1997. (XII. 20.) Kormányrendeletből (OTÉK)

Beépítésre kerülő faanyagok megelőző védelme Írta: Németh László dr. 2009. február 05. csütörtök, 21:06

RENDELETEK ÉS SZABVÁNYOK: Részletek a 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendeletből (OTÉK) 53.§ (5) Faanyagot csak gombamentesítő kezelés után szabad beépíteni. 57.§ (1) Az építményt és részeit védeni kell az állékonyságot és a rendeltetésszerű használatot veszélyeztető vegyi, korróziós és biológiai hatásoktól, továbbá a víz, a nedvesség (talajvíz, talajnedvesség, talajpára, csapadékvíz, üzemi víz, pára stb.) káros hatásaival szemben. 59.§ (3) Faanyagú teherhordó szerkezeten, annak légzését gátló bevonat, burkolat nem alkalmazható. Amennyiben az építőiparban meg akarunk felelni ezeknek az előírásoknak, a kivitelezés során el kell végeznünk az ún. „megelőző faanyagvédelmi” munkákat. Annál is indokoltabb ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert csatlakozásunk következtében számunkra is kötelezővé váltak a hazaiak mellett az uniós előírások. Az unió lényegében változtatás nélkül vette át a DIN 68. 800-as szabványt és így alakította ki saját rendszerét, amelyhez igazodva mi is összehangoltuk a magyar- és az uniós szabványokat. E munka eredményeképpen jelenleg 44 db érvényes, unióval egyeztetett szabvány határozza meg a faanyagvédelmi munkát. Ezeket a szabványokat ezen a WEB oldalon a RENDELETEK-SZABVÁNYOK-NYOMTATVÁNYOK helyen felsoroljuk. Az építőipari tervezés és kivitelezés folyamán közülük mindössze 8-at kell figyelembe venni. A többi, a különböző hatásossági vizsgálatok, elemzések, laboratóriumi munkák stb. során követendő eljárásokat szabályozza, illetve nem az építőipar területére vonatkozik. A 8 db, építőiparban fontos szabványt a felsorolásban vastag betűvel emeltük ki. A FAANYAGVÉDELEM MEGTERVEZÉSE, VÉDŐSZERVÁLASZTÁS: A tervezés során a későbbi igénybevételnek megfelelően kell meghatározni nemcsak a védőszert, hanem a védőkezelés módját is. Ennek a feladatnak a megoldását nagymértékben segítené a vonatkozó szabványok ismerete. A feltételes mód sajnos indokolt, mert alig találni olyan építésztervezőt, vagy pláne kivitelezőt, aki hallott arról, hogy a faanyagvédelmi munkával kapcsolatban egyáltalán léteznek szabványok. Először is figyelemmel az MSZ EN 335-1, a 335-2 és a 335-3 számú szabvány előírásaira meg kell határozni, hogy a beépítésre kerülő faanyag milyen nedvességi körülmények közé kerül, milyen időjárási-, biológiai hatások érik majd a beépítés után. Ezt a besorolást „veszélyeztetettségi osztályozásnak” nevezzük, és a szabványok pontosan rögzítik a paramétereit. Az elvégzett besorolás alapján, továbbá az MSZ EN 351-1, 460, 599-1, 599-2, előírásait figyelembe véve el kell dönteni, hogy milyen fokozatú kémiai védettséget kell elérni a beépítésre kerülő faanyagnál.

1/5


Ezután a védőszer megválasztása következik. Manapság az építőiparban tevékenykedők legtöbbjétől sajnos a hozzávetőleges tájékozottság is túlzott elvárás, ami a faanyagvédőszerek hatóanyagait illeti. A faanyagvédőszer készítményeknek legalább a „címkeszintű” ismerete azért talán nem lenne maximalizmus. A tájékozottság fontos lenne azért is, mert a műszaki paraméterek mellett a költségek sem elhanyagolhatók. A túlzott védelem éppúgy költségtöbbletet okoz, mint a nem elégséges. Igaz, hogy az utóbbi csak jóval később derül ki, és kerül sokba, amikor már nincsen kinél reklamálni. Általános jelenség, hogy az építésztervezők sem a védelemi szintet, sem a védőszert, sem a dózist nem határozzák meg, hiszen nem is értenek hozzá. Így azután a kivitelező mindig a legolcsóbb anyagot használja, minden határon túl felhígítva, hogy „neve legyen a gyereknek”. (Tisztelet a fehér hollónak.) Általános kivitelezői vélemény, hogy minden faanyagvédőszer megfelelő, ha megvannak az engedélyei. (Érdekes, hogy egy kivitelezőnek sem jut eszébe, 14-es helyett mondjuk 6-os betonvasat beépíteni, pedig a 6-os vasnak is megvannak az engedélyei. Csak hát a betonvasalást megtervezik és ellenőrzik, a faanyagvédelmet jelenleg nem tervezik meg, és nem is ellenőrzik.) Sajnos még a megbízók, a tulajdonosok sem fordítanak elég gondot a faanyagok védőkezelésére, pedig nekik igazán érdekük lenne, de hát ők sem értenek hozzá. Faanyagvédelmi szakértő igénybe vétele sokba kerül, vagy legalábbis azt hiszik… A következőkben felsorolunk néhány olyan döntési pontot, amelynek ismerete elősegítheti a megfelelő faanyagvédőszer megválasztását: A faanyagvédőszer lehet a gomba-, vagy rovarfertőzést megelőző, vagy megszüntető védőszer. Utóbbiakat már fellépett fertőzések megszüntetésére használják. Ezt a munkát szerencsésebb a profikra bízni, akik hosszú, legalább 8-10 éves garanciát vállalnak. (Gondoljuk el, hogy egy vakbélműtéthez szükséges valamennyi anyag is megvásárolható, de mégsem jó ötlet a házilagos kivitelezés.) A tervezési és kivitelezési gyakorlatban tehát túlnyomórészt a megelőző faanyagvédőszereket használjuk. A védőszer lehet fához kötődő, vagy kioldódó. Vannak kiváló faanyagvédőszerek, amelyeknek egyetlen rossz tulajdonsága, hogy a csapadék kioldja őket a kezelt fából. Cserébe viszont igen olcsók. Csapadéktól védett szerkezetek védelmére igen jók, mert vannak közöttük olyanok, amelyek évtizedekig megőrzik hatásosságukat. Őrizkedni kell az olyan védőszerek felhasználásától, amelyek hatásosságát néhány évenként felül kell vizsgálni. Ezt ugyanis soha senki nem fogja elvégezni különösen, ha a beépítés során eltakarják a faszerkezetet. Tehát, ha biztosítani tudjuk a szerkezet csapadéktól történő megvédését, akkor választhatunk kioldódó védőszert, ha nem, akkor fához kötődő anyag alkalmazása célszerű. El kell dönteni, hogy a faanyagvédőszer színes legyen-e, vagy színtelen.

2/5


Van olyan védőszer, amelyik kémiai összetételénél fogva eredendően színes. Például a rézvegyületeket tartalmazó szerek többnyire kékeszöldek. Az egyébként színtelen védőszerek utólagos színezése szolgálhat gyakorlati szempontokat, pl. a műszaki ellenőrzés megkönnyítését. Érdemes ellenállni a kísértésnek, hogy védőszer helyett a csak színezőanyagot alkalmazzunk, mert a faanyagvédőszerek kémiai módszerekkel még évek múlva is kimutathatók. Lehetséges viszont, hogy éppen a szerkezet későbbi színezésének érdekében kell színtelen védőszert használni. Hordozóanyaguk szerint választhatunk oldószer alapú, vagy vizesbázisú védőszert. Megelőzéshez általában vizesbázisú védőszert használunk. Az oldószer alapú védőszerek többnyire a már fellépett gomba-, vagy rovarfertőzések megszüntetésére szolgálnak. Megelőzésre oldószeres védőszert csak alapozásra használunk. Oldószer alapú védőszer felhasználása lakótérben különös körültekintést igényel. Szakértő tanácsának kikérése legalábbis ajánlatos. A faanyagvédőszerek lehetnek gombaölők, rovarölők, rovarriasztók, hormonhatású szerek, vagy kombinált védőszerek. Az érvényes kormányrendelet valamilyen rejtélyes okból, csak gombafertőzés elleni megelőző védelemre kötelezi az építőipari kivitelezőt. Szerencse, hogy a rovarok nem nagyon kedvelik a gombaölő szereket, és távol maradnak az így kezelt szerkezettől. A rendelettől függetlenül kombinált szereket használunk a megelőző kezeléshez. A kimondottan rovarölő szereket inkább megszüntetésre használjuk. Ugyancsak megszüntetésre használjuk a hormonhatású szereket is. Ez utóbbiak előnye, hogy nem humán mérgek, sőt tulajdonképpen nem is mérgek, hanem „csak” a rovarok kitinvázának fejlődését akadályozzák meg, így okozva pusztulásukat. Emberre teljesen ártalmatlanok, legalábbis a gyártók szerint… A FAANYAGVÉDELEM KIVITELEZÉSE: Hacsak nem valamilyen különleges feladatot kell megoldani, a kereskedőtől előre-védett faanyagot vásároljunk. Okvetlenül kérjük el a műbizonylatot! Ezzel egy csomó problémától szabadulhatunk meg. A beépítés során például, már csak a megmunkált felületek utólagos kezeléséről kell gondoskodnunk. Az utókezelő anyagot lehetőleg ugyanott kell beszerezni, ahol a védett faanyagot, hogy elkerüljük a védőszerek esetleges összeférhetetlenségéből adódó problémákat. A faanyagot a fűrésztelepeken, vagy a forgalmazók telephelyein kezelik. A védőszert vagy nyomás segítségével, vagy diffúziós úton juttatják a faanyagba. Nyomás alatt történő telítésnél a faanyagot ún. telítőhengerbe rakják (1. sz. fotó), majd vákuum alá helyezik. Ezután védőszerrel töltik fel a hengert és több órán keresztül nyomás alatt tartják. Ezzel a módszerrel a védőszer mélyen behatol a faanyagba, amely így alkalmas lesz beásásra, vagy tartós, talajjal történő közvetlen érintkezésre is, ami minden más kezelési módszer esetén tilos. Célszerű lenne, ha a gyártók a faházak talajjal érintkező elemeit így telíttetnék. Sok későbbi bosszúságtól kímélnék meg ügyfeleiket.

3/5


Általános tévhit, hogy az így kezelt faanyag teljes keresztmetszetében telítődik védőszerrel. Ezt a téveszmét táplálja, hogy egyes cégek megtévesztő kereskedelmi neveket használnak. Teljes keresztmetszetben csak a fent leírt ciklus többszöri ismétlésével lehetséges telíteni, de az építőipari gyakorlatban ez nem fordul elő. Ez az eljárásnak az alkalmazása az építőipar számára egyfelől rendkívül költséges, másfelől fölösleges lenne. Speciális bányászati, mélyépítési, vagy vízépítészeti feladatokat oldanak meg teljes keresztmetszetében telített faanyaggal. Építőipari célokra általában elegendő a faanyag merítése. Erre a célra hidraulikus emelő-berendezéssel ellátott duplafalú áztatókádakat használnak.(2. sz. fotó) Ezek a kádak lehetnek egyszerű, függőlegesen mozgó emelő-berendezéssel ellátottak, de lehetnek olyanok, amelyek a befogott faanyagot megdöntik a lecsepegés meggyorsítására (3. sz. fotó). A legkorszerűbbek a faanyagot mozgatják az oldatban, hogy a légbuborékok képződését elkerüljék. Az áztatáshoz felhasználásra kerülő védőszert a gyártó cégek erre a célra fejlesztik, mert fontos, a jó diffúziós képesség. A diffúziós folyamat befejeződésének és a kémiai kötések kialakulásának érdekében kell a faanyagot a kezelés után néhány napig pihentetni. A faanyag megelőző kezelésére használnak még zárt rendszerű permetező berendezéseket (4. sz. ábra). Ezeknek előnye a mobilitás és a viszonylag alacsony ár. A mindössze 100 literes vegyszertartály jóvoltából egyszerű az egyik védőszerről a másikra történő átállás. Használatos még erre a célra olyan kombinált berendezés is, amelynél a permetezés mellett az előtolás irányával szembeforgó kefék is segítik a védőszer behatolását. Ezek már nagyméretű, telepített berendezések, nem hordozhatók (5. sz. ábra) Látható tehát, hogy rendelkezésünkre állnak az uniós minősítésű faanyagvédőszerek és a faanyagba juttatásukra szolgáló berendezések egyaránt. Mostmár csak be kell tartani a vonatkozó rendeleteket és szabványokat. A FAANYAGVÉDELEM DOKUMENTÁLÁSA: Az uniós csatlakozás legalább egy kétségbevonhatatlan előnnyel jár: lassan talán megszűnik a faanyagvédőszerek (és egyéb kémiai anyagok) felhasználásával kapcsolatos elképesztő trehányság. A faanyagvédőszerrel végzett munkát már ma is kötelező bejelenteni a területileg illetékes ÁNTSZ-nek. Milliós büntetést kockáztat, aki jó magyar szokás szerint hátipermetezővel fújdogálja az építkezés területén a faanyagot, vagy fóliából készít áztatókádat. A munkaterületen ott kell lennie a faanyagvédőszer biztonsági adatlapjának. Munka nem kezdhető meg a kockázatértékelés elkészítése és kiértékelése előtt. A munkáról teljesítési jegyzőkönyvet, vagy műbizonylatot kell kiállítani, és garanciát kell vállalni.

4/5


A kivitelezőnek érdeke, hogy a forgalmazótól elkérje a védőszerre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatot, hiszen a faanyagvédelmi munka végeztével a műbizonylatot csak ennek alapján tudja majd kiállítani. Ezeknek a dokumentációs anyagoknak a mintapéldányai a honlap RENDELETEK-SZABVÁNYOK-NYOMTATVÁNYOK helyén megtalálhatók.

5/5

1997. (XII. 20.) Kormányrendeletből (OTÉK)

Recommend Documents