2. rész: egyes vasárnapok: QUINQUAGESIMA VASÁRNAP. I. sorozat: vasárnapok, ünnepnapok

Dr. Marczell Mihály:

NAGYBÖJT I. rész: BÖJTELŐ vasárnapok

I/2. rész: egyes vasárnapok: QUINQUAGESIMA VASÁRNAP

I. sorozat: vasárnapok, ünnepnapok

(Általános bevezetés eléje olvasása szükséges: 1. kötet!)

28. kötet

2

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK .................................................................................................................... 2 Előszó................................................................................................................................................ 6 A/ rész: az ünnep tárgyi jellegét érintő beszédek ................................................................................ 6 Különálló beszédek ........................................................................................................................ 6 1. beszéd: „Isten országa” és a „világ országa” ............................................................................ 6 2. beszéd: Az Úr népének élettartalma......................................................................................... 7 3. beszéd: Életünk éke és dísze? .................................................................................................. 8 4. beszéd: Lélektípusok............................................................................................................... 9 5. beszéd: Az öröm forrásainál .................................................................................................. 10 6. beszéd: Add, hogy ne lássak!................................................................................................. 12 7. beszéd: Kitartás a segítés kérésében....................................................................................... 13 Beszédláncok ............................................................................................................................... 14 Isten terve – az ember boldogsága .................................................................................................... 15 1. beszéd: A paradicsom – az Isten gondolata............................................................................ 15 2. beszéd: A paradicsom-szerzés – Isten parancsa...................................................................... 15 3. beszéd: A lélek serlegének tartalma: az öröm......................................................................... 15 4. beszéd: Az élet terített asztala................................................................................................ 16 5. beszéd: És a lélek terítékei? ................................................................................................... 16 6. beszéd: Meddig tartanak a lélekörömök? ............................................................................... 16 7. beszéd: De csak mikor végnélküli a mi életértékünk? ............................................................ 17 I. beszédlánc címe: Az Úr hárfásai ................................................................................................... 17 1. beszéd: Az angyal nemzedék................................................................................................. 17 2. beszéd: Dávid király.............................................................................................................. 17 3. beszéd: Istenben örvendezők ................................................................................................. 17 II. beszédlánc címe: A pogány élet tobzódói..................................................................................... 18 1. beszéd: Bacchus népe ............................................................................................................ 18 2. beszéd: Szatírok és nimfák együttese ..................................................................................... 18 3. beszéd: Venus tobzódói......................................................................................................... 18 III. beszédlánc címe: Ítél-e az Isten?................................................................................................. 19 1. beszéd: Türelem a várásban................................................................................................... 19 2. beszéd: Kemény – a földi ítéletben ........................................................................................ 19 3. beszéd: Törhetetlen – a végső szó erejében ............................................................................ 19 IV. beszédlánc címe: Engesztelhet-e az ember? ................................................................................ 19 1. beszéd: Nem írható le más személyes bűne............................................................................ 19 2. beszéd: Irgalomra indítja az Urat az áldozat........................................................................... 20 3. beszéd: Bűnbocsánatot nyerhet a hozzátérő bűnös ember....................................................... 20 V. beszédlánc címe: Hogyan engeszteljen az ember?........................................................................ 20 1. beszéd: Imádkozó lélekkel..................................................................................................... 20 2. beszéd: Önmegtagadó áldozatossággal................................................................................... 20 3. beszéd: Szent áldozatunk felajánlásával................................................................................. 20 VI. beszédlánc címe: Engesztelődik-e az Isten?................................................................................ 21 1. beszéd: Az Úr hangjának engesztelődése............................................................................... 21 2. beszéd: Az elfordult ember állandó keresése.......................................................................... 21 3. beszéd: Az áldozatosak imái – új életet igénylők szeretetforrásai ........................................... 21 I. beszédlánc címe: A farsang örömei ............................................................................................... 21 II. beszédlánc címe: A böjt hamuszórása .......................................................................................... 22 III. beszédlánc címe: A hit ereje ....................................................................................................... 22 IV. beszédlánc címe: Az emberi élet végkifejlődése ......................................................................... 22 Függelék főcíme: A föld zarándokának életkerete ............................................................................ 22 I. beszédlánc címe: Csendes puszták – zajos világ ............................................................................ 22 II. beszédlánc címe: Hangok és jelenések ......................................................................................... 22 III. beszédlánc címe: Az önfegyelem eszköze................................................................................... 22

3

IV. beszédlánc címe: A kötelességek és tanácsok ............................................................................. 23 B/ rész – a/ csoportja: a „kis liturgia” szövegeihez írt beszédek ........................................................ 23 a) alcsoport: Kötetlenebb tartalmi feldolgozások........................................................................... 23 1. (Graduale és Tractus) beszéd: Gyengeségemet látom ............................................................. 23 2. (Graduale és Tractus) beszéd: Még a népek gyengeségét is észlelem...................................... 24 3. (Graduale és Tractus) beszéd: A földi ember emelkedése az ég felé ....................................... 24 4. (Tractus vége) beszéd: Misere nobis!..................................................................................... 24 1. (Offertorium) beszéd: Az Úr végzései.................................................................................... 24 2. (Offertorium) beszéd: Minden percben Isten ítéletében .......................................................... 24 3. (Offertorium) beszéd: Örök értékű az Ő szent félelme ........................................................... 24 4. (Offertorium) beszéd: Igazak és édesek ítéletei...................................................................... 24 5. (Offertorium) beszéd: A hűségeseknek nagyok jutalmaik ...................................................... 25 1. (Communio) beszéd: Az ég madarainak otthona .................................................................... 25 2. (Communio) beszéd: Az új élet szent fészke.......................................................................... 25 3. (Communio) beszéd: Az Úr oltára, a mi otthonunk ................................................................ 25 4. (Communio) beszéd: Az Úr házának boldog népe vagyunk ................................................... 25 b) alcsoport: Kötöttebben kapcsolódó beszédvázlatok................................................................... 25 1. (Introitus és Graduale) beszéd: Kicsoda az Isten? .................................................................. 25 2. (Introitus és Tractus) beszéd: Kicsoda az ember?................................................................... 26 3. (Tractus) beszéd: Isten és ember kapcsolata........................................................................... 27 1. (Offertorium) beszéd: Az ember életútja................................................................................ 28 B/ rész – b/ csoportja: az Evangéliumhoz írt beszédek...................................................................... 29 Különálló beszédek ...................................................................................................................... 29 a) alcsoport: A betegek... .............................................................................................................. 29 1. beszéd: Betegeink szolgálata – Krisztus szolgálata ................................................................ 29 2. beszéd: A betegek lelkének gondozása .................................................................................. 30 3. beszéd: A halálos ágy környezete .......................................................................................... 30 4. beszéd: A halódó ember múltjának ébredése .......................................................................... 31 5. beszéd: A fényt kereső emberek ............................................................................................ 31 6. beszéd: A szemüvegek........................................................................................................... 31 7. beszéd: A tükrök.................................................................................................................... 31 8. beszéd: A „vak” ember .......................................................................................................... 31 9. beszéd: Akik várnak .............................................................................................................. 32 10. beszéd: Az igazi látás gyümölcsei........................................................................................ 32 11. beszéd: Az élet vakjai.......................................................................................................... 32 b) alcsoport: A jerikói vak csodás meggyógyításának történetéből... ............................................. 33 1. beszéd: Jerikó útszélének csodája .......................................................................................... 33 – Beszéd-variáció: A látás fajtái ................................................................................................ 34 2. beszéd: Jerikó útszélének népe .............................................................................................. 34 – Beszéd-variáció: Az igazi látás kegyelme ............................................................................... 35 3. beszéd: Vajon „látók” vagyunk-e mi magunk? ...................................................................... 35 4. beszéd: Az emberi élet fényforrásai....................................................................................... 35 5. beszéd: A látás fényének hiánya ............................................................................................ 36 6. beszéd: Mi történjék az élet vakjaival? .................................................................................. 36 Beszédláncok ............................................................................................................................... 37 I. beszédlánc címe: A látást adó Mester ............................................................................................ 37 1. beszéd: A Mester................................................................................................................... 37 2. beszéd: A Mester tanítványai................................................................................................. 37 3. beszéd: A Mester követői ...................................................................................................... 37 II. beszédlánc címe: A Mester látása ................................................................................................ 38 1. beszéd: Az idők Ura .............................................................................................................. 38 2. beszéd: Hogyan látja a Mester a jövőt? .................................................................................. 38 3. beszéd: Milyen a Mester előtt a múlt?.................................................................................... 38 III. beszédlánc címe: „A lélek vakjainak” kötelességei ..................................................................... 38 1. beszéd: Az útszélen való várakozás ....................................................................................... 38

4

2. beszéd: Az útszélről való kiáltás... ......................................................................................... 38 IV. beszédlánc címe: Az életigazságok ködében............................................................................... 39 1. beszéd: Az emberi, természetes látás ..................................................................................... 39 2. beszéd: A krisztusi, természetfeletti látás............................................................................... 39 3. beszéd: Az egek országában való fény birtoklása ................................................................... 39 V. beszédlánc címe: A tűz eredete.................................................................................................... 39 1. beszéd: A nagyvilág tüzei ...................................................................................................... 39 2. beszéd: Az ember életét világító Tűz ..................................................................................... 40 3. beszéd: Az égi Fény gyújtotta „embertüzek” hivatása ............................................................ 40 I. beszédlánc címe: Fények .............................................................................................................. 40 1. beszéd: Diogenész lámpásai .................................................................................................. 40 2. beszéd: „Diogenész lámpás” emberei .................................................................................... 42 3. beszéd: A fénysugarak világította felületek............................................................................ 43 II. beszédlánc címe: A Mester és az ember ....................................................................................... 43 1. beszéd: Az előrelátó Mester és a „vak ember” ....................................................................... 43 2. beszéd: Az ég Ura és az országutak vakja .............................................................................. 44 3. beszéd: A Fény és sötétség találkozása .................................................................................. 45 III. beszédlánc címe: Az élet vándorainak kötelessége...................................................................... 45 1. beszéd: Az életút zarándokai ................................................................................................. 45 2. beszéd: Vakokként ülünk az útszélen..................................................................................... 46 3. beszéd: Bizakodva keressük az átmenő Krisztust................................................................... 46 IV. beszédlánc címe: Élet – a fény nyomán ...................................................................................... 47 1. beszéd: A felületfények embere............................................................................................. 47 2. beszéd: A mélyreható fénysugarak embere ............................................................................ 48 3. beszéd: Az égboltra vetődő fénycsóvák embere ..................................................................... 48 I. beszédlánc címe: A Megváltó előrelátása ...................................................................................... 49 II. beszédlánc címe: A Mester lélektartalma ..................................................................................... 49 1. beszéd: A hivatás tudata ........................................................................................................ 49 2. beszéd: A hivatás vállalása .................................................................................................... 49 3. beszéd: A hivatás akarása ...................................................................................................... 49 4. beszéd: A próféták tisztelete .................................................................................................. 50 5. beszéd: A szenvedéseinek részletezése .................................................................................. 50 6. beszéd: A halál tudata ........................................................................................................... 50 7. beszéd: A feltámadás tudata .................................................................................................. 50 B/ rész – c/ csoportja: a Szentleckéhez fűzött beszédek .................................................................... 50 Különálló beszédek ...................................................................................................................... 50 a) alcsoport: „Kincsek”................................................................................................................. 50 1. beszéd: A föld hármas nagy kincse........................................................................................ 50 2. beszéd: Az Úr adományai és a szeretet .................................................................................. 51 3. beszéd: Az ég legnagyobb kincse........................................................................................... 51 4. beszéd: A tükörkép értéke ..................................................................................................... 51 5. beszéd: A lélek felserdülése................................................................................................... 51 6. beszéd: Az ajándékosztás – és az életáldozat ......................................................................... 52 b) alcsoport: A szeretetről szóló tanítást nagy egységbe fogó beszédláncok................................... 52 Beszédláncok ............................................................................................................................... 52 I. rész: A szeretet lénytana és lényege .............................................................................................. 52 I. beszédlánc címe: A szeretet lényege ............................................................................................. 52 1. beszéd: Mi a szeretet? ........................................................................................................... 52 3. beszéd: Mik az emberi lélek törekvései a jó felé?................................................................... 54 5. beszéd: A természetfeletti szeretet hatásai ............................................................................. 55 II. beszédlánc címe: Az Istenben élő Szeretet ................................................................................... 56 1. beszéd: Az Isten önszeretete.................................................................................................. 56 2. beszéd: A természetfeletti szeretet kiáradó kegyelem............................................................. 56 3. beszéd: Az Istenből belénk áradó szeretet .............................................................................. 57 4. beszéd: A szeretet Isten és ember közötti barátság ................................................................. 58

5

III. beszédlánc címe: Az Isten lényegének tevékeny kisugárzása ...................................................... 58 1. beszéd: A Szeretet vetülete – a világ...................................................................................... 58 2. beszéd: A Szeretet sugárzó osztása – a lélek gazdagítása ....................................................... 59 3. beszéd: A Szeretet teljessége – a léleknek természetfeletti kegyelemmel való telítése ............ 60 4. beszéd: A Szeretet birtoklása – az örök élet igazi birtoklása................................................... 60 II. rész: A szeretet pozitív parancsa .................................................................................................. 60 I. beszédlánc címe: A szeretet parancsa és fajai ................................................................................ 60 II. beszédlánc címe: A szeretet ismertető jegyei................................................................................ 60 III. beszédlánc címe:Az örök Szeretet áramkörében.......................................................................... 60 III. rész: A szeretet elleni bűnök....................................................................................................... 61 – a) alcsoport: Az egységes egybefonódás ellen (Unio)................................................................. 61 b) alcsoport: Az egybetartozandóság öröme ellen elkövetett bűnök (gaudium) .............................. 61 c) alcsoport: A béke ellen elkövetett bűnök ................................................................................... 61 d) alcsoport: A jóttevés ellen elkövetett bűnök .............................................................................. 61 Befejező összefoglalás: Mindig szeretetből – Szeretetért!................................................................. 61

6

Előszó Azzal a figyelmeztetéssel kezdjük, hogy a Hetvened Vasárnapot kezdődően a mai vasárnapot bezárólag számítva olyan egységet alkotó beszédláncokat közöltünk, amelyek három-három beszédből állnak és mindegyiknél a harmadik beszéd szól az Ötvened Vasárnapra az első részben. – Ami azután az itt – először az A/ részben – felvetett új gondolatokat illeti, arra nézve a következőket kell elmondanunk: az Ötvened Vasárnap a farsang vasárnapja. Tehát érthető, hogy a farsangi öröm és túlzó tobzódás gondolatai kézenfekvők. – Az Egyház gondolta ünnepi szentmise szövege is nagyon szép tételeket kínál. Az Isten fensége és hatalma, az ember alázkodó szeretete, az Istennek hozzánk szálló tápláló kegye bőséges tételt ajánl a szónok számára. Különösen, ha összekapcsolja a fenséges és igaz Isten kultuszát a sivár Bacchus-Venus kultusz világával. – Azt is figyelemmel kell kísérni, hogy az Ötvened Vasárnap is belekapcsolódik abba a hármas együttesbe, amely a – farsangi vigasságok ellenére – a nagyböjti hangulat előkészítését szolgálja. Sőt egyenesen fel kell figyelnünk arra, hogy ezt a vasárnapot az Egyház szentségimádási nappá teszi és igen sok helyen háromnapi rekollekciót is előír (Ötvened Vas., hétfő és kedd). Nagyon természetes, hogy ennek a szent szokásnak, vagy esetleges külön rendelkezésnek a hátterében az engesztelés gondolata pihen. Azt akarja hirdetni az Egyház, hogy a túlzásokban tobzódók bűnös kilengéseit, a Szodoma és Gomorra bűneit az Ábrahám kínálta ötven… tíz nemes lélek engesztelje. Érthető tehát, hogy beszédvázlataink megszerkesztésénél igen komoly gondolat az, hogy a mai ünnep általános jellegét erősen kidolgozzuk. – A B/ részben található – a/ csoport ugyan szokás szerint az írott „kis liturgiára” épít, de szabadabban szárnyaló gondolatokkal állítva össze a beszédvázlatokat. – A B/ rész – b/ csoportjában a napi Evangélium tárgya kettős. Az Úr előremondja a keserves kínszenvedését és meggyógyítja a jerikói vakot. Miről szólhatunk tehát? Az Úr Isten voltáról – az előrelátás miatt. A megváltás tényéről és módjáról. Sőt esetleg a prófétai előkészítésről. De ugyancsak a Mester áldozatosságáról, léleknyugalmáról és a szenvedés készségéről. Továbbá a jerikói vak esete áll elénk. Itt a csodatevés, a részvét lehet a témánk. De igen szép beszédeket mondhatnók a látások fokozatairól. – Végül a B/ rész – c/ csoportjában a Szentlecke is különösen figyelemre méltatandó. Annál is inkább, mert itt Szt. Pál a szeretet diadalát zengi, mégpedig a földi és örök vonalakra helyezve a főakkordot. Majd az örök élet szent fátyolát lebbentve, a szeretet örök diadaláról dalol. Itt azután nem is kell elsorolni a tételeket. Szinte buján burjánzanak és a Szeretet lelkéből élő papnak gejzirszerű robbanással ömlesztik a gondolatokat. De fel kell hívni a figyelmet a szeretetről szóló túlzásnak látszó tömegére, amely azért ilyen sereg, mert ez a keresztény élet lényege (a szeretetről külön is írtunk kötetet!). ***

A/ rész: az ünnep tárgyi jellegét érintő beszédek Ez a vasárnap a farsang utolsó vasárnapja, és így az általános emberi megítélés szerint az élet örömei „finisének”, utolsó kirobbanásának minősíthető. Ezért az Egyház két gondolatot közöl. Az egyik: a túlzó és duhajkodó szabadosság elítélése, a másik: engesztelő szentségimádás rendezése. E kettő körül mozoghat tehát az ünnep jellegét érintő beszédtéma. Különálló beszédek 1. beszéd: „Isten országa” és a „világ országa” (Erkölcsi beszéd: Mi a mi igazi országunk?) Bev.: Az élet két országáról, Isten országáról és a világ országáról szóló különböztetést maga az Üdvözítő teszi meg, midőn Pilátusnak ezt mondja: „Az én országom nem e világból való” (Jn 18,36). – Az Isten országa a világmindenség csodás rendje és összessége. A „világ országa” a mindenségnek összevisszasága és széthullása. Az Isten országa polgárnépe – égi angyalok, üdvözültek serege, az Istent szolgáló földiek széles tábora; a világ országának polgárai pedig az emberek alkotta, vagy gondolta „nagyságok”, „élvezeti cikkek” rabszolgái… De az „Isten országa” az igazi életkeret. A „világ országa” a megzavart isteni gondolat. – Érdemes a kérdéssel kissé foglalkozni, és fel lehet vetni a kér-

7

dést, valójában kettős világ hullámzásában él-e az ember? 1. Isten országát Isten tervezte, alkotta. a) A világmindenség szent rend (statikailag). De rend fejlődésében is (dinamikailag). „És látá az Isten, hogy jó” (1Móz. 1,31). b) Az élők elseje, az Isten képe, az ember is jó. Értelmes és szabad. Földön él és égbe tör! Elérheti az Istent, hódolhat az Úr előtt és boldogságban élheti az életet. – Isten a jó alkotója és akarója! Itt tehát csak olyan égi terv érvényesül, amely boldogságra épít. Szinte áll reá is a Zsoltáros szava: „Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának óhajtását. Sőt eléje siettél boldogító áldással, fejére drágakőből koronát helyeztél” (Zsolt. 20,3-4). Lehet boldog a föld paradicsomában és lehet boldog az örök égi otthonban. Igazság, jóság, szépség nyílik előtte… Boldog lehet az élet csodavilágában. c) Övé az Isten. Ura, de Atyja is! Hódolatot vár, de boldogsággal jutalmaz. Íme: ország a mindenség, ahol tevékenyen, szellemi élettel élhet az Istenházanépe. Erre vonatkoztatható az Írás szent ígérete: „Mondá pedig az ÚrÁbrahámnak: Eredj ki földedről, rokonságod körül és atyád házából s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek és megáldalak, s naggyá teszem neved és áldott leszesz” (1Móz. 12,1-2). – De így maradt-e Isten országa? 2. Az ember megrontotta. Ne ijedj meg a nehéz mondattól:… Hát ronthat-e Isten művén az ember? – ez lelked nagy kérdése. – A tökéletes mű csak dicsérheti a művészt. De a tökéletesség vonalára állított szabad mű értékelheti önmagát, indíthatja önmagát, függetlenítheti önmagát… azt mondhatnám: új országot teremthet. – Isten országának rendje: az alsóbb szolgálja a felsőbbet, de mindenki éli boldog életét. A szabad ember törvénye: maga irányíthatja önmagát, és így a szabadság istenképiség jegyével istenivé emelkedhet, vagy öngőggel új világot alkothat. „Nem szolgálok!” – nem az igaz önérzet hangja, hanem lázadó rendbontónak kakofóniája. Erről szól az első bűn, amely a szabadság helyett a szabadosság diadala. „És parancsola néki, mondván: A paradicsom minden fájáról ehetel, de a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon arról eszel, halált kell halnod” (1Móz. 2,16-17). „Látá tehát az aszszony, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, és vőn a gyümölcséből és evék s ada férjének s az szintén evék” (1Móz. 3,6). – Ezt folytatja a többi túlméretezett és tobzódásig fokozódó szenvedély, amely az élet helyes rendje helyett az alsóbbrendű élvezeteket személyesíti istenné!… A föld bírása – a túlzó haszonlesés; az élvezet tobzódása –a test kívánsága; az ördög büszkélkedése –az Isten letaszítása. – Milyen világot alkot az ember? Szolgaságot az embernek és istentiszteletet a földieknek. Ádám és Éva „családi szentélyét” földúlja Káin és Ábel „testvérisége”!… Szodoma és Gomorra városának életét megfertőzi a testi bűnök ösztönössége… Bacchus és Venus tanyát üt az ember alkotta ország székvárosában és „Bábellé” változtatja a világ Isten tervezte gyönyörű ligeteit, erdeit és palotáit. 3. De az Isten visszaadta az Isten országának minden gyönyörűségét. Megváltó tanunk minden részéről azt mondja: hozzád ereszkedik az Isten, hogy Magához emelje az embert. Az Isten országává lesz a nagy világ, mert győzelmes az Üdvözítő. „Én meggyőztem a világot” (Jn 16,33). Isten országa lesz az ember lelke, mert önmagában hordozza az egek Urát. a) Éltünk fokozatos megszentelődése által szebbé és szebbé lesz az Isten országa. A sátántól megszabadított lélek leborul Jézus előtt és mondja: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24). – Magunk végezhetjük ezt a munkát és magunk érezhetjük ezt a boldogságot. – Gondoljunk csak a nyolc boldogság meghirdetésére. Minden egyes olyan, amelyet magunk szerzünk meg (Mt 5,1-11). Igaz! Ezek másrendű örömök, mint a földi emberek hiszik. De az Isten országának csodavilágában virág a seb, örömdal a könny, dicsőség a megvettetés. Itt az életértékek színváltozása vagyon! b) Végül „Isten országa” az örök otthon, amelyet a mi Urunk készít számunkra. – Mindenkinek? Igen! Minden Istenfiúnak! Hivatottaknak? Igen! „Útszéli népnek”? Igen! Mind Isten fiai vagyunk! Ezt szerezte nekünk Krisztus! Bef.: Tobzódó világ nem látja ezt. Zárt, ködben úszó fantázia ez az izzó, szenvedélyes embernek! – Mi örüljünk ennek a világnak, az Isten világának! „Örüljetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom, örüljetek” (Fil. 4,4). De mindig Isten országában! 2. beszéd: Az Úr népének élettartalma (Dogmatikus beszéd: Az emberi élet értéke) Bev.: Leggyakoribb kérdésünk: mit keresünk itt ezen a „sártekén”? Az egyetlen megnyugtató fele-

8

let: urai vagyunk a földnek és hódolatos gyermekei az égnek. – Ez az optimisztikus elgondolás azonban nem minden embert megnyugtató állapot. Bizonytalanság, ködösség, fáradság zavarja a lelket, és igen gyakran önámító bódulatként gondolja és nézi ezt az emberi élettartalmat kielégítő magyarázatot. Ez a meglátás ugyan egy oldalon megnyugtató új és új „teológiai rejtélyt” hozó beállítást mutat… Hogyan kell tehát valóságban értékelnünk az emberi életet? 1. Otthonul kapja a földet. a) Az Írás szövege szerint ez az igazság: „Meg is teremté az Isten az embert,a maga képére: az Isten képére teremtette, férfiúnak és asszonynak teremtette” (1Móz. 1,27). Ültette pedig az Úr Isten kezdettől fogva a Gyönyörűségparadicsomát: ebbe helyezé az embert, akit alkotott” (1Móz. 2,8). b) Itt kell élnie, de ezen a földön uralkodnia. „És megáldá őket az Isten és mondá: Szaporodjatok, sokasodjatok s töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain s minden állaton,mely mozog a földön” (1Móz. 1,28). 2. Így azután a föld alakítandó szolgája. „Ekkor az Úr megjelenék Ábrahámnak és mondá neki: A te ivadékodnak adom majd e földet. Erre ő oltárt építe ott az Úrnak, ki megjelent neki” (1Móz. 12,7). – Minden, ami testi érték, belőle kell kihoznia. Az ember igényeinek eszközei nem teremnek készen, hanem a munka erejével kell sajátjává tennie (földművelés, ipar stb.). a) Majd leszögezhető, hogy a föld szépségessé változtatható kincse. Szép a természet, de szebb lehet az ember lelkének megfeszülése alapján. b) De ezt is úgy kell értelmezni és fejtegetni: saját munkával alakul szebbé a világ. Ezt a világon végzett munkát azonban úgy is lehet fokozni: itt azután kiteljesülhet a lélek is. Ez pedig döntő és nagyobb értékű, mert itt az élőszemélyről van szó. Az ember ugyan nemcsak birtokló, mint az otthon lakója, hanem boldogságban élő személy is a ház lakója. – A környező világ tehát ugyancsak ismeri az embert, és a föld ura pedig örömei tárgyának tudja a szép és jó világot. c) Csak magának épít az ember? Az Istennek is házat épít – kövekből. „Erre ő oltárt építe ott az Úrnak, ki megjelent neki” (1Móz. 12,7). Ez a történelemben így indul: eleinte magaslatokon, vagy a források közelében áldoztak az Istennek. A pogányok meg is tartották ezt a szokást, mert azt hitték, hogy a hegyen közelebb esnek az istenekhez, és hogy a források a mindig tevékeny istenekre figyelmeztetnek. „A gonoszok háza elpusztul, az igazak sátra pedig virul” (Péld. 14,11). A zsidó nép oltárt, szent sátort és később templomot (salamoni és a második templom!) építettek az Istennek. Mi is ezt tesszük – otthonunkban. A mi templomunk is – Isten háza. „Uram, szeretem házad ékességét, és dicsőséged lakóhelyét” (Zsolt. 25,8). 3. Élő Isten házává építik lelkünket. Ez az utóbbi mindennél több. Magunk vagyunk az Isten templomai. a) Mesterünk tanítja: „De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván…” (Jn 4,23). b) Apostolai hirdetik: „Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor. 3,16). c) Mi a szentáldozásban átérezzük. Bef.: Így faber, alakító az ember – a földieket tekintve, de: divinans, azaz mindent istenivé akar alakítani – az ég Urára gondolva. Amit „kézművével” megalkot, annak tökéletes formáját Isten kegyelmével „istenivé” teszi. Így igaz lesz: dolgozó és értéket termelő béke az ember élete a földön, de dicsőség és hódolat az ember részéről az égnek. 3. beszéd: Életünk éke és dísze? (Erkölcsi beszéd: Mik a mi igazi kincseink?) Bev.: Mi az igazi értékünk? – ez a mai kérdés. Az a külső dísz-e, amelyet kifelé mutatva magunkra öltünk, vagy az a belső zárt szentély, ahonnan a gondolatok, indítások és elhatározások szállnak világgá? – Alapvetésben nem is volna nehéz a felelet, mert hiszen világosan tűnik elénk: – hasonlatképpen – több érték a föld mélyén pihenő gyökér, mint a színpompásan tündöklő és hamar hervadó rózsaszirom… De embervoltunkat érintő kérdés ez, tehát sokkal mélyebb és nehezebb. Világosabban kell látnunk: mi alkotja életünk igazi értékét? Mégpedig azért, mert ennek szolgálata életfeladatunk. – Mik tehát igazi értékeink? 1. Külsőségeink lehetnek ékeink, de lehetnek lélekveszélyeink.

9

a) Általános vágyunk, hogy külső köntösünkkel hivalkodjunk. Emberi természetünk, hogy kifelé mutassuk belső értékeinket. Lehet ez testi külsőnk… Lehet köntösünk… Lehet koronánk… Ezért vannak hiú és hivalkodó emberek. – De lehet értékünk a szép és a jó. Isten adta kincs, de nem az értékek értéke, mert az idő pusztító hatalma alatt áll. Már magasabb értékű kincsek, de belső valóságunkban még nem időtállók. – Lehet, és ez különösen a farsangi idők idején emelendő ki, felöltött maskara dísz is. Nem baj, ha kedélyszolgálat, de nagy baj, ha életalacsonyítás… Miért legyünk állatmaszk figurái, mikor Isten fiainak gondolt a Teremtő?… Erről szól Izaiás mondván: „Így szól az Úr: Mivel felfuvalkodtak Sion leányai, és magasra emelt nyakkal járnak, szemükkel integetve sétálnak, lábukkal csörögve járkálnak és negédes léptekkel sétálnak:… Azon a napon majd elveszi az Úr a saruk ékességét és a holdacskákat” (Iz. 3,16 és 18). Különösen baj akkor, ha a felvett maszk életmintáját utánozza a lealacsonyodó emberfia… Ne felejtsd! Ember embernek mutatkozzék, Isten embere Isten fiának köntösében járjon az Isten országában. b) Általános vágyunk, hogy külsőnk szerint ítéltessünk. Itt már bizony feltalálható és leleplezhető az emberlélek igen sok veszélye. Akár külső szépség, dallam, hang, kedves modor, felöltött köntös, vagy arcra húzott maszk –álarc olyan viszonzást és választ vár, amely csak a külsőnek hódol és így csak a felületes és bűnös lehetőségeket szolgálja (bámulat, szerelem, bűn)… Figyelem! Figyelem! A porcelán babává, dalos madárrá, ijesztő állattá maszkírozott ember – a maszkot illető kezelést igényli. Itt pedig igen közel esik a bűn. Ilyenkor azután igen sok a takarni való gyalázat. „Nagy bosszúság a részeges asszony; szégyenét, csúfságát nem lehet eltakarni” (Sir. 26,11). 2. Belső, lelki díszünk lészen valósága lélekértékeinknek. Mik ezek? Vannak valóságos és mindnyájunknak juttatott lélekkincsek. És kérdezhetném: mik ezek? a) Maga – a létünk. Isten teremtett. „Megalkotta tehát az Úr Isten az embert” (1Móz. 2,7). Maga – a lelkünk. „…arcára lehelte az élet leheletét és élőlénnyé lett az ember” (1Móz. 2,7). Maga – a lélek tárházában élő értelmünk és akaratunk. Maga – az életcélunk. „… Istennek szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet” (Róm. 6,22). Maguk – az életeszközeink. Maga –az Istenatya birtoklása. b) Vannak szerzett egyéni életértékeink. Tudásunk. Szellemi munkánk gyümölcse. Az otthon munkája, az iskola tanító erőfeszítése ennek alapvetése. Jóságunk. „Bízzál az Úrban s a jót cselekedd” (Zsolt. 36,3). – Itt a templom és az Isten kegyelme segít. Szentségünk. „A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, (szerénység), önmegtartóztatás, (tisztaság)” /Gal.5,22/. – Itt az újjászületés kegye a döntő. c) Vannak örök kincseink. Ilyen a kegyelem. „Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek” (2Kor. 9,8). „Isten kegye és irgalma vár szentjeire, és kegyes látogatása választottjaira” (Bölcs. 4,15). A vele végzett jócselekedeteink pedig Isten előtt kedvesek, kedves tettek és értékek. „Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába” (2Kor. 6,1). „Boldog az az ember, aki állja a megpróbáltatást, mert ha hűnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten azoknak ígért meg, akik szeretik őt” (Jak. 1,12). – Ezek az igazi ékek és díszek. Isteniek! Maradandók! Lelket ékítők! Vég nélküliek! Ezért írja az Írás: „Boldog az az ember, ki az Urat féli, és parancsaiban nagy tetszését leli! Hatalmas lesz a földön ivadéka, az igazak nemzedéke áldott leszen. Dicsőség és gazdagság lesz házában, és igazsága mindörökre megmarad” (Zsolt. 111,1-3). Bef.: És az ember mihez igazodjék? Az igazság fényvetését keresse és az igazi jónak értékét szeresse. „Keressétek (először) inkább Isten országát…” /Lk 12,31/. 4. beszéd: Lélektípusok (Erkölcsi beszéd: A fényt kereső emberek csoportja) Bev.: Lát-e mindenki, akinek szemei vannak? – Már az Úr Jézus is áldja azokat, akiknek szemeik vannak a látásra. „Boldog a ti szemetek, mert lát” (Mt 13,16). De teljesen észlelik-e a világot, a színt, a szépséget, az erkölcsi jót, akire azt mondja az orvosi vizsgálat: ép szemei vannak? – Nincsenek-e olyan lelki vakok, akik látván nem látnak és kiállnak a jerikói országútra és vágyakozva kiáltják: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” – Mert mit látnak és vajon egyformán látnak-e a látók? 1. Vannak köznapi emberek – és talán legtöbben vannak. Látnak házakat, utcákat, szobákat, erdőt és mezőt, csillagokat, égboltozatot, embert, sokat, nagyon

10

sokat. Szépet és csúnyát vegyest, – a maguk anyagias voltuknak megfelelően. Ezek az emberek felületlátók. De azt hiszem, lelkük és életük is a felületen mozgó. – Mások azután – és ezek is felületlátók – mert csak az érzéki örömöket látják és mélyebbre nem tekintenek… Számukra csak élet és érzésrezgések hullámai jelentősek, és így csak ezt az életvonalat látják, élvezik és igénylik. – Amilyen sivár az életük, olyan üres marad a lelkük. Vajon lát-e ez az ember? Látja az anyagi világ szépségét és az érzéki világ hullámverését. –Bizony szegényes és sivár horizont!… 2. Ezeknél a felületlátóknál vagy felszínen látóknál mélyebben tekintenek a mélységkutatók; azt is mondhatnám róluk: igazságkutatók, keresők. Ezeknek a szeme nem állapodik meg a látott képek és események felismerésénél, hanem a kapcsolatok, az összefüggések, az eredet kérdései iránt is érdeklődik. Itt-ott megtorpannak a végső elmélyülés örvényei szélén, de ha nem állnak meg a fizikai határvonalaknál, akkor a világ legősibb okához, az Istenhez is eljutnak az értelem emberei. „Hiszen, ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető” (Róm. 1,20). – Nemes gyülekezete ez az emberi társadalomnak, amelynek együtteséből a látni akarók csoportját alkotják. Különösen, ha átéli Jakab apostol szavát: „Ha pedig valamelyiktek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, – és meg is kapja, csak bizalommal kérjen és csöppet se kételkedjék” (Jak. 1,5-6). 3. A látók finomabb csoportja – a művészlelkek többet látnak. a) Ezek már látnak szépet is a világban. Mert ők nemcsak a durva követ nézik, nem csupán a márványdarabot szemlélik, hanem a vonalak harmóniáját, a színek egybeillését, a díszek kedves elhelyezését és az egymás mellett helyezkedő virágok színpompáját élvezik. Amit a művész lát, azt nem látja a köznapi ember. A föld egyszerű vándora a művészhez képest – vak. b) De elég mély látás-e a művészé? Elég emelő-e a világ szépsége? Kielégítő-e az a lélekre nézve? Megnyugszom-e akár az erkölcsi szépségben? Nincs-e olyan szem, amely még mélyebbre tekint? Vajon nem lehet-e ebben a szép művészi világban megismerni a személyes Művészt, aki mindezt adja? Vajon nem lehet-e úgy nézni mindezt, mint nemes eszközét a felsőbb, a magasabb rendű életnek, a lélek kibontakozásának? Nem lehetne-e keresni és meglátni mindenben a felsőbb célok érvényesülését, az emberiség kialakulását? Jakab apostol figyelmeztet mondván: „Közeledjetek Istenhez, s ő is közeledni fog hozzátok. Mossátok le kezeteket, ti bűnösök, s tisztítsátok meg szíveteket, ti ingadozó lelkűek!” (Jak. 4,7-8). – Nem puszta egymásután, nem csupán esztétikai, etikai világ van, hanem olyan Istenhez törtetés, amely a föld emberét átfogóan az örök Szépség, Jóság, Szeretet világába akarja lendíteni. – Ősi vágyunkat Fülöp apostol fejezi ki: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk” (Jn 14,8). De az igaz feleletet Jézus adja: „Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” (Jn 14,9-11). – Íme, aki ezt látja, az a legtökéletesebb látó. Az első három ehhez a legtisztább látáshoz képest vak. Bef.: Az emberiség vágya a legmélyebb látásnak a megszerzése. Összefoglaló látása nagy céloknak. Ott állnak a jerikói úton, amikor az evangéliumi Mesterről hallanak, hogy itt jön Isten Fia, aki fölnyitja szemeteket. Ekkor felsóhajtanak: Add, Uram, hogy lássak! Az egész kultúr törekvés, tudományok keresése, filozófiák tapogatódzása a jerikói vak szava: Uram, add, hogy lássak! – Beati possidentes! Ha érzed ezt az erőt, hogy örök értékek szerint tudsz megítélni, akkor boldogan gondolj arra, hogy az életlátók ihletett táborához tartozol. Ha pedig ezt nem tapasztalod, akkor kiáltsd: Uram, add, hogy lássak! – Hulljon le a fátyol, amely minden kilátást eltakar, nyíljanak szét a kárpitok, lássam a végtelen nagy Isten szándékait a világban, magamban, hogy azután én is beállhassak a Téged követők ünneplő seregébe, akik ujjongva mondják: Uram, boldoggá tetted életemet, mert látok!… Látom az élet tartalmát, értékét, amelynek birtokában az agg Simeonnal én is felkiáltok: „Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél” (Lk 2,29-30). 5. beszéd: Az öröm forrásainál (Erkölcsi beszéd: A lélek örömforrása) Bev.: A farsang idején azt kiáltja a világ, hogy örömök napjait éljük. Bálok, tánc, farsang, karne-

11

vál… Az egész időszak a tobzódó öröm kirobbanását keresi és hetek során át ünnepet akar szentelni – a vígságnak és derűnek. – Nem tagadható, hogy az öröm lényeges részt követel az életből. Jogát nem engedi. Tiltakozik az élettelen, lendület nélküli sivárság, a teljes lemondás ellen. Neki virágos kertek, zöldellő pázsit kell. Ősz, levélhullás nehezen áll a lélekhez. S mi más ez az öröm, mint bírvágy. Bírni minél többet abból, amit az Isten a földnek adott, amit az élet a földből fakaszt, és amit az ember jónak tart, amit az ember szeret. – De ezek a javak emberi ítéletek és Isten ítélete szerint különbözők. Épp azért kérdéssé tehető, hol keresendő az élet sok öröme és boldogsága? 1. A romlott Róma pogány embere testének életét, élvezetét kultiválja. Az elsőt az undorig, a másodikat a szervezet romlásáig. De „boldogító” ez, mert bírás, vágykielégítés. Azért emelt oltárt Bacchusnak is, hogy imádja, tisztelje ocsmányságának szimbólumát. Nem csoda tehát, hogy tobzódó kedvében berket növesztett najádoknak és templomot emelt a fékevesztett Venusnak. – De kérdeznéd, miért? Vajon a pogány emberben nem élt-e a lélek emelkedettebb vágya? Talán az emberi élettartalmak korok szerint mások és mások? – Minden ember egyforma. Egy törzsnek, Ádám-Évának földi nemzedéke és egy Atyának földre küldött zarándoka. De az első elesés elhomályosította a lélek tüzét, gyengítette az örök hazába térés szent nosztalgiáját és felfokozta a földi ösztönök célon túlra törő örömvágyát. Voltak ott is Flamenek és Vesta szüzek, de ezeknek élete az emelkedettebb emberek csodálat tárgyai és nem követendő példaképei voltak személyükben. A tömeg vezetőkkel együtt rabszolga lett. A test és ösztönös vágyak rabszolgája. – Nem tagadható, hogy az élet törvénye azt mutatja: aki megtagadja hódolatát az igaz Istentől, az imádkozó hódolattal hajlik meg az ösztön molohja előtt. Párizs a fékevesztettség percében megtagadja Istenét és elsüllyedt perszónát állított az oltárra. 2. A modern élvezethajhászó ember is hajlik ehhez a felfogáshoz. Test és érzék! – ez a jelszavuk. Múlandó, de biztosan bírható dolgok. Öröm kél nyomukban. Azért vágya az áhítozó „testembernek”: sokat, minél többet akar belőle. – Bacchust, a mámor antik istenét a modern ember másképpen Karneválnak nevezi. Retteg a szőrzsáktól, a hamutól, a lemondástól. Rózsaszínű legyen minden; fátyol födje a sötétet és a rideg jelent; csaljuk legalább egy időre magunkat… Ezeket zendíti hárfáján és ezt énekli tobzódó dalolással… Milyen különös is a farsangi hóbortos ember. Anélkül, hogy tudatosan gondolna reá, állattá öltözteti önmagát és így levetve Isten képének gyönyörűségét – az állat szintájára süllyeszti önmagát. Így azután nem lesz nehéz oda eljutni, ahol Mécs L.-val elmondhatja: „Megimádtam a mélyen alattam levőt, bikaborjú és krokogyílus alakban”. Talán szóval senki sem mondhatja ezt, de tettel annál élőbben élő. A farsang napjai a tobzódók diadalünnepe, amikor a dicsőség babérlevelét gyarapítja az, aki mértéktelenségével az állati nívóra silányodik. Rájuk áll az Írás szava: „Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak” (Róm. 1,22). – Nem mondom én azt, hogy minden modern embernek ez a sivár alak a megszemélyesítője. De azt bizonyára meg lehet állapítani, hogy lelki és természetfeletti dolgok iránti elhidegülése fokozottabb, és – ez a lényeges – eltűnnek a lélek egéről a világító örök csillagok; természetes tehát, hogy csalóka lidércfény után szalad a „világosságra” hivatott emberek serege. – Pedig jól kellene tudni Pál apostol utasítását: „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes” (Róm. 12,2). 3. A legnagyobb életcélt tudó és érte lelkesedő keresztény embernek szintén örömért lángol a lelke. Ő sincs más anyagból gyúrva. Amit legnagyobbnak tart, abból szeretne meríteni sokat, hogy örömmel töltekezzék a lelke. Érzi, hogy reá is vonatkozik Szt. Pál szava: „Örüljetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örüljetek” (Fil. 4,4). – A testben nemcsak port és hamut lát. Élvezetekben öröm mellett ürömöt is érez; talán finomabb az ízlése, az érzéke. A lélek felé irányul, bent keres szépségeket; majd a magasságok felé szárnyal, s onnan vár, onnan merít lendületet, erőt és szeretetet. Érzi ennek az égi szónak erejét: „Keressétek (először) inkább Isten országát és annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok” (Lk 12,32). – És az öröm? Az akkor születik meg lelkében, ha közel férkőzik a Végtelenhez. Ha szíve dobbanása, lelke fellendülése, nemes elhatározásai azt súgják neki, hogy veled, benned van az Isten, akkor örömujjongás robban ki belőle, és ez a közelség egyrészt a templom csendjében, másrészt a lélek birodalmában észlelhető. – „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal. 2,20). A templom csendje, ahol a végtelen Isten beszél. Ahová áhítatos lélekkel lép be a hívő, ahol térdet hajt az Oltáriszentség előtt, ahol megnyugszik a lelke… Beszédes lesz a lezárt ajka, ha bűneit suttogja, hogy tiszta lélekkel az isteni Mester elé járulhasson… Itt kitárja szenvedéseit, kérhet, imádhat, engesztelhet. Lelki-testi nyomorúságairól beszélhet, a végtelen Isten nagyságát csodál-

12

hatja, mások gonoszságaiért tömjénáldozat lehet ő maga. – Itt valósul az Úr ígérete: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én felüdítlek titeket” (Mt 11,28). – De a lélek nyugalma is Isten közelséget árul el. – Ilyen lélekben nincs vihar. A lélek csónakjában a Mester ül, kinek szavára lecsillapodnak a viharok. Az Úr békéje van velünk. „Békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14). Öröm nekünk is kell. A lélek vigasságra teremtetett. A keresztény ember örömeit keressük, amely az igazi nagyságból, a végtelenségből akar meríteni minél többet és ezáltal ennek birtoklásából akar szerezni örömet, sok és tiszta örömet. Ha ez a felfogás általános lesz, akkor öröme lesz bennünk az Úrnak és nekünk az Úrban, akkor engesztelés lesz életünk a sok bántalomért, félreismerésért, amellyel a mai farsangi napokban illeti az Istent a modern pogányok sivár, örömhajhászó serege. Azt mondja a világ, hogy most az örömök napjait éljük. Koszorúzzuk fel magunkat! Élvezzünk! Legyen igazuk! Legyenek az öröm napjai nekünk is! – A világ tisztult örömeivel szemben mi sem képviselhetjük a „Weltflucht” nehéz ködösségét. A világ az Isten műve, a föld a mi átfutó életünk háza, a természet kincsei a mi életünk ajándékai. De ezt nem úgy igényelhetjük, hogy a túlzottan áhítozottak szennyáradatába elmerüljünk, hanem úgy, hogy a föld és ég örömeit Istenatyánk ajándékaként fogadjuk. Sőt tovább megyünk! Mi a lélek kincseinek csordulását várjuk, azért az oltárhoz zarándokolunk, ahol a Szentség imádásában az Úr trónján feltaláljuk ma Krisztust! Közel lesz hozzátok. Lelkileg is hozzátok közeledik, mert a szentáldozás erejében erőforrás, éltető víz, frissítő erő, felocsúdás és felüdülés, öröm, lelki öröm lesz számotokra az Úr! Bef.: A világ ma – a futó örömöket habzsolja, ti pedig az örök életnek csordulásig telt boldog hordozói lesztek. „Aki e kenyérből eszik, örökké él” (Jn 6,51). 6. beszéd: Add, hogy ne lássak! (Erkölcsi beszéd: A látni nem akarók!) Bev.: A vak látni akar! Ez a mai ünnep sikongó szava. De milyen különös, hogy a látó pedig vakká teszi magát, hogy ne lássa az Isten igazi fényvetése gyönyörűségét! Már tudniillik úgy, hogy ne lássa az élet igazi tartalmát és értékét! – Az egyik odaveti magát Krisztus elé és bizalommal rebegi: „Uram, add, hogy lássak!” A látó pedig megvetéssel fordul el a látottaktól és mintegy ezt hangoztatja: Uram, add, hogy ne lássak! A vak gyönyörködni akar a világ szépségeiben, annak színpompájában; ismerni akarja a világot a maga valódiságában; a látó pedig mesterségesen fátyolt borít mindenre, hogy szinte rózsaszínű fátyol zárja előle azt a szépséget, amelyet Isten teremtett a lélekember számára. Neki nem tetszik a világ amint van, ő más világot csinál magának és hogy ez sikerüljön, fátyolt borít mindenre, vakot alkot önmagából a látó. Pedig tudni kell: „Hiszen, ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető” (Róm. 1,20). – Mi valójában az ilyen „látó” tragédiája? 1. Neki nem tetszik, amit lát. Nem jó szemmel nézi a természetet. Pedig tudnia kellene: „És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt” (1Móz. 1,31). Nem tetszik neki, hogy a rózsa elhullatja szirmait, hogy a szegfű elveszíti illatát, hogy a búzatábla elveszti tengerzöld színeit, hogy a derűs természet elhullatja lombjait. Neki nem tetszik, hogy az élettelen ruha és bútor elkopik, hogy a pénz, a vagyon is csak ideig-óráig az övé. Neki rosszul esik, hogy örömei csak pillanatokig tartanak, hogy a hízelgő dicséretek hamarosan elhallgatnak, hogy az étel-ital adta boldogság csak tiszavirág életű, ő rettegve hall arról, hogy a földön kérlelhetetlen hatalmasság a halál; mással szemben még talán hajlandó hitelt adni neki, de magával szemben fázik tőle, undorodik a temetéstől, a foszlásnak indulástól, mert ez mind-mind egyet suttog, egy képet tár fel: a mulandóság képét! – Miképpen természeténél fogva minden ember lát, így ez az ember is lát, de nem akar látni! Mintha így könyörögne: Uram, tedd, hogy vak legyek! S mikor erre nincs felelet, akkor maga teszi meg. Vakká teszi magát. Fátyolt vet a szemre, amely mulandóságot lát mindenütt, maszkot húz magára, különösen a mostani két napon rózsaszínűnek fest mindent s úgy viselkedik, mintha csak az volna igazi, amit kiélvezni tud. Pedig lelke mélyén felcsillan az Úr ígérte helyes életkép, de ennek terhes szolgálatától megremeg a lelke… „Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben. Inkább az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra, és ne dédelgessétek testeteket, hogy bűnös kívánságokra ne gerjedjen” (Róm. 13,12-14). 2. Mert rettegve retteg attól, hogy elveszti, amit bír.

13

Az ilyen „látó” ősi félelme, hogy minden amit lát, amit bír, amit szerez, végértelemben múlandó legyen. Benne él az ösztön, amely mindig arra hajtja, azt hangsúlyozza, hogy az igazi érték az, amely örök értékű. Tudja ő ezt jól, de hol van az a kincs, mikor ő mindenütt csak azt látja, csak azt tudja: ma volt, holnap nincs! Múlandó! „Csupa hiúság, minden csak hiúság! Mi haszna az embernek minden vesződségéből… láttam, hogy az egész csak hiúság és szélkergetés, és nincs maradandó a nap alatt” (Préd. 1,2 és 2,11). Nincs öröm az élettelen természetben, mert az elhullatja díszeit, nincs a családban, nincs az egyéni élvezetben, mert ideigtartó voltunk észlelhető. – Hol van tehát az a nagy kincs, hol az örök értékű valami, amit ösztönszerűleg keres minden ember? Hol az a drágagyöngy, az a rejtett kincs, amelyet ha megtalál az ember, eladja mindenét és megszerzi azt a kincset? „Hasonlít a mennyek országa a szántóföldön elásott kincshez. Egy ember megtalálja a kincset, de titokban tartja. Aztán nagy örömében fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi a szántóföldet” (Mt 13,44). – Ne kincsben, ne földben keresd azt, mert nem ott találod. – Nem segít itt a bölcselkedés, a tudomány, itt az emberi életnek egy harmadik nagy tényezője, a hit jön segítségedre – Krisztussal, Aki ezt feleli kudarcodra: 3. Örök értékű benned a lelked. „A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása” (Zsid. 11,1). – „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?” (Mt 16,26). – Örök értékű azután ennek a léleknek minden megnyilvánulása. Örök értékű minden cselekedete – elhatározásokban, akarásokban, szóval erkölcsi mivoltában. Ha tehát rendelkezel földi vagyonnal, itt nem a kívüled álló vagyon örök, hanem a lelki tények lánca, amellyel azt használod. Ha ligetben jársz és szórakozol, nem ez a külső tény az érték; az az örök érték, amely lelkülettel jársz. Ha élvezetet szereztél magadnak, az az örök értékű, amily lelkülettel tetted. Ha lemondást, önmegtagadást gyakoroltál, nem maga a tárgy, hanem az erőfeszülés az örök értékű, amellyel ezt tetted. – Íme, az Úr hirdette isteni ige, amely eligazít azon ösztönös megnyilvánulásban, amely örök értéket keres. Eligazít az élet útján, nem foszt meg az élet örömeitől, mert ezekben is Isten kincseit találja, de reáutal arra, hogy elsősorban a lelkieket keressük. „Ha tehát Krisztussal föltámadtatok, keressétek ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján” (Kol. 3,1). – De ezt nem szívesen látja ilyenkor sok ember. Neki a lelki öröm, a megnyugvás nem érték, reá csak a durva anyag bír értékkel, és ezért nem szereti látni az anyagnak, a földnek elmúlását és a léleknek örök életét. – Pedig az ilyen hamis látás – mesterséges fátyolvetés. Mintha azt mondaná: Uram, tedd, hogy ne lássak!… Bef.: A helyes út a sötétből a fénybe vezet, nem fordítva! Mi ezt követjük! És ha első pillanatban nem látjuk világosan, hogy a világ múlandó és annak sok öröme eltűnik, és azt sem vesszük észre, hogy a lelki cselekvések örök értékűek, akkor a jerikói vakkal így imádkozzunk: „Uram, add, hogy lássak!” – És ennek mi lesz az eredménye? Lehullanak szemeidről a hályogfoltok, és látni fogsz Isten szemével és élni fogsz isteni kegyelemmel. 7. beszéd: Kitartás a segítés kérésében (A munka feltételei) Bev.: Az emberi élet erőfeszítésére eleven lendület kell a készséges nekiállásban, komoly kitartás a végzésben, de állandó és szélesebb körű vállalkozás a munka területén… Hogy kinek mit jelölt ki a Mindenható, az az Ő szent titka. De mindenkinek megadta azt a belső feszülést, hogy a gátak letörése után szélesebb területre terjessze ki erőfeszítését. – A jerikói vak munkája az éneklő koldulás, de nagyobb és értékesebb munkavágy váltja ki belőle a fájdalmas sóhajtást: „Uram, add, hogy lássak” – Igen, látni akarom a világot, a munka eszközeit, a sarlót, a pörölyt, a téglát, hogy szolgálatot teljesítő munkával lehessek tagja az emberi közösségnek! 1. A vak éltető ereje a segítő szeretet. A szegény vak is igényese a kenyérnek, és mélabús melódiája a mindennapi falat szerzésének egyik eszköze. a) Ha a kérő ének is munka, akkor reá is áll ez az igazság: méltó a bérére. Csak az kényszerítendő munkára, akire áll a Példabeszédek könyvének Írása: „A tunya a hideg miatt elhagyja a szántást; ezért nyáron koldul, de nem adnak neki!” (Péld. 20,4). – De akit testi elesettsége, vagy súlyos életterhe tartja távol a munkától, az elmondhatja a Zsoltárossal: „Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam; segítőm és oltalmazóm te vagy, én Istenem, ne késlekedjél!” (Zsolt. 39,18). Ez elvárhatja és követelheti a segítséget a szerető emberektől… – A munkabíró nem keresheti így a kenyeret.

14

A példabeszéd gonosz sáfárja méltatlanul mondja magáról: „Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek” (Lk 16,3). – Csak az várhatja, hogy lehajoljon hozzá a szeretet, aki az út szélén fekszik és sebektől terhelten várja a segítő szamaritánust (példabeszéd az irgalmas szamaritánusról: Lk 10,33-tól…). b) Nem irigyelendő a vak testvér ilyen kenyérkeresése. Az emberi természet ugyanis olyan hangolású, hogy édesebb dalt zeng, ha ad, és sokkal melankolikusabban muzsikál, ha kap… A lélek belső feszülése – kitárulás, és csak a felületes vagy kufár léleké – bezáruló elfogadás. Azért van az, hogy igényes a jerikói vak. Benne is él a tettvágy, a lendület, az akarat. Ő is azt szeretné, hogy feltáruljon előtte a világ, és tettre, munkára feszüljenek tagjai. Ő is el szeretné mondani: „Senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy egyikteknek se legyünk terhére” (2Tessz. 3,8). – Az emberi élet törmelékének és salakos hordalékának az a szerencsétlen csoportja, amely súlyos bűnért súlyos börtönt visel, mindig azért eseng: munkát adjatok és foglalkozást nekem! Ha fizikai és testi munkát kap, akkor boldog a lelke, ha pedig fokozottabb és emelkedettebb munkát, szellemi munkát is végezhet, akkor leírhatatlanul kielégül a vágyakozása. c) Mert a vaktestvér életének nemcsak testi és vegetatív igényei vannak. Ő is egy a mi embertestvéri közösségünkből. Ő is igényli a lelki és szellemi kincseket. Bár nem tagadható, hogy a látástól megfosztottan is igen sokat meríthet a lélek kincseiből, de megvilágosítva több a részesedése. Akar meríteni – a tudós kincseiből (kultúrigény)… Akar meríteni – a hangokban jelentkezőmuzsika művészetéből (művészigény). A zenében a vakok excellálnak!… Akar meríteni – az Isten gyönyörűségéből (vallási igény)… Mindezekért ez a fohász hagyja el az ajkát: „Adjatok, adjatok, amit Isten adott” (Ady E.). – Bár szebben hangzik ez a könyörgő kérés, mint a koldulás szava, mégis végeredményben csupán ilyen módon esdi le a lélek kincseit. – De ha feléje fordul a szerető ember és még inkább a szerető Isten, aki az adás és a lélekből nyújtás szeretetével enyhíti az áhítozó fájdalmat, akkor a kérő hang lélekdallá nemesedik. Ha pedig olyan nemes lélekből fakad, mint a jerikói vaké, aki a látás kegyelme után a dolgozásra áhítozik, akkor Isten felé emelkedik és csodát vált ki az életben. – Látó lesz a vak!… 2. A látó a világ felé fordulva kitáruló és fáradozó. Ez a látás lesz segítője a munkában. Mert a látás – kitágulás. A kitágulás – észrevevés. Többkevesebb dolog tűnik fel, és több feladat tárul elénk. – Kérdezzük: milyen lehet ez a munkát segítő látás? a) A látás lehet – fizikai. – Annyit jelent: kitágul és feltárul a szem előtt az anyagi világ minden szépsége. Ez a látás felületszemlélet és a világ külsőharmóniájának, színpompájának értékelése. Ennek eszköze – a szempár. b) A látás lehet – lelki. – Ez már magasabb rendű észlelés. Nem a dolgok felületét, hanem a dolgok ok sorozatát és gyökérzetét keresi és leli. Jól mondja az Írás: „Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad” (Jób 5,6). – Ennek eszköze – a lélek értelmi ereje, amelynek határa a metafizikában pihen. c) A látás lehet – természetfeletti. –Ez már lényegében több az előzőknél. Ez már az Isten lényegébe merül. Ennek eszköze – a természetfeletti kegyelem. Az ilyen látókról az Írás így szól: „Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). Bef.: Befejezésül kérdezzük: vajon mi csak a földiek látói vagyunk-e? Azért fontos ez a kérdés, mert ha igenlő a felelet, akkor mi is az „életútszélnek vakjai” vagyunk. – Legyen imádkozó imánk: „Uram, add, hogy lássak!” Lássam az élet igazi, kiteljesült szépségeit, lássam és valósítsam az élet szépítő munkáját, és mindezek gyönyörűsége nyomán vágyó lélekkel vágyjam – az örök, az isteni és diadalmas élet fenséges boldogságát! ** Beszédláncok Amikor az ember életértékeit és az életörömök kérdését fejtegetjük, akkor felhívható arra is a figyelem, hogy igen szép beszédláncokat lehetne összefűzni ezekből a gondolatokból. – Természetes, hogy ezt a beszédlánc tervezetet röviden közöljük, hogy csak az a szónok válassza ezt a tételsort, aki erősen meg akarja őrizni önállóságát és egyéni gondolatait akarná kifejteni az Isten terve és az ember élete kérdéscsoportban. Világos, hogy itt csak az a szempont érvényesíthető, vajon az öröm, vagy a szenvedés-e az Isten első gondolata?

15

Az egész beszédlánc címe:

Isten terve – az ember boldogsága 1. beszéd: A paradicsom – az Isten gondolata Bev.: Nyissuk fel az Írást és olvassuk el Mózes szövegét: „Majd mondá: Alkossunk embert a mi képünkre s hasonlatosságunkra, s uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, meg minden csúszómászón, mely mozog a földön… És megáldá őket az Isten, és mondá: Szaporodjatok, sokasodjatok, s töltsétek be a földet s hajtsátok uralmatok alá és uralkodjatok…” (1Móz. 1,26 és 28). – Kérdezzük, hogy akarta ezt biztosítani az égi Atya? 1. Hatalmat adott a föld minden élettelen és élője fölött. „És bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, melyeket alkottál” (Bölcs. 9,2). 2. Lelki, boldogító kapcsolatot teremtett Önmaga és az Ő képmása között. „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem s önmagát adta értem” (Gal. 2,20). Bef.: Önként kínálkozik az az összefogó igazság: a föld ura boldog lehet a hatalom birtoklásban, de egyúttal végnélküli boldogságot birtokolhat az Istenképiség szent ajándékában. – „S mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet” (Mt 19,29). – Beatus homo! 2. beszéd: A paradicsom-szerzés – Isten parancsa Bev.: Ismét az Írás szavaival kezdhetjük, mondván: „Arcod verejtékével edd a kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, – mert por vagy s vissza kell térned a porba!” (1Móz. 3,19). – Ítélete legyen ez – az Istentől elfordulás bűnének. – Azután vessük fel a kérdést: vajon gyökérzetben vonatott-e vissza a paradicsomi élet az ember életéből? 1. A közvetlen bírása megvonatott. Az Írás mondja: „Kiküldé tehát őt az Úr Isten a Gyönyörűség paradicsomából, hogy művelje a földet, amelyből vétetett” (1Móz. 3,23). 2. De a visszaszerzésnek üteme biztosíttatott. „Lábamnak szövétnek a te igéd, s ösvényeimnek fényesség” (Zsolt. 118,105). „Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önmagának törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amiről lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti” (Róm. 2,14-15). a) Az uralomra törő lendülete megmaradt. b) A szerzett javak öröme is valóság maradt. Bef.: Így foglalhatjuk egységbe az egészet: a lélek sürgető, parancsszerű vágya maradt a boldogság visszaszerzésének a lendülete. 3. beszéd: A lélek serlegének tartalma: az öröm Bev.: Elemezzük a lélektartalomnak ezt a tételét: boldogságra és örömszerzésre tör az ember. Érthető tehát, hogy mindent a jó látszata alatt cselekszik az ember. Tárgyalásunk vesse fel azt a kérdést, vajon milyen örömöket keres és talál az ember? 1. A testi élet örömeit. a) Önfejlődésünk kíséretei. b) Fajfenntartásunk mellékzörejei. 2. A lelkiélet örömeit. a) Szellemi voltunk táplálékai. „Táplálja őt az élet és értelem kenyerével, s itatja az üdvös bölcsesség vizével” (Sir. 15,3). b) Végnélküli életünk előfutamai. „Ki Istent féli, jót cselekszik, s aki kitart az igazság mellett, elnyeri azt. Az pedig eléje megy, mint tisztes anya, mint szűzmenyasszony fogadja őt” (Sir. 15,1-2). Bef.: Utaljon reá arra az isteni tényre: test és lélek vagyunk, és így alkotó valóságaink örömökkel

16

táplálkoznak. „Örüljetek az Úrban szüntelen! Ismét csak azt mondom, örüljetek” (Fil. 4,4). 4. beszéd: Az élet terített asztala Bev.: Érintsük az Úr imáját, amely kenyeret könyörög az ég Urától. – Majd szélesítsük a tételt úgy, hogy a föld a mi terített asztalunk, amelynek terítékét munkával szerzi az ember. – Bontsuk részeire az „Isten asztalának” terítékeit. 1. Ételek alatt roskadozik az asztal… Reánk is áll Izsák áldása: „Adjon néked az Isten az ég harmatából s a föld kövérségéből bőséget a gabonából s borból” (1Móz. 27,28). 2. Üdítő italt szökkent a forrás és a szőlőgerezd. „Íme én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára s üss a sziklára és víz fakad belőle, hogy ihassék a nép. Úgy cselekvék Mózes Izrael vénei előtt” (2Móz. 17,6). – „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, ki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked” (Jn 4,10). – „Élvezetre van teremtve a bor kezdettől fogva, de nem részegeskedésre!” (Sir. 31,35). – „Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek ontok” (Lk 22,20). Bef.: Utaljunk arra: szent örömöket kínál az Úr asztala; de tételünk maradjon: non propter solam delectationem, sed propter vitam activam delectationem! 5. beszéd: És a lélek terítékei? Bev.: Utaljunk erre a szent szövegre: „Éhínséggel sanyargatott téged és eledelül mannát adott néked, melyet nem ismertél sem te, sem atyáid, hogy megmutassa néked, hogy nemcsak kenyérből él az ember, hanem minden igéből, mely az Isten szájából jő” (5Móz. 8,3). – Azután foglaljuk össze a lélek örömeit. 1. Kenyerünk – az igazság. „Írva van: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való” (Mt 4,4). 2. Kenyerünk – a szépség. Szeretünk mindent, ami természeti és művészi szép. 3.Életörömünk – a jóság. „…tegyétek örömömet teljessé azzal, hogy egyetértetek, egymást szeretitek, együtt éreztek, egyet gondoltok” (Fil. 2,2). Bef.: Színezzük a tudós, a művész és a szent ember lelki örömeit. 6. beszéd: Meddig tartanak a lélekörömök? Bev.: Azzal lehetne kezdeni, minden attól függ, hogy milyen természetűek a lélekörömök?… Ha csak a természetes ember lélekörömei, akkor átfutók, ha azonban a természetfeletti élet gyökérzetéből sarjadnak, akkor végnélküliek. 1. A természetes életörömök értékesek, de átfutók. a) Magamat örömre hangoló (művészet, irodalom, erkölcsi jóság). b) Mások életét emelők. c) Végül az én személyem „elsüllyedése”(?) miatt nem személyes értékem–mindörökké. 2. A természetfeletti ember életéből fakadó – végnélküliek. a) Isten képei vagyunk. „Meg is teremté az Isten az embert: a maga képére, az Isten képére teremtette, férfiúnak és asszonynak teremtette” (1Móz. 1,27). b) Isten képeivé tökéletesedünk. „…gyarapodjatok Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Amen” (2Pét. 3,18). c) Isten képeiként örökké élünk. „Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha így teszel, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted” (1Tim. 4,16). Bef.: Igazolva áll előttünk Szt. Pál szava: „Örüljetek az Úrban szüntelen; újra csak azt mondom, örüljetek” (Fil. 4,4). – Sed semper in Domine!

17

7. beszéd: De csak mikor végnélküli a mi életértékünk? Bev.: Egyenesen az apostol szavaival kell kezdeni: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem s önmagát adta értem” (Gal.2,20). Minden akkor érték, ha Jézusban élve élvezed. 1. Isten kegyelme legyen a lélektelevényünk. „Így váltotta be nekünk legszebb és legnagyobb ígéreteit, hogy ezek révén az isteni természet részeseivé legyetek és elmeneküljetek a romlottság elől” (2Pét. 1,4). 2. Ebből virágozzék ki az isteni életképünk. „Virul majd az igaz, mint a pálma, gyarapszik, mint a Libanon cédrusa” (Zsolt. 91,13). „Virágoztok, mint a liliom, illatot ontotok, és levéldíszbe öltöztök! Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért!” (Sir. 39,19). – „…öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény” (Ef. 4,24). Bef.: Közvetlen eredmény marad: az isteni kegyelemben élő élet léleköröme örök értékű, személyes kincs. ** – Most olyan beszédlánc-vázlatokat közlünk, amelyekben a farsang túlzásaival szemben az élet magasabb rendű értékeléséről szólunk, majd a farsang három utolsó napjára (vasárnap, hétfő, kedd) elgondolható engesztelő beszédlánc-vázlatokat adunk.

I. beszédlánc címe: Az Úr hárfásai 1. beszéd: Az angyal nemzedék Bev.: Az ég lakói – az angyalok. Hivatásuk? „Szeráfok lebegtek felette; mindegyiküknek hat-hat szárnya volt; kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel lebegtek, és kiáltottak és mondták egymásnak: szent, szent, szent az Úr, a seregek Istene, dicsőségével tele van az egész föld!” (Iz. 6,2-3). „Dicsérjétek az Urat az egekből, dicsérjétek őt a magasságban! Dicsérjétek őt angyalai mind, dicsérjétek őt, seregei mind!” (Zsolt. 148,1-2). 1. Égi trónus környezete. 2. Földi élet angyal népe. „Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a jámborok gyülekezetében dicsérete” (Zsolt. 149,1). Bef.: De a föld lakói is legyenek Isten dicsérői. „Ugyan melyik angyalnak mondta valaha Isten: „Az én Fiam vagy, én ma szültelek?” (Zsid. 1,5). „Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem angyalok alá rendelte Isten” (Zsid. 2,5). 2. beszéd: Dávid király Bev.: Hárfával ábrázolják Dávid királyt, a zsoltárok költőjét. 1. Királyi a lelke. a) Áldozatos. b) Emelkedett. „Mikor aztán Dávid már a palotájában lakott, mondá Nátán prófétának: Íme én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig bőrök alatt vagyon”(1Krón. 17,1). 2. Lantos és dalos az élete.6 a) A bűnbánatban. b) A szent alázatban.”Tiéd Uram a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van, a tiéd, tiéd Uram a királyság s te vagy valamennyi fejedelem felett” (1Krón. 29,11). Bef.: Birtokoljuk Dávid lelkét. Eszköze: az ima. 3. beszéd: Istenben örvendezők Bev.: Milyen az Úr földi házanépe?

18

1. Minden földek Istent dicsérjétek. „Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója” (Zsolt. 23,1). 2. Mindenben Istent szemléljétek. „És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt” (1Móz. 1,31). Bef.: Lépjünk mi is a diadalmasok közé. *

II. beszédlánc címe: A pogány élet tobzódói 1. beszéd: Bacchus népe Bev.: Mindent javunkra adott az Isten. „Majd mondá az Isten: Íme, nektek adtam minden füvet, mely magot hoz, a földön, s minden fát, melynek benn a gyümölcsében van fajának megfelelő magva, hogy eledeletekre legyen” (1Móz. 1,19). – „És bölcsességeddel alkottad az embert. hogy uralkodjék a teremtményeken, melyeket alkottál” (Bölcs. 9,2). 1. Üdíthet a tőke nektára. „Bor vidámítsa az ember életét; hogy ragyogjon arca az olajtól” (Zsolt. 103,15). „Élvezetre van teremtve a bor kezdettől fogva, de nem részegeskedésre!” (Sir. 31,35). 2. De öntudattól foszt a túlzott habzsolása. „A nagyban fogyasztott bor izgalmat, haragot és sok romlást okoz. A sok borital a lélek keserűsége. Az ittasság indulata, a megfontolatlan ember sértése elveszi az erőt és sebeket ejt” (Sir. 31,38-40). Bef.: De értelmünk értelmezze az élés módját! „Tantum, quantum!” 2. beszéd: Szatírok és nimfák együttese Bev.: Kísértők is kísértenek. „Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben” (Róm. 13,13). 1. Buja érzék veszélybe von. „Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj el a megpróbáltatásra!” (Sir. 2,1). – „Mivel kedvére voltál az Istennek, megpróbáltatásnak kellett érnie téged” (Tób. 12,13). – „A test cselekedetei nyilvánvalóak: paráznaság, tisztátalanság, (szemérmetlenség), fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés…” (Gal. 6,19). 2. Buja élet lelket ront. „Reményüket vesztve fajtalanságra adták magukat, s nyereségvágyból mindenféle ocsmányságot űznek” (Ef. 4,19). – „Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj… nem részesül Isten országában” (1Kor. 6,9 és 10). Bef.: De mennyivel szebb ezeknél –a szüzek virágos koszorúja. 3. beszéd: Venus tobzódói Bev.: Venus dala bennünk is muzsikál. „Ne kövesd szíved vágyait erőd érzetében” (Sir. 5,2). 1. Szépséges földre ne húzzanak. „Mindegyik úgy esik kísértésbe, hogy saját kívánsága vonzza és csábítja” (Jak. 1,14). – „Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól” (1Jn. 2,16). 2. Örök szépségek ég felé ragadnak. „Be szép a tiszta nemzedék dicsőségében, mert halhatatlan az emlékezete, mivel ismeretes Isten és ember előtt” (Bölcs. 4,1). Bef.: De a lélek dala legyen győzedelmes dallam. „Minden ugyanis, ami Istentől született, győzedelmeskedik a világon. A győzelem, amely diadalt arat a világon: a mi hitünk” (1Jn. 5,4). *

19

III. beszédlánc címe: Ítél-e az Isten? 1. beszéd: Türelem a várásban Bev.: Nézd a nagy és saját kis történetedet. 1. Ádámtól – máig… „Haragom pillanatában kissé elrejtettem előled arcomat, de örök irgalommal megkönyörülök rajtad, – úgymond a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, kinek megesküdtem, hogy nem hozom többé Noé vizeit a földre; így esküszöm, hogy nem haragszom reád, és többé meg nem korhollak. Mert induljanak meg a hegyek, és rendüljenek meg a hullámok, irgalmasságom nem távozik el tőled, és békém szövetsége meg nem inog, – úgymond a te könyörülő Urad” (Iz. 54,8-10). 2. Születésemtől – halálomig. Saját bűneim. Bef.: De ítélet előtt hívogat. – „Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: Adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod” (Lk 14,8-9). 2. beszéd: Kemény – a földi ítéletben Bev.: Szava parancs – ítélete igazság. 1. Szodomáé, Gomorráé – az ítélet. „Ekkor az Úr kénkövet és tüzet hullata az Úrtól, az égből Szodomára és Gomorrára és felforgatá ezeket a városokat meg az egész Környéket, a városok minden lakóját s a föld minden zöldjét” (1Móz. 19,24-25). „Elhat a szózat a föld végső határáig, mert ítéletet mond az Úr a nemzetek felett, ítélkezik minden ember felett. A gonoszokat kardélre hányom, – úgymond az Úr” (Jer. 25,31). „Lábamnak szövétnek a te igéd, s ösvényeimnek fényesség” (Zsolt. 118,105). 2. Júdásé – a kétségbeeső önítélet. Bef.: Jó a kemény ítélet ismerete, mert irányíthatja ingó életedet. „Ki megtartja a parancsot, megóvja lelkét, ki elhanyagolja útját, halállal bűnhődik” (Péld. 19,16). 3. beszéd: Törhetetlen – a végső szó erejében Bev.: Isten szavának értelmezése… 1. Övé – a parancs. „…mindent tegyenek meg, amit parancsoltam néked” (2Móz. 31,11). – „Mert az ő szavára lettek, parancsára létrejöttek” (Zsolt. 9). 2. Övé – a parancs végérvénye. „De az Úr igéje örökké megmarad. Ez pedig az az ige, amelyet nektek hirdettek” (1Pét. 1,25). Bef.: Isten szavának tisztelete. *

IV. beszédlánc címe: Engesztelhet-e az ember? 1. beszéd: Nem írható le más személyes bűne Bev.: Azt kell fejtegetni: a bűn sajátunk és az engesztelés is saját kötelességünk. „Izrael reménysége: az Úr; megszégyenülnek mindazok, kik elhagytak téged, a porba írják azokat, kik eltávoztak tőled, mert elhagyták az élővizek forrását, az Urat” (Jer. 17,13). 1. Szerető imánk és áldozatunk a szeretet megindítója. 2. A Szeretet pedig a bűnöst az örök partok felé sodorja. „Ha beszédeidre akadtam, eledelemmé lettek; szavad nekem örömöm és szívem vidámsága volt, mert a te nevedet viselem, Uram, te a seregek Istene!” (Jer. 15,16). Bef.: Levonandó a következtetés: szeretetünk mégis segít a bűnösön. „Könyörgök, – mondá, – ne haragudjál, Uram, hogy mégegyszer szólok: hátha tíz akad ott? Erre ő azt mondá: Nem törlöm el a tí-

20

zért” (1Móz. 18,32). 2. beszéd: Irgalomra indítja az Urat az áldozat Bev.: Magyarázzuk az Írás szövegét: „Úgy száguldanak, mint a hősök, megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak; mindegyik a maga útján halad, nem térnek le útjukról” (Jóel 2,7). 1. Az örök áldozat ismétlése. „Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre” (Lk 22,19). 2. A lélek áldozatosságának örök tömjénezője. „Hiszen, ha véres áldozatot kívánnál, bizonnyal megadnám; de te égő áldozatokban nem leled kedvedet. A töredelmes lélek áldozat az Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg!” (Zsolt. 50,18-19). Bef.: Hirdessük meg reánk vonatkozó parancsnak Malakiás jövendölését mondván: „Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen tiszta eledeláldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek” (Mal. 1,11). 3. beszéd: Bűnbocsánatot nyerhet a hozzátérő bűnös ember Bev.: Az a gondolat érinthető: az elveszett bárány visszatérhet az Úr aklába. 1. Őket is számontartja a jó Pásztor. a) Tud róluk. b) Keresi őket. 2. Szavukat meghallja az atyai szeretet. a) Hiszen „élő képe” szól hozzá. b) Hiszen megváltott gyermeke keresi az atyát. Bef.: Örömünknek adjunk kifejezést, mert reánk is áll a Bárány ítélete. *

V. beszédlánc címe: Hogyan engeszteljen az ember? 1. beszéd: Imádkozó lélekkel „De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre s imádságra, mellyel szolgád ma előtted imádkozik” (3Kir. 8,28). „Jobb dolog a böjttel kapcsolatos ima meg az alamizsna, mint az aranykincsek gyűjtése” (Tób. 12,8). „A megalázkodó imádsága áthatol a felhőkön, és meg nem nyugszik, míg oda nem jut, és nem tágít, míg a Magasságbeli rá nem tekint” (Sir. 35,21). 2. beszéd: Önmegtagadó áldozatossággal „Áldozzatok igaz áldozatokat, s az Úrba vessétek bizalmatokat” (Zsolt. 4,6). „Emlékezzék meg minden áldozatodról, és találja égő áldozatodat kövérnek” (Zsolt. 19,4). „Kedves az igaz áldozata; meg nem feledkezik az Úr az ő emlékeztető áldozatáról” (Sir. 35,9). 3. beszéd: Szent áldozatunk felajánlásával „Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között, és minden helyen tiszta eledeláldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek” (Mal. 1,11). „Mint kosokból, bikákból és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat, olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek” (Dán. 3,40). „Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek ontok” (Lk 22,20). *

21

VI. beszédlánc címe: Engesztelődik-e az Isten? 1. beszéd: Az Úr hangjának engesztelődése Bev.: Ismertessük a próféták szavait. Ilyenek leszünk: „Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, melynek nincsen vize. És erősségetek olyan lesz, mint a csepű hamva, és művetek olyan, mint a szikla; mindkettő egyszerre lángra lobban, és nem lesz senki sem, aki eloltsa” (Iz. 1,30-31). – De ilyenekké válunk: „Ne gondoljatok a múltra, s a régi dolgokat ne nézzétek. Íme én újat cselekszem, most keletkezik az, bizony megtudjátok. Utat készítek a sivatagban, és folyamokat a járatlan helyen” (Iz. 43,18-19). 1. Isten haragja – elfordulásunk jele. „Júda fejedelmei olyanok lettek, mint a határbontók; kiöntöm reájuk haragomat, mint a vizet” (Oz. 5,10). 2. Isten szeretete – az Ő örök felénk örvénylése. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Bef.: Boldog hangon csendítse: „Haragom pillanatában kissé elrejtettem előled arcomat, de örök irgalommal megkönyörülök rajtad, – úgymond az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, kinek megesküdtem, hogy nem hozom többé Noé vizeit a földre; így esküszöm, hogy nem haragszom reád, és többé meg nem korhollak. Mert induljanak meg bár a hegyek, és rendüljenek meg a halmok, irgalmasságom nem távozik el tőled, és békém szövetsége meg nem inog, – úgymond a te könyörülő Urad” (Iz. 54,8-10). 2. beszéd: Az elfordult ember állandó keresése Bev.: Csendüljön ez a hang: Isten mindig keres. És szólaljon meg ez a két Írásból vett idézet: 1. „És ismét olyanokká teszem bíráidat, mint azelőtt voltak, és tanácsadóidat, mint hajdanában; azután majd „Igazság városának” hívnak, hűséges városnak” (Iz. 1,26). 2. „Ha megtalálja, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat” (Lk 15,5-6). Bef.: Harsonázzuk boldogan: Isten mindig keres! – „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). 3. beszéd: Az áldozatosak imái – új életet igénylők szeretetforrásai Bev.: „Ti szomjazók, jöjjetek a vizekhez mindnyájan, s akiknek nincsen pénzetek, siessetek, vegyetek és egyetek; jöjjetek, vegyetek pénz nélkül és minden ellenérték nélkül bort és tejet” (Iz. 55,1). 1. Az élet fáradt vándorai italt keresnek. „Mert két gonoszságot művelt az én népem: elhagytak engem, az élő víz forrását, és vízvermeket ástak maguknak, megrepedt vízvermeket, melyek nem tarthatják meg a vizet!” (Jer. 2,13). – „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, ki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked” (Jn 4,10). – „Örömmel merítek majd vizet a Szabadító forrásaiból, és mondjátok azon a napon: adjatok hálát az Úrnak, emlegessétek nevét, hirdessétek a népek között tetteit, emlékezzetek meg arról, hogy fölséges az ő neve” (Iz. 12,3-4). 2. Az ég Ura imáinak nyomán égből csorduló forrást fakaszt. Bef.: Emeljük öntudatunkat mondván: az isteni élet tiszta és élő vizeinek csordulási eszközévé nemesített az Úr! ** – Majd szólhatnánk: az életörömökről és fegyelmezésekről

I. beszédlánc címe: A farsang örömei 1. beszéd: Pogányok örömkeresése

22

2. beszéd: Keresztények örömvágya 3. beszéd: Isten tervezte életörömök *

II. beszédlánc címe: A böjt hamuszórása 1. beszéd: Az élet helyes látása 2. beszéd: Az élet helyes fegyelmezése 3. beszéd: Az élet helyes kialakulása *

III. beszédlánc címe: A hit ereje 1. beszéd: Csodát fakaszt a Mester lelkéből 2. beszéd: Isteni életet táplál a lélekből 3. beszéd: Példás életet teremt mások lelkéből 4. beszéd: Örök dicsőséget biztosít a mindenható Atyával

IV. beszédlánc címe: Az emberi élet végkifejlődése (Dogmatikus sorozat) 1. beszéd: Földi tökéletesség (a „szent ember”) 2. beszéd: A halál hídján való átlépés... 3. beszéd: Az életkincsek átvitele 4. beszéd: Az életkincsek megdicsőítése **

Függelék főcíme: A föld zarándokának életkerete I. beszédlánc címe: Csendes puszták – zajos világ 1. beszéd: A puszták lelke 2. beszéd: A világ lelke 3. beszéd: Hol éljen az ember? 4. beszéd: Hogyan dolgozzék az ember? 5. beszéd: Mindenütt – Istennel *

II. beszédlánc címe: Hangok és jelenések 1. beszéd: A kísértő hangja 2. beszéd: A kísértő alakja 3. beszéd: A lélek csengése 4. beszéd: A diadalmas válasz 5. beszéd: Az Isten népének végső dicsősége *

III. beszédlánc címe: Az önfegyelem eszköze

23

1. beszéd: A zárt szemek 2. beszéd: A zárt ajkak 3. beszéd: Az igények leszűkítése 4. beszéd: Az üdvözítő szenvedés 5. beszéd: Az önkéntes lemondás *

IV. beszédlánc címe: A kötelességek és tanácsok 1. beszéd: Tartsd meg a parancsolatokat 2. beszéd: Kövess engem 3. beszéd: Önkéntes szegénység 4. beszéd: Teljes tisztaság 5. beszéd: Teljes engedelmesség ***

B/ rész – a/ csoportja: a „kis liturgia” szövegeihez írt beszédek (1952) Erre a napra a megszokottól rendhagyó módon választjuk és rendszerezzük a mise szövegéhez ragaszkodó és szabadabb – talán az A/ részhez hasonló gondolatokból táplálkozó beszédvázlatok alkotását. Először tehát a szabadabban vett tartalmak, majd a kötöttek álljanak elénk. a) alcsoport: Kötetlenebb tartalmi feldolgozások A mai vasárnap „Introitus”-ának kezdő szava: „Oculi”. – A „látó szemek” feszüljenek az ég felé, ezt hirdeti az egész vasárnap. – Miért tekintsünk az égre? Azért, hogy lássuk az Ő arcát, kövessük az Ő szentségét (Epistola) és érezzük az Ő segítő erejét (Evangélium). – Az „Istent látó szemek” azután „Istent követő” életet szülnek bennünk. – Kérdés tehát: milyen beszédek volnának mondhatók a vasárnap liturgikus gondolatainak egységéből? – Lássunk most néhányat ebből a területből – igen vázlatosan. 1. (Introitus) beszéd: „Oculi mei semper ad Deum...” (Zsolt. 24,15/. 2. (Introitus) beszéd: Ments ki engem az élet bozótjaiból „Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből” (Zsolt. 24,15). Bef.: Lelkem igazi zengő dala: „Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek” (Zsolt. 24,1-2). 3. (Introitus) beszéd: Az élet szegénye vagyok „Tekints reám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok” (Zsolt. 24,16). 4. (Introitus) beszéd: A földön elhagyatottan, de Veled boldog közösségben élek „Neked szól szívem, téged keres tekintetem: a te arcodat keresem, Uram!” (Zsolt. 26,8). * 1. (Graduale és Tractus) beszéd: Gyengeségemet látom Graduale: „Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek” (Zsolt. 9,20). Tractus: „Az Úr az én pásztorom, semmi sem hiányzik énnekem. Legelőhelyen megpihentet, üdí-

24

tő víz mellé vezet, és felüdíti lelkemet” (Zsolt. 22,1-3). 1. Csak segítségeddel élek... 2. Ellenségeim is segítségeddel hátrálnak... 2. (Graduale és Tractus) beszéd: Még a népek gyengeségét is észlelem „Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek... Megdorgáltad a nemzeteket, s az istentelen elveszett, eltörölted örökkön-örökre nevüket” (Zsolt. 9,20 és 6). 1. Ítéletre kerülnek előtted a népek. 2. És elítélted az esztelen törtetőket. 3. (Graduale és Tractus) beszéd: A földi ember emelkedése az ég felé „Hozzád emelem szememet, ki az égben lakozol. Íme, mint a szolgák szeme Uruknak kezére, mint a szolgáló szeme Úrnőjének kezére, úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk, míg rajtunk meg nem könyörül” (Zsolt. 122,1-3). 1. Túltelített minket a föld. „Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert a megvetéssel felette jóllaktunk!” (Zsolt. 122,3). 2. Vágyaink tárgya – az ég. „Hozzád emelem szememet, ki az égben lakozol...” (Zsolt. 122,1). 4. (Tractus vége) beszéd: Misere nobis! Bev.: Kétszeresen jajdul fel így a Zsoltáros és vele minden ember. – De miben lehet bizalmunk? 1. A fájdalom eget érő hangjában... 2. Az égi Atya szerető Lelkében. * 1. (Offertorium) beszéd: Az Úr végzései „Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet... Igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak” (Zsolt. 18,9 és 10). 1. Egyenesek... (Zsolt. 18,9/. 2. Vidámítóan világosak... (Zsolt. 18,9). 2. (Offertorium) beszéd: Minden percben Isten ítéletében Bev.: Isten mindig lát, és így ítélete mindig kialakult felettem. – Ő tudja: ki vagyok életem bármelyik percében. 1. Látja befutott múltamat... 2. Látja mostani jelenemet... 3. Ítéletében tudja életjövőmet is... Bef.: Vegyük abból az igazságból: teljesen az Istenben élünk! 3. (Offertorium) beszéd: Örök értékű az Ő szent félelme „Szentséges az Úr félelme, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei,egytől-egyig igazságosak” (Zsolt. 18,10). 4. (Offertorium) beszéd: Igazak és édesek ítéletei „Igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak” (Zsolt. 18,10).

25

5. (Offertorium) beszéd: A hűségeseknek nagyok jutalmaik „...szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges” (Zsolt. 18,12). * 1. (Communio) beszéd: Az ég madarainak otthona „Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megerősítem ivadékodat, nemzedékről nemzedékre megszilárdítom trónodat” (Zsolt. 88,4-5). 2. (Communio) beszéd: Az új élet szent fészke „Szövetségre léptem választottammal...” (Zsolt. 88,4) 3. (Communio) beszéd: Az Úr oltára, a mi otthonunk „Örökre megerősítem ivadékodat, nemzedékről nemzedékre megszilárdítom trónodat” (Zsolt. 88,5). 4. (Communio) beszéd: Az Úr házának boldog népe vagyunk „Örökre megerősítem ivadékodat, nemzedékről nemzedékre megszilárdítom trónodat. Magasztalják, Uram, csodáidat az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek” (Zsolt. 88,5-6). 1. A földünk is az Ő építménye. 2. Az ember építette templom az Ő háza. a) Boldog már itt is az ember... b) De teljes boldogság az „ottani templom” szentélyében. ** b) alcsoport: Kötöttebben kapcsolódó beszédvázlatok 1. (Introitus és Graduale) beszéd: Kicsoda az Isten? (Dogmatikus beszéd: Isten és a világmindenség) Introitus: „Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg. Légy oltalmazó Istenem és menedékhelyem, hogy megszabadíts engem” (Zsolt. 30,3). „Mert erősségem és menedékem vagy, tennevedért légy vezérem és viseld gondomat” (Zsolt. 30,4). Graduale: „Te vagy az Isten! Te művelsz csodákat, megmutattad a népeknek hatalmadat. Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait” (Zsolt. 76,15-16). Bev.: Beethoven fenséges éneke ezzel az akkorddal indul: „Dicsőít Téged, nagy égi Teremtő...!” – Tőled a mindenség és Tiéd az egész dicsőség. Föld, világ, angyal, ember Előtted hódol, mindenek Ura! – így folytatnám igazi szöveggel a nagy Mester lélekmuzsikáját. – Ha a mai ünnep fenséges dallal dicséri az Urat, akkor felvethető kérdés lelkünk szentélyében: kicsoda az Isten? 1. A nagy világ Ura – felelném egyszerű mondatban. A Zsoltáros már szebben énekelné: „Te vagy az Isten! Te művelsz csodákat, megmutattad a népeknek hatalmadat” (Zsolt. 76,15). A dicsőítő ének mellett fenségessé emelkedik előttem a mindenek Ura. a) Ő a végtelen Lét. Nem időbeli kezdet vagy jövendő befejezés. Mózes előtti szent csipkebokor jelenésében így felel a kérdésre az Úr: „Én vagyok az,”Aki vagyok” (2Móz. 3,14). „Örökkévaló Isten az Úr, Ő, aki a föld határait teremtette, el nem lankad és el nem fárad, és bölcsessége kifürkészhetetlen” (Iz. 40,28). „Királyi széked, Isten örökké áll” (Zsolt. 44,7). „Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni” (Jób 36,26). – Isten az örök és változatlan VAN. b) Ő a végtelen Teremtő. Belőle szent terveinek valósulása a világ. A „nagyvilág”. Parány, csíra,

26

atom, föld, csillag, bogár, virág, mező és felhő mind, mind az Ő műve. „Te, Uram, kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek” (Zsolt. 101,26). „Ki állította föl a földnek minden végét? Hogyan hívják? És mi a fia neve, ha tudod?” (Péld. 30,4). „Ezt mondja az Úr Isten, ki az egeket teremtette és kifeszítette, ki megerősítette a földet, és ami belőle sarjadzik, ki éltető leheletet ad a népnek, mely rajta van, és lélegzetet a járóknak” (Iz. 42,5). – De tudat nélküli dicsőítője is. „Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt” (Zsolt. 18,2). „Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög” (Zsolt. 68,35). „Dicsérjétek őt, az egeknek egei, és minden vizek az ég felett. Dicsérjétek az Úr nevét!” (Zsolt. 148,4-5). – Ne felejtsd! Dicsérője az Istennek! De hogyan? A földgolyó? Alázatos körforgásával! Az arany? Csillogó fényével! A patak? Csobogó dalával! Szentjánosbogárka? Éjszakát elűző tűzlobbanásával!… Az ég felé zengő dal és édes muzsika a hódoló természet, amely ütemes csengéssel dicsőíti Urát és zengi: „Szent, szent, szent az Úr, a seregek Istene” (Iz. 6,3). 2. A „kisvilág” Atyja. Nem kétséges, hogy Teremtője, de öröm és diadal, hogy Atyja. – „Ezzel fizetsz-e az Úrnak? Balga és esztelen nép! Nem atyád-e ő néked, ki magává tett téged, alkotott és teremtett téged?” (5Móz. 32,6). „Hiszen te vagy a mi atyánk! Mert Ábrahám nem tud mirólunk, és Izrael nem ismer minket; Te Uram, vagy a mi atyánk, öröktől fogva Megváltónk a te neved” (Iz. 63,16). „De legalább mostantól fogva így szólíts engem: én atyám! Ifjúkoromnak vezére te vagy!” (Jer. 3,4). „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: „Abba, Atya!” (Róm. 8,15). – Szent dala a királyi lantosnak és örömhimnusza az élet zarándokának. a) A honnan kérdésre így felelhet az ember: a szeretet Istenétől!… Miből tudod? Képére teremtett, paradicsomba helyezett, még „elesettségében” is hazavár. Krisztus szavai mindig azt hirdetik: érted jöttem, „hazamenvén” lakást készítek számodra. b) A hová kérdésre így felelhetünk: atyai házba, az Atya karjai közé. Ne felejtsd Faber versét: az örök partok nem az elszakadt és egyedülálló léleksivatagja, hanem ott van a szerető Atya ölelő karjainak bezárulása. Erről szól fenségesen az Írás mondván: „De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván”(Jn 4,23). c) És az élet minőségének kérdésére mi a felelet? Boldog és vég nélküli az, amely küzdelmes és ideiglenes volt itt. Ezt dicsőíti Szt. Pál írván: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét”(2Tim. 4,78). Bef.: Kicsoda az Isten? Úr és Atya. Hatalom és Szeretet. És reám nézve? Mindennél nagyobb, örök boldogság. 2. (Introitus és Tractus) beszéd: Kicsoda az ember? (Dogmatikus beszéd: Az ember értékelése) Introitus: „Légy oltalmazó Istenem és menedékhelyem, hogy megszabadíts engem, mert erősségem és menedékem vagy, tennevedért légy vezérem és viseld gondomat” (Zsolt. 30,3-4). Tractus: „Ujjongjatok Istennek, országok mind, szolgáljátok az Urat örvendezve, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten. Ő alkotott minket, és nem mi magunk; az ő népe s az ő legelőjének nyája vagyunk! Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással, áldjátok őt, dicsérjétek nevét” (Zsolt. 99,2-4). Bev.: Örök kérdőjel: magam előtt más, és magam előtt önmagam. – De tárgyilag, vagy lélektanilag mégis tudom. A Teremtő belém helyezett adottságával jelezte: te ki vagy? 1. Zarándoka a földnek. Az Írás első szavait olvasva arra jövök reá: az Isten képe. „Majd mondá: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1Móz. 1,26). A Zsoltáros dalát hallva ezt hallom: ő az élet zarándoka. „Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya!” (Zsolt. 23,7). – Mesterem szavát hallgatva: a föld és élet munkása. „Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: Fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe” (Mt 21,28). a) Van tehát cél, amerre mennem kell. „Teremteni” önmagamat. „Ti olyan tökéletesek legyetek te-

27

hát, mint mennyei Atyátok” (Mt 5,48). b) Vannak eszközök, melyeket használnom kell. „Aki e kenyérből eszik, örökké él” (Jn 6,51). c) Van segítőm, akivel járnom kell. „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20). – Van természetes társ: a szülő, a nevelő, a család, a gyermek, a jó barát. Van természetfeletti társ: az őrangyal, az Egyház, a szentségek, Maga az Úr... Vándor! Nem könnyű így neked? Bizakodva járhatsz, mert célba fut az életed! 2. Várományosa az égnek! Az egeket úgy képzelem, ahogy égbolton látom?... Így kissé messze eső magasság. Ha az ég az Isten látásának szent birodalma, akkor a boldogság otthona. a) Várományosa vagyok – a „csodalátás”-nak. Látom életem helyes útjait Istenem törvényeiben. És látom életem célját szent látomásokban. „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” (Ap.Csel. 7,56). b) Várományosa vagyok a „csodás világ teremtésének”. Itt a földön alakítva teremtem. A világ is olyan, amilyen a lelkem. A lelkem pedig olyan,amilyenné teremtem. Azt tudom, hogy Isten kegyelme az életem igazi gyökérzete. Az is tény, hogy Krisztus a szőlőtőke és én a vessző vagyok. De az is igaz, amit Szt. Pál így fejez ki: „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem” (1Kor. 15,10). c) Várományosa vagyok a csodás életnek. A végesség az itteni otthonom, nem is érthetném a végnélküliség boldogságát. Itt: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal. 4,6). Ott: „Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm. 8,17). De a teremtő Úr és a végtelenül szerető Atya a természetfeletti kegyelem erejével lehetővé teszi ennek az életnek, az isteni életnek élését... Így azután boldog lehetek, mert nem lenyugvó nap, hanem örök fény, életnap lehet a meghatározásom. Bef.: Sokszor halljuk: hajnalnemzedék – „alkonynemzedék”. Az Isten országának fényeskedő, diadalmaskodó és boldogságot lelő Isten fia. 3. (Tractus) beszéd: Isten és ember kapcsolata (Dogmatikus beszéd: A személyes kapcsolat) „Ujjongjatok Istennek, országok mind, szolgáljátok az Urat örvendezve, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, ő alkotott minket, és nem mi magunkat; az ő népe s az ő legelőjének nyája vagyunk!” (Zsolt. 99,2-3). Bev.: A matematika és geometria tudomány berkeiben közismert vonal: a parabola. Olyan végnélküli elhajló vonalpálya, amelynek egyik fókusza a végesben észlelhető, és a másik a végtelenségben pihen. Mégis azt mondják róla a tudósok, hogy a nagy vonalpálya minden egyes pontját a két pólus együttese determinálja. – Ezt hasonlítják az ember életéhez is. A geometria minden gyönyörűsége csak tudomány. Az embert az önnönéletének problémái érdeklik, és azért kavarodik agya még a parabolikus pálya említésénél is arrafelé, vajon az ő élete pályájának pontjai milyen tényezők határától függenek? 1. Isten a végtelenben tevékeny Őspólus. a) Maga az életindítás isteni, teremtő mű. Nincs véletlenül parabolikus pályán futó, vágtató embercsillag, hanem Isten indította életzarándok. „Az Istentől!” – ez a jelszó. – De hogyan kell ezt értelmezni? b) Mindenesetre a Teremtő örök életterve az első mozzanat. Azt jól tudjuk, hogy Isten, a Végtelen csak magában hordozhat célokat. Külső cél nem kötheti, mert ilyen nem is létező. De az is világos, hogy a Jóság kiáradó erő, és így az isteni terv ezen építkező. Jót mutatni, adni és a jóságot szerteszórva – megosztani. c) A másik, következő mozzanat maga a teremtés. Létet adni és a léttörvényszerű lendületét indítani. Valósággá tenni a tervet és motorrá tenni a tervben. Lényeg: minden életmozdulatban tevékeny az Isten. 2. Önemberségünk a véges életben dolgozó második pólus. Ha eredetben (terv és teremtés!) tevékeny pólus az Isten, akkor az életmozzanatokban – és különösen az ember életében, aki személy – tevékeny ható az ember is.

28

Felfogja és értelmezi az isteni törvényeket. Tevékenyen együtt dolgozik a teremtő Istennel! Akár belső indításra hangolva. „Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önmagának törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amiről lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti” (Róm. 2,14-15). – Akár tervszerű indítással előretörve. „Kövessétek tehát Isten példáját, mint kedves gyermekei” (Ef. 5,1). „Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hit és a béketűrés által az ígéretek örökösei” (Zsid. 6,12). Bef.: Pályánk így parabolikus. – Istentől indul és Istenhez térő. – De olyan értelemben is értelmezendő, hogy a fejlődés végnélküli vonalán minden életrezdülésünk Istennel együtt tevékenykedő és végül benne – boldogságot találó. Tevékenykedő: „Ujjongjatok Istennek, országok mind, szolgáljátok az Urat örvendezve, járuljatok eléje lelkendezve!” (Zsolt. 99,2). Benne megnyugvást találó: „Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, óh Felséges, éneket zengeni” (Zsolt. 91,2). Beleolvadok boldogan: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal. 2,20). * 1. (Offertorium) beszéd: Az ember életútja (Erkölcsi beszéd: Az ember földi életútja) „Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem rendeleteidre. Hirdetni akarom ajkammal szájad minden végzését” (Zsolt. 118,12-13). Bev.: Most a földi életútjárás kérdése a tételünk. Így lehetne fogalmazni: hogyan kell élnünk, hogy életutunk Isten ösvényeit kövesse? 1. Helyrajzilag a szűk úton kell járnunk. Erről szól az Írás: „A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz, – bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, – bizony kevesen találják meg azt” (Mt 7,13-14). a) Emelkedett lelkek kiváltságos útja. A köznapi emberre ez áll: „E néptől negyven évig undorodtam, és mondottam: Tévelygő szívű nép ez! S útjaim mégsem ismerték meg ottan” (Zsid. 3,10). – Az Isten emberei ehhez a látomáshoz tartoznak: „Tűzben játszó, üvegként csillogó tengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, az ő szobrát és nevének számát, ott álltak Isten hárfáival az üvegtengeren. Mózesnek, Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték:”Műveid csodálatosan nagyok, Uram, mindenható Isten! Utaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya!” (Jel. 15,1-3). b) De az út meredekségét – az egek felé kell taposnunk. „Ha tehát Krisztussal föltámadtatok, keressétek ami odafönn van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján” (Kol. 3,1). – Illés próféta mintájára kell élnünk: „Mondá erre néki: Jöjj kis állj a hegyre az Úr elé, s íme ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erősszélvész, mely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze s a szélvészben nincs az Úr, – s a szélvész után földrengés s a földrengésben nincs az Úr, – s a földrengés után tűz s a tűzben nincs az Úr, – a tűz után enyhe szellő susogása...” (3Kir. 19,11-12). – Ekkor érezni fogjuk a Tábor hegy apostolaival: „Mester, jó, hogy itt vagyunk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet” (Lk 9,33). 2. Lélektanilag Isten törvényei szerint kell élnünk. Amíg az első kép az élet külső keretét jelzi, addig a másik az élet belső valóságát érinti. a) Isten dobja utunkra életfényét. „Mert a parancs szövétnek, a tanításvilágosság, s a fegyelem feddése az életre vezető út” (Péld. 7,23). – Ez a törvényfénye. Ezért könyörgünk: „Lábamnak szövétnek a te igéd, s ösvényeimnek fényesség” (Zsolt. 118,105). „Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megtekintetted megalázottságomat; megszabadítottál szorongatásaimból” (Zsolt. 30,8).– És járunk így: „Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben” (Lk 12,35). – „Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem rendeleteidre. Hirdetni akarom ajkammal szájad minden végzését” (Zsolt. 118,12-13). b) Isten adja a követésre segítő kegyelmi erőt. Ingyen az isteni kegyelem: „Kegyelme jóvoltából azonban ingyen történik megigazulásuk Jézus Krisztusmegváltása által” (Róm. 3,24). Mindenkié a kegyelem: „Szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelemmel – ajándékkal –, amit ki-ki nyert, mint Isten sokfélekegyelmének hű közvetítői” (1Pét. 4,10). – És átalakító a kegyelem: „Élek ugyan,de nem én,

29

hanem Krisztus él bennem „ (Gal. 2,20). Bef.: Mi tehát az életút? A megváltás nyomán nyert újjászületés kegye, melynek erejével isteni úton halad az Ég küldötte vándor ember. ***

B/ rész – b/ csoportja: az Evangéliumhoz írt beszédek Az Evangélium szövege így szól: „Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.” Ők azonban mitsem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani. Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent” (Lk 18,31-43). Most ebből a szövegből kiemelt felsőbbrendű homilia-szerű egymásutánban feltáruló gondolatokból merített beszédvázlatok következnek. – Először a megváltás előrevetített képének magyarázata következnék, de ezt a nagy tételt más helyeken értelmezzük részletesen. Tehát mindjárt rátérünk a másik nagy gondolatkörre: a „jerikói vak meggyógyítása” vagy az „irgalmas szamaritánus” példabeszéde alkalmat kínálhat arra, hogy a betegek kezeléséről szóljunk. Mivel ez a gyakorlati tétel igen nagy jelentőségű, azért itt közlünk néhány beszédvázlatot, amely több oldalról érinti a betegellátás kérdését. Különálló beszédek a) alcsoport: A betegek... 1. beszéd: Betegeink szolgálata – Krisztus szolgálata (Erkölcsi beszéd: Krisztus szolgálatában) Bev.: Szt. Erzsébet életében olvassuk, hogy saját nyoszolyáján pihentette és gondozta a falucska betegeit. – Egy alkalommal fejedelmi férje felelősségre vonta mondván: miért áldozza élete javát a betegekre?... A szentéletű fejedelemnő csak azt felelte: nem tudod, hogy én Krisztust gondozom?... És a lepel felfedése után Krisztust látta a betegágyon az őrgróf. – Mit tanuljon ebből a katolikus hívő? 1. Lássa Krisztust a beteg alakjában. a) A valóság a Mester szerint tényleg ez. Az utolsó ítéleten így szól a Mester: „...beteg voltam és meglátogattatok” (Mt 25,36). b) A látás fényvetése lészen a Krisztus gondolta látószögből: „Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért, a nélkül, hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet” (Lk 18,28-30). „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?” (Mt 16,26). 2. És szolgálja a beteget – Krisztus szeretetében. Mesterünk gondozása – Márták hivatása. Szenvedő Mester gyötrelmes enyhítése – Veronikák szent cselekedete. Testvéreinkkel is – Jézus nevében és személyes szeretetével. „Bizony mondom nektek: Nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok” (Mk 9,41). – De teljesítsük ezt beteg testvéreinkkel is! a) Mégpedig a testi szolgálat vonalán. A beteggondozás minden területe szent és áldozatosan értékes. Betegnek enyhület, nekünk örök dicsőség. b) Lelki szolgálat is legyen ez. Türelem az első erény részünkről (viseljük el idegességüket is). Lelki üdítés a második szolgálat – betegek részére. Olvassunk nekik, dédelgetve beszélgessünk velük...

30

c) Kegyelmi segítés a harmadik és legfontosabb a beteg örök életét tekintve.– Szenteljünk időt az együtt imádkozásra... lelki beszélgetésre... szentségek felvételének előkészítésére... Ez azután valóban „Krisztus gondozása”. Pedig csak beteget gondoztunk... Bef.: A „hazatérő” ápolt majd örök érték lészen életem elbírálásánál – az utolsó ítéleten. 2. beszéd: A betegek lelkének gondozása (Erkölcsi beszéd: A lélek gondozása) Bev.: Segítség! – ez a jelszava a szenvedő léleknek. Sietek! – ez a felelete a készséges embertestvérnek... De a segítésnek területe a gyengeség erősítése, az elesettnek megemelése és életútjára való visszasegítése. A tanítványok... „...olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg” (Mk 6,13). Mindez szent és jó! De jól figyeljen reá az ember, hogy az örök útra is, és elsősorban erre reásegítse a hazafelé haladó beteg testvért. – Mi volna tehát a segítő testvér első feladata? 1. Figyelmeztetni a „haladót” az örök célokra. a) Hogy törekedjék – az Isten felé. b) Hogy imádkozó szóval – keresse az Isten országát. „Beteg valaki köztetek? Hivassa az egyház papjait. Imádkozzanak fölötte s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer” (Jak. 5,14-15). – Ha nehezen hangolható (esetleges hosszú mulasztás miatt!), akkor elsődleges: Isten kegyelmének leesdése! Isten segíts haza! – Itt azért való imára gondolok: indító lehet az örök út felé az én könyörgésem. Ha készséges, akkor csak kíséret az imám, hogy nagyon jól végezze az „utolsó földi leszámolást”. c) De hogyan történjék tovább a személyes indítás? Odaadó, gondoskodó szeretettel. A szeretet mindennél nagyobb. Nem fenyegető ijesztéssel, hanem a segíteni akaró jósággal. A beteg boldog, ha reádöbben, hogy testi erőinek gyógyítása mellett örök élete is lelkünk gondja. – Ő itt hagyhat minket a földön, de mi találkozni akarunk vele az örök életben. 2. Felékesíteni Krisztus szent kegyelmével. Mi ékesít? Föld aranya, ezüstje, selyme? – Igen! Van ezeknek ékítő erejük! De ezek széteső értékek. Ezek leválnak rólunk – épp a halál percében. a) Itt hagyjuk a föld terheit. Ezt is itt kell hagynunk a természet törvénye folytán. De van lélekterhünk! Ezt is itt kell hagynunk – Isten kegyelme útján. Mind a kettőre ez az igazság: az elsőt az Isten veszi el, a másikat: Isten bocsátja meg. Az utóbbira megnyugtató hír: „...az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer az Úrtól” /Jak.5,15/. b) Vigye magával égi kincseit. Azért ne indítsuk testvéreinket lelki szegénységben. Sok mindent magával visz, ha gondoskodunk lelkének felkészítéséről. Viszi: a tisztaság köntösét. Viszi: a megszentelő kegyelemkenetét. Viszi: a felébredt erények kincseit. Viszi: Magát az édes Jézust! Bef.: Ez az igazi hazasegítés. Egyik nagynevű nevelőnk, Éltes M.-nek utolsó szava ez a szentgyónás után: sok mindent hoztatok nekem leányaim, de a legtöbbet, mindent, ez az atya hozott nekem!... És milyen nagy lesz az örök élet hálája! Így segítsük és gondozzuk a halódó testvért! 3. beszéd: A halálos ágy környezete (Erkölcsi beszéd: A halálos ágy láthatatlan környezete) Bev.: Kik veszik körül a „halódó ember” betegágyát? A szerető emberek mellett láthatatlan személyek is jelen vannak. – Kik ezek? 1. A haldokló őrangyala. „Ugye szolgáló lelkek ők valamennyien? Küldetésüket azoknak szolgálatára kapták, akik örökölni fogják az üdvösséget” (Zsid. 1,14). 2. A haldokló „égi Édesanyja”. 3. A haldokló „isteni Mestere”. „Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, a halál kínja sem éri őket” (Bölcs. 3,1). Bef.: Ilyen „környezet” hazasegít. „Bár halnék meg én az igazak halálával s olyan lenne végem, mint amilyen az övék!” (4Móz. 23,10). „Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil. 1,21).

31

4. beszéd: A halódó ember múltjának ébredése (Erkölcsi beszéd: A halálos ágy tudatába lépő titkos környezete) Bev.: Az utolsó percekben is megelevenedhetnek a lélek adalékai... 1. Megjelenik a múlt sok bűne. a) Rémes a kép. b) Bizonytalanul inog a lélek. Van-e bocsánat? Közel van-e a kétségbeesés? 2. Megjelenik a múlt sok erénye. a) Ilyen is sok van. b) De győzedelmes-e a sok rossz felett? 3. És győz a szerető Mester valóságos megjelenése. a) A bocsánatot hozó Mester temet. Bűnöket temet. Gyónás. Szent kenet szentsége. A szerető Atya életre ébreszt. Minden jót felébreszt és értékké nemesít, hogy ne üres kézzel menjen az igaz Bíró elé. Bef.: Ha azután a földi élet zárása után az örök kapuk előtt állunk, akkor gazdagon ékesítve járulunk az örök égi Atya elé. 5. beszéd: A fényt kereső emberek Bev.: Az Úr az emberi élet igazi fénye. Az Isten után áhítozik a föld zarándoka. És kicsoda ez? „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9). 1. Tehát a földre jött Krisztus a megvilágító Fény. 2. Ezt a Fényt keresi és találja meg Krisztusban. „Én világosságul jöttem a világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben” (Jn 12,46). „Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető. És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának” (Mt 4,14-15). Bef.: Íme az igazi életfény! Bár életünk végén mi is elmondhatnók: „Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél: világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek, Izraelnek” (Lk 2,29-32). 6. beszéd: A szemüvegek... 1. A rövidlátók szemüvege (nagyítva állítja elénk a képet). 2. A távollátók szemüvege (távolból közelebb hozza, fényesebbé teszi a képet). 3. A naptól félők szemüvege (a túlfénytől védi a szemet). 7. beszéd: A tükrök... 1. Convex. 2. Concav. 3. Sima lapú (valóságos képet mutat). 8. beszéd: A „vak” ember Bev.: Sajnálkozunk a „fehér botos” bizonytalankodó testvéren. Pedig ennek is van értéke. 1. Nem látja a világ kísértő csábításait – mások gyarlóságait. Gondolj csak Dávid elesésére!... „Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről és a királyi palota tetején sétált és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki átellenben fürdött. Az asszony igen szép volt. Erre elküldte a király s tudakozódék, kicsoda az az asszony... Dávid követeket küldött érte s elhozatá s mikor eljött hozzá, hála vele” (2Kir. 11,2-4). – És gondolj sokszor az Írás következő szavaira: „A szemed fura dolgokat lát, és szíved bolondokat beszél (Péld. 23,33). „Ne nézd az asszony szépségét” (Sir. 25,28). 2. De lélekben látja a lélek értékeit és saját feladatát. Mit látnak? Érzékszerveik finomultabbak...

32

Bef.: Az ilyen vakok a világ kizártjai és Isten hozzátartozói. 9. beszéd: Akik várnak Bev.: Ali és a 40 bandita... Számnélküli példa: a jerikói út rablói... 1. Az ellenséges bűnösök vártak engem. „Csalárdul üldöznek, segíts meg engem, kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek” (Zsolt. 118,86-87). „Lesnek reám a bűnösök, hogy elveszítsenek” (Zsolt. 118,95). 2. Ellenséges bűnösöket vártam én... „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mk 2,17). „És senki sem tanítja akkor többé társát, senki a testvérét, mondván: Ismerd meg az Urat! Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig, úgymond az Úr, minthogy megbocsátom gonoszságukat és bűnükre nem gondolok többé” (Jer. 31,34). „Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz... „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, ki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked” (Jn 4,6 és 10). Bef.: Vártam?... Keresve kerestem! – Desiderio, desideravi! Itt adtam életemet enyéimért! – Otthagytam a 99-et az egyetlen elveszettért! „Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen” (Lk 9,56). 10. beszéd: Az igazi látás gyümölcsei Bev.: Az emberi szem... 1. A halál csak híd. „Mindnyájan meghalunk s olyanok vagyunk, mint a víz, mely befolyik a földbe s vissza nem tér” (2Kir. 14,14). „Minden test elfonnyad, mint a fű, mint a fakadó levél a zöldellő fán: az egyik kihajt, a másik lehull; ilyen a húsból és vérből való nemzedék: az egyik bevégzi, a másik születik” (Sir. 14,1819). „Jobb a jó név az illatos olajnál, s a halál napja a születés napjánál” (Préd. 7,2). 2. Az élet – az igazi tartalom. Bef.: Az ember csak az életet szereti (és az öngyilkos?.... az is!). 11. beszéd: Az élet vakjai Bev.: Látni és nem látni: ezek körül mozog az emberi élet. Látni az élet célját, vagy botorkálni az élet színpadán. Ez jellemzi az emberek útját... Az elsőnek dalos a lelke, a másiknak szomorú és sötét az élete. Az egyik könnyedén jár a földön, a másik talán csak ételt-italt keres a földön... tehát látható-e az igazi és helyes élethivatás? 1. Látható az igazság. a) Krisztus mondotta: „Ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek... Ti keressétek elsősorban Isten országát s annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja” (Mt 6,25 és 33-34). b) Csodajeleivel állította. „Menj, mondd ennek a népnek: hallván halljatok, de ne értsetek, és látván lássatok, de nem ismerjetek meg!” (Iz. 6,9). „Jól lehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne. Így teljesedett be Izaiás próféta jövendölése: „Uram, ki hitte igehirdető szavunkat, és az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?” Nem tudtak hinni, Izaiás ugyanis ezt is megjövendölte: „Szemüket elvakította és megkérgesítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükben értelem ne legyen és meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket” (Jn 12,37-40). c) Igaz ember élete is ezt bizonyította. Akik ezt az életet élték. Akik erre az életre törtek. 2. De a haldokló előtt feltárandó életigazság. a) Így látja élete igazi célját. b) Így éri el örök üdvösségét. Bef.: De ez legyen életünk legfőbb célja! Fény! Fény! Fény! „Mehr Licht!” (Goethe). Vagy: az igazság egyetlen könyvét kérem – mondja Strindberg! **

33

b) alcsoport: A jerikói vak csodás meggyógyításának történetéből... 1. beszéd: Jerikó útszélének csodája (Homiliaszerű beszéd: A vak meggyógyítása) Bev.: A jövendőt látó Mester útját a jelent sem látó vak akasztja meg. Ez a mondat így hangzik a bibliai történetben: „Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeusz, Timeusz fia, üldögélt. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10,46-47). – De így lehetne egybefogni a tényt: Ő mindent lát, és az útszél embere előtt zárt még a világ szépsége is. – De így is lehetne fogalmazni, ha a kiáltozást is hozzákapcsolnók: Ő mindent lát és hall, de az útszél sötétségében élő tőle várja a szemefényét. – Végül így is beállítható a csodás esemény: az örök Fény közeledése a „Fény ajándékában” részesíti az útszélen kuporgó „éjszaka emberét”. 1. Az útszéli vak kiált a Mesterhez. „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10,47). a) Nem látja. A látás fényének kialvása – a világ és emberek ködbevonása. b) De sejti... Nagy tömeg, diadalmas nép csakis a nagy Próféta körülhullámozhat. c) Ezért könyörögve kéri: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10,47). – Végül is mi ez? Belső élethullámzása a vaknak, de valóságos képe, élő képe – emberi életünknek. Mi sem látunk... Legalábbis igen gyakran... mi is sejtjük, vagy legalábbis sejtenünk kellene, hogy honnan a fény... „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4). Mi is könyörgünk érte. „Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el engem szenthegyedre s hajlékaidba” (Zsolt. 42,3). – Érdemes leszögezni: boldogok azok, akik áhítozzák a fényt. Földet és Isten gyönyörű kertjét élvezni – égi kincs. Egek után vágyni és égi haza kontúrjait sejteni, áhítozni – Isten csodás ajándéka. – De figyeljük csak tovább az Írás szövegét. 2. A vak látja a „Mestert”. Már ugyanis úgy értelmezve: lelke látja az Urat, ezért kiált hozzá: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10,47). Az Írás szava szerint felfigyel a kiáltóra a Mester: „Mit akarsz, hogy cselekedjem neked?” (Mk 10,51). a) A vak lelke a Mester felé fordul: „Uram, hogy lássak” – hangzik a vakszava, amely igen sok részletes értékkeresést takar. Hiszen fényt akar! Azt, amit így kér a Zsoltáros: „Ragyogtasd föl szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban” (Zsolt. 30,17). Azt, ami az Isten szent ajándéka. „És mondá az Isten: Legyen világosság!” (1Móz. 1,3). Azt, ami színezi a világot. „Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság fiai! A világosság gyümölcse csupa jóságban, igazságban és egyeneslelkűségben mutatkozik” (Ef. 5,8-9). Azt, ami mutatja az utat. „Valóban, letértünk az igazság útjáról, az igazság világa nem fénylett nekünk, s az értelemnapja nem kelt fel számunkra! Az igazságtalanság és romlás útjain elfáradtunk, bejártunk kietlen utakat, az Úr útjáról azonban nem tudtunk” (Bölcs. 5,6-7). – „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). Sőt! Az az út, ami sejteti vagy erősebben fénybe vonja az örök utakat is. b) A Mester szíve a vakhoz alázkodik. „És Jézus így szólt hozzá: „Menj, hited meggyógyított téged” (Mk 10,52). És a könyörgő előtt feltárul Isten mindengyönyörűsége. – Mi megy itt végbe? Az események fenséges sorozata! Első: látja az áhított Mestert. Második: látja a környező világot. Harmadsorban: látja önmagát. Végül követi a Mestert. „Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az úton” (Mk 10,52). Mit hoz lelkének ez a csoda? Hálás örömet és diadalt. Szerte tekintve: csodavilág születését jelenti. Ő „látóvá” született, és így gyönyörűséggé születik előtte a világ. Bef.: És mi némán mentünk el az események mellett? – A mindent látó Mestert megállította a semmit sem látó útszéli koldus. Ember! Nem gondolsz te arra, hogy te sem vagy a „látók” közül való? Nem veszed észre, hogy szemeid elködösítik a világ csillogásai... rózsaszínű fátylai... Nem kellene neked is látnod?... Vakok vagyunk – az örök értékek birodalmának látására. Kiáltsunk Mesterünk után: Uram! Hogy lássak! Legyen erős hited! Látni fogsz a lélek szemével! *

34

– Beszéd-variáció: A látás fajtái Bev.: A vak így kiált: Uram, hogy lássak! Majd lát és hálálkodik. – De mi nem ismételhetnők kérő szavát? – A látásnak ugyanis többféle fokozata, feltárulása vagyon. 1. Látható – a nagy világ. Ez a szem csodája. A tárgyakat látja és raktározza. 2. Látható – az élet titkos törvényszerűsége. Ez a lélek csodája. A fakereskedő... a tudós... a művész... az eszmék köre. 3. És látható – az isteni élet titkos gyönyörűsége. És ez a szellem természetfeletti csodája. A remete... a szent... a vértanú... Bef.: Könyörögj ezért ember. De ragasszuk egy képhez: „A holt szemek” operájához... * 2. beszéd: Jerikó útszélének népe (Az élet „útszélének” népe) Bev.: Életutakról így szól egy alkalommal a Mester: „A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz, – bizony sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, – bizony kevesen találják meg azt” (Mt 7,13-14). Mintha azt akarná jelezni: sok a széles úton menő vagy útszélen kuporgó vak nemzedék; akik nem látnak, csak rohannak, vagy roskadozva pihennek, hogy azután vakul folytassák útjukat a kárhozat felé... Vakok népe felé forduljon most az Evangélium látást hozó kegye, hogy eltávolítsa a szemekről a vakság hályogát és vonzóvá tegye életüket a keskeny úton villogó égi sugárkévéjével. – Most mit mondhatnánk magunkról? 1. Az útszél vakjai vagyunk. Természetes, hogy gyönyörű a kankalin, a jegenye, a ringó kalász, Michelangelo „Pieta”-ja, Szt. Pietro és a színpompa... De vajon ezek a teljes látás anyagi tartalmai? a) Látjuk – embertestvéreinket és azt hisszük, hogy látunk... Ez is szép és fenségesen szélesedő, de vajon ez az emberélet igazi vágya? b) Látjuk a világmindenséget és észleljük a Teremtőt. És azt hisszük, hogy látunk... Ez ugyan már mélyebb látás, mert itt már a belső kapcsolatok is tapasztalhatók. De vajon ez-e a teljes látás kegye? c) Látjuk az országutakat... És azt hisszük, hogy látunk... Itt már a magunkéletútját keressük, és ez a látás már igen fontos lenne. De vajon biztosan látjuk, hogy melyiken kell járnunk? – Ne felejtsük: az élet útszélén tapogatódzó és kereső, így végül is vak vándorok vagyunk! Jó ezt tudnunk! Jó ezt ismernünk, mert igazi ismerethez jutunk, amivel még keresőbbekké leszünk! De azok is legyünk! – Így nem raktározzuk lelkünkbe a „vakok keserű tudatát”, sem nem nyugtatjuk meg magunkat, hogy így is helyes. Tudjuk és ismerjük vakságunkat és fénykeresésre indulunk azonnal! 2. De ha az útszél vak népéhez tartozunk, akkor: az útszél kiáltozói is legyünk! Az útszél ugyanis nem elhagyatott terület... Ott is jár a Mester. a) Az utat nem látónak és keresőnek első jelentkezése – a hang. Halló! Halló!... Merre járok?... Utat mutassatok!... Fényt gyújtsatok!... Hogy lássak, segítsetek!... Szinte felsikong a Zsoltáros mondván: „Uram, vezess engem utadon, hogy hűségesen járjak előtted, és szívem örvendezve félje nevedet”(Zsolt. 85,11). b) Az utat nem látó második kereső mozdulata: a kar. Kiterjeszti, hogy támpontot találjon és akadályt hárítson el. – Kitárt és előrenyúlt karok kellenek. c) Az utat nem látó harmadik kereső mozdulata: a bizonytalanul lépő láb. Kicsi a lépés, de nagyon nagy a figyelem! De mindez kép! A valóság ez: keresve keresi, hogy látó legyen a szem, hogy fényt kapjon a sötét ösvény. De nem elég itt a hang, a kar, a láb mozdulása. Itt a lélek áhítozása kell. Egek felé sikongó – szava, egek felé táruló – karja és minden segítséget befogadó – szíve. – Legyen lelkünk képe: „Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem” (Zsolt. 41,2). – De hol itt a segítség? A felelet ez: látni kell az isteni Ige fényénél! Azért mondja az Írás: „Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4). Bef.: Mit vihetnénk magunkkal a mai beszédből megnyugtató zárószóként? Ezt a szerető biztatást: Légy boldog ember, mert ha tapogatódzó az útszéli vak ösvénykeresése, akkor az Isten fénye lészen az élet fénye, amelynek világánál biztos léptekkel haladhatsz az úton – a ragyogó Fény örök világa felé!

35

– Beszéd-variáció: Az igazi látás kegyelme (1957) Bev.: Farsang vasárnapján (örömök napja) a szenvedés előhirdetése csendül (szenvedések sötét képe!), és a jerikói vak történetét közli az isteni igét hirdető Egyház. – Miért és hogyan függ össze? A felelet ez: esdjük le az igazi látás kegyelmét és akkor érteni fogjuk az életadatok ilyen rendű összefüggését. Induljunk csak – az Evangélium utolsó részéből... 1. Vak könyörög – a látásért. 2. Látó hálálkodik – a megváltó szenvedésért. 3. És megváltott ember vigadozik a megszentelődés boldogságáért. Bef.: Mi tehát az Egyház szándéka? Látásért való imára szólítja – a lelki vakot, a szenvedés megváltó értékére figyelmezteti a zarándokot és az örvendező életbe segíti és juttatja a megváltottat. * 3. beszéd: Vajon „látók” vagyunk-e mi magunk? (Erkölcsi beszéd: Önvizsgálat) Bev.: A jerikói útszél vakja hangját hallva nem gondolunk-e mi arra: vajon látók vagyunk-e mi magunk is? Annál is inkább kellene erre gondolnunk, mert hallunk testi szemekről, értelem szempárjáról és lélekszemekről is. Így azután magunkat is le kellene mérnünk, hogy mennyit birtokolunk ebből az isteni kegyből?... Valójában három a látó szerv, három a látás foka... Méltán kérdezhetjük: látók-e a mi szemeink – Isten terve szerint? 1. Az első a felületlátás horizontális kifutása. Az ember szemének természetéhez tartozik, hogy horizont felé feszül, síkban lát a kivetítődő fénycsóvája. a) A végnélküli táj felé tör, addig, amíg akadálytalan a látása. b) De határt kap a látás, amint gát (kerítés, erdő, hegy, ház) áll a szempár elé. Ez a látás végül is – leltárszerű benyomás felvétel. Alakja, színe, száma – annak, amit látunk... 2. A másik az élettitkok látásának mélységbe ereszkedése. A fizikai látás határát átlépi és a dolgok mélyét keresi – a szellemi látás. Ez már a tudós, a kutató ember tulajdona. Ennek kincse azután a tudományok összessége. Eredménye: a könyv. Végső értéke: a nagy és kis világ rejtélyeinek fénybevonása. 3. A harmadik a vertikális vonalú természetfeletti életértékek látása. Ez a legmagasabb „látás”. Azt is mondhatnám – ez már a világ Urával való találkozás. Nem láthatom földi szemmel, elérhetetlen földi értelemmel, de birtokba vehetem a kegyelem erejével látóvá tett – szent lélekszemmel. Azt is mondhatnám: az angyalok létráján járva látom az égi csodákat. Ennek szuperlatívusza a vízió: (Szt. István) „ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre és, megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” (Ap.Csel. 7,55-56). – Így látott Szt. Pál a damaszkuszi úton. „Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül” (Ap-Csel. 9,3). – Így látott Szt. Agáta. Látta az égi otthont, látta hazaváró Mesterét és áhítozva áhítozta diadalmasan Krisztust. – Így lehet élni és így érdemes élni! Így igaz lesz az Úr szava: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak” (Mt 24,35). Az Isten igéjének követői a Mester jobbjára kerülve örök életet élnek. – Ezt a látást megnyerni annyi, mint Isten népévé erősödni. Bef.: A papszentelés napján az a felajánlási ének csendült: ha isteni lélekkel látóvá tettél Uram, akkor vedd el most már értelmemet, akaratomat, hogy a Te fényed szinte ragadó feszüléssel ragadjon a Te utaidra! – Mi egyszerű hívek azért imádkozzunk, hogy ezt az isteni léleksodródást elérve, kemény erővel ragadtassunk a felület, a mélység és magasság látásának kegye után – az isteni életre. 4. beszéd: Az emberi élet fényforrásai (Erkölcsi beszéd: A látás forrásai) Bev.: Milyen fényforrások vetítik fénycsóváikat életem értelmezésére? Azt kérdezhetném: milyen

36

eszközöket adott az Úr, hogy látva láthassak? 1. Látok – a természet mécsesénél. a) Ennek alapja a fizikai szem. „A szem nem tud jóllakni látással” (Préd. 1,8). b) Az értelem fénye. 2. De látok – a hit fényénél. a) Ennek alapja – a kinyilatkoztatás. „Depositum fidei”. „Egyenesek az Úrvégzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet” (Zsolt. 18,9). „Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság fiai!” (Ef. 5,8). b) Egyéni megvilágítás. „Illuminatio privata” (szentek látomásai). 3. Látok – az örök dicsőség fényénél. a) Ennek alapja: a kegyelem. b) Lumen gloria. Bef.: Mindenik látás tökéletesebb, mert az eszköz is tökéletesebb. Fizikai szem, lélek értelmi tehetsége, isteni kegyelem. 5. beszéd: A látás fényének hiánya Bev.: Hány vakról beszél az Írás? Olyanokról, akik lélekben vakok és olyanokról, akik testben vakok. – De a szerencsétlenek szerencsétlenei – a lélekben vakok. Kik ezek? 1. Az élet piacán kiáltozók. A vakokról tévesen azt állítják, hogy nincs szemük. Tény ez: a föld mélyén élve nem igényük a fény sugárkévéje. De ilyen „földi ember”-e az ember? Az Isten fényét illetőleg ilyen formájúak lesznek az emberek nagy tömegei. Földön, földben és földért élnek. –De még ezek sem értéktelenek, inkább sajnálatra méltók. Kevés az igényük, és ébresztendő volna a vágyuk. a) Így a hangoskodó kiabálók. Sok munkára és kutatásra szorítják az Úr házanépét. Pedig feléjük kellene menni a tudás fényével, az értelmi oktatáshivatásával. Tiszta életre kellene kényszeríteni ezeket a szegény, földiessé silányult embernépeket. Végül még szenvedések árán is – boldogabb életre kellene juttatni és az Úr diadalmas népévé kellene őket is átalakítani. b) A pisztráng nemzedék között él olyan fajta, amely vak leszen addig, amíg a barlang vízében éli életét, később a napfényen látóvá lészen. Ezt kellene tenni a mi kiabáló vakjainkkal is. Több napfényt, és így látókká átalakítani! 2. Az útszélen könyörgők. Ezek már – Istent keresők! „Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el engem szent hegyedre s hajlékaidba” (Zsolt. 42,3). Ha ilyenné lett az első csoport, akkor Isten fénye borul a lélekvakok világára. – Kik ezek? a) Ezek hittel fordulnak a Mester felé. Lehetnek fizikai vakok. Ilyen a jerikói vak. Lehetnek lélekvakok. Ilyen a Saul lelkű és Pállá lett ember. De mindig hívők és bizakodók. És hitük szerint meggyógyulnak. b) Ezek azután a boldog és szép élet látnokaiként Krisztushoz csatlakoznak. A csodát látók serege – hívővé lesz. Az égi látás kegye a hívőkhöz csatlakoztat (lásd az újkori megtérteket). Bef.: A Mester az életúton jár. A hangoskodókat is elcsendesíti életével és kegyelmével, a bizakodókat és keresőket meggyógyítja szerető lelkével. 6. beszéd: Mi történjék az élet vakjaival? (Pedagógiai beszéd: A lélekvakok gyógyítása) Bev.: Milyen módon közeledhet a „fénysugár” a vakok világához? 1. A világtalan testvért tegye látóvá a Mester. Vagy lássa – a föld gyönyörűségeit. Ez a fizikai látás csodája. Ennek útja: a jerikói találkozás. Vagy lássa – Isten országának gyönyörűségét. Ez a léleklátás csodája. Ennek útja: a damaszkuszi találkozás. „Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül” (Ap.Csel. 9,3). Vak lesz Pál – a világ látásában. „Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba” (Ap.Csel. 9,8). Látó lesz – Isten útjának és az örök boldogságnak látásában. „Hamarosan hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (Ap.Csel. 9,20). Önmagáról mondja az apostol: „Tudok egy

37

Krisztusban élő emberről, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója – elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója, – elragadtatott a paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat” (2Kor. 12,2-4). 2. Az országútnak vak harsonázóit tanítva gyógyítgassa az ember. Vannak ilyenek! Igen könnyen mi is csak hangemberek leszünk! a) Nem a szidalom szavaival, hanem a szeretet erejével állok melléjük. „Viseljétek el egymás gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényét” (Gal. 6,2). b) A szeretet igéivel. „Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet” (Ef. 4,3). c) A kegyelemért imádkozó szeretettel. „A kívülállókkal szemben okosan viselkedjetek. Az időt jól értékesítsétek” (Kol. 4,5). „Legyetek állhatatosak és éberek a könyörgésben és hálaadásban” (Kol. 4,2). d) Az isteni élet példájával (Gandhi és az Evangélium! „Krisztus a világ legnagyobbja, de ti a világ leggonoszabbjai vagytok, hogy így követitek”). Bef.: Mindig legyen életünk jelszava: Istenhez könyörgünk, hogy kegyes erejével gyógyítson és emberhez fordulunk, hogy szeretetünkkel Isten házanépévé alakuljon. ** Beszédláncok

I. beszédlánc címe: A látást adó Mester Itt arról kellene szólni: csak az égi Urunk kegyelmi fénye mellett láthat az ember. 1. beszéd: A Mester Bev.: Színezzük ezt a gondolatot: ember imája: fényt adj nekünk Urunk! Jézusunk válasza: láss, föld zarándoka! – Tárgyalásban magyarázzuk meg az Úr adta látás formáit. 1. Láthattok és érthettek – a példabeszédek mögött pihenő isteni fényben. 2. Láthattok az isteni igehirdetés világos igazságaiban. Bef.: Foglaljuk egybe a gondolatokat mondván: Magister noster, Dominum Jesu Christi! 2. beszéd: A Mester tanítványai Bev.: Azt a kérdést vetjük fel: kiknek szemét nyitja meg elsősorban a Mester? A kérdés így szólhat: kiket tesz látókká a Mester?... – Tárgyalásunk feleljen részletes dogmatikai és történelmi magyarázattal. 1. Az apostolokat... 2. A püspököket. 3. És közvetetten a papokat. Bef.: Legyen ez a következtetésünk: őket hallgassátok és az ő fényvetésük nyomán haladjatok. 3. beszéd: A Mester követői Bev.: Az legyen a gondolatunk: mindenki számára fény akar lenni a Mester, hogy nyomában járjon az embernyáj teljessége. – Tárgyalásban részletezzük, hogy kik ezek a valóban Mesterrel járók? 1. A Mester törvényei szerint dolgozók. a) Családapák, – anyák. b) Életszolgálatot végzők – szellemi és lelki vonalon. c) A teljes életáldozatban szentül élők. Bef.: Színezzük ezt a képet: így lép örök otthonába – életnyájának nagy kíséretével – az áldozatos Pásztor.

38

*

II. beszédlánc címe: A Mester látása Itt azt a kérdést kell fejtegetni: mit és hogyan lát a Mester? – Mégpedig azt, hogy hogy hihessünk az Ő fényvetésének?... 1. beszéd: Az idők Ura Bev.: János Evangéliumának első sora idézendő és magyarázandó: „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1). – Így a tárgyalásban megállapítható a Mester igazi személyisége. 1. Ő – a kezdet. 2. Ő – az örök Isten. Bef.: Ez az egyenlet állítandó fel: Jézus Krisztus az Atya Egyszülöttje. 2. beszéd: Hogyan látja a Mester a jövőt? Bev.: Azt a bölcseleti tételt értelmezzük: az egész valóság összefogó és összefonódó teremtmény. – Tárgyalásban azután reátérhetünk arra, hogy konkretizálva állapítsuk meg az égi Mester látását. 1. Látja az előrerendelt dolgok valóságát. 2. Látja a történeti események gyökérzetét és virágba szökkenését. Bef.: A bevezetés gondolatát ismételhetjük: Istenből indulva, Istennel történve alakul a jövő, hogy: Isten mindent tud és mindent lát. 3. beszéd: Milyen a Mester előtt a múlt? Bev.: Kérdezzük ezt: mi lesz minden életmozzanatunkkal? Felelet: eltemetett esemény. – A tárgyalásban kérdezzük: vajon temetőnek látja-e múltunkat a Mester? 1. Írott és nyitott könyvnek. 2. Új életet fakasztó televénynek. Bef.: Utaljunk arra: így látja és láttatja velünk az élet végnélküli értelmét és értékét. *

III. beszédlánc címe: „A lélek vakjainak” kötelességei Itt a jerikói vak életének mozzanatait lehetne a lélekgyógyulást igénylő lélekrezdülésekké alakítani. 1. beszéd: Az útszélen való várakozás Bev.: Érintsük azt a tételt: Isten itt van közöttünk... Hasonlattal is fejtegethetők az Írás szavai nyomán: „Mikor pedig meghallották az Úr Isten szavát, ki a paradicsomban járkált az alkony hűvösén, elrejtőztek Ádám meg a felesége az Úr Isten színe elől a paradicsom fái közé” /1 Móz.3,8/. 1. Találkozunk Urunkkal – műveiben. a) Teremtményei. b) Szavai... 2. Találkozunk Vele – Személyében. a) Krisztus útján. b) Lélekben való lakozás útján. Bef.: Színezzük: várva várom az Úrral való találkozást. 2. beszéd: Az útszélről való kiáltás... Bev.: A könyörgő Istenre szoruló ember élete színezendő.

39

1. A küzdő és fáradt életzarándokok segítségért kiáltanak. 2. A „betegek” és „sebesültek” gyógyulásért könyörögnek. Bef.: Lobbantsuk föl a hit tüzét és a lélek örömét mondván: Urunkról ezt mondja az Írás: „...miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és csodaerővel; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten” (Ap.Csel. 10,38). *

IV. beszédlánc címe: Az életigazságok ködében Itt arról lehetne szólni: az életigazságok nem fényben állnak mindaddig, míg fel nem lobban az égi fény. „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9). 1. beszéd: Az emberi, természetes látás Bev.: Ismertetni kellene a látás eszközét, a szemet, ahogyan a jó Isten megteremtette. – Mit ad tehát nekünk? 1. Feltárja előttünk a nagy világ szépségeit. 2. Hogy éljük, élvezzük és ezen keresztül is dicsérjük Isten fenségét. Bef.: Hálát mondjunk a látás adományáért és kérjük a mélyebb látás égi kegyét. 2. beszéd: A krisztusi, természetfeletti látás Bev.: Folytassuk az előző befejezést. Fokozzuk a látást olyanformán, hogy vannak Isten gyűjtötte lélekkincsek (kegyelem), és mit látunk ennek fényénél? 1. Látjuk az örök élet útját. 2. Értékelve látjuk a földi élet kincseit. Bef.: Kérjük az Urat, hogy ezt a látást adja nekünk. 3. beszéd: Az egek országában való fény birtoklása Bev.: Értelmezzük Szt. Pál szavait, amelyek szerint boldog birtokosai leszünk az Isten színről színre való látásának: „Ma mégcsak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre” (1Kor. 13,12). 1. A „lumen gloriae”-val látjuk az Istent. 2. A „charitas divina” kegyelmével – boldogan éljük az Istent. Bef.: Színezhető ez a gondolat: a zárt függönyök felszakadnak, és a boldogság otthonának kapui feltárulnak. *

V. beszédlánc címe: A tűz eredete Bev.: Itt arról a szimbolikus képről lehetne szólni, amelyet a parázs, a láng, a földi tűz kínál a számunkra. 1. beszéd: A nagyvilág tüzei Bev.: Az Írás első szavaiból indulhatnánk: „És mondá az Isten: Legyen világosság! És lőn világosság” (1Móz. 1,3). 1. A nap, a hold, csillagok, a szentjánosbogárkák fénye. 2. Az értelem magasabb rendű tüze. Bef.: Utaljunk arra: a nagy világ tüzei – Isten felé világítanak, az értelem tüze – Istenhez juttat. „Hiszen, ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető” (Róm. 1,20).

40

2. beszéd: Az ember életét világító Tűz Bev.: Vessük fel történelmi úton, hogy hogyan szállt felénk az égi Tűz (pogány népek, zsidó nép stb.)? Igazság: Isten szórta. 1. Erat lux vera (Lux aeterna!). 2. Est lux vera (Christus lux aeterna!). Bef.: Azt a vigasztaló igazságot vonjuk le: az égi Fény az ember életét az értékek értékének mutatja. 3. beszéd: Az égi Fény gyújtotta „embertüzek” hivatása Bev.: Idézzük az Írást: „És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának” (Mt 5,15). 1. Krisztus fényében élünk. 2. És embertestvért Krisztus fényébe vonunk. Bef.: Diadalmasan hirdessük, hogy mi vagyunk a „lumen Christi” élő alakjai, akik fényt vetünk az emberélet bizonytalan utaira. * – Most olyan beszédláncokat közlünk, amelyek egy-egy ötletszerű gondolatból fakadnak. – Egységes egészet is alkothatnak, de egészen különállóan is értékesíthetők a beszédek. Legfeljebb az tehető, hogy ha csak egy beszédre szűkítjük a kis beszédláncot, akkor kibővíthetjük egyiket a másik gondolataival...

I. beszédlánc címe: Fények Ennek a beszédláncnak az lehetne a gondolata, milyen rejtett erőforrásból táplálkoznak az emberi életet melegítő fényforrások? 1. beszéd: Diogenész lámpásai Bev.: Világosságot keres a jerikói vak, mert ködbe vont és sötét előtte a világ. Így azután zárt előtte az Isten szépséges paradicsomkertje, amelynek kapui előtt a sötétség réme állja a rettenetes őrséget. Valóság az, hogy az égbolton úszó nap az Isten áldása, a szempár pedig az Isten teremtette szépségeknek feltáró eszköze. – A görög legenda szerint Diogenész, a bölcs, fényes nappal lámpával járta Athén utcáit és a kérdezőknek azt felelte: embert keresek. – Ha jól megfigyeljük az embereket, akkor arra döbbenünk reá, hogy itt is lámpával jár minden egyes, de ezek a lámpák, fényforrások úgy szórják fényüket, hogy sziporkázó útzáporban lássák a „nagyvilág”, a „kisvilág” szent valóságát. – Most az legyen a kérdés: mik ezek a lámpák, illetve mik ezeknek a fényvetőknek éltető, tüzet adó olajtartályai? 1. Az első lámpás fényszórója: az emberi értelem. Ennek lényege: „Íme szavad szerint cselekszem veled s oly bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz... Ha pedig utamon jársz úgy, amint atyád járt s megtartod parancsolataimat és rendeleteimet, akkor még hosszú életet is adok neked” (3Kir. 3,12 és 14). Majd Szt. Pál így ír: „Hiszen, ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra” (Róm. 1,20-21). Szt. Péter pedig megállapítja, hogy nehézségek ellenére is mélyre hatol a lélek... „Mindenek előtt azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből” (2 Pét. 1,20). Ennek iránya: a föld. Azért úgy fordul az emberi értelem a mélységek felé, hogy azok tartalmát és szépségeit megvilágítsa. – Ez a látás horizontális és mélységbeszállás. Nagy érték ez. Ezért sajnálkozik a teremtmények felett Tóbiás: „Azokon volt ugyanis a gonosz léleknek hatalma, akik úgy lépnek házasságra, hogy kizárják magukból és lelkükből az Istent, és úgy adják át magukat a gyönyörnek, mint a ló meg az öszvér, melyeknek eszük nincsen” (Tób. 6,17). –Majd azért szomorkodik Máté: „Még mindig nem értitek ti sem?” kérdezte” (Mt 15,16). Az értelmetlenek felől

41

szól komoly hangon Szt. Pál: „Sötétség borult az elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől. Tudatlanság tartja őket fogva és szívük megátalkodott” (Ef. 4,18). – Ez a fényvetés a kutató és tudós szép feladata elsősorban. Az értelem olajával dolgozó lámpás minden ember kezében pihen, de a köznapi ember a napi életre hasznosítja, a tudós pedig az elméleti igazságok felfedezésére fordítja. Az igaz, hogy sok tévelygés kíséri az emberi értelmet, de a végesség jegyével terhelt értelem erősen a felületen jár és csak nagy-nagy erőfeszítéssel hatol a mélyre... De ha tévedések kísérik a tudósok útját?... Akkor utóbbi meglátások és újabb ismeretek javítják az előzők hibáját. – Az Isten adta „értelem lámpás” végül is a világ uralmához vezet. 2. A második lámpás fényszórója a szeretet. Ennek lényegét a Mester diktálja: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,34-35). Ezt tanítja azután Szt. Péter mondván: „Az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok lelketeket az őszinte testvéri szeretet számára: szeressétek tehát egymást állandóan, tiszta szívből” (1Pét. 1,22). Ennek iránya: a lélek szentélyébe törés. Önmagunk felé fordulás és azután más lélekbe hatolás – a szeretet, illetve a felebaráti szeretet útján. – János így ír az Istenről: „Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert az Isten szeretet” (1Jn. 4,8). Majd minket értékelve ezt írja: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent” (1Jn. 4,7). – Mi ennek a lámpafénynek valóságos értéke? Nem egyszerű látás, hanem tevékeny indítás. Az elvetett gabonát nem a napfény sötétséget űző fénye, hanem meleget árasztó tüze indítja életre! – Emberlélekben is a szeretet melege az indító és más ember életét is a szeretet reávetítése zsendíti tavaszi fakadásba. Szt. Pál így ír: „Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem mit sem érek” /1 Kor.13,1-2/. Még az örök élet tartalmát ismertetve is így nyilatkozik: „Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet” (1Kor. 13,13). Ez a fényt szóró „Diogenész lámpa” tehát a szeretet olajából táplálkozik és az életet fakasztó szeretet melegét terjeszti a „hideg fényvetés” helyett. – A liturgia nagyon ajánlja a lobogó lángú gyertyákat... Mozgásuk és közvetlen hőt sugárzó voltuk miatt. Bár nem egészen tudományosan helyesek a „meleg lángok” használata a csillanó villany „hideg fényével” szemben... De ha csak hasonlat is, azért az igazság mégiscsak az, hogy a szeretet telítette életlámpás az életet fakasztó szent, Isten adta életeszköz. 3. A harmadik lámpás fényvetője: a hit. Ennek lényege: „Nem a nap szolgál majd neked továbbra is nappali világossággal, és nem a hold világít majd neked, hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened a dicsőséged” (Iz. 60,19). – Majd az a szent igazság, hogy Maga az Isten az élet tüze. „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). De azt is mondja: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl” (Jn 1,5). És így folytatja magáról az örök Igéről: „Az igazi világosság volt, mely megvilágosít minden e világra jövő embert” (Jn 1,9). – Mikor pedig embereknek egyik legnagyobb megemelését hirdeti, akkor így szól a Mester: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). Az apostol pedig így határozza meg: „A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása” (Zsid. 11,1). Ennek iránya: az ég. Vertikális fényvetés, mert ott keressük és onnét várjuk az Isten ismeretét. – Igaz ugyan, hogy létéhez az értelem is eljuthat (a természetes ésszel megismerhető Isten: hittétel!), de lényegének részét, hozzánk való viszonyát, történelmi megjelenését a hit kegyelme útján ismerjük. Az Egyház tanítása szerint az első kegyelem: a hit. Ezt erősíti Szt. Pál: „Istennek igazsága nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitből árad minden hívőre, amint írva van: „Az igaz a hitből él” (Róm. 1,17). Ez a kegyelem azután csodássá alakítja látásunkat. Hallgassuk csak a királyi Zsoltáros szent dalát: „Áldjad, én lelkem, az urat! Uram, én Istenem, te felette magasztos vagy! Öltözeted pompa és ékesség, ruházatod fényesség. Kifeszíted, mint a sátorponyvát és égboltozatot” (Zsolt. 103,1-2). „Füvet sarjasztasz a barmok számára, és növényzetet az ember szolgálatára, hogy kenyeret termelj a földből, és bor vidámítsa az ember szívét” (Zsolt. 103,14-15). Így látva nem ok nélkül csendül fel még szebben a 104. Zsoltár szövegdala: „Alleluja! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzék azoknak a szíve, kik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül színét” (Zsolt. 104,1-4). – És mit ad a hit fénye? Ezt a látást, ezt a diadaléneket és azután az igazi isteni életet. Mert aki így látja Istent és az életet, az elemi

42

lendülettel fordul az isteni élet szolgálata felé. Bef.: Végső kérdés marad: ki adja ezt a „diogenészi lámpást” emberi kezekbe, és mit ér ezeknek fényvetése? Hozza: az Ige: Lux mundi! „Az igazi világosság volt, mely megvilágosít minden e világra jövő embert” (Jn 1,9). Értéke: a jövő életutunkra a fényvetés kegyelme. „Mindannak azonban, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (Jn 1,12). Isten az Ige, és Jézus, az Istenember az emberiség fényvetője. – Ha vele vagyunk, mi is látókká leszünk. Látjuk a jövőt, amint Ő látta a saját jövőjét. „Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. Azután megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad” (Lk 18,31-33). – De elérjük azt a kegyet is, hogy a három lámpa fényvetésének csodájával föld embere és Isten látói leszünk. A jerikói vak csak a szemek látását kérte, és felvilágosodott előtte a nagy világ. Legyünk mi igényesebbek ennél a szegény koldustestvérnél és kérjük a teljes látást! Ne egy lámpást, amelynek fénye csak a felületet látja, hanem olyan fényforrásokat, amelyek sugárkévéje nyomán fényben áll a föld, élettüzet fog a lélek és csillogó diadalban fénylik az ég Ura! Ima legyen az utolsó szavunk! Ezt a kegyet kérjük, és adja az Úr, hogy halljuk a Mester szavát!: „...Láss!... A te hited megszabadított téged!” (Lk 18,42). 2. beszéd: „Diogenész lámpás” emberei (Erkölcsi beszéd: A kereső ember) Bev.: Mik az embernek legősibb életlendületei? A gyökérzet, az élet kibontása, a részletes törekvés az életfokozás eszközeinek a megszerzésével. Alaplendületet diktál a Mester mondván: „Ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok” (Mt 5,48). Végül is minden attól függ, milyennek látom az életet, mert ahhoz idomítom az életeszközök használatát. Figyeljünk csak erre a kérdésre: milyennek látjuk mi a világot, mert attól függ, hogy milyen eszközökkel közeledünk az életszolgálat felé. 1. A „Diogenész lámpát” hordozó emberek nagy része csak a földiekre irányítja lámpájának fényét. Mit lát tehát? a) Magát a föld felületét. Bár igaz, hogy: „De amily igaz, hogy én élek s az egész föld tele van az Úr dicsőségével...” (4Móz. 14,21), mégis kevés, ha csak a földnek élünk. Ezért mondja az evangélista: „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért?” (Mt 16,26). – Majd ha mélyebbre vezeti az élet rejtélyét: „Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében; a jövőt is beléjük helyezte; csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, melyet teszen kezdettől fogva mindvégig” (Préd. 3,11). b) De ha itt megáll, akkor csak a földből merít, mert a föld adja örömét. Az igazi út: „Boldogok, kik fürkészik bizonyságait, s őt teljes szívvel keresik!” (Zsolt. 118,2). „Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam, és teljes szívemből megtartsam” (Zsolt. 118,34). – Mi volna a helyes elv? „...aki érintkezik ezzel a világgal, mintha nem érintkeznék vele, mert elmúlik a jelen világ” (1Kor. 7,31). Azért is kell egek felé fordulnod, mert felelős vagy életedért. „Mert az Úrtól vettétek a hatalmat, s a Fölségestől az uralmat, ki számon kéri tetteiteket és kifürkészi terveiteket” (Bölcs. 6,4). – Ha pedig most mindezt magunkra fordítjuk, akkor vizsgálatot tartunk lélekportánkon, hogy rendet és Isten akarta életformát teremtsünk önmagunkban. Így tehát kemény kérdésünk: vajon a föld emberei közé tartozik-e csekélységem? 2. Az igényesebbek az egek felé is vetítik a lámpa fényét. Ez az Isten adta életirány, és csak ilyen fényvetőkkel él is az Isten. De el is rejtőzik akkor, ha csak a földi életet éli az ember. „Én azonban akkor teljesen elrejtem és elfedem arcomat előle mindazon gonoszság miatt, melyet cselekedett, mivel más isteneket követett” (5Móz. 31,18). – A Vele élésnek pedig az a nagy értéke, hogy nemcsak Ráfaelként kísér, hanem egyenesen bennem él a Mester. „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal. 2,20). Így azután igaz, hogy bízhatunk Benne. Szentül bíztat az Írás: „Az Úr látókká teszi a vakokat, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr szereti az igazakat” (Zsolt. 145,8). Sőt ígéretet is ad az Isten: „És megvilágítom mindazokat, kik bíznak az Úrban” (Sir. 24,45). És van-e ígéret, mely Isten ígéreténél igazabb? Bef.: Végül is hogyan foghatjuk egybe mindezeket? Egyszerűen úgy: keresve keresd a földet, de igényeld mindenekfelett és szeresd az Istent!

43

3. beszéd: A fénysugarak világította felületek (Erkölcsi beszéd: Az emberi élet területe) Bev.: A 63. Zsoltár 2. szövegét idézve bíztatlak titeket: az Úr fényét keressétek. „Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet, az ellenség félelmétől szabadítsd meg lelkemet” (Zsolt. 63,2). De adja-e ezt az Isten? Igen! Isten Maga a fény. „Az igazi világosság volt, mely megvilágosít minden világra jövő embert” (Jn 1,9). – De mire világít az Isten adta fénysugár? 1. Földiekre. Ha csak a szem kincse fordul a világ felé, akkor könnyen csak erdő, mező, virág pompázik előttünk. Az így látók felületnézők, mert ők csak a földet látják. De a lélekszemmel látók ennek belső értékét is látják. Ha ugyanis lélekszemmel fordulok a világ felé, akkor sokkal nagyobb és értékesebb a föld. Nemcsak az ember háza és életútjának országútja, nemcsak a próbaállás helye és küzdelem porondja, hanem ennél sokkal több és nagyobb. – Mi tehát a föld? Isten háza, és így méltán kiált a Zsoltáros: „Uram, szeretem házad ékességét, és dicsőséged lakóhelyét” (Zsolt. 25,8). Igaz Szt. János beszéde: „Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égből, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet” (Jel. 18,1). Sőt Istenhez vezető útmutató. Értelmünk igazolja, tudósok kutatása és egyszerű emberek elemi tapasztalata Istenhez vezet. Mégpedig a léte, a világ rendje és célszerűsége alapján. Írásunk bizonyítja: „Ami ugyanis Istenről megismerhető, az világos előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette számukra” (Róm. 1,19). 2. Lelkiek. Mik ezek? Az igazság, a szépség és a jóság csodavilága. Ezek egyetemes kincsek és egyes lelkek állományai is. Egyetemesen isteninek tűnnek fel. „Az Úrnak minden útja irgalom és igazság azok iránt, kik szövetségét és bizonyságait megtartják” (Zsolt. 24,10). „Tiszta szívet teremts belém, Isten, s újítsd meg az igaz lelket bensőmben” (Zsolt. 50,12). „Mert bőséges az ő irgalma irántunk, s örökre megmarad az Úr hűsége!” (Zsolt. 116,2). „Nálam vagyon az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye” (Sir. 24,25). „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6). – Magunkban isteni adományok tündökölnek. „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, igen okos mindenki, aki úgy cselekszik, dicsérete megmarad mindvégig” (Zsolt. 110,10). – Isten kincsei bennünk: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, (szerénység), önmegtartóztatás, (tisztaság)” (Gal. 6,22-23). Vegyük is ezeket a kincseket. „Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre” (2Kor. 9,8). De éljetek is vele! „Csak így tudtok, mindenben tetszését keresve, az Úrhoz méltóan élni: minden jótettben gyümölcsözni és Isten ismeretében gyarapodni” (Kol. 1,10). 3. Örök területek. Mik ezek? Az igaz kérdés ez: mi ez? Nem rész és darab, hanem egység és teljesség. Élet kibontakozása az embernek. Ennek a Fénynek érkezését és születését írja az evangélista: látható szent országa Istennek, de ez is a mienk. Hát valóban a miénk az Isten országa? Itt az Úr uralmának helye. A mi országunk? „Az Úr az én világosságom és üdvösségem; kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza éltemet; kitől kellene remegnem?” (Zsolt. 26,1). – De ki jut oda? „A hitből eredő megigazulásról viszont így szól: „Ne kérdezd magadban: Ki megy föl a mennybe?” – tudniillik, hogy Krisztust lehozza” (Róm. 10,6). „Később odalépett hozzá valaki és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” (Mt 19,16). Ezt is tudjuk: „Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre” (Mt 25,46). Méltán mondhatnók: „Be jó, be kegyes a szellemed, Uram, mindenekben!” (Bölcs. 12,1). Bef.: Mik tehát az isteni fényvetés világította életterületek? A föld, a lélek és az örök otthon. Végül ez is így fogható egybe: a Teremtő, a Megváltó és az örök életre megszentelő Szentlélek Isten. *

II. beszédlánc címe: A Mester és az ember Ennek a beszédláncnak tárgya lehetne: a földön járó Mester közeledése a föld vakjaihoz. Természetesen olyan átívelő gondolattal, hogy a Mester most is köztünk jár, hogy látóvá tegye az élet vakjait. 1. beszéd: Az előrelátó Mester és a „vak ember”

44

Bev.: Szempárral áldott majdnem mindnyájunkat a Mindenható. Azért, hogy lássuk és gyönyörködve lássuk Isten földi paradicsomát. – De azután lélekszemeket is adott, hogy lássuk az élet szent törvényeit és leleplezzük Magát az égi Teremtőt! – De vajon kik az igazi látók? 1. Látó a Mester. De valójában és istensége folytán egyedül igazán és teljes mélységben. a) Maga életét. „Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe és ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad” (Lk 18,31-33). b) Mi jövőnket. „Előre meglátod minden utamat. Még nincs is a szónyelvemen” (Zsolt. 138,4). „Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem” (Mt 26,75). „Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” (Jn 11,40). 2. „Vak” az ember. a) Ködösen lát. Földiekben – különösen a jövőt. De vak az is, aki az istenit nem látja. „...Akiben ezek hiányoznak, azt vakság veri, mert elfelejtette régi bűneitől való megtisztulását” (2Pét. 1,9). Félrevezetetten halad. „Átkozott, ki tévútra vezeti a vakot az úton!” (5Móz. 27,18). b) De Mesterre talál. „Oly útra vezetem a vakokat, amelyet nem ismernek, és oly ösvényeken járatom őket, melyekről nem tudtak; világossággá teszem előttük a sötétséget, s a göröngyös utakat egyenessé. Ezt teszem velük, és nem hagyom el őket” (Iz. 42,16). „Az Úr látókká teszi a vakokat, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr szereti az igazakat” (Zsolt. 145,8). „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését” (Mt 11,5). – És igaz lesz: „Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság fiai!” (Ef. 5,8). Bef.: Mesterünk lát és minket látóvá tesz. Igéjének fénye a lélek látásának eszköze. „Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje. Tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcsességgel. Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek” (Kol. 3,16). – Bízzál azután abban: „Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól kapjátok jutalmul az örökséget” (Kol. 3,24). 2. beszéd: Az ég Ura és az országutak vakja (Dogmatikus beszéd: Az Isten irgalmas, kegyes) Bev.: Földi zarándoklatunk legnagyobb és legalapvetőbb kérdése: látni a hazavezető utat. Kérdés: ki adja számunkra ezt a kegyelmet? 1. Isten adja az élet fényét. De ez maga is kegyesség és irgalom. Felemeli a lélek hályogát és a hit fényével megvilágítja az ember útját. a) Urunk magunkat is fénynek mond. „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). b) Urunk minket is fénybe von. „Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban” (Ef. 5,8). c) Urunk örök fénybe visz. „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). „Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek” (Jn 12,36). 2. Az útszélek embere várja az Isten lelkét. De akinek lélekszeme nem fogja az Isten fényét (hitetlen ember!)? Bizony szerencsétlen, mert önhibája ennek az oka. „Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető” (Róm. 1,20). – De vajon egészen elvakult-e a legtöbb ember? Nem! Nem! a) Keresi az égi fényt. Csak ne a földnek csillogásában keresd! A földön lidércfény fakad! Hanem a magasságokból reméljed! Egeken csillagok ragyognak! b) Mesterünk kegye folytán meg is találja az isteni igazságot. Van, aki – a damaszkuszi úton hallja az Úr szavát. „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (Ap.Csel. 9,4). Van, aki a bűnbánat útján. „Teremjétek hát a bűnbánat méltógyümölcsét” (Lk 3,8). „Minden hegyet és halmot hordjanak le, ami göröngyös, legyen sima úttá, s meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét” (Lk 3,5-6). Bef.: De az isteni fény jön, győz és uralkodik!

45

3. beszéd: A Fény és sötétség találkozása (Erkölcsi beszéd: Isten tökéletessége és az ember gyarlósága) Bev.: Isten és ember két olyan pólus, amelynek legszorosabb a kapcsolata. Az egyik a Teremtő, a másik a teremtmény. De együttesen alakítják az életet. Az egyik a teljes Fény, a másik a lehetséges árnyék. De ha az árnyék a Fény igényese leszen, akkor örök fényességben él az emberi élet is. 1. Istenünk a fényünk. Istenről ezt olvassuk: „Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek” (1Jn. 1,5). a) Istenünk. Így az Írás: „Az igazi világosság az volt, mely megvilágít minden e világra jövő embert” (Jn 1,9). Emberi értelmünk is arra hangol, hogy az örök Fényt keressük. b) Viam monstrat. Így az Írás: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). – De emberi értelmünk is azt súgja: a Teremtő fényvetése nyomán haladj! 2. Emberi bűnünk a sötétségünk. A hasonlatot rosszul értelmezné, aki így gondolkodnék: Isten a Fény és az ember az árnyék! Nem! Az igazság ez: az ember nem árnyéka, hanem képe az Istennek. De az ember bűne sötétsége lészen az életnek. a) Lelki sötétség reánk nehezedő teher. „Szenteidnek lábát megóvja s sötétségben némulnak el az istentelenek, mert nem a maga ereje teszi erőssé az embert” (1Kir .2,9). – „...világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylődőknek” (Lk 1,79). „Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen!” (Lk 11,35). b) Ennek forrása a lélek bűne. „Tenebrae factae...” – „...A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott” (Lk 23,44). – „Eratautem nox...” – „...Miután átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt” (Jn 13,30). – Ezeket csak lelkiekben érzékelni!! Ezek a bűnök eredői! 3. A Fény a menedékünk. a) Krisztus lélekfényt ad. „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). „...aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki sem látott, s nem is láthat: Tisztelet neki és örök hatalom!” (1Tim. 6,16). b) Krisztus lélekfényben tart. „Mindannak azonban, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (Jn 1,12). „Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Tessz. 5,5). Bef.: Isten fénye – a sötétséget eloszlatja. „Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság fiai! A világosság gyümölcse csupa jóságban, igazságban és egyeneslelkűségben mutatkozik” (Ef. 5,8-9). *

III. beszédlánc címe: Az élet vándorainak kötelessége Ennek a beszédláncnak az volna a tárgyi hivatása, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy hogyan kell járnunk az Úr kiszabta életutakon... Valójában tehát gyakorlati útmutatásokat kellene adnunk. De roppant figyelem fordítandó arra, hogy tényleges eszközöket adjunk az Istent keresők kezébe és reá ne csússzunk a bűnszidalmazás kevés értékű területére! 1. beszéd: Az életút zarándokai (Erkölcsi beszéd: Az emberek útja) Bev.: Az emberi életben sokféle menetben menetelünk... Iskolás párok... felvonulások... ünnepi körmenetek... Karnevál menet... katonai parádé... De ez mind, mind átfutó örömrivalgás! Életünk igazi és legfontosabb menete – az élet útjának célba futó taposása. Mindnyájan megyünk, megyünk... De merre? Meddig? és Hová? Úgy lehetne folytatni: és azután?... Mi tehát a lendítő erő? 1. Életben előre – ez a természet szava. Valami módon azt is mondhatnók: ez az élet eleven sodródása. Azt is mondhatnók: a vak ember előre lendülése. Az igazság ugyanis az, hogy ha tetszik, ha nem, az ember sodródik előre.

46

a) Van, aki Krisztus nélkül. „Amikor a pogány törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önmagának törvénye” (Róm. 2,14). b) Van, aki Krisztussal. „Mivel tehát Uratoknak ismertétek el Krisztus Jézust, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret és épüljetek rá, erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s legyen túláradó a hálaadástok” (Kol. 2,6-7). 2. Be – a végnélkülibe! Ez már az égi Atya külön kegyelmi indítása. Ez a látó ember lelkülete. A kegyelemmel telített ember azután látva vagy kevésbé megnyitott szemekkel, de erre tör. a) Van, aki itt lát. „Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek... De ha világosságban élünk, amint ő is a világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással és Fiának, Jézus (Krisztusnak) vére megtisztít minden bűntől” (1Jn. 1,5 és 7) b) Van, aki ott lát... „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre.” (1Kor. 13,12). Ott azonban még az is szerencsétlen, aki itt megvakítja magát. „Ő megfizet kinek-kinek tettei szerint: örök élettel annak, aki kitartó jócselekedettel dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik; haraggal és bosszúval annak, aki szembeszáll vele és nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart” (Róm. 2,6-8). Bef.: Csak a Mesterrel, mert az a diadalmas életmenet! Végső igazság: a sötétségből a fénybe jutunk! „Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába” (Kol. 1,13). 2. beszéd: Vakokként ülünk az útszélen (Erkölcsi beszéd: A Krisztussal haladó ember) Bev.: Valóban elég volna-e, hogy ködös szemű vakokként, vagy könyörgő vakokként ülnénk az élet peremén? A felelet ez volna: látnunk kell a krisztusi utat és haladnunk kell Krisztussal. – Kérdésünk pedig így fogalmazható: mit kell tennünk, hogy Krisztus útitársai legyünk? 1. Hallgatni kell igéit. Ez még csak – a reáfigyelés és így a lelki csatlakozás első mozzanata. a) Őt kell hallgatnunk. „Megmondom nektek kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja. Hasonlít ahhoz a házépítőhöz, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta” (Lk 6,47-48). „Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra” (Jn 18,37). b) Egyházunkra kell figyelnem. „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem” (Lk 10,16). c) Egyszer pedig mindenki hallja. „Bizony, mondom nektek: Eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak” (Jn 5,25). 2. Újjászülni kell életünket. Mégpedig úgy, hogy igaz legyen reánk vonatkoztatva is Szt. Pál szava: „Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye” (Kol. 1,27). – Ez az újjászületés már a Hozzá csatlakozás feltétele. „Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki újra nem születik vízből és (Szent)lélekből, nem mehet be Isten országába” (Jn 3,5) 3. Istennel egyesülve kell élnünk egész életünket. Ez pedig már a Vele járás boldogsága. a) Krisztus kiengesztelt. „...most emberi testében kiengesztelt a halál által, hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen színe előtt” (Kol. 1,22). b) Ti éljetek Benne. „Mivel tehát Uratoknak ismertétek el Krisztus Jézust, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret és épüljetek rá, erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s legyen túláradó a hálaadástok” (Kol. 2,6-7). – Ez az átalakulás azután olyan csodálatos megváltozás, hogy állandóvá teszi bennünk az új emberbe való öltözködést és egy olyan útitársat alakít, akiről elmondható: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem s önmagát adta értem” (Gal. 2,20). Bef.: Ennek gyakorlata biztosít, hogy a Krisztus követők isteni nemzedékéhez tartozunk. 3. beszéd: Bizakodva keressük az átmenő Krisztust (Dogmatikus beszéd: Hol a Mester?)

47

Bev.: Ha Jerikó útjához hasonlítanám emberi életünk útját, akkor kérdezve kérdezhetném: átmegye ezen is az égi Mester? Így is kérdezhetném: hol él most az égi Üdvözítő? 1. Egyházában él. Az bizonyos, hogy nem hagyott minket árván, hiszen így szólt: „Íme én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,20). – Hol van tehát? a) Ő – az örök Feje az Egyháznak. „...mert férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak” (Ef. 5,23). „Ő a Testnek, az Egyháznak feje. Ő a kezdet, elsőszülött a holtak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben” (Kol. 1,18). b) Ő – a Tanítója az Egyháznak. Ez az igazság. „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem” (Lk 10,16). – Ez a büntetés: „Ha pedig a közösségre (Egyházra) sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos” (Mt 18,17). – Ezt hirdeti teljes lelkiismerettel az apostol: „De még ha mi, vagy akár egy mennybéli angyal más evangéliumot hirdetne, mint amit mi hirdetünk: átkozott legyen!” (Gal. 1,8). 2. Lelkünk mélyére száll. A jerikói úton csak találkozni lehet a Mesterrel, de az életúton állandóan velünk van a Mester. – De hogyan értelmezhető ez a gondolat? a) Ez a valóság. Figyeld csak látható alakban a Szent Kenyér színe alatt. „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért” (Jn 6,5051). – És figyeld tovább: misztikusan lelkünkben, majd a lelki elragadtatás csodáskapcsolatában (szentek víziói). b) Ez a gyümölcse. Földön így: „Csak így tudtok, mindenben tetszését keresve, az Úrhoz méltóan élni: minden jótettben gyümölcsözni és Istenismeretében gyarapodni” (Kol. 1,10). Égben így: „...örömmel adjatok hálát az Atyának, aki a szentek sorsára méltatott a világosságban. Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába” (Kol. 1,12-13). Bef.: Íme – nem vagyunk az Úr árvái. Földön fiai. Égben vele egyesült gyermekei. „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal. 2,20). *

IV. beszédlánc címe: Élet – a fény nyomán Ennek a beszédláncnak az lehetne az alapgondolata: milyen élet támad a más és más módon világító fénysugár nyomában... 1. beszéd: A felületfények embere (Erkölcsi beszéd: A külsőséges élet) Bev.: A bölcseletben szerepet talál ez a kifejezés: homo vegetans. Annyit akar jelenteni: van igen sok olyan embertestvér, aki csak az anyagi életszolgálat teherviselője. – Kérdéssé tehető: mi ennek az oka? 1. Csak magát látja. A legszűkebb körű látás – az önmagát látás; mert ennek a fényvetésnek nincs szélesen táruló horizontja. Még ebben is csak a testi életet értékli az ilyen kis körben élő ember. Értelmünk is kevésnek és kis értékűnek tartja a testet. Csak háznak. Azután pedig csak a testi életet szolgálja az ilyen szegény. Pedig az értelem szerint átfutó és múlandó ez a szolgálat. 2. És önmagát csak a földből táplálja. Kell a kenyér, hisz naponta azért imádkozunk. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Mt 6,11). De baj volna, ha csak a földből akarnánk élni. Kenyér és ital volna csak az igényünk. Ilyenekre áll a pogány bölcselő szava: egyél! igyál! (Epikurosz). – De áll az Írás elítélő mondása: „Éhínséggel sanyargatott téged és eledelül mannát adott néked, melyet nem ismertél sem te, sem atyáid, hogy megmutassa néked, hogy nemcsak kenyérből él az ember, hanem minden igéből, mely az Isten szájából jő” (5Móz. 8,3 és Lk 4,4). – Öröm és idegzsongás volna a második igény. Kell is, de ez sem lehet egyetlen és kizárólagos. Ezekről azt kell mondani: Bacchus és Venus berkeit keresik... Szép a

48

külső, de pusztító a tartalom. Az emberi élet mutatja az ilyenek összeomlását. Majd milyen elítélően szól erről az apostol: „Vagy talán, míg versengés és viszály dúl köztetek, nem vagytok testiek, s nem jártok el nagyonis emberi módon?” (1Kor. 3,3). „Szeretteim, mint vándorokat és hontalanokat intelek titeket: tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek” (1Pét. 2,11). „Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle paráznának, tisztátalannak, kapzsinak, vagyis bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában” (Ef. 5,5). Bef.: Mivé lészen ez az ember? „Homo vegetans”-nak mondja a bölcselő, de „homo animalis”-nak mondhatja az erkölcsi ítélettel mérő. – És az Isten? Ettől a „sötét látástól” ments meg engem, Uram! 2. beszéd: A mélyreható fénysugarak embere (Erkölcsi beszéd: A lelki ember) Bev.: A bölcselet második fajtájú elnevezése – és ez már magasabb rendű embert tart szem előtt – homo intelligens naturalis. Ennek lényeges jegye: az igazságot keresés –a tudomány vonalán, vagy a szépség keresés – a művészet vonalán. Ez is Isten terve, ez a kereső tudós Isten szolgálatának fáradozója. – Mit tesz az ilyen értelemmel dolgozó embertestvér? 1. Vagy az igazságot keresi. Lelki szemei előtt rejtély az egész világ. És igaza van. „Sok csodát műveltél, Uram, én Istenem, és terveidben nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetném és elmondanám, de több, hogysem felsorolhatnám” (Zsolt. 39,6). a) Azért mélyed kutató szeme – a titokzatos világ felé. – Fénycsóva azért elme, hogy a rejtélyeket fénybe vonja. Azután értékesítse. b) Csak arról ne feledkezzék meg: „Műveid csodálatosan nagyok, Uram, mindenható Isten! Utaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya!” (Jel. 15,3). 2. Vagy a szépet szolgálja. Nem szabad feledni: ahol az Isten járt, ott virágszirmokba bontakozik a világ. a) Reá kell tehát bukkanni erre a sok szépségre. b) De a – tehetség arányában – teremteni is kell ezt a szépséget. –Talán így áll az igazság: vagy gyarapítja az ember – művészi tökéletesítésével (pl.: aranyércből aranyat, aranyból – kelyhet stb.)... Vagy teremti akkordokban, színekben, alakban stb.... Bef.: Mindkét embertípus az Isten szolgálatának áldozatosa. – Csak a gőgös ember szól így: „Így szól szívében az esztelen: Nincs Isten! Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben, nincs, aki jót cselekednék, nincs egyetlen egy sem!” (Zsolt. 13,1). 3. beszéd: Az égboltra vetődő fénycsóvák embere (Erkölcsi beszéd: A természetfeletti ember) Bev.: A bölcselet harmadik elnevezése: homo supernaturalis divinus. Ennek lényeges jegye: Isten keresés az egek világából. Valóságos igazságot váró, és Pilátussal ellentétes, mert az Igazságban bizakodó. 1. Vár... Az ember természetét a földhöz kötők nem tudják megmagyarázni: miért nem ölhető ki az ember lelkéből az égrenézés és onnan várás... Pedig sokszor hallják: „Most tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe” (Ef. 2,19). – De az Istenből eredők tudják és ősi gravitációval érzik, hogy onnét kaphatnak. Bízók Krisztus szavában, amely szent: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak” (Mt 7,7). 2. Kap... Alaptétel ez: mindent! Részletes fejtegetés vonala: földi értékeket... „Íme nektek adtam minden füvet, mely magot hoz, a földön, s minden fát, melynek benn a gyümölcsében van fajának megfelelő magva, hogy eledeltekre legyen” (1Móz. 1,29). – Földiek feletti uralmat. „És bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, melyeket alkottál” (Bölcs. 9,2). – Lélek uralmat. „Hiszen hallottátok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életetekkel ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástokban s öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény” (Ef. 4,21-24). – Forrás az ég: „Hiszen kegyelemből üdvözültetek a hit által, s ez

49

nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka” (Ef. 2,8). – Eredménye: fény. „Valaha ugyan sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság fiai! A világosság gyümölcse csupa jóságban, igazságban és egyeneslelkűségben mutatkozik” (Ef. 5,8-9). – Földön: „Kövessétek tehát Isten példáját, mint kedves gyermekei. Éljetek szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket és jóillatú áldozati adományként ajánlotta föl magát értünk Istennek” (Ef. 5,1-2). – Égben: „Ő kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába” (Kol. 1,13). – És ha Istenből élünk, akkor végül mit teszünk? Élettel dicsérjük az Urat! Mert: „Csodálatos az Isten az ő szentélyében! Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének. Áldott legyen az Isten!” (Zsolt. 67,36). Bef.: Milyen tehát az ember? Olyan égi ajándékokkal áldott csodalény, akiben megvalósul János evangélista szava: „Mindannak azonban, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (Jn 1,12). * – Idefűzünk még beszédlánc kidolgozására alkalmas tételeket: 1. Kik a vakok? 2. Mi az igazi vakság? 3. Mi adja a „szemek fényét”? 4. Ki veszti el a „szemek kincsét”? 5. A sötétség birodalmában 6. A fény utáni vágy 7. Az igazság keresők lámpása 8. Az igazi fényforrás 9. A Fénynél! 10. A Fénnyel! * – Ötletszerű tételek a megváltásról Erről a témáról igen sok beszéd olvasható a nagyböjti beszédek között, továbbá a Nagypéntek, Húsvét gondolatainak feltárásánál. Itt csak olyan tételpéldákat hozunk fel, amelyek erősebben kapcsolódnak a napi Evangéliumhoz. – Céljuk az, hogy megindító lökést adjanak a teljes önállósággal szólni akaró szónokoknak (mint az előző tételsornál is!).

I. beszédlánc címe: A Megváltó előrelátása 1. beszéd: A megváltás terve 2. beszéd: A Megváltó készsége 3. beszéd: A Megváltó víziója 4. beszéd: A Megváltó élete és áldozati oltárra indulása... *

II. beszédlánc címe: A Mester lélektartalma 1. beszéd: A hivatás tudata 1. Megváltó. 2. És Istenfia. 2. beszéd: A hivatás vállalása 1. Vállalta. 2. Keresztülvitte. 3. beszéd: A hivatás akarása 1. Készséggel.

50

2. Áldozatos lélekkel. 4. beszéd: A próféták tisztelete 1. „Nem azért jöttem, hogy megszüntessem...” (Mt 5,17)... 2. „... hanem, hogy tökéletessé tegyem” (Mt 5,17)... 5. beszéd: A szenvedéseinek részletezése 6. beszéd: A halál tudata 7. beszéd: A feltámadás tudata „Ez az a nap, amelyet az Úr megszabott, ujjongjunk és vigadjunk rajta” (Zsolt. 117,24). ***

B/ rész – c/ csoportja: a Szentleckéhez fűzött beszédek A mai Szentlecke szövege így szól: „Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Tudásunk csak töredékes, töredékes a prófétálásunk is. Mikor azonban eljön a beteljesedés, véget és az, ami töredékes. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam mint a gyermek, úgy ítéltem mint a gyermek. De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én is ismert vagyok. Most megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet” (1Kor. 13,1-13). Kérdéssé tehető, milyen gondolatcsoportokat lehetne és kellene érintenie ennek a fenségesen megragadó szent szöveg hangoztatása után? Különálló beszédek a) alcsoport: „Kincsek”... – Ez első beszédvázlatokhoz még hozzáfűzhetnénk egy-két egészen kiemelkedő gondolatot, amelyeknek fejtegetése nagyon hasznos és értékes beszédtételt adhatna. De csak igen röviden fogjuk öszsze a mondanivalónkat... 1. beszéd: A föld hármas nagy kincse Bev.: Az a kérdés érinthető: mit adott legnagyobb kincsként élettarisznyánkba az ég Ura? 1. A hitet. Mi a hit? „A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása” (Zsid. 11,1). – Mi az értéke? „Kik félitek az Urat, higgyetek benne, akkor nem marad el jutalmatok” (Sir. 2,8). 2. A reményt. Mi a remény? „Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, s ellenségeim belőlem gúnyt űzzenek. Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül” (Zsolt. 24,1-3). – Mi az eredmény? „Örvend is a szívem, ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen: mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy romlást lásson szented” (Zsolt. 15,9). 3. A szeretet. Mi a szeretet? „Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert az Isten szeretet” (1Jn. 4,8). – Mi az ered-

51

ménye? „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet” (1Kor. 13,13). Bef.: Állítsuk fokozati kapcsolatba a hármat és igazoljuk, hogy a szeretet mindennél nagyobb: Maga az Isten! 2. beszéd: Az Úr adományai és a szeretet Bev.: Kérdezzük, mit kapunk az Úrtól? 1. Minden anyagi és szellemi kincsünk – Isten adománya. „Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, a másik amolyant” (1Kor. 7,7). 2. De leszögezhető, hogy a szeretet az ajándékok ajándéka. „Fölülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak” (Jak. 1,17). – „Mindannak azonban, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (Jn 1,12). Bef.: Foglaljuk úgy egybe az egészet, hogy mondjuk: ezt életalapul veszem az Úrtól, – de tettekben életté alakítom az égi ajándékot. 3. beszéd: Az ég legnagyobb kincse Bev.: Legyen döntő szavunk: a legnagyobb kincs a szeretet. Szinte folytassa az előző beszéd befejezését. – Majd a tárgyalásban igazoljuk a fentieket mondván: 1. Isten Maga a Szeretet. „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet” (1Jn. 4,8). 2. Így bennünk is végnélküli a szeretet. „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet” (1Kor. 13,13). Bef.: Üljön diadalt az apostoli gondolat: „Így váltotta be nekünk legszebb és legnagyobb ígéreteit, hogy ezek révén az isteni természet részeseivé legyetek és elmeneküljetek a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon” (2Pét. 1,4). 4. beszéd: A tükörkép értéke Bev.: Értelmezzük azt a közmondást, amely szerint „a mű dicséri a mestert!” – Tárgyalásban kérdezzük: áll-e ez az Istenre is? 1. Isten – a természetet tükrözi. „Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója” (Zsolt. 23,1). 2. Istent – az emberi élet értelmezi. „Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető” (Róm. 1,20). – „Most még csak tükörben, homályosan látunk” (1Kor. 13,12). 3. Istent – az emberi élet tökéletesebb formája dicsőíti. „Így váltotta be nekünk legszebb és legnagyobb ígéreteit, hogy ezek révén az isteni természetnek részeseivé legyetek” (2Pét. 1,4). „Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte” (Ef. 1,4). Bef.: Foglaljuk össze mondván: Istent dicsérje az ég és a föld! 5. beszéd: A lélek felserdülése Bev.: Állapítsuk meg: nincs megállás az életben. Minden fejlődik. – Hogyan áll ez az ember életére? 1. A gyermekvilágok képzeletképei eltűnnek. Mesevilág a lelke. Tej a tápláléka. Szárnyaló a fantáziája. 2. A felnőtt élet erőteljes igényei követelődznek. Jelszó: ad astra! Irány: „Ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok” (Mt 5,48). Bef.: Emeljük ki a fejlődésnek azt a magas motorát, amelynél fogva Istenhez akar hasonló lenni az

52

ember. A paradicsomban – öngőggel, az Újszövetségben – isteni természetben. „Így váltotta be nekünk legszebb és legnagyobb ígéreteit, hogy ezek révén az isteni természet részeseivé legyetek” (2Pét. 1,4). 6. beszéd: Az ajándékosztás – és az életáldozat Bev.: Kérdezzük, hogy milyen kincsünket adhatjuk embernek és Istennek? 1. Szórhatjuk testi-lelki kincseinket. a) Embertestvérnek. „Mindenkor hálaadással tartozunk értetek Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő és az egymás iránt valószeretet mindnyájatokban gyarapszik” (2Tessz. 1,3). „Adjatok és adnak nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe” (Lk 6,38). b) Istennek. Méltó és igazságos... Mindenünk Tőle, – adjunk mindent Neki és az Ő nevében! 2. De szeretetből kell fakadnia minden áldozatunknak. a) Külső tettek nem értékesek. „Minden dolgotokat szeretetben intézzétek” (1Kor. 16,14). b) Szeretetből kell fakadnia – ezek értékesek. „Hiszen nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék tevékeny szeretetetekről, melyet érte gyakoroltok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok” (Zsid. 6,10). Bef.: Vezessük le ezt a tételt: a szeretetből fakadó áldozat – minden! ** b) alcsoport: A szeretetről szóló tanítást nagy egységbe fogó beszédláncok A gondolatok felvetésére a mai Szentlecke vezet bennünket. – Bár elgondolásunk szerint a szeretet tanának minden fontos erkölcstani kérdésére ki akarnánk terjeszkedni, mégis úgy rendezzük a mondanivalónkat, hogy egy-egy beszédvázlat külön is elmondható egészet alkosson és használható legyen. – Talán nem véletlen, hogy az Egyház épp nagyböjt előtt zendíti meg a szeretet diadalhimnuszát... Azt hiszem, hogy a „nagyböjti” szónokok igen szép beszédláncokat alkothatnak ebből is – a „nagyböjt péntekeire” szintén... Az alapgondolat ez lehetne: Isten szeretete csak szeretetre hangolhatja az embert! Így a megtérő ember a szerető Mester keblére siessen! Erről ír fenséges szöveget XI. Pius pápa – a Szent Szív ünnepét elrendelő enciklikában (Szent Szív alatti vasárnap Breviáriuma!). Elítéli Jansent, akinek szűkkeblűségével szemben is dicsőítve magasztalja az Úr szeretetét! Beszédláncok Elgondolásunk szerint három nagy részbe oszthatnók be beszédvázlatainkat – hűen követvén az erkölcstan tudományos beosztását. Tartalmi váza így állna elénk: I. részben szólni lehetne: A szeretet lénytana és lényege II. részben: A szeretet pozitív parancsáról III. részben: A szeretet ellen elkövetett bűnökről *

I. rész: A szeretet lénytana és lényege Ez a rész látszólag elméleti csengést árul el, de ennek ellenére arra kell törnünk, hogy ez a nehéz rész is szónoki feldolgozást kapjon. – Miről lesz itt szó? Talán helyes lesz, ha a beszédcímek és vázlatok felelnek erre a kérdésre...

I. beszédlánc címe: A szeretet lényege 1. beszéd: Mi a szeretet? (Dogmatikus beszéd: A szeretet lényege)

53

Bev.: Az egész világ belső valóságához tartozik – az összefüggés. Még a Teremtőhöz is a teremtés tényével és erejével tartozik a teremtmény; az anyagiak pedig a gravitációval fonódnak egybe. – És a szellemi lények? Ember és Isten? A szeretet áramlásában élnek. 1. Meghatározása így szól: A szeretet ellenérték nélküli odafordulás valakihez, akit nagyra becsülünk. Röviden azt jelenti: egymáshoz törnek a személyek. a) Lehet természetes szeretet (dilectio). Megindulásban csak készség, de való jelentkezésében és lényegében: actus. Legtöbbször egy-egy cselekedetben jelentkező és a másik személy felé jóságot árasztó. – De váró is. „Három dologban talál gyönyörűséget a lelkem, melyek kedvesek Isten és emberek előtt; ezek: a testvérek egyetértése, a jóbarátok szeretete, s a férfi és nő, ha megértik egymást” (Sir. 25,1-2). b) De lehet természetes és jót akaró barátság. Ez már több és magasabb fokozatú. Azért, mert lényegében: habitus. Röviden: állandó készség a jóság-árasztására. „...Jóindulat és barátság megment, ehhez tartsd magadat” (Péld. 25,10). c) És lehet tevékeny és természetfeletti szeretet (charitas!).Ez már dolgozó és az örök életet szolgáló. Azért lényegében isteni erő: habitusés actus. „...szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke” (Kol. 3,14). Itt már tevékenységünk alapja az isteni megszentelő kegyelem, és az érvényesülésútja állandó készségből fakadó tevékenység. 2. Körülhatárolt egyedisége így hangzik: Legszorosabb értelemben a szeretet természetfeletti és isteni barátság, amely Istent mindenek felett értékeli. Értékének titka? Mint minden szeretet, úgy a természetfeletti szeretet is így válik életté: a) A kapott jó (charitas!) átgyúrja az embert (informatur). „A reménység pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm. 5,5). b) A vevő a vett jóhoz átalakul (adaptatur). „A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít” (1Kor. 8,1). c) A kettő egymással egyesül (unitur unum cum ipse). „...hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben” (Ef. 3,17). Bef.: Végül fogjuk egybe úgy az egész magyarázatot: ez a belső odahajlás, áldozatos készség és tevékeny jóság a személyek gravitációja. Ha minden a természetfeletti kegyelemből sarjad, akkor az ember és Isten örök kapcsolatát adja. 2. beszéd: Mik a szeretet fajai? (Dogmatikus beszéd: A szeretet különféleségei) Bev.: Isten képmásai vagyunk és így az ég Urának és a mi Atyánknak gondjaiban élünk. „Meg is teremté az Isten az embert: a maga képére, az Isten képére teremtette, férfiúnak, és asszonynak teremtette” (1Móz. 1,27). – Lélek és élettáplálónk minden, ami jó. Természetes javakat és természetfeletti javakat terít számunkra az Úr. Azért, hogy a szeretet erejével magunkévá tegyük. – Mi tehát a szeretet fajtája? 1. Természetes odahajlás a jó felé. A „nagyvilágon” és a „kisvilágon” rajta pihen a jóság tárgyi jegye. A nagy mindenség belső valóságában és előretörésében jó, az ember pedig a fentiek mellett – tudattalanul és tudatosan is – csak a jó látszata alatt tud cselekedni. a) Ezért hajlunk a világ felé, ember felé és Isten felé. Jó a világ. „És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt” (1Móz. 1,31). „Hiszen Isten minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz” (1Tim. 4,4). – Jó az ember. „Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni?” (Jób 7,17). „Úgy látom ugyanis, hogy Isten minket apostolokat utolsókká tett, s mintegy halálra szánt. Látványossága lettünk a világnak, s az angyaloknak és embereknek is” (1Kor. 4,9). – Végtelenül jó az Isten. „Mily jó az Isten Izraelhez, azokhoz, kik igaz szívűek!” (Zsolt. 72,1). „Be jó, be kegyes a szellemed, Uram, mindenekben!” (Bölcs. 12,1). b) Sőt bűneinkben is a látszat jó felé hajlunk. „Látá tehát az asszony, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, és vőn a gyümölcséből és evék s ada férjének s az szintén evék” (1Móz. 3,6). „Mindenki úgy esik kísértésbe, hogy saját kívánsága vonzza és csábítja” (Jak. 1,14). „Sokan estek el már az arany miatt és lelték vesztüket csillogása miatt” (Sir. 31,6). 2. Természetfeletti odafordulás a jó felé.

54

Van az emberben természetfeletti odahajlás az Istenhez. „Hiszen, ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta művei alapján értelemmel fölismerhető” (Róm. 1,20). – De ez szinte ösztönös dicsérete a Művésznek és hódolata a Mindenhatónak. A természetfeletti odahajlás gyökérzete Isten különös kegyelmi adományának fensége. Hol gyökeredzik és mivé fejlődik ez? a) Az isteni természet vételében gyökeredzik. Ez ingyenes isteni adomány. „Kegyelme jóvoltából azonban ingyen történik megigazulásuk Jézus Krisztusmegváltása által” (Róm. 3,24). b) És a belőle fakadó isteni élet szépséges virágzásában pompázik. „Éppen azért legyetek igen buzgók és mutassátok meg sorjában hitetek által az erényt, az erény által a tudást, a tudás által az önuralmat, az önuralom által az állhatatosságot, az állhatatosság által az istenfélelmet, az istenfélelem által a testvéri jóindulatot, a testvéri jóindulat által a felebaráti szeretetet” (2Pét. 1,5-7). Bef.: Mi tehát az igazság? Isten teremtő jósága természetes szeretetre hangolt, Megváltónk kegyelme pedig természetfeletti kegyelemben részesített. 3. beszéd: Mik az emberi lélek törekvései a jó felé? (Erkölcsi beszéd: A szeretet mozzanatai) Bev.: Mikor szeretetről beszélünk, igen gyakran kérdezzük: milyen belső indulatok jelentkeznek a szeretet valóságos megjelenésében? Azt jól tudjuk, hogy a természetes szeretet gyökérzete a jó felé fordulás alapja, a vágyakozás és a teljes bírás az öröm érzés. – Lássuk ezeket egyenként. 1. Amor. Mi a jellegzetes vonása, amely a másik kettőtől megkülönbözteti? Ez a szeretet (amor) – hajlás a szeretett felé (pondus tendere amateum). Valójában tehát ősi tendencia. Látom a jót, belső erővel fordul felé a lélek. Lehet ez – anyagi jó (étel-ital). „És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt” (1Móz. 1,31). – Lehet ez – lelki jó (tudás, szépség). „A férfi, aki kedveli a bölcsességet, megörvendezteti atyját” (Péld. 29,1). – Lehet ez – szellemi jó (erény, sőt maga az Isten). „Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet s tartsd meg parancsolatait, szertartásait, rendeleteit és meghagyásait minden időben” (5Móz. 11,1). – A javak felé fordulás: természetes szeretet. 2. Desiderium. És a vágyat mi teszi jellegzetessé? A vágy szinte már odaeső a szeretethez (pondus cadens ad amatum). Itt több van, mint az ősi odahajlásban (amor). Itt már tudattalan, majd tudatos igény az észlelt jó. Ezért mondom, hogy vágyva-vágyom ennek birtoklására. „Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem” (Zsolt. 41,2). – Azért tudatosan vágyva vágyott dolog, – lehet bűn is. Ezért mondja az apostol: „Szeretteim, mint vándorokat és hontalanokat intelek titeket: tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek” (1Pét. 2,11). – És az örömnek mi a karakterisztikonja? Az öröm – nyugalmi helyzet a birtoklásban (pondus obtinens amatum). Itt a lényeg a birtoklás hozta boldogság. – Lehet ez teljesen anyagi. „Majd mondá az Isten: Íme, nektek adtam minden füvet, mely magot hoz, a földön, s minden fát, melynek benn a gyümölcsében van fajának megfelelő magva, hogy eledeltekre legyen, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának, s mindannak, mi mozog a földön s miben élő pára vagyon, hogy eledelükre legyen” (1Móz. 1,29-30). – Lehet ez – bűnösen lelki. Erről szól az apostol: „Éppen elég, hogy az elmúlt időben a pogányok akaratát követtétek és bujaságban, gyönyörök közt, részegeskedésben, lakomákban és dőzsölésben, bűnös bálványimádást űzve éltetek” (1Pét. 4,3). – Lehet erényesen isteni. „Szeretnék megszabadulni, hogy Krisztussal legyek” (Fil. 1,23). A birtoklások birtoklása: az Isten bírása. Bef.: De mindez mit mutat? Azt a nagy és fenséges értéket, hogy az ember valójában a javak birtokba vevője és így uralkodója. 4. beszéd: A természetes és természetfeletti szeretet (A szeretet felosztása) Bev.: A föld vándorai vagyunk, de Isten kegyelme folytán az ég várományosaivá nemesedünk... Istenatyánk olyanná teremtett minket, hogy a szeretet ősi lendületével forduljunk a földön észlelhető jók felé, és azt a kegyet is megadta, hogy vágyakozó lélekkel vágyódjunk az isteni javak felé. – Mi tehát ez az Isten adta ajándéka természetünknek? 1. A jó szeretete – a természet gyökérzetéből.

55

Istentől jövet nem lehet életjegyünk más, mint a Teremtő lényege, a szeretet. –Minden rezdülésünk a javak felé fordul. – Mik ezek részletezve? a) Anyagi javak. Mégpedig azok, amelyeket a test követel. Ilyenek az ételek-italok... Az Írás szerint: „Majd mondá az Isten: Íme, nektek adtam mindenfüvet, mely magot hoz, a földön, s minden fát, melynek benn a gyümölcsében van fajának megfelelő magva, hogy eledeltekre legyen, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának” (1Móz. 1,29-30). b) De szellemi és lelki erőink igénylik a magasabb rendű javakat is. Itt már a lélek értékeiről is szó van. Ilyenek a tudás, a szépség, a jóság... Ezek neve: tudomány, művészet, erkölcs. Mindezt elemi lendülettel igényli az ember és: „Megvizsgálja a folyók fenekét és rejtett dolgokat hoz napvilágra” (Jób 28,11). Ezért keresi a szépséget, ezért szolgálja a jóságot kérő kéréssel is: „Jóságos vagyte: jóságodban taníts meg engem rendeleteidre” (Zsolt. 118,68). 2. De még szentebb ajándéka természetünknek: Az örök értékek szeretete – a kegyelem televényéből. Itt már megváltás értékeiről és azok közléséről van szó: „...föláldozta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen világ gonoszságából Istenünk és Atyánk rendelése szerint. Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké” (Gal. 1,4-5). a) Ennek az égi kegynek a megszentelő alapja a hit. Ezért mondja az apostol: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen bölcselettel és hamistanítással, ami emberi hagyományon s e világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson” (Kol. 2,8-9). És így biztat az Írás mondván: „A hit reményeink szilárdalapja és a nem látott dolgok igazolása” (Zsid. 11,1). b) De valóságos kegyelme – az újjászületés. Erről szól a Mester mondván: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újra, nem látja meg Isten országát” (Jn 3,3). És ezt értelmezi az apostol is: „Nem veszendő magból születtetek újjá, hanem Isten élő és maradandó igéje által” (1Pét. 1,23). Bef.: Végezetül – és ez legyen a zárószó kérdése – mi a földi javak felé forduló, égi kegyelemmel töltekező ember végkifejlődése? A feleletünk röviden ez: a természet szeretetén át, az örök értékek felé való fordulás újjászületésével – isteni televénnyé alakulva – az isteni természetben való részesedés. Így zeng az égi Atya ajándékáról az apostol: „Így váltotta be nekünk legszebb és legnagyobb ígéreteit, hogy ezek révén az isteni természet részeseivé legyetek” (2Pét. 1,4). – Ez az alapja az igazi Szeretet boldog, örök birtoklásának! 5. beszéd: A természetfeletti szeretet hatásai (Dogmatikus beszéd: Az isteni szeretet eredményei) Bev.: Az égi Atya természetében való részesedés már a földi életben is sok és fokozatos eredményt mutat. Próbáljuk lemérni és felértékelni ezeket a hatásokat. Mik ezek az életváltozások? 1. Unio. Ez az első. Alapjában azt jelenti, hogy az ember az Istenhez kapcsolódik. „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt” (Ap.Csel. 4,32). Végső és legteljesebb eredménye így határozható meg: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal. 2,20). 2. Extazis. Ez a szeretet második foka és kifelé is észlelhető. Az Írás így írja le: „Ő azonban Szentlélektől eltelve föltekintett az égre, és megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbján áll...” (Ap.Csel. 7,55). Az Egyház szentjeinek élete állandóan mutatja. Az Egyház igen nemes híveinek élete is bizonyítja. Sőt, itt-ott magunkat is áthat a szent kegyelem. 3. Influxus universalia. Ez már az előzőnél is nagyobb. Az Írás így jellemzi: „Kettő közt vívódom: Szeretnék megszabadulni, hogy Krisztussal legyek. Ez volna a legjobb. De hogy miattatok életben maradjak, az szükségesebb” (Fil. 1,23-24). Tárgyilag pedig azt jelenti: hogy az élet minden mozzanatát istenivé nemesíti. 4. Zelus. Ez a fokozat – az Isten szeretetéért való elégést jelzi. Az Írás ezt írja: „Mert emészt a buzgóság házadért” (Zsolt. 68,10). Az apostolok példájára gondolj! „Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil. 1,21). Szt. Ignác vértanúi életére gondolj (a rómaiakhoz írt levelében könyörögve eseng, hogy engedjék meghalni Krisztusért!”)!

56

5. Vulmeratio. Ez már olyan fokú szeretet, amely teljesen áthat és kiverődik a testi életre is. Az Írás szerint: „Megsebezted szívemet, mátkám, húgom! Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével” (Én. 4,9). De Szt. Ferenc és társainak élete is – a szent sebek hordozását mutatja (stigmatizációk!). Mi más ez, mint a sebek viselése Isten iránti szeretetből?... Bef.: És ezeknek a szeretetfokozatoknak értéke és igénylése?... Sohase felejtsd az apostol szavát: „Szeretném ugyanis, hogy mindnyájan olyanok legyetek, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, egyik ilyent, a másik amolyant” (1Kor. 7,7). „Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek” (1Kor. 12,31). *

II. beszédlánc címe: Az Istenben élő Szeretet 1. beszéd: Az Isten önszeretete (Dogmatikus beszéd: Isten szereti Önmagát) Bev.: Istenről azt tanítja az Írás, hogy kezdet és vég. Belőle indul minden és Hozzá tör minden. „Én az Alfa és az Omega vagyok, (a kezdet és a vég), mondja Isten, az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható” (Jel. 1,8). Lehetséges-e tehát, hogy az Istennek végtelensége külsőnek mondott célra törjön? Vagy vehet-e valamit magába a Végtelen? 1. Isten Maga a Szeretet. Ez már felelet a kérdésre. Ő a Szeretet, tehát a teljes birtoklás és kiáradó forrás. Lénytanilag: „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet” (1Jn. 4,8). Ő a Van, Ő a Szeretet, Ő tehát Önmagát szereti teljes valóságában. a) Dinamikailag. Ez azt jelenti, hogy csak szeretetből cselekszik. „Nagyon jó az Úr minden műve!” (Sir. 39,21). A világot is jónak teremtő. „És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt” (1Móz. 1,31). Embert is szeretetből indítja és szeretetből hazavárja. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). – De kérdezhetném: és a világ és ember rosszasága hogyan értelmezendő? A dilemma megoldása lehetne valami jó: és ez a világ létére vonatkozik, és rám nézve egy szempontból káros (pl. a vihar). De lehet az isteni terv jó: ez az emberre vonatkozik (és elrontja az ember). b) „Fölülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincsen változás, sem árnyéka a változandóságnak” (Jak. 1,17). 2. Isten önlényegében élő Szeretet. Ennek a tételnek belső jelentősége és tartalma az, hogy minden jóság örök birtokolója és így minden boldogság örök hordozója az Isten. a) Mégpedig úgy, hogy a saját boldogsága Önmaga. Értelme: nem Őt boldogítja a teremtett világ, hanem Ő boldogítja a teremtményt. Ő Önmagában boldog, a teremtmény őbenne boldog. „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” /Gal.2,20/. b) Továbbá igaz az is, hogy boldogsága – az ember boldogsága. De ez nem nagyobbodás, hanem a kisugárzó boldogság visszaáramlása vonalán értelmezendő. c) Végül az is Egyház tanítása, hogy boldogsága – az ember boldogsága. Az Írás mindenütt ezt a tételt hangoztatja: „...Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm. 6,23). – A mi vágyunk ez: „...mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását” (Róm. 8,23). – Az Úr boldogsága pedig ez: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra: egy akol lesz és egy pásztor” (Jn 10,16). Bef.: Végül boldogítson bennünket ez az Írás: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne” (1Jn. 4,16). Isten önszeretete – az ember Istenben élésének szent boldogsága. 2. beszéd: A természetfeletti szeretet kiáradó kegyelem (Dogmatikus beszéd: Isten bennünk élése)

57

Bev.: Isten a Szeretet – mondtuk az imént. Isten a világ és az ember felé kiáradó szeretet; így tehát a legnagyobb kegyelem. – De mi ez a felénk áramlás valójában? Vajon tán a Szentlélek Személye a bennünk élő szeretet? 1. A bennünk élő szeretet nem a Szentlélek. Valójában a Szentháromság titkához értünk, amely a kinyilatkoztatás szerint az Isten belső életét jelenti. Mit tanít tehát a szeretetről az Írás? a) Isten belső lényegében a szeretet – a Szentlélek. Istenben – önálló Személy. „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet és kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében” (Mt 28,19). b) Emberlélekben: örök Lakó. „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor. 3,16). De az ember lelkébe öntött szeretet isteni természetet hordozó égi képesség (habitus). Így teremtett isteni ajándék. „A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz” (1Kor. 12,4). Cselekedeteink alapja és érdemszerző ereje. Ezért írja az apostol: „Azért hangzott el a hittel kapcsolatban, hogy a kegyelemből tett ígéret minden utód számára biztos legyen” (Róm. 4,16). – De szabadságunkat is megőrző isteni ajándék. „Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet” (Róm. 6,22). Nem mindig ez a gratia per praedestinationem data; hanem legtöbbször az emberi tevékenységen épülő ajándék. „Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába” (2Kor. 6,1). 2. Hanem az isteni természet égi ajándéka. „...megismeritek Krisztusnak minden ismeretet fölülmúló szeretetét és beteltek Isten egész teljességével” (Ef. 3,19). Ha pedig az, akkor hogyan kell azt értelmeznünk? a) Krisztus szeretete – a természetfeletti szeretet kincse. „Benne van (vére által) megváltásunk, bűneink bocsánata” (Kol. 1,14). „Hiszen tudjátok, hogy nem mulandó dolog, ezüst vagy arany váltott meg öröklött, értéktelen életmódotokból, hanem a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére” (1Pét. 1,18-19). b) Az égi Atya ömleszti az egek ilyen nagy kincsét. „Fölülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincsen változás, sem árnyéka a változandóságnak” (Jak. 1,17). c) Ember értékesítse. „Mindezen fölül pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke” (Kol. 3,14). Bef.: Most a befejezésben mondjuk meg a fentiek egybefogása alapján, hogy mi a szeretet tárgyi tartalma? A felelet ez: Isten szeretetének felénk áramlása, valóban az isteni természetben való olyan részesedés, amely felemel az Isten magasabb rendű felismerésére, szeretetére, végnélküli birtoklásának magaslatára és így a mindenekfeletti boldog élet elérésére. 3. beszéd: Az Istenből belénk áradó szeretet (Dogmatikus beszéd: A szeretet tevékenysége) Bev.: Az Isten szeretete felénk áradó és bennünk tevékenyen dolgozó égi ajándék. Istentől jövő és végeredményben embert Istenhez segítő. – De hogyan adatott nekünk? 1. Vagy a természetünk szolgálatára... Emberré teremtett, tehát emberré akar tenni. Ebben is szolgál a szeretet. Hogyan? a) Sokat akarunk... Ennek sodrát úgy lehet megtalálni, hogyha életünk alaplendületét keressük... És mi ez? – A jó akarás! b) De tovább is kell jutnunk! Az akart jót állandóan keresi az ember. Keresi az igazság kutatásában. Keresi – a jóság nyomozásában. Mégpedig úgy, hogy másokban, magunkban keressük, míg végre Istenben fel is találjuk. – És mindezt miért? Azért, hogy ezeknek a természetes kegyelmeknek megszerzése alapján életünket értékesebbé alakítsuk. 2. Vagy természetfeletti kivirágzásunkra. a) Fiaivá fogadott... Hogyan segít ebben a szeretet? b) Televényünk – a megszentelő kegyelem. „Így váltotta be nekünk legszebb és legnagyobb ígéreteit, hogy ezek révén az isteni természet részeseivé legyetek” (2Pét. 1,4). Más alakban így jellemzi ezt Szt. Pál: „...amint halálthozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az öröklétre szóló megigazulás révén akegyelem is a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,21). c) Virágzásunk az istenfiúi méltóságunk. Az „isteni ember” életvonala: „Aki test szerint él, testi

58

dolgokra vágyik, aki lélek szerint, lelkiekre törekszik” (Róm. 5,8). A szeretettel telített ember életcélja és eredménye: „Most megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet” (1Kor. 13,13). És ez az ember a földön is „új teremtmény”. „Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósult meg” (2Kor. 5,17). Bef.: Az isteni szeretet tehát nem elpihenő ajándék, hanem állandóan tevékenykedő égi kincs. „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem” (1Kor. 15,10). 4. beszéd: A szeretet Isten és ember közötti barátság (Dogmatikus beszéd: Isten – ember barátsága) Bev.: Az Isten és ember legősibb kapcsolata: a Teremtő és teremtmény összefüggése. Erről így ír az Írás: „Ő előbb van mindennél, s minden benne áll fönn” (Kol. 1,17). De nincs-e személyes kapocs is Isten és ember között? 1. Írás közlése. Mindig első és döntő érv: az élő tanítás. Ennek egyik forrása az Írás; az alapja pedig a „depositum fidei”. a) Van ilyen barátság. „Mert kifogyhatatlan kincs az az embernek; akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát” (Bölcs. 7,14). „Mily tiszteletreméltók előttem, Isten, a te gondolataid, mily hatalmas a számuk!” (Zsolt. 138,17). „Hadd emlékezzenek meg róla, miképpen tétetett próbára atyánk, Ábrahám, és lett Istenbarátja sok nyomorúság elszenvedése árán” (Judit 8,22). „Te azonban, Izrael, én szolgám, Jákob, kit választottam, ivadéka barátomnak, Ábrahámnak” (Iz. 41,8). Azért ír róla az Írás, mert mindig azt szorgalmazta az emberiségnek az Isten. b) Lényege: Istennel való egyesítés. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istenfiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: „Abba, Atya!” (Róm. 8,15). „Most tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe” (Ef. 2,19). „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk” (1Jn. 3,1). – Itt is azért csendíti ezt az Írás, mert ez volt mindig az Isten sugallta tanítás. c) De idekapcsolható még az Egyház tanításának az a része, amely különös részletezéssel emeli ki az Isten és ember barátságát. „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat” (Jn 14,15)... „Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki” (Jn 14,21). „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok” (Jn 15,10). „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek” (Jn 15,14). – De ugyancsak ide kell kapcsolnunk azt a tanítást is, amely a Szent Szív kinyilatkoztatásában csendül meg. Ennek tartalma röviden így fogható egybe: a szeretet teljességével fűződik az Isten a megszentelt emberhez. A megváltottat – minden szeretettel hívja, a Mesterhez sietőt – Magához öleli. 2. Értelmünk értelmezése. Itt már nem döntő, hanem egybecsengő hangok szólanak az Isten és ember barátságáról. a) Az ember örömmel hallja. Ez az Isten adta természet rezonanciája. b) Az ember örömmel szolgálja. Ez az Istenhez törő lélek valóságos életdinamikája. c) Az ember boldogan éli: földön... égben... Ez pedig az Isten és emberszemélyes barátságának teljes kibontakozása. Bef.: A teremtés isteni ténye égi Urunkhoz fűz, a szeretet kegye pedig Istenatyánkhoz kapcsol. – És a dinamika? Ez a szeretet ajándékának állandó ütemezése. *

III. beszédlánc címe: Az Isten lényegének tevékeny kisugárzása 1. beszéd: A Szeretet vetülete – a világ (Dogmatikus beszéd: A világ oka) Bev.: A létkérdés az Ősokhoz, az Istenhez vezet; de a létnek minősége is a szerető Istenre utal. –

59

Mit látunk a világban? 1. Körülöttünk pompázik a nagy és kis világ. Itt a nagy természetre és az emberre kell gondolni. Méretben nagyobb a természet, értékben végnélküli a szellem, az ember. a) A nagy természet az Isten műve. Ez az első megállapítás tárgyilag utal az Úrra; de a nagy világ szépsége és jósága ugyancsak az ég Ura szeretetének sugárkévéje. b) Az ember a nagy természet ura. Az ember azonban önmagában is nagyobb és gyönyörűségesebb jegyeket hordoz magában. Ezek a lélekkiválóságai (értelem, akarat, halhatatlanság!) „Meg is teremté az Isten az embert: a maga képére, az Isten képére teremtette, férfiúnak, és asszonynak teremtette” (1Móz. 1,27). De minden anyagi létező ura is. „És bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, melyeket alkottál” (Bölcs. 9,2). 2. Istenből áramlik a szépségben tündöklő jóság. De figyeljük meg a nagy természetet! Mennyi szépség, harmónia és jóság lakik benne. Ennek eredete az Isten, célja is az Úr. a) Azért vetíti ezt a szépséget Isten felé – a nagy természet. Mintha dicsőítő éneket énekelne és a Zsoltárossal zengené: „Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt” (Zsolt. 18,2). b) Visszavetíti ezt az Úr felé – az Isten képét hordozó ember. De a szépségnek igazi hordozója – az ember. Külső alakban – harmonikus testi aránymetszésben. De különösen lélekben. Csak úgy kell élni, hogy álljon reá az Írás szava: „Mindannak azonban, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (Jn 1,12). Bef.: Mindez: a Szeretetből. Mi tehát a felelet? Mindent visszaadni az égi Atyának – tiszta szeretetből. 2. beszéd: A Szeretet sugárzó osztása – a lélek gazdagítása (Dogmatikus beszéd: Az ember gazdagítása) Bev.: Emberi életünket ez a kérdés érinti a legközelebbről: mit kapunk mi az égi Szeretettől? A felelet kettős összefogásban akarja ismertetni az Isten szeretetének kincseit. 1. Természetes kincsek. A föld lakója vagyok, tehát az anyagi élet feltételeit kapom. – Mik a földi adományaink? a) Először: a földünk és a nagy világ. Ez a mi otthonunk (Paradicsom). Ez ami tápláló anyánk. b) Másodsorban magasabb rendű kincsünk a lelkünk és tehetségei. Ennek lényege így fogható egybe: „Meg is teremté az Isten az embert: a maga képére, az Isten képére teremtette, férfiúnak, és asszonynak teremtette” (1Móz. 1,27). c) Végül a tökéletesedési lehetőség és annak valósulása. Testi és lelkiéletünk gazdagodhat. Értelmesebb munkások, tudósok, művészek és életművészek lehetünk. De ezek felett még mérhetetlenebb kincsek hordozói is vagyunk. 2. A természetfeletti kegyelmek. Mindez egy szóba foglalható: a megváltás. Történelmi alapja: „Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is” (Zsid. 1,1-2). – Értékvalósága: „Hiszen tudjátok, hogy nem mulandó dolog, ezüst vagy arany váltott meg öröklött, értéktelen életmódotokból, hanem a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére” (1Pét. 1,18-19). – Ennek azután részletei: a) A megszentelődés kegye. b) A belénk öntött erények kegye. c) A Szentlélek ajándékának kegye. „A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, (szerénység), önmegtartóztatás, (tisztaság)” (Gal. 5,22). – Ezek a kegyelmek forrásozzák azt az életet, amelyet Szt. János így jellemez: „Mindannak azonban, aki befogadta, hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen” (Jn 1,12). Bef.: Végül állapítsuk meg, hogy a földi dolgokban természetünknek megfelelően bontakozunk, a természetfelettiekben pedig – a megváltás nyomán – Isten fiaivá lehetünk.

60

3. beszéd: A Szeretet teljessége – a léleknek természetfeletti kegyelemmel való telítése (Dogmatikus beszéd: A megszentelő kegyelem működése) (Ez a beszéd részletezi az előző beszéd 2. pontját) Bev.: A megszentelt lélekben állandóan dolgozik az Isten kegyelme. – Hogyan észlelhető ez a munka? 1. Mindig segített és segít kegyelmével az Isten. Isten még a megszentelés előtt hív minket. Ha követjük szavát és megtisztulunk, akkor az Úr segíti életünket. a) Életutunkat megvilágítja. „Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4). Fényt vet elénk, és látjuk életünk igazi célját. b) Életünket megkönnyíti! Nem könnyű az élet, hiszen próbát áll az ember. De mit mond erről az Úr? Urunk ítélete az élet terhéről: „Vegyétek magatokra igámat... Az én igám édes, az én terhem könnyű” (Mt 11,29 és 30). Így kell tehát nekünk is ítélkeznünk. De ehhez a teherviseléshez ad-e segítséget a Mester? „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak” (Mt 7,7). Így kell tehát bizakodnunk és eljárnunk. 2. De Krisztus kegyelméből – természetében is részesít minket az Isten. Itt már olyan kincsről van szó, amely emberi életünket istenivé nemesíti. – De hol észlelhető ez? a) Ez már a földi kincsünk is. Az „isteni ember” – Isten szemével lát, Isten szerint gondolkodik és a szeretet cselekedeteit gyakorolja. Olyan valaki, aki tényleg tűz. De olyan is, aki tüzet és fényt áraszt! b) És ez égi boldogságunk is! Ezért az égben nyer tökéletes kialakulást! Krisztus Urunk ígéri, Egyháza mindig tanította és az ember boldogan áhítozza. Bef.: Dolgozik a kegyelem; csak vele munkálkodjék az istenivé alakított ember! 4. beszéd: A Szeretet birtoklása – az örök élet igazi birtoklása

II. rész: A szeretet pozitív parancsa I. beszédlánc címe: A szeretet parancsa és fajai 1. beszéd: Erény és gyakorlás 2. beszéd: A természetünkben élő szeretettörvény 3. beszéd: A szeretet Isten pozitív parancsa 4. beszéd: Az Isten szeretet milyensége 5. beszéd: Az önszeretet 6. beszéd: A felebaráti szeretet 7. beszéd: A bűnösök szeretete 8. beszéd: Az ellenség szeretet *

II. beszédlánc címe: A szeretet ismertető jegyei 1. beszéd: A szeretet nyájas türelem 2. beszéd: A szeretet törhetetlen bizalom 3. beszéd: A szeretet szerény alázkodás 4. beszéd: A szeretet megtestesült önzetlenség *

III. beszédlánc címe:Az örök Szeretet áramkörében 1. beszéd: Indító erő – az Isten 2. beszéd: Erősítő hullámzást ad – a Mester

61

3. beszéd: Emberszemélyekkel egybefon – a Szentlélek 4. beszéd: Személyiségünk fennmaradásával Magához fogad – az örök Szeretet *

III. rész: A szeretet elleni bűnök (Ezekről csak röviden szóljunk, mert ezek fejtegetése könnyebb feladat. De itt is óvni kell a szónokot, hogy dörgedelmes szidalmakba ne merüljön). – a) alcsoport: Az egységes egybefonódás ellen (Unio) 1. beszéd: A gyűlölet (Odium) 2. beszéd: Az Isten gyűlölet (Odium Dei) 3. beszéd: Az embergyűlölet (Odium hominis) b) alcsoport: Az egybetartozandóság öröme ellen elkövetett bűnök (gaudium) 1. beszéd: Az irigység 2. beszéd: A lelki javak miatti szomorkodás c) alcsoport: A béke ellen elkövetett bűnök 1. beszéd: Az egyenetlenkedés 2. beszéd: A veszekedés 3. beszéd: A tettleges bántalmazás d) alcsoport: A jóttevés ellen elkövetett bűnök 1. beszéd: A botrány 2. beszéd: A tudatos lélekrontás *

Befejező összefoglalás: Mindig szeretetből – Szeretetért! (A szeretetről külön bőséges kötetet találunk!!) ***