2008. JÚLIUS 7., HÉTFŐ

07-07-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. JÚLIUS 7., HÉTFŐ ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök (Az ülést 17.00-kor megnyitják.)

1. Az ülésszak folytatása Elnök. − Megnyitom az Európai Parlament 2008. június 24-én, kedden elnapolt ülését.

2. Az elnök nyilatkozata Elnök. − Hölgyeim és uraim, számos felkérést követően egy rövid nyilatkozatot szeretnék tenni Ingrid Betancourt és még további túszok szabadon engedéséről. Ingrid Betancourt, Keith Stansell, Thomas Howes, Marc Gonsalves, Juan Carlos Bermeo, Raimundo Malagón, José Ricardo Marulanda, William Pérez, Erasmo Romero, José Miguel Arteaga, Armando Florez, Julio Buitrago, Armando Castellanos, Vianey Rodríguez és John Jairo Duran személyeket elrabolta és több évig fogva tartotta a kolumbiai FARC terrorszervezet. Végül szerdán, 2008. július 2-án, szabadon engedték őket, a kolumbiai hadsereg sikeres katonai hadműveletének köszönhetően. Az Európai Parlament örömmel fogadta Ingrid Betancourt és túszul ejtett társainak szabadon engedését, illetve családtagjaik örömével is együtt érez. Ez az esemény egy nagyon fájdalmas időszak végét jelenti, és arra emlékeztet minket, hogy soha nem szabad feladnunk a reményt. Beszéltem Uribe elnök úrral múlt héten csütörtökön, és gratuláltam kormányának, hadseregének, valamint a kolumbiai polgároknak a sikeres hadműveletért. Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy a demokráciának soha nem szabad meghátrálnia a terrorizmussal szemben, és a bűnüldözés politikai, illetve erkölcsi kötelesség. Továbbra is minden erőfeszítést meg kell tennünk annak érdekében, hogy az összes túszt szabadon engedjék. Betancourt asszonyt 2002. február 23-án rabolták el. Azóta az Európai Parlament részt vett a kiszabadítására irányuló ismételt erőfeszítésekben. Ingrid Betancourt 2006-ban, a País Libre Alapítvánnyal együtt, a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díj első három helyezettje közé került. Hölgyeim és uraim, az Európai Parlament úgy véli, hogy Ingrid Betancourt elkötelezettsége a tartós béke iránt Kolumbiában rendkívüli jelentőségű volt, és az is marad. Most pedig kötelességünk folyamatosan arra törekedni, hogy a közvélemény tájékoztatást kapjon a még fogságban lévő túszok drámai helyzetéről Kolumbiában, illetve küzdenünk kell a szabadon bocsátásukért. Múlt héten meghívtam Betancourt asszonyt egy látogatásra az Európai Parlamentbe, egy neki megfelelő időpontban, miután felgyógyult. Ebben a helyzetben sürgetni kívánom a FARC szervezetet – a többi terrorszervezettel együtt –, hogy tegyék le fegyvereiket, és szüntessék meg az irracionális és értelmetlen erőszakos cselekedeteiket. Soha nem fogunk engedni a terrorizmusnak! Felhívást teszek minden túsz szabadon engedésére, és kérem az érintett feleket, hogy fogadják el a kolumbiai kormány együttműködésre irányuló javaslatát az ügy békés rendezése érdekében. (Taps) Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy szeretettel üdvözöljem a Házban az új francia elnökség képviseletében Jean-Pierre Jouyet-t, az európai ügyek államminiszterét. Első alkalommal fordul elő, hogy egy kormány képviselője jelen van a közös munkánk legelejétől. Remélem, hogy folytathatjuk a munkánkat, ami különösen jól és sikeresen indult. (Taps)

3. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 4. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet

1

2

HU


5. A képviselőcsoportok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 6. Mandátumvizsgálat: lásd a jegyzőkönyvet 7. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 8. Együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok aláírása: lásd a jegyzőkönyvet 9. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 10. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 11. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet 12. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 13. Tárgytalan írásbeli nyilatkozatok: lásd a jegyzőkönyvet 14. Ügyrend Elnök. − Az ülés végleges napirendtervezetét, melyet az elnökök értekezlete a 2008. június 3-i, csütörtöki ülésén fogadott el az eljárási szabályzat 130. és 131. cikkével összhangban, kiosztották. A következő módosításokat kérték a napirendtervezetben. Hétfő/kedd/szerda: nincsenek változások. Csütörtök: Az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportja kérelmezte, hogy a délutáni, emberi jogi témájú vita első alpontját – „Állítólagos tömegsírok az India fennhatósága alatt álló Kasmírban” – töröljék a napirendből. A PSE képviselőcsoport elnökének, Schulz úrnak adom a szót, hogy megindokolja a kérelmet. Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr, az elnökök értekezletén már próbáltam meggyőzni a képviselőcsoportok elnökeit arról, hogy ez a napirendi pont jelenleg teljesen időszerűtlen a vitára. Az Amnesty International szimpla feltételezésén alapszik. Maga az Amnesty International is az állítja, hogy jelenleg a tömegsírok létezésének csupán a gyanúja áll fenn, kézzelfogható bizonyítékok nincsenek. Az Emberi Jogi Albizottság elnöke, Flautre asszony nagyon intelligens módon válaszolt erre. Meghívta az Amnesty International képviselőit a bizottság július 16-i ülésére a vádak megalapozására és meghatározására. Ezért úgy gondoljuk, hogy nagyon célszerű lenne megvárni ennek a tárgyalásnak a kimenetelét, mielőtt döntést hozunk erről a napirendi pontról. Továbbá hangsúlyozni szeretném, hogy nem csupán bármely régi területről van szó, hanem a világ egy olyan részéről, melynek ügyében az Európai Parlamentnek is – nemzetközi politikai szervezet lévén – nagy óvatossággal kell eljárnia, és nem szabad feltételezéseken alapuló döntéseket hoznia, melyek esetleg a szándékainkkal pont ellentétes eredményeket válthatnak ki, azaz nem a régió stabilitásának a fokozását. Ezért tehát kérjük ennek a napirendi pontnak a törlését. Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr, abban a vitában, amit remélhetőleg hamarosan ez ügyben fogunk folytatni, egy független vizsgálatot fogunk kérni a tömegsírokat illetően, továbbá kérni fogjuk azok helyszínének védelmét, illetve a vizsgálatot lebonyolító személyek zaklatásának elkerülését. Úgy gondolom, hogy egyáltalán nincsen ellentmondás az ügyről folytatandó sürgős vitára irányuló kérés és a Flautre asszony által szervezett július 16-i tárgyalás között. Martin Schulz (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, hogyan lehet név szerinti szavazást kérni az általam előterjesztett indítványról, ha azt épp most terjesztettem elő?

07-07-2008

07-07-2008

HU


Elnök. − Tisztelt Schulz úr, amikor Ön tervez valamit, a szavak gyorsan körbejárnak, tehát feltételezem, hogy gyorsan a tudomására jutott mindenkinek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha előttem van az indítvány, akkor muszáj szavazást tartanom róla. Martin Schulz (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, az eljárási szabályzat alapján úgy gondolom, hogy ez nem lehetséges. A képviselőcsoportom körülbelül 25 perccel ezelőtt döntött úgy, hogy az indítvány előterjesztésének a feladatát rám bízza. Ezért úgy gondolom, hogy teljességgel lehetetlenség volt név szerinti szavazásra irányuló kérelmet benyújtani arra az indítványra, amit épp most terjesztettem elő. Ha mégis benyújtották, akkor nem a határidőn belül tették meg, és az Ön hatáskörében áll elutasítani azt. Elnök. − Tisztelt Schulz úr, én azt a tájékoztatást kaptam, hogy az indítványt egy órával korábban terjesztették elő, amelyből azt a következtetést vonom le, hogy ez megelőző intézkedésként történt. De ez csak az én sejtésem, tisztelt Schulz úr. De ez miért olyan nagy probléma? Önnek megvan a saját meggyőződése, és másoknak is megvan a sajátjuk. Hadd legyen meg mindannyiunknak a saját meggyőződése. Az információim szerint egy órával ezelőtt, tehát még időben, egy szabályos név szerinti szavazásra irányuló kérelmet nyújtottak be, amennyiben döntésre kerülne sor. (Bekiabálás) Mindenki eldöntheti, hogy elhozza-e dokumentumait, ez egyéni választás kérdése. Martin Schulz (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, kérem rekessze be az ülést két percre, amíg mindegyik képviselő hozzájut a szavazókártyához. Elnök. − Rövid szünetet tartunk, hogy mindenki szavazókártyát tudjon szerezni. (Az ülést berekesztik néhány percre.) (A Parlament név szerinti szavazással elutasítja az indítványt.) Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, Ön először azt említette, hogy nagy örömre szolgál Jean-Pierre Jouyet miniszter úr jelenléte, és ez valójában így is van. Fel fogja-e kérni a következő soros elnökségeket Jouyet miniszter úr példájának követetésére, azaz a Parlamentben hétfőtől történő megjelenésre? Stavros Lambrinidis (PSE). - (EL) Tisztelt elnök úr, csak egy nagyon rövid megjegyzést tennék a csütörtöki programunkat illetően. Franciaország elnöke, Sarkozy úr el fog jönni hozzánk, és beszédet fog tartani Európa jövőjének kérdéséről egy nagyon komoly európai válság tükrében. Tudomásom szerint az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportjának csupán 18 perc áll rendelkezésre a felszólalásra. Gondolom az elnök csak néhány percet fog kapni, és a többi felszólaló pedig még kevesebbet. Az Európai Parlament az egyik legalkalmasabb hely arra, hogy a parlamenti képviselők elmondják véleményüket, a nemzeti vezetők pedig meghallgassák őket. A jelenlegi időelosztást figyelembe véve úgy gondolom, hogy egy fontos lehetőséget veszítettünk el ebben az eszmecserében. Elnök. − Tisztelt Lambrinidis úr, a percek kiosztásának megvan a maga rendszere. Ez csütörtökön is ugyanaz, mint bármely más napon, és az Ön képviselőcsoportjának a feladata a csoport felszólalási idejének elosztása a saját belátásuk szerint. Minden mást a d’Hondt-rendszerrel összhangban teszünk, és semmi szokatlan dolgot nem tervezünk csütörtökre.

15. Egyperces felszólalások fontos politikai kérdésekben Elnök. − A következő napirendi pont a fontos politikai kérdéseket érintő egyperces felszólalások. Margaritis Schinas (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr, a versenypolitika kizárólagosan az Európai Bizottság felelősségi köre. Ezért jogosan merülhet fel bennük a kérdés, hogy a Bizottság miért nem gyakorolja erre vonatkozóan kizárólagos jogait, amikor az év eleje óta 50%-kal emelkedett az olaj ára? Még több aggodalomra ad okot, hogy a Bizottság két szempontból sem teljesíti ezt a kötelezettségét: külpolitikailag, mely esetben egy olajkartell nyilvánvalóan nagy szerepet játszik az árak meghatározásában, melyek nagy terhet rónak az európai népesség sebezhetőbb rétegeire, illetve belpolitikailag, mely esetben egy másik olajkartell hasonlóképpen rendkívül magas árakat tart fenn, mivel az olajvállalatok nyeresége továbbra is túlduzzasztott.

3

4

HU


Ezért felhívom a Bizottság versenypolitikai biztosát, hogy lépjen fel azokon az illetékességébe tartozó területeken, amelyeken a polgárok elvárják tőle, nevezetesen a mindennapi életüket érintő ügyekben. (Taps) Gyula Hegyi (PSE). - (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Az allergia napjaink népbetegsége, amely jellegzetesen a második világháború után terjedt el Európában. Ma a gyermekek harmada allergiás, és ha nem teszünk semmit ellene, akkor idővel az európai lakosság fele szenved majd ettől a betegségtől. Az allergiás megbetegedésért felelősek a vegyszerezett élelmiszerek, a szennyezett környezet. Az allergiás tüneteket pedig kiválthatják természetes és mesterséges élelmiszeradalékok, fűszerek, pollenek és más természetes anyagok. Magyarországon a parlagfű jelenti a legnagyobb problémát. Sajnos az Európai Uniónak jelenleg nincs allergiastratégiája, amint ezt kérdésemre a Bizottság is megerősítette. Az allergiás betegek civil szervezetei, sok millió érintett európai polgár joggal várja el, hogy európai szinten is lépjünk fel az allergia ellen, tegyünk valamit a megelőzésért, a kiváltó okok megszüntetéséért és a betegek tünetmentességének biztosításáért. Az allergia elleni aktív fellépés azt is bizonyíthatná, hogy az Európai Unió törődik állampolgárai egészségével, mindennapi gondjaival. Köszönöm szépen. Toomas Savi (ALDE). – Tisztelt elnök úr, múlt héten az EU–Oroszország csúcsot Hanti-Manszijszkban tartották, és a találkozó lendületet adott a tárgyalások elindításához egy új partnerségi és együttműködési megállapodásról. E fontos fejleményen kívül Toomas Hendrik Ilves és Dmitrij Medvegyev elnökök megtartották a két ország államfőinek első hivatalos találkozóját több mint 14 év óta. Az Észt Köztársaság és az Oroszországi Föderáció közötti határmenti szerződés a sok megvitatott kérdés egyike volt. Ilves elnök úr kijelentette, hogy szükségtelen volt az a preambulum, amit az észt parlament kívánt a szerződéshez hozzáadni, és amit ezt követően az állami Duma nem ratifikált. Siim Kallas biztos emlékeztetett minket arra, hogy a Tartui Békeszerződésre utaló kiegészítő preambulum egy egyszerű belföldi/hazai provokáció volt a fennálló helyzetben. Nem látok olyan okot, ami miatt a preambulumnak maradnia kellene a határmenti szerződésben, mivel a Tartui Békeszerződés még mindig egy életben lévő nemzetközi szerződés, és az új határmenti szerződés csupán az ellenőrzési határvonalat ismeri el Észtország és Oroszország között, a köztük húzódó határt, illetve az Európai Unió külső határát. Bogusław Rogalski (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, múlt héten a német Freie Demokratische Partei parlamenti képviselője, Koch-Mehrin asszony azt javasolta, hogy ha Lengyelország nem ratifikálja a Lisszaboni Szerződést, akkor ki kellene zárni az Unióból. Ez a botrányos megnyilatkozás arra a lengyel elnök úr által tett megjegyzésre volt reakció, amely szerint értelmetlen lenne aláírni a Szerződést az ír népszavazás kudarca után. Az EU jogszabályai értelmében e téren csak egyhangú döntés hozható. Ez az abszurd kijelentés egy képviselőtárs részéről annak a szégyenteljes házon belüli hagyománynak a része, amely semmibe veszi az európai népek akaratát, ami nagy veszélyt jelent a demokrácia alapjaira nézve. Ennek ékes bizonyítékául szolgál, hogy nem tartják tiszteletben az írországi népszavazás eredményét, illetve hogy felhívás történt Lengyelország EU-ból történő kizárására. A közösségi jogra építő országokat megbüntetik csupán azért, mert betartják ezt a jogot. Ez a mai EU igazi arca. Csupán egy lépésre áll a totalitarizmustól. Felszólítom az összes képviselőtársamat, hogy több tiszteletet tanúsítsanak azok iránt, akik megválasztottak bennünket. Nekünk kellene az ő akaratukat véghez vinni, és nem fordítva. Erről nem szabad megfeledkeznünk! Elnök. − Tisztelt Rogalski úr, nagy örömmel hallottuk az Önök elnökének kijelentését, miszerint Lengyelország ratifikálni fogja a Lisszaboni Szerződést. Valójában pont ez az, amiben a parlamentek megállapodtak. László Tőkés (Verts/ALE). - (HU) Tisztelt elnök úr! Idén májusban az ukrajnai románok közösségének vezetői nyílt levélben fordultak Románia államelnökéhez, valamint önálló nyilatkozatban emelték fel szavukat a diszkriminatív jellegű, a román nyelvű oktatás teljes felszámolására és a román közösség erőszakos asszimilációjára irányuló ukrán oktatási politika ellenében.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Az ukrajnai Kárpátalján élő magyarokat ugyanez a kisebbségellenes politika sújtja. A 461/2008. sz. tanügy-minisztériumi rendelet a nemzeti kisebbségi iskolai oktatásnak az ukrán államnyelvre való átállítását, a tanügy teljes elukránosítását irányozza elő. Az Európai Parlament és az Unió tagországai, köztük Románia és Magyarország ítéljék el Ukrajnának a nemzeti kisebbségek programszerű asszimilációjára irányuló törekvéseit, és szólítsák fel az emberi és a kisebbségi jogok terén vállalt nemzetközi kötelezettségeinek az általa is aláírt regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája előírásainak a maradéktalan teljesítésére. Köszönöm. Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr, ezt az alkalmat arra szeretném megragadni, hogy kifejezzük szolidaritásunkat a Fapobol vállalat dolgozóival, akik ellen azzal a céllal indítottak fegyelmi eljárást, hogy elbocsássák őket, mert kifizetetlen bérük rendezését követelték. A fegyelmi eljárásokat követően a Fapobol vezetősége elfogadhatatlan módon elbocsátó leveleket küldött a dolgozóknak, akik között olyan is volt, aki több mint 35 éve dolgozott már a vállalatnál. Az egész vállalati struktúra érintett, beleértve a vezetőséget és azokat a szakszervezeti megbízottakat, akik részt vettek a kifizetetlen bérek rendezését követelő tüntetésen. Kifejezzük a szolidaritásunkat minden dolgozóval és szakszervezeti taggal, aki ennek a megtorló intézkedésnek az áldozatául esett, illetve az észak-portugáliai vegyipari, gyógyszeripari, üzemanyagipari és gázipari szakszervezetekkel, mert úgy gondoljuk, hogy ennek a vállalatnak a fellépését a lehető legkomolyabban el kell ítélnünk, ugyanis az a célja, hogy megfélemlítse a dolgozókat és a szakszervezeti tagokat egy olyan viselkedéssel, amely a demokrácia és a szabadság arcul ütéséhez hasonlítható. Slavi Binev (NI). - (BG) Tisztelt kollégák, egy olyan esettel szeretném megismertetni Önöket, melyben két bolgár gyermek és szüleik jogait sértik meg Hollandiában. 2006 júniusában a szociális hivatal elvette a Hollandiában élő Roumyana Ivanova bolgár állampolgártól a gyermekeit. A gyermekek négy és tizennégy évesek. Az egyetlen engedélyezett találkozásnak azért vetettek véget, mert az anya bolgárul beszélt. Ettől az időponttól kezdve a szülők már egy éve nem látták a gyermekeiket, annak ellenére, hogy számos alkalommal kérelmezték. Törvénysértő módon a gyermekeket elkülönítették egymástól. A lánygyermek egy fiatalkorú, problémás gyermeknek otthont adó javítóintézetben van, a fiúgyermek hollétéről pedig nem adnak információt a hatóságok. Még a nagykövetnek is visszautasítják a találkozás lehetőségét, és még ő sem kap információkat. A bolgár gyermekvédelmi hivatal és egyéb szervezetek folyamatosan kérelmezik a gyermekek Bulgáriában történő felnevelésének engedélyezését az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 5., 9. és 20 cikke alapján, a szülőkkel való kapcsolattartás, a gyermek szülőföldjén történő felnevelése és gondozása tekintetében. A holland hatóságok nem foglaltak állást a mai napig. Meg vagyok győződve arról, hogy a bolgár és az európai nyilvánosság nem maradhat tétlen akkor, amikor nemzetközi egyezményeket sértenek meg, illetve nem engedhető meg egy második líbiai eset lejátszódása, csak ez alkalommal Európa szívében. Tisztelt kollégák, arra kérem Önöket, hogy fejezzék ki kategorikus véleményüket ez ügyben a holland hatóságok előtt. Nickolay Mladenov (PPE-DE). - (BG) Tisztelt elnök úr, kedves kollégák, a híd az egyesítés szimbóluma, és az 50 euróstól az 5 eurósig mindegyik bankjegyen megtalálható. Van azonban Európában egy híd, amit ugyan Barátság hídnak neveznek, mégis megosztja az embereket. Ez az egyetlen híd Bulgária és Románia 350 km hosszú közös Duna-szakaszán. Közel 17 euróba kerül a hídon mindkét irányban átkelni. Ez a díj jogtalan, és az üzleti tevékenységeket, valamint a személyek szabad mozgását is korlátozza. A híd tényleges karbantartási költségeit pedig nem tükrözi. 2007-ben 12 millió eurót szedtek be a bolgár oldalon, miközben csupán 17 000 eurót költöttek a híd karbantartására. Biztos vagyok benne, hogy ha az Európai Bíróság erről tudomást szerez, szabálytalannak fogja nyilvánítani ezt a díjat. De miért is kellene Rusze és Gyurgyevó városok lakosainak ezt kivárniuk? Felhívom a bolgár és a román hatóságokat, hogy válaszoljanak a lakosok elvárásaira, és töröljék el a Ruszet és Gyurgyevót összekötő hídon történő átkelés díját. Továbbá kérem a Bizottságot is, hogy segítsen erre az égető közproblémára megoldást találni. Katrin Saks (PSE). – (ET) Toomas Savi képviselőtársam már tett említést a szibériai kisvárosról, Hanti-Manszijszkról, ahol a múlt hónap végén tartották az Európai Unió – Oroszország csúcstalálkozót. Ez a város egy másik nagyon fontos esemény helyszínéül is szolgált, nevezetesen a Finnugor Népek V. Világkongresszusának helyszínéül, melyen négy ország – Oroszország, Magyarország, Finnország és Észtország – elnöke is részt vett. Az Európai Parlament öttagú küldöttsége is részt vett a kongresszuson, és a fő célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a kis finnugor népcsoportokra, melyek közül 19 az Oroszországi

5

6

HU


Föderáció területén él, illetve az, hogy felhívjuk a figyelmet az e népcsoportok által beszélt nyelvek és kultúrák kipusztulásának a veszélyére. Remélhetőleg a megállapodás, melynek alapjait a Hanti-Manszijszkban tartott EU–Oroszország csúcson rakták le, szintén fel fogja hívni a figyelmet az emberi jogok helyzetére, amely tulajdonképpen siralmas. Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Nagy örömömre szolgál, hogy az EU egészségügyi minisztereinek júniusi tanácsa az Európai Antibiotikum Nap című kezdeményezésről szólt. A cél az, hogy tudatosítsuk a polgárokban, hogy az antibiotikumokat felelősségteljesen kell használni, és csak a javasolt esetekben. Felelőtlen felhasználásuk egyre inkább súlyos közegészségügyi veszélyt jelent. A baktériumok egyre inkább ellenállóbbá válnak, ami az antibiotikumok nagyon kis mennyiségű felhasználását fogja eredményezni. A kampány szervezői az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az Európai Unió intézményei és az Egészségügyi Világszervezet. A kampányt nemzeti stratégiákkal is ki kellene egészíteni. Párizsban műhelytértekezletet fognak tartani az antimikrobás szerekkel szembeni rezisztenciáról, valamint a cseh elnökség konferenciát szervez a témában. A kampányhoz logót is készítettek. Cristian Silviu Buşoi (ALDE). - (RO) Tisztelt elnök úr, kedves kollégák, üdvözlöm az Európai Bizottság kezdeményezését, mely múlt héten elfogadta a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelvet. A javaslat előnye, hogy egy olyan egyértelmű jogi keretet biztosít, amely lefekteti azokat a szabályokat, melyek alapján az európai polgárok egészségügyi ellátásért fordulhatnak az Európai Unió területén, azaz azokban a tagállamokban, ahol nem fizetnek egészségügyi hozzájárulást, valamint meghatározza a betegek költségeinek visszatérítési módját. A javaslat, melyet már rég be kellett volna nyújtani az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, egy régóta várt és időszerű javaslat, különösen abban a kontextusban, melyben az egészségügyet kizárták a kereskedelmi szolgáltatások liberalizációjáról szóló irányelv hatálya alól. Idáig az európai polgároknak az Európai Bírósághoz kellett fordulniuk, amely minden esetben elismerte a polgárok egészségügyi ellátáshoz való jogát, és a költségeik megtérítésére kötelezte a tagállamokat. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a kezdeményezés pozitív hatással lesz azon európai polgárok egészségügyi helyzetének javítására, akik különböző okokból kifolyólag nem jogosultak ilyen szolgáltatásokra származási országukban, illetve pozitív hatással lesz az egészségügyi szolgáltatások minőségének javulására is Európában. Ryszard Czarnecki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, minket, lengyel parlamenti képviselőket, nagyon felzaklatott az Európai Unióval határos Fehéroroszországgal kapcsolatos helyzet. Nemrég az ország parlamentje a szólásszabadságot nagymértékben korlátozó törvényt fogadott el, ami a már így is szűk keretek közé szorított szólásszabadság még nagyobb korlátozását eredményezheti Fehéroroszországban. A törvény életbelépése már csak a diktátor, Lukasenka úr aláírásától függ, és ez már csak formalitás. A törvény rendkívül elnyomó jellege mindenekfelett a független újságírókra és kiadókra lesz kihatással. Ez eléggé nyilvánvalóan a fehéroroszországi szabad média, a független közvélemény és a kialakulóban lévő civiltársadalom „elhallgattatására” irányuló törekvés. Ebben a helyzetben az Európai Parlamentnek kötelessége felhívni a figyelmet a kontinensünkön elfogadott alapnormákra, mely kontinensnek a Belarusz Köztársaság is része. A Parlamentünk által a Fehérorosz Újságíró-szövetségnek három évvel ezelőtt odaítélt Szaharov-díj csak megerősíti azt, hogy megtegyük ezt a lépést. Milan Horáček (Verts/ALE). – (DE) Tisztelt elnök úr, az EU–Oroszország csúcstalálkozó helyszíne nem véletlenszerűen lett kiválasztva. Hanti-Manszijszk az orosz olajkitermelés központja. Az új partnerségi és együttműködési megállapodásban Oroszország a gazdaságra fekteti a hangsúlyt. Az EU szemszögéből az emberi jogokra kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt Alexander Lebegyev és Mihail Hodorkovszkij még mindig börtönben van. Az elmúlt héten mindkettőjüket újabb vádak fenyegették legfeljebb 20 évnyi lehetséges börtönbüntetéssel. Az orosz hatóságok időt akarnak nyerni addig, amíg Medvegyev úr egyértelműen állást nem foglal. Ebben az ügyben Moszkvának sürgően előrelépést kell elérnie, illetve kötelező erejű kötelezettségvállalást kell tennie, ideértve a politikai gyilkosságok megoldását, valamint a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására vonatkozó helyzet tisztázását is.

07-07-2008

07-07-2008

HU


A jövőben az Uniónak egységes frontot kell képviselnie, és egyetlen hangon kell Moszkvához szólnia a politikai nyomásgyakorlás elérése érdekében. És itt nem másról van szó, mint az EU hitelességéről. Kristian Vigenin (PSE). - (BG) Tisztelt elnök úr, az elmúlt hetekben a sajtó elkezdett megjegyzéseket írni az Európai Bizottság különböző tagállamokhoz való hozzáállásáról a kettős mércére példát hozva. Nyilvánvalóan minden elkövetkezendő bővítés az előírások egyre szigorúbb betartását követeli majd meg. Például Bulgária és Románia példátlan együttműködési és ellenőrzési mechanizmusnak van kitéve a bel- és igazságügy területén. Kétségtelenül nagyon komoly problémák vannak, és a két országnak folyamatosan számos reformot kell véghezvinnie. De vajon az Európai Bizottság ugyanúgy bánik mindenkivel? Vannak olyan országok, ahol a szervezett bűnözés mélyre ásta gyökereit, és ennek látható következményei vannak: az európai pénzalapokkal való visszaélés, elmaradottság és utcai bűnözés, idegengyűlölet. Én azonban még nem találkoztam megfelelő intézkedésekre irányuló hivatalos észrevétellel vagy indítvánnyal a Bizottság részéről. A hatalom folyosóin a korrupcióról folytatott eszmecsere során el tudom képzelni, mi lenne a Bizottság reakciója, ha egy bolgár miniszterelnök bevezetne egy olyan törvényt, ami megmentené őt a büntetőeljárástól. Ha azonban ehhez hasonló cselekedetet a korábbi bel- és igazságügyi biztos országában tesznek, akkor arról csendben megfeledkeznek. Tudnék még említeni egyéb példákat is. Szeretném világosan kifejezni magam – nem azt szeretném, hogy egyezség jöjjön létre Bulgáriával vagy Romániával, hanem azt kérem, hogy egyenlő bánásmódban részesüljön minden tagállam részrehajlás nélkül. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) 2003 márciusában, amikor Castro rezsimje igazságtalanul elítélt és bebörtönzött 75 kubai disszidenst, az Európai Unió szankciókat vezetett be Kubával szemben. Jelenleg több mint 50 politikai fogoly – akiknek családjait régóta támogatjuk az „adoptálás” egy formájával – szintén fogságban van embertelen körülmények között kubai börtönökben. Aggódunk a rossz egészségügyi állapotuk miatt. A Kubát sújtó uniós szankciók eltörlését megelőzően az ügyben érintettek megkérdezték-e a 2005. évi Andrej Szaharov díj nyerteseit, a kubai Nők fehérben mozgalom tagjait, hogy az emberi jogok, illetve a polgári szabadságjogok területén változott-e Kubában a helyezet Raul Catro hatalomra lépése óta? Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a személyes közbenjárását a kubai politikai foglyok szabadon engedésének ügyében, és tisztelettel kérem még egyszer, hogy az Európai Parlament nevében szólítsa fel a kubai elnököt az összes kubai disszidens azonnali szabadon bocsátására. Jaromír Kohlíček (GUE/NGL). – (CS) Hölgyeim és uraim, az Európai Unió egyik kulcsfontosságú közös értéke a nyelvi és kulturális sokszínűsége. A saját törvényeik mellet számos állam fogadta el a Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját támogatva ezt a sokszínűséget. Az ilyen államok között van a Német Szövetségi Köztársaság. Hangsúlyozni szeretném, hogy az ily módon vállalt kötelezettségek közé a kisebbségi kulturális intézmények anyagi támogatása is hozzátartozik. A Załožby za serbski lud (Szerbekért Alapítvány) esetében az évek folyamán fokozatosan csökkentették az anyagi forrásokat. A Karta értelmében történő kötelezettségek teljesítésére ez nem egy jó példa. Felszólítjuk a német kormányt, hogy tartsa be az ígéreteit. Ne tegyük lehetővé, hogy még egy nemzet eltűnjön Európa térképéről. Chris Davies (ALDE). – Tisztelt elnök úr, a múlt hónapban egy fiatal palesztin újságíró Gázából, Mohammed Omer – egy ember, aki az izraeliekkel való kibékülés és megbékélés híve –, a holland kormány közreműködésével el tudott utazni az Európai Unióba, hogy átvegyen egy díjat az újságírásban nyújtott teljesítményéért. A visszatérésekor őrizetbe vette, megszégyenítette, megverte és megkínozta az izraeli titkosszolgálat. A holland kormány kifejezte megdöbbenését – hallomásom szerint –, de ez a viselkedés Izrael részéről egy szokásos módszer része. Miért fontolgatjuk a közelebbi kapcsolatokat Izraellel, amikor ennek a kormánynak az ügynökei ilyen erőszakos tetteket hajtanak végre pont olyan emberek ellen, akiknek a békeszeretete és a megbékélés iránti elkötelezettsége megköveteli az itt lévő képviselők legnagyobb többségének a támogatását? Miért támogatjuk az ilyen lépéseket, amikor tudjuk, hogy ez a kormány semmit nem fog tenni a viselkedésük kritizálása vagy elítélése érdekében? Jaroslav Zvěřina (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és uraim, a személyek szabad mozgása a schengeni térségen belül kétségtelenül pozitív európai érték. Ez azonban egyben a társadalom nagyszámú és külöböző ellenségeinek a szabad mozgását is jelenti. Az információs rendszerek és az Europol, illetve az Interpol erőfeszítéseinek köszönhetően a bűnözök és a szökevények üldözésében meglehetős sikereket érünk el, viszont visszatérő problémát jelent a bíróságok által büntetésként előírt helyreigazító intézkedések végrehajtása. Olyan intézkedésekre gondolok, mint például egyes foglakozások űzésének a tilalma, a kötelező

7

8

HU


elmeorvosi vagy szexológiai kezelések, valamint a feltételesen szabadlábra helyezett személyek felügyeletének az egész területe. Vitathatatlanul szükség van az európai információs rendszer kidolgozásának felgyorsítására, és mindenek felett biztosítani kell, hogy a nemzeti intézmények ne csupán a rendszerhez való hozzájárulásra legyenek kötelezettek, hanem a benne lévő megfelelő adatok felhasználására is. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) Mielőtt Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, sok hang bizonygatta ebben a Parlamentben, hogy a romák hátrányos megkülönböztetésben részesülnek Romániában. Ezért számos nem kormányzati szervezet különböző tanulmányokat készített e témában. Románia a mai napig folyamatosan azt állítja, hogy noha a romák a hatóságok fő gondjait jelentik, hátrányos megkülönböztetésről nem beszélhetünk. Románia olyan programokat fogadott el, melyek a romák társadalomba való beilleszkedését segítik, beleértve olyan intézkedéseket is, melyek főleg az oktatást, sőt még a pozitív megkülönböztetést is ösztönzik. 2007 után Romániából, illetve a keleti országokból is a romák szétszóródtak Európában, gazdasági okokból, de annál is inkább, mert ennek a népnek nomád hagyományaik vannak. Ez a korábban tanácsokat adók számára lehetőséget nyitott azok megvalósítására. Sajnálatosan az, ami Olaszországban történt, nem európai példamutatás. Elfogadhatatlan, hogy ujjlenyomatokat vegyenek az európai polgároktól, és különösen, hogy a gyerekektől, továbbá nem normális a már letelepedett táborok felgyújtása a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével. Úgy gondolom, hogy a romák helyzete az Európai Közösség kérdéseihez tartozik, és mindazokat kérem, akik illetékesek e területen – az európai intézményeket, a kormányokat, a nem kormányzati szervezeteket –, hogy vállaljanak részt egy közös és koherens politika kialakításában a romák beilleszkedésének érdekében, amely ugyanakkor teljes mértékben az európai alapelvekre épül. Neena Gill (PSE). – Tisztelt elnök úr, ki szeretném fejezni szolidaritásunkat a birminghami Fujitsu dolgozóival, akiket létszámfelesleg miatti elbocsátás fenyeget. A Fujitsu tevékenységeinek egy részét az USA-ba tervezi áthelyezni, ami legfeljebb 140 ember állásának elveszítését eredményezheti. Az ügyben érintett szakszervezet a Communication Workers Union, amely bámulatosan rugalmas volt a Fujitsu vezetőségével folytatott egyeztetések során. Az egyetlen műszakból álló rendszer, melyet a Fujitsunak javasoltak, 60 állást mentett volna meg, azonban a június 30-án tartott igazgatósági tanács végső döntése során azonnal elutasította az alternatív javaslatokat, anélkül hogy a vezetőség előzetesen tájékoztatást nyújtott volna arról, hogy ilyen gyorsan döntésre kerül majd sor. Kérem a Fujitsu vállalatot, hogy gondolja át újra az áthelyezést, vagy legalábbis gondoskodjon arról, hogy az állások megszűnése kizárólag önkéntes alapon történjen, és aki továbbra is dolgozni akar, annak meglegyen erre a lehetősége. Az uniós jogszabályok egyértelműen előírják, hogy a vállalatoknak konzultációs eljárást kell folytatniuk alkalmazottaikkal, ennek ellenére rendszeresen előfordul, hogy a munkáltatók alig tesznek valamit, és azt is túl későn ezen előírás betartása érdekében. Erna Hennicot-Schoepges (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr, egy adminisztrációs kérdésem lenne a Parlamentre vonatkozóan. Az Európai Parlament luxemburgi hivatalának vezetői beosztása több mint két éve betöltetlen. Az állást egyszer hirdették meg, hat hónappal ezelőtt. Kiválasztották a pályázókat, de döntés nem született azt követően, hogy kérdéseket tettem fel az igazgatóságnak. Az Ön hivatala sem tudott nekem idáig választ adni, tisztelt elnök úr. Szeretném tudni, hogy van-e valamilyen különös oka annak, hogy a pozíciót még nem töltötték be, és hogy a kiválasztott pályázókat miért nem nevezték még ki. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). - (RO) A Bizottság 2008. évi munkaprogramja az egyéb stratégiai kezdeményezések között magába foglalja az ökológiai közlekedés fejlesztéséről szóló csomag elfogadását. Tavasszal a Bizottság egy jogalkotási javaslatot fog benyújtani a 2006/38/EK euromatrica-irányelv felülvizsgálatára. A felülvizsgálat célja a közlekedési infrastruktúra hatékonyabb felhasználásának biztosítása, valamint a közlekedési eszközök környezetre gyakorolt negatív hatásának csökkentése a „szennyező fizet” elve alapján. Abban a helyzetben, amikor az üzemanyagok folyamatosan drágulnak, az irányelv jelentősége egyre inkább nő. Az Unió fenntartható gazdasági fejlődése az ökológiailag jobb és az engergiafelhasználás szempontjából hatékonyabb közlekedés fejlődésétől is függ. Kérem az Európai Bizottságot, hogy a közlekedés következtében felmerülő külső költségek internalizálása nagyobb kontextusban történjen, azaz hogy vizsgálja felül az Unióban alkalmazandó alacsony HÉA-kulcsokat

07-07-2008

07-07-2008

HU


is, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és az adóztatásáról szóló 2001/14/EK irányelvet, illetve az energiaadóról szóló 2003/96/EK irányelvet is. Jules Maaten (ALDE). – (NL) Tisztelt elnök úr, 10 napja indítottuk el a gyermekeket érintő sexturizmus elleni kampányunkat a www.sayno.eu. portálon. Minden évben több ezer férfi utazik Európából, az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Koreából a szegény délkelet-ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokba, hogy részt vegyenek a turizmus e beteges formájában, és ez csaknem mindig büntetlenül marad. Ezzel a polgári kezdeményezéssel azt az üzenetet akarjuk átadni, hogy ez többé már nem elfogadott. Az Európai Unió sem nézhet el e fölött, és meg kell erősítenünk például az Europol szerepét is. Örömömre szolgál, hogy elmondhatom Önöknek, ez alatt a rövid idő alatt immár 14 000 aláírást gyűjtöttünk össze. A kampány természetesen folytatódik. Továbbá köszönetet szeretnék mondani a kampány eddigi széleskörű támogatásáért, beleértve ennek a Parlamentnek a képviselőitől kapott támogatást. A kezdeményezést nem csupán a saját képviselőcsoportom, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjai írták alá. További képviselőtársaim neveit is láttam a listán, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja, az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja tagjaitól és másoktól is, aminek természetesen nagyon örülünk. A francia elnökség jelenléte miatt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy köszönetet mondjak a francia kormánynak az elmúlt időkben ez irányba tett kezdeményezéseiért, gyakran egyes tagállamok ellenállásával is szembeszállva. Remélem azonban, hogy ez nem bátortalanítja el Önöket, és hogy további kezdeményezéseket fognak tenni ebben a hat hónapban is. Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, több hónappal ezelőtt ebben az ülésteremben tartottunk vitát a gdañski hajógyárban kialakult helyzetről. Minden csoport képviselője felhívta a figyelmet a hatékony versenyhelyzet szükségességére az európai hajógyárak és az egyéb, világpiacon jelen lévő hajógyárak, különösen a koreai hajóipari gyárak között. Hangsúlyozták, hogy háromból kettő sólyapályának a megszüntetése a gdañski hajógyárban elegendő ahhoz, hogy kiessen ebből a versenyből és elveszítse a túlélési esélyét. Strasbourgban tartjuk az üléseinket, egy város, mely az európai integrációt jelképezi. Ennek a jelképnek mint az Európai Parlament központjának a fenntartása több száz millió euróba kerül évente, mégis becsüljük ezt a jelképet. A gdañski hajógyár a kommunizmus bukását, valamint Nyugat-Európa és Közép- és Kelet-Európa egyesülését jelképezi. Érdemes lenne ezt a jelképet megtartani egy élő gazdasági szereplőnek, egy olyan helynek, mely ezreknek ad munkát. Ez volt a kérésük a nemrég Brüsszelben demonstráló hajógyári dolgozóknak az Európai Bizottságtól. Hélène Flautre (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök úr, fel szeretném hívni a figyelmüket a Tunéziában kialakulóban lévő eseményekre, a gafsai bányamedencében. Hetek óta lázadásokat szerveznek a szegénység ellen a medencében, amely gazdag, mivel sok foszfátot tartalmaz. Meg kell említeni, hogy a helyi lakosság nem részesül a nyereségből, és jelenleg rendkívül súlyos rendőrségi és katonai elnyomás tapasztalható, zaklatások, bebörtönzések, letartóztatások és városok lezárása, különösen Redeyef városé. Kérem az EU misszióvezetőjét – Önökön keresztül, mivel úgy gondolom, hogy az Európai Parlament közbelépése szükséges –, hogy kezdeményezze ennek az ügynek a megtárgyalását a tunéziai hatóságokkal, hogy az emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásokat kövessék, mivel folyamatosan bebörtönzik a szakszervezeti tagokat, számos kínzásról számoltak be, továbbá kérem a misszióvezetőket, hogy jelenjenek meg a tárgyalásokon, találkozzanak családokkal, és kérjenek magyarázatot a tunéziai hatóságoktól az országban folyó elnyomásra. Mihaela Popa (PPE-DE). - (RO) A szólásszabadság az Európai Unió alapjogi chartájának egyik alapelve. Mindegyik országnak biztosítania kell a szólásszabadságot, amihez a független média feltételeinek a biztosítása is hozzátartozik. Sajnálatos módon a Moldovai Köztársaságban az újságírók szakszervezete médiaellenes cselekedetekről panaszkodik, melyeket 2001 és 2008 között követett el a chişinăui kormány. Az újságírók által felidézett cselekedetek, illetve a kormány által alkalmazott fellépések a sajtó politikai ellenőrzése érdekében a következők: információk cenzúrázása, újságírók ellen indított bűnügyi vizsgálatok az állami politikával ellentétes vélemények terjesztéséért, a rágalmazás különböző formái, tisztességtelen verseny ösztönzése a sajtóban, a

9

10

HU


viták lehetőségének maximális korlátozása a nyilvános audiovizuális sajtóban, – melyek végső soron befolyásolják a politikai sokszínűség alakulását, illetve burkolt módon a demokráciát. Figyelembe véve ezeket a cselekedeteket, úgy vélem, hogy az Európai Uniónak alaposabban kellene ellenőriznie a szólásszabadság betartását ebben az országban. Viktória Mohácsi (ALDE). - (HU) Léderer András a magyar liberális párt Új Generációja elnökének tolmácsolnám a szavait. Szombaton Budapesten elindult a Magyar Méltóság Menete. A korábbi évekhez hasonlóan idén is, hacsak egy napra is, de felhívták a figyelmet a melegekkel szembeni előítéletek csökkentésére. Ezúttal az elmúlt hetek Molotov-koktélos támadásainak köszönhetően több száz melegekkel szimpatizáló állampolgár is részt vett a felvonuláson. A menetet eddig nem látott erőszak kísérte. Több civilt, rendőrt és közszereplőt bántalmaztak, köztük a magyar liberális párt ügyvivőjét, Horn Gábort és az Európai Parlament szocialista képviselőjét, Lévai Katalint. Amióta megalakult a Magyar Gárda, azóta több szélsőjobboldali, neonáci portál folyamatosan szervezi az agresszív támadásokat, hol egy zsidó jegyiroda ellen, hol a roma telepek ellen, most pedig a melegek ellen, miközben a kormány láthatóan tehetetlen, a nyomozóhatóságok képtelenek eredményeket felmutatni. Köszönöm szépen. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr, fel szeretném hívni a figyelmüket, illetve a francia elnökség figyelmét az Európai Iskolákra, melyek ugyan követendő példaként és mintaként szolgálnak az európai oktatásban, egyáltalán nem veszik figyelembe a tanulók tanulási nehézségeit (diszlexia, dadogás), és ezáltal sok gyermeket visszatartanak az iskolai fejlődésben, illetve a jövőbeli karrierjükben az ilyen nehézségeik eredményeképp. Előfordultak már bukások, aztán az iskolából való kiesés, amik komoly nehézségeket okoznak a szülőknek, akik a mi képviselőtársaink és EU-tisztviselők. Arra kényszerülnek, hogy elköltözzenek, hogy gyermekeik rendes tagállami iskolába járhassanak, melyeknek megvan az érzékenységük a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek különleges igényeinek kielégítésére, ahogy ezt a törvény és az emberi méltóság is megköveteli, különösen a gyermekek védelmének szükségességére tekintettel. A Parlamentnek lesz még további alkalma megfontolni azokat a problémákat, melyekkel ezeknek a gyerekeknek kell szembenézniük. Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök úr, ami Zimbabwében történik, az rendkívül szomorú és elképesztően gyalázatos. Mugabe elnök, aki korábban a gyarmati rabszolgaság ellen küzdő szabadságharcos volt, mára egy kegyetlen diktátorrá vált, illetve az országában élő milliók emberi jogainak és az igazságszolgáltatásnak a barbár elnyomója lett. A nemzetközi közösség – beleértve az Európai Uniót is – szónoklataival, elítélő nyilatkozataival és a többségében eredménytelen szankcióival már kifárasztotta saját magát. Eljött az újraválasztás ideje. Ezért úgy gondolom, hogy Mugabe urat nemzetközi büntetőtörvényszék elé kellene állítani az emberiség ellen elkövetett bűntettek vádjával. Meg vagyok győződve arról, hogy ez egy teljesen indokolt és realisztikus lépés, továbbá biztos vagyok benne, hogy a kívánt és sürgősen szükséges eredményekkel fog járni, azaz a zimbabwei embereket segíteni fogja attól a diktatórikus rezsimtől megszabadulni, amely gyorsan vezeti az országot az önpusztítás felé. Úgy vélem, hogy az EU-nak főszerepet kell játszania Mugabe nemzetközi igazságszolgáltatás elé történő állításának elérésében. Ioannis Gklavakis (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök úr, itt, az Európai Parlamentben, ismételten fel szeretném vetni azt a kérdést, amely aggasztja az országom halászait, a Fölközi-tenger halászait és egyáltalán mindenkit, aki törődik a környezettel. A görögök, és általában az európai halászok, szigorú korlátozások alá vannak vetve, nagyon is helyesen, a halászati módszerek, eszközök, idő, stb. tekintetében. A harmadik országok halászai azonban – melyre jó példa a török halászok – úgy és akkor halásznak, amikor csak akarnak, bármilyen felszerelést használhatnak, ezért a halállományok csökkentek, a tengerek rosszabb állapotban vannak és a környezet is károsodott. Úgy vélem, kezdeményezéseket kell tennünk Törökországot illetően, annak érdekében, hogy az országban kialakuljanak a megfelelő halászati gyakorlatok. A legfontosabb a környezet. És természetesen amikor

07-07-2008

07-07-2008

HU


Törökországot mondok, akkor a harmadik világ minden olyan országára gondolok, amelyek nem alkalmaznak megfelelő és szabályos halászati módszereket. Marie Anne Isler Béguin (Verts/ALE). – (FR) Tisztelt elnök úr, magam is örömmel üdvözlöm a francia elnökséget, a köztünk lévő francia miniszterrel, Jouyet úrral együtt. Tényleg szokatlan, hogy az elnökség itt van már hétfőn, már a kérdések ideje alatt is. A rendőrség felállításáról szándékozom beszélni, a rohamrendőrségéről, ma, a Parlament előtt. Amikor korábban ide értem, két rohamrendőrségi kordonon keresztül kellett áthaladnom. Azon gondolkoztam, hogy vajon milyen veszély fenyegetheti a Parlamentet, hogy a rohamrendőrség ekkora alakulatát ki kell vezényelni. Kétszer azonosítottak, és megkérdezték, hogy miért tartózkodom az Európai Parlament területén. Tényleg nagyon meg voltam lepve, tisztelt Jouyet úr, ugyanis nem érzem itt magam fenyegetve, épp ellenkezőleg, pont a korlátok miatt érzem elnyomva magam. Emlékeztetni szeretném Önt arra, hogy az európai polgárok házának körbezárása rohamrendőrséggel furcsa módja a francia elnökség elkezdésének, és hangsúlyozni kívánom, hogy szeretnék, ha ez a ház az emberek háza maradna, nyitva a polgárok előtt. Anna Záborská (PPE-DE). – (SK) Mivel legközelebb csak augusztus 21-e után fogunk találkozni, ezért kötelességemnek érzem felhívni a figyelmet a negyven évvel ezelőtt e napon történt drámai eseményekre, Csehszlovákia Varsói Szerződés értelmében történt elfoglalásának 40. évfordulójára. Eléggé nyilvánvalóan látszott abban az időben, hogy a kommunista rezsim az emberiség elleni bűntett volt, épp úgy, mint bármely más totalitárius rendszer. 1968 augusztusa után a szülőhazám még 20 évig szenvedett ettől a gonosz által működtettet, szervezett kommunista bűnözés és terrorgépezet különféle formáitól. Becsülnünk kell azokat, akik nem adták meg magukat, és becsülettel kitartottak. Engedjék meg, hogy idézzem – ha nem is szó szerint – Anton Srholek szlovák pap és a Szlovákiai Politikai Foglyok Konföderációja elnökének szavait: „Soha nem szabad megfeledkeznünk arról a több százezer tiszteletet érdemlő emberről Szlovákiában, akik hozzájárultak a szabadság és az emberi jogok védelméhez. Nekik köszönhető az, hogy mi most újra a demokrácia, a szabadság és a jogállamiság oldalán állunk.” ELNÖKÖL MORGANTINI ASSZONY alelnök Csaba Sógor (PPE-DE). - (HU) Köszönöm. A szibériai Jugria tartomány Hanti-Manszijszk városában orosz summit, finnugor népek helyzete, két nap múlva ötödik Finnugor Világkongresszus. Az EU anyagilag is támogatja ezeknek a finnugor népeknek a küzdelmét önazonosságuk megtartásáért. A jelen levő EU-s delegáció, de a négy államfő is, köztük különösen a magyar államfő beszéde hangsúlyozta azt, hogy mennyire fontos, hogy a veszélyeztetett népeknek ne csak tánccsoportjuk és kórusuk legyen, hanem anyanyelvi oktatásuk, önrendelkezésük is. Az EU számára két üzenete van ennek a kongresszusnak. Az egyik: a kultúrák közötti párbeszéd éve ne csak a nagy népek kultúrája közti párbeszéd legyen. A másik: értetlenül állunk olyan jelenségek előtt, amikor egy EU-s ország parlamentje szavazással akarja eldönteni, hogy az országa egynyelvű, miközben 75 regionális nyelv létezik ebben az országban. Ha az EU és Oroszország is fontosnak tartja a területén élő népek kultúrájának, anyanyelvének megőrzését, ez legyen követendő példa az EU tagállamaira nézve is. Köszönöm. Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Tisztelt elnök asszony, a pekingi olimpiai játékok előtt néhány héttel az egyetlen független információs csatorna, az Új Tang-dinasztia Televízió, beszüntette adását Kínában. Bár számos hét telt el a történtek óta, még mindig nem tudjuk, mi okozta az üzemzavart, amelyről az Eutel Communications műhold-üzemeltető adott tájékoztatást, illetve azt sem tudjuk, hogy ez az üzemzavar mikor fog helyreállni. Azt azonban tudjuk, hogy kiknek válik ez az üzemzavar a javára, s kiknek a kárára. Független és nonprofit kínai, illetve angol nyelvű televíziós közvetítések meglévő előfizetőinek millióit kényszerítik a kínai hatóságok az információk cenzúrázásának eltűrésére, amelyekből megtudhatták volna, hogy a kínai erők milyen nagy hatékonysággal lépnek fel a tibeti terroristákkal szemben. Nem fognak tudni a tiltakozásokról, a zavargásokról és a játékok szervezése közben fennálló problémákról. Mi, európai uniós polgárok és képviselők, olyan megbecsüléssel viszonyulunk Kínához, amit vitathatatlanul megérdemel egy olyan nagy nemzetként, amely az emberiség örökségének egészéhez rendkívüli mértékben hozzájárult. Sajnálatos, hogy ezért a megbecsülésért cserébe rendkívül nemtörődöm módon bánnak velünk a pekingi hatóságok. Magunktól is, és kínai partnereinktől is meg kell követelnünk a megállapodások betartását, illetve ugyanazon elvek követését.

11

12

HU


Emmanouil Angelakas (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök asszony, a The New York Times-ban néhány nappal ezelőtt megjelent cikk szerint egy megállapodás van kialakulóban az amerikai kormány és az Európai Bizottság között, amely engedélyezné az európai kormányoknak, illetve az Európai Unióban székelő bankoknak és vállalatoknak információk átadását az európai polgárokról az amerikai ügynökségeknek, olyanokat mint például a hitelkártya-forgalom, részletek megtett utazásokról, e-mailek és honlap-látogatások – és mindezt a terrorizmus elleni harc nevében. Tárgyalások folynak annak a lehetőségéről, hogy az európai polgárok engedélyt kapnak az amerikai kormánnyal szembeni jogi fellépésre, amennyiben úgy gondolják, hogy a személyes jogaikat megsértik a személyes adataik felhasználásával. Felhívom az Európai Parlament elnökét és képviselőit, hogy vizsgálják meg ezt a kérdést, valamint felhívom az Európai Bizottságot, hogy áruljon el részleteket az ügy kapcsán, annak érdekében, hogy a Ház tisztában lehessen ezeknek a tárgyalásoknak a tartalmával és természetével. Az Európai Parlamentnek kötelessége megvédeni az európai polgárok személyes jogait és magánéletének tiszteletben tartását, ha e jogaikat megsértik. Eoin Ryan (UEN). – Tisztelt elnök asszony, fel szeretném hívni a figyelmet az emelkedő olajárak és különösen a határidős olajpiac kérdésére. Számos okkal magyarázzák az olajpiaci árak növekedését. Az egyik a kereslet, a másik pedig a kínálat és az évek óta fennálló szegényes infrastrukturális beruházások az olajiparban. Olajipari és piaci szakértők egyre inkább felvetik nevetségesen alacsony fedezeti követelmény kérdését a határidős nyersolajpiacon. Ez 5% és 7% között áll. Azaz, ha 10 millió euróért akarunk vásárolni a határidős olajpiacon, nincs más tennivalónk, mint fél millió eurót befektetni. A Trim Tabs Investment Research, egy független, befektetési kutatással foglakozó vezető amerikai vállalat, elmondta, hogy ha a fedezeti követelmény 25% és 50% közé növekedne, ami megfelel annak az értéksávnak, amit a legtöbb befektető az értéktőzsdén fizet, akkor ez jelentős hatással lenne az olajárak csökkentésére. Az alacsony fedezeti követelmény a piacon azt jelenti, hogy a piacon könnyen lehetséges a manipuláció. Ez teljesen egyértelmű. Semmi problémám nincs azokkal, akik határidős, illetve árualapú ügyletekbe fektetnek be, de ez a fedezeti követelmény nevetségesen alacsony. Ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. A fedezeti értéket növelni kell, mert óriási hatással van a globális gazdaságra, és a tőlünk telhető legtöbbet meg kell tennünk az olajár csökkentésére globális szinten. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Tisztelt elnök asszony, a lengyel elnök úgy döntött, nem írja alá a Lisszaboni Szerződést ratifikáló okmányt, mivel arra az álláspontra jutott, hogy a Szerződés életképtelenné vált az ír népszavazáson történt elutasítása eredményeképp. A lengyel elnök tehát emlékeztetett az Európai Unió működésének alapelvére, nevezetesen hogy a szerződések csak akkor léphetnek életbe, ha minden egyes tagállam ratifikálja azokat. Ennek az alapelvnek az alkalmazása idáig nyilvánvaló volt, és alkalmazták is miután a franciák és a hollandok elutasították az Alkotmányszerződést. Amikor ez történt – annak ellenére, hogy sok országban folytatták a ratifikációs folyamatot – elfogadottá vált, hogy az Alkotmányszerződés kudarcba fulladt. Sajnos mind az ír népszavazás eredménye, mind a lengyel elnök döntése után olyan hangokat hallhattuk az Európai Unióban – ideértve prominens politikusokét is, amelyek a dokumentum ratifikálását követelték Lengyelországtól, ami az európai demokrácia lényegének a megtagadása. Szeretnék határozottan tiltakozni az ilyen hangok ellen, illetve a ránk irányuló nyomásgyakorlás és a különféle zsarolások ellen. Elnök. − Ezzel véget ért a fontos politikai kérdéseket érintő egyperces felszólalások ideje.

16. 2009. évi költségvetés: a 2009-es EKT-ban szereplő egyeztetési megbízatással kapcsolatos első gondolatok (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Jutta Haug jelentése a 2009. évi költségvetésről (A6-0262/2008) a Költségvetési Bizottság nevében. A 2009. évi előzetes költségvetési tervezetre vonatkozó előzetes észrevételek és az egyeztetésre kapott megbízatás – III. szakasz – Bizottság (2008/2025). Jutta Haug, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony, a Tanács tisztelt soros elnöke, tisztelt biztos asszony, milyennek kellene lennie az Európai Unió 2009. évi költségvetésének, illetve milyen lehet az? Az év eleje óta beszélünk erről, és most fogunk hamarosan a második lépéshez érkezni az Európai Parlament idei költségvetési eljárásban, ami kicsit eltér a korábbi évekétől. Ez a miatt van, hogy szerény keretek között akarjuk elkezdeni a felkészülést a módosított eljárásra a Reformszerződés után.

07-07-2008

07-07-2008

HU


A 2009-re vonatkozó költségvetési keretről és prioritásokról szóló áprilisi állásfoglalást „A 2009. évi előzetes költségvetési tervezetre vonatkozó előzetes észrevételek és az egyeztetésre kapott megbízatás” című dokumentumról szóló állásfoglalásunk követi. Ezt az állásfoglalást egyhangúan fogadta el a Költségvetési Bizottság, és nagyon remélem, hogy a plenáris ülésen is egyhangú döntés születik róla, különösen mert a szakbizottságok megjegyzései és javaslatai is belekerültek. Mi az, ami aggodalomra ad okot? A címben minden benne van. A Bizottság által benyújtott előzetes költségvetés-tervezetet értékeljük, és sok minden kritizálni valót találunk benne. Nem látjuk, hogy a tervezet szavahihetőséget és világosságot tükrözne a költségvetésre vonatkozóan, azaz hogy eléggé átlátható lenne. Már tudjuk azt, hogy a Bizottságnak is szorosra kell húznia a nadrágszíját ahhoz, hogy megfeleljen a korlátozott középtávú pénzügyi keretnek. Ez azonban nem jogosítja fel arra, hogy kreatív költségvetési technikákat alkalmazzon megfelelő keretek létrehozására. Mégis alkalmaztak ilyen technikákat, ilyen például a többéves programok késleltetése, illetve az a tény, hogy ismert és könnyen észrevehető pénzügyi szükségleteket nem vesznek figyelembe, továbbá a költségvetési előirányzatok hiánya a garanciaalap tekintetében, melynek becsült értéke évi 200 millió euró. Nem látjuk azt, hogy a számokban visszatükröződnének azok a politikai prioritások, melyeket maga a Bizottság fogalmazott meg az éves politikai stratégiájában. Vannak olyan prioritások, melyeket a Parlament erőteljesen támogatott, nevezetesen az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a versenyképesség előmozdítása a növekedés és a foglalkoztatottság szolgálatában szoros összefüggésben a fenntartható Európa előmozdításával, és természetesen a közös bevándorlási politika megvalósítása. Ami a legfontosabb, hogy nagyobb kötelezettségvállalást reméltünk az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A Bizottság azt állítja, hogy közel 14 milliárd eurót különített el a költségvetésben a környezetre, de ha ezt közelebbről megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ebből a 13,842 milliárdból 13 milliárdot már kiosztottak az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnak, a Kohéziós Alapnak és az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak. Ezt az összeget tehát pótolni kell. A versenyképesség területén is többet kell tennünk, főleg a kis- és középvállalkozások esetében, de különösen a kisvállalkozásokra vonatkozóan. Az első lépés az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag volt. A 2009. évi költségvetésnek biztosítania kellene egy sajátos KKV-eszközt, amely rendelkezésre áll a kis- és középvállalkozásoknak, akik először vissza kell, hogy követeljék az adósságukat. Nagyon jó, hogy vannak olyan törvények, amelyek előírják, hogy a 30 napos határidőt nem lehet túllépni, de hogyan tudják betartatni ezt a törvényt a KKV-k? Az intézkedés értelmében bevezetett kisegítő kölcsönök ugyanakkor meg tudják akadályozni a csődöt, illetve a munkahelyek elveszítését, és ez szintén az érdekünkben áll. Nem kívánok beszélni az elégtelen költségvetési előirányzatokról az élelmiszersegély, az élelmezésbiztonság, Koszovó, Palesztina és Afganisztán tekintetében, tulajdonképpen az egész 4. fejezetről van szó, ugyanis a képviselőtársaim meg fogják ezt tenni egy percen belül. Csupán a Tanácsnak szeretném még elmondani, melynek a képviselője már sajnos nincs itt – nem értem miért van jelen az egyperces felszólalások idején, de amikor elkezdjük megvitatni a költségvetés kérdését, akkor már nem –, hogy a Parlament rendkívül eltökélt abban, hogy valódi politikai párbeszéd alakuljon ki a Tanáccsal. Meg akarjuk valósítani az európai prioritásokat, és ehhez egy megfelelő költségvetés szükséges. Végső soron a mi európai költségvetésünk nem más, mint politika számokban. (Taps) Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. – (LT) A mai napon egyedülálló lehetőségünk nyílik arra, hogy ebben a korai szakaszban megismerkedjünk az Európai Parlament fő prioritásaival az elkövetkezendő évre, és hogy megtudjuk mik a parlamenti képviselők főbb aggodalmai a Bizottság által előterjesztett projekt tekintetében. Köszönetet szeretnék mondani e korai megbeszélés kezdeményezőjének, tehát az előadónak, Haug asszonynak. Biztosítani szeretném Önöket a felől, hogy a Bizottság és jómagam is nagyon sok figyelmet szentelünk a hatékony pénzgazdálkodásnak és a szigorú pénzügyi fegyelemnek. Nagyra értékeljük, hölgyeim és uraim, az Önök állandó figyelmét és érdeklődését ezekben az ügyekben. Ezért – noha teljesen tisztában vagyunk az Önök aggodalmaival –, fel szeretném hívni a figyelmüket arra, hogy a Bizottság a 2009. évi előzetes költségvetési tervezetet a 2007–2013 közötti pénzügyi programozási időszak keretein belül készítette el, a gazdasági és a szociális fejlődésre vonatkozó előrejelzések alapos tanulmányozása után, illetve egy jól megalapozott és megfelelő mozgástér kialakítását követően, amely előre nem látható kihívásokról is rendelkezik.

13

14

HU


A következő évi költségvetés elkészítése közben próbáltunk odafigyelni arra, hogy a politikai prioritásoknak meglegyen a konkrét pénzügyi háttere, illetve hogy a célok jelentős és szolid költségvetési alapra épüljenek. Ezért a legnagyobb pénzügyi növekedést a gazdasági fejlődést és a versenyképességet, illetve a szabadságot, a biztonságot és az igazságszolgáltatást előmozdító programoktól reméljük, melyek finanszírozása a megfelelő költségvetési kategóriából történik. Azzal a céllal, hogy a 2009. évi költségvetés olyan legyen, amely tükrözi az Európai Unió külpolitikai céljait az Unió teljes mértékű részvételével együtt a nemzetközi tevékenységekben, a Bizottság hamarosan elő fog terjeszteni egy módosítást a tervezetre vonatkozóan, amely pontos kalkulációkat fog tartalmazni Palesztina és Koszovó finanszírozása tekintetében. Még mielőtt megkezdődnek a Parlamentben az előzetes tárgyalások a 2009. évi költségvetés-tervezetről, a Bizottság javaslatokat fog előterjeszteni az élelmiszerárak növekedésének következményeivel nehezen boldoguló fejlődő országokban bevezetendő, rövid távú intézkedések kiegészítő finanszírozására. Készen állunk egy „élelmiszer alap” létrehozására a fejlődő országok részére. Tudomásul vettem a pénzügyi kiadásokat érintő aggodalmaikat, különösen azokat, amelyek nincsenek az 5. fejezetbe foglalva. Megnyugtathatom Önöket a felől, hogy a 2009. évi előzetes költségvetési tervezet kielégítő részletességgel nyújt információkat e tekintetben, és készen állunk minden információt megadni, amely szükséges az Önök állásfoglalásához. Befejezésül pedig meg szeretném köszönni az előadó, Haug asszony erőfeszítéseit, melynek következményeként először fordul elő, hogy rendelkezésünkre áll egy lista az új kísérleti projektekről, illetve az előkészítő intézkedésekről ebben a korai szakaszban. Ez elő fogja segíteni a lehetőségek időben történő értékelését finanszírozásuk szempontjából, illetve a Parlament által jóváhagyott projektek hatékony megvalósítását is megkönnyíti. Már a jövő héten – jobban mondva már ezen a héten – tartunk egy háromoldalú találkozót, illetve jövő héten lesz az első előkészítő egyezető ülés az első olvasatban történő tanácsi tárgyalásához. Biztos vagyok benne, hogy idén sem fog megváltozni a konstruktív együttműködésnek az a légköre, amit már évek óta élvezünk, és hogy sikerülni fog megállapodásra jutnunk az év végén. Véronique De Keyser, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. − (FR) Tisztelt elnök asszony, általánosságban véve közel sem vagyok megelégedve a költségvetés-tervezet 4. fejezetével. Először is, ismételten megjegyzem, hogy a 4. fejezet alatt nagyon kevés pénz van előirányozva. Ez teljes ellentétben áll az Európai Unió globális szereplővé válására irányuló ambíciókkal. A 4. fejezet költségvetése nemcsak csupán 1,8%-kal magasabb a 2008. éviéhez képest, de ez a növekedés kevesebb a 3,1%-os átlagos költségvetési növekedésnél is. Ezért elmondható, hogy a külkapcsolatokra és a fejlesztésre szánt részt csökkentették az előzetes költségvetés-tervezetben. Másodsorban pedig elutasítom a Bizottság által választott megközelítést, mely máris a rugalmassági eszköz és a gyorssegély alkalmazását javasolja valójában megjósolható és tervezett kiadásokra. Így a Közel-Kelet, Koszovó, az élelmiszersegély, illetve a makroszintű pénzügyi támogatás egyértelműen alul vannak becsülve. Vegyük Palesztina példáját. Az előzetes költségvetés-tervezet ebben az évben 171 millió eurót javasolt a kötelezettségvállalási előirányzatokra, illetve 100 millió eurót a kifizetési előirányzatokra. Mégis, 2007-ben fél milliárdot költöttünk a megszállt területekre. Most, 2008 júliusáig, máris elköltöttünk 365 millió eurót. Mit fogunk csinálni jövőre? A rugalmassági eszközből merítünk? Vagy csökkentjük a már így is alacsony határértéket? Harmadsorban pedig aggodalmaim vannak a kialakulóban lévő élelmiszerválság, illetve az éghajlatváltozás következményei miatt. Ha van prioritás, amivel az EU-nak foglalkoznia kell, ez az! A 2009. évi előzetes költségvetés-tervezetben az élelmiszersegélyekre előirányzott összeg csupán 6,8 millióval nőtt, a híres 3%, noha 2008 áprilisa végén a Bizottság plusz 60 millió euró kifizetését kérte, továbbá épp most kért tőlünk további 40 millió eurót. Ez vicc. Üdvözlöm a éghajlatváltozás elleni globális szövetség, illetve a globális energiahatékonysági és megújuló energiaalap elindítását, de növelnünk kell ezeknek a kezdeményezéseknek a finanszírozását a 2009-es költségvetésben a fejlesztésen belül meghatározott kötelezettségvállalásokon kívül. Végül pedig tisztában vagyok azzal, hogy fontos a Tanácsnak az európai szomszédságpolitika és a földközi-tengeri országokkal való együttműködésünk, de elutasítom – a 4. fejezetben szereplő jelenlegi előirányzatok alapján – bármilyen további uniós kiadásnak a támogatását a mediterrán térségre vonatkozóan. Az Európai Unió kül-, illetve fejlesztési politikáját e hosszú távú kötelezettségvállalások alapján – azokon a

07-07-2008

07-07-2008

HU


területeken, melyeken láthatóan szükség van beavatkozásra –, ítélik meg. Az elegendő erőforrások hiányában a 4. fejezetben alkalmazott „csináld magad” stratégia nagyon rossz fényt fog rájuk vetni. Maria Martens, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (NL) Mindez rendkívül fontos, természetesen, és jó tudni, hogy a dolgok jó kezekben vannak Haug asszonnyal. Elmondhatom, hogy rendkívül könnyen ment vele az együttműködés. A fejlesztési együttműködés költségvetésének előadójaként szólalok fel, és egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy sürgősen növelni kell a 4. fejezet alatti előirányzatokat. Azonban erre vonatkozóan fel szeretném hívni a figyelmet két kérdésre, melyek a fejlesztési együttműködés szempontjából fontosak. Az első az élelmiszerválság, a második pedig egy eredményközpontú értékelés. Ahogy már korábban említették, az élelmiszerválság az egyik fő problémát jelenti, ezért megoldásokat kell találnunk rá a költségvetésen keresztül, rövid és középtávon, illetve hosszú távon egyaránt. Rövid távon alkalmazhatók az élelmiszersegélyek. Üdvözlöm az Európai Bizottság ez irányú kezdeményezéseit. Hosszú távon elvileg rendelkezésre áll az élelmezésbiztonsági különprogram a fejlesztési együttműködési eszköz értelmében. Viszont sajnos egyelőre csak gyerekcipőben jár, és még nem igazán működik. A probléma tehát középtávon a legnagyobb. Túl kevés figyelmet fordítanak magukban az országokban és az EU-ban egyaránt az élelmezésbiztonságra és az élelmiszertermelésre a fejlődő országokban. Van vidékfejlesztésünk, de ez gyakran nem jár előnyökkel olyan területeken, mint például az élelmiszertermelés, hanem inkább olyan területeken, mint az útépítés. Megértem az Európai Bizottság javaslatát, miszerint erre a célra a mezőgazdaságra elkülönített keretek maradványösszegeit kellene felhasználni. Ez nagyon nehéz feladat, nem csak költségvetési, hanem egyéb szempontokból is. Azok az országok, melyeknek sikerül teljesíteni kötelezettségvállalásukat és a GNP 0,7%-át tartalékolni tudják fejlesztési segélyre, ezt fogják mondani: engedjük meg, hogy a többi ország is ugyanezt elérje, engedjük meg, hogy ők is teljesítsék kötelezettségvállalásukat, és akkor lehet, hogy még jobb teljesítményre leszünk képesek. Jó érvük van, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindenesetre nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a pénzt tényleg az élelmezésbiztonságra, a növekvő termelésre és a szegény országokban élő szegény gazdák támogatására kell fordítani. A második kérdés az eredményközpontú értékelésre vonatkozik. Európában egyre kritikusabbak a fejlesztési együttműködés témája tekintetében, még olyan országokban is, melyek mindig nagylelkűen és jószándékúan álltak hozzá a fejlesztéshez. Tisztelt elnök asszony, a jóindulat már nem elég, eredményorientált értékelést kell végrehajtanunk. Nagyobb hatékonyság, jobb eredmények. Így kell meggyőzni az embereket. Göran Färm, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (SV) Tisztelt elnök asszony, először is nagy köszönetet szeretnék mondani Jutta Haugnak. Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság számos véleményét figyelembe vette. Például, kiemelt valamit, amit mi fontosnak tartunk, nevezetesen azt, hogy némi eltérés van a Bizottság éves politikai stratégiája és a költségvetésben ténylegesen javasolt dolgok között, például az éghajlatváltozási és az energiapolitika terén. Tavaly az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság költségvetést érintő vitái tulajdonképpen elsősorban két fő területre koncentrálódtak, a Galileo rendszerre és az Európai Innovációs és Technológiai Intézetre. Megjegyezzük, hogy a végrehajtás ezeken a területeken jól kezdődött, noha természetesen ezentúl is oda fogunk figyelni a megvalósításra. Tehát ebben az évben jobban tudunk összpontosítani az energia- és az éghajlatváltozási politikára. Sokféle álláspont létezik ezekben a kérdésekben az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságban. Különösen aggódunk az 1a. alfejezetben szereplő helytelen határérték miatt, mely 82 millióban van meghatározva. Ez közelről sem nevezhető elegendőnek ilyen fontos prioritások esetében. Megértjük, hogy a Tanács – a 2009. évi költségvetés előtt állva –, arra törekszik, hogy megnövelje a határértéket, többek között adminisztratív jellegű elvonásokból. Rendben – feltéve, ha ez nem okoz bonyodalmakat a hetedik keretprogram megvalósításában – de ez nem úgy tűnik, mintha elegendő lenne. Nézzük meg, hogy milyen nagyságrendekről van itt szó. Buzek úr, az európai stratégiai energiatechnológiai tervről szóló jelentésében évi 2 milliárd euróról beszél 2009-től – beleértve 2009-et is –, csak a SET-terv tekintetében. Nem tudom, hogy ez realisztikus-e, mindenesetre rávilágít arra, hogy jelentős mennyiségű új finanszírozás szükséges az energia- és az éghajlatváltozási politikához. A hetedik keretprogramban, illetve a versenyképességi és innovációs keretprogramban (CIP) jelentős mennyiségű pénz van elkülönítve az energia- és az éghajlatváltozási politikára, de emlékezzünk arra, hogy

15

16

HU


azokat a szinteket 2005-ben rögzítették, tehát jóval azelőtt, hogy elképzeléseink lettek volna arról, milyen lesz a 2008. évi éghajlatváltozási és energiapolitika. Továbbá folyamatban van számos közös vállalkozás elindítása, többek között a fűtőanyagelemek és a hidrogéngáz-technológia fejlesztése. Erre a Bizottság most 30 milliót tervez első körben kiosztani. Jóllehet azt javasolta, hogy ezt a pénzt a hetedik keretprogram Együttműködés programjából, illetve annak energia területéről vegyék el. Ez nem igazán jelent új forrást. Ez csak egy újraelosztási feladat. Ki akarunk alakítani egy teljes képet az energia- és az éghajlatváltozási politikák teljes finanszírozásáról, mivel jelenleg ezt szinte lehetetlenség megtenni. E területeknek komoly és új forrásokat kell kiosztani, már 2009-ben. Ezenkívül meg vagyunk győződve arról, hogy az energiaügy és az éghajlatváltozás kérdése képezi a legerősebb érvet a jövőre induló hosszú távú költségvetés megfelelő középtávú felülvizsgálatára. Eva Lichtenberger, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, elsősorban csak egyetértésemet tudom kifejezni az előadó, Haug asszony állításaival, melyek, véleményem szerint, a közlekedés előirányzott költségvetésére is érvényesek. A közlekedésre előirányzott összeg természetesen nőtt, de ez, ugyanakkor, a Galileo programot érintő emelések miatt van. A növekedések okai egy véget nem érő történet, és az európai ágazati politikákkal kapcsolatosak. Az előzetes költségvetés-tervezettel kapcsolatban azonban most azt a kritikát kell megfogalmaznom, hogy több pénz szükséges az utasok jogaira vonatkozóan, mivel ez a terület az európai polgárok jogait érinti. A legfontosabb viszont az, hogy több pénz szükséges a kutatásra és az új közlekedési stratégiákhoz, hogy végre olyan mobilitást érhessünk el, mely nem káros az éghajlatra. Továbbá szigorúan ellenőrizni kell a transzeurópai hálózatokat is, mivel nagy pénzösszegek kell elkölteni ezen a területen. Kyösti Virrankoski, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. − (FI) Tisztelt elnök úr, először is köszönetet szeretnék mondani Haug asszonynak kitűnő jelentéséért. A mezőgazdaság költségvetésében központi szerepet játszanak a közvetlen támogatások és a piaci intézkedések, melyeknek megvan a maga felső határértéke a finanszírozási keretben. A kiadások a 42,8 milliárdos felső határérték alatt 2 027 000 000 euróval maradnak. Ez öt százalékos növekedést jelent. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság azt reméli, hogy ennek egy részét fel lehetne használni egy olyan programra, melynek keretében gyümölcsöt kapnának az iskolai tanulók, ezzel is ösztönözve az egészséges étkezési szokásokat. Az elhízás folyamatosan növekvő problémát jelent a fiatalok körében. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság olyan intézkedéseket is remél, melyeknek köszönhetően létrejön egy szerkezetátalakítási alap a tejipari ágazat számára. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezt a fennmaradó összeget a fejlődő országok mezőgazdaságának modernizációjára szándékozzák felhasználni. Erre a 4. fejezet alatt szereplő külpolitikai intézkedésekre előirányzott pénzt kellene felhasználni, és nem a 2. fejezetét. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot szintén aggasztja a vidékfejlesztést érintő intézkedések. Tavaly 2,8 milliárd euró elköltetlen maradt, így a Parlament alaposan ellenőrizni fogja a vidékfejlesztési programok végrehajtását. László Surján, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében. – (HU) Köszönöm a szót. Jutta Haug előterjesztése, amiért elismerésemet és köszönetemet fejezem ki, pontosan összefoglalja azt, amit a Parlament az előzetes költségvetés tervezetéről gondol. Hallgatva a biztos asszony felszólalását úgy éreztem, hogy az előterjesztő és a biztos asszony mint egyfajta fogaskerék kapcsolódnak egymáshoz, és ez egyfajta lelkesedéssel tölthetne el minket. Egyetlenegy aprócska probléma van: Jutta Haug mondatai kritikai éllel voltak megfogalmazva, a biztos asszony viszont ilyen mindent megnyugtató szándékokat fejezett ki. Örvendek a szándékoknak, de a számokat is szeretném a szándékokkal megegyező formában látni. A sokrétű anyagból én most két gondolatot emelek ki. A francia elnökség velünk együtt erős Európában érdekelt, sajnos most éppen elment építeni. Ehhez alkalmas költségvetésre van szükség. Franciaország érti Európát és sokat tett érte. Reméljük, hogy végre vége lesz a költségvetés fűnyírószerű megkurtításának. Az elnökség tudatában kell legyen annak, hogy alulfinanszírozott programokra minden cent kidobott pénz. A Néppárt azt kívánja, hogy a költségvetési ráfordításokból érték szülessék, ezért kész fellépni a hatékonyság javítása érdekében, illetve a rosszul működő programok, a korrupció vagy a belpolitika által vezérelt kiadások ellen.

07-07-2008

07-07-2008

HU


A világpiaci hatások miatt az agrárköltségvetésben többlet mutatkozik. Sok ötlet merül fel, hogy ezt mire is fordítsuk. Ellenzek minden hirtelen és megalapozatlan döntést, akár a 2008., akár az idei 2009. évi költségvetésről van szó. Ráadásul az Uniónak ezen a téren komoly adóssága van. A 12 új tagállamnak tíz évet kell várnia ahhoz, hogy a régiekkel azonos támogatást kapjon. Az egységes belső piacon ezért egy évtizedig torz a verseny. E tisztességtelen helyzet pénzhiányra hivatkozva alakult ki. Ha most kiderül, hogy mégis van pénz az agrárköltségvetésben, erkölcsi kötelesség e versenyhátrány mérséklése. Az agrárpénzek máshová irányítása ugyan az új tagállamok néhány vezetője által is támogatott gondolat, de ne tévesszen meg senkit a posztkommunista vezetőréteg kóros megfelelési kényszere, régen Moszkvától, ma Brüsszeltől várják a vállon veregetést. Szembe kell néznünk többek között az afrikai problémákkal is, a segítésnek az agrárköltségvetés keretein belül, vetőmag, műtrágya formájában van komoly realitása. Pénzsegéllyel termékhiányt megoldani aligha lehet. Frakcióm támogatni fogja a klímaváltozással kapcsolatos hárompárti módosítást, és érdeklődéssel várja, hogy kiderüljön, mi is áll a kifizetési szint meglepő csökkenése hátterében. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Catherine Guy-Quint, a PSE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztos asszony, hölgyeim és uraim, ezen a héten a Parlament a költségvetés politikai prioritásairól dönt, kül- és belpolitikailag is egyaránt nehéz körülmények között. Nagyon sok kihívással meg kell küzdenünk, miközben pénzügyi szempontból nagyon korlátozott keretekkel rendelkezünk. Ezért különösen nagy örömömre szolgál az előadónk, Haug asszony bátor politikai munkája. Sikerült előre megterveznie a költségvetési eljárás szakaszait, ami képessé tesz minket arra, hogy meghatározzunk intézményünk milyen irányba haladjon. Ez az új eljárás nagyobb átláthatóságot biztosít, és így nagyobb demokráciát a polgárok számára. Így lehetséges volt megérteni és megvitatni a parlamenti bizottságok és a képviselőcsoportok prioritásait. Sajnos ismét kritizálnom kell az ambíció nélküli Tanácsot és a szisztematikus forráselvonásait a Bizottság előzetes költségvetés-tervezetéből. Tudomásul vesszük, hogy célja az adminisztratív költségek lefaragása. Ez nem politikai prioritások meghatározásának a kérdése, hanem technikai megtakarítások kérdése, melyek gyakran megkétszerezik bizonyos fejezetek határértékét, ahogy ezt már Färm úr említette az 1a. alfejezet kapcsán. Hasonlóképpen nem találok magyarázatot a kifizetéseket érintő lineáris csökkentésekre: 1 milliárd euróval kevesebb, mint az előzetes költségvetés-tervezet. Ami a második fejezetet illeti, minden világos. 2008-ban több mint 3 milliárd euró felhasználatlan költségvetési forrás maradt. A 2009. évi költségvetésre a Bizottság több mint 2 milliárdnyi határértéket javasol, és a Tanács ennél tovább megy, annak 2,4 milliárd euróra történő növelésével. Ugyanakkor nagyon nagy szükséglet mutatkozik a vidékfejlesztés, az energiaügy, a bevándorlás, az éghajlatváltozás és a nemzetközi szolidaritás területén is. Amikor az élelmiszerekre vonatkozó szuverenitás kérdése egyre nyomasztóbbá válik minden egyes nappal, és amikor úgy néz ki, hogy ha nem teszünk semmit, az ennivaló luxussá fog válni Európában, a Tanács úgy dönt, hogy csökkenti a mezőgazdasági kiadásokat. Még ha nem is nyúltak a hagyományos prioritásainkon belüli költségvetési tételekhez, elfeledkeztek megnövelni mindazokat, melyekre Önök ígérteket tesznek. Hasonlóképpen, az ír népszavazás mostani kudarca, illetve a francia és a holland népszavazás két évvel ezelőtti kudarca után nem tűnik úgy, hogy a polgárokkal való kommunikáció, valamint tájékoztatásuk fontos tevékenységeket jelentenek és jelentős finanszírozást igényelnek? A polgárok tájékoztatásra, kommunikációra és véleményük meghallgatására való alapvető igényének elutasítása következményeként le is aratjuk ennek az autizmusnak az eredményeit minden egyes konzultáció és közvélemény-kutatás során. Végül pedig soha sem fogom megérteni a Tanács hozzáállását a 4. fejezetre vonatkozóan. Egyértelműen, és mindig ugyanazt figyelhetjük meg. Ez a fejezet súlyosan alulfinanszírozott, tehát nem szabad megengednünk, hogy olyan ígéreteket tegyenek, melyeket sose fognak betartani. Hogyan remélhetjük azt, hogy meg fogjuk tudni oldani a multilaterális kapcsolatok előmozdításával kapcsolatos problémákat, vagy az éhség problémáját a világon, illetve a demokrácia megszilárdítását anélkül, hogy forrásemelést javasolnánk? Még a jól működő politikák terén is forráscsökkentéseket javasolnak. A következő hetekben csak egyetlen dolgot tehetünk: ismét átvizsgálunk minden egyes költségvetési tételt és azok megfogalmazását egyaránt, illetve megvizsgáljuk a lehetőségeket annak érdekében, hogy egy olyan költségvetési keret jöjjön létre, amely realisztikus és szolidaritást tükröző költségvetés biztosít az Európai Uniónak a 2009-es évre.

17

18

HU


Anne E. Jensen, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztos asszony, először is meg szeretném köszönni Haug asszonynak az együttműködését a jelentésben, amit a képviselőcsoportunk támogat. Továbbá támogatjuk az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjának, illetve a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjának néhány módosítását. Az EU költségvetése fontos politikai eszköz, természetesen, még akkor is, ha ez egy szerény költségvetés az egész gazdaság vonatkozásában. A 2009. évi költségvetésnek természetesen tükröznie kell a politikai prioritásokat is, tehát vajon ezt láthatjuk-e benne? Az EU állam-, illetve kormányfői elfogadtak egy ambiciózus energiapolitikai programot. Megtalálhatóak-e ezek az ambíciók a költségvetésben is? Nem, nem találhatók meg. Nincsenek egyértelmű, új prioritások ebből a szempontból. Például, az állam-, illetve kormányfők döntést hoztak arról, hogy 12 kísérleti projekt szükséges a szén-dioxid kivonására és tárolására alkalmas széntüzelésű erőművek esetében, de senki sem tudja, hogy ennek finanszírozására honnan jöjjön a pénz. Nem kellene, hogy ezek a kísérleti projektek megjelenjenek az EU költségvetésében? Csak kérdezem. Az állam-, illetve kormányfők egy ambiciózus, közös menekültügyi politikát szeretnének látni, amit az ősszel elfogadásra kerülő bevándorlási paktum egészítene ki. És mi van a Frontex határügynökséget érintő ambíciókkal, mely ügynökségnek az a feladata, hogy segítse a különösen sebezhető országokat a szegénység elől menekülő menekültek sokaságának a kezelésében? Azok alapján, amit idáig hallottunk, nincs elegendő pénzforrás ezekhez a törekvésekhez. A külpolitika krónikusan alulfinanszírozott. Ez idén sincsen másképp, ismét nincsenek realisztikus források segélyekre Palesztinába és Koszovóba. Az Európai Parlament Szocialista képviselőcsoportja azt javasolta, hogy a mezőgazdaság költségvetésének maradványösszegeit át kellene csoportosítani olyan területekre, amelyeken a költségvetési keret túl szűk. Ezt a megoldást alkalmaztuk a Galileo műholdas navigációs rendszer finanszírozása esetén. A Bizottság viszont a fejlesztési segélyek finanszírozását a mezőgazdaság költségvetéséből javasolja. Szerintem ez egyáltalán nem jó ötlet. Ez egy igazi káosz. A képviselőcsoportom eleve nem fogadja el azt, hogy mi most a pénzügyi terv felülvizsgálatát vitatjuk. Először is a tagállamok pénzügyminisztereinek kell megmutatniuk, hogyan szándékozzák összehangolni az állam-, és kormányfők politikai ambícióit és a költségvetési keretben lefektetett felső határértékeket. Gérard Onesta, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében. – (FR) Tisztelt elnök asszony, Haug asszony jól teszi, hogy lehetséges helyesbítésekre hívja fel a Bizottság figyelmét a költségvetés-tervezetre vonatkozóan, amikor az adminisztratív kiadások átláthatóságát – különösen az ügynökségek esetén –, jobb pénzügyi tervezést és az emberi erőforrások jobb értékelését említi. A Haug-jelentés egyik bekezdése kapcsán szeretnék néhány szót mondani, mely az éghajlatváltozás elleni küzdelem követelményei és az EU költségvetése közötti összefüggés hiányára mutat rá. A költségvetésünk alapvetően Európa GDP-jének 1%-át teszi ki, ami nevetséges az Egyesült Államok szövetségi szintű 20%-os GDP-hányadához képest. A Bizottság azt mondja nekünk, hogy ennek a kis százalékhányadnak a 10%-át különíti el az éghajlatváltozásra – azaz a GDP 0,1%-át – és mégis, az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye, a Stern-jelentés, az ENSZ Fejlesztési Programja és a Világbank szerint is ha tényleg küzdeni akarunk az éghajlatváltozás hatásai ellen, akkor a GDP 0,6 és 1,6% közötti arányát kellene mobilizálnunk. A Stern-jelentés még a GDP 2%-át is említi. A Bizottság tehát 500% és 2 000% közötti hányaddal múlja alul a nemzetközi jelentések javaslatait. És egy másik nagyon érdekes adat: A fejlődő országok segítése érdekében, az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye szerint – már megint szerintük – körülbelül évi 100 milliárd amerikai dollár lenne szükséges az összes ilyen projekt finanszírozásához. A Bizottság azt mondja nekünk, hogy ez érdekes, és hogy egy éghajlatváltozás elleni globális szövetséget kíván létrehozni, melynek évi 20 millió eurót fog kiosztani három évig. Tehát hatalmas szakadék van a szükségletek és a rendelkezésre álló források között. Amikor azt mondom, hogy szakadék, akkor ez alatt egy akkora tátongó szakadékot értek, amelyben az atmoszféra összes szén-dioxidját tárolni lehetne. Tisztában vagyok azzal, hogy a Bizottságnak kis mozgástere van: a kiadások meg vannak szabva, az egyes programok borítékjai fixek, az intézkedések finanszírozása, illetve a feltételek mindegyik program esetén rögzítve vannak, továbbá a Tanács moccani sem akar, és ami még rosszabb, folyamatosan lefarag a kiadásokból. Szerencsére a Bizottságnak kezdeményezési joga van, bárcsak élne is vele! Ahogy azt már Guy-Quint asszony említette, a pénzügyi terv mozgásterén belül vagyunk. Legalább 2 milliárd euró tartalékhányaddal rendelkezünk. Ha nem használjuk fel ezt a 2 milliárd euró tartalékot, akkor nem csupán

07-07-2008

07-07-2008

HU


egy elragadó költségvetés-technikai hibáról van szó, hanem egy veszélyben lévő európai projekt előmozdításának és egy veszélyben lévő bolygó védelmezésének a kudarcáról. (Taps) Wiesław Stefan Kuc, az UEN képviselőcsoportja nevében. – (PL) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztos asszony, a megbízatásunk kezdetekor mindannyian igyekeztünk növelni az EU feladatainak megvalósításához szükséges forrásokat. Sajnálatos módon a 2007–2013 közötti időszakra szóló költségvetési keret elfogadásával a Tanács úgy gondolta, nincs szükség az EU költségvetésének a növelésére. Most ennek a döntésnek a végzetes következményeivel szembesülünk. A Lisszaboni Stratégiából eredő feladatok megvalósítása mellett az egyéb együttes fellépések száma is megnövekedett mostanában. Engedjék meg, hogy megnevezzek néhányat: a transzeurópai közlekedési hálózatok, az Európai Technológiai Intézet, az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Már felmerültek problémák a Galileo-program finanszírozása kapcsán, és most kezd a problémák következő csoportja előbukkanni, melyek sokkal jelentősebbek. Miért tűzünk ki nagyívű célokat, amikor már most tudjuk, hogy nem lesz meg hozzájuk a forrás? Nem visz messzire minket az, ha csökkentjük a forrásokat a közös agrárpolitika megvalósításához és azokat átcsoportosítjuk egyéb feladatok finanszírozására, és mi lesz azokkal a programokkal, melyeket már elindítottunk? Képviselőtársamat, Haug asszonyt rendkívül nehéz feladat elé állították, ha az elvárásainknak meg kellett felelnie, akkor is, ha csak részben. Ezért őszintén gratulálok neki e nehéz feladat teljesítéséhez, és remélem, hogy nem lesz túl sok módosítás. Esko Seppänen, a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében. – (FI) Tisztelt elnök úr, a Bizottság költségvetése nagyon egyszerű. Haug asszony jelentése indokoltan hívja fel a figyelmet a korlátozott keretekre nagyon sok tétel esetében. A legkisebb rugalmasság a negyedik részben található. Nyilvánvaló, hogy a 2009-ben Palesztinának és Koszovónak adandó összegek nem fognak beleférni a költségvetési keretbe. Elvileg kérdéses az, hogy a rugalmassági eszközt fel lehet-e használni ezekre az ismert szükségletekre, melyek meghaladják az említett rész költségvetési kereteit. A képviselőcsoportunk támogatja az éghaljatváltozás kérdésének rövid/ideiglenes mellőzését, és szerettük volna, ha ez a célkitűzés egyértelműbben jelenik meg a költségvetésben. Ehelyett a biztonság és védelmi politikára szánt összegek, melyek az EU militarizálását szolgálják, nem tartoznak a közös költségvetésbe, noha a Tanács erre javaslatot kíván tenni, különösen most, a francia soros elnökség alatt. Egy új helyzet alakult ki, amikor Írország demokratikus úton elutasította az EU alkotmánytervezetét, és ez nem várt hatással van a 2009. évi költségvetés-tervezetre. (Taps) Sergej Kozlík (NI). – (SK) Három éve sorozatban tapasztaljuk, hogy fokozatosan egy szakadék nyílik meg a hosszú távú költségvetési előrejelzés és a költségvetési valóság között. A tagállamok kormányai nem veszik igénybe eléggé dinamikusan a költségvetési erőforrásokat, ezért azok befagyasztott költségvetési erőforrássá válnak. Ezek nagyságrendje évről évre nő. Másodsorban pedig a kifizetések év közepe felé történő növekvő tendenciája fokozatosan csökken, nemcsak a bruttó nemzeti termék viszonylatában, hanem abszolút évközi viszonylatban is. Ennek a hozzáállásnak az elfogadásával a Parlament egy kényelmesebb és kevésbé megerőltető környezetet hoz létre a tagállamok kormányai számára. Ez a jövőben azt fogja eredményezni, hogy az Európai Unió kulcsfontosságú politikái kisebb mértékben fognak megvalósulni. Ez a helyzet aggasztó, és az előadó, Jutta Haug, helyesen hívja fel erre a figyelmet számos szempontból. Külön fel szeretném hívni a figyelmet a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatására irányuló verseny- és kohéziós politikát érintő kiadások folyamatos relatív és abszolút csökkenésére. Ez a tendencia nem tesz jót a polgárok európai uniós politikákba vetett bizalmának. Ez nem jó hír a 2009-es választási év előtt. Reimer Böge (PPE-DE). – (DE) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztos asszony, a Haug jelentés az előzetes költségvetési tervezetre vonatkozó előzetes észrevételeinket mutatja be egy nagyon korai szakaszban, és mi ezeket a plenáris egyeztetésre kapott megbízatással keverjük össze, amely július 17-én lesz.

19

20

HU


Természetesen a Reformszerződés nélkül a jövőorientált közös politika egyes kulcsfontosságú kérdései még hiányoznak, de még a Szerződés nélkül is sok minden hozzájárul az előzetes költségvetési tervezet átdolgozásának szükségességéhez: a sürgető és nyilvánvaló deficitek, különösen a kül- és biztonságpolitika terén, illetve az EU mint globális szereplő a 4. fejezetben. Továbbá figyelembe kell venni a G8-ak csúcstalálkozóján elért eredményeket, illetve a június 19–20-i Európai Tanács következtetéseit is. Az Európai Tanács valójában bemutatott egy átfogó tervet legalább 13 bekezdésben a többéves pénzügyi terv felülvizsgálatára: a Frontex további fejlesztése; Europol; az Eurojust megerősítése; a természeti katasztrófák kezelésére irányuló intézkedések; a második generációs bioüzemanyagokat és a tiszta szén technológiát érintő kísérleti projektek; mezőgazdasági alapok a fejlődő országokban, élelmezésbiztonsági segítségnyújtás és stabilizáció; az állami fejlesztési segélyek növelése a GNP 0,7%-ával 2015-ig; kereskedelmi segítségnyújtás a fejlődő országok számára; bevándorláspolitika; illetve új pénzügyi források az éghajlatváltozás problémájának kezelésére. Kíváncsian várom, hogy a pénzügyminiszterek, akikkel most tárgyalnunk kell, hogyan fognak boldogulni az újítások e sorozatával, melyeket az állam- és kormányfők terjesztettek elő, illetve kíváncsian várom, hogy milyen számokat és javaslatokat fognak benyújtani az állam- és kormányfők politikai következtetéseinek az alátámasztására. Két kiegészítő elemre szeretnék összpontosítani – határozottan támogatom az előadó által felvázolt áttekintő értékelést, ami komoly együttműködés eredménye, ideértve a szakbizottságokkal történt együttműködést is. Ha a Bizottság most azon gondolkozik, hogy megtakarításokat hoz létre a mezőgazdaságból egy új programhoz, melynek célja a fejlődő országok gazdáinak támogatása, akkor várjuk a javaslatokat e források eredetére. Azonban egy ilyen projekt becsúsztatása a 2. fejezet alá egy új jogalap létrehozásával, ez egyszerűen elfogadhatatlan! Ha azt ily módon kívánják finanszírozni, figyelembe véve az általunk tett kötelezettségvállalásokat, ez a pénzügyi terv felülvizsgálatát jelenti, és a 4. fejezet alá tartozik. Másodsorban további hosszú tárgyalásokat kell folytatnunk arról, hogy hogyan akarunk eljárni, egyszerűen csak odaadjuk-e az ENSZ-nek és a Világbanknak a pénzforrásokat anélkül, hogy hozzáférésünk lenne a belső pénzügyi ellenőrzésekhez, illetve anélkül, hogy biztos garanciánk lenne a megfelelő politikai prioritásokra vonatkozóan. Az eddigi tapasztalataink alapján ez nem olyan egyszerű! Természetesen tudjuk, például, hogy 2008-ban háromszor annyit költöttünk Palesztinára, mint amennyit a 2009. évi előzetes költségvetési tervezet előirányoz. A régi trükk, hogy a közös kül- és biztonságpolitikát és az új prioritásokat a fejlődő országok terhére a 4. fejezetben finanszírozzák, az új kihívásokat és a politikai határozatokat figyelembe véve már nem fogadható el, és nem fogjuk eltűrni. Costas Botopoulos (PSE). - (EL) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztos asszony, a költségvetés egy politikai eszköz, nem pedig egy számviteli eszköz, és ennek a jelentésnek megvan az a nagy előnye, véleményem szerint, hogy túlmutat az alakiságokon és politikai kérdésekkel foglalkozik. A két legfontosabb érintett kérdés közé tartozik először is az, hogy az EU költségvetése nem egyezik meg az EU szükségleteivel és ambícióival, másodsorban pedig az, hogy ez a költségvetés nem tükrözi az EU politikai prioritásait, ahogy azokat pontosan felvázolták az EU egyéb ügynökségei. Mit tehetünk az első esetben? Mit mond a jelentés? A kifizetési előirányzatok rendkívül alacsony szintjének a növelését kérjük. Továbbá, és ez nagyon fontos, noha erről már volt szó, szeretném megismételni, hogy a keretek felhasználásának a lehető legjobb módját kérjük. Azaz nagyon fontos, hogy ha bárhol el tudjuk kerülni a pénzpazarlást bizonyos politikák területén úgy, hogy lehetővé tesszük azok forrásait az EU-politikákra történő felhasználásukra, akkor ezt meg kell tennünk. A második esetben azt láthatjuk, ahogy már említettem, hogy a költségvetés nem tükrözi a politikai prioritásokat. Két példát szeretnék kiemelni. Ezeket már említették képviselőtársaim, de szeretném megismételni őket. Az elmúlt politikai év során mit tapasztaltunk, jelenleg melyek azok a legsürgetőbb problémák, amikkel az EU-nak szembe kell néznie? Az energiapolitika, az éghajlatváltozás és az élelmiszerellátás problémája. A költségvetésből e sok politikai probléma megoldására előirányzott összegek nagyon kevésnek bizonyulnak. A második kérdés, ahogy már sokan említették, a külpolitika. Most, ahogy bővül Európa és széttárja szárnyait, mi megint csökkentjük a kiadásokat.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Harmadsorban pedig, és engedjék meg, hogy ragaszkodjak ehhez: a hírközlési politika. Láthatják, mi történik, az EU előtt álló problémát, azt az intézményi válságot, amin most keresztül halad. Szükségesek a politikai kezdeményezések, és ezekhez a politikai kezdeményezésekhez hírközlés és pénz kell. Jan Mulder (ALDE). – (NL) Először is én is köszönetet szeretnék mondani Haug asszonynak és a biztos asszonynak. A feljegyzéseimben én is megemlítettem a francia elnökséget, de sajnos a képviselője már eltűnt. Az egyik szempont, ami miatt ez a költségvetés vonzó a tagállamok számára, az a kifizetési előirányzatok alacsony százalékos értéke. Úgy gondolom, hogy a 0,9% az elmúlt évek egyik legalacsonyabb százalékos aránya. Nekünk kell átgondolni, hogy ez realisztikus vagy sem. Semmi nem szól a százalékos arány alacsonyan tartása ellen, de muszáj valószerűnek lennie, és már hallhattuk korábban: előfordulhat, hogy nagyon sok új prioritással kell majd szembenéznünk. Az egyik probléma, amit kezelnünk kell – ahogy már sokan említették – a 4. fejezet. Hogyha megnézzük ezt a fejezetet, az egyik legfőbb szervezet, melynek forrásokat juttatunk, az Egyesült Nemzetek. Épp most tértem vissza egy koszovói látogatásról a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal. Nem adtak nagy optimizmusra okot azok a dolgok, amiket ott hallottunk az Egyesült Nemzetekről. Úgy vélem, hogy a Bizottságnak újra meg kell alaposan vizsgálnia a szervezetet érintő politikát. Egy másik szempont a költségvetés 5. fejezete. Azt hiszem a jelenlegi határérték 121 vagy 123 milliónál áll. Hogyan néz ki ez a határérték a gyorsan növekedő infláció fényében? Évi négy-öt százalék. Mik ennek a következményei a Bizottság humánerőforrást, építkezéseket, stb. érintő kiadásaira nézve, és milyen következtetéseket kell ebből levonnunk? Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Tisztelt elnök asszony, ebben a vitában én négy kérdésre szeretnék kitérni. A 2009. évi költségvetésben a kötelezettségvállalásra előirányzott források összege a bruttó nemzeti termék 1,04%-a, és csupán a GNI 0,9%-a van előirányozva a kifizetésekre, ami 3,3%-os csökkenést jelent a 2008. évi kifizetésekhez képest. Ilyen kicsi költségvetéssel nehéz lesz megvalósítani az Európai Bizottság és a Parlament által megfogalmazott prioritásokat, különösen mivel ezek a prioritások észrevehetően minden egyes évben nőnek. Harmadsorban pedig „Az EU mint globális szereplő” jellegzetes című 4. fejezetben említett pénzforrások külön figyelmet érdemelnek, mert csupán 1,8%-kal nőttek 2008-hoz képest, noha évek óta nyilvánvaló, hogy ez egy állandóan alulfinanszírozott terület. Negyedsorban egy ilyen szerény növekedés a 4. fejezetben annál is inkább érthetetlen, mivel pont e fejezet alatt találhatók a fejlődő országoknak nyújtott uniós élelmiszersegélyek pénzforrásai, és az alapvető mezőgazdasági nyersanyagok árai több tíz százalékkal növekedtek az elmúlt 10–15 hónapban. Befejezésképpen gratulálni szeretnék az előadónak, Haug asszonynak, a rendkívül alapos jelentéséhez, amely ismét rávilágít arra, hogy sajnálatos módon a Bizottság és a Tanács is egyaránt elsősorban számviteli szempontból közelíti meg a költségvetés-tervezés folyamatát. Margaritis Schinas (PPE-DE). - (EL) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztos asszony, az egyértelmű tárgyalási mandátum meghatározása jelenleg folyamatban van a Tanáccsal jövő héten folytatandó eszmecsere vonatkozásában. Értem, hogy felszólaló képviselőtársaim miért szorgalmazzák a további, külön erőfeszítések megtételét a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben (például a külkapcsolatok, stb. terén), de úgy gondolom, hogy ebben az éveben különösen fontos, hogy ezt a mandátumot az alapján határozzuk meg, amit a polgárok várnak a költségvetéstől, semmint hogy az alapján, amit sokunk remél saját érdekekből vagy egyéb aggodalmakból kifolyólag. Arra a négy területre kellene összpontosítanunk, melyek – véleményem szerint – a legégetőbb problémákat jelentik ma az európai polgárok számára. E négy probléma közé az alábbiakat sorolom: magas árak, éghajlatváltozás, versenyképesség és környezetvédelem. Erre a négy sarkalatos pontra kellene építenünk a megbízatást. Szerintem jó úton vagyunk, de nem szabad elveszítenünk ezt az irányt. Néhány megjegyzést szeretnék tenni Barroso elnök úr élelmezésbiztonságot érintő ötletére, melyet tegnap húzott ki a tarsolyából, és holnap vagy holnapután fogja előterjeszteni a G8-ak csúcstalálkozóján, ha nem tévedek. Ez egy olyan ötlet, amit meg kell vizsgálnunk, viszont az EU költségvetése kialakítási módjának alapvető perspektívjából kell megvizsgálnunk. Azaz, meg kellene tárgyalnunk a Tanáccsal költségvetési alapelvként, majd dönteni arról, hogy előterjesszük-e az EU javaslataként a nemzetközi fórumokon.

21

22

HU


Végül pedig szeretnék néhány szót mondani a bevándorláspolitikáról. Egy olyan országból jövök, mely hatalmas nyomásnak van kitéve azoknál a külső határainál, melyek EU-határok, különösen a tengeri határokat illetően. Véleményem szerint ebben az évben külön erőfeszítéseket kellene tennünk a Frontex tekintetében, különösen tengerparti vonatkozásban, olyan műveletekkel, mint például a Poszeidón-művelet az Égei-térségben, mely csak tavaly, a nyári hónapok alatt, átlagosan 700–800 illegális bevándorlást érintő esetre volt képes reagálni. Szükség van erre a lépésre, épp úgy, mint arra, hogy végre sikeresek legyünk a költségvetésben – és kapcsolatban állok képviselőtársakkal, akiknek ez a célja –, annak biztosítása érdekében, hogy először kialakuljon a tagállamok között a szolidaritás mechanizmusa az adminisztratív költségek viselése és a bevándorlók fogadásának adminisztratív terhe tekintetében. Ez egy olyasmi, ami még nem létezik, de szükségünk lenne rá. Ez nagy nyomást gyakorol egyes tagállamokra, és véleményem szerint külön felelősséggel tartozunk ennek elérésért. Úgy szeretném befejezni, ahogy elkezdtem. Csak akkor lehet sikeres egy költségvetés, ha a polgárok elvárásainak felel meg, s nem egyes érdekeknek vagy lobbicsoportoknak. Vladimír Maňka (PSE). – (SK) Nagyon köszönöm Haug asszonynak a kiváló jelentését. A 2009. évi költségvetési tervezet egyfelől lehetővé teszi a 2007–2013 közötti pénzügyi programozási időszakra jóváhagyott programok konszolidálását, másfelől pedig hangsúlyt fektet sürgős problémák és kihívások megoldásának szükségességére. A regionális politika tekintetében érdekünkben áll javítani az elmaradott régiók lakosainak a szociális és gazdasági helyzetét. A célunk az európai régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése. 2008-hoz képest a kiadásokat érintő 1b. alfejezetben szereplő kifizetések közel 14%-kal csökkentek. Mi, természetesen, szeretnék képesek lenni arra, hogy szembeszálljunk a jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal, ugyanakkor a szolidaritás elvének tiszteletben tartásával az egész Közösségen belül. Ezért biztosítanunk kell azt, hogy a kohéziós politikához szükséges erőforrások továbbra is rendelkezésre állnak a jövőben. Annak érdekében, hogy meggyőzhessük polgárainkat arról, hogy a pénzügyi forrásaikat felelősségteljesen használjuk fel, biztosítanunk kell az operatív programok és a nagy projektek hatékony megvalósítását. Ezért a tagállamok által közzétett elemzéseknek és az azutáni intézkedéseknek kulcsfontosságú szerepet fognak játszani. Fontos a kohéziós politika eredményeinek értékelése a 2000–2006 közötti időszakra vonatkozóan. Nathalie Griesbeck (ALDE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, először is el szeretném mondani, hogy óriási becsülettel adózok Huag asszony iránt, aki szenvedélyesen prezentálta átfogó, igényes, de ugyanakkor nagyon bátor jelentését a költségvetésről, melyet egyhangúlag fogadott el a Költségvetési Bizottság, és amelynek célja a Parlament átláthatóságra és világosságra irányuló igényének hangsúlyozása a 2009. évi költségvetés elkészítésében. Természetesen rámutat a Parlament főbb követelményeire, a versenyképességgel kapcsolatos politikák, a regionális politika, a K&F, a fejlesztés, a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság tekintetében, illetve kisebb mértékben a külpolitikára és az európai szomszédságpolitikára vonatkozó követelményeket illetően, ahogy erről már korábban szó esett. Azonban, a számomra fennmaradt kis időben, hangsúlyozni szeretném, hogy mennyire fontos – fontosabb, mint valaha –, hogy elkerüljük a 3b. alfejezet előirányzatainak feláldozását. A jelenlegi légkörben, amikor az embereknek nincsen bizalmuk az EU-ban, és amikor Európa folyamatosan küzd azzal, hogy inspirálja polgárjait, akkor életbevágónak tűnik, hogy a kulturális, az ifjúsági és az egészségügyi politikákon keresztül valódi európai polgári érzületet hozhassunk létre. Csatlakozom Haug asszonyhoz, és én is nagyon sajnálkozom amiatt, hogy pontosan azoknak a tevékenységeknek az esetében történt a legkevesebb emelés, amelyek segítségével megmutatkozik, hogy mit tesz Európa a polgáraiért. Végül, befejezésképp, meg szeretném kérni a Tanácsot és az elnökségét – és én is nagyon sajnálom, hogy a Tanács képviselője nincs jelen a vita e rendkívül fontos pontján –, hogy kerülje el a csökkentéseket az előzetes költségvetési tervezet első olvasata során, ahogy ez általuk megszokássá vált az előző évek során. Ezért szoros együttműködés szükséges az intézményeink között, és az Európai Parlamenttel szerepkörében teljes mértékben konzultálni kell, igen, Európáért tevékenykedő döntéshozó félként, de ami még fontosabb, hogy a polgárok képviseletében fellépő félként olyan kulcsfontosságú politikai tevékenységben, mint a költségvetés elfogadása. Valdis Dombrovskis (PPE-DE). – (LV) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztos asszony, hölgyeim és uraim, amikor az Európai Bizottság által készített 2009. évi költségvetési tervezetről beszélünk, akkor először is

07-07-2008

07-07-2008

HU


meg kell említeni, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok teljes összege 134,4 milliárd euróra nő, ami 3,1%-os növekedést jelent. Ugyanakkor, a kifizetési előirányzatok összege 3,3%-kal csökken, és az EU kohéziós politikájára vonatkozó kifizetési előirányzatok összege csökken a leggyorsabban –14%-kal. Természetesen, az EU kohéziós politikájára vonatkozó kifizetési előirányzatok csökkentése összefüggésben áll az elhúzódó programozási problémákkal, melyek megakadályozzák a tagállamokat az uniós pénzforrások teljes felhasználásának az elindításában. Az Európai Bizottságnak azonban jobban kellett volna figyelnie az erőforrások felhasználásának sikeres elindítására és az adminisztratív terhek csökkentésére, a kifizetési előirányzatok mechanikus csökkentése helyett. Úgy gondolom, hogy még egyszer komolyan meg kell fontolnunk ezt a kérdést az egyeztető ülés során. Ami az EU költségvetésének a 4. fejezetét illeti, az EU mint globális szereplő vonatkozásában, nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottság által javasolt források összege nem elegendő. Újra át kell gondolni a költségvetés 4. fejezetének a tervezetét, figyelembe véve az EU kötelezettségvállalásait Koszovó, Palesztina és egyéb területek esetén, és valós számadatokra kell jutni. Az EU új prioritásait illetően – az EU közös energiapolitikája, illetve az éghajlatváltozás elleni küzdelem esetében – az EU költségvetési forrásainak jelenlegi összege e célkitűzésekre egyértelműen elégtelen. Természetesen csak az EU pénzügyi tervének középtávú felülvizsgálatával együtt lehet jelentős változtatásokat eszközölni az EU költségvetési struktúrájában, de külön módosításokat korábban is lehet tenni, például lehetővé tehető az új tagállamok számára, hogy az uniós forrásokból nagyobb részt fordítsanak energiahatékonysági célokra és az otthoni fűtési programokra. Végül pedig az intézményi kérdésekről, a 2009. évi költségvetési eljárás azzal a feltételezéssel indult, hogy a Lisszaboni Szerződés a következő évben életbe lép. A Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos jelenlegi helyezet nem igazán tiszta, és fontos megegyezni abban, hogy pontosan milyen eljárási változtatásokkal fog járni az intézmények EU-költségvetést érintő munkájában. Köszönöm a figyelmet. Gabriela Creţu (PSE). - (RO) Az egységes piac támogatása teljesen indokolt, ha a fogyasztóknál magas elégedettségi szintet érünk el biztonságos termékek és szolgáltatások által, valamint a lehetséges problémák megoldásának hatékony eszközeivel, mindezt a tisztességes verseny biztosításának feltételeivel. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által benyújtott javaslatok a 2009. évi költségvetéshez ezt az irányt követik. További finanszírozást kérünk a SOLVIT hálózat részére, amely – a jogos elvárások ellenére – még nem érte el a becsült hatékonyságot a polgárok belső piacon felmerülő jogi problémái megoldásában. Tovább támogatjuk a fogyasztókat, a piackutatást – beleértve az árakat – érintő projektek, illetve a piacfelügyeleti intézkedések további finanszírozását is. Az összegyűjtött adatok magyarázatul szolgálhatnak a lehetséges torzulásokra, és hozzájárulhatnak a negatív helyzetek kijavításához szükséges megfelelő intézkedések megtalálásához. Azt vesszük észre, hogy a legtöbb megvitatott fejezet esetében a finanszírozás megfelelő, viszont mi aggodalommal ragaszkodunk egy bizonyos szemponthoz: a költségvetési kiadások jelenlegi szerkezete teljes mértékben átláthatatlan. Így a közpénzek végállomása feletti demokratikus ellenőrzés alá van ásva, amit a Parlament szigorúan elutasít. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). - (RO) Az Európai Parlament 2009. évi előzetes költségvetési tervezetről szóló első jelentésének nagyon világosan jeleznie kellene az Európai Unió jelenlegi politikai prioritásait. Ezért úgy gondolom, hogy a jelentés túl nagy hangsúlyt fektetett a globális felmelegedés elleni küzdelmet érintő költségvetési hiányosságokra, de nem foglalkozott eleget az európai unió polgárait érintő élelmiszerválság problémájával. Az élelmiszerár-válság és az élelmiszer-bizonytalanság, melyekkel először foglalkozunk több mint harminc éve, a költségvetési prioritásaink közé kell, hogy tartozzanak. Véleményem szerint az egyetlen eszköz, amellyel hatékonyan tudunk válaszolni a helyzetre az a közös agrárpolitika. Ez, és csak ez tudja garantálni az élelmiszertermékek megfelelő mennyiségű előállítását Európában. Ebből kifolyólag nem értek egyet az európai költségvetés 2. tételében szereplő rendelkezésre álló keretek mezőgazdaságon kívüli területeken történő felhasználásával. Másodsorban pedig már több éve tapasztalhattuk a pénzforrások különböző eszközökkel történő átcsoportosítását az első pillérből a gazdáknak történő közvetlen kifizetésekből a 2. pillérben szereplő vidékfejlesztési projektekbe. Emlékeztetem Önöket arra, hogy a vidékfejlesztési projektek nem fognak termelésnövekedést eredményezni Európában, illetve következésképpen a jelenlegi élelmiszerválság megoldásához vezetni.

23

24

HU


Még ha e transzferek modulációs eszköz általi alkalmazásának tendenciája több éve is fennáll, most a legjobb intézkedésekre van szükségünk a jelenlegi kihívásokhoz, és ezek az intézkedések a közös agrárpolitika hagyományos eszközei között vannak. ELNÖKÖL Diana WALLIS alelnök Szabolcs Fazakas (PSE). - (HU) Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt biztos asszony, kedves képviselőtársaim! Először is gratulálni szeretnék a jelentéstevőnek, Jutta Haugnak az eddig végzett kitűnő munkájához, a mostani átfogó állásfoglalásához, aminek eredményeként a rendelkezésre álló korlátozott keretekből egy olyan költségvetést igyekszik kialakítani, amely segíthet megvalósítani prioritásainkat, és egyben választ adhat az előttünk álló globális kihívásokra. Az Európai Uniót is fenyegető stagfláció tükrében fontos, pozitív lépés, hogy a költségvetés legnagyobb tételét már a növekedést, foglalkoztatást, innovációt és a kohéziót szolgáló fejezet teszi ki. Itt a sorok között megtalálhatók azok a források is, amelyek a klímaváltozás és a biztonságos versenyképes energiaellátás céljait szolgálják. Még jobb lenne, ha ezekre a kihívásokra, azaz a CO2-kibocsátás csökkentésére, az energiatakarékosság és a megújuló energia céljára önálló fejezetek állnának rendelkezésre, ezzel is elősegítve egy közös, fenntartható európai energiapolitika kialakítását. Köszönöm. Brigitte Douay (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony, a ír népszavazást követően még nagyobb szükség van arra, hogy az EU még jobban odafigyeljen a polgáraira, és jobban tájékoztassa őket azokról a dolgokról, amik napi szinten érintik őket, különösen most, kevesebb, mint egy évvel az európai választások előtt, ha fel akarjuk kelteni a szavazók érdeklődését az európai kérdések iránt, illetve ha el akarjuk érni, hogy legalább minimális egyetértés alakuljon ki az EU célkitűzései és politikái tekintetében. Ez egy nehéz időszak a 2009. évi költségvetéshez, amelyről Haug asszony egy kiváló jelentést készített a nagy kérdéseket érintő új megközelítésével, illetve széles körű konzultáció folytatásával. Felidézném jelentésének a polgárságot és a tájékoztatást érintő pontjait, melyek 2009-ben számos kihívásnak meg kell, hogy feleljenek, és melyekhez jelentős forrásokra van szükség egy olyan fejezetben, amely – sajnos – nagyon kicsi pénzügyi kerettel rendelkezik. A tájékoztatás a demokrácia nélkülözhetetlen eszköze. Bárhol is éljenek, legyen az egy régi vagy egy új tagállam, a polgárokat jobban kell tájékoztatni az EU-val kapcsolatos tényekről, különösen a költségvetéséről. Ezért egyértelmű, hasznos és összehangolt információkat kell, hogy kapjanak a fő intézményektől. E tekintetben fontos szerepet játszhat a polgárok európai projekthez való közeledésében egy olyan felhívás, mely bevezetne egy európai uniós márkát, amely egész Európában felismerhető lenne, és mindenkinek tetszene. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök asszony, az éves költségvetések egyfajta megegyezést jelentenek a többéves pénzügyi keretekben meghatározott stratégiai célok megvalósítása és a jelenlegi politikai és gazdasági helyzet, illetve különösen a piacon felmerülő váratlan eseményekre való reagálás szükségessége között. Ma a következő helyzettel állunk szembe: az energiaárak rendkívül gyorsan növekednek, ideértve az üzemanyagokat/tüzelőanyagokat is, továbbá egy globális élelmiszerválság tünetei egyértelműen megmutatkoznak, miközben ugyanakkor az élelmiszer-termékek árai is növekednek. Hogyan szándékozik a Bizottság fellépni, és mekkora költségvetési összeget tudunk fordítani e nehéz és folyamatban lévő helyzet elleni küzdelemre, a válság súlyosbodásának megakadályozása érdekében? Nagyon sok évet fordítottunk már az energiaügyi és az éghajlatváltozási csomagot érintő erőfeszítésekre, és ez nagyon fontos. De vajon ez a cél megjelenik-e a 2009. évi költségvetés pénzügyi prioritásai között? Az Európai Parlamenti választások 2009-ben lesznek. El kell majd számolnunk az adófizetők pénzének elköltéséről, illetve arról, hogy ezek a kiadások mennyire állnak összhangban Európa és polgárainak céljaival és szükségleteivel. Jutta Haug, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, nagyon szépen köszönöm kedves szavaikat, a munkám értékelését, és természetesen a támogatásukat. Azonban Önök épp úgy, mint én, tudják, hogy a munkát csak akkor lehet elvégezni, megfelelően elvégezni, hogy ha a tagállamok szorosan együttműködnek benne. Csak ekkor lehetünk elég erősek a Tanáccsal szemben és leszünk képesek keresztülvinni az általunk leglényegesebbnek tartott dolgokat.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Különösen tetszett, amikor Surján úr azt említette, hogy a biztos asszony és én egyfajta fogaskerékként kapcsolódunk egymáshoz. Rendkívül jó metaforának tartom, ugyanis ha két fogaskerék egymásba kapaszkodik, akkor ők megmozdítanak valamit, és ez pontosan az, amit mi szeretnénk. Mozgásba akarunk indítani valamit. El akarjuk kerülni a statikus költségvetést, illetve mindenek felett meg akarjuk mozdítani a Tanácsot. Ahogy az elnök úr említette, az állam- és kormányfők kiadhatnak ugyan közleményeket a csúcstalálkozóikon elért mindenféle csodálatos dologról, de a végén a Bizottságnak és a Parlamentnek kell mozgásba indítania ezeket a dolgokat. Természetesen ennek a Tanács is része, a költségvetési hatóság egyik karjaként, de többnyire az a benyomásom, hogy minding nekünk kell a Tanácsot velünk együtt rángatni ebben a mozgásban, mert a Tanács maga nem szokta a lendület megadását kezdeményezni. Ismét elemeztük az előzetes költségvetési tervezetet, eszmecserét folytattunk róla, és egyértelműen felvázoltuk – ebben a korai szakaszban, a nyári szünidő előtt –, hogy mit akarunk az Európai Unió költségvetésétől a következő évben. Ez jó alapot biztosít ahhoz, hogy elkezdjük a nyári szünet utáni első olvasathoz szükséges előkészületeket. Remélem, hogy minden képviselő épp olyan nagymértékben fogja támogatni azt, mint ahogy ma tették. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazás 2008. július 8-án, kedden lesz. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Cătălin-Ioan Nechifor (PSE), írásban. – (RO) A Költségvetési Bizottság valódi támogatást kér a szegény régiók számára, a nagyobb költségvetést az európai szolidaritás elvének kifejezéseként kérve. A Jutta Haug jelentés európai uniós szintű, jelenlegi prioritások részletezésével és hangsúlyozásával tekint a 2009. évi költségvetésre, ideértve az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és a szegényebb régiók iránt tanúsított szolidaritást is. Ennek az új megközelítésnek jobban meg kellene értenie a szegényebb régiókat sújtó nehézségeket és szükségleteket, és nagyobb finanszírozást kellene, hogy biztosítson, amely – az illetékes európai intézmények fejlődési folyamatokat érintő ellenőrzése által – az egyenlőtlenségek csökkenéséhez fog vezetni, valamit a gazdasági és szociális kohézió biztosításához. Románia számára ez a költségvetési változtatás jó hír lehet, ami a fejlesztendő régiók finanszírozását illeti, ugyanis az országban lévő 8 fejlesztendő régióból 6 az Európai Unió 15 legszegényebb régiója között van, és az észak-keleti fejlesztendő régió idén is az utolsó marad ebben a listában. Tehát ismét van egy fontos lehetőségünk arra, hogy eldöntsük, miért kell harcolnunk és mire kell állandóan odafigyelnünk a nyugat-európai országok régióitól minket elkülönítő jelentős – gazdasági, szociális, kulturális és civilizációs – különbségek csökkentése érdekében.

17. Airbus/Boeing jogviták a WTO előtt(vita) Elnök. − A következő pont Helmuth Markovnak a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz intézett, az Airbus/Boeing Kereskedelmi Világszervezet előtt zajló jogvitáiról szóló szóbeli választ igénylő kérdésének vitája (O-0033/2008 – B6-0155/2008). Helmuth Markov, szerző. − (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti nagy légi járművekről szóló kereskedelmi vita nem egyike azon szokásos vitáknak, amelyeket a Kereskedelmi Világszervezet elé tárnak rendezés céljából. Ez a jogvita vezetett a valaha indított legnagyobb és legbonyolultabb eljáráshoz. Hatalmas összeférhetetlenséget rejt magában. Az Egyesült Államok kritizálta azt a módot, ahogyan az elmúlt húsz évben az EU és az EADS konzorciumban részt vevő tagállamok támogatták az új nagy légi járművek bevezetését. A maga részéről az EU azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy rejtett támogatást nyújt a Boeingnek azon katonai és űrkutatási projektek útján, amelyekben a vállalat is részt vesz. Még nem tudjuk, hogyan fog dönteni a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési testülete. Szerintem a döntés azt állapítja majd meg, hogy mindkét fél megsértette a Kereskedelmi Világszervezet vonatkozó szabályait. Bármi is legyen azonban a döntés, még mindig megfogalmazhatunk néhány ajánlást. Először is talán elérkezett az ideje, hogy a Boeing és az Airbus is sokkal inkább a saját erőforrásaira támaszkodjon ahelyett, hogy mindig lehetőségük nyílik átfogó állami támogatásokra építeni, és a támogatás

25

26

HU


és a nyereség megtartása mellett a vállalat szerkezetének segítségével elkerülni a kockázatokat. A légi közlekedési ágazat jobb működése és átláthatóbbá tétele előnyös lenne az ipar minden területe és a fogyasztók számára is. Ez nem azt jelenti, hogy a nagy légi járművek előállítói a továbbiakban semmilyen pénzügyi támogatást sem kaphatnak. Csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy olyan megfelelő és kiegyensúlyozott rendszer szükséges, amely nem részesíti előnyben a nagyvállalatok érdekeit, hanem olyan fontos szempontokat is figyelembe vesz, mint például a munkahelyteremtés, a környezetvédelem és az utasok biztonságának javítása. Másodszor ebből a szempontból lényeges, hogy 2007-ben több ezer Airbus-alkalmazott vesztette el a munkáját egy átszervezés következtében, amely véleményem szerint szükségtelen volt az európai konzorcium hatalmas nyereséget termelő évei után. Ez nem a megfelelő mód a válság kezelésére, különösen azért, mert nem a dolgozók, hanem a kudarcot vallott vezetők tehettek a válság kialakulásáról. Harmadszor a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési testületének léte lényeges előrelépés a nemzetközi kereskedelmi rendszerben, hiszen megbízható útmutatást ad olyan esetekben, amikor az uruguayi forduló során kötött megállapodások eltérő értelmezése következtében véleménykülönbségek alakulnak ki. Mi is megkapjuk majd a vitarendezési testület döntését, de ez elegendő megoldás lesz? Negyedszer sajnálatos, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok 1992-ben kötött nagy polgári légi járművekről szóló megállapodása nem elég ahhoz, hogy bírósági döntés helyett tárgyalásos úton találjunk megoldást a helyzetre. Ötödször a légi közlekedési iparág új kihívásokkal szembesül. A gazdasági válság és az olajárak növekedése sokkal drasztikusabban hat a légi közlekedési rendszerre, mint eddig bármikor. Gyorsan meg kell találnunk a megoldást, és talán itt az ideje, hogy a szembenállás helyett megfontoljuk az együttműködés lehetőségét. Hatodszor ami a közbeszerzési kérdéseket illeti, a személyes véleményem az, hogy a gazdaságnak ezt a rendkívül fontos részét nem kellene teljesen bevonni a Kereskedelmi Világszervezet rendszerébe. A közbeszerzés szinte minden nemzeti gazdaságban a gazdasági fejlődés lényeges katalizátora. A politikusoknak rendelkezniük kell valamilyen befolyással azokon a területeken, amelyek kulcsfontosságúak a társadalom fejlődési irányának meghatározása szempontjából. Hetedszer az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak egyetértésre kell jutnia abban, hogy továbbra is lehetővé kell tenni a nemzeti gazdaságok fejlődésének politikai irányítása érdekében tett intézkedéseket, beleértve a közbeszerzési szerződések és pénzügyi támogatások odaítélését is. Emellett azonban szükség van átláthatóságot elősegítő mechanizmusokra és demokratikus ellenőrzésre is annak biztosításáért, hogy mindenki betartsa a meglévő szabályokat. Nyolcadszor a Boeing-eset megmutatja, hogy a kormányoknak nem szabad állítólagos nemzeti védelmi érdekekkel vagy inkább néhány erős és a kormányhoz közel álló lobbicsoport érdekével takarózniuk a saját iparuk támogatása érdekében. Kilencedszer ez a vita több egy egyszerű nézeteltérésnél az EU és az Egyesült Államok között. Egy újabb olyan eset, amelyben azok, akik a szabad kereskedelem bajnokainak állítják be magukat, önérdekből engednek a protekcionista nemzeti kísértésnek. Mindkét véglettől el kell határolnunk magunkat, hiszen az ilyen magatartás nem jobb körülményekhez vezet a polgáraink számára, hanem diszkriminációhoz és dömpingen alapuló tisztességtelen versenyhez. Dalia Grybauskaitė, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, szeretnék válaszolni a szóbeli választ igénylő kérdésre Mandelson biztos úr nevében, aki azért nem tud ma itt lenni, mert kétoldalú tárgyalásokat folytat a dohai fordulóval kapcsolatban. Az Egyesült Államok keresete az Airbus európai támogatása ellen és az európai kereset az Egyesült Államok által a Boeingnek nyújtott támogatás ellen a Kereskedelmi Világszervezet vizsgálóbizottsági szakaszában tart, és az EU megvédte a jogi álláspontját. Mindkét esetben őszre vagy télre várjuk az időközi jelentéseket. A következő lépést a jogvita eredménye és a mögötte meghúzódó érdekek határozzák majd meg. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mindez hogyan érinti az iparág versenyképességét, azt szeretnénk megjegyezni, nem látunk okot arra, hogy az EU és az Egyesült Államok között az Airbus és a Boeing támogatásáról szóló jogvita befolyásolja az európai iparág képességét az Egyesült Államokkal való tisztességes versenyben és közbeszerzési versenytárgyalásokon való részvételre.

07-07-2008

07-07-2008

HU


A közbeszerzés célja a legjobb berendezés és legjobb érték biztosítása az adófizetők számára az üzemanyag-utántöltő repülőgép beszerzésekor. Az Egyesült Államok Légiereje a Northrop Grumman és az EADS által ajánlott üzemanyag-utántöltő repülőgépet részesítette előnyben a Boeinggel szemben, és úgy döntött, hogy ez a repülőgép elégíti ki legjobban az igényeit. Az Airbus támogatásának kérdése az értékelés során semmilyen jelentőséggel sem bír. A Kereskedelmi Világszervezet előtt zajló jogvitának és a beszerzésnek semmi köze sincs egymáshoz. Az Egyesült Államok Kormányzati Felügyeleti Hivatalának válaszával kapcsolatban azt szeretnénk elmondani, hogy az Egyesült Államok Légierejének a Northrop Grumman KC-45 repülőgépre esett választása továbbra is érvényes. Olyan hírek keringenek, hogy a Northrop Grumman és az EADS North America valahogy vesztettek, és a Boeing lett a nyertes. A Northrop Grumman és az EADS North America továbbra is szerződésben áll, bár a munka leállítására irányuló utasítást kaptak, amely felfüggeszti a szerződés szerinti munkálatokat. Az Egyesült Államok Kormányzati Felügyeleti Hivatala a Légierő értékelési folyamatát vizsgálta felül, nem a légi jármű képességeit. A Felügyeleti Hivatal semmilyen kérelmet vagy utasítást nem adott a szerződés odaítélésének újbóli versenyeztetése tárgyában. A Légierő és az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma jelezték, hogy a KG–45 felel meg legjobban a Légierő igényeinek. A Felügyeleti Hivatal kérelmezte, hogy a Légierő a június 18-i bejelentést követő 60 napon belül nyilatkozzon a jövőben megtenni kívánt lépéseiről. Az űrkutatás állami támogatása általában véve megfelel annak a szükségletnek, hogy a polgári légi közlekedési iparág bizonyos fejlesztései kiemelkedően nagy összegű befektetést igényelnek. A Bizottság nézete szerint a verseny torzulásának elkerülése érdekében az űrkutatás állami támogatásának kiegyensúlyozottnak kell lennie az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Ebben az esetben az ilyen támogatások hozzájárulnak az innovációhoz, fokozzák a légi közlekedés biztonságát, környezetvédelmi teljesítményét és hatékonyságát. A légitársaságok, utasok és a kormányok érdeke is az, hogy a légi közlekedési iparágban fennmaradjon az egészséges verseny magas szintje. Az 1992-es kétoldalú megállapodások kilátásaival kapcsolatban arról szeretnénk tájékoztatni önöket, hogy az elmúlt években a vita békés úton való rendezésére tett számos jóhiszemű erőfeszítés ellenére túl nagynak bizonyultak a különbségek a két oldal, az EU és az Egyesült Államok között. Az Egyesült Államok tagadta, hogy bármilyen támogatást nyújtana a Boeingnek, és eközben követelte, hogy az EU szüntesse be az Airbus európai támogatását. Ez az álláspont nem lehetett a tárgyalásos megállapodás tisztességes és kiegyensúlyozott alapja. 2007. október 18-án a Boeing nyilvánosan elutasította az Airbusnak a vita békés megoldására irányuló ajánlatát. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az Egyesült Államokban a jelenlegi, választások előtti hangulatban nem lesz könnyű kiegyensúlyozott megoldást találni. Ezért nem számítunk arra, hogy ez a jogvita a közeljövőben megoldható lesz, azelőtt, hogy a Kereskedelmi Világszervezet meghozná a döntését az Airbus és a Boeing ügyében. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a tisztelt képviselő úrnak a kérdés iránt mutatott érdeklődését és támogatását, amelyet a szóbeli választ igénylő kérdés és a benyújtott állásfoglalás is jelez. Georgios Papastamkos, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök asszony, az euro-atlanti gazdasági kapcsolatok mindkét fél számára kivételesen fontosak. Minden kereskedelmi vitát átlátható és kiegyensúlyozott megoldás útján kell rendezni. Ebben az esetben a kívánatos cél mindkét fél tisztességes meghallgatásának biztosítása és a légi közlekedési iparágnak nyújtott állami támogatások kiegyensúlyozott megközelítése. A pénzügyi támogatás kivételesen fontos a kutatás, innováció és a környezetvédelmi ágazati vezetés elősegítéséhez, valamint a légi közlekedés biztonságának és hatékonyságának javításához. Az Egyesült Államok egyoldalú visszalépése az 1992-es kétoldalú megállapodástól aggodalomra ad okot, hiszen az európai állami támogatás teljes mértékben összhangban van a megállapodás szövegével és szellemével. Az európai fél jogosan gondolja, hogy az Airbus vállalatba fektetett pénzügyi erőforrások korlátozott mértékűek, visszatérítendők és nem befolyásolják a versenyt, ellentétben az Egyesült Államok által nyújtott tiltott és támadható, nem visszatérítendő támogatásokkal. Ahogy azt bizonyára tudják, az Unió érdemi erőfeszítéseket tett a kérdés tárgyalásos alapon történő, jóhiszemű rendezésére. Ezen törekvéseink azonban eddig nem találtak viszonzásra. Ezért az Európai Bizottságot továbbra

27

28

HU


is arra hívják fel, hogy tartsa fenn a tárgyalás lehetőségét a probléma hosszú távú és a törvényes és kiegyensúlyozott verseny feltételeinek megfelelő megoldása érdekében. Az Egyesült Államok azon követelése, hogy a tárgyalások feltételeként szüntessük meg az Airbus támogatását, nem fogadható el vitarendezési alapként. Erika Mann, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A ma esti vitánk megtartásának egy oka van, mégpedig az, hogy az amerikai oldalról – mind a Boeing, mind a Kongresszus tagjai részéről – a szerződésnek a Northrop Grumman/EADS részére való odaítélése miatt érkező támadások igen keserűek, és odáig fajultak, hogy egyes tagállamokat vesznek célba. Ezért tartunk ma este vitát, és ezért születik majd meg az állásfoglalás is, amelyért nagyon hálás vagyok, hiszen a bizottságban már hosszú ideje dolgozunk azon, hogy elkészüljön ez az állásfoglalás. A csalódottság oka az a tény, hogy a Northrop Grumman/EADS jobb ajánlatot tett, amelyet az Egyesült Államok Légiereje egy nyilvános pályázaton előnyben részesített a Boeing modelljével szemben. Ez a világ legtermészetesebb dolga. A jelen esetben NATO-partnerekről beszélünk, és nem olyan országokról, amelyek nem dolgoznak együtt rendszeresen. Fennáll köztünk a transzatlanti partnerség is, amelyet minden csúcstalálkozó alkalmával újra megerősítünk. Az említett három területen Európa négyszer annyit vásárol az amerikaiaktól, és így ebből a szempontból is már intenzív kölcsönös „partnerséggel” rendelkezünk. Az amerikaiaknak semmi okuk a csalódottságra, és pontosan ezt szeretnénk itt egyértelművé tenni. Nem kell újra részleteznünk a kérdést – nagyon hálás vagyok, amiért a biztos asszony és Papastamkos úr már megtették ezt. Ma elsősorban a politikai tiltakozásunknak szeretnénk hangot adni, amely mellesleg visszatérő módon befolyásolja a Kereskedelmi Világszervezetben zajló tárgyalásokat az amerikai oldalról, hiszen folyamatosan hallhatjuk a megjegyzéseket. Az Egyesült Államok Légierejének nem engedhető meg, hogy egy szerződést többek között egy európai konzorciumnak ítéljen oda, miközben a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalja az elé utalt jogvitát. Ez világossá teszi, hogy a két ügy politikailag összefonódik, azonban a biztos asszonynak teljesen igaza van, amikor rámutat, hogy a két kérdés valójában nem áll kapcsolatban egymással. Szeretném személyesen megköszönni a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy ismét fontosnak tartották a tények megfelelő vizsgálatát. Továbbá szeretném megköszönni a képviselőtársaimnak, hogy végre megtartjuk ezt a vitát és elkészítjük az állásfoglalást. Remélem, ez azt jelenti, hogy az amerikai fél is meghallgat majd. Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök asszony, a nagy légi járművek gyártásának piaca néhány éve már gyakorlatilag kétpólusú. Az Airbus és a Boeing a két legerősebb szereplő. Az elmúlt két évben azonban a Kereskedelmi Világszervezet is megvizsgálta a két nehézsúlyú konzorcium támogatásáról az EU és az Egyesült Államok között zajló vitát. A tét sok pénz, és – ami talán még ennél is fontosabb – a legkorszerűbb technológiák területén elért vezető szerep. Az Egyesült Államok azzal vádolja az Airbust, hogy az EU tagállamainak kormányaitól kapott nagy támogatások és kedvező hitelek előnyeit élvezi. Eközben az európai oldalról azzal kapcsolatos fenntartásokat hallhatunk, hogy a Boeing hatalmas összegű állami támogatást kap adókedvezmények formájában Illinois, Kansas és Washington államoktól, valamint a közbeszerzés keretében további támogatásokat kap a hadseregtől és a NASA-tól. Félünk a vitában a pirruszi győzelemtől. Mindkét vállalat vitatható törvényességű állami támogatásokban részesül. Ne felejtsük el azonban, hogy ezek a vállalatok az egyetlen nagy utasszállító légi járműveket gyártó vállalatok a világon. Versengenek egymással, de együtt is kell működniük a legjobb tervezés és technológiák kihasználása érdekében. Mindennek az utasok javát kell szolgálnia. Úgy tűnik, hogy inkább partnerségre és békés tárgyalásokra lenne szükség, hiszen a világpiacon elég hely van az Airbus és a Boeing számára is. Számításaim szerint a világnak a következő15 évben 36 000 modern és biztonságos polgári légi járműre lesz szüksége. Ezek közül talán 1 500 nagy légi jármű lesz. Nehéz megmondani, ki kerekedik majd felül, a Boeing vagy az Airbus, de ne feledkezzünk el arról sem, hogy Oroszország is egyre jelentősebb piaci szereplővé válik, és Oroszország is él az állami támogatás eszközével. Jacky Hénin, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, az Airbus és a Boeing között a Kereskedelmi Világszervezetben zajló vita nem más, mint egy rossz vicc. Az amerikaiak minden lehetséges eszközzel megpróbálják megakadályozni az Airbus fölényét, és ezért még akár a bírósághoz is folyamodnak. Mialatt azonban az Airbus visszatérítendő támogatást kapott, a Boeing összeroskad a különböző országok által nyújtott finanszírozás súlya alatt, különösen a katonai célú kutatások óriási súlya alatt. Ezért lehet a Dreamliner a világ legerősebben támogatott repülőgépe.

07-07-2008

07-07-2008

HU


A tisztességtelen verseny mögött a jelen esetben valójában a gyenge dollár áll. Sajnos az Egyesült Államok ebben az ügyben az Európai Központi Bank cinkosa. Az igazi kérdés tehát az, hogy az Airbus továbbra is az euróövezetben gyártja-e majd a légi járműveket. Ha igen, az azt jelentené, hogy az Európai Központi Bank mindig az iparág rendelkezésére állna, és nem refinanszírozná a befektetési bankokat mindenféle visszafizetési garancia nélkül. Ha igen, az egy független európai állami alap létrehozását jelentené, amely felváltaná az EADS magánrészvényeseit, akik megmutatták, hogy nem képesek az osztalékuk védelmezése helyett releváns iparági stratégia kidolgozására. Az A320 csak olyan befektetés útján váltható fel egy 20%-os üzemanyag-megtakarítást biztosító légi járművel, amelyet a részvényesek már nem hajlandók vállalni. Ha Európa saját energiahatékony légi közlekedést biztosító ipari politikát szeretne, erős EADS-csoportra van szüksége, amely 100%-os köztulajdonban áll. Syed Kamall (PPE-DE). - Elnök asszony, minden őszinte ember, aki figyelemmel kísérte a Kereskedelmi Világszervezet előtt zajló két ügyet, arra a következtetésre jutna, hogy egy angol mondást idézzek „az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz”. A Boeing például az 1992-es EU–Egyesült Államok megállapodásban rögzített mértéket meghaladó szövetségi és állami kormányzati támogatást kap; a Boeing NASA-tól és a Védelmi Minisztérium programjaitól is kap támogatást; a Boeing túlzott árakat tartalmazó versenyt megkerülő katonai szerződések előnyeit élvezi, valamint a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak megszegésével részesül az Egyesült Államok külkereskedelmi társaságiadó-kedvezményeiből is. Ezzel szemben az Egyesült Államok azt kifogásolja, hogy az Airbus a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó induló támogatást kap, támogatást kap a fejlesztésekre és a termelőegységekre, kedvezményes feltételek alapján kap hitelt, a nagy polgári légi járművek gyártásának és fejlesztésének finanszírozásához kapcsolódó adósságelengedésben részesül, az Airbust közvetlenül erősítő kutatási és fejlesztési támogatásokhoz jut hozzá, és végül azt sérelmezi, hogy az Airbus törvénytelen exporttámogatásban részesül. A pozitív oldalon sok uniós légitársaság továbbra is Boeing légi járműveket vásárol, és az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma először valóban az EADS/Northrop Grumman üzemanyag-utántöltő repülőgépnek ítélte a szerződést. Ezek biztató jelek. Bár mindkét félnek megvan az oka a panaszra, attól tartok, hogy ez az ügy nem más, mint puszta amerikaellenesség és kicsinyes európai mentalitás. Az Airbus az európai légtér mentőangyala, míg a Boeing az ördögi amerikai társaság, amely tisztességtelen módon szeretné uralni a nemzetközi légi közlekedést. Őszintén remélem, hogy a képviselőcsoportom, az EPP nem támogatja az állásfoglalást, hiszen az a csoportom legrosszabb arcát mutatná, amely amerikaellenes, protekcionista és versenyellenes. Talán hagyjuk, hogy a francia elnökség túlságosan befolyásoljon minket, de kérem, ne engedjük, hogy az EPP kezdőbetűk az Európai Protekcionista Pártnak feleljenek meg. Kader Arif (PSE). – (FR) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A szavazásra kerülő állásfoglalás számos ajánlást fogalmaz meg a Bizottság részére, emlékeztetve arra, hogy a Bizottság az EU nevében a tagállamok és az európai nagy polgári légi járművek iparágának érdekeit védelmezi. Annak fényében, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa már számos alkalommal támogatta a Boeinget, és figyelembe véve, hogy az üzemanyag-utántöltő repülőgéppel kapcsolatos megállapodás megsértése aláássa az európai repülőgépgyártó helyzetét, minden korábbinál fontosabb a teljes Európai Unió – a tagállamok, a Bizottság és a Parlament – lankadatlan támogatása. Ennyit biztosan tudunk. Az EADS-t széles körben kritizálták, és kétségbe vonták a komolyságát és a megbízhatóságát. A Bizottságnak két dolgot kell újra megerősítenie: egyrészről, hogy a Boeing fellebbezése az üzemanyag-utántöltő repülőgép beszerzési eljárásával kapcsolatban semmilyen módon nem hathat ki az EADS/Northrop Grumman partnerség ajánlatának minőségére, hiszen a Boeing csak a kiválasztási eljárást kifogásolta. Az Egyesült Államok Légiereje által hozott döntés megváltoztatása elfogadhatatlan lenne. A Bizottságnak ez egyértelművé kell tennie. A Bizottság azt sem felejtheti el, hogy az Airbust a Kereskedelmi Világszervezet előtt indokolatlan támadások érték. Nem elég, hogy a visszatérítendő támogatások rendszere feddhetetlen, hiszen a meghatározása szerint a támogatást visszafizetik, de az Egyesült Államok álláspontja még meglepőbb, hiszen az amerikai támogatás nem felel meg sem a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak, sem az Európa és az Egyesült Államok közötti kötelező érvényű megállapodásoknak. Az érintett felek ipari érdekeit és az EU és az Egyesült Államok közötti fejlesztendő kapcsolatokat aláásó meddő szembenállás elkerülése érdekében az egyetlen lehetséges megoldás a jövőben a vita tárgyalásos úton történő rendezése. A tárgyalást olyan előkészítő időszaknak kell megelőznie, amelyben mindkét fél bizonyítja a jóhiszeműségét.

29

30

HU


Végül egy utolsó kérdés: az új helyzet befolyásolja azt a döntést, amely a vita rendezése során születhetne meg? Richard Seeber (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, először is szeretnék elnézést kérni a kollégám, Sturdy úr nevében, akit feltartottak, és nem tud jelen lenni a plenáris ülésen. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy az Egyesült Államok és Európa – legalábbis a tagállamok többsége – NATO-partnerek. Ez a konfliktus barátságban álló csoportok között merült fel. Azt is szeretném előrebocsátani, hogy az Egyesült Államok és az EU 1992-ben aláírt egy nagy polgári légi járművekről szóló megállapodást. A megállapodás nagyon jól működött mindaddig, amíg az Egyesült Államok el nem tért a szerződéstől azáltal, hogy 2004-ben a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési testülete elé utalta az ügyet. Tudjuk, hogy bizonyos mértékig az állami támogatás általánosan bevett gyakorlat, különösen a nagy kereskedelmi és katonai légi járművek piacán. Mégis fontos, hogy nagyon szigorú szabályozásnak és feltételeknek vessük alá az ilyen állami támogatásokat. Az Európai Unió eddig szigorúan tiszteletben tartotta a szabályokat, az EADS Airbus is visszafizette a támogatások többségét, sőt még az állami alapokból kapott összegnél többet is visszatérített. Mindezt részletesen dokumentáltuk. Ezzel ellentétben az Egyesült Államok még mindig nem tudott ilyen dokumentációt felmutatni, és nem teljesen világos, hogy a Boeing mennyire tartotta be a kötelezettségeket. Összefoglalva azt szeretném hangsúlyozni, hogy míg az Európai Unió természetes módon a szabad kereskedelem szószólója, a jelen állásfoglalás nem tartalmazhat amerikaellenes szólamokat. Fontos, hogy mindkét oldal számára biztosítsuk a tisztességes bánásmódot, és úgy vélem, a Kereskedelmi Világszervezet is ebben a szellemben hozza majd meg a döntését. A nyílt amerikaellenesség túl szűklátókörű megközelítés lenne, azonban továbbra is fel kell hívnunk az Egyesült Államokat arra, tartsa tiszteletben a szabályokat, amelyekben megállapodtunk. Glyn Ford (PSE). - Elnök asszony, támogatom az állásfoglalást és a javasolt módosítások többségét is, beleértve a kollégám, Erika Mann nevében előterjesztett módosításokat is. A választókerületemben több ezer munkahely léte függ közvetlenül az Airbustól, különösen Bristol Filton területén, és természetesen az Egyesült Királyság és az Európai Unió területén munkahelyek tízezrei függnek az Airbus sikerétől. Szerettem volna szemtől szembe kritizálni Kamall urat a megközelítése miatt, amely erősen euroszkeptikus és Európaellenes, mivel azonban a beszéde után két perccel lelépett, nem címezhetem közvetlenül neki a kritikámat. Remélem, valamelyik munkatársa majd beszámol neki erről, és elmondja, hogy általában megpróbálunk itt maradni azoknak a vitáknak a végéig, amelyekben részt veszünk, és nem csak beugrunk, felszólalunk, majd elsietünk elkészíteni a sajtóközleményt. 1992-ben létrejött egy megállapodás az Airbus és a Boeing között – vagy inkább az Európai Unió és az Egyesült Államok között – arról, hogy kölcsönösen tartózkodunk a kifogásoktól, annak ellenére, hogy ez a Boeing javát szolgálta, amely a NASA-n és a Védelmi Minisztériumon keresztül közvetlen támogatást kap az Egyesült Államok kormányától, míg az Airbus csak induló hitelt kap, amelyet kamatostul kell visszafizetnie. Hétmilliárd euró visszatérítése már megtörtént. 2004-ben az Egyesült Államok megsértette ezt a megállapodást, amikor az ügyet a Kereskedelmi Világszervezet elé utalta. A Unite szakszervezet és a vezetés az Egyesült Királyságban egymással egyetértésben ragaszkodik ahhoz, hogy az ügyben a lehető legnagyobb nyomást gyakoroljuk az Egyesült Államokra. Szembe kell szállnunk, és erősen kell szembeszállnunk a Boeingtől és a Kongresszustól érkező kritikával. Ha elveszítjük az Airbus versenyképességét, és a Boeing marad monopolhelyzetben egyedül a világon, az a szerződések és munkahelyek elvesztéséhez vezet majd. A tárgyalásos rendezés egyértelműen a legjobb megoldás, és a legjobb előrevezető út, talán az 1992-es megállapodással együtt. Ha azonban ez nem lehetséges, nem marad más lehetőségünk, minthogy elszántan védjük az álláspontunkat és az európai gazdaság érdekeit, a versenyképességet és munkalehetőségeit.

07-07-2008

07-07-2008

HU


ELNÖKÖL: MAURO ÚR alelnök Elnök. − Egy állásfoglalási indítványt(1) kaptam az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatban. A vitát lezárom. A szavazásra 2008. július 9-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Christine De Veyrac (PPE-DE), írásban. – (FR) Örömömre szolgál, hogy a Boeingnek az Airbus ellen a Kereskedelmi Világszervezetben benyújtott keresete után tartott vitát követően az Egyesült Államok Szenátusának ugyanebben a témában hozott határozatára válaszolva, mi is elfogadunk ma egy állásfoglalást, amely biztosítja az Európai Parlament támogatását az Airbus számára. Úgy tűnik, hogy a Boeing Airbus elleni keresetének inkább a kereskedelmi érdekekhez van köze, nem pedig a versenyszabályok tiszteletben tartásával kapcsolatos problémákhoz. A Boeing csak azt követően nyújtotta be a keresetét a Kereskedelmi Világszervezethez, hogy az Airbus egymás után nyerte el a repülőgép-megrendeléseket. Az amerikai repülőgépgyártó emellett megszegte az 1992-es kétoldalú megállapodást is, hiszen a szerződés szerint tiltott támogatásokat fogadott el. Igen, az Airbus is kapott támogatásokat, de ezek a szabályok által megengedett, visszatérítendő összegek voltak. Az Airbus nemcsak teljes egészében visszafizette a finanszírozást, de még a hitel összegén túl 40%-ot is visszatérített az uniós kormányoknak. Támogatom a holnap szavazásra kerülő állásfoglalást. Az Európai Parlamentnek fel kell hívnia a feleket a vita gyors és tisztességes rendezésére, és egyúttal nyilvánosan ki kell állnia az Airbus mellett.

18. Roma ujjlenyomat-adatbázis létrehozása Olaszországban (vita) Elnök. – A vita következő pontja: – Monica Frassoninak a Verts/ALE képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett, a roma ujjlenyomat-adatbázis Olaszországban történő létrehozásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdése (O-0076/2008 – B6-0170/2008); – Giusto Catanianak a GUE/NGL képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett, a roma ujjlenyomat-adatbázis Olaszországban történő létrehozásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdése (O-0077/2008 – B6-0451/2008); – a PSE képviselőcsoport nevében Jan Marinus Wiersma, Claudio Fava, Kristian Vigenin, Gianni Pittella, Adrian Severin és Katalin Lévai által a Bizottsághoz intézett, a roma ujjlenyomat-adatbázis Olaszországban történő létrehozásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdése (O-0078/2008 – B6-0452/2008); – az ALDE képviselőcsoport nevében Viktória Mohácsi, Marco Cappato, Alexander Alvaro, Sophia in 't Veld, Sarah Ludford, Jeanine Hennis-Plasschaert, Ignasi Guardans Cambó, Adina-Ioana Vălean, Renate Weber és Gérard Deprez által a a Bizottsághoz intézett, a roma ujjlenyomat-adatbázis Olaszországban történő létrehozásáról szóló szóbeli választ igénylő kérdése (O-0080/2008 – B6-0453/2008). Monica Frassoni, szerző. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Maroni miniszter úr groteszknek tartotta ezt a vitát, de az igazság az, hogy ma abbahagyta a hetvenkedést, és próbálja meggyőzni az európai kollégáit, hogy mindez csak a sajtó és a baloldal hibája, és az ő egyedüli célja az, hogy segítsen a szegény roma embereken, akik szörnyű táborokba vannak zárva, valamint, hogy az etnikai megkülönböztetés révén minden roma gyermek járhat majd iskolába, és nem szükséges – és személy szerint nem is szeretne – megbélyegezni minden utazót bűnözőként. Ez a vita tehát groteszk.

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

31

32

HU


Én azonban nem értek egyet. Hiszek abban, hogy ez a vita és a figyelem, amelyet sikerült felkeltenünk számos nem-kormányzati szervezettel, különböző nemzetiségű képviselőkkel (hiszen ez nem csak egy olasz probléma) és azzal a rengeteg emberrel együtt, akiket egyszerűen csak érdekel a jogok tiszteletben tartása, fontos. Ez a vita pontosan azért lényeges, mert itt tartjuk, Európában, és mert jogokkal és polgárokkal kapcsolatos problémáról beszélünk, így hozzájárul mindahhoz, amit ma a jelentés válságának nevezünk Európában. Európának célja van: az a célja, hogy kordában tartsuk a hetvenkedő magatartásokat és politikákat, amelyek kegyetlenek és mindenekfelett nem hatékonyak. Európa célja a rasszizmus és a diszkrimináció elleni küzdelem a jog és a véres történelmünk által szült megállapodások használatával. A jelen vitának a célja, hogy megerősítsük, nincs helye Európában az etnikai megkülönböztetésnek: olyannyira, hogy a kormány látszólag éppen most változtatja meg teljesen az álláspontját ebben a kérdésben. Ezt a fejleményt üdvözöljük, ha valóban igaz. A vita célja az is, hogy nyilvánosan és jogosan megkérdőjelezzük, egy 58 millió lakossal rendelkező fejlett országban, ahol a maffia 120 milliárd eurót tart az ellenőrzése alatt, hatalmas forgalmat bonyolít és teljes területeket irányít, ahol a hulladék megfojtja Európa történelmének egyik leggazdagabb tartományát, ebben az országban szükségállapotot kell-e hirdetni, mintha cunami vagy egy teljes éven át tartó földrengés tombolna, 160 000 „utazó” miatt, akiknek a fele olasz állampolgár. Azért gondoljuk azt, hogy ez vita lényeges, mert a romák és szintik etnikai megkülönböztetése és folyamatos kriminalizálásának veszélye mellett többé nem leszünk biztonságban. Zsákutcába jutottak a roma és szinti közösségekkel dolgozó emberek erőfeszítései, amelyek arra irányulnak, hogy kimozdítsák őket a marginalizálódott helyzetükből, ahol a szegénység és a nők és gyermekek elleni erőszak uralkodik – ez az objektív helyzet, ez van, ezt sem én, sem közülünk senki nem kívánja tagadni. Egyszerűen nincs kiút, ha a jelenlegi helyzet továbbra is fennmarad. Elnök úr, ma néhány hónapon belül már harmadszor beszélünk ezekről a kérdésekről. Remélem, hogy a jelen vitában is megmutatkozó pozitív, jóindulatú és építő jellegű nyomásgyakorlás meggyőzi majd a honfitársaimat és a többi európai polgárt, hogy nem járunk helyes úton, ha megpróbálunk mindenkit kiutasítani és erőszakos, leegyszerűsítő és rasszista módon közelítünk meg valamit, ami valójában a kirekesztés problémája, de emellett gazdasági probléma és az országunk és kontinensünk kultúrájában gyökerező probléma is. Ezért felkérem önt, biztos asszony, hogy hívja fel a figyelmet a Bizottság munkájára és a Parlamentben végzett munkánkra, valamint arra a pénzre, amelyet az ilyen típusú pozitív politikákra fordítunk, amelyek ma kevéssé ismertek, mivel elrejtik és félresöprik őket az Olaszországban és egész Európában belénk rögződött előítéletek. Jan Marinus Wiersma, szerző. – (NL) Minket is elkeserítenek az olasz kormány által bejelentett legutóbbi intézkedések, amelyekkel rendezni szeretnék a „romaproblémát” Olaszországban. Úgy gondolom, nagy szégyen, hogy ma egy ilyen vitát kell tartanunk itt. Éveken át Szlovákia csatlakozásának előadója voltam, és rengeteget kellett foglalkoznom a romakérdéssel. Mindig azt vallottam, hogy a diszkrimináció elfogadhatatlan és egészen egyszerűen tilos: ezt mondják ki az Európai Unió szabályai és megállapodásai. A romák regisztrációja erősen diszkriminatív jellegű, és nem Szlovákia esetében történik. Sajnálatos módon ezt a vitát most egy régi tagállam kormányának intézkedései következtében kell megtartanom. Az olasz belügyminiszter, Roberto Maroni által legutóbb kiadott csomag, amely a „romaválságot” hivatott kezelni, ahogy a kormány nevezi a helyzetet, rossz érzéseket ébreszt. A roma gyerekek ujjlenyomatait tartalmazó adatbázis létrehozása ellenkezik az EU diszkriminációellenes alapelveivel, a törvény előtti egyenlőséggel és a kisebbségek védelmével. Az intézkedést annak ellenére jelentették be, hogy az Európai Bizottság még nem fejezte be egy korábbi olasz intézkedéscsomag értékelését. Idén májusban a nagyobb városok prefektusai rendkívüli hatásköröket kaptak arra, hogy fellépjenek az illegális bevándorlók és romák ellen, olyan hatásköröket, amelyen már akkor sokan elcsodálkoztunk. Szeretném felhívni az olasz kormányt, hogy gyakoroljon önmérsékletet, és ne lépje át a megengedhetőség Európában érvényes határait. Arra biztatom a kormányt, hogy vonja vissza az intézkedéseket: nincs helyük az Európai Unióban. Az Európai Bizottság a tudomásom szerint eddig nem tapasztalt helyzetben találta magát, ezért szeretnénk felkérni, hogy tüzetesen vizsgálja meg az intézkedést. A Bizottságnak objektíven kell állást foglalnia, értelmeznie kell a Szerződés szövegét, és nem szabad hagynia, hogy politikai megfontolások megingassák. Ez a megközelítés és Olaszország hozzáállása feszegeti az Európai Unióról szóló szerződés határait, és a Bizottságnak világossá kell tennie, hol vannak ezek a határok.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Azt is egyértelművé kell tenni azonban, hogy a probléma nem csak Olaszország. Ez a legutóbbi eset egy újabb bizonyíték arra, sokkal aktívabb politika szükséges ahhoz, hogy megtörjük a romák társadalmi és gazdasági elszigeteltségét, és harcoljunk az őket sújtó diszkrimináció ellen. Múlt szerdán a Bizottság áttekintést adott arról, mi minden érhető el az európai jogi eszközök segítségével, amelyért szeretnék ezúton köszönetet mondani. Ahogy azt a Bizottság is állítja, a tagállamok sokkal többet tehetnének a romák integrációjának előmozdításáért a meglévő jogi eszközök jobb kihasználásával. Továbbra is várom azonban, hogy a Bizottság bemutassa a múlt héten még hiányzó konkrét terveket. A Parlament is több alkalommal felhívta erre különböző állásfoglalások útján, legutóbb idén januárban. Egy dolog világossá vált: nem halogathatjuk tovább, hogy komolyan foglalkozzunk a romákkal és az Európában elfoglalt helyükkel. A roma népesség különleges kisebbség, amely nem tartozik a hagyományos kisebbségek közé. A probléma egész Európát érinti, különösen a legutóbbi bővítés óta, amelynek eredményeképpen sok roma vált az Európai Unió polgárává. Mindent egybevetve az elnyomás politikája nem oldja meg sem a romák problémáit, sem azokat a feszültségeket, amelyeket időnként a társadalomban keltenek. Integrált megközelítésre van szükségünk, és ahogy én látom, az olasz kormány hozzáállása a problémához elfogadhatatlan. Viktória Mohácsi, szerző. − (HU) Tisztelt elnök úr, Špidla biztos úr, kedves képviselőtársaim. Június végén elnökünkkel, Graham Watsonnal közösen levelet juttattunk el a Bizottságnak, hogy a súlyos olasz helyzetet vizsgálja meg, és tegyen megfelelő intézkedéseket annak elmarasztalására, amennyiben sérti az Európai Unió elveit, illetve vállalásait. Az olaszországi eseményekkel kapcsolatban több képviselőtársam említést tesz majd azokról a jogtalanságokról, amelyek az elmúlt időszakban történtek, beleértve az ujjlenyomatok begyűjtését. Én leginkább a megoldási alternatívákat sürgetném, mint ahogy képviselőtársam, Wiersma úr is fogalmazott. Nagyon örülök annak a közleménynek, amelyet a Bizottság nemrégiben adott ki, és annak még jobban örülök, hogy a romaproblémát, az európai integrációt a romák mint kisebbség tekintetében súlyosnak ítéli, és annak még jobban, hogy sürgősnek is. Nem győzöm kifejezni, hogy mennyire örülök az új horizontális irányelv megalkotásának. A horizontális irányelv véleményem szerint azokat az elemeket kell, hogy összegyűjtse, amelyek a meglévő jogszabályokat korrigálhatják. Nem győzöm hangsúlyozni elégszer felszólalásaim során, hogy mennyire fontos deklarálni az iskolai szegregációt mint diszkriminációt abban a jogszabályban, amelyet ez a bizonyos 2000/43-as faji irányelv megfogalmazott. Ez az irányelv ugyanis csak azt mondja ki, hogy tilos a megkülönböztetés az iskolákban a különböző fajhoz, etnikumhoz tartozó gyermekek csoportjait tekintve. Ez az irányelv nem mondja ki azt, hogy a szegregáció, az oktatási szegregáció az diszkrimináció. Számos bizonyítékunk van erre, nemcsak civil szervezetek, nemcsak az Európai Bizottság és nemcsak különböző európai parlamenti állásfoglalások bizonyítják ezt, hanem a magyarországi jogalkotás is bebizonyította már, hogy ez diszkrimináció. Ezt a fontos aspektust az új horizontális direktíva megalkotásánál, valamint az öt tagállamra vonatkozó úgynevezett „Roma évtized programnak” az ajánlásait megfontolni, mint az európai roma stratégia kialakítását nagyon fontos lenne és hatékony lenne az európai roma integráció szempontjából. Köszönöm. Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Mohácsi asszonynak, Frassoni asszonynak, Wiersma úrnak, Catania úrnak és minden képviselőnek a kérdéseket. Immár negyedik alkalommal nyílik lehetőségünk a romák olaszországi helyzetéről beszélni ebben a Házban. Úgy gondolom, ebben a Házban a politikai paletta minden oldalán mindenki egyetért abban, hogy a romák helyzetét azonnali és megfelelő intézkedések útján kell megoldani, hogy felülkerekedjünk a társadalmi, gazdasági és humanitárius válságon. A Bizottság aggódva olvasta a sajtóban, hogy az olasz hatóságok ujjlenyomatot vesznek a „nomád táborokban” lakó emberektől, amelyekből adatbázist kívánnak létrehozni. Eközben az olasz hatóságok a Bizottságot csak az általános jogi háttérről szóló információkkal látták el. Úgy tűnik, hogy a május 23-án kihirdetett szükségállapot szabályai alapján egy május 30-án kelt rendelet felhatalmazza Róma, Nápoly és Milánó polgármesterét bizonyos intézkedések megtételére. Az intézkedések közé tartozik a „nomádtáborokban található emberek és kiskorúak azonosítása és megszámlálása”. A rendelet azt is kimondja, hogy a polgármesterek által végrehajtott intézkedéseknek „tiszteletben kell tartaniuk a Közösség jogszabályainak és irányelveinek általános elveit”. Az olasz hatóságok azt állítják, hogy az

33

34

HU


intézkedések a táborokban élő emberek javát szolgálják, és hozzásegítik őket a méltóságteljes körülmények közötti élethez. A Bizottság értékeli az olasz hatóságok együttműködési készségét. Az információk hasznosak voltak, azonban még mindig nem egyértelmű a polgármesterek által végrehajtott intézkedések természete és valódi hatása. Ujjlenyomatok vétele és tárolása csak egy olyan adatbázisban lehetséges, amelynek jogi keretei szigorúan tiszteletben tartják a Közösség rendeleteit és az alapvető jogokat. Ezért a Bizottság kérelmezte, hogy tisztázzák a tevékenységek célját, kiemelve, hogy a végrehajtásuknak meg kell felelnie a törvényesség és arányosság elveinek. Annak értékelésekor, hogy tiszteletben tartják-e ezeket az elveket, kulcsfontosságú az intézkedések olasz hatóságok által történő végrehajtásának módja. Annak érdekében, hogy a Bizottság pontosabb képet kapjon az intézkedések végrehajtásának jogi kereteiről, úgy döntöttünk, hogy írunk az olasz hatóságoknak és további tájékoztatást kérünk a témáról. Július 7-én az olasz hatóságok további információkat küldtek a Bizottságnak, amelyeket részletesen elemzünk majd. A Bizottság tisztában van az olaszországi társadalmi feszültségekkel. Májusban, ebben a Házban megvitattuk a romák helyzetét Olaszországban és más országokban. A Bizottság akkor hangsúlyozta, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a romákat Olaszországban és más országokban érintő szegénység és társadalmi kirekesztettség problémáját. Azt is kiemeltük, hogy ez a helyzet emberi szenvedést és társadalmi feszültségeket eredményez. A helyzet megoldása érdekében fel kell lépnünk a bűnözés ellen és valódi megoldást kell találnunk a romákat – és különösen a roma gyerekeket – érintő problémákra, hiszen a gyerekek a szegénység és társadalmi kirekesztettség első áldozatai. A romákat segíteni kell, nem megbélyegezni. A Bizottság ezért a múlt héten elfogadott jelentésében hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak, a tagállamoknak és a civil társadalomnak egyesíteniük kell az erőiket, hogy hatékonyan összehangolhassák az erőfeszítéseiket. Végül a Bizottság, és különösen Jacques Barrot alelnök, a továbbiakban is rendszeresen egyeztet az olasz hatóságokkal, akik vállalták, hogy július végére teljes körű jelentést adnak a témával kapcsolatban. A Bizottság emellett folytatja annak értékelését, a tagállamok hogyan ültették át a nemzeti jogba, valamint hogyan alkalmazzák a gyakorlatban a 2004/38/EK (2004. április 29.) irányelvet. Szilárdan hiszek abban, hogy az olasz kormányban megvan a szándék a társadalmi beilleszkedést célzó politika végrehajtására az alapvető jogok és a Közösség szabályainak teljes mértékben történő tiszteletben tartása mellett. Edit Bauer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr! Kedves kollégák, tisztelt biztos úr. Az Európai Néppárt frakciója és Járóka kolléganő nevében, aki sajnos nem tudott ideérni, a következőket szeretném leszögezni. A civil szervezetek és a társadalomtudósok évtizedek óta próbálják felhívni a figyelmet az Európai Unióban élő romák rendkívül nehéz életkörülményeire, akiknek a létszáma és aránya a 2007-es bővítés után még inkább növekedett. A helyzet megoldására elsősorban nem bevándorlási politikára van szükség, hanem a társadalmi befogadást előmozdító programokra. Fontos, hogy a romákat sújtó diszkriminációt és társadalmi kirekesztést napirendre tűzzük, ám az elfogadhatatlan, hogy az a nyomor, amely a több évszázados kirekesztés, a marginalizálás és a mindenkori politikai elit részéről történő elutasítás következtében sújtja az európai romákat, újra pártpolitikai harc eszköze legyen. Ez ellentétes a romák érdekeivel, ellentétes a nem romák és Európa érdekeivel is, az Európai Parlament tekintélyét pedig nagy mértékben aláássa, ha ellenőrizetlen híresztelésekre, feltételezésekre alapozva fogadja el állásfoglalásait. Olaszországban hosszú hónapok óta változatlanul rossz a helyzet, ám a pártok a valódi cselekvés ösztönzése helyett hisztériát keltenek és saját rövid távú, önös érdekeikre használják fel a romák ügyét, amit könnyen megtehetnek, hiszen a roma civil szervezetek túl gyengék ahhoz, hogy ezt kikérjék maguknak vagy ellenálljanak. Amikor a Prodi-kormány belügyminisztere, Giuliano Amato kifejezetten a roma szükségállapotról beszélt, akkor sajnos a tisztelt szocialista és liberális képviselőtársaim nem tiltakoztak. Szeretném leszögezni, hogy ami jelenleg Olaszországban zajlik, az nem etnikai kérdés, és a törvénytelenségek ellen fel kell lépni, bárkinek a részéről is jelentkezzenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. Elnök. − Mielőtt átadnám a szót Pittella úrnak, meg kell kérnem a képviselőket, akik trikókat mutogatnak– és szeretném hangsúlyozni, nem azokat, akik trikót viselnek, hanem azokat, akik zászlóként vagy transzparensként mutatják fel azokat –, hogy távolítsák el őket, mivel az eljárási szabályzat egyértelműen

07-07-2008

07-07-2008

HU


fogalmaz: a 146. cikk 16. melléklete kimondja, hogy ez a módszer nem tűrhető el. Kérem, távolítsák el a trikókat, máskülönben kénytelen leszek a felügyelőkkel eltávolíttatni őket, vagy ami még rosszabb, kénytelen leszek felfüggeszteni az ülést. Ezért kérem a képviselőket, hogy azonnal távolítsák el a trikókat, amelyek transzparensként vannak kitéve. Ez Ferrari úrra is vonatkozik. Gianni Pittella, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Egy európai ország belügyminisztere nem jellemezhet egy az Európai Parlamentben zajló vitát groteszkként. Ez a kijelentés aláássa az Európai Parlament tekintélyét. Nem örülünk annak, hogy az olasz kormány egyik intézkedését kell minősítenünk ebben a teremben. Európa számunkra nem a nemzeti problémákért vádolható bűnbak, és nem is csendőr, akinek figyelnie kell az olasz miniszterelnök lépéseit. Úgy gondoljuk, hogy még akkor is, amikor az országunkban ellenzékben vagyunk, helyes támogatni és megvédeni nemzetközi körökben Olaszország jó döntéseit. Az olasz kormánynak és a belügyminiszternek azonban más módszert kellett volna találnia, amely teljesen megfelel az európai szabályoknak, és előre kellett volna értesítenie az Európai Bizottságot, nem pedig utólag. Évek óta próbáljuk rendezni a romakérdést: a kiskorúak kizsákmányolását, a kéregetést, zsarolást, rablást és az egyéb kóros jelenségeket. A megoldás azonban nem az etnikai megkülönböztetés, hanem az állampolgárság, a tisztesség és a biztonság három pillérének összekapcsolására épülő specifikus politika. A roma gyerekek – és nem csak a roma gyerekek – azonosítása biztosíték az érintettek számára, és elengedhetetlen a zsarolás és a kiskorúak kereskedelme elleni harcban, de nem végezhető etnikai alapon az ujjlenyomatvételhez hasonló, személyt sértő módszerekkel. Hálásak vagyunk Špidla biztos úrnak, amiért elkötelezett amellett, hogy európai választ adjon egy jelentős európai problémára, és szeretnénk megkérni, beszéljen világosan az olasz kormány által alkalmazott intézkedésekről, és tegyen jelenést az Európai Parlamentnek. Meglepő, hogy a harmadik évezred, amelynek az állampolgári jogok új korszakának hajnalát kellett volna hirdetnie, valójában a kulturális hanyatlás mélységeibe süllyedt. Magának az európai intézménynek kell fellépnie az uralkodó konformizmus ellen és a tisztesség értéke mellett, amely Európát fémjelzi a világban. Marco Cappato, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Biztos úr, ahogy ön is mondta, az olasz kormány a hónap végére elküldi az intézkedések minden részletét. Van azonban még egy pont, amelyet meg kell vizsgálnunk az előtt, nevezetesen a szükségállapot. Az európai intézményeknek foglalkozniuk kell ezzel a kérdéssel. Először is amikor hasonló esetben szükségállapotot hirdetnek, elsőként az Európa Tanácsot kell értesíteni. Úgy fest, hogy ez nem történt meg. Szeretnénk megkérdezni, hogy tájékoztatták-e önöket erről, és megtörtént-e ez az értesítés. Szükségállapot kihirdetését természeti katasztrófák vagy egyéb hasonló események indokolhatják. Meg lehet tehát határozni – az előbb Bauer asszony azt mondta, hogy „a korábban Amato miniszter úr által javasolt intézkedések” – azonban egy dolog igaz, mondjuk ki világosan: a romakérdés helytelen kezelése nem kizárólag a Berlusconi-kormány hibája, hanem az ügy hosszú éveken, évtizedeken át tartó hibás kezelésének az öröksége. Éppen ezért elképzelhetetlen és elfogadhatatlan ma szükségállapotot hirdetni, amikor semmi ilyesmi nem áll fenn. A szükségállapot, ha tetszik, inkább a törvényesség és demokrácia hiánya egy olyan országban, mint Olaszország, amely az Emberi Jogok Európai Bírósága által legtöbbször elmarasztalt ország. Ez a szükségállapot: nem hirdethetünk roma-szükségállapotot, amikor semmilyen veszély nem fenyeget. Kezelni kell egy problémát. A megoldás az elfogadás, az integráció, az erőforrások befektetése a probléma kezelésébe, és nem azok elpazarolása, ahogy az történik akkor, amikor nem használjuk fel az európai alapokat. A megoldás nem az, hogy a biometrikus technológia illúziójára támaszkodva elfedjük a kormány képtelenségét arra, hogy megoldjon egy ilyen problémát. Elly de Groen-Kouwenhoven, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a digitális ujjlenyomat a nácik módszereinek modern kori változata, amellyel megkülönböztették a cigányokat a többi állampolgártól. A digitális ujjlenyomatok adatbázisa a rasszizmus legbrutálisabb újraéledése 1940–1945 óta, hiszen az ujjlenyomatvétel jelenti az etnikai csoportok tömeges elűzéséhez vezető első, állami felhatalmazással történő lépést. Az egyre inkább határok nélküli Európa országhatárait legálisan átlépő romák többsége általában szegény és iskolázatlan. Alapvetően egy olyan helyre van szükségük, ahol lakhatnak. A szegénységet a helyszínen kell kezelni, nem a kiutasításukkal. Ne felejtsük el, hogy a romák alkotják Európa legnagyobb kisebbségét: nem kevesebb, mint 19 tagállam kevesebb lakossal rendelkezik, mint a roma népesség. A kommunizmus alatt a romák munkát kaptak, és ingyen vehették igénybe az egészségügy és az oktatás szolgáltatásait. A kommunizmus bukása után az életszínvonaluk romlani kezdett. A szegénység azonban

35

36

HU


az adománygyűjtés táptalaja volt. Kialakult a cigányokra épülő ipar, és az Oxfamhez és a CARE-hez hasonló civil szervezetek sok pénzt kerestek a projektek végrehajtóiként. A romák azonban alig érezték az előnyöket, és amint lehetőségük adódott rá, elindultak nyugatra. A Miniszterek Tanácsának szorgalmazására, hogy vizsgálja meg a romák beilleszkedését elősegítő politikákat, a Bizottság egy július 2-án kelt dokumentumban elismeri a helyzet sürgősségét. A dokumentum hivatkozik az Európai Parlament európai keretstratégiáról szóló állásfoglalására és elismeri a Bizottság koordinátori szerepét – végre! A dokumentumban a Tanulságok cím alatt azt olvastam, hogy „A romák hatékony beilleszkedéséhez a siker kulcsa a teljes civil társadalom, különösen a roma civil szervezetek, bevonása a folyamatba”. A romák partnerré váltak a folyamatban! Remélem, hamarosan azt is láthatjuk majd, mindez hogyan valósítható meg magának a Bizottságnak a szervezetén belül. Addig is erősen ajánlom a Bizottságnak, hogy tanulmányozza az EBESZ cselekvési tervét. Miért kellene újra feltalálnunk a kereket? Végül felkérem a Bizottságot, tegye világossá az olasz kormány számára, hogy a fasiszta szabályok ellentmondanak az EU jogszabályainak, és kárpótolni kell azokat a roma áldozatokat, akik elvesztették a vagyonukat. Valaha Olaszország a divat forrása volt a világban, ma a rasszizmus forrása. Roberta Angelilli, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Ez a vita alkalmat ad arra, hogy feltegyek néhány kérdést a baloldalnak, amelynek ismét az a nagyszerű ötlete támadt, hogy immár sokadszorra az Európai Parlamentet használja fel arra, hogy ítéletet hozzon teljességgel megtévesztő, nem helyénvaló és idő előtti módon egy olyan olasz törvény alkalmazásáról, amely még csak az előkészítés stádiumában van. Az első kérdésem tehát: hol volt a baloldal, amely évtizedeken át volt hatalmon Olaszországban, amikor ezek a táborok megjelentek és elterjedtek olyan körülmények között, amelyek nem felelnek meg a legalapvetőbb egészségügyi és biztonsági követelményeknek sem? Szeretném azt is megkérdezni, hogy a sok éven át tartó hallgatás nem húzza-e le önöket mintegy a közönyből, képmutatásból és a tekintet elfordításából álló koloncként, hiszen nyilvánvalóan nem volt szemük – és igazán politikai akaratuk sem – arra, hogy észrevegyék azt a több tucat gyermeket, akik minden évben meghaltak a fagy vagy tűz következtében a biztonság teljes hiánya miatt ezekben a bódévárosokban. Talán még az sem érdekli önöket, hogy Rómában, ahol közel 7 000 kiskorú él, több millió eurót különítettek el iskoláztatási célokra: elpazarolt pénzeket, hiszen múlt évben e gyermekeknek csupán a 25%-a járt rendszeresen iskolába. Ki tudja, vajon tudják-e vagy úgy tesznek, mintha hogy nem tudnák, hogy az iskoláztatás szinte monopóliumként néhány egyesültre volt bízva, amelyeket nem annyira a kiskorúak érdeke, mint inkább a rendelkezésre álló közpénz motivált. Támogatom a romák jogát ahhoz, hogy részt vegyenek a népszámlálásokon, amelyek rendszeresen történnek minden olasz állampolgár életében, hiszen a népszámlálás biztosítja az egészségügyhöz és szociális rendszerbe való bevonáshoz és az oktatási rendszerben történő részvételhez való jogot. Fenntartom továbbá a roma közösség jogát az azonossági vizsgálathoz. Nyilvánvalóan semmilyen széles körű intézkedés nincs tervbe véve: akinek rendben vannak a papírjai, azt nem ellenőrzik. Az olyan gyerekek azonban, akiket születéskor nem anyakönyveztek, vagy akiknek nincs felismerhető személyazonossága, láthatatlanná válnak, és könnyű prédát jelentenek a kizsákmányolás – a szervkereskedelem, illegális örökbefogadás, szexuális kizsákmányolás és a gyermekmunka – szempontjából. Ez minden Olaszországban élő kiskorúra vonatkozik: olaszokra, uniós polgárokra és nem uniós polgárokra egyaránt. Végül szeretnék néhány szót mondani a szóbeli választ igénylő kérdések címéről. Nemcsak hogy a törvény nem említ semmilyen etnikai csoportot, nem is tervezik specifikus adatbázis felállítását, különösen nem egy roma ujjlenyomatokat tartalmazó adatbázisét. Természetesen mindig szívesen látjuk a jobb javaslatokat, nyitottak vagyunk az építő jellegű javaslatokra. Azt azonban nem tűrjük, hogy olyasvalaki oktasson ki, akinek évek alatt egy szalmaszálat nem sikerült keresztbe tennie azért, hogy megoldjon egy súlyos társadalmi válságot. Vittorio Agnoletto, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Éppen hetven évvel ezelőtt, 1938. július 14-én az olaszországi fasiszta vezetés beiktatta az első faji rendeletet, amely követte a német faji törvények példáját. Ismerjük a történelmet: több mint 500 000 roma halt meg a haláltáborokban. Akkor is minden egy népszámlálással kezdődött. Olaszországban a romák egyértelmű etnikai megkülönböztetésének lehetünk tanúi, beleértve a gyermekeket is, akiktől ujjlenyomatot vesznek, a Közösség polgárait, sőt még olasz állampolgárokat is, annak ellenére, hogy az adataikat már nyilvántartásba vették. A Nápolyban használt kérdőívek, Angelilli úr, vallással és etnikai hovatartozással kapcsolatos kérdéseket tartalmaznak, és nagyon hasonlítanak azokhoz, amelyeket

07-07-2008

07-07-2008

HU


a náci megszállás alatt használtak a Vichy köztársaságban. Milánóban létrehoztak egy aktát egy öreg romáról, a náci haláltáborok egyik túlélőjéről. Milyen célra használják majd fel ezeket az adatokat? Az olasz parlamentben Alessandra Mussolini, a Duce unokája a Gyermekügyi Bizottság elnöke – teljes közönyben és csendben. Egy véletlen egybeesés, amely megerősíti a múlt és a jelen közötti szimbolikus kapcsolatot, amelyről azt hittük, már halott és el van temetve Olaszországban és Európában is, és ma mégis újra felüti a fejét közöttünk. Bár a történelem nem ismétli meg önmagát, az olasz kormány kétségkívül olyan rasszista eljárásokat indított el, amelyek egyértelműen ellentétben állnak a 2000/43/EK és a 2004/38/EK irányelvvel. Felhívom a Parlamentet, hogy fogadja el ezt az állásfoglalást, amely elítéli az olasz kormányt, és felhívom a Bizottságot, hogy sürgősen kezdeményezzen Olaszország ellen a Szerződés megsértése miatti eljárást. Stefano Zappalà (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, most már kétségtelen tény: a gyakorlatban egyértelműen az olasz szélsőbaloldal irányítja ezt a Parlamentet. A mára már berögződött rossz szokás szerint a szélsőbaloldali képviselők és a Zöldek a strasbourgi üléstermet használják fel az olasz kormány támadására. Miután múlt áprilisban a szavazás lesöpörte őket a nemzeti politikai színtérről, a szocialista és liberális pártok új fórumot találtak a nemzeti hazugságaik terjesztéséhez. Együtt támadják egy nagy és erősen Európapárti tagállam törvényes kormányát, amelyet az olaszok 60%-a választott meg és támogat. És még csodálkozunk ez írországi eredményeken! Elnök úr, Špidla biztos úr, ez az egész ügy nemzeti hatáskörbe, és nem az EU hatáskörébe tartozó kérdéseket érint. Az olasz kormány mégis minden kapott magyarázattal ellátta a Bizottságot. Arra biztatom önt, biztos úr, hogy kevesebb figyelmet szenteljen annak, amit az újságokban olvas, és többet azoknak a dokumentumoknak, amelyeket az olasz kormány hivatalosan továbbít. A törvények nem a romákra vonatkoznak és nem is az ujjlenyomatok vételére, hanem a nem uniós állampolgárokra és utazókra, akik közül néhányan már egy ideje szerepelnek az olasz bűnügyi jelentésekben. Ismernünk kell az emberek személyazonosságát ahhoz, hogy hozzáférést biztosíthassunk az oktatáshoz, társadalmi jóléthez, egészségügyhöz és a lakásszolgáltatáshoz. A törvények nem említik az etnikai hovatartozást, nem határozatlan időtartamra szólnak, és nem érintik az egész ország területét, csak erre a három meghatározott esetre vonatkoznak. A személyazonossági okmányok hiányának súlyos problémáját még az Európa Tanács emberi jogi biztosa is megemlítette június 19–20-án. A cél olyan személyazonosság megállapítására irányuló felmérés végzése, amely sok országban és egész Európában törvényes és szükséges az úti okmányokhoz és tartózkodási engedélyekhez, és amely leírást, fényképet, ujjlenyomatot és antropometriai rendszereket tartalmaz. Támogatja az olasz bírói testület is, különösen a kiskorúakat érintő részét, a végrehajtásban részt vesz az Olasz Vöröskereszt, és így tovább. Folytathatnám, de inkább szeretném megjegyezni a képviselőtársamnak, soha nem gondoltam volna, hogy az országával kapcsolatban rasszizmusról beszélünk majd. Szeretném emlékeztetni arra, hogy Olaszország 3 000 éve a kultúra egyik forrása, és most is az, és abban az időben, amikor Olaszországban egy olyan fejlett civilizáció alakult ki, mint amelyet ma látunk, más országokban az emberek még mindig primitív körülmények között éltek. Adrian Severin (PSE). - Elnök úr, immár negyedszerre beszélünk ugyanarról a kérdésről az elmúlt hónapokban. Az eredmények szerények, éppen úgy, mint a jelenlét az ülésteremben ma este. Ez talán önmagában meglepő dolog, és foglalkoznunk kell vele. A romák páneurópai etnikai-kulturális közösséget alkotnak, amelynek nincs saját nemzetállama. A romák már jelen voltak Európában az első európai nemzetállamok megalapításakor. Ezek az államok nyomorúságba vagy rabszolgaságba taszították a romákat, vagy koncentrációs táborokba küldték őket. Az Európai Unió bővítése volt a romaliberalizáció utolsó állomása. A romák ma európai polgárok. Szigorúan véve talán ők a legigazibb európai polgárok, hiszen ők csak európaiak. A kulturális, társadalmi és gazdasági integrációjuk európai kihívás. Ennek következtében a romapolitikát közösségi politikává kell tennünk. Az a stratégia, amely csak ajánlásokat fogalmaz meg az államok részére, majd rájuk hagyja a végső választást és a végső felelősséget, egyszerűen nem működik.

37

38

HU


A másik oldalon, amit ma Olaszországban tapasztalunk, az egy veszélyes jelenség legrosszabb megnyilvánulása: Európa visszahelyezése nemzeti hatáskörbe. Ennek a jelenségnek a nemzeti populista kifejeződését láthatjuk. Az olaszoknak valóban joguk van arra, hogy félelem nélkül éljenek, de bármely olasz állampolgár számára a kormány jelenlegi rasszista politikája a legrémisztőbb jelenség. Ma ujjlenyomatok, holnap kényszermunka, azután koncentrációs táborok, és végül nem csak a romáknak, hanem másoknak is. Felkértük a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy az olasz szabályozás összhangban áll-e az Európai Unió normáival. Semmi sem történt. A vizsgálatot elhalasztották, hogy megvárják a szabályozás elfogadását. A helyzet most még rosszabb. Lépnünk kell, és fel kell használnunk a Szerződésekben biztosított eszközöket, hogy megakadályozzuk ezeket a rasszista fejleményeket Olaszországban, és ezáltal máshol is gyengítsük a hasonló törekvéseket. Nem szabad megvárnunk egy következő holokausztot, mielőtt új népszavazást rendeznénk az európai integráció támogatására. Adina-Ioana Vălean (ALDE). - Elnök úr, ma újabb vitát tartunk arról, hogyan bánik Olaszország a romákkal. Ez alkalommal a helyzetet az színezi, hogy az olasz kormány nem kevesebbet, mint szükségállapotot hirdetett, népszámlálást tart a roma népesség körében, és kiutasítás előtt ujjlenyomatot vesz tőlük. Ma ismét abban a helyzetben találom magam, hogy felhívom a Bizottságot és a Tanácsot, tegyenek válaszlépéseket. Elég volt az ígéretekből, konkrét intézkedéseket akarunk látni a Tanácstól és a Bizottságtól, amelyekkel ráveszik Olaszországot az EU normáinak és értékeinek tiszteletben tartására. Értékelni kell az EU megkülönböztetés elleni irányelvének végrehajtását ugyanúgy, ahogy azt a szabad mozgás irányelvvel tesszük. Integrált megközelítést kell megvalósítanunk, és fel kell gyorsítanunk az EU romastratégiájának végrehajtását. Minden eszköz a rendelkezésünkre áll, de úgy tűnik, hogy amikor a szabadságjogokat a biztonság ellenében kellene megvédeni, vonakodunk használni őket. Egy éve már, hogy Olaszország aránytalan és megdöbbentő biztonsági intézkedéseket kezdett alkalmazni, amelyeket beszennyezett a barna populizmus. Mára a barna feketére váltott. Tényleg üldözik majd a romákat az olasz utcákon? Európa továbbra is néma cinkosként figyeli majd az eseményeket? Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, súlyos gond, hogy kizárólag az olasz politikához kapcsolódó okokból képtelenek vagyunk higgadtan értékelni a szükséges intézkedéseket. Már elmondtuk, hogy nem hirdettek szükségállapotot. Úgy tűnik nekem, hogy a Prodi-kormány állította az Amato miniszter úr által előkészített intézkedések útján, hogy a romákkal kapcsolatban szükséghelyzet alakult ki és intézkedéseket kell tenni. A jelenlegi olasz kormány nem tett ilyet, hiszen csak népszámlálást tart. Ezt tartalmazzák az Európai Bizottsághoz benyújtott és az általuk áttanulmányozott levelek. A Bizottság nem tehet mást, minthogy elismeri ezek igazságtartalmát, hiszen egy dolog a politikai spekuláció, az igazság azonban egészen mást mutat. Az igazság megalapozott. Az intézkedések mindenkit érintenek. Talán egyesek itt úgy tesznek, mintha nem tudnák az igazságot, de közben mégis tisztában vannak azzal, hogy ezekben a táborokban kiskorúak laknak, akik csak fantomok: nincs személyazonosságuk – nem tartozik az emberi jogok közé a személyazonossághoz való jog? Nem kapnak oltásokat, nem járhatnak iskolába, még akkor sem, ha akarnának, mert megakadályozzák őket, és helyette kereskednek velük, ahogy azt sajnos mindannyian nagyon jól tudjuk. Semmilyen adatbázist nem hoztak létre. Egyértelmű és külön erről szóló jogszabályok mondják ki, hogy az adatbázisok csak akkor alkalmazhatók, ha megfelelnek az adatvédelem szabályainak. Ez nem olyan akta lesz, amelyhez bárki hozzáférhet: az adatokat csak szükség esetére gyűjtik. Amikor a bírók rögzítették az adatokat a Kiskorúak Bíróságán, ez általánosan elfogadott gyakorlatnak számított. Végül a kormány bölcsen úgy döntött, hogy a törvényt az Olasz Vöröskereszt hajtja majd végre. Nem az SS megy majd a táborokba, hanem az Olasz Vöröskereszt, amely az egész világon kiszolgáltatottak és üldözöttek segítése terén tanúsított hozzáértéséről és érzékenységéről ismert. Umberto Guidoni (GUE/NGL). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Egy közösség etnikai megkülönböztetése: erről szól a romák és roma gyerekek ujjlenyomatvételének javaslata.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Az olasz kormány kezdeményezése sötét időket idéz fel, tragikus politikákat, amelyeket Európa a múltban már átélt, és amelyeket jobban szerettünk volna örökre a történelemkönyvek lapjaira száműzni. Ez egy gyűlöletes törvény, amely megsérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben lefektetett emberi jogokat és alapvető szabadságokat. A belügyminiszter azzal a kijelentésével, hogy a törvény megfelel a 380/2008/EK irányelvnek, amikor megköveteli, hogy minden nem uniós állampolgártól ujjlenyomatot kell venni, ékesen bizonyítja, hogy még az európai irányelveket sem ismeri. Az Olaszországban élő romák, különösen a kiskorúak, majdnem mind olasz állampolgárok vagy legalábbis az EU polgárai. Ha tehát a megoldani kívánt problémát, ahogy a miniszter úr mondja, a táborokban uralkodó embertelen viszonyok jelentik, ahol a gyerekek patkányok között élnek, azt is el kellene magyaráznia, hogy az ujjlenyomatok vétele hogyan oldaná meg ezt a gondot, amikor még a római prefektus is szükségtelen intézkedésnek tartotta. Ha az olasz kormányt tényleg a kiskorúak életkörülményei aggasztják, lépéseket kellene tennie a megfelelő egészségügyi körülmények megteremtéséért a táborokban, a társadalmi beilleszkedés és integráció elősegítéséért, az iskoláztatás támogatásáért és a munkához jutás megkönnyítéséért. Az etnikai kisebbségek faji alapú megkülönböztetése ezzel ellentétben veszélyezteti a kiskorúak jövőét, aláássa az integráció esélyét, és paradox módon kriminalizálja az áldozatokat. A szélsőbaloldal nem azt mondja, amit én mondok. Befejezésként szeretném idézni a Famiglia Cristiana szavait: „ Ma a digitális ujjlenyomatokkal a rendőrállam a legkegyetlenebb arcát mutatja a roma gyerekek felé, akik végül is olasz állampolgárok. Miért hiányzik ugyanez az elszántság – kérdi az újság –, amikor valódi bűnözés ellen kell harcolni az ország hatalmas területein? Talán mert abból kevesebb politikai tőke kovácsolható?” Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). - (RO) A kisebbségek helyzete Romániában az egyik leghevesebb vitákat kiváltó téma volt a csatlakozási tárgyalások során. A román hatóságok kidolgoztak egy romákra vonatkozó integrációs stratégiát, amelyet az Európai Bizottság fogadott el és ellenőrzött. A stratégia tevékenységek sorozatát fogja össze, amelyek különösen az oktatás és a munkaerőpiachoz való hozzáférés területét érintik, és teljes mértékben megfelelnek az európai normáknak. 2004 óta a roma népesség más európai uniós országokba utazott a szabad mozgás alapelvének megfelelően. Nem vitatom, hogy néhányuk megszegte a célországok törvényeit. A tetteikért a törvény előtt kell felelniük. Mindazonáltal úgy gondolom, amit Romániától megköveteltünk, azt bármely más tagállamtól is meg kellene követelnünk mostantól: európai elveken nyugvó, következetes integrációs politikát. A programoknak távolról el kell kerülniük az olyan diszkriminatív intézkedések alkalmazását, mint amilyen az olasz kormány legutóbbi ujjlenyomatvételi döntése, vagy az olyan kényszerintézkedéseket, amelyek a becsületes állampolgárokat is érinthetik. Az ilyen típusú hozzáállás alaptalan negatív képet festhet – és félek tőle, hogy már festett is – más európai uniós polgárokról, akik Olaszországban élnek és dolgoznak, és akiket a saját közösségük nagyra értékel. Kérem a francia elnökséget, vegye figyelembe az összes szempontot, és a fél éves programjába illesszen be egy valódi európai politikát a romák integrálására. Kérem a Bizottságot, hogy közöljön rendszerezett információkat a romák helyzetéről, amelyek bemutatják az integrációért és társadalmi beilleszkedésért tett konkrét lépéseket, az európai alapok felhasználásának módját és az elért eredményeket. Felhasználom az alkalmat arra is, hogy a roma népességet képviselő civil szervezetekhez szóljak, és megkérjem őket, biztassák és tájékoztassák a polgárokat, akiknek az érdekeit védik, hogy a lehető leghatékonyabban használják ki azokat az eszközöket, amelyeket az Európai Unió és a tagállamok mostanáig biztosítottak. Kristian Vigenin (PSE). - (BG) Elnök úr, biztos úr, a különböző politikai csoportok egységes fellépése az emberi jogok és az emberi méltóság védelmében jól példázza a Parlament érettségét. Sajnálatos, hogy az EPP képviselőcsoport nem csatlakozott a közös állásfoglalás-tervezethez, de a szavazás alkalmával még kifejezheti a támogatását. Egyszerűen nem nézhetjük tétlenül, hogy a II. világháború után áthághatatlannak vélt határokat átlépik. Az olasz kormánynak a romák biometrikus adatait tartalmazó adatbázis felállítására irányuló terve egy újabb provokatív intézkedés Berlusconi úr hatalomba való visszatérése után. Szeretném felidézni azt a kijelentését, hogy a bevándorlók a gonosz seregei, valamint azt a döntését, amellyel büntetendővé tette az illegális bevándorlást. Megmutatják, hogy egyáltalán nem érti a problémát, és teljesen hibás területekre irányítja az erőfeszítéseket. Ez a terv a romákat a beilleszkedés elősegítése helyett olyan módon kezeli, amely gyakorlatilag

39

40

HU


eltörli az integráció lehetőségét és a megoldást az elszigetelésben és elkülönítésben keresi, romaellenes érzelmeket szít, és fokozza a közvéleményben élő félelmet. Mindannyian tudjuk, ez hova vezet. Emlékezzünk csak a közelmúltban, Rómában és Nápolyban történtekre. Ha valaki a tüzet olajjal akarja eloltani, az vagy azt jelenti, hogy az illető szándékosan nagyobb tüzet akar szítani, vagy azt, hogy nem tudja, mit csinál. A romák alkotják Európa legnagyobb és valószínűleg a hátrányos megkülönböztetéssel leginkább sújtott kisebbségét. Az esetek többségében a romák nem jutnak hozzá a megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz, oktatáshoz és munkához. Ezen problémák kezelése összeurópai kihívás, és mostanáig egyetlen ország sem tudott egyedül megbirkózni velük. Olaszországnak sem fog sikerülni. A megoldást ezért a helyi és országos hatóságok együttműködésében kell keresni európai szintű összehangolással és támogatással. Ezért kell a Bizottságnak világosabb és pénzügyi támogatásban részesülő politikát kialakítania a romákra vonatkozóan. Ez a terv megsemmisíti az Európai Unió alapvető elveit, és ellentétben áll az Európai Közösséget létrehozó szerződés 12. és 13. cikkével. A Szerződés őreként az Európai Bizottságnak megalkuvást nem ismerő módon cselekednie kell, ha bármelyik tagállam megsérti a Szerződés rendelkezéseit. Végül szeretném felidézni, hogy a romák integrációját elősegítő politika volt az egyik kulcstényező annak értékelésekor, hogy az országom készen áll-e az európai uniós tagságra. Szeretném megkérdezni, biztos úr, hogyan reagáltak volna, ha Bulgária alkalmazta volna a romákra nézve az olasz tervet? És ha ma elfogadhatónak nyilvánítják az olasz politikát, mit gondol, hogyan hat majd ez az álláspont a bevándorlási politikára Bulgáriában? Gianluca Susta (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, őszintén szólva jobban örülnék, ha nem lettem volna tanúja a ma délutáni vitának. Maroni miniszter úr megkésett pálfordulása, aki amatőr tűzoltóhoz hasonlatosan Olaszországban felszítja a rasszizmus tüzét, miközben Európában megpróbálja kioltani, szemben állva Barrot biztos úrral – ez az egyetlen igazán groteszk jelenet, amelyet manapság Európában láthatunk. Olaszországban, Angelilli asszony, a roma szükséghelyzet elsősorban a romák ellen irányul Rómában, Nápolyban és Milánóban is. Természetesen erős az igény a biztonságra, hiszen a kormány általános bűnözéssel áll szemben, ahogy más európai országokban is, és nem lép fel elegendő erőforrással, emberrel és politikával a társadalmi problémák megszüntetése és megelőzése érdekében, amelyekből annyi a maffiózó és a kisstílű bűnöző szerzi a megélhetését. Nem tűrhetjük el, hogy a választások után az elégedetlen szélsőségesek megnyugtatásának szükségessége érvénytelenítsen hatvan év alkotmányos szabadságot. Európa ezt nem tűrheti el, nem szabad eltűrnie. (Tiltakozás) Elnök. − Elnézést kérek, Susta úr. Mi történik ott? Ebben a Házban nem engedjük meg a másik képviselő fenyegetését. Kérem, hagyja el az üléstermet. Gianluca Susta (ALDE). – (IT) Európa ezt nem tűrheti el, nem szabad eltűrnie az emberek etnikai alapú hátrányos megkülönböztetését. Ezért nekünk itt Európában, nekünk itt a Parlamentben, amelyet groteszknek tituláltak, ébernek kell lennünk, hogy biztosítsuk a polgárok közötti egyenlőséget, talán azáltal is, hogy mindenkivel azonos eszközöket alkalmazunk a következő évre tervezett népszámláláson, azáltal, hogy biztosítjuk, különösen a kiskorúak és szegények számára, etnikai hovatartozástól függetlenül az oktatáshoz, egészséghez és a méltósághoz való jogot, amely – felejtsük is el, hogy állampolgárként – emberi lényként kijár nekik. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, az emberi jogok nem oszthatók fel. Az etnikai csoporthoz tartozás nem adhat inkább alapot a megkülönböztetésre, mint a bőrszín, nem, vallás, szexuális irányultság vagy bármi más. Ez a közös európai jogrendszerünk egyik alapvető vívmánya. A közös jogrendszer önképének és identitásának része, hogy komolyan vesszük a törvény előtti egyenlőséget. Ez azt jelenti, hogy általános szabályokat alkotunk a szociális támogatásra, oktatásra, munkaerőpiacra és bűnüldözésre nézve, és ezeket a normákat – megkülönböztetés nélkül – alkalmazzuk. Számos ilyen politika egyik előfeltétele a személyazonosság megállapítása. Špidla biztos úr helyesen mutatott rá a néha „romaproblémaként” emlegetett jelenség e jogi vetületére. Azt is kijelentette, nem akar úgy cselekedni, ahogy a sajtó kívánja, hanem ehelyett az olasz kormánytól vár pontosítást. Ez a helyes eljárásmód. A probléma jogi oldala mellett azonban ott van az emberi szenvedés. Sok roma – és így roma gyermek is – nyomorban él, nem illeszkedett be a társadalomba, és kevés lehetősége van vagy egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy előrébb jusson a társadalmunkban. Segítségre van szükség. Az én városomban, Grazban évek óta

07-07-2008

07-07-2008

HU


élénk párbeszéd folyik a romák kéregetéséről, és párbeszéd a romákkal arról, hogyan kerülhetnek ki az emberek ebből a nehéz helyzetből, vagy legalább hogyan hozhatják ki belőle a legtöbbet. Az egyik megoldás az, hogy a grazi polgárok munkahelyeket finanszíroznak Szlovákia azon részein, ahonnan ezek a romák érkeznek: ezen az úton legalább sok gyerek megmenekül a kéregetéstől és az utcára kerüléstől. Többet is kell tennünk, és többet is fogunk tenni! Végül van még egy romákat érintő probléma, és ez hozzánk is kapcsolódik: a politika kérdése. Ez a téma, ezek az emberek és a szenvedésük a politika, helyi populista politika és sajnos, ahogy a mai vita is mutatja, az európai populizmus alapanyaga lehet. Ignasi Guardans Cambó (ALDE). – (ES) Elnök úr, a cigányok, akik Európa egyik legrégibb népcsoportját alkotják, megérdemlik az Európai Unió figyelmét, amelyet eddig nem kaptak meg. Az Olaszországban alkalmazott intézkedések természetesen elfogadhatatlanok, és erősen ellenezzük őket, mivel fajon alapuló szabályozást jelentenek, amely kriminalizál meghatározott etnikai csoportokat. Egyértelművé kell azonban tennünk, hogy nem elég felhagyni ezzel a gyakorlattal, mintha az itt kifogásolt intézkedések beszüntetése megoldaná a problémát. Nem! Az igazság az – és ezt el kell ítélnünk –, hogy a jelenség mögött súlyos társadalmi problémák állnak, amelyeket egyes kormányok túl sok ideig hanyagoltak el, és maga az Európai Bizottság is figyelmen kívül hagyott, holott rendelkezett a válaszlépésekhez szükséges hatáskörrel. Európai politikára van szükségünk, olyan kötelezettségvállalásokkal, erőforrásokkal, kezdeményezésekkel és intézkedésekkel, amelyek megfelelnek a probléma nagyságrendjének. A Bizottságnak tevékeny szerepet kell vállalnia a romák, a cigányok társadalmi integrációjában. Egész Európában találkozhatunk pozitív példákkal (Spanyolországban például az oktatás terén). Léteznek tehát jó példák, de maradtak még megoldandó problémák. Sok-sok órán keresztül beszéltünk az európai polgárságról, itt az ideje, hogy felismerjük, a polgárság fajtól függetlenül mindenkire vonatkozik. Vito Bonsignore (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy használják az Európai Parlamentet pontatlan sajtóbeszámolókra alapozott vitára, mintha az olasz nemzeti parlament harmadik háza lenne. A Bizottság még vizsgálja az ügyet, és a hónap végére elkészíti a jelentését a kormány kezdeményezéséről. Addig pedig az olasz kormány senkinek a jogait sem sértette meg, különösen nem gyermekek vagy kisebbségek jogait, és Maroni miniszter úr már több alkalommal kijelentette és biztosította, hogy nem hoznak létre adatbázist, hanem az adatokat a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokkal tökéletes összhangban dolgozzák majd fel. Továbbá az intézkedés ideiglenes, így csak korlátozott ideig alkalmazzák majd. Maroni miniszter úr azt is megerősítette, hogy a táborokban élő utazók és kiskorúak népszámlálása az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményének tiszteletben tartásával történik, és célja azon iskoláztatási és integrációs programok végrehajtása a gyermekek és a kamaszok számára, amelyeket a polgári védelmi jogszabályok előírnak. Még egyszer nagyon sajnálom, hogy a baloldal különböző erői olyan vitát tárnak az Európai Parlament elé, amely kizárólag az olaszokra tartozik. Biztos vagyok benne, hogy sok mindent hamarabb kellett volna megtenni. A kihívás továbbra is előttünk áll. A veszély valóságos, és ezt sok felszólaló képviselő is elismerte, azonban nem ismerték el a Berlusconi-kormány előtti kormányok, és nem ismerte el számos nagyobb önkormányzat sem. A hónap végén tehát elolvashatjuk a Bizottság jelentését, és megtudjuk majd, mennyire opportunista a baloldal álláspontja. Kedves baloldali barátaim, túl korán kezdték, és nem használták fel jól a rendelkezésükre álló kevés információt sem. Sarah Ludford (ALDE). - Elnök úr, nem vagyok olasz és nem vagyok baloldali sem, ezért azt hiszem, amikor Zappalà úr és Angelilli asszony arra kérnek, fogadjam el, hogy az olasz szükségrendelet jó szándékú, és egyetlen célja, hogy a roma közösség megfelelően részesüljön a közszolgáltatásokból, jogom van kételkedni látva az ügyet az elmúlt hetekben kísérő populista és ízléstelen politikai retorikát. Ujjlenyomatot venni csak a romáktól diszkriminatív és biztosan törvénytelen – elfelejtettük a náci és fasiszta fajüldözés történelmét? Špidla biztos úr szerintem megfelelő elkötelezettséget mutatott a megkülönböztető bánásmód elleni fellépésben, és remélem, végigviszi, amit elkezdett. Visszaállítaná a Bizottság tekintélyét Franco Frattini példája után, aki csupán néhány hete az igazságosság és egyenlőség tiszteletben tartására buzdított bennünket, most pedig az előítéleteket mentegeti. Európai romastratégiára van szükség, megfelelő finanszírozással, hogy

41

42

HU


javítsuk a roma emberek helyzetét, oktatását és beilleszkedését a kitaszítás és megbélyegzés helyett. Ha lehet közös agrárpolitikánk, biztosan lehet közös romákra vonatkozó politikánk is. Carlo Casini (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az emberi jogok modern kultúrája nagyobb hangsúlyt fektet az emberi mivoltra, mint az állampolgárságra. Az alapelve szerint a külföldiekkel, hontalanokkal és utazókkal ugyanolyan bánásmódot kell tanúsítani, mint az állampolgárokkal az alapvető emberi méltóság alapján, és ez különleges szolidaritást követel meg a leggyengébbek, azaz a gyermekek vonatkozásában. Ez az érzékenység azonban indokolhatja, hogy az Európai Parlamentet a legabszurdabb vádaskodások színterévé változtassák, azaz rasszizmussal vádoljanak egy nemzeti kormányt, amely azt állítja – legalábbis ez a szóban forgó dokumentumok tartalma –, hogy nem csak a közrend biztosítását teljesíti, hanem a gyermekek védelmét is olyan nomád közösségek esetében, amelyek különleges szükséghelyzetben élnek. A benyújtott kérdés megválaszolásához elég egyszerűen elolvasni az olasz kormány által elfogadott jogszabályokat, amelyek, ahogy már említettük, a húsz régió közül csak háromra vonatkoznak. Talán meglepi önöket, hogy a dokumentumok nem tartalmazzák a roma és az ujjlenyomat szavakat. Így tehát nem igaz, hogy a rendelkezések kifejezetten egy meghatározott fajhoz tartozó emberek nyilvántartásba vételét írják elő, vagy katonai népszámlálási szabályozást vezetnek be. A rendőrbiztosoknak nyújtott mérlegelési jogkör használatakor figyelembe kell venni a humanitárius és jóléti körülményeket, továbbá – legalábbis ez az állítólagos cél – az emberek előrejutását, beilleszkedését kell támogatni, különös tekintettel a kiskorúakra és az iskoláztatásra. Természetesen lehetne okunk tartani attól is, hogy a kérdéses intézkedéseket katonai vagy elnyomó eszközökkel hajtják végre. Reménykednünk kell, a szoros együttműködés szellemében, hogy a pozitív, támogató, befogadó és integráló cselekedetek kerülnek előtérbe, különösen a kiskorúak vonatkozásában, mindamellett megvalósítva minden közintézménynek a törvény végrehajtására irányuló kötelezettségét. Ésszerűtlen lenne ennél többet elvárnunk. Fabio Ciani (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, sajnálom a korábban történteket, de semmiképpen sem állt szándékomban megijeszteni a képviselőtársamat, és szeretnék bocsánatot kérni tőle. Mivel azonban azt állította, hogy nem tudjuk, miről beszélünk, szerettem volna megmutatni neki egy regisztrációs kártyát, amelyet most fel fogok olvasni. Ez egy regisztrációs kártya, nem csak híresztelés: „A Campania tartományban található utazók közösségeinek szükségállapota és települései ügyében felelős rendőrbiztos: népszámlálás, Központi Tejiroda, család, vezetéknév, utónév, születési idő, vallás, etnikai hovatartozás”. A „vallás és etnikai hovatartozás” rasszizmust jelent. Ellentétben áll a 2043/EK rendelet összes előírásával, és amikor az ujjlenyomat útján történő azonosítást a 380/2008/EK rendelettel támasztják alá, szeretnék rámutatni, hogy a rendelet csak harmadik országok állampolgáraira vonatkozik. A romák táboraiban élők háromnegyede azonban román, a többiek pedig olasz vagy szinti származású polgárok. Meg kell védenünk a romák és a roma kiskorúak jövőjét és életét, különösen azokét, akik deviáns környezetben élnek vagy akiket elhanyagolnak, de nem szabad bizalmatlanságot vagy gyanút keltenünk az egész közösséggel szemben, és el kell kerülnünk a cigányellenes érzelmek felszítását. Ennek nagyon nagy a veszélye Olaszországban. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Csak egy rövid megjegyzést szeretnék hozzáfűzni a romák itt tárgyalt helyzetével kapcsolatban. Szlovákiából származom, egy olyan országból, ahol nemrégiben iktattuk törvénybe a roma nyelvet, és nyilvánítottuk hivatalos kisebbségi nyelvvé, és ahol teljes körű az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáférés. Az már más kérdés, hogy a roma gyermekek járnak-e iskolába, és kihasználják-e a lehetőségeket. A társadalombiztosítási juttatásoknak köszönhetően ez a kisebbség dinamikusan fejlődik, és a számát tekintve is ez az egyik legdinamikusabban fejlődő kisebbség Szlovákiában. Többmilliós programok indultak az integrációs és lakhatási problémák megoldása érdekében. Úgy vélem, az olasz kormány is hasonló helyzetben van, szeretné megteremteni szolidaritást a szegények, gyermekek és serdülők felé, de természetesen egyben szeretné fenntartani a közrendet is a gyermekek és a fiatalok megvédése érdekében. Természetesen szerintem az ujjlenyomatok vételének ügye túllő a célon. Martin Schulz (PSE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, véleményem szerint az eddig elmondottak között sok igazság volt, de sok hazugság is. Három dologhoz ragaszkodnunk kell. Először az emberek csoportjainak

07-07-2008

07-07-2008

HU


véletlenszerű kiválasztása személyes adatok gyűjtése céljából törvénytelen mind általában véve, mind pedig az olasz alkotmány szerint. Másodszor ez azt jelenti, hogy a gyermekeket, mint például a roma gyermekeket védő intézkedéseket az Európai Unióban és Olaszországban hatályos szabályozás keretein belül kell végrehajtani. Harmadszor az olasz külügyminiszter, Franco Frattini egy órája telefonált nekem, hogy – legalább az én képviselőcsoportomnak – jelezze, a belügyminiszter, Roberto Maroni találkozott Barrot biztos úrral Cannes-ban. Azt is tudom, hogy ugyanott az illetékes bizottság elnökével, Deprez úrral is találkozott. Frattini úr telefonhívása és Maroni úr kijelentései révén az olasz kormány megmutatta, nem kíván olyan jogi intézkedéseket bevezetni, amelyek bármely módon ellentmondanak az európai jogi normáknak. Špidla biztos úr, felteszem, ezek után a Cannes-ból való visszatérését követően kapcsolatba lép majd Barrot biztos úrral, és arra szeretném kérni, haladéktalanul számoljon be utána az Európai Parlamentnek, mivel az olasz kormány szemmel láthatóan megértette, hogy a kezdeményezései nincsenek összhangban az európai joggal. Ha ebből a most a megfelelő tanulságokat vonja le, azt örvendetes fejleménynek tartom. (Taps) Gérard Deprez (ALDE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság elnökeként Cannes-ban voltam, ahol a Bel- és Igazságügyi Tanács nem hivatalos ülése zajlott. Az ottlétem alatt lehetőségem nyílt arra, hogy megbeszéljem a kérdést Maroni úrral. Nyilvánvaló volt, hogy nem értünk egyet, de nem ezért kértem szót. Azért szólalok fel, mert válaszolni szeretnék néhány olasz képviselőtársam kijelentésére, amely szerint ez az ügy csak Olaszországra tartozik, senki másra, és megalapozatlanul vádoljuk az olasz kormányt. Ez nem igaz. A Maroni úrral folytatott beszélgetésből kiderült, hogy az új intézkedéssel érintett emberek között uniós polgárok is vannak, akikre vonatkozik a mozgásszabadság elve; ez az első észrevételem. A második észrevételem az, hogy az új eszköz, bár rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy felfüggessze bizonyos olasz törvények hatályát, nem vonható ki az európai jog és az európai irányelvek hatálya alól. Ez egyértelműen elő van írva az olasz jogban, ezért megkérdeztem Maroni miniszter urat: „Miniszter úr, ellenére lenne, ha egy európai parlamenti delegáció Olaszországba utazna, és csendben felmérné a helyzetet, találkozna az érintettekkel, majd jelentene az Európai Parlamentnek?”. Nem volt ellenvetése, és beleegyezett. Ez azt jelenti, hogyha megpróbálunk hitelt adni annak a mesének, hogy ez Olaszország belügye... Sajnálom, de ez egy kicsit túl sok. Ha minden rendben van, akkor mitől félnek? (Taps) Monica Frassoni (Verts/ALE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem kérek sok időt, csak néhány szót szeretnék hozzáfűzni Špidla biztos úrnak a kérdésünkre adott válaszához. Azért szeretnék felszólalni, mert ma kissé általánosnak, kitérőnek és bizonyos mértékig ellentmondásosnak találtam a válaszait – talán olyan híreket kapott, amelyeket részben megerősítettek az előttem felszólaló képviselők. Szeretném megkérni, biztos úr, ha ez a helyzet, ossza meg velünk is a híreket, had tudjuk mindannyian, miről van szó. Roberto Fiore (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy az olasz közvélemény tökéletesen tisztában van azzal, mi folyik a roma táborokban. A roma táborok és a roma közösségek törvénytelenek és erkölcstelenek. Míg a civilizált keresztény európai emberek között a nőket és a gyermekeket védelmezik és óvják, addig a roma közösségekben gyakran szándékosan kizsákmányolják és bűnözésre, prostitúcióra kényszerítik őket. Így addig is, amíg ezeknek az embereknek a kiutasítását várja, az olasz kormánynak kötelessége biztosítani a törvényességet és a nők és gyermekek védelmét, továbbá a népszámlálás segítségével megelőzni, hogy a bűnözés az egész közösségben elterjedjen, és gyermekeket üldözzék, pedofília áldozatává váljanak vagy bűnözésbe taszítsák őket. Renate Weber (ALDE). - Elnök úr, szerintem teljesen elfogadhatatlan, hogy náci beszédeket tűrjünk el ebben a Házban! Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (CS) Hölgyeim és uraim, az olyan ujjlenyomatvétel, amely közvetve vagy közvetlenül egy etnikai kisebbséget érint, egyértelműen elfogadhatatlan az európai jogszabályok szerint. Az adatvédelmi irányelv szigorú szabályokat fektet le, és azt hiszem, ebből az igen széles körű és összetett vitából is kiderült, hogy a helyzet gyorsan változik. Ezért természetesen elfogadom a képviselők felhívását, és a kollégámmal, Jacques Barrot-val folytatott egyeztetés után javasolni fogom, hogy közvetlenül tájékoztassa az Európai Parlamentet a helyzet legújabb fejleményeiről.

43

44

HU


Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2008. július 10-én, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Petru Filip (PPE-DE), írásban. – (RO) Amikor egy, az EU területéhez tartozó etnikai kisebbségi csoport ellenőrzéséről beszélünk, nagy, de szükséges felelősséget vállalunk az EU szintjén. Egy etnikai csoport ujjlenyomatainak vétele az Európai Parlament hatáskörébe tartozik, és szilárdan el kell határoznunk, hogy az EU országai ezen a területen az európai jogszabályoknak legyenek alávetve. Miért ne vezethetne a roma etnikai csoport tagjaitól való ujjlenyomatvétel egy olyan döntéshez, hogy az összes európai polgártól ujjlenyomatot kell venni? Így felismerjük az európai polgárság technikai és gyakorlati fejlesztésének szükségességét, amelyet az egyedi elektronikus európai személyazonosság testesítene meg. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) A roma származású állampolgároktól való ujjlenyomatvétel nem felel meg az európai jogszabályoknak és semmilyen más törvénynek sem, amely az emberi jogokat biztosítja Európában. Az intézkedés alátámasztásához segítségül hívták a 2008. április 28-i 380. irányelvet, amely lehetővé teszi ujjlenyomatok vételét harmadik országok állampolgáraitól. Mindazonáltal szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jogszabály csak az Európai Unióhoz nem tartozó országokra vonatkozik, ezért az intézkedést nem lehet ilyen módon igazolni. Alapvetően a 38/2004 irányelv az EU összes tagállama állampolgárai számára biztosítja a mozgásszabadságot, függetlenül az etnikai hovatartozástól. Ennek következtében a Szerződés megszegése miatti eljárás kezdeményezhető Olaszország ellen, és az Európai Bizottságnak tájékoztatnia kellene az olasz polgári védelmi rendelet törvénytelen voltáról. Egyes nemzetközi szervezetek már felszólaltak az intézkedés ellen. Az Európa Tanács erősen elítélte az ujjlenyomatvételi kezdeményezést. Úgy érzem, itt az ideje, hogy az Európai Parlament is állást foglaljon, és határozottan reagáljon a helyzetre. Mihaela Popa (PPE-DE), írásban. – (RO) Egy következő, a romák olaszországi helyzetével foglalkozó európai parlamenti plenáris ülés keretében szeretném felhívni a figyelmet egy olyan szempontra, amelyet elengedhetetlennek tartok a roma közösségek beilleszkedéséért tett lépések között. Az oktatásra célzok, egy olyan területre, amely átlépi a határokat, egy nélkülözhetetlen területre, ha figyelembe vesszük a roma emberek nomád természetét. Az oktatási területen szerzett tapasztalataim bebizonyították azt a tényt, hogy a korai életkorban megkezdett oktatás megváltoztathatja az emberek mentalitását, viselkedését és hozzáállását. Olaszországban és más olyan európai országokban is, ahol roma emberek élnek, egész életen át tartó oktatási és tanulási programokat kell kidolgozni, amelyek úgy támogatják ennek az etnikai csoportnak a különleges szokásait, hagyományait és mesterségeit, hogy a tagjai büszkék lehessenek, amiért a közösséghez tartoznak. Véleményem szerint a romák oktatását az Európai Unió egyik prioritásává kell tenni, megmutatva az etnikai csoport, és elsősorban a fiatalok, integrációjának demokratikus útját. Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE), írásban. – (RO) A roma származású lakosságot, az EU bármely tagállamában éljenek is, az összes európai polgárnak kijáró tisztelettel kell kezelni. Egyre nyilvánvalóbbá válnak a roma népesség gazdasági, társadalmi és kulturális integrációjára irányuló európai és nemzeti szintű fellépés hiányának költségei. Itt az ideje, hogy a tagállamok, az Európai Bizottság és a Tanács konkrét programokat fogadjon el és hajtson végre a befogadásuk érdekében. Határozottan ellenzem az olasz kormány tettét, nevezetesen, hogy ujjlenyomatokat vesz a roma származású emberektől. Felkérem az Európai Parlamentet, Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egyértelmű intézkedést ennek a rasszista természetű intézkedésnek a visszautasítására, és kérje a semmissé nyilvánítását az olasz kormánytól.

07-07-2008

07-07-2008

HU


19. Az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszer-ipari enzimek és az élelmiszer-aromaanyagok egységes engedélyezési eljárása Élelmiszer-adalékanyagok - Aromák és aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők - Élelmiszerenzimek (vita) Elnök. − A következő pont az alábbi, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság nevében második olvasatra szánt ajánlásokról szóló közös vita: – (A6-0179/2008) az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszer-ipari enzimek és az élelmiszer-aromaanyagok egységes engedélyezési eljárásáról (16673/2/2007 - C6-0138/2008 - 2006/0143(COD)) (Előadó: Westlund asszony); – (A6-0180/2008) az élelmiszer-adalékanyagokról (16675/2/2007 - C6-0141/2008 - 2006/0145(COD)) (Előadó: Westlund asszony); – (A6-0177/2008) az aromák és aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők élelmiszereken és élelmiszerekben történő használatáról és az 1576/89/EGK és 1601/91/EGK tanácsi rendeletek, az 2232/96/EK rendelet és a 2000/13/EK irányelv módosításáról (16677/3/2007 - C6-0139/2008 2006/0147(COD)) – (Előadó: Drčar Murko asszony); – (A6-0176/2008) az élelmiszerenzimekről és a 83/417/EGK tanácsi rendelet, az 1493/1999/EK tanácsi rendelet, a 2000/13/EK irányelv és a 2001/112/EK tanácsi irányelv módosításáról (16676/1/2007 C6-0140/2008 - 2006/0144(COD)) (Előadó: Doyle asszony). Åsa Westlund, előadó. − (SV) Elnök úr, szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönöm a Bizottságnak, Vassiliou biztos asszonynak és a mindig segítőkész személyzetének, a szlovén elnökségnek, a Miniszterek Tanácsának és az előadótársaimnak, Avril Doyle-nak és Mojca Drčar Murkonak és természetesen az összes párt árnyékelőadójának a kiváló együttműködést azon évek alatt, amíg ezen a kérdésen dolgoztunk. Örülök, hogy sikerült olyan megegyezésre jutnunk, amely egyszerűsíti az iparágat, és egyben számos területen erősíti a fogyasztóvédelmet. Korábban például nem is történt említés a jogszabályokban az allergiás betegekről. Ha holnap elfogadjunk a kompromisszumot, ez megváltozik, és könnyebb lesz figyelembe venni, egyes adalékanyagok hogyan hatnak az allergiás betegekre. Arra is büszke vagyok, hogy mi a Parlamentből három kiemelten fontos módosítást is beiktattunk az új szabályokba. Az első az ún. azoszínezékhez kapcsolódik. Ezek megtalálhatók az üdítőitalokban és az édességekben, annak ellenére, hogy tudományosan kimutatták, egyes azoszínezékek hiperaktivitást okozhatnak a gyermekeknél. Ezért volt fontos számomra és az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsága számára ezeknek az adalékanyagoknak a betiltása. Nem sikerült elérnünk, mert a tagállamok erősen ellenezték a tiltást és a megkülönböztető címkézést is. Az ellenkezése ellenére azt legalább sikerült elérnünk, hogy a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, az azoszínezéket tartalmazó élelmiszereket a jövőben egyértelmű figyelmeztető felirattal látják majd el. A második módosítás az adalékanyagok környezeti hatásához kapcsolódik. A szukraklóz édesítőszer jó példája annak, az adalékanyagok hogyan járhatnak környezeti hatásokkal. A kutatások szerint a szukraklózt nem dolgozza fel a szervezet, és nem tisztítják a szennyvízrendszerekben sem. Ha elfogadjuk a kompromisszumot, egyértelmű lesz, hogy a környezetet is figyelembe kell vennünk, amikor az egyes adalékanyagokról döntést hozunk. A harmadik módosítás a nanotechnológiához kapcsolódik. A kompromisszum szerint, ha egy már elfogadott adalékanyagot nanotechnológiai úton módosítanak, az eredményt új adalékanyagnak kell tekinteni, és ezért új engedélyezési eljárásnak kell alávetni. Ami a közös engedélyezési eljárást illeti, először is üdvözölni szeretném, hogy a jövőben lehet ilyen közös eljárás. Másodszor megfelelő időt kell biztosítani az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság számára a különböző anyagok értékeléséhez. A Zöldek benyújtottak egy, az azoszínezékek betiltására irányuló módosítást, amely így ellentétes az adalékanyagok ügyében a Tanáccsal kötött kompromisszummal. Ezzel a lépéssel veszélyeztetik az összes említett fejleményt, beleértve az azoszínezékekre vonatkozó figyelmeztető feliratokkal kapcsolatos megállapodást is. Én is szerettem volna bevezetni a teljes tilalmat, de ezt nem lehetett elfogadtatni a Miniszterek

45

46

HU


Tanácsával. Ennek következtében én a tilalom ellen fogok szavazni, hiszen máskülönben azt kockáztatjuk, hogy nem lesz sem tiltás, sem figyelmeztető felirat, amely igazán nem szolgálná a fogyasztók érdekeit. Végül arra biztatok minden képviselőt itt az ülésteremben, hogy holnap támogassa a kompromisszumot és szavazzon az összes többi módosítás ellen. Mojca Drčar Murko, előadó. − Elnök úr, az aromák a meghatározás szerint illatot vagy ízt adnak az élelmiszerekhez és általában nagyszámú különféle aromás készítmény keverékéből állnak. Az Európai Parlament ragaszkodott azokhoz a módosításokhoz, amelyek szerinte egy tudományos és technológiai eredményeket is figyelembe vevő, kiegyensúlyozott és végrehajtható rendelet alapját jelenthetik. Köztudott, hogy a Tanács és a Parlament eltérő álláspontot képvisel fűszerek és fűszernövények kérdésében. A Parlament véleménye szerint nem bizonyították még minden kétséget kizáró módon, hogy az olyan elkészített ételek, amelyekben természetes tartalomként előfordulnak bizonyos nemkívánatos vegyületek, ugyanolyan mérgező hatással bírnak, mint amikor a vegyületeket elkülönülten vizsgálják. A fűszernövényeket és fűszereket időtlen idők óta használjuk ismert mellékhatások nélkül. Előadóként nem kerestem teljes kivételeket a fűszerek és fűszernövények számára a III. mellékletben rögzített határértékek alól. Csak azokban az esetekben lesznek kivételek, amelyeknél a tudományos bizonyítékok még nem teljes körűek, és ezért a helyzet talán még nem érett meg az európai szintű harmonizálásra. A kompromisszum második olvasata így megfelelő biztosítékokat tartalmazott néhány fűszerre és fűszernövényre, amelyek nem tartoznak a III. mellékletben meghatározott határértékek alá. Ez segít fenntartani a Tanács által javasolt határértékeket is: negyvenből harminc élelmiszerkategóriára nézve tizenegyből négy tisztított aktív hatóanyag. Ez a legtöbb, amit el lehetett érni, ezért kérem az Európai Parlamentet, hogy szavazza meg. Egyéni képviselőként azonban aggaszt még néhány kérdés, amelyekről remélem, a Bizottság gondoskodik majd a végrehajtási szakaszban. A lábjegyzetben szereplő kompromisszum nem vonatkozik arra az esetre, amikor a fűszerek és fűszernövények aromákkal együtt jelennek meg összetett élelmiszerekben. Ennek a nem szándékolt következménye az lehet, hogy az élelmiszeripar fűszerek és fűszernövények helyett inkább kivonatokat és aromákat alkalmaz majd, mert azokat könnyebb egységesíteni. A fűszerek és fűszernövények eltérő aktív hatóanyag-tartalma miatt az élelmiszergyártóknak sorozatról sorozatra változtatnia kellene a recepteken, amely nagyon költséges lenne. Ez akár el is törölheti a fűszerek és fűszernövények iparágát az európai piacról. Ez nem történhet meg egyrészt közegészségügyi okokból, másrészt mert az európai fogyasztók nem szeretnék, hogy ilyen mértékben korlátozzák a választási jogukat. A fogyasztók paradox módon ebben az esetben több aromát fogyasztanának, amely az ún. tisztítási hierarchia szerint közelebb vannak a nemkívánatos aktív hatóanyagokhoz, mint a fűszerek és fűszernövények. Értékelném, ha a biztos asszony megnyugtatna, hogy figyelemmel kísérik az esetleges negatív fejleményeket, és megállítják, ha szükséges. Pilar Ayuso, az előadót helyettesítve. − (ES) Elnök úr, az előadó, Doyle asszony nevében szeretnék felszólalni. Szeretnék elnézést kérni a nevében, amiért nem tud jelen lenni, de már útban van Strasbourgba. Doyle asszony üdvözli a Tanáccsal kötött, élelmiszeripari adalékokra vonatkozó csomagot érintő kompromisszumot, amely nagyon fontos. Az enzimek hozzáadása az élelmiszerekhez különböző technológiai funkciókat hivatott szolgálni az élelmiszer gyártása, feldolgozása, előkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása és tárolása során. Általánosan elfogadott a használatuk a sütés, sörkészítés, sajtkészítés és az alkoholos és egyéb italok előállítása közben. Egyre nagyobb szerepet játszanak az élelmiszergyártásban, és a vegyszerek mellett alternatívát kínálnak az élelmiszerek állagának, megjelenésének, tápértékének és ízének javítására. Segítenek egyes gyártási folyamatokat is. Valójában ez a javaslat az első kifejezetten élelmiszerenzimekre irányuló európai uniós jogszabály. Jelenleg nincsenek az enzimek használatát rendező, harmonizált közösségi szintű szabályok, amely nem csak kereskedelmi korlátokat és jogi bizonytalanságot eredményez, hanem eltérő fogyasztóvédelmi szabványokat is a 27 tagállamban. Csak három tagállam – az Egyesült Királyság, Franciaország és Dánia – rendelkezik saját kockázatelemző eljárással. A holnap szavazásra kerülő új jogszabály összehangolt szabályozást állítana fel az egész Európai Unióban az élelmiszerekben lévő enzimek értékelésére, engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozóan.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Az előadó ezt nagyon lényegesnek tartja, hiszen javítja az élelmiszerbiztonságot, szélesíti a fogyasztók választási lehetőségét, és jobb tájékoztatást ad a fogyasztóknak arról, mit tartalmaz az általuk elfogyasztott élelmiszer. Az előadó külön üdvözli azt a tényt, hogy a Tanács beleegyezett a genetikailag módosított szervezetekből előállított anyagok két engedélyezési eljárásának egyidejű lebonyolításába, hiszen így elkerülhető a termékek kettős engedélyezése. Örömmel fogadta azt is, hogy a Tanács, az előadó első olvasatban benyújtott módosítási javaslatával összhangban elfogadta a Parlamentnek azt a kívánságát, hogy helyezzük a szabályozást egyetlen jogi alapra, nevezetesen az EK-Szerződés belső piacról szóló 95. cikkére. Az is különösen hasznos az iparág számára, hogy a Tanács egy éves átmeneti időszakot biztosít a javasolt rendelet hatályba lépésétől, amely alatt az abban az évben törvényesen forgalmazott és címkézett élelmiszerek még értékesíthetők a minimális eltarthatóságig vagy a lejáratig. Végezetül az előadó szeretné megköszönni a munkatársainak a támogatást, együttműködést és a kemény munkát, különösen Westlund asszonynak és Drčar Murko asszonynak, valamennyi árnyékelőadónak és a szlovén elnökségnek. Sikeresen összehangoltunk négy szabályozási javaslatot, és ezáltal ezen a területen javítjuk majd a közös piacot, amely elősegíti az európai innovációt és versenyképességet és egyszerre biztosítja a magas szintű élelmiszerbiztonságot és környezetvédelmet. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretném megköszönni a Parlamentnek és különösen a három előadónak, Drčar Murko asszonynak, Doyle asszonynak és Westlund asszonynak a jelentős erőfeszítést és időt, amelyet erre a fontos jogalkotási csomagra fordítottak. Különösen értékelem az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a javaslatokat csomagként egyben tartsák, és így összehangolt megközelítést alkalmazzanak ezekben a hasonló kérdésekben. Ez a jogalkotási csomag jelentősen hozzájárul a Bizottság egyszerűsítési programjához. Gondoskodik az érintett területek harmonizációjáról, és elősegíti a három terület összehangolását. A közös engedélyezési eljárás felállítja majd az adalékanyagok, enzimek és aromák értékelésének és engedélyezésének egységes rendszerét. Ez kiemelt fontossággal bír a fogyasztóvédelem és az élelmiszeripar versenyképessége szempontjából. Különösen az érintett szereplők éreznék a központosított, átlátható és időben korlátozott eljárás előnyeit. Az élelmiszer-adalékanyagokról szóló javaslattal kapcsolatban, az ilyen típusú anyagok szabályozása fontos az élelmiszerbiztonság garantálása és a fogyasztók megtévesztésének kizárása szempontjából. Ezen kritériumok és az élelmiszeradalékok használatának technológiai szükségességét alátámasztó bizonyítékok alkotják az élelmiszeradalékok használatának feltételeit. Bár az említett elvek szerepelnek a meglévő jogszabályokban is, üdvözlöm az e fontos szempontokat erősítő kiegészítő pontosításokat. Elvárható, hogy a szabályozás lépést tartson a technológiai és tudományos fejleményekkel. Ebből a szempontból különösen támogatom a Southampton-tanulmány eredményeinek az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által történő értékelése után bevezetett módosításokat. A módosítások megkövetelik, hogy feltüntessék az egyes élelmiszerszínezékekhez társuló, gyermekek viselkedését befolyásoló lehetséges mellékhatásokat. A címkézés biztosítja, hogy azok a fogyasztók, akik esetleg szeretnék elkerülni az ilyen színezékeket, megfelelő tájékoztatást kapjanak. A javaslat megbeszélése folyamán felmerültek aggályok egyes élelmiszerszínezékek, közismert nevükön az azoszínezékek lehetséges allergén hatásával kapcsolatban is. Külön eljárások és szabályok vonatkoznak a lehetséges allergén hatással rendelkező élelmiszerekre, és ezért egyértelműen kijelenthetem, hogy a Bizottság felkéri majd az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, hogy külön vizsgálja meg az azoszínezékek allergiát kiváltó hatását az élelmiszer-adalékanyagok újraértékelése során. Ha az újraértékelés eredményei alapján szükségesnek mutatkozik, a Bizottság megfontolja majd, hogy kezdeményezze a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. melléklete A részének módosítását az élelmiszerallergiában szenvedő fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében. Az enzimekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy az enzimeket hagyományosan mindig is alkalmazták bizonyos élelmiszerek, például a kenyér, sajt, sör és bor előállításakor. Az enzimek javíthatják az élelmiszer állagát, megjelenését és tápértékét, és felhasználhatók a vegyszer alapú technológiák kiváltására. Mostanáig nem történt meg az élelmiszerenzimek szabályozásának teljes harmonizálása az Európai Unióban, és a harmonizáció hiánya akadályozta a kereskedelmet és visszafogta a terület növekedését.

47

48

HU


A javasolt rendelet sikeres elfogadása az élelmiszerenzimek Közösségen belüli tudományos értékelésére, engedélyezésére és használatára vonatkozó harmonizált szabályok létrehozásával áthidalja a jelenlegi jogalkotási hiányt. Üdvözlöm azokat a módosításokat, amelyek erősítik az elővigyázatosság elvét és a fogyasztó megtévesztésének tilalmát – a javasolt rendelet alapelveit. Örömmel fogadtam azt a változtatást is, amely megvilágítja az enzimekre vonatkozó rendelet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó szabályozás közötti kapcsolatot. Az aromákkal kapcsolatban a javaslat magas szintű védelmet biztosít a fogyasztónak, és egyben lehetővé teszi az iparág számára új aromák és új anyagok kifejlesztését a fogyasztók gyorsan elkészíthető ételekre irányuló, egyre erősödő igényének kielégítése érdekében. A keretrendszer segítségével az európai iparág fenntarthatja és megszilárdíthatja a nemzetközi piacon betöltött vezető szerepét. Az aromák funkciója, hogy erősítsék vagy módosítsák az élelmiszerek illatát és/vagy ízét a fogyasztók előnyére. Az aromák használata nem vezetheti félre a fogyasztót az élelmiszer természetét vagy minőségét illetően. Az aromák címkézésének új szabályai valóban jobban tájékoztatják a fogyasztót és elősegítik a fogyasztók megtévesztésének elkerülését. A megbeszélések során különböző álláspontok rajzolódtak ki arról, hogy a fűszereket és fűszernövényeket be kellene-e vonni a rendelet hatály alá. A Bizottság örömmel fogadja a kialakult megállapodást, amely javítja majd a fogyasztóvédelmet és figyelembe veszi a hagyományos felhasználási módokra gyakorolt lehetséges hatást is. Hallgattam Drčar Murko asszonyt, és szeretném biztosítani őt és egyben megerősíteni, hogy a rendelet hatályba lépésétől kezdve a Bizottság gondosan ellenőrzi a tagállamok által szolgáltatott információk alapján a fűszerek, fűszernövények és természetes aromakivonatok érintett használatának alakulását. Az információk és a toxikológiai veszélyekkel és a fogyasztók veszélynek való kitettségével kapcsolatos legutóbbi tudományos fejlemények mérlegelése alapján, ha szükséges, a Bizottság javasolni fogja a III. melléklet B részének módosítását. Pilar Ayuso, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos asszony, most a saját nevemben beszélek, és azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az előadónak, Drčar Murko asszonynak az elvégzett kemény munkáért, valamint a többi árnyékelőadónak, a szlovén elnökségnek és a Bizottságnak, amiért készek voltak tárgyalni, hogy a jelentés második olvasatában megállapodásra jussunk. Szeretném megköszönni továbbá a csomaghoz tartozó többi jelentés előadóinak, Westlund asszonynak és Doyle asszonynak, valamint az árnyékelőadóknak a javaslatok által felvetett horizontális problémák megoldásának keresésében nyújtott segítségüket és együttműködésüket. A legellentmondásosabb téma, amelyet az aromákról szóló javaslat felvet a vita kezdete óta, az a biológiailag aktív hatóanyagok kérdése, amelyek természetesen előfordulnak a fűszerekben és fűszernövényekben. Ez nagy problémát jelentett a fűszerek és fűszernövények gyártóinak, mivel kiderült, hogy ezek az anyagok nem felelnek meg a javaslat követelményeinek a termékek különleges természetéből – az aratás különböző helyszíneiből, a betakarítás különböző időszakaiból az év során, az egyes országok eltérő étkezési szokásaiból, stb. – adódóan. Ebből a szempontból szeretném elmondani, hogy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja a kezdetektől fogva a fogyasztóvédelmet tartja a szeme előtt. Így kedvező fejlemény, hogy sikerült megállapodni a Tanáccsal és a Bizottsággal arról, hogy a maximális szintek nem vonatkoznak bizonyos anyagokra, ha az összetett ételek nem tartalmaznak aromákat, és az egyedüli ízesítő tulajdonságokkal rendelkező hozzávalók friss, szárított vagy fagyasztott fűszerek vagy fűszernövények. Végül szeretném örömömet kifejezni, hogy holnap szavazunk az élelmiszeripari adalékanyagokra vonatkozó jogalkotási csomag javaslatairól, hiszen nem csupán naprakésszé teszik a szabályozást, de emellett lehetővé teszik az aromák forgalmazásával járó kockázatok felmérését is, amely nagymértékben fokozza az európai fogyasztók védelmét. Edite Estrela, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék gratulálni az előadónak az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának nevében a munkájáért, valamint azért, hogy megpróbált konszenzusra jutni az árnyékelőadókkal és erőfeszítéseket tett a pártok közötti kívánt megegyezés eléréséért.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Az aromákról szóló rendeletjavaslat célja, hogy az ízesítés területén történt technológiai és tudományos fejlemények, az Európai Unió élelmiszerekkel kapcsolatos szabályozásának változásai és egyben az emberi egészség védelmével kapcsolatos követelmények figyelembe vételével pontosítsa és naprakésszé tegye az aromák és az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők felhasználásával kapcsolatos szabályokat. A rendelet lefekteti az aromák és az ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők alkalmazásának általános feltételeit, tartalmazza az aromák világos meghatározását, a felhasználás általános szabályait, a címkézés normáit és az emberi egészségre nézve veszélyes anyagok maximális szintjét. A második olvasatban elért kompromisszum a Bizottság, a Tanács és a Parlament együttműködésének az eredménye. Számos találkozóra került sor, megbeszéltük a vitatott pontokat, és minden oldal tett engedményeket. A megállapodás mindazonáltal a Parlament által előterjesztett különböző módosítások elveit tükrözi, amelyek két kulcsfontosságú célt igyekszenek megvalósítani: a fogyasztók tájékoztatását és érdekeinek védelmét és a közegészség védelmét. Az aromáknak és ízesítő anyagoknak biztonságosnak kell lenniük és nem vezethetik félre a fogyasztókat. Ennek érdekében az új szabályozás meghatározza a potenciálisan mérgező és az emberi egészséget veszélyeztető aromák és ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők maximálisan megengedhető szintjét, figyelembe véve az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos véleményét. A maximális szintek nem vonatkoznak három anyagra: az esztragolra, szafrolra és a metileugenolra, ha olyan összetett ételekben fordulnak elő, amelyekhez nem adtak aromákat, csak fűszer és/vagy fűszernövény formájában ízesítő tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevőket. Ezt a kivételt azonban felülvizsgáljuk, ha olyan tudományos bizonyítékok kerülnek napvilágra, amelyek szerint a fogyasztásuk egészségügyi kockázatot jelent. A természetesség eszméje továbbra is összezavarja a fogyasztókat, a természetes aromákra vonatkozó új javaslat azonban hatékonyabban teljesíti a fogyasztók elvárásait. Eszerint a természetes jelzőt csak olyan természetes ízesítő anyagokból származó aromákra lehet majd használni, amelyekben az ízesítő anyag legalább 95%-a az említett természetes forrásból származik. Mojca Drčar Murko, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az adalékokra vonatkozó rendelettel kapcsolatban a képviselőcsoportom üdvözölte az európai szabályozás modernizálására és harmonizálására irányuló javaslatot, és támogatta az előadót, Westlund asszonyt a fogyasztók és egészségük és különösen a lakosság veszélyeztetett csoportjai fenntartható védelme érdekében tett erőfeszítéseiben. Általános jelenség, hogy az élelmiszergyártók a növekvő keresletre új termékek folyamatos kifejlesztésével válaszolnak, és a termékek változatosságát többnyire adalékanyagok hozzáadásával érik el. Az élelmiszerekre vonatkozó szabályozásnak arányosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie, és a közegészséget kell szolgálnia, miközben egyenlő feltételeket biztosít az élelmiszergyártók számára. Az elv egyszerű, de nyilvánvalóan sokféleképpen értelmezhető. Hogyan érhetünk el jelentős javulást a közegészségügy terén anélkül, hogy egyidejűleg hátráltatnánk az európai élelmiszergyártás technológiai fejlődését? Úgy gondolom, jó módosításokban állapodtunk meg, amelyek a fogyasztók érdekeinek védelmét célozzák, különösen a pontos címkézéssel, azonban hozzá akartunk járulni a fogyasztók tudatosságához is. Meg vagyok győződve arról, hogy a tudatos és tájékozott fogyasztók nagymértékben befolyásolhatják az elkészített ételek gyártását az Európai Unióban. Támogattuk a Bizottság javaslatának erősítésére irányuló módosításokat, különösen három kérdésben: részvétel az adalékanyagok engedélyezési eljárásában, az engedélyezési eljárások átláthatósága és az engedélyezés meghatározott követelményei. Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, a szavazóink jó és biztonságos élelmiszereket szeretnének, amelyekben bízhatnak. Megkapják ezt ezekkel a rendeletekkel? A Parlamentnek sikerült néhány előrelépést elfogadtatnia. Személy szerint különösen annak örülök, hogy a nanotechnológiát végre szabályozásnak vetjük alá, és nem lehet többé megfelelő vizsgálat nélkül becsempészni a piacra. További fejlődés, hogy a környezetvédelem is megjelenik az adalékok engedélyezésének egyik kritériumaként. Előrelépés, hogy az azoszínezék-tartalmat fel kell tüntetni a címkéken. Van tehát minek örülnünk. Sőt az aromák kérdésében a Parlament elérte, hogy a természetes módon ízesített termékek ne kerüljenek egyértelműen hátrányba a mesterséges aromák iparágának termékeivel szemben. Mindezek ellenére meg vagyok lepve, hogy a Tanács szembeszegül a szavazók kívánságával. Hogyan ellenezhetnek a kormányaink egy olyan szöveget, amely szerint az adalékok nem vezethetik félre a

49

50

HU


fogyasztókat úgy, hogy azt gondolják, az élelmiszer más összetevőket tartalmaz, mint amelyeket valójában? Hogyan ellenezhetik hevesen ezt a szabályt? A miniszterek határozottan ellenzik azt a gondolatot, hogy a színezékek használatának különleges oka lehet a máskülönben színtelen anyagoknál. A Miniszterek Tanácsa hevesen ellenezte az azoszínezékek betiltását. Hevesen ellenezték azt a követelményt, hogy a termékek címkéjén fel kell tüntetni a tartósítóként használt rovarirtó szereket, hogy a fogyasztók tisztában legyenek a használat tényével. Úgy gondolom, ha elfogadjuk a Zöldek javaslatát az azoszínezékek gyermekeknek szánt termékekben való betiltásáról, arra kényszerítjük a Tanácsot, hogy nyilvános vitában nyíltan védje meg az álláspontját. Hiszen végső soron egyszerű a Tanácsnak megvédeni az álláspontját olyan ügyekben, amelyeknél zárt ajtók mögött tárgyal velünk, de melyik kormány állna fel és hagyna jóvá olyan adalékokat, amelyekről tudjuk, hogy hiperaktivitást, és jó okunk van feltételezni, hogy allergiát okoznak a gyermekeknél? Kíváncsi vagyok, a Bizottság nem támogatná-e azonnal a tilalmat. A színezékek végül is nem létfontosságú és nem is pótolhatatlan adalékok. Emellett léteznek az azoszínezékeken kívül is színezékek. Ha ragaszkodunk az elővigyázatossági elv alkalmazásához, amint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság megmutatta, hogy fennáll az allergén hatás veszélye és magas az allergia kockázata, egy dolgot tehetünk: betilthatjuk az anyagot. Azután nem kell többé az azoszínezékekről beszélnünk. Kartika Tamara Liotard, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (NL) Szeretném azzal kezdeni, hogy őszintén köszönöm az előadóknak és árnyékelőadóknak az együttműködésüket ezen az embert próbáló feladaton. A végeredmény talán nem az, amit szerettem volna, de véleményem szerint ez a legtöbb, amit az adott politikai feltételek között el lehetett érni. Ahogy én látom, két dolog élvez előnyt ezekben az aktákban: a maximális fogyasztóvédelem és a teljes átláthatóság. Ami engem illet, a gazdasági érdekek egyértelműen másodlagosak e két elvhez képest. A maximális fogyasztóvédelem az elővigyázatossági elv következetes alkalmazását jelenti. Ha nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy valami biztonságos, akkor nem adható meg a piaci engedély. A vásárlók vásárláskor való megtévesztését minden áron el kell kerülni. A teljes átláthatóság azt jelenti, nem engedjük a multinacionális vállalatoknak, hogy titokban tarthassák a képleteket és a gyártási módszereket. A fogyasztóknak joguk van tudni, pontosan mit tartalmaz az ételük, és milyen körülmények között állították elő. A négy jelentést e két elv fényében vizsgálva úgy találtam, hogy bár nem mindig tökéletesek, egyértelmű előrelépést jelentenek az eredeti javaslatokhoz képest. A fogyasztóvédelmet és az átláthatóságot szolgálják, ezért támogatni fogom a kompromisszumokat. Sajnálatos, hogy nem tudtuk a genetikailag módosított termékek címkézését is közvetlenül szabályozni. Összegzésként szeretnék még egy dolgot megjegyezni. Különösnek találom, hogy az új élelmiszerekről szóló javaslathoz hasonló új kezdeményezésekben a Bizottság a Parlament jóváhagyása előtt vezeti be az egységes eljárást. Ez a módszer finoman szólva nem tiszteli különösebben az európai demokráciát. Irena Belohorská (NI). – (SK) Először is szeretném megemlíteni Doyle asszony munkáját, és szeretném megköszönni az erőfeszítéseit, amelyek a polgárok egészségét védő, kiegyensúlyozott dokumentum létrehozására irányultak. Az élelmiszerenzimek számos olyan termékben megtalálhatók, amelyeket minden nap a társadalom minden rétege fogyaszt, mint például a zsemlében vagy a kenyérben. Ezért nagyon fontos a gyártásuk ellenőrzése. Lényeges biztosítani azt is, hogy ne legyenek ártalmasak az egészségre, valamint fontos az ellenőrzések harmonizációja az egész Európai Unióban. Nagyon fontos, hogy megnyerjük az Európai Unió polgárainak bizalmát az európai irányelvek előkészítése közben, különösen egy olyan időszakban, amikor Európát megrázta a „romlott sajt újrafelhasználásának” botránya. A hasonló helyzetek elkerülése érdekében nem csak az irányelv létrehozására kell összpontosítanunk, hanem mindenekfelett ellenőriznünk kell a végrehajtását a különböző tagállamokban. Mivel tudjuk, hogy az élelmiszerenzimek 80%-át négy vállalat állítja elő, a gyártás minőségellenőrzése nem jelenthet problémát. A gyártási eljárások azonban már okozhatnak problémákat, ezért helyesnek tartom, hogy Doyle asszony jelentése ráirányította a figyelmet erre a kérdésre. Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Elnök úr, egy olyan időszakban, amikor éppen a következő élelmiszerbotrány kibontakozásának lehetünk tanúi néhány európai uniós tagállamban, még akkor is, ha kétségtelenül nagyszabású csalásról van szó, nem csoda, ha a fogyasztók megkérdőjeleznek mindent és

07-07-2008

07-07-2008

HU


aggályukat fejezik ki mindennel kapcsolatban, ami „mesterségesnek” tűnik. A védelmet nyújtó Európa biztosítja a fogyasztóvédelmet és a közegészséget is. Az élelmiszeradalékok, aromák és enzimek fontos szerepet játszanak az élelmiszereink gyártásában. Ezért van szükségünk világos és harmonizált szabályokra ezen anyagok biztonságával, engedélyezésével és forgalmazásával kapcsolatban, hogy védjük a fogyasztókat, és mindenekfelett erősítsük a közvéleménynek az ilyen anyagok felhasználásával készült ételekbe vetett bizalmát. Így lényeges, hogy a szabályok megbízható tudományos véleményen alapuljanak. Be kell töltenünk azt a jogalkotási űrt is, amely európai szinten régóta jelen van az olyan enzimekkel kapcsolatban, amelyeket például a kenyér vagy a tejtermékek előállításához használnak. Nagy örömmel fogadtam, hogy további biztosítékokat építettek be az átláthatóság megvalósítása érdekében a világos és érthetőbb címkézés révén. Ez különösen akkor lényeges, amikor a termékek állítólag „természetesek”. A tervezet egyik kulcseleme az egységes, közös engedélyezési eljárás bevezetése az élelmiszeradalékokra, aromákra és enzimekre vonatkozóan. Valamennyi az élelmiszeriparban egyre gyakrabban alkalmazott anyag biztonságosságának értékelését az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság végzi. Természetesen a Parlament figyeli majd, hogy ellenőrzik-e ezeket az anyagokat. Az élelmiszeradalékok semmilyen körülmények között nem veszélyeztethetik a fogyasztók egészségét és nem vezethetik félre őket, hiszen elengedhetetlen, hogy az élelmiszeripar innovatív jellegének és versenyképességének fenntartása mellett garantáljuk a fogyasztóvédelmet és az élelmiszerbiztonságot. Linda McAvan (PSE). - Elnök úr, szeretnék a biztos asszonynak az egyik élelmiszeradalékokról szóló jelentésről szólni néhány szót, pontosabban az azoszínezékekként ismert élelmiszerízesítőkről. Nagyon örülök, hogy van néhány jó hírünk: mostantól minden élelmiszerterméken fel kell őket tüntetni. Szeretnék gratulálni Åsa Westlund asszonynak, aki keményen dolgozott ennek az eléréséért. Amikor elkezdte a munkát, senki nem gondolta, hogy ilyen előrelépés következhet, és mégis bekövetkezett. Valódi fejlődés valósult meg a fennálló helyzethez képest. Azonban nem gondolom, hogy mindez elég. Bizonyára ismerik a Southampton Egyetem múlt ősszel készült jelentését, amely kapcsolatot lát a különböző édességekkel, üdítőkkel és azoszínezékekkel tömött gyermekek magatartása között. Fajsúlyos tanulmányról van szó, amely a The Lancet folyóiratban jelent meg. A cikket szakemberek ellenőrizték, és olyannyira komoly, hogy az Egyesült Királyság Élelmiszer-biztonsági Hivatala felszólított az ilyen színezékek élelmiszertermékekben történő használatának betiltására. Európában sok vállalat a lábával szavaz, és önként kivonja őket a forgalomból. A közös piac máris kudarcot vallott ebben a kérdésben. Közismert, hogy ezen termékek nem rendelkeznek tápértékkel, és természetes ízesítők is rendelkezésre állnak. Az egyik újságunk már feltette a kérdést: „El kell búcsúznunk a Smartiestól?” (élénk színű cukorkák), azonban léteznek tökéletes természetes alternatívái ezeknek a színezékeknek. Nincs szükségünk ezekre a színezékekre. Üdvözöljük a mai napon történteket, de reméljük, hogy folytatják az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatallal való együttműködést, hogy felgyorsítsák az anyagok felülvizsgálatának munkáját. Nem hiszem, hogy az európai emberek szeretnék ezeket a mesterséges színezékeket, és úgy gondolom, azt kellene inkább néznünk, hogy az emberek mit szeretnének az ételeikben látni, nem azt, hogy a vállalatok mit szeretnének hozzáadni. Remélem, gyorsabb munkára és a probléma megoldására ösztönzik majd az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot. Marios Matsakis (ALDE). - Elnök úr, az élelmiszerenzimekről szóló javaslatról szeretnék beszélni, amelynek árnyékelőadója voltam. Szeretnék gratulálni Doyle asszonynak a kiváló jelentésért, és remélem épségben megérkezik ma este Írországból. Szeretnék továbbá köszönetet mondani az árnyékelőadók felé tanúsított nagyon jó együttműködésért, amely együttműködés mindig a megértés légkörében, a politikai és tudományos ismeretek hatékony megosztásával zajlott. Az együttműködés eredményeképpen létrejött a régóta áhított kompromisszum, amely széles körű támogatást élvez a Parlament képviselőcsoportjai körében, és amely véleményem szerint számos rendkívül érzékeny paramétert tartalmaz, amelyek erősítik és hatékonyabbá és alkalmazhatóbbá teszik a kérdéses jogszabályt. Ha a kompromisszumos csomagot vizsgáljuk, érzésem szerint többnyire sikerült elérni a javasolt rendelet célkitűzéseit, amelyek köztudottan az Európai Unióban történő élelmiszerfeldolgozásban használt enzimekre

51

52

HU


vonatkozó szabályozás harmonizációja elsősorban az emberi egészség védelme, másodsorban a tisztességes kereskedelem és a verseny erősítése érdekében. Külön örültünk, hogy a jelentésben nagy szerepet kapott az elővigyázatossági elv, amelyet szentként tisztel nemcsak az én képviselőcsoportom, hanem általában a Parlament képviselőinek nagy többsége is. Ezáltal az európai fogyasztók érezhetik, hogy az élelmiszerenzimek terén sokat teszünk az egészségük védelme érdekében. Továbbá külön hangsúlyt helyezünk annak biztosítására, hogy a fogyasztók pontos és hasznos információkat kapjanak. Ahogy azt vártuk, a genetikailag módosított szervezetek bevonása vitatott terület volt, de sikerült megfelelő kompromisszumot elérni. Zárásként szeretném elmondani, hogy a jelentés jó, és a képviselőcsoportom erősen támogatja majd. Kathy Sinnott (IND/DEM). - Elnök úr, sokat beszélünk a gyermekek védelméről. A bizonyítékokból arra kell következtetnünk, hogy a mesterséges színezékek és adalékok sok szempontból károsak a gyermekek egészségére nézve. Először is figyelembe vehetjük az autista gyermekek arányának 435%-os emelkedését az elmúlt 15 évben, valamint a figyelemzavarral és hiperaktivitással (ADHD) küszködő gyermekek arányát, amely jelenleg 3-5%. Majd megvizsgálhatjuk az aromákhoz társított tüneteket, amelyekből rengeteg van, de vegyük példaként a nátrium-glutamátot, amely megtalálható a gyermekek édességeiben, italaiban, rágcsálnivalóiban és vacsoráiban. 92 tünet társítható hozzá, többek között a hiperaktivitás és a hangulatváltozások. Anyaként az élelmiszerekkel kapcsolatban a biztonság és az átláthatóság a legfontosabb követelményem. Úgy érzem, súlyosan hátráltatjuk a gyermekeinket és a tanulási képességeiket, amikor megengedjük, hogy az ételük színezékek, tartósítószerek és adalékok keverékét tartalmazza. A gyermekeknek jó minőségű, friss ételekre van szükségük, amelyet a lakóhelyükhöz a lehető legközelebb termelnek. Ezért kezdjük el tényleg védeni a gyermekeinket. Anja Weisgerber (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni az előadóknak, különösen Drčar Murko asszonynak és Ayuso asszonynak a konstruktív együttműködést és a bizalmat. Az élelmiszeripari adalékanyagokra vonatkozó csomag az adalékanyagok használatára vonatkozó egységes és harmonizált szabályok alkalmazását teszi lehetővé egész Európában. A jövőben az adalékok, enzimek és aromák élelmiszerekben való felhasználásakor a fogyasztók egészségének magas szintű védelme valósul majd meg – és ennek így is kell lennie. A csomag a jelenlegi szabályozást az élelmiszeradalékok területén végbement technikai és tudományos fejleményekhez igazítja. Ha tudományos alapon kimutatható az egészség veszélyeztetésének lehetősége, határértékeket kell meghatározni a kockázatok elkerülése végett. Nem szabad azonban hisztérikusnak lennünk és indokolatlan pánikot keltenünk. Léteznek olyan élelmiszer-adalékanyagok, mint például a konjak, egy nedvesítőanyag és a méhviasz, egy csomósodást és lesülést gátló anyag, amelyeket évszázadok óta használunk az ételek és italok előállításában. Sőt egyes csonthéjas gyümölcsök, mint például a cseresznye, a sárgabarack és az őszibarack, kis mennyiségben hidrogén-cianidot tartalmaznak, mégis évezredek óta fogyasztjuk őket minden gond nélkül. Hasonlóképpen bizonyos fűszernövények és fűszerek is tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek nagy koncentrációban egészségügyi problémákat okozhatnak. Mégis időtlen idők óta használunk az ételek elkészítéséhez bazsalikomot, tárkonyt és szerecsendiót minden probléma nélkül, természetesen csak kis, biztonságos adagokban. Ezért üdvözlöm az aromák és aroma tulajdonságokkal rendelkező élelmiszer-összetevők élelmiszereken és élelmiszerekben történő használatáról szóló új rendeletben megtestesülő kompromisszumot. Ahol nincs ok az aggodalomra, kivételeket alkottunk a határértékek alól, bár csak abban az esetben, ha kizárólag friss vagy szárított fűszernövényeket használnak fel az élelmiszerek előállításához. Így támogatjuk a természetes termékek és természetes összetevők használatát, hogy átmentsük a jövőbe az olyan évezredes múltra visszatekintő recepteket, mint például az olasz pesto,. Gyula Hegyi (PSE). - (HU) Üdvözlöm, hogy a REACH rendelet és a növényvédőszerek szabályozása után sort kerítünk az oly gyakran kárhoztatott vegyi anyagok, az élelmiszeradalékok használatának megregulázására is.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Az európai közvélemény a szaporodó botrányok hatására egyre nagyobb aggodalommal gondol ezekre a fogyasztók számára gyanús anyagokra. Az E-számmal jelölt mintegy 2600 különböző adalékanyagból évente körülbelül 3 kg-ot fogyaszt egy átlagos lakos anélkül, hogy tisztában lenne annak káros hatásaival. Az adalékanyagok jelentős részével kapcsolatban már felmerültek többé-kevésbé megalapozott vádak. Az adalékanyagok hamis érzetet keltenek a fogyasztókban, olyan élénk és harsogó színeket adnak az élelmiszereknek, amelyek nincsenek jelen a természetben. Ezzel az egészségügyi kockázaton túl lélektani kárt is okoznak a gyermekeknek, rászoktatva őket a természetellenes ételekre, holott éppen a természetes ételekre való visszatérést kellene népszerűsítenünk a fiatalok és az idősebbek körében egyaránt. Gratulálok Åsa Westlund jelentéséhez, sikerült elérnie, hogy az új jogszabály alapján az emberi egészségre és a környezetre káros adalékanyagokat a jövőben nem lehet tovább használni. Fontos, hogy a kockázatos anyagokat, mint a gyermekkori hiperaktivitást okozó azo-ételfestékeket legalább jelölni kell az élelmiszereken, noha én is egyetértek más képviselőtársaimmal, hogy a tilalmat is elfogadtuk volna. Sajnálom viszont, hogy a parlamenti javaslat ellenére a GMO-t tartalmazó adalékanyagokat nem kell szigorúan megjelölni. Az európai lakosság nagy része nem kíván GMO-t tartalmazó élelmiszereket fogyasztani, és a felmérések szerint legalább 90%-uk elvárná, hogy tudja tartalmaz-e vagy sem GMO-t egy adott élelmiszer. Ilyen mértékben nem negligálhatjuk polgáraink egészséges aggodalmát, információhoz való jogát. Néhány képviselőtársammal egyébként nyilatkozatban tiltakozunk az ellen, hogy a Bizottság újabb GMO-kat akar becsempészni Európába. A természetes és egészséges élelmiszerhez való jogunkat mindenkivel szemben meg kell védenünk. Horst Schnellhardt (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Köszönettel tartozunk az előadónak, Westlund asszonynak. Elkötelezetten és együttműködésre készen dolgozott. Ezt örömmel fogadom, és ez azt is jelenti, hogy az eredménnyel is elégedettek lehetünk. Úgy látom, hogy az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó új rendelet kielégítő eredményt ért el a gyártók és a fogyasztók számára egyaránt. Az élelmiszer-adalékanyagok jelenlegi szabályozása közel húsz éves. Az új irányelvek és két határozat két rendeletbe való átültetésével a szöveg leegyszerűsödött és naprakész lett az új technológiai és tudományos fejleményeknek megfelelően. Jó eredmény, hogy olyan listával rendelkezünk, amely kifejezetten tartalmazza, mely anyagok használhatók. Ezt örvendetes ténynek tartom, és egyetértek a komitológiai eljárás használatával is, amikor új anyagokkal kell kiegészíteni a listát. Gyorsan kell cselekednünk. Elégedett vagyok a genetikailag módosított termékekre vonatkozó szabályozással. Mindkét engedélyezési eljárásra szükség van – értékeléseket fogunk végezni – így nem értem, miért ne cselekedhetnénk ennek megfelelően, ahogy azt néhány képviselő itt említette. Az azoszínezékekkel kapcsolatban – a Southampton-tanulmány eredményei valóban rendelkezésre állnak – azt is figyelembe kell vennünk, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság közzétett egy tanulmányt, amelynek kezdeti megállapítása egyértelműen kijelenti, hogy a Southampton Egyetem tanulmánya nem tévedhetetlen. A dokumentum nem 100%-osan megbízható. Nem eshetünk pánikba, és nem húzhatunk ki hirtelen mindent azért, mert egy eljárást intézményesítettek. Az Élelmiszerbiztonsági Hatóság engedélyezési eljárása kiváló, azonban egy dolog zavar engem – és szeretném kérni a Bizottságot, hogy gondolja át ezt még egyszer – ez pedig az, hogy az Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak kilenc hónapot biztosítunk az engedélyezésre és kockázatelemzésre. A Bizottságnak további kilenc hónapra van szüksége a kockázatkezelési döntés meghozatalához. A vállalkozásoknak tehát 18 hónapig kell várniuk, mielőtt engedélyt kapnának egy termék piacra való bevezetéséhez. Ez távol áll a bürokrácia csökkentésétől, így igazán el kellene gondolkodnunk azon, hogyan lehetne felgyorsítani a folyamatot. Czesław Adam Siekierski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, a mesterséges adalékanyagok (enzimek, aromák) élelmiszerekben történő használatának elveiről szóló új rendeletek hatályba lépése nem csak egységesíti a terület szabályozását, de támogatja a fogyasztók egészségének védelmét, és elősegíti az élelmiszerek forgalmazását is az Európai Unióban. Az enzimek használatának harmonizációját az európai élelmiszeripar is támogatja, amelyet nem csupán az elvek egységesítése foglalkoztat, hanem elsősorban az, hogy a fogyasztók ne veszítsék el a termékeikbe vetett bizalmukat. Fogyasztóként én is szeretnék biztos lenni abban, hogy az általam vásárolt élelmiszer biztonságos. Az élelmiszerhez hozzáadott mesterséges adalékanyagok százai és ízesítők ezrei nem veszélyeztethetik az

53

54

HU


egészségünket. A minőségi követelményeknek garantálniuk a biztonság fenntartását. Lényeges, hogy az ételek a lehető legteljesebb mértékben megőrizzék a természetes jellemzőiket. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr, három kérdésre szeretném felhívni a figyelmet a jelenlegi vitában. Először is támogatni kell az Európai Bizottságot abbéli erőfeszítéseiben, hogy egységesítse az Európai Unióban az élelmiszer-adalékanyagok (enzimek és aromák) engedélyezésének eljárásait, és különösen, hogy erősítse az eljárások átláthatóságát. Másodszor az engedélyek kiadására szolgáló eljárásoknak a fogyasztók egészségének maximális védelmére kell irányulnia. A fogyasztóknak biztosnak kell lenniük abban, hogy az európai és nemzeti intézmények egyaránt készen állnak, hogy megvédjék az egészségét, és a működésüknek köszönhetően olyan egészséges ételeket fogyaszthat, amelyek annyira természetesek és biztonságosak, amennyire csak lehetséges. Harmadszor és végül tiszteletben kell tartani a fogyasztó teljes körű tájékoztatásának elvét az élelmiszerekben található adalékanyagokkal kapcsolatban. Az ilyen természetű információkat világosan fel kell tüntetni a csomagoláson, olyan nyelven, amely egyértelmű és érthető a fogyasztó számára. Hiltrud Breyer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, szeretném támogatni a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által előterjesztett javaslatot, hiszen szeretnénk betiltani az azoszínezékeket. Az európai fogyasztóvédelmi politikát a biztonság és az elővigyázatossági elv alkalmazása jellemzi. Tilalom nélkül lábbal tipornánk az elővigyázatossági elvet. Ezen felül tulajdonképpen nincs is szükség azoszínezékekre, mert léteznek más megoldások is. Ez felér a fogyasztó megtévesztésével: elhitet az emberekkel valamit, ami nem igaz. Szeretnék még egyszer arra biztatni mindenkit, hogy vegyék komolyan ezt a riasztó tanulmányt, és tényleg alkalmazzák az elővigyázatossági elvet, amelyet végül is mi fektettünk le az európai jogba. Szeretném arra is biztatni önöket, hogy szüntessék meg a géntechnológia használatával előállított adalékok címkézését érintő jogalkotási űrt: jelenleg próbáljuk megszüntetni az állati eredetű genetikailag módosított termékek címkézésének hiányát, és egyenesen nevetséges lenne, ha nem használnák ki ezt az alkalmat. Teljes körű engedélyezési eljárásra van szükség, amely megfelelő módon figyelembe veszi az elővigyázatossági elvet, nem hagy címkézési űrt, és amelyben a fogyasztóknak joguk van szabad választást hozni arról, mit egyenek. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Értékelem az előadó arra irányuló erőfeszítéseit, hogy átláthatóbbá tegye az élelmiszer-adalékanyagok, aromák és enzimek engedélyezésének eljárását és erősítse a fogyasztóvédelmet, különösen azok számára, akik allergiásak egyes anyagokra. Az élelmiszer-adalékanyagokat folyamatosan újra ellenőrizni és értékelni kell a felhasználás változó feltételei és az új tudományos információk alapján. Sok anyagot vegyszerekből állítanak elő, és a hosszú távú alkalmazásuk káros lehet az egészségre. Ezért rendkívül fontos, hogy megjelöljük a termékeket a fogyasztók számára egyértelmű és nyilvánvaló formában. Ez érinti a fogyasztási cikkeket is, és a nem megfelelő termékjelölés vagy a termékjelölés hiánya következményekkel járhat. Szeretném hangsúlyozni, hogy nézetem szerint a genetikailag módosított élelmiszereket világosan és érthetően jelölni kell, mint például Kanadában, ahol kanola- vagy repceolajat fogyasztanak. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök úr, üdvözlöm ennek a csomagnak a sikeres befejezését, és remélem, hogy a Parlament holnap támogatja majd a kompromisszumos javaslatot. Ami még fontosabb, a csomag erősíti a fogyasztóvédelmet és az élelmiszerbiztonságot. Külön emlékszem néhány nehezebb kérdésre, amelyet megvitattunk, és értékelem a kompromisszumra való törekvést. Ebből a szempontból szeretnék még egyszer köszönetet mondani a három előadónak a kompromisszumos javaslat megalkotása érdekében végzett kemény munkájukért és a Bizottsággal való jó együttműködésükért. Szeretném külön megköszönni Westlund asszonynak a színezékekkel kapcsolatos erőfeszítéseit. Jól tudja, hogy a Bizottság támogatta a javaslatait. Sikerült kompromisszumra jutnunk, de biztosíthatom, hogy nem elégszünk meg ennyivel. Már felkértük az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, értékeljék újra az engedélyezett adalékanyagokat, és ha az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság véleménye alátámasztja, nem habozunk majd alkalmazni az új szabályokat ezekre az adalékokra.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Azért mondom ezt általánosságban, mert ahogy említettem, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság újraértékeli az összes anyagot. Ha bármikor, bármelyik anyag az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság véleménye szerint veszélyeztetheti az emberi egészséget, élni fogunk az előjogunkkal, és kezdeményezzük a módosítást. Volt egy kérdés az enzimekről és a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló rendeletről. Ha egy enzimet genetikailag módosított szervezetből vonnak ki, amely a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendelet hatálya alá tartozik, a géntechnológiával kezelt eredetet fel kell tüntetni a címkén. Az 1829/2003/EK rendelet hatálya azonban nem terjed ki az olyan élelmiszerekre, amelyeket géntechnológiával módosított mikroorganizmusok felhasználásával erjesztés útján előállított enzimeket tartalmaznak. A javaslat célja, hogy az enzimeket biztonságossági értékelési engedélyezésnek vessük alá, nem kifejezetten a genetikailag módosított természet címkézése. Említették, hogy kilenc hónap áll a Bizottság rendelkezésére a kockázat kezelésére. A javaslat kilenc hónapot ad a Bizottságnak arra, hogy benyújtsa a javaslatát véleményezésre az állandó bizottsághoz. Ez a maximális javasolt idő, és természetesen sok esetben a lista frissítésére irányuló javaslatot hamarabb benyújtjuk majd. Vannak azonban olyan esetek, különösen az élelmiszer-adalékanyagoknál, amikor szükség van kilenc hónapra ahhoz, hogy a Bizottság konzultáljon a tagállamokkal és az egyes kérdésekben érintett összes szereplővel. Ez csak akkor valósulhat meg, ha az érintettek elegendő időt kapnak a válaszadásra, ezért úgy vélem, a kilenc hónapos maximális határidő nem túlságosan hosszú. Végezetül szeretném még egyszer megköszönni az együttműködést, és várom a javaslatnak a holnapi ülésen történő elfogadását. Åsa Westlund, előadó. − (SV) Elnök úr, szeretném még egyszer megköszönni Vassiliou biztos asszonynak az azoszínezékekkel kapcsolatban nyújtott támogatását. Tudjuk, hogy ez volt az első ügyek egyike, amikor hivatalba lépett. Megmutatta, készen áll arra, hogy felvállalja a Bizottságban kapott felelősséget, és nem csupán követte az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal ajánlásait, hanem vette a fáradtságot, hogy független értékelőkkel elemeztesse a szabályozás valamennyi vetületét. Megmutatta, hogy valóban készen áll a feladatok ellátására. Azt hiszem a ma esti vita világossá tette, hogy az Európai Parlament természetesen követi majd az azoszínezékek allergén hatásának az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal által történő felülvizsgálatát, és megvizsgálja a Bizottság állásfoglalását is a kezeléssel kapcsolatban. Magától értetődik, hogy más tanulmányokat is megvizsgálunk majd, amelyek például az azoszínezékek gyermekek viselkedésére gyakorolt hatását elemzik, hogy esetleg később visszatérhessünk erre a kérdésre. Végül szeretném megjegyezni, hogy a szabályozás megalkotása egy dolog, de a szabályokat alkalmazni is kell. Sok fogyasztó egyetértene velem abban, hogy az üzletek gyakran becsapnak minket. Szeretném – és úgy gondolom, ez jogos igény –, ha a tagállamok megszigorítanák az ellenőrzési rendszereiket, és a Bizottsággal együtt gondoskodnának arról, hogy a holnap szavazásra kerülő jogszabályt kövessék és tiszteletben tartsák. Így nem történhetne meg az, hogy például a fogyasztó hazamegy egy doboz joghurttal abban a hitben, hogy rengeteg gyümölcsöt és bogyót tartalmaz, csak azért, hogy a csomagolás áttanulmányozása után rájöjjön, a termékben csak színezék található. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök úr, az élelmiszeripar 300 élelmiszer-adalékanyagot, 2 600 természetes vagy mesterséges aromát és hagyományos diasztázt vagy enzimet és azoszínezéket használ. Ezért kell összehangolni a törvényeinket. Mivel az ügy érinti a liba- és kacsamájat, a tartósított szarvasgombát és a csigát is, érthető, miért létezik tucatnyi jogszabály és emellett a négy benyújtott rendelet a közös engedélyezési eljárás létrehozásáról a termékek listájával. Igen, ezek az adalékok növelik a néha súlyos allergia kockázatát, de talán túlzásba vittük az elővigyázatossági elvet. 2008-ban, egy olyan évben, amikor dúl az élelmezési válság, amikor, elnök úr, Olaszország dioxinnal szennyezett mozzarella sajtot árul nekünk, amely 10 millió eurós iparág, nehezen hiszem el, hogy a 15 millió európai munkanélküli elsősorban az aromák és enzimek miatt aggódik, bár jellemző az Európai Unióra, hogy a végtelenül kis dolgokkal foglalkozik egy végtelenül nagy világban. Mojca Drčar Murko (ALDE). - Elnök úr, a ma eddig elmondottak mellett szeretném megismételni, hogy az aromák jelentős piaci értékkel bírnak. Az elkészített ételek mikrobiológiai biztonságának garantálását célzó a nemzeti szabályok harmonizációjakor az európai jogalkotóknak tisztában kell lenniük a terület

55

56

HU


érzékenységével, és meg kell próbálniuk elkerülni a piac torzítását. Remélem, hogy ez lesz a helyzet, és szeretném megköszönni Vassiliou biztos asszonynak a mai nyilatkozatát. Nagy utat tettünk meg a Tanáccsal és a Bizottsággal azáltal, hogy tisztáztuk a vitatott kérdéseket, száműztünk annyi kétértelműséget, amennyit csak lehetséges, és elértük a második olvasatra szánt megegyezést. Az élelmiszerbiztonság és a belső piac erősítése mellett figyelembe kellett venni a fogyasztók érdekeit is. Elsődleges kívánságuk, hogy az ételek a lehető legtermészetesebbek legyenek. Nem szükségszerű, hogy minden aroma biztonságos legyen a mérgezés szempontjából és egyben előnyös is a fogyasztóknak. A Parlament elsősorban a fogyasztók választási jogát szerette volna hangsúlyozni. Az aromák engedélyezési eljárása folyamán az „ésszerű technológiai szükséglet” más európai stratégiákat is segít, mint például az elhízás elleni küzdelmet, hiszen egyes kivételesen hatásos aromák hozzáadása leplezheti az elkészített ételek gyenge minőségét. Azt hiszem, ezt elég egyértelművé tettük az ismertetésben. Zárásként szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett az élelmiszeripari adalékokra vonatkozó csomaghoz kapcsolódó munkában, és segített használható és végrehajtható rendeleteket létrehozni. ELNÖKÖL COCILOVO ÚR alelnök Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Gábor Harangozó (PSE), írásban. –Először is szeretnék gratulálni az előadóknak az élelmiszer-adalékanyagokról, enzimekről és aromákról szóló jelentésekhez. Fontos, hogy a Parlament kitüntetett figyelmet szenteljen ezeknek a rendeleteknek, hiszen hatalmas befolyást gyakorolnak a közegészségügyre, ezért gondoskodnunk kell arról, hogy az első olvasatban támogatott módosítások bekerüljenek a végleges szövegbe. A fogyasztók érdekeinek védelmét és az élelmiszerbiztonságot kell első számú prioritásként kezelnünk. Az elővigyázatossági elvnek megfelelően kerülnünk kell az olyan összetevők használatát, amelyeknek a fogyasztók egészségére gyakorolt hatásaival kapcsolatban nem áll rendelkezésre megbízható adat és független tudományos értékelés. Biztosítanunk kell a polgárainknak az élelmiszerek minőségét és biztonságosságát, és ennek érdekében hatékony módszereket kell kidolgoznunk a lehetséges veszélyes összetevők fogyasztók egészségére gyakorolt hatásainak felsorolására és ellenőrzésére. Továbbá javítanunk kell a gyártás, címkézés és az engedélyezési eljárások átláthatóságát, valamint harmonizálnunk kell az adalékanyagokra, enzimekre és aromákra vonatkozó szabályokat, hogy jobb fogyasztóvédelmet és közegészségügyet biztosító, következetes intézkedéscsomagot alkossunk. A fogyasztók védelme mellett a fogyasztók bizalmának visszanyerése, és az érdeküknek megfelelő minőségi élelmiszergyártás biztosítása jelenti az igazi kihívást.

20. Helyesbítés (az eljárási szabályzat 204a. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 21. Az eljárási szabályzat 29. cikkének módosítása: A képviselőcsoportok megalakítása (vita) Elnök. − A következő pont Corbett úr jelentése (A6-0206/2008) az Alkotmányügyi Bizottság nevében a Parlament eljárási szabályzata 29. cikkének módosításáról: A képviselőcsoportok megalakulásáról [2006/2201(REG)]. Richard Corbett, előadó. − Elnök úr, azért szólalok fel, hogy bemutassam az Alkotmányügyi Bizottság jelentését az eljárási szabályzatról, amelyben megvizsgáltuk az alsó határ, a Parlamentünkben a képviselőcsoportok megalakításához szükséges alsó küszöb kérdését. Minden olyan parlament, amelyben képviselőcsoportok rendszere él, rendelkezik egy alsó határral. Általában nem engedjük meg egy vagy két képviselőnek, hogy képviselőcsoportot alakítsanak; meg kell határozni, hol

07-07-2008

07-07-2008

HU


húzódjon a határ. Ahogy folyamatosan növekszik a Parlament, ésszerű megállni, és elgondolkozni azon, a következő Parlamentben hol húzódjon a képviselőcsoportok létrehozásának határa. Részletesen megvizsgáltuk a kérdést az Alkotmányügyi Bizottságban, és egyenlő arányban oszlottak meg a bizottságunkban a vélemények. Amikor a bizottságban foglalkoztunk a kérdéssel, egy szavazattal került többségbe a küszöbérték felemelését ellenzők tábora, de természetesen most a Házban ismét elénk került az ügy. Megvizsgáltuk azokat a már meglévő képviselőcsoportokat is, amelyek egy vagy két tag távozása után a küszöbérték alá kerülnének, és mérlegeltük, hogy helyes-e, ha ezek a képviselőcsoportok automatikusan és azonnal megszűnnek, vagy bizonyos körülmények között engedélyezni kell az ilyen csoportok fennmaradását. Ebben a kérdésben a bizottság elfogadta a javaslatomat, amely az IND/DEM képviselőcsoport egykori társvezetője, Bonde úr, ajánlásán alapult, aki kifejtette nekem, milyen nehézségekkel kellene neki vezetőként megküzdenie, ha olyan képviselőcsoportot vezetne, amely éppen csak az alsó határ felett található. Ilyenkor egy vagy két képviselő a képviselőcsoport elhagyásával fenyegetőzhetne, ha nem éri el, amit szeretne, és ezáltal hatékonyan zsarolhatná a képviselőcsoportot. Az ő ajánlása alapján a bizottság bölcsen elfogadta azt a javaslatomat, hogy amennyiben egy képviselőcsoport már fennáll egy meghatározott ideje, segítenünk kell a kisebb csoportokat, és meg kell adnunk nekik a lehetőséget, hogy ilyen körülmények között – ebben a Parlament elnökének mérlegelési jogot biztosítunk – korlátozott ideig, a Parlament következő alakuló üléséig továbbra is fennmaradjanak, még akkor is, ha a küszöbérték alá kerültek, feltéve természetesen, hogy még mindig ésszerű számú képviselővel rendelkeznek: nem engedhetjük meg, hogy két vagy három tagból álló képviselőcsoportok létezzenek. Az elképzelés az volt, hogy találjuk meg az egyensúlyt az ésszerű alsó határ és a kisebb csoportoknak adott biztosíték között, amely garantálja, hogy nem kell megbirkózniuk azzal a sötét kilátással, hogy a képviselők kisebbsége a képviselőcsoport bármelyik pillanatban való megszüntetésével zsarolhat. Ahogy említettem a bizottság álláspontja nem volt egyértelmű a küszöbérték megemelésével kapcsolatban: egy szavazattal győzött a többség. A kérdés ismét előttünk áll. Jelenleg a világ parlamentjei közül nálunk az egyik legalacsonyabb a küszöbérték a képviselőcsoportok megalakítására vonatkozóan. A tagság csupán 2,5%-a már alakíthat képviselőcsoportot. Ha figyelembe vesszük, hogy a képviselőcsoportok megalakítása a tagoknak plusz erőforrásokat jelent az átlagos képviselőknek juttatott erőforrások felett – külön erőforrásokat a képviselőcsoportnak finanszírozás formájában az adófizetőktől, valamint személyzet és eljárási előjogok formájában –, okunk van elgondolkozni a kérdésen. Valóban szeretnénk ilyen hatalmas erőforrásokat biztosítani a képviselők kis és nem reprezentatív csoportjának: 2,55%-ának? Nézetem szerint ez az alsó határ nagyon alacsony: magában rejti annak a veszélyét, hogy az erőforrásokat kicsiny, valószínűleg nem reprezentatív vagy akár szélsőséges csoportokra fordítjuk. Néhányan kiemelték, hogy a szélsőjobboldal is létrehozhatna képviselőcsoportot ilyen alacsony küszöbérték mellett, ha valaha nyernek annyi helyet. A kérdés jogos. Mi az alsó határ? Azt javasoltam, hogy emeljük 4%-ra, ami még mindig elég alacsony az Unió nemzeti parlamentjeihez viszonyítva, még mindig sok nemzeti parlament normái alatt található, de talán ésszerű egyensúlyt valósíthatna meg. Úgy tudom, a kisebb képviselőcsoportok, amelyek kezdetben ellenezték ezt az ötletet, most hajlandók lennének elfogadni egy, az általam javasolt 30 képviselő és a jelenlegi szabály szerinti 20 képviselő közötti kompromisszumot, megelégednének egy 25 főt jelentő kompromisszumos megoldással. Most pedig szerepet váltva, és előadó helyett a képviselőcsoportom koordinátoraként felszólalva elmondhatom, hogy a képviselőcsoportom támogatná ezt a kompromisszumot, amennyiben ez valóban kompromisszum, és felsorakozna mögé. Ha ez nem kompromisszumos megoldás, azaz nem fogadható el, akkor a képviselőcsoportom továbbra is a 30 főről szóló javaslatot támogatja majd a 25 helyett. József Szájer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Tisztelt elnök úr! Én azok közé tartozom, és a pártom is azok közé tartozik, akik támogatták azt, hogy egy erősebb kohézióval rendelkező parlament jön létre abban az esetben, hogyha felemeljük azt az alsó határt, amely eddig, jelen pillanatban a frakcióalakításnak a feltételét képezte. Azért mondom azt, hogy ez egy erősebb parlamenthez vezet, mert azt gondolom, hogy érdeke az Európai Parlamentnek is, hogy a politikai pártok és a politikai csoportok, parlamenten belüli politikai csoportok között szorosabb összefüggés legyen, európai szinten a politikai pártok még erősebbek legyenek.

57

58

HU


Azzal szembesültünk, amiről az imént Richard Corbett is beszélt, hogy jelen pillanatban nagyon alacsony ez a mérce, alacsony, hogyha összehasonlítjuk a többi parlamenttel. Éppen ezért mi az Európai Néppárt részéről támogattuk ezt a javaslatot, támogattuk azt is, hogy rugalmas legyen ez a korlát, bár hozzáteszem, hogy én a rugalmasság tekintetében egy rövidebb periódusra engedélyeztem volna ezeknek a frakcióknak a létezését. Természetesen azonban azt láttuk, hogy nem mindenki osztotta ezt a véleményt, és meggyőződésem, hogy egy európai parlamentben, ahol nagyon sokféle szín, nagyon sokféle politikai párt, nagyon sokféle politikai nézet jelenik meg, mindig törekedni kell arra, hogy valamifajta megegyezést kössünk ebben az ügyben. Ezért örültem, hogy lehetőség nyílik egy olyan kompromisszumra, amelynek keretében a mostaninál magasabban, de a tervezettnél alacsonyabban szabhatjuk meg a politikai pártok létrejöttének a határát. Egy utolsó megjegyzés: meggyőződésem, hogy úgy, ahogyan az országok száma tekintetében, úgy a politikai frakciók minimumlétszáma tekintetében is szerencsésebb volna nem konkrét számot, hanem egy százalékos arányt alkalmazni. Ebben az esetben nem kellene folyamatosan változtatni ezeket az arányokat, különös tekintettel arra, hogy most a Lisszaboni Szerződésnek a bizonytalanná válása kapcsán nem is biztosan tudjuk, hogy a következő parlament 2009-ben mekkora létszámmal fog megalakulni, és hogy nem kell-e újból módosítani ezt a szabályt. Köszönöm a figyelmet, a Néppárt támogatja a javaslatot. Jo Leinen, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, szeretném külön megköszönni Corbett úrnak a jelentések elkészítését. A kezdetektől fogva világos volt nemcsak az, hogy megállapodásra jutunk majd a témát illetően, de az is, hogy a megállapodást heves viták előzik majd meg. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a Parlament 626 képviselő helyett ma 785 képviselővel rendelkezik, és az új Szerződés hatályba lépésekor ez a szám valószínűleg 751 lesz. Nyilvánvaló, hogy a működés szabályait is módosítanunk kell. Létezik egy parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport, amely számba veszi a Parlament fejlesztésre szoruló területeit, és nem maradhat veszteg, ahogy hosszú éveken át tehette. A fennálló helyzet megőrzése mindig a legegyszerűbb lehetőség. A közösségi joganyag védelme azt jelenti, hogy nem kell újítani vagy módosítani, ebben az esetben azonban nyilvánvaló, hogy foglalkozni kell a Parlamentben működő képviselőcsoportok méretének problémájával. Corbett úr már említette, hogy a világ nemzeti parlamentjeihez viszonyítva nálunk az egyik legalacsonyabb a határ. Ez is lehet egy cél, miért ne? Vagy mondhatjuk azt, amit Szájer úr mondott: „Erősebb koherenciára van szükség a Parlamentben. Már nem csak tanácsadó gyűlés, most már jogalkotó testület vagyunk. 500 millió ember számára alkotunk jogszabályokat, és ehhez szükség van bizonyos mértékű koherenciára.’ Ezért igazi képviselőcsoportokat szeretnék látni ebben a Parlamentben, nem csak technikai jellegű csoportokat: olyan csoportokat, amelyek tagjait nem csak a pénz tartja össze, és amúgy politikailag semmi közös sincsen bennük. A 20 helyett 30 főt megkívánó javaslat még mindig szerény lett volna és semmiképpen sem szélsőséges. Mégsem jutott túl a bizottsági szakaszon, és most nyitottnak kell lennünk a kompromisszumra. Bár a legutóbbi ajánlat 25 főt mond, ez még így is haladás, és a legkisebb elfogadható előrelépés. Tíz nyilvántartásba vett politikai családunk van a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig. A következő európai választásokon a polgárok politikai családok széles skálájából választhatják ki, milyen Európát szeretnének. Ezért nincsenek kétségeim a reformmal kapcsolatban. Megmarad a Parlament sokszínűsége, és talán kicsit hozzájárulhatunk a koherenciájához, és éppen ez lenne a cél. Ezért köszönetet szeretnék mondani Corbett úrnak. Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a bizottság tudomásunk szerint mindig a megegyezést keresi, de ma este felrúgták a konszenzust, és elvi és gyakorlati alapon is erősen ellenzem Corbett úr javaslatát. Egyszerűen nem fogadhatom el, hogy hét képviselőcsoport léte a Parlamentben hatékonysági gondokat okoz. A nemzeti parlamentek működéséből levonható tanulságok csak eddig terjednek. Itt 27 ország összetettebb és szélesebb körű közvéleményét kell megjelenítenünk. Valójában az integrációnak ebben a kényes szakaszában elengedhetetlen, hogy mindenféle kisebbségi álláspont hivatásos módon szerveződhessen és érthető kifejezési módot találjon magának. A képviselőcsoportok segítik, és nem akadályozzák, a Parlament munkáját. Corbett úr javaslata és a kompromisszum is azt eredményezné, hogy megszűnne az UEN és az IND/DEM képviselőcsoport. Gyakran – talán mindig – ellentétes a véleményem e csoportok véleményével, de akkor is joguk van kifejezni a véleményüket, és bizonyosan a közvélemény egy adott rétegét képviselik.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Ha megszüntetjük őket, a tagoknak csatlakozniuk kell egy nagyobb csoporthoz, és ezáltal bonyolultabbá teszik az ügyeket, és lazítják a csoportokban az összetartozást. Másik esetben ellepik a független képviselők sorait. Összefoglalásként tehát a hatékonyság, pluralizmus, koherencia, tisztesség és liberalizmus érdekében kérem, támogassák a bizottság álláspontját, és utasítsák el a módosításokat. Johannes Voggenhuber, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, néha – nem gyakran – előfordul, hogy a Parlament nagy képviselőcsoportjainak valami nyomja a lelkét. Néha észre lehet venni, mert Strasbourgban, hétfőn késő este foglalkozunk egy kérdéssel. Ma ez a helyzet, máskülönben érdekelhetné a közvéleményt, hogyan kerül egy bizottság által elutasított jelentés a plenáris ülés elé. Az is érdekelhetné a közvéleményt, egy előadó egy bizottság nevében miért mutat be olyan jelentést, amely nem tartalmazza a bemutatásban foglaltakat, és amelyet nem egy szavazattal utasítottak el, ahogy azt Corbett úr állította, hanem a bizottság többsége által, és jó okkal. A nagyközönséget talán érdekelné, hogy a javaslatot az eljárási szabályzat megszegésével terjesztik a plenáris ülés elé, azaz nem az indítványról való szavazás céljából, hanem valami egészen más célból. 1990 óta vagyok képviselő. Ez idő alatt megismerkedtem a konszenzusra törekvő parlamenti kultúrával, amely azt jelenti, hogy a Parlament többsége nem használja a hangját és súlyát arra, hogy előjogokat és jobb pozíciót vívjon ki magának az eljárási szabályzatban más képviselőcsoportok rovására. Most éppen ezt teszik. Megsértettek egy tabut. Amit itt mondanak, az tisztességtelen. A nagyobb képviselőcsoportok egyszerűen szeretnék megakadályozni a kisebb csoportok megalakítását, és szeretnének az Unió különböző tagállamaiból érkező képviselőkre nyomást gyakorolni, hogy csatlakozzanak hozzájuk, és a saját csoportjuk elszakadni kívánó tagjaira, hogy ne tegyék ezt. Szeretnék a saját ízlésük szerint alakítani az eljárási szabályzatot, hogy testre szabhassák a képviselőcsoportjukat. Eközben figyelmen kívül hagynak egy másik tabut is, mégpedig azt, hogy nem elfogadható formális trükkök segítségével megszabadulni létező képviselőcsoportoktól, mint például a Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoporttól. Ez elképzelhetetlen egy politikai demokráciában. Ez már kezd hagyománnyá válni, Corbett úr. Átnéztem az elmúlt két évet, és ezt még a választások előtt kell megbeszélnünk: az elmúlt két évben az ülésteremben lévő nagy képviselőcsoportok sorozatosan nyújtották be a módosításokat az eljárási szabályzathoz, és mindnek ugyanaz az eredménye: megerősíteni a nagy csoportokat, eltörölni a sokszínűséget, csökkenteni az egyéni képviselők jogait és megnyirbálni a kisebb képviselőcsoportok jogait. Ha ez a Parlament népszerűsítésének, a polgárok körében tapasztalható bizalmatlanság kezelésének és a jövő évi választási kampányra való felkészülésünknek a módja, akkor e kérdés heves ellenzőinek és a demokratikus Parlament lelkes támogatóinak talál majd minket. Ryszard Czarnecki, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a pluralizmus és a különbségek tisztelete az Európai Parlament fontos értékei. Ennek oka, hogy magának az Európai Uniónak a sokszínűségben megvalósuló egységet kell tükröznie. Ezért az Európai Parlamentnek nem csak tisztelnie, hanem egyenesen támogatnia kell a politikai színtér különböző szereplőit és a vélemények sokféleségét. Mialatt védjük az etnikai, vallási és szexuális kisebbségeket, nem felejthetjük el a politikai kisebbségeket sem. Az Európai Parlament eljárási szabályzatának bármely manipulációja vagy politikai indíttatásból történő módosítása nyilvánvalóan korlátozta a Parlamentnek az Európai Unió különböző népeit és közösségeit képviselő testületként betöltött szerepét. Nem tartjuk szükségesnek, hogy megváltoztassuk az eljárási szabályzat azon rendelkezéseit, amelyek azt szabályozzák, hány ország képviselői alakíthatnak képviselőcsoportot. A fennálló helyzet megfelelő. Az Európai Parlament a jelenlegi formájában hatékonyan működik, és ahogy a kínai mondás tartja, „csak rontanánk a helyzeten”. Hat állam elegendő ebben a kérdésben, nem kell hétre emelnünk a számot. Csak annyit érnénk el, hogy megnövekedne a független képviselők száma, akik gyakran egymástól is teljesen és szélsőségesen különböznek. Az ilyen módosítás, hasonlóan a képviselőcsoportok megalakításához szükséges alsó határ 30 főre emeléséhez, tényleg kihatna a pluralizmusra, a véleménynyilvánítás szabadságára, az európai intézmények reprezentativitására és a hitelességünkre európai parlamenti képviselőkként. Az ilyen módosítások nem kölcsönöznek tekintélyt az Európai Parlamentnek a választások évében, ami szerintem kiemelten fontos, ha vetünk egy pillantást a választásokon való részvételre. A módosításokat

59

60

HU


2009-ben vagy máskor sem kellene hatályba léptetni, és ezt olyan képviselőcsoport tagjaként mondom, amely tökéletesen jól elboldogulna akkor is, ha a módosítások megvalósulnának. Francis Wurtz, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, nézzünk szembe a tényekkel. Az európai integráció története, a domináns ideológiai áramlatai, a Bizottság, a Tanács és a Parlament fél évszázados szoros együttműködéséből öröklött gyakorlatok, mindez egyfajta kereszténydemokrata-szociáldemokrata közös uralmat eredményezett az európai intézményekben. Nem ítélkezem, egyszerűen csak ismertetem a tényeket. Ebben a parlamentben a jogszabályok együttdöntési eljárásban való elfogadásához szükséges minősített többség azt jelenti, hogy folyamatosan keressük a megegyezést a két nagy képviselőcsoport között, ami még inkább háttérbe szorítja az ellentétek és eltérések kifejezését. A kérdés tehát egyszerű: szeretnénk erősíteni ezt a konfliktuskerülő tendenciát azáltal, hogy szigorítjuk a képviselőcsoportok megalakításának feltételeit olyan választások előtt állva, amely csökkenti majd a képviselők országonkénti számát, azaz még hátrányosabb helyzetbe hozza a kisebbségi csoportokat, különösen a kevésbé népes országokban. Mennyire lesznek akkor hitelesek ezek a pluralizmus mellett szóló hitvallások? A demokratikus vita minősége nem javul azáltal, ha a széksorokat elárasztják a független képviselők. Ezért a képviselőcsoportom egyhangúlag támogatja a képviselőcsoportok megalakításáról szóló jelenlegi szabályok fenntartását, még akkor is, ha nem értünk egyet abban, mi a teendő, amikor a két nagy képviselőcsoport elutasítja a kérelmünket: elismerni a véleménykülönbséget vagy elfogadni a kompromisszumot. A képviselőcsoportom többsége, engem is beleértve, a kompromisszum mellett foglalt állást, hogy állandósítsuk a Parlamentben a vélemények pluralista kifejezését, azok teljes tiszteletben tartásával, akik másként gondolkodnak a kérdésről, hiszen végső soron mindannyian azonos elveket vallunk. Ezeknek az elveknek van neve is, ez pedig a demokrácia. Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, ez a vita szürreális. Valójában minden részében olyan abszurd, mint egy kafkai per. Fel kell idéznem az eseményeket, hogy rávilágítsak, miért engedem meg magamnak ezt a hasonlatot, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy meglehetősen durva. Május 27-én az Alkotmányügyi Bizottság foglalkozott egy jelentéstervezettel, amelynek a célja az volt, hogy nehezítse a képviselőcsoportok megalakítását. Az előadó, Corbett úr szerette volna 20 helyett 30-ra emelni a tagok számát, és ezzel egy időben megkövetelni, hogy a képviselőcsoport az addigi egyötöd helyett az országok egynegyedét képviselje. A jelentéstervezetet elutasították, amely minden más esetben azt jelentené, hogy a jelentés lekerül a napirendről. Ehelyett azonban a bizottság elnöke, Leinen úr, engedélyezte, hogy a bizottság tovább szavazzon a jelentés módosításairól, annak ellenére, hogy nincs módosítandó jelentés! Ez a manőver életben tarthatta a jelentést, amely valójában már halott volt. Megsérthették az összes szabályt és szokásos eljárást, nem tűnik úgy, mintha ez érdekelné a bizottság elnöke által támogatott Corbett urat. Meg kell kérdeznünk, miért. Hiszen 2004-ben azon az alapon emeltük fel az alsó határt, hogy az Európai Parlament immár 15 helyett 25 országot tömörít. Azóta két ország csatlakozott, de ez nem támasztja alá a szabályok drasztikus módosítását. Azt állítják, hogy sok esetben a nemzeti parlamentekben magasabb a határ, azt azonban elfelejtik megemlíteni, hogy az Európai Parlamentben létezik egy kiegészítő korlátozás is, a földrajzi korlátozás. Tudomásom szerint ilyen korlátozás egyetlen nemzeti parlamentben sem létezik. Akkor hát miért van szükség a képviselőcsoportok megalakítására vonatkozó szabályok ilyen drasztikus módosítása? A helyzet nagyon hasonlít a két nagy képviselőcsoport között kötött gonosz szövetségre, amelynek célja, hogy kétpártrendszert hozzanak létre. Valóban, ha paranoiás lennék, azt mondanám, hogy a helyzet olyan gonosz szövetségre hajaz, amelynek hátsó szándéka, hogy nagyon nehézzé tegye az ellenzékhez tartozó képviselőcsoportok megalakítását, az olyan képviselőcsoportokét, mint amilyenhez én magam is tartozom. A Parlamentnek nincs joga megítélni a politikai véleményeket. Erre csak a szavazók jogosultak. A törvényes és demokratikus választások során megválasztott képviselők a politikai folyamat teljes jogú résztvevői. Minden joguk megvan a részvételre, és sem a Szocialista Képviselőcsoport, sem az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja nem nehezítheti meg a mandátumuk gyakorlását. Azt javaslom, hogy minden képviselő szavazzon a nem létező jelentések módosításai ellen. Ezt mind a mai napra, mind a jövőre nézve ajánlom. Ez egyszerűen túl messzire megy, ha azt szeretnénk, hogy bármikor komolyan vegyenek jogalkotó testületként. Frank Vanhecke (NI). − (NL) Az előadó maga már elmondta, miről szól ez a jelentés: arról szól, hogy az Európai Parlament megerősítse az eurokratikus egysíkú gondolkodás képviselőjeként betöltött szerepét, és leszámoljon a kis képviselőcsoportok által élvezett cseppnyi szabadsággal is. A Parlament szerepe immár

07-07-2008

07-07-2008

HU


az, hogy szolgálja az európai bürokratákat, és nem a lakosság politikai sokszínűségének képviselete. Micsoda antidemokratikus bohózattá vált az önök Európája! A parlamenti kérdésekről szóló híres 6. módosítás a jogaink megnyirbálásának másik példája. Sőt, azt olvashatjuk, hogy a szabály bevezetésére azért került sor, mert az Európai Bizottság, idézem: „[…] erősen panaszkodott a hasonló kérdések száma és a megválaszolásuk által a szolgálatokra rótt adminisztratív munkateher miatt”. Én azt hiszem, talán inkább a képviselőknek kellene erősen panaszkodniuk a borzasztó állapotok miatt, amelyben az európai biztosok alig válaszolnak az írásbeli kérdésekre, azaz a lényeg kikerülésével, hiányosan válaszolnak, és időnként azzal a rosszul leplezett szándékkal, hogy elkerüljék a helyes információk közlését. Jobban tennénk, ha fegyelmi eljárást vezetnénk be a biztosok számára ahelyett, hogy újból megnehezítjük a képviselőknek, hogy elvégezzék a munkát, amiért fizetik őket. Timothy Kirkhope (PPE-DE). - Elnök úr, ez a vita a Parlament alapvető dolgairól szól, és kötelességünk megkérdezni, hogy a képviselőcsoportokat érintő szabályok praktikusak-e. A gyakorlati kérdéseket tartottam szem előtt, amikor benyújtottam a módosítást – azt hiszem, Corbett úr, ez az én módosításom volt –, amely lehetővé tette, hogy a parlament elnöke az elnökök értekezletének egyetértésével megengedje egy képviselőcsoportnak, hogy korlátozott ideig folytassa a munkáját, ha a meghatározott alsó határ alá esik. A bizottságban egyetértettünk abban, hogy ez jó ötlet annak elkerüléséhez, hogy a képviselőcsoportok egy távozással és ezáltal a képviselőcsoport azonnali feloszlatásával fenyegető képviselő foglyává váljanak. Ezért közel áll a szívemhez a javasolt új kompromisszum, amely 25 képviselőnél húzná meg a határt. Ésszerű ötletnek tűnik, amely kiküszöbölné az egyik olyan nehézséget, amelyre a módosításom készítésekor kitértem. Nem szabad azonban elfelejtenünk, azért választottak meg, hogy a választópolgárság mint egész nézeteit és érdekeit képviseljük. Tény, hogy az európai választók a vélemények egyre szélesebb skáláját vonultatják fel, ami jót tesz a demokráciának. Nem csupán a képviselők száma növekszik a Parlamentben, hanem az általuk hozott nézetek sokfélesége is fokozódik. Ha szeretnénk sikeresen betölteni a parlamenti mandátumunkat, lehetőséget kell kapnunk arra, hogy tükrözzük az országunk választópolgárainak nézeteit. Egy kis képviselőcsoport az Európai Parlamentben nagy csoportot képviselhet a nemzeti választók körében. Építő jellegű munkát kell végeznünk Parlamentként és emellett még fontosabb, hogy az általunk képviselt emberek kívánsága szerint végezzük a munkánkat, akárhogy jelenjék is ez meg a képviselőcsoportjaink jellemzőiben és összetételében. Tehát bár örömmel fogadom a lehetséges kompromisszumot, örömmel fogadom a téma ésszerű és pragmatikus megközelítését is. Remélem, nem hagyjuk magunkat abba a csapdába esni, hogy azt hisszük, a kevesebb képviselőcsoport több demokráciát jelent. Kristian Vigenin (PSE). – (BG) Elnök úr, kedves kollégák, azt gondolom, a Corbett úr jelentésében foglalt indítvány figyelmet érdemel, és véleményem szerint éppen jókor érkezett, hiszen az elfogadásával nem veszélyeztetünk egyetlen jelenleg az Európai Parlamentben létező képviselőcsoportot sem. A következő, 2009-től 2014-ig tartó ciklusban támogatnék egy hatékonyabban működő Parlamentet. Többször megbeszéltük már a módosítások jelentését, de soha nem beszéltük meg az Európai Parlamentbe megválasztott képviselők véleménynyilvánítási lehetőségeit érintő korlátozásokat. Mivel azonban a Parlamentünk nagy parlament, szerintünk a világ legnagyobb demokratikusan választott parlamentje, a lényegét éppen a képviselőcsoportok adják. A képviselőcsoportok, amelyek nem a bennük részt vevő képviselőket megválasztó országokat képviselik, hanem a tagjaikat egyesítő politikai irányzatokat. Ez adja egyben a képviselőcsoportoknak és vezetőiknek a Parlament tevékenységében kapott nagy hatáskörének és lehetőségeinek a jelentését is. Ezért gondolom is azt, ha most elkezdenénk a szocialistákat vagy kereszténydemokratákat hibáztatni a demokráciaellenességük miatt, nem lenne igazunk. Éppen ellenkezőleg, azt gondolom, hogy ezen az úton sokkal tisztább képet kaphatunk azokról a képviselőcsoportokról, amelyek meg tudnak majd alakulni, és amelyek működnek majd az Európai Parlament következő ciklusában. Természetesen azt is tudom, hogy könnyű egy olyan képviselőcsoport nevében beszélni, amelyet nem fenyeget a veszély, hogy nem lesz elegendő számú képviselője a következő parlamentben. Szerintem a jelenleg létező képviselőcsoportok mindenképpen képesek lesznek folytatni a munkát a következő ciklusban. Emellett a jelenlétünket itt a Parlamentben többnyire az általunk képviselt politikai pártok erejének köszönhetjük. Nem kellene a két dolgot elválasztanunk egymástól. Ezért nem kellene azt hinnünk, hogy Európa politikai élete feltétlenül itt, a Parlamentben zajlik, és két képviselőcsoporttól függ, és nem szabad elfelejtenünk az általunk képviselt

61

62

HU


pártokat sem. Ennek szellemében azt javaslom, lépjünk előre a kínált kompromisszum felé, és támogassuk Corbett úr indítványát. Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, ez a Parlament gyakran beszél a nyitottságról, átláthatóságról és demokráciáról, de nem mindig cselekszik ennek megfelelően. Jelen esetben azonban az előadó, Corbett úr nyíltan és átlátható módon közölte, mit szeretne elérni: szeretné nehezebbé tenni a kis képviselőcsoportok megalakítását és működését és szeretné megtagadni tőlük a jelenleg nekik kijáró erőforrásokat és előjogokat, amelyek segítségével képviselhetik a választóik akaratát. Corbett úr szeretné eltávolítani azokat a képviselőcsoportokat, amelyek nem tetszenek neki. Ez teljesen demokráciaellenes. Miért ne lehetne az európai választópolgárok akaratát az általuk megválasztottak által alakított képviselőcsoportok útján kifejezni, függetlenül attól, milyen kicsik ezek a csoportok? Miért nem? Mert Corbett úr szerint nem kellene megengedni! A szabályok elfogadása például megszüntetné az én saját képviselőcsoportomat, a Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoportot is. Az IND/DEM képviselőcsoport megalakulásának célja természetesen az volt, hogy ellenezzük az Európai Alkotmányt, és igen sikeresek is voltunk, sok pénzt költöttünk a „Nem” kampányokra a francia, holland és nemrégiben az ír népszavazáskor is. Ezért szeretné Corbett úr és a többi eurofil megszüntetni a képviselőcsoportunkat és minden hozzánk hasonló képviselőcsoportot a 2009-es választások után, ha lehetősége van rá. Mindenki számára átlátható az antidemokratikus természete. Maria da Assunção Esteves (PPE-DE). – (PT) Elnök úr a Parlamentnek a demokráciát demokratikus módon kell értelmeznie. Ez azt jelenti, hogy ez eljárási szabályzatot nem lehet elszigetelten értelmezni. Az eljárási szabályzatot a választójog elvi alapja és a képviseleti elv fényében kell értelmezni, azaz az önszabályozás és a polgárok autonómiájának kifejeződéseként. Levonva az elvből adódó következtetéseket, a következőket szeretném elmondani: az én szempontomból a Corbett úr által javasolt módosítások elvileg helyesek, de annak az oka, miért maradjon fenn egy képviselőcsoport azok után is, hogy egy parlamenti ciklusban az alsó határ alá esett a tagsága, pontosan abban a tényben rejlik, hogy a választók demokratikus döntése gyakran figyelembe veszi azt az európai parlamenti képviselőcsoportot is, amelyhez a jelölt tartozik. A választók számára nem érdektelen, hogy a megválasztott jelölt az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja soraiban ül majd vagy az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjában. Mivel ez a helyzet, úgy gondolom, hogy a módosításnak ahelyett, hogy mérlegelési jogkört ad a Parlament elnökének, kötelező jogkört kellene adnia, nem csupán engedélyt, hanem kötelességet, és a képviselőcsoport fennmaradásának időtartama demokratikus szempontból csak a parlamenti ciklus időtartamával egyezhet meg. Máskülönben teljesen aláásnánk a szabadság elveit, amelyek azzá tesznek, amik vagyunk. A második megjegyzésem azzal a kísértéssel kapcsolatos, hogy lemásoljuk a nemzeti parlamentek gyakorlatát. A nemzeti parlamentek valóban példaként szolgálnak nekünk, de ebben az esetben kis fenntartással kell utánoznunk őket, hiszen a képviselőcsoportok elszaporodása az európai demokráciában pótolhatja a reprezentativitás hiányát is, amely egyik válságból a másikba sodorja Európát. A képviselőcsoportok elszaporodása megszüntetheti azt a szakadást, amely az európai polgárok és a képviselőik között folyamatosan fennáll. Továbbá minél erősebb a pluralitás, annál inkább egyértelmű a küzdés és intenzív politizálás, amely a konszenzusainkhoz vezet, hiszen a szisztematikus konszenzusok itt sem nélkülözik a szembenállást. Sok képviselőcsoport segíthet a Parlamentnek politikai jelleget kölcsönözni a bürokratikus Európának, hiszen a demokrácia demokrácia, és nem rend. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim, nem kellene még több anyagi támogatást nyújtanunk olyan képviselőknek, akik az európai szintű demokrácia ellen érvelnek. Jim Allister (NI). − Elnök úr, nagyon egyszerűen felismerhető azoknak a szándéka, akik a képviselőcsoportok elismeréséhez szükséges méret megnövelését próbálják elérni ebben a Házban. Ez egy elég nyilvánvalóan arra irányuló kísérlet, hogy kiszorítsák a kisebb képviselőcsoportokat, akik gyakorta kevésbé lelkesek, sőt – akik gyakran megkérdőjelezik a drágalátós európai projektet. Corbett úr hatékonyan alkalmazza az úthenger stratégiát a politikában. Ezért vezeti ma este ő a támadást szembeszegülve a bizottság demokratikus döntésével. Helyesen mondták, hogy egy parlament, ez értéke és az integritása megítélhető az alapján, hogyan bánik a kisebbségeivel. A jelentés alapján Corbett úr azt szeretné, ha a Parlament még mélyebbre süllyedne a nagy

07-07-2008

07-07-2008

HU


képviselőcsoportok antidemokratikus szövetkezésébe, ahol a döntések nem a Házban születnek, hanem a két fő párt közötti megegyezésekben. Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL). – (DA) Elnök úr, szeretném megcáfolni azt az alapvető feltevést, hogy ha kevesebb képviselőcsoportba osztjuk el magunkat, az erősebb politikai koherenciához vezet majd. Csatlakozhatnék az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjához, de ez nem fokozná a képviselőcsoport politikai koherenciáját. Hasonlóképpen csatlakozhatnék az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták Képviselőcsoportjához is, de garantálhatom, hogy ez semmiképpen sem erősítené a csoport politikai koherenciáját. Ezért ez a javaslat nem a politikai koherenciáról szól. Arról szól, hogy sok független képviselőt teremtsünk, akik egyik olyan csoporthoz sem kívánnak tartozni, amely elegendő mandátummal rendelkezik a fennmaradáshoz. Ez az jelenti, hogy az Európai Parlamentben európaiak millióit nem képviseli majd egyetlen képviselőcsoport sem. Ezt nem tekintem pozitív fejleménynek. Mindenekfelett nem tekintem demokratikus fejleménynek. Végül most, hogy a politikai koherencia témáját feszegetjük, szeretném megkérdezni Corbett urat, hogy az általa bemutatott javaslat a PSE képviselőcsoport egyhangú támogatását élvezi-e vagy a csoport valójában erősen megosztott a javaslattal kapcsolatban. Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, a ma esti igen vita érdekes, mert hallottam, hogy az előadó azt mondta, a jelentést Bonde úr ihlette, aki Rodrigo Díaz de Vivarhoz, El Cid Campeadorhoz hasonlóan halála után nyerte meg a csatákat. Majd jött Dahl asszony, aki felváltotta Bonde urat, és az előadót Kafkához hasonlította, amely mindenképpen előnyös hasonlat, azaz Dahl asszonynak nem kellene annyira egyetértenie Bonde úrral. Majd Batten úr bevallotta, hogy a képviselőcsoport pénzét arra használták, hogy beavatkozzanak az országok népszavazásaiba. Gondolom, Batten úr, a quaestoroknak lesz egy-két hozzáfűznivalójuk ehhez, hiszen az a pénz nem használható fel ilyen célokra. És Voggenhuber úr? Mit mondhatnék Voggenhuber úrról, akinek az országa olyan remekül megrendezte a 2008-as futball Európa-bajnokságot, amelynek mi, spanyolok, nagyon örültünk? Voggenhuber úr manipulációval vádolt minket és kritizálta a kompromisszumos módosítást, amelyet, mint kiderült, ő is aláírt. Röviden szólva, elnök úr, a következetesség érdekében és azzal egyetértésben, amit Szájer úr, Kirkhope úr, Esteves asszony és Rübig úr mondott, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja a jelentés mellett szavaz majd. Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr, két hete írtam egy nagyobb cikket a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung lapban, amelynek a címe Merni merész demokráciát. A szociáldemokraták közül néhányan odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy „Pontosan!”, és nem csak azért, mert a cím a nagyszerű Willy Brandt híres mondását idézte. Corbett úr és Leinen úr, mit csinálnak? Teljesen kiforgatják a dolgot, és tudják, mit csinálnak. Jól emlékszem, mit mondtak, amikor legutóbb tárgyaltuk a képviselőcsoportok megalakításához szükséges alsó határ kérdését. Emlékszem Leinen úrra azokból az időkből, amikor még becsületes demokrata volt. Hátra kellene lépnie, és alaposan átgondolni, milyen ügyet szolgál. Amit itt csinál, azzal rombolja a demokráciát. A Haidereket és Strachekat támogatja, a szélsőbaloldalt, olyan embereket, akik mellett még Lafontaine úr is középpártinak látszik. Szégyellje magát. Álljon meg és gondolkodjon és Európa érdekében vonja vissza ezt a módosítást. Ne legyen „Európaellenes”. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök úr, létezik közös piac, közös fizetőeszköz, teljesen logikus lenne tehát egy közös képviselőcsoport is, amely mindenesetre sokkal hatékonyabb volna. Egy felszólaló lenne, és mindent sokkal könnyebb volna megosztani. Corbett úr javaslata szerint az alsó határt 30-ra kellene emelni. Ez nagyon veszélyesnek tűnik, mert az írek, franciák és hollandok 31 képviselőt küldhetnek és ez valódi problémákat okozna nekünk. Személy szerint úgy gondolom, hogy lebegő alsó határt kellene bevezetni. 30 lenne a küszöb, de az elnök a mérlegelési hatáskörében 35-re vagy 40-re emelhetné, ha a csatlakozni kívánó képviselőket nem jegyzik be teljesen. A Negyedik Köztársaságban alkalmaztak egy kizárás néven ismert technikát. Az országgyűlés megalakulásakor a többség döntött arról, hogy egy adott képviselő tisztségét megújítják, vagy a képviselőt kizárják. A módszer tökéletes. Corbett úr lehetne felelős például bárkinek a kizárásáért, aki nem ért egyet a nézeteivel. Tovább is fejleszthetnénk: akik nem osztják Corbett úr nézeteit, a fizetésüket a képviselőcsoportjának utalnák át. Akárhogy is, ez nem számít: az írek bebizonyították, hogy bármilyen szabályt el lehet fogadtatni. Ez többé már nem így működik itt, Corbett úr.

63

64

HU


Richard Corbett, előadó. − Elnök úr, élvezettel hallgattam a vitát. Élvezettel hallgattam a túlzó vádaskodásokat a módosítással kapcsolatban, amelyek szerint a képviselőcsoportok megalakítására vonatkozó alsó határ felemelése 20-ról 25-re vagy esetleg 30-ra valahogyan a demokrácia és a pluralizmus végét jelentené a Parlamentben. Ez teljes képtelenség! Ez egy visszafogott javaslat. Még a 30 is jóval a nemzeti parlamentekben létező küszöb alatt lenne, amelyet mindannyian tökéletesen demokratikusnak találunk. Akkor itt miért nem? Az az ötlet, hogy ez a fennálló képviselőcsoportok ellen intézett támadás, képtelenség. Örültem, hogy az UEN képviselőcsoport szóvivője elismerte, a csoportját nem érintené a kérdés. Meglepve hallottam viszont, hogy Batten úr szerint az ő képviselőcsoportja érintett lenne. Azt hittem új helyeket vár a következő európai választásokon. Szerintem inkább annyi helyet veszít majd, hogy a csoportja szétesik és még a most érvényes alsó határt sem tudja majd teljesíteni. A csoportját tehát egyik esetben sem érinti a kérdés. Továbbá az a vád is képtelenség, hogy ez egy bizonyos álláspont, mint például az euroszkepticizmus ellen irányul. Ez euroszkeptikusok mindig is képviseltették magukat a Parlamentben, majdnem mindig rendelkeztek képviselőcsoporttal, és biztos vagyok benne, hogy ez továbbra is így lesz. A közvélemény kicsi, de fontos részét képviselik, és természetesen részt kell venniük a vitáinkban. Ez a javaslat nem változtat ezen. Ez a javaslat nem radikális. Ésszerű, a józan ész által diktált és praktikus javaslat, hogy vizsgáljuk meg, mi legyen a képviselőcsoportok megalakításának ésszerű alsó határa a kibővült Parlamentben. A javaslat nem radikális és nem irányul senki ellen sem. Örülök, hogy sok képviselőcsoport felismerte a két álláspont közötti kompromisszum ésszerűségét, és a szerény, 25 képviselőt előíró javaslatban megtalálta a kompromisszumos megoldást. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra 2008. július 9-én, szerdán kerül sor.

22. A Parlament eljárási szabályzatának módosítása a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoportnak a plenáris ülés munkájára és a saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozó javaslatai fényében (vita) Elnök. − A következő pont Corbett úr jelentése (A6-0197/2008) az Alkotmányügyi Bizottság nevében a Parlament eljárási szabályzatának módosításáról a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoportnak a plenáris ülés munkájára és a saját kezdeményezésű jelentésekre vonatkozó javaslatai fényében (2007/2272(REG)). Richard Corbett, előadó. − Elnök úr, remélem, a kollégáim nem bánják, hogy ismét felszólalok az eljárási szabályzat módosításainak kérdésében, amely valahogy mindig hétfő estére esik. Ahogy az ismeretes a kollégák előtt, a Parlament felállított egy munkacsoportot Dagmar Roth-Behrendt hozzáértő elnöklése alatt, amely megvizsgálta, hogyan lehetne javítani a Parlamentünk működését. Szakmai vitafórumról társjogalkotókká léptünk elő. Bármi történik is a Lisszaboni Szerződéssel, ez a változás lényegében már megtörtént. Ezért logikus és ésszerű megvizsgálnunk, hogyan szervezzük meg a munkánkat. Ennek egyik jelentős mozzanata, hogy elkerülhetetlenül és helyesen elmozdulunk a bizottságok saját kezdeményezésű jelentéseitől, amelyek nem rendelkeznek jogalkotási következménnyel, és inkább a jogalkotásra összpontosítunk Ez a ma benyújtott javaslatcsomag első és legfontosabb eleme. A munkacsoport széles körben nyújtott be javaslatokat, és csak néhányuk esetében szükséges az eljárási szabályzat módosítása, de ez az egyik ilyen. A lényeg, hogy különbséget kellene tennünk a saját kezdeményezésű jelentések fajtái és jelentősége között. Néhány természetesen továbbra is megérdemli a teljes körű megvitatást és a plenáris ülésen történő szavazást, néhány azonban nem. Nem kellene az üléstermet szerkesztőbizottsággá alakítanunk, amely bekezdésről bekezdésre újraír egy saját kezdeményezésű jelentést egy szakértő bizottság szakértelmet igénylő témájáról. Szerettem volna tovább menni és megkérdezni: az ilyen, a saját kezdeményezésű jelentések miért nem állnak meg saját jogukon bizottsági jelentésként.

07-07-2008

07-07-2008

HU


A Lordok Háza jelentései, amelyekről mind beszélünk, a Lordok Háza jelentései: nem szavaznak róluk, és nem írják őket újra a Lordok Háza üléstermében, saját jogukon megállnak – gyakran nagyon jó, mély, elemző jelentések. Nem használják a Lordok Házát a szöveg bekezdésenként történő átnézésére. Nekünk sem kellene ezt tennünk a hasonló saját kezdeményezésű jelentések esetében. Ezzel a módosítással mindez megvalósulhat, bár természetesen továbbra is a Parlament elé tárjuk a jelentést elfogadásra vagy elutasításra – ez a kompromisszum. Arra is lehetőség lesz, hogy a javaslatot ellenző képviselőcsoportok másik állásfoglalási indítványt nyújtsanak be, de nem töltünk majd órákat azzal, hogy bekezdésenként újraszövegezzünk egy ilyen bizottsági jelentést. Azt hiszem, ez az első nagyon fontos módosítás. A következő, teljesen más módosítás célja, hogy élénkítse a vitáinkat és a beszédidő felhasználásának módját. Megerősödik az előadó szerepe: az előadó mutatja be a Bizottság jogalkotási javaslatára adott válaszként elkészített bizottsági jelentést, és azonnal tisztázza a Parlament álláspontját a Bizottság javaslatáról, majd a végén összefoglalja a vitát, és esetleg válaszol a képviselők megjegyzéseire, ahogyan azt én is próbáltam tenni az előző vita végén. Ez felélénkítené a vitákat és megérné a fáradtságot. Van azonban egy részlet, amely sok megjegyzést váltott ki: az a javaslat, amely szerint hasonlóan a más intézményekhez a Kérdések órájában intézett kérdésekhez, az írásbeli parlamenti kérdésekre vonatkozóan is rendelkeznünk kellene irányelvekkel. Nem értem, ezzel kapcsolatban miért van akkora felhajtás. Ez nem a kérdések cenzúrázására irányuló kísérlet. Az irányelvek csak annyit követelnek meg, hogy a Kérdések órájához hasonlóan az írásbeli parlamenti kérdések is a válaszadásra felkért intézmény hatáskörébe tartozó témát érintsenek. Ez logikus és ésszerű, jelenleg mégis hiányzik az iránymutatásból. A hiányának ténye pedig lehetővé tette, hogy az egyik képviselő ezer írásbeli parlamenti kérdést nyújtson be olyan témákról, amelyeknek semmi közük az Európai Unióhoz. Ez megakasztotta a rendszert, mindnyájunknak tovább kellett várnunk a válaszokra, egy vagyonba került, hiszen minden kérdést le kell fordítani minden nyelvre és köröztetni kell a biztosok között a kollektív és testületi válasz érdekében, és pazarolta az időnket és az erőforrásainkat. Egyszerűen csak ésszerűnek tűnik, hogy lefektessünk olyan iránymutatásokat, amelyek szerint a kérdéseknek az Európai Unió és az intézmények hatáskörébe tartozó témákat kell érinteniük. És ki döntené ezt el? A javaslatom szerint az elnökünk, a Parlament elnöke döntené el. Ha lefektetjük az irányelveket, akkor nem a biztosokra marad annak eldöntése, hogy például „Erre vagy arra a kérdésre nem válaszolunk”. Nem, mi döntjük el, ez védi a képviselőket és garanciát nyújt a képviselőknek. Meglepett, hogy néhány képviselő, aki ma este nincs jelen, megfelelőnek érezte, hogy a Parlament összes képviselőjének küldött e-mailben támadja a javaslatot. Ezek szerény és ésszerű javaslatok, amelyek az alelnökök és Dagmar Roth-Behrendt munkacsoportjától származnak, és ajánlom őket a Háznak. Margot Wallström, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr, minden polgárunk és minden intézmény érdekében áll egy megreformált Parlament, amely élénkebb politikai vitát folytat az Európai Unióról. Az európai ügyek dinamikusabb megtárgyalására van szükségünk, és én is azokhoz tartozom, akik mélyen meg vannak győződve arról, hogy a vita a működő demokráciák éltető ereje. A Bizottság nevében szeretnék gratulálni Corbett úrnak a plenáris ülés munkájáról és az írásbeli kérdések benyújtásáról szóló jelentéséhez. Az évek során folyamatosan nőtt a parlamenti kérdések száma. A Bizottság 2007-ben 6 700 kérdést válaszolt meg. Ez 2006-hoz viszonyítva 12%-os, 2005-höz viszonyítva pedig 35%-os növekedést jelent, és az idei tendencia is további emelkedést mutat. A kérdések megsokszorozódása ugyanakkor igazi kihívást is jelent: az összes írásbeli kérdés 25%-a nem több, mint nyolc parlamenti képviselőtől származik. Továbbá a kérdések közül viszonylag sok nem a Közösség hatáskörébe tartozik. Mondhatok példákat is, ha kívánják. A Bizottság teljes mértékben elkötelezett a kötelességei betartása és a parlamenti kérdések jó minőségű megválaszolása mellett. Ez a kötelezettség a Szerződésekből származik, és a Parlament felé való felelősségünk egyik központi eleme is. A Bizottság örömmel üdvözli a jelentésben javasoltak szerint az írásbeli parlamenti kérdések elfogadhatóságával kapcsolatos kritériumok és irányelvek bevezetését. Jelenleg is léteznek irányelvek a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésekre vonatkozóan, és Corbett úr jelentése egy olyan módszert ajánl, amelyet már alkalmaz a Parlament és jól ismer a Tanács és a Bizottság is. Az

65

66

HU


irányelvek végrehajtása erősíti az egyéni képviselők lehetőségét arra, hogy kérdést intézzenek a Bizottsághoz, és időben választ is kapjanak, ahogy azt az előadó már kifejtette. Azokra a kérdésekre összpontosíthatunk majd, amelyek valóban a Bizottság hatáskörébe és általános érdekkörébe tartoznak. Szeretnék kommentálni egy, a jelentésben említett másik kérdést is: a plenáris vitákban a felszólalások sorrendjének kérdését. A Bizottság felismeri az abban rejlő logikát és lehetőséget, hogy a jogalkotási vitákat az előadó nyilatkozata nyissa meg. Ami azonban a felszólalások sorrendjét és a beszédidőt illeti, szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy megőrizzük a Bizottsággal és a Tanáccsal való egyenlő bánásmód elvét. Utolsó szóként szeretném felidézni, hogy nemrégiben kifejtettük az álláspontunkat a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport által elfogadott második időközi jelentéssel kapcsolatban, és várjuk a lehetőséget, hogy megbeszélhessük a Parlamenttel a kérdéseket, mielőtt az intézményük elfogadja a reformcsomagról szóló végleges állásfoglalását. Biztos vagyok benne, hogy az intézmények által eddig mutatott jó intézményközi együttműködés folytatódik a teljes reformfolyamat alatt. József Szájer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Elnök úr, ismét hallhattunk olyan hangokat, hogy ez a javaslat is arról szól, hogy korlátozzuk bizonyos parlamenti képviselőknek a tevékenységét. Én szeretném felhívni az euroszkeptikus képviselőknek a figyelmét arra, hogy mielőtt ezt állítják, olvassák el a javaslatot. Hiszen ez a jelentés, ez a változtatása a szabályoknak már nagyon régen meg kellett volna, hogy történjen, hiszen az Európai Parlament már régóta komoly jogalkotási hatáskörökkel rendelkezik. Ezenközben, hogyha azt nézzük, hogy az időnknek, a plenáris ülésen eltöltött vitaidőnknek mindösszesen 17,4%-át töltjük jogalkotással, a többi az más jellegű tevékenység. Tulajdonképpen ez a jelentés azt teszi lehetővé, hogy a Parlament azzal foglalkozzon, amire őt a Szerződések felhatalmazták. Vagyis ténylegesen a jogalkotásra tudunk koncentrálni, és ez nem azt jelenti, hogy lebecsülnénk a saját kezdeményezésű jelentéseket, hiszen ezek is nagyon fontos pontokat rögzítenek, de azt tudnunk kell magunk között, hogy ezeknek a hatása lényegesen kisebb annál, mint amit a jogalkotással el tudunk érni. Amikor jogot alkotunk, akkor 500 millió ember számára már a következő években az életükre közvetlen hatással lévő változásokat hozunk létre, míg a saját kezdeményezésű jelentéseknél ez az áttétel jóval hosszabb, jóval kisebb, ennél következtében ennek a Parlamentnek jóval többet kell foglalkoznia a jogalkotással és ez a jelentés ezt teszi lehetővé. A kérdések kapcsán sikerült szintén egyetértésre jutnunk, hiszen fontos, hogy a kérdések valóban érdemi válaszokat kapjanak. Nagyon gyakran mi, parlamenti képviselők azt tapasztaljuk, hogy a Bizottságtól nem kapjuk meg valóban azokat az érdemi válaszokat, holott, ahogyan a biztos asszony is elmondta, minden egyes képviselőnek joga az, hogy a kérdéseire válaszokat kapjon, de ezeknek olyan kérdéseknek kell lenniük, amelyek beletartoznak az Európai Uniónak és a Bizottságnak a hatáskörébe. Annak is örülök, hogy végül is azt a korlátozást, hogy mindösszesen két kérdést lehessen csak havonta feltenni, azt a Bizottság elutasította. Ez egy bölcs döntés volt, de mindenképpen egy jobb eredményt érhetünk el és a kérdések hatékonyságát segíti ez a mostani új szabály, és ezért gratulálok a jelentéstévőnek, Richard Corbettnek. Köszönöm. Jo Leinen, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, a saját kezdeményezésű jelentéseknek mindenképpen van létjogosultságuk ebben a Parlamentben. 27 ország és nép parlamentje vagyunk, és rengeteg kérdés foglalkoztatja az embereket mind az Európai Unión belüli helyzetet, mind pedig a világ többi részével fennálló kapcsolatunkat illetően. Mindazonáltal egyetértek azokkal is, akik szerint a Parlament tanácsadó gyűlés helyett egyre inkább jogalkotó testületté válik. A Lisszaboni Szerződés nagy előrelépést jelent majd, ezért meg kell határoznunk a prioritásainkat. Azt hallottam, az időnknek csak 17,4%-át fordítjuk jogalkotó munkára – ez nem elég. Stressznek vagyunk kitéve, és szorít az idő is. Jobb jogalkotást szeretnénk, így több időre és prioritásokra van szükségünk. Nagyon jó fejlemény, hogy arról beszélünk, nem minden jelentést kell a plenáris ülésen megvitatnunk. Elképzelhető, hogy szavazzunk anélkül, hogy előtte vitát folytatnánk, és a képviselők benyújthatnak írásbeli nyilatkozatokat is, ha szeretnék kifejtetni a véleményüket a jelentéssel kapcsolatban. Nem kell mindezt szóban tennünk a plenáris ülésen.

07-07-2008

07-07-2008

HU


Alelnök asszony, úgy érzem, helyes, ha az előadó kapja az első és az utolsó szó jogát is a Parlamentben, mert egyfajta „alsóházként” fel kell szólalnunk a vita elején és végén is. Ez jó kezdeményezés. Végül, de nem utolsósorban a kérdések témája. Ez a rendszer nagyon jó, egészen addig, amíg vissza nem élnek vele. Hallottuk a számokat: a kérdések 25%-át nyolc képviselő teszi fel. Ez azt jelenti, hogy a nyolc képviselőtől közel 1 700 kérdés származik. Feltehetjük, hogy csak nagyon szorgalmasak, de mégis nagyon úgy tűnik, hogy az EU ellenzői most is, mint annyi más esetben, önkényesen visszaélnek az EU rendszerével. Be kell vezetnünk szabályozást erre vonatkozóan, és az irányelvek olyan keretet, rendszert adnak, amely mentén dolgozhatunk. Gratulálok Corbett úrnak, amiért újra és újra nekigyürkőzik, hogy továbbfejlessze a Parlamentet. Köszönöm szépen. Andrew Duff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, örömömre szolgál, hogy az előzővel szemben a jelen beszédben sokkal inkább az egyetértésemnek adhatok hangot. A Liberálisok Képviselőcsoportja erősen támogatja a reformoknak a javaslatokban foglalt továbblendítését, különösen a parlamenti kérdésekkel kapcsolatban. Véleményem szerint helyesen tettük, hogy elvetettük az előadó első javaslatát arról, hogy korlátozzuk vagy határozzuk meg a feltehető parlamenti kérdések maximális számát. Őszintén szólva szeretnék még két kisebb javítást javasolni. Az első az arra irányuló eljárás kibővítése, hogy a rossz minőségű bizottsági jelentéseket – hiszen sajnálatos módon néha előfordulnak ilyenek is – ne engedjük javítás nélkül átcsusszanni a plenáris ülésre. Ehhez azt kellene megengedni, hogy maga a bizottság is, ne csak egyszerűen az előadó vagy két képviselőcsoport vagy a parlamenti képviselők 10%-a nyújthasson be módosításokat. A második javaslatom, hogy adjunk egy figyelemfelkeltő fázist az előadó által javasolt új típusú rövid bemutatáshoz. Azt gondolom, hogy ez a két változtatás javítja a parlamenti vita és eszmecsere esélyeit, de nem teszi tönkre a munkacsoport célját, amely természetesen a Parlament eljárásainak egyszerűsítése és élénkítése. Sylvia-Yvonne Kaufmann, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, sokban egyetértek Duff úrral. Azt szeretném elmondani, hogy az előző jelentéssel ellentétben, képviselőcsoportként általában véve támogatjuk a jelentést, mert a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport javaslatait tükrözi, és azokat az eljárási szabályzat módosításaiként valósítja meg. Amit nem tudunk támogatni, és amit röviden szeretnék megemlíteni, az az a javaslat, hogy többé ne engedélyezzük a saját kezdeményezésű jelentések módosításait. A képviselőcsoportunk azon a véleményen van, hogy a módosítások a politikai kultúra és a politikai vita, és különösen az egyes képviselőcsoportok jogainak szerves részét képezik, és nem szabad csorbítanunk a képviselőcsoportok ezen jogát. Végezetül szeretném hozzátenni, hogy a 13. és 15. módosítás a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoportok részéről szerintem érdemes a támogatásra. Még ha nincs is szükség az egyes jelentések hosszú és részletes vitájára a plenáris ülésen, szükség van a megbeszélésre, amelynek rövidnek kell lennie: vagy képviselőcsoportonként egy felszólaló révén, ahogy a Verts/ALE képviselőcsoport ajánlotta, vagy a figyelemfelkeltő eljárás révén. Ha teljesen elmarad a vita, azzal nem teszünk magunknak jó szolgálatot. Ha nem engedélyezzük a vitát, akkor nem vesszük magunkat komolyan, és ezt sem tartom szerencsésnek. Hanne Dahl, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, a jogalkotó testületeknek folyamatosan vizsgálatnak kell alávetniük magukat, és készen kell állniuk az önellenőrzésre, ahogy azt mi is tesszük. Félek azonban, hogy a jelenlegi jelentés túlzásba viszi az önellenőrzést, sőt odáig merészkednék, hogy öncenzúrázásnak nevezném az abban foglaltakat. Ha az eredeti formájában fogadjuk el a jelentést, az azt jelenti, hogy a Parlament maga javasolja a képviselők ahhoz való jogának korlátozását, hogy lényegi kérdéseket intézzenek a Tanácshoz és a Bizottsághoz. Ennek természetesen magában véve még van értelme, de a jelentés azt is rögzíti, hogy az elnök joga eldönteni, feltehetők-e az adott kérdések. Így a Parlament elnöke dönti el, mely kérdéseket lehet más európai uniós intézményeknek feltenni. Ezáltal egyrészt további öncenzúrát vezetünk be, másrészt mindezek tetejébe még a Parlament elnökének is megengedjük a cenzúrázást. Szeretném emlékeztetni a Házat, hogy mi vagyunk az egyetlen közvetlenül választott testület, és ebből kifolyólag különleges kötelességünk van. A mi feladatunk a parlamenti ellenőrzés végrehajtása, ezért semmilyen körülmények között nem gyakorolhatunk öncenzúrát, amellyel könnyű visszaélni. Természetesen

67

68

HU


erkölcsi kötelességünk, hogy ne pazaroljuk más intézmények idejét lényegtelen kérdésekkel, de nem fogadhatjuk el a relevancia „objektív kritériumainak” meghatározását. A politikában nem léteznek objektív kritériumok, és ha mi meghatározunk ilyeneket, azt kockáztatjuk, hogy visszaélnek velük. Jim Allister (NI). - Elnök úr, a jelentés az eredeti formájában sokkal inkább drákói és antidemokratikus volt, mint a végleges változat. Eurofanatikus előadónk megmutatta valódi arcát, amikor azt javasolta, korlátozzuk a Ház választott képviselőinek jogát ahhoz, hogy kérdéseket merjenek feltenni a nem választott Bizottságnak és a Tanácsnak. Így született meg a gyalázatos javaslata, hogy korlátozzuk a képviselőket havonta három kérdésre. Szerencsére gyorsan vissza kellett vonulnia, de a jelentés még mindig hordoz némi elnyomó vonást, amely a javaslatot is jellemezte. Különösen az elfogadhatatlan, hogy az elnöknek vétójogot szeretne adni arra nézve, hogy mi tehető fel kérdésként, nem utolsósorban azért, mert a jelenlegi elnök nem élvezi mindenki bizalmát a Házban, mivel nem tudja elviselni a nézeteltéréseket, ahogy azt ékesen bizonyította, amikor büntető intézkedéseket alkalmazott a Ház azon tagjai ellen, akik vették a bátorságot, és követelték a választópolgárok jogát ahhoz, hogy népszavazást tartsanak a Lisszaboni Szerződésről. Az elnök megmutatta az intoleranciáját, és ha az elnök cenzúrázási jogokat kap, azzal megvédheti az európai elitet a képviselők kényes kérdéseitől, egy ilyen elnök boldogan gyakorolja majd a cenzúrát. Ezért bolondság, helytelen és antidemokratikus a képviselők korlátozása és elhallgattatása, ahogy azt az előadó próbálja tenni nem meglepő módon. Costas Botopoulos (PSE). - (EL) Elnök úr, a parlamenti eljárás a mi munkánkban nem csak puszta formalitás, ez a parlamenti munka lényege bármely parlamentben, még egy olyanban is, mint a miénk, amely 780 képviselővel rendelkezik számos országból, távol esik a nagyközönségtől, és ennek eredményeképpen gyakran távol áll a közvéleményt érdeklő témáktól is, amelyben ismertek a vita eljárásai, és a plenáris ülésen zajló vita formális eljárás a bizottságokban zajló valódi munkához képest. Mindig örömmel fogadunk tehát bármely erőfeszítést, amely a Parlament plenáris üléseinek munkáját hivatott javítani meghatározott elvek alapján. Az első ilyen elv a hatékonyság: azért vitatunk meg kérdéseket, hogy meghatározzuk a lehetőségeket, majd döntésre jussunk. A második elv a demokrácia elve, amely mindenki számára egyenlő feltételeket követel meg, függetlenül az erejüktől, hogy mindenkit meghallgathassunk. A harmadik elvet a vitalitás elvének nevezném: minden, amit mondunk, érdekelje a nagyközönséget. Hogyan szolgálja a jelentésben foglalt javaslat ezeket az elveket? Azt hiszem kielégítően, bár lehetne még kisebb javításokat végezni rajta, amelyekre szeretnék kitérni. Egyetértek a „rövid bemutatással”. Van egy ok, amiért jó ötlet rövid bemutatást tartani: így soha nem lesz olyan jelentés, amelyről egyáltalán nem esik szó. Mondanék egy példát: Duff úr érdekfeszítő jelentését, amelyről holnap szavazunk majd, és amely arról szól, hogyan lehetne bizonyos mértékű ellenőrzést gyakorolni a Bizottság felett, egyáltalán nem vitatjuk meg, holott jó lehetőséget adna a rövidített eljárás alkalmazására. Ezért tehát támogatom a rövid bemutatást, de ezenfelül szeretném kiemelni, hogy a figyelemfelkeltő eljárás mennyire érdekes – láthatjuk ma is, látjuk minden alkalommal –, és mennyire érdektelen egy olyan vita, amelyben csak az előadó és a Bizottság vesz részt, bár érdekes lenne, ha más is szót kaphatna. Egy utolsó megjegyzés: a kérdésekkel kapcsolatban úgy gondolom, jó irányba haladunk. Végül a saját kezdeményezésű jelentések módosításait szerintem meg kellene vitatni. Gerard Batten (IND/DEM). - Elnök úr, néha, amikor ezeket a rövid beszédeket írom, eszembe jut, hogy George Orwell tehetségére lenne szükségünk, ha méltatni szeretnénk ezeket a jelentéseket. Az önkéntelenül szatirikus és humorista Corbett úr jelentése egy ilyen eset. Micsoda mértéktelen antidemokratikus arrogancia azt javasolni, hogy a képviselőknek a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdéseit cenzúrázni kellene! Azt mondják, hogy ez a jobboldal visszaélései vagy a sértő nyelvezet elkerüléséhez szükséges. Talán Corbett urat az aggasztja, hogy kérdéseket tennénk fel néhány biztos büntetett előéletével vagy a kelet-európai kommunista rendszerek apparatcsikjaként töltött karrierjével vagy esetleg az EU volt elnökeinek állítólagos KGB-ügynöki múltjával kapcsolatban?

07-07-2008

07-07-2008

HU


Nemrégiben a Parlament elnöke önkényes hatáskört tulajdonított magának, hogy ellenőrizze a képviselők felszólaláshoz való jogát ezen a fórumon. Most Corbett úr cenzúrázni szeretné, hogy a képviselők mit mondhatnak a választóik nevében a Tanácsnak és a Bizottságnak. Szeretnék válaszolni Corbett úr megjegyzésére, amelyet az előző vitában mondott beszédemhez fűzött: természetesen a képviselőcsoportok megalakításának javasolt szabályaira utaltam a jelenleg fennálló Függetlenség/Demokrácia Képviselőcsoporttal kapcsolatban. Nagy-Britanniában a Munkáspárt néz szembe a megsemmisüléssel. Ennek egyik oka az eurofil fanatizmusuk, és biztosíthatom, hogy 2009-ben az Egyesült Királyság Függetlenségi Párt képviselői még nagyobb számban térnek majd vissza ide. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A kérdések pontosan azokat az információkat tartalmazzák, amelyeket a polgárok az Európai Uniótól tudni szeretnének. Mivel Wallström biztos asszony ma jelen van, kérem, engedje meg, hogy végigmenjünk ezeken a kérdéseken és esetleg összeállítsunk egy tájékoztatót, amelyben a kérdések és a válaszok eredményét az európai polgárok rendelkezésére bocsájtjuk, beleértve az internetes közzétételt is, hogy megismerjék, hogyan válaszolják meg a képviselőjük által a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdéseket. Fantasztikus lenne az újságíróknak és az európai polgároknak is, ha ezt a választások előtt meg lehetne valósítani. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, azért kértem szót, hogy válaszolhassak Leinen úr felszólalására. Leinen úr, kérem figyeljen ide egy pillanatra, az ön megjegyzéseiről szeretnék beszélni a saját kezdeményezésű jelentésekkel kapcsolatban. Az itt benyújtott és elfogadott saját kezdeményezésű jelentések minősége megkérdőjelezhető, de ha nem engedjük meg a módosításokat, akkor hogyan javíthatók a saját kezdeményezésű jelentések? Szeretném emlékeztetni, hogy a Parlament nem jogosult jogalkotás kezdeményezésére. A Bizottságtól függünk ebben a kérdésben. Hogyan közöljük a Bizottsággal, milyen kezdeményezéseket szeretnénk látni, ha korlátozzuk a saját kezdeményezésű jelentéseket vagy nem engedélyezzük a jelentések fejlesztését? Ha jól értem, a Szerződés vagy az egykor Alkotmánynak nevezett dokumentum szerint mi nem rendelkezünk a jogalkotás terén kezdeményezési joggal. Csak azt tehetjük, hogy a saját kezdeményezésű jelentések útján ismertetjük, mit szeretnénk. Sajnálatos dolog ezt lebecsülni, hiszen megfoszt minket egy lehetőségtől. Azt hiszem, ezt még egyszer át kellene gondolniuk – önnek is, Leinen úr, és az előadónak is. Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Elnök úr, senkinek sem kell megvédenie az előadót, biztos vagyok benne, hogy meg tudja védeni magát, de meg kell mondanom, azért kértem szót, mert úgy gondolom, felszólalások némelyike túlzó volt. Véleményem szerint ebben a Házban vitatkoznunk kell és érveket kell felsorakoztatnunk. Hallgattam Graefe zu Baringdorf úr felszólalását, és mindig eltér a véleményünk erről, de úgy gondolom, elnök úr, hogy a leírások, sértések és karikatúrák némelyike rombolja ezt az intézményt, és különösen azokat, akik felelősek értük. Mivel Franciaországban vagyunk, azt hiszem egy francia író mondta, hogy minden, ami szélsőséges, értéktelen. Ma volt néhány értéktelen felszólalás. Értékeljük, amit Corbett úr véghezvitt, amely egyszerűen annyit, hogy leképezte, amit a Ház alelnökeinek csoportja tett, amelyben a Parlament minden képviselőcsoportja képviselve van. Ezt tükrözi a rendelet, amelyet megvitattunk vele, és nagyra értékeljük a munkáját. Richard Corbett, előadó. − Elnök úr, örülök, hogy az előző vita után még mindig barátok vagyunk, és szélesebb körű konszenzust érhetünk el ezeken a területeken. Szeretnék tisztázni néhány pontot, amely vitára adott okot. A parlamenti kérdéseket illetően nem javaslunk semmilyen korlátozást a parlamenti kérdésekre, egyszerűen csak azt mondjuk, hogy ugyanazokat az irányelveket kellene alkalmaznunk az írásbeli kérdésekre is, mint amelyeket Parlamentként a Kérdések órájára alkalmazunk, azaz hogy a kérdéseknek az Európai Unió és a válaszadásra felkért intézmény hatáskörébe kell tartozniuk. Nem kellene közösségi szinten sok pénzbe kerülő parlamenti kérdéseket feltenni az Egyesült Királyságban a nemzeti egészségügyi rendszer alá tartozó kórházakról és a személyzet áthelyezéséről az egyik kórházból a másikba, amelyeknek semmi köze az Európai Unióhoz. Ezt szerintem a józan ész diktálja, csak az UKIP és barátai tudják valamiféle összeesküvésként és cenzúraként leírni. Cenzúra? Olyan feltételek esetében, amelyeket mi magunk állítunk fel, és amelyről a mi elnökünknek kell döntenie, nem a Tanácsnak vagy a Bizottságnak? Ha ez a cenzúra, akkor istenem…

69

70

HU


A második kérdés, amely vitára adott okot a beszédidő volt. Talán nem magyaráztam el teljesen korábban. Megtartjuk a viták szervezésének két jelenlegi módját és hozzáadunk egy harmadikat. Jelenleg tarthatunk teljes vitát, amely már lehet rövid vita is képviselőcsoportonként egy felszólalóval. Van lehetőségünk egyszerűsített eljárásra is, amelyben az előadó egyszerűen csak tesz egy kétperces nyilatkozatot a szavazáskor: ezt is megtartjuk. A javaslatunk szerint hozzáadunk egy harmadik lehetőséget, a rövid bemutatást, amelynél a jelentés konszenzuális és saját kezdeményezésű, stb. és nem igényel teljes vitát, bár ez utóbbi mindig megmarad lehetőségként. A rövid bemutatási eljárásban az előadó bemutatja a bizottság következtetéseit, a Bizottság válaszol, és mindenki más, ha kívánja, írásban tehet hozzájárulást. Ez szélesíti a Parlament számára rendelkezésre álló lehetőségek körét, és nem korlátozza a képviselők jogait. Megsokszorozza a kérdések kezelésének rugalmasságát, és ezért újra a Ház figyelmébe ajánlom. Végül néhány rövid kérdés. Rübig úrnak válaszolva a kérdések és a válaszok már megtalálhatók az interneten. Láthatók minden képviselő számára. Talán jobban ki kellene használnunk ezt a lehetőséget, de ettől függetlenül ott vannak, ez az eszköz már rendelkezésre áll. Baringdorf úrnak azt szeretném mondani, hogy igen, a jelentés valóban különbséget tesz a saját kezdeményezésű jelentések fajtái között. Az általa említett jogalkotási kezdeményezés nem tartozna az általunk javasolt egyszerűsített eljárás körébe: az általános eljárások hatálya alá esne, ahogy a jogalkotási kezdeményezés adott típusa megkívánja. Erről tehát gondoskodtunk. Ami UKIP-hoz tartozó Batten úr rendkívül furcsa megjegyzéseit és a következő európai választásokra való utalásait illeti, majd meglátjuk. Igen, a pártja ugyanannyi mandátumot szerzett az Egyesült Királyságban a legutóbbi európai választásokon, mint a liberális demokraták, mivel körülbelül tízszer annyit költött, mint ők – Duff úr bólogat, ezek szerint igazam van. Meglátjuk, ez alkalommal hány milliomost tud megnyerni, hogy támogassák a kampányát, de remélem, a választók most tudatosabbak lesznek, miután látták a teljesítményét az Európai Parlamentben az elmúlt öt évben. Láthatták, mit jelent valójában, ha az UKIP-ből választanak valakit ide. Ha a választók ezt tudják, biztos vagyok benne, hogy nem szerepelnek majd ilyen jól a következő európai választásokon. Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra holnap kerül sor.

23. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 24. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.15-kor berekesztik.)

07-07-2008

2008. JÚLIUS 7., HÉTFŐ

Recommend Documents