2005, Rev. 6 Orig. EN

EURÓPAI BIZOTTSÁG ADÓÜGYI ÉS VÁMUNIÓS FŐIGAZGATÓSÁG Vámpolitika, jogszabályok, vámtarifa Vámjogszabályok

Brüsszel, 2013. február 15. Taxud/A/2 – EG (2013) 404977

TAXUD/1284/2005, Rev. 6 Orig. EN

EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK/ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLY

IRÁNYMUTATÁS

Az 1192/2008/EK rendelet hatálybalépését követően az iránymutatás 4. felülvizsgált változatát a Vám 2013 program egyszerűsített eljárásokkal, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyekkel foglalkozó projektcsoportja szövegezte 2008-ban és 2009-ben, és 2009 közepén közzétette azt a Kommunikációs és Információs Forrásközpont (CIRCA) és az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság (TAXUD) honlapján. Az Európai Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentését, valamint az Európai Parlament és a Bizottság ajánlásait követően 2011 júliusában újabb felülvizsgálat kezdődött. A dokumentum 5. felülvizsgálatára rendelkezésre álló próbaidőszakot követően a 6. változatot 2013 elején foglalták egységes szerkezetbe.

EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK/ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLY

IRÁNYMUTATÁS

2

TARTALOMJEGYZÉK

RÖVIDÍTÉSEK................................................................................................................... 8 1. RÉSZ, ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK ........................................................................ 9 I. szakasz – BEVEZETÉS ........................................................................................... 9 II. szakasz – FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ................................................... 10 1.II.1. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás (a VK 76. cikke (1) bekezdésének b) pontja).................................................................. 10 1.II.2. Helyi vámkezelési eljárás (a VK 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja)............................................................................................... 10 1.II.3. Egységes engedély (a VK-VHR 1. cikkének 13. pontja) ................. 10 1.II.4. Összevont engedély / Összevont egységes engedély (a VKVHR 1. cikkének 14. pontja) .......................................................... 11 1.II.5. Engedélyező / részt vevő tagállam az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) esetében......... 11 1.II.6. Értesítés (a VK-VHR 266 és 285. cikke)........................................... 12 2.

RÉSZ, AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKKAL, ILLETVE AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL KAPCSOLATOS KÖZÖS RENDELKEZÉSEK........................ 13 I. szakasz – AZ ENGEDÉLY MEGADÁSÁNAK KRITÉRIUMAI ........................ 13 II. szakasz – AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ ENGEDÉLY MEGADÁSÁNAK KRITÉRIUMAI ........................................ 15 2.II.1. Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vonatkozó kritériumok (a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének első albekezdése)...................................................................................... 15 2.II.2. A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó kritériumok (a VKVHR 253c. cikke (1) bekezdésének második albekezdése) .......... 16 III. SZAKASZ – KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁS.......................................................... 16 2.III.1. Ki nyújthat be kérelmet? ................................................................ 16 2.III.2. Hová kell a kérelmet nyújtani? ...................................................... 18 2.III.3. Önértékelés ........................................................................................ 18 2.III.4. Kérelem benyújtása......................................................................... 19 IV.

SZAKASZ – A KÉRELEM VIZSGÁLATA ÉS ELŐZETES ELLENŐRZÉS................................................................................................ 20 2.IV.1. A kérelem vizsgálata ......................................................................... 20 2.IV.2. Az előzetes ellenőrzés következő szakaszai ..................................... 20 2.IV.3. Ellenőrzési terv.................................................................................. 24 3

V. szakasz – TILALMAK ÉS KORLÁTOZÁSOK .................................................. 24 2.V.1. Háttér................................................................................................... 24 2.V.2. Alapelvek ............................................................................................. 25 2.V.3. Tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó áruk behozatala és kivitele .......................................................................................... 25 2.V.4. Ellenőrzések ........................................................................................ 26 VI. SZAKASZ – BIZTOSÍTÉKOK .......................................................................... 26 VII. SZAKASZ – KIÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS ............................................................. 27 2.VII.1. Érvényességi időtartam................................................................... 27 VIII. SZAKASZ – FELFÜGGESZTÉS/VISSZAVONÁS ....................................... 28 2.VIII.1. Felfüggesztés................................................................................... 28 2.VIII.2. Visszavonás..................................................................................... 29 IX. SZAKASZ – AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK IGAZGATÁSA............ 31 2.IX.1. Általános megjegyzések .................................................................... 31 2.IX.2. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás ........................................... 32 2.IX.3. Helyi vámkezelési eljárás.................................................................. 34 2.IX.4. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat alóli mentesítések ...................... 38 X. SZAKASZ – KOCKÁZATELEMZÉS ................................................................ 40 2.X.1. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás ................................................. 41 2.X.2. Helyi vámkezelési eljárás ..................................................................... 41 2.X.3. A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás keretében bejelentett áruk egyedi ellenőrzése ..................................................................... 41 XI. SZAKASZ – AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁMÁRU-NYILATKOZAT ÉS A KIEGÉSZÍTŐ VÁMÁRU-NYILATKOZAT EGYEZTETÉSE / UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK.................................................................... 42 2.XI.1. Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat és a kiegészítő vámáru-nyilatkozat egyeztetése ..................................................... 42 2.XI.2. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat és az alátámasztó okmányok utólagos ellenőrzése ...................................................... 43 XII. SZAKASZ – UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK ................................................ 43 3. RÉSZ, AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL (SASP) KAPCSOLATOS KÜLÖN RENDELKEZÉSEK .......... 45 I. SZAKASZ – TRADICIONÁLIS SAJÁT FORRÁSOK, AZ IGAZGATÁSI MEGÁLLAPODÁS ÉS AZ EGYEZMÉNY................................................... 45 II. SZAKASZ – KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁS ........................................................... 46 3.II.1. Ki nyújthat be egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) iránti kérelmet? .................................................. 46 3.II.2.Hová kell a kérelmet benyújtani? ...................................................... 47 4

3.II.3. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelem benyújtása ............................................................... 47 III.

SZAKASZ – A KÉRELEM VIZSGÁLATA ÉS ELŐZETES ELLENŐRZÉS................................................................................................ 47

IV. SZAKASZ – BIZTOSÍTÉKOK .......................................................................... 48 V. SZAKASZ – KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁS ....................................................... 48 VI. SZAKASZ – TILALMAK ÉS KORLÁTOZÁSOK........................................... 49 3.VI.1. Nemzeti tilalmak és korlátozások esetén......................................... 50 3.VI.2. Uniós tilalmak és korlátozások esetén............................................. 50 3.VI.3. VII.

A tilalmak és korlátozások megsértésének vagy megszegésének kezelése................................................................... 50

SZAKASZ – A BEHOZATALI HÉÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK...................................................................................... 51 3.VII.1. Háttér................................................................................................ 51 3.VII.2. A behozatali héára vonatkozó követelmények.............................. 51

VIII. SZAKASZ – JÖVEDÉKI ADÓK .................................................................... 52 3.VIII.1. Biztosítékok .................................................................................... 52 IX. SZAKASZ – STATISZTIKÁK .......................................................................... 52 3.IX.1. Háttér ................................................................................................. 52 3.IX.2. Statisztikákra vonatkozó követelmények........................................ 53 X. SZAKASZ – KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERV/AZ ELLENŐRZÉSEKRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK CSERÉJE ................................................. 54 XI. SZAKASZ – KIÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS .............................................................. 54 3.XI.1. Határidők........................................................................................... 55 3.XI.2. Érvényesség időtartama ................................................................... 55 XII. SZAKASZ – AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLY (SASP) IGAZGATÁSA ...................................... 56 3.XII.1. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás esetén.................. 56 3.XII.2. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) helyi vámkezelési eljárás esetén ........................................ 59 XIII. SZAKASZ – UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK ............................................... 62 XIV. SZAKASZ - SZABÁLYTALANSÁGOK....................................................... 62 3.XIV.1. Háttér .............................................................................................. 62 3.XIV.2. Szabálytalanságtípusok (példák) .................................................. 62 XV. SZAKASZ – JOGVITÁK ÉS JOGORVOSLATOK ........................................ 64 3.XV.1. Jogviták az érintett hatóságok között ............................................ 64 3.XV.2.

Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyek jogosultjai közötti jogvita; a jogorvoslati jog............ 64 5

3.XV.3. A jogviták gyakoriságának mérséklése.......................................... 64 4. RÉSZ, KÖVETKEZTETÉS .......................................................................................... 65 5. RÉSZ, MELLÉKLETEK .............................................................................................. 66 I.

MELLÉKLET ÉRTESÍTÉS A BESZEDÉSI KÖLTSÉGEKRŐL, VALAMINT A BESZEDÉSI KÖLTSÉGEK MEGOSZTÁSÁRA VONATKOZÓ LEHETSÉGES FORGATÓKÖNYVEK .............................. 67

II. MELLÉKLET A HÉA-IRÁNYELV (A 2006/112/EK IRÁNYELV) BEHOZATALI HÉÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEI...................... 75 III. MELLÉKLET A TAGÁLLAMOK BEHOZATALRA VONATKOZÓ ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEI ................................................................. 79 IV. MELLÉKLET AZ ELŐZETES ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS AJÁNLÁSOK....................................................................... 101 V. MELLÉKLET ELŐZETES ELLENŐRZŐ LÁTOGATÁSOKRA SZÁNT SZABVÁNYOS ELLENŐRZŐ LISTA ....................................................... 105 VI. MELLÉKLET FELELŐSSÉGMEGOSZTÁS.................................................. 113 VII.

MELLÉKLET AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLYEZÉSBEN RÉSZT VEVŐ VÁMIGAZGATÁSI SZERVEK KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERVE........... 116

VIII. MELLÉKLET KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERV ........................................... 120 IX. MELLÉKLET ELLENŐRZÉSI TERV ............................................................ 127 X. MELLÉKLET EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL ÖSSZEFÜGGŐ ELLENŐRZÉS IRÁNTI KÉRELEM...................................................................................... 136 XI. MELLÉKLET AZ EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ KONTROLLMODELLJE ..................... 137 XII. MELLÉKLET AZ EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ TAGÁLLAMI GYAKORLATOKKAL KAPCSOLATOS KÖVETKEZTETÉSEI ............ 139 XIII. MELLÉKLET A TAGÁLLAMI MÓDSZERTANT bemutató példa............ 141 XIV. MELLÉKLET GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK ................................. 148

Az iránymutatás felépítése: Az 1. rész a bevezetést tartalmazza, és meghatározza a használt kulcsfogalmakat. A 2. rész a nemzeti szintű egyszerűsített eljárásokra (SP) és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyre (SASP) vonatkozó közös rendelkezéseket fejti ki.

6

A 3. rész az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel (SASP) kapcsolatos konkrét rendelkezésekkel foglalkozik, különösen azokkal a szempontokkal, amelyeket az engedély megadása előtt a vámhatóságoknak és a gazdasági szereplőknek is pontosítaniuk kell. A 4. részben ismerteti a következtetést, valamint a jövőbeni központi vámkezeléssel való kapcsolatot. Az 5. rész tartalmazza az összes mellékletet, ezzel gyakorlatorientáltabb segítséget nyújtva a vámhatóságoknak és a gazdasági szereplőknek egyaránt.

7

Rövidítések

AA AEO AEO C AEO F

KN CPEI ECA EU

igazgatási megállapodás engedélyezett gazdálkodó „Vámjogi egyszerűsítések” tárgyában kiadott AEO-tanúsítvány „Vámjogi egyszerűsítések/Biztonság és védelem” tárgyában kiadott AEO-tanúsítvány Közösségi Vámkódex – 2913/92/EGK rendelet a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezései – a 2454/93/EGK rendelet Kombinált Nómenklatúra gazdasági vámeljárások Európai Számvevőszék Európai Unió

LCP MCC MS NSA P&R SASP kkv

helyi vámkezelési eljárás Modernizált Vámkódex tagállam(ok) nemzeti statisztikai hatóságok tilalmak és korlátozások egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély kis- és középvállalkozások

SDP SP héa TOR

egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás egyszerűsített eljárások hozzáadottérték-adó tradicionális saját források

VK VK-VHR

8

1. RÉSZ, ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK I. szakasz – BEVEZETÉS Ez az iránymutatás a vámhatóságok és a gazdasági szereplők számára készült, a Vámkódexben (VK) és a Vámkódex végrehajtási rendelkezéseiben (VK-VHR) az egyszerűsített vámeljárásokkal (SP) és az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó egységes engedélyekkel (SASP) kapcsolatos rendelkezések és követelmények egységes értelmezésének biztosítása érdekében. Az iránymutatás a nemzeti engedélyekre és az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó egységes engedélyekre (SASP) egyaránt vonatkozik (mind az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás (SDP), mind pedig a helyi vámkezelési eljárás (LCP) tekintetében). Ez az iránymutatás nem jelent kötelező érvényű jogi aktust, magyarázó jellegű. Az egyszerűsített vámeljárásokkal, illetve az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos iránymutatás legfrissebb változatát az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság honlapján találja: http://ec.europa.eu/taxation_customs/customs/procedural_aspects/general/centralised_clearance/i ndex_en.htm.

Az iránymutatás főbb célkitűzései a következők: 1. Az egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó engedélyek adott esetben történő megadásával kapcsolatos szabályok – többek között a megfelelő ellenőrzési szintet lehetővé tévő nyilvántartásokra vonatkozó rendelkezések – egységes alkalmazásának biztosítása. 2. Az engedélyek megadására vonatkozó azonos szabályok kidolgozása révén a kérelmezési, illetve az engedélyezési eljárás javítása, ideértve az időráfordítás csökkentését is. 3. Ajánlás nyújtása az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra és a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó nemzeti és egységes engedélyek megadási feltételeinek és kritériumainak közös értékelésére. 4. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó vámáru-nyilatkozatok és/vagy értesítések elektronikus benyújtásának lehetőség szerinti előmozdítása. 5. Megfelelő kockázatelemzés biztosítása az ellenőrzések és az ügyleteken alapuló ellenőrzések eredményeinek felhasználásával.

Az Uniónak a világ legversenyképesebb gazdaságává tételét célzó lisszaboni stratégia a nemzeti és az uniós szintű engedélyek esetében egyaránt kulcsfontosságúnak tekinti a környezet harmonizálását és egyszerűsítését, ami elvezet azok valamennyi tagállamban történő következetes alkalmazásához. Ez volt a Vámkódex végrehajtási rendelkezéseit módosító, 2008. november 17-i 1192/2008/EK rendelet célja. 9

Ez a rendelet a nemzeti (helyi vámkezelési eljárás, illetve egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás) és az uniós szintű egyszerűsített eljárás szerinti engedélyekre vonatkozó közös szabályokat létrehozó rendelkezéseket állapít meg – az engedély megadása, módosítása, felfüggesztése, visszavonása feltételeinek és kritériumainak stb. tekintetében – az egységes gyakorlat biztosítása érdekében. A korábban egységes európai engedélyként (SEA) ismert, egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) több tagállamot érint. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplő egy tagállamban engedélyt kapjon az EU egész területén történő behozatali és kiviteli célú szállítmányozási műveletekre. Az adminisztratív és ügyleti költségek megtakarítása céljával ezek az eljárások lehetővé teszik a gazdasági szereplők számára, hogy az „engedélyező tagállamban” központosítsák az összes ügylethez kapcsolódó vám elszámolását és kifizetését, bár az áruk fizikai ellenőrzése és kiadása történhet másik tagállamban, az úgynevezett „részt vevő tagállamban” is. Az Európai Bizottság mindig is teljes mértékben támogatta az eljárások harmonizálásának és egyszerűsítésének tervét. Azonban még nem minden vámalakiság központosul az engedélyező tagállamban, különösen a héával, a statisztikákkal és a jövedéki adóval kapcsolatos alakiságok nem. Ezeket a nemzeti eljárásokat a vonatkozó fejezetek fejtik ki részletesebben.

II. szakasz – FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 1.II.1. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás (a VK 76. cikke (1) bekezdésének b) pontja) Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás lehetővé teszi, hogy a szóban forgó vámeljárásra az árukat egyszerűsített vámáru-nyilatkozat, adminisztratív vagy kereskedelmi okmány bemutatásával be lehessen léptetni. A gazdasági szereplőnek ezt követően kiegészítő vámárunyilatkozatot kell benyújtania (a kiegészítő vámáru-nyilatkozatra vonatkozó követelmény alóli mentességek tekintetében lásd a 2.IX.4. pontot). 1.II.2. Helyi vámkezelési eljárás (a VK 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja) A helyi vámkezelési eljárás lehetővé teszi, hogy a vámárunyilatkozatot az engedély jogosultjának nyilvántartásába történő bejegyzésként nyújtsák be, amíg az áruk az érintett személy telephelyén vagy a vámhatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyen vannak. A gazdasági szereplőnek ezt követően kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtania (a kiegészítő vámárunyilatkozatra vonatkozó követelmény alóli mentességek tekintetében lásd a 2.IX.4. pontot). 1.II.3. Egységes engedély (a VK-VHR 1. cikkének 13. pontja) Az egységes engedély több tagállam vámigazgatási szerveit érintő engedély a következő eljárások egyikére: - a VK 76. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás, vagy 10

- a VK 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti helyi vámkezelési eljárás, vagy - a VK 84. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti gazdasági vámeljárások, vagy - a VK 21. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározott célú felhasználás. Az első két esetet az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélynek (SASP) is nevezik. 1.II.4. Összevont engedély / Összevont egységes engedély (a VK-VHR 1. cikkének 14. pontja) Az „összevont engedély” valamely tagállamban az 1.II.3. pontban említett eljárások közül többnek az igénybevételére jogosító engedély. Több vámigazgatási szerv érintettsége esetén ez összevont egységes engedély formájában is kibocsátható. Az összevont egységes engedély ötvözheti például az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vonatkozó egységes engedélyt és a vámraktározásra vonatkozó egységes engedélyt. Ez azt jelenti, hogy egy gazdasági szereplő egy vámigazgatási szervhez több vámeljárás iránti kérelmet nyújthat be, és kaphat olyan engedélyt, amely ezen eljárások mindegyikére kiterjed. A kérelmezési eljárást illetően az aktív feldolgozást, vámraktározást és a helyi vámkezelési eljárást kérelmező gazdasági szereplőnek a 67. melléklet szerinti, három vonatkozó folytatólagos formanyomtatványt kell benyújtania (egyet-egyet mindegyik vámeljárásra). Az engedély felügyeletével kapcsolatos gyakorlati okok miatt a tagállamok többsége összevont engedélyek helyett az egyes vámeljárásokra külön-külön ad ki engedélyt. Ha azonban például helyi vámkezelési eljárás keretében két különböző tagállamban kerül sor aktív feldolgozásra, egységes összevont engedélyt lehet kiadni. 1.II.5. Engedélyező / részt vevő tagállam az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) esetében Az engedélyező tagállam kiemelkedő szerepet tölt be. Ez a tagállam az elsődleges kapcsolattartó pont a kérelmezők és az engedélyek jogosultjai számára. Ez a tagállam felelős az engedélyezési eljárásért, az engedély megadásért és az engedély nyomon követéséért. A részt vevő tagállam a konzultációs eljárás szabályainak megfelelően vesz részt az engedélyezési eljárásban. Az engedélyező tagállammal együtt felelős lehet a műveletek felügyeletéért és az áruk kiadásáért vagy ellenőrzéséért.

11

1.II.6. Értesítés (a VK-VHR 266 és 285. cikke) Ebben az iránymutatásban az értesítés az áruknak helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély keretében az érintett eljárásra történő kiadásának szándékára vonatkozó értesítésre utal.

12

2. RÉSZ, AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKKAL, ILLETVE AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL KAPCSOLATOS KÖZÖS RENDELKEZÉSEK I. szakasz – AZ ENGEDÉLY MEGADÁSÁNAK KRITÉRIUMAI Függetlenül attól, hogy az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás vagy a helyi vámkezelési eljárás iránti kérelem a nemzeti szintű egyszerűsített eljárás, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében történő felhasználásra irányul, a vonatkozó feltételek és teljesítendő kritériumok megegyeznek. A következetesség érdekében az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás és a helyi vámkezelési eljárás esetében teljesítendő feltételek és kritériumok a VK-VHR 14h–14j. cikkében ismertetett AEO-kritériumokhoz igazodnak. Az alábbi táblázat tartalmazza a VKVHR vonatkozó kritériumait és jogi hivatkozásait. Egyszerűsített eljárás

Irányadó feltételek és kritériumok

VK-VHR szerinti hivatkozás

SDP

Vámszabályok betartása

14h. cikk, az (1) bekezdés c) pontja kivételével

Megfelelő nyilvántartás Fizetőképesség

14i. cikk d), e) és g) pontja 14j. cikk

LCP

Vámszabályok betartása Megfelelő nyilvántartás

14h. cikk, az (1) bekezdés c) pontja kivételével

Fizetőképesség

14i. cikk és 14j. cikk

Egyszerűsített eljárás szerinti A helyi vámkezelési eljárás egységes engedély az kritériumai vagy az egyszerűsített alkalmazott egységes eljárás nyilatkozattételi eljárás kritériumai fajtája szerint

Az alábbi 2.II. szakasz röviden ismerteti az egyszerűsített eljárások engedélyezésére és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadására irányadó feltételeket és kritériumokat. Mivel ezek megegyeznek az engedélyezett gazdálkodókra (AEO) vonatkozó feltételekkel és kritériumokkal, az összes részletet az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó iránymutatások 2. része tartalmazza. Ezek az iránymutatások az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság vámügyi és biztonsági honlapján olvashatóak: 13

http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/customs/policy_issues/cust oms_security/AEO_guidelines_hu.pdf

Általános megfontolásként a „Vámjogi egyszerűsítések”, illetve a „Vámjogi egyszerűsítések/Biztonság és védelem” tárgyú AEO-tanúsítvány kiadásával összefüggésben már értékelt kritériumok nem képezik újabb ellenőrzés tárgyát (a VK-VHR 261. cikkének (2) bekezdése, 264. cikkének (2) bekezdése), kivéve, ha gazdasági szereplő módosításokat épít be, például új informatikai rendszert vezet be vagy új folyamatot – azaz úgy eljárásokat vagy műveleteket – indít. Ezen túlmenően előfordulhat, hogy a kérelmezővel meg kell vitatni bizonyos, a kérelmezett egyszerűsített eljárások alkalmazására vonatkozó egyedi követelményeket, például a következőket: - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok, illetve az értesítések kiadás előtti formája, például a gazdasági szereplő informatikai rendszerében. Az egyszerűsített vámárunyilatkozatokat, illetve az értesítéseket elektronikus formában kell benyújtani (a VK-VHR 253a. cikke), - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok kitöltése vagy nyilvántartásba vétele például annak érdekében, hogy a kiegészítő vámáru-nyilatkozat szerepeljen az informatikai rendszerben, - adott esetben az áruk vám elé állításának helye, - a behozatali vámokra és egyéb terhekre adott biztosíték (a VK-VHR 253. cikkének (5) bekezdése). Az engedélyezett gazdálkodónak minősülő gazdasági szereplőknek folyamatosan nyomon kell követniük azt, hogy betartják-e a kritériumokat és azt a követelményt, hogy tájékoztatniuk kell a vámhatóságokat azokról a változásokról, amelyek érinthetik az engedélyezett gazdálkodói státuszt. Az AEO-tanúsítvány kiadásának időpontját, valamint az ezt követően végzett nyomon követést és/vagy újraértékelést szintén figyelembe kell venni. A feltételeknek és a kritériumoknak az engedély jogosultja általi folyamatos nyomon követése azonban biztosítja az engedélyezett gazdálkodói státuszt esetlegesen befolyásoló problémák folyamatos kezelését (lásd az AEO-iránymutatásoknak „az engedély kezelése” című 5. részét). A fent ismertetett feltételek és kritériumok tisztességes és méltányos alkalmazásának biztosítása érdekében az engedélyező vámhatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük a kérelmező sajátos jellemzőit, többek között méretét és műveleteinek volumenét.

14

II. szakasz – AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ ENGEDÉLY MEGADÁSÁNAK KRITÉRIUMAI 2.II.1. Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vonatkozó kritériumok (a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének első albekezdése) 2.II.1.1. A vámszabályok betartása tekintetében megfelelő előélet igazolása (a VKVHR 14h. cikke) Ez a kritérium akkor minősül teljesítettnek, ha a kérelem benyújtását megelőző utolsó három évben a következő személyek közül egyik sem követte el a vámszabályok súlyos vagy ismételt megszegését: -

a kérelmező, a kérelmező cégért felelős vagy annak vezetése felett ellenőrzést gyakorló személyek, az a személy, aki a kérelmező cégnél a vámügyekért felelős.

Az e kritérium betartásának ellenőrzésére vonatkozó részletes információkat, különösen a kisebb, a súlyos és az ismételt vámszabály-sértés meghatározása és értékelése tekintetében lásd az AEO-iránymutatások 2. részének 2.1. pontjában. 2.II.1.2. A kereskedelmi és – adott esetben – szállítási nyilvántartások vezetésére szolgáló, megfelelő vámellenőrzéseket lehetővé tevő, kielégítő színvonalú rendszer (a VK-VHR 14i. cikke) Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás igénybevételére vonatkozó megadásához a kérelmezőnek teljesítenie kell a 14i. cikk alábbi kritériumait:

engedély

- d) olyan igazgatási szervezettel kell rendelkeznie, amely a cég típusának és méretének megfelel és amely alkalmas arra, hogy az áruk áramlását kezelje, és olyan belső ellenőrzéssel kell rendelkeznie, amely képes a jogellenes vagy szabálytalan ügyletek felderítésére; - e) adott esetben rendelkeznie kell megfelelő, kialakult eljárásokkal a kereskedelempolitikai intézkedésekkel vagy a mezőgazdasági termékekkel folytatott kereskedelemmel kapcsolatos engedélyek kezelésére; - g) biztosítania kell, hogy munkavállalói legyenek tudatában annak, hogy a vámhatóságokat tájékoztatniuk kell, amennyiben a megfelelőséggel kapcsolatban nehézségeket fedeznek fel, és megfelelő kapcsolattartást kell kialakítaniuk ahhoz, hogy ennek előfordulása esetén a vámhatóságokat tájékoztassák. Az e kritérium teljesítésének ellenőrzésére vonatkozó részletes információkat lásd az AEO-iránymutatások 2. részének 2.2. pontjában. 2.II.1.3. Igazolt fizetőképesség (a VK-VHR 14j. cikke) A kérelmező fizetőképességével kapcsolatos feltétel teljesítettnek tekintendő, ha fizetőképessége az elmúlt három évre vonatkozóan igazolható. A „fizetőképesség” az a jó pénzügyi helyzet, amely elegendő a kérelmező számára az egyszerűsített eljárás és halasztott fizetés igénybevétele miatt esetlegesen felmerülő vám- és adótartozásokkal kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítéséhez. 15

Ha a kérelmezőt három évnél rövidebb ideje alapították, fizetőképességét a rendelkezésre álló nyilvántartások és információk alapján kell megítélni. Az e kritérium betartásának ellenőrzésére vonatkozó részletes információkat lásd az AEOiránymutatások 2. részének 2.3. pontjában.

2.II.2. A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó kritériumok (a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

2.II.2.1. A vámszabályok betartása tekintetében megfelelő előélet igazolása (a VKVHR 14h. cikke) Megegyezik a 2.II.1.1. pontban foglaltakkal. 2.II.2.2. A kereskedelmi és – adott esetben – szállítási nyilvántartások vezetésére szolgáló, megfelelő vámellenőrzést lehetővé tevő, kielégítő színvonalú rendszer (a VKVHR 14i. cikke) Annak érdekében, hogy a vámhatóságok képesek legyenek annak megállapítására, hogy a kérelmező kielégítő színvonalú rendszerrel rendelkezik-e a kereskedelmi és – adott esetben – szállítási nyilvántartások vezetésére, a kérelmezőnek teljesítenie kell a VK-VHR 14i. cikkében megállapított kritériumokat. Az e kritérium teljesítésének ellenőrzésére vonatkozó részletes információkat lásd az AEO-iránymutatások 2. részének 2.2. pontjában.

2.II.2.3. Igazolt fizetőképesség (a VK-VHR 14j. cikke) Megegyezik a 2.II.1.3. pontban foglaltakkal.

III. SZAKASZ – KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁS 2.III.1.

Ki nyújthat be kérelmet?

A hatályos jogszabályok értelmében kizárólag természetes személyek, jogi személyek vagy az Unió vámterületén letelepedett, nem jogi személyként meghatározott, de az uniós vagy a nemzeti jogban elismert ügyleti képességgel rendelkező személyegyesülések1 kérelmezhetnek egyszerűsített eljárást, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt. A nemzeti jog meghatározza, hogy ki minősül természetes személynek, jogi személynek vagy olyan jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülésnek, amelynek ügyleti képessége elismert.

1

A VK 4. cikkének (1) bekezdése. 16

Ennélfogva az EU vámterületén letelepedett különböző személyek az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyhez nemzeti szinten benyújthatnak egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás vagy helyi vámkezelési eljárás iránti kérelmet. A multinacionális vagy nagyvállalatok általában anyavállalatból és több gazdálkodó egységből állnak, amelyek mindegyike önálló jogi személy, azaz a helyi cégjegyzékbe a releváns gazdálkodó egység székhelye szerinti tagállam társasági jogával összhangban bejegyzett, különálló jogalany. E jogi személy formája olyan jogi személyiséggel nem rendelkező személyegyesülés is lehet, amelynek ügyleti képessége elismert (a VK 4. cikkének (1) bekezdése). Ebben az esetben mindegyik gazdálkodó egység vagy a személyegyesülés is kérelmezhet egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedélyt, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt, valamint alternatív lehetőségként az egyik jogalany kérelmezhet saját magának egyszerűsített eljárást, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt, és a csoporton belüli egyéb jogalanyok képviselőjeként járhat el. Multinacionális vállalatok állhatnak azonban anyavállalatból és különböző tagállamokban található olyan gazdálkodó egységekből is, amelyek nem feltétlenül minősülnek a VK 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott „személynek”, ilyenek például a vállalat saját irodái, telephelyei vagy más helyi egységei. Az anyavállalat lehet kérelmező, az előírt jogállással nem rendelkező fióktelep viszont nem. Az egyszerűsített eljárást, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt kérelmezni szándékozó gazdasági szereplőknek figyelembe kell venniük, hogy melyik csoporthoz tartoznak. A vámhatóságoknak következetesnek kell lenniük ezen a téren, és nem kezelhetik a kereskedők egyszerűsített eljárás iránti kérelmét más könnyítések iránti kérelmektől eltérően. A vámhatóságok például nem tehetik meg, hogy jogi személynek tekintenek egy gazdasági szereplőt akkor, amikor AEO-státuszt kérelmez, de csak fióktelepnek tekintik, amikor egyszerűsített eljárást kérelmez (további magyarázat az AEO-iránymutatások 1.II.2. részében találhatók). Természetes személy kérelme esetében a természetes személynek az EU vámterületén kell szokásos lakóhellyel rendelkeznie. Jogi személy vagy személyegyesülés esetében az állandó üzleti telephelynek, a bejegyzett székhelynek vagy a központi ügyintézés helyének az EU vámterületén kell lennie2. Ha a kérelmező vámjogi képviselőként kíván eljárni, a kérelme elfogadható, amennyiben megfelelő eljárásokat vezetett be a képviselt személyek azonosítására és a megfelelő vámellenőrzés lehetővé tételére (azaz elvégzi a szükséges okmány- és fizikai ellenőrzéseket). Az ügyfelet a vámáru-nyilatkozatban vagy az árukiadásról szóló értesítésben meg kell nevezni, viszont az engedélyben nem minden esetben. A képviselettel kapcsolatos további információkért kérjük, forduljon az érintett tagállami hatóságokhoz.

2

A VK 4. cikkének (2) bekezdése. Az állandó üzleti telephely esetében az AEO-iránymutatások 1.II.2. szakaszának második bekezdésében szereplő leírást kérjük figyelembe venni.

17

2.III.2. Hová kell a kérelmet nyújtani? Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nemzeti engedélyekre nemzeti szabályok vonatkozhatnak. Azt, hogy hová kell benyújtani az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmeket, a 3.II.2. rész ismerteti a VK-VHR 253h. cikkének (1) bekezdésével és 14d. cikkével összhangban. A multinacionális kereskedőknek, illetve a nagyvállalatoknak magyarázatokat lásd az iránymutatások XIV. mellékletében.

szánt

további

2.III.3. Önértékelés A nemzeti szintű egyszerűsített nyilatkozattételi eljárást vagy helyi vámkezelési eljárást, illetve egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyeket kérelmezők számára ajánlott az önértékelési folyamat, annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmezési folyamat zökkenőmentes és gyorsabb lehessen. Az önértékelési folyamat lehetővé teszi, hogy a kérelmező a hivatalos kérelem benyújtása előtt felmérje, hogy az egyszerűsített eljárásból adódnak-e tényleges előnyei, és hogy ki kell-e igazítania a műveleteit ahhoz, hogy eleget tegyen a 2.I. szakaszban ismertetett feltételeknek és kritériumoknak. Az önértékelés elsődleges célja, hogy a kérelmező elvégezze az üzleti folyamatok értékelését a kritériumok teljesülésének ellenőrzéséhez, a kockázati területek azonosításához, valamint annak vizsgálatához, hogy lefedi-e és miként ezeket a kockázatokat, illetve hogy szükségesek-e további belső ellenőrzési intézkedések. Az elvégzett önértékelést az engedélyező vámigazgatási szerv további értékeléséhez kiindulásként használhatja. Azonban a vámhatóság felelőssége, hogy a saját eszközeivel meggyőződjön arról, hogy a kérelmező eleget tesz-e az engedély megadására vonatkozó összes követelménynek. Ha a kérelmező a VK-VHR 14a. cikke (1) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó AEO-státusszal rendelkezik, nincs szükség az önértékelési folyamatra, mivel az egyszerűsített eljárások megadásának feltételei és kritériumai az AEO-státusz megadási kritériumainak részét képezik. Az engedélyezett gazdálkodóknak azonban meg kell győződniük arról, hogy a vámhatóságoknak adott tájékoztatás továbbra is érvényes. Tájékoztatniuk kell a vámhatóságokat bármely releváns változásról, úgy mint a cég adminisztrációs vagy informatikai rendszerének változásairól. Az engedélyezett gazdálkodónak nem minősülő gazdasági szereplőknek az egyszerűsített eljárások kérelmezésekor érdemes kitölteniük az önértékelési kérdőívet. Amennyiben néhány AEO-kritérium az egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedély, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadásának kritériuma is, az önértékelés alapjául az AEO-státusz kérelmezéséhez kapcsolódó kérdőív használatát ajánljuk. Ez a kérdőív és a kitöltési útmutatója megtalálható az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság honlapján: http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/customs/policy_issues/customs _security/aeo_self_assessment_hu.pdf; 18

Az önértékelési folyamatra vonatkozóan az engedélyező vámhatóságoktól is beszerezhetők további információk.

2.III.4. Kérelem benyújtása Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás vagy a helyi vámkezelési eljárás iránti kérelmet a VK-VHR 67. mellékletében meghatározott formanyomtatvány segítségével írásban vagy elektronikus úton kell benyújtani a vámhatóságokhoz, ha az engedélyező vámhatóságok elfogadják vagy előírják az elektronikus formában benyújtott kérelmeket. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelem tekintetében az engedélyező vámhatóságok kijelölésére vonatkozó egyedi szabályokat részletesen a 3.II.3. pont fejti ki. A kérelem formanyomtatvány 1.d rovata azzal a személlyel összefüggésben értelmezendő, aki az engedély tervezett jogosultja, célja pedig annak meghatározása, hogy az adott személy milyen minőségben kívánja igénybe venni az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárást vagy a helyi vámkezelési eljárást: • •

valamely gazdasági szereplő saját behozatalra/kivitelre veszi igénybe és/vagy közvetlen és/vagy közvetett képviselő ügyfelei által bonyolított behozatalhoz vagy kivitelhez veszi igénybe. A fent említett második esetben megfelelő nyilvántartásoknak és eljárásoknak kell érvényben lenniük ahhoz, hogy az engedélyező vámhatóság azonosítani tudja a képviselt személyeket, és el tudja végezni a megfelelő vámellenőrzéseket (a VK-VHR 253. cikke (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően). Ha a kérelmező/az engedély jogosultja közvetlen vagy közvetett képviselő, az 1.d rovatot kell kitölteni attól függően, hogy az engedély jogosultja az ügyfelei által bonyolított behozatalhoz vagy kivitelhez, közvetlen képviselőként (az ügyfelek nevében és érdekében) vagy közvetett képviselőként (a saját nevében, de az ügyfelek érdekében) eljárva kívánja-e azt felhasználni. Egyes tagállamokban a kérelmező/az engedély jogosultja dönthet úgy, hogy közvetlen képviselőt vesz igénybe a vámáru-nyilatkozat benyújtásához (a képviselő például a vámárunyilatkozat benyújtásához közvetlen képviselőt vehet igénybe). Ez utóbbi esetben a 15. rovatban feltüntethető, hogy ki lesz a vámáru-nyilatkozatot benyújtó képviselő. Az engedélyező vámhatóságok kiegészítő információkat is kérhetnek. Ilyen körülmények között az engedélyező vámhatóságok lehetővé teszik a kérelmező számára, hogy a kérelem hivatalos elutasításának mérlegelése előtt elvégezze a kérelem szükséges kiigazításait. A kérelmezőnek fel kell tüntetnie egy olyan kapcsolattartót, amely átadja az engedélyező vámhatóságok által előírt összes információt az engedély megadására vonatkozóan a 2.I. bekezdésben ismertetett feltételek és kritériumok értékeléséhez. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély esetében a kérelmező – a kérelem formanyomtatvány aláírásával – hozzájárul ahhoz, hogy az engedélyező és a részt vevő vámhatóságok megosszák a szükséges információkat az engedélyezésben érintett egyéb nemzeti hatóságokkal vagy tagállamokkal. A kérelmező hozzájárulhat ahhoz is, hogy a nagyközönség hozzáférjen a nem bizalmas információkhoz.

19

IV. SZAKASZ – A KÉRELEM VIZSGÁLATA ÉS ELŐZETES ELLENŐRZÉS 2.IV.1. A kérelem vizsgálata a) A kérelem teljességének és a kérelmező jogosultságának ellenőrzése A vámhatóságok ellenőrzik, hogy a kérelmező az EU-ban letelepedett személy-e. b) A kérelmezőre/a kérelemre vonatkozó információk összegyűjtése A vámhatóságok figyelembe veszik a gazdasági szereplők – különösen a kkv-k – sajátos jellemzőit. Figyelembe kell venniük a kérelmezők típusából, méretéből és logisztikai felépítéséből adódó különbségeket (a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése). A kritériumok változatlanok maradnak (nem enyhülnek és eseti kritériumok sem lesznek), értékelésük módja azonban más, és rugalmasabb is lehet. A kkv-k fogalmát egy 2003. május 6-i bizottsági ajánlás (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.) határozza meg. A kategóriákat az AEO-iránymutatás 3.III.2. szakasza sorolja fel. További magyarázattal a XIV. mellékletben található „Gyakran ismételt kérdések” szolgálnak. Az AEO-iránymutatás konkrét gazdasági tevékenységekre vonatkozó példákat is megad. Külön figyelmet kell fordítani az érzékeny árukra, illetve a tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó árukra. A vámhatóságok dönthetnek úgy, hogy ezek közül az áruk közül bizonyos árukat kizárnak az egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedélyezésből. A szóban forgó áruk leírása és kezelésük módjának kifejtése az iránymutatás 2.V. és 3.VI. szakaszában található. c) A kérelem elfogadása A vámhatóságoknak rendelkezniük kell minden szükséges információval, mielőtt dönthetnének a kérelem befogadásáról vagy elutasításáról. Az engedélyező vámhatóságok csak a kérelem befogadását követően kezdhetik meg az előzetes ellenőrzési folyamatot annak meghatározására, hogy a kérelmező teljesíti-e az engedély megadásához szükséges valamennyi kritériumot és feltételt.

2.IV.2. Az előzetes ellenőrzés következő szakaszai a) Előzetes ellenőrzés Előzetes ellenőrzést a vámhatóságok minden (pl. egyszerűsített eljárásra, engedélyezett gazdálkodókra, vámeljárásokra vonatkozó) engedély megadása előtt végeznek. Az előzetes ellenőrzés célja annak biztosítása, hogy a kérelmező eleget tudjon tenni a kért engedélyek vagy eljárások kritériumainak, és pontos információkat szolgáltasson. Az előzetes ellenőrzés a gazdasági szereplő igazgatásának, szervezetének, belső eljárásainak és/vagy belső rendszereinek vizsgálatára terjed ki. Az előzetes ellenőrzés céljai tehát a következők:

20

- a feltételek és kritériumok teljesülésének biztosítása, többek között annak ellenőrzése, hogy az önértékelési kérdőívben megadott információk helyesek-e; - annak biztosítása, hogy a könyvelés és a belső ellenőrzés szervezeti felépítése megfeleljen a követelményeknek; - annak véleményezése, hogy az (előzetes) ellenőrizhetőségre vonatkozó követelmények teljesülnek-e; - a gazdasági szereplő megfelelési szintjének értékelése.

Az előzetes ellenőrzési folyamatot az alábbi szakaszok határozzák meg: - előkészítés A (megfelelésre vonatkozóan) rendelkezésre álló belső információk összegyűjtése és elemzése, konkrét gazdasági tevékenységek (postai szolgáltatók, vasúti szolgáltatók stb.), valamint az előkészítési folyamatot elősegítő tényezők – például a meglévő vámengedélyek, külső szakértők által adott igazolások vagy következtetések – figyelembevételével. - tervezés - Az ellenőrzési terv kidolgozása az előkészítés során tett megállapítások alapján. - A tervezés támogatását célzó, szabványosított ellenőrző lista (lásd az iránymutatások V. mellékletét) rendelkezésre áll az ellenőrző lista használatának szemléltetésére. - végrehajtás Az engedély megadhatósága eldönthetőségének következő szakaszában szerepel annak vizsgálata, hogy a cég egy előzetes ellenőrzési folyamat során tudja-e teljesíteni kötelezettségeit. A VK- VHR 253b. cikkének (4) bekezdése szerint az engedély megadása előtt a vámhatóságoknak ellenőrizniük kell a kérelmező nyilvántartásait, kivéve, ha egy korábbi ellenőrzés eredménye is felhasználható. A vámhatóságok az alkalmazandó feltételeknek és kritériumoknak megfelelően kötelesek ellenőrizni a gazdasági szereplő számviteli nyilvántartásait és informatikai rendszerét is.

A cégnél és a telephelyein ajánlatos szemlét tartani az előzetes ellenőrzés keretében, ugyanis segít a következők megértésében: • • • • • •

a vállalkozás (tevékenységei, jogi struktúrája stb.); a belső szervezeti felépítés; a pénzügyi (könyvelési) és logisztikai rendszerek; az informatikai környezet és az informatikai ellenőrzések; a belső és a külső ellenőrzési környezet; a gazdasági szereplő nyomon követési rendszere; 21

és a következők meglétének ellenőrzésében: • megfelelő ellenőrzési nyomvonal a vonatkozó folyamatok tekintetében; • megfelelő adatmegőrzési eljárások; • megfelelő biztonsági mentési és adatvisszanyerési intézkedések. A szemle során az engedély hatálya alá tartozó áruféleségeket a kérelemben említett helyszíneken ajánlatos megvizsgálni. Amennyiben egy korábbi szemle – lehetőség szerint az előző évi szemle – eredményei felhasználhatók például az AEO-státusz megadásához, újabb szemle nem feltétlenül szükséges. - értékelés Az egyszerűsített eljárás tekintetében a gazdasági szereplő üzleti tevékenységét érintő kockázatok feltárása és értékelése az előzetes ellenőrzés során megtörtént, és azokra megfelelő ellenőrzési intézkedések vonatkoznak. A vámhatóságok adhatnak tanácsot a gazdasági szereplőnek azzal kapcsolatban, hogy miként kezelje a kockázatokat. Bármely fennmaradó kockázatnak vámügyi szempontból elfogadhatónak kell lennie. - az előzetes ellenőrzés zárójelentéssel történő lezárása Az előzetes ellenőrzés előkészítő szakaszában a vámhatóságoknak ellenőrizniük kell a kapott információkat. A gazdasági szereplőnél végzett bármely korábbi ellenőrzés eredményeit figyelembe kell venni. A több helyszínt érintő engedélyek esetében a vámhatóságok ellenőrzik, hogy valamennyi helyszín és azok egymással való kapcsolata dokumentált legyen, az egyes helyszínek feladatainak és felelősségi köreinek egyértelmű meghatározása mellett. Ha például egy cég a saját telephelyén, de különböző helyszíneken állítja vám elé az árukat, a vámhatóságok ellenőrzik az egyes helyszíneken az áruk vám elé állításáért felelős személyt, valamint a nyilatkozattevővel való kapcsolataikat. Az előzetes ellenőrzési folyamat során feltárt bármely hiányosságot meg kell említeni a jelentésben. Előzetes ellenőrzési eszközök: Az előzetes ellenőrzési szakasz alatti kockázatértékelés tekintetében lásd a IV. melléklet (az AEO-iránymutatások II. mellékletének összefoglalását), a cégnél tartott szemle alatt használatos közös ellenőrző lista tekintetében pedig az V. mellékletet. Az Európai Számvevőszék által ajánlott módszertant3 a XI. és a XII. melléklet ismerteti.

3

Ezt a módszertant az „Eredményes-e az egyszerűsített importvámeljárások kontrollja?” című, 1/2010. sz. európai számvevőszéki különjelentés ismerteti. A Tanács e jelentéssel kapcsolatos következtetései szintén relevánsak.

22

A feltérképezési folyamat során történő kockázatfeltárás érdekében használható az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság honlapján közzétett AEO compact (Compliance Partnership Customs and Trade) modell: http://ec.europa.eu/taxation_customs/customs/policy_issues/customs_security/aeo/ind ex_en.htm A kockázat értékelése aszerint történik, hogy a gazdasági szereplő milyen eljárást és előnyöket kérelmez. Végül a nemzeti módszertanra vonatkozó példa a XIII. mellékletben található. E módszertan irányvonalait az Európai Számvevőszék helyes gyakorlatnak tekinti. A Bizottság megítélése szerint mindennél fontosabb e módszertan alkalmazása.

b) A következőkre kiterjedő előzetes ellenőrzésről szóló jelentés: Az AEO-iránymutatásokban foglaltaknak megfelelően a jelentésnek egyértelműen és módszeresen tartalmaznia kell a következő információkat: 1) a kérelmező egyértelmű bemutatása (üzleti tevékenysége, az ellátási láncban betöltött szerepe, vámügyi tevékenységei stb.); 2) minden figyelembe vett kockázati terület, valamint a kérelmezőnek javasolt bármely nyomon követési intézkedés; 3) a kérelmező által tett vagy az ellenőröknek említett bármely intézkedés egyértelmű bejelentése; 4) arra vonatkozó egyértelmű ajánlás, hogy az ellenőrzési tevékenységek eredményétől függően engedélyezhető-e az egyszerűsített eljárás vagy sem; 5) egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) esetében teljes körűen és részletesen meg kell indokolni, hogy miért nem adható meg az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély, kitérve azokra a más tagállamoktól kapott információkra is, feltüntetve, hogy azokhoz a „tájékoztatási” és/vagy a „konzultációs” eljárás során jutottak-e hozzá; 6) a Vámkódexben és a végrehajtási rendelkezéseiben foglalt követelmények mindegyikének való megfelelés szintjének írásbeli értékelése.

c) A gazdasági szereplő kockázatértékelésén alapuló határozathozatal A hatáskörök tekintetében a határozathozatali folyamat az engedélyező tagállam vámigazgatásának nemzeti szerveződése szerint zajlik. Ebben a határozathozatalban az ellenőrök véleménye nyilvánvalóan kulcsfontosságú. A határozathozatalnak a (dokumentált) jelentésen kell alapulnia, amelyben fel kell tüntetni az engedély elutasításának vagy megadásának valamennyi indokát.

23

A nemzeti szintű egyszerűsített eljárás esetében ajánlatos, hogy a kérelemre vonatkozó határozathozatal határideje igazodjon az AEO-státusz esetében megállapított határidőhöz, és annak lehetséges meghosszabbításához is (a VK 6. cikkének (2) bekezdése). Amennyiben a kérelmező engedélyezett gazdálkodó (AEO), ezt a határozatot lehetőleg bármely lehetséges kiegészítő követelmény ellenőrzését követően meg kell hozni. Fontos emlékeztetni arra, hogy a határozat címzettjeinek – az őket esetlegesen hátrányosan érintő – határozat meghozatala előtti, a vámhatóságok által közlendő indokokon alapuló véleménynyilvánítási joga („meghallgatáshoz való jog”) az uniós jog egyik általános elvét tükrözi.

d) A megadott engedély tervezete Mindenféle egyszerűsített eljárástípusra vonatkozó engedély tervezete a VK-VHR 67. mellékletében szereplő minta alapján készül.

2.IV.3. Ellenőrzési terv Az egyszerűsített eljárások alkalmazására vonatkozóan megállapított feltételek teljesítésének nyomon követhetősége érdekében egy ellenőrzési tervben kell ismertetni a nemzeti engedélyek és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyek esetében elvégzendő tevékenységeket (például ellenőrzéseket vagy utólagos ellenőrzéseket). Amennyiben a gazdasági szereplő engedélyezett gazdálkodó (AEO), ehhez az ellenőrzési tervhez az AEO-tanúsítvány kezeléséhez ajánlott felügyeleti tervnek kell társulnia (lásd az AEO-iránymutatásoknak „Az engedély kezelése” című 5. részét). Lásd a VIII. és a IX. mellékletet: a közös ellenőrzési tervet és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyhez kapcsolódó ellenőrzési terv tartalmát, amelyek szintén felhasználhatók a nemzeti ellenőrzési tervekhez.

V. szakasz – TILALMAK ÉS KORLÁTOZÁSOK 2.V.1. Háttér Az európai (uniós) jogi aktusok tilalmakat és korlátozásokat állapítanak meg, és ennélfogva különböző okok – különösen biztonsági, egészség- és környezetvédelmi okok – miatt akadályozzák meg vagy korlátozzák az áruk behozatalát vagy kivitelét. A jogalap lehet rendelet, határozat vagy irányelv; ez utóbbit át kell ültetni a nemzeti jogszabályokba. A nemzeti jogszabályok állapítják meg a szankciókra vonatkozó rendelkezéseket. A jogi aktustól függően az ellenőrzéseket a beléptetés vagy a kiléptetés helyén kell elvégezni, vagy pedig az áruk vámeljárás alá vonásakor, például a szabad forgalomba bocsátáskor. A vámigazgatási szervek kulcsszerepet töltenek be az EU vámterületére belépő, illetve az EU vámterületét elhagyó, tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó áruk ellenőrzésében, mivel általában kizárólag ezek azok a hatóságok, amelyek maradéktalanul rálátnak a vámterületre belépő vagy azt elhagyó áruk kereskedelmére. 24

A nemzeti jogszabályok tilalmakat és korlátozásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 36. cikkében lehetővé tettek szerint a szigorúbb biztonsági és védelmi követelmények következtében, vagy pedig nemzetközi egyezmény nemzeti szintű alkalmazásában, illetve egyoldalúan megállapított nemzeti tilalmak alkalmazásában állapítanak meg. Jellegükből adódóan a nemzeti tilalmak és korlátozások hatálya vagy ellenőrzése valószínűleg nem egyezik meg minden tagállamban; előfordulhat, hogy egyes tilalmak és korlátozások csak egy tagállam egyedi tilalmai és korlátozásai. Az uniós vagy nemzeti jogon alapuló tilalmakkal és korlátozásokkal kapcsolatos ellenőrzési hatáskörök több bűnüldöző hatóságra is átruházhatók.

2.V.2. Alapelvek Fontos biztosítani, hogy az egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedély megadására irányuló eljárás figyelembe vegye az adott eljárás keretében importálandó vagy exportálandó árukhoz kapcsolódó esetleges kockázatokat. Ezért ajánlatos lehetővé tenni vagy határozat útján megtiltani - a vámhatóságok, valamint az érintett tilalmi és korlátozási politikákért felelős hatóságok közötti konzultáció során - a tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó áruk esetében az egyszerűsített eljárások igénybevételét. A konzultációs eljárás során bizonyos áruknak a szóban forgó eljárásokból való kizárására vonatkozó határozatot annak a tagállamnak (azoknak a tagállamoknak) kell meghoznia (meghozniuk), amely(ek)ben a tilalmak és korlátozások vannak érvényben. Az engedélyben egyértelműen fel kell tüntetni, hogy mely áruk kizártak ezekből az eljárásokból, és azt is, hogy mikor érvényesülnek nemzeti tilalmak és korlátozások.

2.V.3. Tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó áruk behozatala és kivitele Az adott egyszerűsített eljárástól függően lehetnek a tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó áruk engedélybe foglalhatóságára vonatkozó korlátozások, illetve létezhetnek az ilyen áruk kezelésének módjára vonatkozó feltételek. Az egyszerűsített eljárás keretében szabad forgalomba bocsátásra (például kiegészítő ellenőrzések vagy hiányzó tanúsítvány miatt) nem jogosult áruk például a megfelelő feltételek teljesülésekor átmeneti megőrzés vagy vámraktározási eljárás alá vonhatók. Ha a feltételek nem teljesíthetők, az árukat a vonatkozó szabályoknak megfelelően értékesíteni kell. Az engedélyezett gazdálkodókra nem vonatkozhatnak további egyszerűsítések, ha azok érintik a tilalom vagy korlátozás alá eső áruk vámhatósági vagy más hatósági ellenőrzését.

a)

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vonatkozó nemzeti engedély

Az eredeti (nem kiegészítő) vámáru-nyilatkozat tételekor valamennyi releváns engedélyt be kell mutatni a vámhatóságoknak vagy azok rendelkezésére kell bocsátani. A nemzeti jogszabályoknak szankciókról kell rendelkezniük olyan esetekben, ha a releváns engedélyeket nem mutatják be vagy nem bocsátják rendelkezésre időben. Az eredeti nyilatkozatnak elegendő információt kell szolgáltatnia a tilalmak/korlátozások hatálya alá tartozó áruk azonosíthatóságához. Erre azért van szükség, hogy a vámhatóságok 25

elvégezhessék a szükséges ellenőrzéseket és – szükség esetén – kérelmezhessék a rendelkezésre állóként megjelölt dokumentumok benyújtását.

b)

Helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó nemzeti engedély

Gyakorlati szempontból helyi vámkezelési eljárás általában csak akkor vehető igénybe tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozó áruk esetén, ha megfelelő szintű védelem biztosítható (az értesítéssel együtt alkalmazott helyi vámkezelési eljárás kifejezetten ajánlott). Ha intézkedéseket léptetnek életbe az érintett tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó politikákért felelős hatóságoknál, engedélyezhető a releváns engedélyeknek az értesítéskori bemutatása vagy rendelkezésre bocsátása. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nemzeti követelményeket alkalmazni kell. A tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó áruk esetében a helyi vámkezelési eljárás igénybevételének feltételeit az engedélyben egyértelműen meg kell határozni. Ezeknek a feltételeknek rendelkezniük kell arról, hogy az értesítés kifejezetten tegye lehetővé az áruk tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozóként történő azonosítását. A vámhatóságoknak mindig olyan helyzetben kell lenniük, hogy elvégezhessék a szükséges mértékű ellenőrzéseket. c) Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély tekintetében lásd az iránymutatások 3.IV. szakaszát.

2.V.4. Ellenőrzések A vámhatósági ellenőrzés konkrét tevékenységek elvégzését, például a szállítmányoknak a megfelelő illetékes hatóságokhoz juttatását, az áruk vizsgálatát, valamint az okmányok meglétének és hitelességének ellenőrzését, valamint annak ellenőrzését jelenti, hogy az adott okmányok az importált árukhoz kapcsolódnak-e. Az esetlegesen tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozó áruk tényleges ellenőrzésének engedélyezéséhez a tagállamnak biztosítania kell véletlenszerű vámellenőrzéseket és a vámellenőrzési terv ellenőrzését. Ez utóbbinak egyértelműen meg kell határoznia a vámigazgatási szerveknek a tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó árukkal kapcsolatos feladatköreit és felelősségi köreit, továbbá ki kell hangsúlyoznia, hogy e célból együtt kell működni a létező tilalmakkal és korlátozásokkal érintett egyes szakpolitikai területekért felelős, megfelelő illetékes hatóságokkal. Az egyes engedélyekhez kialakított ellenőrzési tervnek részletesen ki kell fejtenie a korlátozások hatálya alá tartozó áruk ellenőrzésének módját. A tervnek pontosan meg kell határoznia az engedélyek feldolgozásának módját és az erre vonatkozó határidőket. Ez a nemzeti egyszerűsített eljárások esetében nem kötelező, de kifejezetten ajánlott.

VI. SZAKASZ – BIZTOSÍTÉKOK Amennyiben a behozatali vámok felfüggesztésére kerül sor, a vámtartozás esetén felelősséggel tartozó személynek biztosítékot kell szolgáltatnia a behozatali vámokra. Halasztott fizetés esetén az adósnak kell biztosítékot szolgáltatnia. Tagállamtól függően a 26

biztosíték más díjakat is fedezhet, például a héát vagy a jövedéki adót. A biztosítéknak minden esetben az engedély igénybevétele előtt érvényben kell lennie. Három lehetséges helyzet különböztethető meg: -

az engedély jogosultja a saját nevében és a saját érdekében jár el: az engedély jogosultja szolgáltat biztosítékot;

-

az engedély jogosultja közvetlen képviselőként jár el: a biztosítékot a képviselt személy vagy az engedély jogosultja szolgáltatja;

-

az engedély jogosultja közvetett képviselőként jár el: a biztosítékot az engedély jogosultja vagy a képviselt személy szolgáltatja;

Mindezekben az esetekben más személy is szolgáltathatja a biztosítékot annak a személynek a nevében, akinek a biztosítékot kell szolgáltatnia (a VK 189. cikkének (3) bekezdése). Szabad forgalomba bocsátás esetén a biztosítékot a vámtartozás 100 %-ában kell megállapítani. A biztosítéknak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy fedezze egy adott időszakban az egyszerűsített eljárások során esetlegesen felmerülő vámok és egyéb díjak teljes összegét. Amennyiben a bejelentett behozatali vámok teljes összege meghaladja a biztosíték összegét, a vámhatóságok kötelesek előírni az engedély jogosultja számára, hogy a biztosíték összegét a kiegészítő vámáru-nyilatkozat alapján emelje. Annak nyomon követése érdekében, hogy a biztosíték összege elegendő-e, kifejezetten szükség van bizonyos időszakokra vonatkozó rendszeres ellenőrzésekre.

VII. SZAKASZ – KIÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS Annak ellenőrzését követően, hogy a kérelmező jogosult-e az engedélyre, az illetékes vámhatóságok megadják az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó engedélyt. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó engedély megadásához a vámhatóságoknak a VKVHR 67. mellékletében található formanyomtatványt kell használniuk. A VK 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően a kérelmezőt a lehető legrövidebb határidőn belül értesíteni kell a határozatról. Egyes tagállamok erre az esetre egyedi határidőket alkalmaznak. 2.VII.1. Érvényességi időtartam Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó engedély érvényessége nyitott. Mindazonáltal az engedély használatát az ellenőrzési terv szerint kell ellenőrizni, például legalább háromévente (lásd az iránymutatások XI. mellékletében szereplő ajánlásokat). Ha azonban az engedély megadásához bizonyos feltételek már nem teljesülnek, az engedély felfüggeszthető (lásd a 2.VIII.1. szakaszt) vagy visszavonható (lásd a 2.VIII.2. szakaszt). Ha az egyszerűsített eljárást csak gazdasági vámeljárás vagy meghatározott célú felhasználás céljára történő árubeléptetéshez veszik igénybe, egyszerűsített eljárás már nem vehető igénybe a gazdasági vámeljárás vagy a meghatározott célú felhasználás visszavonása, felfüggesztése vagy lezárása esetén. Ezenfelül abban az esetben sem vehető igénybe, ha az engedélyező tagállam – a VK-VHR 253. cikkének (5) bekezdése alapján – biztosítékot kér, és a biztosítéknak érvényességi határideje van. 27

VIII. SZAKASZ – FELFÜGGESZTÉS/VISSZAVONÁS 2.VIII.1. Felfüggesztés Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély a VK-VHR 253. cikkének d)–f) pontja értelmében az alábbi esetekben felfüggeszthető: (a)

a VK-VHR 253c. cikkének (1) bekezdésében ismertetett feltételek és kritériumok legalább egyikének be nem tartása és/vagy

(b)

a vámszabályok alábbi személyek általi megsértéséhez kapcsolódó, esetleges bírósági eljárásra okot adó cselekmények a következők részéről: –

az engedély jogosultja,

–

az engedély jogosultja cégének felelős beosztású vezetője vagy a cég vezetése felett ellenőrzést gyakorló személy,

–

az engedély jogosultjának cégénél vámügyi kérdésekért felelős személy.

A fent ismertetett követelmények ellenére az az engedélyjogosult, aki nem tudja teljesíteni a birtokában lévő engedély feltételeit és kritériumait, a VK-VHR 253f. cikke értelmében kérheti az engedély ideiglenes felfüggesztését. Az engedély jogosultja köteles közölni az engedélyező vámhatósággal a jövőbeni korrekciós intézkedést, valamint azt, hogy mely időpontban teljesülhetnek ismét a feltételek és a kritériumok. A felfüggesztés akkor oldható fel, ha a helyzetet az előírt időtartamon belül orvosolják. Amennyiben az engedély jogosultja nem tudja tartani az előírt határidőt, és vélhetően jóhiszeműen jár el, az engedélyező vámhatóságok hozzájárulhatnak a határidő ésszerű meghosszabbításához. Ha a szabályszegés elhanyagolható jelentőségűnek minősül4, egy figyelmeztető levél megfelelőnek tekinthető. Gazdasági vámeljárás és helyi vámkezelési eljárás vagy egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás ötvözése esetén még a helyi vámkezelési eljárás vagy az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás felfüggesztése esetében is alkalmazandó lehet a gazdasági vámeljárás, de a szokásos vámáru-nyilatkozatok használata mellett. Ilyen esetben a gazdasági vámeljárás szerinti kezeléshez a gazdasági szereplőnek magasabb kockázati pontszámot kell kapnia az egyéb vámeljárásokhoz szükséges követelmények teljesítésének elmulasztásáért. Ha az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó engedély, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadására már odaítélt AEO-státusz alapján kerül sor, bármely későbbi felfüggesztést/visszavonást figyelembe kell venni.

4

A szabályszegéseket a tagállamok nemzeti jogszabályainak megfelelően kell elhanyagolhatóként kezelni. A szabályszegési kategóriákkal kapcsolatos részletes információk tekintetében lásd az AEOiránymutatások 2.I.2. részét. 28

2.VIII.1.1. Felfüggesztési eljárás Amennyiben a VK-VHR 253d–253f. cikke alapján, valamint a VK 243. cikke szerinti jogorvoslati jog és a gazdasági szereplő meghallgatáshoz való joga ellenére kerül sor felfüggesztés mérlegelésére, a következő eljárás irányadó: - Először is megtörténik a szabályszegés vagy a szabályok be nem tartásának feltárása, majd az engedélyező vámhatóságok értesítik az engedély jogosultját a megállapításokról; az engedély jogosultja 30 naptári napon belül orvosolhatja a helyzetet és/vagy kifejtheti álláspontját; az engedély jogosultja tájékoztatást kap azokról az intézkedésekről is, amelyekre akkor kerül sor, ha a megállapítások továbbra is érvényesek, és nem orvosolta a helyzetet. - Másodszor: ha a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy a megállapítások továbbra is érvényesek, és az engedély jogosultja nem orvosolta a helyzetet, vagy a vámhatóságok nem elégedettek, az engedély jogosultját tájékoztatják arról, hogy a VK-VHR 253d. cikkének (2) bekezdésével összhangban 30 naptári napra felfüggesztik az engedélyt. - Harmadszor: a VK-VHR 253. cikkének (8) bekezdése alapján felül kell vizsgálni az engedélyt, melynek során közelebbről meg kell vizsgálni a szabályok be nem tartásának feltárt területét. Az újraértékelés nyomán az engedély jogosultja számára előírható, hogy változtasson a cég rendszerein, és előírható számára közigazgatási bírság fizetése is; az engedély jogosultja 30 naptári napon belül orvosolhatja a helyzetet és/vagy kifejtheti álláspontját; az engedély jogosultja tájékoztatást kap azokról az intézkedésekről is, amelyekre akkor kerül sor, ha a megállapítások továbbra is érvényesek, és nem orvosolta a helyzetet. Az engedély jogosultja az engedélyező tagállamban érvényes jogorvoslati rendszer keretében fellebbezhet a határozat ellen. 2.VIII.1.2. Meghosszabbítási időszak: Ha az engedély jogosultja bizonyítani tudja, hogy a felfüggesztési időszak meghosszabbítása esetén képes teljesíteni a feltételeket, az engedélyező vámhatóságok hozzájárulhatnak a felfüggesztési időszak 30 naptári nappal történő meghosszabbításához. 2.VIII.1.3. A felfüggesztési időszak vége: Ha az engedély jogosultja elvégzi a szükséges módosításokat, az engedélyező vámhatóságok visszavonhatják a felfüggesztést. Ha az engedély jogosultja nem végzi el a szükséges módosításokat, a VK-VHR 253g. cikke alapján meg kell indítani az engedély visszavonására irányuló eljárást.

2.VIII.2. Visszavonás A VK-VHR 253g. cikke értelmében az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély az alábbi esetekben visszavonható:

29

(a)

(b) (c)

az alábbi személyek vámszabályokhoz kapcsolódó súlyos vagy ismételt szabályszegést5 követnek el: –

az engedély jogosultja,

–

az engedély jogosultja cégének felelős beosztású vezetője, vagy annak vezetése felett ellenőrzést gyakorló személy,

–

az engedély jogosultjának cégénél vámügyi kérdésekért felelős személy. a VK-VHR 253d. cikkének (2) bekezdése és 253f. cikkének (1) bekezdése szerinti felfüggesztési eljárást követően elmarad a helyzet orvoslása és/vagy az engedély jogosultjának kérésére.

A felfüggesztési eljáráshoz hasonlóan határozat hozható arról, hogy ne kerüljön sor az engedély visszavonására, ha a vámszabályok súlyos vagy ismételt megszegése a vámeljárással kapcsolatos műveletek számához vagy nagyságrendjéhez viszonyítva elhanyagolható jelentőségű, és nem kelt kétséget az engedély jogosultjának jóhiszeműsége felől. Gazdasági vámeljárás és helyi vámkezelési eljárás vagy egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás ötvözése esetén még a helyi vámkezelési eljárás vagy az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás visszavonása esetében is alkalmazandó lehet a gazdasági vámeljárás, de a szokásos vámáru-nyilatkozatok használata mellett. Ilyen esetben a gazdasági vámeljárás szerinti kezeléshez a gazdasági szereplőnek magasabb kockázati pontszámot kell kapnia az egyéb vámeljárásokhoz szükséges követelmények nem teljesítése miatt. Az engedély visszavonásának mérlegelése esetén az engedély jogosultja értesítést kap az engedélyező vámhatóságok megállapításairól, hogy kifejthesse álláspontját (a meghallgatáshoz való jog az uniós jog egyik általános elvét tükrözi. Ez akkor is érvényesül, ha a vámhatóságok a kérelem tárgyában elutasító határozatot szándékoznak hozni). Ha ennek következtében nem változik meg a hatóság álláspontja, az engedély jogosultja értesítést kap az engedély visszavonásáról, valamint arról, hogy továbbra is élhet a határozat elleni fellebbezés jogával. Ha a visszavonási eljárást követően az engedély jogosultja ismét egyszerűsített eljárást kíván igénybe venni, új kérelmet kell benyújtania, amely csak akkor adható meg, ha a visszavonást eredményező helyzet már nem áll fenn. Például ha az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély ellenőrzése során az engedélyező vámhatóságok azt tárják fel, hogy a gazdasági szereplő már nem fizetőképes és nem tudja orvosolni a helyzetet. Ilyen körülmények között az engedélyt vissza kell vonni, mivel a gazdasági szereplő már nem tudja teljesíteni a három alapvető jogosultsági feltétel egyikét (a VK-VHR 14j. cikke).

5

A szabályszegések a tagállamok nemzeti jogszabályainak megfelelően kezelendők súlyos és ismételt szabályszegésként. A szabályszegési kategóriákkal kapcsolatos részletes információk tekintetében lásd az AEO-iránymutatások 2.I.2. részét.

30

IX. SZAKASZ – AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOK IGAZGATÁSA6 2.IX.1. Általános megjegyzések Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárást vagy helyi vámkezelési eljárást csak az igénybevételükre érvényes engedéllyel rendelkező személyek vehetnek igénybe. Ha az engedély jogosultja gazdasági vámeljárás alá kívánja vonni az árukat, meg kell győződnie a megfelelő gazdasági vámeljárás igénybevételéhez érvényes engedély meglétéről. Az eljárások igazgatásának fontos területei a következők: • Kapcsolattartó/kommunikáció Az egyszerűsített eljárás nyomon követéséért felelős kapcsolattartót a vámhivatalnál és az engedély jogosultjának cégénél is meg kell nevezni. A kapcsolattartók felelnek az egymás közötti folyamatos információcseréért. • Folyamatos nyomon követés A vámhatóságoknak folyamatosan ellenőrizniük kell a rendelkezésre álló információkat és el kell dönteniük, hogy szükség van-e ellenőrzésekre. A vámhatóságok ellenőrzési tervet is használhatnak minden információcsere utókövetésére. A vámhatóságok az ellenőrzési tervet naprakészen tartják (lásd a 2.IV.3. pontot). Mivel az egyszerűsítések legalább néhány AEO-kritérium teljesítésétől függnek, az engedély és az AEO-státusz közötti függőséget a nyomon követési folyamat során mindvégig biztosítani kell. A gazdasági szereplőnek folyamatosan nyomon kell követnie a saját tevékenységeit, és az érdekeltek közötti bizalomépítés érdekében szükség esetén tájékoztatnia kell a vámhatóságokat a releváns eredményekről (például bármely pozitív fejleményről vagy negatív megállapításról). A gazdasági szereplőnek lehet dokumentált terve az elvégzett nyomon követési és utókövetési tevékenységeihez. • A gazdasági szereplőkhöz kapcsolódó kockázatok kezelése A vámhatóságok a gazdasági szereplőktől kapott információk alapján és/vagy a rendelkezésükre álló új vagy naprakésszé tett információk alapján értékelik a kockázatokat. • Az engedély fenntartása

6

Az egyszerűsített eljárások igazgatása a napi műveletek felügyeletére, valamint az engedély feltételeinek és kritériumainak nyomon követésére terjed ki. 31

A VK-VHR 253. cikkének (7) bekezdése értelmében értesíteni kell a vámhatóságokat az engedély fenntartását vagy tartalmát érintő bármely változásról. Példák: a. a cég jogállása, b. a cég neve és címe, kapcsolattartó a vámhatóságok vonatkozásában, c. ügyintézés helye (új helyszín – leányvállalatok, fióktelepek, raktár stb. – hozzáadása, régi helyszín törlése), d. gazdasági ágazat szerinti tevékenység (új gazdasági ágazat vagy adott ágazaton belüli tevékenység beszüntetése, a szállítói láncon belüli helyzet – például exportőr, importőr, vámügynök, fuvarozó stb. – megváltozása), e. azoknak az irodáknak a címe, ahol a vámokmányokat és a főkönyveket stb. tárolják, f. az alkalmazott számviteli és logisztikai rendszereket érintő változások, g. az informatikai rendszerek változásai. Ezek a módosítások nem feltétlenül gyakorolnak hatást az engedélyre. Ha a módosítások nem befolyásolják jelentősen az engedélyt (ilyen a telefonszám vagy az e-mail cím megváltozása), csak a fenntartáshoz kapcsolódó alakiságokra kerül sor. Amennyiben hatásuk jelentős, nyomon követési intézkedésekre lehet szükség. • Ellenőrzés tervezése Lásd a 2.IV.3. és a 3.X. részt. • Iratok őrzése A gazdasági szereplőnek a nemzeti szinten szabályozott időszakra vonatkozó nyilvántartásokat és valamennyi alátámasztó okmányt irattáraznia kell, ha azok adott időszak meghaladja a VK 16. cikkében megállapított határidőt (amely legalább három év). A vámhatóságoknak meg kell őrizniük az előzetes ellenőrzésekre, az utólagos ellenőrzésekre és a fizikai ellenőrzésekre vonatkozó valamennyi jelentést is.

2.IX.2. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás igénybevétele esetében az adott behozatali vagy kiviteli eljárás alá vonni kívánt árukat az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás igénybevételére jogosító engedélyben feltüntetett behozatali vagy kiviteli vámhivatalnál kell bejelenteni. Az árukat ennél a vámhivatalnál kell vám elé állítani, és az egyszerűsített vámárunyilatkozatot ide kell benyújtani a vámellenőrzésekhez szükséges valamennyi okmánnyal együtt, kivéve ha – a VK 77. cikkének (2) bekezdésében említett esetben vagy a 255. cikk (2) bekezdésében említett esetekben, a VK-VHR 260. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben – a vámhatóságok lehetővé teszik, hogy a nyilatkozattevő a vámáru-nyilatkozatot bizonyos okmányok nélkül nyújtsa be. A megfelelő okmányoknak az előírt időben mindig az egyszerűsített vámeljárások igénybevételéhez kapcsolódó engedélyek jogosultjainak birtokában kell lenniük, a vonatkozó jogi aktusban foglaltaknak megfelelően. Ezeket az engedély jogosultja 32

köteles az (engedélyben) meghatározott ideig megőrizni, kivéve, ha azokat átadja a vámhatóságoknak. Egyes esetekben a tilalmak és korlátozások szükségessé teszik, hogy az áruknak az EU területére érkezése vagy az onnan való kilépése szerinti vámhivatal rendelkezésére álljon az engedély, amikor az áruk ott áthaladnak: e feltételek teljesülését az engedély jogosultjának kell biztosítania. Az áruk a vámhivataltól eltérő helyen is vám elé állíthatók. Ebben az esetben a helyet a vámhatóságok jelölik ki vagy hagyják jóvá (a VK 4. cikkének 19. pontja). A VK 77. cikkének (2) bekezdése, valamint a VK-VHR 260. cikkének (4) bekezdése és 255. cikkének (2) bekezdése szerinti esetekben a vámokmányok nem kötelező mellékletét képező okmányokat a vámhatóságok kérésére rendelkezésre kell bocsátani. Azonban azon okmányok esetében, amelyek nélkül az áruk nem bocsáthatók szabad forgalomba – ilyenek például a behozatali engedélyek – a VK-VHR 255. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelmények alkalmazandók. Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot elektronikus üzenet formájában kell benyújtani, amelynek legalább a VK-VHR 30A. mellékletének 7. táblázatában meghatározott egyszerűsített vámáru-nyilatkozat esetében kötelező adatokat kell tartalmaznia. A VKVHR 253. cikkének harmadik bekezdésével összhangban azonban a vámhatóságok engedélyezhetik egyéb formájú egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok használatát, ha nem áll a vámhatóságok vagy a gazdasági szereplők rendelkezésére informatikai rendszer7. A vámhatóságoknak ezt követően gondoskodniuk kell arról, hogy az ezekben a vámáru-nyilatkozatokban vagy értesítésekben szereplő adatok elegendőek legyenek a hathatós kockázatelemzéshez. A nyilatkozattevőnek kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell adnia, mely általános, időszakos vagy összegző jellegű lehet (lásd a VK 76. cikkének (2) bekezdését). Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás igénybevételére jogosító engedélynek vagy az ezt kiegészítő bármely okmánynak hivatkoznia kell arra a vámhivatalra, amelyhez a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot be kell nyújtani, továbbá meg kell adnia a benyújtási határidőt (a VK-VHR 262. cikkének (1) bekezdése).

2.IX.2.1. Behozatalkor alkalmazott egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás A behozatali vámhivatalnak rendszeres időközönként ellenőriznie kell, hogy érvényben van-e az előírt biztosíték, és hogy a biztosíték összege elegendő-e az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás igénybevételéhez. A biztosíték meglétének ellenőrzését a rendszer ügyletenként automatikusan elvégezheti. A tagállamnak kell azonban eldöntenie, hogy miként követi nyomon a biztosíték összegét.

7

A VK-VHR 253a. cikkében foglaltak szerint: „Abban az esetben azonban, ha nem áll a vámhatóságok vagy a gazdasági szereplők rendelkezésére az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok vagy a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódó értesítések benyújtására vagy fogadására szolgáló, adatfeldolgozási technikát alkalmazó számítógépes rendszer, a vámhatóságok az általuk meghatározott egyéb formában benyújtott nyilatkozatokat és értesítéseket is elfogadhatják, feltéve, hogy az alapján hathatós kockázatelemzés végezhető”.

33

A kiegészítő vámáru-nyilatkozatnak tartalmaznia kell a behozatali vámok és egyéb díjak kivetéséhez, valamint a vámtartozást képező behozatali vámok összegének könyvelésbe vételéhez szükséges valamennyi adatot. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtására meghatározott határidőknek biztosítaniuk kell a vámtartozást képező behozatali vámok összegének időben történő könyvelésbe vételét. E határidők azonban nem haladhatják meg a VK 218. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében, és szükség esetén a VK 218. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében a vám összegének könyvelésbe vételére megállapított határidőt. 2.IX.2.2. Kivitelkor alkalmazott egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás Kivitelkor az engedély jogosultja elektronikus úton nyújtja be az egyszerűsített vámárunyilatkozatot a Kiviteli Ellenőrző Rendszer (Export Control System; ECS) követelményeinek teljesítése érdekében. Ezt követően a vámhivatal értesíti a kiléptető vámhivatalt a kiviteli műveletről. Ha a kiviteli műveletre több tagállam területén kerül sor (például a kiléptető tagállam nem ugyanabban a tagállamban van, mint kiviteli vámhivatal), az egyszerűsített kiviteli nyilatkozatnak tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeket a Kiviteli Ellenőrző Rendszeren keresztül kell eljuttatni a kiléptető vámhivatalhoz. A VK-VHR 289. cikkével összhangban nemzeti szinten egyéb egyszerűsítések is engedélyezhetők. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtására megállapított határidők meghosszabbíthatók abban az esetben, ha a VK-VHR 282. cikke a VK-VHR 255–259. cikkével összefüggésben alkalmazandó.

2.IX.3. Helyi vámkezelési eljárás A helyi vámkezelési eljárás igénybevétele esetén az engedélyezett behozatali vagy kiviteli eljárás alá vonni kívánt árukat a helyi vámkezelési eljárás igénybevételére jogosító engedélyben feltüntetett helyen kell bejelenteni. Az áruknak az érintett vámeljárásra való bejelentése akkor történik meg, ha a vámhatóságokat megfelelően értesítették és az árukat bejegyezték az engedély jogosultjának nyilvántartásába. A nyilvántartásban szereplő bejegyzésnek fel kell tüntetnie a bejegyzés napját és legalább a VK-VHR 30A. mellékletének 7. táblázatában meghatározott adatokat, a vámraktározási eljárás alá vonásra irányuló helyi vámkezelési eljárás kivételével. A raktárnyilvántartásban szereplő bejegyzésnek tartalmaznia kell legalább az áruk kereskedelmi azonosításához használt néhány adatot, többek között azok mennyiségét (a VK-VHR 273. cikke (1) bekezdésének második albekezdése). A nyilvántartásba történő bejegyzés ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a vámáru-nyilatkozat vámhatóságok általi elfogadása. Az engedélyben kell meghatározni azt az időpontot, amikor az áruk kiadottnak tekintendők. A vámhatóságok számára mindig biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy a kiadás engedélyezése előtt elvégezhessék az áruk helyszíni vizsgálatát. Az áruk kiadásához kapcsolódóan különböző esetek különböztethetők meg: 1) Az engedély jogosultja köteles értesíteni a vámhatóságokat az áruk kijelölt helyekre érkezéséről, illetve arról a szándékáról, hogy az árukat az érintett vámeljárásra kiadja (a VK-VHR 266. cikkének (1) bekezdése). Ezt követően: 34

a) az engedély jogosultjának meg kell várnia az áruk vámhatóságok általi hivatalos kiadását; b) vagy az engedélyben meghatározott határidőt követően az árukat kiadottnak kell tekinteni. 2) Az engedély jogosultja mentesül az értesítési kötelezettség alól (a VK-VHR 266. cikke (2) bekezdésének b) pontja). Ebben a kivételes esetben az árukat kiadottnak kell tekinteni, amint azokat bejegyzik a gazdasági szereplő nyilvántartásaiba. 2.IX.3.1. Behozatalkor alkalmazott helyi vámkezelési eljárás Az engedély jogosultja nyilvántartásainak tartalmazniuk kell a behozatali vámok és egyéb díjak kivetéséhez, valamint az érintett vámeljárás felügyeletéhez szükséges valamennyi adatot. Minden alátámasztó okmányt irattáraznak, és azok kérésre hozzáférhetőek. Amennyiben az engedély jogosultja eltéréseket fedez fel a nyilvántartásaiba bejegyzett áruk bejelentett és tényleges jellege és/vagy mennyisége között (azaz a szóban forgó vámeljárás alá vont áruk kiadását követően), haladéktalanul értesítenie kell az illetékes vámhivatalt. Ami a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot illeti, ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a behozatalkor alkalmazott egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásnál (a VK 218. cikke (1) bekezdésének második albekezdése).

a) értesítési kötelezettség alóli mentesítés hiányában A vámhatóságok elvben előírják az áruk kiadása előtti ellenőrzést ahhoz, hogy eldönthessék, kell-e ellenőrzést végezniük. A vámhatóságoknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy kockázatelemzést végezzenek a bejelentett adatok alapján, és adott esetben okmányokat kérhetnek be vámellenőrzésekhez. Az értesítés eszközeit és eljárásait nemzeti szinten írják elő. Az engedélyben meg kell határozni azt a határidőt, amelyet követően az árukat kiadottnak kell tekinteni; e határidőnek figyelembe kell vennie a kockázatelemzés elvégzéséhez szükséges időt, valamint a vámhatóságok számára az ellenőrzés lebonyolításához és az áruk helyére való eljutásához szükséges időt. A határidő lejárata előtt a vámhatóságok vizsgálati, illetve ellenőrzési céllal kérhetik az áruk és/vagy az okmányok bemutatását. Az értesítést elektronikus üzenet formájában történik8. Az értesítésben szereplő adatokat a jogszabályok nem határozzák meg, azoknak a VK-VHR 30A. mellékletének 7.

8

A VK-VHR 253a. cikkében foglaltak szerint: „Abban az esetben azonban, ha nem áll a vámhatóságok vagy a gazdasági szereplők rendelkezésére az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok vagy a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódó értesítések benyújtására vagy fogadására szolgáló, adatfeldolgozási technikát alkalmazó számítógépes rendszer, a vámhatóságok az általuk meghatározott egyéb formában benyújtott nyilatkozatokat és értesítéseket is elfogadhatják, feltéve, hogy az alapján hathatós kockázatelemzés végezhető”.

35

táblázatában szereplő adatokon kell alapulniuk. Ezeknek nem kell kiterjedniük az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatban szereplő összes információra, de elegendőnek kell lenniük a hathatós kockázatelemzéshez, az uniós és nemzeti tilalmak és korlátozások alkalmazásához, valamint adott esetben annak a vámeljárásnak a felügyeletéhez, amely alá az árukat vonják.

b) értesítési kötelezettség alóli mentesítés esetén Az értesítési kötelezettség alóli mentesítés továbbra is kivételt képez. Az értesítési kötelezettség alóli mentesítés a VK-VHR 266. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban adható meg, azzal a feltétellel, hogy az a műveletek megfelelő lebonyolítását ne befolyásolja. Ezen egyszerűsítés engedélyezésekor körültekintően kell eljárni. A VKVHR 266. cikke (2) bekezdésének b) pontja az áruk jellegéhez és az áruforgalom gyorsaságához kapcsolódó bizonyos különleges körülményeket említ. Ez az értesítési kötelezettség alóli mentesítés megadható valamely adott gazdasági szereplő valamennyi műveletére, illetve azoknak csak egy részére is. Az értesítési kötelezettség alóli mentesítés megadható a csővezetéken vagy kábelen szállított árukat feladó vagy átvevő gazdasági szereplők számára, a hajókhoz és repülőgépekhez tartozó raktárak beszállítói számára, azonos nyersanyagtípusból adott termékeket (például műtrágyát) gyártók számára. További példa: ha a gazdasági szereplő mindig egyetlen érzékeny terméket importál, értesítési kötelezettség alóli mentesítés adható. Mindazonáltal az értesítési kötelezettség alóli mentesítés csak akkor adható meg érzékeny – például tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó – áruk behozatala esetén, ha a vámhatóságok megfelelő biztosítékokkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy ez nem jár kockázattal. A kivétel szemléltetésére: azok az esetek, amikor az érintett személy általános engedéllyel rendelkezik, vagy rendszeresen ad fel, illetve vesz át azonos típusú árukat, vagy azok az esetek, amikor az áruk kizárólag akkor hozhatók forgalomba, ha azokon feltüntették az uniós műszaki előírásoknak való megfelelést, a címkézésről („EK-címke”) szóló uniós rendeletnek megfelelően. Az értesítési kötelezettség alóli mentesítéssel járó engedély megadása előtt a vámigazgatási szerveknek az előzetes ellenőrzési jelentés keretében írásban kell értékelniük a mentesítést indokoló „különleges körülményeket” és azokat a „jelentéstételi intézkedéseket”, amelyek lehetővé tennék, hogy a vámhatóságok elláthassák az áruk ellenőrzésére irányuló feladatukat (például az áruk tervezett érkezéséről előzetesen tájékoztatni kell a vámhatóságokat. Az engedélynek vagy a kiegészítő okmányoknak meg kell határozniuk a különleges szabályokat, valamint az engedély jogosultjának az értesítési kötelezettség alóli mentesítéshez kapcsolódó kötelezettségeit. A nemzeti eljárásoknak biztosítaniuk kell az értesítési kötelezettség alóli mentesítéssel járó helyi vámkezelési eljárás megfelelő felügyeletét (vagyis az ellenőrzési tervet). A véletlenszerű ellenőrzéseknek továbbra is lehetségesnek kell lenniük (lásd az iránymutatások 2.X. szakaszát). Az árukiadás előtti ellenőrzések lebonyolíthatósága érdekében ajánlatos, hogy a vámhatóságok időről időre értesítést kérjenek az árukiadási szándékról az ellenőrzési tervnek megfelelően bizonyos időszakokra vonatkozóan vagy véletlenszerű ellenőrzések elvégzése céljából. Az értesítési időszaknak rugalmasnak kell lennie, figyelembe véve a korábbi ellenőrzések eredményeit. Ha az időszak nem kellő hosszúságú, meg kell hosszabbítani vagy az értesítési kötelezettség alóli mentesítést fel kell függeszteni. 36

Mindazonáltal továbbra is végezhetők ellenőrzések az év folyamán bármikor, és nem csak az értesítési időszakban. A kiegészítő vámáru-nyilatkozattal való adategyeztetés: Az értesítési kötelezettség alóli mentesítéssel járó helyi vámkezelési eljárás igénybevételére feljogosított személyek által benyújtott, kiegészítő vámárunyilatkozatokban szereplő adatok, valamint az engedélyjogosultak nyilvántartásaiba bejegyzett és a vámhatóságok rendelkezésére álló, alátámasztó okmányokban szereplő adatok egyeztetését kockázatelemzés alapján vagy véletlenszerűen kell elvégezni. 2.IX.3.2. Kivitelkor alkalmazott helyi vámkezelési eljárás a) értesítési kötelezettség alóli mentesítés hiányában A kiviteli vámhatóságot az alábbi formában kell értesíteni az áruk vámeljárás alá vonásának szándékáról: • egyszerűsített kiviteli nyilatkozat (a VK-VHR 285. cikkének (1) bekezdése és 30A. melléklete). Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot elektronikus üzenet formájában kell benyújtani. Az áruk vizsgálatát és a vámellenőrzésekhez szükséges okmányok ellenőrzését az elvégzett kockázatelemzés alapján – lehetőség szerint – automatikusan kell lebonyolítani; vagy • hiánytalan kiviteli nyilatkozat (a VK-VHR 285. cikkének (2) bekezdése). Ilyen esetekben az áruk vizsgálatát és a vámellenőrzésekhez szükséges okmányok ellenőrzését az elvégzett kockázatelemzés alapján automatikusan kell lebonyolítani. Kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtására nincs szükség; vagy • elektronikus értesítés (a VK-VHR 285a. cikkének (1) bekezdése). Ezt az értesítést a VKVHR 285b. cikkében megállapított határidőn belül kell megküldeni. Ilyen esetekben az engedélyező vámhatóság gondoskodik arról, hogy minden szükséges adat eljusson a kiléptető vámhivatalhoz (a VK-VHR 285b. cikkének (3) bekezdése).

b) nyilatkozattételi/értesítési kötelezettség alóli mentesítés esetén A tagállamok a helyi vámkezelési eljárás keretében lehetővé tehetik a VK-VHR 283. cikke szerinti elfogadott exportőrök számára, hogy az értesítési kötelezettség alóli mentesítést kérelmezzenek olyan esetekben, amikor indulás előtti árunyilatkozat alóli mentesítés érvényesül. Ez az engedély például a következőkre terjedhet ki: - hajózási és repülési készletek (azaz alkatrészek, valamint a hajók és repülőgépek fedélzetén történő fogyasztásra vagy értékesítésre szánt élelmiszerek) leszállítása; - az EU-ban letelepedett személy által üzemeltetett tengeri fúró- vagy kitermelőplatformhoz vagy szélturbinához, illetve tengeri fúró- vagy kitermelőplatformból vagy szélturbinából közvetlenül a vámterületre szállított áruk; vagy - Norvégia vagy Svájc határához közel kitermelt sóder, kitermelt vagy vágott nyers faanyag, valamint oda exportált sóder vagy nyers faanyag. 37

Megjegyzendő, hogy egyes ilyen árukról (például a tehergépkocsik szabványos üzemanyagtartályában lévő üzemanyagról) nem kell kiviteli vámáru-nyilatkozatot tenni, mivel azok a szállítóeszköz részének minősülnek. Előfordulhat azonban, hogy statisztikai vagy adózási okok miatt azokat be kell jelenteni. Engedélyezhető értesítési kötelezettség alóli mentesítéssel járó helyi vámkezelési eljárás a VK-VHR 289. és 592f. cikkének hatálya alá tartozó nemzeti műveletekre is (a Kiviteli Ellenőrző Rendszerben megjelenő üzenet nélkül). Ez azt jelenti, hogy a kiviteli művelet teljes egészében egy tagállamban bonyolódik (a kiviteli és a kiléptető vámhivatal ugyanabban a tagállamban található). Az ilyen engedély megadásához szükséges, hogy a kérelmező teljesítse a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó kritériumokat. Az engedély korlátozható közösségi áruk kivitelére. A tagállamok kétoldalú megállapodást köthetnek arról, hogy az egyszerűsítés érvényes a másik tagállam kiléptető vámhivatalain keresztül bonyolított export esetében is. Ezeknek az elfogadott exportőröknek: → minden egyes kiviteli műveletet haladéktalanul be kell jegyezniük nyilvántartásukba, és → minden kiviteli műveletet rendszeresen, legalább havonta be kell jelenteniük a letelepedésük szerinti vámhivatalnál; ezeket a jelentéseket elektronikus úton kell megtenniük, amennyiben rendelkezésre állnak számítógépes rendszerek9. Az áruk nyilvántartásba történő bejegyzése a vámáru-nyilatkozat, valamint a kivitelre és a kiléptetésre bocsátás elfogadásának tekintendő.

c) Egyéb egyszerűsítések A VK-VHR 289. cikkével összhangban nemzeti szinten egyéb egyszerűsítések is engedélyezhetők.

2.IX.4. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat alóli mentesítések A VK 76. cikkének (2) bekezdése megállapítja azt a kötelezettséget, hogy mindkét egyszerűsített eljárás esetében kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell tenni. A Vámkódex végrehajtási rendelkezéseiben meghatározott mentesítéseket az alábbi szakaszok ismertetik. Ezek a szakaszok az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély esetében is alkalmazandók.

9

A VK-VHR 253a. cikkében foglaltak szerint: „Abban az esetben azonban, ha nem áll a vámhatóságok vagy a gazdasági szereplők rendelkezésére az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok vagy a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódó értesítések benyújtására vagy fogadására szolgáló, adatfeldolgozási technikát alkalmazó számítógépes rendszer, a vámhatóságok az általuk meghatározott egyéb formában benyújtott nyilatkozatokat és értesítéseket is elfogadhatják, feltéve, hogy az alapján hathatós kockázatelemzés végezhető”. 38

2.IX.4.1. Áruk szabad forgalomba bocsátása az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás keretében (a VK-VHR 260–267. cikke) A VK-VHR 262. cikke (2) bekezdésének értelmében az engedély jogosultja mentesíthető a kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtása alól, ha: - a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó egyszerűsített vámáru-nyilatkozat már tartalmazza a szabad forgalomba bocsátáshoz szükséges valamennyi adatot, valamint a vámok és adók kiszámítását, továbbá - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatban meghatározott áruk értéke vagy nettó tömege a statisztikai küszöbérték10 alatt van, azaz nem haladja meg az 1000 EUR értéket vagy az 1000 kg nettó tömeget.

2.IX.4.2. Áruk szabad forgalomba bocsátása a helyi vámkezelési eljárás keretében (a VKVHR 263–267. cikke) Mentesítések nem érvényesülnek. 2.IX.4.3. Áruk kiadása gazdasági vámeljárás keretében a) A vámraktározási eljárás alá vonás (a VK-VHR 268–274. cikke) A VK-VHR 269. és 273. cikkének rendelkezései értelmében a vámraktározási eljárásra vonatkozó egyszerűsített eljárásokat (egyszerűsített nyilatkozattételi eljárást vagy helyi vámkezelési eljárást) A, C, D és E típusú vámraktárakra lehet engedélyezni az ilyen vámraktárakra meghatározott feltételek mellett. Ilyen esetekben nincs szükség kiegészítő vámáru-nyilatkozatra (a VK-VHR 271. cikkének (2) bekezdése és 274. cikkének (2) bekezdése). Mindazonáltal abban az esetben, ha az árukat fizikailag a vámraktározási eljárás alá vonják, a VK-VHR 30A. mellékletében szereplő összes releváns adatot be kell jegyezni a raktárnyilvántartásba. Így az engedélyező vámhatóságnak elegendő lehetősége van ellenőrzési intézkedések végrehajtására.

b) Passzív feldolgozásra bejelentett áruk (a VK-VHR 227. cikke) Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás esetén a VK-VHR 282. cikke és 262. cikkének (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a vámhatóságok eltekinthetnek az áruk passzív feldolgozására vonatkozó kiegészítő vámáru-nyilatkozattal kapcsolatos követelménytől. A helyi vámkezelési eljárás esetében – a VK-VHR 285. cikkének (2) bekezdésével összhangban – az engedély jogosultja (elfogadott exportőr) mentesül a kiegészítő vámáru-

10

A statisztikai küszöbértéket a Közösség harmadik országokkal folytatott külkereskedelmére vonatkozó statisztikáról szóló, 2009. május 6-i 471/2009/EK rendelet 3. cikkének (4) bekezdése, valamint az e rendeletet végrehajtó 113/2010/EU rendelet (1. cikke és a mentesítések jegyzékét tartalmazó 1. mellékletének j) pontja) határozza meg. 39

nyilatkozat benyújtásának kötelezettsége alól, ha egyszerűsített vámáru-nyilatkozat helyett hiánytalan kiviteli nyilatkozatot nyújt be.

c) Aktív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy ideiglenes behozatal céljára történő beléptetés a VK-VHR 276. cikkével összhangban A VK-VHR 260–267. cikkének értelemszerű alkalmazásával a vámhatóságok kizárólag az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásnál – a VK-VHR 262. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek teljesülése esetén – tekinthetnek el a kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségtől, ha aktív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy ideiglenes behozatal céljára adnak ki árukat.

d) Ugyanazon személy számára engedélyezett gazdasági vámeljárás másik gazdasági vámeljárás alá vonásával történő lezárása (a VK-VHR 277a. és 278. cikke) Az alábbi két feltétel teljesülése esetén nem kell előírni kiegészítő vámáru-nyilatkozatot: - egy engedélyjogosult legalább két gazdasági vámeljárásra vonatkozó engedélyt kap, és - az új eljárás (a következő eljárás) alá vonás a helyi vámkezelési eljárás igénybevételével történik.

e) A kiviteli eljárás során használt vámáru-nyilatkozatok Lásd a 2.IX.2 és a 2.IX.3. szakaszt.

X. SZAKASZ – KOCKÁZATELEMZÉS Még ha az egyszerűsített eljárások a szokásos eljárásnál kevesebb ellenőrzést tesznek is szükségessé az áruk kiadása előtt, minimális számú fizikai és okmányellenőrzést el kell végezni kockázatelemzés vagy véletlenszerű ellenőrzések alapján. A közös kereskedelempolitikai, illetve biztonsági szempontokat figyelmen kívül hagyó behozatali és kiviteli műveleteknek a feltárása, valamint a vámok és egyéb díjak kisebb összegben történő kifizetésének megelőzése érdekében meg kell tartani egy bizonytalansági tényezőt. Példaképpen: az egyszerűsített eljárás keretében bejelentett, de a kockázatelemzés által (például „AM” kódú közlemény miatt) magas kockázatúnak minősített szállítmányok nem zárhatók ki az ellenőrzésből csak azért, mert azok behozatala egyszerűsített eljárások keretében történt. A tagállamoknak ajánlott a tradicionális saját forrásokhoz kapcsolódó kockázati profilokat kialakítaniuk, kereskedelempolitikai intézkedéseket kidolgozniuk, és kritikusan felülvizsgálniuk ezeket a profilokat az egyszerűsített eljárások mindegyikére vonatkozóan összegyűjtött új információk (többek között a korábbi ellenőrzések eredményei) alapján. Az ellenőrzésekre vonatkozó ajánlások tekintetében lásd az iránymutatások XI. mellékletét. 40

2.X.1. Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat átvételekor a behozatali vagy a kiviteli vámhivatal meggyőződik arról, hogy a vámáru-nyilatkozatot benyújtó személy érvényes engedéllyel rendelkezik-e az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás igénybevételére, és hogy az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat és annak adatai összhangban állnak-e az adott engedélyben megállapított követelményekkel. Mivel az egyszerűsített vámárunyilatkozatot elektronikus üzenet formájában kell benyújtani, az említett ellenőrzéseket automatikusan kell elvégezni, a vámáru-nyilatkozatok adatainak feldolgozására szolgáló rendszerek segítségével. Az elvégzett kockázatelemzés eredményeinek figyelembevétele mellett az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás keretében bejelentett áruk vizsgálat alá vethetők és a szükséges okmányok ellenőrizhetők. Az elvégzett ellenőrzések jellegét és eredményeit a VK-VHR 247. cikkével összhangban kell rögzíteni. 2.X.2. Helyi vámkezelési eljárás A vámtisztviselők okmányellenőrzési céllal bekérhetnek okmányokat, illetve szemlét tarthatnak az engedélyben megjelölt helyen az áruk vizsgálata érdekében, ha az elvégzett kockázatelemzés eredményei alapján szükséges az okmányok ellenőrzése és/vagy az áruk fizikai vizsgálata. Az elvégzett ellenőrzés, illetve vizsgálat jellegét és eredményeit a VKVHR 247. cikkével összhangban kell nyilvántartásba venni. Automatizált kockázatelemzés végrehajtása érdekében a tagállamoknak ajánlott elektronikus értesítést kidolgozniuk az áruk beérkezésére és a nyilvántartásba történő bejegyzésükre (a VK-VHR 253a. cikkének második bekezdésében foglaltaknak megfelelően). Értesítési kötelezettség alóli mentesítés esetén a vámhatóságoknak továbbra is rendszeresen kell végezniük kockázatellenőrzéseket vagy véletlenszerű ellenőrzéseket, vagy az engedély jogosultjának előzetes ellenőrzésén és kockázati profilján alapuló ütemezés szerinti ellenőrzéseket. A vámhatóságok bizonyos időszak vonatkozásában kérhetnek az áruk beérkezéséről szóló értesítést is az áruk ellenőrzésének lehetővé tételére.

2.X.3. A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás keretében bejelentett áruk egyedi ellenőrzése A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás azt jelenti, hogy azokat az árukat, amelyek a behozatal szerinti tagállamban egy másik tagállamba irányuló szállítás vagy átszállítás esetén héa-mentesek, egyidejűleg bocsátják szabad forgalomba és belföldi felhasználásra. Ez a helyzet adózási szempontból egyedi kockázatokat vet fel, amelyeknek a felügyelete nehezebb lehet a vámhatóságok számára olyan esetekben, amikor egyszerűsített eljárásokat alkalmaznak. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárásnál nem ajánlott a helyi vámkezelési eljárás alkalmazása, ugyanis a héa-irányelv (a 2008/117/EK irányelv) előírja, hogy a kiadást megelőzően kötelező a vámhatóságok tájékoztatása. 41

Ha a kérelmező a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárást kíván igénybe venni, a vámhatóságoknak az előzetes ellenőrzés során különleges figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az importőr és a másik tagállambeli ügyfél (címzett) rendelkezik-e héaazonosítószámmal, és arra, hogy a kiadás időpontjában a szállító, illetve az importőr nyilvántartásában van-e bizonyíték az áruk értékesítésére, illetve átszállítására vonatkozóan. A kérelmező e téren tapasztalható megbízhatóságát körültekintően ellenőrizni kell. Ellenőrizni kell továbbá azt, hogy az áruk valóban el fogják-e hagyni a behozatal szerinti tagállam területét, és megérkeznek-e az érintett másik tagállamba. A vámhatóságoknak a kiegészítő vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzése után – automatizált eszközökkel vagy manuálisan – ellenőrizniük kell a héa-azonosítószámokat.

A szokásos héa-ellenőrzésekre meghatározott időközönként kerül sor, és azok több évre terjednek ki. Mindig végezhetők azonban célzott ellenőrzések más tagállam kérésére vagy belső kockázatelemzés alapján, amennyiben csalás gyanúja merül fel. Az utóbbi esetben nagyon fontos, hogy mielőbb rendelkezésre álljanak az esetlegesen csalárd műveletekre vonatkozó információk. A vámhatóságoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárással bonyolított behozatalhoz kapcsolódó információk haladéktalanul továbbításra kerüljenek az adóhatóságokhoz, hogy az adózási kockázatok elemzéséhez ezek az információk rendelkezésükre álljanak.

XI. SZAKASZ – AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁMÁRU-NYILATKOZAT ÉS A KIEGÉSZÍTŐ VÁMÁRU-NYILATKOZAT EGYEZTETÉSE / UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK 2.XI.1. Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat és a kiegészítő vámáru-nyilatkozat egyeztetése 2.XI.1.1. Háttér Fontos csökkenteni a helyi vámkezelési eljárás, az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély kockázatait oly módon, hogy lehetséges legyen az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat és a releváns kiegészítő vámárunyilatkozat egyeztetése. Ezek az ellenőrzési eljárások biztosítják az adójogszabályok betartását és a vámtartozásokra vonatkozó adatok integritásának fenntartását. Az egyeztetést lehetőleg automatikusan kell elvégezni, emellett biztosítani kell a kiegészítő vámáru-nyilatkozat adatainak helyességét és hiánytalanságát. Az egyeztetést a gazdasági szereplőnek vagy a vámhatóságoknak kell automatikusan elvégezniük, még az áruk nyilvántartásba vétele esetében is (helyi vámkezelési eljárás).

2.XI.1.2. Automatizált egyeztetés Az automatizált egyeztetés minden lehetséges esetben ajánlott, és minden hibát nyomon kell követni. A vámáru-nyilatkozatokban szereplő adatok automatikus egyeztetését vámáru-nyilatkozatok adatainak feldolgozására szolgáló rendszerekkel kell elvégezni.

42

A tagállami vámigazgatási szerveknek automatizált informatikai eszközt kell kidolgozniuk és használniuk az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok és a releváns kiegészítő vámárunyilatkozatok egyeztetésére. Az egyeztetéshez felhasználható a vámáru-nyilatkozat nyilvántartási száma, illetve a művelethivatkozási szám (MRN). Az elektronikus egyeztetésnek ésszerű bizonyosságot kell adnia a kiegészítő vámáru-nyilatkozat hiánytalanságáról és pontosságáról, továbbá arról, hogy valamennyi árut megfelelően bejelentettek.

2.XI.1.3. Manuális egyeztetés A tagállami vámigazgatási szervek mindazonáltal elvégezhetik az egyszerűsített vámárunyilatkozatok és a kiegészítő vámáru-nyilatkozatok manuális egyeztetését az utólagos ellenőrzés, illetve a biztosíték felkutatására irányuló tevékenység során. Az egyeztetéshez referenciaként felhasználhatják a vámáru-nyilatkozat nyilvántartási számát, illetve a művelethivatkozási számot (MRN), valamint a 40. rovat adatait. A manuális egyeztetésnek ésszerű bizonyosságot kell adnia a kiegészítő vámáru-nyilatkozat hiánytalanságáról, valamint arról, hogy valamennyi árut megfelelően bejelentettek.

2.XI.2. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat és az alátámasztó okmányok utólagos ellenőrzése A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtásának helye szerinti engedélyező vámhatóságnak, behozatali vagy kiviteli vámhatóságnak ellenőriznie kell a kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtására megállapított határidők betartását. Ezeket az ellenőrzéseket automatikusan kell elvégezni, vámáru-nyilatkozatok adatainak feldolgozására szolgáló rendszerek segítségével. Manuális egyeztetés esetén ez az egyeztetés az utólagos ellenőrzések egyik legfontosabb részét képezi. Az utólagos ellenőrzések során az alátámasztó okmányok helyességét, hitelességét és érvényességét is ellenőrizni kell. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) esetében a szóban forgó ellenőrzések keretében a vámhatóságok szükség esetén felhasználhatják az ellenőrzések eredményeire vonatkozóan a részt vevő tagállamtól kapott információkat is. Ehhez biztonságos kapcsolaton keresztüli információcsere ajánlott.

XII. SZAKASZ – UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK Az uniós jogszabályok jogalapot biztosítanak az elvégzendő ellenőrzésekhez. A Közösségi Vámkódex 78. cikke a vámáru-nyilatkozatok árukiadást követő ellenőrzéséről rendelkezik, míg a 13–16. cikke az ellenőrzések lebonyolításának jogalapjaként szolgál. Ezen túlmenően nemzeti vám- és adójogszabályok is feljogosíthatják a vámhatóságokat gazdasági szereplők és harmadik felek ellenőrzésére. A vámellenőrzés a vámhatóságok által végzett olyan típusú ellenőrzés, illetve értékelés, melynek során meggyőződnek arról, hogy a gazdasági szereplők intézkedései és 43

eseményei eleget tesznek-e a nemzeti és az uniós jogszabályoknak és követelményeknek valamennyi vámügyi vonatkozású területen. A vámellenőrzés a gazdasági szereplők adatainak, intézkedéseinek és eseményeinek pontosságát és hiánytalanságát igazoló bizonyítékok beszerzésére, értékelésére és bejelentésére irányuló, módszeres és tárgyilagos folyamat. Egy-egy ellenőrzés lebonyolításához szokásos körülmények között a gazdasági szereplő telephelyén szemlét kell tartani. Az áruk kiadását követően a vámáru-nyilatkozatok és/vagy ügyletek pontosságáról való meggyőződés érdekében végzett különböző ellenőrzések mindegyike az utólagos ellenőrzések közé sorolható. Ezek közül azonban csak egy ellenőrzéstípus tekinthető utólagos ellenőrzésnek. Az utólagos ellenőrzés az utólagos ellenőrzés azon típusa, mely kiterjed a gazdasági szereplő igazgatásának, szervezetének, belső eljárásainak és/vagy belső rendszereinek vizsgálatára, az arra vonatkozó tárgyilagos véleményt alátámasztó bizonyítékok gyűjtése érdekében, hogy a gazdasági szereplő eleget tesz a vonatkozó jogszabályoknak és követelményeknek. Az újraértékelés magában foglalhat annak értékelésére irányuló ellenőrzést, hogy a gazdasági szereplő továbbra is eleget tesz-e az igénybe vett engedélyre vagy eljárásra jogosító engedélyre alkalmazandó kritériumoknak vagy szabályozásoknak. Ez az ellenőrzéstípus a következő esetekben írható elő: • az uniós jogszabályok jelentősen módosulnak, vagy • alapos okkal feltételezhető, hogy a vonatkozó feltételek és kritériumok már nem teljesülnek. Ezen túlmenően ez az ellenőrzéstípus nyomon követési tevékenységek következtében is elvégezhető minden olyan esetben, amikor egy tagállam azt szükségesnek ítéli. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó engedélyek, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyek szóban forgó újraértékelése ugyanazon szabályok szerint történik, mint az AEO-státusz újraértékelése. További magyarázatokért lásd az AEOiránymutatások 5. részének „Újraértékelés” című II. szakaszát. Más utólagos ellenőrzéseknek az a célja, hogy biztosítsák a vámáru-nyilatkozatok pontosságát egy bizonyos területen - például a dömpingellenes eljárások vagy a származás, illetve a vámkedvezmények, a származási bizonyítványok ellenőrzése, a vámértékmeghatározás, a kölcsönös segítségnyújtás iránti kérelmet követően benyújtott ellenőrzések, a vámraktári ellenőrzések (például leltározás vagy raktárnyilvántartás ellenőrzése), tarifális besorolás céljából végzett ellenőrzések stb. - területén. Ez az ellenőrzéstípus nem mindig terjed ki a gazdasági szereplő belső ellenőrzési rendszereinek vagy eljárásainak vizsgálatára. Egyetlen utólagos ellenőrzésben több ellenőrzéstípus ötvözhető. Ebben az esetben az ellenőr többek között a következőket ellenőrzi: - az érintett gazdasági szereplőnek megadott engedély feltételeinek betartása; - az uniós és a nemzeti jogszabályok követelményeinek betartása valamennyi vámügyi vonatkozású területen; 44

- a fizetendő behozatali vámok összegének megállapításához szükséges helyes és hiánytalan adatok, valamint a nem tarifális intézkedések betartása. A rendszeres és tervezett utólagos ellenőrzéseket megbízható és szabványosított ellenőrzési módszertan alapján kell elvégezni. Az utólagos ellenőrzésekhez kapcsolódó kockázatelemzésnek kellően figyelembe kell vennie nemcsak a gazdasági szereplő üzleti kockázatait, hanem a vámtartozás bejelentésének három éven túli elévülése jelentette kockázatot is. Az ellenőrzési módszerekre, eljárásokra és szakaszokra vonatkozó részletesebb információkhoz a vámellenőröknek az ellenőrzések lebonyolítása tárgyában az EU által rendelkezésre bocsátott iránymutatásokat kell használniuk. A vámellenőrökre vonatkozó ajánlások (lásd a XI. mellékletet) és a helyes gyakorlatot szemléltető példa (lásd a XIII. mellékletet) szintén tanulmányozható.

3. RÉSZ, AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL (SASP) KAPCSOLATOS KÜLÖN RENDELKEZÉSEK I. SZAKASZ – TRADICIONÁLIS SAJÁT FORRÁSOK, AZ IGAZGATÁSI MEGÁLLAPODÁS ÉS AZ EGYEZMÉNY Az egyszerűsített eljárásokra való egységes engedély igénybevétele előtt fontos figyelembe venni azt a kérdést, hogy a tagállamok megosztják egymás között a tradicionális saját források 25 %-át (tradicionális saját források – vámok), amelyet a tagállamok a vámok beszedésekor beszedési költség címén visszatarthatnak. A hatályos jogszabályok értelmében nincs olyan követelmény, hogy a tagállamoknak meg kell osztaniuk ezeket a beszedési költségeket. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély igénybevétele azonban együttműködést tesz szükségessé, és ezt figyelembe kell venni a beszedési költségek részarányának tagállamok közötti megosztása eldöntésekor. Elfogadására került a beszedési költségek megosztására vonatkozó közös jogalap. Ennek eredményeképpen a költségek egyenlően oszlanak meg az engedélyező tagállam és a részt vevő tagállam között egy igazgatási megállapodás vagy egyezmény (közzétéve: HL C 92., 2009.4.21., 1. o.) keretében. A szabad forgalomba bocsátáshoz kapcsolódó, egyszerűsített eljárásokra vonatkozó engedély keretében a nemzeti beszedési költségek elosztásáról szóló igazgatási megállapodás meghatározza az átutalandó beszedési költségek összegének kiszámítását. Bár ez jelentős előrelépés volt, nem minden tagállam írta alá. Az Uniós Vámkódex értelmében a központi vámkezelésre vonatkozó elképzelés szükségessé fogja tenni a beszedési költségek elosztásáról szóló uniós szintű megállapodás létrehozását. A nemzeti beszedési költségek elosztása tekintetében a központi vámkezelésről szóló egyezményt 27 tagállam írta alá, és az egyezmény 90 nappal azután lép hatályba, hogy az utolsó aláíró fél nyilatkozik az elfogadásra irányuló belső eljárások lezárásáról. Ezzel egyidejűleg az egyezmény 7. cikkének (3) bekezdése szerint az említett belső eljárásokat lezáró tagállamok nyilatkozhatnak arról, hogy az egyezményt egy korábbi időponttól 45

kezdődően alkalmazzák az ugyanígy nyilatkozó tagállamokkal. Az egyezmény valamennyi meglévő kétoldalú megállapodás helyébe lép, és felváltja az igazgatási megállapodást is. Az alábbi linken tájékoztatási céllal talál az egyezmény ratifikálásával kapcsolatos konkrét részleteket (például azzal kapcsolatban, hogy miként kell nyilatkozatot tenni ahhoz, hogy az egyezményt a ratifikálása előtt alkalmazni lehessen): http://www.consilium.europa.eu/policies/agreements/search-the-agreementsdatabase?command=details&lang=en&aid=2009003&doclang=EN

Az igazgatási megállapodás és az egyezmény is előírja, hogy az engedélyező tagállam által a részt vevő tagállamnak újraelosztott beszedési költségek összege a részt vevő tagállamba fizikailag behozott árukból visszatartott beszedési költségek összegének 50 %-a. Az engedélyező tagállam a beszedési költségek 100 %-át visszatartja, ha az árukat az engedélyező tagállamban fizikailag szabad forgalomba bocsátják. E jogi aktusok az összegen kívül rendelkeznek az átutalás idejéről, (a bankszámlákra, a vámigazgatási szerv azonosítására stb. vonatkozó) információk tagállamok közötti megosztásáról, továbbá vitarendezési rendelkezéseket tartalmaznak. A beszedési költségeknek az engedélyező tagállam és a részt vevő tagállam közötti megosztására vonatkozó lehetséges forgatókönyvek az I. mellékletben szerepelnek. Az engedélyező tagállam részletes értesítést küld (ennek formátumát lásd az I. mellékletben) a részt vevő tagállamnak a beszedési költségekről. Az összefoglaló értesítés átvételére kijelölt nemzeti hivatalnak ellenőriznie kell a dokumentumban szereplő adatokat, és minden eltérésről értesítenie kell az engedélyező tagállamot. További információk az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság honlapján találhatók: http://ec.europa.eu/taxation_customs/customs/procedural_aspects/general/centralised_clear ance/index_en.htm. A honlapon azoknak a tagállamoknak a felsorolása is megtalálható, amelyek aláírták az igazgatási megállapodást és/vagy ratifikálták az egyezményt.

II. SZAKASZ – KÉRELMEZÉSI ELJÁRÁS 3.II.1. Ki nyújthat be egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) iránti kérelmet? Ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nemzeti engedélyekre (lásd az iránymutatások 2.III.1. pontját). Cégcsoport nem nyújthat be egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet, csak olyan különálló gazdálkodó egység, amely felelősséget vállal a többiek képviseletéért (nyilatkozatot tesz, biztosítékot szolgáltat, nyilvántartást vezet stb.) és az engedélyező vámigazgatási szerv egyablakos ügyintézési helyeként jár el. 46

Amennyiben különálló gazdálkodó egység nyújt be egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet, a cégcsoport azon tagjainak nevét, amelyek a különböző részt vevő tagállamokban az engedély jogosultja számára helyi támogatást nyújtanak (a fizikai ellenőrzések vagy állat-egészségügyi vizsgálatok során segítséget nyújtanak, az árukat az ügyfeleknek kiadják stb.), a 12. rovatba kell beilleszteni.

3.II.2.Hová kell a kérelmet benyújtani? A VK-VHR 253h. cikkének (1) bekezdésével összhangban ugyanazok a szabályok alkalmazandók a vámhatóságok meghatározására, mint az AEO-státuszra. Részletesebb információkért lásd az AEO-iránymutatások 3. részének I. szakaszát. Amennyiben a gazdasági szereplő egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet és meghatározott célú felhasználásra vagy valamely gazdasági vámeljárásra vonatkozó egységes engedélyt is benyújt, a VK-VHR 292. cikkének (5) és (6) bekezdésében, illetve 500. és 501. cikkében foglalt szabályok alkalmazandók. Ez összevont egységes engedély kérelmezése esetén is érvényes. A gyakorlatban a kérelmezőnek a VKVHR 67. melléklete szerinti kérelem-formanyomtatványt kell benyújtania, egyet az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyhez, egy másikat a meghatározott célú felhasználásra vagy a gazdasági vámeljárásra vonatkozó egységes engedélyhez. Ha például a gazdasági szereplő egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet és vámraktározási eljárásra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet nyújt be, az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet abban a tagállamban kell benyújtania, ahol a vámraktározást kell kérelmezni.

3.II.3. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelem benyújtása A szabályok megegyeznek a nemzeti szintű egyszerűsített eljárásokra vonatkozó szabályokkal. A kérelmet az engedélyező tagállamban kell benyújtani.

III. SZAKASZ – A KÉRELEM VIZSGÁLATA ÉS ELŐZETES ELLENŐRZÉS Mivel több tagállam érintett, az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadása előtt a 2.II. szakaszban foglaltakon kívül a tagállamok közötti kommunikációra vonatkozó további szempontokat is figyelembe kell venni. A tagállamok között információcsere szükséges. Az adatcserét lehetőleg elektronikus úton kell folytatni, az adatvédelem figyelembevétele mellett (lásd a 3.X. pontot és a VII. mellékletet). Az előzetes ellenőrzés vonatkozásában az érintett tagállamok közötti és az azokon belüli hatáskör-megosztást meg kell határozni. Az érintett felek (engedélyező tagállam és részt vevő tagállam) kötelezettségvállalásainak pontosítása érdekében közös ellenőrzési tervet kell kidolgozni.

47

Az áruk behozatali/kiviteli helyének és az áru részt vevő tagállambeli birtokosának ismertnek kell lennie. A részt vevő tagállamnak minden esetben ellenőrzéseket kell végeznie az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadásának elfogadása előtt. Ezenfelül bizonyos körülmények között – például az ellenőrzési terv megszövegezéséhez és a kockázati profilok meghatározásához – közös ellenőrzésre kerülhet sor a részt vevő tagállamban. Lásd a IV., V. és XI./XII. mellékletet, amelyek az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély kiállítási eljárására is alkalmazandók.

IV. SZAKASZ – BIZTOSÍTÉKOK Több eltérés van az egyszerűsített eljáráshoz szolgáltatandó biztosíték (lásd a 2.VI. pontot) és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyhez szolgáltatandó biztosíték között: - a biztosíték kiszámításában több tagállam érintett; - a biztosítéknak fedeznie kell az engedélyben érintett tagállamok mindegyikének nemzeti adóit. Az engedélyező vámhatóságok felelnek a vámtartozások és egyéb díjak fedezéséhez szükséges biztosíték összegének kiszámításáért. Ez a biztosíték a behozatali vámokat és mindegyik érintett tagállam különböző nemzeti adóit is fedezi. A probléma azonban a nemzeti adókkal, nem pedig a vámokkal kapcsolatban merül fel, amelyek tekintetében a biztosíték az engedélyező tagállam felelőssége. A nemzeti adók esetében az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben érintett tagállamok mindegyikének hozzá kell járulnia a biztosíték – például a héa és a jövedéki adók – összegének kiszámításához. Nincs olyan hivatalos szabály, amely meghatározná, hogy hol kell a biztosítékot szolgáltatni. A gyakorlatban azonban két lehetőség érvényesül: (1) a teljes vám- és adótartozásra szolgáltatott biztosítékot (a behozatali vámokra és az érintett tagállamok nemzeti adóira egyaránt) az engedélyező tagállamban állapítják meg; (2) a részt vevő tagállam nemzeti adóira szolgáltatott biztosítékot a részt vevő tagállam számítja ki, és a biztosítékot ebben a tagállamban kell megállapítani. Ebben az esetben az engedélyező tagállamban megállapított biztosíték csak a behozatali vámokat és az engedélyező tagállam nemzeti adóit fedezi. Az eddigi tapasztalatok alapján a második lehetőség szélesebb körben érvényesül. A második esetben a részt vevő tagállam bármikor tájékoztatást kérhet a biztosíték meglétéről és mértékéről.

V. SZAKASZ – KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁS A tagállamok közötti konzultációs eljárásról a VK-VHR 253j. cikkének (1) bekezdése rendelkezik. Az ellenőrzési terv megszövegezésekor figyelembe kell venni a részt vevő tagállam egyedi követelményeit (például a nemzeti jogszabályok vonatkozásában). A 48

kockázatelemzéstől és a vámeljárás alá vonható áruktól függően a részt vevő tagállam(ok)ban bonyolított árukiadásra vonatkozóan az egységes engedélyben (a 15. rovatban vagy a kiegészítő információknál) különleges értesítési és eljárási követelményeket kell megállapítani. Ez azt jelenti, hogy a konzultációs eljárás során a részt vevő tagállam helyi vámhivatalának tájékoztatnia kell az engedélyező vámhatóságot azokról a különleges követelményekről, amelyeket az áruk kiadásakor alkalmazandó nemzeti jogszabályok miatt az engedélyben és az ellenőrzési tervben is figyelembe kell venni.

VI. SZAKASZ – TILALMAK ÉS KORLÁTOZÁSOK

Elvileg az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nemzeti engedélyekkel kapcsolatos iránymutatásokat kell alkalmazni (lásd az iránymutatások 2.V.3. pontját). Amennyiben más kormányzati hatóságok vagy hivatalok felelnek a tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó árukkal kapcsolatos intézkedések végrehajtásáért, az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadása előtt elengedhetetlen a velük való konzultáció. Folyamatosan részt kell venniük az engedély értékelésében, felülvizsgálatában, illetve módosításában. A szóban forgó áruk hathatós ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a közös ellenőrzési terv egyértelműen meghatározza az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben érintett vámigazgatási szervek feladatait és felelősségi köreit. Az engedélynek egyértelműen fel kell tüntetnie azt a vámhatóságot is, amelynek az engedélyeket be kell mutatni, továbbá (KN-kódok alapján) fel kell sorolnia azokat az árukat, amelyekre az engedély vonatkozik és azokat, amelyekre nem. A közös ellenőrzési tervnek egyértelművé kell tennie, hogy a bemutatás helye szerinti vámhivatal és az engedélyező vámhivatal milyen szerepet tölt be a tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó árukkal kapcsolatos ellenőrzésekben. Ez legalább a következőket foglalja magában: - annak pontosítása, hogy be kell-e mutatni az engedélyt az egyszerűsített vámárunyilatkozattal vagy az értesítéssel együtt, vagy elegendő az okmányokat a kiegészítő vámáru-nyilatkozattal együtt bemutatni; - milyen ellenőrzéseket kell végeznie az engedélyező vámhivatalnak az áruk kiadása előtt, és milyen ellenőrzések végezhetők utólagos ellenőrzésként; - az okmányok bemutatásának helye szerinti vámhivatal és az engedélyező vámhatóság között a bemutatáskor, valamint az ellenőrzéseket követően folytatott információcsere részletei.

49

3.VI.1. Nemzeti tilalmak és korlátozások esetén Elvileg egy tagállamtól sem várható el más tagállam nemzeti tilalmainak és korlátozásainak végrehajtása. A tagállamok azonban megállapodhatnak erről, amennyiben kielégítő ellenőrzések alakíthatók ki. A tagállamokban létező különböző nemzeti tilalmak és korlátozások miatt minden esetben el kell dönteni, hogy az áruk szerepeltethetők-e az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben.

3.VI.2. Uniós tilalmak és korlátozások esetén Tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó árukra kizárólag akkor adható meg az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély, ha az érintett tagállamok egyetértenek abban, hogy a vonatkozó jogszabályok ellenőrzési követelményei teljesíthetők. Az uniós tilalmak és korlátozások sokfélesége miatt a határozat csak eseti alapon hozható meg. Az engedélyből kizárt (tilalmak hatálya alá tartozó) áruk A vonatkozó ellenőrzési követelmények teljesíthetetlensége esetén az árukat ki kell zárni az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyből. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben egyértelműen fel kell tüntetni, hogy az egyes érintett tagállamokban mely áruk kizártak az eljárásból.

3.VI.3. A tilalmak és korlátozások megsértésének vagy megszegésének kezelése Ha az engedélyben tilalmak és korlátozások szerepelnek, az ellenőrzési tervnek – a tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályok figyelembevétele mellett – egyértelműen meg kell állapítania a megsértésük vagy megszegésük kezelésére vonatkozó tagállami felelősségi köröket. Rendes körülmények között a részt vevő tagállamoknak először azt kell eldönteniük, hogy a szabálysértés jellegére tekintettel megfelelő-e bármilyen büntetés vagy szankció, az engedélyező vámhivatalnak pedig minden szükséges segítséget meg kell adnia (például be kell szerezniük az iratok és tanúvallomások másolatát az ellenőrzést végző munkatársaktól). Az engedélyező vámhivatal által foganatosítandó közigazgatási intézkedésről, például az engedély módosításáról, felfüggesztéséről vagy visszavonásáról (például az áruknak az engedélyből való kizárásáról), illetve közigazgatási vagy adóbírság alkalmazásáról meg kell állapodni a részt vevő tagállamokkal.

50

VII. SZAKASZ – A BEHOZATALI HÉÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK 3.VII.1. Háttér A héa-irányelv (a 2006/112/EK irányelv) szerint a behozatali héa-tartozás az áruk szabad forgalomba bocsátásakor keletkezik. A behozatal helye az a tagállam, amelynek a területén az áruk a szabad forgalomba bocsátásuk időpontjában találhatók. A II. és III. melléklet áttekintést ad a tagállamok vonatkozó jogszabályairól és azok tagállami végrehajtásáról. 3.VII.2. A behozatali héára vonatkozó követelmények A gazdasági szereplőnek az engedélyező tagállamban kell vámáru-nyilatkozatokat tennie. Ezek közé tartoznak a részt vevő tagállamban fizikailag szabad forgalomba bocsátott árukra vonatkozó vámáru-nyilatkozatok. A gazdasági szereplő az engedélyező vámhatóságoknak megfizetett vámokra vonatkozó kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtása mellett mindegyik részt vevő tagállamban köteles benyújtani a héára vonatkozó adatokat is. A héára vonatkozó adatok benyújtásának formátuma és határideje annak a tagállamnak a követelményeitől függ, amelyben az árukat fizikailag szabad forgalomba bocsátják. A részt vevő tagállam különösen azt írhatja elő, hogy ezeket az adatokat minden egyes behozatali műveletre vonatkozóan vagy havonta kell-e benyújtani. A tagállamok azt is előírhatják, hogy ezeknek az adatoknak a benyújtása kiegészítő vámáru-nyilatkozat formájában történjen. A behozatali héára vonatkozó kiegészítő vámáru-nyilatkozat a héa mértékére vonatkozóan legalább az alábbi információkat tartalmazhatja: 1. a részt vevő tagállamban szabad forgalomba bocsátott áruk adóalapja (vagy az adóalap külön-külön felsorolt alkotóelemei: a. a részt vevő tagállamban szabad forgalomba bocsátott áruk vámértéke; b. az ezen áruk után megfizetett behozatali vám összege; c. a behozatali héa kiszámításához figyelembe veendő járulékos költségek); 2. az irányadó héa-mérték; 3. a behozatali héa számított összege. A behozatali héára vonatkozó adatok ellenőrzése érdekében az engedélyező tagállamban minden egyes behozatali műveletre vonatkozóan részletes információkat kell rendelkezésre bocsátani. Az engedélyező tagállamnak a kiegészítő vámáru-nyilatkozatokra vonatkozó információkat héa-ellenőrzés céljából – a részt vevő tagállam kérésére – meg kell küldenie a részt vevő tagállamnak. A tagállamok közötti megállapodástól függően a részt vevő tagállamnak a behozatali héára vonatkozó adatokat esetlegesen meg kell küldenie az engedélyező tagállamnak, ha ez megvalósítható. A behozatali héára vonatkozó adatok cseréjét érintő alakiságokról a részt vevő tagállamoknak meg kell állapodniuk; ez a közös ellenőrzési terv szerves részét képezheti (lásd a 3.X. szakaszt). A részt vevő tagállamoknak a behozatali héára vonatkozó adatok benyújtására vonatkozó követelményeit az engedélyben vagy az engedély mellékletében kell feltüntetni. 51

VIII. SZAKASZ – JÖVEDÉKI ADÓK Gyakorlati szempontból – a különleges követelmények miatt – nehézkes lehet a jövedéki adó hatálya alá tartozó áruk egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély hatálya alá vonása. A szükséges eljárást az érintett tagállamoknak kell kialakítaniuk a 2008/118/EK irányelv alapján, figyelembe véve, hogy a jövedéki adókat a fogyasztás helye szerinti tagállamban kell megfizetni. 3.VIII.1. Biztosítékok A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai – az általuk meghatározott feltételek mellett – előírják, hogy a jövedéki termékek továbbítására irányuló eljárásban rejlő kockázatokat kötelező biztosítékkal kell fedezni. A biztosíték szolgáltatására jogosult személyekről a biztosítékokat meghatározó szabályok rendelkeznek, amelyeket a tagállamoknak kell megállapítaniuk. A biztosítéknak az EU egész területén érvényesnek kell lennie. Jövedéki adók megfizetése Jövedékiadó-felfüggesztési rendszer alkalmazásának hiányában a jövedéki adót az áruk szabad forgalomba bocsátásakor kell megállapítani. A gazdasági szereplő számára előírható, hogy a vámfizetéshez kapcsolódó kiegészítő vámáru-nyilatkozatnak az engedélyező vámhatóság részére történő benyújtásán túlmenően a részt vevő tagállamban tegyen jövedéki bevallást. A jövedéki bevallás benyújtásának formátuma és határideje annak a tagállamnak a követelményeitől függ, amelyben az árukat fizikailag szabad forgalomba bocsátják. Egyszerűsített eljárásra vonatkozó egységes engedély esetében a részt vevő tagállam külön engedélyt követelhet meg a jövedéki bevallás benyújtásához.

IX. SZAKASZ – STATISZTIKÁK 3.IX.1. Háttér A kereskedelmi statisztikák nemzeti és uniós célra szükségesek. A harmadik országokkal folytatott árukereskedelemre vonatkozó statisztikák (külkereskedelmi statisztikák; Extrastat) jogalapja a 471/2009/EK tanácsi rendelet, a 92/2010/EU rendelet és a 113/2010/EU bizottsági rendelet. Az Extrastat (az EU-ba irányuló árubehozatalra és az onnan történő árukivitelre vonatkozó statisztikák) – bizonyos konkrét árumozgásoktól eltekintve – a vámáru-nyilatkozat adatainak összegyűjtésén alapul (a 471/2009/EK rendelet 6. cikke). Az adatgyűjtésre a vámáru-nyilatkozat vámhatóságok általi elfogadásakor kerül sor. Az uniós rendelkezések értelmében a gazdasági szereplőknek szokásos körülmények között nincs közvetlen statisztikai jelentéstételi kötelezettségük a statisztikai hatóságok felé.

52

Az egyes tagállamok hatóságai felelnek azért, hogy – harmonizált uniós koncepció szerinti – külkereskedelmi statisztikákat juttassanak el a Bizottsághoz (az Eurostathoz). A III. melléklet áttekintést nyújt a tagállamok vonatkozó jogszabályairól és azok tagállami végrehajtásáról.

3.IX.2. Statisztikákra vonatkozó követelmények A statisztikák szolgáltatását figyelembe kell venni az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély megadásakor. Az uniós statisztikák esetében az alábbi követelmények kötelezőek: - Az engedélyező tagállamnak statisztikákat kell szolgáltatnia az Eurostat számára a részt vevő tagállamban fizikailag szabad forgalomba bocsátott, oda kivitelre vagy ott feldolgozásra kerülő árukról. Adatforrásnak a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell tekinteni. - Az adatok: az EU területére beléptetett áruk esetében a „végső rendeltetési hely szerinti tagállamot”, az EU területét elhagyó áruk esetében pedig a „tényleges exportáló tagállamot” kell megadni az Eurostat részére az általánosan kötelező statisztikai adatkészleten kívül, bár ezek az adatelemek nem kötelezőek minden tagállamban. Kifejezetten ajánlott, hogy az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyre jogosult gazdasági szereplő ezt az információt a kiegészítő vámáru-nyilatkozat 17a. rovatában (behozatal esetén) vagy 15a. rovatában (kivitel esetén) tüntesse fel. Ha például a végső rendeltetési hely szerinti tagállam eltér a behozatali tagállamtól, a 42es eljáráskóddal végzett vámeljárás irányadó. A nemzeti statisztikák összeállításához az alábbi követelmények ajánlottak: - a gazdasági szereplőt kötelezzék arra, hogy a részt vevő tagállamban közvetlenül az illetékes nemzeti hatóságoknak tegyen statisztikai nyilatkozatot, vagy - az engedélyező tagállam vámigazgatási szervét kötelezzék arra, hogy a statisztikai adatokat továbbítsa a részt vevő tagállam illetékes közigazgatási szervének (vámigazgatási szervének vagy nemzeti statisztikai hatóságának). A statisztikai nyilatkozat benyújtásának formátuma, tartalma (adatelemei) a részt vevő tagállam követelményeitől függ (a részt vevő tagállamban felmerülő adatgyűjtési igényektől függően például elektronikus formában, CD ROM-on vagy papíron benyújtott havi nyilatkozat). Az engedélyező tagállambeli gazdasági szereplő és/vagy vámigazgatási szerv kötelezettségeit magában az engedélyben vagy annak mellékletében kell feltüntetni.

53

X. SZAKASZ – KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERV/AZ ELLENŐRZÉSEKRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK CSERÉJE Mindegyik egységes engedélyhez az iránymutatásokon alapuló közös ellenőrzési tervet kell kidolgozni (lásd a VII. és a VIII. mellékletet). Az ellenőrzési tervnek meg kell határoznia az ellenőrzések minimális szintjét (lásd a IX. mellékletet). Kivételes körülmények között a részt vevő tagállam helyi vámhivatalai – az engedélyező vámhatóság kérésére vagy saját kezdeményezésükre – további ellenőrzéseket végezhetnek, az eredményekről pedig jelentést tesznek az engedélyező vámhivatalnak (ehhez a X. mellékletben meghatározott formanyomtatványt használják). Az elektronikus levelezés ajánlható, amennyiben biztonságossága megfelelő (az adatvédelem tekintetében lásd a VII. melléklet 4. pontját).

A részt vevő tagállam ellenőrzéseket elvégző helyi vámhivatalainak minden esetben jelenteniük kell az eredményeket az engedélyező vámhivatalnak. Ezen információk továbbítását az említett ellenőrzési tervben kell szabályozni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nemzetközi gazdasági szankciók teljesítésének garantálása, továbbá a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek, valamint a hordozóeszközeik elterjedésének csökkentését kimondó (2000. évi) 1540. számú határozatában foglalt követelmények betartása terén érvényesülő konkrét tagállami felelősségi körök kihangsúlyozása érdekében a vámigazgatási szerveknek megfelelő és hathatós ellenőrzéseket kell létrehozniuk, kidolgozniuk, felülvizsgálniuk és fenntartaniuk az érzékeny célokra esetlegesen felhasználható árucikkek vonatkozásában. Biztonsági és védelmi kockázatkezelési módszerek alapján még az egyszerűsített vámeljárások esetében is kötelező fizikai ellenőrzést és dokumentumellenőrzést végezni. Ennek keretében nem csak a kritikus árucikkek sajátos jellemzői alapján, hanem inkább az érintett felek ismeretei és a szállítmányok végső rendeltetési helye alapján kell ellenőrzéseket végezni. A felelősségi körök megosztását a VI. melléklet tartalmazza.

XI. SZAKASZ – KIÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS Az engedélyező vámhatóság – azt követően, hogy előzetes ellenőrzés útján (lásd az V. mellékletet) megvizsgálta, hogy a kérelmező jogosult-e az engedélyre – a VK-VHR 253j. cikkének (1) bekezdésével összhangban elektronikus levélben (az adatvédelem tekintetében lásd a 3.X. pontot és a VII. melléklet 4. pontját) megküldi a többi érintett vámhatóságnak (a részt vevő tagállamokban a VK-VHR 253i. cikkének (2) bekezdése szerint létrehozott központi hivatal(ok)nak) a kérelmet, az engedély első tervezetét, szükség esetén a megfelelő fordításokkal együtt, valamint az engedély megadásához szükséges valamennyi információt, vagy a VK-VHR 253m. cikkében említett kommunikációs rendszer segítségével hozzáférhetővé teszi ezeket az információkat, amint azok rendelkezésre állnak; ebben ez esetben átvételi elismervény nem szükséges.

54

3.XI.1. Határidők Az illetékes vámhatóságok a VK-VHR 253j. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban az alábbi határidőkön belül rendelkezésre bocsátják a fent említett információkat; e határidőket attól az időponttól kell számítani, amikor az illetékes vámhatóságokhoz beérkezett a kérelem elfogadásához szükséges valamennyi információ: - 30 naptári nap, ha a kérelmező korábban már kapott egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedélyt vagy a 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában említett AEO-tanúsítványt; - minden más esetben 90 naptári nap. Szükség esetén ezek a határidők 30 nappal meghosszabbíthatók, és a kérelmezőt az engedélyező vámhatóságok tájékoztatják a hosszabbítás okairól. Az érintett tagállamok vámhatóságai – a VK-VHR 253k. cikkének (2) bekezdésével összhangban – az engedély tervezetének kézhezvételétől számított 30 naptári napon belül elektronikus levélben értesítik az engedélyt kiállító vámhatóságokat esetleges kifogásaikról, illetve közlik azokkal határozatukat (határozataikat); ha több időre van szükség a határozathozatalhoz, az engedélyező vámhivatalt ugyanezen a 30 naptári napos határidőn belül tájékoztatni kell erről. Az adott időszakon belül emelt kifogás(ok) esetén és egyetértés hiányában a kérelmet a felmerült kifogás(ok) vonatkozásában el kell utasítani. A kérelem elutasítása előtt a kérelmező számára álláspontjának kifejtésére a VK-VHR 253k. cikkének (3) bekezdésével összhangban 30 naptári napot kell biztosítani. Az engedély kizárólag akkor adható meg, ha valamennyi illetékes hatóság írásban vagy elektronikus úton kifejezett beleegyezését adta ahhoz, illetve ha ezek a hatóságok nem reagáltak a határidőn belül. Az illetékes vámhatóságok az engedélyt– a VK-VHR 253l. cikkének (2) bekezdésével összhangban – a VK-VHR 67. mellékletében meghatározott formanyomtatvány használatával az érintett tagállamok vámhatóságai beleegyezésének kézhez vétele után nappal 30 nappal, vagy akkor adják meg, ha nem érkezett azoktól indokolt kifogást. Az engedélyező vámhatóságok kötelesek megküldeni az elfogadott engedély másolatát valamennyi érintett illetékes hatóságnak. Mivel az egyszerűsített eljárások, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély határidői eltérnek a gazdasági vámeljárások határidőitől, összevont engedélyek esetében a gazdasági vámeljárás az egyszerűsített eljárás előtt engedélyezhető. A gazdasági vámeljárás például a szokásos vámáru-nyilatkozatokkal igénybe vehető.

3.XI.2. Érvényesség időtartama Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély érvényessége nyitott. Mindazonáltal az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt az ellenőrzési terv szerint kell ellenőrizni, például háromévente egy alkalommal (lásd a XI. mellékletet).

55

XII. SZAKASZ – AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLY (SASP) IGAZGATÁSA

Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély lényeges vonatkozása az engedély felügyeletét érintő vámhatósági felelősségi körök megosztása. Az elsődleges felelősség az engedélyező tagállambeli engedélyező vámhatóságot terheli, az engedély megadása és az azt követő igazgatása tekintetében egyaránt. Az engedélyező vámhivatalnak gondoskodnia kell a jogi követelmények teljesüléséről, emellett felelősséggel tartozik az előzetes ellenőrzéseknek az engedély megadása előtti, szükség szerinti lebonyolításáért (lásd az előzetes ellenőrzésre vonatkozó általános rendelkezéseket és a szabványos ellenőrző listát a IV. és az V. mellékletben). Az engedélyező vámhivatal felel továbbá az engedély megadása után felmerülő esetleges kockázatok feltárását és kezelését célzó kockázatelemzésért és ellenőrzési terv kidolgozásáért. Az alábbi szakaszok az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás és a helyi vámkezelési eljárás szerinti behozatallal és kivitellel összefüggő egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély igazgatásával kapcsolatos helyes gyakorlatokra szolgálnak iránymutatással.

3.XII.1. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás esetén

egységes

engedély

(SASP)

3.XII.1.1. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély behozatalkor alkalmazott egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás esetén

(SASP)

a) Az áruk beérkezése és vám elé állítása Azt követően, hogy az áruk beérkeznek a részt vevő tagállamokba, azokat a kiadásuk előtt vám elé kell állítani és vámellenőrzési célra rendelkezésre kell bocsátani.

b) Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat benyújtása Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében két lehetőség van: - Az első lehetőség az, hogy az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot az engedély jogosultjának letelepedési helye szerint illetékes vámhatósághoz nyújtják be; a letelepedési hely az a hely, ahol a cég főkönyvei hozzáférhetőek, és ahol a műveletek egy részét bonyolítják. Ebben az esetben a releváns információkat vagy az engedélyező tagállamnak vagy a gazdasági szereplőnek kell közölnie a részt vevő tagállam vámhatóságaival, hogy azok nemzeti ellenőrzést végezhessenek vagy kiadhassák az árukat valamely vámeljárásra. Az elektronikus levelezés lehetséges (az adatvédelem tekintetében lásd a VII. mellékletet).

- A második lehetőség az, hogy az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot az áruk helye szerint illetékes vámhivatalhoz nyújtják be. 56

A nemzeti ellenőrzések szükségességét a konzultációs folyamat során kell meghatározni, és azt bele kell foglalni a közös ellenőrzési tervbe. Létezhet olyan követelmény, hogy az árukat a kiadás előtt meg kell vizsgálni. A vizsgálat szükségességének kockázatelemzésen kell alapulnia, és ezt bele kell foglalni az ellenőrzési tervbe.

c) Az áruk kiadása és a kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtása A konzultációs szakaszban az engedélyező vámhatóságoknak és a részt vevő vámhatóságoknak meg kell állapodniuk a részt vevő tagállamba fizikailag behozott áruk kiadásának mechanizmusáról. Szokásos körülmények között, amennyiben az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot az engedélyező vámhatóságokhoz nyújtják be, az áruk addig nem adhatók ki, amíg az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat adatait nem közölték a részt vevő tagállammal. Az elektronikus levelezés lehetséges (az adatvédelem tekintetében lásd a 3.X. szakaszt és a VII. mellékletet). Rendkívüli körülmények között azonban az áruk a helyük szerint illetékes vámhivatalnál történő vám elé állításkor is kiadhatók, az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatban szereplő információk cseréje nélkül. Ez az egyszerűsítés az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben érintett tagállamok közötti megállapodás, az áruk típusa, valamint a nemzeti vagy kötelező ellenőrzésekre vonatkozó követelmények függvénye lenne. Az áruk kiadását követően a gazdasági szereplő kiegészítő vámáru-nyilatkozatot nyújt be az engedélyező tagállamban. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtásának kritériumai és határidői nemzeti követelményektől függőek; ezt azonban legkésőbb a kiegészítő vámáru-nyilatkozat végső benyújtási határidejét követő 15. napon be kell nyújtani.

d) Vámfizetés és a beszedési költségek megosztása Az engedélyező vámhatóságok ellenőrzik, hogy a gazdasági szereplő megfizette-e a helyes összegű vámot. Kisebb összeg megfizetésének észlelése esetén az engedélyező vámhatóságnak intézkednie kell a tartozás beszedése érdekében, és tájékoztatnia kell a részt vevő tagállamot is, mivel ez hatással lehet a fizetendő behozatali héára is. Az engedélyező tagállam kiszámítja a beszedési költségek megosztott összegét is, és az információt és a befizetett összeget továbbítja a részt vevő tagállamnak. Ajánlott a biztonságos kapcsolaton keresztüli elektronikus levelezés. Az elektronikus levelezés lehetséges (az adatvédelem tekintetében lásd a VII. mellékletet).

3.XII.1.2. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) kivitelkor alkalmazott egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás esetén a) Az áruk beérkezése

57

Kivitel esetében az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás akkor veszi kezdetét, amikor az áruk beérkeznek az exportőr letelepedési helye vagy az áruk kiviteli célú csomagolási vagy berakodási helye szerint illetékes vámhivatalba.

b) Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat benyújtása Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély rendszerében két lehetőség van. Az első lehetőség az, hogy az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot ahhoz a vámhivatalhoz nyújtják be, amely azon hely szerint illetékes, ahol a cég főkönyvei hozzáférhetőek, és ahol a műveletek egy részét bonyolítják. Ebben az esetben a releváns információkat vagy az engedélyező tagállamnak, vagy a gazdasági szereplőnek kell közölnie a részt vevő tagállam vámhatóságaival, hogy azok nemzeti ellenőrzést végezhessenek vagy kiadhassák az árukat valamely vámeljárásra. Az elektronikus levelezés lehetséges (az adatvédelem tekintetében lásd a VII. mellékletet). A második lehetőség az, hogy az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot az áruk helye szerint illetékes vámhivatalhoz nyújtják be.

A nemzeti ellenőrzések szükségességét a konzultációs folyamat során kell meghatározni, és azt bele kell foglalni a közös ellenőrzési tervbe. Létezhet olyan követelmény, hogy az árukat a kiadás előtt meg kell vizsgálni. A vizsgálat szükségességének kockázatelemzésen kell alapulnia, és ezt bele kell foglalni az ellenőrzési tervbe.

c) Az áruk kiadása és a kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtása A konzultációs szakaszban az engedélyező vámhatóságoknak és a részt vevő vámhatóságoknak meg kell állapodniuk a részt vevő tagállamból fizikailag kivitt áruk kiadásának mechanizmusáról.

Szokásos körülmények között, amennyiben az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot az engedélyező vámhatóságoknak nyújtják be, az áruk addig nem adhatók ki, amíg az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat adatait nem közölték a részt vevő tagállammal. Rendkívüli körülmények között azonban az áruk a helyük szerint illetékes vámhivatalnál történő vám elé állításkor is kiadhatók, az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatban szereplő információk cseréje nélkül. Ez az egyszerűsítés az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben érintett tagállamok közötti megállapodás, az áruk típusa, valamint a nemzeti vagy kötelező ellenőrzésekre vonatkozó követelmények függvénye lenne. Az áruk kiadását követően a gazdasági szereplő kiegészítő vámáru-nyilatkozatot nyújt be az engedélyező tagállamban. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtásának kritériumai és határidői uniós és nemzeti követelményektől függőek.

58

3.XII.2. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) helyi vámkezelési eljárás esetén 3.XII.2.1. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes behozatalkor alkalmazott helyi vámkezelési eljárás esetén

engedély

(SASP)

a) Az áruk beérkezése Az áruk beérkeznek a részt vevő tagállambeli vagy az engedélyezett tagállambeli engedélyezett helyszínre, illetve ott lezárul átmeneti megőrzésük vagy egy korábbi vámeljárás (például vámraktározási eljárás) (az áruk bármelyik tagállamba beérkezhetnek; lásd az I. mellékletben szereplő modelleket). A gazdasági szereplő az érintett vámeljáráshoz kapcsolódóan bejegyzi az árukat a kereskedelmi nyilvántartásába, amely tartalmazza a vám- és adótartozás felmerülésének dátumát. A gazdasági szereplőnek nem kell az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély rendszerében részt vevő tagállamok mindegyikében (főkönyvi) könyvelést vezetnie, a nyilvántartásoknak azonban a részt vevő tagállam vámhatóságainak kérésére hozzáférhetőnek kell lenniük.

A behozatal nyilvántartásba vételét követően két lehetőség adott azon a helyen, ahol az áruk a részt vevő tagállamba érkeznek: - előfordulhat, hogy a gazdasági szereplőnek kell értesítenie a részt vevő tagállam vámhivatalát arról, hogy az áruk az engedélyezett helyszínre érkeztek, bekerültek a nyilvántartásba és készen állnak a kiadásra. A szükséges értesítés formája a részt vevő tagállam követelményétől függ; vagy - az áruk kiadására központi nyilvántartásba vétel útján kerül sor az értesítési kötelezettség alól bizonyos különleges körülmények fennállásakor történő mentesítés esetében.

b) Az áruk kiadása - A részt vevő tagállam vámhivatala általi árukiadás az értesítés kézhezvételekor A gazdasági szereplő megküldi az értesítést (ebben az esetben az értesítés formája a részt vevő tagállam követelményeitől függ) az áruk helye szerint illetékes helyi vámhivatalnak. A helyi vámhivatal eldönti, hogy az áruk azonnal kiadhatók vagy pedig ellenőrzéseket kell végezni11. A helyi vámhivatalnak lehetőség szerint előzetesen tájékoztatnia kell az

11

Ha például egy már beérkezett értesítés alapján valamely részt vevő tagállam a játékokban előforduló kadmium szintjére vonatkozóan ellenőrzéseket kíván végezni, tájékoztatja erről az engedélyező tagállamot. Ebben a konkrét esetben az áruk csak a helyi vámhatóság (egyedi) jóváhagyását követően adhatók ki. Az engedély határozza meg azt a határidőt, amelytől számítva az árukat szabad fogalomba bocsátottnak lehet tekinteni. 59

engedélyező vámhivatalt a tervezett ellenőrzésekről. A részt vevő tagállam vámhivatala az ellenőrzési tervben még nem szereplő nemzeti jogszabályokkal kapcsolatos, közelmúltban előírt ellenőrzésekről is tájékoztathatja az engedélyező vámhivatalt. Ha a nemzeti jogszabályok miatt új ellenőrzéseket kell végezni, az ellenőrzési tervet a lehető legrövidebb időn belül frissíteni kell.

- Kiadás a nyilvántartásba történő központi adatbevitel útján A nyilvántartásba történő adatbevitelről szóló értesítést továbbra is az engedélyező tagállam vámhivatalának kell megküldeni. Rendkívüli körülmények között (lásd az iránymutatások 3.VIII.2.1. pontját) az értesítési kötelezettség alól a VK-VHR 266. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban mentesítés adható, azzal a feltétellel, hogy az a műveletek megfelelő lebonyolítását ne érintse. Az engedélynek meg kell határoznia az értesítési kötelezettség alóli mentesítés különleges szabályait, valamint az engedély jogosultjának ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. Az áruk kiadására általában rögtön azután sor kerül, hogy a szükséges adatok bekerültek a nyilvántartásba, és ha elvileg nem kell értesítést küldeni a részt vevő tagállam vámhatóságának. Az engedélyező vámhivatal vagy a helyi vámhivatal azonban bizonyos esetekben dönthet úgy, hogy a gazdasági szereplőnek – a közös ellenőrzési terv rendelkezéseinek megfelelően – meghatározott időszakon át konkrét árutípusok tekintetében értesítést kell küldenie, és a helyi vámhivataltól (a részt vevő tagállam helyi vámhivatalától) ellenőrzések (vizsgálatok) elvégzését kell kérnie. Ez utóbbi esetben az árukat a helyi vámhatóság is kiadhatja, ha erről a közös ellenőrzési terv rendelkezik.

c) A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtása Az áruk kiadását követően a gazdasági szereplő kiegészítő vámáru-nyilatkozatot nyújt be az engedélyező tagállamban. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtásának kritériumai és határidői nemzeti követelményektől függőek; e vámáru-nyilatkozatot azonban legkésőbb a következő hónap 15. napján be kell nyújtani.

d) Vámfizetés és a beszedési költségek megosztása (lásd a 3.XII.1.1. szakasz d) pontját) Ajánlott a biztonságos kapcsolaton keresztüli elektronikus levelezés. Az elektronikus levelezés lehetséges (az adatvédelem tekintetében lásd a VII. mellékletet).

3.XII.2.2. Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) kivitelkor alkalmazott helyi vámkezelési eljárás esetén a) Az áruk beérkezése A kiviteli célú helyi vámkezelési eljárás akkor veszi kezdetét, amikor az árukat a részt vevő tagállambeli vagy engedélyező tagállambeli engedélyezett helyszínen exportszállítás 60

céljára becsomagolják vagy berakodják. Az áruk kiadhatósága előtt a gazdasági szereplőnek azokat be kell jegyeznie kereskedelmi nyilvántartásába. b) Az áruk kiadása A kivitel nyilvántartásba vételét követően különböző lehetőségek adódnak: a gazdasági szereplő a részt vevő tagállam vámhivatalát vagy az engedélyező tagállam vámhivatalát értesíti az áruk nyilvántartásba vételéről. A nyilatkozattevő az értesítés helyett egyszerűsített vagy teljes vámáru-nyilatkozatot is benyújthat. Teljes kiviteli nyilatkozat esetén kiegészítő vámáru-nyilatkozatra nincs szükség.

- Árukiadás értesítés vagy vámáru-nyilatkozat benyújtása mellett Ha a gazdasági szereplő értesíti az engedélyező tagállam vámhatóságát, az információkat az engedélyező tagállam vagy a gazdasági szereplő is továbbíthatja a részt vevő tagállamnak. Ezt még az áruk kiadása előtt meg kell tenni. Az értesítés formája a részt vevő tagállam követelményeitől függ. Az elektronikus értesítésnek tartalmaznia kell a VKVHR 30A. mellékletében meghatározott adatokat. Ez lehetővé teszi a részt vevő tagállam vámigazgatási szervei számára, hogy az értesítésben szereplő információk alapján végezzenek kockázatelemzést és ellenőrzéseket. Szükség esetén a részt vevő tagállam vámhatóságai megvizsgálhatják az árukat. Az árukat ezt követően a részt vevő tagállam vámhatóságai adják ki, amelyeknek közölniük kell a vizsgálatot az engedélyező vámhatóságokkal. Ajánlott a biztonságos kapcsolaton keresztüli elektronikus levelezés. A tagállamok a VK-VHR 285a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban lehetővé teszik az elfogadott exportőrök számára a helyi vámkezelési eljárás iránti kérelem benyújtását olyan esetekben, amikor indulás előtti árunyilatkozat alóli mentesítés alkalmazandó. Lásd a 2.IX.3.2. szakasz b) pontját. A részt vevő tagállam helyi vámhivatala bizonyos időre felfüggesztheti az áruk automatizált kiadását. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek be kell nyújtania az engedélyező vámhatósághoz a szükséges ellenőrzések elvégzéséhez szükséges valamennyi releváns adatot/információt. A részleteket az engedélyben kell meghatározni.

- Kiadás egyszerűsített/teljes vámáru-nyilatkozat benyújtása mellett A nyilatkozattevő egyszerűsített vagy teljes vámáru-nyilatkozatot nyújthat be, amelynek tartalmaznia kell a VK-VHR 30A. vagy 37. mellékletében meghatározott adatokat. Az áruk azonnal kiadhatók, a részt vevő tagállam vámhivatalának értesítése nélkül.

c) A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtása Az áruk kiadását követően a gazdasági szereplő benyújtja a kiegészítő vámárunyilatkozatot az engedélyező tagállamban, kivéve, ha teljes vámáru-nyilatkozatot nyújtott be. A kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtásának kritériumai és határidői nemzeti követelményektől függnek. 61

XIII. SZAKASZ – UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély esetében a XII. szakasz 2. része értelemszerűen alkalmazandó. Az ellenőrzésnek az engedélyező tagállam és a részt vevő tagállam között létrejött közös ellenőrzési terven kell alapulnia. A vámnyilvántartásokat az engedélyező tagállam rendelkezésére kell bocsátani. A részt vevő tagállamnak jelentenie kell az engedélyező vámhatóságoknak az esetleges szabálytalanságokat, szabályszegéseket és a gazdasági szereplőre vonatkozó egyéb releváns információkat. Az engedélyező tagállamban beszerzett valamennyi releváns információt is meg kell osztani a részt vevő vámhatóságokkal. A tagállamok közötti információcsere tekintetében lásd a X. mellékletet, az Európai Számvevőszék ajánlásai tekintetében pedig a XI. mellékletet.

XIV. SZAKASZ - SZABÁLYTALANSÁGOK 3.XIV.1. Háttér Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy a vámáru-nyilatkozatokat az engedélyező tagállamban tegyék meg, és adott esetben ott fizessék meg a vámokat, annak ellenére, hogy az árumozgásokra másik tagállamban kerülhet sor. A behozatalhoz vagy kivitelhez kapcsolódó szabálytalanság feltárása esetén azonban körültekintően mérlegelni kell, hogy melyik tagállam illetékes a szabálytalanság kezelésében (a VK 215. cikke). Az alábbi információk iránymutatással szolgálnak különböző forgatókönyvekre.

3.XIV.2. Szabálytalanságtípusok (példák) 3.XIV.2.1. Az engedélyhez kapcsolódó szabálytalanságok (a VK 204. cikke) Az engedély megadására illetékes tagállamnak kell foglalkoznia a szabálytalansággal (a VK 8., illetve 9. cikke). Az engedélyben foglalt rendelkezések alkalmazása esetén a tagállamoknak foglalkozniuk kell a be nem tartásuk miatti szabálytalanságokkal (például az áruk könyvelése, raktározási feltételei, feldolgozása tekintetében). 3.XIV.2.2. A vámeljárás alá vonásra vagy a vámeljárás lezárására vonatkozó árunyilatkozatokkal kapcsolatos szabálytalanságok (a 3.XIV.2.4. pontban említett szabálytalanságok kivételével) (a VK 201. cikke) A vámáru-nyilatkozat benyújtásának helye szerinti tagállamnak a szabálytalansággal a saját hatályos jogszabályaival összhangban kell foglalkoznia. 62

3.XIV.2.3. A raktározási helyszínek közötti árutovábbítás során bekövetkezett szabálytalanságok (a VK 203. cikke) A szabálytalanság bekövetkezésének helye szerinti tagállamban hatályos jogszabályok alkalmazandók abban az esetben, ha az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély jogosultjának nyilvántartása vagy egyéb okmány szerint az árukkal nem megfelelően foglalkoztak. 3.XIV.2.4. A raktározott áruk jellegével szabálytalanságok (a VK 203. cikke)

vagy

mennyiségével

kapcsolatos

Az áruk szabálytalan elszállításával vagy kicserélésével a szabálytalanság bekövetkezésének helye szerinti tagállamban hatályos jogszabályok szerint kell foglalkozni. 3.XIV.2.5. A megállapodás hatálya alá tartozó áruk szabad forgalomba bocsátásra történő bejelentésekor bekövetkező szabálytalanságok (a VK 201. cikke) A vámáru-nyilatkozathoz (például a cég nyilvántartásainak nem megfelelő vámárunyilatkozathoz) kapcsolódó szabálytalanságokat (lényeges hibákat) azon tagállam hatályos jogszabályai szerint kell kezelni, amely az engedélyt megadta, és amelyben a vámárunyilatkozatot benyújtották. 3.XIV.2.6. A tilalmak/korlátozások hatálya alá tartozó áruk csempészetekor vagy az áruknak az EU területére történő jogellenes beléptetésekor bekövetkező szabálytalanságok (a VK 202. cikke) Tilalmak vagy korlátozások hatálya alá tartozó áruk érintettsége esetén vagy valamely vámtartozásnak a VK 202. cikke szerinti felmerülése esetében a jogellenes beléptetés bekövetkezésének vagy vélt bekövetkezésének helye szerinti tagállamnak kell felelősséget vállalnia az esetleges vizsgálatért vagy büntetőeljárásért. Ezekben az esetekben a jogvitákat az adott tagállamhoz kell intézni, és e tagállam jogorvoslati eljárását kell alkalmazni.

3.XIV.2.7. A jogsértési eljárás - legyen az büntetőeljárás vagy polgári eljárás (közigazgatási bírságok) - nem feltétlenül követi a fenti szabályokat. Ezen eljárásnak mindig összhangban kell állnia a hatályos rendelkezésekkel, azaz a nemzeti rendelkezésekkel. - A 3.XIV.2.1.–3.XIV.2.4. pont szerinti szabálytalanságok esetében a helyesbített vámárunyilatkozat másolatát vagy a szabálytalanságról szóló jelentést meg kell küldeni az engedélyező vámhivatalnak. Súlyos esetekben az engedély felfüggeszthető vagy visszavonható. A cégcsoporton belüli vámügyi felelősségi körök esetében a belső felelősségi körökről a csoport tagjai közötti megállapodásban kell rendelkezni. Ezt a felelősség-megosztást az engedélyező vámhatóságok tudomására kell hozni. Elviekben az engedély jogosultját terheli a felelősség terheli, a többieket pedig csak a VK 202–204. cikkében említett bizonyos esetek fennállása esetében. 63

XV. SZAKASZ – JOGVITÁK ÉS JOGORVOSLATOK 3.XV.1. Jogviták az érintett hatóságok között A vitarendezéshez a beszedési költségek elosztásáról szóló igazgatási megállapodásban szereplő megoldást célszerű elfogadni: „Vitarendezés: Az e megállapodás végrehajtásával vagy alkalmazásával kapcsolatosan a résztvevők között esetlegesen felmerülő vitákat lehetőleg tárgyalások útján kell rendezni. A vita rendezéséhez a résztvevő tagállamok közvetítőt nevezhetnek ki.” Ez a záradék lehetővé teszi az érintett vámigazgatási szervek számára, hogy megbeszélések és konszenzus útján rendezzék az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély működésével stb. kapcsolatban felmerülő kérdéseket vagy problémákat. A Bizottság szolgálatai rendelkezésre állnak az esetlegesen kért közvetítésre.

3.XV.2. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyek jogosultjai közötti jogvita; a jogorvoslati jog Bár hivatalos vitarendezési eljárás nem szerepel az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben, feltételezhető, hogy az engedély jogosultja fog az engedéllyel kapcsolatban jogvitát kezdeményezni az engedélyező vámigazgatási szervnél. A jogvita rendezése az engedélyező vámigazgatási szerv feladata. A VK 244. cikke hozza létre a jogorvoslati jogot. Az engedélyező tagállam jogorvoslati rendszerét kell alkalmazni. 3.XV.3. A jogviták gyakoriságának mérséklése Az igazgatási szervek, illetve az engedélyjogosultak és a vámhatóságok között az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatban felmerülő potenciális jogviták kockázata jelentősen csökkenthető, ha a problémákat az engedély megadása előtt azonosítják és rendezik. Hangsúlyozni kell a mindenre kiterjedő előzetes ellenőrzési és konzultációs eljárás lebonyolításának jelentőségét. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély végrehajtására való felkészülés során és az engedély megadása előtt az engedélyező vámigazgatási szervnek alaposan át kell tekinteni a gazdasági szereplő vámeljárásait, folyamatait, számítógépes rendszereit, könyvelési gyakorlatait és jelentéseit, valamint a kötelező érvényű információkat. Ezen ellenőrzés során minden potenciális vitás kérdést meg kell határozni, és az érintett felek számára lehetővé kell tenni, hogy az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély működtetésének megkezdése előtt megoldásokról állapodjanak meg.

64

4. RÉSZ, KÖVETKEZTETÉS

A 2008. november 17-i 1192/2008/EK rendelet az EU-ban működő gazdasági szereplők és vámhatóságok érdekei terén is nagy előrelépést eredményezett. A kereskedelem vonatkozásában az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély – az adminisztratív és ügyleti költségek jelentős megtakarítása mellett – lehetővé teszi a könyvelési, a logisztikai és a forgalmazási tevékenységek központosítását és integrálását. A jövőben előirányozható egy európai adatbázis az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmekhez és az engedély megadásához kapcsolódóan. Érdekes lehet az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos aggodalmak és problémák megosztására szolgáló közös eszköz használata is. Az 1192/2008/EK rendeletben előírt, egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély az első lépést jelenti utóda, a központi vámkezelés felé. Ez utóbbiról az Uniós Vámkódex rendelkezik. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyről a központi vámkezelésre vonatkozó engedélyre való lehetséges áttérés tanulmányozására munkacsoportok jönnek majd létre.

65

5. RÉSZ, MELLÉKLETEK

66

I. MELLÉKLET ÉRTESÍTÉS A BESZEDÉSI KÖLTSÉGEKRŐL, VALAMINT A BESZEDÉSI KÖLTSÉGEK MEGOSZTÁSÁRA VONATKOZÓ LEHETSÉGES FORGATÓKÖNYVEK

Értesítés megosztott tradicionális saját forrásokról (hónaponként) - ...

Vállalat

Név

A lekönyvelés Importvám időpontja

Engedélyezési szám

Összesen Engedélyező tagállam

Feladó: Vámhatóság cím illetékes szakértő e-mail: Fax:

X összeg

0,00

Visszafizetés Dosszié száma

0,00

Importvám

Beszedési Fizetés Összesen költségek határideje Összeg

Y összeg

X-Y

0,00

0,00

50 % (25 %ból)

0,00

Segítő tagállam

Címzett: Vámhatóság cím illetékes szakértő e-mail: Bankszámla: BIC: IBAN:

67

A beszedési költségek megosztására vonatkozó lehetséges forgatókönyvek Az áruk beléptetése az engedélyező tagállamba (sMS) és ott történő szabad forgalomba bocsátásuk

Az áruk az engedélyező tagállamban (sMS) lépnek be az EU-ba, és ebben a tagállamban történik a szabad forgalomba bocsátásuk. Mivel az áruk szabad forgalomba bocsátása az engedélyező tagállamban történik, a beszedési költségeket nem kell a részt vevő tagállamokkal (pMS*) megosztani.

68

Az áruk beléptetése a részt vevő tagállamba és ott történő szabad forgalomba bocsátásuk

Az áruk „A” részt vevő tagállamban (pMSA) lépnek be az EU-ba, és szabad forgalomba bocsátásuk ebben a részt vevő tagállamban történik. Mivel az áruk szabad forgalomba bocsátása „A” részt vevő tagállamban történik, a beszedési költségeket az engedélyező tagállam (sMS) és „A” részt vevő tagállam (pMSA) között kell megosztani.

69

Az áruk beléptetése egy részt nem vevő tagállamba -> Árutovábbítás -> Az áruk szabad forgalomba bocsátása egy részt vevő tagállamban

Az áruk „X” részt nem vevő tagállamban (MSX) lépnek az EU területére. Az árukat az árutovábbítási eljárás igénybevételével adják fel „A” részt vevő tagállamba (pMSA), ahol sor kerül a szabad forgalomba bocsátásukra. Mivel az áruk szabad forgalomba bocsátása „A” részt vevő tagállamban történik, a beszedési költségeket az engedélyező tagállam (sMS) és „A” részt vevő tagállam (pMSA) között kell megosztani.

70

Az áruk beléptetése „A” részt vevő tagállamba -> Árutovábbítás -> Az áruk szabad forgalomba bocsátása „B” részt vevő tagállamban

Az áruk „A” részt vevő tagállamban (pMSA) lépnek be az EU-ba. Az árukat az árutovábbítási eljárás igénybevételével adják fel „B” részt vevő tagállamba (pMSB), ahol sor kerül a szabad forgalomba bocsátásukra. Mivel az áruk szabad forgalomba bocsátása „B” részt vevő tagállamban történik, a beszedési költségeket az engedélyező tagállam (sMS) és „B” részt vevő tagállam (pMSB) között kell megosztani.

71

Az áruk beléptetése és szabad forgalomba bocsátása „A” részt vevő tagállamba -> Közösségen belüli árufeladás „B” részt vevő tagállamba

Az áruk „A” részt vevő tagállamban (pMSA) lépnek be az EU-ba, ahol sor kerül a szabad forgalomba bocsátásukra. Ezt követően az árukat (Közösségen belüli árufeladás keretében) héamentesen adják fel „B” részt vevő tagállamba (pMSB). Mivel az áruk szabad forgalomba bocsátása „A” részt vevő tagállamban történik, a beszedési költségeket az engedélyező tagállam (sMS) és „A” részt vevő tagállam (pMSA) között kell megosztani.

72

Az áruk beléptetése és szabad forgalomba bocsátása egy részt vevő tagállamba -> Közösségen belüli árufeladás egy részt nem vevő tagállamba

Az áruk „B” részt vevő tagállamban (pMSB) lépnek be az EU-ba, ahol sor kerül a szabad forgalomba bocsátásukra. Ezt követően az árukat (Közösségen belüli árufeladás keretében) héamentesen adják fel „X” részt nem vevő tagállamba (MSX). Mivel az áruk szabad forgalomba bocsátása „B” részt vevő tagállamban történik, a beszedési költségeket az engedélyező tagállam (sMS) és „B” részt vevő tagállam (pMSB) között kell megosztani.

73

Az áruk beléptetése egy részt vevő tagállamba -> Árutovábbítás -> Az áruk szabad forgalomba bocsátása egy részt nem vevő tagállamban

Az áruk „A” részt vevő tagállamban (pMSA) lépnek be az EU-ba. Az árukat az árutovábbítási eljárás igénybevételével adják fel „X” részt nem vevő tagállamba (MSX), ahol sor kerül a szabad forgalomba bocsátásukra. Mivel az áruk szabad forgalomba bocsátása „X” részt nem vevő tagállamban történik, a behozatali vámokat ez a részt nem vevő tagállam szedi be. Ez a forgatókönyv az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély hatókörén kívül esik.

74

II. MELLÉKLET A HÉA-IRÁNYELV (A 2006/112/EK IRÁNYELV) BEHOZATALI HÉÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEI

Megnevezés

Leírás

Cikkek

Területi hatály

Az EU héa-területe

6. és 7. cikk

Adóztatandó ügyletek – termékértékesítés

A tagállamok ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősíthetik a következő ügyleteket [...] üzleti tevékenység keretében importált termékek.

18. cikk a) pont

„Termékimportnak” kell tekinteni azon termék EU-ba történő behozatalát, amely nincs szabad forgalomban.

30. cikk

A kifejezés a harmadik területről származó, szabad forgalomban lévő árukra is vonatkozik (lásd a 6. cikk (1) bekezdését). Az adóztatandó ügyletek teljesítési helye – a termékimport teljesítési helye

A termékimport teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termék az EU területére történő belépéskor található.

60. cikk

A 60. cikktől eltérve, a szabad forgalomban nem lévő, és a 156. cikkben említett eljárások valamelyike (vámraktározás) alatt álló, vagy ideiglenes behozatali eljárás alatt álló [...] termék importjának teljesítési helye az a tagállam, amelynek területén a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem. Hasonlóképpen, ezek a szabályok alkalmazandók az árutovábbítási eljárás alá vont termékekre.

61. cikk

Adóztatandó tényállás és a termékimportra vonatkozó adófizetési kötelezettség keletkezése

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik.

70. cikk

Amennyiben a termék a behozatalakor különleges eljárások alatt, például vámraktározási vagy ideiglenes behozatali eljárás stb. alatt áll, [...] az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

71. cikk (1) bekezdés

Amennyiben az importált termékre vámok vonatkoznak, [...] az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adóztatandó tényállás e terhek tekintetében megvalósul.

71. cikk (2) bekezdés

Amennyiben az importált termékre nem fizetendő vám, a tagállamok [...] a vámokra érvényes hatályos rendelkezéseket alkalmazzák. 75

Adóalap – termékimport

Termékimport esetében az adóalap a hatályos közösségi rendelkezéseknek megfelelően megállapított vámérték.

72. cikk

Az alábbiak képezik az adóalap részét: a) adók, díjak, illetékek (a héa kivételével); b) azon járulékos költségek – így különösen a jutalék, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek –, amelyek az import szerinti tagállam területén a termék első rendeltetési helyéig felmerültek, valamint azon járulékos költségek, amelyek a terméknek egy másik olyan, az Unión belül található rendeltetési helyre történő fuvarozásából adódnak, ahol adóztatandó tényállás valósul meg. Az első rendeltetési hely a fuvarlevélben említett hely. Amennyiben ezen adat hiányzik, első rendeltetési helynek az a hely minősül, ahol az import szerinti tagállam területén belül az első átrakodás történik.

85. cikk

86. cikk (1) bekezdés

Az alábbiak nem képezik az adóalap részét: - árengedmények és visszatérítések (rabatt). A termékek Unión kívüli feldolgozása esetén a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a termékeket úgy kezeljék, mintha feldolgozásuk az Unión belül történt volna.

86. cikk (2) bekezdés

87. cikk 88. cikk Adómentességek import esetén

A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:

143. cikk

[...] f) a diplomáciai és konzuli kapcsolatok keretében végzett termékimport; g) nemzetközi szervezetek által végzett termékimport; h) NATO-termékek importja. A nemzetközi termékforgalomhoz kapcsolódó ügyletekre

Vámraktárak, vámraktártól eltérő raktárak és hasonló szabályozások.

154–163. cikk 76

vonatkozó adómentességek Adólevonás

Az adólevonás joga abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó tekintetében az adófizetési kötelezettség keletkezik.

167. cikk

Az adóalany, amennyiben a termékeket [...] az adóköteles tevékenységének folytatása szerinti tagállamban adóköteles tevékenységéhez használja fel, jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonni a következő összegeket:

168. cikk

e) a harmadik tagállamba importált termékek után fizetendő vagy megfizetett héa. Az adólevonási jog gyakorlásának szabályai

Az adóalanynak a termékimporthoz kapcsolódó adólevonáshoz olyan behozatali okmánnyal kell rendelkeznie, amely őt megrendelőként vagy importőrként tünteti fel, és amelyen szerepel a fizetendő héa összege, vagy azok az adatok, amelyek alapján ezt az összeget ki lehet számítani.

178. cikk e) pont

Az adóalanyok és egyes nem adóalanyok kötelezettségei

Bizonyos esetek kivételével a héát az adóztatandó termékértékesítést végző adóalany köteles megfizetni.

193. cikk

- az adóhatósággal Ha az adóztatandó termékértékesítést nem abban a szemben héa fizetésére tagállamban letelepedett adóalany teljesíti, mint kötelezett személyek amelyikben a héát meg kell fizetni, a tagállamok előírhatják, hogy az adófizetésre kötelezett a termékértékesítés beszerzője, illetve a szolgáltatás igénybevevője legyen.

194. cikk (1) bekezdés

Az (1) bekezdés alkalmazásának feltételeit a tagállamok állapítják meg.

194. cikk (2) bekezdés

Adófizetési kötelezettség import esetén

Import esetén a héa az import szerinti tagállam által adófizetésre kijelölt vagy olyanként elismert személyt vagy személyeket terheli.

201. cikk

Adófizetési feltételek

A tagállamok megállapítják a termékimportra vonatkozó részletes adófizetési feltételeket.

211. cikk

A tagállamok különösen rendelkezhetnek arról, hogy az adóalanyok, vagy az adófizetésre kötelezett személyek, vagy ezek bizonyos csoportjai nem kötelesek az általuk behozott termékek után fizetendő héát a behozatal időpontjában megfizetni, feltéve, hogy a 250. cikknek megfelelően benyújtandó héa-bevallásban ezt ennek megfelelően tüntették fel. Héa-bevallás

Minden adóalanynak héa-bevallást kell benyújtania, amely tartalmaz minden olyan adatot, amely a fizetendő adó, valamint az érvényesítendő adólevonás összegének megállapításához szükséges, beleértve – amennyiben ez az adóalap

250. cikk (1) bekezdés

77

megállapításához szükséges – az adó és a levonások alapjául szolgáló ügyletek összértékét, továbbá az adómentes ügyletek értékét is. A bevallás elektronikus úton is benyújtható.

250. cikk (2) bekezdés

Általános kötelezettségek

Minden adóalany megfelelően részletes nyilvántartást vezet a héa alkalmazásának és adóhatóság általi ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében.

242. cikk

Héa-bevallás

A tagállamok megállapítják a termékimportra vonatkozó adóbevallás részletes szabályait.

260. cikk

Egyes import- és exportügyletekkel kapcsolatos kötelezettségek

Az Unió vámterületének részét képező, harmadik területről az Unióba beléptetett termékekre behozatali alaki követelmények vonatkoznak.

274. cikk

Exportügyletek

A termékexportra vonatkozó alaki követelményeknek meg kell egyezniük az Unió területén kívülre történő termékexportra vonatkozóan a hatályos uniós vámrendelkezésekben meghatározott követelményekkel.

279. cikk

78

III. MELLÉKLET A TAGÁLLAMOK BEHOZATALRA VONATKOZÓ ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYEI

Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel (SASP) kapcsolatos 2009. évi kérdőív Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) rendszerébe tartozó héa- és statisztikai nyilatkozatok12 A tagállamoktól 2010. január 8-ig beérkezett válaszok

Tagállam Franciaorszá g

Behozatali héára vonatkozó nyilatkozat egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) alapján történő benyújtása Kiállító tagállamként Felügyelő tagállamként A héa ekkor a vámhatóságnak fizetendő az általános adótörvénykönyv (code général des impôts) 1695. cikkének megfelelően. Az adóköteles esemény, valamint a behozatalkori héa-fizetési kötelezettség ugyanakkor keletkezik, mint a vám, azaz az áruk behozatalakor. Ha Franciaország a végső

12

Statisztikai nyilatkozat egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) alapján történő benyújtása Kiállító tagállamként Ami a statisztikákat illeti: a statisztikai adatokat is a Delta rendszerből továbbítják a francia statisztikai adatbázisba. A részt vevő tagállamokkal kapcsolatos áruforgalmat az egységes vámokmány (EV) 44. rovatában külön bejegyzés jelzi, annak érdekében, hogy ez az áruforgalom ne szerepeljen a nemzeti statisztikai adataiban. A külön bejegyzés

Egy 2010. évi, egyes esetekben frissített kérdőívre érkezett válaszok alapján.

79

rendeltetési hely szerinti tagállam, a héa Franciaországban fizetendő. Amennyiben az áruk az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben érintett tagállamba érkeznek, a héa a részt vevő tagállamnak fizetendő. Franciaország ötvözi az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárást és a helyi vámkezelési eljárást. A Delta elnevezésű francia informatikai rendszer két lehetőséget biztosít a gazdasági szereplők számára. - Delta D: a nyilatkozattétel két lépésben történik: a gazdasági szereplő legalább a VK-VHR 30A. mellékletében szereplő adatokat tartalmazó egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot küld; ez helyettesíti a nyilvántartásba vételt és az értesítést, és a hónap végén a gazdasági szereplő az (általában egy hónapot lefedő) összesítési időszaknak megfelelő kiegészítő vámárunyilatkozatot küld. A héa kiegyenlítése a kiegészítő vámárunyilatkozat alapján történik. - Delta C: a Delta C rendszer a teljes vámáru-nyilatkozatok továbbítására használatos. Kiegészítő vámáru-nyilatkozat benyújtására nincs szükség. A héa kiszámítása és kiegyenlítése minden vámáru-nyilatkozat alapján megtörténik. Ezért amikor Franciaország kiállító tagállamként jár el, a héa kiegyenlítése az egységes vámokmány (EV) vagy a kiegészítő vámáru-nyilatkozat alapján történik, a gazdasági szereplő által választott rendszertől (Delta C vagy D) függően.

alkalmazása olyan átmeneti megoldás, amely figyelembe veszi, hogy a Delta informatikai rendszernek lehetővé kell tennie, hogy a gazdasági szereplők kitölthessenek két új rovatot: a 15a. és a 17a. rovatot (rendeltetési tagállam és tényleges kivitel szerinti tagállam).

A francia felügyelő vámhivatal havonta továbbíthatja a kiegészítő vámáru-nyilatkozat másolatát az érintett tagállam részt vevő vámhivatalának. A részt vevő tagállamba importált áruk vonatkozásában esedékes héa alóli mentesítéshez a 44. rovatban külön 80

bejegyzés (CANA 1025 és CANA 1026) szerepel annak biztosítása érdekében, hogy Franciaország ne szedje be a behozatali héát a részt vevő tagállam nevében. A részt vevő tagállam azonban felhasználhatja a kiegészítő vámárunyilatkozatot a behozatali héa számítási alapjának ellenőrzéséhez. Részt vevő tagállamként Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljáráshoz és a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódó egységes engedélyek bevezették a vámok engedélyező tagállam által támogatott beszedésének, valamint behozatali héa fizetésének elkülönítését, amely az egyes részt vevő tagállamok felelőssége. Az engedély jogosultjának kiegészítő héa-bevallást kell benyújtania a francia részt vevő vámhivatalnak, és a héát az adott hónapban importált összes áru után Franciaországban kell megfizetnie. Az engedélyező tagállam a kiegészítő vámárunyilatkozat másolatát köteles havonta megküldeni a francia részt vevő vámhivatalnak, hogy az elvégezhesse az adatok összevetését. Az eljárásban érintett vámhivatalok mindegyike számára egy kiegészítő vámáru-nyilatkozat szükséges. A héa fizetése azonban központosítható nemzeti szinten, egy francia részt vevő vámhivatal közelében, ha legalább két francia részt vevő vámhivatal érintett az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyben. Egyesült Királyság

Részt vevő tagállamként Ami a statisztikákat illeti: abban az esetben, ha Franciaország részt vevő tagállamként jár el, a franciaországi gazdasági szereplőnek havonta kell az Országos Statisztikai és Külkereskedelmi Igazgatóság (Direction Nationale des Statistiques et du Commerce Extérieur; DNSCE) részére küldenie egy olyan adatállományt, amely csak a franciaországi áruforgalomra vonatkozik. Az adatállomány formátumát a DNSCE-vel egyeztetve határozzák meg. Ezeket az információkat felhasználják a nemzeti statisztikák létrehozásához. Ez a rendszer a felügyelő és a részt vevő tagállamok közötti elektronikus adatcsere létrejöttekor megszűnik.

Héa/statisztikák: szokásos beszedési módszer 81

Az Egyesült Királyságban az egyszerűsített eljárások bejelentésére szolgáló rendszerünk elnevezése „Customs Freight Simplified Procedures” (CFSP; vámárukra vonatkozó egyszerűsített eljárások). A CFSP egy kétszakaszos elektronikus nyilatkozattételi módszer. A gazdasági szereplő számára különféle eljárásokat ajánl fel, amelyek külön-külön vagy ötvözve is alkalmazhatók a gazdasági szereplő igényeinek legmegfelelőbb kielégítése érdekében. A gazdasági szereplő dönthet az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás vagy a helyi vámkezelési eljárás, illetve mindkettő igénybevétele mellett. A behozatali nyilatkozat benyújtása mindkét esetben két szakaszban történik. Az első üzenet minimális adatmennyiséget szolgáltat a vámhatóság számára; ezen adatok alapján történik az áruk kiadása. Ez az üzenet továbbítható határáron tett egyszerűsített vámáru-nyilatkozat (Simplified Frontier Declaration; SFD) formájában (egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás keretében), amelyet a határon nyújtanak be a vámhatóságoknak, illetve megadható a gazdasági szereplő kereskedelmi nyilvántartásaiba kerülő bejegyzésként is (helyi vámkezelési eljárás keretében). Az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot ezután elektronikus egységes vámokmány (EV) követi, amely valamennyi adózási és statisztikai adatot tartalmaz. Ezt a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat elfogadása szerinti „jelentéstételi időszak vége” utáni negyedik munkanap végéig be kell nyújtani. Ezt követően a CHIEF elnevezésű számítógépes vámügyi rendszerünk kiszámítja a fizetendő vámot és adót, a befizetett összegek beszedése pedig halaszott vámfizetés keretében történik. A CHIEF a statisztikai adatokat is továbbítja statisztikai adatbázisunkba. Héa/statisztikák: kiállító tagállamként A gazdasági szereplő az Egyesült Királyságban nyújtja be az egységes vámokmányokat az Egyesült Királyságba és más tagállamba irányuló behozatalra vonatkozóan is. Az Egyesült Királyságba importált árukhoz kapcsolódóan a behozatali héa beszedése és a statisztikák gyűjtése a szokásos módon történik. A fizikailag más tagállamban lévő importáruk esetében a gazdasági szereplőnek a 30. rovatban egy alfanumerikus karakterekből álló ISO-országkódot kell feltüntetnie, a 47. rovatban a fizetési módra vonatkozó kódot kell megadnia a fizetendő behozatali héa törlése érdekében, a 44. rovatban pedig azt a tagállamot azonosító kódot kell szerepeltetnie, ahol a vámáru-nyilatkozatban feltüntetett áruk találhatók. Ez biztosítja, hogy az Egyesült Királyság ne szedjen be olyan behozatali héát és ne gyűjtsön olyan statisztikai adatokat, amelyeket a részt vevő tagállamnak kell beszednie, illetve gyűjtenie. A gazdasági szereplőknek lehetőségük van arra, hogy összesített havi nyilatkozatot vagy a hónap során különálló 82

nyilatkozatokat nyújtsanak be. Héa/statisztikák: részt vevő tagállamként Az Egyesült Királyságban úgy döntöttünk, hogy az egyszerűsített eljárások esetében a meglévő elektronikus jelentéstételi rendszerünket használjuk a gazdasági szereplők behozatali héa- és statisztikai adatainak bejelentéséhez. A gazdasági szereplőknek lehetőségük van arra, hogy egy havi összesített nyilatkozatot nyújtsanak be, illetve arra is, hogy a hónap során több, különálló nyilatkozatot nyújtsanak be. A gazdasági szereplők érvényes kiegészítő héa- és statisztikai nyilatkozatot nyújtanak be az Egyesült Királyság vámhivatalaihoz, és gondoskodnak az esetlegesen el nem küldött üzenetekkel kapcsolatos intézkedésről, azok kijavításáról és az adóköteles esemény létrejöttét és/vagy a bázisidőpont létrehozását követő hónap negyedik munkanapjáig történő ismételt benyújtásáról (a bázisidőpont a határon tett egyszerűsített vámáru-nyilatkozat, illetve a helyi vámkezelési nyilvántartásban dátum és idő megjelölésével szereplő bejegyzés elfogadásának időpontja). A kiegészítő vámáru-nyilatkozat formátuma az egyszerűsített eljárásokhoz használt szokásos nemzeti elektronikus nyilatkozatunk, de a fizetési mód kódját a 47. rovatban fel kell tüntetni a vám törléséhez, mivel annak megfizetése az engedélyező tagállamban történik, továbbá a 44. rovatban fel kell tüntetni annak a tagállamnak az azonosítására szolgáló kódot, ahol az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt megadják. Ez biztosítja a megfelelő behozatali héa beszedését és a statisztikák bejelentését. A gazdasági szereplőnek ezt követően minden jelentéstételi időszak végén végleges kiegészítő vámáru-nyilatkozatot (Final Supplementary Declaration; FSD) kell benyújtania az Egyesült Királyság vámhatóságaihoz, amelyben megerősíti a véglegesített kiegészítő héa- és statisztikai nyilatkozatok számát és az időszak során esedékes valamennyi nyilatkozat számát, valamint a korábbi időszakokban esetlegesen be nem nyújtott kiegészítő héa- és statisztikai nyilatkozatok számát. A nullás bevallásokat be kell nyújtani. A végleges kiegészítő nyilatkozatot a CHIEFF részére kell benyújtani, amely azt a negyedik munkanapos határidőig elfogadja. Olaszország

Kiállító tagállamként A lehetséges megoldások tárgyalása folyamatban van nemzeti szinten.

Kiállító tagállamként A lehetséges megoldások tárgyalása folyamatban van nemzeti szinten. 83

Részt vevő tagállamként A lehetséges megoldások tárgyalása folyamatban van nemzeti szinten. Írország

Részt vevő tagállamként A lehetséges megoldások tárgyalása folyamatban van nemzeti szinten.

Kiállító tagállamként Kiállító tagállamként Írországban mint kiállító tagállamban a héa-bevallások A statisztikai adatok alapja az összes nyilatkozat és díj tekintetében – többek között az Írországban alkalmazandó benyújtására előírt folyamat a következő: héa tekintetében – a tárgyhóra benyújtott kiegészítő vámáruA gazdasági szereplő gondoskodik a vám és a héa tekintetében nyilatkozat. a biztosítékról. Az írországi behozatal tekintetében a behozatali héa-bevallást a vámáru-nyilatkozattal egy időben kell megtenni. Elektronikus levél útján előre hitelesített árukiadási jegyzéket (PARN) kell benyújtani az illetékes írországi vámhatóságokhoz. A „PARN” bejegyzés jelzi az áruk közeljövőbeli érkezését, továbbá lehetővé teszi kockázatelemzés mérlegelését. A gazdasági szereplő nyilvántartásában szerepeltetett bejegyzés ugyanolyan joghatállyal bír, mint a szokásos vámhatósági bejegyzés.

A tárgyhóra vonatkozóan kiegészítő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani abban az esetben, ha a gazdasági szereplő valamennyi díjat – az Írországban alkalmazandó héát is ideértve – hivatalosan bevall. Két lehetőség van: — a szállítmánytételenként benyújtandó egyedi kiegészítő vámáru-nyilatkozatok, vagy — a tárgyhó vonatkozásában szállítmányonként minden 84

tételsort tartalmazó, a következő hónap ötödik napjáig benyújtandó átfogó nyilatkozat. A gazdasági szereplő a következő hónap ötödik napjáig teljes jelentést nyújt be az előző hónapi összes tevékenységéről. Ez a jelentés a benyújtott, hitelesített árukiadási jegyzékekkel (PARN) együtt képezi a benyújtott kiegészítő vámárunyilatkozatok vámkezelést követő manuális leírásának alapját.

A halasztott fizetési eszköz segítségével a következő hónap 15. napjáig a referenciahónapra fizetendő vám és héa összegével megterhelik a gazdasági szereplő számláját. A belépés helyén esedékes héa 30 havonta ellenőrizendő.

Részt vevő tagállamként Írország mint részt vevő tagállam számára a héa-bevallások benyújtására előírt folyamat a következő:

Részt vevő tagállamként A statisztikai adatok alapja az Írországban alkalmazandó héa tekintetében a tárgyhóra benyújtott kiegészítő vámárunyilatkozat.

Írországban a behozatali héa esetében a gazdasági szereplő nyújt biztosítékot. A gazdasági szereplő az Írországba importált árukra vonatkozóan hitelesített árukiadási jegyzéket (PARN) ad. Minden szállítmányhoz előírt formátum szerinti egyedi szállítmány-hivatkozási számot (UCRN) kell rendelni. A végleges kiegészítő vámáru-nyilatkozat 44. rovatában található egyedi szállítmány-hivatkozási számok lehetővé teszik az eredeti PARN-jegyzékekre való kereszthivatkozást. 85

A PARN-jegyzéket valamennyi illetékes írországi behozatali állomás és ellenőrzést végző tisztviselő másolatban megkapja, indokolt esetben a kockázatelemzés lehetővé tételére. Az adott hónap végén a héa tekintetében kiegészítő vámárunyilatkozat készül az ír AEP vámkezelési rendszerben. A halasztott fizetési eszköz segítségével a következő hónap 15. napjáig a héa összegével megterhelik a gazdasági szereplő számláját. Észtország

Svédország

Litvánia

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

86

Görögország

Ausztria

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nemzeti engedélyek esetében a fizetendő terhek (többek között a héa, a jövedéki adók stb.) kiszámítását mindig a vámigazgatási szerv végzi a kiegészítő vámáru-nyilatkozat alapján.

Kiállító tagállamként Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nemzeti engedélyek esetében a statisztikai adatokat mindig a vámigazgatási szerv továbbítja a statisztikai hatóságoknak a kiegészítő vámárunyilatkozat alapján.

Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély szerinti behozatal esetében a gazdasági szereplőnek a kiegészítő eljárásra vonatkozó külön kódot kell feltüntetnie (a kiegészítő vámáru-nyilatkozat második alszakaszának 37. rovatában), fel kell tüntetnie továbbá az áruk fizikai kiadásának helyét, hogy e feltüntetett adatok miatt csak a vámok kiszámítására kerüljön sor, adók és egyéb díjak kiszámítására ne. Ha az áruk kiadása másik tagállamban történt, csak a vámok kiszámítására kerül sor; a héa beszedése az érintett részt vevő tagállam(ok) feladata.

Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély szerinti behozatal esetében a gazdasági szereplőnek a kiegészítő eljárásra vonatkozó külön kódot kell feltüntetnie (a kiegészítő vámáru-nyilatkozat második alszakaszának 37. rovatában), fel kell tüntetnie továbbá az áruk fizikai kiadásának helyét, hogy e feltüntetett adatok miatt a vámárunyilatkozat adatai ne kerüljenek továbbításra a statisztikai hatósághoz. Ha az áruk kiadása másik tagállamban történt, csak a vámok kiszámítására kerül sor, a statisztikai adatok gyűjtése 87

elmarad; a statisztikai adatokat az engedély jogosultjának kell közölnie az érintett részt vevő tagállam(ok) kijelölt hatóságaival (vámhatóságaival, statisztikai hatóságaival stb.). A Szlovéniával bonyolított egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély kiállítási eljárása esetében a kiegészítő vámáru-nyilatkozat adatait elektronikusan (elektronikus levélben) közlik a szlovén vámigazgatási szervvel; a szlovén vámigazgatási szerv kivonatolja a releváns statisztikai adatokat, és továbbítja azokat a statisztikai hatóságoknak. Részt vevő tagállamként A behozatali héa esetében a gazdasági szereplőnek egyszerűsített héabevallás iránti engedélyt kell kérelmeznie; ez egy átfogó nyilatkozat, amelyet egy hónapra vonatkozóan kell benyújtani a következő hónap tizenkettedik napjáig. Ez az egyszerűsített héabevallás az Ausztriában kiadott áruk tekintetében a következő adatokat tartalmazza (a két alkalmazandó adókulcs szerint különválasztva, egy hónapos időszakra vonatkozóan): 1. 2. 3. 4.

Részt vevő tagállamként A statisztikai nyilatkozatokat közvetlenül a statisztikai hatóságoknak kell benyújtani; az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt kérelmező személynek ezért külön statisztikai engedély iránti kérelmet kell benyújtania. A statisztikai hatóságoknak közvetlenül benyújtandó statisztikai nyilatkozat formájáról és eszközétől a kérelmezőnek és a statisztikai hatóságoknak előzetesen meg kell állapodniuk. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély csak a statisztikai engedély megadását követően adható meg.

a vámérték; a behozatali vám összege; az Ausztriában érvényes járulékos költségek összege; az alkalmazandó adókulcs; 88

5. a gazdasági szereplő által megállapított héa összege. Finnország

Bulgária

Lettország

Kiállító tagállamként

Kiállító tagállamként

Részt vevő tagállamként - A belga vámhatóságok DVD-n küldik meg a vámkezelési nyilatkozat adatait. - Az engedély jogosultja az egységes vámokmány (EV) formanyomtatványának használata mellett havi időszaki nyilatkozatot küld a Vantaa városában található vámhivatalnak. - A finn vámhivatal összeveti a belga vámkezelési adatokat a havi időszaki nyilatkozattal. - A finn vámkezelési rendszer kiszámítja a héa összegét. - A finn vámhivatal megküldi a héa-határozatot a Toyotának. A nyilatkozatok és a héa-határozatok másolatát megküldik a belga vámhatóságoknak, az eredeti okmányokat pedig a Vantaa városában található finn vámhivatalnál archiválják.

Részt vevő tagállamként Nincs külön statisztikai nyilatkozat, a finn vámhatóságok a héabevallással együtt kapnak statisztikai adatokat.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes

Finnországban a finn vámhatóságok statisztikai hatóságként is eljárnak.

89

Szlovákia

Szlovénia

engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás miatt nincs szükség héabevallásra.

Részt vevő tagállamként • A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás miatt kevesebb adatra van szükség. • A Szlovén Köztársaság vámigazgatási szerve és a statisztikai hatóság között megállapodás jött létre az előírt adatokról és a továbbításuk módjáról. A szükséges adatok beszerzése osztrák kiegészítő vámáru-nyilatkozatok alapján történik (az adatok átalakítását informatikai szolgáltatónk végzi).

90

Magyarország

Portugália

Kiállító tagállamként Nincsenek külön szabályok: a behozatali héa kiszámítása és beszedése a kiegészítő vámáru-nyilatkozat adatelemei alapján történik.

Kiállító tagállamként A statisztikai adatok gyűjtése a kiegészítő vámáru-nyilatkozat adatelemei alapján történik.

Részt vevő tagállamként Az engedély jogosultja a héa megállapításához minden naptári hónap 10. napjáig héabevallás formájában az alábbi adatokat szolgáltatja a szabad forgalomba bocsátási, az aktív feldolgozási (vámvisszatérítési rendszer) és a meghatározott célú felhasználási ügyletek vonatkozásában (kivéve, ha engedéllyel rendelkezik arra, hogy a héát önbevallás útján fizesse meg):

Részt vevő tagállamként Az engedély jogosultjával a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal közvetlenül felveszi a kapcsolatot. Lásd az alábbi linket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján: http://nav.gov.hu/data/cms226696/SASP_magyar_nyelven.pd f

- az adós azonosítása, - a számla száma és kelte, - a kiegészítő vámáru-nyilatkozatra utaló hivatkozás, - vámérték, - a vám összege, - a belföldi rendeltetési hely azon felmerülő költségei, amelyek beszámítandók a héa alapjába, - a héa alapja, mértéke és összege. Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

91

Hollandia

Kiállító tagállamként Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet benyújtó vállalatnak az engedély megadása előtt eleget kell tennie az egyes részt vevő tagállamok héabejelentésre és -fizetésre vonatkozó szabályainak és szabályozásainak.

Kiállító tagállamként Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet benyújtó vállalatnak az engedély megadása előtt eleget kell tennie az egyes részt vevő tagállamok statisztikai adatok bejelentésére vonatkozó szabályainak és szabályozásainak.

Részt vevő tagállamként Az más tagállam által megadott, egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély használatával Hollandiába importált áruk vonatkozásában a héa kivetése Hollandiában történik. A héát az importált áruk vámértékéből kell kiszámítani. A héa kivetéséhez a vámértéknek a következőket kell tartalmaznia: (1) behozatali vámok, adók és illetékek; (2) járulékos költségek, például jutalékköltségek, csomagolási költségek, a rendeltetési helyre szállítás és a biztosítás költségei. Az 1968. évi „Wet op de omzetbelasting” című törvény (a továbbiakban: héa-törvény) 23. cikke megteremti azt a lehetőséget, hogy kijelölt vállalkozóknak szánt áruk behozatala vonatkozásában a héát a kijelölt vállalkozókra lehet kivetni. A vállalkozó kijelölése kérésre az adóellenőr döntése alapján történik. Az engedély megadásakor a kérelmező héaazonosítószámot (BTW-identificatienummer) kap. A héatörvény 23. cikkében említett eljárás alkalmazásával a héa kivetése a behozatali nyilatkozatból átkerül (halasztásra kerül) a kijelölt vállalkozó azon időszaki (rendszerint havi) héabevallásába, amely időszakban a behozatal történt. A héa

Részt vevő tagállamként Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély jogosultjának a hollandiai áruforgalommal kapcsolatos releváns statisztikai adatokat közvetlenül a Központi Statisztikai Hivatalhoz (CBS) kell továbbítania. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély jogosultjának közvetlenül a CBS-nél kell elintéznie a szükséges megállapodásokat. A CBS-szel kötött megállapodások másolatát az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély kiállítása előtt be kell nyújtani. Hollandiában a statisztikákkal szolgáló kapcsolattartó elérhetősége a következő: Centraal Bureau voor de Statistiek (CBS) CBS-weg 11 6142 EX Heerlen Hollandia Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyért felelős kapcsolattartók: C.J. van Kan 92

Lengyelország

tekintetében a nyilatkozattevő helyett (a VK 201. cikke) a héatörvény 23. cikke alapján kijelölt vállalkozó az adós. Ezen eljárás elnevezése „verleggingsregeling artikel 23” (23. cikk szerinti halasztási eljárás). A 23. cikk szerinti halasztási eljárás alkalmazása kötelező, ha a behozatal időpontjában Hollandiában fizikailag jelen lévő áruk szabad forgalomba bocsátása más tagállam által megadott, egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély használata mellett történik. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély jogosultja a behozatali nyilatkozatában köteles feltüntetni a kijelölt vállalkozó héaazonosítószámát. A vállalkozó 23. cikk szerinti eljárásra történő kijelöléséről szóló határozat másolatát az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély kiállítása előtt be kell nyújtani.

Tel.: 0031 (0)45-5706619 E-mail: [email protected] és/vagy W.G. de Jong Tel.: 0031 (0)45-5706996 E-mail: [email protected]

Kiállító tagállamként A behozatali héa abban a tagállamban keletkezik, amelyben az áruk a szabad forgalomba bocsátásuk időpontjában találhatók. Ez a részt vevő tagállamban található hely. Ilyen esetben az engedély kiállítási folyamata során a lengyel vámhatóságok konzultációs eljárás keretében állapodnak meg a részt vevő tagállamban felmerülő héával kapcsolatos követelményekről. Ezt követően a lengyel vámhatóságok belefoglalják az említett követelményeket az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélybe, és pontosítják azokat a közös ellenőrzési tervben.

Kiállító tagállamként Lengyelország kiállító tagállamként közvetlenül az elektronikus úton benyújtandó kiegészítő vámárunyilatkozatból gyűjt statisztikai adatokat. Nemzeti jogszabályainknak megfelelően a kiegészítő vámárunyilatkozatban további információt kérünk: - a 15a. rovatban a tényleges kivitel helye szerinti tagállamról, valamint - 17a. rovatban a végső rendeltetési hely szerinti tagállamról. Ezeket a szabályokat az engedélybe is bele kell foglalni. A kiegészítő vámáru-nyilatkozatból gyűjtött statisztikai adatokat Extrastat statisztikaként küldjük el az Eurostatnak. Az Extrastat-statisztikákban nem írunk elő további statisztikai 93

szabályokat a gazdasági szereplő vagy képviselője számára. Részt vevő tagállamként

Részt vevő tagállamként

A behozatali héa a részt vevő tagállamban keletkezik. Lengyelországban (a nemzeti jog hatálya alá tartozó szabályozás értelmében) a gazdasági szereplő köteles regisztráltatni magát az adóhivatalnál, és ezt követően nyújtja be a héa-bevallást a helyi vámhivatalban.

Lengyelország részt vevő tagállamként csak nemzeti célra kér statisztikai adatokat a gazdasági szereplőtől vagy annak képviselőjétől.

A héa-célú behozatali nyilatkozat formanyomtatványát, az ütemtervet, az egyszerűsítéseket, a benyújtás tekintetében illetékes hatóságokat a lengyel jogszabályok határozzák meg. A héa-célú behozatali nyilatkozatban előírt adatok (az engedélyező tagállamban benyújtott) kiegészítő vámárunyilatkozatban szereplő adatokon alapulnak. A héa-célú behozatali nyilatkozatot a behozatali adókötelezettség keletkezésének hónapját követő hónap 16. napjáig kell benyújtani.

Részt vevő tagállamként Lengyelország az engedélyező tagállammal folytatott konzultációs eljárás keretében hagyja jóvá a héával kapcsolatos kérdéseket. A részt vevő tagállamban hiányzó kiegészítő vámárunyilatkozat miatt nagyon fontos a részt vevő tagállam és az engedélyező tagállam közötti információcserére vonatkozó

Lengyelország nem továbbítja a statisztikai adatokat az Eurostathoz. Az alábbiakra vonatkozó szabályokat: - a statisztikai nyilatkozat formája, - az adatelemek köre, - ütemezés, - illetékes hatóságok egységesíti és (kizárólag lengyelül) közzéteszi honlapján: http://www.finanse.mf.gov.pl/pl/clo/informacje-dlaprzedsiebiorcow/aeo-i-uproszczenia-celne/pojedynczepozwolenie-na-procedure-uproszczona-sasp/wytyczne-iinstrukcje E szabályozás szerint a statisztikai nyilatkozatot kizárólag elektronikus úton kell benyújtani. E nyilatkozatot havonta kell benyújtani, a statisztikai időszakot követő hónap 20. napjáig. Ezekről a statisztikai szabályokról konzultációs eljárás 94

megállapodás. Ennek lehetővé kell tennie a vámhatóságok számára a héa-célú behozatali nyilatkozat pontosságának felülvizsgálatát és valamennyi szabálytalanság feltárását. A közös ellenőrzési tervnek tartalmaznia kell a héa kérdéskörét.

keretében kell megállapodni az engedélyező tagállammal, és e szabályokat bele kell foglalni a közös ellenőrzési tervbe.

A gazdasági szereplőnek héa-biztosítékot kell nyújtania.

Cseh Köztársaság

Kiállító tagállamként A héa abban a tagállamban fizetendő, ahol az árut fizikailag kiadják a megfelelő vámeljárásra. Az engedély jogosultja a héacélú adatokat a részt vevő tagállam kérése alapján küldi el. Ezt a feltételt közölni kell a részt vevő tagállammal a konzultációs eljárás keretében.

Kiállító tagállamként A statisztikai adatokat az engedély jogosultja vagy a vámhivatal küldi el a részt vevő tagállam kérése alapján. A statisztikai adatoknak az engedélyező tagállam és a részt vevő tagállam közötti cseréjét a konzultációs eljárás keretében kell pontosítani.

Részt vevő tagállamként Ha az engedély jogosultja adóalanyként bekerül a pénzügyi hatóság nyilvántartásába, az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel a Cseh Köztársaságba importált áruk esetében a héa beszedése tekintetében a pénzügyi hivatal az illetékes hatóság. A héa-bevallásokat az engedély jogosultja havonta vagy negyedévente nyújtja be a megfelelő pénzügyi hivatalhoz.

Részt vevő tagállamként A cseh vámigazgatási szerv létrehozott egy külön e-mail címet ([email protected]), amelyre az engedély jogosultjának a meghatározott formában havonta el kell küldenie a statisztikai adatokat a naptári hónapot követő hónap 10. napjáig. Ezt az e-mail címet, a statisztikai adatok formátumát és az ütemezést a konzultációs eljárás keretében pontosítják.

Ha az engedély jogosultja héafizetésre nem kötelezett személyként kerül be a pénzügyi hatóság nyilvántartásába, a vámhatóság az illetékes hatóság a héa beszedése tekintetében az áruk egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel történő szabad forgalomba bocsátási vámeljárása esetében. 95

Mivel jelenleg nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalatunk, a megoldásról nemzeti szinten fogunk tárgyalni. Románia

Ciprus

Kiállító tagállamként

Kiállító tagállamként

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként

Részt vevő tagállamként

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként

Kiállító tagállamként

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként

Részt vevő tagállamként

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

96

Málta

Luxemburg

Kiállító tagállamként

Kiállító tagállamként

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként

Részt vevő tagállamként

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Kiállító tagállamként

Kiállító tagállamként

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként

Részt vevő tagállamként

Nem szolgáltattak információt.

IBM Deutschland GmBH : DE/3200/a1/1007 Zollamt Darmstadt (részt vevő országok: Németország – Ausztria – Luxemburg – Hollandia)

Az engedély szerint – luxemburgi vámhatóságaink 97

jóváhagyásának megfelelően; az Extrastat-adatokat a statisztikákkal és gazdasági tanulmányokkal foglalkozó központi szolgálatnak (Service central de la statistique et des études économiques; 2006. május 5. óta engedélyszáma: 999000030) kell megküldeni.

Dánia

Németors zág

Kiállító tagállamként

Kiállító tagállamként

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Nincs az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedéllyel kapcsolatos tapasztalata.

Részt vevő tagállamként

Részt vevő tagállamként

A szabad forgalomba bocsátott áruk esetében a behozatali héát a vállalat dán héa-elszámolásaiban kell elszámolni, és azt (elektronikus úton) kell bejelenteni.

A gazdasági szereplő a következő hónap 15. napjáig havi bevallást nyújt be. A havi bevallás formátuma megegyezik a szokásos elektronikus nyilatkozatéval, és tartalmazza a szokásosan benyújtott összes információt, de speciális eljáráskódot kell használni a 37. rovatban, ami azt jelenti, hogy az információt csak statisztikai célokra használják fel.

Behozatal esetében:

Behozatal esetében:

Kiállító tagállamként

Kiállító tagállamként

A részt vevő tagállam kiegészítő vámáru-nyilatkozatában

A kérelmező megállapodást köt a részt vevő tagállam 98

és kiegészítő héabevallásában szereplő adatok egyeztetéséről a tagállamok közös ellenőrzési tervben állapodhatnak meg.

illetékes statisztikai hatóságával a tervezett eljárásról. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély csak a statisztikai megállapodás fennállása esetén adható meg. Az engedélyező tagállam statisztikai hatósága felel a statisztikai adatok Eurostathoz való továbbításáért.

Részt vevő tagállamként

Részt vevő tagállamként

Az engedély jogosultjának havi rendszerességgel kiegészítő héa-bevallást kell benyújtania az elszámoló vámhivatalnak és meg kell fizetnie a felmerült vámokat.

A kérelmező megállapodást köt a Wiesbadeni Szövetségi Statisztikai Hivatallal (Statistisches Bundesamt Wiesbaden) a statisztikai adatok benyújtásáról. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egyszerűsített engedély csak akkor fogadható el, ha a Wiesbadeni Szövetségi Statisztikai Hivatallal kötött megállapodást bemutatják az egyszerűsített engedélyek, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyek tekintetében illetékes német kapcsolattartó pontnak (Hauptzollamt Nürnberg, Arbeitsgebiet Einzige Bewilligungen).

Kivitel esetében:

Kivitel esetében:

Kiállító tagállamként

Kiállító tagállamként

Az engedélyező vámhivatal tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy a héa céljára szolgáló kiviteli igazolást a részt vevő tagállamban kell benyújtani. A kérelmezőnek ezért a részt vevő tagállam illetékes héa-hatóságánál kell elintéznie az

Lásd a behozatal esetében közölt információkat.

99

eljárást. Részt vevő tagállamként

Részt vevő tagállamként

A kérelmezőnek pontosítania kell az illetékes német szövetségi adóhatósággal (Landesfinanz-behörden), hogy a németországi csomagolási és berakodási helyekről indított exportszállítmányok vonatkozásában hogyan kell benyújtani a héa céljára szolgáló kiviteli igazolást.

Lásd a behozatal esetében közölt információkat.

100

IV. MELLÉKLET AZ ELŐZETES ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS AJÁNLÁSOK

Az előzetes ellenőrzés előkészítésekor és az előzetes ellenőrzés során a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük a következőket: - a kérelmező által önértékelési kérdőív útján előzetesen szolgáltatott bármely információ; - az AEO-iránymutatások 2. része az érintett kritériumok tekintetében; - az AEO-iránymutatások II. melléklete, amely nem tételesen, de igen részletesen felsorolja az AEO-engedéllyel kapcsolatos kockázatokat, fenyegetéseket és lehetséges megoldásokat mind a gazdasági szereplők, mind a vámhatóságok számára. Ez a melléklet különösen hasznos az egyszerűsített eljárásokra irányuló előzetes ellenőrzés során azoknak a kockázatoknak a feltárásában, amelyek többnyire megegyeznek az AEO-engedéllyel kapcsolatos kockázatokkal. A melléklet az említett kockázatok szabályozásának módjára vonatkozó bevált gyakorlatokat is ismertet. A tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó politikákért felelős hatóságokkal folytatott egyeztetés helyénvaló a tilalmak és korlátozások hatálya alá tartozó áruk esetében.

Kivonat az mellékletéből

AEO-iránymutatások

II.

Kritérium

Alkritérium

1. Megfelelési nyilvántartás (az önértékelési kérdőív 2. szakasza) A vámügyi követelmények betartásának megfelelő 101

nyilvántartása (a VK-VHR 14h. cikke)

2. A kérelmező számviteli és logisztikai rendszere (az önértékelési kérdőív 3. szakasza)

2.1. Megfelelőségi nyilvántartás (az önértékelési kérdőív 2. szakasza)

A megfelelő vámellenőrzéseket lehetővé tevő kereskedelmi, és adott esetben szállítási nyilvántartások kielégítő rendszere (a VK-VHR 14i. cikke)

A VK-VHR 14i. cikkének a) pontja 2.2. Ellenőrzési nyomvonal (az önértékelési kérdőív 3.1. alszakasza) A VK-VHR 14i. cikkének b) pontja 2.3. A közösségi és nem közösségi áruk között különbséget tevő logisztikai rendszer A VK-VHR 14i. cikkének c) pontja 2.4. Belső ellenőrzési rendszer (az önértékelési kérdőív 3.3. alszakasza) A VK-VHR 14i. cikkének d) pontja 2.5. Áruáramlás (az önértékelési kérdőív 3.4. alszakasza) A VK-VHR 14i. cikkének e) pontja 2.6. Vámügyi rutineljárások (az önértékelési kérdőív 3.5. alszakasza)

102

A VK-VHR 14i. cikkének e) pontja

2.7. Eljárások a biztonsági másolat, a helyreállítás és tartalékolás, valamint az archiválás opcióira (az önértékelési kérdőív 3.6. alszakasza) 2.8. Az információ biztonsága – számítógépes rendszerek védelme (az önértékelési kérdőív 3.7. alszakasza) 2.9. Az információ biztonsága – a dokumentáció biztonsága (az önértékelési kérdőív 3.8. alszakasza) 3. Fizetőképesség (az önértékelési kérdőív 4. szakasza) Igazolt fizetőképesség (a VK-VHR 14j. cikke)

Példák az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó engedélytípusokra Egyszerűsített eljárások (SP)/egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) – a kérelmező AEO-engedéllyel rendelkezik. Egyszerűsített eljárások (SP)/egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) – a kérelmező nem rendelkezik AEO-engedéllyel. Egyszerűsített eljárások (SP)/egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) – gazdasági vámeljárás, például vámraktározás igénybevételével jár.

103

Egyszerűsített eljárások (SP)/egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) – meghatározott célú felhasználással jár. Egyszerűsített eljárások (SP)/egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) – helyi vámkezelési eljárás igénybevétele mellett benyújtott szabad forgalomba bocsátási nyilatkozat. Egyszerűsített eljárások (SP)/egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) – egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás igénybevétele mellett benyújtott szabad forgalomba bocsátási nyilatkozat. Egyszerűsített eljárások (SP)/egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) – kiviteli nyilatkozat. Egyszerűsített eljárások (SP)/egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély (SASP) – a fent leírt eljárások ötvözésével jár.

104

V. MELLÉKLET ELŐZETES ELLENŐRZŐ LÁTOGATÁSOKRA SZÁNT SZABVÁNYOS ELLENŐRZŐ LISTA

Az egyszerűsített eljárásokra irányuló előzetes ellenőrzés az engedélyezett gazdálkodói státusz egyes feltételeire és kritériumaira, valamint egyúttal az alkalmazott egyszerűsített eljárás egyedi szempontjaira is összpontosít. Ez utóbbiak az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó feltételeket és kritériumokat kiegészítő követelményeknek tekinthetők, ha nem képezték korábbi ellenőrzés tárgyát: - az áruk kirakodásának és vám elé állításának helye ellenőrzés esetén (a telephely biztonsága és az adott áruk leltározására vonatkozó belső szabályok …), - egyszerűsített eljárás alkalmazása esetén eljáró képviselők vagy nyilatkozattevők, - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat formája, - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat benyújtási határideje, - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat és a kiegészítő vámáru-nyilatkozat egyeztetése, - az értesítések formája helyi vámkezelési eljárás esetén, - az értesítési kötelezettség alóli mentesítés indokolása, - értesítési kötelezettség alóli mentesítés és kérésre történő értesítés, - az áruk kiadása előtti időszak, ha van, - a nyilvántartások formája és tartalma, - az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nyilvántartások és a számviteli rendszer közötti kapcsolat, - egyedi biztosítékok, amennyiben alkalmazandó, 105

- halasztott fizetés alkalmazása.

Értékelés Tételek

Ellenőrizendő információk

Megállapítá sok

Magas / alacsony kockázat (pontszám)

Ajánlások Szükséges intézkedések

/

1. szakasz – Általános információk 1.

A kérelmező adatai (Név – Cím – EORI-szám – Kapcsolattartó személyek)

1d.

Képviselet típusa

2a.

Helyi vámkezelési eljárás Szám – sajátosságok

2b.

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás Szám – sajátosságok

3.

Egyéb engedélyek (kód)

4a.

AEO-tanúsítvány

106

4b.

Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó engedély mellett alkalmazandó egyéb eljárások

5.

Főbb kereskedelmi ügyfelek, cím és típus

6.

Pótlapok (kiegészítő listák) 2. szakasz – Behozatal esetén ellenőrizendő tételek

7.

Az eljárásra vonatkozó vámnyilvántartások, cím és típus

7a.

A behozatalkor küldött érkezési értesítés vagy értesítési kötelezettség alóli mentesítés

8.

Árufajták, áruk mennyisége, értéke stb.

8a.

Tilalmakkal és korlátozásokkal kapcsolatos követelmények

9.

Egyszerűsített nyilatkozatokon feltüntetendő

vámáru-

107

vámeljáráskódok 10.

Helyi vámkezelési eljárás – az áruk engedélyezett helye (belföldi vámkezelési hely) és engedélyező vámhivatal(ok)

11.

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás – az egyszerűsített vámárunyilatkozatok benyújtása tekintetében illetékes vámhivatal

12.

Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély – Az egységes engedélybe bevont cégek

13.

Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély – A kérelmező engedélyező vámhivatala Részt vevő vámhivatalok

14.

Az egyszerűsített vámárunyilatkozat vagy az értesítés egyeztetése a kiegészítő

108

vámáru-nyilatkozattal 15a.

Engedélyezett címzett

15b.

Árutovábbítási biztosíték

15c.

Biztosíték – halasztott fizetési számlaszám és a biztosíték összege

15d.

Fizetés – a kérelmező vagy ügyfél halasztott fizetési számlaszáma Az ügyfél címadatai

15e.

A közvetlen képviselők címe és héa-adatai

16.

Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély – információcseréhez való hozzájárulás

2. szakasz – Kivitel esetében ellenőrizendő tételek 17.

Az eljárásra vonatkozó vámnyilvántartások, cím és típus

109

17a.

Indulási értesítés vagy értesítési kötelezettség alóli mentesítés

18.

Árufajta

18a.

Tilalmakkal és korlátozásokkal kapcsolatos követelmények

19.

Egyszerűsített nyilatkozatokon feltüntetendő vámeljáráskódok

20.

Helyi vámkezelési eljárás – az áruk engedélyezett helye (belföldi vámkezelési hely) és engedélyező vámhivatal(ok)

21.

Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás – az egyszerűsített vámárunyilatkozatok benyújtása tekintetében illetékes vámhivatal

22.

Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély – Az egységes

vámáru-

110

engedélybe bevont cégek 23.

Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély – A kérelmező engedélyező vámhivatala Részt vevő vámhivatalok

24.

Az egyszerűsített vámárunyilatkozat vagy az értesítés egyeztetése a kiegészítő vámáru-nyilatkozattal

25a.

Engedélyezett feladó

26.

Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély – információcseréhez való hozzájárulás

3. szakasz – Arra az esetre vonatkozó további követelmények, ha a kérelmező nem engedélyezett gazdálkodó 27. Vámszabályok múltbeli betartása (a VK-VHR 14h. cikke – az AEO-iránymutatások 2. szakaszának 2.I.1. pontja) Megfelelőségi tapasztalatok Vámjogszabályok ismerete Hírszerzési információk

111

28. A kérelmező vállalkozásának számviteli és logisztikai rendszere (a VK-VHR 14i. cikke – az AEO-iránymutatások 2. szakaszának 2.I.1. pontja) Ellenőrzési nyomvonal Számviteli és logisztikai rendszer Belső ellenőrzési rendszerek Az áruk kiadásáról szóló értesítések elkészítése Vámáru-nyilatkozatok készítése és vámügynökök (tervezett) igénybevétele Kiegészítő benyújtása

vámáru-nyilatkozatok

(időszak) Biztonsági másolatra, helyreállításra és tartalékolásra, valamint archiválásra vonatkozó eljárások Az információ biztonsága számítógépes rendszerek védelme

-

Az információ biztonsága dokumentáció biztonsága

a

-

112

29. Fizetőképesség (a VK-VHR 14j. cikke – az AEO-iránymutatások 2. szakaszának 2.I.3. pontja) Véglegesített elszámolások Elszámolások benyújtása Kiegészítő megjegyzések

VI. MELLÉKLET FELELŐSSÉGMEGOSZTÁS

Engedélyező tagállam

Részt vevő tagállam

Kiállítási folyamat Az egységes engedély iránti kérelmet a főkönyvek vezetésének vagy hozzáférhetőségének helye szerinti tagállam illetékes vámhatóságaihoz nyújtják be. A kérelem kézhezvételét követően az illetékes vámhatóságok megvizsgálják az engedély megadásához szükséges kritériumokat. Ez a folyamat a következőket foglalhatja magában: annak ellenőrzése, hogy a cég eleget tud-e tenni az egyszerűsített eljárásokkal 113

kapcsolatos kötelezettségeknek; a cég vezetésének és belső ellenőrzésének ellenőrzése; kockázatelemzés. Amennyiben a vámhatóságok meggyőződnek az egységes engedély megadásához szükséges követelmények teljesüléséről, engedélytervezetet készítenek, és azt az informatikai rendszeren keresztül megküldik a részt vevő tagállam(ok) kapcsolattartójának (kapcsolattartóinak) (szükség esetén a megfelelő fordítással/fordításokkal).

A körülményektől függően az előzetes ellenőrzés egy része elvégezhető a részt vevő tagállamban, lehetőség szerint közös ellenőrzés formájában.

Az egységes engedélyhez tartozó informatikai rendszer bevezetéséig elektronikus levelezést kell folytatni. A részt vevő tagállam vámhatóságai a kérelem és az engedélytervezet kézhezvételét követően esetleges kifogásaikat vagy határozatukat 30 napon belül kötelesek közölni a kiállító vámhatóságokkal; ha több időre van szükség a határozathozatalhoz, az engedélyező vámhivatalt ugyanezen a határidőn belül kell tájékoztatniuk az indokokról. Ebben az időszakban a héára és a statisztikákra (és nemzeti szabályozások) vonatkozó rendelkezések

114

készülnek. A határozatot az informatikai rendszeren keresztül közlik az engedélyező tagállammal. Amíg nem áll rendelkezésre ez a rendszer, elektronikus levelezést kell folytatni. Sor kerül az engedély megadására/a kérelem elutasítására. Az engedély végleges változatát az informatikai rendszeren keresztül juttatják el az érintett tagállam(ok)nak (szükség esetén a megfelelő fordítással/fordításokkal együtt). Amíg nem áll rendelkezésre ez a rendszer, elektronikus levelezést kell folytatni.

115

VII. MELLÉKLET AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLYEZÉSBEN RÉSZT VEVŐ VÁMIGAZGATÁSI SZERVEK KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERVE 1.

Ellenőrzési intézkedések

Ellenőrzéstípus

Felelős vámhivatal

Az ellenőrzés fő indoka

További indok

A 2913/92/EGK rendelet 68. cikkének a) pontja szerinti vizsgálat

Helyi vagy engedélyező vámhivatal

Az engedélyező vámhivatal konkrét kérése vagy a helyi vámhivatal kezdeményezése a nemzeti jogszabályok alapján

Az ellenőrzés eredményeinek bejelentése az engedélyező vámhivatalnak

A 2913/92/EGK rendelet 68. cikkének b) pontja szerinti áruvizsgálat

Helyi vámhivatal

Az engedélyező vámhivatal konkrét kérése vagy a helyi vámhivatal kezdeményezése

Az ellenőrzés eredményeinek bejelentése az engedélyező vámhivatalnak

Az engedély jogosultjának vagy képviselőjének cégénél alkalmazott eljárások visszamenőleges ellenőrzése (vámellenőrzés)

Illetékes vámhatóságok

Az engedélyező vámhivatal konkrét kérése vagy a helyi vámhivatal kezdeményezése

Az ellenőrzés eredményeinek továbbítása az engedélyező vámhivatalhoz

Hozzáadottérték-adó (héa) és más nemzeti szabályozás

A nemzeti jogszabályok szerinti felelős hivatal vagy az árukiadást követő ellenőrzésekért felelős szolgálat

A nemzeti héa-jog szerinti követelmény; a felelős hivatal nemzeti jogszabályokon alapuló konkrét kérése

Az engedélyező vámhivatal kiegészítő információkra vonatkozó kérése

116

A kiegészítő vámárunyilatkozat adatainak, például a vámok összegének ellenőrzése

Engedélyező vámhivatal

Jogszabályi és nemzeti közigazgatási utasítások szerinti követelmény

A vámokra, valamint a részt vevő tagállamban fizetendő héára is esetlegesen hatással lévő eltérések esetén a helyi vámhivatalok tájékoztatást kapnak

Leltározás

Helyi vámhivatal

Vámellenőrzés; az engedélyező vámhivatal konkrét kérése

A részt vevő tagállamban található tárolási helyen végzett leltározás; az ellenőrzés eredményeinek bejelentése az engedélyező vámhivatalnak

117

2. Általános szabályok: Minden kérést és minden választ, illetve értesítést a X. mellékletben található formanyomtatványon kell megtenni, angol nyelven. Szükség esetén pótlap mellékelhető. Amennyiben lehetséges, ezt elektronikusan kell megtenni. Hogyan és hol kell közölni a kéréseket és a válaszokat és/vagy az értesítéseket? Ez annak biztosítására szolgál, hogy az információ eljusson a megfelelő kapcsolattartó személyhez. Az alábbiakban megjelölt két személy szoros együttműködést folytat az eljárás ellenőrzésének és igazgatásának biztosítása érdekében.

3. Kapcsolattartók: a) engedélyező vámhivatal: Név: Cím: Felelős tisztviselő: Telefonszám: Faxszám: E-mail cím:

b) helyi vámhivatal: 118

Név: Cím: Felelős tisztviselő: Telefonszám: Faxszám: E-mail cím:

4. Adatvédelem Az adatvédelemre és adatbiztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályokra tekintettel kódolóprogramot kell használni az engedélyező és a részt vevő vámhivatal közötti információküldéshez. Németország és Finnország például a 7zip freeware-t használja kódolóprogramként.

119

VIII. MELLÉKLET KÖZÖS ELLENŐRZÉSI TERV

1. Közös ellenőrzési terv

Engedélyező tagállam

Részt vevő tagállam

Az engedélyező vámhatóságok és/vagy vámhivatal: a cég jellemzői (például engedélyezett gazdálkodói státusz); az importálandó vagy exportálandó áruk és a releváns adatok figyelembevételével kockázatelemzést végeznek. Az engedélyező vámhivatal ezt követően dönt a lehetséges kockázatok csökkentését vagy felszámolását célzó legjobb stratégiáról. Ez a stratégia bekerül

13

Az áruk fizikai ellenőrzését az áruk behozatali, illetve kiviteli helye szerint illetékes helyi vámhivatalok végzik.

120

az egységes engedélyhez tartozó ellenőrzési terv tervezetébe (az ellenőrzések típusait, a felelősségmegosztást és az eljárásokat tartalmazó ellenőrzési terv tekintetében lásd a IX. mellékletet). Az ellenőrzési terv általában négyféle ellenőrzést tartalmaz: ellenőrzések ellenőrzések);

(adminisztratív

a vámáru-nyilatkozatok és az egyéb okmányok ellenőrzése; az áruk fizikai ellenőrzése;13 árukiadást követő ellenőrzések.

Az ellenőrzési terv tervezetét az informatikai rendszeren keresztül kell elküldeni a részt vevő tagállam(ok) kapcsolattartójának (kapcsolattartóinak), szükség esetén a megfelelő fordítással/fordításokkal. Amíg nem áll rendelkezésre ez a rendszer, elektronikus levelezést kell folytatni. A részt vevő tagállam kapcsolattartója felveszi a kapcsolatot a helyi vámhivatallal (vámhivatalokkal) és – szükség esetén – más 121

illetékes hatóságokkal. Az ellenőrzési terv tervezete feltünteti az esetlegesen előírt külön értesítéseket, valamint a vámkezelési eljárást. Általában feltünteti az elvégzendő ellenőrzések típusát és számát, valamint a gyakorlati követelményeket, például a válaszadási időket. A vámhatóságok adott esetben az engedélyező vámhivatalt is tájékoztatják a nemzeti jogszabályok értelmében előírt ellenőrzésekről. Az engedélyező tagállam és a részt vevő tagállam(ok) vámigazgatási szervei közötti találkozó szervezése ajánlott. Ez hozzájárul egymás jobb megértéséhez, továbbá lehetővé teszi az érintett kapcsolattartó személyek közötti jobb kapcsolat kiépítését. Az ellenőrzési terv tervezeté a részt vevő tagállamok javaslatainak és kéréseinek figyelembevételével véglegesítik. Szükség esetén egyes eljárások bekerülnek az engedélybe. Az ellenőrzési terv elfogadása az informatikai rendszeren keresztül történik. Rendkívüli körülmények esetén a részt vevő tagállam vámhatóságai árukiadást követő ellenőrzéseket végeznek.

122

Az ellenőrzési terv elfogadása az informatikai rendszeren keresztül történik. Amíg nem áll rendelkezésre ez a rendszer, elektronikus levelezést kell folytatni.

2. Fizikai ellenőrzések Engedélyező tagállam

Részt vevő tagállam

Az engedélynek pontosítania kell, hogy hol és miként történik a hatálya alá tartozó áruk szabad forgalomba bocsátása vagy másik vámeljárás alá vonása, mivel az importált árukat az engedélyező vámhivatal és a helyi vámhivatal is szabad forgalomba bocsáthatja, illetve más vámeljárás alá vonhatja. Az áruk kiadása engedélyezhető: - azt követően, hogy a helyi vámhivatal értesült a részt vevő tagállamban vám elé állított valamennyi szállítmányról; - a nyilvántartásba történő központi adatbevitellel; a helyi vámhivatalt csak adott időszakban vagy adott árufajták 14

Adott szállítmány ellenőrzésének szükségessége esetén ezt a kérést közvetlenül a helyi vámhivatalhoz kell továbbítani..

123

esetében kell értesíteni.

Az engedélyező vámhivatalnak és a helyi vámhivataloknak együtt kell dönteniük az eljárás felügyeletének, valamint az áruk szabad forgalomba bocsátásának vagy más vámeljárás alá vonásának biztosítása érdekében elvégzendő ellenőrzésekről. Az engedélyező vámhivatal az ellenőrzési tervnek megfelelően felkéri a helyi vámhivatalokat a beérkező szállítmányokra vagy adott témakörökre vonatkozó, bizonyos számú (vagy arányú) fizikai ellenőrzés elvégzésére. Általában meg kell állapítani egy olyan időszakot, amelynek során meg kell hozni az importált áruk ellenőrzésének szükségességéről szóló határozatot.14 Az engedély jogosultja az engedélynek megfelelően köteles értesíteni a helyi vámhivatalt, elvben minden olyan esetben, amikor nemzeti előírásoknak kell eleget tennie. A helyi vámhivatalok a nemzeti jogszabályok és az ellenőrzési terv figyelembevételével végeznek fizikai ellenőrzéseket.

124

A helyi vámhivatalok saját kezdeményezésükre bármilyen típusú ellenőrzést elvégezhetnek (elvégezhetik különösen az árutovábbítási eljárás lezárását). Ezen ellenőrzések eredményeiről jelentést tesznek az engedélyező vámhivatalnak. A X. mellékletben található dokumentum felhasználható fizikai ellenőrzés kérelmezéséhez és az elvégzett ellenőrzések eredményeinek bejelentéséhez is. Csak az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás esetében: Az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás esetében minden behozatalra vonatkozóan egyszerűsített vámárunyilatkozatot kell benyújtani az illetékes helyi vámhivatalnál vagy az engedélyező vámhivatalnál.

Egyéb ellenőrzéstípusok

125

Az engedélyező vámhivatal ellenőrzi a vámáru-nyilatkozatokat, utólagos ellenőrzéseket, ellenőrzéseket végez és felülvizsgálja az eljárásokat. Az engedélyező vámhivatalnak tájékoztatnia kell a részt vevő tagállamo(ka)t az esetlegesen feltárt szabálytalanságokról.

Az ellenőrzések egy részére a részt vevő tagállam(ok)ban – lehetőség szerint közös ellenőrzés formájában – kerül sor minden olyan esetben, amikor célszerűnek minősül.

126

IX. MELLÉKLET ELLENŐRZÉSI TERV

Az ellenőrzési terv célkitűzései A VK-VHR 253. cikkének (6) bekezdésével összhangban az engedély jogosultjának meg kell felelnie a meghatározott feltételeknek és az engedélyből származó kötelezettségeknek, valamint a vámtartozás keletkezésére vonatkozó szabályoknak. A megfelelés nyomon követése érdekében a vámhatóságoknak az elvégzendő ellenőrzéseket ismertető ellenőrzési tervet kell kidolgozniuk. Az ellenőrzések hatóköre és gyakorisága a kockázatelemzés eredményeitől, illetve attól függően változik, hogy az engedély jogosultja rendelkezik-e a VK-VHR 14a. cikke (1) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti AEO-tanúsítvánnyal. Az engedélyező tagállam és a részt vevő tagállam közötti felelősségmegosztást közölni kell az ellenőrzési tervben. Ez a melléklet az ellenőrzési tervek nyomon követésére szolgáló eszköz. Mindegyik egységes engedélyhez az iránymutatásokon alapuló, külön ellenőrzési tervet kell kidolgozni. Az ellenőrzési terveknek bármely ellenőrzés eldöntéséhez figyelembe kell venniük a tilalmakra és korlátozásokra vonatkozó követelményeket.

1. A vámáru-nyilatkozat vagy az értesítés és az egyéb okmányok ellenőrzése – engedélyezett gazdálkodók A vámszabályok betartását szolgáló intézkedések

Gyakoriság

127

Kockázati tényező (magas, közepes, alacsony)

A vámhatóságok az általuk elfogadott vámáru-nyilatkozatok vagy értesítések ellenőrzéséhez a VK 68. cikkének a) pontjával, a VK-VHR 266. cikkének (1) bekezdésével és/vagy 285. cikkének (1) bekezdésével összhangban:

A VK-VHR 14b. cikkének (4) bekezdése szerint A VK-VHR 4f–4j. cikke szerint

megvizsgálhatják a vámáru-nyilatkozatban vagy az értesítésben és a kísérőokmányokban szereplő iratokat vagy adatokat. A vámhatóságok előírhatják, hogy a nyilatkozattevő más iratokat is mutasson be a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának ellenőrzésére. A vámhatóságok az általuk elfogadott vámáru-nyilatkozatok vagy értesítések ellenőrzéséhez a VK 68. cikkének b) pontjával, a VK-VHR 266. cikkének (1) bekezdésével és/vagy 285. cikkének (1) bekezdésével összhangban:

A VK-VHR 14b. cikkének (4) bekezdése szerint A VK-VHR 4f–4j. cikke szerint

megvizsgálhatják az árukat, és mintát vehetnek elemzéshez vagy részletes vizsgálathoz. Véletlenszerű ellenőrzés: A vámellenőrzés alá kerülő szállítmányok, vámáru-nyilatkozatok vagy értesítések kiválasztási alapjának tartalmaznia kell egy, a VK-VHR 4f. cikkének (2) bekezdése szerinti véletlenszerű elemet. A vámhatóságok értesítése.

A VK-VHR 14b. cikkének (4) bekezdése szerint

A VK-VHR 4f–4j. cikke szerint

A vámhatóságok a VK 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint eltekinthetnek az áruk vám elé állítására vonatkozó követelménytől. A vámhatóságok mentesíthetik az engedély jogosultját azon kötelezettség alól, hogy az áruk érkezéséről vagy elindításáról minden egyes alkalommal értesítenie kelljen az illetékes vámhivatalt – feltéve, 128

hogy ez nem befolyásolja a műveletek megfelelő lebonyolításának ellenőrzését – (a VK-VHR 266. cikke (2) bekezdésének b) pontja, valamint 285. cikkének (2) bekezdése). A gazdasági szereplő mindazonáltal felkérhető arra, hogy bizonyos időszakban értesítse a vámhatóságokat.

2. A vámáru-nyilatkozat és az egyéb okmányok ellenőrzése – nem engedélyezett gazdálkodók A vámszabályok betartását szolgáló intézkedések

Gyakoriság

A vámhatóságok az általuk elfogadott vámáru-nyilatkozatok vagy értesítések ellenőrzéséhez a VK 68. cikkének a) pontjával, a VK-VHR 266. cikkének (1) bekezdésével és/vagy 285. cikkének (1) bekezdésével összhangban:

A VK-VHR 4f–4j. cikke szerint

Kockázati tényező (magas, közepes, alacsony)

megvizsgálhatják a vámáru-nyilatkozatban vagy az értesítésben és a kísérőokmányokban szereplő iratokat vagy adatokat. A vámhatóságok előírhatják, hogy a nyilatkozattevő más iratokat is mutasson be a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának ellenőrzésére. A vámhatóságok az általuk elfogadott vámáru-nyilatkozatok vagy értesítések ellenőrzéséhez a VK 68. cikkének b) pontjával, a VK-VHR

A VK-VHR 4f–4j. cikke szerint

129

266. cikkének (1) bekezdésével és/vagy 285. cikkének (1) bekezdésével összhangban: megvizsgálhatják az árukat, és mintát vehetnek elemzéshez vagy részletes vizsgálathoz. Véletlenszerű ellenőrzés: A vámellenőrzés alá kerülő szállítmányok, vámáru-nyilatkozatok vagy értesítések kiválasztási alapjának tartalmaznia kell egy véletlenszerű elemet. A vámhatóságok értesítése.

A VK-VHR 4f. cikkének (2) bekezdése szerint

A VK-VHR 4f–4j. cikke szerint

A vámhatóságok a VK 76. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint eltekinthetnek az áruk vám elé állítására vonatkozó követelménytől. A vámhatóságok mentesíthetik az engedély jogosultját azon kötelezettség alól, hogy az áruk érkezéséről minden egyes alkalommal értesítenie kelljen az illetékes vámhivatalt – feltéve, hogy ez nem befolyásolja a műveletek megfelelő lebonyolításának ellenőrzését – (a VK-VHR 266. cikke (2) bekezdésének b) pontja, valamint 285. cikkének (2) bekezdése). A gazdasági szereplő mindazonáltal felkérhető arra, hogy bizonyos időszakban értesítse a vámhatóságokat.

3. Árukiadást követő ellenőrzések – engedélyezett gazdálkodók és nem engedélyezett gazdálkodók

130

A vámszabályok betartását szolgáló intézkedések

Gyakoriság

Az engedélyező tagállam visszamenőlegesen ellenőrzi

A feltárt kockázatok alapján.

Kockázati tényező (magas, közepes, alacsony)

a kiegészítő vámáru-nyilatkozatot a következők tekintetében: az áruk rendeltetési helye; tarifális besorolás; vámok; vámérték; származás; átváltási árfolyamok, amennyiben alkalmazandó; fuvarköltségek és szállítási feltételek; az érintett vámeljárás alá vonásra vonatkozó tilalmak, korlátozások vagy bármely egyéb rendelkezés betartását; a kereskedelem- vagy agrárpolitikai engedélyek kezelését; azt, hogy a vámügyi kérdésekkel foglalkozó munkavállalók tudatában

131

vannak-e annak, hogy minden olyan esetben tájékoztatniuk kell a vámhatóságokat, amikor a vámszabályok betartásával kapcsolatos nehézségeket tárnak fel, és megfelelő kapcsolatot kell kialakítaniuk ahhoz, hogy ennek előfordulása esetén a vámhatóságokat tájékoztassák; azt, hogy amennyiben a kérelmező képviselő, megfelelő nyilvántartások és eljárások vannak-e érvényben ahhoz, hogy az engedélyező vámhatóságok azonosítani tudják a képviselt személyeket, és el tudják végezni a megfelelő vámellenőrzéseket. A részt vevő tagállam a következőket ellenőrzi: héa; statisztikák; az érintett vámeljárás alá vonásra vonatkozó nemzeti tilalmak, korlátozások vagy bármely egyéb nemzeti rendelkezés betartását. A kivitelre, illetve az újrakivitelre vonatkozóan visszamenőleges ellenőrzésekre kerül sor annak ellenőrzése érdekében, hogy az exportált áruk elhagyták-e az EU területét.

4. Nyomon követés – engedélyezett gazdálkodók és nem engedélyezett gazdálkodók A vámszabályok betartását szolgáló intézkedések

Gyakoriság

Kockázati tényező (magas, közepes, alacsony)

132

Rendszeralapú ellenőrzések útján végzett visszamenőleges ellenőrzésekre kerül sor a VK-VHR 253c. cikke (1) bekezdésének c) pontjában megállapított követelmények ellenőrzése érdekében. Visszamenőleges ellenőrzésekre kerül sor annak ellenőrzése érdekében, hogy az eljárások lebonyolítása a vámhatóságok és a gazdasági szereplő közötti megállapodásnak megfelelő-e. Visszamenőleges ellenőrzésekre kerül sor annak ellenőrzése érdekében, hogy az engedély jogosultja figyelembe veszi-e a jogi követelmények változásait. Visszamenőleges ellenőrzésekre kerül sor annak ellenőrzése érdekében, hogy az engedély jogosultja figyelembe veszi-e a jogi struktúrájában és/vagy üzleti tevékenységében bekövetkezett változásokat, és azokat közli-e az engedélyező vámhivatallal. Visszamenőleges ellenőrzésekre kerül sor annak ellenőrzése érdekében, hogy az engedély jogosultja – a VK-VHR 253. cikkének (7) bekezdésével összhangban – minden olyan, az engedély kiadása után felmerült tényről tájékoztatta-e a kiállító vámhatóságokat, amely hatással lehet az engedély fenntartására vagy tartalmára.

5. AZ EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK

133

A vámszabályok betartását szolgáló intézkedések

Az érintett tagállamok vámhatóságai módszereinek és időtartamának eldöntése.

közötti

Gyakoriság

kommunikáció

Szükség szerinti.

Az érintett tagállamok vámhatóságai közötti találkozók az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély terén tapasztalt előrehaladásról.

Szükség szerinti.

Az érintett tagállamok vámhatóságai közötti találkozók az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyhez tartozó ellenőrzési terv érvényesülésének felülvizsgálata érdekében.

Szükség szerinti.

Az érintett tagállamok vámhatóságai és az engedély jogosultja vagy annak képviselője közötti találkozók az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyhez tartozó ellenőrzési terv érvényesülésének felülvizsgálata érdekében.

Szükség szerinti.

Kockázati tényező (magas, közepes, alacsony)

Az ellenőrzés iránti kérelmeknek, az ellenőrzési eredményeknek és a feltárt egyéb szabálytalanságoknak az engedélyező és a részt vevő tagállam közötti továbbítása. Közös ellenőrzések

Szükség szerinti.

134

135

X. MELLÉKLET EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES ENGEDÉLLYEL ÖSSZEFÜGGŐ ELLENŐRZÉS IRÁNTI KÉRELEM

Kérelmező vámhivatal/engedélyező vámhivatal vagy helyi vámhivatal (név, cím, tisztviselő neve, telefonszám, e-mail cím)

Ellenőrzéstípus (az ellenőrzés tartalmának ismertetése):

Az ellenőrzés eredménye: Az ellenőrzést végző vámhivatal (név, cím, tisztviselő neve, telefonszám, e-mail cím)

Az ellenőrzés eredménye:

XI. MELLÉKLET AZ EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ KONTROLLMODELLJE Az Európai Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentésének II. melléklete

1. Kontrollkritériumok alkalmazása mielőtt a gazdálkodónak megadják az engedélyt a) Ellenőrizni kell, hogy a gazdálkodó megfelelő előélettel rendelkezik-e a vámszabályok betartása tekintetében, rendelkezik-e kielégítő és megbízható (informatikai) rendszerrel kereskedelmi nyilvántartásainak kezeléséhez, igazolt-e fizetőképessége, valamint ellenőrizni lehet-e a behozatali tilalmaknak, illetve korlátozásoknak való megfelelést. b) Ellenőrizni kell a gazdálkodó igazgatási/adminisztrációs szervezetét és belső kontrollmechanizmusait; ennek az ellenőrzésnek magában kell foglalnia a gazdálkodó telephelyének felkeresését is. c) Az ellenőrzés során fel kell tárni és értékelni kell a gazdálkodó üzleti tevékenységére hatást gyakorló kockázatokat, melyeket megfelelő kontrollintézkedésekkel kell ellensúlyozni; a fennmaradó kockázatok kezeléséhez pedig minden egyes gazdálkodóra vonatkozóan kontrolltervet/ajánlásokat kell kidolgozni. d)

Az ellenőrzés eredményeit jegyzőkönyvbe kell foglalni.

e) A gazdálkodókat az engedélyezési folyamat során megfelelően kell tájékoztatni, és fel kell hívni a figyelmüket a kötelezettségeikre és a tevékenységüket terhelő vámkockázatokra. f) Az engedély a vámhatóság és a gazdálkodó közötti olyan hivatalos, félreértést kizáró, írásos kötelezettségvállalás legyen, amely kifejti a két fél együttműködésének módját, valamint jogaikat és kötelezettségeiket – így többek között a gazdálkodó azon kötelezettségét is, hogy a tevékenységét vagy a szervezetét érintő bármely változást bejelenti, illetve hogy megnevezi vámügyi képviselőjét. 2. Az egyszerűsített eljárások feldolgozása során alkalmazandó 15 kontrollkritériumok , azaz az egyszerűsített vámárunyilatkozatokra/nyilvántartási tételekre és a kiegészítő árunyilatkozatokra vonatkozó kontrollmechanizmusok a) A gazdálkodóra vonatkozó bizonytalansági tényező fenntartása, valamint a szabálytalan behozatalok feltárása és a tradicionális saját források szükségesnél

15

A kiadás előtti és a kiegészítő árunyilatkozatokra vonatkozó ellenőrzések minimális számát az adott behozatalhoz kapcsolódó kockázat szintjétől kell függővé tenni. Azonban a csak alacsony kockázatú behozatalt végző gazdálkodók esetében is fenn kell tartani egy bizonytalansági tényezőt véletlenszerű ellenőrzések elvégzésével. 137

alacsonyabb összegű befizetéseinek elkerülése érdekében a kiadás előtt minimális számú, kockázaton alapuló fizikai és dokumentációs ellenőrzést kell végezni. b) Ugyanebből a célból, a kiegészítő vámáru-nyilatkozatokra vonatkozóan tételes dokumentációs ellenőrzéseket kell végrehajtani. c) A kiegészítő árunyilatkozatok hiánytalanságát biztosítandó, azokat automatizáltan egyeztetni kell az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatokkal/a gazdálkodói nyilvántartások tételeivel. d) Ezek a fizikai és dokumentációs ellenőrzések alapuljanak megfelelő, véletlenszerű elemet is magában foglaló, automatizált adatfeldolgozó technikákat alkalmazó kockázatelemzésen. e) Ezeknek az ellenőrzéseknek az eredményeit megfelelően nyilván kell tartani, és vissza kell csatolni a kockázatkezelési rendszerbe; a vámhatóságok által végzett rendszeres teljesítménymérésekkel biztosítani kell, hogy a kockázati profilok eredményesek és naprakészek maradjanak. 3) Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó utólagos ellenőrzések16 kritériumai a) Rendszeres és tervezett utólagos ellenőrzéseket kell végezni, és ezeknek a gazdálkodó üzleti kockázatait és az elévülési kockázatokat figyelembe vevő (ezek közül néhányat véletlenszerűen kiválasztva), megbízható és egységes ellenőrzési módszertanon kell alapulniuk. b) Az ellenőrzéseknek ügyletekre, konkrét témákra (pl. vámértékmegállapítás), vagy rendszerekre (ideértve az informatikai rendszereket) kell irányulniuk, illetve annak felmérésére, hogy egy gazdálkodó továbbra is megfelel-e az egyszerűsített vámeljárások alkalmazási feltételeinek. c) Az ellenőrzési megállapításokat jegyzőkönyvbe kell foglalni és a megállapításokból adódó feladatok elvégzését módszeresen felügyelni kell; az ellenőrzések eredményeit vissza kell csatolni a kockázatkezelési rendszerbe. d) Minőségbiztosítási intézkedéseket (pl. a gazdálkodók teljesítményének mérését, illetve szabályszerűségi méréseket) kell bevezetni, és ösztönözni kell a gazdálkodók önértékelését.

16

A vámok elévülési kockázatának megfelelő kezelése érdekében legalább háromévente az ügyletekre vonatkozó utólagos ellenőrzéseket kell végezni. Az utólagos ellenőrzések során ellenőrizendő ügyletek számát a felmerülő kockázatoktól kell függővé tenni. Rendszerellenőrzést, illetve arra irányuló ellenőrzést, hogy a gazdálkodó továbbra is megfelel-e az egyszerűsített eljárások alkalmazására vonatkozó feltételeknek, hosszabb időközönként is lehet végezni, azonban mindig szükség van ellenőrzésre, ha valamilyen változás történik az (informatikai, egyéb) rendszerekben. 138

XII. MELLÉKLET AZ EURÓPAI SZÁMVEVŐSZÉK EGYSZERŰSÍTETT ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ TAGÁLLAMI GYAKORLATOKKAL KAPCSOLATOS KÖVETKEZTETÉSEI (kivonat az Európai Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentéséből) Az Európai Számvevőszék rámutat néhány igen érzékeny kérdésre: Az egyszerűsített eljárások különböző szakaszaira irányuló kontrollok, illetve ellenőrzések tekintetében – pl. az engedélyezések előtt vagy utólagosan – nem alkalmaztak egységes koncepciót, és az ezekre a kontrollokra/ellenőrzésekre alkalmazott módszerek gyakran kívánnivalót hagytak maguk után. A számvevőszéki ellenőrzés azt mutatta, hogy a kontroll-, illetve ellenőrzési mechanizmusok gyakran eredménytelenek voltak és a tagállamok nem mindig követték a Bizottság útmutatásait. A vizsgálatunk által rosszul elvégzettnek, illetve rosszul dokumentáltnak talált engedélyezés előtti ellenőrzések jelentős száma növeli annak kockázatát, hogy megbízhatatlan gazdálkodók is alkalmazhatják az egyszerűsített eljárásokat. Az áruk kiadását megelőző egyszerűsített eljárások feldolgozása alatti ellenőrzésekre eltérő koncepciókat alkalmaztak, melyek színvonala gyakran gyenge volt: A „szuper-egyszerűsítések” (felmentés az értesítési kötelezettség alól) gyakori és indokolatlan igénybevétele a helyi vámkezelési eljárás keretében, valamint az automatizált kockázati profilok általános hiánya megakadályozta a kiadás előtti ellenőrzéseket és növelte annak kockázatát, hogy a behozatal során nem tartják be a közös kereskedelempolitikai intézkedésekből eredő kötelezettségeket, illetve hogy bevételkiesés keletkezik a tradicionális saját forrásokban. Az, hogy kevés okmányellenőrzést végeztek a kiegészítő árunyilatkozatokra vonatkozóan, és különösen az a tény, hogy az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatokat/a gazdálkodói nyilvántartások tételeit nem egyeztették szisztematikusan a kiegészítő árunyilatkozatokkal, növelte ezeket a kockázatokat. Hiányos vagy részben hiányos ellenőrzési módszertant alkalmaztak, többek között gyenge volt a tervezés. Az ellenőrzött kilenc tagállam közül nyolcban az utólagos ellenőrzések gyakorisága nem vette kellőképpen figyelembe a vámok elévülésének kockázatát. A kiadás előtti és utáni ellenőrzések hiánya, és különösen a jó minőségű és kellő gyakorisággal végzett utólagos ellenőrzések hiánya fokozza a gazdálkodók hanyagságát. Ez pedig növeli a feltáratlanul maradó szabálytalanságok kockázatát, ami a tradicionális saját források bevételkieséséhez, vagy olyan behozatalhoz vezet, amelynek során nem tartják be a közös kereskedelempolitikából eredő kötelezettségeket. A vámáru-nyilatkozatokból vett mintákban előfordult hibák magas száma azt mutatja, hogy az egyszerűsített eljárások esetében: a) nem eredményesek a kiadás előtti ellenőrzések, 139

b) megbízható online informatikai rendszer hiányában nehéz monitorozni az engedélyeket vagy hasonló okmányokat igénylő áruk behozatalát, c) sok gazdálkodó nem tartotta be azokat a kötelezettségeket, amelyeket az egyszerűsített eljárások alkalmazásának engedélyezése keretében vállalt, valamint d) az ellenőrzött tagállamok többségében az utólagos ellenőrzések nem elég gyakoriak, és nem megfelelően előzték meg, illetve tárták fel a hibákat.

140

XIII. MELLÉKLET A TAGÁLLAMI MÓDSZERTANT bemutató példa

A gazdasági szereplőkre alkalmazott megközelítés

1. Bevezetés Ez a dokumentum a vámigazgatási szervnek az egyszerűsített eljárásokra és a gazdasági vámeljárásokra vonatkozó vámengedélyt kérelmező és ilyen vámengedéllyel rendelkező gazdasági szereplőkre alkalmazott megközelítését ismerteti. E megközelítés kidolgozása sok év eredménye, végrehajtása pedig több utasítás, kézikönyv, gyakorlat és ellenőrzéstámogató rendszer segítségével történik.

2. Eljárásmód A vámigazgatási szervnek az a feladata, hogy nyomon kövesse az EU külső határain bonyolított áruforgalmat, továbbá az, hogy segítse biztosítani ennek biztonságát és védelmét, valamint (adózási szempontú) integritását. A vámigazgatási szerv veti ki és szedi be a nemzeti jövedéki adókat és az uniós behozatali vámokat is. Ezt a feladatot a gazdasági szereplők szabálykövető magatartását célzó eljárásmód támogatja. E feladat teljesítéséhez kapcsolódó főbb elvek: - az EU külső határainak megerősítése; - az üzleti uniós és más végrehajtó ügynökségekkel folytatott együttműködés; - a logisztikai késedelem csökkentése; - kockázatelemzés végrehajtása és a hírszerzés fokozottabb igénybevétele.

A logisztikai késedelem csökkentése – lehetőség szerint és indokolt esetben – kockázatelemzéssel, valamint a gazdasági szereplők segítésével történik. Konkrétabban: az irányvonal az, hogy a vámigazgatási szerv ok nélkül ne avatkozzon be a beszállítói láncba, és amikor fizikai vizsgálatról születik döntés, annak kockázatalapúnak kell lennie és a logisztikai folyamaton belüli természetes időpontban kell történnie. A biztonsági és védelmi ellenőrzésekre a határon kerül sor. Minden egyéb ellenőrzési tevékenységre a gazdasági szereplő telephelyén kerül sor. A gazdasági szereplők segítése azt is jelenti, hogy a vámigazgatási szerv széles körű támogatást nyújt az egyszerűsített eljárások és a gazdasági vámeljárások alkalmazásához. E megközelítés alapvető feltétele egy igen fejlett kockázatkezelési rendszer. Ez a rendszer két pillérre épül: 141

2.2. Az árukra irányuló kockázatkezelés A kockázatkezelési folyamaton belül felosztottuk a különböző kockázattípusokat. Léteznek biztonsághoz és védelemhez kapcsolódó kockázatok, valamint vámokhoz, adó- és kereskedelempolitikai ellenőrzésekhez kapcsolódó kockázatok. 2.2. A gazdasági szereplőkre irányuló kockázatkezelés A gazdasági szereplőkre irányuló kockázatkezelés kidolgozása az úgynevezett „ügyfélkezelési megközelítés” keretében történt; ez a megközelítés a gazdasági szereplő alapos ismeretén és az üzleti tevékenység megértésén alapul. Ez a megközelítés az egyszerűsített eljárásokra és/vagy gazdasági vámeljárásokra vonatkozó engedéllyel rendelkező gazdasági szereplőkre helyezi a hangsúlyt.

Az ügyfélkezelési megközelítés főbb elvei a következők: - a gazdasági szereplő egészére helyezett hangsúly; - rendszeralapú ellenőrzések végzése, valamint - folyamatos nyomon követés. Az ügyfélkezelési megközelítés áttekintése a 3. fejezetben található.

3. Ügyfélkezelési megközelítés 3.1. Bevezetés Az ügyfélkezelési megközelítés a gazdasági szereplő egészére helyezi a hangsúlyt. Ezzel az átfogó megközelítéssel az a célunk, hogy az egyes gazdasági szereplők segítésére a beszállítói láncban betöltött szerepükhöz, a tevékenységi körükbe tartozó árukhoz, ugyanakkor a megfelelési szintjükhöz is kapcsolódó, optimális programot valósítsunk meg. Ez a megközelítés lehetővé teszi a gazdasági szereplő számára, hogy – megfelelési szintjére való tekintettel – a lehető legeredményesebben járjon el, minimális logisztikai beavatkozás és a beszállítói láncon belüli késedelem nélkül. Ez a megközelítés ugyanakkor lehetőséget biztosít a gazdasági szereplő pénzforgalmát érintő követelések csökkentésére. Alapvető feltétel, hogy a vámigazgatási szerv egy eredményes ellenőrzési megközelítés bevezetésével megtartsa az irányítást. A nyomon követési kapacitás alkalmazása a legmegbízhatóbb módon történik. Ez a gazdasági szereplőre vonatkozó egyedi kockázatértékeléssel valósul meg. E kockázatelemzés kiindulópontja a gazdasági szereplő saját (belső) ellenőrzéseinek, valamint a harmadik felek (nyomon követést végző külső szervezetek) ellenőrzési munkájának az optimális alkalmazása.

Ezt a rendszeralapú megközelítést a gazdasági szereplő belső és külső ellenőrzési környezetének előzetes elemzése teszi lehetővé. Az engedélyezés előtt annak 142

megállapítása is fontos, hogy a vámigazgatási szerv érdekei ellenőrizhetők-e később (utólagos ellenőrzés keretében). Ez a kockázatelemzés az egyszerűsített vámeljárásokra és a gazdasági vámeljárásokra irányuló kérelem előzetes (engedélyezés előtti) ellenőrzése során történik.

3.2. Előzetes (engedélyezés előtti) ellenőrzés Az előzetes (engedélyezés előtti) ellenőrzés a következő fontos kérdésekre összpontosít: Mi a legalkalmasabb vámjogi egyszerűsítés vagy gazdasági vámeljárás a gazdasági szereplő beszállítói láncban betöltött szerepe tekintetében, és a gazdasági szereplő eleget tesz-e az e könnyítésekre vonatkozó jogi feltételeknek? A gazdasági szereplő számviteli szervezete és a belső ellenőrzés(i intézkedések) eleget tesznek-e a vonatkozó jogszabályok és az érintett szabályozások követelményeinek? A gazdasági szereplő eleget tesz-e az előzetes ellenőrizhetőségi követelményeknek (eleget tesz-e az adatmegőrzésre, az ellenőrzési nyomvonal létezésére, másolatkészítési és helyreállítási eljárásokra stb. vonatkozó követelményeknek), továbbá Feltüntetik-e a gazdasági szereplő megfelelési szintjét?

A gazdasági szereplő számára legalkalmasabb vámkönnyítések elöntésekor az ellenőrnek azt az elvet kell követnie, hogy a vámigazgatási szervnek jelenleg és a jövőben is képesnek kell lennie eredményes és hatékony (rendszeralapú) ellenőrzések elvégzésére.

A cég számviteli szervezetének, illetve belső ellenőrzésének értékelése során az ellenőr figyelembe veszi azt, hogy a számviteli szervezetre, illetve a belső ellenőrzésre vonatkozó követelmények annál szigorúbbak, minél elnézőbb a vámigazgatási szerv közvetlen felügyelete (fizikai és okmányellenőrzései).

A számviteli szervezet, illetve a belső ellenőrzés értékelése és leírása során az ellenőr általános és eljárási szempontokat vesz figyelembe. Az alábbi szempontokat kell értékelnie: üzleti tevékenységek; szervezeti felépítés; belső szervezet és nyomon követési rendszer; 143

a számviteli és a logisztikai rendszer, az informatikai környezet, valamint a vámok és a jövedéki adók alapját befolyásoló tényezők.

Az értékelendő eljárások többek között a következők: az értékciklusra (áru- és pénzáramlásra) vonatkozó eljárások; a törzsadat-állományokra vonatkozó eljárások; a(z) időszaki) bevallásokra17 vonatkozó eljárások, valamint a releváns üzleti folyamatokra és a szükséges javító intézkedések végrehajtásának és dokumentálásának módjára vonatkozó nyomon követés eredményeinek elemzésével és értékelésével kapcsolatos eljárások.

Az előzetes ellenőrzés folyamán sor kerül a releváns folyamatok elemzésére, valamint a jelzett kockázatok felmérésére és értékelésére. A döntéshozatali folyamat támogatására az úgynevezett „Compact” (Compliance Partnership Customs and Trade) keretrendszer18 használatos. Ez a döntéshozatali modell a gazdasági szereplőkre vonatkozó kockázati mutatók áttekintését tartalmazza. Különleges figyelem irányul a gazdasági szereplőnek az üzleti folyamatok ellenőrzésére szolgáló nyomon követési rendszerére. A gazdasági szereplő nyomon követési rendszere elvben több szakaszból áll: az üzleti tevékenységekre irányuló kockázatértékelés; az értékelt üzleti kockázatokkal kapcsolatos ellenőrzési környezet megteremtése; a kialakított és tervezett ellenőrzési tevékenységek végrehajtása; az ellenőrzési tevékenységek eredményeinek felhasználása az érintett vezetők tájékoztatásához, valamint szükség esetén a folyamatok tökéletesítése érdekében hozott intézkedések közlése. A gazdasági szereplők fenti nyomon követési folyamatának eredményei rendkívül értékesek lehetnek a vámrendszeren alapuló megközelítéshez, természetesen a vámügyi vonatkozású folyamatok kezelési szintjének érettségétől függően.

17

Behozatalkor végzett helyi vámkezelés.

18

A 2000-es évek kezdetén végzett teljesítmény-felmérés keretében Svédország és Hollandia 6 másik tagállammal együtt kidolgozta a „Compact” (Compliance Partnership Customs and Trade) keretrendszer elnevezésű munkamódszert. Ebbe a módszertanba beépítették a svédországi és hollandiai munkavégzés gyakorlati szempontját, és azt a gyakorlatban két multinacionális vállalatnál is tesztelték. A Hollandiában használt ellenőrző listákat a vámjogi egyszerűsítések és a gazdasági vámeljárások engedélyezésére vonatkozó döntéshozatali folyamat keretében belefoglalták a gazdasági szereplőkre vonatkozó kockázati mutatókat tartalmazó listába. A gazdasági szereplőkre vonatkozó kockázati mutatókat tartalmazó lista a jelenlegi AEO-iránymutatások részét képezi. A közelmúltban ez a lista frissült, és önértékelési kérdőívként került bevezetésre az Európai Unióban.

144

A felmérés és az értékelés kimenetele lehetővé teszi a vámigazgatási szerv számára a következők megállapítását: a könnyítés/egyszerűsítés típusa és szintje; a kontroll- és ellenőrzési intézkedések jövőbeni ötvözésének jellege és gyakorisága, valamint a rendelkezésre álló nyomon követési információk (minőségének) jelzése.

3.3. Kockázatkezelés (a gazdasági szereplők szintjén) Az ügyfélkezelési megközelítés keretében elengedhetetlen ügyfélmenedzserek alkalmazása az egyénileg ellenőrzött gazdasági szereplőkhöz, valamint ügyfélkapcsolati menedzserek alkalmazása a csoportosan ellenőrzött gazdasági szereplőkhöz (kis- és középvállalkozásokhoz). Az egyéni és a csoportos ellenőrzés közötti különbségtétel több – súlyozási eljárás során ötvözött – tényezőn alapul. Az ügyfélmenedzserek és az ügyfélkapcsolati menedzserek felelnek a gazdasági szereplők elbírálásáért és a tevékenységek koordinálásáért. Ezekkel a koordinációs feladatokkal több feladatkör függ össze: a vámhatóságok és a gazdasági szereplő közötti közvetlen kommunikáció és információcsere tekintetében illetékes kapcsolattartó; folyamatos nyomon követés és a megfelelés rendszeres mérése a gazdasági szereplők nyomon követési információi, (az árukra vonatkozó) kockázati információk és a rendszeres vámellenőrzések eredményei alapján; olyan, a gazdasági szereplők szintjén végzett kockázatkezelés, amely ötvözi az árukkal kapcsolatos kockázatokra vonatkozó általános tájékoztatást és a gazdasági szereplőkhöz kapcsolódó kockázati mutatókat; a vámengedélyek megadásával kapcsolatos döntéshozatal; a jövőbeni ellenőrzési és kontrolltevékenységek ötvözése (ellenőrzési kombináció) terén alkalmazott ellenőrzési tervezés. Valójában az alábbiak hatékony kombinációja: - fizikai ellenőrzések; - okmányok (vámáru-nyilatkozatok) ellenőrzése, valamint - utólagos ellenőrzések; iratok őrzése; a vámhatóságok gazdasági szereplőkre vonatkozó információs rendszerének rendszeres időközönkénti belső frissítése (a gazdasági szereplőkre vonatkozó, múltbeli minőségi, megfelelési és mennyiségi információkkal); kezdeti koordináció, azaz az újonnan (több hónapja) megadott engedélyek kezdeti szakaszában végzett nyomon követés. 145

3.4. Utólagos ellenőrzés A gazdasági szereplő utólagos ellenőrzésének célja a vámáru-nyilatkozatok elfogadhatóságának, valamint a vámáruk nemzetközi behozatalával, szállításával, raktározásával, gyártásával vagy kivitelével kapcsolatos, nem adóügyi kérdések betartásának meghatározása. Ez az ellenőrzés az engedélyben foglalt feltételek betartására és a munkamegállapodások betartására is kiterjed.

Az utólagos ellenőrzés hozzáadott értékét az jelenti, hogy meggyőződik a következőkről: a vámáru-nyilatkozatok és vámalakiságok teljessége és helyessége; a nem adóügyi követelmények betartásának szintje, valamint a jövőre vonatkozó, kellően megalapozott ellenőrzési program tervezésére való képesség.

Az utólagos ellenőrzési folyamatban (rendszeralapú megközelítésben) az alábbi szakaszok elfogadottak: az ellenőrzés bejelentése; a következők előzetes tervezése: az üzleti tevékenység megértése és háttér-információk beszerzése; a belső ellenőrzési és a nyomon követési környezet megértése; a lényegesség meghatározása, valamint az ellenőrzési kockázat és az eredendő kockázat értékelése; átfogó ellenőrzési terv és ellenőrzési program kidolgozása; az ellenőrzési kockázat szintjének csökkentését célzó terv; az ellenőrzés lebonyolítása; az ellenőrzések vizsgálata; az ügyletek érdemi vizsgálata; elemzési eljárások lebonyolítása és a részletek vizsgálata; az eredmények értékelése; az ellenőrzés lezárása és ellenőrzési jelentés átadása.

146

Az ellenőr belátására van bízva annak eldöntése, hogy egy adott helyzetben milyen ellenőrzési módszerek és eljárások eredményesek. A szokásos ellenőrzési megközelítés rendszeralapú megközelítés. Ez azt feltételezi, hogy az előzetes ellenőrzés eredményei és következtetései mérvadóak az ellenőrzési tevékenység megtervezéséhez. A gazdasági szereplő adminisztratív felépítésének, valamint a meglévő belső ellenőrzési intézkedéseinek és a nyomon követési rendszereinek ismerete elengedhetetlen és meghatározó a rendszeralapú és az adatorientált (részletes) ellenőrzési tevékenységek ötvözésének optimalizálásához. Minél több ismeret van a gazdasági szereplő belső ellenőrzési rendszereiről (azok színvonaláról) és nyomon követési tevékenységeinek kimeneteléről, annál hatékonyabban végezhető el a kockázatértékelés. Ráadásul annál hatékonyabb lesz az utólagos ellenőrzés. Ugyanez a hatás várható a vámhatóságok azon eljárásmódjától, hogy más kormányzati és külső ellenőrző szervek ellenőrzési eredményeit felhasználják, amennyiben vannak közös célkitűzések. Minél színvonalasabb a gazdasági szereplő belső ellenőrzési és nyomon követési rendszere, annál kevesebb (időigényes) adatorientált ellenőrzési tevékenység szükséges a végleges és megalapozott következtetés levonásához. Az ellenőrzés során kifejezetten ajánlott statisztikai mintavételi módszerek használata, különösen olyan esetekben, amikor az ügyletekre vonatkozóan nagy mennyiségű adatot kell ellenőrizni. A gazdasági szereplő adó- és vámellenőrzési keretrendszere erősségeinek és gyengeségeinek meghatározásához szükséges kockázatelemzést az úgynevezett „Compact” (Compliance Partnership Customs and Trade) munkamódszer támogatja. Ez a módszer az árukra és a gazdasági szereplőre vonatkozó kockázati mutatókat ötvözi és értékeli.

147

XIV. MELLÉKLET GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK

Milyen előnyökkel rendelkeznek az egyszerűsített eljárások? Az egyszerűsített eljárások alkalmazásának főbb előnyei a következők: - a vámhatóságok és a gazdasági szereplő közötti megbízható és állandó kapcsolat; - gyorsabb vámkezelés; - költségcsökkentés (ha például elkerülhető az árutovábbítás, vagy ha az áruk a vámhivataltól eltérő helyen vám elé állíthatók); - a vámjogi szabályozások és a gazdasági szereplőknek biztosított lehetőségek jobb ismerete.

Az egyszerűsített eljárásokkal a gazdasági szereplő számára engedélyezhető az áruk gyorsabb kiadása, például az alábbi egyszerűsítések ötvözésével: - az áruknak a gazdasági szereplő telephelyén történő vám elé állítása, - kevesebb adat benyújtása a vámhatóságoknak az áruk kiadása előtt (értesítés vagy egyszerűsített vámáru-nyilatkozat), - az áruk vám elé állítása előtti benyújtás, - kevesebb árukiadás előtti fizikai és okmányellenőrzés, mint a szokásos eljárás keretében, - a vámhatóságok – kérésre – hozzáférnek a vámáru-nyilatkozatok adataihoz és az alátámasztó okmányokhoz, - ha ellenőrzésekre kerül sor, azok elvégezhetők a gazdasági szereplő telephelyén, - az ügyletalapú megközelítés ellenőrzésalapú megközelítéssel történő felváltása, amelyben a vámügyi ellenőrzéseket rendszeres időközönként, az ellenőrzések idejére tervezik, - a vámáru-nyilatkozatok valamennyi adatának egyszeri benyújtása a kiegészítő vámáru-nyilatkozat(ok)on, egy előre meghatározott időszak végén.

2. Melyek az egyszerűsített eljárásokra, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyre vonatkozó legfrissebb jogszabályi változások? Az 1192/2008/EK rendelet a nemzeti szintű egyszerűsített eljárások és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egyszerűsített engedélyek tekintetében egyaránt 148

harmonizálta és egyszerűsítette az engedélyek kérelmezésének és megadásának folyamatát. A rendelet két fontos előnyt vezetett be: 1) Az adminisztratív alakiságok egyszerűsítése Az egyszerűsített eljárásokra irányuló kérelmeket, illetve az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyre irányuló kérelmeket a(z 1192/2008/EK rendelettel módosított) VK-VHR 67. mellékletében található formanyomtatványon kell benyújtani, amely már használatos volt a gazdasági vámeljárásokra irányuló kérelmek esetén. Kérjük, hogy a kérelem kitöltéséhez használja a kitöltési útmutatót (az 1992/2008/EK rendelet 49–51. oldala, lásd: HL L 329., 2008.12.6.). 2) A feltételek és kritériumok összehangolása az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó feltételekkel és kritériumokkal A helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély akkor adható meg, ha teljesülnek a „Vámjogi egyszerűsítések” tárgyában kiadott AEO-tanúsítványra és a „Vámjogi egyszerűsítések/Biztonság és védelem” tárgyában kiadott AEO-tanúsítványra vonatkozó (a 14h. cikkben – az (1) bekezdés c) pontja kivételével –, a 14i. cikk d), e) és g) pontjában, valamint a 14j. cikkben meghatározott) feltételek és kritériumok. Ennek az összehangolásnak az a célja, hogy az engedélyezett gazdálkodónak ne kelljen ismételten ellenőriznie a kritériumokat.

3) Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély bevezetése

3. Milyen egyszerűsített eljárások megengedettek az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében? Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárás és a helyi vámkezelési eljárás egyaránt megengedett. A gazdasági szereplők e két egyszerűsített eljárás bármelyikét igénybe vehetik az áruk kiviteli célú vagy gazdasági vámeljárás alá vonását célzó szabad forgalomba bocsátásához. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében a gazdasági szereplő az árukat azok kiadása előtt minimális információ megadásával bejelentheti, ezt követően időszaki kiegészítő vámáru-nyilatkozatokat juttathat el, amelyeket mindig az engedélyező tagállamhoz kell benyújtania. 3a. Megengedhetők-e a gazdasági vámeljárások az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében? Gazdasági vámeljárás akkor vehető igénybe, ha a szükséges engedély érvényben van nemzeti szinten vagy több tagállamban, amennyiben a vámeljárást alkalmazzák a részt vevő tagállamban. 149

Ezt követően lehetőség van az iránymutatások 1.II.4. pontjában meghatározott összevont engedélyek vagy összevont egységes engedélyek megadására. 3b. A gazdasági vámeljárásra vonatkozó engedélyhez mindig szükség van-e egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyre, ha a gazdasági vámeljárást több tagállamban alkalmazzák? Nem, a gazdasági szereplő a több tagállamot érintő gazdasági vámeljárásra vonatkozó egységes engedély iránti kérelmet nyújt be, de egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély nem szükséges, ha a gazdasági vámeljárás céljából történő beléptetésre vagy annak lezárására csak az egyik érintett tagállamban kerül sor.

Ha például gazdasági vámeljárásra vonatkozó engedélyt használnak az egyik tagállamban (például a szóban forgó eljárás céljából történő beléptetésre és az eljárás lezárására abban a tagállamban kerül sor), de a művelet egy részét (például aktív feldolgozás egy részét vagy a vámraktárból történő ideiglenes kitárolást) másik tagállamban végzik, csak gazdasági vámeljárásra vonatkozó egységes engedélyre van szükség. Az áruk feldolgozási helye szerinti tagállam vámhatóságai tudnak erről, mivel ez a gazdasági vámeljárásra vonatkozó egységes engedély részét képezi.

4. Hogyan történik a multinacionális gazdasági szereplők vagy nagyvállalatok egyszerűsített eljárásokra irányuló kérelmének kezelése? 1. Hogyan kezeljük azokat az eseteket, amikor egy cég fióktelepe, amely nem minősül a VK 4. cikkének (1) bekezdése szerinti személynek, egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedélyt kíván szerezni, és maga a cég és annak könyvelése másik tagállamban található? A VK-VHR 253. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „bárki kérelmezhet egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárást [...]”. Mivel a fióktelep nem minősül személynek, probléma merül fel. A cég kérelmezhet (egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt a letelepedése szerinti tagállamban, illetve nemzeti szintű egyszerűsített eljárást abban a tagállamban, ahol a fióktelep található), de az előírt jogállással nem rendelkező fióktelep nem. Az EU-n kívül letelepedett cég csak akkor kérelmezhet egyszerűsített eljárást, ha az EU-ban állandó üzleti telephellyel rendelkezik (a VK 4. cikkének (2) bekezdése). 2. A jogi személynek nem minősülő és más tagállamban található fióktelepek kérelmezhetnek-e engedélyt? Nem, csak jogi személy kérelmezhet. A jogi személy kérelmezhet nemzeti szintű egyszerűsített eljárást abban a tagállamban, ahol a fióktelep található, illetve kérelmezhet egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyt a saját letelepedése szerinti tagállamban, ha több tagállamot érintő engedélyt kell bevezetnie.

150

Az engedély benyújtásának helye szerinti tagállamról a VK-VHR 14d. cikke rendelkezik. 3. Abban az esetben, ha az anyavállalat a „B” tagállamban található fióktelepe javára nyújt be kérelmet, és ha a könyvelést az anyavállalat székhelye szerinti „A” tagállamban vezetik, hogyan történik az ellenőrzésük? Egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély kérelmezése esetén a nyilvántartásoknak hozzáférhetőnek kell lenniük az engedélyező „A” tagállamban. Az eljárás nyomon követéséhez az információcsere az engedélyező „A” tagállam és a részt vevő „B” tagállam között tervezhető. Ha „B” tagállamban kérelmeznek nemzeti szintű egyszerűsített eljárást, a nyilvántartásoknak hozzáférhetőnek kell lenniük a „B” engedélyező tagállamban. Előfordulhat, hogy ez utóbbinak fel kell kérnie a könyvelés vezetése szerinti „A” tagállamot a könyvelés ellenőrzésében való együttműködésre és más kritériumok teljesítésére. 3a. Milyen formában kell ennek a konzultációnak lezajlania? Hogyan oldjuk meg a más tagállamban vezetett könyvelés ellenőrzését? Ha a számviteli rendszer csak a cég letelepedése szerinti „A” tagállamban hozzáférhető, a(z 515/1997/EK rendelet 4. cikke szerinti) kölcsönös segítségnyújtási eljárás alkalmazható ezekhez az ellenőrzésekhez. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében az ellenőrzést a közös ellenőrzési tervben kell kialakítani, ami a tagállamok közötti konzultációs eljárás részét képezi. 3b. Hogyan kell a nyilvántartásokat hozzáférhetővé tenni? Kérjük, tanulmányozza az AEO-iránymutatások 2.I.2. szakaszának b) pontját a cég nyilvántartásaihoz való hozzáférés különböző módjainak magyarázatáért. 4. Milyen egyszerűsített eljárás irányozható elő, ha a nyilvántartások és a könyvelés csak az anyavállalat tagállamában férhetők hozzá? Ebben az esetben csak egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély irányozható elő az anyavállalat letelepedése szerinti tagállamban. A fióktelep letelepedése szerinti tagállamban nem fogadható el nemzeti szintű egyszerűsített eljárás. 5. Milyen kérelemtípust kell benyújtani, ha az áruforgalom csak a fióktelep szerinti tagállamban zajlik? Elméleti szempontból célszerűbb lenne ott benyújtani nemzeti kérelmet, ahol az áruforgalom zajlik. A gyakorlatban azonban az áruforgalom nem meghatározó. Ha a nyilvántartások az anyavállalat letelepedése szerinti tagállamban vannak, egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély előirányozható.

5. Miért ajánlatos kitölteni az önértékelési kérdőívet a kérelmezéskor? 151

Ajánlatos kitölteni az egyszerűsített engedélyre vonatkozó kérdőívet a folyamat elősegítéséhez, amelynek zökkenőmentesebben kell zajlania. A gazdasági szereplő szempontjából ez azt jelenti, hogy korai szakaszban láthatja a vele szembeni elvárásokat. A vámhatóságok szempontjából ez segít a kérelmezőre vonatkozó információk összegyűjtésében és az előzetes ellenőrzés lebonyolításában.

6. Hogyan történik a kkv-k sajátosságainak figyelembevétele a kérelem vizsgálata során? Nincsenek külön feltételek és kritériumok. A követelmények betartásának értékelése során figyelembe veszik a kérelmező méretét és tevékenységeit. Ha például a cégnél csak egy személy foglalkozik vámalakiságokkal, akkor a munkatársakkal folytatott kommunikáció nem releváns. Ha a cég csak egy vámeljárással vagy egy árufajtával foglalkozik, akkor kevesebb az értékelendő vámügyi ismeret.

7. Az AEO-feltételeken és -kritériumokon kívül mit ellenőriznek az egyszerűsített eljárásokra (többek között az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedélyre) irányuló előzetes ellenőrzési folyamat során? Az alábbi szempontok tekinthetők az egyszerűsített eljárások sajátosságainak: - az áruk kirakodásának és vám elé állításának helye ellenőrzés esetén (a telephely biztonsága és az adott áruk leltározására vonatkozó belső szabályok…), - egyszerűsített eljárás alkalmazása esetén eljáró képviselők vagy nyilatkozattevők, - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat formája, - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat benyújtási határideje, - az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat vagy az értesítés egyeztetése a kiegészítő vámáru-nyilatkozattal, - az értesítés formája helyi vámkezelési eljárás esetén, - az értesítési kötelezettség alóli mentesítés indokolása, - kérésre történő értesítés értesítési kötelezettség alóli mentesítés esetén, - az áruk kiadása előtti időszak, amennyiben alkalmazandó, - a nyilvántartások formája és tartalma, - az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó nyilvántartások és a számviteli rendszer közötti kapcsolat, - egyedi biztosítékok, amennyiben alkalmazandó, 152

- halasztott fizetés alkalmazása.

8. Mi minősül a VK-VHR 253. cikkének (3) bekezdésében említett jóváhagyott helynek? A VK-VHR 253. cikkének (3) bekezdésében említett jóváhagyott hely az a hely, ahol az árukat tárolják mindaddig, amíg a vámhatóságok az ellenőrzésükről vagy a kiadásukról döntenek, illetve ahol az árukat a vámellenőrzések alatt tárolják. Az áruk jellegétől függően ez a hely változhat. Mindenesetre azonban megfelelőnek kell lennie az érintett áruk szempontjából, és meg kell könnyítenie az ellenőrzéseket. A vámellenőrzéshez szükséges eszközöknek, illetve berendezéseknek hozzáférhetőnek kell lenniük a jóváhagyott helyen. Az érintett helynek biztonságosnak és megfelelően azonosítottnak kell lennie. A jóváhagyás előtti helyszíni szemle az említett helyre vonatkozóan kapott információk ellenőrzéséhez kifejezetten ajánlott.

9. Az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében a gazdasági szereplők központosíthatják-e a behozatali héára és a statisztikákra vonatkozó követelményeket az engedélyező tagállamban? Nem, a behozatali héa és a statisztikák továbbra is nemzeti követelmények maradnak az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó egységes engedély keretében, és azokkal az a tagállam foglalkozik, ahová az árukat fizikailag importálják, illetve ahonnan az árukat fizikailag exportálják. Ezért a kérelmezőnek érdemes lehet felvennie a kapcsolatot a részt vevő tagállam vámigazgatási szervével (szerveivel), annak érdekében, hogy meggyőződjön e tagállam behozatali héára és statisztikákra vonatkozó követelményeiről. A különböző részt vevő tagállamok héa- és statisztikai követelményeire vonatkozó további információkért tekintse meg az iránymutatások III. mellékletét.

10. Igénybe vehetem-e a 42-es vámeljárási kódot egyszerűsített eljárás keretében? Igen, amennyiben teljesülnek a 42-es vámeljárási kód igénybevételére vonatkozó kritériumok, a gazdasági szereplők igénybe vehetik ezt az eljárási kódot ahhoz, hogy az árukat a szabad forgalomba bocsátás szerinti tagállamból egy másik tagállamban letelepedett címzett létesítményeibe szállítsák.

Ebben az esetben a 42-es eljárási kóddal végzett vámeljárásra irányadó szabályok követendők. A 2009/69/EK irányelvben foglaltaknak megfelelően az importőr nevét, valamint a másik tagállambeli címzett héa-azonosítószámát is fel kell tüntetni a vámáru-nyilatkozatban. Ezek a szabályok olyan esetekben is alkalmazandók, amikor az importőr egyben a másik tagállamban letelepedett címzett is. 153

A vámáru-nyilatkozaton és a számlákon kívül az importőr köteles a behozatali tagállam adóhatóságai részére összesítő nyilatkozatot benyújtani, amelyben közli többek között azoknak a címzetteknek a héa-azonosítószámát, akiknek az árukat szállította. Amennyiben a gazdasági szereplő nevében képviselő jár el (közvetlen képviselet keretében), az adóügyi képviselő felel a héa-alakiságokért. Az EU-n kívül letelepedett cégnek abban a tagállamban kell adóügyi képviselőt kineveznie, ahol a gazdasági tevékenységet (a behozatalt vagy a Közösségen belüli termékbeszerzést) folytatja. Az adóügyi képviselő tevékenységi körére vonatkozó konkrét kérdéseket az egyes tagállamok nemzeti jogszabályai szabályozzák.

154