2009. október 10.
A Különszám apropója Tavasszal a gyereknap alkalmából szerettünk volna egy különszámot készíteni, melynek hasábjait az iskolások írásaival kívántuk megtölteni. Sajnos a tanév végi hajrá és az idő szűke miatt erre akkor nem jutott idő, így elvetettük a dolgot, de csak időlegesen, mondván jövőre majd hamarabb kezdjük a felkészülést. Aztán jött a hír, az iskolában úgynevezett „projekt hét” lesz, melynek keretében a gyerekek különböző feladatokkal foglalkoznak, és kaptunk ezzel kapcsolatban egy felkérést. Erről azonban egy kicsit később, mert gondolom velem együtt többeknek ismeretlen a „projekt hét” fogalma, ezért erről faggattam kicsit Tirpákné Varga Zsuzsannát, az iskola felsős munkaközösségének vezetőjét. *** - Kedves Zsuzsa, mi is pontosan ez a projekt hét? Egy kicsit avass be bennünket kívülállókat is, légy szíves! - Ez egy teljesen új eleme az oktatásnak, a 2008/2009-es tanévtől, tehát tavaly óta létezik. Előírás, hogy úgynevezett nem szakrendszerű oktatásban kell részesíteni a diákokat, minden évben bizonyos óraszámban, melynek egyik lehetősége a projekt hét tartása. Ilyenkor a gyerekek nem a szokásos tantárgyak és órarend szerint tanulnak. Tulajdonképpen a megszerzett tudás gyakorlati, komplex alkalmazásáról van szó. A projekt hét alatt a gyerekek csoportjai egy kitűzött célt valósítanak meg, produktumot állítanak elő tanáraik segítségével, innen származtatható a projekt elnevezés is. - Ez merőben új módszer, gondolom nektek tanároknak is felkészülést igényel, hiszen Ti ezt anno a felsőoktatásban nem tanultátok. - Igen, ez valóban új nekünk is. Jómagam is tavaly egy több hónapos továbbképzés keretében ismerkedtem meg a nem szakrendszerű oktatás módszertanával. Bár ennek nem minden elemével értek egyet, ugyanakkor a projekt hét egyike azon hasznos újításoknak, melyek kitűnő lehetőséget adnak, hogy a gyerekek önállóságukat, kreativitásukat, ötleteiket kibontakoztathassák az erre az alkalomra választott témában. - Tehát az egész hét egy téma köré csoportosul? Ezt központilag, vagy helyileg határozzátok meg? - Nem központi a meghatározás, ez mindig az iskolákra, a
II. évfolyam 16. szám
tanárokra van bízva. - Mi volt az általatok választott téma? - Mivel idén ősszel a Falunap hetében tartottuk a projekt hetet, kézenfekvőnek tűnt, hogy községünk Gyermely, és közvetlen környezete álljon tevékenységünk középpontjában. Ehhez természetesen minden felsős kolléga a szakterületéhez kapcsolódóan választott részfeladatot. - Tehát az egész felsős tanári kar részt vállalt a munkában. Ki milyen részfeladatot, projektcélt választott? - Valóban mindenki részt vett a munkában, és az alsós kollégák közül is kaptunk erősítést. A témaválasztás nagyon szerteágazó volt. Bajgóné Kassai Mária tanárnő, Gyermely környékének növény és állatvilágával, valamint az egészséges életmóddal és értékrenddel kapcsolatos témát választott. Nyiri Hajnalka Gyermely és környékének, valamint a projektcsoportok munkájának fényképes dokumentálását hirdette meg. Rácz Tibor kollégánk, Gyermely községet bemutató film készítését és bemutatását vállalta csoportjával. Somlai Anikó új kolléganőnk lett a „reklám szakember”, mert a Falu– és Iskolanapok marketingtevékenységét koordinálta a diákokkal. Tirpák László és csoportja pedig gyermelyi lakosokkal készített interjúkat. Vargáné Heike Kramp tanárnő „Iskolák régen” címmel, a gyermelyi katolikus, református és a gyarmatpusztai iskolák történetébe ásta bele magát a tanulókkal. Míg jómagam Gyarmatpuszta, Sándor Móric az Ördöglovas és a gyarmatpusztai kápolna történetét dolgoztam fel a gyerekekkel. - Ezek mindegyike nagyon érdekes és persze sajátos érdeklődést kíván. A diákok mi alapján kerültek beosztásra egy-egy projekt csoportba? Vagy egy-egy osztály került megosztásra a feladatok elvégzésére? - Nem, az volt az egyik fő szempont, hogy a munka az osztályközösségek határait lépje túl. A gyerekek jelentkezhettek az általuk leginkább tetsző három feladatra, és ez alapján került kialakításra a végleges csoportbeosztás, bár akadt olyan csoport, ahová túljelentkezés volt. Összességében az igények alapján a 70 diák hét csoportba került beosztásra, így 10 fős csapatok alakultak. (Folytatás a(z) 2. oldalon)
Impresszum Gyermelyi Hírlap, (163/829/1/2008), ISSN 2060-3665, II. évfolyam, 16. szám — különszám, Felelős kiadó: „Gyermelyért” Faluvédő Egyesület (Levélcím: 2821 Gyermely, Petőfi tér 7.), Felelős szerkesztő: Pósfai Csaba, Szerkesztők: Bederna Zoltán, Csepregi Márton, Kókai Rita, Petró Klaudia, Rácz Tibor, a Különszámot készítő szerkesztőtársaink: Agócs Julianna, Brunner Blanka, Heilmann István, Juhász Marcell, Katona Dávid, Kiss Gréta Laura, Kovács Márton, Pozsár Dániel, Springinzeisz Ágnes, Szatyina Alexa, Varga Orsolya, Varga Vanessza Vanda, Zelenák Márk Fotók: Springinzeisz Ágnes, Tirpákné Varga Zsuzsanna, Tirpák László E-mail:
[email protected], Honlap: http://www.gyermelyert.hu, Következő lapszám megjelenése: 2009. október 17. szombat, lapzárta: a megjelenés előtti szerda 16 órakor
2009. október 10.
II. évfolyam 16. szám
Projekt hét Én Rácz Tibor csoportjába kerültem. Örültem, hogy itt lehettem, mert ide akartam kerülni. A könyvtárban gyülekeztünk, csoportokat csináltunk, majd kiosztottuk a feladatokat, munkákat. Én rendező lettem, volt kamerás, narrátor, riporter, rendező. Forgatókönyveket írtunk, ezekből kettő eltűnt, csak egy maradt, így azt kellett felhasználnunk. Majd forgatási helyszíneket jártunk be. De ezekből csak pár helyen forgatunk. Fárasztó volt, mert a szomori hegyen jártunk és hasonló dombokon, hegyeken. A forgatás előtt még egyes könyvekben és az interneten információt néztünk Gyermelyről. Találtunk is, a legtöbbet interneten. Szöveget is találtunk amit narrátor szövegnek használtuk fel, Katona Dávid 6.o.
- A gyerekek és vezető tanáraik a témákkal egy-egy célt tűztek ki maguk elé. A témák érdekessége és gyermelyi vonatkozása felveti a kérdést, hogy megtekinthetők-e a végeredmények a nagyközönség, a falu lakossága számára is? És ha igen, akkor hol?
Projekt hét 2009: Filmkészítés Témánk Gyermely volt, falunk képe, érdekességei, a Tésztagyár, Kilátás a Szomori Dombról, és egyéb helyekről. Tibor bácsival kiosztottuk a feladatokat, így mindenki kivehette a részét a munkából. Vezetőnk további 3 tagú csoportokba osztott minket. Mindenki betanulta a kamera használatát, a kameraállvány felállítását. A csoportok megírták a saját forgatókönyvüket, amit Tibor bácsi tett végül össze. Anyagokat gyűjtöttünk lakóhelyünkről, a Gyermely Rt-ről, az Ivókútról, és még sok mindenről. Majd forgatási helyszíneket jártunk be, kameraállásokat néztünk, aztán forgatni kezdtünk. A film a könyvtárban kezdődött, a csoportban szereplő gyerekek, és Tibor bácsi bemutatkozásával. A gyűjtött anyagokat a narrátorok olvasták fel. A kamerás készítette a felvételt, amelyen Gyermely csodaszép helyei láthatóak. A játszótéren riportot készítettünk, és felvettük a Reklámosokat is. Ez alatt a hét alatt a csoport tagjai megtanulhatták valamennyire a „katonás rendet”. Tibor bácsinál vagy hármasával, vagy libasorban lehetett csak menni. Az úton mindig rendezetten közlekedtünk. Bár még nem láttam az elkészült filmet, ám a forgatásból kiindulva véleményem szerint jó lett. Kiss Gréta Laura 8.o.
- A projekt hét célja is, hogy az feladatok végeztével, a hét munkájának gyümölcse mind nagyobb közönség elé kerüljön, és nemcsak a téma miatt. Ez egyfajta elismerése is a gyerekek munkájának. Pont ezért a már elkészült munkákat, tablókat, fotókat a Falunapra az iskola folyosóján kiállítottuk, megtekinthetők most is. Az interjú azonban speciális műfaj, ezért jött az ötlet, hogy a gyerekek szerint legjobban sikerült, legérdekesebbnek vélt interjúkat a Gyermelyi Hírlap hasábjain is megjelentessük, melyhez a riportalanyok beleegyezésüket adták. - Mi pedig örültünk a felkérésnek, hiszen korábbi terveink válnak ezáltal valóra, és örömmel teszünk eleget ennek, ezen különszám keretében. Köszönöm az interjút! - Mi köszönjük a lehetőséget! *** Következzenek tehát először a diákok által írt beszámolók, melyekben néhány mondatban leírják, mi volt a feladatuk a projekt hét alatt. Ezt követően közöljük a gyerekek által különböző szempontok alapján kiválasztott interjúkat, riportokat. Némelyik elbeszélő stílusú, és több hagyományos interjú is olvasható e hasábokon. Reméljük érdekesnek és értékesnek ítélik majd az elkészült munkákat! Mi biztatjuk a tanulókat, szüleiket és tanáraikat is hasonló kezdeményezések véghezvitelére, de arra is, hogy írjanak bátran a Hírlapnak máskor is, ne kelljen hozzá egy-egy ilyen alkalom. Természetesen megtiszteljük azokat a diákokat és munkájukat, akik az interjúkat, cikkeket készítették, azzal, hogy ezen szám erejéig tiszteletbeli szerkesztőknek fogadjuk őket és nevüket feltűntetjük az első oldal alján lévő impresszumban is. A Hírlap ezen száma is, ahogy a korábbiak is letölthetők az egyesület honlapjáról a „Letöltések” menüpont alatt. Fogadják tehát szeretettel a Gyermelyi Hírlap különszámát a gyermelyi diákok által készített interjúkkal, cikkekkel és beszámolókkal! Pósfai Csaba
Élménybeszámoló A múlt héten projekt hét volt. Mi Laci bácsi csoportjába kerültünk, ahol az volt a feladatunk, hogy riportokat készítsünk Gyermely lakosaival, és ez által keresztmetszetet kapjunk a Gyermelyen élő emberek véleményéről. Nagyon élveztük a feladatot, sok érdekes dolgot tudtunk meg a régi faluról. Akár a filmforgatásokról, akár a háborúról. Sok embert ismertünk meg ez által közelebbről. Több szemszögből láthattuk a problémákat. Érdekes, hogy mennyire különbözhet egy tősgyökeres, és egy beköltözött gyermelyi lakos véleménye. Kicsit belekóstolhattunk a riporterkedésbe. Csütörtökön eljött a Duna Tv egyik szerkesztője, aki beavatott minket egy-két dologba. Nagyon tetszett amit mondott. Remélem jövőre is ilyen jól fogunk szórakozni. Springinzeisz Ágnes 6.o. 2
2009. október 10.
II. évfolyam 16. szám
Élménybeszámoló a projekt hétről
A projekt hét
Én a riportkészítő csoportba kerültem. Sok érdekes történetet hallottam, megismertem milyen volt régen az emberek gyerekkora. Mindenki elmondta a panaszát, észrevételeit, véleményét a faluról. A településen minden réteget megkérdeztünk. Aki nem rég költözött ide, akinek már ősei is itt éltek, aki fontos szerepet tölt be Gyermelyen. Voltak kérdések, amikre szinte mindenki ugyanazt a választ adta, voltak ahol mindenki szerint más. Viszont átlagban mindenki teljesen meg van elégedve Gyermellyel. Mondták: „Gyermely Magyarország legszebb falvai közé tartozik”. A sok riportból nekem úgy tűnik, hogy egy nagyon jó, összetartó közösség él Gyermelyen. Zelenák Márk 7.o.
Az iskolánkban nemrég projekt hét volt, gondolom Önök is azt kérdezik, hogy mi az? Azt jelenti, hogy az iskolában munkálkodunk több csoportban. Éppen a Falu- és Iskolanapok előtt volt ez az esemény. Az én csoportom Gyarmatpuszta történetét, Sándor Móric gróf, az „Ördöglovas” életét és a Sándor-Metternich sírkápolna történetének feldolgozását tűzte ki célul. Az első nap elmentünk a kápolnába, és Nyíri Róbert atya mesélt nekünk a történetéről. Nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg, például azt, hogy ide van eltemetve az Ördöglovas, és a kápolna mögé kedvenc lova, Tatár. Megcsodáltuk a faragott padokat, a gyönyörű rokokó oltárt és a gótikus szobrokat is. Fényképeket is készítettünk. Az Atya megmutatta nekünk a gyarmatpusztai temetőt is, ahol sok nagyon régi sírkövet láttunk. Leírtuk, amit megtudtunk, és a fényképek és leírások segítségével tablókat készítettünk, hogy másoknak is meg tudjuk mutatni kutatásunkat. Makettet is készítettünk a kápolnáról. A munkában minden csoporttársam benne volt. A hét végén volt persze a falunap, amelyen sok ember volt, főleg az osztályunk előadásán. Fodor Vince 7.o.
Reklám a Falunapért Nekünk jutott az a nagy kihívás a projekthéten, hogy népszerűsítsük a Falunapot. Nem könnyű feladat a reklámozás, amikor is a Tv-ben, rádióban, szórólapokon és az interneten is, nem kívánatos hirdetésekkel bombáznak minket. Somlai Anikó tanárnő próbált minket bevezetni a reklámok világába. Részt vett a munkában: Marsi Vanessza, Baranyai András, Kovács Izabella, Csobolya Laura, Horváth Amanda, Óré Bianka, Tógyer Tamara, Éberhardt Julianna és én. Két, illetve háromfős csoportokra osztott bennünket a tanárnő, és csapatonként kiosztotta a feladatokat. Valakinek a plakátokat kellett megtervezni és elkészíteni, másoknak pedig a színpadot, illetve az aszfaltrajz versenyt ékesítő dekorációkat. Magnóra vettük a falunapi reklámszöveget, majd a plakátragasztás alkalmával kihangosítva lejátszottuk az utcákban. S ha már reklámról esett szó, akkor ez itt épp annak a helye: JÖVŐRE IS FALUNAP GYERMELYEN!
Kovács Gábor 1986 óta él Gyermelyen, azért költözött ide, mert felesége itt lakott. Gyermelyt szép, nyugodt helynek tartja, lakosságát viszont egy kicsit zárt közösségnek. Ezért is szeretné, ha még több kulturális program lenne, például: író-olvasó találkozó, mint régen. Szeretné, ha még több civilszervezet lenne. Gyermelyt kisfaluként szereti, s mindennel meg van elégedve, de szerinte jó lenne egy falumúzeum, és több sportolási lehetőség. Javítani kellene a közbiztonságon, több járőr kocsira lenne szükség, és jó lenne még több munkahely, bár örül, hogy itt a Gyermely Rt, amely sok embernek biztosít munkát. Gyermelyt az egyik legszebb településnek tartja az országban, a csend, a nyugalom és a táj szépsége révén. Szívesen emlékszik vissza arra az időre, amikor zöldséges volt, mert közvetlen kapcsolatot tartott az emberekkel, akiket nagyon szeret. Pozsár Dániel - Zelenák Márk 7.o.
Varga Vanessza Vanda, 7.o.
3
2009. október 10.
II. évfolyam 16. szám
Tolnai Imre
kat etetni, vödrökbe vitte a moslékot, a disznók annyira megürültek neki, hogy felborították és ráborították a vödör tartalmát. Az egész stáb nevetett. Még kicsi voltam amikor háború volt, és a pincénkben bujdostunk. Az egyik velem egyidős gyerek sétált az utcán és pont mellette dobtak le egy bombát, a repesz belecsapott a nadrágszíjába, ami megsebesítette, de ő nem vette észre, azt látta csak, hogy leesett a nadrágja, mert a repesz elmetszette a nadrágszíját. Szerencsére a nagy vascsat a szíjon viszonylag felfogta az ütést, így nem esett komolyabb baja. Agócs Julianna - Springinzeisz Ágnes 6.o.
- Mióta él Gyermelyen? - 1937 óta, a szüleim is gyermelyiek voltak, én Pesten születtem, kétéves koromban jöttünk vissza Gyermelyre. - Itt is dolgozott vagy más településen? - Itt dolgoztam az iskolában tanítóként, majd igazgatóként - Mi tetszik önnek Gyermelyen? - Az egész falu, és ha valaki jön Szomor felől és lenéz a dombról, gyönyörű látványban lehet része. - Mi az amire büszke Gyermelyen? - Például a körülményekre, ahogy fejlődik a falu, kiskoromban még nem voltak ilyen szép házak mint most. - Mi az, amin változtatna a faluban? - Az emberek mentalitásán, gondolkodásmódján. - Mi az, ami a legjobban bosszantja Gyermelyen? - Amikor én pedagógus voltam az volt a szokás, hogy mindenki mindenkinek köszönt, de most már vannak emberek akik köszönés nélkül elmennek mellettem az utcán. - Milyennek ítéli meg a Gyermelyi közösséget? - Nem olyan jó a közösség mint, amilyen régen volt, vannak olyan rendezvények amire már el sem mennek az emberek. - Milyennek tartja a közösség összefogását? - Nem olyan jónak, de vannak akik jó csapatjátékosok. Mostanság az emberek általában másnak akarják mutatni magukat, mint amilyenek valójában. - Milyen rendezvénnyel, tevékenységgel növelné a az emberek összetartozás-érzetét? - A fiataloknak sokkal több lehetőséget teremtenék, hogy együtt legyenek, több ifjúsági klubbot hoznék létre, amit több korosztályt is megcéloz. - Szokta a faluban a rendezvényeket látogatni? - Általában igen, főleg a focimeccseket, de a falunapok, és a többi rendezvények is nagyon tetszenek. - Milyen létesítményt hozna ön létre Gyermelyen? - Egy uszodát szeretnék, a régi strand helyett, mert az nagyon hiányzik nekem. - Van valami különös, érdekes, emlékezetes története Gyermelyről? - Amikor még tanító voltam Gyarmatpusztán egyik télen akkora hóvihar kerekedett, hogy egész betemette az iskolaajtót, nem mertem a gyerekeket hazaengedni. Mikor a vihar kicsit lecsitult, elkezdtem egyesével hazaengedni a gyerekeket, már mindenkiért jöttek kivéve egy kislányért, ezért elindultam vele hazafelé, ő lakott a legmeszszebb az iskolától. Ahogy a gesztenyefasoron mentünk már derékig ért a hó. Egyszer csak a kislány azt mondta, hogy ő nem bírja tovább, ezért felvettem a nyakamba, úgy mentünk, egy 50 métert, mikor szólt, hogy nincs meg a táskája. Kénytelenek voltunk visszafordulni, mert abban volt mindene. Nemsokára megtaláltuk és újra elindultunk. Két óráig tartott, amíg az iskolától eljutottunk a házig. A filmforgatásról is vannak élményeim, például a „Hogy szaladnak a fák” című film forgatásában is részt vettem. Volt egy olyan jelenet, amikor az Iglódi István ment disznó-
Szabó Béláné, Bözsi néni Bözsi néni igazi tősgyökeres Gyermelyi lakos. Gyermelyen dolgozott egész életében, főleg a TSZ-ben. Büszke falunkra, fejlődésére, örül, hogy itt készítik a tésztát.
Elég jónak tartja a lakosság összefogását, bár szerinte vannak még visszahúzódó emberek. A falu programjait néptánccal és jó magyar nótákkal bővítené. Úgy gondolja nyithatnának itt egy kávézót, vagy cukrászdát ahova eljárhatnának a gyerekek, valamint hiányzik neki a strand is. Nem kívánja vissza a régi időket, boldogan él kis falunkban. Agócs Julianna - Springinzeisz Ágnes 6.o.
Bergendi Szilveszter Bergendi Szilveszter 1987-ben költözött ide, mert nagyon tetszett neki a környék, illetve részben a gyár miatt. Azt hiányolja a gyermelyi emberekből, hogy kevés bennük a fegyelem. Szerinte fejlődhetne az összetartás, de nem kell több rendezvény. Szeretné, hogy a falu nagyobb legyen, annak idején azzal viccelődött a polgármesterrel, hogy „mire metró lesz itt, addigra már nem fogok élni”, de most már közelebb léptünk hozzá. A közlekedés viszonylag jó, Tatabányára több busz kéne. Szerepelt a „Merre szaladnak a fák” című filmben. Szokta a falutévét nézni és olvassa a Hírlapot. Örül az új iskolának, (adományozott is neki) és az iskolai eredményeknek. Mindig is jó volt számára Gyermelyen és büszke arra, hogy itt lakik. Heilmann István - Kovács Márton 6.o. 4
2009. október 10.
II. évfolyam 16. szám
Mikó Péter
- Még a Falumúzeumot hiányolom, de ezek a helyek a forgalomtól függnek, hogy meg tudnak-e maradni. - Milyennek tartja Gyermely infrastruktúráját? - Szerintem jók a közlekedési lehetőségek. Minden megvan, van víz, gáz, csatorna és kábel TV. És a buszközlekedés jelentősen javult. - A Hírlapot szokta-e olvasni? Igen szoktam olvasni mind a kettőt. Nagyon érdekesnek tartom. Mindig megtudom, hogy mi történik a faluban. - Adományozott-e valamit a falunak? - Szoktam adományozni, de inkább konkrét célokra szeretnék. Elsősorban a hátrányos helyzetű, és arra érdemes gyerekeket tudnám támogatni. Óvodai és iskolai támogató jegyeket szoktam vásárolni. Tudom, hogy szoktak a rászorulók támogatást kapni, de nem tudom, hogy kell- e nekik valami számlát hozni, arról hogy mire használta fel. - Mit gondol, fejlődik a falu? - Persze, csak az a kérdés, hogy nem tudna-e jobban fejlődni ilyen adottságokkal. Lehetne jobban is fejlődni, de ahhoz kell még az emberek szaktudása és hozzáállása. Kell hozzá pénz, cél és a ember, aki megcsinálja. Varga Orsolya - Juhász Marcell 7.o.
- Mióta laknak itt? - 2004 óta lakunk itt. - Miért költözött ide? - A Csepregi Marciék a szomszédaink voltak, és ők költöztek ide. Mi is el akartunk költözni Budakesziről valahova. Meguntuk a társasházi életet. Mondták, hogy itt jól érzik magukat. Megvettük a telket 1999-ben és 5 év múlva költöztünk be. Zsámbékra nem akartunk költözni, mert zűrös hely. - Itt is dolgoznak, vagy más településen? - Budapesten dolgozom, a feleségem megpróbált itt elhelyezkedni, de rájött, hogy nem neki való az a munka. - Mi az, amit szeret Gyermelyen? - Az hogy majdnem mindenkit ismerek, lehet rájuk számítani. Azt szeretem, hogy jóban vagyok sok emberrel és szoktam is velük beszélgetni. Szeretem, hogy szabad a környezet. - Mi az, amin változtatna? - A nap nagy részét nem itt töltöm, és ezért nem igazán tudok hozzátenni. Nagyobb a gazdasági élet a faluban, mint amennyi a közösségi életre átkerül. Minden nyáron egy 3 hetes nyelvtanulást ebben az iskolában. Ebből a pénzből nekünk is kedvező szerződést lehetne kötni egy nyelviskolával a nyelvtanulás miatt. Több közösségi kedvezményezést lehetne indítani. Ezeket intézményesen kellene csinálni, mert egy embernek nincs ehhez energiája. Az önkormányzatnak nem lenne olyan nagy munka. Amin még változtatnék az az, hogy a programokról kb. 3 hónappal előre kéne tájékoztatást adni. Adományozni kéne azoknak a rászorulóknak, akik szorgalmasak és tudjuk, hogy nem fogják elverni a pénzt ostobaságokra, hanem hasznos dolgokra költik. Erősíteni kéne a külföldi nyelvtanulást. - Milyennek ítéli meg a gyermelyi közösséget? - Nem lehet mondani, hogy, nincs összefogás, mert a rendezvényeken ott vannak az emberek. Jobb, mint egy városban, de nincs olyan, amit ne lehetne jobban csinálni. Sokszor azért nem történnek meg dolgok, mert nincs meg az az ember, aki ennek az élére áll és miatta tényleg elmennének az emberek. A közösség szervezés attól függ, hogy az élére állt személyt tisztelik-e az emberek. - Szokta-e a faluban történő rendezvényeket látogatni? Igen szoktam látogatni. A nagyobb közösségi eseményekre ellátogatok. - Milyen programokkal bővítené a rendezvényeket? Szerintem sokan szeretnék, köztük én is, ha a tésztagyár nyílt napot tartana arról, hogy hogyan csinálják a tésztát. Biztos sok embert érdekelne. Szívesen csinálnék programokat, de nem tudok, mert nem vagyok otthon. Időhiányban szenvedek. - Szeretné-e ha a faluban többen laknának, vagy jó ez így kis faluként? Területtől függ, így kisfaluként jobb, de nem mondhatom azt másnak, hogy nem jöhet ide, amikor én is úgy költöztem be. - Mit hozna létre, minek örülne ha a faluban létrejönne?
Tóth Béláné, Jutka néni Bár a faluban sokan ismerik, bemutatom özv. Tóth Bélánét, Jutka nénit. 1936. november 21-én született itt Gyermelyen. Már az ősei is gyermelyiek voltak. Gyermekként egyházi iskolába, majd állami iskolába is járt, de szerinte tanulni nem csak az iskolában lehet. 11 évesen markot szedni járt a saját gazdaságukba, megtanult tehenet fejni, dagasztani, mert az élet az igazi tanító mester. Az 1959-ben újraalakuló termelőszövetkezetben dolgozott nyugdíjas koráig, neki is, mint a többi akkori dolgozónak sokat jelentett a tsz. Még most is büszke egykori munkahelyére. Neki és családjának gyakorlatilag a tsz volt az életük, édesapja is TSZ tag volt, férje 33 évig volt elnöke a Petőfi Termelőszövetkezetnek. Szívesen gondol vissza a régi nagy kirándulásokra az akkori munkatársakkal. Azóta sokat változott a falu, de neki így tetszik, nem változtatna semmin. Véleménye szerint az emberek jóindulatúak maradtak csak egy kicsit zárkózottak.
Nyugdíjas kora ellenére szívesen látogatja a falu rendezvényeit és színvonalasnak tartja a programokat is. Mindig olvassa a falu újságot és örült az új CBA-nak is. Szívesen fogadja az újonnan települőket, de mesterségesen nem növelné a lélekszámot. Egyszóval úgy szereti ez a kis falut ahogy van. Szatyina Alexa - Brunner Blanka 6.o. 5
2009. október 10.
II. évfolyam 16. szám
id. Heilmann József
rókát, nyulat. Vendégvadászoknak hajtottunk. Volt egyszer egy vicces eset, egy vadász, lőtt egy jó nagy rókát, aztán az egyik barátom a nyakába vette, és úgy cipelte. Végül teljesen le kellett vetkőznie, mert tele volt bolhával az összes ruhája. A róka bolhás volt, és rámásztak a bolhák, úgy, hogy csak úgy hemzsegtek rajta. (Itt nagyon jót nevet.) Aztán meg korán reggel a vadászok böllenkedtek (népiesen: viccelődtek, incselkedtek, mókáztak ) egymással. Földobálták a vadászkalapot, és mindenki arra lőtt. A végén szitává lőtték, csupa lyuk volt a kalap. Akkoriban 30 forintot fizettek a hajtásért, az nagyon jó pénz volt akkor. Meg aztán jártunk föl Pestre színházba is. Volt szórakozás bőven akkoriban is. R.: Ön nézi a falutévét? Iskolai rendezvényeket például nézik -e? H.J.: Igen, rendszeresen nézem őket. Érdekesek. R.: Gyermelyi újságot olvassa? H.J.: Na az nagyon jó dolog, olvasom, mert hát mi ugye a falu végén lakunk, ide nem jutnak el a hírek máshogy. R.: Adományoztak-e valaha is pénzt vagy egyebet Gyermelyre? H.J.: Igen, adtunk az új iskolára, temetőkre is. Persze, mindig adunk. R.: Örülnek a tésztagyártásnak itt Gyermelyen? H.J.: Még mi építettük a tésztagyárat. Volt, hogy 12 órákat dolgoztunk, vasárnap is. Ma már más lett a gyár, modern. R.: Iskoláskori emléke van-e? Az iskola milyen volt régen? H.J.: Jó nagy épület volt, de akkoriban még az összes osztály egybe volt vonva, első, második, harmadik, negyedik, mind egybe. Délután meg a többiek jöttek iskolába a nagyobbak. Volt egy iskola a Pap-hegyen, a Tabánban. Meg volt iskola a református templomnál is a mostani Takarékszövetkezet helyén. R.: Iskolával kapcsolatban volt valami igazán jó élménye? H.J.: …(sokat hallgat itt, végül nevetve mondja) igen, de azt nem szabad elmesélni. (Töpreng, hogy elmondja-e mégis, mi pedig addig kérleljük, míg a nyelve mégis megered.) Fociztunk, játszottunk, meg csibészkedtünk is. Kevés tanár volt akkoriban, és menniük kellett ide-oda a két iskola között, és ahogy elment a macska, az egerek cincogtak. Ment ám a csihi-puhi! Verekedés, birkózás, meg minden, ami csak kell! Rosszalkodás is... R.: Milyen játékok voltak az ön gyerekkorában? H.J.: Nem sok, foci volt, de úgy, hogy rongyokat madzaggal összetekertünk, gömbölygettünk, és az volt a labda. A leányok meg ugráltak. Egyszer egyik lábukon, másszor a másikon, aztán meg mind a kettőn... R.: Ugróiskoláztak? H.J.: Igen. R.: Kellett dolgozniuk gyerekkorukban (iskoláskorukban)? H.J.: Igen, kellett! Nagyapámmal mentünk lovat vezetni, kapálni, és mindent kellett, amit mi megtudtunk csinálni. R.: Nagy fegyelem volt régen, még az Ön gyerekkorában? H.J.: Igen, az volt, mert megpofozták azt, aki rossz volt. Akkor nyolc után nem lehetett a gyereknek az utcán lenni, mert jött a tanító, meglátott, azt sem tudtuk, hogy szaladjunk, hogy fel ne ismerjen, mert akkor másnap szorultunk.
Riporter (R): Ön mióta él Gyermelyen? Heilmann József (H.J.): Mindig itt éltem. Négy éves voltam, mikor idejöttünk. R: Mióta élnek itt ősei? H.J.: Régóta. R.: Mi fogta meg Gyermelyben, miért él itt? H.J.:Jól érzem itt magam, a megélhetés is megvolt, így hát itt maradtunk. R.: Itt dolgozott Gyermelyen? H.J.:Igen, inas koromban még dolgoztam Bajnán, Epölön. R.: Büszke a Gyermelyi létére? H.J.:Igen. R.: Min változtatna itt Gyermelyen? H.J.:Talán, hogy legyen csatorna, mert már több, mint tíz éve itt nálunk nincs, és az nagy baj. R.:Milyen a gyermelyi közösség? Kell-e még fejlődnie? H.J.:Jó, összetartó. R.: Milyen rendezvények, tevékenységek növelnék még a falu összetartását? H.J.:Jó így az összetartás. Van itt minden: sport, meg különféle műsorok. R.: Szokta-e látogatni a falu különböző rendezvényeit? Kedvét leli azokban? H.J.: Igen, mindig. Megfelelnek, színvonalasak, tényleg van itt minden, ami csak kell. R.: Milyen programokat látna még szívesen? H.J.: Jó nekünk így, ahogyan van. R.:Örülne annak, ha többen laknának itt, vagy ilyen kis faluként szereti? H.J.: Hát, fejlődjünk még, legyünk minél többen. R.: Örülne esetleg falumúzeumnak, vagy cukrászdának, esetleg másnak? H.J.: Van itt minden, ami kell, jó így nekünk, de egy falumúzeum tényleg jó lenne. R.: Milyennek tartja a gyermelyi közlekedést? H.J.: Jó a közlekedés, pláne Zsámbék felé. Igaz, hogy Tatabánya felé nem annyira, de jó azért. R.: Van-e valami rendhagyó, vagy különös gyermelyi története ? Valami érdekes, ami csak ide kötődik? H.J.: Hát, nem tudok ilyet... R.: Valami gyerekkori esetleg? H.J.: ...nem tudok ilyet. Bár… régen, még fiatal koromban volt itt strand. Egy fürdő. Mi meg esténként bejártunk titokban a kerítés tetején. Az volt a baj, hogy hideg vizű volt és csak délutánra melegedett fel. Volt kádfürdő is az öregeknek. Ott volt, ahol most van a játszótér. Sokan jártak ide a környékről, tele volt a strand hétvégén. Vagyis csak vasárnap. Akkor még szombaton is dolgozni kellett. Biciklivel jöttek az emberek a környékből mindenhonnan. R.: Fiatal korában sokat kellett dolgoznia? Hogy teltek a fiatal évek? H.J.: Hogyne. Később még jártunk a Petőfi MGTSZ-be is dolgozni. Dolgoztunk szombat-vasárnap, munka után is még. Télen meg jártunk hajtani a vadászok mellé. Lőttünk 6
2009. október 10.
II. évfolyam 16. szám
R.: Örül az új iskolának? H.J.: Igen, szép, új, a környéken nincs is szebb. R.: Az ön eredményei milyenek voltak az iskolában? H.J.: Olyan jó közepes. R.: Nagyon jót beszélgettünk, köszönjük szépen a riportot. H.J.: Nagyon szívesen gyerekek. Heilmann István - Kovács Márton 6.o.
az azért van így, mert annak idején megjelentettek egy bizonyos újságot. - Milyennek tartja a gyermelyi közösséget? - Nemes cél érdekében jól össze tudunk fogni. - Szokta-e a faluban történő eseményeket látogatni? - Többségében igen, ahova meghívnak, mondjuk iskolai évzáró, oda mindig elmegyek, nem vagyok nagy bálozós viszont. - Mi a kedvenc rendezvénye? - Egyértelműen a majális. - Miért szereti? - Mert nagyon jó műsorok vannak ott, jó a társaság. - Milyen programokkal bővítené a rendezvényeket? - A rendezvények folyamatosan bővülnek. Régen csak a majális, meg az állami ünnepek voltak, most pedig több mint 30 rendezvény van. - Milyen programokat tart feleslegesnek? - Nincs felesleges program, sőt bővülnek. - Szeretné-e ha a faluban sokkal többen laknának, vagy ilyen kis falunak szereti? - Lassú növekedést szeretnék. - Milyen létesítményt hozna létre a faluban? - Nem kell több, ugyanis ha belegondolunk, mondjuk egy cukrászda, nem élne meg 1400 emberből. - Milyennek tartja Gyermely infrastruktúráját? - Nagyon fejlett a korhoz képest. Tatabányára azért megy kevés busz, mert nincs rá utas. - Milyen emlékezetesebb története van Gyermellyel kapcsolatban? - Nekem olyan a dolgok maradtak meg, amik általában avatások voltak: az iskoláé, a műfüves focipálya, stb. - Szokta nézni a falutévét? Mi a véleménye róla? - Ritkán szoktam nézni, de nagyon sok benne az ismétlés, ezért unalmas a műsor, ezen tervezünk változtatni. - Mi a véleménye a Hírlapról? - Szerintem nagyon fontos az emberek számára, mert sok mindent megtudnak belőle. - Adományozott-e már valamit a falunak? - Természetesen, minden fontosabb létesítményre, egyesületnek. - Örül annak, hogy Gyermelyen gyártják a tésztát? - Igen, büszke vagyok rá. - Milyen volt az iskola régén? - Tipikus iskola volt, fekete-fehér színekben, nagy szigorú tanárokkal (a kornak megfelelően). A gyerekek délután is benn voltak és általában valami értelmeset csináltak. - Milyen játékok voltak régen? - Szünetben fociztak a fiúk, a lányok ugróiskolázták, télen korcsolyapályát csináltak. - Kellett dolgozniuk gyerekkorukban? - Igen kellett és szerettem is. - Örül-e az új iskolának? - Igen. Heilmann István - Kovács Márton 6.o.
Sáros György - Mióta él Gyermelyen? - 1978. szeptember 15. körül költöztem ide a feleségemmel. - Miért költözött ide? - Egyrészt a feleségem miatt, másrészt a munkám miatt, ugyanis tanár voltam. - Mi az ami tetszik Gyermelyen? Mire büszke?
- Nagyon sok minden. Először is amikor a Szomori-domb felől jövök, akkor a panoráma szerintem minden ember szívét megdobogtatja, aki meglátja. Másodszor, amikor bejövünk Gyermelyre, akkor egy rendezett, szép településre érkezünk. Harmadszor nagyon fejlődő képes falu, hamar megtörténnek az akkori korban lévő modernnek számító dolgok. Például, amikor még Magyarországon azért küzdöttek, hogy mindenhol legyen vezetékes telefon, akkor már a gyermelyieknek lehetett mobil hozzáférésük, a Szőlőhegyi torony miatt. Negyedszer nagyon örülök annak, hogy Gyermelyen gyártják a tésztát, ami ugye nagyon finom, és főképpen a vendéglátó iparban használják, ugyanis fél óra múlva már ehető is. Ötödször nagyon örülök a műfüves pályának, ugyanis sehol máshol a környéken nincsen, és ez Gyermelyre vonzza fiatalokat a környékről, ezért új kapcsolatokra tehetünk szert. Akkor ott vannak még a többi sportolási lehetőség, például a sportcsarnok is a korához képest hamar megépült. - Mi az amin változtatna? - A falu nem mindig tart egészen össze, gyakrabban kéne tennünk a faluért. Például amikor bevezették a vizet akkor is mindenki segített a háza előtti területen. - Mi az ami nagyon bosszantja Gyermelyen? - Itt az emberek túl kritikusak és mindig a rosszat látják a dolgokban, ezért az emberek elveszítik az önbizalmukat. Ez 7
2009. október 10.
II. évfolyam 16. szám
Bitter Ildikó
Tóth Ferenc
25 éve él itt Gyermelyen. Ezalatt a 25 év alatt Gyermely megtetszett neki mint falu, teszik neki a táj, a falu szép fekvése. Az óvodára pedig rendkívül büszke, de büszke a szülők közösségére, a munkájára is. Szerinte a fiataloknak aktívabbaknak kéne lenniük (több programban kéne részt venniük). Az óvónéni szerint Gyermely közössége nem túl jó, a lakossági összefogáson lenne mit változtatni, több közösségjavító programot kéne szervezni. A rendezvényeket szokta látogatni, de szerinte jobb falunapot, több érdekességet, illetve több gyerekprogramot kéne szervezni. Gyermelyt kisfaluként tartja jobbnak, és szeretné, ha ilyen kisfalu is maradna. Örülne, ha feltétlenül létrejönne egy bölcsőde.
1944. december 8.-án, - 6 éves korában - költözött ide családjával Csákvárról, a német visszavonulással szemben jöttek lovaskocsin. Nem minden jó a faluban, lehetne néhány dolgon változtatni. Véleménye szerint a faluban nincs egy olyan hely, ahova nyugodtan el lehet menni beszélgetni, borozgatni halk zene mellett, és nem a TV bömbölne mellettük. A fiatalokkal senki se foglalkozik. Most már van egy kis sport, de azon kívül semmi. Szerinte ha körbenéz az ember a környező falvakban, akkor láthatja, hogy máshol sem állt meg az élet, sőt előrébb vannak, mint Gyermelyen, hiába mondják azt, hogy milyen szép, pedig ennél sokkal szebb falvak vannak. Nincs rendbe, csak a község közepe, az utcákkal nem törődik senki. Például itt (Virág utca) a vezeték le van szakadva már egy hónapja, de a többszöri kérés ellenére se foglalkozik vele senki. Véleménye szerint, a közösséget meg lehet ítélni arról, hogy az összejövetelekre, (pl. a közmeghallgatás, rendezvények) alig mennek el a faluból. Ő részt szokott venni a falu rendezvényein. Vidám hangulatú, kötetlen közösségi megmozdulások hiányoznak. Nem a falu létszáma a lényeg, hanem hogy az emberek egyformán gondját viseljék a falunak, és például ne dobálják el szanaszét a szemetet. A falumúzeum ötlete jó, de valakinek végig kéne csinálnia, aki ért hozzá. A buszjáratokat nem tartja annyira jónak, mert ha az lenne, akkor talán kevesebbet járna autóval. Például ha Tatabányára el szeretne menni busszal, akkor talán még a személyi igazolványa is lejárna, mire odaérne. Falu TV-t néz, de szerinte sokszor adják le ugyanazt, és nem mindig aktuális, például a tavalyi karácsonyt ismétlik nyárig. Nem mindig jó minőségű a felvétel. Hírlapot olvas. Szerinte vannak benne érdekes dolgok, amik érdeklik az embert. A tésztagyár nem sok vizet zavar a falu életében, nagy örömére nem szolgál. Annyiból jó, hogy a falunak híre van, de sok embernek nem a tésztagyárról jut eszébe Gyermely, hanem a horgásztóról. Az új iskola tetszik neki. Szép amikor elmennek előtte, de nem a külső a lényeg, hanem az, hogyan tanítanak benne. A gyerekek szorgalmán is sok minden múlik, nem csak a tanítók munkáján. Érdekes történet is hallottunk. A gyerekek a háború alatt gyakran nem voltak lent a pincében, nem lehetett őket mindig lent tartani. A szülők lent imádkoztak, mi meg kint néztük, ahogy lőtték egymást a németek meg az oroszok. A saját szemünkkel tudtuk végig nézni, ahogy a Pap-hegy oldalán kergették egymást. Három hónapig itt állt a háború. Sok robbanó anyag itt maradt a háború után, sok akna, és jó szórakozás volt ezeket felrobbantani. Sok érdekes mesélnivalója lenne, de kevés ez az idő arra, hogy elmesélje. Véleménye szerint, olyan vezető kellene a faluban akinek szívügye a falu. Sok minden fejlődött (telefon, villany, internet). Varga Orsolya - Juhász Marcell 7.o.
Autóval szokott járni, de szerinte is több buszjáratot kéne indítani Tatabánya, és Esztergom felé, illetve vissza (ezt már sokan hangsúlyozták). A falutévéről nincs különösebb megjegyzése, jónak tartja, de kevesebb ismétlést szeretne (egy héten, vagy hónapon keresztül csak ugyanaz megy). A Hírlapot szereti, és olvassa is. A falunak már adományozott valamit. Ami ideköti az a család, az óvoda, a munka. Szerinte most már sokkal jobb Gyermely. A közbiztonságot jónak tartja, nagyon dicséri a faluőrség munkáját, bár több rendőrt lehetne járőröztetni. Az új iskola illetve óvoda nagyon tetszik neki. Pozsár Dániel - Zelenák Márk 7.o.
Szabó Benőné, Kati néni Kati néni 1978 óta él Gyermelyen. Azért költözött ide, mert megházasodott, azelőtt nem látta a falut, de amikor ideérkezett, rögtön beleszeretett. Büszke a szép falukörnyezetre és a tésztagyárra. Nem tetszik neki a fiatalok viselkedése, és nem szereti a motorosokat. Szerinte Gyermelyre nagyon elkellene egy jó rendőr, ezen kívül be kellene vezetni, hogy például minden hónap első szombatján legyen egy tüzelőnap, aznap legyen füstölés és a többi napon pedig ne. Az a véleménye, hogy a fiatalokat nem kellene olyan sokáig kiengedni, a 14 évnél fiatalabbaknak nem kellene még este 8 után is kint lenniük. Jó ötletnek tartaná, ha a faluban létrejönne egy falumúzeum, sajnálja, hogy a régi strandot lebontották. Nagyon örül annak, hogy itt készítik a tésztát, és szerinte létre kéne jönni egy Gyermelyi tészta mintaboltnak, ahol olcsóbban vehetnénk meg a tésztát. Nagyon szeret itt élni, nem bánná ha több ember lakna itt. Agócs Julianna - Springinzeisz Ágnes 6.o. 8
