2. sz. melléklet Családjog
I. A Ptké.-hez kapcsolódó javaslatok és észrevételek
1) A Ptké. 37. §-hoz Javaslat: A Ptké. 37.§-a az alábbiak szerint egészül ki: „37. § A Csjt. 82. § (2) bekezdése alapján a gyermek gyámhatósághoz beszolgáltatott vagyonát a Ptk. hatálybalépését [követően] követő 60 napon belül a szülőnek ki kell adni.” Indokolás: A 37. §-ban indokolt, illetve szükséges határidőt biztosítani a gyámhatóság számára, hogy a gyermek gyámhatósághoz beszolgáltatott vagyonát a szülőnek kiadja.
2) A Ptké. 41.§-hoz Javaslat: A Ptké. 41.§-a az alábbiak szerint módosul: „41. § A Ptk. rokontartásra vonatkozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépését követően érvényesített [tartási] tartásdíj megállapítása, módosítása, illetve megszüntetése iránti igényekre kell alkalmazni.” Indokolás: Arra tekintettel indokolt a rendelkezés módosítása, hogy nem csupán tartási igény merülhet fel, azaz tartásdíj megállapítása iránti eljárás indulhat, hanem a tartásdíj módosítása, illetve megszüntetése iránti eljárás is. II. A Mód. tv.-hez kapcsolódó javaslatok és észrevételek
1) A Mód. tv. 1.§ (2), (8), (10), (12), (13) és (14) bekezdéseihez A kötelező közvetítői eljárás törvénytervezetben írt szabályai felvetik a közvetítői eljárás alapvető koncepcionális módosításának szükségességét. A jó állam fogalmához tartozik, hogyha az állam szolgáltatást nyújt, azt lehetőleg egy szerv által nyújtsa, kiküszöbölve a többletmunkát, illetve a többletfinanszírozási igényt. A bírósági közvetítés rendszerével összefüggésben is ezen elv érvényre juttatása szükséges. Egyúttal biztosítani kell a felek számára a választási lehetőséget, hogy magánközvetítőhöz fordulhassanak. Ez utóbbi esetben
2 a közvetítői eljárás költségeit a feleknek kell viselniük, de amennyiben a bírósági közvetítő előtt kerül bevonásra egy külső közvetítő, annak törvényben megszabott díjazását az állam viselje. A cél az, hogy a kötelező közvetítői rendszer hatékony, a bírák és ügyfelek által egyaránt elfogadott legyen, amely a bíróság közvetítésben való fokozottabb részvételével valósítható meg. Javaslom annak törvény általi kimondását, hogy elsődleges a bírósági közvetítés. A bírósági közvetítést a jelenlegi rendelkezések szerint bírósági titkár vagy rendelkezési állományba helyezett bíró végezheti. Indokolt lenne, hogy a bírósági közvetítés során az e feladatra kijelölt bírák is eljárhassanak a várható ügymennyiségre tekintettel. Ezzel egyidejűleg a közvetítői alávetés megszüntetését javaslom. Célszerű lenne, ha a kötelező közvetítésben résztvevő közvetítőket egy erre a célra létrehozott listáról lehetne kiválasztani. A közvetítői eljárás során létrejött megállapodás azon része, amely a kereseti kérelem keretein belüli kérdéseket rendezi, elkülöníthető a megállapodás egyéb elemeitől. Amennyiben a közvetítői eljárás során bírósági titkár vagy bíró jár el, a kereseti kérelem keretei között létrejött megállapodáshoz ugyanolyan kötőerőt indokolt rendelni, mint a bírói egyezséghez. Ez esetben a közvetítői eljárás során létrejött megállapodásról utóbb a perben eljáró bírónak nem kellene egyezséget jóváhagyó végzéssel rendelkeznie. A megállapodásnak azon része pedig, amely a kereseti kérelem kereteit meghaladja, egy közokiratba foglalt szerződésként megtámadható lenne a bíróság előtt. Előfordul, hogy a megállapodás nem véglegesen, hanem csupán a bíróság jogerős döntéséig rendezi a felek jogviszonyát, amely alkalmas az ideiglenes intézkedés kiváltására. Amennyiben pedig a kereseti kérelem keretei között létrejövő megállapodás nem részleges, hanem teljes körű, az a bíróság előtt permegszüntetés alapja lehet. Fenntartva a előző bekezdésekben írt koncepcionális módosításra tett javaslatomat - a koncepcionális kérdéseket nem érintve -, a törvénytervezetben írt részletszabályokra az alábbi észrevételeket teszem: 1.1. A Mód. tv. 1.§ (2), (8), (10), (12), (13) és (14) bekezdéseihez (a Pp. 8.§ (6) bekezdéséhez, 75.§ (2a) bekezdéséhez, 80.§ (4a) és (4b) bekezdésihez, 148.§ (2) bekezdéséhez, 152.§ (3)-(5) bekezdéseihez és 155.§ (3) bekezdéséhez) Javaslom a kötelező közvetítői eljárásra vonatkozó részletszabályokat a Pp. különleges eljárások szabályai között elhelyezni. Az általános részben való elhelyezés csak akkor lenne indokolt, ha a jogalkotó más esetekben is kötelezővé kívánná tenni az előzetes közvetítői eljárás lefolytatását és emiatt számos pertípusban szükség lenne ezekre a szabályokra. Minderre figyelemmel nem indokolt a Pp. 8.§-ának a (6) bekezdéssel, a 75. §-ának a (2a) bekezdéssel, a 80. §-ának a (4a) és (4b) bekezdéssel történő kiegészítése, valamint a 148. § (2) bekezdésének kiegészítése sem. A különleges eljáráshoz kapcsolódóan lenne szükséges elrendelni, hogy az általános szabályokhoz képest mik az eltérések.
1.2. A Mód. tv. 1.§ (10) és (12) bekezdéséhez (a Pp. 80.§ (4a) bekezdéséhez és 148.§ (2) bekezdéséhez) A szabályozással kapcsolatban egységes terminológia használata szükséges. A felek között a közvetítői eljárás során létrejött „egyezséget” egységesen megállapodásnak kell nevezni (nem
3 csak a Pp.-ben, hanem a Ket. módosításában is), megkülönböztetve a bírósági eljárásban a felek által kötött egyezségtől. Az egyezség kifejezést kizárólag ez utóbbi eljárási cselekményre alkalmazza a Pp., amelyhez a jogszabály az ítélettel azonos hatályt fűz. A közvetítői eljárásban született megállapodás értelemszerűen nem ilyen.
1.3. Mód. tv. 1.§ (10) bekezdéséhez (a Pp. 80.§ (4a) bekezdéséhez) A költségviselés körében szükségesnek tartom, hogy a bírák mérlegelhessék, mi vezetett az egyezség jóváhagyásának elmaradására. Csupán abban az esetben indokolt a félre hárítani a költségeket, ha a közvetítői eljárásban megszületett megállapodás megfelel a jogszabályoknak, a kiskorú gyermek érdekeinek és végrehajtható. Ha a megállapodás ezeknek a feltételeknek nem felel meg, bírósági egyezség megkötésére nincs mód, az azt megakadályozó felet szankcionálni nem lehet. A kapcsolattartás vagy gyermektartásdíj vonatkozásában gyakori az olyan megállapodás, amely nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek, de a felek elfogadják és végrehajtják azt (pl. kiskorú gyermek kezeihez történő gyermektartásdíj fizetés), vagy a megállapodás csupán határozott időre szól, azzal a céllal, hogy a felek a jogvitájukat a bíróság jogerős döntéséig rendezzék. Amennyiben a közvetítői eljárás során létrejött megállapodás, mint egyezség a bírósági eljárás során a Pp. 148.§ (3) bekezdése alapján nem hagyható jóvá, véleményem szerint indokolt, hogy a közvetítői eljárás költségeit a felek egyenlő arányban viseljék. Feltételezhetően nem állapítható meg, hogy a megállapodás melyik fél hibájából nem alkalmas a jóváhagyásra, illetve nem biztos, hogy elsősorban a felek magatartása miatt hiúsult meg az egyezségkötés, viszont a költségviselés elkerülésének szándéka ösztönzőleg hathat a felekre az egyezségre törekvésben.
1.4. A Mód. tv. 1.§ (12) bekezdéséhez (a Pp. 148. § (2) bekezdéséhez) Javaslom ezen rendelkezés elhagyását. A II/1.3. pontban írtak szerint a közvetítői eljárás során létrejött megállapodás nem minden esetben felel meg a bíróság által kötendő egyezség követelményeinek, így jóváhagyásra nem alkalmas. Álláspontom szerint ez a körülmény is rávilágít arra, hogy elengedhetetlen a közvetítői eljárás szabályainak a II/1. pontban kifejtett koncepcionális módosítása. A Mód. tv. 1.§ (2) bekezdésével beiktatott, a Pp. 148.§ (2) bekezdésének elhagyása azon oknál fogva is indokolt, hogy a közvetítői eljárás után - amennyiben a közvetítői eljárás megállapodással fejeződik be, és a bíróság a felfüggesztett eljárást folytatja - a felek bemutatják a bíróság előtt a megállapodásukat, illetve, amikor a bíróságot tájékoztatják, hogy a közvetítői eljárás eredményesen befejeződött, a megállapodást az iratokhoz csatolják. A törvényi kötelezés helyett elégséges az, ha a bíróság a tárgyalásra szóló idézéssel együtt felhívja a feleket a megállapodás, illetve annak az egyezség alapját képező része tárgyaláson történő csatolására. Fentiek szerint indokolt, hogy a feleknek csupán a megállapodás azon részét kelljen a bíróság részére bemutatniuk, amely egyezségként jóváhagyásra alkalmas. Az általam javasolt koncepcionális változtatás esetén ez utóbbit is csupán a magánközvetítő előtt létrejött megállapodás esetén kellene előírni.
4 2) A Mód. tv. 1.§ (19) bekezdéséhez (a Pp. XVI/A. Fejezetéhez) 2.1. Bár a nemperes eljárások Pp.-ben való elhelyezése általában nem támogatható, a jelen esetben a Pp. XVI/A. Fejezettel való kiegészítését indokoltnak látom. Célszerű, ha az apaság vélelmének megdöntésére vonatkozó eljárásjogi rendelkezések egy helyen szerepelnek. Az eljárási rendet illetően azonban a szabályozás túl bonyolult. Javaslom, hogy már az apaság vélelme megdöntését megállapító határozat jogerőre emelkedését megelőzően lehetőség legyen a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételére és a hozzájáruló nyilatkozatok beszerzésére. 2.2. Javaslom az eljárásban a kérelmező és a kérelmezett személyének meghatározását. A kérelmező a vélelmezett apa, az anya és az a férfi, aki apai elismerő nyilatkozatot kíván tenni, a kérelmezett pedig a kiskorú gyermek, akinek családi jogállásáról az eljárásban rendelkezés történik, és őt a nemperes eljárásban a bíróság által kirendelt ügygondnok képviseli. 2.3. Az apaság vélelmének megdöntésére irányuló peres eljárás szabályait, illetve az új nemperes eljárást indokolt kiegészíteni azzal a rendelkezéssel, hogy a kereseti kérelem, illetve a kérelem összekapcsolható a kiskorú gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó kérelemmel, figyelemmel arra, hogy az új Ptk. 4:113. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bíróság azt a férfit, aki a gyermeket hosszabb időn keresztül a családjában sajátjaként nevelte, az apaság vélelmének megdöntése utáni időszakra feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra. Jelenleg e két kereseti kérelem összekapcsolására nincs jogszabályi lehetőség. 2.4. A 301/C. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében meg kell jelölni azt az időpontot, hogy mikor szűnt meg a házasság, a (2) bekezdés szerint pedig ilyen esetben csatolni kell az azt igazoló okiratot is. Az igazoló okiratban a megszűnés időpontja szerepel, így annak külön bejelentése nem szükséges, így a rendelkezés elhagyását javaslom. 2.5. Javaslom a Pp. 301/E. § (3) bekezdése kapcsán annak kimondását, nincsen akadálya annak, hogy az érdekeltek a peres eljárás helyett ismételten nemperes eljárást kezdeményezzenek, tekintettel arra, hogy a bíróság elutasító végzése nem jelent ítélt dolgot.
3) A Mód. tv. 22.§ (2) bekezdéséhez (a Kvtv. 2.§-ához) A Kvtv. 2. §-ában szükséges a szöveg pontosítása, ugyanis a Kvtv. nem vonatkozik a hatósági közvetítői eljárásra, ezért az „e törvény alapján lefolytatott” eljárásra utalás elhagyása indokolt.
4) A Mód. tv. 22.§ (14) bekezdéséhez (a Kvtv. 38/C.§ (2) bekezdéséhez, 38/F.§ (1) bekezdéséhez és 38/D.§-ához) 4.1. Az II/1. pontban kifejtett koncepcionális módosítás szükségessé teszi a Kvtv. 30. §-ának a kiegészítését oly módon, hogy bírósági közvetítés esetén az első közvetítői megbeszélésen a felek az ügy érdeméről, illetve a megállapodási szándékukról is nyilatkozatot tesznek. A Kvtv. 30. §-ának ezen módosításával egyidejűleg javaslom a Kvtv. új 38/C.§ (2) bekezdés c) pontjának elhagyását. Az előírás ellentmond az önkéntesség elvének, amelyet a Kvtv. biztosít a felek számára a közvetítői eljárásban és megállapodás megkötésében, továbbá lehetetlenné
5 teszi a bíró és a közvetítő számára, hogy a feleket konstruktív részvételhez segítse, mert a fél esetleg csak azért tesz eleget e kötelezettségnek, hogy a (3) bekezdésben foglalt jogkövetkezmények alól mentesüljön, majd azonnal kéri a közvetítői eljárás befejezését. A közvetítés során megállapodásra senki nem kötelezhető, viszont a közvetítés lezárását és eredménytelennek nyilvánítását bármely fél kérheti, illetve ilyen nyilatkozatával a közvetítői eljárás befejeződik. A nem érdemi kísérletről a közvetítőnek van módja visszajelezni a bíróság felé a Pp. 8. §-ának (6) bekezdésében foglaltak alkalmazásához. 4.2. A 4.1. pontban általam javasolt módosítás esetén szükséges a Mód. tv. 22.§ (14) bekezdését – azon belül a Kvtv. 38/F.§ (1) bekezdésének b) pontját – módosítani akként, hogy csupán a megállapodás azon részét kelljen benyújtani a bíróságnak, amely egy perbeli egyezség alapjául szolgálhat. Ennek okai azonosak a II/1.4. pontban kifejtettekkel. A Kvtv. 38/F.§ (2) bekezdése szerint a megállapodásból külön is írásba foglalható az a rész, amely nem tárgya a bírósági, illetve a hatósági eljárásnak.
5) Hiányzó rendelkezés Javaslat: A Mód. tv. (15) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, és egyúttal a (15)-(35) bekezdés számozása (16)-(36) bekezdésre módosul: „Pp. 271. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Nincs helye a felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta:) c) „[a gyermek elhelyezése, elhelyezésének a megváltoztatása] a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, illetve a szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti ügyekben.” Indokolás: A terminológia változására tekintettel szükséges módosítani a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket is.
