2. évfolyam 4. szám szeptember

2. évfolyam 4. szám

2007. szeptember

30 év a természetért

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság időszakos kiadványa

Az idő sodrában

Hétmillió év tanuja

H

Fotó: Baráz Csaba

azánkban sorrendben harmadik, ugyanakkor első hegyvidéki nemzeti parkként alakult meg 1977. január 1-jén a Bükki Nemzeti Park, amely a középhegység különleges élővilágának, egyedi földtani képződményeinek, karsztjelenségeinek, sajátos régészeti, történeti, néprajzi értékeinek hivatott védelmet nyújtani. Az elmúlt harminc évben igazgatóságunk mintegy 42 000 hektár kiterjedésű nemzeti park mellett a Tisza jobb partját követő síkvidéki és az Északi-középhegységben lévő tájvédelmi körzeteket és természetvédelmi területeket, valamint a Natura 2000 hálózatát kezeli. Működteti a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszert és különböző fajmegőrzési programokat indított el és vitt végig. 2007. szeptember 28-án egy pillanatra megállunk és visszatekintünk e három évtizedre. Az évforduló apropóján megrendezésre kerülő szakmai napon a felsőtárkányi Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpontban Haraszthy László a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára tart előadást, majd a „30 éves a BNP” című vetélkedősorozat eredményhirdetését követően dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek emlékharangot avat. A bükki települések hagyományőrző csoportjainak műsora után a Bükki Nemzeti Park Tanács ünnepi ülésére és egy sajtótájékoztatóra kerül sor, amelyen az igazgatóság új kiadványait – köztük a Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetekről készült monográfiát – mutatjuk be. Évfordulós rendezvényünk kapcsolódik a hétvégét felölelő felsőtárkányi Rétes Napok ünnepéhez, amelyen a Bükki Településszövetség tagtelepüléseinek gasztronómiai és kulturális bemutatkozása kínál tartalmas időtöltést. Lapunk jelen számában Szitta Tamás főtanácsos kollégánk is visszatekint a Bükki Nemzeti Park harmincéves történetére, amelynek a kezdetektől tevékeny, alkotó résztvevője. Emellett számot adunk a nemzeti park igazgatóságok új kihívásokat jelentő feladatai közül a vagyonkezelési, vagyongazdálkodási, agrár-környezetgazdálkodási tevékenységünkről, valamint – a megszokott rovatok híradásain túl – tájékoztatjuk az olvasókat egy havaria-jellegű, különleges feladat megoldásáról is, a bükkábrányi lignitbányában napvilágra került 7 millió éves mocsárciprusok megmentéséről, az ipolytarnóci bemutatóhelyünkre történő elszállításukról. Duska József mb. igazgató

30 évesek lettünk Korrajz-vázlat a Bükki Nemzeti Parkról Harminc év egy ember életében nagy idő, egy fa életének is jelentős része, de az erdő borította Bükk történetében csupán egy pillanat. S hogy mit jelent harminc évnyi nemzeti parki státus, erre próbálok rávilágítani dióhéjban. Az ország első hegyvidéki, erdős nemzeti parkja olyan körülmények között született meg, melyek nem kedveztek világrajövetelének. A hetvenes években a múlt konzervált eszmerendszere és a progresszív változások igénye egymás mellett élt, s ez a párharc rányomta bélyegét a Bükki Nemzeti Park kezdeti időszakára is. A parkkal, mint védett természeti területtel és mint intézménnyel kapcsolatos elvárásokat, feladatokat az 1976. december 28-án megjelent védetté nyilvánító határozat fogalmazta meg, úgy általánosan (védje a bükki középhegységi táj jellegzetes és változatos arculatát…), mint konkrétan (védőzónák kijelölése, véghasználatok maximális kiterjedésének meghatározása stb.).

A

természeti értékek feltárása, a kezelési, fejlesztési feladatok kijelölése és a végrehajtás lehetőségeinek megteremtése valódi úttörőmunkát jelentett, melynek szépségét beárnyékolta azon felismerésünk, miszerint a nemzeti parki státus korántsem elegendő az erdők, vizek, hegyi rétek természetes, természetközeli állapotának megőrzéséhez. Tehetetlenül szemléltük számos fokozottan védett erdő levágását, a felmérhetetlen károkat okozó feltáró utak létesítését, források befoglalását, vízfolyások „rendezését”, a túltartott vadállomány miatt a flóra és fauna elszegényedését, a kommunális szemét és a szennyvíz elhelyezéséből adódó gondok sokasodását. Frontot nyitottunk, de a feladat meghaladta felkészültségünket, jogi lehetőségeinket, s leginkább érdekérvényesítő képességünket. A természetvédelem muníciója kevésnek bizonyult. Ennek ellenére csapatunk nem csüggedt, stratégiánkat nagy elődeink nyomdokain alakítottuk ki. Szövetségeseket kerestünk egyrészt azok között, akik hitelesen tudták megfogalmazni a természetvédelmi munka szükségességét és irányvonalait (tudósok), másrészt azok között, akiket az ellenérdekelt felek szakmailag elfogadtak, mint az erdészeti, a vízügyi, a bányászati, a vadgazdálkodási szakemberek és az oktatási intézmények munkatársai között. Egy olyan nemzeti parkról álmodtunk, amelyben az erdők jelentős részén nem folyik gazdálkodás, vagy ha igen, akkor az ún. folyamatos erdőborítás mellett, jól kialakított feltáróút-hálózattal, hagyományos közelítéssel; amelyben a nagy karsztforrások vizét nem viszik el a tele-

pülések, hanem vízfolyásokat táplálnak, melyek élőlényeket, növénytársulásokat, élőhelyeket oltalmaznak; amelyben földtani, felszínalaktani képződményeket lehet megőrizni; amelyben az erdőkben az ideális vadlétszámot a természetes ragadozók tartják szinten; amelyben és amely környezetében a hagyományos gazdálkodás értékes élőhelyek tucatjait tartja fenn; amelyet olyan települések öveznek, melyek környezethasználata fenntartható módon történik és a fejlesztések átgondoltak… Ma már tudjuk, ezen egyszerű álmok csak akkor valósulnak meg, amikor a mennyiségi változások minőségibe váltanak, amikor a társadalom szemlélete, a támogatási rendszerek átalakítása vagy a nemzetközi nyomás azt lehetővé teszi, vagy kikényszeríti. A társadalom tagjainak jogos igénye, hogy pontos ismereteket kapjanak a természetvédelmi célokról, a természetvédelmi kezelésről, amelynek legfőbb dokumentuma a természetvédelmi kezelési terv. Ennek elkészítése nem egyszerű feladat, hiszen egy több mint 42 000 hektáros erdősült területre kell megfogalmazni az ideális természetvédelmi célkitűzéseket, azok megvalósításának lehetőségeit, a természetvédelmi stratégiákat, s részletesen ki kell dolgozni a természetvédelmi kezelési előírásokat és feladatokat. Még nehezebb, hogy mindezt olyan jogi környezetben kell megtenni, mely ellentétes a természetvédelmi ideákkal. A „hőskorszak” első jelentős dokumentuma – amelyben megtörtént a természeti értékek számbavétele és megfogalmazódtak a megőrzésre vonatkozó javaslatok –, az ún. „Természetvédelmi Alapterv” volt.

Ezzel párhuzamosan készült el a BNP első területrendezési terve, amelynek számos utódja született, mint például 1993-ban A Bükki Nemzeti Park és térsége regionális tájrendezési terve, 1998-ban A Bükki Nemzeti Park és térsége területrendezési terve. Sajnos nem sok minden valósulhatott meg belőlük, de hivatkozási alapként haszonnal alkalmaztuk ezeket. A nyolcvanas évek gyakorlati természetvédelmi tevékenysége – szakmai sikereken túl – a közösségformálás eszköze is volt, hiszen a madarásztáborokban, fészektérképező akciókban, fészekőrzéseken, a veszélyeztetett fajok aktív védelmi programjain (mint például kerecsenőrzések során) ezres nagyságrendben vettek részt fiatalok és idősebbek egyaránt. Szinte nincs a hazai természetvédelemben olyan, akinek ne lett volna köze a bükki táborokhoz. A kilencvenes évek nagy kihívása – a természetvédelmi kezelés mellett – a hatósági feladatok ellátása volt. Az új évezredet a természetvédelmi célú tulajdonosi kezelés, a fajmegőrzési feladatok, a nagy volumenű pályázatok és az ebből adódó, a nemzetközi elvárásoknak megfelelő feladatteljesítés jellemzi. A társadalmi igények változásához folyamatosan alkalmazkodnunk kell, ezt a képességünket meg kell tartani, de ez csak a múlt ismerete és megbecsülése mellett lehetséges. A kihívásoknak csak összefogva lehet megfelelni, ezért fontos az öszszetartozás erősítése, a közösségek ápolása, egymás segítése. Ebben a tekintetben igazgatóságunk mindig az „élmezőnyben” volt, bízunk benne, hogy ez a jövőben is így lesz. Szitta Tamás főtanácsos

Három évtized három pillanata

Fotók: Szitta Tamás

Vagyonkezelés, természetgazdálkodás

Birtokügyek és a természetvédelmi kezelés alapjai a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnál

A

1

z igazgatóság működési területén mintegy 125 ezer hektár országos jelentőségű védett terület található. Az értékek megőrzése hatósági eszközök igénybevételével, illetve természetvédelmi kezelési tevékenység által történhet. Ez utóbbi szempontjából fontos az érintett terület tulajdonlása, hisz a megőrzéshez kapcsolódó feladatok általában nem kedveznek az eredményorientált gazdálkodói elvárásoknak. A nemzetközi tapasztalatok is mutatják, hogy a leghatékonyabb természetvédelmi munka a kezelt terület tulajdonosaként végezhető. Az állami tulajdonban lévő védett földrészleteken a területhasználat elsődleges célja minden esetben a természetvédelem, az értékek hosszú távú megőrzése. A védett területek védettségi szintjének helyreállítására (állami tulajdonba vételére) jogszabály kötelez bennünket (1995. évi XCIII. törvény). A szabályozásnak és a korábban rendelkezésre álló forrásoknak köszönhetően igazgatóságunk jelenleg 28 311 hektár állami tulajdonú terület vagyonkezelési feladatait látja el (1. táblázat). Az illetékességi területen található országos jelentőségű

Fotó: Dr. Molnár Tibor

1. kép: Legeltetéses állattartás a Tardilegelőn 1. táblázat: Vagyonkezelésben lévő területek mérete tájegységenként 2. táblázat: Vagyonkezelésben lévő területek művelési ágankénti megoszlása Térkép: Saját vagyonkezelésben lévő területek a Délhevesi Tájegységben

Dél-borsodi Tájegység méret (hektár)

Az állami természetvédelem alapfeladatai között szerepel a védett természeti értékek megőrzése a jövő nemzedékei számára. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai igazgatási és gyakorlati természetvédelmi eszközökkel segítik elő a védett fajok, a táj és az élettelen természetvédelmi értékek védelmét. A munka a növény- és állatfajok, élőhelyek monitorozásával veszi kezdetét, majd kidolgozásra kerülnek a hosszú távú megőrzési, ún. természetvédelmi kezelési tervek. Ezek adott térség vonatkozásában az értékek számbavétele mellett javaslatot tesznek a megőrzés érdekében alkalmazandó konkrét kezelési feladatokra. Ezen irányelvek birtokában aztán kezdődhet a gyakorlati természetvédelem, ami minden kétséget kizárva a természetvédelem legszebb és legérdekesebb része.

Dél-hevesi Tájegység

16 443

Ipoly-völgye Tájegység

4401

612

Kelet-bükki Tájegység

Mátrai Tájegység

937

840

Nógrádi Tájegység

védett földrészletekből – a hatályos jogszabályok szerint – a jövőben még további 30 000 hektárnak kell állami tulajdonba kerülnie. A kezelői feladatok ellátását nehezítő körülmény a vagyonkezelésben lévő védett területek mozaikos, elaprózott térbeli elhelyezkedése. Nagyobb, könnyebben és gazdaságosabban kezelhető tömbökkel csak a Dél-borsodi és a Dél-hevesi Tájegységeinkben rendelkezünk. Ez utóbbiról készült térkép a védett (piros vonallal

1329

tának fenntartását. A legtöbb kezelési feladat a gyepekhez kapcsolódik, ezek összes kiterjedése meghaladja a 19 ezer hektárt (2. táblázat). Dr. Molnár Tibor (BNPI) művelési ág

hektár

erdő

3 297

gyep

19 376

gyümölcsös

18

halastó

7

kivett

1 125

nádas

94

szántó

4 383

szőlő

11

összesen

28 311

2. táblázat

Besenyőtelek Erdőtelek

Átány Kömlő

Heves

Sarud

Tiszanána

Hevesvezekény

Tarnaszentmiklós

Nyugat-bükki Tájegység

3749

határolt) és a vagyonkezelésben lévő területek elhelyezkedését mutatja be (térkép). A Bükki Nemzeti Parkban főleg erdő művelési ágú területeket kezelünk, a természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos hegyi rétek általában az erdészeti részvénytársaságokhoz tartoznak. Összesen alig több, mint 3000 hektár erdő kezelését végzi igazgatóságunk, ami az illetékességi területen belül található majdnem 76 000 hektár védett erdőhöz képest elenyészően kevés: ez az arány nem teszi lehetővé a középhegységi erdők természetes, illetve természetközeli állapo-

Kisköre Pély

1. táblázat

Vagyonkezelési feladatok a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnál * Az invazív, azaz jövevény fajok (özönnövények) elfoglalják a természetes és mesterséges élőhelyeket, kiszorítják az őshonos fajokat, ezáltal komoly ökológiai, gazdasági és egészségügyi károkat is okozhatnak. ** A ruderális társulások zavarástűrő vagy bolygatott társulások, melyekben gyomnövények uralkodnak.

3. táblázat: A saját kezelésben lévő és a használatba adott területek megoszlása művelési áganként

A

vagyonkezelésünkben lévő több mint 28 ezer hektáros terület kezelési teendőinek ellátása együttműködő partnerek közreműködésével valósul meg. A helyben élő gazdálkodók számára igazgatóságunk földterületet biztosít, hogy azon külterjes, legeltetésre alapozott gazdálkodást folytassanak. Az intenzív mezőgazdaság átalakításával sajnos jelentősen lecsökkent a legelő állatok száma, így sok gyep maradt kezeletlen. A folyamat a védett területeket is érintette, s a jellemző alulhasználat miatt terjedtek az invazív* növényművelési ág erdő gyep gyümölcsös halastó kivett nádas szántó szőlő összesen

3. táblázat

2 | 2007. 9.

partnerek kezelésében (ha) 18 16 029 0 0 201 10 2 810 0 19 068

fajok, helyenként teret nyertek a ruderális** társulások. Ezek a természetvédelmi szempontból nem kívánatos folyamatok hosszú távon a biológiai sokféleség szűkülését eredményezik, így mindent meg kell tenni a szükséges kezelések elvégzése érdekében. Az utóbbi években a földhasználathoz kötődő állami támogatások növekedésének köszönhetően – főleg a dél-borsodi és a dél-hevesi védett területeken – gyarapodott az állatlétszám, így a gazdálkodók legelők, illetve szántók iránti igénye is nőtt. % 0 83 0 0 18 11 64 0 67

BNPI kezelésében (ha) 3 279 3 348 18 7 924 84 1 573 11 9 244

% 100 17 100 100 82 89 36 100 33

A kezelési feladatokban való együttműködés kapcsán javult az állami természetvédelem társadalmi megítélése, illetve hangsúlyossá vált a természetvédelmi szakma vidékfejlesztéshez fűződő kapcsolata is. Munkatársaink éveken keresztül részt vettek az Érzékeny Természeti Területek létrehozásában, jelenleg pedig hatékonyan közreműködnek a támogatott gazdálkodók tevékenységének ellenőrzésében. Az agrár- kör nye zet gaz dál kodási programokkal kapcsolatos eddigi tapasztalataink pozitívak, a programoknak köszönhetően a gazdálkodók tevékenysége egyre jobban megfelel a természetvédelmi elvárásoknak. Együttműködő partnereink tevékenységénekfolyamatosellenőrzése a természetvédelmi őrök napi feladatait gyarapítja. Az utóbbi időszakban jelentősen kiterjesztettük igazgatóságunk szaktanácsadói tevékenységét. Jelenleg négy olyan szakemberrel rendelkezünk, akik regisztrált agrárkörnyezetgazdálkodási szakértőként nyújtanak segítséget a védett területen történő szakszerű gazdálkodás érdekében.

Saját használatban jelenleg azokat a területeket tartjuk, amelyek kezelése kiemelten fontos, nagy odafigyelést igényel. A kezelői feladatokat saját gépeinkkel, vagy vállalkozók bevonásával tudjuk elvégezni. A munkák többsége a gyepekhez kapcsolódik, szántóföldi növénytermesztést jellemzően túzoklegelők létesítése céljából végzünk. Az elmúlt időszakban több élőhely-rekonstrukciót hajtottunk végre – a helyreállított biotópok fenntartása évről évre jelentős erőfeszítéseket igényel. A kifejezetten élőmunkaigényes kezelési feladatok végzéséhez az utóbbi években jelentős segítséget kaptak a nemzeti park igazgatóságok. Már harmadik éve működik a nemzeti parkok, egyéb védett területek fenntartását segítő önálló közmunkaprogram, melynek keretében időszakos munkatársaink főleg területkezelési (kaszálás, bozótirtás), karbantartási (utak, tanösvények, egyéb létesítmények) feladatokat látnak el. A kezelési feladatok ellátásához jelenleg öt traktorral és a gyepkezelési tevékenység széles skálájának végzésére alkalmas munkagépekkel rendelkezünk.

Igazgatóságunk területkezelési céllal egyelőre nem tart legelő állatokat. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen bemutatási céllal 57 racka képezi a teljes állatállományunkat. Középtávú terveink között szerepel a saját állatállomány legeltetésével megvalósuló területkezelés megszervezése. Ennek érdekében több helyszínre tervezzük állatállomány beszerzését: a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben, a Hevesi Füves-puszták Tájvédelmi Körzetben, valamint a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzetben. Igazgatóságunk vagyonkezelésébe jelenleg három olyan természetvédelmi szempontból igen fontos legelő tartozik, ahol meg szeretnénk teremteni a legeltetéses állattartás infrastruktúrális feltételeit. A fejlesztéseket a Mátrai Tájvédelmi Körzetben található Parádi-legelőn, a DéliBükkben található Hideg-kútlaposán lévő fáslegelőn, illetve a Déli-Bükk és a Bükkalja határán húzódó Tardi-legelőn kívánjuk végrehajtani. Dr. Molnár Tibor (BNPI)

Vagyonkezelés, természetgazdálkodás

Természetvédelmi célú kezelés az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságnál

1

Fotó: Szmorad Ferenc

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Területkezelési Osztályának elsődleges feladata az igazgatóság vagyonkezelésében lévő, emberi beavatkozást igénylő, tehát valamilyen kezeléssel fenntartható területek megőrzése, mind az Aggteleki, mind a Zempléni Tájegységre vonatkozóan. Cél, hogy a kezelés környezetkímélő technológiák alkalmazásával természetvédelmi célokat szolgáljon. A természetvédelmi területkezelést az igazgatóság saját munkával, vagy haszonbérleti szerződésben rögzített előírások alapján külső gazdálkodókkal végzi. Agrár-környezetgazdálkodási programok közül ökológiai szántóföldi növénytermesztés és ökológiai gyepgazdálkodás célprogramokban mintegy 322 hektár területtel vesz részt, mely területek a Biokontroll Kht. által is ellenőrzöttek.

A

z osztály feladata továbbá az igazgatóság vagyonkezelésében lévő őshonos hucul lóállomány fenntartása, gondozása és tenyésztése. Az országban itt található a legnagyobb tenyészet (128 db), így az állami tulajdonban lévő törzstenyészetnek vitathatatlanul meghatározó szerepe van az ország hucul ló tenyésztése szempontjából. Kiemelkedő jelentőségű az igazgatóság magyar szürke szarvasmarha-állománya (öszszesen 65 db). A fedett karszt erdős, nyírjes, borókás foltjaival mozaikot alkotó aggteleki csarabos – mely kiemelkedően értékes gyepes élőhely – fenntartását kézi kaszálással, cserjeirtással kiegészített legeltetéssel oldjuk meg. A nemzeti park sztyepprétjei ideális legelőterületet biztosítanak a hucul ménesnek, és az egyre szaporodó magyar szürkemarha-állománynak. Az évtizedek óta felhagyott és természetközeli

állapotba került szántóterületek beerdősülésének megakadályozására és a fokozottan védett parlagi sas táplálékállatának, az ürgének megmentése érdekében egyik leghatékonyabb kezelési mód a legeltetés. A további, kezelés alatt lévő gyep- és szántóterületeket kaszálással, kézi cserjeirtással, szárzúzással, valamint pillangós takarmánynövények termesztésével hasznosítjuk. Az Aggteleki Nemzeti Park területe rendkívül változatos élőhelyek mozaikos rendszere. A falvak környékén lévő szőlőhegyek fontos értékei a hagyományos és a tájra jellemző, ma már ritka gyümölcsfajták, melyek megmentése érdekében az ANPI fajtagyűjteményt és faiskolát létesített. A 2006-os évben a környék hagyományos gyümölcsfajtáit reprezentáló fajtagyűjteményből 500 db facsemetét osztott szét a helyi gazdák között. A tornanádaskai Alsó-hegy ad otthont a világon egyedülálló tornai vértőnek, melynek állományát a bálványfa elszaporodása fenyegeti. Az igazgatóság már több éve próbálkozik az itteni sziklagyepek megmentésével, a jövőben feltétlenül szükséges a program folytatása. Szintén jelentős feladat a területen megjelenő, további invazív fajok, mint pl. az aranyvessző, vagy a keserűfűfélék visszaszorítása (lásd: Rövid híreink c. rovat idevonatkozó híradását.)

2

Fotó: Visnyovszky Tamás

Szintén az osztályunk látja el – az igazgatóság további osztályainak bevonásával – az Észak-Cserehát és a Bodrogköz Érzékeny Természeti Területek szántóföldi növénytermesztési és gyepgazdálkodási célprogramjainak koordinálását,

ellenőrzési feladatait. E program célja a környezetkímélő technológiák bevezetése és alkalmazása, ezáltal a biológiai sokféleség fenntartása a mezőgazdasági területeken. Krajnyák Cecília (ANPI)

3

1. kép: A nemzeti park sztyepprétjei ideális élőhelyet biztosítanak a szürkemarha állománynak 2. kép: A gyepek kezeléséhez munkagépekre is szükség van: bálázás 3. kép: Jelentős feladat az invazív fajok visszaszorítása: bálványfa kézi irtása

Fotó: Trungel László

Az ANPI kezelésében lévő erdőkről

4

Fotó: Szmorad Ferenc

gyes, cseres-tölgyes és molyhostölgyes) erdők. Az idegenhonos fafajú erdők közül számottevő területen fordulnak elő akácosok, erdei- és feketefenyvesek. A korosztályszerkezetet a középkorú-idős erdők határozzák meg, erdősítések és fiatalosok aránya csekély. Az ANPI az általános ágazati (erdészeti) jogszabályok betartásával, de természetvédelmi érdekeltséggel végzi erdőkezelési tevékenységét. Az erdőkezelés fő célkitűzése az erdők természetességi állapotának megőrzése, illetve javítása. Mindezek alapján az igazgatóság erdőkezelési koncepciója – nagyon tömören – az alábbiak szerint vázolható fel. • Az őshonos-lombos fafajú állományok egy részében (erdőrezervátumok, fokozottan védett területek, véderdők) nincs semmilyen kezelési tevékenység. E helyeken csak a területek őrzésével és monitoringjával foglalkozunk, illetve igyekszünk biztosítani a természetes erdődinamikai folyamatok feltételeit.

Szilice

t

z ANPI kezelésében levő erdővagyon zöme egykori szövetkezeti területekből áll, de kisebb erdőterületek az önkormányzati vagyonátadás révén, illetve vásárlás útján is kerültek az igazgatósághoz. A kisebb-nagyobb erdőtömbök viszonylag szétszórtan, 19 község határában találhatók. Az állományok az Aggteleki-karsztvidéken megtalálható erdőtársulások és mesterséges állománytípusok szinte mindegyikét érintik, de zömmel őshonos fafajú (gyertyános-bükkös, gyertyános-töl-

gg

A

A

Az Aggteleki Nemzeti Park területének több mint háromnegyedét erdő borítja. A 15 100 hektárt némileg meghaladó erdőterületből jelenleg öszszesen 4315 hektárnyi állami erdő van az ANPI vagyonkezelésében, míg a fennmaradó erdőterület zömét az Északmagyarországi Erdőgazdasági Zrt. kezeli, illetve kisebb (200 ha alatti) erdőterület áll egyéb (erdőbirtokossági, önkormányzati) kezelésben.

Hídvégardó

e

le

zt rs a -k ki

Bódvaszilas Szögliget

Jósvafő

Aggtelek

Perkupa Szalonna Szendrő

• A településekhez közeli, illetve az ANP peremterületeire eső őshonos lombos erdőknél a vágásos üzemmód mellőzésével, a természetes folyamatokra építve (az ún. Pro Silva elvek alkalmazásával) az erdők vegyes-mozaikos szerkezetét létrehozó és azt biztosító szálalóvágásos-szálalásos megoldásokat alkalmazzuk. • Az idegenhonos fafajokkal elegyes, illetve idegenhonos fafajokból álló erdőknél

törekszünk az állományok vágásos üzemmód nélküli, alternatív megoldásokkal, illetve technológiákkal történő átalakítására. • Vágásos üzemmódot csak legvégső megoldásként, technológiai korlátok miatt más módon nem kezelhető esetekben (elegyetlen akácosok és erősen akácelegyes erdők) alkalmazunk. Szmorad Ferenc (ANPI)

4. kép: Szálalóvágással kezelt bükkösben felnőtt bükkújulat: egy új korosztály

2007. 9. | 3

Időutazás

Hétmillió éves mocsárciprusok

1

* A rétegtani vizsgálatok alapján a mocsárciprusok pontos kora 7,2–7,6 millió év

1. kép: Nem mindennapi körülmények – a bükkábrányi lignitbánya 2. kép: A mocsárciprus törzsének keresztmetszete különleges mintázatú 3. kép: Injektálás a speciális faragasztóval 4. kép: Nem hagyjuk pusztulni őket (Mata Tibor bányaigazgató és Haraszthy László szakállamtitkár) 5. kép: Sajtótájékoztató (Fodor Gábor miniszter Mata Tibor és Haraszthy László társaságában) 6. kép: Megkezdjük a munkát 7. kép: A fák kérgét meg kell tisztítani 8. kép: A faladat megoldása folyamatos konzultációt igényelt 9. kép: A leletek ősföldrajzi helyzete (Hámor Géza 1995. nyomán). - gal jelölve Bükkábrány térsége 10. kép: Ősi „fejfák”

10

4 | 2007. 9.

Fotó: Holló Sándor

Világszenzációnak számító leletek kerültek elő 2007. július első napjaiban a Mátrai Erőmű Zrt. bükkábrányi lignitbányájában: 7 millió éves* lábon álló (!) mocsárciprus (Taxodium sp.) erdő maradványát tárták fel. Nagy szerepe volt a fák megtalálásában a bánya alkalmazottainak és vezetőinek. A 60 méter mélységben a kb. 10 méter vastag lignitet fedő homok letakarításakor észlelt rendellenességet a gépkezelők azonnal jelentették a bánya vezetőinek, akik haladéktalanul leállíttatták a hatalmas, több emelet magas, fejtődobbal dolgozó bányagépet és a munkát kisebb földmunka-gépekkel és vízsugárral folytatták a leletek teljes kibontásáig. Így sikerült feltárni a páratlan, eredeti helyzetben álló 16 famatuzsálemet. Átmérőjük 1,5–3,5 méter között változott, megmaradt magasságuk 3–6 méter volt.

9

E

lsőként a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársait értesítették az egyedülálló felfedezésről, akik tüstént hozzáfogtak a feltárt maradványok vizsgálatához, valamint értesítették a tudományos intézményeket. Az ELTE Őslénytani Tanszéke és a Magyar Természettudományi Múzeum szakértői is hamarosan bekapcsolódtak a vizsgálatokba és lázas munkával gyűjtötték az anyagmintákat, elemezték a törzsek szerkezetét, illetve környezetüket. Sietniük kellett, hiszen a felszínre került, vízzel átitatott maradványok a kiszáradás hatására gyors pusztulásnak indultak. A leletek különlegességét elsősorban az adta, hogy a fák nem szenesedtek, nem kovásodtak, a betemető 6 méter vastag szürke homokréteg megőrizte eredeti faanyagukat. Sajnos a növényeket szilárdító rugal-

mas cellulózanyag a hosszú idő alatt lebomlott és csak a plasztikus lignin maradt meg, amely önmagában nem képes a fa szerkezetét megtartani, kiszáradás hatására apró forgácsokra hullik szét. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei először július 16-án tekintették meg a lelőhelyet, majd 24-én nagyobb csoport jutott le a bányába. Ekkor már a tudományos vizsgálatok és anyaggyűjtés a vége felé közeledtek, az előzetes számítások alapján pedig 2–3 törzs teljes anyagának konzerválására nyílt lehetőség. A többi fa megmentéséről a tudományos életnek le kellett mondani, sorsuk a bánya előrehaladásával megpecsételődni látszott. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára, Haraszthy László javaslatára Fodor Gábor miniszter a törzsek lehető legnagyobb számban való megmentésének támogatása mellett döntött, mely szándékát az augusztus 3-án tartott helyszíni sajtótájékoztatón jelentette be. A cél a megőrzés, bemutatás, ismeretterjesztés. A fákat az igazgatóság ipolytarnóci bemutatóhelyére tervezték elhelyezni. A következő hét elején igazgatóságunk szakemberei már a bükkábrányi külszíni bányában el is kezdték a törzsek előkészítését a biztonságos elszállításra. Nagy és bonyolult feladat előtt álltak, hiszen soha senki a világon ilyen állagú és tömegű faanyagot még nem konzervált, nem tartósított. (A probléma súlyát jelzi, hogy a Herman Ottó Múzeum – az időközben elszállított 4 törzs anyagának konzerválására – fa-

A szakemberek előtt már ismertek voltak a Mátra- és Bükkalján (Visontától Bükkábrányig) végighúzódó lignitmező (földesfás barnakőszén) keletkezésének körülményei. A késő-miocén korban a Kárpát-medence területén hullámzó Pannon-tó part menti mocsarainak őserdeiből képződtek a több méter vastag széntelepek. A közvetlenül a lignit tetején álló ősfákat egy hajdan volt katasztrofális változás során hirtelen és nagy vastagságban temette be a befoglaló ún. „folyós homok”, amely pusztulásukat okozta, de egyben megőrizte őket. A fák eredeti magassága 30–45 m lehetett. Évgyűrűik alapján korukat legalább 3–400 évesre lehet becsülni. Korhadásuk már lábon állva megindult, több törzs üreges, odvas volt, belsejüket az eltemető homok töltötte ki.

2

3

Fotó: Duska József

4

Fotó: Baráz Csaba

5


6

Fotó: Ács József Róbert

7


8

Fotó: Ács József Róbert

Fotó: Juhász Róbert

restaurátori konferenciát hívott össze, ahol az ország és a külföld legnevesebb szakemberei választják majd ki a legjobb megőrzési módszert.) Igazgatóságunk munkatársai néhány nap alatt dolgozták ki a módszert és teremtették meg a technikai feltételeit a törzsek külső megszilárdításának. Erős tartást kellett biztosítani a fatörzsnek, hiszen a szállításkor a legnagyobb nehézséget épp a törzsek öntartó képessége jelenti. Nagy nehézséget jelentett, hogy a munkát bányabeli körülmények között, rekkenő hőségben, szél kavarta „homokviharban”, vagy éppenséggel eső áztatta sártengerben kellett végezni. A módszer lényege, hogy nagynyomású levegő segítségével kifújják a fa felületéből a homokot, majd egy külön e célra gyártott speciális eszközzel különleges faragasztó anyagot injektálnak a fák külső részébe, néhány deciméter vastag erős kérget hozva így létre. A belső megerősítés után a fák további külső mechanikai szilárdítást kaptak: fólia és purhab védelme mellett deszkákat pántoltak köréjük. Megfeszített, több hetes munkával 6 törzset sikerült így előkészíteni, a többi fa állapota nem

tette lehetővé a beavatkozást, közülük néhány a szakemberek szeme láttára porladt szét. A fák lignitaljzatról való leválasztásának első láncfűrészes kísérlete – a kőzet keménysége miatt – kudarcba fulladt, ez csak egy speciális – kőzetek vágására alkalmas – drótkötélvágóberendezés alkalmazásával sikerült.

Fotó: Baráz Csaba

A Pannon-tó

11


13

Fotó: Juhász Róbert

14


15


16


12

A 7–11 tonnás fák végül is elkerülték a fejtőgép acélkörmeit és a bánya parkolójában töltött néhány nap után eljött a szállítás napja. Szeptember 3-án három speciális, nagy teherbírású tréler-szerelvény indult útnak Bükkábrányból Ipolytarnócra, hogy megtegye a három megyét érintő 130 km-es utat. A lakott területeken számos alkalommal meg kellett állnia a konvojnak, hogy a telefonkábeleket megemelve átférjenek alatta a magas törzsek. Hatórás út után gördült az első szerelvény a sajtó kíváncsi szemei előtt az ipolytarnóci teljesen felújított látogatóközpont épülete elé. A hat fatörzsből ötöt a szabadban, az ipolytarnóci látogatóközpont bejáratánál helyeztek el vízáteresztő kavicságyon. A hatodik, fekvő állapotú famatuzsálemet a fedett látogatóközpontban nézhetik meg az érdeklődők a központ októberi átadása után. A fák konzerválását helyben folytatják. A megőrzés és bemutatás szempontjából rendkívül fontos, hogy a fákat jól kiszárítsák, konzerválják még a tél beállta előtt, hiszen a fák több millió éve tárolt vize is megfagy nulla fok alatt. A szabadban maradt törzsek fölé hamarosan ideiglenes védőtető kerül, majd az új épülethez illeszkedő végleges

Ipolytarnóc kövült A megkövült Anógrádi fatörzsét Markó Károly rajzolta le 1840-ben Kubinyi Ferenc kérésére (2. kép). A metszet ősfenyő az 1854-ben, Kubinyi Ferenc Ipolytarnóc az alsó-miocén korból származó, 23–19 millió éves kövületeket tartalmazó földtani képződményei, földtani alapszelvénye, egykori élőhelyeinek változatossága és a páratlan megtartású szárazföldi ősélőhelye miatt az emberiség természeti örökségének fontos része. A jelenleg az 1500 m2-t meghaladó, a helyszínen ősállatoktól származó 2762 lábnyomot tartalmazó nyomfosszíliás terület (1. kép), a földtani képződményekben megőrződött miocén tengerparti flóra növénylenyomatai, a Középső-Paratethys élővilága, illetve az ezeket őrző Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület 1995ben Európa Diplomát kapott.

1

szerkesztésében megjelent magyar- és Erdélyország képekben című kétkötetes műben került először közlésre. Amikor 1837ben Kubinyit először kalauzolták pásztorok a „kőhídhoz”, a megkövült fatörzs még 42 méter hosszúságban ívelte át a Borókás-árok mély vízmosását. A helybéliek, akik ezen közlekedtek, itt meg-megpihentek, azt mágia révén kővé varázsolt gyertyánnak gondolták – innen a Gyurtyánkő-lóca elnevezés. A kövült fa valójában cukorfenyőféle volt, tudományos neve: Pinuxylon tarnocziense. Egy közel 20 millió évvel ezelőtti vulkáni tufaár (Gyulakeszi Riolittufa Formáció) temette be és konzerválta az egykori növényvilággal egyetemben. A nagyszámban előkerült levéllenyomatok alapján gazdag flóra bontakozott ki: 41 genus 65 speciesét különítették el a kutatók. A vulkáni anyagban áramló kovasavas oldatok által átitatott megkövesedett fa az 1700-as években látta


17


tetőzet alatt állhatnak őrt remélhetőleg sok-sok évig. A 7 millió éves törzsek megmentése során sokan segítették az igazgatóság munkáját, szinte az első hívó szóra jöttek, gyakran önzetlenül. Kiemelkedő és fáradhatatlan segítséget nyújtottak a bükkábrányi bánya teljes vezetése és dolgozói, köszönet illeti a fák injektálásában résztvevő vállalkozót és alkalmazottait, az injektáló berendezést elkészítő mezőkövesdi fegyvermestert, a ragaszmeg újra a napvilágot, amikor a Borókás patak kimosta alóla a vulkáni tufa anyagát, így lassan kipreparálódva természetes kőhídként ívelte át a völgyecskét. Egy idő után a fesztávolság növekedésével és kellő alátámasztás hiányában saját súlya következtében darabokra tört. Az Ipolytarnóci Ősvilági Pompeji hírnevét először a gigantikus kövesedett fa repítette világgá. Legsérülékenyebb részei fölé 1866-ban emeltek egy védőépületet, mely a világ egyik első olyan építménye volt, melyet egy ősmaradvány helyszíni védelme érdekében emeltek. Később fedezték fel a fatörzs – Markó Károly rajza nyomán készült metszeten még nem szereplő – folytatását, így az ősfenyő eredeti becsült magassága elérhette a 100 métert, ami alapján a világ legnagyobb ismert helyben megkövült fenyőjének tartjuk. Maradványai az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület Geológiai Tanösvényén egy védőpince boltozata alatt ma is megtekinthetők (3. kép). Baráz Csaba – Szarvas Imre (BNPI)

„A régebbi hazai földtörténeti tagolásban a miocén kort a pliocén kor követte, melynek alsó korszaka a pannóniai volt. A Kárpát-medencét elfoglaló Pannon-tó fejlődése azonban már a miocén végén elkezdődött. Ezért Magyarországon – a külföldi használattól eltérően – a pannóniai korszakot kiszélesítik, és az alsó részét a felső miocén korba helyezik, a pannóniai korszak felső részét pedig azonosítják a pliocén korral. A pannóniai korszak 12 millió évvel ezelőtt kezdődött. Határainak pontosítása sok vitára adott okot, mivel a Pannonmedencében kialakult, speciális endemikus fauna a környező üledékképződési területek eltérő faunájával nem korrelálható egyértelműen. A lassan összezsugorodó Pannon-tó elmocsarasodó, peremi területein jöttek létre a Mátra és a Bükk előterének lignittelepei. A Pannon-tó körülbelül 6 millió éven át létezett, végül 5,4 millió évvel ezelőttre, a miocén-pliocén határra teljesen feltöltődött, az ősföldrajzi viszonyok alapvetően megváltoztak: a terület folyami síksággá alakult, ahol csak kisebb tavak maradtak meg.”

tóanyagot kedvezményesen szállító PLASTDUR Kft.-t, a vágóberendezéssel dolgozó céget, a szállításban, rakodásban közreműködőket, főként az egri székhelyű Tengely-Közmű Kft.-t, amely két törzset ingyen szállított és nem utolsósorban igazgatóságunk azon dolgozóit, akik szabadidejüket is feláldozva tették a dolgukat. Köszönet az önzetlen segítségért! Holló Sándor (BNPI)

18


11. kép: „Elválás” – speciális drótkötél-vágóberendezéssel 12. kép: Becsomagolva a bányaudvaron 13. kép: 7 millió év mozdulatlanság után 14. kép: Útban Ipolytarnóc felé 15. kép: Levegőben a 10 tonnás törzs 16. kép: A legrosszabb állapotú fa is sértetlenül megérkezett 17. kép: Versenyben az idővel 18. kép: Minden a helyére került

ARCHÍV

2

3

Fotó: Baráz Csaba

2007. 9. | 5

Védjük együtt Ürgetelepítés a kerecsensólyom védelme érdekében A „Kerecsensólyom védelme a Kárpát-medencében” (LIFE06NAT/H000096) projekt keretében közel ötszáz ürge betelepítésére került sor a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Az uniós támogatású program egyik kitűzött célja a kerecsensólyom néhány évtizeddel ezelőtt még jellemző táplálékállataként ismert faj, az ürge állományainak erősítése és pótlása.

N

1. kép: Ürge 2. kép: Az ürgék jellemző élőhelye a legeltetett gyep 3. kép: Lyukak előkészítése ürgetelepítési helyszinen 4. kép: Az ürgék elengedése

1

Fotó: Szitta Tamás

apjainkban az ürge (Spermophilus citellus) élőhelyeinek hosszú távú fennmaradását elsősorban a legeltető állattartás biztosítja, de nagyobb kolóniákat alkot rendszeresen kaszált élőhelyeken is, így a repterek folyamatosan karbantartott gyepein, sokszor a kifutópályák közvetlen közelében. A hazai ürgepopuláció nagysága és az ürgés gyepek kiterjedése a gyepfeltörések-

2

nek, a legelő állatállomány csökkenésének és a fajt érintő szisztematikus, étkezési célú befogásoknak tulajdoníthatóan egyre csökken. A ragadozó madarak táplálékmaradványait évtizedek óta kutató szakemberek szerint az ürge egyre csökkenő mértékben figyelhető meg a kerecsensólyom „étlapján” is. Az ürgetelepítés során a faj által korábban is használt élőhelyekre stabil, életképes kolóniaképzésre alkalmas számú egyedet telepítettünk be, figyelemmel arra, hogy a befogással érintett forráspopuláció se kerüljön veszélybe, regenerációra képes maradjon. Az telepítést megelőzően számos egyeztetés, állománybecslés, terepi számlálás folyt annak megállapítására, hogy az érintett forráspopulációkból (azok veszélyeztetése nélkül) mikor

és mekkora ürgeállomány távolítható el. Az előzetes állománybecsléseket az ELTE biológusai végezték el. Az eredetileg tavaszi időszakra tervezett ürgetelepítést az állományok rossz telelési viszonyai miatt – a kutatói csoport tanácsa alapján – 2007 nyarára ütemeztük. A telepítések megkezdése előtt az áttelepített állományok későbbi monitorozását segítő protokollokat, űrlapokat is elkészítettük. A telepítéseket megelőzően kiválasztottuk azokat a gyepterületeket, melyek az ürgék betelepítésére ideálisnak tűntek. Ezek a helyszínek olyan aktuális és potenciális kerecsenrevírek közelében kerültek kijelölésre, ahol a gyepterületek hosszú távú fennmaradása, kezelése biztosított, az emberi veszélyeztetés mértéke csekély és a terület a belvízi elöntéstől is

Fotó: Gombkötő Péter

Természetvédelmi szempontból egy olyan legeltető állattenyésztést preferáló agrár támogatási rendszer bevezetése lenne kedvező, mely támogatja az ürge védelmét, élőhelyeinek fenntar tását, az ürgét fogyasztó ragadozómadár-fajok és az adott élő helyen jellemző komplex életközösségek megőrzését.

mentes. A legeltetett gyepeken a kijelölés mellett a területek előkészítését is megoldottuk, az ürgék számára alkalmas lyukakat fúrtunk (telepítési egységenként 400–400 lyuk). A lyukak kialakításával párhuzamosan folyt a későbbi monitoring egységek kialakítása is. Az ürgetelepítés a Ferihegyi reptéren 2007. július 16–19. közt, míg a Pécs–Pogány Reptér területén 2007. július 26-án és 27-én történt. A telepítési helyszíneken 2007-ben összesen 600 példány, helyszínenként 200–200 ürge betelepítését terveztük. Az ürgetelepítés célterülete a BNP Igazgatóság működési területének része, a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet és a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet volt. Az egyedek befogása a reptereken is térbelileg elkülönült kisebb egységekből álló forráspopulá-

3


cióból történt – azért, hogy a befogási helyeken maradó állomány regenerálódása is könynyebb legyen. Az ürgebefogás öntési technikával folyt. A befogott ürgék száma elmaradt a tervezett mértéktől, melynek elsődleges oka az ürgeállományok viszonylagos nagy kiterjedtsége melletti kis állománysűrűségnek volt betudható. A telepítési helyszínek őrzését a telepítést követően néhány napon keresztül biztosítottuk. Ahol szükséges volt, ott a ragadozóállomány (róka) gyérítése is megtörtént. Az ürgetelepítési helyszíneken és közelükben az ürgék frissen ásott kotorékai már néhány nap elteltével észlelhetők voltak. Az alföldi gyepeken az állomány egyedei kissé szétszóródtak, de kolonizációjuk megkezdődött. Gombkötő Péter (BNPI)

4


Elismerések, kitüntetések a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnál

1

Fotó: Baráz Csaba

2

Fotó: Baráz Csaba

A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett Szitta Tamás (1. kép) és Tóth László (2. kép) terepen, „bevetés” közben. 3. kép: Varga Béla nyugalmazott erdőmérnök átveszi a Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetést dr. Fodor Gábor minisztertől

6 | 2007. 9.

A

z elmúlt két évtizedben 38 kollégánkat, volt kollégánkat illetve szakmai munkájával a nemzeti park igazgatóság tevékenységeihez kapcsolódó szakembert ért az a megtiszteltetés, hogy köztársasági vagy miniszteri elismerésben részesülhetett és kitüntetést, dicséretet, díjat, emlékplakettet vagy elismerő oklevelet kapott. A környezet- és természetvédelem területén kimagasló eredményeik megbecsüléseként többféle elismerésben lehet részük az arra

érdemeseknek. Ilyenek a köztársasági elnök által adományozható köztársasági elnöki kitüntetés vagy a környezetvédelmi és vízügyi miniszter által adható miniszteri kitüntetés, elismerés, díj, emlékplakett, érdemérem és elismerő oklevél. 1987-ben az igazgatóság életében először Varga Ferenc barlangtani és víztani felügyelő, a nemzeti park későbbi igazgatója kapott kiemelkedő munkájáért az államtitkártól OKTH Államtitkári Dicséretet. Ugyanebben az évben Kiváló Munkáért Kitüntetéssel jutalmazták Barta Jánosnét. 1989-ben Baczur János idegenforgalmi felügyelő kapott Miniszteri dicséretet. 1992-ben jutalmazták környezetünk érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységéért Mercsák József Lászlót, a Zempléni Tájegység egyik természetvédelmi őrét Környezetünkért emlékplakettel. 1993 és 2006 között 28 kollégánk részesült Miniszteri Elismerő Oklevélben. Az oklevelet azok kaphatják, akik a környezet- és természetvédelem terén példamutató, eredményes tevékenységet végeznek. Évente kétszáz fő részére adományozható az oklevél a Környezetvédelmi Világnap, a Föld Napja, a Víz Világnapja, a Meteoro-

lógiai Világnap, az Űrkutatás Napja, március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a, nyugállományba vonulás, nagyobb teljesítmény elismerése, szervezetek jubileuma alkalmából. A kitüntetettek: Szuromi László (1993), Majoros Zsuzsanna és Sóskuti György (1994), Barta Jánosné és Hornyák Vince (1995), Becsei Ferenc és Bodnár Mihály (1996), Novák Károly (1997), Ballók Lajosné és Tóth László (1998), Gasztonyi Éva és Szarvas Imre (1999), Jancsi István, Mercsák József László, Meskó Róbert és Sóskuti György (2001), Ilonczai Zoltán (2002), Holló Sándor (2003), Barta Jánosné, Firmánszky Gábor és Gasztonyi Éva (2004), Gregan Emil, Hegyessy Gábor, Judik Béla és Óvári Ilona (2005), Barta Oszkár, Borbáth Péter és Harmos Krisztián (2006). Igazgatóságunk két munkatársát tüntették ki az évente tíz darab, adományozásra kerülő Pro Natura Emlékplakett egyikével. Ezt az elismerő plakettet azok kaphatják, akik a természet védelmének érdekében kiemelkedő, előremutató tevékenységet folytatnak. 1992-ben Szitta Tamást, az élővilágvédelmi osztály vezetőjét – akinek a munkássága országos

szinten hozzájárult az állami természetvédelem és a társadalmi szervezetek tevékenységének egymáshoz való közeledéséhez, a közös cél érdekében végzett munka összhangjának megteremtéséhez – tüntették ki ezzel a díjjal. 2004-ben pedig Becsei Ferenc természetvédelmi őrszolgálat vezető kapta ezt a megtisztelő címet közel három évtizeden keresztül tanúsított eredményes munkája elismeréseként. Az évente kiosztásra kerülő öt Pro Natura-díj egyikét 2005-ben dr. Suba Jánosnak, az Eszterházy Károly Főiskola növénytani tanszéke egykori vezetőjének ítélték oda. A botanikai szakember kimagasló szakmai tevékenységével részt vett a Bükki Nemzeti Park létrehozásában, illetve a hegységben és a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet területén alapos botanikai feltáró és természetvédelmi célú kutatómunkát végzett. A Magyar Köztársaság kitüntetései közül Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel jutalmazták 2004-ben Szitta Tamást, aki több mint negyedszázados szakmai munkássága során rendkívüli eredményeket ért el számos állatfaj védelmében és fajvédelmi programok kidolgozásában – valamint a

természetmegőrzési szakmai tevékenységek koordinálásával, és az azokban való aktív részvétellel. Idén Tóth Lászlót, a Dél-Hevesi Tájegység vezetőjét érte az a megtiszteltetés, hogy ebben a kitüntetésben részesült, aki több országosan kiemelt, illetve nemzetközi program szervezésében és kivitelezésében is jelentős szerepet vállal. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült Varga Béla nyugalmazott erdőmérnök, a Pro Silva Európa vezető tanácsának alapító tagja, aki megszervezte és megalapította a folyamatos erdőborítás és a természetes erdei folyamatok fenntartását célként kitűző erdőgazdálkodást meghonosító magyar Pro Silva Hungaria Közhasznú Társadalmi Szervezetet. Császár Zsuzsanna (BNPI)

3

Fotó: Dudás György

Az oldalt összeállította: Bíró Barbara – V. Litkei Krisztina

Programjainkról honlapjainkon, a www.bnpi.hu és a www.anp.hu oldalakon tájékozódhatnak

Programok …volt

…volt

Magyar Nemzeti Parkok Hete (június 18–24.) Ezen a héten valamennyi magyarországi nemzeti park szélesre tárta kapuit az érdeklődők előtt. Az első alkalommal megrendezett Magyar Nemzeti Parkok Hete programsorozat keretében egymást érték az érdekesebbnél érdekesebb programok Magyarország nemzeti parkjaiban. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ingyenes túrákat szervezett, szakvezetéseket, nyílt napokat, kedvezményes látogatási lehetőségeket biztosított a látogatók számára.

Természetismereti Tábor (július 2–7.) Ez évben is sok gyerek (36 fő) vett részt az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság természetismereti táborában, amelynek helyszíne a Szögliget közelében lévő Szalamandra-ház volt. A tábor célja, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a természetben, megismerjék, megszeressék azt, és megtanuljanak vigyázni rá. Természetesen mindez sok játékkal „fűszerezve” történt. A táborlakók megcsodálták a Baradla-barlang vörös-tói szakaszának cseppköveit, íjászkodtak, gyógynövényekkel ismerkedtek, lovagoltak és lovaskocsiztak a hucul lovakkal, megvizsgálták Jósvafő patakjainak vízi állatkáit és persze sokat kirándultak a nemzeti park területén.

Kerékpártúra a Bükki Nemzeti Park szívében (július 22.) Igazgatóságunk szakvezetője irányításával, július végén kerékpáros barangolásra indult a maroknyi kis csapat, hogy Répáshutáról, a Balla-, majd a Hór-völgyön át, a Lófő-tisztást érintve Bükkszentkeresztre jussanak, s az üveghuta emlékek ránk maradt nyomait felkeressék. A meleg nyári nap programjai között szerepelt még a délután folyamán a bükkszentkereszti füvesember gyógyfüves kertjének látogatása, a helyi mészégető kemence és a mészégető mesterség megismerése is. Vendégváró nemzeti parkok a Művészetek Völgyében (július 28–29.) A taliándörögdi Óvodakert zöld udvarára gyűltek össze Magyarország nemzeti parkjai, hogy turisztikai kínálatukkal, és természetismereti kiadványaikkal és vetélkedőikkel bővítsék a kisebbek és nagyobbak ismereteit. A gyermekek kézműves foglalkozásokba is bekapcsolódhattak és ügyességi játékok is vártak itt rájuk. Természetismereti nyári tábor (július 30 – augusztus 3.) A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság nyári táborában részt vevő gyermekek a felsőtárkányi tanösvények bebarangolása, egyéb túrák, valamint a Karszt és élővilága című kiállítás megtekintése során ismerkedtek meg a Bükk természeti és kultúrtörténeti értékeivel. Megvizsgálták a Szikla-forrás vízi élővilágát, a madárgyűrűzés és az éjszakai denevérles során pedig megfigyelték a tó környékének repülő állatait. Ezen kívül kisvasutazás, korongozás, éjszakai csillagtúra, tábortűz színesítette a tábor lakóinak életét.

Fotó: Baráz Csaba

Denevérek „kézközelből” – Európai Denevéréj (augusztus 25.) Idén másodszor rendeztük meg az Európai Denevéréj programjait. A felsőtárkányi látogató- és oktatóközpontunkban tartott ismeretterjesztő előadások a denevérek életmódját (táplálkozás, tájékozódás, életciklus, szálláshely, ökológia), természetes ellenségeiket, magyarországi helyzetüket és kutatásuk módszereit tárták az érdeklődők elé. Ezt követően a résztvevők játékos vetélkedőn számot adhattak a már meglévő és a frissen szerzett tudásukról. Az állatok befogása, hálózása a tó körül kora este kezdődött. Az alig látható speciális hálóba többféle denevér is beleakadt, a résztvevők legnagyobb örömére. Nem maradt ki a programból a denevérek hangjának átalakítását végző detektor bemutatása sem. A denevéreket kézben tartó szakembereket körülállók megismertették a faji sajátosságokat és az egyes fajok szokásait is.

Fotó: Császár Zsuzsanna

lesz… Szeptember 22. – Európai mobilitási hét, Európai autómentes nap „Közlekedj Természetbarát módon!” A kerékpáros körtúra útvonala: Szilvásvárad, Szalajkavölgyi kerékpárkölcsönző – Törzsmén Istálló, a lipicai lótenyésztés történetét bemutató kiállítás – Nagyvisnyó, tájház – Dédestapolcsány: református műemlék templom, Kézművesház megtekintése – körtúra a Lázbérci-tó körül – vissza Szilvásváradra. Szeptember 26. – Tiszta hegyek napja „Tegyük tisztává természeti környezetünket!” Társadalmi munkában tanösvénytakarítást és karbantartást szervezünk a szarvaskői tanösvényen. Szeptember 30. – Erdei „levéltár” Termésgyűjtés és fafajismeret gyermekeknek a vöröskő-völgyi tanösvényen, a délután folyamán az erdei termések „életre keltése”, levendulababa készítése – csoportos foglalkozás gyermekeknek.

Fotó: Záhorszki Adél

VII. Gömör–Tornai Fesztivál (július 19–29.) A közel tízezer látogatót vonzó rendezvény, amelynek fő koordinátora az ANPI és a rozsnyói székhelyű Gömöri Ifjúsági Társaság, a szervezők szándéka szerint több mint egyszerű turisztikai attrakció. A térség nyári programválasztékának bővítésén kívül a fesztivál lehetőséget teremtett a nemzeti park térségében folyó többszintű együttműködés gyakorlására, az országhatár átjárhatóbbá tételére, a történelmi gyökerű térségi kapcsolatok erősítésére és a régió vérkeringésének felpezsdítésére. A fesztivál létrehozásában a koordinátorokon kívül 13 partner (községi önkormányzat, civil szervezet, egyházközség)

Fotó: Újvárosy Antal

vett részt. A 11 napig tartó, határon átnyúló program során 15 település különböző helyszínein közel 100 fesztiválprogramból válogathattak az érdeklődők. A Gömör–Tornai Fesztivál szatellit rendezvénye volt az „A természettel élünk” címmel megrendezett együttműködési platform, ahová a visegrádi országok határai mentén érintkező nemzeti parkokból és bioszféra rezervátumokból érkeztek képviselők. Kézműves Tábor (július 23–27.) A Jósvafői Kézműves és Természetismereti Tábor 1994 óta nyújt színvonalas szünidei elfoglaltságot az Aggteleki Nemzeti Park környékén lakó és a területen nyaraló gyerekek, fiatalok számára. Ez évben 53 általános iskolás és 12 óvodás gyermek jelentkezett a napközis jellegű táborba. A program lehetőséget teremtett különböző kézműves-technikák (tűzzománc, fafaragás, nemezelés tűvel, szövés és bőrművesség) elsajátítására.

Fotó: Sz. Tóth Erika

lesz… Október 4.– Állatok világnapja Diaképes előadás a felsőtárkányi Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpontban a „Madárvédelem a Bükki Nemzeti Parkban” témakörben, valamint videofilm vetítése nappali lepkéinkről. Október 7. – 70 év tapasztalata Szabó György – a „bükki füvesember” – előadása a Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpontban. Október 13. – „Madárbarát kert” Madáretetőt készítünk madárszerető családok, gyermekek bevonásával és a Magyar Madártani Egyesület Bükki helyi csoportjának közreműködésével. Október 20. Földünkért Világnap Gyalogtúra az Eger melletti kaptárkövekhez (Nyerges, Mész-hegy).

Szeptember 24. – Takarítási Világnap A jeles nap alkalmából a keleméri Mohosházban előadást és a fokozottan védett Mohos-tavak környékén szemétszedést szervezünk együttműködő iskoláink számára. Szeptember 28–29. – Jósvafői Szüret A Gömör–Tornai Hagyományőrző és Művészeti napok keretében a rendezvényre látogatókat gyermek- és felnőttprogramok széles választéka várja.

Rajzpályázat „Változó Természet” címmel az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság egyéni rajz- és fotópályázatot hirdetett Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő óvodások, általános iskolás, valamint középiskolás diákok számára. Leadási határidő: 2007. szeptember 28. Információ: Kúria Oktatóközpont, 48/350-056, [email protected]

Október 4. – Állatok Világnapja Előadáson, kézműves foglalkozáson és lovagláson vehetnek részt az együttműködő iskolákból érkező csoportok. Szeptember 11 - október 25. – Bódva-völgyi Madárvonuláskutató- és Gyűrűzőtábor Október 6–7. – Nemzetközi Madármegfigyelő Napok. Helyszín: Perkupa, Bódva-part

Fotó: Záhorszki Adél

2007. 9. | 7

Az oldalt összeállította: Császár Zsuzsanna – V. Litkei Krisztina

Rövid híreink Özönnövények az Aggteleki-karszton és környékén

A kékvércsék őszi gyülekezése a Hevesi-síkon

Halfaunisztikai kutatások a Borsodi-Mezőségben

Fotó: Újvárosy Antal Fotó: Gombkötő Péter

A HUSKUA Interreg III/A Szomszédsági Program keretein belül futó, az özönnövények terjedéséről szóló tájékoztató-programunkkal az együttműködő iskolák közül 14 intézményben jártunk, ahol az alsós gyerekekhez közel álló módon, interaktív mesejáték formájában mutattuk be az özönnövények terjedésének problémáját. A felső tagozatos diákoknak vetített elméleti előadásokat tartottunk, melyekhez a gyakorlati vetélkedők kapcsolódtak. Az invazív növények terjedésére a felnőtt lakosság figyelmét színes plakátok kihelyezésével, a VII. Gömör– Tornai Fesztiválon a standunknál osztott szórólapokkal hívtuk föl, a gyerekeket pedig játékos formában ismertettük meg a problémával. A program zárásaként a környéken dolgozó falugazdászokat tájékoztatjuk a lehetséges kezelésekről.

Újból elindult a közmunkaprogram

Fotó: BNPI archív

Az előző évekhez hasonlóan a BNPI az idei évben is sikerrel pályázott a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Közmunka Tanácsának a nemzeti parkok fenntartására kiírt pályázatára. A minisztériumtól kapott támogatás és az önrész együttes összege megközelítően 25 millió forint, amely révén 20 település regisztrált munkanélküli lakosságából ötven személy foglalkoztatására nyílt lehetőség. A közmunkások elsősorban olyan helyszíneken végeznek természetvédelmi kezelési munkálatokat – idegen és allergén gyomok kézi irtása, a legelők cserjétlenítése, a nehezen megközelíthető helyek kézi kaszálása, tanösvényeink állapotának karbantartása –, amelyek gépi megközelítése lehetetlen.

Fotó: Palatitz Péter

Bár a Hevesi-sík a kékvércsék országos költőállományát tekintve egyre kisebb jelentőséggel bír (az idei évben kevesebb, mint 30 pár költött), az őszi gyülekező és táplálkozó területek tekintetében azonban továbbra is kiemelkedő szerepet játszik. Több mint tíz éve – éppen egy hevesi éjszakázóhely felfedezése kapcsán – vált közismertté az a jelenség, hogy a kékvércse az őszi kondicionáló időszakban állandó éjszakázóhelyet használ, ahol a vonulás dinamikájának megfelelően több héten keresztül több százas, esetenként ezres nagyságrendben fordul elő. A kékvércse védelme a Pannon-régióban a Life Nature-program egyik fontos eleme ezen éjszakázóhelyek felkutatása és a madarak szinkron jellegű számbavétele. Immár harmadik éve, augusztus és szeptember hónapok minden szerdáján a nemzeti park igazgatóságok és a Magyar Madártani Egyesület munkatársai az országban ismert valamennyi éjszakázóhelyen elvégzik a vércsék számlálását. Az idei őszi gyülekező időszak közepén, a szeptember 12-i számlálás során országosan 3115, ezen belül Hevesben 840 példány kékvércse került szem elé.

Bálványfa- és aranyvessző-mentesítés az Aggteleki Nemzeti Parkban

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa segítségével elektromos halászgépes kutatásokat végeztünk a Borsodi-Mezőség nyugati vizein. A vizsgálatok elsődleges célja a megkutatott vízterek halfaunájáról rendelkezésre álló ismeretek kibővítése volt. A mintavételek elsősorban a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) potenciális élőhelyeit érintették. A faj a vizsgált vizekből nem került elő, ellenben a lápi pócot és élőhelyeit potenciálisan veszélyeztető amurgéb (Perccottus glenii) tömeges jelenlétét dokumentáltuk. A szakirodalom szerint az amurgéb megjelenésével a lápi póc kiszorul élőhelyeiről. A halászat során a vízterekből több természetvédelmi oltalom alatt álló halfajt sikerült kimutatni.

A kerecsensólyom-védelem aktualitásai A BNPI működési területén lévő nagyfeszültségű elektromos hálózat oszlopain költő kerecsensólymok táplálékmaradványainak begyűjtése a MAVÍR Zrt. részvételével folyik. Ebben az időszakban a fákra kihelyezett műfészkekből és természetes fészkekből is begyűjtjük a zsákmányállatok maradványait, amelyek elemzését több mint húsz éve végzik az MME aktivistái. A zsákmánymaradványok vizsgálatából a kerecsensólymok élőhelyeire vonatkozó, a védelmi gyakorlatban jól alkalmazható következtetéseket lehet levonni.

A denevérnász kezdete A Nemzeti Biomonitorozó Rendszer keretében, az augusztusi-szeptemberi vizsgálati időszakban folyik a denevérek nászbarlangjainál előforduló denevérfajok monitoringja. Ezeken a helyeken az adott barlang közelében élők mellett megjelenhetnek a több száz kilométer távolságból érkező denevérek tömegei is. Egy-egy barlangnál néhány hét alatt jelentősen módosulhat a befogott fajok egymáshoz viszonyított aránya és ivari összetétele. Egy-egy nászbarlangnál egyetlen éjszaka alatt több száz vagy akár több ezer denevér is megfordulhat.

Kessler Hubert-emlékszoba Jósvafőn

Nemzetközi Hucul Bajnokság

A VII. Gömör–Tornai Fesztivál keretében került sor „A barlangvilág évfordulói 2007” című kiállítás és a Kessler Hubertemlékszoba közös megnyitójára. (Az emlékszoba ideiglenesen került a Denevér-ház kiállítótermébe.) Kessler Hubert a magyar karszt és barlangkutatás kiemelkedő alakja volt, 1935től 1945-ig a Baradla-barlang igazgatójaként tevékenykedett és jelentős sikereket ért el a terület idegenforgalmának fejlesztésében. Széles látókörének, kitartásának és jó szervezőképességének köszönhetően igazgatósága alatt bevezették a villanyvilágítást a Baradlába, tervei alapján felépült az aggteleki Barlangszálló és a jósvafői Tengerszem Szálló, valamint az igazgatóság székhelyének otthont adó épület.

2007. augusztus 11–12-én rendezték a lengyelországi Tarnowban, a hucul lovak tenyészszemléjét és fogathajtó versenyét. Az ANPI összesen 7 lóval érkezett a rendezvényre. Az akadályhajtásban két kettes fogatunk indult, amelyekből az egyik a második legjobb időt érte el kilenc induló közül. Ez a két ló – Tengerszem és Táncos – bár még csak az idén került ki a ménesből, máris ilyen szép eredménnyel örvendeztette meg lovászainkat. A tenyészszemlére, ahol négy lovunkat bírálták, egész Európából érkeztek mének, kancák és csikók. A magyar huculok sportosabb felépítésükkel kissé különböznek a testesebb szlovák és lengyel lovaktól. A Hucul-ösvény bemutatón – mely részben military, részben ügyességi elemeket tartalmaz – két ló indult és nagy sikerrel mutatkozott be a négyes fogatú postakocsink is.

Fotó: Újvárosy Antal Felelős kiadó: Duska József igazgató Kiadja: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 3304 Eger, Sánc út 6. Levelezési cím: 3301 Eger, Pf. 116 Telefon: 36/411-581, Fax: 36/412-791 E-mail: [email protected] www.bnpi.hu

8 | 2007. 9.


Immár több mint tízéves múltra tekint vissza az önkéntesek munkáján alapuló élőhelykezelési tábor, amely az adventív aranyvessző fajok és a bálványfa visszaszorítását tűzte ki célul. 2007. augusztusának első két hetében a nemzeti park szakembereinek vezetésével tizenhat önkéntes dolgozott. Az idei évben a tornanádaskai Alsó-hegyen – ahol a bálványfa féltett növényritkaságunk a tornai vértő élőhelyének záródását okozza –, közel 50 hektáros területen végeztünk bálványfairtást és maggyűjtést. Másik erélyesen terjedő behurcolt növény a kanadai és a magas aranyvessző, amely völgyeink mocsár és láprétjeit veszélyezteti, valamint egyre gyakrabban fordul elő szárazabb gyepekben is. A Ménes-, a Jósva-, a Kecső- és a Csemer-völgyben összesen 150 hektárt meghaladó területen folyt a munka. A kezeléseknek köszönhetően az említett özönnövények állományai sok éves stagnálás után csökkenő tendenciát mutatnak.

Felelős szerkesztő: Baráz Csaba Szerkesztik: Bíró Barbara, Császár Zsuzsanna, Klein Dávid, Újvárosy Antal, V. Litkei Krisztina, valamint az ANPI és a BNPI munkatársai Lektorálják: Holló Sándor, Ludányi Csaba

Nyomdai munkák: Garamond Kft. Eger Grafika és tördelés: Molnár Zoltán ISSN 1788-2567 Nyilvántartási szám: 2.9/1221-1/2006 Készült az INTERREG IIIA program keretében az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával.


2. évfolyam 4. szám szeptember

Recommend Documents