2008. ( ) Korm. rendelete. az utazási szerződésről

TERVEZET – A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI

A Kormány …/2008. (… …) Korm. rendelete az utazási szerződésről A Kormány a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 19. §-ában, valamint – a 17. § és a 19. § (1) bekezdésének b) pontja tekintetében – a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 12. §-a (1) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el: Értelmező rendelkezések 1. § E rendelet alkalmazásában a) utazásszervező: az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Utevr.) 1. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott személy, b) utazásközvetítő: az Utevr. 1. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy, c) utazási csomag: az olyan utazási szolgáltatáscsomag, ahol az utazásszervező személyszállítás, szállás és egyéb turisztikai szolgáltatások (így különösen étkezés, idegenvezetés, szórakoztató-, illetve kulturális program) közül legalább kettőnek előre megállapított együttesét úgy nyújtja, hogy ca) valamennyi szolgáltatás díja összesítve, egy összegben kerül meghatározásra (a továbbiakban: részvételi díj), és cb) a részszolgáltatások együttese 24 óránál hosszabb időszakot érint vagy az utazási szolgáltatáscsomag éjszakai szállást is magában foglal. d) tartós adathordozó: olyan eszköz, amely az utas számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását, és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését. A rendelet rendelkezéseinek kötőereje 2. § E rendelet rendelkezéseitől az utas hátrányára nem lehet eltérni. Az utazási szerződésre vonatkozó általános rendelkezések 3. § (1) Az utazási szerződést – annak valamennyi kikötésével együtt – írásban kell megkötni, és papíron vagy – ha a szerződést elektronikus dokumentumba foglalták – más tartós adathordozón az utas rendelkezésére kell bocsátani.


(2) Az utazási szerződés módosítására a megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. 4. § (1) Az utazási szerződésnek a következőket kell tartalmaznia: a) az utazásszervező, továbbá – ha az utazási szerződést utazásközvetítő útján kötik – az utazásközvetítő nevét, székhelyét, telefonszámát, b) az utazásszervezőnek, továbbá – ha az utazási szerződést utazásközvetítő útján kötik – az utazásközvetítőnek az Utevr. szerinti nyilvántartásba vételi számát, c) az utas nevét és lakcímét, továbbá – elektronikus úton kötött utazási szerződés esetén – elektronikus levelezési címét, d) az utas által megrendelt szolgáltatást, e) a szolgáltatás igénybevételének idejét, helyét, f) a szolgáltatást nyújtó megjelölését, g) adott esetben a személyszállítás eszközét és a célállomást, h) a szolgáltatásnak a szervezési díjat is magában foglaló díját (a továbbiakban: a szolgáltatás díja), forintban meghatározva, i) a szolgáltatás díjában nem benne foglalt, külön felszámításra kerülő adó, illeték és egyéb kötelező terhek (így különösen az üdülőhelyi díj, horgonyzási díj, repülőtéri illeték) forintban meghatározott összegét, j) az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj forintban meghatározott összegét, továbbá annak megfizetése rendjét és módját, valamint a díj módosításának lehetőségére vonatkozó, a 6. §-ban foglaltaknak megfelelő tájékoztatást, k) az utas elállása esetén az utas által adott esetben fizetendő bánatpénz összegét a 8. § (8) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, l) annak a biztosítónak vagy pénzintézetnek a megnevezését, amellyel az utazásszervező a külön jogszabályban előírt vagyoni biztosítékra vonatkozóan szerződést kötött, valamint m) ha az utazásszervező közreműködőjének felelősségét nemzetközi egyezmény korlátozza, az erre vonatkozó tájékoztatást, a vonatkozó nemzetközi egyezményt kihirdető jogszabály megjelölésével. (2) Ha az utas az utazásszervező vagy az utazásközvetítő közreműködésével köt baleset-, betegség-, illetve poggyászbiztosítást, valamint ha az utazásszervező az utas javára szóló – az Utevr. 8. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti – biztosítást kötött, az utazásszervező, illetve az utazásközvetítő köteles a biztosítási kötvényt, illetve a biztosítás igénybevételére jogosító bizonylatot az utazási szerződés szerinti szolgáltatások igénybevételére jogosító iratok átadásával egyidejűleg az utasnak átadni. (3) Az utazásszervező által értékesített szolgáltatásokat és azok díját tartalmazó, az utas rendelkezésére bocsátott tájékoztatóban is meghatározott információk tekintetében az utazási szerződésben elegendő a tájékoztatóra utalni. 5. § (1) Az utazási szerződés megkötésekor előleg címén a szolgáltatás díja (részvételi díj) legfeljebb negyven százalékának befizetése követelhető. Ettől a rendelkezéstől el lehet térni, ha a külföldi közreműködővel kötött szerződés ennél szigorúbb kötelezettséget ró az utazásszervezőre.


(2) Az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj [a szolgáltatás díja (részvételi díj), valamint a 4. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti adó, illeték és egyéb kötelező terhek] teljes összegének megfizetését az utazásszervező legkorábban az utazás megkezdése előtt harminc nappal igényelheti, kivéve, ha a külföldi közreműködővel kötött szerződés alapján ennél korábbi teljesítésre van szükség. 6. § (1) Az utas által az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj nem emelhető, kivéve, ha a díjemelés lehetőségéről a szerződés rendelkezik. A díj emelésére kizárólag a) a szállítási költségek (ideértve az üzemanyagköltségeket), b) az utazási szerződés résszolgáltatásaival kapcsolatos adó, illeték és egyéb kötelező terhek (így különösen üdülőhelyi díj, horgonyzási díj, repülőtéri illeték), vagy c) deviza – az utazásszervező közreműködőjével kötött szerződésben meghatározott mutató szerinti – forintárfolyamának változása miatt kerülhet sor. (2) A díjemelés mértékének arányosnak kell lennie a költségek emelkedésének mértékével, és a szerződésben pontosan meg kell határozni a módosított díj számításának módját. (3) A díjemelés indokát az utassal közölni kell. (4) Az utas által az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj az utazás megkezdését megelőző húsz napon belül az (1) bekezdésben meghatározott okból sem emelhető. 7. § (1) Az utas az utazási szerződés szerinti utazásban való részvétel jogát jogosult olyan harmadik személy részére engedményezni, aki megfelel az utazási szerződésben meghatározott utazási feltételeknek. (2) Az engedményezésről az utas haladéktalanul köteles az utazásszervezőt tájékoztatni. (3) Az engedményezést megelőzően keletkezett szerződéses kötelezettségekért és az engedményezésből eredő igazolt többletköltségekért az engedményező és az engedményes egyetemlegesen felel. 8. § (1) Az utas az utazási szerződéstől írásban tett nyilatkozattal az utazás megkezdése előtt bármikor elállhat. (2) Ha az utazásszervező az utazási szerződés lényeges feltételét az indulás előtt rajta kívül álló okból kívánja jelentősen módosítani, így különösen, ha a díjemelés mértéke a tíz százalékot meghaladja, köteles erről az utast haladéktalanul tájékoztatni. (3) A (2) bekezdés szerinti esetben az utas a) elállhat a szerződéstől, vagy b) ha elfogadja a változtatásokat a szolgáltatás díja (részvételi díj) e változásokhoz kapcsolódó megváltoztatásával együtt, a felek módosítják a szerződést.


(4) Az utas a (3) bekezdés szerinti döntéséről köteles az utazásszervezőt haladéktalanul tájékoztatni. (5) Ha az utas a (3) bekezdés a) pontja alapján áll el a szerződéstől, megilletik a 9. § (2) bekezdésében, illetve a 9. § (4) bekezdésében meghatározott jogok. (6) Ha az úti cél vagy az ahhoz vezető útvonal olyan területet érint, amely – az utazási szerződés megkötését követően – a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett központi államigazgatási szerv honlapján az „utazásra nem javasolt” utazási célországokat és térségeket megjelölő felsorolásba felvételre kerül, az utazásszervező köteles azonos vagy magasabb értékű helyettesítő szolgáltatást nyújtani. Ha helyettesítő szolgáltatás az eredetinél alacsonyabb értékű, az utazásszervező köteles a díjkülönbözetet az utasnak megtéríteni. Ebben az esetben az utas a) ha elfogadja a helyettesítő szolgáltatást, a felek módosítják az utazási szerződést, vagy b) elállhat a szerződéstől. (7) Ha az utas a (6) bekezdés b) pontja alapján áll el a szerződéstől, az utazásszervező köteles a teljes befizetett díjat azonnal visszafizetni. (8) Az utasnak a (3) vagy a (6) bekezdésben meghatározott okból való elállása esetére bánatpénz nem követelhető. Egyéb esetekben az utas elállásának esetére kikötött bánatpénz mértéke a szolgáltatás díja (részvételi díj) összegét nem haladhatja meg. A bánatpénz a szolgáltatás díjának (a részvételi díjnak) százalékában kifejezett átalány formájában is megállapítható. Az utazás megkezdését megelőző harmincöt napnál, szálláshely (apartman) igénybevételére irányuló utazási szerződés esetében pedig negyvenöt napnál korábbi elállás esetén bánatpénzként legfeljebb a szolgáltatás díjának (a részvételi díjnak) tíz százaléka követelhető. 9. § (1) Az utazásszervező legkésőbb az utazás megkezdése előtt húsz nappal írásban tett nyilatkozattal elállhat az utazási szerződéstől. (2) Ha az utazásszervező nem az utas érdekkörében felmerült okból áll el a szerződéstől, a) az utas az eredetivel azonos vagy magasabb értékű helyettesítő szolgáltatásra tarthat igényt, ha ennek nyújtására az utazásszervezőnek lehetősége van, és b) ha az a) pont szerinti helyettesítő szolgáltatás nyújtására nem képes, vagy az utas a felkínált helyettesítő szolgáltatást nem fogadja el, az utazásszervező a teljes befizetett díj azonnali visszafizetésére, és az után az utazási szerződés megkötésétől számított időre az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat megfizetésére köteles. (3) Ha a (2) bekezdés a) pontja szerinti helyettesítő szolgáltatás az eredetinél alacsonyabb értékű, az utazásszervező köteles a díjkülönbözetet az utasnak megtéríteni. (4) Ha az utazásszervező nem az utas érdekkörében felmerült okból áll el az utazási szerződéstől, a (2) és (3) bekezdésben foglaltakon túlmenően köteles az utasnak az elállás következtében felmerült kárát (ideértve a nem vagyoni kárt is) megtéríteni, kivéve, ha


a) az utazásszervező elállására – a túlfoglalás esetét kivéve – általa nem befolyásolható (ellenőrzési körén kívül eső), ésszerűen el nem hárítható olyan körülmény miatt – ide nem értve valamely harmadik személy magatartását – került sor, amelyet a szerződéskötés idején nem látott és ésszerű elvárhatóság mellett nem is láthatott előre (a továbbiakban: vis maior), vagy b) a jelentkezők száma a meghirdetett legalacsonyabb résztvevőszámot nem éri el, és az utazásszervező elállásáról az utast írásban, az utazási szerződésben megjelölt időtartamon belül tájékoztatták. 10. § (1) Az utazási szerződésben vállalt szolgáltatások teljesítéséért az utazásszervező felel. Ha az utazásszervező az utazást nem az utazási szerződésnek megfelelően teljesíti, köteles a szolgáltatás díját (a részvételi díjat) arányosan leszállítani. (2) Az utazásszervező nem köteles a szolgáltatás díját (részvételi díjat) leszállítani, ha az utas valamely szolgáltatást saját elhatározásából vagy az érdekkörében felmerült okból nem vesz igénybe. (3) Ha az utazás megkezdését követően az utazásszervező az utazási szerződésben meghatározott szolgáltatások jelentős részét nem tudja teljesíteni, köteles azokat más megfelelő, hasonló értékű szolgáltatásokkal pótolni. Ha az ilyen szolgáltatások értéke a nem teljesített szolgáltatások értékét meghaladja, a költségkülönbözet az utasra nem hárítható át. Ha az utazásszervező ilyen helyettesítő szolgáltatást nem tud nyújtani, vagy az utas azt indokoltan nem fogadja el, az utazásszervező – amennyiben az utas erre igényt tart – köteles gondoskodni az utasnak az utazás kiinduló helyére vagy az utas által elfogadható, a célországban található más visszaérkezési helyre történő szállításáról, ennek költségeit viselni, és az igénybe vett szolgáltatások értékével csökkentett befizetett díjat visszafizetni. (4) Az utas a hiba felfedezése után haladéktalanul köteles a kifogását az utaskísérővel és a helyszíni szolgáltatóval közölni. A közlés késedelméből eredő kárért felelős. Az utaskísérő köteles közreműködni a kifogásnak a helyszíni szolgáltatónak történő bejelentése során. Az utaskísérő az utas bejelentését, illetve annak a helyszíni szolgáltatóval való közlésének tényét köteles jegyzőkönyvbe foglalni, és ennek egyik példányát az utasnak átadni. Az utaskísérő köteles az utazásszervezőt haladéktalanul tájékoztatni, továbbá a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtenni. Utaskísérő hiányában – ha a helyi szolgáltató a panaszt nem orvosolta – az utas az utazásszervezőt, illetve azt az utazásközvetítőt köteles tájékoztatni, akinél az utazási szerződést megkötötte. (5) Az utazásszervező köteles gondoskodni arról, hogy az olyan csoportot, amelynek létszáma eléri a 13. § 0 bekezdésének i) pontja értelmében az utazásszervező által meghatározott minimális létszámot, külföldön a célország nyelvét vagy a célországban általánosan használt világnyelvet beszélő, idegenvezetésre jogosult személy kísérje. E rendelkezést alkalmazni kell akkor is, ha az utazásszervező nem határozott meg minimális létszámot, azonban az azonos időpontban, azonos útvonalon, azonos szolgáltatásokat igénybe vevők létszáma eléri a tizenöt főt. (6) Ha az utazást különjárati autóbusz igénybevételével bonyolítják le, az utazásszervező felel azért, hogy a külön jogszabályban előírt iratok (pl. utasjegyzék) az autóbusz vezetőjének rendelkezésére álljanak.


11. § (1) Az utazásszervező felel az utazási szerződés nem-teljesítéséből vagy hibás teljesítéséből eredő károkért, kivéve, ha a nem-teljesítés, illetve a hibás teljesítés sem az ő, sem az általa igénybe vett közreműködő magatartására nem vezethető vissza, így különösen a) ha a szerződés teljesítésében mutatkozó hiányosságok az utas magatartására vezethetők vissza, b) ha a hiba olyan harmadik személy magatartására vezethető vissza, aki az utazási szerződésben vállalt szolgáltatások teljesítésével nincs kapcsolatban, és a hibát az utazásszervező ésszerű elvárhatóság mellett sem láthatta előre, illetve azt nem volt képes elhárítani, vagy c) vis maior esetén. (2) Az 0 bekezdés b) és c) pontja esetében az utazásszervező köteles segítséget nyújtani az utasnak, ha nehézségei támadnak. 12. § (1) Az utazásszervező a szolgáltatás teljesítéséhez igénybe vett közreműködő magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el, kivéve, ha a közreműködő felelősségét jogszabályban kihirdetett nemzetközi egyezmény korlátozza. (2) Az utazási szerződés nem-teljesítéséből vagy hibás teljesítéséből eredő károkért való felelősség mértéke a szolgáltatás díja (a részvételi díj) összegének kétszereséig korlátozható az utazási szerződésben. (3) Ha az utas az utazási szerződést utazásközvetítő útján kötötte, az utazási szerződés teljesítésével kapcsolatos szavatossági, kártérítési igényét az utazásközvetítőnél is bejelentheti. Az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésre vonatkozó különös rendelkezések 13. § (1) Az utazásszervező által értékesített utazási csomagra, a részvételi díjra és az utazási szerződés feltételeire vonatkozóan az utas rendelkezésére bocsátott tájékoztatónak (a továbbiakban: programfüzet) egyértelműen és pontosan tartalmaznia kell a) az utazásszervező nevét, székhelyét, telefonszámát, b) az úticélt, az útvonalat (útitervet) és a jelentősebb tartózkodási helyeket, c) a szálláshely helyét, típusát a főbb jellemzőinek meghatározásával, a szálláshely szerinti ország szabályainak megfelelő komfortfokozatát; ha a szálláshely szerinti ország komfortfokozatra vonatkozó szabályai eltérnek a hazaitól, az erre vonatkozó figyelemfelhívást, valamint – ha beazonosítható – a komfortfokozat hazai besorolás szerinti megfelelőjét, d) a részvételi díj forintban meghatározott összegét és azt, hogy ez mely szolgáltatásokra nyújt fedezetet, e) a részvételi díjban nem bennefoglalt, külön felszámításra kerülő adó, illeték és egyéb kötelező terhek (így különösen az üdülőhelyi díj, horgonyzási díj, repülőtéri illeték) forintban meghatározott összegét, és az ezek változásának lehetőségére vonatkozó figyelemfelhívást,


f) a befizetendő előleget és az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj fennmaradó része megfizetésének rendjét, g) a szállítóeszköz(öke)t, annak jellemzőit és kategóriáját, h) az étkezésekre vonatkozó tájékoztatást (étkezési rendet), i) azt a legalacsonyabb létszámot, amely az utazás elindításának feltétele, továbbá azt a határidőt, ameddig az utazásszervező az utazásnak a legalacsonyabb létszám el nem érése okán történő elmaradásáról az utast értesíteni köteles, j) az utazással érintett országok útlevél- és vízumelőírásait, továbbá k) az utazással összefüggő egészségügyi előírásokat. (2) A programfüzetben foglaltaktól az utazásszervező csak a következő esetekben térhet el: a) az utassal történő kifejezett megállapodás alapján az utazási szerződésben, vagy b) ha ezt a jogát kifejezetten fenntartotta, és a változásokat az utazási szerződés megkötése előtt az utassal − igazolható módon − közli. (3) Ha az utazásszervező nem bocsátott rendelkezésre programfüzetet, az utazásszervező, illetve az utazásközvetítő az utazási szerződés megkötése előtt köteles az utast az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően írásban tájékoztatni. Ennek megtörténtét az utazási szerződésben fel kell tüntetni, és azt az utas az aláírásával igazolja. 14. § (1) Az utazásszervező, illetve az utazásközvetítő az utazási csomagban forgalmazott utazás megkezdése előtt legalább hét nappal − ha az utazási szerződés megkötése és az indulás közötti időtartam ennél rövidebb, legkésőbb az utazási szerződés megkötésekor − köteles az utast [a b) pont esetében a kiskorú törvényes képviselőjét] írásban tájékoztatni a következőkről: a) az utazásszervezőnek az utazás célállomásán található, magyarul vagy általánosan használt idegen nyelvet beszélő helyi képviselője (illetve ha az utazásszervező ilyet biztosít, a csoport mellett a célország nyelvét vagy a célországban általánosan használt idegen nyelvet beszélő, idegenvezetésre jogosult utaskísérői feladatokat ellátó személy) nevéről, címéről és telefonszámáról, ennek hiányában arról a telefonszámról vagy egyéb információról, amely lehetővé teszi az utas számára az utazásszervezővel történő kapcsolatfelvételt, illetve arról a helyi utazásszervezőről, amelyhez az utas szükség esetén segítségért fordulhat, b) kiskorú külföldi utazása esetén a gyermekkel vagy a gyermek tartózkodási helyén kijelölt, a gyermekért felelős személlyel történő közvetlen kapcsolatteremtés lehetőségéről, c) az utas által igénybe vehető biztosításokról, ha azokat a programfüzetben nem tette közzé, d) az útitervben szereplő közbenső megállók és csatlakozások idejéről és helyéről, valamint az utas által elfoglalható helyre vonatkozó részletekről (pl. utasosztályok, hajón kabin vagy hálóhely, vonaton hálófülke). (2) Az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésnek a 4. § 0 bekezdésében foglaltakon túlmenően tartalmaznia kell a 13. § 0 bekezdésének b)–i) pontjában felsoroltakat, továbbá a) az indulás és a visszaérkezés pontos helyét és időpontját, az útitervben szereplő indulási és érkezési időpontokat és helyeket, b) az utas által megrendelt szolgáltatásokat, ideértve az utazásszervező által szervezett, a részvételi díjban benne foglalt fakultatív programokon való részvétel feltételeit,


c) azt, hogy a részvételi díj magában foglalja-e a baleset-, betegség- és poggyász-, illetve az elállás kockázatára vonatkozó biztosítás díját, valamint d) az utas külön kéréseit, amelyeket az utazási szerződés megkötése előtt közölt az utazásszervezővel, illetve az utazásközvetítővel. Eljárás a rendelet egyes rendelkezéseinek megsértése esetén 16. § (1) A 3. § 0 bekezdésében a szerződésnek az utas rendelkezésére bocsátására vonatkozó, továbbá a 6. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben (a továbbiakban: Fgytv.) meghatározott szabályok szerint. (2) A 13. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jár el, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott szabályok szerint, ha a jogsértés az Fttv. 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. (3) Az (1) és (2) bekezdésben említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések. Módosuló jogszabályi rendelkezések 17. § (1) Az Utevr. 1. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [E rendelet alkalmazásában] „f) utazási csomag: az utazási szerződésről szóló .../2008. (... ...) Korm. rendelet 1. §ának c) pontjában meghatározott fogalom,” (2) Az Utevr. 2. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Utazásszervező, illetőleg -közvetítő tevékenységet Magyarországon csak az az utazási vállalkozó folytathat, aki az e rendeletben előírt feltételeknek megfelel, és kérelme alapján a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) által vezetett közhitelű hatósági nyilvántartásba bejegyezték. A Hivatal az utazási vállalkozót akkor veheti nyilvántartásba, ha] „e) – törvény ezt előíró rendelkezése esetén – üzlettel, továbbá internetes kapcsolattal és e-mail címmel rendelkezik,” (3) Az Utevr. 2. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) Az utazásszervező köteles minden év január 31-éig a Hivatal részére nyilatkozni arról, hogy ha utazásait kizárólag közvetítő útján értékesíti, vagy kizárólag a (6) bekezdés b) pontjában meghatározott tevékenységet végzi, s ezért külön törvény alapján a tevékenysége folytatásához nem szükséges üzlet.” (4) Az Utevr. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:


„5. § Az utazási vállalkozó köteles a nyilvántartásba vételi számát valamennyi üzleti kapcsolatában folyamatosan használni, kereskedelmi kommunikációjában szerepeltetni, és az üzletében jól láthatóan kifüggeszteni.” (5) Az Utevr. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „6. § Ha törvény az utazási vállalkozó tevékenységének üzletben történő folytatását írja elő, az üzlethelyiségnek alkalmasnak kell lennie az ügyfélforgalom lebonyolítására, kizárólag e tevékenység céljára szolgálhat, és berendezésének igazodnia kell a rendeltetésszerű használat követelményeihez.” (6) Az Utevr. 11/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „11/A. § (1) A Hivatal hivatalból, illetve a – hatáskörébe tartozó ügyben eljáró – jegyző kezdeményezésére pénzbírságot szabhat ki, ha az utazási vállalkozó az utazásszervezői és -közvetítői tevékenység végzésére vonatkozó e rendeletben foglalt rendelkezéseket megsérti. (2) Nem szabható ki bírság, ha a Hivatal az utazási vállalkozót a 11. § (1) bekezdése alapján törli a nyilvántartásból. (3) Ha a 11. § (1) bekezdésének b) pontja alapján az utazási vállalkozó hatósági nyilvántartásból való törlésének indoka nem áll fenn, a pénzbírság mértéke az utazási vállalkozó által a 8. § (8) bekezdésében meghatározott időszakot megelőző évre szolgáltatott vagyonibiztosíték-összeg és azon vagyonibiztosíték-összeg közötti különbözet legalább 5%-a, de legfeljebb 10%-a, amit erre az időszakra a jogszabály alapján ténylegesen szolgáltatnia kellett volna. Ismételt jogsértés esetén a Hivatal hivatalból törli az utazási vállalkozót a nyilvántartásból. (4) A (3) bekezdésben nem szabályozott esetekben kiszabható bírság mértékéről, a bírság alkalmazásának részletes szabályairól és megfizetésének módjáról külön jogszabály rendelkezik.” (7) Az Utevr. a) 2. §-a (10) bekezdésében a „települési önkormányzat jegyzőjét” szövegrész helyébe a „települési önkormányzat jegyzőjét (a továbbiakban: jegyző)” szöveg, b) 11. §-a (1) bekezdésében az „ellenőrzésre feljogosított szervezet” szövegrész helyébe az „(5) bekezdésben meghatározottak” szöveg, c) 11. §-a (5) bekezdésében az „az üzlet helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője” szövegrész helyébe az „a jegyző” szöveg lép. (8) Az Utevr. a) 3. §-a (3) bekezdésében és 11. §-a (5) bekezdésében az „az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium” szövegrész helyébe az „a turizmusért felelős miniszter” szöveg, b) 11. §-a (6) bekezdésében az „az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak” szövegrész helyébe az „a turizmusért felelős miniszternek” szöveg, c) 12. §-a (2) bekezdésében az „Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium” szövegrész helyébe az „A turizmusért felelős miniszter” szöveg lép.


Záró rendelkezések 18. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követően kiadott programfüzetekre, illetve a hatálybalépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. 19. § (1) Hatályát veszti a) az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet, valamint az azt módosító 191/2003. (XI. 26.) Korm. rendelet és 79/2005. (IV. 28.) Korm. rendelet, b) az Utevr. 1. §-a (2) bekezdésének e) és h) pontja, 14. §-a és 1. számú melléklete. (2) Ez a § és a 17. §, valamint az azt megelőző alcím a rendelet kihirdetését követő 31. napon hatályát veszti. 20. § Ez a rendelet − az utazási csomag igénybevételére irányuló szerződés szabályozása tekintetében − a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.


RÉSZLETES ELŐTERJESZTÉS

I. A szabályozás indokoltsága, előzmények, az előterjesztés hatóköre Az újrakodifikáció szükségességének szempontjai 1. Az utazási jogviszonyokkal kapcsolatos előírásokat az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet szabályozza. A jogszabály a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelvvel összhangban született meg 1996-ban, illetve azóta többszöri módosítására is sor került. A legutóbbi jogszabály-módosítási egyeztetések során világossá vált, hogy a tevékenységre és az utazási szerződésre vonatkozó hazai szabályozást is új alapokra kell helyezni, összhangban a megváltozott piaci körélményekkel és európai uniós követelményekkel, valamint a hazai vonatkozó jogszabályokkal. Az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet korszerűsítését azért volt szükséges mielőbb elvégezni, mert az elmúlt időszak tapasztalatai szerint a piacon működő vállalkozások és utasok (fogyasztók) érdekeit jelentősen érintő rendelkezések szorulnak felülvizsgálatra (pl. felelősségi kérdések, árképzés, elektronikus kereskedelem feltételei stb.). A Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetségének (MUISZ) kezdeményezésére, a kormányrendelet módosításának előkészítésére egy szakmai kodifikációs munkacsoport alakult az ÖM Turisztikai Szakállamtitkárság vezetésével 2007. áprilisban, melyben a szakmai szövetség képviselői mellett a szabályozásban érintett tárcák (IRM, SZMM, ÖM), valamint a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szakértői vettek részt. Hasonló átfogó jellegű szabályozás kidolgozásra 1996-ban került sor, amikor a hatályos joganyag került kidolgozásra. A kodifikációs munkacsoport többfordulós ülésein és egyeztetések után megegyezett a szükséges módosításokról még 2007 ősszel, ugyanakkor a jogszabály újrakodifikálásához meg kellett várni a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény elfogadását, mely megteremtette a szükséges jogalkotási felhatalmazást. A Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 19. §-a alapján „Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg az utazási szerződés részletes szabályait.” Mindezekre tekintettel a kodifikációs munkacsoport felülvizsgálata az alábbi tárgykörökre terjedt ki az elmúlt évek gyakorlati tapasztalati alapján, szem előtt tartva a hatályos európai uniós előírásokat is: - az utazási szerződés formai és tartalmi követelményei, - a programfüzetre vonatkozó előírások, - árképzés, részvételi díj tartalma, fizetési feltételek, - csoportkísérő személye, - az utazásszervező elállása, - az utas elállása, utazási vállalkozó kártalanítási igénye, - teljesítés, felelősségi szabályok, lehetetlenülés, vis maior,


- a közreműködőkre vonatkozó előírások, - az utazást közvetítő szerződés szabályai. 2. Az Országgyűlés 2008. június 9-én elfogadta a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényt (Fttv.)és a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XLII. törvényt. A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv átültetésével is összefüggésben e törvények nyomán jelentős mértékben átstrukturálásra, újraszabályozásra került a fogyasztóvédelmi, reklám- és (fogyasztóvédelmi) versenyjogunk. Minthogy a 2005/29/EK irányelv a fogyasztó–vállalkozás kapcsolatokban a horizontális szabályozás igényével lép fel, a jövőben az Fttv. rögzíti a – meglehetősen tág értelemben vett – kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezéseket. Az új törvények újraszabályozzák továbbá az e területre eső anyagi jogi szabályok kikényszerítését is, egyértelmű hatásköri szabályozást és eljárási rendezést teremtve. A Kormány a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról, a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól, továbbá a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokhoz kapcsolódó kormányzati feladatokról szóló 3021/2008. (IV. 2.) Korm. határozatban előírta, hogy – a törvények hatálybalépéséhez igazodóan – készüljön egységes előterjesztés a törvények végrehajtásához szükséges kormányrendeletek módosításáról. A feladat felelőséül a kormányhatározat az IRM-et, az NFGM-et és az SZMM-et jelölte meg azzal, hogy az érintette miniszterek az első helyi jogszabály-előkészítői felelősségük körébe tartozó kormányrendeletek tekintetében működjenek közre. A 2005/29/EK irányelv átültetésével kapcsolatos szükséges jogszabály-módosítások tematikusan az alábbiakban foglalhatóak össze. a) Az Fttv.- hez kapcsolódóan aa) Szükségessé válik – az Fttv. értelmében vett – kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályoknak a felülvizsgálata, amelyek a tisztességtelen eljárással szembeni fellépés címén kerültek megfogalmazásra. Ide tartoznak mindenekelőtt a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések. A nem közösségi jogi előíráson alapuló, illetve a 2005/29/EK irányelv alapján más módon nem igazolható rendelkezéseket hatályon kívül kell helyezni. A közösségi jogi hátterű rendelkezéseket is szükséges átgondolni olyan szempontból, hogy azok tartalmaznak-e többletet, speciális tartalmat az Fttv. rendelkezéseihez képest. Pusztán a fogyasztók megtévesztése tilalmának kimondása például nem tekinthető ilyennek, így a párhuzamos szabályok fenntartása nem indokolt. Ez esetben az Fttv.-t kell a speciális közösségi jogi aktus megfelelő rendelkezését átültető magyar jogszabálynak tekinteni. ab) A közösségi jogi előíráson alapuló, illetve más módon igazolható, s az Fttv. rendelkezéseihez képest speciális tartalmat hordozó (azaz továbbra is fenntartható) rendelkezések esetében az Fttv. alapján eljáró hatóságok hatáskörének megállapítása indokolt, figyelemmel az egységes jogalkalmazás igényére. Ez alól kivételt akkor indokolt csak tenni, ha az anyagi jogi rendelkezés hátterét képező közösségi jogi aktus a 2005/29/EK irányelvhez képest speciális eljárási követelményeket is tartalmaz.


ac) A 2036/2007. (III. 13.) Korm. határozatban elrendelt terminológiai egységesítés igényére, és ennek megfelelően az Fttv. fogalmi rendszerére figyelemmel szükséges áttekinteni az érintett rendeleti szabályok fogalomhasználatát is, különösen a „fogyasztó”, a „vállalkozás/kereskedő”, a „termék/áru/szolgáltatás”, valamint a „kereskedelmi kommunikáció/reklám/hirdetés” fogalomkörök tekintetében. b) A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XLII. törvényhez kapcsolódóan A módosított törvény 45/A. §-ának (2) bekezdése kimondja: „A fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott rendelkezések betartását, és – ha a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik – eljár azok megsértése esetén.” Ennélfogva az olyan rendeletek esetében, amelyek nem a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben (Fgytv.) adott felhatalmazáson alapulnak, azonban rendelkezéseik kikényszerítésére – azok jellegénél fogva – mégis a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása indokolt (feltéve, hogy nem az Fttv. hatálya alá tartozó rendelkezésekről van szó), szükséges a következő modell alkalmazása: „A [...] § [...] bekezdésben foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el, ha a jogsértés a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. §-ának a) pontja értelmében vett fogyasztót érint. A fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv. szabályai szerint jár el. Az említett rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.” Ez a megoldás biztosítja az egyértelmű hatáskör-telepítést, a fogyasztóvédelmi hatóság által alkalmazandó eljárási szabályok meghatározását, valamint az érintett anyagi jogi előírások „fogyasztóvédelmi rendelkezések”-ként történő kifejezett nevesítését, megteremtve a kapcsolatot az Fgytv. eljárási szabályaival és szankciórendszerével. 3. A hazai szabályozás felülvizsgálata során tekintettel kellett lenni a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK tanácsi irányelv jövőbeni módosítására irányuló, eddig ismert elképzelésekre is. Az irányelv felülvizsgálata és szükséges módosítása részét képezi a fogyasztóvédelmi aqcuis felülvizsgálati folyamatának. Az Európai Unió Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) által 2006 ősze folyamán elkészített és a tagállamok, érdekképviseleti szervezetek részére megküldött előzetes munkaanyag (tájékoztatás és kérdőív) alapján a felülvizsgálat többek között az alábbi problémákra kíván megoldást nyújtani: - az utazási piac megváltozott szerkezetéből adódó jogkövetkezmények (pl. foglalási módok átalakulása, internet terjedése stb.), - az utazási csomag definíciójának újraértelmezése, - az árképzés felülvizsgálata, - a felelősségi kérdések tisztázása, - a vagyoni biztosítéki rendszerrel kapcsolatos elvárások pontosítása stb. A munkaanyagra a tagállamoknak és érdekvédelmi szervezeteknek 2007 őszéig kellett részletes álláspontot küldeni.


A Bizottság 2007. decemberben publikálta a beérkezett válaszok összesítését és értékelését tartalmazó munkaanyagot, mely alapján jelenleg a Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság készíti elő az új irányelv tervezetére vonatkozó ún. konzultációs papírt. A felülvizsgálandó tárgykörök és a tagállamok, piaci szereplők és fogyasztóvédelmi szervezetek által jelzett problémák egyértelműen azt bizonyítják, hogy az utazási csomagra vonatkozó közösségi szabályozás a jövőben jelentősen át fog alakulni, viszont egyelőre kérdéses ennek időpontja, valamint az új közösségi szabályozás hatálybalépése. Az átmeneti időszakban a tagállamoknak, s így Magyarországnak is a hatályos 90/314/EGK tanácsi irányelvben foglalt szabályozásnak kell megfelelnie, még ha annak végrehajtása a megváltozott utazási piaci szerkezet és utas/fogyasztói szokások miatt több kérdésben nehézséget okoz (pl. egyénre szabott utazási csomagok megjelenése, felelősségi szabályok pontosítása, elektronikus ügyintézés térhódítása stb.). 4. Szintén figyelembe kellett venni, hogy folyamatban van a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv hazai végrehajtása is. A 2006/123/EK irányelv rendelkezései és hatálya elsődlegesen az utaztató tevékenység, mint szolgáltatás-nyújtás feltételeinek meghatározását érintik (nyilvántartásba-vétel, engedélyeztetési eléjárás, jogszabályi feltételek előírása stb.), s így az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Utevr.) hatályos rendelkezéseit kell újragondolni 2009. június 30-ig. A tevékenység szabályozásának újragondolása érintheti egyes kérdésekben az utazási szerződésre vonatkozó szabályozást is, különös tekintettel a szolgáltatást nyújtó személyre, illetve egyes szerződési elemek teljesítésére. A teljes összhangot az Utevr. újrakodifikálásánál kell majd megteremteni.

II. Részletes indokolás Az előterjesztés az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet módosítása helyett annak újraalkotására tesz javaslatot. A horizontális szempontok szerinti változtatásokon túl sor kerül a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvnek való megfelelés érdekében a rendelkezések pontosítására, kiegészítésére, valamint –az (új) Polgári Törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslatra is figyelemmel – a Polgári Törvénykönyv szabályaival való jobb összhang érdekében egyes, a Ptk. szabályait ismétlő vagy azzal nem teljesen összhangban lévő rendelkezések elhagyására, illetve kiigazítására. Az újrakodifikálásnál a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság ellenőrzési tapasztalatai, a bírói joggyakorlat és a jogértelmezési gyakorlat is kiemelt vizsgálat alá kerültek. Az újrakodifikálás során a tervezet, illetve az Utevr. módosításra került rendelkezései az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Az egyik legfőbb célkitűzés az utazási szerződés, mint különös, a Ptk.-ban nevesített szerződéstípus általános, és ezen belül az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződés különös követelményeinek rögzítése volt. Ennek megfelelően a tervezet két nagy részre osztható: az utazási szerződésre vonatkozó általános rendelkezéseket a 3-12. §§-ok határozzák meg, az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésre vonatkozó további különös rendelkezéseket pedig – a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK tanácsi irányelv előírásaihoz igazodva – a 13-15. §-ok tartalmazzák. Az utazási szerződésnek a Ptk. 415. §-ában foglalt meghatározása szerint: „A vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból


és az ezzel összefüggő részszolgáltatásokból - így különösen szállás, étkezés - álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni.” Az utazási szerződés tárgya bármilyen – akár egy vagy több elemből álló – utazási szolgáltatás lehet. Speciális eset az utazási csomag, amely egy utazási szolgáltatáshalmaz, a 90/314/EGK tanácsi irányelv által meghatározott szolgáltatáscsomag, sajátos kritériumokkal és jellemzőkkel. Amennyiben az utazási szerződés tárgya utazási csomag, tehát az utas az utazásszervező utazási vállalkozó által előre összeállított, 24 órát meghaladó vagy éjszakai szállást is tartalmazó szolgáltatáscsomagot vásárol (ilyen utazásra fizet be), a 90/314/EGK tanácsi irányelvben meghatározott szigorúbb fogyasztóvédelemi szabályokat kell az utazási szerződésre, illetve a szerződés megkötésére alkalmazni (ideértve az ajánlati szakaszt és a programfüzet tartalmi követelményeit is). Az utazási szerződés a Ptk. szerint az utas (megrendelő) és a „vállalkozó utazási iroda” között jön létre. Az Utevr. alapján „utazási vállalkozó” utazásszervező vagy utazásközvetítő vállalkozó lehet, illetve adott esetben mindkét tevékenységet egyszerre is folytathatja, de egy adott utazási szerződés megkötésénél csak egyfajta minőségben tud eljárni, s ennek a szerződés megkötése során egyértelműen ki kell derülnie az utas számára. Minthogy az Utevr. 1. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint az utazásközvetítő az, „aki az utazási szerződést a belföldi utazásszervező megbízottjaként, az utazásszervező nevében köti meg”, az utazási szerződés minden esetben az utas és az utazásszervező között jön létre, akár közvetlenül, akár egy utazásközvetítő közreműködésével. Amennyiben az utazási vállalkozó a saját nevében köt egy másik utazásszervező által nyújtott utazási szolgáltatásra, illetve összeállított utazási csomagra vonatkozó utazási szerződést, úgy – utazásszervezőként – saját maga fog a szerződés teljesítéséért felelni. 2. A 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: a hatályos kormányrendelet) az utazási szerződés mellett az utazást közvetítő szerződésről is szól. A tervezet a Ptk. 415416. §-okban megfogalmazottak alapján csak az utazási szerződés, mint átfogó szerződési kategóriára vonatkozóan állapít meg részletes szabályokat. Az utazási szerződés létrehozására irányuló utazásközvetítés három jogviszonyt feltételez: az utazásközvetítő és az utazásszervező vállalkozók közötti jogviszony, az utazásközvetítő szerződés alapján az utazásközvetítő és a megrendelő (utas) között létrejövő jogviszony, és végül az utazásközvetítés eredményeként a megrendelő (utas) és az utazásszervező közötti utazási szerződés. Az utazásközvetítő tevékenység az utazási szerződés létrehozására irányul, ugyanakkor a hatályos kormányrendelet 16. §-ának (1) bekezdésével ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy az utazási szerződést minden esetben az utazásközvetítő hozza létre. Az utazásközvetítő helyzetét, jogait és kötelezettségeit alapvetően az utazásközvetítő és az utazásszervező jogviszonya határozza meg (ez lehet bizományosi, ügynöki jogviszony is). A hatályos kormányrendelet az utazásközvetítő szerződéssel kapcsolatban kimondja, hogy e körben az utazásközvetítő a megbízottra vonatkozó szabályok szerint jár el. Ennek rögzítése azért szükségtelen, mert amennyiben a felek szerződése megbízási jellegű, a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai vitás esetben külön rendelkezés nélkül is alkalmazandóak. Utazásközvetítés esetében tehát mindkét releváns (tehát az utazásközvetítő és az utazásszervező, valamint az utazásközvetítő és a megrendelő közötti) jogviszony megfelelően kezelhető külön rendelkezések nélkül is. Az utazási szerződés megkötésénél pedig az utazásközvetítőt is meg kell jelölni a szerződésben, hiszen későbbi esetleges kártérítési vagy szavatossági igény bejelentésénél az utas hozzá fordulhat, s alapvetően az utazásközvetítő utazási vállalkozóval van az utas közvetlen kapcsolatban, s nem az utazásszervezővel.


3. A tervezet egyértelműen megjelöli, hivatkozással az Utevr.-ben foglalt előírásokra, hogy ki tekintendő a rendelet alkalmazásában utazásszervező, illetve utazásközvetítő vállalkozónak. A személyek közötti különbségtételnek elsősorban a felelősségi szabályok, valamint a kötelességek tekintetében van jelentős szerepe. Abban az esetben, amikor az utazási szerződést az utazásszervező és az utas között utazásközvetítő hozza létre, a szavatossági és kártérítési igényeket az utas az utazásközvetítőnél is bejelentheti, de alapvetően a szerződés teljesítéséért az utazásszervező felel az utassal szemben fennálló jogviszony alapján. (1. §) 4. Az értelmező rendelkezések között meghatározásra került az utazási csomag fogalma is, mely átveszi a 90/314/EGK tanácsi irányelv tartalmi elemeit, s egyértelműen kimondja, hogy az utazási csomag az utazási szolgáltatások halmaza. Fontos kritérium, hogy az utazási csomag legalább két utazási szolgáltatás előre megállapított együttesét jelenti, úgy, hogy a szolgáltatások együttese a 24 órát meghaladja, vagy éjszakai szállást is magában foglal. Az utazási csomag ellenértéke, mely a csomagban bennefoglalt összes szolgáltatás díját tartalmazza, a részételi díj. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 2006-2007. év során kiemelt célellenőrzések keretében vizsgálta az utazási vállalkozók árfeltüntetési gyakorlatát. Az ellenőrzések nyomán kialakult jogértelmezési vitákat több közigazgatási bírósági döntés követte, s a szakmai kodifikációs munkacsoport is arra a döntésre jutott, hogy egyértelműen kell a jogszabályban rögzíteni, hogy az ár egyes elemeit a vállalkozónak milyen módon kell feltüntetnie a fogyasztók (utasok) felé. A tervezet már utal arra minden esetben, hogy az utazási vállalkozó által nyújtott szolgáltatások ellenértékéről van-e szó (részvételi díj), vagy olyan további díjtételekről (adók, illetékek, egyéb közterhek – így különösen üdülőhelyi díj, reptéri illeték, üzemanyagfelár stb.), melyek alkalmazására az utazási vállalkozónak nincsen ráhatása, s ugyan az ár részét képezik, de ezeket az utazási vállalkozó tovább is adja. A teljes fizetendő díjat az utazási szerződésnek minden esetben tartalmaznia kell: ez tehát a részvételi díjat, valamint az adót, illetéket, egyéb közterheket is magában foglalja. A programfüzetben még nem lehetséges ezt a teljes díjat egy összegben feltüntetni, tekintve, hogy az adók, illetékek és közterhek a tájékoztató füzet kiadását követően változhatnak, ugyanakkor a fogyasztók védelme érdekében és a megfelelő tájékoztatás miatt erre az esetleges változási lehetőségre megfelelő módon fel kell hívni az utasok figyelmét. Az utazási szerződésben meghatározott teljes díj utóbb már csak a díjemelés szabályai szerint emelhető. Általános klauzula a rendelet kötőereje, tehát a rendeletben foglalt előírásoktól az utas hátrányára nem lehet eltérni. Az ezzel ellentétes rendelkezések semmisek, mivel jogszabályba ütköznek, ezek helyett a rendelet megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni. (2. §) 5. A tervezet rögzíti az utazási szerződés kötelező tartalmi és formai követelményeit. Az utazási szerződést – annak valamennyi kikötésével együtt – továbbra is írásban lehet csak megkötni, és az utas rendelkezésére kell bocsátani. A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 38. §-ának (2) bekezdése szerint, „Ha jogszabály a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás, valamint a távgépírón és telefax útján történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás – így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat – útján létrejött megegyezést.” Eszerint az elektronikus úton kötött utazási szerződés is megfelel a jogszabályi követelményeknek, amennyiben azt fokozott biztonságú elektronikus aláírással látták el, s tartós adathordozón az utas rendelkezésére bocsátották. A tartós adathordozó olyan eszköz, mely az utas számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak a megfelelő ideig történő tárolását, és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését. Az utazási szerző-


dés rendelkezésre bocsátásának elmulasztása esetén a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben meghatározott szabályok szerint jár el, s megfelelő szankciót alkalmaz az utazásszervezővel szemben, amennyiben nem tudja megfelelően igazolni, hogy az átadás megtörtént. Az utazási szerződés későbbi módosítására (és megszüntetésére) a jövőben is a megkötésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (3. §) 6. Az utazási szerződés általános tartalmi követelményei alapvetően nem változnak: utas adatai, utazásszervező, és – ha az utazási szerződést utazásközvetítő útján kötik – az utazásközvetítő adatai, a szerződés tárgyának pontos meghatározása, a teljesítésre vonatkozó információk, a szolgáltatás díja és az ebben nem bennefoglalt, külön felszámítása kerülő adó, illeték és egyéb közterhek, tehát az utas által fizetendő teljes díj. Az utas elállása esetén fizetendő bánatpénz összegét is meg kell határozni a szerződésben, ha az utazásszervező ilyenre igényt tart. Amennyiben az utazásszervező közreműködőjének felelősségét nemzetközi egyezmény korlátozza, az erre vonatkozó tájékoztatást, a nemzetközi egyezményt kihirdető hazai jogszabály megjelölésével együtt fel kell tüntetni a szerződésben. Szintén bele kell foglalni a szerződésbe annak a biztosítónak vagy pénzintézetnek a megnevezését, amellyel az Utevr.- ben előírt vagyoni biztosítékra vonatkozóan szerződést kötött. Ezek olyan fontos tartalmi elemek, melyek a fogyasztót egyértelműen tájékoztatják a teljesítéssel kapcsolatban felmerülő kártérítési igényeivel összefüggésben, valamint az utazásszervező fizetésképtelensége esetén kialakult helyzetben követendő eljárásról. Ha tájékoztatót bocsátanak az utas rendelkezésére, annak tartalma a szerződés részévé válik. Ezért a tájékoztatóban közzétett szerződési tartalom tekintetében elegendő a tájékoztatóra utalni a jövőben is. (4. §) 7. Az előlegfizetés és az utazási szerződés alapján fizetendő díj megfizetésének rendjére vonatkozó szabályok nem változnak, tehát előleg címén továbbra is csak a részvételi díj, vagy egyedi szolgáltatás esetén a szolgáltatás díjának legfeljebb negyven százaléka követelhető, kivéve, ha az utazásszervezőnek olyan külföldi közreműködői szerződése van, mely rá ennél szigorúbb rendelkezéseket állapít meg. (5. §) 8. Az utas által az utazási szerződés alapján fizetendő teljes díj utólagos megváltoztatásnak szabályai alapvetően nem változnak a jövőben sem, tekintettel a 90/314/EGK tanácsi irányelvben foglalt előírásokra. Ugyanakkor régóta fennálló probléma, hogy a hatályos kormányrendelet a közlekedési költségek nemzetközi díjszabási árának változására szűkítette a díj utólagos emelésének a lehetőségét, így a repülős utak esetében az üzemanyagköltségek emelkedéséből adódó felárakat az utazási vállalkozók nem tudták az utasok felé továbbhárítani, mivel a légitársaságok által megállapított légi díjtételek nem nemzetközi díjszabáson alapulnak. A szerződéskötéshez képest utólagosan jelentkező költségnövekedést méltánytalan az utazási vállalkozón hagyni, mivel a szállítási költségek ilyen alakulása nem tekinthető az ő érdekkörében felmerülő oknak. A vonatkozó európai közösségi szabályozás sem ír elő ilyen feltételt; a 90/314/EGK tanácsi irányelv a szállítási költségek (kifejezetten ideértve az üzemanyagköltségeket is) bármilyen növekedése kapcsán megengedi a szerződésben megállapított árak felülvizsgálatát. Ilyen értelmű a tagállamok nemzeti szabályozása is (pl. Ausztria, Németország, Finnország, Egyesült Királyság, Belgium stb.). A probléma nemcsak a charterjáratok esetében jelentkezik, hanem azokat az utazási vállalkozókat is érinti, akik menetrendszerinti légitársaságokat vesznek igénybe az utazási csomagok összeállításánál. Egyik légitársaság sem hajlandó ugyanis ezeket a költségeket a szolgáltatás végső igénybevevőjétől (utasok) átvállalni. A légitársaságok csak azt tudják vállalni, hogy a jogszabályban biztosított határidőn belül (az indulást megelőző 20. napig) tájékoztatják az érintett


utazási vállalkozókat az esedékes kerozin pótdíjakról. Mindezek alapján a tervezet kimondja, hogy a díj emelésére a szállítási költségek változása miatt is sor kerülhet, ideértve az üzemanyagköltségek változását is. A deviza forintárfolyamának változásánál az utazásszervezőnek a közreműködőjével kötött szerződésben meghatározott árfolyam az irányadó. A díjemelés mértékének minden esetben arányosnak kell lennie a költségek utólagos emelkedésével, és az utazási szerződésben pontosan meg kell határozni a módosított díj számításának módját is. (6. §) 9. Az utas részvételi jogának engedményezési szabályai nem változnak, s megfelelnek a 90/314/EGK tanácsi irányelvben foglalt rendelkezéseknek. (7. §) 10. Az utas elállására vonatkozó rendelkezéseknél pontosításra került az a szabály, hogy amennyiben az úti cél a Külügyminisztérium által nem javasolt utazási célterületet érint, az utazásszervező köteles azonos vagy magasabb értékű helyettesítő szolgáltatást nyújtani. Ha ezt az utas nem fogadja el, vagy az utazásszervező erre nem képes, az utas elállhat és az utazásszervező köteles a teljes befizetett díjat azonnal visszafizetni. A Külügyminisztérium részéről ilyen figyelemfelhívásra olyan esetekben kerül sor, amikor az úti cél országában, vagy az útvonal által érintett országokban az emberi életet és egészséget, illetve a vagyonbiztonságot veszélyeztető külső körülmény merül fel, amelyet az utazási vállalkozó az utazási szerződés megkötésekor nem láthatott előre és nem is volt elhárítható. Ezért az utasnak a Külügyminisztérium figyelemfelhívására tekintettel érvényesített elállási joga esetén az utazásszervezőt nem terheli kártérítési kötelezettség, sem kamat megfizetése az ellenérték után. Kamatfizetési és kártérítési kötelezettség ugyanis csak akkor terheli az utazásszervezőt, ha az elállásra az ő érdekkörében felmerült okból kerül sor, de az utasnak a Külügyminisztérium ajánlására tekintettel bekövetkezett elállása nem tekinthető ilyennek. Hangsúlyozni szükséges, hogy a „nem javasolt” listának csak annyiban van ilyen jelentősége, ha valamely úti cél a z utazási szerződés megkötését követően kerül fel a listára. Vis maior esetében a felek között elszámolási kötelezettség állna fenn a Ptk. szabályai szerint, itt azonban az utazásszervezőre a teljes ellenérték visszafizetésének kötelezettségét telepíti a hatályos kormányrendelet és a tervezet is. Ez a szabály a 2005. évi módosítással került bevezetésre, a 2004-ben bekövetkezetett Tsunami eset során tapasztalt hazai gyakorlat miatt, amikor jelentős jogértelmezési problémát okozott a helyzet kialakulása és megfelelő, az utasok érdekeit szem előtt tartó kezelése. A Délkelet-Ázsiát sújtó szökőárt követően a hazai utazási vállalkozók eljárása nem volt egyöntetű. Míg a többségük minden további nélkül más helyszínre, illetve más időpontban lebonyolította az utazást, addig előfordult az is, hogy az utazási vállalkozó a Külügyminisztérium figyelmeztetése ellenére is az eredeti feltételekkel kívánta az utasokat elutaztatni. Ha pedig az utas erre nem volt hajlandó, akkor az utazási vállalkozó vitatta, hogy jár-e vissza a díjból az utasnak. Ezért volt indokolt egyértelmű helyzetet teremteni. Az elmúlt 3 évben a Külügyminisztérium kialakított azt a gyakorlatot, hogy honlapján kifejezetten a kormányrendeletre történő hivatkozással teszi közzé az érintett területek listáját, ahová az utazást nem javasolja. A Konzuli Főosztály egy-egy ilyen döntés meghozatala előtt külön egyeztet az utaztatók szakmai érdekvédelmi szövetségével (MUISZ-al), valamint a szaktárcával, s ezen felül kitűnő tájékoztatási rendszert működtet évek óta. Jelentős változás ugyanakkor az utazásszervező által követelhető bánatpénz lehetőségének jogszabályi bevezetése már az utazási szerződés megkötésétől kezdődően az utas elállása esetén, ha arra az utas érdekkörébe tartozó ok miatt kerül sor. A hatályos kor-


mányrendelet alapján az utazásszervező az utazás megkezdése előtt 35. napon túl semmilyen díjat nem követelhetett, kivéve, ha külföldi közreműködője az elállásra 30 napnál korábbi időpontot kötött ki, de ez nem jelentett általános gyakorlatot. Igazodva az európai utazási piacok gyakorlatához, a tervezet bevezeti a lemondási díj alkalmazását bánatpénz formájában, de az utasok védelme és az arányossági követelményeknek megfelelve maximalizálja annak felső mértékét. E szerint általános szabályként az utazás megkezdését megelőző 35. napig bánatpénzként legfeljebb a részvételi díj 10%-a követelhető az utastól elállása esetén. Szálláshely és apartman foglalására irányuló utazási szerződésnél, tekintve a szállástulajdonosok által kialakított egységes európai gyakorlatot, ez a határidő 45 nap lesz. A maximum 10%-os átalány ez esetben az utazásszervező költségeire, s az utazással kapcsolatban elvégzett addigi tevékenységére fordítható, amennyiben az utas úgy dönt, hogy eláll a szerződéstől és nem kívánja igénybe venni a szolgáltatást. Az indulást megelőző 35. és 45. napon belül a bánatpénz mértéke szabadon határozható meg [azzal, hogy 320. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti]. Ezzel együtt kikerült a tervezetből a külföldi közreműködői szerződésre történő utalás lehetősége, tehát 35, illetve 45 napnál korábbi időre legfeljebb a részvétei díj 10%-a köthető ki minden esetben, figyelembe véve, hogy az utazási vállalkozó a tevékenységet gazdasági tevékenységként folytatja, s ezért több kockázatot vállal, mint az utas. (8. §) 11. Az utazásszervező elállásának szabályai továbbra is követik a 90/314/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit, az elállásra megállapított határidő viszont 15 napról 20 napra emelkedik. Amennyiben az utazási vállalkozó nem az utas érdekkörben felmerülő ok miatt áll el a szerződéstől, az utas az eredetivel azonos vagy magasabb értékű helyettesítő szolgáltatásra tarthat igényt. Ha erre az utazásszervező nem képes vagy az utas a felkínált helyettesítő szolgáltatást nem fogadja el, az utazásszervező a teljes befizetet díjat köteles az utas részére haladéktalanul visszafizetni, s a korábban meghatározott, túlzott mértékű 20%-os kamat helyett, a Ptk.-ban foglalt rendelkezésekhez igazodva, az utazási szerződés megkötésétől számított időre az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni. (9. §) 12. Az utazási szerződés teljesítésére vonatkozó szabályok egyértelműen rögzítik a jövőben, hogy a szerződésben vállalt szolgáltatások teljesítéséért az utazásszervező felel. (Ez következik abból, hogy az utazásközvetítő a hazai szabályozás szerint megbízottként köti meg a szerződést.) A szolgáltatás díja, illetve – utazási csomag esetében – a részvételi díj megfelelő csökkentésének szabályai nem változnak. A jegyzőkönyvre és a csoportkísérő személyére utaló rendelkezések csak kisebb pontosításra kerültek, tekintettel a gyakorlati tapasztalatokra.(10. §) 13. A nem az utazásszervezőnek felróható nemteljesítés vagy hibás teljesítés esetén (pl. vis maior) az utas részére az utazásszervező köteles segítséget nyújtani, amennyiben az utasnak nehézségei támadnak. Az utazásszervező az a szakember, aki erre képes, s a részvételi díjba beépített szervezési díj is ellentételezi a szakszerű segítségnyújtást és eljárást ilyen esetekben. Tekintve, hogy a tervezet a jövőben egyértelműen meghatározza, hogy egyes esetekben az utazásszervezőnek és az utazásközvetítőnek milyen kötelezettségei vannak az utassal szemben, ebben az esetben csak az utazásszervezőnek kerül előírásra a segítségnyújtás, tekintve, hogy az utazás lebonyolításáért ő felel, s neki van közvetlen helyismerete, valamint kapcsolata az egyes szolgáltatásokat nyújtó közreműködőivel. (11. §)


14. A közreműködőkért való felelősség általános szabályai nem változnak, az utazásszervező úgy felel azok magatartásáért, mintha maga járt volna el az utassal szemben, kivéve, ha a közreműködő felelősségét hazai jogszabályban is kihirdetett nemzetközi egyezmény korlátozza (pl. légitársaságok esetében a Montreál-i Egyezmény). [12. § (1) bek.] 15. A 90/314/EGK tanácsi irányelv 5. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdése alapján „a szervezett utazási forma részét képező szolgáltatások nemteljesítéséből vagy nem megfelelő teljesítéséből adódó, személyi sérülésen kívüli károk esetén a tagállamok lehetővé teszik a kártérítés szerződés szerinti korlátozását. A korlátozás azonban nem lehet ésszerűtlen mértékű.” A felelősség kizárásánál és korlátozásánál a Ptk. 314. §-ának rendelkezésére kell figyelemmel lenni: „314. § (1) A szándékosan, súlyos gondatlansággal, vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá élete, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni. (2) A szerződésszegésért való felelősséget – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti.” A hatályos kormányrendelet jelenleg külön nem engedi meg, hogy az utazási vállalkozó a szerződésszegésért való felelősségét a Ptk. 314. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján érvényesen korlátozza. Tehát jelenleg az általános polgári jogi szabályok segítik ki a speciális szerződési szabályoknál hiányzó rendelkezést. Ez azt jelenti, hogy a korlátozással járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentésével vagy egyéb előny biztosításával kell az utas részére kiegyenlíteni. Ennélfogva az általános szerződési feltételekben (utazási feltételek) ilyen kikötést nem lehet alkalmazni, hiszen ehhez az érintett felek, tehát az utas és az utazási vállalkozó megállapodása szükséges. A hátrány kiegyenlítése minden útnál eseti, más és más az utazási csomagban foglalt szolgáltatásoknak megfelelően, így a teljes programfüzetben foglalt kínálati ajánlatokra nem lehet egységesen meghatározni a hátrány kiegyenlítését. Az is előfordulhat, hogy az utas nem hajlandó a szerződésszegésből eredő károk korlátozását elfogadni, így a felek szándéka miatt nem válhat a kikötés a szerződés részévé. A szerződésszegésért való felelősség kizárásnak vagy korlátozásának másik lehetősége a Ptk. 314. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabályban rögzített lehetőség. Összehasonlító jogelemzés alapján elmondható, hogy az Európai Unió tagállamainak többsége biztosítja a személyi sérüléseken kívüli felelősségkorlátozás lehetőségét. (A szerződés szerinti felelősség korlátozás lehetőségét 20 tagállam vette át, nem szabályozott: Spanyolország, Franciaország, Lettország, Svédország, Magyarország). Az angolszász országokban az irányelv szövegével megegyezve, a kártérítés mértéke legmagasabb összegének meghatározásánál az ésszerűség jelenti az egyetlen korlátot. A kontinentális jogrendszerekben, pl. Németországban, Lengyelországban, Csehországban a részvételi díj összegén alapszik a kártérítés felső korlátjának meghatározása. Magyarországon a bírósági ügyek alapján megállapítható, hogy a részvételi díj megfelelő csökkentésén vagy viszszafizetésén túl jelentős kártérítési összegek megítélése nem jellemző. A nem vagyoni kártérítési összegek sem érik el a több százezer vagy millió forintot. Ha az utast pl. személyi sérülés


érné, akkor azonban súlyosabb kártérítési összegre kötelezhető az utazásszervező. A jogalkotó oldaláról egyrészt szem előtt kell tartani a fogyasztók (utasok) védelmét, hiszen napjainkban jelentős veszélyeknek vannak kitéve az utasok egy-egy út alatt. Másrészt fontos szempont az utazási vállalkozók gazdasági és pénzügyi helyzete is, hiszen az alkalmazott árrés és az abból származó nyereségből kell a kártérítési összegeket fedezni. A jelentős hazai utazásszervező vállalkozók akár 15-20%-os árrést is alkalmaznak. Az ügynöki tevékenységet folytató vállalkozások pedig 8-12 %-os átlagos jutalékot kapnak az értékesített utak díjából. Egy átlagos nyári, egy hetes utazási csomag részvételi díja kb. 150 000 Ft. 15 %-os árrés kulcs esetén az árrés 22 500 Ft, amely azonban nem csak a tiszta nyereséget jelenti, hanem ebből kell a járulékos költségeket és az adót is fizetnie a vállalkozónak. Mindezek alapján, hasonlóan a többi kontinentális jog alapján álló európai uniós tagállamhoz, s tekintettel a hazai bírói joggyakorlatra, a tervezet lehetővé teszi a jövőben, hogy az utazásszervezők az utazási szerződés nemteljesítéséből vagy hibás teljesítéséből eredő károkért való felelősség mértékét a részvételi díj összegének kétszeresig korlátozhassák. A Ptk. 314. §-ának (1) bekezdése értelmében a szándékosan, súlyos gondatlansággal, vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá élete, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget nem lehet előre kizárni vagy korlátozni. Ennek a tervezetben való ismételt kimondása indokolatlan. [12. § (2) bek.] 16. Ha az utas az utazási szerződést utazásközvetítőn keresztül kötötte, a jövőben is fordulhat közvetlenül az utazásközvetítőhöz az utazási szerződés teljesítésével kapcsolatos szavatossági és kártérítési igényeivel, s azokat az utazásközvetítő köteles az utazásszervező felé továbbítani. [12. § (3) bek.] 17. Mivel a 90/314/EGK tanácsi irányelv 3. cikkében előírt tájékoztatási követelmények a 2005/29/EK irányelv II. mellékletének felsorolásában kifejezetten megjelölésre kerültek, ezek be nem tartása a 2005/29/EK irányelv megsértésének minősül, s az ott előírt eljárási követelmények betartásával szankcionálandó. Erre figyelemmel a felülvizsgálat során a következő szempontok szerint kellett eljárni: a) a szabályozás pontosan ültesse át a 90/314/EGK tanácsi irányelv tájékoztatási követelményeit; b) az ezen túlmutató, a 90/314/EGK irányelv 8. cikkében adott felhatalmazásnál fogva a fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében elfogadott további szigorúbb, illetve részletesebb szabályokat ba) szerkezetileg el kell különíteni (az önálló hivatkozhatóság, valamint a későbbi hatályon kívül helyezhetőség érdekében), bb) a 2005/29/EK irányelv 3. cikke (6) bekezdése alapján be kell jelenteni az Európai Bizottságnak, amely megvizsgálja ezeket abból a szempontból, hogy azok jelentősek-e ahhoz, hogy biztosítsák a fogyasztóknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni megfelelő védelmét, és arányban állnak-e ezzel az elérendő céllal, bc) a Bizottság által ilyen módon jóváhagyott többletkövetelményeket is legfeljebb 2013. június 12-éig lehet fenntartani, ezt követően hatályon kívül kell helyezni a 2005/29/EK irányelv 3. cikke (5) bekezdésének értelmében.


Fentiek alapján a tervezet külön részben tartalmazza az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésre vonatkozó különös rendelkezéseket, valamint a programfüzetre (tájékoztató) vonatkozó előírásokat. A programfüzet tartalmi elemei követik a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK tanácsi irányelv 3. cikkében meghatározott előírásokat. Hangsúlyozni szükséges, hogy a tervezet végül nem tartalmaz a minimum-harmonizációs felhatalmazáson alapuló szigorúbb vagy részletesebb követelményeket. A 90/314/EGK tanácsi irányelv által „árként” meghatozott ellenértékre vonatkozóan a tervezet elkülöníti – tekintettel a jogalkalmazási tapasztalatokra – az utazási szolgáltatáscsomag összesített ellenértékét jelentő részvételi díjat, illetve a részvételi díjban nem bennefoglalt, külön felszámításra kerülő adókat, illetékeket és egyéb közterheket. Ez utóbbiak – a tájékozató füzet kiadását követő – esetleges változása lehetőségére az utazásszervezőnek a tájékoztatóban fel kell hívnia a figyelmet. A szálláshely típusának és komfortfokozati besorolására vonatkozóan a tervezet nem várja el az utazásszervezőtől, hogy az érintett tagállam szerinti engedélyét is feltüntesse, viszont meg kell adni a szálláshely hazai kategóriába sorolási szabályok szerinti besorolását, amennyiben azok eltérnek az érintett ország szabályaitól (így pl. az arab országok, délmediterrán országok esetében). A tájékoztatóban foglaltaktól való utólagos eltérésekre vonatkozó szabályok, valamint az utazásszervező értesítési kötelezettsége kiskorú gyermek utaztatása esetén, illetve a biztosításokra vonatkozó előírások nem változnak. (13. és 14. §) 18. Az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződés tartalmi elemi bővebbek az általános előírásoknál, tekintettel arra, hogy a 90/314/EGK tanácsi irányelv részletes tartalmi követelményeket határoz meg a fogyasztók megfelelő védelme érdekében. Ennek megfelelően a tervezet az irányelv Mellékletében felsorolt előírásokat ülteti át. Az utazási szerződésben már pontosan meg kell határozni az utas által fizetendő teljes díjat, mely a részvételi díjat, valamint a külön felszámításra kerülő adót, illetéket és egyéb közterheket is tartalmazza. (15. §) 19. Összhangban a Fttv.-ben, valamint a Fgytv.-ben foglalt hatásköri rendezéssel, a tervezet pontosan meghatározza, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) a szabályozás mely rendelkezései tekintetében és milyen eljárási szabályok alapján jár el a fogyasztókkal szembeni jogsértés esetén. A Fgytv. alapján jár el az NFH, ha az utas nem kapja meg az utazási szerződés egy példányát, továbbá ha az utazásszervező megszegi az utólagos díjemeléssel összefüggő tájékoztatási kötelezettséget. Az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el az NFH a tájékoztató füzettel összefüggő jogsértések esetében. (16. §) Hangsúlyozni kell, hogy a szabályozás szerződési jogi előírásainak kikényszerítése bírósági hatáskörbe tartozik. 20. A tervezetben sor kerül az Utevr. módosítására is, figyelemmel ugyanakkor arra, hogy a jelen előterjesztés e tekintetben csak az új fogyasztóvédelmi törvénycsomag miatt, illetve az utazási szerződésről szóló új rendelet miatt feltétlenül szükséges módosításokra tesz javaslatot azzal, hogy a tevékenységi rendelet más szempontú – így különösen a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv miatt szükséges – módosításait nem érinti. (17. §)


21. Az új rendelet a kihirdetését követő 30. napon lépne hatályba. Rendelkezéseit az ezt követően kötött utazási szerződésekre, valamint kiadott tájékozató füzetekre kell alkalmazni. (18. §).

Budapest, 2008. szeptember

Dr. Gyenesei István

Dr. Draskovics Tibor

önkormányzati miniszter

igazságügyi és rendészeti miniszter

2008. ( ) Korm. rendelete. az utazási szerződésről

Recommend Documents