2009. Templombúcsú
9. szám A Miskolc-Diósgyőri Görög Katolikus Egyházközség értesítője Ünnep és feladat kapcsolata Egy sportoló mondta, ha megnézi kedvenc focistája játékát, és utána maga is pályára lép sokkal jobban megy neki a játék, őt is inspirálja, lelkesíti a sztárpéldakép teljesítménye. A keresztény ember is megtapasztalja, hogy keresztény barátainak életpéldája mennyire jó hatással van életvitelére, tetteire. Nem állítom, hogy éppen úgy sikerül élni, de a példájuk sokat ad nekünk. Ha figyelünk a másik Istennel való kapcsolatára, gondolataira, tetteire, új erőforrásra találunk. Isten jelenléte érezhetővé válik életünkben. Szilárdabb lesz a hitünk, elkötelezettebbek tetteink, és belső béke, Isten békéje költözik szívünkbe. A búcsú ünnepünk alkalmán, templomunk védőszentje Lisieux-i Kis Szent
Teréz legyen a példaképünk. Huszonnégy évnyi rövid élete folytonos növekedés volt a szeretetben. Isten a teljes felebaráti szeretetre hívta. A mások, és a közössége iránti szeretete az Isten szeretetéből táplálkozott. A Szentáldozás állt lelki élete középpontjába. Lelkivezetője fokozatosan engedélyezte neki maximumként, hogy hetente négyszer áldozzon, később pedig ötször, ha arra a hétre ünnep is esik. Egyházközségünk búcsúja számunkra is legyen elsősorban lelki ünnep. Kerüljünk közelebb Istenhez, éspedig a gyónás utáni szentáldozás által. Az ünnep kegyelme, a lelkünket eltöltő Szentlélek, pedig adjon indítást arra, hogy felelősséget érezzünk közösségükért, hogy erőnkhöz mérten kivegyük részünket egyházközségünk feladatainak megoldásából. Mindig vannak olyanok, akik csak a pálya széléről szurkolnak. Mindig vannak azonban olyan hívek is, akik áldozatot vállalnak a siker létrejöttéhez. Közösségünk számára jelenleg a legnagyobb kihívás a templomunk melletti új Közösségi Házunk felújítása. A munkálatok folyamata megkívánná, hogy az ablakokat újra cseréljük, a ház falát hőszigeteljük, és templomi közösségünk számára a vizesblokk (angol WC) meg-
közelítését a teraszról nyíló külső ajtó beépítésével biztosítsuk. (Fedezet hiányában a ház teljes aljzatburkolata marad a régi!) Ezekhez az egymillió ötszázezer forintot kitevő plusz munkálatokhoz viszont, a dolgok jelenlegi állása szerint, nincs meg a fedezetünk. Búcsúnk ünnepén azt kívánom, hogy a Szentlélek Isten sokunkat indítson áldozatkészségre, vázolt terveink sikeres megvalósulása érdekében. Adományainkat nyugta ellenében a sekrestyében, nyugta nélkül a templom közepén elhelyezett állóperselybe helyezhetjük el. Hála Istennek, már így is, úgy is kaptunk nagyobb adományt. Isten fizesse „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” Aki nem volt jelen, lehet, hogy túlzónak tartja a párhuzamot, a spártaiak hősies helytállása és egyházközségünk 26 tagjának aktív részvétele között, a Könnyező Kegykép hazakísérésében. Aki jelen volt a szeptember 5-én Hajdúdorogról, Máriapócsra tartó gyalogos zarándoklaton, bizonyára nem a dicsőségre, a hősiességre gondolt, - úgy 30 km után – csak a következő lépésre. Mindanynyiunk életében vannak olyan napok, melyekért érdemes élni. Ez a nap viszont az a nap volt, melyre úgy fogunk em-
meg mindenki nagylelkűségét. Lisieux-i Kis Szent Teréz pártfogását és Isten áldását kérem ünneplő egyházközségünkre. lékezni, hogy a nagyszerűségét, az emelkedettségét, talán legjobban az agg Simeon éneke fejezheti ki számunkra. Amikor a főpap kezeiben tartotta az Üdvözítőt, meghatottságában, és érezve, a soha meg nem ismétlődő pillanatot, a következőket mondta: Most már meg is halhatok Uram, mert ettől nagyobb dolog nem történhet velem az életben. Igaz nem mindenki gyalogolta végig hajnali 3 órától este 10 óráig a 48 km-t. Ez csapatmunka volt és meggyőződésem, hogy mindenki megtette a tőle telhető legtöbbet, vagy talán még azon túl is egy keveset. Ki tudná eldönteni, hogy egy hegymászó csapat sikerében kinek volt nagyobb szerepe, a hegymászóknak-e, vagy a teherhordó sherpáknak? Lehet, hogy aki a fél távot gyalogolta, önmagához képest többet tett, mint aki végig ment az úton. Vagy aki előző este 6 órától virrasztott az indulásra váró
ták, hanem önmagunk legyőzése. Aki több kéréssel indult el, akinek nagyobb volt a veszíteni valója, az nem adta fel. Aki olyan elhatározással indult, hogy csak akkor áll ki a sorból, ha összeesik, azzal nehéz lett volna „versenyezni”. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy én például az Isten segítsége nélkül el sem tudtam volna indulni. Tavaly részt vettem az Újfehértó – Máriapócs zarándoklaton, - ezért, mint tapasztalt gyalogos, - mondtam a többieknek, hogy időben el kell kezdeni a felkészülést testileg-lelkileg a nagy útra. Sajnos nekem az indulás előtt 3 hétre tervezett „edzésből” nem lett semmi Csak az utolsó héten tudtam edzéseket beiktatni, de éreztem, ha sikerül teljesíteni a távot, az nem a magam erejéből fog történni. „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna.” /1Kor.4,7 /
Kegykép előtt és végig kísérte imáival a csapatot, - a megállóknál jelenlétével, együttérzésével biztatta a többieket, vajon kinek az áldozata kedvesebb az Istennél? Volt, akinek a cipője véresre dörzsölte a lábát és feladni kényszerült. Vízhólyagja talán mindenkinek keletkezett, de azokat el lehetett viselni. Volt, aki már itthon vette észre, hogy két körme alatt véraláfutás keletkezett, de járni tudott vele. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb nehézséget nem a testi sérülések okozAkik résztvevői voltak a zarándoklatnak: Bárány Barbara – Kiss Emese – Orosz Péterné – Dr. Szarka Jánosné – Tiszkó Istvánné – Tőzsér Istvánné – Timkó Barnabásné – Bak László – Bárány Attila – Gedeon Tamás – Baji Barnabás – Fülöp Miklós – Kovács László – Orosz János – Petró Lajos – Dr. Szarka János – Soós Györgyné – Soós Alexandra – Varga Zsolt – Azari Jánosné – Tiszkó István – Gergely Józsefné – Hornyák Imréné – Liptai Gyuláné – Rapné Tóth Gizella – Sebő Béláné. A Kegykép hazatért… Én is azon szerencsések közé tartozok, aki hazakísérhette Szűz Anyánk Kegyképét. Zarándoklatunk Hajdúdorogról indult Máriapócsra. Faluról falura érve meg-megpihentünk s a tömeg csak nőttön-nőtt. Ez nagyon jó érzéssel töltött el. Rengeteg fiatal, idős néni és bácsi volt a zarándokok között. Mire elértük első pihenőnket, Újfehér-
tót, addigra már megvirradt és a kb. 2000fős tömeg alig fért be a görög katolikus iskola udvarára. Ahol forró teával, gyümölccsel és vajas kenyérrel fogadtak minket. Ez az önzetlenség elkísért minket mindvégig. Az út során Máriához imádkoztunk segítségét és közbenjárását kértük. Jó volt látni a fiatalokat, ahogyan együtt énekelték a szebbnél szebb Máriaénekeket és feláldozták a szombatjukat Égi Édesanyánkért. Beesteledett mire Máriapócsra érkeztünk, s akkorra már a tömeg oly nagyra duzzadt, hogy se eleje Zarándoklat az Istenszülővel 2009. február 7-én nem tudtam részt venni a Máriapócsról Hajdúdorogra történő zarándoklaton, de eldöntöttem; biztosan visszakísérem az Istenszülőt. Testileg-lelkileg készültem e csodálatos eseményre. Július 19-én az Illés-napi búcsún részt vettünk egyházközségünkkel, ott olyan lelkierőt kaptam, hogy biztos voltam benne az 50 km-t végig gyalogolom. Társat kerestem, Tőzsér Istvánné egy szóra csatlakozott, igaz azt mondtam neki: benned van minden reményem, hogy visszakísérhessük a Szűzanyát.
se vége nem volt. A zarándoklat befejezése után, lelkileg feltöltődve értem haza a családomhoz. Én mindig úgy vallom, hogy erről lehet beszélni, de ahhoz, hogy az ember igazán megértse és el tudja képzelni ezt a csodás érzést, el kell mennie és részt kell vennie egy zarándoklaton. Hiszen nem lehet szavakba foglalni azt a rengeteg, mély és megható érzést, amelyek felébrednek bennünk a Szűzanya közelében.
Július 19-től, minden nap minimum 5 km-t gyalogoltunk, mert eldöntöttük, felajánlottuk, minden áron végig megyünk úgy, hogy minimális ételt és italt veszünk magunkhoz. Egyébként minden pihenőhelyen nagy szeretettel vártak bennünket, teával, pogácsával, gyümölccsel. Jó érzés volt. Szeptember 4-én este fél 8-ra érkeztünk Hajdúdorogra. A férjem vitt bennünket kocsival, csatlakozott még hozzánk Orosz Péterné és Azari Jánosné, aki ugyan nem gyalogolt, mert fájnak a lábai, de előzőleg elmondta, mennyire irigyel bennünket a zarándoklat miatt. Meghívtuk, hogy jöjjön velünk, mert az autóban még neki is jutott hely. Nagyon boldog volt, hogy velünk lehetett. A pihenőhelyeken vártak bennünket, hátha valamelyikünk segítségre szorul és beül az autóba pihenni. De nem, mi végig gyalogosan akartunk zarándokolni. Este fél 8-tól virrasztottunk a hajdúdorogi templomban. Az éjféli nagy vihartól sem ijedtünk meg, tudtuk, mi most a legjobb helyen vagyunk.
Hajnal 3 órakor indultunk borzongva, mert kitisztult az ég, ragyogtak a csillagok és telihold volt. Itt csatlakozott hozzánk dr. Szarka Jánosné, az atyánk felesége. A hosszú zarándoklat során a pihenőhelyekről mindig újult erővel indultunk és mondtuk, hogy mi 4-en biztosan végig megyünk. A legnehezebb és leghosszabb szakasz nekem Pócspetritől volt, de egy szelet dinnye elfogyasztása után, mondtam a társaimnak; innen már térden csúszva is elmegyek Máriapócsra. Csodálatos, egy életre szóló és feledhetetlen élmény, és érzés volt számomra ez a zarándoklat. Az ember életében ilyen csak egyszer adatik meg, vagy egyszer sem! Különleges kegyként éltem meg, nekem ez volt az a jó hely, ahol egész út során imádkozhattam, sírhattam, végig Mária-énekeket énekelhettem, a Szűzanya közelségét érezhettem, és a végén szenvedhettem is egy kicsit. (Ez is jó volt.) Mikor fáradtan, botorkálva, este 10 óra körül megérkeztünk Máriapócsra, az Istenszülővel együtt mi is úgy éreztük, hogy hazaérkeztünk. A Zarándokházban megpihenve, másnap nagyon sok ismerőssel találkoztam más egyház„A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5, 14) Az éven már harmadik alkalommal rendeztük meg az Avasi búcsút, melyet nagy érdeklődéssel vártak a korábban már résztvevők. Nagy volt az érdeklődés, már előző este jöttek lefoglalni a helyet, ahol főzni szerettek volna. Az egyhetes rendezvénysorozat elején, Papp Lajos szívsebészt láttuk vendégül
ségekbő l is. Mindannyian úgy éreztük, hogy mi görög katolikusok, ha kell, össze tudunk fogni, hiszen több ezren vetünk részt ezen a csodálatos eseményen. Személy szerint, az én felajánlásom; köszönet a szűzanyának az oltalmáért a családom iránt. Az összes rokonomért, és ismerőseimért, akik könnyes szemmel megkértek, hogy értük is imádkozzak. Természetesen nagy szeretettel, igaz szívvel tettem mindezt Magyar Hazánkért, a nemzet összefogásáért is. Hiszem, hogy együtt könnyebb, és Mária közbenjárásával, az Isten áldásával eredményesebb is a közös jövőnket építeni.
az avasi templomban, aki beszélt munkájáról, hivatásáról, szeretetről, összefogásról, egymás megbecsüléséről, tisztességről. Mindazokról a dolgokról, amire oly nagy szükség lenne napjainkban. Az egyhetes rendezvény szombati napján került sor a sportnap megrendezésére, melyen rengetegen vettek részt. Jöttek más egyházi iskolákból, környező településekről, barátok, rokonok, szülők.
A sportpálya bejárata előtt 32 üstben illetve bográcsban készült a leves, pörkölt és töltött káposzta, a főzőverseny végeredménye döntetlen lett, mivel finomabbnál finomabb ételek készültek. Mindenkit győztesnek hirdettek. Az Iskola konyháján pedig a hajléktalanok számára készítettek ebédet, amit az áruház előtti téren osztottak ki. Míg a szorgos háziasszonyok és férjek a főzéssel voltak elfoglalva, a fiatalok buzgón fociztak, kosaraztak, floorball-oztak, ping-pong-oztak, aerobicoztak, és persze futottak. A sportrendezvényen részt vehettek családtagok, rokonok és a különböző egyházaktól érkezett vendégek, apraja és nagyjai, az avasi városőrség. A család legkisebb tagjai pedig vetélkedőn vehettek részt, aszfalt rajz versenyen, az elevenebbek pedig az ugróvárakban tombolhatták ki magukat. Tudomásom szerint több mint 500 gyerek vett részt minimum egy sportágban. A sporteseményekkel párhuzamosan folytak a kézműves tevékenységek a templomtéren. Volt lehetőség cserkészjátékokat játszani, melyek remélem elindítottak valamit a gyerekekben, és pótolják az idősebb cserkészeket, akik már nem tudnak olyan aktívan részt venni a cserkészrendezvényeken. Ezen kívül volt lehetőség mézet kóstolni, könyveket vásárolni stb. Szombaton több egyház képviseltette magát a rendezvényen, mint pl: a Szirmai, a Búzatéri, a Diósgyőri, Mályi görög katolikus egyházak, de részt vettek reformátusok is és római katolikusok is. Sokan mondták, nagyon jól érzik magukat meg, hogy el fogják mondani azoknak is, akik az idén még nem jöttek el, de jövőre szeretnének itt lenni. Többen
is megfogalmazták, hogy milyen nagy szükség van az ilyen rendezvényre, ahol hasonló gondolkodású emberek vannak jelen. Akik már itt voltak tavaly és tavaly előtt is örömmel látták, hogy évről évre egyre több a résztvevője a rendezvénynek. Sok mindenről beszélgettünk, pl: milyen nagy szükség van arra, hogy az emberek tartozzanak valahova, megoszthassák egymással gondolataikat, elmondhassák bajaikat, esetleg segíthessenek és tanácsot adjanak egymásnak. A hét Istennek szentelt napján reggel 10 órától kezdetét vette az avasi búcsút lezáró Szent Liturgia. Rengeteg ember jött el, aki a templomba nem fért be az a templomtéren foglalhatott helyet, és kihangosítva hallhatta a liturgiát. A misén a Cédrus kórus énekelt, csodálatos hangjukkal elkápráztatva a híveket. Keresztes Szilárd püspök János apostolról prédikált, valamint arról, hogy milyen fontos az igaz barátság. Grunda János atya is részese volt a szertartásnak, aki már 20 éve végez szolgálatot a görög katolikus egyháznál és áldozatos munkával szervezi az búcsúhoz kapcsolódó programokat. A mise után körmenet volt, majd ezt követte az agapé, kötetlen beszélgetés a résztvevőkkel, akik a város minden pontjáról jelen voltak.
Rejtvény az Istenszülő Szűz Máriáról
A következő ikonok Mária életének egy eseményét mutatják be. Melyek lehetnek ezek? Írd a vonalra! Aztán válaszolj a képek alatti kérdésekre!
1……………………..…… 2……….…………..…… 3…….………………….
4……………………..…… 5…………………..…… 6…….…………………. 7. Mikor könnyezett először Máriapócson a Kegykép?................................................. 8. Melyik városba vitték el az első könnyező Kegyképet?.............................................. 9. Mikor ünnepeltük a legutóbbi könnyezés 100. évfordulóját?.................................... 10. Miért volt Hajdúdorogon a Kegykép a legutóbbi Gyermektalálkozón?.................. …………………………………………………………………………………………………… 11. Mikor vittük vissza a Kegyképet az eredeti helyére? (Nézd meg a cikkek közt)….............. + A megfejtéseket a templomban elhelyezett ládába várjuk, vagy a hitoktatóknál leadható november 15-ig.
Ima a Máriapócsi Könnyező Szűzanyához Könnyező Szűzanyám, bűnösök menedéke, könnyeidre kérlek, eszközöld ki Jézusnál bűneim bocsánatát! Nyerd meg számomra és enyéimre Szent Fiad áldását! Gyógyítsd meg betegségeinket! Vigasztalj szomorúságunkban! Segíts az erényes életben! Vezess végül a boldog mennyországba! Óh könnyező Szűz, ó drága Istenanya, emlékezzél meg rólunk Jézusnál, most és halálunk óráján. Ámen. Hírek
Az elsőáldozók első templomi foglalkozását október 18-án, vasárnap a 9,00-es Liturgia után tartjuk. Elkezdődnek az Ifjúsági klub összejövetelek. Az első alkalommal október 30-án, pénteken 18 órakor, az esti mise után találkozunk a templomban. Búcsú után a képviselőtestület tagjai meglátogatják azokat a híveket, aki 2009. évi egyházfenntartásukat még nem rendezték. Püspök Atya rendelkezése szerint az elvárt összeg, kereső személyenként 4000. Ft. évente. Kérjük, aki még nem rendezte kötelezettségét, mielőbb tegye meg, hogy a képviselőtestületi tagok ezáltal is tehermentesítve legyenek Megrendelhető a sekrestyében a Máriapócsi „Kegykép hazatért” gyalogos zarándoklat fotóalbuma. Tartalmas beszámolókkal, igen szép kivitelben, a Püspöki Hivatal gondozásában. Ára: 1000 Ft. A zarándoklatról megjelent egy DVD lemez, mely a tv-ben megjelent részletek bővített változata. Ára: 1500 Ft Továbbra is eladó a parókiakert Liszt Ferenc utcai vége, valamint a nyugati szomszéd 10 m széles kertvége egyesített telekként. A Réz u 3/A. alatti Közösségi Házunk ugyancsak eladó. Érdeklődni a parókián. 3532 Miskolc, Bíró u. 2/A. Tel.:06-46-375 154, email:
[email protected]
[email protected] Folyamatosan frissülő további híreket és írásokat talál Internetes oldalunkon. Az Egyházközség Internetes Honlapjának címe:
www.diosgyorgk.fw.hu
