1996. évben megrendezendõ világkiállításról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk a 3127-es számon 147. ülésnap ( )

www.expo2010china.hu

www.vilagkiallitas.hu

1996. évben megrendezendõ világkiállításról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk a 3127-es számon… 147. ülésnap (1991.11.18)

ELNÖK: Köszönöm. Az interpellációk és kérdések elõterjesztésére - szokás szerint - kedden délután, 14 órát követõen kerülhet sor. Tisztelt Országgyûlés! Ezek után teszek javaslatot ma kezdõdõ ülésünk tárgysorozatára. A napirendi pontok tárgyalása elõtt döntésre kerül sor törvényjavaslatok, illetve országgyûlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról, majd 1. az 1996. évben megrendezendõ világkiállításról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk a 3127-es számon… Az elõterjesztést a 3127-es számon kapták kézhez képviselõtársaim, amihez az Állami Számvevõszék 3180-as számon nyújtott be hozzászólást. Ma a képviselõi felszólalások folytatására kerül sor. A felszólalók jegyzékében számos képviselõ már elõzetesen jelezte hozzászólási szándékát. A felszólalások lehetõség szerint az egyes képviselõcsoportok váltakozó sorrendjében következnek, így elõfordulhat, hogy az elõzetes, külön-külön füzetbe írt jelentkezési sorrend kis mértékben eltér. Ügyrendi javaslat. Tessék, Mészáros István képviselõtársunk!

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi javaslatot kívánok elõterjeszteni. Baráth Etele kormánybiztos úr a Zalai Hírlap 1991. évi november 13-i számában megjelent interjújában bejelentette, hogy már csaknem 200 ezer aláírás gyûlt össze a világkiállítás ügyében meghirdetett népszavazási kezdeményezés kapcsán. Az akció elindítói, Palotás János képviselõtársunk és a Vállalkozók Országos Szövetsége feltehetõen a napokban beterjesztik az aláírási íveket a Parlamentbe, hiszen nem is tehetnek mást, nem rendelkezhetnek szabadon az aláírók nevével. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebbõl több dolog következik. Ezek közül csak egyet szeretnék említeni, és ez a legfontosabb. Ez pedig az, hogy akár egyetértünk azzal, hogy szakmai kérdésben valakik népszavazást kezdeményeznek, akár nem, most már ebben a stádiumban nem tehetünk mást, illetõleg egyetlen demokratikus párt sem teheti azt meg, hogy figyelmen kívül hagyja az aláírásgyûjtést, a majdnem 200 ezer aláírást. Méltatlan lenne ugyanis, ha a Parlament mintegy puccsszerûen elébevágna a népakarat ezen kinyilvánításának. Jelzem, hogy ezt még a kommunista parlament sem merte megtenni az úgynevezett "négy igen"-es kezdeményezés kapcsán. Ezért indítványozom, hogy a tisztelt Ház szavazzon abban a kérdésben, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitáját fölfüggeszti, illetõleg elnapolja a népszavazásról történõ parlamenti döntésig. Felhívom tisztelt képviselõtársaim figyelmét arra, hogy amikor errõl az ügyrendi indítványról szavaznak mert az ügyrendi indítványról a Házszabály szerint szavazni kell -, akkor nem kevesebbrõl, mint arról fognak szavazni, hogy tiszteletben tartják-e több mint százezer honfitársunk alkotmányos jogát ... (moraj a kormánykoalíció soraiban) ..., a népszavazás kezdeményezéséhez fûzõdõ alkotmányos jogát, illetve nem. (Zaj a jobb oldalon.) Én merem remélni, minthogy mindannyian az alkotmányra és az alkotmányos szabályokra esküdtünk fel, hogy errõl ebben a szavazásban csakis egyfajta döntés lehetséges, és módot adunk az aláírásgyûjtés kezdeményezõinek arra, hogy ahogy elkezdték, alkotmányos úton végigvigyék ezt az akciót. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! A Házszabály értelmében az Országgyûlés ügyrendi javaslatról vita nélkül dönt. (Közbeszólások: Úgy van!) Kérdésem, mivel miniszteri és frakcióvezetõi jelzés is érkezett szólásra, hogy újabb ügyrendi javaslatot hoznak szóba, vagy ettõl függetlenül jelentkeztek? (Felzúdulás a bal oldalon. Közbeszólások: Nincs vita!) Kérem szépen, Kónya Imre jelentkezik. Elõbb az indoklását kérem, miért kíván felszólalni. (Közbeszólások a bal oldalról: Ilyen nincs! Nincs vita!)

DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Az ügyrendi bizottság elnökeként kívánnék felszólalni, tekintettel arra, hogy ebben az ügyrendi felvetésben téves tájékoztatást adott a felvetõ. Úgyhogy amennyiben ennek a téves tájékoztatásnak a birtokában szavaznánk + (közbeszólások a bal oldalról: Nincs vita, Elnök Úr! Tiltakozom!) +, esetleg kockáztatjuk azt, hogy nem megfelelõ információk birtokában szavazunk. (Közbeszólások a bal oldalon: Tiltakozom! Elnök Úr, nincs vita!) Tehát ki szeretném egészíteni + (felzúdulás az ellenzék soraiban) + az ügyrendi felszólalással kapcsolatos informatív adatokat, amiket elmondott Mészáros István. (Zaj a bal oldalon.) Annál is inkább ezt kell tennem, mert a taps, ami a szabad demokraták között felhangzott, azt jelzi, hogy nem Mészáros István egyedi javaslatáról van szó + (derültség a bal oldalon.)+ , hanem olyanról, amivel a szabaddemokraták egyetértenek. (Derültség az ellenzék soraiban. Közbeszólás a bal oldalról: Ez furcsa?) Tehát nyilvánvaló, hogy szükséges, hogy jelezzem ennek az ügyrendi javaslatnak az alátámasztását szolgáló adatokról, hogy azok nem állnak helyt, nem igaz, amit elmondott Mészáros István. (Felzúdulás és közbekiáltások az ellenzék soraiból.) Úgyhogy ezt szükségesnek tartom, hogy elmondjam, Elnök Úr. Kérem, hogy engedélyezze.

ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Én nagyon szeretném pontosan betartani a szabályokat. (Helyeslés, taps az SZDSZ padsoraiban.) Elõáll egy olyan helyzet, amire nincs szabály, ezért én kettõs szavazást fogok most elrendelni. Elõször azt a kérdést teszem föl, hogy a Ház megadja-e az ügyrendi bizottság elnökének a lehetõséget az általa jelzett információk megadására. (Zaj.) Kérem, határozathozatal következik a tekintetben, hogy Kónya Imre mint az ügyrendi bizottság tagja adhat-e +(közbeszólások:Elnöke!)

ELNÖK: ... vagy elnöke adhat-e felvilágosítást. Aki igennel szavaz, az mellette van. Aki nemmel szavaz, ellene van. Határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Szavazás, zaj.) Köszönöm. Megállapítom, hogy 4 államtitkári szavazattal az Országgyûlés 182 szavazattal -, 4 ellenében, 15 tartózkodás mellett úgy foglalt állást, hogy Kónya Imre mint az ügyrendi bizottság elnöke kiegészítõ információkat adhasson az ügyrendi szavazás elõtt. Kónya Imrét illeti a szó.

DR. KÓNYA IMRE, az ügyrendi bizottság elnöke: Elnök Úr! Hozzászólásom lényege az, hogy Mészáros István hivatkozott arra, hogy összegyûlt közel 200,000 aláírás, és ennek értelmében népszavazást ki kell írni, tehát függessze fel a Parlament a mostani döntést, hiszen népszavazás lesz ebben a kérdésben, és a Parlament nem veheti el a jogot a néptõl, hogyha

dönteni akar. Nos, semmiféle ilyen szabály nincs, és ebben a szabad demokraták ugyanígy foglaltak állást akkor, amikor már ennek a Parlamentnek a mandátuma idején aláírásgyûjtés kezdõdött a köztársasági elnök közvetlen választására vonatkozóan, és eszébe nem jutott a magyar Parlamentnek, hogy az erre vonatkozó törvényalkotást ezért leállítsa, mint ahogy helyesen is tette. Tudniillik + (Zaj. Az elnök csenget.) ELNÖK: Kónya Imrét illeti a szó. DR. KÓNYA IMRE, az ügyrendi bizottság elnöke: Tudniillik az összegyûjtött szavazatok, amennyiben 100 000 érvényes szavazat lesz, a Parlamentet valóban kötelezik arra, hogy mérlegelés nélkül kiírja a népszavazást, de semmi nem kötelezi arra, hogy a népszavazás tárgyát képezõ kérdésben a törvényalkotás megkezdett folyamatát leállítsa. Csak a népszavazás eredménye kötelezi majdan a Parlamentet. Tehát az ügyrendi javaslatnak semmiféle olyan alapja nincs, sõt ellenkezõ precedenst hozott már a mostani Parlament, egyébként az elõterjesztõ pártjának egyetértésével és támogatásával. (Taps a jobb oldalon és jobbközépen.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További vitának helye nincs. De Mészáros Istvánt megkérdezem: fenntartja-e ügyrendi javaslatát? Dr. MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fenntartom az ügyrendi indítványomat, és meg kell, hogy mondjam, hogy mód felett csodálkozom azon, hogy ügyrendi kérdésben, amikor a házszabály kifejezetten elõírja, hogy nem lehet vitát nyitni, akkor a tisztelt elnök úr megadja a szót az ügyrendi bizottság elnökének. (Zaj. - Az elnök csenget.) Vagyis a Ház megadja a szót. Ezek szerint az elkövetkezendõben bármikor joga lehet Kónya Imrének mint az ügyrendi bizottság elnökének a hozzászólásra. Egyébként szabadjon énnekem is a jobb informálódást elõsegíteni. A kezemben van az a bizonyos cikk, Expo 96, lenni, vagy nem lenni, beszélgetés dr. Baráth Etelével, a világkiállítás kormánybiztosával. (Zaj, az elnök csenget.) ELNÖK: Csendet kérek!Mészáros Istváné a szó.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ): Nem magánemberként nyilatkozott a kormánybiztos úr. Én pedig kénytelen vagyok komolyan venni tisztségénél fogva egy kormánybiztosnak a szavait. Azzal zárja az interjút, hogy az ország lakosságának nagy része expo-párti. Nem folytatom a fölolvasást. Egy a lényeg, hogy ez 13-án hangzott el, azóta valószínûleg már több is a megszerzett aláírások száma, mint kétszázezer.

ELNÖK: Köszönöm.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ): Egy mondatot még, Elnök Úr, szabadjon elmondanom. Azt, hogy Kónya Imre rosszul emlékszik a köztársasági elnök ügyében lezajlott népszavazási kezdeményezésre. Akkor pontosan a népszavazás meg is történt, ha jól emlékszem, nyáron, tehát semmi olyat nem tett a Parlament és a Szabad Demokraták

Szövetsége, amellyel meghiúsította volna a nép szabad akaratnyilvánítását. Itt errõl van szó. Nem érdemi kérdésrõl van szó. Eljárási kérdésrõl van szó. ELNÖK: Köszönöm.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN (SZDSZ): Több mint 1oo ooo ember alkotmányos jogáról van szó. (Taps az SZDSZ padsoraiban. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Köszönöm. Kérem szépen, további vita nélkül az Országgyûlés az ügyrendi javaslatban határoz. Határozathozatal következik. Bocsánat, még ne írják ki az idõt! A határozathozatal tárgya Mészáros Istvánnak az a javaslata, miszerint az Országgyûlés az aláírásgyûjtésre való tekintettel függessze föl a kérdés tárgyalását. Aki Mészáros Istvánnal ért egyet, igennel, aki nem ért vele egyet, nemmel szavaz. Most kérem szavazatukat. (Szavazás .) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyûlés 148 "nem" szavazattal 84 "igen" ellenében, 27 tartózkodással, plusz az államtitkárok tartózkodásával az ügyrendi javaslatot elutasította. Megadom tehát a szót elsõként Tarján Lászlóné államtitkárnak.

DR. TARJÁN LÁSZLÓNÉ, környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! (Zaj, az elnök csenget.) A világkiállítás múlt heti vitáján Gál Zoltán frakcióvezetõ úr szóvá tette - és nagyon jogosan -, hogy a szaktárcák - és ezek között a Környezetvédelmi Minisztérium is - nem reagálnak az egyes felvetõdött kérdésekre. Pap János képviselõtársam, a környezetvédelmi bizottság tagja pedig nagyon részletesen elemezte Budapest jelenlegi környezetvédelmi helyzetét, környezeti állapotát, és aggályait fejezte ki a világkiállítással kapcsolatos várható környezetterhelésrõl. Én akkor szerettem volna válaszolni, azonban a házbizottsági ülés miatt nem kaptam szót. Engedjék meg, hogy most reagáljak erre, és röviden tárcánk álláspontját is szeretném kifejteni. Ezt az álláspontot eddig is következetesen képviseltük mind az elõkészítéssel összefüggõ kormányzati tevékenységben, mind pedig az expóval kapcsolatos társadalmi vitákban. Természetesnek tartjuk, hogy egy esetlegesen megrendezésre kerülõ világkiállításnak nyilván az egész országra lennének hatásai. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a hatások nem mindegyike pozitív, mértékük is igen különbözõ lehet és területenként eltérõ. Nem kétséges, hogy a területfejlesztés kedvezõ hatásai elsõdlegesen Budapesten jelentkeznének. Ezért gyakoriak azok az ellenérvek, hogy az expo megrendezésének esetében a Budapest és a vidék közötti fejlettségi eltérések tovább növekednének. Sokan Budapest környezetvédelmi állapotának további romlásától tartanak. Én ismételten mondom, hogy messzemenõen egyetértek a Pap János képviselõtársam által részletesen ismertetett környezeti állapot értékelésében elhangzottakkal. Ebbõl is kitûnik, hogy a vidéktõl irigyelt fõváros igen súlyos helyzetben van. A város legutóbbi nagyvonalú fejlesztési koncepcióját a századfordulón, a millenniumot megelõzõ években hajtották végre, ezt követõen az I. világháború után a fõváros mindig valamilyen konkrét esemény által megkívánt fejlesztésen ment keresztül. És akkor még nem beszéltünk a dinamikusan, de meghatározott koncepció nélkül fejlõdõ agglomeráció fõvárosra gyakorolt hátrányos hatásairól. Tény, hogy Budapesten a fejlett országok hasonló nagyvárosaiban ismeretlen ipari túlkoncentráltság alakult ki,

és ez az ipar ráadásul szerkezetében korszerûtlen, ezért hosszabb távon tarthatatlan. Következésképpen a fõváros alapvetõ funkcióit, szerkezetét, foglalkoztatottsági viszonyait kell gyökeresen megváltoztatni. Az expo pontosan ehhez járulna hozzá azzal, hogy a kereskedelmet, szolgáltatást és az idegenforgalmat fejleszti, és ezzel is az iparból felszabaduló munkaerõnek adhatna jó irányú lehetõséget. Tisztelt Ház! Ez a városszerkezet már nem képes a termelés és a városlakók együttes mûködési és komfortfeltételeit biztosítani. Az infrastruktúra mennyiségileg elégtelen, minõségileg tragikus állapotú. A fõváros levegõszennyezettsége Európában a legrosszabb. Ennek egészségkárosító összefüggései már nem köthetõk konkrét városrészekhez, hanem a fõváros teljes lakosságát érintik. De említhetném a szennyvíztisztítást vagy a kommunális és az ipari hulladékok elhelyezési gondjait, a parkok, a zöldterületek szomorú állapotát csakúgy, mint a leromlott épületeket és városrészeket. Tárcánk álláspontja, hogy a világkiállítás megrendezhetõ, de csak abban az esetben, ha az mind környezetvédelmi, mind területfejlesztési szempontból kielégít egy pontosan meghatározott és körvonalazott kritériumrendszert. Ez esetben az expo hatásai még kedvezõek is lehetnek. Többször kifejtettük ugyanis, hogy a világkiállításnak lehet ugyan minimálporgramja, az ehhez kapcsolódó környezeti infrastruktúrát illetõen azonban ilyen csökkentett programról - úgy gonduljuk értelmesen beszélni nem lehet. E vonatkozásban csak egy követelményrendszer értelmezhetõ, amelyet ráadásul adott, vagyis konkrét határidõre kell teljesíteni. Ez az utóbbi tényezõ, vagyis a határidõ betartásának szükségessége az, amely a világkiállítás melletti igenlõ álláspontunkat leginkább alátámasztja. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol sok vendéget megmozgató eseményt rendeztek, az jelentõs hatást gyakorolt az adott térség vagy város infrastrukturális fejlõdésére, és ez egyben a környezeti állapot javulását is közvetlenül elõsegítette. Tisztelt Ház! A legutóbbi vitában elhangzott, hogy a világkiállítással kapcsolatban nem készült környezetvédelmi hatásvizsgálat. Valószínûleg tisztelt képviselõtársam figyelmét elkerülte az a tény, amely szerint a helykiválasztás vitájának idején is már rendelkezésünkre álltak azok a nagy léptékû környezetfelmérési elemzések, amelyeknek alapján kiválasztásra került a dél-pesti változat. Amikor pedig a dél-pesti változatra vonatkozó döntés kialakult, a Programiroda azonnal megrendelte a Környezetgazdálkodási Intézetnél a következõ lépcsõt jelentõ, jóval részletesebb hatásvizsgálatot. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy a világkiállítás megrendezésével összefüggõ minden vitás kérdés megnyugtató megválaszolása megtörtént volna. Ez szükségszerûen egy iterációs folyamat, amelynek során az egyes részletek tervezésével párhuzamosan egyre részletesebb, a tervezés által felvetett konkrét kérdések megválaszolására hivatott hatásvizsgálatokat kell készíteni. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy az eddig elkészült, a rendelkezésre álló mûszaki tervezésnek megfelelõ hatásvizsgálatokról számos szakmai fórumon folyt eddig is vita, amelynek során a Környezetgazdálkodási Intézet által elvégzett vizsgálatok jó minõsítést kaptak. Tárcánk részérõl ígérhetjük, hogy az engedélyezési eljárások során különleges figyelmet szentelünk a környezetvédelmi követelmények érvényesítésének, és biztosítani fogjuk e körben a legszélesebb nyilvánosságot. Biztosíthatom önöket arról is, hogy a további részleteket feltáró hatásvizsgálatok elkészítésére és azok széles körû ismertetésére tárcánk garanciát vállal. Tesszük ezt annak ellenére, hogy valóban nincs a környezeti hatásvizsgálatot elõíró környezetvédelmi törvényünk hatályban, ennek a kodifikálása - mint tudja a Tisztelt Ház - most van folyamatban. És végül engedjék meg tisztelt képviselõtársaim, hogy olyan további környezetvédelmi vonatkozású megjegyzést tegyek, amelyet tárcánk eddig is többször, sokszor hangoztatott. Igazán jó szívvel akkor tudjuk támogatni az expo megvalósítását, ha az nem csupán technikai megoldásában lenne környezetbarát és területfejlesztõ, hanem vezérlõ eszméje, azaz jelmondata, a világkiállítás témája is szorosan kapcsolódna a fenntartható, környezetbarát, emberi fejlõdéshez. Ha nem csupán arra adna választ, hogy hazánk jelenlegi súlyos gazdasági helyzetébõl milyen kitörési pontokkal és lehetõségekkel rendelkezik, hanem

irányt mutatna a tekintetben is, hogy a környezetvédelem problémái miként oldhatók meg. Egy ilyen szellemû expo maradéktalan támogatására szeretném tisztelt képviselõtársaimat tiszta lelkiismerettel biztatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik Gyurkó János, a Magyar Demokrata Fórum képviselõje. DR. GYURKÓ JÁNOS (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Harmadik napját kezdjük az expóról folytatott általános vitának, és meg kell mondjam önöknek, hogy nem vagyok elégedett az elsõ két napnak az eredményeivel... (Tirts Tamás: Népszavazás kell! - Derültség. - Az elnök csenget.) Csillapodni tessék ott a túloldalon, jó? (Derültség, szórványos taps.) Szeretném folytatni! Tehát nem vagyok elégedett az eddigi eredményekkel, mert az eddigi vitanapok felszólalóinak viselkedésébõl, mondanivalójából nem tûnt ki egyáltalán az, hogy itt egy kétharmados törvényrõl van szó, tehát nem vettem észre a kompromisszumkeresés vagy a konszenzuskeresés szándékát a legtöbb esetben, voltak ettõl eltérõ példák is. Én most szeretném egy kicsit jó irányba terelni ezt a vitát, méghozzá meggyõzõdésem szerint a politikai ellentéteket ez esetben is szakmai eszközökkel lehet áthidalni. Többféle minõségemben is szót kértem ebben a vitában, egyrészt mint csepeli lakos és csepeli képviselõ, tehát egy érintett kerületnek a lokális érdekeit kell itt megjelenítenem, másrészt mint a környezetvédelmi bizottság tagja, bár ezt a feladatomat Pap János és Tarján Lászlóné nagyrészt elvették már, és úgy is, mint építõmérnök, aki tervezõként dolgoztam a Városépítési Tervezõ Intézetben, mielõtt képviselõvé választottak. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a háromféle minõségembõl fakadó érvek és érdekek ebben az esetben eléggé egybeesnek, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel vállalhatom bármelyik érvelést a másik szempont szerint is. Többen említették itt - az expozét elõadó miniszter úr és Kuncze Gábor képviselõ úr is -, hogy a most készülõ nagyrendezvénynek elõképe lehet a száz évvel ezelõtti millenniumi kiállítás. Természetesen az ellenzéki képviselõ úr azonnal rámutatott a hasonlatnak a sántaságára is, hozzátéve, hogy a kiegyezés után huszonkilenc évvel következett ez a millenniumi kiállítás, tehát egy hosszas fellendülési szakasznak a közepe táján volt ez a nagyrendezvény. No de nemcsak erre az egy körülményre kell tekintettel lennünk, amikor a millenniumot párhuzamként felhozzuk, hanem azt is meg kell vizsgálnunk, hogy egy ilyen nagyrendezvénynek milyen hosszú távú hatása van a városszerkezet javításában. Nem akarom itt felsorolni, hogy milyen közintézmények, középületek létesültek, csak a közlekedési szerkezetre utalnék, a fõvárosnak a hálózatára. A millenniummal kapcsolatban, ugye, megépült a mai Szabadság híd - akkor Ferenc József-híd -, de azt kevesen tudják, hogy 1896-ban adták át az északi vasuti hidat is. Szinte mindenki ismeri az akkor Sugár út, most Andrássy út és a BajcsyZsilinszky út kiépítését. Azt kevesebben tudják, hogy a Nagykörútnak a teljes kiépítése is ehhez kapcsolódik. S hogy a hosszú hatásra egy példát hozzak: a Nagykörútnak a teljes kiépítése valóban l896ra befejezõdött, de a teljes értékû használatba vételre nem volt lehetõség, mert a kapcsolódó déli híd csak 1937-ben került forgalomba, tehát a mai Petõfi híd. Megállapíthatjuk, hogy több mint negyven évre elnyúló hatása volt egy ilyen városrendezési elképzelésnek, amelyet a millennium elõkészítéseként vezettek be Budapesten, amelyet gyûrûs, sugaras szerkezetnek lehet nevezni, és amelyre számos példa van nemcsak külföldön, hanem hazánkban is; Szeged ilyen elvek szerint épült újjá a múlt századi nagy árvíz után. Tehát tévesnek mondom én azt a beállítást, amely szerint - hogy szó szerint idézzem Kuncze képviselõ urat - "új városrész felépítése horribilis infrastruktúrával". Errõl szó nincs, a város fejlesztése, a

városszerkezet javítása nem így mûködik. Ezt legfeljebb az állampárti idõszak gondolkodásmódjától megszabadulni nem tudó közgazdászok vagy mérnökök képzelhetik így, hogy egy központból háromnégy év alatt hipp-hopp mindent meg kell csinálni. A remélhetõ piacgazdaság körülményei között jogi és gazdasági, gazdaságpolitikai eszközökkel a magántõkét kell úgy mozgatni, hogy a céljainknak megfelelõen mûködjön egy-egy adott területen, tehát a városszerkezet javítását részben önmagától végezze el, természetesen a jogszabályok és a gazdasági szabályozók, illetõleg a megadott elõnyök mentén, a kitapintható érdekek mentén fogja ezt végrehajtani a magántõke. Tehát a településszerkezetnek a javítása nem három-négy éves vagy ötéves feladat, ezt szeretném leszögezni. Azt hiszem, hogy abban mindnyájan egyetérthetünk itt, hogy egy sikeres, jól megrendezett expo, még hogyha - mondjuk nullszaldós, akkor is csak használhat Magyarországnak. A sikernek az alapja, a biztosítéka a jó elõkészítés kell legyen. A megfelelõ elõkészítést próbáltam én segíteni tavasszal, amikor itt az országgyûlési határozatról vitatkoztunk, tehát a világkiállításról szóló országgyûlési határozatról, méghozzá egy kiegészítõ csomagnak a benyújtásával, amelyet aztán a Ház pontonként leszavazott. Ennek ellenére én annakidején ezt a határozatot megszavaztam, mert a Balsai miniszter úrnak a válaszában megtaláltam azt a mondatot, ami engem érdekelt. Idézem a június 3-i jegyzõkönyvbõl a miniszter úr válaszát: "Nagyra értékelve mindazokat a javaslatokat, amelyek már elõre figyelmeztetik a kormányt, hogy szeptember 3o-ig terjedõ idõszakra milyen kérdésekre kell, hogy kiterjedjen a törvény, ezeket tudomásul vesszük, s ennek megfelelõen fogunk lehetõséget adni a Parlament elõtt, hogy véleményével végleges döntést mondjon a világkiállítás ügyérõl." Ez volt nekem az a biztató szó, aminek nyomán én a tavasszal megszavaztam az országgyûlési határozatot. A beterjesztett és leszavazott módosító indítványomat most nem óhajtom megismételni, csak két lényeges pontot emelek ki belõle. Elõrebocsátom, hogy ezeket nem én találtam ki, hanem a Kormánynak a 3254/1990-es számú határozatából vettem, s a két lényeges kérdés, amely nélkül szerintem nem lehet felelõsen dönteni ebben az ügyben az, hogy az expo hogyan illeszthetõ be gazdasági fejlesztési programjainkba, és hogyan illeszthetõ be ütemezve az infrastruktúra országos hosszú távú fejlesztési koncepciójába. A kormányprogramban - hogyha megtekinti valaki az l990 szeptemberében kiadott kormányporgramot - szerepel egy rövidke fejezet a világkiállításról, ahol leírják, hogy az ökológiai szemléletnek át kell hatnia a világkiállításnak a megvalósítását is, illetõleg a rendezvényt is, tehát a kiállítás egyik központi gondolatává a környezetvédelmet kell megtenni. A környezetvédelmi kérdések részletezése alól felment engem Pap János képviselõ úr elõadása, illetõleg Tarján Lászlóné mostani felszólalása. Csak egyetlenegy körülményre szeretném felhívni a figyelmet. A beterjesztett törvényjavaslatban két változatban szerepel a helyszín - A és B változatban -, ezek a programiroda által elkészített megvalósíthatósági tanulmányban az l-es és a 6-os változatra hasonlítanak, de ahogy Pál képviselõ úr felhívta erre a múltkor a figyelmet, nem egészen pontos a megfeleltetés. Most szeretném közölni önökkel, hogy az elõzetes környezeti hatástanulmányt készítõ Környezetgazdasági Intézet munkatársa a környezetvédelmi bizottság ülésén egyértelmûen leszögezte, hogy csak a déli, tehát a B változat fogadható el környezetvédelmi szempontból. Az A változat - vagy l-es változat - környezetvédelmi szempontból elõnytelen, és nem tehermentesíti a tehermentesíteni kívánt belvárost, és a városszerkezet javításához igen csekély mértékben járul hozzá. Miért mondom ezt? Azért, mert ez az l-es vagy A változat a városközpontnak a kibõvítését jelenti. Ezt átvitt értelemben úgy is mondhatnám, hogy fölfújja a tehermentesíteni kívánt belvárost ahelyett, hogy egy új súlypontnak a képzésével valóban tehermentesítené. Ellene lehet vetni ennek azt, hogy a szocialista városépítés korszakában több új súlypontot próbáltak kialakítani Budapesten, és egyik sem volt túlzottan sikeres. De hát nem hiszem, hogy ez mértékadó lehet a számunkra, mert valószínûleg jól is lehet ezt csinálni, nemcsak az akkori módszerekkel és eszközökkel. Többen kifejtették a Kormány részérõl a nyilvánosság elõtt, hogy a fõváros nélkül nem lehet megrendezni sikeresen az expót. Antall

miniszterelnök úr is nyilatkozott ilyen értelemben. A múltkor Kuncze Gábor képviselõ úr második megszólalásában - azt hiszem, hogy ez az elsõ vitanapon volt, tehát nem a vezérszónoklatban, hanem egy válaszban - megemlítette, hogy kompromisszumot kell keresni ez ügyben. Én is ennek a híve vagyok. Tahát azt szeretném, hogyha például a fõváros nem az Alkotmánybíróságot próbálná helyettesíteni, hogy õ kimondja egy törvényjavaslatról elõzetes normakontrollt végezve, hogy ez alkotmányellenes, hanem élne a jogaival, mint ahogy a fõvárosi törvény esetében élt is, s felterjesztést küldene Szabad György elnök úrnak, hogy mit is szeretne látni ebben a törvényben. Az idõ sürget, és én remélem, hogy a fõváros és a Kormány közötti tárgyalások folytatódni fognak, mert valóban a fõváros nélkül ezt nem lehet megrendezni. Környezetvédelmi és városszerkezeti kérdésekrõl nem kívánok most részletekbe menõen nyilatkozni, ez nem az általános vitába való, de egyet mégsem hagyhatok ki, mert nagyon alapvetõ kérdés. A lágymányosi hídról van szó. Kezdettõl fogva elhibázott tervnek tartom, s ezzel a véleményemmel nem állok egyedül. Pártállástól függetlenül számos szakértõ kritizálja ezt, hogy néhányat megemlítsek, az SZDSZ részérõl Fleischer Tamás, az MDF részérõl Miklósi Endre vagy a KDNP részérõl Jancsó Gábor. Miért mondom, hogy elõnytelen ez a megoldás? Valóban, egy kis mértékben tehermentesíti a belvárost a Hungária körútnak ez az átvezetése a budai oldalra - a pesti oldalon. De a budai oldalon, a Budaörsi út tájékán elképzelhetetlen forgalomkoncentrációt fog létrehozni, elviselhetetlen körülményeket fog teremteni, úgyhogy úgy gondolom, ettõl délebbre kellene egy új hidat építeni, ami - ha jól tájékoztattak engem - akkor még olcsóbb is lenne, mint ez a lágymányosi híd. Más részletekre most nem térnék ki, majd a részletes vitában is szót fogok kérni. De még egyszer visszatérnék arra a kérdésre, amit a leszavazott módosító indítványom kapcsán már említettem. Tudom, nem most van itt az interpellációs idõ, de mégis meg kell kérdeznem az illetékes miniszter urakat, hogy ez a beilleszkedés a gazdaságfejlesztési programba és az infrastruktúra-fejlesztési koncepcióba, ez ütemezetten megtörtént-e. Mert van erre utalás a Programirodának az elõkészítõ megvalósíthatósági tanulmányában, de nagyon kevés információ, csak néhány mondat. És én szeretném, ha egy jó tájékoztatást kapnánk a megalapozott parlamenti döntés érdekében. Szükségünk van erre, és én nem arra gondoltam, hogy - nem tudom rettentõ sok számadattal, táblázatokkal egy kötetet kapjunk, hanem rövid, közérthetõ formában egy áttekinthetõ és értékelhetõ, szinte ismeretterjesztõnek vagy népszerûnek mondható anyagot kérnék én az illetékes miniszter uraktól. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyûlés! Mielõtt tárgyalásunkat folytatnánk, engedjék meg, hogy tisztelettel és megbecsüléssel köszöntsem a német Bundestag pénzügyi bizottságának küldöttségét, amely Reinhard Meyer zu Bentrup képviselõ úr vezetésével megjelent díszpáholyunkban. (Taps. A küldöttség felállva köszöni meg a tapsot.) Kívánom, hogy magyarországi tárgyalásaik eredményesek legyenek, és jól érezzék magukat nálunk. Tisztelt Országgyûlés! Folytatjuk vitánkat! Szólásra következik Magyar Bálint a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl.

DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim! Nem hiszem, hogy van ember, aki pontosan tudja, hogyan is áll most a tárgyalt kérdésnek, az expónak az ügye. Tárgyalunk egy törvényjavaslatról, aminek ügyében már szeptemberben kellett volna a Háznak döntenie, mert - hangzott még nyáron az érvelés -: december elején dönt a magyar expo ügyérõl a nemzetközi vásárügyi szervezet. Tudjuk, december 5-én nem tárgyalhat a témáról a BIE, hisz+ addig már nem kerülhet asztalára úgy a javaslat, ahogy azt eredetileg a Kormány tervezte. Talán még a parlamenti vitát sem lehet addig lezárni, hiába próbáltuk meg. Ráadásul az sem teljesen világos, hogy mi képezi a vita tárgyát.

A Kormány tervezete, vagy a miniszteri expozé? És ehhez jön még a népszavazási kezdeményezés, amit az imént próbált figyelmen kívül hagyni a parlament kormánypárti többsége. Mi nem ellenezzük a népszavazást, ha hitelesítik a kezdeményezõ aláírásokat, de néhány dologban mégis jó lenne tisztábban látni. Nem is arról kívánok most beszélni, mi lesz akkor, ha a polgárok úgy döntenek - talán -, hogy legyen expo, de a BIE ezt nem akarja. Vagy mi van akkor, ha a nép úgy dönt, hogy ne legyen expo, de az Országgyûlés már elõtte éppen az ellenkezõje mellett foglalt állást? S azt hiszem, a többi variációról most nem is érdemes beszélni. Más oldalról közelíteném meg a kérdést, nevezetesen a népszavazásra bocsátott kérdések oldaláról. A népszavazást kezdeményezõk elsõ kérdése így szól a magyar polgárokhoz: "Kívánja-e az 1996-os világkiállítás megrendezését, amely a rohamosn növekvõ munkanélküliség, a munkanélküliek problémáinak feloldásában a munkanélküli járulék helyett munkahelyek teremtésével kínál megoldást? " Nem kétséges - tisztelt Ház -, hogyan szavazna erre a kérdésre Bod Péter miniszter úr, hiszen véleménye szerint az expo sem a piacépítést, sem pedig a területi egyensúlyteremtést nem szolgálta volna igazából. Ha ugyanis egy igazi világkiállítást akarunk csinálni, gyorsan és jó minõségben, akkor az a magyar vállalatokat kiszelektálta volna a versenybõl. Sõt, még azt is hozzáteszi, hogy a legnagyobb gond az, hogyan lehet szavatolni a magyar hányad részvételét. Világszínvonalú beruházásokat kell rövid idõ alatt végrehajtani, s garanciákat kell életbe léptetni ahhoz, hogy ebbõl ne szoruljon ki a magyar építõipar, a gépgyártás, a magyar gazdaság. Ennek egyelõre nem látom nyomát - mondja Bod Péter Ákos miniszter úr. A megválaszolandó kérdés szerintünk tehát inkább úgy hangozhatna: kívánja-e Ön, hogy az új munkahelyek teremtésére fordítható szûkös költségvetési eszközöket inkább a jórészt külföldi munkaerõt alkalmazó, külföldi kivitelezõ vállalatoknak nyújtott megbízások vagy garanciák emésszék fel? De úgy is megfogalmazhatjuk a kérdést: úgy gondolja-e Ön, hogy a borsodi, a szabolcsi és más válságterületeken kialakuló munkanélküliséget budapesti munkahelyteremtéssel kell orvosolni, ahol a munkanélküliek aránya most is csak töredéke az elõbb említett területekének? Tisztelt Képviselõtársaim! Kívánja-e - szól Palotás János úr második kérdése -, hogy 1996-ra az európai gazdaságba beépült magyar gazdaság olyan infrastrukturális gazdasági és kulturális adottságokkal rendelkezzék, amely szakvilágkiállítás méltó megrendezésére teszi képessé? Mészáros Péter képviselõtársam az MDF-bõl erre azt kérdezi, hogy az a 30 milliárd forint, amely tulajdonképpen az infrastrukturális beruházások fedezésének egy részét szolgálja, mire elegendõ. Majd folytatja, mondván: tudjuk, hogy ez a dél-budai, dél-pesti, észak-csepeli terület meglehetõsen lerobbant, infrastruktúraigényes önmagában is, de a második körben magának a fõvárosnak is szükséges az infrastruktúráját olyan állapotba hozni, hogy egyáltalán odaállhassunk a világ elé. A harmadik kör pedig a távolsági közlekedés, amely ugyancsak némi befektetést igényel. Jávor Károly képviselõ kollégája pedig hozzáteszi, szintén az MDF-bõl: Nincs elfogadott területfejlesztési koncepciója az országnak, valamint nincs a Parlament által elfogadott, hosszú távú közlekedési koncepciója sem. Magyarul: ez az expó nyilvánvalóan közlekedési szempontból nincs beleillesztve ebbe. Akkor viszont nagyon rosszul érezném magam - így a képviselõ úr -, ha az expóhoz kellene területfejlesztési és közlekedés- fejlesztési országos koncepciót igazítani. Ez a képviselõ úr szerint megengedhetetlen. Kovács Árpád az Állami Számvevõszék képviseletében pedig hasonlóan szkeptikus. Szerinte Magyarország és Budapest nem Bécs, ahol mindössze egy metróállomás kellett volna a világkiállításhoz. Mégcsak nem is Sevilla, ahol óriási állami garanciákat és pénzösszegeket biztosítottak a fejlesztéshez. Mégcsak nem is Montreál, hanem egy kelet-európai fõváros a maga infrastrukturális elmaradottságával. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint a gazdaságban nincsenek csodák. Az a 30 milliárd forint, amirõl a költségvetési kiadásban szó van, egyrészt más feltételrendszerrel, közös világkiállítással számolva született. Másrészt senki sem lehet biztos benne, hogy ez az összeg folyó áron is elegendõ lehet a világkiállítás megrendezésére. Egy világkiállítás megrendezésének valószínûleg

tényleg van pozitív hozadéka, de nagyon világosan és egyértelmûen meg kell mondani az embereknek, hogy ez mibe kerül. Tehát ha a magyar társadalom és mindazok, akik lelkesednek a világkiállításért, ezt komolyan gondolják, akkor azért vállalni kell a pótlólagos áldozatokat is. A megválaszolandó kérdés véleményünk szerint így hangozhatna: Kívánja-e, hogy Budapest infrastruktúrája olyan állapotba kerüljön - a költségvetés, illetve az adófizetõk további terhelése és a vidéki infrasturktúra-fejlesztés költségvetési támogatásának visszafogása révén -, mely lehetõvé teszi a világkiállítás megrendezését? Tisztelt Országgyûlés! Arra adott-e ön megbízást a legutóbbi választásokon - kérdezi Palotás János képviselõtársam -, hogy a Parlament, a Kormány, az önkormányzatok egymást ellenõrizve, de közös felelõsséggel, a társadalom képességeiben bízva a gazdaság és a kultúra fejlõdését, növekedését érjék el? Így elvárható-e, hogy az 1996-os világkiállítás megvalósítását is ennek szellemében oldják meg? Bethlen István képviselõtársamnak az MDF-bõl például az a meggyõzõdése, hogy egy állami hivatal képtelen egy világkiállítás levezénylésére. Már ez a csodálatos újmódi magyar szó mutatja: "levezénylés" és vállalkozás és piaci magatartás egymással teljesen összeegyeztethetetlen fogalmak. Tehát ne várjunk csodát. Az Állami Számvevõszék szakvéleménye pedig szintén kritikusnak tartja, hogy az új finanszírozási koncepciónak a megalapozása csak elméleti síkon maradt. Mindössze az tûnik egyértelmûnek, hogy nem az ingatlantulajdonosok önálló üzleti vállalkozásairól, hanem központilag elrendelt, diktált akcióról van szó. A megválaszolandó kérdés ez esetben a következõ lehetne: Arra adotte ön megbízást a legutóbbi választásokon, hogy az állami végrehajtó hatalom a bõs- nagymarosi vízlépcsõhöz hasonló kockázatos, a társadalom tûrõképességét erõsen próbára tevõ presztízsberuházásokkal kívánjon a gazdasági növekedés levezénylõjeként fellépni? Hölgyeim és Uraim! Kívánja-e - kérdezik a népszavazást kezdeményezõk -, hogy a világkiállítás befektetõi és kivitelezõi vállalkozásra épüljön? Így az alap-infrastruktúrák területén is jelentõs teret kell adni a magántulajdonnak, a magánvállalkozásnak. Az Állami Számvevõszék vagyonkezelõ fõcsoportjának véleménye szerint a beérkezett, úgynevezett szándéknyilatkozatok mögött rejlõ valós szándékok tartalma, nevezetesen ami a tényleges tõkebefektetésekre vonatkozik, továbbra is tisztázatlan. Mindössze az vált egyértelmûbbé, hogy a nyilatkozatot tevõk többsége elsõsorban nem saját tõkéjét kívánja befektetni az infrastrukturális létesítményekbe. Elsõsorban városi közlekedés és közmûvek fejlesztésébe történõ tervezett külföldi tõkebevonás látszik nehezen megvalósíthatónak. Surányi György szerint pedig összességében megállapítható, hogy a szándéknyilatkozatok csaknem 90a a finanszírozás, illetve a tõkebefektetés szempontjából egyáltalán nem értékelhetõ. A finanszírozás kérdését is érintõ szándéknyilatkozatok még koncepcionálisan sem kiérleltek, pénzügyileg kezelhetõ konkrétumokat nem tartalmaznak. Nem térnek ki a finanszírozás feltételeire, a garanciális igényekre. Csupán néhány olyan szándéknyilatkozat található - írja a Magyar Nemzeti Bank elnöke a dokumentációban -, amely egyértelmûen tõkebefektetést sejtet. De ezek egy része nem vagy csak közvetve kapcsolható világkiállításhoz. Egy részük eddig nehezen teljesíthetõ feltételekhez van kötve. Az expo és az azzal szorosan összefüggõ infrastruktúra-fejlesztés vállalkozói alapon történõ finaszírozása Surányi György szerint nem látszik biztosíthatónak. Hagelmayer István, az ÁSZ elnöke szerint a városi közlekedés és közmûvek fejlesztésébe történõ tervezett külföldi tõkebevonás nehezen megvalósíthatónak látszik. E befektetések megtérüléséhez a külföldi cégek általában állami garanciát kérnek, sõt többnyire az államnak a finanszírozásban való 20-300s részvételét is kikötik. Véleményünk szerint a megválaszolandó kérdés ez esetben úgy hangozhatna: Kívánja-e ön a világkiállításhoz közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó alap infrastruktúrák vállalkozási alapon történõ fejlesztését, s ezzel Surányi György szerint például azt, hogy a Budapest - Bécs autópályán alkalmanként 7- 800 forintnyi útdíjat, egy vállalkozásban felépülõ hídon átkelésenként 20-40 forintnyi hídvámot vagy a jelenlegit kétszerháromszor meghaladó csatornadíjakat kelljen önnek fizetnie? Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Akarja-e - szól a népszavazást kezdeményezõk utolsó kérdése -, hogy 1996-ban budapesti központtal, de az egész ország, a vidék gazdasági és kulturális adottságait fejlesztõ világkiállítás legyen Magyarországon? Ez a kérdés, kedves barátaim, csakúgy, mint az elõbbiek, olyan,

mintha Petõ Ivánt idézve azt kérdeznénk hazánk polgáraitól: Kívánják-e, hogy Magyarországon olyan klimatikus viszonyok legyenek, mint például Olaszországban? Hát persze. Ki ne kívánná? Ellenben az Állami Számvevõszék másképp gondolkodik errõl a kérdésrõl, és az õ válasza így hangzik: Sem a költségek nagyságrendje, sem azok finanszírozási forrásai nem ítélhetõk meg reálisan, s e nagyfokú bizonytalanságok miatt a döntés beláthatatlan kockázattal járna az állami költségvetés számára. A világkiállítás megrendezésével kapcsolatos erkölcsi és pénzügyi kockázat az idõ múlásával tovább fokozódott. Kovács Árpád - szintén az ÁSZ-tól - úgy vélekedik, hogy a kérdés vulgárisan a következõ: Ehhez az ügyhöz kellene százmilliárd forint biztos pénz, ez a százmilliárd viszont nincsen meg. Ebben egyetért vele Kupa Mihály is, mikor kijelenti+ (Kupa Mihály bejön az ülésterembe. - Derültség.) Parancsoljon, Miniszter Úr+, a szükséges százmilliárdhoz jelentõsen növelni kellene az adóterheket, majd hozzáteszi: ha a fõváros igent mondana, lényegében a pénzügyi kormányzatot hozná kényelmetlen helyzetbe. A 30 milliárd forintos támogatás nem elegendõ egy világkiállítás megrendezésére, amelynek ráadásul a célja sem tisztázott. Felesleges illúziókeltésrõl van csupán szó - mondja a pénzügyminiszter úr -, ugyan világkiállítást lehet rendezni, de nem ilyen tematikával, nem ilyen emberekkel és nem ennyi pénzbõl. És szinte már nem is merem idézni azt a nyilatkozatát, melyben azt mondta, hogy Baráth Etelének már rég le kellett volna mondania, két éve szórakozik ezzel az expóval, hát ha az Állami Számvevõszék, amit a Parlament választott meg, nem elég, akkor mi az isten elég? Talán az ENSZ Biztonsági Tanácsa. (Derültség, taps az SZDSZ soraiban.) Kedves Barátaim! Ha már ilyen szépen a népszavazási kérdések végére értünk, joggal merül fel a kérdés, miért beszélnek az elõzõekben idézett urak így? Miért nem lelkesednek eléggé, miért akadékoskodnak, vagy Kádár Béla miniszter úr szerint miért ül rajtuk is, mint a világkiállítás többi ellenzõjén, a turáni átok? (Derültség az SZDSZ soraiban.) Kádár Béla miniszter úr szerint biztos hiányzik belõlük valami, szerinte ugyanis általában egy közgazdásznak és politikusnak van valami szakmai képzelõereje is. Ez a képzelõerõ általában a döntéshozókat szokta olyan kegyelmi állapotba hozni, hogy egy nagyobb horderejû vállalkozásnak úgy durván fel tudják becsülni a ráfordításait és megtérüléseit. Úgy tûnik, a pénzügyminiszter úrnak még nem sikerült ebbe a kegyelmi állapotba kerülnie. (Derültség az SZDSZ soraiban.) Szabó Iván képviselõtársam egy hónapja viszont kicsit másutt kereste a rejtély nyitját. Szerinte, ha történetesen a világkiállítás elindít bizonyos fejlõdést Magyarországon, ez 1994-ben a kormánykoalíció pártjai számára lesz elõnyös. Sajnos, maga a világkiállítás úgy halt el, mint egy sanda politikai indítékból elszalasztott esély. Sõt, Kádár Béla miniszter úr már a Kormány körein belül is ellenségeket talál, bár nem akar, úgymond, konspirációs kombinációba keveredni, õ úgy vélekedik, hogy itt egy nagyon érdekes négyszög alakult ki, mégpedig igen gyorsan: az expót ellenzõ két politikai párt, a fõváros, az önkormányzat és az egymással elég szoros kapcsolatot tartó pénzügyminisztériumi vezetés és az Állami Számvevõszék között. Ez a csodálatos budapesti négyes jött össze. Nem tudom, hogy maradt ki ebbõl a Magyar Nemzeti Bank. De most tegyük félre a világkiállítással kapcsolatos sanda politikai indítékoknak nevezett szakmai kételyeket, s nézzük, melyek a törvénytervezet kapcsán feltehetõ, valódi politikai kérdések. Elõször is: Nem lehet-e, hogy a Kormányzat is úgy látja, a következõ évek gazdaságpolitikája részben kényszerítõ körülmények miatt is, oly kevés vígasztalót ígér, hogy a reményt az expo víziójával kell ébren tartani? Vagy nem lehete, hogy a Kormányzat az adófizetõk pénzének piaci kockázatot nem vállaló klientalista, államfüggõ vállalkozói réteg kialakulásához kíván hozzájárulni? Vagy harmadszor meg lehetne talán kérdezni: Nem lehet-e, hogy a Kormányzat egyszerûen csak egy olyan törvénytervezetet kíván elfogadtatni a Parlamenttel, amely az expo ürügyén kormányirányítás alá akarja vonni a következõ évek fõvárosi beruházásait, s erre hivatkozva sért halmozottan önkormányzati alapjogokat? Hiszen tudják jól, hogy amennyiben az önkormányzatoknak új feladatot írnak elõ kötelezõen, akkor annak fedezetét a költségvetésbõl biztosítaniuk kell. S azt is tudják, még ha elõ is írnak ilyen feladatokat, s még ha biztosítják is annak fedezetét, ez nem hatalmazza fel a kormányzatot arra, hogy a feladat végrehajtásából az érintett önkormányzatot

kormánybiztosokkal, programirodával vagy világkiállítási tanáccsal kiszorítsák. Ez ugyanis nem más, mint a fõvárosi és kerületi önkormányzatok jogainak részleges kisajátítása, vagyis az önkormányzati választások eredményének választásokon kívüli eszközökkel történõ megváltoztatása. Végezetül meg lehet kérdezni: Nem lehet-e, hogy miközben itt vitatkozunk és aláírásokat gyûjtenek a népszavazásra, már maga a Kormány is régen ejtette ezt a légvárakra épülõ elképzelést, csak megpróbálja a liberális pártokra és a fõvárosra hárítani az elmaradt csoda ódiumát? Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Szólásra következik Roszík Gábor a Magyar Demokrata Fórum részérõl. (Zaj. - Az elnök csenget.) ROSZÍK GÁBOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársak! Köszönöm a szót. Nagyon rövid leszek, hiszen a világkiállításról szóló törvénytervezethez mint gazdasági szakember nem tudok hozzászólni, s ebben a kérdésben nem kívánok állást foglalni. Abból indulok ki, hogy az én kormányom és szakembereimnek a véleményében teljes mértékben megbízom, meggyõzõdésem, hogy a világkiállítás megrendezhetõ Magyarországon, annak megvannak és megteremthetõk a feltételei, meg kell rendezni, ez a magyar népnek az érdeke, ez az országnak az érdeke, ez a jövõnek az érdeke. Tulajdonképpen én a kérdésnek ezt a részét vagy az egyik érdemi részét ezzel le is zárnám. Két kérdésben szeretném elmondani a véleményemet és állást foglalni. Az egyik a népszavazásról, a népszavazás kezdeményezése, a másik pedig az a javaslat, amely néhány héttel ezelõtt a világkiállítással kapcsolatban elhangzott egy napirend elõtti felszólalás kapcsán. A népszavazással kapcsolatban erõsen hasonlít a véleményem Békesi László képviselõtársaméhoz, vagy amit az imént is hallottunk. Nekem az a véleményem - nagyon világosan és egyszerûen szeretnék fogalmazni -, hogy valóban egyfajta politikai kalandorság népszavazást kezdeményezni ebben a kérdésben. Nagyon sajnálom, hogy Palotás János nem kérdezett meg politikusokat, nem értekezett a politikához értõ emberekkel ebben a kérdésben+ (derültség)+, mielõtt egy ilyen kezdeményezést elkezdett volna vagy belefogott volna. Nekem nagyon világosan ez egy politikai kérdés, ebben, én úgy gondolom, hogy állást tudok foglalni, van véleményem, állást foglalhatok. Nekem az a véleményem nagyon világosan és nagyon egyértelmûen, hogy a világkiállítás egy olyan kérdés, amelyikben nem szabad népszavazással dönteni, amely több okból sem volt politikus, nem volt elõrelátó, nem volt reális. Az egyik az a kérdés, ezen lehet persze vitatkozni, nekem az a meggyõzõdésem, hogy ma nem lehet semmiféle kérdésben eredményes népszavazást tartani, hiszen sokkal érdekesebb, lényegesebb kérdések vagy fontosabb kérdések, az embereket közelebbrõl érintõ kérdések foglalkoztatják az embereket. Sok példát lehetne felhozni ezzel kapcsolatban, hogy egy idõszakos választásnál milyen erõfeszítésbe kerül a szavazók 30át az urnákhoz vonni, akkor, amikor arról volt szó, hogy nekik lesz-e képviseletük a Parlamentben, vagy pedig nem. Akkor, amikor nemrégiben egy községnek kellett arról szavaznia, hogy mi legyen a község jövõje, ott is két fordulónak kellett eltelnie, hogy eredményes népszavazás legyen ebben a kérdésben. Nekem az a véleményem, hogy nem lehet eredményes népszavazást folytatni ma Magyarországon semmilyen kérdésben. Másik oldalról pedig ez egy olyan gazdasági kérdés, és a költségvetést olyan erõsen érintõ és befolyásoló kérdés, amely ügyben nem lehet a népre bízni a döntést. Nekem, hogy a népszavazásról szóló kérdést vagy témát is rövid úton lezárjam, két gondolatom lenne, két javaslatom, amelyet ugyan nem egyeztettem senkivel, mind a kettõ érzékeny kérdés, de szeretném nagyon röviden fölvetni. Az egyik, és itt rá szeretnék mutatni egy mulasztására a tisztelt Háznak, ugyanis mindenki tudja, hogy Csóti György képviselõtársam már több mint egy évvel ezelõtt benyújtott egy módosító javaslatot, hogy a népszavazás kezdeményezésérõl szóló törvényt változtassuk meg, hiszen százezer aláírást ma

akárki és akármilyen ügyben elõszedhet. Például olyan kérdésben, hogy legyen-e munkanélküliség Magyarországon vagy sem, legyen-e infláció vagy sem, vagy jó idõjárás, ahogy az elõbb mondta a kollegám. Vannak olyan kérdések, amelyekben nem lehet népszavazást tartani, de ugyanakkor nagyon könnyen össze lehet gyûjteni százezer aláírást. Nyilván ebbõl kiindulva javasolta Csóti György, hogy a gyûjtésnek az idõpontját, illetve az idõtartamát és az aláírások számát változtassuk meg, hogy valóban csak olyan kérdésekben, nagy horderejû kérdésekben döntsön a nép, amihez úgy gondoljuk, hogy ahhoz a népnek megvan a kompetenciája, lehetõsége, kellõ ismerete, háttere, hogy e kérdésben döntsön. Én magamra vállanám - tudom, hogy nagyon kényes ezt most kijelenteni - annak minden felelõsségét, hogy olyan áron is akadályozzuk meg a népszavazást, hogy a tisztelt Ház egyezségre jutva ebben a kérdésben, hiszen kétharmados kérdésrõl van szó - sok reményt nem fûzök hozzá, de elmondom -, változtassa meg a népszavazás kezdeményezésérõl szóló törvényt, mégpedig olymódon - nem kifejezetten a mostani aláírásgyûjtések miatt -, hogy az aláírások száma és idõtartama erõsen behatárolva legyen, amely biztosítaná, hogy bizonyos kérdésekben csak bizonyos körülmények között lehet népszavazást tartani. Ezt egy javaslatként is fel lehet fogni, és megkérném az elnök urat, hogy az ügyrendi bizottság vagy a Ház elé +(közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Írásban be kell nyújtani!)+ írásban is be fogom nyújtani, terjessze ezt a javaslatot, hogy lehet-e vajon ebben a kérdésben valamit dönteni. A másik javaslatom pedig az lenne, hogy a tisztelt Ház forduljon az Alkotmánybírósághoz, és tegye fel azt a kérdést, hogy ezekkel a kérdésekkel, amelyek az aláírásgyûjtõ íveken szerepelnek, ebben az ügyben, amely a költségvetést oly nagy mértékben érinti és befolyásolja, egyáltalán lehet-e népszavazást tartani, és megteheti-e a Parlament, hogy nem írja ki a népszavazást. A következõ kérdés, Képviselõtársak köszönöm a tisztelt Ház türelmét, rövid leszek - az a javaslat, az a felvetés, hogy amennyiben meghiúsulna a világkiállításnak a megrendezése budapesti helyszínnel +(közbeszólások a FIDESZ padsoraiból: Gödöllõ!)+ igen + (derültség. - Az Elnök csenget)+, akkor a világkiállításnak a helyszíne Gödöllõ legyen. Míg az elõbb egyetértõen nyilatkoztam Békesi képviselõtársamnak a véleményérõl, most elítélõleg vagy kritikusan kell nyilatkoznom, hiszen azt mondotta, hogy ez egy naív és gyermeteg ötlet volt, anélkül, hogy igazából és mélyebbrõl ismerné, hogy milyen háttere vagy milyen alapja van annak, hogy mi azt a javaslatot tettük, nevezetesen Gödöllõ város önkormányzata, hogy a világkiállítás helyszíne legyen Gödöllõ, ami azt jelenti, hogy nem azon a helyszínen, ahová most képzeljük el, hanem 15 kilométerrel arrébb, körülbelül ugyanolyan távolságban a fõvárostól, mint a másik helyszínen. Szeretném kijelenteni és hangsúlyozni azt, kedves Képviselõtársak, hogy azonkívül, és ezt mondhatom a gödöllõiek nevében vagy a választókörzetem nevében, a gödöllõi önkormányzat nevében vagy akár a gödöllõi Magyar Demokrata Fórum nevében: azonkívül, hogy mi mindig azon az állásponton voltunk, hogy legyen világkiállítás Magyarországon 1996-ban, mindig azt a verziót támogattuk, és eszünkbe sem jutott más, hogy Budapesten legyen a világkiállítás. Sõt, most is nyugodtan merem kijelenteni, most is támogatjuk azt, hogy a világkiállítás budapesti helyszínen legyen, bár hozzá kell tennem, már nem olyan nagy jókedvvel, mint eddig, mert ismerjük a világkiállítás megvalósításának sokféle buktatóját, vagy annak lehetõségét, és nem tudom, hogy egy fõvárosi önkormányzatra, akár kétharmados törvénnyel vagy népszavazással is rá lehet-e erõltetni egy világkiállítás megrendezését. De én kívánom, hogy a Parlament döntsön úgy, vagy ha lesz népszavazás, a népszavazás, legyen világkiállítás Budapesten, teljes mértékben támogatom én is, a gödöllõi önkormányzat is. Ámde hozzá kell tennem megint, hogy abban az esetben, ha meghiúsul és végleg elesik annak a lehetõsége, hogy a világkiállítás budapesti helyszínnel legyen, akkor igenis megint elõjövök azzal az ötlettel, nem akarok neveket mondani a kormányzatból vagy más, akár még az ellenzék soraiból is, hogy vannak, akik támogatják, hogy a világkiállítás megrendezése más helyszínen legyen. Mi soha nem gondoltuk azt, hogy Gödöllõ város rendezné meg a világkiállítást, természetesen nem kívánunk fejjel a falnak menni, hanem mindig is úgy gondoltuk, hogy abban az esetben, ha a helyszín

Gödöllõ lenne, akkor az országnak az összefogásával, a Parlamentnek, a Kormánynak a támogatásával lenne egy világkiállítás más helyszínnel, mi a helyszínt ajánlottuk fel. Sõt, akkor is, amikor ezt elképzeltük, akkor is azt gondoltuk, hogy a fõváros és Budapest teljes részvételével, támogatásával, elsõsorban a kerületekkel közvetlen és szoros kapcsolatot tartva a budapesti infrastruktúrának a megvalósításával, a dél- pesti beruházásokkal és mindazokkal, amelyek egyébként is a budapesti helyszín mellett a világkiállítás mellé kapcsolódnak. Az elképzelésünk - most nem akarom megint elmondani a lehetõségeket az autópályától a repülõtérig, a Grassalkovich-kastélytól az Agrocenterig és nagyon sok másig, amik valóban egy reális lehetõséget és alapot adnak arra, hogy a világkiállítás helyszíne Gödöllõ legyen + (Zaj). De azért hadd mondjam el miután a sajtó és a média eléggé elhallgatta, bár le lett adva annak idején az a határozat, amelyet a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége hozott talán két héttel ezelõtt, amely úgy szól -, hogy a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége támogatja, és továbbra is azon az állásponton van, hogy 1996-ban legyen világkiállítás Budapesten. Majd felkéri a Kormányt, hogy abban az esetben, ha véglegessé válna, hogy Budapesten nem rendezhetõ meg a világkiállítás, akkor a Kormány vizsgálja meg annak a lehetõségét és megoldását, hogy a világkiállítás Gödöllõ helyszínen kerüljön megrendezésre. Egy dolgot szeretnék elmondani - elsõsorban Békesi László kollégámnak + (zaj) + és a tisztelt Háznak. Két és fél évvel vagy három évvel ezelõtt Gödöllõn volt egy ötlet, amit tulajdonképpen elég gyorsan indítottunk el, de határozottan. Felteszem, hogy akkor, amikor Békesi kollégám itt ült, ebben a Parlamentben, még a régi Parlamentben, ennek a híre itt elterjedt, sokan beszéltek róla. Mi úgy gondoltuk Gödöllõn néhányan, hogy nem várunk még hosszú ideig, hanem a rendszerváltást elkezdjük és megvalósítjuk ott, a magunk helyén: van egy képviselõnk ebben a Parlamentben, azt majd innen visszahívjuk, majd küldünk helyette másikat, olyant, akiben megbízunk, aki másfajta politikát és elképzelést képvisel stb., stb. Mindenki ismeri a történteket. Sokan kinevettek, sokan gúnyoltak, támadott a sajtó. Még azok is, akik mellettünk voltak, megveregették a vállunkat: "Jól van, fiúk, csináljátok!" Bizonyára azt mondta Békesi úr akkor is, hogy ez egy naiv és gyermeteg elképzelés + Most ezért én azt gondolom, hogy 1989-ben, amikor még erõsen állt - vagy legalábbis azt hitte - a Magyar Szocialista Munkáspárt, és 60 ezer munkásõr volt ebben az országban, nem volt kisebb dolog, és nem volt kevesebb bátorság egy olyan elhatározást tenni és olyan lépést tenni, mint amit tettünk, mint azt mondani 1991-ben a tisztelt Háznak, hogy ha Budapest nem vállalja a világkiállítást, nem lehet azon a helyszínen, akkor legyen Gödöllõn. Köszönöm szépen. (Zaj. -Gyér taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik Petrenkó János a Magyar Szocialista Párt részérõl. (Zaj.)

PETRENKÓ JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Szeretném leszögezni, hogy én mint vállalkozó és mint képviselõ az ország képviseletét tûztem ki célul. Nem hiszem, hogy aki nem a fejlõdést, az elõrehaladást, az ország alkalmazkodását tûzi a zászlajára, az méltó képviselõje népünknek. Ma egy kis siker ennek az országnak úgy hiányzik, mint egy falat kenyér! Miért nem akarjuk mi, képviselõk, hogy ez a siker bekövetkezzen? Erre a kérdésre szeretném megadni a választ - és remélem, nem fog mindenkinek örömöt okozni, fõleg azoknak nem, akik a gazdaságot és annak a vélt sikereit a politika alá akarják gyûrni, teljesen. Az expo már rég nem gazdasági kérdés a parlamentben, hanem kemény politikai harccá alakult át - aminek én nem tudok maradéktalanul örülni, és egyáltalán, elfogadni. Hiszem, hogy Önöket, akik a tehetségtelenségüket már hónapok óta bizonygatják, egy ilyen megállapítás mit sem érdekel. De szeretném Önöknek, a jövõ fejlõdése akadályozóinak figyelmébe ajánlani, hogy minket, magyarokat csak a gazdasági elõretekintés és a határidõs cél megvalósítása vihet ki ebbõl a válságból. Egy ilyen

célnak kell tekintenünk az expo megrendezését 1996-ban. Egyszersmind azt is tudnunk kell, hogy a választók elég józanok ahhoz, hogy tudják, mit rontott el a Kormány, mit nem; mit köszönhetünk a Kormánynak, mit magunknak, a magyar észnek, erõnek, szorgalomnak és erõfeszítésnek. Éppen ezért szeretném megjegyezni, hogy sokkal inkább szakmai síkra kellett volna terelni a vitákat, illetve kellene. Természetes, hogy egy ilyen horderejû vállalkozás körül viták dúlnak. Úgy gondolom, akkor is így lenne ez, ha nem lenne a magyar társadalom a túlpolitizáltság mai állapotában. Ezzel együtt úgy érzem, hogy a politikai kérdések elé kellene tolni a szakkérdéseket. Attól függetlenül, hogy nem vagyok politikus, továbbá hogy kedvelem-e a jelenlegi kormányt vagy nem, engem nem szomorítana el egy sikeres 1996-os világkiállítás. (Taps a jobb oldalon és az MSZP soraiban.) Úgy gondolom, persze, hogy egy ilyen nagy rendezvényhez fontosak lehetnek a következõ alapfeltételek, amit eddig sem az írott anyagokban nem olvaastam, sem a felszólalásokban nem érzékeltem. Akarja-e egyáltalán a Kormány és a koalíció az expo megrendezését? Ha igen, akkor miért nem egyeztetett állásfoglalást, és miért lehet a Kormányban stratégiai ellentét - a Kupa és Kádár miniszter urak ellentétes véleményére gondolok. És ez nem nyugtatja meg a képviselõ-testületet sem. Mindenesetre én a 30 milliárd forintos kormánygaranciát nem tartom elviselhetetlennek. Vagy a koalíciós pártok hozzászólásaiban olyan jelzéseket véltem felfedezni, amik arra engednek következtetni, hogy a Kormány, a koalíció nem a rendezvény nagyságának súlyával dolgozták ki, beszélték meg a stratégiai pontok végrehajtásának, végrehajthatóságának lehetõségeit és publikálását. (Zaj.) Így nem történhetett volna meg olyan hozzászólás, mint Zsiros Géza képviselõ úr szájából hallottuk - idézem: "Mint vállalkozó egy fillért sem tennék bele az expóba." De hogy a vállalkozói elméletét csillogtassa, megjegyzi, hogy a 30 milliárd forintot a mezõgazdaság fejlesztésére kellene fordítani. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ebben az országban jelenleg mezõgazdasági túltermelés van. Így ide elsõsorban piac kell. Az expo pedig - ellentétben vállalkozói elképzelésével - elsõsorban a mezõgazdasági ágazatokhoz helybe hozza a piacot, mivel az expo 30-50 millió látogatója nem az eddig beáramló szegényebb külföldi polgárokat célozza meg. Így nem az út szélén fogyasztják el a zsíroskenyeret - persze, a papírt eldobva -, hanem a magyar specialitásokra kíváncsiak, és ilyenformán eladható lesz a hazai piacon a mezõgazdaság összes termelése. E fellendülés nemcsak az 1996-os expo évében jelentkezik, hanem a sikeres startpisztoly-eldördülés után az építõiparban fellendülés jellemzõ, amely vitathatatlanul munkaerõfelszívó hatású, közvetlenül és közvetve is. Közvetett hatás az építõipar, a beszállítói - kohászat, acélkereskedelem, építõelemgyár - és a mezõgazdaság; és számítanak a munkaerõ-eltartó képesség erõsödésére is. Az országosan elérhetõ foglalkoztatás-stabilizálás hat a kereskedelemre, a szolgáltató iparra és a mezõgazdaságra. Az építési szakaszban a bankszféra jó irányú pezsdülése is várható, és remélem, nem olyan bankot fogunk propagálni, mint az SZDSZ- képviselõk, akik különbözõ bankigazgatókra hivatkoznak. Én a külföldön járva mást hallok a magyar bankokról: a magyar bankok nagyon tespedtek, nem vállalkozásbarátok - és ezeken kellene változtatni. De ha új bankok jelentkeznek ebben a gazdaságban, akkor õk is versenyképességre lesznek kényszerítve. A külföldi befektetõk érdeklõdése is növekedhet. A világkiállításra készülõ ország vonzóbb magyarországi befektetõk körében, mint egy pangó vagy egy hanyatló gazdaság - vagy mint egy veszekedõ Parlament. A finanszírozás állami garanciavállalással, nyugati, kedvezõ kamatfeltételekkel rendelkezõ, hosszú lejáratú hitellel megoldható. Ha a kormány a garanciafeltételeket 8-15 évre nem meri adni, a saját gazdaságpolitikájáról és önbizalmáról állít ki bizonyítványt. Adtak ebben az országban állami garanciát jóval kisebb horderejû és bizonytalanabb megtérülésû ügyletekben is. Az expo-idõszakban a közvetlen bevételek, a reklámérték felbecsülhetetlenek csakúgy, mint a várható reklámbevételek. A gazdasági és a reklámszakemberek tudják, hogy mekkora összegeket emészt fel egy cég nemzetközi befuttatása. Most hozzánk jönnek - sõt, fizetnek is, hogy jelen legyenek - a világ nagy cégei. A bel- és külkereskedelem óriási lehetõségek elõtt

áll. Nemcsak a forgalomnövekedés, hanem a távlati kapcsolatok kiépítése szempontjából. Ezzel a rendezvénnyel lehetnénk újra érdekesek Európának. Nekünk olyan gazdasággá kell válni, ahová ugyebár a világ legnagyobb üzlet- és kultúrembereinek sikk legyen eljönni. Ilyen országot ismerünk egy párat, ahová szinte mindenki el akar jutni a világon. Szeretném, ha Önök úgy állnának a nemzeti kérdéshez, hogy meg akarjuk valósítani, és minden jóhiszemû magyarnak elvi kérdés legyen a nemes feladathoz való teljes melléállás. Tudom, hogy a nemet könnyebb kimondani, mint az igent, érveket is fel lehet sorakoztatni mellette. A megoldás, fõleg a célirányos megoldás a célfeladati körre sokkalta nehezebb; ilyen az expo megrendezése is. Én egyre kérem Önöket: ne legyen e nemes cél úgy beállítva, hogy a nyugdíjas ezer forinttal kevesebbet fog kapni, s minden dolgozó ezer forinttal több adót fog fizetni havonta, ha az expo megrendezésre kerül; ez így nem igaz, és nem is fedi a valóságot. Ha viszont megrendezésre kerül, fellendül az ipar, kereskedelem és minden olyan ágazat, amit most megjósolni sem tudunk, viszont ezáltal kevesebb lesz a munkanélküliség, elõbb-utóbb a fellendülõ gazdaság egy nagyobb költségvetést tud biztosítani, ami egy nyugodtabb Magyarországot fog eredményezni. Kevesebb céltalan ember lesz ebben az országban, és mivel komoly feladatokhoz juttatjuk szervezõinket, kutatóinkat, nagyon sok több nyelvet beszélõ emberre lesz szükség, és megtalálják számításaikat hazánkban, nem fogják elhagyni az országunkat, mint ahogy most találkozunk jelen pillanatban az értelmiségi kivándorlásokkal. Én úgy hiszem, hogy rövid idõn belül újra Európa élvonalába tudunk feljutni. Ennek az országnak, úgy érzem, elsõsorban ezért van szüksége az 1996-os expo-ra, és ezt meg kell rendezni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönön szépen. Most szünet következik 17 óra 40 percig. Köszönöm. (Szünet 17 óra 30 perctõl 17 óra 46 percig - Elnök: dr. Szûrös Mátyás - Jegyzõk: dr. Horváth József, Glattfelder Béla) ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! Kérem, foglalják el helyüket az ülésteremben. Folytatjuk a világkiállítással kapcsolatos általános vitát. Megadom a szót dr. Sóvágó László képviselõ úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Kérem. DR. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Legyen-e világkiállítás vagy sem, vitatjuk már hosszú ideje itt a Parlament falai között és azokon kívül is. Én úgy érzem, hosszasan és sok mindent elmondtunk már, ezért csak röviden illik szólnom. Úgy tetszik, hogy politikai kérdéssé vált a józan gondolkodás szerint gazdaságiként kezelendõ. Látványos összeütközések, nem rikán még a parlamenti képviselõk számára sem érthetõ feltételmódosulások, kormányzati, fõvárosi önkormányzati magyarázkodások teszik színesebbé a párbajt. Az elõbb elhangzott itt egy ügyrendi javaslat, és ugye azt is tudjuk, hogy ügyrendi kérdésekben nem nyithatunk vitát, azt azonban nem tiltja a Házszabály, hogy néhány gondolat erejéig visszatérjek. Mészáros képviselõtársam szerint mindazok, akik a vita folytatását kívánják, kétségbe vonják várhatóan több mint 100 000 állampolgár alkotmányban rögzített jogát. Megítélésem szerint e két kérdés nem zárja ki egymást, hisz esetleges döntésünk kerülhetne ellentétbe a népszavazást kívánók majdan kifejezendõ akaratával, most viszont a vita még segíthet további érvek, ellenérvek napvilágra hozatalában. Magam azok közé tartozom, akik a világkiállítás megrendezhetõségét alapvetõen gazdasági problémaként fogják fel. Ennek megfelelõen vallom, hogy a kérdés eldönthetõségének megalapozása elsõsorban nem politikai testület feladata, hanem gazdasági szakértõké. Konkrétan a döntés folyamatában az elsõ lépést a gazdasági szakembereknek kell megtenniük.

Remélem, hogy a politikai küzdelmek nem homályosították el annyira tisztánlátásunkat, hogy ne emlékeznénk: egy tervezett esemény anyagi feltételei, a szükséges pénzügyi eszközök, a bevételek várható alakulása a tudományok mai állása szerint meghatározhatók vagy legalábbis valószínûsíthetõk. Ha ezen adatok rendelkezésünkre állnak, akkor a politikai testületek, így a Parlament vehetnék át a döntés felelõsségét. Megalapozott számítások alapján vállalni a döntés kockázatát, ez lehetne a mi szerepünk. Ha egyszer majd valaki megírja ennek a törvényjavaslatnak a történetét, akkor rádöbben, hogy a vaskos kötetekben alig jutott hely a gazdasági érvek taglalásának, és annál nagyobb teret kapott a különbözõ politikai vélemények ütköztetése. Természetes, hogy a Parlamentben helyet foglaló pártok között éles vita van abban, hogy milyen gazdasági kockázat vállalható a siker érdekében. Nincs abban semmi különös, ha az egyes pártok másmás szintû kockázat vállalását tartják elfogadhatónak. Nem látok abban sem kivetnivalót, ha a kormányzó pártok nagyobb kockázatot is hajlandók vállalni, sõt még abban sem, ha mindezekkel a következõ választásokra is gondolnak. Ugyanakkor az ellenzékrõl sem tételezem fel, hogy szándékos magatartásukkal egy esetleges sikertõl kívánnák ezt a nemzetet megfosztani. Sajnos, alig csörgedeznek az információk a megvalósíthatóság gazdasági számításairól, ugyanakkor az eset politikai vonatkozását a legvégsõkig kiveséztük. Mintha nem is a gazdaságos megvalósíthatóság bizonyítása lenne a cél, hanem a kinyilvánított ilyen vagy olyan politikai akarat védelmezése. Az egyik oldal elõre eldöntötte, hogy nem helyesli a világkiállítást, és a döntés helyességének bizonyítására keresi érveit. Az is tény viszont, hogy a másiknak sem sikerült meggyõzõ gazdasági érveket produkálnia. Sorrendet tévesztettünk. Elõbbrevaló a gazdasági vita, ezt kellene, hogy kövesse a politikai. Gazdasági érvek szolgáljanak politikai döntésünk alapjául, és ne fordítva. Nemcsak a pártok között van azonban vita a világkiállítás megrendezhetõségérõl, hanem az ország egyes területein élõ állampolgárok között is. Magam úgy tapasztalom, hogy a világkiállítás népszerûsége nyugatról kelet felé haladva egyre csökken, és ez nem véletlen. A kiállítás elsõdleges haszonélvezõje Budapest, illetve a nyugati országrész. Egy, e keleti végekrõl jött országgyûlési képviselõtõl e megállapítás után sokan azt várnák, hogy a kiállítás ellen foglaljon állást. Én azonban nem ezt teszem, gazdaságilag megalapozott rendezvényt akkor is támogatok, ha tudom, hogy ennek elõnyei csak áttételesen, elsõsorban az idegenforgalom útján fognak megjelenni. Azt viszont látni kell a keleti, déli országrészekben élõknek, hogy azokra a jól hangzó beruházásokra, amelyeket évekkel ezelõtt központi beruházásokból terveztek megvalósítani, nincs pénz. Senki se higgye, hogy a világkiállítás ürügyén az államkassza megfejhetõ, hogy egyébként jogos helyi igények kielégítésére nyílik majd lehetõség, mintegy kompenzálva a fõváros és a nyugati országrész e területen vélhetõen meglévõ elõnyeit. Magam jól emlékszem a világkiállítás tavaszi vitájára, amikor egynémely vidéki képviselõtársaim azzal a feltétellel támogatták a világkiállítás megrendezését, hogy, úgymond, az õ választói körzetükben is fizikailag megtekinthetõ létesítményben ölt testet a világkiállítás gondolata. Mindezen gondolatok ellenére hiszem, hogy a sikeres világkiállítás az egész országon nagyot lendítene, egy ugrásszerûen fejlõdõ, ráadásul az ország minden ötödik állampolgárának otthont adó fõváros magával húzná a világkiállítás által fizikailag kevésbé érintett területeket is. A keleti és déli országrészeken lakók is profitálhatnának tehát a rendezvény hasznából, egy részben a világkiállítás hatására is fejlõdésnek induló gazdaság jótékony hatása számukra is új lehetõségeket nyújtana. A várhatóan jelentõs idegenforgalom hatása pedig áttételek nélkül, közvetlenül is érvényesülhetne. A világkiállítás támogatottságát illetõen a lakosság nemcsak földrajzi fekvés szerint oszlik meg, más szempontok is érvényesülnek. Magam ugyancsak azt tapasztalom, hogy a világkiállítás gondolatának legnagyobb támogatói a vállalkozók, míg a bérbõl és fizetésbõl élõk nem kis aggodalma is érzékelhetõ. Mindkét tábor indokai érthetõek. Az elõbbiek lehetõségeik kibõvülését várják, az utóbbiak aggódnak, milyen mértékû anyagi teher hárul rájuk. Úgy hiszem, õszintén el kell mondanunk, hogy a kiállítás megrendezése anyagi terhekkel jár,

ugyanakkor az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk annak ismertetésére, hogy a várhatóan nem túl jelentõs áldozat nem kis elõnyökkel kecsegtet. Tisztelt Ház! Hogy adott szavamhoz hû maradjak és rövid legyek, befejezésül ismételten hangsúlyozom: megítélésem szerint az, hogy legyen-e világkiállítás vagy nem, alapvetõen nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Ennek megfelelõen várom a további gazdasági érveket, hogy a megrendezést nyugodt szívvel támogathassam. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik Deutsch Tamás képviselõ, a FIDESZ részérõl. DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! "Fekete napnak minõsítik majd a jelen és a jövõ magyar történészei október 10- ét, vagyis a fõvárosi önkormányzat expo elleni döntésének napját." öntötte ki a lelkét alig egy hónappal ezelõtt Kádár Béla miniszter úr. A legnagyobb kormánypárt újraéledõ Iustitia-programjai közepette persze ki tudja, lesz-e idejük a különbözõ fehér könyvek elkészítése mellett az expoval foglalkozni jobb sorsra érdemes történészeinknek. Megnyugtató érzés azonban, hogy a zavaros hétköznapokban a kormánypártok minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a kritikai társadalomtudósok végre fehéren-feketén lássák közös dolgainkat. Az elõbb idézett klasszikushoz visszanyúlva, azt hiszem, a jelen és a jövõ jogászai fekete betûkkel írják majd be a magyar törvényelõkészítés történetébe az elõttünk fekvõ 3127-es számú indítványt. (szerk: Deutsch, 1999-ben államvizsgázott le az ELTE Jogtudományi Karán) Az 1996. évben megrendezendõ ún. világkiállításról szóló törvényjavaslatot kizárólag jogi, szakmai, kodifikációs szempontból vizsgáljuk. Az indítványt kizárólag mint jogi normaszöveg-tervezetet elemezzük, függetlenül annak gazdasági, politikai és más szakmai tartalmától. Véleményünk azonban még az említett szempontokat figyelmen kívül hagyva is lesújtó. A törvénytervezet egyszerûen minõsíthetetlen. A 15 szakaszból álló tervezetnek csupán egyetlen paragrafusa az, amelyik jogilag megállja a helyét. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kicsit is érzékenyebb lelkû jogászok éltek már át nehéz pillanatokat az Antall-kormány különbözõ törvénytervezeteinek olvasása közben, de az még így is példa nélküli, hogy egy törvényjavaslatnak már a címe is valótlan legyen. A törvényjavaslat címe világkiállításról beszél, elsõ szakasza az 1982. november 22-én Párizsban aláírt és a 21/1982. minisztertanácsi rendelettel kihirdetett, a nemzetközi kiállításokra vonatkozó egyezményre hivatkozva pedig nemzetközi szakkiállításról, továbbiakban világkiállításról szól. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a Programiroda által elkészített tanulmány szakvilágkiállításról tesz említást. Lenyûgözõen bájos a törvényjavaslat szóhasználatát magyarázó, az l. §-hoz szóló részletes indoklás, ami így fogalmaz: "Az egyezmény alapján ez a kiállítás szakkiállításnak minõsül, de ez nem zárja ki azt, hogy a törvény Expo +96 Budapest megnevezésû szakkiállítást a további §-okon világkiállításnak nevezze." Szóval akkor mirõl is van itt szó? Az idézett egyezmény 3. cikkely (1) bekezdés szerint függetlenül attól az elnevezéstõl, amelyet valamely kiállításnak annak szervezõi adhatnak, az egyezmény világ- és szakkiállításokat különböztet meg. Tehát nem arról van szó, hogy a szakkiállítás a világkiállítás alesete vagy fajtája, hanem a nemzetközi kiállításoknak két, egymástól gyökeresen különbözõ típusa van: a világkiállítás és a szakkiállítás. Világkiállítás nem szakkiállítás és a szakkiállítás nem világkiállítás. A törvényjavaslat indoklásának természetesen igaza van, a továbbiakban valóban hívhatjuk az 1996-ban, Budapestre tervezett Bkategóriás nemzetközi szakkiállítást világkiállításnak, mint ahogy ugyanezt megtehetjük a továbbiakban a tavaszi és az õszi BNV-vel, a szegedi és a pécsi ipari vásárral, nem beszélve a Pharmatrade Vállalat termékbemutatóiról. (Szórványos taps.)

A javaslat második szakasz (1) bekezdése a szakkiállítás megnyitásának és lezárásának idõpontját határozza meg, 1996. május 11-ében, illetve október 4- ében. Ezzel a törvényjavaslat látszólag eleget tesz az egyezmény 4. cikkely (1) bekezdésének, ami szerint valamely kiállítás idõtartama nem haladhatja meg a 6 hónapot. A 2. szakasz (2) bekezdése azonban olyan elõ-, utó- és kiegészító rendezvényekrõl beszél, amelyeket a Világkiállítási Tanács által kiírt és elbírált pályázat alapján lehet ilyenné nyilvánítani. Az elõ, utó- és kiegészító rendezvények lehetõvé tételével a javaslat burkolt módon kibõvíti a szakkiállítás idõtartamát, ami jelentheti azt is, hogy a Kormány nem tudja, melyen hosszú kiállítást rendezzen. Bizonyítja ezt az is, hogy a Programiroda 1991. szeptemberében készült tanulmánya a 100, illetve a 180 napos expo megrendezési lehetõségeit elemzi, a törvényjavaslat pedig egy harmadik variációról beszél. Rendkívül aggályosnak tartjuk - megintcsak a törvényjavaslat indoklását idézve -, hogy az elõ-, utó- és kiegészítõ rendezvényekre kiírandó pályázat elveit az a Világkiállítási Tanács határozza meg, amelynek részletes feladat- és hatásköreit a Kormány nem ebben a törvényben, hanem kormányrendeletben kívánja szabályozni. Garanciális szempontból ez a megoldás tarthatatlan. A magyar jogrendszer több eleme is tartalmaz a pályázatokra vonatkozó kielégítõ megoldásokat, például a versenytárgyalási tvr., az állam vállalatokra bízott vagyonának védelmérõl szóló törvény, így ezek figyelmen kívül hagyása érthetetlen. A törvénytervezet 3. §-a - amelyik a szakkiállítás területét kívánja meghatározni - a javaslat egyik gyöngyszeme. Mind az A, mind a B változat értelmében - idézem - "Budapest fõvárosnak 80 hektár területet kell rendelkezésre bocsátania." A javaslat lakonikus rövidséggel s kérlelhetetlen következetességgel megfogalmazott állítása még véletlenül sem ad választ olyan apró, természetesen aggályoskodó kérdésekre, miszerint ki a kötelezettség alanya. A fõvárosi önkormányzat? A fõvárosi és kerületi önkormányzatok? A két változatban behatárolt terület tulajdonosai és kezelõi? Hölgyeim és Uraim! A törvénytervezet 4. §-a a szakkiállítás megrendezésének gazdasági feltételeit, garanciáit hivatott szabályozni. Hadd nyugtassak meg mindenkit, hûen a tervezet feszes tempójához, a 4. szakasz szövege még véletlenül sem a címben jelzett kérdésekrõl szól. A szakkiállítás gazdasági feltételeinek csupán egyetlen elemérõl tesz említést, a garanciáiról itt nem szól, egyébként pedig a megrendezés szervezeti és intézményi kérdéseit taglalja. A nemzetközi kiállításokra vonatkozó, a korábbiakban már idézett egyezmény X. cikkely (2) bekezdése értelmében a Kormánynak kettõs kötelezettsége van. Hivatalosan el kell ismernie a rendezõ jogi személyt, és szavatolnia kell azt, hogy a rendezõ jogi személy eleget tesz kötelezettségeinek. A javaslat 4. szakasz (1) bekezdésében megállapítja, hogy a szakkiállítás rendezõje a jogi személyiséggel bíró programiroda, a szavatosság vállalásáról azonban nem tesz említést. Ez a hiány egy különösen érdekes problémára irányítja a figyelmet. A világkiállítási programirodát a 82/1990-es minisztertanácsi rendelet hozta létre, amely rendelet megalapozta a programiroda jogi személyiségét. A programiroda - a kormányrendelet megfogalmazása szerint - maradványérdekeltségi rendszerbe sorolt költségvetési szerv. Ezt a jogállását jelen javaslat 5. szakasz (3) bekezdése is elismeri. A javaslat 4. szakasz (1) bekezdése tehát rendezõként ismeri el a programirodát, mint jogi személyt. A Kormány szavatosságvállalásáról - mint ahogyan említettük - nem szól. Teszi ezt akkor, amikor a rendezõként elismert jogi személy költségvetési szerv. A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú tvr. 102. §-a értelmében a költségvetési szerv tartozásaiért a felettes szerve - jelen esetben az alapító Kormány - köteles helytállni. Hiába hallgat tehát a javaslat a Kormány szavatosságvállalásáról, az elõbb idézett tvr. értelmében a Kormány köteles a programiroda tartozásaiért helytállni. Ebbõl a szempontból teljesen új megvilágításba kerül a javaslat 4. szakasz (3) bekezdésében szabályozott 30 milliárd forintnyi állami költségvetési hozzájárulás a szakkiállítás megrendezéséhez. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a 30 milliárd forintnyi kötelezettségvállalás meghatározásakor véleményünk szerint nem ebbe, hanem a költségvetési törvény szabályozási körébe tartozó kérdésrõl rendelkeznek. Felvetõdik

a kérdés, lehet-e ezután nem beilleszteni ezt a tételt a költségvetésbe, illetve mi történik akkor, ha valamilyen csoda folytán nem kerül be ez a kötelezettségvállalás a költségvetésbe. Jogi értelemben pedig teljes mértékben indokolatlan a költségvetési hozzájárulás keretösszegét meghatározni, hisz - mint említettük - a programiroda valamennyi kötelezettségéért végsõ soron a Kormány, tehát az állami költségvetés köteles helytállni. A javaslat 4. szakasz (4) bekezdése, amely szerint a 30 milliárd forintnyi kötelezettségvállalás kivételével a szakkiállítást központi költségvetési hozzájárulás nélkül kell megrendezni, jogilag tarthatatlan. A javaslat 4. szakasz (3) bekezdése azonban nem elégszik meg ennyivel. A bekezdés utolsó mondata, amely szerint a 2. számú mellékletben meghatározott beruházásoknak a központi költségvetésbõl nem fedezett részét a fõvárosi önkormányzat a bevételeibõl biztosítja, lényegében alkotmányellenes. Az Alkotmány 44/A szakasz (1) bekezdés b) pontja szerint az önkormányzat bevételeivel önállóan rendelkezik. Lehet, hogy az említett mondat nem más, mint ezenönkormányzati alapok korlátozása, amire a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával természetesen sor kerülhet. A helyzet azonban nem ez. Hisz ebben az esetben nemcsak a fõvárosi, hanem a kerületi önkormányzatok ezen alapjogát is korlátozni kéne, márpedig errõl nem szól a tervezet. Az 1991. évi XXIV. számú törvény a fõvárosi és fõvárosi kerületi önkormányzatokról 1. szakasz (5) bekezdésében úgy fogalmaz, hogy amennyiben a törvény a fõvárosi önkormányzatot a fõváros érdekköre vagy gazdasági lehetõségeit meghaladó regionális, illetve országos feladatok ellátására kötelezi, úgy az Országgyûlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékérõl és módjáról. Mivel a 4. szakasz (3) bekezdésének utolsó mondata csak a fõvárosi önkormányzatról tesz említést, ezért nem az alapjog korlátozásának az esetével, hanem a fõvárosi törvénybõl idézett helyzettel állunk szemben, így a szakkiállítási törvénynek a fõvárosi önkormányzatra rótt plusz feladatok ellátásához szükséges anyagi feltételek biztosításáról kell rendelkeznie. Az 5. szakasz (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a fõvárosi és az érintett kerületi önkormányzatok együttmûködnek a szakkiállítás megrendezéséért felelõs Kormánnyal. Ez a megfogalmazás is több, mint talányos. Nem lehet tudni, hogy csupán arról a bizonytalanságról van-e szó, hogy a Kormány maga sem tudja eldönteni, hogy ki a szakkiállítás rendezõje. A 4. szakasz (1) bekezdése szerint a programiroda, vagy az 5. szakasz (1) bekezdése szerint maga a Kormány. Jelentheti persze ez a megfogalmazás azt is, hogy a Kormány így kíván eleget tenni az egyezmény 10. cikkely (2) bekezdésében leírt szavatosságvállalási kötelezettségének. Azt pedig csupán fogalmazási pontatlanságnak tarthatjuk, hogy a törvénytervezet szerint a fõvárosi és az érintett kerületi önkormányzatoknak kell együttmûködniük a megrendezésért felelõs Kormánnyal, s nem a Kormány mûködik együtt a megrendezésben részt vevõ önkormányzatokkal. Nehezen tudunk magyarázatot találni arra, hogy annak a világkiállítási tanácsnak a tagjait, amelyik a Kormány, a fõvárosi és az érintett kerületi önkormányzatok közötti együttmûködést biztosítja, miért csupán a Kormány és a fõvárosi önkormányzat bízza meg a tagjait. Kodifikációs és garanciális szempontból elengedhetetlennek tartjuk, hogy a rendkívül széles feladat- és hatáskörrel bíró fõbiztos, világkiállítási tanács és programiroda feladat- és hatásköreinek legfontosabb elemeit törvényi szinten szabályozza. Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! A törvényjavaslat 8. szakasza a szakkiállítás területére vonatkozó részletes rendezési tervek elkészítésének, illetve az elkészült részletes rendezési tervek módosításának határidejéül 1991. december 31-ét határozza meg, s a készülõ részletes rendezési tervekkel kapcsolatban a fõbiztos elõzetes, míg az elkészült részletes rendezési tervekkel kapcsolatban a fõbiztos utólagos egyetértési jogát állapítja meg. Az Alkotmány már korábban idézett 44/A szakasza (1) bekezdésének a) pontja szerint az önkormányzat önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat.

Az 1991. évi XX. törvény 75. szakaszának (5) bekezdése szerint a rendezési terveket a jóváhagyásuk elõtt az érdekelt államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel egyeztetni, és azokat az egyeztetési eljárás során a lakossággal ismertetni kell. A (6) bekezdés szerint a lakosság az egyeztetési eljárás során véleményt nyilváníthat és a rendezési tervekre észrevételeket tehet. Az észrevételek, vélemények el nem fogadása esetén az önkormányzatot indoklási kötelezettség terheli. Mindezek alapján nevetséges a tervezetben megállapított határidõ, hisz a hatásköri törvényben leírt kötelezettségeknek a rendelkezésre álló rövid idõ alatt képtelenség eleget tenni. A rendezési tervekrõl való döntés az Alkotmány 44/A szakaszának idézett pontja szerint olyan önkormányzati ügy, amit az önkormányzat önállóan szabályoz. A fõvárosi törvény 11. szakasza értelmében a fõváros általános rendezési tervét illetõen a Kormánynak is csupán véleményezési joga van. Mindezekbõl következõen tarthatatlan a fõbiztos törvényjavaslat által megállapított elõzetes és utólagos egyetértési joga. Hölgyeim és Uraim! Amint azt a bevezetõmben említettem, van a törvényjavaslatnak egy szakasza, amivel kapcsolatban jogi kifogás nem emelhetõ. Ne legyünk kishitûek, becsüljük meg értékeinket. Bátran nevén merem nevezni ezt a szakaszt, ez a 9. szakasz. A szakkiállítás területén állami tulajdonban lévõ ingatlanok kezelõi jogát a 9. szakasznak megfelelõen elsõsorban a felek megállapodása útján kell a szakkiállítás céljára biztosítani, ennek hiányában kerülhet sor a 10. szakasz (1) és (2) bekezdése szerinti kezelõi és használati jog megvonására és új kezelõ, használó kijelölésére - ez minden esetben a programiroda. A 10. szakasz (1) bekezdése szerint a kezelõi jog megvonásáért nem jár, de egyéb, például használati vagy más vagyoni értékû jogok megvonásáért jár kártalanítás. A 10. szakasz (2) bekezdése szerint a megvont vagyon, illetve vagyonértékû jog erejéig és arányában a programiroda kezesként szerepel. A megvonás folytán a hitelezõket ért kárért ugyancsak a programiroda tartozik felelõsséggel. A 10. § (4) bekezdése szerint így a programiroda köteles helytállni a használati és más vagyonértékû jogok megvonása után járó kártalanításért, a kisajátítási kártalanításért, valamint a megvont vagyoni, illetve vagyonértékû jog arányában keletkezõ kezesség alapján. Erre a törvényjavaslat 2. számú melléklete alapján 1990. évi folyó áron, illetve áron összesen 2,7 milliárd forint áll rendelkezésre. Fontos ezt azért is emlékezetünkbe idézni, mert a 10. § (2) bekezdése 2. mondatában szereplõ kezesség a Ptk. 274. § (2) bekezdésének megfelelõ készfizetõi kezesség. Így, a bírósági végrehajtásról szóló, korábban idézett tvr. rendelkezéseit is figyelembe véve, az állami költségvetés terhei elképesztõek lehetnek. A törvényelõkészítõk nem pazarolják arra erejüket, hogy egyértelmûen tisztázzák: a megvont vagyon, illetve vagyoni értékû jog erejéig való kezességvállalás esetén a könyv szerinti vagy a forgalmi értéket kell-e figyelembe venni? Mint ahogy arra sem vesztegetik energiájukat, hogy a megvonás esetén a hitelezõket ért kárért a Programiroda felelõsségvállalásának megállapításakor tisztázzák,hogy a kártérítés mértéke magában foglalja-e a tényleges káron túl az elmaradt hasznokat is. A 11. § (4) bekezdése rendkívül érdekes kérdést vet föl. Mégpedig azt, hogy mekkora is a szakkiállítás területe. A javaslat 3. §-a értelmében a szakkiállítás területe a Fõvárosi Tanács 175/1990. számú határozatával körülhatárolt területnek egy kisebb, 80 hektáros része. A 11. § (4) bekezdése értelmében azonban, amennyiben az említett fõvárosi tanácsi határozat hatálya alá tartozó ingatlan mûszaki, fizikai egységet képez a szakkiállítás területén lévõ ingatlannal, akkor erre az ingatlanra is érvényes a törvényjavaslat azon rendelkezése, miszerint ez az ingatlan sem adható önkormányzati tulajdonba, illetve ezekre az ingatlanokra sem használható, illetve alkalmazható az önkormányzati vagyontörvény 51. §-a. A szakkiállítás területének ilyen burkolt formában történõ megnövelését illetõ gyanúnkat látszik alátámasztani a törvényjavaslat 13. § (1) bekezdése is, amely szerint a fõbiztos a fõvárosi tanácsi határozattal érintett terület egészére vonatkozóan gyakorol szakhatósági jogkört. Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat 12. és 13. §-a az önkormányzati rendszer ellen intézett merénylet. Az említett

szakaszokban foglalt szabályok megvalósulása esetén az államigazgatósági hatósági ügyek intézése területén totális káosz alakulna ki. A ma érvényes helyzethez képest, amikor a szakkiállítás területén lévõ ingatlanokat és tevékenységeket érintõen a fõpolgármester, a kerületi polgármesteri hivatalok dolgozói, valamint a centrális alárendeltségû szervek járhatnak el adott államigazgatási hatósági ügyben elsõ fokon, a törvénytervezet valamennyi ügyet illetõen az elsõ fokú eljárásokat a fõjegyzõhöz telepíti. Mindezt tetézve az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényben meghatározott határidõktõl eltérõen; lényegesen rövidebb eljárási határidõket állapít meg a törvénytervezet.Teszi mindezt azzal a nagyvonalúsággal, hogy az így megnövekedett ügyek ellátására hivatott fõjegyzõi apparátus a fõvárosi önkormányzat költségvetését terheli. Az államigazgatási hatósági ügyek intézésének kaotikussá tétele mellett a törvényjavaslat nem tesz említést az önkormányzati hatósági ügyek hatásköri szabályairól, ami tovább növeli a bajt. Elfelejti rendezni a törvény azt a kérdést, hogy az államigazgatási hatósági ügyek hatásköri változásai a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévõ ügyekre is vonatkoznak-e vagy sem. A 13. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint a fõvárosi tanácsi határozatban megjelölt területen lévõ valamennyi ingatlant és tevékenységet érintõ hatósági eljárásban a fõbiztos szakhatósági jogkört gyakorolt, két szempontból aggályos. Egyfelõl érthetetlen, hogy a fõbiztosi jogkör területi hatálya miért a fõvárosi tanácsi határozat hatálya alá tartozó területre, miért nem csak a szakkiállítás területére terjed ki. Másfelõl újra csak hangsúlyozni tudom, hogy a hatósági eljárások szabályait módosító rendelkezések rendkívül felelõtlen javaslatok. Külön kiemelést érdemel a 13. § (2) bekezdése, ami a fõvárosi tanácsi határozatban érintett területekre vonatkozóan az állami tulajdonú ingatlanokat illetõen a fõbiztost a korábban mûködõ vagyonellenõrzõ bizottságok feladatához hasonló jogkörrel ruházza fel. A javaslat említett bekezdésével kapcsolatban nélkülözhetetlen tisztázni, hogy a fõbiztos jogköre milyen ügyekre terjed ki. Minden bizonnyal a folyamatban lévõ ügyekre, így azonban meg kell határozni, hogy mely ügyek tekinthetõk folyamatban lévõknek. Tisztázni kell, hogy a javaslatban megfogalmazott szabály hogyan viszonyul az 1991. évi XXXIII. törvény 54. §-ában megfogalmazott azon rendelkezésekhez, amelyek szerint az 1991. szeptember 1-je elõtti jogügyleteknél a vagyonátadó bizottság jár el, mint a vagyonellenõrzõ bizottságok utódja. Garanciális szempontból nélkülözhetetlen tisztázni, hogy a fõbiztos milyen elvek alapján adja, illetve tagadja meg hozzájárulását a különbözõ ügyekben, hiszen döntése ellen államigazgatási úton nincs jogorvoslatnak helye. Az elõbb említett kérdések tisztázása nélkül a javaslat említett bekezdésének rendelkezései tarthatatlanok. Tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat záró rendelkezései, híven az elõbb elemzett szakaszokhoz, rengeteg kívánnivalót hagynak maguk után. A 14. § a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletérõl szóló, 1989. évi 23. törvényerejû rendelet 5. § (2) bekezdésére hivatkozva, mely szerint olyan elnevezést, amihez másnak jogi érdeke fûzõdik, csak az arra illetékes szerv engedélyével lehet cég elnevezésére felvenni, úgy rendelkezik, hogy cég nevében a világkiállítás, illetõleg az expo kifejezéseket csak a fõbiztos hozzájárulásával lehet szerepeltetni. Felmerül a kérdés az egyszerû halandóban, hogy milyen jogi érdeke fûzõdik olyan valakinek a világkiállítás elnevezéshez, akinek tevékenysége semmilyen kapcsolatban sincs a világkiállítással. Ezen az alapon az MLSZ-nek megalapozott jogi érdeke fûzõdik a labdarúgó világbajnokság elnevezéshez, hisz+ õ is szervez bajnokságot. A javaslat utolsó, 15. §-ában elfelejtkeznek a tervezet 12. és 13. §-ainak megfelelõen módosító javaslatot tenni az 1991. évi XX. törvényt, az önkormányzati hatásköri törvényt illetõen. Tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim! Az elõttünk fekvõ ún. világkiállítási törvényjavaslattal kapcsolatban összefoglalóan annyit lehet megállapítani, hogy a tervezet mint normaszöveg alkalmatlan az ún. világkiállítással kapcsolatos kérdések törvényi szabályozására. Ez a megállapításunk annyit jelent, hogy amennyiben az a soha be nem következõ állapot állna elõ, hogy valamennyi országgyûlési képviselõ egyetértene a világkiállítás megrendezésével, az elõttünk fekvõ törvényjavaslat még ebben az esetben is alkalmatlan lenne e politikai döntés jogi normaként történõ megfogalmazására. Mindezek alapján felszólítjuk a Kormányt: a lehetõ legrövidebb idõn belül vonja vissza javaslatát. (Közbeszólás jobbról: Haha!)

Egyúttal felhívjuk a világkiállítás ügyében népszavazást kezdeményezõket, hogy amennyiben sikerült összegyûjteniük, haladéktalanul nyújtsák be a népszavazást indítványozó több mint százezer aláírást. Tegyék ezt azért, hogy ne csak szavakban, hanem tettekkel is bizonyítsák, valóban hamisak azok az õket ért támadások, amelyek szerint az egész népszavazási kezdeményezés nem szolgál mást az õ részükrõl, mintsem hogy a választópolgárok jelentõs csoportjának becsapása által politikai nyomást tudjanak gyakorolni. (Közbeszólások jobbról: Haha!) Klasszikussal kezdtem, klasszikussal is fejezem be hozzászólásomat: a világkiállítás ügyében is döntsön a nép! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK: Szólásra következik Dénes János független képviselõ úr. Kérem. DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr, Tisztelt Országgyûlés! Két egyszerû mondattal kezdem. Kockázat nélkül nincs haszon. Gyáva népnek nincs hazája. (Derültség.) A szerény harmadik mondatom a következõ. Tekintettel arra, hogy ez a tisztelt Ház ország-világ elõtt egy igen egyszerû hovatartozási, erkölcsi, politikai vitában, ha jól emlékszem, 24 vagy 36 órára nevetségessé tette magát, s ezt a 24-36 órát lélegzet-visszafojtva figyelte egy ország, és figyelte a világban szétszórt magyarság azt a pillanatot, amikor visszaszavaztuk önmagunknak a vörös csillagos címert a címervitában. Hasonló állapotban van most a tisztelt Ház a 1996os világkiállítással kapcsolatban. A 1996-os világkiállítás mindenféleképpen, ha elmarad, ha nem nem marad el - kérem szépen -, már jelentõs költséget emésztett föl, azon kívül 1100 éves állami fennállásunk ünneplése is pénzbe fog kerülni. Tehát mindenképpen bizonyos gazdasági terhet az országra ráterhel. Tekintettel arra, hogy a világkiállítás, amely teljesen függetlenül a millenniumi kiállítástól is, adódik az ország számára, a kettõ mellett együtt hatványozott érvek szólnak, a magam részérõl egyszerûen érthetetlennek tartom azt az óriáskígyót, amivé ez a vita terebélyesedett. Tudniillik nincsen kevesebbrõl szó, mint arról, hogy Budapest fõváros önkormányzata szereptévesztésben van. Elõször is elfelejti azt, hogy õ nemcsak egy város önkormányzata, hanem az ország fõvárosának az önkormányzata. Mint ilyen, nagyon jól kéne azt tudni, hogy Kajászószentpéteri megengedheti magának azt, hogy piros-sárga-kékbe öltöztesse a fõterét, de a fõváros részérõl nagyon furcsa volt, hogy pirossárga-kékbe öltöztette március 15-én a Parlamentet, környékét és az egész fõvárost. (Borz Miklós tapsol) Eme szellemiségbõl adódik, hogy a fõvárosnak hovatartozás, - társadalmi, nemzeti hovatartozás - is kell, hogy hozzájáruljon szakmai ítéletéhez. A másik, kérem szépen: abszolút kézenfekvõ a törvényalkotásunkból, az Alkotmányunkból, hogy a Parlament a törvényalkotó, a törvényhozó, a Kormány a végrehajtó szerv, az önkormányzatok pediglen az önkormányzati törvény alapján jutnak jogosultságokhoz, de nem kerülhetnek a Parlament és a törvényhozás fölé. Így ezt a meddõ kísérletet, amit a 17 Schönherz Zoltán utcás parlament + pardon+ fõvárosi önkormányzat elkövet, kell, hogy megkövessék azokat az elmúlt hónapokat, amit ebben a témában lejátszottak. A magam részérõl szeretném a tisztelt fõvárosi önkormányzat figyelmét felhívni arra, hogy vizsgálja felül, hogyan jutott erre a döntésre, szemben a kerületek álláspontjával. Hogyan erõszakolták ki küszöb alatt bejuttatott egyes személyiségeiket, akik kérem szépen hívévé válnának rögtön ennek az önkormányzatnak, ha a lobbyt az õ számukra biztosítanák. Tudniillik arról van szó, hogy ki gazdálkodik a pénzzel, ki baz+ ki gazdálkodik különféle+ (derültség; közbeszólások balról.). Igen, igen, jól tetszett érteni. +ki gazdálkodik kérem szépen, különféle koncessziós és egyéb jogosultságokkal? Tehát amikor a kérdés ennyire le van meztelenítve, akkor én azt hiszem, hogy miután visszakerült a döntés a Parlament elé, a Parlamentnek nincsen más dolga, hiszen

ugyanolyan helyzetbe került, mint az elõbbi idõszakok különféle vitáival, amikor két teljesen ellentétes pólus alakult ki a Ház két oldalán, és az ellentétes pólus ellenére a Háznak döntést kell hoznia. Most sem tehet mást. Kádár Béla miniszter úr ugyebár elmondotta, hogy milyen fekete nap volt, amikor elvetette a fõváros a világkiállítás gondolatát, az elõbb Deutsch Tamás képviselõ úr elmondta ennek pontosan az ellenkezõjét. Ebbõl a két pólusból adódik, hogy mi azért vagyunk itt, hogy ebben a kérdésben döntsünk, hisz ezért küldtek bennünket ide. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Szólásra következik Darvas Iván képviselõ úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

DARVAS IVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenekelõtt le szeretném itt szögezni: a magam részérõl lelkes híve vagyok az expónak. (Taps a kormánypártok soraiban. A szónok meghajlik a tapsolók felé.) Továbbmegyek! Az SZDSZ is lelkes híve az expónak. (Taps, derültség.) Soha senki nem mondta az SZDSZ részérõl, hogy nem kívánja az expót. Ellenkezõleg. A Kormány és az ellenzék közötti véleménykülönbség korántsem abban merül ki, hogy önök szeretnének expót rendezni, mi meg nem. Vita kizárólag abban a kérdésben van közöttünk, hogy - kedvenc magyar színpadi szerzõmet, Csurka urat idézzem (derültség a baloldalon) - ki legyen a "bálanya". (Derültség.) Önök azt szeretnék, ha kudarc esetén mi mindnyájan, tízmillióan álljuk majd a cechet. Mi meg szerényen mindössze annyit javasolunk, hogy az fizessen majd rá, aki már most, jó elõre is saját személyében és saját vagyonát kockára téve vállalja a rizikót. Az idõsebbek közülünk talán még emlékeznek arra az erõszakos, gusztustalan kampányra, amit a Rákosi-érában folytattak a bolsevikok önzõ politikai céljaik finanszírozása érdekében. Tervkölcsönnek, békekölcsönnek nevezték, meg tudj+ isten, milyen egyéb hangzatos címkékkel próbálták elkenni azt az egyszerû és nyilvánvaló tényt, hogy megsarcolták a nemzetet. Talán arra is emlékeznek még, mekkora pszichés megkönnyebbüléssel járt az azt követõ Kádárféle, úgynevezett "puha" diktatúrában az a változás, hogy ugyanez a sarc egyfajta önkéntes alapra helyezõdött át, nem tervkölcsönnek, nem békekölcsönnek hívták immár, hanem totónak, lottónak. (Derültség.) Az ellenzék végül semmi egyébre nem törekszik itt, mint arra, hogy ennek az önkéntességnek az elve ne sérüljön. Hogy csak azok nyerészkedjenek majd az expón, akik elõzõleg vállalnak egyfajta vállalkozói rizikót is. Mi, többiek pedig, akik nem lottózunk, nem totózunk, és nem is vagyunk vállalkozók, nos, mi majd megvesszük a belépõjegyet, megnézzük a világkiállítást és majd legfeljebb utólag bosszankodunk akkori gyávaságunkon, hogy kimaradtunk abból a haszonból, ami a bátrakat joggal megilleti. Megígérem, nem fogok majd írígykedni. (Derültség, taps a baloldalon.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Szeleczky Zoltán képviselõ úr, Magyar Demokrata Fórum.

DR. SZELECZKY ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! "A bajok, melyek közéletünkbe újabban férkõztek be, és amelyek a közérzületre lehangoló befolyással vannak, nagy részben lélektani bajok, amelyek ellen lélektani eszközök segítségével is kell küzdeni. A visszavonásnak, az egyenetlenségnek, az egymással való összevetésnek mindazon elemeivel szemben, melyek közéletünkben az utolsó idõk alatt oly sajnosan szaporodtak, és az

elõbbinél sokkal nagyobb mértékben tûntek fel, nagy jelentõséggel bírhat egy oly ünnepély, annak már elõkészítése is, és még inkább méltó megünneplése, amely emlékeztet minket egy együtt átélt ezeréves történet minden viszontagságaira, mely emlékeztet minket a nemzeti szolidaritásnak, a nemzeti egységnek szent kötelékeire, amely azoknak az érzelmeknek, melyek közöttünk visszavonást és egyenetlenséget idéznek elõ, ellenébe helyezi ellenállhatatlan áradattal azokat a hinni akaró, minden magyar ember szívében sokkal erõsebb érzelmeket, mely minket az összetartásra, a szolidaritásra, az együtt munkálkodásra, az együttes szenvedésre, együttes küzdésre, szóval az együttlétnek minden lelki, minden akaratbeli, minden tettbeli alkotóelemének fenntartására utal." Tisztelt Képviselõtársaim! Nem az történt sajnos, hogy megtáltosodtam, és ilyen veretes hangon szólalok meg ezentúl, hanem az ellenzéki gróf Apponyi Albert 1893. február 4-i felszólalásából idéztem, abból a parlamenti vitából, amit az akkori országgyûlés a tervezett ezredéves kiállítással kapcsolatban folytatott. Döbbenetes párhuzamok vonhatók az akkori és a mostani vita között, és azt hiszem, sok tanulságot levonhatunk nagy elõdeink szavaiból, úgyhogy engedjék meg, hogy a továbbiakban még néhány idézetet felolvassak az 1893-as parlamenti jegyzõkönyvbõl. A jobb megértés szempontjából hozzáteszem, hogy a vita az ellenzék és a Kormány között akkor nem arról folyt, hogy legyen-e világkiállítás, vagy sem, hanem hogy nemzeti vagy világkiállítást rendezzenek- e. E vitát sûrûn átszövik politikai indítékok is, úgyhogy bármennyire is kívánatos lenne számunkra, hogy a világkiállítás kérdését depolitikussá tudjuk tenni, ettõl a tehertõl nagy elõdeinknek sem sikerült megszabadulniuk. Továbbra is Apponyi Alberttõl idézek: "Hogy mi hozta létre a nemzetben azt a hangulatot, hogy a magyar embernek most csakugyan nincs ünneplõ kedve, ezzel ez alkalommal foglalkozni nem akarok. Azt a vádat a jelenlegi kormányra áthárítani, amely nemrég alakult meg, nem volna igazságos és nem is teszem. A millennium megünneplésének legszebb módja az volna, a legmesszebb kiható nemzeti ünneplés az volna, hogyha közéletünkbõl eltávolítanók mindazokat a bajokat, amelyek a mostani kedély-depressziót, a mostani lehangoltságot elõidézték. Az ünnepély fényének és melegének el kell tudnia hatni, és annak módját ki kell találni, az ország legelhagyottabb, legszegényebb kunyhójába is. De az ünnepélynek kihatással kell bírnia az összes európai, vagy ne is korlátoljuk még ennyire sem, az egész mûvelt világ összes testvér nemzeteire. Nemcsak a múltat megünneplõ, de a jövõt is elõkészítõ, újabb, számtalan évre terjedõ lendület elõidézésére hívatott nagy állami és nemzeti cselekményt kell elõkészíteni." Idáig az idézet. Érdekes felfigyelni arra, hogy az akkori többnapos vita során pénzügyi kérdés alig merült fel. Idézek Neményi Ambrusnak, a pénzügyi bizottság elõadójának felszólalásából: " Egy világkiállításnak költségeit elõzetesen megállapítani, minden eddigi tapasztalás szerint, éppenséggel lehetetlen. Ezeknek elõrebocsátása után azonban megjegyezni kívánom, hogy a pénzügyi és közgazdasági bizottságok az ezredéves kiállítás ügyének sokkal nagyobb jelentõséget tulajdonítanak, semhogy arra nézve kizárólag a pénzügyi szempontot tekinthetnék mérvadónak." A kiállítás elõdeink által is megfogalmazott célja: magunkra vonni a világ figyelmét, bizonyítani életképességünket, megújulni akarásunkat éppen a gazdasági életünkben történõ kitörés érdekében. Gaál Jenõ egykori képviselõtársunktól idézek: "Itt az alkalom, hogy az ezredéves ünnepélyt kellõleg felkarolva, a társadalom életmûködését újból felvillanyozzuk. Nekünk be kell mutatnunk azt is, hogy ebben az országban milyen szellemi erõ él, s hogy mily eredményeket tud az felmutatni. Csak egy példára utalok, az 1885-i gazdasági kongresszus példájára. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy akkor szintén társadalmi úton hozatott létre az európai gazdák összejövetele, és az ezen összejövetel alkalmával kifejtett munkálkodásról a külföldön évekig beszéltek és írtak. Arra pedig, tisztelt Ház, nagy súlyt kell fektetnünk, hogy nemzetünk az európai népcsaládban megbecsültessék, mert valamint az egyes reá van utalva arra, hogy abban a körben, amelyben él, tiszteletben tartassék, még talán fokozottabb mértékben rá van utalva a nemzet." Végezetül Wekerle Sándor miniszterelnöknek azokat a szavait idézem, melyek ugyancsak tanulságosak lehetnek számunkra: "Hogy ez az ünnep a jövõre is kihasson, éppen azért mi nem látványosságokra, hanem maradandó

alkotásokra kívánjuk a súlyt fekteni. Nem egy pártnak, nem egy osztálynak, nem is egy helynek ünnepe lesz, hanem minden pártnak, az egész országnak, és az egész nemzetnek ünnepe." Tisztelt Képviselõtársaim! Önök közül most talán többen azt mondják, hogy az idézetekkel felelõtlenül az érzelmekre kívántam hatni, a rideg gazdasági számítások, az Állami Számvevõszék, a Nemzeti Bank és az ellenzék által többször is hangoztatott gazdasági elemzések megkerülésével. Õszintén bevallom, hogy valóban ez volt a szándékom. Ha Eötvös Károly, Apponyi Albert, Thaly Kálmán, Wekerle Sándor és sokan az akkoriak közül nem szégyellték a nemzeti érzésre apellálni, nekem sem kell szégyenkeznem miatta. Õk komolyan gondolták, hogy szabad nép tesz csuda dolgokat. Nem lévén gazdasági szakember, meg sem kísérelhettem ez irányból megközelíteni a vitánk tárgyát. Azt tapasztalom, hogy az idõk végezetéig lehetne a szakembereket pró és kontra megszólaltani. Egyre erõsödik bennem az érzés, hogy egy ilyen vállalkozásnál lehetetlenség a folyamatok pénzügyi alakulását egzaktul megjósolni. Egy jogos aggályt azonban mindenképpen meg kell említenem, és ez az ilyen tömegeket idevonzó rendezvénnyel járó környezetszennyezési veszély. Jogos az érvelés, hogy ma, amikor a fõváros nem kis területén a levegõ szennyezettsége a kritikus pontnál vagy afelett van, amikor a fõváros szennyvizének nagy része alig tisztítva jut a Dunába, amikor ellenõrizhetetlen hulladékhegyek tornyosulnak a város határában, magyarán, amikor fuldoklik a város, egy ilyen látogatóság rászabadítása a városra katasztrófa-állapotot teremthet. Cinizmus lenne, ha éppen azzal a világkiállítással tennénk tönkre a várost, mely homlokzatán egyik témájaként a feltámadó környezetet hirdeti. Következik-e ebbõl a világkiállítás megrendezésének elvetése? Tisztelt Képviselõtársaim! Ha van egy fa a kertemben, amelyik roskadozik a gyümölcsök terhétõl, hogyha rászállna egy varjú, kettéhasadna a fa, balga ember lennék, ha éjjel-nappal a fa mellett strázsálva hajkurásznám a varjút, mert attól elõbb úgyis leszakad a fa. Ha ehelyett felkötözöm vagy alátámasztom az ágakat, akkor már nem érdekelnek a varjak. Tegyük a világkiállítás eszközévé az elérni kívánt környezetvédelmi céljainknak. Képviselõtársaim már felsorolták, melyek azok az elengedhetetlen beruházások, víztisztító, hulladékfeldolgozó stb., melyeket a világkiállítástól függetlenül is meg kell valósítani. A világkiállítás serkentõ erõként hathat ezek adott határidõn belüli elkészítésére. Pál László tisztelt képviselõtársam már utalt rá tegnap, illetve hát az elmúlt vitánknál, hogyha csak néhány olyan infrastrukturális létesítmény valósul is meg, ami a fõváros környezeti állapotán segít, az építkezések és a hathónapos rendezvény kétségtelen fokzott megterhelése után a város helyzete máris jobb, mint elõtte volt. A vidék kezdeti lelkesedésének letörése helyett ösztönözni kéne, hogy minél több olyan rendezvény történjen ez idõben szerte az országban, mely odavonzaná a turistákat, tehermentesítve a fõvárost. Szét lehetne húzni például az események színterét a Duna mentén is, melynek mint közlekedési víziútnak a szerepét vissza kellene állítani. Ez még a visegrádi munkagödör ütötte seb gyorsabb begyógyulására is jótékonyan hathatna. Nagy hiba lenne, ha a kitörés egyetlen lehetõségének a világkiállítást tekintenénk, mintha enélkül esélyünk sem lenne a talpraállásra. A világkiállítás pusztán csak olyan serkentõje, iniciátora lehet gazdasági életünknek, mint a kémiai reakciók katalizátora, mely átsegíti a reakció beindulását egy magasabb energiaküszöbön, hogy azután már magától játszódjon le a folyamat. Emberi természetünkbõl adódik, hogy a pusztából kijutni úgy tudunk, ha mindig van elõttünk egy távoli fa, egy leütött karó, aminek elérésére összeszedjük erõnket. Tisztelt Képviselõtársaim! Húsvét közeledtével a falvaink lakói kimeszelik a házaikat, rendbeszedik az esetleg egész évben elhanyagolt portáikat, a városi ember is kitakarítja lakását. Nem azért, mintha mindenki vallásos hitétõl indíttatva készülne erre az ünnepre, hanem mert kell lennie az év egy napjának, amikor rendbeszedjük fizikai és szellemi állapotunkat, egy kicsit magunkban is átélve a feltámadás misztériumát és az újrakezdés élményét. Kompromisszumok, megegyezések nélkül ezt a világkiállítást megrendezni nem lehet. Amennyiben sikerül megegyeznünk ellenzékkel, fõvárossal,

pénzügyi intézményekkel - amit remélek -, legyen ez az esemény a döntés után az egykori ellenzõknek és támogatóknak egyaránt, valamennyiünknek húsvéti ünnepe. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Török Ferenc képviselõ úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl.

DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, az volna a helyes, hogy ebben a vitában - amelyet már többször, több helyen, itt is, pártpolitikai csatározásnak minõsítettek - a fõváros egyénileg megválasztott országgyûlési képviselõi a választókerületük többségi álláspontját képviselve, ha kell, akár pártjuk központi álláspontjával is szembefordulva, vállalják választópolgáraik képviseletét. Az expo körül szándékosan gerjesztett, érzelmekre, indulatokra építõ, hamis húrokat pengetõ légkörben azonban még az esetleges név szerinti szavazás sem fogja egyértelmûvé tenni, hogy ki, mit képvisel. Ami itt, eddig, errõl a Házban elhangzott, egyre inkább a süketek párbeszédére hasonlít. Az egyik oldal pufogtatja frázisait az expo érdekében, mintha nem is hallaná a másik oldal érveit. Ebben a párhuzamos, konok, a másikra oda nem figyelõ szótengerben a félrevezetett közvélemény talán meg sem érti pontosan, hogy mirõl folyik itt a vita. Nem azért nem érti - vagy félreérti -, mert olyan ostoba vagy korlátolt felfogású, mint amilyennek, sajnos, néhányan e Házban is tartják, hanem azért, mert a két vitázó oldal jól érzékelhetõen másról beszél, és az elõttünk fekvõ elõterjesztés készítõi, támogatói minden megtesznek azért, hogy a ködösítés fennmaradjon. Én mint Budapest 6. számú választókerületének országgyûlési képviselõje, a IV. és a XV. Kerületi Önkormányzatok állásfoglalásának ismeretében, a választóim képviseletében tiszta lelkiismerettel kijelentem; hogy nagyon szeretnék egy olyan expót, amirõl Palotás úr népszavazási kérdésfeltevése szól. Örülnék egy olyan expónak, amely felvirágoztatná fõvárosunkat, egész hazánkat, növelné nemzeti önbecsülésünket. Az az elõterjesztés, amirõl itt most vitázunk, sajnos nem az. Ez az Állami Számvevõszék, a pénzügyminiszter úr, a Nemzeti Bank és felelõs szakértõk véleménye szerint megalapozatlan, az adófizetõk terhét tovább növelõ, felelõtlen kockázatvállalás terve. (Taps a bal oldalon.) Ezt az elõterjesztést támogatni felelõtlenség, a választópolgárok bizalmával való súlyos visszaélés lenne. Ezért választókörzeteim közül a XV. Kerületi Önkormányzat nem támogatja, a IV. Kerületi Önkormányzat nem foglalt állást - ugyanis a polgármester megtárgyalásra is alkalmatlannak ítélte a tervet. Egyébként a XV. Kerületi Önkormányzati határozat úgy szól, hogy a képviselõtestület az 1996. évben megrendezendõ világkiállításról szóló törvényjavaslatot megvitatta, azt a kerület és a fõváros számára elõnytelennek és elfogadhatatlannak tartja. Egyébként valamennyi kerület állást foglalt korábban, és ma is testületi állásponttal öt kerület támogatja az expót. Ettõl, az öt kerületi támogatástól teljesen függetlenül, huszonkét kerület véleménye a konkrét törvényjavaslatról a következõ: négy nem válaszolt, négy elveti, hat nem kívánja tárgyalni, öt nem tárgyalta, egy a napokban hozott határozatot nem ismerem a döntését -, egy határozata nem érinti a törvényjavaslatot, egy kerületnek nincs róla véleménye. Egy kerület volt korábban, a XVI. kerület - Palotás úr választókörzete -, amely bizonyos módosításokkal támogatta volna az expót. Azóta ez megváltozott, és ma már a XVI. kerület úgy foglal állást, hogy a fõváros XVI. Kerületi Önkormányzata nem kívánja megtárgyalni a világkiállítási törvénytervezetet - és megint nem az expóról beszélek. Ez egyébként a legfrissebb döntés, november 12ei -, lehet, hogy Palotás úr sem tud még errõl. Meg kell még azt jegyeznem, hogy a fõvárosi közgyûlés megküldte a határozatot az expo elvetése tárgyában Szabad György úrnak, az Országgyûlés elnökének október 16-án. Ezt azért reagálom le, mert Pál László képviselõ úr észrevételezte, hogy a fõvárosi határozat nincs kézben. Ide, az Országgyûléshez megérkezett - nem tudom, miért nem került szétosztásra, hiszen ez részletesen indokolt határozat volt. Egyszerûbb lett volna szétosztani. Lényegében ezt kell világosan látni a választóknak, amirõl az elõbb beszéltem. Mi, szabad demokraták, és köztük jómagam is, nem a "csodatévõ" expóra, hanem erre az elõterjesztésre mondunk nemet. Én, személy szerint, Kupa pénzügyminiszter úrnak hiszek az adóemelések dolgában - kompetensebb, mint Palotás úr és köre. Én a választóimnak azt ígértem, hogy megválasztásom esetén minden tõlem telhetõt megteszek, hogy az

érdeküket védjem. Ez az elõterjesztés nem az õ érdeküket szolgálja. Jó lenne, ha a sok fölösleges szócséplés mögött világosan megérthetné az ország lakossága: kétszínû, szemfényvesztõ színjáték tanúivá, sõt, résztvevõivé tette a kormányzat és az ebben a vitában oly lelkesen támogató koalíciós többség õket. Jól tudják, hogy a világkiállítás az elõterjesztés szerint nem rendezhetõ meg, mégis ebbe a méltatlan vitába kényszerítenek bennünket. A 30 millliárdos, e célra szánt - nem elégséges - összeget is abból biztosítanák, amit a fõváros fejlesztésének egyéb területeirõl kivonnak. Így például - ez a választókerületemet érinti - a káposztásmegyeri metróvonal költségeibõl, amelynek megépítése nélkül 30 ezer ember életkörülményei maradnak elviselhetetlenek. Arról van szó, hogy az elkövetkezõ két-három évben az Árpád úti metrótól meghosszabbításra kerülne a metró Káposztásmegyerre - azonban ha az expót megrendezik, akkor ebben az esetben ez elesik, átcsoportosítják a költségvetési támogatást, és nem épül meg a metró. Ugyanez a helyzet a dél-pesti metróval is. Nyilvánvaló, hogy erre a költségvetési elvonásra nem mondhat igent az újpesti önkormányzat. És jól tudja a kormány, hogy erre a felelõs fõvárosi önkormányzat nem adhatja áldását, hiszen a fõváros mûködésképtelensége nemcsak a szabad demokrata vezetésû önkormányzat bukását jelentené, hanem az egész fõváros katasztrófáját. Ezért a fõváros kívánságait cinikusan semmibe vevõ elõterjesztést bátran tehette elénk a Kormány, hiszen pontosan jól tudja a BIE állásfoglalását, mely szerint a fõváros hozzájárulása nélkül nem kapja meg Budapest a világkiállítás rendezésének jogát. Tehát: lehet expo-törvény, lehet népszavazás - de a fõvárosi közgyûlés "igen" határozata nélkül nem lesz expo. Ezt tudomásul kell venni. Már réges-régen a költségvetésrõl kellene vitáznunk, ehelyett töltöttük az idõnket a Zétényi-Takács-féle törvény vitájával - amelyet, mint a Tudományos Akadémia által rendezett nemzetközi vitafórum jeles külföldi szakértõi is elmondták, vagy az Alkotmánybíróság, vagy a nemzetközi jogi összefogás majd semlegesít -, és töltjük meddõ vitával az idõt egy olyan expóról, aminek megrendezési jogát meg sem kaphatjuk a fõváros hozzájárulása nélkül - és ezt a Kormány éppen úgy tudja, mint én. És itt szeretnék visszautalni az MDF vezérszónokának, Csóti Györgynek beszédét záró, hatásos versidézetére: "Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!" Gyanítom, hogy a költõ e sorok írásakor nem a szerencsés vállalkozók gyarapodására gondolt - amit ugyan lehet, hogy egy ilyen, megalapozatlan vállalkozás is jól szolgálna -, hanem az egész nemzetére. Éppen ezért én a szavazatomat csak egy olyan expóra adhatnám, amely az Újpesti Családsegítõ Központ rendszeresen közzétett felmérésében szereplõ létminimum alatt élõk gyarapodását segítené elõ. (Zaj.) Ha egy ilyen, közgazdaságilag alátámasztott expo-tervet tesznek elénk, igennel fogok szavazni, és ezt a tervet a körzetemet alkotó két kerületi önkormányzat és a fõváros is minden bizonnyal támogatni tudná. Ilyen tervet kért a fõváros is a tárgyalások során; a kerületek bizonytalankodásai is abból fakadtak, hogy egy olyan expót mindenki szívesen támogatott volna, amelyrõl az ellenkezõ oldalon ülõ képviselõtársaim ilyen hangzatosan szónokolnak - de csak egy ilyen megalapozatlan, még csak nem is kockázatos, hanem eleve kudarcra ítélt, az állampolgárok adóterheinek növelésére építõ tervezetrõl kellett volna vagy kellett dönteni. Ezért nagyon határozottan és világosan kell, hogy a közvélemény is értse: ez a "nem" a hazug délibábokat kergetõ, felelõtlen expo-tervnek szól. Ne feledje a többi egyéni körzetben megválasztott képviselõtársam sem, legkésõbb két és fél év múlva, az új választásnál számot kell adniuk a mostani állásfoglalásuk következményeirõl. (Közbeszólás a jobb oldalról: Neked is!) Az Állami Számvevõszék, a pénzügyminiszter úr és más felelõs szakértõk véleményének ismeretében senki nem hivatkozhat majd e Házból arra, hogy nem láthatta elõre, mire adta a szavazatát. Úgy gondolom azonban, még mindig nem késõ, hogy párhuzamos véleménynyilvánítás helyett a Kormány folytassa a nyilvános egyeztetést a fõvárossal: mit honnan vonnak el, mit honnan csoportosítanak át, minek a terhére - ki rendeli a muzsikát és ki fizeti majd a számlát. Mert sem az Országgyûlés határozata, sem a népszavazás ebben a kérdésben nem fogja és nem tudja pótolni a megegyezést. Ezért fontosabb a mostani meddõ vitánál Kádár Béla miniszter úr és Demszky Gábor fõpolgármester újraindult tárgyalása. Ezért javaslom, hogy vonja vissza a Kormány ezt a javaslatot, s ha ez a tárgyalás eredményes lesz, annak értelmében terjesszen elõ újabb expo- törvényt. Mi pedig

foglalkozzunk a sokkal fontosabb gazdasági törvények megalkotásával. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

ELNÖK: Szólásra következik Rudics Róbert képviselõ úr, Magyar Demokrata Fórum. (Moraj.) RUDICS RÓBERT (MDF): Elnök úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon súlyos kérdésben kellene döntetünk, amely az ország gazdasági és politikai életét nagyon jelentõsen befolyásolhatja: megrendezzük-e az expot avagy sem. (Zaj.) Úgy érzem azonban, hogy a harmadik hete folyó vita ellenére távolabb kerültünk mára a döntéstõl, mint a vita kezdetén. (Közbeszólás a bal oldalról: A népszavazást meg kell várni!) A vélt vagy valós pártpolitikai érdekek, úgy gondolom, föléje kerekedtek a gazdasági érveknek, és egyetértve az elõttem szóló Török Ferenc képviselõtársammal, én is azt kell, hogy mondjam, süketek pártbeszéde folyik. Csak én ezt ellenkezõ elõjellel is föltehetném, mert én a másik oldal véleményét érzem elõre bebetonozottnak. Én személy szerint világkiállítás-párti vagyok, és világkiállítás-párti vagyok azért is, mert én Török Ferenccel ellentétben úgy érzem, hogy a választókerületem érdekét is a világkiállítás megrendezése szolgálja. Mert a világkiállítás motorja lehet a gazdaság dinamizálásának + (Közbeszólás a bal oldalról: És ha nem lesz?) +, egy olyan kitûzött cél, amelyet fokozott sebességgel tudunk majd elérni. Ezt nagyon képletesen fogalmazta meg Vona Ferenc képviselõtársam: a világkiállítás lehet a nyúl az agárversenyen. (Közbeszólás a függetlenek soraiból: Ajjaj!) Csökkenhet jelentõs mértékben az infrastruktúrális elmaradottságunk, munkahelyteremtést is szolgálhat az expo, és nem tudok egyetérteni Magyar Bálinttal abban, hogy ez a munkahelyteremtés csak Budapestre koncentrálódna. Engem ez a vita nagymértékben emlékeztet arra a nem Parlamentben, hanem Parlamenten kívûl folyó vitára, ami a Forma1 verseny magyarországi meghonosítása körül bontakozott ki. Hosszú heteken, hónapokon, éveken át hezitáltak, vacilláltak az illetékesek azon, hogy meg lehet-e valósítani Magyarországon a Forma-1-et vagy sem. Aztán amikor megtörtént a pozitív döntés, bebizonyosodott, hogy a magyar építõk képesek arra, hogy rekordidõ alatt megépítsék a Forma-1-es pályát (Kósa Lajos: Az egy csõdtömeg! - zaj) +, és + (derültség.) Hallom, hallom Hack Péter képviselõtársam érveit, hogy egyedül Magyarországon veszteséges a Forma-1 + (Hack Péter: Így van! - Taps a bal oldalról.) Lehet, hogy ebben igaza van + (Többek: Biztos!) azonban úgy gondolom, az a tény, ha a Forma-1 önmagában veszteséges, az nem biztos, hogy az ország számára is veszteséges. Tehát hogy az a gazdasági társaság nem tud nyereséget fölmutatni+ (Többek: Vagy nem akar!) + vagy esetleg nem akar, úgy gondolom, hogy a magyarországi szállodák, vendéglátóhelyek és így áttételesen az ország is jelentõs hasznot húz a Forma-1-es vállalkozásból. Orbán Viktor képviselõtársam elmondta itt nekünk, hogy felelõsen kell gazdálkodnunk az adófizetõk pénzével. (Hodosán Rózsa: Így van!) Én maximálisan egyetértek ezzel a kijelentésével, azonban azt is szeretném számára elmondani, hogy egy profitábilis befektetésnek az elmulasztása ugyanolyan felelõtlen gazdálkodás az adófizetõk pénzével, mint a hûbelebalázs módra történõ beruházások. (Orbán Viktor: Még jogilag sem.) Tehát a Forma-1-hez hasonlóan elképzelhetõnek tartom azt, hogy a világkiállítás kismértékben veszteséges vagy nullszaldós legyen, azonban az ország gazdasága számára mindemellett rendkívûl elõnyös lehet. Amikor választókerületemben képviselõi fórumokat tartok, meg szoktam kérdezni a választókat arról, hogy mi a véleményük a világkiállításról. El kell mondjam, megosztottak õk is, hiszen nagyon kevés olyan információval rendelkeznek, ami alapján dönteni tudnának. Vannak kétségek, vannak várakozások a világkiállítással kapcsolatban. És engedjenek meg néhány gondolatot a népszavazásról. (Közbeszólás: Mire jó?)

Úgy gondolom, hogy az a csoport, Palotás János és a mögötte álló vállalkozók végsõ kétségbeesésükben kapaszkodtak ebbe a fegyverbe, a népszavazás fegyverébe. (Trombitás Zoltán: Szegények.) Én azonban ennek a kérdésnek az eldöntését nem tudom helyeselni népszavazással. És nem azért, minthogyha az ország állampolgárait nem tartanám fölkészültnek arra, hogy egy ilyen döntést meghozzanak, hanem azért elsõsorban, mert döntésüket információk nélkül kellene, hogy meghozzák. Ahhoz, hogy megfontoltan, minden szempontot figyelembe véve tudjanak dönteni, ugyanazokat az információkat nekik is tízmillió példányban ki kellene osztani, amit mi, képviselõk megkaptunk. És ez, úgy gondolom, lehetetlen. Másrészt politikai szempontból sem tartom helyesnek, hiszen egy ilyen népszavazás véleményem szerint csak eredménytelen lehet a jelenlegi csalódott politikai helyzetben. Itt egyetlen megoldás lehet, hiszen ellenzéki oldalról többek figyelmeztették már Palotás Jánost arra, hogy nem lehet visszaélni azoknak az embereknek az aláírásával, akik támogatták ezt a kezdeményezést; egyetlen megoldás lehet, ha a fõvárosi önkormányzat és a Kormány megegyezik errõl a kérdésrõl, és olyan értelmû döntés születik, amelyik feleslegessé teszi a népszavazást. (Felzúdulás. Közbeszólás a bal oldalról: Hogy-hogy?! - Derültség.) Ha ugyanis születik egy olyan megegyezés, hogy a világkiállítást meg kell rendezni, ebben az esetben én úgy gondolom, hogy mivel akik aláírták, azok a világkiállítás megrendezését szeretnék, ezért az õ szavazataikkal nem történik visszaélés. (Moraj az ellenzék soraiban. Közbeszólás: És az Alkotmány?) És a megegyezés, úgy gondolom, nem lehet lehetetlen, hiszen hallottunk arról informális csatornákon, hogy viszonylag kis összegrõl folyik az alkudozás a színfalak mögött. Nyilvánvaló, hogy ez a 100 milliárd, amit Demszky Gábor úr a fõvárosi közgyûlésnek írott jelentésében leírt, az irracionális dolog. (Közbeszólás a bal oldalról: Igen?) Nyilván nem lehet a budai barlangokat, Aquincumot a világkiállítás kontójára rendbe hozni, restaurálni, azonban lehet egy olyan józan kompromisszum, lehet egy olyan összeg, amelyik mindkét fél számára kielégítõ. És majdhogynem biztos vagyok benne, hogy kérésem pusztába kiáltott szó lesz, mégis azt szeretném, hogyha véget érne ez a süketek párbeszéde, megegyezés születne ebben a kérdésben az érintettek között, és konszenzussal tudnánk dönteni a világkiállítás megrendezése mellett. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Szabad György képviselõ úr kért reagálásra lehetõséget. DR. SZABAD GYÖRGY (az Országgyûlés Elnöke): Tisztelt Országgyûlés! Török Ferenc tisztelt képviselõtársam megkérdezte, hogy miért nem jutott el a képviselõkhöz a fõváros nekem megküldött, 1991. október 10-i határozata. Legyen szabad azt mondanom, hogy én a külsõ felektõl érkezõ határozatokat minden esetben az illetékes bizottsághoz küldöm meg, azzal, hogy foglaljanak állást, illetve tegyék meg a szükséges lépéseket. Kívûlrõl mondhatom, most nincs módom az irattárban ellenõrizni, ez történt ennek a határozatnak az ügyében is, amit egyébként minden érdemleges részében a sajtó ismertetett. De hadd tegyek hozzá valamit. Nemcsak ezt a határozatot értelemszerûen nem küldtem szét az Országgyûlésnek, hanem a hozzám e körben érkezett rendkívûl sok egyéb állásfoglalást sem, amelyekrõl általánosságban csak azt mondhatom, hogy e ponton teljesen egyetértek Palotás Jánossal, mert minden megnyilatkozó gazdasági testület, az önkormányzatoknak is többsége a világkiállítás mellett foglalt állást. Köszönöm. (Szórványos taps.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyûlés! Ma terv szerint 20 óráig ülésezünk. Szeretném röviden tájékoztatni képviselõtársaimat, hogy még tíz képviselõ szándékozik felszólalni. (Zaj.) Talán figyelemmel lesznek arra, hogy ma 8 óráig ülésezünk. Megadom a szót Mádi László képviselõ úrnak, FIDESZ (Jelzik, hogy Csóti György fel kíván szólalni). Igen. Egy pillanat Csóti úr, már megadtam a szót Mádi László képviselõ úrnak.

MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Megmondom õszintén, nem gondoltam volna, hogy ebben a Házban én még egyszer a világkiállításról mondok véleményt, hiszen a budapesti közgyûlés és a Demszky-Kupasajtótájékoztató után megnyugodva már elkönyveltem magamban a nemleges választ. Én ugyanis - tisztelt képviselõtársaim - mint Nyíregyházán élõ, Szabolcs-Szatmár-Beregben megválasztott képviselõ mindvégig elég szkeptikus voltam az expo megrendezhetõségét illetõen. Ugyanis lehet érvelni azzal, hogy az expo hosszabb távon milyen elõnyökkel jár, s talán még Budapest vonatkozásában is lehetne elõnyös dolgokról beszélni, bár jómagam nem vagyok róla meggyõzõdve, hogy Budapest összességében jól jár. De minden érzékem azt mondja, hogy két szempontból nem lehet pozitívnek ítélni az expo hatását. Ez a két szempont a környezetvédelem ügye és a vidék, ezen belül pedig különösen az alföldi rész gazdasági érdeke. Ne feledkezzünk el - Hölgyeim és Uraim -, hogy minden ilyen típusú gazdasági döntés egyfajta újraelosztást jelent. Bizonyos rétegek és régiók nyerhetnek az ügyön, míg mások veszítenek. Ez így van rendjén, úgyhogy az ilyen esetekben két dolgot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy nemzetgazdaságilag milyen a beruházás egyenlege. S itt az sem mindegy, hogy a befektetés milyen hosszú távon térül meg, hiszen nem szabad elfeledkezni arról, hogy a költségek mindig elõbb jelentkeznek, mint a hasznok. Ebbõl a szempontból az is megállapítható, hogy legalábbis hazárdírozásnak minõsül az eddigi tevékenység, hiszen mind a mai napig nem kaptunk korrekt és minden lényeges részletre kiterjedõ megvalósíthatósági tanulmányt. Legalábbis számomra, aki közgazdász lévén sokkal inkább hiszek a számoknak, mint a vágyaknak, az Állami Számvevõszék és a Magyar Nemzeti Bank véleménye ezen kételyeimet csak erõsítette. A másik szempont, s itt jön közbe az újraelosztás jellege, hogy az expo vajon a kívánatos irányba befolyásolja-e - mondjuk - a terület- és településfejlesztési koncepciónkat. S itt meg kell állapítanunk, hogy például a legelmaradottabb térségnek ismert Szabolcs-Szatmár-Bereg megye látható módon képtelen lenne ebbe a rendezvénybe érdemileg bekapcsolódni, mivel nincsenek meg hozzá a közlekedési, távközlési és egyéb feltételei. Nem véletlen, hogy a vidék támogatására olyannyira számító Baráth úr nem tervezett egyetlen rendezvényt sem ebben a megyében. S azt is elfelejtik megemlíteni, hogy például a megyénk közgyûlése támogatta ugyan az expo megrendezését, de ugyanakkor olyan feltételeket is megfogalmazott, ami nyilvánvalóan nem fér bele a 30 milliárdos költségvetési pénzbe. Ez érthetõ is, ismerve például közlekedési adottságainkat s egy világkiállítás igényeit. Ugyanaz a helyzet tehát, mint a jelenleg meghirdetett MSZP-állásponttal, ahol is elviekben támogatják az expot, de csak olyan, számomra egyértelmûen alapvetõ és nélkülözhetetlen feltételek teljesülése esetén, amire nyilvánvalóan nincs reális esély. Véleményem szerint lehet és kell is nagy ünnepségeket rendeznünk honfoglalásunk 1100. évfordulóján, de az expo, különösen egy második kategóriás nem emelné annak fényét. Mind Kádár miniszter úr, mind Siklós miniszter úr a budapesti közgyûlési döntés utáni nyilatkozataiban elismerte, hogy a költségvetési pénz Budapestre ment volna, s ott is csak a legszükségesebb beruházásokra. Sõt Siklós miniszter úr ezek után egy nemes gesztussal beígérte ezt a 30 milliárdot, a budapesti önkormányzatot büntetendõ, a vidék fejlesztésére. Nem biztos, hogy így kellene a dolgokat rendezni, de azért remélem, hogy ezek után végleg lehullt a vidéki képviselõtársaim szemérõl a hályog. Nézzük meg - képviselõtársaim - egy kicsit alaposabban a törvényjavaslatban szereplõ tételeket, s felejtsük el említett minisztereink hirtelen felindulásból elkövetett szavait. Ha végignézünk a törvényjavaslat mellékletében felsorolt beruházásokon, akkor nem nehéz rájönnünk, hogy köztük csak fõvárosi címlet található. Megint csak nem lehet félreértésrõl szó, s még az se jöhet számításba, hogy esetleg a tartalék szolgál vidéki célokra, hiszen a fõcím kimondja, hogy ezek mind fõvárosi infrastruktúrális beruházások. A megjegyzés rovatban a lap alján az is oda van írva, hogy ez a 17 milliárd a folyó áron 30 milliárdnak felel meg. Tehát szó sincs arról, hogy itt még bizonyos bújtatott vidéki pénzek lennének esetleg tartalékban. Megértem én a korábbi vitában felszólaló MDF-es Pap András képviselõtársamat, amikor abban a reményében adta támogatását az expo-hoz, hogy az a saját városának, megyéjének segít. Ezért támogatták a városok és a megyék is,

hiszen nem akartak kimaradni a zsírosnak látszó osztozkodási lehetõségbõl. Így természetes ez. Nem kívánhatja senki józan ésszel azt, amivel esetleg a nemleges döntés miatt Budapest szembenéz, történetesen, hogy kimarad az elkövetkezendõkben minden jóból, amit a költségvetés felkínálhat. S különösen nem várható ez a nehéz, hátrányos helyzetben lévõ régióktól, amelyek nagyon is rá vannak szorulva a központi segítségre. Vetkõzzük le álszemérmünket, s mondjuk ki, hogy amennyiben az expót akarjuk s támogatjuk, akkor a jelenleginél nagyobb, népesebb - hiszen ezért nem fognak feljönni a szabolcsi, borsodi ingázók a budapesti munkákra dolgozni - s nagy valószínûséggel egy környezetileg szennyezettebb Budapestet akarunk. Szembemegyünk azzal a tendenciával, amit a hetvenes évek iparpolitikája megcélzott szerintem céljában helyesen, de módszerében rosszul -, hogy Budapestet tehermentesítse, s a vidéket fejlessze. Szembemegyünk azzal a mostani kialakított településpolitikával is, ami az egyes normatíváknál, a céltámogatásoknál és a hátrányos helyzet miatt meglévõ kiegészítõ támogatásoknál érvényesül, nevezetesen, hogy megpróbáljuk növelni a falvak népességmegtartó erejét. Szerintem ezért nem az expot kell támogatnunk, hanem Budapest tehermentesítésére kell törekednünk, s a vidéki infrastruktúraberuházások segítségével az elmaradott térségek problémáját kellene szem elõtt tartanunk. S még egyszer vegyük észre, hogy míg a 90 májusában - itt található -, lévõ tervezetben szerepeltek is vidéki beruházások, hiszen a tervek és a számok is jóval nagyobb szabásúak voltak, addig a most megszavazásra került törvényjavaslatból módszeresen kiirtották ezeket. Megjegyzem, teljesen érthetõ módon, hiszen a 30 milliárd forintba nem férnek bele mindezek a beruházások. Aki tehát olyan területfejlesztési politikát akar, ahol a költségvetési pénzek zömében a vidék felzárkóztatását kell, hogy segítsék - ez meggyõzõdésem szerint Budapest érdeke is -, az nem szavazhatja meg az expót. Aki olyan területfejlesztési politikát akar, amelynek az a célja, hogy bekapcsoljon ma még elzárt régiókat a fejlõdésbe, és nem ott akar munkahelyeket és vállalkozói megrendeléseket teremteni, ahol már egyébként is az átlagnál messze több van, az nem szavazhatja meg az expót. Aki úgy érzi, hogy az egyéni kerületben lévõ választók nem részesülhetnek a kétes esélyû és a természetébõl adódóan igen kockázatos beruházás remélt hasznaiból, az szintén nem szavazhatja meg az expót. A negyedik "nem"-et, képviselõtársaim, nekünk kell kimondani. Köszönöm a figyelmet! (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK: Igen. Csóti György képviselõ úr ügyrendi kérdésben jelentkezett, de kérem, hogy elõtte adjuk meg a lehetõséget viszonválaszra dr. Török Ferencnek. Kérem!

DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Elnök Úr. Tisztelt Ház! Nem reagáltam volna az elnök úr elõbbi, kétperces hozzászólására, ha nem tette volna azt hozzá, hogy a képviselõk egyébként is ezt a fõvárosi határozatot megismerhették volna az újságokból. Én azt hiszem, hogy egy ilyen fontos kérdésben egy képviselõnek nem az újságokból kell tudomást szereznie vagy nem tekintendõ forrásnak egy ilyen kérdés. Én annyit fûznék hozzá, egyébként is nem abban a szövegkörnyezetben mondtam, hogy bármiféle bántó lett volna az elnök úrnak vagy mulasztást róttam volna fel, csak úgy gondoltam, hogy egy négyoldalas határozat, amit Pál László képviselõtársam is kifogásolt, hogy nem érkezett hozzá, és az ahhoz csatlakozó hétoldalas tájékoztató talán megkönnyítette volna azt a döntést és azt az álláspontot, amit a fõvárosi közgyûlés ebben a kérdésben képvisel. Most már akkor körülbelül még egy mondattal kiegészíteném, hogy ezt a határozatot és az ezzel kapcsolatos anyagot nemcsak az elnök úrnak küldte meg a fõpolgármester úr, hanem megküldte a Kormánynak is, név szerint Antall József miniszterelnök úrnak, itt van a levélmásolat a kezemben. Úgy gondoltam, hogy a Kormánynak lett volna elsõsorban kötelessége, hogy egy ilyen kérdésben, ahol a fõpolgármester nem tud felszólalni a Parlamentben, ezt a képviselõk tárgyalására ismertessék a közgyûlés mellett. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Csóti György képviselõ úrnak.

CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1996-os világkiállításra vonatkozó törvénytervezettel kapcsolatban már számos hozzászólás elhangzott. Úgy gondolom, hogy az érveket és ellenérveket szinte végtelenül lehetne folytatni, a szakszerû vagy az érzelmi vitát tovább lehetne vinni, én azt hiszem, hogy ennek nem sok értelme van. Én azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy zárjuk le az általános vitát. (Közbeszólás a FIDESZ soraiból: Népszavazás kell!) Teszem ezt abban a tudatban, hogy a törvénytervezetre vonatkozó eddig benyújtott módosító javaslatok a törvénytervezet egészét érintik, így a részletes vita megnyitása után, jövõ héten, annak lezárásáig bárki tehet még bármilyen csatlakozó módosító indítványt. Ezért ismételten javaslom a tisztelt Háznak az általános vita lezárását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps. Halk fütty a baloldalon).

ELNÖK: Igen. Tisztelt Országgyûlés! Ügyrendi javaslat hangzott el. Csóti György képviselõ úr azt javasolta, hogy a világkiállítással kapcsolatos általános vitát zárjuk le. Szavazásra teszem fel a kérdést. (Zaj, mozgás, moraj.) Kérdezem, hogy a tisztelt Országgyûlés, képviselõtársaim egyetértenek-e azzal, hogy az általános vitát zárjuk le? Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.)

RAJKAI ZSOLT, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára: Kevesen vagyunk, be kell szólítani a képviselõket! ELNÖK: Bocsánat, igen. (Az eredményjelzõ táblán megjelenik az eredmény. Határozatképtelen az ülés.) Köszönöm. Tisztelt Országgyûlés! Jelenlét-ellenõrzést tartunk. (Zaj.) Kérem képviselõtársaimat, fáradjanak helyükre, kérem a táblát letörölni. (Közbeszólás: Kövér úr, miért nem ül le?) Igen. Kérem képviselõtársaimat, fáradjanak a helyükre. (Kónya Imre: Néven kell szólítani õket! Ott ül a páholyban Kövér László!) RAJKAI ZSOLT, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára: Jegyzõkönyvbe kell venni! Bizottsági elnök! ELNÖK: Igen. Kövér László képviselõ urat is kérem, hogy helyére szíveskedjék fáradni +(taps a kormánypártok oldaláról. - Kövér László távozik az ülésterembõl.)+ vagy ez is megoldás. (Közbeszólás: Tûrhetetlen! Rajkai Zsolt: Jellemzõ!) Tisztelt Országgyûlés! Jelenlét-ellenõrzést tartunk. Kérem, nyomják meg az "igen" szavazógombot. (Megtörténik.) Tisztelt Országgyûlés! Az 5 államtitkárral határozatképes az Országgyûlés. (Rövid szünet.) Igen, 195-en vagyunk jelen, tehát ismét szavazásra teszem fel Csóti György képviselõ úr ügyrendi javaslatát. Kérdezem a tisztelt Országgyûlést, egyetért-e azzal, hogy az általános vitát zárjuk le. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik. - A FIDESZ több képviselõje távozik a terembõl. - Soós Károly Attila: Név szerinti szavazás kell! - Taps a kormánypártok oldaláról, amikor a kijelzõtáblán megjelenik az eredmény, amely újra határozatképtelenséget mutat - 136 jelenlévõ) Tisztelt Országgyûlés! Folytatjuk az általános vitát. Megadom a szót Csizmadia István képviselõ úrnak, Magyar Demokrata Fórum. (Közbeszólás: Visszalépett!) Kérem szépen, még egy megoldás van, ennyit

mondhatok talán elnökként, hogy a felszólalók elállnak a szólástól. (Szórványos taps.) Igen, ez is egy megoldás. Ennyit talán mondhatok. Csizmadia István nincs a helyén, következik dr. Szigethy István képviselõ úr. DR. HORVÁTH JÓZSEF jegyzõ: Jávor Károly következik most+ (Zaj.) DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés!+ (Zaj.) ELNÖK: Igen. Bocsánat. Igaza van jegyzõ úrnak, ebben az esetben egy másik MDF-es képviselõ következik, Jávor Károly képviselõ úr. (Szigethy Istvánnak:) Elnézést kérek képviselõ úr!

JÁVOR KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr! A Ház hangulatából arra következtetek, hogy az lenne a helyes, hogyha most visszalépnék. Ezt azonban csak egy feltétellel teszem meg, hogyha a részletes vitában a hozzászólásomban elviselik az egyébként általános vitába tartozó érveimet is. (Közbeszólások: Szó sem lehet róla! Nem viseljük el! - Elviseljük! - Zaj.) Köszönöm szépen, elfogadom azt a jogi érvelést, hogy ezt nem lehet, ezért megpróbálom röviden összefoglalni a mondandómat. Én nagyon nagy figyelemmel hallgattam képviselõtársaim; Szeleczky Zoltán, Rudics Róbert és társai elhangzott véleményét, akik nemcsak a mai nap, hanem az elmúlt viták során is felsorolták, hogy a világkiállítás milyen elõnyökkel jár, milyen szép feladat ez. Én ezekkel az érvekkel teljes mértékben egyetértek, és éppen azért, hogy ez igaz legyen és így lehessen, ezért mondom el újra és újra makacsul a gondolataimat. Mégpedig egy olyan szakemberként, aki a világkiállítás ötletének megszületése óta, tehát 1981 óta figyelemmel kísérem ennek az egész egyedfejlõdését. Erre vonatkozóan egyébként nagyon tanulságos olvasmány - mindenkinek ajánlom a figyelmébe, hogy az elõzõ Parlamentnek, korábbi képviselõtársaimnak is voltak fenntartásai, ugyanis az elõkészítéssel kapcsolatban egy, az elõkészítést ellenõrzõ ideiglenes bizottságot hoztak létre, amely elkészítette a jelentését, átadta a házelnök úrnak, Szabad György úrnak - mindenkinek ajánlom a figyelmébe. Azért nem megy a hajó, mert a gõz nem a gépekre, hanem a sittre van állítva, mondta Józsi bácsi a régi viccben. Nekem az a véleményem, hogy a kérdések legnagyobb részét higgadtan és nyugodtan, szakmai vitákban, tehát érvek csatájában el lehetne intézni. Ezzel szemben nagyon furcsán érzem magam ebben a vitában, ahol az egyik oldalon elhangzik, hogy véleményük szerint, véleményeik szerint miért nem lehet ezt az adott világkiállítást - és szeretném itt is kettéválasztani gyorsan, hogy nem általában az expót megrendezni Magyarországon, hanem ezt az expót. Tehát elhangzanak az érvek, hogy miért nem lehet, a vitatkozók másik tábora pedig makacsul azt hajtogatja, hogy õ akar világkiállítást csinálni. Nézetem szerint ha valaki azt mondja, hogy miért nem lehet, arra az lenne a válasz, hogy miért lehet. Szeretném elõrebocsátani, hogy meggyõzõdésem szerint van ilyen megoldás, a világkiállítást itt Magyarországon ezt a világkiállítást - meg lehetne csinálni, csak nem így. (Szórványos taps.) Természetesen tehát meg lehet rendezni ezt a világkiállítást, de mint minden beruházásnak, ennek is feltételei vannak. A rengeteg elõnyt, amit hallottunk, az érvényes általában egy világkiállításra. Itt azonban nem a világkiállítás ideájáról kell döntenünk, hanem egy adott világkiállításról. A Programiroda szerint minden rendben van. Ez azonban nézetem szerint nem hit és akarat kérdése, hanem alapvetõ kérdések tisztázásának a kérdése. Lehet, hogy még most is vannak alapvetõ és tisztázatlan kérdések, most, amikor a törvénytervezet szerint idén december 31-ig részletes rendezési tervet kell készíteni az expóval kapcsolatban. Meg kell, hogy állapítsam, hogy vannak, még most is

vannak tisztázatlan kérdések. Szeretném idézni õket, legalábbis azokat, akik elmondták, azt, amit Békesi képviselõ úr elmondott, amit Pál László képviselõtársam elmondott - ezek mind szakmai érvek. Ezekre a szakmai érvekre nézetem szerint a világkiállítás-pártiaknak és nem pártiaknak is válaszolni kellene, meg kellene próbálni válaszolni. Ennek a válasznak, ennek az információnak az ismeretében lehet dönteni, akkor vagyunk nézetem szerint döntési helyzetben, egyébként nem. Lehet, hogy igaza van azoknak akik azt állítják, hogy ezt a kérdést szakmai érvek alapján nem lehet eldönteni. Én ezzel nem értek egyet. Azt azonban már nagyon nagy hibának tartanám, ha úgy hoznánk politikai döntést, hogy meg sem fontoljuk ezeket a szakmai érveket. Az Állami Számvevõszék, a Magyar Nemzeti Bank, és tõlük függetlenül más szempontból az érveiket felhasználva és kiegészítve már többször elmondtam, elmondtuk a fenntartásainkat, a gondjainkat, felvetettük azokat a kérdéseket, azokat a szakmai kérdéseket, amelyeket tisztázni kell egy jó világkiállítás megrendezése elõtt. Ez megtörtént 1990 tavaszán, megtörtént 1990 õszén, 1991 tavaszán ismét, nyár elején a kérdések tisztázására én magam képviselõtársaimmal parlamenti vizsgálatot, parlamenti bizottság kiküldését javasoltam. Ezt a Ház leszavazta. Akkor felhívtam a figyelmet arra, hogyha odázzuk ezeket a kérdéseket, el fogunk jutni egy olyan helyzetbe, amikor az idõ sürgetésére való hivatkozással fogják vagy fogjuk majd megpróbálni a döntést kikényszeríteni. Most elérkezett ez a helyzet, a kérdéseket nem tisztáztuk és a miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy most aztán gyorsan döntsünk, mert nincs tovább idõ. Az Állami Számvevõszék az 1991. októberi véleményében azt állítja, hogy a világkiállítás megrendezésével kapcsolatos erkölcsi és pénzügyi kockázat az idõ múlásával fokozódott. A Társaság a Világkiállításért címû egyesület ugyanezt mondja, és Magyar Bálint korábban már elsorolta ezeket az érveket. Ezeket az indoklásokat, érveket, felszólalásokat természetesen le lehet söpörni, úgy lehet tekinteni, mintha el sem hangzottak volna. A Programiroda vezetõje 1991. november 14-én a környezetvédelmi bizottság ülésén arra a kérdésemre, hogy eleget tettünk-e a világkiállításokat szervezõ iroda által kiírt pályázat feltételeinek, azt válaszolta, hogy természetesen eleget tettünk, és különben is minden rendben van. A válasz tételes volt, meglepõen magabiztos és határozott. Különben is az a mi nagy hibánk, hogy nem olvassuk el a programiroda által készített anyagokat, amelyekbõl minden kérdésünkre választ kaphatunk. Nos, ezekrõl a dokumentumokról azt mondja az Állami Számvevõszék, hogy a törvényjavaslathoz mellékelt terjedelmes dokumentáció inkább gátolja, mint segíti a fontosabb kérdésekben való eligazodást. Nos, ezzel én egyetértek. De természetesen ezeket a véleményeket is le lehet söpörni, például egy egyszerû állítással, vagyis: természetesen kitöltöttük a kérdõíveket és teljesítettük a pályázat feltételeit. Mert azt ne felejtsük el tisztelt Képviselõtársaim, hogy egy pályázatról van szó, amelynek a feltételeit ha teljesítjük, ha képesek vagyunk teljesíteni, akkor elnyerhetjük a pályázatot, ha nem teljesítjük a feltételeit, akkor esélyünk sincs rá. Célszerû lenne tehát azt tisztázni, hogy ezeknek a pályázati feltételeknek eleget tettünk-e. Nos, mit nyilatkozik errõl Kovács István, a Hungexpo vezérigazgatója, aki Magyarországot a BIE, a világkiállításokat szervezõ iroda közgyûlésén képviseli? November 13-án nyilatkozta a következõket: június 5-én négy hónapot kértünk a felkészülésre - idén június 5-én -, figyelembe véve a Bécs visszalépése miatt kialakult új helyzetet. Azt kérték, hogy a magyar fél november elejéig tisztázzon néhány kérdést, hogy a BIE vizsgálóbizottsága november 10-e után a helyszínen ellenõrizhesse az elõterjesztés megalapozottságát. Ez nem történt meg, mondja Kovács István, a Hungexpo vezérigazgatója. Melyek voltak azok a kérdések? A négy kérdés közül az egyik a kiállítás végleges helyszíne. Tehát a pályázatnak ezt a feltételét például nem teljesítettük. Mi itt nyugodtan vitatkozhatunk, hogy milyen elõnyei és milyen hátrányai vannak általában az expónak, ha a pályázat feltételeit nem teljesítjük, bármennyire igazunk van, nem fogjuk elnyerni a pályázatot. A jelenlegi helyzetben én tehát attól félek, hogy a a sok bába közt elvész a gyerek, s nemsokára ki fogjuk önteni a fürdõvízzel együtt, és azért is szomorú vagyok, mert a jelenlegi helyzetben úgy tûnik, hogy kettõ, azaz kettõ választási lehetõségünk

van: vagy egy elégtelenül elõkészített beruházással sikerül bebizonyítanunk vagy sikerül visszájára fordítanunk az expoónak valamennyi elõnyét; a másik lehetõség, hogy nem rendezünk expót. Pedig lehetne ezt jól is megcsinálni, persze ennek az esélye egyre kisebb. Felhívnám arra is a figyelmet, hogy az utóbbi idõben nem is az expóról és a világkiállításról folyt a szó, hanem egész másról, egy alku bontakozott ki egészen grandiózus városfejlesztési elképzelésekkel kapcsolatban. Azt is tisztán kéne látni - mert én azt állítom -, hogy a budapesti közgyûlésnek igenis voltak szakmai érvei, ami alapján elutasította ezt a világkiállátást. De nézetem szerint azt figyelembe kellene vennie valamennyi képviselõnek és a fõvárosnak egyfelöl, hogy valamennyi elképzelésüket nyilvánvalóan nem lehet megvalósítani az expo terhére; második, hogy egyes elképzeléseiket viszont lehetne. Tehát nem szabad mereven elzárkózni ebben a kérdésben sem. Mit kell tennünk ahhoz, ha az exporól nyugodt lelkiismerettel akarunk döntést hozni? Elõször is tisztázni kellene azokat az elsõsorban gazdasági és tisztázandó kérdéseket. Másodszor. Teljesíteni kell a BIE-hez benyújtandó pályázat feltételeit. Tudomásul kell venni, hogy enélkül nem megy. Harmadik pedig: be kéne nyújtani egy jó törvénytervezetet. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dr. Szigethy István képviselõ úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Országgyûlés! Deutsch Tamás és Török Ferenc felszólalása után gondolkodtam, egyáltalában marad-e még olyan mondanivalóm, amely miatt érdemes felszólalnom, aztán Rudics Róbert felszólalása meggyõzött, hogy igen, még maradt. Harmadik napja tárgyaljuk a világkiállítás témáját, de minek? Az expozében Kádár Béla miniszter úr, még mielõtt bárki az ellenzék körébõl szóba hozta volna, elébe ment egy nagyon lényeges kérdésnek, és bejelentett, hogy itt kétharmados szavazás lesz. Azóta - teljes egészében egyetértek Gyurkó János felvetésével - semmi érdemi nem történt. Tiszteletköröket tettek mindkét oldalról, az ellenzék továbbra is megerõsítette azt az álláspontját, amelyet már nagyon világosan kifejtett a vezérszónoklatokban. Akkor tulajdonképpen miért vagyunk itt? Van-e értelme annak egyáltalában, hogy ha a Kormány meg van gyõzõdva arról, ebbõl a törvénybõl újabb lényeges lépések nélkül nem lesz semmi, akkor az év vége felé, a költségvetés, az adótörvények elõtt vane értelme, hogy egy esetleg két és fél év múlva bekövetkezõ országgyûlési választásokhoz elõzetes propagandát folytathassanak itt képviselõk a lakókörzetükben vagy egyébként az ország elõtt. Az egész vitának a lényegét Jávor Károly kitûnõen megfogta. Az ellenzék konkréten kritizál, a kormánypárt oldaláról viszont egy általános világkiállítás képét próbálják mndenképpen megindokolni. Ennek semmi értelme. Valóban, ezekre a konkrét fölvetésekre, de nemcsak az ellenzék fölvetésére, a fõváros felvetésére, a Számvevõszék felvetésére, a Nemzeti Bank felvetésére, a Pénzügyminisztérium felvetésére konkrétan illet volna válaszolni. Tulajdonképpen itt vagyunk azért, hogy mindenki tudja, egy színjáték folyik, ezt a törvényt a három ellenzéki párt le fogja szavazni, mert ezt már régen bejentette, és megy az idõ. Ebben a körben ezért - ha már fölvetõdött, amit az elõbbb mondtam, hogy itt tulajdonképpen a lakókörnyezetnek, a választókörnyezetnek valamiféle megdolgozása folyik - valamit a nevén kell nevezni. Itt most errõl a törvényrõl vitatkozunk, és nem egy általános expóról. Ennek a törvénynek a vitájában korábban már Böröcz István, aztán mások is, most pedig közvetlenül elõttem Rudics Róbert a vidék elõnyeirõl beszélt. Én nagyon megkérem a képviselõtársaimat, hogy térjünk vissza ehhez a törvényhez ismételten, olvassák el, hogy ebben a törvényben mi van, mert ebben szó van budapesti beruházásokról, szó van vitatott fõvárosi kötelezettségekrõl, csak egyrõl nincs egy szó se, a vidékrõl és a vidék fejlesztésérõl. Ezt pedig azért nem árt, ha a választók is tudják, és nem árt, ha esetleg Lenti környékén Rudics Róberttól ilyeneket kérdeznek, akkor megmondja, hogy ebben a törvényben bizony

errõl nincs szó. Mi van a háttéranyagban? Egy mondatot szeretnék még felolvasni. "Az ország relatív területi különbségei világkiállítással együtt, de enélkül is, a jövõben növekedni fognak." Én nem hiszen, hogy a Lenti környéki elmaradott körzetnek, az ottani választópolgároknak a megnyugtatását ez a mostani törvény szolgálná. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Rudics Róbert képviselõ úrnak.

RUDICS RÓBERT (MDF): Megköszönöm Szigethy Istvánnak, hogy ennyire aggódik a választókörzetem állampolgáraiért, választópolgáraiért. Szeretném neki elmondani, hogy ezt a világkiállítást nem lehet úgy megrendezni, ha nem létesülnek azok a kapcsolatok, amelyek összekötik a fõvárost az országnak a nyugati határaival, mert ha nem épülnek meg az autópályák, és nyilván nem költségvetési pénzbõl, de meg kell hogy valósuljanak idegenforgalmi célú fejlesztések, amelyek szintén munkalehetõséget kínálhatnak az ott élõ embereknek... És ezek az emberrek számítanak is arra, hogy a világkiállításhoz kapcsolódó egyéb rendezvényekbõl õk is profitálhatnak. Köszönöm szépen. (Soós Károly Attila: Milyen törvényjavaslatról beszéltél most?) ELNÖK: Szólásra következik dr. Török Gábor képviselõ úr, MDF.

DR. TÖRÖK GÁBOR (MDF): rövid leszek. Tisztelt Ház, Tisztelt Képviselõtársaim! Az éremnek van egy harmadik oldala is, Szigethy képviselõ úr. Magam is vidéki képviselõ vagyok, az agglomerációban élek, a választókörzetem szinte 100 0s agglomerációs övezet. Én a választóim érdekeit, és nem idegen, rámerõltetett politikai nézeteket képviselek, Mivel a körzetem a legszegényebb budapesti agglomerációs terület, és a régió fejlõdése várható a világkiállítástól, választóim nagy többsége és magam is a világkiállítás megrendezése mellettt teszem le a voksot. (Soós Károly Attila: És az adóemelés mellett.) Válaszolok erre is, az adóra. Az utóbbi hónapok munkaerõpiaci helyzetét áttanulmányozva azt tapasztalhattjuk, hogy Pest megyében, kiváltképpen az agglomerációban exponenciálisan emelkedik a munkanélküliek aránya. Jelenleg közel 16 ezer fõ, ez 100 0s emelkedés a tavalyihoz képest, míg az üres állások száma csak 397. A KSH adatai szerint 1996-ra expo nélkül akár 450 ezer munkanélküli is lehet. Az ellenzék, a világkiállítást ellenzõk azt szeretnék, hogy destabilizálják a nemzetgazdaságot. (Közbeszólások balról: Jézusom!) Igen. Skizofrén helyzet alakult ki, a fõvárosi közgyûlés néhány tagja Pest megye egymillió lakosa feje felett döntött, és kicsit tovább viszem, az ország feje felett döntött. Mi jogon? Budapest valamikor Pest megye megyeközpontja volt, ma egy fehér folt a megye térképén. Továbbmenve kérdezem: átérezték-e valaha is a fõvárosi önkormányzati képviselõk - én úgy fogalmazom, hogy egy városnak a fõképviselõi inkább, nem fõvárosi önkormányzati képviselõk -, hogy egy ország fõvárosának a képviselõi, nem sanda pártszándékok végrehajtói? Ha ezt valaha is érezték volna, nem idegenkendének, mint ördög a tömjéntõl, az expo és az 1100 éves évforduló összekapcsolásától. Az elõvárosból nézve azt kell megélnünk, hogy a fõváros elszigetelõdik. Nem vállalja fel sem közvetlen környezetének, sem a történelmi megyének, sem az országnak a gondjait. Feltehetõen ez a politikai célja az SZDSZ-FIDESZ többségû fõvárosi önkormányzatnak. Azaz Budapestbõl ne világváros, közép- európai centrum, hanem egy városállam váljék. Tisztelt Képviselõtársaim! Magam attól félek, és féltem a magyar népet, hogy a végszámla így szóljon: volt egy expo-tervünk, és volt egy fõvárosunk. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra kért lehetõséget Ungár Klára képviselõnõ. Megadom a szót.

UNGÁR KLÁRA (FIDESZ): Tisztelt Ház, Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretnék leszögezni valamit mint budapesti képviselõ és mint parlamenti képviselõ is. Budapesten a képviselõket azért választották meg, hogy Budapest érdekeit képviseljék. (Közbeszólások jobbról: Na nem egészen!) Ezért tisztelettel kérem önöket: ne mondják el századszor is, hogy Budapest nem a haza érdekében tevékenykedik. Itt van önök elõtt ez a törvénytervezet, itt van önök elõtt ez a lehetõség, hogy a haza felemelkedését, a destabilizálás vagy a stabilizálás problémáját megoldják. Ne passzolják a labdát most már át, itt van. Még van ugyan egy lehetõségük, az, hogy a népre, a választóikra bízzák annak eldöntését, hogy legyen-e világkiállítás, vagy nem. Köszönöm. (Taps a baloldalon.)

ELNÖK: Szólásra következik Kósa Lajos képviselõ úr, Fidesz.

KÓSA LAJOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt ház! A világkiállítással kapcsolatos törvényjavaslat vitájában már számtalan idézetet és citátumot hallottunk. Nem állt szándékomban ugyan, de most már engedjék meg nekem, hogy elmondjam azt, ami nekem errõl a világkiállításról eszembe jutott. Ez pedig egy filmben lejátszódó történet. Két marcona cowboy lovagol egymás mellett a sivatagban, egyszer csak az egyik leszáll a lováról, ledobálja magáról a ruháit, és beszalad a közeli kaktuszbozótba. Két-három perc múlva elõjön, testén karmolások, véres nyomok, a barátja megkérdezi: Te, mondd, miért szaladtál be a kaktuszbozótba? Erre a válasz: Pillanatnyilag jó megoldásnak tûnt. (Derültség.) Nos, az expo számomra pillanatnyilag jó megoldásnak tûnik. Azonban, hogy miért nem jó megoldás igazában, vagy valójában, annak a bemutatására a következõ módszert választottam: megpróbáltam tételmondatokba szedni az expo híveinek legfõbb állításait, és a legfõbb pozitívumokat, amelyeket az expóval kapcsolatban állítottak, és ezekrõl próbálom bemutatni, hogy ezek szerintem miért nem állják meg a helyüket. Az elsõ ilyen tételmondat az elmaradott térségekkel, és azzal a struktúrális problémával foglalkozik, ami abban jelentkezik, hogy Magyarországon van egy fõváros, vannak nagyon elmaradott területek, és az e területek közötti feszültséget kellene valamilyen módon oldani. Hogy az expo ebben mit segíthet, azt igazából központi vagy központi vezérfonal mellett nem lehet megmondani, hiszen akkor lehetne megmondani, hogyha lehetne vizsgálni azt a problémát, hogy az expo fejlesztési programja hogyan illeszkedik a Kormány meglévõ vagy készülés alatt álló, a válságban lévõ területek fejlesztési programjához. Mivel a Kormánynak ilyen érvényes, elfogadott programja nincs, ezért nehéz azt elemezni, hogy a két tervezetnek mi lehet a viszonya. Úgy tudom, hogy a Kormány mûhelyeiben már készülnek valamilyen tanulmányok, de ezek még nem elfogadottak, ezért nem lehet azt vizsgálni, hogy az exponak mi ezekhez a viszonya. Ezért azt kell megnézni, hogy milyen válságban lévõ területek vannak Magyarországon, és ezekhez hogyan viszonyul az expo. Az egyik, ilyen válságban lévõ terület - csak nagyon röviden - ezt úgy lehetne mondani, hogy depressziós térségek. Ezek korábban viszonylagos fejlett területek voltak, azonban jelentõs tõkével rendelkeznek, jelentõs szakképzett munkaerõvel, azonban azért, mert az az ágazat, amely mondjuk egy

ilyen térségben a gazdasági termelésnek a döntõ zömét adta, válságba került, ezáltal az egész térség egy ilyen lecsengõ, depressziós válságba került. Ilyenek például a bányavidékek, Borsod, Nógrád. Ezeknek a területeknek a problémáját az jelenti, ami a válságukat is okozta, vagyis ezeknek az ágazatoknak a válságba kerülése, a meglévõ nagy, lekötött tõke, és az adott struktúrában jelentkezõ munkaerõ. Ezekre a problémákra az expo egész egyszerûen nem tud mit mondani. A másik, válságban lévõ területtípus a hagyományosan fejletlen térségek típusa, ilyen például Szabolcs, Békés vagy Külsõ-Somogy. Ezeknek a területeknek az elmaradottságát nagyon bonyolult lenne most elemezni, azonban figyelemre méltó, hogy ezek a területek hosszú történelmi idõszakot tekintve is Magyarország elmaradott területeihez tartoztak, és megkockáztatható az a kijelentés, hogy a fejlesztésük valami hosszútávú, nagyon megalapozott, nagyon elõrelátó, elõregondoló programot és fejlesztési tervet igényel, arról nem is beszélve, hogy ezek a területek annyira kiesnek az ország peremszerû vidékeire, hogy az expo hatásai, esetleges pozitív hatásai ezeken a területeken gyakorlatilag nem nagyon érzékelhetõk. Egyébként sincsen olyan fejlesztési terv az expóban, amely mondjuk ezeknek a területeknek a könnyebb elérhetõségét biztosítaná. A harmadik, válságban lésõ területtípus pedig a túlfejlett területek típusa. Ilyen Magyarországon csak ellentmondásosan van, ez Budapest lenne, vagy lehetne. Azonban itt hozzá kell tenni, hogy ez nem tipikusan túlfejlett terület, hiszen olyan elmaradott, bizonyos dimenzióban olyan elmaradott területek is vannak Budapesten, amelyek nem jellemzõek egy túlnépesedett és túlfejlett területre. Azonban az expo fejlesztésének zöme kétségtelenül erre a területre koncentrál. Már csak azt kell megvizsgálni, hogy vajon ahhoz, hogy a Budapesten meglévõ, zsúfoltságból eredõ problémákat valamilyen módon orvosolni tudjuk, ahhoz olyan fejlesztésekre van-e szükség amilyeneket az expo megvalósítani kíván. Én egyáltalán nem tartom azt véletlennek, hogy azok a nagy fejlesztési elképzelések, amelyek például Budapest tömegközlekedési gondjainak az enyhítését lettek volna hivatottak megoldani, egészen egyszerûen nem szerepelnek az expóban. Én nem állítom azt, hogy az expóban kellene szerepelniük, hiszen tudjuk, hogy erre nincsen pénz. Én csak azt szeretném bizonyítani, hogy valamelyest megmutatni önöknek, hogy a város problémáiból adódó fejlesztési igények egyáltalán nem biztos, hogy azok az igények, amelyeket az expo megrendezéséhez kellene nekünk kielégíteni, vagy teljesíteni. Hadd utaljak például arra, hogy közismert probléma, és nagyon sokszor elhangzott már, hogy mennyire szükség lenne Budapest közlekedési gondjainak enyhítésében a délbudai metróra, vagy az észak-délbudai közúti összeköttetést biztonságosan megteremtõ útra. Ezekre a projektekre szükség van, de ezek nem szerepelnek az expóban. Ez azt mutatja, hogy igen, nem kézenfekvõ az, hogyha Budapesten infrastruktúrát kell fejleszteni és fejlesztünk Budapesten infrastruktúrát, akkor a kettõ találkozik, és azt mondjuk, hogy enyhítettük a gondjainkat. Sõt! Azt kell mondanom, hogy a harmadik típusú területi problémára - ez a túlfejlettségi probléma - egyáltalán nem biztos, hogy az expo jó megoldást kínál. A következõ nagy érvrendszer az infrastruktúra körül fogalmazódik meg, ezt röviden úgy lehetne jellemezni, hogy az országnak szüksége van infrastruktúrára és ezért infrastruktúrát kell fejleszteni, az expo zömmel infrastruktúrát fejlesztene, tehát minden nagyon jó, minden nagyon szép, és nagyon jó úton járunk. Ennek az érvnek a cáfolata részben hasonlít az elõbb elmondottakra, hisezen az is kézenfekvõ, hogy az országnak valóban nagyon súlyosak az infrastrukturális gondjai, mi is egyetértünk azzal, hogy infrastruktúrát kell fejlesztteni, annál is inkább, mivel valószínûleg az infrastruktúra Magyarországon növekvõ skálahozadéki szakaszban van, tehát kifejezettem megéri infrastruktúrát fejleszteni. Azonban egyáltalán nem biztos, sõt nem jelenti azt, hogyha expót fejlesztünk, és azzal fejlesztünk valamilyen infrastruktúrát, hogy az az infrastruktúra fejlesztési szükséglet, amire a jelen helyzetben, a jelen gazdasági helyzetben és a jelen infrastrukturális helyzetben Magyarországnak szüksége van. Sõt, én azt állítom, hogy ezek zömmel nem esnek egybe. Éppen ezért azt gondolom, hogy az infrastruktúrafejlesztésre hivatkozni az expo melletti érvként legalábbis bizonytalan. A harmadik ilyen tételmondat a multiplikátorhatás körül fogalmazódik meg. Ugye, ez azt jelenti, hogy az expo nyújtotta beruházások azok a gazdaságban keresletet támasztanak, megrendeléseket jelentenek, a különbözõ

magyar és külföldi vállalatok elkezdenek termelni, ezek pótlólagos keresetet teremtenek, és az egész beruházásmennyiség ilyen multiplikátorszerûen szétárad a gazdaságban. Ezzel a probléma a következõ: ha versenyalapon kívánjuk azt az expót megrendezni, vagyis ez azt jelenti, hogy az adott beruházási projektekre pályázatot írunk ki, és megversenyeztetjük a lehetséges beruházókat vagy kivitelezõket. Akkor valószínûsíthetõ az a helyzet, hogy a magyar megrendelõk, tekintettel arra, hogy speciális problémákról, illetõleg szûk határidõkrõl van szó, ki fognak szorulni zömmel - nem mindegyik nyilvánvalóan, nagy részük ki fog szorulni - ezekrõl a versenytárgyalásokról. Ebben az esetben, amennyiben külföldi vállalatok a kivitelezõk, a multiplikátor-hatás már erõsen megkérdõjelezõdik, hiszen ez külföldi vállalatoknak külföldi technológiáknak, küldöldi szakembereknek biztosít munkát. Ha valamilyen módon biztosítani kívánjuk, hogy a magyar megrendelõk, pontosabban a magyar kivitelezõk jussanak jelentõs mennyiségben munkához, akkor annak a veszélye áll fenn, hogy egy egyébként is jelentõs kapacitásfelesleggel rendelkezõ ágazatot tartunk életben, és ennek az ágazatnak a strukturális átalakulását késleltetjük. Vagyis igaz, hogy ebben az esetben, ha hazai megrendelõk kapják a megrendeléseket, jelentkezik egy multiplikátor-hatás, csakhogy az a helyzet, hogy a véleményünk szerint jelenleg ezeket a kapacitásokat nemhogy életben kellene tartani, hanem meg kellene engedni, hogy ebben az ágazatban jelentõs struktúraváltás következzen be. Ezért azt mondhatom, hogy a multiplikátor hatás az egyáltalán vagy nem jelentkezik vagy pedig pontosan, hogy káros hatásokat fejt ki a gazdaság számára. A negyedik tetszetõs érvcsoport az a munkanélküliség problémája. Ugye itt az expo-támogatók azt mondják, hogy az expo munkahelyeket teremt és ezáltal felszívja a magyar munkanélküliek egy jelentõs részét. Na, most ezzel a tetszetõs állítással az a probléma, hogy figyelmen kívül hagyja a Magyarországon meglévõ munkanélküliség szerkezetét. Ennek van egy területi és egy szakmai szerkezete. A területi szerkezet, arra már utaltam, addig, amíg mondjuk Pest megyében és Pesten, augusztusi adatok, 35 000 munkanélküli található, addig ezzel szemben vidéken 219 000 munkanélküli található, és ezeknek a zöme az ország olyan válságban lévõ peremterületein él, amit már említettem: Baranya, Szabolcs, Nógrád, Borsod. Ráadásul ennek a felesleges munkaerõnek a képzettségi struktúrája az olyan, hogy vagy olyan speciális szakértelme van, amely nehezen forgatható át és jelenleg válságban lévõ ágazatokban használható igazán: bányászat, kohászat stb., vagy pedig egyáltalán nem szakképzett ez a munkaerõ, hanem egyszerûen egy jelentõs szakképzetlen munkaerõ-kínálat van. Ezeket, hogy mennyiben tudja az expo fejlesztése felszívni, ez két dolog miatt problémás. Az egyik az az, hogy tekintettel a szûk határidõkre és valóban a színvonalbeli különbségekre, egyáltalán nem valószínû az, hogy itt tömegével jelentkezik a szakképzetlen vagy a szükségleteknek nem megfelelõ szakképzettségi struktúrájú munkaerõ-feleslegre kereslet. Ennek a munkaerõ feleslegnek a területi elhelyezkedését tekintve pedig külön problémát vet fel, hogy hogyan lehet azt megoldani, ha ez mégis jelentkezne, az ország távolesõ vidékein élõ emberek, akik most jelenleg munka nélkül vannak, vajon hogyan tudnak Pesten állást találni ezzel kapcsolatban, hol lehet õket elszállásolni, hol lehet õket normális emberi körülmények között elhelyezni. Összességében errõl az érvrõl azt lehet mondani, hogy nem kizárt, hogy az expo bizonyos munkanélküliséget felszív, azonban ne legyenek illúzióink, pontosan a területi és a szakképzettségi struktúrákban jelentkezõ problémák miatt, hogy ez úgy jelentkezik, hogy csináljunk expót, mert az gyakorlatilag megszünteti vagy jórészt elszívja Magyarországon a munkaerõ-felesleget. Ez egyáltalán nem igaz így. Összegezve, és akkor még egy mondatot hadd mondjak hozzá, az viszont a finanszírozás oldaláról egészen biztos, azért, mert rövid a határidõ és feszítõ ez a határidõ, bizonyos objektumokat, bizonyos projekteket meg kell valósítani, fel kell építeni, kapacitások kellenek hozzá stb., stb., hogy ez kimutathatóan, és a tapasztalati tények ezt igazolják, minden beruházás esetén egyszerûen növeli a költségeket. Tehát ez relatíve drágább beruházás, mint hogyha ezt kényelmesen, idõben elnyújtva, optimális kapacitás alkalmazása mellett lehetne megvalósítani. Annak a négy érvnek a hatására, illetõleg ennek a finanszírozási megjegyzésnek a hatására, én így tudnám összegezni az expo megítélését, hogy a területi feszültségeket nem enyhíti ez az expo, a munkanélküliségre gyakorolt hatása az csekély, a gazdasági élénkítõ hatása kétséges. Olyan infrastruktúrát fejleszt, amelyre nem biztos, hogy nekünk szükségünk van ebben a jelenlegi helyzetben,

viszont az elmondható, hogy ez rendkívül drága fejlesztés. Összességében azt mondhatom, hogy ezért mi nem tudjuk támogatni az expo megrendezését. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék visszautalni az elmúlt heti vitára, amikor is arról volt szó, hogy az expo-vita kapcsán gazdaságpolitikák, gazdaságpolitikai filozófiák ütköznek. Én akkor azt állítottam, hogy az én véleményem szerint az expo az egy nagy fejlesztési program, jelentõs állami kiadásokkal jár, és alapvetõen egy keresletélénkítõ gazdasági program. Hogyha tekintetbe vesszük, hogy honnan finanszírozható ez, és itt a Programirodának a kiadott közleményeit, megjelent újsághirdetéseit végigvizsgálva láthatjuk, hogy azért a sajáterõs, tehát a befektetõi részvétel, még a Programiroda által tervezettben sem haladja meg az expo forrásainak az 50át. Teljesen nyilvánvaló, és ezek a legoptimistább számítások, de például a Magyar Hírlapban a sajáterõs részvétel az expo, pontosabban a világkiállítási iroda anyagában mindössze csak 10 Tehát ilyen számok között ingadozik a befektetõi részvétel. Nyilvánvaló, hogy a többi forrást azt valahonnan meg kell teremteni. Na most, honnan lehet ezt megteremteni? Egyrészt külsõ adósságból. Nyilván, azt gondolom, hogy Magyarországon senki sem képviselhet igazán olyan fejlesztési projektet, amely jelentõs külsõ adósságnöveléssel jár. A másik lehetséges finanszírozási forma, az nyilván az adóemelés, de tudjuk azt, hogy ez rendkívül népszerûtlen egyébként is az országban, ráadásul nagyon feszített a költségvetés, nagyon nagyok a lakosság adóterhei, tehát ennek a lehetséges finanszírozási útnak is nagyon erõsek a korlátai. A harmadik lehetséges finanszírozási út pedig a belsõ államadósság növelése, és ezzel mintegy késõbbre hárítjuk át azt a terhet, amit az expo felépítése jelent. Na most, akármelyik valósul meg, tekintettel arra, hogy ebben a költségvetésben felesleges források vagy szabad források nem állnak rendelkezésre az expo megrendezésére, hanem hogyha rendelkezésre állnak, a költségvetési hiányt növeli, hiszen ez egy kiegyensúlyozatlan költségvetés, ez azt jelenti szerintünk, hogy az expo felépítése és ennek az ára, hogyha belsõ adósságállomány-növekedésben jelentkezik, akkor ez azt jelenti, hogy a következõ generációkra hárítjuk át annak a költségét, hogy mi most expót fogunk rendezni, és ehhez egyszerûen mi nem akarunk hozzájárulni és nem is tudunk hozzájárulni, hiszen nekünk ezt rendkívül nehéz elfogadni, hogy egy expo fejlesztést a következõ generációkra hárítunk át. Azonban, hogy nemcsak a FIDESZ-nek nehéz ezt elfogadni, hanem a közgazdasági elméletben is rendkívül problematikus a fejlesztéseknek ez a formája. Engedjék meg, hogy a Musgrave házaspár: Public finance in theory and practice címû munkájából idézzem a következõ részt:+ (Közbeszólás jobbról: Kímélj meg!)+ " Jóllehet a tehermegosztás, teheráthárítás mechanizmusa használható egy állami, közösségi beruházás költségeinek idõbeli szétterítésére, eloszlására, ám sajnos nem használható egy fejlesztési program költségeinek szétterítésére. Ennek az az oka, hogy egy ilyen program önmagában is megköveteli, hogy az összes tõkeberuházás nõjön. Ám semmivel sem juthatunk közelebb e cél eléréséhez, ha az állami tõkefelhalmozást belsõ hitelbõl finanszírozzuk, mivel ez a magánberuházások egyidejû visszaesését vonja maga után. Így sajnálatosan a belsõ eladósodáson keresztül történõ tehermegosztás mechanizmusa épp abban az esetben nem alkalmazható, amelyben pedig a leginkább megfelelõnek tûnik." Ezt természetesen abban a kétpercesben, amelyben megpróbáltam ezeket a gondolatokat felvázolni, nem tudtam ilyen részletesen elmondani, azonban Kádár Béla úr reflexiójában azt állította, hogy én valószínû járatlan vagyok a közgazdaság-tudományban, hiszen különbséget tehetnék a keresletélénkítõ és a kínálatélénkítõ gazdasági programok között, és az õ állítása szerint az expo az kifejezetten nem keresletélénkítõ, hanem kínálatbõvítõ gazdaságpolitika volt. Hogyha valaki kíváncsi a pontos szövegre, nem akarom felolvasni, itt van a jegyzõkönyvben. És õ arra is utalt, hogy nézzek utána a közgazdasági irodalomban. Én utánanéztem, ezért aztán azt mondom, hogy tényleg õ is azt fejtegette, hogy nem akar közgazdasági iskolamester szerepben játszani, tényleg nem szerencsés, mert egyszerûen nincsen igaza ebben az állításban. Szeretném felolvasni, hogy hogyan definiálódik a kínálat oldali közgazdaságtan Pearce: The dictionary of modern economics címû munkájában, amely egy ilyen közgazdasági kézikönyvnek mondható. (Derültség. Zaj.) "A kínálatösztönzõ gazdaságpolitika, illetve az azt elméletileg megalapozó kínálat-oldali közgazdaságtan a

termelési tényezõk kínálatát és hatékony felhasználását akadályozó gátak leépítésére összpontosít. E gátak közül a legfontosabbnak a munkára és a beruházásra való ösztönzöttség hiányát tartják, ami az adók szerkezetébõl és színvonalából, továbbá az erõforrások hatékony allokációját gátló intézményekbõl és szokásokból fakad. Az ebbõl az elméletbõl következõ gazdaságpolitikai recept tipikusan az adókulcsok csökkentésére, illetve a munka- és termékpiacokon folyó versenyt fokozó intézkedésekre épül." Azt gondolom, ez igazolja azt, hogy ez az expo-beruházás egyáltalán nem azt a célt szolgálja, amire itt, a vitában Kádár Béla úr megpróbált utalni. Végezetül, Elnök Úr, Tisztelt Ház! Azt gondolom, az a gazdaságpolitika, illetõleg az a politika, amely az ország válságból való kivezetését és a nemzet felemelkedését - hogyha ilyen patetikus szavakat akarok használni - egy ilyen közgazdasági csodaváráson keresztül tudja csak elképzelni, és nem lát más kiutat az ország számára, mint hogy ilyen nagy ugrásokat tegyünk, tehát nem a szívós, kitartó munkára építkezik, hanem valami csodát, valami, nem tudom, milyen áldást vár, az alapvetõen azt mutatja, hogy azok az emberek, akik így vélekednek, rendkívül pesszimisták az ország jövõje szempontjából. Én azt mondom, hogy ne legyünk ennyire pesszimisták, legyünk egy kicsit optimistábbak - sírni ráérünk késõbb is. (Derültség, taps a bal oldalon.) ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Azt hiszem, hogy ezt az érdekfeszítõ vitát reggelig is elhallgatnánk+ (derültség, a jobb oldalon, taps)+, mert nincs arányban a szellemi gyarapodással+ (derültség, taps a jobb oldalon) +, de hát, ez az én magánvéleményem. Tisztelt Országgyûlés! Most azonban kérdéseket teszek föl. Négy képviselõ jelezte még felszólalási szándékát. (Zaj.) Megnevezem õket, és megkérdezem, hogy fenntartják-e felszólalási szándékukat. (Közbeszólások: Helyes!) Tehát: dr. Pelcsinszki Boleszláv? (A képviselõ jelzi: igen.) Fenntartja. Pintér József, Független Kisgazdapárt+ (Pintér József: Igen.) +fenntartja, igen. Dr. Futaki Géza, SZDSZ? (Dr. Futaki Géza: Igen.) Fenntartja. Dr. Lukács Tamás, Kereszténydemokrata Néppárt.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Felszólalási szándékomtól alázattal elállok. (Taps.)

ELNÖK: Eláll. Tisztelt Országgyûlés! Bocsánat! Még Ungár Klára van. (Ungár Klára jelzi, fenntartja.) Igen. Tehát négyen fenntartják. Tisztelt Országgyûlés! Mára azonban azt hiszem, elég felszólalás hangzott el+ (Fodor András Attila: Elnök Úr, õk mondják el, mi meg hazamegyünk!) +és nyolc óráig terveztük a mai ülésnapunkat. Megkérdezem ezért, hogy tovább óhajtja-e folytatni az Országgyûlés+ (Zaj, tiltakozó közbeszólások.) Nem. Köszönöm szépen. Mai ülésnapunkat berekesztem, holnap 10 órakor folytatjuk a plenáris ülést. (Az ülésnap 20 óra 2 perckor ért véget.) Forrás: www.parlament.hu