2. melléklet. amely a következő dokumentumot kíséri:

HU

HU

HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Bruxelles, le 16.12.2010 COM(2010) 744 final 2. melléklet

2. melléklet amely a következő dokumentumot kíséri: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Az európai közszolgáltatások interoperabilitása felé”

HU

HU

Európai Interoperabilitási Keretrendszer (EIF) az európai közszolgálatok számára

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK................................................................................................1 1

Az Európai Interoperabilitási Keretrendszer. Bevezetés ...............................2

1.1 Cél és jogi keret............................................................................................................... 2 1.2 Fogalommeghatározások ................................................................................................ 2 1.2.1. Európai közszolgáltatások.............................................................................................. 2 1.2.2. Interoperabilitás.............................................................................................................. 3 1.2.3 Interoperabilitási keretrendszer ....................................................................................... 3 1.3 Az interoperabilitás szükségessége és előnyei ............................................................... 3 1.4 Az EIF ajánlásai...............................................................................................................3 1.5 Háttér............................................................................................................................... 4 1.5.1 Az interoperabilitás politikai és történelmi háttere az EU-ban......................................................5 1.5.2 Interoperabilitási keretrendszerek................................................................................................5 1.6 Európai közszolgáltatási forgatókönyvek ........................................................................ 6 1.6.1 1. forgatókönyv: Közvetlen kölcsönhatás vállalkozások/polgárok és egy másik tagállambeli közigazgatási rendszer között....................................................................................................................7 1.6.2 2. forgatókönyv: Információcsere közigazgatási rendszerek között vállalkozások/polgárok kérésére .....................................................................................................................................................7 1.6.3 3. forgatókönyv: Nemzeti igazgatások és az EU intézményei közötti információcsere ................8 1.6.4 Példák az európai közszolgáltatásokra........................................................................................9 1.7 A dokumentum szerkezete .............................................................................................. 9

2

Az európai közszolgáltatások alapelvei ........................................................11

2.1 2.2 2.3 2.4 2.5 2.6 2.7 2.8 2.9 2.10 2.11 2.12 2.13

Bevezetés......................................................................................................................11 1. alapelv: szubszidiaritás és arányosság ..................................................................... 11 2. alapelv: Felhasználóközpontúság ............................................................................. 11 3. alapelv: Integráció és hozzáférhetőség ..................................................................... 12 4. alapelv: Biztonság és adatvédelem ........................................................................... 12 5. alapelv: Többnyelvűség............................................................................................. 12 6. alapelv: Igazgatási egyszerűsítés.............................................................................. 13 7. alapelv: Átláthatóság ................................................................................................. 13 8. alapelv: Az információk megőrzése........................................................................... 13 9. alapelv: Nyitottság ..................................................................................................... 14 10. alapelv: Újrafelhasználhatóság................................................................................ 14 11. alapelv: Technológiai semlegesség és alkalmazhatóság........................................ 14 12. alapelv: Hatékonyság és eredményesség............................................................... 15

3

A közszolgáltatások koncepcionális modellje ..............................................16

3.1 3.2

Bevezetés......................................................................................................................16 A koncepcionális modell alapelvei................................................................................. 16 3.2.1 Alapvető közszolgáltatások........................................................................................................17 3.2.2 Biztonságos adatcsere és -kezelés............................................................................................19 3.2.3 Az összevont szolgáltatások szintje...........................................................................................20

0

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA 3.3

A koncepcionális modell alkalmazásai .......................................................................... 21 3.3.1 Példa határokon átnyúló alkalmazásra ......................................................................................21 3.3.2 Példa ágazatközi alkalmazásra .................................................................................................22 3.3.3 Példa közigazgatási határokon átnyúló alkalmazásra ...............................................................23

4

Az interoperabilitás szintjei ............................................................................24

4.1 4.2 4.3 4.4

4.6

Bevezetés......................................................................................................................24 Politikai kontextus.......................................................................................................... 24 Jogi interoperabilitás...................................................................................................... 25 Szervezeti interoperabilitás ........................................................................................... 25 4.4.1 A munkafolyamatok egymáshoz közelítése ...............................................................................25 4.4.2 Szervezeti kapcsolatok ..............................................................................................................25 4.4.3 Változáskezelés.........................................................................................................................26 Szemantikai interoperabilitás......................................................................................... 26 4.5.1 Az EU szemantikai interoperabilitási kezdeményezése.............................................................26 Műszaki interoperabilitás ............................................................................................... 27

5

Interoperabilitási megállapodások.................................................................28

5.1 5.2 5.3

Bevezetés......................................................................................................................28 A formalizált specifikációk értékelése és kiválasztása .................................................. 29 5.2.1 Specifikációk, nyitottság és újrafelhasználhatóság ....................................................................29 A szabványosítási folyamat elősegítése........................................................................ 30

6

Interoperabilitási irányítás ..............................................................................31

7

Rövidítések és glosszárium............................................................................32

7.1 7.2

Rövidítések....................................................................................................................32 Glosszárium................................................................................................................... 32

4.5

1


1 Az Európai Interoperabilitási Keretrendszer. Bevezetés 1.1 Cél és jogi keret Az Európai Interoperabilitási Keretrendszer (European Interoperability Framework, EIF) céljai a következők: •

az európai közszolgáltatások nyújtásának előmozdítása és támogatása a határokon átnyúló és ágazatközi1 interoperabilitás révén;

•

iránymutatás a közigazgatási szervek számára a vállalkozásoknak2 és a polgároknak nyújtott európai közszolgáltatások terén;

•

a különböző nemzeti interoperabilitási keretrendszerek (National Interoperability Framework, NIF) kiegészítése és összekapcsolása európai szinten.

Ez a nem technikai jellegű dokumentum mindazoknak szól, akik az európai közszolgáltatások meghatározásában, megtervezésében és végrehajtásában részt vesznek. Az EIF-et figyelembe kell venni az EU szakpolitikai kezdeményezéseinek végrehajtását támogató európai közszolgálatokra vonatkozó döntések meghozatalánál éppúgy, mint az olyan nemzeti közszolgáltatások kialakításánál, amelyeket később adott esetben európai közszolgáltatásként ismét hasznosítanak. Az EIF fenntartása az ISA3 program égisze alatt történik, a tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködés keretében. A tagállamok és a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 170. cikke szellemében működnek együtt. E cikk értelmében a 26. cikkben említett, belső piaccal kapcsolatos célkitűzések megvalósulásának előmozdítása érdekében az Európai Uniónak segítenie kell transzeurópai hálózatok létrehozását és fejlesztését, és elő kell mozdítania a nemzeti hálózatok összekapcsolását és interoperabilitását, valamint a hozzáférést az ilyen hálózatokhoz. Az EIF a belső piac jobb működéséhez azzal járul hozzá, hogy az európai közigazgatási rendszerek közötti interoperabilitást erősíti.

1.2 Fogalommeghatározások 1.2.1

1.2.1. Európai közszolgáltatások

Ebben a dokumentumban az „európai közszolgáltatás” kifejezés olyan „határokon átnyúló, a közszektorral kapcsolatos szolgáltatást4 jelent, amelyet a közigazgatási szervek nyújtanak egymásnak vagy európai vállalkozásoknak és polgároknak.” Jóllehet nem minden európai közszolgáltatást támogatnak információs és kommunikációs technológiák (IKT), legtöbbjük működését a közigazgatási szervek által kifejlesztett egyedi szoftverrendszerek5 összekapcsolása teszi lehetővé.

1 2 3

4

Ágazat alatt esetünkben szakpolitikai terület (pl. vámügy, rendőrség, e-egészségügy, környezetvédelem, mezőgazdaság stb.) értendő. Az EIF keretein belül vállalkozásnak minősülnek a nem kormányzati szervezetek és a nonprofit szervezetek is stb. Interoperabilitási eszközök európai közigazgatási szervek számára (Interoperability solutions for European public administrations, ISA), HL L 260., 2009.10.3., 20. o., 2009, http://eurlex.europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ:L:2009:260:SOM:HU:HTML. A kifejezés egyaránt jelöli a nemzeti közigazgatási szerveket (azoknak minden szintjét) és a nevükben eljáró testületeket és/vagy az EU közszolgáltatásait.

2


1.2.2

1.2.2. Interoperabilitás

Az EIF az interoperabilitással egy bizonyos kontextusban – az európai közszolgáltatások nyújtása terén – foglalkozik. Noha az európai közszolgáltatások nyújtása szinten minden esetben IKT-rendszerek közötti adatcserével jár, az interoperabilitás tágabb fogalom, amely a szervezetek azon képességét is magában foglalja, hogy minden fél számára előnyös és közösen meghatározott célok érdekében együttműködjenek. Az EIF tehát az alábbi meghatározást használja6: „Az európai közszolgáltatások vonatkozásában az interoperabilitás az a képesség, mely révén az egymástól eltérő szerkezetű, különböző szervezetek együtt tudnak működni kölcsönösen előnyös, konszenzuson alapuló, közös célok érdekében, ami magában foglalja a szervezetek egyedi munkafolyamatait követő, saját adatátviteli IKT-rendszereiken keresztül bonyolított ismeret- és információátadást is.” Az interoperabilitás multilaterális jellegű, és leginkább egy közösség közös értékének tekinthető.

1.2.3

Interoperabilitási keretrendszer

„Az interoperabilitási keretrendszer egymással közszolgáltatások közös nyújtása érdekében együttműködni kívánó szervezetek egyeztetett interoperabilitási megközelítése. Alkalmazási körén belül közös elemként például meghatározza a szóhasználatot, a fogalmakat, az alapelveket, az irányvonalakat, az útmutatókat, az ajánlásokat, a szabványokat, az előírásokat és az eljárásokat.”

1.3 Az interoperabilitás szükségessége és előnyei Az interoperabilitás az európai közszolgáltatások hatékony nyújtásának nemcsak előfeltétele, hanem előmozdítója is. Az interoperabilitás az alábbi szükségletek kielégítésére irányul: •

együttműködés a közigazgatási szervek között közszolgáltatások kialakítása céljából;

•

a közigazgatási szervek közötti információcsere a jogi kötelezettségek vagy a politikai kötelezettségvállalások teljesítése érdekében;

•

az információk megosztása és újrafelhasználása a közigazgatási szervek között az adminisztratív hatékonyság fokozására, valamint a polgárokat és a vállalkozásokat érintő bürokrácia visszaszorítására.

Az eredmény: •

a polgároknak és a vállalkozásoknak nyújtott közszolgáltatások minősége javul annak köszönhetően, hogy a közszolgáltatások terén könnyebb lesz az egyablakos ügyintézés;

•

a közigazgatási szervek, a vállalkozások és a polgárok költségei a közszolgáltatások hatékony nyújtásának köszönhetően csökkennek.

1.4 Az EIF ajánlásai Az EIF ajánlásokat fogalmaz meg az interoperabilitással kapcsolatos egyedi követelményekről. Az ajánlások végrehajtásával olyan környezet alakítható ki, amely elősegíti, hogy a közigazgatási szervek új európai közszolgáltatásokat alakítsanak ki. Ennek segítségével fenntartható lesz egy olyan európai 5

6

A közigazgatásoknak olyan egyedi szoftverekre van szükségük, amelyek megfelelnek sajátos igényeiknek (adóhatósági, rendőrségi együttműködés), és valamennyi szükségletük kielégítése érdekében kiegészítik a kereskedelmi forgalomban kapható szoftvereket (operációs rendszerek, adatbázisrendszerek, szövegszerkesztők, táblázatkezelők stb.). Az Európai Parlament és a Tanács 922/2009/EK határozata (2009. szeptember 16.) az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) HL L 260, 2009.10.03, 20. o., 2. cikk

3

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA közszolgálati ökoszisztéma 7 , ahol az emberek tájékozottak az interoperabilitás terén, a szervezetek készen állnak az együttműködésre, és a közös keretrendszerek, eszközök és szolgáltatások európai szintű közszolgálatok kialakítását segítik elő.

1.5 Háttér Az EIF egyike az interoperabilitással kapcsolatos azon kezdeményezéseknek, amelyek célja európai közszolgáltatások kialakítása. Az alábbi ábra a következő kezdeményezések közötti kapcsolatokat mutatja be: az Európai Interoperabilitási Stratégia (European Interoperability Strategy, EIS), az EIF, az európai interoperabilitási iránymutatások, valamint az európai közszolgáltatások létrehozását célzó európai interoperabilitási szolgáltatások, eszközök és tevékenységek. Interoperabilitással kapcsolatos kezdeményezések

Támogatás

Stratégia

Az európai közszolgálatok tevékenységei

Irányítás

Az EIF alkalmazási köre

Keretrendszerek Iránymutatások Szolgáltatások Services & Tools & eszközök

Tervezés

Végrehajtás

Működés

Az európai közszolgáltatások létrehozását célzó tevékenységeket támogató, interoperabilitással kapcsolatos kezdeményezések 1-1. ábra Az interoperabilitás uniós szintű irányítását szisztematikus módon, meghatározott, egyedi célokkal kell megközelíteni. Ennek érdekében az Európai Interoperabilitási Stratégia (EIS)8 alapot biztosít egy, a határokon átnyúló és/vagy ágazatközi interoperabilitást támogató szervezeti, pénzügyi és operatív keretrendszer számára. Az EIS irányítja az EIF-et és az összes kapcsolódó erőfeszítést azzal, hogy meghatározza a stratégiai prioritásokat és célkitűzéseket. Az EIF célja az, hogy segítse az európai közszolgáltatások megtervezését.

7

Az ökoszisztéma olyan rendszer, amelynek tagjai a szimbiotikus kapcsolatoknak (a pozitív előjelű kapcsolatoknak) köszönhetően előnyökhöz jutnak abból, hogy kölcsönösen részt vesznek a rendszer működésében.

8

A stratégia meghatározza az európai közszolgáltatások nyújtásának közös jövőképét, és az európai közszolgáltatások interoperabilitásának javítását célzó, nemzeti és európai uniós szintű összpontosított cselekvéseket tartalmaz.

4

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA Az európai interoperabilitási iránymutatások olyan európai interoperabilitási szolgáltatások és eszközök kialakításában nyújtanak segítséget, amelyek az európai közszolgáltatások nyújtásának alapját képezik.

1.5.1

Az interoperabilitás politikai és történelmi háttere az EU-ban

Az európai közszolgáltatások végrehajtásához a közszektornak számos kihívásnak kell megfelelnie. A határokon átnyúló és ágazatközi interoperabilitás kulcsfontosságú tényezőnek tekinthető az e kihívásoknak való megfelelés során. A határokon átnyúló interoperabilitás az európai közszolgáltatási kezdeményezések terén politikai prioritás. A közszolgáltatások határokon átnyúló, gördülékeny nyújtása – amelynek viszont az interoperabilitás az egyik előfeltétele – képes jelentős hatást gyakorolni a vállalkozásokra és a polgárokra. Az alábbi uniós kezdeményezések történelmi perspektívából nézve szemléltetik a közigazgatások között megvalósuló interoperabilitás tekintetében nyújtott, szakpolitikai szintű támogatást. 2005 eEurope 2005 cselekvési terv

2003 1994 A Bangemann jelentés 1993

2000

A közszféra információinak felhasználásáról szóló irányelv (2003/98/EK)

A növekedést és a foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia

1998 A szabványokról szóló irányelv (98/34/EK)

2004

A közbeszerzési irányelv (2004/18/EK)

2004

2002 eEurope 2005 kezdeményezés

Az EIF 1. verziója

2007 INSPIRE irányelv (2007/2/EK)

2006

2010 EU 2020 stratégia

2009

A szolgáltatásokról szóló irányelv (2006/123/EK)

Az ISA-program elfogadásáról szóló 2009/922/EK határozat

2010 Az EIF 2. verziója

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2001 e-kormányzati miniszteri konferencia Brüsszelben 2003 e-kormányzati miniszteri konferencia Comóban Magyarázat Kék – EU-irányelvek Piros – Politikai kezdeményezések

2005 Modinis IDM program 2005 Manchesteri miniszteri nyilatkozat

2004 Az IDABC program elfogadásáról szóló 2004/387/EK határozat

2007 i2010 kezdeményezés 2007

Lisszaboni miniszteri nyilatkozat

2010 Digitális menetrend

2009 Malmöi miniszteri nyilatkozat

2006 A páneurópai e-kormányzati szolgáltatások interoperabilitásáról szóló bizottsági közlemény

Az interoperabilitással kapcsolatos uniós kezdeményezések 1–2. ábra

1.5.2

Interoperabilitási keretrendszerek

Számos közigazgatási intézmény már most is rendelkezik olyan keretrendszerekkel, amelyek nemzeti, regionális vagy helyi szinten foglalkoznak az interoperabilitás kérdéseivel, vagy most fejleszt ki ilyen rendszereket. E keretrendszerek hatóköre kifejlesztésük területeire korlátozódik. Az európai közszolgálatoknak azonban készen kell állniuk arra, hogy egymással együttműködésben nyújtsanak európai közszolgáltatásokat, és ezzel kielégítsék a vállalkozások és a polgárok szükségleteit. Fontos, hogy a közigazgatási intézmények által alkalmazott interoperabilitási keretrendszerek összehangolása – legyenek akár nemzeti (NIF), akár európai (EIF) szintűek – az interoperabilitás szem előtt tartásával történjen, annak érdekében, hogy a tagállamok az európai közszolgáltatások kialakításakor megállapodhassanak az EIF ajánlásainak a konkrét végrehajtásáról.

5

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA Általánosságban elmondható, hogy a NIF-ek természetükből adódóan részletesebbek és sok esetben leíróbb jellegűek az EIF-nél, amely „metakeretrendszerként”, elvontabb szinten működik, és amely – a szubszidiaritás elvének megfelelően – nem ró döntési vagy egyéb kötelezettségeket a tagállamokra.9 1. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek össze kell hangolniuk interoperabilitási keretrendszereiket az európai interoperabilitási keretrendszerrel, azaz tekintetbe kell venniük a közszolgáltatások nyújtásának európai dimenzióját. Mivel az EIF és az NIF-ek egymás kiegészítői, az Európai Bizottság támogatja egy olyan, nemzeti interoperabilitási keretrendszereket vizsgáló megfigyelőközpont (National Interoperability Framework Observatory, NIFO) létrehozását, amelynek célja, hogy információval szolgáljon a nemzeti interoperabilitási keretrendszerekről és ezzel lehetővé tegye a közigazgatási intézmények számára a tapasztalatok és a tudás megosztását.

1.6 Európai közszolgáltatási forgatókönyvek Az EIF szerinti értelemben vett interoperabilitás a kölcsönhatásokat taglaló számos forgatókönyvben megjelenik. Azok az európai közszolgáltatások, amelyekre az EIF vonatkozik, a határokon átnyúló kölcsönhatások típusa alapján sorolhatók csoportokba, ahogy az alábbi ábra mutatja.

X tagállam

Y tagállam

A2B

Vállalkozások

Polgárok A2C Igazgatás

Igazgatás

A2A

A2B A2C

A2A

A2A EU-szintű igazgatás Első típus

A2A: Igazgatások közötti kapcsolat A2B: Igazgatás és vállalkozások közötti kapcsolat A2C: Igazgatás és polgárok közötti kapcsolat

Második típus 1–3. ábra

9

A szubszidiaritás elve nem csupán a tagállamok és az EU közötti kapcsolatra vonatkozik, hanem bizonyos esetekben a tagállamokon belül is érvényesül, szövetségi/nemzeti szinten vagy egyéb szinteken is (pl. regionális, tartományi, megyei és települési szinten).

6

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA Az első típusú interakció egy adott tagállam vállalkozásai és polgárai, egy másik tagállam közigazgatási rendszere és/vagy az uniós szintű igazgatás közötti közvetlen kölcsönhatás (A–B és A– C), amely során az érintett vállalkozások vagy polgárok közszolgáltatásban részesülnek. A második típus a több tagállam igazgatásai vagy az uniós szintű igazgatások közötti kölcsönhatás (A–A). Ez az igazgatásoknak a vállalkozások vagy a polgárok kiszolgálása terén nyújthat támogatást (A–B és A–C).

1.6.1

1. forgatókönyv: Közvetlen kölcsönhatás vállalkozások/polgárok és egy másik tagállambeli közigazgatási rendszer között

X tagállam

Y tagállam

Polgárok

A2C

Vállalkozások A2B

Igazgatás

1–4. ábra Példa: Y tagállamból származó polgárnak, aki X tagállamban szándékozik munkát vállalni, X tagállamban meg kell felelnie bizonyos alakiságoknak.

1.6.2

2. forgatókönyv: Információcsere vállalkozások/polgárok kérésére

közigazgatási

X tagállam

rendszerek

között

Y tagállam

Polgárok vagy vállalkozások

Igazgatás

A2C vagy A2B

A2A

Igazgatás

1–5. ábra

7

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA Példa: egy X tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltató székhelyet kíván létrehozni Y tagállamban, és ilyen tartalmú kérelmet nyújt be. A kérelem feldolgozása érdekében, valamint azért, hogy a szükséges információt ne a szolgáltatótól kelljen bekérni, X és Y tagállam igazgatási szervei egymással közvetlenül megoszthatják az információkat. Ehhez szükséges az érintett tagállamok közötti interoperabilitás.

1.6.3

3. forgatókönyv: információcsere

X tagállam

Igazgatás

Nemzeti

igazgatások

és

az

EU

intézményei

közötti

Y tagállam

Z tagállam

Administration Igazgatás

Administration Igazgatás

EU-szintű EU Administrations igazgatás

Administrations, Igazgatás, vállalkozások , Business ésand polgárok Citizens

1–6. ábra Ez a forgatókönyv olyan igazgatási hálózatokra vonatkozik, amelyek azokban az ágazatokban működnek, ahol uniós jogszabályok írják elő a tagállamok igazgatásai számára az adatgyűjtés, valamint az egymással és/vagy az EU intézményeivel és ügynökségeivel folytatott adatcsere és adatmegosztás kötelezettségét. Ilyenek például azok az esetek, amikor tagállamok információt és statisztikai adatokat adnak át egy illetékes európai hatóságnak, amely azután az érintett közvélemény felé közvetíti az összesített információkat.

8


1.6.4

Példák az európai közszolgáltatásokra

A példák alábbi, nem teljes körű listája10 szemlélteti a fentebb tárgyalt, európai közszolgáltatásokra vonatkozó általános forgatókönyveket: ÁGAZAT / TERÜLET

SZOLGÁLTATÁSOK

Vállalkozásfejlesztés (A2B, A2A)

Válalkozás indítása Közbeszerzés Szabadalmak, védjegyek, formatervezési minták bejegyzése Fogyasztóvédelem, címkézés, csomagolás Születési és házassági anyakönyvi kivonat Vezetői engedélyek Útlevél, vízum Tartózkodási és munkavállalási engedély Gépjármű-regisztráció Iskolai és egyetemi beiratkozás Tanulmányi ösztöndíjak Internetes adóbevallás

Okmányok és engedélyek (A2C)

Tanulás (A2C) Az állampolgárok által fizetendő adók (A2C) Társadalombiztosítás (A2C)

Statisztikai adatszolgáltatás (A2B, A2A) Munkavállalás (A2C) Vámügyek (A2C, A2B, A2A)

A társadalombiztosítási rendszerekkel kapcsolatos információs szolgálat Munkanélküli segély Családi pótlék Nyugdíj Állami egészségbiztosítás A vállalkozások által fizetendő adók ÁFA-visszatérítés Adózási ösztönzőkkel kapcsolatos információk Jövedéki termékekről szóló nyilatkozat Képesítések és oklevelek elismerése Álláskeresés Vámkötelezettségekkel kapcsolatos információk Vámáru-nyilatkozat

1.7 A dokumentum szerkezete Az következő fejezetekben az EIF az európai közszolgáltatások hatékonyabb és eredményesebb nyújtása szempontjából kulcsfontosságú kérdéseket tárgyal. Az „alapelvekkel” foglalkozó 2. fejezet meghatározza az európai közszolgáltatások alapját képező általános alapelveket. Ezek az alapelvek a polgárok, a vállalkozások és a közigazgatási szervek közszolgáltatásokkal szemben támasztott elvárásait tükrözik. A 3. fejezet a „közszolgáltatások koncepcionális modelljeit” tárgyalja. Az európai közszolgáltatások megtervezésére vonatkozó szervezőelvet vázol fel, és azokat az alapvető szolgáltatásokat emeli ki, amelyekből szolgáltatáscsoportok alakíthatók ki, és amelyek a későbbiekben elősegíthetik más európai közszolgáltatások kialakítását.

10

A páneurópai e-kormányzati szolgáltatásokra vonatkozó, az érdekeltek által támasztott követelményekről szóló tanulmány, zárójelentés (v1.3), amely rangsorolja és leírja a különféle páneurópai e-kormányzati szolgáltatásokat (lásd: http://ec.europa.eu/idabc/servlets/Docc7f6.pdf?id=19649).

9

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA Az „interoperabilitás szintjeit” tárgyaló 4. fejezet az interoperabilitás azon aspektusaival foglalkozik, amelyeket az európai közszolgáltatások megtervezése során szem előtt kell tartani, és meghatározza a felmerülő kérdések megtárgyalásakor alkalmazandó közös szóhasználatot. Az 5. fejezet olyan megközelítést mutat be, amelynek célja a közigazgatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása annak érdekében, hogy „interoperabilitási megállapodások”, formalizált előírások vagy nyílt szabványok bevezetésével megvalósuljon egy adott európai közszolgáltatás. Az „interoperabilitási irányításról” szóló 6. fejezet vázolja, hogy mire van szükség ahhoz, hogy az európai közszolgáltatások nyújtása során hosszú távon garantálható legyen az interoperabilitás, és hogy az interoperabilitással kapcsolatos tevékenységek összehangolása minden igazgatási szinten megtörténjen az európai közszolgáltatások kialakításának támogatása érdekében.

10


2 Az európai közszolgáltatások alapelvei 2.1 Bevezetés Ez a fejezet a megfelelő közigazgatási gyakorlat azon általános alapelveit határozza meg, amelyek az európai közszolgáltatások kialakítási folyamatának szempontjából fontosak. Ezek az elvek leírják azt a környezetet, amelyben az európai közszolgáltatásokról döntés születik és amelyben ezek végrehajtásra kerülnek. Különböző – pl. politikai, jogi vagy technikai – jellegük ellenére is egymás kiegészítői. Az EIF tizenkét alapelve három kategóriába sorolható: •

Az első csoport az európai közszolgáltatásokkal kapcsolatos európai uniós cselekvés hátterét határozza meg;

•

Az alapelvek következő csoportja a felhasználók általános szükségleteit és elvárásait tükrözi (2–8);

•

A harmadik csoport a közigazgatások közötti együttműködés alapjául szolgál (9–12).

2.2 1. alapelv: szubszidiaritás és arányosság Az első alapelv az EU-Szerződésben foglalt szubszidiaritást és arányosságot írja elő. A szubszidiaritás elve kimondja, hogy az európai uniós döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebb eső szinten kell meghozni. Más szóval az EU csak abban az esetben tesz lépéseket, ha az hatékonyabb, mint a nemzeti, regionális vagy helyi szinten történő fellépés. Az arányosság elve az EU fellépését a kitűzött szakpolitikai célok eléréséhez szükséges mértékre korlátozza. Ez azt jelenti, hogy az EU olyan megoldásokat választ, amelyek a lehető legnagyobb szabadságot biztosítják a tagállamok számára. A szubszidiaritás és az arányosság az európai közszolgáltatások nyújtására is vonatkozik, következésképpen az ilyen szolgáltatásnyújtáshoz szükséges információcserére is. Az információcsere és az európai közszolgáltatások közös nyújtása európai jogszabályok eredményeként valósul meg, vagy pedig abban az esetben, ha az állami hatóságok önkéntesen és proaktívan vesznek részt az összehangolt kezdeményezésekben.

2.3 2. alapelv: Felhasználóközpontúság A közszolgáltatások célja a polgárok és vállalkozások szükségleteinek kielégítése. Pontosabban: ezeknek a szükségleteknek kell meghatároznia azt, hogy milyen közszolgáltatásokat nyújtanak és hogyan. Általában elmondható, hogy a polgárok és a vállalkozások a következőket várják el: •

felhasználóbarát szolgáltatásokhoz testre szabottan, biztonságos és rugalmas módon lehessen hozzáférni;

•

a szolgáltatás nyújtása több csatornán keresztül történjen, hogy a felhasználók bárhogyan, bárhol, bármikor hozzáférhessenek a szolgáltatásokhoz;

•

legyen egyetlen kapcsolattartási pont, abban az esetben is, ha több közigazgatásnak kell együtt dolgoznia a szolgáltatás biztosítása érdekében;

•

kizárólag a közszolgáltatás megvalósulásához szükséges adatokat kelljen megadni, és egy adott információt csak egyszer kelljen megadni az igazgatásoknak;

•

a közigazgatások tartsák tiszteletben az adatvédelmet.

11


2.4 3. alapelv: Integráció és hozzáférhetőség11 Az IKT használata során integráló, nyilvános, megkülönböztetés nélkül hozzáférhető szolgáltatásokkal minden polgár és vállalkozás számára egyenlő esélyeket kell biztosítani. Az integráció azt jelenti, hogy mindenki teljes mértékben kihasználhatja az új technológiák nyújtotta lehetőségeket a társadalmi és gazdasági hátrányok leküzdésére, valamint a kirekesztés visszaszorítására. A hozzáférhetőség garantálja, hogy a fogyatékkal élők és az idősek a többi polgárhoz hasonló szolgáltatási szinten vehetik igénybe a közszolgáltatásokat. Az elektronikus szolgáltatások hozzáférhetőségére vonatkozó, európai és nemzetközi szinten széles körben elfogadott előírások értelmében az integrációt és a hozzáférhetőséget egy európai közszolgáltatás életciklusának minden szakaszában szem előtt kell tartani a tervezés, az információtartalom és -szolgáltatás terén.12 Az integráció és a hozzáférhetőség általában többcsatornás szolgáltatásnyújtást foglal magában. A hagyományos, papíralapú, személyes szolgáltatásnyújtást adott esetben fenn kell tartani az elektronikus szolgáltatásnyújtás mellett, hogy a polgároknak lehetőségük nyíljon a választásra. Az integráció és a hozzáférhetőség javítható továbbá azzal, ha a rendszer lehetővé teszi, hogy harmadik felek járjanak el a tartósan vagy átmenetileg cselekvésképtelen polgárok nevében, és közvetlenül használhassák a közszolgáltatásokat. 2. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy – az elektronikus szolgáltatások hozzáférhetőségére vonatkozó, európai és nemzetközi szinten széles körben elfogadott előírásoknak megfelelően – a közszolgáltatások hozzáférhetők legyenek minden polgár számára, köztük a fogyatékkal élők és az idősek számára is.

2.5 4. alapelv: Biztonság és adatvédelem A polgárok és a vállalkozások számára biztosítani kell, hogy a közigazgatási intézményekkel folytatott interakciójuk olyan környezetben történjék, amelyet bizalom jellemez és amely teljes mértékben megfelel a vonatkozó (pl. a biztonsággal és adatvédelemmel kapcsolatos) szabályoknak. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási intézményeknek biztosítaniuk kell a polgárok adatainak védelmét, valamint tiszteletben kell tartaniuk a vállalkozások által megadott információk bizalmasságát. A polgároknak és a vállalkozásoknak jogukban áll, hogy az igazgatási szervek által róluk gyűjtött adatokat ellenőrizhessék, és hogy megkérdezzék őket arról, hogy ezek az adatok felhasználhatók-e az adatszolgáltatás eredeti céljától eltérő célokra – ez a jog biztonsági megfontolásokból korlátozható. 3. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek a közös biztonsági és adatvédelmi politika összefüggésében tekintetbe kell venniük az egyes európai közszolgáltatások szükségleteit.

2.6 5. alapelv: Többnyelvűség Az európai közszolgáltatások megtervezése során figyelembe kell venni a többnyelvűséghez kapcsolódó szükségleteket. Meg kell találni az egyensúlyt egyrészről a polgárok és vállalkozások azon elvárása között, hogy a szolgáltatást saját nyelvükön/nyelveiken vehessék igénybe, másrészről a tagállamok közigazgatási intézményeinek azon képessége között, hogy az EU összes hivatalos nyelvén szolgáltatást tudjanak nyújtani.

11 12

http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/policy/accessibility/index_en.htm Lásd még: az EK 376. sz. szabványosítási megbízása a hozzáférhető IKT-termékek közbeszerzésére vonatkozó európai szabványok kialakításáról (http://ec.europa.eu/information_society/activities/einclusion/archive/deploy/pubproc/esom376/a_documents/m376_en.pdf ).

12

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA Az EU egészében nyújtott európai közszolgáltatásoknak ideális esetben az EU összes hivatalos nyelvén hozzáférhetőknek kellene lenniük, annak garantálása céljából, hogy az európai polgárok élhessenek jogaikkal és elvárásaik teljesüljenek. A többnyelvűség nem csupán a felhasználói felülettel kapcsolatban merül fel, hanem az európai közszolgáltatások megtervezésének minden szintjén. Az adatok megjelenítésével kapcsolatos döntések például korlátozhatják a különböző idegen nyelvek támogatottságát. Az interoperabilitás többnyelvűséggel kapcsolatos aspektusa akkor is megmutatkozik, amikor az európai közszolgáltatásokhoz szükséges, hogy az IKT-rendszerek közötti információcsere a nyelvi határok ellenére is megvalósuljon – hiszen a megosztott információ jelentése nem veszhet el. Minden olyan esetben, ahol ez lehetséges, az információt nyelvtől független, az érintett felek mindegyike által elfogadott formátumban kell továbbítani. 4. ajánlás: Az európai közszolgáltatások kialakítása során a közigazgatási intézményeknek a többnyelvűség biztosítására információs és technikai rendszereket kell használniuk.

2.7 6. alapelv: Igazgatási egyszerűsítés A vállalkozások – sok esetben kizárólag a jogszabályokban előírt kötelezettségek miatt – nagy mennyiségű adatot halmoznak fel, amelyek közvetlenül nincsenek hasznukra és a kötelezettségeket előíró jogszabályokban foglalt célkitűzések eléréséhez nem szükségesek. Ez jelentős adminisztrációs terheket ró a vállalkozásokra13, amely kifejezhető a vállalkozásoknál felmerült költségek formájában. Ezért az Európai Bizottság 2007 januárjában javaslatot tett arra, hogy 2012-ig 25 %-kal csökkentsék a vállalkozások adminisztrációs terheit. E cél eléréséhez az európai hatóságoknak az európai közszolgáltatások kialakításánál együtt kell működniük. Ez az alapelv szoros összefüggésben áll a 2. alapelvvel, azaz a felhasználóközpontúsággal.

2.8 7. alapelv: Átláthatóság A polgároknak és a vállalkozásoknak meg kell tudniuk érteni az adminisztrációs folyamatokat. Joguk kell, hogy legyen arra, hogy a rájuk vonatkozó igazgatási eljárásokat nyomon követhessék, és betekintést nyerhessenek a rájuk esetlegesen hatással lévő döntések mögötti indokokba. Az átláthatóság lehetővé teszi azt is, hogy a polgárok és a vállalkozások visszajelzést adjanak a közszolgáltatás minőségéről, valamint hogy hozzájáruljanak javításukhoz és új szolgáltatások végrehajtásához.

2.9 8. alapelv: Az információk megőrzése Az eljárások és döntések dokumentálását szolgáló nyilvántartásokat14 és az elektronikus formátumú adatokat meg kell őrizni. A cél annak biztosítása, hogy a nyilvántartások és az információ egyéb formái olvashatóak, megbízhatóak és sértetlenek maradjanak, és szükség esetén bármikor hozzáférhetők legyenek, a biztonsági és adatvédelmi szempontok figyelembevétele mellett. Az elektronikus nyilvántartások és egyéb információk hosszú távú megőrzésének garantálása érdekében olyan formátumokat kell kiválasztani, amelyek hosszú távon biztosítják a hozzáférhetőséget, ideértve a kapcsolódó elektronikus aláírások és egyéb elektronikus tanúsítványok, például megbízások megőrzését.

13

http://ec.europa.eu/enterprise/admin-burdens-reduction/faq_en.htm.

14

Az elektronikus dokumentumkezelő és archiváló rendszerekre vonatkozó követelménymintában foglaltak szerint (MOREQ) a feljegyzés olyan dokumentumo(ka)t jelent, amelye(ke)t egy személy vagy szervezet üzleti tevékenység során hoz létre vagy szerez, valamint tart meg.

13

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA A nemzeti igazgatások tulajdonában lévő és általuk kezelt információforrások esetén a megőrzés kizárólag nemzeti ügy. Az európai közszolgáltatások és a nem tisztán nemzeti információk esetén a megőrzés európai ügy, amely szükségessé teszi a megfelelő „megőrzési szakpolitikát”. 5. ajánlás: A közszolgálatoknak közösen kell meghatározniuk az európai közszolgáltatásokra vonatkozó elektronikus nyilvántartások hosszú távú megőrzésre vonatkozó szakpolitikát.

2.10 9. alapelv: Nyitottság Az EIF kontextusában a nyitottság a magánszemélyek, szervezetek vagy érdekcsoportok tagjainak hajlandósága arra, hogy megosszák tudásukat, és vitákat indítsanak az adott közösségben; végső célja a tudás fejlesztése, valamint e tudás felhasználása a problémák megoldására. Az interoperabilitás alkalmazása – az adatok és a magánélet védelmét tiszteletben tartva – azzal jár, hogy az egymással kölcsönhatásban álló szervezetek információkat osztanak meg egymással; ezért nyitottságot is feltételez. Amikor az európai közigazgatási intézmények a testre szabott szoftverrendszerek közös kialakítása során a nyitottság elvét alkalmazzák, olyan eredményeket érnek el, amelyek összekapcsolhatók, ismételten felhasználhatók és megoszthatók – és ez szintén javítja a hatékonyságot. Ezért az európai közigazgatási intézményeknek törekedniük kell a nyitottságra, tekintetbe véve a szükségleteket, a prioritásokat, a meglévő rendszereket, a költségvetést, a piaci helyzetet és egyéb tényezőket. 6. ajánlás: A közigazgatási rendszereknek az európai közszolgáltatások kialakítása érdekében történő együttműködés során nyitottságra kell törekedniük, ugyanakkor tekintetbe kell venniük prioritásaikat és korlátaikat.

2.11 10. alapelv: Újrafelhasználhatóság Újrafelhasználásra akkor kerülhet sor, ha egy adott közigazgatási intézmény olyan problémával szembesül, amelyet társintézmények már eredményesen megoldottak, s így az adott közigazgatási intézmény – mérlegelve az összes rendelkezésre álló eszközt, azok hasznosságát vagy relevanciáját a kérdéses probléma megoldása szempontjából – úgy dönt, hogy felhasználja a már bevált megoldásokat. Ez egyben azt feltételezi, hogy a közigazgatási intézmények készen állnak arra, hogy a többiekkel megosszák megoldásaikat, elgondolásaikat, keretrendszereiket, előírásaikat, eszközeiket és azok összetevőit. Ez a nyitottság alapelvének fentebb leírt alkalmazásával segíthető elő. Az újrafelhasználás és a megosztás szükségszerűen együttműködési platformokon történő kooperációhoz vezet 15 , amelynek célja a minden fél számára kölcsönösen előnyös, közösen meghatározott közös célok elérése. Az újrafelhasználás tehát kulcsfontosságú az európai közszolgáltatások hatékony fejlesztése szempontjából. 7. ajánlás: A közigazgatási intézményeket arra ösztönzik, hogy az európai szintű közszolgáltatások nyújtása során osszák meg megoldásaikat egymással, és alkalmazzák azokat újra, valamint működjenek együtt a közös megoldások kialakításában.

2.12 11. alapelv: Technológiai semlegesség és alkalmazhatóság Az európai közszolgáltatások kialakítása során a közigazgatási intézményeknek a funkcionális szükségletekre kell összpontosítaniuk, és a lehetőségek határain belül egymáshoz kell alkalmazkodniuk a technológiával kapcsolatos döntések meghozatalakor annak érdekében, hogy 15

Az EU szintjén több platformot is létrehoztak a nyílt forráskódú szoftverek komponenseinek (http://www.osor.eu/), a szemantikai eszközöknek (http://www.semic.eu/) és a bevált gyakorlatoknak (http://www.epracice.eu/) a megosztására. A szoftverkomponensek megosztásának előmozdítására az Európai Bizottság létrehozta az EUPL-t (http://www.osor.eu/eupl).

14

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA partnereiket ne kényszerítsék adott technológiák és termékek használatára, és hogy képesek legyenek alkalmazkodni a gyorsan fejlődő technológiai környezethez. A közigazgatási intézményeknek minden egyedi technológiától vagy terméktől független közszolgáltatásokat kell elérhetővé tenniük. 8. ajánlás: Az európai közszolgáltatások kialakításakor a közigazgatási intézmények nem kényszeríthetnek egyedi technológiai megoldásokat a polgárokra, vállalkozásokra és más igazgatásokra.

2.13 12. alapelv: Hatékonyság és eredményesség A közigazgatási intézményeknek garantálniuk kell, hogy a megoldások a vállalkozások és polgárok javát a lehető leghatékonyabb és legeredményesebb módon szolgálják, és hogy az adófizetők pénzéért a lehető legelőnyösebb megoldást nyújtják. A közszolgálati megoldások értéke többféle módon is megállapítható: például a befektetések megtérüléséből, a teljes tulajdonlási költségből, a megnövekedett rugalmasságból és alkalmazhatóságból, a csökkentett adminisztrációs terhekből, a fokozott hatékonyságból, a csökkentett kockázatokból, az átláthatóságból, az egyszerűsítésből, a jobb munkamódszerekből, valamint a közigazgatási intézmények eredményeinek és kompetenciáinak elismeréséből.

15


3 A közszolgáltatások koncepcionális modellje 3.1 Bevezetés Ez a fejezet a közszolgáltatások koncepcionális modelljét tartalmazza: javaslatot tesz e szolgáltatások kialakításának és működtetésének lehetséges módjaira. A modell a közszolgáltatások tagállami végrehajtására vonatkozó felmérésre alapul, a közös aspektusokat és a megfigyelt bevált gyakorlati megoldásokat egyesíti magában. A modell, amely az európai közszolgáltatások jövőbeli végrehajtásának tervezete, abban segít, hogy a tagállamok kialakítsák közös szóhasználatukat, és megállapodjanak a közszolgáltatások főbb elemeiről és kapcsolódási pontjairól. A modell az európai közszolgáltatások kialakításának „moduláris” jellegét hangsúlyozza, amely az új szolgáltatások létrehozása során lehetővé teszi a szolgáltatás komponenseinek összekapcsolását és újrafelhasználását. A modell jellegét tekintve általános, ezért nem fog pontosan megfelelni minden létező vagy a jövőben létrehozandó közszolgáltatásnak. Azonban eléggé általános ahhoz, hogy a közszolgáltatást nyújtó minden kormányzati szinten alkalmazható legyen, a helyi szinttől kezdve az európai uniós szintig: ez jól mutatja, hogy a kormányzat bármely szintje egyaránt nyújthat alapvető és összevont közszolgáltatásokat. Ebben az értelemben a modell egyértelművé teszi és racionalizálja a közszolgáltatások nyújtása terén együttműködő egységek közötti kapcsolatokat. A modell célja, hogy gyakorlati előnyökkel szolgáljon az európai közszolgáltatások kialakítása során. Ha például a funkcionalitásokat az újrafelhasználás szem előtt tartásával tervezett, jól meghatározott interfészek segítségével alapvető közszolgáltatásokra bontják, egyszerűsödik és ésszerűsödik az összevont szolgáltatások végrehajtása, és ezzel elkerülhető a párhuzamos munkavégzés.

3.2 A koncepcionális modell alapelvei A modell előmozdítja az információk, elgondolások, sémák, megoldások és előírások újrafelhasználását a tagállamokban és európai szinten, és azon a felismerésen alapul, hogy az európai közszolgáltatások: •

különböző tagállamokban, az igazgatás különböző szintjein található különféle forrásokból származó információkra épülnek, és

•

a közigazgatási intézmények által különböző tagállamokban, egymástól függetlenül kialakított alapvető közszolgáltatásokat ötvöznek.

A modell tehát rámutat arra, hogy moduláris, egymáshoz lazán kapcsolódó, infrastruktúrába rendezett szolgáltatási elemekre16, valamint az európai közszolgáltatások nyújtása terén együttműködésre van szükség. Ez egyértelműen szükségessé teszi, hogy európai szinten a rendszerek tervezése és fejlesztése szolgáltatásorientált legyen, valamint egy olyan IKT-ökoszisztémát igényel, amely konzisztens – és bizonyos esetekben közösen kifejlesztett – szolgáltatási komponensekből áll. A szolgáltatásorientáltság ebben az esetben az az egyedi mód, amellyel a munkafolyamatok egész életciklusuk során szolgáltatásként kerülnek kialakításra és felhasználásra. 9. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek komponensalapú szolgáltatásmodellt kell kidolgozniuk, amely európai szintű közszolgáltatások kialakítását teszi lehetővé a meglévő szolgáltatáskomponensek lehető legszélesebb körű újrafelhasználásával. 16

Az elgondolás egyik végrehajtási formája a szolgáltatásorientált szerkezet (Service Oriented Architecture, SOA).

16

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA A közigazgatási intézményeknek közös sémát kell kialakítaniuk a szolgáltatáskomponensek összekapcsolásához. Ennek megvalósítására vannak jól ismert és széles körben használt technikai megoldások, pl. webes szolgáltatások, azonban ezek uniós szinten történő alkalmazásához a közigazgatási intézmények részéről összehangolt erőfeszítésre – többek között közös infrastruktúrába történő befektetésre – van szükség. 10. ajánlás: A közszolgálatoknak az európai közszolgáltatások kialakításánál meg kell egyezniük egy olyan közös sémáról, amely a lazán egymáshoz kapcsolódó szolgáltatáskomponenseket kapcsolja össze, és létre kell hozniuk a szükséges infrastruktúrát. A koncepcionális modell főbb elemei az alábbi ábrán láthatók:

A közszolgáltatások koncepcionális modellje

Felhasználók Összevont közszolgáltatások Koordináció

Biztonságos kommunikáció kezelése

Biztonságos Secure Data adatcsere Exchange/Management és -kezelés Alapvető közszolgáltatások

Az interoperabilitást elősegítő tényezők

Alapvető nyilvántartások

Külső szolgáltatások

3–1. ábra Ez a modell könnyebben megérthető, ha három szintre osztjuk: alapvető közszolgáltatások, biztonságos adatcsere és összevont közszolgáltatások. Ezek a szintek a későbbi fejezetekben kerülnek részletezésre.

3.2.1

Alapvető közszolgáltatások

A modell legalsó rétege azokkal a legalapvetőbb szolgáltatáskomponensekkel foglalkozik, amelyekből az európai közszolgáltatások felépülnek. Három komponenstípust foglal magában: az interoperabilitást elősegítő tényezőket, az alapvető nyilvántartásokra épülő szolgáltatásokat és a külső szolgáltatásokat, amelyeket együttesen alapvető közszolgáltatásoknak neveznek.

Alapvető közszolgáltatások Az interoperabilitást elősegítő tényezők



17

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA 3–2. ábra Bizonyos alapvető közszolgáltatások elsősorban azzal a céllal kerültek kifejlesztésre, hogy az azokat létrehozó közigazgatási intézmények vagy közvetlen partnereik – azaz a vállalkozások és a polgárok – használják azokat, azonban az összevont szolgáltatások nyújtása céljából máshol is hozzáférhetők újrafelhasználásra. Mások természetükből adódóan általánosak és/vagy infrastrukturálisak; a többi pedig a külső – azaz harmadik fél által nyújtott – szolgáltatások kategóriájába tartozik. Az alábbi fejezetek részletesebben tárgyalják az alapvető közszolgáltatások egyes típusait. 3.2.1.1 Alapvető nyilvántartások A legfontosabb komponensek az alapvető nyilvántartások, amelyek megbízható információforrásként szolgálnak például a magánszemélyekkel, vállalatokkal, gépjárművekkel, engedélyekkel, épületekkel, helyszínekkel és közutakkal kapcsolatosan. E nyilvántartások fölött a közigazgatási intézmények rendelkeznek, és fenntartásukat is a közigazgatási intézmények végzik, azonban – megfelelő biztonsági és adatvédelmi intézkedések mellett – az információt hozzáférhetővé kell tenni szélesebb körű újrafelhasználás céljára is. Az alapvető nyilvántartások végrehajtásainak minden esetben közös jellemzője, hogy hitelesek és mérvadók, valamint hogy – külön-külön vagy együttesen – a közszolgáltatások sarokköveit alkotják. Általában elmondható, hogy tartalmuk nem statikus: e nyilvántartásokban az információ életciklusa is nyomon követhető. 11. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek egymás számára hozzáférhetővé kell tenniük hiteles információforrásaikat, ugyanakkor a biztonságot és az adatvédelmet a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő módon garantáló hozzáférési és ellenőrzési mechanizmusokat kell alkalmazniuk. Az örökölt rendszerek adott esetben akadályozhatják azt, hogy az európai közszolgáltatások átvegyék a koncepcionális modellt. Ezeknek a rendszereknek és az alapjukul szolgáló adattáraknak olyan sajátos jellegzetességeik vannak, amelyek korlátozzák az újrafelhasználás lehetőségét (pl. közzétett interfészek hiánya), és kiterjedt átdolgozásra lehet szükség ahhoz, hogy az információhoz más európai közszolgáltatások is hozzáférhessenek. A hiteles adatokhoz való, határokon átnyúló hozzáférést elősegíti, ha az e forrásokhoz hozzáférést biztosító interfészeket szemantikai és technikai szinten egyaránt közzéteszik és harmonizálják. 12. ajánlás: Az európai közszolgáltatások kialakításán munkálkodó közigazgatási intézményeknek létre kell hozniuk a hiteles források interfészeit, és szemantikai és technikai szinten közelíteniük kell azokat egymáshoz. 3.2.1.2 Az interoperabilitást támogató rendszerelemek Az interoperabilitást támogató rendszerelemek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, mint amilyen például a protokollok, formátumok és nyelvek közötti fordítás, valamint információs ügynöki szolgáltatásként működnek. 3.2.1.3 Külső szolgáltatások Külső szolgáltatások az olyan külső felek által nyújtott szolgáltatások, mint például – a vállalkozás szintjén – a pénzügyi intézmények által nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások vagy – infrastrukturális szinten – a távközlési szolgáltatók által nyújtott, kapcsolódást biztosító szolgáltatások.

18


3.2.2

Biztonságos adatcsere és -kezelés

Ez a szint a koncepcionális modell közepén helyezkedik el, mivel az alapvető közszolgáltatáshoz való hozzáférés folyamata áthalad rajta. Biztonságos kommunikáció kezelése

Biztonságos Secure Data adatcsere Exchange/Management és -kezelés

3-3. ábra 3.2.2.1 Biztonságos adatcsere A vállalkozások szempontjából nézve az igazgatások és az egyéb egységek hivatalos információcseréje az alapvető nyilvántartásokhoz való hozzáféréssel járhat. Ezeknek olyan biztonságos, harmonizált, irányított és ellenőrzött szinten keresztül kell végbemennie, amely lehetővé teszi, hogy az igazgatások, a vállalkozások és a polgárok közötti információcserére a következők legyenek jellemzők: aláírt és hitelesített — a küldő és a fogadó azonosítása és hitelesítése közösen elfogadott mechanizmusok alkalmazásával megtörtént, titkosított — a kicserélt adatok bizalmassága biztosítva van, naplózott – az elektronikus nyilvántartások naplózásra és archiválásra kerülnek, így lehetővé válnak a jogi ellenőrzési eljárások. A javasolt koncepcionális modellben ezeket a funkciókat a „biztonságos” adatcsere szintje foglalja magában. Ennek a szintnek lehetővé kell tennie a hitelesített üzenetek, nyilvántartások, űrlapok és egyéb információtípusok cseréjét a különböző rendszerek között. Az adatátvitel mellett ezen a szinten történik az egyedi biztonsági követelmények – elektronikus aláírások, hitelesítés, titkosítás és időbélyegzés – figyelembevétele is. Az interoperabilitás legnagyobb potenciális akadálya lehet, ha a biztonság nem harmonizált és nem a szervezetek által elfogadott módon valósul meg. A koncepcionális modell erre hívja fel a figyelmet, és felkér minden szolgáltatót arra, hogy: •

proaktív megközelítéssel gondolja át a biztonsági kérdéseket;

•

törekedjen közösen egy olyan egységes keretrendszer kialakítására, amely a kompatibilis mechanizmusoknak és a közösen meghatározott előírásoknak köszönhetően minden fél szükségleteit kielégíti;

•

jusson közös megegyezésre az olyan alapvető fontosságú jellemzőkről, mint amilyen például a biztonsági megjelölés szintje, az engedélyezés szintje és a hitelesítés erőssége.

Európai közszolgáltatás kialakításakor tehát a közigazgatásoknak megegyezésre kell jutniuk egy közös biztonsági keretrendszerről (lásd a 2. ajánlást). A biztonságos adatcsere során elvárt funkcionalitások alkalmazásának egyik kulcsfontosságú előfeltétele, hogy – egy határokon átnyúló, működő rendszer kialakítása érdekében – a tagállamok nemzeti azonosítási és hitelesítési infrastruktúrái megerősödjenek. Ennek a sémának meg kell határoznia azt, hogy a tagállamok létező elektronikus személyazonossági infrastruktúrái interoperabilitásának határokon átnyúló kontextusban történő biztosítására milyen IKT-rendszerekre és adatokra van szükség.

19

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA 3.2.2.2 A biztonságos kommunikáció kezelése A biztonságos (azaz aláírt, hitelesített, titkosított és naplózott) adatcseréhez több kezelési funkcióra is szükség van, többek között az alábbiakra: •

szolgáltatásirányítás, amely az azonosítással, hitelesítéssel, engedélyezéssel, adatátvitellel stb. kapcsolatos összes kommunikációt felügyeli, beleértve a hozzáférés engedélyezését, visszavonását és ellenőrzését;

•

szolgáltatásbejegyzés, amely – megfelelő engedélyezés esetén – hozzáférést biztosít az elérhető szolgáltatásokhoz, előzetes lokalizáció és a szolgáltatás megbízhatóságának igazolása után;

•

a szolgáltatás naplózása, amely garantálja, hogy a jövőben esetlegesen felhasználandó bizonyíték létrehozására minden adatátvitelt naplóznak és szükség esetén archiválnak.

3.2.3

Az összevont szolgáltatások szintje

Az összevont közszolgáltatások olyan alapvető közszolgáltatásokból állnak, amelyekhez biztonságos és ellenőrzött módon lehet hozzáférni. Ezeket több igazgatás is nyújthatja, bármely szinten, azaz helyi, regionális, nemzeti vagy akár európai uniós szinten. A tipikus összevont szolgáltatást a felhasználóknak (az igazgatásoknak, a vállalkozásoknak és a polgároknak) egyetlen szolgáltatásként kell érzékelniük. Az egyetlen szolgáltatásnak tűnő szolgáltatás mögött azonban határokon, ágazatokon és igazgatási szinteken átnyúló tranzakciók valósulhatnak meg. Az összevonás a vállalkozások egyedi szükségletei alapján testre szabott mechanizmusok alkalmazásával történik. A legáltalánosabb esetben a szükségleteknek való megfeleléshez szükség van bizonyos vállalkozási logikára, és a végrehajtási mechanizmus több formát ölthet: ilyen például a koordinációs motor és a workflow engine, amelyek a portálokhoz hasonló hozzáférési infrastruktúrákban megtalálhatók.

A közszolgáltatások koncepcionális modellje

Felhasználók Összevont közszolgáltatások Koordináció 3–4. ábra

Manapság a felhasználók elvárják, hogy a közszolgáltatásokhoz ne csupán a kormányzati portálokon vagy weboldalakon keresztül férjenek hozzá, hanem olyan közvetítőkön keresztül is, akikkel napi szintű kapcsolatban állnak. A közszolgáltatásokat tehát olyan módon kell kialakítani, hogy a közvetítők weboldalába történő integrációjuk könnyen megtörténhessen olyan mechanizmusok alkalmazásával, mint például a mashupok és a widgetek, anélkül, hogy a kormányzat szolgáltatással kapcsolatos felelőssége megszűnne, és olyan módon, hogy a felhasználók a jelzések alapján egyértelműen meg tudják különböztetni egymástól a magán és a közszolgáltatásokat. Amennyiben a közszolgáltatásokat közvetítők nyújtják, a közigazgatásoknak ki kell alakítaniuk a következő folyamatokat: •

engedélyezési folyamat annak meghatározására, hogy mely közszolgáltatás mely közvetítő számára tehető hozzáférhetővé,

•

a közvetítők hitelesítésének folyamata a felhasználók és a szolgáltatók közötti bizalom kialakítása érdekében.

20


3.3 A koncepcionális modell alkalmazásai A modell erőssége rugalmasságában áll, amelynek köszönhetően különböző összevont szolgáltatások hozhatók létre több szolgáltató által nyújtott alapvető közszolgáltatásokból. A modell lehetővé teszi, hogy az elérhető szolgáltatások összevonása és kombinálása újabb módokon történjen meg. Az alábbi fejezetek három olyan eset leírását tartalmazzák, amelyek az EU kontextusában magas hozzáadott értéket képviselnek: példák határokon átnyúló, ágazatközi, valamint adminisztrációs határokon átnyúló alkalmazásokra.

3.3.1

Példa határokon átnyúló alkalmazásra

A példa olyan európai közszolgáltatást szemléltet, amelynek végrehajtása az alapvető közszolgáltatások kombinálásával történik: a nemzeti alapvető nyilvántartásokhoz való hozzáférés, ahogy a tagállamok végrehajtják.

Európai Unió / Tagállamok

Felhasználók

Összevont közszolgáltatások

Koordináció



Alapvető

nyilvántartások Base Registeries Base Registeries

X tagállam


Alapvető


Alapvető



Y tagállam

Z tagállam

A modellt az egyértelműség kedvéért leegyszerűsítettük.

3–5. ábra Az ábrán személtetett helyzet az eredeti koncepcionális modell változata, amely a határokon átnyúló alkalmazást úgy szemlélteti, hogy bevonja a nemzeti határokat is, és ezzel jelzi, hogy hol találhatók az egyes közszolgáltatások. Ez több kérdést vet fel. Bizalom: A modell határokon átnyúló végrehajtása magában foglalja a nemzeti alapvető nyilvántartásokhoz való külső hozzáférés engedélyezését – ehhez nagyfokú biztonságra és bizalomra van szükség.

21

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA Az európai közszolgáltatások és szolgáltatási szintek alsóbb szintű szolgáltatásoktól való függése: A összevont szolgáltatás függ a különböző egységek által nyújtott alapvető közszolgáltatásoktól. Az alapvető közszolgáltatásokra vonatkozó közös előírások: Mivel az alapvető közszolgáltatásokat – amelyek az összevont szolgáltatások alapját képezik – különböző igazgatások fejlesztik ki, közös előírásokra van szükség az interfésszel kapcsolatban, valamint műszaki és szemantikai szinten. Biztonság és adatvédelem: A személyes információk határokon átnyúló cseréjére is a nemzeti adatvédelmi jogszabályok érvényesek. A biztonságos adatcsereszint az összevont szolgáltatásokra vonatkozó biztonsági előírásokat alkalmazza és hajtja végre. Mivel a különböző tagállamokból származó adatokra különböző adatvédelmi előírások vonatkoznak, az összevont szolgáltatás végrehajtásakor meg kell egyezni a közös adatvédelmi előírásokban. 13. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek az európai közszolgáltatások kialakítására irányuló együttműködés során az alapvető közszolgáltatások közös taxonómiáját kell használniuk, és meg kell egyezniük a biztonságos adatcsere minimális szolgáltatási követelményeiről.

3.3.2

Példa ágazatközi alkalmazásra

A koncepcionális modellnek ez az alkalmazása a különféle ágazatok alapvető közszolgáltatásait kombinálva hoz létre új összevont közszolgáltatásokat.

Európai Unió

Felhasználók


Koordináció



Alapvető Base nyilvántartások BaseRegisteries Registeries

X ágazat



Alapvető

Alapvető

nyilvántartások Base BaseRegisteries Registeries

nyilvántartások Base BaseRegisteries Registeries

Y ágazat

Z ágazat

A modellt az egyértelműség kedvéért leegyszerűsítettük.

3–6. ábra

22


A modell ezen alkalmazása egyetlen kapcsolattartási ponttal szabályozza a felhasználók és a különböző ágazatok közötti együttműködés révén megvalósuló összevont közszolgáltatások kölcsönhatását. E megközelítés sikerességének elengedhetetlen feltétele, hogy elfogadásra kerüljön a szolgáltatás meghatározásának közös megközelítése.

3.3.3

Példa közigazgatási határokon átnyúló alkalmazásra

Ez az eset a kormányzat különböző (helyi, regionális, nemzeti és európai uniós) szintjeiről kiinduló szolgáltatások összevonását mutatja be. Az alábbi ábra fiktív helyzetet szemléltet: Felhasználók

Európai Unió


Koordináció

Tagállam

Tagállam

Felhasználók

Felhasználók

Összevont közszolgáltatások Összevont közszolgáltatások Koordináció Koordináció

Biztonságos adatcsere és kezelés

Felhasználók

Régió



Koordináció




Biztonságos adatcsere és kezelés





A modellt az egyértelműség kedvéért leegyszerűsítettük

3-7. ábra Ezen alkalmazás végrehajtásával kapcsolatosan felmerül a számos szolgáltató részvételével járó összetettség kezelésének kihívása. Kulcsfontosságú a közigazgatási intézmények együttműködése minden egyes szinten.

23


4 Az interoperabilitás szintjei 4.1 Bevezetés Ez a fejezet az interoperabilitás négy szintjét írja le. Új európai közszolgáltatás kialakításánál mindegyikre különleges figyelmet kell fordítani. A határokon átnyúló/ágazatközi szolgáltatásokra vonatkozó modell gyakorlati alkalmazásához minden egyes szintet tekintetbe kell venni.

Egymással összegyeztethető elképzelésekkel, összehangolt prioritásokkal és célkitűzésekkel rendelkező partnerek közötti együttműködés A jogszabályok egymáshoz való közelítése annak érdekében, hogy a kicserélt adatok jogi súlya azonos legyen

Politikai kontextus

Jogi interoperabilitás A jogszabályok egymáshoz való közelítése Szervezeti interoperabilitás

Olyan összehangolt folyamatok, amelyek során különböző szervezetek egy előzetesen egyeztetett és kölcsönösen előnyös cél elérésére törekszenek

Az egymásnak átadott adatok jelentésének pontos, valamennyi fél számára érthető meghatározása

A számítógépes rendszerek és szolgáltatások összekapcsolását érintően felmerülő műszaki igények feltérképezése

A szervezeti felépítések és a folyamatok egymáshoz való közelítése Szemantikai interoperabilitás Fogalmi közelítés

Műszaki interoperabilitás Információcsere és adatátvitel

4–1. ábra

4.2 Politikai kontextus Új európai közszolgáltatások politikai szinten végbemenő közvetett vagy közvetlen fellépések – azaz új kétoldalú, többoldalú vagy európai megállapodások – eredményeként születhetnek. Amennyiben az új szolgáltatás létrehozása új európai uniós jogszabály közvetlen folyománya, a jogszabály elfogadásakor meg kell határozni az alkalmazási kört, a prioritásokat, valamint a szolgáltatás létrehozásához és működtetéséhez szükséges forrásokat. Politikai támogatásra abban az esetben is szükség van, ha az új szolgáltatások nem kapcsolódnak közvetlenül egy új jogszabályhoz, hanem azért hozzák létre őket, hogy jobb és felhasználóközpontúbb közszolgáltatások jöjjenek létre. Ugyanígy politikai támogatást igényelnek a közszolgáltatások közötti együttműködés előmozdítását célzó, határokon átnyúló interoperabilitási erőfeszítések.17 A hatékony együttműködés érdekében az érintett érdekelteknek közös jövőképpel kell rendelkezniük, meg kell egyezniük a célkitűzésekről, és 17

Az ISA-program példa az ilyen politikai támogatásra.

24

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA össze kell hangolniuk a prioritásokat. A határokon átnyúló szinten folytatott cselekvés csak akkor lehet sikeres, ha minden érintett tagállam kellő prioritásként tekint és megfelelő mértékű forrásokat fordít saját, interoperabilitásra vonatkozó erőfeszítéseire, amelyek célja az, hogy a közösen megállapított időkereteken belül a közösen kitűzött célok megvalósuljanak.

4.3 Jogi interoperabilitás Az európai közszolgáltatások nyújtásában részt vevő minden közigazgatási intézmény a maga nemzeti jogi keretrendszerében működik. A különböző tagállamok jogszabályainak inkompatibilitása esetenként megnehezíti vagy akár lehetetlenné is teszi az együttműködést – ez abban az esetben is előfordulhat, ha a kérdéses jogszabály az európai irányelvek nemzeti jogba történő átemelésének eredménye. Az ilyen helyzetek orvoslására jogi kezdeményezésekre lehet szükség. Amikor európai közszolgáltatások nyújtása céljából a tagállamok információkat cserélnek ki, az információ jogi érvényét az országhatáron túl is meg kell őrizni, és az adatvédelmi jogszabályokat a külső és fogadó országban egyaránt tiszteletben kell tartani. 14. ajánlás: Európai közszolgáltatás létrehozásakor a közigazgatási szerveknek gondosan mérlegelniük kell az adatcserére vonatkozó összes jogszabályt, köztük az adatvédelmi jogszabályokat is.

4.4 Szervezeti interoperabilitás Az interoperabilitásnak ez az aspektusa azzal kapcsolatos, hogy a szervezetek (például a különböző tagállamok közigazgatásai) hogyan működnek együtt a közösen meghatározott célok elérése érdekében. A gyakorlatban a szervezeti interoperabilitás magában foglalja a munkafolyamatok integrálását és a kapcsolódó adatcserét. A szervezeti interoperabilitás további célja, hogy megfeleljen a felhasználók által támasztott követelményeknek azzal, hogy a szolgáltatásokat elérhetővé, könnyen azonosíthatóvá, hozzáférhetővé és felhasználóközpontúvá teszi.

4.4.1

A munkafolyamatok egymáshoz közelítése

Ahhoz, hogy a különböző igazgatási egységek hatékonyan és eredményesen tudjanak együttműködni az európai közszolgáltatások nyújtása terén, szükséges lehet meglévő munkafolyamataik egymáshoz közelítése, vagy akár új munkafolyamatok meghatározása és létrehozása. A munkafolyamatok egymáshoz közelítése magában foglalja a közösen meghatározott módon történő dokumentálást, amelynek célja az, hogy az európai közszolgáltatások nyújtásában közreműködő minden közigazgatási intézmény megérthesse a folyamat egészét, valamint az abban játszott saját szerepét. 15. ajánlás: A közigazgatási szerveknek dokumentálniuk kell munkafolyamataikat, és megegyezésre kell jutniuk azzal kapcsolatban, hogy e folyamatok milyen kölcsönhatásban működve teszik lehetővé valamely európai közszolgáltatás nyújtását.

4.4.2

Szervezeti kapcsolatok

A szolgáltatásorientáltság – amelyre a közszolgáltatások koncepcionális modellje épül – azt jelenti, hogy a szolgáltatók és a szolgáltatások fogyasztói közötti kapcsolatnak világosan strukturáltnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy meg kell találni az eszközöket, amelyekkel a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásban az összekapcsolt munkafolyamatok, a kölcsönös segítségnyújtás és az együttes fellépés formalizálhatók. Ilyen eszközök például az együttes fellépésről és együttműködésről szóló egyetértési megállapodások és/vagy a résztvevő közigazgatások által aláírt, a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások. A határokon átnyúló fellépések esetében az a legjobb, ha ezek a megállapodások többoldalúak.

25

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA 16. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek az európai közszolgáltatások kialakításának folyamatában tisztázniuk kell szervezeti kapcsolataikat.

4.4.3

Változáskezelés

Mivel az európai közszolgáltatások nyújtása a szolgáltatások egyes elemeit létrehozó vagy használó felek tevékenységével valósul meg, a változáskezelés rendkívül fontos a többi közigazgatási intézménynek, a vállalkozásoknak és a polgároknak nyújtott szolgáltatások pontosságának, megbízhatóságának és folytonosságának garantálása szempontjából. 17. ajánlás: Az európai közszolgáltatások nyújtása terén együttműködő közigazgatási intézményeknek a folyamatos szolgáltatásnyújtás biztosítása érdekében meg kell egyezniük a változáskezelési folyamatokról.

4.5 Szemantikai interoperabilitás A szemantikai interoperabilitás azt teszi lehetővé, hogy a szervezetek a külső forrásokból származó információt értelmezhető módon dolgozzák fel. Garantálja, hogy a felek között zajló adatcsere során a kicserélt adatok pontos jelentése végig érthető maradjon és nem vesszen el. A szemantikus interoperabilitás uniós kontextusban történő megvalósítása viszonylag új kezdeményezés, amely ilyen szinten eddig még nem valósult meg. A közelmúltban viszont több közigazgatási intézmény is tapasztalatokat szerzett ezen a téren. A kiindulási pont olyan ágazatspecifikus adatszerkezetek és -elemek létrehozása, amelyek szemantikai interoperabilitási eszközöknek nevezhetők. Ezek létrehozása után az együttműködő szervezeteknek megegyezésre kell jutniuk a kicserélendő adatok jelentésével kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a tagállamok nyelvi, kulturális, jogi és adminisztratív környezete eltérő, ez a feladat kihívásokkal jár. Az EU-ra jellemző többnyelvűség fokozza a probléma komplexitását. Az EIF kontextusában a szemantikai interoperabilitás a következő aspektusokat foglalja magában: •

A szemantikai interoperabilitás az adatelemek jelentésével és az elemek közötti viszonyokkal kapcsolatos. Magában foglalja az adatcsere leírásánál alkalmazott szóhasználat kialakítását, és biztosítja, hogy az egymással kommunikáló partnerek az adatelemeket azonos módon értelmezzék.

•

A szintaktikai interoperabilitás a kicserélendő információ pontos formátumának leírását jelenti a nyelvtannal, a formátummal és a sémákkal kapcsolatos szempontból.

A szemantikai interoperabilitás európai szintű megvalósításának minimális előfeltételei a következők: •

közösen elfogadott folyamatok és módszertanok a szemantikai interoperabilitási eszközök kifejlesztéséhez;

•

az ágazatspecifikus és az ágazatközi közösségek megállapodnak interoperabilitási eszközök európai uniós szinten történő használatáról.

a

szemantikai

A feladat összetettsége és az érdekelt felek nagy száma miatt a folyamatok és módszertanaik harmonizálása összehangolt erőfeszítést igényel.

4.5.1

Az EU szemantikai interoperabilitási kezdeményezése18

Nemzeti és európai uniós szinten egyaránt vannak a szemantikai interoperabilitás megvalósítását célzó kezdeményezések. Az EU szemantikai interoperabilitási kezdeményezésének célja az, hogy az európai közszolgáltatási intézmények számára minden ágazatban és a nemzeti kezdeményezésekre épülő szoros együttműködésben kialakítsa az EU szemantikai interoperabilitásának alapjait. Coachingszolgáltatásokat nyújt a tervezési és végrehajtási szakaszokban, valamint webes alapú

18

SEMIC.EU: Európai Szemantikus Interoperabilitási Központ

26

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA fórumot tesz elérhetővé, amely lehetővé teszi az együttműködést és az interoperabilitási kihívások megoldásainak megosztását. A közszolgáltatásokat létrehozó közigazgatási intézményeknek már a projektek korai szakaszában meg kell erősíteniük, hogy a meglévő szemantikai interoperabilitási eszközök újrafelhasználhatók-e. Amennyiben nem, az érintett fél az EU szemantikai interoperabilitási fórumán szélesebb európai közönség előtt közzéteheti céljait és az általa alkalmazott megközelítést, és megpróbálhat kapcsolatot teremteni olyan projektekkel, amelyekre hasonló szükségletek jellemzők. 18. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek támogatniuk kell olyan ágazatspecifikus és ágazatközi közösségek kialakítását, amelyek célja a szemantikai interoperabilitás előmozdítása, valamint arra kell ösztönözniük a közösségeket, hogy nemzeti és európai fórumokon tegyék közzé eredményeiket.

4.6 Műszaki interoperabilitás Ez az információs rendszerek összekapcsolásának műszaki aspektusaival kapcsolatos. Magában foglalja többek között az interfész-előírásokat, az összekapcsolási szolgáltatásokat, az adatintegrációs szolgáltatásokat, az adatközlést, az adatcserét stb. Noha a közigazgatási intézmények politikai, jogi, szervezeti és – részben – szemantikai szinten egyedi jellegzetességekkel bírnak, a műszaki szintű interoperabilitás nem kizárólag ezekre jellemző. Ezért amikor csak lehetséges, formalizált előírások segítségével kell biztosítani a műszaki interoperabilitást: a 98/34/EK irányelvnek megfelelő szabványokkal vagy az IKT-ágazat fórumai és konzorciumai által kiadott előírásokkal. 19. ajánlás: Európai közszolgáltatás létrehozásakor a közigazgatási intézményeknek meg kell állapodniuk a műszaki interoperabilitást biztosító formalizált előírásokról.

27


5 Interoperabilitási megállapodások 5.1 Bevezetés Ez a fejezet olyan megközelítésre tesz javaslatot, amellyel európai közszolgáltatások nyújtása érdekében előmozdítható a közigazgatások közötti együttműködés. Ahogy arra jelen dokumentum többször is rámutat, az európai közszolgáltatások nyújtásához szükség van arra, hogy a különböző közigazgatási intézmények az előző fejezetben leírt különböző interoperabilitási szinteken együttműködjenek egymással. Az érintett szervezeteknek az együttműködési rendet minden egyes szinten interoperabilitási megállapodásokban kell formalizálniuk. A megállapodásokat megfelelő részletességgel kell megfogalmazni, úgy, hogy a célkitűzés – vagyis az európai szintű közszolgáltatás nyújtása – megvalósuljon, de ugyanakkor minden egyes szervezet a lehető legnagyobb belső autonómiát élvezze. Jogi szinten az interoperabilitási megállapodások a jogszabályok szerint – ideértve az EIF-en kívül eső európai irányelveket és azok nemzeti jogszabályokba történő átemelését, valamint a kétoldalú és többoldalú megállapodásokat – konkrétak és kötelező érvényűek. Szervezeti szinten az interoperabilitási programok formájukat tekintve lehetnek például olyan egyetértési megállapodások vagy szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások, amelyek meghatározzák a határokon átnyúló munkafolyamatokban részt vevő összes fél kötelezettségeit. Szervezeti szinten az interoperabilitási megállapodások definiálják a szolgáltatás elvárt szintjét, a támogatási/kiterjesztési eljárásokat, a kapcsolattartási adatokat stb., és szükség esetén hivatkoznak a szemantikai és műszaki szinten megfogalmazott, alapul szolgáló megállapodásokra is. Szemantikai szinten az interoperabilitási megállapodások formájukat tekintve lehetnek referenciataxonómiák, sémák, kódlisták, adatszótárak, ágazati alapú könyvtárak, és így tovább. Műszaki szinten az interoperabilitási megállapodások interfész-előírásokat, kommunikációs protokollokat, üzenetküldésre vonatkozó előírásokat, adatformátumokat, biztonsági előírásokat tartalmaznak, valamint a dinamikus regisztráció és a keresőszolgáltatások előírásait. Míg az interoperabilitási megállapodások jogi és szervezeti szinten általában igen konkrétan az adott európai közszolgáltatásra vonatkoznak, műszaki szinten – és kisebb mértékben szemantikai szinten – gyakran kapcsolódnak meglévő formalizált előírásokhoz. 20. ajánlás: Európai közszolgáltatások létrehozásakor a közigazgatási intézményeknek az interoperabilitási megállapodásokat a meglévő formalizált előírásokra kell alapozniuk, vagy – ha ilyen előírások nincsenek – kooperálniuk kell az azonos területeken működő közösségekkel. Az interoperabilitási megállapodások – műszaki vagy szemantikai szintű – végrehajtása során adott esetben több ekvivalens, egymással versengő előírás közül kell választani, amelyek mindegyike szolgálhat ilyen jellegű megállapodások alapjául. A közigazgatási intézmények dönthetnek úgy, hogy a polgárokkal és vállalkozásokkal folytatott kommunikáció érdekében több formalizált előírást és technológiát is támogatnak. Azonban az európai közszolgáltatások nyújtása érdekében való együttműködés során a formalizált előírások vagy technológiák számát a hatékonyság érdekében a lehető legkisebbre kell csökkenteniük. Hasonló döntések gyakran születnek nem csupán egy-egy európai közszolgáltatás nyújtása esetében, hanem a szervezeteken belüli vagy szervezetek közötti együttműködés általánosabb kontextusában is. Jelen esetben a közigazgatási intézményeknek tudatában kell lenniük annak, hogy a belső interfészek a jövőben – új európai közszolgáltatások létrehozásával – külső interfészekké válhatnak. Az átláthatóságra, a méltányosságra és a megkülönböztetésmentességre kell alapozni minden döntést azzal kapcsolatban, hogy mely formalizált előírásokat és technológiákat alkalmazzák az egyes

28

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA közigazgatási intézmények az európai közszolgáltatások interoperabilitásának biztosítása érdekében. Ennek egy lehetséges módja, ha a felek megállapodásra jutnak egy közös értékelési módszertannal és kiválasztási folyamattal kapcsolatban.

5.2 A formalizált specifikációk értékelése és kiválasztása A közigazgatási intézményeknek az interoperabilitást biztosító formalizált specifikációk és technológiák kiválasztása során értékelniük kell a kérdéses formalizált specifikációkat. Az értékelést az adott közigazgatási intézmények specifikus interoperabilitási szükségleteire kell szabni, ugyanakkor objektív kritériumok alapján – elsősorban a funkcionális interoperabilitási szükségletekkel kapcsolatos kritériumok és az azokat kiegészítő általános szükségletek (pl. méretezhetőség, fenntarthatóság és bővíthetőség) alapján – kell elvégezni. Ha több formalizált specifikáció felel meg a funkcionális interoperabilitási és az általános szükségleteknek, további, a végrehajtás minőségére, a piactámogatásra, az újrafelhasználhatóságra és a nyitottságra vonatkozó kritériumok alkalmazhatók. 21. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek strukturált, átlátható és objektív megközelítést kell alkalmazniuk a formalizált specifikációk értékelése és kiválasztása során.

5.2.1

Specifikációk, nyitottság és újrafelhasználhatóság

A formalizált specifikációk nyitottsági szintjének ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy meg lehessen határozni a kérdéses specifikációk végrehajtásához szükséges szoftverösszetevők megosztásának és újrafelhasználásának lehetőségét. Ez ugyanúgy érvényes az európai közszolgáltatások kialakításához alkalmazott szoftverösszetevőkre. A nyitottság elve akkor érvényesül maradéktalanul, ha: •

Az összes érdekeltnek egyformán lehetősége van arra, hogy részt vegyen egy adott specifikáció kidolgozásában, a döntéshozatali folyamatnak pedig nyilvános felülvizsgálat is része;

•

A specifikációkba mindenki szabadon betekinthet;

•

A specifikációkhoz kapcsolódó szellemitulajdon-jogok tisztességes, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes feltételek (FRAND19) mellett, jogdíjmentes alapon vehetők licencbe olyan módon, amely mind a jogvédett, mind a nyílt forráskódú szoftverek alkalmazását lehetővé teszi20.

Mivel a fentiekben említett jellemzőkkel rendelkező nyílt specifikációk használata, valamint nyílt specifikációkat alkalmazó szoftverek megosztása és újrafelhasználása kedvezően interoperabilitásra, számos politikai állásfoglalásban támogatást nyernek és az közszolgáltatások nyújtására erősen ajánlottak. A nyílt specifikációk pozitív hatásait az ökoszisztémája is tanúsítja.

az ilyen hat az európai internet

A közigazgatási intézmények ennek ellenére dönthetnek úgy, hogy kevesebb nyílt specifikációval élnek, ha egy adott alkalmazásra nincsenek nyílt forráskódú szoftverek vagy ha vannak, funkcionálisan nem felelnek meg az interoperabilitási kívánalmaknak. A specifikációknak mindenesetre kiforrottaknak kell lenniük és megfelelő piaci támogatottsággal kell rendelkezniük, hacsak nem innovatív megoldások létrehozása a kívánt alkalmazási terület.

19 20

FRAND: Fair, reasonable, non discriminatory. Ez előmozdítja a versenyt, mivel különböző vállalkozási modellekben dolgozó szolgáltatók versenyezhetnek az ilyen specifikációkra épülő termékek, technológiák és szolgáltatások nyújtásának lehetőségéért.

29

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA 22. ajánlás: Európai közszolgáltatások kialakítása során a közigazgatási intézményeknek a nyílt szabványokat kell előnyben részesíteniük, és emellett figyelembe kell venniük a funkcionális kívánalmaknak való megfelelést, a kiforrottságot és a piaci támogatottságot.

5.3 A szabványosítási folyamat elősegítése Bizonyos esetekben a közigazgatási intézmények azt állapíthatják meg, hogy egy adott területen egy adott szükséglet kielégítésére nem létezik megfelelő formalizált specifikáció. Amennyiben új specifikációk kifejlesztésére van szükség, a közigazgatási intézmények azt maguk is megtehetik, majd az eredményt szabványosításra továbbíthatják, illetve kérhetik, hogy a szabványügyi testületek fejlesszenek ki új formalizált specifikációkat. Az ennek eredményként létrejött formalizált specifikációknak meg kell felelniük az 5.2.1. pontban meghatározott feltételeknek. Amennyiben léteznek formalizált specifikációk, azok idővel változnak, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a felülvizsgálatok elvégzése gyakran sok időt vesz igénybe. Ha a kormány aktívan részt vesz a szabványosítási eljárásban, azzal enyhíthetők a késedelemmel kapcsolatos problémák, jobban közelíthetők egymáshoz a formalizált specifikációk és a közszektor szükségletei, és a kormány könnyebben képes lépést tartani a technológiai újításokkal. 23. ajánlás: A közszolgálatoknak a szükségleteiket szem előtt tartó szabványosítási tevékenység élére kell állniuk, illetve tevékenyen részt kell venniük abban.

30


6 Interoperabilitási irányítás Az európai közszolgáltatások – határokon átnyúló és bizonyos esetekben ágazatközi jellegzetességeik miatt – összetett és változó környezetben működnek. Folyamatos feladatot jelent a jogi eszközök, a szervezési munkafolyamatok, az információcserék, a szolgáltatások, valamint az európai közszolgáltatások nyújtását támogató komponensek interoperabilitásának biztosítása, mivel az interoperabilitást a környezetben – azaz a jogszabályokban, a vállalkozások vagy a polgárok szükségleteiben, a közigazgatások szervezésében, a munkafolyamatokban és technológiákban – beálló változások megszakítják. 24. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek meg kell bizonyosodniuk afelől, hogy az interoperabilitás az adott európai közszolgáltatás működtetése és nyújtása során hosszú távon biztosítható. Ha egy adott európai közszolgáltatásban fenn is marad az interoperabilitás, a szolgáltatás nyújtásához gyakran van szükség olyan komponensekre, amelyek számos európai közszolgáltatásnak részei. Ezeket a komponenseket – amelyek az európai közszolgáltatás körén kívül létrejött interoperabilitási megállapodások eredményei – idővel szintén elérhetővé kell tenni. Továbbá, mivel a közös komponensek és az interoperabilitási megoldások a közigazgatások különböző (helyi, regionális, nemzeti, európai uniós) szinteken végzett munkájának eredményeként jöttek létre, e munka koordinációjához és ellenőrzéséhez holisztikus megközelítésre van szükség. 25. ajánlás: A közigazgatási intézményeknek létre kell hozniuk a különféle igazgatási szinteken folytatott interoperabilitási tevékenységeik irányításának keretrendszerét.

31


7 Rövidítések és glosszárium 7.1 Rövidítések A–A

Igazgatás és igazgatás között

A–B

Igazgatás és vállalkozások között

A–C

Igazgatás és polgárok között

ABC

Igazgatás, vállalkozások és polgárok

EIF

Európai Interoperabilitási Keretrendszer

EIS

Európai Interoperabilitási Stratégia

EU

Európai Unió

EUPL

Európai Uniós Nyilvános Licenc

IDABC

Interoperábilis páneurópai elektronikus kormányzati szolgáltatások közigazgatási rendszerek, gazdasági szervezetek és állampolgárok részére

IKT

Információs és kommunikációs technológiák

ISA

az európai közigazgatások közötti átjárhatósági megoldásokról szóló program

MoU

egyetértési megállapodás

MS

tagállam

NIF

nemzeti interoperabilitási keretrendszer

NIFO

nemzeti interoperabilitási keretek megfigyelőközpontja

OSOR

Nyílt Forráskódú Obszervatórium és Tárház

SEMIC.EU

Európai Szemantikus Interoperabilitási Központ

SLA

szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás

SOA

szolgáltatásorientált szerkezet

7.2 Glosszárium

32


Hozzáférhetőség

Jelen kontextusban a web hozzáférhetőségét jelöli, ami azt jelenti, hogy mindenkinek – ideértve a fogyatékkal élőket is – lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az interneten megjelenő tartalmat érzékelni, értelmezni tudja, az interneten böngésszen és interakciót folytasson, és lehetősége legyen arra, hogy aktívan részt vegyen a társadalomban. Bár a hozzáférhetőség tág fogalom, az elektronikus hozzáférhetőség célja annak garantálása, hogy a fogyatékkal élők és az idősek a többiekkel azonos módon férjenek hozzá az IKT-hoz.

Adminisztratív terhek

Annak az adminisztratív munkának a költségei, amelyet a vállalkozások kizárólag azért végeznek, hogy megfeleljenek a jogszabályokban foglalt kötelezettségeiknek (http://ec.europa.eu/enterprise/policies/betterregulation/glossary/index_en.htm).


Az EIF közszolgálatokra vonatkozó koncepcionális modelljében használt általános kifejezés, amely azokat az alapvető közszolgáltatásokat jelöli, amelyek biztonságos és ellenőrzött módon hozzáférhetők, majd e szolgáltatásokat kombinálják és egységes egészként teszik elérhetővé a végfelhasználók számára.

Hiteles forrás

Hiteles forrás az az információ, amely csak egyszer kerül tárolásra és helyesnek tekinthető, ezért újrafelhasználásra kerülhet.


Alapvető közszolgáltatások azok a legalapvetőbb szolgáltatáskomponensek, amelyekből az európai közszolgáltatások felépíthetők. Az EIF koncepcionális modellje szerint az alapvető közszolgáltatások három alaptípusba sorolhatók: alapvető nyilvántartások, az interoperabilitást elősegítő tényezők és a külső szolgáltatások.


Egy közigazgatás felügyelete alatt álló hiteles információforrások. Alapvető nyilvántartások például a magánszemélyekkel, gépjárművekkel, vállalatokkal, engedélyekkel, adószámokkal, helyszínekkel, épületekkel, közutakkal stb. kapcsolatos nyilvántartások.

Moduláris megközelítés

Az információs rendszerek szerkezetétől kezdve a végrehajtásig alkalmazott megközelítés, melynek keretében az információs rendszert úgy tervezik meg, mint adatokat és funkciókat tartalmazó komponensek együttesét vagy összevonását. E csoportok más közszolgáltatások vagy információs rendszerek kiépítésénél „építőkockaként” újrafelhasználhatók.

Tevékenységi folyamat

A tevékenységi folyamat összekapcsolt tevékenységek sorozata, amely azzal hoz létre értéket, hogy az inputokat értékesebb outputtá alakítja. Végrehajthatják humán résztvevők vagy IKT-rendszerek, vagy mindkettő.

Együttműködési platform

Egyedi szolgáltatások és létesítmények összessége, amelyet egy adott közösség használ interakció céljára, és amelynek célja a közös célkitűzések elérését előmozdító együttműködés elősegítése. A szolgáltatások általában a kommunikációhoz kapcsolódnak, és magukban foglalják a kicserélt elemek, információk, anyagok stb. tárát. Figyelemreméltó példája az ePractice.eu platform, amelyet arra terveztek, hogy a közigazgatások közszolgáltatás nyújtásával foglalkozó tagjai számára lehetővé tegye azt, hogy egymás munkájából, tudásából és tapasztalatából profitáljanak. További példák az OSOR.eu és a SEMIC.eu.

Testre szabott szoftver

Olyan egyedi szoftver, amelyet vagy egy szervezeten belül fejlesztettek ki (például az EIF vagy egy közigazgatás számára) vagy amelyet egy vállalkozó fejlesztett ki az adott szervezet számára a kérdéses szervezet egyedi szükségleteinek figyelembevételével. A testre szabott szoftvereket legtöbbször

33

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA teljes mértékben a szervezet fizeti, amely így a szoftverek tulajdonosa, aki a későbbi felhasználás jogai felett rendelkezik. Adattár

Minden olyan adatgyűjtemény, amelyet egy információs rendszer általi használatra (feldolgozásra, tárolásra, keresésre stb.) hoztak létre. Az adattár a legtöbb esetben járulékos strukturális és szemantikai információkat tartalmaz a kérdéses adatról – ezek célja az adatok felhasználásának elősegítése (adatmodell, kapcsolatok az adatelemek között, metaadatok stb.) Biztosíthat olyan funkcionalitásokat is, amelyek szorosan kötődnek a tárolt adatokhoz (keresés, indexelés stb.).

Adatmegjelenítés

Az a mód, ahogy az adatok szimbolikusan – bináris számjegyekkel – kifejezésre kerülnek egy számítógépen.

Dokumentum

Az egységként kezelhető feljegyzett információk vagy tárgyak (a MOREQ előírásait lásd: http://ec.europa.eu/transparency/archival_policy/moreq/doc/moreq2_spec.pdf).

Elektronikus integráció

Az elektronikus integráció (e-integráció) célja a „a digitális társadalomból való kirekesztés” kockázatainak kivédése, vagyis annak garantálása, hogy a hátrányos helyzetű személyek nem maradnak le, valamint a kirekesztés digitális műveltség vagy internet-hozzáférés hiánya miatt kialakuló új formáinak elkerülése.

e-kormányzat

Az e-kormányzat lényege az információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) köszönhetően hozzáférhető eszközök és rendszerek felhasználása, azzal a céllal, hogy a polgárok és a vállalkozások jobb közszolgáltatásokban részesüljenek.

Elektronikus aláírás

Az 1999/93/EK irányelv értelmében az „elektronikus aláírás” olyan elektronikus adat, amely más elektronikus adatokhoz van csatolva, illetve logikailag hozzárendelve, és amely hitelesítésre szolgál.

Elektronikus hitelesítés

Elektronikus hitelesítés akkor történik, amikor egy erre jogosult természetes vagy jogi személy elektronikus aláírást alkalmaz egy adott kontextusban, egy adott célra. Legtöbbször annak jelzésére használják, hogy egy bizonyos hitelesítési folyamat végbement, és az adott eredményt az aláíró igazolja. A legegyszerűbb esetben azt jelzi, hogy a jogosult személy egy bizonyos tényt megerősít.

Elektronikus nyilvántartás

Elektronikus formájú nyilvántartás (a MOREQ előírásait lásd: http://ec.europa.eu/transparency/archival_policy/moreq/doc/moreq2_spec.pdf)

EPS létrehozásának folyamata

Egy európai közszolgáltatás (European public service, EPS) létrehozásához szükséges tevékenységek, amelyek eredményeként a szolgáltatás használatra hozzáférhetővé válik.

Európai Interoperabilitási Stratégia (EIS)

Az Európai Interoperabilitási Stratégia (European Interoperability Strategy, EIS) alapjául szolgál a határokon átnyúló és az ágazatközi interoperabilitás és az európai közigazgatások között folyó információcsere folyamatos támogatásához szükséges szervezési, pénzügyi és operatív keretrendszer (ideértve az irányítást) meghatározásához.

Európai közszolgáltatás (EPS)

Olyan, határokon átnyúló, közszektorral kapcsolatos szolgáltatás, amelyet a közigazgatások nyújtanak egymásnak vagy európai vállalkozásoknak és polgároknak.

Formalizált előírások

A 98/34 EU irányelvben meghatározott szabványoknak megfelelő előírások vagy az IKT ágazat fórumai és konzorciumai által kiadott előírások.

Információ

Információk a szemantikailag gazdagított adatok, pl. adott relevanciával és céllal

34

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA bíró adatgyűjtemények. Információs és kommunikációs technológiák (IKT)

Az információ konvertálására, tárolására, védelmére, feldolgozására, átadására és fogadására használatos technológiák, pl. számítógépek, számítógépes szoftverek és kommunikációs technológiák.

Interfész

Az interfész olyan koncepcionális vagy fizikai határ, amelyen keresztül két (vagy több) független jogrendszer, szervezet, folyamat, kommunikátor, informatikai rendszer vagy ezek bármilyen változata/kombinációja interakcióba lép egymással.

Interoperabilitás

Az eltérő és különböző szervezetek együttműködési képessége a kölcsönösen hasznos és kölcsönösen megállapított közös célok érdekében, ideértve az információk és ismeretek megosztását a szervezetek között az általuk támogatott munkafolyamatok útján, a saját IKT-rendszereik közötti adatcsere segítségével

Interoperabilitási megállapodások

Az írásos interoperabilitási megállapodások olyan konkrét és kötelező érvényű megállapodások, amelyek meghatározzák az interoperabilitás megvalósítása érdekében egy interfészen keresztül együttműködő két fél pontos kötelezettségeit.

Interoperabilitási keretrendszer

Az interoperabilitási keretrendszer egy kölcsönösen elfogadott megközelítés, amelyet olyan szervezetek alkalmazhatnak, amelyeknek az a célja, hogy együttműködjenek a közszolgáltatások közös nyújtása érdekében. Alkalmazási körén belül a keretrendszer olyan közös elemeket határoz meg, mint például a szóhasználatot, a fogalmakat, az alapelveket, a szakpolitikákat, az iránymutatásokat, az ajánlásokat, a szabványokat, az előírásokat és a gyakorlatokat.

Interoperabilitási irányítás

Az interoperabilitási irányítás az interoperabilitási keretrendszerek tulajdonlását, meghatározását, fejlesztését, fenntartását, ellenőrzését, elősegítését és végrehajtását foglalja magában a (köz)szolgáltatások nyújtása érdekében egymással kooperáló szervezetek kontextusában. Magas szintű funkció, amely biztosítja a vezetést, szervezési struktúrákat és folyamatokat, annak érdekében, hogy az interoperabilitási keretrendszerek fenntartsák és kiterjesszék a szervezetek stratégiáit és célkitűzéseit. Az interoperabilitás szintjei az interoperabilitási kérdéseket sorolják csoportokba aszerint, hogy kire/mire vonatkoznak, és – egy adott szakpolitikai kontextuson belül – a jogi, szemantikai és műszaki interoperabilitást foglalják magukban.

Az interoperabilitás szintjei

Örökölt rendszer

A kifejezés általában régebbi rendszerekre vonatkozik, amelyek továbbra is alapvető fontosságú funkciókat látnak el, vagy tárhelyet biztosítanak kulcsfontosságú adatoknak vagy biztosítják azok elérhetőségét, azonban régebbi technológiákat alkalmaznak, nehézséget okozhatnak az újabb rendszerekkel történő integrációban és esetükben az újbóli alkalmazás nehéznek vagy drágának tekinthető. Tulajdonképpen ide sorolható minden olyan informatikai rendszer – korától függetlenül, beleértve a közelmúltban végrehajtottat is –, amelynek tervezése során nem vették figyelembe az újrafelhasználást vagy a más rendszerekkel való integrációt.

Laza összekapcsolódás

Laza összekapcsolódásnak nevezik az olyan rendszerek közötti kommunikációt, amelyek többé-kevésbé egymástól függetlenül (aszinkron módon) működnek, és amelyek belső állapotai nem függnek szorosan egymástól. Az összekapcsolás formáját tekintve a kérdéses rendszerek közötti üzenetek összessége, és általában valamilyen típusú köztesszoftverszint vagy üzenetsor-kezelő rendszer felhasználásával kerül végrehajtásra, így a célrendszer a kérésekkel olyan módon és akkor tud foglalkozni, amikor erre lehetősége nyílik. Így lehetséges, hogy a kérés pillanatában a célrendszer nem is érhető el: ilyenkor a kéréseket

35

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA egyszerűen sorba rendezik, és később járnak el. Egyetértési megállapodás

Kétoldalú vagy többoldalú írásos megállapodás két szervezet között, amely meghatároz bizonyos területeket és eszközöket, amelyek alkalmazásával a szervezetek kooperálnak és együttműködnek egymással, vagy egyéb módokon segítik egymást. E tevékenységek jellege függ a két szervezet jellegétől, a kérdéses területről, valamint a tervezett együttműködés hatáskörétől.

Többcsatornás szolgáltatásnyújtás

Csatorna az az eszköz, amelyet egy közigazgatás arra használ, hogy felhasználóival interakciót folytasson és számukra szolgáltatást nyújtson, valamint amellyel a felhasználók közszolgáltatás igénybevétele céljából kapcsolatba léphetnek a közigazgatásokkal. „Felhasználók” a polgárok, a vállalkozások és a szervezetek, mint a közszolgáltatások igénybe vevői. Az elektronikus szolgáltatásnyújtás lehetséges „eszközei” folyamatosan változnak; jelenleg a következők: webalapú technológiák, telefónia, papíralapú média, a személyes kapcsolatok stb., e technológiák alkalmazásai, pl.: internet, e-mail, SMS, telefonos és személyes ügyfélszolgálatok, valamint az ezekhez az alkalmazásokhoz való hozzáférést lehetővé tevő eszközök, pl.: számítógépek, mobiltelefonok, kioszkok és digitális televíziók. Többcsatornás szolgáltatásnyújtás az, amikor több közszolgáltatást egy időben és egymástól függetlenül, két vagy több ilyen csatornán nyújtanak, amely csatornák közül a felhasználó szükségletei alapján választhat.

Nemzeti interoperabilitási keretrendszer (National Interoperability Framework, NIF)

Az NIF-ek az egyes tagállamok által meghatározott interoperabilitási keretrendszerek, amelyek az adott országban a nemzet informatikai rendszereket és infrastruktúrákat irányítják.

Nyílt forrás vagy nyílt forráskódú szoftver (Open Source Software, OSS)

Lásd a nyílt forráskódú szoftverekre (OSS) vonatkozó 10 kritériumot a nyílt forrás kezdeményezés weboldalán: http://www.opensource.org/docs/osd. Alternatív meghatározás (szabad szoftver) található a következő oldalon: http://www.gnu.org/philosophy/free-sw.html.

Nyílt Forráskódú Obszervatórium és Tárház (Open Source Observatory and Repository, OSOR)

Az európai közigazgatások számára létrehozott Nyílt Forráskódú Obszervatórium és Tárház (OSOR) olyan fórum, ahol információkat, tapasztalatokat és a közigazgatásban használható OSS-alapú kódokat cserélhetnek (http://www.osor.eu/).

Koordináció

Tranzakciók összevonása és időzített kivitelezése, amely magában foglalja egyéb szolgáltatások és funkcionalitások használatát. Az egy vagy több dokumentált munkafolyamatban foglalt szabályok szerint történik; végső célja egy újabb, hozzáadott értéket képviselő funkció vagy szolgáltatás létrehozása. A koordináció szorosan kötődik a munkafolyamat koncepciójához. A koordináció általában magában foglalja azt, hogy egy „koordinációs motor” bizonyos, sztenderd nyelven leírt folyamatokat végrehajt. Ez a motor konfigurálható, képes arra, hogy végrehajtsa a szolgáltatással kapcsolatos összes kérést, és a folyamatok intputjait és outputjait az adott nyelven leírt szabályoknak megfelelően küldje tovább.

Egyetlen kapcsolattartási pont (Point of Single Contact, PoSC)

Egy adott szolgáltató számára elérhető intézményes partner, amelyen keresztül a szolgáltató minden releváns információt összegyűjthet, és a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférést és annak gyakorlását biztosító folyamatokat és formalitásokat messziről is egyszerűen, elektronikus eszközökkel elvégezheti (lásd: a szolgáltatási irányelv 8. cikke, — HL L 376., 2006.12.27.).

Védett szoftver

Olyan szoftver, amely – általában díj ellenében – korlátozott számú

36

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA számítógépen és/vagy korlátozott számú felhasználó által használható. A szoftver belső működése (a forráskód) a felhasználó számára nem hozzáférhető tanulmányozás és/vagy módosítás céljából. Védettségi előírások

Általában azok az előírások, amelyek részben vagy teljesen nem közzétettek, vagy csupán egy kereskedőnél, magas áron és/vagy korlátozások mellett hozzáférhetők. Céljuk, hogy ellenőrzés alatt tartsák az adott előírásoknak megfelelő termékek harmadik fél általi alkalmazását és használatát.

Protokoll

Folyamatok, eszközök és komponensek rendszeren belüli vagy rendszerek közötti interakcióját irányító konvenciók csoportja.

Nyilvántartás

Dokumentum(ok), amelye(ke)t egy személy vagy szervezet a munkafolyamat során hoz létre vagy kap meg, majd megtartja az(oka)t (a MOREQ előírásokat lásd: http://ec.europa.eu/transparency/archival_policy/moreq/doc/moreq2_spec.pdf). Megjegyzés: egy nyilvántartás állhat egy vagy több dokumentumból (pl. abban az esetben, ha a dokumentumnak csatolmányai vannak), bármilyen médiumot alkalmazhat és bármilyen formátumú lehet. A dokumentum(ok) tartalma mellett a nyilvántartásnak kontextuális információt, adott esetben strukturális információt is magában kell foglalnia (azaz olyan információt, amely a nyilvántartás komponenseit írja le). A nyilvántartás egyik alapvető jellemzője, hogy nem változtatható meg.

Újrafelhasználható ság

Annak mértéke, amennyire egy szoftvermodul vagy egyéb munkatermék az eredeti, rendeltetésétől vagy fő céljától eltérő kontextusokban használható.

Biztonságos adatcsere

Az európai közszolgáltatásokra vonatkozó koncepcionális modell komponense. Célja annak biztosítása, hogy a határokon átnyúló adatcserék biztonságos és ellenőrzött módon mennek végbe.

Európai Szemantikus Interoperabilitási Központ (SEMIC.EU)

A SEMIC.EU (Európai Szemantikus Interoperabilitási Központ) olyan, az Európai Bizottság által biztosított együttműködési platform vagy szolgáltatás, amelynek célja a közigazgatásokban és e-kormányzatban használandó interoperabilitási eszközök megosztása (http://www.semic.eu).

Szemantikai interoperabilitási eszközök

A szemantikai interoperabilitási eszközök az interoperabilitási eszközök egy csoportja. A szemantikus réteg bármely elemét magukban foglalhatják, pl. nómenklatúrákat, kifejezéstárakat, többnyelvű szótárakat, ontológiákat, mappingtáblákat, mappingszabályokat, szolgáltatásleírásokat, kategóriákat és webes szolgáltatásokat.

Szolgáltatásorientá ltság

A szolgáltatásorientáltság szolgáltatásként forgalmazott munkafolyamatok létrehozása és használata.

Szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás

Formalizált megállapodás két együttműködő egység – tipikusan egy szolgáltató és egy felhasználó – között. A megállapodás formáját tekintve tárgyalásos eljárás során létrejött írásos szerződés. Az ilyen megállapodások általában meghatározzák a szolgáltató teljesítményének mérésére szolgáló specifikus mérőszámokat (alapvető teljesítménymutatók; Key Performance Indicators, KIP; ezek együttese definiálja a „szolgáltatási szintet”), valamint dokumentálják azokat a kötelező erejű vállalásokat, amelyek a bizonyos KPI-k esetében meghatározott egyedi célok eléréseként kerülnek megfogalmazásra, és a kapcsolódó fellépéseket, például a korrekciós intézkedéseket. Az SLA-k tartalmazhatják továbbá a felhasználó által vállalt kötelezettségeket, például azt, hogy a felhasználó betart bizonyos értesítési határidőket, a szolgáltatásnyújtás során a szolgáltatónak a szolgáltatásnyújtáshoz vagy problémamegoldáshoz biztosítja a szükséges felszereléseket és egyéb forrásokat, vagy rendelkezhetnek

37

EURÓPAI INETEROPERABILITÁSI KERETRENDSZER AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK SZÁMÁRA arról, hogy a szolgáltató által megadott inputok továbbításra kerülnek a felhasználóhoz. Szolgáltatásorientá lt szerkezet (Service Oriented Architecture SOA)

A szolgáltatásorientált szerkezet a több ponton megjelenő, esetleg különböző tulajdonban lévő opciók szervezésének és használatának paradigmája. Egységes eszközöket biztosít a lehetőségek felajánlására, felfedezésére, használatára és az azokkal való interakcióra, annak érdekében, hogy a mérhető előfeltételeknek és elvárásoknak megfelelő, elvárt eredmények szülessenek: (az OASIS SOAreferenciamodellje: http://www.oasisopen.org/committees/download.php/19679/soa-rm-cs.pdf).

Szabványok

Az európai jogszabályban (98/34/EK irányelv, 1. cikk, (6) bekezdés) foglalt meghatározás szerint a szabvány egy elismert szabványügyi testület által ismételt vagy folyamatos alkalmazás céljára jóváhagyott műszaki leírás, amelynek betartása nem kötelező, és amely a következő kategóriák valamelyikébe tartozik: - nemzetközi szabvány: egy nemzetközi szabványügyi szervezet által elfogadott, nyilvánosan is hozzáférhető szabvány, - európai szabvány: egy európai szabványügyi testület által elfogadott, nyilvánosan is hozzáférhető szabvány, - nemzeti szabvány: egy nemzeti szabványügyi testület által elfogadott, nyilvánosan is hozzáférhető szabvány.

Szabványügyi testületek

Olyan bejegyzett szervezet, amelynek feladata szabványok és előírások kifejlesztése szigorúan meghatározott egyedi követelményeknek, eljárásoknak és szabályoknak megfelelően. Szabványosítási testületek: - az elismert szabványosítási testületek, például a nemzetközi szabványosítási bizottságok, úgymint a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organisation for Standardisation, ISO) és a három európai szabványügyi szervezet: az Európai Szabványügyi Bizottság (European Committee for Standardisation, CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (European Committee for Electrotechnical Standardisation, CENELEC) vagy az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (European Telecommunications Standards Institute, ETSI). - fórumok és konzorciumok szabványügyi kezdeményezései, pl. Szervezet a Strukturált Információs Szabványok Előmozdításáért (Organisation for the Advancement of Structured Information Standards, OASIS), a World Wide Web Consortium (W3C) és az Internet-technológiai Munkacsoport (Internet Engineering Task Force, IETF).

Taxonómia

A taxonómia az összes terminust tartalmazó szabványosított terminológiák osztályozása egy bizonyos tudásterületen belül. A taxonómiákban minden elem szigorúan hierarchikus módon kerül csoportosításra és osztályozásra, és általában fastruktúrával szemléltethető. A taxonómiákban az egyes elemeknek ugyanazon szemantikai körben kell lenniük, hogy minden elem kisebb vagy nagyobb mértékben szemantikai kapcsolatban álljon egymással.

Szóhasználat

A szóhasználat terminusok (szavak vagy kifejezések) összessége, amelyek egy adott területen írnak le információkat.

Munkafolyamat

Egy folyamat olyan feladatok sorozatba történő szervezése, amelyeket a folyamat végrehajtása érdekében meghatározott szerepeket játszó, megfelelő módon meghatározott résztvevők hajtanak végre.

38


39

2. melléklet. amely a következő dokumentumot kíséri:

Recommend Documents