2009/3
(1János 4,16)
47. évfolyam 3. szám
A tartalomból tartalomból Jó volna Dáviddal dicsérni. Pacsirták énekét kísérni. De a panel-falak lenyomnak. Színe is kifakult koromnak. A mezők szőnyegét aszfalttal fedtük le, versünk is aszfalt-dal. Fojtogat a lelki sivárság. Hálásnak maradni: kiváltság! Próbállak Dáviddal dicsérni. Pacsirták énekét kísérni. Szemedből biztatást hogy nyerjek? Rángatom ruhádat, mint gyermek. Társamért, nem csak magamért. Ezreknek betevő falatért. Kenyeret osztani nem tudok. Kezemre tekints, már nem futok. Világnak Virága sebeid enyhítsék halálos sebeink. Félek, már repül is örömöm. Mondom hát gyorsan, hogy köszönöm! Kovács Tibor
A 2010-es év küszöbén..................................... 4 Keresd a csendet!............................................... 5 Isten vezetése...................................................... 6 Dorkász................................................................. 7 Mi az élet?............................................................. 8 Csen apó............................................................... 9 Letenni............................................................... 10 Az atya szeretete.............................................. 11 Bizonyságtétel.................................................. 12 Tövis a testünkben......................................... 14 Gyermeksarok.................................................. 17 A széles és a keskeny út (1.)........................ 18 Karácsony.......................................................... 20 Isten terve (3.)................................................. 22 Isten emberré lett........................................... 24 Szeress!............................................................... 26 Vezetőink........................................................... 28
Vetés és Aratás
2009/3 (47. évfolyam 3. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Postacím: 3301 Eger, Pf. 648. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail:
[email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
Vetés és Aratás
Kedves KedvesOlvasó! Olvasó! Életünkben minden új esztendő kezdetén számadásra indít bennünket az a tény, hogy az idő feltartóztathatatlanul fut, és mi is vele együtt az örökkévalóság felé. A hívő keresztyén, aki az Úrral közösségben él, örül annak, hogy múltja, jelene és jövője rendben van. Vétkei megbocsátást nyertek Jézus Krisztus engesztelő áldozata által; vagyis minden, ami mögötte van, rendezve lett Isten és emberek előtt. Amikor tehát visszatekintünk – ha nehézségeken mentünk is keresztül –, hálásak lehetünk Istennek, mert Ő, az Úr velünk volt, van és lesz minden utunkon. A jelenben pedig Istennek ez a közelsége életünk velejárója. Ő megígérte minden követőjének, mint annak idején Józsuénak: „Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józs 1,9). Az örökkévaló Isten változhatatlan, és övéi iránti szeretete sem változik meg soha. Ígéretei megmaradnak: az Ő közelsége és gondoskodása valóság. De azt akarja, hogy amíg e Földön élünk, végezzük a tőle kapott feladatokat teljes odaadással. Józsuénak nehéz szolgálata volt. Ellenséggel kellett megküzdenie. Lehet, hogy félt is, ezért Isten háromszor így biztatta: „Légy erős és bátor!” Nem tudjuk, hogy az új esztendő mit hoz számunkra, de ne feledjük: múltunk az Úr Jézus vére alatt, jelenünk a vállán, jövőnk a kezében a legjobb helyen van. Hagyatkozzunk Isten ígéretére: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!” (Zsid 13,5)
JELEN – JÖVŐ
A történelem kereke forog, nagy dolgok vannak a nap alatt. Az évek hullnak, mint a falevél, életünk napjai is hullanak. A tegnap múlását sose bánd, rövidebb az út, közelebb a vég. Csak azt figyeld végig az úton: Jézus veled van? Jézus elkísér? S ha nem téveszt utat a lábad, bár végig menni oly igen nehéz, mert az élet taposómalmában forgat, forgat egy láthatatlan kéz. Kövek közt gyötrődöl, tör, szaggat és zúz, s mire kikerülsz, más ember leszel. Elválik benned a korpa és a liszt: Saul voltál, és mint Pál érkezel. Az engedelmesség nagy próbája után lehajtott fejjel Damaszkuszba mégy. S bevallod ott, hogy ami addig volt, az mind kár és szemét. És nem lesz, aki vádol, aki perbe szálljon veled. Ha marad is tövis, ha támad is kétség: Krisztus kegyelme elég neked. Páskulyné Kovács Erzsébet
Fogy a jelen, nő a jövő… bizony hamar itt lehet Ő. Közel van, az ajtó előtt! Boldog, aki így várja Őt, ez tölti be a jelenét, így készül a Krisztus elé. Füle Lajos
2009. évi 3. szám
A 2010-es év küszöbén
L
ehet, hogy mire kezedbe kerül ez a füzet, az új 2010-es év már meg is kezdődött. Az új évbe való átlépés mindig bizonytalansággal jár. Egyesek reménykedve kezdik az évet. Lehet, hogy házasodni készülnek, vagy egy tanulmányt akarnak megkezdeni. Mások gondokkal terhelten néznek az előttük álló hónapokra. Problémák adódhatnak a családban, esetleg azokkal a hívőkkel, akikkel kapcsolatot tartanak. Olyan is akadhat, aki valósággal fél az új évtől. Anyagi gondokkal küszködik, mert hitetlenekkel olyan kapcsolatokba bonyolódott, amelyekből nem lát kiutat. Nem tudjuk, hogy te éppen milyen adott helyzetben vagy. De egyet tudunk: az Úr Jézus itt van akkor is, ha teljesen egyedül érzed magad. Ő akar bevezetni az új évbe, fogni akarja a kezünket.
Új év az Ószövetségben Izráel népe számára Isten keze minden évben bizonyos fokig közvetlen módon újra érezhető volt. Isten az Ő népének számos ünnepet rendelt el, amelyeken Őhozzá kellett jönniük. Ezek az ünnepek az új évvel kezdődtek: „Az első hónap tizennegyedik napján kezdődik az Úr páskája, és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. Az első napon szent összegyülekezés legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. Tűzáldozatul mutassatok be égőáldozatot az Úrnak…” (4Móz 28,16-19). Mialatt az izraelitáknak részletes parancsaik voltak arra nézve, hogy mikor mit és hogyan kell tenniük, addig mi keresztyének élvezhetjük a keresztyén szabadságot (vö. Gal 5,1). Ez viszont az új évben is újra azt jelenti, hogy teljesen tudatosan alávetjük magunkat az Úr Jézus Krisztus vezetésének. Mert a szabadság nem azt jelenti, hogy azt tesszük, amit akarunk. A keresztyén szabadság abban áll, hogy teljes szívvel azt kérdezzük, mi dicsőíti az Úr Jézust. Ez az, ami vidámmá, boldoggá tesz. Ha mi az Ő kezét keressük, átéljük, hogy Ő már megfogta a miénket.
Az új év – alkalom a hálaadásra Izráel népe anyagi áldozatot, állatáldozatot hozott. Nekünk szabad Istennek, és ezzel együtt az Úr Jézusnak szellemi áldozatot hozni azáltal, hogy visszatekintve megköszönjük a megőrzést, előretekintve pedig az új év áldásait. Különösképpen hálásak lehetünk neki az Úr Jézusért, akit értünk adott a keresztre. Ezért imádjuk Őt! Mindenekelőtt számolsz az Úr Jézussal életed minden helyzetében? Nehéz döntés előtt állsz? Kérdezd meg, hogy Ő mire mond igent. Problémáid vannak más emberekkel? Kérdezd meg magadtól, hogyan viselkedett volna az Úr Jézus. Nem vagy jól? Légy biztos abban, hogy az Úr Jézus most is gondol rád! Nincs már örömöd abban, hogy következetesen az Úrral éld az életed? Gondolj arra, mi mindent áldozott fel Ő érted, irántad való szeretetből. Ő nem kényszerít senkit. Ő harcol érted, mert szeret.
Egy új év – alkalom az imádkozásra és a helyes döntésekre
Az új évben is jöhetünk Istenhez, és kérjük Őt: • külső- belső megőrzésért, • vezetéséért, hogy felismerjük az Ő útját életünkben, • hogy megtartson veszélyek és próbák között, • hogy megóvjon a bűntől, • hogy Krisztust ne veszítsük szem elől és a szívünkből, • hogy az Úr Jézus átvegye az első helyet az életünkben, • hogy tiszta életet éljünk. Az új évben sok esély és veszély rejtőzik. Rajtad áll, hogy mit választasz. Mózes egyszer azt mondta Izráel népének: „… előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is. Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá…” (5Móz 30,19-20). Kívánom neked, hogy minden döntésedben várj az Úr Jézusra, és Őt hívd segítségül újra és újra. Aki vele jár kéz a kézben, az megelégedett új évet fog átélni. Nem gondmenteset, de áldásteljeset! Manuel Seibel Vetés és Aratás
Keresd a csendet!
Betlehemi éjjel
„...és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát...” (1Tesz 4,11)
(Részletek)
Zajos világban élünk. Autók, motor kerékpárok, teherautók, repülők szinte állandóan útban vannak valahová. De eltekintve a forgalom zajától, amely néha már kibírhatatlan, sok helyen túl hangosan beszélnek, énekelnek vagy zenélnek, bár ezt igazi értelemben már nem is lehet éneklésnek illetve zenének minősíteni, inkább alvilági zajnak. Az ősellenség, a Sátán nem sze reti a csendet, amely az embereket a dolgok mérlegelésére elvezethetné. Ő az elkábítást, a gondolatok eltérítését munkálja. Ézsaiás írja: „...a béke és a bizalom erőt adna nektek!” (30,15) „Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsolt 37,7). Csak a csendben tud Isten velünk beszélni, legyen az a kö zösségben, vagy a személyes áhítatban. Egy közmondás azt mondja: az egyén csendessége nyugalom a többiek szá mára is. A lárma, a zaj nem vezet jóra. A jó nem kelt zajt. Jézus csendes és szelíd volt, ami kor az egész emberiségért szenvedett. Akkor is csendet és hallgatást követelt, amikor csodát tett. Ne feledjük, hogy meg van írva: „A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi. Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül” (Péld 17,19-20). Mi tehát csendességre törekszünk, hogy az Urat szemléljük, tőle akarunk tanulni, útjain járni, szavára és tet teire figyelni. Jézus mondja nekünk: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd va gyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11,29). CS. L. 2009. évi 3. szám
Ott jártam egy éjjel Betlehem mezején, Nyomasztó éjszaka, hidegség, semmi fény. Veszett reményekkel, kínnal vánszorogva, Emberi közönytől majdnem megfagyasztva. Rám ült az éjszaka minden félelmével: Pásztorokat láttam küszködni az éjjel. Nyugtalan volt a nyáj, s mint kit rossz sejtés hajt, Álmatlan, virrasztva lesték mind a hajnalt. S egyszerre az éjjelt fény űzte szerteszét, Denevérszárnyakon menekült a setét. Gondok szellemhadán győztek jó szellemek, S angyalszó hallaték: „Örömöt hirdetek! Békesség a Földön, dicsőség az égnek, Áldás kis Bethlehem csodás szülöttének, Kit ember közönye istállóba kizárt, Menjetek csodálni az egyszülött Királyt! Betlehem mezején jártam éjjel újra, Még mindig sötét volt, a fény eltűnt bújva, Még mindig gondok nyomták szegény lelkem, Majd megvett a hideg emberi közönyben. …
Rám ül az éjszaka minden félelmével: Embereket látok küszködni az éjjel, S kit ember közönye istállóba kizárt: Nem tisztelik ma sem az egyszülött Királyt. Nyugtalan ember-nyáj közepén virrasztva, Emberi közönytől majdnem megfagyasztva Keresnek kevesek fényt az éjszakában: Derül-e még hajnal e sötét világra? … Mert jönni fog az égből felhasadó fénnyel Szellemszárnyon még egy bethlehemi éjjel, S mint mikor a homályt a kelő nap tépi, Akkor az éjjelből fénylő sereg lép ki. …
S mintha lepel hullna le rejtett szívekről, Béke hírnöke lesz sok-sok üldözöttből. S kikre nem hallgatott eddig a vak világ, Készítik mindenütt a béke új útát. Ami fent volt, lent lesz, mi dicső volt, aljas, S mindenfelett lesz egy ünnepelt Hatalmas, A megvetett Király, Urak Ura: Jézus! Istennek dicsőség, Földnek béke: Jézus! …
Csia Lajos
Isten vezetése
A
mikor Isten nevel bennünket, azt javunkra teszi, hogy szentségében részesítsen. Hogy merre és hogyan vezet, azt sokszor nem értjük, ennek ellenére Isten véghez viszi a tervét. Azt mondja: „Később majd megérted.” Olyan vi szonyok közé visz bennünket, amelyekben feltárul lelkünk legmélye. Mert időnként olyan visszás érzelmek szunnyadnak bensőnkben, amelyek meglátására egészen vakok vagyunk. Ezáltal megtanuljuk önmagunkat olyan oldalról megismerni, amely eddig rejtve volt előttünk. Isten még az istentelen embereket is felhasználhatja arra, hogy általuk neveljen és tisztogasson bennünket. Találkoztunk-e már olyan emberekkel, akiknek pontosan olyan jellemük volt, mint nekünk, és rendelkeztek mindazokkal a hibákkal, amelyek bennünk is megvoltak. Sajnos azonban, többnyire csak amiatt bosszankodunk, hogy miért olyan az a másik ember, és nem tekintünk magunkra. A nekünk kellemetlenkedő embereket úgy kell tekintenünk, mint a szobrász vésőjét, amellyel a műalkotást kifaragja. Nem tehernek, hanem Isten formáló eszközének. Józsefet börtönbe vetették: „Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték…” De meddig kellett így szenvednie? „…míg jóslata be nem teljesedett, és az Úr szava igazolta őt. Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt. Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává…” (Zsolt 105,18-21) Az Úr még az egyiptomiak felett is Úr volt. Először engedte, hogy Józsefet rabszolgaként eladják, sőt ártatlanul börtönbe vessék, de gondoskodott arról, hogy József egy perccel se maradjon tovább megalázott állapotában, mint ahogy azt Ő szük ségesnek látta. Mi azonban gyakran zúgolódunk ahelyett, hogy megaláznánk magunkat, és bíznánk Istenben. Vádoljuk a környezetünket, a körülményeinket, mert nem értjük, hogy mindezek csupán eszközök arra, hogy Isten lelkünk mélyéig megtisztítson. Ő türelmes velünk, ezért újra és újra folytatja munkálkodását. W. H.
I mádságban Imádságban Istenre néz szemem, lelki békességért esedezem. Imádságban békét nyer sok harcom, ellenségnek odatartom arcom. Imádságban feltárom életem, bűneimet hátam mögé vetem. Imádságban elmondom sok bajom, kínjaimat el nem hallgathatom. Imádságban megbocsát a szívem, új életre születik meg hitem. Imádságban panaszlom bánatom, megtagadom önzõ akaratom. Imádságban köszönöm örömöm, dicséretem háladalba öntöm. Imádságban mennyekbe száll lelkem, jövõm látom, jelenem felejtem. Imádságban értem létem titkát, felfogom a szeretet csodáját. Imádságban fogok égi kezet, mely engem az üdvösségre vezet. Imádságban Krisztus hangját hallom, bűneimnek bocsánatát vallom. Imádságban meglátom az Istent, benne bízva kezdek s végzek mindent. Imádságban legcsodásabb áldás: megbocsátó Atyára találás.
Dömötör Tibor Vetés és Aratás
Bibliai személyek
Dorkász
„Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita (héb.), ami azt jelenti: Dorkász (gör.), vagyis Zerge (gazella, szarvas). Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt” (Csel 9,36-37). Dorkász egy nőtestvér, egy tanítvány volt. Ez a megnevezés nem korlátozódik csak férfiakra. Hiszen Isten egész népe fel volt szólítva, hogy legyen Krisztus követője, azaz tanítványa, és ez különféle módon van kifejezve az Újszövetségben. A Cselekedetek Könyvének ebben a fejezetében szereplő tanítványok mindegyike legnagyobb munkáját a szülővárosában végezte el, Anániás Damaszkuszban és Dorkász Joppéban. Ez egyeseknek azt jelenti, hogy messzire kell menniük, miközben mások pontosan ott szolgálnak, ahol élnek.
A gyakorlati szolgálat
Dorkász ismert volt saját városában azokról a jó cselekedetekről, amelyeket másokkal tett. Ez a szolgálatnak olyan területét mutatja be, amelyet sajnálatos módon sok helyen elhanyagolnak. Pál apostolnak Tituszhoz intézett levele hangsúlyozza a jó cselekedetek fontosságát. Ugyanakkor Kréta hírhedt volt ezeknek a hiányáról (Tit 1,12). Pál figyelmezteti Tituszt, hogy tanításában hangsúlyozza, nem cselekedeteink által üdvözülünk, de a jó cselekedeteknek látszaniuk kell mint a Krisztusban nyert új élet eredményének. 2009. évi 3. szám
Hiába
Dorkász tettei olyanok voltak, hogy amikor meghalt, nagyon hiányzott, és nagyon megsiratták: „…az özvegyasszonyok… sírtak, és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt” (Csel 9,39). Ezeknek az asszonyoknak kézzel fogható bizonyítékuk volt Dorkász kedvességéről, amelyekkel rajtuk segített. Ez tanulság mindenki számára: egy kevés gyakorlati kedvesség az üdvözültek és nem üdvözültek előtt meggyőzőbb annál, mint amikor prédikálunk vagy tanítunk. Jó dolog, ha mi is úgy élünk, hogy hiányzunk, amikor eltávozunk.
Isten gondviselése Sokszor nehéz megérteni Isten terveit és útjait. Úgy látszott, hogy a Joppéban élő keresztények nehezen viselnék el egy ilyen nőtestvér elvesztését. A jeruzsálemi szentek is ilyesmit érezhettek, amikor Jánost és Pétert letartóztatták. De Isten mindig gondoskodik a követőiről, és hamarosan pótolja a hiányukat, és világossá teszi gondviselését. Milyen gyakran tapasztalunk mi is ilyesmit hívő életünk során!
Az imádság fontossága
ne éljek!
Hiába ne éljek, segíts, arra kérlek, életem Ura! Teherré ne válljak, támaszként hadd álljak mások oldalán! Ahol szükség van rám, kell tudásom, munkám, ott lehessek én! Hiába ne éljek, segíts, arra kérlek, életem Ura! Siklós József
Péter apostol Dorkász halálos ágyánál látta a fájdalmat és a szomorúságot: „… kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: »Tábita, kelj fel!« Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él” (Csel 9,40-41). Napjainkban nem várhatunk ilyen csodákat, de szükségünkben nekünk is imádkoznunk kell, és Isten válaszolni fog az Ő isteni tervének megfelelően. „Napról napra együtt bibliai személyekkel” c. könyvből (Evangéliumi Kiadó)
Mi az élet? Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra. A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt: – Mi az, hogy élet? Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsabokor szólalt meg: – Az élet állandó kibontakozás… A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott: – Az élet csupa nyalánkság és boldogság! Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül: – Az élet csak munka és vesződség! A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta: – Az életben a munka és a szórakozás váltogatja egymást… Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból: – Az élet a sötétség elleni állandó harc. Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét:
Örökkévalóság „… nem a láthatókra nézünk, hanem a látha tatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a lát hatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4,18). Az emberi elme az örökkévalóságot, amely kezdet és vég nélküli, képtelen felfogni. Egy vízcsepp, amely a tengerbe hullik, parányi kicsinek tűnik, szinte elenyésző semmiségnek, és mégsem olyan kicsi, mintha egy évet hasonlítunk össze az örökkévalósággal. Az időt senki sem képes feltartóztatni. Mennyire figyelmeztető üzenet ez arra, hogy mi mindnyájan átlépünk az örökkévalóságba! „…és senkinek sincs hatalma a halál napja fölött” (Préd 8,8). Annak, akinek a bűnei megbocsátást nyertek, nem félelmetes az örökkévalóságba való átlépés. Ő
– Az élet csupa könny, semmi más… És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat. – Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem – mennydörögték. Fenségesen körözött az erdő felett a sas. – Az élet felfelé törekvés! – kiáltotta. A vén, széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába: – Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt… Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly: – Az élet, kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak… De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csöndje borult a tájra. Csak egy mulatságból hazafelé tartó fiatalembert lehetett látni, aki a sok tánctól kimerülten leült a nyírfa alá, és mintha a pintyhez szólna, felsóhajtott: – Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak az elviselése. De hamarosan az ébredező hajnal üzenete keltegette az alvó erdőt: – Én az új nap hírnöke vagyok. Szeretném lezárni a vitát. Szerintem az élet nem más, mint az örökkévalóság előhírnöke. (Svéd mese) Pál apostol: „… nekem az élet Krisztus…” (Fil 1,21)
biztos abban, hogy az örökkévalóságot a mennyben tölti. Azt azonban elgondolni is szörnyű, hogy mit jelent az embernek a bűneivel átlépni az örökkévaló ságba. Milyen döbbenetes valóság: „Ha valakit nem találtak beírva az Élet Könyvébe, azt a tűz tavába vetették” (Jel 20,15). A legfontosabb kérdés mindannyiunk számára: Hol töltöd az örökkévalóságot? Az idő és mi mindannyian sietünk az örök kévalóság felé, akár gondolunk rá, akár nem. Minden ember örök osztályrésze földi élete során dől el. Nézzél ezért a láthatatlanokra, amelyek örökkévalók! „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és betel jesítőjére…” (Zsid 12,2) J. G. Vetés és Aratás
Csen apó története Egy olyan történetet szeretnék elmondani, amely azt példázza, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Csen apó történetének a híre messze vidékre eljutott. Kivételesen bölcs embernek ismerték, akit azonban nem mindig tudtak megérteni. Így történt akkor is, amikor Csen apó egyetlen lova elveszett az erdőben. Valahogy elszabadult, és úgy elnyargalt, hogy nyoma veszett. Este jöttek a szomszédok, hogy kifejezzék együttérzésüket a nagy bajban. Az apó azt kérdezte tőlük: „Honnan tudjátok, hogy ez baj?” A szomszédok összenéztek, nem értették. Hogyne lenne baj, hiszen az öreg kenyérkeresete veszett el. Alig telt el egy nap, bámulatos esemény következett. Csen apó lova hazajött négy vadlóval együtt, akikkel valahol a vadonban összebarátkozott. Az apó gyorsan becsukta a kaput, és beterelte a lovakat az istállóba. Jöttek is a szomszédok, hogy sok szerencsét kívánjanak, hiszen Csen apónak nagy jó jutott osztályrészül. „Honnan tudjátok, hogy ez jó?” – kérdezte az öreg. A falubeliek csodálkoztak, hiszen ennyi lóval a falu első gazdája lett Csen apó. Másnap Csen apó fia elkezdte betörni, megszelídíteni a vadlovakat, közben az egyik úgy levetette magáról, hogy eltört a lába. Csúnya, nyílt törés lett. Újra jöttek a szomszédok, igazi, keleti részvéttel, hogy ebben a bajban melléjük álljanak. „Honnan tudjátok, hogy ez baj?” – kérdezte megint Csen apó. A szomszédok megdöbbentek, hogy egyetlen fia állapotára ilyet mer mondani. Közben a nagy csendet odakintről kétségbeesett jajgatás törte meg. Kiderült, hogy a postás jár a faluban, és behívókat visz szét a legényeknek, mert kitört a háború. Csen apóékhoz is hozta a behívót. „Micsoda szerencse! – mondták a szomszédok. – Ennek a fiúnak nem kell bevonulnia katonának!” „Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?” – mondta megint Csen apó. De ez már sok volt a szomszédoknak! Felálltak, és szó nélkül hazamentek. Ki-ki gondolta a magáét. Csen apóék orvosért küldtek, és jött is a missziós orvos. Sínbe tette a törött lábat, majd olvasott nekik az evangéliumból. A család fogékony szívvel hallgatta, megismerték Jézus Krisztust, az ő Megváltójukat. Isten szeretete megragadta az egész családot. „Ez igen, ez már szerencse!” – újságolta most már Csen apó mindenfelé. Ungár Aladár: „Íme, az ajtó előtt állok” c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó) 2009. évi 3. szám
Karácsonyi „Ki
mit tud?”
1. Mi Betlehem nevének jelentése? 2. Ézsaiás próféta szerint mi lesz a gyermek neve, aki nekünk születik? 3. Ki küldte ki azt a rendeletet, hogy az egész föld népe összeírattassék? 4. Miért lett Jézus szegénnyé? 5. Melyik országba kellett menekülnie Jézus családjának Heródes miatt? 6. Milyen formát vett magára Jézus, amikor megjelent a Földön? 7. Miért nevezik Jézust Názáretinek, ha Betlehemben született? 8. Ha Jézus Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat hívja megtérésre, akkor kiket hív? 9. Miért született Jézus? „Mert az Emberfia azért jött, hogy ... és ... az elveszettet.” 10. Ki imádkozik az Úr Jézus visszajöveteléért? (Válaszok a 31. oldalon.)
L
etenni
„Minden gondotokat Őreá vessétek” –olvassuk az 1Péter 5,7-ben, és ez azt üzeni nekünk, hogy gondunkat tegyük le Istennél, és hagyjuk is ott. Jó tanács ez, csak éppen nem sikerül megtartanom. De hát miért nem? Hogy a „letenni” szót egészen megértsem, egy kép van előttem. A teherautó vezetője elviszi rakományát a rendeltetési helyére. Ott lerakja, és ha az átadás problémamentes, ezzel a feladatát elvégezte. (Egyébként: Istennél nincs reklamáció. Ő minden rakományt átvesz, azaz: neki mindent elmondhatunk. Jó okkal folytatja így az Írás: „mert neki gondja van rátok”. ) A sofőr tehát nyugodt lélekkel visszatérhet, nála minden rendben, senki nem kényszerítheti arra, hogy az árut újra felrakja a kocsijára. De miért is tenné? Az is kizárt dolog, hogy a leadott rakományt valaki más visszategye az autóra.
A valóságban hogy van ez?
És ezzel visszatérek a magam problémájához: Én a teljes „rakományt” – hogy a kifejezésünknél maradjak – ismét csak a „kocsimon” találom. Valaki más rakta rám újra a gondjaimat? Talán az ördög? Mert kétségtelen, hogy ő felhasználja kicsinyhitűségemet. Tegyük fel, hogy munkanélkülivé lettem, és megpályázok egy állást. Erre az ördög odasúgja: „Nehogy azt hidd, hogy felvesznek! Százával pályáznak, gondolod, hogy éppen te kellesz nekik?” És ha ezt elhiszem, az ördög máris győzött. De így van ez még sok más esetben is, ha aggodalmaskodásommal olyasmit veszek újra magamra, amit már egyszer letettem. Ó, igen, önkínzó módon gyötörhetem magam gondjaimmal, sajnálom és sajnáltatom magam, szépen bebeszélhetem magamnak, milyen szerencsétlen is vagyok, miközben másoknak sokkal jobban megy. Ezzel Istenben való bizalmam meginog, sőt megszűnik, és igazat adok az ördögnek, aki a kétség magvát elhinti bennem.
10
Sajnos, van még egy lehetőség arra, hogy a terhemet újra magamra vegyem, ez pedig a fantáziám. Micsoda borzalmas következményeket tudok elképzelni a magam dolgában, ha a segítség másként jön el, mint ahogy vártam, vagy késik, vagy egyáltalán nem jön! És amit képzelek, sokkal rosszabb, mint a valóság, és ezáltal a terhem is sokkal nagyobbnak tűnik. A gondjaimtól pedig nem szabadulok meg soha. És milyen alapon hitetlenkedem? Hogyan tehetek még magának Istennek is szemrehányást? Nem – mondod most –, mindez nem így történik, csak egyszerűen nyugtalan vagyok, főként pedig nem sikerül elcsöndesednem. Szorongató gon dolataim újra meg újra meglepnek. Mit tegyek?
Imádkozz!
Csakis egy védelem van mindezek ellen: Imádkoznod kell! Nemcsak úgy egyszerűen elmondani egy-egy imádságot. Küzdelemről van itt szó, mely bizonyos esetekben órákig is eltarthat, sőt olykor elveheti egész éjszakai nyugalmadat. Az imádságos küzdelmet újra meg újra elölről kell kezdened, és az Úr nem hagyja válasz nélkül a könyörgésedet, bizonyos, hogy nem. Csak nyugodtan hagyd rá az ügyedet. Persze lehet, hogy ma nyugalmat találtál nála, de holnap újra el kell kezdődnie a „lerakodási folyamatnak”. De ne hagyd abba: beszélj mindaddig az Úrral, amíg teljesen meg nem bizonyosodtál arról, hogy minden gondodat ott hagytad nála.
Hitből fakadó bizalom
Egészen bizonyos, hogy nem könnyű eljutni odáig, ameddig Jeremiás próféta eljutott. „Jó csendben várni az Úr szabadítására” (JSir 3,26). Csakhogy az imádsághoz feltétlenül hozzátartozik a hitből fakadó, őszinte bizalom Istenben. Végső soron nem imádságaink hosszúságán vagy „minőségén” múlik a dolog, hanem az egyszerű „ráhagyatkozáson”. Azon, hogy az Úr karjaiba tudod-e vetni magad, le tudsz-e mondani arról, hogy mindenáron a te akaratod teljesüljön, és tudod-e hittel várni, hogy Ő megcselekszi végre mindazt, ami javadra szolgál. Bízzál, az Úr megsegít! E. L. Vetés és Aratás
Az Atya szeretete Lukács evangéliumának 15. fejezetében Jézus a világirodalom egyik legmegragadóbb történetét, a tékozló fiú történetét mondja el. Szinte mindenki azonosíthatja magát a történet egyik szereplőjével, vagy a tékozló fiúval, vagy az idősebb testvérrel, vagy az apával. Mindegyik szereplő fontos igazságokra tanít bennünket, amelyeket a keresztyéneknek meg kell tanulniuk. A 2-24. versekben olyan dolgokat tudunk meg az apáról, amelyeket a keresztyén apáknak feltétlenül meg kell fogadniuk, ha gyermekeiket keresztyén hitben akarják felnevelni. 1. Az apa türelmes Bár a fiú hosszú ideje távol élt otthonától (elég hosszú ideig ahhoz, hogy az éhínség elpusztítsa az országot), az apa még mindig várta. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt”(20. v.). Szeme sohasem fáradt bele a fiú keresésébe. – Ti apák, milyen türelmesek vagytok gyermekeitekhez, amikor bukdácsolnak életük útján?
2. Nagyon szerette a fiát Amikor meglátta közeledő gyermekét, elébe szaladt. Nem tudta kivárni, amíg fia odaér hozzá. Átölelte és rögtön megcsókolta. Még csak magyarázatot sem kért, hogy fia hol volt, vagy mit csinált. Nem oktatta ki, hogy tudhatta volna a következményeket, vagy reméli, hogy a történtekből levonja a tanulságot. – Ti apák, milyen szeretet él bennetek gyermekeitek iránt, ha hibát követnek el?
3. Megbocsátott Tudjuk, hogy megbocsátott, amit viselkedése is bizonyít. Olyan fontos volt neki, hogy fiának megbocsásson, hogy fia elő sem tudott hozakodni a kérésével. A fiú elhatározta, hogy megkéri apját, fogadja fel napszámosnak (21-22. v.). Az apa visszaadta fiának eredeti helyét a családban, és a legnagyobb kitüntetésben részesítette. – Ti apák, mennyire vagytok készek megbocsátani gyermekeiteknek, ha hibákat követnek el?
4. Tudta, mi a fontos Nem az volt a legfontosabb, hogy fia vétkezett, hogy apját kihasználta, sőt az sem, hogy kimondhatatlan fájdalmat okozott neki. A legfontosabb az volt, hogy a fia él és hazajött. – Ti apák, megtanultátok-e már, hogy gyermekeitek számára mi a legfontosabb?
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9,10).
J. T.
2009. évi 3. szám
Dalol a csend Künn orkán üvöltve fákat cibál… Benn a szívemben a csend muzsikál. Behajtom a záporvert ablakot, Úgy hallgatom a néma dallamot. Mért mennydörögjön tomboló tusa? A néma csendnek is van ritmusa, A magányban sem vagyok egyedül… Az én szívemben a csend hegedül. Halk hangja csupa édes-bús vigasz, S én andalogva kérdezem: Ki az? Aranyszálból ki sző körém mesét? Halk húrokon ki pengeti kezét? Tán Isten szívéből rezdül e zene? Mintha a végtelenség zengene! És hallgatom a messzeségen át A csendet, ezt a szent melódiát.
Siklós József
Az evangélium üzenetébe és annak üdvözítő erejébe vetett hit csak akkor vezet igazi üdvbizonyossághoz , ha ez a hit a következő négy alappilléren nyugszik: 1. Sola Scriptura Egyedül a Szentírás 2. Sola Christus Egyedül Krisztus 3. Sola Gratia Egyedül a Kegyelem 4. Sola Fide Egyedül a Hit
11
Már közel 50 éve élek Ausztrália elhagyott „sivatagában”. Nincs senkim, akivel megoszthat nám örömem, bánatom. De az Úr Jézusban és vele boldog vagyok! 75 évvel ezelőtt Magyarországon, egy kis faluban születtem. Hatan voltunk testvérek, én voltam a legfiatalabb. Hároméves voltam, amikor apánk meghalt. Nehéz anyagi helyzetbe kerültünk, drága jó anyánk sütéssel és mosással kereste meg mindennapi kenyerünket. Egyik bátyám katona lett, két nővérem elszegődött háztartási alkalmazottnak, két másik testvére men pedig egy árvaház segített. Édesapám a háborúban tüdőbajt kapott, és én örököltem a betegségét. Ő belehalt, belő lem sebeken keresztül (ötször operáltak meg) távolították el az orvosok a kórt. Az arcomon egy nagy és csúnya forradás maradt, amelyet gyermekként nagyon szégyelltem. Érzékennyé és tartózkodóvá váltam. Édesanyánk hű szolgálólánya volt Istennek. Szerény, alázatos, bizonyságtevő életével pél dásan hirdette Isten Igéjét. Minden bánatában Őhozzá fordult, szüntelen imádkozott, sokat énekelt. Gyermekeit minden imájában az Úr elé vitte. Isten szeretetét ránk sugározta. Az Ige kis mustármagjait belénk is elvetette. Az én esetemben az Ige magva igen szikes talajba hullott, ötven évig ki sem kelt. De ezt a kicsiny mustármagot Isten 1998ban életre hívta. Dicsőítem szent nevét, mert Ő keresett meg engem, nem én Őt. Temérdek bűnöm dacára is kinyújtotta kezét értem. Ebben az időben feketén dohányt árultam. Férjem haragudott érte, mert félt, hogy valaki feljelent. Egyik alkalommal arról értesültem, hogy azt az illetőt, aki nekem szállított, lecsukták. Ekkor kezdtem ébredezni! Ez Isten akarata volt, és nem az enyém! 2000 újév napján kórházban ébredtem. Tü dőgyulladással kerültem be, és nagyon egyedül éreztem magam. Egy szociális gondozónő láto gatott meg, és megkérdezte, hogy van-e valamire szükségem. Azt válaszoltam, hogy egy magyar nyelvű Bibliát szeretnék. Pár nap múlva egy
12
lelkész behozta a Bibliát, amelyet a kórházban elkezdtem olvasni, de utána abbahagytam. Sokat pereltem Istennel, hogy miért történik ez vagy az az életemben. A férjem betegsége is nagyon megviselt. Az ő szenvedése szintén közelebb vitt Istenhez. Kértem Őt, hogy férjem szenvedését rövidítse meg. Kérésem meghallgatta. Férjem halálos ágya mellett egy angol nyelvű Biblia volt ná lam. Kinyitottam, és a Jeremiás 31,3-ra esett a tekintetem: „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak ma gamhoz hűségesen.” Ezt az Igét valójában csak a későbbiekben értettem meg igazán. Problémáimmal egyedül maradtam, nem segített senki. Ekkor fordultam szívem mélyé ből Istenhez. Megalázkodva beláttam, hogy egyedül csak Ő segíthet. Kezdtem naponként imádkozni, és olvasni a Bibliát. Kértem Istent, adjon értelmet, oktasson, hogy megértsem a szavát. Három év múlva a jeremiási igevers újra elém került a magyar Bibliámban. Ekkor értettem meg! Istentől kegyelmet kaptam, bízzam tehát magam Őreá! Az Ő nagy szeretete velem ma rad, és ez megnyugvást adott. Ahogyan Tamás felkiáltott az Úr sebeit látva, én is felkiáltottam: „Én Uram, én Istenem! Rajtam, bűnös porsze men, aki semmit nem érdemel, kegyelmed bőven tetézted. Több mint 50 évig tűrtél és vártál rám, hogy visszatérjek hozzád!” Gondolatban visszapergettem az éveim: gyermekszívem az Övé volt, és gyermekkoromban buzgón imádkoztam hozzá. Most öreg fejjel értettem meg, hogy milyen az Ő szeretete. Nem egyszer emelt ki a sír szájából, nem engedett a posványba elsüllyedni. Többször az öngyilkosság gondolata is megkísértett, de Ő vigyázott rám. Szeme mindig rajtam volt: „…mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad” (Zsid 12,6). De hagyom a múltat, arról egy könyvet lehetne írnom. Ha ezer nyelvem volna, sem tud nék elég hálát adni Isten végtelen szeretetéért, kegyelméért. Most öreg írógépem mellett ülök, és csak azt kérem, imádkozzatok velem, és várjuk készen Jézus Urunk visszajövetelét! Szné Papp Jolanda Vetés és Aratás
EMMAUSI LEVELEZŐ BIBLIAISKOLA Az Emmausi Bibliaiskola Alapítvány újra bővítette tanfolyamai sorát, és ezúton felajánljuk az érdeklődőknek régebbi és új könyveinket: • Amit a Biblia tanít • Élők között a legnagyobb • Találkozás a Mesterrel • Útmutató a keresztyén növekedéshez • A keresztyén élet gyakorlata • A mennybe vezető út • Lukács evangéliuma • Jakab levele • Péter első levele Előkészületben: Péter második levele és Júdás levele. A tanfolyamok ingyenesek. Bélyeget, borítékot szívesen elfogadunk.
Címünk:
Minden advent kegyelem: vétkem jóvá tehetem. Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden advent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden advent alkalom: győzhetsz saját magadon! Minden advent ítélet: így kellene – s így élek! Minden advent remegés: Isten felé epedés! Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is! Minden advent szeretet: Betlehembe vezetett… Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát! Ürögdi Ferenc
Emmausi Bibliaiskola Alapítvány 9013 Győr, Pf. 826 Romániában az alábbi címen lehet könyveket igényelni: Babos Márton Str. Corneliu Coposu nr. 6 400235 Cluj-Napoca
Értékes vagy! Megpróbáltál-e már valaha egy megrepedt nádat újra kiegyenesíteni? Vagy egy pislogó mécsest újra erős lángra lobbantani? Vagy a sok munkát felesleges fáradságnak tartod? De Isten gondolatai mások. Gyengeségeid ellenére mégis valami újat akar alkotni az életedből. Még ha magadat értéktelennek tekinted is, Jézus Krisztus számára értékes vagy! Ő az életét adta érted! „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (Ézs 42,3).
2009. évi 3. szám
13
Tövis a testünkben?
A
hívő ember tudja: Krisztusban vagyok, és Krisztus bennem. De ezzel együtt jár, hogy testemet a halálba kell adnom. Mert a test soha nem változik: szüntelenül óvakodnunk kell tőle. Pál apostol elragadtatott a paradicsomba, – ahogy a 2Korintus 12-ben olvassuk. Emiatt azt gondolod, hogy a hústest egyetlen atomja sem ma radt benne? Dehogynem! Szüksége volt arra, hogy a Sátán angyala gyötörje, hogy el ne bizakodjék. Szüksége volt a testébe adott tövisre, hogy meg tartsa alázatos állapotában. Az Úr olyan csodás élményben részesítette szolgáját, amely szinte már veszélyes volt számára. Mivel védelmezze meg ettől? Olyasvalamivel, ami Pált mélységes alázatban tartotta. Az Úr nem vette vissza tőle a már neki adott kijelentést, de adta vele együtt a tövist is: porig alázta, és éppen abban, amin teljes lelkével csüngött – a szolgálatában. Hasonló volt Jób helyzete. Isten elmondhatta róla a Sátánnak: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön…” (Jób 1,8) Min dennel megáldotta, úgyhogy Jób elmondhatta: „…akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott” (Jób 29,11). Tehát jelentkezett nála némi öntetszel gés, és Isten meg akarta ettől szabadítani. Amit Jób önmagáról mondott, igaz volt, és Isten maga is arról tett tanúságot: „Nincs hozzá fogható a föl dön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent és kerüli a rosszat” (Jób 1,8). Mivel azonban el kezdett kissé beképzelt lenni, az Úr átadta a Sátán nak, hogy megalázza. És azután Jób már nem azt mondta: „…akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott” , hanem „…most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban” (Jób 42,5-6). Ez az, amire nekünk is szükségünk van. Egyfelől nem szabad engednünk, hogy elhalványuljon bennünk a tudat: Krisztusban vagyunk. Másfelől azonban szükségünk van arra, hogy önmagunkat alaposan megismerjük, és tudatára ébredjünk
14
annak, hogy Isten ezt a kincset cserépedénybe, a mi testünkbe helyezte. A test pedig akadályt jelent a krisztusi élet megvalósításában. Ezért kell alaposan kiismernünk. Meg kell tanulnom, hogy testemnek (óemberemnek) nincs joga hallatni a szavát, még kevésbé „akarni”, s úgy kell tekintenem rá, mint megfeszítettre. Így cselekedve egyre jobban megismerhetem Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát. Először is felismerem, hogy Isten az Ő végtelen kegyelméből helyet adott számomra Krisztusban; azután azonban Isten számos pró batételen keresztül vezérel életutamon. Megis merem ily módon tőle való teljes függőségemet és gyöngeségemet. De miként Pálban, úgy bennem is Krisztus lakozik, és így örülök a gyöngeségemnek, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Az erő titka az, hogy magamtól semmire nem vagyok képes, de Krisztus ereje célhoz juttatja az én erőtlenségem által, amit akar: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13). Azért élünk, hogy Krisztus távollétében az Ő élete nyilvánvalóvá legyen a mi halandó testünk ben. Valóban csupán ezt kívánjuk? Vagy csak Krisztust akarjuk birtokolni dicsőségben? Mivel Isten az Ő Fiát adta, hogy lelkünket megnyerje magának, nekünk nem annak kellene legfőbb gyönyörűségünknek lennie, hogy életünket odaszánjuk neki, aki értünk meghalt? „…azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,15). Valóban az-e a szívünk legfőbb vágya, hogy Krisztus „levele” legyünk, amely mindenki számára olvasható (lásd 2Kor 3,2)? Ha az Övéi vagyunk, csak egy lehet a vágyunk: hogy Krisztust kijelentsük, szolgáljuk, és olyan emberek legyünk, akik Urukat, mint Isten Fiát várják a mennyből. Isten azért adta értünk az Ő Fiát, hogy ne a test kívánságai szerint éljünk, hanem egészen és őszintén az Övé kívánjunk lenni. Töltsön be bennünket az a boldog tudat, hogy Krisztusnak maradéktalanul joga van ránk, megváltottaira, hogy mi híven szolgáljuk, amíg vissza nem jön, és elvisz az Ő dicsőségébe. M. E.
Vetés és Aratás
A Nádas-tenger
A Vörös-tenger
A Vörös-tenger neve az Ószövetségben: Nádas-tenger. A Vörös-tenger neve csak kétszer jelenik meg a Bibliában, méghozzá az Újszövetségben: „Ez (Mózes) hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig” (Csel 7,36). „Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek” (Zsid 11, 29). Az Ószövetségben a Vörös-tenger neve, a „Yam Suph”, azaz „Nádas-tenger”, összesen huszonnégyszer bukkan fel. Először a 2Mózes 10,19-ben olvassuk, amikor Isten erős széllel a Nádas-tengerbe sodorta a sás karajt. Nem tudjuk pontosan, hogy miért nevezik a Nádas-tengert Vörös-tengernek is, mivel az tulajdon képpen mély ibolyakék színű. Feltételezhető azonban, hogy onnan kapta ezt a nevét, hogy délutánonként, amikor a lemenő nap fényében Edóm hegyei tükröződnek benne, a víz intenzív vörös színben pompázik. A Szentföldön vezető utunkon is mindig csak Élót (vagy Élát) nyugati oldalán, Izráel és Jordánia között láthatjuk a Vörös-tengert.
A Vörös-tengernél hatalmas csoda történt A Vörös-tenger, vagyis a Nádas-tenger nekünk, bibliaolvasó embereknek elsősorban azért nagy jelentőségű, mert ott történt az egyik legnagyobb csoda, amit Isten a kiválasztott népéért tett. Röviddel azután, hogy a fáraó megnehezítette Izráel gyermekei számára, hogy Mózes vezetésével elhagyják Egyipto mot, a nép egy egészen új problémával találta szemben magát. Épp Pi-Hahírot előtt, Migdól és a (Vörös-) tenger között táboroztak (2Móz 14,2), amikor rémülten meg kellett állapítaniuk, hogy a fáraó üldözi őket a hadseregével. Most aztán be voltak kerítve: mögöttük az egyiptomiak, akik egyre közelebb kerültek, előttük a puszta, melyen keresztül nem tudnak elég gyorsan menekülni, jobbra tőlük a nagy gránithegység és balra a Vörös-tenger! A nép kétségbeesett (2Móz 14,11-12). De az Úr nem azért hozta a népét egy ilyen kilátástalannak tűnő helyzetbe, hogy ott meghaljanak, hanem hogy megmutassa hatalmát, amellyel megmenti őket – és ezzel egyidejűleg megsemmisíti az ellenségét. Ezért avatkozik bele a teremtés rendjébe: a tengernek ketté kellett válnia, és Izráel gyermekei szárazon át tudtak menni. Az őket üldöző ellenséget azonban (az Úr) megzavarta, és azok a visszatérő vízbe fulladtak (2Móz 14,13-31). „Hit által keltek át a Vörös-tengeren” – mondja a Zsidókhoz írt levél 11,29. Ez egy csodálatos üzenet, amely így hangzik: Istennél mindig van egy út – mindegy milyen lehetetlennek tűnik a helyzet vagy látszanak a körülmények. Urunk és Megváltónk ma is ugyanaz. Éppen ezért: egyedül Őrá nézzünk!
Füttyenteni és sóhajtani Egy parasztember, aki Istennek szolgált, egy pénzösszeget a missziónak akart ajándékozni. Egy napon a város felé lovagolt, hogy ott leadja a pénzt egy missziós társaságnak. Az út sötét, elhagyatott erdőn vitt át, de ő nyugodtan haladt tovább. Hirtelen előugrott a bozótból egy hatalmas fickó, megragadta a ló zabláját, és követelte az embertől, hogy adja át minden pénzét. Az utazó megrettent, csak nem fogja azt a nagy összeget rablókézbe adni. Mit tegyen? Szívből fohászkodni kezdett: „Uram, Te tudod, hogy a Te céljaidra szántam. Segíts ki ebből a helyzetből!” – Nos, hol a pénz? – hangzott durván és türelmetlenül a sürgetés. – Vagy talán védekezni akarsz? Csak füttyentenem kell, és tíz emberem siet segítségemre. – Nekem pedig csak sóhajtanom kell – felelt a másik –, és Mesterem parancsára légiónyi angyal áll készen, hogy te ne árthass nekem. A rabló megijedt és elmenekült. Angyalokra nem gondolt. A parasztember vidáman és örömmel folytatta az útját, és hálát adott Istennek, hogy Ő meghallgatta sóhajtását. K. L. 2009. évi 3. szám
15
„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)
Úr Jézus, dicsőítünk Téged
Úr
Jé - zus,
Le- gyen
ez
Ti - ed
Té - ged
di - cső - í - tünk Té - ged.
mert szol - ga - ként
P. J. L. Pindle (1951)
il
min - den
- let,
ál - dás,
jár - tál
kö - zöt - tünk,
sen - ki mást.
Az isteni szeretet által jöttél el hozzánk a Földre. Ó, engedd, hogy imádjunk Téged mint választ a szeretetre. Hű Urunk, most itt vagy közöttünk, a szívünk gyorsabban dobog. És szeretetünk égő lángja csak egyedül érted lobog.
A Trans World Radio magyar nyelvû adásai 2009. október 25-től 2010. március 27-ig
délelõttönként, naponta:10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 kHz); este, naponta 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon fogható. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail:
[email protected]
16
Vetés és Aratás
Hét találkozás Hét bibliai személy Istennel való találkozásáról szól a rejtvény. Idézeteket olvashatunk abból, mit mondott nekik a Mindenható. • Ki ez a hét ember? • Párosítd a nevekhez az Istennel való találkozás helyszínét: Bétel, Siló, Ofra, Hóreb hegye, Gibeón, Beérseba! Az egyik helyszínről nincs információnk. (Ha szükséges, segítenek a bibliai részek: 1Móz 17; 26; 35; 2Móz 3; Bír 6; 1Sám 3; 1Kir 3)
Összeállította: Zentai Péter (Megoldás a 31. oldalon.)
Az igazi élet Egy édesanya megkérdezte a kislányát: „Mit szeretnél karácsonyra?” „Egy kutyát!” Az anya ijedten kérdezte: „Fából?” „Nem!” „Kartonból?” „Nem!” „Műanyagból?” „Nem!” „Hát akkor miből?” A kislány határozottan ezt felelte: „Kutyából!” Egyszerű, de így igaz. Egy igazi kutya csak kutyából lehet. Mit kívánok magamnak? Életet, egy teljes életet? Minden bizonnyal. De mi van akkor, ha valaki megkérdezi, hogy miből is áll az élet? Munkából? Sikerből? Szórakozásból? Nem! Életből! Jézus Krisztus ezt mondja: „Én vagyok az élet!” 2009. évi 3. szám
17
A széles és a keskeny út
1. Valóban kétmilliárd keresztyén van? Szoros kapu, keskeny út – tágas kapu, széles út! Az egyik út a mennybe, a másik a pokolba vezet. A statisztikák több mint kétmilliárd ma élő keresztyénről tudósítanak. Ez a szám magas, ha azt vesszük, hogy ők mindannyian bemennek a szoros kapun, majd a mennyek országába vezető keskeny úton járnak. De a mi Urunk, Jézus Krisztus szavai szerint ez a szám biztosan nem stimmel. Valójában kevesebben vannak a valódi keresztyének, akik ténylegesen bementek a szoros kapun, és a keskeny úton Jézussal járnak. Keresztyén az, aki Jézus Krisztushoz tartozik – de csak úgy, ahogy azt a Biblia tanítja. A következőkben azt fogjuk áttekinteni, mit mond erről a Szentírás. Mit mond Jézus Krisztus a tanítványai számáról? Olvassuk el ehhez a Hegyi Beszéd ide vonatkozó részét: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják” (Mt 7,13-14). Hogy világosabb legyen, nézzük meg ennek a résznek a párhuzamos helyét Lukács evangéliumában (13,22-30).
Keresztyén vagyok én? Egyedül Isten, az Úr lát az emberek szívébe. Mi csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van (1Sám 16,7). Következésképpen mi nem tudjuk más emberekről megállapítani, hogy közülük Isten mércéje szerint ki keresztyén és ki nem –, de saját magunkat
18
megvizsgálhatjuk, hogy átmentünk-e már a szoros kapun. A keskeny úton járok? Keresztyén vagyok? – Vagy még a széles úton haladok, a kárhozat Broadway-én? – Ezek azok a kérdések, amelyeket fel kell tennünk magunknak. „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg!” – int minket Isten Igéje (2Kor 13,5). És a 139. zsoltár 23. és 24. versében így imádkozik Dávid király – és remélhetőleg mi is vele: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Témánk tehát nagyon komoly, és szeretnénk a Biblia nézőpontjából alaposan megvizsgálni. A tét a megváltás vagy a kárhozat, a megmentettség vagy az elveszettség.
Létezik középút? Rögtön felvetődik a kérdés: Létezik-e középút? Van középút a széles és a keskeny út között? Az ember igencsak találékony, ami a szoros kapu körüli rejtekút keresését illeti. Jézus itt a városfalnak és bejáratainak a képét használja. Egy városba ugyanis nemcsak egy, hanem több kapun is be lehetett jutni. Van a széles kapu, amin keresztül a tömeg tódul be – ez a széles út képe. Ezenkívül van több keskenyebb és szélesebb kapu is, de Jézus csak egyetlenegy keskeny kaput emel ki. Ugyanez vonatkozik az utakra is: Isten Igéje azt mondja, hogy nincs középút, egy félig széles vagy félig keskeny mennybe vezető út. Csak egy keskeny ösvény vezet Jézus nyomdokain a mennybe. Ugyanígy az ember nem lehet langyos sem Jézusért, hanem csak forró vagy hideg. Ezt mondja a magasságos Úr a laodíceai gyülekezetnek: „Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból” (Jel 3,15-16). Ezek nagyon komoly szavak. Hierapoliszból, a mai Pamukkaléból (Kis-Ázsia) forró vízforrások folynak pár kilométer hosszan Laodíceáig. Laodíceába érve úgy lehűl a víz, hogy már csak langyos. Mi is vagy a hideg vizet, vagy a forró teát szeretjük, de langyos vizet általában nem iszunk. Ha az emberek keresztyénnek nevezik magukat és csak langyosak, vagyis Jézust csak fél szívvel követik, akVetés és Aratás
kor az Úr el fogja utasítani őket magától – kiköpi a szájából. Ez nagyon kemény és határozott Ige. Ez azt jelenti: Tartozz teljesen az Úr Jézus Krisztushoz – de ha ezt nem akarod, akkor óvakodj attól, hogy úgy tégy, mintha hozzá tartoznál! De miben is különbözik egymástól a széles és a keskeny út? Ezt szeretném három pontban bemutatni. A teljesen világi gondolkodásból indulunk ki, és végül eljutunk az álvallásossághoz; az utóbbi nagyon nehezen áttekinthető. Vannak, akik éveken keresztül járnak gyülekezetbe, és azt gondolják, hogy a keskeny úton vannak, noha ez a valóságban nem így van. Más emberekről nem tudjuk ezt megítélni, de magunkat meg kell vizsgálnunk! Szeretnék egypár ismertetőjegyet megnevezni, amelyek segítenek nekünk annak a megvizsgálásában, hogy bementünk-e már a szoros kapun, és a keskeny úton járunk-e? Az első ismertetőjel: A széles út az e világ szeretetének az útja. A keskeny út az Isten szeretetének az útja. A második ismertetőjel: A széles út a hamis vallásosság útja. A keskeny út a megmentő igaz hit útja. A harmadik ismertetőjel: A széles út az örök kárhozatba vezető út. A keskeny út az örök életre vezető út.
Az első ismertetőjel: A széles út az e világ szeretetének az útja. A keskeny út az Isten szeretetének az útja. Az első ismertetőjele annak, hogy az ember a széles úton jár, hogy szereti a súlyos bűnöket: azokat, amik nyilvánvalóan bűnök. A múló örömök kövezik ki a halottak birodalmába vezető utat. Sokan ismerik a fenti képet a széles és a keskeny útról, amit Charlotte Reihlen rajzolt a 19. században. (Magyarul megjelent az Evangéliumi Kiadónál.) Ezen a képen a széles utat a földi szórakoztató élet jellemzi. Ennek szimbólumai a széles út bejáratánál található istenségek: Vénusz és Bacchusz, az érzéki-testi szerelem (lelketlen szex) és a részegítő ital megtestesítői. Az út további szakaszain megjelenik egy vendéglő, egy játékbarlang, egy nyilvános ház, egy színház, a háború, az erőszak és az Úr napjának
2009. évi 3. szám
a megszentségtelenítése. Itt azokat a nyilvánvaló, súlyos bűnöket ábrázolják, amelyek egyértelműen a széles úton járók életét jellemzik. A Biblia ezeket úgy jelöli, mint a test kívánságát, a szem kívánságát és az élettel való kérkedést. Olvassuk el ehhez az 1János 2,15-17-et! Isten arra figyelmeztet itt bennünket, hogy ne a mulandót, hanem Őt, az Örökkévalót és a Szent Istent keressük és szeressük. Fontos, hogy az örökkévalóság mércéjét tartsuk szem előtt, és ne a földin, a mulandón függjünk, ami noha rövid idő alatt elkápráztat, mégis gyorsan eltűnik, és gyakran összefügg a bűnnel. Isten Igéje nem azt mondja, hogy többé nem szabad örülnünk a teremtésnek, mindannak, amit Isten olyan csodaszépen megalkotott: a velünk élő embereknek, az állatoknak és a növényeknek. Örülhetünk és örülnünk is kell Isten csodálatos teremtésének, és dicsőítenünk kell Őt ezért. De tudjuk, hogy ez a teremtés a bűnbeesés miatt egy elbukott teremtés. Sok mindent elferdít és megront a Sátán, elsősorban a szexualitás veszítette el a tisztaságát. Ki lett szakítva a házasságból, és kicsapongásban, házasságtörésben, erkölcstelenségben és más bűnökben szenved, amelyek az embert, gyakran anélkül, hogy észrevenné, összetörik. „A bűn zsoldja a halál” – mondja a Biblia (Róm 6,23). Ezen a testi halál mellett elsősorban a második halált értjük, az örök kárhozatot a pokolban. A szexuális bűnök és a kicsapongó életmód mellett a súlyos bűnökhöz tartoznak például a szerencsejáték és a pénz szeretete: az, hogy az ember mindenkin átgázol és meglop másokat. Továbbá a hatalom utáni vágy, amely következtében háborúk törtek ki –, emberek ölték meg egymást azért, hogy földet szerezzenek, embereket rabszolgasorba döntsenek és uralkodjanak rajtuk. Ez mind a bűnök szörnyű következménye. A pénz, a szex és a hatalom utáni vágy a bűn fő formái, amelyeknek már sok keresztyén áldozatul esett. Különösen a Sátán kereszttüzében álló igehirdetőknek, evangélistáknak kell óvakodniuk ezektől a bűnöktől. (Folytatjuk.) Lothar Gassmann
19
KARÁCSONY
berré lett, hogy megmentse a bűnösöket. Elutasítás vagy elfogadás? Üdvösség vagy kárhozat?
A napkeleti bölcsek (Mt 2,1-12)
Pásztorok a szabad ég alatt (Lk 2,8-15)
Hazájukban az asztronómusok egy rendkívüli égi jelenséget figyelnek meg. Nagy esemény jelét látják A pásztorok a szabad ég alatt táboroznak az éjszaka közepén. Megjelenik az Úr angyala, majd ebben, a zsidók királyának születését. Nem érik be röviddel ezután mennyei seregek sokasága követi azonban ennyivel. Az Ő születési helyére akarnak őt, és soha nem hallott üzenetet hoznak. Megváltó eljutni. Hódolni akarnak neki. Csillag mutatja nekik született! Krisztus az Úr! Dicsőség a magasságban az utat a keresett helyhez. Igen nagy az örömük, amikor megérkeznek és meglátják a gyermeket. Istennek! Alighogy eltávoznak az angyalok, a pásztorok nem Nem gyűjtenek információt a Betlehemet illető nyugtalanságról, sem Jeruzsásokáig vesztegetik az időt, az lemről, ahova mindenekelőtt üzeneten sem törik a fejüket, tartanak; nem csodálkoznak a mindez számukra nem hiheszülőkön, Márián és Józsefen, tetlen. Nem, ők hisznek, és azon sem, hogy itt nem hivaKrisztust, a Megváltójukat talban levő királyi pár trónakarják látni! „Menjünk el örököse született a palotában; egészen Betlehemig, és nézzük nem ijednek meg a helytől, a meg: hogyan is történt mindaz, szegényes viszonyoktól. Isten amiről üzent nekünk az Úr.” cselekedetére és vezetésére Nem csupán „ezt a dolgot” nnyi lenne hagyatkoznak, a gyermeket látják meg úgy, ahogy azt nenézik, és hódolnak neki. kik kinyilatkoztatták. Látják a A bölcsek is eljutnak a jeltől személyt, a csecsemőt, az ő Megváltójukat. Dicsőítik a tartalomig, a kísérő körülményektől a személyig. és magasztalják Istent mindezért. A pásztorok eljutnak a dologtól a személyig, az A rendkívüli égi történés csak rámutat arra az egyeeseménytől a tartalomig. Miért vesztegetnék az időt dülálló eseményre, ami a Földön végbement: megkülső benyomásokra, ha Megváltójuk személyéről született a Megváltó. Képesek magukat környezetük van szó? Miért kutatnák az események külső lefo- látványos külsőségeitől eloldozni, és elfogadni azt, lyását, ha Isten Fia emberré lett, hogy megmentse amit Isten mutat nekik: Isten Fiát, aki emberré lett, hogy a bűnösöket megmentse. a bűnösöket? János és András (Jn 1,29-42) Simeon a templomban (Lk 2,25-35)
E
Az idős, istenfélő Simeon Izráel Szentjére vár. A Szent Szellem kijelentette neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja Krisztust. Egy napon azután a templomban meglátja a kis Jézust szülei karjában. Világos számára: „meglátták szemeim üdvösségedet” és áldja az Istent. Jézus szüleinek csodálkozására meglátja gyermekükben Izráel Messiását, aki eljött saját népe és minden nemzet üdvösségére. De Mária részére is van kinyilatkoztatása: „a te lelkedet is éles kard járja majd át”, így jósolja meg fiának erőszakos halálát, de Ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett. Simeon a próféciától a beteljesülésig jut, a nemzetre vonatkozótól a személyesig. Mennyire előtérbe kerül az Ószövetség csodálatos és pontos próféciája, amikor itt a beteljesülése! Bármilyen nagy is a Messiás jelentősége Izráel számára, Simeon mégis arra a kérdésre irányítja a figyelmet, hogyan viszonyul az egyes ember Jézus Krisztushoz, Isten Fiához, aki em-
20
?
Isten Fia harminc évvel később kezdi meg nyilvános szolgálatát. Keresztelő János, a „kiáltó hang a pusztában”, aki az utat készíti Jézus Krisztusnak, két tanítványa előtt így szól róla: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” Meghallják a tanítványok, hogy ő ezt mondja és cselekszenek. Mindkét tanítvány, név szerint János és András, követi Jézust. Jézus meglátja, hogy követik, és megszólítja őket: „Mit kerestek?” „Rabbi” – kérdeznek vissza –, „hol van a lakásod?” Jézus így szól: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Mindkét tanítvány eljut a „kiáltó hang”-tól magához az Úrig, az út előkészítőjétől az igaz tanítóig, a legnagyobb prófétától Isten Bárányáig. Ugyan mit nyújthat az ember, amikor Isten maga ereszkedik le, hogy elvegye azok bűneit, akik hozzá jönnek? Ki szeretne több lenni, mint útjelző, ha maga az Isten hívja meg: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Isten megjutalmazza azokat, akik Őt keresik. Thorsten Attendorn
Vetés és Aratás
A 127. és 128. zsoltár írója némegalapozásához. Az erőteljes Hogyan nevelhány csodálatos dolgot mond szellemi légkör a legerősebb hetünk nyugodt el a gyermekekről. Úgy beszél bázis, amelyben a szilárd keróluk, mint „az Úr ajándéká”resztyén jellem kifejlődhet. gyermekeket? ról, „jutalom”-ról, akiket Istentől 2. Rendkívül fontos az apa kaptunk (127,3). Egy másik érdekes és az anya közti őszinte, szeretetteljes kép róluk, hogy olyanok, mint az „olajfa-csemeték” kapcsolat. Ha a szülők szeretik egymást, a gyermek (128,3). De legsajátosabb jellemzésük az, hogy a ser- mindig nagyobb biztonságban érzi magát, mint az dülő ifjak olyanok, mint „a hős kezében a nyilak”. olyan családban, ahol hiányzik a szeretet. A gyermek „Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a teg- rendkívül érzékeny a szülők egymással való kapcsozét” (127,4-5). Más szóval: örülnünk kell, hogy van- latára. Ha megérzi, hogy nincs meg köztük az őszinte nak gyermekeink. szeretet, akkor úgy érzi majd, hogy őt sem szeretik Sok szülő nem örül a gyermekének. Az anyák igazán. inkább állást vállalnak, az apák sportolnak ahelyett, 3. A szilárdság lényeges előfeltétele a követkehogy idejüket gyermekükkel töltenék. Panaszkod- zetesség. Hogy apja és anyja hogyan neveli, tanítja, nak, hogy gyermekük szüntelenül nyüzsög, állandó- fegyelmezi, dorgálja, bünteti, mindez nagyban hozan követelődzik, sőt agresszív. Ilyeneket is monda- zájárul a gyermek biztonságérzetéhez, vagy annak nak egyes szülők: „Túl sokba kerülnek. Túl sok időt hiányához. A gyermeknek azt kell látnia, hogy szülei vesznek igénybe, és tönkre teszi az életünket.” egyetértenek. Ahol hiányzik a következetesség és az Egyvalamit azonban nem vesznek figyelembe a egyetértés, ott a gyermek lelkében zavar és bizonytaszülők: hogy gyermeküket ők hozták a világra, és ők lanság támad. nevelték. A Példabeszédek 29,15-ben azt olvassuk, 4. Ha igazán értékesnek tartják a szülők a gyermehogy „a kényeztetett gyermek… szégyent hoz any- keiket, ez megmutatkozik a velük való bánásmódjára.” A gyermek szégyenteljes viselkedésének pedig jukban. Amit értékesnek tartunk, azzal jól bánunk. nem örülnek a szülők, sem a nagyszülők, sem a taní- Ahogyan testi kondíciójukra vigyázunk, ahogyan tók, sem a szomszédok, sem senki más. szólunk hozzájuk, ahogyan válaszolunk kérdéseikre, Úgy látszik, korunk gyermekeiből hiányzik a biz- ahogyan elbíráljuk a dolgaikat, és ahogyan beszélünk tonságérzet és a belső erő. Igaz: ennek kialakulásához róluk másoknak, mind-mind azt mutatja, hogy misok minden hozzájárul, azt azonban elfelejtjük, hogy lyen fontosak számunkra. Ha érzik, hogy értékesek a gyermek nyugodt biztonságérzetéért leginkább ma- nekünk, ez is növeli biztonságérzetüket. guk a szülők a felelősek – márpedig őbennük sincs 5. A környezet mérhetetlenül nagy hatással van meg ez a nyugodt biztonságérzet. A bizonytalan szü- a gyermek életében a biztonság felépítésére. Ha az lők pedig bizonytalan gyermekeket nevelnek. otthoni élet zűrzavaros, az hat a gyermekre. A bizHa házat építünk, annak szilárdsága a felhasz- tonságos környezet a legalkalmasabb kiegyensúlyonált építési anyag minőségétől függ. A megbízható zott gyermek nevelésére. De ha a körülményeink bianyagból épült ház időtálló lesz. Ugyanez érvényes a zonytalanokká válnak, akkor az előző négy pontban gyermek életének a „felépítésére” is – annak szilárd felsoroltak nagyban segíthetnek abban, hogy ellenvolta a „felhasznált anyag”-tól függ. súlyozzák a bizonytalan környezetet. Lássunk most néhány lényeges „építkezési anyaA nyugodt gyermek örömet okozó gyermek. A got”, amely segít a szülőknek, hogy biztonságuk tu- mélyben meglevő biztonságérzés csökkenti a nyugdatában élő gyermekeket neveljenek. talanságot és az agresszivitást, amely a gyermeket 1. Az erőteljes szellemi alap erőt ad a növő gyer- oly nehezen nevelhetővé teszi. Ha igazán örülni meknek. Ha idejekorán elkezdjük tanítani Isten akarunk gyermekeinknek, akkor mindent meg kell Igéjére, ha imádkozunk érte és vele, ha hűségesen tennünk, hogy ők maguk biztonságban érezzék mamagunkkal visszük gyülekezeti összejövetelekre, ha gukat. És akkor nemcsak számunkra lesznek öröm látja a szülők keresztyén életét a hétköznapokban is, forrásává, hanem a kívülállók számára is. ha szülei Krisztushoz vezetik, akkor mindez rendkíJack Palmer vüli módon hozzájárul szilárd keresztyén életének 2009. évi 3. szám
21
Isten terve 3. 5. A törvény korszaka A sínai törvényadással új korszak kezdődött. Egészen az Úr Jézus Krisztus első eljöveteléig Isten Izráelt azzal a mértékkel mérte, amit önként magára vállalt. Most már biztosan tudhatták, hogy Jahve mit követel tőlük. Az isteni utasítások az élet minden területére kiterjedtek. Az áldozatokat és adományokat, az ünnepeket, a papok életét, a szociális magatartást és az embertársi kötelességeket, az egészségügyi kérdéseket stb. mind isteni törvények szabályozták. Bár a népet próféták, papok és királyok kormányozták, mégis kiderült, hogy tehetetlenek és alkalmatlanok arra, hogy Isten akaratát teljesítsék. Vétkeiket még azzal is tetézték, hogy elutasították Isten közvetlen uralmát, és királyt kívántak maguknak. Miután akaratuk teljesült, ellentét támadt köztük, és két királyságra szakadtak. Javíthatatlan gonoszságukat Isten azzal büntette, hogy kiűzte őket az országból. Amikor a nép maradéka visszatérhetett, az igazi szellemi élet helyett formaságokhoz ragaszkodtak. Nem voltak hűségesek és becsületesek, a törvény betűihez ragaszkodtak inkább, mint annak szelleméhez. És amikor a Messiás eljött, elvetették Őt, és alávaló gonoszságuk végleges bizonyítéka a Golgota lett. Ezért Isten szétszórta és félretette őket. 6. A kegyelem korszakának közbeiktatása Krisztus halála után Isten a pogányok közül szerzett népet: „Gondoskodott Isten … arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az Ő nevének” (Csel 15,14). A jelen korszakban egyes emberek újjászületnek a Szent Szellem által, és az élő Krisztus Testének tagjai lesznek. Az ő polgárságuk a mennyben van, és minden figyelmük a mennyeiek és nem a földiek felé irányul. A mostani idő tehát a kegyelem korszaka, és az ember üdvössége azon múlik, hogy elfogadja vagy elutasítja Krisztust: „… megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az Ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a Szentlélek (Szent Szellem) által…” (Tit 3,4-5)
22
Az emberek többsége vagy közömbösen, vagy haraggal visszautasítja Isten felajánlott kegyelmét, és csak viszonylag kevés ember fogadja el az üdvösséget, amit Krisztusban nyerhet el. Az ember teljes kudarca nyilvánvaló lesz a kegyelem korszakában is, és Urunk a történelem ezen időszakát befejezi, és az igazi Gyülekezetet elragadja (vö. 1Tesz 4,15-17). 7. Az igazság uralma A prófétai írásokból világosan kifejezésre jut, hogy mielőtt Isten újra felkarolja Izráelt, és mielőtt Urunk megjelenik dicsőségben – és ezzel megkezdődik az üdvtörténet hetedik korszaka –, előbb még nagy nyomorúság és szorongattatás ideje következik a Földre. A világ, amely Krisztust visszautasította, meghajlik az Antikrisztus előtt, és a nép, amely elvetette igazi Messiását, behódol a királynak, aki mögött a Sátán áll. De a megszabott időben az Úr Jézus Krisztus visszajön a Földre, megkezdi régen megígért királyságát (Dán 2,44), és új szövetséget köt népével (Jer 31,31-34). A Sátánt levetik a mélységbe, és Krisztus ezer éven át tökéletes igazságban uralkodik majd a Föld felett. Izráel a népek élére kerül, és a teremtett világ, amely szolgaság alatt sóhajtozik, felszabadul a rabságból. Nem lesz többé elnyomás, szenvedés, és hosszú életnek fognak örvendezni az emberek. Isten az embert a legkedvezőbb körülmények közé helyezi, és így teszi próbára. De teljes elvetemült volta nyilvánvalóvá válik, mert e korszak végén a Sátán feloldatik, és általános lázadást szít Isten ellen (Jel 20,7-9). Az ember ebben a korszakban is kudarcba és csődbe jut, amit Isten ítélete követ. Isten tüze megemészti a lázadókat. 8. Az utolsó ítélet A különböző korszakokban Isten más és más próba elé állítja az embert, és mindig újra kiderül, hogy az ember állapota reménytelen és javíthatatlan. Isten követelményeinek semmiképpen sem tud megfelelni, az Ő kegyelme nélkül biztos pusztulás vár rá. Csak ez a kegyelem képes bűnös természetének bilincseitől megszabadítani, és közvetlen kapcsolatba hozni őt Istennel. De az olyan embernek, aki nem született újjá Isten Vetés és Aratás
Szelleme által, semmi reménysége sincs. A Jelenések Könyvének írója látta, hogy az ég és a Föld felbomlik (2Pt 3,10-12), és látta azt a nagy fehér királyi széket, amely előtt a holtakat megítélik tetteik szerint. Aki nem volt feljegyezve az Élet Könyvébe, azt a tüzes tóba vetették (Jel 20,12-15). Ennél az utolsó ítéletnél a bűnösökre rábizonyítják bűneiket, és Isten közeléből örökre száműzik őket. 9. Az örök ország Pál apostol kijelenti, hogy Krisztus ezeréves királysága után eljön a vég, „amikor átadja az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt” (1Kor 15,24). Egyesek e kijelentés alapján arra következtettek, hogy az Ezeréves Birodalom után új korszak kezdődik. Ekkor teljesednek be az Ószövetség jövendölései, és a király alattvalói örökös örömben fognak élni. Az isteni korszakokat követően ez a mostani Föld tűzben elpusztul, és Isten új eget és új Földet teremt, ahol az emberek Isten jelenlétében élnek. (Jel 21,22) Ezen végső idők részleteit senki sem ismeri, mert meghaladja az emberi értelmet. De az világos, hogy Ő, aki a kezdet kezdetén már látta a véget, már akkor erre e végső célra nézett, és az emberiség egész történetén keresztül isteni uralmát nyilvánvalóvá tette. Amikor ezek az idők és időszakok véget érnek, Ő akkor is örökké megmarad. 10. A pogányok ideje Az üdvtörténetnek azokat az időszakait, amelyeken Isten az Ő népét keresztülviszi, egy más korszak metszi át, amelyet az Újszövetség a pogányok idejének nevez (Lk 21,24). Erről később Pál apostol ezt mondta: „…a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak…” (Róm 11,25) Izráel büntetése bűnei, bálványimádása és az Élet Fejedelmének elvetése miatt mind a mai napig tart. De amikor a pogányok idejének hosszú korszaka véget ér, akkor a helyreállított Izráel élvezni fogja a rég várt Messiás jótékony uralmát. Ez az időszak nem azonos egyik üdvtörténeti korszakkal sem, hanem átmetszi azokat, majd beletorkollik az ezeréves aranykorszak kezdetébe.
Az idő Minden ember ajándékba kapott parányi időt, mellyel el kell számolnia az idő Ura előtt! Az idő nagy óceánján csak vízcsepp az életünk, mégis – hasznos cselekvésre adta áldott Istenünk. Fut az idő, mint gyors folyam, megfékezni nem lehet, fehér hajú aggastyánná érleli a gyermeket. Ifjúságunk úgy múlik el, mint álom, mely tovaszáll, napunk nemrég delelőn volt, s nemsoká alkonyra száll. Ha a ránk bízott idővel gazdálkodni nem tudunk, mit mondunk majd védelmünkre, ha elszámoltat Urunk?! Boldog ember, ki hasznosan tölti a drága időt, tudja, hogy halála után örök élet várja őt. Múló időnk nemsokára időtlenség váltja fel, add Atyánk, hogy a végtelent veled, nálad töltsük el! Pecznyík Pál
F. A. Tatford: Isten terve c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó)
2009. évi 3. szám
23
Ézsaiás titokzatos próféciát is adott, amely részben még életében beteljesedett: „Ezért ad jelt nektek az Úr maga. Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ézs 7,14; Károli-ford.). Immánuel jelentése: „Velünk az Isten”.
3. Angyalok jelentették be születését
ISTEN EMBERRÉ LETT Karácsonykor az emberek Jézus születésére emlékeznek. Sokan nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek az ünnepnek, bár bizonytalanok, hogy egy jó ember, vagy képzett tanító, vagy titokzatos csodatevő volt-e az Úr Jézus?
1. Szűztől fogantatott A Szentírás szerint egy angyal jelent meg Máriának, és közölte vele, hogy Isten Szelleme által fiúgyermeke lesz. Azt mondta, hogy a gyermek Isten fia lesz, és a neve Jézus. De hogyan vehetjük komolyan ezt a történetet, amely általában gúnyolódást vált ki a nem hívőkből? A válasz a következő: Ha nem lettek volna szemtanúk és bizonyítékok, Mária kijelentéseit figyelmen kívül hagyhatnánk. Ha fiának élete olyan lett volna, mint bárki másé, a szűz fogantatással kapcsolatos kijelentése lenne a legképtelenebb történet, amit méltán elutasítanánk.
2. Egy ószövetségi próféta jövendölése Azt határozottan tudjuk, hogy a Krisztus születése előtti 7. században Ézsaiás próféta az Úr szolgájáról jövendölt: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5)
24
Betlehem külterületén, a pásztorok mezején egy csapat szemtanú fedezte fel az összefüggést Ézsaiás jövendölése és az események között. Az Újszövetségben leírtak szerint a megrémült zsidó pásztorokat angyal látogatta meg, aki bejelentette Izráel régóta várt Messiásának megszületését: „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban” (Lk 2,10-12). Ezután mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsőítették Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2,14).
4. Jel tűnt fel az égen Az Újszövetség szerint az égen feltűnt fény hitelesítette Mária történetét. Keleti mágusok egy csoportja „csillagjel” követésével jutott el a zsidók városába, Betlehembe. Rátaláltak egy gyermekre, akiről hitték, hogy a régóta várt zsidó Messiás. Évszázadokon át az ószövetségi próféták „csillagról” és „királyi pálcáról” beszéltek, amely Izráelből támad (4Móz 24,17). Az Ószövetség izráeli uralkodóról is prófétált, aki majd Betlehemben jelenik meg, akinek a „származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba” (Mik 5,1).
5. Az időpont megfelelt a próféciának Sokan úgy gondolják, hogy Jézust a születése után imádó napkeleti bölcsek Babilonból érkeztek. Ebben az esetben hozzáférhettek a zsidó próféta, Dániel jövendöléséhez. Noha Dániel Babilonban 400 évvel korábban élt, látomása volt, amely lehetővé teszi a zsidó Messiás érkezésének a kiszámítását. Dániel látomása szerint a templom újjáépítésére kiadott parancstól (Kr.e. 458, vagy 444-től) 69 „hét” a Messiás érkezésének és halálának az időpontja (Dán 7,13-14; 9,24-27). Sokan gondolják, hogy ez a prófécia előre jelezte a napok pontos számát Jézus Jeruzsálembe történő győzedelmes bevonulásáig.
6. Jézus kijelentette, hogy azonos Istennel Néhányan próbálták elhitetni, hogy Jézus soha nem tekintette magát annak, amit követői állítottak róla. Sőt, az életét körülvevő nyugtalanság lehet a legjobb magyarázat ismételt kijelentésére, hogy
Vetés és Aratás
azonos Istennel. János, az evangélium egyik írója Jézus szavait idézte: „…mielőtt Ábrahám lett volna, ÉN VAGYOK” (Jn 8,58). (A 2Mózes 3,14-ben Isten a „Vagyok” elnevezéssel mutatkozott be Mózesnek.) Szintén Jézust idézte János, amikor így szólt: „Én Ézsaiás-tekercs és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30). „Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek Őt, és látjátok Őt” (14,7). Az evangéliumok szerint az Úr Jézus azt mondta, hogy szeretni, vagy gyűlölni, elfogadni, vagy visszautasítani Őt, azonos szeretni vagy gyűlölni, elfogadni, vagy visszautasítani a mennyei Atyát. 7. Tanítványai imádták Őt Amikor Tamás, Jézus egyik tanítványa látta a feltámadt Krisztust, így szólt: „Én Uram, és én Istenem!”(Jn 20,28) Évekkel később Jézus hűséges követője, János írta: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. …Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,1-3;14). Egy másik tanítványának, Péternek a korai gyülekezethez írt egyik levelében ezt olvassuk: „…mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által” (2Pt 1,1).
8. Ellenségei istenkáromlással vádolták „Nem jó cselekedetedért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat” (Jn 10,33). Jézus követői elhitték, hogy Ő több mint egy ember, de ellenségei nem. Izráel vallásos vezetői felháborodtak arra a gondolatra, hogy ugyanaz az ember, aki képmutatással és vaksággal vádolja őket, bűnbocsánatot hirdet, Istenről, mint Atyjáról beszél, és még azt is mondja, hogy azonos Istennel. Eggyel több okuk volt arra, hogy követ ragadjanak Jézus megölésére.
9. Jézus csodatettei igazolják kijelentéseit Jézusnak az Újszövetségben leírt csodatételei többet jelentettek a csodáknál. Jelek voltak. Az emberek bátorításáért történtek, azokért, akik az örök életért hittek benne. Nyomorékot gyógyított meg, hogy hitelt szerezzen a bűnbocsátás jogához. Egy kisfiú ebédjével több ezer embert vendégül
2009. évi 3. szám
látott, képletesen igazolva kijelentését az „élet kenyeréről”. Vízen járt, lecsendesítette a tenger dühöngő hullámait, betegeket gyógyított, a bénának visszaadta járását, a vak újra látott, a süket újra hallott, és Lázárt, a bebalzsamozott férfit feltámasztotta a halálból. Jézus csodatételei igazolták azt a kijelentését, hogy Ő Isten. János apostol azt írta: „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében” (Jn 20,30-31).
10. Távozása jelentősebb volt érkezésénél A történelem során sok ember istenségnek jelentette ki magát. De csupán egy volt hajlandó a mások bűneiért meghalni. Csak egyetlenegy támadt fel a halálból, bizonyítva, hogy Ő Isten Fia. Az Újszövetség szerint az Úr Jézus szabad akaratából áldozta fel az életét a kereszten. Megjelent legközelebbi tanítványainak, és több mint 500 más követőjének földi tartózkodásának utolsó 40 napja alatt (1Kor 15,5-8). Feltámadása oly meggyőző volt a szemtanúk számára, hogy hajlandóak voltak szenvedni és meghalni kijelentésükért. Tanítványai elmondták, hogy megmutatta sebhelyes kezét és lábát, járt, beszélgetett, és evett is velük. Amikor utoljára az Olajfák hegyén találkoztak vele, szólt hozzájuk, majd felemelkedett a felhők fölé. Távozása sokkal látványosabb volt, mint az érkezése. Az Úr Jézus úgy hagyott itt bennünket, hogy jobban megértsük az angyal bejelentését: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2,11).
Isten emberré lett Nem vagy egyedül, ha érzelmeid összezavarodnak, amikor a Jézus életét körülvevő tanúbizonyságokról gondolkozol. Ha ez így van, bizonyosodj meg arról: ha elfogadod Őt, Ő is elfogad téged. Ha elfogadod a megbocsátásról, örök életről és Isten családjába való örökbefogadásáról szóló ajánlatát, Megváltód, Mestered és Urad lesz. Ha így még nem fogadtad el az Úr Jézust, arra bátorítunk, hogy olvasd el gondosan az Újszövetségben a Róma 3,23-at, amely azt mondja, hogy mindenki vétkezett, a Róma 6,23-at, amely azt mondja, hogy a bűn zsoldja a halál, és a Róma 10,13-at, amely azt mondja, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. Mart De Haan
25
Amikor Jézustól megkérdezték, melyik a nagy parancsolat, így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22,37-39). Ha az Isten és a felebarátaink iránt érzett szeretet természetes lenne, nem kellene megparancsolni. Így a szeretet a keresztyén hit legfőbb követelése: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (22,40) – és joggal. Isten itt azt követeli, ami a saját lételeme, ami Ő maga, mert „Isten szeretet” (1Jn 4,16).
A mi szeretetünk Mi távol vagyunk attól az állapottól, amilyennek Isten megalkotott bennünket. Bár a saját képmására teremtett, ez a hasonlóság már nem egyértelmű. Noha a kép nem tört össze teljesen, de erősen megsérült. Ez éppen abban mutatkozik meg leginkább, hogy belőlünk gyakran Isten nagy lételeme hiányzik: mi nem vagyunk szeretet, mi nem szeretünk. Pedig szeretet nélkül „semmi vagyok” (1Kor 13,2). Szeretet nélkül minden értelmetlen. Nélküle nincs öröm. Nélküle még a hizlalt ökör sem ízlik (Péld 15,17). A szeretet az emberi létet értelmessé és széppé teszi.
Isten szeret minket De Isten nemcsak szeretet, Ő szeret is. Ezt a szeretetet nekünk, az elveszett világnak adja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Pál a rómaiakhoz írt levelében így fogalmaz: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8). Azt, amit mi nem tudunk, Isten elvégzi: Ő szeret, és megajándékoz minket a szeretetével, noha semmi szeretnivaló nincs bennünk. Ha ezt a szeretetet elfogadja az ember, az hatni kezd, és azok ismertetőjegyévé válik, akik beengedték Isten szeretetét az életükbe: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) De ez sem automatikusan történik, máskülönben az Úrnak nem kellene megparancsolnia: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogy én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34)
SZERESS!
Lehet parancsra szeretni? De honnan veszi az ember a szeretetet, ha nincs neki? Lehet parancsra szeretni? „Az a keresztyén alapelv, hogy »szeresd ellenségeidet« jó. Semmi baj nincs vele, kivéve, hogy a legtöbbünknek túl nehéz a gyakorlatban is megvalósítani” – írta a keresztyén hit egyik ellensége. És ő még szerényen is fogalmazott. Nemcsak nehéz, hanem egyszerűen lehetetlen. Nem áltathatja magát az ember azzal, hogy szeret, miközben közönyös vagy elkeseredett. Nem tud az ember szeretni, miközben gyűlöl. A szeretetet végül is nem lehet sem parancsolni, sem létrehozni. Az nem egy emberi tulajdonság, hanem természetfölötti, isteni. „Isten szeretet.” Így aláz meg minket a nagy parancsolat. Nem tudunk neki eleget tenni, hajótörést szenvedünk. Éppen így válik nyilvánvalóvá, hogy mennyire kegyelemre vagyunk szorulva.
26
Csak aki szeret, az ismeri Őt A szeretet témája különösen János apostolt foglalkoztatta. „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” (1Jn 4,7-8).
Aki nem szeret „Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent.” Nincs istenismeret a keresztyének egymás iránt érzett szeretete nélkül. Az Isten iránt érzett szeretet nem elég. Kemény kijelentés az, hogy szeretet nélkül nincs megismerés! Mivel a gyülekezeteinkben nagy súlyt fektetnek a megismerésre, ezt jól kell értenünk. Aki a „testvérét” nem szereti – és ez jóllehet túllépi a saját gyülekezet határát, és mindenkit érint, aki Isten gyermeke – annak nincs ismerete! „…mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1Jn 4,20-21).
Vetés és Aratás
Szeretet és igazság János apostol ezt írja: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek (szellemnek), hanem vizsgáljátok meg a lelkeket (szellemeket), hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba” (1Jn 4,1). A 6. versben egyértelműen különbséget tesz az igazság lelke (szelleme) és a tévelygés lelke (szelleme) között. A 2. levelében János egyértelműen hangsúlyozza, hogy az igazság és a szeretet összetartoznak. A szeretet igazság nélkül éppen olyan romboló lehet, mint az igazság szeretet nélkül! A megkülönböztetés jellemzőjét a 2-3. versben nevezi meg: „Az Isten Lelkét (Szellemét) erről ismeritek meg: amelyik lélek (szellem) vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek (szellem) pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van” (1Jn 4,2-3). Tehát itt nem egy vitás kérdés másfajta meglátásáról, különböző értelmezésekről vagy korkérdések különböző megítéléséről van szó, hanem az evangélium középpontjáról, Jézus Krisztusról.
A mi szeretetünk: visszhang „Szeressük egymást!” Amit Isten tőlünk követel, azt lehetővé is teszi, de csak a tőle való függésben. A felebaráti szeretetre is érvényes: nem a saját tulajdonunk. Tőle van, csak benne van. „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1Jn 4,10). A sorrend meghatározó. Az Ő szeretete áll az első helyen, az első szeretet. A mi szeretetünk válasz, nem megszólítás, következmény, és nem ok. A visszhangja annak, amit előbb Isten tett. „Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19). Csak ezért tudunk szeretni, mert Isten szeret minket. Tévedés azt gondolni, hogy az embernek magát kell szeretnie, mielőtt képes lesz arra, hogy a másikat szeretni tudja. Ekkor megint magunknál tartunk, és magunkból nincs mit előhozni. Csak mert Ő szeret minket, tudunk mi is szeretni. Ez az alapunk. Ez áll az első helyen, és csakis ez: Isten szeretete.
Egy valóságos szeretet „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” – írja Pál a rómaiaknak (5,8). Ezzel egyértelművé teszi, hogy Isten minket a lehető legrosszabb állapotunkban 2009. évi 3. szám
szeretett, minden ok nélkül. J.A. Packer írja: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam sokszor csalódom magamban – áldani akar, és ettől semmi sem tántoríthatja el.” Az ember szeretetének mindig oka van. Az emberi szeretet gyorsan csalódást tud okozni, és valamikor véget ér. Isten szeretete azonban más – szerencsénkre és üdvösségünkre. Ez egy csodálatos felismerés, amelyre újra és újra emlékeznünk kell: Isten szeret engem. Ez igaz a múltra nézve, a jelenben és a jövőben is. Ralf Kaemper
Simon – Péter „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” (Jn 21,16) A hóesés adventi békéjében csurranó csönddel csordul a szívem, miközben háborgó, vívódó lelkem, Uram, hozzád menekítem. Mi vagyok én? Önmagam adósa, maroknyi porszem, hitvány kópia, szélingatta nádszál a viharban… Simon vagyok még, Jónának fia! Pedig szeretnék lenni végre Péter, kőszirt-apostol, szilárd küldetés. Ó, nem azért, hogy megtagadjalak, hanem, ha kérdezel: – Szeretsz-e engem? Kísértések közt győztesen ezernyi: – Igent-t zenghessen nyelvem! Kérlek, Uram, töröld el két nevem, teremtsd meg bennem Péter-lényegem! Losonczy Léna
27
„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről…” „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk…” (Zsid 13,7.17) Egyetlen hívő testvér sem merészelné magát vezetőnek nevezni. A felekezeti keresztyénségen belül ember alkotta intézmény a vezetői rendszer. Ugyanakkor mégis kívánatos lenne, ha minden gyülekezetnek lennének vezetői. A vezetőt Isten neveli ki annak. A vezető megtanulja, hogy minden dolgát Isten elé vigye, mert azt is megtanulta, hogy önmagával szemben bizalmatlan legyen. Ami jó, az akkor igazán jó, ha Isten szemében is az, és a rossz igazán akkor rossz, ha Isten szemében sem jó. Egyik testvér, aki valóban vezető volt, jóllehet elutasította magától ezt a tisztet, így fejezte ezt ki: „Önnön szívemben egy percre sem bízhatok.” Aki Istennel jár, ugyanezt tapasztalja. Ezerarcú énünk az, amely számunkra mindig gondokat okoz. Ezért kell mindennap személyesen az Úr elé állnunk. De vajon valóban át meg átjárja-e szívünket, keresztyén mivoltunkat az a kívánság, hogy mindenkor Atyánk akaratát keressük, hogy azt cselekedetekben is megvalósítsuk? Az igazi vezető Istennel jár, önmagától szabadultan, de vajon szabadon a világ ítéletétől is? Szükséges, hogy Isten Szelleme által úgy ítélje meg a dolgokat, ahogyan Isten. Élete a Krisztussal való egység jegyében telik. Példaadó tettei, szavai, odaadása, önzetlensége által mutatja meg, hogy követi Mesterét. Nem áll a rábízott lelkek és Isten közé, sőt segíti őket abban, hogy ők is megtalálják Őt. Nem öntelt énjét hizlalja, még a szolgálatban sincs jó véleménnyel önmagáról, tudja, hogy csakis a Szent Szellem az, aki által valami jót véghez tud vinni. A vezetőknek erkölcsi tekintélyük van. Ezért a testvéreknek nagyon kell vigyázniuk arra, hogyan élnek. Nőtestvéreknek is lehet ilyen tekintélyük, ők azonban a háttérben maradnak, mert ez így kedves Uruk előtt, ez az ő tisztességük és dicsőségük. Emlékezzünk múlt századbeli vezetőinkre, példáikból láthatjuk, milyen az Isten akarata szerint való vezető. Az Urat szerető fiatalok ismerkedjenek meg életükkel, hogy mint forrásból táplálkozhassanak belőlük. „Bízzatok vezetőitekben és hallgassatok rájuk.” S ha ezek
a testvérek rámutatnak hibáinkra, akkor azért legyünk hálásak az Úrnak. Az a keresztyén ember, aki szereti az Urat, nem fog vonakodni attól, hogy egy-egy testvér, vagy nőtestvér intelméből kihallja a hozzá szóló Úr szavát. Isten az, aki általuk hozzánk szól. Kész elismerni, hogy amit Isten cselekszik, azt jól cselekszi, szabad akaratából teszi, akkor és ott cselekszi, ahol és ahogyan akarja, és amikor akarja. És ezzel a hívő keresztyén tágszívű, befogadó készségű lesz. Lelki életünk, családi és gyülekezeti életünk titka a Szent Szellem munkájában van. Ő az, aki megérteti velünk Isten Igéjét. Általa van közösségünk az Atyával és Fiával, az Úr Jézus Krisztussal. A Szent Szellemmel beteljesedve élni (lásd Ef 5,18) a hívő ember örömének és erejének a fő forrása. Az a keresztyén ember, aki engedelmes a Szent Szellemnek, nem a világhoz igyekszik alkalmazkodni, mert szíve az Úrhoz vonzza. Előfordulhat, hogy nagy álmosság uralkodik a gyülekezetekben, a szívekben, és a lelkiismeretekben. Ha valóságos nehézségek jönnek, és valamely szellemi természetű testvérnek az a benyomása, hogy nem hallgathat tovább a dolgok menete felől, akkor súlyos hibát követ el, ha igyekszik az egész ügyet „szőnyeg alá söpörni”. Mert hogyan számíthatunk az Úrnak köztünk való jelenlétére, ha nem az Ő akaratát tudakoljuk elsősorban, amikor súlyos problémák keletkeznek a gyülekezetben? Ezzel az „elhallgató” magatartással gyalázatot hozunk az Úr nevére. Ha istenfélő testvérek vannak valahol, akkor az Úr megakadályozhatja a gyülekezeten belüli rendetlenséget. Ha azonban a férfi- és nőtestvéreink rokonszenvét többre értékeljük az Úr érdekeinél, akkor ezzel súlyos károkat okozunk az összejöveteleknek. Ha istenfélőbbek lennénk, akkor az Úr gyógyulást adna anélkül, hogy feltétlenül testvérek segítsége kellene hozzá; az óemberünket azonban soha, semmiképpen nem használja fel. Az Úr szent, és az Ő asztala is szent. A gyülekezetet úgy látja maga előtt, mint ami szeplőtelenül tiszta. Így kívánja bevezetni őket a mennybe, ezért előzőleg megítél benne mindent, ami dicsőségével nem egyeztethető össze. A gyülekezetben a legfontosabb az istenfélelem és a férfi- és nőtestvérek buzgó imádsága, azonban ugyanakkor igencsak
Vezetőink
28
Vetés és Aratás
Elég nekem…
szükséges a tanítás és az intés is, persze a maga helyén. A kegyelmi ajándék nem más, mint alkalmassá tétel arra, hogy a gyülekezetben bizonyos felA Biblia ezt írja: „…semmit sem hoztunk a világba, adatokat az Úr dicsőségére elvégezzenek a hívő testvérek. Ha egy-egy testvér ilyen kegyelmi nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk ajándékot kapott, akkor ezt a többieknek fel- és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6,7-8). és el kell ismerniük. Sőt azon kell fáradozniuk, Vajon a megelégedettség azt jelenti, hogy nem hogy az illető testvérnek a segítségére legyenek, tűzünk ki célokat, nem törekszünk magasabbra, nem amennyire ez szükséges. És arra is késznek kell élvezhetünk kellemes dolgokat? Nem, hanem ez azt lenniük, hogy alkalomadtán az illető testvért jelenti, hogy nem hagyjuk, helyreigazítsák. Neki hogy mindezek a kellemes pedig az Úrtól kell várdolgok uraljanak bennünnia, hogy Őtőle magától Kegyelmed hófehér lepel! ket. Az elégedettség megtatudja meg, mikor, mit és nulása egy folyamat. Ezért Kegyelmed hófehér lepel, hogyan kell tennie. írja Pál: „…megtanultam, amely eltakar, megtisztít. A kegyelmi ajándék hogy körülményeim között A régi bűnök már előtted elfeledve, megléte főként a gyüelégedett legyek. Tudok kezed új utat mutat, örök életre hív. mölcstermésben mutatszűkölködni és tudok bővölkozik meg. A férfi- és ködni is, egészen be vagyok Kegyelmed sokszor fáj, nőtestvéreink pedig avatva mindenbe…” (Fil mert érdemtelenül is adsz, felelősek az Úr előtt 4,11-12) sokszor feddés helyett azért, hogy olyan hitbeli Legyen szilárd megkedvesen hívogatsz. és szellemi állapotban győződésünk, hogy amink legyenek, amelyben a van, az ajándék Istentől, Kegyelmed oly erő, gyülekezet javát tudják és arra van szánva, hogy hogy megmozgat kőtömböket, szolgálni. A nőtestvéa terhek alatt roskadozó megosszuk másokkal. A reknek éppúgy szívükön békességet csak nálad lelhet. megelégedettség szabaddá kell viselniük az Úr doltesz arra, hogy örvendezz gát, mint a férfiaknak. Kegyelmed nélkül nincs annak, amit Isten biztosít A hívők nem azért reménység, sem élet, számodra. Tartsuk szem élnek e Földön, hogy kikegyelmed árasztod önzetlenül, magasló művészi, iroelőtt a következő alapeljöjj, élj vele, te szomjúhozó lélek! dalmi, vagy tudományos veket! teljesítményeket vigye1. Hasznos dolgokat vásárolj, Szabóné Takács Éva nek véghez, sem nem ne hagyd, hogy a reklámok azért, hogy maguknak vagy a csillogó csomagolás hírnevet szerezzenek a befolyásoljanak! világ előtt. Elsősorban azért vannak itt, hogy di- 2. Tanuld meg birtokolni a dolgokat anélkül, hogy csőítsék az Urat és az Atyát, és neki éljenek. Ez azok vennének birtokba téged! tesz minket boldoggá és erőssé. 3. Tedd szokásoddá, hogy továbbadod a nélkülözhető L. Chaudier dolgaidat! 4. Ne bízz a „vedd meg most, fizess később” rendszerekben! „Ne magasztalj senkit se az égig, 5. Légy óvatos mindennel, ami szenvedélyes kötődést okozhat! de segíts mindenkinek, hogy 6. Óvakodj mindattól, ami gátolna abban, hogy Istent az égbe jusson!” tedd életedben az első helyre! (vö. Mt 6,33)
(Ungár Aladár)
2009. évi 3. szám
B. Gass
29
Az Úr parancsolata Karácsony közeledtével sokan beszélnek a szeretetről, de valójában nem tudják, mit is jelent az. A szeretet az egymás iránti legmagasztosabb érzés, és az Úr Jézus azt igényli, hogy ez a feltétlen szeretet először Őt illesse meg (Lk 14,26). Amikor megtértünk, „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek (Szent Szellem) által” (Róm 5,5), de akkor gyakorolnunk kell a képmutatás nélküli testvérszeretetet, az igazság iránti engedelmességben (1Pt 1,22). Az első, amit Isten tesz, a kétszínűség, a büszkeség és az önteltség eltávolítása az életünkből. És a Szent Szellem feltárja előttünk, hogy Isten nem azért szeret minket, mert szeretetre méltók vagyunk, hanem mert természetéből eredően teszi ezt. Most arra utasít, hogy az Ő szeretetét gyakoroljuk mások iránt, és azt mondja: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 15,12). „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,9). Az ilyen szeretet nem pártfogolja a szeretetlenséget – ez az Ő szeretete, és bizonyítékul fog szolgálni bennünk napról napra. „Az Úr ... türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek...”(2Pt 3,9), olvassuk a Bibliában. Nézzünk a szívünk mélyére, és jusson eszünkbe, milyen csodálatosan törődött Isten velünk! Az a tudat, hogy Ő határtalanul szeret, indítson arra bennünket, hogy hasonlóan szeressünk másokat. Bosszankodhatunk például, ha egy szokatlanul fárasztó emberrel kell együtt élnünk. De gondoljuk csak meg, milyen bántóan viselkedtünk mi Istennel! Készen állunk-e teljesen azonosulni az Úr Jézussal, hogy élete és kedvessége folyamatosan betöltse lényünket? A természetes szeretet és Isten mennyei szeretete csak akkor marad meg és növekedik bennünk, ha az naponkénti táplálék számunkra. A szeretet belülről fakad, de fegyelem által kell gyakorolnunk. O. Chambers
30
Megszívlelendő tanácsok „… ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ... nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4,8). Befolyásod, legyen az jó vagy rossz, maradandó nyomokat hagy. Akárkivel is találkozol, arra valamilyen formában hatással leszel, ezért légy nagyon bölcs és óvatos! Törekedj Krisztus hűséges követésére! A meggyőző életvitel többet jelent minden beszédnél. Az ötödik evangélium a te életed. * Barátságtalan, sértő szavakat ne hallgass meg, és testvéreid kisebb hibáira nézve légy elnéző! * Hittestvéred rossz tettét látva, ne tételezz fel azonnal rosszindulatot. Ha valamit nem jól fogalmazott, ne üsd rá a tévtanító bélyegzőt! * Ne hallgass mások pletykájára, s azokat te ne terjeszd, enyhítsd a kemény szemrehányásokat! Légy igazságos! * A félreértést ne nevezd hazugságnak! Feltételezd, hogy a másik igazat mond! * Imádkozz gyakran, kitartóan és hittel! Ha elhanyagolod a „belső szobát” (Mt 6,6), annak lelki-szellemi életed kárát vallja. „Kevés ima, kevés Ige = beteg élet. Kevés ima, sok Ige = száraz élet. Sok ima, kevés Ige = rajongó élet. Sok ima, sok Ige = egészséges élet.” (Ungár A.) * Naponta olvasd a Bibliádat, mert az lelki-életed és szellemi ismereted erősödését szolgálja. * Ne pazarold idődet pártoskodásra! Minden ilyen tetted olyan, mint a polyva, amely a tűzben megég. * Testvéred hitében előbb azt keresd, amivel egyetértesz, s ne feszegesd az ellentéteket! * Szeretettel nyújts kezet minden megváltott hittestvérednek, mint aki tagja a Krisztus Testének! * Jól vigyázz, nehogy igazságtalan módon hajtsd végre az igazságot! A szeretet „ mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr!” (1Kor 13,7) Vetés és Aratás
E. Schmidt-Schell Eliza elveszíti édesapját, így édesanyja és közötte még
Eliza döntése
112 oldal (Méret A5)
szorosabb kötődés alakul ki. Ám egyszer csak szembesülnie kell azzal, hogy édesanyja újra férjhez megy, ami ellen Eliza tiltakozik és lázad. Amikor egy iskolatársnőjétől hall Jézus Krisztusról, akkor kezdi átgondolni a történteket, ami döntés elé állítja. Vajon hogyan fog dönteni?
Ida Draitschmann
Egy zsidó származású keresztyén nõvér, Ida Draitschmann tanúságtétele elevenen él tovább sok zsidó és keresztyén szívében, valamint a „Jeruzsálem” diakonissza anyaházak testvérközösségeiben, Hamburgban és Bernben. Élete utolsó éveiben a Bern melletti Muriban M. Schlegel kisasszony segítségével írásba foglalta élete élményeit.
Kisinyovtól Haifáig 56 oldal (Méret A5)
Isten hozott, Képes gyermekbiblia Silke kicsikém! Morgenstern szerkesztésében. Első gyermekbibliám 90 oldal (Méret: 14,5x14,5)
Mézcseppek Bölcsességet segítő gondolatok.
Bölcsességet elősegítő bibliai és a Bibliával kapcsolatos 1775 rövid gondolat és híres emberektől, prédikátoroktól vett idézet.
Gyűjtötte: Vohmann Péter 150 oldal (Méret A5)
A Kiadó teljes könyvlistáját (Evangéliumi Kiadó címén) kérésre, ingyen megküldjük.
Megfejtések
„Ki mit tud?" 1. Kenyér háza. 2. Ézsaiás 9,5. v. 3. Augustus császár (Lk 2,1). 4. 2Kor 8,9.v. 5. Egyiptomba (Mt 2,14). 6. Szolgai formát (Fil 2,7). 7. Lukács 2,39.v. 8. A bűnösöket (Lk 5,32). 9. Megkeresse, megtartsa (Lk 19,10). 10. A Szellem és a menyasszony (Jel 22,17). Gyermeksarok 1.– – Ábrám 2. Hóreb hegye – Mózes 3. Gibeon – Salamon 4. Bétel – Jákób 5. Ofra – Gedeon 6. Siló – Sámuel 7. Beérseba – Izsák
2009. évi 3. szám
Szerkesztõség: Vetés és Aratás, H-3301 Eger, Postafiók 648. Telefon/fax: 06-36/418-510 E-mail:
[email protected]; Internet: www.vetesesaratas.hu
Terjesztés: Evangéliumi Kiadó, H-1066 Budapest, Ó utca 16. Telefon: 06-1/311-5860; Fax: 06-1/275-0197 E-mail:
[email protected] Bankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank, 11706016-20800204
Sas István Szevcsenkó út 2/6 UA-90212 Batyovo Beregszászi járás Tel.: 00-380-3141-49168
A „Vetés és Aratás” folyóirat díjmentes, aki a kiadását támogatni kívánja, adományát a fenti magyarországi, vagy külföldön az alábbi számlákra küldheti.
Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónk képviseletének németországi címéről rendelhetik meg:
Mission für Süd-Ost-Europa Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 Filderstadt E-mail:
[email protected] Tel.: 0049-7158-98 28 24 Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a címre küldik el: Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit; Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart Az USA-ban élő olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt az ottani képviseletünk címére – akár csekkben – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 422 Meadowview, Sagamore Hills, OH 44067 Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01 Szlovákiai olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia Ježiša Krista részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200
Tel.: 00-385-31-733-814
Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 422 Meadowview Dr. Sagamore Hills, OH 44067 E-mail:
[email protected]
Mrs. Valéria Bán 24 Mayes Ave Woodridge, QLD 4114 Tel.: 00-61-7-32084893