2007. május VI. évfolyam
FÕMTERV
A francia mondás úgy véli, hogy “elmenni annyi, mint egy kicsit meghalni”. Én inkább azt hiszem, hogy valahová megérkezni az igazi halál. Hiszen, ha az ember megérkezett, akkor már nincsen hová menni. Vladimir Nabokov
A legjelentéktelenebb ember is tökéletes lehet, ha tudása és képességei határán belül marad. De a jó képességek is elhomályosodnak, haszontalanná válnak és megsemmisülnek, ha a szükséges arány hiányzik. Ez a veszély gyakran mutatkozik a mi modern idõnkben; és ki fogja kielégíteni a mi korunk nagyfokú igényeit, egy olyan korét, amely ilyen sebességgel halad? Goethe
ÚTELÁGAZÁS A
JELEN
...
részleges döntéseket eredményezett 2006 elsõ felében és további döntéselõkészítést igényel az év második felében. Indokolja ezt az elõzõ, a stratégiai fejezetben megfogalmazott cél is, mely szerint a napi, megrendelések és szerzõdések teljesítésére vonatkozó operatív munkát, valamint a jövõ feltételeit megalapozó stratégiai, elõkészítõ munkát a jelenleginél jobban szét kell választani...”
Egy évvel ezelõtt, a 2006. májusi közgyûlésen a tervezett üzletpolitikát felvázoló napirend szóbeli kiegészítése Thomas Frideman sikerkönyvének idézetével kezdõdött. “Fussunk gyorsabban, ha helyben akarunk maradni...”
A felismerés mûködési közegünk változásáról és az elhatározás, hogy a változásokat a belsõ mûködéssel követni kell, megvan már régtõl. Évek óta olvasható leírt anyagainkban. De a gyakorlat …. Természetes, hogy az egyre növekvõ napi feladatok és kötelezettségek szorításában vergõdõ szervezetet, extra energiákat igénylõ változtatásra rámozdítani különösen, ha minden mûködési zavara ellenére is sikeres szervezetrõl van szó - csak kényszerek mentén lehet. Ez történt, a kényszerek alkalmazása történt a FÕMTERV-ben 2006 novemberében. De miért pont most és miért így? - teheti fel bárki az elmúlt hónapokban oly sokszor megfogalmazott kérdést. A választ - aki figyelte - jól vagy rosszul megkaphatta a novemberi rendkívüli közgyûlésen. A válasz lényege: a ritmus. A helyes ritmus megtalálása, az elérkezett pillanat felismerésének fontossága, a megfelelõ ütem követése. (Anno a földvári vezetõképzõn jártak talán emlékeznek a jazz és az üzleti élet közötti párhuzam vonásra, az improvizáció és a fegyelem közötti harmónia fontosságára).
– szól napjaink kemény törvénye világunk valóságáról, és szól nekünk is másnapi jövönk alakításának követésre kötelezett ritmusáról. Fussunk gyorsabban ... de hová, meddig és miért? - kérdezi mind, aki egyszer-egyszer megállásra, értékeinek mélyítésére tör. Kérdezi, de válasz - érthetõ a lihegve mellette elfutóktól ritkán érkezik. A gyorsulva változó világban ma mozdulatlannak maradni, az maga a leépülés. Különösen egy olyan szereplõ, egy olyan szervezet esetén, amelynek környezetére a mindig változás állandósága az általánosnál is markánsabban nyomja rá bélyegét. Mi, a fõmterv ilyen környezetben mérettetünk nap mint nap. – A “hová, meddig és miért” kérdést feltenni piaci, szakmai közegünkben - meglehet jogos, de mégis - értelmetlen, mosolyt fakasztó próbálkozás. Az elmúlt évi közgyûlés - mert várható volt, hogy a követõ idõszak különösen kitüntetett lesz változásaival - az üzletpolitikát meghatározó környezetrõl, bevezetõ soraiban így ír:
A
“Közép-Európa, s benne Magyarország a 80-as évek végének léptékét meghaladó mozgásban van. A térség új geopolitikai státusza kapcsolatrendszere, függõségei és együttmûködései, intézményi, irányítási játékszabályai az európai csatlakozással alapvetõen megváltoztak, s változnak tovább nap mint nap. Az elmúlt korokból szokatlan sebességgel változik és alakul át minden, a FÕMTERV szûkebb közegét meghatározó fejlesztési, tervezési környezetben is. A változások egy-egy lépcsõjénél nincs megállás, azonnal rakódik az újra a még újabb, így van ez a piaci feltételekkel, a döntéshozói körrel, a kapcsolatrendszerrel, a versenyszabályokkal, szakmai elvárásokkal, fejlesztési stratégiával , sõt talán a fejlesztésekhez hátteret adó értékrenddel is. A vélt állandóságot a folyamatos átmenetiség váltotta fel.”
MÚLT
...
A FÕMTERV 2007-ben ciklust zárt. Részvénytársasággá alakulásának, harmadik 5 éves ciklusát. A háromszor 5 évet, tehát az elsõ 15 évet, egy mára már egyre nehezebben fenntartható kettõsség határozta meg. Nevezetesen, hogy miközben a FÕMTERV, indulási pozíciójához viszonyítva, a lehetõ legnagyobb nyitottsággal és offenzívával bõvítette piacát, növelte bevételét és gyarapította vagyonát, aközben egy tudatosan zárt - a világ racionalitásait kirekesztõ - keretben tartotta részvénypolitikáját és õrizte tulajdonosi struktúráját. A tudatos zárt keret oka a sebezhetõség tudata, a megerõsödés szüksége, a széthordhatóság kizárása volt. Eredményesen. Nagy utat járt be a kollektíva, amelyik 1992-ben úgy határozott, hogy együttes elszánásra építi jövõjét. Nagy utat és tisztességes utat. A háromszor 5 évet ciklusokra osztva, az elsõ öt év az életben maradást, a társasági lét stabilizálását megteremtõ idõszak volt, a második öt év a mûködés infrastruktúrális hátterét megteremtõ, a lekötött vagyont (székház, informatikai háttér, Makadám Klub, garázs, üdülõk …) gyarapító idõszak volt, míg a harmadik öt év a piacnyitás, és ezzel a bevételnövelés, a mobilizálható vagyon
E kihívásra, ugyanezen elõterjesztés késõbbi helyzetértékelése készíti elõ az adható választ. “1992 és 2005 között közel változatlan létszám mellett, a Társaság árbevétele több mint hatszorosára nõtt, miközben piaca horizontálisan és vertikálisan kiterjedt. Lehet-e alkalmas e megnövekedett és sokrétûbb, sokirányúbb feladat (autópályák, vasút, vidéki piacok, uniós projektek, magánbefektetõk …) ellátására ugyanaz a struktúra ugyanaz az irányítás, mint amelyik egy csak budapesti piacon, 300 millió Ft-os árbevételre és kisebb munkákra alakult ki 15 éve? E kérdés alapkérdés, amely végigkísérte a Társaság vezetésének gondolkodását 2005-ben,
1
gyarapításának idõszaka volt. Mindhárom ciklusnak megvoltak a maga nehézségei, megvoltak veszteségei és megvoltak eredményei. Mindegyiket meghatározta a FÕMTERV talán leginkább egyedi, mozgató sajátja a közösen megharcolt önállóság együttes élményébõl kinõtt összetartozás és felelõsségvállalás. A FÕMTERV titok. Hogy gyakran semmi nem úgy ment, mint kellett volna, aztán a végére mégis mindig minden összeállt. Az anarchia mögötti rejtett rend, az íratlanság rendje. A bizalomé. Amelybõl fakadva 11,5 millióból lehetett 3 milliárdos vagyon, székházát vesztett cégbõl lehetett presztízs környezetû székházzal bíró cég, a 300 millió forintos üzleti forgalmú cégbõl lehetett 6 milliárd forintot meghaladó üzleti forgalmú cég... Ha csak a harmadik ciklust, a legutóbbi - a piacnyitást hordozó - öt évet nézzük, elképesztõ cégerõvel találjuk magunkat szemben. Mindössze öt év alatt, a Társaság - kilépve a fõváros adta biztonságból - három szegmensben hajtott végre piacnyitást. 2002-2003-ban az autópálya tervezések piacára, 2004-2005-ben a MÁV nagyvasúti tervezések piacára, 2006-2007-ben az uniós forrásokból megvalósuló tervezések piacára lépett ki úgy, hogy amikor ismételten felerõsödött a fõvárosi piac, akkor oda is piacvezetõ szerepét megõrizve térhetett vissza. Mindezt öt év alatt! Közben kétszer parlamenti, országgyûlési választások, új szereplõk és új kapcsolatok kényszerével és közben 2007-tõl már fokozott figyelemmel - és az elsõ eredményekkel - fordulás a külföldi piacok felé. A határidõtõl feszes napok sodrásában végiggondoltuk-e, hogy mekkora rugalmasságról, alkalmazkodási és tanulási készségrõl tett bizonyságot a “fõmterv csapat”? A szinte évente változó környezethez, feltételekhez, szakmai elvárásokhoz való alkalmazkodás mekkora szakmai erõrõl és mekkora fegyelemrõl tanuskodik?
A
JÖVÕ
nosítása már egy új korszak kezdete. Mint ahogy 1990-ben illetve 1992-ben, most is egy új struktúra és egy új irányítás hordozhatja magában az elkerülhetetlenül szükséges megújulási innováció esélyét. Hogy miért éppen most? Mert a cég mostanra vált annyira stabillá, hogy elbírta a változások okozta átmeneti mentális és materiális veszteségeket, s mert a FÕMTERV most került abba a helyzetbe, hogy 15 éves változatlanságának halmozódó feszültségei egyre nehezen voltak kezelhetõk. Érthetõ és emberi helyzet. Csupán egyre kell közösen vigyáznunk. Hogy a fõmtervet FÕMTERVvé formáló értékek maradjanak meg cégkultúraként, és csak a valóban kidobásra való dobódjék ki. A lépés szükségét alapvetõen a részvény- és tulajdonosi struktúra egyre feszítõbb tarthatatlansága motiválta. Egyre több tulajdonostársunk, egyre nagyobb részvénymennyiséggel zárta élete aktív korszakát, vagy került annak közelébe. Eddigi gyakorlatunk folytatásával a cég sorsa elõbb-utóbb nyugdíjas munkatársai és örökösei döntéskörébe került volna, hiszen a részvények visszavásárlása mindinkább nehézségbe ütközött. E fura helyzet bekövetkezte nem volt cél. A Társaság 2006. õszi idõszaka mikronézetbõl szemlélve nem volt diadalmenet. A megszokott mûködés és hierarchia önként vállalt szétrobbantásának, illetve újraépítésének idõszaka nehezen kezelhetõ új helyzetekkel volt terhelt. Ez egy ilyen léptékû változásnál elkerülhetetlen. De makro-nézetben a folyamat, annak eredménye diadalmenet. Egy maximális kapacitással, illetve terheltséggel mûködõ cég úgy hajtotta végre története egyik legnagyobb változását, hogy nem sérültek piaci pozíciói, hogy nem - illetve alig - romlottak bevételi kondíciói, és csak az elkerülhetetlen többletköltség okán csökkentek korábban elhatározott eredményességi mutatói. Hogy ez így alakult, mutatja a FÕMTERV belsõ stabilitását és külsõ erejét.
...
Túl gyors volt a változás? Meglehet. Eredeti szándékaink szerint, 2006 nyarán még egy mélyebben kiérlelt, hosszabb távon végrehajtható struktúraváltásban gondolkodtunk. De! ... "Fussunk gyorsabban …"
2007-re a FÕMTERV ambiciózus céljait megvalósítva, az országos mélyépítési tervezés területén a legnagyobb presztízzsel bíró, szakma-közéletet fókuszáló, piacvezetõ céggé vált. Egyedülálló komplex felkészültséggel és megfelelõ szellemi és vagyoni háttérrel ahhoz, hogy a kitáguló európai piacon is kellõ eséllyel legyen potenciális szereplõ. Itt a ritmus megérzésének, a kellõ ütem eltalálásának pillanata! Egy szellemi mûhely, önmagát felépítve kitüntetett pontra ért, onnan tovább felfelé ugyanaz az út már nem vezethet. Az 56 éves cég “újkori” mûködésének elsõ 15 éves ciklusa lezárult. Az átmenet levezényelése a privát praxis felépítése és stabilizálása, a piaci perspektívák bõvítése megtörtént. Tágabb horizontra történõ felkészüléshez az esélyek és a képességek adottak. Azok hasz-
Az új kihívás most már az európai küzdõtér. Akár itthoni piacon, akár határon kívüli piacon, de európai játékszabályok szerint, európai versenytársakkal. Ehhez a cégi háttér és a szakmai alkalmasság - mint már szó volt róla - új formáiban adott. Adott egy, a tulajdonosi jövõt perspektívikusabban látni képes, a korábbinál tudatosabb tulajdonosi kör és adott egy új, perspektívikus helyzet. Adott a régi értékek mellé megszerzett új tudás és adottak ehhez az új kapcsolati pontok.
2
Csak kevesek ismerik azt az új tudást alapozó háttérmunkát, amelyik jellegénél fogva nem viselheti magán a nagy generál tervezéseknél megszokott széleskörû nyilvánosságot. De a jövõépítéshez, a folytonossághoz, a “védõháló kifeszítéséhez” nélkülözhetetlen. E munkához új elvárások, új kifejezések kapcsolódnak. Sokaknak ismeretlen, vagy alig ismert szavak, hogy “irányító hatóság, közremüködõ hatóság, UMFT stratégia, KözOP indikatív lista, exante értékelés, akcióterv sablon ...” Néhányaknak pedig e szavak könyökükön kijövõ fogalmak. Új, furcsa játékszabályok mûanyag építõkövei. De kötelezõek! - Futni kell, egy gyorsabban ... Az uniós munkákon dolgozók, legyen az a közmûves, vagy a közlekedési terület, kicsit beleérezhetettek a mûszaki tervezés területére átszivárgó új tudások és új elvárások igényébe. A mûszaki ismeretek mellett ott toporog egyre markánsabban a közgazdasági és jogi ismeretek igénye. A megvalósíthatósági elemzések, a költséghaszon elemzések, a megtérülési számítások, a hatásmodellezések, mind részei ma egy-egy uniós projektnek. A sok szakterület sok szereplõjének együttmûködése általában konzorciális formát igényel. Annak irányítása, az elõrehaladási jelentések készítése, jogi követése ismét szokatlan, új eljárási formák. Így készülnek ma az 1-es villamos, a 3-as villamos, az észak-déli regionális gyorsvasút tervei, így készül az S-bahn koncepció. Sok külsõ partnerrel gyakori prezentációval, mint ahogy a közmûves projektek is. Belsõ változásaink legintenzívebb szakaszában, 2006 õszén sem volt hanyagolható a 2006. évi Közgyûlésen kitûzött cél, az uniós piacon való megfelelés és az országhatárokon kívüli megjelenés. Marosvásárhely-Bukarest-Szófia-Szarajevó-Szentpétervár-Hanoi …, amely piacok felé az elmúlt, alig
több mint fél évben kapcsolatépítési nyitás, piacfelmérési aktivitás, pályázati részvétel történt. Új piacok, közöttük ismeretlen feltételû új piacok felé egy eredményes nyitás 2-3 évi következetes munkát és kezdetben nagy kudarctûrõ képességet igényel. Ezt a gyakorlatot igazolják a mi piacainkra törekvõ nyugati partnereink vagy konkurrenseink is. De nincs más út. A FÕMTERV megnõtt léptékéhez a hazai piac önmagában - különösen ha figyelembe vesszük az unió 7 éves költségvetéséhez kapcsolódó ciklikusságot, - nem nyújt biztonságos folytonosságot. Tovább kell tehát lépni, mint mindig. Kezdeti eredmények már vannak. Romániában több projekten dolgozik, vagy - nyertes pályázat eredményeként dolgozni fog a közeljövõben a Társaság. Közel az ideje - elõkészületei zajlanak - romániai székhelyû cégalapításnak és közel az ideje távolabbi piacokon való megjelenésnek is. Új forma, új lehetõségek, új perspektívák, megújuló irányítás, megújuló személyzet, új mûködési, közegbe ágyazva. A jövõ útja, a jövõ lehetõsége. Az elágazás az úton. Ahol kicsit jobban kell figyelni, hogy a jó irányba menjünk tovább. Rohanva nehéz figyelni. Fussunk gyorsabban ... - de ne az elágazásnál. És ne feledjük az út elejét! Napjainkra egy új külsõ világ és egy új belsõ csapat formálódik.A maiak más szemlélettel találják meg ugyanazt a jót, mint amit találtak a korábbiak, egy ma már néha furcsának tartott értékrenddel. Ez így természetes, az új világhoz új forma kell. De ha a FÕMTERV meg kívánja õrizni a mai környezetben is kétségtelen egyediségét, akkor úgy kell alakítania belsõ dolgait és külsõ viszonyait, hogy öt év múlva és tíz év múlva is mondható legyen: "egy kicsit több, egy kicsit más…." Molnár László
Vagyon alakulása 1992-2006 4000
3500
3000 Tulajd.
2500
F2
millió HUF
2000
1500
1000
500
0
1 1992 új cég struktúra megteremtése
morális tõke
2 1997 eszköz- és infrastruktúra stabilizáció
mûködési tõke
3
3 2002 piaci, bevételi, vagyoni növekedés
piaci tõke
4 2007 új cég, új struktúra
új perspektíva
-----,--rt
Metró 2007 HaKőzgyű|és'akkor porrlrBnv újság,ésha újság' akkorkell egymetróscikk. Igy vanez évekóta. Míg az e|ső időszakokban csak a reményrőlírhattunk nagy lelkesedéssel, csillogó szemmel,mára már a ténylegesépítésről számolhatunkbe, de talán kevés-
bé lelkesen, s kissé fáradtan. Sorozatban szállítjuk a terveket, s már alig van valaki, aki kiigazodik a tervszámok, pecsétek zíirzavarában. Egyik nap bírálati tenderterv' másik nap végleges vezetékjogi terv, harmadnap kiviteli terv, negyedik nap méret-
ésmennyiségszámitás a mérnökár képzésben, majd kooperáció, tervjavítás stb. Minden elismerésem a FoMTERV-es kollégáké. Jól
csináljuk, sokat csinálunk, s ezt
sokan elismerik, s még többen
irigylik.
A tavalyi év áttörést hozott. Sorra
Ügyosztály, az Épitész,a Kivite|ező, a BKV, a Lakosság, s főleg a Kerületek, egymástól alapvetően eltérő szándékaikkal' Erdekes, gyönyöríí feladat, csak ne a mi bőrünkre menne. Csodálatos építmények' melyek 100 év múlva is állni fognak, milliók fog1ák használni - s talán més unokáink is büszkén
fogiák mutatni,hogy az ükapánk tervezte -, de a feladatot most még végig kell vinni, a terveketbe kell feiezni.
2007-benegy újabblényeges fordulattörtént.Elindult a firrópajzs,s ha mégaz e|ején óvato-
san, lassan is halad, épi|már az a|agít. Az első a|agít szakasz nem ez, hanem a Bocskai úti állomás részeként megépült, egyedi technológiával készült, 80 m hossá alagútvolt' mely az állomást és a sze||őző mutárgyat
köti össze. Ehhez nekiink is sok kö-
zünk volt' A lövellt betonos építési kezdődtek az á|lomésépítések, s persze technológia nálunk mégnagyon új,keveazot'ka|, melyeket mi terveztiink. Tétényiút, sen értenekhozzá, Reméljiik, lesz még alkalBocskai út, Móricz Zsigmond körtér, s mindezeket munk máshol is tervezni ilyen módszerrel épülő alamegelőzve azEte|e téripajzsinditő, e|ágaző éskihú. gutat. ző míitárgy. A míitárgyak mellett mindenhol jelentős közműMiközben a FOMTERV egyik fele a kivitelezők tervezésis sziikségesvolt. Ellátni a metrót áramma|, számára már a megvalósulási részletterveketgyártotvizze|, csatornával' kiváltva az épitményekútjából a ta, a másik fele még az engedé|yezés nehézségeivel közműveket, s közben üzemeltetni az érintettházaküszködött, vagy utólag próbált csöveket, lyukakat' kat' Minden ktjzműves iroda munkájára szükség áttöréseket beleerőltetni a már épülő szerkezetekbe. volt. ésvan. S mindez megtilzde|ve egy akadá|ypá|yanehézségéAz építésnek velejárója a forgalom terelése,a hável, melyen ott szerepel a Mérnök, a Megbiző, az |őzatok ideiglenes áta|akitása,a pótló rendszerek ki-
I alakítása,az egymásraépülőütemekmeghatarozása, egyre kiterjedtebbfeladatotlátunk el ezen a téren, egyre több helyszín összhangját kell megteremtenünk. A generál organizálciőtóla részletekjg,anagyhéiőzati terelési koncepciótól a legegyszerűbb je|zőtáb|áigmindenholjelen kell lennifurk,miközben meg kell harcolnunkazértis, hogy mindentmi tervezhessiink,s a konkurencia ne vigye el előliink azokat a feladatokat, melyeknek
már előre kitaláltuk, mi a nehézrészét s szeretnénklearatni a munkánk gyümölcsét.
Nem utolsósorbanitt vannak a felszíni munkák, melyekben érintettminden további szakér gunk. A metró eredményei nemcsaka mélybenjelentkeznek a vonatokon,gyors közlehanema felszínenis' kedéssel,
a megújuló terekkel, a faltól-falig átépítettutakkal, a megnövelt járdákkal, a rendbe tett parkokkal.
Visszanyúltunka négyéwel ezelőffi
már átépitettmunkáinkhoz abudai oldal-
ban, de újterepreis sikerült bejutnunka Kisköruton.S bár mégmindig nem törtiink át aFővámtéri, Kálvin tériaknamezőn,mi már biztosantudjuk, mi lenne ott a jó, de erről mégsokakat meg kell győznünk. egyet,akkor mégtoHa néhapihenni szeretnénk vábbi négyállomássalésújabb3-4 kilométerrelbonyolítjukhelyzetiinket,s a II. szakaszttervezvea III. szakaszná|aVirágpiacról beszéliink,néhapedigmég Budaörsön is tuljutvakeverjtikössze a 4. és5. szakaszt.
Vannak igazi csemegéinkis'a megválaszo|andő járközött: Miértnema MAV szerelvények kérdések Miértnem eléga kétvégállomás? nakaz alagútban? Miértlesz ilyen kevésutasaa metrónak- majd másnap,hogy miértlesz ilyen sok? Miértkeresztbemegytink a Duna alattésmiértnem hosszában?Miérta fold alattmegyünkésmiértnem felette?Lehet-ekerékpározniaz a|aghtbanésmerrefog mennr
ffi
a szerelvény,ha nem lesz vezetője? és
ígytovább.'. Míg egyesek a laikus körből intéznekhozolyan kérdéseket zántk,amina metró már rég''tul-
robogott", addig nektink a Budapest egészétfoglalkoztató problémák megoldására kell koncentrálnunk - Pl. Hogyan biáosítsuk a forgalmat az épitésideje a|att?-, szem előtt tartva és segítve a város fejlődését és a lakosság érdekeit. Ilyen a
metrő 2007-ben,de énnagyon élveztem ezt a vá|tozatos,olykor min-
den erőnket igénylő feladatot.
Schulek lános
Autópálya AUTÓPÁLYA TERVEZÉSEINK (Best of 2004-2007)
egy listám, hogy mik azok a problémaforrások, amibe még egyszer nem kellene belefutnunk. Csak a statisztika kedvéért: Dunaújváros-Paks között (Paks-Szekszárd tervezését a Roden Kft. végzi) 4 db autópálya csomópont 1 db komplex pihenõ és 1 db egyszerû pihenõ van, mintegy 33 km autópálya fõpályával. Az M6 Szekszárd-Bóly szakaszát (2 db csomóponttal, 1 db egyszerû pihenõvel) az Unitef generálsága alatt terveztük. Az építési munkákra a kivitelezõk elõminõsítése folyamatban van. A nyertes kivitelezõ kilétére 2007 szeptemberében derül fény. A tervek szerint az autópálya 2010-ben éri el Pécs városát. A sietség oka, hogy Pécs 2010-re elnyerte az "Európa kulturális fõvárosa" címet. Irodánk sokoldalúságát bizonyítva nemcsak észak-dél hanem nyugat-kelet irányban is tud autópályát tervezni. Ennek ékes példája az M3 autópálya Görbeháza - Nyíregyháza szakasza. Tervezési szempontból - így a földrajzi adottságok alapján - a kiviteli tervek elkészítése során jellemzõen nem az útépítési, hídépítési stb. munkarészek elkészítése jelentett valódi nehézségeket, szépségeket, mint inkább a terület jelenleg csak részben, vagy inkább egyáltalán nem megoldott vízrendezési helyzetébõl fakadóan a vízépítési szaktervek kimunkálása. Ezen munkarészek elkészítését a Víz-Gáz Iroda tervezõcsapata végezte. Az M3 következõ szakaszának (NyíregyházaVásárosnamény) tervezésében mintegy 20 kilométerrel mi is benne vagyunk. Ha az M3-nál azt mondtam, hogy igazából vizeseinknek jelentett igazi szakmai kihívást, akkor az M7 Ordacsehi-Balatonkeresztúr szakaszánál geotechnikusaink dörzsölhették a tenyerüket. Ilyen hosszúságú, süllyedésre érzékeny mocsáron keresztül hazánkban még nem épült autóút vagy autópálya. Az eddigi, hazai tõzegen való építési tapasztalat kevésnek bizonyult, sikeres mûszaki megoldások csak korlátozott számban álltak rendelkezésre. A tõzeg sajátságos, az útépítés számára kifejezetten kedvezõtlen tulajdonságát alapvetõen meg kellett változtatni. A tõzeg gyorsan összenyomható és az alapsüllyedések néhány hónapon belül lejátszódnak, ám az elhúzódó süllyedések úgynevezett másodlagos konszolidációs ideje akár 30 év is lehet, vagyis a töltés alatt a természetes összenyomódáshoz ennyi idõre lenne szükség. A tervezõk 4-5 éves megvalósítási idõben gondolkodtak, de a szerzõdés szerint az építkezéssel mindössze 30 hónap alatt végezni kellett. A Vegyépszer Zrt. az ország legjobb szakembereinek bevonásával olyan megoldásokat keresett, amelyekkel egyaránt tartható a megadott 26 hónap kivite-
A FÕMTERV tervezési tevékenységének még mindig meghatározó szeletét képviselik az autópálya tervezések. A következõkben röviden kívánom bemutatni ez irányú tevékenységünket. Az elmúlt évek nagy volumenû autópálya fejlesztései a tervezõi és a kivitelezõi kapacitás "csúcsra járatásával" jártak. Cégünk számára is jutott az "M" betûkbõl. A mellékelt ábra mutatja, hogy mely szakaszokon végzünk tervezéseket. A 2004-es FÕMTERV újságban az akkor éppen tervezés alatt álló M6 Érd-Dunaújváros, és az M8 autópályával kapcsolatban elnök-igazgatónk az alábbi mondatot fogalmazta meg: "Persze, a megvalósítás, a kivitelezés - ebben a tervezõ szerepe - még hátravan". Tisztelt Elnök-igazgató Úr! Kérnénk a jövõ heti lottószámokat, ugyanis ez a megállapítás halmozottan érvényessé vált. Kifogtuk életünk elsõ PPP (Public Private Partnership) formában épülõ koncessziós autópálya szakaszát a maga apró örömeivel (dunaújvárosi vasmû kohósalakjának töltésbe való beépítése, stb.). Próbáltuk végig konstruktívan segíteni a kivitelezési folyamatot, szigorúan szem elõtt tartva, hogy a kivitelezõi tervváltoztatási igények nem mehetnek az autópálya minõségének rovására (a kivitelezés minõségére már sajnos nem volt ráhatásunk). Ennek érdekében folyamatos kivitelezést elõsegítõ tervszállítások történtek, 36 db tervmódosítást, kiegészítést szállítottunk. Betekintést nyertünk egy, a szokásostól eltérõ kivitelezési gyakorlatba. A munka egyszerre volt tanulságos és elborzasztó. Reményeink szerint a NIF Zrt. ígéretének megfelelõen, a következõ szakasz tenderének kiírásakor figyelembe tudja venni az itt szerzett tapasztalatainkat. Pozitív hozadéka volt a projektnek angol nyelvtudásunk fejlõdése, hiszen a kapcsolattartás angolul folyt. Mindenesetre van még tennivalónk e téren (még egy PPP-t légyszi, légyszi, légyszi!!). A FÕMTERV Zrt tervezésében 3 db autópálya csomópont, 1 db autópálya-autópálya keresztezési csomópont (az elsõ ilyen Magyarországon), 1 db komplex pihenõhely készült, kb. 22 km autópálya fõpályával. Az ünnepélyes forgalomba helyezés 2006. június 11-én volt. Ezen a szakaszon szerzett tapasztalatainkat remélhetõleg fel tudjuk majd használni a generál tervezésünkben készülõ M6 Dunaújváros-Szekszárd szakaszon, aminek az engedélyezési eljárása éppen zajlik, és kémeink jelentése szerint szintén PPP konstrukcióban épül. Legalábbis nekem, személy szerint van
6
lezési idõ és a hosszú távú tartósság. Emellett a Társaság világhírû cégekkel is konzultált annak érdekében, hogy hazánkban kevéssé ismert, de világszerte elismert és bevált mûszaki megoldásokat alkalmazhasson. Terjedelmi okokból kifolyólag a részletek mellõzése mellett ezen technológiák a dinamikus talajcsere ás a függõleges szalagdrén-rendszerek lettek. Az M7 következõ szakaszának (BalatonkeresztúrNagykanizsa) kivitelezése ez évben indult. Cégünk a Sávolyig terjedõ 11 km-es szakaszt tervezte. Nem szóltam még a tanulmánytervi fázisban levõ autópálya munkáinkról. Az M8 (Körmend-országhatár) és az M2 (Vác-országhatár) tanulmányterv változatai részletesen tartalmaznak vízügyi, talajmechanikai és közmû vizsgálatokat, valamint a nyomvonalakon található mûtárgyak mûszaki tanulmányait. Végezetül néhány szót az autópálya építések jövõbeni várható ütemérõl. A gyorsforgalmi közúthálózat kiépítésének ütemezését a 2003. évi CXXVIII. Törvény szabályozza. Az látható, hogy a gazdaság jelenlegi teljesítõképességéhez mérten erõltetett autópálya fejlesztésekkel sem sikerült teljesíteni a törvényben elõírtakat.
A sugárirányú elemek vagy már most elérik, vagy záros határidõn belül el fogják érni az országhatárt. Távlatban a haránt irányú elemek fejlesztésén lesz a hangsúly. Többek között a már megépített szekszárdi és épülõ dunaújvárosi hidaknak funkciót adva (kissé torzítva: jelenleg összekötik a semmit a semmivel) szükséges az M9 és az M8 kiépítése. Összességében a következõ években a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének lassulására számítunk. Ez felértékeli számunkra a szomszédos országok tervezési piacait, hiszen például Románia egy leromlott állapotú közlekedési infrastruktúra mellett, az európai átlagot jóval meghaladó gazdasági növekedés, illetve Európai Uniós források által táplált infrastruktúrafejlesztési potenciállal rendelkezik. Ennek kiaknázása elemi érdekünk. Ide kívánkozik a végére, hogy megköszönjük mindenki munkáját, aki részt vett az utóbbi évek autópálya tervezéseibe. Bátori Gábor
Magyarország gyorsforgalmi úthálózata 2034-ben és a FÕMTERV RT tervezései (piros színnel)
7
A Dunaújvárosi Duna-híd beúsztatásáról Életem valószínûleg legnagyobb szakmai élménye volt a híd tervezése és annak csúcspontjaként a helyére úsztatása. Nagy Zsolt barátommal és munkatársammal sokat volt alkalmunk beszélgetni mostanában: hogy is jöhetett ez létre. Mindketten úgy látjuk, hogy sok apró, látszólag véletlen körülmény, a tervezési feladatok egymásra épülõ sorozata tette alkalmassá az irodát erre a munkára. Bármelyik láncszem hiánya pótolhatatlan tapasztalatoktól és folyamatosan épülõ bizalmi tõkétõl fosztott volna meg minket! Melyek voltak ezek a szakmai lépcsõfokok? Elõször a Gyömrõi úti öszvér felszerkezetû híd. Egy nyílásban, 43 m fesztávolságot hidaltunk át, elõtte lerobbantva az ott álló vasbeton ívhidat. Néhány év múlva megtervezhettük az M0 autópálya budai szakaszának legtöbb hídját. A legnagyobbakat akkor még nem bízták ránk. A kivitelezés befejezése után fiatal kollégáink KTE elõadáson ismertették munkájukat. A csupa egyedi, a körülményekhez legmesszebbmenõkig igazodó, esztétikus és a kivitelezõi szempontokat is kiválóan követõ szerkezetek nagy elismerést arattak. Ezeket követte a Záhonyi Tisza-híd vizsgálata és átépítésének tervezése. Több mint egy évbe telt, mire elfogadtattuk a késõbb megvalósított koncepciót. A nyertes kivitelezõ, a Ganz az ortotróp pályaszerkezetet más tervezõvel még átterveztette. Kvassay Dunaág-híd: eredetileg öszvér szerkezetet javasoltunk, de ragaszkodtak az ortotróp acél pályaszerkezethez. A BME Hidak- és Szerkezetek Tanszékének segítségére támaszkodva sikeresen oldottuk meg a feladatot. A szereléstechnológia is egyedi volt. A parton összeszerelt szerkezetet sínpályán tolták elõre. A víz fölötti hídvéget bárkára támasztva úsztatták át a folyón. Terveink minden tekintetben jónak bizonyultak, sokat nõtt elismertségünk a szakmában. Közben megterveztük az M1/M7 autópálya bevezetõ szakasza fölötti gyaloghidat. (Ennek esztétikai értékeit és mûszaki megoldásait elismerendõ, fiatal munkatársunk díjat nyert.) Ezt követte a körgyûrû alakú híd tervezése, szintén erre az autópálya-szakaszra. A nem mindennapi megoldás sokak figyelmét felkeltette. Ekkor hallottam elõször, hogy a FÕMTERV Híd Irodája új utat teremt a hazai hídépítésben. Talán ennek köszönhetõ, hogy a Sárvári Nádasdy híd tervezésével már minket kerestek, mikor különleges esztétikai és szerkezeti igényeket fogalmaztak meg. Itt dolgoztunk elõször a Ganz gyártó és szerelõ szakembereivel. Itt bizonyítottuk, hogy tapasztalataink hiányát nyitottságunk, ötletességünk, tudásunk és együttmûködési készségünk, szakmai alázatunk képes pótolni. A Dunaújvárosi Duna-híd tervezésében - Németh Tamást idézve, ebben a "heroikus munkában" - ugyanezek az erények segítettek min-
ket. Egymásrautaltság és együttmûködés a partnerekkel és az irodán belül, egymás között. De térjünk vissza a legutóbbi eseményekre! Honnan is értelmezzük a beúsztatási folyamatot? Ez a kérdés már jó egy évvel a tényleges vízreszállás elõtt fölmerült. A nehézségeket, az összefüggéseket, a technológiák sorozatát tekintve azt a szóhasználatot és egyeztetési/tervezési gyakorlatot követtük, "hogy a beúsztatás a pálya szerelési segédtámaszairól felvételével, azaz a kábelek feszítésével kezdõdik". A kábelfeszítés is "izgalmas" kérdés volt két évig. Több hónapig tartott, míg a számítás végleges koncepciója kialakult, s az ezért felelõs mérnök megírta a programot. A híd ívének, pályájának és kábeleinek merevsége mellett figyelembe kellett vennie az ideiglenes támaszok merevségét is. A feladat rendkívül bonyolult: folyamatosan változó statikai vázon kell számolni a nem lineáris feladatot. Sokszor felmerült, hogy külföldön, nagy tapasztalatú tervezõk és kivitelezõk is megkínlódnak a feladattal. A javaslatok szerint két ütemben kell elvégezni a munkát, hogy a másodikban fel lehessen használni az elsõ ütem mérési eredményeit, és korrigálni lehessen a pályaalakot. A mi számításainkból viszont az következett, hogy a megfeszített kábelek számával rohamosan növekszik a rendszer merevsége. A második ütemben kis mértékben tudtuk volna befolyásolni a pályaalakot.
Az érdemi módosításhoz tartozó kábelhossz változás az érintett kábelben arányaiban nagyon nagy feszültségváltozást jelent, ráadásul - nyilvánvalóan az összes kábel feszítõerejét megváltoztatja. Úgy találtuk, hogy egy lépésben célszerû megfeszíteni a kábeleket, olyan erõre, hogy a híd további önsúlyterhei okozta lehajlásra emeljük túl a pályát. A megvalósítás minden tekintetben igazolta tervünket. A híd alakváltozása és a kábelekben a feszítõerõ gyakorlatilag a számítottak szerint alakult. Végeredményben a pálya alakja is a tervezettnek megfelelõ, kis mér-
8
tékben, néhány centiméterrel a fölött van, ami elõnyös. A munkát hat hét alatt, nagyon gyorsan végezte el a kivitelezõ. Ez az eredmény nagyon megnyugtató volt számunkra a továbbiakra nézve. Igazolódott, hogy számítási modelljeink helyesek, a híd viselkedését mindenben jól írjuk le. Fontos volt ez lelki nyugalmunk érdekében, mert egy éves kemény munka állt mögöttünk, de az arra alapozott mûvelet, a legnagyobb kihívás, a híd bárkákra vétele és beúsztatása még elõttünk állt. Kedden korán ébredtünk, s nem tagadom, életünkben elõször átfutott rajtunk - ahogy késõbb megbeszéltük, mind Nagy Zsolt, mind pedig én magam ugyanúgy éreztünk, gondolkodtunk -, hogy mi lesz, ha valamiben tévedtünk? Mi lesz, ha valamiben hibáztunk? De átgondoltuk, hogy mit tettünk az elmúlt egy évben, hogyan dolgozott együtt a tervezõi és kivitelezõi csapat - és megnyugodtunk. Mik is voltak a lényeges feladatok?
A HÍD A hidat érõ hatásokból számított feszültségekre az ideiglenes alátámasztási pontok és az ideiglenes merevítõ rudak csatlakozási pontjainak környezetét a BME Hidak- és Szerkezetek Tanszéke ellenõrizte. Számításaik szerint ezek a pontok tovább már nem voltak merevíthetõk, bizonyos kis környezetben a feszültségek meg is haladták a szabvány szerinti megengedett feszültség értékét. Ellenõrzõ számításaink ugyanezt az eredményt mutatták. Itt is elértük a határt. Ugyanez volt a helyzet a merevítõ rudaknál is. Ezek együttes tömege így is meghaladta a Kvassay Duna-ág híd tömegét, erõsítésre már itt sem volt értelmes lehetõség. A véletlen hatások vizsgálata további veszélyekre hívta fel a figyelmet. Amennyiben a híd 64 alátámasztásának egyike a teljes teher idején 1-2 mm-rel magasabbra kerül mint környezete, ott a híd súlyának akár 30%-a is megjelenhet többlet erõként. Ezt sem a végletekig kihasznált alsó öv, sem pedig a támasz nem képes elviselni.
A BÁRKA Székely László, Laci bácsi, ahogy mindnyájan emlegettük, végtelen precíz mérnök. Kiszámolta, hogy ha a bárkák hét egymás melletti keretállására illetve válaszfalára egyenletes eloszlásban terhel a hidat alátámasztó állvány, a bárka szerkezete nagy biztonsággal képes lesz elviselni azt. Igen ám, de az állvány nem tudta teljesíteni ezt a követelményt. A számítás szerint az állvány a remélt reakcióerõ másfélszeresével terhelte a válaszfalak vonalát és az oldalfalakat. Több hónapos vita és tárgyalássorozat kezdõdött meg ekkor. Egyértelmûvé vált, hogy a rendszer nem számítható a hagyományos módszerekkel. A feladat túl nagy és összetett. Vettünk egy szervergépet négy processzorral, 8 Gbyte memóriával, Linux operációs rendszert telepítettünk rá, béreltünk egy kiemelkedõen gyors (és borzasztóan drága) végeselemes programot, és elkezdtük az ellenõrzõ számításokat. Adottságnak véve az altervezõnk - POLIGON Kft. - tervezte állványt, a bárkát és a hidat, nekiálltunk számítási modelleket építeni. Számoltuk párosával: a hidat az állványon, az állványt a bárkákon, majd mind együtt. Számoltuk szabványos terhekre és egyéb elképzelhetõ, akár véletlen hatásokra. Laci bácsi pedig a legnagyobb szigorral és szakértelemmel bírálta a bárkára vonatkozó eredményeket. Ha a "trim" nem stimmelt, nagy szakmai vitákban értékeltük az okokat és az eltérés kihatását az eredményekre. Végül, mindenki megnyugtatására, a bárkák próbaterhelése is felmerült. Szerencsére az is igazolta a számítási eredményeket. A bárkák sokkal nagyobb terheket kapnak, mint amire eredetileg számítottak, sokkal nagyobbakat, mint amiket valaha is kaptak, de azokat is képesek elviselni. De látszott, hogy ez a "húr" már nem feszíthetõ tovább.
NAUTIKAI MÛVELETEK A nautikai mûveleteket szintén Laci bácsi tervezte, Kovács Rezsõvel, a HSP fõmérnökével szoros együttmûködésben. A bárka úszás közben nagy biztonsággal stabil, de a horgonyok által felvehetõ erõ az úsztatási mûveletek közben 27 km/h-ban korlátozta az elviselhetõ szélsebességet. Szinte szélcsendben kell az úsztatást elvégezni. Tehát kedd reggel van. Ismét átgondoltuk: hogy állunk, mindent megtettünk-e, ami megtehetõ, mindenre gondoltunk-e, mindent rendben találtunk-e. Lehet-e tenni még valamit? Egy lett volna jó, de arra már nincs lehetõség: feszültséget mérni a leginkább kihasznált alsó öv megadott pontjain, és az ideiglenes merevítõ rudak bekötéseinek környezetében. A valós idõben érkezõ adatok lehetõséget adnának az átterhelés leállítására, ha a feszültségek kezdenék túllépni a számított értékeket. Erre viszont nincs már lehetõség. Ezt két hete tudjuk. Akkor kellett meghozzuk a döntést: úszunk vagy sem? Az idõjárás elõrejelzés szerint alig lesz szellõ, a vízállás megfelelõ, szép napos idõ lesz. Ha várunk míg a mérés technikailag lehetõvé válik, kockáztatjuk, hogy az idõjárás megváltozik, s a közeljövõben nem tudjuk a helyére juttatni a hidat. Rajtunk múlik. Ha nem vállaljuk a felelõsséget, nem veszik fel a bárkák a hidat és nem úszik be a híd. Mekkora a kockázat? Nagy. Ha baj van, kevés az esély, hogy idõben észrevegyük. Talán a pálya alakja ad valami támpontot. Lehet figyelni a varratokat, lehet nézni és hallgatni a lemezeket a kritikus helyeken. Valljuk be: soványka eszköztár. De tervezõként, egy év megfeszített munka után, mindent végigszámolva, mindent többféleképpen ellenõrizve, mindent a nagyszerû, értelmes, ötletes kivitelezõ kollégákkal többszörösen egyeztetve, nem vagyunk e meggyõzõdve a megfelelõ biztonságról? 9
Vakmerõség, ha hozzájárulunk az úsztatáshoz, vagy helyes döntés? Túlzott óvatosság, ha leállítjuk, vagy kellõ gondosság? Nem a kedd reggel gondolatai ezek. Mégis, kedden reggel újra szembesültünk vele: eszközünk most már gyakorlatilag nincs az esetleges tévedés felfedésére. Mindketten, egymástól függetlenül ugyanúgy gondolkodtunk, és ugyanarra az eredményre jutottunk: mindent meggondoltunk, kellõen gondosan jártunk el.
denhol minden rendben. Késõ délután folytatódik a munka. Már 90% teher van a bárkán. Most következik a legkritikusabb idõszak. A beilagolásnak 1 mm hézagot kell tartania. Ha egy sajtóval baj van, a máglyáknak azonnal át kell venniük a híd terhét! De nincs baj, minden tökéletesen mûködik, különösen a Zoli és Rezsõ vezette csapatok. Elmúlik este nyolc óra, mikor látjuk, hogy a déli bárka emelkedik a vízbõl. A híd ezen az oldalon már teljesen a bárkára támaszkodik. Nagy az öröm! Még egy óra, hogy az északi oldalon is kellõen magasra kerüljön, a parti támasza fölé. Helyet kell hagyni hogy másnap elússzunk fölötte, pláne éjjel rá ne üljön ismét! A nap végén a kivitelezõk és a tervezõk a konténerben rántott húst és kenyeret majszolnak. Csend van. Kevés a szó. Zoli anekdotázik egy kicsit, de érezhetõ, idõ kell még, hogy mindenkibõl elmúljon a feszültség. Éjfélre sem érünk haza. Otthon vár a család: minden rendben? Másnap az úsztatás egy örömünnep. A Ganz már oldott, Rezsõéknek viszont ez a nagy napja. Fantasztikus, ahogy a monstrumot 20 cm helyen kimanõverezik az öbölbõl. Kisüt a nap, hogy megbámulja! Csodálatosak a fények, nagyszerûen megy minden. A legkényesebb mûvelet, a beforgatás is tökéletesen sikerül. Estére a híd ott áll a támaszok elõtt, a bárkák biztonságban lehorgonyozva. Mi tervezõk kicsit csalódottak vagyunk. Hát itt már semmi szükség ránk?
ÁTTERHELÉS ÉS ÚSZTATÁS Korán érkeztünk Dunavecsére, de már folyt a munka, szivattyúzták ki a vizet a bárkákból.
Tegnap már kb. 10% erõ a bárkákra került. Ma kell felvenni a teljes hidat. Mindenki az úsztatást tartotta a legkényesebb feladatnak, mi, tervezõk az átterhelést. Mi ezt a napot tartottuk a csúcspontnak. Nagyon jól ment minden. Müller Zoli és Rezsõ tökéletesen kézben tartotta a folyamatokat. Zoliék ellenõrizték a sajtók kijárási hosszát, "beilagoltak" derekasan, s szükség esetén a bárkák ballasztolásával korrigálták a helyzetet. Egyszerûnek hangzik, de több mint egy órát tartott. Mi, tervezõk az állványokon, az alátámasztások között vándoroltunk. Néztük, amit tudtunk, ami mondhatott valamit nekünk a helyzetrõl. A pálya bemérése után értékeltük az alakot milliméter pontossággal egyezett a számítottal. Valami recsegést hallottunk az egyik alátámasztásnál. Mi lehet az? Válasz: az egyik sajtó nem teljesen függõleges tengelyû. Recseg, ha kijár. Ennél nagyobb baj ne legyen! A teher 70 százaléka már a bárkákon volt, mikor az emelõ állványokat meg kellett támasztani, a hídhoz kötöttségét fel kellett oldani. Öt órás szünet mindenkinek, kivéve a Ganzot. A tervezõk bejárják a kényes helyeket: a merevítõ rudakat, az alátámasztási pontokat, Laci bácsival Füstös Attila és Nasztanovics Feri a bárkákat bújja. Min-
10
VÉGJÁTÉK
Álljatok le, számolunk, gondolkodunk! Két fiatal kollégámmal rögtön a FÕMTERV-be megyünk. Gépeket bekapcsoljuk, modelleket betöltjük, számolunk, és pizzát rendelünk. Közben Zsolt is megjön Vecsérõl. Semmi értelmes okot nem találunk az észlelt jelenségre. Nincs magyarázatunk. Különösen
Csütörtökön le se megyünk. A Ganz átszerel a pillérekre, szerda este a "nagytanács"-ban mindent megbeszéltünk. Délben jön a telefon, nagy szelet jósolnak szombatra. Több hete tart a szélcsend, a jó idõ, de ennek vége. Pénteken irány Dunavecse, sietni kell a munkával, le kell tenni a hidat a helyére, mielõtt odaér a vihar. A délelõtt érdemi haladás nélkül megy el. Estig nem indulunk el a híddal a pillérek közé. Másnap reggel nyolcra tervezzük az érkezést Vecsére. Mire odaérünk a bárkák már bemanõvereztek a pillérek közé. A szél pedig jön. Óráról órára mondja a jelentés és érezzük mi is. Már tényleg erõs, mire a híd kezd átterhelni a pillérre beállított emelõmáglyákra. Ha 10 százalék erõ már ott van, az elegendõ a szélerõ felvételére. Idõben megvan ez is, semmi veszélynek sincs jele. Szépen megy a beballasztolás, béke van és nyugalom. Fájó szívvel indulok haza, feleségemnek két hónapja megígértem, hogy aznap Egerben fogunk borozgatni baráti társaságban. A teher 30%-a már a támaszokon van, legfeljebb nem látom a végét. Majd vasárnap délelõtt, a bárkák kiállásánál ismét ott leszek. Hat óra után, Érd körül ér utol a telefon. Zsolt hív, Zoli észlel valami furcsát az északi oldali billegõnél. Egy rés nyílik az alsó öv és a billegõ lemeze között. Ráadásul ez a végkereszttartó 10 mm-rel megnyúlt. Mi legyen?
nincs arra, hogy miért nyúlt volna meg a végkereszttartó? A rés megnyílása tûnik igazán aggasztónak. Ez az alsó öv behorpadásának kezdetére utalhat. Megnézzük a késõ délután készült képeket. Mintha ott lenne már a rés. Kinagyítjuk - ott van. Igen, de Zoli látta, hogy nyílik! Erre nem találunk okot, hacsak nem rossz helyen van az alátámasztás vagy a diafragma. Innen ezt nem lehet eldönteni, csak a helyszínen. Feladjuk a további ötletelést. Már csak arra koncentrálunk, hogy mivel kerülhetjük el a bajt. Megtaláljuk a megoldást: a billegõt alátámasztó lemezt hidraulikusan ágyazzuk, így garantáltan központosul az erõ. Hajnali fél egy van, irány haza. Hatra beszéltük meg a találkozót Dunavecsére. Vasárnap reggel hat óra. Mindenki Dunavecsén. Megbeszéljük, hogy ki mire jutott. Zoli és Bazsó Gyula ugyanarra, mint mi. Megállapodunk és felmászunk a nevezetes támaszhoz. Megmérjük a diafragma helyét - rendben. Folytatjuk a sajtókkal. A sajtók kijárnak, a réssel nem történik semmi. Kiderül: az alsó öv lemeze nem ideálisan sík, vagy a billegõ nem az. Mindegy, a lényeg, hogy nem horpad semmi. A két lemez nem mindenhol ér össze, az egyensúlyi helyzet pedig közömbös: ha kicsit elmozdul, úgy marad a billegõ. A diafragmán támaszkodik, ahogy azt kell. A végkereszttartó sem nyúlt meg. A másik teflonon is ott a csúszás nyoma. Az egész budai oldal csúszott kb. 1 cm-t északra. Minden rendben, sajtók le, s folytatódik a beballasztolás, mintha mi sem történt volna. Kora délután kiúsznak a bárkák a híd alól. Végleg felszakad mindenkiben a feszültség. Kölcsönös viccek, ugratások a talky-walkykban. Mi, tervezõk, végképp elégedettek vagyunk. Lám, mégis milyen sokat tettünk az ügyért. Fél éjszaka számoltunk, alig aludtunk. Vicces - ha nem tesszük, szerencsére akkor is
11
minden rendben van. Ezt - reggel 8 óra óta, azóta hogy sajtóra véve a hidat kiderítettük a való helyzetet - mindenki tudja, mégis nagy elégedettség tölt el mind a négyünket. Sõt! Kölcsönösen megállapítjuk, hogy e nélkül elmarad számunkra a katarzis, olyan simán ment minden. Így ez a felemelõ érzés, a jól végzett munka öröme ismét eltölt minket. Elbúcsúzunk barátainktól, a kivitelezõktõl, elbúcsúzunk a Mérnök képviselõitõl. Készítünk még néhány képet és elindulunk haza. Eszembe jut, amit kisebbik fiam mondott kedd éjszaka, mikor éjféltájban örömmel mondhattam el a családnak, hogy túl vagyunk a nehezén: "Ha az ember valami újat alkot, talán Isten végtelen tervének kis részletét valósítja meg". Hiszem, hogy mi mindannyian ennek lehettünk most részesei. Horváth Adrián
2007. április 26-án a MAGÉSZ elnöksége a Dunaújvárosi Duna-híd konstrukciójának ítélte az év acélszerkezeti nívódíját. Az elismerõ oklevelet és a díjat a FÕMTERV Zrt. szakemberei, Horváth Adrián és Nagy Zsolt, valamint a híd kivitelezõinek képviseletében, a GANZ Acél Zrt. és a Hídépítõ Speciál Kft. vezetõ mérnökei vehették át.
Különös ünnepségre került sor a Dunaújvárosi Dunahídon 2007. március 13-án. A szervezõk a Hordógurítás hagyományát elevenítették fel, melynek értelmében a már járható hídon - megelõzve a gépkocsik áthaladását - egy söröshordót görgettek végig. A "munkából" a híd tervezõi, Horváth Adrián és Nagy Zsolt is kivették részüket.
12
Budapest teljes körû csatornázása Budapest kerületeinek csatornázottsága, szennyvízelvezetése még napjainkban is nagyon eltérõ képet mutat. A belvárosi kerületekben a lakásszámra vetített ellátottság gyakorlatilag 100%-os, ezekben kiemelt feladat a hálózat egyes túlterhelt elemeinek tehermentesítését szolgáló gyûjtõk és fõgyûjtõk megépítése, míg az 1950-ben Budapesthez csatolt kerületekben még jelentõs - de kerületenként nagyon eltérõ mértékû - hálózatfejlesztésre van szükség, ami magába foglalja a hálózatbõvítést illetve a szennyvízelvezetéshez szükséges átemelõket és nyomócsöveket. Budapest Fõváros Önkormányzata nevében a Fõpolgármesteri Hivatal Közmû Ügyosztálya 2005. július 20-án nyílt közbeszerzési eljárást indtott "Budapest teljes körû csatornázásának befejezõ szakasza projekt" komplett mûszaki és pénzügyi elõkészítésére vonatkozó tervezési feladatok elkészítésére. Az ajánlatok elbírálását követõen kihirdetett döntés értelmében nyertes ajánlattevõként a szerzõdést a FÕMTERV Fõvárosi Mérnöki Tervezõ Részvénytársasággal kötötték meg. A tervezési feladat elsõ fázisában a meglévõ csatornahálózat digitális feldolgozását, majd a Budapest I. - XX. és XXIII. kerületek teljes körû csatornázása (szennyvízelvezetése) elvi vízjogi engedélyezési terveit kellett elkészíteni és a tervekre az elvi vízjogi
engedélyeket is be kellett szerezni. Ezt követõen a tervezési terület nagyobb vízgyûjtõire (Észak-Buda, Kelenföldi szivattyútelep, Észak-Pest, Angyalföldi szivattyútelep, Ferencvárosi szivattyútelep, DélPest) általános csatornázási tervet kellett készíteni. Ugyancsak részét képezte a feladatnak a Kohéziós Alap elõzetes (munkaközi) pályázati dokumentáció és mellékleteinek (megvalósíthatósági tanulmány, pénzügyi és költség-haszon elemzés, környezeti hatásvizsgálat) elkészítése. E tervezési munka végül - az engedélyek kézhezvételével - 2006 végén zárult le, de már ezt megelõzõen meghívásos, tárgyalásos közbeszerzési eljárást követõen a további tervezési feladatok elkészítésére is szerzõdést kötöttünk (vízjogi létesítési engedélyezési tervek, tenderdokumentációk). A tervezés folyamatban van, a vízjogi létesítési engedélyezési tervek szállítást 2007. májusában kezdjük meg, ezt követik majd a tenderdokumentációk. A két szerzõdés együttes értéke 2.430 mFt+ÁFA (I. fázis: 820 mFt+ÁFA, II. fázis: 1.610 mFt+ÁFA), a lezárt I. fázis szerzõdésében az alvállalkozók 35%kal részesedtek. Az elvi vízjogi engedélyezési tervek alapján az érintett kerületekben tervezett csatornahosszakat a mellékelt ábra mutatja be. Sali Emil
IV. ker.:8,3 km
III. ker.: 46,2 km
XV. ker.: 7,5 km II. ker.: 20,6 km
XIII. ker.: 9,1 km
XIV. ker.: 11,1 km
XVI. ker.: 14,1 km
V. ker.: 0 km XII. ker.: 14,5 km I. ker.: 0 km
VI. ker.: 3,4 km VII. ker.: 1,4 km VIII. ker.: 7,0 km
XI. ker.: 27,2 km
X. ker.: 19,6 km
IX. ker.: 4,5 km XIX. ker.: 3,4 km XX. ker.: 1,1 km XVIII. ker.: 103,1 km
XXIII. ker.: 17,6 km
13
XVII. ker.: 14,5 km
Új trend a vasúttervezésben Társaságunk - alapítása óta - tevékenyen részt vállalt a pályához kötött tömegközlekedés tervezésében. E munka azonban az elmúlt évtizedekben súlypontilag a városi villamos és trolibuszvonalak, valamint az elõvárosi vasútvonalak, illetõleg a földalatti és a Metró vonalak tervezésére korlátozódott. Gyakorlatilag a fõváros villamos, trolibusz és HÉV vonalának mindegyikén megtalálható tervezõink keze munkája. A dokumentációk mûszaki és megvalósíthatósági tanulmány-, engedélyezési-, tender- és kiviteli szinten készültek, messzemenõen figyelembe véve az Üzemeltetõ, és legfõképpen az utasok igényeit. Fõbb megbízóink a BKV Zrt. és a vidéki városok (Miskolc) közlekedési vállalatai voltak, némely esetben azonban külföldi - pl. lengyelországi (krakkói) pályázatokon is sikeresen vettünk részt. Külön említést igényel a metrótervezés, hiszen a fõvárosban az eddig üzemelõ három viszonylat mindegyikének létrejöttében jelentõs szerepet vállalt a Vasút- és Felsõvezeték Tervezési Iroda, míg a negyedik, most készülõ 4. számú metróvonal pályatervei döntõ mértékben mûhelyünk terméke. Ezek mellett üdítõen hatott, hogy elnyertünk nagyobb iparvasúti hálózatok (pl. Százhalombatta stb.) területén is tendereket, és így alkalmunk nyílott nagyvasúti pályák és infrastruktúra tervezésére is. Természetesen az Iroda nemcsak a pályatervezésben jeleskedik, hanem a viszonylatok felsõvezetéki, energiaellátási koncepcióját is kimunkálja minden tervkategóriában. A felsorolt szakági tervek vonatkozásában kiemelkedõ színvonalú a nagykörúti villamosközlekedés megreformálásában végzett tevékenység, a Szentendrei HÉV felújítás eddig megvalósult munkarészei. Mintegy három esztendõvel ezelõtt azonban - az EU-ba történõ belépésünk kapcsán - új szelek kezdtek fújni a MÁV területén. Az eddig reménytelenül eladósodott legnagyobb magyarországi vállalat EU-s pályázatok eredményekeként - felújítási pénzekhez jutott, s a kiírt tervezési tenderek lehetõséget teremtettek hogy a nagyvasúti tervezésbõl Társaságunknak is kihasíthasson.
Ebbõl eredõen az utóbbi idõben az Iroda súlyponti tevékenysége eltolódott a nagyvasúti tervezés irányába. E munkák egy része már sikeres kivitelezésre is került - például a Szajol-Mezõtúr MÁV vonalszakasz felújítása -, illetve folyamatban van, sok más munka mellett a Vecsés-Ferencváros MÁV vonalszakasz stb. Jelenleg tervezési stádiumban van - többek között - a Gyoma-Békéscsaba és Kelenföld-Tárnok MÁV vonalszakasz is. A jövõt illetõen azonban - a közlekedési szövetség létrejötte kapcsán - újabb trendek jelentek meg a vasúttervezésben. Megérlelõdött ugyanis az az irányzat, mely szerint a jövõben az eddig mûvelt szakterületek szimbiózisára kell törekedni - például a TRAIN-TRAM rendszer -, s az Iroda már ennek az elvárásnak is áll elébe. Az ezzel kapcsolatos probléma fõként mûszaki jellegû és azt a kérdést veti fel, miként lehet az egyes pályához kötött vasúti, elõvárosi és városi villamosvasúti, netán metró szerelvényeket, illetve pályát és energiaellátást a különféle közlekedési igényeknek egyidejûleg megfeleltetni. Törekedni kell tehát a szakma részérõl a különféle peronmagasságokhoz, ûrszelvényi adottságokhoz, vontatási feszültségszintekhez igazodni tudó szerelvénytípusok forgalomba állítására. Ugyanakkor munkatársainknak elõtérbe kell helyeznie az ilyen (hibrid) jármûvek közlekedését biztosító infrastruktúra (pályageometria és egyéb vasúti jellemzõk, vontatási feszültségszintek, jelzõ- és biztosítóberendezések, stb.) tervezését. Ily módon megoldható lenne, hogy a városközi nagyvasúti szerelvények, elõvárosi funkciót is betölthessenek, illetve az elõvárosi vasutak egyes szakaszokon városi, vagy metró szerelvényként is közlekedjenek. A tervezett 5. Metró is erre a koncepcióra épül. Dr. Regõs Péter
14
Távol Budapesttõl, irány a vidéki tervezés Hogy is kezdõdött? Az elmúlt idõszakban irodánk kicsit távol Budapesttõl, több vidéki városban végzett és végez tervezési munkát. Elõször Sopronba mentük, majd a pécsi csatornahálózat tervezésében vettünk részt, jelenleg a nyíregyházi szennyvízelvezetési és tisztítási program elõkészítésén, tervezésén dolgozunk. A soproni munkák több mint hat éve kezdõdtek. Az elsõ közös feladatot megelõzõen már puhatolódzó látogatásokat tettünk a helyi Vízmû Üzemeltetõnél, s mivel cégünk jó híre már Sopronba is elért, a beszélgetéseknek nemsokára meg is lett az eredménye. A város szerette volna rendbe tenni a szennyvíztisztító telepét, ehhez keresett forrást, támogatást. Messze volt az EU-s csatlakozás és nem is pontosan tudtuk még, mit jelent az EU-s támogatás. Megkérdezték tudunk-e ISPA pályázati dokumentációt, megvalósíthatósági tanulmányt és tartozékokat készíteni? - Mivel nem tudtuk, mirõl van szó - és szennyvíztisztító telepet sem terveztünk még -, természetesen igent mondtunk. Mikor erre a munkára felkértek, már túl voltunk néhány soproni projekten (Csapadék általános terv készítés, Soproni Ipari Park), õk pedig túl voltak egy használhatatlan Phare-os tanulmányon. A tervezés során elsõ lépésként újra meg kellett vizsgálni a tervezési alapadatokat és ezen belül a szennyvíztisztító telep terhelését. Az elõkészítés közben, a szennyvíztisztító telep tervezés kiegészült a kapcsolódó csatornahálózat fejlesztés tervezésével, így a projekt komplex programmá fejlõdött. A telep tervezésébe külsõ technológus tervezõ és egyéb szakértõ kollégákat vontunk be, a pályázati követelményrendszerrel kapcsolatban pedig saját magunk próbáltunk utána járni, mik a követelmények. A kezdeti lépéseket követõen lassan kirajzolódott, hogy a források megszerezéséhez, a kivitelezés megkezdéséig milyen tervezõi és szakértõi feladatokat kell elvégezni. A projekt elõkészítés során így elkészítettük a pályázati dokumentációt, a megvalósíthatósági tanulmányt, a környezetvédelmi munkarészeket, a pénzügyi számításokat és a gazdasági elemzéseket. Elkészítettük továbbá a mûszaki terveket és végül a tenderterveket. Ekkor hallottunk elõször a FIDIC piros meg sárga tender fogalmáról. A tervezés során külön élményt jelentett a külföldi szakértõk megjelenése. Most a saját bõrünkön tapasztalhattuk meg a korábban csak hallomásból ismert munkamódszereket. Nem volt elég jó terveket készíteni, a tervekben szereplõ feladatokat meg is kellett védeni - részben szakmai kérdésekben, részben a támogatás jogossága szempontjából. Az elõkészítés során összességében fantasztikus volt a kollégákkal közösen átélni a projekt összerakását a kezdetektõl a végéig - sokszor nem éppen hálás körülmények között. A projekt már a kivitelezési fázisban van, így a
jelentõs tervezési feladatok jelenleg nincsenek, de még mindig akadnak kisebb utómunkák. Azt szokták mondani, legjobb reklám a jó elõkészítés, valamint a jól elvégzett munka. Nem tudom, a soproni munkánál menyire voltak velük megelégedve, de miután vezetõi szinten a MAVIZ-en keresztül bemutattak a Nyírségvíz Rt.-nek, megkerestek minket Nyíregyházáról, és a soproni munkához hasonló projekt elvégzésére kértek fel. Az egészben az volt a szép, hogy ezt megelõzõen pályáztunk már a munkára, de akkor még nem tartottak alkalmasnak annak elvégzésére, és megköszönték a részvételünket. Két évvel késõbb ugyanazt kellett újra kezdeni. Most viszont, amikor igent mondtunk, tudtuk, mire vállalkozunk, vagy talán csak azt hittük. A munka még jelenleg is tart és a soproni munkához hasonlóan gyakorlatilag minden tervezési fázis a FÕMTERV generálságában készül. A tervezési feladat tekintetében itt is kell szennyvíztisztító telep és 160 km csatornahálózat tervezésével foglalkozni. Akkor mégis mitõl más? Mert a tervezés közben csatlakoztunk az EU-hoz, így a korábbi ISPA átváltozott KA (Kohéziós Alap) támogatási formára. Ezzel természetesen a pályázati dokumentáció és követelményei is megváltoztak, így ismét megtanulhattuk az új elvárásokat. És még nincs vége! Reményeink szerint ez évben ezt a projektet is benyújtjuk az EU-hoz, így az elkövetkezõ években a terveink alapján az elképzelések valóra válhatnak. A két nagyprojekt között megkeresett minket egy olasz cég, vane kedvünk közösen pályázni csatorna és vízvezeték tervezésre Pécsen. Mivel ilyet már csináltunk - bár külföldi partnerrel közösen még nem -, így erre is igent mondtunk. Elnyertük a munkát és ennek következtében három évvel ezelõtt belekezdtünk a pécsi ISPA projekt vízjogi létesítési engedélyezési és tenderterveinek elkészítésébe. A tervezés során 120 kilométernyi csatornahálózat és 50 kilométernyi vízvezeték hálózat terveit kellett elkészíteni a kapcsolódó létesítményekkel együtt. A tendertervek alapján tavaly kiválasztották a kivitelezõket és idén megkezdõdtek a csatornafektetési munkák. Az elmúlt években irodánk az EU-s projekt elõkészítések kapcsán több vidéki városban járt. A munkák helyszínén számos új kollégával ismerkedtünk meg. Ezek a kapcsolatok nemcsak az adott munka során voltak fontosak, azóta is mûködnek. Elõször mi is és talán a helyiek is kicsit idegenkedve figyeltük egymást, de mára már otthonosan közlekedünk ezen a terepen is. Hogyan tovább? Jelenleg Marosvásárhelyen kezdtünk bele a csatornahálózat hidraulikai modellezésébe, tervezésbe. Most még ez a kezdet, de reméljük, nemsokára ez is természetes terepe lesz irodánknak. Jancsó Béla
15
Munkafotók
Dunaújvárosi Duna-híd beúsztatás után
Dunaújvárosi Duna-híd szerelés közben
Szajol-Mezőtúr vasútvonal építése
Tiszatenyő gyalogos aluljáró
M7 autópálya
M6 autópálya
Eötvös úti csatorna építés mikrotuneling
M6 autópálya víztelenítés
16
Szabolcs utcai csatornaépítés
Indulás előtt a fúrópajzsok
A pajzsindító műtárgy
Az alagút első méterei
Tétényi úti állomás
Bocskai úti állomás
Móricz Zsigmond körtér
Gellért tér állomás
17
Hajó - ha nem jó 2006. november 12-15. Elõször csak ennyit akartam írni: Jó volt! Mindegyik betût külön oldalra helyezve. Igazából engem csak belekevertek az egész "Laci írjál egy cikket a hajóútról" történetbe. A teljes kórtörténet ismeretéhez fontos elõzmény, hogy akkor már tombolt a változások elõszele, inkább Hurri kánja. Mindenki tippelt, mi lesz, hogy lesz. Kár, hogy nem csináltunk totót, vagy tipp-mixet, ahol lehetett volna fogadni bizonyos eseményekre. No, nem húzom tovább a szót, jöjjön a medve, belevágok az in medias résébe. Egyik nap hallottuk, hogy a részvényesek utaznak, mert utazni élvezet. De "szóba sem jöhet Skandinávia, csak a jó öreg" Passau. Hiába, nem hajózhatnak el akárhova a Dunán. Gyorsan körbenéztem, kik részvényesek az akkor még egybesült irodánkon, és örömmel nyugtáztam, hogy lesz egy nyugodt hét elejénk, vagy hétvégefelénk, attól függõen, mikor lesz ez az utazás. Se Fõnök, se Teamvezetõk, se Vezetõtervezõk, és a Többiekbõl sem lesznek sokan itthon maradottak. Birkabõr! (magyarul a juh héja, vagyis juhhéj!) Nem sokan maradtunk ki a szórásból, de korrekt lett volna délelõtt mozizni, enni egy nagyot nem rohanva, szépen, komótosan, és délután visszamenni… a moziba. Népmesei fordulat, hogy nem így lett. Eleinte nem akartam feladni ezt a hirtelen ölembe hullott nagy szabadságot, de bekerültem az irodai top tízbe, akik még felférnek a hajóra a részvényesek mellé. Egybõl jeleztem, hogy nem passzol az én jövõképemhez a nyugodt hétkezdet-végrõl. Telt múlt az idõ, sokat beszélgettünk a munkatársaimmal: "Teljesen mindegy mit akarsz, akkor is leadjuk a nevedet." a MENÕK közé, hajó - ha nem jó.
Nem untatnám a Kedves Olvasót programbeszámolóval, inkább csak kiragadok pillanatokat, amik nekem tetszettek. Nem mesélem el azokat az eseményeket, amik köztudottak, mint amikor egyik kollégánk - direkt név nélkül - lehet, hogy lemaradt a kooperációról, vagy úgy gondolta, hogy… de nem is ez a lényeg - egy kicsit elorganizálta a vásárlás és a hajó indulása közötti idõpontok tekintetében magát, nem hagyva tartalékidõt, összecsúsztak az események. Elindultunk. Volna, ha a buszokkal nem kellett volna bújócskázni - egy számháborúnak jobban örültünk volna. Néhány utastársamban is megindult valami: a véralkohol szint kezdett emelkedni, és ennek egyenes folyományaként a hangulat is, igen nagy gradienssel. Valahol a trükkös kérdéssor és a "Hûha hol az útlevelem?" után nem sokkal megérkeztünk Bécsbe, hogy felszálljunk a hajóra. De még ez elõtt sikerült egy párszor megnézni egy-két felüljárót egy-két alkalommal. Az alkalmak között volt vagy tíz perc különbség. Hiába. Az Ördög a részletekben rejlik. Annyira szerencsések voltunk, hogy többször láthattuk a Sógorok mûveit. Mégis csak egy szakmai út! A hajó bejáratánál volt egy nagy tábla, aminek a matematikai értelmezésén, megfejtésén még a mai napig gondolkodom. Ki volt írva a szokásos képlet: FÕMTERV=F1+F2. Olyat sakk közben ismerek, hogy sötét paraszt üti F8-at (számtekk szakosztályos hallgatóim most biztos röhögnek). Bizonyos történelmi tények alapján már tudjuk, hogy az F2=FMT, de akkor az F1-nek kell ÕERV-nek lennie, aminek semmi értelme sincs szerintem, és még a betûk sor-
18
rendje sem stimmel, ha összeadjuk. Viszont ha összeszorozzuk õket, és tudjuk, hogy a szorzás asszociatív tevékenység, akkor összecsereberélve a tagokat, már mûködik, ehhez viszont a képletet kellene módosítani. Mindenképp tovább kell kutatni ez ügyben. Az elsõ este volt Fõmtis Ki-mit-tud, amin megcsodálhattuk fiatal kolléganõink formás "hágcsóját", hallhattuk Bátori Gábor Combino dalát - ez bennem nagyon mély nyomot hagyott, azóta is keresem Gábor mûveit. Fellépett Gerendás mûvész úr, aki csaknem magát is a padlóhoz verte a nagy elõadási HÉV közepette, és egy Humor Harold is vendégszerepelt, olyan ájjá ki, osszad a humort típusú. Naggyon korrekt volt, majd egy órát röhögtünk végig.
Hála az ötven ojrós keretnek, az est hátra lévõ része gyorsan elment, és eljött a másnap. Kinek így, kinek úgy. Az biztos, hogy néhány emberre ráfért volna egy alapos "szemfelszedés kéne csak, hogy lássak, ez másnap!" Délelõtt átrohantunk Linz belvárosán, majd gyorsan tovarobogtunk Passau irányába. A legszebb táj közben délután az irodák mutatkoztak be, persze vicces stílusban: A-drián elméletrõl, különbözõ funkciójú csövek (víz, gáz, csatorna…) fektetésének problémakörérõl, vízlépcsõkrõl, meg ótópályá "tervezésrõl" hallhattunk szösszeneteket, és megismertük, hogy milyen fajta munkákkal foglalkozik a Cég. Estére megérkeztünk Passauba. Elvittek minket vacsorázni, ahol csak a knédli nem kellett volna, mert Vele (muszáj így írnom, tisztelni kell azt az állagot,
19
inkább mondanám tixotrópnak, mint szilárdnak) volt probléma. A pálinka naggyon finom volt, amikor a központi kör jött, a mi asztalunknál már lement kettõ. Lett néhány üres poharunk… na meg jó hangulat is. Az idõ elment a sok beszélgetés és koktélozás közben. A mixer srác inkább ott hagyta a megbontott boros üveget (örök hálánk érte), csak hadd menjen már - igaz ekkor már erõsen hajnal, inkább reggel volt már. Így eljött megint egy másnap. Nem mondom, ki voltunk nagyon, aludtunk vagy 40 percet. De "aki éjjel legény, az másnap lepény" helyett kis csapatunk remekül helyt állt a passaui városnézõ körtúrán, ami egész délelõtt, koradélutánba csúszva tartott. A szabadprogramon még bementünk szétnézni a belvárosba és ezt-azt vásárolni. Este már sajnos indultunk hazafelé. A második este már kezdett fogyni, de ezen az estén úgy esett, hogy megittuk az összeset. Kiittuk a hajó italkészletét, és a koktélokhoz szükséges alkatrészeket, mint pl. zõdcitrom. Az utolsó délelõtt egy buszos túrán vettünk részt a Duna egyik legszebb felsõ szakaszán: apátság, kis falvak voltak terítéken, nem beszélve a látványról!
Ezt a részt erõsen ajánlott még egyszer meghódítani, csak nem vízen, hanem két keréken. Majdnem kimaradt! Pedig fontos! Az irodánk kegyetlen bátor, és minden bûnt meggátol életfelfogásával kivívta a hiper-kegyetlen-ûberbtutálisan bátor kategóriát az irodák között azzal a dicsõ tettével, hogy az elsõ este kb. éjfélkor-egykor megfürdött a legfelsõ szinti medencében. Ezen pancsikolásban nemcsak az irodánk apraja, de a nagyja (vezérünk) is részt vett. Elõször azt hitte, csak viccelünk, hogy most fürdés lesz és az sem a zuhanyzóban, hanem fent, mert, hogy nincs is hideg, meg milyen poén. Teljesen korrekt hír volt, hogy az itthon maradtak is kapnak kártérítést. Azért nem rossz ez, fõleg, ha figyelembe vesszük a sok napot nélkülünk. A szervezés terén történtek bakik, például nem szóltak senkinek, hogy hozzon magával zsebszámológépet, mert többet fog fejben számolni a hajón, ha valamilyen programra busszal akar menni, mint eddigi életében összesen. Mindemellett nagy mezei piros pont jár a szervezõ csapatnak. (Öt piros pont után jár egy tündér.)
20
"Szép volt. Jó volt. Köszönjük. Ennyi." Jövõre például Horvátországon keresztül Új-Zélandra mennénk, nagy tengerjárón, legalább nettó két hétre. Kis László
21
2007. év krónikája rekonstrukció tanulmányterv - XI., Budafoki út és Hunyadi János út 6. bár nyomású gázvezeték kiváltás kiviteli terv - Pécs Szennyvízelvezetési rendszerének fejlesztése kiviteli terv - 4-es metró I. szakasz tendertervek
Január - Szajol - Mezõtúr vasútvonal tanulmányterv és tenderterv - 4-es metró I. szakasz, 10 állomás koncepcióterve és engedélyezési terve Február - M0 Dél - M1 autópálya - Barackos úti csomópont közötti szakasz kiviteli terv - M0 Dél - Hárosi Duna-híd kiviteli terv - "Budapest teljes körû csatornázásának befejezõ szakasza projekt" mûszaki, pénzügyi elõkészítõ tervezése - Budai Duna-parti fõgyûjtõ engedélyezési terve
Május - A fõváros 2006 évi útfelújítási munkái A, B szakasz - Budapest, Kelenföld - Tárnok vasútvonal korszerûsítése engedélyezési terv - "Budapest teljes körû csatornázásának befejezõ szakasza projekt" mûszaki, pénzügyi elõkészítõ tervezése - 4-es metró I. szakasz, 10 állomás koncepcióterve és engedélyezési terve
Március - Nagykörúti villamosvonal áramellátási hálózatának korszerûsítése kiviteli terv - Dél-budai Szennyvízelvezetési és Szennyvíztisztítási projekt elõkészítésének befejezése - 4-es metró I. szakasz, 10 állomás koncepcióterve és engedélyezési terve
Június - Fõváros 2006 évi útfelújítási munkái D szakasz - XVII. kerület belterületén csökkentett sebességû zóna kialakítására forgalomtechnikai terv - 4-es metró I. szakasz, Móricz Zsigmond körtéri állomás kiviteli terv - 4-es metró I. szakasz tendertervek - 4-es metró I. szakasz, kapcsolódó felszíni beruházások tervezése K1A2. szerzõdési egység
Április - M6 gyorsforgalmi út Szekszárd - Bátaszék közötti szakasz engedélyezési és kiviteli terv - Budapest - Miskolc - Nyíregyháza vasútvonal
Gratulálunk a kitüntetésekhez és az aranydiplomásoknak!
Ruszák Istvánné Antónia aranydiploma
Dr. Paál Tamás Rása Gergely Magyar Vízügyi Szakmai Szövetség oklevele, valamint miniszteri kitüntetés életút elismeréseként
22
aranydiploma
- III. Pók utcai szennyvíz és csapadékvíz-átemelõ telep bõvítése, módosított vízjogi lét. engedélyezési terv - 4-es metró I. szakasz, 10 állomás koncepcióterve és engedélyezési terve
Július - M0 Dél - M1 autópálya - Barackos úti csomópont közötti szakasz kiviteli terv - XVIII. Auchan áruház telken kívüli infrastruktúra közmûlétesítési engedélyezési tervezés lezárása - M6 autópálya Dunaújváros - Szekszárd szakasz engedélyezési és kiviteli terv - Új 10-es fõút fõvárosi bevezetése tanulmány és engedélyezési terv - XVII. kerületi utcák útépítési és útvíztelenítési kiviteli terv
November - M6 autópálya Dunaújváros - Szekszárd szakasz engedélyezési és kiviteli terv - Gyoma - Békéscsaba vasút vonalszakasz korszerûsítés tenderterv - Szolnok - Szajol vasútvonal korszerûsítés kiegészítõ tervezései - Dél-budai szennyvíztisztítási Program Vízjogi létesítési engedélyezési tervei - 4-es metró I. szakasz tendertervek
Augusztus - M6 autópálya Dunaújváros - Szekszárd szakasz engedélyezési és kiviteli terv - 4-es metró I. szakasz, Bocskai út állomás kiviteli terv
December - Aquincum - Újpesti Duna-híd és kapcsolódó úthálózat engedélyezési terv - M8 Körmend - országhatár közötti szakaszának autópályává fejleszthetõségének tanulmányterve - Budapest, Ferencváros - Vecsés vasútvonal felújítási engedélyezési terv - Dunaújvárosi Duna-híd és csatlakozó gyorsforgalmi út kiviteli terv - 4-es metró Tétényi úti állomás kiviteli terv - 4-es metró Bocskai úti állomás - Nyíregyháza és térsége szennyvízelvezetési és tisztítási programja, engedélyezési és tender terv - Budapest teljes körû csatornázásának befejezõ szakasza projekt - 4-es metró I. szakasz tenderterve - 4-es metró II. szakasz, vasúthatósági engedélyezési terve
Szeptember - Nyíregyháza és térsége szennyvízelvezetése és tisztítási program, Nyíregyházi szennyvízcsatornázás engedélyezési és tenderterv - Ferencvárosi szivattyútelep záporoldal végleges kiépítése, elvi vízjogi engedélyezési terv - 4-es metró I. szakasz, kapcsolódó felszíni beruházások tervezése K1A 2. szerkezeti egysége Október - M3 autópálya, Görbeháza - Nyíregyháza szakasz kiviteli terv - 4-es metró I. szakasz, Tétényi úti állomás kiviteli terv
Szécsényi Nagy László
(1946-2006) "Ha emlegettek, köztetek leszek, ha imádkoztok, veletek vagyok, ha rám gondoltok, mosolyogjatok, emlékem így áldás lesz rajtatok." (Reményik Sándor)
23
Baltikum – 2006. június 10-19. Ilyen korán kelés nincs is! Pedig jön a mini-busz, hogy kivigyen Ferihegyre. A Baltikumra indulunk, megismerni ezt a viharos történelmû, nagy változásokon átesett, sikeres gazdaságú, rokon-népek lakta vidéket. Tanulni az ott látottakból, más tükörben meglátni magunkat, kapcsolatokat építeni, felüdülni, összekovácsolódni az útitársakkal. Frankfurti átszállásunk után gyakorlott utasokként érkeztünk Vilniusba. A helyi idegenvezetõ a maga három órájába igyekezett besûríteni a lehetõ legtöbbet. Én hol a sor elején, hol a végén voltam. Szembejött egy kirakat, benne egy hajó - borostyánból! De részletesen kidolgozott, kétárbocos, vitorlákkal! Azért utolértem a csapatot. Akkor megjelenik egy macska elvonni a figyelmemet… nem is beszélve más macskákról. A nagy séta után betértünk egy sörözõbe, ahol "a sört" mérték. (Szinte mindenütt ez a hazai! - márka fut). A meglepetés mégis a sörkorcsolya volt; olajban kisütött kenyérhéj (pirítós-csíkok) majonézzel és egy-egy töltött szilva tányéronként. Egy félig pince-helyiségben (addig töltötték fel az utcát, míg a régi ház földszintjébõl szuterén, pince lett) elõadást hallgattunk a BOROSTYÁNról. Így, nagybetûvel, mert a Baltikum történetében meghatározó. Ékszert, dísztárgyakat készítenek belõle. És hajókat! A legkisebbet, amit láttam, egy csepp borostyánból faragták, a legnagyobb úgy 80x80 cm-es lehetett. Az árát nem is tudtam lefordítani. Vilnius nagy folyója a Neris, mégis az itt beletorkolló, Túr méretû Vilijáról nevezték el. Ennek partján egy "bohém köztársaság" rendezkedett be a "szerelembiztosító lakatos" híd bronz sellõjétõl (szemben a folyó fölé deszkázott kocsmakerthelyiséggel) az esküvõzõk átkelõjéig. A köztársaságban néhány hangicsáló, iddogáló, vidám helyi fiatallal és sok, meglepetésre vágyó turistával találkoztunk a parti fák között. A hídnál egymást váltották a csoportképre összeálló násznépek. Igazi attrakció volt a mokány võlegény, aki "cseppet sem apró", de nagyon habos, selymes aráját ölbe kapva vitte át a hídon. Nem túlzottan tájba illeszkedõ, de rokkantkocsisoknak és turistáknak praktikus felvonóval jutottunk a várba, ahol szép kilátás és csípõs szél fogadott. Másnap Trakai, a litván függetlenség emlék vára következett. Ragyogó a napfény és a szigetrõl biztatóan üzeni a tornyos õrhely; így is helyre lehet állítani a fontos mûemléket. Bent a várban múzeum található, a "szokásos" arany, ezüst, drágaság, festmények mellett kiállították az eredeti kovácsoltvas szögeket, kandalló és egyéb cserepeket, téglákat, amit a rekonstrukciónál mintának használtak. A fiatal idegenvezetõ lány öntudatosan mesélte hazája történetét, szimbólumaikat, de
készült belõlünk, magyarokból is, pontosan tudta, mennyire vert bennünket a nemzeti sportjuknak tekintett kosarazást ûzõ válogatottjuk. A táj olyan, mint otthon, csak több a fenyõ és a nyírfa. Rumsiskés skanzennel várt, itt is az ország jellegzetes épületeit gyûjtötték össze (szélmalom, vízimalom, istálló, pajta, paraszt-porta,…), de akkora területen szétszórva, hogy eredeti közegében máig élõnek tetszik és nem üti, nyomja el egyik a másikat. Kaunas volt Litvánia fõvárosa a lengyel idõkben. Tágas fõtere, Váci utca hangulatú fõutcája erre utal. A folyópart itt is vonzza Ámor sebesültjeit, mi is hoztunk áldozatokat. Útközben Gõgös Norbert stílusú történelem órákat hallhattunk. Sorra kerültek a Hansa-városok, a magyar vonatkozások; András király, a szentföldi keresztes hadjáratok, Béla király és a tatárjárás. Klaipeda fõterén egykét (falában is gerenda-rácsos) régi ház adja az eredeti jelleget, egy Simon Dach költõ emlékére felállított leány-szobor a szépséget, a színházi erkély a közelmúlt történelmét (innen mondta el Hitler az Anschlussos szónoklatát). Memelt (régi nevén) a második világháborúig 90%-ban németek lakták. Az ostrom után 6 fõ (túlzó becslések szerint 10) maradt. Itt. Életben. A kisebb részüket evakuálták, a többieket eltemették. Palangai hotelünk szobája kétszer akkora volt, mint a vilniusi. Látszik, ez üdülõtelep, ide hosszabb idõre jönnek nyaralni. A partra vezetõ sétány két oldala a szórakoztatásé; bárok, motelek, éttermek, céllövölde, gumiköteles ugráló, egymással szemben hangerõvel, fényhatásokkal konkuráló mulatók… Mi a naplementét jöttünk megcsodálni a partvidék leghosszabb, tengerbe nyúló mólójáról. Sokan sétáltak a lankás homokparton, de fürdésre nem csábított a csípõs esti szél. A fényjáték mesebeli, ezt is látni kell! Hazafelé rátaláltunk egy kiállított, romos, öreg csónakra. Még ebben a lyukas állapotában is imponálóan szép a vonalvezetése, jól tanulmányozhatóak a szerkezet részletei. Június 12. Reggeli után Klaipeda fõterén álltunk meg egy fotózásra. A Kúr földnyelven a juodkrautéi bûvös erdõ sétaösvénye mellett fatörzsekbõl törpéket, gnómokat, tündéreket, boszorkányokat és hõsöket varázsoltak elõ a faragó mûvészek. Így nappal, hõségben a szépsége, különössége ragad meg, de ködös, õszi este borzongató lehet a megéledõ erdõ. A pihentetõ sörözés, üdítõ-kortyolgatás után a vándorló homokdûnéken próbáltuk ki, milyen lehetett Rejtõ Jenõ idegenlégiósainak menetelni a Szaharában. Szerencsére lent már meleg tenger várt, legalább egy tocsogás erejéig mindenki kipróbálta. No de a visszaút! Felfelé, a tûzõ napon! Neringa halászfalu bejárása,
24
rövid buszozás, szúnyogetetés után bátor fiaink felfrissülhettek a virágporos habokban, ahonnan jól mutattak a parton trécselõ lányok. Június 13. Palanga szélén a Tyszkiewicz kastély és a borostyán-múzeum megtekintésével kezdõdött a nap. Tenyérnyi nagyítók alatt csodálhattuk a sárgásan áttetszõ gyantába ragadt pókokat, óvilági szitakötõket, a termés-borostyán tömböket, a vitrinekben a szebbnél szebb ékszereket. A kis bolt nagy választékától csak az idõ szakított el, mert indultunk tovább, Riga felé. Útközben megálltunk Siaulia mellett, a keresztek hegyénél. Különös emlékhely, a kettõs dombot beborítják a keresztek. A halottakat nem ide temették, sokakat nem is lehetett, mert nem tudják, hol nyugszanak. Százezres tömeget hurcoltak el Gulagra, ki tudja, hova, sokan haltak meg a partizán-harcokban. A rokonok, barátok ide járnak megemlékezni, egy imát elmondani az elhunytakért és mindig új kis feszületeket hoznak, felakasztják a Mária, Jézus szoborra, meg a földbe állított keresztekre. Rigában várt az elsõ szervezett szakmai program; egy közmûépítéssel foglalkozó magánvállalkozó üzemét látogattuk meg. Most épp betonelemeket gyártott a csatornázáshoz, mert erre volt szükség, de rugalmasan alkalmazkodik az igényekhez. A csarnokban két ember irányította a gépsort, egy kint bobcat-tel rendezte a kész elemeket. A munkaidõ végén érkeztünk, de fõmunkaidõben sincsenek sokan. 14-én, szerdán egy múzeum munkatársnõje volt az idegenvezetõnk. Az Art Nouveau (új mûvészet?) épületek eklektikusan minden kultúrtörténeti emléket felhasználó, eszmék, vallások, stílusok közt csapongó tervezõi érdekes utcaképet alakítottak ki. A felújítás most is gõzerõvel folyik. Itt a kerékbilincs pink-lila árnyalatú, Johan Gotfrid Herder a népdalgyûjtõ, a korabeli "hangszóró" a templomfalba épített szoborfejbõl hívta istentiszteletre a környékbelieket. SOLI DEO GLORIA ( EGYEDÜL ISTENÉ A DICSÕSSÉG ) felirat emlékeztet a Luther tanait korán elfogadó város értékrendjére, pogány kõ-bálványfej mereng a kereskedõk házával szemben. Báthory István erdélyi fejedelmünk lengyel királyként csatolta országához a várost, Nagy Péter orosz cár a legyõzött svédek ágyúinak beásásával erõsítette a várfalakat és "imidzsét", hogy ne feledjék, õ a gyõztes! Június 15. Esõben indultunk Tallin felé. A tengeren fehér habos hullámok sorakoztak és futottak ki a homokos partra. Parnu. volt HANSA város, most híres fürdõhely iszapfürdõvel és a tengerparttal. Jellemzõ metszet; homokdûne gyér növényzettel, a félig takart dombhajlatokban teljesen takaratlan, itt-ott vöröslõ, napfürdõzõ szõkeségek. A domb lábától a vízig húzódó, szikrázó homokon bébitõl a dédiig napozik, játszik mindenki. Profi strand-röplabdások, totyogó homokvár-építészek, kerekezõk, hintázók, mindezek felett, kis toronyban a vízimentõk. A bokától térdig érõ víz gyorsan átmelegszik, nagy a nyüzsgés, innentõl a
bójákig már kisebb, labdázó csoportok, úszók feje pettyezi a felszínt, kint, a nyílt tengeren elhúzó hajókig csak a sirályok libegnek. Már észt területen járunk, az EESTI PANK által kibocsátott kaks (kettõ) krooni a fizetõeszköz. Az árak magasabbak, mint otthon, itt a "svédek (norvégek, finnek)hez igazodj" a módi. A lányok napfürdõztek, a fiúk meg pár feldobós fejesugrással avatták fel a Balti-tenger Rigai öblének Parnu nevû belsõ öblét. Észtországnak rengeteg kis szigete van, a jégkorszak gleccserei, jégnyelvei gyalulták a felszínt, hordtak ide (import) sziklákat. Jó rejtekhelyei voltak ezek nemcsak a vihar elõl búvó halászoknak, hanem a pogány és nem pogány kalózoknak is. Köztük olyan "nagyiparosoknak", akik a világítótorony jelzéseit megváltoztatva zátonyra futtatták a Hansakereskedõk áruval dúsan rakott hajóit és a "megmentett" javak már az új tulaj nevén kerültek vissza a gazdasági vérkeringésbe. Tallini szállásfoglalásunk és a vacsora után végigsétáltuk az 1918-ig Revalnak nevezett Hansa várost. Vagyis az óvárosokat, mert volt az aktuális uraknak és a kereskedõknek is. Õsszel vidékrõl családostul bevonultak a birtokosok, fõurak a felsõvárosi házaikba és ott vészelték át a telet úri módon. Az alsó, kereskedõváros állandó munkaerõhiánnyal küzdött, ezt a jobbágysorban tartott vidéki bennszülöttekkel igyekeztek enyhíteni. Az érdek erõs, törvény született: aki egy évig meg tud maradni a városban, az felszabadul. No, a mulatságok közé tartozott a felsõvárosi uraknak téli estéken razziát tartani a kereskedõvárosban és elcsípni a szökött bérest. A kereskedõk erre kapukat építettek a két városrész közé, amit esténként bezártak. Így szépült, erõsödött a város a mindenkori erõviszonyok bölcs tudomásulvételével. 16-án reggel indultunk a tajga-erdõbe. (A Lahemaa nemzeti park több száz hektár, mi is csak válogattunk a lehetõségek közül.) Vergi falu kikötõjében álltunk meg legközelebb. A parton romladozó, de még motorral, propellerrel, fedélzettel, árboccal, kormányosfülkével rendelkezõ fa halászhajó jelezte a régi megélhetés alapját. Felmásztunk az elhagyott szovjet õrtoronyba, ahonnan kitárult a mélykék tenger, bárányfelhõs, világoskék ég, zöld erdõk adta panoráma. Innen is jól látszottak a partokat pettyezõ, gleccser- hordta kövek. Lent, a büfében megkóstoltuk a szárított, sózott halat és megint nem maradtunk szomjan. Kasmunál átlábaltunk egy kis szigetre: köveken ugrálva, kavicson surranva, megszáradt moszaton egyensúlyozva, vagy bokáig vízben. Egy úszásra is jutott idõ, aztán vitt a busz a láp felé. Itt is deszka ösvény várt, amin ajánlatos rajta maradni. Norbert elrettentõ példaként - elcappogott egy tavacska partjára (3 m-re) és ugrálni kezdett, mire úgy 15 méternyi partszakasz kezdett el hintázni.(A part alatt is víz volt.) A buszhoz vissza a láp melletti erdõben egy homokdûne gerincén sétáltunk. Június 17. A helyi idegenvezetõ lánnyal jártuk be az óvárost. Tõle történelmi belülnézetbõl ismerhettük
25
meg a nevezetességeket. Büszke természetességgel beszélt arról, hogy népe - 9000 éves leletek alapján (!) - mindig paraszt, halász, vadász volt. Írott történelmük a lovagrendekkel indul, de ahogy váltották egymást a németek, svédek, dánok, oroszok, lengyelek, mindig csak az uralkodó réteg cserélõdött. 1918-ban váltak függetlenné no nem sokáig, 1940-ig -, sok a feszültséggóc, amit kezelniük kell (határok, betelepített oroszok, a kitelepített németek), de a Gorbacsov éra alatt visszanyert függetlenségük óta szorgalmasan, öntudatosan és - a látottak alapján - sikeresen építik, renoválják hazájukat. A lutheránus fõtemplom címerekkel zsúfolt falai közt hallhattuk a bejárat elé temetett szoknyapecér fõúrról a kétféle verziót: egyik szerint azért temettette magát oda, mert megbánta léha életét és vezeklésül minden belépõ taposson rá, így remélte megbánását önként vállalt büntetéssel megerõsíteni. A rossz nyelvek szerint viszont még holtában is a szoknyák alá akart kerülni. Az ortodox templom fent a parlamenttel szemben áll. A megszálló szovjetek több régi épületet lebontattak, hogy felhúzhassák a hagymakupolás templomot. (Ma is mûködik.) No, nem a fanatikus vallásosságuk miatt, (hogy ne zavarja az embereket a harangozás, 7 km-ként engedélyeztek egy templomot mûködtetni, a többit pl. raktárnak hasznosították,) de a város minden pontjáról látsszon és emlékeztessen arra, ki az úr! Irány Parnu! Villámfürdés, napozás a két napja megismert strandon, és tovább, Rigába. Hát ezek a busz utak hosszúak! (Még akkor is, ha háttal nem kezdünk mondatot.) Olvasgattuk a Gõgös Norbert alapította ideiglenes mozgó-könyvtár példányait, (pl. a lovagrendekrõl) szunyókáltunk, beszélgettünk, Jancsó Béla részt vett az otthoni döntéshozatalban mobilon…. Jól esett megérkezni Rigába, a már ismert hotelbe. Jön a vacsora! Vagyis jönne, de a szálloda vezetõsége bevállalt egy plusz esküvõt, befutott a késett német nyugdíjas csoport, sírásba hajlóan kétségbeesett vezetõjükkel… Szerencsére csapatunkban az ingerültséget
legyõzte a felbugyogó humor, így - szinte dõlve a nevetéstõl az újabb és újabb poénokon - átrendeztünk magunknak egy tárgyalót étteremmé, aztán a köztünk és a németek közt mentegetõzve szétszakadó pincérek kihozták a vacsorát. Az olasz-amerikai meccs 1-1 lett. Június 18. Svédasztalos reggeli után irány a rundalei kastély. A cárnõ kedvence kezdte kialakítani, no le is állt az építkezés, mikor az udvar kegye nem ragyogott a családra! Mára azért szépen áll a barokkos, rokokós palota. A kapu hajlatára, épületpárkányok alá fecskék, a kéményre gólya rakott fészket. Tájképek, családi, támogatói portrék (szép és sokat próbált arcú családtagokról), kínai porcelán és a szokásos gazdagság-kellékek borítják a falakat. Szakmai program várt Vilniusban. Egy épülõ útpálya felüljáró hídjánál, ahol az építésvezetõ várt tolmáccsal. A szakmai ügyeken túl érdekes volt megtudni: a kisajátítás, megvétel itt is éppúgy gond, mint otthon, a vizesincs faház lakója belvárosi szuperlakássá szeretné konvertálni telkét és bánatát. Nem értették a kérdést, hogy az építõipar mekkora hányada van külföldi kézben. (Mert 0 %.) A távfûtés behálózza a várost, négy fûtõerõmûvük van. Az utolsó nap, június 19. A 4 *-os svédasztalos reggeli után a Báthory István által alapított egyetemet látogattuk meg. Könyvtárát, a Báthory termet, majd taxival siettünk az új városháza 20. emeletére. Várt a Városfejlesztési Iroda vezetõjének elõadása körpanorámával a városra és két szobányi terepasztallal, ahol fa-makett jelölt minden (!) meglévõ épületet, fehér az újonnan megépülteket és áttetszõ a tervezetteket. A folyót hidak ívelték át, a fejlesztésre kijelölt utakat pirossal kiemelték, a parkok, erdõk, fasorok zöld fákból álltak össze. Így érthetõen könnyebben tudják megmutatni egy EU-s pályázatnál, mit, hova terveznek, mi lesz a kihatása. Ezzel külön iroda foglalkozik, pedig sok a saját erõs fejlesztésük, közte a szociális bérlakás-építés, amit két év múlva már befejeznek! Robogtunk a reptérre (amit szintén fejlesztenek a régiós központtá válás érdekében) és újra átéltük a felszállás kellemes izgalmát. Frankfurtban bejártuk a reptérvárost, mintát véve a ferihegyi fejlesztésekhez. Például a mozgójárda, a kerékpáros közlekedési lehetõség, az üzem alatti felújítás követendõ példa, de figyelmeztetõ, hogy ezt a jól szervezett légikikötõt is túlnõtte a forgalom. A Budapesten rövid búcsú, bõröndvadászat után az itthoni kánikula nyelte el a hazafelé autózó, taxizó, mini-buszozó társakat. Köszönöm a lehetõséget! U.i.: A helyhiány miatti húzások már mûfajváltást követelnének, erre idõ nincs, de senkit ne riasszon vissza a "csontváz", az út nagyon szép volt. Hideg Loránt
26
Szlovénia - vasút 2006. szeptember 13-17. gerincét az autópályák alkotják, amelyek az ország domborzati viszonyai miatt sok helyen esztétikus, tájba illeszkedõ alagútban vezetnek Fizetõkapuk vannak, ahol a megtett út arányában történik a fizetés. (Ha ez az FMT-ben is így lenne, mindenki egész nap rohangálna az épületben, és nagyon egészségesek is lennénk.) Két fontos érték: a természet szépsége, és a történelmi építmények. Bled vára a hatalmas köd ellenére is fantasztikus élmény volt. Aztán az a csónakázás! Több kolléga is ki szerette volna próbálni a különleges hajtástechnikát, szemlátomást kevés sikerrel. A hely kalandos vonzereje legterjedelmesebb bajtársunkat arra késztette, hogy a hûvös esõ ellenére alsónadrágban a tiszta vizû tóba rohanjon, és az ott élõ, mozgó élõlényeket ijesztgesse. Nem csak õket sikerült elrettenteni… Radovljicában pihentünk meg. Negyednap Postojna felé vettük az irányt, ahol bejártuk az Európa-szerte híres cseppkõbarlang egy részét. Felültünk a kisvasútra is, amely a barlang járataiban közlekedik. Meglestük a helyi albínó gyíkot, aki a bõrén keresztül eszik. Furcsa egy szörnyeteg volt, ha jól emlékszem, a legnagyobb majdnem 10 centis. Maga a barlang nagyon klassz, csak ne lenne az a sok ember… De sebaj, elmentünk a predjami várba is. Lovagi termek, szövevényes lépcsõhálózat, középkori harcok: a lovagi élet legszebb pillanatai. Mivel elég hûvös volt, és ökörsütésre nem maradt idõ a sziklahasadékban, inkább megkóstoltuk a helyi italkülönlegességeket. A globális felmelegedésben bízva folytattuk utunkat a tengerpartra Koper és Portoroz városába. Itt többen a városnézés mellett döntöttek, az ifjak legjava pedig kipróbálta a sós tengervizet, nem kis döbbenetet keltve a helyiekben. De voltak, akik példánkon okulva szintén a vízbe vetették magukat vagy egymást. Az utolsó estéjén egy kiváló kempingben szálltunk meg. Szeretett fõnökünket, Dr. Regõs Péter urat köszöntöttük fel abból az alkalomból, hogy 40 évet töltött eddig a FÕMTERV-nél. Felelevenítette ennek a hosszú idõnek a nagyszerû élményeit, és a megfiatalított Vasút-Felsõvezeték Iroda titánjait és amazonjait arra bíztatta, hogy vigye tovább azokat a megszerzett értékeket, amelyek öregbítik mindannyiunk hírnevét. Majd egy ízletes vacsorát követõ hosszas beszélgetés után nyugovóra tértünk. Maribor érintésével tértünk haza a magyar földre. Köszönjük a szép élményeket!
ALI TE LAHKO ZAPELJEM? A szomszédos, összesen 47 km tengerparttal rendelkezõ, 20.273 km2 területû, 2 millió lelket sem számláló kis ország volt szertelen zászlóaljunk leigázandó úti célja. Hejj, azok a régi szép idõk! Akkor még FÕMTERV-esek voltunk, Péter-sávos lobogónk fekete és vörös mezõjét a vasút és a felsõvezeték hullámai szelték ketté, csatába vonulásunkkor - hegy és lejtmenetben egyaránt - Regõs-énekeket skandáltunk. Mára ez jelentõsen megváltozott, de az utolsó ütközeteink jelenetei vissza-visszatáplálódnak emlékeinkbe. Olyan ez, mint a körúti villamos energiaellátása. Ljubljana. Összesen 276 ezren lakják. Mindannyian busszal járnak. Régebben volt villamos is, de megszüntették. Azóta a város csak alacsonypadlós, korszerû buszokat üzemeltet. A légkondi nem is kérdés, a bliccelés nem nagyon foglalkoztatja az embereket, és hajléktalanok sem laknak a hátsó sorokban. Nem lehet jegyet lyukasztani, nincs elektronikus díjszedés sem, hanem lehet a sofõrnél fizetni, van bérlet, és megõrizték a zsetonos rendszert még az õsidõkbõl. Állítólag egyszer egy utas mezopotámiai kõpénzt dobott be. Amikor megtalálta az egyik kezelõ, leadta az igazgatónak, az meg egy francia õstörténeti múzeumnak, és a jutalomból felszerelték az összes buszt GPS nyomkövetõ rendszerrel. De ez csak legenda, amit este találtunk ki sörözéskor… Minden járgány fel van szerelve GPS-szel, adott az útvonal és a menetidõ. Aktív kommunikáció zajlik az interneten keresztül a diszpécserközponttal, ahol nyomon követik a buszokat. Kinyerhetõ a várható késés, megfigyelhetõk a csatlakozások. Webkamera is van. Innen már nem nagy lépés az elektronikus díjszedés, és a videokommunikáció az autóbuszvezetõvel - ha ezután lesz egyáltalán szükség sofõrre. Természetesen a buszok fedélzeti számítógépe is rákapcsolható erre az "üzenõfalra", és minden információ láthatóvá tehetõ majd, pl. sebesség, fogyasztás, hibajelzések, tengelyterhelés, stb. Folyamatosan fejlesztik a gépparkot, hogy minél környezetkímélõbbek legyenek. Mindig van ülõhely a buszokon. Folyamatos a kampány, hogy a lakosságot a gépkocsiról a tömegközlekedésre csábítsák. (Ott színvonalat emelnek, nem jegyárat.). A tanulságos, barátságos megmérettetés végén mindannyian kaptunk egy kis LPP csomagot. A fekete egyenpólónk onnan származik. Sértetlenül folytattuk utunkat Szlovénia kényelmes úthálózatán. Ennek
Lukács Gergõ
27
Erdély, ahogy mi láttuk 2006. május 24-27. Semmi gond, pár perc az egész! - nyugtatta a társaságot Norbi - világutazó idegenvezetõnk -, miután kisebb pánik alakult ki a társaság körében, látva a buszunk felé közeledõ, maszkba és vegyvédelmi felszerelésbe bújt alakokat. - A madárinfluenza miatt van, lefújják a kerekeket és már indulunk is! - hangzott el ismét a nyugtató szó, a megfiatalodott Víz-gáz tavaly májusi, erdélyi csapatépítõ tréningjének elsõ napján, útban - Nagyvárad és Kolozsvár érintésével az Aranyos-völgyben fekvõ Torockóra. A busz ablakából már jó elõre szemünk elé tárult a Torockói-hegység legdrámaibban kiugró tömbje, az 1129 m magas Székelykõ, melynek tövében bújik meg a "magyar sziget"-ként emlegetett Torockó, elsõ napunk végállomása. Az eredetileg német vasgyártó lakosság az 1700-as évek folyamán magyarosodott el, a falu fõtere és egyedien szép házai 1999-ben nyerték el az Európai Unió mûemlékvédelmi Europa Nostra díját. 1.kép jöhet ide A vendégházak elfoglalásával és a szállásadókkal való megismerkedéssel együtt járó "welcome drink" (természetesen házipálinka) elfogyasztása után a falu és mindennapjainak közelebbrõl történõ megismerése szolgált programul. Az est fénypontját Király Mária házi készítésû, mennyei vacsorájának elfogyasztása jelentette, amivel azonnal belopta magát a szívünkbe (aki arra jár, feltétlenül próbálja ki, megéri). A vacsora után Tiborunk (Gál) az iroda által hitelesített eperlekváros süteményevés új Guiness-rekordjának felállításával szórakoztatta a társaságot. 2.kép jöhet ide A tréning második napján a korán kelõk megtekinthették volna a meredek Székelykõ természeti csodáját - hogy "Kétszer kel föl a Nap", hiszen napfelkelte után az égbeszökõ csúcs hosszabb idõre ismételten eltakarja a napkorongot - de a kedvezõtlen idõjárás ezt a fakultatív programot meghiúsította. Utunkat folytatva Marosvásárhely felé vettük az irányt, ahol a város nevezetességeit - Városházát, Kultúrpalotát (a magyar szecesszió legszebb emlékeit), Bem József fõhadiszállását, a Bolyai emlékmûvet és a Líceumot tekintettük meg. Ellátogattunk a Teleki Alapítvány által fenntartott nagyhírû Tékába is. A 40 06). A marosvásárhelyi városnézést követõen továbbutaztunk Nyárádmentén, majd a Kis-Küküllõ völ-
gyének erdõs, lankás vidékén, hogy minél elõbb Parajd híres sóbányájának gyógyító hatású levegõjét lélegezhessük. A 80 méter mélyen fekvõ, monumentális tárnákban tett látogatást a Sóháta tetején fellelhetõ - a beszivárgó víz által létrehozott földalatti üregek - kisebb-nagyobb dolinák, tölcsérek felkutatása követte. A felfedezõmunkában elmerülõ csapatunknak egyszer csak egy, a távolban felbukkanó, közeledõ fekete folt tûnt fel. "-Ez nem Ford Focus!" - kiáltottuk Bélának ("big boss"), aki - tesztvezetésen érezvén magát - hirtelen mozdulattal pattant fel -az akkor már közelünkbe érkezõ - lóvontatású szekérjármû sofõrje mellé és egy próbautat abszolválva gyõzõdött meg, a közlekedési eszköz komfortjáról. 3.kép jöhet ide A sikert aratott magánszámot követõen Tamási Áron faluja, Farkaslaka irányába indultunk, ahol az élõzenével tálalt üdvözlõvacsora elfogyasztása után, a helyi néptáncos pár elõadását élvezhettük. A társaság hangulata és jókedve az idõ múlásával exponenciálisan emelkedett, mígnem elérte a csúcspontját, amit nagyban elõsegített a vidék bor- és pálinkakultúrájának szimultán megismerése és , mélyreható elemzése. A koncentrációját kicsit elvesztett - de felettébb lelkes - csapatnak, vérprofi néptáncosunk, Laci (Ruzsics) mutatta be, a szatmári táncok alapvetõ koreográfiáját. A kezdõlépések nehézkes elsajátítása után, mindenki egyéni mozgáskultúrájának nyilvánosságra hozatalával járult hozzá, az este megismételhetetlen varázsához. A harmadik nap elõre várt fõ eseményét a Madarasi-Hargita központi tömbjének meghódítása képezte. Az 1801 m magas - részben jármûvel megközelíthetõ - csúcs legyõzéséhez a román traktorgyártás fenegyerekei által - még a 60-as évekbenmegálmodott - természetesen a megszokott piros színben pompázó - prototípust kaptuk segítségül. Pilótának a Hargita kanyargós földútjain rutint szerzõ zeteváraljai Pista bácsit szerzõdtettük, aki feleségével és egyben állandó navigátorával, Ilonka nénivel igyekezett meghálálni a beléjük fektetett bizalmat. Miután mindenki "kényelembe" helyezte magát a cabrio jellegû pótkocsin, nekiindultunk.4.kép jöhet ide A csúcsra vezetõ út minõsége - a lehulló nagyin-
28
tenzitású csapadék és nagy számú egységtengely-terhelések által kialakult geomorfológiai képzõdményeknek köszönhetõen - nagymértékben igénybe vette a lengéscsillapítás nélkül utazó csapatot. "-Ki fogja ez bírni?" - tettük fel magunk között a kérdést, miután az indulástól kezdve tüdõztük le, a traktor álta- szerintünk Románia éves károsanyag-kibocsátásának legalább felét képezõképezõ -, koromfekete égéstermékét. "-Nem bírta ki!" - szembesültünk a válasszal utunk felénél:, a leharcolt román szupertechnika csúcsmodellje megadta magát. A szétfõtt motor látványa úgy tûnt, csak nekünk kuriózum. A szerzõdtetett házaspár Forma 1-es csapatokat megszégyenítõ összeszokottsággal és gyorsasággal végezte a motorgenerált (bizonyára nem elõször), fényképezõgépeink vakutüzében, mindössze egy kalapács és egy csavarhúzó segítségével. A félórás kényszerpihenõt követõen gond nélkül felértünk a menedékházig, ahonnét rövid gyalogtúra után jutottunk fel a csúcsra. A kokárdákkal feldíszített sziklás tetõ 3600-os, lélegzetelállító kilátást nyújtott, jó látási viszonyok esetén akár 100 km-es távolságra is ellátni. Szemünk elé tárultak a Kelet- és Dél Kárpátok koszorújának vonulatai, a Székelyföld óriási területei. A hazaúton még kaptunk egy kis bemutatót a korábban említett nagyintenzitású csapadékból, majd a Farkaslaka feletti, hegyvidéki tisztáson dolgozó szénégetõk munkájával ismerkedhettünk meg. A jellegzetes füstszagot már jó elõre lehetett érezni, az út mellett magasra rakott boksák körül négy fekete ember üldögélt. Megtudtuk, hogy a mai napig egész szénégetõ családok élnek meg ebbõl a munkából, amelynek titkait évszázadok óta generációról generációra örökítették. A fellendülõ vaskohászat adta az ötletet százötven-kétszáz esztendeje a bükkfaszén nagybani értékesítésére. Az estét a tiszteletünkre
rakott tábortûz táncoló lángnyelveit csodálva, jókedvûen zártuk. 5.kép Másnap a szárhegyi Lázár-kastélyhoz, Bethlen Gábor fejedelem gyermekéveinek helyszínére látogattunk. A kastély az erdélyi reneszánsz építkezés legszebb alkotása, csaknem két évtizede lépésrõl lépésre restaurálják. Délután továbbutaztunk a fenyõcsonkokkal teletûzdelt Gyilkos-tóhoz, melynek tájképe bevezetés a környék lélegzetelállítóan szép sziklarengetegébe, s varázsát fokozza a keleti oldalát határoló és nevét adó Gyilkos-hegy sziklafala. A tó 1837 júliusában képzõdött a Gyilkos hegy és a Cohárd hegy összecsúszásából, ezek leomló törmeléke zárta el a Veres patak útját. A tóból ma is kilátszanak a vasoxidos, meszes víz által konzerválódott fenyõk csúcsai. Bár az idõjárás nem volt kegyes hozzánk, azért egy rövid túrát téve felkapaszkodtunk a Kis Békás zuhatagos kanyonjába is. A nap végére elfáradt csapat a helioszomatikus taváról (Medve-tó) híres Szováta - wellness szolgáltatást is kínáló - szállodájában pihenhette ki magát. A kalandor lelkületûek pedig a közeli Dracula Club táncparkettjén várhatták a beszivárgó reggeli napfény elsõ sugarát. Eredeti célunkat teljesítve - a hétköznapok taposómalmából kilépve, a mindennapok harcát magunk mögött hagyva - közös élményekkel gazdagodva, egy jókedvû, vidám Víz-gGáz térhetett vissza. Az erdélyi csapatépítõ tréning élményei pedig a mai napig beszédtémául szolgálnak az irodán. Ui.: Ezennel tudatjuk az olvasókkal, hogy bármely korábban megjelent - az irodát a madárinfluenza magyarországi elterjedésével, Erdélybõl való importálásával kapcsolatba hozó - vád és híresztelés hamis, megalapozatlan, mindennemû további terjesztése, irodánk által kiszabott büntetést von maga után. Víz-gáz Sajtóközpont Czibók András
29
Szlovákia-Csehország 2006. szeptember 7-10. CSÖVEZÉS CSEHORSZÁGBAN Az egész úgy kezdõdött, hogy 2002 tavaszán Csehországi kirándulást szerveztünk az irodánknak, ami olyan jól sikerült, hogy azonnal elhatároztuk, újra elmegyünk együtt valahova. Erre kicsit várni kellett, végül 2006 szeptemberében tudtuk megvalósítani az újabb kalandot. Elõször is szakmai program után kellett néznünk. Az utóbbi idõben szoros barátságot kötöttünk a HOBAS cég magyarországi képviselõivel, akik értékelve a csöveik iránti érdeklõdésünket - 2006 tavaszán elvitték cégünk közmûves irodáit egy egri kirándulásra. Ez az út nagyon jó volt arra, hogy megalapozzunk egy hosszabb, külföldre szóló szakmai utat, szóval meghivattuk magunkat (a KOMPLEX irodát) egy csehországi gyárlátogatásra, ami köré már semmiség volt megszervezni egy pár napos utazást. Négynapos kirándulásunk elsõ állomása a csehországi Kromìøiž volt, ahol az idegenvezetõnkkel közösen fedeztük fel a város nevezetességeit (õ sem ismerte). Utána jött Uherské Hradištìben a HOBAS csõgyár meglátogatása. Itt élõben tájékozódhattunk a HOBAS csövek gyártási folyamatáról (kicsit zajos volt), a csövek kiváló fizikai jellemzõirõl. Megtudtuk, mi mindenre alkalmas a csõ, és hogy már szinte az egész világon alkalmazzák. Alapos szakmai program volt, amit a képeink is igazolnak. Egy felejthetetlen vacsora és borkóstoló után másnap reggel tovább indultunk Krakkóba. A városban ellentétben Kromìøiž-zsel - az idegenvezetõnk már
járt, és elhatározta, hogy a rendelkezésünkre álló pár óra alatt velünk is megismerteti. Ebbõl egy nagy rohanás lett, nézelõdésre nem sok idõ maradt. Ezután továbbmentünk Zakopanéba ill. a szálláshelyünkre, ami - mint a képen is látható -gyönyörû volt. Másnap felfedeztük Zakopanét és tettünk egy túrát a tengerszemhez (Morskie Oko). Ez kb. 10 km volt csak odafelé, végig hegymenetben, úgyhogy visszafelé eldöntöttük, lovasfogattal ereszkedünk le a kiindulási pontunkra. Sajnos a mi szekerünk nélkülünk ért célba, az út utolsó harmadát gyalog kényszerültünk megtenni, mivel az egyik lovunk nem volt "fogatképes". Amikor leértünk, nem értettük, mitõl van a többieknek olyan jó kedvük, végül kiderült, már mindent megittak. És eljött az utolsó nap. Nedec vára, Dunajec áttörés, majd Szlovákián keresztül irány haza. Verõfényes kora õszi nap, gyönyörû tájak, mokány gurál tutajos legények és búcsúzóul egy "tutajos piknik". Akkor még mindenki jól érezte magát, bár többeknek feltûnt, hogy az ebéd összetétele hagy némi kívánnivalót maga után. Utólag jöttünk rá, hogy nem kellett volna megenni. Ez csak másnap derült ki, amikor a társaság fele gyomorpanaszokkal otthon maradt. De a mi kedvünket nem tudja elvenni semmi. Bármikor vállalunk egy újabb szakmai utat, ha kell meg is szervezzük. Talán még jobban… Kókainé Sántha Mária
30
Pécs 2006. május 25-27. vetélkedõ. Az összeállított Totó feladványból többek között kiderült az irodáról, hogy összesen 1367 évesek vagyunk, amibõl 578 évet áldoztunk a FÕMTERV-re, és ez alatt jutott idõnk 34 csemetét összehozni (legalábbis ezek a hivatalos adatok). Egy borfelismerõ verseny kellõen megalapozta a következõ feladatot, amit azért találtunk ki, mert úgy éreztük, hogy a FÕMTERV-es munkáink során nem élhetjük ki eléggé a bennünk szunnyadó, mélyrõl jövõ kreativitásunkat. Így a Keszthelyi &Bátori EU Mérnöki Iroda tervpályázatot hirdetett a Városligeti TESCO (tartalékterületek biztosításával az Auchan számára), a Hajógyári szigetre megálmodott regionális hulladékhasznosító, és a Margitszigetre tervezett autógyár témájában. A tervek és a prezentációról készült felvételek az Út Iroda "Top Secret" állományát gyarapítják (www.utirodatopsecret.hu). Másnap. Volt akinek az volt. Valahol leszálltunk a buszról, amit fõnökünk elküldött 15 kilométerrel arrébb. Az elõzõ esti csapatépítés túl jól sikerült, úgyhogy jöhetett a csapatleépítõ tréning. Kezdõdött egy hegyi patakon való átkeléssel (v=3 m/s Q=2 m3/s, csak hogy vizes olvasóinknak is írjunk érdekeset) majd jött a Domján Tájfutó Mûvek programja. Benéztünk Püspökszent-lászlóra, utána mert ott volt - a csoport fiatalabbik felével a legburtálisabb útvonalon megmásztuk a Zengõt. Hogy ki jutott el leghamarabb a csúcsra az maradjon a mi titkunk. A Zengõn egyébként nem volt senki, úgyhogy akár egy NATO lokátort is felcsempészhettünk volna. A hegyrõl lefele jövet az egyetlen éltetõ gondolat, hogy Hosszúheténybe a buszon van behûtött ásványvíz. A falu találóbb neve inkább a Baromihosszúhetény lenne. Utolsó nap bennszülött kollegánk buszról megmutatta nekünk Pécs város nevezetességeit. Megtudhattuk, hova járt óvodába meg iskolába (emléktábla még nincs), majd a Metro projectben részt vevõ pécsi építész partnerünk idegenvezetésével csodálhattuk meg a város gyönyörû épületeit, utcáit. Nekem, aki fiatalkorában Szalon sörön szocializálódott, mindig hatalmas élményt jelent ez a város. Már éppen indultunk haza, amikor a FÕMTERV Tours igazgatója, bizonyos M. László telefonon felhívta a figyelmünket még egy látnivalóra, egy vasút feletti hídra, amin át kéne tuszkolnunk egy villamost. Nem gond, lehelyszíneltük. Hazaút semmi izgi, a buszvezetõn kívül mindenki aludt. Hétfõ munkanap. Talán kezdjük el szervezni a következõt? Név és cím a szerkesztõségbe
UTASTÁJÉKOZTATÓ Hangosbemondó 2005 novemberében:" Keszthelyi InterCity érkezik "Teamvezetõ" felõl az "Útirodavezetõ" állomásra, továbbindul 1 év 2 hónap tartózkodás után. A vonat "Közlekedéstervezési igazgató" állomásig nem áll meg. A vonat kizárólag elsõ osztályú utasokat szállít." Az FMT típusú vasúti biztosítóberendezések igénylik, hogy "Útirodavezetõ" állomáson mindig tartózkodjon egy szerelvény, avagy József Atilla Altatójából idézve "Tûzoltó leszel s katona!/Vadakat terelõ juhász!." Nos, ezekbõl az elsõ és az utolsó most éppen Mónikánknak jutott. A hatékony munkavégzés érdekében a fõnökváltást mihamarabb fel kellett dolgoznunk. Mivel cégünknél nincs munkahelyi pszichomókus, - bár egy ekkora cégnél már lehet, hogy szükség lenne rá, majd szólunk az Üzemi Tanácsnak - csak egy csoportterápia segíthetett, amit felfutóban lévõ cégeknél úgy hívnak, hogy Training (a közben viselt öltözet meg a tréningruha). Közbeszerzési eljárást írtunk ki, amin a legjobb ajánlat a FÕMTERV Tours 3 napos pécsi kirándulása lett. Dagadó kebellel végigzúztunk az általunk tervezett M6-os autópályán. A buszon Harasta Mónika tartott elõadást a szakasz tervezési nehézségeirõl, kiemelve a dunaújvárosi vasmû kohósalakjának töltésbe való építését. Ugyebár utakat azért tervezünk, hogy összekössük velük a hidakat fizetett hirdetés, ezért ha már arra jártunk, megtekintettük a hidasaink által a Duna fölé álmodott, a maga nemében rekordméretû, úgynevezett "kockásfülû híd" M=1:1 méretarányú, egészen élethû makettjét. Független mérnök kolléga teljes körû, pártsemleges (a jobb és a bal parton is voltunk) szakmai idegenvezetésben részesített minket. Felmehettünk az indítójáromba is, ahol az ártéri híd egyes elemeit hegesztik, majd tolják be a teljes szerkezetet. Mint egyik kolléganõ bevallotta, azért nem jár magassarkúban, mert tériszonya van. Nem is jött fel velünk a magasba. A sokunk számára már törzshelynek minõsülõ kikötõi halászcsárdában fogyasztottunk egy könnyed ebédet (konkrétan degeszre ettük magunkat), majd délután megérkeztünk a Mecsekben lévõ szállásunkra, Kövestetõre (Stonepeak). Némi ismerkedés a környéken levõ szintvonalakkal, egy kis homeopátiás vesebarát táplálkozás-kiegészítõ bevitele és az elmaradhatatlan vacsora után jöhetett a nap fénypontja a csapatépítõ tréning néven szervírozott vicces
31
Szlovákia 2006. július 12-16. HAVEROK, BÖGLYÖK, TÁTRA AVAGY MAJD FELMEGYÜNK A HEGYEKBE"
"A
tunk tovább az Andrássy mauzóleumba, hogy Andrássy Dénes és színésznõ felesége, Franciska szerelmére emlékezzünk. Rövid rozsnyói sétánk és a Huhu nevû fagylalt elfogyasztása után érkeztünk szállásunkra, a Tátra lábához. Félidegenekként indultunk csütörtöki tátrai túránkra, de a nap végére már kialakultak mûködõ csapatok, s mindenki felmérhette erejét. A Csorba-tótól a Poprádi-tóig vezetõ út kápráztató kilátással próbálta elterelni figyelmünket a célról, teljes sikerrel. Lélegzetvételnyi pihenõ után felmértük, mily pirinyók vagyunk a felénk magasodó Oszterva csúcsához képest, majd nekivágtunk meghódításának és a csúcsra érve hógolyózással vezettük le maradék energiáinkat. Azután szembesültünk a lefelé vezetõ út poklával. A csodaszép, de vádligyilkos ösvény napok múlva is éreztette hatását. A rutinos megfigyelõk már pénteken, a reggeli alatt osztályozhatták a különbözõ járásfajtákat, jókat derülve felsült útitársaikon. Szerencsére ez a nap pihentetõként városnézésrõl szólt. Szepescsütörtökhely kis templomának megtekintése a szakmai program része volt - külön hangsúlyozva a Schulek Frigyes tervezte zöld cseréptetõ. Iglón az éves vásárba sikerült belefutni. Ringlispilezés, a helyi, Kofolát ivó szép lányok fényképezése után már robogtunk is tovább Lõcsére. Miután sikeresen kiszabadítottuk Ludvig Ágit a kalodából, szabad programot kaptunk. Az idõ rövidsége miatt tulajdonképp két választás volt: enni vagy várost nézni. Az elõbbit választottuk, de ezt is csak részletekben tudtuk megvalósítani. A brinzove haluski ízét illetõen szakértõink véleménye eltér. Szepesváralja újabb kihívás szandálos, elpuhult turistáink számára. Jelentem, ennek ellenére mindenki felért a várba. Bár sûrûn csapkodtak köröttünk a villámok, megrendelt idõjárásunk lehetetlenné tette, hogy az oly sokszor emlegetett ürgékhez hasonlóan érezzük magunkat. Megjegyzem, ebbõl az állatfajtából rengeteg rohangált a vár udvarán. Hazafelé kétszer is belefért a programba a kolostorlátogatás. Ezt kivételesen nem a nagy sikernek tudhatjuk be
HÉTVÉGÉN
Már az elején tudni lehetett, hogy sikertörténet lesz belõle. Még Jamie Oliver szakácskönyve sem fogyott ilyen gyorsan, mint a túrára kiírt szabad helyek. Vagyis, aki kimaradt, az lemaradt valami fergetegesen jóról. Kalandozó magyarokként már a határon, Tornanádaskánál megmérettettünk. Tájfutóink bizton vették volna az akadályt, ha a cél a sorompóként funkcionáló bak átugrása, de itt más ellenféllel kellett szembenézni, melytõl még a magyarok nyilai sem menthettek volna meg. Persze, velük ellentétben nekünk volt titkos fegyverünk, Salamin Ági, aki bátran felvállalt egy gyors teniszmeccset a buszajtón beáradó, borjú nagyságú böglyökkel. Ezt a csatát õ nyerte. Alig jutottunk túl az izgalmakon, már a Szádelõi völgy háromszáz méteres sziklafalai magasodtak fölénk. A pillangók az itteniek vendégszeretetéhez alkalmazkodva barátságot kötöttek velünk, s hagyták magukat fotózni, a böglyök pedig a csapattagok bokáncsípésével egyenlítettek. Az idilli hangulatot csak egyetlen tényezõ akasztotta meg: a térkép a csoport elsõ felénél maradt. Keresztúthoz értünk. Hiába hívogatott jobbra a Büfé felirat, nem dõltünk be a Mézeskalácsház-szerû sztorinak, és a sûrû, sötét rengeteg felé vettük az irányt. Borkára érkezésünk a rázósabb úton megfelelõ fizikai bemelegítést jelentett Krasznahorka büszke várának bevételéhez, ahol a Lánchídra vonatkozóan kellemetlen szakmai kérdésekkel bombáztuk a helyi idegenvezetõt, majd rohan-
32
teljesítettük, és csak egyszer tévedtünk el. Rövid sörés fagyifogyasztás után elindultunk a Tamásfalvi kilátóhoz, amely a délelõtti túrához képest csak egy könnyed sétának tûnt. Közben a profi mezõny is túltette magát Suchá Belán, s így közösen indulhattunk tovább az utolsó nagy bevásárlásra. Fagyos indulás várt reánk vasárnap, elõkerültek a meleg holmik. Az ébresztõ pedig a Bélai barlanghoz való felkászálódás. Késmárkból csak ízelítõt szerezhettünk, egy falat a város hangulatából, hiszen a fatemplommal nem volt szerencsénk, a vár megismeréséhez pedig kevés volt a rendelkezésre álló idõ. Ezt a hiányt Betléren pótoltuk. A gyönyörû kastélyról kimerítõ ismereteket szerezhettünk a helyi idegenvezetõnek köszönhetõen. A hatást némiképp rombolta a nyomunkban csörtetõ szõke "csendõrlány", aki kezdetektõl bizalmatlanul méricskélt minket. Voltunk annyira gonoszak, hogy idõnként mindenféle cselekkel összezavarjuk. A kastélylátogatás után már tényleg csak a futtában fotózott betléri vízesésre maradt idõ és a slusszpoénra a határon. Mert ha a FÕMTERV nem, hát ki más mondhatja el magáról, hogy a határõr adja postára a képeslapjait? Fábián Beatri
jelen esetben, hanem a félénk apáca meggyõzésének. Szombaton bevettük magunkat a Szlovák Paradicsomba. A tátrai túra tanulságaiból okulva most több csapatra szakadtunk, így mindenki a saját tempójához mérten ügyeskedhetett a Hernád feletti vaslépcsõkön, miután a fõ fékezõerõt, az elõttünk haladó, általunk Mámi néven beazonosított, lassan araszoló hölgyet sikerült megkerülni. A Hernád áttörés vízeséseivel, létráival, maga volt a hamisítatlan vadromantika, melynek értékébõl az sem vont le semmit, hogy a létrák alatt idõnként többedmagunkkal kellett várakozni. Csapatom nevében jelenthetem, a túrát az elõzetes aggodalmak ellenére idõben
Biciklis kalandozások Németországban 2006 júliusában egy kis létszámú, de annál lelkesebb csapat indult németországi biciklitúrára. A csoport tagjai között öt FÕMTERV-es dolgozó is volt. Az elsõ állomás a Neuschwanstein vára alatti camping volt, közvetlenül az osztrák határ mellett, gyönyörû környezetben. Meglátogattuk Füssen városát és a II. Lajos bajor király által építtetett Neuschwanstein várát, majd körülbicikliztük és megfürödtünk a Foggenseeben. Innen indultunk másnap észak felé. A kijelölt bicikliút végig a Lech folyó völgyében haladt, csodálatos kis falvakon és városokon keresztül, melyek közül különösen érdemes kiemelni Schongau és Landsberg városát. Az egyetlen nagyváros Augsburg volt, amely mellett a "kalandozások korát" lezáró, s a magyarok számára szomorú Lech mezei csatavesztés történt. Harburgot már csak magyar vonatkozása miatt is érdemes kiemelni, ugyanis a harmincéves háború idején Rákóczi György a megszállt várban rendezte be fõhadiszállását. Ezután következett az út csúcspontja, Nördlingen és Dinkelsbühl ódon kisvá-
rosa. Mindkét várost teljesen ép városfal bástyák, tornyok veszik körül. Dinkelsbühl, utunk utolsó állomása Bajorország legszebb városai közé tartozik. Órákig bolyongtunk a városka ezeréves utcáin, és csak ámultunk és bámultunk. Végeredményként elmondhatjuk, hogy a túra alatt ízelítõt kaptunk Bajorország múltjából és jelenébõl, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy ezen a gyönyörû úton bicikliztünk végig. Sáska Károly
33
Ázsiában jártunk India – Nepál – Tibet – Kína – Burma – Vietnam 2007. április 10-30. "Jó, ha van egy végcél, amely felé utazunk, de a vége felé megérted, az utazás maga az igazi cél..." (Ursula K. Le Guin)
Õ egy hatalommal bíró "vallási" vezetõ, egy kislány Buddha, aki ezt a tisztét addig töltheti be, amíg felnõtt nõvé nem érik. A szent Bagmati folyó mentén hindu kegyhelynél meztelen zarándokok és évszázadok óta mûködõ rituális halottégetõ szentély látványától borzongtunk. Nepáli szerzeményeink közé tartozik a thangka vallási tartalommal bíró buddhista festmény, gyakran ábrázol mandalát, életkereket -, a gurkha harcosok tõre, az imamalom és a zenélõ edény, melyet hét féle fémbõl ötvöznek, rituális célokra használják a meditáció során, de gyógyítanak is vele. Ezeket nagyobb buddhista szentélyek közelében árulják a turistákat nagyon kedvesen, de rendkívül kitartóan vásárlásra bíztató gyerekek. A fûszeres newari (egy nepáli népcsoport) ételek ízletesek, jakhúst is kínáltak, de a sós ízû jakvajas tea kérdése - amely bizonyára a hegyi emberek számára rendkívül tápláló ital - megosztotta csapatunkat. A világ egyik legelzártabb országa Tibet, melynek írásos emlékei az utóbbi idõk történelmi viharai során nagyrészt megsemmisültek. Tibet 1965. óta Kína autonóm területe, vallási vezetõje a dalai láma Indiában él számûzetésben. A tibetiek mélyen vallásosak, a Buddhizmusban és a reinkarnációban hisznek.
Varázslatos utazásunk elsõ állomása Amsterdami átszállással Delhi, egy rövid betekintés a titokzatos India világába. A több mint tíz millió lakosú városban az utazót szinte áttekinthetetlen zsúfoltság, káosz, a közlekedésben látszólag zûrzavar fogadja, melybe a helyiek rendkívül jól és otthonosan mozognak. Qutab iszlám mecset egy ezer éve épített ragyogó faragott kõtorony, mellette egy IV. században öntött 7 m magas vasoszlop, ami titokzatos okból a trópusi körülmények ellenére sem rozsdásodik. A vasoszlop vegyi tisztasága ma is ámulatba ejti a kohászattörténészeket. Taj Mahal az örök szerelem csodás emlékmûve, melyet a XVII. század elején élt Sándzsahán császár építtetett szeretett felesége halálakor. Légiesnek tûnõ, hófehér kupolája, sarkain õrt álló minaretjei, gazdag drágakõ berakásos díszítése mind indiai mestermunka. Nepál a világ teteje, legmagasabb pontja a 8850m magas Mount Everest. A világ egyik legelmaradottabb országának valamikori elzártsága megszûnt, ma már turistaparadicsom. Kathmandu völgyben keveredik a hinduizmus és a buddhizmus, jellegzetes templomaik a pagodák és a sztupák. A pagodák általában négyszögletes alaprajzúak és vagy hindu, vagy buddhista istenséget, vagy mindkettõt képviselik. A sztupák félgömbalakú Buddha emlékhalmok, melyek a buddhista filozófiának állítanak emléket. Az építmény körbeépített, zárt, bemenni nem lehet. A tetején egy négyszögletes alapra minden oldalról egy-egy szempár van festve, amely azt jelképezi, hogy Buddha szeme mindent lát. Hitük szerint Buddha egy kis nepáli településen született Sziddhártha Gautama néven. Harmincöt éves korában egy fa alatt ülve negyvenkilenc napig tartó elmélkedés után megvilágosodott és Buddha lett. Katmandu, Patan és Bhaktapur a legszebb egzotikus városai a mélyen vallásos Nepáli Királyságnak, ahol nyugateurópai államok támogatásával eredeti pompájukban felújított középkori városrészeket is láthatunk. Az õsi fa és tégla templomok, pagodák, paloták között él az istennõ aki a templomablakból akár ránk is tekinthet.
Kathmandut és Lhassat összekötõ 965 km hosszú autóutat 4 nap alatt tettük meg terepjárókkal 48005200 m tengerszint feletti magasságú hágókon keresztül, amely a világ egyik leglátványosabb útszakasza. Egy felsõ tibeti falucskában, Tingriben fûtés nélküli szálláshelyen aludtunk, miközben -2oC volt az éjszaka odakinn. Az esténket szállásadóink körében töltöttük, jaktrágyával fûtött jó meleg kályha mellett. A tibeti emberek a hegyekben rendkívül zord, nomád körülmények között élnek, jaktenyésztéssel és ahol lehetséges földmûveléssel foglalkoz-
34
nak, nagyon kedvesek és barátságosak. Terepjáróval a 4980 m magasan fekvõ Rongphu Monostorig lehetett eljutni, onnét a 8 km-re lévõ Mount Everest alaptáborig - ahonnét a hegymászók indulnak, illet-
érkeznek a zarándokok, hogy itt, az ország "spirituális szívében" imádkozzanak. Az épületet a Kulturális Forradalom idején katonai konyhaként használták, de azóta szépen helyreállították. Az aranyozott tetõk, a szentélyeket díszítõ thangka és számos szobor igazi ritkaság. Felejthetetlen élmény minden utazó számára, hogy imajárásban érkezõ zarándokok tömegeit figyelhetjük meg. A templom mellett található Tibet legnagyobb bazárja, a Barkhor piac, ahol szebbnél szebb kézmûves munkákat és különbözõ "varázseszközöket" szerezhetünk be. A föld legmagasabban közlekedõ vasútja Lhassa és Xining között 4000 m-nél magasabban halad és 5072 m-ig emelkedik fel, modern, jól felszerelt, a tavalyi évben adták át. A több mint egy napig tartó menetidõ alatt a hálófülkés kocsikban oxigénnel dúsított levegõt lehet belélegezni. A gyorsan fejlõdõ, de hagyományait õrzõ Kínai városokból rövid ízelítõt kaptunk, mielõtt folytattuk
ve ide jönnek le pihenni és ahol két magyar hegymászó is tartózkodott éppen - az utat lovas kocsikkal kellett megtenni. Shigatse barátságos és békés hely, itt találjuk a Tashillunpo kolostort, mely hagyományosan a Panchen Láma székhelye, a tibeti buddhizmus egyik legfontosabb központja, valamint a Maitreya Buddha (jövendõ Buddha) óriási szobrát, mely 280 kg aranyat tartalmaz.
utazásunkat Burma, mai neve Myanmar felé. A fõvárosban, Yangoonban található a Fekvõ Buddha Pagodája, a Shwedagon Pagoda, amely a világ leggazdagabban díszített arany sztupája, valóban az ország éke. A csaknem száz méter magas harang alakú építmény belseje nemcsak a legutóbbi, hanem a korábbi Buddhák relikviáit is tartalmazza, egy ivócsészét, egy sétabotot, és Goatama Buddha hajtincsét. Napközben arany színben, napfelkeltekor és naplementekor pedig narancsosan ragyog, misztikus hangulatot teremtve körülötte. A hívõ emberek naponta járnak ide, jól érzik itt magukat, imádkoznak, alszanak, a gyerekek játszanak. Itt, Burmában egy egészen másfajta, sokkal elnézõbb, megengedõbb Buddhizmust tapasztaltunk meg. A 42 négyzetkilométeres Bagan régészeti zónában 2200 õsi vallási épület, pagoda található, melyek i.sz. 850-1300 között épültek és naplementekor egy pagoda tetejérõl szemlélve a tájat sem-
Lhassa Tibet vallási, kulturális és gazdasági központja. Utunk egyik csúcspontja kétségtelenül a vöröses sziklatömbön emelkedõ Potala Palota, mely 1959-ig a Dalai Láma téli rezidenciájaként funkcionált. A 13 emeletes palotában nyugszanak a halott dalai lámák, ez a mindenkori dalai láma lakhelye, itt találhatók a hivatali helyiségek és a szerzetesi lakócellák. Lhasa legszentebb temploma, a Jokhang. Tibet minden részérõl
35
átalakuló társadalmakat, kies és kietlen tájakat, zord és kényeztetõ körülményeket tapasztaltunk meg. Volt úgy, hogy a megszokottnál kevesebb oxigénnel kellett beérnünk. Az Indiai-óceán partjánál, a Bengáli öbölben forró trópusi tája, turistáktól mentes tengerparton élveztük a pihenést. Utaztunk repülõvel, busszal, a Mount Everest árnyékában terepjárókkal 4000 m feletti rögös szerpentineken, 5000 m feletti hágókon Lhassáig, majd onnan a világ egyik XXI. századi csodájával a Tibet expresszel Xining-be. Az Inle tavon motoros csónakokba szálltunk, a Halong Bay sziklái között egy teljes napon át hajóztunk és hódolhattunk evezõs szenvedélyünknek is. mihez sem hasonlítható, az õsi múltat idézõ hangulatot árasztanak. A festõi szépségû Inle tónál meglátogattuk a padaung (zsiráfnyakú) asszonyokat, az Intha törzsbéli emberek úszó kertjeit, házait és az Ugró Macskák Templomát csodáltuk meg. A helybéli halászok evezési technikája egészen sajátos, egyik lábukon egyensúlyoznak a csónak végében, az evezõt másik lábukkal lökik elõre és hátra, miközben a halászáshoz a kezük szabadon mozoghat. Ngapali-ban, ahol kicsit kipihenhette magát a társaság, egyik reggel a közeli halászfaluba biciklizve több tucat zsákmánnyal megrakott halászhajó érkezését figyelhettük meg, amiknek a fényeit éjszaka láttuk a horizonton. Asszonyok és gyerekek válogatták a halakat, ökrös szekerek szállították eladásra az árut, szinte idilli állapotot teremtve, mindenki õsidõk óta ugyanúgy teszi a dolgát. Már csak a ráadás következett, hajókirándulás a számos festõi sziget között Vietnamban, Halong öböl, végül Hanoiban üzleti, szakmai találkozóra került sor. Utazásunk öt ország, hat nép megismerése, a szélsõségek útja volt. Az utunk +40oC és -2oC hõmérséklet, a tengerszint és 5200 m magasság között vezetett. Elzárt népeket, kultikus szokásokat,
Úticélunk elsõsorban nem a térséget meghatározó nagyhatalmak, sokkal inkább a kisebb, gyakran a világtól elzárt vagy leigázott népek megismerése volt, melyek szellemben, emberi magatartásban (és titkokban) sokszor a nagyok fölé nõnek. A vietnami üzleti tárgyalás talán a szakmai visszatérés esélyét is utibatyunkba rakta. Amit még e batyuban biztosan hazahoztunk: egy nagyszerû csapat itthonra is üzenetet hordozó összetartását. Balogh Ágnes
36
CLES-ben járt a Dok-üzem és a Beruházás Volt, akinek ez volt az elsõ külföldi útja, volt aki még nem járt Olaszországban, és legtöbben még nem láttak papírfeldolgozót. Végre kegyes volt hozzánk a naptár: három és fél napot úgy töltöttünk távol a FÕMTERV-tõl, hogy nem hagytunk "(z)ûrt" magunk után! Az üzemlátogatás idõpontja körül, az olaszos lezserség miatt volt egy kis kavarodás, de végül a DIATEC S.p.A. cég igazgatója, fõmérnöke és csinos üzletkötõnõje /akiktõl a meghívást kaptuk, mint régi kedves megrendelõik/ végigvezetett bennünket az üzemen. Láttuk az óriási papírhengerekrõl áttekercselt anyag felületkezelését, darabolását, automata és kézi csomagolását. Cles Bolzano és Trento között az egyre magasodó hegyek övezte festõi völgyben fekszik. Lágy tavaszi napsütésben csodáltuk a havas csúcsokat, szépen mûvelt szõlõket, almafa ültetvényeket, ahol az ágak "kötelezõ haladási irányba" nõnek. A gyönyörû fekvésû Garda-tó partján többször megálltunk sétálni, a történelmi múltú, most még szerény forgalmú üdülõvároskákban. Szállásunk az 51,5 km hosszú, helyenként 346 m mély Garda-tóba benyúló keskeny félszigeten, Sirmionéban volt. Scaligeri-vár, olajfák, szûk utcák, a csücsökben "Catullus grottái"-nak nevezett óriási fürdõ impozáns maradványai voltak esti sétáink színterei. A közeli Veronát nem lehetett kihagyni. Vastag várfalak, keskeny utcák, hangulatos, régi, kicsi palotákkal, az Adigen átívelõ erõs kõhidak, mind-mind különleges hangulatot árasztottak. Az arénát, ahol akár 80000 ember is elfér és csodálatos elõadásokat tartanak meleg nyári estéken, csak kívülrõl volt idõnk megcsodálni. Rómeó és Júlia emlékhelyét is
láttuk (aki akarta megsimíthatta a már sokak által fényesített keblet is). Európa egyik legnemesebb román temploma, a Szent Zeno, csodálatos bronzkapujával lenyûgözõ látvány volt. Kis busszal hosszú kilométereken át utazni Budapesttõl idáig és vissza nem tartozott a legkellemesebb élmények közé, de a jó idõ és a látnivalók hatására sokakban fogalmazódott meg az a gondolat, hogy ide vissza kell jönni, jobban megismerni ezt a természeti szépségekben és történelmi emlékekben bõvelkedõ vidéket. Köszönjük a lehetõséget. A képeket Szikszay Ágnes fotómûvész , útitársunk készítette. Pethõ Ilona
37
Építõipari kupa 2006 A 2005-ös ötödik helyezés után nagy reményekkel vártuk a megmérettetést. Az egész évi kitartó, fáradságos és több játékos szerint kíméletlen edzések helyett, minimális idõt szánva a felkészülésre, általában munkával töltöttük az idõnk nagy részét. A FÕMTERV Zrt. kerete egyébként egy-két új játékostól eltekintve jelentõsen nem alakult át, hiába ami már egyszer eredményes volt, azt nem érdemes elrontani. Az elsõ meccs nem kezdõdött jól, de a szünetben történõ taktikai megbeszélés hatásosnak bizonyult, s bár a hajrában Fortuna a másik csapat mellé szegõdött, a nézõk szép gólokat láthattak munkatársainktól. A további mérkõzések szoros eredménnyel, de külsõ buzdítás hiányában általában eredménytelenül záródtak, okolható még a forróság, illetve bírói elhajlások, a tömegvonzásnak megfelelõen. Hiába mutatott be Major P. csodálatos mûesést a hatoson
belül, a következmények elmaradtak, mint sok más esetben. A finisben nagy meglepetésre ismét vesztettünk, így a dobogóról lemaradva ugyan, de a tavalyi ötödik helyezésünkön egy pozíciót javítva negyedikként zárt csapatunk, nehéz helyzetbe hozva ezzel a fogadóirodákat, amelyek fikarcnyi esélyt sem adtak ennek az alternatívának. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, jövõre a harmadik helyért járó trófeát hozzuk haza. A csapatban rejlõ, nagyon rejtett tehetségeket alapul véve, ezúton hívom fel a FÕMTERV vezetõségének figyelmét - tekintettel napjaink rossz gazdasági helyzetére -, hogy már most kezdjenek gyûjteni az elkövetkezendõ évek trófeáinak elhelyezésére szolgáló vitrinre. Pálinkás Krisztián
Sárkányhajó Bajnokság - 2006. július 22. Agárd A Magyar Sárkányhajó Szövetség olyan bajnokságot hirdetett, melyre bárki jelentkezhet, gondoltam, miért is ne - elvégre a FÕMTERV tele van sportszeretõ, ambiciózus, vállalkozó kedvû emberrel -, Ludvig Ági segítségével megpróbálkozom összeverbuválni egy csapatot! Hogy mi is az a Sárkányhajó? Hát igen, ezzel meg kellett ismertetni a kíváncsi jelentkezõket is. A 250 kg-os, sárkányalakban díszített hajót 20 evezõs minimum 8 nõ - hajtja elõre a dobos által diktált ütemre. Vagyis a sárkányhajózás egy olyan közösség teremtõ és fejlesztõ sport, amelyben egy célért több
mint húszan küzdenek. Ez nekünk - mint ismerjük a FÕMTERV "harcos", küzdeni tudó, sportos gárdáját nem okozhatott gondot. FÕMTEAM névre keresztelt kis csapatunk a kezdeti, szervezési nehézségek után igen változatosan állt össze, majd minden iroda, s majd minden korosztály képviseltette magát, így összeszokottnak nem igazán volt mondható, de annál lelkesebben hajtottuk végre a feladatot. Dobosunk Miklósfalvy Máté lelkesen püfölte a ritmust, rajta igazán nem múlt semmi. Amatõr csapatunk hihetetlen erõbedobással lapátolta végig a távot, de sajnos be kellett látnunk, hogy a lelkesedés kevés a profik között. Utolsóként, fáradtan, ámde boldogan eveztünk a célba. Helyezésünk cseppet sem szegte kedvünket, sõt, ha idén újra rendeznek versenyt, azon is ott leszünk, s remélem más is kedvet kap! Csóka Csilla A névsor beülõ szerint sorban: Huszka Gábor - Bertalan Csaba, Laborczi Tamás Nagy Zoltán, Uitz Kata - Skorka Judit, Kaposi Attila - Goda Balázs, Kaján László - Miklósfalvy László, Keszthelyi Tibor - Csordás Erika, Molnár János György Piroska, Bajnóczy Rita - Kiss Gizi, Bátori Gábor - Ludvig Ágnes, Nagy Zsolt - és jómagam.
38
Tájfutás
Futni jó
Tavaly õsszel két csapatunk indult a FÕMTERV színeiben a 21. Plus Budapest Nemzetközi Maraton és Futófesztiválon. A vidám csapattagok lelkesen készültek fel a margitszigeti futópályán. Jómagam a 6,3 km-es távra kalibráltam teljesítményemet - kezdetnek ez is elég. A verseny elõestéjén azonban kétségbeesett telefonhívást kaptam: Molnár Janinak lesérült a lába, mit szólnék a 13 km-es szakaszhoz? Szerencsére ezt a kihívást végül megúsztam Tósaki Zoli lelkes sógorának köszönhetõen, akit a verseny elõtt pár órával mindig ugrasztani lehet egy röpke "13"-asra.
A 2006-os év némi átrendezõdést hozott a szakosztály életében. A "törzs" mellett örvendetes volt fiatal kollégáink bekapcsolódása: Baranyai Hajni, Süle Attila, Tósaki Zoli, Molnár Jani, Bátori Gábor és Kaposi Attila révén. (Azóta újabb elszánt tagokkal bõvültünk). A hazai versenyek közül ki kell emelnünk a bajnokságok mellett a Hungária Kupát, míg a nemzetközi megmérettetésre a két osztrák versenyen (St. Corona) került sor. A minõsítési rendszer részbeni megváltozása jó hatással volt versenyzõink ranglistán elfoglalt helyére. Míg többeknek csak megközelíteni sikerült a II. osztályt jelentõ "álomhatárt", Csordás Erika magabiztosan vette a feladatot (80. hely), továbbá ifj. Nagy Zsolt ezüstjelvényes lett (94. hely). Bajnóczi Rita eredményeit azért kell kiemelni, mert mind a felnõtt, mind a szenior kategóriában sikerült listára kerülnie. Nem adjuk fel! Az idén a Plitvicei tavaknál veszünk részt nemzetközi kupaversenyen és a pécsi Hungária Kupa is nagy reményekkel kecsegtet. Nagy Zsolt szakosztályvezetõ
A csapat tagjai: FÕMTERV 1
FÕMTERV 2
dr. Veres István Uitz Kata Tósaki Zoltán Biró Anita Kaposi Attila
Burkert Csaba (Molnár János) Csányi László Süle Ferenc Attila Okolicsányi György Ernyei Balázs Bíró Anita
39
Családi fotóalbum Esküvő
Szatmáry Gabriella Dr. Horváth Ádám 2006. szeptember 2.
Harcsa Szilvia - Majos János 2006. szeptember 23.
Fazakas Beáta - Pintér István 2006. június 24.
Vojnárovics Zoltán Szlovák Bernadett 2006. június 15.
Gyerekek
Nasztanovics Zóra (Nasztanovics Ferenc) 2007. március 22.
Kenyeres Balázs Bendegúz (Kenyeres Bálint) 2006. november 11.
Papp Dorina (Papp Zoltán) 2006. szeptember 17.
Keszthelyi Domonkos (Keszthelyi Tibor) 2006. november 22.
Major Janka (Major Harcsa Szilvia) 2007. február 20.
40
Okolicsányi Sára (Okolicsányi György) 2007. április 7.
Wilson Alexandra (Tarcsafalvi Andrea) 2007. március 8.
Horváth Gergő (Dr. Horváthné Szatmáry Gabriella) 2007. február 26.
Unokák
Fonódi Bendegúz (Pintér László - unoka) 2006. december 8.
Kelemen Farkas Csongor (Józanné Salamin Ágnes - unoka) 2006. május 10.
Kerekes Csaba (Kerekes Éva - unoka) 2006. december 21.
László Levente (László Ferencné, Ani unokája) 2005. október 3.
Gaskó Botond (Pethő Ilona - unoka) 2006. február 25.
Konczwald Brúnó, Liza és Luca (Horváth Istvánné - unoka) 2001. nov. 9., 2004. okt. 12., 2006. jan. 3.
Lengyel András (Zabánné Makai Ildikó - unokája) 2006. november 24.
41
Mikulás
Nõnap
42
Mi, a nyúl családod egyik kis csoportja, köszöntõ sorait emlékezve rója.
Erika köszöntése - 2007
Sok-sok édes Csoki nyuszi, sokszor puszil tégedet. Sok keserû Csoki nyuszi, Hiányolja létedet.
Lidérces álmodban mi jussunk eszedbe, ne a thai-maláj patkányok serege.
Gyakrabban is bejöhetnél, hogy lássuk a képedet. Odaadjuk mi is Neked, képünkrõl e képeket.
Láttunk a Lappföldön szeptemberi havat otthon rénszarvasbõr díszíti a falad. Spanyol kasztanyetta, Barcelona fénye, álomba merültél flamenco zenére.
Ha nyuszit látsz, szeretgessed, ne feledd el cégünket! Õrizzed meg szeretettel, mézes, mázos képünket! /Vill-gép/
Hiányod érezzük, nagy a szívünk búja, minden önbevalló brossúráját bújja. Nem látjuk, ki lenne, ki betöltené helyed, beorganizálnánk még pár évet neked. /Fischer Antal/
Kedves jó Erika hozzád szól most dalunk Téged köszöntenek utas lányok, fiúk. Tizenhat év a FÕMTERV-ben nagy idõ Adjon sokat egészségben a Teremtõ. Számoltál sokat bért, prémiumot, adót, De ami számtalan, az a mosolyod volt. Nem búcsúzunk, de mindent köszönünk. Kedvességedért biztosan soha nem felejtünk. /Bolváry Gábor/
A Klebersberg Kunó Mûvelõdési Központ által 2007 januárjában kiírt "Humorpercek" pályázaton különdíjat nyert alkotás
Szedlacsek Zoltán: Excel Homo
43
Fotópályázat A harmadik alkalommal meghirdetett fotópályázatra 86 pályamû érkezett. A munkákat értékelve, az elõzõ évhez képest több figyelmet fordítottak a versenyzõk a kidolgozásra és a megjelenésre. A kedvenc kategória a makro és természetfotózás volt. A szavazás szoros volt ebben a két kategóriában, 1-2 pont különbséggel nyertek a gyõztesek. Gratulálunk nekik! A kollégák szavazatai alapján a következõk lettek a nyertes képek:
TERMÉSZET FOTÓ
MAKRÓ FOTÓ
Zaletnyik Tamás: Csak mi ketten
Németh László: Csillagjárás
FÕMTERV MUNKÁK FOTÓ
Németh László: Batthyány tér 360o
HUMOROS FOTÓK
FÕMTERVES PORTRÉ FOTÓ
Csányi László: Szerinted is hideg van?
Kamarás Andrea: Malboroman
44
2006. év aktív dolgozói névsora AMBRUS GYÖRGY * ANTOSIK FERENCNÉ * ÁRVA TÓTH MIHÁLY * BABUS HELGA * BAJOR ANDRÁS * BAKOSS MÁRIA * BALOGH ÁGNES * BALOGH ANTALNÉ * BALOGH PÉTER * BALOGHNÉ FORGÓ TERÉZ * BÁNFI MARGIT * BARANYAI HAJNALKA * BÁTORI GÁBOR * BEBESI TAMÁS * BEBESY LÁSZLÓ * BELLER ROLAND * BENDINER FRIGYES * BENEDEK ANITA * BENKÕ RITA * BÉRCES ÁRPÁDNÉ * BÉRCZES MIKLÓS * BERECZ ANDRÁSNÉ * BERSZÁN ERNÕ * BERTALAN CSABA * BERTÓTY JULIANNA * DR. BIEBER ANDRÁSNÉ * BINDER JÓZSEF * BINDERNÉ SZLIPCSEVICS ANNA * BIRÓ ANITA * BLAHÓ MÁRIA * BOCSÓNÉ GERGELY ANNA * BÓDI ANITA * BODOR MÁRIA * BOLVÁRY GÁBOR * BOSÁNYI TAMÁS * BÖRZSEY BÉLA * BRAXATORIS ANDREA * CZECHMEISTER KATALIN * CZIBÓK ANDRÁS * CZIKÓ MIKLÓS * CZIRJÁKNÉ IFJU MÁRIA * CSANÁDY LÁSZLÓNÉ * CSÁNYI LÁSZLÓ * CSÁRÁDI JÁNOS * CSÉVI KÁROLY * CSÓKA ZOLTÁNNÉ * CSORDÁS ERIKA * DARÓCZINÉ VÉGH JULIA * DEBRECZENI GÁBOR * DOBÓ ZOLTÁN GYÖRGY * DOLÁNYI ISTVÁNNÉ * DOMJÁN TAMÁS * ECSERI DÓRA * EGYHÁZY-MOLNÁR TIMEA * EMÕDY BARBARA * EÖTVÖS TÜNDE * ERNYEI BALÁZS * FÁBIÁN BEATRIX * FÁBRY GYÖRGY * FARKAS LÁSZLÓ * FAUSZT LÁSZLÓNÉ * FAVÁRY JUDIT * FAZAKAS BEÁTA * FEHÉRNÉ TESCH LIVIA * FEJÕS KÁROLYNÉ * DR FEKETE ANDRÁS * FELHÕSI ISTVÁNNÉ * FEURER TERÉZIA * FISCHER ANTAL * FÖLDES KÁROLYNÉ * FÖVENYESSY GABRIELLA VIKTÓRIA * FRIEDBAUER ISTVÁN PÉTER * FÜLÖPNÉ KISS GIZELLA * FÜLÖPNÉ ZSIGÓ KATALIN * FÜREDI ZSUZSANNA * FÜSTÖS ATTILA * FÛZ IMRÉNÉ * GÁL ILONA * GÁL PÉTER * GÁL TIBOR * GATTYÁN FERENCNÉ * GAUDI EMÕKE * GERENCSÉR LIVIA * GIMESI KATALIN GABRIELLA * GODA BALÁZS * GÖNDICS ZOLTÁN * GÖRGÉNYINÉ ROMSICS ERZSÉBET * GYEBNÁR PÉTERNÉ * GYÖRGY ISTVÁNNÉ * HAAS PÉTER * HAJCSKÓ SÁNDOR * HAJNALNÉ TOKAJI SZILVIA * HAJZER LAJOSNÉ * HALMÁGYI ÁGNES * HARACSI JÁNOS * HARGITAI ISTVÁNNÉ * HEGYI SZILVIA * HIDEG LORÁNT * HIMER ZSUZSANNA * HONTI IMRE * HORNOK TAMÁS * HORVÁTH ADRIÁN * HORVÁTH ISTVÁNNÉ * DR HORVÁTHNÉ SZATHMÁRY GABRIELLA * HUSZKA GÁBOR * IKLADINÉ KIÓS GYÖNGYIKE * ILLYNÉ DIMITROV GABRIELLA * IMROVICZ ZOLTÁN * JAKKEL OTTÓ * JANCSÓ BÉLA * DR. JANKÓ LÁSZLÓ * JÁNOSI ILDIKÓ * JÁVORSZKY NORBERT * JOHANTSIK ANIKÓ * JÓNÁS KATALIN * JORDANICS TAMÁS * JÓZANNÉ SALAMIN ÁGNES * JUHÁSZ ZSOLTNÉ * JURCSEK ATTILA * KÁDÁR GYÖRGYI * KÁDI OTTÓ * KAJÁN LÁSZLÓ * KAJTÁR KRISZTIÁN * KAMARÁS ANDREA * KAMARÁS BORBÁLA * KAPDEBO HAJNAL ILONA * KAPOSI ATTILA GYÖRGY * KARÁCSONY ANDRÁS * KÁRÁSZNÉ SZOMBATHELYI NÓRA * KÁRPÁTI GYÖRGYI * KENÉZ PÉTERNÉ * KENYERES BÁLINT * KEREKES GYULÁNÉ * KERÉKGYÁRTÓ ÁKOS ZOLTÁN * KÉRI PÉTER * KERTÉSZ PÉTER * KESE ZOLTÁN * KESZTHELYI TIBOR * KIEFERNÉ STANGA ERIKA * KIJÁCZ GÁBOR * KIRÁLY ZOLTÁN LÁSZLÓ * KIRÁLY ZOLTÁNNÉ * KIS LÁSZLÓ * KISNÉ SZÕNYI SZILVIA * KISS JÁNOSNÉ * KISS KÁROLY * KISSNÉ NÉMETH GABRIELLA * KÓBOR TAMÁSNÉ * KOCSIS ISTVÁN * KOCSIS ZSUZSANNA * KOCSONYA PÁL BÉLA * KÓKAINÉ SÁNTHA MÁRIA * KOLLER SÁRA * KOMLÓSSY KATALIN * KOSZTA SÁNDOR * KOVÁCS ANTALNÉ * KOVÁCS DÉNESNÉ * KOVÁCS ÉVA * KOVÁCS GÁBOR LAJOSNÉ * KOVÁCS GERGELY * KOVÁCS LÁSZLÓ * KOVÁCS PÁL * KOVÁCSNÉ BAJNOCZI RITA * KOZMA ISTVÁNNÉ * KÖNIG ERVIN OTTÓ * KÖRMENDY ZSUZSANNA * KÕSZEGVÁRI JÁNOS * KRISTÓF ERIKA * LABORCZI TAMÁS * LACZKÓ KRISZTINA * LACZÓ EDIT ZSÓFIA * LADJÁNSZKI BALÁZS * LÁSZLÓ DEZSÕ * LÁSZLÓ FERENCNÉ * LATÁK CSABA * LAUKÓ MARGIT * LEDNECZKI GÁBOR * LUDVIG ÁGNES * LUKÁCS GERGÕ * LUKÓCZKI ANDRÁS * MADARASSY ZOLTÁN * MAGYAR GABRIELLA * MAGYAR MIHÁLY * MAJOR PÉTER PÁL * MAJOR SZILVIA * MANGEL JÁNOS * MASSÁNYI BÉLÁNÉ * MATUZNÉ HARASTA MÓNIKA * MÁTYÁS FERENCNÉ * MÁTYÁSNÉ KELLY ÁGNES * MEISZTER RITA ANDREA * MIHÁLYI BALÁZS * MIHÁLYI GÉZA * MIKLÓSFALVI LÁSZLÓ * MITTERMAYER VILMOS * MOLNÁR ÉVA * MOLNÁR GÁBOR FERENC * MOLNÁR JÁNOS * MOLNÁR LÁSZLÓ * MOLNÁRNÉ ROSKA ZSUZSANNA * MÜHLRÁD ÁGNES * NAGY ZOLTÁN * NAGY ZSOLT * NAGY ZSOLT * NAGY ZSUZSANNA * NAGYNÉ VERES ANNAMÁRIA * NASZTANOVICS FERENC * NÉMETH GÁBOR * NÉMETH LÁSZLÓ * NÉMETH SZABOLCS * NÉMETH TAMÁS * NÉMETH TIBOR * NÉMETH VIKTOR * NYERGES- BOGNÁR KATALIN * NYÍRÕ ÁRPÁD * OBRECZÁN MÁTYÁS * OKOLICSÁNYI GYÖRGY * OLÁHNÉ ELEK ILONA * OLASZ GÉZÁNÉ * ORBÁN ISTVÁN * ÓVÁRI TAMÁS * DR PAÁL TAMÁS * DR PÁLFFYNÉ BODNÁR ESZTER * PÁLINKÁS KRISZTIÁN ZSOLT * PÁLNÉ PEKÁRY KATALIN * PAPP ZOLTÁN * PÁRKÁNYI BALÁZS * PELLÉNÉ PACZOLAY KATALIN * PERNECZKY GYÖRGYI * PETHÕ ILONA * PINTÉR LÁSZLÓ * PLÁNERNÉ CSÁKVÁRI OLGA * POPINI ZOLTÁN * PÓSFAY ZOLTÁNNÉ * POTYS JÁNOS * PRAJCZER ANTAL * DR REGÕS PÉTER * RÉTHÁTI ANDRÁS * ROSZINSZKY TIBOR * RUSZÁK ISTVÁNNÉ * RUZSICS LÁSZLÓ * SAJNERNÉ SZABÓ KLÁRA * SALI EMIL * SAPKÁS ÁKOS * SÁSKA KÁROLY * SCHIN HENRIETT * SCHNEIDER ZSÓFIA * SCHULEK JÁNOS * SÉLLEI ZSOLT * SEMPERGER ISTVÁNNÉ * SIKLÓSI BARBARA * SIPOS GÁBOR ZSOLT * SKORKA JUDIT * SKUBLICS MÁRK * SOMOGYI ATTILA * SOÓS ANNA * SOÓS LÁSZLÓNÉ * SÖPTEINÉ HÁROSI ZITA * SUHAI GÁBOR * SULYKOS ALBERT * SUTEU EDITH * SÜLE FERENC ATTILA * SZABÓ GYÖRGYI * DR SZABÓ GYULÁNÉ * SZABÓ IMRÉNÉ * SZABÓ JUDIT * SZABÓ LEVENTE * SZALAI ERZSÉBET * DR SZALATKAY ISTVÁN * SZALAY ÁKOS * SZÁSZ SÁNDORNÉ * SZATHMÁRY SÁNDOR * SZEILI DEZSÕNÉ * DR SZÉKELY ISTVÁNNÉ * SZÉLES LÁSZLÓNÉ * SZEMZÕ GYÖRGY * SZENTIRMAI ENDRÉNÉ * SZÉP ATTILA * SZÉP ZOLTÁN * SZIGETKÖZI PÉTER * SZÍJJAS RÉKA * SZIKSZAY ÁGNES * SZILÁGYI FERENCNÉ * SZILÁGYI ZOLTÁNNÉ * SZIRBEK ETELKA * SZÖDÉNYI CSABÁNÉ * SZÕKÉNÉ FÁBER ÉVA * SZPEVÁK OLÍVIA * SZÛCS JÓZSEF * SZÛCS ORSOLYA * SZÛCSNÉ PRÉGER JUDIT * SZÛR ÁRPÁD * TAKÁCS MARGIT * TAKÁCS MIKLÓS * TAKÁCS NORBERT * TAKÁCSNÉ SZABÓ MÁRIA * TAKÁTS JUDIT * TEMESVÁRI ÁGNES * TÓSAKI ZOLTÁN * TÓTH KINGA * TÓTH TIVADARNÉ * TÓTH ZOLTÁN * TÓTH ZSUZSANNA * TÓTH BERTALANNÉ URBÁN KATALIN * TÓTHNÉ FONALAS ETELKA * TÓTHNÉ SZAMOSI KINGA * TUBOLY LÁSZLÓ * TURAI LÁSZLÓNÉ * TURNERNÉ VÁRNAI ESZTER * TURY LÁSZLÓ * ULRICH ANDRÁS * URBÁNFY JENÕ * VÁGÓ JUDIT * VALENTA MÁRTA * VANYUR ZOLTÁN * VARGA TIBORNÉ * VARGÁNÉ NÉMETH ZSUZSANNA * VARJÚ TÜNDE * VARRÓ GÁBORNÉ * VASADY KORNÉLIA * VIGH LAJOSNÉ * VINCZE GÁBOR BÁLINT * VIOLA LAJOSNÉ * VOJNÁROVITS ZOLTÁN * VÖLGYI EDINA * WEINBERNÉ KOZMA GABRIELLA * WETTSTEIN ANIKÓ * ZABÁNNÉ MAKAI ILDIKÓ * ZALETNYIK TAMÁS * ZIMMERNÉ SCHULEK ÁGOTA * ZOLTÁN TAMÁS * ZSIGÓ MÁRTA
Címlapon: Az épülõ Dunaújvárosi Duna-híd Hátsó borítón: Bocskai úti állomás szellõzõ mûtárgy FÕMTERV Híradó 2007. május VI. évfolyam 1. szám Felelõs kiadó: Molnár László elnök-igazgató Fõszerkesztõ: Pelléné Paczolay Katalin marketing és kereskedelmi igazgató Olvasószerkesztõ: Fábián Beatrix Tördelõszerkesztõ: Ikladiné Kiós Gyöngyi Fotó: Szikszay Ágnes Köszönet azoknak a kollégáknak, akik írásaikkal, fotóikkal segítették az újság tartalmának összeállítását Megjelent 300 példányban Nyomdai munkák: Taoripress Kft. Lénárt Zsolt
