100/1999. (XII. 10.) OGY határozat az Országos Fogyatékosügyi Programról Az Országgyûlés megtárgyalta és elfogadta az országgyûlési határozat mellékletét képezõ Országos Fogyatékosügyi Programot.
Melléklet a 100/1999. (XII. 10.) OGY határozathoz Országos Fogyatékosügyi Program Az Országgyûlés a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: esélyegyenlõségi tv.) 26. §-a alapján benyújtott Országos Fogyatékosügyi Programot (a továbbiakban: Program) megtárgyalta és elfogadta, amelynek alapján a fogyatékos személyek esélyegyenlõségének megteremtéséhez szükséges intézkedések megalapozása érdekében a következõket határozza meg:
I. A Program általános céljai és alapelvei 1. A Program célja, a fogyatékos személyek esélyegyenlõségének, önrendelkezõ képességének, önálló életvitelének, a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása érdekében azon intézkedések meghatározása, amelyeket az egészségügyi, foglalkoztatási, szociális, oktatási, közlekedési, településrendezési, településfejlesztési és egyéb állami tervezésben, az azokhoz kapcsolódó döntések meghozatala során érvényre kell juttatni, illetve azokat a kitûzött célok szerint, legkésõbb az esélyegyenlõségi törvényben megadott határidõkig végre kell hajtani. A Program átfogóan tartalmazza mindazokat az elveket, stratégiai célokat és feladatokat, amelyek az esélyegyenlõségi törvény végrehajtása érdekében összehangolt állami intézkedéseket kívánnak, de nem nélkülözheti az önkormányzatok és intézményeik, a civil szervezetek, valamint a fogyatékos személyek aktív részvételét és a társadalom egészének segítõkészségét. A Program legfontosabb politikai célkitûzése, hogy a nemzetgazdaság mindenkori lehetõségeivel összhangban álló intézkedések irányait és kereteit rögzítse azon cél érdekében, hogy a fogyatékosságból eredõ társadalmi hátrányok enyhüljenek; az egyes emberek fizikai, szellemi és mentális állapotából származó társadalmi egyenlõtlensége csökkenjen, és a fogyatékos emberek minél teljesebb, hasznosabb tagjai legyenek a társadalomnak. A Program tartalmazza a fogyatékos személyekre vonatkozóan az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió dokumentumaiban elõírt standardok elérését célzó hazai jogharmonizációs intézkedések szükségességét. A Program elõsegíti azt a szemléletváltást, amelynek értelmében a társadalom tagjainak, szervezeteinek és az állami szerveknek oly módon kell tevékenységüket végezni, hogy az a fogyatékos emberek teljes társadalmi egyenrangúságát biztosítsa. 2. A Program alapvetõ elvei, melyeknek szem elõtt tartása és érvényre juttatása valamennyi intézkedést megalapozza, és elõsegíti azt, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai legyenek és az alapvetõ emberi jogok az õ tekintetükben is érvényesüljenek, a következõk: 2.1. A prevenció elve, melynek értelmében a társadalomnak mindent meg kell tennie a fogyatékosságot okozó balesetek és betegségek megelõzése érdekében. A prevenció szellemében a fogyatékos személyekkel kapcsolatos magatartás, tevékenység során úgy kell eljárni, hogy ez a fogyatékos állapot rosszabbodását megelõzze. 2.2. A normalizáció elve, mely szerint minden fogyatékos (akadályozott) személy számára olyan életminták és hétköznapi életfeltételek váljanak elérhetõvé, melyek a társadalom megszokott feltételeinek és életmódjának a lehetõ legteljesebb mértékben megfelelnek. 2.3. Az integráció elve feltételezi, hogy a fogyatékos emberek kapcsolatot létesíthessenek és kapcsolatokat tarthassanak fenn más emberekkel és a társadalmi, gazdasági intézmények legszélesebb körével. Az érintkezés feltételeinek biztosítása magában foglalja a fizikai helyváltozáshoz szükséges sajátos körülmények erõsítését (közlekedés, akadálymentesítés, szállító szolgálatok), a megfelelõ kommunikációs eszközök használatát, a tömegkommunikáció és a személyes kommunikáció (távközlés, jelnyelvi tolmácsok, "olvasható" információk stb.) terén egyaránt.
Amennyiben a társadalmi kapcsolatok megteremtésének és ápolásának feltételei a megfelelõ technikai eszközökkel sem biztosíthatóak, úgy törekedni kell olyan személyi segítségnyújtási formák, szolgáltatások feltételeinek megteremtésére, amelyek révén a mindennapos társadalmi érintkezés fenntartható. Különös figyelemmel kísérendõ és támogatandó az, hogy a fogyatékos emberek folyamatos kapcsolatot tarthassanak fenn családtagjaikkal, valamint az egészségügyi, oktatási, szociális, államigazgatási intézményekkel és munkahelyükkel hagyományos vagy korszerû technikai eszközökön keresztül (pl. távoktatás, távmunka, internethozzáférés stb.). 2.4. Az önrendelkezés elve értelmében a fogyatékos emberek megmaradt képességeik és lehetõségeik keretein belül szabadon rendelkeznek életük alakításáról, az általuk helyesnek, tisztességesnek tartott és érdekeiknek megfelelõ elvek követésérõl. Az önállóság kiterjed a személyes mozgás, az idõ, a tulajdon feletti önrendelkezésre. 2.5. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az elõnyben részesítés kötelezettségének elvei a társadalom valamennyi területén érvényesítendõ elvek. Fogyatékos személy nem részesülhet hátrányos megkülönböztetésben, rá nézve sérelmes elbírálásban, kirekesztésben, fogyatékossága miatt nem lehet korlátozott a más emberek számára elérhetõ közjavakhoz való hozzáférésben. Miután a fogyatékos személyek az õket mindenki mással egyenlõen megilletõ jogaikkal állapotukból fakadóan kevésbé tudnak élni, ezért indokolt, hogy elõnyben részesüljenek. 2.6. A rehabilitáció elvének megfelelõen a fogyatékos embereket képessé kell tenni arra, hogy érdemi erõfeszítéseket tehessenek állapotuk és képességeik javítására, vagy azok romlásának megállítására, lassítására. A rehabilitáció elve feltételezi a fogyatékos emberek együttmûködését a megfelelõ közszolgálati intézményekkel. Így lehetõségük van arra, hogy befolyásolják a rehabilitáció konkrét céljait és eszközeit, hogy együttmûködésüket egyenlõ felek megállapodásaként, írásban rögzített, és kölcsönös garanciákat tartalmazó rehabilitációs szerzõdések, egyéni rehabilitációs tervek foglalják keretbe. 2.7. A személyhez fûzõdõ jogok védelmének elve alapján felül kell vizsgálni az általános szabályok érvényesülését a fogyatékos személyek vonatkozásában, így különösen a gyámságra és gondnokságra vonatkozó szabályozást. 3. A fogyatékos személyek számára nyújtott támogatások és ellátások legfõbb céljai: 3.1. A fogyatékos személyek életkörülményeinek javítását szolgáló támogatások (pénzben, természetben, szolgáltatásban, speciális feltételek megteremtésében) célja az, hogy a fogyatékos emberek helyzete, életfeltételei javuljanak, hogy teljesebb életet élhessenek és a fogyatékosságukból eredõ terheik csökkenjenek, illetve képessé váljanak az állapotukból eredõ hátrányok csökkentésére. 3.2. Az önrendelkezés és az emberi méltóság tisztelete érdekében valamennyi támogatás odaítélésénél figyelembe kell venni azt az elvet, hogy a fogyatékos ember maga rendelkezhessen élete célkitûzéseirõl, az azokhoz vezetõ utakról, megvalósítandó emberi és morális értékeirõl. A támogatásoknak nem szabad megfosztania a fogyatékos embereket mindattól, amit önállóan is el tudnak érni, amit önállóan is képesek megvalósítani. 3.3. A társadalmi integráció erõsítése érdekében fontos, hogy a támogatások igénybevétele szélesebb körû és intenzívebb kapcsolatrendszer kiépítését és ápolását jelentse. Minden, a társadalmi kapcsolatok megszakításához és a kirekesztéshez vezetõ lépés elkerülendõ és - indokolt esetben - szankcionálandó. Minden indokolatlanul szegregáló intézkedés, szakmai elv felülvizsgálatra szorul. 3.4. Az egyenlõ esélyû hozzáférést szolgáló intézkedések célja, hogy a fogyatékosságból származó társadalmi hátrányokat enyhítõ valamennyi megerõsítõ jog, támogatási és ellátási forma valamennyi fogyatékos embert egyformán megillessen. Az elbírálás folyamatában érvényesüljön az átláthatóság és ellenõrizhetõség. Az ellátásokat a párhuzamos szabályozást elkerülve, a megváltozott munkaképességûek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének szabályaival összehangoltan kell átalakítani.
II. A Program stratégiai céljai A fogyatékos személyek esélyegyenlõségének megteremtése többirányú és hosszabb idõtávú feladat. A konkrét gyakorlati lépések és fejlesztési irányok stratégiai megalapozását a következõ célok szolgálják: 1. A rehabilitációval kapcsolatos célok A rehabilitáció során törekedni kell arra, hogy a fogyatékos ember képessé válljon, illetve megõrizze képességét az/a - alapvetõ fiziológiai és egyéb létszükségleteinek önálló vagy segítséggel történõ ellátására, - emberi kapcsolatok létesítésére és azok fenntartására, családi, rokoni, közösségi kapcsolatrendszer szintjén egyaránt,
- önálló értékteremtésre, önbecsülésének és társadalmi megbecsülésének ápolására és az elõbbre jutásra minden területen, - saját épüléséhez az oktatás, a szakképzés, a sport, a kultúra, a rekreáció lehetõségeinek felhasználására, - szabad akarata és állampolgári jogai alapján való részvételre a közéletben. Ahhoz, hogy a fogyatékos személyek teljesebb életet élhessenek, rehabilitációs segítséget kell számukra biztosítani. A rehabilitációs folyamat alapja az egyéni rehabilitációs terv, amely a fogyatékos személy meglévõ, illetve fejleszthetõ képességeinek és együttmûködési készségének megfelelõ program. A rehabilitációs programok megvalósításához elengedhetetlen a megfelelõ szakember-ellátottság biztosítása. 2. A fogyatékos személyeket érintõ társadalmi szemlélet kedvezõ irányú megváltoztatásához szükséges tennivalók A fogyatékos emberek társadalmi elfogadását, befogadását azzal lehet erõsíteni, ha megélhetõ és általános tapasztalattá válik a többségi társadalom számára a velük való mindennapos kapcsolat, ha a társadalom tagjai tudomásul veszik, hogy a fogyatékos emberek közöttünk élnek és közénk tartoznak. E közösségvállalással összefüggõ tennivalók a következõk: - a társadalmi támogatások eszközeivel arra kell törekedni, hogy a fogyatékos emberek megmaradhassanak természetes környezetükben, otthonukban, családjukban, lakóhelyi közösségükben kaphassák meg az életvezetésükhöz szükséges támogatásokat; - amennyiben a különbözõ támogatási formák igénybevétele mellett sem biztosítható a fogyatékos személy saját otthonában történõ megfelelõ ellátása, úgy törekedni szükséges arra, hogy nyitott, humanizált és modernizált, külsõ kapcsolataiban gazdag intézményi elhelyezés mellett kaphassa meg a megfelelõ ellátást; - az oktatási és a munkaerõ-piaci integráció kiteljesedésével, a közlekedési feltételek javításával, a tájékozódás szélesítésével arra kell törekedni, hogy egyre több egészséges gyermek és felnõtt pozitív élményként élje meg a fogyatékos emberekkel való napi kapcsolatait. A szemléletváltást megcélzó társadalmi programok hosszú távon hozhatnak értékelhetõ és kedvezõ változásokat. A helyi közösségben, a közvetlen környezetben a segítõkészség erõsítésével, a társadalmi szolgáltatások bõvítésével együtt lehet alapvetõ változásokat elindítani. Arra kell törekedni, hogy egyre több egészséges gyermek és felnõtt pozitív élményként élje meg a fogyatékos emberekkel való napi kapcsolatait. 3. A fogyatékos személyek és családjuk életminõségének javítása A fogyatékos személyek számára nyújtott segítségnyújtás formáinak elérhetõ kínálata jelentõsen gazdagodott. Ahhoz azonban, hogy az életminõséget jobbítani képes lehetõségek valóban elérhetõkké váljanak, bizonyos területeken további lépésekre, vagy célzott fejlesztési programokra van szükség: - A motorizáció, telekommunikáció és informatika mai szintjén a jelenleginél sokkal szélesebb körben lehet kellõ rugalmassággal adaptálható technikai eszközök használatát biztosítani. - A szociális intézményi ellátások szabályozására és fejlesztésére irányuló szociálpolitikai prioritások mellett, egyre jelentõsebb figyelem fordítandó az alapellátási körbe tartozó személyi segítõ szolgálatok kiépítésére és szabályozására, az önkormányzati, állami és nem állami kötelezettségvállalás pontosítására. Erõsíteni szükséges a civil szervezetek nagyobb részvételét az ellátásokban. - Növelni szükséges a nappali elfoglaltságot és megfelelõ ellátást biztosító szolgáltatási kört, amelynek igénybevétele segíti a fogyatékos személyek szüleit, hozzátartozóit a munkavállalásban. - Ösztönözni kell a fogyatékos személyek támogatási szolgáltatásaira felkészítõ és élefeltételeinek a javítását célzó felsõfokú szakemberképzést. - Ösztönözni kell a fogyatékos személyek oktatásban történõ integrációját, különösen az életfeltételeiket javító felsõfokú végzettség megszerzését. - A munkahelyi integráció elõsegítése érdekében szélesíteni kell azokat az eszközöket, feltételeket, amelyek igénybevétele mellett több fogyatékos ember dolgozhat az ép emberekkel együtt. - Bõvíteni szükséges mindazon információszolgáltató, tanácsadó, közvetítõ szolgálatokat és tréningeket, amelyek révén a fogyatékos emberek tájékozódhatnak az általuk igénybe vehetõ szolgáltatások körérõl, s amelyek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az igényeiket érvényesíthessék. 4. A fogyatékos személyek aktív részvételének elõsegítése a társadalom életében Az elemi létszükségletek biztosításán túlmenõen alapvetõ prioritás azon feltételek és támogatások erõsítése, amelyek lehetõséget teremtenek ahhoz, hogy a fogyatékos emberek érintkezésbe léphessenek más emberekkel és intézményekkel. Kiemelt figyelmet érdemelnek e szempontból is a fogyatékos hallgatók felsõoktatásban való részvételének a támogatása, illetve a kommunikációs eszközök és szolgáltatások (jelzõ- és hívórendszerek, speciális írott és
elektronikus kommunikációs technikák: jeltolmácsok és egyéb kommunikációs segítõk és közvetítõk), a közlekedési feltételeket jobbító megoldások kialakítására irányuló fejlesztések (szállító szolgálatok, közlekedési támogatások, közlekedési eszközök adaptálása), valamint az épített környezet akadálymentesítése.
III. A Program által érintett fogyatékossággal élõ népesség társadalmi helyzetének bemutatása A fogyatékossággal élõ népesség társadalmi helyzetérõl kevés adat, illetve társadalomtudományi ismeret áll rendelkezésre. A fogyatékossággal élõ népesség helyzetének megismerése érdekében kutatásokra, statisztikai adatgyûjtésekre van szükség. Az adatfelvételek, kutatások során kapott információk alapján határozható meg a fogyatékos személyek létszáma és értékelhetõ élethelyzetük. A fogyatékos személyek létszámának felmérésére az 1990. évi népszámláláskor került sor, mely szerint 368 ezer fõ volt a számuk, ez a népesség 3,5%-át tette ki. Az adatfelvétel - a KSH szerint is - alulbecsüli a fogyatékos népesség adatait, így a létszámot 400-500 ezer fõre becsülhetjük. A fogyatékos személyek demográfiai összetételére jellemzõ, hogy közöttük jelentõsebb számban vannak idõskorúak, mivel a fogyatékos személyek nagy része nem születésétõl fogva sérült, hanem életkora elõrehaladtával betegség vagy baleset következtében vált azzá. A fogyatékos személyek között a 60 évnél idõsebbek aránya 38%, kétszerese a népesség egészében képviselt arányhoz viszonyítva. A fogyatékosságot leginkább valamilyen tartós betegség idézi elõ (43,3%-ban). A fogyatékos személyek 31,8%-a születése óta szenved fogyatékosságban. Az 1990. évi népszámlálás kategóriái szerint megállapítható, hogy a fogyatékos személyek közül legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik (40%), míg az értelmi fogyatékosok aránya megközelítõleg 19%, a vakok és gyengénlátók aránya kb. 18%, egyéb fogyatékosságban (hallás-, beszédzavar) közel 20%-uk szenved. Az 1990. évi népszámlálás szerint a fogyatékos személyek 11,2%-a valamilyen speciális általános iskolában végezte tanulmányait. Az általános iskolánál magasabb fokú végzettséggel általában a mozgássérültek rendelkeznek. Kisebb arányban a vakok és a hallássérültek, az értelmi fogyatékosok ebbõl kirekesztõdnek. A fogyatékos személyek iskolai végzettsége összességében alacsonyabb, mint a népesség egészéé. A népszámlálás adatai szerint a 15 éves és idõsebb fogyatékosok 9,6%-a egyáltalán nem járt iskolába (az értelmi fogyatékosok esetében ez az arány 41,6%) 37%-uk nem fejezte be az általános iskolát, s befejezett alapfokú iskolázottsággal is csak 30%-uk rendelkezett. A felsõoktatási képzési formákban tanuló 250 ezer hallgató közül kb. 250 a fogyatékos személy, az államilag finanszírozott 160 ezer nappali tagozatos hallgató közül pedig kb. 170 fõ (vagyis 1 ezrelék). A fogyatékos személyek munkavállalási esélyei rendkívül kedvezõtlenek. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint az összlakosság gazdasági aktivitása 43,6%, ezzel szemben a fogyatékos személyeké mindössze 16,6% volt. Az 1996. évi mikrocenzus adatai szerint a lakosság gazdasági aktivitása 9%-kal esett vissza, feltételezhetõ, hogy a fogyatékos személyek esetében ennél nagyobb mértékû visszaeséssel kell számolni. A fogyatékos személyek 16,4%-a egyedül, vagy más fogyatékos személlyel élt közös háztartásban, 22,8%-a lakott másodmagával (de nem fogyatékos személlyel), további 49,3%-uk három vagy annál nagyobb létszámú háztartásban él, míg megközelítõleg 11,5%-uk intézetben kapott elhelyezést. A fogyatékos személyek részére a szociális ellátórendszer három speciális pénzbeli és négy speciális személyes gondoskodást nyújtó ellátási formát biztosít. A pénzbeli ellátásban, illetve a személyes gondoskodásban részesülõ fogyatékos személyek száma megközelítõleg összesen 410 ezer, bár többen részesülnek kettõ vagy többszörös ellátásban. Legnagyobb mértékû a pénzbeli támogatásban részesülõk száma: vakok személyi járadékában - amelyet a 18 éven felüli vak személyek kapnak, akikrõl intézményben nem gondoskodnak - 42 ezer fõ, magasabb összegû családi pótlékban - amelyet a fogyatékos, illetve a tartós, krónikus betegségben szenvedõ gyermekek és fiatal felnõttek kapnak - 113 ezer fõ részesül, a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását - amelyet a súlyos mozgáskorlátozott személyek kapnak, akik a tömegközlekedést nem képesek igénybe venni - 235 ezer fõ veszi igénybe. A személyes szociális gondoskodási szakellátások közül nappali ellátás keretében 68 intézetben 1500 fõ részére biztosítanak ellátást döntõen az önkormányzatok. Az átmeneti elhelyezésben, gondozóházban részesülõk száma igen kevés. Tartós ellátásban, ápoló-gondozó otthonokban 10 ezer fõ, rehabilitációs intézményekben 5 ezer fõ részesül. A bentlakásos intézmények többsége súlyos értelmi fogyatékosok ellátását, míg a rehabilitációs intézmények fõként a mozgássérült értelmi fogyatékosok és vak személyek gondozását végzik. Egy 1994-1995-ben készített kérdõíves felmérés szerint a fogyatékos személyt ellátó családok 45%-ának elsõdlegesen kórházakkal van kapcsolatuk, s mindössze 5%-ban említették, hogy rehabilitációs központtal, 3%-ban
pedig, hogy korai fejlesztõ központokkal is kapcsolatban állnak. Problémaként jelentkezik, hogy a szolgáltatások messze vannak a családok lakóhelyétõl, sokak számára nem, vagy csak részben hozzáférhetõek. A fogyatékos személyek társadalmi integrációjának esélyét jelenleg az határozza meg, hogy milyen a család társadalmi helyzete, mennyire elérhetõek a szolgáltatások, mennyire képesek finanszírozni a hátrányos helyzetbõl eredõ kiadásokat. Annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek létszámáról, életkörülményeikrõl pontosabb helyzetképet kapjunk, szükséges: - a 2001. évi népszámlálás során a fogyatékos személyek társadalmi helyzetére vonatkozó kibõvített adatfelvétel történjék, - kutatásokat, felméréseket és elemzéseket kezdeményezni és támogatni, különös tekintettel a fogyatékos személyek létszámához és társadalmilag elismerhetõ igényeikhez igazodó programokra.
IV. Az esélyegyenlõség megteremtéséhez szükséges intézkedések és feladatok Az esélyegyenlõségi törvény elfogadásával megteremtõdtek a fogyatékos személyek esélyegyenlõségének keretei és azok érvényesítése érdekében a következõk megvalósítása szükséges:
jogainak
és
1. A környezet területén Az esélyegyenlõségi törvény meghatározza, hogy a fogyatékos személyeknek joga van az akadálymentes, illetve érzékelhetõ és biztonságos környezetre, mely kiterjed a közlekedéssel, valamint az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetõségekre. Az épített környezet akadálymentesítése, a fogyatékos személyek igényei szerinti átalakítása érdekében meg kell kezdeni az érvényes építési jogszabályok és szabványok áttekintését, s annak felmérését, hogy azok - közhasználatú építmények vonatkozásában - mennyiben teljesülnek. Az épített környezet akadálymentesítése körében prioritásként kell meghatározni az állami, közigazgatási szervek épületeinek, különösen az egészségügyi, nevelési, oktatási és szociális intézmények teljes akadálymentessé tételét és azokban az információhoz jutást (tájékoztató táblák, hangjelzések stb.). Ennek keretén belül minden minisztérium a költségvetésében rendelkezésre álló újonnan induló beruházási költségének 2%-át kell a saját közintézményeinek akadálymentesítésére fordítani. Minden induló, új állami beruházás esetén (címzett, céltámogatás) a támogatás odaítélésénél kötelezõvé kell tenni azt, hogy a létesítendõ épület megfeleljen az akadálymentes épített környezet elvárásainak. Költségvetési célelõirányzat létrehozása indokolt annak érdekében, hogy az önkormányzatok, valamint a civil szféra hasonló jellegû programjai is támogatásra kerüljenek. Ennek keretében a fogyatékos emberek közlekedésének, mobilitásának elõsegítése érdekében olyan programok támogatását szükséges biztosítani, melyekben a közlekedést megkönnyítõ eszközök, módszerek kialakítására kerül sor (pl. nyílt felületû mûtárgyak felismerése vakok számára, közlekedési lámpák hangjelzéssel történõ ellátása, járdaletörések, utcai rámpák stb.). A fogyatékos emberek bentlakásos szociális ellátását biztosító intézmények körében fel kell mérni, hogy milyen mozgási lehetõséget biztosítanak azok építészeti adottságai a bentlakó ellátottak számára, s az akadálymentesítés szempontjainak megfelelõ pályázati programokat kell kidolgozni és támogatni. 2. A kommunikáció területén Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos embernek alapvetõ joga, hogy hozzájuthasson a közérdekû, valamint a jogaik gyakorlásához kapcsolódó információkhoz. Ez a hozzáférhetõség kettõs követelményt jelent: egyrészt magába foglalja azt, hogy a fogyatékos személy érzékelje az információkat, másrészt pedig biztosított legyen számára a megfelelõ értelmezés lehetõsége. A kommunikáció lehetõségét a közszolgáltatások biztosítása során is érvényesíteni kell. Ennek érdekében: - Indokolt legalább napi egy hírmûsor híreinek siketek által is megérthetõ kijelzése - feliratozással és/vagy jelnyelvi tolmács segítségével - a médiaszabályozás eszközeivel, valamennyi országos televízió mûsorszolgáltatásaiban. - Biztosítani szükséges a közszolgáltatások minden területén (pl. hivatalos ügyek intézése) a hozzáférhetõséget a fogyatékos személyek számára, a hétköznapi együttmûködés és kommunikáció terén is.
- Szükséges, hogy a fogyatékos személyekrõl és az esélyegyenlõségük megteremtésének érdekében tett intézkedésekrõl szóló információk folyamatosan jelenjenek meg a médiákban, a társadalom tagjainak pozitív irányú szemléletváltása, elfogadottsága érdekében is. 3. A közlekedés területén Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a tömegközlekedési eszközöknek és az utasforgalmi létesítményeknek alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre. Megállapítja továbbá azt is, hogy azon fogyatékos emberek számára, akik bármely fogyatékosság következtében jelentõsen akadályozottak a közlekedésben, szállító szolgálatokat kell biztosítani, valamint a közhasználatú parkolókban megfelelõ számú és alapterületû parkolóhely kialakításáról kell gondoskodni. Ennek érdekében: - Szükséges a tömegközlekedési eszközök állapotának felmérése, az új beszerzésekre vonatkozó szabványok hozzáigazítása a fogyatékos emberek igényeihez, illetve a használt tömegközlekedési eszközök speciális kiegészítõkkel való felszerelésére irányuló programok beindítása. - Indokolt a jelenlegi jogszabályok módosítása, figyelembe véve az akadálymentesség szempontjait, ennek érvényesülése érdekében felül kell vizsgálni a KRESZ-t, valamint a közúti jármûvek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának mûszaki feltételeirõl szóló rendeletet. A közutak tervezéséhez használatos mûszaki irányelv tervezett módosításánál a mozgáskorlátozottak közlekedési igényeit is figyelembe kell venni, valamint tervezési segédletet kell kiadni, mely szakmai útmutatóként szolgál a közúti létesítmények fogyatékos személyek közlekedését segítõ kialakítására. - A közhasználatú parkolókban megfelelõ számú parkolóhely és parkolókártya biztosításáról kell gondoskodni. Ennek keretében szükséges felmérni az autópályák mentén és az önkormányzati kezelésben lévõ városi/települési parkolók és létesítmények indokolt mértékét. - Szükséges segíteni a fogyatékos személyek állapotához igazodó egyéni közlekedési lehetõségek igénybevételét, különösen a mozgássérültek és a súlyos viselkedési zavarral, vagy bármely más fogyatékossági okból a tömegközlekedésben részt venni képtelen fogyatékos személy esetében. 4. Az egészségügy területén Az egészségügyi ellátás vonatkozásában alapvetõ követelmény, hogy biztosítani kell a fogyatékos személy részére az állapotromlása megelõzéséhez szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást, melynek során törekedni kell arra, hogy az ellátás segítse elõ a fogyatékos személy rehabilitációját, társadalmi beilleszkedését. A fogyatékos személyek helyzetének javításában a következõ intézkedések szükségesek: - az orvosszakmai minõsítési rendszer átalakításával szükséges olyan komplex szakmai kritériumrendszer kimunkálása, amely egyaránt vonatkozik az egyén állapotára, ezen belül a fogyatékosság mértékének megállapítására, a szükséges rehabilitáció fõ irányaira, a megmaradt funkciók alkalmazására, - a feladat megoldásához szükséges a megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ szakember-ellátottság megteremtése, a képzési rendszer javítása, - javaslatot kell készíteni az Országos Orvosszakértõi Intézet jövõbeni mûködésére az egészségügy és a társadalombiztosítás reformjához igazodóan, - felül kell vizsgálni a gyógyászati segédeszköz-ellátást, a hozzájutás és a forgalmazás feltételrendszerét, valamint azt, hogy a gyógyászati segédeszközellátás területén a fogyatékos emberek esetében a fokozott igénybevétel függvényében milyen megoldások biztosíthatnak kedvezõbb ellátási feltételeket. Ezen belül megoldandó a gyógyászati segédeszközök kölcsönzésének, illetõleg a használt eszközök újrahasznosítási lehetõségeinek kidolgozása, - prevenciós célzattal kutatások támogatása a veleszületett fogyatékosság kockázatának, a koraszülések számának csökkentésére, valamint a terhességek alatti korai szûrések kiterjesztése, speciális egészségügyi beavatkozások bõvítése, melyek révén csökkenthetõ a fogyatékosság kialakulásának mértéke, - az egészségügyi intézményekben javítani szükséges a fogyatékos személyek állampolgári jogainak érvényre juttatását, illetve a jogérvényesítési feltételeket, - át kell tekinteni az egészségügyi szolgáltatások könnyebb hozzáférési lehetõségét (pl. szûrõvizsgálatok stb.) és programot kidolgozni a megvalósíthatóságra, - szükséges a fogyatékos személyek által igényelt, közvetlenül a fogyatékosságukkal összefüggõ egészségügyi szolgáltatásokon belül a mûszerellátottság felmérése. 5. Az oktatás, képzés területén
Az esélyegyenlõségi törvény a közoktatásról szóló törvénnyel összhangban a fogyatékos személy alapvetõ jogaként határozza meg, hogy állapotának megfelelõen, életkorától függõen meghatározott oktatáshoz való alkotmányos jogait gyakorolhassa. A közoktatási törvény alapján a fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelése, iskolai oktatása az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési, oktatási intézményben, vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt folyhat, az integrált oktatás jogi kereteit a törvény biztosítja. Ennek érdekében: - Szükséges, hogy valamennyi képzési rendszerben megkezdõdjék az integrált képzési formák meghonosítása, növekedjék a fogyatékos tanulók sajátos neveléséhez és oktatásához szükséges feltételekkel rendelkezõ közoktatási intézmények száma. - Az integrált oktatási formák elterjedése érdekében a pedagógusok felsõfokú képzési intézményeiben, valamint az akkreditált továbbképzési formák között ki kell dolgozni azon speciális tanervfejlesztõ programokat, amelyek révén a pedagógusok jártasságra tehetnek szert a fogyatékos gyermekekkel való kommunikációban ("jelelés", Braille-írás), illetve amelyek felkészítik a pedagógusokat a fogyatékos gyermekek magatartási és tanulási nehézségeinek áthidalására a többségi általános iskolai feltételek között is. A pedagógusok speciális követelményekre való felkészítését és továbbképzését folyamatossá kell tenni. - Szükséges megvizsgálni az egészségügyi, szociális, humánpolitikai szakemberképzésben azokat a lehetõségeket, amelyek a fogyatékos emberekkel történõ speciális kommunikációs technikák elsajátítását segítik. - Az integrált képzés keretein belül az egyes iskolai tanterveket olyan speciális kiegészítésekkel kell ellátni, amelyek a fogyatékos tanulók iskolavégzését megkönnyítõ feltételeket, így a távoktatást, az iskolalátogatás részleges felmentésének lehetõségeit és kötelmeit egységes szemléletben szabályozzák. - A fogyatékos gyermekek számára biztosított speciális képzési formák bõvítését és az integrált oktatás közötti határok átjárhatóságának erõsítését célul kell kitûzni. A felülvizsgálati rendszer átvilágítása és reformja alapján biztosítani kell azoknak a szabályoknak és eljárásoknak a végrehajtását, amelyek során a speciális képzés sikeresnek minõsíthetõ a felzárkóztatás szempontjából, s amelyek alapján a tanuló az általános képzési intézményben folytathatja tanulmányait. - Növelni és fejleszteni szükséges a fogyatékos fiatalok eddig kidolgozott képzési programjainak, az interaktív tananyagoknak és tankönyveknek a számát, a szakképesítések megszerzésének elõsegítése érdekében. - Ki kell dolgozni a felsõoktatásban tanuló fogyatékos személyek speciális tanulmányi, életvezetési, tanácsadási és lakhatási támogatásának a módszertani, infrastrukturális és pénzügyi feltételeire vonatkozó elveit és jogszabályait. - A fogyatékos fiatalok által tanulható szakmák körét bõvíteni szükséges, különös tekintettel a fogyatékos egyén képességéhez és képzettségéhez, valamint a munkaerõpiac elvárásához igazodó szakképzettségi sajátosságokra. A szakképzésbe bekapcsolható fogyatékos fiatalok esetében meg kell teremteni a képzés, a rehabilitáció és foglalkoztatás összhangját. 6. A foglalkoztatás területén Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos személy integrált és védett foglalkoztatásra jogosult. Így a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges mértékben biztosítani a munkahelyi környezetet, a szükséges átalakításokkal, illetve berendezésekkel, szükség esetén költségvetési támogatás igénybevételével. Ha állapota miatt integrált keretek között nem lehetséges a fogyatékos személy foglalkoztatása, akkor számára speciális munkahelyek létesítésével kell a munkához való jogot biztosítani. Ennek érdekében: - Javaslatot kell kidolgozni a munkáltató rehabilitációs feladatainak szabályozására, ezen belül olyan érdekeltségi rendszer kialakítására, amely biztosítja, hogy a fogyatékos ember foglalkoztatása esetén számára a munkáltató a munkahelyi környezetet a szükséges mértékben tegye akadálymentessé. - Meg kell vizsgálni a súlyos fogyatékossággal élõ személyek egyéni vállalkozóvá válását támogató kedvezmények kialakításának lehetõségét. - Ki kell dolgozni az integrált munkavégzés támogatását célzó munkaügyi programokat. E programok a közvetlen munkavégzést támogató feltételek mellett járuljanak hozzá a munkahelyre való eljutás, a részmunkaidõs foglalkoztatás, a munkavégzéshez szükséges eszközök és ergonómiai feltételek biztosításához is. A foglalkoztatáspolitikai támogatások prioritásai között helyet kell hogy kapjanak a fogyatékos emberek képzését és továbbképzését a munkahelyeken belül biztosító oktatási formák. Szükséges megvizsgálni az elõszûrõ vizsgálatok alkalmazásának lehetõségét a megfelelõ munkábahelyezés érdekében. - A szociális munka és a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer fejlesztése során kiemelt hangsúlyt kell fektetni az alágazatok közötti együttmûködés erõsítésére: foglalkoztatási rehabilitációs szakemberek alkalmazásának támogatásával a családsegítõ és szociális munkások alkalmazásának támogatásával a foglalkoztatáspolitikai
intézményekben. Át kell alakítani a foglalkoztatás munkaadói támogatási rendszerét a foglalkoztatottak munkavégzõ és jövedelemtermelõ képessége függvényében differenciáltan. - A fogyatékos emberek integrált foglalkoztatásának elõsegítése érdekében a rehabilitációs foglalkoztatás támogatási rendszerét felül kell vizsgálni és át kell alakítani. A támogatásnak minden munkáltatóra - akire ez kiterjed - differenciáltnak, a munkavállaló munkaképesség változásának (fogyatékosságának) arányában növekvõnek, a munkavégzõ képesség helyreállításának függvényében idõben korlátozhatónak kell lennie. - Meg kell vizsgálni olyan támogatási rendszer kialakításának lehetõségét, ami a munkáltató és a munkavállaló esetében egyaránt a fogyatékossá vált munkavállaló munkahelyének megõrzésében, átalakításában, a munkavállaló átképzésében teremt érdekeltséget. - Meg kell határozni a védett foglalkoztatás formáit, jogi és finanszírozási kereteit szabályozni kell. Tartósan védett foglalkoztatást csak az integráltan nem foglalkoztatható munkavállaló számára indokolt megszervezni. - Speciális finanszírozási szabályokat szükséges kialakítani a szociális feladatokat és terápiás foglalkoztatást átmenetileg vagy tartósan egyaránt ellátó szervezetek számára. - Meg kell teremteni a fogyatékos emberek munkavállalásban való érdekeltségét a pénzbeli ellátások melletti munkavállalás feltételeinek összehangolt szabályozásával. - A szociális és a munkaerõ-piaci intézmények együttmûködését fejleszteni kell. Fontos, hogy a szociális intézményekben foglalkozási rehabilitációs szakemberek, a munkaerõ-piaci intézményekben szociális munkások alkalmazására lehetõség legyen. - Meg kell teremteni a települési önkormányzatok érdekeltségét az inaktivitás mérséklésében. A fogyatékos emberek aktivitását elõsegítõ szolgáltatások fejlesztéséhez pályázati rendszerben támogatást kell biztosítani. - Tovább kell javítani a munkaerõ-piaci szolgáltatások fejlesztése keretében a fogyatékos emberek munkaerõ-piaci reintegrációját segítõ civil szervezetek és a munkaerõ-piaci szervezet együttmûködését. 7. A sport és szabadidõ területén Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos személy számára lehetõvé kell tenni a mûvelõdési, sport, kulturális és más közösségi célú létesítmények látogatását. Emellett szintén elérhetõvé kell tenni a sportolási célú, szabadidõs intézmények használatát. A fogyatékos személyek sportolása érdekében a finanszírozás átalakítása keretében szükségesek a következõ feladatok: - a mûködési támogatás minden szervezetnek lehetõleg az épek sportjának rendszerébe integrálva kerüljön megállapításra, - az épekkel közös ifjúsági és tömegsport támogatási programokat kell finanszírozni, - a Paralimpia, a Siketek Világjátéka és a Transzplantáltak Világjátéka kvalifikációs versenyeinek támogatási programja az olimpiai támogatási programmal közösen kerüljön megállapításra, - a sporttal foglalkozó közalapítvány éves sporttámogatási összegének minimum 5%-át a fogyatékosok sportjával összefüggõ speciális feladatok finanszírozására kell fordítani. A fogyatékos emberek egészségének megõrzését, az önmegvalósítást, a sikerélményt, valamint a közösség életében történõ aktív részvétel kiteljesítését segíteni szükséges. Olyan programok kerüljenek bevezetésre, amelyek támogatják a fogyatékos emberek aktív szabadidõs (pl. mozgás, képzõmûvészeti, színjátszó csoportok), sport, mûvészeti és rekreációs tevékenységét, különös tekintettel a hazai és nemzetközi sportesemények szervezésére, az azokon való részvételre, a speciális sportolási segédeszközök beszerzésének támogatására. A sportorvosi háttér kialakításának érdekében az alábbiakat szükséges megvalósítani: - a jelenleg mûködõ sportegészségügyi hálózatot alkalmassá tenni a fogyatékos személyek sportorvosi ellátására, - képességmérõ, normafelállító, biomechanikai, sportorvosi központi laboratórium létrehozása, - sportorvosi igazolás kötelezõvé tétele a versenyzéshez, - antidopping, antidrog programokhoz való kapcsolódás. A sportszakember képzés területén mind a fogyatékos szakemberek képzésére, mind az ép emberek képzésének fejlesztésére nagyobb figyelmet kell fordítani annak érdekében, hogy a fogyatékos sportolókkal is tudjanak a szükséges ismeretek birtokában a speciális igényeknek megfelelõen foglalkozni. Ennek érdekében az alábbi feladatokat kell megoldani: - a tanári és edzõi képzésben a fogyatékos emberek sportjának szerepelni kell, - a pedagógusokat, gyógypedagógusokat képzõ intézményekben a sport, a sportos rehabilitáció szerepét ki kell hangsúlyozni, - a meglevõ szakembereket specifikus továbbképzésben kell részesíteni, - az analóg sportok esetében együtt kell tanítani a szakembereket (pl. röplabda, ülõröplabda), valamint a speciális sportágak esetében meg kell oldani a szakemberképzést (pl. goal-ball, torr-ball).
Fontos feladat egy olyan központ kijelölése, akadálymentesítése és speciális átalakítása, ahol edzõtáborokat, szakmai továbbképzéseket, versenyeket lehet rendezni és napi szakmai helyszínként szolgálna a tömeg-, verseny- és látványsport szintjén. 8. A szociális ellátások területén 8.1. Fogyatékossági támogatás A szociális ellátórendszer átalakításának részeként gondoskodni kell a fogyatékossági támogatás bevezetésérõl és a fogyatékosság jogcímén járó jelenlegi támogatásoknak (vakok személyi járadéka, súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása, felnõtt korúak magasabb összegû családi pótléka) az új rendszerbe történõ integrálásáról. A fogyatékossági támogatás nem érinti a biztosítási alapon járó támogatásokat. Az ellátás bevezetése ütemezetten megvalósuló elõkészítõ munkát igényel. Ez többek között a fogyatékosság minõsítésére vonatkozó szakmai megalapozó munkát, a szakértõi feladatok módszertanának kidolgozását, a szakértõi testületek felállítását és felkészítését, valamint az igazgatási szervezet mûködési feltételeinek megvalósítását jelenti. A szakértõi feladatok módszertani megalapozása és az új szemléletû minõsítési rendszer szabályainak kidolgozása során arra kell törekedni, hogy a biológiai károsodások számbavétele mellett értékelésre kerüljön a társadalmi életben való aktív részvétel akadályozottságának ténye is. Ezt követõen gondoskodni kell a fogyatékossági támogatással kapcsolatos államigazgatási feladatoknak a jelenlegi igazgatási szervezeti rendszerbe történõ integrálásáról, valamint az esélyegyenlõségi törvénnyel összhangban a fogyatékosság minõsítésére, a támogatás igénylésére, folyósítására, az eljárási rendre, valamint a finanszrozásra vonatkozó jogszabálytervezetek kidolgozásáról. Az új szemléletû módszertan alapján meg kell kezdeni a szakértõk képzését, szakmai felkészítését, annak érdekében, hogy a megváltozott feladatoknak eleget tudjanak tenni. 8.2. Szociális szolgáltatások Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a bentlakásos intézmények humanizációját és modernizációját el kell végezni. Ennek keretében szükséges az önálló életvitelre (segítséggel) képes fogyatékos személyek ellátását lakóotthoni formában biztosítani, az intézményi gondozásra szorulók ellátási feltételeit javítani, a szolgáltatások színvonalának emelésével. Szükséges a saját lakóhelyen, lakókörnyezetben történõ szociális alapellátások bõvítése, segítõ szolgálatok kialakításával és mûködtetésével, a fogyatékos személyek önállóságának erõsítése. Elsõdlegesen a lakóhelyen történõ közvetlen segítést kell biztosítani a fogyatékos személyeknek és családjaiknak, hogy bentlakásos szociális intézményi elhelyezésre csak különösen indokolt esetben kerüljön sor. A hiányzó ellátás megteremtése és a szociális intézményi átalakítás során a következõ szempontokat kell érvényesíteni: - az alap- és nappali ellátás bõvítése, a területi egyenlõtlenségek csökkentése mellett a lakókörnyezetben történõ gondozás biztosítása, - ellátás minõségének javítása, az egyénre szabott gondozás feltételeinek megteremtése, - az ellátásban részesülõk jogbiztonságának, érdekvédelmének elõsegítése, - a fogyatékos személyek részére biztosított ellátások tényleges szolgáltatásokká történõ átalakítása, a hatósági jelleg gyengülése. Szükséges a fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodóan támogató szolgálatok létrehozása, melyek révén ténylegesen elérhetõ a fogyatékos személy önállóságának, esélyegyenlõségének biztosítása, valamint a fogyatékosságból adódó speciális szükségletek kielégítése. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni azon eljárásokat, amelyek a fogyatékos tanulók oktatási rendszeren kívüli támogatásának formáit harmonizálják a képzés feltételrendszerével (pl. szállító és személyi segítõ szolgálatok, a képzést támogató segédeszközök stb.). Fontos meghatározni az oktatási intézmények szerepét e támogatási formákhoz való hozzáférés kezdeményezésében, az ellátásra való jogosultság igazolásában, az ellátások biztosításában (pl. bizonyos segédeszközöknek a képzés idõtartamára való kikölcsönzésében). Modellkísérletben és ágazati együttmûködésben indokolt a különbözõ támogató szolgálatok típusait kialakítani és a tapasztalatok alapján ki kell dolgozni a támogató szolgálatok mûködési, jogszabályi, finanszírozási rendszerét. Indokolt az alapellátási, nappali és átmeneti ellátási formák bõvítése és ezek keretében biztosított szolgáltatások differenciálása, valamint újak létesítése, a lakókörnyezetbõl történõ "kiemelés" lehetõség szerinti megakadályozása, a megszokott életkörnyezetben történõ életvitel fenntartása érdekében. Ki kell dolgozni a fogyatékos személyek lakóotthoni ellátási formájának szabályrendszerét, mely magában foglalja a hozzájutás feltételeit, a szolgáltatások szakmai tartalmát. Gondoskodni szükséges az új ellátási forma országos elterjesztésérõl. A tartós bentlakást biztosító intézmények (ápoló-gondozó és rehabilitációs otthonok) átalakítására vonatkozóan külön programot kell készíteni a megyei önkormányzatok bevonásával. A program térjen ki a szükséges
átalakításokra (épületek rekonstrukciója), a szolgáltatások feltételeinek javítására és bõvítésére, a gondozási módszerek korszerûsítésére. Mindezt a fogyatékos személyek állapotára, igényeire és szükségleteire épülõ felülvizsgálat elõzze meg. A korszerû ellátás biztosítása és a szakszerû gondozás érdekében szükséges az intézmények személyi feltételeinek javítása, a szakdolgozói létszám emelésével és a szakképzettség növelésével. 8.3. Önálló életvitel segítése Szükséges megvizsgálni, hogy a fogyatékos személyek jelenlegi lakáscélú támogatásán túl hogyan lehet segíteni az érintettek lakáshoz jutását, valamint az otthoni lakhatást segítõ egyszeri támogatási formák lehetõségét. A fogyatékos személyek társadalmi hátrányainak leküzdése érdekében szükséges megvizsgálni mindazon eszközöknek a körét és a kedvezményes hozzáférés lehetõségét, amelyek az önálló életvitelt, a mindennapos kommunikációt segítik. 9. Intézményrendszer Az esélyegyenlõségi törvényben foglaltak megvalósítása érdekében a meglévõ intézményrendszert oly módon kell átalakítani, hogy alkalmas legyen a fogyatékos személyek problémáinak komplex és hatékony kezelésére. A fogyatékos személyekkel kapcsolatba kerülõ valamennyi intézménynek a következõ elveket kell szem elõtt tartania munkája során: - elérhetõség megteremtése, a személyes részvétel biztosítása, - személyre szabott ügyintézés, bánásmód és a komplex ügykezelés lehetõség szerinti megoldása, - az intézmény tevékenységére, feladatára vonatkozó átláthatóság, eredményesség és ellenõrizhetõség biztosítása, - az ellátások racionalizálása, a párhuzamosságok kiszûrése. A fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatok ellátását az Országos Fogyatékosügyi Tanács segíti, amely az esélyegyenlõségi törvény szerint kezdeményezõ, javaslattevõ, véleményezõ és koordináló szerepet tölt be a fogyatékos személyekkel összefüggõ kérdésekben. A fogyatékos személyekkel kapcsolatos feladatokban közremûködõ szervezetek tevékenységének koordinálására, módszertani segítésére és a tájékoztatásra a Kormány közalapítványt hoz létre. A közalapítvány fontos feladata, hogy olyan módszereket dolgozzon ki, melyekben a rehabilitáció alapelvei az egyes ágazatok sajátosságaitól függetlenül érvényesíthetõk legyenek, valamint összhangba hozza az ágazati rehabilitációs tevékenységeket, és támogassa azokat a kezdeményezéseket, melyek a rehabilitáció segítségével lehetõvé teszik a fogyatékos személyek társadalmi integrációját. A közalapítványnak emellett kiemelt szerepe van abban, hogy a fogyatékos személyekkel foglalkozó szakmai szervezetek munkáját összehangolja, olyan fórumot létesítsen, mely lehetõséget biztosít a feladatokat ellátó szervezetek közötti információáramlás elõsegítésére. A Közalapítvány széles körû feladatainak megoldása a Program végrehajtásában való közremûködésének érdekében szükséges források megteremtésérõl a központi költségvetésnek kell gondoskodni. A fogyatékos személyek érdekképviseletében fontos szerepet töltenek be országos szintû társadalmi szervezeteik. A fogyatékos személyek érdekében és ellátásuk biztosításában a civil szervezetek részvétele növekvõ mértékû. 10. Tárcaközi feladatok Az esélyegyenlõségi törvény több területet érintõen meghatároz olyan részfeladatokat, amelyek együttmûködésben, a szakminisztériumok összehangolt munkájával oldhatók meg. Ezek különösen a következõk: - az esélyegyenlõségi törvény végrehajtásának megalapozásaként biztosítani kell a munkaképesség változás, rokkantság, fogyatékosság, foglalkoztathatóság, rehabilitálhatóság egységes értelmezését és a különbözõ ágazati jogszabályok összhangjának megteremtését, - a munkaképesség változás új minõsítési rendszerét komplex módon kell kialakítani, a megmaradt munkaképesség mértékének meghatározására, az érintett személy képezhetõségére, szakképzettségére, foglalkozására és életkorára figyelemmel. Készüljön foglalkoztatási terv a fogyatékos személyek munkába helyezésére. A munkaképesség változás és a fogyatékosság minõsítése során az eljárásban részt vevõ valamennyi intézmény egységes dokumentációt alkalmazzon. Készüljön javaslat a rehabilitációban részt vevõ egészségügyi, munkaügyi, szociális szakemberek rehabilitációs szakképzésének rendszerére.
V. A kitûzött célok megvalósításához szükséges pénzügyi források Az esélyegyenlõségi törvény rendelkezik arról is, hogy a Program tartalmazza a pénzügyi források bemutatását.
Az eddig vázolt feladatok teljeskörûen átfogják az esélyegyenlõségi törvénybõl adódó kötelezettségeket, az abban meghatározott határidõkhöz igazodva. A feladatok végrehajtásának határideje 2010. január 1-je, a speciális oktatás és a speciális munkahelyen történõ foglalkoztatás, valamint a már meglévõ közhasználatú épületek akadálymentesítése kivételével, melyeket az esélyegyenlõségi törvény 2005. január 1-jéig jelöl meg. Tekintettel arra, hogy az egyes feladatok ellátására vonatkozó határidõ meglehetõsen hosszú, ezért indokolt részprogramok készítése a rövid és középtávú feladatmegoldás érdekében: - Felkérést kap a Kormány - az Országos Fogyatékosügyi Tanács bevonásával - az intézkedési tervhez kapcsolódó feladatokra vonatkozó 2000-2003 közötti idõszakban jelentkezõ költségekre, figyelembe véve az arányos feladatmegoldást az esélyegyenlõségi törvényben megjelölt határidõkön belül. Az elsõ részprogramra vonatkozó intézkedési terv 2000. február 1-jéig készüljön el. Fontos szempont, hogy a fogyatékosok esélye növelése érdekében szükséges programok forrásai döntõen a központi költségvetés terhére kerüljenek betervezésre. A programok és feladatok költségtervei vonatkozzanak - az akadálymentes közlekedés feltételeinek megteremtésére és a környezet területén szükséges egyéb feladatokra, - a kommunikáció megteremtésére szolgáló eszközökre, - a közlekedésben szükséges fejlesztések megteremtésére, - az egészségügyi programokra, - az oktatás, képzés területén jelentkezõ többletköltségekre, - az integrált és speciális foglalkoztatás feltételeinek bõvítésére, - a sporthoz, a szabadidõ eltöltéséhez szükséges forrásokra, - a szociális ellátásokra vonatkozó többletköltségekre, kiemelten a fogyatékossági támogatásra, - a célok megvalósításához szükséges intézményrendszer kialakításának és mûködtetésének költségeire, különösen a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány feladatellátására. Kiemelten érvényesítendõ szempont, hogy a fogyatékos személyek hátrányai csökkenjenek, ezért az esélyegyenlõségi törvénnyel összhangban biztosítani szükséges az egyes részprogramok költségeit.
VI. A Program megvalósításának idõbeli keretei Az esélyegyenlõségi törvény meghatározza a különbözõ célterületekhez tartozó átfogó feladatok végrehajtásának végsõ határidejét, amellett, hogy a törvény 1999. január 1-jei hatálybalépésével valamennyi szabályozott területen a feladatok megoldását meg kell kezdeni. A konkrét részfeladatokat a Kormány intézkedési terve tartalmazza a végrehajtásért felelõsök megjelölésével és határidõk kitûzésével. Annak érdekében, hogy az esélyegyenlõségi törvénybõl adódó feladatok idõarányosan teljesüljenek az egyes célterületeken a következõkre kell figyelemmel lenni. 1. A környezet területén - a már meglévõ középületek akadálymentessé tételét fokozatosan, de legkésõbb 2005. január 1-jéig el kell végezni. Különösen fontos az egészségügyi, nevelési-oktatási és szociális intézmények teljes akadálymentessé tétele, melyet 2003-ig szükséges ütemezni, - az építésügyi jogszabályok és szabványok áttekintését és alkalmazását 2001-ig indokolt elvégezni, a közhasználatú új építmények engedélyezése és a meglévõk átalakítása során gondoskodni kell az akadálymentesség jogszabályi követelményeinek betartásáról. 2. A kommunikáció területén - meg kell kezdeni a közszolgáltatások hozzáférésének biztosítását és azokat 2003. január 1-jéig kiépíteni, - a hírmûsorok kijelzését 2001. január 1-jéig szükséges megoldani. 3. A közlekedésben - a már mûködõ közlekedési rendszereknek, tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek fokozatosan, de legkésõbb 2010. január 1-jéig kell az esélyegyenlõségi törvényben foglaltaknak megfelelnie. Ezen belül elsõdleges a tömegközlekedési eszközök állapotának felmérése 2001. január 1-jéig és a Programban meghatározott jogszabályok, szabványok, irányelvek módosítása 2001. június 30-ig, - a parkolóhely és parkolókártya biztosításáról 2001. január 1-jéig szükséges gondoskodni,
- a közlekedést, szállítást végzõ hálózat kiépítésérõl fokozatosan, de legkésõbb 2010. január 1-jéig kell gondoskodni. 4. Az egészségügy területén - az orvos-szakmai minõsítési rendszer és intézményes feltételeinek átalakításával 2000. október 31-ig el kell készülni, - a gyógyászati segédeszköz-ellátás feltételrendszerének felülvizsgálatát 2001. január 1-jéig indokolt megtenni, - az egészségügyi intézményekben a jogérvényesítés feltételeit 2002. január 1-jéig ki kell dolgozni, - a prevenciós kutatásokat folyamatosan, az eljárások körét 2003. január 1-jéig szükséges bõvíteni. 5. Az oktatásban, képzésben - az esélyegyenlõségi törvény alapján a speciális tárgyi és személyi feltételeket fokozatosan, de legkésõbb 2005. január 1-jéig kell megteremteni, - a fogyatékos fiatalok speciális képzési formáinak bõvítését, valamint speciális képzési támogatásukat 2002. január 1-jéig indokolt kidolgozni és bevezetni, - a felsõoktatásban részt vevõ fogyatékos hallgatók speciális tanulmányi, életvezetési, tanácsadási és lakhatási támogatásának módszertani, infrastrukturális és pénzügyi elveit és jogszabályait 2002. január 1-jéig kell kidolgozni, - a pedagógus diploma megszerzésében a gyógypedagógiai oktatás bevezetésének feltételeit, valamint a gyógypedagógus képzettség szakpáros rendszerben történõ megszerzésének feltételeit 2000. október 1-jéig kell kidolgozni. 6. A foglalkoztatás területén - a fogyatékos személyek speciális munkahelyen történõ foglalkoztatásának feltételeit fokozatosan, de legkésõbb 2005. január 1-jéig kell megteremteni, - az integrált munkavégzést támogató programokat 2001. január 1-jéig kell kidolgozni, - a rehabilitációs foglalkoztatás támogatási rendszerét felülvizsgálni, a munkaadói támogatási rendszer átalakítását 2001. szeptember 1-jéig kell elvégezni, - a védett foglalkoztatást 2001. március 31-ig indokolt újszabályozni. 7. A sport és szabadidõ területén - a fogyatékos személyek sportolása érdekében a finanszírozás átalakítását 1999. december 31-ig, a Sport Közalapítvánnyal kapcsolatos finanszírozási garanciák megteremtését 2000. december 31-ig kell elvégezni, - a sportorvosi háttér reformja 2000. január 1-jétõl induljon meg, és 2001. december 31-ig fejezõdjön be, - a szakemberképzés területén szükséges módosítások 1999. szeptember 1-jétõl kerülnek bevezetésre, végsõ megvalósítási határideje 2005. január 1. 8. A szociális ellátások tekintetében - a fogyatékossági támogatásról szóló törvényi rendelkezéseket 1999. szeptember 30-ig meg kell alkotni, a támogatásoknak a jogosultak részére történõ folyósítását 2001. év elejétõl kell megkezdeni, - a fogyatékos személyek számára tartós bentlakást nyújtó intézményeket fokozatosan, de legkésõbb 2010. január 1-jéig kell átalakítani oly módon, hogy az önálló életvitelre személyi segítséggel képes fogyatékos személyek ellátása lakóotthonban történjen. Ennek érdekében - a szociális intézményben élõk, ápoló-gondozóotthoni ellátásban részesülõk felülvizsgálatát 2000. január 1. és 2001. december 31. között el kell végezni, - a szociális intézményrendszer átalakítására vonatkozó programokat a megyei önkormányzatok bevonásával 2001. szeptember 30-ig el kell készíteni, - a lakóotthoni ellátás szabályainak kidolgozása 2000. január 1-jéig történjen meg, - a támogató szolgálatok modellkísérleteire 2000. január 1. és 2003. május 31. között kerüljön sor, ezt követõen szükséges szabályozásukról 2003. december 31-ig gondoskodni, - a szociális alap- és nappali ellátás bõvítésére fokozatosan, de legkésõbb 2003. december 31-ig sort kell keríteni.
