Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium STRATÉGIAI FŐOSZTÁLY
ÁTTEKINTÉS Magyarország versenyképességi helyzetéről
2009. március 31.
Összefoglalás
Magyarország a komplex versenyképességi rangsorok (IMD; WEF), valamint az üzleti környezetet vizsgáló Világbank-jelentés szerint a keletközép-európai országok között jellemzően a középmezőnyben található.
A munkatermelékenység (egy foglalkoztatott által előállított GDP) tekintetében Magyarország és Szlovákia vezető a visegrádi országok között, egységnyi hozzáadott érték előállítása azonban a régió átlagánál némiképp magasabb munkabér-költséggel jár Magyarországon.
2005 eleje óta a régiós valuták közül a forint reáleffektív árfolyama mutatta a legnagyobb mértékű leértékelődést.
Bár a hazai adóterhelés szint európai összehasonlításban közepesnek mondható, és egyes adókulcsok (pl. társaságiadó-kulcs) viszonylag alacsonyak, a kelet-közép-európai régón belül Magyarországon a legmagasabbak a munkabérek adó- és járulékterhei.
Magas jövedelmezőség jellemzi a hazai vállalkozásokat, 2007-ben érezhetően emelkedett a vállalatok saját tőke arányos nyeresége és meglepő módon a hazai és a külföldi tulajdonú vállalkozások jövedelmezősége közötti különbség csökkent 2006-2007-ben.
A magyar kivitel részesedése az EU importjában 2004-ig folyamatosan emelkedett, az elmúlt években azonban ez az emelkedés lelassult, miközben néhány környező országban folytatódott a dinamikus növekedés.
Másfél évtizede tartósan magas a működőtőke-beáramlás, aminek eredményeként az egy főre jutó külföldi működőtőke-állomány Magyarországon Csehország után a második legmagasabb a régióban.
Versenyképességi rangsorok IMD: World Competitiveness Yearbook. A lausanne-i székhelyű IMD (Institut für Management-Entwicklung) vezetőképző és gazdaságkutató intézet évente publikálja World Competitiveness Yearbook című kiadványát, amely 55 országot, valamint 7 régiót rangsorol versenyképességük szerint, összesen 323 kritérium alapján. A ranglista kétharmad részben hivatalos statisztikákon, egyharmad részben pedig az IMD szakértőinek felmérésein alapul. Az összesített rangsor (melynek az élén korábbi évekhez hasonlóan az USA áll) a gazdasági teljesítményt, a kormányzati hatékonyságot, a versenyszféra teljesítőképességét, valamint az infrastrukturális feltételeket külön értékelő listák eredőjeként áll elő. Hazánk a tavalyi 35 helyről a 38. pozícióba csúszott vissza (Szlovénia, Portugália és Jordánia előzött meg). A listában szereplő új EU-tagállamok közül Szlovénia és Lengyelország 8-8, Csehország és Szlovákia 4-4, Bulgária pedig 2 helyezést javított, míg Magyarországon kívül Litvánia (5 hellyel), Románia és Észtország (1-1 pozícióval) szorult hátrébb a listán. A négy fő komponens közül a magyar gazdasági teljesítmény és a kormányzati hatékonyság jelentősen, az üzleti élet hatékonysága és az infrastruktúra állapota mérsékelten romlott más országokhoz viszonyítva. A kiadvány szerint a kiigazítások ellenére 2007-ben a vizsgált 55 ország közül nálunk volt a legnagyobb a költségvetési hiány, a leglassabb a gazdasági növekedés és a hetedik legmagasabb az infláció. Az IMD kiemeli még, hogy a foglalkoztatottakra jutó adóterhelés magas, a foglalkoztatási ráta pedig csupán a 47. helyre elegendő. Az IMD további versenyhátrányként emeli ki a gazdaságpolitika kiszámíthatatlanságát és megvalósításának hiányosságait. Magyarország számára a legfontosabb rövid távú feladat a költségvetési kiadások lefaragása, a munkába állásra való ösztönzés, az adórendszer torzító hatásainak mérséklése, a szabályozás minőségének javítása és az EU források hatékony felhasználása.
Az IMD versenyképességi rangsora (2008) USA Szingapúr Hongkong … Ausztria Németország Észtország Csehország Szlovákia Szlovénia Spanyolország Litvánia Portugália Magyarország Bulgária Görögország Lengyelország Románia Olaszország
1. 2. 3.
(-) (-) (-)
14. 16. 23. 28. 30. 32. 33. 36. 37. 38. 39. 42. 44. 45. 46.
(+3) (-) (+1) (-4) (-4) (-8) (+3) (+5) (-2) (+3) (-2) (+6) (-8) (+1) (+4)
* Az utolsó oszlop a helyezés változását jelzi a 2007es rangsorhoz képest.
1
Ezzel szemben pozitívumként fogalmazódik meg, hogy javul például a gazdaság külső egyensúlya, a jegybank működésének megítélése, és terjed a számítógép-használat. Viszonylag kedvező az üzleti élet szabályozása és az alapvető infrastruktúra állapota. World Economic Forum: Global Competitiveness Report. A World Economic Forum tényadatok, valamint több mint 11 000 vállalati vezető megkérdezésére épülő felmérések eredményeinek kombinációjaként készülő jelentése 134 országot rangsorol két fő – különböző súlyozású alindexek felhasználásával számított – index alapján. A növekedési versenyképességi index (GCI, Growth Competitiveness Index), mely az alapvető makrogazdasági feltételek (a mellékelt tábla 1-4. pillére), a hatékonyságnövelő tényezők (5-10. pillér), valamint az innovációs és üzleti tényezők (11-12. pillér) alindexek köré gyűjtött komponenseket (pilléreket) foglalja magában. A World Economic Forum (WEF) október elején nyilvánosságra hozott 200809-es versenyképességi elemzése arról számol be, hogy hazánk versenyképessége jelentősen romlott az elmúlt egy évben, a világ legversenyképesebb gazdaságának pedig az USA bizonyult. Magyarország a növekedési versenyképességi rangsorban a 2007. évi 47. helyről idén a 62.-re csúszott vissza (egy pozíciót annak köszönhetően léptünk hátrébb, hogy idén már Brunei is bekerült a vizsgált államok körébe). A felülvizsgált tavalyi rangsorhoz képest Magyarországot megelőzte többek között Oroszország, Málta, India, Lengyelország és Horvátország is. Az EU-tagországok közül sajnálatosan csupán Görögország, Románia és Bulgária versenyképességét értékelte a magyarországinál is kedvezőtlenebbnek a Világgazdasági Fórum. A közép-kelet-európai EU-tagországokban alapvetően romlott a versenyképesség, jóllehet a hazánkhoz hasonló mértékű visszalépés nem jellemző a térségben. Magyarország megítélése mindhárom alindex és tulajdonképpen majd mindegyik pillér tekintetében romlott a tavalyihoz képest. A legnagyobb kihívást továbbra is a makrogazdasági stabilitás jelenti Magyarország számára, a korábbiakhoz képest nem javult ennek a tényezőnek a megítélése. Az államháztartási deficit, az államadósság, a pazarló költekezés, a magas adminisztrációs teher, a kormányzat/közhivatalok döntéshozatalát jellemző részrehajlás, valamint az átláthatóság mellett jelentős versenyhátrányt jelent többek között az adórendszer kiterjedtsége és az adóztatás mértéke, az agrárpolitika költségessége, a nem bérjellegű munkaerőköltségek magas szintje, valamint az alacsony szintű vevőorientáció. A magyar gazdaság komparatív előnyei között a liberalizált áru- és tőkepiac, a külföldi tulajdon elterjedtsége, az FDI és a technológiatranszfer szoros kapcsolata, a közép- és felsőfokú oktatásban részesülők aránya, a természettudományok oktatási színvonala, az oktatási kiadások szintje, a viszonylag fejlett infokommunikációs infrastruktúra említhető meg, továbbá több innovációt érintő területen bíztató hazánk teljesítménye (pl.: a tudományos kutató intézetek színvonala, a szabadalmak száma, az egyetemi kutatóhelyekkel közös együttműködések gyakorisága). Az üzleti környezet szempontjából leginkább problematikusnak az adórendszert érintő szabályozásokat, az adóztatás szintjét, a kormányzati intézkedések instabilitását, valamint a nem kellően hatékony állami bürokráciát emelték ki a WEF által megkérdezett szakemberek/érintettek. Javulást mutatott ezen a téren például a pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás lehetősége, a kvalifikált munkaerő kínálata, az infrastrukturális ellátottság, valamint a munkaerő-piaci korlátozások szintje. Világbank: Doing Business. A Doing Business rangsor a vállalati működés tíz területét külön-külön értékelő komponensek („alrangsorok”) összesítéseként áll össze, és az egyes komponenseken belül a felmérés konkrét, számszerűsíthető mutatók alapján értékeli a szabályozás minőségét, illetve a szabályozottság szintjét. A Doing Business felmérés keretében a Világbank közel 181 országot értékelt az üzleti környezet minősége szempontjából, melyek közül Magyarország a 41. helyezést érte el. Ez meglehetősen komoly előrelépésnek számít az előző évi 50. pozícióhoz képest (a tavalyi publikációban szereplő 45. helyezés adatrevíziók, új országok bevonása (Bahrein és Katar), valamint a hitelhez jutás komponenst érintő három apróbb módszertani változás nyomán
A World Economic Forum versenyképességi rangsora (2008)
USA Svájc Dánia Németország Ausztria Kína Észtország Csehország Szlovénia Portugália Litvánia Szlovákia Ciprus Málta Lengyelország Lettország Magyarország Görögország Románia Bulgária
GCI 2008 1 2 3 7 14 30 32 33 42 43 44 46 40 52 53 54 62 67 68 76
GCI 2007 1 2 3 5 15 34 27 33 39 40 38 41 55 56 51 45 47 65 74 79
Vált. -2 +1 +4 -5 -3 -3 -6 -5 +15 +4 -2 -9 -15 -2 +6 +3
GCI: Growth Competitiveness Index
Magyarország helyezése a GCI 12 pillére tekintetében (134 ország közül) Alapfeltételek alindex 1. Intézmények 2. Infrastruktúra 3. Makrogazdaság 4. Egészségügy és alapszintű oktatás Hatékonyság növelők alindex 5. Felsőoktatás és szakképzés 6. Árupiaci hatékonyság 7. Munkaerő-piaci hatékonyság 8. Pénzügyi piacok hatékonyság 9. Technológiai felkészültség 10. Piacméret Innovációs és üzleti tényezők alindex 11. Üzleti folyamatok kifinomultsága 12. Innováció
64 64 57 115 49 48 40 66 83 61 40 45 55 68 45
A Doing Business magyarországi komponenseinek alakulása Doing Business Cégalapítás Építési engedélyezési eljárások Munkaerőszabályozás Tulajdonjognyilvántartás Hitelhez jutás Befektetők védelme Adózás Nemzetközi kereskedelem Szerződésben foglaltak érvényesítése Vállalkozás megszűntetése
2008 2007 változás 41 50 +9 27 72 +45 89
90
+1
84
83
-1
57
98
+41
28 113 111
25 110 109
-3 -3 -2
68
49
-19
12
13
+1
55
56
+1
2
Zárójelben az előző évi helyezéshez képest történt változások
A Doing Business rangsor élbolyában egyébként a korábbi évek hagyományaihoz hasonlóan távol-keleti (Szingapúr, Hongkong, Japán), angolszász, és skandináv országok találhatók.
Egy foglalkoztatottra jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) 80
70 EU-27 = 100
60 Magyarország Csehország
50
Szlovákia Lengyelország 2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
40 1997
Munkatermelékenység. Miután nem áll rendelkezésre naprakész vásárlóerőparitáson számolt egy ledolgozott órára jutó GDP adat, ezért a munkatermelékenység mérésére és közelmúltbeli alakulására leginkább a vásárlóerő-paritáson számolt, egy foglalkoztatottra vetített bruttó hazai termék alkalmas. Az Eurostat adataiból kitűnik, hogy az így mért munkatermelékenység Magyarországon a második legmagasabb a visegrádi országok közül, és egyre inkább közelíti meg a kibővített Európai Unió szintjét. Az egy foglalkoztatottra jutó hazai GDP az EU átlagának 72,9%-át teszi ki, a hasonló cseh mutatót 1,1 százalékponttal, a lengyelt pedig 12 százalékponttal haladja meg, a szlovák értéktől azonban északi szomszédunk kitűnő tavalyi gazdasági teljesítményének köszönhetően immár 2,1 százalékponttal elmarad. (Az alacsony hazai foglalkoztatottsági szint miatt ugyanakkor az egy főre jutó magyar GDP az EU átlagának csak a 62,6%-a, ami a cseh és a szlovák szinttől is elmarad.) Fajlagos munkaerőköltségek. Bár az elmúlt években a hazai reálkeresetek gyors ütemben emelkedtek, Magyarország továbbra is a viszonylag alacsony fajlagos bérköltségű országok közé tartozik. A balti országokban és Szlovéniában a fajlagos munkaerőköltség jobban közelít az európai átlaghoz mint Magyarországon, a Visegrádi országokban ugyanakkor egységnyi bruttó hazai terméket kevesebb munkajellegű ráfordítással lehet megtermelni, mint hazánkban. A nemzetközi versenynek leginkább kitett ipart tekintve 2003 és 2005 között a keresetek emelkedése a nagyjából megegyezett a termelékenység növekedésével. 2006-ban a kitűnő ipari hozzáadottérték-adatoknak köszönhetően azonban már 10,1%-kal nőtt az ipari termelékenység, ami meghaladta az ipari bruttó nominális kerestek 8,5%-os emelkedését. A forint gyengülése miatt az euróban kifejezett fajlagos munkaerő-költség 8,2%-kal mérséklődött (Csehországban stagnált, Szlovákiában kismértékben csökkent, míg Lengyelországban hasonló ütemben emelkedett a fajlagos bérköltség). 2007-ben Magyarországon 6,6%-kal emelkedett az euróban kifejezett ipari fajlagos munkaerőköltség az egy évvel korábbi szinthez képest, ennek ellenére a magyar ipar relatív költség-versenyképessége nem romlott érdemben a régióban, mivel a visegrádi országok fajlagos munkaerőköltsége (Szlovákiától eltekintve) hasonló mértékben emelkedett. 2008-ban az euróban kifejezett ipari fajlagos munkaerőköltség 6,9%-kal nőtt ugyan hazánkban, Lengyelországban, Szlovákiában és Csehországban azonban két számjegyű ütemben emelkedett az ipari fajlagos munkaerőköltség.
Egységnyi GDP előállításának munkaerőköltsége, 2008 0,50
0,45
0,40
0,35
0,30 Németország
EU-27
Magyarország
V4
Az ipari fajlagos bérköltség (hozzáadott érték alapján) 125 előző év azonos időszaka = 100
Munkaerő-versenyképesség
120
2000 2005
2001 2006
2002 2007
2003 2008
2004
115 110 105 100 95 90 85 80 75 Csehország
Szlovákia
Lengyelország Magyarország
3
Görögország
Lengyelország
Szlovénia
Csehország
75 76 (-10)(-4)
Olaszország
Spanyolország
Bulgária
Románia
Portugália
Szlovákia
Magyarország
Litvánia
Franciaország
Ausztria
Lettország
Hollandia
Németország
Belgium
Észtország
Finnország
Svédország
Dánia
Írország
65 (-6) 54 48 49 (+10) 47 45 41 (-) (-5) (-3) 36 (+9) (-1) 31 (+1) 28 29 25 26 27 (+1) 22 (-4) (-) (-3) 17 19 (-4) (-5) (+1) 14 (-3) (-3) 5 6 7 (-1) (-) (-) (-) Egyesült Királyság
1 2 3 (-) (-) (-) USA
Másrészt a cégbejegyzés terén 80%-kal csökkent a szükséges minimális alaptőke értéke (a felmérés szempontjából mérvadó Kft. minimális alaptőkéje 500000 Ft-ra csökkent), bevezetésre került az elektronikus cégbejegyzés, illetve opcionálissá vált a közjegyzői részvétel. A cégalapítás és tulajdonjognyilvántartás komponensét érintő reformoknak köszönhetően az említett két területen egyaránt több 40 pozíciót javítottunk tavalyi helyezésünkön. Ezen kívül érdemi változást mindössze a nemzetközi kereskedelem komponens minden bizonnyal adatrevízióval összefüggő 19 pozíciós romlása jelent.
96 (+10)
Új-Zéland
A Világbank adatgyűjtése szerint hazánk két területen hajtott végre nagyon léptékű reformot az előző felmérés óta (az OECD-országok közül ennél több területen csak Csehországban, Görögországban és Új-Zélandon léptettek életbe reformokat az üzleti környezet javítása érdekében). Egyrészt 63-ról 17 napra csökkent a tulajdonjog-bejegyzéshez szükséges időtartam az új budapesti földhivatalnak, valamint a hatóságok közötti szorosabb együttműködésnek köszönhetően.
EU-tagállamok a Doing Business rangsorban*
Szingapúr
módosult az 50. pozícióra). Magyarország többek között megelőzte az EU országok közül Romániát, Bulgáriát, Spanyolországot, és Portugáliát, és továbbra is maga mögött tartotta Szlovéniát, Olaszországot, Csehországot, Lengyelországot és Görögországot.
Reálárfolyam-versenyképesség
100
Szlovákia 2007
Magyarország
Lengyelország 2003
80
Csehország
2006
85
2005
90
2008
95
2004
2003. január = 100
105
Az euró-zóna belföldi értékesítési árindexével deflálva. Az 100-nál kisebb érték felértékelődést jelez
Közterhek aránya a teljes munkaerőköltségen belül (2008)* 55%
53,9%
50%
45%
43,5% 39,8%
40%
38,9%
35% Magyarország
Csehország
Lengyelország
Szlovákia
*Az átlagkereset (egyedülálló, gyermektelen munkavállaló) szintjén; OECD Taxing Wages Draft
A sajáttőke-arányos adózott eredmény alakulása 12,7
13 12
11,7
11,5
11,6
11,6
2005
2006
11 9,7
10 9
8,5
8,4
2000
2001
8 2002
2003
2004
2007
Részesedés az EU-27-ek teljes importjából Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia
2,2% 1,7% 1,2% 0,7%
2008
2007
2006
2005
2004
0,2% 2003
Exportpiaci részesedés. Tekintve, hogy a 27 tagú Európai Unió kivitelünk legfőbb felvevője, versenyképességünk egyik fontos jelzőszáma az uniós importból való részesedésünk alakulása. Magyarország EU-s piaci részesedése az 1990-es évek óta 2004-ig folyamatosan emelkedett, de az emelkedés az évtized derekán megállt: a magyar export 2006. évi részaránya (1,25%) már alig haladta meg a 2004. évit (1,23%). Jóllehet a növekedés 2007-ben új erőre kapott, az 1990-es évek végén még Magyarországéhoz hasonló nagyságú uniós exportot bonyolító Csehország és Lengyelország piaci részesedése (akárcsak Szlovákiáé) 2002-2008 között lényegesen nagyobb mértékben emelkedett (2008-ban már meghaladta az 2,0%-ot), vagyis Magyarország relatív pozíciója valamelyest romlott ebben az időszakban.
110
2002
Vállalati jövedelmezőség. A magyarországi vállalkozásokat a 2000-es évek közepe óta stabilan 10% fölötti átlagos tőkearányos nyereség jellemzi (a társaságiadó-bevallási adatok alapján, az adózott eredmény és a saját tőke hányadosaként számítva), miután 2003-ban a korábbi évekhez képest jelentősen javult a vállalati jövedelmezőség. A 2006-ban megkezdett fiskális konszolidáció, valamint a 4%-os szolidaritási adó 2006. szeptemberi bevezetése egyelőre kevésbé éreztette hatását, hiszen a hazai vállalkozások jövedelmezősége nem csökkent 2006-ban, 2007-ben pedig érezhetően emelkedett a vállalatok adózott nyereség alapú profitabilitása (ROE) . Ugyanakkor némiképp meglepő, hogy a hazai és a külföldi tulajdonú vállalkozások jövedelmezősége közötti különbség csökkent 2006-2007-ben.)
115
2001
Teljesítménymutatók
120
2000
Adóterhelés. A rendelkezésre álló 2007. évi adatok szerint a GDP-arányos adóés járulékbevételek Magyarországon 39,5%-ot tettek ki, amely némileg alacsonyabb érték az EU-27-ek 40,7%-os átlagánál, ám a rangsort tekintve csupán a 17. legkedvezőbb volt. Míg egyes adónemek esetében a hazai adókulcsok regionális összevetésben is alacsonyak (pl. társasági adó), addig más adónemek (pl. iparűzési adó) és általában az élőmunka adó- és járulékterhei negatívan befolyásolják Magyarország versenyképességét. Míg a visegrádi országokban az átlagkereset teljes bérköltségéből 38,9-43,5%-ot tesznek ki a közterhek, addig Magyarországon ugyanez az arány 53,9%, vagyis már az átlagkereset szintjén is relatíve magas az adóék. (Magasabb jövedelemszint mellett az összes elvonás különbségei csökkennek, ám még mindig hazánkban a legmagasabb a közterhek aránya.)
125
1999
Adó-versenyképesség
Ipari exportértékesítési áralapon számított reál effektív árfolyam
%
Reálárfolyam. 2004-2005-ben az EU-25-ök belső piacán az euróban kifejezett értékesítési árak nagyobb mértékben növekedtek, mint a magyar ipari termékek exportárai. 2006-banfolytatódott a reálárfolyam leértékelődése: a forint exportértékesítési ár-alapú reálárfolyama 2006-ban a visegrádi országok valutáinál erőteljesebb leértékelődést mutatott, a magyar exportálók versenyképessége rövid távon javulást mutatott. Az ipari exportőrök nemzetközi ár-versenyképessége 2007-ben is javult (az euróban kifejezett ipari exportértékesítési árak előző évhez viszonyított stagnálása a legfontosabb exportpiacnak tekintett kibővített Európai Unió belföldi értékesítési árainak 2,9%-os emelkedésével párosult), hiszen miközben például a cseh és a szlovák korona árfolyama reálértelemben is felértékelődött, a forint reáleffektív árfolyama leértékelődést mutatott az előző év azonos időszakához képest. 2008-ban a hazai ipar euróban számolt exportértékesítési árainak minimális emelkedése, az euró-övezet belföldi értékesítési árainak több mint 6%-os növekedése mellett a magyar ipari exporttermékek piaci helyzetének további javulását eredményezte, míg a visegrádi országok reálárfolyama (az utolsó negyedévet elszámítva) felértékelődést mutatott.
4
Egy főre eső működőtőke-állomány * 9 000 7 849
8 000 7 000
6 253 5 683
6 000 euró
Működőtőke-beáramlás. Az 1990 óta folyamatosan magas (az utóbbi években jellemzően évi 4-6 milliárd euró közötti) külföldi működőtőke-beáramlás eredményeként 2008 decemberében a külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya meghaladta a 62 milliárd eurót Magyarországon, ami egy főre vetítve (6 253 euró) a visegrádi országok közül Csehország után a második legmagasabb. Csehország (7 849 euró) az utóbbi években felzárkózott ugyan, Szlovákia (5 683 euró 2008 szeptemberében) és Lengyelország (3 004 euró) azonban még mindig erősen el van maradva. Az egy főre eső magyarországi működőtőke-állomány a legtöbb felzárkózó, hagyományosan nettó működőtőke-importőr országot is felülmúlja.
5 000 4 000 3 000
3 004
2 000 1 000 0 Lengyelország
Szlovákia
Csehország
Magyarország
* Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban 2008. végi, Szlovákiában 2008. szeptember végi adat
Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Stratégiai Főosztály
1055 Budapest, Honvéd utca 13-15. Tel: (1) 374-2736 Fax: (1) 374-2912 E-mail:
[email protected]
5
