2008. f e bruár I. é vfolya m 1. szá m
önkormányzat
Objektíven a kórházról Új sportfejlesztési koncepció A Magyar Kultúra Napja kitüntetettjei városunk
beköszöntő
A polgármester válaszol
Tisztelt Olvasók! Kedves Salgótarjániak! Új színfolt jelenik meg a salgótarjáni palettán, reményeink szerint hónapról hónapra üdvözölhetjük Önöket a VÁROSUNK című havilap hasábjain. Azon túl, hogy kíváncsiak vagyunk arra, hogyan ítélik meg kiadványunkat, várjuk észrevételeiket nemcsak a lap, de a város tekintetében is. Állandó rovatunk egyike lesz „A polgármester válaszol”, ahol a hónap legaktuálisabb kérdéseit igyekszem meg-
Tartalom 3
Interjú – Herold László, Salgótarján díszpolgára
4 Ünnepi visszapillantó – Élmények a városi adventről 5 Múlt-kor – 400 év történelem után megérkezni Salgótarjánba 6 Egészségünk – Súlyponti kórház súlyos problémákkal 7 Közélet – Varga András plébános üzenete 8
Tarjáni Arcok – A Kultúra Napja kitüntetettjei
10 Lencsevég – Hírek képekben 11 Önkormányzat – Fontos tudnivalók, információk 14 Sport – Új sportfejlesztési koncepció 15 Kultúra – Magyar Mise Salgótarjánban
válaszolni. Kérem ezért, hogy juttassák el kérdéseiket a lap szerkesztőségébe vagy a polgármesteri titkárságra; mi pedig kiválasztjuk azt a 2-3 kérdést, amely a legnagyobb érdeklődésre tart számot. Az első lapszámban az eddig megfogalmazott problémák közül válogattam. Az elmúlt időszak legvitatottabb témái voltak: a Salgótarjáni Vízmű kft. helyzete, a helyi járati menetrend kérdései, valamint az Apolló Mozi ügye. A Salgótarjáni Vízmű kft. sorsa egyelőre rendeződött. Felmerült ugyanis a részleges privatizáció lehetősége, de a tulajdonosi kör – nagyon helyesen – úgy döntött, nem engedi ki az önkormányzati vagyont a kezéből, nem enged be szakmai befektetőt, és nem adja át az üzemeltetést sem, hanem megerősíti a céget. Így nem csökkent ugyan a vízdíj, de a cég továbbra is az önkormányzatok tulajdonában marad, így hosszú távon várható majd eredmény. Az idő egyelőre a mi döntésünket igazolta, hiszen azok az önkormányzatok, amelyek a részleges privatizáció mellett döntöttek sem tudták csökkenteni a víz árát. A helyi járati menetrend problémás kérdései rendeződtek azokban a városrészekben, ahol az önkormányzati képviselők felkeresték az ott élőket, és
tájékozódtak az igényekről. A Nógrád Volán Zrt. vezetése orvosolta a legtöbb felvetést. Sőt lakossági kezdeményezésre elindult az úgynevezett piaci járatok bevezetése is néhány városrészben. Kérem, ebben a kérdésben is keressék továbbra is önkormányzati képviselőjüket, mondják el észrevételeiket, kérjék a segítségüket! Az Apolló Mozi üzemeltetése kapcsán két egymást követő vállalkozóval (FUSZ Centrum kft., Bjó kft.) is meggyűlt az önkormányzat baja, egyik sem teljesítette szerződéses kötelezettségét, így fel kellett mondani a velük kötött megállapodásokat. Jelenleg a 60 napos felmondási idő „ketyeg”, mely alatt azonban az üzemeltetőnek kötelessége a vetítés biztosítása. Többszöri felszólításunk eredményeként februárban remélhetőleg újra indul Salgótarjánban a mozi-szolgáltatás. Városunk gondjairól szóljunk a VÁROSUNK-ban, küldjék el hát kérdéseiket minden hónapban, s ígérem, a válaszok sem maradnak el! Legyen a VÁROSUNK olyan lap, mely rólunk szól, hiszen: „Itt van az otthonunk, itt van a jövőnk!” Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester
Kedves Olvasó! Nagy feladatra vállalkoztunk kollégáimmal, amikor elhatároztuk, havonta jelentkező városi lapot készítünk. Kitűzött irányelveink szerint ugyanis egy igényes, olvasmányos, értékközvetítő, ugyanakkor informatív és érdekes, minden városlakónak szóló újság létrehozására törekszünk. Most, hogy Ön is kezében tartja az első számot, kérem ítélje meg, sikerült-e megvalósítanunk terveinket! Lapozza fel állandó rovatainkat – mint A polgármester válaszol, Interjú, Múltkor, Közélet, Kultúra, Sport, Tarjáni Arcok vagy Önkormányzat –, amelyeket hónaprólhónapra az aktualitásokat figyelembe véve állítunk össze. Érdemes játszani várostörténeti kvízünkkel, értékes ajándékot nyerhet! Nehéz lenne kiválasztanom a lapban szereplő legérdekesebb írást. Azonban ha arra vagyok tekintettel, hogy mely téma hatja át leginkább mindennapjainkat, a Szent Lázár Kórház életéről szóló riportot kell kiemelnem. Több, mint érdekes információkat tudhat meg belőle! Lakatos Kati főszerkesztő Megjelenik havonta, 10 000 példányban; 2008/1. mutatványszám Kiadja: Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, 3100 Salgótarján, Múzeum tér 2. Szerkesztőség: Városi TV, Salgótarján, Fő tér 5.; E-mail:
[email protected]; Főszerkesztő: Lakatos Katalin Nyomdai munkák: Polár Stúdió; Eng. sz.: B/PH/96/N/90 ISSN 1215-1440; Felelős vezető: Bencze Péter
2
városunk
interjú
Herold László, Salgótarján díszpolgára
„Embernek lenni az élet méltósága”
A
második világháború borzalmai után, majd egyetemi tanulmányai befejeztével 1950-ben indult tanári pályája. Ekkor került Salgótarjánba, s munkája szinte minden mozzanata, örömei és kudarcai, elesései és sikerei ehhez a városhoz kötik. – Hogyan alakult ki pedagógiai hivatása? – Már az elemi iskolában, majd a gimnáziumban és az egyetemen is nagyszerű tanáraim voltak. Verbőczy gimnazista koromban olyan élmények szőtték az életem, melyek egyértelműen alakították hivatásomat. Ezen túl szomszédunkban élt egy csodálatos ember, dr. Vajthó László tanár úr. Nagyon sokszor találkozhattunk. Igazi mentorom volt. Rengeteget tanultam tőle, s Ő mindig szívesen adott tudásából, nagyszerű emberségéből. – Miért éppen a magyar – történelem szakpárra esett a választása? – Mindig humán beállítottságú voltam, sokat olvastam. A magyar mellé szívesen választottam volna a németet is, de nem éreztem elég erősnek a nyelvtudásomat, ezért választottam inkább a történelmet. Ígérete szerint ez a tudomány sokat adhatott az emberi kultúra-, művészet- és műveltség-történetének megismeréséhez. – Minden Budapesthez kötötte, az egyetem elvégzése után mégis Salgótarjánban kezdett tanítani. – Akkoriban az egyetem a végzős tanárjelölteknek két helységet jelölt meg választási lehetőségül. Nekem Hódmezővásárhelyt és Salgótarjánt ajánlották meg. A hegyvidékes, erdős Salgótarjánt választottam. Itt kaptam kollégiumi mellékhivatású tanári állást és kis szolgálati szobát is a fiúkollégiumban. Főhivatású tanárként 1952-ig a közgazdasági gimnáziumban, 1969-ig a Madách gimnáziumban (62-től igazgatóként), majd 1969-től a Bolyai János Gimnáziumban igazgatóként dolgozhattam 1988-ig, nyugdíjba menetelemig. – Úgy tudom, a kollégiumi munkája is fontos, érdekes volt. – Igen. Nagyszerű volt a mindennapok emberi közelségében találkozni azokkal a fiatalokkal, akik faluról, sokszor osztatlan iskolákból kerültek a városi középiskolába. Nagyon sokat beszélgettünk életükről, céljaikról, ébredező hivatásukról, erkölcsi kérdésekről, problémáikról. Nagyon fontosak voltak számomra ezek az évek, sokat tanultam belőlük és tőlük. – Hogyan emlékszik a Madáchban és a Bolyaiban eltöltött éveire? – A Madáchban töltött évek igazi tanuló esztendők voltak egy nagyszerű, óriási pedagógiai gyakorlattal rendelkező
tantestület körében. Összeszokott, önzetlen, hivatástudattal dolgozó kis közösség volt, ahol a körülményekhez képest fontos dolgokat tudtunk megvalósítani. A Bolyai gimnázium sok tekintetben teljesen új lehetőségeket kínált. 1966-ban nyitotta meg kapuit az Új Gimnázium az ekkortájt keletkezett, általános iskolákban működő és jelentős részben a Madách gimnáziummal összevont osztályokból. Az új iskolában csak gimnáziumi osztályok működtek az új, korszerű épületben. Az első két esztendőben kezdte meg az iskolavezetés az új tantestülettel lerakni a későbbi Bolyai alapjait. 1967-ben Czinke Ferenc grafikus művésztanár vezetésével megalakult az első magyarországi iskolagaléria, 1968-ban Bácskay János tanár úr vezetésével megtette első lépéseit a tudományos diákkör. Időszerűvé vált az intézmény névválasztása is. A tantestület és az iskolavezetés igényes fellépése eredményeként megkapta az iskola a minisztérium engedélyét Bolyai János, a nagyszerű polihisztor erdélyi matematikus nevének felvételére. – Ebbe az iskolába került ön 1969-ben, a névadás esztendejében. – Igen. Itt folytathattuk a kiváló, három korosztályú, igényes, hivatását belső meggyőződésből művelő testülettel a tovább építés nagyszerű munkáját. Folyamatosan alakítottuk ki a matematika, fizika, kémia, biológia, orosz, angol szakosított tantervű osztályok rendszerét. Egyre intenzívebben sikerült bekapcsolni ifjúságunkat a különböző tudományágakhoz kapcsolódó tanulmányi versenyekbe. A 70-es évektől országosan is jegyzetté nőtt az énekkarunk, és előadásaival sok szép estét szerzett a város művészetkedvelőinek. Az iskola nevelési programjának fontos részévé vált, hogy tanítványainkkal gyakran járjunk Budapestre színházba, operába. Az ország megismertetése ugyancsak részévé vált pedagógiai programunknak, és elkezdtük építeni a külföldi iskolákkal való kapcsolatainkat is. Oktatásunkban középpontba került a nyelvoktatás. Ebből a gondolkodási rendszerből a 70-es évek végén kinőttek a fakultációk, azoknak széles választéka. Az iskola életének mindig része volt s ma is az: a Derkovits Iskolagaléria, amely ma már száznál több nagyszerű műalkotás tulajdonosa. Igen lényeges az a folyamat, ahogy az induló Bolyai munkarendjét átvette és tovább fejlesztette a tanári testület. Így jött létre évenként gazdagodó programjával a Bolyai Napok, a havonként tudományos kis munkákkal
jelentkező Bolyai Tudományos Diákkör, a legkülönbözőbb iskolai háziversenyek. Beláthatatlanul hosszú a felsorakoztatásra igényt tartó iskolai tevékenység. Ez természetesen ebbe a riportba nem fér, nem férhet be. Összefoglalóan alapelvünk volt, ma is az a Németh Lászlótól kapott tanítás, egy kicsit az értelmiség hivatása: a szellemi minőség, a magasra tett mérce napi munka során való megvalósítása. – Mit gondol a díszpolgári címről? – Számomra őszinte megtiszteltetés. A város ebben a címben kifejezte az évtizedek óta együtt dolgozó tantestületi közösségek s az én munkámat. Mindannyiunk nevében köszönet ezért az elismerésért. Seneca mondja egyik levelében a nevelő munka nagyszerűségéhez kapcsolt gondolatát: „Ugyanaz a cél lebegjen a tanító és a tanítvány előtt: az egyik az utat mutassa hozzá, a másik haladjon feléje.” Nos, ilyesféle dolgok motoznak a tisztességes pedagógus lelkében. A cím mindebből a társadalom – jóleső – visszajelzése. – Beszéljünk kicsit a magánéletről. Három gyermeke és három unokája van. – Igen. Mindhárom gyermekünk, egy fiúnk, két lányunk pedagógus diplomát szerzett. Unokáink is megnőttek. Nagyszerű gyerekek, remek unokák. Kis beszélgetéseken vagy nagyobb családi összejöveteleken sor kerül arra, hogy megidézzük múltunkat. Az elmúlt esztendőben egy, a tarjáni 1956ot idéző elmondott történet versenymunka írására ihlette a most második gimnazista unokánkat. Munkájával díjat nyert mindannyiunk örömére. – Felesége, Ági néni szintén tanár. Matematika- fizika szakos… – Igen. Most már Ő is nyugdíjas. Gyerekeink, unokáink megnőttek, így többnyire magunk és magunknak tervezzük, készítjük programjainkat. Sokat olvasunk, sétálunk, zenét hallgatunk, internetezünk. Na és hát nagyon sokat beszélgetünk. Mindig van mondandónk egymás számára. És ez nagyon jó. Meleggé, – a világ ezernyi gondja közt is – elviselhetően kedvessé teszi az idős kor hétköznapjait, ünnepeit. A család és hát természetesen kettőnk boldogságát hozza.
városunk
3
ünnepi visszapillantó
Egy salgótarjáni fiatal élményei a városi Adventről
Az én Karácsonyom
M
indig izgatottan várom a Karácsonyt. Ajándékokat készítek, tervezgetek, kinek-mit adhatnék a szép ünnepen. Megtanultam, hogy nem szabad bedőlni az üzletek csalogatásának, egy-egy apró, de személyes ajándék sokkal többet jelenthet, mint a fényűző nagyzolás. Örülök, hogy Salgótarjánban szinte hagyománnyá vált a közös karácsonyi készülődés, hiszen ezzel rengeteg emberhez jut el a valós karácsonyi üzenet. Az utcák már december elején gyönyörű fényárban úsztak, végre élmény volt a belvárosban sétálni. A hagyományos Karácsonyi Vásár is megújult, hiszen idén a Fő tér szomszédságában lévő kis utcácska adott otthont a bódéknak, ezzel is hozzájárulva a meghitt hangulathoz. Másodikán felavattuk a „Mindenki Karácsonyfáját”. Az ünnepségen Adventköszöntőket hallhattunk Salgótarján óvodásaitól, majd ünnepélyes keretek között meggyújtottuk az első adventi gyertyát is. A gyerekek nem kis örömére a Fő téren megnyílt a korcsolyapálya, amely azóta is töretlenül működik, s estéről – estére kicsik és nagyok együtt sportolnak. Itt el is mondanám egy jövő karácsonyi kívánságomat: szeretném, ha a pálya minden évben újra és újra megnyílna, hiszen ezzel talán egyedülállóak vagyunk a vidéki városok között, és sokaknak jelent önfeledt kikapcsolódási lehetőséget! A pálya környékén jobbnál-jobb programok várták az érdeklődőket, magam is igyekeztem minél többön részt venni. Színésznek készülök, így kifejezetten örültem, hogy december elsején egy fantasztikus vígjátékot láthattam a Turay Ida és a Soproni Petőfi Színház közös előadásában, Indul a bakterház címmel. Ezt követően ismét egy színházi előadáson találtam magam, a Gyurma Színpad Segítség, ember! című zenés mesejátékán. Az előadás után lehetőségem nyílt beszélgetni a fellépő gyerekekkel, akik hatalmas megkönnyebbüléssel nyugtázták a darab sikerét. Biztos sokan tapasztalták, hogy Balázs Fecó: Évszakok című előadására egy héttel a program előtt már lehetetlen volt jegyet váltani. Én szerencsére bejutottam, amelynek azért is örültem nagyon, mert egy általam nagyra becsült színművésznő is vendégszerepelt a műsorban: Keresztes Ildikó, akit még A három testőr musical változatában ismerhettem meg. 15-én a Csíkszeredai Árvácska Együttes várta a Főplébánián az érdeklődőket. Megtiszteltetésnek érzem, hogy az erdélyi székely hagyományokat őrző együttes ellátogatott városunkba, remélem, jövőre újra eljönnek. Karácsony előtt egy igazi csemegével várt a Nektár Gyermekszínház, s ismételten a JAMKK színháztermében töltöttem el egy szép délutánt Diótörővel körülvéve. A Karácsonyfa előtti színpadon napról napra zajlottak a műsorok, a Posta előtti térre pedig befutott a Coca Cola Karaván. Láttam a városi tévében, hogy 17-én a Szent Lázár Megyei Kórház Gyermekosztályának beteg gyermekei kaptak ajándékokat, a Mikulás pedig nem szánon érkezett, hanem a már hagyományosnak tekinthető tűzoltó létrán. Örülök, hogy erről is értesültem, mert mindig melegséggel tölt el, ha beteg gyermekek arcán öröm, boldogság lelhető fel. Szintén 17-én, egy másik helyszínen is jótékonysági rendezvény zajlott, a Magyar Vöröskereszt Nógrád megyei Szervezete műsorral és ajándékozással kedveskedett a 80 év fölöttieknek. A hónap legnagyobb bulija a már hagyományosnak mondható Karácsonyi Sokadalom volt, ami idén másodszor került megrendezésre. De az idei valahogy mégis különlegesebbre
4
városunk
sikerült az előzőnél. Én körülbelül délután két óra felé érkeztem a Fő térre, s hatalmas meglepetésemre az már tele volt emberekkel. A színpadon a Hétszínvirág Tagóvoda óvodásainak műsora zajlott. Hihetetlenül jó élmény volt látni, ahogy a pöttöm gyermekek betlehemeznek jelmezekben. Ami számomra meglepő volt, hogy nem kellett az óvó néniknek fegyelmezni őket, hiszen végig nagyon komolyan viselkedtek, a szövegeket, dalokat is kiválóan tudták. Legaranyosabb a mesélő kisfiú volt, aki teljesen természetesnek tekintette, hogy ő most a színpadon áll. A műsorokon kívül korabeli ruhákba öltözött fiatalok idézték vissza a régi idők hangulatát, s az ünnepnek megfelelően forralt borral, teával és hagymás zsíros kenyérrel várták az odalátogatókat. A korcsolyapálya mellett felállított Betlehemben élő bárányokat simogathattam, közben megcsodálva Jézus jászolát is. A civil szervezetek ajándékokkal kedveskedtek a rászorulóknak, illetve adventi véradást tartottak a József Attila különtermében, ahová minden segíteni vágyó embert szeretettel vártak. Mindig meglepő számomra, hogy Karácsony táján feltűnően sok a jó szándékú, adakozó kedvű ember. Ilyenkor összefogunk, gyűjtünk, adományozunk, legtöbben nemcsak közvetlen családunkra, barátainkra, hanem a rászorulókra is gondolunk. Bárcsak így lenne egész évben! Akkor talán minden kivirulna körülöttünk! Mindjárt itt egy újabb ünnep: Bálint nap. Piros szívecskék lepik el a kirakatokat, csábítják a vásárlókat. Ilyenkor bezzeg legtöbben már megfeledkeznek a rászorulókról. Ezzel nem azt mondom, hogy nem szeretem a Valentin-napot, hisz magam is ünneplem. De hiányzik belőle valami...a meghittség, a mások felé nyitás, a közös öröm. Molnár Klaudia
múlt-kor
Négyszáz évnyi történelem után megérkezni Salgótarjánba Bodó-Kirchsteuer Attila visszaemlékezése nagyapjára, nemes mezőpaniti és karatnai Bodó Jánosra, Salgótarján város első közigazgatási tanácsnokára, a városalapító tanácstestület egykori tagjára. Nehéz belekezdeni anyai felmenőim, nagyapám és családja élettörténetébe. Mezőpaniti és Karatnai nemes Bodó János családja a magyar történelem távoli világába nyúlik vissza. Felmenőim életében mindig meghatározó volt a magyar érdekeket szolgáló politikai részvétel, amely miatt többször elszenvedték az idegen uralom megtorlásait. Történetük egészen a 15. századig nyúlik vissza, mindent elmesélnem itt lehetetlen, ezért most a 19. század közepén kezdem. Dédanyám, Karatnai Bodó Ilona, családunk egy távolabbi oldalágából származó, nemes mezőpaniti Bodó Mózes szászrégeni vizsgálóbíróval kötött házasságot. Ők legszebb fiatalságuk idején haltak meg, két pici gyereket hagyva maguk után: nagyapámat, mezőpaniti és karatnai Bodó Jánost és öccsét, Bélát. Ükapám nevelte őket, a Maros-Torda megyei szépséges Palota-Ilván. Nagyenyedi taníttatásukat Kemény báróék támogatták. Nagyapám jogi pályán folytatta tanulmányait, majd 1901-ben Marosvásárhelyen jeles eredménnyel közigazgatási vizsgát tett. Ezután szülővárosában, és Édesapja egykori bírói körzetében, Szászrégenben jegyzősködött. 1906-ban pályázta meg a salgótarjáni járási jegyzői állást. Ekkor, a kiegyezés után közel negyven évvel, Magyarország és az erdélyi részek közigazgatása már teljesen azonos séma szerint működött. Szerelmével, nagyanyámmal, a marosvásárhelyi 9. számú honvéd huszárezred kapitányának lányával akart a távoli Salgótarjánban egy új, kényelmes polgári életet alapítani. Nagyapámat nagyon szerették. Ahogy az iratokban olvasható: figyelmesen, de ugyanakkor eréllyel fogott Salgótarján község közigazgatásának megszervezéséhez. Az első városi tanácsban volt egy másik rokonom is, karatnai Könczey Ferenc műszaki tanácsnok. Ez a család is erdélyi gyökerű, de ténylegesen ők is a török hódoltság idején kerültek Székelyföldre. Elmondhatjuk tehát, hogy a város bölcsőjének ringatásában a magyarországiak mellett ott volt az erdélyi értelmiség is. Családunk egy része nagyapámmal négyszáz év elmúltával ismét visszakerült Magyarországra. 1906-ban még a nagy Magyarországra, majd utána a kivéreztetett csonkába. Szegény nagyapám soha nem tudta feldolgozni, hogy amikor hazament Erdélybe, román határőrök kértek tőle magyar útlevelet. De most visszatérek a XX. század elejéhez, amikor a később kilenc darabra szakított történelmi Magyarország még egy egységes egészet alkotott. Pályázatának benyújtásakor nagyapám 27 éves volt és már öt éves közigazgatási és jegyzői gyakorlattal rendelkezett. A területileg felelős főszolgabíró az 1906. szeptember 16-án keltezett salgótarjáni főszolgabíróhoz címzett levelének tanúsága szerint: „valamennyi jegyző közül a járás legképzettebb jegyzője” volt. Az első világháborúban eredeti erdélyi palota-ilvai lakhelye miatt oda mozgósították, ahol népfelkelő hadapród huszárőrmesterként szolgált, majd hadnaggyá nevezték ki. Az 1919-es Proletárdiktatúrát a magyar nemzet elleni merényletnek tekintette, ezért május 10-én kilépett a katonai szolgálatból. A nagyközség irányítását rövid ideig megkaparintó bolsevik vezetéstől megtagadta az együttműködést. A proletárdiktatúra levonulása után nagyanyámmal együtt tért vissza Salgótarjánba és látott neki a nagyközség szétzilált közigazgatásának helyreállításához. A trianoni tragédia sokkoló hatásként érte, hiszen nagyanyámmal együtt mindkettejük családját határ választotta ketté. Magyarország feldarabolásával sok képzett értelmiségi kényszerül eltávozni az elcsatolt területekről, így került néhány kiváló szakember Salgótarjánba is. Az országért való elkeseredettség csökönyös erővel felszínre törő alkotási vágyba csapott
át. Aki ezekben az években szerette a nemzetét és hazáját, ott akarta megteremteni a maga „kicsi Magyarországát”, ahol élt és dolgozott. Nagyapám minden tudásával arra törekedett, hogy kollegáival megalkossa Salgótarján korszerű közigazgatását. Dr. Förster Kálmán, aki több mint tíz évvel volt fiatalabb nagyapámnál, óriási dinamikával fogott a szervezéshez. Ö lett az ország legfiatalabb polgármestere. Az álom 1922. január 27-én az Bodó János, Salgótarján első acélgyári olvasóegylet termében vált közigazgatási tanácsnoka valóra: megalakult Salgótarján első városi tanácsa. Erre az alkalomra készített ünnepi fotó, az „alapító atyák” portréjával és eredeti aláírásával családi levéltáram egy becses darabja. Nemcsak azért, mert nagyapámról szól, hanem azért is, mert egy város születésének keresztlevele. Egy városé, amelyhez nagyapám életének harminc dolgos esztendejét adta. Salgótarján városának első, tizenegy fős tanácsa: Horváth László pénzügyi tanácsnok, Dr. Polatsek Ármin főügyész, Dr. Clementisz Kálmán ügyvezető orvos, Köntzey Ferenc műszaki tanácsnok, Kováts József gazdasági tanácsnok, Dr. Förster Kálmán polgármester, Koós Mihály főjegyző, Bodó János közigazgatási tanácsnok, Nékám István tanácsi jegyző, Hiross Viktor főszámvevő, Olay Gyula adóügyi tanácsnok. A nagy napon a tanácstagok a vasgyártól egyegy bronz szobrot kaptak ajándékba. Ez a bronzszobor túlélve a második világháború pusztításait ott áll könyves szekrényemen. Ahányszor odalépek hozzá, nagyapámra emlékezem, és gondolataim Salgótarjánba repítenek. Nagyapám 1936-ban vonult nyugállományba, de halála napjáig –1945 júniusáig- rendszeres kapcsolatot tartott fenn a várossal. Elhunytakor a salgótarjáni városi elöljáróság saját halottjának nyilvánította és a budapesti Kerepesi Temetőben kapott sírhelyet és ünnepélyes búcsúztatást. Ő hála Istennek nem érte meg a bolsevik megtorlásokat. Özvegyét osztályidegennek nyilvánították, mindenféle nyugellátást megvontak tőle, csak mint betanított varrónő tudott elhelyezkedni. Anyám, Bodó Éva, édesanyjára való hivatkozással azt nyilatkozhatta, hogy munkásszármazású, ezért kapott kegyelemkenyeret, és mint tűzoltó őr a filatori gáton dolgozott. Én 1956-ban születtem. Családom helyzete a hatvanas évek vége fele rendeződni látszott, a nélkülözések enyhültek. Az 1960-as évek végén felszólították nagyanyámat, hogy vigye el a Kerepesi temetőből nagyapám maradványait, mert a család sírját felszámolják, tekintettel arra, hogy a temető munkásmozgalmi panteonná alakul. A kádári bolsevizmus „osztályidegen” ellenségeit még a sírban sem hagyta nyugodni. Dr. Förster Kálmán szintén jogfosztottan, nélkülözések között tengette életét, redőnyszelésből élt. Nagyapám és munkatársai, akik egyben barátai is voltak, várost termettek. Egy elvadult korszak hatvan éven keresztül megtagadta tőlük az emlékezést. Nekünk unokáknak, leszármazottaknak és a salgótarjáni ifjúságnak a feladata a történelmi igazságtétel és a méltó megemlékezés. Hiszem, egyszer megérem, hogy a nagyapámnak és a többi egykori városatyának ajándékozott bronzszobor mása ott fog állni Salgótarján főterén. Mert ez a szobor szimbolizálja Salgótarján igaz teremtő erejét, a bányászt és a vaskohászt. Ezt az osztályidegen nagyapámék már 1922-ben jól tudták, de a kommunisták száműzték őket a történelemből, hogy azután, mint a munkásosztály élcsapata 1956-ban gyilkos sortűzzel leplezzék le igazi énjüket. Bodó-Kirchsteuer Attila
városunk
5
egészségünk
Súlyponti kórház súlyos problémákkal
Harc a pénzhiánnyal, a betegek érdekében
L
átva a kórházi körülményeket, sokan bosszankodnak rajtuk, mások sajnálkoznak miattuk, vagy együtt éreznek a bent fekvő betegekkel, a túlterhelt dolgozókkal. Mindenki saját tapasztalatai alapján alkot véleményt. De hogyan is lehetne másként? Hiszen a háttérbe kevesen nyernek betekintést. Most itt az alkalom, hogy megismerjük az objektív tényeket, a gondok kiváltó okait. Kérdéseimre Dr. Bercsényi Lajos, a Szent Lázár Megyei Kórház igazgatója válaszol. – Ha arra kérem, hogy mutassa be a kárház jelenlegi helyzetét, mit tart fontosnak elmondani? – A legnagyobb probléma az, hogy a kormány olyan működésre kényszerít minket, amely vidékünkön tarthatatlan. Kórházunk országgyűlési törvény által meghatározott ágyszámmal működik, melynek megszabásakor helyi igényeinket csak részben vették figyelembe. Kiosztották ugyanis az ágyszámot, de a populáció morbiditási jellemzőit megítélésem szerint nem megfelelő arányosítással vették figyelembe. Ezen azt értem, hogy az ország azon területein, ahol a miénknél jobbak a megbetegedési mutatók és a szociális körülmények, ahol egészségesebbek, gazdagabbak az emberek, alacsonyabb a munkanélküliség, ott természetesen a gyógyítás is kevesebbe kerül, hatékonyabban működik. Ezeken a területeken ugyanis egy adott betegséggel bejövőt hamarabb haza küldhetnek, mint itt. És természetesen nagyjából ugyanannyi pénzből kevesebb beteget kell ellátni – mert kevesebben kerülnek kórházba. Mi hogy bocsássunk haza valakit, akinek otthon nincs lehetősége a megfelelő higiéniára, ápolásra és gyógyszeres kezelésre? A rendszer azt várja tőlünk, hogy csökkentsük a betegek bent tartási idejét, hiszen a kezelés csak akkor kerül kevesebbe. De sokszor ezt nem tehetjük meg. Átlagos ápolási időn belül hazaküldeni a pácienst ugyanis azt a veszélyt hordozza magában, hogy visszakerül hozzánk. Ezért hangsúlyozom, hogy több ágyra lenne szükségünk. – A volumenkorlát gondolom tetőzi a gondokat. – Fontos elmondanom, hogy a volumenkorlát pénz korlátot jelent. A kormány által bevezetett volumen-rendszer szerint az OEP nem az alapján fizet, hogy hány beteget gyógyítottunk meg, hanem a parlamentben előre megbecsült szám alapján. Ebből következően 2007-ben a Szent Lázár Megyei Kórháznak közel 334 millió Ft elvégzett tevékenységet nem fizetett ki a Társadalombiztosítás. A gyógyítás érdekében egyszerűen muszáj „tovább nyújtózkodnunk, mint ameddig a takarónk ér”. Elsőszámú kötelességünk, hogy a betegeket a szakma szabályai szerint kivizsgáljuk és gyógyítsuk. Nógrádban, ahol magasabb a megbetegedés az átlagosnál, a társadalmi körülmények kivetülnek az egészségügyre. És ezt most nem panaszként mondom, ez egyszerűen tény, amelyet kompenzálni kell, az elmaradott területeket fel kell zárkóztatni. – Óriási lehet a felelősség az orvosokon. Limitálniuk kell a vizsgálatok, beavatkozások számát, igyekezniük kell a betegek hazaküldésével…Hiszen ha hiány van a finanszírozásban, akkor csökkenteni kell a kiadásokat. – Jól látja. Ez mindennapos dilemmát támaszt orvosaink elé. Nem lehet rendeletekkel egyik napról a másikra ilyen döntésekre kényszeríteni minket. Nógrádban nincsenek hozzá megteremtve a feltételek. Hogy küldjem haza a beteget hamarabb, amikor fenn áll a lehetősége, hogy a megfelelő ellátás nélkül károsodás következhet be.?! – Lehet ezt még fokozni? – Sajnos azt kell mondjam, igen. A csökkent ágyszám és volumenkorlát mellett a járó beteg kapacitásunk is az országos átlag alatt van. Ennek oka, hogy régión belül plusz járó beteg óraszámot hiába kérünk, nem kapunk, mert ott sincs elég. Bírom a miniszter asszony azon ígéretét, miszerint a beteg utak kialakulása után lehe-
6
városunk
tőség lesz újraosztásra és ahol szükség van további kapacitásra, ott segítenek. – Más kórházakban is hasonló a helyzet? – Sokban igen. De van olyan is, ahol nincsenek kihasználva a kapacitások. Elvileg onnan lehet majd átcsoportosítani. – Hogy tudnak ilyen körülmények között megbirkózni a mindennapok feladataival? – Nagyon nehezen. Őszinte köszönettel tartozom minden munkatársamnak. Kilenc éve még 1200-an dolgoztunk a kórházban, azóta már csak 806-an vagyunk. A munkánk egyre több, mindegy, hogy ünnep van, vagy nyár, a betegeket el kell látnunk. Senki nem kérdezi meg, hogy fáradt vagy-e, vagy esetleg beteg. Úgy látom, az emberek kezdik belátni, hogy nem bennünk van a hiba, hogy mi erőn felül teljesítünk. Állami szinten viszont nincsenek megbecsülve az egészségügyi dolgozók. Nem csodálkozhatunk, hogy ilyen alacsony fizetés és mellette ilyen mostoha körülmények között nem tudjuk itthon tartani szakembereinket. – Ön nőgyógyász-onkológusként rengeteg pácienssel találkozik. Mit tapasztal, mi miatt panaszkodnak az emberek leginkább? – Az idősebb korosztály erősen nehezményezi, hogy korábban azzal hitegették őket, azért keresnek keveset, mert az állam fizet helyettük mindent. Most viszont ahhoz, hogy megvizsgáltassa magát, be kell fizetnie a vizitdíjat, aztán ha kórházi ápolásra kerül sor, a napidíjat is. Vagyis hiába adózott egész életében… – A vizitdíjról mi a véleménye? Hozott hasznot a kórháznak? – Nevetségesen keveset. 6-7 millió Ft-ot havonta, ami azt jelenti, hogy egy intenzív ápolásra szoruló beteg költségeit fedezi. Ráadásul nem csökkent a betegeink száma sem, vagyis az egészségügyi miniszter magyarázata – miszerint a vizitdíjjal az a céljuk, hogy „ok nélkül” ne menjenek orvoshoz az emberek –, nem állja meg a helyét. Ugyanilyen felesleges dolognak tartom a kötelező élelmiszernormát, az A-B menüt és a széf bevezetését is. Az egészségügyben meglévő problémák nem itt gyökereznek, a megoldást nem itt kell keresni. – Akkor hol? – Egy olyan objektív, ellenőrizhető, szakmai tapasztalatok alapján kidolgozott rendszerre lenne szükség, amelyet nem politikai érdekek irányítanak. A parlamentben döntsenek a stratégiai kérdésekről, de a helyi viszonyok és szükségletek alapján korrekciókra, kiegészítésekre az objektív betegellátás érdekében legyen mód. Az ország területeinek kondícióival, a területi különbségekkel és lehetőségekkel megismerkedve, folyamatosan monitorizálva lehet csak reformálni. Az átalakulás alatt minden rászorultat, tehát minden beteget el kell látni, nem érheti őket hátrány a területi különbségekből fakadóan. – Egy jól működő egészségügyi reformban Ön szerint szükség van több biztosítóra? – Semmiképp sem. A profitorientált biztosítók számára ugyanis nem a páciens egészsége, hanem a pénz lesz a meghatározó. A több biztosítós rendszer bevezetésével nem jut majd több pénz a kórházi kasszákba, így pozitív irányú változás sem várható. Inkább csak a szegény társadalmi rétegek ellehetetlenítésére számíthatunk. Ezzel szemben ami megoldás lehet: megőrizni szakembereinket, plusz szorzókkal felzárkóztatni az elmaradott területeken működő intézményeket, és megfinanszírozni a dologi kiadásokat. Ez utóbbira, eszközeink amortizációjára, újak vásárlására ugyanis most egyáltalán nincs keret. Éppen ezért minden adományt – mint pl. az önkormányzattól kapott műszert is – nagy örömmel fogadunk.
közélet
Varga András plébános üzenete
Á
Visszatekintünk és megerősödünk
lljunk meg! Nem egy szóra, hanem egy két gondolat erejéig. Tekintsük át, mi minden történt velünk, milyen csodákat éltünk meg együtt az elmúlt hónapokban. Már november vége felé a reklámok előrevetítették és a vásárlás oldaláról hirdették, hogy jön a karácsony. Ezek a szavak és képek bennünket is elértek és megpróbáltak megmérgezni. Egészségmegőrzéséért és a karácsony benső tartalmának felfedezéséért mi vasárnapról vasárnapra a Fő téren és a templomokban találkoztunk, hogy az adventi koszorún meggyulladó gyertyák fényénél meglássuk az utat, ami elvezet bennünket Betlehembe. „Óh, Jézusom mentsd meg a Karácsonyt! Nekünk már nincs hozzá erőnk. Mi vásárlunk és rohanunk, kis csomagokat készítünk, karácsonyfákat díszítünk és énekeljük „Csendes éj”. De a titok, Isten Fiának titka, hogy emberré lett értünk, gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.” áldozatot hozó szeretete által. Az ünnepi mise előtt Keresztény Ehhez adott segítséget, hogy ez ne így legyen, közös imád- Óvodánk nagycsoportosai gyermeki egyszerűséggel bemutatott ságunk. Megható volt, hogy kis óvodásaink gyertyáinkat meg- betlehemes játékukkal hangoltak bennünket a titokra, hogy gyújtó és szívünket nyitogató szeretetén keresztül felfedezhettük megértsük mit jelent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a a Betlehembe vezető utat, ami szívünk közepébe mutat. Ezt a földön békesség a jó szándékú embernek!” csodát élhettük át, megtapasztalva a külső sötétség félelmetes Míg kint a nagy szilveszteri zsivaj volt, mi az év utolsó pervoltát, szívünk melegét az élő betleceit a templom meghitt csendjében hem vidámságát, hangos voltát. „Jézus imában mélyedve töltöttük, kérve „Hol hit, ott szeretet. Krisztus születése feltartóztathatatIsten kegyelmét az új évre, amit Hol szeretet, ott béke. lanul közeledik” – mondta Égetőné harangzúgás közepette szentségi Német Judit református lelkész és ezt áldással és himnuszok eléneklésével Hol béke, ott áldás. a birkák - a téren lévő élő betlehemköszöntöttünk. ből - helyettünk is válaszoltak: Bee… Január 6-án, Vízkereszt ünnepén a Hol áldás, ott Isten. Igen igazuk volt és van! három királyok látogatását ünnepel Ismét itt volt az Árvácska ének és Hol Isten, ott szükség nincsen!” jük. Az ünnep elnevezése onnét jön, zene együttes Erdélyből és betlehemes hogy ezen a napon templomainkban játékukkal a lélek készületét segítették. Akik láthattuk, hallhat- vizet szentelünk, majd ezen újonnan szentelt vízzel meghinttuk őket, az evangélium benső üzenetével találkozhattunk, hogy jük a híveket, illetve ahol kérik, a házat is megáldjuk. A ház minden árvaságunk ellenére nem vagyunk árvák: „mert gyermek megáldása során felírásra kerül az évszám és rejtélyes 3 betű a született, Fiú adatott nekünk, s az Ő vállára kerül az uralom”. következőképpen: 20 + C + M + B + 08. Jelentése 2008-ban A népi vallásosságban elevenen élő imádságot - „Szállást keres Cristus Mansionem Benedicat. Krisztus áldja meg e hajlékot. a Szentcsalád” - voltak családok, akik vállalták. Sok kegyelmet Ősi magyar imával zárom soraim, kívánva minden kedves olvasó életének házára: Háziáldás: Hol hit, ott szeretet. Hol szeretet, ott béke. Hol béke, ott áldás. Hol áldás, ott Isten. Hol Isten, ott szükség nincsen! Varga András plébános
Programajánló
A József Attila Művelődési és Konferenciaközpont februárban is számos izgalmas programmal várja az érdeklődőket. Íme néhány kiemelt rendezvény ajánlója, hogy könnyebb legyen a választás.
és örömet kaptak, akik befogadták a kis képet - ami a szállást kereső Szentcsaládot ábrázolja - és az imádságban résztvevőket. Közösségre leltek Istenben egymás által. Akik együtt készültünk adventben, megérthettük Árpádházi Szent Erzsébet örömét, ami halálos ágyán eltöltötte. A szeretet csak adni tud, ha mást nem, önmagát adja. Gyermekeink, fiataljaink játékában ezt fedezhettük fel. Karácsony szent éjszakáján az Isten földre lép, beleszületik e beteg világba, hogy találkozzon velünk és gyógyítson bennünket,
• Február 12-én 18 órától a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar Tavaszváró Hangversenyére kerül sor, ahol a zenekedvelők Strauss darabokat hallhatnak. • Február 16-án 18 órától musicaltől lesz hangos a terem. A Dés-Geszti-Békés nevével fémjelzett Dzsungel Könyvét adják elő közösen a KiViSzi Színházi Műhely tagjai és a Hibó Tamás Alapfokú Művészetoktatási Intézmény színművészet szakos tanulói. • Február 23-án szombaton 19 órától ugyanitt Sportdíjátadó Gálára kerül sor. • Március elsején szintén 19 órai kezdettel, Rúzsa Magdit hallgathatjuk élőben. Jegyár: 2000 Ft. • További tájékoztatás érdekében hívja a 310-503-as telefonszámot, vagy látogasson el a művelődési központ honlapjára: http://www.stjazz.hu/jamk.htm
városunk
7
tarjáni arcok
A Kultúra Napja kitüntetettjei A Himnusz születésnapja alkalmából 1989-től évről-évre tisztelgünk a magyar kultúra előtt. Salgótarjánban ugyanakkor az ünnep alkalmat ad a városi kitüntetések átadására is. „Salgótarján díszpolgára” kitüntető cím: Herold László A Bolyai János Gimnázium nyugalmazott igazgatója tanulmányait az ELTE magyar-történelem szakán végezte. Salgótarjánba kerülve először a Közgé, aztán a Madách Imre Gimnázium tanára, majd igazgatója lett. A Bolyaiban 1969-től tevékenykedett. Közel húsz éves igazgatósága alatt a tantestülettel megteremtette az iskola máig élő arculatát. Vezetése alatt teljesedett ki a Derkovits Gyula Iskolagaléria, elindult a Bolyai Tudományos Diákkör, új módszerek kerültek bevezetésre a nyelvoktatás terén. A városban elsőként hozott létre külföldi cserekapcsolati lehetőséget. Ma is aktív polgára Salgótarjánnak, előadásokat tart, fontos számára a kultúra, a szellemi élet értékeinek megőrzése. Életpályájával, emberi tartásával bizonyítja, mit jelent hűnek lenni az értékhez, elveinkhez, mit jelent a pedagógus pályát hivatásnak tekinteni. Pro Urbe kitüntető emlékérem: Valiskó Ferenc A középtávfutó sportember 1962-től pincevezető borászként tevékenykedett Salgótarjánban. Sport tevékenysége részeként munkahelyén bevezette a munkahelyi sportot, az Országos Sportnapokhoz nyújtott rendszeres segítségét 1982-ben a MOB akkori elnöke, Csanádi Árpád, írásos formában köszönte meg neki. Legnagyobb köszönet a salgótarjániak részéről azonban a város életében immár tizenöt éves múltra visszatekintő Október 23-i Emlékfutás szervezése, rendezése és menedzselése miatt jár ki Valiskó Ferencnek. A sportéletben végzett lelkes munkája mellett a város civil társadalmának fejlesztésében is tevékenykedik: az Erdélyi Kör elnöke, a Duna Tv Baráti Körök salgótarjáni képviselője, kulturális rendezvények támogatója. Pro Arte művészeti díj: Alapi István A salgótarjáni születésű Alapi István a helyi Zeneiskolában kezdett gitározni. Eleinte nem hivatásos zenészként élt szenvedélyének, de az 1983-as Ki-mit-tud? meghozta számára a régóta várt fordulatot: a tarjáni Front zenekarral dobogós helyezést ért el. A gitárzseni ezután a budapesti Moho Sapiens együttes tagja lett, majd egy újabb tehetségkutató versenyen felfigyelt rá az EDDA, melynek – rövid kitérővel - máig tagja. 1991-93 között külföldön zenélt, két szólólemezt is készített. Alapi a magyar rockzenei élet kiemelkedő alakja, aki ugyan 25 éves korában Budapestre költözött, de gyakran hazatér és szórakoztatja a salgótarjáni közönséget. Pályafutásával, sikereivel sokat tett városunk jó hírneve öregbítéséért. „Salgótarjánért Emlékérem”: T. Pataki László A budapesti születésű újságíró kisebb megszakításokkal, 1966 óta él és dolgozik Salgótarjánban. Pályáját a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőjeként kezdte, később főszerkesztőként dolgozott többek között a Vas népe, a Nógrád Megyei Krónika, az Ipoly Hírnök, az Újítók Lapja, a Napi Magyarország és a Kapu című lapoknál. Irodalomtörténeti kutatásaival örök értéket teremtett, íróként is elismert. Lehetetlen mindent felsorolni, amellyel T. Pataki László hozzájárult Salgótarján hírnevének öregbítéséhez. Nyugdíjazása óta is aktív szereplője a város művészeti életének. Alapító tagja a Tarjáni Kassák Körnek, a Palóc Parnasszus Élő Irodalmi Újságnak, rendezője a Szerdatársaság műsoros estjeinek, történelmi ismeretterjesztő, várostörténeti, kulturturisztikai filmek rendezőjeként is jegyzi magát. „Kultúráért” – díj: Pál József Egyik legtöbbet publikáló helyi szerzőnk 1973-ban debütált. Ír esszét, kritikát, szociográfiát, interjút, drámát, novellát, kisregényt. Munkásságával kiemelkedő érdemeket szerzett az irodalom és az olvasás népszerűsítése terén. Nógrád megye irodalmi múltjának jeles propagátora, a Balassi-, Madách- és Mikszáth-kultusz jeles ápolója. Számos helyi pályakezdő szerző indulásában volt szerepe. Emlékezetes irodalmi ismeretterjesztő sorozata volt a város, a megye és a közép-szlovákiai magyar iskolákban éveken át megtartott rendhagyó irodalomórák szériája. Több irodalmi társaság tagja, számos színvonalas városi emlékműsor forgatókönyvét jegyezte. A Tarjáni Kassák kör alapító tagja, a Palóc Parnasszus élő irodalmi újság szerkesztője, a városi Irodalmi Kávéház rendszeres közreműködője. „Egészségügyért” – díj: Dr. Monoki Ferencné 1941-ben, Szegeden szerzett gyógyszerészi diplomát, salgótarjáni pályafutását a közismert nevén Pécskő Gyógyszertárban kezdte. Szakmai ismeretének és vezetői képességének köszönhetően 1957-ben vezető beosztásba lépett elő. Nyugdíjazásáig – 1985-ig – elérte, hogy a gyógyszertár Nógrád megye legnagyobb forgalmú, speciális szakmai jogosultságokkal rendelkező patikájává vált. Kiemelkedő érdeme szociális érzékenysége is, amely megnyilvánult a betegségben szenvedők, segítségre szorulók iránt. Aktív korában, de nyugdíjasként is, fáradhatatlan segítője az elesetteknek, rászorultaknak. Munkásságáért 2001-ben Állami Kitüntetésben részsült. Hatvanöt éves szolgálatát 2006-ban a Gyógyszerész Kamara Nógrád Megyei Szervezete köszönte meg neki
8
városunk
„Aludtam, s azt álmodtam, hogy öröm az élet, Felkeltem, s azt láttam, hogy kötelesség az élet. Cselekedtem, s lám: a kötelesség lett az öröm.” ( R. Tagore)
tarjáni arcok „Salgótarján Közszolgálatáért”- díj: Kristóf Pál A gépésztechnikusi végzettségű Kristóf Pál 1991-től a Salgótarjáni Polgármesteri Hivatal gépkocsivezetője. Ezt megelőzően dolgozott az Acélgyárban technikusként, a Nógrád megyei Tanácsi Tervezőiroda munkatársaként geodéziai-talajtechnikai művezetői beosztásban, valamint három évig a Szakszervezetek Nógrád megyei könyvtára gépkocsivezetőjeként. A Hivatal szolgálatában munkájára mindig a megbízhatóság és a pontosság jellemző, munkatársaival kiegyensúlyozott, jó kapcsolatot ápol. Példaértékű segítőkészsége és munkája magas színvonalú ellátása.
„Salgótarján Sportjáért” – díj: Kadlót Zoltán A Salgótarjáni Létesítmény és Sport Kht-ban dolgozó Kadlót Zoltán a Salgótarjáni Atlétikai Club edzőjeként is tevékenykedik. Ő maga hosszútávfutásban jeleskedik, pályafutása során kimagasló eredményeket ért el: félmaraton országos csúcstartó, Duatlon Világbajnokságon 3. helyezés, számtalan korosztályos és háromszoros felnőtt magyar bajnok, sokszoros magyar válogatott, részt vett mezei futó világbajnokságon és a Bécs-Budapest szupermaraton legtöbbször győztes csapatának is tagja. Országos- és nemzetközi szinten Salgótarján egyik legismertebb, jelenleg is aktív atlétája. Edzőként fényes sikereket ért el a futás népszerűsítése és a helyi utánpótlás nevelése terén. „Salgótarján Gyermekeiért és Ifjúságáért” – díj: Kovács F. Gábor A város német nyelvet tanuló ifjúsága és felnőtt lakossága, valamint a nyelvtanítást irányító szakmai szervezetek mindig elismeréssel nyilatkoznak pedagógiai munkásságáról. 1970-74 között a Madách Imre Gimnázium tanáraként kezdett dolgozni, majd 1974-81 között a Nógrád megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál dolgozott nyelvi referenskét. 1981-ben visszatért a Madáchba, ahol nyugdíjba vonulásáig nyelvtanárként tevékenykedett. A helyi civil társadalom fejlesztéséből nemcsak a TIT-ben, hanem a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Salgótarjáni Szervezetének titkáraként is kiveszi részét. Irodalmi előadásokat tart, aktívan tevékenykedik a Mikszáth Kálmán- és a Madách Imre Társaságban, a Szent József Plébánia közösségében. Munkásságának, példamutatásának köszönhetően a város elismert, köztiszteletben álló személyisége. „Szociálpolitikáért” – díj: Révay Ferenc A szociálpolitikai területen jeleskedő szakember 1979. december 1-jétől a megyei Tanács VB. Egészségügyi Osztályán kezdte munkásságát. Itt az egészségügyi és szociális ágazat dolgozóinak szakmai képzés, továbbképzés tervezési munkájának koordinálásával, és előadói feladatokat végzésével foglalkozott. A megváltozott munkaképességű, valamint fogyatékos emberek foglalkoztatási gondjainak erősödésével a rehabilitációs feladatok ellátása, megyei koordinálása, majd később az alkoholbetegek gyógykezelésének másodfokú hatósági intézése is a munkakörébe tartozott. Egészségügyi Főiskolai diplomája után először felsőfokú munkaügyi szakképesítést szerzett, majd 1990-ben szociálpolitikai szakigazgatás-szervezői oklevelet. Végül az ELTE Szociológiai Intézetében önkormányzati szociológia szakon is lediplomázott. „Salgótarján Közoktatásáért” – díj: Dr. Dudek Györgyné Az Arany János Tagiskola kémia-technika szakos tanára 1981-ben kezdte pályáját Bujákon. A zagyvapálfalvai általános iskolában 1986 óta tanít. Pályaválasztási szaktanácsadóként a megye minden iskoláját segíti. Folyamatosan képzi magát, országos közoktatási és vizsgáztatási szakértőként is dolgozik. Számos tankönyv bírálatában közreműködött, többször sikeresen vett részt országos pedagógiai pályázaton. Szívesen foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel és tehetségek gondozásával, tanítványai a megyei és országos kémiaversenyeken rendszeresen a legjobbak között végeznek. 2006-ban munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémián „A magyar kémia oktatásáért” címet viselő kitüntetést vehette át. „Salgótarján Közbiztonságáért” – díj: Hrabecz Gyula A nyugalmazott rendőr alezredes 1985-ben szerzett sí szakedzői diplomát, 1995-ben másoddiplomázott a Rendőrtiszti Főiskola Rendészeti Bűnügyi Szakán. Elvégezve a Főiskola Rendészeti Vezetőképző, Továbbképző és Kutató Intézet különböző képzéseit, majd maga is oktatott. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságon több munkakörben tevékenykedett: megbízott személyzeti és titkársági osztályvezetőként, bűnmegelőzési alosztályvezetőként, majd 10 évig megyei bűnmegelőzési osztályvezetőként. Munkája során az együttműködésen alapuló biztonság, közbiztonság, bűn-és baleset megelőzés, valamint a közösségi rendőri filozófia kialakítójává, elkötelezett hívévé és megvalósítójává vált. Munkásságért korábban Kopácsi-díjban és Szondi-díjban részült. Alapítása óta a Salgótarján Közbiztonságáért Alapítvány elnöke. „Nemzetiségért és kisebbségért” – díj: Hétszínvirág Tagóvoda kollektívája A tagóvoda nevelői a romló szociokulturális környezetben évtizedek óta példaértékű céltudatossággal és szakértelemmel végzik munkájukat. Mindent megtesznek, hogy a csaknem 100%-ban roma származású gyermekeik társadalmi beilleszkedését megalapozzák. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek a szülők folyamatos tájékoztatásának, felvilágosításának, a gyermekneveléshez szükséges pozitív attitűd kialakításának. Személyiségfejlesztő tevékenységükben kiemelt szerepet kap a másság, a tolerancia, az identitástudat formálása, természetesnek véve az egyéni és életkori sajátosságokat. A rendkívül nehéz feladat ellátása érdekében a nevelőtestület folyamatosan bővíti szakmai-pedagógiai ismereteit. Szakmai tapasztalataikat rendszeresen megosztják más társszervezetekkel, intézményekkel.
városunk
9
lencsevég
HÍREK • KÉPEK • HÍREK • KÉPEK • HÍREK • KÉPEK • HÍREK • KÉPEK 86 éves a város A városi tanács 1922. január 27-én nyilvánította várossá Salgótarjánt, melynek tiszteletére idén is megrendezésre került a már hagyományosnak tekinthető városi koszorúzási ünnepség. A régi olvasó, vagyis a Kohász falán lévő emléktábla előtt Székyné dr. Sztrémi Melinda mondott beszédet. – Salgótarján történetét mára úgy tűnik, hullámvölgyek és hullámhegyek ritmikus váltakozása jellemzi. Ha hinni lehet ebben a ritmikában, akkor hinnünk kell abban is, hogy most már hullámhegynek kell következnie – mondta el a polgármester.
Magyar Kultúra Napja Salgótarján várossá nyilvánításának 86. évfordulója és a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett nagyszabású ünnepséget a városi önkormányzat január 24-én a József Attila Művelődési és Konferencia Központ színháztermében. Az ünnepségen Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere, Székyné dr. Sztrémi Melinda mondta el az ünnephez fűződő gondolatait, majd átadta a városi kitüntető címeket. A program második felében a Magyar Mise című rock-oratóriumot hallhatta a közönség. Ezzel, és a díjazottak érdemeivel külön foglalkozunk Kultúra és Tarjáni Arcok rovatainkban.
10
városunk
Főhajtás 64 évvel ezelőtt történt tragédiára emlékeztünk január 13-án a Központi Temetőben felállított táblánál: lavina temette maga alá azt a salgótarjáni, 17 tagú önkéntes levente sí-járőrt - közülük 15-en meghaltak - amely nemes küldetése végcéljául választotta Magyarország akkori legmagasabb pontját, a 2305m magas Nagy-Pietroszt. – Többségében fiatal leventék voltak ők, akik testben és lélekben egyaránt edzett, bátor magyar ifjakként, tetteikkel és eredményeikkel városunk, illetve egész nemzetünk büszkeségeivé váltak – mondta emlékező beszédében Ricler Katalin önkormányzati képviselő.
Önkormányzat
Tájékoztató
a 2008. március 9-ére kitűzött országos ügydöntő népszavazással kapcsolatos tudnivalókról A Magyar Köztársaság Elnöke 27/2008. (I.24.) KE sz. határozatával 2008.március 9-re országos ügydöntő népszavazást tűzött ki a következő kérdésekben:
1. Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni? 2. Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni? 3. Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?
A népszavazás lebonyolításának helyt adó szavazókörök felülvizsgálata és a jogszabályi előírásoknak megfelelő korrekciók végrehajtása megtörtént. A választópolgárok a részükre 2008. február 22-ig megküldésre kerülő értesítőből tájékozódhatnak arról, hogy lakóhelyüknek megfelelően hol, melyik szavazókörben gyakorolhatják állampolgári jogukat. A névjegyzék február 20. és 27. között közzétételre kerül a polgármesteri hivatal földszint 001. sz. helyiségében. A névjegyzékből való kihagyás, törlés vagy a névjegyzékbe való felvétel miatt február 20-tól február 27-én 16.00 óráig lehet kifogást benyújtani. Azok a választópolgárok, akiknek lakcíme a lakcímbejelentésre vonatkozó jogszabály értelmében csak az adott település megnevezését tartalmazza, Salgótarjánban az Acélgyári út 24. sz. alatt található Petőfi Sándor Tagiskolában élhetnek szavazati jogukkal. A szavazás alkalmával a választópolgár személyesen, lakóhelyén szavazhat. Új szabályozása a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénynek, hogy az adott szavazóhelyiségben csak az a választópolgár szavazhat, aki a névjegyzékben szerepel. A szavazás napján lakóhelyétől távol lévő választópolgár – kérelmére – igazolással szavazhat belföldön azon a településen, ahová az igazolás kiadását kérte, külföldön a Magyar Köztársaság nagykövetségein és főkonzulátusain. A névjegyzékbe a szavazás napján a szavazatszámláló bizottság nem vehet fel választópolgárt, csak az igazolással szavazásra kijelölt szavazókörben. Igazolás kiadása iránti kérelem személyesen vagy meghatalmazott útján 2008. március 7-én 16.00 óráig terjeszthető elő, ajánlott levélben pedig úgy kérhető, hogy az 2008. március 4-ig megérkezzen a választási irodához. Külképviseleti névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelemnél a határidő eltérő: - személyesen, vagy meghatalmazott útján 2008. február 22-én 16.00 óráig, - ajánlott levélben pedig úgy kérhető, hogy az február 22-ig megérkezzen a választási irodához. Az igazolás kiadása iránti kérelemnek a következőket kell tartalmazni: az igazolást kérő nevét, személyi azonosítóját, lakcímét, annak a településnek a nevét, ahol a szavazás napján tartózkodik. A levélben kért igazolást a választópolgár által megjelölt magyarországi címre, tértívevénnyel küldi meg a választási iroda. A módosított névjegyzék közszemlére tételét is előírja a jogszabály. A március 9-ei népszavazás eljárási határidőinak és határnapjainak megállapításáról szóló 6/2008. (I.24.) ÖTM rendeletnek megfelelően 2008. március 7-én 16.00 óráig tekinthető meg a polgármesteri hivatalban. Magyarország területén a szavazás 6.00 órától 19.00 óráig tart. A külképviseleteken 2008. március 9-én, helyi idő szerint 6.00 és 19.00 óra között lehet szavazni. A népszavazás alkalmával is lehetőség van arra, hogy a mozgásában gátolt választópolgár kérje, hogy a szavazatszámláló bizottság legalább két tagja – a szavazatszámláló bizottság illetékességi területén belül – mozgóurnával keresse fel. A mozgóurnát a választópolgár írásban kérheti a helyi választási iroda vezetőjétől, illetőleg a szavazás napján a szavazatszámláló bizottságtól. Igazolással szavazni kívánó választópolgárt a város egészére kiterjedő illetékességgel működő szavazatszámláló bizottság tagjai keresik el. Akiknek bárminemű kérdése, problémája merül fel a népszavazással kapcsolatosan a 32/422-381-es telefonszámon kérhetnek tájékoztatást a Helyi Választási Irodától. A Helyi Választási Iroda Vezetőjének postacíme: 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. A Helyi Választási Bizottságra és Irodára vonatkozó bővebb információk megtekinthetőek a www.salgotarjan.hu honlapon. dr. Kádár Zsombor jegyző, HVI vezető
Aláírták a szerződést, indul a program
I
Salgótarján Kártya mindenkinek!
ndul a Salgótarjáni Kártyaprogram és egyben a Salgótarján Kártya bevezetése – jelentette be Székyné dr. Sztrémi Melinda január 22-i sajtótájékoztatóján. A Stellum Marketing Kft által kidolgozott és irányított rendszer lényege, hogy erősítve a kis- és középvállalkozásokat hozzájáruljanak a lakosság létfenntartásának megkönnyebbítéséhez is. Ennek módja egy pontrendszer kidolgozása. Lesznek pontkibocsátó és pontelfogadó helyek – olyan cégek, intézmények, akik csatlakoznak a programhoz. Az ügyfelek a Kártyára gyűjtött pontjaik - amelyet vásárlás során kapnak – fejében később kedvezményekben részesülhetnek. A Kártya bevezetése során a Stellum Marketing Kft minden salgótarjáni háztartásba eljuttat egy kártyát, természetesen ingyen és bérmentve. Később aztán bárki igényelhet újabb Kártyát az arra kijelölt üzletekben. A program előnye, hogy a városlakók számára olcsóbb lesz a megélhetés, a hazai kereskedők pedig képesek lesznek versenyre kelni a külföldi üzletláncokkal, ugyanis pontakcióik révén hihetetlen alacsony áron kínálhatják termékeiket. Rendsze-
resen megjelenő akciós újsággal is támogatni fogjuk a programhoz kapcsolódó cégeket. Ugyanakkor a nagy árengedményekből fakadó anyagi kiesést a rendszer megtéríti nekik – mondta el Stark István ügyvezető igazgató. Székyné dr. Sztrémi Melinda hozzátette: - Külön öröm, hogy a programhoz kulturális intézmények is csatlakozhatnak. Az akciós jegyek miatt ugyanis reményeim szerint több városlakó látogatja majd a rendezvényeket. A december 18-i közgyűlési döntés értelmében megfogalmazott és a január 22-i sajtótájékoztató keretein belül szignált szerződés alapján a Stellum Marketing Kft. kötelezettséget vállal arra, hogy 90 napon belül, vagyis nagyjából április közepéig minden háztartásba eljuttatja a Salgótarján Kártyát. Addig azonban még számos feladat áll a közreműködők előtt. – Február tizenötödikén vállalkozói fórumot szervezünk a Városházán, ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk. Szó lesz a a városi kártya lényegéről, mibenlétéről, a belépési feltételekről, a program vállalkozókat érintő kondícióiról – mondta el Szikora Tibor, a Kártyaprogram salgótarjáni kapcsolattartója.
városunk 11
önkormányzat
Segítség a visszaigénylési kérelem benyújtásához
Tájékoztatás vizitdíj visszaigényléséről
A
z Egészségügyi Minisztérium által kezdeményezett egészségügyi reform keretében bevezetésre kerülő szabályozás értelmében a háziorvosi és szakorvosi szolgálatok az ellátásokat 2007. február 15-től kizárólag a vizitdíj előzetes befizetése mellett nyújthatják. A vizitdíj befizetése mellett a törvényi szabályozás meghatározott esetekben rendelkezik a vizitdíj visszatérítéséről is. A közel egy év tapasztalata azt mutatja, hogy a visszatérítésre irányuló kérelmek száma a vártnál alacsonyabb, ugyanakkor meglehetősen magas a kérelmeket elutasító döntések száma. Az elutasítások oka egyrészt, hogy a kérelmező – a médiában megjelenő pontatlan információkra hagyatkozva – nem elegendő számú nyugtát, illetve számlát csatol a kérelméhez, másrészt a becsatolt nyugták, számlák nem megfelelő kitöltés miatti érvénytelensége. Tekintettel arra, hogy az orvos (egészségügyi szolgáltató) által kiállított nyugta vagy számla tartalma gyakran nem felel meg a jogszabályban meghatározottaknak, ezért mindenkinek javaslom, annak átvételénél győződjön meg a tartalmáról. A vizitdíj visszaigényléséhez 20 db nyugta vagy számla nem elegendő, mert visszatérítést csak a 20 alkalom feletti ellátások után fizetett vizitdíjak alapján lehet kérni. A háziorvosnál, illetve szakorvosnál kiállított alapdíjas nyugtákat, illetve számlákat külön-külön kell gyűjteni. A fogorvosi alapellátás háziorvosi ellátásnak minősül. A visszatérítés iránti kérelemhez tehát minimum 21 db háziorvosi vagy 21 db szakorvosi ellátásról kiállított alapdíjas (300 Ft) nyugtát vagy számlát kell csatolni.
Az emelt díjas (600 Ft vagy 1.000 Ft) vizitdíjról kiállított nyugták, illetve számlák nem jogosítanak visszatérítésre. Fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás esetén a kórházi napidíj megfizetéséről kiállított nyugták, számlák után szintén nem lehet vizitdíj visszatérítést kérelmezni. Aki 20 napot eltöltött kórházban, a 21. naptól az egészségügyi szolgáltató a részére kórházi napidíjat már nem számolhat fel. A vizitdíj visszaigényléséhez a nyugtának vagy számlának minden esetben tartalmaznia kell legalább annak megjelölését, hogy az adott bizonylat számlának vagy nyugtának minősül, az egészségügyi szolgáltató megnevezését, címét, az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő nevét és TAJ számát, a megfizetett összeget, a befizetés jogcímének (háziorvosi vagy szakorvosi vizitdíj) megjelölését, a fizetés módját, a teljesítés időpontját, a számla, illetve nyugta sorszámát. A géppel kiállított nyugtán, illetve számlán szerepelnie kell a kiállító kézjegyének. Fontos még tudni, hogy a 2007. évben igénybevett ellátások után megfizetett vizitdíjak visszatérítésére 2008. március 28-ig lehet kérelmet benyújtani. A 2007. és 2008. évi nyugták, számlák nem vonhatók össze. A vizitdíj visszatérítése iránti kérelem a lakóhely szerinti Polgármesteri Hivatalnál nyújtható be. Salgótarjánban az ezzel kapcsolatos ügyintézés a Polgármesteri Hivatal földszinti ügyfélszolgálatán történik. Itt kérhető bővebb felvilágosítás és a vizitdíj visszaigénylése iránti formanyomtatvány is. Hári Ildikó irodavezető Polgármesteri Hivatal Szociális és Egészségügyi Iroda
Új helyen az orvosi ügyelet • Február elsejétől a Szent Lázár Megyei Kórházban működik az orvosi ügyelet, amely hétköznapokon 16 órától reggel 8 óráig, hétvégén és ünnepnapokon pedig a nap huszonnégy órájában várja a betegeket. Az ügyelet telefonszámai: 410-853; 522-000. Ezentúl a kórház Gy-épületében működik a hétvégi és ünnepnapi gyermek szakorvosi ellátás is. A rendelési idő hétvégén és ünnepnapokon reggel 8 órától 12 óráig tart. A szolgálat a 522-000-s telefonszámon érhető el.
Válaszolja meg az alábbi kérdéseket! A helyes megfejtők között öt darab Salgótarján – Képeskönyv a városról című kiadványt sorsolunk ki. A megfejtésekhez elég, ha figyelmesen végigolvassa az újságot!
1. Mikor lépett Salgótarján városi rangra? 2. Melyik az a két iparág, melynek köszönhetően a város fejlődésnek indult? 3. Hány tagú volt az első városi tanács? 4. Ki volt a város első polgármestere? 5. Ki volt a város első közigazgatási tanácsnoka? 6. Mi volt az úti céljuk a lavina áldozatául esett salgótarjáni levente sí-járőröknek? 7. Mikor épült fel az Új Gimnázium? 8. Ki Salgótarján új díszpolgára? 9. Mikor alakult meg Salgótarjánban az ország első iskolagalériája? A helyes válaszokat levelezőlapon vagy e-mail-ben küldje az alábbi címek egyikére: Városi TV – 3100, Salgótarján, Fő tér 5.
[email protected]
12
városunk
önkormányzat
Tél tábornok titkos haditervei
P
Az évszakok vonzásában
alócország fővárosában is az évszakok változása határozza meg a városgazdálkodásért felelős cég mindennapjait. Az ősz, a tél, a nyár és a tavasz megannyi szépsége ellenére is rengeteg feladatot ró mindazokra, akik a Salgótarjáni VGÜ szerteágazó feladatait végzik, irányítják, illetve segítik. Legyen szó a környezetvédelemről, a város tisztaságáról, virágdíszeiről, fellobogózásáról, köztereinek arculatáról, lakóinak kívánságairól, a téli akadálymentesítésről, értékeink megóvásáról – mindenütt felbukkannak VGÜ feliratú munkagépek és a szorgos kezek teszik a dolgukat. A társaság tapasztalt ügyvezető igazgatója, Bodnár Benedek szívesen osztja meg lapunk olvasóival mindazt, amit az 57 éve alapított cég a lakosság szolgálatában végez. – Valóban igaz, hogy munkánkat a város önkormányzata által meghatározott módon, ám az évszakok természetes váltakozásának ritmusában kell végeznünk. Mind a 160 dolgozónk igyekszik a 62 darabos vegyes gépparkunkból a lehető legcélszerűbb felszereléseket felvonultatni az éppen aktuális munkálatok elvégzésére. Néhány feladatkörünk persze messze túlnyúlik Salgótarján határain, hiszen a hulladékgazdálkodás területén térségi, a speciális környezetvédelmi feladatok ellátásban pedig regionális hatáskörrel bírunk. Gondoskodnunk kell több tucatnyi település rendszeres szemétszállításáról, a szelektív hulladékgyűjtésről és elhelyezéséről, ugyanakkor a veszélyes hulladéknak minősülő anyagok és az állati tetemek, valamint a gazdátlanná vált állatok gondját is cégünknek kell orvosolnia. – A hópaplan a legkevésbé önöknek okozott örömöt. – Ez természetes, mivel a legnehezebb feladatokat a leghidegebb évszak rója ránk. Ezt megelőzően kell gépparkunkat felkészíteni a „Tél tábornok” ellen vívott csatákra, már csak azért is, mivel nem minden esztendőben van olyan szerencsénk, mint volt a tavalyi enyhe télben. Mindig a legrosszabbra számítva feltöltöttük érdesítő és olvasztószer tartalékainkat /homok, só, fűrészpor/ valamint a téli adapterek is időben felkerülnek a járművekre. Már november közepétől számítottunk a hóra, a fagyra, a szélre és a zimankóra. Ami a gyermekeknek öröm, az nekünk bizony komoly gond. Ilyentájt a VGÜ-nél már minden szakma képviselője elsősorban a téllel törődik. Időben felállt a 24 órás téli ügyelet és a cég személyi állományának majdnem a fele összevonásra került, hogy szükség esetén bárhol beavatkozhassunk.
Ha kellett, a hómunkások éjszaka is dolgoztak – Azért elég sok kritika érte a céget a leghavasabb napokat követő időszakban. – Ez természetes, hiszen mindenki ott - és persze azonnal szeretne tiszta járdát és utat, emerre éppen jár. Sajnos a legjobb szándékkal sem tudunk egyszerre mindenütt a teljes kapacitással jelen lenni. Volt rá példa a leghavasabb napokon egész éjjel talpon voltak a gépkezelők és hómunkások, mégsem győzték a város 124 kilométernyi útvonalának és majd 200 kilométernyi
Tél tábornok elleni „ harceszközök” járdahosszának teljes letakarítását. Meg kellett teremtenünk a feltételeket a rendkívüli hómunkások és közmunkások ellátására, valamint irányítására is. Nekünk elsősorban biztosítanunk kellett és kell mindenkoron - a legcudarabb időjárási körülmények között is - a tömegközlekedés zavartalanságát, a gyűjtő utak járhatóságát, valamint a járdák csúszásmentesítését. A városban az idén is több tucatnyi feltöltött zöld tároló várja, hogy tartalmuk kiszórása révén megelőzhessük a baleseteket. – A csúszásmentesítés mellett a téli ünnepeken számtalan más helyen is jelen volt a VGÜ. – A városvezetés kezdeményezésére gyönyörű díszkivilágítással és a városrészek központjaiban felállított fenyőfákkal szerettünk volna méltó hangulatot varázsolni az idén is Salgótarján bel- és külvárosának köztereire. Úgy érzem ezt minden salgótarjáni örömmel fogadta. Az elmúlt év végén sátrakat, betlehemes kunyhót és még sok más látványosságot valósítottunk meg a főtéren, sőt még korcsolyapálya is „ varázsolódott” a város centrumába. Azt sem volt szabad elfelejtenünk, hogy a téli ünnepek: a Mikulás, az Advent, a Karácsony, de különösen a Szilveszter meglehetősen nagy „szemétgyártó kapacitással” rendelkezik. Ez persze újabb kihívást jelentett a számunkra. Továbbra is a mi feladatunk a közterületen felállított ünnepi színpadok, sátrak, díszek szerelése, bontása, őrzése, takarítása és karbantartása. Tesszük a dolgunkat, hiszen önökért, olvasókért, városlakókért, egyszóval mindannyiunkért kell nap-nap után munkálkodnunk. Sz. P.
városunk 13
sport
„A sport legyen a szenvedélyed …!”
Készül Salgótarján új sportfejlesztési koncepciója
A
sportfejlesztési koncepció megalkotásával az önkormányzat legfontosabb célkitűzése, hogy a sport legyen minden salgótarjáni szenvedélye! Ezen cél elérése érdekében fogalmazta meg a 2008-2018. közötti időszakra szóló fejlesztési elképzeléseket és elveket, azaz a készülő sportfejlesztési koncepció nem az egyes sportágak, illetve sportszervezetek fejlesztési koncepciója. Az Európai Unióhoz való csatlakozással új utak, új lehetőségek nyíltak meg, de újfajta kötelességek is várnak Magyarországra, benne Salgótarján városára. Ez természetesen érinti a sportéletet is, így szükségessé vált a város sportkoncepciójának megújítása. Eddig az 1996-ban elfogadott koncepció szabályozta az önkormányzat legfontosabb tennivalóit, határozta meg a sportágazatban önként vállalt feladatainak kereteit, adott tájékoztatást a sport szereplői számára az önkormányzat szerepvállalásának irányairól és mértékéről, a sporttámogatás formáiról. Az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatait a sportról szóló 2004. évi I. törvény határozza meg. E szerint egy települési önkormányzat többek között együttműködik a helyi sportszervezetekkel, sportszövetségekkel, fenntartja és működteti a tulajdonát képező sportlétesítményeket, megteremti az iskolai testnevelés és sporttevékenység gyakorlásának feltételeit, biztosítja az önkormányzati iskolai sportkörök működéséhez szükséges feltételeket, segíti a sportági és iskolai sportrendezvények lebonyolítását (különös tekintettel a családok sportjára, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, valamint a fogyatékosok sportjára), közreműködik a sport népszerűsítésében, a mozgás-gazdag életmóddal kapcsolatos sporttudományos felvilágosító tevékenység szervezésében. Salgótarján önkormányzata ezen kötelező feladatai mellett olyan feladatokat is ellát majd, melyeket számára semmilyen jogszabály sem ír elő, azaz önként vállalt feladatként
teljesít. Ezek megvalósítását kizárólag saját forrásaiból tudja finanszírozni. Ilyen nem kötelező feladat például a sportszervezetek pénzbeli támogatása és számukra térítésmentes létesítményhasználat biztosítása. Pénzbeli támogatás alapja a sportelőirányzat lesz. Összege a tárgyévet megelőző év adóbevételének 1,5 %-a, 2008-ban várhatóan 25 millió Ft. Ebből valósul meg – egy sporttámogatási pályázaton keresztül – a diák- és szabadidősport, az utánpótlás-nevelés, a verseny- és élsport, valamint a fogyatékkal élők sportja, a város szempontjából fontos sportesemények megrendezésének támogatása. Az önkormányzat iskolai sportfeladatok ellátásához szükséges költségeket a közoktatási intézmények éves költségvetésében biztosítja, a térítésmentes létesítményhasználatot pedig a Létesítmény és Sport Kht-n keresztül. Az önkormányzat a sportolási terek fejlesztésével és a lehetőségek javításával bővíteni szándékozik a szabadidősport lehetőségeit is, emellett fejleszti a kerékpárút-hálózatot, sportturizmust fejlesztő programokat dolgoz ki, illetve beruházások valósít meg. Az önkormányzat a sportfejlesztési koncepcióban a kötelező és önként vállalt feladatellátásaival, a fejlesztés irányaival nem kevesebb célt kíván elérni, mint hogy az itt élők számára magas életminőséget biztosító sportkörnyezetet valósítson meg. Ebből adódóan az önkormányzat szerepvállalása a szabadidősport, a verseny- és élsport támogatásában továbbra is meghatározó lesz, de a jövőben sem vállalhat felelősséget egyetlen sportág, vagy sportszervezet fennmaradásáért. Salgótarján Közgyűlése a sporttársadalmi vitát követően 2008. februárjában kívánja elfogadni az új sportfejlesztési koncepcióját. Simon Lajos
In memoriam Dr. Gótai László
1946 - 2008 14
városunk
Dr. Gótai László a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvosi Karán szerzett diplomát 1969-ben, pályáját a salgótarjáni megyei kórház rendelőintézetének fogászatán kezdte. 1971-ben fog-és szájbetegségekből, 2001-ben pedig parodontológiából tett szakvizsgát. Példamutató hivatástudatát számos betege bizonyítja, de a szakma is elismerte sikereit. Munkássága során mindvégig a Szent Lázár Kórház csapatát erősítette, ahol 1984-ben adjunktussá, 1996-ban főorvossá lépett elő. 2002-től rendelőintézeti vezető főorvos lett, magánpraxist is folytatott. Orvosi munkája elismeréseként megyei szakfőorvosi megbízást kapott. Mindig szívén viselte Salgótarján város sorsát, aktívan tevékenykedett a közösségi élet jobbá tételéért. Rajongott a sportért, maga is több sportágat kipróbált: ping-pongozott, futballozott, teniszezett. Salgótarján sportéletének szervezéséből hosszú éveken át kivette a részét. 1990-től a Lendület SE tenisz szakosztályának elnökeként NBI-es szintre juttatta csapatát. Közreműködött a tatárároki Gyenes Centrum teniszpályáinak létrehozásában. A foci és az SBTC iránti szeretete is végigkísérte életét, többször volt a Stécé elnökségi tagja. Feladatának tekintette a megyei olimpikonok felkészülésének segítését is: Kovács Dusán, Bekecs Zsuzsa, Aikler Zita – néhányan pártfogoltjai közül. 1992-ben a sportéletben kifejtett tevékenységéért elsők között kapta meg a Bérczy Károly Megyei Sportdíjat. 1997-től tíz éven át a Magyar Olimpiai Bizottság Nógrád megyei tagjaként is munkálkodott a hazai sport felvirágoztatásán. Tevékenysége részeként Szojka Ferenccel televíziós interjút is készített. Alázatos munkájáért 1978-ban „Salgótarjánért” ezüst fokozatban, 1981-ben Kiváló munkáért kitüntetésben, 2005-ben pedig Szontagh Pál-díjban részesült. Sokszínű élete megrázó hirtelenséggel, 2008 január elsején ért véget.
kultúra
A Tolcsvay fivérek remekművéről
Magyar Mise
„Egyedül vagyok, állj mellém” csendültek fel az első hangok a József Attila Művelődési és Konferenciaközpont színháztermében január 24-én, a Kultúra Napja és Salgótarján várossá nyilvánításának 86. évfordulója alkalmából rendezett városi ünnepség után. A kilenc tételből álló rock-oratórium szólistái olyan neves művészek voltak, mint Sáfár Mónika, Sasvári Sándor és Tolcsvay László. A kórust Horváth Csilla vezényelte. Már a díjátadó ünnepség alatt megragadt bennem a színpadon olvasható Eötvös József idézet: „Magyarország jövőjének kérdése kultúra kérdés”. Majd a Tolcsvay testvérek által létrehozott csoda révén, a templommá változott színházteremben több száz magammal egyetemben úgy éreztem: ha az ember képes ilyen nagyszerű dolgok létrehozására, mint ez az előadás, akkor nagy baj nem lehet. Akkor nincs értékválság, akkor még képesek vagyunk összefogni, segíteni a másiknak, együtt örülni. A szíveket mélységig meghatották a hallottak, a gyorsan elrepülő ötven perces előadás üzenete fékezhetetlenül úrrá lett a közönségen. Mindannyiunkban megnőtt a hit és a szeretet. – Mégis mivel hat a hallgatóságra ilyen erővel a darab? – teszem föl magamban a kérdést. A színpad díszlet nélküli, színpadi mozgás nincs. Csupán a zene és a szöveg összhangjából következik a hatás? Azt hiszem, nem. Mindenképp meg kell említeni az énekeseket, akik minden arcrezdülésükkel, mozdulatukkal hozzájárulnak az élményhez. Különös pillanat volt, amikor Sasvári Sándor kezét szívére helyezve, könnyes szemmel énekelte: „Érintsd meg a lelkem”, vagy Sáfár Mónika első „megszólalása” égbe tárt kezekkel: „Dicsőség a magasságban Istennek”. Az előadás alatt csak ámultam, hogy mire képes az ember. Ilyen összhangot, színpadi együttműködést ritkán láthat a nagyérdemű. – Közel egy évig dolgoztunk a darabon testvéremmel, Lacival, nagyon bele kellett ásnunk magunkat a témába – mondta el a mű keletkezésével kapcsolatban Tolcsvay Béla. Alapul a katolikus misét vettük, az ember és a hit oldaláról közelítettük meg a témát. S hogy mi a benne rejlő üzenet? Az, hogy akkor is van kiút, ha valaki egyedül van, magányos és társtalan. A mindenségtől, a megnevezhetetlen transzcendenstől kérhetünk energiát. Ezt viszont mindenki csak maga találhatja meg. A Magyar Misével arra törekedtünk, hogy segítséget nyújtsunk a kereséshez – nyilatkozta a szövegíró. Végezetül egy versszak, amelyet a lelkes előadóknak hála a „Józsi” közönsége is megtanult: „A mindenségben ott lakik az egység, Keressétek egymásban a békét. Szívetekben őrizzétek fényét, Most és mindörökké”.
városunk 15
Salgótarján, Fő tér 4. telefon: (06 32) 520 400
