAGYOK, MERT NEM VAGYOK BIZTOS A CSAJOMBAN/PASIMBAN. ÉS FÉLTÉKENY VAGYOK, MERT NEM VAGYOK BIZTOS MAGAMBAN. Helyette inkább megnyugtatjuk magunkat, hogy ez így természetes, a féltékenység minden igazán szenvedélyes kapcsolat velejárója. Nem vitatom, hogy így van. Hogy olykor mind megérezzük, megérezhetjük, hogy ránk kacsint az a méregzöld szempár. De ha hagyjuk magunkat általa befolyásolni, akkor a szörny megmutatja magát teljes valójában, és mind a hét fejével együtt: 1. „Hol jártál? Hová mész? Mikor jössz?” – azaz az állandó számonkérés. Ez eleinte természetesnek tűnik, s ha nem mérgesedik el, akár a féltés és aggódás jele is lehet. Ha már kezd túlmenni a tűréshatáron, akkor nyugodtan konstatálhatjuk: megszületett a sárkány első feje. 2. „Hazudsz!” – ez a második fej kifejlődésének biztos jelzése. Mindegy, mit mond a partner, a kérdező azt nem hiszi el. Állandóan azt feltételezi, hogy a párja kicselezi, becsapja, átveri. Eleinte csak vádaskodik, majd elkezd nyomozni, utána telefonálni, leskelődni, kérdezősködni. Ekkor már nemcsak a fej létében lehetünk biztosak, hanem abban is, hogy az tüzet okád. 3. „Hogy nézel ki?” – elsősorban a férfiak alkalmazzák a partnereikkel szemben, de végül is egyenjogúság van. Ebben az esetben a férfi nem engedi felvenni partnerének a kivágott blúzt, a miniszoknyát, a sminket, nehogy a hölgy másoknak is feltűnjön. Ekkor meggyőzi a partnerét arról, hogy alapvetően ez a megjelenés neki nagyon előnytelen. A második fokozat szerint: nagyon erkölcstelen. A harmadik fokozat szerint: gusztustalan. 4. „Hogy nézel rá?” – ez meg a nők mániája. Nem tudják elviselni, ha partnerük megfordul egy formás lány után, vagy bármilyen dicsérő megjegyzést tesz. Az ilyen férfi nem mesélhet dicsérőn a volt partneréről, de még a kolléganőjéről, a bolti eladóról sem. Ez a nő legszívesebben egy vakkal házasodna, férjét pedig pórázon sétáltatná. 5. „Ki volt eddig?” – a leltározó partner a kapcsolat elején udvariasan és kíváncsian felmérte a helyzetet, hogy kik voltak az elődök, kivel hogyan ismerkedett meg. Majd élete végéig felhasználja a hallott információkat arra, hogy kombináljon. Meg van győződve arról, hogy a partner eddigi cseleit továbbra is megtartotta, és állandóan
5
harcra kész állapotban van. A volt partnerekről csak egyszer lehetett mesélni, a továbbiakban vörös posztó, tabu téma, s ha az utcán találkoznak, kötelező átmenni az út másik oldalára. Az eddigre már ötfejűvé fejlődött sárkány hörög és dohog is mérgében. 6. „Azt csinálsz, amit én akarok!” – azaz a partner átveszi a teljes uralmat. A férfiak kalickában tartják feleségeiket, az idősebb férfiak a fiatalabb partnereiket legfeljebb arany kalickában, de ez a tényen mit sem változtat. A nők annyira beosztják a férfi életét, hogy ne legyen ideje, kedve és energiája másik nőre még gondolni sem. Ha ügyes és cseles a nő, a férfi ezt észre sem veszi. Ha durvább: még a nyakörvet is a párjára rakja. 7. „Megöllek!” – ez a sárkány hetedik, tüzet okádó, ordító és félelmetes feje. Nem lehetsz másé sem, ha már az enyém nem (úgy) vagy (ahogy én akarom). A gyilkosságok nagy része az egész világon még ma is szerelemféltésből történik. A feldühödött sárkány már vak és tombol. Esze nincs, csak indulata. Mi vajon hány fejet akarunk növeszteni a saját sárkányunknak? Sokak szerint a féltékenység természetes. Etológusok, pszichológusok állítják: ha valaki szereti a másikat, féltékeny is rá, mert szeretné megtartani. Szerintem, nem kell egy hétfejű sárkány a ház elé, nem kell zárható kalitka ahhoz, hogy az általunk szeretett másikat megtartsuk. Szeretni kell őt. Ez talán mindennél fontosabb. Mindenki szereti azt érezni, hogy szeretik, azt viszont értelemszerűen nem szeretjük, ha tulajdonnak, kisajátítható birtoknak néznek bennünket. Egyikünk sem született egy teásbögrének, rajta kedvesünk nevével. Nem tárgyak vagyunk, hanem önálló gondolkodású partnerek, akiknek van önálló tudata, és – tetszik, nem tetszik – szabad akarata. És ha felüti fejét a féltékenység első tünete, talán először önmagunkba kell néznünk, és csak aztán párunkba. Először azt kérdezni: Mindent megteszek annak érdekében, hogy ne legyen oka valaki mást keresni? Boldog velem? Minden rendben van velünk? A kérdésekre persze csak akkor tudunk válaszolni, ha tudjuk, mit érez a másik. Ha nincsenek köztünk tabutémák, ha ugyanúgy tudunk beszélni őszintén arról, hogy milyen volt a tegnap este, mit lehetne máshogy csinálni, hogy nagyobb örömet szerezzünk. Ha mindent képesek vagyunk a másikkal megbeszélni, csak akkor várhatjuk el tőle ugyanezt. Ha őszintén tudunk beszélni a problémáinkról is, akkor azokat együtt megoldhatjuk, márpedig ha nincs semmi probléma, azzal minimálisra csökkentettük az esélyét, hogy szarvat kapjunk, vagy hogy a barátunk kocsijában idegen női tangát találjunk. Egyszerűen azért, mert nincs rá szüksége. Ez persze nem jelenti azt, hogy ekkor biztosak lehetünk a dolgunkban. Csak egyben lehetünk biztosak: mi mindent megtettünk. Nem üldöztük féltékenységünkkel más karjaiba, megpróbáltuk a tőlünk telhető legjobbat adni számára. Ha ez nem elég, az nem
2010. április
Tamási Áron Klub Hírlevél a mi hibánk. Ha túl kényelmetlen volt a tenyerünk, amelyen hordoztuk, köszi, van ilyen, de többet nem tehetünk annál, minthogy méltósággal tudjuk azt mondani, hogy „vége”, és nem agonizálni tovább egy nem működőképes kapcsolatban, ami nem lesz a féltékenységünktől működőképesebb! Egy kapcsolat vége ugyanis valami újnak az eleje, és nem mindennek a vége. Hiszen nagyon nagy a választék odakint, milliárd nő és milliárd pasi, mi pedig jó partik vagyunk... És lehet, hogy szakításunk jutalma egy olyan másik, akivel minden működik, ami az ex-szel működött, és minden, ami nem. Egy szó, mint száz: oké, legyünk féltékenyek, ha már muszáj, de csak annyira, hogy ez az érzés feltegye helyettünk a már említett kér-
déseket. És ha elbizonytalanodunk, a féltékenység továbbfejlesztése helyett inkább vegyünk egy pár szál rózsát, és intézzünk mellé egy asztalt két főre, a csajok pedig egy új szexi fekete fehérneműt, ami azonnal két célt is remekül szolgál. Egyrészt lett egy újabb szexi fehérneműd, másrészt a pasid még a cehhet is állja, és esze ágában sem lesz megkérdezni, hány rekesz sör volt az ára, ha lejtesz neki egy kicsit benne estére. Helyette megerősítetted benne az érzést, hogy igen: TE vagy az, aki neki kell... Mari Tamás Képek: Internet
Hova tovább? AVAGY MIT ÉR MA A TESTNEVELÉS DIPLOMA AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN SOKSZOR HALLOTTAM A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSEKET „MIT TUDOK KEZDENI, HA VÉGEZTEM TESIN?”, „MIRE ELÉG A VÉGZETTSÉGEM?”, „MIÉRT ÉPPEN SZEGEDEN TANULJAK?”, „MIÉRT NE MENNÉK EL INNEN?”. EZEK MIND JOGOSAN FELTETT KÉRDÉSEK, HISZEN MOSTANÁBAN MÁST SEM HALLANI, MINTHOGY TÚLKÉPZÉS VAN, MEG NEM IS LEHET ELHELYEZKEDNI. ÁM, ENNEK ELLENÉRE MÉGIS TALÁLTAM NEM IS EGY OLYAN EMBERT (ÉS BE KELL, HOGY VALLJAM NEM IS KELLETT MESSZIRE MENNEM), AKIK EGY ILYEN DIPLOMÁVAL A KEZÜKBEN MÉG FIATALON EL TUDTAK HELYEZKEDNI. BÁR LEHET, HOGY CSAK SZERENCSÉJÜK VOLT, ÉS ŐK AZ A BIZONYOS „SZÁZBÓL EGY”. DE KEZDJÜK AZ ELEJÉN… Az elmúlt évek során sokat változott a BSc képzésnek köszönhetően a testnevelésképzés. Nemcsak a tanulmányi évek száma, de egyesek szerint a megfelelő munkahelyek száma is kevesebb lett ezen a területen. Én nem tartom magam teljesen kompetensnek ezen a téren, de azért elmondanám, hogy egy régi kedves BSc-s ismerősömet megkeresve (bár ugyan másról kezdtünk el beszélgetni) elmondta, hogy fővárosunkban nemsokára egy középiskolában fog tanítani. De nézzünk valami hivatalosat is: a jugyu.hu-n megtalálható tájékozató szerint ezen végzettséggel a következőket lehet csinálni: „Sportfoglalkozások, sporttanfolyamok szervezése, vezetése, testnevelés és sportszolgáltatások, edzői tevékenység gyakorlása”, illetve mesterképzésre lehet menni. Ezek után persze messzemenő következtetések még nem tudunk levonni, de a számok helyett beszéljenek inkább a végzett tesisek. Lóczi Attila 2008-ban végzett az SZTE JGYPK-n testnevelés – rekreáció szakon, szakterülete az atlétika. – Hol dolgozol jelenleg, és hogyan kerültél oda? – A tiszaszigeti Kazinczy Ferenc Általános Iskolában tanítok. Tulajdonképpen hallottam, hogy testnevelőt keresnek, beszéltem az igazgató úrral, és alkalmasnak talált. – Hány órában dolgozol ott? – Jelenleg 11órában, tehát félállásban dolgozok itt, mivel csak felsős osztályok járnak hozzánk, így nem tudnak nekem több órát biztosítani.
– A testnevelõ tanári munkád mellett van-e másik munkád, tanulsz-e valahol? Ha igen, miért? – A tanítás mellett segédedzőként dolgozom a Titán TC atlétikai szakosztályában, amelynek magam is aktív versenyzője vagyok, és kiegészítő MSc képzésre járok a JGYPK-ra idén februártól. A mesterképzést azért csinálom, mert szeretném tovább képezni a tudásomat, és ki tudja, talán egyszer gimnáziumban is kipróbálom magam mint testnevelő tanár. – A fõiskola elvégzése után hol próbálkoztál, hol dolgoztál? – Szerencsésnek mondhatom magam, mert szinte egyből sikerült szakmán belül elhelyezkednem. Beadtam a pályázatom szegedi általános iskolába is, de egyáltalán nem bánom, hogy Tiszaszigetre kerültem. – Hogy tetszik a munkahelyed? – A miénk egy tipikus falusi iskola, ahol minden körülmény adott, hogy távol a város nyüzsgésétől átadjam a sok tudást, amit megtanultam. Kiváló munkaközösségben dolgozhatom, ahol senki sem irigykedik a másik sikerére, segítjük egymást, jó a hangulat, és mindenki elhivatottan dolgozik. Büszke vagyok arra, hogy ilyen tanári karnak lehetek a tagja. – Hogy érzed, nálatok milyen a testnevelõ tanárok megítélése a diákok és a többi tanár által? – Úgy érzem, a diákok elfogadtak, és ha néha nehéz is velük, kijelenthetem, hogy szeretik a testnevelést. Rengeteg energiájuk van, amit igyekszem lekötni, és látszik rajtuk, hogy sokrétű a sportok iránti érdeklődésük. Nincs olyan szünet, hogy ne pattogjon kinn az udvaron egy-két labda, tollas vagy éppen hullahopp karika. Úgy érzem, a többi pedagógus is jó véleménnyel van a testnevelésről, hisz ők is érzik, látják, hogy a gyerekek tökéletes személyiségfejlődéséhez elengedhetetlen a testmozgás. – Véleményed szerint, változott-e, és ha igen, mennyit a testnevelés képzés a BSc megjelenése óta? – Sajnos rossz irányba tart a testnevelésképzés ezzel az új rendszerrel. Sokkal kevesebb és felületesebb tudást kapnak a mai főiskolások. Az biztos, hogy a tanárképzést nem előre, sokkal inkább hátrébb viszi a BSc bevezetése, de remélem, nem lesz igazam. Aszódi Csaba szintén 2008-ban végzett az SZTE JGYPKn testnevelés – rekreáció szakon. Az ő szakterülete a lab-
6
2010. április
Tamási Áron Klub Hírlevél darúgás. De náluk nézzük az előbb feltett kérdésekre egyben a válaszokat. „Jelenleg a makói Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskolában foglalkoztatnak testnevelőként. Heti 21 testnevelés órám van, illetve 2 óra sportköri foglalkozás. Mivel Szegedről járok át Makóra minden egyes nap, így sajnos nincs lehetőségem más munkahelyen dolgozni. Felsőfokú tanulmányaimat a munka mellett is tovább folytattam, mivel felvételt nyertem keresztféléves testnevelő mesterképzésre. Ettől a képzéstől szakmai előrelépést és új ismereteket várok. A főiskola elvégzése után hazaköltöztem Pest megyébe, ahol egy általános iskolában kaptam munkalehetőséget heti 17 órában. Jelenlegi munkahelyemre egy
sikeres pályázattal kerültem be. Rendészeti szakirányú gimnázium lévén viszonylag könnyű dolgom van az osztályokkal a mindennapokban. Viszont, mint minden más munkahelyen, itt is vannak problémák, amiket kezelni kell. A mai diákság sajnos nem, vagy csak nagyon nehezen tudja helyén kezelni azt, hogy fiatal pályakezdő a tanáruk, aki velük szemben áll. Sokszor tapasztalom, hogy visszaélnek a bizalmammal. Kollégáimmal remek kapcsolatot ápolok, többeket régebb óta ismerek, a szegediekkel pedig nap, mint nap együtt utazunk a buszon.” (Folyt. köv.) Barka Niki
Határon innen és túl TALÁN NEM IS MINDEN HALLGATÓNAK OLYAN EGYSZERŰ AZ ITTLÉT. A JUGYUN 112 HATÁRON TÚLI MAGYAR HALLGATÓ TANUL. MENNYIVEL BONYOLULTABB AZ ÉLETÜK EMIATT? ARRA VOLTAM KÍVÁNCSI, HOGY A HATÁRON TÚLRÓL ÉRKEZŐ DIÁKOKNAK MILYEN PROBLÉMÁKKAL KELL SZEMBENÉZNIÜK, HOGY ITT TANULHASSANAK. SŐREG GÁBORRAL, ANDRAGÓGIA SZAKOS HALLGATÓVAL BESZÉLGETTEM, AKI SZERBIÁBÓL, HORGOSRÓL ÉRKEZETT MAGYARORSZÁGRA – Mikor jöttél Magyarországra? – 2003-ban, akkor Csongrádon végeztem el egy OKJ képzést, 2005-ben Szegeden, és 2007 óta tanulok az egyetemen. – Ha visszaemlékszel, mi volt a legterhesebb dolog számodra? – Egyedül a papírmunka. Be kellett szerezni tanulmányi vízumot, tartózkodási engedélyt, ami 2-3 hetes procedúra. Az elején még volt, hogy az orvosi vizsgálat miatt el kellett menni az ÁNTSZ-hez tüdőszűrésre, bőrgyógyászhoz, még pluszba illetékbélyeget kellett venni, elmenni a helyi bevándorlási hivatalba, ott sorban állni. Ezek több napig eltartottak. – Igénybe vettél valamilyen ösztöndíj programot? – Semmit. Nem is akartam ebbe belekezdeni, mert a támogatás feltétele, hogy aztán otthon kell dolgozni. Hoszszas beszélgetések után tudtam konkrét indokot mondani a szüleimnek, hogy miért akarok átjönni ide. Megbeszéltük, hogy ha átjövök, akkor már megpróbálok itt is maradni. Haza pedig mindig lehet menni. – Mi miatt választottad Szegedet? – Otthon mint gépész-technikus fejeztem be a középiskolát. Abban nem láttam a jövőmet. Humán területre akartam lépni. De a legközelebb Újvidéken lett volna ilyen főiskola, és a szerb nyelvet sem beszéltem. Egy az, hogy közel vagyunk a határhoz, 2,5 km-re van a Röszkei határátkelőtől, és magyar családban nőttem fel; szüleim, nagyszüleim is magyarok. Jobban éreztem itt magam,
7
már elképzelésben, aztán amikor átjöttem, ez be is igazolódott. – Miben volt jobb? – Itt más az emberek hozzáállása a dolgokhoz, és talán közvetlenebbek is. Itt családiasabb a légkör. A szórakozás is más itt, mint odahaza. Tudod, amikor az ember nem beszéli azt a nyelvet, akkor kicsit feszélyezve érzi magát egy olyan helyen, ahol sokan beszélnek pl. szerbül. Annyira nem is tudod megértetni magad. Otthon és 25 km-es körzetben nincs is szórakozóhely, még egy hangulatos kávézó sincs. Csak kocsmák vannak. Itt sokkal több látnivaló van, és az is természetesnek tűnik, ha valakiben van egy kis művészi hajlam, otthon nem tud az ember megnyilvánulni. Mióta itt vagyok, elkezdtem amatőr szinten zenélni, tetoválni. Nekem sok minden jött innen. – Milyen élményeid vannak a határátkeléssel kapcsolatban? – Az elején volt, hogy bekísértek egy szobába, átnézték az összes cuccunkat, és ott álltunk félmeztelen. Utána ráálltam arra, hogy nem buszozom, és egy fél óra alatt gyalog a határnál vagyok. Megtanultam, hogy nemcsak állok ott, és nem csinálok semmit, hanem odaállok a vámoshoz, kinyitom a táskát, ő belenéz és enged, mert ő is látja, hogy nincs rejtegetni valóm. – Mi szerepel a terveid között? – A terveim között szerepel a magyar állampolgárság megszerzése, hogy itt telepedek le, és dolgozom. Nincsenek határaim. Most Szeged a legaktuálisabb, mert ismerem, nagyon szeretem, és iszonyat közel van. – Köszönöm szépen!
Kovács Anett Kép: Hegedűs Sándor
