2. A magyar magán-erdőgazdálkodás erdővagyonának bemutatása

1. Bevezetés A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási Intézete által működtetett Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat a 2003. évben elindította az első tényleges adatgyűjtését. Ez a jelentés ennek a munkának az összefoglalására szolgál beleértve az elvégzett tevékenységek leírását, a létrejött eredmények bemutatását és a jövőbeli fejlesztési lehetőségek és elképzelések összefoglalását. Az első adatgyűjtés során számos olyan tapasztalat halmozódott fel, amelyek birtokában a korábbi elképzeléseink és törekvéseink egy része más megvilágításba került, és azok felülvizsgálatára kényszerítenek minket, illetve olyan felismerésekkel is gazdagabbak lettünk, amelyekre a felmérés elkezdésekor nem számíthattunk, és újdonságként szolgál az erdőgazdálkodás egésze számára. A 2003. évi munkatervünkben foglaltak elvégzése után állíthatjuk, hogy a Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat már első adatgyűjtésével is bemutatta, hogy a magán-erdőgazdálkodás lényeges különbségeket mutat az állami erdőgazdálkodáshoz képest, ezért a kapcsolódó döntések meghozatalához a sajátosságokhoz feltáró és megfelelő részletezettségű adatokra van szükség, nem elég a korábbi ismeretek alkalmazása.

2. A magyar magán-erdőgazdálkodás erdővagyonának bemutatása 2.1. A magyar erdőgazdálkodási ágazat általános bemutatása Az erdőgazdálkodás termelési ciklusának időtartama hosszú, a gyorsan növő fafajoknál 25, sarjerdőkben és egyes fenyvesekben 40-60, a lassan növő kemény lombos fafajoknál 80- 100150 év, esetleg több. A gazdálkodás során az emberi tevékenység és a biológiai folyamatok összefonódnak egymással. A fák növekedési, fejlődési törvényszerségeinek ismeretében lehetséges csak a hatékony termelés, amelyre jellemző, - a biológiai folyamatok uralkodó szerepe miatt - az idényszerűség. Az erdőgazdálkodásban elkövetett hiba kijavításához több évtized, esetenként egy évszázadnál hosszabb idő szükségeltetik. Mivel az erdőállományok értéke 1000 milliárd Ft körül becsülhető, az okozott kár igen tetemes lehet. Egyedülálló tulajdonsága az erdőgazdálkodásnak, hogy a 10 vagy 20 év múlva esedékes hozadéknak jelen pillanatig megtermelt része már a jelenben is kivehető, amely csábít a hozadék idő előtti kivételére. Ilyenkor a hozadék kevesebb lesz és 10 vagy 20 év múlva hiányozni fog. Ez a jelenben nagy nyereséget, a jövőben helyrehozhatatlan kárt okoz. Az ország 1,8 millió hektár erdeje gazdasági teljesítményére jellemző az APEH által közzétett, az éves adóbevallások adatait összesítő 2000. és 2001. évi adatbázis. Ez alapján erdő és fafeldolgozási ágazatok együttes részesedése a magyarországi vállalkozások összes termelési értékén belül 0,7%, körül mozog, az erdőgazdálkodási ágazat részesedése azonban csupán 0,2%. A teljes magyarországi erdőgazdálkodási ágazaton belül a termelési értéket tekintve a 19 ÁPV Rt. tulajdonban lévő állami erdészeti Rt. 60%-ot képvisel.

53

1. ábra Az erdőgazdálkodási és fafeldolgozási ágazat részesedése a magyar vállalkozások összes termelési értékén belül 1,00% 0,90% 0,80% 0,70% 0,60% 0,50% 0,40% 0,30% 0,20% 0,10% 0,00% erdőgazdálkodás és fafeldolgozás

19 Rt.

(Forrás: KSH, és 19 Rt. éves beszámolói) A tulajdonosi-kezelői, használói viszonyok átalakulásának legfontosabb szervezeti következménye az erdőtulajdonos, az erdőkezelő (erdőgazdálkodó) és az erdészeti tevékenységet végrehajtó (kivitelező) szervezetek, gazdálkodók elkülönülése. Az erdőkezelést általában nem a tulajdonosok végzik, hanem erdőhasználó szervezetek alakultak. Az állami és a magán erdőgazdaságok tevékenységüket nagy részben önálló vállalkozók, fakitermelők, fuvarozók bevonásával végzik. Az erdészeti tevékenységet végrehajtók nagyrészt egyéni vállalkozás, mezőgazdasági kistermelés keretében, illetve gazdasági társasági formában dolgoznak. Az erdészeti támogatásokon belül az agráriummal közvetlen kapcsolatban lévő erdőtelepítés támogatása dinamikusan emelkedett 2001-től. Az erdészetben sajátos szerepet tölt be az ágazati önfinanszírozás, amely egyben gazdálkodók közötti átcsoportosítással jár. Az erdőtörvény elfogadásával a járulék kötelezettség, a saját fedezésű támogatás közel egy milliárddal nőtt, de az állami támogatás emelkedése ezt csak 2000-től követte. Az egyéb erdészeti támogatások a költségvetés szempontjából, de az agrárfinanszírozást tekintve is marginálisak. Megállapítható, hogy az ágazat alulfinanszírozott, lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a mezőgazdaság ágazatai.

és

indokolatlanul

2.1.1.A magyar erdőterület szerkezetének változása Jelenlegi erdőállományunk kialakulása a XIX. század végén kezdődött. Ezt megelőzően a lakosság növekedésével a mezőgazdasági hasznosítású termőföld gyarapodásával együtt csökkent az erdők területe. 1920-ban az ország erdőterülete a háború előtti 7,4 millió ha-ról 1,2 millió ha-ra csökkent, s a Kárpát-medence legkisebb fatermő-képességű sík és dombvidéki erdei maradtak vissza. Magyarországon az utóbbi fél évszázad folyamán számottevően nőtt az erdőterület, a fakészlet és a növedék megkétszereződött.

54

2. ábra Magyarország területi megoszlása művelési ágak szerint 2003

Nád, halastó 1%

Erdő 20%

Művelés alól kivett 14%

Gyep 12% Kert, gyümölcsös 4%

Szántó 49%

Az általános európai helyzettől eltérően Magyarországon az összes erdőterület 84,9%-án lombos erdő található, a fenyőerdők területe 15,1%. Az összes élőfakészlet 85,1%-a lombos fáktól, 14,9%-a fenyőktől ered. (ÁESz 2003.) Az erdőterület 57%-át őshonos fafajok, 43%-át idegenföldi, meghonosodott fafajok (akác, fenyők) vagy klónozott fajták (nemesnyárak) foglalják el. Élőfakészletben mérve az őshonos fafajok 68%-ot, a nem őshonos fafajok és fajták 32%-ot képviselnek. Továbbra is jellemző az állami erdők meghatározó szerepe, amely területi hányadát illetően a magántulajdonú erdőtelepítések következtében szolid mértékben csökken. Az állam tulajdonosi képviseletében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság mellett a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet is megjelent (2002. augusztus 1-től), 567.827 ha termőföld 693.729 ha erdő tekintetében. Az 1996-ban a részvénytársaságok és a KVI között kötött ideiglenes vagyonkezelési szerződések nem kerületek megújításra, a 2002 tavaszán készített tervezet már az NFA megalapításával csak részben lett volna realizálható. Ez utóbbi szervezet egyelőre nem fogalmazta meg a vagyonkezelési szerződés alapelveit, előreláthatólag 2004-től kezdődően kerül sor a szerződések aláírására. A magán-erdőtulajdon kialakításánál érvényesült az elv, hogy lehetőség szerint a nagy területű, egybefüggő erdőségek állami tulajdonban maradjanak. Ezt bizonyítja, hogy amíg a köztulajdonú erdők területének 86,1%-a nagy erdőtömbben helyezkedik el és a „kis erdő” aránya gyakorlatilag elenyésző, addig a magántulajdon esetében a „kis erdő” területe meghaladja annak negyedét, ill. a 300 ha alatti erdőnagyság az 50%-ot. Az erdőtulajdonformák fafaj-szerkezete között is lényeges és folyamatosan változó különbség tapasztalható. A hosszú tenyészidejű, lombos állományok (tölgy, bükk) túlnyomórészt állami tulajdonban, amíg az akác, nemes nyár és egyéb lágy lombos erdők 50-60%-a magántulajdonban van. Ezt az arányt erősíti a jelenlegi erdőtelepítések fafajösszetétele is, amelyben a gyorsan növő fafajok 80%-os területi arányt foglalnak el és 2002-ig alapvetően magántulajdonú földterületen valósultak meg. A gazdálkodói szerkezetre továbbra is jellemző a működésképtelen magántulajdonú erdők magas aránya, amely a tulajdon feletti rendelkezési jog nehézkes megvalósításával, a tulajdonosi kör döntésképtelenségével, a jogi és gazdasági környezet szabályozási

55

problémáival kapcsolatos. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a magántulajdonú erdők kialakulásakor rendkívül kedvezőtlen birtokszerkezet keletkezett, amely során az erdőgazdálkodás alapvető érdekei nem érvényesültek. Ebből az alaphelyzetből elmozdulni igen nehéz, teljes rendezettség elérése a konszolidált tulajdonszerkezetű országokban sem realizálódik, hazai viszonylatban reálisnak látszik e szegmens esetében a 70-80%-os rendezettség, amelynek a bekövetkezése csak hosszú évek múlva valósulhat meg. Jelenleg gazdálkodó nélküli 305 504 ha magánerdő, amely a teljes üzemtervezett terület 15,6%-át teszi ki. 3. ábra Ábra Az erdőállomány szerkezete (%) Állami erdő 1139 e ha

Magán erdő 496 e ha

Rendezetlen 306 e ha

30%

25% 9,8%

20% 6,3%

6,4%

15%

14,9%

10%

11,2% 3,9%

6,0% 15,6%

4,3%

5% 1,5% 4,7%

4,0%

0% Hosszú vágáskorú

Közepes vágáskorú

6,0%

3,7%

2,5%

0,4%

0,8%

Rövid vágáskorú Jó

5,4%

1,4%

Hosszú Közepes vágáskorú vágáskorú Közepes Gyenge

Rövid vágáskorú

Rendezetlen

Az elmúlt 5 év erdőgazdálkodásának legfontosabb összefoglaló adatait az Állami Erdészeti Szolgálat és az Erdészeti Hivatal közlései alapján mellékeljük. Megállapítható, hogy az erdők rendeltetéseinek változása (a védett erdők fokozódó aránya), és az utóbbi két év magasabb erdőtelepítési tevékenységének kivételével -, amely a magán erdőgazdálkodást érinti (2001/2002 tenyészeti évben 754,5 ha állami szervezetek által végzett első kivitel) - a változások nem meghatározóak.

56

1. Táblázat A kezelt erdők kiemelt mutatói

Megnevezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

M.e.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

Állami tulajdonú erdők aránya % 59 Magántulajdonú erdők aránya % 40 Közösségi tulajdonú erdők aránya % 1 Működőképes magántulajdonú % 54 erdők aránya a 2. pont alattiból Erdőgazdálkodás alá vont terület ezer ha 1905 Faállománnyal borított terület ezer ha 1758 Az erdők élőfa készlete millió m3 320 Fakitermelés az erdőtervi % 77 lehetőség arányában Tényleges fakitermelés em3 6579 Erdőfelújítás első kivitel ezer ha 20,1 Befejezett ezer ha 20,9 Kötelezettség alá vont terület ezer ha 112,9 Hátralék ezer ha 11,4 Tisztítás és törzskiválasztó gyérítés % 78 területe az erdőtervi előírás arányában Növedék fokozó gyérítés területe % 75 az erdőtervi előírás arányában Erdőtelepítés első kivitel ezer ha 8,2 Befejezett ezer ha 6,3 kötelezettség alá vont terület ezer ha 27,9 Hátralék ezer ha 1,8 Törzsültetvények területe ezer ha 4,7 Szemlézett szaporítóanyag Millió db 264 Állami szektor aránya a % 50 szaporítóanyag termelésben

59 40 1

59 40 1

59 40 1

58 41 1

50

51

59

62

1918 1767 323

1918 1782 325

1932 1798 329

1953 1821 333

79

79

75

74

6901 18,9 20,8 111,8 13,8

7287 20,3 19,9 114,2 14,1

7011 21,9 20,1 115,4 13,00

7015 22,3 20,0 117,4 12,5

77

77

74

74

74

87

53

86

8,7 7,9 28,7 1,7 4,7 234

9,8 6,9 31,3 1,4 4,5 197

15,4 7,6 36,7 1,3 4,8 282

15,2 8,6 42,6 1,3 4,9 246

50

50

50

39

Forrás: FVM Erdészeti Hivatal, 2003.

57

2. Táblázat Az erdőgazdálkodás kiemelt mutatói: ha Sorszám

a 11 12 15 16 17 18 19 1 21 26 27 28 29 2 1+2 31 32 37 39 3 41 4 3+4 9 1-9

Erdőtervezett terület Erdőgazdálkodó

b

Fával borított Gazdasági erdő Egyéb erdő

Egyéb részlet

Összesen (c+d+e)

%

c

d

e

EG Rt-k HM Rt-k MG Rt-k

543 844,3 4 734,5 15 785,0

351 987,7 65 415,5 2 690,4

74 695,9 18 989,9 779,0

970 527,9 89 139,9 19 254,4

49,7 4,6 1,0

Vízügyi szervek HM szervek KvVM szervek Egyéb áll. Erdők Állami szervek összesen Önkorm. Erdők Egyházi erdők Alapítványi erdők Egyesületi erdők Egyéb erdők Közösségi összesen Köztulajdon összesen EB társulás Erdőszövetkezet Szövetkezet Egyéb gazd. társ. Társult összesen Természetes személyek Magán gazd össz: Gazdálkodók össz. Gazdálkodó nélküli összesen MINDÖSSZESEN %

511,5 324,3 1 836,2 4 810,4 571 846,2 4 676,8 31,9 4,5 0,6 404,6 5 118,4 576 964,6 94 837,5 10 982,6 21 306,8 67 175,3 67 175,3 205 380,1 399 682,3 976 646,9 198 378,4

12 491,2 5 033,0 21 692,0 6 450,4 465 760,2 5 717,9 19,5 59,3 38,7 689,8 6 525,2 24 224,8 24 224,8 1 221,4 7 837,3 13 282,2 46 565,7 36 772,2 83 337,9 555 623,3 89 970,6

1 002,7 2 845,1 2 054,9 1 223,9 101 591,4 662,9 1,8 3,3 1,3 37,3 706,6 102 298,0 3 431,6 295,1 1 356,1 2 557,8 7 640,6 5 695,2 13 335,8 115 633,8 17 155,0

14 005,4 8 202,4 25 583,1 12 484,7 1139 197,8 11 057,6 53,2 67,1 40,6 1 131,7 12 350,2 1151 548,0 122 493,9 12 499,1 30 500,2 83 015,3 248 508,5 247 847,5 496 356,0 1 647 904,0 305 504,0

0,7 0,4 1,3 0,6 58,3 0,6 0,0 0,0 0,0 0,1 0,7 59,0 6,3 0,6 1,6 4,2 12,7 12,7 25,4 84,4 15,6

1 175 025,3 60,2

645 593,9 33,0

132 788,8 6,8

1 953 408,0 100,0

100,0

Forrás: FVM Erdészeti hivatal, 2003.

2.1.2. Az erdőterület és az élőfakészlet fafajcsoportok szerinti megoszlásának változása Az ország erdeinek élőfakészlete 333 millió m3, anyagi értéke meghaladja az ezer milliárd Ftot. Az elmúlt fél évszázadban 1945. évi 150 millió m3-ről a több mint duplájára emelkedett. Az élőfakészlet növekedésének legfőbb oka, a nagyarányú erdőtelepítési program végrehajtása, illetve kiemelt erdészetpolitikai irányelvként alkalmazott erdőszerkezet átalakítás, amely főként a sarjeredetű keménylombos állományok visszaszorítását célozta. Az 1990-2002-as időszakban is növekedett az élőfakészlet, amelynek alakulásában az időszakban elvégzett erdőtelepítéseken túlmenően az átalakulás során elmaradó fakitermelések is jelentősen közrejátszottak. Az élőfakészlet 85%-át a lombos fafajok alkotják, amelyben a tölgy fafajcsoport 26%-os aránya kiemelkedő, míg a további sorrend: fenyők: 15%, cser: 58

13%, bükk és akác 12-12%, nyárak 6%. Főleg az erdőtelepítések nagy arányára vezethető vissza, hogy magas a 0-20 (32%) és a 20-40 éves korosztályok aránya (29%). Az élőfakészlet ebben a vizsgált időszakban is növekedett amely a magánerdők csekélyebb mértékű használatával illetve az állami erdőkben a fakitermelési lehetőség csökkenő mértékű kihasználásával kapcsolatos. Ez utóbbi számos okra vezethető vissza, de ezek közül meghatározó a természetvédelmi korlátozások akkumuláló hatása. Az élőfakészlet növekedés nem ítélhető meg egyértelműen pozitívan, hiszen a lehetséges de ki nem termelt faanyag lábon jelentősebb értékvesztés nélkül csak korlátozott ideig tartható fenn, negatív vágásérettségi mutatójú, vagy az ökonómiai vágáskortól való eltérés (a vágáskorok jelentős kitolása) a megtermelt faanyagról való lemondást jelenti, ami nemzetgazdasági szinten veszteségként jelentkezik. Az erdőterületek növekedésének hatása az élőfakészletre pozitív. Fatermőképesség A magántulajdonú erdők magasabb fatermőképessége a gyorsan növő lágy lomb és az akác fafajok területi részarányából ered. Az erdők 41,8%-a jó, 54,6%-a közepes és 3,6%-a sorolható a gyenge fatermőképességi csoportba. 3. Táblázat A termőhely fatermőképessége tulajdonformák szerint Megnevezés Állami erdő Közösségi erdő Összes köztulajdonú Magántulajdonú erdő Rendezetlen tulajdonú Országos összesen erdő %

Fatermőképességi csoportok Fatermőképesség JÓ Közepes Gyenge Összes ezer ha ezer m3 m3/ha 480,3 517,5 40,2 1038,0 9653 9,3 6,0 9,8 0,8 16,6 155 9,3 486,3 527,3 41,0 1054,6 9808 9,3 161,2 259,9 12,2 433,3 4246 9,8 96,3 183,8 10,6 290,7 2704 9,3 743,8 971,0 63,8 1778,6 16758 9,4 41,8%

54,6%

3,6%

100%

2.1.3. Erdőfelújítás, fahasználati tevékenység változása Erdőfelújítás Az elmúlt évben országosan 21.166 ha erdőfelújítási kötelezettség keletkezett, ami magasabb az elmúlt tíz év átlagánál (18.152 ha), de közel azonos az előző év hasonló adatával. Az összes kötelezettség növekvő tendenciájú, A fával borított területhez (1.820.619 ha) képest a kötelezettség (117.432 ha) nem változott: 6,4%, amely mutató kielégíti a tartamos erdőgazdálkodás követelményeit. Az üres területek változásai az elmúlt három évben: 2000: 12.921. ha, 2001: 11.937 ha, 2002: 11.097 ha, azaz csökkenő tendenciájú és a HM szektor kivételével mindenütt hasonló irányú. Az üres területek és a belépő kötelezettség arányában szembetűnő eltérések mutatkoznak: Az ÁPV Rt. részvénytársaságok esetében ez a mutató 19%, a magánszektornál viszont 92%! A magánszektorban közel egy évi vágásterületnek megfelelő területen nem indult el a felújítás, amelynek okait a következő főbb tényezőkre vezethetjük vissza:

59

- A felújítást megelőzően az erdőgazdasági Rt-k 30%-ban felújítóvágásos, és 70%-ban tarvágásos módszert alkalmaznak, míg a magánszektor döntően (94%) tarvágást alkalmaz. (Ez utóbbi visszavezethető a magán-erdőállomány szerkezeti tulajdonságaira (Gyorsan növő lágy és kemény lomb magas aránya). - Az erdőgazdasági erdőkben rendszerint egy éven belül elvégzik az első kivitelt, míg a magánszektor kivárja az erdőtörvényben biztosított határidőt (később és magasabb szinten áll be az egyensúly). - Magánerdők esetében igen magas a ”harmadik évben is üres” terület aránya. Mennyisége évek óta meghaladja a 6.000 ha-t, ami a szektorhoz tatozó üres terület 55-60%-a. Időben ennek keletkezése a rendszerváltást követő időszakra vezethető vissza, az elhúzódó kárpótlásokra és az osztatlan közös tulajdon magas aránya miatti gazdálkodó nélküli területek kiugró mértékére. Megoldást jelenthet új erdőgazdálkodó kijelölése, illetve a területek gazdálkodásra alkalmatlansága esetén azok művelési ágból való kivezetése. Az erdőfelújítás és erdőfelújítást pótló telepítés első kivitelének éves teljesítése 22.268 ha volt 2002-ben, az aktuális kötelezettség 105%-a, amely 3.756 ha-ral meghaladja az elmúlt 10 év átlagát és 341 ha-ral magasabb az előző évinél is. Nőtt a természetes mag aránya 15-ről 16%-ra, ami az erdészeti Rt-k esetében 27%-t tesz ki az állami szektorra vonatkoztatva. A befejezett erdőfelújítás éves teljesítménye 2002-ben 20.032 ha, ami elmarad az elmúlt 10 év 20.662 ha-os átlagától. A befejezett erdősítés 11%-a természetes mag, 38%-a sarj, a mesterséges erdőfelújítás aránya 51%. A sikeresség is kis mértékben (1%-al) növekedett az elmúlt évhez viszonyítva. Az erdőfelújítások egyensúlyi helyzetére jellemző, hogy az első kivitelek mennyisége meghaladja a belépő kötelezettségeket, a korábbi lemaradásokat még nem sikerült felszámolni, de az egyensúlyi állapot fokozatosan javul. Az erdőgazdasági Rt.-k esetében ez már 1995-től stabilnak mondható, míg a magán-erdőgazdálkodók esetében az egyensúly nem áll fenn: a belépő kötelezettség 2002-ben 8.972 ha volt, a befejezett erdősítés 8.972 ha-jával szemben. Fahasználat Hazánkban a fakitermelési tevékenység is részletesen szabályozott, a tíz évre szóló erdőtervekben meghatározott előírások szerint történik. Ezen előírások teljesülése a következő volt az elmúlt időszakban: Megnevezés 1981-90. évek átlaga 1991-95 évek átlaga 1996. évi tény 1997. évi tény 1998. évi tény 1999. évi tény 2000. évi tény 2001. évi tény 2002. évi tény

Fakitermeléssel érintett összes terület

Ezer ha 105 85 85 88 90 94 94 92 93

Erdőterv %-ában

95 n.a. 77 78 78 80 80 70 76

Forrás. FVH Erdészeti Hivatal 2003

60

Kitermelt bruttó fatérfogat Erdőterv %-ában Ezer m3 8.016 99 6.267 76 6.604 80 6.713 80 6.579 77 6.901 79 7.287 79 7.011 75 7.015 74

Látható, hogy az erdőgazdálkodók az üzemterv lehetőségeit nem használták ki, az élőfakészlet és annak kitermelhető részében a tartalékok tovább növekedtek. A gazdálkodói csoportokban a fakitermelési teljesítés eltérő, 2002-ben az Eg. Rt-k esetében 87%, HM Rt-nél 99%, A többi állami szektor 67%-os, a közösségi szektor 50%, A magánszektor 58%-ot teljesített Igen lényeges különbség mutatkozik az erdőgazdasági Rt.-k és az egyéb gazdálkodók között. A magánszektor a tulajdoni helyzet rendezetlensége és esetenként az erdészeti szakember hiánya miatt nincs abban a helyzetben, hogy éljen a kitermelhető készlet nyújtotta lehetőségekkel. Ennek következménye a faanyag felhalmozódása, amely automatikusan nem jelenti annak egy későbbi időpontban való ésszerű hasznosítását. Mindenesetre a megnövekedett lehetőség a jövőben a magánszektor erőteljesebb fakitermelési tevékenységét prognosztizálja. Jelenleg azonban a fennálló akadályozó tényezők nem teszik lehetővé a felhalmozódott alapanyag hasznosítását. A tisztítások az állománynevelés szakszerű végrehajtása érdekében elengedhetetlenek. Célja a kedvező állományszerkezet rendeltetésszerű kialakítása, az elegyarány szabályozása, amelynek elvégzéséért a gazdálkodó a jelenlegi rendszerben állami támogatásban részesül. Az állami erdőgazdasági Rt-k teljesítése ezen a területen mind mennyiségében, mind minőségében jónak mondható, 2000-ben területben 100%, fatérfogatban 80%-os volt a teljesítés, ellentétben a magánszektor 45%-os területi és 57%-os mennyiségi teljesítésével szemben. Ez utóbbi komoly problémája a magyar erdőgazdálkodásnak, hiszen az erdőszerkezet jövőbeni kialakításában fontos szerepe van a megfelelő időpontban és minőségben elvégzett tisztításoknak. A növekvő előírások és az elmúlt évek elmaradásai miatt a tényleges teljesítményeket növelni szükséges. Komoly problémát jelent a fenyő tisztítási anyag kihordásának és megsemmisítésének elmaradása elsősorban állomány-egészségügyi szempontok miatt. A törzskiválasztó gyérítés esetében a teljesítés az elmúlt időszakban a tisztításokhoz volt hasonló (Eg Rt-k 88, és 80%, míg a magánszektor 75 és 72%), országosan 75% területbeni és 72% fatérfogatbani teljesítés történt. A növedékfokozó gyérítések esetében bár az erdőtervi lehetőség az előző évihez képest 64 ezer m3-rel csökkent a teljesítés növekedett. A magánszektor ezen a területen is jelentősen elmarad a lehetőségeitől (2002: 50 és 48%). Az ÁPV Rt. részvénytársaságok 100%- és fatérfogatban 94%-ban teljesítettek. Az Országos érték: 85 és 82%. Kirívó szakszerűtlenség csak néhány esetben fordult elő, nem jellemző a túlhasználat, a visszamaradó állomány törzs sérülései esetenként tapasztalhatók. Az erdei haszonvételek közül a legjelentősebb a véghasználati fakitermelés, amelynek magyarországi gyakorlata tarvágásra és felújítóvágásra oszlik. Az előbbi esetében a kitermelést követően az erdőfelújítás mesterséges erdősítéssel, vagy sarjadztatással történik, míg felújító vágások esetében az új állomány az idős fák magjáról történik. A fakitermelési módok alkalmazásának lehetősége számos tényező függvénye, a fafaj, termőhelyi tényezők, magtermés, egyéb speciális körülmények befolyásolhatják. Az utóbbi időszakban a tarvágás a társadalom és ezen belül a környezetvédők részéről erős kritikával illetett, annak a növényzetre és a termőhelyre gyakorolt lehetséges káros hatásai miatt. A tarvágások visszaszorítását elsősorban az erdészek szorgalmazták, jelenleg is az egyik legfontosabb erdészetpolitikai cél a felújítóvágások arányának növelése, de tudomásul kell venni a jelenlegi állományszerkezet és főleg hazánk termőhelyi adottságai miatti korlátokat.

61

4. Táblázat 2002-ben a véghasználati fakitermelés a táblázat szerint alakult:

Gazdálkodó ÁPV RT. Eg. HM Rt.-k Többi állami szektor Közösségi szektor Magánszektor Összesen:

Véghasználati fakitermelés ezer m3-ben Erdőtervi lehetőség Teljesítés ezer ha ezer m3 ezer ha ezer m3 11 3387 10 2847 1 231 1 217 1 240 1 155 31 13 15 3060 9 1757 28 6949 21 4989

Arány % ha 91 100 100 60 75

m3 84 94 65 42 57 72

Forrás. FVH Erdészeti Hivatal 2003

A véghasználatban nem voltak az elmúlt időszakban markáns változások. A felújító vágások végrehajtása során kitermelt faanyag fatérfogata az összes véghasználati fatérfogat 26%-a, redukált területe pedig 17%-a volt, lényeges változások ezen a téren sem következtek be. A felújítóvágások növelésének erdőtervi lehetőségei fennállnak, korlátai azonban a magas vadlétszám és a kedvező magtermés hiánya következtében jelenleg nem teszik lehetővé részarányának a markáns növelését. Fafajcsoportonként vizsgálva a fakitermelést megállapítható, hogy jelentős tartalékok akácból halmozódtak fel, tölgy esetében viszont ez az egészségügyi okok miatt csak látszólagos. Kiemeljük azonban, hogy a magyar erdőgazdálkodásban túlhasználat egyik fahasználati mód esetében sem történt, nem érintett egyetlen fafajcsoportot sem, a tartamos gazdálkodás alapvető feltételei teljesültek, az e téren tapasztaltható erős kritikák a társadalom laikus, a tényeket nem ismerő csoportjai részéről nem állják meg a helyüket és szakszerű érveléssel visszautasíthatók. Különösen érvényes ez a megállapítás az állami erdőket kezelő ÁPV Rt. részvénytársaságokra. Erdőtelepítés Az FVM 2001- és 2010 között új erdőtelepítési programot indított, amely 2001- és 2002 évekre 15 ezer ha új erdő létesítését irányozta elő évi 6.000 millió Ft biztosítása mellett. Ebből az összegből kellett fedezni a korábbi évek folyamatban levő erdőtelepítéseinek ápolási, pótlási költségeit, a befejezésre kerülő erdők értéknövekedését, az erdők közjóléti funkcióit növelő műszaki létesítmények fejlesztési költségeit, illetve az erdőszerkezet átalakítás költségeit is. Az erdőtelepítési igény az elmúlt időszakban fokozatosan növekedett, 2001-ben és 2002-ben meghaladta a 16 ezer ha-t. Az erdőtelepítési tevékenység 2001-ben az előző évihez képest több mint 5000 ha-ral növekedett, majd a terv 2002-ben is teljesült (15 176 ha). Az utóbbi két év magasabb erdőtelepítési teljesítménye a költségvetési források bővülésével magyarázható, jelezve, hogy az erdőtelepítési programok üteménél a tényleges források biztosítása a legmeghatározóbb tényező. 2002-ben az erdőgazdálkodói szektorcsoportok szerinti teljesítés az alábbi volt: állami erdőgazdálkodók 766 ha, közösségi gazdálkodók 401 ha, társult magán-erdőgazdálkodók 4 988 ha, míg az egyéni erdőgazdálkodók: 9 021 ha. Az állami szektorban kivitelezett erdőtelepítés az összesnek csupán 5%-a (Forrás: FVM Erdészeti Hivatal 2003).

62

A több mint 90%-ban magán tulajdonú területen megvalósult erdőtelepítések uralkodó fafajai az akác és a nyár, de tendenciájában növekszik a tölgy részaránya, ami kedvező jelenségnek mondható. Az akác részaránya 4%-kal csökkent a 2000 évihez viszonyítva. 2002-ben az első kivitel célállományok szerinti megoszlása: tölgy 20%, Cser és egyéb keménylomb 6%, akác 33%, nemes nyár 31%, hazai nyár és egyéb lágy lomb 9%, fenyő 1%.

63

2.2. A magán-erdőgazdálkodás erdőtulajdonosi szerkezete A magán-erdőgazdálkodás egyik kiemelt mutatója a tulajdonosi birtokméret: az Erdészeti Hivatal információ szerint mintegy negyedmillió erdőtulajdonos van Magyarországon. Az erdőtulajdonosok nagyon heterogén csoportot alkotnak, összefoglaló jellemzésük csak korlátozott mértékben lehetséges. A tulajdonosok fontosabb szociológiai jellemzői a kor, iskolai végzettség, lakóhely. Hasonlóképpen lényeges a birtokméret és a birtokolt erdőállomány jellege. Vizsgálható továbbá, hogy a lakóhely milyen mértékben determinálja a mezőgazdasághoz való viszonyt, a foglalkozást és az erdőgazdálkodásban elfoglalt szerepet. Kérdésként merülhet fel az is, hogy lehetséges-e egységesen a magán-erdőgazdálkodást vizsgálni, vagy kedvezőbb különböző tulajdonosi csoportok elkülönítése. A nagyfokú heterogenitás mindenképpen szükségessé teszi további csoportok képzését. A legfontosabb csoportképző jellemző hagyományosan a tulajdonos birtokának nagysága. Ezen túlmenően azonban jelentős különbségek tapasztalhatók a városi és falusi erdőtulajdonosok között. Ennek alapján igazolható, hogy vidéki és városi tulajdonosok igényei, szándékai az erdővel kapcsolatosan jelentősen különböznek. Mértékadó vélemények szerint erdőtulajdonosok mintegy egyharmada városi, kétharmada vidéki lakos. A kutatások adatai megerősítik a korábbi feltételezéseket, mely szerint a tulajdonosok fele 50 évesnél idősebb. Ezen belül a falusi tulajdonosok inkább a 60 éves, a városi tulajdonosok főként az 50 éves korosztályhoz tartoznak. A negyven év alatti korosztály csak nagyon korlátozott mértékben jelenik meg az erdőtulajdonosok között. Az öröklés és birtokeladás hatására az idős korosztály túlsúlya, noha még mindig jelentős, de csökkentő tendenciát mutat. A birtokszerzés mértékét jelentősen befolyásolhatja a lakóhelyen töltött évek száma. A tendencia mögött jelentős részben az életkor és a földhöz jutás összefüggése húzódik meg: az idősebbek jóval nagyobb arányban jutottak földhöz és erdőhöz, mint a fiatalabb korosztályok. Az erdőhöz jutás módját tekintve vidéki lakosok esetén a kárpótlás és a részarány-tulajdon nevesítése megközelítőleg egyező arányú. Az erdőhöz jutás módjai közül a városi erdőtulajdonosok számára meghatározó volt a kárpótlás. Az egyéb tulajdonszerzés szinte kizárólag öröklést jelöl. A lakosság erdőbirtok-szerzését alapvetően a múlthoz való kötődés, a megkapott kárpótlási jegy hasznosítása motiválja. Ezen belül a lakóhely szerinti eltérés jelentős különbségeket mutat: A vidéki lakosság számára az erdőhöz jutás elsődleges indokai: a hagyomány, a természetszeretet és a tűzifa. Ezek egyúttal az erdőkép elsődleges elemei is. A városi erdőtulajdonosok esetén a tulajdonszerzés indokai összetettebbek, mint a falusi erdőtulajdonosok esetén. A meglévő kárpótlási jegy befektetése a kézenfekvő indok, legalábbis a tulajdonosok mintegy 40 százaléka szerint. Ezen túl viszont már jóval árnyaltabb a kép, mivel az egyes, a kérdőív által felajánlott tulajdonszerzési okok megközelítőleg azonos arányban találhatók meg a válaszok között. Az előzetes várakozásoknál alacsonyabb a természetszeretet, míg magasabb a hosszú távú gazdálkodás igénye és a tűzifa, mint tulajdonszerzési indok aránya. 64

Az iskolai végzettséggel összehasonlítva megállapítható, hogy amíg az alacsonyabb végzettségűek főként a kárpótlási jegy befektetése és a családi hagyományok folytatásában látják a tulajdonszerzés okait, addig a felsőfokú végzettségűek szinte minden szempontot közel ugyanolyan arányban említettek. Tehát főként a felsőfokú végzettségűek azok, akik az erdőtulajdonlás során egyéb szempontokat is figyelembe vesznek. A tulajdonviszonyok kialakulatlansága, a tulajdonszerzés buktatói és egyes esetekben az erdő és a lakóhely közötti nagy távolság következtében feltételezhető, hogy az erdőhöz való kötődés meglehetősen alacsony. A kutatási adatok ennek ellenére azt igazolják, hogy az erdőhöz való kötődés meglehetősen magas nem csak az erdőtulajdonosok, de lakosság körében is, tulajdonviszonyoktól függetlenül. A kötődés egyaránt erős általában a lakóhely, illetve az erdők iránt is. Egyértelműen bizonyítható, hogy nagyobb erdővel rendelkező tulajdonosok egyéb jövedelme is magasabb. A különbség nyilvánvalóan nem az erdőből származó jövedelem különbségén alapul, hanem valószínűsíthető, hogy a magasabb jövedelműek érdekérvényesítő képessége (pl. a kárpótlás során), vállalkozói hajlama, tájékozottsága szintén magasabb. Tekintettel arra, hogy az erdőtulajdonosok többsége vidéki lakos, akik meglehetősen kedvezőtlen jövedelmi körülmények között élnek, így feltételezhető, hogy a tulajdonosok elsősorban gazdasági szempontból értékeik erdeiket. A tulajdonosok értékelése során azonban a nem gazdasági hasznok minden esetben megelőzik a gazdasági hasznokat. Ez az eredmény azt igazolja, hogy a magán-erdőtulajdonosok ökonómiai racionalitása - gazdasági hasznosítás iránti törekvése - meglehetősen csekély. A gazdasági funkciókon belül elsődleges az erdő vagyonképző szerepe. A jövedelemszerzés, illetve faanyag biztosítása lényegesen alacsonyabb jelentőséggel bír a tulajdonosok számára. Nem vitatható, hogy bizonyos mértékű információra az erdőtulajdonosoknak szükségük van az erdejükkel, az erdőgazdálkodással és az erdőgazdálkodás jogi, intézményi, hatósági kereteivel kapcsolatosan, hogy képesek legyenek az erdőtulajdonlással kapcsolatos feladatok ellátására. A tulajdonváltás rövid időléptéke, a tulajdonosok nagy száma, a birtokok elaprózódottsága következtében feltételezhető, hogy a tulajdonosok rendkívül különböző, de általában véve alacsony információs szinttel rendelkeznek. Az ismeretek szintjének értékelését nehezíti az a tény, hogy a kapcsolódó kutatásokban egyszerre jelennek meg gazdálkodók és tulajdonosok, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek és általános iskolai végzettséggel rendelkező nyugdíjasok. Az értékelés során az alapvető gondot az okozza, hogy a szükséges információk szintje egyénenként változó, valamint annak értékelése nagyon szubjektív. Ennek ellenére határozottan megállapítható, hogy minden harmadik tulajdonos az elemi ismeretekkel sem rendelkezik. A konkrét ismeretekkel kapcsolatban azonban a tájékozottság általában alacsony. Az Erdőfelügyelőséggel kapcsolatban a tulajdonosok túlnyomó többségének vannak ismeretei, a megkérdezetteknek csak csakély része nyilatkozik kedvezőtlenül, egytizedük a falopás megszüntetését, az erdő őrzését tekinti a felügyelőség feladatának. A fennmaradó többség a tényleges feladatok valamelyikét emeli ki: ellenőrzés, szakmai irányítás, erdőirtás megakadályozása a gyakoribb kulcsfogalmak. Az üzemtervezés tényével ellenben csak a tulajdonosok harmada van tisztában, a tulajdonosok nagy része nem tud különbséget tenni hatóság és erdőgazdaság, felügyelet és erdőrendezés között.

65

A tulajdonosok több mint fele véli úgy, hogy szükséges a szaktudás az erdeje kezeléséhez, és 80 százalékuk számára megoldott a szakember alkalmazása. Ez azt jelzi, hogy a faluerdészhálózat kialakítása önszerveződő módon megtörténik, illetve helyes az a szabály, amely a határozat kiadását szakember meglétéhez köti, mivel az új tulajdonosi struktúra nyomán a szakirányítói rendszer is formálódik. Ennek ellenére a tanácsadó, szakirányító rendszer további fejlesztését, támogatását elő kell segíteni, mivel a gyakorlati szakemberek egyöntetű véleménye szerint a magán-erdőtulajdonosok információs szintje nem elégséges a gazdálkodáshoz. 4. ábra A szaktudás szintje az erdőterület és a korcsoportok függvényében. Alsó és felső quartilis. (vidéki erdőtulajdonosok, n=1000 fő)

A magán-erdőgazdálkodás terén jelentősen eltérő költségszerkezet és gazdálkodási ökonómiai keretfeltétek jelentkeznek az állami erdőgazdálkodáshoz viszonyítva. A gazdasági elemzések bizonyítják, hogy az ökonómiai küszöb lényegesen alacsonyabban húzódik a magánerdőgazdálkodók esetén. A gazdasági funkciókon belül elsődleges az erdő vagyonképző szerepe. A jövedelemszerzés, illetve faanyag biztosítása lényegesen alacsonyabb jelentőséggel bír a tulajdonosok számára. A tulajdonosok közötti különbségek a lakóhely, jövedelmi szint, vagy a birtokméret szintjén megerősítik, hogy egységes magán-erdőgazdálkodásról, de még magán-erdőtulajdonlásról is beszélni meglehetősen nehéz. A tulajdonosok közti számottevő különbségek érthetővé teszik, hogy miért nem erős a tulajdonosi érdekképviselet: a tulajdonosi érdekek gyakran egymással is ellentétesek. A jelenlegi tulajdonviszonyok konzerválódását vetíti előre az a tény, hogy a megkérdezettek háromnegyede úgy nyilatkozott, hogy meglévő erdejét meg kívánja tartani. A kutatás során a nemek közti megoszlás 70-30 százalékra adódott a férfiak javára. Ez azonban inkább szociológiai tényező, mintsem a tulajdonosi struktúrát jellemző adat: ahol a családban több erdőtulajdonos is van, ott a családfő válaszol a kérdésekre. Ez a tény is azt

66

mutatja, hogy az erdő számos esetben családi tulajdonként jelenik meg, s nem különül el a családtagok között. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt, mely szerint az erdővel kapcsolatosan a tulajdonosok gondolkodásmódjában jellemző a családi erdőtulajdonlás: a családon belül nem különböztetik meg az egyes családtagok tulajdonát, hanem együttesen kezelik, tartják nyilván. Ebből következően a mintegy 250 ezer tulajdonos legfeljebb 100 ezer 'ügyfelet' (többékevésbé aktív tulajdonost) jelent.

67

2.3. A magán-erdőgazdálkodás erdőgazdálkodói szerkezete Az erdőtulajdoni szerkezet megváltozása együtt járt a gazdálkodói szervezetek részleges feloszlásával illetve átalakulásával az 1990-es években. A privatizációs folyamat kezdetétől annak lezárulásáig öt év telt el (1993-1998), de újabb öt év múlva sem alakult ki - a már rendezett tulajdonviszonyok mellett - a magánszektor teljes területén a jogszerű gazdálkodás. Magyarországon összesen 795 ezer hektár magántulajdonú erdőgazdálkodási célú terület van, amelynek 62%-án, összesen 495 ezer hektáron van bejelentett erdőgazdálkodó (ÁESZ 2002). A fennmaradó mintegy 300 ezer hektár az ágazati statisztikákban a rendezetlen v. működésképtelen kategóriákban található. Mivel ezen felül csak alig több, mint 5 ezer hektár más tulajdonú erdőgazdálkodási célú terület tartozik ebbe a kategóriába, lényegében magántulajdonnak tekinthető. A nincs erdőgazdálkodó v. rendezetlen kategória a továbbiakban a bejelentett erdőgazdálkodó hiányát jelenti. Az 5. ábra a magánerdőgazdálkodás szervezeti-gazdálkodói formáinak területi fejlődését mutatja 1997. és 2003. között. 5. ábra A magán-erdőgazdálkodói formák gazdálkodási területe és változása 1997-2003 között

900 800 700 Nincs erdőgazdálkodó 1000 hektár

600 500

Egyéb szövetkezet

400

Erdőbirtokossági társulat

300

Közös megbízotti forma

200

Egyéni erdőgazdálkodás

100 0

Egyéb gazdasági társaság Erdőszövetkezet 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

Nincs erdőgazdálkodó

461

406

403

344

333

316

300

Egyéb szövetkezet

128

123

76

76

49

40

30

Erdőbirtokossági társ.

62

85

97

114

119

121

123

Közös megbízotti forma

0

39

72

91

124

131

153

Egyéni erdőgazd.

44

46

58

72

76

95

95

Egyéb gazdasági társ.

18

21

32

46

54

62

82

Erdőszövetkezet

11

13

15

14

12

12

12

év

Forrás: FVM, 2003.

A privatizációval addig nem létező jogalanyok jelentek meg az ágazatban és 1994-ben, ill. 1996-ban az új törvényi szabályozás szükségessé vált. Az új tulajdonosok önálló gazdálkodást szerettek volna megvalósítani sok esetben, de a jogalkotónak az volt a szándéka, hogy a tulajdonilag szétdarabolt magán-erdőterület minél nagyobb gazdálkodási egységekbe tömörüljön. Így nem csak kis méretű parcellákra széttöredezett birtoktestek jöttek létre, hanem megjelent az osztatlan közös tulajdon is.1

A Ptk. XIII. fejezete foglalkozik a közös tulajdonnal és a 140. § (1)-e illetve a 144. § b) pontja kimondja, hogy a közös tulajdon használatát érintő kérdésekben a tulajdonosi közösség többségi, míg a használat átadásához egyhangú egyetértésére van szükség. A közös tulajdon természetbeni megosztása elé a Ptk. nem állít akadályt, de az erdők esetében az Evt. tiltja az olyan tulajdonmegosztásokat, ahol a megosztás 1

68

A társult gazdálkodás előírása azt jelenti, hogy az ÁESZ-hoz erdőgazdálkodóként ezekre az erdőrészletekre ugyanazt a gazdálkodót kell bejelenteni. A társult gazdálkodás kifejezés megtévesztő, mivel azt sugallja, hogy feltétlenül egy olyan szervezetnek kell létrejönnie, amelyben a tulajdonostársak a tulajdonuk közös hasznosításának érdekében társulnak, például erdőbirtokossági társulatot alakítanak. Az Evt. Vhr. 14. § (4) kimondja, hogy erre nincs feltétlenül szükség, mivel társult erdőgazdálkodásnak kell tekinteni, ha az erdőtulajdonosok a tulajdonukat haszonbérbe adják, vagy a bejelentett erdőgazdálkodói feladatok ellátásával valakit, vagy valamely szervezetet megbíznak. Egy erdőrészletre vonatkozóan egyetlen kapcsolattartóra és az erdőgazdálkodói kötelezettségeket vállaló szereplőre van szükség. A magán-erdőgazdálkodási szektor fejlődését meghatározta, hogy azokban az esetekben, amikor az erdőterületek a tulajdonváltással nem darabolódtak fel, vagy az erdész szakembernek sikerült az új tulajdonosokat és birtokaikat együtt tartani, a gazdálkodás hamar megindult. Ilyen szervező erő hiányában azonban ez a folyamat megakadt, annak ellenére, hogy a közös gazdálkodói szervezetek (erdőbirtokossági társulat vagy erdőszövetkezet) alapítását az állam támogatta. Ezt jelzi, hogy a bejelentett erdőgazdálkodóval nem rendelkező erdőterület még ma is jelentős, tendenciájában csak gyengén csökkenő. A nem-regisztrált gazdálkodójú erdőterületek tulajdonosi körére vonatkozóan nem léteznek felmérések, de feltételezhető, hogy a gazdálkodó bejelentésének elmulasztása, ami a kötelezettségek csökkenésével nem jár (Evt. 13. § (3)), de az erdőgazdálkodói jogon igénybe vehető jogok elvesztésével igen, a tájékozatlanságra és a tulajdonosok megegyezés-képtelenségére vezethető vissza2 2.3.1.Gazdálkodói szerkezet A gazdálkodó Az magán-gazdálkodásban három funkcionálisan elkülönült szereplőt kell megkülönböztetni: • erdőgazda • bejelentett erdőgazdálkodó • szakirányító A tulajdonos a hasznok szedését és annak kockázatait önmagánál tarthatja, vagy haszonbérbe adhatja. Az első esetben a tulajdonos lesz az erdőgazda, a másodikban pedig a bérlő az erdőgazda. Osztatlan közös tulajdon esetén a gazdálkodás körülményeit a tulajdonosi közösség szótöbbséges határozattal állapítja meg, míg a használat átadásához egyhangú egyetértés szükséges. után nem állnának fenn a tartamos erdőgazdálkodás folytatásának feltételei, például az egyes erdőrészletek nem volnának megközelíthetők, vagy méretük nem érné el az 1500 m 2-t (Evt. 74. § (1)). Azokban az esetekben, amikor a természetbeni megosztás bármilyen okból nem lehetséges, az Evt. társult gazdálkodás folytatását írja elő (Evt. Vhr. 14. § ). Ugyanez a kötelezettség vonatkozik azokra az erdőkre is, amelyek természetben összefüggőek, és tulajdonosaik, tulajdoni hányaduk alapján többségükben azonosak. 2 A Ptk. alapján a közös tulajdonra vonatkozó rendelkezésből kiderül, hogy bejelentett erdőgazdálkodó megbízással történő kijelöléséhez az erdőtulajdonosok többségi határozatára van szükség, míg a tulajdon bérbeadásához egyhangú egyetértés kell. Tisztázatlan, hogy mekkora erdőterületet érint, de ismert az a jelenség, hogy az erdőtulajdonosok egy része nem vonható be a döntésekbe például a nagy számuk miatt, vagy mert elérhetetlenek, és előfordul az is, hogy a tulajdonos nincs tisztában azzal, hogy hol és mekkora tulajdoni hányaddal rendelkezik. Amennyiben a tulajdonközösségben nincs olyan, akinek érdekében áll, hogy a gazdálkodás beinduljon, mert például mindenkinek túl kicsi a tulajdonhányada, vagy senkinek nincsenek meg a szükséges ismeretei, akkor nincs másik erő, amely ösztönözné a tulajdon hasznosítását. Egy kívülálló, de a gazdálkodásban érdekelt szereplőnek, bár a szükséges szakismeretei meglehetnek, még nehezebb dolga van, hiszen a tulajdonosok információihoz nem, vagy csak korlátozottan juthat hozzá.

69

Az erdőgazdálkodási tevékenységgel szemben törvényi követelmények állnak fenn, amelyek teljesítését minden erdőtulajdon esetében valakinek vállalnia kell. A kötelezettségeket vállaló személyt, vagy szervezetet az ÁESZ nyilvántartásba veszi, ezért bejelentett erdőgazdálkodónak nevezzük. A bejelentett erdőgazdálkodó feladata, hogy kapcsolatot tartson a gazdálkodó és az ÁESZ között. Az általa vállalt kötelezettségeknek anyagi vonzatai vannak, amiből következik, hogy a vállalásának fejében nem csak ellentételezés illeti meg, hanem garanciákra is szüksége van és megfelelő eljárási jogkörre. Ezért az erdőgazda és a bejelentett erdőgazdálkodó bár személyében eltérhet, de a tényleges döntések meghozatalát csak ésszerű mértékben lehet ilyen esetben szétválasztani. Az Evt. Vhr. 14. § (1)-(2) meghatározza azokat az eseteket, amikor az erdőtulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kell, hogy folytassanak. Ennek tartalma mindössze annyi, hogy a feltételeknek megfelelő erdőtulajdon(ok)on egy és ugyanazon bejelentett erdőgazdálkodónak kell szerepelnie. Az erdészeti igazgatás a bejelentett erdőgazdálkodóval tartja a kapcsolatot, és azt egyetlen gazdálkodóként kezeli mind hatósági, mind tervezési szempontból. Az Evt. kimondja, hogy az erdőgazdálkodási munkák szakszerűségének biztosítása érdekében az erdőgazdálkodó köteles szakképesítéssel rendelkező személy közreműködését igénybe venni. A gazdálkodás (a javak hasznosítása), az igazgatási követelményeknek való megfelelés (törvényi kötelezettségek teljesítése) és a szakirányítási feladatok ellátása (a szakértelem bevonása) együtt jelentik az erdőgazdálkodást, mint tevékenységet. Ez a funkcionális felbontás azonban csak arra világít rá, hogy a részterületek ellátása nem feltétlenül ugyanazon szereplő feladata. Az erdőgazdálkodási tevékenység három olyan funkcionális részre bontható, mely tevékenységek, a privatizáció és annak járulékos következményei folytán nem egyetlen szereplő kezében egyesülnek. A magán-erdőgazdálkodói szektort egy olyan hálónak lehet felfogni, amiben az egyes szereplőket vállalkozói szerződések kötik össze, és ezeken, a jellemzőikben nagy változatosságot mutató kapcsolatokon keresztül valósulnak meg a gazdálkodás funkcionális elemei. A szektor működésének szempontjából előnyös, hogy ez a változatos felépülés rugalmasságot eredményez, ami a magán-erdőgazdálkodás lényeges követelménye, de látható, hogy az említett gazdálkodási funkciók koncentráltságának hiánya és a velejáró strukturálatlanság hátráltatja a szektor működésének elindulását. Az erdőgazda Az erdőgazda, mint a gazdálkodás hasznainak szedője és kockázatainak viselője, kétféleképpen lehet erdőterület használója: ha önmaga a tulajdonos, ami magánszemély, vagy erdőbirtokossági társulat esetében elképzelhető, vagy haszonbérleti szerződés alapján. A haszonbérleti szerződés feljogosítja a bérlőt, hogy a bérelt erdő hasznait szedje, aminek ellenében a gazdálkodás eredményétől független bérleti díjat fizet. Közös tulajdonú erdő esetén a saját használat körülményeiről szótöbbséges, míg a haszonbérbeadáshoz egyhangú határozat szükséges. A bejelentett erdőgazdálkodó Az Evt. 13. § (1) kimondja, hogy az Evt. értelmezésében erdőgazdálkodó az erdő tulajdonosa, vagy jogszerű használója. Ezek szerint bejelentett erdőgazdálkodó, tehát az ÁESZ által nyilvántartásba vett erdőgazdálkodó vagy az erdő tulajdonosa, vagy jogszerű használója lehet. Jogszerű használat alatt a hasznok szedését kell érteni, ami haszonbérleti jogviszonyt jelent. 70

Bejelentett erdőgazdálkodó, a fentiekkel ellentétben viszont nem csak a tulajdonos vagy a haszonélvező lehet, hanem az Evt. Vhr. 14. § (4) értelmében az erdőgazdálkodási tevékenység ellátásával megbízott szervezet, vagy személy is.3 Evt. Vhr. 14. § (4) értelmében társult erdőgazdálkodásnak kell tekinteni, ha a tulajdonosok az erdőterületüket erdőgazdálkodó szervezet vagy személy használatába, haszonbérletébe adják, vagy az erdőgazdálkodói tevékenység ellátásával ilyen szervezetet vagy személyt bíznak meg. A magán-erdőgazdálkodási szektor elemzésekor gyakorta találkozhatunk az egyéni és a társult gazdálkodás kifejezésekkel, amiket az Evt. is definiál. Schiberna (2003) szerint, nem használhatók a magán-erdőgazdálkodási szektor gazdálkodási folyamatainak és kapcsolatainak bemutatására. Egy gazdálkodó ugyanis nem kizárólag csak egyéni vagy csak társult gazdálkodást folytat, hanem ezek a fogalmak az egyes tulajdonos – gazdálkodó kapcsolatokra alkalmazhatók. Közös megbízottként folytathat valaki társult gazdálkodást, miközben bérelt területein egyéni gazdálkodónak számít. (Evt. Vhr. 14. § (4) és Evt. Vhr 16. §). Ezek a fogalmak tehát egyrészt nem fedik le a tulajdonos – erdőgazdálkodó kapcsolat minden lehetőségét, másrészt nem zárják ki egymást, definíciójukban pedig zavart kelt, hogy míg a társult gazdálkodás a tulajdonosok és nem a bejelentett erdőgazdálkodó jellemzője, addig az egyéni gazdálkodó kifejezetten a bejelentett erdőgazdálkodóra vonatkozik. A magán-erdőgazdálkodói szektor szerveződésének gyakorlati megvalósulása a tulajdonos vagy tulajdonosi közösségnek a bejelentett erdőgazdálkodás, a gazdálkodási kockázatvállalás és a szakirányítás feladatainak való megfelelés szerint alakul. E feladatok kombinációja az alapja annak, hogy a gazdálkodásban mely funkcióit tarthat meg magának a gazdálkodó, s melyeket kell átadnia másnak. Mivel az egyes tulajdonosok e három területen eltérő képességekkel bírnak, az erdőtulajdonos – erdőgazdálkodó kapcsolatok ezek szerint fognak kialakulni. A képességek mellett meghatározó az a szándék is, hogy a tulajdonosok, csak kényszer hatására, vagy praktikussági okokból mondanak le gazdálkodási lehetőségeikről. A szakirányító Az Evt. X. fejezete(Evt. 86. § (1)). alapján az erdőgazdálkodó köteles az erdőgazdálkodási munkák szakszerűségének biztosítása érdekében a jogszabályban előírt végzettséggel rendelkező un. szakirányító közreműködését igénybe venni.4 A szakirányítást végző un. szakszemélyzetet eskütétel után az ÁESZ nyilvántartásba veszi, és felruházza az Evt.-ben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel. (Lásd melléklet). A szakirányítás egy speciális esete az integrátori státusz. Az integrátor olyan szakirányító, aki eléri a rendeletben meghatározott minimális üzemi és szakirányítói területet (FVM rendelet 128. §). Az Evt. előírja, hogy a szakirányításra jogosult személyt az ÁESZ szolgálati eskü letétele után nyilvántartásba veszi. (Evt. 86. § és 87. §)

A megbízás fogalmát a Ptk. XL. fejezete tárgyalja, amelyből kiderül, hogy a megbízó megbízási díjat fizet a megbízottnak, illetve költségeit téríti, a megbízott pedig elszámol a megbízás folyamán felmerült bevételekkel és ráfordításokkal. A megbízás tartalma a szerződő felek megállapodásától függ, nincs megkötés arra vonatkozóan, hogy a gazdasági döntési jogköröket milyen mértékben kell átengedni, de mivel a bejelentett erdőgazdálkodó anyagi vonzatú kötelezettségeket vállal, a legtöbb esetben a megbízás tartalmazza a gazdálkodás lebonyolítását is. A megbízott a tevékenységét azonban mindvégig a megbízó nevében és számlájára végzi, elszámolási kötelezettsége van, és nem rendelkezhet a gazdálkodás eredményével. 3

4 Vagy az erdőgazdálkodó rendelkezik szakképesítéssel, vagy szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat, vagy ilyen személyt foglalkoztató szervezettel szakirányítási szerződést köt.

71

2.3.2. Az integrátori hálózat A magán-erdőgazdálkodási szektor működésének és fejlődésének egyik legnagyobb akadálya az információhiány. Az új tulajdonosok tájékozatlanok kötelezettségeikről, jogaikról és lehetőségeikről, a szektor motorjának tekinthető szakemberek pedig nem juthatnak hozzá az erdőtulajdonosok adataihoz, így a kapcsolatot sem tudják felvenni velük. A szakigazgatás is nehezen birkózik meg a rengeteg tulajdonos felszólításával és az erdőgazdálkodási bírságok és az erdőfenntartási járulék teljes adminisztrációjával. Az erdőgazdálkodási szakismeret alkalmazása és egyben az erdőgazdálkodóknak, az erdőgazdálkodási szakirányítás igénybevételére vonatkozó kötelezettségének (Evt. 86. § (1)) könnyebb teljesíthetősége érdekében létrehozták az integrátori státuszt. Az integrátorok olyan szakirányítók –magánszemélyek, vagy szervezetek- akik a szakirányítókkal szemben támasztott törvényi feltételek mellett együttesen teljesítik az alábbi feltételeket is (a 3/2003. (I. 24.) FVM rendelet alapján): • • • • • •

legalább 200, de legfeljebb 4000 hektár magántulajdonú erdőterület jogszerű használója, és az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként nyilvántartásba vette, legalább 200 hektár erdőterületet szerződés alapján szakirányít, legalább 50 hektár fahasználati és erdőművelési (fakitermelés, erdősítés és ápolás alá vont terület) munkára vonatkozó szerződése van, nettó árbevétele az 500 millió forintot nem haladja meg, melynek legalább 75 százaléka erdőgazdálkodásból (TEÁOR 02.0) származik, és erről a kérelem benyújtásával egyidejűleg nyilatkozott, elfogadja a miniszter által kiadott kényszerkezelői megbízást abban az erdőtervezési körzetben, amelyikben gazdálkodik vagy szakirányítást végez, tagja a Magánerdő-tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének.

Az integrátorok hálózatának kialakítása az első lépés volt abba az irányba, hogy a magánerdőgazdálkodási szektorban megjelenjenek a szakismereteket, a vállalkozói képességeket és tőkét is egyesítő vállalkozások, amelyek képesek a szektor szerveződését elősegíteni azáltal, hogy az erdőtulajdonosok változatos igényeinek megfelelő szolgáltatásokat nyújtanak. A szakirányítási szolgáltatás nyújtását és ezzel együtt az integrátori tevékenységet az állam pályázati úton támogatja. A 2. ábra bemutatja, hogy az integrátorok földrajzi elhelyezkedése nem egyenletes, és az átlagnál jobban erdősült vidékeken is, mint például Zala és Vas megyékben, hiányoznak az integrátorok. A 6. ábra térképe ettől függetlenül jól szemlélteti azt a tapasztalati tényt, hogy az integrátori hálózat szerveződését nagyban meghatározza, hogy van-e egy szervező erő, ami az információk terjesztésével ösztönzi a fejlődést. Pozitív példa erre Veszprém megye, ahol több mint kétszer annyi integrátor van, mint a Dunántúl többi megyéjében együttesen (ÁESZ 2003).

72

6. ábra Erdőgazdálkodási integrátorok elhelyezkedése Magyarországon 2003-ban

Forrás: METH

2003.

2.3.3. A magán-erdőgazdálkodási szektorban előforduló speciális szervezeti formák és gazdálkodói típusok A magán-erdőgazdálkodási szektorban előforduló szervezeti formák és gazdálkodói típusok ismertetése előtt ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy itt csupán szervezeti formákról lesz szó, az általuk betöltött szerepet az határozza meg, hogy milyen jogi kapcsolatot létesítenek egymással, illetve az erdőtulajdonos(ok)kal. Magánszemély A magánszemélyek lehetnek bejelentett erdőgazdálkodók akár egyéni gazdálkodóként, vagy megbízás alapján. Az erdőgazdálkodási tevékenységet a tulajdonos önálló tevékenységként, mezőgazdasági őstermelőként, vagy egyéni vállalkozóként végezheti. Számuk 29 ezer főre tehető. Ide tartoznak a közös megbízott/képviselő közbeiktatásával működő erdőtulajdonosok is. A két csoport közötti különbség, hogy az egyéni erdőgazdálkodók az adott földrészlet birtokíven jegyzett önálló 1/1 tulajdonhányadú tulajdonosai, akiknek az erdészeti hatóság az egyéni gazdálkodás jogát megengedte. Általában egyéni vállalkozó, egyéni gazdálkodó státuszban folytatják tevékenységüket és ennek megfelelő szabályok szerint adóznak. A közös képviselő/megbízott útján általában kisebb létszámú osztatlan közös erdővagyonnal gazdálkodnak. Itt a közös képviselő dolga az erdészeti hatóság előtti képviselet, a támogatások és az erdő hozamainak felvétele és elosztása a tulajdonosok között. Általában a tulajdonosok a reájuk eső jövedelmek után maguk rendezik költségvetési kötelezettségeiket. Az egyéni gazdálkodás lehetősége iránti igény nagy az erdőtulajdonosok között, számuk növekedésére e miatt is, és a miatt is számítani lehet, hogy a felbomló szövetkezeti és erdőbirtokossági körből is sokan egyéni gazdálkodóvá válhatnak. Erdőszövetkezet A szövetkezetek működést az 1992. évi II., és a 2000. évi CXLL törvények szabályozzák. Az erdőszövetkezet olyan szövetkezet, amely kizárólagosan erdőgazdálkodással, és azzal szorosan kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik. A szövetkezet legjellemzőbb ismérve, hogy a tagok, tagi részesedésük mértékétől függetlenül azonos szavazattal bírnak. A korábbi erdőszövetkezetek közül egyre többen alakulnak át más gazdálkodási formába főként amiatt, 73

mert a nagyszámú és eltérő tulajdoni hányaddal rendelkező tagok nem érzik igazságosnak a tulajdoni hányad és a szavazati jog szétválasztását, ezért szerepük a magánerdőgazdálkodásban egyre csökkenő. Erdőbirtokossági társulat Az erdőbirtokossági társulat erdőtulajdonosok által létrehozott társulat, aminek elsődleges célja az erdőtulajdon hasznosítása. Megalakulása szerződéssel, vagy az alakuló közgyűlés határozatával lehetséges, ami alapján a cégbíróságon bejegyzésre kerül. A tulajdonosok erdőtulajdonukat a társulat használatába adják és az alapszabályban pontosan meghatározzák a gazdálkodás körülményeit: az erdei haszonvételek módját és szabályait. A tagok szavazati joga arányos társulati érdekeltségükkel, amit a tag saját területének és a társulat által a tagoktól használatba vett összes terület arányában kell meghatározni. A tagsági érdekeltség csak a tulajdonjoggal együtt ruházható át, azaz a társulatnak nem lehet olyan tagja, akinek nincs a társulat használatában levő erdőtulajdona. Ez nem zárja ki, hogy a társulat kívülállók erdőtulajdonát is használatba vegye. 2002 július 19.-ig az erdőbirtokossági társulat nem csak az erdőtulajdonosok erdeit vehette használatba, hanem tulajdonos is lehetett akár tagi apport révén, vagy későbbi vásárlás útján. Számuk 1300 körüli és jelenleg még növekszik. Jogi személyiséggel rendelkező szervezetek és gondjuk is ebből fakad; átlagos területnagyságuk nem képes a jogi személyiséggel járó szervezet és adminisztráció hosszabb távon való fenntartására, ezért már több társulat gyakorlatilag felfüggesztette működését. Mind az erdőszövetkezet, mind az erdőbirtokossági társulat a tulajdonosok közössége, un. intern társulat, amelynek tagja csak erdőtulajdonos lehet. Gazdasági társaságok A gazdasági társaságok: az 1997. évi CXLIV törvény alapján működő szervezetek. A mai magán-erdőgazdálkodásban a betéti társaságtól a részvénytársaságig minden forma megtalálható. Alapításukat az állam egyelőre nem támogatja, számuk ennek ellenére fokozatosan gyarapodik. Ennek oka az lehet, hogy maga az erdő nem válik a jelenlegi jogszabályok szerint a társaság tulajdonává, de az irányítás és az elosztás vagyonarányosan történik. Ma még az egyesülés és a közös vállalati forma nem szerepel a magánerdőgazdálkodás szervezetei között, de a birtok és a tevékenység koncentrációjában jelentős szerepük lehet. Az egyes erdőgazdálkodó szervezettípusok gazdálkodási feltételei eltérőek. A területkoncentrációnak nyilvánvaló előnyei vannak. A szektor fejlődését jelenleg még sem az átlagos gazdálkodásba vont területe növekedése jellemzi (pl. a szövetkezetek esetében az határozott csökken – lásd 3. ábra). Ennek egyik oka, hogy a szövetkezetek igyekezetek átalakulni., ill. az egyéni gazdálkodók és a közös megbízottal társult gazdálkodást folytatók fajlagos területe 8 ha ill. 15 ha, ami messze elmarad a gazdasági társaságok, és a tulajdonosi társaságok 100 – 200 ha nagyságú fajlagos területétől (3. ábra). Bár a fajlagos területek nagysága egyértelműen befolyásolja a magán-erdőgazdálkodók gazdasági önállóságát és piaci pozícióikat, a kis méretből adódó hátrányok kiküszöbölésére vannak olyan lehetőségek, mint például értékesítési vagy beszerzési szövetkezetek, amelyek nem szükségeltetik a gazdálkodás összevonását. Ezért a szektor fejlődéséhez nem feltétlenül szükséges a gazdálkodási területek összevonása, és így a változatlan, vagy éppen csökkenő fajlagos gazdálkodói területek sem egyértelműen minősítik a gazdálkodási fejlődését. Ez részben a magán-erdőgazdálkodói szektor jelenlegi legfontosabb stratégiai versenyelőnyét is adja, hisz nincsenek olyan állandó költségeik, ami miatt nagy területeket kellene összevonni és ugyanebből az okból kifolyólag nincsenek termelési kényszerben sem. 74

7. ábra Az egyes erdőgazdálkodási formák átlagos üzemmérete, 1997-2003 350

300

hektár/db

250

200

150

100

50

0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

év

E g yé n i e r d ő g a z d á lk o d á s E rd ő b ir to k o s s á g i tá r s u la t

K ö z ö s m e g b íz o tti fo r m a E r d ő s z ö v e tk e z e t

E g y é b g a z d a s á g i tá rs a s á g E g y é b s z ö v e tk e z e t

Forrás: FVM, 2003.

2.3.4. Gazdálkodás a nem-regisztrált gazdálkodású erdőterületeken A Magyarország erdőterületének 16%-án, csaknem 300 ezer hektáron nincs bejelentett erdőgazdálkodó.5 E területeken zajló tevékenységről nincs információ, hisz nincs olyan személy, vagy szervezet, aki, vagy amely a gazdálkodással járó kötelezettségeket szándékoltan vállalná, és vele együtt élne a bejelentett erdőgazdálkodóknak járó jogokkal és így információt szolgáltatna. Ezért feltételezhető, hogy ezek a területek lényegében gazdátlanok (pl. elmaradnak az erdőnevelési munkák, hiányzik az erdőőrzés, az erdőterület nem áll tartamos és okszerű használat alatt). A jelenleg regisztrált gazdálkodó nélküli erdőterületek jellemzően közepes fatermőképességű akác és tölgy állományok borítják, nagy kiterjedésben találhatók Baranya, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest, Somogy és Zala megyékben. Ezeknek a területeknek a részesedése az akác és nemesnyár fafajok területéből és kitermelhető fatömegéből a legnagyobb.

293 ezer hektár erdő, és további 7 ezer hektár egyéb, erdőgazdálkodási célt szolgáló terület (ÁESZ 2003).

5

75

8. ábra Magyarország regisztrált gazdálkodó nélküli magánerdő területeinek eloszlása (a korongok a regisztrálatlan magántulajdonú erdőterületek abszolút nagyságával arányosak, míg a skála ugyanezen területek részesedést mutatja a megye teljes erdőterületéhez képest)

Forrása: ÁESZ, 2002.

2.3.5. Érdekképviseleti szerveződések a magán-erdőgazdálkodásban A magán-erdőgazdaság fontos szereplője a megfelelő érdekképviselet. A Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség (FAGOSZ) a kezdetektől felkarolta a magán-erdőgazdálkodás ügyét, föderatív tagjává fogadta a magán erdőtulajdonosok frissen alakult szövetségét, elnökségébe választotta annak elnökét és elvállalta a nemzetközi erdőtulajdonosi szervezetben (CEPF) a képviseletet is. A kifejezetten magán- erdőgazdasági érdekeket képviselő szövetség 1994. évben jött létre Társas Erdőgazdálkodók Országos Szövetsége néven, majd felismerve, hogy minden magán erdőtulajdonos képviseletét el kell látnia, rövidesen megváltoztatta a nevét MagánErdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) névre. 1998. év folyamán kidolgozta az Európai Unióhoz való csatlakozásig szolgáló programját. Hazai vonatkozásban tagja a rendszerváltással vagyonhoz jutott agrárszereplők által 2001. évben bejegyzett Magyar Mező- és Erdőgazdasági Érdekképviseletek Tanácsa tömörülésnek, nemzetközi téren pedig a Európai Erdőtulajdonosok Szövetségének (CEPF). A MEGOSZ non-profit alapú szervezet – cégbíróságon bejegyzett, regionális és megyei tagolódású. 1994ben 37 taggal alakult és került bejegyzésre. 2002-ben 780 önálló gazdálkodó, 84 erdőbirtokossági társulat és 43 egyéb társulás a tagja volt. Mintegy 25.000 erdőtulajdonost képvisel, kb. 150.000 ha erdővel, amely az összes magánerdő csaknem 20%-a. Tagjai termelési értéke kb. 5 milliárd Ft (2002) – ¼ a magánerdőnek Mo-n és kb. 7%-a a magyar erdőgazdálkodásnak. Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) is a magánerdő egyik jelentős képviselete és külön szakosztály illetve alelnök került nevesítésre a magánerdők megjelenése óta. 2003. decemberétől a MEGOSZ és az OEE kölcsönös együttműködési megállapodás értelmében egymás elnökségébe tagot delegál, evvel erősítve az infomációáramlást és a közös fellépést.

76

2.4. A magán-erdőgazdálkodók gazdasági helyzete és teljesítmény az APEH adatai alapján 2.4.1.Az erdőgazdálkodási ágazat gazdasági helyzete A magán erdőgazdálkodási szektort az országos adatok alapján, az erdőgazdálkodási ágazatról rendelkezésre álló információkkal tudjuk elhelyezni a nemzetgazdaság és azon belül az agrárium rendszerében. Ehhez az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) bevallás feldolgozása alapján közzétett értékeket használunk fel, amelyek a vállalkozások fő tevékenysége szerinti besoroláson alapszanak. (Tehát erdőgazdálkodás, ahol a fő tevékenység az, de a vállalkozás teljes értékadataival. Ahol a fő tevékenység más, ott az erdőgazdálkodási tevékenység végzése ellenére sem szerepeltetnek adatokat.) Az erdőgazdálkodást az agráriumba sorolják, de ott is csekély szerephez jut a gazdasági tevékenysége és mutatói alapján, a nemzetgazdaság egészében, pedig teljesen marginális ágazat (amelynek illeszkedése korábban is problematikus volt, és az EU-ban is különlegesnek számít). Az ország területének mintegy 20%-át borító erdőállomány jelentős naturális volumene ellenére minden tekintetben alárendelt gazdasági szereplő. A jelenlegi információs kör a jövőben bővíthető lesz, pl. részletes megyei lekérdezéssel, az adatbázisban (a bevallásokban) szereplő egyéb adatok szerinti szűréssel (tulajdonosi kör, szervezeti forma stb.), frissebb 2002. majd 2003. évi tartalommal. A mostani felosztás alapvetően az adózási mód (magánszemélyek, egyéni vállalkozók személyi jövedelemadója, illetve a társasági adós vállalkozások), valamint a könyvvezetési módszer (egyszeres-, illetve kettős könyvvitel) szerint csoportosítja a szervezeteket, amelyhez az állami és így az ÁPV Rt.-hez tartozó erdőgazdaságok is beletartoznak. 2.4.2. Erdészeti egyéni vállalkozások Az erdészeti ágazati statisztikában 20 ezer feletti egyéni erdőhasználót közös (képviselőt) megbízottat tartanak számon, amelynek csak töredéke kerül az APEH statisztika révén a látószögünkbe (egyéni vállalkozó, nyereséges erdőgazdálkodási főtevékenység). Tehát erre a sajátos kis csoportra kapunk jellemzőket, de ezek az egyéni erdőgazdálkodók népes táborára már nem kivetíthetők, és természetesen az átlagok nagy egyedi eltérésekből alakulnak. A felmért egyéni vállalkozók gazdálkodásának naturális adatai jelenleg még nem ismertek (erdőállomány, teljesítmény), de a 3,4 Mrd Ft árbevétel számottevő. A vállalkozási átlag 5,6 millió Ft. A költségek legnagyobb hányadát az ún. egyéb költség mellett érdekes módon az anyag- és árubeszerzés jelenti, miközben csak alacsony arányú a személyes jövedelemként felvett „vállalkozási kivét”, vagy az értékcsökkenési leírás. A vállalkozások adóévi jövedelmei a bevétel 6,4%-át teszik ki (ebben a csoportban csak a nyereségesek szerepelnek), de ennek is mintegy egyötödét az előző évekről áthúzott veszteség összegére kompenzálni lehetett, azaz a nyereség és a veszteség váltogatta egymást. A vállalkozási osztalék alap adózása a személyi jövedelemadó rendszer egyik legproblematikusabb pontja. A progresszív személyi jövedelemadóval és járulékokkal terhelt vállalkozási kivét ad „normál, kedvezményes„ jövedelemadózási részt. a jövőben majd módosuló „büntető jellegű” jövedelemadó rész teszi ki az eredmény túlnyomó többségét 8amit még 11% egészségügyi hozzájárulás is terhelt). A szakaszosan jövedelemhez jutó erdőgazdálkodót súlyos adó terhelte azután az összeg után is amelyet részben már a következő évben (a fakitermelést követő erdőfelújításkor) a kiadás, a veszteség fedezésére a vállalkozásba vissza kellett helyeznie.

77

5. Táblázat Erdészeti egyéni vállalkozók kiemelt mutatói 2000-ben

Megnevezés

Erdőgazd. Érintett Mező-, vad, Erdőgazdasági Összes Erdőgazrész. a teljes vállal- Átlag erdőgazd., részesedés az nemzetgazdasági dálkodás nemz.gazd.kozás agráráriumból hal. ágazat ból ezer ezer Ft db ezer Ft ezer Ft % % Ft

Bevétel a kedvezmények levonása után Vállalkozói kivét Tárgyi eszközök értékcsökkenési leírása Nem anyagi javak értékcsökkenési leírása Anyag, áru, göngyöleg beszerzési ára Váll. tev. kapcs. felvett hitelre kifizetett kamat Adóévben felmerült minden egyéb költség Adóévben felmerült összes költség A vállalkozás adóévi jövedelme Előző évről áthozott veszt. figyelembevett összeg Vállalkozói adóalap Vállalkozói SZJA Vállalkozói SZJA a kedvez. levonása után Adózás utáni vállalkozói jövedelem Vállalkozói osztalékalapból 20 %-kal adózó jövedelemrész adója Vállalkozói osztalékalapból 35 %-kal adózó jövedelemrész adója Vállalkozói személyi jövedelemadó és osztalékalap utáni adó együttes összege Forrás: APEH, 2002

3 377 478

606

5 573

47 335 982

7,14

740 670 083

0,46

155 741

528

295

1 023 186

15,22

28 801 432

0,54

129 277

470

275

2 659 595

4,86

18 579 910

0,70

612

6

102

15 434

3,97

1 066 640

0,06

1 285 068

465

2764

27 332 126

4,70

432 196 159

0,30

10 419

24

434

724 715

1,44

2 973 897

0,35

1 555 934

602

2585

12 267 637

12,68

211 467 981

0,74

3 137 157

605

5185

44 054 177

7,12

695 566 429

0,45

240 310

606

397

3 281 756

7,32

45 103 820

0,53

43 680

160

273

1 905 732

2,29

11 962 710

0,37

196 588 35 378

506 485

388

1 378 542 248 099

14,26 14,26

33 211 357 5 977 441

0,59 0,59

34 050

462

74

241 476

14,10

5 874 179

0,58

162 529

506

312

1 137 021

14,29

27 336 849

0,59

2 829

279

15 060

18,78

675 164

0,42

20 043

174

103 420

19,38

4 762 370

0,42

56 960

487

360 149

15,82

11 317 276

0,50

78

Az egyéni vállalkozókkal foglalkozó 5. táblázat adatai az alábbi megjegyzések fényében értelmezhetők: • A táblázatok az APEH „Egyéni vállalkozók 2000. évi szűkített bevallás adatai” alapján készültek. Ezen összesítés csak a nyereséges főállású egyéni vállalkozókra vonatkozik, országos szinten. • Az erdőgazdálkodás című oszlop nem tartalmazza a vadgazdálkodás, fa-, papíripari tevékenységeket. Az erdőgazdálkodás részesedése a teljes agrárszektorból egyetlen kiemelt mutató esetén sem éri el a 20%-ot (1. táblázat). Az összehasonlítások során fontos figyelembe venni, hogy az egyes mutatók eltérő számú vállalkozóra vonatkoznak. Míg az adóévben elért, adóalapba beszámító bevételek 606 vállalkozót érintenek, addig az utolsó sorban található 1998-1999-re elhatárolt veszteség összege csupán egyetlen vállalkozóra vonatkozik. Nemzetgazdasági szinten az erdőgazdálkodás részesedése minden esetben 1% alatt marad. 2.4.3. Egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások A következőkben az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások 2001. évi adóbevallása alapján összeállított APEH jelentést elemezzük. 2001-ben már az erdőbirtokossági társulatok (EBT) nem vezethettek volna egyszeres könyvvitelt. a Kft,-k és szövetkezetek kettős könyvvitelre kötelezettek, a régi betéti társaságoknak majd 2004. január 1-ével kell átállnia a kettős könyvvitelre, amikor is gyakorlatilag a teljes társas szervezetű erdőgazdálkodás könyvvezetése egységessé válik). Az egyszeres könyvvezetést tehát a nem jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek (Bt, Kkt., alapítvány stb.) vezettek, (ha árbevételük az 50 millió Ft alatt maradt), de értesülésünk szerint több száz EBT nem tért át a kettős könyvvitelre (őket az APEH felszólította, hogy visszamenőleg végezzék el a kettős könyvvitel szerinti könyvvezetést, és készítsék el beszámolójukat és bevallásukat). Az adóhatósági információban szereplő 784 szervezetnek lehet, hogy több, mint felénél már a könyvviteli rendszer alkalmazásánál is súlyos, alapvető hiányosságok jelentkeztek. A vagyoni helyzetet tükröző mérleg adataiból a csekély (fél %-nyi) nemzetgazdasági részesedés mellet kiugró a mezőgazdasághoz viszonyított arány, a többnyire 10% feletti részesedéssel. Az egy szervezetre eső átlagos vagyon 3,3 millió Ft, a családi személyes vagyon kategóriájába tartozik, nem jelent tevékeny vállalkozási eszközöket. Ezen belül fontos ezen eszközök megoszlása is. A szakaszos erdőhasználattal magyarázhatóan a pénzeszközök meghaladják a tárgyi eszközök értékét (a pénzeszközök év végén a fakitermelés bevételeiből származnak, és fedezetet biztosítanak a tavaszi erdősítésekre). A pénzeszközök a követelésállománnyal kiegészítve nagyságrendileg hasonlóak a kötelezettségekhez (amelyek háromnegyede rövid lejáratú). Az átlagosan 288 ezer Ft nagyságú jegyzett tőkét belföldi magánszemélyek biztosították, minimális a külföldi részesedés. A 2001. évi gazdálkodás kb. négyötöd részben eredményesnek bizonyult, így az osztalékfizetés után is jelentős mértékben nőtt a saját vagyon. Az abszolút értékek természetesen szerények, mindössze átlag 341 ezer Ft, de így is több, mint felével növekedett a felhalmozott eredmény tartalék.

79

6. Táblázat Egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások összesített mérlege Összes Erdőgazd. Mezőgazdaság, Erdőgazdasági nemzetgazdasá Átlag erdőgazdaság, részesedés az rész. a teljes gi nemz.gazd.-ból agráriumból halászat ágazat ezer Ft ezer Ft ezer Ft ezer Ft % % 163 254 5 020 865 13,74 22 434 0,45 12 210 956 193 994 249 7,28 0,46 889 316

ErdőgazIndikátorok/TEÁOR daság főcsoportok Immateriális javak Tárgyi eszközök Befektetett pénzügyi eszközök

15 715

Befektetett eszközök

89 706

17,52

5 957 016

0,26

3 343 041 2 768 257 135 189 4 366 985

8,58 12,04 36,31 22,67

66 034 699 65 402 719 2 706 170 170 002 469

0,43 0,51 1,81 0,58

1 516 456

11,79

41 137 979

0,43

1182

Készletek Követelések Értékpapírok Pénzeszközök Forgóeszközök

286 935 333 406 49 092 989 911

Jegyzett tőke

178 772

1750 228

Jegyzett tőkéből belf. magánsz. tulajdon

156 319

1 272 691

12,28

34 662 654

0,45

Jegyzett tőkéből belf. társasági tulajdon

14 672

104 526

14,04

2 943 230

0,50

4 034

99 461

4,06

3 286 188

0,12

Jegyzett tőkéből külföldi tulajdon

Tőketartalék Eredménytartalék Lekötött tartalék Tartalék Céltartalék Egysz. mérleg szerinti eredmény

1 572 118 807 597 0 2 013 668 38 556

4,54 61,47 0,00 7,28 29,40

9 972 751 57 249 931 0 11 895 577 1 236 701

0,71 0,87 0,00 1,23 0,92

543 038

49,18

26 157 030

1,02

349 843

6 176 716

5,66

95 126 095

0,37

1 065 526

10 409 239

10,24

266 342 123

0,40

Mérleg főösszeg 2 586 809 784 db Forrás: APEH, 2002

23 077 388

11,21

509 118 187

0,51

71 304 496 438 0 146 537 11 335 267 054

Kötelezetségek Hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek

633

341 1805

A jövedelmi helyzetet mutató eredmény levezetés átlagos adatai sem utalnak tényleges vállalkozásokra (6,3 millió Ft átlagos adóköteles bevétel). A 88,3%-os költségszint (agrár 93,2%, nemzetgazdaság 92,2%) lényegesen kedvezőbb gazdálkodásra utal, de az erdőgazdálkodásban az éves pénzügyi eredményt kellett megállapítani, és a specialitások sajátosságok miatt ez messzemenő következtetés levonására nem jogosít fel. A költségek meghatározó hányada (közel 70%) itt is anyagköltség, a saját szervezet munkavállalóinak személyi jellegű ráfordításai (az egyébként élőmunka igényes erdőgazdálkodásban) a 10%-ot sem érik el. Az étékcsökkenési leírás alacsony szintje a már bemutatott gyenge eszközellátottságból fakad, de ez ugyanakkor gátja is a nagyobb arányú saját munkavégzésnek. Termelőeszköz nélküli vagyonkezelő közösségekről van szó, amelyek

80

megreformálása csak célzott, érdemi fejlesztési támogatással lehetséges. Az erdőgazdálkodásban a bérleti díj aránya magasabb, mint a szintén nem saját birtokon gazdálkodó mezőgazdálkodás esetében. Az egyszeres könyvvitelt vezető erdőgazdálkodási szervezetek hitel tartozása számottevő, az agráriumnál kisebb, de a nemzetgazdasági átlagnál nagyobb arányú. Az adózás előtti eredmény jelentős, de ugyanakkor ezt az örvendetes sikert lerontja a veszteség számottevő mértéke (amely differenciálódás mind a nemzetgazdaság egészére, mind a mezőgazdaságra is jellemző). Az erdőgazdálkodásban a veszteség, különösen ha több éven át halmozódik, az átlagosnál súlyosabb problémát okoz. A tulajdonosok döntő hányada nem vállalkozási befektetésnek tekinti erdejét, de nehezen éli meg, hogy a nyereségből való részesedés helyett a veszteség pótlására befizetést kell teljesítenie. A veszteséges gazdálkodók támogatását elkerülhetetlennek ítéljük meg, mert a nagy nehézségekkel megalakult szervezet, a társas gazdálkodás széteséséhez vezethet az eredménytelenség. Sajnos a már említett okokból az egyébként természetszerű gazdálkodást folytató, a társadalomnak térítés nélkül szolgáltatást nyújtó erdőgazdálkodók az átlagosnál, az agráriumnál több adót fizettek be (ezt az Európai Unió gazdasági, adózási szabályai igyekeznek elkerülni). 7. Táblázat Egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások kiemelt mutatói 2001-ben ErdőgazIndikátorok/TEÁOR daság főcsoportok ezer Ft Adóköteles bevételek összesen Adóévi ráfordítások Adóévi ráford.-ból anyagbeszerzés költsége Adóévi ráford.-ból személyi jellegű ráfordítások Adóévi ráford.-ból egyéb term. kezelési költségek

Értékcsökkenési leírás Földbérleti díj Forrás: APEH, 2002

Összes Mezőgazdaság, Erdőgazdasági Erdőgazd. nemzetgazdasá Átlag erdőgazdaság, részesedés az rész. a teljes gi halászat agráriumból nemz.gazd.-ból ágazat ezer Ft ezer Ft ezer Ft % %

4 951 264

6315

38 537 459

12,85

1 136 707 907

0,44

4 372 131

5577

35 924 513

12,17

1 048 256 894

0,42

3 000 633

26 373 860

11,38

752 072 220

0,40

428 564

3 285 729

13,04

121 788 790

0,35

942 934

6 264 924

15,05

174 395 884

0,54

166 971

1 839 988

9,07

43 039 600

0,39

63 163

352 210

17,93

552 432

11,43

81

8.

Táblázat Egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások kiemelt mutatói 2001-ben

Indikátorok/TEÁOR főcsoportok Üzembe hely. beruházások aktivált értéke Hitelintézetekkel szembeni tartozás Bankköltség Visszafiz. köt. nélkül kapott tám. juttatás Adóévre jóváhagyott osztalék Létszám (fő) Forrás: APEH, 2002

ezer Ft Erdőgazd. részesedés a teljes nemzetgaz.ból (%)

Erdőgazdaság

Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat

Erdőgazdasági részesedés az agrár szektorból (%)

Összes nemzetgazdasági ágazat

292 833

2 759 144

10,61

59 303 244

0,49

164 256

2 646 848

6,21

26 143 000

0,63

30 704

232 816

13,19

4 715 895

0,65

86 172

824 415

10,45

4 226 863

2,04

92 863

215 333

43,13

11 140 146

0,83

784

4 827

16,24

191 554

0,41

A 7. táblázatban különösen hangsúlyos szerepet kap a földbérleti díj. Ennek erdőgazdasági aránya mind agráriumon (17,93 %), mind nemzetgazdasági szinten (11,43 %) kiemelkedik. Ennek magyarázata szoros összefüggésben van a társult magánerdő-gazdálkodással, illetve azon belül működő haszonbérleti megoldásokkal. Az erdészeti vállalkozói kör egyik jellegzetessége jól kirajzolódik a 4. táblázatban. A visszafizetés nélkül kapott támogatás erdőgazdasági részesedése a teljes nemzetgazdaságból több mint 2 %. Ugyanebben a táblázatban külön figyelmet érdemel a hitelintézetekkel szembeni tartozás, illetve az adóévre jóváhagyott osztalék agrárgazdasági aránya. Az előbbi mutató viszonylag alacsony (6,21 %), az utóbbi relatíve magas (43,13 %) értéket hordoz. 9.

Táblázat Egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások összesített eredmény és társasági adó adatai 2001-ben ezer Ft

Indikátorok/TEÁOR főcsoportok Erdőgazdaság Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat Erdőgazdasági részesedés az agrár szektorból (%) Összes nemzetgazdasági ágazat Erdőgazdasági részesedés a teljes nemzetgazd.-ból (%) Forrás: APEH, 2002

Adózás előtti eredmény

Adózás előtti eredmény/nyereség

Adózás előtti eredmény/veszteség

Társasági adó

579 133

774 404

-195 271

105 122

2 630 535

4 333 989

-1 703 454

403 227

22,02

17,87

11,46

26,07

88 741 844

129 342 594

-40 600 750

14 443 095

0,65

0,60

0,48

0,73

82

Az egyszeres könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások kivitel nélkül a magán erdőgazdálkodás találhatók, tehát az itt bemutatott táblázatok mindenképpen reális képet festenek a magánerdő-gazdálkodás eme szegmenséről. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy azon vállalkozások kerültek be az erdőgazdaság kategóriába, amelyek statisztikai főtevékenységként választották a TEÁOR kódolásban az „erdőgazdálkodási termelés”-t (02.02). A 2. táblázatban szereplő indikátorok közül kiemelendő az adózás előtti eredmény és a társasági adó nagyságrendje: az előbbi 22,02 %-kal, az utóbbi 26,07 %-kal részesedik az erdőgazdálkodással bővített agrárszektorból. 2.4.4. Kettős könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások adják a nemzetgazdaság, az agrárium és az erdőgazdálkodás meghatározó hányadát. A 748 kettős könyvvitelt vezető erdőgazdálkodói főtevékenységű szervezetből 22 az állami tulajdonú részvénytársaság. A magán erdőgazdálkodás Kft.-i, szövetkezetei mellett ide tartoznának az erdőbirtokossági társaságok is (amelyeknek csak egy része szerepel ebben a kategóriában) A mérleg főösszeget tekintve a vagyon és a jövedelmezőségi mutatókat a részvénytársaságok határozzák meg. A magán erdőgazdaságra csak külön kigyűjtés útján nyerhetünk releváns információkat. Az összesből az állami részvénytársaságok becsült értékeit levonva közelítő átlagszámokat nyerünk, amelyekkel a magán erdőgazdálkodás e körét megfelelően tudjuk jellemezni. A mérleg főösszeg mintegy 5,052 Mrd Ft és a 726 magánszervezet átlaga 6959 ezer Ft. Megállapítható, hogy a magán erdőgazdálkodási egységek vagyona általában itt sem haladja meg a családi személyi vagyon mértékét, sajnálattal kell megerősítenünk a vállalkozási eszközök hiányát. Az eszközök között viszonylag kisebb arányú a készletek aránya, illetve magasabb a követeléseké és az értékpapíroké (az egyszeres könyvvitelt vezetőknél is jelentős likvid eszközt írtunk le). A magántulajdon esetében csekély a jegyzett tőke (átlagosan 600 ezer Ft), de ennek fele már külföldi tulajdonú. A saját tőke ellátottság alacsony szintje (hisz a Kft. esetében ez min. 3 millió Ft) kis mozgási teret, termelőeszköz nélküli gazdálkodást, magas kockázati érzékenységet teremt, különösen a több, mint 400 millió Ft veszteséget kimutatni kényszerülőknél. Az árbevétel esetében az összes érték 10,9 Mrd Ft, amely 15 millió Ft átlagos árbevételt jelent, amely az egyszeres könyvvitelű szervezetek árbevételének kb. a duplája. Az árbevételben az export részaránya magasabb a nemzetgazdasági átlagnál, különösen az agráriumnál (illetve az agrárium exportja esett vissza). A kapott támogatás jelentős nagyságú és arányú, de ez ágazati belső átcsoportosításból származik, bár a befizetéseket az egyéb ráfordításnál még nem adó jellegűként szerepeltették. Az anyag jellegű ráfordítások kb. egyötöde az ELÁBÉ, az egyéb szolgáltatásokban szerepel a főldbérleti díj kb. 200 millió Ft-os összege. Az árbevétel arányos üzemi eredmény nem éri el a 4%-ot, és a több, mint 400 millió Ft-os veszteség az agráriumon belül is magasnak számít. Már említettük, hogy ennek szervezeti, erdőállomány gazdálkodási negatív hatásait támogatással mérsékelni szükséges, mert a gazdálkodás nem szüntethető meg a vállalkozások szokásos módján. Az agráriumon belüli viszonylag kedvezőbb adózás előtti eredménynek hátrányos következménye a pillanatnyi éves eredményt sújtó jelentős adóteher.

83

10. Táblázat Kettős könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások összesített mérlege 2001-ben

Erdőgazdaság

Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat

Erdőgazdasági részesedés az agrár szektorból (%)

Összes nemzetgazdasági ágazat

Immateriális javak Tárgyi eszközök

710 115 32 634 297

4 673 458 422 480 082

15,19 7,72

602 244 644 11 361 666 012

ezer Ft Erdőgazd. részesedés a teljes nemzetgaz.ból (%) 0,12 0,29

Tárgyi eszközökből beruházások, felújítások

1 931 306

26 785 142

7,21

953 647 118

0,20

2 785 630

41 693 547

6,68

3 992 946 111

0,07

7 747 672 9 104 676

290 898 888 150 074 512

2,66 6,07

3 369 973 852 11 702 966 397

0,23 0,08

Indikátorok/TEÁOR főcsoportok

Befektetett pénzügyi eszközök Készletek Követelések Követelésekből vevőkövetelés

6 591 643

90 048 467

7,32

3 392 924 182

0,19

3 172 236 4 569 247

23 478 893 69 182 049

13,51 6,60

1 601 855 119 2 971 928 440

0,20 0,15

531 295

6 517 193

8,15

660 478 908

0,08

18 275 150

313 843 081

5,82

7 201 269 861

0,25

16 452 590

43 229 753

38,06

805 737 871

2,04

224 935

33 528 548

0,67

2 939 053 487

0,01

216 109

36 873 772

0,59

1 849 772 596

0,01

0

873 000

0,00

128 011 560

0,00

-22 052

-741 683

2,97

-21 871 174

0,10

14 566 023 7 177 156

126 233 236 49 034 077

11,54 14,64

2 360 462 534 1 935 162 768

0,62 0,37

190 946

18 942 084

1,01

782 970 281

0,02

1 744 251

-821 615

593 472 734

0,29

2 188 827

30 127 293

7,27

1 249 057 410

0,18

-444 576

-30 948 908

1,44

-655 584 676

0,07

744 389

9 505 823

7,83

876 671 216

0,08

5 225 146

142 038 938

3,68

5 300 774 596

0,10

11 051 060

331 499 679

3,33

16 207 485 400

0,07

2 890 226

83 417 752

3,46

3 336 262 276

0,09

Passzív időbeli elhatárolások

2 303 099

19 465 002

11,83

1 027 661 267

0,22

Mérleg főösszeg

61 255 168

1 008 998 622

6,07

36 264 059 483

0,17

12 007 748

130 473 7 479

9,20 10,00

2 062 013 151 459

0,58 0,49

Értékpapírok Pénzeszközök Aktív időbeli elhatárolások Jegyzett tőke Jegyzett tőkéből állami tulajdon Jegyzett tőkéből külföldi tulajdon Jegyzett tőkéből belf. társasági tulajdon Jegyzett tőkéből belf. hitelintézeti tulajdon

Jegyzett, de be nem fizetett tőke Tőketartalék Eredménytartalék Értékelési, általános, lekötött tartalék Mérleg szerinti eredmény Mérleg szerinti eredmény/nyereség Mérleg szerinti eredmény/veszteség Céltartalékok Hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötel.-ből szállítókkal szembeni kötel.

Létszám (fő) Vállalkozások száma (db) Forrás: APEH, 2002

84

11. Táblázat Kettős könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások összesített eredménykimutatása 2001-ben ezer Ft

61 961 166

900 781 608

6,88

32 632 544 495

Erdőgazd. részesedés a teljes nemzetgaz.ból (%) 0,19

Nettó árbevételből export árbev.

18 027 168

73 884 944

24,40

7 430 485 072

0,24

Egyéb bevételek

6 490 476

79 763 606

8,14

1 459 483 619

0,44

3 756 353

38 898 045

9,66

165 538 244

2,27

2608437

43273620

6,03

372950819

0,70

39587487

685109622

5,78

24217048991

0,16

10894179

396882699

2,74

8417255577

0,13

7 636 398

201 841 945

3,78

11 699 577 232

0,07

16 771 672

143 857 263

11,66

3 263 099 864

0,51

10 036 709

91 074 002

11,02

2 073 936 870

0,48

2 619 500

16 510 234

15,87

396 740 214

0,66

3 097 008

42 795 788

7,24

1 212 610 878

0,26

3 570 456

68 462 201

5,22

2 620 970 132

0,14

145 800

2 809 022

5,19

69 081 369

0,21

193 319

15 347 314

1,26

17 965 570

1,08

5 624 725

47 856 771

11,75

2 055 618 266

0,27

1 041 218

7 985 938

13,04

256 711 884

0,41

2 408 731

35 737 189

6,74

1 096 634 241

0,22

2 843 949

56 960 966

4,99

1 944 120 493

0,15

-435 218

-21 223 777

2,05

-847 486 252

0,05

903 226

15 601 274

5,79

1 511 175 853

0,06

780 401

7 869 249

9,92

988 512 543

0,08

69 372

1 678 117

4,13

120 541 135

0,06

697 275

43 103 610

1,62

1 276 718 810

0,05

669 629

34 663 123

1,93

971 078 295

0,07

Indikátorok/TEÁOR főcsoportok Nettó árbevétel

Egyéb bev.-ből visszafiz. köt. nélkül kapott tám. juttatás

Aktivált teljesítmények értéke Anyagjellegű ráfordítások Anyagjellegű ráfordításokból anyagköltség Anyagjellegű ráfordításokból ELÁBÉ

Személyi jellegű ráfordítások Személyi jellegű ráford.-ból bérköltség Személyi jellegű ráford.-ból személyi jellegű kif.

Értékcsökkenési leírás Egyéb szolgáltatások értéke Egyéb szolgáltatások értékéből bankköltség Egyéb szolgáltatások értékéből földbérleti díj

Egyéb ráfordítások Egyéb ráford.-ból adójellegű ráford.

Üzemi tev. eredménye Üzemi tev. eredménye/nyereség Üzemi tev. eredménye/ veszteség Pénzügyi műveletek bevételei Pénzügyi műveletek bevét.ből kamat jellegű bevételek Pénzügyi műveletek bevét.ből kapott osztalék, részesedés

Pénzügyi műveletek ráfordításai Pénzügyi műv. ráford.-ból kamat, kamat jellegű ráford.

Erdőgazdaság

Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat

Erdőgazdasági részesedés az agrár szektorból(%)

Összes nemzetgazdasági ágazat

folytatás→

85

234 457 043

ezer Ft Erdőgazd. részesedés a teljes nemzetgaz.ból (%) 0,09

13,81

661 171 831

0,07

-30 861 528

0,84

-426 714 788

0,06

758 616 986 697 -228 081

23 813 241 23 143 917 669 324

3,19 4,26

478 852 765 475 374 489 3 478 276

0,16 0,21

269 137

9 935 722

2,71

185 218 700

0,15

-497 218

-9 266 398

5,37

-181 740 424

0,27

0

374 889

0,00

150 117 195

0,00

Indikátorok/TEÁOR főcsoportok

Erdőgazdaság

Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat

Pénzügyi műv. eredménye Pénzügyi műv. eredménye/nyereség Pénzügyi műv. eredménye/veszteség Rendkívüli bevételek Rendkívüli ráfordítások Rendkívüli eredmény Rendkívüli eredmény/nyereség Rendkívüli eredmény/veszteség Bevételek összesen (nonprofit szervezetek) Forrás: APEH, 2002

205 951

-27 502 336

463 905

3 359 192

-257 954

12.

Erdőgazdasági részesedés az agrár szektorból(%)

Összes nemzetgazdasági ágazat

Táblázat Kettős könyvvitelt vezető erdészeti vállalkozások összesített eredmény és társasági adó adatai 2001-ben ezer Ft

TEÁOR főcsoportok/Indikátorok

Adózás előtti eredmény

Adózás előtti eredmény/nyereség

Adózás előtti eredmény/veszteség

Társasági adó

Erdőgazdaság Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat Erdőgazdasági részesedés az agrár szektorból(%) Összes nemzetgazdasági ágazat Erdőgazdasági részesedés a teljes nemzetgazd.-ból (%) Forrás: APEH, 2002

2 386 601

2 832 261

-445 660

541 855

8 918 169

39 864 882

-30 946 713

5 900 712

26,76

7,10

1,44

9,18

1 333 838 024

1 993 272 067

-659 434 043

340 400 848

0,18

0,14

0,07

0,16

2.4.5. A magán erdőgazdálkodás gazdasági helyzetének összefoglalása Az APEH adatok jó alkalmat teremtettek az arányokon túl a magán erdőgazdálkodók áttekintésére is. Az egyszeres és kettős könyvvitelű erdőgazdálkodók (bevonva a számviteli törvényen kívüli SZJA adózású egyéni vállalkozókat) összes értékéből jó közelítő képet kapunk a magán erdőgazdálkodás vagyoni- és jövedelmi helyzetéről.

86

13. Táblázat Erdészeti vállalkozások összesített mérlege 2001-ben ezer Ft Egyszeres könyvvitel 22 434 889 316

Kettős könyvvitel 710 115 32 634 297 1 931 306

1 931 306

1 762 822

15 715 286 935 333 406

2 785 630 7 747 672 9 104 676

2 801 345 8 034 607 9 438 082

2 434 718 7 158 849 7 475 451

6 591 643

6 591 643

5 385 026

Értékpapírok Pénzeszközök Aktív időbeli elhatárolások

49 092 989 911

3 172 236 4 569 247 531 295

3 221 328 5 559 158 531 295

2 469 934 3 135 834 486 699

Jegyzett tőke

178 772

18 275 150

18 453 922

15 107 400

16 452 590

16 452 590

224 935

228 969

Megnevezés Immateriális javak Tárgyi eszközök Tárgyi eszközökből beruházások, felújítások

Befektetett pénzügyi eszközök Készletek Követelések Követelésekből vevőkövetelés

Jegyzett tőkéből állami tulajdon Jegyzett tőkéből külföldi tulajdon

4 034

Jegyzett tőkéből belf. magánsz. tulajdon

156 319

Jegyzett tőkéből belf. társasági tulajdon

14 672

Jegyzett tőkéből belf. hitelintézeti tulajdon

Jegyzett, de be nem fizetett tőke Tőketartalék Eredménytartalék Értékelési, általános, lekötött tartalék Mérleg szerinti eredmény Mérleg szerinti eredmény/nyereség Mérleg szerinti eredmény/veszteség Céltartalékok Hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek

71 304 496 438 146 537 267 054

11 335 349 843 1 065 526

Rövid lejáratú kötel.-ből szállítókkal szembeni kötel.

Összesen 732 549 33 523 613

Összesből a 19 ÁPV Rt-s erdőgazdasági társaság

379 024 28 727 180

156 319 216 109

230 781

0

0

-22 052 14 566 023 7 177 156 190 946 1 744 251 2 188 827 -444 576 744 389 5 225 146 11 051 060

-22 052 14 637 327 7 673 594 337 483 2 011 305 2 188 827 -444 576 755 724 5 574 989 12 116 586

0 14 757 613 7 137 250 473 194 1 320 659

113 772 2 265 421 9 057 332

2 890 226

2 890 226

2 309 683

Passzív időbeli elhatárolások

2 303 099

2 303 099

2 035 048

Mérleg főösszeg 2 586 809 Forrás: APEH, 2002; CMS Kft.-NYME EVGI-ERTI, 2003

61 255 168

63 841 977

52 267 689

87

14. Táblázat Kettős könyvvitelt vezető erdőgazdálkodó vállalkozások eredménykimutatása és az ÁPV Rt.-s társaságok összehasonlítása 2001-ben Megnevezés

Kettős könyvvitel

Nettó árbevétel

61 961 166

Nettó árbevételből export árbev.

18 027 168

Egyéb bevételek

6 490 476

Egyéb bev.-ből visszafiz. köt. nélkül kapott tám. juttatás

Ebből a 19 ÁPV Rt-s erdőgazdasági társaság 47 446 164 11 939 807 6 495 009

3 756 353

Aktivált teljesítmények értéke Anyagjellegű ráfordítások

2608437 39587487

Anyagjellegű ráfordításokból anyagköltség

10894179

Anyagjellegű ráfordításokból ELÁBÉ

7 636 398

Személyi jellegű ráfordítások

16 771 672

Személyi jellegű ráford.-ból bérköltség

10 036 709

Személyi jellegű ráford.-ból személyi jellegű kif.

2 619 500

Értékcsökkenési leírás Egyéb szolgáltatások értéke

3 097 008 3 570 456

Egyéb szolgáltatások értékéből bankköltség

145 800

Egyéb szolgáltatások értékéből földbérleti díj

193 319

Egyéb ráfordítások

5 624 725

Egyéb ráford.-ból adójellegű ráford.

2 102 917 30 913 168 7 963 366 3 752 327 15 544 142 9 266 944 2 291 806 2 628 740

5 134 630

1 041 218

Üzemi tev. eredménye Üzemi tev. eredménye/nyereség Üzemi tev. eredménye/ veszteség Pénzügyi műveletek bevételei

2 408 731 2 843 949 -435 218 903 226

Pénzügyi műv. bevét.-ből kamat jellegű bev.

1 823 410

762 488

780 401

Pénzügyi műv. bevét.-ből kapott oszt., rész.

69 372

Pénzügyi műveletek ráfordításai

697 275

Pénzügyi műv. ráford.-ból kamat, kamat jellegű ráford.

808 410

669 629

Pénzügyi műv. eredménye Pénzügyi műv. eredménye/nyereség Pénzügyi műv. eredménye/veszteség Rendkívüli bevételek Rendkívüli ráfordítások Rendkívüli eredmény Rendkívüli eredmény/nyereség Rendkívüli eredmény/veszteség Forrás: APEH, 2002; CMS Kft.-NYME EVGI-ERTI, 2003

88

205 951 463 905 -257 954 758 616 986 697 -228 081 269 137 -497 218

-45 922

49 191 62 064 -12 873

15. Táblázat Kiemelt adatok összehasonlítása erdészeti vállalkozásokban (2001) millió Ft Megnevezés

Egyszeres könyvvitel

Kettős könyvvitel

Adózás előtti eredmény 579,1 2386,6 Adózás előtti eredmény/nyereség 774,4 2832,3 Adózás előtti eredmény/veszteség -195,3 -445,7 Társasági adó 105,1 541,9 Létszám 12007,0 Vállalkozások száma 784 748 Forrás: APEH, 2002; CMS Kft.-NYME EVGI-ERTI, 2003

Összesen 2965,7 3606,7 -641 647 12791 1632

Összesből a 19 ÁPV Rt-s erdőgazdasági társaság

1 764,60 1 764,60 0 293,5 8 761 19

9. ábra Kiemelt adatok összehasonlítása erdészeti vállalkozásokban (2001) 4000 Egyszeres könyvvitel

3500 3000 2500

Kettős könyvvitel

2000 1500 Összesen

1000 500 0

Összesből a 19 ÁPV Rt-s erdőgazdasági társaság

-500 -1000 millió Ft

Adózás előtti eredmény

Adózás előtti eredmény/nyereség

Adózás előtti eredmény/veszteség

Társasági adó

Az eredmény és adó adatokat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a magán erdőgazdálkodás felmért bevétele meghaladja a 20-22 Mrd Ft-ot, amely ha nemzetgazdaságilag nem is, de ágazatilag jelentős érték. A magán erdőgazdálkodás nyeresége kb. 1,3 Mrd Ft, amely 6%-os árbevétel arányos eredményt mutat. Súlyos azonban a 641 millió Ft-os veszteség, amely mögött számos veszélyeztetett szervezet húzódik meg. Hasonlóan nehéz tehertétel a magán erdőgazdálkodás kb. 350-400 millió Ft-os nyereségadója amely a tárgyi és a személyi fejlesztést lassítja (2001. év után a fapiac romlása az erdőgazdálkodók jövedelmezőségének csökkenéséhez vezetett, s így az utóbbi években az eredmény valószínűleg a magán erdőgazdálkodásban is visszaesett.

89

16. Táblázat A magán erdőgazdálkodás jövedelmezősége és adózása (Millió Ft) Mérleg sz. eredmény Kettős összes Állami Magán Egyszeres SZJA Magán összesen

1744 1463 281 267 205 753

Adózás előtti eredmény 2386 1942 444 579 240 1263

90

Nyereség 2832 1942 890 774 240 1904

Veszteség - 446 0 - 446 - 195 n.a. - 641

Nyereségad ó 542 331 211 105 57 373

3. A Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat 3.1. Munkajelentés A Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat 2003 évi tevékenysége a munkatervnek megfelelően lefedte a hálózat működtetésének és továbbfejlesztésének leglényegesebb területeit, amelyek közül kiemelten fontos a tervezett adatgyűjtés tényleges elvégzése, és az adatgyűjtés elméleti alapjainak és módszerének továbbfejlesztése. Mintavétel A METH 2003. évi legfontosabb feladata az első tényleges adatgyűjtés volt, amit a munkatervben kifejtett érvek alapján az erdőgazdálkodási integrátorok körében végeztünk el. A 2002. év végére elkészült adatlapokat több, az előkészítésben részt nem vevő szakemberrel közösen áttekintettük, még az első adatgyűjtési kísérlet előtt. Ezzel kapcsolatosan a már 2002-ben elkezdett egyeztetések folytatásaként több konzultációt folytattunk az erdőgazdálkodási integrátorok, az erdőgazdálkodási hatóság és a mezőgazdasági tesztüzemi hálózat szakembereinek bevonásával. Az adatlapok első postázása január 31.-én zárult le, és a beküldési határidőt 2003. február 28.-ában határoztuk meg. Eddig a határidőig, a kérdőívvel megkeresett erdőgazdálkodási integrátorból mindössze 2 küldte el válaszait, ami előre vetítette, hogy az adatgyűjtés kritikus pontja lesz a megfelelő ösztönzés és érdekeltségi viszonyok megteremtése, és nem utolsó sorban, az adatlappal kapcsolatos értelmezési gondok eloszlatása. Az adatlapok begyűjtését telefonos egyeztetésekkel sem sikerült lényegesen felgyorsítani, ezért először egy-egy integrátor megkeresésével próbáltunk tapasztalatokat gyűjteni, abban a reményben, hogy a részletes egyeztetések során feltárhatók az integrátorok részéről felmerült nehézségek, és egyszersmind ötleteket kaphatunk az érdekeltség növelésére szolgáló lehetséges eszközökkel kapcsolatban. Ezek a találkozók egyértelművé tették, hogy a személyes megkeresés elkerülhetetlen feltétele az integrátorok tevékeny bevonásának, így minden integrátorral személyes találkozót kezdeményeztünk. Tekintve, hogy a tavaszi periódus az erdőtelepítések és felújítások időszaka, a legtöbb esetben csak a nyári hónapokban nyílott alkalom a találkozók lebonyolítására. A személyes elbeszélgetések során leszűrt legfontosabb tapasztalat, ami útmutatóul szolgál a hálózat további fejlesztéséhez, hogy az integrátorok ugyan elviekben támogatják az adatgyűjtést, és szándékukban áll abban tevékenyen részt is venni, de az adatok tényleges szolgáltatásához aktív segítségre van szükségük. Túl azon ugyanis, hogy a megkeresett integrátorok valós érdekeket fedeztek fel a METH felállításában, és céljaival azonosulni tudnak, tehát motiválhatók, az adatlapok kitöltése és logikai felépítésének átvétele lényegesen nagyobb terhet jelent, mint amennyit a célok érdekében fel tudnának vállalni, illetve az adatgyűjtők közreműködése nagymértékben csökkentheti a ráfordítandó időt, és növelheti az adatok pontosságát, megbízhatóságát. Az adatlapok részletes megtárgyalása során számos ötletet gyűjtöttünk az adatlap fejlesztésére, amelyek nagy része azt szolgálja, hogy a nagyon változatos felépítésű és működésű integrátorok tevékenységéről hű kép készülhessen. Az adatgyűjtés kritikus pontjának számított, hogy amíg a tagok szerződés szerinti, és anyagilag is ellentételezett tevékenységet végeztek, a teljesítményt nem lehetett pusztán a 91

kötelezettségek kikényszerítésével elérni, mivel az elsődleges cél az volt, hogy minél többen vegyenek részt az adatszolgáltatásban. Természetesen, a tényleges kifizetések az elvégzett munka arányában történtek meg. Az adatgyűjtés során, ha a területi adatokat vesszük figyelembe, statisztikai értelemben nagy mintát sikerült kialakítani, hiszen a gazdálkodói elemszám meghaladja az e tekintetben kritikus értéknek tartott 30-at, az integrátorok alapsokaságán a felvételezés területaránya 50%-os, a teljes regisztrált magán-erdőgazdálkodói szektor alapsokaságán pedig mintegy 8%-os területarányos mintát vettünk. A minta mérete tehát eléri az értékelhető nagyságot, de ahogyan az még 2002.-ben a munkatervben is megemlítésre került, szisztematikus torzításokat tartalmaz. Végül, az adatlapok beérkezésének végleges határidejét 2003. november 14.-ben állapítottuk meg, amely alól kivételt képeztek az erdőrészlet szintű bevétel- és költségnyilvántartó lapok, illetve a fakereskedelmi lapok, amelyek nem gyűjthetők be teljes egészében az év lezárulta előtt. Ezért a jövőben az elszámolás és jelentéskészítés határidejét is ehhez igazítva kell kijelölni. Belföldi együttműködések A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási Intézete több társintézménnyel folytatott egyeztetéseket, illetve működött együtt annak érdekében, hogy a METH tevékenysége széles és stabil elméleti alapokon nyugodjon, és felhasználja azokat a tapasztalatokat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak akár a tesztüzemi hálózathoz, mint eszközhöz, akár a magán-erdőgazdálkodói szektorhoz mint a felmérés tárgyához. Az együttműködésben kiemelt partnerünk volt az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII), akivel alkalmunk nyílt olyan személyes találkozók lebonyolítására, amelyek során egyrészt megnézhettük az AKII adatfeldolgozási eljárásait, illetve terepen, egy erdőgazdálkodási-integrátornál is ellenőrizhettük, hogy az elméletben felmerült ötletek hogyan alkalmazhatók konkrét esetekben. Az AKII évtizedes tapasztalattal rendelkezik a mezőgazdasági tesztüzemi hálózat működtetésében, és ezeket a tapasztalatokat igyekeztünk a METH kialakításánál is felhasználni, illetve az erdőgazdálkodás sajátosságaihoz igazítva alkalmazni. A két érintett ágazat lényeges eltérései ellenére, sikerült mind az adatgyűjtési technika, mind a feldolgozás terén értékes, és konkrét gyakorlati megoldásokat eredményező tapasztalatokat szerezni. Ilyen volt például az adatok megbízhatóságának ellenőrzésére kialakított kontroll rendszer, és jelenleg is folyamatban van a METH adatbázis kialakításában folyó együttműködés. Szoros együttműködést folytattunk az Erdészeti Tudományos Intézettel (ERTI), folytatva a METH kialakításának kezdetétől folyó közös munkát. Az ERTI évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik az erdőművelés ökonómiai szempontú értékelésében, és együttműködésünknek is ez volt a legfőbb területe. Az ERTI munkatársait a METH kialakításának szinte minden fázisában bevontuk, részben a már említett erdőművelési kérdések terén, illetve a METH működési koncepciójának kialakításában is. Az eddig említetteken kívül kapcsolatot tartunk a Tanulmányi Erdőgazdasággal és Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőhasználati Tanszékével is, valamint alkalmunk nyílt az Állami Erdészeti Szolgálat Veszprémi Igazgatóságán Péti Miklóssal való egyeztetésre is.

92

A 2003. évi munkánk során felvettük a kapcsolatot az Országos Erdészeti Egyesülettel és a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségével. Ezen szervezeteket a METH jövőbeli fejlesztésébe a jelenleginél nagyobb mértékben szeretnénk bevonni, ezzel is elősegítve mind az adatszolgáltatók körének bővítését, mind a szakmai megalapozottságot, hiszen a METH működtetésekor a megbízónak érdeke, hogy a szolgáltatott eredmények ne csak statisztikailag legyenek megalapozottak, hanem minél tágabb kör -többek között az érdekképviseleti szervek- információigényének kielégítésére is felhasználhatók legyenek. Lényegében folyamatos kapcsolatot tartunk a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatalával mint megbízóval. Nemzetközi kapcsolatok és tapasztalatok A METH több hazai és nemzetközi rendezvényen is részt vett. Ezek közül kiemelendő, hogy a Sopronban 2003. szeptember 28. és október 2. között megrendezett Forstökonomisches Kolloquium-on, alkalom nyílt arra, hogy a német, osztrák, holland és svájci erdészeti ökonómiával foglalkozó kollégák megismerhessék, és véleményt nyilváníthassanak az eddig elvégzett munkával kapcsolatosan, és hozzászólhassanak, véleményezhessék a fejlesztési elképzeléseket. Ekkor nyílott lehetőség arra is, hogy felvegyük a kapcsolatot az osztrák és a német erdőgazdálkodási tesztüzemi hálózatot működtető szervezeteket képviselő kollégákkal, akik felajánlották együttműködésüket a fejlesztési kérdéseket illetően. Fejlesztések A METH fejlesztési lehetőségeinek kidolgozásakor több lehetséges működési konstrukciót is felvázoltunk: • kérdőíves adatgyűjtés • adatgyűjtés kérdezőbiztossal • egységesített és központosított könyvelés • egyedi adminisztrációs programok telepítése (beépített ellenőrző funkciókkal) A felsorolt lehetséges elképzelések egyrészt a már korábban említett partnerekkel történt egyeztetések eredményeként, vagy a megismert minták alapján kerültek felvázolásra, másrészt saját fejlesztési lehetőségeket is megvizsgáltunk eddig nem említett partnerek bevonásával. Ilyen volt az egyedi adminisztrációs program kifejlesztése, ami nem csak a METH működést segítené elő, hanem egyben innovációs lépést is jelentene a magyar magán-erdőgazdálkodásban. Ennek lehetőségeit vizsgáltuk a Datorg Kft. munkatársaival, akik már meglevő vállalatirányítási rendszerrel rendelkeznek az erdőgazdálkodás területén, és ezt a Mecsek Rt.-nél meg is tekinthettünk. Ugyanezzel a fejlesztési elképzeléssel összefüggésben léptünk kapcsolatba a DigiTerra Kft.-vel, részben szintén elkészült adminisztrációs programok adaptálási lehetőségeit vizsgálva. A közös munka eredményeként kialakult egy elméleti váz, amely programozott formában alkalmas mind a gazdálkodók saját adminisztrációs igényeinek, mind a METH adatigényének kielégítésére. Személyi feltételek megteremtése A Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási Intézete jelenleg széleskörű kapcsolatai mellett önállóan vállalja a felelősséget a METH működtetéséért és fejlesztéséért. A felvállalt munka koordinálására és a felmerülő titkári feladatok ellátására egy főállású tudományos segédmunkatársat foglalkoztat, a szakmai felügyeletre Dr. Héjj Botond egyetemi docens kapott megbízás, az adatok kiértékelését és a METH fejlesztését pedig az Intézet további 6 vezető munkatársa látja el.

93

3.2. A Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat 2003 évi adatbázisa és működése A 2003. évi adatokat kérdőíves módszerrel vettük fel. A felmérés négy részre oszlott: • 2002. évi éves gazdálkodói adatok • 2003. évi erdőrészlet szintű bevétel és közvetlen költség adatok • 2003. évi faválaszték értékesítési adatok • vélemények a szektort érintő pozitív folyamatokról és problémákról Az éves gazdálkodási adatok négy típusát különböztethetjük meg, amelyeket az alábbi ábra szerint értelmezhetünk. Az éves gazdálkodás körülményeit az „állomány” jellegű adatok írják le természeti és gazdasági oldalról egyaránt. Különös figyelmet kapott a gazdasági oldalról az eszközellátottság, a természeti feltételek oldaláról pedig az erdőállomány, azon belül is a fafaj-szerkezet és az átlagos hozami terület. A gazdálkodó éves tevékenységét a „folyamat” jellegű adatok írják le. A naturális szemléletben ez az erdőgazdálkodási munkák: a fahasználatok és az erdőművelési tevékenység területi kiterjedését és fatérfogatát jelentette, gazdasági oldalról pedig az ezáltal létrejött eredményt és jövedelmet. Az erdőgazdálkodók éves tevékenységének értékelésekor figyelembe vettük a közvetlenül, vagy csak közvetve kapcsolódó kiegészítő tevékenységeket is mint az erdőgazdálkodó gazdálkodásának jellemzőit, így foglalkoztunk az erdészeti szolgáltatásokkal, a vadgazdálkodással, a fafeldolgozással és a mezőgazdasági tevékenységekkel is. 10. ábra Az éves szintű adatok kategorizálása Gazdasági Természeti/Naturális

„Állomány” adatok Eszközállomány Erdőállományok

„Folyamat” adatok Eredmény és jövedelem Erdőgazdálkodási munkák

Az éves szintű adatok csak a 2002. évről állnak rendelkezésre teljes egészében, ezért a munkajelentés készítésekor csak erre az időszakra készíthettük el az elemzéseket. Az erdőrészlet szintű költség és bevétel nyilvántartás vezetésére azért volt szükség, mert a költséghely megbontást nem alkalmazó könyvelések nem szolgáltathattak az egyes erdőgazdálkodási tevékenységekre vonatkozó adatokat. Ezeken az adatlapokon felmértük nem csak a pénzben, hanem a tulajdonosi részesedés vagy a más naturális ügyletekben realizálódott hozamokat is. Az gazdálkodásra nagy hatással bíró, és a magán-erdőgazdálkodás megkülönböztető jellegzetességének feltételezett faeladási árakat is figyelemmel kísértük. Törekedtünk arra, hogy miközben valós ügyletek adatait gyűjtjük, ne sértsük a gazdálkodók üzleti titkait, ezért minden esetben a kiegyensúlyozott, a piacon bármikor elérhető árakból vettünk mintát. Az adatgyűjtés során létrejött adatbázis digitalizálás után került feldolgozásra, de az adatok mennyisége nem indokolta adatbázis létrehozását. Az adatok begyűjtése után az adatokat elválasztottuk a gazdálkodó azonosító jelétől és a minta rétegezési szempontjainak megfelelő kódszámmal láttuk el, biztosítva ezzel az adatszolgáltató gazdálkodók adatainak védelmét, amelyre tevékenységünk minden szakaszában kiemelt figyelmet fordítottunk. 94

A rétegezési szempontok: • átlagos hozami terület (0-5 ha, 5-10 ha, 10 ha felett) • régió (Dunántúl, Alföld, Észak-Magyarország) • szervezeti forma (egyéni g., közös mg., gazdasági társaságok, Ebt, Esz) A METH keretein belül gyűjtött adatok mellett külső információs forrásokat is igénybe vettünk, ezek közül kiemelendők az Állami Erdészeti Szolgálat és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által közzétett adatok.

95

4. A 2003-ban gyűjtött adatok értékelése 4.1. A felmérés célja, módszere és a minta statisztikai jellemzői A magántulajdonra épülő erdőgazdálkodás helyzetének meghatározó adottságait különböző szervezeti jellemzők szerint csoportosítva végeztük el a rendelkezésünkre álló, 2003 évben felmért, döntően 2002. évre vonatkozó adatok alapján. A vizsgálatba a 39 kiválasztott (ebből 16 integrátor) erdőgazdálkodó (statisztikailag nem reprezentatív, de a fontos jegyeket megjelenítő) hálózata került bevonásra. Az első, kezdeti évnek a további kiterjesztés mellett, a felmérési adatok vizsgálatára is ki kell terjedni, tehát a nem jól értelmezhető információk is eredményt jelentenek. Az értelmezés alapvető kereteiként szolgálnak - az erdőgazdálkodó szervezeti formája mellett, - a térségi hovatartozás a három nagy régióval(Dunántúl (DT), Északi-középhegység (ÉKH), Alföld (ALF)), az eltérő erdőgazdálkodási (fafaj, technológia stb.) adottságaival, - a hozami területtel jellemezhető erdőgazdálkodási tevékenység nagyság. Ennek megfelelően a feldolgozásban alkalmazott kódok (amelyek révén a tényleges szervezetek anonimizálása is megtörtént, és a továbbiakban az erdőgazdálkodók csak kódjaikkal szerepelnek): 1.

2.

3.

4.

hely: Szervezeti forma M – magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó T – magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő közös megbízott V – egyéni vállalkozó B – betéti társaság K – korlátolt felelősségű társaság E – erdőbirtokossági társulat S – szövetkezet hely: Földrajzi elhelyezkedés E – Észak-Magyarország D – Dunántúl A – Alföld hely: Becsült átlagos hozami terület 1 – 0,5 és 5 ha között 2 – 5 és 10 ha között 3 – 10 ha felett hely: Integrátori státusz x - integrátor

96

4.2. Szervezeti jellemzők 4.2.1.Szervezeti formák A kódjegyzék szerinti meghatározások felölelik a szervezeti formák többségét (illetve a felmérésben nem szerepelnek, pl. a részvénytársaság, szövetkezet stb.), illetve három meghatározó csoportba vonhatók össze: MV – magánszemély (M, T, V), egyéni erdőhasználó, egyéni erdőgazdálkodó (családi gazdaság), ahol a tulajdon, a hatósági kapcsolat és a gazdálkodási döntéshozatal és annak végrehajtása azonos érdekű magánszemély(ek) joga és kötelessége, amely saját vagyonukra hat, ES – erdőbirtokossági társulat (E), erdőszövetkezet (S), azaz az erdőtulajdonosok egyben az erdőgazdálkodó szervezet tulajdonosai is (intern társaság), KB – korlátolt felelősségű társaság (Kft. – K) és betéti társaság (Bt. – B), amelyeket kiegészítenek az egyéb gazdasági társasági és vállalkozási szervezeti formák (részvénytársaság, szövetkezet stb.), amelyek valós vállalkozási jegyekkel is rendelkeznek. Ezek mellett további fontos szervezeti jellemzők is megadhatók és felmérhetők, de jelenleg a feldolgozásban elkülönítve nem szerepelnek: OK – osztatlan közös tulajdon, a társult erdőgazdálkodásnál általános és annak minőségére meghatározó. Az agrárium többi ágazatában ennek megszüntetése megnevezett cél, amelyhez program és forrás rendelésére is sor került (az erdőgazdálkodásban az erdészeti szakszemélyzet részéről ennek – a valós tulajdonlás megteremtésének - még mindig szemléleti akadályai vannak). KM –

közös megbízott (korábban közös képviselő is). A képviselői-meghatalmazotti, illetve megbízotti forma a társadalmi és gazdasági életben széleskörűen elterjedt (jogi képviselet, adózási képviselet stb., polgári törvénykönyv és gazdaságtársadalombiztosítás stb. szerinti megbízás – MB). Az erdőgazdálkodásban a két forma: § a hatóság előtti képviselet (közös megbízott) és § a tulajdonos erdőhasználó és a szakirányítást végző erdészeti szakszemélyzet közötti kapcsolat (megbízás) keveredik, nem kis problémákat okozva.

Erdőgazdálkodó – bejegyzett erdőgazdálkodó (BEG), a korábban gazdálkodásra használt fogalmat az erdészeti jogszabályalkotás más tartalommal (hatósági elismerés, nyilvántartásba vétel) kisajátította. Erdőhasználó – az erdőgazdálkodás tartalomváltozásának következtében megjelenő, de még nem általános, és pontosan sokszor nem definiált megfogalmazás, jelenleg az erdő hasznainak szedésére és ráfordításainak viselésére jogosult személy és szervezet (jó megközelítéssel, bérleti és haszonbérleti (használati) szerződés esetén). Kivitelező – ebben az esetben az erdészeti munkák tényleges elvégzésére alkalmasság a meghatározó (saját gazdaságban vagy erdészeti végrehajtási szolgáltatásként). Ebben az értelmezésben elkülönül az egyéb szakmai – adminisztrációs – erdészeti szolgáltatásoktól (képviselet, tervezés, szakirányítás, közvetítés, szervezésbonyolítás stb. vagy kereskedelem). A kivitelezőnek humán és tárgyi erőforrásokkal kell rendelkeznie. További fontos jellemző a szervezet céljaiból vezethető le, így megkülönböztethetünk: − a tulajdonosok saját használatát kielégítő önellátó társulást – OE, − piaci szereplőként folyamatos hasznosítást végző vállalkozást – PV, 97

− integrátori, szaktanácsadási szolgáltatókat – ISZ, − kereskedőket, kivitelezőket stb. – KER; KIV Esetenként ezek kombinációja is megjelenhet, az alaptevékenységhez felveheti pl. a kereskedelmet. A szervezetek ezek szerinti csoportosítása és beazonosítása jelenleg csak példaként szerepel, mert véglegesítésük további információkat, elemzéseket igényel. A magán erdőgazdálkodásban lényegi szerepük azonban ennek figyelembe vételével határozható meg, ezért a jelenlegi besorolásuk elhagyhatatlan, de jelentőségük a további fejlesztés, támogatás során fog még inkább hangsúlyossá válni.

98

17. Táblázat A felmért erdőgazdálkodók besorolása jellemzőik szerint 1 2 MV 3 1

1 6, 34, 35, 36,

MV

KB Őssz

1 12,

2 ÉKH

1 13,22, 39,

0 11,31,

0

0

10

17,18

23,

13

1

3

MV 6, 34, 35, 36,

EB DT

KB

MV 13, 22, 39,

EB ALF

KB

0

4

2

28 2

MV 12,

EB ÉKH

KB

2,3,4,7,8, 24,25,33,

11,31, 26,

0

0

0 20,

10

17,18,

27 32,

30

0

0 0

8

29 0 2

1

1,14,15,19, 21,38, 28 3

4

53

Összes 8 10

23,

0

1 1 10

3

0 30

0 1

Összes 8

3 1,14,15,19, 7 21,38 2 2 5,16,37, 9, 5 10 39

29

27

3

0

0 26,

2 ALF

20,

32,

5

3

0

2,3,4,7,8, 24,25,33,

EB - 1 KB MV EB – 2 KB MV EB - 3

3

0

2 ES. 3 1 2 KB 3 Őssz

2 DT

4

8

5,9,16,37, 4

2 1 3 2 1 7 5 39

18. Táblázat A szervezetek megoszlása (db) a régiók és szervezeti formákon belül hozami terület szerint Régió

Dunántúl – D

Szerve Hozami 1 zeti terület forma nagyság 1 4 MV 2 3 1 8 ES 2 3 1 1 KB 2 3 Összesen 13 Mindösszesen

2

3

ÉszakMagyarország – É 1

2

3

1 0

1

2

0

1 0

2 0

0 0

1 0

2 1

1 1

6 0

1 0 1

3

3

1

1 15

Alföld – A

4

2 8

0 1 2

3

3 16

4 10

Mind Összes összes en en 8 1 1 10 3 7 2 2 5

10

20

9

39

Jelölés: a kódtábla és magyarázatai szerint. Részletezés a mellékletekben.

19. Táblázat A szervezetek megoszlása (db) a régiók és hozami területen belül szervezeti formák szerint Régió

Dunántúl – D

Hoza Szervez MV eti mi forma terület MV 4 1 ES KB MV 0 2 ES KB MV 1 3 ES KB Összesen 5 Mindösszesen

ES

KB

ÉszakMagyarország – É MV

ES

KB

1 8

MV

1

0

0 1

1 1

2 1

0 0

0 0

1 1

KB

0

0

0 2

ES

3 2

1

8 15

Alföld – A

4 8

6 1 3

4

8 16

4 4

Mind Összes összes en en 8 10 2 1 3 2 1 7 5

20

6

13

39

Jelölés: a kódtábla és magyarázatai szerint. Részletezés a mellékletekben.

A regionális beosztás és ennek érzékelhető hatása indokolja, hogy mindkét és a további táblázatokban a három országrész szerinti elkülönítést bemutassuk. A több dimenzió mentén a markáns csoportok és jellemzők megfogalmazhatók Az Északi-középhegység reprezentációja területarányosan kisebb a mintában, és határozott szegmens nem mutatható ki (általában egy-egy szervezet képviseli a variációkat). 53

A dunántúli szervezetek általában kicsik (a fafaj-összetétel miatt is), meghatározó az erdőbirtokossági társulati forma, de jelentős a magán személyek erdőgazdálkodása is. A szervezetek hozami terület alapján mért nagysága szerint az Alföld határozottan a másik pólust képviseli, de itt az erdőbirtokossági társulatok mellett, komoly forma a gazdasági társaság (amely számszerűen a mintában megegyezik a személyi vállalkozásokkal). Ezek a lényeges eltérések a későbbiekben a gazdálkodási jellemzőkben is megjelennek. 20. Táblázat A szervezetek megoszlása (db) a szervezet céljain és a hozami területen belül régiók és szervezeti formák szerint

Szerve Régió zet céljai D ŐE É A Összesen Mindösszesen D PV É A Összesen Mindösszesen D ISZ É A D KE É A D KI É A

1

Hozami terület nagyság 2

Szervezeti forma

Szervezeti forma

MV 4 1 2 7

ES

KB

7 2

1

9 17 1

1

MV

ES

KB

3

Szervezeti forma MV

1 3 2

KB

1

13 6 2

3 –

3 4

1

–

– –

–

1 7 8 14

1 4 5

1

1 1

1

1

1

1 3

1 4

1

1

3

1 3

4

1 4

1 1

1 1

1 1

1

1

Integrátor nem PV 2 (ES-DT-1, KB-DT-2, Nem integrátor PV 4 (4db ES-A-3)

54

2 3 13

18

18

1

1

21

21

1 1

1 1

ES

Mind Összes összes en en

4 3 9 1 1 8 2 2 10

16

10

14

21. Táblázat A szervezetek megoszlása (db) a szervezet céljain és a régiókon belül régiók szervezeti formák és hozami terület szerint

Szerve Szervez eti zet céljai forma MV ŐE ES KB Összesen Mindösszesen MV PV ES KB Összesen Mindösszesen MV ISZ ES KB MV KE ES KB MV KI ES KB

D Hozami terület nagyság 1 2 3 4 7 1 1 12 1 – 13 1 1 1

– 2

1

Régió É Hozami terület nagyság 1 2 3 1 2 3

A Hozami terület nagyság 1 2 3 2

3

2

3 5

–

1 1 1

– 3

1 1 2

1

1

2 1

1

– 2 1

1 13 1

1 1

1 1

1

3 3 1

1 1

1

7 4 11

1

1

7 12 2

21

3 9 6

18

–

3 4 1

Mind Összes összes en en

1 4 4

3 6 7 3 3 4 3 5 6

16

10

14

Integrátor nem PV 2 (ES-DT-1, KB-DT-2, Nem integrátor PV 4 (4db ES-A-3) A felmért, egyébként az átlagosnál nagyobb és aktívabb szervezetek esetében is az erdőgazdálkodók több mint fele alapvetően önellátó kategóriába sorolható, különösen a dunántúli és az északi-hegyvidéki kisebb (az északi-hegyvidéken közepes nagyságú) gazdálkodókra jellemzően. A piaci vállalkozásként tevékenykedő szervezetek, az előbbiekben tett megállapításokkal összecsengően, alföldi erdőgazdálkodók. A volumenek természetesen csak a szektorban számottevőek, egyébként ezek tárgyi eszköz ellátottsága és munkavállalói létszáma rendkívül csekély, a magán vállalkozások kapacitását, így teljesítményét (árbevételét) nem haladja meg. 4.2.2. A felmért erdőgazdálkodók általános szervezeti-gazdálkodási jellemzői A felmérésben résztvevő 39 szervezet mintegy 11,5 ezer hektáron bejelentett erdőgazdálkodó, és az integráció és szakirányítás révén ennek mintegy kétszeresén (27,2 ezer ha) segíti az erdészeti tevékenységeket,(amely 38,7 ezer ha a magán erdőterület mintegy 5%-a, a hatóságilag elismert erdőgazdálkodóval rendelkezőnek kb. 8%-a, tehát felmérési szempontból lényeges minta). Az integrátorok a mintában a bejelentett terület kb. 60%-át képviselik (arányuk az országos integrátorokból meghatározó), és az integrált terület bejegyzett erdőgazdálkodóinak több mint négyszeresét (4,1) teszik ki (amelyet a következőkben még részletesen vizsgálunk és bemutatunk).

55

A regionális elhelyezkedést illetően a dunántúli és északi hegyvidéki erdészeti szervezetek együttesen sem közelítik meg az alföldi lefedettséget (összességükben annak mintegy fele). A hozamterületi nagyság szerint a 3. csoporthoz (10 ha éves hozami terület felett) tarozik a legnagyobb erdővagyon, de az integráció szempontjából hatékonyak a legkisebb (erre specializált) erdőgazdálkodók is. Szervezeti formát tekintve az erdőbirtokossági társulások a legnagyobb területtel rendelkező erdőgazdálkodók. Az erőszövetkezetek integrációs és szakirányítási tevékenységet nem végeznek, és a betététi társaságok a legaktívabb integrátorok. A szervezetek általános jellemzőihez két gazdasági adatot is vizsgálunk (természetesen itt nem részletesen), a teljesítményt mutató árbevételt és a kapacitásra utaló befektetett eszközállomány értékét. A 11,5 ezer hektárra vonatkoztatható (természetesen különböző átfedésekkel rendelkező) árbevétel összesen 629 millió Ft-ot tesz ki a felmért szervezeteknél, amely 55 ezer Ft/ha értéknek felel meg (jelentős szórással az állomány viszonyok a tevékenységi célok stb. szerint). Megjegyezzük, hogy az ÁPV Rt.-hez tartozó állami erdőgazdálkodásra végzett (nem mintavételre, hanem teljes területre) számításaink szerint az 1 ha-ra jutó árbevétel 49 EFt-nak bizonyult (szintén jelentős erdészeti differenciákkal 21 és 82 EFt/ha között). A magán-erdőgazdálkodók vizsgált körének befektetett eszközállománya 187 millió Ft-nak (nettó) bizonyult, 16 EFt/ha átlagértékkel, szintén hatalmas különbségekkel. Az előbb említett állami erdőgazdálkodók esetében az összes befektetett eszközt illetően az érték ugyan duplája (32 EFt/ha), de ha az ingatlanokat leszámoljuk (24 EFt/ha), akkor csak a fele marad (7,6 EFt/ha), amely mutatja, hogy az összevetések nagy gondosságot igényelnek. Az integrátoroknál, mint aktívabb szervezteknél a mutatok több mint 50%-kal magasabbak. A térségi adatok közül az árbevételben a korábban is jelentősebbnek tartott alföldi szervezetek vezetnek, de a befektetett eszközök tekintetében a munkavégzés körülményeinek és a technológiának megfelelően az északi-hegyvidék erdőgazdálkodói rendelkeznek a fajlagosan legtöbb (több mint kétszeres) eszközállománnyal. A hozami területek szerinti nagyságcsoportok egyben a fajlagos árbevétel és a fajlagos eszközállomány ellátottság alakulását is mutatják. A differenciák egyértelműen eltérő tevékenységi jellegre utalnak, tehát a különböző jellemzőkből levont következtetések erősítik egymást. A gazdálkodási szervezeti formák közül az erdőbirtokossági társulatok és erdőszövetkezetek fajlagos árbevétele alig fele az átlagnak, míg a gazdasági társaságoké majdnem kétszerese. A befektetett eszközállomány is hasonló tendenciára utal (az erdőszövetkezetek is gyakorlatilag eszköz nélküliek), míg a gazdasági társulatok már figyelemre méltó (de természetesen fejleszthető és támogatással fejlesztendő) eszközparkkal rendelkeznek, amelyekre alapozni lehet a későbbi bővítésekkel a kivitelezésben való részvételnél.

56

Megnev. M.e. Összes Integr. Dunánt. Erdőgazd. db 39 15 Bej. ter. Eha 11,5 6,6 1,9 Szakir.t. Eha 27,2 27,2 4,8 Árbev. MFt 629 527 81 Bef e. MFt 187 176 20 Alkalm. fő 57 35 13 Fizikai fő 48 31 10 Össz Mv fő 105 66 23 Alk.bér MFt Fiz.bér MFt Össz.bér MFt 86 63 18 Erd.szak fő 42 23 12 Érdeekk. db 31 24 4 Bej.ter. % 100 57 17 Szakirt.t. % 100 100 18 Árbev. % 100 84 13 Bef e. % 100 94 11 Össz Mv % 100 61 23 Össz bér % 100 65 21 Erd.szak. % 100 63 22 Mutatók Szi/Bejt. 2,4 Árb/Ter EFt/ha 55 80 42 BE/Ter EFt/ha 16 26 11 ÖALK/T fő/Eha 9,1 5,3 6,8 ÖBÉR/T EFt/ha 7,5 9,5 9,5 ESZ/T fő/Eha 3,7 3,5 6,3 ÉRDK/T db/Eha 2,7 3,6 2,1

Régió Hozami terület nagyság Szervezeti forma ÉKH Alföld 1 2 3 Magán Ebt. Eszöv. Kft. Bt. 8 16 20 6 13 4+6 18 2 6 3 2,6 7,0 3,2 2,0 7,7 0,6 6,0 1,0 2,4 1,3 4,1 18,3 6,0 2,5 21,8 0,5 12,7 4,8 9,2 124 423 99 84 536 40 205 28 239 117 76 91 11 17 160 0 61 4 90 33 22 22 24 6 30 1 24 2 24 6 17 21 25 9 23 7 17 0 17 7 39 43 49 15 53 8 41 2 41 13 13 55 27 2 65 0 41 5 26 15 11 19 16 5 26 1 20 4 10 2 1 19 1 21 4 18 2 3 4 26 23 61 28 17 67 5 52 9 21 11 15 67 22 9 80 2 47 18 34 20 67 16 13 85 6 33 4 38 19 41 49 6 9 86 0 33 2 48 18 39 39 42 11 53 2 42 4 42 11 35 44 52 19 48 15 35 0 35 15 37 41 47 14 50 8 39 2 39 12

48 30 8,5 5 4,2 0,4

60 13 3,1 7,9 2,7 3,7

31 3 7,5 8,4 5 5,9

53

42 9 3 1 2,5 0,5

69 21 3,9 8,4 3,4 2,7

63 0 1,7 0 1,7 6,7

34 10 4 6,8 3,3 3

28 3 2 5 4 2

101 38 10 10,8 4,2 1,3

92 26 4,6 11,5 1,5 3,1

4.2.3. A magán-erdőgazdálkodás humán erőforrás ellátottsága A felmérésben szereplő szervezetek az erdészeti szakmai ismereteket vagy saját dolgozóikon keresztül biztosítják (munkavállalók vagy megbízottak) vagy integrátort, illetve szakirányítót vesznek igénybe, illetve az integrátorok másoknak ilyen szolgáltatást nyújtanak. A magán tulajdonú erdőgazdálkodás rendkívül szűk szakmai apparátussal dolgozik, amelyhez hozzá kell tenni, hogy az állami tulajdonnál megszokott munkamegosztásra, specializációra itt alig van lehetőség, univerzális szakmai, gazdálkodási, vezetési ismeretekre lenne szükség. Ez természetesen nagyrészt értendő az integrátorokra, szakirányítást végzőkre is. Ilyen körülmények között nagy szükség lenne a gyakorlattal rendelkező erdőmérnök menedzserekre is, de csak néhány (egyébként jórészt név szerint is ismert) kolléga működik ezen a területen. A szakszerű, hatékony munkavégzés érdekében a támogatásoknál (az Európai Uniós és az agrár gyakorlathoz igazodva) kiemelten kellene kezelni ezt a területet, mert a magán erdőgazdálkodás specialitásait ismerő szakemberek jelenléte és működése rendkívüli fontosságú. Természetesen a kis terület, a szakaszos üzem, az alacsony árbevétel még így is személyes kötődést is feltételez (tulajdonlás stb.). Részben hasonlóak vonatkoznak a középfokú, az erdész technikus végzettségű kollégákra is, hiszen többnyire egyedül kell megbirkózni a szervezetük feladataival (a kép csak a kezelt erdőterület esetén néz ki valamivel kedvezőbbnek, ha a teljes területet számításba vesszük, több, mint 0,8 Eha jut egy erdészeti szakszemélyzetre.) Az erdő és erdőben lévő vagyon őrzése – sürgősen megoldandó - kritikus pontja a magán erdőgazdálkodásnak is. Az integrátoroknál, mint az várható is volt valamivel (de nem sokkal vagy nem a várttal) jobb a szakmai ellátottság. A dunántúli, a kis hozamú és a személyi erdőgazdálkodóknál, az átlagnál rosszabb a helyzet (de itt foglalkoztatják a legtöbb erdőmérnököt is). A felmérésben szereplő munkavállalók (alkalmazottak és fizikai állományúak) szintén csekély száma (105 fő) azt mutatja, hogy a szakmai, adminisztratív és végrehajtási feladatokat (az állami erdőgazdálkodáshoz hasonlóan) jelentős részben külső erőkkel, vállalkozásokkal végzik el (bár bizonyos munkákat a tulajdonosok, különösen a vidéken élők, a mezőgazdaságban tevékenykedők is el tudnak végezni). Az egy szervezet munkavállalóit tekintve a gazdálkodási csoportokat összevetve az északi-középhegységben (meglepetésként, de valószínűen a gyenge elhelyezkedési lehetőségek miatt), a nagyobb hozami területnél és a gazdasági társaságoknál (amelyek egyéb tevékenységet is végeznek) magasabb a létszám, és természetesen az egyéni erdőgazdálkodók a legkevesebbet foglalkoztatók. A legkisebb hozami területű szervezeteknél a legmagasabb az átlagos foglalkoztatás, legkisebb a hatékonyság. A munkavállalók béradatai jelenleg állománycsoportonként megbízhatóan nem értékelhetők, az összes személyi ráfordítás az eredmény kimutatásból származik (amely nincs összevetve munkaügyi statisztikával, de majd az adóbevallással lehet egyeztetni), így az átlagbérek számítását és értékelését most mellőzzük, de a keresetek valószínűleg alacsonyak (hisz az állami tulajdonú gazdaságoknál is nagyok az elmaradások a bérfejlesztésben).

53

22. Táblázat A szervezetek megoszlása (db) a fő jellemzők szerint

Megnevezés

16

D 15

É 8

A 16

Hozami Szervezeti forma terület nagyság 1 2 3 MV E S K B 20 6 13 4+6 18 2 6 3

3 22 3 28

1 12 1 14

– 10 1 11

2 16 4 22

1 13 2 16

– 5 – 5

2 20 4 26

2+1+6 -+3+6

– 15 5 20

– 3 1 4

1 11 – 12

– 2 – 2

5 10 15

8 12 20

– 5 5

9 11 20

11 17 28

2 3 5

6 11 17

2+3 2+4 4+7

9 14 23

1 2 3

– 3 3

2 3 5

4 9 7 4 24

– 2 2 – 4

– 1 – – 1

4 9 6 7 26

– 4 3 2 9

– 1 – – 1

4 7 5 5 21

-+1+1+1+1 3+1

3 6 5 4 18

– 1 – 1 2

1 2 – – 3

– 2 2 – 4

Össze-Integsen rátor

Erdőgazdálkodók 39 Erdészeti szakirányítás Erdőmérnök 3 Erdész 38 Erdőőr 6 Összesen 47 Kapcsolat Szakirányítás 17 Integráció 28 Összesen 45 Érdeképviselet FAGOSZ 4 MEGOSZ 12 OEE 8 Agrár kamara 7 Összesen 31

Régió

Jelmagyarázat: lásd a kódjegyzék

A vizsgálatba bevont, egyébként lényegesen jobban menedzselt szervezeteknél is nagyon alacsony az érdekképviseletek iránti érdeklődés, a tagság (amelynek okai, az erdőgazdálkodók igényei mindenképpen részletesen és mélységében feltárandók a jövőben). Ebben közrejátszhat a megosztottság, a rivalizálás is, de tagság nélkül az érdekérvényesítés sem lehetséges, amely egyben utal is a szektor elhanyagoltságára. Jelenleg csak az alföldi, a viszonylag nagy szervezetek, náluk viszont a több szervezet közötti választás nehézsége jelenik meg. Az érdekképviseleti mutató a leggyengébb az északi-középhegységi szervezeteknél, míg a legjobb az egyéni erdőhasználóknál.

54

4.3. Naturális jellemzők A gazdálkodás adottságait a naturális adottságokkal, az erdőterületi jellemzőkkel, az erdőállományok fafaj összetételével, a hozamokkal és használatokkal (illetve az ezeket jellemző kereskedelmi átlagár eltérésekkel) és erdőművelési munkákkal mutatjuk be. 4.3.1. Területmegoszlás a jogviszonyok szerint Mint korábban, az általános jellemzésnél már utaltunk rá, a vizsgált bejelentett erdőgazdálkodók hatóságilag regisztrált működési területe 11,5 Eha, amelynek meghatározó része (háromnegyede) üzemi terület (amelynek hasznait az erdőgazdálkodó szedi), egynegyede (közös) megbízás alá tarozik. Az üzemi területben a szervezet saját, illetve bérelt (használt) területeit a feldolgozás és az elemzés során nem választjuk szét, de a későbbiekben a tulajdon alakulása, illetve a használati viszonyok és változása szempontjából folyamatosan figyelendő adat és mutató. Az összesen mintegy négyezer négyszáz érintett tulajdonos alapján az országosan általánosan használt mutatóhoz, az átlagosan 2,6 ha tulajdonnagysághoz jutunk. Ezen belül is magasabb az üzeminél és nagyon alacsony a megbízásoknál (1,7 ha/fő). Az integrátorok üzemi területe az átlag kétszerese, a legkisebb hozami területű szervezeteknél, a világosabb érdekeltségű egyéni használatnál és korlátolt felelősségű társaságoknál a tulajdonosok alacsony száma miatt sokszorosa a birtokkoncentráció. A (közös) megbízások esetében a tulajdonosi elaprózottság még nagyobb, ezért is gyakoribb a megbízásba adás a saját irányítás helyett. A vizsgált magán erdőgazdálkodó szervezeteknél a táblázat százalékos részénél nyomon követhetjük a területi és a tulajdonosi összetétel alakulását. Az integrátorok magasabb üzemi átlagterülete azzal indokolható, hogy amíg a területnek a felét, addig a tulajdonosoknak a negyedét foglalják magukba. A régiók közötti megoszlásban a magasabb darabszám ellenére a legkisebb aránnyal a dunántúli szervezetek szerepelnek, amelyek mintegy dupláján gazdálkodnak az északi hegyvidéken (de kisebb arányú gazdálkodó és tulajdonos), míg ennek is kb. a duplája az alföldi gazdálkodók terület része. A hozami területtel jellemzett gazdálkodási nagyság csoportok között is az alföld a legnagyobb részarányú és az északi hegyvidék reprezentációja a legkisebb. A szervezeti formák közül az erdőbirtokossági társulat a domináns területben és tulajdonosi számban is, és a többi szervezet hasonló arányt képvisel (kivéve a leszakadóan kis részesedésű egyéni erdőgazdálkodókat). Egészen más képet mutat a (közös) megbízotti szervezeti formához tartozó szervezetek területi és tulajdonosi viszonya. A mintegy 1 500 tulajdonos meghatározó hányada az integrátorokhoz kapcsolódik. A térségek közül az északi hegyvidéken nem fordul elő ez a típus a mintában, ugyanakkor az alföldön a társult erdőgazdálkodásnak ez a formája elterjedt. Az erdőszövetkezetek nagyon, de az erdőbirtokosok is jelentősen zártak, nem, vagy alig vesznek részt a térség erdőgazdálkodásának szervezésében és segítésében. Az alföldi részaránnyal együtt már magyarázható a korlátolt felelősségű társaságok megbízás vállalása (amelyet a rendkívül sok kis tulajdonos kiemelkedően magas aránya is indokol). A közös megbízotti forma túlnyomó részben az egyes magán erdőgazdálkodók számára nyújt nagy és a szakmai ágazati irányítás által is támogatott lehetősédet, de sokkal kisebb tulajdonosi hányaddal. Az üzemi gazdálkodási és a megbízotti formák egyesülnek a hatósághoz bejelentett erdőgazdálkodóknál, amelyek az eltérő elemek kombinációjának eredményeként már kiegyenlítettebb jellemzőkkel rendelkeznek.

55

Megnev. M.e. Erdőgazd. db Üzemi Te Eha Tu KMM Te Eha Tu Bej. t.Te Eha Tu In+Szir.Te Eha Tu Eg Összes Te Tu Üzemi Te % Tu % KMM Te % Tu % Bej. t.Te % Tu % In+Szir.Te % Tu % Eg % %

Összes 39 8,7 2956 2,5 1460 11,5 4396 27,2 3357 163 38,7 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

Integr. 4,4 719 2,3 1339 6,6 2060 27,2 3357 163

51 24 92 92 57 47 100 100 100 0

Dunánt. 15 1,3 430 0,6 178 1,9 608 4,8 1320 7

15 15 24 12 17 14 18 39 4 0

Régió ÉKH 8 2,4 618 4 2 2,6 620 4,1 1027 14

28 21 160 0 23 14 15 31 9 0

Alföld 16 5,1 1908 1,9 1280 7,0 3168 18,3 1010 142

Hozami terület nagyság 1 2 3 20 6 13 2,3 1,4 6,0 563 533 3197 0,9 0,3 1,3 240 101 1157 3,2 1,7 7,3 793 634 4356 6,0 2,5 21,8 784 540 5341 11 315?

59 65 76 88 61 72 67 30 87 0

26 19 36 16 28 18 22 23 7 0

53

16 18 12 7 15 14 9 16

69 108 52 79 63 99 80 159

0

0

Magán 4+6 0,1 2 0,5 95 0,6 97 0,5 4 4

1 0 20 7 5 2 2 0 2 0

Szervezeti forma Ebt. Eszöv. Kft. 18 2 6 5,7 1,0 1,0 2607 316 12 0,3 0 1,1 37 0 1207 6,0 1,0 2,1 2653 316 1219 12,7 0 7,0 1809 0 1544 145 0 14

66 88 12 3 52 60 47 54 89 0

11 11 0 0 9 7 0 0 0 0

11 0 44 83 18 28 26 46 9 0

Bt. 3 1,0 ? 0,3 2? 1,3 ? 7,0 ?? ??

11 12 11 26

0

Megnev. Erdőgazd. Mutatók ÜzemiÁT KMMÁT BejÁT ISZÁT ISZ EÁT Bej/Üzemi Szi/Bejt.

M.e. db ha/fő ha/fő ha/fő ha/fő ha/Eg

Összes 39

Integr.

Dunánt. 15

Régió ÉKH 8

3,0 1,7 2,6 8,1 674

6,1 1,7 3,2 8,1 674

3,1 3,8 3,3 2,0 3,2 4,2?3,8 3,7 4,0 157 58

1,3 2,4

1,5 4,1

1,4 2,5

1,0 1,7

Alföld 16

Hozami terület nagyság 1 2 3 20 6 13

Magán 4+6

Szervezeti forma Ebt. Eszöv. Kft. 18 2 6

Bt. 3

2,7 1,5 2,2 18,1 458

4,1 4,0 4,1 7,7 275

2,6 3,6 3,2 4,6 -

1,9 43,0 1,1 5,7 1,8 6,5 4,1 117,5?? 475 118

2,2 9,1 2,3 7,0 498

3,2 3,2 -

84,3 0,9 1,9 4,5 58

-

1,4 2,6

1,2 1,9

1,3 1,4

1,3 2,8

1,1 2,1

1,0 -

2,2 3,1

-

54

7,3 0,7

Ugyancsak teljesen külön tevékenységi kör az erdőgazdálkodók integrációs és szakirányítási feladata, amellyel szintén – ha más módon is – szakmailag segíteni és szervezni tudják a mintegy két és félszeres területtel rendelkező tulajdonosi és erdőgazdálkodói köröket. Itt mutatkozik meg a legélesebben a zárt társult erdőgazdálkodási formák és a nyílt szerveződések hatékonyság különbsége. Az, hogy az integrátorok a teljes területre és tulajdonosi körre hatnak, az magától értetődő. A területi arányok hasonlóak az előbb felsorolt erdőgazdálkodóknál tapasztaltakhoz, de a tulajdonos viszonyok (számok és átlagos birtoknagyság) már jelentős különbséget mutatnak. A dunántúli erdészetnél a nagyon sok (arányában a legnagyobb) tulajdonosi számot regisztrálhatjuk, miközben az ottani társult erdőgazdálkodás révén a legkisebb a bevont erdőgazdálkodók számaránya, szemben az alföldi viszonyokkal, ahol az egyéni erdőhasználók és a kevés tulajdonosból álló szervezetek felfűzése a kiemelt feladat. Markáns különbség jelenik meg az integráló szervezeti formája szerint is. A mintegy háromszoros arányú erdőbirtokossági társulatok területben és tulajdonosban csak annyit tudnak magukra integrálni, mint a kis számú gazdasági társulatok, míg – az előbbi erdőgazdálkodói viszonyokból is következően – az arány teljesen más. Szervezeti és szervezési szempontok alapján a magán tulajdonú erdőgazdálkodás működőképességének javításában a felmérés tapasztalataira alapozva a valós bázisok, integráló erők támogatását kell előtérbe állítani, de ugyanakkor az országos megoldások helyett az egyes térségekben bevált formák szorgalmazására kell helyezni a hangsúlyt. Megfelelő ösztönzés és korlátozó akadályok, elhárítása biztosíthatja a feltételeket a jelenleg hatóságilag nem regisztrált tulajdonosok feltárásához, és a számukra is elfogadható (de senki számára nem hátrányos) erdészeti szervezet kialakításához, amelyben a formális elemek háttérbe szorulnak a tartalmi eredmények mögött. Ennek a programnak a mielőbbi elindítása szükséges ahhoz, hogy a most már tízéves erőltetést felváltsa a hatósági-szakmai igazodás. Ebben legelőször azt is ki kell mondanunk, hogy az egyes szervezeti formák között nem célszerű hierarchiát felállítani és fenntartani, hanem a jogszabály alapján minden lehetséges szervezetnek meg kell adni a lehetőséget és a támogatást, hogy ne a körülményekhez, érdekekhez és szándékokhoz nem illeszkedő szervezetekben való részvétel vagy elzárkózás jelenjen meg alternatívaként. Vizsgálataink alapján is megállapítható, hogy azért van színes palettája az erdészeti szervezeteknek, hogy azzal élhessenek a tulajdonosok, a magasabb cél, a szervezett, szakszerű és hatékony erdőgazdálkodás megvalósítására. A vizsgált terület-kontingens földrajzi elhelyezkedés, becsült átlagos hozami terület, valamint szervezeti forma szerinti eloszlását az 5.2.2.1.1–4. táblázatok tartalmazzák: az 5.2.2.1.1. táblázat – az alföldi, az 5.2.2.1.2. táblázat – a dunántúli, az 5.2.2.1.3. táblázat – az északmagyarországi, illetve az 5.2.2.1.4. táblázat – pedig az országos (földrajzi elhelyezkedés vonatkozásában szűretlen) eloszlást. (Táblázatok a mellékletben találhatók) Alföld (5.2.2.1.1. táblázat a mellékletekben) A vizsgált 11 873,2 ha erdőterületnek 60,3 %-a (7 162,3 ha) az Alföldön található. Ennek a területnek túlnyomó része (5 848,3 ha) a becsült átlagos hozami terület szerinti legmagasabb – 3. – kategóriába (10 ha felett) tartozik. A 0,5–5 ha, illetve az 5–10 ha közötti kategóriákba tartozó terület nagysága nem tér el jelentősen (617,7, illetve 696,8 ha). A 0,5–5 ha becsült átlagos hozami területű egységek jellemző szervezeti formája: a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó (546,0 ha), illetve jóval kisebb mértékben (71,7 ha) a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő közös megbízott. 53

Az 5–10 ha becsült átlagos hozami terület kategóriában az erdőterület túlnyomó része (524,9 ha) szervezeti formája az erdőbirtokossági társulás, kisebb mértékben (171,9 ha) – a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő közös megbízott. A 10 ha feletti becsült átlagos hozami terület kategóriában az erdőterület a közösségi gazdálkodói szervezeti formák között oszlik meg: –

betéti társaságok:

1 263,1 ha – 22%;

–

korlátolt felelősségű vállalkozások: 1 88,9 ha – 20%;

–

erdőbirtokossági társulatok:

2 392,5 ha – 41%;

–

szövetkezetek:

1 003,8 ha – 17%.

Az Alföld vonatkozásában megállapítható tehát, hogy a magánszférához tartozó erdőterületek túlnyomó többsége (82%) a 10 hektár feletti becsült átlagos hozami területű kategóriához, ezen belül pedig a közösségi gazdálkodói szervezeti formákhoz (betéti társaságok, korlátolt felelősségű vállalkozások, erdőbirtokossági társulatok, szövetkezetek) tartozik. Dunántúl (5.2.2.1.2. táblázat a mellékletekben) A vizsgált 11 873,2 ha erdőterületnek 20,1 %-a (2 390,7 ha) található a Dunántúlon. Ennek a területnek túlnyomó része (1 499,0 ha, 63%) a becsült átlagos hozami terület szerinti legalacsonyabb – 1. – kategóriába (0,5–5 ha) tartozik. A 10 ha feletti kategórába 891,7 ha (37%) tartozik. A 0,5–5 ha becsült átlagos hozami területű egységek jellemző szervezeti formája: az erdőbirtokossági társulat (1 350,4 ha, 90%), az egyéni vállalkozó szféra részaránya meglehetősen alacsony (10%). a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó (546,0 ha), illetve jóval kisebb mértékben (71,7 ha) a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő közös megbízott. Az 5–10 ha becsült átlagos hozami terület kategóriában a Dunántúlon vett minta nem tartalmaz területi adatot. A 10 ha feletti becsült átlagos hozami terület kategóriában a teljes erdőterület (891,7 ha) a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó kategóriához tartozik. A Dunántól vonatkozásában megállapítható tehát, hogy a magánszférához tartozó erdőterületek többsége (63%) a 0,5–5 hektár közötti becsült átlagos hozami területű kategóriához, illetve az erdőbirtokossági társulati szervezeti formához (57%) tartozik. Észak-Magyarország (5.2.2.1.3. táblázat a mellékletekben) A vizsgált 11 873,2 ha erdőterületnek 19,5 %-a (2 319,7 ha) található Észak-Magyarországon. Ennek a területnek többsége (1 040,0 ha, 45%) a becsült átlagos hozami terület szerinti középső – 2. – kategóriába (5–10 ha között) tartozik. A 0,5–5 ha, illetve a 10 ha feletti kategóriákba tartozó terület nagysága nem tér el jelentősen (582,3 ha, 25%; illetve 693,8 ha, 30%). A 0,5–5 ha becsült átlagos hozami területű egységek jellemző szervezeti formája: az erdőbirtokossági társulat (99%).

54

Az 5–10 ha becsült átlagos hozami terület kategóriában az erdőterület a közösségi gazdálkodói szervezeti formák között oszlik meg: –

korlátolt felelősségű vállalkozások: 629,5 ha – 61%;

–

erdőbirtokossági társulatok:

410,5 ha – 39%;

A 10 ha feletti becsült átlagos hozami terület kategóriában az erdőterület úgyszintén e közösségi gazdálkodói szervezeti formák között oszlik meg: –

korlátolt felelősségű vállalkozások: 356,0 ha – 51%;

–

erdőbirtokossági társulatok:

337,8 ha – 49%;

Észak-Magyarország vonatkozásában megállapítható tehát, hogy a magánszférához tartozó erdőterületek csaknem a fele (45%) az 5–10 hektár közötti becsült átlagos hozami területű kategóriához, ezen belül pedig a közösségi gazdálkodói szervezeti formákhoz (korlátolt felelősségű vállalkozások, erdőbirtokossági társulatok) tartozik. Országos összesítés (5.2.2.1.4. táblázat a mellékletekben) A vizsgált 11 873,2 ha erdőterület, illetve 1.115.910 m3 földrajzi elhelyezkedés szerinti megoszlását az alábbi segédtáblázat szemlélteti: Földrajzi elhelyezkedés

Összes terület ha

Élőfakészlet %

m3

%

Alföld

7.162,8

60

455.815

41

Dunántúl

2.390,7

20

207.060

18

Észak-Magyarország

2.319,7

20

453.035

41

11.873,2

100

1.115.910

100

Összesen:

Az erdőterület nagyságát tekintve az Alföldön található a mintának csaknem kétharmada (60%), az élőfakészletet tekintve azonban csupán 41%-a. Ugyanakkor Észak-Magyarországon a minta 20%-án található az élőfakészlet 41%-a, vagyis: harmadannyi területen ugyanolyan mennyiségű fakészlet található, mint az Alföldön. Mindez arra utal, hogy a fakészletet tekintve az Észak-Magyarországon vett minták fakészlete lényegesen meghaladja mind az alföldit, mind pedig az országos átlagot. A vizsgált 11 873,2 ha erdőterületnek a többsége (7 433,8 ha, 63%) a becsült átlagos hozami terület szerinti felső – 3. – kategóriába (10 ha felett) tartozik. Ugyanebben a kategóriában az élőfakészlet az országos mintának csak 42%-át teszi ki (467 ezer m3). Ezt követi a 0,5–5 ha közötti kategóriába 2 702,6 ha tartozik, ennek aránya: 23%. Élőfakészlet szerinti aránya: 31% (347 ezer m3). Az 5–10 ha közötti kategóriába 1 736,8 ha tartozik, ennek aránya: 14%. Élőfakészlet szerinti aránya: 27% (302 ezer m3). Mindhárom becsült átlagos hozami terület szerinti kategóriában a közösségi gazdálkodói szervezeti formák dominálnak, területi arányuk csupán a 0,5–5 ha közötti kategóriában éri el a

55

20–30% közötti arányt, a másik két kategóriában 10% körüli arányt ér csupán el. Ez az arány csaknem egy nagyságrenddel kisebb az élőfakészlet vonatkozásában (alig 1-2%)! Az egyes szervezeti formákhoz tartozó erdőterület, illetve élőfakészlet országos megoszlását az alábbi segédtáblázat szemlélteti:

Szervezeti forma

Összes terület ha

Élőfakészlet %

m3

%

M

1.443,5

12

9.855

1

T

384,0

3

32.368

3

V

–

–

–

–

B

1.269,1

11

93.842

8

K

2.174,4

18

235.785

21

E

5.598,4

48

654.649

59

S

1.003,8

8

89.411

8

11.873,2

100

1.115.910

100

Összesen:

Ismét egybevetjük a területek, illetve az élőfakészletek arányát. Ha e két százalékos arány jelentősen eltér egymástól, akkor az arra utal, hogy az adott szervezeti formában gazdálkodók milyen volumenű élőfakészlettel rendelkeznek az országos átlaghoz viszonyítva. A fenti táblázatban két esetben figyelhetünk meg szignifikáns eltérést: a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó, illetve az erdőbirtokossági társulatok esetében. Az előbbi területi részaránya 12%, élőfakészleti részaránya viszont alig 1%; az utóbbi területi részaránya 48%, élőfakészleti részaránya viszont 59%. Mindebből arra következtethetünk, hogy a faanyagban leggazdagabb területeken az erdőbirtokossági társulatok, a faanyagban legszegényebb területeken pedig a magánszemélyek, őstermelők, egyéni gazdálkodók gazdálkodnak. Fafaj-szerkezet A vizsgált 11 873,2 ha erdőterület fafaj-csoportok szerinti országos megoszlását az 5.2.2.2.1. táblázat tartalmazza a mellékletekben. Néhány alapvetően jellemző adatsort az alábbiakban grafikusan is bemutatunk:

56

A vizsgált minta területének fafaj-csoportok szerinti megoszlása

1 515,1

; 13% 2 116,9

298,6

; 18%

; 3%

636,7

; 5%

Tölgy Bükk Cser

2 178,9 ; 18% 659,0

; 6%

EKL Akác NNy

489,5

; 4%

ELL Fenyő

3 978,5

; 33%

A vizsgált minta élőfakészletének fafaj-csoportok szerinti megoszlása

184 440

; 17% 269 469

23 262

; 23%

; 2% Tölgy Bükk Cser

125 487 ; 11%

EKL Akác NNy

174 243

; 16%

ELL Fenyő

179 247 ; 16%

41 024 ; 4%

118 738

; 11%

A táblázati adatok, illetve a fenti két diagram alapján jól nyomon követhető, hogy a vizsgált minta területének egyharmadát az akác foglalja el (33%), ezt követik a tölgyek és a nemesnyárasok (18–18%). Jelentősnek mondható területen (13%) találhatók még fenyvesek. Az élőfakészlet szempontjából a tölgyek képviselik a legnagyobb arányt: 23%. Ezt követik a fenyvesek (17%), illetve a bükkösök és a nemesnyárasok (16–16%). Tekintsük át a vizsgált terület és élőfakészlet fafajcsoportonkénti megoszlását földrajzi elhelyezkedés szerint: Alföld – 5.2.2.2.2. táblázat, Dunántúl – 5.2.2.2.3. táblázat, Észak-

57

Magyarország – 5.2.2.2.4. táblázat. E táblázatok területi és fakészlet-adatait grafikusan is szemléltetjük: A vizsgált minta területének megoszlása fafajcsoportok és földrajzi elhelyezkedés szerint 3000

2500

Terület (ha)

2000

Alföld Dunántúl Észak-Magyarország

1500

1000

500

0 Tölgy

Bükk

Cser

EKL

Akác

NNy

ELL

Fenyő

Az említett táblázatok, illetve a fenti két ábra alapján megállapítható, hogy az Alföldön a legnagyobb területi aránnyal rendelkező fafajok: az akác, a nemesnyár, illetve a fenyő, e fafajok túlnyomó része az alföldön található; de a tölgyek jelenléte sem elhanyagolható. Élőfakészlet vonatkozásában ugyanezek a fafajok jellemzőek az Alföldre, ugyanakkor megjegyzendő, hogy az Alföldön a fenyvesek élőfakészlet szerint nagyobb arányt foglalnak el, mint a nemesnyárasok (terület szerint ez fordítva áll). 58

A Dunántúlon a terület vonatkozásában az akác és a cser tekinthető jellemző fafajnak, az élőfakészlet vonatkozásában azonban egyértelműen a cser dominál. Észak-Magyarország legjellemzőbb fafajai: a tölgyek és a bükk. E két fafaj élőfakészlete e régióban messze meghaladja a többi fafaj régiónkénti élőfakészletét, vagyis megállapítható, hogy a vizsgált mintában a legértékesebb faállományok Észak-Magyarországon találhatók. Tekintsük át a vizsgált minta fafaj-szerkezetét a szervezeti forma szerint. Az adatokat az alábbi táblázatok tartalmazzák: 5.2.2.2.5. táblázat – magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó (M), 5.2.2.2.6. táblázat – magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő közös megbízott (T), 5.2.2.2.7. táblázat – betéti társaság (B), 5.2.2.2.8. táblázat – korlátolt felelősségű vállalkozás (K), 5.2.2.2.9. táblázat – erdőbirtokossági társulat (E), 5.2.2.2.10. táblázat – szövetkezet (S); illetve az alábbi diagramok szemléltetik.

A vizsgált minta területének megoszlása fafajcsoportok és szervezeti forma szerint 1800 1600

M

T

B

K

E

S

1400

Terület (ha)

1200 1000 800 600 400 200 0 Tölgy

Bükk

Cser

EKL

59

Akác

NNy

ELL

Fenyő

A vizsgált minta élőfakészletének megoszlása fafajcsoportok és szervezeti forma szerint 250000

M

T

B

K

E

S

3

Élőfakészlet (m )

200000

150000

100000

50000

0 Tölgy

Bükk

Cser

EKL

Akác

NNy

ELL

Fenyő

A felsorolt táblázatok adataiból, illetve a fenti két diagramból egyértelműen kitűnik, hogy a szervezeti formát tekintve szinte valamennyi fafajcsoport esetében – különösen a tölgyek, a cser és a bükk esetében – az erdőbirtokossági társulati gazdálkodói forma a legjellemzőbb. Ez szakmai szempontból mindenképpen megnyugtató. A legheterogénabb képet az akác mutatja: területileg jelentős részarányt képviselnek a magánszemélyek (M) is, élőfakészlet tekintetében viszont ez az részarány már elenyésző. Ennek oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy túlnyomórészt nemrég ültetett, fiatal erdőkről van szó, másképpen megközelítve – a magánszemélyek, illetve őstermelők a jelek szerint előszeretettel ültetnek akácot, mint rövid vágásfordulójú fafajt. Hozamok és teljesítmények Ebben az alfejezetben a véghasználat, az előhasználat területi és élőfakészlet szerinti megoszlását, valamint az erdőfelújítás és erdőtelepítés terület szerinti megoszlását tekintjük át, a földrajzi elhelyezkedés, a becsült átlagos hozami terület, a szervezeti forma, valamint fafajcsoportok szerinti szűréssel. Az első három szempont – a földrajzi elhelyezkedés, a becsült átlagos hozami terület, a szervezeti forma – szerinti szűrések során összesített adatokat az 5.2.2.1.1–4. táblázatok tartalmazzák: az 5.2.2.1.1. táblázat – az alföldi, az 5.2.2.1.2. táblázat – a dunántúli, az 5.2.2.1.3. táblázat – az észak-magyarországi, illetve az 5.2.2.1.4. táblázat – pedig az országos (földrajzi elhelyezkedés vonatkozásában szűretlen) eloszlást. Az Alföldön mind az előhasználat, mind pedig a véghasználat vonatkozásában a 10 hektár feletti becsült átlagos hozami területű gazdálkodók dominálnak, ezen belül is a közösségi gazdálkodói szervezeti formák (betéti társaságok, korlátolt felelősségű vállalkozások, erdőbirtokossági társulatok, szövetkezetek). Ennek megfelelően az erdőfelújítások döntő többsége is itt jelentkezik. Az erdőtelepítés vonatkozásában azonban alapvetően eltérő a helyzet: e területeknek több mint a fele a 0,5–5 hektár becsült átlagos hozami területű kategóriában található, ezen belül

60

pedig a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó szervezeti formában. A Dunántúlon a fahasználatok vonatkozásában alapvetően eltérő a helyzet: a véghasználatok és az előhasználatok túlnyomó részben a 0,5–5 hektár becsült átlagos hozami területű kategóriában, jelentős részben a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó, illetve a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő közös megbízott gazdálkodói formában történik. Az erdőfelújítások aránya nagymértékben igazodik a véghasználatok területi arányához. Az Alfölddel ellentétben az erdőtelepítések ebben a régióban a 10 hektár feletti becsült átlagos hozami területű kategóriában történik, kizárólag a magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó szférában. Észak-Magyarországon a fahasználatok elsősorban az 5–10 hektár közötti becsült átlagos hozami terület kategóriában, szinte kizárólag a korlátolt felelősségű vállalkozás, illetve az erdőbirtokossági társulat gazdálkodói szervezeti formában történik. Erdőfelújítás (első kivitel) a vizsgált évben alig történt (mindössze 2,6 hektáron), erdőtelepítés a 10 hektár feletti becsült átlagos hozami terület kategóriában, a korlátolt felelősségű vállalkozások keretében történt (80,1 hektáron). Az országos adatokat tekintve (5.2.2.1.4. táblázat a mellékletekben) a véghasználat túlnyomó része (a terület 70%-a, a fatérfogat 68%-a) a 10 hektár feletti becsült átlagos hozami terület kategóriában, főként a társas szervezeti formák keretében; az előhasználat területileg 57%-a, térfogat szerint pedig 51%-a ugyanebben a kategóriában, illetve szervezeti formában történt. Ugyanez jellemző az erdőfelújítás (65%), illetve az erdőtelepítés (72%) területi arányára is. A hozamok és teljesítmények fafajcsoportok szerinti megoszlását az alábbi diagramok szemléltetik, az 5.2.2.2.1. táblázat adatai alapján: A vizsgált minta véghasználati területének fafaj-csoportok szerinti megoszlása 26,1 6,1

; 4%

; 1%

74,1

; 10% 23,2

; 3%

6,0 141,2

; 20%

9,3

; 1% ; 1%

Tölgy Bükk Cser EKL Akác NNy ELL Fenyő

425,8

61

; 60%

A vizsgált minta véghasználati fatérfogatának fafaj-csoportok szerinti megoszlása 4 710 ; 4% 737

25 187

; 1%

17 996

; 14%

; 20% 9 660

; 8% 510

Tölgy

; 0%

1 427

; 1%

Bükk Cser EKL Akác NNy ELL Fenyő

65 209

; 52%

A vizsgált minta előhasználati területének fafaj-csoportok szerinti megoszlása

592,7

533,4

; 22%

; 20%

Tölgy Bükk 171,9

; 6%

Cser EKL

119,9 ; 4% 24,5

; 1%

Akác

49,7

; 2%

NNy ELL

283,7 ; 11%

Fenyő

897,6

62

; 34%

A vizsgált minta előhasználati fatérfogatának fafaj-csoportok szerinti megoszlása

13 307

; 22%

15 669 ; 25%

Tölgy Bükk Cser EKL 2 649

6 565

; 4%

Akác

; 11%

NNy ELL

10 740

583

; 1%

1 001

; 2%

Fenyő

; 18% 10 175

; 17%

A vizsgált minta erdőfelújítási első kiviteli munkáinak fafaj-csoportok szerinti megoszlása (hektár) -

; 0% 16,0 ; 7% -

4,2 ; 2%

; 0% 3,7

; 2%

-

; 0% Tölgy Bükk

68,8 ; 31%

Cser EKL Akác NNy ELL Fenyő

131,8 ; 58%

63

A vizsgált minta erdőtelepítési első kiviteli munkáinak fafaj-csoportok szerinti megoszlása (hektár) -

; 0%

-

; 0%

2,1

; 1%

-

; 0% 17,0

; 4% 7,0

; 2%

Tölgy Bükk 128,9

; 31%

Cser EKL Akác NNy ELL Fenyő

255,3

; 62%

A vizsgált minta véghasználati területének 80%-át két fafaj (akác 60%, nemesnyár 20%) foglalja el. A véghasználati fatérfogat esetében csaknem ugyanez a helyzet (akác 52%, nemesnyár 20%). A harmadik helyen a tölgyek állnak: a véghasználati terület 10%-át, a véghasználati fatérfogat 14%-át teszik ki. Az országos előhasználati terület 34%-át az akác, 22%-át a fenyők, 20%-át a tölgyek teszik ki; az előhasználat során nyert fatérfogat 25%-a a fenyvesekből, 22%-a a tölgyesekből, 18%-a a nemesnyárasokból, 17%-a pedig az akácosokból kerül ki. A vizsgált minta erdőfelújítási első kiviteli munkáinak csaknem 90%-át az akác és a nemesnyár teszi ki (akác: 58%, nemesnyár: 31%). A felújítások első kivitelének aránya jól tükrözi a magánerdő-gazdálkodás érdekeltségét a gyorsan növő fafajok ültetésében. Ugyanez a tendencia tükröződik az erdőtelepítési első kiviteli munkák területi arányában: akác: 60%, nemesnyár: 20%.

64

Végezetül részletesebb adatszűrést végeztünk az 5.2.2.1.1. táblázat (az alföldi), az 5.2.2.1.2. táblázat (a dunántúli), valamint az 5.2.2.1.3. táblázat (az észak-magyarországi) adatai alapján, a jellemzően magas értékeket tartalmazó adatsorokat a fafaj-szerkezet arányában is megjelenítjük a mellékletekben: 5.2.2.2.11. táblázat

Alföld

0,5–5 ha között

M

5.2.2.2.12. táblázat

Alföld

5–10 ha között

T

5.2.2.2.13. táblázat

Alföld

5–10 ha között

E

5.2.2.2.14. táblázat

Alföld

10 ha felett

B

5.2.2.2.15. táblázat

Alföld

10 ha felett

K

5.2.2.2.16. táblázat

Alföld

10 ha felett

E

5.2.2.2.17. táblázat

Alföld

10 ha felett

S

5.2.2.2.18. táblázat

Dunántúl

0,5–5 ha között

E

5.2.2.2.19. táblázat

Dunántúl

10 ha felett

M

5.2.2.2.20. táblázat

Észak-Magyarország

0,5–5 ha között

E

5.2.2.2.21. táblázat

Észak-Magyarország

5–10 ha között

K

5.2.2.2.22. táblázat

Észak-Magyarország

5–10 ha között

E

5.2.2.2.23. táblázat

Észak-Magyarország

10 ha felett

K

5.2.2.2.24. táblázat

Észak-Magyarország

10 ha felett

E

65

4.4. A naturális és gazdasági jellemzők találkozása, a fakereskedelmi árak A magán erdőgazdálkodási tesztüzem hálózat fontos feladata a gazdálkodási képességek és eredmények számbavétele, és az elemzések minél gyorsabb visszacsatolása. Ugyanakkor az egyik legjelentősebb szakmai kritika a több szempontból problémás magán erdőgazdálkodási fatermék értékesítési viszonyokat érte és éri. Természetesen a minél kedvezőbb árak elérése elsősorban az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók érdeke, amelyhez a fakereskedelmi átlagárak nyilvánosságával minden ország irányítása segíti az információ hiányban szenvedőket. Ezért is a magán erdőgazdálkodás megjelenésétől kezdődően szakmailag szorgalmazzuk az árfigyelő, elemző és tájékozató rendszer felállítását, amelyhez a fatemék árak vizsgálata is hasznosan hozzájárul. A felmérés során az adatlapos módszert alkalmaztuk, bátorítva az erdészeti szereplőket, hogy értékesítésükről minél részletesebb, egyedi információkat szolgáltassanak. Az Európai Unióban elvárt jelöléssel most ismerkedtek a résztvevők, de ennek ellenére jelentős mennyiségű információ begyűjtésére és feldolgozására volt mód (ha előfordultak összevont adatközlések is). Az árinformációk visszajuttatása, a tesztüzem hálózati tagok tájékoztatása újabb jelentős előrelépés lesz a fakereskedelem és a gazdálkodás során. A nyolc fafajra, négy választékra, a rönk esetében a méretekre és a minőségre kiterjedő felvétel első elemzésében a viszonylag kisebb mennyiségben előforduló és a tapasztalatok alapján árfekvésben közel fekvő kemény lombos fafajokat egy csoportban szerepeltetjük (tölgy, bükk és egyéb kemény lomb). A mostani vizsgálatba nem került be a Cser fafaj, amely szintén fontos eleme a fakitermeléseknek. A feldolgozás eredményeként az elemzésben megjelenő első táblázat tehát a kemény lombos fafajú rönköket összesíti (természetesen a szervezet csoportos adatoknál, mutatóknál már az egyes fafajok szerepelnek.) Az L1-2 rönknél minőségi osztály megbontására nem került sor, így ebbe a csoportba mintegy 600 m3 az összes rönk 30%-ának értékesítése szerepel. A rönk átmérő növekedésével a beérkezett értékesítési mennyiség rohamosan csökken, negyedelődik (de bekerült a mintába L5 – A választék is). A minőség megítélésénél a „B” kategóriát itt már háttérbe szorították, de az árbevételnél az egyes minőségek megoszlása már sokkal arányosabb. A továbbiakban a rönk és az egyéb sarangolt választékoknál a mennyiségeket és az egységárakat számítottuk és közöljük, de mivel nem valós választék összetételt mutatnak, hanem a beküldött értékesítéseket reprezentálják, ezért átlagos rönk árbevétel képzésére, mennyiségarányos súlyozásra nem kerül sor. A felmért rönk értékesítés mintegy 11 ezer m3, amelynek több mint fele nemes nyár és egyéb lágy fafajú, egynegyede akác, és mindössze 4%-a fenyő (amely mindössze néhány tranzakcióból származik). Az L1-2 minőséget első sorban nyár választékból jelentették az összes kb. 4200 m 3 több, mint 60%-át. Az arányaiban kis akác rönk értékesítés azt mutatja, hogy ezt a méretet és minőséget elsősorban más választéknak (egyéb iparifa) hossztolják („C” minőség nem fordult elő a mintában). Az L3 – L5 csoportból a leggyakrabban a „B” minőségről számoltak be, de ez részben az osztályozatlanságot is jelenti. Az „5” vastagsági csoport előfordulása rendkívül alacsony, gyakorlatilag egy-egy tételt mutat, de a korábban már bemutatott kemény lomb mellett számottevő mennyiségről a nyár esetében szereztünk információt. Az átlagos értékesítési árakban a kemény lomb vezető szerepe vitathatatlan, és a kis tételeknél is kedvező árakat tudtak elérni.

66

Az akác rönk árak, bár természetesen elmaradnak az előbbitől, de viszonylag jó értékesítési pozíciókat mutatatnak a magánerdő-gazdálkodás jövedelmét meghatározó fafajnál. Lényegesen kedvezőtlenebb helyzetre utal a szektor másik vezér fafajának, a nyár és egyéb lágy fafajoknál, adatközlésekből leszűrhető áralakulása. A magasabb átmérő kategóriák esetében is rendkívül szerény árak, a minőségileg is gyengébb választékok árai már aligha nevezhetők „rönk” áraknak (amely termesztéstechnológiai okokkal is magyarázható). Az egyéb választékok jelzett mennyisége több mint 23 ezer m3, amelynél az akác megelőzi a nyár fafajokat, de magas a kemény lombos reprezentáció is. A fenyő részaránya nem számottevő, éppen meghaladja az 5%-ot. A legjobban hasznosítható fafaj az akác, amely az árakban is megnyilvánul, amelynek ellentéte a sereghajtó fenyő fafaj. A tőmelletti értékesítés esetében a sarangolt (faforgácsfa, farostfa stb.) választékok átlagos árbevétele rendkívül alacsony, a 4 ezer Ft/m 3 egységárat sem éri el, amely további vizsgálatokat igényel. A feldolgozás során az egyedi adatokat excell táblába rögzítettük, amelyet abszolút értékben és %-os formában is szűrtünk a vizsgált jellemzők szerint (ezeket teljes egészében a számítógépes adatállományban mentettünk el, részben a feldolgozási táblázatokban nyomtattunk ki). A következő táblázatokban (az előzőekhez hasonló szerkesztési stílusban) a vizsgált szervezetek jellemzők szerinti összehasonlítására kerül sor, választék – fafaj sorrendben. A mennyiségben súlyozás elhagyásával az összesen átlagár bemutatása történik meg. Az ettől való eltérést (a bázishoz viszonyított %-ok megadásával) a szervezeti jellemzők szerint mutattuk be. A kis tételek torzító hatásának kiküszöbölésére mindkét esetben csak a 100 m3 mennyiséget meghaladó értékesítéseket tüntettük fel (amely a táblázatot így természetesen jelenleg szellőssé tette). A legtöbb adatot a rönk esetében az alföldi, „3”-as nagyságú erdőbirtokossági társulati formában működő szervezetek szolgáltatták, de az egyéb választékok esetében már számosabb információval rendelkezünk. Az integrátorok lényeges szerepét mutatja az összesentől való kis eltérés, amely az erdőbirtokossági társulatnál megismétlődik. A régiókat vizsgálva a dunántúli kevés adat is lényegesen eltér, értékben elmarad, tehát itt a helyszíni vizsgálatot kell megismételni, megerősíteni. A hozami területeknél a jellemzők összeesése miatt ugyanez a helyzet. Az adatfeldolgozás az egyéb választékok csoportjaiban hasonló eredményre vezetett. A fentiekben is kiemelt alacsony árak esetében a különböző jellemzőjű szervezeteknél még alacsonyabb értékek is szerepelnek (megerősítve a kapott átlagadatok számítási helyességét). A fakereskedelmi adatok elemzés és tájékoztatás céljára már így is jól felhasználhatók, és bizonyított a rendszer működőképessége. A későbbiekben a folyamatos adatgyűjtéssel, nagyobb mennyiségekre való kiterjedéssel gyorsabb és pontosabb információ szolgáltatás megalapozására nyílik feltétel. Ez már nemcsak a megtörtént események regisztrálását, hanem az árfolyamatok pozitív befolyásolását is jelenti. A felmért erdőgazdálkodók fatermék értékesítési átlagárai ugyanakkor felhasználhatók a gazdálkodás jövedelmezőségének a megítélésénél, illetve az eredmény tervezésnél, a támogatások számításánál.

67

23. Táblázat Kemény lombos fafajok (tölgy, bükk, egyéb kemény lomb) rönk értékesítési átlagárai A minőség Méret Mennyiség Árbevétel csoport m3 EFt L1-2 L3 332 6394 L4 184 4578 L5 30 1099 546 12071 Σ L3-5 Rönk 546 12071 összesen

B minőség Egységár Mennyiség Árbevétel Ft/m3 m3 EFt 575 7320 76 1430 19259 36 1171 24880 36633 112 2601

C minőség Egységár Mennyiség Árbevétel Ft/m3 m3 EFt 12728 675 9658 18816 69 1852 32528 37 1086 781

687

781

9921

53

12596

Összesen Egységár Mennyiség Árbevétel Egységár Ft/m3 m3 EFt Ft/m3 575 7320 12728 1083 17482 16142 14308 289 7601 26301 26841 67 2185 32612 29351 1439 27268 2014

34588

24. Táblázat Rönk értékesítési mennyiségek és átlagárak Méret csoport T-B EKL Mennyiség m3 L1-2 – L3 332 L4 184 L5 30 546 Σ L3-5 Rönk 546 összesen Mind546 összesen 10961 m3 Egységár Ft/m3 L1-2 – L3 19259 L4 24880 L5 36633

A minőség A NNY

F

T-B EKL

– 118 – – 118 118

– 597 400 50 1047 1047

– – – – – –

118

1047

–

– 12451 – –

– 10171 11000 14000

– – – –

B minőség A NNY

F

T-B EKL

C minőség A NNY

F

785 533 – – 533 1318

2762 1238 367 – 1605 4367

66 130 130 196

– 675 69 37 781 781

– – – –

– 333 – – 333 333

– – 250 – 250 250

2014

2754

5747

446

781

–

333

250

12728 18816 32526 –

10497 10819 – –

7605 6688? 8719 –

7911 – 13000 –

– 14308 26841 29351

– – – –

– 6412 – –

– – 8000 –

575 76 36 – 112 687

25. Táblázat Egyéb választékok értékesítési mennyiség és átlagára fafajonként Választék Egyéb iparifa Sarangolt fa Tűzifa Egyéb választék (összesen / átlag)

T-B-EKL 1287 344 3872 5463

Mennyiség (m3) A NNY 1736 931 9 1117 7386 5288 9131

7336

F 272 711 240 1223

54

T-B-ekL 7029 3788 5392 5676

Egységár (Ft/m3) A NNY 11269 5692 10000 3831 6839 6097 7684

5701

F 4186 3317 3045 3454

26. Táblázat A felmért erőgazdálkodók fatermék értékesítési átlagárai (100 m3 feletti összes értékesítés) Megnevezés L1-2 T B EKL A NNY ELL L3-A T B A NNY L3-B A NNY L3-C T NNY L4-A B NNY L4-B NNY Erdőgazdálkodó (db)

Összesen Integrátor Ft/m3

%

14262 15341 9576 10497 751 7949

103,3 110,8 107,6 102,8 100,8 100,0

21260 15483 12451 10171

100,0 100,0

10819 6688

Régió É %

D %

Hozami terület nagyság 1 2 3 % % %

A % 99,3

100,0 61,7 81,0 85,3

139,1 103,0 101,7 100,0

61,7 101,5 85,3

77,3 100,0

Magán %

Szervezeti forma Ebt. Eszöv. Kft. % % %

103,3 110,8 139,1 96,8 101,2 92,0

101,0 99,8 106,9 102,6 100,0

77,3

77,3 100,0

100,0 100,0

100,0 100,0

98,3

1004,5 99,6

100,7 100,0

100,7 100,0

105,9 99,6

96,7 99,9

22965 11000

100,0 100,0

8719 39

100,0

96,0 100,0 100,0

8

96,0 100,0

96,0 96,7

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

15

93,2 84,9

100,0

100,0

14308 6412

100,0 16

20

55

Bt. %

6

100,0 13

4+6

100,0 18

2

6

3

27. Táblázat A felmért erőgazdálkodók fatermék értékesítési átlagárai (100 m3 feletti összes értékesítés) Megnevezés Egyéb iparifa T B EKL A NNY F Sarangolt fa T NNY F Tűzifa T B EKL A NNY F Erdőgazdálkodó (db)

Összesen Integrátor Ft/m3

%

7130 6757 6928 11269 5662 4186

98,8

D %

Régió É %

Hozami terület nagyság 1 2 3 % % %

A % 99,3

98,1

100,0 113,5 121,1 95,8

174,6 75,8

3891 3700 3317

111,2 100,0 100,4

136,2 89,4 86,0

5477 7000 5151 6839 3537 3045 39

92,4 100,0 107,6 89,7 65,7 86,9

91,3 96,3 103,0 131,4 15

98,5 88,8 99,8 83,3 89,5 88,2

100,0 113,5 82,3 104,9 113,3

174,3 75,8

68,0

71,0 97,6 112,0

77,1 108,6 93,2

107,2

92,5 100,0 135,3 98,0

6

57,8 13

96,4 100,0 100,0 94,2 65,7 108,1 18

89,4 68,4

98,6

93,7

151,3

92,3

135,3 100,5

96,3 97,7

8

62,8 16

131,4 20

56

113,5 84,8 105,3

77,1 101,1 107,7

101,4 107,7 124,3 100,0

Magán %

Szervezeti forma Ebt. Eszöv. Kft. % % %

4+6

Bt. %

154,9 105,6 112,0 106,7 152,1

98,0

2

6

3

4.5. Vagyoni helyzet és forrásellátottság (eszközök) A forgóeszközök megtérülési ideje Nagyon fontos annak ismerete, hogy hány napig van lekötve a tőke a forgóeszközökben. Ez a forgási sebesség mutatja meg. A forgási sebesség fokozása a pénzáramot növeli, ami felhasználható újabb befektetésekben, tehát visszaáramolhat a jövedelemképzés folyamatába. A következő ábrákon a forgóeszköz megtérülési idejét az egyes parciális ciklusidők összegeként ábrázoltuk. Így lehetővé válik az forgóeszköz összetétel elemzésére is. nap 160 140 120

Értékpapírok Pénzeszközök Követelések Készletek

100 80 60 40 20 0 Alföld

Egyéb

11. ábra Forgóeszközök ciklusideje országrészenként Az ábrából látható hogy a megtérülési idő az Alföldön sokkal hosszabb (155 nap). A készleteket leszámítva mindegyik csoportban hosszabb a ciklusidő. Az ábrából az is látható, hogy az alföldön kívüli területeken elhanyagolható az értékpapírok szerepe. nap 160 140 120

Értékpapírok Pénzeszközök Követelések Készletek

100 80 60 40 20 0 0-5 ha

5,0 ha -

12. ábra Forgóeszközök ciklusideje üzemnagyság szerint

53

A kisterületű erdőgazdálkodóknál a forgó eszközök legnagyobb része (78 %-a) pénzeszközök formájában van. A folyamatos saját tevékenységet feltételező készletek arány csak 10 %. Ez is azt mutatja, hogy ezek az üzemek nem önállóan végzik az erdészeti beavatkozásokat. nap 250 200 Értékpapírok Pénzeszközök Követelések Készletek

150 100 50 0 EBT

GT

13. ábra Forgóeszközök ciklusideje szervezeti forma szerint Az erdőbirtokosság társulások viszonylag hosszú (209 napos) megtérülési idővel gazdálkodnak. Nagyon magas itt is a pénzeszközök aránya (68 %). A követelése átlagos behajtási ideje majdnem két hónap. A gazdasági társaságokra az értékpapírok szerepe jellemző. nap 200

150

Értékpapírok Pénzeszközök Követelések Készletek

100

50

0 Integrátor

Egyéb

14. ábra Forgóeszközök ciklusideje integrátorság szerint A forgóeszközök megtérülési ideje az integrátoroknál 125 nap, egyéb gazdálkodóknál ennek több mint másfélszerese (192 nap).

54

Likviditási ráták Megmutatják az üzem képességét a rövid lejáratú kötelezettségeinek teljesítésére. Minden üzleti vállalkozás számára a fizetőképesség megtartása túlélési feltétel. Amennyiben a fizetések, a szállítói számlák, a kamat- és tőketörlesztések, valamint az egyéb kötelezettségek lejáratkor nem teljesíthetők, úgy a társaság egzisztenciája forog veszélyben. A likviditási ráták a rövidlejáratú kötelezettséghez hasonlítják a fezezésükre rendelkezésre álló eszközökhöz. Ezen logika szerint egy vállalat akkor van biztonságban, ha a likviditási rátája nem kisebb egynél. Többféle likviditási rátát számítanak. Ezek abban különböznek egymástól, hogy a kötelezettségek fedezésére az eszközök milyen széles körét vonják be. Természetesen az sem igazán kedvező, ha érték túl magas (pld 2 fölötti), mert ez azt jelenti, hogy a vállalkozás nem használja ki a lehetőségeit. Az egyes mutatók számításánál használt képletek: Likvid forgóeszközök = pénzeszközök + rövid lejáratú értékpapírok Likviditási ráta I. = Likvid forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási ráta II. = (Likvid forgóeszközök + Követelések) / Rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási ráta III. = Forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek A képletekből látható hogy a rátát a sorszám növekedésével egyre kevésbé szigorúak. 2

1,5 Likviditási ráta I. Likviditási ráta II. Likviditási ráta III.

1

0,5

0

Alföld

Egyéb

15. ábra A fizetőképesség helyzete országrészenként A számított likviditási mutatók közül csak az egyéb területeken nem éri el az I. likviditási ráta az egyet (0,90). Tehát összességében nincs probléma a fizetőképességgel, mert a II. ráta az egyéb területeken is megnyugtató mértékű (1,46). Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a cégeknek azonnal ki kellene elégíteni a hitelezőiket. Ezt akkor is meg tudnák tenni, ha a likvid forgóeszközeiket és követeléseiket csak 70 %-os áron tudnák értékesíteni.

55

7 6 5 Likviditási ráta I. Likviditási ráta II. Likviditási ráta III.

4 3 2 1 0 0 - 5 ha

5 - ha

16. ábra A fizetőképesség helyzete üzemnagyság szerint Az ábrából látható, hogy a kisterületű üzemeknek több mint ötször akkora likvid eszközük van, mint amennyi a követelések teljesítéséhez elegendő. A nagyobb területű üzemeknél is mindhárom mutató egynél nagyobb értékű. Tehát a fizetőképesség megnyugtató. 10 8 Likviditási ráta I. Likviditási ráta II. Likviditási ráta III.

6 4 2 0 Egyén

EBT

GT

17. ábra A fizetőképesség helyzete szervezeti formák szerint Az egyéni gazdálkodóknak gyakorlatilag nincsenek tartozásaik, e miatt a mutatóik értelmezhetetlenek. A társulások értékei a „normális” határok között vannak (1,06 – 1,87).

56

3,5 3 2,5 Likviditási ráta I. Likviditási ráta II. Likviditási ráta III.

2 1,5 1 0,5 0

Integrátor

Egyéb

18. ábra A fizetőképesség helyzete integrátorság szerint Az ábra megerősíti az eddigi képet. Az intergátorok likviditási mutatói kedvező értékintervallumon belül (1,01 – 1,70) mozognak. Az egyéb gazdálkodók túlbiztosítanak, ami az eszközeik kihasználatlanságát mutatja. Hatékonysági ráták Azt mérik, hogy milyen gazdaságosan használja a vállalat a birtokában levő eszközeit. Különösen hasznos a cég működési eredményeinek értékeléséhez. Az eszközarányos forgalom értéke azt mutatja meg, hogy az összes eszköz (befektetett + forgó) egységnyi értéke hány egység árbevételt indukál. A lekötött tőkehatékonysága rokon mutató. Ennél az árbevételt a lekötött tőkéhez (tárgyi eszközök + készletek) viszonyítjuk. A lekötött tőke az összes eszköz egy részét tartalmazza. E miatt a második mutató törvényszerűen nagyobb értéket eredményez. 7 6 5 Eszközarányos forgalom A lekötött tőke hatékonysága

4 3 2 1 0

Alföld

Egyéb

57

19. ábra Eszközhatékonyság országrészenként Az ábra alapján a két országrész között nincs lényeges különbség. Az összes eszköz hatékonysága az alföldön jobb (1,51), míg a lekötött eszközök az egyéb területeken eredményeznek magasabb árbevételt (6,33). 10 8 6

Eszközarányos forgalom A lekötött tőke hatékonysága

4 2 0

0-5 ha

5- ha

20. ábra Eszközhatékonyság üzemnagyság szerint A kisebb területen gazdálkodóknak kb. kétszeres az eszközhatékonysága a nagyobbakkal szemben. Ennek az a kézenfekvő oka, hogy olyan kevés eszközzel rendelkeznek (a beavatkozásokat idegen vállalkozásokkal végeztetik), hogy az eszközállomány nincs szerves kapcsolatban az árbevétellel.

7 6 5 Eszközarányos forgalom A lekötött tőke hatékonysága

4 3 2 1 0

EBT

GT

21. ábra Eszközhatékonyság szervezeti formánként

58

Korábbi elemzéseinkből már kiderült, hogy az erdőbirtokosságok a termeléshez szükségtelenül nagy pénzkészlettel rendelkeznek, ami rontja a hatékonyságukat. 14 12 10 Eszközarányos forgalom A lekötött tőke hatékonysága

8 6 4 2 0

Integrátor

Egyéb

22. ábra Eszközhatékonyság integrátorság szerint Az ábrából látható, hogy a nem integrátoroknál a lekötött eszközök hasznosulása több mint tizenkétszeres. Ez arra utal, hogy nem maguk végzik a munkákat és ezért alig rendelkeznek eszközzel. A likviditást jellemző időtartamok A következőkben négy a likviditást jellemző időtartamok hasonlítunk össze a különböző magán erdészeti üzemek között. Követelések behajtásának ideje azt mutatja meg, hogy az árbevételből hány nap alatt folyik be a követeléseknek megfelelő összeg, vagyis átlagosan hány nap telik el az értékesítés és a tényleges kifizetés között. Ha ez a szám magas (pld nagyobb mint 60 nap), akkor valószínűleg lassan fizető vevőkről vagy (rosszabb esetben) behajthatatlan követelésekről van szó. A szállítói tartozás rendezésének ideje a mérleg másik oldalát jellemzi: A cég átlagosan hány nap alatt rendezi a szállítói tartozásait. Ennek az értéke azt mutatja, hogy a szállítói tartozások összege hányszorosa az egy napi beszerzésnek. Természetesen nem érdeke a cégnek, hogy ez az érték túl alacsony legyen, mert eddig a szállítók pénzét használhatja. Természetesen a magas érték a szállító kapcsolatok megromlását és megnövekedett kamatterheket jelent. A finanszírozás szempontjából az a kedvező ha a szállítói tartozás rendezésének ideje nem rövidebb mint a követelések behajtásának ideje. Ezen két időhossz különbségének az készletlekötési idővel növelt értéke adja a finanszírozási időt, megy azt mutatja meg, hogy a cégnek hány napra elegendő többletforrása van. A likvid időtartam azt mutatja meg, hogy a vállalat a likvid eszközeiből (Követelések + Pénzeszközök + Likvid értékpapírok) hány napig tudja fedezni a működési kiadásait. Természetesen az utóbbi két mutatónál a minél nagyobb érték a kedvező.

59

nap 160 140 120

Követelések behajtásának ideje A szállítoi tartozás rendezésének ideje Finanszírozási idő Likvid időtartam

100 80 60 40 20 0

Alföld

Egyéb

23. ábra pénzgazdálkodási időtartamok országrészenként Az ábrából látható hogy a követelések behajtásának ideje az Alföldön viszonylag magas (49 nap), de ez még nem lépi túl a kezelhetőség határát. A tartozások rendezésének ideje minkét országrészben alacsonyabb a követelések behajtási idejénél. Különösen az egyéb területeken működő gazdálkodók mutatkoznak jó vevőknek (11 nap). A likviditási időtartam mindkét helyen megnyugtatóan magas (144 illetve 86 nap). nap 200

150

Követelések behajtásának ideje A szállítoi tartozás rendezésének ideje Finanszírozási idő Likvid időtartam

100

50

0

EBT

GT

24. ábra pénzgazdálkodási időtartamok szervezeti formák szerint Az ábrából kitűnik, hogy az erdőbirtokosságoknak kiváló a likviditási helyzetük: a likviditási időtartamuk fél év (181 nap). A követelések behajtásának ideje meglehetősen hosszú (60 nap). Gyorsan fizetnek (10 nap). A gazdasági társaságok mutatói összességében némileg kedvezőtlenebbek, de megfelelőek.

60

nap 160 140 120

Követelések behajtásának ideje A szállítoi tartozás rendezésének ideje Finanszírozási idő Likvid időtartam

100 80 60 40 20 0

0-5 ha

5- ha

25. ábra pénzgazdálkodási időtartamok üzemnagyság szerint Az ábrából látható, hogy a kis üzemek csak minimális piaci tevékenységet folytatnak. A nagyobb üzemek likviditási helyzete stabil. Likviditási időtartamuk stabil. nap 250 200 Követelések behajtásának ideje A szállítoi tartozás rendezésének ideje Finanszírozási idő Likvid időtartam

150 100 50 0 -50

Integrátor

Egyéb

26. ábra pénzgazdálkodási időtartamok integrátorság szerint Az integrátorok likviditási időtartamai jók, likviditási időtartamuk 114 nap. Az egyéb üzemek jó mutatóinak jelentős részben az az oka, hogy minimális a saját üzemi tevékenységük és e miatt alacsony a napi működési kiadásuk, és ennek következtében alakult ki a 195 nap likviditási időtartam. Tőkemegtérülés A tőke megtérülési mutatók a befektetők számára adnak tájékoztatást arra, hogy rendelkezésre álló tőkéjüket hova fektessék be. Természetesen oda a legcélszerűbb ahol a legmagasabb a megtérülés. Természetesen a döntés nem egyszerű, mert ezenkívül számos szempontot kell figyelembe venni, melyek közül talán az egyik legfontosabb a tőkemegtérülés biztonsága. A 61

következőkben bemutatott értékek az eredmény-kimutatás és a mérleg adatain alapulnak. Tehát azok az értékek amik ezekben nem lettek rögzítve nem kerültek figyelembe vételre. Vagyonmegtérülés: ROA (Return on Assets). Ez a nemzetközi összehasonlításokban gyakran használt mutató azt jelzi, hogy az összes (befektetett és forgó) eszköz hányad része térül meg az adózott profitból. Beruházás megtérülés: ROI (Return on Investment) azt mutatja meg, hogy a nettó eszközök (Tárgyi eszközök + Forgó eszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek) hányad része térül meg az adózott profitból. 0,35 0,3 0,25 ROA(Return on Assets) ROI (Return on Investment)

0,2 0,15 0,1 0,05 0

Alföld

Egyéb

27. ábra tőkemegtérülés országrészenként Az Alföldön az összes eszköz 8,6 %-a térül meg az adózott profitból. Egyébterületen ez némileg magasabb (10,1 %). A nettó eszközök megtérülésében nagyobb a különbség, mely az Alföldön kívüli területeken eléri a 31,2 %-ot. Ennek egyik fő oka hogy ezek az üzemek kevés tárgyi eszközzel rendelkeznek. 0,25 0,2 0,15

ROA(Return on Assets) ROI (Return on Investment)

0,1 0,05 0

0-5 ha

5- ha

62

28. ábra tőkemegtérülés üzemnagyság szerint Feltűnő az hogy a kis üzemekben sokkal magasabb az eszközhatékonyság, valamint az hogy itt sokkal kisebb a különbség a két mutató között. Ez abból adódik, hogy a ROA képletében a befektetett eszközöket, a ROI-nál a tárgyi eszközöket használtuk. A kis üzemekben a tárhyi eszközök teszik ki a befektetett eszközök 80 %-át, míg a nagyobb üzemekben ez az arány csak 55 %. 0,5 0,4 0,3

ROA(Return on Assets) ROI (Return on Investment)

0,2 0,1 0

Egyéni

EBT

GT

29. ábra tőkemegtérülés szervezeti formánként Az egyéni gazdálkodóknál a magas érték az eszköznélküliségre (külső kivitelező) utal. A társas gazdálkodók között feltűnő a gazdasági társaságok előnye. 0,6 0,5 0,4 ROA(Return on Assets) ROI (Return on Investment)

0,3 0,2 0,1 0

Integrátor

Egyéb

30. ábra tőkemegtérülés integrátorság szerint

63

Ennek az ábrának az alakulása az előzőekből már következik, tekintettel arra, hogy az integrátorok áltatában nagyobb területű gazdasági társaságok. Az integrátorok tőkemegtérülési mutatói: ROA = 5,8 %, ROI = 11,7 %. Következtetések A vizsgált 15 mutató alapján megállapítható, hogy az adatszolgáltató 39 üzem stabil gazdálkodást folytat. Ezen általános kép mellett viszonylag nagyok a különbségek. Az üzemek egy csoportja az erdészi munkák kb 50%-át saját kivitelezésben végzi, ehhez eszközökkel, munkaerővel rendelkezik. A gazdálkodók másik csoportja, elsősorban a kisebb erdőterületen működők, jellemzően kivitelezőkkel végezteti el a feladatokat. A termékeiket nagyrész piacra viszik, így árbevételhez jutnak a nélkül, hogy eszközöket kellene lekötniük. E miatt ezeknek a gazdálkodóknak kiugróan jók, mind a likviditási, mind a hatékonysági mutatói. 4.5.1. Ágazati tevékenység-szerkezet Az üzemági eredménylap tartalmazza az egyes üzemágak ─ vagyis főbb tevékenységcsoportok ─ bevételi és költségadatait, ezért ennek az elemzése jó információt nyújt az üzemek tevékenység szerkezetéről és az egyes tevékenységek bevétel – hozam viszonyairól. Az adatgyűjtés során 12 üzemágat különítettünk el. Ezek legfőbb ökonómiai jellemzőit mutatja a következő ábra.

Árbevétel Erdőtelepítés Fakitermelés Nem-fa erdei termékek Erdőg. szolgáltatás

Költség Erdőfelújítás Erdőfenntartás Mezőgazdaság Szolgáltató üzemek

Eredmény Erdőművelés Vadgazdálkodás Fafeldolgozás Erdészeti irányítás

31. ábra A magán erdészeti üzemek üzemági szerkezete A fenti ábrából látható, hogy a 12 üzemágból az árbevételt és a költségeket csak 7 határozza meg. Célszerű a könnyebb átláthatóság érdekében a kevésbé jelentős üzemágakat összevonni. Ennek szellemében 5 összevont üzemágat alakítottunk ki. Az erdőterület bővítését szolgáló erdőtelepítést, az erdő fenntartását jelentő erdőfelújítást (az erdőfelújítás, erdőművelés és erdőfenntartás összevonásával), a leginkább piaci tevékenységet jelentő (és az eredményt elsősorban meghatározó) fakitermelést, az erdőgazdálkodási szolgáltatásokat és a megmaradó 6 üzemágat az egyébbe vontuk össze. Ennek a leegyszerűsített szerkezetnek a legfőbb jellemzőit mutatja a következő ábra.

64

Árbevétel Erdõtelepítés Erdõg. szolgáltatás

Költség Erdõfelújítás Egyéb

Fakitermelés

32. ábra A magán erdészeti üzemek összevont üzemági árbevétel és költség szerkezete Az ábrából egyértelműen látható, hogy a magán erdészeti üzemek ökonómiai helyzetét alapvetően a fakitermelés üzemág határozza meg: ez adja a termelés érték 55 %-át és a költségek 40 %-át. A termelési érték szempontjából még meghatározó az erdőgazdálkodási szolgáltatások szerepe. Ez adja a termelés érték 19 %-át. A költségeknél a fakitermelés meghatározó szerepe nem olyan kirívó. Közel kiegyenlített az összetétel. Ebben az erdőgazdálkodási szolgáltatások 22 %-al, az erdőfelújítás 16 %-al és az erdőtelepítés 12 %-al vesz részt. A veszteséges üzemágak miatt az eredmény nem ábrázolgató korrekten kördiagramon.

millió Ft 80 60 Egyéb Erdőg. szolgáltatás Fakitermelés Erdőfelújítás Erdőtelepítés

40 20 0 -20 -40

33. ábra Az üzemági eredmény összetétele üzemáganként

65

Az ábrából látható, hogy a kiemelt üzemágak közül meghatározó a nyereséges fakitermelés. Az erdőfelújítás viszont jelentős veszteségforrás.

Erdőtelepítés

anyag

Erdőfelújítás

Szolgáltatás

Bér

Fakitermelés

Értékcsökkenési leírás

34. ábra Az erdőgazdálkodási üzemágak költségszerkezete Összehasonlítottuk a három erdőgazdálkodási üzemág költségszerkezetét. Az ábrából látható, hogy az egyes üzemágak között markáns eltérések vannak. Az erdőtelepítésnél kiemelkedő részarányú (68 %) az anyagköltség. Ez teljes egészében vásárolt anyag, valószínűleg szaporítóanyag. A szolgáltatások súlya 16%, míg a bérre és az értékcsökkenésre 8 – 8 % marad. Ezekből a számokból azt a következtetést lehet levonni, hogy az erdőtelepítést az üzemek saját rezsiben, saját gépekkel végzik. Az erdőfelújításnál az anyag költség kisebb súlyú (kerekítve 15%). Itt a meghatározó szerepe a szolgáltatásoknak van (63 %). A bér 21 %, az értékcsökkenés csak 2 %. Az erdő-felújítási munkákat döntően vállalkozókkal végeztetik el az üzemek. A fakitermelés költségszerkezete a két előző üzemág között helyezkedik el: Az anyagköltség az erdőtelepítésének valamivel több mint a fele. Az összes költség legnagyobb része (51 %) szolgáltatás. A bérnek (12 %) és az értékcsökkenésnek (2 %) kicsi a jelentősége. A számokból leszűrhető, hogy a fakitermelésnél a saját kivitelezés és a szolgáltatások igénybe vétele egyaránt fontos. A területi elhelyezkedésből adódó különbségek A mintában részvevő üzemek az ország különböző részein tevékenykednek. Ez a tény lehetőséget ad arra, hogy a területi elhelyezkedésből adódó különbségeket értékeljük. A rendszer jelenleg fejlesztés alatt van. Az adatgyűjtésbe bevont üzemek száma egyenlőre statisztikai oldalról nem teszi lehetővé azt, hogy kisebb területegységek jellemzőit megállapítsuk. Fentiek miatt a statisztikailag is indokolható egyszerű csoportosítást alkalmaztuk.

66

Alföld

Erdőtelepítés Erdőg. szolgáltatás

nem Alföld

Erdőfelújítás Egyéb

Fakitermelés

35. ábra A termelési érték összetétele országrészenként A termelési érték szerinti összetétel elemzésénél természetesen figyelembe kell venni, hogy az erdőtelepítés és erdőfelújítás nem állít elő piaci terméket, tehát itt nincs is klasszikus árbevétel. Ez természetesen nem országrészek közötti különbség. Nagyon szembetűnő az eltérés a két kördiagram között. Az Alföldön a fakitermelés meghatározó súlya mellett viszonylag egyformán vesznek részt az egyes üzemágak a termelési érték kialakításában. Az Alföldön kívüli területeken a fakitermelés mellett (94,5 %) csak az erdőfelújítás (4,5 %) említésre méltó.

Alföld

Erdőtelepítés Erdőg. szolgáltatás

nem Alföld

Erdőfelújítás Egyéb

Fakitermelés

36. ábra Az üzemági költség összetétele országrészenként Az üzemági költségek tekintetében az Alföldön viszonylag kiegyensúlyozott a kép, a fakitermelés túlsúlya mellett meghatározó szerepet kap az erdőgazdálkodási szolgáltatás (23,5 %), az erdőfelújítás (15,9 %) és az erdőtelepítés (12,6 %) is. Az Alföldön kívüli területeken

67

viszont a fakitermelés teszi ki a költségek majd háromnegyedét (71,5 %), e mellett még az erdőfelújítás jelentős (12,8 %), az erdőtelepítés elhanyagolható.

37. ábra Az üzemági eredmény összetétele országrészenként Az ábrából látható, hogy az üzemági eredmény legnagyobb részben a fakitermelésben keletkezik. Legnagyobb veszteség forrás az Alföldön az erdőfelújítás, más területeken az egyéb tevékenységek

Alföld

anyag

nem Alföld

Szolgáltatás

Bér

Értékcsökkenési leírás

38. ábra Az erdőfelújítás költségszerkezete országrészenként Az erdőfelújítás költségszerkezetét megvizsgálva látható, hogy mindenütt a szolgáltatások a jellemzőek, de ezek aránya az Alföldön 61,2 %, egyéb helyek átlagában 92,2 %. Látható, hogy csak az alföldön jelenik meg a saját munkára utaló bér (22,0 %) és értékcsökkenés (1,9 %).

68

Alföld

anyag

nem Alföld

Szolgáltatás

Bér

Értékcsökkenési leírás

39. ábra A fakitermelés költségszerkezete országrészenként A fakitermelés költségszerkezete még erősebben kihozza az országrészek közötti különbségeket. Az Alföldön kívüli területeken szinte kizárólag (99,3 %-ban) csak szolgáltatásokat találunk. Az alföldön ezek aránya csak 45,5 %, tehát nagyrészben saját kivitelezésben folynak a fakitermelések. Az üzemnagyság és a jövedelmezőség kapcsolata Az üzemnagyság jellemzésére nem a kézenfekvő és a nemzetközi szakirodalomban általánosan használt üzemi területet alkalmaztunk. Ennek legfontosabb oka az, hogy a tőlünk nyugatra és északra levő országokkal ellentétben, nálunk nagyon változatos a fafajszerkezet, ezért ha üzemnagyságról beszélünk a terület mellett feltétlen meg kell adni a fafajt, mert természetesen gazdálkodási szempontból nem összehasonlítható egy 10 hektáros tölgyes gazdaság egy 10 hektáros nyárassal. Ennek a problémának a feloldására alkalmazzuk a hozami területet. Tulajdonképpen a hozami területen kétféle módon érthetjük. Az egyik a rövidtávú hozami terület, mely az elkövetkező időszakban véghasználatra érett faállomány területét jelenti és emiatt az összterületen kívül a fafajszerkezettől és az aktuális kortól függ. A hosszútávú hozamterület számítható a terület és a vágáskor hányadosaként, vagyis csak ettől a két tényezőtől függ. Az üzemnagyság kategorizálásánál a hosszútávú hozamterülettel számoltunk. Megítélésünk szerint a folyamatos gazdálkodáshoz, ami az üzemi gazdálkodás alapfeltétele szükséges egy minimális hozamterület. Az elemzéseink számára az üzemeket két csoportra osztottuk az 5 ha hozami területnél kevesebbel rendelkező és ennél nagyobb üzemekre.

69

5 ha nál kisebb

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

5 ha nál nagyobb

Erdőfel-újítás egyéb

Fakiter-melés

40. ábra A termelési érték összetétele üzemnagyság szerint Az ábrából jól látható, hogy a kis üzemeknél az erdőtelepítés szerepe elenyésző (0,8 %), szemben a nagyüzemek 12,2 %-ával. Az erdőgazdálkodási szolgáltatások szintén csak a nagyüzemekre jellemzőek (19,7 %).

5 ha nál kisebb

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

5 ha nál nagyobb

Erdőfel-újítás egyéb

Fakiter-melés

41. ábra Az üzemági költségek összetétele üzemnagyság szerint A költségszerkezetet mutató ábra hasonló képet ad a nagyobb üzemek gazdálkodási struktúrájáról mint az előző: a nagyüzemekre jellemző a többlábon állás, az egész erdőgazdálkodási spektrum lefedése, ami a gazdálkodás biztonságának, továbbfejlődésének alapfeltétele.

70

5 ha nál kisebb

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

5 ha nál nagyobb

Erdőfel-újítás egyéb

Fakiter-melés

42. ábra Az üzemági eredmény összetétele üzemnagyság szerint Az előző két ábra információi alapján következik az üzemági eredmény összetétele. Üzemnagyságtól függetlenül, az eredmény túlnyomó részét (88,6 % - 90,9 %-át) a fakitermelés adja. A többi tevékenység csak ezt egészíti ki néhány százalékban.

5 ha nál kisebb

anyag

Szolgáltatás

5 ha nál nagyobb

Bér

Értékcsökkenési leírás

43. ábra Az erdőfelújítás költségszerkezete üzemnagyság szerint A kisüzemekben az erdőfelújítás költségeit szinte kizárólag (97,7 %) szolgáltatások teszik ki, vagyis kivitelezőkkel végeztetik el a munkát. A nagyüzemeknél is nagymértékű (62,1 %) a szolgáltatások arány, de itt már megjeleni a sajátbér (21,3 %) és az anyag (14,8 %) is. Ez utóbbiak a saját kivitelezésnek a velejárói.

71

5 ha nál kisebb

anyag

Szolgáltatás

5 ha nál nagyobb

Bér

Értékcsökkenési leírás

44. ábra A fakitermelés költségszerkezete üzemnagyság szerint A fakitermelésnél hasonló a helyzet, bár itt még nagyobbak a különbségek a két csoport között. A kisüzemeknél 100 % szolgáltatás, míg a nagyok nál csak 50,1 %. A szervezeti forma hatása a jövedelmezőségre Az adatgyűjtés során a következő szervezeti formákat különítettük el: – magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő egyéni gazdálkodó – magánszemély önálló tevékenysége vagy őstermelő közös megbízott – egyéni vállalkozó – betéti társaság – korlátolt felelősségű vállalkozás – erdőbirtokossági társulat – szövetkezet A statisztikai megbízhatóság növelése érdekében a hasonló formákat összevontuk és három csoportot alakítottunk ki: – egyéni gazdálkodó (Egyéni), – erdőbirtokossági társulat (EBT) – gazdasági társaság (GT)

72

6,4% 11,9%

52,1%

8,5% 21,1% Egyéni

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

EBT

Erdőfel-újítás Egyéb

GT

Fakiter-melés

45. ábra A termelési érték összetétele szervezeti formák szerint A termelési érték összetételében lényeges különbségek állapítatóak meg. Az egyéni gazdálkodókra az erdőtelepítés a jellemző (58,0 %), a másodlagos a fakitermelés (41,7 %). AZ EBT-nél a fakitermelés majdnem kizárólagos (95,3 %). A gazdasági társaságokra a tevékenységek széles palettája a jellemző. Az uralkodó szerep itt is a fakitermelésé (52,1 %).

14,0% 12,1%

39,4%

10,3% 24,3% Egyéni

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

EBT

Erdőfel-újítás Egyéb

GT

Fakiter-melés

46. ábra A költségek összetétele szervezeti formák szerint A költségeknél a főbb jellemzők hasonlóak, de a különbségek még élesebben előjönnek.

73

7,5% 1,1%

91,4%

Egyéni

EBT

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

GT

Erdőfel-újítás Egyéb

Fakiter-melés

47. ábra Az üzemági eredmény szervezeti formák szerint Az egyéni gazdálkodóknál az eredmény alakításában fontos szerepe van az erdőtelepítésnek (32,6 %). Az EBT-knél az erdmény 100 %-ban a fakitermelésből keletkezik. A gazdasági társaságoknál is a fekitermelés súlya 91,4 % és az erdőtelepítés alárendelt tevékenység (7,5 %).

17,6% 54,3% 2,2% 25,9% Egyéni

anyag

EBT

Szolgáltatás

Bér

GT

Értékcsökkenési leírás

48. ábra Az erdőfelújítás költségszerkezete szervezeti formák szerint Az erdőfelújításban az egyéni gazdálkodók és az EBT-k szinte kizárólag (97,5 – 99,6 %) szolgáltatásokat vesznek igénybe. A gazdasági társaságokban a szolgáltatások nagy jelentősége (54,3 %) mellet jellemző a saját kivitelelezés.

74

38,9%

2,1% 13,5%

45,5% Egyéni

anyag

EBT

Szolgáltatás

Bér

GT

Értékcsökkenési leírás

49. ábra A fakitermelés költségszerkezete szervezeti formák szerint A fakitermelés költségszerkezetének hasonlósága hasonló okokra vezethető vissza. Az ágazati jövedelmezőség és az integrátorság Az integrátorok a magán erdőgazdálkodás jogilag meghatározott szereplői, akiknál leginkább megvan a szakmai tapasztalat, kapcsolatrendszer, némi eszközállomány és tenniakarás. Mindezek alapján az integrátorok lehetnek a magán erdőgazdálkodás fejlődésének alapkövei. Természetesen az adatgyűjtésünkben ennek a jelentőségnek megfelelően kezeltül az integrátorokat. A következőkben az integrátorok adatait kívánjuk összehasonlítani a többi adatszolgáltatóéval.

integrátor

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

nem integrátor

Erdőfel-újítás egyéb

Fakiter-melés

50. ábra A termelési érték üzemági összetétele integrátorság szerint Az integrátorok termelési értékének majdnem egynegyedét (23,8 %) az erdőgazdálkodási szolgáltatások teszik ki. Ez az a tevékenység, mellyel a többi erdőgazdálkodó boldogulásához 75

járulnak hozzá. A nem integrátorok csak a szűk erdőgazdálkodásra koncentrálnak. A fakitermelés (82,7 %) határozza meg a termelési értéküket.

integrátor

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

nem integrátor

Erdőfel-újítás egyéb

Fakiter-melés

51. ábra A költségek üzemági összetétele integrátorság szerint A költségek tekintetében némileg másként alakul az összetétel. Főként a nem integrátoroknál nagy a változás. A fakitermeléssel szemben most az erdőfelújításé a vezető szerep (57,0 %). A fakitermelés részaránya csak 31,6 %.

integrátor

Erdőte-lepítés Erdőg. szolgál-tatás

nem integrátor

Erdőfel-újítás egyéb

Fakiter-melés

52. ábra Az eredmény üzemági összetétele integrátorság szerint Az előzőekből következően az eredmény legnagyobb részt (87,6 % - 96,4 %) a fakitermeléstől függ. Jelentős szerepe van még az erdőtelepítésnek is (3,6 % - 10,8 %). A föbb arányok tekintetében nincs lényeges különbség a két csoport között.

76

integrátor

anyag

Szolgáltatás

nem integrátor

Bér

Értékcsökkenési leírás

53. ábra Az erdőfelújítás költségszerkezete integrátorság szerint A nem integrátorok erdőfelújítási költségeinek 77,2 %-t a szolgáltatások teszik ki, vagyis idegen kivitelezővel dolgoztatnak. Az integrátoroknál ez az arány csak 37,5 %. Itt nagyon jelentős még az anyagköltség. Ez a mesterséges erdőfelújítások következménye.

integrátor

anyag

Szolgáltatás

nem integrátor

Bér

Értékcsökkenési leírás

54. ábra A fakitermelés költségszerkezete integrátorság szerint A fakitermeléshez méginkább szükséges a szervezettség, a géppark. Ezekkel elsősorban az integrátorok rendelkeznek. Ebben a csoportban a szolgáltatások aránya 40,0 %, míg a nem integrátoroknál 99,5 %. Következtetések Az üzemági hozamok és költségek viszonyát többféle szempont szerint elemeztük. Ezek között volt a földrajzi elhelyezkedés, az üzemnagyság, a szervezeti forma és az integrátori státusz. Az egyes csoportok között lényeges különbségeket regisztráltunk. Összegzés képen elmondható, hogy a különféleként osztályozott üzemek alapvetően két csoportot alkotnak: a 77

nagyüzemek, melyek a saját munkájuk mellett szolgáltatásokat nyújtanak a többiek számára. Itt van meg a szakismeret és szerencsére itt koncentrálódik az eszközállomány is. Természetesen ez egy folyamat, még nagyon sok hiányosság van, de látszik egyfajta megoldási lehetőség a problémák megoldására. Javaslatok Szükséges az integrátori hálózat megerősítése, mely jelenleg az ország jelentős, erdősült területeit nem fedi le. Itt alapvető szerepe van az anyagi támogatásnak, de e mellett szintén nagyon fontos a szakmai és érdekképviseleti megerősítés. Ennek egyik eszköze a gyors használható információval való ellátás is. Ebben lehet szerepe a most induló magán erdészeti üzemi tesztüzemhálózatnak.

78

4.6. Erdőgazdálkodási munkák költség-hozam elemzése A magán-erdőgazdálkodás gazdasági jellemzőinek megismerésére többrétegű adatgyűjtést végeztünk. Ennek egyik legfontosabb összetevője az egyes erdőgazdálkodási műveletek erdőrészlet színtű felvétele. Az adatfelvétel során az volt a célunk, hogy a jellemző (tehát nem az összes) műveletek költség-hozam viszonyairól informálódjunk, ezért ezek összesítésével nem rakható össze egy-egy üzem gazdasági helyzete. Ez a tény az adatszolgáltatók bizalmának megnyerése szempontjából lényeges. Az elemzés 173 adatlap kiértékelése alapján készült. Úgy ítéljük meg, hogy ez a mennyiség lehetővé teszi az egyes műveletek külön értékelését, viszonyt a fafajok közötti különbségekre nem tudtunk tekintettel lenni. Az adatlapok szúrópróbaszerűen lettek összegyűjtve. Az elemzések hitelessége elsősorban az egyes erdőgazdálkodási műveletek szintjén van meg. E mellet pozitívumnak kell értékelni, hogy összességében a bevételek lényegesen meghaladják a költségeket. millió Ft 160 140 120 100

bevétel költség

80 60 40 20 0

55. ábra A felmért tevékenység összességében nyereséges volt Az ábra értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az erdőművelési és a fahasználati műveletek aránya nem tükrözi

79

ha 700 600 500 400 300 200 100 0 Előhasználat+eü Véghasználat Talajelőkészítés Pótlás Ápolás Vadkárelhárítás 56. ábra Az egyes műveletek területe

Első kivitel Egyéb

A fenti ábrából látható, hogy a felmérésben részt vevő gazdálkodók elsősorban erdőművelési tevékenységgel foglalkoznak. Az első kivitel területe területe több mint két és félszerese a véghasználaténak. Az erdőművelés vonatkozásában megállapítható, hogy a pótlási terület csak 22 %-a az első kivitelnek. Ez két okkal magyarázható: részben a szakszerű talajelőkészítésnek, első kivitelnek és ápolásnak tudható be, az is lehetséges, hogy a többletpótlás más konstrukcióban kerül elvégzésre. Bár a második variánst kevésbé valószínűnek tartjuk. Feltűnő még a nagyon alacsony vadkárelharítási terület. Ennek valószínűleg az az egyik meghatározó oka, hogy a nagy részaránnyal szereplő akác kevésbé érzékeny a vadkárra. millió Ft 140 120 100 bevétel költség

80 60 40 20 0 erdősítés

fahasználat

57. ábra A fő erdőgazdálkodási üzemágak nyereségessége Az előző ábrán látható, hogy az erdősítés önmagában veszteséges, ami magától érhetődő, hiszen ez az erdőgazdálkodási tevékenység egy részét jelenti csupán, melyen nincs piaci bevétel. Szakmailag úgy helyesebb vizsgálni a kérdést, hogy a támogatás hányad részétfedezi

80

az erdősítési költségnek. Ez az arány, számításaink szerint 73 %, ami szakmai tapasztalataink szerint jónak mondható. Szintén jó a fahasználat eredményessége. Itt az árbevétel arányos jövedelem 43%, ami szintén nagyon kedvező érték. vállalkozó 46,7%

alkalmazott 10,1%

saját munka 6,3% egyéb 36,9% 58. ábra A költségek összetétele

A költségek egymáshoz való viszonya messze nem kiegyensúlyozott. A vállalkozói költségek teszik ki az összes költség majdnem felét. Ez az a jellemző ahol a magán és az állami erőgazdálkodás hasonlóságot mutat. Az ábrából az is látható, hogy a magán erdőgazdálkodásra kizárólagosan jellemző saját munka nem bír meghatározó jelentőséggel (6,3%). Ez a tény azt is jelzi, hogy a hagyományos paraszti erdőgazdálkodásnak mára lecsökkentek a lehetőségei. Ennek természetesen több oka is van: A gazdálkodók életkora, a hagyományok hiánya, a kevés szakismeret, az eszközök hiánya, stb. anyag 31,9%

energia 15,4%

szolgáltatások 10,2%

erdőbérlet 11,8%

ef.járulék 30,8% 59. ábra Az egyéb költségeinek összetétele

81

Az egyéb költségek legnagyobb részét az anyagköltségek teszik ki. Az erdőfelújítási járulék aránya nagyon jelentős, a súlyát a fahasználaton belül lehet jobban megítélni. A magán erdőgazdálkodási költségszerkezet speciális összetevője az erdőbérlet költsége, megy az egyéb költségek 11,8 %-át és az összes költség 3,64 %-át teszi ki. Ez mindenképpen egy versenyhátránya a magán erdőgazdálkodóknak az állami szektorral szemben. A fahasználati költségek és hozamok A begyűjtött lapok közül 99 tartalmazott fahasználati adatokat. A fahasználati terület 615,1 ha, a kitermelt fatérfogat 17634 nettó m3. Ez a nagyságrend (kb. egy állami erdészetnek megfelelő) már lehetőséget ad a főbb jellemzők megismerésére. A statisztikai adatbiztonság növelése érdekében a jövőben a minta nagyságát növelni célszerű. A fahasználat alacsony intenzitását mutatja, hogy a területre vetített fakitermelés csak 28,7 m3. Előhasználat 47,0%

véghasználat 12,7%

Eü. termelés 40,3%

60. ábra A fahasználati módok területarányai A használati módonkénti terület megoszlás lényegesen eltér az országos átlagtól. A véghasználati terület annál alacsonyabb és az egészségügyi termelés jóval magasabb.

82

Előhasználat 29,1%

Eü. termelés 3,4%

véghasználat 67,4%

61. ábra A kitermelt fa összetétele használati módonként Ha a használati módonkénti fakitermelést elemezzük, az arányok gyökeresen megváltoznak. Az összes fatérfogat két-harmada a véghasználatokban keletkezik. Az egészségügyi termelés 40 %-os területarányával szemben jelentéktelenné válik. m3/ha 160 140 120 100 80 60 40 20 0 Előhasználat

véghasználat

Eü. termelés

62. ábra A hektáronkénti fakitermelés fahasználati módonként A területegységre vetített fakitermelés természetesen a véghasználatoknál a legmagasabb (152,1 m3). Ez az érték elmarad az állami erdő átlagos számától. Feltűnő az egészségügyi termelések nagyon alacsony értéke (2,4 m3/ha) A használati mód szerkezet a fatérfogat vonatkozásában a megszokott képet adja: a véghasználat dominál és az egészségügyi termelés kis jelentőségű

83

vállalkozó 47,3%

alkalmazott 11,1%

saját munka 5,9%

egyéb 35,7% 63. ábra A fahaszálati költségek összetétele

A fahasználat költségszerkezetében meghatározó szerepe van a vállalkozói költségeknek. Az alkalmazottak foglalkoztatásának költségei csak 11,1 %-ot tesznek ki. A saját munkának alárendelt jelentősége van, ami lehet a nem megfelelő értéken való nyilvántartásnak is következménye. ezer Ft/ha 300 250 200 150 100 50 0 Előhasználat

Véghasználat

Eü. termelés

64. ábra A vállalkozói költség használati módonként (ezer Ft/ha) A hektáronkénti vállalkozói díj arányos a feladattal: a hektáronként kitermelt fa mennyiségével. Amit jól mutat a következő ábra.

84

ezer Ft/m3 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 Előhasználat

Véghasználat

Eü. termelés

65. ábra A vállalkozói költség használati módonként (ezer Ft/m3) Az egyes használati módok vállalkozói díját jobban összelehet hasonlítani ha a fatérfogatra vetített értékeket vizsgáljuk. A nagyság szerinti sorrend megfelel az előzetes várakozásainknak. Ennél érdekesebb az arány: pld. Az előhasználati költség csak 13,5 %-al magasabb a véghasználatokban számítottnál. szolgáltatások 7,5%

energia 17,2%

erdõbérlet 16,8% anyag 9,2%

ef.járulék 49,3%

66. ábra A fahasználat egyéb költségeinek összetétele A vállalkozó költségek magas aránya okozza azt is, hogy az ezt helyettesítő egyéb költségek (szolgáltatások, anyag) súlya kicsi. Az erdőbérlet az összes egyébköltségnek 16,8 %-t teszi ki. Az állami szektorral való összehasonlíthatóság érdekében számítottuk a bérleti díj egyéb összefüggéseit is. Ezek szerint az erdőbérleti díj az összes fahasználati költség 5,12 %-át, az árbevétel 2,9 %-át és az eredmény 6,68 %-át teszi ki. Az erdőfenntartási járulék magas, 49,3

85

%-os aránya szintén a vállalkozói költségek6 nagy súlyát mutatják. Az erdőfenntartási járulék az összes fahasználati költség 14,6 %-át teszi ki. választék eladás 47,6%

élőfa eladás 6,2% tulajdonosoknak 8,7%

készletre vétel 37,6% 67. ábra A kitermelt fa felhasználási szerkezete (m3)

Az előzetes feltételezésünkkel szemben a fafelhasználásban viszonylag csekély a részaránya a tulajdonosok saját felhasználásának. Az élőfaeladás szinten alacsony aránya a felmért erdőgazdálkodók saját meglevő illetve igénybe vehető fakitermelési kapacitásával magyarázható. A kitermelt fa közel fele a piacon értékesül.

élőfa eladás 6,6%

választék eladás 82,8%

tulajdonosoknak 9,8% készletre vétel 0,8%

68. ábra A fakitermelési árbevétel szerkezete Az értékösszetétel érthető okokból tér el a naturális összetételtől. A készletre vétel önköltségi áron történik és a tulajdonosok jórészt tűzifát kapnak. Az egységárak viszonyát mutatja a következő ábra. 6

melyek az ábrán nem szerepelnek

86

Ft/m3 8

6

4

2

0 Élőfa eladás

Kitermelt fa eladás

készletre vétel

tulajdonosoknak

69. ábra Faárak a különböző fafelhasználások szerint A kitermelt fa eladásából átlagosan 7 ezer Ft/m3 árbevételt értek el. Ez az érték az élőfa eladásnál csak 4 ezer körül van (természetesen itt költség sincs). Körülbelül ennyi az ára a tulajdonosok részére átadott, nagyrészt tűzifa minőségű anyagnak is. ezer Ft/ha 1200 1000 800 költség árbevétel

600 400 200 0 Előhasználat

Véghasználat

Eü. termelés

70. ábra A fahasználat költség-hozam viszonya fahasználati módonként (ezer Ft/ha) Az természetes, hogy a véghasználatnál magas nyereséget értek el. Az előhasználatnál és az egészségügyi termelésnél az állami támogatás segített a veszteség elkerülésében.

87

ezer Ft/m3 10 8 6

költség árbevétel

4 2 0 Előhasználat

Véghasználat

Eü. termelés

71. ábra A fahasználat költség-hozam viszonya fahasználati módonként (ezer Ft/m3) A fenti ábra szintén alátámasztja a korábban leírtakat. Szembetűnő, hogy a fajlagos koltségek függetlenek a használat módjától. Az üzem egyes jellemzői és a véghasználati költségek és hozamok Az összehasonlításra csak a véghasználati erdőrészleteket használtuk fel. Ez által a különbségeket nem befolyásolta a fahasználat módjának hatása. m3/ha 250 200 150 100 50 0 magánszemély

gazdasági társaság erdőbirtokosság

72. ábra A hektáronkénti véghasználati fakitermelés főbb szervezeti formák szerint Az ára szerint 219 m3/ha-val a magánszemélyek termelik ki a legtöbb faanyagot. Ebből a kezelt faállomány minősége ismeretének hiányában nem lehet messzemenő következtetést levonni. Hasonló erdőállományok esetén ez azt jelenteni, hogy a magánszemélyek igyekeznek az erdővagyont jobban kihasználni. 88

ezer Ft/m3 6 5 4 3 2 1 0 magánszemély

gazdasági társaság erdőbirtokosság

73. ábra A véghasználati fakitermelés önköltsége főbb szervezeti formák szerint A költségek tekintetében a gazdasági társaságok egyértelműen kiemelkednek. E mögött több okot feltételezhetünk. Talán a legfontosabb, hogy a gazdasági társaságoknál nincs saját munka. Magasabb általános költség, a jellemző a drágább eszközök, technológiák alkalmazása. A feltételezhető az az ok is hogy a gazdasági társaságoknál kevésbé van jelen a szürke gazdaság, ezért a költségeiket pontosabban kimutatják. ezer Ft/m3 8

6

4

2

0 magánszemély

gazdasági társaság erdőbirtokosság

74. ábra A véghasználati fakitermelés fajlagos árbevétele főbb szervezeti formák szerint A fenti ábra szerint az egyes szervezeti típusok között nincs lényeges különbség az egységárak tekintetében.

89

ezer Ft/m3 5 4 3 2 1 0 magánszemély

gazdasági társaság erdőbirtokosság

75. ábra A véghasználati fakitermelés fajlagos eredménye főbb szervezeti formák szerint A közel hasonló árbevétel és az önköltség eltérései következtében a fajlagos eredményben lényeges különbségek vannak. Az erdőbirtokosságok több mint kétszeres köbmérenkénti eredményt érték el. A költségek és hozamok földrajzi különbségei A költség-hozam elemzéshez összességében statisztikailag megfelelő számú (173 db) adatlapot dolgoztunk fel. A munka ebben, az első fázisában még nem volt cél az ország területének teljes reprezentálására, viszont az alföld és a többi országrész közötti különbséget már elemezni tudjuk. m3/ha 160 140 120 100 80 60 40 20 0 Alföld

egyéb

76. ábra A hektáronkénti véghasználati fakitermelés a fő országrészek szerint

90

A fakitermelés területi intenzítását jellemző hektáronkénti fakitermelés nem mutat nagy különbséget (18 %). ezer Ft/m3 5 4 3 2 1 0 Alföld

egyéb

77. ábra A véghasználati fakitermelés önköltsége a fő országrészek szerint Az alföldi területen folytatott véghaszmálatnak lényegesen (70 %-al) magasabb az önköltsége mint az egyéb területeken. Ha részleteiben hasonlítjuk össze a költségeket, akkor azt látjuk, hogy a fajlagos költségek szinte minden költségnemben magasabbak az Alföldön. ezer Ft/m3 10 8 6 4 2 0 Alföld

egyéb

78. ábra A véghasználati fakitermelés fajlagos árbevétele a fő országrészek szerint A költségekhez hasonlóan az árbevétel is magasabb az Alföldön. Különösen nagy a különbség az élőfa eladásnál.

91

ezer Ft/m3 4

3

2

1

0 Alföld

egyéb

79. ábra A véghasználati fakitermelés fajlagos eredménye a fő országrészek szerint Az előzőekben tárgyalt különbségek eredőjeként jön létre az Alföldön magasabb fajlagos eredmény mint az egyéb területeken. Az üzemnagyság hatása a fahasználati eredményre Az erdész köztudatban hagyományosan elfogadott tézis, hogy nagyobb üzemméret mellett az erdőgazdálkodás eredményesebb. Ennek a tézisnek az igazolására az üzemeket két csoportra osztottuk: 5 hektárnál kisebb, illetve nagyobb hozami területtel rendelkezőkre. Az elemzés eredményét szeretnénk a következőkben röviden ismertetni. m3/ha 160 140 120 100 80 60 40 20 0 -5

5-

80. ábra A hektáronkénti véghasználati fakitermelés hozamterület kategóriák szerint

92

Az ábrából látható hogy a nagyobb hozami területű üzemeknél magasabb a fakitermelés intenzítása. ezer Ft/m3 5 4 3 2 1 0 -5

5-

81. ábra A véghasználati fakitermelés önköltsége hozamterület kategóriák szerint Az ábrából látható, hogy a nagyobb üzemek önköltsége majdnem duplása a kisebbekének. Ennek okai vélhetően hasonlóak mint korábban a szervezeti formák összehasonlításánál tárgyaltuk. Vagyis kevesebb saját és fekete munka, magasabb gépesítés és vezetési költség. ezer Ft/m3 10 8 6 4 2 0 -5

5-

82. ábra A véghasználati fakitermelés fajlagos árbevétele hozamterület kategóriák szerint Az arányok megegyeznek a z előző ábráéval. A nagyobb üzemek nagyobb arányban és magasabb áron tudják értékesíteni a termékeiket.

93

ezer Ft/m3 4

3

2

1

0 -5

5-

83. ábra A véghasználati fakitermelés fajlagos eredménye hozamterület kategóriák szerint A fenti ábrából látható, hogy a nagyobb üzemek a jobb értékesítési lehetőségeikkel kompenzálni tudták a magasabb költségeiket, sőt nagyobb fajlagos eredményt értek el. Főbb megállapítások A felmérés alapján megállapítható, hogy a magán erdőgazdálkodók a közvetlen erdőgazdálkodási tevékenységüket eredményesen végezték. Ez az eredmény a fahasználatnál számottevő és az erdőművelésnél is sok eseten az állami támogatás fedezte a költségeket. A költségszerkezetre a vállalkozói költség jellemző, a saját munkának összességében kicsi a súlya. Az értékesítés területén kicsi a súlya a lábon eladásnak, jelentős (10 % körüli) a faanyag saját felhasználása. Jellemzően a nagyobb üzemek magasabb költséggel, de ennek ellenére eredményesebben gazdálkodtak. Köszönhetően a nagyobb méret adta piaci előnyök kihasználásának. Az alföldi üzemek eredményesebbek voltak a többieknél. Javaslatok Ki kellene zárni, hogy egy lapon több műveletet regisztráljanak, mert csak így válik lehetővé az egyes műveleteket külön elemzése, melynek eredményeként felépíthető az erdőgazdálkodás modellje. Az idei felmérésnél a halmozódások miatt nem lehetett külön elemezni az erdőművelés egyes műveleteit. Célszerű lenne a fahasználati műveleteket jobban elkülöníteni és biztosítani, hogy egyértelműen megjelöljék azokat. Érdemes lenne újragondolni a költségstruktúrát (pld szolgáltatások)

94

4.7. Jövedelmezőség A jövedelmezőség elemzését az eredmény-kimutatás alapján végeztük el. Az eredménykimutatás egy adott időszak bevételeit és kiadásait veszi számba. Több részlettel szolgál az adózott eredményt vagy veszteséget befolyásoló tényezőkről. Az üzleti vállalkozás profitja minden más mutatónál egyértelműbben igazolja mennyire hatékonyak a vállalkozás beruházási és finanszírozási döntései. Profitabilitási ráták A cég és az ügyvezetés általános teljesítményéről adnak képet. Bruttó árrés = Bruttó nyereség7 / Értékesítési árbevétel Az értékesítés relatív jövedelmezőségét mutatja, ezáltal felfedi a társaság árra vonatkozó döntéseinek és költség korlátozásának hatásfokát. Működési profithányad = EBIT8 / Értékesítési árbevétel E mutató a cég működési hatékonyságát méri. A gazdálkodás jövedelmezőségét olyan fázisban értékeli, amikor még nem veszik figyelembe a finanszírozási döntések hatásait. E mutató mivel a kamatfizetés teljesítése előtt jelzi a működésből származó jövedelmezőséget, alkalmas különböző vállalkozások profit teljesítményének összehasonlítására. Nettó profithányad = Adózott profit / Értékesítési árbevétel E mutató a gazdálkodás átfogó hatékonyságát méri, megmutatva milyen jövedelmező volt az értékesítés az összes költség levonása után, beleértve a kamatokat és az adókat is. 0,5 0,4 0,3

Bruttó árrés működési profithányad Nettó profithányad

0,2 0,1 0

Alföld

Egyéb

84. ábra Jövedelmezőségi mutatók országrészenként Az első oszlopok a Bruttó nyereség arányát mutatják az árbevételhez viszonyítva. Ez tulajdonképpen nem más, mint a gazdálkodónál előállított többlet érték. A gazdálkodó evvel járul hozzá a GDP-hez. Ebből a szempontból fontos ez a mutató. Az ábra szerint nincs releváns különbség a két csoport között. Az érték az Alföldön valamivel magasabb (42,4 %).

7 8

Értékesítés árbevétele + Egyéb bevétel – Anyagjellegű ráfordítások Üzemi tevékenység eredménye

95

A két hatékonysági mutatóban viszont a nem alföldi üzemek a jobbak, nettó profithányaduk átlagosan 7,3 %, ami jónak ítélhető meg. 0,5 0,4 0,3

Bruttó árrés működési profithányad Nettó profithányad

0,2 0,1 0

0-5 ha

5- ha

85. ábra Jövedelmezőségi mutatók hozamterület szerint A kis üzemek 9,2 %-al magasabb bruttó árrést értek el, el mögött az áll, hogy kevesebb anyagjellegű költséggel működnek. A hatékonysági mutatók viszont a nagyobb üemeknél jobbak: Nettó profithányaduk 6,4 %. 0,5 0,4 0,3

Bruttó árrés működési profithányad Nettó profithányad

0,2 0,1 0

Egyéni

EBT

GT

86. ábra Jövedelmezőségi mutatók szervezeti forma szerint Az ábra alapján azt a következtetést szűrhetjük le, hogy nincs jellemző különbség a jövedelmezőségben az egyes szervezeti formák között. Legmagasabb nettó profithányadot a gazdasági társaságok érték el 6,8 %-al.

96

0,6 0,5 0,4 Bruttó árrés működési profithányad Nettó profithányad

0,3 0,2 0,1 0

Integrátor

Egyéb

87. ábra Jövedelmezőségi mutatók integrátorság szerint Szinte hitetetlen nagy különbség van a két csoport közötti különbség. A nettó profithányad a nem integrátoroknál eléri a 22 %-ot, míg az integrátoroknál csak 4 %. Az nyilván való, hogy a különbség oka nem pusztán az integrátori státuszban keresendő, hanem abban, hogy az integrátorok egy kiélezett piaci versenyben igyekeznek a megbízásokat megszerezni és minimális nyereség mellett elvégezni. Az integráltak pedig szinte költség nélkül jutnak bevételhez. Szintmutatók A szintmutatók a költségtételeknekaz árbevételhez való viszonyát mutatják. Nevezhetjük ezeket igényességi mutatóknak is, mert megmutatják hogy egységnyi árbevételhez (vagy profithoz) mekkora költség szükséges. Árbevételarányos összköltség = Összköltség / Értékesítési árbevétel Árbevételarányos összköltség = 1 – Nettó profithányad Nyereségarányos összköltség = Összköltség / EBIT Költségarány = Fixköltség / Változó költség Költségarány = (Személyi jellegű ráfordítások + Értékcsökkenési leírás) / (Anyagjellegű ráfordítások + Egyéb ráfordítások) A számítás lényeges egyszerűsítést alkalmaz, mert a személyi jellegű ráfordítások csak részben függetlenek a termelés szintjétől és a képlet nevezőjében is vannak részben állandó jellegű elemek. A következőkben ezeket a jellemzőket szeretnénk bemutatni a magánerdő-gazdálkodók csoportjaira. Az ábrák értelmezésekor zavaró, hogy az eltérő nagyságrendű adatok miatt a különbségek nehezen észlelhetők. Az ábrázolt adatok ugyan azt a tényezőt (a költség-, és ezen keresztül az erőforrás-igényességet) próbálják bemutatni, e miatt indokolt a közös megjelenítés. Az informálódást a számszerű értékek segítségével igyekeztünk megkönnyíteni. Az adatok logikájából következően ezeknél az ábráknál, ellentétben a korábbiakkal, a rövidebb oszlopok mutatják a kedvezőbb helyzetet.

97

Az első oszlopként ábrázolt árbevétel-arányos összköltség a nettó profithányad komplementere, tehát ugyan azt a jelenséget mutatja be (Árbevétel - Összköltség = Adózótt profit viszonyát). Az idő és helytakarékosság érdekében ezt a mutatót külön most nem kívánjuk értelmezni. 18 15,39

16 14 12

9,95

10

Árbevételarányos összköltség Nyereségarányos összköltség Költségarány

8 6 4 2

0,94

0

0,2

0,93

Alföld

0,2 Egyéb

88. ábra Szint mutatók országrészenként Az ábra jól mutatja, hogy az Alföldön 1 Ft üzemi nyereség elérése érdekében több mint 15 Ft költséget kell vállalni, egyéb területeken ez az érték 10 Ft alatt marad. A fixköltségek aránya minkét területen kedvező érték. 16 13,49

14

12,75

12 10

Árbevételarányos összköltség Nyereségarányos összköltség Költségarány

8 6 4 2 0

0,94

0,31 0-5 ha

0,94

0,18 5- ha

89. ábra Szint mutatók hozamterület-nagyság szerint A kis és nagy üzemek között elsősorban a fixköltségek arányában van különbség. A kis üzemeknél ez meghaladja a 30 %-ot, bár ez még mindig nem tekinthető magas értéknek.

98

16 14

14,16

13,46

12,24 12 10

Árbevételarányos összköltség Nyereségarányos összköltség Költségarány

8 6 4 2 0,95 0

0,23

0,94

Egyéni

0,23

EBT

0,93

0,18

GT

90. ábra Szint mutatók szervezeti formák szerint A szervezeti formák között (hasonlóan mint a nyereségességi mutatóknál) nem tapasztaltunk lényeges különbséget. 25 19,91

20 15

Árbevételarányos összköltség Nyereségarányos összköltség Költségarány

10 5

3,23 0,96

0

0,2

Integrátor

0,78

0,17 Egyéb

91. ábra Szint mutatók integrátorság szerint A különbségek szembe szökőek, hasonlóan mint a jövedelmezőségi mutatóknál és a magyarázat is hasonló: az integráltak nem saját maguk végzik az erdőgazdálkodási munkákat és ezért kevés (átlagosan 3,23 szoros) költséget kell vállalniuk. Következtetések A magánerdő-gazdálkodók jövedelmezősége az országos átlaghoz viszonyítva jónak mindható, viszont nagy különbségek találhatók a szektoron belül, Az integrátorok, a munkák kivitelezői csak átlagos jövedelmezőséget érnek el. Az integráltak kevésbé kényszerülnek a költségek vállalására és ezért esetenként igen magas jövedelmezőségre tesznek szert. A költségigényesség az integrátoroknál – kivitelezőknél magasabb az előzőek miatt. A fix költségek aránya az ágazatban általánosan kedvező. 99

4.8. Az erdőgazdasági integrátorok hálózata Az agráriumban a nagy és kisüzem szimbiózisa alakult ki az elmúlt évtizedekben. Az erdőgazdálkodásban a termelőszövetkezetek megerősödésével az állami és a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás kapcsolata piaci típusúvá vált (megszűntek az állami erdőgazdaságok szakfelügyelői státuszai, és ezt a szerepet az erdőfelügyelőségek vették át. a társadalmi-gazdasági változások után a mezőgazdaságban indult az integrátori program a szektorok és az üzemnagyságok összekapcsolására, amelyre az erdészetben is alakulta ki támogatott és nem is sikertelen próbálkozások. Az elszámolási nehézségek a gazdálkodási szemlélet eltérő sajátosságai és az érdekellentétek bizalmatlanságai miatt inkább a magántulajdonon belül fejlődtek ki a különböző együttműködési formák, ezek között is a legígéretesebb a magán erdészetekre alapozó integrátori- szaktanácsadási rendszer. 4.8.1.Az integrátori hálózat jellemzői 2003-ban a 45 integrátor 17 713 ha-on bejegyzett erdőgazdálkodó (átlag 492 ha) 50 485 ha-on (átlag 1402 ha) lát el szakirányítási feladatot. [FVM Erdészeti Hivatal: A magánerdőgazdálkodás helyzete. Erdészeti Lapok CXXXVIII. évf. 2003. október] A pécsi, kaposvári, zalaegerszegi és szombathelyi államerdészeti igazgatóság területén ebből mindössze négy db működik. A felmérésbe bevont 16 integrátor 6,6 ezer ha-on (átlag 413 ha) bejegyzett erdőgazdálkodó, és 27,2 ezer ha-on (átlag 1700 ha) végeznek szakirányítást. 28. Táblázat: Az integrátorok megoszlása a különböző jellemzők szerint Hozami terület nagyság 1

2

3

Szervezet

Összes

ÖE

PV

ISZ

KER

KIV

MV ES KB MV ES KB MV ES KB

1 2 1 1

1 1 1 1

1 1

1

1 1

1

1

1 1 1 1

1 1 4 5

1 3 5

1 3 5

1 1 4 5

1 4 5

Természetesen az integrátoroknál is jelentős a volumenjellemzők közötti szórás, mint azt már az egész mintára is megállapítottuk. A bejegyzett terület mintegy kétharmada üzemi terület (saját és bérelt), míg kb. egyharmadán megbízásos jogviszonyra szerződtek. A felmérésbe bekerült integrátorok régiók közötti megosztása arányosabb (az Északi Középhegység alulreprezentált), illetve mind a hozami terület nagyság szerint, mind szervezeti formában a különböző típusok megtalálhatók Az integrátorok aktívabb, életképesebb gazdálkodását mutatja, hogy közülük mindössze kettő került az önellátó típusba, 14 pedig piaci vállalkozásként működik, és mind a kereskedelem, mind a kivitelezés területén tevékenykednek. Az integrátorok közül is az alföldi, nagy hozami területű erdőbirtokosságok és Kft.-k tűnnek ki magasabb árbevétel, eszköz, dolgozói állomány birtoklásával és működtetésével. A rövid időszak is azt bizonyítja, hogy fejlődésre többnyire alkalmasak és ezért kiemelt támogatásra érdemesek, amellyel a magán erdőgazdálkodás nagy hányadát szakszerűen rendezni tudnák. A 92. és 93. ábra bemutatja,

100

hogy az erdőgazdálkodási integrátorok milyen területi lefedettséget értek el az egyes megyékben. Ebből látható, hogy az egyes megyék között nagy eltérések találhatók, ami jelzi, hogy a fejlesztés előtt igen széles területek állnak még rendelkezésre. 92. ábra Az erdőgazdálkodási integrátorok üzemi és szakirányítási területének viszonya (a baloldali oszlop a saját üzemi terület, a jobb oldali a szakirányított)

Adatok forrás:FVM,2003

101

93.

ábra Az erdőgazdálkodási "integrációk" területének és a megyék regisztrált magán-erdőterületének viszonya

(a háttérben a regisztrált magán-erdőterület aránya a megye teljes erdőterületéhez viszonyítva)

0 - 9 9 - 18 18 - 28 28 - 37 37 - 47

Adatok forrás:FVM,2003

102

29. Táblázat Az erdőgazdálkodási integrátorok jellemzői és csoportosítása Megnev. Erdőgazd. Bej. ter. Szakir.t. Árbev. Bef e. Alkalm. Fizikai Össz Mv Alk.bér Fiz.bér Össz.bér Erd.szak Érdeekk. Bej.ter. Szakirt.t. Árbev. Bef e. Össz Mv Össz bér Erd.szak. Mutatók Szi/Bejt. Árb/Ter BE/Ter ÖALK/T ÖBÉR/T ESZ/T ÉRDK/T

M.e. db Eha Eha MFt MFt fő fő fő MFt MFt MFt fő db % % % % % % %

EFt/ha EFt/ha fő/Eha EFt/ha fő/Eha db/Eha

Összes

2,7

Integr. Dunánt. 16 4 6,6 0,7 27,2 4,8 527 55 176 17 35 1 31 2 66 3 63 6 28 4 24 2 100 11 100 18 100 10 100 10 100 3 100 6 100 5

80 26 5,3 9,5 4,2 3,6

Régió ÉKH Alföld 3 9 0,9 5 4,1 18,3 105 366 72 87 17 17 8 21 25 38

Hozami terület nagyság Szervezeti forma 1 2 3 Magán Ebt. Eszöv. Kft. Bt. 4 2 10 3 6 0 5 1,3 0,4 6,3 0,6 3 1,7 6 2,5 21,8 0,5 12,7 4,8 67 61 485 37 141 233 3 17 156 53 90 12 1 25 1 11 19 17 23 7 9 8 29 1 48 8 20 27

10 6 1 14 15 20 41 49 26 38

47 13 23 76 67 69 49 49 68 58

16 4 6 20 22 13 2 34 55 44

3 1 6 9 12 10 3 0 2

56 21 12 95 80 92 89 71 74 73

79 24

111 76

74 17

53 3

142 39

77 25

60

8,6 5,7 2,9

11,1 6,7 1,1

9,4 2,6 4,6

12,3 3,1 2,8

0 7,5 2,5

8,9 3,3 1,9

0 6,7 5

53

1 3 9 2 7 0 3 23 12

26 11 14 45 47 27 30 31 29 30

2 1,3 9,2 116 33 4 7 11

24 9 3 26 18 44 51 54 26 41

13 2 4 20 34 22 19 11 23 17

47 18

134 52

92 26

8,7 3,7 4,7

14,1 5,3 1,8

10 1,5 3,1

0 0 0 0 0 0 0

30. Táblázat Az erdőgazdálkodási integrátorok jellemzői és csoportosítása II. Megnev. Erdőgazd. Üzemi Te Tu KMM Te Tu Bej. t.Te Tu In+Szir.Te Tu Eg Összes Te Tu Üzemi Te Tu KMM Te Tu Bej. t.Te Tu In+Szir.Te Tu Eg

M.e. Összes Integr. db 16 Eha 4,4 719 Eha 2,3 1339 Eha 6,6 2060 Eha 27,2 3357 163

% % % % % % % % %

100 100 100 100 100 100 100 100 100

Régió Dunánt. ÉKH Alföld 4 2 10 0,3 0,9 3,1 63 198 458 0,4 1,9 87 1252 0,7 0,9 5 150 210 1700 4 4,1 18,3 1320 1027 1010 7 7 142

7 9 17 6 11 7 15 39 4

20 28 0 0 14 10 15 31 4

70 64 83 94 76 83 67 30 87

54

Hozami terület nagyság Szervezeti forma 1 2 3 Magán Ebt. Eszöv. Kft. Bt. 4 2 10 3 6 0 5 2 1 0,1 4,6 0,1 2,7 0,7 1 64 1 1950 1 718 2 0,7 0,4 1,3 0,5 0,3 1,1 0,3 119 101 1157 95 37 1207 1276 0,4 6,2 0,6 3 1,7 1,3 183 102 3149 96 745 1219 6 2465 22,8 0,5 12,7 7 7 784 540 5341 4 1809 1544 11 0 315 4 145 14

23 9 30 9 19333 9 22 23 7

2 0 17 8 6 5 9063 16 0

105 271 57 86 94 153 84 159 193

2 0 22 7 9 5 2 0 2

61 100 13 3 45 36 47 54 89

0 0 0 0 0 0 0 0 0

16 0 48 90 26 59 26 46 9

23 0 13 0 20 0 26 0 0

4.9. Szolgáltatások és szolgáltatási háttér az erdőgazdálkodási integrátorok körében 4.9.1.Erdőgazdálkodási munkák kivitelezése Az elvégzett erdőgazdálkodási munkák területenkénti megoszlását mutatja az alábbi grafikon.

Üzemi terület 31%

Egyik kategoriába sem tartozik 26%

Megbízásos terület 5%

Szakirányíto tt terület 39%

A munkák nagy része az üzemi (1839 ha), a szakirányított (2319 ha) és az egyéb (1555 ha) (vállalkozóként végzet munka) területekre koncentrálódik, és szoros kapcsolat figyelhető meg közöttük. Csak azok végeznek munkát (egy kivétellel) a másik három terület valamelyikén, akiknél az üzemi területen is volt tennivaló. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a gazdálkodók a meglévő eszközeiket, igyekeznek minél jobban kihasználni. Ez is lehet motiváló tényező a szakirányítási, integrátori szerep vállalására. Az egyes kezelési formák között az éves munkával érintett terület és a teljes erdőterület arányában is van különbség. Kivitelezés (ha) Teljes terület (ha) Üzemi terület Megbízásos terület Szakirányított terület

17,7% 11,6% 7,2%

Nyilvánvaló, hogy a szakirányított területen a kivitelezési munkákat mások (pl. tulajdonos) is végezhetik. A különbségeket ezen túl az eltérő fafaj-szerkezet és korosztály viszonyok is indokolhatják. A kis területekből szélsőséges esetek is adódhatnak. A 28. sorszámú vállalkozás például a 382 ha üzemi területéből 372 ha-on végzett valamilyen munkát. Ugyanakkor a 16. sorszámú gazdálkodó 855 ha-ján semmi sem történt. Ezek újfent arra hívják fel a figyelmet, hogy az erdőtulajdonosok viszonylag folyamatos jövedelem szerzése érdekében az ésszerű és önként vállalt terület-koncentrációnak nagy a jelentősége. 4.9.2. A géppark jelenlegi állománya és állapota, beruházási elképzelések Az adatszolgáltatásban részt vevő 39 vállalkozás 53,8%-a (21 db) semmilyen géppel nem rendelkezik. Ezek tehát teljes egészében mások szolgáltatásait kell, hogy igénybe vegyék. A jelenleg eszközzel nem rendelkezők úgy tűnik, hogy hosszabb távon sem kívánnak változtatni ezen a helyzeten, hiszen közülük csak 1 jelezte, hogy szándékában áll 1 db közelítő gép beszerzése. 53

A meglévő géppark is jelentős mértékű koncentrációt mutat. A valamilyen eszközzel rendelkezők kevesebb, mint fele (46,7%) birtokolja a gépek 89%-át. Ez a tény a későbbiekre nézve olyan tanulsággal szolgálhat, hogy az erdészeti vállalkozások erdővel kapcsolatos elképzeléseinek és véleményének kiértékelése során eltérő (nagyobb) súllyal célszerű kezelni az erdőgazdálkodáshoz egzisztenciálisan erősebben kötődő válaszadókat. A 18 válaszadó, kereken 300 db gépi eszköze az alkalmazási területet illetően az alábbiak szerint oszlik meg:

Faanyag mozgatás gépei 8% Fakitermelés gépei 12%

Egyéb 2%

Univerzális traktor 12% Talajművelés gépei 25%

Csemetetermelés gépei 10%

Erdősítés gépei 31%

A gépek állapotával kapcsolatban nincs teljes körű információnk, mivel 9%-uk helyzetét a válaszadók nem ítélik meg. Ennek ellenére nem rossz a helyzet, hiszen a 91% döntő többsége jó vagy megfelelő állapotban van.

54

60% 51% 50% 43% 40% 30% 20% 10%

6%

0% Jó

Megfelelő

Rossz

A jövőt illetően még az eszközökkel rendelkezők közül sem mindenkinek van kinyilvánított elképzelése. Az összkép azonban bizakodást tükröz. A válaszok 64%-ában beszerzési törekvések, 25%-ában pedig a meglévő eszközök felújítása fogalmazódott meg. Eladást csupán az esetek 2%-ában fontolgatnak. A gépek állapotával szorosabb összefüggést mutató selejtezés pedig 8 gépet (9%) érint. Az eszközök állapota és a felújítási szándék összevetéséből leszűrhető a termelés biztonságának növelésére való törekvés. Ezt bizonyítja az, hogy a rossz műszaki állapotban lévő és nem kiselejtezésre ítélt gépek (11 db) számát jelentősen meghaladja a felújításra tervezett (24 db) darabszám. Az univerzális traktorok vonóerő teljesítmény szerinti összetétele a mezőgazdasági hasznosítás jellegzetességeit mutatja (60% a <20 kN). Így ezek elsősorban a csemete termesztésben és az erdősítések során alkalmazhatók. Állapotuk annak ellenére jó, hogy jelentős részüket a műszaki és erkölcsi elavulás jellemzi. A jövőbeni elképzelések a szélesebb körű hasznosítást sejtetik, mivel a beszerzések nagyobb részét tervezik a 20 kN feletti kategóriában. A talajművelés gépei az erdészeti talajelőkészítésben és az erdősítések ápolásában is használhatók. Állapotuk kielégítő. Az előbbiekhez hasonló mondható el a csemetetermesztés gépeiről is. A néhány csemetetermesztéssel foglalkozó vállalkozás rendelkezik a legszükségesebb gépekkel. Ezt a tevékenységet azonban nem kívánják különösebben fejleszteni, hiszen alig adtak hangot a beszerzési és/vagy felújítási törekvéseiknek. Az erdősítés gépei képviselik – a darabszám alapján – a legnagyobb súlyt. Állapotuk inkább megfelelő. Különös figyelem irányul erre a tevékenységi területre. Ezt mutatja az, hogy mind a beszerzési, mind pedig a felújítási tervekben a jelenlegi számarányukat meghaladó súllyal szerepelnek.

55

A fakitermelés gépei kizárólag kézi motorfűrészek. Átlagos koruk (3 év) némi aggodalomra ad okot, ha rendszeres használatban vannak. Az egy évnél idősebb gépeknél ugyanis megnő a rezgés ártalom esélye. Az évenkénti, kötelezően előírt felülvizsgálatot pedig nem minden esetben tartják be a használók. A faanyagmozgatás gépei öregebbek (11-15 év) a kívánatosnál. Ezt visszaigazolja az állapotuk megítélése is, hiszen 12% a jó, 50% a megfelelő és 38% rossz kategóriájú. A termelés biztonságát veszélyeztető eszközök fokozott baleseti veszélyforrást is jelentenek. Valószínűleg ugyanígy ítélik meg a vállalkozások is ezt a helyzetet. Ezért terveznek a többi eszközcsoporthoz képest nagyobb mértékű beszerzést és felújítást. 4.9.3. Szakszemélyzet Az erdőgazdálkodás sajátosságai és szakmai-jogi szabályozottsága egyértelműen megkívánják erdészeti képesítésű szakember közreműködését. Az adatgyűjtésben részt vevő 39 vállalkozás foglalkoztat 7 fő erdőmérnököt, közülük 3 főt eseti megbízásos munkaviszony keretében, 38 fő erdészt, és 4 fő erdőőrt. Az összesen 49 fő szakember 45.080 ha9 erdő kezelésében vállal szerepet. Így 1 főre 920 ha jut. Ez egyértelműen magasabb, mint az állami erdőgazdálkodásban. Ebből azonban nem lehet messzemenő következtetést levonni, hiszen azok a vállalkozások, ahol nem alkalmaznak szakembert, rendelkeznek erdészeti szaktanácsadói és/vagy integrátori kapcsolattal. Nem elképzelhetetlen továbbá, hogy a közel 3000 tulajdonos között is van erdészeti képzettségű ember, tovább javítva az irányítás szakmai színvonalát. Az alkalmazott szakszemélyzet végzettség szerinti összetétele – 14% a mérnök – is eltér az államerdészeti 25 – 35%-os aránytól. Ne feledkezzünk azonban meg arról, hogy az erdészeti szaktanácsadók és integrátorok egy része erdőmérnök, így a gyakorlatban más az arány. Az adatgyűjtésbe bevont régiók között is van különbség az 1 fő alkalmazott szakemberre jutó kezelt erdőterület nagyságában.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a kérdőívek kitöltése nem feltétlenül volt egyértelmű az erdőterületek tekintetében. Valószínűsíthető, hogy néhány esetben halmozódás van, mivel a szakirányított terület tartalmazza az üzemi és a megbízásos területet is.

9

56

1400 1200 1000 800 600

1188

400 604

674

Északi-Középhgys.

Dunántúl

200 0 Alföld

Az alföldi térség magasabb értéke önmagában logikusan elfogadható. Az ebben a körzetben kezelt erdők jellemzői (fafajok száma, természetes felújítás lehetősége, gépek alkalmazása) indokolják az eltérés tényét. A mérték azonban már nem feltétlenül valós (ld. 1. lábjegyzet). Az egyes régiókon belül a vállalkozások széles sávban szóródnak: Északi-középhegység Dunántúl Alföld

4 ha/fő – 636 ha/fő 6 ha/fő – 2321 ha/fő 72 ha/fő – 3649 ha/fő

Az Alföld és a Dunántúl magas számai integrátori és szakirányítói tevékenységből adódnak. A 4 ha/fő (Északi-középhegység) és a 6 ha/fő (Dunántúl) így nyilvánvaló pazarlás, de lehet, hogy az itt alkalmazott erdésznek másutt is vannak hasonló feladatai. Ezek a nem ismert tények újra arra hívják fel a figyelmet, hogy egyes adatok helyszíni alapos egyeztetés nélkül csak fenntartással fogadhatók el ítélet alkotás alapjául. Ezt a vélekedést támasztja alá pl. a 3. sorszámmal jelölt vállalkozás is, ahol a 480 ha-os üzemi területen az erdész mellett még erdőőrt is alkalmaznak. A 39 vállalkozás közül 16 integrátori feladatokat is ellát és további 15 kötődik erdészeti integrátorhoz. Ennek a kapcsolatnak az erősítése és a rendszer bővítése szakmai szempontból kívánatos törekvés. Érdekes az 5. és 13. sorszámmal jelölt vállalkozások helyzete. A nem túl jelentős (281 ha, 624 ha) döntő többségében megbízásos terület mellett úgy vállalnak integrátori (7016 ha!, 470 ha) feladatot, hogy eseti megbízással alkalmaznak erdőmérnököket. Erdészeti szaktanácsadói kapcsolatot 22 vállalkozás jelzett. Közülük azonban 17 ugyanakkor integrátorral is kapcsolatban áll. Nem elképzelhetetlen, hogy egyes esetekben itt is van értelmezési probléma. Az érdekképviseleti tagság figyelemre méltó kapcsolatot mutat a vállalkozásokra jutó erdőterület nagyságokkal:

57

Érdekképviseleti tagság aránya

Bejelentett erdőgazdálkodó

Bej. erdőgazdálkodó + szakirányítás összesen

%

ha/váll.

ha/váll.

É

62

322

830

D

47

186

629

A

88

477

1813

Körzet

A bejelentett erdőgazdálkodóként kezelt erdőterület átlagos nagysága és a „szervezettség” között egyértelmű az összefüggés. Minél nagyobb az erdőterület, annál inkább szűkségét érzik az érdekképviselethez való kötődésnek. Hasonló a tendencia a teljes, valamilyen formában a vállalkozásokhoz kötődő átlagos terület és a szervezettség között. Az Alföld esetében a jelentős mértékű szervezeti tagság súlyát tovább növeli az, hogy 8 vállalkozás több szervezetnek is tagja. Az integrátorok kivétel nélkül rendelkeznek valamilyen érdekképviseleti tagsággal, ami jogszabályi kötelezettségükből is adódik. 5. A magán-erdőgazdálkodási szektorban zajló változási folyamatok A magán-erdőgazdálkodási szektoron belül lezajló változások vizsgálatakor a gazdálkodók szempontjából kedvező folyamatokat és a legsúlyosabb problémákat illetve azok megoldási lehetőségeit vizsgáltuk. A következőkben összefoglalásra kerülő eredmények részben az adatszolgáltatók közvetlen véleményét, részben pedig az értékelők tapasztalásain alapuló meglátásokat tartalmazzák. A megkérdezett gazdálkodók a vállalkozásuk legfontosabb erősségének a szakismereteket, a rugalmas, pontos és tulajdonos orientált, alacsony állandó költségű munkavégzést nevezte meg. Ezek a megállapítások összecsengenek azzal a ténnyel, hogy a vállalkozások jobbára családi alapon szerveződnek, és megalakulásuktól fogva rákényszerülnek a költséghatékony gazdálkodásra. A legfőbb hátrányként az alacsony eszköz- és tőkeellátottságot jelölték meg, ez azonban nem minden gazdálkodóra igaz, hiszen vannak jól gépesített vállalkozók, akik ezzel összefüggésben az elöregedő gépparkot jelölték meg hátrányként. Több esetben felmerül a gyenge információellátottság, nem megnevezve, hogy milyen jellegű információ hiányáról van szó. Több jelzés érkezett, hogy hiányolják a tevékenység bővítési lehetőségét a fafeldolgozás és a vadgazdálkodás irányába (okokat nem jelöltek meg). Megemlítésre került, hogy a kis árualap miatt a fakereskedelmi ügyletekben hátrányos helyzetben vannak, illetve a fakereskedelemben sok a tisztességtelen szereplő. A közös megbízotti formában működő erdőgazdálkodók az osztatlan tulajdonok miatti érdekegyeztetés nehézségeit emelték ki. A vállalkozások fejlesztési elképzelései között leghangsúlyosabban a gépbeszerzés, a számítástechnikai eszközök beszerzése, a fafeldolgozás kiépítése és a saját tulajdonú, vagy az üzemi erdőterület növelése szerepel. Előfordul ezek mellett a készletgondozó gazdálkodás a bányaművelés és több esetben az infrastruktúra fejlesztése is. Az erdőgazdálkodók legnagyobb fenyegetésnek a támogatások megszűnését, az ingatag gazdasági helyzetet és a természeti csapásokat érzékelik. Mindezek mellett a válaszadók 58

mintegy egy negyede kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem lát különösebb veszélyforrást, tevékenységét a jövőben is a jelenlegi szinten és volumenben lesz képes végezni. A magán-erdőgazdálkodók több mint fele nem érez semmilyen konfliktust az államerdészeti szervezetekkel, akik pedig megjelöltek ilyen konfliktusokat, azok első sorban az egyenlőtlen versenyhelyzetet és a vadkárok körül kialakult érdeksérelmeket említik. Az egyenlőtlenségre felhozott példák érintették az állami tulajdonú erdőterületek vagyonkezelésében és a vadgazdálkodási jog megszerzésében mutatkozó eltérő lehetőségeket. A konfliktusokhoz hasonlóan az együttműködési lehetőségekre is kevés elképzelés érkezett. Ezek között a javaslatok között kiemelt szerepet kapott a kereskedelmi együttműködések lehetősége, egyrészt az ármegállapodások terén (ez versenyellenes) másrészt a nagyobb felvásárlók felé való közös fellépésben, valamint többen lehetőséget látnak a szakmai érdekképviselet terén történő közös fellépésben. Az erdészeti hatóság működésével kapcsolatos vélemények három részre oszlanak. A válaszadók mintegy egy negyede nem igényel változtatást, és további 10% kifejezetten olyan szigorításokat szorgalmaz, amelyek nem csak a bejelentett erdőgazdálkodót, hanem a tulajdonosokat is szankcionálja elmaradt ápolási munkák és engedély nélküli fakitermelés esetén. A fennmaradó többségi vélemény szerint jelentősen csökkenteni kell az adminisztrációs terheket, rövidíteni az eljárási folyamatot és a felügyeleti gyakorlatban nagyobb mértékben kellene érvényesíteni a gazdálkodók érdekeit. Többször megemlítésre került, hogy az E-lapokon rögzített vadkár mértékét hatósági úton érvényesíteni kellene a vadgazdálkodó felé. Az állami szabályozás területén érzékelt legfontosabbnak tartott fejlesztési feladatként az állami támogatások szintjének stabilizálását és módszerének (utófinanszírozás és az fenntartási járulék megszüntetése), a vadgazdálkodás fokozottabb ellenőrzését jelölték meg, és megemlítésre került a természetközeli erdőgazdálkodási módszerek támogatásának, valamint a közös tulajdonok megszüntetésének az igénye is. Az erdőgazdálkodók által korábban említett információhiány első sorban a gazdálkodást érintő jogi ismeretekre, az EU csatlakozással kapcsolatos jogszabályi változásokra és támogatási lehetőségekre, a természetközeli erdőgazdálkodással kapcsolatos ismeretekre és a fapiaci információkra vonatkozik, és ezzel kapcsolatosan kifejezett igények merültek fel tájékoztató fórumok megszervezésére. A fenti felsorolásszerű ismertetés kizárólag az erdőgazdálkodók válaszai alapján készültek, amiket a továbbiakban ki szeretnénk egészíteni a tapasztalatainkon és értékítéletünkön alapuló megjegyzésekkel is. A magán-erdőgazdálkodás folyamatának kiindulópontja a tulajdonosi döntés, ezért először a tulajdonszerkezet rendezésére van szükség. Az osztatlan közös tulajdonok fokozatos megszüntetésének érdekében elő kellene segíteni a tulajdoncseréket és a birtokösszevonás ösztönzését továbbra is fenn kell tartani. Ebből a szempontból lényeges, hogy az öröklési rendszer átalakításával meg lehessen akadályozni a birtokméretek további aprózódását. A birtokrendezés folyamatában nagy szerepet kaphat a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet is, ami azonban csak akkor töltheti be igazi feladatát, ha törvényi garanciák szavatolják a megvásárolt földek árverezését, vagy önkormányzati tulajdonba adását.

59

A tulajdonosi döntést követő második lépcső a gazdálkodás tárgyi és szakismereti feltételeinek biztosítása, amit legeredményesebben a teljes körű szolgáltatásra képes magánerdészetek kialakítása teremtene meg. Ezek kezdeményei a mai erdőgazdálkodási integrátorok, de további támogatással segíteni kell a fejlődésüket, illetve növelni kell a területi lefedettséget. Az erdészeti és más hatóságok, mint a jogszabályi előírások betartásáért felelős szervek gyakorlatát az új gazdálkodói típusok sajátos adottságaihoz kell igazítani, így általános követelmény az adminisztrációs terhek csökkentése. Kiemelt probléma, hogy az erdő, mint közösségi érdekeket is szolgáló magántulajdon esetén a tulajdonosi érdekek csorbítása nem jár együtt az elszenvedett hátrányok ellentételezésével.

60

6. A Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzemi Hálózat jövőbeli működése és fejlesztése A METH további fejlesztésének főbb lehetőségeiről korábban esett már szó. Ezek közül megfontolásra érdemes a kérdezőbiztosokkal történő és az adminisztrációs szoftver alkalmazására épülő adatgyűjtés. Az ausztriai és a hazai tapasztalatok alapján meg kell fontolni a tesztüzemi hálózat két részre bontását. Ez természetesen nem a szervezet, hanem az adatstruktúrát és az információgyűjtési irányok változását jelentené. A tesztüzemi hálózat nevében hordozza, hogy üzemeket vizsgál, ami olyan gazdálkodást takar, amelynek célja a piaci termelés. A magyar magán-erdőgazdálkodásban jellemző, hogy a magán-erdőtulajdonon nem a piaci, hanem a tulajdonosok saját háztartási igényeit kielégítő gazdálkodás folyik. Ennek pontos területi kiterjedésére nincs még megbízható információ, de a jelenlegi ismeretek alapján feltételezhető, hogy a szektor jelentős részét érinti, illetve keverten jelenik meg a piaci termeléssel együtt. A mai magyar magán-erdőgazdálkodás egyik leglényegesebb feladata, hogy a jelenleg regisztrált gazdálkodóval nem rendelkező erdőterületeket mielőbb bevonja az ágazat felügyeleti rendszerébe. Bár a szektornak ezen része tényleg nem tartozik a tesztüzemi hálózat szó szerinti értelmezésébe, szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben az ezen területeken zajló folyamatokat is figyelemmel kísérjük. Másrészt létrejöttek már akkora területi koncentrációt megtestesítő üzemek, amelyek kielégítik az erdészet fogalmát, mind a hozamok egyenletessége, és nagysága, mind a gazdálkodói funkciók és szolgáltatói képesség tekintetében. Ezek az üzemek egészen más gazdálkodási célokkal rendelkeznek, ezért nem volna szerencsés, ha együtt kezelnénk őket a kis gazdálkodókkal. A két szélső gazdálkodási cél mellett megjelenik az erdőgazdálkodás családi gazdálkodásba való beillesztése is. Ez a három gazdálkodási forma alapvetően eltérő célokkal rendelkezik, eltérnek a felmerülő problémák legésszerűbb megoldási lehetőségei is, és egészen más információk relevánsak az egyes csoportokra. Ezért célszerű lesz kidolgozni a jövőben azt az információstruktúrát, amelyben ezek a sajátosságok megfelelőképpen szemléltethetők és természetesen az egyes gazdálkodói csoportoknak megfelelő adatgyűjtési technikát is ki lehet választani. A 2003. év tapasztalatai alapján elmondható, hogy mindenképpen meg kell könnyíteni az adatszolgáltatók munkáját kérdezőbiztosok személyes közreműködésével. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy ezzel a módszerrel csak olyan adatok gyűjthetők a kívánt megbízhatósággal, amelyek nem sértenek gazdálkodói jogokat, így főként a szervezeti és naturális jellemzőkről gyűjthető információ.

61

A kis gazdálkodók esetében célszerű egyszerű kérdezőbiztosra alapuló adatgyűjtést alkalmazni, mivel nincs mód arra, hogy a tartalmi egyezőség érdekében szükséges felkészítést minden egyes -többségében erdőgazdálkodási előképzettséggel nem rendelkező- gazdálkodó megkapja. Emellett célravezető lehet olyan adminisztrációs program elkészítése is, amit a nagyobb gazdálkodók egyébként is igényelni fognak az üzemméret növekedésével, és a METH céljait is jól szolgálná azáltal, hogy egyrészt pontos nyilvántartásokból származó információkat szerezhetnénk, másrészt lehetőség nyílna az adatok olyan mértékű titkosítására, amely mellett az olyan érzékeny adatok, mint a faárak is gyűjthetőek lehetnének. A gazdálkodói típusok szerinti differenciálás mellett, a jövőben olyan adatgyűjtést érdemes alkalmazni, amelyben a gazdálkodóktól, az adattitkosítás lehetőségeinek további fejlesztéséig, csak a saját érdekeiket nem sértő fajlagos adatokat gyűjtésére kerül sor, amelyek alkalmasak arra, hogy az üzemi szint feletti, regionális, vagy országos teljesítményadatok számíthatók legyenek másodlagos információforrások (Országos Erdőállomány Adattár) felhasználásával. A 2003. évi munkaterv sikeres teljesítése utáni első feladatunknak tartjuk egy olyan nagy elemszámú felmérés elvégzését, amely körülbelül 300 erdőgazdálkodót, 50 erdőtulajdonost és 35 ágazati felsővezetőt von be a magán-erdőgazdálkodás állapotfelvételébe azzal a céllal, hogy egyrészt egy átfogó keresztmetszeti képet kapjunk a szektor helyzetéről, másrészt összehasonlítási alapot teremtsünk a későbbi felvételezésekhez. A METH többéves működése után lehetőségünk fog nyílni nem csak az egyes évek adatainak önmagukban történő értékelésére, hanem idősorok képzésére, és belőlük fejlődési folyamatok feltárására is. A munkajelentések elkészítésénél a jelenleginél ésszerűbb ütemezést kell megvalósítani, amelyben az elemzés tárgyát képező gazdasági év már lezárult az elemzés időpontjában, és így alkalom nyílik az éves adatgyűjtés végleges lezárására különösen azért, mert decemberiben általában fakitermelések zajlanak, amik a felmérés egyik céljaként szerepelnek.

62