(Mk 1, 14–20)
2
FELSŐVÁROS
2015. január 25.
Miután pedig kézbe adatott János, Galileába jöve Jézus, hirdetvén az Isten országa evangéliomát, és mondván: Mivelhogy betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa: tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliomnak. És elmenvén a galileai tenger mellett, látá Simont és testvérét, Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe (mert halászok valának). És mondá nekik Jézus: Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket. És azonnal elhagyván hálóikat, követék őt. És onnan tovább menvén egy kevéssé, látá Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is igazgatták hálóikat a hajóban. És azonnal hívá őket. És elhagyván atyjokat, Zebedeust a hajóban a béresekkel együtt, követék őt.
M
ÉLTÁN nevezik Keresztelő Szent Jánost Előhírnöknek. Ő az, aki elkészítette az Úr útját, egyengette az ő ösvényeit (vö. Lk 3, 4; ill. Iz 40, 3). S lám, Krisztus unokatestvére, a végtelenül igaz János szaváért börtönbe ● ● ● került és életét adta az igazságért. Nem hallgatta el, hogy Heródes király ● ● ● testvérének, Fülöpnek feleségével élt, és figyelmeztette az uralkodót, hogy nem helyes, amit tesz. Érdekes, az evangélium beszámol arról is, hogy „Heródes félé Jánost, tudván, hogy ő igaz és szent férfiú, és becsülé őt, és hallgatván rája, sokat cselekvék, és örömest hallgatá őt.” (Mk 6, 20) Ennek ellenére, a nevezetes születésnapi lakomán, amikor Heródiás leánya táncolt az egybegyűltek előtt, és Heródes részegségében felelőtlen ígéretet tett neki, mi szerint „bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is” (Mk 6, 23), mégis balra dőlt el a mérleg nyelve. A lakoma János kivégzésével fejeződött be, mert Heródes nem merte vállalni ugyanazt az igazságot (ti. hogy János szent és igaz, ezért életre méltó, és nem halálra; valamint azt, hogy: tévedtem, felelőtlen ígéretet tettem), amelyért János az életét is képes volt odaadni. Hiszen egy az igazság, s ugyanazért az egyért az egyik gyilkol, a másik meghal. A mai evangélium azzal kezdődik, hogy János meghal, Jézus pedig Galileába megy, hogy hirdesse az evangéliumot. Figyeljük meg, hogy ugyanazokkal a szavakkal tanít, mint János: „tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliomnak”, vagyis tudatosan mintegy János követőjének mutatja magát, bár az igazság az, hogy János volt az Ő előhírnöke, és nem fordítva.
2015. január 25.
FELSŐVÁROS
3
És elkezdi Krisztus Urunk a tanítványok összegyűjtését. Ha mai fejjel nézzük a dolgot, legalábbis furcsának találjuk. Eljön a világba az Isten egyszülött Fia, életének harminc esztendejét csendben, tanulással, munkával tölti, közben készül a nagy terv megvalósítására. Előhírnökét váratlanul kivégzik egy álnok asszony kívánsága szerint, Ő pedig nekilát a feladatnak, és segítőtársakat toboroz. Gondoljuk meg, hogy ha ma valaki egy nagyobb feladatot akar megvalósítani, legyen az egy komolyabb cég alapítása vagy egy nagyobb épület építése, hány szakértőt, hivatalnokot, szakembert kérdez meg a várható kilátásokról, feladatokról. S természetesen nem
4
FELSŐVÁROS
2015. január 25.
az utcasarokról gyűjti őket össze, hanem igyekszik pénzéért a legjobbakat felkérni. Hasonlítsuk most össze Krisztus Urunk világot üdvözítő tervét bármelyik földi projekttel (autópálya-építéssel vagy világgazdaságilag jelentős cég működtetésével), és lássuk, hogy mennyire eltörpül minden emberi tevékenység Isten Fiának végtelen szeretetéhez képest, amellyel meg akarja menteni az elveszett emberiséget. S ehhez a felmérhetetlenül nagy, szó szerint emberfeletti tervhez Krisztus nem a papok és írástudók közül választ, akik a kor legműveltebbjei voltak, nem is a királyi palotákból szedi össze aranyba-bársonyba bújt leendő munkatársait, hanem megelégszik az érdes kezű, napégette bőrű, írást talán soha nem látó, műveletlen halászokkal. Ezek pedig szó nélkül, azonnal követik Őt, vagyis még mielőtt valóban keresztények lettek volna, már rendelkeztek a keresztény ember egyik legfontosabb tulajdonságával, az engedelmességgel. Nem kérdeznek, nem mérlegelnek, nem számítgatnak, nem készülődnek, nem rendezik el azt, amit hátrahagynak. Engedelmeskednek. „És azonnal elhagyván hálóikat, követék őt.” Ugyanígy tesz a másik testvérpár, Jakab és János, Zebedeus két fia. Az ő esetükben az evangélium még szemléletesebben fogalmaz, de ugyanazt az igazságot emeli ki: „elhagyván atyjokat, Zebedeust a hajóban a béresekkel együtt, követék őt”. Vagyis a munka kellős közepén, talán éppen valamilyen munkarész közben egyszerűen letették kezükből a szerszámot, és otthagyva csapot-papot, az apjukat, a béreseket, a hajót, mindent, követték az Urat. A meghívott apostolok tettét tudjuk-e követni? Mi talán százszor többet hallottunk már Jézusról, mint akkor Péter, András, Jakab vagy János, polcainkon a Róla szóló könyvek, számtalan film, regény, prédikáció elérhető számunkra. De tudjuk-e követni őt? Langyosságban vagy forróságban? Hidegben vagy veszedelemben? Biztonságban vagy halálveszélyben? Ma is van számtalan keresztény, akinek órái meg vannak számlálva, s míg mi délutáni kedvenc sorozatunkkal múlatjuk az időt, ő valahol vacog és készül a kivégzésre. Ezt nevezik kereszténységnek: vállalni mindent Krisztusért, a halált is, amely valójában örök élet.
2015. január 25.
FELSŐVÁROS
5
A vértanúságnak, Keresztelő János egyenes magatartásának van egy fontos tulajdonsága, amelyről nem szoktunk beszélni. Az, hogy a vértanú halálával semmi nem változik. Az igazi keresztény olyan igazságban éli az életét (és ezt egzisztenciálisan kell érteni!), amelyen mások gonoszsága nem tud változtatni. Olyan valóságban él, gondolkodik, lélegzik, amelyen külső körülmények nem tudnak rontani, sem változtatni. Nem arról van szó tehát, hogy a vértanú valamit feláldoz vagy elveszít. Korántsem. Az a helyzet, hogy a vértanú abban az egzisztenciális valóságban, amelyben létezik, csak a halált vállalhatja, mert ettől lesz az igazság továbbra is igaz. Akiket Krisztus elhívott, talán még nem tudták, hogy halál vár rájuk, talán még azt sem tudták, hogy készek lesznek a halálra, gondoljunk csak a Pünkösd előtti erőtlenségükre és elrejtőzésükre. A Szentlélek azonban késszé tette őket mindenre, és ez a készség nem kényszerűségből jött létre, hanem a szeretet eredményeként. Bárcsak fel tudnánk ezt fogni! S milyen jó lenne, ha élni és élhetnénk… Aranyosi-Vitéz Gellért
6
FELSŐVÁROS
2015. január 25.
„Az érzéketlenség, vagyis a lélek tompultsága, a szellem halála a test halála előtt.”
S
ZENT János szerint „az érzéketlenség a felfogóképesség elhalása a testi és szellemi értelemben egyaránt.” Ez a tompultság idült betegségnek tudható be, és a hanyagság folytán vezet el az érzéketlenség megrögződéséig. Az ● ● ● érzéketlenség (görögül anaiszthézia) e CLIMAX TOU műben nem csak negatív, hanem pozitív tartalmat is hordozhat – a föltámadt PARADEISOU testhez hasonló állapotot, amely a ● ● ● gonoszság irányába vonzó ΚΛΙΜΑΞ ΤΟΥ szenvedélyektől teljesen mentes –, jelen ΠΑΡΑ ΕΙΣΟΥ esetben a jó iránti érzéketlenségről van ● ● ● szó, amelyet a szerző szerint a torkosság szülhet. „A szenvtelen érzéketlenség (görögül analgészia, az előbb tárgyalt fogalom szinonimája, itt már csak rossz értelemben) már megrögzött hanyagság, zsibbadt gondolkodás, elmúl bűnök maradékának magzata, a lelkesedés kelepcéje, bátorság csapdája, (…) kétségbeesés kapuja, feledés anyja, (…) az istenfélelem eltérítője.” Az érzéketlen ember oktalan bölcselő – állítja János –, önmagának ellentmondó tudós, „vak létére látni tanít, a seb gyógyításáról értekezik, de azt egyre csak vakarja.” Az ilyen ember a testi szenvedélyek ellen szaval, de állandóan ártalmas ételek eszik, imádkozik ellene, de tüstént megy, hogy elkövesse, elkövetéskor dühös magára, ám saját szavait nem szégyelli. „Rosszat cselekszem! – kiáltja, de mohó a tettre. Szájával imádkozik a szenvedély ellen, de teste csak úgy töri magát érte. Halálról bölcselkedik, de úgy él, mintha soha nem halna meg. Kimúlásunk miatt sóhajtozik, de úgy szundikál, mintha örökké élne.”
2015. január 25.
FELSŐVÁROS
Az ilyen ember az önmérsékletről beszél – állítja János –, de a torkossággal küzd. Méltatja az engedelmességet, de ő az, aki elsőként megszegi. „Mikor dühbe gurul, elkeseredik, de majd elkeseredésében újra csak dühbe gurul, és észre sem veszi, hogy vereséggel tetőzte a vereséget.” Szent János megfigyelte, hogy sok érzéketlen szerzetes halálról és a félelmetes ítéletről hallva könnyeket hullat, de mégis könnyes szemmel az ebédlőbe igyekszik. El is csodálkozott ezen: „hogyhogy ez az undok úrnő (az érzéketlenség), ha nagy érzéketlenség keríti hatalmába, még a bánkódást is meg tudja futamítani!” János bevallja, hogy szerény képzettsége miatt tovább már nem tud érvelni ellene. Aki azonban tud, ne restelljen az Úr segítségével tapasztalatból gyógyszereket rendelni a sérülésekre! Nem átall tehetetlenséget felhozni mentségére, mivel úgy érzi, erősen a hatalmában tartja. Cselfogásait sem tudta volna kiszedni belőle, ha valahol meg nem fogja, erőszakkal vissza nem tartja és kínzással rá nem vette volna, az istenfélelem korbácsával nem ostorozta volna, hogy az előbb említett dolgait bevallja. Ezért aztán a gonosz zsarnok (az érzéketlenség), mintha így szólt volna: „az én cinkosaim nevetnek, ha halottakat látnak, ima közben kőkemények, fafejűek és világtalanok: a szent oltárt látva érzéketlenek, és úgy veszik magukhoz a
7
8
FELSŐVÁROS
2015. január 25.
szent Adományt, mintha csak közönséges kenyeret ízlelnének. Én a töredelem láttán csak gúnyolódom. Nemző apámtól megtanultam kiölni minden bátorságból és nagylelkűségből születő jót. Én vagyok a nevetség anyja, én az álom dajkája, a tele has barátja, én összefonódom az álszentséggel, nekem a feddés nem fáj.” Mire én – állítja János –, e szavakon megdöbbenve nemzője nevét tudakoltam. Ő meg így szólt: „Az én származásom nem fajtiszta, némileg korcs, és fogamzásom is bizonytalan. A tele has erősít, az idő növel, a rossz szokás megszilárdít; akinek ez utóbbi megvan, az tőlem soha meg nem szabadul. Csak elmélkedj, sokat virrasztva, az örök ítéleten, és akkor talán egy kissé engedek neked! Figyeld meg, mi okoz, honnan származom benned, és küzdj szülőanyám ellen, mert ő nem egy és ugyanaz mindenkiben. Imádkozz gyakran a sírok között, s azokról eltörölhetetlen képet fess magadnak a szívedben, mert ha azt böjtölés ecsetével meg nem fested, engem soha le nem győzöl.” Összeállította Ótott József
J
ÉZUS megcáfolta a szadduceusokat, akik a házasságra hivatkozva próbálták lejáratni az örök életet. Az éleselméjű írástudó válaszolt Jézusnak: „Mester, jól mondtad” (Lk 20, 39). Ennél az éleselméjűségnél és ● ● ● tanulékonyságnál többre volt szükség, amikor a cölebsz Jézus felmagasztalta a cölebsz életet, mint az általa hirdetett és megvalósított teljességnek legmagasabb ● ● ● modelljét. Messze túlszárnyalta a modern törvényhozás tételeit a maga gyors válaszaival. Az újraházasodást tilosnak jelentette ki még a házasságtörlés esetében is, nem is beszélve a mózesi törvény sokkal kisebb jogcímeiről, még kevésbé a későbbi silány jogcímekről, melyeket a rabbinikus szócsavarás vezetett be. Nem mérsékelte kijelentését annak ellenére, hogy biztosan tudta, milyen megrázkódtató hatással lesz apostolaira. Ők valóban olyan módon reagáltak, amelynek visszhangját a modernitásban is megtaláljuk. „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” (Mt 19, 10) Még AA
2015. január 25.
FELSŐVÁROS
9
jobban megbotránkoztatta őket azokkal a szavakkal, melyeket sem a „humanista” kereszténység, sem világi megfelelője nem tud megemészteni. Igazából nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy az ő házasság-eszményét csak az ragadhatja meg teljesen és az valósíthatja meg megalkuvásoktól mentesen, aki megéli a teljes, egész életen át tartó cölibátust: „Nem mindenki tudja elfogadni ezt a tanítást, csak az, akinek megadatott. mert vannak, akik azért képtelenek a házasságra, mert úgy születtek. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Akinek füle van, hallja meg.” (Mt 19, 11–12) Az apostoloknak mindezt vállalni kellett, és ez jelentősen befolyásolta azt a módot, ahogyan hirdették a Krisztusban fellelhető élet teljességét. Minden különös erővel jut kifejezésre János és Pál írásaiban. János persze közvetlenül részesült a Lélek kiáradásában Pünkösdkor. Aki Krisztus ígéretéhez híven megvilágosította őt mindazzal kapcsolatban, amire Jézus Krisztus tanította őket. Ehhez a Jézus által emlegetett mindenhez pedig szorosan kötődik a Krisztusban lakozó abszolút teljesség. János evangéliumának prológusa az Ige isteni teljességéről szóló kijelentésekkel kezdődik, amely megtestesül, és végül lehetővé teszi az embernek, hogy részesüljön ebben a teljességben: „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk kegyelmet kegyelemre halmozva.” (Jn 1, 16) Nem követ más logikát János első levelének bevezetője sem, mely a keresztény kérügma legkiválóbb témájával kezdődik és az apostolokra, valamint utódjaikra bízott legfontosabb üzenetével: „Ami kezdettől fogva volt, amit láttunk és hallottunk, az élet Igéjét hirdettük nektek (…), hogy ti is közösségben legyetek velünk” (1Ján 1, 1–3). A szóban forgó élet természetesen az élet teljessége kell hogy legyen, máskülönben a levél
10
FELSŐVÁROS
2015. január 25.
nem végződhetne ezzel a kijelentéssel: „Ezeket azért írom nektek, akik hisztek az Isten Fiában, hogy tudjátok: örök életetek van.” (1Ján 5, 13) Jáki Szaniszló OSB
A
TARJÁN 3-as Iskola 6/B-s hittanosai számára izgalmasan teltek a Karácsony előtti napok. Elhatároztuk, hogy egy szép betlehemest megtanulunk és elmegyünk minél több házhoz ezt előadni. Az ünnepet megelőző hetekben sokat gyakoroltuk a pásztorjátékot. Nagyon vártuk már a napot, amikor elindulhattunk ● ● ● betlehemezni. Az első alkalommal izgultunk legjobban, de minél több helyre mentünk, annál jobban ● ● ● belejöttünk. Az út egy jó részét gyalog tettük meg, mert a betlehemváró családok jó része nem volt messze egymástól. Nagy élmény volt az is, amikor mentünk az utcán beöltözve a pásztor-angyal ruhába, karunkban a betlehemmel. Voltak, akik meglepődtek láttunkra „mintha angyalt láttak volna”, de a legtöbbször örültek a járókelők. A házigazdák nagyon sok szeretettel, finomsággal vártak mindenhol minket. Nagyon jól elbeszélgettünk a vendéglátókkal. A legtöbb helyen együtt énekeltek velünk a háziak is. Szerencsére olyan helyekre is eljutottunk, ahol a pásztorjáték felidézte az idős emberek régi karácsonyi emlékeit. Volt, ahol sírtak, volt, ahol nevettek, és az egyik helyen még egy szép verset is elmondott nekünk a vendéglátónk és saját készítésű naptárat is kaptunk ajándékba. Mindnyájan nagy élményekkel gazdagodtunk, reméljük, jövőre is megyünk betlehemezni és lesznek akik csatlakoznak hozzánk! Mi szereplők, köszönjük szépen a felkészítést is, Pisti bácsinak és Vera néninek. A Plébánia Hittanosai AA
2015. január 25.
FELSŐVÁROS
11
12
FELSŐVÁROS
2015. január 25.
1. Január 26-án, hétfőn rózsafüzéres találkozó lesz Szőregen. Gyülekező 16,30-ig a szőregi templom előtt. Megközelíthető a 60-as és a 60y-os autóbusszal. Minden Szűzanya tisztelőt szeretettel várnak a rózsafüzér társulat tagjai. 2. Előre hirdetjük a Kedves Híveknek, hogy templomunkban a betegek szentségének kiszolgáltatása február 8-án lesz a 11 órai szentmise keretében. Feliratkozni a sekrestyében és a plébániai irodában lehet. Kérjük a Kedves Testvéreket, hogy lehetőség szerint hozzák el erre az alkalomra idős, beteg családtagjaikat. Amennyiben erre igény mutatkozik, szívesen segítünk a szállításban. Kérjük, erre vonatkozó kérésüket jelezzék a feliratkozáskor. 3. Előre hirdetjük a Kedves Híveknek, hogy templomunkban a lourdesi kilenced február 3-án, kedden kezdődik. 4. Kérjük azokat a Híveinket, akik házszentelést szeretnének kérni, hogy nevük, címük és telefonszámuk megadásával jelentkezzenek a sekrestyében vagy a plébániai irodában.
