2007. január 17–18-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – Eljárási Szabályzatának 31. cikke alapján – úgy határozott, hogy tájékoztató jelentés elkészítésére kéri fel az Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságát (CCMI) a következő tárgyban: az európai textil- és cipőipar fejlődése. Az EU-27-ek textil-, ruha- és cipőipara továbbra is kulcsfontosságú része az európai ipari szektornak, mind a globális termelési volumen, mind a hozzáadott érték, különösen pedig a foglalkoztatás tekintetében. Ugyanakkor a jelenlegi hanyatló tendencia azt mutatja, hogy szükség van az ágazat diverzifikációját célzó intézkedésekre, és új pozíciók kialakítására kell törekedni a kiélezett versenynek kitett globális piacon. A nemzetközi kereskedelem liberalizációját, amely az EU és Kína közötti egyetértési nyilatkozat 2007. december 31-i lejáratát követően válik teljessé, megfelelő ellenőrzési eszközöknek és specifikus „korai riasztási rendszereknek” kell kísérniük a szektorban, és azonosítani kell mindazokat az eszközöket, amelyek képesek megóvni az európai vállalkozásokat a tisztességtelen piaci gyakorlatoktól. Ahhoz, hogy sikeresen megbirkózzon a széttagolt, főként kis- és mikrovállalkozások alkotta értéklánc nehézségeivel, az ágazatnak gyökeresen átalakult összefogási és hálózatszervezési politikára van szüksége, fokoznia kell a láncon belüli együttműködést, különös hangsúlyt fektetve a kkv-k szerepére, valamint erősíteni kell a szinergiákat a termelési folyamat különböző állomásai, illetve a termelés és az elosztó és ellátási láncok között. Egy olyan ágazatban, amelynek 3,2 millió munkavállalója között (ez az ipari szektor összes munkahelyének mintegy 9,3%-a) több a nő, mint a férfi (az ágazat összes munkavállalójának mintegy 65%-a), az elmúlt évtized tartós munkahely-leépítései különösen sürgőssé teszik a specifikus és időszerű válaszokat. Ezért létfontosságú a jelenlegi képzettségi normák színvonalának növelése, és új, magas képzettséghez kötődő szakmai profilok kialakításának támogatása. Ezzel összefüggésben a CCMI hangsúlyozza annak szükségességét, hogy előmozdítsuk a tudományos kultúrát és oktatást, a fiataloknál ösztönözzük a vállalkozói szellemet és figyelemfelkeltő médiakampányok révén érdekeltté tegyük őket a tudományos tanulmányok és pálya választásában, és konkrét kezdeményezéseket tegyünk a fiataloknak az ágazatba való nagyobb mértékű bevonása érdekében. Ugyanilyen fontos, hogy előre lássuk az ipari változást, amellyel az ágazatnak az elkövetkezendő években szembe kell néznie. Ehhez pedig fokozottan be kellene vonni a szociális partnereket, a bevált gyakorlatok és innovatív megközelítések európai szintű terjesztése érdekében. Az európai közbeszerzési politika is fontos a munkahelyek és a szociális dimenzió tekintetében. A közbeszerzési szerződések az EU-27-ek GDP-jének ötödét teszik ki. Az ágazat vállalkozásai számára valóban jelentős előnyökkel járna egy olyan új közbeszerzési politika, mely ösztönzi az innovációt, különösen azokban az ágazatokban, amelyekben a leginkább használják a műszaki textíliákat, vagyis főként az egészségügy, a honvédelem és a közlekedés területén. Tekintettel arra, hogy a 27 tagú EU globális szinten piacvezető a textil-, ruha- és cipőipari technológia és a termelési folyamatokban alkalmazott innováció terén, hangsúlyozni kell az olyan beruházások szükségességét, amelyek képesek lehetnek e komparatív előny tartósítására, az innovációt mindenfajta olyan technológiai fejlesztésre kiterjesztve, amely – közvetlen vagy közvetett – hatással van az ágazatra. E cél érdekében kiválósági központokat kell kialakítani, és meg kell erősíteni a meglévő és az új technológiai platformok közötti, illetve e platformok és a kulcsfontosságú közösségi kutatási és fejlesztési politikák illetve programok (mindenekelőtt a 7. Keretprogram) közötti technológiai partnerséget (ideértve az IKT-t is), kiegészítve a rendelkezésre álló forrásokat. Ezen túlmenően az ágazatnak új arculatra van szüksége. Az új arculat ösztönzésének magában kellene foglalnia olyan
kísérleti projekteket, amelyek minden szinten (uniós, nemzeti és regionális) a tervező- és tudásközpontok közötti szoros együttműködés biztosítását célozzák a textil-, ruha- és cipőipari ágazatban. Az ilyen kísérleti projekteknek (különösen a kkv-k esetében) meg kellene könnyíteniük a hitelekhez való hozzáférést, és nagyobb figyelmet kellene biztosítaniuk a technológia és az innováció számára. Mindezek fényében hangsúlyoznunk kell, hogy miközben a globális verseny nyomásának hatására létfontosságú kezdeményezések történtek az ágazat újraszervezése és megerősítése érdekében, mindeddig nem létezett sem horizontális, sem vertikális koordináció a főbb intézményi (EU, tagállamok, régiók) és magánszektorbeli szereplők (munkáltatók, szakszervezetek, fogyasztói szervezetek stb.) között a várt előnyök módszeres kiaknázása érdekében. Ez a tájékoztató jelentés a textil-, ruha- és cipőgyártási ágazatra vonatkozik, amely a Gazdasági Tevékenységek Statisztikai Osztályozása az Európai Unióban (NACE Rev. 1.1) szerinti DB és DC szakágazat egy részét (17., 18. és 19. ágazat), valamint a DG szakágazat 24.7 alágazatát foglalja magában. Ez a makro-ágazat a textil-, ruha-, szőrme- és bőrgyártás területének igen sokféle tevékenységét illetve termékét, és számos különböző ipari eljárást, vállalkozást és piaci struktúrát ölel fel. A fenti, szabványszerű meghatározás ugyanakkor egész sor olyan tevékenységet nem fed le, mint a kutatás-fejlesztés, a tervezés, az elosztó hálózatok, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem, jóllehet ezek az ágazat globális értékláncának létfontosságú kapcsolódási pontjait alkotják. E tevékenységek jellegükből és sajátos jellemzőikből adódóan elkülönülnek és elválnak a jelenleg tárgyalt feldolgozó ágazattól (más NACE-kategóriákba kerültek besorolásra). Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy az ágazat egészének szociális-gazdasági hatása jelentősebb, mint ahogy a feldolgozó ágazat külön elemzéséből kitűnhet. A textil-, ruha- és bőripari ágazat az EU-27-ek ipari termelésének kulcsfontosságú része. Mintegy 250 000 vállalkozásával és megközelítőleg 240 billió eurós forgalmával a szektor az EU-27ek teljes ipari termelésének körülbelül 4%-át adja (amelynek mintegy fele egyedül a textil szegmensből származik). Az ágazat, amely az EU-ban az egyedüli, ahol a nők foglalkoztatása meghaladja a férfiakét (64.5%), összesen 3,2 millió embernek, az EU-27-ek feldolgozóiparában foglalkoztatottak 9,3%-ának teremt munkahelyet, döntő részben a ruházati szektorban (mintegy 1,5 millió). Az ágazat fő célpiaca és legfőbb exportőre is az EU, amelynek globális részesedése megközelíti a 20%-ot (2005-ös adat). A régióspecifikus termelés szempontjából továbbra is Olaszország marad a legnagyobb termelő és a legfőbb értéktöbblet- és munkahelyteremtő (egyedül Olaszországban bonyolódik a forgalom több mint fele, és itt van az összes munkahely több mint 25%-a). A Dél-alföldi Regionális Textilipari Klaszter legfontosabb partnere Észak-Olaszország egyik legjelentősebb textilipari foglalkoztatója. Ennek ellenére az ágazat a tagállamok többségében jelentős szerepet játszik, különösen Németországban, mely világelső a műszaki és ipari textil területén, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Spanyolországban. Egyúttal számottevő módon hozzájárul a szakosodott iparágakhoz Romániában, Portugáliában, Litvániában és Észtországban, illetve Szlovákiában, Magyarországon, Szlovéniában és általában véve Közép- és Kelet-Európai legtöbb régiójában is. Néhány példa az ezekben az országokban szakosodott iparágak klasztereire: •
a textilipar esetében Románia észak-keleti és középső régiói, a portugáliai Norte, Lodzkie (Lengyelország), Severozapeden (Bulgária) és Severovýchod (Csehország);
•
•
a ruhaipar esetében Norte (Portugália), Szeveren Centralen (Bulgária), Łódzkie (Lengyelország), Románia észak-keleti része, Juzsen Centralen (Bulgária) Hódmezővásárhely, Dél-alföld; a cipőipar esetében Norte (Portugália), Vest (Románia ), Nord-Vest (Románia) és La Rioja (Spanyolország).
A textil-, ruha- és cipőipari ágazat, amely a termékek és ipari eljárások heterogén halmazát jelenti – melyek közül egyesek tőkeintenzívebbek (pl. a textil-szegmensben) mások munkaintenzívebbek (a ruha- és cipőszegmens egyes részei) – összességében hanyatló trendet mutat a termelés tekintetében (a 2000–2007-es időszakban 40%-os átlagos csökkenéssel). A teljes foglalkoztatási arány 20%-kal csökkent 2000 óta, míg az elmúlt évtizedben a ruha- és cipőipar hozzáadott értékének megközelítőleg 50%-át veszítette el. A globális kereskedelem liberalizációja, mint láthattuk, lényegesen felgyorsította a hanyatló trendet, de nem bizonyult döntő tényezőnek. Egyéb, az európai növekedéshez kapcsolódó kulcstényezők és az azokkal együtt járó fogyasztói trendek is közrejátszottak benne: az új környezeti és egészségvédelmi normák okozta változások a nagykereskedelemben és az ellátási láncokban; a vállalkozások növekvő energia- és szállítási költségei, amelyek következtében a bérköltség kevésbé meghatározó tényezővé vált a termékek fogyasztói árának kialakításában; valamint az átváltási árfolyamok alakulása, amely jelenleg hátrányosan érinti a közösségi kivitelt. A textil-, ruha- és cipőipari ágazat közvetlenül tükrözi, hogy mi történik, szélesebb viszonylatban, az egész európai gyáriparban, ahol a foglalkoztatottság tekintetében eltolódás mutatkozik az ipartól a szolgáltatások irányába. Az ágazatnak erőteljes szerkezetváltási, modernizációs és technológiai innovációs folyamattal sikerült válaszolnia a kihívásra, növelve versenyképességét, és fokozottabban specializálódva a magas hozzáadott értéket képviselő termékek termelésére. A liberalizáció kérdése természetesen továbbra is a viták középpontjában áll. A textil-, ruha- és cipőipari ágazatot a többi iparágnál hosszabb ideig szabályozta a nemzetközi verseny, az első textilmegállapodás, majd a Textil- és Ruházati Egyezménynek (ATC), legutóbb pedig az EU és Kína között megkötött egyetértési nyilatkozatnak köszönhetően, mely utóbbi 2007. december 31-én jár le. A vita ismét aktuálissá vált, középpontjában főként az „érzékeny termékekkel”, illetve a munkaintenzív termékek gyártásával foglalkozó, egyes EU-tagországokban és régiókban koncentrálódó vállalkozásokkal. Tény, hogy – amint a Dublini Alapítvány Európai Változásmegfigyelő Központja rámutatott – az egész ágazat sebezhető az új globális versenytársakkal, mindenekelőtt Kínával szemben. Miután a Kínával kötött egyetértési nyilatkozat 2007. december 31-én lejár, sürgősen újabb nyilvános vitát kell kezdeményezni a leghatékonyabb kereskedelmi promóciós eszközökről, olyan, a szabad kereskedelem védelmét célzó intézkedések meghatározása érdekében, amelyek egyúttal – a többoldalú megállapodások megfelelő tekintetbe vétele mellett – a lehető leghatékonyabban óvják az ágazat európai szereplőinek érdekeit is, és megfelelően szolgálják az Európai Bizottság által is megerősített célkitűzést, a partner országok közötti tisztességes verseny támogatásával megkönnyítve a szabad kereskedelmet és a piacokhoz való hozzáférést. A CCMI általánosságban támogatja a megfelelő kereskedelmi védőintézkedések alkalmazását (dömping-, és szubvenció-ellenes fellépések és védőintézkedések), amelyek megvédik az európai gyártók és munkavállalók versenyképességét és érdekeit a tisztességtelen feltételek mellett importált,
államilag támogatott, vagy az európai gazdaságot károsító súlyos versenytorzulásokkal együtt járó termékekkel szemben. A fenti kontextusban, hivatkozva a közelmúltban kiadott, Európai Uniós kihívások és esélyek a globalizált világban című véleményben foglalt észrevételekre, különös figyelmet kellene szentelni a piachoz való hozzáférésnek és a kereskedelmi kölcsönösségnek a WTO-alapelvek megfelelő figyelembe vételével, és teljes összhangban a Bizottság által 2006-ban Kína és Vietnam kapcsán a bőrcipők tekintetében életbe léptetett megállapodással. Ezen túlmenően a CCMI osztja az Európai Parlament afeletti aggodalmát, hogy számos harmadik ország vonatkozásában továbbra is magas vámjellegű és nem vámjellegű korlátok vannak, és kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai kereskedelmi politika keretében biztosítson jobb feltételeket a piachoz való hozzáférésre ezekben az országokban az európai textil- és cipőipari termékek számára. A CCMI emellett fontosnak ítéli egy folyamatos teljesítményértékelés és együttműködési kezdeményezés beindítását az Egyesült Államok hatóságaival, különös tekintettel az eredetmegjelölésre, a címkézésre és a vámtarifákra vonatkozó szabályokra, valamint a közbeszerzésre vonatkozó szabályokra az ottani ipar kulcsfontosságú ágazataiban. Akárcsak az európai ipar komplex értékláncainak többsége, a textil-, ruha- és cipőgyártási ágazat értéklánca is növekvő mértékben összefonódik a jelentősebb globális termelési „hálózatokkal”. Amint az Unido rámutatott, a textil-, ruha- és cipőgyártási ágazat a fogyasztó-vezérlésű modellnek felel meg, ahol a főbb márkák és vezető elosztóláncok döntő szerepet játszanak, helyi termelői hálózatokat alakítva ki számos exportőr országban, mely utóbbiak többnyire fejlődő országok. E modell domináns helyzetbe juttatja a nagy multinacionális vállalatokat a kis- és középvállalatokkal és kisebb szállítókkal szemben, amelyek az elosztóláncok kezdő vagy köztes pontján fejtik ki tevékenységüket, és mozgásterük teljesen leszűkül. A specifikus közösségi szabályozás hiánya, valamint a kisvállalkozások domináns szerepe – az EU27-ek országaiban az ágazatban tevékenykedő vállalkozások több mint 78%-a kevesebb mint 10 főt foglalkoztat, a kkv-k az ágazatban foglalkoztatottak 72%-át és az összes hozzáadott érték 74%-át adják (Eurostat, 2004-es adatok) – erősíti a beszállítók függését a nagyobb vásárlóktól, különösen azokban a régiókban, ahol a textil-, ruha- és cipőipari ágazat a fő feldolgozóipart jelenti. Mindez rendkívüli problémát jelent, amikor az innovációt és a technológiai modernizációt támogató intézkedésekről, a hálózatépítési kapacitások kiépítéséről, és a globális értékláncokhoz való kapcsolódásról van szó. Ráadásul az ágazat fejlődését számos tényező gátolja, mind a termelés és az elosztási- és szállítási lánc, mind a technológia hasznosítási potenciál tekintetében: a termelőkapacitás övezeteinek és hálózatainak magas földrajzi sűrűsége; az európai piac széttagolt jellege; illetve a regionális partnerségeket előmozdító rendszer hiánya. Nem véletlen, hogy a nagymértékben szakosodott textil-, ruha- és cipőgyártó tevékenységet végző európai regionális klaszterek jobban ki vannak téve a globális versenynek, hiszen kevés innovációt visznek vállalkozásaikba. Ráadásul a valódi európai értéklánc, illetve egy olyan európai hálózat hiánya, amely az egész szektorban képes volna hasznosítani a különböző innovációs pólusokban kifejlesztett főbb technológiai újításokat, korlátozza a kutatás-fejlesztés jótékony hatását a termelékenységre. Ezért, amint az EGSZB már korábban is sürgette, az egymásra kölcsönösen ható közösségi és nemzeti politikáknak az értéklánc illetve az ellátó- és terjesztő hálózatok, pontosabban egy hálózatba szerveződő, és kölcsönös hatásokból építkező iparág fejlesztésére kell összpontosítaniuk figyelmüket.
Valóban fontos olyan regionális partnerségek kialakítása, amelyek elősegíthetik a vállalkozások közötti hálózatépítést az ágazatban, illetve a nemzetközi szintű versenyben. E hálózatoknak szigorúan tekintettel kell lenniük a kkv-k szerepére a textil-, ruha- és cipőgyártási lánc egészének értéktöbbletteremtő tevékenységében, és végső céljuknak a kkv-k értékláncon belüli hatásának megerősítését és fejlődési potenciáljuk maradéktalan kihasználását kell tekinteniük. Egyúttal emlékeztetni kell arra is, hogy a kiélezett versenynek kitett ágazat sikere közvetlenül függ attól, sikerül-e a termékeknek helyi identitást adni, és megőrizni az ágazati struktúra helyi társadalmakba való szilárd beágyazódását, amint az olaszországi tapasztalatból nyilvánvalóan látható. Ki kell emelni általában az EU gyártási ágazata és különösen annak textil-, ruha- és cipőipari ágazata arculatának kulcsfontosságú aspektusát is, elsődlegesen a hanyatlófélben lévő konvencionális termelés terén, az itt tapasztalható innovációs folyamat ugyanis jó növekedési kilátásokkal, a hozzáértő fiatalok számára munkahely-lehetőségekkel, az ágazat számára pedig jelentős versenyelőnyökkel kecsegtet az olcsó munkaerőt felhasználó vetélytársakkal szemben. Többszintű (európai, nemzeti, regionális) kampányra van tehát szükség, mely az arculat megerősítését, illetve optimista légkör megteremtését célozza a különböző érintett szereplők, klaszterek és céges hálózatok között, ami ösztönözheti az ágazat diverzifikációjához szükséges befektetéseket a nemzetközi szinten igen versenyképes innovatív termékek fejlesztése érdekében. Amint a CCMI már korábban is hangsúlyozta, az európai ipar világviszonylatban piacvezető az új technológiák alkalmazása, a divat és az innováció terén, nevezetesen a „műszaki”, ipari és nem fonott textilek piacain (például ipari szűrők, geotextilek, higiéniai termékek, valamint autó- és űripari, illetve egészségügyi felhasználású termékek stb.), valamint a kiváló minőségű, jelentős kreatív elemet tartalmazó ruhák tekintetében. E versenyelőnyök inkább dinamikus, semmint statikus természetűek. Nem tekinthetők adottnak, és erősíteni kell őket. A termékek és a folyamatok terén alkalmazott technológiai és nem technológiai innovációt és a tudományos kutatási eredmények magas hatásfokú alkalmazását a textil-, ruha- és cipőgyártási ágazatban hatékonyabban a növekvő fogyasztói és vállalati igények szolgálatába kell állítani. E cél érdekében az innováció kiemelt szerepét ki kell terjeszteni egyes olyan technológiai újításokra is, amelyek látszólag nem érintik a szektort, mint az energiahatékonyság, a termékek nyomon követése és fogyaszthatósága, a környezetvédelem, az elosztó- és szállítási láncok, a műszaki textilek stb. A CCMI e szempontból kulcsfontosságúnak tartja az innováció előmozdítását, a beruházások és a technológiai partnerségek ösztönzését (ideértve az IKT-t is) – különös tekintettel a vezető kisvállalatok bevonására, támogatva csatlakozásukat az ágazatban és a „műszaki textilek” vonatkozásában meglévő Európai Technológiai Platformokhoz –, valamint a kiválósági központok kialakítását. Kiemelten támogatni kell e tekintetben általában az új típusú fonalak, textilrostok és nyersanyagok felhasználását, nem utolsósorban az interdiszciplináris kutatás fejlesztése által. A Magas Szintű Csoport által a kutatás-fejlesztéssel és a 7. kutatási és fejlesztési keretprogrammal (nevezetesen az Együttműködési és Kapacitásfejlesztési Programokkal) kapcsolatban előterjesztett javaslatokra válaszul meghirdetett bizottsági kezdeményezések e tekintetben figyelemreméltóak. A textil-, ruha- és cipőipari ágazatbeli innovációs problémák közvetlenül kapcsolódnak ahhoz a szélesebb kérdéskörhöz, hogy nincs meg az innováció terjesztési folyamatát ösztönözni képes technikai és tudományos szakértelemmel rendelkezők kritikus tömege. Valóban, ahogyan arra az Európai Bizottság is rámutatott, az európai fiatalok már nem választják maguknak a tudományos pályafutást és tanulmányokat, mivel nem találják eléggé érdekesnek azokat. Ez a tény, a demográfiai
változásokkal karöltve magyarázza azt, hogy a gyártók nehezen találnak a munkaerőpiacon olyan technikai szakmai profillal rendelkezőket, akikre szükségük lenne. A CCMI mindezt szem előtt tartva hangsúlyozza annak szükségességét, hogy előmozdítsuk a tudományos kultúrát és oktatást, hogy ezáltal a fiataloknál ösztönözzük a vállalkozói szellemet és érdekeltté tegyük őket a tudományos tanulmányok és pályafutás választásában. Ez a tudatosság fokozására irányuló kampányokkal érhető el a médiában és a legfontosabb európai múzeumok hálózatba szervezését célzó kísérleti projektek, valamint tematikusan szervezett, hiteles európai tudományos túrák révén. Az innovációnak kiemelt szerepet tulajdonító ágazati arculat segítené az ágazat vállalkozásait abban is, hogy a speciális technológiát igénylő termelésre szakosodjanak, és megfelelő kapacitást építsenek ki az új beruházási projektekhez adott hitelekhez való hozzájutáshoz. Az ágazat arculatát aktív kampányokkal kell javítani, közvetítve innovatív karakterét, növekedési potenciálját, valamint a csúcstechnológiát igénylő termelési folyamatok terjesztésének specifikus előnyeit. A Magas Szintű Csoport ajánlásaival összhangban a CCMI is elismeri a célzott fellépés szükségességét az ágazatban tevékenykedő kkv-k hitelhez jutásának megkönnyítése érdekében. A kkv-k ugyanis valóban egyre növekvő nehézségekkel néznek szembe a mindennapi üzletmenet biztosításához szükséges források előteremtése tekintetében. Tekintettel az európai textil-, ruha- és cipőgyártási ágazat – elsősorban kis- és közepes méretű – vállalkozásainak strukturális nehézségeire a hosszú távú finanszírozás biztosítása terén, kellő elővigyázatossággal meg kellene vizsgálni a „kockázati tőke” potenciális szerepét, mint a banki hitelek alternatíváját. Ez azonban, amint az EGSZB korábbi javaslatában kifejtette, bizonyos átlátható jogszabályi referenciakeretek meglétét igényli, amely külön rendelkezéseket tartalmaz a private equity tranzakciókra vonatkozóan. A CCMI egyetért a főbb intézményi szereplőkkel abban, hogy támogatni kell az ágazatban zajló szerkezetváltási folyamatot, olyan politikák végrehajtásával, amelyek enyhíthetik a munkanélküliség terén mutatkozó hátrányos hatásokat. A Magas Szintű Csoport által javasolt lehetséges megoldások között szerepel a (nemzeti és európai) megfigyelő központok kialakítása, az összes szereplőre (köztük a kkv-szervezetekre) kiterjedő ágazati szociális párbeszéd megerősítése, olyan egységek felállítása, ahol a munkahelyüket elveszítő munkavállalók tovább képezhetik magukat és új szakképzettségeket szerezhetnek, specifikus továbbképzési formák kialakítása az innovációhoz és az ipari szerkezetváltáshoz kapcsolódó szakmai képesítések javítása érdekében, különösen a kkv-k tekintetében, illetve közös képzési normák kifejlesztése. Ez utóbbival kapcsolatban az EGSZB hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni és támogatni kell a szakmai képesítések elismerésének az uniós tagállamokban hatályos rendszerét, innovatív megközelítést fogadva el a textil-, ruha- és cipőgyártási ágazatban újonnan megjelenő hozzáértés kiaknázása érdekében. Az EGSZB sürgeti az üzleti vállalkozásokat, hogy ismerjék el társadalmi felelősségüket a foglalkoztatás és az átképzés terén, túllépve ezzel jogi kötelezettségeiken és támogatva az Európai Bizottság nemrégiben tett javaslatát egy, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával foglalkozó európai szövetség létrehozására.
Végezetül meg kell említeni a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Aspektusára vonatkozó Egyezmény 25(2) cikke szerinti hamisítás, szellemi tulajdonjog bitorlása és jogsértés esetét, ami számos európai vállalkozás számára jelent valós fenyegetést olyan okok miatt, amelyeknek semmi közük sem a tisztességes versenyhez, sem a vállalkozói kapacitásokhoz, sem a munkavállalói jogok tiszteletben tartásához. Általánosságban mivel a textil-, ruha- és cipőgyártási ágazatban tevékenykedő európai vállalkozások legfőbb erőssége az innovációban, a tervezésben és az arculatban rejlik, a szellemi tulajdonjogok védelme kulcsfontosságú elem a szóban forgó ágazat nemzetközi versenyképességének biztosítása szempontjából. A szellemi tulajdonjog védelméhez szorosan kapcsolódik az illegális másolás és a hamisítás, amelyek hatása nem csupán az üzleti vállalkozásokra terjed ki, hanem fogyasztóvédelmi kérdésekre is (lásd a 9.1. pontot). Sajnos az utóbbi években állandó növekszik ezeknek az illegális gyakorlatoknak a száma. 2006-ban a hamisított termékek száma az előző évhez képest 30%-kal emelkedett, és összesen 30 millió árucikk került lefoglalásra. A CCMI elismeri, hogy a hamisítás illegális gyakorlat, amely nem csak a vállalkozásokat, hanem a fogyasztók egészségét is érintheti, mivel fokozottan kiteszi őket a kockázatoknak és visszaéléseknek. A CCMI elismeri, hogy tudatosítani kell egyes, az EU egészségügyi és környezetvédelmi normáinak nem megfelelő termékek fogyasztók egészségére gyakorolt potenciális hatását. Éppen ezért tovább kell küzdeni a Bizottság új fogyasztóvédelmi stratégiájában lefektetett célokért, a kitűzött politikák végrehajtásával erősítve a fogyasztók védelmét és ellenőrző rendszerrel biztosítani a védelmet. Ez utóbbi célja, hogy megelőzze a nem biztonságos termékek piacra történő kihelyezését, illetve bármiféle nyomás gyakorlását a fogyasztóra következetlen és megtévesztő reklámok, címkézés, tanúsítványok és megfelelési nyilatkozatok révén. A környezet fenntarthatóságát illetően a textil-, ruha- és cipőipari ágazat a fent említetteken túl – munkavállalók védelme és fogyasztók egészsége – különböző kérdéseket vet fel: a nyersanyagok, energia és víz ésszerű felhasználása, hulladékkezelés, pazarlás elleni küzdelem, újrahasznosítás, hulladékkezelő létesítmények a környezet védelmében. E tekintetben a REACH rendelet és az új közösségi vegyianyag-politika külön említést érdemel. Jóllehet támogatja a környezet védelmére vonatkozó általános célkitűzést, a CCMI attól tart, hogy a program által az európai vállalkozásokra, különösen a kkv-kra kényszerített felesleges bürokrácia árthat versenyképességüknek. Ugyanakkor a CCMI elismeri, hogy a környezet védelmének szükségessége lehetőséget is nyújt a textil-, ruha- és cipőipari ágazat számára: megszilárdíthatja helyét a nemzetközi színtéren, olyan iparágként, mely környezetvédelmi szempontból fenntartható módon tud termelni, azokban az ágazatokban is, amelyek jelentős mértékben támaszkodnak a vegyi termékekre, biztosíthatja az ökológiai textileken alapuló környezetbarát termelés fejlesztését az erózió megelőzése és a vizek védelme, a légszennyezés csökkentése stb. érdekében. Ebben az esetben is fontos szerepet játszhat a fenntarthatóság jelentőségét a termelésben és a marketingben megerősítő, célzott tájékoztató kampány.
