1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról Az Országgyőlés - követve hazánk haladó önkormányzati hagyományait, továbbá az Európai Önkormányzati Karta alapkövetelményeit - elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogait. A helyi önkormányzás lehetıvé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége - közvetlenül, illetıleg a választott helyi önkormányzata útján - önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekő közügyeit. Az Országgyőlés, támogatva a helyi közösségek önszervezı önállóságát, segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, elımozdítja a közhatalom demokratikus decentralizációját. Az Országgyőlés e célok megvalósítása érdekében a következı törvényt alkotja:
I. fejezet A HELYI ÖNKORMÁNYZÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI Az önkormányzati jogok 1. § (1) A község, a város, a fıváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (a továbbiakban: helyi önkormányzat) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekő közügyekben (a továbbiakban: helyi közügy) önállóan jár el. (2) A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. (3) A helyi önkormányzat - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetıleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve bíróság és kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül. (4) A helyi önkormányzat - a választott helyi képviselı-testület által, vagy a helyi népszavazás döntésével - önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. Az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezıen elıírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását. (5) Törvény a helyi önkormányzatnak kötelezı feladat- és hatáskört is megállapíthat. A kötelezıen ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejőleg az Országgyőlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékérıl és módjáról. (6) A helyi önkormányzat a törvény keretei között: a) önállóan alakíthatja szervezetét és mőködési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerı címeket alapíthat; b) önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik, bevételeivel önállóan gazdálkodik, az önként vállalt és a kötelezı önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetésébıl gondoskodik. Saját felelısségére vállalkozói tevékenységet folytathat. Kiegészítı állami támogatásra jogosult az önhibáján kívül hátrányos helyzetben levı települési önkormányzat; c) szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdekeinek képviselete és védelme céljából területi, valamint országos érdekképviseleti szervezetbe tömörülhet, feladat- és hatáskörében együttmőködhet külföldi helyi önkormányzattal, beléphet nemzetközi önkormányzati szervezetekbe. EBH2005. 1265. Kereshetıségi jog illeti meg az önkormányzatot a parkolási rendszer kérdését érintı építési ügyben [1990. évi LXV. törvény 1. § (1)-(2) bek., 8. § (1) bek.; 1997. évi LXXXVIII. törvény 6. § (1), (3) bek. a) pont; 2/2004. Közigazgatási jogegységi határozat] EBH2002. 812. A helyi érdekő közügy a helyi önkormányzat ügyféli minıségét adott hatósági eljárásban megalapozhatja (1997. évi LXXVIII. tv. 23. §, 1957. évi IV. tv. 3. §, 1990. évi LXV. tv. 1. §) BH2005. 231. A települési önkormányzat kereshetıségi joga megállapítható, ha a hatósági ügy egyben helyi érdekő közügy és az önkormányzat feladatkörét közvetlenül érinti [1990. évi LXV. tv. 1. §, 8. §; 1957. évi IV. tv. 3. §, 19. §; 253/1997. (XII. 20.) Korm. r. 42. §].
BH2000. 98. A kiskorú törvényes képviselıje által kötött adásvételi szerzıdés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A jóváhagyás megtagadása csak közigazgatási perben támadható [1959. évi IV. törvény 1. § (1) bekezdés, 5. §, 215. § (1) bekezdés, 295. §, 1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdés a) pont, 330. § (1) és (4) bekezdés, 130. § (1) bekezdés h) pont, 157. § a) pont, 1990. évi LXV. törvény 1. §, 1957. évi IV. törvény 3. § (3) bekezdés, 12/1987. (VI. 29.) MM rendelet 1. §, 61-62. §-ai] BH1997. 233. A főtési díjak megállapításáról szóló önkormányzati normatív rendelet felülvizsgálata nem tartozik a bíróság hatáskörébe [1989. évi XXXII. tv. 1. § b) pont, 1990 évi LXV. tv. 1. § (3) bek.] BH1996. 613. Közalapítvány nem csupán az önkormányzat kötelezı feladataira hozható létre [Ptk. 74/G. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 1. §, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek.]. KGD2006. 52. Az önkormányzatot a kereshetıségi jog megilleti-e abban az ügyben, amely az önkormányzat feladatkörébe tartozó - a város fıterén kialakított - parkolási rendszer kérdését érinti [1990. évi LXV. törvény 1. § (1)-(2) bek., 8. § (1) bek., 1997. évi LXXXVIII. törvény 6. § (1), (3) bek. a) pont, 2/2004. KJE határozat]. KGD2005. 145. A települési önkormányzat kereshetıségi joga megállapítható, ha a hatósági ügy egyben helyi érdekő közügy és az önkormányzat feladatkörét közvetlenül érinti [1990. évi LXV. törvény 1. §, 8. §, 1957. évi IV. törvény 3. §, 19. §, 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 42. §] KGD1995. 20. Az építési engedélyezési eljárás során tekintetbe kell venni önkormányzati tulajdon esetén azt, hogy az önkormányzat a tulajdonával szabadon rendelkezik (1990. évi LXV. törvény 1. §). KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi kárfelelısség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet alkotmányellenességét megállapították [1959. évi IV. törvény 349. § (1) bekezdés, 1990. évi LXV. törvény 1. § (1) bekezdés, 16. § (1) bekezdés]. A helyi önkormányzás általános szabályairól szóló fejezet egyfelıl tovább részletezi a helyi önkormányzás alkotmányos tételeit, másfelıl azokat az elveket, alapvetı szabályokat állapítja meg, amelyek áthatják a törvény egészét, s amelyeket a további fejezetek részleteznek, s megteremti e jogok gyakorlásának szervezeti és mőködési kereteit. A törvény az általános rendelkezések között három kiemelkedıen fontos önkormányzati jogot emel ki: az önállósághoz való jogot, a demokratikus helyi hatalomgyakorlás jogát, valamint az önkormányzati jogok bírósági védelmének jogát. A helyi önállsághoz való jog jelenti azt, hogy a helyi önkormányzat önállóan szabályozhatja, illetıleg egyedileg igazgathatja a helyi érdekő közügyeket. Ez egyben a helyi szabadságot, az autonómiát adja. Az önállósághoz való jog ugyanakkor nem jelenti az államtól való függetlenséget. A helyi önkormányzatok a jogállam részei. A törvényeket meg kell tartaniuk, döntéseik nem lehetnek jogszabállyal ellentétesek. Az önállóság garanciája viszont, hogy a Kormány törvényességi ellenırzést gyakorol a helyi önkormányzatok felett, az önkormányzati döntések kizárólag törvénysértés esetén bírálhatók felül, s a felülbírálat bírósági hatáskörben történik; a jogszerő önkormányzati tevékenység bírósági védelemben részesül. A helyi önkormányzatokról szóló törvény külön nem határozza meg az általa használt fogalmakat. A helyi önkormányzás általános szabályaiból viszont az alapvetı fogalmak levezethetık. Alkotmánybírósági döntések is kibontják e fogalmak fı tartalmát. A következı összetevık, elemek kiemelése lényeges. - Az Alkotmánybíróság 18/1993. (III. 19.) AB határozatában kifejtett álláspontja szerint a választópolgárok közösségének a helyi önkormányzáshoz való alapvetı joga az önkormányzati jogok anyajogát jelenti. A helyi önkormányzás joga - noha az Alkotmány nem az ún. alapvetı jogok között szabályozza - tartalmánál fogva az alapvetı jogokhoz hasonló védelemben részesül. Így az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint e jogra vonatkozó alapvetı szabályokat is csak törvény állapíthatja meg. - A helyi önkormányzáson tevékenységet értünk. Ennek a tevékenységnek a fı tartalma a helyi érdekő közügyek önálló és demokratikus intézése. - A község, a város, a fıváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (ezeket együtt nevezzük helyi önkormányzatnak) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekő közügyekben (rövidített szóhasználattal: helyi közügy) önállóan jár el. Ehhez kapcsolódóan indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy elvi jelentısége (is) van a törvényi fordulatnak: a fıváros és kerületei azt fejezi ki, hogy az egységes fıvárosnak vannak kerületei és nem a kerületek összessége a fıváros. - A helyi érdekő közügyek azok, amelyek egyfelıl az adott önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartoznak, másfelıl a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához,a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. A helyi önkormányzás a helyi közügyek intézésére, meghatározott feladatok ellátására, hatáskörök gyakorlására irányul. Ezt a tevékenységet a helyi önkormányzat, mint szervezet látja el. Tágabb értelemben a helyi önkormányzat alkotó eleme a választópolgárok közössége, közvetlenül akkor lép fel, amikor helyi
közügyet helyi népszavazással dönt el. Általában azonban a választópolgárok közössége a helyi önkormányzás gyakorlására képviselı-testületet és polgármestert választ. (Kivétel a közvetlen választás alól a megyei közgyőlés elnöke, akit a közvetlen választással létrejött megyei közgyőlés a saját tagjai közül választ meg.) A képviselı-testület létrehozza a saját szervezetét a szervezeti és mőködési szabályzatában. A képviselıtestület, a polgármester, továbbá a képviselı-testület által létrehozott szervek - tágabb értelemben a választópolgári közösséggel - együtt alkotják a helyi önkormányzatot, mint szervezetet. - A helyi önkormányzat feladat és hatásköre több rétegő. A helyi önkormányzatoknak feladatot, hatáskört törvény állapíthat meg. Törvény fakultatív és kötelezı feladatot egyaránt megállapíthat a helyi önkormányzatnak. Fakultatív feladatmeghatározás esetén a helyi önkormányzat szabadon dönti el, hogy annak megvalósításából mennyit vállal. Kötelezı feladat esetén ilyen mérlegelési lehetısége nincs, azt teljesítenie kell, a teljesítése módja, színvonala stb. tekintetében a kötelezı feladat megvalósításánál is rendelkezik önállósággal a helyi önkormányzat. A helyi önkormányzatnak feladatot, hatáskört csak törvény állapíthat meg. Ez igen fontos alkotmányos alapelv. Azzal, hogy az Alkotmány kimondja, hogy az önkormányzatokat az önkormányzati feladatok körében megilletı jogokat és kötelezettségeket csak törvényben lehet szabályozni, elsısorban a Kormánnyal és a közigazgatás központi szerveivel szemben részesíti védelemben az önkormányzatok önállóságát. Az Alkotmány rendelkezései alapján nincs arra mód, hogy a Kormány vagy a központi közigazgatás szervei akár normatív, akár egyedi döntésükkel beavatkozzanak az önkormányzatokat az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján az önkormányzati ügyekben megilletı igazgatási és szabályozási autonómia gyakorlásába. A törvényhozás az Alkotmány felhatalmazása alapján nagyfokú döntési szabadsággal rendelkezik az önkormányzatokat terhelı kötelezettségek meghatározásában. Azonban ez nem jelenti azt, hogy e döntési szabadságnak ne lennének alkotmányos korlátai. Azzal, hogy az Alkotmány a 44/A. § (1) bekezdés a) pontjában önkormányzati alapjogként fogalmazza meg az önkormányzatnak azt a jogát, hogy önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és szabadon igazgat, a törvényhozóval szemben is alkotmányos védelemben részesíti az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy e feladatok körében önálló felelısséggel döntsenek feladataik ellátásáról. Az Alkotmány e rendelkezése alapján a helyi önkormányzatokat a kötelezıen ellátandó feladatok körében is megilleti a feladat ellátásában az önálló igazgatás joga. A törvényi szabályozás elegendı mozgásteret kell, hogy biztosítson az önkormányzat számára ahhoz, hogy az önkormányzat az ilyen feladatok tekintetében is szabadon dönthessen a feladat ellátásának a módjáról [77/1995. (XII. 21.) AB határozat]. A törvényekben meghatározottakon túl a helyi önkormányzat saját maga, önként vállalhatja valamely feladat megoldását. Ennek törvényi keretei a következık: - a helyi önkormányzat önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Ehhez kapcsolódóan szükséges felhívni a figyelmet a 6. § (2) bekezdésbe foglaltakkal való összefüggésre, miszerint törvény kivételesen utalhat helyi közügyet nem a helyi önkormányzat, hanem más szervezet feladat- és hatáskörébe; - önkéntes feladatvállalásról, helyi közügy megoldásáról a képviselı-testület, vagy közvetlenül a választópolgárok közössége helyi népszavazással dönthet; - az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért; ám ez a tilalom kötelezı feladat teljesítésénél is fennáll; - fontos követelmény, hogy az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezıen elıírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását, más megközelítésben: a kötelezı feladatok teljesítése megelızi az önként vállalt feladatok megoldását; - természetesen az önként vállalt feladat megoldásához szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételeket is az önkormányzatnak saját magának kell biztosítania. A helyi önkormányzat lelke az önkormányzati önállóság. Az önkormányzati önállóság alkotmányos és törvényi garanciái a következık: - a képviselı-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz, igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül; - az önkormányzat hatáskörének jogszerő gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat; - az önkormányzat döntését az Alkotmánybíróság, illetve bíróság és kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül; az önkormányzat döntése vagy rendelet (ennek törvényességi felülvizsgálata az Alkotmánybíróság hatásköre), vagy határozat (ennek törvényességi felülvizsgálata a bíróság hatásköre); - törvényben elıírt, kötelezıen ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejőleg az Országgyőlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a költségvetési hozzájárulás mértékérıl és módjáról;
- a képviselı-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletı jogokat; - az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, önként vállalt és kötelezı önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetésbıl gondoskodik, saját felelısségére vállalkozhat; e vállalkozási tevékenységnek két alapvetı korlátja van: egyrészt a helyi önkormányzat vállalkozása a kötelezı feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti, másrészt az önkormányzat csak olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelıssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét [Ötv. 80. § (3)]; - az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelı saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül; - törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét; - kiegészítı állami támogatásra jogosult az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévı önkormányzat. Az önkormányzati önállóság kifejezésre jut a szervezet alakításában és mőködésében. A helyi önkormányzat a törvény keretei között önállóan alakíthatja szervezetét és mőködési rendjét, önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerı címeket alapíthat. Alkotmányos alapelv a társulási, együttmőködési szabadság mind a hazai, mind a külföldi helyi önkormányzatokkal; továbbá nemzetközi önkormányzati szervezetben vállalható tagság. Ugyancsak az Alkotmány biztosítja a képviselı-testületek jogát ahhoz, hogy érdekeik képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhatnak létre. A helyi önkormányzatok az Alkotmány alapján tulajdonosi jogokkal rendelkeznek. A helyi önkormányzatok a korábbi egységes állami tulajdonból jelentıs vagyonhoz jutottak feladataik ellátása érdekében. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a helyi képviselı-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletı jogokat. Ez az alapjog az önkormányzatok tulajdonosi jogállását és így autonómiáját biztosítja, különös tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatok tulajdonát az önkormányzatok megalakulásával egyidıben az Alkotmány, illetve a helyi önkormányzatokról szóló törvény hozta létre, a tanácsok korábbi (állami tulajdont) kezelıi joga helyett. Az önkormányzati törvény megfogalmazása az Alkotmánynál is világosabban kifejezi ennek az alapjognak a lényegét: a helyi önkormányzat a törvény keretei között önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik. Az Alkotmány 12. § (2) bekezdésének is - az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát - ez az új helyzet ad értelmet. Az alapjog tehát a tulajdonosi jogállás teljességére irányul, de nem az önkormányzati tulajdonnak ad kiemelt védelmet. Nem is adhat, mert az az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével ellenkezne, amely szerint minden tulajdoni forma egyenjogú és egyenlı védelmet élvez. Helyes értelmezéssel tehát az alapjog korlátozása akkor valósul meg, ha az önkormányzat tulajdonosi jogállására irányul. A többi tulajdonost is érintı, vagy az önkormányzat tulajdonára vonatkozó, de az önkormányzat tulajdonosi autonómiáját magát nem csorbító részleges törvényi korlátozáshoz ezért nem kell kétharmados többség. Az Alkotmánybíróság ítélkezése az önkormányzati tulajdonról összhangban van arról, hogy az Alkotmánybíróság más alapjogok tekintetében sem vette alapjogsérelemnek az alapjogot kitöltı egyes rendelkezések korlátozó voltát, illetve nem is tekintette e részjogosítványokat az alapjog részének. Az Alkotmánybíróság sorozatosan kizárta az önkormányzati tulajdon alapjoga védıkörébıl az azzal kapcsolatos igényeket, hogy az önkormányzat milyen módon és körben jut tulajdonhoz az állami tulajdonból. A 1582/B/1990. határozat indokolása szerint az Alkotmány a már megszerzett tulajdon tekintetében biztosítja az önkormányzatoknak a tulajdonosi jogokat. A 324/B/1991. határozat már - az önkormányzati alapjogokról idıközben kialakított alkotmánybírósági értelmezéssel összhangban - az Alkotmány 9., 12. és 44/A. §-át összefüggésükben tekinti, s kimondja, hogy az Alkotmány a helyi önkormányzat számára tulajdonjoga gyakorlása tekintetében ugyanolyan mértékő autonómiát biztosít és ugyanolyan alkotmányos védelemben részesíti mint, ami minden más tulajdonost és gazdálkodó szervezetet megillet [4/1993. (II. 12.) AB határozat]. A tulajdonos az önkormányzat. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkezı polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság elıtt nem érvényesítheti. (Legf. Bír. Gf. VI.32134/1994. sz.) A Legfelsıbb Bíróság arra mutatott rá, hogy a tulajdonosi jogok a helyi önkormányzatot illetik meg. A tulajdonigény jogosultja nem a polgármesteri hivatal, hanem a helyi önkormányzat. Jogi személyiséggel az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 66. §-ából következıen és a Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 36. §-ának (1) bekezdése alapján a polgármesteri hivatalok is rendelkeznek, azonban nem jogosultak az önkormányzatot megilletı tulajdoni igényt a maguk személyében érvényesíteni. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 48. §-a alapján perben félként ugyan részt vehetnek, de csak olyan követelések tekintetében, amelyeknek ık az anyagi jogi jogosultjai.
2. § (1) A helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokratikus módon, széles körő nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot. (2) Önkormányzati döntést a helyi önkormányzat képviselı-testülete - annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, társulása, a polgármester -, illetıleg a helyi népszavazás hozhat. Törvény a polgármesternek, fıpolgármesternek, megyei közgyőlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg. (3) A helyi önkormányzat véleményt nyilváníthat és kezdeményezést tehet a feladat- és hatáskörébe nem tartozó, de a helyi közösséget érintı ügyekben. A helyi önkormányzatnak a döntésre jogosult szerv a jogszabályban elıírt határidın belül érdemi választ köteles adni. BH1996. 581. A helyi önkormányzat képviselı-testületének ülésérıl készült jegyzıkönyv nem tekinthetı olyan dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekő adatokat tartalmaz. A polgármester a jegyzıkönyv egyes részeirıl csak akkor köteles - a költségek egyidejő megtérítése ellenében - másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmezı határozottan és konkrétan megjelöli az igényét. [1992. LXIII. tv. 2. §, 19. § (1)-(3) bek., 20. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 2. § (1) bek., 12. § (3) bek., 17. § (3) bek.]. A helyi önkormányzáshoz való jog az adott közjogi területi egység választópolgárainak a közösségét illeti meg. A helyi közügyek intézésére létrehozott szervezet, a helyi önkormányzat fı kötelessége kifejezni és érvényre juttatni, megvalósítani közösség akaratát, a helyi közakaratot. A helyi önkormányzat olyan módon juttatja érvényre a népfelség elvét, hogy nem egyes csoportok, rétegek, részterületek, hanem a közösség akaratát érvényesíti. Feltétele, módja e követelmények érvényesítésének a demokratikus választás, a demokratikus mőködés, a széles körő nyilvánosság. Ennek az összetett alapelvnek az érvényesülését a további fejezetek számos garanciával biztosítják. Az alapelv érvényesítéséhez nem elégséges a négyévenkénti demokratikus választás. A helyi közügyekben a helyi közakarat megvalósítását a részvételi demokrácia biztosítékai, demokratikus mőködés garanciái szolgálják. A részletezés az egyes fejezeteknél történik meg, utalásszerően a következık emelhetık ki: - a képviselı-testület ülése nyilvános, zárt ülés taxatív módon megállapított esetekben tartható, a nyilvános ülésen megjelent választópolgárok az adott önkormányzat szervezeti és mőködési szabályzatában meghatározott feltételekkel és módon kérdezhetnek, véleményt nyilváníthatnak, javaslatot tehetnek; - meghatározott idınként kötelezı közmeghallgatást tartani; - az önkormányzati képviselık megválasztásának módjától (egyéni választókerület, vagy lista) függetlenül a település (a megye) egészéért vállalt felelısséggel képviselik a választóik érdekeit; - a képviselı-testület bizottságaiba olyan választópolgárok is bevonhatók, akik nem önkormányzati képviselık; - az ügyet eldöntı, vagy abban véleményt nyilvánító helyi népszavazáson túl a választópolgárok a népi kezdeményezés eszköze révén kikényszeríthetik valamely kérdés napirendre tőzését a képviselı-testület ülésén; - a választópolgárok betekinthetnek a képviselı-testület ülésének jegyzıkönyvébe, elıterjesztésébe, a zárt ülés kivételével; - a helyi önkormányzat a feladatai körében támogatja a lakosság önszervezıdı közösségének a tevékenységét, együttmőködik e közösségekkel; - a képviselı-testület a szervezeti és mőködési szabályzatában köteles megjelölni, mely önszervezıdı közösségek képviselıit illeti meg tevékenységi körében tanácskozási jog a képviselı-testület és bizottsága ülésén. Önkormányzati ügyek a helyi érdekő közügyek. A helyi önkormányzás közvetlen gyakorlásán (a helyi népszavazáson) túl önkormányzati döntést fıszabályként választott személy, választott személyek hozhatnak. A választópolgárok a helyi önkormányzás gyakorlására választják meg a képviselı-testületet, a polgármestert. Önkormányzati döntést általában a képviselı-testület hozhat, s vannak önkormányzati ügyek, amelyekben kizárólag a képviselı-testület dönthet, amelyekben helyi népszavazás sem tartható. A polgármester (fıpolgármester, közgyőlés elnöke) önkormányzati döntést két jogkörben hozhat. Egyrészt a saját jogkörében, amikor törvény - kivételesen - önálló önkormányzati feladatot, hatáskört állapít meg számára, másrészt abban, amikor a képviselı-testület által átruházott hatáskörben jár el. A képviselı-testület a hatásköreit általában maga gyakorolja. Egyes hatásköreit átruházhatja (a polgármesteren kívül) bizottságára, részönkormányzat testületére, helyi kisebbségi önkormányzat testületére, társulására is. Mindegyikre az a jellemzı, hogy abban választott önkormányzati képviselık vannak, s a testület kizárólag választott képviselıkbıl áll, vagy azok többségben vannak a testületben. Egyedüli kivétel a részönkormányzat testülete, amelynél a vezetı kötelezıen képviselı. Önkormányzati ügyek azok a helyi közügyek, amelyekben a helyi önkormányzat önállóan járhat el, amelyeket eldöntheti. A választópolgárok helyi közösségét azonban olyan ügyek is érintik, amelyek nem
önkormányzatiak, de közügyek, mivel a választópolgárok kisebb, nagyobb csoportját, vagy éppen egészét érintik, a döntés viszont más szerv hatáskörébe tartozik. Ilyen ügyekben egyfelıl véleménynyilvánítási jog illeti meg a helyi önkormányzatot (egyes ügyekben ilyet törvény külön elı is ír), másfelıl a helyi önkormányzat kezdeményezést tehet. A törvény nyitva hagyja a kezdeményezés tartalmát, az irányulhat valamely döntés meghozatalára éppen úgy, mint meghozott döntés visszavonására, módosítására. A döntésre jogosult szervet ilyen kezdeményezés esetén az a kötelezettség terheli, hogy jogszabályban elıírt határidın belül érdemi választ kell adnia a helyi önkormányzatnak. E § összefüggésben van 101. §-ban külön szabályozott felterjesztési joggal, amely esetén a megkeresett szerv a megkeresésre harminc napon belül köteles érdemben válaszolni. 3. § Az önkormányzati jogokat, illetıleg az önkormányzat hatáskörének jogszerő gyakorlását az Alkotmánybíróság, illetıleg a bíróság védi. 4. § Az 1-3. §-ban biztosított önkormányzati jogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlıek. Az önkormányzati autonómia lényegi vonása, hogy a helyi önkormányzat a törvény keretei között önállóan, szabadon mérlegelve járhat el. Döntése kizárólag törvénysértés esetén bírálható fel, s a döntés törvényességi, alkotmányossági felülbírálata rendelet esetén az Alkotmánybíróság, határozat esetén a bíróság hatáskörébe tartozik. Az önkormányzati autonómia fontos garanciája az önkormányzati jogok, az önkormányzat hatásköre jogszerő gyakorlásának bírósági, illetıleg alkotmánybírósági védelme. Ez a garancia védelmet jelent az önkormányzatnak az államigazgatás önkormányzati ügyekbe való esetleges beavatkozásával szemben. Az önkormányzati jogok védelme tekintetében kitüntetett szerepe van az Alkotmánybíróságnak. Alkotmánybírósághoz lehet ugyanis fordulni minden olyan jogszabályi rendelkezés ellen, amely sérti az önkormányzati jogokat. Az Alkotmánybíróság alkotmányos védelmet biztosít a helyi önkormányzatoknak. A helyi önkormányzatok között az önkormányzati alapvetı jogok tekintetében nem lehet különbséget tenni, az eddig tárgyalt önkormányzati jogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlıek. 5. § A helyi önkormányzati jogok a településen választójoggal rendelkezı lakosok (továbbiakban: választópolgárok) közösségét illetik meg. A választópolgárok az önkormányzati testületbe választott képviselıik útján, és a helyi népszavazáson való részvételükkel gyakorolják az önkormányzáshoz való közösségi jogaikat. A helyi önkormányzás alanya a választópolgárok közössége. Következésképpen a helyi önkormányzati jogok a településen (a megyében) választójoggal rendelkezı lakosok, a választópolgárok közösségét illetik meg. A választópolgárok közössége a helyi önkormányzás gyakorlására választja, hozza létre a képviselı-testületet, s kivételesen dönt egyes ügyekben közvetlenül, helyi népszavazás útján. A helyi önkormányzás gyakorlásának e két formája között sajátos viszony van. A helyi önkormányzás általános módja a képviselı-testület útján történı eldöntése a helyi érdekő közügyeknek. Ehhez képest kivételes a helyi népszavazás. A kapcsolat, a viszony összetettségét mutatja, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben kizárólag a képviselı-testület dönthet, s nem dönthet helyi népszavazás. Másfelıl a helyi népszavazás döntése kötelezi a képviselı-testületet, s ugyanabban az ügyben egy éven belül nem szabad új népszavazást tartani. A helyi népszavazás hosszadalmas, bonyolult eljárás, számottevı költséggel jár, amit a helyi önkormányzat visel. Helyi népszavazásnál kompromisszumos megoldás már nem alakulhat ki, ott igennel, vagy nemmel lehet szavazni.
Feladatok és hatáskörök 6. § (1) A községnek, városnak, fıvárosnak és kerületeinek (továbbiakban: települési önkormányzat), a megyei önkormányzatnak egymástól eltérı feladat- és hatáskörei lehetnek: a) a helyi önkormányzatok a helyi igényektıl és teljesítıképességtıl függıen egymástól eltérı önkormányzati feladat- és hatásköröket vállalhatnak; b) törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítıképességő önkormányzatoknak - más helyi önkormányzatokhoz képest - több kötelezı feladat- és hatáskört állapíthat meg. A kisebb lakosságszámú település önkormányzata amennyiben saját maga vagy társulásával arról közösen gondoskodni tud - mőködési területén önként vállalhatja a törvény által a nagyobb lakosságszámú települési önkormányzatnak, illetve megyei önkormányzatnak kötelezıen elıírt közszolgáltatás megszervezését. Ilyen esetben költségvetése számára igényelheti az átvállalt feladattal arányos fedezet biztosítását. (2) A helyi önkormányzat önként vállalt, illetıleg kötelezıen elıírt feladat- és hatáskörei a helyi közügyek széles körét fogják át. Törvény kivételesen utalhat helyi közügyet más szervezet feladat- és hatáskörébe.
(3) A megyei és a települési önkormányzatok között nincs függıségi viszony, a kölcsönös érdekek alapján együttmőködnek. EBH2004. 1117. Jogszabály által elıírt kötelezı pályázati eljárás mellızése a szerzıdést jogszabályba ütközıvé és így semmissé teszi. A pályáztatási szabályok megsértése viszont önmagában - ha az annak alapján létrejött szerzıdés tartalma, az abban vállalt feltétel nem ütközik jogszabályba - nem eredményezi a szerzıdés semmisségét (1959. évi IV. törvény 200. §; 1990. évi LXV. törvény 6. §, 69. §; 1995. évi XLII. törvény 1. §). BH1996. 613. Közalapítvány nem csupán az önkormányzat kötelezı feladataira hozható létre [Ptk. 74/G. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 1. §, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek.]. A helyi önkormányzatok alapjogai egyenlıek, feladataik azonban több okból különbözıek, eltérıek. A helyi önkormányzatok egyik típusát alkotják a települési önkormányzatok, ide tartoznak a községek, a városok, a fıváros és kerületei. A helyi önkormányzatok másik típusa a megyei önkormányzat.A települési és a megyei önkormányzatok között nincs hierarchikus viszony, nincs alá-fölérendeltségi függıségi viszony. A feladataik megoldásában a kölcsönös érdekek alapján együttmőködnek a megyei és a települési önkormányzatok. Viszonyukat alapvetıen ez jellemzi, kapcsolatuk azonban a késıbbi fejezeteknél kifejtett módon lényegesen árnyaltabb ennél, elsısorban a megyei önkormányzatnak, mint területi önkormányzatnak vannak kötelezettségei, szolgáltató funkciói, koordinációs szerepe a települések tekintetében. A helyi önkormányzatok feladatai és hatáskörei eltérıek: - egymástól különbözı önkéntes feladatvállalásai következtében, - törvényi elıírás alapján, miután törvény a nagyobb kapacitású önkormányzatnak több kötelezettséget írhat elı. A törvényben elıírt kötelezı feladathoz az annak ellátásához szükséges anyagi támogatás jár, ez a támogatás megilleti azt a települési önkormányzatot is, amely számára a feladatellátás nem kötelezı, de azt vállalja. A magyar helyi önkormányzati rendszer sajátossága, hogy a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörei a helyi közügyek széles körét fogják át. Ennek hosszú távú fennmaradását szolgálja az, hogy helyi közügyet törvény is csak kivételesen utalhat más szervezet feladat- és hatáskörébe. 7. § (1) Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a fıpolgármestert, a megyei közgyőlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzınek, a fıjegyzınek és kivételesen a képviselı-testület hivatala ügyintézıjének is. (2) Törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben elıírt esetekben honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben a polgármester, a fıpolgármester, a megyei közgyőlés elnöke részt vesz az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában. (3) Ha a polgármester, a fıpolgármester, a megyei közgyőlés elnöke az (1) és (2) bekezdésben biztosított saját államigazgatási feladatkörében, illetve az államigazgatási hatósági hatáskörben jár el, a képviselı-testület nem utasíthatja, döntését nem bírálhatja felül. BDT2004. 1012. I. A lakásépítési kedvezmény pénzügyi feltételeit a költségvetésbıl az állam biztosítja. A pénzintézet, mint jogszabályon alapuló bizományos állapodik meg az arra jogosultakkal a lakásépítési támogatás folyósításáról. Az állam és a lakásépítési támogatást igénybe vevık között szerzıdéses jogviszony nincs, az állam a szerzıdésen kívüli kártérítés szabályai szerint érvényesítheti esetleges igényeit velük szemben. Az önkormányzati ügyeket többek között az jellemzi, hogy a település egészét, vagy nagyobb részét, a választópolgárok szélesebb körét érintik és megoldásuknál széles mérlegelési lehetıség van a helyi sajátosságoknak, feltételeknek döntı a szerepük a választott megoldásnál. Ezzel szemben az államigazgatási ügyekben az ország egész területén egységes követelményeket kell érvényesíteni, ezekben a jogokat, kötelezettségeket, a követendı eljárást központi jogszabályok lényegében azonos módon állapítják meg, a szőkebb körben lehetséges mérlegelés pedig nem önkormányzati típusú. Önkormányzati rendszerünkben az állampolgárok, jogi személyek egyedi hatósági ügyeit fı szabályként a hozzájuk legközelebb lévı szervezet, a polgármesteri hivatal (körjegyzıség) intézi. Mind az önkormányzati, mind az államigazgatási feladatok, hatáskörök telepítésének egyik legfontosabb alapelve, hogy azokat lehetıség szerint az állampolgárokhoz legközelebb lévı szervek lássák el, magasabb szintre csak gazdaságossági, szakszerőségi okokból kerüljenek. Amíg önkormányzati ügyet csak törvény, addig államigazgatási feladatot és hatáskört törvény és kormányrendelet határozhat meg. A helyben intézendı államigazgatási ügyekben általában a jegyzınek (fıjegyzınek) adja a jogszabály az államigazgatási feladatot és hatáskört, kivételesen közvetlenül kaphat államigazgatási feladat és hatáskört a polgármesteri hivatal ügyintézıje.
Az államigazgatási feladatok és hatáskörök telepítésénél is érvényesül az a megoldás, hogy a nagyobb teljesítıképességő önkormányzatok, a városi önkormányzatok jegyzıi több feladatot és hatáskört kaphat,melyeket a város területén kívül, kormányrendeletben kijelölt illetékességi területen a községekre is kiterjedıen látnak el. A polgármester (fıpolgármester, közgyőlés elnöke) elsısorban választott önkormányzati vezetı, aki az önkormányzat egészéért felelıs, s teendıi, felelıssége döntıen önkormányzati. Ehhez képest kivételesen kaphat államigazgatási feladatot, hatáskört. Ez a kivételesség abban jut kifejezésre, hogy a polgármesternek államigazgatási feladatot, hatáskört törvény állapíthat meg, s kormányrendelet csak abban a körben, amelyben törvény külön felhatalmazást adott a Kormánynak. Veszélyhelyzetekben, amikor olyan államigazgatási döntéseket kell hozni, amelyek önkormányzati elemeket is tartalmazhatnak ugyancsak törvényben vagy külön törvényi felhatalmazás alapján kormányrendeletben elıírt esetekben (honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben) a polgármester, fıpolgármester, közgyőlés elnöke (a továbbiakban: polgármester) részt vesz az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában. A polgármester, mint önkormányzati vezetı, e minıségében felsıbb, területi vagy központi államigazgatási szerv által nem irányítható, ez ugyanis sérthetné az önkormányzati autonómiát. Más a helyzet a kivételes körülmények között, amikor a polgármester államigazgatási feladatokat lát el, szükség szerint önkormányzati erıforrások bevonásával. Az ilyen kivételes ügyekben a polgármester által végzett államigazgatási tevékenység - az országosan egységes fellépés biztosítása végett - felsıbb államigazgatási szerv részérıl irányítható. Az önkormányzati ügyek ura, gazdája a képviselı-testület. A polgármester az önkormányzati tevékenységét a képviselı-testület irányítása és ellenırzése alatt látja el, tehát a képviselı-testület utasíthatja. A képviselıtestület utasítási joga nem terjed ki azokra az önkormányzati ügyekre, amelyeket törvény a polgármester saját önkormányzati hatásköreként állapít meg, e hatáskörben hozott polgármesteri döntéseket a képviselı-testület nem bírálhatja felül. A konkrét államigazgatási ügyekre, egyedi hatósági döntésekre nem terjed ki a képviselı-testület irányítási jogköre. Az államigazgatási feladatokat, hatásköröket a jegyzı, a polgármesteri hivatal ügyintézıje önállóan látja el, a képviselı-testület ezeket nem irányítja. A képviselı-testület az ügyintézést átfogóan elemezheti, értékelheti, annak javítására feladatokat is meghatározhat, az egyedi döntéseket azonban nem bírálhatja felül, annak intézésére utasítást nem adhat. A törvény kiveszi a képviselı-testület irányítási jogkörében a polgármester tevékenységét is azokban az ügyekben, amikor a polgármester a saját (törvényben, annak felhatalmazása alapján kormányrendeletben) államigazgatási feladatkörében, illetve államigazgatási hatósági hatáskörében jár el. Az természetesnek tekintendı, hogy a polgármester a saját államigazgatási jogkörében végzett tevékenységérıl is szükség szerint tájékoztatja a képviselı-testületet.
II. fejezet A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZAT A települési önkormányzat feladata, hatásköre, szervei 8. § (1) A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemetı fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tőzvédelemrıl, közbiztonság helyi feladatairól; közremőködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésrıl, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokrólvaló gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közmővelıdési, tudományos, mővészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elısegítése. A települési önkormányzat feladata, hatásköre, szervei Az önkormányzati közügyek körébe tartozik a közszolgáltatások feltételrendszerének megteremtése, a helyi lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásának a biztosítása. A települési önkormányzatoknak a helyi közszolgáltatások körében jelentkezı feladatait a törvény széles körben állapítja meg. A törvény a településfejlesztés és a helyi társadalom közösségi életéhez szükséges feladatok fıbb területeit emeli ki,
határozza meg. A felsorolásban megtalálhatók azok a legalapvetıbb feladatok, amelyek révén biztosítható egy-egy település mőködése, megvalósítható mőszaki-technikai infrastruktúrája, továbbá a lakosság kommunális és humánszolgáltatásokkal való legalább alapfokú ellátása. Az Ötv. 8. § (1) bekezdésének elsı hatályos rendelkezése nem tartalmazta a köztisztasági, valamint a gyermek- és ifjúsági feladatokról való gondoskodást. Ezeket - fontosságukra tekintettel - az Ötv.-t módosító 1994. évi LXIII. törvény emelte a bekezdés szövegébe. Áttekintve a felsorolást megállapítható, hogy az nem öleli fel teljes körően a közszolgáltatások terén lehetséges önkormányzati feladatokat. Nem taxatív a felsorolás, tehát nem adja teljes keresztmetszetét azoknak a feladatoknak, amelyeket a települési önkormányzatok végeznek, illetıleg végezhetnek. Erre formai szempontból utal a normaszövegben a felsorolást megelızıen beépített különösen kitétel is. Tartalmi megközelítésbıl ez következik egyrészt az 1. § (4) bekezdésében meghatározott azon önkormányzati alapjogból, mely szerint a helyi önkormányzat önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Így a települési önkormányzatok ún. önként vállalt feladatként a közszolgáltatási feladataikat bıvíthetik a felsorolásban foglaltakon túlmenıen is, ha annak a feladatnak az ellátását jogszabály nem utalja más szerv hatáskörébe. Ugyanakkor az Alkotmány 43. § (2) bekezdésének figyelembevételével megállapítható az is, hogy törvény - tehát az önkormányzati törvényen kívül más törvény is - állapíthat meg helyi önkormányzati kötelezettséget, ebbıl következıen feladatot is a közszolgáltatások biztosítása terén. Így különösen az 1991. évi XX. törvény, az ún. Hatásköri törvény, majd a késıbbiekben megjelenı ágazati és más törvények bıvítették, részletesen meghatározták a települési önkormányzatok által ellátandó, ill. ellátható közszolgáltatási feladatokat. Utalnunk kell arra is, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feladatok nem jelentenek valamennyi települési önkormányzat számára teljes terjedelemben teljesítési kötelezettséget. Ezt csak a (2), (3) és (4) bekezdés elıírásainak összevetésébıl állapíthatjuk meg. Ennek alapján az (1) bekezdésben meghatározott feladatok között találunk kötelezıen ellátandó, illetıleg önként vállalható feladatokat. A kötelezıen ellátandó feladatok részben a (4) bekezdésben nevesítettek, másrészt pedig - a (3) bekezdés felhatalmazása alapján - más törvényekbıl következnek. Így pld. a kulturális javak védelmérıl és a muzeális intézményekrıl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmővelıdésrıl szóló 1997. évi CXL. törvény 64. § (1) bekezdése alapján a települési könyvtári ellátás kötelezı feladata a települési önkormányzatoknak. Mivel a törvény 8. §-ának (3) bekezdése alapján egyes önkormányzatok feladat-ellátási kötelezettsége eltérı lehet, így az (1) bekezdésben meghatározott feladatok csak részben csoportosíthatók tisztán úgy, hogy kötelezı, illetıleg fakultatív jellegőek. Vannak olyan feladatok, amelyek egyes önkormányzatok vonatkozásában önkéntesen vállalhatók, más önkormányzatoknál azonban kötelezıek. Utalnunk kell arra is, hogy a fıvárosi és fıvárosi kerületi önkormányzatok is települési önkormányzatok, - a sajátosságokra tekintettel azonban - rájuk nézve a törvény a VII. fejezetében eltérı szabályokat állapít meg a helyi önkormányzati feladat- és hatásköröknek a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztása során. Ezekrıl az Ötv. 63. és 63/A. §-ainál részletesebben szólunk. (2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatokban a települési önkormányzat maga határozza meg - a lakosság igényei alapján, anyagi lehetıségeitıl függıen -, mely feladatokat, milyen mértékben és módon lát el. A törvény az önkormányzati alapjogok között kiemelt helyen rögzíti, hogy az önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekő közügyekben önállóan jár el. Ez az önállóság dominál a közszolgáltatási feladatkör ellátása során is. A törvény általános szabályként fogalmazza meg, hogy minden települési önkormányzat saját maga határozza meg - a (3) és (4) bekezdés rendelkezései kivételével -, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feladatok közül melyeket lát el, azokat milyen eszközökkel, milyen mértékben és hogyan oldja meg. Fontos szempont, hogy a döntés a lakosság igényei alapján történjen, továbbá nem lehet független az önkormányzat anyagi lehetıségeitıl, mivel saját költségvetésén belül kell maradnia. Azt, hogy az önkormányzat mely feladatok ellátását vállalja, befolyásolja a helyi társadalom szerkezete, a népesség összetétele, a település adottságai, fejlettsége, helyzete és egyéb más körülmények is. Mindezek korlátok közé szorítják az önkormányzat feladat-választási szabadságát. Az önkormányzat anyagi lehetıségeinek terjedelme a feladat-vállalás esetén is különösen hatással van - sokszor a lakossági igényekkel ellentétben - arra, hogy milyen eszközökkel, milyen mértékben és hogyan oldja meg a feladatot. Fakultatív feladatvállalás nem történhet a kötelezı feladatok terhére, így az önkormányzat csak saját bevételei figyelembevételével járhat el. (3) Törvény a települési önkormányzatokat kötelezheti arra, hogy egyes közszolgáltatásokról és közhatalmi helyi feladatok ellátásáról gondoskodjanak. E kötelezettségek a település nagyságától, a lakosságszámtól, és egyéb feltételektıl függıen eltérıen is megállapíthatók. Az elızı bekezdéshez főzött magyarázatban már utaltunk arra, hogy a települési önkormányzatok feladatmeghatározási és - vállalási szabadsága - a (2) bekezdésben megjelölt korlátokon túlmenıen egyes feladatok
tekintetében - bizonyos kivétellel érvényesül. Ez a kivétel abból adódik, hogy a települési önkormányzatok meghatározott feladatokat kötelesek ellátni. A kötelezı feladatok tekintetében választási lehetıségük nincs, ott legfeljebb abban dönthetnek saját elhatározásból, hogy a kötelezı feladatot milyen mértékben, hogyan oldják meg. Gyakorta elıfordul azonban, hogy a kötelezı feladat ellátásáról rendelkezı törvény meghatároz normatívákat, elıírja az ellátás minimális szintjét vagy a végrehajtásra vonatkozó más szabályokat állapít meg. A törvényi szabályozásból eredıen tehát az önkormányzatok egyes közszolgáltatásokról kötelesek gondoskodni és ezek mellett egyes közhatalmi helyi feladatok ellátására is kötelezhetıek. Ilyen kötelezı települési önkormányzati feladat pl. a környezet- és település-egészségügyi feladatok körében az 1997. évi egészségügyi törvény alapján a köztisztasági és településtisztasági feladatok ellátásáról való gondoskodás. A kötelezı feladatokhoz a közszolgáltatások terén is gyakran kapcsolódik önkormányzati rendeletalkotási kötelezettség, mint pl. a díjtételek megállapítása, az igényjogosultság meghatározása és a közszolgáltatás igénybevételével összefüggı egyéb kérdések. Bár alapjogaik tekintetében az önkormányzatok egyenlıek, ennek ellenére eltérıen állapíthatók meg részükre egyes kötelezettségek, mégpedig a település nagyságától, a lakosságszámtól és egyéb feltételektıl függıen. Így pl. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény a személyes gondoskodás megszervezésére a települési önkormányzatokat a lakosságszám függvényében differenciált módon kötelezte. Az a települési önkormányzat, amelynek területén a) kétezernél több állandó lakos él, idısek nappali ellátását nyújtó intézményi szolgáltatást, b) tízezernél több állandó lakos él, idısek nappali ellátását nyújtó intézményi szolgáltatást, valamint utcai szociális munkát, éjjeli menedékhelyet, nappali melegedıt és az idısek átmeneti elhelyezését szolgáló intézményt, c) húszezernél több állandó lakos él, nappali ellátást nyújtó intézményi formákat is, d) harmincezernél több állandó lakos él, elıbbieken kívül átmeneti elhelyezési formákat is köteles biztosítani. Garanciát jelent a települési önkormányzatok részére a törvénynek itt meghatározott azon rendelkezése, hogy mind a közszolgáltatási és közhatalmi feladatok ellátásának kötelezettségét, mind pedig a differenciált kötelezı feladatellátást csak törvényben lehet a települési önkormányzatok részére meghatározni. E szabályokat tehát csak az Országgyőlés határozhatja meg számukra. (4) A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésrıl, az általános iskolai oktatásról és nevelésrıl, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemetı fenntartásáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Az elızı bekezdésben megfogalmazást nyert, hogy törvény elıírhat olyan önkormányzati feladatokat és közszolgáltatásokat, amelyek ellátására a települési önkormányzatok nagyságuktól, teherbíró képességüktıl függetlenül egyaránt kötelesek. Garanciális jelentısége van annak, hogy már e törvény meghatározza a helyi közszolgáltatásoknak azt a körét, amelyrıl minden települési önkormányzat köteles gondoskodni. Ezek a kötelezı (obligatórius) feladatok, melyek a feladatoknak azt a minimális körét jelentik, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a helyi közösség alapfokú ellátásához, a település üzemeléséhez. Ezek sorában kötelezı közszolgáltatásként az Ötv. a következıket határozza meg: minden település köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésrıl, az általános iskolai oktatásról és nevelésrıl, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és köztemetık fenntartásáról. Az Ötv. nem határozza meg e közszolgáltatások fogalmát és az egyes feladatkörök tartalmát, mélységét. Azokat más törvényekbıl ismerhetjük meg. Az Ötv. 112. §-a szerint az egészséges ivóvíz ellátásának biztosításáról minden községben legkésıbb az 1990. évben megválasztott helyi önkormányzati képviselıtestület megbízatásának a lejártáig kellett gondoskodni. Az ivóvíz fogalmát a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú mellékletének 9. pontja a következık szerint határozza meg: ivóvíz a rendszeres emberi fogyasztásra alkalmas, a fizikai, a kémiai, a bakteriológiai, a toxikológiai és radiológiai határértékeknek megfelelı víz. Ugyancsak a vízgazdálkodásról szóló törvény határozza meg a vizekkel és vízi létesítményekkel kapcsolatos részletes feladatokat. A törvény a víziközmővek mőködtetése során végzett vízellátást közüzemi tevékenységnek minısíti, és meghatározza, hogy a víziközmővek mőködtetıit a közüzemi tevékenység keretében az ivóvízellátás szolgáltatására szerzıdéskötési kötelezettség terheli. Az óvodai nevelésrıl, valamint az általános iskolai oktatásról és nevelésrıl való gondoskodást, mint kötelezı feladatot a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározottak szerint kell a települési önkormányzatoknak végezniük. E törvény részletezi a helyi önkormányzatok közoktatási feladat-ellátási kötelezettségét. Az önkormányzatok e feladataikat intézmény létesítésével, fenntartásával, társulásban való részvétellel vagy más önkormányzattal, illetve fenntartóval kötött megállapodás útján láthatják el. Részletesen
határozta meg a közoktatási törvény a közoktatási intézményt fenntartó önkormányzatok fenntartói irányítási feladatait is. Az egészségügyi alapellátás körébe tartozó települési önkormányzati feladatokat az egészségügyrıl szóló 1997. évi CLIV. törvény 152. § (1) bekezdésében a következık szerint határozza meg: a települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás körében gondoskodik a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról, az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról, a védınıi ellátásról, az iskola-egészségügyi ellátásról. A szociális alapellátás körébe tartozó önkormányzati feladatok a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben nyertek meghatározást. A szociális alapellátás két fontos feladatkört foglal magába, melyet a települési önkormányzatoknak el kell látniuk. Ezek a következık: 1. Szociális rászorultságtól függı pénzbeli ellátási kötelezettség, melynek keretében a jogosult számára idıskorúak járadékát és temetési segélyt, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg az önkormányzat. 2. Személyes gondoskodás keretébe tartozó szociális ellátási kötelezettségek, melynek alapellátási formái az étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a családsegítés, valamint a speciális alapellátási formák. A közvilágításról való gondoskodás a települési önkormányzat számára a Hatásköri törvény értelmében - a külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelıen - a közvilágítási berendezés létesítését és üzemeltetését jelenti. A helyi közutak fogalmát, valamint a helyi közutak fenntartása körébe tartozó települési önkormányzati feladatokat a közutakról szóló 1988. évi I. törvényben találjuk meg. A temetıkrıl és a temetkezésekrıl az 1999. évi XLIII. törvény rendelkezik. A törvény alapján a temetı tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, gazdálkodó szervezet és közhasznú szervezet lehet. Köztemetı fenntartója a települési önkormányzat, fıvárosban a fıvárosi önkormányzat. A temetı fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetıleg együttmőködés útján is gondoskodhatnak. A temetı fenntartásával és üzemeltetésével összefüggı feladatok ellátását a temetı fekvése szerint illetékes jegyzı, a fıvárosban a fıjegyzı ellenırzi. E helyen nemcsak kötelezı közszolgáltatási feladatok megállapításáról rendelkezik a törvény. Kötelezı önkormányzati feladattá minısíti a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesülése biztosításának kötelezettségét is a nyolc közszolgáltatási kötelezettség felsorolását követıen. A nemzeti- és etnikai kisebbségek jogairól az Országgyőlés összefoglalóan a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényben rendelkezett. (5) A települési önkormányzat a feladatai körében támogatja a lakosság önszervezıdı közösségeinek a tevékenységét, együttmőködik e közösségekkel. A képviselı-testület a szervezeti és mőködési szabályzatában határozza meg, mely önszervezıdı közösségek képviselıit illeti meg tevékenységi körében tanácskozási jog a képviselı-testület és bizottsága ülésein. EBH2005. 1265. Kereshetıségi jog illeti meg az önkormányzatot a parkolási rendszer kérdését érintı építési ügyben [1990. évi LXV. törvény 1. § (1)-(2) bek., 8. § (1) bek.; 1997. évi LXXXVIII. törvény 6. § (1), (3) bek. a) pont; 2/2004. Közigazgatási jogegységi határozat] EBH1999. 120. A körzeti nemzetiségi általános iskolát fenntartó önkormányzat a körzetbe tartozó települési önkormányzatok területérıl beiratkozó tanulóktól a szolgáltatást csak a törvényben meghatározott feltételek egyidejő teljesítésével tagadhatja meg. Amennyiben az igénybevevı önkormányzatok a fenntartási költségek hozzájárulási arányairól megállapodtak, ettıl utóbb egyoldalúan nem térhetnek el. Az iskola költségvetésének (pótköltségvetésének) megállapítása a fenntartó önkormányzat hatáskörébe tartozik [1990. évi LXV. tv. 8. § (4) bek., 107. § (2) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 88. § (2) és (4) bek., 90. § (1) bek., 102. § (2) bek., Ptk. 198. § (1) bek., 201. § (1) bek.]. BH2005. 396. Községek szétválása esetén a közszolgáltatási intézmények fenntartásának többletköltségeivel kapcsolatos megállapodás létrejöttének feltételei (1990. évi LXV. tv. 8. §; 1993. évi LXXIX. tv. 86. §, 88. §; 1959. évi IV. törvény 205. §). BH2005. 231. A települési önkormányzat kereshetıségi joga megállapítható, ha a hatósági ügy egyben helyi érdekő közügy és az önkormányzat feladatkörét közvetlenül érinti [1990. évi LXV. tv. 1. §, 8. §; 1957. évi IV. tv. 3. §, 19. §; 253/1997. (XII. 20.) Korm. r. 42. §]. BH2004. 64. A helyi televízió alapítása nem minısül közhatalmi jellegő tevékenységnek [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., Ptk. 349. § (1) bek., Pp. 22. §, PK 42. sz.]. BH2003. 498. Felróhatóság hiányában mentesül a települési önkormányzat a belvíz okozta kár megtérítése alól, ha a csapadékvíz elvezetését szolgáló feladatának megfelelıen eleget tett, és a károsodást váratlan, elıre nem látható körülmények idézték elı [Ptk. 339. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 8. § (1)-(2) és (4) bek.].
BH2002. 435. A polgármesteri hivatal a közúti forgalom szervezése, a jelzıtáblák, jelzılámpák elhelyezése során a közhatalom gyakorlása körében szervezı, intézkedı tevékenységet lát el [Ptk. 339. §, 349. §, 1990. évi LXV. tv. 8. § (4) bek., 1/1975. (II. 5.) KPM-BM r. 28. §, 20/1984. (XII. 21.) KM r. 2. § (1) bek., 5. § (3) bek.]. BH2001. 451. A kiemelkedıen közhasznú szervezet a közhasznú tevékenységet maga látja el [1997. évi CLVI. tv. 3. §, 5. § a) pont, 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) és (4) bek., 1997. évi CLIV. tv. 152. § (3) bek.]. BH2000. 454. A helyi önkormányzatok jogszabályban elıírt oktatási feladatai ellátási kötelezettségének és e kötelezettség teljesítése során felmerülı költségek megosztásának szempontjai több helyi önkormányzat vállalt - kétnyelvő - oktatási kötelezettsége esetén [1990. évi LXV. tv. 8. § (4) bek., 43. § (1) bek., 107. § (2) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 88. §, 90. § (1) bek., 102. § (2) bek. b) pont, Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 198. § (1) bek., 201. § (1) bek.]. BH2000. 344. A helyi önkormányzat az anyagi lehetıségeitıl függıen maga határozza meg, hogy egyes közszolgálati feladatait milyen mértékben és módon látja el. Külön megállapodás hiányában nem kötelezhetı a csatornarendszer átépítésére [1990. évi LXV. törvény 8. §]. BH1998. 360. Az önkormányzat a kommunális feladatok ellátására külön költségvetési szervet hozhat létre, de megoldásukról a polgármesteri hivatal által is gondoskodhat. A hivatalban e feladatok ellátása körében községgazdaként alkalmazott köztisztviselı ügydöntı, illetve érdemi feladatokat végez [1990. évi LXV. tv. 8. §, 9/1995. (II. 3.) Korm. r. 1. sz. mell. II/3. pont]. BH1997. 405. A helyi önkormányzatokról szótó törvényben meghatározott szolgáltatási kötelezettség teljesítése a szolgáltatást igénybe vevık - ezek az adott szolgáltatás más kötelezettjei is lehetnek - és a szolgáltató között polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, amelyben a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékőségének elve érvényesül [1990. évi LXV. tv. 8. § (1)-(4) bek., 43. § (1) bek., Ptk. 198. § (3) bek., 201. § (1) bek.]. BH1997. 214. II. A helyi önkormányzat által létesített és mőködtetett költségvetési intézmények közalkalmazottai tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynél a közalkalmazott a munkáját ellátja, annak ellenére, hogy ıt a helyi önkormányzat nevezte ki [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 31.) NM r.]. BH1996. 613. Közalapítvány nem csupán az önkormányzat kötelezı feladataira hozható létre [Ptk. 74/G. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 1. §, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek.]. BH1996. 126. I. A helyi önkormányzat által létesített és mőködtetett költségvetési intézmények vezetıi és dolgozói tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynek keretei között a feladataikat végzik [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 21.) NM rend.]. BH1995. 549. Ha az önkormányzat egy adott mővelıdési intézményt költségvetési intézményként tart fenn, csak az és nem az önkormányzat lehet a per alperese a felek között keletkezett jogvita esetén. Ennek a megállapításától függ, hogy a közalkalmazott valóban az ellen az alperes ellen indította-e meg a pert, amellyel szemben az igény érvényesíthetı [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek. 1992. évi XXXVIII. tv. 88. § (3) bek., Pp. 64. § (2) bek.]. BH1995. 132. II. Annak vitatása esetén, hogy a fegyelmi eljárást nem a közalkatmazottak jogállására, nem a köztisztviselıkre vonatkozó törvényben szabályozott elıírások szerint kellett volna lefolytatni, annak van döntı jelentısége, hogy az önkormányzat az egészségügyi intézményét - az erre a célra elkülönített alapból költségvetési szervként tartja-e fenn [1952. évi III. tv. (Pp.) 48. §, 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 31.) NM rend. 1. § (1) bek. a) és b) pont, 1992. évi XXXVIII. tv. 87. § (3) bek., 1992. évi LXXXIV. tv. 21. §]. BH1992. 725. Alapítvány elsıdlegesen gazdasági-vállalkozási célra nem hozható létre [Ptk. 74/A. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., 88. § a) pont, KK 2. sz.]. BH1992. 604. III. Az önkormányzatnak alapítvány létesítésére vonatkozó jogosultsága [1990. évi LXV. tv. 8. §, 9. § (4) bek., 88. §]. KGD2006. 52. Az önkormányzatot a kereshetıségi jog megilleti-e abban az ügyben, amely az önkormányzat feladatkörébe tartozó - a város fıterén kialakított - parkolási rendszer kérdését érinti [1990. évi LXV. törvény 1. § (1)-(2) bek., 8. § (1) bek., 1997. évi LXXXVIII. törvény 6. § (1), (3) bek. a) pont, 2/2004. KJE határozat]. KGD2005. 145. A települési önkormányzat kereshetıségi joga megállapítható, ha a hatósági ügy egyben helyi érdekő közügy és az önkormányzat feladatkörét közvetlenül érinti [1990. évi LXV. törvény 1. §, 8. §, 1957. évi IV. törvény 3. §, 19. §, 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 42. §] KGD2001. 169. A közalkalmazott által a 13. havi fizetésrıl történt lemondás után részére a bérrel azonos összegben kifizetett szociális segély, mint munkabér jellegő személyi kifizetés (juttatás) nem mentes a társadalombiztosítási járulékfizetés alól (járulékköteles). Az önkormányzat által nyújtott személyi jellegő kifizetések (juttatások) tekintetében a munkáltató (foglalkoztató) intézmény, illetve az önkormányzat, mint jogi
személy intézményfenntartó köteles helytállni (1975. évi II. törvény 103. §, 1990. évi LXV. törvény 8. §, 9. §, 38. §, 1992. évi XXXVIII. törvény 66. §). KGD1994. 109. A rendszeres nevelési segély tárgyában, mérlegelési jogkörben hozott határozat bírósági felülvizsgálatának szempontjai [51/1986. (XI. 26.) MT rendelet, 1957. évi IV. törvény 72. §-a, az 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (2) bekezdése, valamint az 1991. évi XX. törvény 129. §-a és 135. §-a]. A törvény az önkormányzati feladatok körébe vonja a lakosság önszervezıdı közösségei tevékenységének a támogatását, az e közösségekkel való együttmőködést. E közösségek bevonásával eredményesebben, hatékonyabban oldhatók meg az önkormányzati feladatok. E közösségek is közvetítik a lakossági igényeket, tájékoztatásukkal, a velük való párbeszéddel könnyebben megértethetık a képviselı-testületi elképzelések, koncepciók, tervek. A képviselı-testület építhet e közösségekre, részt vállalhatnak az önkormányzati feladatmegoldásban. A kapcsolattartás rendszeressé tételét, valamint a véleménycserét biztosítja a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint az önszervezıdı közösségek képviselıi részére tanácskozási jogot biztosít. A képviselı-testület határozza meg, hogy mely szervezetek számára biztosít tanácskozási jogot. Ennek meghatározása - önkormányzati rendeletben - a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban történik. A kiválasztott szervezetek a tanácskozási joggal a törvény elıírása szerint tevékenységi körükben élhetnek. Az önszervezıdı közösségek vezetıit a bizottságok ülésein megilletı tanácskozási jogról is a képviselı-testület dönt az SZMSZ-ben. A bizottságok fontos szerepet töltenek be a képviselı-testületi döntések elıkészítésében, ezért a törvény a bizottsági ülésen történı tanácskozási jog meghatározását is a képviselı-testület hatáskörébe utalja. A képviselı-testületek feladataikhoz igazodóan a helyi sajátosságok figyelembevételével döntenek e kérdésben. E szabályozás nem zárja ki, hogy a képviselı-testületek állandó jelleggel (állandó meghívottként) meghívják azon lakossági önszervezıdı közösségek vezetıit is a testületi ülésekre, akiknek a tanácskozási jogot tevékenységi körükben nem biztosítják. Eseti döntéssel e szervezetek is részt vehetnek egy-egy napirend testületi megvitatásában. Meg kell említeni e téma tárgyalásakor azt is, hogy az Országgyőlés megalkotta a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködésérıl szóló 1997. évi CXXXV. törvényt. E törvény az önkormányzatok és szerveik együttmőködésérıl is rendelkezik. Megállapítja a törvény az együttmőködés kereteit, tartalmát, formáit és célját. A helyi önkormányzatok képviselı-testületei, bizottságai, polgármesterei, jegyzıi, a képviselı-testületek intézményei, társulásai feladatkörükben egymással, illetve más jogi személlyel és jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezettel eseti és rendszeres kapcsolatot alakíthatnak ki, tanácskozásokat, közös rendezvényeket szervezhetnek tapasztalataik kölcsönös átadása, a helyi sajátosságoknak megfelelı szervezeti megoldások, kulturális és egyéb feladataik hatékonyabb, eredményesebb és színvonalasabb ellátása, valamint a lakosság önszervezıdı közösségeivel, a társadalmi és érdekképviseleti szervekkel való hatékonyabb és szélesebb körő együttmőködés érdekében. A helyi igényeknek, sajátosságoknak megfelelıen alakítja ki a képviselı-testület a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban az együttmőködés formáit, kereteit. Ennek egyik területe az önszervezıdı lakossági közösségekkel való együttmőködés, azok vezetıi részére tanácskozási jog biztosítása a képviselı-testület üléseire. 9. § (1) Az önkormányzat jogi személy. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselı-testületet illetik meg. A képviselı-testületet a polgármester képviseli. Az Ötv. az önkormányzatoknak biztosítja a jogi személyiséget, míg az önkormányzati feladat- és hatásköröket a képviselı-testületre bízza. A helyi önkormányzás joga a település választópolgárainak közösségét illeti meg. Ebbıl eredıen a jogi személyiség az önkormányzatot illeti. A Ptk. szabályai szerint a jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérıen nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez főzıdhetnek. Egyértelmővé tette a bírói gyakorlat is, hogy a képviselı-testület nem jogi személy, nincs perbeli jogképessége, ennek folytán perben félként nem vehet részt (BH1995. 657.). Mivel a helyi önkormányzás gyakorlása a képviselı-testületek útján történik, ezért a feladat- és hatásköröket a képviselı-testülethez kell telepíteni. A hatáskör a képviselı-testülettıl nem vonható el. Ezt a törvény itt nem mondja ki, de az önkormányzati alapjogokból és az Alkotmányból levezethetı. Az Alkotmánybíróság is foglalkozott a kérdéssel és a 31/1991. (VI. 5.) AB határozatában megállapította, hogy a hatáskör-elvonás sérti a helyi választópolgároknak az Alkotmányban biztosított helyi önkormányzáshoz való jogát. Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése értelmében a választópolgárok a helyi önkormányzást elsısorban az általuk választott képviselı-testület útján gyakorolják, így a képviselı-testület hatáskörének csorbítása egyben az önkormányzáshoz való jog megsértését is jelenti.
Az Ötv. deklarálja, hogy a képviselı-testületet a polgármester képviseli. A polgármester tehát a képviselıtestület törvényes képviselıje. Ebbıl következıen a polgármester a képviseletre külön meghatalmazás nélkül jogosult. Ez azonban nem jelentheti a képviselı-testület hatásköreinek gyakorlását. Erre több jogerıs bírói döntés is rámutatott. A Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár (BH1995. 138.) döntése tartalmazza pl., hogy az idıszaki lap alapítói és kiadói jogait a képviselı-testület gyakorolja, a polgármester - a rá át nem ruházott hatáskörökben - csak a testület határozatát képviselheti. A polgármesteri személyes képviseleti jog átruházható. Erre mutatott rá az Alkotmánybíróság 10/1995. (II. 22.) AB határozatában. A polgármester a szerzıdéskötési képviseleti jogkörét más személyre - a Ptk. 222-223. §-ában meghatározott alakszerőségnek eleget tevı eseti vagy általános - meghatalmazása révén is elláthatja. Erre nyújt lehetıséget a Ptk. 219. § (1) bekezdése általánosságban, közvetlenül pedig a Hatásköri törvény 139. § (1) bekezdés d) pontja, mely szerint a polgármester a helyi önkormányzat nevében kötelezettséget vállalhat, erre más személyt is felhatalmazhat. (2) Az önkormányzati feladatokat a képviselı-testület és szervei: a polgármester, a képviselı-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselı-testület hivatala látják el. Az önkormányzati feladatok címzettje a képviselı-testület, ezért a feladatokat is elsısorban saját maga látja el. A feladat-ellátásban azonban részt vesznek a képviselı-testület szervei is. A törvény a képviselı-testület szerveként négy szervet jelöl meg: a polgármestert, a képviselı-testület bizottságait, a részönkormányzat testületét és a képviselı-testület hivatalát nevesíti. A képviselı-testület dönt arról, hogy a szervei milyen feladatokat végezzenek el, milyen önkormányzati feladatot ad számukra. Az állandó jellegő feladatok a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban meghatározásra kerülnek, amely azonban nem zárja ki, hogy eseti döntéssel a képviselı-testület folyamatosan is bevonja a szerveit az önkormányzati feladatok ellátásába. A képviselı-testület szervei elsısorban a döntés-elıkészítésben szervezı-feltáró, ellenırzı és végrehajtási feladatokat látnak el. Segítik a képviselı-testületet abban, hogy a képviselı-testületi hatáskörök gyakorlása során megalapozott döntéseket tudjon hozni. A képviselı-testület utasításai szerint járnak el és a feladatok végrehajtásáról egyedileg vagy folyamatos feladatellátás esetén meghatározott idıszakonként beszámolnak. Megjegyezzük, hogy szintén önkormányzati feladatot látnak el a képviselı-testületi feladatkörbe tartozó közszolgáltatások ellátására létrehozható intézmények és más szervezetek - ezekrıl e bekezdésben a törvény nem tesz említést -, így azok nem tartoznak a szorosan vett képviselı-testületi szervek közé. (3) A képviselı-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható. A feladatok mellett az önkormányzati hatáskörök címzettje is a képviselı-testület. A képviselı-testület önállóan dönt a hatáskörei gyakorlásáról. Gyakorolhatja valamennyi hatáskörét saját maga is, de ez a hatáskörök növekvı száma miatt még a kisebb településeken is azzal jár, hogy a testület gyakran és hosszadalmasan kénytelen ülésezni. Nagyobb településeken a hatáskörök széles köre és mennyisége olyan munkaterhet róna a képviselı-testületi tagokra, amelynek a társadalmi megbízatású tisztség mellett szinte lehetetlen eleget tenni. Ez indokolja azt, hogy a törvény lehetıvé tette a hatáskör átruházást. A képviselı-testületet - a késıbbiekben jelzett korlátozások kivételével - teljes döntési szabadság illeti meg abban a kérdésben, hogy a hatáskört átruházza-e, melyik szervre, milyen idıtartamra, teljesen vagy részlegesen teszi-e meg, illetve mikor vonja vissza, saját maga gyakorolja-e vagy másik szervet jelöl ki és ily módon biztosítja a hatáskörök folyamatos intézését. Hatáskör átruházás esetén nem a képviselı-testület hoz határozatot, hanem a döntési jogot helyette az a szerv (személy) gyakorolja, amelynek (akinek) ezt a képviselı-testület átadta. A döntés ugyanolyan értékő, mintha azt a képviselı-testület hozta volna. A képviselı-testület továbbra is felelısséggel tartozik az átruházott hatáskörök gyakorlásáért. Rendszeresen figyelemmel kíséri és ellenırizheti a hatáskör ellátást. Biztosítja a törvény a képviselı-testületnek, hogy a hatáskör ellátásához utasítást adjon. Jogában áll a hatáskört visszavonni indokolás nélkül is. A továbbiakra vonatkozóan dönthet úgy, hogy saját maga jár el, de megteheti azt is, hogy másik szervének adja a hatáskört gyakorlásra. A bekezdés jelenlegi hatályos szövegét az Ötv. egyik módosításáról rendelkezı 1997. évi CXXXIV. törvény állapította meg. E módosítással bıvült azon szervek köre, amelyek részére a képviselı-testület egyes hatásköreit átadhatja. Eredetileg a hatáskör-átruházás csak a polgármesterre, az önkormányzati bizottságokra, a részönkormányzat testületére és a helyi kisebbségi önkormányzat testületére történhetett. Ezek közül a polgármester, a bizottságok és a részönkormányzat testülete a 9. § (2) bekezdése szerint a képviselı-testület szervei, míg a kisebbségi önkormányzat testülete nem saját szerve a települési önkormányzatnak. A kisebbségi önkormányzat önálló jogi személy. A módosított (3) bekezdés hatályba lépése óta a képviselı-testület az elıbbieken kívül társulására is átruházhatja a hatásköreinek egy részét. A bekezdésben szereplı egyes hatáskörei kitétel, valamint az utóbb
beiktatott társulásoknál a törvényben meghatározottak szerint szövegrész már jelzi, hogy a hatáskörátruházást a képviselı-testület nem gyakorolhatja szabad belátása szerint, teljesen korlátlanul. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy mely szervnek milyen hatásköröket adhat át a testület, e bekezdés elıírásain kívül, meg kell ismerni az Ötv. más rendelkezéseit, valamint egyéb törvények szabályait is. Az átruházható hatásköröket konkrétan nem határozza meg a törvény. Fordított módszert alkalmaz, a 10. § (1) bekezdésében átruházási tilalmat állapít meg (ezekre a 10. § magyarázatánál részletesen kitérünk). Mindezekbıl következıen azok a hatáskörök tehát az átruházható hatáskörök, amelyekre az átruházási tilalom nem vonatkozik. Ez a kisebbségi önkormányzatoknál nem így érvényesül. Esetükben szőkebb körben van ugyanis lehetıség az egyes hatáskörök átadására. Erre nem a bekezdés szövegébıl lehet következtetni, hanem az Ötv. más szakasza alapján lehet megállapítani. Nevezetesen a 102/C. § (2) bekezdése rendelkezésébıl válik egyértelmővé, hogy hatáskör-átruházásra a kisebbségi önkormányzatok testülete tekintetében kevesebb lehetıség van. Egyértelmően deklarálja a törvény, hogy a települési önkormányzat hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggı feladat- és hatásköre a kisebbségi önkormányzat testülete részére nem adható át. A másik eltérés az átadható egyes hatáskörök tekintetében a társulásoknál jelentkezik, mégpedig eltérıen a kisebbségi önkormányzatoktól a törvény nem szőkíti, hanem - bıvíti a lehetıséget a hatáskör átadásra. A 10. § (2) bekezdésébıl eredıen olyan hatáskörök is átruházhatók, amelyek más szerv tekintetében át nem ruházható hatáskörnek minısülnek, nevezetesen a testület törvény által hatáskörébe utalt kinevezés, megbízás és intézmény alapítás is. Fel kell hívnunk a figyelmet viszont arra is, hogy a hatáskör-átruházás lehetıségét biztosító rendelkezés a társulásoknál a hatáskör-átruházást a törvényben meghatározottak szerint megszorító kitétellel teszi lehetıvé. Ilyen kitétel a többi szervnél deklaráltan nincs. A törvényben meghatározottak szerint szövegrész figyelmeztet arra, hogy nemcsak az Ötv., hanem más törvény elıírásait is meg kell ismerni. Jelenleg a társulásokra vonatkozóan két sajátos törvényi rendelkezést is találunk. Ezek közül utaltunk már arra, hogy társulásnak olyan hatáskörök is átadhatók, amelyek más szervnek nem. A másik lényeges eltérést a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködéseirıl szóló 1997. évi CXXXV. törvény tartalmazza. A törvény 20. § (3) bekezdése rendelkezésébıl kiderül, hogy nem minden társulásra lehet az önkormányzati hatáskört átruházni. Míg tehát a többi szervtípus tekintetében (bizottság, részönkormányzat testülete, kisebbségi önkormányzat testülete) azok bármelyikének (így pl. bármelyik bizottságának) adhat át hatáskört a testület, a társulásoknál ez nem így van. Csak meghatározott típusú társulások esetén áll fenn ez a lehetıség, mégpedig két társulási típus esetén, nevezetesen a társulási törvény 9. §-a alapján közös döntéshozó szervvel (a társulási tanáccsal) létrehozott társulások, valamint a társulási törvény 16. §-a alapján jogi személyiséggel rendelkezı társulások esetén. A hatáskör-átruházás szempontjából a két megnevezett társulási típus között is van eltérés, mivel a képviselı-testület az intézményalapítási hatáskörét csak a jogi személyiséggel rendelkezı társulására ruházhatja át. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a törvény egyes önkormányzati típusoknál eltérı szabályozást hoz. Két hatáskör tekintetében enged eltérést az általános települési önkormányzatokhoz képest a Fıvárosi, valamint a fıvárosi kerületi önkormányzatoknál. A Fıvárosi Közgyőlés a 9. § (4) szerinti intézménye vezetıinek választását, kinevezését, megbízását bizottságára és a fıpolgármesterre átruházhatja. Az Ötv. 10. § l) pontjában foglalt hatáskört (véleménynyilvánítás - az önkormányzat álláspontjának kikérése) pedig a Fıvárosi Közgyőlés és a kerületi képviselı-testületek is átruházhatják, de csak bizottságaikra. Más képviselı-testületek tekintetében ezek a hatáskörök át nem ruházható hatáskörök. A különbözı rendelkezések összevetésébıl állapítható meg az, hogy mely szervnek milyen hatásköröket adhat át a testület. A hatáskör átruházásánál a képviselı-testületeknek körültekintéssel kell eljárniuk és kiválasztani azt a szervet, amely a testületi hatáskört a legoptimálisabban tudja ellátni. A polgármester részére történı egyes hatáskör-átruházást a gyakran nélkülözhetetlen operativitás indokolja; az önkormányzati hatósági ügyekben történı döntés bizottságokhoz való telepítését viszont a demokratizmus szélesítése igényli. A területi vagy részérdekek, illetve a kisebbségi jogok érvényesítése a részönkormányzat, illetve kisebbségi önkormányzat testületének való hatáskör átadás igényét jelzi. A társulások esetében a feladat-ellátás hatékonysága, önállósága motiválhatja a képviselı-testületet a hatáskörök átadására. A hatáskör átruházásnál a képviselı-testületnek arra is figyelemmel kell lennie, hogy a hatáskör-átruházás a kisebbségi önkormányzat testületére, annak kezdeményezésére történhet. A részönkormányzat kivételével más szerveknél a törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz. A részönkormányzatok tekintetében az Ötv. 55. §-a az általánostól eltérı rendelkezésével korlátozza a települési képviselı-testület döntési szabadságát. A testület ugyanis nem tagadhatja meg a kizárólag a településrészt érintı hatáskör átruházását - a településrész lakóhelyi közösségének kezdeményezésére - az egyesítéssel létrejött településrésztıl, a külterületi lakott helytıl és az olyan üdülıterülettıl, amelynek népessége eléri a település állandó lakosságának egynegyedét.
Utalnunk kell arra is, hogy önkormányzati feladatot a 9. § (2) bekezdése szerint a képviselı-testület hivatala is kaphat és elláthat, ugyanakkor önkormányzati hatáskört nem gyakorolhat. A jegyzıre és a polgármesteri hivatal ügyintézıjére történı hatáskör átruházást a törvény tehát kizárja azzal, hogy taxatíve meghatározza azokat a szerveket, amelyek vonatkozásában a testület élhet a képviselı-testületi hatáskör átadásának lehetıségével. Különösen az önkormányzati ciklus elején több önkormányzati rendelet is tartalmazott olyan rendelkezést, amely képviselı-testületi hatáskört a jegyzıre ruházott át. Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt arra, hogy képviselı-testületi hatáskör csak a törvényben meghatározott szervekre ruházható át, az ezzel ellentétes rendelkezések jogszerőtlenek. Az Alkotmánybíróság 10/1995. (II. 22.) AB határozatában kifejtette azt is, hogy önkormányzati rendelet nem hatalmazhatja fel hivatalának egyik ügyosztályát sem a testület nevében történı szerzıdéskötésre annál is inkább, mert a Ptk. 30. § (1) bekezdése értelmében a polgármesteri hivatal belsı szervezeti egysége nem jogi személy. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök a képviselı-testületet illetik meg. A joggyakorlás természetszerőleg nem jelenti azt, hogy minden konkrét tulajdonosi döntést magának a testületnek kell meghoznia, mivel az Ötv. 80. § (1) bekezdése szerint a tulajdonost megilletı jogok gyakorlásáról a képviselı-testület rendelkezik. A 9. § (3) bekezdése bizonyos korlátok között engedi meg a testületi jogok átruházását. Másra - így a polgármesteri hivatal ügyosztályára vagy bármely elnevezéső szervezeti egységére - viszont nem. Az Ötv. csak részben ad útmutatást a hatáskör-átruházás formáját illetıen. A társulásoknál a törvény által képviselı-testületi hatáskörbe utalt kinevezés, megbízás és intézményalapítás átruházásánál a törvény elıírja a rendeleti formát. Ebbıl azonban álláspontunk szerint nem vonható le egyértelmően az a következtetés, hogy a hatáskör-átruházás más esetekben nem igényel rendeletalkotást. Amennyiben az átruházás az állampolgárok jogaival, kötelezettségeivel kapcsolatos hatáskör-gyakorlásra vonatkozik, vagyis ha a címzett jogosult az állampolgárok jogait és kötelezettségeit érintı döntést hozni, akkor a rendeleti formában történı átadást az is indokolja, hogy az állampolgárok jogait, kötelezettségeit illetıen csak jogszabályban lehet rendelkezni. Ezt támasztja alá az 1429/H/1992/2. sz. AB határozat is, melyben az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a képviselı-testület a hatáskörébe tartozó hatósági hatáskörét is átruházhatja. A hatósági hatáskör megállapítása (átadása) önkormányzati rendeletben történhet. Más esetekben elég a határozati forma is. A Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár által közzétett legfelsıbb bírósági határozat is alátámasztja ezt a megállapítást (BH1994. 86.). A Legfelsıbb Bíróság álláspontja szerint az önkormányzat képviselı-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre. Fontos szabálya a törvénynek az, hogy az átruházott hatáskör tovább nem ruházható, tehát csak az a szerv járhat el, amely erre a képviselı-testülettıl a felhatalmazást közvetlenül megkapta. Ha ennek nem tud eleget tenni, vagy a hatáskört nem látja el megfelelıen, a képviselı-testület a hatáskört visszavonja vagy utasít a megfelelı hatáskör gyakorlásra. (4) A képviselı-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt: intézmény) alapíthat, kinevezi a vezetıiket. 1993. december 31. napját követıen vállalat már nem létesíthetı, gazdasági vállalkozás céljára a képviselı-testület gazdasági társaságot alapíthat, vagy szövetkezet alapítását kezdeményezheti. EBH2002. 756. Az önkormányzat képviselı-testülete egyes hatáskörét átruházhatja, ha azonban a szerzıdési ajánlat nem attól a vevıtıl származik, akire a hatáskör átruházható, a szerzıdés létrejötte nem állapítható meg. (1990. LXV. tv. 9. §). EBH2000. 225. A jogsértı társasági határozatok felülvizsgálása iránt a társaság tagja indíthat pert, a tag alapítóját a perindítás joga nem illeti meg. Az alapító törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére jogosult [1988. évi VI. tv. 44. §, 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. 18/B. § (1) bek., 19. § (3) és (5) bek.]. BH2005. 414. A polgármester az önkormányzati képviselı-testület döntési eljárásában akkor is részt vehet, ha önkormányzati hatósági ügyben elsıfokú szervként járt el (1990. évi LXV. tv. 9. §; 1957. évi IV. tv. 19. §, 32. §, 109. §). BH2005. 224. Nincs jogi akadálya annak, hogy a közhasznú társaság felügyelı bizottsági tagja legyen annak a települési önkormányzatnak a képviselıje, amely önkormányzat a közhasznú társaság tagja [1997. évi CLVI. tv. 7. § (1)-(2) bek., 8. § (2) bek. a) pont; 1990. évi LXV. tv. 9. §, 61. §; 1959. évi IV. törvény 57. § (2) bek., 59. § (2) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. 18. § (1) bek.]. BH2004. 64. A helyi televízió alapítása nem minısül közhatalmi jellegő tevékenységnek [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., Ptk. 349. § (1) bek., Pp. 22. §, PK 42. sz.]. BH2003. 406. A polgármesteri hivatal rendelkezik ugyan jogi személyiséggel, ez azonban nem jogosítja fel arra, hogy az önkormányzatot megilletı jogot a bíróság elıtt a maga személyében érvényesítse [Pp. 48. §, 49. §, 1990. évi LXV. tv. 9. § (2) bek., 81. § (2) bek., 82. § (1) bek.].
BH2003. 280. I. A jegyzı jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai]. BH2002. 96. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt - polgári jogi jogképesség hiányában - a városi gyámhivatallal szemben nem lehet eredményesen érvényesíteni [1997. évi XXX. törvény 106. § (1) bekezdés, 113. § (1) bekezdés, 149/1997. (X. 10.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés, 6. § (1)-(2) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 28. § (3) bekezdés, 36. § (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény 48. §, 327. § (4) bekezdés, 1990. évi LXV. törvény 9. § (1) bekezdés, 1992. évi XXXVIII. törvény 66. §]. BH2000. 503. Az önkormányzatok képviselı-testületei - jogi személyiség hiányában - perbeli jogképességgel nem rendelkeznek, perben tehát félként nem vehetnek részt [1990. évi LXV. tv. 9. § (1)-(2) bek., Pp. 48. §, 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont]. BH2000. 214. I. A polgármester az önkormányzat képviselıjeként jár el - ha a képviselı-testület ettıl eltérıen nem rendelkezik -, ezért a polgármester által harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettség - pl. garanciavállalás - érvényességéhez az önkormányzat jegyzıjének ellenjegyzésére nincs szükség [Ptk. 36. § (2) bek., 37. § (1) bek., 218. §, 249. §, 273. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 139. § d) pont, 140. § (1) bek. k) pont, 1992. évi XXXVIII. tv. 66. §, 100. § (1)-(3) bek.]. BH2000. 83. Az egyesületi tagsági viszony fenntartása az egyesületi tag döntési körébe tartozik [1989. évi II. tv. 3. § (1) és (4) bek., 8. § (1) bek., 12. § (1) és (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek.]. BH1995. 657. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkezı polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság elıtt nem érvényesítheti [Ptk. 36. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 80. § (1) bek., Pp. 48. §]. BH1994. 115. A perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek meg és kötelezettségek terhelhetnek. Az önkormányzat képviselı-testülete nem jogi személy, nincs perbeli jogképessége, ennek folytán perben félként nem vehet részt [Pp. 48. §, 1990. évi LXV. tv. 9. § (1), (2) bek.]. BH1993. 701. Az önkormányzat képviselı-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre (1990. évi LXV. tv. 9. § (3) bek. és 16. § (1) bek., 1987. évi XI. tv. 10. §]. BH1993. 544. A polgármesteri hivatalok perképessége [Ptk. 28. § (3) bek., 36. § (1) bek., 1979. évi II. tv 38. § (1) és (3) bek., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 1990. évi LXXXIII. tv 1. § (1) bek., 1992. évi XXXVIII. tv. 66. §]. BH1993. 393. Az önkormányzat tulajdonában álló föld alapítványba utalásához a képviselı-testület határozata szükséges [Ptk. 74/B. § (1) bek. c) p., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 10. § d) p., 80. § (1) bek. 88. § a) p.]. BH1993. 292. I. A polgármesteri hivatal jogi személy [1990. évi LXV. tv. 9. §, 1992. évi XXXVIII. tv. 66. §, Ptk. 36. § (1) bek.]. BH1992. 763. I. A polgármesteri hivatal jogi személy [1990. évi LXV. tv. 9. §, 38. §, 1979. évi II. tv. 38. §, 1990. évi CIV. tv. 53. §]. BH1992. 725. Alapítvány elsıdlegesen gazdasági-vállalkozási célra nem hozható létre [Ptk. 74/A. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., 88. § a) pont, KK 2. sz.]. BH1992. 604. III. Az önkormányzatnak alapítvány létesítésére vonatkozó jogosultsága [1990. évi LXV. tv. 8. §, 9. § (4) bek., 88. §]. BH1992. 590. Gondnokság alá helyezés iránt gyámhatóság által indítható perben felperesként fellépı helyi önkormányzati szerv perbeli jogképességének kérdése [Ptké. 8. §, Pp. 48. §, 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 1990. évi LXXXIII. tv. 2. §, 1991. évi XX. tv. 137. §, 22/1992. (I. 28.) Korm. r. 12. § (2) bek.]. BH1992. 348. Önkormányzati képviselı-testület kinevezési hatáskörét nem ruházhatja át; e kérdésben való döntéshez minısített többségre van szükség, ennek hiányában nincs határozat [1990. évi LXV. tv. 9. § (4) bek., 10. § b) pont, 15. § (1) bek.]. KGD2002. 124. A keresetindítási határidı elmulasztását nem igazolhatja az a körülmény, hogy a felperesi önkormányzat közgyőlése nem ülésezett, ha a keresetindításról a polgármester - mint az önkormányzat törvényes képviselıje - is dönthet (1952. évi III. törvény 105-107. §, 1990. évi LXV. törvény 9. §). KGD2001. 169. A közalkalmazott által a 13. havi fizetésrıl történt lemondás után részére a bérrel azonos összegben kifizetett szociális segély, mint munkabér jellegő személyi kifizetés (juttatás) nem mentes a társadalombiztosítási járulékfizetés alól (járulékköteles). Az önkormányzat által nyújtott személyi jellegő kifizetések (juttatások) tekintetében a munkáltató (foglalkoztató) intézmény, illetve az önkormányzat, mint jogi személy intézményfenntartó köteles helytállni (1975. évi II. törvény 103. §, 1990. évi LXV. törvény 8. §, 9. §, 38. §, 1992. évi XXXVIII. törvény 66. §).
KGD1999. 216. A helyi önkormányzat alapítványt létrehozhat, azonban az önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására az alapítvány nem alkalmas jogi forma [1959. évi IV. törvény 74/A. §, 1990. évi LXV. törvény 9. § (4) bek. és 88. § a) pont]. KGD1998. 212. Az önkormányzat képviselı-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre [1990. évi LXV. törvény 9. § (3) bekezdés és 16. § (1) bekezdés]. KGD1998. 211. Idıszaki lap alapítói és kiadói jogait a képviselı-testület gyakorolja, a polgármester - a reá át nem ruházott feladat- és hatáskörökben - csak a testület határozatát képviselheti [1990. évi LXV. törvény 9. § (1) bekezdés]. KGD1995. 116. Idıszaki lap alapítói és kiadói jogait a képviselı-testület gyakorolja, a polgármester - a reá át nem ruházott feladat- és hatáskörökben csak a testület határozatát képviselheti [1990. évi LXV. törvény 9. § (1) bek.]. KGD1994. 77. Az önkormányzat képviselı-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre [1990. évi LXV. törvény 9. § (3) bekezdés és 16. § (1) bekezdés]. KGD1992. 241. A helyi önkormányzat alapítványt létrehozhat, azonban az önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására az alapítvány nem alkalmas jogi forma [1959. évi IV. törvény 74/A. §; 1990. évi LXV. törvény 9. § (4) bek. és 88. § a) pont.]. Az önkormányzati alapjogokkal összhangban rendelkezik úgy a törvény, hogy a képviselı-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet alapíthat. Ezeket összefoglalóan a továbbiakban a törvény intézménynek nevezi. A képviselı-testület szervezetalakítási szabadsága érvényesülhet tehát a közszolgáltatási feladatok megoldása során is. Az önkormányzatok mind a kötelezı, mind az önként vállalt feladataikat teljesíthetik a saját maguk által alapított intézmény útján. A törvényi rendelkezésbıl adódóan 1993. december 31-ét követıen már vállalatot nem létesíthettek az önkormányzatok. A gazdasági vállalkozásaik céljára gazdasági társaságot alapíthatnak vagy szövetkezet alapítását kezdeményezhetik. A korábbi vállalataikat az önkormányzatok gazdasági társaságokká alakították át. Az intézmények többségében költségvetési szervek. A költségvetési szervként mőködı önkormányzati intézmények túlnyomórészt az önkormányzat egészségügyi, szociális és oktatási, nevelési feladatai ellátásában vesznek részt. A településüzemeltetés, a lakosság közüzemi és kommunális szolgáltatásokkal való folyamatos ellátása is megoldható költségvetési intézmény útján, de e téren már jellemzık a gazdasági társaságok. Az intézményalapítás - a jogi személyiségő társulásra történı átruházás esetét kivéve - a képviselı-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik. A költségvetési intézményalapítás, valamint a gazdasági társaság létrehozása és más szervezet alapítása is minısített többségő szavazással történik a 15. § (1) bekezdésében foglaltak szerint. A költségvetési szerv alapításának a szabályait az Áht. határozza meg. A költségvetési szerv alapításáról alapító okiratban, megszüntetésérıl határozatban kell intézkedni. Az alapító okiratnak tartalmaznia kell a költségvetési szerv nevét, székhelyét, önkormányzati feladatként ellátandó alaptevékenységét, gazdálkodási jogkörét, felügyeleti szervét, az alapító szerv nevét, a költségvetési szerv vezetıjének kinevezési rendjét, az ellátható vállalkozási tevékenység körét és mértékét. A megszüntetı okiratnak tartalmaznia kell a költségvetési szerv nevét, székhelyét, felügyeleti szervét, a megszüntetı szerv nevét, az esetleges jogutódlással kapcsolatos rendelkezéseket, valamint azt a tényt, hogy a költségvetési szerv megszüntetésére e törvény mely rendelkezése alapján került sor. A költségvetési szerv - a Pénzügyminisztérium által vezetett nyilvántartásba történı bejegyzéssel - az alapító okiratban meghatározott hatállyal - jön létre, és a nyilvántartásból a megszüntetı okiratban meghatározott hatállyal való törléssel szőnik meg. Az egyes önkormányzati intézményekkel kapcsolatos fenntartói irányítási feladatokat és hatásköröket, valamint az egyes közszolgáltatások ellátására szolgáló intézmények típusait külön törvények, pl. a közoktatási, szociális igazgatási, egészségügyi törvény tartalmazza. A gazdasági társaságok alapítása a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény szabályai alapján - a társasági szerzıdéssel - történik. A gazdasági társaság alapítását - a társasági szerzıdés megkötésétıl számított legfeljebb 30 napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégjegyzéket vezetı megyei (fıvárosi) bíróságnak. Részvénytársaság úgy is alapítható, hogy abban az alapító önkormányzat az egyedüli részvényes. Ilyen esetben a közgyőlés jogait az alapító képviselı-testület gyakorolja. Utalnunk kell az intézményalapítás kapcsán az Ötv. 103. § (1) bekezdés c) pontjára is, amely eligazítást tartalmaz arra nézve, hogy az intézmény megszüntetése, átszervezése is a képviselı-testület hatáskörébe tartozik, és annak során eljárási szempontból az alapítás szabályai szerint kell eljárni.
A külön jogszabályok az alapfeladatokat ellátó intézmények megszüntetéséhez, átszervezéséhez gyakran elıírják az intézményi szolgáltatást igénybevevık véleményének döntés elıtti megismerését. Ezért a jogszerő eljárás érdekében ezekre a döntés-elıkészítés során különös figyelmet kell fordítani. A képviselı-testület hatáskörébe tartozik az intézmény vezetıinek kinevezése, megbízása, amely a 103. § (1) bekezdés a) pontja alapján magába foglalja a vezetı felmentésének, visszahívásának jogát is, vagyis a visszahívás és felmentés is a képviselı-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik, melyhez a képviselıtestület tagjainak minısített többségő szavazata szükséges. Kivételt jelent ez alól, ha a képviselı-testület rendeletében az Ötv. 10. § (2) bekezdése alapján a kinevezést és megbízást, továbbá ezzel összefüggıen a visszahívást és felmentést társulására, illetıleg a Fıvárosi Közgyőlés bizottságára átruházza. A vezetık kinevezése, megbízása intézménytípusonként a külön jogszabályokban foglaltak szerint szigorú eljárási rendben történik, sokszor pályázat alapján, a képesítési elıírások betartásának figyelembevételével. A Ptk.-ban szabályozott non-profit jellegő intézmények közül a közhasznú társaság és a közalapítvány az, amelyet az önkormányzatok is létrehozhatnak a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását biztosító feladataik teljesítése céljából. A közhasznú társaság alapításával kapcsolatos fontos szabály az, hogy a társasági szerzıdésben meg kell határozni a közhasznú társaság által végzett közhasznú tevékenységet és - szükség szerint - az általa folytatott üzletszerő gazdasági tevékenységet. A Ptk. szerint valamely tevékenység akkor minısül közhasznúnak, ha egyrészt a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgálja, másrészt nem irányul nyereségre vagy vagyonszerzésre. A közhasznú társaság a társasági szerzıdés alapján történı cégbejegyzéssel jön létre. A helyi önkormányzat közalapítvány létrehozására is jogosult a közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából. A Ptk. 74/G. §-a alapján közfeladatnak minısül az állami vagy helyi önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról - jogszabály alapján - az államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodni. További fontos törvényi rendelkezés, hogy a közalapítvány létrehozása nem érinti az önkormányzatnak a feladat ellátására vonatkozó kötelezettségét. Alapvetı, hogy a helyi önkormányzat (közalapítvány alapítására jogosult szerv) alapítványt csak közalapítványként hozhat létre. A közalapítványra vonatkozó, eddig ismertetett szabályokkal kapcsolatban több, az alapításnál irányadó legfelsıbb bírósági ítélet is született. Így a Legfelsıbb Bíróság ítélete szerint közalapítvány nem csupán az önkormányzat kötelezı feladataira [Ötv. 8. § (4)] hozható létre, hanem az Ötv. 8. § (1) bekezdésében meghatározott feladatok mindegyikére. Közalapítvány létrehozási kötelezettsége alól nem mentesíti az önkormányzatot az sem, ha csupán az alapítók egyike az önkormányzat - állapította meg a Legfelsıbb Bíróság másik ítéletében. E szabályból következik az is, hogy az önkormányzat csakis önkormányzati feladat ellátása esetén lehet alapító. Szükséges megjegyezni azt is, hogy a közalapítványt a Ptk. az alapítvány speciális fajtájaként szabályozza, ennek megfelelıen a közalapítványra vonatkozó rendelkezések között csak az általánostól eltérı szabályok megállapítására került sor. A közalapítvány alapító okiratára tehát az alapítvány alapító okiratára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de azzal a lényeges eltéréssel, hogy közalapítvány létesítése esetén az alapító okiratban a kezelı szerv megjelölése kötelezı, vagy ilyen célra külön szervezet - ideértve a kezelı szerv ellenırzésére jogosult szervet is - létrehozásáról kell gondoskodni. Az általános szabályok értelmében - s ez a közalapítványra is vonatkozik - nem jelölhetı ki, illetve nem hozható létre olyan kezelı szerv (szervezet), amelyben az alapító - közvetlenül vagy közvetve - az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat. A közalapítványt alapító önkormányzat nem hozhat létre olyan kezelı szervet, amelyben a települési képviselık többségben vannak, mert ezáltal az alapító meghatározó befolyást gyakorolhat a kezelı szervre. Törvénysértı az a megoldás is, amely szerint az alapító megóvhatja a kezelı szerv (kuratórium) döntéseit. A Legfelsıbb Bíróság ítéletében ugyanakkor kifejtette azt is, hogy az alapító vagy képviselıje a kezelı szerv egyik tagja lehet, ez önmagában nem törvénysértı. A közalapítvány alapítója önmagát ellenırzı szervként nem jelölheti ki - állapította meg a Legfelsıbb Bíróság újabb ítélete. Az ítélet indokolása szerint jogosult az alapító a kezelı szerv mőködésének ellenırzésére enélkül a kezelı szerv visszahívásával kapcsolatos jogait nem gyakorolhatná -, e jogosultságát azonban nem mint a Ptk. 74/G. §-ának (5) bekezdése alapján megjelölt ellenırzı szerv gyakorolja. Az alapító saját magát ellenırzı szervként nem jelölheti ki, mivel ezzel értelmét veszítené a külön ellenırzı szerv létrehozására vagy megjelölésére vonatkozó rendelkezés. Megjegyezni kívánjuk, hogy a közalapítvány és közhasznú társaság közhasznú szervezetté minısíthetı. A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI. törvény elıírásai szerint a közhasznú szervezeteket a közszolgáltatások terén végzett tevékenységük elısegítését célzóan különbözı kedvezmények illetik meg, így a
törvényben meghatározott társasági- adó mentesség, helyi adókötelezettséget érintı kedvezmény, illetékkedvezmény, vámkedvezmény, valamint egyéb - jogszabályban meghatározott - kedvezmény. 10. § (1) A képviselı-testület hatáskörébıl nem ruházható át: A 9. § (3) bekezdéséhez főzött magyarázatban már utaltunk arra, hogy a képviselı-testület csak egyes hatásköreit ruházhatja át. A törvényhez főzött indokolás szerint a képviselı-testület meghatározó szerepének érvényesülése érdekében állapítja meg a törvény azokat az önkormányzati ügyeket, amelyekben kizárólag a képviselı-testület dönthet, amelyeket nem ruházhat át. Az alapvetı, az önkormányzás lényegét adó képviselıtestületi hatásköröket találjuk ezen az átruházási tilalmi listán. A bekezdésben tizenhárom pont alatt nyertek felsorolást az át nem ruházható hatáskörök. Néhány helyen túlbiztosítás figyelhetı meg a törvényben, mint pl. a d) pontnál, mivel a költségvetés megállapítása, a helyi adó megállapítása vagy a településrendezési terv jóváhagyása rendeletalkotást igényel, így egyszerően az (1) bekezdés a) pontja alapján is át nem ruházható hatáskörnek minısülnek. Külön kiemelést érdemel, hogy a 2002. évi önkormányzati általános választások napjától, vagyis 2002. október 20-ától a képviselı-testület át nem ruházható hatáskörei kibıvültek. Az át nem ruházható hatáskörök közé tartozik egyrészt a települési képviselı és a polgármester összeférhetetlenségi ügyében hozott döntés. Másrészt a fıállású polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi elıírások kapcsán a képviselı-testületi hozzájárulás megadása ahhoz, hogy a polgármester: - vállalatnak vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezetı testületének és felügyelı bizottságának tagja, - gazdasági társaság vezetı tisztségviselıje, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének, felügyelı bizottságnak tagja, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetıje (vezérigazgatója), - szövetkezet tisztségviselıje, - alapítvány kezelı szervezetének tagja, tisztségviselıje legyen. Ugyancsak az át nem ruházható hatáskörök körébe került a polgármesteri és a képviselıi vagyonnyilatkozati eljárásokkal kapcsolatos döntés meghozatala. Az elsı tizenkét pontban a helyi hatalomgyakorlás körébe tartozó legfontosabb hatáskörök, a szervezetalakítás kérdései, a személyi kérdésekre vonatkozó és a gazdálkodással összefüggı kiemelt hatáskörök találhatók. Az utolsó pont arról rendelkezik, hogy a képviselı-testület át nem ruházható hatásköre az is, amit a törvény a képviselı-testület át nem ruházható hatáskörébe utal. Ebbıl az következik, hogy az önkormányzati hatáskört megállapító törvényekben az átruházási tilalmat kifejezetten ki kell mondani, ha törvényalkotó ezt akarja. Ha a hatáskört megállapító törvény külön átruházási tilalmat nem mond ki, abból következıen a hatáskör átruházható, kivéve, ha az (1) bekezdésben meghatározott általános körbe tartozik (pl. rendeletalkotás, intézményalapítás). Az itt felsoroltakon kívül már az Ötv. is állapít meg további átruházási tilalmat. A 102. § (2) bekezdésébıl kiderül, hogy a képviselı-testület hatósági, valamint a közüzemi szolgáltatásokkal összefüggı feladat- és hatáskörei a kisebbségi önkormányzat testületére nem ruházhatók át. Más törvényekben is találhatók hatáskör-átruházást megtiltó rendelkezések. Ilyen pl. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 122. §-a. E szabályozás megtiltja a helyi önkormányzat képviselı-testületének, hogy a szociális ellátási szerzıdés megkötését, a szerzıdés módosítását, illetıleg megszüntetését átruházza. Problémát okozott a jogalkalmazás során az, hogy az intézmény átszervezése és megszüntetése, valamint a személyi kérdéseknél a felmentés, visszahívás nem szerepelt a felsorolásban, így bizonytalanság volt tapasztalható a tekintetben, hogy ezek a hatáskörök átruházhatók-e. Az Ötv. 1994. évi módosítása 103. §-ában megoldást adott a kérdésre, és így vitathatatlan e hatáskörök tekintetében is az átruházási tilalom. a) a rendeletalkotás; b) szervezetének kialakítása és mőködésének meghatározása, továbbá a törvény által hatáskörébe utalt választás, kinevezés, megbízás; c) a helyi népszavazás kiírása, az önkormányzati jelképek, kitüntetések és elismerı címek meghatározása, használatuk szabályozása, díszpolgári cím adományozása; d) a gazdasági program, a költségvetés megállapítása, döntés a végrehajtásukról szóló beszámoló elfogadásáról, a helyi adó megállapítása, a településrendezési terv jóváhagyása, a képviselı-testület által meghatározott értékhatár feletti hitelfelvétel, a kötvénykibocsátás, továbbá a közösségi célú alapítvány és alapítványi forrás átvétele, és átadása; e) önkormányzati társulás létrehozása, társuláshoz, érdekképviseleti szervezethez való csatlakozás; f) megállapodás külföldi önkormányzattal való együttmőködésrıl, nemzetközi önkormányzati szervezethez való csatlakozás;
g) intézmény alapítása; h) közterület elnevezése, emlékmő állítás; i) eljárás kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál; j) a bíróságok népi ülnökeinek a megválasztása; k) állásfoglalás megyei önkormányzati intézmény átszervezésérıl, megszüntetésérıl, ellátási, szolgáltatási körzeteirıl, ha a szolgáltatás a települést is érinti; l) véleménynyilvánítás olyan ügyben, amelyben törvény az érdekelt önkormányzat álláspontjának a kikérését írja elı; m) a települési képviselı, a polgármester összeférhetetlenségi ügyében való döntés; a 33/A. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott hozzájárulással kapcsolatos döntés; a vagyonnyilatkozati eljárással kapcsolatos döntés; n) amit törvény a képviselı-testület át nem ruházható hatáskörébe utal. (2) A képviselı-testület rendeletében a törvény által hatáskörébe utalt kinevezést, megbízást és intézmény alapítását a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködésérıl szóló törvény szerint társulására ruházhatja. BH1996. 126. II. Az önkormányzatnak, illetve a képviselı-testületnek át nem ruházható kinevezési joga a költségvetési intézmények vezetıi tekintetében van. Az intézmények beosztott dolgozói felett a munkáltatói jogkört a kinevezett intézményvezetık gyakorolják [1990. évi LXV. tv. 10. § b) pont]. BH1995. 122. A városi önkormányzat képviselı-testületének a könyvtárigazgató kinevezése ügyében hozott döntése nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a köztársasági megbízott kérheti [1990. évi LXV. tv. 10. § b) p., 11. § (3) bek. és 99. § (2) bek. b) p., Pp. 324. § (2) bek. b) pont, 327. § (1) bek.]. BH1993. 393. Az önkormányzat tulajdonában álló föld alapítványba utalásához a képviselı-testület határozata szükséges [Ptk. 74/B. § (1) bek. c) p., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 10. § d) p., 80. § (1) bek. 88. § a) p.]. BH1992. 348. Önkormányzati képviselı-testület kinevezési hatáskörét nem ruházhatja át; e kérdésben való döntéshez minısített többségre van szükség, ennek hiányában nincs határozat [1990. évi LXV. tv. 9. § (4) bek., 10. § b) pont, 15. § (1) bek.]. KGD1995. 22. A városi önkormányzat képviselı-testületének a könyvtárigazgató kinevezése ügyében hozott határozata nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a köztársasági megbízott kérheti [1990. évi LXV. törvény 10. § b) pont, 99. § (2) bek. b) pont]. A törvénynek ez egy új rendelkezése, amely az önkormányzatok társulásairól és együttmőködésérıl szóló törvény megalkotásával egyidejőleg került elfogadásra. Az elızı bekezdésben foglaltaktól eltérı szabályokat állapít meg a társulásokra, mégpedig azzal, hogy lehetıvé teszi a képviselı-testület számára a hatáskörébe utalt kinevezés, megbízás és intézményalapítás társulásokra történı átruházását is. Külön kiemeli itt a törvény, hogy az átruházást a képviselı-testület rendeletben teheti meg. Ebbıl az is következik, hogy a hatáskör visszavonása a rendelet módosításával vagy hatályon kívül helyezésével történhet. Hangsúlyoznunk szükséges, hogy e hatáskörök átruházása a társulásra a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködésérıl szóló törvény szerint lehetséges. A jelzett törvény korlátozó rendelkezést is tartalmaz, mint ahogy utaltunk már rá, a 9. § (3) bekezdésénél is. A hatáskör-átruházhatóság a most megjelölt három hatáskör tekintetében csak a jogi személyiséggel rendelkezı társulásokra áll fenn, illetıleg a kinevezés és megbízás tekintetében a közös döntéshozó szervvel létrehozott társulásokra. A társulások más típusaira tehát sem ezek, sem pedig más önkormányzati hatáskörök nem ruházhatók át. 11. § (1) A képviselı-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A képviselı-testület a helyi önkormányzati hatósági ügyek intézésében is eljár. A hatósági ügyek fogalmát a törvény nem határozza meg. Véleményünk szerint e körbe azok az egyedi ügyek tartoznak, amelyekben az önkormányzat képviselı-testülete a jogszabály érvényesítése érdekében az ügyfelet érintı jogot vagy kötelezettséget állapít meg, de e meghatározás alapján - törvényi definíció hiányában - nem lehet néhány ügy minısítését vitathatatlanul elvégezni. Önkormányzati hatósági ügyet törvény vagy önkormányzati rendelet határozhat meg. Így tehát a törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott, általában engedélyezésre, illetve támogatásra irányuló ügyeket nevezhetjük önkormányzati hatósági ügyeknek. Az önkormányzati hatósági határozatokban a képviselı-testület az ügyfél részére valamilyen jogot biztosít vagy erre irányuló kérelmet utasít el. Pl. címerhasználat engedélyezésérıl dönt, támogatást, tankönyv- és tanszerellátási támogatást nyújt, egészségügyi szolgáltatásért fizetendı térítési díj, illetve ellátás kifizetésének átvállalásáról határoz. A szociális igazgatás területén a képviselı-testület önkormányzati hatósági határozattal dönt a munkanélküliek jövedelempótló támogatásáról, a rendszeres és rendkívüli szociális segély megállapításáról, az ápolási díj, az átmeneti segély megállapításáról, a temetési segélyrıl, a közgyógyellátásra való jogosultság megállapításáról, a lakásfenntartási támogatásról. A teljesség igénye
nélkül vett néhány példa mutatja, hogy jelentıs az önkormányzat képviselı-testületének hatósági tevékenysége. A képviselı-testület önkormányzati hatósági ügyben folyó eljárására az Ötv. néhány szabályt állapít meg. Ezek sorába tartozik az Ötv. 109. §-a, mely azt tartalmazza, hogy az önkormányzati hatósági ügyben folyó eljárásra - az Ötv.-ben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló - 1981. évi I. törvénnyel módosított - 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) kell megfelelıen alkalmazni. Az elsı eltérı szabályt ez a bekezdés tartalmazza, amelyben kimondja a törvényalkotó, hogy a képviselı-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A fellebbezési jog kizárása azonban nem jelenti azt, hogy semmilyen jogorvoslatra kerülhetne sor. A bírósági felülvizsgálati lehetıségrıl a 11. § (3) bekezdése rendelkezik. A képviselı-testület hatósági ügyben hozott határozatának meg kell felelnie az Áe. elıírásainak, különösen elutasító döntés esetén a rendelkezı részben a bírói felülvizsgálatra való figyelemfelhívást, valamint a kellı indokolást is tartalmaznia kell. Az önkormányzati hatósági ügy érdemi elintézési határidejérıl a törvény nem rendelkezik, így az Áe. alapján kell eljárni, az érdemi határozatot 30 napon belül, vagy ha az nem lehetséges, legkésıbb a soron következı testületi ülésen kell meghozni. (2) A polgármester (fıpolgármester), valamint a képviselı-testület bizottságának, részönkormányzat testületének önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozata ellen a képviselı-testülethez lehet fellebbezést benyújtani. A képviselı-testület hatósági hatáskörét is - az általános szabályok szerint - átruházhatja. Kivételt jelentenek a kisebbségi önkormányzatok, amelyekre az Ötv. 102/C. § (2) bekezdése alapján hatósági hatáskör nem ruházható át. Ezért itt a polgármester (fıpolgármester), valamint a képviselı-testület bizottságának és a részönkormányzat testületének önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozata ellen biztosít a törvény fellebbezési jogot. A fellebbezést a képviselı-testület bírálja el. A határozatot a képviselı-testület helybenhagyhatja, megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezi és új eljárásra utasíthatja az eljáró szervet. A képviselı-testület a hatósági határozatok ellen benyújtott fellebbezések elbírálását nem ruházhatja pl. a polgármesteri határozatok vonatkozásában bizottságára vagy adott esetben fordítva. Ez következik abból, hogy a törvény a képviselı-testület határozatával szemben biztosítja a bírósági felülvizsgálati lehetıséget. (3) A képviselı-testület (1) és (2) bekezdés alapján hozott határozatának a felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással a bíróságtól lehet kérni a határozat közlésétıl számított harminc napon belül. A pert az önkormányzat ellen kell indítani. BH2001. 385. II. Az önkormányzat az árhatósági jogkörét az általa is alapított vízszolgáltató alapítóival kötött szindikátusi szerzıdésben nem korlátozhatja [1990. évi LXXXVII. tv. 7. § (1) bek., 8. § (1) bek., 16. §, 17. §, 1990. évi LXV. tv. 11. § (1) bek.]. BH1998. 186. II. Államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelısség megállapításához igénybe vett rendes jogorvoslati eljáráson nem az államigazgatási határozatok elleni bírósági felülvizsgálati eljárás értendı [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 11. § (1) és (3) bek., PK 43.]. BH1997. 149. A helyi késedelmi adópótlék elengedésére vonatkozó kérelmet méltányossági eljárás keretében kell elbírálni [1990. évi XCI. tv. (Art.) 1. § (6) bek., 82. § (1) és (3) bek., 1991. évi XX. tv. 138. § (3) bek. i) p., 1990. évi LXV. tv. 11. § (3) bek.]. BH1996. 394. Nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat, amikor határozatával elfogadja egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak vagyonáról [1957. évi IV. tv. 3. § (3) bek., 1990. évi LXV. tv. 11. § (3) bek., 80. §, 99. § (1)-(2) bek., Pp. 324. § (2) bek., 327. § (1) bek.]. BH1995. 122. A városi önkormányzat képviselı-testületének a könyvtárigazgató kinevezése ügyében hozott döntése nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a köztársasági megbízott kérheti [1990. évi LXV. tv. 10. § b) p., 11. § (3) bek. és 99. § (2) bek. b) p., Pp. 324. § (2) bek. b) pont, 327. § (1) bek.]. BH1993. 464. Az önkormányzat képviselı-testületének gazdálkodási jogkörben hozott határozata nem tekinthetı államigazgatási hatósági határozatnak, ezért annak felülvizsgálatát az érdekelt fél a bíróság elıtt nem kérheti [1990. évi LXV. tv. 11. § (1) és (3) bek., 1957. évi IV. tv. 3. § (3) bek., Pp. 324. § (2) bek. a) pont]. KGD1998. 213. Az önkormányzat képviselı-testületének gazdálkodási jogkörben hozott határozata nem tekinthetı államigazgatási hatósági határozatnak, ezért azt az érdekelt fél a bíróság elıtt nem támadhatja meg [1990. évi LXV. törvény 11. § (1) és (3) bekezdés, 1957. évi IV. törvény 3. § (3) bekezdés, 1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdés a) pont]. KGD1993. 157. Az önkormányzat képviselı-testületének gazdálkodási jogkörben hozott határozata nem tekinthetı államigazgatási hatósági határozatnak, ezért azt az érdekelt fél a bíróság elıtt nem támadhatja meg [1990. évi LXV. törvény 11. § (1) és (3) bek., 1957. évi IV. törvény 3. § (3) bek., 1952. évi III. törvény 324. § (2) bek. a) pont].
Az önkormányzati hatósági ügyben saját elsı fokú hatáskörgyakorlás esetén hozott képviselı-testületi határozat ellen a 11. § (1) bekezdésében a fellebbezési jogot a törvény kizárta. Biztosított azonban e határozatokkal szemben a bírósági felülvizsgálat lehetısége. Az ügyfél tehát jogszabálysértésre hivatkozva a bíróságtól kérheti a határozat közlésétıl számított 30 napon belül a döntésbírósági felülvizsgálatát. Ugyanígy bírósági felülvizsgálat kezdeményezhetı a képviselı-testület olyan határozataival szemben, amelyeket a képviselı-testület a fellebbezés elbírálását követıen hozott. A pert az önkormányzat ellen kell indítani, mert az önkormányzat a jogi személy, az önkormányzat rendelkezik perbeli jogképességgel, nem a képviselı-testület. A bírói gyakorlat is egyértelmővé tette, hogy a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek meg és kötelezettségek terhelhetnek. Az önkormányzat képviselı-testülete nem jogi személy, nincs perbeli jogképessége, ennek folytán perben félként nem vehet részt. A perben az ügyfél a felperes, az önkormányzat az alperes. A perben a Pp. XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni. A bíróság a képviselı-testület határozatának csak jogszerőségét bírálhatja felül.
A képviselı-testület mőködése 12. § (1) A képviselı-testület szükség szerint, a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább hat ülést tart. Az ülést össze kell hívni a települési képviselık egynegyedének vagy a képviselıtestület bizottságának az indítványára. A képviselı-testület mőködése A képviselı-testület hatásköreit ülésén gyakorolja. A képviselı-testület mőködésének alapvetı szabályát állapítja meg a törvény azzal, hogy a képviselı-testület szükség szerint, a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban meghatározott számú ülést tart. A képviselı-testületek által elvégzendı feladatok nem azonosak, más-más idımennyiséget igényelnek. Befolyásolja ezt a település, a testület nagysága, az önként vállalt feladatok mennyisége, a testület munkamódszere és többek között az is, hogy tehermentesítése céljából hogyan vonja be szerveit a feladatok elıkészítésébe és hogy él-e a hatáskör-átruházás lehetıségével. Mindezek következtében - összhangban azzal az elvvel is, hogy a mőködés részletes szabályait a testület állapítja meg - a feladatoknak és döntési szükségleteknek megfelelıen tartja üléseit a képviselı-testület. Az ülések számát a szervezeti- és mőködési szabályzatról szóló rendeletben meg kell határozni, természetesen amennyiben a helyzet úgy kívánja, annál több testületi ülés is tartható, illetve köteles a testület több ülést is tartani. Az ülések számának meghatározása történhet úgy is, hogy meghatározott idıszakonként (pl. havonta egy alkalommal) kell ülést tartani. Az ülések idıpontját ilyenkor a képviselı-testület által elfogadott munkaterv tartalmazza. Bár ennek készítését a törvény nem írja elı, de a tervszerő, átgondolt munkavégzés érdekében - különösen a megtárgyalandó elıterjesztések nagy száma, valamint az idıhöz kötött döntések miatt - törvényi kötelezettség nélkül is feltétlenül indokolt az elfogadása. A munkatervben ütemezni lehet a feladatokat, így azok kellı elıkészítése is idıben megtörténhet. A munkaterv a téma tárgyalásának idıpontján kívül kijelöli az elıterjesztıt, az elıterjesztésben közremőködıket, egyeztetési kötelezettséget írhat elı, tartalmi követelményeket fogalmazhat meg. Garanciális jelentıségő a törvény azon rendelkezése, amely kimondja, hogy képviselı-testületeknek évente legalább hat ülést kell tartania. A jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a képviselı-testület széles hatásköre évente legalább hat ülést igényel. Minden településen az üléseknek ez az a minimális száma, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az önkormányzati feladat- és hatáskör ellátása megtörténjen. A munkatervben- esetleg üléstervben - elıre meghatározott idıpontra tervezett - legalább hat ülés - az ún. rendes ülés. Ezeken kívül a képviselı-testületek rendkívüli üléseket is tarthatnak, ha azt a feladat-ellátás, hatáskör-gyakorlás megkívánja vagy más idıközben felmerülı ok azt kötelezıen szükségessé teszi. A hat ülés megtartásának kötelezettségén kívül a törvény az ülés összehívásának további kötelezı eseteit is megállapítja. Ezekbıl kettıt a törvénynek ez a 12. § (1) bekezdése tartalmazza. E szerint az ülést a képviselık egynegyedének vagy a képviselı-testület bizottságának az indítványára össze kell hívni. Ha ennek a kötelezettségének a polgármester 15 napon belül nem tesz eleget, az Ötv. 98. § (2) bekezdése f) pontja rendelkezésébıl eredıen a megyei, fıvárosi közigazgatási hivatal vezetıje hívja össze az ülést. A képviselıtestület összehívása egy képviselı javaslatára is történhet, de kötelezettséget a polgármester számára csak akkor jelent, ha az ülés összehívását a képviselık egynegyede kéri. A bizottság a testületi ülés összehívására vonatkozó indítványát ülésén tárgyalja meg, és arról egyszerő szótöbbséggel hozott határozatában dönt. (2) A képviselı-testület elnöke a polgármester, aki összehívja és vezeti a képviselı-testület ülését. Megismétli a törvény - az Alkotmány 44/B. § (1) bekezdésével megegyezıen -, hogy a képviselı-testület elnöke a polgármester. A képviselı-testület elnökének, a polgármesternek a képviselı-testület mőködésében meghatározó szerepe van. Ez kitőnik az Ötv.-nek ebbıl a rendelkezésébıl is, amelyben a polgármester
feladatává teszi a képviselı-testület mőködését érintı két legfontosabb feladatot, nevezetesen a képviselıtestület ülésének összehívását és a képviselı-testület ülésének vezetését. Ez alól kivételt képez a képviselıtestület alakuló ülése, amelyet a legidısebb települési képviselı, mint korelnök vezet. Fontos érdek főzıdik ahhoz, hogy a testület mőködése folyamatosan biztosított legyen, ezért a polgármester távolléte, akadályoztatása esetén helyettesítését az alpolgármester látja el, aki helyettesítı hatáskörében gondoskodik a képviselı-testület ülésének összehívásáról és a polgármester távollétében vezeti az ülést. Erre az Ötv. más szakaszánál, a 34. § (1) bekezdésében találunk rendelkezést. A képviselı-testület folyamatos mőködését célzóan további biztosítékot is beépített a törvény a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejő betöltetlensége, illetıleg tartós akadályoztatásuk esetére. Erre az Ötv. 31. §-ában találunk rendelkezést, mely szerint a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban kell rendelkezni a képviselı-testület összehívásának és vezetésének módjáról az ilyen esetekre figyelemmel. A legcélszerőbb megoldásnak a korelnök kijelölése tőnik, de a képviselı-testület a helyi viszonyok figyelembevételével határoz a rendeletében e kérdésrıl. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a megbízatás idıtartamán belül - a rendelet módosításával - arra alkalmas más személyt jelöljön ki, de csak a települési képviselık közül teheti. Jegyzı vagy a hivatal munkatársa e feladatra nem jelölhetı ki. Az ülés összehívása és vezetése a polgármester komoly felelıssége. A törvény - a 12-18. §-ához főzött indokolás szerint - a képviselı-testület mőködésének, döntéshozatalának alapkérdéseit szabályozza, amelyek a törvényesség, az önkormányzati értékek, a demokratikus mőködés érvényesítését, a nyilvánosságot, a kisebbségi vélemények figyelembe vételét szolgálják. Minden más mőködési, eljárási szabályt a képviselı-testület maga határoz meg. Az Ötv. keretjellegébıl adódóan tehát kevés a kötelezı szabály. Így a testületi ülés összehívásának és vezetésének részletes szabályait - a helyi sajátosságoknak megfelelıen - a szervezeti- és mőködési szabályzatról szóló rendeletben a képviselı-testület állapítja meg. A Szervezeti- és Mőködési Szabályzatok általában ún. rendes és rendkívüli ülések megtartására elıírásokat tartalmaznak, amelyek betartása - a törvényi rendelkezések mellett - a polgármesterre kötelezı. A polgármester az ún. rendes (elıre tervezett) üléseket - a rájuk vonatkozó szabályok szerint - a munkatervnek vagy üléstervnek megfelelı idıpontra köteles összehívni. A rendkívüli ülések összehívása részben a polgármester saját elhatározásából, saját hatáskörébıl eredıen történik, ha úgy ítéli meg, hogy a testület hatáskörébe tartozó ügyben dönteni kell. Különösen a pénzügyi- és vagyongazdálkodási kérdésekben gyakorta elıfordulhat, hogy szükséges a testület azonnali döntése. Indokolhatja a rendkívüli ülés összehívását az is, ha megnövekedett az elıre nem tervezett döntéshozatali kötelezettség, pl. ha az átruházott hatáskörben hozott polgármesteri, bizottsági döntések ellen jelentıs számú fellebbezés érkezett, amelyet a testületnek kell elbírálni, vagy ha törvény olyan új, határidıhöz kötött feladat ellátására kötelezte a testületet, amely a munkaterv-készítés idıpontjában még nem volt ismert. Másrészt a rendkívüli ülések összehívását meghatározott feltételek esetén az Ötv. vagy a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat kötelezıvé teszi a polgármester számára. Így köteles összehívni a képviselı-testület ülését - a törvény elızı bekezdésében foglalt rendelkezés szerint - a települési képviselık egynegyedének vagy a képviselı-testület bizottságának az indítványára. A Szervezeti- és Mőködési Szabályzatok megállapíthatnak olyan feltételeket, amelyek megléte a rendkívüli ülés összehívásának kötelezettségét vonja maga után. Utalni kell arra, hogy a képviselı-testület eseti határozattal is rendelkezhet rendkívüli ülés megtartásáról. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a fıvárosi és megyei közigazgatási hivatal vezetıjének is biztosít a törvény lehetıséget a képviselı-testületi ülés összehívásának kezdeményezésére. Ezzel a lehetıséggel akkor élhet, ha a törvénysértés megszüntetésére történı felhívására - a megadott határidın belül - intézkedés nem történt. A közigazgatási hivatal vezetıje az ülés összehívását a törvénysértés megszüntetésére és a képviselı-testület tisztségviselıje felelısségének megállapítása céljából kezdeményezheti. Az ülés összehívása általában írásos meghívó megküldésével történik, de fıleg kisebb településeken, valamint a rendkívüli ülések összehívása esetén telefonon vagy személyesen is történhet. A meghívó tartalmazza az ülés helyét, idıpontját a tervezett napirendeket és azok elıadóit. A meghívót a polgármester írja alá. Általában az elıterjesztéseket is csatolják a meghívóhoz. A Szervezeti és Mőködési Szabályzatok meghatározzák, hogy hány nappal elıbb kell a meghívót és az elıterjesztéseket kiküldeni, ezzel biztosítható a képviselık felkészülése a döntéshozatalra. A polgármester a képviselı-testület minden ülésére a képviselıket és a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban meghatározott állandó meghívottakat hívja meg, valamint azokat, akiknek a meghívását törvény kötelezıvé teszi számára.Ilyen kötelezettsége ered az Ötv. 12. § (7) bekezdésébıl, mely szerint tanácskozási jog illeti meg a helyi kisebbségi szószólót a képviselı-testület ülésén, ebbıl eredıen az ülésekre meg kell hívni. Az állandó meghívottak között szerepelnek általában a helyi állami és gazdálkodó szervezetek, valamint a lakossági önszervezıdı közösségek vezetıi, akik jelenlétére a testület rendszeresen
számít és úgy ítéli meg, hogy szükséges. A testület ülésén állandó jelleggel részt vesz a jegyzı, a jelenlétét a törvényben meghatározott feladatainak ellátása kívánja meg és teszi szükségessé. Meg kell hívni az ülésre az egyes napirendekhez az elıterjesztıket és azokat, akiknek az adott napirendnél a meghívását törvény vagy az önkormányzati rendelet kötelezıvé teszi. Ilyen kötelezettséget ír elı a polgármester számára az Ötv. 92/C. § (1) bekezdése, mely szerint a könyvvizsgálót a véleményezési körébe tartozó témákban a képviselı-testület ülésére meg kell hívni. A képviselı-testületi ülés vezetése összetett feladat. Az ülés zökkenımentes levezetése az elıkészítéstıl is függ. Ebben a munkában a polgármestert a jegyzı és a hivatal segíti. A polgármesternek az ülés vezetésével kapcsolatban jelentkezı feladatai vázlatosan a következık: 1 A megjelentek számbavételével a testület határozatképességének a megállapítása, amely az Ötv. 14. § (1) bekezdésében foglaltak alapján történik. 2. Ha a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat jegyzıkönyv hitelesítık választását írja elı, akkor javaslatot tesz a személyükre, majd megállapítja a szavazás eredményét. 3. Javaslatot tesz a napirend elfogadására, ha szükséges, bejelenti a zárt ülés tartását. 4. A megállapított napirendek sorrendjében levezeti a vitát, megadja a szót a kérdésekre, hozzászólásokra, kiegészítésre. Összefoglalja a vitát. Felteszi szavazásra az indítványokat, majd a határozati javaslatokat. Megállapítja a szavazás eredményét és kihirdeti a döntést. Gondosan ügyelni kell arra, hogy egyes ügyek eldöntéséhez minısített többségre van szükség. A szavazás eredményét pontosan, számszerően kell megállapítani és kihirdetni. 5. Fenntartja a rendet a tanácskozás alatt, a felmerülı ügyrendi kérdéseket szavazásra bocsátja és megállapítja a szavazás eredményét. 6. Tájékoztatja a testületet az idıszerő kérdésekrıl, számot ad a lejárt határidejő önkormányzati határozatok és egyéb önkormányzati döntések végrehajtásáról, melyet általában az SZMSZ ír elı. 7. Bezárja az ülést és bejelenti a következı ülés várható idıpontját, továbbá tervezett napirendjét. Az ülésvezetés kapcsán utalni kell arra, hogy a polgármester - a képviselı-testület határozata alapján sem utasíthatja ki a terembıl rendbontás esetén a képviselı-testület tagját. Az Alkotmánybíróság több határozatában is megállapította, hogy az olyan önkormányzati rendeleti elıírás, amely a települési képviselıt kizárja a képviselı-testület munkájából, a választópolgárok önkormányzáshoz való alkotmányos jogát sérti. A települési képviselı kizárása a döntéshozatalból kizárólag az Ötv. 14. § (2) bekezdésében foglaltak szerint történhet. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a képviselıi jogegyenlıség megsértését is jelenti, ha valamely önkormányzati rendeletben meghatározott magatartás tanúsítása esetén a települési képviselı nem gyakorolhatja képviselıi jogait és nem láthatja el feladatait. Törvényi felhatalmazás hiányában az önkormányzat képviselı-testülete a képviselık munkáját korlátozó rendeletet nem alkothat. Alkotmányellenes tehát a széksértést elkövetı önkormányzati képviselı cselekvésének olyan szankcionálása, amely a képviselıt kizárja a képviselı-testület munkájából és ezáltal képviselıi jogai gyakorlását korlátozza. (3) A képviselı-testület ülése nyilvános. Az Ötv.-nek ez a rendelkezése fıszabályként kimondja a nyilvánosság elvét, vagyis meghatározza, hogy a képviselı-testület ülése általában nyilvános. Ez a demokratikus önkormányzati mőködés egyik törvényi garanciája, amely abból ered, hogy az önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg. A választópolgároknak ebbıl eredıen joguk van arra, hogy figyelemmel kísérjék a képviselı-testület tevékenységét, mőködését. Ez történhet a helyi lapok, helyi televízió tudósítása révén, de lehetıséget biztosít az állampolgároknak arra is, hogy megjelenjenek a testület ülésén, részt vegyenek azon a testületi munka zavarása nélkül. A nyilvánosság a részvétel lehetıségét jelenti, de azt nem foglalja magába, hogy a vitába is bekapcsolódjanak, hozzászóljanak, és fıleg, hogy a szavazásban részt vegyenek. A Szervezeti- és Mőködési Szabályzat tartalmazhat azonban olyan rendelkezést, amely meghatározott esetekben és feltételekkel a testület egyedi döntésével hozzászólási jogot is ad a megjelent, és azt igénylı állampolgárnak. Errıl a testület - ha a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat másként nem rendelkezik - egyszerő szótöbbséggel dönt. Ennek hiányában a képviselı-testület mőködését hozzászólással, megjegyzéssel, kérdéssel, véleménynyilvánítással a hallgatóság nem zavarhatja. A polgármester ülésvezetıi jogkörébe tartozik a képviselı-testület ülésein a rendfenntartás és a testületi ülés méltóságának a megóvása. Ennek érdekében a hallgatóság köreibıl kivezettetheti a rendbontó választópolgárokat és a helyi szervezetek képviselıit. Az ülés nyilvánossága nemcsak azt jelenti, hogy a választópolgárok részt vehetnek az ülésen, hanem ebbıl eredıen a képviselı-testületi ülés elıterjesztésébe és ülésének a jegyzıkönyvébe is betekinthetnek, melyrıl az Ötv. 17. § (3) bekezdésében rendelkezik. Mind a részvételi jogot, mind pedig a betekintési jogot kizárja azonban a zárt ülés tartása, amelynek szabályait a következı bekezdésben találjuk meg.
A nyilvánosság elvének gyakorlati érvényesüléséhez feltétlenül szükséges, hogy a kellı idıben kapjanak tájékoztatást a választópolgárok az ülésekrıl, azok napirendjeirıl és megfelelı helyet biztosítsanak számukra. (4) A képviselı-testület Mivel a képviselı-testület mőködésében a közérdekő adatok nyilvánosságát, illetıleg a személyes adatok védelméhez főzıdı jogot és az érintett személyiségi jogait egyaránt biztosítani kell, ezért a zárt ülés tartását a törvény szigorú szabályokhoz köti. Zárt ülés csak kivételesen tartható. A zárt ülés tartásának kötelezı és mérlegelhetı eseteit határozza meg a törvény. Az adatvédelemrıl szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseivel összhangban a törvény azokban a tételesen felsorolt tárgykörökben teszi lehetıvé, illetıleg rendeli el kötelezıen a zárt ülést, amely ügyekben felmerül a személyes adatok védelme. A zárt tárgyalások során egyedi határozatokat hoznak. A normatív tartalmú döntéstervezetek megvitatását, amelynek eredményeként a testület pl. a képviselık tiszteletdíjának és egyéb rendszeres juttatásainak meghatározásáról szóló rendeletet fogad el, ugyanúgy szabálysértı zárt ülésen megejteni, mint ahogy a rendeletet sem lehet titkosítani vagy csak szők körben ismertté tenni. Ezt állapította meg az Alkotmánybíróság 17/1997. (II. 28.) AB határozata. Kötelezı zárt ülést tartani az a) pontban meghatározott tárgykörökben. Ezen belül 2 csoportot különböztethetünk meg: 1. Az ügyek egyik csoportjánál további külön feltételt a törvény nem állapított meg. Ide négy ügytípus tartozik, nevezetesen az önkormányzati hatósági, az összeférhetetlenségi, a kitüntetési és a képviselıi vagyonnyilatkozati ügyek. Ha a napirend tárgya jellegénél fogva e négy ügytípus valamelyikébe tartozik, akkor annak tárgyalása csak zárt ülésen történhet. 2. A másik csoportba tartozó ügyeknél a törvény feltételt állapít meg a zárt ülés tartására. Az érintett nyilatkozatától függ, hogy zárt vagy nyilvános lesz-e az ülés. Ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele, a képviselı-testület zárt ülést köteles tartani választás, kinevezés, felmentés, vezetıi megbízás adása, illetıleg visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylı személyi ügy tárgyalásakor. Természetesen nyilvános ülésen történik a napirend tárgyalása, illetve a napirend azon részének tárgyalása, ahol az érintett a személyes adatokkal való önrendelkezési jog alapján hozzájárult a nyilvános tárgyaláshoz. E körbe tartozó eljárásokban a testületi ülést megelızıen, illetve a napirend tárgyalása elıtt az érintettet nyilatkoztatni kell. Az érintett indokolási kötelezettséggel nem tartozik, nyilatkozata kötelezı a képviselıtestületre. A hozzájáruló nyilatkozatát a jegyzıkönyvben szerepeltetni kell. Elıfordul, hogy az érintett nincs jelen, nem lehet a nyilatkozatát beszerezni vagy nem nyilatkozik, ilyenkor a képviselı-testület zárt ülésen köteles tárgyalni a jelzett ügyet, hiszen az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezett bele. Ha a képviselı-testület az Ötv. 12. § (4) bekezdés a) pontja alapján zárt ülést tart, ezt a törvény erejénél fogva teszi. A zárt ülés elrendelésérıl nem kell szavazni, nem kell határozatot hozni. Az ülést vezetı polgármester a napirend bejelentésével egyidejőleg hivatkozik a törvényi kötelezettségre. A törvényalkotó a b) pontban a zárt ülés elrendelésének eseteit állapítja meg. A képviselı-testület csak két ügykörben dönthet zárt ülés elrendelésérıl, ezeknél is a törvényben meghatározott feltétel megléte esetén. A testület a vagyonával való gazdálkodás és az általa kiírt pályázat tárgyalásakor is csak akkor rendelhet el zárt ülést, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene. A törvény az üzleti érdek fogalmát nem határozza meg. Az üzleti érdek fennállhat önkormányzati részrıl, valamint a napirenddel érintett más személynél, szervezetnél is. Az önkormányzat vagyonnal, tulajdonnal rendelkezik, így a piaci élet szereplıje. Mint minden más piaci szereplınek, az önkormányzatnak is lehetnek üzleti titkai, érdekei. Ezért az önkormányzat és az érintett érdekében teszi lehetıvé a törvény a zárt ülés elrendelését. A zárt ülés elrendelésérıl a képviselıtestület határozattal dönt. Garanciát nyújt a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a zárt ülés elrendeléséhez minısített többség szükséges. A zárt ülésrıl külön jegyzıkönyv készül, amelybe a választópolgárok nem tekinthetnek be. a) zárt ülést tart választás, kinevezés, felmentés, vezetıi megbízatás adása, illetıleg visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylı személyi ügy tárgyalásakor, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele; továbbá önkormányzati, hatósági, összeférhetetlenségi és kitüntetési ügy, valamint vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás tárgyalásakor; b) zárt ülést rendelhet el a vagyonával való rendelkezés és az általa kiírt pályázat tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene. (5) A zárt ülésen a képviselı-testület tagjai, a kisebbségi szószóló és a jegyzı, továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértı vesz részt. Törvény elıírhatja, mely esetben kötelezı az érintett meghívása. A zárt ülés tartásának célját szolgálóan szők körben határozza meg a törvény a zárt ülésen résztvevık körét. A zárt ülésen a képviselı-testület tagjai, a kisebbségi szószóló és a jegyzı vesz részt állandó jelleggel, az egyes
napirendek tárgyalásánál pedig az érintett és a szakértı. Az érintett és a szakértı esetében további feltételként határozza meg a törvény, hogy meghívása esetén vehet részt a zárt ülésen. A meghívásról a polgármester gondoskodik. Önállóan dönti el, hogy kit hív meg az ülésre az érintettek közül, illetve szakértıként. A törvény azonban meghatározott tárgykörökben, eljárásokban kötelezıvé teheti az érintett meghívását, ilyenkor a polgármester a meghívásról köteles gondoskodni. Az Ötv. a könyvvizsgálóról szóló utóbb beiktatott rendelkezései között tanácskozási jogot biztosít a könyvvizsgálónak nemcsak a nyilvános üléseken, hanem a zárt üléseken is. E rendelkezésbıl kitőnıen a könyvvizsgálót - a véleményezési körébe tartozó témákban (és ilyen a gazdálkodási, vagyoni kérdésekben zárt ülésen is szerepelhet) - a zárt ülésre is meg kell hívni, más feladatkörével összefüggı - ügyek tárgyalására szakértıként meghívható. A gyakorlatban a kisebbségi önkormányzatok megválasztásával összefüggésben okoz gondot és feszültséget a zárt ülésen résztvevık körének jelenlegi hatályos szabályozása. A törvény ugyanis a kisebbségi szószólónak biztosítja - a 12. § (7) bekezdésével összhangban - a képviselı-testület zárt ülésen való részvételt, ugyanakkor a nagyobb választópolgári legitimitással rendelkezı kisebbségi önkormányzatok elnökei részére nem. (6) A képviselı-testület a döntéseit (határozat, rendelet) nyílt szavazással hozza. Titkos szavazást tarthat a (4) bekezdésben foglalt ügyekben. A (3)-(5) bekezdésben foglaltak a bizottságra is vonatkoznak. A képviselı-testület döntéseit - fıszabályként - nyílt szavazással hozza. A képviselı-testület döntései a rendeletek és a határozatok. A törvény nem tesz különbséget közöttük a szavazás módja tekintetében. A nyílt szavazás kézfelemeléssel, illetıleg a gépi szavazásnál a megfelelı gomb megnyomásával történik. Az Ötv. nem állapít meg a nyílt szavazással kapcsolatban további szabályt. Név szerinti szavazást az Ötv. egy esetben ír elı. A képviselı-testület a megbízatásának lejárta elıtt név szerinti szavazással - minısített többségő döntéssel - kimondhatja a feloszlását [Ötv. 18. § (3)]. A testületi mőködés részletes szabályainak megállapítása során a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban a név szerinti szavazás további eseteit határozhatja meg a testület. Elképzelhetı olyan szabályozás is, hogy a név szerinti szavazásról esetenként döntenek. Ilyenkor a jegyzıkönyvben nemcsak a szavazás számszerő eredményét rögzítik, hanem azt is, hogy a jelenlévı képviselık hogyan szavaztak, személy szerint igen vagy nem szavazatot adtak-e le, illetıleg tartózkodtak-e a szavazástól. Titkos szavazást a testület a normaszövegbıl eredıen a 12. § (4) bekezdésében foglalt ügyekben tarthat. E jelzett körbe tartoznak azok a tárgykörök, amelyekben a testület zárt ülést köteles tartani, továbbá azok, amelyekben zárt ülést tarthat. Tehát csak a zárt ülésen tárgyalható ügyekben van lehetıség titkos szavazásra. De ez nem azt jelenti, hogy csak a zárt ülésen lehet titkos szavazást tartani. Nyilvános ülésen is szavazhat tehát a képviselı-testület titkosan, de csak azokban az ügytípusokban, amelyekben zárt ülést is tarthatna. A titkos szavazással eldönthetı ügyek körét nem bıvítheti a testület sem a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban, sem pedig eseti döntéssel. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez nem kötelezettség, csak lehetıség. A képviselı-testület dönti el, hogy titkos szavazást tart-e. Ez történhet úgy, hogy a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatában megjelöli a tárgyköröket, vagy eseti jelleggel határoz a szavazás titkosságáról. Titkos szavazás esetén biztosítani kell a technikai hátteret, amelyrıl vagy a szabályzatban kijelölt vagy az esetenként megválasztott bizottság gondoskodik. A titkos szavazás eredményét a bizottság külön jegyzıkönyvbe foglalja, melyet a képviselı-testületi ülés jegyzıkönyvéhez kell csatolni. A titkos szavazásnak kötelezı esetei is vannak. Erre a törvénynek e szakaszában utalás nincs, más szabályokból derül ki. Ilyen rendelkezést tartalmaz az Ötv. az alpolgármester választására, továbbá a megyei önkormányzat elnökének és alelnökeinek választása során. Ennél a bekezdésnél rendeli el a törvény, hogy az ülés nyilvánosságának, valamint a zárt ülés tartásának és elrendelésének az elızı három bekezdésben foglalt szabályai a bizottságokra is vonatkoznak. A nyílt, illetve a titkos szavazásra itt nincs utalás. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a szabályok a bizottságokra nem vonatkoznak. Az Ötv. 23. § (3) bekezdésében rendeli el, hogy a bizottság határozathozatalára a képviselı-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Így a határozathozatal módjával kapcsolatban itt megállapított szabályok is vonatkoznak a bizottságra. (7) A települési kisebbségi önkormányzat elnöke az adott kisebbség helyi szószólójává válik. Amennyiben nem tagja a képviselı-testületnek, annak ülésein tanácskozási joggal részt vehet. Egyéb jogosítványait a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szabályozza. BH2000. 209. Az önkormányzat képviselı-testületének zárt ülésérıl készült jegyzıkönyv nyilvánossága [1990. évi LXV. törvény 12. § (4) bekezdés b) pont, 17. § (3) bekezdés, 1992. évi LXIII. törvény 19. § (1) és (3) bekezdés, 1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdés b) pont, 327. § (1) bekezdés, 32/1992. (V. 29.) AB határozat].
BH1999. 155. A személyhez főzıdı jogában megsértett fél igényérvényesítése az önkormányzati tisztségviselıkkel szemben [Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (2) bek., 84. § (1) bek. a)-d) pont, 348. §, 1990. évi LXV. tv. 12. § (3) és (4) bek.]. BH1996. 581. A helyi önkormányzat képviselı-testületének ülésérıl készült jegyzıkönyv nem tekinthetı olyan dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekő adatokat tartalmaz. A polgármester a jegyzıkönyv egyes részeirıl csak akkor köteles - a költségek egyidejő megtérítése ellenében - másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmezı határozottan és konkrétan megjelöli az igényét. [1992. LXIII. tv. 2. §, 19. § (1)-(3) bek., 20. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 2. § (1) bek., 12. § (3) bek., 17. § (3) bek.]. BH1993. 265. Ha a képviselı-testület akként dönt, hogy a polgármesteri feladatkört fıállású munkaviszony keretében kell ellátni, a polgármester munkaviszonya a megválasztása idıpontjára visszaható hatállyal jön létre. A törvény tételesen sorolja fel a polgármester munkaviszonya megszőnésének eseteit, ezért nincs lehetıség arra, hogy a képviselı-testület - a szervezeti és mőködési szabályzata utóbb történt módosítására hivatkozva - azon a jogcímen mondja fel a munkaviszonyát, hogy nem vállalta e tisztségének társadalmi megbízatásában történı ellátását [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 33. § 37. § (1) bek., 1990. évi LXVII. tv. 2. § (1), (2) és (6) bek., 3. §, 4. (3) bek., 7. § (2) bek., 12. §]. BH1992. 661. A polgármester a 10 000 fınél kisebb lélekszámú településen is az önkormányzati képviselıtestület tagjának tekintendı [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 14. § (2) bek., 31. § (2) bek.]. KGD2004. 176. Helyi önkormányzat képviselı-testületének az elıterjesztett javaslatot elutasító döntését is határozati formában kell meghoznia [1990. évi LXV. törvény 12. § (6) bek.]. KGD1992. 314. A polgármester a 10000 fınél kisebb lélekszámú településen is az önkormányzati képviselıtestület tagjának tekintendı [1990. évi LXV. törvény 12. § (2) bek.]. A nemzeti- és etnikai kisebbségi jogok érvényesülését hivatott elısegíteni a törvénynek ez a rendelkezése. A helyi képviselık és polgármesterek általános választásán a nemzeti vagy etnikai kisebbség legtöbb szavazatot kapott jelöltje kisebbségének szószólójává válik. A kisebbségi szószólónak tanácskozási jogot biztosít a törvény akkor is, ha nem választották meg képviselınek. A kisebbségi szószóló további jogosítványait a nemzeti- és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szabályozza. 13. § A képviselı-testület évente legalább egyszer, elıre meghirdetett közmeghallgatást tart, amelyen a választópolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselıi közérdekő kérdést és javaslatot tehetnek. A törvény lehetıséget adott az állampolgároknak arra, hogy a - zárt ülés kivételével - a testületi üléseken részt vegyenek, az ülés jegyzıkönyvébe és az elıterjesztésbe betekintsenek. Az ülésen való megjelenési jog nem jelenti a választópolgárok számára azt, hogy a napirendek vitájába bekapcsolódjanak, illetve elmondják véleményüket, javaslataikat a képviselı-testületnek. A törvény a közmeghallgatás intézményesítésével biztosítja a választópolgároknak azt a lehetıséget, hogy közérdekő kérdést és javaslatot tegyenek a képviselıtestülethez. Ez a jog a helyben érdekelt szervezetek képviselıit is megilleti. A közmeghallgatás során a választópolgárok és a helyi szervezetek a közérdekő kérdéseiket tehát a képviselıtestületnek tehetik fel, és mondhatják el javaslataikat. Így azok nem az egyes képviselık, tisztségviselık és az apparátus útján jutnak el a testülethez, hanem közvetlenül. A közmeghallgatás nem az egyedi ügyek, egyéni panaszok intézésének fóruma. Természetesen az egyedi ügyek közérdekő tartalommal is bírhatnak. A képviselı-testületek az SZMSZ-ben szabályokat állapítanak meg a közmeghallgatás megtartásának elıkészítésére, lebonyolítására. Legalább egy alkalommal kötelezı a közmeghallgatás, de a helyi elhatározás alapján többször is tartható. Természetesen más lakossági fórum is összehívható, amelyen a választópolgárok és civil szervezeteik a közérdekő kérdéseiket, javaslataikat elmondhatják. Ezektıl a közmeghallgatás annyiban tér el, hogy a közmeghallgatás testületi ülés keretében történik, vagyis azon a testület tagjainak határozatképes számban meg kell jelenni, és arról jegyzıkönyvet kell készíteni. Külön hangsúlyozza a törvény, hogy a közmeghallgatást elıre meg kell hirdetni. Ennek módját a Szervezetiés Mőködési Szabályzatban határozzák meg. A törvény a közmeghallgatáson kötelezı jelleggel a közérdekő kérdések, javaslatok meghallgatását általában írja elı. A képviselı-testület a szabályzatában elıírhatja magára nézve, hogy meghatározott tárgykörökben, kérdésekben (pl. önként vállalt feladatnál) a döntés elıtt a konkrét témában kéri a választópolgárok és szervezeteik javaslatait. Ezáltal a lakosság igényei jobban érvényesülhetnek a feladatvállalás során, másrészt a megvalósítás módját illetıen is hasznos segítséget, ötletet, támogatást kaphat a testület. A konkrét témakörben meghirdetett közmeghallgatás nem pótolja az általános közmeghallgatást, amelyet vagy más idıpontra kell meghirdetni, vagy az adott közmeghallgatás második részében az általános - a lakosság részérıl felmerülı - közérdekő javaslatok és kérdések megtételére kell lehetıséget biztosítani. A közmeghallgatást, mint testületi ülést a polgármester vezeti. A polgármester adja meg a szót a kérdések, javaslatok elmondására, valamint a válaszadásra. Ha a válasz megadásához vizsgálat szükséges, akkor azt általában írásban vagy a helyi tájékoztatási eszközök útján késıbb adja meg a
testület. A testület elıtt kifejtett közérdekő javaslatokról a képviselı-testület általában nem dönt nyomban, hanem annak megvizsgálását kiadja szerveinek. 14. § (1) A képviselı-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a települési képviselıknek több mint a fele jelen van. A javaslat elfogadásához a jelenlevı települési képviselık több mint a felének igen szavazata szükséges. Két olyan fontos szabályt tartalmaz a törvénynek ez a bekezdése, amelyektıl eltérni nem lehet. Az egyik szabály a határozatképességre, a másik pedig a határozathozatalra vonatkozik. A törvény szerint akkor határozatképes a testület, ha az ülésen a települési képviselıknek több, mint a fele jelen van. Utalnunk kell az Ötv. 32. §-ára, amely szerint a polgármester tagja a képviselı-testületnek, a képviselı-testület határozatképessége, döntéshozatala, mőködése szempontjából települési képviselınek tekintendı. A képviselı-testület tagjainak számához a polgármestert hozzá kell számítani. A határozatképesség megállapítása a polgármester ülésvezetési feladatai közé tartozik. A határozatképességnek nemcsak az ülés megnyitásánál kell meglennie, hanem valamennyi döntéshozatalnál, így azt a polgármesternek folyamatosan figyelemmel kell kísérnie. Ha nincs meg a határozatképesség és nem is lehet arra számítani, hogy a hiányzó képviselık megérkeznek (illetve visszajönnek), a polgármester új idıpontra hívja össze a testületet. A képviselı-testületi ülésrıl készült jegyzıkönyvben pontosan rögzíteni kell a jelenlévı képviselıket. Ha az ülés alatt a jelenlévı képviselık személyében változás következik be, azt is tartalmaznia kell a jegyzıkönyvnek, mivel csak így állapítható meg folyamatosan, hogy megvan-e a határozatképesség. A szavazásra vonatkozó korábbi törvényszöveg eltérı értelmezésre adott lehetıséget, emiatt szükségessé vált a szabályozás módosítása. A hatályos rendelkezés ún. egyszerő többségő és minısített többséghez kötött döntéshozatalt ismer. Az egyszerő többségő szavazásról a törvény ebben a bekezdésében rendelkezik, mely szerint a javaslat elfogadásához a jelenlévı települési képviselık több, mint a felének igen szavazata szükséges. Ha nincs meg a képviselık több, mint a felének igen szavazata, akkor a képviselı-testület a javaslatot elutasította. Mindkét esetben születik döntés, amely vagy elfogadó vagy elutasító. A szavazategyenlıségnek jogi jelentısége a jelenlegi szabályozás mellett nincs. Ha ugyanis egyenlı számú az igen és a nem szavazatok száma, akkor nincs meg a törvényben megkövetelt igen szavazatokból a többség, így a testület a javaslatot elutasította. Emiatt a szavazategyenlıségre vonatkozó kisegítı szabályok szükségtelenek, és annak SZMSZ-ben történı rendezése jogsértı. A törvénynek a határozat elfogadásához szükséges rendelkezése kogens szabály. A törvény nem tesz különbséget a képviselı-testület elé terjesztett javaslatok között abból a szempontból, hogy azok érdemi vagy ügyrendi kérdések eldöntésére irányulnak. Ezért bármely javaslat határozattá emeléséhez - ha az ülés egyébként határozatképes - a jelenlévı települési képviselık több, mint felének igen szavazata szükséges. A minısített többséghez szükséges szavazatok számát az Ötv. 15. § (2) bekezdésében ugyancsak kogens módon határozza meg, mely szerint a minısített többséghez kötött szavazás esetén a határozat érvényességéhez a megválasztott települési képviselık több, mint felének a szavazata szükséges. A polgármester teszi fel szavazásra a kérdéseket. Nagyon fontos, hogy a javaslat egyértelmő legyen. A bonyolult kérdésfeltevés megzavarja a képviselıket, tévedést okozhat, értelmezési vitákat eredményezhet, ezáltal a képviselık szándékától eltérı eredményre vezethet. (2) A képviselı-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A települési képviselı köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A kizárásról az érintett települési képviselı kezdeményezésére vagy bármely települési képviselı javaslatára a képviselı-testület dönt. A kizárt települési képviselıt a határozatképesség szempontjából jelenlevınek kell tekinteni. A döntéshozatalra vonatkozó fontos szabályt állapít meg e bekezdés, mely szerint a képviselı-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A képviselıtestület hatáskörébe tartoznak olyan egyedi ügyek is, amelyek a képviselıvel vagy hozzátartozójával kapcsolatosak. A tárgyilagos, objektív döntéshozatal érdekében lehetıvé teszi a törvény az ilyen ügyekben történı döntéshozatalból az érintett kizárását. Hangsúlyozni kell, hogy itt azokról az ügyekrıl lehet szó, amelyek az egyes képviselıt vagy hozzátartozóját személyesen érintik. Az olyan általános érvényő döntések, amelyek mindenkit, minden képviselıt érintenek (pl. adó-megállapítás, tiszteletdíj-megállapítás), nem tartoznak e körbe. A kizárás nemcsak a képviselıt érintı, hanem hozzátartozóját személyesen érintı ügyek szavazásánál is felmerülhet. A törvény e rendelkezésének alkalmazásában a hozzátartozó fogalmát az Ötv. 110. § (1) bekezdése határozza meg, mely szerint hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, a testvér, a házastárs, az élettárs. A képviselıt a személyét és hozzátartozóját érintı ügy szavazása elıtt bejelentési kötelezettség terheli. A személyes érintettség bejelentése a képviselınek törvényi kötelezettsége. A bejelentés elmulasztásához azonban a jogalkotó nem főz jogkövetkezményeket, nem szankcionálja a kötelezettségszegést. A mulasztásnak a döntés érvényességére sincs kihatása, mivel ebbıl a szempontból sincs jogkövetkezménye.
A kizárási ok megléte, annak bejelentése még nem teszi eleve kizárttá a képviselıt a szavazásból. A kizárás eldöntése a képviselı-testület hatáskörébe tartozik. A kizárásról az érintett települési képviselı bejelentése nyomán, annak kezdeményezésére dönt a testület, de bármely települési képviselı is javaslatot tehet erre, ha az érintettségrıl tudomása van. A képviselı kizárásához - a 15. § (1) bekezdése alapján - a képviselı-testület minısített többségő szavazata szükséges. A kizárás következtében - különösen kisebb településeken elıfordulhat, hogy a testület határozatképtelenné válna, ha a döntéshozatalból kizárt képviselıt nem lehetne jelenlévınek tekinteni. Ennek elkerülése érdekében mondja ki a törvény, hogy a kizárt települési képviselıt a határozatképesség szempontjából jelenlévınek kell tekinteni, és ezért határozathozatalra sor kerülhet. 15. § (1) Minısített többség szükséges a 10. § a), b), e), f), g) pontban foglalt ügyek, továbbá a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott ügyek eldöntéséhez, a képviselı kizárásához [14. § (2) bek.], valamint a 12. § (4) bekezdésének b) pontja szerinti zárt ülés elrendeléséhez. Meghatározza a törvény azt, hogy mely esetekben szükséges a döntéshozatal során a minısített többség. Az ide tartozó ügyeket két csoportba sorolhatjuk: a) Az elsı csoportba azok tartoznak, amelyekben a törvény teszi kötelezıvé a minısített többséget. Ezek között vannak a 10. § a)-b), e)-g) pontban foglalt ügyek, így a rendeletalkotás, az önkormányzat szervezetének kialakítása és mőködésének meghatározása, a törvény által hatáskörébe utalt választás, kinevezés, megbízás, önkormányzati társulás létrehozása, társuláshoz, érdekképviseleti szervezethez való csatlakozás, megállapodás külföldi önkormányzattal való együttmőködésrıl, nemzetközi önkormányzati szervezethez való csatlakozás, intézmény alapítása, a képviselı kizárása és a zárt ülés elrendelése. E körbe tartozó néhány területen további kiegészítés szükséges. A rendeletalkotással összefüggésben, a rendelet módosítása és hatályon kívül helyezése is minısített többséggel történhet. Ugyancsak minısített többség szükséges a szervezet átszervezéséhez, megszüntetéséhez, mőködési szabályai módosításához, a felmentéshez, megbízás visszavonásához, társulási megállapodások módosításához, kilépéshez. A 10. § g) pontjában jelzett intézményalapításnál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a 9. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint a törvény az intézmény fogalmát összefoglalóan használja, így tehát a költségvetési intézményen kívül más szervezet, gazdasági társaság alapítását, megszüntetését is minısített többségő döntéssel határozhatja el a képviselı-testület. Az itt felsoroltakon kívül - más szakaszaiban - külön is nevesítve szintén minısített többségő döntést rendel el az Ötv. a következı esetekben: 1. A képviselı-testület megbízatása lejárta elıtti feloszlásának kimondásakor [Ötv. 18. § (3)]. 2. A polgármester sorozatos törvénysértı tevékenysége, mulasztása miatt, továbbá vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének szándékos elmulasztása vagy a valóságnak nem megfelelı teljesítése esetén a polgármester tisztségének megszüntetését kérı képviselı-testület keresetének benyújtásakor [Ötv. 33/C. § (1)]. 3. A körjegyzı kinevezéséhez (a körjegyzıségekhez tartozó képviselı-testületek mindegyikének minısített többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges) [Ötv. 40. § (1)]. 4. A települési képviselı-testület minısített többségő határozattal kezdeményezheti, hogy az Országgyőlés a települést a területével határos másik megye területéhez csatolja át [Ötv. 56. § (3)]. b) A minısített többséget igénylı ügyek második csoportját azok alkotják, amelyeket a képviselı-testület Szervezeti- és Mőködési Szabályzatában meghatároz. E körben a képviselı-testület saját maga határozza el, hogy milyen ügyek, ügytípusok eldöntéséhez kíván az egyszerő többségnél nagyobb konszenzust a képviselık körében. (2) A minısített többséghez a megválasztott települési képviselık több mint a felének a szavazata szükséges. BH1992. 348. Önkormányzati képviselı-testület kinevezési hatáskörét nem ruházhatja át; e kérdésben való döntéshez minısített többségre van szükség, ennek hiányában nincs határozat [1990. évi LXV. tv. 9. § (4) bek., 10. § b) pont, 15. § (1) bek.]. Az Ötv. módosításáról rendelkezı és 1994. december 11-én hatályba lépı törvény a minısített többség fogalmára és alkalmazására új rendelkezéseket állapított meg, amelyeket az SZMSZ-ek felülvizsgálatánál figyelembe kellett venni. Kogens szabálya a törvénynek a minısített többséghez szükséges szavazatok számát meghatározó rendelkezése. A hatályos rendelkezés nem engedi meg, hogy a képviselı-testület a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatában a minısített többség szavazati arányát magasabban vagy alacsonyabban állapítsa meg. Esetileg sem lehet e rendelkezésben foglaltaktól eltérni. Csak ez a minısített többség a jogszerő. Az Alkotmánybíróság is utalt arra 9/1996. (II. 23.) AB határozatában, hogy a módosítást nyilvánvalóan az indokolhatta, hogy a minısített többség magas arányának meghatározása döntésképtelenséget eredményezhet, mert rendkívül széles konszenzust és magas megjelenést igényel. A minısített többséggel eldöntendı tárgyköröket a képviselı-testület bıvítheti, de a minısített döntéshez szükséges szavazatszám
tekintetében a törvényben meghatározottaktól nem térhet el. Nevezetesen a minısített többséget igénylı ügyekben az érvényes döntéshez a megválasztott települési képviselık több, mint a felének a szavazata szükséges. Abban különbözik tehát az egyszerő többségtıl, hogy nem a jelenlévık, hanem a megválasztott képviselık szavazatához kell viszonyítani az igen szavazatok számát. Figyelmen kívül kell hagyni azt a körülményt, ha valamely okból betöltetlen hely van a képviselı-testületben. A rendelkezés szövege itt nem tartalmazza azt, hogy a javaslatot támogató igen szavazatok szükségesek, de ez az egyszerő többségő döntéshez hasonlóan értelemszerően így van. Itt is szükséges hangsúlyozni, hogy ha nincs meg a megválasztott települési képviselık több, mint felének javaslatot támogató szavazata, akkor elutasító döntés születik, amelyet szintén - sorszámmal ellátva, a szavazás számszerő eredményét is rögzítve a jegyzıkönyvbe kell foglalni. 16. § (1) A képviselı-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. A képviselı-testület döntései a rendeletek és a határozatok. Az önkormányzati rendelet jogszabály. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint az önkormányzat jogalkotó szerv, az általa alkotott jogszabály az önkormányzati rendelet. Az önkormányzati rendelet hatálya az önkormányzat illetékességi területére terjed ki, mondja ki a jogalkotásról szóló törvényben az Országgyőlés. Az önkormányzati rendeletben pontosan meg kell határozni a hatálybalépés idıpontját. Ez történhet egy meghatározott idıpont megjelölésével vagy olyan rendelkezéssel, mely szerint a norma a kihirdetést követı meghatározott napon lép hatályba. Az Alkotmány szerint a helyi önkormányzat képviselı-testülete feladatkörében rendeletet alkothat. Az Ötv. rendelkezése szerint az önkormányzati rendeletalkotásnak két esetköre van. A képviselı-testület: - a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá - a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkot rendeletet. Az elsı csoportba tartozóan az önkormányzat a helyi igények alapján, saját elhatározásból szabályozhatja a rendezést igénylı - törvény által nem szabályozott - helyi társadalmi viszonyokat. A 12/1992. (III. 25.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Ötv. 16. § (1) bekezdésének alkalmazása során törvény alatt az alkotmányosan kibocsátott országos szintő jogszabályokat kell érteni. Alkotmányosan kibocsátottnak számít az a jogszabály, amely a megalkotásának idıpontjában szabályozhatta azt a tárgykört, amelyre vonatkozott. Tehát nemcsak törvény, hanem az alkotmányosan kibocsátott országos szintő normával lefedett társadalmi viszonyok sem szabályozhatók önkormányzati rendeletben. Figyelemmel kell lenni e körben azonban arra is, hogy meghatározott tárgykörökben csak törvényben lehet rendelkezni, így körültekintıen kell eljárni akkor is, ha nincs törvényi szabályozás. A második csoportba tartozó - törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására - alkotott rendeletek részben kötelezı feladatként, részben pedig - a felhatalmazás lehetıségével élve - önként alkotott rendeletek. Amennyiben az önkormányzat törvényben meghatározott jogalkotási kötelezettségének nem tesz eleget, mulasztásban megnyilvánuló törvénysértést követ el. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetıleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elı, - a mulasztást elkövetı szervet - határidı megjelölésével felhívja feladatának teljesítésére. A legtöbb önkormányzati rendelet a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására születik. Az Ötv. is több önkormányzati rendelet megalkotására ad felhatalmazást, de számos más törvény is állapít meg jogalkotási kötelezettséget vagy ad felhatalmazást a képviselı testületeknek. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a helyi képviselı-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és egyedi ügyekben szabadon igazgat. Az Alkotmánybíróság rámutatott azonban arra a 9/1995. (II. 22.) AB határozatában, hogy az önkormányzatnak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott szabályozási autonómiája nem terjed addig, hogy rendelet megalkotására vonatkozó törvényi kötelezettségét mellızze. Az önkormányzat a törvény által kötelezıen meghatározott feladat- és hatáskörében köteles eljárni, és ez vonatkozik jogalkotási kötelezettségére is. Fontos - az Alkotmányban meghatározott szabály -, hogy az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintő jogszabállyal. Az Alkotmánybíróság a törvénysértı önkormányzati rendeletet megsemmisíti.Az Alkotmánybíróság 63/1991. (XI. 30.) AB határozatából is kitőnik, hogy nem minısül alkotmányellenesnek az olyan tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás, amely magasabb szintő jogszabály által rendezett és bizonyos feltételek mellett lehetıvé tett tevékenységgel szemben körülhatárolt területi kiterjedtséggel megszorító feltételeket állapít meg anélkül, hogy a magasabb jogszabály lehetıséget biztosító rendelkezéseinek érvényesülését általános jelleggel megakadályozná.
A rendeletalkotást a törvények és az SZMSZ rendelkezései alapján kell elıkészíteni és végezni. A rendeletalkotás a képviselı-testület át nem ruházható hatásköre. A rendelet megalkotása nyilvános ülésen, minısített többségő szavazással történik. Ezt támasztja alá az Alkotmánybíróság 17/1997. (II. 28.) AB határozata is. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint normatív tartalmú döntéstervezeteket megvitatni zárt ülésen nem lehet, mint ahogy a rendeletet sem lehet titkosítani vagy csak szők körben ismertté tenni. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény elıírásait az önkormányzati rendelet megalkotásánál figyelembe kell venni. Az önkormányzati rendeletet a magyar nyelv szabályainak megfelelıen, világosan és közérthetıen kell megszövegezni. Az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette, hogy a jogbiztonság elvét sérti valamely jogszabály határozatlansága és többértelmősége. Rámutatott arra is, hogy az önkormányzati rendeletekben a kötelezı erejő jogszabályi rendelkezések megismétlése szükségtelen. Emiatt ugyan törvénysértést nem állapít meg, de rámutatott arra, hogy amennyiben önkormányzati rendelet a szabályozásába jogszabályban foglalt taxációt vesz át, abban az esetben annak a jogbiztonság érdekében teljes körőnek kell lennie. (2) Az önkormányzati rendeletet a képviselı-testület hivatalos lapjában, illetıleg a helyben szokásos - a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott - módon ki kell hirdetni. A jogalkotási törvénnyel összhangban rendelkezik az Ötv. az önkormányzati rendelet kihirdetésérıl. Az önkormányzati rendeletet a képviselı-testület hivatalos lapjában, illetıleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni. Ezt a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban a képviselı-testület állapítja meg. Az önkormányzat SZMSZ-ében egyértelmően kell meghatározni az önkormányzati rendelet kihirdetési módját, nem lehet ugyanakkor elıre meghatározni egy-egy rendelet hatálybalépése konkrét idıpontját. A KözigazgatásiGazdasági Döntvénytár BH1992. 492. sz. határozata szerint a jogszabály hatálybalépésének idıpontját úgy kell meghatározni, hogy kellı idı maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Az önkormányzati jogalkotásban is alapelv, hogy a rendelet akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy ha a jogszabályban meghatározott határidı lejárt. A rendelet módosítása és hatályon kívül helyezése is rendeletben történik. A módosítást, hatályon kívül helyezést célzó rendeletet is az általános szabályok szerint kell megalkotni. E rendeleteket szintén ki kell hirdetni. A kihirdetés célja, hogy a lakosság megismerje a rendelkezéseket. A Szervezeti- és Mőködési Szabályzatok gyakorta rendelkeznek arról, hogy a kihirdetett rendeletet a könyvtárban, közintézményben is el kell helyezni. Fontos szabály, hogy a jogszabály a kihirdetését megelızı idıre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenesnek. A kihirdetés a jogszabály érvényességének a kelléke. A testület által elfogadott, de ki nem hirdetett rendelet nem jogszabály. Erre mutatott rá az Alkotmánybíróság 32/1993. (V. 26.) AB határozatában. Megállapította, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény alapján az önkormányzat rendeletét ki kell hirdetni. A kihirdetés elmaradása jogsértést valósít meg, a kihirdetésre kötelezett tisztségviselı felelısségét alapozza meg, de nem teszi az elfogadott jogszabályt valódi normává. Kihirdetés nélkül a rendelet nem tekinthetı jogszabálynak, vagyis a döntés mint jogszabály nem létezik. (3) Az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyzı írja alá. Kihirdetésérıl a jegyzı gondoskodik. EBH2005. 1381. Közmőelhelyezéshez szükséges közterület-használati díj szerzıdés alapján nem szedhetı, az csak jogszabályi felhatalmazáson, hatósági döntésen alapulhat (1987. évi XI. törvény 1. §; 1990. évi LXV. törvény 16. §; 1990. évi XCI. törvény 1. §; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 1. számú függelék; 1996. évi LXXXI. törvény 8. §). BH1993. 701. Az önkormányzat képviselı-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre (1990. évi LXV. tv. 9. § (3) bek. és 16. § (1) bek., 1987. évi XI. tv. 10. §]. BH1992. 492. Az önkormányzat szervezeti és mőködési szabályzatában egyértelmően kell meghatározni az önkormányzati rendelet kihirdetésének módját, nem kell ugyanakkor meghatározni a hatálybalépés idıpontját [1990. évi LXV. tv. 16. § (2) bek., 1987. évi XI. tv. 14. § (3) bek.] KGD1998. 212. Az önkormányzat képviselı-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre [1990. évi LXV. törvény 9. § (3) bekezdés és 16. § (1) bekezdés]. KGD1994. 77. Az önkormányzat képviselı-testülete egyes hatásköreit határozattal is átruházhatja a polgármesterre [1990. évi LXV. törvény 9. § (3) bekezdés és 16. § (1) bekezdés]. KGD1994. 8. Az önkormányzati rendelettel okozott károsodás esetén a polgári jogi kárfelelısség szabályai nem alkalmazhatók, még abban az esetben sem, ha utóbb a rendelet alkotmányellenességét megállapították [1959. évi IV. törvény 349. § (1) bekezdés, 1990. évi LXV. törvény 1. § (1) bekezdés, 16. § (1) bekezdés]. KGD1992. 168. Az önkormányzat szervezeti és mőködési szabályzatában egyértelmően kell meghatározni az önkormányzati rendelet kihirdetésének módját, nem kell ugyanakkor meghatározni a hatálybalépés idıpontját [1990. évi LXV. törvény 16. § (2) bek., 1987. évi XI. törvény 14. § (3) bek.].
Az önkormányzati rendelet aláírással zárul. A rendeletet a polgármester és a jegyzı írja alá. Az önkormányzati rendelet kihirdetésérıl az önkormányzat hivatalos lapjában, illetıleg a helyben szokásos - a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban meghatározott módon - a jegyzı gondoskodik. A kihirdetés idıpontját az önkormányzati rendeletre rá kell vezetni. A kihirdetés elmaradása a jegyzı felelısségre vonását vonja maga után. A ki nem hirdetett rendelet nem alkalmazható, annak alapján jogszerően sem jogok, sem kötelezettségek nem állapíthatók meg. 17. § (1) A képviselı-testület ülésérıl jegyzıkönyvet kell készíteni, amely a megjelent képviselık és meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerő eredményét és a hozott döntéseket tartalmazza. A jegyzıkönyv elkészítésérıl a jegyzı gondoskodik. Az önkormányzat jegyzıjének kötelességévé teszi a törvény a képviselı-testület ülésérıl jegyzıkönyv készítését. A zárt ülésrıl külön jegyzıkönyvet kell készíteni. A törvény elıírja, hogy a képviselı-testületi jegyzıkönyv milyen elemeket tartalmazzon. A helyi szabályzatok további elıírásokat állapíthatnak meg a jegyzıkönyv vezetésével kapcsolatosan. Az Ötv. szerint a jegyzıkönyvnek tartalmaznia kell a megjelent képviselık és meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerő eredményét és a hozott döntéseket. A jogalkotó szerint ez a minimum, ami szükséges ahhoz, hogy rögzítse a testületi ülésen történteket, másrészt a mőködés jogszerőségének megítéléséhez ezek a tartalmi kellékek elengedhetetlenül fontosak. A megjelent képviselık nevének és számának rögzítése folyamatosan kell, hogy történjen, mivel a jelenlévık számának a határozatképesség, valamint a döntéshozatal szempontjából nyilvánvaló jelentısége van. A meghívottak esetében a zárt ülésen annak is szerepe van, hogy a meghívott milyen minıségben van jelen. A zárt ülésen ugyanis a képviselı-testület tagjai, a kisebbségi szószóló és a jegyzı, továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértı vehet részt. Így a meghívottaknál az érintettséget, illetve a szakértıi minıséget fel kell tüntetni. A tárgyalt napirendi pontoknál a napirend tárgyát követıen az elıterjesztıt vagy elıterjesztıket, elıadókat, hozzászólókat is fel kell tüntetni. Meghatározott napirendek elıterjesztıje törvény vagy a helyi rendelet alapján csak a jogszabályban megjelölt személy vagy szerv lehet (pl. a polgármester vagy a pénzügyi bizottság). Az Ötv. csak a tanácskozás lényegét rendeli jegyzıkönyvbe foglalni, a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban a tanácskozás rögzítését illetıen szigorúbb szabályok is megállapíthatók. A szavazás számszerő eredményének pontos rögzítését a törvény elıírja. Szerepelnie kell a polgármester által egyértelmően megfogalmazott javaslatot követıen, hogy hányan szavaztak a javaslat mellett, ellene és hányan tartózkodtak. Különös jelentısége a javaslat mellett igennel szavazók számának van, mivel a szavazás eredményét csak ennek pontos ismeretében lehet megállapítani. Név szerinti szavazás esetén az egyes képviselık nevének feltüntetése mellett kell rögzíteni a képviselı által leadott szavazatot. Titkos szavazás esetén a kijelölt bizottság számolja össze a szavazatokat és külön jegyzıkönyv is készül a szavazás eredményének a megállapításáról. A jegyzıkönyv tartalmazza a hozott döntéseket, vagyis a rendeleteket és a határozatokat. A hosszabb rendeletek terjedelmi-technikai okok miatt mellékletként csatolhatók a jegyzıkönyvhöz, ilyenkor a napirendnél a jegyzıkönyvnek utalnia kell arra, hogy a testület a mellékletként csatolt normaszöveg alapján alkotta meg a rendeletét. Ez a módszer csak akkor alkalmazható, ha a tervezet szerint fogadta el a testület a rendeletet vagy olyan kisebb módosításokkal, amelyekre vonatkozó utalás egyértelmően kiderül a jegyzıkönyvbıl. A jegyzıkönyvhöz csatolni kell a meghívót, a jelenléti ívet, az írásos elıterjesztéseket, a jegyzıkönyvbe nem foglalt rendelet hiteles példányát, azokat a képviselıi indítványokat, hozzászólásokat, interpellációkat, amelyek csatolását a képviselı-testületi tagok kérték. (2) A képviselı-testület ülésének a jegyzıkönyvét a polgármester és a jegyzı írja alá. A jegyzıkönyvet az ülést követı tizenöt napon belül a jegyzı köteles megküldeni a Kormány által rendeletben kijelölt szervnek (közigazgatási hivatal). (3) A választópolgárok - a zárt ülés kivételével - betekinthetnek a képviselı-testület elıterjesztésébe és ülésének jegyzıkönyvébe. A zárt ülésrıl külön jegyzıkönyvet kell készíteni. A külön törvény szerinti közérdekő adat és közérdekbıl nyilvános adat megismerésének lehetıségét zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell. BH2000. 209. Az önkormányzat képviselı-testületének zárt ülésérıl készült jegyzıkönyv nyilvánossága [1990. évi LXV. törvény 12. § (4) bekezdés b) pont, 17. § (3) bekezdés, 1992. évi LXIII. törvény 19. § (1) és (3) bekezdés, 1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdés b) pont, 327. § (1) bekezdés, 32/1992. (V. 29.) AB határozat]. BH1996. 581. A helyi önkormányzat képviselı-testületének ülésérıl készült jegyzıkönyv nem tekinthetı olyan dokumentumnak, amely jellegénél fogva kizárólag közérdekő adatokat tartalmaz. A polgármester a jegyzıkönyv egyes részeirıl csak akkor köteles - a költségek egyidejő megtérítése ellenében - másolatot készíttetni és azt kiadni, ha a kérelmezı határozottan és konkrétan megjelöli az igényét. [1992. LXIII. tv. 2. §, 19. § (1)-(3) bek., 20. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 2. § (1) bek., 12. § (3) bek., 17. § (3) bek.].
Az Alkotmányból következıen a helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintı helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. Nélkülözhetetlen, hogy a választópolgárok az önkormányzat döntéseirıl, mőködésérıl tájékozódhassanak. Ennek lehetıségét biztosítja egyrészt a nyilvános testületi ülés, másrészt a törvénynek ez a - alkotmányos elvekkel összhangban álló - rendelkezése, mely szerint az állampolgárok betekinthetnek a képviselı-testület elıterjesztésébe és ülésének a jegyzıkönyvébe. Az önkormányzatnak tehát kötelessége gondoskodni arról, hogy az elıterjesztések és jegyzıkönyvek megtekinthetık legyenek. A demokratikus mőködés, a nyilvánosság érdekében a fontosabb képviselı-testületi dokumentumokat (önkormányzati rendelet, költségvetés) például a könyvtárban is indokolt hozzáférhetıvé tenni. Növekvı szerepet tölthetnek be a képviselı-testületek hivatalos lapjai, a helyi stúdiók a képviselı-testületek döntéseinek széles körő ismertetésében. Az Alkotmánybíróság 19/1995. (III. 28.) AB határozatában kifejtette, hogy törvénysértı az a rendeleti szabályozás, amely szerint a testületi ülésekrıl felvett jegyzıkönyveket csak bizonyos személyek és bizonyos ideig tekinthetik meg, valamint, hogy az üléseken elhangzott személyes megnyilvánulások közzétételéhez bizonyos személy hozzájárulása kell. Határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy nem törvénysértı viszont az a rendeleti szabályozás, amely szerint a jegyzıkönyvek anyagát csak hivatali dolgozó jelenlétében lehet megtekinteni, illetıleg jogszerő az az eljárás, hogy a jegyzıkönyv másolatáért az önkormányzat térítést kér. Fontos szabály, hogy a zárt ülésrıl külön jegyzıkönyvet kell felvenni, amelybe a betekintési jogot nem biztosítja a törvény a választópolgároknak. 18. § (1) A képviselı-testület a mőködésének részletes szabályait a szervezeti és mőködési szabályzatról szóló rendeletében határozza meg. Az Ötv. az önkormányzatok szervezetére és mőködésére vonatkozó legfontosabb, legalapvetıbb szabályokat állapítja meg. Az önkormányzatok önállóságának teret nyitva lehetıséget biztosít a szervezetalakítás szabadságához és a mőködés helyi szabályozásához. Az önkormányzatok eltérı adottságai, a kötelezı és szabadon vállalt feladatok különbözısége mind a szervezetet, mind mőködését illetıen sajátos szabályozást igényel, amelyhez a törvény a lehetıséget megadja. A törvény a szervezeti és mőködési kérdésekben kevés kötelezı rendelkezést ír elı, ezek egy részénél is eltérést enged. A szervezet és mőködés részletes szabályait a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatában állapítja meg a képviselı-testület. A törvény - az 1994. évi módosítása óta - egyértelmővé teszi, hogy a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatot önkormányzati rendeletként kell megalkotni. A szabályzat megalkotása kötelezı feladat. Az Alkotmánybíróság az 56/1991. (XI. 8.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a jogállamiság egyik alapvetı követelménye, hogy a közhatalommal rendelkezı szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított mőködési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhetı és kiszámítható módon, szabályozott korlátok között fejtsék ki tevékenységüket. A képviselı-testületeknek a jogállamiság követelményével összefüggı kötelessége a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat megalkotása. Mindebbıl következıen összeegyeztethetetlen a jogállamiság követelményével, ha az önkormányzat közhatalommal bíró szervei a szükséges jogi szabályozás hiányában, jogi kötöttség nélkül, szabad belátásuk szerint döntenek a feladatkörükbe tartozó ügyekben. Az Alkotmánybíróság e kérdésben azért foglalt állást, mert az Ötv. eredetileg nem állapított meg a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat elkészítésére határidıt. Így egyes önkormányzatok - határidı hiányában - nem készítették el szabályzataikat. Az Ötv. 1994. évi módosításakor a törvény kimondta, hogy a szabályzatokat az alakuló ülést követı fél éven belül kell felülvizsgálni és megalkotni. A felülvizsgálatot az indokolta, hogy néhány alapkérdésben változott a törvény, amely a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatok módosítását igényelte. A Szervezeti- és Mőködési Szabályzat határozza meg a képviselı-testület szerveit, azok feladatait, az átruházott hatásköröket, a képviselı-testület mőködését érintı részletes szabályokat, a rendes és rendkívüli ülések összehívására, levezetésére vonatkozó szabályokat, a minısített többséggel eldöntendı ügyek körét. Az SZMSZ-ben meg kell határozni, hogy mely önszervezıdı közösségek vezetıit illeti meg tanácskozási jog, továbbá azoknak a fórumoknak a rendjét, amelyek a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatását, fontosabb döntések elıkészítésébe való bevonását szolgálják. Az Ötv. elıírásai szerint kell az SZMSZ-nek tartalmaznia az ülések számát, a bizottságok által elıterjesztendı ügyek körét. Szabályozni kell a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejő betöltetlensége, illetıleg tartós akadályoztatásuk esetére a képviselı-testület összehívása és az ülés vezetése módját. A szabályzatnak kell rendelkezni a rendeletek kihirdetésének helyben szokásos módjáról. Emellett a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban kell kijelölni a polgármesteri és képviselıi vagyonnyilatkozatok vizsgálatát végzı bizottságot. E dokumentumban a képviselı-testület településrészi önkormányzatot hozhat létre a települési képviselıkbıl és más választópolgárokból.
Körjegyzıség esetében a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban kell meghatározni, hogy a körjegyzı vagy megbízottja milyen gyakorisággal tart a körjegyzıséget alkotó községekben ügyfélfogadást. (2) A képviselı-testület meghatározza azoknak a fórumoknak a rendjét (község-, várospolitikai fórum, városrész tanácskozás, falugyőlés stb.), amelyek a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések elıkészítésébe való bevonását szolgálják. Ezek állásfoglalásáról és az ott felmerült kisebbségi véleményekrıl tájékoztatni kell a képviselı-testületet. A képviselı-testület tevékenységének eredményességéhez nélkülözhetetlen a lakossággal, a pártokkal, a társadalmi szervezetekkel, a lakosság önszervezıdı közösségeivel való kapcsolatok kialakítása. Ennek rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelıen a képviselı-testületek a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban határozzák meg. E fórumok állásfoglalásairól a kapcsolatot tartó polgármester köteles a testületet tájékoztatni. (3) A képviselı-testület a megbízatásának lejárta elıtt név szerinti szavazással, minısített többségő döntéssel kimondhatja a feloszlását. A képviselı-testület az új képviselı-testület alakuló üléséig, a polgármester az új polgármester megválasztásáig ellátja feladatát, gyakorolj a hatáskörét. A képviselı-testület feloszlása nem mondható ki a választást követı hat hónapon belül, illetıleg az általános önkormányzati választásokat megelızı év október l. napját követıen. Az idıközi választás költségét az önkormányzat viseli. BH1995. 210. A személyhez főzıdı és a közérdekő adatok megismerésére vonatkozó jogok megsértésére alapított igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 76. §, 1990. évi LXV. tv. 18. §, 98-99. §, 1992. évi LXIII. tv. 19-21. §, 32/1992. (V. 29.) AB hat.]. BH1995. 93. II. A közérdekő adatok nyilvánosságáról szóló törvény alapján a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervvel szemben érvényesített igény a helyi bíróság hatáskörébe tartozik [1990. évi LXV. tv. 18. § (2) bek., 1992. évi LXIII. tv. 19. § (1) bek., 21. § (5) bek.]. Az 1994. évi LXVI. törvénnyel módosított Alkotmány lehetıvé teszi a képviselı-testületnek, hogy megbízatásuk lejárta elıtt kimondhatják feloszlásukat. Az önfeloszlás kimondása az itt meghatározott feltételek szerint történhet. A feltételek egy része a határozathozatal szabályaira nézve állapít meg rendelkezéseket. A feloszlás kimondását név szerinti szavazáshoz, valamint minısített többségő döntéshez köti, vagyis a megválasztott képviselık több, mint a felének igen szavazata szükséges. Ezt a hatáskörét - értelemszerően - át nem ruházhatja a képviselı-testület. Az önfeloszlásról tehát csak a képviselı-testület dönthet az elıbb jelzett szigorú szabályok szerint. Erre akkor kerül sor, ha a testület tagjai és a polgármester a képviselı-testület mőködésképtelenségét más módon orvosolni nem tudja. A törvény a feloszlás kimondását idıbeli feltételhez köti, ezzel korlátozza a testületet. Két idıpontot is megjelöl a törvény, az egyik a választást követıen, a másik pedig a megbízatás lejártát megelızıen köti a képviselı-testületet. Nem mondható ki az önfeloszlás a választást követı hat hónapon belül. Ennek oka, hogy a rövid idı alatt még nem dönthetı el, hogy a mőködésképtelenség nem orvosolható-e. Ilyenkor még lehet remény a konszenzusra. Nem dönthet a képviselı-testület saját feloszlatásáról az általános önkormányzati választásokat megelızı év október 1. napja után sem. Ezt a korlátozást az a gyakorlati megfontolás indokolja, hogy az idıközi választás kiírása, lebonyolítása, illetve az új képviselı-testület megalakulása olyan hosszú idıt vesz igénybe, hogy az új képviselı-testület gyakorlatilag érdemi tevékenységet a megbízatása lejártáig már nem tud végezni. A képviselı-testület feloszlását követıen intézkedni kell az új testület megválasztására, ezért rendeli el a törvény, hogy a feloszlást követıen 75 napon belüli idıpontra idıközi választást kell kiírni. Az Alkotmány rendelkezése szerint a feloszlás nemcsak a képviselı-testület tagjainak, hanem a polgármesternek a megbízatását is megszünteti, így az idıközi választáson a települési képviselık mellett polgármestert is kell választani. Lényeges szabálya a törvénynek az is, hogy az idıközi választás költségét az önfeloszlás kimondását követıen az önkormányzat viseli. Ezzel is próbálja a törvény a képviselı-testületeket ösztönözni arra, hogy ilyen, a települést pénzügyileg is hátrányosan érintı döntést csak a legvégsı esetben hozzanak.
A települési képviselı 19. § (1) A települési képviselı a település egészéért vállalt felelısséggel képviseli a választóinak az érdekeit. Részt vehet a képviselı-testület döntéseinek elıkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenırzésében. A települési képviselık jogai és kötelességei azonosak. A települési képviselı az alakuló ülésen, illetve a megválasztását követı ülésen a 32. § szerint esküt tesz. A települési képviselı
A népfelség elvébıl adódóan a helyi önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg. A helyi önkormányzást a választópolgárok az általuk választott képviselı-testületek útján, illetıleg helyi népszavazással gyakorolják. A helyi önkormányzás tehát döntıen a helyi képviselı-testületek - benne a helyi képviselık - feladata. A törvény meghatározza a települési képviselık feladatait, alapvetı kötelességeit, jogait, amelyek szükségesek a képviselıi munka ellátásához. A települési képviselıi jogok közül külön nem említi azokat a képviselıi jogokat, amelyek az önkormányzati elvekbıl, az önkormányzat mőködésébıl természetszerően erednek (pl. a testületi ülésen megjelenés, hozzászólás, szavazás joga). A törvény a képviselıi feladatok között elsı helyen határozza meg a választók érdekeinek a képviseletét. A választók érdekeinek a képviselete a település egészéért vállalt felelısséggel kell, hogy megvalósuljon. A képviselı felelıssége a testületi döntések meghozatalánál és a képviselıi tevékenysége során a fentiekbıl ered. A képviselı a választókerületének vagy a hozzáforduló választók bizonyos csoportjának érdekeit felvállalhatja, de azt mindig a település egészének érdekeit is figyelembe véve kell érvényesítenie. A választások során a képviselı-testület a település egésze érdekeinek képviseletére kap megbízást. A képviselıi jogok gyakorlása a települési képviselık legfıbb kötelezettsége. A települési képviselı akkor tudja a választók érdekeit a település egészéért vállalt felelısséggel képviselni, ha él a részére biztosított jogosítványaival és azokat a közösség érdekében gyakorolja. A képviselıi kötelezettségek elmulasztásához ma már nem társul visszahívási jog. Bár a visszahívási jog, ami a tanácsrendszer jellemzıje volt, az önkormányzti renszerben nem alkalmazható. A választók bizalmára azonban minden képviselınek folyamatosan szüksége van. Nem tud eredményesen munkát végezni, a közösség érdekében tevékenykedni az a testület, amelynek tagjai elvesztették a választók bizalmát. Az Ötv. nem határoz meg a képviselık részére beszámolási kötelezettséget, ugyanakkor egyértelmő, hogy a választók érdekeinek, igényeinek a képviseletét, a képviselıi megbízást a képviselı csak a lakossággal való folyamatos és sokféle kapcsolattartás útján tudja ellátni. A kapcsolattartás célja kettıs: egyrészt a lakosság véleményének megismerése, érdekeinek feltárása, másrészt a képviselı-testületi elképzelések megismertetése. A lakosság bevonását igénylı önkormányzati feladatok megoldásánál a települési képviselıknek nagy szerepe van. A törvény lehetıséget biztosít a képviselıknek a részvételre, a döntések és az elıterjesztések elkészítésében, a határozatok végrehajtásának megszervezésében és ellenırzésében is. Kiemeli a törvény, hogy a képviselık jogai és kötelezettségei azonosak tekintet nélkül arra, hogy a képviselıt egyéni választókerületben vagy listán választották-e meg. A 43/1992. (VII. 16.) AB határozat is utal arra, hogy a képviselıi jogegyenlıség megsértését is jelenti, ha valamely önkormányzati rendeletben meghatározott magatartás tanúsítása esetén a települési képviselı nem gyakorolhatja képviselıi jogait és nem láthatja el feladatát. Feltétlenül szükséges e helyen is hangsúlyozni, hogy a képviselık jogállásának szabályozása törvényhozási tárgykörbe tartozik. A kérdéskört a helyi önkormányzati képviselık jogállásának egyes kérdéseirıl szóló 2000. évi XCVI. törvény rendezi, amely 2002. október 20-án lépett hatályba. A törvény részletesen szabályozza a képviselıi megbízatás keletkezésének és megszőnésének, a képviselıi összeférhetetlenségnek, valamint a képviselık képzésének, továbbképzésének kérdéseit. Az önkormányzati képviselı a képviselı-testület, illetve a közgyőlés alakuló ülésén, idıközi választás esetén a megválasztását, illetıleg a kislistán, a kompenzációs listán, a megyei közgyőlési listán mandátumhoz jutott képviselık esetében a megbízólevelének átvételét követı ülésen a képviselı-testület elıtt esküt tesz. A képviselı az eskü letételéig nem gyakorolhatja jogait. Az önkormányzati képviselı megbízatása megszőnik: - a megválasztását követı helyi önkormányzati általános választás napján, - a választójogának elvesztésével; - az összeférhetetlenség kimondásával, - lemondással, - ha a képviselı egy éven át nem vesz részt a képviselı-testület ülésén, - a képviselı-testület feloszlatásával, - a képviselı-testület feloszlása esetén, - a képviselı halálával. A képviselı a lemondását a képviselı-testület ülésén jelentheti be. Ugyanakkor a törvény lehetıvé teszi azt is, hogy a képviselı a képviselı-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával is lemondhasson. Lemondását a polgármesternek, a fıpolgármesternek, a közgyőlés elnökének adhatja át vagy juttathatja el. A lemondó nyilatkozatot a képviselı-testület következı ülésén ismertetni kell. A képviselı a lemondását nem vonhatja
vissza. A képviselı megbízatása a képviselı által meghatározott, a lemondást követı egy hónapon belüli idıpontban, ennek hiányában a lemondás bejelentésének, illetve az írásbeli nyilatkozat átvételének napján szőnik meg. Az összeférhetetlenségi szabályok között a törvény kimondja, hogy a képviselı nem lehet: - központi államigazgatási szerv köztisztviselıje, - a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetıje, köztisztviselıje, - annak a területi, helyi államigazgatási szervnek a köztisztviselıje, amelynek feladatkörébe az adott önkormányzatot érintı ügyek tartoznak és illetékessége az önkormányzatra kiterjed, - jegyzı, fıjegyzı, körjegyzı, illetve aljegyzı, továbbá ugyanannál az önkormányzatnál a képviselı-testület hivatalának köztisztviselıje, - a területileg illetékes területfejlesztési tanács munkaszervezetének munkavállalója, - aki, illetve akinek a személyes közremőködésével mőködı gazdasági társaság önkormányzati feladatot a képviselı-testülettel vagy a képviselı-testület szervével kötött vállalkozási, megbízási szerzıdés vagy munkaszerzıdés alapján lát el, - kuratóriumi tagság kivételével a képviselı-testület által létrehozott közalapítvány kezelı szervének tisztségviselıje, - a képviselı-testület által alapított önkormányzati vállalat vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezetı testületének tagja, - az önkormányzat tulajdoni részesedésével mőködı gazdasági társaság vezetı tisztségviselıje, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetıje, illetve vezérigazgatója, - az önkormányzat tulajdoni részesedésével mőködı gazdasági társaság által alapított gazdasági társaság vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének tagja, - helyi és körzeti mősorszolgáltató, lapkiadó, lapterjesztı vezetıje, vezetı testületének tagja, ügyvezetıje, ezek vezetı állású alkalmazottja. A képviselı a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot köteles haladéktalanul bejelenteni a polgármesternek. A képviselı a megbízólevelének átvételét, illetve az összeférhetetlen helyzet keletkezését vagy annak az önkormányzati képviselı tudomására jutását követı 30 napon belül köteles a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszüntetni, az összeférhetetlen tisztségrıl való lemondását írásban benyújtani. A lemondás másolatát át kell adnia a polgármesternek. A képviselı összeférhetetlenségének a megállapítását bárki kezdeményezheti a polgármesternél. A kezdeményezést a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban meghatározott bizottságnak köteles a polgármester kivizsgálásra átadni. A bizottság, ennek hiányában a polgármester elıterjesztése alapján a képviselı-testület a következı ülésén, legkésıbb az összeférhetetlenség megállapításának kezdeményezését követı 30 napon belül határozattal dönt az összeférhetetlenség kérdésében. Az érintett önkormányzati képviselı az összeférhetetlenségét megállapító, illetıleg a megbízatása megszőnését kimondó határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a fıvárosi, megyei bíróságtól a határozat kézhezvételétıl számított nyolc napon belül. A bíróság a kérelemrıl annak beérkezésétıl számított 30 napon belül dönt. E döntése ellen nincs helye további jogorvoslatnak. A képviselı a megbízólevelének átvételétıl, majd ezt követıen minden év január 1-jétıl számított 30 napon belül köteles vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget tenni. A vagyonnyilatkozatához köteles csatolni a vele közös háztartásban élı házas- vagy élettársának, valamint gyermekének a vagyonnyilatkozatát is. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre nyitva álló határidı megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 31. és 33. §-ai szerint a helyi, illetve a területi választási bizottság adja ki az illetékességi területéhez tartozó önkormányzatok képviselı-testületi tagjainak megbízó levelét. A megbízó levelek átadására a képviselı-testület alakuló ülésén kerül sor. A képviselı-testület alakuló ülését a választást követı 15 napon belül kell megtartani. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jövıbeli vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségére a képviselı figyelmét már az elsı, illetve az ezt követı vagyonnyilatkozat megtételekor célszerő felhívni. Abban az esetben, ha a képviselı vagyonnyilatkozat tételi kötelezettségét elmulasztja - annak benyújtásáig - a képviselıi jogait nem gyakorolhatja, és az Ötv-ben meghatározott juttatásokban nem részesülhet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a képviselı többek között: - nem vehet részt a képviselı-testület döntéseinek elıkészítésében, végrehajtásuk megszervezésében és ellenırzésében;
- nem kezdeményezheti, hogy a képviselı-testület vizsgálja felül bizottságának, a polgármesternek - a képviselı-testület által átruházott - önkormányzati ügyben hozott döntését; - önkormányzati ügyekben nem kérhet felvilágosítást a polgármestertıl, illetve az alpolgármestertıl, a jegyzıtıl, a bizottság elnökétıl; - sürgıs, azonnali intézkedést igénylı közérdekő ügyekben nem kezdeményezheti a polgármesteri hivatal intézkedését; - nem vehet rész a bizottsági üléseken; - nem képviselheti a képviselı-testületet. E szankciókon kívül a képviselı-testület sem tételesen, sem átalány formájában nem térítheti meg a települési képviselı munkavégzés alóli felmentésre kiesett jövedelmét. Emellett a képviselı a testület által meghatározott tiszteletdíjra, illetve természetbeni juttatásra sem jogosult. A képviselı-testület a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban köteles kijelölni a képviselıi vagyonnyilatkozatok nyilvántartására jogosult bizottságot. Figyelemmel arra, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos szabályokat a törvény csak keret jelleggel szabályozza a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban célszerő meghatározni a bizottság alapvetı feladatait is. A képviselıi vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatosan a bizottságnál bárki ellenırzést kezdeményezhet. Az ellenırzési eljárással kapcsolatosan a következıket emeljük ki: - a vagyonnyilatkozatot a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban erre kijelölt bizottság ellenırzi; - a bizottság eljárására a képviselı-testületi zárt ülésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni; - a bizottság felhívására a képviselı a saját, illetve a hozzátartozója vagyonnyilatkozatában feltüntetett adatokra vonatkozó azonosító adatokat köteles haladéktalanul írásban bejelenteni; - mind a képviselıi, mind a hozzátartozói vagyonnyilatkozatokra vonatkozó azonosító adatokat csak a bizottság tagjai ismerhetik meg; - az eljárás eredményérıl a bizottság a soron következı képviselı-testületi ülésen köteles tájékoztatást adni; - a vagyonnyilatkozati eljárással kapcsolatos döntés a képviselı-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik; - a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó azonosító adatokat az eljárás lezárását követı nyolc napon belül törölni kell. A bizottsági eljárásra vonatkozó további részletszabályokat ugyancsak a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban indokolt rendezni. A törvény differenciált módon rendezi a vagyonnyilatkozat nyilvánosságra hozatalának kérdését. E szabályok szerint míg az önkormányzati képviselı vagyonnyilatkozata nyilvános (a nyilvánosságra hozatal a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban foglalt szabályok szerint történik), addig a hozzátartozók vagyonnyilatkozata és az annak ellenırzéséhez szolgáltatott azonosító adatok, valamint a képviselı vagyonnyilatkozatának ellenırzéséhez szolgáltatott azonosító adatok nem nyilvánosak, azokba csak a kezelı bizottság tagjai tekinthetnek be, kizárólag ellenırzés céljából. Lényegében a bizottság felel azért, hogy a vagyonnyilatkozatot az adatvédelmi szabályoknak megfelelıen ırizzék, kezeljék, és az abban foglaltakat - a nyilvános vagyonnyilatkozatok kivételével - más ne ismerhesse meg. Emellett gondoskodni kell a vagyonnyilatkozat kezelésére vonatkozó technikai szabályok kidolgozásáról is. Közérdek, hogy az önkormányzati képviselık eredményesen lássák el feladataikat. Ennek érdekében a törvényi elıírás szerint a képviselık képzésérıl, továbbképzésérıl a képviselı-testület köteles gondoskodni. (2) A települési képviselı: A törvénynek ez a bekezdése az 1994. évi módosítást megelızıen a települési képviselık néhány képviselıi jogosítványát tartalmazta. A jelenlegi hatályos rendelkezés is fenntartotta a képviselıi jogok vonatkozásában a korábbi rendelkezéseket, de a jogok mellé f) pontban a képviselı-testület munkájában való részvételi kötelezettséget is törvényi szintre emelte. A (2) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott képviselıi jogok olyanok, amelyeket a települési képviselık önállóan gyakorolhatnak. A törvény más szakaszainál találunk azonban olyan képviselıi jogosítványokat is, amelyek a képviselık meghatározott csoportját illetik meg. Ilyen, közösen gyakorolható jogosítványt tartalmaz pl. a 12. § (1) bekezdésének második mondata, amely a képviselık egynegyedének vagy a képviselı-testület bizottságának indítványára teszi kötelezıvé a képviselı-testületi ülés összehívását és a 47. § (1) bekezdése, amely alapján a helyi népszavazást a polgármesternél a települési képviselık legalább egynegyede kezdeményezheti. A törvényben itt szabályozott egyéni képviselıi jogosítványok közül elsı - az a) pont alapján - a felvilágosítás kérés joga. Ez lehet egyszerő tájékozódási kérdés, de lehet ún. interpellációs kérdés is. Az elhatárolást a felvilágosítás kéréstıl és annak elfogadására vonatkozó szabályoktól a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban
lehet elvégezni. A törvényben meghatározott felvilágosítás-kérést a képviselı-testület ülésén gyakorolhatja a képviselı. A kérdést a polgármesterhez, alpolgármesterhez, jegyzıhöz és a bizottsági elnökhöz intézheti. Felvilágosítást önkormányzati ügyekben kérhet. A megkérdezett a törvény alapján az ülésen vagy legkésıbb 15 napon belül írásban érdemi választ köteles adni a képviselınek. A képviselınek joga van arra, hogy az írásban is benyújtott hozzászólását kérésére a jegyzıkönyvhöz csatolják, illetıleg véleményét a jegyzıkönyvben rögzítsék. A választópolgárok - a zárt ülés kivételével - a képviselı-testület üléseinek a jegyzıkönyveibe betekinthetnek, ezért a képviselık fontosnak tarthatják, hogy az elhangzott véleményük egyértelmően, teljes terjedelmében rögzítésre kerüljön a jegyzıkönyvbe vagy csatolják az írásban is beadott hozzászólását. Az önkormányzati bizottságoknak a képviselı-testületi döntések elıkészítésében fontos szerepük van. Jelentıs funkciót biztosít a törvény a bizottságoknak azzal is, hogy lehetıvé teszi számukra a képviselı-testület egyes hatásköreinek átruházását. A hatáskör-átruházással a bizottságok döntési jogosítványt kapnak és önállóan járnak el egyes önkormányzati ügyek eldöntésénél. A bizottságoknak ez a megnövekedett szerepe indokolja a települési képviselık c) pont szerinti jogosítványait. A bizottságok a képviselı-testülettıl kapják a megbízást, ezért a testület tagjainak joga van részt venni a bizottsági üléseken akkor is, ha nem tagjai a bizottságnak. Így személyesen is figyelemmel kísérhetik az ott folyó tevékenységet. A törvény tanácskozási jogot ad a képviselınek a bizottsági ülésekre is. Joga van kérdést feltenni, véleményt nyilvánítani, de ha nem bizottsági tag, a bizottság döntésében nem vehet részt, szavazati joga nincs. Joga van javaslatot tenni arra, hogy a bizottság tárgyaljon meg meghatározott ügyet. Erre vonatkozó javaslatát a bizottság elnökéhez kell eljuttatnia. A javaslatot a bizottság legközelebbi ülése elé kell terjeszteni, és a tárgyalására a javaslatot tevı képviselıt meg kell hívni. Hangsúlyozni kell, hogy a képviselıi javaslattétel csak a bizottság feladatkörébe tartozó ügyre vonatkozhat, és csak ebben a körben jelent a bizottság részére tárgyalási kötelezettséget. Az átruházott hatáskörben hozott bizottsági döntés felülvizsgálatát is kezdeményezheti a képviselı-testületnél a képviselı. Javasolhatja a döntés felülvizsgálatát akkor is, ha az átruházott hatáskörben a polgármester, a részönkormányzat testülete vagy a helyi kisebbségi önkormányzat testülete járt el. A d) pont szerint a települési képviselı megbízás alapján képviselheti a képviselı-testületet. Ezt a megbízást a képviselı nemcsak a képviselı-testülettıl kaphatja, hanem a polgármestertıl is. Az Ötv. 9. § (1) bekezdése alapján a képviselı-testületet a polgármester képviseli, aki meghatározott esetekben megbízhatja maga helyett a képviselıt a képviseletre. A megbízás szólhat rendezvényeken való képviseletre, ügyek intézésére, tájékozódásra. Nagyon fontos, hogy a megbízó pontosan határozza meg azt, hogy mire és meddig terjed a meghatalmazás. A polgármester a szerzıdéskötési képviseleti jogkörét a képviselıre - a Ptk. 222-223. §-ában meghatározott alakszerőségnek eleget tevı eseti vagy általános - meghatalmazással átruházhatja. Erre lehetıséget nyújt a Ptk. 219. § (1) bekezdése, valamint a Hatásköri törvény 139. § (1) bekezdés d) pontja. A képviselı saját elhatározásából is eljárhat, tájékozódhat, tájékoztatást adhat, véleményt nyilváníthat, de ha külön megbízást nem kapott, akkor nem léphet fel a képviselı-testület nevében, csak képviselıi minıségében. A képviselı fontos feladata, hogy a megbízás teljesítésérıl számot adjon a megbízónak és bejelentse, ha a megbízás teljesítésében akadályoztatva van. A települési képviselı részére biztosítani kell a feltételeket is ahhoz, hogy a képviselıi tisztségébıl eredı kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy a képviselı a képviselı-testület hivatalától igényelheti a képviselıi munkájához szükséges tájékoztatást, ügyviteli közremőködést. A képviselık részére biztosítani kell azokat a jogszabályokat, szakmai folyóiratokat, amelyekbıl tájékozódhat. A képviselıtestületi ülés meghívóit és az elıterjesztéseket kellı idıben kell megküldeni, hogy a képviselınek legyen ideje felkészülni, az anyagokat áttanulmányozni, információkat beszerezni, szükség esetén szakértıt igénybe venni, esetleg a helyszínen tájékozódni. A képviselı szóbeli és írásbeli tájékoztatást igényelhet a hivataltól, amely hozzásegíti a helyes döntés kialakításához. A hivatal bármely dolgozójánál tájékozódhat, de intézkedést igényelı kérdésekben a jegyzıt kell megkeresni. A képviselık munkájának ellátásához szükséges ügyviteli segítséget, adminisztrációt, gépelést a képviselı-testület hivatala biztosítja. Az önkormányzat legfontosabb dokumentumait, mint pl. a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatot, a központi jogszabályok győjteményét egy képviselıi munkaszobában célszerő elhelyezni, hogy az mindig a képviselık rendelkezésére álljon. A települési képviselık legfontosabb jogosítványa és egyben kötelezettsége a képviselı-testület döntéshozatalában való részvétel. A törvény új rendelkezésében határozottan megfogalmazást nyert az, hogy a képviselı köteles részt venni a képviselı-testület munkájában. A testületi munkában való részvétel megjelenési, véleménynyilvánítási, döntéshozatalban való részvételi kötelezettséget és a rábízott feladatok ellátásának kötelezettségét is jelenti. Nem szabad megfeledkezni az eskütételben tett fogadalomról. Ebbıl eredı kötelezettségei az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok megtartása, az állami és szolgálati titok
megırzése, a megbízatáshoz hő, a település javát szolgáló igyekezet. A választóktól a megbízatást a képviselı a helyi önkormányzásra, a település lakossága javára a helyi közügyek intézésére kapott. Ennek szem elıtt tartásával kell egész megbízatása alatt tevékenykednie. Az 1997. évi CXXXV. törvény rendelkezik a képviselık együttmőködésérıl is. A törvény is kimondja tehát, hogy a települési képviselık feladatkörükben egymással, illetve más jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezetekkel eseti és rendszeres kapcsolatot alakíthatnak ki. A hatékonyabb és szélesebb körő együttmőködés érdekében tanácskozásokat, közös rendezvényeket szervezhetnek. Az eredményes testületi mőködés megkövetelné, hogy a képviselık valamennyi ülésen,minden téma tárgyalásánál jelen legyenek. Természetesen ez minden esetben mégsem lehetséges. Elıfordulhat betegség vagy munkahelyi megbízással összefüggı elfoglaltság, amely miatt a képviselı a testületi ülésen nem tud megjelenni. A Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban elıírható az elıre látható távolmaradás elızetes bejelentésének kötelezettsége. Ha a települési képviselı a képviselı-testület ülésén nem volt jelen, feltétlenül tájékozódnia kell arról, hogy távollétében milyen döntések, határozatok születtek. A felelısségteljes döntésben való részvétel aktív közremőködést és mindenre kiterjedı alapos felkészülést követel. A települési képviselınek a döntéshozatalban való részvételét a képviselı-testület a törvény alapján a tárgyilagos döntés érdekében megvonhatja, illetve e kötelezettsége alól felmentheti. Az Ötv. 14. § (2) bekezdése alapján a képviselı-testület döntésébıl kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A kizáráshoz a képviselı-testület tagjainak minısített többségő döntése szükséges. A képviselı egy-egy ügy eldöntésénél tartózkodhat is, ez esetben azonban kellı önmérsékletet kell tanúsítania, hiszen megbízatásának lényege a döntéshozatalban való részvétel. A települési képviselık jogai és kötelezettségei csak törvényben korlátozhatók, ezért a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatok megalkotásakor és egyéb képviselı-testületi döntéseknél erre figyelemmel kell eljárni. a) a képviselı-testület ülésén a polgármestertıl (alpolgármestertıl), a jegyzıtıl, a bizottság elnökétıl önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy legkésıbb tizenöt napon belül írásban érdemi választ kell adni; b) kérésére az írásban is benyújtott hozzászólását a jegyzıkönyvhöz kell mellékelni; illetıleg kérésére a véleményét rögzíteni kell a jegyzıkönyvben; c) tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén. Javasolhatja a bizottság elnökének a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását, amelyet a bizottság legközelebbi ülése elé kell terjeszteni és tárgyalására a települési képviselıt meg kell hívni. Kezdeményezheti, hogy a képviselı-testület vizsgálja felül bizottságának, a polgármesternek, a részönkormányzat testületének, a helyi kisebbségi önkormányzat testületének - a képviselıtestület által átruházott - önkormányzati ügyben hozott döntését; d) megbízás alapján képviselheti a képviselı-testületet; e) a képviselı-testület hivatalától igényelheti a képviselıi munkájához szükséges tájékoztatást, ügyviteli közremőködést. Közérdekő ügyben kezdeményezheti a képviselı-testület hivatalának intézkedését, amelyre a hivatal tizenöt napon belül érdemi választ köteles adni; f) köteles részt venni a képviselı-testület munkájában. 20. § (1) A települési képviselıt a testületi munkában való részvételhez szükséges idıtartamra a munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét a képviselı-testület téríti meg, melynek alapján a települési képviselı társadalombiztosítási ellátásra is jogosult. A képviselı-testület átalányt is megállapíthat. Az önkormányzati rendszerben a települési képviselık felelıs megbízást kapnak, de a törvényalkotó szerint ez nem teszi szükségessé a függetlenítésüket. Így a képviselık közéleti tevékenységüket nem fıfoglalkozásban, hanem társadalmi munkában, társadalmi megbízatásként végzik. A képviselıi feladatok többségét a képviselık munkaidejükön kívül elvégezhetik, de a testületi ülésen való részvétel a legtöbb esetben csak munkaidıben oldható meg. Ezért a testületi munkához szükséges idıtartamra a munkahelyen e rendelkezés alapján felmentést kapnak a munkavégzés alól. Erre a felmentésre a képviselı-testületi ülésen kívül a bizottsági üléseken való részvétel idejére is jogosultak, ha a bizottsági ülésen megválasztott bizottsági tagként vesznek részt. A felmentés miatt a képviselı jövedelemtıl esik el a köz érdekében való tevékenysége esetén, ezért rendelkezik úgy a törvény, hogy a kiesı jövedelmet a képviselı-testület köteles megtéríteni. Ennek alapján a települési képviselı társadalombiztosítási ellátásra is jogosult. Az elszámolás módszereit helyileg kell kialakítani. A törvény alapján az eseti elszámolás helyett átalány is megállapítható. Az átalány megállapítása hosszabb idıszak dokumentált adatai figyelembevételével történik. A testületi munkában való részvétel miatt kiesett képviselıi jövedelem személyenként szükségszerően csak eltérı összegő lehet. Ennek megállapítása képviselı-testületi határozatban egyénenként történik. Rendeletben átalányként kiesı jövedelemtérítést egységesen nem lehet megállapítani, mutatott rá az Alkotmánybíróság 17/1997. (II. 28.) AB határozatában. Mindenkinek más ugyanis a munkahelyi jövedelme, sıt a csupán nyugdíjából élı vagy a
munkát, keresı foglalkozást nem végzı képviselınek egyáltalán nincs jövedelem-kiesése. Fogalmilag tehát a minden képviselıre vonatkoztatva azonos összegő jövedelem-kiesési átalány sérti a törvényi elıírást. (2) A képviselı-testület a települési képviselınek, a bizottsági elnöknek, a bizottság tagjának, a tanácsnoknak törvény keretei között - rendeletében meghatározott tiszteletdíjat, természetbeni juttatást állapíthat meg. BH2002. 264. A polgári bíróság nem állapíthatja meg azt, hogy a jogalkotó a jogalkotás sérelmezett elmulasztásával jogellenességet követett el [Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek., 1987. évi XI. tv. 1. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 20. § (2) bek., 1993. évi LXXVII. tv. 41. §, 1994. évi LXIV. tv. 14-17. §-ok]. A kiesı jövedelem megtérítése mellett arról is rendelkezik a törvény, hogy a képviselınek a képviselı-testület tiszteletdíjat és természetbeni juttatást is megállapíthat. A képviselı tevékenységét nemcsak a testületi ülésen fejti ki. Szabadidejében fel kell készülnie, részt vehet az elıterjesztés elıkészítésében és a döntések végrehajtásában. Ellenırzési feladatkörében is kaphat olyan feladatot, amelyek elvégezése utánjárást, többlettevékenységet, munkát igényel. Emiatt joggal merülhet fel, hogy a köz érdekében tevékenykedı képviselık munkáját tiszteletdíjjal vagy természetbeni juttatással honorálják. A tiszteletdíj és természetbeni juttatás megállapításának feltételeit és szabályait részben itt az Ötv.-ben állapítja meg a törvény. E rendelkezés szerint a tiszteletdíj és természetbeni juttatás megállapítása a képviselı-testület hatáskörébe tartozik. A testület errıl rendeletben dönthet, így ez át nem ruházható hatásköre, amely minısített többségő döntést igényel. Az önkormányzati rendeletben meghatározott tiszteletdíj és természetbeni juttatás a törvény keretei között állapítható meg. Ezeket a törvényi kereteket a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirıl és az önkormányzati képviselık tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvényben határozta meg az Országgyőlés. A tiszteletdíj felsı határának a meghatározásánál a polgármester illetménye, illetıleg a tiszteletdíja a viszonyítási alap, ezzel a törvény összhangot kívánt teremteni az adott önkormányzatoknál jelentkezı önkormányzati teendık anyagi elismerése körében. A képviselı-testület a munkateher nagyságának ismeretében, valamint anyagi lehetıségei szerint állapíthatja meg a tiszteletdíjat, de a tiszteletdíj megállapításától el is tekinthet. A törvény alapján a képviselı havi tiszteletdíja nem haladhatja meg a polgármester részére megállapított illetmény, illetıleg tiszteletdíj 25%-át (a továbbiakban: alapdíj). Ha a képviselı bizottságnak tagja, a tiszteletdíja az alapdíjon felül - több bizottsági tagság esetén is - legfeljebb az alapdíj 50%-ával növelhetı. A bizottság nem képviselı tagja az alapdíj 50%-át meg nem haladó tiszteletdíjban részesíthetı. A bizottság elnökének, a tanácsnoknak tiszteletdíja az alapdíjon felül - több tisztség, bizottsági tagság esetén is legfeljebb az alapdíj 100%-ával növelhetı. A felsı határ meghatározását a törvény indokolása szerint az tette szükségessé, hogy az összeg ne legyen túlzott mértékő, a közvélemény által is okkal kifogásolhatóan magas, és ne legyen irreális eltérés az ország különbözı területein. A tiszteletdíj és természetbeni juttatás a képviselı mellett a bizottsági elnöknek, a bizottság tagjának, a tanácsnoknak is megállapítható. Az önkormányzati bizottságok tagjai, elnökei, a tanácsnokok - a képviselıi tevékenységen túlmenıen - jelentıs többletmunkát végeznek, amely indokolttá teszi ennek az elismerését is. A törvény lehetıséget biztosít a bizottság nem képviselı tagjai munkája elismerésére is a képviselı-testületi tagok részére megállapítható tiszteletdíj mértékénél kisebb összegben. A törvény a bizottságok tagjainál, elnökeinél is maximálja a tiszteletdíj mértékét, mégpedig figyelmen kívül hagyva azt, hogy a képviselı hány bizottságban tevékenykedik. Ez a szabályozás azonban nem jelenti azt, hogy azonos mértékő lehet a tiszteletdíj az egy vagy több bizottságban tevékenykedınél. A képviselı-testület természetesen differenciálhat, egy bizottsági tisztség esetén alacsonyabban, több esetén magasabb összegben állapítja meg a mértéket. Mozgásterét csak az korlátozza, hogy több bizottsági tisztség esetén sem lépheti túl a törvényben megállapított felsı határt. Az Ötv. módosításával pontosabbá vált a juttatások szabályozása is. Eredetileg a törvény juttatás megállapításáról rendelkezett. A hozzáfőzött indokolás szerint a juttatás természetben is megállapítható. Ez elbizonytalanította a jogalkalmazókat, hiszen nehezen volt érthetı, hogy mi a különbség a tiszteletdíj, valamint a pénzbeli juttatás között. A módosított Ötv. 20. § (2) bekezdése pontosan fogalmaz, amikor a tiszteletdíj mellett természetbeni juttatás megállapításáról rendelkezik. A külön törvény szabályozza a megállapítható természetbeni juttatások körét, ennek megfelelıen a képviselı-testület a következı természetbeni juttatásokról rendelkezhet: - az önkormányzat közigazgatási területén a tömegközlekedési eszközök igénybevételére jogosító utazási bérlet, amely a képviselı választása szerint pénzben is kifizethetı (ez utóbbit az indokolta, hogy a képviselık egy része saját személygépkocsival közlekedik, így részükre a bérlet szükségtelen), - az önkormányzati intézmény által nyújtott szolgáltatás kedvezményes vagy térítésmentes igénybevétele, a közüzemi szolgáltatások kivételével, - a képviselıi tevékenységet segítı közlöny, kiadvány, szakfolyóirat elıfizetése.
A természetbeni juttatások elsıdleges célja a képviselı munkájának a segítése, ezért kaphat utazási bérletet, tevékenységet segítı, információkat nyújtó folyóiratokat, közlönyöket. Biztosítható részére pl. kedvezményes vagy térítésmentes étkezés az egész napos testületi ülés esetére. A természetbeni juttatások pénzben nem fizethetık ki, pénzzel nem válthatók meg a már említett egy kivétellel. A képviselı a bérlet helyett annak árát kaphatja meg, ha egyébként az önkormányzat rendeletében az utazási bérlet juttatásáról rendelkezett. A polgármester és az alpolgármester külön szabályok szerint - a tisztség betöltése módjától függıen illetményt, illetve tiszteletdíjat kap, így a képviselık részére megállapított tiszteletdíjra nem jogosult, a természetbeni juttatásokat azonban megkaphatja. Az összeférhetetlenségi szabályok nem zárják ki azt, hogy a települési képviselı egyidejőleg a megyei, illetve a fıvárosi közgyőlés tagja is legyen. Az így megválasztott képviselınek mindkét tisztségével járó feladatait el kell végeznie, így jogosult arra, hogy - ha egyébként mindkét testület rendelkezik a járandóságról - mindkét helyen igénybe vegye azt. A tiszteletdíj a képviselı tevékenysége szerény mértékő elismerésére szolgál. Ha azonban a képviselı a kötelezettségeinek nem tesz eleget (nem vesz részt a képviselı-testület ülésein, munkájában), nem illeti meg a tiszteletdíj és a juttatás sem. Emiatt rendelkezik úgy a törvény, hogy a tiszteletdíj, juttatás megvonható, mérsékelhetı. E szankciót kiváltó kötelezettségek, mulasztások körét, azok gyakoriságát a tiszteletdíj megvonásának, mérséklésének mértékét, annak idıtartamát a képviselı-testület rendeletben határozhatja meg. Rendeleti szabályozás nélkül eseti döntéssel a tiszteletdíj, juttatás nem vonható meg, nem mérsékelhetı. Az Ötv. nem rendelkezik a költségtérítésrıl. A képviselı kaphat feladatokat a testülettıl, e feladatok elvégzése során bizonyos költségek merülhetnek fel. Nem várható el, hogy azokat a képviselı saját költségére végezze el. Vitathatatlan, hogy ezeket az önkormányzatnak kell viselnie. A költségek kifizetésérıl, megtérítésérıl a külön törvény (1994. évi LXIV. törvény) rendelkezik. A költségek kifizetése számla alapján történhet, a polgármester engedélyével. Költségtérítésként a képviselıi tevékenységgel szorosan összefüggı, ténylegesen felmerült kiadás téríthetı meg számla alapján. A költségtérítés összegérıl, annak átalányként való kifizetésérıl rendeletben nem lehet rendelkezni. A külön törvény pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben lehet a költséget kifizetni és meghatározza azt is, hogy ennek engedélyezése a polgármester hatáskörébe tartozik. A polgármester ítéli meg, hogy a felmerülı kiadás valóban a képviselıi tevékenységgel összefüggı kiadás-e. Annak tényleges összegét a számla igazolja. 21. § A képviselı-testület a polgármesternek, bármely települési képviselınek a javaslatára a települési képviselık közül tanácsnokokat választhat. A tanácsnok felügyeli a képviselı-testület által meghatározott önkormányzati feladatkörök ellátását. A törvény keretjelleggel, csak röviden utal a tanácsnok megválasztásának a lehetıségére, tág teret ad ezáltal a részletesebb helyi szabályozás számára. A tanácsnoki tisztség a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban hozható létre, amelyben meghatározzák a tanácsnokok számát és azokat az ügyköröket, amelyeket a tanácsnok felügyel. A tanácsnok a képviselı-testület által többletfeladatokat ellátó települési képviselı. A törvény lehetıvé teszi a tanácsnokok részére is a tiszteletdíj, a természetbeni juttatás megállapítását. A tanácsnokot a képviselı-testület minısített többségő döntéssel választja a képviselık közül. Javaslatot a polgármester vagy bármelyik képviselı is tehet. A tanácsnoki tisztséget a képviselık a testület megbízatásának idıtartamára hozzák létre, választják. A szabályozás nem zárja ki a rövidebb idıre, meghatározott feladat felügyeletére létrehozott tisztséget sem. A tanácsnoki tisztségre adott megbízás visszavonható. Ez a következtetés az Ötv. 103. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezésébıl vonható le, mely szerint a képviselıtestület hatáskörébe tartozó választás, kinevezés, vezetıi megbízás joga - az alpolgármester, fıpolgármesterhelyettes, megyei közgyőlés elnöke, alelnöke választásának kivételével - magába foglalja a felmentés, a megbízás visszavonásának a jogát. Hangsúlyozni szükséges, hogy a tanácsnok részére képviselı-testületi hatáskör nem ruházható át, tanácsnok képviselı-testületi hatáskört nem gyakorolhat.
A képviselı-testület bizottságai 22. § (1) A képviselı-testület határozza meg bizottsági szervezetét, és választja meg bizottságait. A képviselıtestület a kétezernél több lakosú településen pénzügyi bizottságot választ. Törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti. (2) A képviselı-testület a kisebbségi jelöltként mandátumot nyert tagjai kezdeményezésére kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot hoz létre. (3) A vagyonnyilatkozatok vizsgálatát a szervezeti és mőködési szabályzatban meghatározott bizottság végzi. A képviselı-testület bizottságai A képviselı-testület a törvény keretei között önállóan alakítja ki szervezetét, határozza meg a szervei közötti munkamegosztást. Erre alapozva deklarálja a törvény, hogy a képviselı-testület rendelkezik bizottsági
szervezetérıl és választja meg bizottságait. Így mind a bizottsági szervezet, mind pedig a bizottságok feladatés hatásköre településenként eltérı lehet, a helyi feltételekhez, sajátosságokhoz, igényekhez igazodóan. A bizottságok kiemelt helyet foglalnak el az önkormányzat szervezetében, az Ötv. 9. § (3) bekezdése szerint a képviselı-testület szervei közé tartoznak. A bizottságok a képviselı-testület felhatalmazása alapján részt vesznek az önkormányzati döntéshozatalban. A képviselı-testület egyes hatásköreinek gyakorlását bizottságaira átruházhatja. A képviselı-testület a bizottságokat önkormányzati feladatainak eredményesebb ellátása érdekében hozza létre. A képviselı-testület kizárólagos jogosítványa a bizottsági tevékenység fı irányvonalának, mőködése kereteinek meghatározása. A bizottsági szervezet meghatározása a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban történik. Az önkormányzati statútum tartalmazza a bizottságok számát, a bizottságok elnevezését, tagjainak számát, feladatait, a bizottságokra átruházott hatásköröket. Nagyobb településeken a feladatokhoz igazodóan több bizottságot hoznak létre. A bizottság megalakításának kötelezı esetei is vannak. A törvénynek e bekezdése két feltételt állapít meg, amely az önkormányzat bizottsági szervezetkialakítási szabadságát korlátozza. Kötelezıvé teszi a törvény a kétezernél több lakosú településen a pénzügyi bizottság választását. A törvényhez főzött indokolás szerint az önkormányzat gazdasági önállósága - a kisebb községek kivételével - szükségessé teszi a pénzügyi bizottság választását. A törvény a pénzügyi bizottság kötelezı feladatait is meghatározza. A kötelezı ellenırzési feladatokat az Ötv. 92. § (3) bekezdése tartalmazza. Az önkormányzat Szervezeti- és Mőködési Szabályzatában további feladatokat állapíthat meg a pénzügyi bizottságának. Az Ötv. még egy kötelezı bizottság létrehozását rendeli el, melyet külön, a (2) bekezdésben nevesít. A kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot a képviselı-testületnek meg kell alakítani, ha a testület kisebbségi jelöltként mandátumot nyert tagjai azt kezdeményezik. A kisebbségi bizottság létrehozása tehát sajátos kötelezettséget jelent, akkor kell csak létrehozni, ha ezt a képviselı-testület nemzeti-, etnikai kisebbséget képviselı tagjai kezdeményezik. Ez a bizottság segítheti a képviselı-testület 8. § (4) bekezdésében meghatározott azon feladatát, mely szerint köteles biztosítani a nemzeti- és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Még egy fontos szabályt állapít meg ez a rendelkezés, nevezetesen: törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti. E kötelezettség az önkormányzat számára csak törvényben írható elı. A kötelezıen megalakítandó bizottságok feladatait a létrehozásukat elıíró jogszabályok meghatározzák. Kötelezı bizottság megalakítása pl. a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján. E szerint, ha a fenntartó három vagy annál több nevelési-oktatási intézményt mőködtet, köteles közoktatási ügyekkel foglalkozó bizottságot létesíteni és mőködtetni. Ugyancsak kötelezı bizottság létrehozása a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirıl és az önkormányzati képviselık tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény alapján a polgármesteri illetményemelési javaslat kidolgozására a száznál kevesebb lakosú község kivételével, ha nem már meglévı bizottságot bíz meg a testület a feladat ellátásával. A bizottságot a képviselı-testület megbízatása egész idıtartamára hozza létre. Nem zárja ki a törvény azonban a rövidebb idıre létrehozott bizottság lehetıségét sem. Mivel a törvény nem tartalmaz az állandó, valamint az ideiglenes bizottságra megkülönböztetést, ezért az önkormányzati bizottságok létrehozására vonatkozó szabályok azonosak. Nincs akadálya annak, hogy a képviselı-testület a feladatai ellátása során a bizottságok mellett egy-egy munkacsoportot, elıkészítı bizottságot hozzon létre egy-egy feladat elvégzésére. Ezek az ún. ad-hoc bizottságok, melyek összetételére, mőködésére nem vonatkoznak a képviselı-testület szerveként mőködı bizottságokra megállapított szabályok. Emellett nem rendelkeznek azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel a bizottságok. Így ezekre önkormányzati hatáskör nem ruházható át, és tagjai tiszteletdíjban, juttatásban sem részesülnek. A helyi, települési közélet tisztaságának, átláthatóságának elısegítése érdekében elengedhetetlenné vált a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elıírása a kiemelkedı fontosságú közmegbízatásokat betöltı polgármesterek és önkormányzati képviselık esetében is. E kötelezettségüket az egyes közhatalmi feladatokat ellátó, valamint közvagyonnal gazdálkodó tisztségeket betöltı személyek összeférhetetlenségérıl és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségérıl szóló 2001. évi CII. törvény írta elı, de a polgármesterek és önkormányzati képviselık vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségére vonatkozó szabályok csak 2002. október 20-án, a helyi önkormányzati választások napján léptek hatályba. A polgármesterek és önkormányzati képviselık vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének bevezetése szükségessé tette az Ötv. bizottságokra vonatkozó elıírásainak kiegészítését is. A képviselı-testület a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban köteles rendelkezni arról, hogy a vagyonnyilatkozatok vizsgálatát melyik önkormányzati bizottság végzi. Itt jegyezzük meg, hogy az Ötv. elıíráshoz kapcsolódóan a helyi önkormányzati képviselık jogállásának egyes kérdéseirıl szóló 2000. évi XCVI. törvény 10/A. § (3) bekezdése alapján a képviselı-testületnek a szervezeti és mőködési szabályzatban ki kell jelölnie a polgármesteri és képviselıi vagyonnyilatkozatok nyilvántartására jogosult bizottságot. A képviselı testület többféle gyakorlati megoldás közül választhat a végrehajtás során.
Elképzelhetı olyan gyakorlati megoldás, hogy ez a bizottság foglalkozik a vagyonnyilatkozatokkal, de a képviselı-testült megbízhat más bizottságot, pl. az ügyrendit is e tevékenység ellátásával. Elsısorban nagyobb önkormányzatoknál külön bizottság is alakítható a vagyonnyilatkozatok vizsgálatára. A bizottsági struktúra kialakításakor azonban mindenképpen figyelemmel kell lenni arra, hogy a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos feladatok gyakorta jelentkezhetnek, ezért a bizottságot folyamatosan mőködı bizottságként célszerő létrehozni. A bizottságot a 2002. október 20-án megtartott önkormányzati választásokat követı alakuló testületi ülésén - a Szervezeti és Mőködési Szabályzat módosításával - ki kellett jelölni, mivel az érintettek csak így tudtak eleget tenni vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségüknek. 23. § (1) A bizottság - a feladatkörében - elıkészíti a képviselı-testület döntéseit, szervezi és ellenırzi a döntések végrehajtását. A képviselı-testület határozza meg azokat az elıterjesztéseket, amelyeket bizottság nyújt be, továbbá amely elıterjesztések a bizottság állásfoglalásával nyújthatók be a képviselı-testületnek. A bizottságok legfontosabb alapfeladatát határozza meg a törvénynek ez a rendelkezése. Minden bizottság abban a feladatkörében jár el, amelyet a képviselı-testület a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban meghatároz számára. E körben törvénybıl eredı kötelezettsége elıkészíteni a képviselı-testület döntéseit, majd szervezni és ellenırizni a döntések végrehajtását. A bizottságok feladatkörébe tartozó témákban az elıterjesztéseket, javaslatokat a bizottságok elızetesen megtárgyalják és véleményükrıl tájékoztatják a döntéshozatalt megelızıen a képviselı-testületet. A bizottságok kezdeményezhetik, hogy a testület tárgyaljon meg témákat. Konkrét elıterjesztéseket készíthetnek, a képviselı-testület ennek bármelyikét kötelezı feladatként is elıírhatja. A képviselı-testület meghatározhatja azokat az elıterjesztéseket, amelyeket a bizottság nyújt be. Ezeknél az elıterjesztéseknél a bizottság elnöke vagy a bizottság által kijelölt bizottsági tag lesz a testületi ülésen az elıterjesztés (beszámoló) elıadója, aki tolmácsolja a testületi ülésen a bizottság véleményét. A képviselı-testületet felhatalmazza a törvény arra is, hogy határozza meg, mely elıterjesztések benyújtásához melyik bizottság állásfoglalása szükséges. A megjelölt elıterjesztéseket a testület csak akkor tárgyalja, ha a bizottság ezeket már véleményezte, kialakította állásfoglalását. Ez utóbbi körben nem a bizottság készíti az elıterjesztést, hanem csak véleményezi, a döntéstervezettel kapcsolatos javaslatát fogalmazza meg, elıbbi esetben az elıterjesztést a bizottság készíti el. A bizottság munkacsoportot létrehozhat az elıterjesztés megfogalmazására, de bizottsági elıterjesztéssé csak akkor válik, ha arról a bizottság szavazással dönt. A bizottság által benyújtandó, valamint a bizottság állásfoglalását igénylı tárgyköröket a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat határozza meg. A konkrét elıterjesztések tekintetében pedig a munkaterv jelöli meg az egyes bizottságok feladatait. A testület jogosult meghatározni a bizottságok szervezı, ellenırzı feladatait is. (2) A képviselı-testület döntési jogot adhat bizottságainak és a bizottság döntését felülvizsgálhatja, önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg bizottságának. A bizottság lényeges szerephez jut az önkormányzati munkában, ha a képviselı-testület döntési jogot biztosít számára. A törvénynek ez a rendelkezése szinkronban van azzal, hogy a bizottság a képviselı-testület felhatalmazása alapján önkormányzati döntést hozhat, a képviselı-testület bizottságára átruházhat hatáskört. A képviselı-testület meghatározó szerepét erısíti és biztosítja az, hogy itt is kimondja törvény: a képviselıtestület a bizottság döntését felülvizsgálhatja. Fontos képviselıi jogosítvány a bizottsági döntés képviselıtestületi felülvizsgálatának a kezdeményezése. A bizottság nem önálló feladat- és hatáskörben jár el, ezért a testületnek joga van arra, hogy saját szerve által a döntést felülvizsgálja. Az önkormányzati ügyek jelentıs részét teszik ki az önkormányzati hatósági ügyek. A testület hatáskörébe tartozó önkormányzati hatósági ügyben is adhat döntési jogot a képviselı-testület a bizottságának a hatáskör átruházásával, de önálló szabályozási jogkörében eljárva is állapíthat meg rendeletében bizottság részére hatósági hatáskört. Az elsı esetben a törvényben megállapított képviselı-testületi hatáskör átruházásáról, a második esetben eredeti hatáskör-megállapítás történik az önkormányzati rendeletben. Mindkét esetben azonos eljárási szabályok vonatkoznak a bizottsági döntéshozatalra. (3) A bizottság határozatképességére és határozathozatalára a képviselı-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A bizottság mőködésére vonatkozóan önálló szabályokat a törvény nem állapít meg. Kiemeli a mőködés körébe tartozó két legfontosabb kérdést, a határozatképesség és döntéshozatal szabályozását. Ezekrıl kimondja, hogy a bizottság határozatképességére és a határozathozatalára a képviselı-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A képviselı-testület határozatképességére vonatkozó 14. § (1) bekezdése figyelembevételével a bizottság akkor határozatképes, ha az ülésen a bizottsági tagoknak több, mint a fele jelen van. A képviselı-testület döntéshozatalára több szabályt is megállapít a törvény. Ezeket a bizottsági döntéshozatalnál alkalmazni kell. Fontos szabály, hogy a bizottság a döntéseit szintén egyszerő és minısített többséggel hozza. A bizottsági döntés érvényességéhez egyszerő többség esetén a jelenlévı bizottsági tagok
több, mint felének szavazata, minısített többség esetén a megválasztott bizottsági tagok több, mint a felének a szavazata szükséges. A döntés nyílt szavazással történik, titkos szavazást a bizottság is azokban az ügytípusokban tarthat, amelyeket zárt ülésen döntenek el vagy amelyekben zárt ülés rendelhetı el. A bizottság elnöke teszi meg a javaslatot a szavazásra, állapítja meg a szavazás eredményét. A bizottság nem képviselı tagjai is szavaznak. A határozatképességet és a döntés érvényességét nem befolyásolja az, ha a bizottság nem képviselı-testületi tagjai vannak többségben jelen a bizottsági ülésen, illetve, ha a támogató javaslatok többségét nem képviselı-testületi tagok adták le. A szavazás lehet támogató (igen), elutasító (nem) és tartózkodó. A bizottsági döntéshozatalból való kizárásról a törvény 26. §-ában külön is rendelkezik. A szavazás számszerő eredményét a jegyzıkönyvbe kell foglalni. A jegyzıkönyvet a bizottság elnöke és egy tagja írja alá. A jegyzıkönyvet az ülést követı 15 napon belül a jegyzı köteles a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetıjének megküldeni. 24. § (1) A bizottság elnökét és tagjainak több, mint a felét a települési képviselık közül kell választani. A polgármester, az alpolgármester, a települési kisebbségi önkormányzat elnöke, a képviselı-testület hivatalának dolgozója nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja. A bizottság összetételére vonatkozó szabályokat állapítja meg ez a rendelkezés. A bizottság képviselı-testületi tagokból és más személyekbıl is választható. A bizottságok szakszerő és eredményes munkáját segíti a bizottság ilyen összetétele. Törvényi elıírás, hogy a bizottság elnöke csak települési képviselı lehet. Ugyancsak települési képviselıkbıl kell megválasztani a bizottság tagjainak több, mint a felét. A képviselıtestületi tagoknak az elnökkel együtt számolva kell a testület több, mint felét alkotnia. A bizottság a képviselıtestület szerve, átruházott jogkörben önkormányzati döntéseket hoz, önkormányzati feladatok végrehajtásában vesz részt. Ezért garanciális ez a szabály, amely elıírja a bizottsági testületen belül a választott önkormányzati képviselık többségét. E törvényi rendelkezés csak a bizottság létrehozására vonatkozik. Megválasztásuk után a bizottsági tagok azonos jogokkal rendelkeznek a testületen belül. A bizottság törvényes mőködésének nem akadálya, ha adott ülésein a nem képviselı tagok többen vannak jelen, mint a képviselıtestületi tagok. A törvény kizárja azt, hogy a polgármester, az alpolgármester, a képviselı-testület hivatalának dolgozója (így a jegyzı sem) a bizottság elnöke és tagja legyen. Ezt az önálló bizottsági munka indokolja. Elıbbiek beválasztása a saját feladataik elıtérbe helyezését vonná maga után. Eredményesebb, hatékonyabb önkormányzati feladatmegoldás várható, ha a bizottságok szerepkörüket betöltve önállóan tevékenykednek a polgármester és a hivatal mellett. A polgármester törvényi kizárását indokolja az is, hogy a polgármester a bizottságok tevékenységével kapcsolatosan több fontos, önálló hatáskört kapott, amelyet bizottsági tagsága esetén nem tudna objektíven, elfogulatlanul gyakorolni. A hivatal tekintetében pedig a bizottságnak van a testületi döntések elıkészítésére, illetve végrehajtására irányuló munkáját illetıen ellenırzési hatásköre, amely szintén azt igényli, hogy tagként hivatali dolgozó ne legyen bevonható. (2) A bizottságba indokolt beválasztani a települési kisebbségi önkormányzat tagját, a feladatköre szerinti területi szolgáltatást nyújtó jelentısebb szervezet képviselıjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevı más választópolgárt. A képviselı-testületek élhetnek azzal a lehetıséggel, hogy a bizottságaikba ne csak képviselı-testületi tagokat válasszanak. Indokoltnak tartja a törvény, hogy a bizottságba a feladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó jelentısebb szervezet képviselıjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevı más választópolgárt a képviselı-testület válasszon. E szervezetek körét a bizottság létrehozásakor a képviselıtestület meghatározza. Ezek a szervezetek, személyek közvetítik a lakossági igényeket, véleményeket, amelyek megalapozzák a bizottsági döntéseket és javaslatokat. 25. § (1) A bizottságot a polgármester indítványára össze kell hívni. (2) A polgármester felfüggesztheti a bizottság, a részönkormányzat testülete döntésének a végrehajtását, ha az ellentétes a képviselı-testület határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésrıl a képviselı-testület a következı ülésén határoz. A polgármesternek a törvény a bizottságok mőködését érintıen két jelentıs jogosítványt állapít meg. A bizottságot a bizottság elnöke hívja össze, de a törvény a polgármesternek is lehetıséget ad arra, hogy indítványozza a bizottság összehívását. A polgármesteri indítvány a bizottság elnökére kötelezı. A törvény megfogalmazása szerint a bizottságot a polgármester indítványára össze kell hívni. A polgármesternek ez a jogosítványa részben abból ered, hogy az önkormányzati munka egészére nagyobb rálátása van, amelybıl eredıen szükségesnek ítélheti meg a bizottság összehívását. Így a bizottság összehívására okot adhat az, hogy a bizottság hatáskörébe tartozó ügyben sürgısen dönteni kell, vagy a polgármester a bizottság állásfoglalására tart igényt, véleményére kíváncsi. Másrészt a polgármester ellenırzési jogosítványából eredıen indítványozhatja az ülés összehívását, ha azt tapasztalja, hogy a bizottság nem tesz eleget kötelezettségeinek, nem ülésezik, a bizottság elnöke elmulasztja a testület összehívását.
Fontos jogosítványa a polgármesternek a bizottsági döntés végrehajtásának a felfüggesztése. A polgármester akkor élhet ezzel a jogosítvánnyal, ha a bizottság döntése ellentétes a képviselı-testület határozatával vagy sérti az önkormányzat érdekeit. Az átruházott hatáskör gyakorlásához a képviselı-testület utasítást adhat, ezzel az utasítással ellentétes döntés esetén is jogosult a bizottsági döntés végrehajtását kezdeményezni. Ha a polgármester a bizottság döntését felfüggeszti, akkor az a képviselı-testület döntéséig nem hajtható végre. A képviselı-testület köteles a következı ülésen napirendre tőzni és a felfüggesztett döntésrıl határozni. Hangsúlyozni szükséges, hogy a polgármester a bizottsági határozatot nem változtathatja meg, csak a meghatározott két feltétel esetén a végrehajtás felfüggesztésérıl dönthet. Ha a végrehajtás felfüggesztésének feltételei nem állnak fenn, akkor csak javaslattal élhet a bizottsághoz vagy a képviselı-testülethez, de ez már egyik testületre nézve sem jelent kötelezettséget. 26. § A bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját személyesen érinti az ügy. A személyes érintettséget az érdekelt köteles bejelenteni. A kizárásról az elnök esetén a polgármester, bizottsági tag esetén a bizottság dönt. Fontosságára tekintettel, külön is szabályozza a törvény a bizottsági döntéshozatalból kizárás eseteit és módját. A bizottsági döntéshozatalnál is meg kell teremteni az objektivitást. Kimondja a törvény, hogy kizárható a bizottsági döntéshozatalból az, akit vagy akinek a hozzátartozóját személyesen érinti az ügy. Ez a rendelkezés megegyezik a képviselı kizárására vonatkozó szabályozással. A bizottsági döntéshozatalnál is csak lehetıség a kizárás. Ugyanúgy a saját és a hozzátartozó ügyhöz kötıdı személyes érintettsége alapozza meg, mint a képviselınél. A hozzátartozó e körben is az Ötv. 110. §-a alapján: az egyeneságbeli rokon és ennek a házastársa, a testvér, a házastárs, az élettárs. A személyes érintettség bejelentése itt is kötelezı, de elmulasztásához sem főz jogkövetkezményt a törvény. Eltérés mutatkozik azonban a kizárásról történı döntés tekintetében. Más az eljárás a bizottság elnökénél és más a bizottság tagjánál. Bizottság elnökének a kizárásáról a polgármester dönt. A bizottsági tag kizárása a bizottság hatáskörébe tartozik. A bizottság határozatképességére és a határozathozatalra a képviselı-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezek figyelembevételével a kizárt bizottsági tag a határozatképesség szempontjából jelenlévınek minısül. A bizottság a kizárásról minısített többséggel dönt, vagyis a bizottsági tag kizárásához a megválasztott bizottsági tagok több, mint a felének igen szavazata szükséges. 27. § A bizottság a feladatkörében ellenırzi a képviselı-testület hivatalának a képviselı-testület döntéseinek az elıkészítésére, illetıleg végrehajtására irányuló munkáját. Ha a bizottság a hivatal tevékenységében a képviselıtestület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az önkormányzati érdek sérelmét, vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli, a polgármester intézkedését kezdeményezheti. A bizottságok fı feladata a képviselı-testületi döntések elıkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenırzése. Az önkormányzati döntések elıkészítésében és végrehajtásában a képviselı-testület szerveként mőködı képviselı-testületi hivatalnak is jelentıs feladatai vannak. A törvénynek ez a 27. §-ban meghatározott rendelkezése utal a képviselı-testület két szervének egymás közötti hierarchiájára. A bizottság feladata a hivatalnak az önkormányzati döntések elıkészítésére, illetıleg végrehajtására irányuló munkájának az ellenırzése. Korlátot szab a törvény ennek az ellenırzésnek több tekintetben is. Elsıként meghatározza, hogy a bizottság feladatkörében ellenıriz, tehát csak a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban megjelölt feladatkör tekintetében. Fontos hangsúlyozni, hogy az ellenırzés a hivatal munkájának egészére nem terjed ki. A bizottság a hivatalnak csak a képviselı-testület döntéseinek az elıkészítésére, illetıleg végrehajtására irányuló munkáját ellenırizheti. Az ellenırzés nem terjedhet ki a hivatalnak az államigazgatási ügyek döntésre való elıkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A törvény vagy kormányrendelet az államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört alapvetıen a jegyzınek állapítja meg, így a hivatal ezirányú tevékenységét a jegyzı ellenırzi. A bizottságnak az elıbbiekben meghatározott körben és területeken csak ellenırzési jogosítványa van. Intézkedést nem tehet, közvetlen utasítást a hivatal részére nem adhat, nem irányíthatja a polgármesteri hivatalt. A bizottságok nem vonhatják el a polgármestertıl a hivatal irányításának jogát és nem korlátozhatják a jegyzı hivatalvezetıi jogosítványait. Ha a hivatal tevékenységében a képviselı-testület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az önkormányzati érdek sérelmét vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli a bizottság, a polgármester intézkedését kezdeményezheti. A polgármester a képviselıtestület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörében irányítja a hivatalt, melynek keretében a szükséges intézkedést megteszi. 28. § (1) A képviselı-testület - szervezeti és mőködési szabályzatában - településrészi önkormányzatot hozhat létre települési képviselıkbıl, más választópolgárokból. A településrészi önkormányzati testület vezetıje települési képviselı.
(2) A képviselı-testület a településrészt érintı ügyekben egyes hatásköreit átruházhatja a településrészi önkormányzatra, anyagi eszközöket adhat számára. A törvény felhatalmazza a települési önkormányzati képviselı-testületeket arra, hogy elkülönült vagy sajátos érdekő településrészeire a körülmények mérlegelése alapján, belátása szerint, általa meghatározott hatáskörrel részönkormányzatot hozzon létre. Létrehozásáról a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban kell rendelkezni, így ez a képviselı-testület át nem ruházható hatásköre, melyben nyilvános ülésen minısített többségő szavazással dönt. Az Ötv. 9. § (2) bekezdése szerint a részönkormányzat a képviselı-testület szerve, amely önkormányzati feladatokat lát el. Az Ötv. 9. § (3) bekezdése figyelembevételével a részönkormányzat testületére egyes hatásköreit a képviselı-testület átruházhatja. Az Ötv. 55. §-a az általánostól eltérı rendelkezésével korlátozza a képviselı-testület döntési szabadságát. A testület ugyanis nem tagadhatja meg a törvényben meghatározott esetekben a kizárólag a településrészt érintı hatáskörök átadását. Ez viszont - mint ahogy az Alkotmánybíróság 54/1997. (X. 31.) AB határozatában rámutatott - a részönkormányzat megalakításának kötelezettségét jelenti. A meg nem tagadható hatáskör átruházás csak részönkormányzat létesítésével valósulhat meg, amelyet a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban rögzíteni kell. Rámutatott határozatában az Alkotmánybíróság arra is, hogy döntésében a testület csupán azt mérlegelheti, melyek az önkormányzati jogok és anyagi eszközök, amelyek a kizárólag a településrészt érintı ügyekben megadhatók. A településrészi önkormányzat testületének létszámát a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban állapítja meg a képviselı-testület. A részönkormányzat testületének tagjai a települési képviselıkön kívül más választópolgárok is lehetnek. A részönkormányzat létrehozása módjáról a törvény nem rendelkezik. Abból következıen, hogy a részönkormányzatiság a bizottsági fejezetben nyert szabályozást levezethetı, hogy tagjait a képviselı-testület választja. A részönkormányzat elnöke csak települési képviselı lehet, a tagok többségére vonatkozóan ez már nem írható elı, mert akkor sok helyen nem is lehetne létrehozni részönkormányzatot. A részönkormányzat feladatait és hatáskörét a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban kell meghatározni. A polgármesternek a részönkormányzatok döntései tekintetében is fennáll a döntés végrehajtását célzó felfüggesztési joga. A polgármester tehát felfüggesztheti a részönkormányzat testülete döntésének végrehajtását, ha az ellentétes a képviselı-testület határozatával vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésrıl a képviselı-testület a következı ülésén határoz. Utalnunk kell arra a képviselıi jogosítványra is, mely szerint a képviselı kezdeményezheti, hogy a képviselıtestület vizsgálja felül a részönkormányzat testületének - a képviselı-testület által átruházott - önkormányzati ügyben hozott döntését. A részönkormányzati testület önállóan mőködik. A képviselı-testület a településrészt érintı feladatok ellátására anyagi eszközöket adhat számára. Ügyviteli teendıit a polgármesteri hivatal látja el. Az ülésekrıl jegyzıkönyvet kell készíteni, melyet a jegyzı az ülést követı 15 napon belül köteles a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetıjének megküldeni. 29. § A bizottságok mőködésének ügyviteli feladatait a képviselı-testület hivatala látja el. A településrészi önkormányzati testület munkájának segítésére a képviselı-testület hivatali kirendeltségeket hozhat létre, amelyek egyben a lakossági ügyintézésben ügyfélszolgálati teendıket is elláthatnak. Egyértelmővé teszi a törvény a bizottságok mőködésének ügyviteli teendıi ellátását. Ezt a feladatot a képviselı-testület hivatala látja el. A jegyzı a hivatal vezetıje, az operatív teendık ellátásáról, a leírásról, az egyéb ügyviteli teendıkrıl gondoskodik. A településrészi önkormányzat ügyviteli teendıinek megszervezése is a jegyzı feladata, ennek ellátásáról a képviselı-testület hivatalának kell gondoskodni. A részönkormányzati testület munkáját úgy is lehet segíteni, hogy hivatali kirendeltséget hoznak létre, amely egyben a lakossági ügyintézésben, ügyfélszolgálati teendık ellátásában is részt vesz. Errıl a képviselı-testület dönt.
A polgármester, az alpolgármester, a jegyzı 30. § A képviselı-testület az alakuló ülését a választást követı tizenöt napon belül tartja meg. Az alakuló ülést a legidısebb települési képviselı, mint korelnök vezeti. BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövı sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselı-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselı-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselınek minısülı személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébıl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.). KGD2003. 87. Az önkormányzati törvény szerint a korelnök csak az alakuló ülés összehívására jogosult (1990. évi LXV. törvény 30-31. §).
A polgármester, az alpolgármester, a jegyzı Az újonnan megválasztott képviselı-testület elsı ülése az alakuló ülés. Az alakuló ülést a választást követı 15 napon belül kell megtartani. Rövid határidıt ad a törvény annak érdekében, hogy az önkormányzati feladatok ellátása minél elıbb megkezdıdhessen. Az alakuló ülést a megválasztott polgármester hívja össze. Az ülés levezetése a polgármester eskütételéig a legidısebb települési képviselı, mint korelnök feladata. Ez ünnepélyes külsıségek között zajlik. Az ülés kötelezı napirendje a polgármester és a megválasztott képviselık eskütétele. Itt történik az alpolgármester vagy alpolgármesterek megválasztása, a pénzügyi bizottság kötelezı megválasztása, a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat felülvizsgálata. A nyilvános alakuló ülésen állapítja meg a testület a polgármester illetményét, a társadalmi megbízatású polgármester tiszteletdíját. Valamennyi, a szervezetalakítás és mőködés terén jelentkezı kötelezı feladatát a testület az alakuló ülésen nem tudja végrehajtani. Általában elıkészítı bizottságokat állítanak fel az egyes feladatok elıkészítésére. Elfogadott munkaprogramja is elsısorban deklaratív, amely a késıbbi üléseken kerülhet kibontásra. Fontos hangsúlyozni, hogy a korelnök nem helyettesíti a polgármestert, nem gyakorolhat polgármesteri hatásköröket. Megbízatása kizárólag arra szól, hogy összehívja és vezeti az alakuló ülést. A polgármester eskütételét követıen a polgármester gyakorolja az ülésvezetési feladatot. 31. § A polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejő betöltetlensége, illetıleg tartós akadályoztatásuk esetére a szervezeti és mőködési szabályzat rendelkezik a képviselı-testület összehívásának, vezetésének a módjáról. BH1992. 661. A polgármester a 10 000 fınél kisebb lélekszámú településen is az önkormányzati képviselıtestület tagjának tekintendı [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 14. § (2) bek., 31. § (2) bek.]. A képviselı-testület hatásköreinek folyamatos és rendszeres gyakorlásához, a képviselı-testület mőködéséhez fontos érdek főzıdik. Ezért rendelkezik külön a törvény arról, hogy a képviselı-testület ülésének összehívása és az ülés vezetése minden helyzetre biztosított legyen. Az ülés összehívása és vezetése a polgármester feladata. A polgármester helyettesítését az alpolgármester végzi, így akadályoztatása esetén az ülés összehívása és vezetése az alpolgármester feladata. Elıfordulhat olyan eset, hogy sem a polgármester, sem az alpolgármester nem tudja ellátni ezt a feladatot. A polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejő betöltetlensége, illetıleg tartós akadályoztatásuk is okozhat fennakadást a képviselı-testület mőködésében. Ezt elkerülendı, garanciális szabályként írja elı a törvény, hogy ezekre az esetekre határozza meg a képviselı-testület a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban az ülés összehívásának és vezetésének a módját, például a korelnök, a legnagyobb létszámú képviselıcsoport vezetıje, valamely bizottság elnöke is lehet a feladattal megbízott személy. 32. § A polgármester tagja a képviselı-testületnek, a képviselı-testület határozatképessége, döntéshozatala, mőködése szempontjából települési képviselınek tekintendı. A polgármester a megválasztását követıen esküt tesz a képviselı-testület elıtt. BH1996. 445. Kisebbségi települési önkormányzattá nyilvánítás feltételei [1993. évi LXXVII. tv. 21. § (2) bek., 22. § (1) bek., 1990. évi LXIV. tv. 27. §, 42. § (7) bek., 47. §, 50/B. §, 1990. évi LXV. tv. 32. §]. BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövı sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselı-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselı-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselınek minısülı személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébıl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.). BDT2004. 993. I. A jegyzı intézkedése során nem az önkormányzat, hanem a polgármesteri hivatal vezetıjeként jár el. Amennyiben eljárásával kárt okoz, a kártérítési igényt a polgármesteri hivatallal szemben kell érvényesíteni. Az önkormányzat egész mőködése szempontjából meghatározó az, hogy megfelelı munkakapcsolat legyen a polgármester és a képviselı-testület között. Mind a polgármester, mind pedig a képviselı-testület tagjai együtt munkálkodnak esküjüknek megfelelıen, a település javát szolgálóan a helyi közügyek megoldásában. Természetes, hogy a polgármester tagja a képviselı-testületnek, a képviselı-testületet a polgármester képviseli. Ezt a törvény azért mondja ki külön is ebben a §-ában, hogy egyértelmővé tegye az Ötv.-nek a határozatképességre és határozathozatalra vonatkozó szabályainak alkalmazásánál azt, hogy a polgármestert a képviselık közé kell számítani mind a megjelenés, a határozatképesség mind a szavazás, a döntéshozatal tekintetében. 33. § A polgármester tekintetében a képviselı-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat, munkabérét a jogszabály keretei között határozza meg. A polgármester az államigazgatási tevékenységéért a közszolgálati szabályok szerint felelıs.
BH1993. 265. Ha a képviselı-testület akként dönt, hogy a polgármesteri feladatkört fıállású munkaviszony keretében kell ellátni, a polgármester munkaviszonya a megválasztása idıpontjára visszaható hatállyal jön létre. A törvény tételesen sorolja fel a polgármester munkaviszonya megszőnésének eseteit, ezért nincs lehetıség arra, hogy a képviselı-testület - a szervezeti és mőködési szabályzata utóbb történt módosítására hivatkozva - azon a jogcímen mondja fel a munkaviszonyát, hogy nem vállalta e tisztségének társadalmi megbízatásában történı ellátását [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 33. § 37. § (1) bek., 1990. évi LXVII. tv. 2. § (1), (2) és (6) bek., 3. §, 4. (3) bek., 7. § (2) bek., 12. §]. KGD2004. 127. A polgármesteri tisztség bírósági megszüntetése során a választói akarat érvényesülésére is figyelemmel kell lennie (Alkotmány 42. §, 1990. évi LXV. törvény 33. §). A polgármester a képviselı-testület vezetıje, az önkormányzat egész mőködéséért felelıs. A polgármesteri tisztség speciális jellegébıl, választott politikai funkciójából adódóan sajátos szabályozást igényel. A fıállású polgármester a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselınek minısülı személy, hanem sajátos foglalkoztatási viszonnyal bír. A polgármester jogállására vonatkozóan az Alkotmány, az Ötv., valamint a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirıl és az önkormányzati képviselık tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény tartalmazza az alapvetı rendelkezéseket. A polgármester jogállását tekintve jelentıs tartalmi változást hozott az, hogy a helyi önkormányzás alkotmányos garanciáinak bıvítése érdekében az Alkotmány általánossá tette a települési polgármesterek közvetlen választását. A polgármester fıállásban vagy társadalmi megbízatásban látja el a feladatait. A fıállású polgármesterség sajátos jogviszony. A külön törvény szerint a polgármester foglalkoztatási jogviszonya sajátos közszolgálati viszony, amely általában a választással jön létre és meghatározott idıre, a polgármesteri megbízatás idejére szól. A választás egyidejőleg a törvény alapján, a törvény erejénél fogva létrehozza a polgármester sajátos közszolgálati jogviszonyát. Szők kivétel csak az, amikor a háromezernél kevesebb lakosú önkormányzatnál a megválasztott polgármester társadalmi megbízatású, és ezt a társadalmi megbízatást utóbb a képviselı-testület a polgármesterrel egyetértésben (többnyire éppen a polgármester kezdeményezésére) fıállásúra változtatja. Ekkor tehát nem közvetlenül a választás, hanem ez a közös döntés keletkezteti a polgármester sajátos közszolgálati jogviszonyát. A foglalkoztatási jogviszony a képviselıtestület és a polgármester között jön létre. A külön törvény határozza meg a polgármesteri foglalkoztatási jogviszony keletkezésén kívül a tisztség megszőnésére, a díjazásra, a pihenıidıre, a fegyelmi és kártérítési felelısségre vonatkozó szabályokat, valamint a társadalmi megbízatású polgármesterekre vonatkozó sajátos rendelkezéseket. Az Ötv. ebben a 33. §-ában kimondja, hogy a polgármester tekintetében a képviselı-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat, illetményét a jogszabály keretei között határozza meg. A megoldandó polgármesteri feladatok nagysága, összetettsége alapvetıen összefügg a település lakosságszámával, emiatt a képviselı-testület által megállapítható polgármesteri illetmény kereteit az 1994. évi LXIV. törvény a lakosságszámhoz igazodó településkategóriák szerint, a köztisztviselıi illetményalap (2003-ban 33.000 Ft) figyelembe vételével állapítja meg az alábbiak szerint: - az 1000-nél kevesebb lakosú település esetén a köztisztviselı illetményalap 3-5 szöröse; - a 1000-2999 lakosú település esetén a köztisztviselı illetményalap 5-6,5 szöröse; - a 3000-10 000 lakosú település esetén a köztisztviselı illetményalap 6,5-8 szorosa; - a 10 000-nél több lakosú település esetén a köztisztviselı illetményalap 8-10 szerese; - a fıvárosi kerületi önkormányzat esetén a köztisztviselı illetményalap 9,5-11 szerese; - megyei jogú városi önkormányzat esetén a köztisztviselı illetményalap 11-13 szorosa; - a megyei önkormányzat és a fıvárosi önkormányzat esetén a köztisztviselı illetményalap 11-13 szorosa. A társadalmi megbízatásban tevékenykedı polgármesternek nem munkáltatója a képviselı-testület. Részére nem illetmény, hanem tiszteletdíj állapítható meg a törvényben foglalt keretek között. A fıállású polgármesteri illetmény és a társadalmi polgármesteri tiszteletdíj megállapítása határozatban történik, azt összegszerően kell megállapítani. Tekintettel arra, hogy a polgármestert törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel, továbbá a törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben elıírt esetekben az államigazgatási feladatok helyi irányításában is részt vesz [Ötv. 7. § (1)], rendelkezett a törvény arról, hogy a polgármester az államigazgatási tevékenységéért a közszolgálati szabályok szerint felelıs. 33/A. § (1) A polgármester nem lehet: A polgármesteri tisztségre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok az Ötv. 1994. decemberi módosításakor kerültek be a törvénybe. Korábban ezeket a szabályokat a polgármesteri tisztség ellátásáról rendelkezı 1990. évi LXVII. törvény tartalmazta. Garanciális jelentısége van annak, hogy a törvényalkotó a kétharmados
többségő szavazáshoz kötött Ötv.-be emelte be a polgármesteri összeférhetetlenség eseteit, egyes részeiben pontosabbá tette, kibıvítette, és a gazdasági tevékenység vonatkozásában számottevıen szigorította. A szigorú szabályozás célja egyrészt az államhatalmi ágak szétválasztásának következetes érvényesítése, másrészt a polgármesteri tisztség támadhatatlanságának, mőködése törvényességének biztosítása. Már az 1994. évi szabályozásban megfogalmazott összeférhetetlenségi szabályok egy része is minden polgármesterre vonatkozott, míg más részük csak a fıállású polgármesterre jelentett összeférhetetlenséget. Mind a fıállású mind a társadalmi megbízatású polgármesterekre irányadóak voltak az államhatalmi ágak szétválasztásából eredı összeférhetetlenségi esetek. Az összeférhetetlenségi esetek egy része konkrét tisztségek betöltését tiltotta. Így a polgármester nem lehetett: köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyőlési biztosa, a nemzeti- és etnikai kisebbségi jogok országgyőlési biztosa, az Állami Számvevıszék elnöke, elnökhelyettese és számvevıje, a kormány tagja, államtitkár, helyettes államtitkár, a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetıje és köztisztviselıje, az Állami Vagyonügynökség ügyvezetı igazgatója és más alkalmazottja. Az összeférhetetlenségi esetek másik csoportját a meghatározott hivatást, foglalkozásokat gyakorlók alkották, így már ekkor is összeférhetetlen volt a polgármesteri tisztséggel a bírói, ügyészi, közjegyzıi, bírósági végrehajtói pálya, emellett a polgármester nem lehetett a fegyveres erık, rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja. A köztisztviselıi jogviszony nem teljes körően és feltétel nélkül volt összeférhetetlen a polgármesteri megbízatással, csak abban az esetben, ha a szóban forgó köztisztviselı feladatkörébe az adott önkormányzatot érintı ügyek tartoznak. Ezt csak az adott szerv belsı munkamegosztásának, a köztisztviselı munkakörének, munkaköri leírásának körültekintı vizsgálata alapján lehetett megítélni. Az összeférhetetlenségi szabályok kizárták a más önkormányzatnál létesített polgármesteri, alpolgármesteri tisztséget vagy a más önkormányzatnál fennálló települési képviselı-testületi tagságot is. Az összeférhetetlenségi szabályok kizárták azt is, hogy a polgármester ugyanannál az önkormányzatnál intézményvezetı, illetve olyan közalkalmazott legyen, aki a vezetıi megbízást a képviselı-testülettıl kapja. Az ún. gazdasági összeférhetetlenségi szabályok nemcsak a polgármesterre, hanem hozzátartozójára is vonatkoztak. A hozzátartozó fogalmának értelmezésénél az Ötv. 110. § (1) bekezdését kellett figyelembe venni, amely szerint e fogalmi körbe tartozott az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, a testvér, a házastárs, továbbá az élettárs. A gazdasági összeférhetetlenségi elıírások minden polgármesterre vonatkoztak függetlenül attól, hogy a tisztséget fıállásban vagy társadalmi megbízatásban töltötték be. E szigorú szabályok szerint sem tagja, sem vezetı tisztségviselıje nem lehetett a polgármester és a hozzátartozója annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, amelynek a helyi önkormányzat, illetıleg a helyi önkormányzat által alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet tagja. A fıállású - foglalkoztatási jogviszonyban álló - polgármesterek tekintetében a törvény további összeférhetetlenségi eseteket fogalmazott meg. Így a fıállású polgármester a képviselı-testülettel fennálló foglalkoztatási jogviszonyán kívül egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthetett. Ez alól két körben állapított meg kivételt, mégpedig a tudományos, oktatói, lektori, szakértıi, mővészeti és jogi oltalom alá esı szellemi tevékenységek tekintetében, másrészt az országgyőlési képviselıi megbízatás egyidejő ellátását is megengedte. Míg a társadalmi megbízatású polgármester képviselı-testületi hozzájárulás nélkül lehetett bármely felügyelıbizottság, igazgatótanács tagja és annak a gazdasági társaságnak vezetı tisztségviselıje, szövetkezet tisztségviselıje, amelynek az önkormányzat, illetıleg a helyi önkormányzat által alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet nem tagja, a fıállású polgármester ilyen tisztséget a képviselı-testület hozzájárulásával tölthetett be. Fıállású polgármester esetében szintén képviselı-testületi hozzájárulást követelt meg az Ötv. alapítvány kezelı szervezetének tagságához, illetve tisztségviseléséhez. A polgármesterekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok felülvizsgálatára 2000-ben került sor. A helyi önkormányzati képviselık jogállásának egyes kérdéseirıl szóló 2000. évi XCVI. törvény ide vonatkozó rendelkezései a 2002. évi önkormányzati általános választások napján, 2002. október 20-tól léptek hatályba. Az összeférhetetlenségi szabályok módosításának elsıdleges célja, hogy biztosítsa a helyi önkormányzatok képviselı-testülete tagjainak a nem kívánatos befolyásolásoktól való mentességét, a helyi önkormányzás közéleti tisztaságát, a lelkiismeretes képviselıi munka végzését. Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok megállapítása egyben azt is erısíti, hogy a helyi önkormányzati rendszer a jogállamiság egyik stabil alappillére. Az Ötv. rögzíti azokat a tisztségeket, megbízásokat, amelyek összeférhetetlenek a polgármesteri tisztséggel. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Ötv. 103. § (2) bekezdésébıl következıen a 33/A. §-ban foglalt összeférhetetlenségi elıírások az alpolgármesterre, a megyei közgyőlés elnökére, alelnökére, a
fıpolgármesterre és a fıpolgármester helyetteseire is vonatkoznak, de a fıvárosi kerületi polgármester tagja lehet a fıvárosi közgyőlésnek. A fıállású és a társadalmi megbízatású polgármester nem lehet: - köztársasági elnök, - az Alkotmánybíróság tagja, - az állampolgári jogok országgyőlési biztosa, - a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyőlési biztosa, - az Állami Számvevıszék elnöke, elnökhelyettese és számvevıje, - a Kormány tagja, - államtitkár, - helyettes államtitkár, - központi államigazgatási szerv köztisztviselıje, - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelı Részvénytársaság igazgatóságának és felügyelı bizottságának elnöke és tagja, vezetı alkalmazottja és munkavállalója, - bíró, - ügyész, - közjegyzı, - bírósági végrehajtó, - a fegyveres erık hivatásos állományú tagja, - a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, - más önkormányzatnál polgármester, alpolgármester, - más települési önkormányzat képviselı-testületének tagja, - a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetıje, köztisztviselıje, - annak a területi, helyi államigazgatási szervnek a köztisztviselıje, amelynek feladatkörébe az adott önkormányzatot érintı ügyek tartoznak, és illetékessége az önkormányzatra kiterjed, - jegyzı, illetve fıjegyzı, körjegyzı, - aljegyzı, - a képviselı-testület hivatalának köztisztviselıje, - a területileg illetékes területfejlesztési tanács hivatali szervezetének munkavállalója, - a képviselı-testület által alapított költségvetési szerv vezetıje, vezetıhelyettese, gazdasági vezetıje, - olyan közalkalmazott, aki kinevezését, megbízását a képviselı-testülettıl kapja, - aki, illetve akinek a személyes közremőködésével mőködı gazdasági társaság önkormányzati feladatot a képviselı-testülettel vagy a képviselı-testület szervével kötött vállalkozási, megbízási szerzıdés vagy munkaszerzıdés alapján lát el, - kuratóriumi tagság kivételével a képviselı-testület által létrehozott közalapítvány kezelı szervének tisztségviselıje, - a képviselı-testület által alapított önkormányzati vállalat vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezetı testületének tagja, - az önkormányzat tulajdoni részesedésével mőködı gazdasági társaság vezetı tisztségviselıje, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetıje, illetve vezérigazgatója, - az önkormányzat tulajdoni részesedésével mőködı gazdasági társaság által alapított gazdasági társaság vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének tagja, - helyi és körzeti mősorszolgáltató, lapkiadó, lapterjesztı vezetıje, vezetı testületének tagja, ügyvezetıje, ezek vezetı állású alkalmazottja. a) köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyőlési biztosa, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyőlési biztosa, b) az Állami Számvevıszék elnöke, elnökhelyettese és számvevıje, c) a Kormány tagja, államtitkár, szakállamtitkár, központi államigazgatási szerv köztisztviselıje, d) az Állami Privatizációs és Vagyonkezelı Részvénytársaság igazgatóságának és felügyelı bizottságának elnöke és tagja, vezetı alkalmazottja és munkavállalója, e) bíró, ügyész, közjegyzı, bírósági végrehajtó, f) a fegyveres erık, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, g) más önkormányzatnál polgármester, alpolgármester, h) más települési önkormányzat képviselı-testületének tagja,
i) a közigazgatási hivatal vezetıje, köztisztviselıje; annak a területi, helyi államigazgatási szervnek a köztisztviselıje, amelynek feladatkörébe az adott önkormányzatot érintı ügyek tartoznak, és illetékessége az önkormányzatra kiterjed, j) jegyzı (fıjegyzı, körjegyzı), aljegyzı, a képviselı-testület hivatalának köztisztviselıje, k) a területileg illetékes területfejlesztési tanács hivatali szervezetének munkavállalója, l) a képviselı-testület által alapított költségvetési szerv vezetıje, vezetıhelyettese, gazdasági vezetıje, továbbá olyan közalkalmazott, aki kinevezését, megbízását a képviselı-testülettıl kapja, m) aki, illetve akinek a személyes közremőködésével mőködı gazdasági társaság önkormányzati feladatot a képviselı-testülettel vagy a képviselı-testület szervével kötött vállalkozási, megbízási szerzıdés vagy munkaszerzıdés alapján lát el, n) kuratóriumi tagság kivételével a képviselı-testület által létrehozott közalapítvány kezelı szervének tisztségviselıje, o) a képviselı-testület által alapított önkormányzati vállalat vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezetı testületének tagja, p) az önkormányzat tulajdoni részesedésével mőködı gazdasági társaság vezetı tisztségviselıje, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetıje (vezérigazgatója), r) az önkormányzat tulajdoni részesedésével mőködı gazdasági társaság által alapított gazdasági társaság vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének tagja, s) helyi és körzeti mősorszolgáltató, lapkiadó, lapterjesztı vezetıje, vezetı testületének tagja, ügyvezetıje, ezek vezetı állású alkalmazottja. (2) A fıállású polgármester: Az Ötv. összeférhetetlenségi szabályainak egy része csak a fıállású polgármesterre vonatkozik. Ezek alapján a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármester az országgyőlési képviselıi megbízatás kivételével nem létesíthet a tudományos, oktatói, lektori, szerkesztıi, mővészeti és jogi oltalom alá esı szellemi tevékenység kivételével egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszonyt. A képviselı-testület hozzájárulása nélkül nem lehet vállalatnak: - vezérigazgatója, - vezérigazgató-helyettese, - igazgatója, - igazgatóhelyettese, - igazgatótanácsának, vezetı testületének és felügyelı bizottságának tagja. Ugyancsak képviselı-testületi hozzájárulás kell ahhoz, hogy a fıállású polgármester gazdasági társaság vezetı tisztségviselıje, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének, felügyelı bizottságnak tagja, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetıje, illetve vezérigazgatója, szövetkezet tisztségviselıje, vagy alapítvány kezelı szervezetének tagja, tisztségviselıje legyen. a) a tudományos, oktatói, lektori, szerkesztıi, mővészeti és jogi oltalom alá esı szellemi tevékenység kivételével egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszonyt - az országgyőlési képviselıi megbízatás kivételével - nem létesíthet; b) a képviselı-testület hozzájárulása nélkül nem lehet ba) vállalatnak vezérigazgatója, vezérigazgató-helyettese, igazgatója, igazgatóhelyettese, igazgatótanácsának, vezetı testületének és felügyelı bizottságának tagja, bb) gazdasági társaság vezetı tisztségviselıje, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezetı testületének, felügyelı bizottságnak tagja, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetıje (vezérigazgatója), bc) szövetkezet tisztségviselıje, bd) alapítvány kezelı szervezetének tagja, tisztségviselıje. (3) A polgármester az összeférhetetlenségi okot a megválasztásától, illetve az összeférhetetlenségi ok felmerülésétıl számított 30 napon belül köteles megszüntetni. A választásakor már meglévı vagy késıbb felmerült összeférhetetlenségi ok megszüntetése a polgármester kötelezettsége. Az összeférhetetlenség megszüntetésére az Ötv. határidıt is megállapít, ezt figyelembe véve az összeférhetetlenségi okot a polgármesteri tisztségre történı megválasztástól számított harminc napon belül meg kell szüntetni. Amennyiben az összeférhetetlenségi ok késıbb keletkezik, akkor megszüntetésérıl a polgármester az ok felmerülésétıl számított harminc napon belül köteles gondoskodni. Ha az
összeférhetetlenséget kiváltó helyzetet nem kívánja felszámolni, akkor a polgármesteri tisztségtıl kell megválnia. Ebben az esetben a polgármesternek lehetısége van arra, hogy tisztségérıl lemondjon. (4) Ha a polgármester a (3) bekezdésben foglalt kötelezettségének nem tett eleget, bármely képviselı indítványára - a száznál kevesebb lakosú község kivételével a képviselık közül választott háromtagú bizottság javaslata alapján a képviselı-testület a következı ülésén, legkésıbb az összeférhetetlenség megállapításának kezdeményezését követı 30 napon belül határozattal megállapítja az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállását, és kimondja az összeférhetetlenséget, illetıleg dönthet a hozzájárulás megadásáról, ha e törvény ezt lehetıvé teszi. A képviselı-testület határozatát az ülést követı munkanapon a polgármesternek kézbesíteni kell. Abban az esetben, ha a polgármester az összeférhetetlenség megszüntetését elmulasztja az Ötv. által elıírt eljárási szabályokat kell követni. Megjegyezzük, hogy ezeket a szabályokat az Ötv. 2002. október 20-án hatályba lépett módosítása némileg kiegészítette, illetve pontosította. A képviselı-testület bármely képviselı indítványára köteles megvizsgálni az összeférhetetlenség alapjául szolgáló körülmények fennállását. A száznál kevesebb lakosú község kivételével a testület a képviselık közül választott három tagú bizottság javaslata alapján dönt. E döntését a javaslat beérkezését követı ülésén, illetve legkésıbb az összeférhetetlenség megállapításának kezdeményezését követı harminc napon belül köteles meghozni. Az összeférhetetlenségi ok alapjául szolgáló körülmények fennállása esetén két lehetısége van a testületnek. Kimondja az összeférhetetlenséget, melyrıl zárt ülésen dönt. A polgármester a szavazásból - személyes érintettsége miatt - kizárható. Dönthet a testület úgy is, hogy megadja a hozzájárulást a tisztség betöltéséhez, de csak ha a törvény ezt lehetıvé teszi, vagyis az Ötv. 33/A. § (2) bekezdés b) pontja körébe tartozó tisztségek esetén. Garanciális okokból a képviselı-testület határozatát az ülést követı elsı munkanapon a polgármesternek kézbesíteni kell. Az összeférhetetlenség kimondásával a polgármester tisztsége az 1994. évi LXIV. törvény 2. § (1) bekezdésének f) pontja szerint megszőnik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fıállású polgármester foglalkoztatási jogviszonya a tisztség megszőnése napján megszőnik. (5) A polgármester az összeférhetetlenségét, illetıleg a megbízatás megszőnését megállapító képviselı-testületi határozat felülvizsgálatát kérheti - jogszabálysértésre hivatkozással - a határozat kézhezvételétıl számított 8 napon belül a fıvárosi, megyei bíróságtól. Az Ötv. jogorvoslati lehetıséget biztosít az érintett polgármester számára az összeférhetetlenséget kimondó, illetve a megbízatás megszüntetését megállapító képviselı-testületi határozattal szemben. A képviselı jogszabálysértésre hivatkozással a fıvárosi, megyei bíróságtól kérheti a határozat felülvizsgálatát. A keresetet a határozat kézhezvételétıl számított nyolc napon belül kell benyújtani. (6) A közigazgatási hivatal a fıvárosi, megyei bíróságnál kezdeményezheti a polgármester összeférhetetlenségének a kimondását, ha a képviselı-testület nem dönt az összeférhetetlenségrıl vagy döntése jogszabálysértı. (7) A bíróság a kérelemrıl - annak beérkezésétıl számított 30 napon belül - nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A bíróság a polgármestert, a keresettel megtámadott határozatot hozó képviselıtestület képviselıjét, illetıleg a kereset elıterjesztıjét meghallgathatja. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs. BH1997. 455. A kisebbségi önkormányzat elnöke - a polgármesteri tisztség megszüntetésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásában - nem minısül polgármesternek [1990. évi LXV. tv. 33/A. §, 33/B. §, 103. § (1) bek. a) pont, (2) bek]. A bíróság a polgármester által az összeférhetetlenséget kimondó, illetve a megbízatás megszüntetését megállapító képviselı-testületi határozattal szemben benyújtott keresetrıl annak beérkezésétıl számított harminc napon belül nemperes eljárásban határoz. A határozatot a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban hozza meg. Az eljárás során a bíróság köteles meghallgatni: - a polgármestert, - a határozatot hozó képviselı-testület képviselıjét, - a kereset elıterjesztıjét. A bíróság döntése ellen az Ötv. további jogorvoslat igénybe vételét nem teszi lehetıvé. 33/B. § A polgármester megválasztásakor, majd azt követıen évente vagyonnyilatkozatot köteles tenni a helyi önkormányzati képviselık vagyonnyilatkozatára vonatkozó szabályok szerint. KGD2003. 90. A polgármesteri tisztség megszüntetése iránt indult perben a bíróság a felperes kérelmére dönthet a tisztségbıl való felfüggesztésrıl, ez a végzése nem az ügy érdemi elbírálását jelenti (1990. évi LXV. törvény 33/B. §, 90. §). KGD1999. 123. A polgármester tisztségének megszüntetését célzó keresetben meg kell jelölni a törvénysértéseket, valamint azok bizonyítékait (1990. évi LXV. törvény 33/B. §).
KGD1998. 337. A polgármesteri tisztség megszüntetésére irányuló eljárásban az ideiglenes intézkedés megtételének szempontjai (1990. évi LXV. törvény 33/B. §; 1952. évi III. törvény 156. §). KGD1998. 217. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgáló sorozatos törvénysértést megvalósíthatja egyetlen törvénysértı intézkedés következtében kialakult sorozatos ismétlıdés [1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bekezdés]. KGD1998. 216. A polgármesteri tisztség a választással jön létre, a tisztség megszüntetésére irányuló eljárásban csak a tisztség létrejötte utáni tevékenység vehetı figyelembe [1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bekezdés]. KGD1998. 215. A polgármesteri tisztség bírói úton történı megszüntetésének szempontjai [1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bekezdés]. KGD1998. 214. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgál, ha a polgármester állampapírnak nem minısülı nagy összegő értékpapírt hosszabb idın át vásárol, a képviselı-testület hozzájárulása nélkül [1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bekezdés]. KGD1998. 168. Ha a polgármester folyamatosan elmulasztja a képviselı-testület tájékoztatását gazdasági döntésérıl, mulasztást követ el [ 1991. évi XX. törvény 139. §, 1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bek.]. KGD1998. 134. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgáló sorozatos törvénysértést megvalósíthatja az egyetlen törvénysértı intézkedés következtében kialakult sorozatos ismétlıdés [1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bek.]. KGD1997. 90. A polgármesteri tisztség a választással jön létre, a tisztség megszüntetésére irányuló eljárásban csak a tisztség létrejötte utáni tevékenység vehetı figyelembe [1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bek.]. KGD1997. 46. A polgármesteri tisztség megszüntetésére alapul szolgál, ha állampapírnak nem minısülı nagy összegő értékpapírt hosszabb idın át vásárol, a képviselı-testület hozzájárulása nélkül [1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bek.]. KGD1996. 166. A polgármesteri tisztség bírói úton történı megszüntetésének szempontjai [1990. évi LXV. törvény 33/B. § (1) bek.]. A helyi, települési közélet tisztaságának, átláthatóságának elısegítése érdekében elengedhetetlenné vált a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elıírása a kiemelkedı fontosságú közmegbízatásokat betöltı polgármesterek esetében is. E kötelezettségüket az Ötv. módosításával az egyes közhatalmi feladatokat ellátó, valamint közvagyonnal gazdálkodó tisztségeket betöltı személyek összeférhetetlenségérıl és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségérıl szóló 2001. évi CII. törvény írta elı. A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre vonatkozó szabályok 2002. október 20-án, a helyi önkormányzati választások napján léptek hatályba. Az Ötv. csak a vagyonnyilatkozat megtételére vonatkozóan tartalmaz elıírást, ugyanakkor a polgármesterek, alpolgármesterek, illetve helyi önkormányzati képviselık, valamint hozzátartozóik vagyonnyilatkozat-tételével kapcsolatos alapvetı garanciális szabályokat a 2000. évi XCVI. törvény tartalmazza. A törvényi szintő szabályozás mellett az önkormányzatok széles körben jogosultak meghatározni a vagyonnyilatkozat-tétellel kapcsolatos helyi elıírásokat. A helyi szabályozás megalkotásakor az önkormányzatok kizárólag az elıbb említett garanciális szabályokra, illetıleg a jogbiztonsággal kapcsolatos alapkövetelményekre kötelesek figyelemmel lenni. A polgármester a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének a megválasztásától számított harminc napon belül köteles eleget tenni. Az elsı vagyonnyilatkozat-tételt követıen a polgármesternek az Ötv. 33/B. §-ára és az 2000. évi XCVI. törvény 10/A. § (1) bekezdésére tekintettel minden év január 1-jétıl számított 30 napon belül kell ismételten vagyonnyilatkozatot tennie. E jövıbeli kötelezettségére a polgármester figyelmét már az elsı, illetve az ezt követı vagyonnyilatkozat megtételekor célszerő felhívni. Amennyiben a polgármester vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét szándékosan elmulasztja, vagyis határidıig annak nem tesz eleget, az Ötv. 33/C. § (1) bekezdése alapján a képviselı-testület - minısített többséggel hozott határozata alapján - keresetet nyújthat be a helyi önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei, fıvárosi bírósághoz polgármesteri tisztségének megszőntetése érdekében. A képviselı-testület a kereset benyújtásával egyidejőleg kérheti a bíróságtól a polgármester tisztségébıl történı felfüggesztését is. A polgármesternek és az alpolgármesternek a vagyonnyilatkozatát a 2000. évi XCVI. törvény mellékletében meghatározott adattartalommal kell megtennie. A 2000. évi XCVI. törvény alapján a képviselı-testületnek az alakuló ülésén a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban ki kell jelölnie a polgármesteri és képviselıi vagyonnyilatkozatok nyilvántartására jogosult bizottságot.
Tekintettel arra, hogy a polgármesteri vagyonnyilatkozatok nyilvánosak a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos szabályokat a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban kell meghatározni. Az 2000. évi XCVI. törvény 10/A. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vagyonnyilatkozattal kapcsolatosan a bizottságnál bárki ellenırzést kezdeményezhet. Az ellenırzési eljárással kapcsolatosan e törvény csak néhány kötelezıen figyelembe veendı elıírást tartalmaz. Ezek közül a leglényegesebbek: - a vagyonnyilatkozatot a Szervezeti és Mőködési Szabályzatban erre kijelölt bizottság ellenırzi; - a bizottság eljárására a képviselı-testületi zárt ülésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni; - a bizottság felhívására a képviselı a saját, illetve a hozzátartozója vagyonnyilatkozatában feltüntetett adatokra vonatkozó azonosító adatokat köteles haladéktalanul írásban bejelenteni; - mind a polgármesteri (alpolgármesteri, képviselıi), mind a hozzátartozói vagyonnyilatkozatokra vonatkozó azonosító adatokat csak a bizottság tagjai ismerhetik meg; - az eljárás eredményérıl a bizottság a soron következı képviselı-testületi ülésen köteles tájékoztatást adni; - a vagyonnyilatkozati eljárással kapcsolatos döntés a képviselı-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik; - a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó azonosító adatokat az eljárás lezárását követı nyolc napon belül törölni kell. A bizottsági eljárásra vonatkozó további részletszabályokat Szervezeti és Mőködési Szabályzatban kell rendezni. 33/C. § (1) A polgármester sorozatos törvénysértı tevékenysége, mulasztása miatt, továbbá vagyonnyilatkozattételi kötelezettsége szándékos elmulasztása vagy a valóságnak nem megfelelı teljesítése esetén a képviselı-testület minısített többséggel hozott határozata alapján - keresetet nyújthat be a polgármester ellen a helyi önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei, fıvárosi bírósághoz a polgármester tisztségének megszüntetése érdekében. Egyidejőleg kérheti a polgármesternek e tisztségébıl történı felfüggesztését is. A bíróság a keresetet soron kívül bírálja el. E szakasznak az Ötv. 1994. évi módosításakor történı törvénybe iktatását (eredetileg az Ötv. 33/B. §-aként) az indokolta, hogy az ezt megelızı szabályozás alapján nem volt törvényes lehetıség a sorozatos törvénysértést elkövetı polgármester eltávolítására. Szükségessé vált, hogy amikor az Ötv. megerısíti a polgármestert önkormányzati szerepében - a kívánatos egyensúly érdekében -, a sorozatosan törvénysértı polgármesterrel szembeni fellépést is lehetıvé tegye. Ezt biztosítja a törvénynek ez a rendelkezése. A képviselı-testület intézkedését a polgármester sorozatos törvénysértı tevékenysége vagy sorozatos mulasztása válthatja ki. A törvény nem definiálja a sorozatos törvénysértı tevékenység, mulasztás fogalmát. A Legfelsıbb Bíróság elmúlt években meghozott ítéletei támpontot jelenthetnek. Egyik ítéletében a Legfelsıbb Bíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy az önkormányzati jogok védelme érdekében a bíróságnak meg kell szüntetnie az olyan polgármester tisztségét, aki az önkormányzati feladat- és hatásköröket ellátó képviselıtestület határozataival szembehelyezkedve végzi tevékenységét, és nem képes a képviselı-testülettel együttmőködni. Ez olyan sorozatos törvénysértés, mulasztás, amely megalapozza a tisztség megszüntetését. (Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 1996. 194.) A Legfelsıbb Bíróság álláspontja szerint a polgármesteri tisztség megszüntetésére - a képviselı-testület által benyújtott kereset alapján - alapul szolgál, ha állampapírnak nem minısülı nagy összegő értékpapírt hosszabb idın át vásárol a képviselı-testület hozzájárulása nélkül (Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 1997. 48.). A Legfelsıbb Bíróság (Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 1997. 236. határozatában) utalt rá, hogy a legsúlyosabb szankció (a tisztség megszüntetése) alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a polgármester tevékenysége vagy mulasztása sorozatosan törvénysértı és ezen felül olyan következményekkel is jár, melyek az önkormányzat terhére komoly hátrányt jelentenek. Amennyiben a polgármester munkájával kapcsolatban kifogások merülnek fel, a képviselı-testület fegyelmi felelısségre vonást alkalmazhat. Erre a fıállású és társadalmi megbízatású polgármester esetén is lehetıség van. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirıl és az önkormányzati képviselık tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény szerint fegyelmi vétséget követ el a polgármester, ha tisztségébıl, illetıleg foglalkoztatási jogviszonyából eredı kötelezettségét vétkesen megszegi. Szabályozza a törvény a kiszabható fegyelmi büntetéseket és a fegyelmi eljárás lefolytatásának a szabályait. Rámutatott a Legfelsıbb Bíróság, hogy a kereset benyújtására csak a legvégsı esetben kerülhet sor, továbbá, hogy a tisztség megszüntetése iránt indított perben csak a tisztség létrejötte utáni cselekmények vehetık figyelembe. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 2002. október 20-ai önkormányzati általános választások óta a képviselıtestület keresetet nyújthat be a bírósághoz a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elmulasztása, vagy a valóságnak nem megfelelı teljesítése esetén is.
A képviselı-testület a polgármesteri tisztséget nem szüntetheti meg. Ezt csak a bíróság jogerıs ítélete mondhatja ki, ezért a képviselı-testületnek keresetet kell benyújtani a bírósághoz. A rendelkezés fontos eleme, hogy olyan feltételeket ír elı a kereset benyújtásához, amelyek egyúttal védelmet is jelentenek a feladatait megfelelıen ellátó polgármesterrel szemben. A keresetet minısített többséggel, vagyis a megválasztott képviselık több, mint felének igen szavazatával támogatott döntésével nyújthatja be a képviselı-testület. A polgármesteri tisztség megszőntetésérıl az önkormányzat székhelye szerint illetékes megyei, fıvárosi bíróság dönt. Az újabb törvénysértések elkerülését célzóan biztosítja a törvény a képviselı-testületnek, hogy kérheti a kereset benyújtásával egyidejőleg a polgármester tisztségének felfüggesztését a jogerıs ítélet megszületéséig. Az eljárással kapcsolatos garanciális szabály, hogy a bíróság a keresetet soron kívül köteles elbírálni. (2) A bíróság eljárása során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a perben viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye. A polgármester sorozatos törvénysértı tevékenysége, mulasztása, illetve vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége elmulasztása, vagy a valóságnak nem megfelelı teljesítése miatti eljárás során a bíróságnak a Pp. rendelkezéseit kell alkalmaznia. A törvény azt is elıírja, hogy a perben viszontkeresetnek, szünetelésnek és egyezségnek nincs helye. A polgármesteri tisztség az érintett jogi felelısségének jogerıs bírósági ítéletben történı megállapításával megszőnik. Ez a törvény alapján egyben maga után vonja a fıállású polgármester foglalkoztatási jogviszonyának a tisztség megszőnésével egyidejő megszőnését is. 34. § (1) A képviselı-testület - a saját tagjai közül, a polgármester javaslatára, titkos szavazással - a polgármester helyettesítésére, munkájának a segítésére alpolgármestert választ, alpolgármestereket választhat. Az alpolgármester megbízatása a megválasztásával kezdıdik és amennyiben az önkormányzati választáson települési képviselınek megválasztották, akkor az új képviselı-testület alakuló üléséig tart. Ha az alpolgármestert az önkormányzati választáson települési képviselınek nem választották meg, akkor az alpolgármesteri megbízatása a választás napjával megszőnik. (2) Az alpolgármester a polgármester irányításával látja el feladatait. BH2003. 280. I. A jegyzı jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai]. BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövı sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselı-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselı-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselınek minısülı személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébıl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.). A törvénynek ez a rendelkezése az alpolgármester választására tartalmaz rendelkezéseket. Új eleme a törvénynek, hogy egy alpolgármester választását kötelezıvé teszi az önkormányzati testületi munka folyamatos biztosítása érdekében. Több alpolgármester is választható. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb, a több feladatra kötelezett önkormányzatok választanak meg több alpolgármestert. Az alpolgármesteri tisztséget is be lehet tölteni fıállásban és társadalmi megbízatásban. Fıállású alpolgármester azonban csak a háromezernél több lakosú önkormányzatnál választható. Az alpolgármester választásánál a lebonyolítás módjára kogens rendelkezéseket ír elı a törvény. Az alpolgármester csak megválasztott települési képviselı lehet, mivel a törvény azt írja elı, hogy a képviselıtestület saját tagjai közül választja az alpolgármestert. A törvény kizárólagos jogot ad a polgármesternek arra, hogy javaslatot tegyen az alpolgármester, illetıleg alpolgármesterek személyére. Fontos eljárási szabályt is rögzít a törvény a döntéshozatal módjára. A választáshoz minısített többséggel hozott határozat szükséges, amely biztosítja mind a polgármester, mind pedig az alpolgármester testületi támogatottságát. Az Ötv. 1994. decemberi módosítása meghatározta az alpolgármesteri megbízatás idıtartamát is. A szabályozás szerint az alpolgármester mandátuma a képviselı-testület megbízatásának idıtartamára szólt. Ez a szabályozás számos gyakorlati problémát vetett fel az Alkotmány 1997. évi módosítását követıen, mivel az új alkotmányos szabályok szerint a képviselı-testület megbízatása az önkormányzati általános választás napjáig, a polgármester megbízatása pedig az új polgármester megválasztásáig tart. A problémákat az okozta, hogy az alpolgármester tisztsége abban az esetben is megszőnt az Alkotmány szabályai alapján az önkormányzati általános választás napján, ha az alpolgármestert képviselınek választották meg, az alakuló ülés pedig ismét alpolgármesternek választotta. Ennek következtében egyfelıl két hét kiesett az alpolgármester foglalkoztatási jogviszonyából, másfelıl a választást követı napon megillette a három havi illetményének megfelelı juttatás, annak ellenére, hogy nemegyszer két hét múlva ismét fıállású alpolgármesterré
választották. Az Ötv. 2000. évi módosítása óta a törvény egyértelmően rendelkezik az alpolgármester tisztségének megszőnésérıl. A törvényi elıírások szerint abban az esetben, ha az alpolgármestert nem választották meg képviselınek, az önkormányzati választás napján megszőnik az alpolgármesteri tisztsége, ha képviselınek megválasztották, a választást követı alakuló ülés napján szőnik meg tisztsége, amennyiben más személyt választanak meg alpolgármesternek. E törvényi rendelkezések egyaránt irányadóak az önkormányzati általános és az idıközi választás esetében. Az Ötv. rendezi az alpolgármester tevékenységének irányításával kapcsolatos kérdéseket is. Figyelemmel arra, hogy az alpolgármester tevékenysége, illetve feladatai szorosan kapcsolódnak a polgármesterhez az alpolgármester irányításával kapcsolatos feladatokat is ı jogosult ellátni. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az alpolgármester megválasztásának joga nem foglalja magába a visszahívás jogát. Az alpolgármestert a képviselı-testület nem hívhatja vissza. Ez az Ötv. 103. § (1) bekezdése a) pontjának rendelkezésébıl következik. Az alpolgármesterre képviselı-testületi hatáskör nem ruházható át. A törvény rendelkezése utal az alpolgármesteri tisztség tartalmára, az alpolgármester feladataira. Az alpolgármester két területen lát el fontos feladatot. Az egyik feladata a polgármester helyettesítése, a másik a polgármester munkájának a segítése. A polgármesteri tisztség megüresedésekor vagy a polgármester távollétében, tartós akadályoztatása esetén az alpolgármester ellátja a polgármester valamennyi feladatát, gyakorolja hatásköreit. Az alpolgármester a polgármester helyettese. A polgármester határozza meg az alpolgármester feladatait, több alpolgármester esetén kijelöli az ıt helyettesítı személyt. Az alpolgármestert a képviselı-testület választja, fıállású alpolgármester esetén megállapítja illetményét, társadalmi megbízatás esetén tiszteletdíját. A foglalkoztatási jogviszonnyal, fegyelmi és kártérítési felelısséggel kapcsolatos rendelkezések a polgármesterre vonatkozó szabályok szerint az alpolgármesterre is alkalmazandók. Az egyéb munkáltatói jogkört a polgármester gyakorolja az alpolgármester felett. Az Ötv. 103. § (1) bekezdés b) pontja kisegítı szabályt tartalmaz az egyéb munkáltatói jog meghatározására. E rendelkezés szerint egyéb munkáltatói jogon a kinevezés, vezetıi megbízás, felmentés, vezetıi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása kivételével minden más munkáltatói jogot kell érteni. 35. § (1) A polgármester az önkormányzati, valamint az államigazgatási feladatait, hatásköreit [7. § (1) és (2) bek.] a képviselı-testület hivatalának közremőködésével látja el. A polgármester számos önkormányzati feladatot lát el, ezek egy része kapcsolódik a képviselı-testület mőködéséhez. A polgármester hívja össze és vezeti a képviselı-testület ülését, képviseli a testületet. A képviselı-testület felhatalmazása alapján átruházott önkormányzati hatásköröket gyakorol, a képviselıtestülettıl sok önkormányzati feladat ellátására kap megbízást. A törvény kivételesen önkormányzati feladatés hatáskört a polgármesternek is megállapíthat. Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen államigazgatási hatósági hatáskörrel is felruházhatja (Ötv.7. § (1) bekezdés). Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben elıírt esetekben honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben a polgármester részt vesz az államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában is (Ötv. 7. § (2) bekezdés). Nyilvánvaló, hogy a polgármester sokirányú feladatait önmaga egyszemélyben ellátni nem tudja, ezért rendelkezik a törvény arról, hogy a feladatait a képviselı-testület hivatalának közremőködésével látja el. A képviselı-testület hivatala a képviselı-testület szerve, amelyet a képviselı-testület hoz létre, önállóan alakítja ki szervezeti és mőködési rendjét. A szakmai hivatali apparátus a jegyzı vezetésével segíti a polgármester munkáját. A képviselı-testület hivatala döntéselıkészítı munkát végez, elkészíti a polgármesternek a határozat-tervezeteket és szakmai ügyviteli segítséget nyújt. A Ktv. 11/A. § (3) bekezdése alapján a képviselı-testület - a községi önkormányzat kivételével önkormányzati fıtanácsadói, tanácsadói munkaköröket hozhat létre a képviselı-testület hivatalában a képviselı-testület és bizottságai döntésének elıkészítéséhez, illetve a polgármester tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására. (2) A polgármester a képviselı-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörében irányítja a hivatalt. A polgármester A polgármester a képviselı-testület elnöke, vezetıje, akinek egyik kiemelt feladata a képviselı-testület szervének, a képviselı-testület hivatalának az irányítása. A törvény pontosan meghatározza e körben a polgármesteri feladatokat, amit különösen szükségessé tesz az, hogy a képviselı-testület hivatalának vezetıje a jegyzı. A polgármester gondoskodik arról, hogy a hivatal rendeltetésszerően mőködjön. Meggyızıdik arról, hogy a testületi határozatok végrehajtása milyen színvonalon történik meg. Tájékozódik az ügyintézés általános helyzetérıl. A polgármester elsısorban az eredményesség és a társadalmi hatás nézıpontjából
értékeli a hivatal tevékenységét. Az ügyintézés fı irányait, tartalmát és kulturáltságát, a település sajátosságaihoz való alkalmazkodás-készségét vizsgálja abból a szempontból, hogy mindezek miképpen felelnek meg az önkormányzat reális és jogszerő igényeinek. A polgármester irányító munkája a hivatali szakapparátus tekintetében nem közvetlenül jelenik meg, hanem a jegyzı közremőködésével, hiszen a jegyzı a hivatal vezetıje. A polgármester a hivatallal szembeni elvárásokat a jegyzı közvetítésével juttatja el a hivatal dolgozóihoz. A munkavégzésre vonatkozó utasításokat a hivatal operatív vezetıje, a jegyzı adja ki a köztisztviselıknek. Fontos szabály, hogy az irányítás a képviselı-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörben történik. A hivatal irányítása elsısorban feladatainak meghatározását jelenti, mégpedig a jegyzı javaslatainak figyelembevételével. A jegyzı javaslatai alapján határozza meg a polgármester azt, hogy az önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések elıkészítésében és végrehajtásában a hivatal hogyan vesz részt, milyen feladatokat lát el. Ez a jogkör azonban nem jelentheti a jegyzı hatáskörébe tartozó államigazgatási feladatokba, hatósági jogkörökbe való beavatkozást. Azokat a jegyzı önállóan gyakorolja, miként a polgármester is a részére megállapított hatásköröket. Az önkormányzat egészének mőködése, de különösen a hivatal tevékenysége szempontjából alapvetıen fontos a polgármester és a jegyzı közötti kollegiális viszony és az önkormányzat, a település lakossága érdekének szolgálatára irányuló együttmőködési szándék. A polgármester kivételesen kaphat államigazgatási hatósági jogköröket. Ezek elıkészítését a hivatal végzi és a döntést a polgármester hozza. Különösen a nagyobb településeken a célszerő munkamegosztás érdekében lehetıséget biztosít a törvény e hatáskörök átruházására. Az átruházás a jegyzıre történhet és a jegyzı dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester átad. Azoknak az ügyeknek a körét, amelyekben a hatáskört a polgármester átadja, maga állapítja meg. Úgyszintén azokat a feltételeket is, amikor a hatáskört visszaveszi, illetıleg meghatározza azokat a munkaszervezési megoldásokat, amelyek révén ellenırzést gyakorol az átruházott hatáskörök gyakorlása felett. A képviselı-testület hivatalának a kialakítása a képviselı-testület feladata. A hivatal belsı szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására a polgármester tesz javaslatot. Az elıterjesztést a jegyzı javaslata alapján készíti el. Az ügyfélfogadási rendre teendı javaslat során a lakossági érdekeket fokozottan figyelembe kell venni különösen, ha a lakosság egésze vagy nagy része jellegzetes napi idıbeosztással rendelkezik. Ez a helyzet például olyan települések esetén, ahol az aktív lakosság a szomszédos városban tölti munkaidejét. Ajánlott a mindennapos ügyfélfogadás megszervezése is. A nagyobb lakosságszámú településeken pedig célszerő ügyfélszolgálati irodák felállítása. A hivatal létrehozásának elıkészítésénél az önkormányzatok által ellátandó feladatokat, valamint a hivatal szervezetének a kialakítását befolyásoló tényezıket kell figyelembe venni (pl.: a település nagysága és szerepköre, a népesség száma, összetétele, a település ellátottsági, adottsági mutatói). A képviselı-testület egységes hivatalt hoz létre, de az ésszerő munkamegosztásra a belsı tagozódás kialakításával szükség van. A hivatal munkarendjének kialakításánál tekintettel kell lenni a helyi sajátosságokra. A polgármester a saját hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét. A korábbi szabályozáshoz képest ez szőkebb körő, mert eredetileg a kiadmányozás rendjét a jegyzı hatáskörébe tartozó ügyekben is a polgármester állapította meg. A módosítás feloldotta az ellentmondást, az új szabály szerint a polgármester csak a saját hatáskörébe tartozó ügyekben rendelkezhet a kiadmányozás rendjérıl. A jegyzı hatáskörébe tartozó ügyekben a jegyzı dönt a kiadmányozási jogról. A polgármester jelentıs munkáltatói jogköröket gyakorol az alpolgármester, a jegyzı és az önkormányzati intézményvezetık tekintetében. Ez nem jelent teljes munkáltatói jogkör gyakorlást. A törvény e rendelkezése csak az ún. egyéb munkáltatói jogokat utalja a polgármester hatáskörébe. Az egyéb munkáltatói jogkör az Ötv. 103. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti jogkörgyakorlást jelenti, vagyis minden munkáltatói jogot kell érteni alatta, a kinevezés, vezetıi megbízás, felmentés, vezetıi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása és a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével. Természetesen az alpolgármesterek esetében az egyéb munkáltatói jogkörgyakorlás csak a fıállású alpolgármesterek vonatkozásában áll fenn. A társadalmi megbízatású alpolgármesternek nem munkáltatója a képviselı-testület, így egyéb munkáltatói jogot sem gyakorolhat értelemszerően a polgármester. a) a jegyzı javaslatainak figyelembevételével meghatározza a hivatal feladatait az önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések elıkészítésében és végrehajtásában, b) dönt a jogszabály által hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben, hatósági jogkörökben, egyes hatásköreinek a gyakorlását átruházhatja, c) a jegyzı javaslatára elıterjesztést nyújt be a képviselı-testületnek a hivatal belsı szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására,
d) a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét, e) gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester, a jegyzı és az önkormányzati intézményvezetık tekintetében. (3) A polgármester, ha a képviselı-testület döntését az önkormányzat érdekeit sértınek tartja, ugyanazon ügyben egy alkalommal kezdeményezheti a döntés ismételt megtárgyalását. A kezdeményezést az ülést követı három napon belül nyújthatja be, a képviselı-testület a benyújtás napjától számított tizenöt napon belül dönt. EBH2005. 1355. Ha a polgármester a képviselı-testület döntésének ismételt megtárgyalását kezdeményezi, azt érdemben kell tárgyalni (1990. évi LXV. törvény 35. §). BH2006. 133. Ha a polgármester a képviselı-testület döntésének ismételt megtárgyalását kezdeményezi, azt érdemben kell tárgyalni (1990. évi LXV. tv. 35. §). BH1997. 464. I. A helyi önkormányzatokról szóló törvény nem zárja ki a polgármesternek azt a jogosultságát, hogy az önkormányzati intézményvezetık tekintetében meghatározott munkáltatói jogkörök gyakorlását a jegyzı hatáskörébe utalja [1990. évi LXV. tv. 35. § (2) bek. a) és e) pont, 1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.]. BH1994. 112. I. A polgármester választással létrejövı sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal. A személye vonatkozásában a munkáltatói jogkört - annak lényeges elemeit tekintve - a képviselı-testület gyakorolja. A polgármester az önkormányzat képviselı-testületének akaratát végrehajtó, a köz szolgálatában álló, de nem köztisztviselınek minısülı személy, sajátos jogállása az államhatalmi ágak szétválasztásának elvébıl következik (1990. évi LXVII. tv., 1990. évi LXV. tv., 30-35. §-ok.). Az Ötv. 1994. évi módosításánál a törvényalkotó újrafogalmazta a polgármester szerepét. Általánossá tette a polgármester közvetlen választását, szigorította az összeférhetetlenségi eseteket, erısítette a polgármester önkormányzati szerepkörét hatásköreinek bıvítésével is. Ezek sorába tartozik a polgármesternek itt szabályozott az a hatásköre, mely szerint ha a képviselı-testület döntését az önkormányzat érdekeit sértınek tartja, kezdeményezheti a döntés ismételt megtárgyalását. Ez egy kivételes eszköz, mellyel a polgármester ugyanazon ügyben egy alkalommal élhet. Az ismételt felülvizsgálatot három napon belül kezdeményezheti. A kezdeményezés egyben a képviselı-testületi ülés összehívását jelenti az ismételt tárgyalásra utaló napirenddel. A polgármesteri kezdeményezés a képviselı-testületi döntésre halasztó hatályú, azt nem lehet végrehajtani. Az önkormányzat elfogadott rendeletére is vonatkozhat az újratárgyalás kezdeményezése, hiszen a törvény szerint a döntés ismételt tárgyalása kezdeményezhetı. Az önkormányzati döntés pedig lehet rendelet vagy határozat. A rendelet kihirdetésére is halasztó hatálya van a polgármesteri kezdeményezésnek, így azt a jegyzı nem hirdetheti ki. A polgármestert nemcsak az ülést követı három nap köti az ismételt tárgyalás kezdeményezésénél. A törvény azt is kimondja, hogy a képviselı-testület a benyújtás napjától számított tizenöt napon belül dönt. Ez az elıírás szintén köti a polgármestert. Az ülés összehívásánál erre a határidıre tekintettel kell lennie. A képviselı-testület köteles megtárgyalni a polgármesteri kezdeményezést, de nem köteles elfogadni. Ismételten szavazni kell a vitát követıen, az érvek, indokok alapján azonban a képviselık szabadon döntenek. A szavazás eredményeként ugyanaz a döntés is születhet. E döntés már végrehajtható, rendelet esetében kihirdethetı. További újratárgyalási kezdeményezés a polgármester részérıl képviselı-testületi újratárgyalási kötelezettséggel már nem bír. 36. § (1) A képviselı-testület - pályázat alapján - a jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek megfelelı jegyzıt nevez ki. A képviselı-testület a jegyzı, a fıjegyzı javaslatára - a jegyzıre vonatkozó szabályok szerint - községben kinevezhet, más önkormányzatnál kinevez aljegyzıt a jegyzı helyettesítésére, a jegyzı által meghatározott feladatok ellátására. A kinevezés határozatlan idıre szól. A jegyzı az önkormányzat közigazgatási-szakmai vezetıje. Jelentıs érdek főzıdik ahhoz, hogy a jegyzı szakmailag képzett, közigazgatási gyakorlattal rendelkezı vezetı legyen. A jegyzı megbízatása - mivel a funkció szakmai és nem politikai jellegő - nem igazodik az önkormányzati választási ciklusokhoz. A jegyzı ennek megfelelıen nem választás, hanem kinevezés útján nyeri el munkakörét, a kinevezés határozatlan idıre szól. Tekintettel arra, hogy a jegyzıi teendık kifejezetten igazgatásszervezıi, jogalkalmazói szakmai tartalmúak, a törvény biztosítékot teremtett ahhoz, hogy a választott önkormányzati vezetı, a képviselıtestületi tagok választási ciklusonkénti cserélıdése mellett, a független szakmai hivatali szervezet és annak vezetıje változatlan maradjon. Garanciát jelent ez az idıszakonkénti vezetıi változások után is a szakapparátus stabilizálására, az igazgatási munka folyamatos, szakszerő ellátására. Az Ötv. a jegyzı kinevezésének jogát a képviselı-testület számára biztosítja, az a képviselı-testület hatáskörébıl át nem ruházható hatáskör. A köztisztviselık jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) szerint a jegyzı köztisztviselı, s ebbıl eredıen közszolgálati jogviszonyban áll. A jegyzı kinevezése elıtt a kisebb településeken a képviselı-testületnek döntenie kell arról, hogy az önkormányzat önálló jegyzıt kíván-e
foglalkoztatni vagy körjegyzıséghez csatlakozik. Az önálló hivatal létrehozása melletti állásfoglalás egyúttal kötelezettséget is ró a képviselı-testületre, nevezetesen a jegyzı kinevezésének kötelezettségét. A törvény ide vonatkozó szabálya ugyanis kogens jellegő, a jegyzı kinevezését nem csupán jogként, de kötelezettségként is megfogalmazza. A képviselı-testület tehát nem mérlegelheti, hogy kinevez-e jegyzıt vagy sem. Ennek nem csupán elvi, de gyakorlati jelentısége is van. Az önkormányzati mőködésnek ugyanis elıfeltétele, hogy a képviselı-testület hivatali szervezetét is kialakítsák, és az a szakapparátus vezetésére felkészült jegyzıvel rendelkezzen. A törvény a jegyzı kinevezésére irányuló kötelezettség teljesítését nem köti határidıhöz. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvény elıírt határidı nélkül is kötelezettséget jelent, tehát törvénysértı a nem teljesítése vagy a teljesítésének alapos indok nélküli többszöri elhalasztása. A törvényi kötelezettséget az általában ésszerőnek, elvárhatónak tartott idın belül teljesíteni kell. Amennyiben pedig a képviselı-testület saját hibáján kívüli okból nem tudja a jegyzıi munkakört betölteni (pl. nincs pályázó), arról kell döntenie, hogy körjegyzıséghez csatlakozik. A jegyzıi állás betöltéséhez kötelezı a pályázat kiírása. A képviselı-testület legkésıbb a jegyzı, fıjegyzı közszolgálati jogviszonyának megszőnését követı harminc napon belül írja ki a pályázatot a jegyzıi, fıjegyzıi állás betöltésére. A pályázati felhívásnak a Ktv. szabályai alapján tartalmaznia kell: - az önkormányzat megnevezését; - a jegyzıi munkakörre történı utalást; - az ellátandó feladatok ismertetését; - a munkakör betöltéséhez, illetve a pályázat elnyeréséhez jogszabályban elıírt és egyéb szükséges valamennyi feltételt; - az illetményre és az egyéb juttatásra vonatkozó tájékoztatást; - a pályázat benyújtásának feltételeit, határidejét, valamint elbírálásának határidejét; - a pályázati eljárásra és a pályázat elbírálásának módjára vonatkozó tájékoztatást; - a jegyzıi állás betöltésének idıpontját; - a pályázathoz csatolandó iratok felsorolását. A pályázati felhívás széles körben történı nyilvánosságra hozatalát segíti elı az, hogy a fizetett sajtóközlemény mellett a Belügyminisztérium hivatalos lapja (Belügyi Közlöny) díjmentesen közli az önkormányzatok által meghirdetett pályázati kiírásokat, de azok más módon is gondoskodhatnak a felhívás közreadásáról. A gyakorlati tapasztalatok gyakran azt igazolják vissza, hogy a pályázók egyikét sem tartja a testület alkalmasnak, vagy a pályázati felhívásra nincs jelentkezı. Garanciális szabály, hogy a pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül a testület köteles újabb pályázatot kiírni. Az alkalmazási és képesítési követelményeket a jegyzık esetében is a Ktv. határozta meg. Esetükben is általános alkalmazási feltétel a büntetlen elıélet, a cselekvıképesség és magyar állampolgárság. Képesítési feltételként a törvény meghatározza, hogy jegyzıvé (körjegyzıvé, megyei jogú város kerületi hivatalvezetıjévé, aljegyzıvé) az a személy nevezhetı ki, aki igazgatásszervezıi vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel, és jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöksége által a teljes körően közigazgatási jellegőnek minısített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik. A fıjegyzıi kinevezéshez állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítés és jogi vagy közigazgatási szakvizsga, vagy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöksége által a teljes körően közigazgatási jellegőnek minısített tudományos fokozat alapján adott mentesítés szükséges. A jegyzıkre vonatkozó magas szintő képesítési követelmények elıírását az tette szükségessé, hogy a jegyzınek, illetve fıjegyzınek az önkormányzati közigazgatás szakszerőségének és eredményességének biztosításában meghatározó szerepe van. Mielıtt a képesítési követelmények alóli mentesítés eseteivel részletesen foglalkoznánk felhívjuk a figyelmet arra, hogy a képviselı-testület közigazgatási szakvizsgával nem rendelkezı pályázót is kinevezhet, feltéve, hogy a kinevezéstıl számított egy éven belül a jogi vagy közigazgatási szakvizsgát, vagy a szakvizsga alól az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöksége által a teljes körően közigazgatási jellegőnek minısített tudományos fokozat alapján adott mentesítést megszerzi. A határidı eredménytelen eltelte esetén a jegyzı, fıjegyzı közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szőnik meg. A maximum egy éves határidıbe egyrészrıl nem számít bele a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó idıtartam. Másrészrıl ugyancsak figyelmen kívül kell hagyni a határidı számításánál a sor- és tartalékos katonai, polgári szolgálat idejét, a 14 éven aluli gyermek ápolásának, gondozásának céljából, valamint a tartós külszolgálatot teljesítı dolgozó házastársa által igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes idıtartamát.
Felmentést a képesítési elıírások alól csak a községi önkormányzati képviselı-testület adhat annak a személynek, aki az elıírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait megkezdte [Ktv. 8. § (2)]. Ez azt jelenti, hogy az érintettnek folytatnia kell tanulmányait az Államigazgatási Fıiskolán vagy valamelyik egyetem állam- és jogtudományi karán. Az így adható felmentés idıtartama egyébként nem haladhatja meg a képesítés megszerzéséhez szükséges idıtartamot. A felmentés lehetıségére csak községben van mód, ott is csak akkor, ha biztosítottnak látszik a képesítési követelmények viszonylag rövid határidın belüli (rendes tanulmányi szorgalmi idı) teljesítése. A Ktv. rendelkezései e felmentést a körjegyzı és az ötezernél több lakosú község jegyzıje esetében kizárják. A Ktv. a felmentés idıtartamának eredménytelen elteltéhez kapcsolódó eljárást is szabályozza, s úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a jegyzı közszolgálati jogviszonya megszőnik [Ktv. 8. § (2)]. Így tehát mindenoldalúan biztosítékot teremt a törvény arra, hogy a jegyzıi munkakört olyan személy töltse be, aki az igazgatási ismereteket biztosító egyetemi, fıiskolai végzettséget megszerezte. Az Állam- és Jogtudományi Karon vagy az Államigazgatási Fıiskolán szerzett diploma megléte szükséges, de egyúttal elegendı is a jegyzıi munkakör betöltéséhez. Ha a pályázó az egyetemi (fıiskolai) képzés valamennyi félévének sikeres befejezését tanúsító igazolással (abszolutórium) rendelkezik, úgy végzettsége a jogszabályi követelményeknek nem felel meg. Fontos szabálya a köztisztviselık jogállásáról szóló törvénynek az, hogy köztisztviselı nem lehet helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselı annál az önkormányzatnál, amely az ıt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mőködik. Így a képviselınek esetleges jegyzıi kinevezésekor az összeférhetetlenséget meg kell szüntetnie, a képviselıi tisztségrıl le kell mondania. A képesítés elıírása mellett a Ktv. a jegyzıi kinevezés elıfeltételeként elıírja azt is, hogy a pályázó legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkezzen. Ez az elıírás azt célozza, hogy a pályázó az egyetemen, fıiskolán elsajátítható elméleti ismeretek mellett, szerezzen gyakorlati tapasztalatokat is, legyen áttekintése az igazgatási munkáról, ismerje meg legalább az e rövid idı alatt elsajátítható szakmai fortélyokat, tehát legyen felvértezve az igazgatás gyakorlati ismereteivel is. Az önkormányzati hivatalnál, a központi igazgatás szakapparátusában eltöltött szakmai gyakorlat hozhat leginkább a jegyzıi munkakörben hasznosítható tapasztalatokat de ide sorolható más jogi, igazgatásszervezıi munkakör (pl. ügyész, bíró, ügyvéd, rendészeti igazgatás), és elfogadható más jogalkalmazási területen (pl. jogtanácsos) eltöltött szakmai gyakorlati idı is. A kisebb településekre jellemzı kedvezıtlen szakember-ellátási körülmények indokolták a gyakorlati idı csökkentésének lehetıségét, illetve elengedésének kivételes biztosítását is. A községi önkormányzat képviselıtestülete indokolt esetben a két évnél rövidebb gyakorlati idıvel bíró vagy gyakorlati idıvel egyáltalán nem rendelkezı pályázó jegyzı kinevezése mellett is dönthet. A képviselı-testület kinevezési joga egyúttal a közszolgálati viszony megszüntetésének a jogát is magába foglalja. Az Ötv. 103. § (1) bekezdésének a) pontja nem sorolja fel a jegyzıt a kivételek sorában, így a képviselı-testület hatáskörébe tartozik a felmentés is. A jegyzı felett az egyéb munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja. Elıfordulhat, hogy a kinevezett jegyzı esetenként nem tudja ellátni a feladatát, ilyenkor is gondoskodni kell a jegyzıi feladatok elvégzésérıl. Ezt biztosítja az aljegyzıi kinevezés. Városban, kerületben, a fıvárosi önkormányzat és a megyei önkormányzat hivatalánál kötelezı az aljegyzı kinevezése, községekben csak lehetıség. Az aljegyzı kinevezésérıl a képviselı-testület dönt, a javaslattétel a jegyzıt illeti meg. A törvényszöveg tartalmazza azt is, hogy a kinevezés a jegyzıre vonatkozó szabályok szerint történik. Így a kinevezéshez pályázat szükséges, továbbá csak a képesítési követelménynek megfelelı személyek pályázhatnak. A döntés minısített többséget igényel. A kinevezés határozatlan idıre szól. (2) A jegyzı vezeti a képviselı-testület hivatalát. A jegyzı Egyértelmően rögzíti a törvény, hogy a képviselı-testület hivatalát a jegyzı vezeti, és ebbıl következıen a konkrét munkaszervezési utasításokat, feladatokat a jegyzı adja ki a hivatal dolgozóinak. A feladatok sorában elsıként az önkormányzat mőködésével kapcsolatos teendık ellátását emeli ki a törvény. A képviselı-testület mőködésével kapcsolatban a jegyzı feladata - a polgármester feladat-meghatározásait figyelembe véve - az ülések adminisztratív elıkészítésének megszervezése (testületi meghívók elkészíttetése, azok idıbeni kiküldése, az ülésterem elıkészítése), a napirendek tartalmi és formai elıkészítése, az elıterjesztések eljuttatása a címzettekhez. A képviselı-testület döntéseinek szakmai megalapozása a jegyzı tevékenységi körének egyik legfontosabb területe. Biztosítani kell az elıterjesztések igazgatási-szakmai színvonalát, a szükséges információk begyőjtését és feldolgozását. Különös gonddal kell elıkészíteni a határozati javaslatokat, a rendelet-tervezeteket. A döntések törvényességéért a jegyzıt önálló felelısség terheli. A képviselı-testület és a bizottságok mőködésével kapcsolatban a jegyzınek feladata az is, hogy figyelemmel kísérje az ülés vezetését és jelezze, ha az ülésvezetés eltér a Szervezeti és Mőködési Szabályzat vagy más jogszabály elıírásaitól. A képviselı-testület ülésérıl a jegyzı készíttet jegyzıkönyvet, felelısség terheli a
jegyzıkönyv tartalmi hitelességéért. A jegyzıkönyv hitelessége nem csupán a formai elıírásoknak való megfelelést jelenti, hanem köteles a jegyzı arra ügyelni, hogy a jegyzıkönyv tartalmilag hően tükrözze az ülésen elhangzottakat. Ha a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat a jegyzıkönyvre vonatkozóan részletesebb szabályokat is megállapít (pl. szó szerinti jegyzıkönyv, hangfelvétel készítése), ezeket is érvényesíteni kell. A jegyzınek alapvetı feladatai vannak a képviselı-testület, a bizottságok üléseinek elıkészítésével, az elıterjesztések szakmai megalapozásával, az ülések lebonyolításával és a határozatok meghozatalával, a törvényesség megtartásával kapcsolatban. A törvény biztosítja számára a képviselı-testület és a bizottságok ülésén való részvétel jogát. A jegyzı tanácskozási joggal vehet részt ezeken az üléseken függetlenül attól, hogy az ülés nyilvános vagy kivételesen zárt. A jegyzı köteles gondoskodni a bizottságok mőködési feltételeirıl. Ennek keretében - a polgármester irányítása, a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat elıírásai alapján megszervezi a bizottságok üléseinek adminisztratív kiszolgálását (meghívók, ülésterem biztosítása, jegyzıkönyvezés), segíti döntéseik szakmai elıkészítését. A jegyzı feladata a képviselı-testület tagjai munkájához szükséges operatív intézkedések szervezése. Kiemelkedıen fontos a jegyzı elıkészítı tevékenysége a Szervezeti- és Mőködési Szabályzat és más rendeletek megalkotásánál. Új hatásköre a jegyzınek, hogy gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselı-testület hivatalának köztisztviselıi tekintetében. Ezt a jogosítványát a polgármester korlátozhatja. A törvény úgy rendelkezik, hogy a polgármester által meghatározott körben a polgármester egyetértése szükséges egyes munkáltatói jogkörök gyakorlásához. Ezek körébe vonja a törvény a kinevezést, vezetıi megbízást, felmentést, a vezetıi megbízás visszavonását és a jutalmazást. A polgármester határozza meg tehát, hogy az egyetértési jogot milyen körben, kikre vonatkozóan kívánja gyakorolni. Hangsúlyozni kell, hogy a munkáltatói jog a jegyzıé, azt nem vonhatja el a polgármester, csak egyetértési jogát gyakorolhatja. A jegyzı alapvetı feladata, hogy a képviselı-testület és a polgármester által meghatározott önkormányzati feladatok teljesítésén kívül megszervezze az állampolgárok államigazgatási ügyeinek szakszerő intézését. E téren feladatot jelent számára a saját hatáskörébe tartozó ügyeknek az intézése, dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester ad át és döntésre elıkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket. a) gondoskodik az önkormányzat mőködésével kapcsolatos feladatok ellátásáról; b) a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a kiadmányozás rendjét; gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselı-testület hivatalának köztisztviselıi tekintetében. A kinevezéshez, vezetıi megbízáshoz, felmentéshez, a vezetıi megbízás visszavonásához, jutalmazáshoz - a polgármester által meghatározott körben - a polgármester egyetértése szükséges. c) döntésre elıkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket; d) dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester ad át; e) tanácskozási joggal vesz részt a képviselı-testület, a képviselı-testület bizottságának ülésén; f) dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. (3) A jegyzı köteles jelezni a képviselı-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha a döntésüknél jogszabálysértést észlel. A törvényesség belsı, önkormányzaton belüli biztosítékainak alapvetı jelentıségük van. Ha ez a rendszer mind pozícióját, mind eszközeit illetıen kiépített, akkor a külsı ellenırzés ugyan nélkülözhetetlen, de összességében inkább iránymutató, orientáló és alapvetıen szubszidiárius jellegő. Ha viszont a belsı törvényességi mechanizmus a szervezeti szabályozás vagy személyi okok miatt nem hatékonyan mőködik, úgy nem vagy csupán aránytalanul nagy és költségigényes szervezetek folyamatos mőködtetésével lehetséges az önkormányzatok tevékenysége törvényességének biztosítása. Az a törvényi elıírás, mely szerint a jegyzı köteles jelezni a képviselı-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha a döntéseiknél jogszabálysértést észlel, kulcsfontosságú a jegyzı feladatellátását illetıen. Az e rendelkezésben megfogalmazott kötelezettségek a meghatározott feltételek beállta esetén automatikusan terhelik a jegyzıt. A jegyzı köteles a jogszabálysértést jelezni. Nincs mérlegelési joga a jogsértés súlyát, elkövetése motívumait illetıen. Ha észlelte a jogszabálysértést, kötelessége a jelzés megtétele. A jegyzı a testületi, bizottsági, polgármesteri döntések elıkészítésében vagy közvetlenül közremőködik, vagy a hivatal ügyintézıje munkájának ellenırzése keretében tájékozódik a döntések tervezeteirıl. Általában ismeri a döntéshozatali folyamatban felmerülı körülményeket, mérlegeli a testületi tagok álláspontját. Feltárul elıtte, hogy a jogszabálysértınek vélt javaslatoknak és döntéseknek milyen indítékai voltak. Ismeri ezeknek az indokoknak a súlyát, valódiságát, mérlegelni tudja a döntés meghozatalának vagy a határozati javaslat elutasításának következményeit. Nem ritkán kifejezetten elvárják a jegyzıtıl, hogy a döntéshez találja meg a kielégítı jogi megoldást. Mindezek mellett is hangsúlyozandó: a törvény nem bízza a jegyzı belátására,
mérlegelésére a törvényességi észrevétel megtételét. Egyetlen feltétel található a törvényben, ami a jegyzınek támpontot ad: ha jogszabálysértést észlel. A jogszabálysértés-észleléssel beáll a jelzés kötelezettsége. A jogszabálysértés jelzésének többféle módja lehet. A törvény nem írja elı, hogy a jegyzı azt milyen formában tegye meg. Leghelyesebb, ha a jegyzı a napirend vitájában azonnal kifejti álláspontját, és ennek meggyızı erejével gyakorol hatást a döntést hozó képviselıkre. A jegyzı jelzési, észrevételezési kötelezettsége jogszabálysértés észlelése esetén keletkezik. A jogszabálysértés alatt a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdésében felsorolt jogszabályokba ütközı döntés értendı. Jelzési kötelezettséget keletkeztet eszerint, ha a döntés törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá önkormányzati rendelet rendelkezését sérti. A jegyzınek a törvényesség érdekében kifejtett tevékenysége elsısorban a döntés jogsértésének megelızésére kell, hogy irányuljon. Rendkívül fontos, hogy a jegyzı a polgármesterrel, a bizottságok elnökeivel, valamennyi képviselıvel jó együttmőködést alakítson ki és minél ritkábban kényszerüljön elfogadott döntés észrevételezésére. A jegyzı a tudomására jutott jogszabálysértés elhárítására, feltárására köteles. Nem kötelessége az, hogy a hivatali szervezeten belül vagy a testület mőködése körében nyomozó munkát folytasson a latens jogszabálysértések felkutatására. A hivatali mőködése körén kívül esı jogsértések általában nem jutnak a tudomására, így azokkal kapcsolatosan észrevételt sem tehet. Az ilyen jogsértések esetén a közvetlen felelısség azt terheli, aki ügykörében az intézkedést meghozta. (4) A községi körjegyzıségnél a körjegyzı a polgármesterek egyetértésével nevezi ki, menti fel és jutalmazza a hivatal dolgozóit, és gyakorolja a munkáltatói jogokat. A polgármesterek megállapodhatnak az egyetértési jog gyakorlásáról. Ha nem tudnak megállapodni, akkor a képviselı-testületek együttes ülése jelöli ki az egyetértési jogot gyakorló polgármestert. A körjegyzı a törvényesség biztosítása érdekében a jegyzıvel azonos feladatokat lát el. A törvény kötelezi a körjegyzıt arra, hogy legalább hetente - a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban meghatározott rendszerességgel - személyesen vagy megbízottja útján ügyfélfogadást tartson a körjegyzıséghez tartozó községekben. A körjegyzı szoros kapcsolatot kell tartson a hivatali szervezet minden dolgozójával. A hivatalban dolgozók feladatainak meghatározása, felettük a munkáltatói jogok gyakorlása a körjegyzı hatásköre. A körjegyzıség alakításakor a képviselı-testületek a községek igazgatási feladatainak együttes ellátásában állapodnak meg. A körjegyzıséghez tartozó képviselı-testületek mindegyikének minısített többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges a körjegyzı kinevezéséhez. A körjegyzıség munkájával kapcsolatos kérdésben szükség szerint a képviselı-testület együttes ülésén határoznak [Ötv. 40. § (1)]. A körjegyzıség mőködésének ellenırzését, a feladatok egyeztetését az érdekelt községek polgármesterei együttesen végzik [Ötv. 40. § (6)]. Mindezek biztosítékot nyújtanak ahhoz, hogy a képviselı-testületek, a polgármesterek befolyásolják a körjegyzıség munkáját. A hivatali szervezet ütıképes vezetése azonban csak úgy lehetséges, ha azt egy személy - a körjegyzı - végzi. A körjegyzı van folyamatos munkakapcsolatban a hivatal dolgozóival, az egyes községek polgármestereinek már csak a székhelytıl való viszonylagos távolsága miatt sem lehet teljes körő ismerete a hivatal dolgozóiról. Ezért a törvény a körjegyzıségi hivatal dolgozóinak kinevezési jogát, valamint a munkáltatói jogok gyakorlását a körjegyzı hatáskörébe adja. A polgármesterek egyetértésével gyakorolhatja a körjegyzı akár a kinevezési, akár a munkáltatói jogait a körjegyzıségi hivatal dolgozói felett. Az egyetértési jog lényegileg vétójogot jelent, vagyis nem nevezhetı ki a hivatalba az a jelölt, akinek alkalmazásával akár egyetlen - a körjegyzıségben érintett - polgármester nem ért egyet. Erıs garanciát jelent ez arra, hogy a polgármester által alkalmasnak nem tartott dolgozó ne kerüljön a hivatal alkalmazásába. (5) BH2003. 280. I. A jegyzı jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai]. BDT2004. 1012. I. A lakásépítési kedvezmény pénzügyi feltételeit a költségvetésbıl az állam biztosítja. A pénzintézet, mint jogszabályon alapuló bizományos állapodik meg az arra jogosultakkal a lakásépítési támogatás folyósításáról. Az állam és a lakásépítési támogatást igénybe vevık között szerzıdéses jogviszony nincs, az állam a szerzıdésen kívüli kártérítés szabályai szerint érvényesítheti esetleges igényeit velük szemben. KGD1998. 219. A nagyközség nem önálló települési kategória, az aljegyzı kinevezése csak lehetıség, nem kötelezettség [1990. évi LXV. törvény 36. § (1) bekezdés]. KGD1998. 50. A nagyközség nem önálló települési kategória, az aljegyzı kinevezése csak lehetıség, nem kötelezı [1990. évi LXV. törvény 36. § (1) bek.].
37. § (1) A háromezernél kevesebb lakosú községben a polgármesteri tisztség társadalmi megbízatásban is betölthetı. Fıállású a polgármester, ha fıállású polgármesterként választották meg. A polgármesteri tisztség fıállásban és társadalmi megbízatásban is betölthetı, ennek azonban feltételei vannak. A háromezernél több lakosú településen a polgármesteri tisztség csak fıállásban tölthetı be. A törvényalkotó úgy ítélte meg, hogy a polgármesteri feladatok ezeken a településeken olyan mennyiségben jelentkeznek, hogy azok már csak fıállásban, teljes munkaidıben láthatók el. A költségvetés nagysága, az önkormányzati intézmények száma, a közszolgáltatások széles köre, az önkormányzati tulajdonnal való önálló rendelkezés, a pályázatokkal elnyerhetı támogatások lehetıségeinek kihasználása már a háromezernél több lakosú községi önkormányzatoknál fıállású polgármestert igényelnek, ezért a korábbi ötezer helyett a jogalkotó itt alacsonyabban húzta meg az új határvonalat. A háromezernél kevesebb lakosú községben a tisztség társadalmi megbízatásban is betölthetı, de itt is lehetıség van a tisztség fıállásban történı betöltésére. A törvényalkotó a választópolgárok közösségére bízza a döntést. A háromezernél kevesebb lakosú községekben a polgármester-jelöltek nyilatkoznak arról, hogy megválasztásuk esetén a polgármesteri tisztséget fıállásban vagy társadalmi megbízatásban kívánják ellátni. Így azután, amikor a választópolgárok polgármestert választanak, egyidejőleg döntenek a tisztség betöltésének módjáról is. A fıállású polgármester jogi helyzete kettıs: a választás alkotmányjogi viszonyt eredményez, a polgármester az önkormányzat vezetıjévé válik, a törvény alapján a képviselı-testület elnöke. Ugyanakkor a választás egy sajátos közszolgálati jogviszonyt is eredményez a fıállású polgármester és a képviselı-testület között. A polgármester foglalkoztatási jogviszonya a megválasztással jön létre a háromezer vagy annál több lakosú helyi önkormányzatnál, továbbá a háromezernél kevesebb lakosú községi önkormányzatnál, ha fıállású polgármesterként választották meg. A fıállású polgármester munkáltatója a képviselı-testület, amely gyakorolja a polgármester tekintetében a munkáltatót megilletı jogköröket. A társadalmi megbízatású polgármester választása csak alkotmányjogi viszonyt eredményez az önkormányzat és a polgármester között, foglakoztatási jogviszonyt nem keletkeztet. (2) A polgármesteri tisztség betöltésének módját a képviselı-testület a megbízatás idıtartamán belül egy esetben a polgármester egyetértésével változtathatja meg. A törvény lehetıséget biztosít arra, hogy a polgármesteri tisztség betöltésének módját megváltoztassák. Hangsúlyozni szükséges, hogy ez csak a háromezer lakos alatti településen - ahol a tisztség társadalmi megbízatásként is ellátható - lehetséges. Fontos törvényi garancia, hogy a megbízatás idıtartama alatt csak egy esetben lehet megváltoztatni a polgármesteri tisztség betöltésének módját. További feltétel, hogy a polgármester egyetértése szükséges a képviselı-testületi döntéshez. (3) Fıállású alpolgármester a háromezernél több lakosú önkormányzatnál választható. BH1993. 265. Ha a képviselı-testület akként dönt, hogy a polgármesteri feladatkört fıállású munkaviszony keretében kell ellátni, a polgármester munkaviszonya a megválasztása idıpontjára visszaható hatállyal jön létre. A törvény tételesen sorolja fel a polgármester munkaviszonya megszőnésének eseteit, ezért nincs lehetıség arra, hogy a képviselı-testület - a szervezeti és mőködési szabályzata utóbb történt módosítására hivatkozva - azon a jogcímen mondja fel a munkaviszonyát, hogy nem vállalta e tisztségének társadalmi megbízatásában történı ellátását [1990. évi LXV. tv. 12. § (2) bek., 33. § 37. § (1) bek., 1990. évi LXVII. tv. 2. § (1), (2) és (6) bek., 3. §, 4. (3) bek., 7. § (2) bek., 12. §]. Az alpolgármesteri tisztség is betölthetı fıállásban és társadalmi megbízatásban is. Fontos szabály azonban, hogy fıállású alpolgármester csak a háromezernél több lakosú önkormányzatnál választható. Háromezer lakos alatti településen az alpolgármester csak társadalmi megbízatású lehet függetlenül attól, hogy a polgármester a tisztségét fıállásban vagy társadalmi megbízatásban tölti-e be.
A képviselı-testület hivatala 38. § (1) A képviselı-testület egységes hivatalt hoz létre - polgármesteri hivatal elnevezéssel - az önkormányzat mőködésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való elıkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A polgármesteri hivatal ellátja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott feladatokat. (2) A körjegyzıséghez tartozó községekben a polgármesteri hivatal feladatkörét - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a körjegyzıség látja el. (3) Ha a körjegyzıség székhelye nagyközség vagy város a körjegyzıi feladatokat a nagyközségi, városi jegyzı a polgármesteri hivatal bevonásával látja el.
BH2003. 280. I. A jegyzı jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai]. BH1992. 763. I. A polgármesteri hivatal jogi személy [1990. évi LXV. tv. 9. §, 38. §, 1979. évi II. tv. 38. §, 1990. évi CIV. tv. 53. §]. KGD2001. 169. A közalkalmazott által a 13. havi fizetésrıl történt lemondás után részére a bérrel azonos összegben kifizetett szociális segély, mint munkabér jellegő személyi kifizetés (juttatás) nem mentes a társadalombiztosítási járulékfizetés alól (járulékköteles). Az önkormányzat által nyújtott személyi jellegő kifizetések (juttatások) tekintetében a munkáltató (foglalkoztató) intézmény, illetve az önkormányzat, mint jogi személy intézményfenntartó köteles helytállni (1975. évi II. törvény 103. §, 1990. évi LXV. törvény 8. §, 9. §, 38. §, 1992. évi XXXVIII. törvény 66. §). Az önkormányzati rendszer lényegébıl adódóan az önkormányzati feladatok és hatáskörök a választott képviselı-testületet illetik meg. A feladatokat a képviselı-testület és szervei végzik. A képviselı-testület szervei a polgármester, a képviselı-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, valamint a képviselı-testület hivatala. Az önkormányzati rendszer legfontosabb szereplıi mellett feladatot kap tehát a hivatal és annak operatív vezetıje, a jegyzı is. A hivatásos szakapparátus elnevezése: polgármesteri hivatal. Rendeltetése az önkormányzat mőködésének segítése, az államigazgatási ügyek döntésre való szakszerő elıkészítése és a döntések végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátása. Kifejezetten polgármesteri hivatal elnevezéssel az önálló települési önkormányzat hivatala mőködik. Ugyanígy a képviselı-testület hivatalának tekintendı azonban - még ha elnevezése értelemszerően módosul - a megyei közgyőlés hivatala, s úgyszintén a körjegyzıség és a társult képviselı-testület hivatala is. Ez a kör - a polgármesteri hivatallal együtt - adja a képviselı-testület hivatalát, amit - a kifejtettek értelmében - győjtıfogalomként használ a törvény. A helyi önkormányzatiság lényege a törvény által biztosított függetlenség. Ennek egyik jelentıs megnyilvánulása a szervezeti keretek önálló kialakításának a lehetısége [Ötv. 1. § (6) a)]. Relatív korlátot pusztán az jelent, hogy az önkormányzatok - a hivatal szakmai közremőködésével - a rájuk háruló feladatok teljesítésére kötelesek, és azért felelısséggel is tartoznak. A felelısség a törvényességi ellenırzés gyakorlása révén és a közvélemény értékítélete útján érvényesíthetı. A polgármesteri hivatal alapvetı teendıi a következık: - Ellátja az önkormányzati testületi szervekhez (képviselı-testület, bizottság) kapcsolódó adminisztrációs feladatokat, az önkormányzati képviselık munkájának segítését, a vezetést segítı törzskari funkciókat, valamint a belsı munkaszervezési igazgatási teendıket. - Elıkészíti és végrehajtja a testületi szervek önkormányzati döntéseit, a polgármester irányítása és a jegyzı operatív vezetése mellett. - Ellátja a központi állami szervek megbízásából az önkormányzat számára hatáskört megállapító jogszabályok végrehajtásaként az államigazgatási feladatokat, vagyis elıkészíti döntésre az államigazgatási ügyeket és gondoskodik e döntések végrehajtásának megszervezésérıl. Az Ötv. szerint jogi személynek az önkormányzat minısül [Ötv. 9. § (1)]. Így jogi személyiséggel önállóan sem a képviselı-testület, sem a polgármesteri hivatal nem rendelkezik. Ez az önkormányzatot, mint a választójogosultsággal bíró állampolgárok közösségét illeti meg. A helyi önkormányzatot illetik meg mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetıleg terhelik. E jogok gyakorlásáról a képviselı-testület rendelkezik [Ötv. 80. § (1)]. Az Áht. 66. §-a kimondja, hogy a helyi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szerve a költségvetési szervként mőködı megyei önkormányzati hivatal, polgármesteri hivatal, körjegyzıség, illetve a társult képviselı-testület hivatala. Ugyanezen törvény a 87. § (1) bekezdése szerint pedig a költségvetési szerv jogi személy. Tekintettel arra, hogy az Ötv. szerint valamennyi tulajdonosi és gazdálkodási jog, illetve az önkormányzati vagyonnal való rendelkezési jog a képviselı-testületet illeti, a hivatal jogi személyiségének terjedelmét gyakorlatilag ezen alapvetı korlátozással együtt lehet csak értelmezni, vagyis a polgármesteri hivatal jogi személyisége az önkormányzati gazdálkodás végrehajtása körében állapítható meg, tehát csak a feladatkörében az önkormányzati gazdálkodás végrehajtásának tekintetében jogi személy a polgármesteri hivatal. Ezt támasztja alá a Közigazgatási- Gazdasági Döntvénytár 1995. 657. határozata. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkezı polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság elıtt nem érvényesítheti. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy más a helyzet a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatánál. A Pp. 327. § (4) bekezdése értelmében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során félként (alperesként) az a közigazgatási szerv jár el, amely a felülvizsgálatra irányuló határozatot hozta. A felülvizsgálati perben nincs jelentısége annak, hogy a közigazgatási szerv jogi személyiséggel (perbeli jogképességgel) rendelkezik-e, ugyanis a Pp. 327. § (4)
bekezdése szerint a perben fél lehet az a közigazgatási szerv is, amelynek a 48. § értelmében egyébként nincs perbeli jogképessége. A polgármesteri hivatal egységes szakapparátusként mőködik. Ez következik abból a szabályozási ténybıl, hogy a hivatal saját jogon hatásköröket nem gyakorol, tehát hatásköri szempontból nem is tagozódhat, elkülönülést nem mutathat. A hivatal egységes szakmai szempontú mőködésének követelménye azonban nem jelenti azt, hogy a munkamegosztás természetes rendjében - munkaszervezési megfontolásként - meghatározott rendezı elvek szerint a képviselı-testület - a polgármester és a jegyzı javaslatára - ne alakíthasson ki több belsı szervezeti egységet a hivatalon belül. Különösen városi szinttıl kezdıdıen szükség van a hivatal belsı tagolására, noha a hivatal ekkor is egységes munkaszervezet. Az egységes hivatal belsı szervezeti egységei jellemzıen az önkormányzati gazdálkodás, az infrastruktúra fejlesztés, az intézményirányítás, az államigazgatási hatósági ügyintézés, valamint a titkársági feladatok köré szervezıdnek. Elnevezésük változatos, a törvény e tekintetben is szabad döntési lehetıséget biztosít a képviselı-testületnek, amely az e szabályozást többnyire a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban rögzíti. A belsı szervezeti egységek megnevezése körében találkozunk osztály, fıosztály, ügyosztály, csoport, iroda, referens megnevezésekkel. A jelzett egységek vezetıi természetesen nem önálló hatáskörgyakorlók, hanem munkaszervezetük operatív vezetıi. A fı funkciók szerint a polgármesteri hivatal tagolható önkormányzati (közszolgáltatási és önkormányzati hatósági) és államigazgatási (hatósági) feladatokra. A hivatal belsı szervezete ezen belül alapozható az önkormányzati részfunkciókra, esetleg igazodhat az önkormányzati bizottsági struktúrához is. A hivatali feladatok osztályozásának többféle szempontja ismert, így azok lehetnek: funkcionális jellegőek, ágazatiak és tevékenységfajta szerintiek. Funkcionális jellegőek a költségvetés és a zárszámadás elkészítése, a nemzetközi kapcsolatok szervezése, az önkormányzati testületek mőködéséhez kapcsolódó tevékenység, a vezetés munkáját közvetlenül segítı szervezı munka. Ágazatiak lehetnek pl. a közszolgáltatások szervezése, a településfejlesztés és kommunális ügyek elıkészítése. Tevékenységfajta szerintiek gazdaság és vállalkozásszervezés, intézményirányítás, hatósági ügyintézés. A hivatal szervezetének kialakításában szerepet játszó tényezık egzakt módon hiánytalanul nem sorolhatók fel. Körvonalazhatók azonban azok a fontosabb szervezetalakító kritériumok, amelyek befolyásolják a képviselı-testületet a polgármesteri hivatal felépítésében. Ezek közül a következık figyelembevételét tartjuk indokoltnak: 1. A település (különösképpen a város) kistérségi vonzáskörzete. Ide értjük a foglalkoztatási helyzet, a szolgáltatásokkal való ellátottság, az önkormányzati közszolgáltatások (oktatás, közmővelıdés, egészségügy, szociális ellátás) elemzését, a környezı településekkel való környezeti kapcsolatokat, a szabadidı eltöltésének lehetıségeit, az idegenforgalom esetleges hatásait. 2. A népesség száma és összetétele abból a szempontból lényeges, hogy az életkor, a foglalkozás befolyásolja az önkormányzati munka fıbb irányait, ehhez mérten természetesen a hivatali kiszolgáló struktúrát. E körben indokolt elemezni a demográfiai adatokat is (a település elnéptelenedése, stagnálása, a lakosságszám emelkedése várható-e). 3. A település jellege a sajátos feladat elıtérbe állítására adhat választ (ipari fejlesztés vagy visszafejlıdés várható-e, az üdülıhelyi jelleg perspektívát nyújt-e, a mezıgazdasági és kézmőipari hagyományok elterjedteke és fejlesztésükre kedvezıek-e a kilátások). 4. A település mőszaki ellátottsága, az épületállomány összetétele (a tulajdonjogi arányok), az épületek hasznosításának lehetıségei, a közmőellátottság (ivóvíz, szennyvízhálózat, gáz, hı- és villamos energia), a közterületek nagysága és kiépítettsége (terek, parkok), a helyi közlekedés szervezésének módja. 5. Az intézményhálózat összetétele (általános iskola, napközi otthon, középiskola, kollégium, óvoda, bölcsıde, körzeti- és szakorvosi ellátás, gyógyszertár, mővelıdési ház, szociális otthon, színház, mozi, könyvtár, múzeum, levéltár, kórház, stb.). 6. Az önkormányzat anyagi eszközei, költségvetésének, bevételeinek (helyi adók) és tulajdonának nagysága (törzsvagyon és vállalkozói vagyon) befolyásolhatja vállalkozói készségét, az ennek alátámasztására szolgáló szakértıi bázist. 7. A civil szervezıdések aktivitása, az önkormányzati közéleti fórumok iránti igények figyelembe veendı információt adnak a lakossági tájékoztatás megszervezéséhez, az érdekmechanizmusok mőködtetéséhez. A hivatali szervezet létrehozatalának fıbb szakaszai az alábbiakban jelölhetık meg: - A feladat- és a hatáskörök számbavétele révén a munkakörök kialakítása, a feladatok és az azokat ellátó személyek összekapcsolása. - A hivatalon belüli kapcsolatrendszerek (vezetési szintek, ellenırzési pontok) kialakítása.
A polgármesteri hivatal dolgozói köztisztviselık. Ez azt jelenti, hogy közszolgálati jogviszonyban állnak az önkormányzattal, melyben mindkét felet sajátos kötelezettségek terhelik és jogok illetik meg. A polgármesteri hivatal dolgozói tekintetében a Ktv.-t kell alkalmazni. E törvény a helyi önkormányzat önállóságát tiszteletben tartva lehetıséget nyújt arra, hogy az önkormányzati köztisztviselık számára a képviselı-testület az illetményalap kötelezı megállapításán túlmenıen a Ktv. keretei között rendeletben szabályozhatja a köztisztviselıket megilletı szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat. Megjegyezni kívánjuk, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt (a továbbiakban: Kjt.) módosító 1997. évi LVI. törvény kiterjesztette a törvény hatályát. Így a hatályos szabályozás alapján a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartoznak az állami és önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatottakon kívül a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak is. Különösen a kistelepüléseken gyakori, hogy közszolgáltatás ellátására a képviselı-testület intézményt nem alapított, hanem közvetlenül alkalmazza a közszolgáltatási feladatot ellátó személyeket. Az ily módon alkalmazott személyek közszolgálati státusa nem volt kellıen tisztázott, így gyakorta elıfordult, hogy köztisztviselıként sorolták be ıket. A Kjt. módosítása egyértelmővé tette közalkalmazotti jogviszonyban történı foglalkoztatásukat intézményi szervezeti keretek nélkül is.
Körjegyzıség 39. § (1) Az ezernél kevesebb lakosú, a megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladataik ellátására körjegyzıséget alakítanak és tartanak fenn. Ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet körjegyzıségben, körjegyzıség székhelye kétezernél több lakosú település is lehet. A körjegyzıség fenntartásának költségeihez az érdekelt képviselı-testületek - eltérı megállapodás hiányában - a településük lakosságszámának arányában járulnak hozzá. (2) Az ezernél kevesebb lakosú község képviselı-testülete is létrehozhat önálló hivatalt, ha a képesítési követelményeknek megfelelı jegyzıt nevez ki. (3) A körjegyzıséghez csatlakozni, abból kiválni a naptári év elsı napjával lehet. A döntést a kiválásról és a csatlakozásról legalább hat hónappal korábban kell meghozni. BH1994. 109. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezı erejő határozatok nem minısülnek belsı igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzıséghez tartozó községeket kijelölı, jogerıs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 39. §, 40. § (1) bek., 96. §, 98. § c) pont, 105. §]. A helyi önkormányzás a helyi közügyek önálló, demokratikus intézését jelenti. A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak. A helyi önkormányzat mőködése, az önkormányzati ügyek és az államigazgatási feladatok, hatáskörök ellátása érdekében minden képviselı-testület hivatalt hoz létre. Az Alkotmánybíróság a 2099/E/1991/2. AB határozatában külön kiemelte: A helyi önkormányzatok - mint közhatalommal rendelkezı szervek - az Alkotmány és az Ötv. elıírásai alapján (törvényben megállapított határidı hiányában is) - ésszerően szükséges idıtartam alatt kötelesek a jogállamiság követelményeinek megfelelı szervezeti és mőködési keretek meghatározására, az önkormányzati tevékenységhez szükséges személyi és hivatali feltételek megteremtésére. Következésképpen a községi képviselı-testület is köteles hivatalt létrehozni az önkormányzati és államigazgatási feladatok ellátására. Az önkormányzati rendszert megelızı tanácsrendszerben a községek kétharmada az ún. községi közös tanácsokhoz tartozott. A közös tanácsi szervezeti forma azt jelentette, hogy két vagy több községnek (kivételesen városnak) egy testülete, egy költségvetése, egy tanácselnöke, egy közös apparátusa volt. Az önkormányzati rendszerre való áttérés azt (is) jelentette, hogy minden községnek saját képviselı-testülete, saját polgármestere, önálló költségvetése, saját vagyona van. Sem gazdasági, sem szakmai indokok nem teszik viszont lehetıvé, hogy minden községnek önálló hivatala legyen. Részletes elemzések, gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a feladatokat megfelelı színvonalon ellátni képes községi hivatalhoz legalább 5-6 köztisztviselı szükséges. Ennek fenntartására pedig a néhány száz lakosú községek nem képesek. Ezért teszi lehetıvé, kifejezetten ajánlja az Ötv., hogy az ezernél kevesebb lakosú községek közös hivatalt, körjegyzıséget tartsanak fenn. A központi költségvetés számottevı mértékben támogatja a körjegyzıségek fenntartását, s ezzel ösztönzi a körjegyzıségek létrehozását. A központi költségvetési támogatás két elembıl áll: alaptámogatás minden
körjegyzıséget (ide értve a körjegyzıi feladatot ellátó városi, nagyközségi önkormányzatot is) megillet, továbbá részletes differenciált ösztönzı támogatást tartalmaz. A körjegyzıség létrehozásának több együttes feltétele van. A fı szabály, hogy az ezernél kevesebb lakosú községek hozzanak létre körjegyzıséget. Feltétel, hogy a megyén belül egymással határos községek alakíthatják meg a körjegyzıséget. A körjegyzıséget egyes önkormányzati és az államigazgatási feladatok közös ellátását szolgáló legátfogóbb társulásnak tekintjük. Az egyetlen önkormányzati társulás, amelynél korlát a megyehatár. Minden más önkormányzati társulásnál természetesen át lehet lépni a megyehatárt. A körjegyzıségnél a korlátot az államigazgatási ügyek indokolják, mivel a jogorvoslatok elbírálása más-más megyéhez való tartozás esetén bonyolult helyzetet eredményezhetne, miután a körjegyzıségnél mindenfajta ügytípus megjelenik. A törvény a körjegyzıség alakításának feltételeként írja elı, hogy a községek egymással határosak legyenek. Ezzel a községek polgárainak érdekeit kívánja védeni, hogy az ügyintézés ne kerüljön túl távolra a községi polgártól. A körjegyzıség székhelye bármely település lehet. Városi, vagy nagyközségi székhely esetén a jegyzı kinevezése tér el az általános körjegyzıségi rendtıl, a jegyzıt ugyanis a városi, illetıleg a nagyközségi képviselı-testület nevezi ki. Fontos szabály, hogy az ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet a körjegyzıségben. A törvény rendelkezésébıl egyértelmően következik, hogy a törvényalkotó álláspontja szerint a kétezernél több lakosú község székhelye lehet körjegyzıségnek, de nem székhelyként nem vehet részt körjegyzıségben. Amennyiben nem székhelye körjegyzıségnek, akkor önálló polgármesteri hivatalt kell fenntartania. Az ezernél kevesebb lakosú községnek sem kötelezı részt venni körjegyzıségben. Az Ötv. lehetıséget ad arra, hogy az ezernél kevesebb lakosú község képviselı-testülete önálló hivatalt tartson fenn, ha a képesítési követelményeknek megfelelı jegyzıt nevez ki. Helyenként - tévesen - úgy értelmezik e törvényi rendelkezést, hogy elégséges, ha jegyzıt neveznek ki és mellette egy-két ügyintézıt. A törvény ugyan nem határozza meg az önálló hivatal kritériumait, de a községre háruló és a hivatal által ellátandó önkormányzati, államigazgatási feladatok, hatáskörök tételes számbavétele, a gyakorlati tapasztalatok alapján a mőködıképes hivatal létszáma 5-6 fı. A törvény abban is egyértelmő, hogy önálló hivatalt kell kiépíteni és jegyzıt kell kinevezni. Jegyzı tehát önálló hivatal esetén nevezhetı ki az ezernél kevesebb lakosú község önkormányzatánál. Önálló hivatalnak pedig olyan tartalom tulajdonítható, hogy annak alkalmasnak kell lenni az államigazgatási, a költségvetési, adóügyi, intézmény-fenntartási, önkormányzati igazgatási stb. feladatok színvonalas ellátására. Ehhez elengedhetetlen egy minimális szakosodás (specializáció) a hivatal dolgozói között, az egymás szükséges mértékő helyettesítése, s mindezekhez szükséges nyilvántartás. A törvényhely tartalmánál még a következı összefüggés érdemel figyelmet. Körjegyzıséghez tartozó község elhatározhatja kiválását a körjegyzıségbıl. A körjegyzıségbıl való kiválás ténylegesen akkor történik meg, ha a képviselı-testület létrehozza az önálló hivatalt és január 1. napjával kinevezi a jegyzıt. Amennyiben nem tud jegyzıt kinevezni (pl. nincs is pályázó), akkor a község változatlanul a körjegyzıségben marad. A körjegyzıségi megoldás nem változatlan. Körjegyzıség megszőnhet, új körjegyzıség alakulhat. Sem a körjegyzıség megszüntetésének, sem új körjegyzıség alakulásának idıbeli korlátja nincs. A körjegyzıséghez való csatlakozás, körjegyzıségbıl való kiválás viszont a naptári év elsı napjával történhet. Ennek a törvényi korlátozásnak döntıen költségvetési okai vannak. Törvényi feltétel, hogy a döntést a kiválásról, illetıleg a csatlakozásról legalább hat hónappal korábban kell meghozni. A hivatalok átrendezése, a köztisztviselık közszolgálati viszonyának rendezése, irodahelyiség, felszerelés biztosítása mind-mind idıt igényel. A jegyzıi pályázatot is ki kell írni, el kell bírálni. A féléves idıtartamba a felmerülı viták megoldásának, továbbá az esetleges kijelölésnek is bele kell férni. 40. § (1) Körjegyzıség alakításáról az érdekelt települések képviselı-testületei állapodnak meg. A körjegyzıt a képviselı-testületek együttes ülése nevezi ki. A körjegyzı kinevezéséhez a körjegyzıséghez tartozó képviselıtestületek mindegyikének minısített többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges. A körjegyzıség munkájával kapcsolatos kérdésekben szükség szerint a képviselı-testületek együttes ülésen határoznak. (2) A körjegyzı ellátja a képviselı-testületek, a bizottságok és a települési képviselık mőködésével kapcsolatos igazgatási feladatokat, a polgármesterek hatáskörébe tartozó államigazgatási döntések elıkészítését és végrehajtását. (3) A körjegyzı vagy megbízottja köteles mindegyik képviselı-testület ülésén részt venni és ott a szükséges tájékoztatást megadni. (4) A körjegyzı évente beszámol minden képviselı-testületnek a körjegyzıség munkájáról. (5) A körjegyzı vagy megbízottja a képviselı-testületek - egyeztetett - szervezeti és mőködési szabályzatában meghatározott gyakorisággal, hetente legalább egy napon köteles minden községben ügyfélfogadást tartani.
(6) A körjegyzıség mőködésének ellenırzését, a feladatok egyeztetését az érdekelt községek polgármesterei együttesen végzik. A körjegyzıség megalakulásáról az érintett képviselı-testületek állapodnak meg. A megállapodást a polgármesterek (jegyzık) készítik elı, írásba foglalják és az a célszerő, ha a képviselı-testületek együttes ülésen vitatják meg és hagyják jóvá. Természetesen tárgyalható külön-külön üléseken is. A megállapodás tartalmazza a megállapodást kötı önkormányzatok megnevezését, az elhatározást a körjegyzıség létrehozásáról, a körjegyzıség székhelyét, a körjegyzıség elnevezését, a körjegyzıség fenntartásához való hozzájárulást. A megállapodás a fenntartáshoz való hozzájárulást célszerően %-ban állapítja meg, és a költségvetés készítésekor a körjegyzıség költségvetéséhez való hozzájárulást összegszerően ennek az aránynak megfelelıen lehet kiszámítani. A megállapodás részletezi a munkáltatói jogok gyakorlásának a rendjét. A megállapodásban kell rögzíteni községenként a helyszíni ügyfélfogadás napját (napjait), idıtartamát. Célszerő, ha a megállapodás részletezi a körjegyzı fıbb feladatait, kötelességeit. Indokolt kitérni a helyettesítésének a megoldására. Bevált az a megoldás, hogy megegyeznek a képviselı-testületek együttes üléseinek a rendjében. Évente minimálisan két együttes ülés szükséges: az egyik a körjegyzıség költségvetésének a megállapítására, a másik a zárszámadás elfogadására. A körjegyzı köteles beszámolnia körjegyzıség munkájáról minden képviselıtestületnek. Célszerően összekapcsolható ez a beszámoló a költségvetés tárgyalásával. Meg lehet állapodni abban, hogy meghatározott idınként tartanak együttes ülést, s például rögzíthetı, hogy az együttes ülést bármelyik képviselı-testület kezdeményezésére össze kell hívni. Ilyen esetben a kezdeményezı képviselıtestület gondoskodik (a polgármester és a körjegyzı útján) a téma, az elıterjesztés elıkészítésérıl. A körjegyzıség az érdekelt képviselı-testületek közös hivatala. Megegyezés szükséges ezért abban, hogy a közös hivatal, a körjegyzıség ügyrendjét, munkarendjét, a munkaköröket stb. külön határozzák meg és a megállapodáshoz mellékelik. A képviselı-testületek a körjegyzıség munkájával kapcsolatos kérdésekben szükség szerint együttes ülésen határoznak. Következésképpen célszerő megállapodni az együttes döntéshozatal módjában, megegyezhetnek akár abban is, hogy ilyenkor úgy járjanak el, mintha társult képviselı-testületek volnának. A körjegyzıt a képviselı-testületek együttes ülése nevezi ki, mégpedig olyan módon, hogy a körjegyzı kinevezéséhez a körjegyzıséghez tartozó képviselı-testületek mindegyikének többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges. A körjegyzı személyében való megállapodás széles konszenzust kíván, a pályázónak minden testületben meg kell kapnia a képviselık több mint felének a támogatását. A körjegyzı kinevezésének a feltételeit a köztisztviselık jogállásáról szóló törvény határozza meg. Körjegyzıvé az nevezhetı ki, aki - igazgatásszervezıi vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel rendelkezik és - legalább két évi közigazgatási gyakorlatot szerzett. A körjegyzınek nem adható felmentés e feltételek alól. Fontos figyelemmel lenni az együtt-alkalmazási tilalomra. Arra, hogy nem létesíthetı közszolgálati jogviszony, ha a köztisztviselı ezáltal hozzátartozójával irányítási (felügyeleti) ellenırzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. A községi önkormányzat képviselıtestülete e tilalom alól - különösen indokolt esetben - felmentést adhat. Körjegyzıség esetén ezt a felmentést, ha felmerül és különösen indokolt, mindegyik képviselı-testületnek meg kell adni. A körjegyzı kinevezésérıl az érintett képviselı-testületek együttes ülése dönt. A köztisztviselık jogállásáról szóló törvény szerint ugyancsak együttes ülés dönthet a körjegyzı felmentésérıl, az összeférhetetlenség megállapításáról, a fegyelmi eljárás megindításáról, a fegyelmi büntetés kiszabásáról. A köztisztviselık jogállásáról szóló törvény alapján a körjegyzı, a körjegyzıi feladatot ellátó nagyközségi, városi, megyei jogú városi jegyzı vezetıi illetménypótlékra jogosult. A körjegyzı ugyanazokat a feladatokat látja el, ugyanazokat a hatásköröket gyakorolja, mint a jegyzı. A jegyzıre vonatkozó általános szabályokat nem ismételjük meg, a sajátosságokra térünk ki. A jegyzı és a körjegyzı közötti lényegi különbség az, hogy a körjegyzınek több képviselı-testülete, több polgármestere van. A körjegyzı ellátja azokat az államigazgatási feladatokat és hatásköröket, amelyeket törvény, kormányrendelet a jegyzınek ad, továbbá ellátja mindegyik képviselı-testület, polgármester mőködésével kapcsolatos teendıket. A körjegyzı vagy megbízottja köteles minden képviselı-testületi ülésen részt venni. A kötelezettség elsısorban a körjegyzı kötelezettsége, 3-4 vagy több község esetén azonban ennek a kötelezettségének személyesen már nem mindig tud eleget tenni, ilyenkor megbízottja vesz részt a testületi ülésen. Ehhez természetesen jól össze kell hangolni a testületi ülések idejét, fıként a költségvetés készítésekor. A körjegyzıt évenkénti beszámolási kötelezettség terheli mindegyik képviselı-testület elıtt. Ezt a beszámolót a körjegyzı nem engedheti át megbízottjának.
A községek érdekeit az a garanciális szabály védi, hogy a körjegyzı vagy megbízottja a képviselı-testületek egyeztetett - szervezeti és mőködési szabályzatában meghatározott gyakorisággal, hetente legalább egy napon köteles minden községben helyszíni ügyfélfogadást tartani. A körjegyzıséghez tartozó községek polgárainak jogos igénye az, hogy minél kevesebb utánjárással, utazással, lehetıség szerint helyben intézhessék államigazgatási, önkormányzati-hatósági ügyeiket. A helyszíni ügyfélfogadás törvényi elıírása ezt szolgálja. Az ügyfélfogadás idıpontját, helyét a helyben szokásos módon nyilvánossá kell tenni. Jó módszer az,ha a polgármester és a körjegyzı együtt tartja az ügyfélfogadást. A község nagyságától, a jelentkezı feladatoktól függıen sok helyen kevés a hetenkénti helyszíni ügyfélfogadás. A körjegyzıséghez tartozó egyes községekben van igény arra,hogy egy köztisztviselı esetleg teljes munkaidıben (vagy nem minden nap, de a hét 2-3 napján) a községben dolgozzon. Az ilyen dolgozó a körjegyzıség köztisztviselıje, aki a községben jelentkezı ügyekben általános ismeretekkel rendelkezik. Szakmai munkájáért a körjegyzı a felelıs. Az ilyen köztisztviselı munkájának lényege, hogy állandó ügyfélfogadást tart, intézi, illetve intézésre átveszi az ügyeket, s így a község polgárait hátrány nem éri a körjegyzıség miatt. A köztisztviselı kaphat kiadmányozási jogot. Az ügyintézés mellett ellátja a képviselıtestület, a polgármester, a bizottság munkájának a segítését. Miután a körjegyzıség több község önkormányzatának közös hivatala, ezért a körjegyzıség mőködésének ellenırzését, a feladatok egyeztetését az érdekelt polgármesterek együttesen végzik. A polgármesterek egyenjogúak és egyenrangúak, vagyis a székhely önkormányzat polgármesterét nem illeti több jog, mint a többi polgármestert. További részletes törvényi szabály hiányában a kapcsolat, az együttmőködés rendjét az érdekelt polgármestereknek közösen kell, konszenzussal kialakítaniuk. Városi, vagy nagyközségi községi körjegyzıségi székhely esetén a hivatal a városi, illetıleg a nagyközségi képviselı-testület hivatala, s a jegyzı e hivatal bevonásával látja el a körjegyzıi feladatokat. Itt is fontos, hogy a polgármesterek közösen alakítsák ki kapcsolatuk rendjét.
III. fejezet A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK TÁRSULÁSAI 41. § (1) A települési önkormányzatok képviselı-testületei feladataik hatékonyabb, célszerőbb megoldására szabadon társulhatnak. A társulásnak a 42-44. §-ban foglaltakon kívül más formái is lehetnek. A központi költségvetés pénzügyi kedvezményekkel ösztönözheti társulás létesítését és mőködését. (2) A társulás nem sértheti az abban résztvevık önkormányzati jogait. (3) Törvény a társulási megállapodás egyes feltételeit meghatározhatja. (4) A települési önkormányzatok képviselı-testületei között a társulások mőködése során felmerülı vitás kérdésekben a bíróság dönt. A társuló képviselı-testületek megállapodhatnak abban, hogy a vitás kérdésben bármelyik képviselı-testület kérheti a megállapodásban megjelölt önkormányzati érdekszövetség által felkért tagokból álló egyeztetı bizottság állásfoglalását, továbbá abban, hogy a kereset benyújtása elıtt a képviselı-testület kéri az egyeztetı bizottság állásfoglalását. BH1997. 446. Egyes települési önkormányzatoknak közös intézmények közös fenntartására vonatkozó megállapodása - amennyiben önkormányzati társulást erre a célra nem alapítanak - a polgári jogi szerzıdésekre vonatkozó általános szabályok szerint ítélendı meg. A közös fenntartást megszüntetni kívánó önkormányzat a bírósághoz fordulhat [1990. évi LXV. tv. 41. § (1)-(2) és (4) bek., 42-44. §-ai, Ptk. 7. §, 198. § (1) bek., 240. § (1) bek., 241. §]. BH1994. 341. Az önkormányzat nem vehet részt olyan hatósági ügyek intézésére létrehozott társulásban, amely ügyek nem tartoznak feladatkörébe [1990. évi LXV. tv. 41. § (1) bek. ;1991. évi XX. tv. 98. § (2) bek.]. KGD1998. 220. Az önkormányzat nem vehet részt olyan hatósági ügyek intézésére létrehozott társulásban, amely ügyek nem tartoznak feladatkörébe [1990. évi LXV. törvény 41. § (1) bekezdés; 1991. évi XX. törvény 98. § (2) bekezdés]. KGD1998. 19. Az önkormányzati társulás és a társadalmi szervezet elhatárolásának szempontjai [1989. évi II. törvény 3. § (4) bek. és 1990. évi LXV. törvény 41. § (1) és (3) bek.]. KGD1994. 107. Az önkormányzat nem vehet részt olyan hatósági ügyek intézésére létrehozott társulásban, amely ügyek nem tartoznak feladatkörébe [1990. évi LXV. törvény 41. § (1) bekezdés, 1991. évi XX. törvény 98. § (2) bekezdés].
Az Alkotmány 44/A. § a helyi önkormányzatok szabad társulásának elvét állapítja meg, ezzel kizárja a helyi önkormányzatok kötelezı társulásának elrendelését. Az önkéntes és szabad társulás a helyi önkormányzatok alkotmányos alapjoga. A helyi önkormányzatokról szóló törvény megalkotásakor a törvényjavaslat indokolása kiemelte, hogy a törvény célja a nagyobb átfogó község társulások kialakulása. Ez azonban hosszabb folyamat eredménye lehet, fokozatosan a társadalmi, gazdasági feltételek (a fejlettebb infrastruktúra) megteremtésével jöhet létre. Külön hangsúlyozta: a törvény községeinknek elıbb valóságos önkormányzatokká kell válniuk ahhoz, hogy saját felismerésük alapján keressék az egyes közszolgáltatások célszerőbb, gazdaságosabb, magasabb színvonalú biztosításának társulásos fejlesztését az európai önkormányzatokhoz hasonlóan. A fejezet címe a települési önkormányzatok társulásairól szól, az önkormányzati törvény szerkezetébıl, rendszerébıl azonban egyenesen következik, hogy nemcsak a települési önkormányzatok társulhatnak egymással, hanem a megyei önkormányzatok is. Társulásra lehetıség van települési és megyei önkormányzatok között is. Ezt a tételt külön megerısíti a törvény 6. § (3) bekezdése, amely szerint a megyei és a települési önkormányzatok között nincs függıségi viszony, a kölcsönös érdekek alapján együttmőködnek. A választópolgárok az önkormányzatuktól különösen a település üzemeltetését, fejlesztését, az életkörülmények javítását, az egészséges környezethez való joguk biztosítását, a közszolgáltatások színvonalának az emelését várják. Az önkormányzatoknak a törvényekben elıírt és az önként vállalt feladataikat növekvı színvonalon kell ellátniuk. Ennek érdekében minden önkormányzat eldöntheti (el kell döntse), hogy mely feladatait látja el a település határain belül saját maga, önállóan. Tiszteletben tartva a társulási szabadságot, az errıl való döntés önkéntességét és szabadságát a 41. § arra hívja fel az önkormányzatok figyelmét, hogy feladataik hatékonyabb és célszerőbb megoldására társuljanak. A hatékonyságnak és célszerőségnek sokféle összetevıje van: jelent gazdaságosságot, gazdasági hatékonyságot, jelent társadalmi hatékonyságot - ami az érintett választópolgárok megelégedettségét mutatja -, lényeges eleme a szakmai hatékonyság, a szakmai színvonal, és a célszerőség mindezekkel összefüggésben vizsgálandó. Maga az önkormányzati törvény meghatároz társulási formákat, de a társulási szabadság alkotmányos elvének érvényesítése végett hangsúlyozza, hogy az általa meghatározottakon kívül a társulásoknak más formái is lehetnek, amelyeket az önkormányzatok alakítanak ki. A törvényhozó az általános elvek között rögzíti, hogy a központi költségvetés pénzügyi kedvezményekkel ösztönözheti a társulás létesítését és mőködését. Ezek a kedvezmények a költségvetési törvényben és egyes szaktörvényekben találhatók meg. A társulásról, a megállapodás tartalmáról az érintett önkormányzatok szabad, önkéntes elhatározással döntenek. A törvény egyetlen tilalmat állít fel, nevezetesen: a társulás nem sértheti az abban résztvevık önkormányzati jogait. A törvény a gyengébb önkormányzatot védi az erıfölényben lévı önkormányzattal szemben, mivel a törvénysértı (valamely önkormányzat jogát sértı) megállapodás semmis. Az általános elvi tételek között szükséges hangsúlyozni, hogy más az önkormányzatok társulása és más az önkormányzatok együttmőködése. Az együttmőködés az átfogó, az általános fogalom, a társulás viszont az önkormányzatok kapcsolatainak intézményesült módja meghatározott feladatok megoldására. Alkotmányos alapértéknek és megırizendınek tekintjük a választó-polgárok közösségének jogát a helyi önkormányzáshoz, a helyi közügyek önálló, demokratikus intézéséhez. Ugyanakkor valóságos ellentmondás önkormányzati rendszerünkben a sok kis önkormányzat. Az önkormányzatok több mint 90%-a a községi önkormányzat, a községek nagyobb részének - több mint 1700-nak - a lakosságszáma nem éri el az ezer fıt. Nyilvánvaló tehát, hogy a községek nagyobb része a közszolgáltatások jelentıs részét önállóan egyedül nem képes biztosítani a polgárainak. Önkormányzati rendszerünk továbbfejlesztésének fı útja ezért a szélesebb körő, átfogó társulási rendszer kialakítása. Egyetlen település sincs önmagában, minden település valamely térségben helyezkedik el. Az átfogó társulási rendszer több síkú és több rétegő: - Általános együttmőködési keretet adnak a térségfejlesztési társulások. Ebben a keretben kidolgozható, egyeztethetı az adott térség fejlesztésének programja, pályázatok alapján anyagi eszközök nyerhetık az elmaradottság csökkentéséhez, a térségi feladatok megoldására. - Fontos követelmény, hogy a városok mind szorosabb kapcsolatot építsenek ki az agglomerációjukkal. Ez a városok és agglomerációs községeik kölcsönös érdeke és haszna, megvalósulásához a térségi rendezési tervek, fejlesztések intézményes formáira van szükség. - Kistérség központi mozgató ereje nemcsak város, de nagyközség is lehet.
- Az ország társulási térképén a legjellemzıbb minták, motívumok a község-község kapcsolatok. Elsısorban a szomszédos községeknek helyes szövetkezniök, különösen az olyan alapszolgáltatásokban, mint az oktatás, nevelés, egészségügyi ellátás, szociális gondoskodás. Hangsúlyozni indokolt, hogy a társuló partnerek szolgáltatásonként eltérıek is lehetnek. A városok köré is különbözı szolgáltatási körök rajzolhatók, amelyek csak részben fedik egymást. Más-más térségre terjednek ki egyes település-üzemeltetési feladatok, vagy az intézményes szemétgyőjtés, szállítás, elhelyezés, feldolgozás közös ellátása; megint más a víznyerı terület, víziközmő közös fenntartása, esetleg a szennyvíztisztítás. Mindezektıl eltérıek (is) lehetnek az igazgatási körzetek. A helyi önkormányzatok társulási rendszerének a továbbfejlesztése érdekében az Országgyőlés 1997-ben módosította az önkormányzati törvényt (1997. évi CXXXIV. törvény) és külön törvényt alkotott a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködésérıl (1997. évi CXXXV. törvény). A helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítása elvi jelentıségő és közvetlen gyakorlati hatású változtatásokat eredményezhet. 1990. óta az Ötv. 41. § (3) bekezdés szerint a társulás jogi személy. A gyakorlati tapasztalatok egyértelmően cáfolták ennek a tételnek a helyességét. Minden társulás jogi személlyé nyilvánítása kifejezetten gátolta a társulások megalakulását. A feladatok közös megoldása ugyanis túlnyomó többségében nem igényli a társulás külön jogi személyiségét. A gyakorlatban az volt a kivétel, amikor jogi személyiségő társulás alakult. Ezért az Országgyőlés hatályon kívül helyezte az Ötv. 41. § (3) bekezdését, új bekezdéssel váltva azt fel. E bekezdés helyébe lépı új szabály - ugyancsak fontos elvi tételként - kimondja, hogy törvény a társulási megállapodás egyes feltételeit meghatározhatja. Erre a felhatalmazásra épülnek a külön törvény egyes rendelkezései a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködésérıl. Természetesen a törvényalkotó nem kívánt az ellenkezı végletbe fordulni. Nem minden társulás jogi személy, de az említett külön törvény lehetıvé teszi, hogy a helyi önkormányzatok jogi személyiségő társulást létrehozzanak. A másik, elvi jelentıségő változás az, hogy az Ötv. módosítás lehetıvé teszi önkormányzati hatáskör átruházását társulásra. Ennek érdekében: - kiegészült az Ötv. 2. §-ának (2) bekezdése, az önkormányzati döntést hozók között szerepel a társulás; - az Ötv. 9. § új (3) bekezdése kimondja, hogy a képviselı-testület egyes hatásköreit törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja; - az Ötv. 10. §-ának korábbi szövege (1) bekezdésre változott és a § új (2) bekezdéssel egészül ki. Ennek értelmében a képviselı-testület rendeletében a törvény által hatáskörébe utalt kinevezést, megbízást és intézmény alapítását a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködéseirıl szóló törvény szerint társulására ruházhatja. Ez a bekezdés feloldott egy átruházási tilalmat, s a felsorolt hatáskörök átruházását a megnevezett külön törvény - vagyis nem bármely törvény - szerint tette lehetıvé. Az önkormányzati törvény említett módosításai a társulások érdemi munkájának a korábbiaknál kedvezıbb feltételeit kívánják megteremteni. Az önkormányzati törvény megalkotása óta él az a szabály, amely szerint a települési önkormányzatok képviselı-testületei között a társulások mőködése során felmerülı vitás kérdésekben a bíróság dönt. A gyakorlatban ilyen tartalmú bírósági döntésekre elvétve került sor. A vitázó képviselı-testületek általában nem fordulnak a bírósághoz, hiszen többnyire hosszú idıbe telik mire bírói úton lezárul a vita. A véleménykülönbségek természetesen nem tőnnek el, így inkább megszőnik a társulás, megszakad az együttmőködés. Hosszabb távon indokolt kidolgozni a helyi önkormányzatok közötti viták rendezésére a választott bírósági eljárást. Ez azonban több idıt igényel, részletes szabályozást kíván a választott bírák kiválasztása, személyük kifogásolása, az eljárás, a költségek viselése. Addig is fontos döntést hozott a törvényalkotó, amit gyakorlati tapasztalatból is merített. 2002. végéig az Országgyőlés egyetlen önkormányzati képviselı-testületet oszlatott fel alkotmányellenes (nem) mőködése miatt. Az elıterjesztést véleményezték az országos önkormányzati szövetségek. Ezek egyike jószolgálati küldöttséget küldött a községbe. A küldöttségben az ottani helyzetnek megfelelı (orvos, pedagógus) polgármesterek, szakértık vettek részt. A küldetés majdnem eredménnyel járt, s jelezte, hogy helye lehet vitás kérdésekben ilyen típusú közvetítésnek. Feltehetıen nemcsak önkormányzaton belüli, hanem önkormányzatok közötti vitáknál is eredményes közvetítés képzelhetı el. Az Ötv. módosítása: - fenntartja azt az alapvetı tételt, amely szerint a települési önkormányzatok képviselı-testületei között a társulások mőködése során felmerülı vitás kérdésekben a bíróság dönt,
- új lehetıséget ad viszont: a társuló képviselı-testületek megállapodhatnak abban, hogy a vitás kérdésben bármelyik képviselı-testület kérheti a megállapodásban megjelölt önkormányzati érdekszövetség által felkért tagokból álló egyeztetı bizottság állásfoglalását, - s akár abban is, hogy a kereset benyújtása elıtt a képviselı-testület kéri (vagyis köteles kérni) az egyeztetı bizottság állásfoglalását. Az elıterjesztés egyeztetésekor valamennyi országos önkormányzati érdekszövetség egyetértett a tervezettel, ezzel vállalta a feladatot. A törvény nem jelölhet meg egyetlen önkormányzati szövetséget, mivel az országban 2002. végén még hét országos szövetség mőködött, továbbá a helyi önkormányzatok nagy része egyik szövetségnek sem tagja. Az élet számos területen mutatja, hogy a viták élezıdése elvezet oda, amikor a vitázó felek már nem is hisznek egymásnak. A külsı és pártatlan személyek bekapcsolódása, a tárgyilagos, szakértıi vélemény elısegítheti a megállapodást a vitás kérdésekben. Az önkormányzati országos érdekszövetségek új funkcióval gazdagodtak. Fontos, hogy az egyeztetı bizottság kiküldése, felkérése elıtt ismerjék meg a vita fı kérdéseit, a vitázó önkormányzatokat, az ellenérdekő feleket. Ezek ismeretében célszerően állítható össze az egyeztetı bizottság, mivel a jó összetétel az eredményes közremőködés lényeges elıfeltétele. Az egyeztetı bizottságok közremőködésével feloldhatók a nézeteltérések, rendezhetık a viták, s nem kerülnek bíróság elé. Végsı megoldásként a bírói út változatlanul igénybe vehetı. A helyi önkormányzati társulások létrehozásának jogi feltételeit bıvítette az Országgyőlés a külön törvény megalkotásával. Az Országgyőlést az a cél vezette, hogy segítse elı a helyi önkormányzatok társulási alkotmányos alapjogának gyakorlati érvényesítését, a helyi önkormányzatok együttmőködésének a bıvítését, a közös érdekő feladataik célszerőbb, gazdaságosabb és hatékonyabb megvalósítását, a polgároknak nyújtott közszolgáltatásaik színvonalának a javítását, a térségi kapcsolatok elmélyítését, a társulások általánosabbá és tartósabbá tételét. A külön törvény hangsúlyozza, hogy rendelkezéseit akkor kell alkalmazni a helyi önkormányzatok közös feladatellátására, társulására, ha törvény másként nem rendelkezik. Az Országgyőlés ugyanis fontosnak tartja, hogy az egyes ágazati törvények jelöljék meg az adott ágazatban azokat az önkormányzati feladatokat, amelyeket célszerő társulásban megoldani és ezekhez az ágazati, illetıleg a költségvetési törvény adjon külön ösztönzést, támogatást. Elvi jelentısége van a helyi önkormányzati társulások alapelvei törvénybe iktatásának. Az alapelvek a következık: - önkéntesség, szabad elhatározás, - az egyenjogúság tiszteletben tartása, - kölcsönös elınyök, - arányos teherviselés. Az alapelveknek kell áthatni a társulási megállapodások tartalmát, és iránymutató a szerepük a felmerülı vitás kérdések megoldásánál. A feladatellátás biztonsága érdekében a társulási megállapodásoknál kötelezı az írásbeliség. Társulni mind önkormányzati, mind államigazgatási feladat, hatáskör ellátására lehet. A társulási megállapodást a polgármesterek írják alá, amikor azonban államigazgatási feladat, hatáskör társulásos ellátásáról állapodnak meg, akkor a jegyzı is aláírja, miután ı a feladat, hatáskör címzettje. Elvi éllel hangsúlyozza a törvény, hogy a társulás létrehozása nem érinti a helyi önkormányzat feladatellátási kötelezettségét. Ha a társulás valamely okból nem látja el a feladatot, nem hivatkozhat a helyi önkormányzat arra, hogy mentesült a feladatellátása alól, mivel annak ellátására társulást hozott létre. A társulás esetleges eredménytelenségekor belép az önkormányzat közvetlen feladatellátási kötelezettsége. A külön törvény minısített többséget ír elı a társulási megállapodás jóváhagyásához, módosításához, megszüntetéséhez, év közben történı felmondásához. Rendezi a felmondás határidıit. Speciális rendelkezés a társulásból való kizárás, amelyre fontos okból és akkor kerülhet sor, ha valamelyik társult önkormányzat a megállapodásba foglalt kötelezettségének ismételt felhívásra határidıben nem tett eleget. A törvény meghatározza a társulás megszüntetésének eseteit, a társulás tagjai által végzett ellenırzést. Amíg az önkormányzati törvény a társulási formákat állapítja meg, addig a külön törvény a társulási típusok tartalmi, formai kellékeit rendezi. Négy alaptípusról rendelkezik. - A legegyszerőbb típus a megbízásos társulás, amikor a képviselı-testület megállapodik más képviselıtestülettel abban, hogy annak szerve, intézménye, más szervezete meghatározott feladatot, hatáskört, szolgáltatást ellát a megbízó önkormányzat számára. Ebben a társulásban mindig két önkormányzat szerepel: a megbízó és a megbízott önkormányzat.
Az ún. intézményfenntartó társulásnak két válfaja lehet. - Az egyik változatban két vagy több képviselı-testület megállapodik intézmény vagy más szervezet közös fenntartásában, egyes alapítói jogok közös gyakorlásában, munkavállaló közös foglalkoztatásában azzal, hogy a közös fenntartással, illetve a közös foglalkoztatással kapcsolatos feladat- és hatásköröket a megállapodásban meghatározott képviselı-testület, illetve annak szerve gyakorolja. Ennél a társulásnál a döntési jogkörök a meghatározott önkormányzatnál maradnak, de a megbízás, kinevezés, felmentés elıtt kérni kell a társult önkormányzatok véleményét, és minden döntésrıl tájékoztatni kell a képviselı-testületeket. Lényeges szabály, hogy a megállapodásban meghatározott költségvetést érintı döntéshez a képviselıtestületek egyetértése szükséges. A megállapodás tartalmát a felek szabadon állapítják meg, de a törvény elıírja a megállapodás minimális tárgyköreit. - Az ún. intézményfenntartó társulás másik változata az elızıtıl abban tér el, hogy a döntéseket nem valamelyik önkormányzat hozza, hanem arra a képviselı-testületek döntéshozó szervet hoznak létre, ez a társulási tanács. - A társulási tanács összetételérıl a képviselı-testületek állapodnak meg és többféle megoldás közül választhatnak. Közösen dönthetnek úgy, hogy a társulási tanács a megállapodásban meghatározott számú önkormányzati képviselıbıl áll. Megállapodhatnak abban is, hogy a társulási tanácsot a polgármestereik alkotják. Ebben az esetben a polgármesterek a költségvetési hozzájárulás arányában rendelkeznek szavazati joggal. Lehetséges olyan összetétel is, hogy a költségvetési hozzájárulás arányában választanak a társulási tanácsba önkormányzati képviselıket. Törvényi feltétel viszont, hogy egyik társulási tag sem rendelkezhet a társulási tanácsban a szavazatok több mint a felével. Ez utóbbi esetben ugyanis érdemében nem lenne társulás, mivel a társulás egy tagja mindent saját maga eldönthetne. Ilyen helyzetben más típust indokolt választani. - A negyedik társulási megállapodási típus az, amikor a képviselı-testületek jogi személyiségő társulást hoznak létre. A jogi személyiségő társulás költségvetési szerv, létrehozásához alapító okirat szükséges.
Hatósági igazgatási társulás 42. § (1) A képviselı-testületek megállapodással egyes államigazgatási hatósági ügyfajták szakszerő intézésére hatósági igazgatási társulást hozhatnak létre. (2) A megállapodásnak tartalmaznia kell: a) a társulás résztvevıinek nevét, székhelyét, b) a társulásban intézendı ügyek megjelölését, c) a társulás vezetıjének és alkalmazottainak kinevezési módját, a munkáltatói jogok gyakorlásának a rendjét, a költségek viselésének arányát, d) a társulásba való belépés, illetıleg a kiválás szabályait, e) a társulás mőködési területén a helyszíni ügyintézés rendjét. (3) A megállapodást meg kell küldeni a közigazgatási hivatalnak, amely tizenöt napon belül tehet törvényességi észrevételt. BH1997. 446. Egyes települési önkormányzatoknak közös intézmények közös fenntartására vonatkozó megállapodása - amennyiben önkormányzati társulást erre a célra nem alapítanak - a polgári jogi szerzıdésekre vonatkozó általános szabályok szerint ítélendı meg. A közös fenntartást megszüntetni kívánó önkormányzat a bírósághoz fordulhat [1990. évi LXV. tv. 41. § (1)-(2) és (4) bek., 42-44. §-ai, Ptk. 7. §, 198. § (1) bek., 240. § (1) bek., 241. §]. KGD1993. 50. II. Jogszabályban meghatározott hatáskört vagy illetékességet társulási megállapodásban nem lehet átruházni [1990. évi LXV. törvény 42. §]. Az önkormányzati törvény alapján az államigazgatási feladatok, hatáskörök, hatósági jogkörök túlnyomó többségének a címzettje a települési önkormányzat jegyzıje. A hatáskörök telepítésének vezérlı szempontja az, hogy az ügyintézés lehetıség szerint minél közelebb kerüljön az állampolgárokhoz, a jogi személyekhez. Az államigazgatási ügyek nagy részénél megoldható, hogy a szükséges feltételeket megteremtse a települési önkormányzat, az ügyintézés személyi és tárgyi feltételei biztosíthatók minden polgármesteri hivatalban, ideértve természetesen a körjegyzıségeket is. Vannak azonban bonyolultabb hatósági ügyek, amelyek intézése már nagyobb, speciális szakértelmet, gyakorlati tapasztalatot igényel. A városokban természetesen ezek feltételeit is meg lehet és kell teremteni, más önkormányzatoknál viszont az nem mindig lehetséges. Ilyenkor alapvetıen két megoldás között van választási lehetıség: az egyik szerint maga a jogalkotó kizárólag a városnak adja a hatáskört azzal, hogy a város azt községekre is kiterjedıen látja el (pl. építésügyi igazgatás, a gyámügyek egy része, az okmányirodákban 2000. január 1-el ellátott feladatok). A másik lehetıség az, hogy
minden jegyzı megkapja a hatáskört és amelyik önkormányzat a hatáskör gyakorlásához szükséges feltételeket megteremteni nem képes, az a hatósági igazgatási társulást választja. A választópolgárok azt várják a közigazgatástól, hogy az gyorsan, szakszerően, törvényesen, kulturáltan intézze ügyeiket. A polgár lakóhelyén kell gondoskodni a gyakran, nagyobb számban elıforduló ügyek helyi intézésérıl. A bonyolultabb, nagyobb szakismereteket igénylı ügyeknél kevésbé a helyben történı ügyintézés a fontos, hanem a törvényesség, szakszerőség, gyorsaság. Ez pedig hatósági igazgatási társulásban is biztosítható és még mindig közel a polgár lakóhelyéhez. A hatósági igazgatási társulásról is kizárólag a képviselı testületek dönthetnek. Egyes hatósági ügyfajták szakszerő intézését szolgálja a hatósági igazgatási társulás. A törvény megállapítja a megállapodás kötelezı tartalmi kellékeit, az ügyfajtákról és a további kérdésekrıl az érintett önkormányzatok szabadon állapodnak meg. Olyan önkormányzatok társulhatnak, amelyek rendelkeznek a társulásban ellátandó feladat- és hatáskörrel. A helyi önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben járhat el, így a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyekben választhat az önálló eljárás, illetıleg a társulás útján történı feladat megvalósítás között. Nem vehet részt a hatósági igazgatási társulásban az az önkormányzat, amelyik a kérdés eldöntésére hatósági jogkörrel nem rendelkezik. A bíróság elvi éllel mutatott rá, hogy az önkormányzat nem vehet részt olyan hatósági ügyek intézésére létrehozott társulásban, amely ügyek nem tartoznak a feladatkörébe (BH1993. 341). A gyakorlatban általában az igazgatási társulások két fajtája jött létre: - Az egyiknél a társulás elıkészíti, ténybelileg, szakmailag, jogilag megalapozza a döntést, tervezetet készít az egyedi hatósági ügy elbírálására, ám magát a döntést a települési önkormányzat jegyzıje hozza meg. - A másik fajta társulásnál az elıkészítés és a döntés is a társulásban történik, a döntést hozó a hatósági jogkör gyakorlása során a kiadmányozási joggal a társulási megállapodásban megbízott települési önkormányzat (többnyire a székhely) jegyzıje. Ez utóbbi fajtánál a döntés tervezetét egyeztetik az ügyfél települési önkormányzatának a jegyzıjével. A hatósági igazgatási társulás létrejöhet egyfajta hatósági ügycsoport intézésére, de alakítható több ügyfajtára is. A hatósági igazgatási társulás a gyakorlatban a társulásban részt vevı polgármesteri hivatalok egyikének szervezeti részeként mőködik. A hatósági igazgatási társulásról szóló megállapodást meg kell küldeni a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetıjének. A hivatalvezetı jogköre ebben is a törvényességi ellenırzés, egyetlen kivételként a hivatalvezetınek tizenöt nap áll rendelkezésre az esetleges törvényességi észrevétel megtételére. A törvény külön nem rendelkezik arról, hogy ki küldje meg a társulási megállapodást a hivatalvezetınek, a rendszertani értelmezés alapján lehet arra a következtetésre jutni, hogy a megállapodás megküldésének a kötelezettsége a társulás székhelye szerinti település önkormányzatának a jegyzıjét terheli. A törvényességi észrevétel megtételére megállapított határidı pedig azt szolgálja, hogy ne maradjanak bizonytalanságban a megállapodó önkormányzatok, s meghozzák a szükséges költségvetési, személyi, szervezeti döntéseket a társulás mőködéséhez.
Intézményi társulás 43. § (1) Az érdekelt képviselı-testületek megállapodhatnak két vagy több községet, illetıleg várost és községet ellátó egy vagy több intézmény közös alapításában, fenntartásában és fejlesztésében. Eltérı megállapodás hiányában a közös intézmények fenntartásához az érdekelt képviselı-testületek a településük lakosságszámának arányában járulnak hozzá. (2) A megállapodásban meg kell határozni: a) a közös intézmény tevékenységi és ellátási körét, b) az egyes képviselı-testületek pénzügyi hozzájárulásának arányát, c) az intézmény fenntartásával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, valamint azok gyakorlásának a módját, d) a megállapodás felmondásának a feltételeit. (3)-(4) BH2000. 454. A helyi önkormányzatok jogszabályban elıírt oktatási feladatai ellátási kötelezettségének és e kötelezettség teljesítése során felmerülı költségek megosztásának szempontjai több helyi önkormányzat vállalt - kétnyelvő - oktatási kötelezettsége esetén [1990. évi LXV. tv. 8. § (4) bek., 43. § (1) bek., 107. § (2) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 88. §, 90. § (1) bek., 102. § (2) bek. b) pont, Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 198. § (1) bek., 201. § (1) bek.].
BH1997. 446. Egyes települési önkormányzatoknak közös intézmények közös fenntartására vonatkozó megállapodása - amennyiben önkormányzati társulást erre a célra nem alapítanak - a polgári jogi szerzıdésekre vonatkozó általános szabályok szerint ítélendı meg. A közös fenntartást megszüntetni kívánó önkormányzat a bírósághoz fordulhat [1990. évi LXV. tv. 41. § (1)-(2) és (4) bek., 42-44. §-ai, Ptk. 7. §, 198. § (1) bek., 240. § (1) bek., 241. §]. BH1997. 405. A helyi önkormányzatokról szótó törvényben meghatározott szolgáltatási kötelezettség teljesítése a szolgáltatást igénybe vevık - ezek az adott szolgáltatás más kötelezettjei is lehetnek - és a szolgáltató között polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, amelyben a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékőségének elve érvényesül [1990. évi LXV. tv. 8. § (1)-(4) bek., 43. § (1) bek., Ptk. 198. § (3) bek., 201. § (1) bek.]. Az intézményfenntartó társulásokra irányuló rendelkezések is lényegesen változtak 1998-ban. Az 1990. évet követı ágazati törvényalkotás egyértelmővé tette, hogy a helyi önkormányzatok, így értelemszerően az általuk létrehozott társulások nem irányítják, hanem fenntartják az intézményeket. Fél évtized gyakorlati tapasztalatai arra mutattak, hogy nem váltak be a közös intézménnyel kapcsolatos feladatokra létrehozott bizottságok. Emiatt indokolt volt a róluk szóló rendelkezések hatályon kívül helyezése. Az intézményi társulások szükségképpen jöttek létre a községi közös tanácsok megszőnése miatt. A megszőnt közös tanácsok által fenntartott közös intézmények jó része természetben nem volt megosztható, s így a továbbiakban is közösen tartják fenn azokat az érintett önkormányzatok, továbbá új intézményi társulások is létrejöttek fıként a közoktatási törvény új rendelkezései és a költségvetési támogatás változásai következtében. A viszonylag kis községekben is jelentısége van annak, hogy egyes kötelezı alapszolgáltatásokat helyi, saját intézménnyel teljesítsenek. Az önálló intézmény megtartása, vagy megszüntetése nem pusztán gazdasági, költségvetési kérdés, hanem a helyi társadalom igénye, helyi munkahely biztosítása, szociológiai és más tényezık együttes mérlegelését kívánja meg.
Társult képviselı-testület 44. § (1) A települési képviselı-testület más települési képviselı-testülettel társult képviselı-testületet alakíthat. (2) Társult képviselı-testület alakítása esetén a képviselı-testületek részben vagy egészben egyesítik a költségvetésüket, közös hivatalt tartanak fenn és intézményeiket közösen mőködtetik. (3) Azokban az ügyekben, amelyek kizárólag az adott települést érintik, az egyes települések képviselı-testülete önállóan dönt. (4) A társult képviselı-testület alakuló ülésén határozatba foglalja a megalakulását, a székhelyét, a hozzá tartozó települések felsorolását. A társult képviselı-testület dönt a szervezetérıl, mőködési rendjérıl. A társult képviselıtestület ülését össze kell hívni bármely résztvevı település polgármesterének a kezdeményezésére. (5) Társult testület alakítható úgy is, hogy az érdekelt települési képviselı-testületek a települések lakosságszámának arányában választják meg a tagjait a települési képviselık közül. (6) A társult képviselı-testület, ha megfelel a 69. § (2)-(4) bekezdésben foglalt feltételeknek, e szabályok szerint körzeti jellegő közszolgáltatás megszervezését vállalhatja. BH1997. 446. Egyes települési önkormányzatoknak közös intézmények közös fenntartására vonatkozó megállapodása - amennyiben önkormányzati társulást erre a célra nem alapítanak - a polgári jogi szerzıdésekre vonatkozó általános szabályok szerint ítélendı meg. A közös fenntartást megszüntetni kívánó önkormányzat a bírósághoz fordulhat [1990. évi LXV. tv. 41. § (1)-(2) és (4) bek., 42-44. §-ai, Ptk. 7. §, 198. § (1) bek., 240. § (1) bek., 241. §]. A települési önkormányzatok legátfogóbb társulási formája a társult képviselı-testület. Társult képviselıtestületet két vagy több települési képviselı-testület hozhat létre szabad elhatározásából. Utalni kell arra, hogy ilyen ügyben a 46. § (1) bekezdés d) pontja alapján helyi népszavazást kell tartani. A gyakorlatban kevés társult képviselı-testület alakult. Ennek esetenként az az oka, hogy ezt a formát tévesen rokonítják a volt községi közös tanáccsal, holott attól alapvetıen eltér: - A községi közös tanácsnál két vagy több településnek egy közös tanácsa, egy közös képviselı-testülete volt. Ezzel szemben a társult képviselı-testületeknél minden érintett településnek van, megmarad a saját, önálló képviselı-testülete. - A községi közös tanácsnak egy tanácselnöke volt. Ezzel szemben a társult képviselı-testületnél minden érintett településnek van, megmarad a saját, közvetlenül választott polgármestere. - A községi közös tanácsnak egyetlen költségvetése volt, a közös tanács költségvetése. Társult képviselıtestületek esetén mindegyik képviselı-testületnek van saját költségvetése.
- A községi közös tanácsnak nem volt tulajdona, de mindegyik vagyontárgynak a közös tanács (szerve, intézménye) volt a kezelıje. Ezzel szemben a társult képviselı-testületeknél minden vagyon az érdekelt település saját, önálló, külön vagyona, amirıl önállóan rendelkezik. - A községi közös tanácsoknál egyetlen közös apparátus volt, a vb. titkár által vezetett szakigazgatási szerv. A társult képviselı-testületek önállóan döntenek a szervezetükrıl, létrehozhatnak közös hivatalt, amit körjegyzıségként mőködtethetnek, de az egyes önkormányzatoknál külön polgármesteri hivatal is mőködhet. A társult képviselı-testület arra kínál lehetıséget, hogy a települési önkormányzatok a feladataik jelentıs részét integráltan, gazdaságilag, szakmailag a leghatékonyabban lássák el, minden intézményük közös fenntartásával. Emellett gazdasági, szakmai érvek egyaránt szólnak. Ugyanakkor a kizárólag az adott települést érintı ügyekben a település saját képviselı-testülete dönt önállóan. Az érdekeltek szabad elhatározásán múlik az, hogy a költségvetésüket milyen mértékig egyesítik, ez a minimális hozzájárulástól a teljes egyesítésig terjedhet. A társult képviselı-testület kétféleképpen állhat össze. Az egyik változatban a társult képviselı-testületet az érintett települések képviselı-testületei együtt alkotják. A másik változat szerint abban állapodnak meg, hogy lakosságarányosan küldenek képviselıket a saját testületükbıl. Kézenfekvı, hogy a polgármesterek mindig tagjai a társult képviselı-testületnek. A társult képviselı-testület egyesítheti az önkormányzatok anyagi erejét. Külön-külön esetleg egyik község sem lenne képes egyes fejlesztések önálló végrehajtására, együtt megfelelı sorrendben való megállapodással több fejlesztés valósítható meg. Feltétel természetesen, hogy az érintett települések hosszabb távon legyenek képesek az együttmőködésre. A társult képviselı-testületek mőködésére a képviselı-testületek mőködésére irányadó szabályok vonatkoznak. A társult képviselı-testület körzeti jellegő közszolgáltatás megszervezését is vállalhatja. Az önkéntes vállalásnak több feltétele van. Az egyik feltétel az, hogy a megelızı négy év átlagában a társulás körzetének állandó lakosai közül kerüljön ki az intézményi szolgáltatást igénybe vevık köre. A másik feltétel az, hogy a társult képviselı-testület önként vállalt új körzeti szolgáltatás nyújtását határozza el és ehhez új körzeti intézményrendszert hozzon létre. A társult képviselı-testület sem utasíthatja el az általa mőködtetett közszolgáltatás iránt nem a körzetében jelentkezı igények kielégítését. Mindezek mellett a társult képviselıtestület sem igényelhet az állami költségvetésbıl átengedett bevételi támogatáson túl más kiegészítı állami vagy megyei támogatást.
IV. fejezet HELYI NÉPSZAVAZÁS, NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS 45. § (1) A helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben az vehet részt, aki a helyi önkormányzati választáson választójogosult. (2) A helyi népszavazás a) érvényes, ha a választópolgárok több mint a fele szavazott, és b) eredményes, ha a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. (3)-(5) Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése szerint a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselı-testület útján, illetıleg helyi népszavazással gyakorolják. A helyi önkormányzás gyakorlásának közvetett módjához a választópolgárok képviselı-testületet hoznak létre, a helyi önkormányzás közvetlen gyakorlásakor a választópolgárok közössége közvetlenül dönt, nyilvánít véleményt. Miután a helyi önkormányzás jogai a választópolgárok közösségét illetik meg, így a helyi önkormányzás mindkét formájánál az alanyi kör azonos, ugyanaz a választási közösség hozza létre, mint amelyik helyi népszavazással dönt helyi közügyekben. Az alanyi kör vizsgálata körében figyelemmel kell lenni arra, hogy az Alkotmány 70. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság területén élı minden nagykorú állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyőlési és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és - ha választás, illetıleg a népszavazás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen, valamint az országos vagy helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. A (2) bekezdés szerint pedig a helyi önkormányzati képviselıi és polgármester választásnál a választás joga, valamint a helyi népszavazásban és a helyi népi kezdeményezésben a részvétel joga - külön törvény szerint - megilleti a Magyar Köztársaság területén bevándoroltként élı nem magyar állampolgárt is, ha a választás, illetıleg a népszavazás napján az
ország területén tartózkodik. [Az Alkotmány 70. § (3) bekezdése állapítja meg azt a kört, akiknek nincs választójoga.) Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az önkormányzati választáson (helyi népszavazásban) a választójog a Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgárt akkor illeti meg, ha az a magyar jog szerint nagykorú. [1990. évi LXIV. törvény 2. § (1)]. A helyi önkormányzás gyakorlása általában a képviselı-testület útján történik. Ehhez képest kivételes az, amikor a választópolgárok közössége közvetlenül dönt, alakít ki véleményt helyi közügyekben. A gyakorlati tapasztalatok egyértelmően bizonyítják a helyi népszavazás kivételes jellegét, mivel évente 30-50 helyi népszavazást tartanak. A helyi népszavazás a helyi önkormányzásnak költséges, hosszabb eljárást igénylı formája. Ellene szól az is, hogy a helyi népszavazásnál már kompromisszumos megoldás nem található, miután igennel vagy nemmel lehet válaszolni. Ugyanakkor a helyi népszavazás a helyi önkormányzás rendkívül erıteljes formája. 1990-ben a helyi önkormányzatokról szóló törvény a helyi népszavazás érvényessége és eredményessége feltételeinek a megállapítását az önkormányzati rendeletalkotásra bízta. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzáshoz való jogot az önkormányzati jogok anyajogának minısítette, kifejtve, hogy az önkormányzati jogok alapjogi védelemben részesülnek. Ennek következtében viszont az ilyen alapjogok törvényi szabályozást igényelnek. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogbiztonság és a helyi önkormányzás helyi népszavazás útján történı, korlátozástól mentes gyakorlása érdekében elengedhetetlen, hogy a helyi önkormányzáshoz való jog, mint alapjog gyakorlásával összefüggı garanciális rendelkezéseket törvény állapítsa meg. Az alkotmánybírósági döntésre, indokolásra figyelemmel az Országgyőlés 1994-ben az önkormányzati törvényben határozta meg a helyi népszavazás érvényességének és eredményességének a feltételeit. Garanciális jelentısége ugyanis mindenekelıtt annak van, hogy mikor érvényes és mikor eredményes a helyi népszavazás. Az Alkotmánybíróság a magas feltételeket szabó önkormányzati rendeleti elıírások megsemmisítése kapcsán több esetben fejtette ki azt az elvet, hogy olyan feltételeket lehet alkotmányosan megállapítani, melyek révén érvényre juthat a választópolgárok egyszerő többségének az akarata. Az Országgyőlés az akkor hatályos országos népszavazás megoldását követte. Ezért iktatta törvénybe, hogy a helyi népszavazás akkor érvényes, ha azon a választópolgároknak több mint a fele szavazott és akkor eredményes, ha a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. A helyi népszavazás és népi kezdeményezés eljárási szabályait 1997. november 6. napjától a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény szabályozza. Az 1997. évi C. törvény szerint a helyi népszavazás kezdeményezésénél az aláírásgyőjtı ívek egy példányát az aláírásgyőjtés megkezdése elıtt - hitelesítés céljából - be kell nyújtani a helyi választási iroda vezetıjének (aki a települési önkormányzat jegyzıje), megyei, fıvárosi ügyben a területi választási iroda vezetıjéhez (a fıjegyzıhöz). A helyi, illetıleg a területi választási iroda vezetıje a jogszabályi feltételeknek megfelelı aláírást győjtı ívet a benyújtástól számított tizenöt napon belül hitelesíti. Meg kell tagadni az aláírásgyőjtı ív hitelesítését, ha - a kérdés nem tartozik a képviselı-testület, illetıleg a közgyőlés hatáskörébe, - a kérdésben nem lehet helyi népszavazást tartani, - ugyanabban a kérdésben egy éven belül népszavazást tartottak, - nem felel meg az aláírásgyőjtı ív a törvényben írt követelményeknek. Az 1997. évi C. törvény az aláírásgyőjtı ív tekintetében a következı követelményeket tartalmazza. Valamennyi aláírásgyőjtı ívet a népszavazásra javasolt kérdéssel kell kezdeni. Az aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük. Az aláírásgyőjtı íveken a saját kező aláírás hitelességének ellenırzése céljából fel kell tüntetni a kezdeményezı olvasható családi és utónevét, lakcímét, valamint személyi azonosítóját. Az aláírásgyőjtı ívet az aláírást győjtı polgár az aláírásával látja el. A helyi, illetıleg a területi választási iroda vezetıjének a népszavazás-kezdeményezés aláírásgyőjtı íveinek hitelesítésével kapcsolatos döntése ellen a helyi bírósághoz, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz lehet kifogást benyújtani. A helyi népszavazás kitőzésére irányuló állampolgári kezdeményezést az aláírásgyőjtı ív hitelesítését követı egy hónapon belül egyszer lehet benyújtani a polgármesterhez, illetıleg a közgyőlés elnökéhez. A pótlólag benyújtott, a kezdeményezést kiegészítı aláírások érvénytelenek. A határidı elmulasztása esetén a helyi, illetıleg a területi választási bizottság az aláírásokat nem ellenırzi. Az aláírások ellenırzésérıl a helyi, illetıleg a területi választási bizottság gondoskodik. Fontos szabály az is, ha az aláírások ellenırzése során alapos gyanú merül fel meghatározott aláírások eredetiségét illetıen, és az ilyen aláírások érvényessége vagy érvénytelensége befolyásolja a kezdeményezés érvényességét, akkor a helyi, illetıleg a területi választási bizottság a személyiadat- és lakcímnyilvántartás,
illetıleg a helyi választási iroda vezetıje útján a személyazonosságot is ellenırizheti. Ilyen ellenırzés azzal jár, hogy - az ellenırzés végrehajtása érdekében - az aláírások ellenırzésének a határideje harminc nappal meghosszabbodik. A helyi, illetıleg a területi választási bizottság elnöke az aláírások ellenırzésének az eredményérıl haladéktalanul tájékoztatja a polgármestert, a közgyőlés elnökét. Az aláírásgyőjtı íveket az aláírások ellenırzését, illetve a jogorvoslati eljárások befejezését követı harminc nap elteltével meg kell semmisíteni. A helyi népszavazás esetén az alábbi választási bizottságok mőködnek: - szavazatszámláló bizottság, - helyi választási bizottság, - területi választási bizottság, - fıvárosi, megyei ügyben az Országos Választási Bizottság is. A helyi népszavazáson az alábbi választási irodák mőködnek: - helyi választási iroda, - országgyőlési egyéni választókerületi iroda, - területi választási iroda, - fıvárosi, megyei ügyben az Országos Választási Iroda is. A szavazatszámláló bizottságba és a helyi, illetıleg fıvárosi vagy megyei ügyben a területi választási bizottságba kezdeményezést benyújtók választási bizottságonként egy közös megbízottat, továbbá a kezdeményezés benyújtásában részt nem vevı, de a képviselı-testületben képviselı-csoporttal rendelkezı jelölı szervezetek egy-egy megbízottat delegálhatnak. A népszavazási eredményt a szavazatszámláló bizottságok jegyzıkönyvei alapján a helyi, illetıleg fıvárosi, vagy megyei ügy esetén a területi választási bizottság állapítja meg. A helyi népszavazáson nem kell adatlapot kiállítani. Az egységes választási eljárási törvény azzal az elınnyel is jár, hogy az eljárás jogorvoslati rendje is az 1997. évi C. törvény szerint alakul. Ez lehetıvé tette a korábban az Ötv.-ben szereplı eljárási szabályok hatályon kívül helyezését. Tovább már nem volt indokolt az Ötv. 51. §-ában foglalt külön alkotmánybírósági panasz fenntartása sem, ezért azt az 1997. évi C. törvény hatályon kívül helyezte. 46. § (1) A képviselı-testület helyi népszavazást köteles kiírni a következı kérdésekben: a) a településnek a területével határos másik megyéhez történı átcsatolására irányuló kezdeményezése, b) a községegyesítésnek és a községegyesítés megszüntetésének kezdeményezése, c) új község alakításának kezdeményezése, d) lakott területrész átadása, átvétele, cseréje, e) társult képviselı-testület alakítása, a társult képviselı-testületbıl való kiválás, továbbá f) abban az ügyben, amelyet az önkormányzati rendelet meghatároz. (2) Az (1) bekezdés a)-d) pontjában foglalt esetekben a helyi népszavazásban az érintett településrész, község választópolgárai vehetnek részt. (3) A képviselı-testület helyi népszavazást rendelhet el: a) a képviselı-testület hatáskörébe tartozó ügyben, b) az önkormányzati rendelet megerısítésére. (4) Nem rendelhetı el helyi népszavazás: a) a költségvetésrıl való döntésre, b) a helyi adónemeket, illetıleg mértéküket megállapító rendelet tárgyában, c) a képviselı-testület hatáskörébe tartozó szervezeti, mőködési, személyi kérdésekben, a képviselı-testület feloszlásának a kimondásáról. BH1993. 117. Az önkormányzat képviselı-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben ha törvény eltérıen nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni [1990. évi LXV. tv. 46. §, 47. §, 93. § (4) bek., 1991. évi XXIV. tv. 3. §, 17/1991. (XII. 17) ö. r. 6. § (1) bek.]. A helyi népszavazás nézıpontjából a helyi közügyeket három nagy csoportba sorolja az önkormányzati törvény, vannak ügyek: - amelyekben a törvény erejénél fogva, illetıleg törvényi felhatalmazás nyomán az önkormányzat rendelete alapján kötelezı helyi népszavazást tartani, illetıleg - olyanok, amelyekben tilos helyi népszavazást tartani. A helyi népszavazás törvény alapján kötelezı esetei területszervezési ügyek, illetıleg a helyi önkormányzás gyakorlásának a módját érintik.
Már a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvényt módosító 2001. évi CXV. törvény 2002. januárjában történı hatályba lépéséig is kötelezı helyi népszavazást tartani, ha olyan területszervezési kezdeményezés indult, amely arra irányult, hogy - az adott községet egyesítsék más községgel vagy várossal, - szüntessék meg a korábbi községegyesítést, - meghatározott településrészbıl alakítsanak új községet. A területszervezési eljárásról szóló törvény módosítását követıen a helyi népszavazás kötelezı kiírását igénylı területszervezési tárgykörök kibıvültek a településnek a területével határos másik megyéhez való átcsatolására irányuló kezdeményezésekkel. A törvény szerint az új község alakítása, illetve a településegyesítés megszüntetése tárgyában kiírt helyi népszavazás esetében a szavazást elıkészítı bizottság köteles a javaslatáról kikérni a képviselı-testület állásfoglalását, és a javaslatát a költségvetés számítási anyagával együtt a helyi népszavazás elıtt ismertetnie kell a választópolgárokkal. Új község alakítására irányuló helyi népszavazás elıkészítése körében a képviselı-testület által szervezett lakossági fórumokon a polgármester köteles ismertetni a képviselı-testület állásfoglalásait az elıkészítı bizottság kezdeményezésérıl, javaslatairól. Az érvényes és eredményes helyi népszavazást követıen harminc napon belül a képviselı-testület a határozatába foglalja a helyi népszavazás eredményét, határozatában állást foglal az elıkészítı bizottság javaslatairól. Településegyesítésre irányuló helyi népszavazás esetében a településegyesítést kezdeményezı képviselıtestületek kötelesek határozatba foglalni a helyi népszavazás eredményét. Településnek a területével határos másik megyéhez való átcsatolására irányuló kezdeményezéshez kapcsolódóan a képviselı-testület köteles írásos tájékoztatást készíteni a választópolgárok részére. A tájékoztató tartalmazza a kezdeményezés lényeges elemeit és a törvényben elıírt feltételek teljesítésének tényét. A település átcsatolására irányuló kezdeményezésnek elsısorban a következı területeken jelentkezı elınyöket kell bemutatnia: - közigazgatási szolgáltatások, - állami, rendészeti szolgáltatások, - alapellátást meghaladó közszolgáltatások, - egyéb lakossági szolgáltatások, - munkaerı mozgás irányai, ezen belül a legjelentısebb foglalkoztatók, - kistérségi kapcsolatok, társulások, a megye, a régió területfejlesztési programjához való kapcsolódás. A helyi népszavazás eredményét a települési képviselı-testület ugyancsak köteles határozatba foglalni és a kezdeményezés felterjesztéséhez mellékelni. Az Ötv. és a területszervezési eljárásról szóló törvény részletesen rendezi az elızıekben említett területszervezési ügyek kezdeményezésének a feltételeit, az eljárást, a döntés pedig a köztársasági elnök, illetve az Országgyőlés hatáskörébe tartozik. Ebbıl következik, hogy a fenti ügyekben tartott helyi népszavazás véleménynyilvánító népszavazás. A helyi népszavazás a kezdeményezés érvényesülésének szükséges, de nem elégséges feltétele, mivel vannak tartalmi törvényi feltételek. A helyi népszavazás lehet érvényes és eredményes, ám ha a kezdeményezés tartalmilag nem felel meg a többi törvényi feltételnek, akkor a javasolt döntést nem lehet meghozni. Amennyiben a kezdeményezés minden más törvényi feltételnek megfelel, akkor is a döntés feltétele, hogy azt valóban az érintett választópolgárok meghatározott aránya támogatja és nem egy kisebbség javaslata csupán. Ezért kötelezı ilyen ügyekben a helyi népszavazás. A választópolgárok meghatározott többségi akarata szükséges ugyanis ahhoz, hogy megszőnjön az adott község önkormányzata (egyesítéssel beleolvad egy másikba), vagy adott településrész önállóan kívánja intézni helyi közügyeit. A közös képviselı-testület alakítása, illetıleg az abból való kiválás hasonlóképpen alapvetıen érinti a helyi önkormányzás módját. A választópolgárok közössége ugyanis az egyik esetben önálló képviselı-testületet hozott létre, a másik esetben úgy döntött, hogy legyen közös képviselı-testület. Ezen a választópolgárok közössége változtathat, emiatt kötelezı a helyi népszavazás. A fent említett ügyekben a helyi népszavazásban az érintett településrész, község választópolgárai vehetnek részt. Kézenfekvı ez, amikor valamely község egyesítésének a kezdeményezése, vagy közös képviselı-testület alakítása (abból való kiválás) merül fel. Község egyesítése azt eredményezi, hogy megszőnik a saját, önálló helyi önkormányzata az adott választópolgári közösségnek. Az ilyen kezdeményezés támogatásáról tehát e választópolgári közösségnek magának kell dönteni, akkor is, ha ez az érdemi döntés szempontjából véleménynyilvánító népszavazás. A községegyesítés esetén sem szőnik meg a választópolgárok joga a helyi önkormányzáshoz, de ez egy másik önkormányzat részeként történik az egyesítést követıen. Ezek a választópolgárok egy másik választópolgári közösség részeivé, alkotó elemeivé válnak.
Amennyiben egy településrészbıl, amelyik soha nem volt község, akár korábbi egyesítés megszüntetésével kívánnak új közösséget alakítani a település egésze nem vehet részt a helyi népszavazásban. Ennek az az oka, hogy a kezdeményezı terület választói az egész településhez képest kisebbségben vannak (pl. a városokkal egyesített volt községek), aminek következtében a helyi népszavazás vagy nem lenne érvényes (a többség el sem menne a helyi népszavazásra) vagy nem lenne eredményes (a többség leszavazhatja a kisebbséget), tehát gyakorlatilag nem lehetne új községet alakítani. Elıfordul vita arról, hogy új község alakítására irányuló kezdeményezésrıl milyen területre kell kiírni a helyi népszavazást. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint új község alakításának kezdeményezésére irányuló helyi népszavazásban annak a településrésznek a választópolgárai vehetnek részt, amelyre a helyi népszavazás kezdeményezı választópolgárok az új község alakításának kezdeményezésére irányuló népszavazás elrendelését kezdeményezték [26/1996. (VII. 3.) AB határozat]. Az egyik község önkormányzata rendeletében meghatározta a település településrészeit. Azért tette ezt, mert kezdeményezést tettek új község alakítására és az önkormányzati rendelet behatárolta, hogy mely településrészre irányulhat az új község alakításának a kezdeményezése. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a településrész területének ilyen, a népszavazásra bocsátott kérdéstıl és a választópolgárok népszavazási kezdeményezésétıl független, normatív meghatározása ellentétes az Ötv.-nek a helyi népszavazásra vonatkozó szabályaival. Rámutatott arra, hogy a képviselı-testület új község alakításának kezdeményezésére, illetıleg lakott településrész átadására irányuló népszavazási kezdeményezés esetén is arra a területre köteles kiírni a népszavazást, amelyre a népszavazást kezdeményezı választópolgárok akarata irányult [27/1996. (VII. 3.) AB határozat]. A fakultatív helyi népszavazások - a törvényi tilalmak kivételével - a képviselı-testület hatáskörébe tartozó ügyek, illetıleg az önkormányzati rendelet megerısítése. A képviselı-testület hatáskörébe tartozó ügyeken alapvetıen azokat a helyi érdekő közügyeket értjük, amelyekben a képviselı-testület dönthet. Ez következik abból, hogy a helyi népszavazás a helyi önkormányzás közvetlen formája. A képviselı-testületnek azonban nemcsak döntési jogosítványai vannak, hanem széles körő kezdeményezési, felterjesztési jogköre is van. Szélesebb értelemben a helyi népszavazás lehetısége ezekre is kiterjed. A gyakorlatban viszont esetenként tartanak helyi népszavazást olyan ügyekben is, amelyek szorosabb értelemben nem helyi közügyek. Az ügyek harmadik csoportjába azok tartoznak, amelyekben tilos helyi népszavazást tartani. A költségvetés, a helyi adónemek, azok mértéke olyan önkormányzati ügy, amelyben a képviselı-testületnek kell dönteni, ha errıl helyi népszavazást tartanának, akkor nagy valószínőséggel nem lenne az önkormányzatnak költségvetése, helyi adót sem tudnak kivetni. A választópolgárok véleményét ilyen ügyekben is célszerő megfelelı fórumokon kikérni, de dönteni a képviselı-testületnek kell. A részvételi demokrácia pedig számos lehetıséget kínál arra, hogy a választópolgárok ráhatással legyenek a képviselı-testület ilyen döntéseire is. Helyi népszavazással nem lehet elvonni a képviselı-testület hatáskörét a szervezeti, mőködési, személyi kérdésekben sem, továbbá nem tartható helyi népszavazás a képviselı-testület önfeloszlásáról. Mindezekben kizárólag a képviselı-testület dönthet. 47. § (1) A helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti: a) a települési képviselık legalább egynegyede, b) a képviselı-testület bizottsága, c) a helyi társadalmi szervezet vezetı testülete, d) az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál. (2) A képviselı-testület köteles kitőzni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletében meghatározott számú választópolgár kezdeményezte. (3) (4) A képviselı-testület az ötszáz lakoson aluli községben a helyi népszavazást a falugyőlés hatáskörébe utalhatja, azzal a feltétellel, hogy a falugyőlés döntése abban az esetben számít népszavazási döntésnek, ha a falugyőlésen a választópolgároknak több mint a fele jelen van. Helyi népszavazás kiírására természetesen bármelyik önkormányzati képviselı javaslatot tehet. A törvény azonban kezdeményezési jogot is ad, ami több a javaslattételnél, legalább azzal, hogy a kezdeményezést a képviselı-testület érdemben tárgyalja meg. Ilyen értelmő kezdeményzési joga van a képviselık legalább egynegyedének, a képviselı-testület bizottságának. Ezzel a kezdeményezéssel szoros tartalmi összefüggésben van a 12. § (1) bekezdés azon rendelkezése, amely szerint a képviselı-testület ülését össze kell hívni a képviselık egynegyedének vagy a képviselı-testület bizottságának az indítványára. Kezdeményezési joga van a helyi társadalmi szervezet vezetı testületének, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgárnak. Ennek kereteit megállapítja a törvény: nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz
százalékánál, illetve nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál. Ez utóbbi keretek között az önkormányzat a rendeletében meghatározhatja a választópolgárok azon számát, amely esetben ki kell tőzni a helyi népszavazást. A polgármester joga és kötelessége, hogy az arra jogosulttól a törvényben meghatározott tárgykörökre vonatkozó helyi népszavazási kezdeményezést átvegye. Joga és kötelessége viszont az is, hogy a kezdeményezésnek nem minısülı beadványt visszautasítsa. Erre pedig akkor kerülhet sor, ha a kezdeményezést arra nem jogosultak nyújtják be, amely esetekben már az aláírásgyőjtı ív hitelesítését meg kellett volna tagadni. A polgármesternek a helyi népszavazásra irányuló, kezdeményezésnek nem minısülı beadványt visszautasító döntése önkormányzati jogkörben hozott hatósági határozatnak minısül, amely ellen a 11. § (2) bekezdése szerint a képviselı-testülethez fellebbezést lehet benyújtani [56/1992. (XI. 4.) AB határozat]. A polgármester, a közgyőlés elnöke a helyi, illetıleg a területi választási bizottság elnökétıl az aláírások ellenırzésének eredményérıl kapott tájékoztatás kézhezvételét, nem állampolgári kezdeményezés esetén a benyújtását követı legközelebbi ülésnapon bejelenti a képviselı-testületnek, illetıleg a közgyőlésnek. A népszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezésrıl az 1997. évi C. törvény alapján a polgármester bejelentését követı harminc napon belül dönteni kell. Az 1997. évi C. törvény lehetıséget ad arra, hogy a törvényben meghatározott esetben a polgármester elutasítsa a kezdeményezést. Ezt a polgármester akkor teszi, ha a népszavazás elrendelésére irányuló állampolgári kezdeményezést késve nyújtják be, vagy az aláírások ellenırzésének eredményeként a helyi, illetıleg a területi választási bizottság azt állapította meg, hogy az érvényes aláírások száma nem éri el az önkormányzati rendeletben meghatározott számot. A népszavazás idıpontját a képviselı-testület a népszavazás elrendelésével egyidejőleg tőzi ki. Garanciális szabály, hogy a népszavazás elrendelésérıl és a népszavazás idıpontjának a kitőzésérıl szóló határozatot az önkormányzat hivatalos lapjában, illetve a lapban szokásos módon közzé kell tenni. Az önkormányzat képviselı-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben - ha törvény eltérıen nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni (BH1993. 117.). A kis községekben nem kötelezı a választásoknak megfelelı urnás szavazás. Az ötszáznál kevesebb lakosú községek önkormányzatainak lehetıséget ad a törvény arra, hogy a helyi népszavazást a falugyőlés hatáskörébe utalják. Általában a lakosság mintegy kétharmada választójogosult, a kis községekben ennél valamivel nagyobb is lehet az arány. Törvényi feltétel viszont, hogy a falugyőlés döntése abban az esetben számít népszavazási döntésnek, ha a falugyőlésen a választópolgároknak több mint a fele megjelent. Az ilyen kis községekben ez a megjelenési arány könnyen elérhetı, megállapítható. Ha a falugyőlésen a választópolgárok több mint a fele megjelent, akkor már érvényes a helyi népszavazás. Az eredményességhez pedig az általános feltételnek kell teljesülni, vagyis akkor eredményes a népszavazás, ha a falugyőlésen a választópolgároknak több mint a fele megjelent és szavazó választópolgároknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. A törvényességet jól szolgálja, ha a falugyőlésen szavazatszámláló bizottságot választanak. A szavazatszámláló bizottság ellenırzi és megállapítja a szavazás eredményét, errıl jegyzıkönyvet vesz fel, s ezt a tagok az aláírásukkal hitelesítik. 48. § A népszavazás eredménye kötelezı a képviselı-testületre. Eredménytelen helyi népszavazás esetén a népszavazásra bocsátott kérdésben a képviselı-testület dönthet. Ugyanabban a kérdésben helyi népszavazást egy éven belül nem lehet kitőzni, akkor sem, ha a helyi népszavazás eredménytelen volt. A helyi közügyekben való döntés legerıteljesebb formája az, amikor a választópolgárok közössége közvetlenül, helyi népszavazással dönt, alakít ki véleményt. Amikor a választópolgárok közössége közvetlenül gyakorolja az önkormányzás jogát az ebbıl következıen kötelezı a képviselı-testületre. A képviselı-testület a helyi népszavazás eredménye szerint köteles eljárni, azzal ellentétes, vagy attól eltérı döntést nem hozhat törvényesen. Ha azonban eredménytelen a helyi népszavazás, akár érvénytelen volt, akár azért eredménytelen, mert a szavazók nem elégséges számban adtak le azonos szavazatokat. Ilyenkor a döntés joga átszáll a képviselı-testületre. A képviselı-testület természetesen figyelembe veszi a helyi népszavazás számszerő eredményét, de szabadon mérlegel. Az ügy természetétıl függıen elıfordulhat, hogy érdemi döntést nem is kell hozni, ezért a törvény szerint a képviselı-testület dönthet, de nem feltétlenül szükséges, hogy döntsön. Helyi népszavazást fontos, helyi érdekő közügyben helyes, indokolt tartani, de amikor érvénytelen vagy eredménytelen, az mutatja a polgárok érdektelenségét, megosztottságát. Éppen ezért egy éven belül ugyanabban az ügyben nem lehet ismét helyi népszavazást tartani, akkor sem, ha az eredménytelen volt. 49. § (1) Népi kezdeményezés útján a képviselı-testület elé terjeszthetı minden olyan ügy, amelynek eldöntése a képviselı-testület hatáskörébe tartozik.
(2) A képviselı-testület önkormányzati rendeletében meghatározott - a választópolgárok öt százalékánál nem kevesebb és tíz százalékánál nem nagyobb - számú választópolgár a népi kezdeményezést a polgármesternek nyújthatja be. A képviselı-testület köteles megtárgyalni azt a népi kezdeményezést, melyet a képviselı-testület által meghatározott számú választópolgár indítványozott. A népi kezdeményezés lényege az, hogy a választópolgárok a képviselı-testület elé vihetik valamely olyan ügy megtárgyalását, amelynek eldöntése egyébként is a képviselı-testület hatáskörébe tartozik, de a testület valamilyen okból nem tőzte napirendre az adott kérdést, a lakosság viszont igényli annak megtárgyalását, igényli abban a testület döntését. A gyakorlatban a népi kezdeményezés igazán kivételes forma, mivel a választópolgároknak több lehetısége van arra, hogy javaslatot tegyenek a képviselı-testületnek valamely ügy megtárgyalására: egyénileg is fordulhatnak a polgármesterhez, fordulhatnak a képviselıkhöz, javaslatot tehetnek közvetlen lakossági fórumokon, közmeghallgatáson, falugyőlésen. Ha mindezek a formák nem vezetnek eredményre, akkor a népi kezdeményezés mintegy kikényszeríti az ügy megtárgyalását. Kötelezı ugyanis a népi kezdeményezést megtárgyalni, ha azt az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgár aláírta, indítványozta. Népi kezdeményezésnél a helyi, illetıleg a területi választási iroda vezetıje akkor tagadja meg az aláírásgyőjtı ív hitelesítését, ha - a kérdés nem tartozik a képviselı-testület hatáskörébe (ebben az esetben a hatáskört indokolt szélesebb körően értelmezni, a döntési hatáskör mellett ide érthetı a kezdeményezési, felterjesztési jog is), - az aláírásgyőjtı ív nem felel meg az 1997. évi C. törvény 118. §-ában foglalt követelményeknek. A gyakorlatban a megfelelı számú aláírás esetén népi kezdeményezés nem pusztán arra irányul, hogy valamely kérdést tárgyaljon meg a képviselı-testület, hanem többnyire a döntés tartalmára is javaslatot fogalmaz meg. A képviselı-testület a megfelelı számú aláírás esetén az ügyet megtárgyalni köteles, de nem köteles olyan döntést hozni, amelyet a kezdeményezık indítványoznak. 50. § (1) (2) A képviselı-testület önkormányzati rendeletben szabályozza a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét. A helyi népszavazás és népi kezdeményezés garanciális szabályait az alapjog érvényesülése végett törvény állapítja meg. Ezen túl felhatalmazást kaptak az önkormányzatok arra, hogy a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét rendeletben szabályozzák. Itt természetesen ma már csak részkérdések merülhetnek fel. Az Alkotmánybíróság 56/1991. (XI. 8.) AB határozatában megállapította, hogy a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésrıl szóló önkormányzati rendelet megalkotásának elmulasztása alkotmányellenes. (Ekkor még nem határozta meg a törvény az érvényesség, eredményesség feltételeit sem, hanem azokat az önkormányzat rendeletében kell megállapítani.) Az Alkotmánybíróság a következıket emelte ki. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy: A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. Az Alkotmány 42. §-a alapján a helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét illeti. A választópolgárok az önkormányzáshoz való jogukat - az Alkotmány 44. § (1) bekezdése szerint - az általuk választott képviselı-testület útján, illetıleg helyi népszavazással gyakorolják. Az önkormányzati törvény keretszabályokat tartalmaz. Ilyen törvényi szabályozás mellett a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésrıl szóló önkormányzati rendelet hiánya alkalmas arra, hogy a választópolgárokat alkotmányos jogaik gyakorlásában korlátozza, megakadályozza, hogy önkormányzáshoz való jogukat népszavazás útján gyakorolják. Az önkormányzati törvény egyes népszavazási feltételek kereteit, alsó, illetıleg felsı határait állapítja meg. Következésképpen az önkormányzati rendelet a helyi népszavazásról a kezdeményezést a választópolgárok nem kevesebb mint tíz százalékában és nem több mint huszonöt százalékában határozhatja meg. Az önkormányzati rendelet lényege e keretek között megvonni a határt és azt is megállapítani, hogy milyen számú (arányú, százalékú) aláírás esetén kötelezı kitőzni a helyi népszavazást. Ennél kevesebb aláírás esetén a képviselı-testület mérlegelheti, hogy kiírja-e a helyi népszavazást. A népi kezdeményezésnél a választópolgárok öt százalékánál nem kevesebb és tíz százalékánál nem nagyobb számot határozhat meg az önkormányzati rendelet. Az önkormányzati rendeletben meghatározott számú (arányú) választópolgár aláírása esetén az adott ügyet kötelezı megtárgyalni a képviselı-testület ülésén. A törvény több helyen százalékot ír, ez azonban adott településen, adott idıpontban mindig pontosan meghatározott (meghatározható) számot jelent. Nem minısül alkotmányellenesnek az a megoldás, amely esetben a helyi népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó elıírásokat az önkormányzati rendeletbe foglalt szervezeti és mőködési szabályzat tartalmazza. Ez a megoldás inkább a kis önkormányzatoknál választható, nagyobb önkormányzatoknál, fıként a városokban indokolt külön rendeletet alkotni a helyi népszavazás és népi
kezdeményezés helyi szabályairól, eljárásának egyes kérdéseirıl. Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy 1997. november 6-ától a helyi népszavazás eljárási, lebonyolítási, szervezeti szabályait a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény állapítja meg. Ezzel megszőnt az a nehezen áttekinthetı, ellentmondásos helyzet, hogy külön-külön törvények vonatkoztak az országgyőlési képviselıi, illetıleg az önkormányzati képviselık a kisebbségi képviselık választási eljárására, valamint az országos és a helyi népszavazásokra. Mindegyik választásnál, illetıleg mindegyik népszavazásnál egységes eljárási törvény alkalmazandó. A helyi népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyőjtı ívek tartalmazzák a helyi népszavazáson megválaszolást (döntést) igénylı kérdést (kérdéseket). Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint nem törvénysértı az az önkormányzati rendeleti elıírás, amely szerint a népszavazáson szereplı kérdés megfogalmazásába a képviselı-testület tagjain kívül a helyi választási bizottságot és a kezdeményezık által választott bizottságot is be kell vonni. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szavazólapon a kérdés világos, egyértelmően megválaszolható legyen, ebben pedig érdekeltek a kezdeményezık, érdekelt a választási bizottság is. A helyi népszavazásra irányuló kezdeményezésrıl a képviselı-testület dönt és ennek alapján át nem ruházható hatáskörében kitőzi a népszavazást. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazás kitőzése nemcsak a népszavazás idıpontját, helyszínének a meghatározását, hanem a feltett kérdés szakszerő, pontos, egyértelmően megválaszolható megfogalmazását is jelenti. Ennek kell szerepelni a szavazólapon. Az esetek túlnyomó többségében ez teljesen azonos azzal, ami az aláírásgyőjtı íven szerepel. Esetenként azonban a kérdés megfogalmazását szakszerőbbé, pontosabbá, egyértelmően megválaszolhatóvá kell tenni. A szavazólap tartalmában, érdemében természetesen nem térhet el attól, ami az aláírásgyőjtı íveken szerepelt. Ezért semmiképpen nem törvénysértı az olyan önkormányzati rendeleti elıírás, amely úgy rendelkezik, hogy a helyi népszavazáson feltett kérdés megfogalmazásába a jogszerő lebonyolításáért felelıs képviselı-testület tagjait, illetve a helyi választási bizottság és kezdeményezık által választott bizottság tagjait is be kell vonni [56/1992. (XI. 4.) AB határozat]. A helyi szabályozás körébe tartozhat helyi népszavazás esetén a választópolgárok megnyugtató tájékoztatási rendjének a kialakítása. A helyi népszavazást a képviselı-testület határozatával írja ki. Célszerő, ha ilyenkor a képviselı-testület rendelkezik arról, hogy a helyi népszavazásra feltett kérdés részleteirıl, a figyelembe veendı tényekrıl, összefüggésekrıl, a döntés mellett és ellene szóló érvekrıl miként, milyen fórumokon történjen meg a választópolgárok alapos és hiteles tájékoztatása. A helyi népszavazás akkor demokratikus forma, ha a választópolgárok ismerik a döntés várható hatását, eredményét, következményeit és mindezek ismeretében szavaznak igennel vagy nemmel. Az önkormányzat rendelete elıírhatja, hogy népszavazás, népi kezdeményezés esetén az aláírásgyőjtı ív hitelesítésekor a választási iroda vezetıje az ívre írja rá, hány aláírás esetén lesz kötelezı a helyi népszavazás kiírása, illetıleg a népi kezdeményezés tárgyalása. 51. §
V. fejezet A KÖZSÉG, A VÁROS ÉS TERÜLETÜK 52. § (1) A helyi választópolgárok kezdeményezésére új község alakítható az olyan elkülönült, legalább háromszáz lakosú lakott településrészbıl, amely feltételei alapján képes az önkormányzati jogok gyakorlására, a 8. § (4) bekezdésében meghatározott feladatok teljesítésére a szolgáltatások színvonalának csökkenése nélkül. (2) Új község alakításának a kezdeményezése esetén a falugyőlés legalább háromtagú elıkészítı bizottságot választ a településrészen lakó települési képviselıkbıl, ha nincs elég települési képviselı, vagy azok a megbízatást nem vállalják, akkor más választópolgárokból. Az elıkészítı bizottság javaslatot tesz az új község területére, szakértıi vélemény alapján a község elnevezésére, a vagyon, valamint a vagyoni jogok és kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére. A javaslat elkészítéséhez - az elıkészítı bizottság felkérésére - a közigazgatási hivatal szakmai segítséget ad, más szerv pedig szakmai segítséget adhat. (3) Az elıkészítı bizottság a javaslatát ismerteti a lakossággal. Az elıkészítı bizottság javaslatára a képviselıtestület határozatába foglalja az új község alakításának a kezdeményezését. Az esetleg eltérı kisebbségi véleményt is tartalmazó községalakítási kezdeményezésrıl a köztársasági elnök dönt. (4) Az új község külterülete a belterülethez kapcsolódó, egybefüggı terület. Eltérı megállapodás hiányában a település külterületét a belterületi népességgel arányosan kell megosztani.
EBH2002. 754. Községek közigazgatási határainak megállapodással való meghatározásának hiányában a bíróság döntésének elıfeltétele a felek polgári jogi jogalanyisága (Ptk. 7. §, 28. §, 1990. évi LXV. tv. 52. §, 53. §, 1999. évi XLI. tv. 13. §, 21. §). Az önkormányzati rendszerben a község közjogi kategória, nem azonos a földrajzi értelemben használt község, település, falu fogalommal. A helyi önkormányzati rendszerben a község olyan település, amelyet közjogi eljárás keretében, meghatározott szerv községgé nyilvánít, s amelyet ennek alapján és ezt követıen megillet a helyi önkormányzás joga. A községgé nyilvánításról a belügyminiszter elıterjesztésére a köztársasági elnök dönt. Az Alkotmány értelmében a község választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. Az ország településszerkezete nem merev, nem állandó, hanem átalakuló, változó. Természetes az, hogy új község keletkezhet, s elıfordulhat az is, hogy elnéptelenedés miatt egy-egy község megszőnik. Az 52. § a községgé nyilvánítás feltételeit, eljárási rendjét szabályozza. Új község alakulhat olyan településrészbıl, amely még soha nem volt község, és új község alakulhat úgy is, hogy megszüntetik a korábbi községegyesítést. Ez utóbbi esetben az új község a történelem során már volt önálló község, az egyesítés megszüntetésével voltaképpen ezt a korábbi önállóságát nyeri vissza. Új község alakításának törvényi feltételei alapvetıen azt szolgálják, hogy a megalakuló új önkormányzat képes legyen önkormányzásra, feladatainak ellátására. Az önkormányzati törvény a községgé nyilvánítás több együttes feltételét határozza meg, ezeket egymással összefüggésben kell szemlélni. Új község alakításának együttes feltételeit indokolt részletesebben vizsgálni. Az egyik feltétel a jól meghatározott terület, amellyel szemben követelmény, hogy elkülönült településrész legyen, önálló, saját községarculattal, az arra járó számára is világosan kitőnjön, hogy másik községbe érkezett. Az elkülönült terület, az önálló arculat mellett a második lényeges elem a lakosság, a törvény legalább háromszáz lakost kíván meg. A helyi önkormányzás alanya ugyanis a választópolgárok közössége, amely önállóan intézi a helyi közügyeket. A községgé nyilvánítás kezdeményezésének többnyire fı oka éppen az, hogy az adott településrészen élık a maguk dolgairól maguk akarnak dönteni. A gyakorlatban ez többnyire úgy jelenik meg, hogy az érintett választópolgárok elhanyagoltnak tekintik ezt a részt, ahol élnek. Esetleg nincs is helyben lakó települési képviselı, s úgy vélik, hogy a képviselı-testület nem törıdik velük. Az új község megalakításának a kezdeményezése általában úgy indul, hogy többen megfogalmazzák, felvetik a javaslatot. Az új község alakításának kezdeményezése esetén a falugyőlés legalább három tagú elıkészítı bizottságot választ a településrészben lakó települési képviselıkbıl, ha nincs elég települési képviselı, vagy azok a megbízást nem vállalják, akkor más választópolgárokból. Az elıkészítı bizottság javaslatot tesz az új község területére, szakértıi vélemény alapján a község elnevezésére, a vagyon, valamint a vagyoni jogok és kötelezettségek megosztására, a költségek viselésére. A javaslat elkészítéséhez - az elıkészítı bizottság felkérésére - a megyei közigazgatási hivatal vezetıje szakmai segítséget ad (a felkérésre tehát köteles szakmai segítséget adni), más szerv pedig segítséget adhat. Az elıkészítı bizottság részletesen kidolgozott javaslatának egyértelmő választ kell adni arra, hogy a kezdeményezés megfelel-e a törvényben írt feltételeknek. A község elnevezésére tett javaslatról a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban mőködı Földrajzinév Bizottság ad szakmai véleményt figyelemmel a történeti helynevekre, a földrajzi nevekre, a nyelvhelyességi követelményekre is. Pontos és szakszerő javaslatot kell kidolgozni, ezért indokolt, hogy az elıkészítı bizottság kérjen szakmai segítséget, a gyakorlatban a legkézenfekvıbb a megyei közigazgatási hivatalhoz fordulni, de szakmai segítség kérhetı tudományos intézettıl, más szakértıktıl. A terület megosztása tekintetében arról rendelkezik a törvény, hogy az új község külterülete a belterülethez kapcsolódó, egybefüggı terület. Az önkormányzati törvény lehetıség szerint mindig az érintett önkormányzatok megállapodására bízza a felmerülı kérdések rendezését, eltérı megállapodás hiányában a település külterületét a belterületi népességgel arányosan kell megosztani. Az elıkészítı bizottság felelıssége az, ha a kidolgozott javaslatából megállapíthatóan a kezdeményezés nem felel meg a törvényi feltételnek és mégis továbbviszi a kezdeményezést, helyi népszavazást tőznek ki és mégsem alakítható meg az új község, mivel nem teljesítik a törvényi követelményeket. Ilyenkor az elıkészítı bizottság feladata tájékoztatni a lakosságot az elkövetett hibákról. Az elıkészítı bizottság javaslatát ismerteti a lakossággal. Az Ötv. 46. § (1) bekezdése alapján a képviselıtestület helyi népszavazást köteles kiírni új község alakításának kezdeményezése, községegyesítés megszüntetésének kezdeményezése esetén. A lakosság aláírásgyőjtéssel kezdeményezi a helyi népszavazás kiírását és az önkormányzati rendeletben elıírt számú aláírás esetén a képviselı-testület kiírja a helyi népszavazást.
Hangsúlyozni kell, hogy ebben az ügyben a helyi népszavazás véleménynyilvánító népszavazás, mivel a döntés a községgé nyilvánításról a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik. Ha pedig a kezdeményezés nem felel meg bármelyik törvényi feltételnek, akkor a belügyminiszter nem tehet javaslatot a településrész községgé nyilvánítására. A helyi népszavazás - bár véleménynyilvánító - elengedhetetlen. Egyértelmő válasz szükséges a döntéshozónak arról, hogy egy kis csoport, vagy valóban az érintett választópolgárok meghatározó része igényli a helyi önkormányzáshoz való jog megszerzését. Az elsı önkormányzati ciklusban a felvetett javaslatok egyharmada nem vált kezdeményezéssé, mivel az érintett választópolgárok töredéke támogatta azt. Akkor ilyen értelemben van döntı szerepe ebben az ügyben a helyi népszavazásnak, ha ugyanis a választópolgárok nem támogatják a javaslatot, az nem válik kezdeményezéssé. A képviselı-testület nem dönthet úgy, hogy nem tőzi ki a helyi népszavazást, arra hivatkozva, hogy véleménye szerint nincsenek meg az új község alakításának a feltételei. A helyi népszavazást - amennyiben az megfelel a jogszabályi követelményeknek - ki kell tőzni, mert nem a képviselı-testület hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy az adott településrész megfelel vagy nem a községgé nyilvánítás feltételeinek. Természetesen, amikor a képviselı-testület felterjeszti a kezdeményezést, akkor határozatában felhívhatja a figyelmet arra, hogy - álláspontja szerint - a településrész nem felel meg a községgé nyilvánítás feltételeinek. Nagyon fontos, hogy az elıkészítı bizottság a részletesen kidolgozott javaslatról tájékoztassa a választópolgárokat. A helyi népszavazás is csak akkor demokratikus, ha a választópolgárok pontosan tudják mirıl döntenek. A területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény szerint az érvényes és eredményes helyi népszavazást követı 30 napon belül a képviselı-testület a határozatába foglalja a helyi népszavazás eredményét, határozatában állást foglal az elıkészítı bizottság javaslatairól. A polgármester a képviselı-testület határozatát az elıkészítı iratokkal együtt az ülést követı 15 napon belül a megyei közigazgatási hivatal útján felterjeszti a belügyminiszternek. A belügyminiszter a kezdeményezés kiegészítésére hívja fel az érintettet, amennyiben a felterjesztés hiányos, és a hiánypótlás esetén a kezdeményezés a törvényben elıírt határidıben elıterjeszthetı. Az 1999. évi XLI. törvény szerint a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó ügyben - a várossá nyilvánítás kivételével - a kezdeményezést a belügyminiszterhez (a helyi önkormányzati általános választás évének kivételével) minden év április 30-áig lehet felterjeszteni. A belügyminiszter november 30-áig nyújtja be a javaslatát, a köztársasági elnök december 31-éig dönt, döntését a Magyar Közlönyben közzéteszi. A döntés az önkormányzati általános választás napján lép hatályba. Ha a községgé nyilvánítás törvényi feltétele hiányzik, illetve a jogszabályban írt eljárási szabályt nem tartottak meg, akkor a belügyminiszter határozatban dönt arról, hogy nem terjeszti elı a kezdeményezést a köztársasági elnöknek. A határozatot a belügyminiszter a meghozatalától számított 3 napon belül megküldi az elıkészítı bizottságnak és az érdekelt önkormányzat polgármesterének. Az elıkészítı bizottság, a képviselıtestület a belügyminiszter határozatának felülvizsgálatát a kézbesítéstıl számított 30 napon belül kérheti. A kérelmet a belügyminiszternek kell megküldeni, a felülvizsgálatról a Fıvárosi Bíróság dönt 30 napon belül nemperes eljárásban. Végzésében a kérelmet elutasítja, vagy a belügyminiszter határozatát hatályon kívül helyezi. A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. A belügyminiszter a határozat hatályon kívül helyezése esetén november 30-áig nyújtja be a kezdeményezést a köztársasági elnöknek. Községgé nyilvánítás esetén a választást követıen legkésıbb 6 hónapon belül az érdekelt önkormányzatok állapodnak meg a vagyon, a közigazgatási terület megosztásában, az új közigazgatási határozatban. Megállapodás hiányában bármelyik érdekelt önkormányzat keresete alapján a megyei bíróság dönt. 53. § Községegyesítés megszüntetése esetén - eltérı megállapodás hiányában - a községek területe azonos a községegyesítést megelızı területükkel. Községegyesítés megszüntetésének a kezdeményezése az 52. §-ban foglalt feltételekkel és eljárással történhet. Eltérı megállapodásnak különösen akkor van helye, ha a községegyesítést megelızı terület meghatározása az érintett település mőködıképessége szempontjából aránytalanul nagy hátrányt jelentene. Az 52. § az új község alakításának feltételeit és eljárását szabályozza. Itt tehát olyan településrészrıl van szó, amelyik a történelem során még nem volt önálló község, az 53. § viszont a községegyesítés megszüntetésérıl rendelkezik. A korábbi évtizedekben vagy akár száz évre is visszatekintve sok községet egyesítettek szomszédos községgel, vagy várossal. Nem egyszer az egyesítés éppen azért történt, hogy az ilyen módon egyesített település városi rangot kapjon. A korábban egyesített község választópolgárai is kezdeményezhetik önálló községük visszaállítását, ilyen értelemben új község alakítását. Nevezhetjük ezt községegyesítés megszüntetésének. Mind a községgé nyilvánítás feltételei, mind eljárása azonos az 52. §-ba foglaltakkal. Nincs ugyanis indok arra, hogy például a feltételek eltérıek legyenek.
Új község alakítása esetén, mint a polgári életben a válásnál, természetesen sok vita jellemzi az eljárást. Ez lehet kulturált, esetenként kulturálatlan. Általában a terület és a vagyon megosztása az, amiben nehezen jön létre megállapodás, mivel az érdekek ellentétesek. Az 52. §-hoz képest az egyetlen eltérı szabály, amikor megállapodás hiánya esetén a törvény ad megoldást, azzal, hogy ilyenkor - tehát eltérı megállapodás hiányában - a községek területe azonos a községegyesítést megelızı területükkel. Az egyesítést követıen gyakran több évtized telt el, ami lényeges változást hozott. Erre tekintettel hangsúlyozza a törvény, hogy eltérı megállapodásnak különösen akkor van helye, ha a községegyesítést megelızı terület meghatározása (visszaállítása) az érintett település mőködıképessége szempontjából aránytalanul nagy hátrányt jelentene. 54. § (1) Helyi népszavazás alapján az érintett képviselı-testületek határozatukkal kezdeményezik az egybeépült községek, illetıleg város és község egyesítését, egyidejőleg javaslatot tesznek az új település nevére. A megszőnt község a nevét településrésznévként megtartja. (2) Az egyesülés során a községek valamennyi joga és kötelezettsége az új községre, illetıleg a városra száll át. Települések szétválása mellett az önkormányzati törvény lehetıséget ad települések egyesítésére is. Ez sem történhet hivatalból, hanem csak helyi kezdeményezésre. A településegyesítésnek is több törvényi feltétele van: - helyi népszavazás alapján az érintett képviselı-testületek határozatukkal kezdeményezhetik, - az egybeépült községek, illetıleg város és község egyesítése kezdeményezhetı, - egyidejőleg javaslatot kell tenni az új település nevére. Kézenfekvı, ha község várossal egyesül, akkor a város neve nem változik. Két község egyesülése esetén elızetesen meg kell egyezni az új község nevében. Az egyesítésnél lényeges szabály, hogy a megszőnt község a nevét megtartja településrésznévként Az ott élık számára ugyanis fontos, hogy a községük neve megmaradjon. Város és község egyesítése esetén a város, községek egyesítése esetén az utóbb döntı képviselı-testület polgármestere az ülést követı 15 napon belül terjeszti fel a kezdeményezést és annak elıkészítı iratait a megyei közigazgatási hivatal útján a belügyminiszternek. Az elıkészítı iratokban bemutatja a belterületek egybeépültségét, szakértıi vélemény (Földrajzinév Bizottság) alapján javaslatot tesz az új település nevére, ismerteti a településegyesítés érveit, indokait. A belügyminiszteri döntés és az esetleges felülvizsgálat az 1999. évi XLI. törvény szerint azonos a községgé nyilvánításnál írtakkal. 55. § A képviselı-testület a településrész lakóhelyi közösségének - kezdeményezésére - kizárólag a településrészt érintı ügyekben önkormányzati jogokat adhat. Nem tagadhatja meg a kizárólag a településrészt érintı hatáskör átruházását: a) az egyesítéssel létrejött településrésztıl, b) a külterületi lakott helytıl, c) az olyan üdülıterülettıl, amelynek népessége eléri a település állandó lakosságának egynegyedét. A településrészi önkormányzat megalakításáról a képviselı-testület a 28. § szerint dönt, a részönkormányzás általános elveivel részleteiben ott foglalkozunk. Fontos hangsúlyozni, hogy ott a képviselı-testület szabadon mérlegeli, hogy létrehoz-e részönkormányzatot. Az 55. §-ba foglalt esetben megfelelı törvényes kezdeményezés esetén kötelezı a részönkormányzat megalakítása. Az Alkotmánybíróság a következıkre mutatott rá. Az Ötv. 28. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés általános érvénnyel azt mondja ki, hogy: A képviselı-testület - szervezeti és mőködési szabályzatában - településrészi önkormányzatot hozhat létre települési képviselıkbıl, más választópolgárokból. Ez a szabály minden települési önkormányzati képviselı-testületet felhatalmaz arra, hogy elkülönült vagy sajátos érdekő településrészeire - a körülmények mérlegelése alapján, belátása szerint, általa meghatározott hatáskörrel részönkormányzatot hozzon vagy ne hozzon létre. Az Ötv. 55. §-a - meghatározott esetekben - az általánostól eltérı rendelkezésével korlátozza a települési képviselı-testület döntési szabadságát. Az 55. § a)-c) pontjaiba foglalt esetekben nem tagadható meg a hatáskör átruházása. Kezdeményezésre nem tagadható meg a kizárólag a településrészt érintı hatáskör átruházása, ami viszont csak részönkormányzat létesítésével valósítható meg. Az 55. §-ba foglalt esetekben kezdeményezésre nem tagadható meg a részönkormányzat létrehozása [54/1997. (X. 31.) AB határozat]. Az 55. § azokat a településrészeket határozza meg, amelyek területére át kell ruházni a kizárólag a településrészt érintı hatáskört. Ezek a hatáskörök tételesen központilag nem sorolhatók fel, mivel a helyi feltételek szerint eltérıek lehetnek. Természetesen a kötelezıken túl további hatáskörök is átruházhatók, anyagi eszközök adhatók át a részönkormányzatnak. Elıfordul, hogy korábban egyesített község kíván elválni, de hiányoznak a községgé nyilvánítás feltételei. Itt különösen indokolt a részönkormányzat megalakítása, megfelelı anyagi támogatással, hatáskörök átruházásával, a helyi ügyek ott helyben dönthetıek el. A részönkormányzás is önkormányzás, önkormányzati jogok gyakorlása, s hosszabb távon is ez lehet a kedvezı megoldás az ott élı választópolgároknak.
Más helyeken részönkormányzatot hoznak létre és folyamatosan, tudatosan megteremtik a községgé alakítás feltételeit. Ez a folyamatosság még azzal az elınnyel is jár, hogy a közösség tapasztalatokat szerez az önkormányzáshoz, a közügyek önálló intézéséhez. Célszerő módszer, ha maga a részönkormányzat testülete teszi a javaslatot arra, hogy a képviselı-testület mely hatásköröket ruházza rá a részönkormányzat testületére. Az éves költségvetés tárgyalásakor lehet áttekinteni azt, hogy az adott évben a településrészen milyen feladatok megoldása szükséges, milyen összegő anyagi eszközt ad a képviselı-testület a településrésznek, a részönkormányzatnak. Kezdeményezés esetén üdülıterületen különösen jelentıs szerephez juthat a részönkormányzat. A törvényben írt arány esetén - kezdeményezésre - a megalakítás kötelezı, egyébként az üdülıtulajdonosok támogatásával célszerő. Jó forma az is, ha az üdülıtulajdonosok egyesületet alakítanak, s azzal mőködik együtt az önkormányzat. Az önkormányzatnak jó együttmőködés kialakítására célszerő törekedni az üdülıingatlanok tulajdonosaival, és ehhez a helyileg legcélszerőbb formát indokolt alkalmazni. 56. § (1) Az érintett, egy megyén belüli, egymással határos települési önkormányzatok képviselı-testületei megállapodhatnak területrész átadásáról, átvételérıl, cseréjérıl (a továbbiakban együtt: területrész-átadás). (2) Lakott területrész átadását népi kezdeményezéssel az ott lakó választópolgárok is kezdeményezhetik. (3) Lakott területrész átadásának kezdeményezése esetén az érintett képviselı-testületek együttes ülésen legalább háromtagú, területrész átadását elıkészítı bizottságot választanak települési képviselıkbıl, illetıleg más választópolgárokból. Az elıkészítı bizottság tagjainak több mint felét a lakott területrészen lakó települési képviselık vagy választópolgárok közül kell megválasztani. A bizottság elnökének és tagjainak megválasztásához a képviselı-testületi tagok több mint felének igen szavazata szükséges. (4) Az érintett képviselı-testületek a területrész átadását elıkészítı bizottság javaslata alapján elızetes megállapodást köthetnek az átadandó területrész területérıl és határáról, a vagyon megosztásáról. (5) Lakott területrész átadása esetén az ott lakó választópolgárok - helyi népszavazással kinyilvánított - többségi támogatása szükséges a megállapodáshoz. (6) A képviselı-testületek - az elızetes megállapodásnak megfelelıen - a lakott területrész átadásáról, annak részletes feltételeirıl a helyi népszavazást követıen kilencven napon belül állapodnak meg. Megállapodás hiányában az érintett képviselı-testület keresete alapján a megyei bíróság - soron kívül - dönt. Döntése a megállapodást pótolja. (7) Lakott területrész átadása nem tagadható meg, ha a képviselı-testületek elızetes megállapodást kötöttek, és az átadással a területrész választópolgárainak többsége helyi népszavazás során egyetértett. (8) A külterületi lakott területrész átadására a lakott területrészre vonatkozó szabályokat kell megfelelıen alkalmazni. (9) A települési képviselı-testület minısített többségő határozattal kezdeményezheti, hogy az Országgyőlés a települést a területével határos másik megye területéhez csatolja át. Más megyéhez csatlakozni kívánó település fogadásáról az érintett megye közgyőlése állást foglal. BH2005. 57. A lakott területrész átadásáról kiirt népszavazás sikere esetén az átadó önkormányzat képviselıtestülete a népszavazással érintett lakott területrész átadását nem tagadhatja meg [1990. évi LXV. tv. 56. § (2) bekezdés]. BDT2004. 1076. A községi, városi önkormányzatok mőködési területének alakítása, közigazgatási határaik meghatározása és megváltoztatása önkormányzati hatáskör, amely az érintett önkormányzatok közös döntési jogkörébe tartozik, a települési önkormányzatok képviselı-testületei megállapodásának tárgya. A településrészt átadó és az azt átvevı önkormányzat konszenzusa törvényi felhatalmazás alapján kötött közjogi, közigazgatási megállapodás, amelynek eredményeként földrajzilag megváltozik a települési önkormányzatok mőködési területe. Az ilyen közigazgatási jogi megállapodás a polgári jog eszközeivel nem kényszeríthetı ki, nem támadható, és csak külön jogszabályi rendelkezés alapján vitatható. BDT2003. 884. Lakott területrész esetén a helyi népszavazás eredménye kötelezı az érintett képviselıtestületre. A helyi népszavazás az ügyet érdemben eldönti, ezért amennyiben érvényes és eredményes, a képviselı-testület a meghatározott terület átadását nem tagadhatja meg. Önkormányzati rendszerünkben a települési önkormányzatok közigazgatási területe az érintett képviselıtestületek döntése, megállapodása alapján változhat. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy nincs hivatalból történı területátcsatolás, nincs felsıbb szervnek hatásköre arra, hogy külterületeket, közigazgatási területeket átcsatoljon egyik településtıl másik településhez. Fogalmilag minden községi, városi önkormányzatnak van belterülete és külterülete. A közjogi értelemben használt község, város fogalmához mind a belterület, mind a külterület hozzátartozik. (Közigazgatási hiba folytán kivételesen van néhány község, amelynek nincs külterülete, s van olyan, ahol a szétválás után még nem állapodtak meg a külterület megosztásában.)
A külterület megváltoztatásában, területrész átadásában, átvételében, cseréjében a képviselı-testületek állapodhatnak meg. A községi közös tanácsok idején egyes helyeken volt törekvés arra, hogy a községek egybe épüljenek, egybeépítsék majd egyesítsék a községeket. Így kialakult olyan helyzet is, hogy a belterületek is találkozhatnak, emiatt belterületi részek átcsatolása is felmerülhet. Lakott területrész esetén az ott lakó választópolgárok többségi támogatása szükséges a területrész átcsatolásához. Az önkormányzati törvény ebben is a választópolgárok akaratát tekinti a meghatározónak, amibıl következik, hogy a képviselı-testületnek is ezt kell meghatározónak tekinteni. A törvény azt tekinti természetesnek, hogy a képviselı-testület az adott területen lakók többségi akaratát tiszteletben tartja, s ha azok a másik önkormányzathoz kívánnak tartozni, akkor átadja a területet. A gyakorlatban azonban az elvi követelmény kisebb-nagyobb feszültségekkel, néha huzavonával történik. Lakott területrész átcsatolását kezdeményezheti a képviselı-testület és kezdeményezhetik az ott lakó választópolgárok. Ha a testület kezdeményezi, akkor a testület köteles kérni az ott lakó választópolgárok véleményét és csak azok többségi támogatása esetén dönthet az átcsatolásról. Ha az ott lakó választópolgárok kezdeményezik az átcsatolást, és többségük állásfoglalása támogatja a kezdeményezést, akkor nem tagadható meg a területrész átadása. Ebben az esetben a helyi népszavazás érdemben eldönti az ügyet, ezért az Ötv. külön és magas törvényi feltételt állapít meg a helyi népszavazás eredményességéhez: a választópolgárok többségének (több mint a felének) az igen szavazata szükséges. Az átadásról, átvételrıl a két képviselı-testület állapodik meg. A megállapodáshoz el kell készíteni a pontos területleírást, térképvázlatot. A megállapodásnak ez, továbbá az átcsatolás idıpontja a fı tartalma. A földhivatal a megállapodás, a testületi határozatok alapján jegyzi be a területváltozást. A megállapodásnak lehetnek további részei is. Elıfordulhat például az, hogy éppen közmőfejlesztés történik az adott területen, így a képviselı-testületek megállapodása szükséges a költségek viselésérıl is. Egyes közszolgáltatások rendezése is igényelheti a képviselı-testületek megállapodását. Az Ötv. 56. § (2) bekezdésének második mondata szerinti megállapodást az érintett választópolgárok többségi támogatása, illetve kezdeményezése esetén - az 1999. évi XLI. törvény szerint - az annak kinyilvánításától számított 6 hónapon belül kell megkötni. Megállapodás hiányában bármelyik képviselı-testület keresete alapján a megyei bíróság dönt a vagyoni vitában és az új közigazgatási határvonalról. Lakott területrész átadása, átvétele, cseréje az önkormányzati általános választás napjával történhet. Az errıl szóló megállapodást az önkormányzati általános választás évének április 30-áig kell megküldeni a belügyminiszternek. A Magyar Köztársaság területi beosztásáról az Országgyőlés dönt, a megyehatárok megváltoztatása az Országgyőlés hatáskörébe tartozik. Az önkormányzati törvény lehetıséget ad arra, hogy a települési önkormányzat képviselı-testülete minısített többségő határozattal kezdeményezze a településnek a területével határos másik megyéhez való átcsatolását. A képviselı-testület kezdeményezése a lakosság akaratát fejezi ki, így objektív módon tükrözi a lakosság helyi népszavazás keretében kinyilvánított véleményét. Mint korábban már jeleztük a területszervezési eljárásról szóló törvény 2002. januári módosítását követıen a helyi népszavazás kötelezı kiírását igénylı területszervezési tárgykörök kibıvültek a településnek a területével határos másik megyéhez való átcsatolására irányuló kezdeményezésekkel. Hangsúlyozni kell, hogy ez a helyi népszavazás a döntést tekintve véleménynyilvánító és nem ügydöntı. A döntést az Országgyőlés hozza és arra nézve nem kötelezı a helyi népszavazás eredménye. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a helyi népszavazás eredménye megakaszthatja a javaslatot, vagy éppen erısítheti a kezdeményezést, ami a képviselı-testületre nézve kötelezı, ugyanakkor a hatáskört gyakorló Országgyőlés döntését nem befolyásolja kötelezı érvénnyel. Az érintett megyei önkormányzatok közgyőlései a települési képviselı-testület kezdeményezésének megérkezését követı ülésükön, legkésıbb három hónapon belül állást foglalnak. Állásfoglalásukban részletezik a saját véleményüket a kezdeményezés indokairól. Emellett az átcsatolást kezdeményezı képviselıtestületnek véleményt kell kérnie: - az illetékességi terület változásában érintett állami, rendészeti, közigazgatási szervektıl, - a kistérségi területfejlesztési társulástól, illetve társulásoktól, - azoknak a településeknek az önkormányzataitól, amelyek - a tervek szerint - az alapellátást meghaladó közszolgáltatásokat biztosítják a kezdeményezı önkormányzat lakossága számára. A megkeresett szervek a települési képviselı-testület kezdeményezésének megérkezését követı hatvan napon belül kötelesek állást foglalni. A képviselı-testületi kezdeményezésben az ügy jellegébıl következıen és az elıterjesztı, a döntést hozó meggyızése érdekében részletesen indokolni kell az átcsatolás kezdeményezését, az érveket, ki kell fejteni az indokokat. Bizonyítani szükséges, hogy a másik megyéhez való átcsatolás egyértelmően kedvezıbb a település egészének, a lakosság többségének. Az állami területi beosztás ugyanis ötletszerően nem változtatható, annak
stabilnak kell lenni. Minden megyei szerv kapacitása adott megyei területre, népességszámra méretezett. Megyék közötti átcsatolás jelentıs költségekkel jár. Ettıl még természetesen nem megváltoztathatatlanok a megyehatárok, 1990 óta több község átcsatolása történt. Az átcsatolásnak mindezekhez mérten indokoltnak, a kezdeményezésnek megalapozottnak kell lenni. A kezdeményezı képviselı-testület a befogadó megye közgyőléséhez fordul és kéri annak állásfoglalását. A befogadó megye közgyőlésének állásfoglalása azért szükséges, mert az átcsatolást követıen a megyei önkormányzat egyes megyei önkormányzati közszolgáltatásokról (pl. megyei kórházi ellátás) gondoskodni tartozik az átcsatolt község, város tekintetében is. A befogadó megye közgyőlésének állásfoglalását, a kezdeményezés irataival a megyei közigazgatási hivatal vezetıje terjeszti fel a belügyminiszternek. Ehhez mellékelni indokolt 1:50 000 vagy 1:25 000 méretarányú térképvázlatot, amely mutatja - döntés esetén - a megyehatár megváltozását, a régi, illetıleg az új határvonalat. Az átcsatolásnál állást foglal az átadó megye közgyőlése is. A település a másik megyéhez általában a teljes közigazgatási területével csatolható át. Ettıl eltérı javaslatot akkor lehet tenni, ha az új megyehatár eltérı kialakítását természetes határvonal (folyó, közút, vasúti pálya stb.) indokolja. A kezdeményezést az általános válsztás éve kivételével minden év április 30-áig lehet a belügyminiszterhez felterjeszteni. A Kormány - a belügyminiszter augusztus 30-áig tett elıterjesztése alapján - a helyi kezdeményezést, illetıleg saját kezdeményezését szeptember 30-áig nyújtja be az Országgyőlésnek, amely arról december 31-éig dönt. Az Országgyőlés döntése az országgyőlési képviselık választását érintıen a következı országgyőlési képviselıi általános választás napján, az önkormányzati választást érintıen a következı önkormányzati általános választás napján lép hatályba; errıl az Országgyőlés szükség esetén a területszervezési döntéssel egyidejőleg határoz. 57. § A területváltozás költségeit az a község, város viseli, amelynek javára történt a területátcsatolás. Területváltozásnál költségek jelentkeznek az elıkészítésnél, helyi népszavazásnál, terület-kimutatás és térképvázlat elkészíttetésénél. Bonyolultabb esetben szakértıt is fel lehet kérni, emiatt szakértıi díj is felmerülhet. Mindezeket a költségeket az a község, város viseli, amelynek a javára történt a területátcsatolás. Részben a költségvetési összefüggések, részben a statisztikai adatszolgáltatás, megfigyelés miatt a területváltozás a naptári év elsı napjával lép hatályba. 58. § A község, a város nevét úgy kell megállapítani, hogy ne lehessen összetéveszteni az országban levı más helység nevével. Községegyesítés megszüntetését követıen a község általában az egyesítés elıtti nevét használja. Új községnévrıl a lakossági állásfoglalás elıtt kérni kell a földrajzi nevekben illetékes szerv szakmai véleményét. A település neve nemcsak az elnevezést, az azonosítást, a más településtıl való megkülönböztetést jelenti, de történelmi értékek hordozója is. A település nevét úgy kell megállapítani, hogy az alkalmas legyen az azonosításra, ne legyen összetéveszthetı az országban lévı más település nevével. Nyilvánvalóan nem lehet azonos más település nevével. A korábbi évtizedek egyik hibája, hogy községegyesítések következtében megszőntek önálló községnevek, amelyek pedig történelmünk részei. A községnév pedig az ott élıknek ennél is többet jelent, nem túlzás, hogy gyakran a hazát. A községegyesítések megszüntetésének éppen ezért sokszor az egyetlen valóságos oka az, hogy a régi községnevet szeretnék visszakapni. Célszerőbb lett volna az egyesítés helyett olyan közigazgatási kapcsolat, amelyben a közösség a települési önállósága egyik kifejezıdését, legalább a községnevét megtartotta volna. Éppen ezért mondja ki a törvény, hogy községegyesítés megszüntetését követıen a község általában az egyesítés elıtti nevét használja. Nem minden esetben és nem feltétlenül. Például Nógrádverıcét és Kismarost annak idején Verıcemaros néven egyesítették. Amikor viszont szétváltak, akkor már nem Nógrádverıce néven akartak ismét önálló község lenni, hanem Verıce néven, miután ekkor már Pest megyéhez (és nem Nógrád megyéhez) tartoztak. A településnévnek állandónak kell lenni. Ez nem jelenti azt, hogy a településnév megváltoztathatatlan, de a megváltoztatáshoz alapos indokra van szükség. A névváltoztatásnál kívánatos elkerülni a divatot, az átpolitizálást. Az 52. §-hoz kapcsolódva már volt szó arról, hogy új községnévrıl elızetes szakmai véleményt kell kérni. Ez a szakmai vélemény nemcsak a történelmi, földrajzi értékek védelmét szolgálja, de segít a nyelvhelyesség, a helyes írásmód érvényesülésében is. A nyelvtani, nyelvhelyességi kérdésekben ugyanis ne helyi népszavazás döntsön, hanem a tudomány (éspedig több tudományág) lehet (legyen) az irányadó. A gyakorlat igazolja, hogy a Földrajzinév Bizottság szakmai véleményét a lakosság, a képviselı-testület is elfogadja. A véleményt a helyi népszavazás elıtt kell kérni, s arról a lakosságot tájékoztatni szükséges. Az egyesülés során a községek valamennyi joga és kötelezettsége az új községre, illetıleg a városra száll át. Két település egyesülése esetén lényegét tekintve megszőnik két önkormányzat és az új településen új önkormányzat alakul. Új választási, választópolgári közösség hozza létre a maga önkormányzatát.
59. § A nagyközség a várossá nyilvánítását kezdeményezheti, ha a városi cím használatát fejlettsége, térségi szerepe indokolja. A képviselı-testület a kezdeményezését a helyi önkormányzatokért felelıs miniszter útján terjeszti a köztársasági elnök elé. 60. § A városban mőködı, községekre is kiterjedı illetékességő állami szervek illetékességi területét összehangoltan, a lakosság számára kedvezı módon kell meghatározni. Évszázadokon át a járás volt az egyik állami területi beosztási forma. A járási tagozódást rövid idıre a városkörnyéki beosztás vette át. Mindkettı azt is jelentette, hogy a járásszékhelyen mőködı, községekre is kiterjedı illetékességő állami szervek illetékessége a járásra (városkörnyékre) terjedt ki. Egyes szervek illetékessége alkalmasint több járást vagy városkörnyéket fogott át. Önkormányzati rendszerünkben nincs ilyen vagy ehhez hasonló állami területi beosztás. Nem változott azonban az, hogy a városokban több olyan állami szerv (bíróság, ügyészség, rendırség, földhivatal stb.) van, amelynek illetékessége a községekre is kiterjed. A felgyorsult várossá nyilvánítás miatt városaink mintegy felében nincs bíróság, ügyészség, rendırség, földhivatal stb., így a városok mintegy fele nemcsak községekre, de más városokra is kiterjedı illetékességgel bír. Hozzá tartozik ehhez még, hogy ezeknek az állami szerveknek az illetékességi területét más-más központi szerv határozza meg. Ebben a helyzetben nagyon fontos törvényi alapelv az, hogy a városokban mőködı, községekre is kiterjedı illetékességő állami szervek illetékességi területét összehangoltan,a lakosság számára kedvezı módon kell meghatározni. Ne forduljon elı az, hogy amikor a községi állampolgár az ügyét intézni akarja, akkor esetleg három városba is el kell mennie. Fontosak természetesen az egyes szervek szakmai, gazdaságossági szempontjai, nem lehet például minden városban bíróság, ügyészség. (Ennek sem személyi, sem tárgyi feltételei nem teremthetık meg.) A törvénynek viszont alapvetı követelménye, hogy hangolják össze, egyeztessék a különbözı szervek illetékességi területét, s amikor többféle lehetıség van, akkor a lakosság számára kedvezı megoldást kövessék. A legutóbbi hatáskörtelepítések még fokozottabban állítják elıtérbe az összehangolás igényét. A szaktörvények egyes gyámügyi, illetıleg építéshatósági hatásköröket a városoknak (jegyzınek, ügyintézınek) úgy adtak, hogy azokat a városokon kívül, a Kormány által kijelölt területen, a községekre kiterjedı illetékességgel látnak el. Az okmányirodákat is hasonló módon alakították ki. Ezeket az illetékességi területeket az elızıekkel is összehangoltan, a lakosság számára kedvezıen szükséges megállapítani.
VI. fejezet A MEGYEI JOGÚ VÁROS 61. § (1) Az Országgyőlés - a képviselı-testület kérelmére - az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú várost megyei jogú várossá nyilváníthatja. A megyeszékhely város megyei jogú. A megyei jogú város települési önkormányzat, és területén - megfelelı eltérésekkel - saját hatásköreként ellátja a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is. (2) A megyei jogú város képviselı-testülete a közgyőlés. (3) A megyei jogú városban a közgyőlés kerületeket alakíthat, és kerületi hivatalokat hozhat létre. (4) A megyei jogú város kerületi hivatalának vezetıje az elöljáró, aki a megyei jogú város polgármesterének a felhatalmazása alapján gyakorolja a polgármestert megilletı egyes hatósági jogköröket. (5) A megyei jogú város közgyőlése kinevezi a kerületi hivatalok vezetıit, továbbá a kerület területén megválasztott képviselıkbıl kerületi képviselı-testületet hozhat létre. BH2005. 224. Nincs jogi akadálya annak, hogy a közhasznú társaság felügyelı bizottsági tagja legyen annak a települési önkormányzatnak a képviselıje, amely önkormányzat a közhasznú társaság tagja [1997. évi CLVI. tv. 7. § (1)-(2) bek., 8. § (2) bek. a) pont; 1990. évi LXV. tv. 9. §, 61. §; 1959. évi IV. törvény 57. § (2) bek., 59. § (2) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. 18. § (1) bek.]. 1. Az 1990-ben elsı ízben megállapított törvényi feltételek alapján az ötvenezernél több lakosú városok kérelmére az Országgyőlés húsz várost megyei jogú várossá nyilvánított. Ezek két kivétellel a megyeszékhelyek, rajtuk kívül pedig Dunaújváros, Hódmezıvásárhely, Nagykanizsa és Sopron. Két megyeszékhely város (Salgótarján, Szekszárd) akkor - a csekélyebb lakosságszáma miatt - nem kaphatott megyei jogot. A megyeszékhely városok szerepe, intézményhálózata alapján azonban az elsı önkormányzati ciklus után indokolttá vált, hogy - kiterjedt térségi funkciójukra tekintettel - kapja meg valamennyi megyeszékhely a megyei városi jogot. Így Salgótarján és Szekszárd, mint megyeszékhelyek 1994-ben a törvény erejénél fogva megyei jogú városi címet nyertek el.
Az 1994. évi Ötv. módosítás kiegészítı szabálya tehát az, hogy minden megyeszékhely város - ex lege - megyei jogú. További törvényi feltétel a nem megyeszékhely városok tekintetében az ötvenezernél nagyobb lakosságszám. Az ilyen adottságú városoknál az is követelmény, hogy a megyei jogú várossá nyilvánítást a képviselı-testület kérelmezze, végezetül pedig még az, hogy az ötvenezernél nagyobb lakosságszámú várost a képviselı-testület kérelmére - az Országgyőlés megyei jogú várossá nyilvánítsa. A mérlegelési lehetıség a kérelem elıterjesztése tekintetében az érintett város oldalán, a mérlegelési jog pedig a döntéshozatalt illetıen az Országgyőlés oldalán áll fenn. A nem megyeszékhely város, amelynek a lakosságszáma meghaladta az ötvenezret képviselı-testülete útján mérlegeli, rendelkezésre állnak-e azok az intézményi feltételek, amelyek alkalmassá teszik a várost arra, hogy területén ellássa - saját hatáskörként - a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is. Ez felöleli a megyék által biztosított magasabb szintő körzeti közszolgáltatásokat, amelyeket a megyei jogú városi címre pályázók maguk lesznek kötelesek ellátni. A cím birtokában már nem igényelhetik a megyétıl azt, hogy helyettük mégis a megyei önkormányzat teljesítsen közszolgáltatást, mert esetleg késıbb kiderül, hogy rosszul mérték fel teherbíró képességüket. A megyei jogú városi cím tehát elsısorban a kötelességteljesítés tekintetében jelent többletet, hiszen e városnak önmagának kell gondoskodnia például a középfokú oktatási intézmények fenntartásáról, a könyvtári szolgáltatásról, a levéltár mőködésérıl, a társadalombiztosítás finanszírozása mellett a kórházi és a rendelıintézeti szakellátásról, a szociális és egyes gyermekvédelmi feladatok ellátásáról. Ezeket a feladatokat (intézményeket) a megyei jogú város - más városoktól eltérıen - nem adhatja át a megyei önkormányzatnak. Természetesen a megyei önkormányzattal megállapodhat a feladat megosztásában is. Másrészt ugyanezeket a szempontokat mérlegelnie kell az Országgyőlésnek is. Meg kell ítélnie ugyanis azt, hogy a megyei jogú városi címet kérelmezı város rendelkezik-e térségi vonzóerıvel, képes-e teljesíteni a saját területén a középfokú közszolgáltatásokat. Csak, ha minderrıl meggyızıdött a parlament, akkor nyilvánítja a kérelmezı várost megyei jogú várossá, ellenkezı esetben joga van a kérelmet elutasítani. Mindezeket az elıfeltételeket természetesen a belügyminiszternek is vizsgálnia kell a döntés-elıkészítés szakaszában. A belügyminiszter készíti elı az Országgyőlés és a köztársasági elnök döntési hatáskörébe tartozó elıterjesztéseket [Ötv. 96. § a)], így javaslatában ki kell térnie a jelzett intézményi feltételekre, a szükséges pénzügyi helyi erıforrások megteremtésének lehetıségére. A megyei jogú városoknak városonként nem azonos tárgykörben és mélységben ugyan, de jellemzıen - a megyei közgyőléssel is együttmőködve - a következı feladatok teljesítésével kell számolniuk: - a középfokú oktatás (helyenként több országos beiskolázású oktatási intézmény fenntartása is) mőködtetése és fejlesztése, - a nemzetiségi nyelvő középiskolai oktatás, - a diákotthoni ellátás, - a felnıttek alap- és középfokú oktatása, - a mővészeti oktatás, - a könyvtári és a levéltári szolgáltatás, - esetenként a színház, a szabadtéri játékok, szimfonikus zenekar fenntartása, - közmővelıdési intézmény, ifjúsági- és gyermekház mőködtetése, - sportlétesítmények fenntartása, a testedzési igények kielégítése, a testnevelés, a diáksport, a szabadidı-, a verseny-, és az élsport, a természetjárás, a turizmus feltételeinek biztosítása, - a távhıszolgáltatás, a kéményseprıi szolgáltatások, a közfürdık mőködtetése, - kórház-rendelıintézet mőködtetése, drogcentrum szervezése, - nevelıotthonok, csecsemıotthonok, speciális szociális otthonok szervezése. 2. A megyei jogú város közgyőlése dönthet kerületek alakításáról (1994. évi változás a törvényben, hogy e kerületek nem önálló jogi személyek) és azokban a polgármestert megilletı egyes államigazgatási hatáskörök gyakorlására kerületi hivatalokat hozhat létre. Ez egyelıre csak elvi törvényi lehetıség. A kerületben egyébiránt a településrészi önkormányzathoz hasonlítható képviselı-testület mőködhet, amely a kerület területén megválasztott képviselıkbıl tevıdik össze. A kerületi hivatal (hivatalok) vezetıje - az elöljáró - kinevezése a megyei jogú városi közgyőlés hatáskörébe tartozik. Miután az elöljáró funkcióit a törvény a polgármesteri államigazgatási (szők körő) hatósági jogkörök gyakorlásához köti, ebbıl az következik, hogy elöljáró csak választott kerületi képviselı lehet. Úgy véljük, elvileg nincs akadálya annak sem, hogy a megyei jogú városi jegyzı által gyakorolható hatósági hatásköröket a kerületi hivatal megkapja, így az ügyintézés az állampolgárokhoz közelebb kerüljön és a kerületi hivatalhoz kihelyezett köztisztviselı meghatározott körben a jegyzıtıl származtatott kiadmányozás jogot kapjon.
61/A. § A megyei jogú városi és a megyei közgyőlés egyeztetı bizottságot hoz létre a közös feladatokban való együttmőködés elıkészítésére és összehangolására. A bizottság tíztagú, a tagokat fele-fele arányban a megyei jogú városi, illetıleg a megyei közgyőlés választja. A bizottság megállapítja szervezetének és mőködésének részletes szabályait. A bizottság elnöki tisztségét - megállapodás szerint - felváltva a megyei jogú város polgármestere, illetve a megyei közgyőlés elnöke látja el. Az egyeztetı bizottság a munkájába más érintett megyék képviselıit is bevonhatja. Bármelyik fél napirendet is tartalmazó javaslatára az egyeztetı bizottságot 15 napon belül össze kell hívni. Szükséges volt - különösen a két önkormányzati szint (megyei-megyei jogú városi) közötti közjogi kapcsolat 1990-1994. között hiánya miatt - a törvényalkotás útján - intézményesíteni a megyei jogú városok és a megyei önkormányzatok együttmőködését az egymást kölcsönösen érintı feladatok teljesítésének elımozdítására. Az együttmőködés biztosítékaként törvény elıírta egyeztetı bizottság megalakítását. Eszerint a megyei jogú város és a megyei közgyőlés egyeztetı bizottságot köteles létrehozni a közös feladatokban való együttmőködés elıkészítésére és összehangolására. A bizottság tíz tagú, a tagokat fele-fele arányban a megyei jogú város, illetıleg a megyei közgyőlés választja meg. A bizottság maga állapítja meg szervezetének és mőködésének részletes szabályait. A bizottság elnöki tisztét felváltva a megyei jogú város polgármestere, illetve a megyei közgyőlés elnöke látja el. Önállóan állapodnak meg az elnöklés sorrendjében, a váltási periódusban. Azokban a megyékben, amelyek illetékességi területén két megyei jogú város van, két egyeztetı bizottságot hoznak létre, hiszen más-más azoknak a feladatoknak a jellege, témaköre és tartalma, amelyekben a megyei közgyőléssel kölcsönös együttmőködést alakítanak ki. Az egyeztetı bizottság a munkájába más, a közös feladattal érintett megyék képviselıit is bevonhatja. Az egyeztetı bizottság szervezete és mőködése önállóságát korlátozó egyedüli törvényi szabály: az egyeztetı bizottságot kötelezı összehívni 15 napon belül, ha arra bármelyik fél a napirendet is tartalmazó javaslatokat tesz. Egyes ágazati törvények az egyeztetı bizottságnak külön feladatokat adhatnak. Ilyen például a települési önkormányzatokkal egyeztetett környezetvédelmi program elkészítése, elızetes véleménynyilvánítás a települési önkormányzati környezetvédelmi programokról, illetve azok megalkotásának kezdeményezése [1995. évi LIII. törvény 46. § (3)]. A megyei- és a megyei jogú városi közgyőlésnek gyakorlati együttmőködése érdekében - különösen amiatt, hogy a megyei jogú városoknak nincs képviseletük a megyei közgyőlésben - indokolt olyan keretmegállapodásokat kötni, amelyek az együttmőködés céljait határozzák meg. Ágazati tartalmú együttmőködési területek lehetnek különösen: - a tudományos, mővészeti, kulturális élet támogatásával kapcsolatos együttmőködés megvalósítása, közös rendezvények összehangolás, kölcsönös támogatása (pl. nemzetiségi napok, megyei diáknapok); - nemzetközi kapcsolatok összehangolása, a delegációk fogadásáról, programjairól történı kölcsönös megállapodás; - nemzeti ünnepek alkalmával tartandó megemlékezések egyeztetése, közös pályázatok elkészítése; - munkahelyteremtı és vállalkozási lehetıségek feltárása, a nemzetközi kapcsolatokból fakadó vállalkozói együttmőködések hasznosítása; - az új szolgáltatási formák bevezetésének elterjesztése, speciális szolgáltató szervek létrehozása és fejlesztése; - az épített és természeti környezet védelmével összefüggı regionális koncepciók egyeztetése, a feladatok végrehajtásának koordinálása; - a turizmussal összefüggı szervezı és propaganda tevékenység egyeztetése, a terület idegenforgalmi lehetıségeinek feltárása és hasznosítása; - a közigazgatási informatika területén történı együttmőködés megvalósítása. Az együttmőködés megvalósításának formájaként a következık ajánlhatók: - az önkormányzatok képviselı-testületei (közgyőlései) évente egy alkalommal, illetve szükség szerint együttes testületi ülést tartanak; - testületi üléseken kölcsönös részvételi lehetıséget biztosítanak tanácskozási joggal, a kölcsönös érdeklıdésre számot tartó napirendeket egyeztetik; - bizottságok együttmőködése, egyes feladatokra közös vagy eseti bizottságok létrehozása; - az önkormányzatok tisztségviselıi és az önkormányzati hivatalok vezetıi között szakmai információk és tapasztalatcserék, valamint az együttmőködés helyzetének és a további feladatok meghatározásának rendszeres áttekintése.
VII. fejezet
A FİVÁROS Általános rendelkezések 62. § (1) A fıváros önkormányzatára - a fıvárosnak az országban betöltött különleges szerepére és sajátos helyzetére figyelemmel - e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A fıváros kétszintő önkormányzata (a továbbiakban: a fıváros önkormányzati rendszere) a fıváros és kerületei önkormányzataiból áll. (3) A fıváros képviselı-testülete a fıvárosi közgyőlés. (4) A fıvárosi közgyőlés ülésén a fıvárosi közgyőlés szervezeti és mőködési szabályzatában meghatározott módon, tanácskozási joggal vesz részt a kerületi képviselı-testület által megbízott kerületi küldött. (5) A kerületben polgármestert, a fıvárosban fıpolgármestert választanak. A fıvárosi közgyőlés - tagjai sorából titkos szavazással - fıpolgármester-helyetteseket választhat. (6) A fıvárosi kerületi képviselı-testület hivatalát a jegyzı, a fıvárosi közgyőlés hivatalát (a fıpolgármesteri hivatalt) a fıjegyzı vezeti. A fıvárosi közgyőlés - a 36. § (1) bekezdésében foglalt szabályok szerint - több aljegyzıt is kinevezhet. (7) A kerületi képviselı-testület a 28. § szabályai szerint városrészi önkormányzatot hozhat létre. Több kerületi képviselı-testület közösen is létrehozhat városrészi önkormányzatot. A fıvárossal 1950. január 1-jén egyesített, korábban önálló településen kötelezı a városrészi önkormányzat létrehozása, ha az érintett választópolgároknak a helyi népszavazás szabályai szerint érvényes és eredményes népszavazása a városrészi önkormányzat létrehozása mellett foglalt állást. (8) A fıvárosi közgyőlés rendeletével átruházhatja bizottságára, a fıpolgármesterre a 9. § (4) bekezdés szerinti intézménye vezetıinek választását, kinevezését, megbízását [10. § b) pontja]; a fıvárosi közgyőlés és a kerületi képviselı-testület bizottságára átruházhatja a 10. § l) pontjában foglalt hatáskörét. (9) Ha a fıvárosban fıvárosi kisebbségi önkormányzat alakul, a fıvárosi közgyőlés köteles megalakítani kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottságát, amelynek munkájában a fıvárosi kisebbségi önkormányzat elnöke állandó tanácskozási joggal vesz részt. Általános rendelkezések A fıváros önkormányzati rendszere kétszintő: a fıváros és kerületei önkormányzataiból áll. A fıvárosi és kerületi önkormányzatok - az Ötv. 6. §-ára is figyelemmel - települési önkormányzatok. A települési önkormányzatokra vonatkozó alapvetı szabályokat a törvény II. fejezete tartalmazza. A fıvárosnak az országban betöltött különleges szerepe és sajátos helyzete, a település nagyságából adódó kétszintő önkormányzati rendszere az általánostól eltérı szabályozást igényel. Az eltérı szabályokat a törvénynek a VII. fejezete tartalmazza. Erre utal a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a fıváros önkormányzatára az Ötv. rendelkezéseit a VII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A törvénynek a fıváros kétszintő önkormányzatként történı meghatározása nem jelent hierarchikus viszonyt, nem jelent alá- és fölérendeltséget. Mind a fıvárosi, mind pedig a kerületi önkormányzatok alapjogaik tekintetében egyformák, az Alkotmányban és törvényben meghatározott alapjogaik egyenlık. Feladat- és hatásköreik tekintetében van közöttük eltérés. A fıváros kiterjedése és lakosságszáma miatt indokolt, hogy kerületekben lássák el a lakosság alapszükségleteinek kielégítését, valamint a hivatali szervezet által a lakosságot közvetlenül érintı hatósági feladatokat. Budapest közigazgatási területérıl és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény szerint a fıváros 23 kerületre tagolt. E törvény megállapítja az egyes kerületek számát és közigazgatási határait. A fıvárosi kerületi képviselı-testületek a Szervezeti- és Mőködési Szabályzatban határozzák meg a kerület elnevezését. Minden kerület választópolgárait megilleti az önkormányzáshoz való jog, amelyet az általuk választott képviselı-testület útján gyakorolnak. Az eltérı sajátosságok és a két szint indokolja, hogy a törvény megkülönböztetést tegyen az egyes önkormányzati szervek megnevezését illetıen. Meghatározza az Ötv., hogy a fıváros képviselı-testülete a Fıvárosi Közgyőlés. A kerületek vonatkozásában eltérést nem jelez a törvény, ezért az általános szabályok szerint a kerületi önkormányzati feladatokat - más települési önkormányzatokhoz hasonlóan - a képviselı-testület látja el. A fıváros önkormányzati rendszerében meghatározó szerepe van a Fıvárosi Közgyőlésnek mind a település mőködıképességének biztosításában, mind a nagyvárosi funkciók ellátásában. A Fıvárosi Közgyőlés tagjainak választásáról a helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény rendelkezik. E törvény szerint Budapest Fıváros Közgyőlésének 66 tagját a választópolgárok közvetlenül, listákon választják. A Fıvárosi Közgyőlés ülésein a közgyőlés tagjain kívül a törvény rendelkezése alapján tanácskozási joggal vesznek részt a kerületi képviselı-testület által megbízott kerületi
küldöttek. A kerületi küldötteket a kerületi képviselı-testületek választják. A törvény külön rendelkezése hiányában nem képviselı-testületi tag is választható, de a feladat-ellátást - a kerületi önkormányzati érdekképviseletet - a települési képviselı jobban tudja képviselni. A Fıvárosi Közgyőlés elnöke a fıpolgármester, akit a fıváros választópolgárai közvetlenül választanak. Fıpolgármesternek megválasztható minden magyar állampolgár, akinek választójoga van és nincs olyan tisztsége, ami a polgármesteri megbízatással összeférhetetlen. Fıpolgármester az a jelölt lesz, aki a választópolgároktól a legtöbb érvényes szavazatot kapta. A fıpolgármester fıállásban tölti be a tisztséget. A fıpolgármester foglalkoztatási jogviszonya a Fıvárosi Közgyőlés és a fıpolgármester között választással létrejövı, sajátos közszolgálati viszony, melyre vonatkozó szabályokat a díjazásra, valamint a fegyelmi és kártérítési felelısségre vonatkozó rendelkezésekkel együtt a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseirıl és az önkormányzati képviselık tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény tartalmazza. A fıpolgármester munkájának a segítésére a Fıvárosi Közgyőlés a fıpolgármester javaslatára fıpolgármesterhelyetteseket választ. A törvény rendelkezése alapján a fıpolgármester-helyetteseket - az alpolgármesterhez hasonlóan - a testület saját tagjai sorából választja. Kötelezı rendelkezés a titkos szavazás, - és az általános szabályokból következıen - a választáshoz minısített többség szükséges. Utalnunk kell az Ötv. 103. § (1) bekezdés a) pontjára, melybıl következıen a fıpolgármester-helyettesek vonatkozásában, hasonlóan az alpolgármesterekhez, a megyei közgyőlés elnökéhez és alelnökeihez, a választás joga nem foglalja magába a visszahívás jogát. Így a fıpolgármester-helyettesek sem hívhatók vissza, megbízatásuk a Fıvárosi Közgyőlés megbízatásának idejére szól. A fıpolgármesterre és helyetteseire is alkalmazni kell a polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat. Ugyancsak azonos eljárással, keresetben kérhetı a bíróságon a sorozatos törvénysértı tevékenységet folytató vagy mulasztó fıpolgármester, illetve fıpolgármester-helyettesek tisztségének megszüntetése. Erre az Ötv. 103. § (2) bekezdésében foglalt utalásból következtethetünk. A kerületi képviselı-testület hivatala a polgármesteri hivatal, melyet a jegyzı vezet, a Fıvárosi Közgyőlés Hivatalát (a Fıpolgármesteri Hivatalt) a fıjegyzı vezeti. Helyettesítésére, munkájának segítésére a Közgyőlés aljegyzıt nevez ki. Eltérést jelent a települési önkormányzatokra vonatkozó általános szabálytól, hogy a Fıvárosi Közgyőlés több aljegyzıt is kinevezhet. Ezt a feladatok összetettsége, nagysága, a Fıpolgármesteri Hivatal létszáma indokolja. Fıjegyzıvé - valamint a fıjegyzı helyettesítésére aljegyzıvé - az nevezhetı ki, aki az általános köztisztviselıi alkalmazási feltételeken kívül állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazda képesítéssel rendelkezik és közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett. Ez a képesítési elıírás a jegyzıi, körjegyzıi képesítési elıírásokhoz képest két eltérést is tartalmaz. Lehetıvé teszi a Közgyőlésnek az okleveles közgazda képesítéssel rendelkezı pályázó kinevezését is, amely a jegyzıi kinevezéshez nem jelent megfelelı képesítést. Ugyanakkor csak az állam- és jogtudományi doktori oklevéllel rendelkezı pályázó minısül képesítettnek. Fıjegyzıvé ugyanis nem nevezhetı ki az igazgatásszervezıi diplomával rendelkezı Államigazgatási Fıiskolát végzett pályázó. A jegyzıi kinevezésre megállapított eljárási szabályokat itt is érvényesíteni kell. A kinevezés pályázat alapján történik, a határozathozatalhoz minısített többség szükséges. Az általánostól eltérı rendelkezés vonatkozik a városrészi önkormányzatok létrehozására, amelyek egyébként az Ötv. 28. §-ában foglaltak szerint hozhatók létre. Városrészi önkormányzatot a kerületi önkormányzat képviselı-testülete alakíthat. A Fıvárosi Közgyőlésnek ilyen hatásköre nincs. Fıvárosi sajátosság, hogy nemcsak egy képviselı-testület hozhat létre a kerületen belül kialakítva, hanem több kerületi képviselı-testület közösen is létrehozhat városrészi önkormányzatot. Kötelezettséget is megfogalmaz a kerületi képviselıtestületek részére a törvény a városrészi önkormányzatok létrehozását illetıen e §-ban meghatározott feltételek megléte esetén. Az általános rendelkezésektıl eltérı szabályt állapít meg a törvény a Fıvárosi Önkormányzatra a hatáskörök átruházása tekintetében is. Az eltérés két hatáskört illetıen mutatkozik meg. Nevezetesen a 9. § (4) bekezdése szerinti intézmények vezetıinek választását, kinevezését, megbízását, valamint a 10. § l) pontjában foglalt hatáskört illetıen. Az intézmények vezetıinek választását, kinevezését, megbízását a Fıvárosi Közgyőlés átruházhatja, tehát ez a Fıvárosi Közgyőlésnél nem minısül át nem ruházható hatáskörnek. Lényeges szempont, hogy az átruházás rendeletben történhet. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy a hatáskört a bizottságoknak, valamint a fıpolgármesternek adhatja át a Közgyőlés. A hatáskör átruházhatóságának indoka, hogy a Fıvárosi Közgyőlés olyan sok intézményt tart fenn és mőködtet, hogy a vezetıi megbízással járó munkáltatói jogkörök gyakorlása a Közgyőlésnél formális lenne, ezért egyszerőbb az ágazatilag illetékes bizottságokra e hatásköröket átruházni. A fıvárosi önkormányzati rendszert érintı másik eltérés a 10. § l) pontban foglalt hatáskört érinti. A véleménynyilvánítást olyan ügyben, amelyben a törvény az érdekelt önkormányzat álláspontjának a kikérését írja elı, mind a Fıvárosi Közgyőlés, mind pedig a kerületi
képviselı-testületek átruházhatják. Ez más települési önkormányzatnál a képviselı-testület át nem ruházható hatásköre. A hatáskör-átadás csak bizottság részére történhet és a rendeleti formát a szabályozásra a törvény kimondja.
A helyi önkormányzati feladat- és hatásköröknek a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztása 63. § (1) A fıváros és a fıvárosi kerület törvényben meghatározott önálló feladat- és hatáskörő települési önkormányzat. A fıvárosi kerületi önkormányzat - törvény keretei között - önállóan gyakorolja a települési önkormányzatokat megilletı feladat- és hatásköröket. A kerületi önkormányzat mőködési területén köteles gondoskodni az óvodai nevelésrıl, az általános iskolai nevelésrıl és oktatásról, egészségügyi és a szociális alapellátásról, valamint feladatkörében az egészséges ivóvízellátásról, a helyi közutak fenntartásáról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülésérıl. (2) A fıvárosi önkormányzat ellátja azokat a kötelezı és önként vállalt helyi, települési önkormányzati feladat- és hatásköröket, melyek a fıváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik, valamint amelyek a fıvárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak, e körben rendeletalkotási jog illeti meg. Az önkormányzati feladat- és hatáskört megállapító törvény - az (1) bekezdésnek megfelelıen - meghatározza, hogy az a fıvárosban a fıvárosi, illetve a kerületi önkormányzat feladata, hatásköre. (3) A kerületi képviselı-testület a mőködési területén, illetve a kerületi képviselı-testületek egyike vagy a képviselı-testületek társulása több kerületre kiterjedıen - az érintett képviselı-testületekkel és a fıvárosi közgyőléssel kötött megállapodás alapján - átvállalhatja a fıvárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó közszolgáltatás szervezését. (4) A közgyőlés saját feladat- és hatáskörében megállapodás alapján feladat- és hatásköröket adhat át a kerületi önkormányzatnak. A közgyőlés az átadott feladat- és hatáskörök arányában az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket köteles a kerületi önkormányzatnak, illetve azok társulásainak biztosítani. (5) A feladat átadás-átvétel feltételeit és kezdı idıpontját megállapodásban kell rögzíteni; a megállapodás határozott idıtartamra is vonatkozhat. KGD2004. 130. A Fıvárosi Önkormányzat üzemeltetésébe - a tulajdonában lévı közutakon túl - csak a területi önkormányzatok tulajdonában lévı tömegközlekedés által igénybe vett utak tartoznak (1988. évi I. törvény 2. §, 33. §, 47. §, 1990. évi LXV. törvény 63. §, 63/A. §). A törvénynek a 63-63/A. §-a a helyi önkormányzati feladat- és hatásköröknek a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztását tartalmazza. Erre azért van szükség, mert mindkét önkormányzat települési önkormányzat, így az általános szabályozás a sajátosságokra tekintettel nem alkalmazható. Az Ötv. e fejezetében foglaltak alapján a feladat- és hatásköröknek a Fıvárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztása alapvetıen eltér a települési önkormányzatok és a megyei önkormányzatok közötti feladat- és hatáskör megosztástól. Ebbıl következıen a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok jogállása is különbözik más helyi önkormányzatok jogállásától. Ez a jogállásbeli különbségtétel a fıvárosnak az országban betöltött különleges helyzetébıl, valamint abból a ténybıl következik, hogy a fıváros egésze alkot egy természetes földrajzi egységet, egy települést. A fıvárosnak ez a sajátos helyzete tükrözıdik az Alkotmányt 42. §-ában is, amely a helyi önkormányzáshoz való jog meghatározása során a települések között és egy egységhez tartozóként említi a fıvárost és kerületeit. A fıváros egy település, amelyen belül - a település nagyságára, funkciójára tekintettel - több önkormányzat, kétszintő önkormányzati rendszer mőködik, amelyre a települési és megyei önkormányzatok közötti feladat- és hatáskör-megállapítás elveit analóg módon alkalmazni nem lehet. Vannak ugyanis olyan települési önkormányzati feladat- és hatáskörök, amelyek amiatt, mert a fıváros egészét, illetıleg több kerületet érintenek, nem utalhatók a kerületi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe, ezért a törvény a más települések esetén, a települési önkormányzatot megilletı feladat- és hatásköröket is meg kell, hogy ossza a fıváros és a kerületi önkormányzatok között. Erre tekintettel az Ötv. 63. §-ának (1) bekezdésében mind a fıvárosi, mind kerületi önkormányzatokat települési önkormányzatként határozza meg. Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az Alkotmányban szabályozott önkormányzati alapjogok természetét. Az 56/1996. (XII. 12.) AB határozatban is rámutatott arra, hogy az önkormányzatokat az egyes alapjogok körében megilletı autonómia nem feltétlen és korlátlan. A törvényhozót az Alkotmányban szabályozott önkormányzati alapjogok annyiban korlátozzák, hogy azokat nem vonhatja el, nem állapíthat
meg olyan mértékő korlátozásokat, amelyek valamely önkormányzati alapjog tartalmának kiüresedéséhez, tényleges elvonásához vezetnek. Az Alkotmány kimondja, hogy az önkormányzatok az Alkotmány 44/A. §-ában szabályozott alapjogai egyenlıek, a kötelezettségeik azonban eltérıek lehetnek, és ezzel maga ad lehetıséget arra, hogy a helyi önkormányzatok egyes típusai esetén a törvény eltérıen rendelkezzen a helyi önkormányzás körébe tartozó feladat- és hatáskörök megosztásáról. A törvény 63. § (1) bekezdésében konkrétan meghatározza azokat az alapfeladatokat, amelyek biztosítása a kerületi önkormányzatok feladata. A kerületi önkormányzat mőködési területén köteles gondoskodni az óvodai nevelésrıl, az általános iskolai nevelésrıl és oktatásról, egészségügyi és szociális alapellátásról, valamint feladatkörében az egészséges ivóvízellátásról, a helyi közutak fenntartásáról, továbbá a nemzeti- és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülésérıl. Az elsı három feladatkör teljes egészében a kerületé, míg az utóbbi három feladatkör vonatkozásában megoszlik a feladat-ellátási kötelezettség a kerületi képviselı-testület, valamint a Fıvárosi Közgyőlés között. Az egészségügyi alapellátás körében a kerületi önkormányzat gondoskodik a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról, a fogorvosi alapellátásról, az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról, védınıi ellátásról és az iskola-egészségügyi ellátásról. A szociális alapellátás körében a kerületi önkormányzat szociális rászorultság esetén a jogosult számára idıkorúak járadékát, munkanélküliek jövedelempótló támogatását, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg. A szociális alapellátás körébe tartozó személyes gondoskodás keretében a kerületi önkormányzat gondoskodik az étkeztetés, házi segítségnyújtás és családsegítés feladatai megoldásáról. Nem tartozik - a minden települési önkormányzat kötelezı feladatától eltérıen - a köztemetı fenntartása és a közvilágítás biztosítása a kerületi önkormányzatok hatáskörébe, ezekrıl a Fıvárosi Önkormányzat gondoskodik. A törvény 63. §-a (2) bekezdése rendezı elvként rögzíti, hogy a Fıvárosi Önkormányzat látja el azokat a kötelezı és önként vállalt helyi települési önkormányzati feladatokat és hatásköröket, amelyek a fıváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érintik. Ugyancsak a Fıvárosi Önkormányzat látja el azokat a feladatokat, amelyek a fıvárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak. Kimondja a törvény, hogy feladat- és hatáskör megállapításnál a jogalkotó köteles meghatározni, hogy azt a fıvárosi, illetve a kerületi önkormányzatnak kell-e ellátnia. A törvény biztosítja a kerületi képviselı-testületeknek, hogy a Fıvárosi Önkormányzattól a közszolgáltatás szervezését mőködési területére vonatkozóan átvállalják. Ez megállapodás megkötésével történik, tehát a kerületi képviselı-testület, illetve képviselı-testületek szabad elhatározásból, önálló partnerként vesznek részt a megállapodás megkötésénél. Ugyancsak biztosítja az elıbbivel összhangban a Fıvárosi Közgyőlésnek a törvény azt a jogot, hogy feladat- és hatásköröket megállapodás alapján átadjon. Rendelkezik arról egyidejőleg a törvény, hogy az átadott feladat- és hatáskörök ellátásához, gyakorlásához az anyagi feltételeket biztosítani kell. Ennek hiányában a feladat- és hatáskör nem látható el megfelelı színvonalon. 63/A. § A fıvárosi önkormányzat feladat- és hatásköre különösen a) meghatározza a fıváros városfejlesztési és városrehabilitációs programját, valamint általános rendezési tervét, megalkotja Budapest városrendezési szabályzatát; rendeletében védetté nyilvánítja a fıváros városképe, történelme szempontjából meghatározó épített környezetét, különös tekintettel a világörökség részévé nyilvánított épületekre, építményekre és területekre, szabályozza ezen védett értékek fenntartásának, felújításának, karbantartásának feltételeit; b) ellátja a lakásgazdálkodással kapcsolatos feladatokat, ennek keretében: elkészíti a lakásépítési és lakásrehabilitációs tervet és összehangolja megvalósítását; meghatározza a lakásépítés támogatásának rendszerét, létrehozza az önkormányzati tulajdonú lakásokra vonatkozó lakbérövezeteket, dönt a lakbérmegállapítás és a lakásfenntartási támogatás elveirıl, szabályozza az önkormányzati lakáshoz jutás és az önkormányzati tulajdonú lakások cseréjének feltételeit; c) gondoskodik a katasztrófamegelızés és -elhárítás önkormányzati feladatainak ellátásáról; d) gondoskodik az egy kerületet meghaladó víz-, egészséges ivóvíz-, gáz-, távhıszolgáltatási, vízrendezési, szenny- és csapadék-vízelvezetési, szennyvíztisztítási feladatokról, közremőködik a fıváros energiaellátásának, közvilágításának biztosításában; gondoskodik a fıváros ár- és belvízvédelmérıl, ennek körében különösen a fıváros ár- és belvízvédelmi létesítményei fenntartásáról, fejlesztésérıl; e) gondoskodik a hulladékártalmatlanítás önkormányzati feladatainak ellátásáról; biztosítja a településtisztaságot, gondoskodik a települési kommunális szilárd és folyékony hulladék győjtésérıl, elhelyezésérıl, ártalmatlanításáról és hasznosításáról, kijelöli az elhelyezéshez szükséges lerakóhely területét; f) kijelöli a köztemetık létesítésére, bıvítésére alkalmas területet, gondoskodik a tulajdonát képezı köztemetık fenntartásáról, üzemeltetésérıl;
g) ellátja a fıváros tömegközlekedési és forgalomtechnikai feladatait, kijelöli a fıútvonalakat, a tömegközlekedés által igénybe vett útvonalakat, ellátja Budapest területén a fıvárosi önkormányzat tulajdonában levı országos közutak, közúti hidak, alul- és felüljárók - az autópályák és autóutak kivételével - üzemeltetését, fenntartását és fejlesztését, valamint a kerületi önkormányzatok tulajdonában levı tömegközlekedés által igénybe vett utak üzemeltetését, fenntartását és fejlesztését; h) rendeletében szabályozza a fıváros parkolási és parkolásgazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak megállapítását, a közterülethasználatot és a közterület rendjét, a közterületfelügyelet szervezetét és feladatait;
2/2005. Közigazgatási és Polgári jogegységi határozat a parkolási díj (pótdíj) bíróság elıtti érvényesíthetıségérıl i) megállapítja a fıváros idegenforgalmi koncepcióját, a feladatok ellátása érdekében létrehozza és mőködteti turisztikai szervezetét; j) közremőködik a fogyasztóvédelmi feladatok ellátásában; kijelöli a vásárcsarnokok és piacok létesítésére megfelelı területeket, rendeletében szabályozza és ellátja a tulajdonában lévı (résztulajdonában lévı) piacok és vásárcsarnokok fenntartásával, fejlesztésével és mőködtetésével kapcsolatos feladatokat; k) a kerületi képviselı-testületek véleményének kikérésével elnevezi a városrészeket, a több kerületet érintı, valamint a személynevet viselı közterületeket, közterület nevében személynevet határoz meg, az ilyen közterület nevét megváltoztathatja, utcanevet védetté nyilvánít; l) ellátja az önkormányzati levegıtisztaság-, vízminıség-védelmi feladatokat, kijelöli, fejleszti és fenntartja a rendeletében meghatározott módon a fıváros városképe szempontjából védendı természeti környezetet, közcélú zöldterületet; m) közremőködik a foglalkoztatási gondok megoldásában; n) gondoskodik az egynél több kerületet, illetıleg a fıváros területét is meghaladó ellátási kötelezettség körében: a középiskolai, a szakiskolai és a kollégiumi ellátásról, ha a feladat ellátását a kerületi önkormányzat nem vállalja; a mővészeti, közmővelıdési, a közgyőjteményi feladatok ellátásáról; az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásról és szakosított szociális ellátásról; a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység biztosításáról, fejlesztésérıl; a testnevelési, sportszervezési és ifjúsági feladatokról; részt vesz az egynél több kerületet érintı közoktatási, közmővelıdési, tudományos, mővészeti, sport-, valamint gyermek- és ifjúsági tevékenység összehangolásában; o) gondoskodik az egynél több kerületet, illetıleg a fıváros területét meghaladó, a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatási, nevelési és kulturális feladatok ellátásáról; p) fıvárosi információs rendszert mőködtet. BDT2004. 955. A díjköteles övezetben történı várakozás (parkolás) nem valamely szolgáltatás igénybevételét, hanem a közlekedés szabadságához való jog meghatározott feltételek közötti gyakorlását jelenti. A parkolási díj tehát nem ellenszolgáltatás, hanem forgalomszabályozási eszköz, megfizetése a közlekedésben való részvétel adott módjának (a parkolásnak) a közhatalom által meghatározott feltétele. A gépjármőnek a közlekedésben való részvételével kapcsolatos felelısség az üzembentartót terheli. Az elızı szakasz hatáskör-telepítési elveivel összhangban rögzíti a törvény a Fıvárosi Önkormányzat feladatés hatáskörét. A törvényszövegben szereplı különösen kitétel itt is utal arra, hogy a felsorolás nem taxatív jellegő. Csak a fıbb feladatcsoportok szerepelnek e szakaszban. A feladatok részletezése, valamint a további feladatok az ágazati és egyéb törvényekben találhatók meg mindig meghatározva, hogy a hatáskör gazdája a Fıvárosi Önkormányzat vagy a kerületi képviselı-testület. A Fıvárosi Közgyőlés feladat- és hatáskörébe tartozik a városfejlesztés és városrehabilitációs program meghatározása, az általános rendezési terv és városrendezési szabályzat megalkotása. Ezek a feladatok az egységes városkép-városfejlesztés érdekében csak a Fıvárosi Közgyőlés hatáskörébe tartozhatnak. Különösen nagy szerepe van a Fıvárosi Önkormányzatnak a lakosok közszolgáltatásokkal való ellátásának biztosításában. Kiemeli a törvény a lakásgazdálkodás, a közüzemi kommunális szolgáltatások feladatait. Önálló blokkot képez a feladatcsoportokon belül a tömegközlekedési, forgalomtechnikai, a fıvárosi úthálózat fenntartásával, valamint a parkolási, parkolásgazdálkodási rendszer kialakításával kapcsolatos feladatkör. Pontos felsorolást ad e § a Fıvárosi Önkormányzat közoktatási feladatairól. A Fıvárosi Önkormányzat gondoskodik mindazon feladat ellátásáról a fıváros területén, amelyet a törvény a megyei önkormányzatok hatáskörébe utal. Továbbá a Fıvárosi Önkormányzat hatáskörét állapítja meg a törvény két olyan területen,
amelyet a települési önkormányzatok kötelezı feladatává tett az Ötv. Ezek közül az elsı az f) pontban megjelölt feladat, nevezetesen a Fıvárosi Önkormányzat jelöli ki a köztemetık létesítésére, bıvítésére alkalmas területeket és gondoskodik a tulajdonát képezı köztemetık fenntartásáról, üzemeltetésérıl. A d) pontban történik utalás a fıváros energiaellátásának, közvilágításának biztosításában való közremőködésrıl. A feladatcsoporthoz tartozó konkrét hatásköröket meghatározó ágazati és más törvények számos esetben rendeletalkotási kötelezettséget írnak elı a Fıvárosi Közgyőlés számára.
A fıvárosi önkormányzatok társulásai 63/B. § (1) A fıvárosi kerületi önkormányzatok és a fıvárosi önkormányzat szabadon társulhatnak egymással vagy más, fıvároson kívüli helyi önkormányzattal. (2) A fıvárosi önkormányzat és az érintett kerületi önkormányzatok a fıvároson kívüli helyi önkormányzatokkal fıváros környéki (agglomerációs) társulást hozhatnak létre, különösen a fıváros környéki tervek elkészítésére, a tömegközlekedés összehangolására, a vízgazdálkodásra, a szenny- és csapadék-vízelvezetési, szennyvíztisztítási feladatokra, a katasztrófa-elhárításra, az épített és természeti környezet értékeinek megóvására, az energiaellátási feladatok megoldásában való közremőködésre, a közcélú és kommunális célú beruházások összehangolására, és a fıváros környéki szolgáltatást biztosító oktatási, egészségügyi és szociális ellátás megszervezésére. (3) A társulás létrehozását, mőködésére, a költségek viselésére vonatkozó rendelkezéseket megállapodásban kell rögzíteni. Az önkormányzati alapjogokkal egyezıen állapítja meg a törvény, hogy a kerületi önkormányzatok és a Fıvárosi Önkormányzat szabadon társulhatnak egymással vagy más, fıvároson kívüli önkormányzattal. A törvény (2) bekezdésében külön is utalást tesz azokra a területekre, amelyekre a fıvárosi önkormányzatok a környékbeli önkormányzatokkal fıvároskörnyéki (agglomerációs) társulást hozhatnak létre. Ennek keretében oldható meg néhány nevesített feladat is a fıváros és környékének lakossága ellátása érdekében. A társulási formák az általános szabályok szerint a fıvárosi önkormányzati rendszerre is adottak. Az Ötv. III. fejezete tartalmazza a települési önkormányzatok társulásaira vonatkozó szabályokat, melynek figyelembevételével társulásokat hozhatnak létre. Külön törvény is rendelkezik a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködéseirıl. Ez a törvény az 1997. évi CXXXV. törvény, amely a Fıvárosi és fıvárosi kerületi önkormányzatok társulásaira is megfelelıen alkalmazandó. E törvény határozza meg, milyen formában jöhetnek létre a társulások. A megállapodásoknak milyen feltételei vannak, továbbá e törvény utal arra is, hogy a társulások mely formáira lehet önkormányzati hatáskört átruházni. Az Ötv. külön is utal a VII. fejezetben arra, hogy törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a Közgyőlés rendeletében több kerületre, illetıleg a fıváros egészére kiterjedı társulás létrehozását kötelezıvé teheti egyes államigazgatási hatósági ügyfajták intézésére.
A fıvárosi településrendezés szabályai 63/C. § (1) A közgyőlés a fıváros egységes településpolitikájának biztosítása érdekében - a Kormány és a kerületi képviselı-testületek véleményének kikérésével - meghatározza a fıváros általános rendezési tervét, a fıváros városfejlesztési és városrehabilitációs programját. A fıváros általános rendezési tervében kijelölhetı a fıváros több kerületének ellátását biztosító közszolgáltatás területe, létesítmény helyszíne, nyomvonalai. Az ilyen kijelölt területeken, nyomvonalakon, illetve a közszolgáltatást nyújtó létesítmények tekintetében a jegyzıi hatáskört a közigazgatási hivatal gyakorolja. (2) A kerületi képviselı-testület - a fıváros általános rendezési terve szerint, annak keretei között - a kerület egészére meghatározza a kerület részletes fejlesztési programját, a kerületi alaptervet, a kerület részletes rendezési tervét és azok szabályozási elıírásait. (3) A közgyőlés rendeletében szabályozza a fıváros általános rendezési terve, a kerületi alaptervek és a részletes rendezési tervek összhangjához szükséges követelményeket. Ebben meghatározza, hogy a tervezési folyamatban a kerületi és a fıvárosi önkormányzatot mely esetekben illeti meg véleményezési, egyetértési jog, és mely esetekben kötelezı a kölcsönös tájékoztatási, illetve tervezési együttmőködés.
A fıváros és a kerületi önkormányzatok gazdálkodása
64. § (1) Az önkormányzati bevételek a fıvárosi és a kerületi önkormányzat által ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fıvárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. (2) Amennyiben törvény a fıvárosi önkormányzatot a fıváros érdekkörét vagy gazdasági lehetıségeit meghaladó regionális, illetve országos feladatok ellátására kötelezi, az Országgyőlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a központi hozzájárulás mértékérıl és módjáról. (3) A fıvárosi önkormányzatot, illetve a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletik az alábbi bevételek: a) a feladat ellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulás; b) a címzett és céltámogatások; c) a saját tevékenységbıl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj; d) az átvett pénzeszközök; e) a tulajdonában levı közterületek hasznosítása után járó díj. (4) A fıvárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatot osztottan megilletı bevételek: a) a magánszemélyek jövedelemadójából az állami költségvetésrıl szóló törvény alapján a települési önkormányzatokat megilletı rész; b) az egyéb központi adó; c) az állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulás, kivéve a 64/B. § a) pontban foglaltakat; d) a helyi adókból származó bevételek. (5) A (4) bekezdésben felsorolt bevételeknek a fıvárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztását a fıvárosi közgyőlés rendeletében határozza meg. A rendelettervezet véleményezésére a kerületi önkormányzatoknak legalább 30 napot kell biztosítani. (6) A fıvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti - feladat- és hatáskörarányos - forrásmegosztás érdekében normatív eljárásokat kell alkalmazni. Ezeket a normatív eljárásokat külön törvényben kell meghatározni. Ebben a külön törvényben kell rögzíteni a számítások során figyelembe veendı feladatokat is. (7) A közgyőlés rendeletében a kerületek részére cél- és címzett támogatási rendszert vezethet be. A közgyőlés rendeletében határozhatja meg azokat a fejlesztési célokat, amelyek megvalósításához a kerületi képviselı-testületek a közgyőléstıl cél- és címzett támogatást igényelhetnek. (8) A fıvárosi és a kerületi önkormányzatok saját vagyonukkal önállóan gazdálkodnak, annak kezelésével más szervet is megbízhatnak. A fıvárosi önkormányzatok gazdálkodására - a két szintbıl adódó sajátosságok miatt - külön szabályokat is meg kell állapítania a törvényalkotónak. Ezeket találjuk meg az Ötv. 64-64/C. §-aiban. Ebben a §-ban fontos rendezı elvet állapít meg a törvény az önkormányzati gazdálkodás alapját képezı bevételeket illetıen. Deklarálja, hogy a bevételek a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a Fıvárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. Fontos garanciális rendelkezést is tartalmaz a Fıvárosi Önkormányzat számára az, hogy amennyiben törvény a Fıvárosi Önkormányzatot regionális, illetve országos feladatok ellátásra kötelezi, akkor az Országgyőlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a központi hozzájárulás mértékérıl és módjáról. A törvény rendelkezése alapján a fıvárosi önkormányzatok differenciáltan részesülnek az önkormányzati bevételekbıl. Az önkormányzati bevételeknek három csoportját alakítja ki a törvény, attól függıen, hogy ki jogosult a bevételre. A bevételek elsı csoportját alkotják azok a bevételek, amelyek a Fıvárosi Önkormányzatot és valamennyi kerületi önkormányzatot is önállóan és közvetlenül megilletik. E körbe tartozó bevételeket a 64. § (3) bekezdése sorolja fel. A fıvárosi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletı bevételek a feladatellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulás, a címzett és céltámogatások, a saját tevékenységbıl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj, az átvett pénzeszközök, továbbá a tulajdonában lévı közterületek hasznosítása után járó díj. A normatív központi hozzájárulások jogcímeit és fajlagos összegét minden évben az Országgyőlés a Magyar Köztársaság költségvetésérıl szóló törvényben állapítja meg. Az önkormányzatok a költségvetési év végét követıen kötelesek a tényleges mutatók alapján elszámolni a normatív költségvetési hozzájárulásokkal, a címzett és céltámogatásokkal, illetve az államháztartás más alrendszerétıl kapott egyéb támogatásokkal. A jogtalanul igénybe vett összeget törvényben meghatározott módon teljes egészében vissza kell fizetni. A bevételek másik csoportját az osztott bevételek képezik. Ezek részben a Fıvárosi Önkormányzatot, részben pedig a kerületi önkormányzatot illetik meg. A megosztás a Fıvárosi Közgyőlés hatáskörébe tartozik. Az elmúlt években számos elhúzódó vita forrása volt a fıváros és a kerületek közötti forrásmegosztás kérdése. Az Ötv. ide vonatkozó rendelkezéseit módosító 2003. évi I. törvény megalkotásának a fı célja ezeknek a vitáknak
a nyugvópontra jutásának az elısegítése. A problémakörhöz kapcsolódóan a törvénymódosítást indokolta az is, hogy az Alkotmánybíróság a 47/2001. (XI. 22.) AB határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett azzal, hogy az Ötv. nem állapította meg a Fıvárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás olyan szabályát, amely biztosítja a kerületek számára az önkormányzati alapjogok védelmének garanciális szabályait. Emellett az Alkotmánybíróság 2002. december 31-i hatállyal megsemmisítette a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésérıl szóló 2000. évi CXXXIII. törvény fıvárosi forrásmegosztásra vonatkozó szabályait is. A törvénymódosítás alapján a Fıvárosi Önkormányzatnak normatív módszerekkel kell a megosztott bevételeknek a fıvárost, illetve az egyes kerületeket megilletı összegét meghatározni. E normatív típusú forrásmegosztáshoz az Ötv. felhatalmazása alapján az Országgyőlés külön törvény megalkotásával is köteles segítséget nyújtani. E törvényben kell szabályozni a feladat- és hatáskörarányos forrásmegosztás normatív eljárásait és számítási módját. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Ötv. 116. § (5) bekezdése szerint a külön törvényben meghatározásra kerülı forrásmegosztásra vonatkozó normatív módszereket elsı alkalommal a fıvárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megilletı bevételek 2004. évi megosztásáról szóló rendelet megalkotásakor kell alkalmazni. A Fıvárosi Közgyőlés már az eddigiekben is köteles volt a forrásmegosztásról szóló döntését megelızıen a kerületi önkormányzatok képviselı-testületeinek a véleményét kikérni. A törvénymódosítás eredményeként a kerületi önkormányzatok számára az eddigiekben rendelkezésükre álló 10 napos határidınél lényegesen hosszabb idı - 30 nap - áll rendelkezésükre véleményük, álláspontjuk kialakítására. A véleményezési határidı meghosszabbítása következtében a korábbinál felelısségteljesebb és átgondoltabb, megfontoltabb döntéssel fogadható el a fıvárosi és a huszonhárom kerületi önkormányzat éves gazdálkodásának alapját képezı jogszabály. Megjegyezzük hogy a 2003. évi I. törvény az Ötv-t új 116. §-al egészítette ki, amely egyértelmően rendezi a forrásmegosztásról szóló külön törvény hatályba lépéséig követendı eljárást. A fıvárosi önkormányzatokat osztottan megilletı bevételek csoportjába tartozik a magánszemélyek jövedelemadójából az önkormányzatokat megilletı rész, egyéb központi adók (pl. gépjármőadó), az állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulás, kivéve ebbıl az igazgatási és közmővelıdési feladatokra meghatározott központi hozzájárulást. Ugyancsak osztott bevételnek minısül a helyi adókból származó bevétel. A bevételek harmadik csoportját képezik a kerületi és a Fıvárosi Önkormányzatot kizárólagosan megilletı bevételek. A kerületi önkormányzatokat kizárólagosan megilletı bevétel - az Ötv. 64/A. §-a alapján - a szabálysértési bírság letiltás útján befolyó összege. A Fıvárosi Önkormányzatot kizárólagosan megilletı bevételeket az Ötv. 64/B. §-a határozza meg. A törvény felhatalmazza a Fıvárosi Közgyőlést arra is, hogy a kerületek részére cél- és címzett támogatási rendszert vezessen be. Ez a Közgyőlés által elfogadott rendeletben történhet, amelynek tartalmára vonatkozóan szabályokat állapít meg a törvény. A Közgyőlés a rendeletében meghatározhat olyan fejlesztési célokat, amelyekhez a képviselı-testületek - általában pályázat útján - saját pénzeszközeik kiegészítése céljából juthatnak. A rendeletben kell meghatározni azt, hogy milyen feltételekkel lehet az adott cél- vagy címzett támogatáshoz hozzájutni. A Fıvárosi Önkormányzatot megilletı bevételek tekintetében a 2000. évi költségvetési törvény (1999. évi CXXV. törvény) speciális szabályokat tartalmaz. E szerint a Fıvárosi Önkormányzatot megilletı bevételeknek a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztására és átutalására az Ötv. 64. §-ában, valamint a 64/A-64/C §-aiban foglaltakat kell alkalmazni. A fıvárost, illetve a kerületeket megilletı egyes bevételek (a feladatellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulás; a címzett és céltámogatások; a saját tevékenységbıl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj) megosztásának (forrásmegosztás) arányairól a költségvetési törvény úgy rendelkezik, hogy a kerületi önkormányzatokat illeti meg e bevételek legalább 50%-a. E szerint tehát a fıvárosi költségvetési rendelet forrásmegosztási arányokat szabályozó részében e törvényi szabálynak érvényesülnie kell. Az átvett pénzeszközökbıl a kerületi önkormányzatokat a bevételek legalább 45%-a illeti meg, ami szintén a költségvetési rendelet forrásmegosztási részének arányait illetıen tartalmaz kötelezı törvényi szabályt (1999. évi CXXV. törvény 26. §). 64/A. § A kerületi önkormányzat kizárólagos bevétele a szabálysértési bírság letiltás útján befolyó összege. A kerületi önkormányzatok az ıket - feladat- és hatáskör arányában - önállóan megilletı bevételek mellett a Fıvárosi Önkormányzat rendeletében meghatározott megosztott bevételbıl a kerületi önkormányzatokat megilletı bevételekkel rendelkeznek. A törvénynek ez a rendelkezése a kerületi önkormányzatokat kizárólagosan megilletı bevételt is biztosít. Ez jelenleg a szabálysértési bírság letiltás útján befolyó összege.
64/B. § A fıvárosi önkormányzat kizárólagos bevételei: a) a normatív központi hozzájárulás igazgatási és közmővelıdési feladatokra; b) az önkormányzatot megilletı vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel, az érintett települések önkormányzataival kötött megállapodás szerint, területarányosan meghatározott része; c) a fıvárosi önkormányzat részére törvényben megállapított körben a befolyt környezetvédelmi és mőemlékvédelmi bírság; d) az illetékek a külön törvényben meghatározottak szerint; e) a 64. § (2) bekezdése alapján járó központi támogatás. A kerületi önkormányzatokat kizárólagosan megilletı bevételhez hasonlóan a törvény önálló §-ban rendelkezik a Fıvárosi Önkormányzatot kizárólagosan megilletı bevételekrıl. Öt pontba foglalva sorolja fel ezeket a forrásokat. Ide tartozik az igazgatási és közmővelıdési feladatokra meghatározott normatív központi hozzájárulás, a vadászati jog haszonbérbe adásából az önkormányzatot megilletı bevétel, a Fıvárosi Önkormányzat részére törvényben megállapított körben a befolyt környezetvédelmi és mőemlékvédelmi bírság és illeték, valamint az országos feladatok ellátására adott központi hozzájárulás. 64/C. § (1) A fıvárosi közgyőlés és a kerületi képviselı-testület saját éves költségvetést határoz meg az államháztartásról szóló törvény szabályai szerint. (2) Mindaddig, amíg a fıvárosi közgyőlés az érintett forrásoknak a fıvárosi önkormányzatok közötti megosztásáról nem dönt, az állandó népességszám egészéhez kapcsolódó - kivéve a 64/B. §-ának a) pontját normatív központi hozzájárulások és az átengedett központi adókból az önkormányzatokat megilletı részt a kincstár - a felmerülı személyi jellegő juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelı levonások, járulékok teljesítését és elszámolását követıen - a fıvárosi önkormányzatnak és az egyes kerületi önkormányzatoknak közvetlenül, az elızı évi forrásmegosztási rendelet alapján számított arányok szerint utalja át. Kimondja a törvény, hogy a Fıvárosi és a kerületi önkormányzatok önálló költségvetésbıl gazdálkodnak, így a Fıvárosi Közgyőlés és a kerületi képviselı-testületek saját éves költségvetést készítenek. A költségvetést rendeletben fogadják el. Az Áht. határozza meg részletesen a közpénzekkel való hatékony és ellenırizhetı gazdálkodás garanciáinak biztosítását célzóan a költségvetés készítésének, tartalmának alapvetı szabályait. A költségvetést a képviselı-testület a költségvetési törvény elfogadását követıen, annak elıírásai, követelményei, a központi hozzájárulásoknak, támogatásoknak az önkormányzatot megilletı normatívái, valamint a központosított elıirányzatok tervezett igénybevétele alapján köteles megállapítani. A költségvetési rendeletnek tartalmaznia kell a mőködési és felhalmozási célú bevételeket és kiadásokat, ezen belül költségvetési szervenként a személyi jellegő kiadásokat, a munkaadókat terhelı járulékokat, a dologi jellegő kiadásokat, az ellátottak pénzbeli juttatásait, a speciális célú támogatásokat, a költségvetési létszámkeretet, illetve a helyi önkormányzat által kijelölt felhalmozások (beruházások, felújítások és az egyéb felhalmozási célú kiadások, támogatások) elıirányzatait. A költségvetési rendeletnek mindezt a helyi önkormányzatra és költségvetési szerveire, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatra és költségvetési szerveire elkülönítetten és összesítve együttesen is tartalmaznia kell. Az önkormányzat az elfogadott költségvetésérıl az annak tervezete benyújtására elıírt határidıtıl (február 15.) számított 30 napon belül, az államháztartási információs és mérlegrendszernek megfelelıen tájékoztatja a Kormányt. Az Ötv. az eddigi szabályozást pontosítva 2003. januárjától egyértelmő szabályozást tartalmaz arra az esetre, hogyan történjen a megosztott bevételek folyósítása addig, amíg a forrásmegosztási rendeletet nem fogadják el. Az új elıírás szerint mindaddig, amíg a fıvárosi közgyőlés az érintett forrásoknak a fıvárosi önkormányzatok közötti megosztásáról nem dönt, az állandó népességszám egészéhez kapcsolódó normatív központi hozzájárulásokból (az igazgatási és a közmővelıdési feladatokhoz kapcsolódó kivételével) és az átengedett központi adókból az önkormányzatokat megilletı részt az Államháztartási Hivatal - a felmerülı személyi jellegő juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelı levonások, járulékok teljesítését és elszámolását követıen - a fıvárosi önkormányzatnak és az egyes kerületi önkormányzatoknak közvetlenül, az elızı évi forrásmegosztási rendelet alapján számított arányok szerint utalja át.
A fıvárosi és a kerületi önkormányzatok érdekvédelmének alapvetı elvei 65. § (1) A fıvárosi önkormányzat képviseli a fıváros egészének érdekeit. A kerületi struktúrát érintı kérdésekben a kerületek véleményét is ki kell kérni. A fıvárosi önkormányzat álláspontjának kialakítása elıtt a fıpolgármester kikéri az érintett kerületi önkormányzatok véleményét, arról a közgyőlést és a döntéshozó szervet tájékoztatja. A kerületi véleményadásra csak rendkívül indokolt esetben biztosítható tíz napnál rövidebb határidı.
(2) A fıvárosi és a kerületi önkormányzatok gazdasági alapjait, feladat- és hatáskörét érintı jogszabály, kormányzati döntés elıkészítésébe a fıvárosi önkormányzatot megfelelı határidı biztosításával be kell vonni. A törvény a fıvárosi és kerületi önkormányzatok érdekvédelmének alapvetı elveit is meghatározza a fıvárosra vonatkozó külön fejezetben. Kimondja a törvény, hogy a fıváros egészének érdekeit a Fıvárosi Önkormányzat képviseli. Az érintett kerületek véleményét azonban ki kell kérni, amely a fıpolgármester feladata. A Fıvárosi Önkormányzat döntését megelızıen a kerületek véleményét ismertetni kell a Közgyőlés tagjaival. A törvény rendelkezése szerint a véleményadásra tíz napnál rövidebb határidı csak rendkívül indokolt esetben biztosítható. A törvény nem határozza meg, hogy mi tartozik a kerületi struktúrát érintı körbe. A törvény szövegébıl kitőnik az a kölcsönös, mellérendeltségen alapuló, együttmőködést feltételezı viszony, amely az érintett közjogi alanyok (Fıvárosi és kerületi önkormányzatok) tájékoztatási, egyeztetési, koordinációs kötelezettségében nyilvánul meg. A speciális jogállású (fıvárosi) egységekben az önkormányzati funkciók, feladat- és hatáskörök úgy oszlanak meg a két szint között, hogy megvalósulhasson egyrészt az egységes városigazgatás és mőködtetés, másrészt a lakosság ellátásának és képviseletének a polgárokhoz közel esı helyi szintő önkormányzatokhoz való telepítés elınye. A fıvárosban (mint önkormányzati egységen belül) a nagyváros méretei miatt feltétlenül szükség van a kerületi szintő alapegységekre is. Ezek szerepkörét funkcionálisan el kell határolni a Fıvárosi Önkormányzatétól. Amellett, hogy a kerületek a törvényben meghatározott alapellátásokért felelısek, jogilag méltányolható igényük lehet arra, hogy a Fıvárosi Önkormányzat döntési kompetenciájába tartozó, a fıváros egészét vagy több kerületét érintı kérdések eldöntésében valamilyen módon részt vállaljanak. Ennek egyik megvalósítási formáját fogalmazza meg az Ötv. 65. § (1) bekezdése, amely kötelezıen írja elı a fıpolgármester számára a kerületek elızetes véleményének kikérését a kerületi struktúrát érintı kérdésekben. Arról van szó ugyanis, hogy a Közgyőlést olyan helyzetbe kell hozni, hogy minden oldalról informálódjon az elıkészületekrıl, ismerje meg döntésének várható fogadtatását, hatását. Az önkormányzati demokratizmus megkívánja az ugyanolyan jogállású, de a funkciók tekintetében eltérı önkormányzatok együttmőködését. Így hozható a választópolgárok által is elfogadható, a képviselı-testület (közgyőlés) által vállalható döntés. Más kérdés természetesen az, hogy milyen lépés tehetı akkor, ha adott ügyben az említett véleménykérés mellızésével születik meg a közgyőlési döntés. Utólagosan -a már meghozott döntés - aligha kifogásolható eredménnyel, hiszen a bíróság feltehetıen - nem fogja megsemmisíteni a véleménynyilvánítás hiányában hozott közgyőlési határozatot. A szóban lévı esetkörben ugyanis nem osztott hatáskör gyakorlásáról van szó, ami az egyetértési jogkör tekintetében a döntéshozatali kompetenciával bíró szervet köti, hanem pusztán véleménynyilvánításról. Az e körbe tartozó konkrét ügyek egzakt módon nem határozhatók meg, kimerítı felsorolásukat a jogalkotó sem tartotta indokoltnak. Nem lehet eltekinteni a vélemény kikérésétıl azokban az ügyekben, amelyek következményeként egy-egy kerület lakosságának (oktatási, egészségügyi, szociális, infrastrukturális) ellátottsága megváltozna, különös tekintettel akkor, ha ez korlátozással járna együtt. Mindig az adott ügy jellegét kell megvizsgálni abból a szempontból, hogy a változás milyen kihatással lesz az érintett területre. Az önkormányzati jellegő mőködés - különösen fıvárosi viszonylatban - egyik alapvetı követelménye a lokális érdekek érvényesítése amellett, hogy természetesen a kerületi álláspont nem vezethet fıvárosi szintő tényleges mőködési zavarokhoz, nem veszélyeztetheti Budapest üzemeltethetıségét. Mivel azonban a kerületen túllépı kérdésekben a döntés joga a Közgyőlésé, erre nem is kerülhet sor. Az egyeztetésben való részvételre feljogosított szerv (jelen esetben a kerületi képviselı-testület) véleményének a kikérése és a döntéshozatalnál való mérlegelése azonban az Alkotmány 44/A. § g) pontjából levezethetı alkotmányos követelmény. A fıvárosban a véleménycsere eredményeként olyan döntéseket kell hozni, amelyek mind a fıváros egésze, mind a kerületek érdekeire tekintettel vannak. Ezért szabályozza az Ötv. a döntéshozatali folyamatban résztvevık körét, jogaikat és ezek gyakorlásának módját, mindez pedig nem csorbítja a Közgyőlés döntési autonómiáját. A fıvárosi önkormányzatoknak az ország életében betöltött kiemelkedı helyzetébıl adódóan kötelezıen elıírja a törvény, hogy a fıvárosi önkormányzatok gazdasági alapjait, feladat- és hatáskörét érintı jogszabályok, kormányzati döntések elıkészítésébe a Fıvárosi Önkormányzatot be kell vonni. Arra is utal a törvény, hogy megfelelı idıt kell biztosítani a véleményadásra.
A fıvárosi közgyőlés és a kerületi képviselı-testületek rendeletalkotása 65/A. § (1) Törvény határozza meg, hogy rendelkezései végrehajtására a közgyőlés, illetve a kerületi képviselıtestület alkothat rendeletet. (2) A közgyőlés feladatkörében alkotott rendelete végrehajtása érdekében felhatalmazást adhat kerületi képviselıtestületnek rendeletalkotásra. Az e tárgykörben alkotott kerületi rendelet nem terjeszkedhet túl a fıvárosi közgyőlés
rendeletében foglalt felhatalmazáson. A kerületi képviselı-testület rendelete nem lehet ellentétes a közgyőlés rendeletével. (3) A fıpolgármester a fıvárosi közgyőlés rendelettervezeteit tájékoztatásul megküldi a kerületi polgármestereknek. A kerületi polgármester a kerületi képviselı-testület rendelettervezeteit tájékoztatásul megküldi a fıpolgármesternek. (4) A kerületi képviselı-testület rendeletét - amennyiben azt nem az önkormányzat hivatalos lapjában hirdették ki - a kihirdetés után meg kell küldeni tájékoztatásul a fıpolgármesternek. A megküldésrıl a polgármester gondoskodik. Az általános szabályok szerint a települési önkormányzatok képviselı-testületei a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkothatnak, illetve alkotnak rendeletet. Törvényi felhatalmazás esetén a fıvárosi kétszintő önkormányzatra tekintettel, pontosan meg kell határozni a törvényalkotónak, hogy a felhatalmazást a rendelkezései végrehajtására a Fıvárosi Közgyőlésnek vagy a kerületi képviselı-testületeknek biztosítja-e. Az Ötv. biztosítja a Fıvárosi Közgyőlésnek azt a jogát, hogy a feladatkörében alkotott rendelete végrehajtása érdekében felhatalmazást adjon a kerületi képviselı-testületnek rendeletalkotásra. Ilyenkor a fıvárosi rendelet keretszabályozást tartalmaz, de megengedi, hogy a kerületek a saját lehetıségeik és adottságaik figyelembevételével a kereteken belül eltérjenek. Fontos garanciális szabály, hogy a kerületi rendeletek csak a kereteken belül szabályozhatnak, nem terjeszkedhetnek túl a fıvárosi rendelet felhatalmazásán és ellentétes rendelkezéseket sem tartalmazhatnak. A törvény kötelezi a fıpolgármestert és a polgármestereket is rendelet-tervezeteik és rendeleteik egymásnak való megküldésére.
A kerületi tagozódás megváltoztatása 66. § (1) A fıváros határán belül a kerületi tagozódás megváltoztatását bármelyik területileg közvetlenül érintett kerületi önkormányzat képviselı-testülete vagy a fıvárosi önkormányzat közgyőlése kezdeményezheti az Országgyőlésnél. (2) A kerületi önkormányzat képviselı-testülete vagy a fıvárosi önkormányzat közgyőlése az Országgyőléshez kezdeményezést csak a változásban érintett többi kerületi képviselı-testület, illetve a fıvárosi közgyőlés véleményével nyújthatja be. (3) A kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezése esetén az érintett kerületi önkormányzat képviselıtestülete a kerületi tagozódás megváltoztatása kérdésében helyi népszavazást köteles kitőzni. (4) Amennyiben a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezıje a fıváros közgyőlése, a helyi népszavazást a tervezett területi változással érintett kerületekben a kerületi képviselı-testület köteles kitőzni. Ebben az esetben a helyi népszavazás költségeit a fıvárosi önkormányzat viseli. (5) Fıvárosi kerület területrészének más kerülethez való csatolását az érintett kerületi önkormányzatok képviselıtestületei - a fıvárosi közgyőlés állásfoglalásával - kezdeményezhetik az Országgyőlésnél. Az Alkotmány 41. §-a szerint a fıváros kerületekre tagozódik. Az Ötv. 93. § (4) bekezdése alapján az Országgyőlés dönt a fıvárosi kerületek kialakításáról. Budapest közigazgatási területérıl és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény szerint a fıváros 23 kerületre tagolt. A törvény pontosan megjelöli az egyes kerületek közigazgatási határait. A kerületi tagozódás megváltoztatását a területileg közvetlenül érintett önkormányzat képviselı-testülete vagy a Fıvárosi Önkormányzat Közgyőlése kezdeményezheti. A kerületi tagozódás megváltoztatása, a kerületek határainak megváltoztatása a jelzett törvény módosításával az Országgyőlés hatáskörébe tartozik. Fontos szabály, hogy a kerületi tagozódás megváltoztatásának kezdeményezésével együtt a változásban érintett többi kerület véleményét is csatolni kell. Kerületi kezdeményezés esetén a Fıvárosi Közgyőlés véleményét minden esetben ki kell kérni és mellékelni kell az elıterjesztéshez. Ugyancsak az elıkészítés szakaszában, a tervezett változtatással érintett kerületben - a törvényben szabályozottak szerint - helyi népszavazást kell tartani. 66/A. § (1) A fıváros határával közvetlenül érintkezı fıvárosi kerület képviselı-testülete helyi népszavazással kezdeményezheti a kerületnek vagy városrészi önkormányzatának a fıvárosból való kiválását és önálló önkormányzattá nyilvánítását. (2) A fıvároshoz csatlakozni kívánó, vele határos települési önkormányzat képviselı-testülete a csatlakozás kérdésében saját településén helyi népszavazást köteles kitőzni.
66/B. § Amennyiben az új kerületi tagozódás a fıváros közigazgatási határát is érinti, a kezdeményezés a helyi népszavazás eredményével az Országgyőléshez csak a fıvárosi közgyőlés, az érintett települési önkormányzat képviselı-testülete, valamint a változással érintett határos megye közgyőlésének véleményével nyújtható be. 66/C. § A 66., 66/A. és 66/B. §-ban megjelölt kezdeményezési jogosultság a Kormányt is megilleti. Ilyen esetben a helyi népszavazást a tervezett területi változtatással közvetlenül érintett települési önkormányzat köteles kiírni. A népszavazás költségét a Kormány viseli. 66/D. § Biztosítja a törvény egyes kerületeknek, illetıleg egyes városrészi önkormányzatoknak a fıvárosból való kiválás lehetıségét és önálló önkormányzattá nyilvánítását. Ez a lehetıség azonban értelemszerően csak a fıváros közigazgatási határával közvetlenül érintkezı kerületet vagy a kerületnek a fıváros határával érintkezı területén lévı városrészi önkormányzatot illeti meg. A belsı kerületek kiválása kizárt. A kiválással ellentétben lehetıséget ad a törvény a fıvároshoz csatlakozáshoz is. A fıvárossal közvetlenül határos települési önkormányzatok lehetısége ez. A csatlakozás kérdésében a települési önkormányzat népszavazást köteles kiírni. A kerületi tagozódás megváltoztatásának, a fıvárosból történı kiválásnak, illetve a fıvároshoz csatlakozásnak az Országgyőlésnél való kezdeményezési joga a Kormányt is megilleti. A területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény hatályba lépéséig az Ötv. úgy rendelkezett, hogy új kerületi tagozódást és a kerületi határok megváltoztatását az önkormányzat képviselı-testülete a megbízásának lejártát megelızı tizenkét hónapon belül nem kezdeményezhette. A területszervezési törvény általánossá tette a területszervezési ügyekben a négyévenkénti döntési rendszerre való áttérést. A döntési rendszer módosulása szükségessé tette az idıközi döntésekre vonatkozó szabályok, így az Ötv. 66/D. §-ának hatályon kívül helyezését is.
A fıvárosi fıpolgármester és a fıvárosi kerület polgármestere, valamint a fıvárosi fıjegyzı és a kerületi jegyzı államigazgatási feladatainak és hatásköreinek gyakorlásáról 67. § (1) A fıváros sajátos helyzetére figyelemmel törvény vagy kormányrendelet egyes államigazgatási hatósági ügyeket a fıvárosi kerületi polgármester helyett a fıpolgármester hatáskörébe utalhat, egyes államigazgatási hatósági ügyekben a fıjegyzıt elsı fokú hatósági jogkörrel ruházhatja fel az egész országra vagy a fıváros egészére kiterjedı illetékességgel. (2) A fıvárosi kerületi képviselı-testületek megállapodhatnak abban, hogy egyes államigazgatási hatósági ügyfajtákat több kerületre, illetıleg a fıváros egészére kiterjedı társulásban látnak el. (3) Törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a közgyőlés rendeletében több kerületre, illetıleg a fıváros egészére kiterjedı társulás létrehozását kötelezıvé teheti egyes államigazgatási hatósági ügyfajták intézésére; elrendelheti egyes hivatali szolgáltatások (pl. ügyfélszolgálati irodák, egymenetes és rövidített határidejő ügyintézés) egységes és összehangolt ellátását. Az Ötv. 7. §-a alapján törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet a polgármestert, fıpolgármestert, megyei közgyőlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Az államigazgatási hatósági hatásköröket azonban ezek az önkormányzati tisztségviselık csak kivételes esetben kaphatnak. A fıváros sajátos helyzetére tekintettel az Ötv.-nek ez a rendelkezése az általános szabályoktól eltérı hatáskör-telepítésre is lehetıséget ad. Törvény vagy kormányrendelet a fıvárosban a fıpolgármester hatáskörébe utalhatja olyan hatáskörök gyakorlását, amelyet más településen a polgármester gyakorol. Ezekben - a kivételesen - fıpolgármesterhez telepített ügyekben a fıpolgármester jár el Budapest egész területén. A hatáskör-telepítés kivételes jellege teszi lehetıvé és indokolttá, hogy a fıvárosban ezekben az ügyekben csak egy hatáskörgyakorló legyen, amelyet a törvény vagy kormányrendelet meghatároz. Hasonló elvek figyelembevételével teszi lehetıvé a törvény a fıjegyzı felhatalmazását a fıváros egész területére vagy az egész országra kiterjedı illetékességgel egyes államigazgatási hatósági jogkörök gyakorlására. Elsısorban a ritkán elıforduló és speciális eljárást igénylı hatósági hatáskörök esetén rendelkezik a törvény vagy kormányrendelet a fıjegyzı kijelölésérıl. Megjegyezni kívánjuk, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 6. § (2) bekezdésében általános illetékesként jelöli meg a fıvárosi fıjegyzıt azokban az államigazgatási hatósági eljárásokban, amelyekben az ügyfél külföldön van vagy tartózkodási helye ismeretlen és az utolsó hazai lakóhelye nem állapítható meg.
A fıvárosi önkormányzatok a más települési önkormányzatokhoz hasonlóan az Ötv. és a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködéseirıl szóló 1997. évi CXXXV. törvény alapján társulhatnak. Társulhatnak más fıvároson kívüli önkormányzat képviselı-testületével vagy a fıváros más kerületi önkormányzata képviselı-testületével is. A törvénynek ez a §-a a fıvárosi kerületek egymás közötti társulási megállapodásaira utal, amelynek a célja az, hogy egyes államigazgatási ügyfajtákat több kerületre, illetıleg a fıváros egészére kiterjedıen közösen lássanak el a fıvárosban. A törvény felhatalmazást ad a Fıvárosi Önkormányzat Közgyőlésének arra, hogy elrendelje kötelezı hatósági igazgatás társulás létrehozását. Ez történhet több kerületre vagy a fıváros egészére kiterjedı illetékességgel, ha az óriási mennyiségben jelentkezı hatósági államigazgatási ügyek egységes, gyors intézése társulásban hatékonyabban biztosítható. Ehhez a kerületi képviselı-testületek véleményét ki kell kérni. További fontos szabály, hogy a Fıvárosi Közgyőlés a kötelezı igazgatási társulás elrendelését rendeletében teheti kötelezıvé, de csak azokban az esetekben, ha erre törvény vagy kormányrendelet felhatalmazást ad. A Fıvárosi Közgyőlés ügyfélszolgálati irodák egymenetes és rövidített határidejő ügyintézés elrendelését is elhatározhatja. A törvényszövegben példálózó jelleggel felsoroltakon kívül más egységes és összehangolt ügyintézési elıírások is elrendelhetık azokban az ügykörökben, ahol erre a törvény vagy kormányrendelet a Közgyőlést felhatalmazza. A rendeleti szabályozással egységes igazgatási és eljárási szemlélet alakítható ki, valamennyi fıvárosi ügyfél azonos gyors és kulturált kiszolgálásban részesülhet az államigazgatási hatósági ügyintézése során.
A fıvárosi önkormányzatok tulajdonára vonatkozó szabályok 68. § (1) Az alapfokú közszolgáltatást (alapellátást) nyújtó intézményhez tartozó - a 107. § (2) bekezdése alapján a fıvárosi önkormányzat tulajdonába került - vagyont (vagyonrészt) a fıvárosi önkormányzat köteles az illetékes kerületi önkormányzat használatába átadni, kivéve, ha a kerületi önkormányzat a közszolgáltatást nem vállalhatja, vagy ha a közszolgáltatás a fıvárosi közgyőlés feladat-, illetve hatáskörébe tartozik. (2) A nem alapfokú közszolgáltatást (nem alapellátást) nyújtó intézményhez tartozó - a 107. § (2) bekezdése alapján a fıvárosi önkormányzat tulajdonába került - vagyont (vagyonrészt) a fıvárosi önkormányzat köteles a kerületi önkormányzat használatába átadni, ha a) a kerületi önkormányzat a 63. § (3) bekezdése alapján vállalja az intézményhez kapcsolódó nem alapfokú szolgáltatás ellátását; b) az önkormányzati feladat- és hatáskör gyakorlását a fıvárosi önkormányzat a kerületi önkormányzatnak a 63. § (4) bekezdése alapján átadja, c) az intézményben végzett közszolgáltatás a kerületi önkormányzat kötelezı feladata. (3) A feladatot a fıvárosi önkormányzat akkor köteles ismételten ellátni, ha az átadott vagy az azt helyettesítı - az átadott vagyon eredeti rendeltetési céljának megfelelı - vagyont (vagyonrészt) a kerületi önkormányzat a fıvárosi önkormányzat használatába adja. (4) A 107. § (2) bekezdése alapján a kerületi önkormányzat tulajdonába került kötelezı közszolgáltatás céljára szolgáló vagyont (vagyonrészt) a fıvárosi önkormányzat részére használatra át kell adni, ha a tulajdonos kerületi önkormányzat a közszolgáltatást nem vállalja vagy nem vállalhatja, vagy ha a közszolgáltatás a fıvárosi önkormányzat feladat-, illetve hatáskörébe tartozik. (5) A tulajdonos kerületi önkormányzat által nem vállalt közszolgáltatás gyakorlásához szükséges vagyon (vagyonrész) esetében a (4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni, ha a fıvárosi önkormányzat a közszolgáltatást el kívánja látni. Az Ötv. 107. § (2) bekezdése alapján az állam tulajdonából a kezelıi jog alapján a Fıvárosi Önkormányzat tulajdonába kerültek olyan intézmények, amelyek alapfokú közszolgáltatást végeztek. Az Ötv. 1994. évi módosítása tartalmazza, hogy a Fıvárosi Önkormányzat köteles az államtól kapott azon vagyont, illetıleg vagyonrészt az illetékes kerületi önkormányzat használatába adni, amely az alapfokú közszolgáltatást biztosító intézményhez tartozott. Ez alól a kötelezettség alól mentesül a Fıvárosi Önkormányzat, ha a kerületi önkormányzat a feladat ellátását nem vállalja, vagy ha a közszolgáltatás törvény rendelkezése alapján a Fıvárosi Közgyőlés feladat- és hatáskörébe tartozik. A nem alapfokú közszolgáltatást nyújtó intézmények vagyonát szintén köteles a Fıvárosi Önkormányzat a kerületek használatába átadni, ha a kerület a nem alapfokú szolgáltatás ellátását önként vállalja, megállapodás alapján a Fıvárosi Önkormányzattól átvette. Ez a kötelezettség természetesen akkor is fennáll azon fıvárosi tulajdon esetén is, amely a kerület részére törvényben elıírt kötelezı közszolgáltatás céljára szolgál.
Rendelkezik a törvény arról is, hogy kerületi önkormányzat a vagyont köteles visszaadni, ha a feladatot nem vállalja továbbra. A Fıvárosi Önkormányzat ellátási kötelezettsége csak akkor jelentkezik ismételten, ha a vagyon visszaadása megtörténik. 68/A. § (1) A 107. § alapján a fıvárosi önkormányzatok tulajdonában levı azt a vagyont (vagyonrészt), amely nem a fıvárosi önkormányzatok törvényben meghatározott feladat- és hatáskörének gyakorlását, illetve nem a fıpolgármester, a polgármester, a fıjegyzı, a jegyzı, a képviselı-testület hivatala ügyintézıje számára törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott feladat- és hatáskör gyakorlását szolgálja - ha az más szerv jogszabályban elıírt feladatának ellátásához szükséges - miniszter kérelmére a feladatot ellátó szerv használatába kell átadni. (2) A miniszter a 107. § (2) bekezdésében említett szervek, illetve jogutód szerveik feladatait ellátó centrális alárendeltségő államigazgatási szervek, állami intézmények mőködéséhez szükséges vagyon (vagyonrész) használatba adását kérheti. A Fıvárosi Önkormányzat a 107. § alapján tulajdonába került vagyont nemcsak a kerületi önkormányzatok részére köteles használatba adni, ha abban nem saját feladat- és hatáskörét látja el, hanem más szervnek is, ha az feladatai ellátásához szükséges. Ilyenkor az ágazatilag illetékes miniszter kérelme alapján adja át a vagyont a Fıvárosi Önkormányzat a feladatot ellátó szerv részére. A miniszter kezdeményezési joga nem korlátlan. Azoknak a feladatoknak az ellátásához kérheti csak a vagyon átadást, amelyek a volt tanács és szervei, valamint intézményeitıl kerültek a centrális alárendeltségő államigazgatási szervek vagy állami intézmények hatáskörébe. 68/B. § (1) A 68. és 68/A. § alapján a tulajdonos önkormányzat térítés nélkül köteles a használati jogot átadni. (2) A használatra való átadásról vita esetén a fıvárosi vagyonátadó bizottság dönt. (3) A vagyont eredeti rendeltetési céljára kell használatba átadni. (4) A vagyon eredeti rendeltetési céljának azt a közszolgáltatást kell tekinteni, amelynek ellátásához 1991. július 10-én a vagyon feltételül szolgált. Fontos garanciális szabálya a törvénynek, amely kimondja, hogy mind az önkormányzatok, mind pedig a centrális alárendeltségő államigazgatási szervek és állami intézmények részére történı használatba adás ingyenes. A térítés nélküli használatba adás annak következménye, hogy ezt a vagyont a Fıvárosi Önkormányzat az Ötv. 107. §-a alapján szintén térítésmentesen kapta az államtól. Meghatározza a törvény azt is, hogy a vagyon átadásnál csak az eredeti céljára történı használatba adásról van szól. Eredeti rendeltetési cél meghatározott idıponthoz kötött. Nevezetesen azt tekinti a vagyon eredeti rendeltetési céljának, amely közszolgáltatás ellátásának feltételéül 1991. július 10-én szolgált. Rendelkezést tartalmaz a törvény arra az esetre, ha az átadás kérdésében vita merülne fel. A vita eldöntését a Fıvárosi Vagyonátadó Bizottság hatáskörébe utalja. 68/C. § (1) A fıvárosi és a fıvárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény alapján használati jogot szerzı önkormányzat a használatba átadott vagyon eredeti rendeltetését a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával változtathatja meg. A hozzájárulás nem tagadható meg, ha a használó önkormányzat a vagyon eredeti rendeltetési céljának megfelelı közszolgáltatást biztosítja. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit értelemszerően alkalmazni kell, ha a vagyont (vagyonrészt) törvény alapján a 68/A. § (2) bekezdésében említett szerv használja. A fıvárosi és fıvárosi kerületi önkormányzatok közötti feladat-ellátáshoz kötött vagyon használatba adásáról rendelkezı 68-68/B. § rendelkezési alapvetıen a fıvárosi és a fıvárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény rendelkezései voltak, így a térítésmentes vagyon használatba adása már e törvény hatálybalépését követıen megtörtént. Ezért hivatkozik az Ötv. e rendelkezésében az 1991. évi XXIV. törvény alapján szerzett használatra. Az Ötv. e §-ában a használó államigazgatási szerv, állami intézmény kötelezettségévé teszi a használatba átvett vagyon eredeti rendeltetésének a megváltoztatása elıtt a tulajdonos hozzájárulásának a kikérését. 68/D. § A fıvárosban a helyi közutak és mőtárgyaik, a terek, parkok tulajdonjogát a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok egymásra átruházhatják. Az Ötv. 79. § (2) bekezdés a) pontja alapján az önkormányzati törzsvagyon körébe tartozó helyi közutak és mőtárgyaik, a terek, parkok - a 68/D. §-ban foglalt kivétellel - forgalomképtelenek. A jelzett kivételt alapozza meg a törvénynek ez a rendelkezése, amely biztosítja e vagyon tekintetében a fıvárosi, valamint kerületi önkormányzatok egymás közötti átruházását. Az általánostól eltérı szabályozás a fıváros sajátos helyzetébıl adódik. A helyi közutak, parkok, terek tulajdonjoga nem minden esetben egységes, egyes esetekben a tulajdonjog megoszlik a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok között. Ennek fenntartása nem mindig célszerő, ezért a törvény lehetıséget ad arra, hogy az önkormányzatok megállapodásuk alapján a tulajdonjogot egymásnak átadják. Ez a lehetıség csak fıvárosi, illetıleg kerületi önkormányzatok közötti
átadásra áll fenn, más jogalanyok tekintetében nem átruházható, így azok a forgalomképtelen törzsvagyon részei.
VIII. fejezet A MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT A megyei önkormányzat feladata és hatásköre 69. § (1) A megyei önkormányzat, területi önkormányzat, köteles ellátni azokat a törvényben elıírt feladatokat, amelyek megoldására települési önkormányzat nem kötelezhetı. Törvény a megyei önkormányzat kötelezı feladatává teheti az olyan körzeti jellegő közszolgáltatás biztosítását, amely a megye egész területére vagy nagy részére kiterjed. Törvény kötelezı megyei feladatként írhatja elı az olyan körzeti jellegő közszolgáltatás megszervezését, ahol a szolgáltatást igénybe vevık többsége nem a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat területén lakik. Az elmúlt években (elsı és második önkormányzati ciklus) a megyei önkormányzat feladatkörét nem sikerült megfelelıen kialakítani. Sok volt a politikai és a koncepcionális vita, a szabályozási bizonytalanság, a középszintő szervek közötti rivalizálás, az álláspontok különbözıségébıl eredı presztízsharc. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök lényegében három szervezeti formában valósulnak meg, úgymint: a települési önkormányzatokban, a települések között létrejövı önkéntes társulásokban, valamint a területi önkormányzatokban. A viták lényege az, hogy az állam helyesen ítéli-e meg: a települések mit akarnak és mit képesek önállóan maguk ellátni a feladatokból, mit kell területi önkormányzatoknak, s mit az állam területi szerveinek elvégezni. Az Alkotmány 41. § (1) bekezdése kimondja: A Magyar Köztársaság területe, fıvárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. Az Alkotmány 42. §-ának elıírása szerint e körben a választópolgárok közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. Az Ötv. 1. § (1) bekezdése deklarálja: a község, a város, a fıváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekő közügyekben önállóan jár el. Ebbıl következik, hogy a helyi önkormányzat, így a megye is - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetıleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket (1. § (3) bekezdése.) A magyar törvényi szabályozás az Európai Önkormányzati Karta elıírását követi. A Karta 3. cikkelye a települési és a regionális önkormányzatokra egyaránt érvényesen kimondja, hogy: a helyi önkormányzás a helyi igazgatási szervek jogszabályi kereteken belüli jogát, valóságos lehetıségeit jelenti a közügyek jelentıs részének saját hatáskörében és a lakosság érdekében történı szabályozása és igazgatása terén. Az Ötv. egyik alapelve, hogy a jogállást tekintve egyenjogú megyei és a települési önkormányzatok között nincs függıségi (alá-fölérendeltségi) viszony. A törvény megszüntette a megyék korábbi pénzelosztó szerepét, de erısítette közszolgáltatási funkcióikat. A törvény elvi jelentıséggel deklarálja, hogy a megyei önkormányzat (közvetlen választás útján létrejövı) területi önkormányzat. E meghatározás nem hierarchikus viszonyt fejez ki. A törvény azzal, hogy a megyei önkormányzatot területi önkormányzatként határozta meg, alapot teremtett a megyei, illetıleg a települési önkormányzati típusok, szintek közötti funkcióbeli különbségek megjelenítésére. A megyei és a települési önkormányzatok egyaránt helyi önkormányzatok, de részben eltérı - a törvényekben differenciáltan megjelölt - feladatokat teljesítenek. A megye alapvetı rendeltetése az, hogy kiegészítı, kisegítı (szubszidiárius) jelleggel mindazokat a közszolgáltatásokat biztosítsa, amelyeknek ellátására a települések gazdasági helyzetükbıl adódóan, valamint a települési társulások esetlegességei miatt nem képesek. Kötelezıen ellátandó feladatot a megyei önkormányzatnak is csak törvény állapíthat meg. A kötelezı feladatokra vonatkozó szabályozás többlépcsıs. Ennek az Ötv. alapvetı szabályait, kereteit jelenti, a második lépcsıt az ún. hatásköri törvény (1991. évi XX. törvény) adja. A további ágazati, szakmai törvények töltik ki az általános kereteket, amelyek újabb kötelezı feladatok elıírásával bıvíthetik a megye feladat- és hatásköreit, ezekre az egyes közszolgáltatások érintésekor konkrétan is utalnak. A megyei önkormányzatnak a törvény kétféle további kötelezı közszolgáltatási feladatot adhat. Elıször: törvény megyei kötelezı feladattá teheti az olyan körzeti közszolgáltatás biztosítását, amely a megye egészére, vagy nagy részére kiterjed. A második esetben: a törvény megyei kötelezı feladattá nyilváníthatja a megyén
belüli kisebb körzetre kiterjedı közszolgáltatás megszervezését, ahol a szolgáltatást igénybe vevık többsége nem a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat területén lakik. A székhelytelepülést - elsısorban a körzeti érdekeket szolgáló - közszolgáltatás fenntartására és fejlesztésére nem lenne méltányos törvényileg kötelezni, ugyanakkor a fontos körzeti közszolgáltatást a választott megyei önkormányzat el tudja látni szubszidiárius jellege folytán. A megyei önkormányzati feladat- és hatáskörök tartalma és terjedelme függ: - a törvényalkotó akaratától, milyen mértékben és tartalommal növeli a megyei önkormányzatok feladat- és hatáskörét; - a települési önkormányzatok fakultatív feladatvállalásától; - a megyei önkormányzatok fakultatív feladatvállalásának aktivitásától. A megye fıbb közszolgáltató feladatai különösen az alábbiak: - térségi közszolgáltatás és intézményfenntartás (e körben részben a városok kisegítése); - a települési önkormányzatokkal közös vállalkozások, társulások létrehozása; - érdekösszehangolás, különösen az önkormányzati infrastruktúra, az idegenforgalom, a munkaerıgazdálkodás, a környezet- és természetvédelem, a területi információs rendszer kialakítása tekintetében; - a nemzetközi kapcsolatok szervezése; - együttmőködés más köztestületekkel, civil szervezetekkel, egyházakkal, nemzetiségi és etnikai kisebbségek szervezeteivel; - minden olyan szolgáltatás, vállalkozás szervezése, amelyhez a települések a megye közremőködését igénylik. (2) A körzeti jellegő közszolgáltatást biztosító megyei intézmény székhelye szerinti település önkormányzata - a megyei önkormányzat egyetértésével - az intézmény fenntartását, fejlesztését és irányítását a megyei önkormányzattól átvállalhatja. (3) A megyei önkormányzat a körzeti közszolgáltatást biztosító megyei intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat kérésére az intézmény fenntartását, fejlesztését és irányítását a települési önkormányzatnak - legalább hároméves idıtartamra - átadja, ha a megelızı négy év átlagában a településen lakóhellyel rendelkezı lakosok közül került ki az intézményi szolgáltatást igénybe vevık többsége. (4) A közszolgáltatási feladatot ellátó intézmény átadását, átvételét megállapodásba kell foglalni. (5) A törvényben kötelezı megyei feladatként elıírt közszolgáltatások körében a települési önkormányzat - saját maga vagy társulásával közösen - önként vállalt önkormányzati feladatként új körzeti intézményt hozhat létre, új körzeti szolgáltatást szervezhet meg. (6) A (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetekben a települési önkormányzat - az átvett vagy átvállalt feladatokkal arányos - bevételi támogatásban részesül. A székhelytelepülés megyei önkormányzattól, illetve az állami költségvetésbıl átengedett bevételi támogatáson túl nem igényelhet más kiegészítı állami vagy megyei támogatást, és nem utasíthatja el az általa mőködtetett közszolgáltatás iránt nem helyben jelentkezı igények kielégítését. EBH2004. 1117. Jogszabály által elıírt kötelezı pályázati eljárás mellızése a szerzıdést jogszabályba ütközıvé és így semmissé teszi. A pályáztatási szabályok megsértése viszont önmagában - ha az annak alapján létrejött szerzıdés tartalma, az abban vállalt feltétel nem ütközik jogszabályba - nem eredményezi a szerzıdés semmisségét (1959. évi IV. törvény 200. §; 1990. évi LXV. törvény 6. §, 69. §; 1995. évi XLII. törvény 1. §). A törvény biztosítja, hogy az érintett települési önkormányzatok és a megyei önkormányzat között, indokolt igény esetén - megállapodáson alapuló - feladatátadás-átvétel jöjjön létre. A törvény megteremti a lehetıséget arra, hogy a körzeti jellegő közszolgáltatást biztosító megyei önkormányzattól annak egyetértésével, a megyei intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat átvállalhassa az intézmény fenntartását, fejlesztését és irányítását. A körzeti kötelezı közszolgáltatást nyújtó intézményeknek a települési önkormányzat által történı átvételét adott esetben ugyanis több tényezı indokolttá teheti. Így például: a körzeti ellátásban résztvevı önkormányzatok anyagi teherbíró-képessége, az intézmény mőködési adottságai, a korábban kialakult és jól mőködı hagyományok. A megyei önkormányzat a körzeti közszolgáltatást biztosító megyei intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat kérésére, az intézmény fenntartását, fejlesztését és irányítását átadja (átadhatja) a települési önkormányzatnak. Ehhez azonban a törvény feltételeket is támaszt. Egyrészt a települési önkormányzatnak azt kell - tapasztalati adatok alapján - igazolnia, hogy a megelızı négy év átlagában a településen lakóhellyel rendelkezık közül került ki az intézményi szolgáltatást igénybe vevık többsége. Másrészt pedig a törvény egy minimális idıtartamot - legalább három évet - jelöl meg, az intézményirányítás viszonylagos stabilizálása érdekében az átadásra és a feladatteljesítésre. Az esetleges közös (megye-település) feladatellátás, intézményfenntartás, fejlesztés és irányítás tartalmára (például: kórház-járóbeteg-szakellátás; gimnázium-szakközépiskola) az érintettek megállapodást kötnek, társulást hozhatnak létre. A törvény e helyütt nem részletezi a megállapodás tartalmát, az esetleges kötelezı
törvényi elemeit sem sorolja fel, mert az önkormányzatokra bízza a szükséges és elégséges átadási-átvételi feltételek - megegyezésen alapuló - kimunkálását és rögzítését a kölcsönös érdekekre alapozva. Az önkormányzatok közötti társulások részletes szabályait a helyi önkormányzatok társulásairól és együttmőködéseirıl szóló 1997. évi CXXXV. törvény tartalmazza. A törvény gondoskodik arról is, hogy a települési önkormányzat - amely a megyei önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatás átvételét határozza el a megyétıl - többletigényeket ne támaszthasson sem a megyei-, sem pedig az állami költségvetés felé. Kimondja, hogy a megyei feladatot átvállaló települési önkormányzatot illeti meg az átvállalt feladattal arányban álló bevételi támogatás, de ezen túlmenıen nem formálhat jogszerő igényt más kiegészítı állami vagy megyei többlet-támogatásra. Fontos garancia a környezı települések számára még az, hogy a közszolgáltatást átvállaló települési önkormányzat nem utasíthatja el az általa mőködtetett közszolgáltatás iránt a nem helyben jelentkezı igényeket. Nem teheti meg tehát a feladatot átvállaló települési önkormányzat, hogy a megyétıl átveszi a közszolgáltatást, majd pedig leépíti azt és csak a saját területén élı polgárok ellátásáról gondoskodik, nem törıdve a körzetben levı települések lakóival, akik ellátását a megyei közgyőlés korábban biztosította. 70. § (1) A megyei önkormányzat kötelezı feladatként gondoskodik különösen a) a középiskolai, szakiskolai és kollégiumi ellátásról, amennyiben azt a külön törvény szerint ellátást biztosító települési önkormányzat nem vállalja; a természet és a társadalom megyében levı kulturális javainak, valamint a történeti iratoknak a győjtésérıl, ırzésérıl, tudományos feldolgozásáról; továbbá a megyei könyvtári szolgáltatásokról, a pedagógiai és közmővelıdési szakmai tanácsadásról és szolgáltatásokról; a megyei testnevelési-, sportszervezési, valamint a gyermek- és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatokról; b) az egészségügyi intézményekben tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek oktatásáról, a többi tanulóval együtt nem foglalkoztatható fogyatékos gyermekek oktatásáról, nevelésérıl, gondozásáról; az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásról, amennyiben azt a külön törvény szerint ellátásra kötelezett települési önkormányzat nem vállalja, valamint a gyermek- és ifjúságvédelmi szakellátásról; a szakosított szociális szolgáltatások területi összehangolásáról; továbbá gondoskodik egyes, szakosított ellátás körébe tartozó feladatokról; c) az épített és természeti környezet védelmével, a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról, a megyei idegenforgalmi értékek feltárásáról, a megyei idegenforgalmi célkitőzések meghatározásáról, a teljesítésükben részt vevık tevékenységének összehangolásáról; továbbá közremőködik a térségi foglalkoztatási feladatok és a szakképzés összehangolásában, valamint részt vesz a területi információs rendszer kialakításában. (2) Ha az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott feladatot ellátó megyei intézmény a települési önkormányzat kötelezı feladat- és hatáskörébe tartozó, vagy általa önként vállalt közszolgáltatást is biztosít, az intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat kezdeményezésére, a megyei önkormányzat az intézmény közös fenntartására, fejlesztésére és irányítására megállapodást köt, vagy társulást hozhat létre. Megyei múzeum alapítására, illetve a fenntartásában lévı múzeumok közüli kijelölésére az illetékes megyei önkormányzat közgyőlése jogosult [1997. évi CXL. törvény 45. § (5)] A megyei önkormányzat kötelezı közszolgáltatási feladatai sokrétőek, s leginkább az intézményfenntartás körében lelhetık fel. A körzeti intézményi szolgáltatás és intézményfenntartás a megyei önkormányzati tevékenység egyik meghatározó része. A településekhez kötött, valamint a megyei intézményrendszer (közmővelıdési, közgyőjteményi, mővészeti, oktatási egészségügyi, szociális ellátási) nem választható el az országos rendszerektıl. Legtöbb esetben azok egymásra épülnek és egymást kiegészítik. A megyei önkormányzat és a települési önkormányzat közötti munkamegosztásban az jut kifejezésre, hogy érdekeltségüktıl és a teljesítıképességüktıl függıen - elsısorban a települési önkormányzatok látják el a helyi közügyeket. A megye változatlanul kisegítı, kiegészítı jelleggel végzi a területén a kistérségi, körzeti önkormányzati közszolgáltatásokat. A törvény a megyei önkormányzat közszolgáltatási feladat- és hatásköreinek viszonylagos stabilitására törekszik. Szők körben bıvítette a megyei önkormányzat kötelezı feladat- és hatásköreit a több településre kiterjedı, a települési érdekeken túlmutató önkormányzati szolgáltatások ellátása tekintetében. A megyei önkormányzati kötelezı feladatként - a közoktatási és a közmővelıdési ágazatban - a középiskolai és szakiskolai, valamint a kollégiumi ellátásról abban az esetben gondoskodik, ha azt külön törvény szerint ellátást nyújtó települési önkormányzat nem vállalja. Az ügy ura ilyenkor a települési önkormányzat marad. Maga dönti el, hogy önállóan kíván-e gondoskodni (saját intézményével, szerzıdéses megállapodás révén, a szolgáltatás megvásárlásával, társulás útján stb.) a jelzett közszolgáltatásokról, avagy a feladat teljesítését nem vállalja, s ez esetben nyilatkozatot tesz a megyei önkormányzatnak, amelynek pedig ezáltal a kötelességévé válik az ellátás megszervezése, mőködtetése.
A megyei önkormányzat köteles gondoskodni viszont a kollégiumi és a nemzeti és etnikai kisebbségi kollégiumi ellátásról, a középiskolai és a szakiskolai ellátásról, a felsıoktatásról, az alapfokú mővészetoktatásról, a pályaválasztási tanácsadásról, a nevelési tanácsadásról, a logopédiai szolgáltatásról, a gyógytestnevelésrıl abban az esetben, ha a települési önkormányzat a feladat ellátását nem vállalja. A megyei önkormányzat a fentieken túl oktatási szolgáltatásokat is nyújt (pl. a középiskolai és a szakiskolai felvételekrıl szóló tájékoztatók, a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más fogyatékos gyermekek, tanulók óvodai, iskolai, továbbá kollégiumi ellátása, a gyógypedagógiai szolgáltatás, a konduktív pedagógiai ellátás). A megyei önkormányzat ajánlás formájában adja ki a megyei intézményhálózat mőködtetési fejlesztési tervet, továbbá együttmőködési megállapodás megkötését kezdeményezi a megye területén mőködı önkormányzatokkal a közoktatással összefüggı szolgáltatások megszervezésére. [Lásd: 1993. évi LXXIX. törvény 86. § (3), 87. § (1), 89. §.] A természet és a társadalom megyében lévı muzeális emlékeinek, valamint a történeti iratoknak a győjtésérıl, ırzésérıl, tudományos feldolgozásáról a megyei önkormányzat gondoskodik. A törvényben külön hangsúlyt kapott a megyei könyvtári szolgáltatásokról, továbbá a pedagógiai és a közmővelıdési szakmai tanácsadásról és szolgáltatásokról való gondoskodás kötelezettsége. (Lásd: 1997. évi CXL. törvény.) E törvény szerint például a megyei önkormányzat feladata gondoskodni a kulturális javak győjtésérıl, ırzésérıl, tudományos feldolgozásáról és bemutatásáról, a régészeti örökség védelmérıl múzeumi szervezet fenntartásával gondoskodni [1997. évi CXL. törvény 45. § (1)-(4)], továbbá megyei feladat a megyei könyvtár fenntartása, a települési könyvtárak együttmőködésének szervezése, a tevékenységüket segítı szolgáltatások nyújtása (1997. évi CXL. törvény 66. §). Megyei önkormányzati kötelezı feladattá vált a megyei testnevelési- és sportszervezési, valamint a gyermek és ifjúsági jogok érvényesítésével kapcsolatos feladatok teljesítése is. A megyei önkormányzat a sport hosszú távú fejlesztési céljaira figyelemmel támogatja a sporttal foglalkozó helyi szervezeteket, segíti a területi versenyrendszerek kialakítását és mőködtetését, sportrendezvények szervezését, valamint a szakszövetség területi szerveinek mőködését. Emellett együttmőködik a szakszövetségekkel az éves verseny-, illetve szabadidısport-naptár összeállításában, közremőködik a sportszakember-képzésben és -továbbképzésben, valamint az egészséges életmóddal összefüggı felvilágosító tevékenységben. Támogatja a sportorvosi tevékenységet, meghatározza és megvalósítja a sport hosszú távú fejlesztési céljainak megfelelı helyi sportkoncepciót, fenntartja és mőködteteti a tulajdonában álló sportlétesítményeket. A megyei önkormányzat a helyi sporttevékenységet a tulajdonában álló sportlétesítmények fejlesztésével, a külön jogszabályban meghatározott nemzeti sportszabvány alapján új sportlétesítmények építésével, a szabadidısport feltételeinek fejlesztésével, a gyermek- és ifjúsági sport, az utánpótlás-nevelés, a nık és a családok sportjának, a hátrányos helyzető társadalmi csoportok és a fogyatékosok sportjának, illetve a tömeges részvétellel zajló sportrendezvények lebonyolításának segítésével, a nemzetközi sportkapcsolatokban való részvétellel, valamint a nemzeti és a nemzetközi sport népszerősítésében történı közremőködéssel támogathatja (a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény). A megyei önkormányzat feladata a megye területén a hulladékok környezetkímélı kezelésének elısegítése. A hulladékgazdálkodási feladatok ellátása érdekében a települési önkormányzatokkal együttmőködve kidolgozza a megyei hulladékgazdálkodási tervet. Szintén a települési önkormányzatokkal együttmőködve meghatározza a hulladék kezelésére, ártalmatlanítására alkalmas területeket a megye területén. Összegyőjti a települési önkormányzatok helyi hulladékgazdálkodási terveit, és javaslatot tesz azok összehangolására, továbbá a területi elv érvényesítésére. Emellett a megyei önkormányzat együttmőködik a hulladékgazdálkodási feladatok megoldásában más megyei önkormányzatokkal, továbbá elısegíti és támogatja a helyi önkormányzatok hulladékkezelését szolgáló közös telephelyek létesítését (a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény). A megyei önkormányzat kötelezı feladata - az egészségügyi és a szociális ágazatban - a fentiekhez hasonló feladat- és hatáskör-telepítı logikát követ. Eszerint az alapellátást meghaladó egészségügyi szakellátásáról (így különösen kórházak, járóbeteg-szakrendelések), amennyiben azt a külön törvény szerint (az egészségügyrıl szóló 1997. évi CLIV. törvény) ellátásra kötelezett települési önkormányzat nem vállalja, a megyei önkormányzat gondoskodik. A megyei önkormányzat gondoskodik azoknak a szakosított szociális ellátásoknak a megszervezésérıl, amelyek biztosítására a települési önkormányzat nem köteles, továbbá ellát módszertani feladatokat, megbíz e teendıkkel ápolást, gondozást nyújtó vagy rehabilitációs intézményt. A szociális szolgáltatások területi összehangolását, az egyes szakosított szolgáltatások ellátása körébe tartozó teendıket - részben új feladatként - a megyei önkormányzat teljesíti (a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló módosított 1993. évi III. törvény szerint).
A megyei önkormányzat ellátja az épített és természeti környezet védelmével összefüggı teendık egy részét. A megyei idegenforgalmi értékek feltárásával, ezen célkitőzések meghatározásával kapcsolatos feladatokat is végez. Az utóbbi kört érintıen bıvültek teendıi, hiszen jogkört kapott az országos jelentıségő idegenforgalmi értékek hasznosításában közremőködık tevékenységének összehangolására is. A megyei önkormányzat az épített és természeti környezet védelmével kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében környezetvédelmi programot készít (a települési önkormányzatokkal egyeztetve), a megyei jogú városok tekintetében az egyeztetı bizottság (Ötv. 61/A. §) keretében. Elızetes véleményt nyilvánít a települési önkormányzatok környezetvédelmi programjáról, kezdeményezheti azok megosztását, állást foglal a környezetvédelmi rendeletek tervezeteivel kapcsolatban [1995. évi LIII. törvény 46. § (2)]. A megyei önkormányzat feladata még a megye arculatát befolyásoló, több települést érintı táji, természeti és épített környezet védelme és alakítása, a települési önkormányzatok arra irányuló tevékenységének segítése. (Errıl bıvebben az épített környezet alakításáról és védelmérıl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény rendelkezik.) Új megyei önkormányzati feladat a térségi területrendezés koordinációja, valamint a térségi foglalkoztatási feladatok és a szakképzés összehangolása, végezetül pedig a területi információs rendszer kialakításában való közremőködés. A térségi területrendezés tartalmát és a megyei önkormányzat feladatait az 1996. évi XXI. törvény 11. §-a tartalmazza. Eszerint a megyei önkormányzat a megye területére vagy térségére területfejlesztési tervet készít. A hosszú távú elırejelzések alapján területileg összehangolja különösen az oktatási, a közmővelıdési, az egészségügyi, a szociális, az épített és természeti környezet védelmével kapcsolatos, valamint az idegenforgalmi feladatait. Biztosítja azok összhangját a megyei gazdaságfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai koncepciókkal. Koordinálja a megye települési önkormányzatai felkérése alapján a települések fejlesztési tevékenységét. Együttmőködik a megye gazdasági szereplıivel. A települési önkormányzatok felkérése alapján elısegíti a helyi önkormányzatok területfejlesztési társulásainak szervezıdését. Feltétlenül szükséges szólni arról a nagy jelentıségő határozatról, amelyet az Alkotmánybíróság a megyei területrendezési terv elkészítésével kapcsolatban hozott az alkotmányos követelmények meghatározásáról [3/1997. (I. 22.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a területfejlesztésrıl és a területrendezésrıl szóló 1996. évi XXI. törvény 11. § (3) bekezdése és 27. § (2) bekezdésének a) pontja alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket megsemmisítette. A hivatkozott törvény 11. § (3) bekezdése a következıképpen szól: A megyei önkormányzat közgyőlése a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott területrendezési tervet megállapító rendeletben a más jogszabályoknál elıírtaknál nagyobb mértékben korlátozó terület-felhasználási szabályokat határozhat meg. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy ez a felhatalmazás mind a korlátozások jellegét, mind azok mértékét illetıen teljesen szabad kezet ad a megyei önkormányzat közgyőlése számára, s tartalmát tekintve nem egyéb, mint az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében az országgyőlés számára fenntartott szabályozási jogkör átruházása a megyei önkormányzatra. Ugyanennek a törvénynek a 27. § (2) bekezdés a) pontja pedig a minisztert hatalmazta fel arra, hogy rendeletben állapítsa meg a terület- felhasználás és tájhasznosítás, a terület- és tájrendezés országos, illetve térségi szabályait. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság a következıket szögezte le: Amit a törvény elmulasztott, azt miniszteri rendelet nem pótolhatja. Alapvetı jogot sem a kormány-, sem miniszteri rendelet nem korlátozhat. A törvény 27. § (2) bekezdésének a) pontjában a tulajdonviszonyokat is érintı területfelhasználási és tájhasznosítási terület- és tájrendezési szabályozás jogkörében a miniszternek adott felhatalmazást tehát ugyanúgy sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének és 13. § (1) bekezdésének elıírásait, mint a megyei önkormányzatoknak biztosított behatárolatlan szabályozási jogosítvány. Ugyanennek a törvénynek a 11. § (2) bekezdés b) pontja akként rendelkezett, hogy a megyei önkormányzat közgyőlése fogadja el - az érintett települési önkormányzatok véleményeinek figyelembevételével - a megyei területrendezési terveket. Ezen rendelkezés alkalmazását illetıen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a megyei területrendezési terv egyeztetésében érintett valamennyi települési önkormányzat - és a területfejlesztési koncepciók és programok, valamint a területrendezési tervek egyeztetésének és elfogadásának rendjérıl szóló 184/1996. (XII. 11.) Korm. rendelettel az egyeztetésben való részvételre feljogosított egyéb szerv, vagy szervezet - véleményének kikérése és figyelembevétele, azaz a döntéshozatalnál való mérlegelése az Alkotmány 44/A. §-ból eredı olyan alkotmányos követelmény, melynek elmulasztása alapul szolgál a területrendezési tervet megállapító rendelet megsemmisítésére. Más témára térve: a térségi foglalkoztatási feladatok és az ezekkel szervesen összekapcsolódó szakképzés összehangolása a területi munkaügyi központokkal való szoros együttmőködést jelent, esetleg egyes feladatköröknek, pénzügyi alapoknak a megyei közgyőléshez történı átadásával.
A testületi információs rendszer kialakítása pedig minimálisan két szálon fut. Indokolt relatíve különválasztani, mégis egységként kezelni az önkormányzati (belsı) és az állami (külsı) adatgyőjtési, feldolgozási és felhasználási rendet. (3) A területfejlesztési feladatok, illetıleg a kormányzati területi fejlesztési programok összehangolását - a külön törvényben megállapított feladatkörben és szervezetben - a területfejlesztési tanács végzi. (4) A megyei önkormányzat a törvényi kötelezettségeinek teljesítésén túl szabadon vállalhat olyan közfeladatokat, amelyeket törvény nem utalt más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe, illetve amelynek gyakorlása nem sérti a megyében levı községek és városok érdekeit. A kötelezı feladatok mellett a megye önként is vállalhat olyan közfeladatokat, (pl. színház, uszoda mőködtetése, fenntartása) amelyeket jogszabályok nem utaltak más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe. A megye nem vállalhatja azonban a megyében lévı község és város területére kiterjedı azon fakultatív feladatok teljesítését, amelyeket az adott település önkormányzata maga kíván megoldani, vagy amely feladat megyei szintő megvalósítását a település saját érdekeivel ellentétesnek tartja. Önként vállalt önkormányzati feladatként új körzeti intézmény is létrehozható, új körzeti szolgáltatás szervezhetı meg. A fakultatíve vállalt feladatoknál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy ne szenvedjen csorbát a törvényekben kötelezıen meghatározott települési feladatok megvalósítása. A megyei önkormányzat önként vállalt feladatai jellemzıen a következık lehetnek: - a megye települési önkormányzatai - a térség helyzetébıl adódóan - érdekeinek megjelenítése, érvényre juttatása, - részvétel önkormányzati társulásokban, a helyi igények alapján új társulások kezdeményezése, - szorgalmazza a települési önkormányzatok közös gazdasági alapjának létrehozását, amiben saját eszközeivel részt vehet, - kisegíti a vállalkozásbarát környezet kialakítását, biztosítja a megye gazdasági szereplıinek tájékoztatását szolgáltatások, együttmőködési formák kidolgozásával, - vállalkozói alapítványok útján piaci információt biztosít, közremőködik források feltárásában, vállalkozási tevékenységet végez, közremőködik a megye szellemi életének serkentésében és a tudomány támogatásában, - az egészséges életmód szélesebb körő elterjesztése érdekében pályázatok kiírásával, sportcélú alapítvány létrehozásával támogatja a sportot, a turizmust és a természetjárást, eredményességi és eseti támogatással ösztönzi a verseny- és élsportot. A megyei önkormányzat által ellátandó feladatok megyénként eltérhetnek és döntıen függnek a települési önkormányzatok feladatvállalásától. A megyei közgyőlések programjai a felsorolt közszolgáltatási feladatokat maguk sem tekintik lezártnak. A fakultatív feladatellátás köre 1990-2002 között folyamatosan bıvült, néhány konkrét területen különösen aktív volt. A távbeszélı ellátás fejlesztését szolgáló térségi koordinációban, az útépítési programok megvalósításában és szervezésében, az autópályák elıkészítı munkáinak megyei szintő koordinálásában, az egészséges vízellátási és a vízminıséget javító programok végrehajtásában, a szennyvíztisztítás, a kommunális hulladék elhelyezésének körzeti szervezésében különösen számottevık az elmúlt két-három önkormányzati ciklusban az országos eredmények. (5) A megyei önkormányzat biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítését. 71. § (1) A megyei önkormányzat a saját terve és költségvetése alapján bevételeivel szabadon gazdálkodik, rendelkezik a törvényben meghatározott megyei önkormányzati tulajdonnal és vállalkozási tevékenységet folytathat. Feladatainak eredményesebb ellátása érdekében szabadon társulhat más megye és bármely település önkormányzatával. A helyi (megyei és települési) önkormányzatok alapjogai egyenlıek, hierarchikus viszonyokat nem érvényesíthetnek. A megyei önkormányzat is autonóm testület. Saját költségvetése van, bevételeivel szabadon gazdálkodik, önállóan rendelkezik a törvényben meghatározott megyei önkormányzati tulajdonnal és vállalkozási tevékenységet is folytathat. Szabadon társulhat más megyei és települési önkormányzattal (illetékességi korlátok nélkül). Döntéseit a feladatainak minél eredményesebb ellátása motiválja. (2) A megyei önkormányzat közgyőlése saját feladatkörében rendeletet alkothat, a döntési hatáskörébe tartozó ügyekben megyei népszavazást rendelhet el. A törvény a megyei önkormányzat rendeletalkotási tárgyköreit kizárólag saját feladat- és hatásköréhez igazítva állapította meg. A népszavazás elrendelését csak a megyei közgyőlés döntési hatáskörében teszi lehetıvé. A települési önkormányzatokéhoz képest a szabályozási kör szőkítése a megyei feladat- és hatáskörök sajátosságából fakadt. A törvény által nem rendezett helyi társadalmi viszonyok megyei szabályozása azonban nem sértheti a települési önkormányzatok önálló szabályozási jogosultságát. A megyei közgyőlés a saját feladatkörében, illetıleg saját döntési hatáskörében - az általános szabályok szerint - hozhat rendeletet, rendelhet el népszavazást.
A megyei önkormányzatok rendeletalkotási tárgyai különösen az alábbiak lehetnek: - a körzeti jellegő szolgáltatásokkal, az intézményrendszerek mőködésével, - a megyei önkormányzati tulajdonnal, - a szabadon vállalt közfeladatok ellátásával, - a megyei önkormányzat szervezeti rendjével, mőködésével, - a megyei szimbólumokkal, címek, elismerések, kitüntetések adományozásával kapcsolatos szabályozás.
A megyei önkormányzat szervezete 72. § A megyei önkormányzat jogi személy. Feladatait és hatáskörét a közgyőlés látja el. A megyei önkormányzatot a közgyőlés elnöke képviseli. BH1994. 460. A helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében a megyei önkormányzat jogi személy. A képviselı-testület (a megyei közgyőlés) látja el a feladatait és gyakorolja a hatáskörét, azonban nem jogi személy, ezért nincs perbeli jogképessége [1990. évi LXV. tv. 72. § (1) bek., Pp. 48. §]. A megyei önkormányzati feladat- és hatáskörök címzettje a megyei közgyőlés. A közgyőlés azonban egyes hatásköreit választott szerveire (bizottság, társulás, közgyőlés elnöke) ruházhatja, ilyen módon biztosítja az ügyek folyamatos intézését. A képviselı-testület (közgyőlés) meghatározó szerepe a megyei önkormányzatnál is érvényesül. A közgyőlés feladat- és hatáskörében szabadon dönthet. A közgyőlés felelıs vezetıje a közgyőlés elnöke. Az elnök: - elıkészíti, összehívja és vezeti a közgyőlés ülését, biztosítja széleskörő nyilvánosságát, demokratikus mőködését, - a közgyőlés feladat- és hatáskörében hozott döntései végrehajtásával gondoskodik a körzeti (területi) közszolgáltatások mőködtetésérıl, - irányítja, szervezi, koordinálja a megyei önkormányzat költségvetése elkészítését végrehajtását, a megyei önkormányzati vagyonkezeléssel, valamint a vállalkozásokkal kapcsolatos tevékenységet, - koordinálja a megyei önkormányzat által fenntartott intézmények mőködését és fejlesztését, e szervek önkormányzati ellenırzését, szervezi a területi és nemzetközi kapcsolatokat, e kapcsolatokban képviseli az önkormányzatot. A megyei önkormányzatot a közgyőlés elnöke képviseli, aki a törvény erejénél fogva jogosult a megyei közgyőlés képviseletére. A megyei közgyőlés képviseletével meg lehet bízni más tisztségviselıt is (alelnök, tanácsnok, bizottsági elnök), vagy képviselı-testületi tagot, illetıleg a megyei közgyőlés hivatala dolgozóját (fıjegyzı), de szükség esetén a jogtanácsost is. 73. § A megyei közgyőlés elnökét a megyei közgyőlés - saját tagjai sorából - titkos szavazással választja a megbízatásának idıtartamára. Összhangban az Európai Önkormányzati Chartának a közvetlen választásokra vonatkozó kritériumaival a megyei közgyőlés tagjait a választópolgárok (kivéve a megyei jogú város választópolgárait) közvetlenül, listán választják. A jelölı szervezet egy megyében két listát állíthatott az 1994. évi önkormányzati választáson a megyei közgyőlési tagok választására: egyet a 10 000 vagy ennél kevesebb lakos települések számára, egyet a 10 000-nél több lakosú települések számára (1994. évi LXII. törvény 46/A. §). A listák a leadott szavazatok arányában jutnak mandátumhoz. A közgyőlés tagjainak száma jórészt a lakosságszám függvényében változik, 13 megyében 40 fı, s csak 2 megyében haladja meg az 50-et (Borsod-Abaúj-Zemplén - 59 fı; Pest megye - 80 fı). A helyi önkormányzati képviselık és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvényt az Országgyőlés több ízben módosította. A legutóbbi módosítás a 2002. évi helyi önkormányzati képviselı választások napján lépett hatályba. A hatályos törvényi rendelkezések szerint a jelölı szervezet egy megyében két listát állíthat a megyei közgyőlési tagok választására. Egyet a 10 000 vagy ennél kevesebb lakosú települések számára, egyet a 10 000-nél több lakosú települések számára. Amennyiben a megyei listáról megválasztott képviselı kiesik a törvény 53. § (3) bekezdése szerint helyére az eredetileg bejelentett listáról a jelölı szervezet által bejelentett jelölt lép. A 2002. évi szabályozás szerint, ha a jelölt a listáról és a megyei jogú város képviselı-testülete tagjaként egyaránt mandátumot kapna, úgy nyilatkoznia kell, hogy melyiket fogadja el. Az el nem fogadott mandátumot törölni kell. E szabály beiktatását az összeférhetetlenségi szabályok indokolták. A megyei közgyőlés elnökét a megyei közgyőlés a saját tagjai sorából választja a közgyőlés megbízatásának idıtartamára.
Törvény vagy felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármester mellett a megyei közgyőlés elnökét is felruházhatja államigazgatási hatáskörrel [Ötv. 7. § (1)]. A honvédelmi, polgári védelmi, katasztrófa-elhárítási ügyekben a megyei közgyőlés elnöke részt vesz az országos államigazgatási feladatok helyi irányításában és végrehajtásában [Ötv. 7. § (2)]. Ez azt jelenti, hogy a megyei védelmi bizottság irányítása a megyei közgyőlés elnökének feladatköre. E döntések ugyanis társadalompolitikai kihatásúak. Helyes, ha azokat szakemberek elıkészítésében ugyan, de a politikai felelısséggel bíró közjogi testület, választott tisztségviselı (nem pedig köztisztviselı) hozza meg. 74. § (1) A megyei közgyőlés tisztségviselıi: az elnök, a saját tagjai közül választott alelnök (alelnökök), akiket a közgyőlés titkos szavazással választ. (2) A megyei közgyőlés köteles megalakítani a pénzügyi bizottságát. Emellett a megyei közgyőlés meghatározott feladatainak eredményesebb ellátása érdekében - a tanácsnoknak választott megyei képviselık és más megyei képviselık tagsági többségét biztosítva - szabadon alakíthat bizottságokat. A megyei közgyőlés a bizottság további tagjait a szolgáltatást nyújtók és igénybe vevık, valamint a szolgáltatásban más módon érdekeltek képviselıibıl választja meg. A bizottság elnöke megyei tanácsnok. (3) Ha a megyében területi kisebbségi önkormányzat alakul, a megyei közgyőlés köteles megalakítani kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottságát, amelynek munkájában a megyei kisebbségi önkormányzat elnöke állandó tanácskozási joggal vesz részt. A megyei közgyőlés alelnöke (alelnökei) helyettesíti(k) a közgyőlés elnökét, segíti munkáját. A közgyőlés tisztségviselıi az elnök és az alelnökök. A tisztségviselıket a közgyőlés a saját tagjai sorából titkos szavazással választja meg. A közgyőlés az Ötv. szabályait figyelembe véve bizottságokat hozhat létre. A bizottság elnöke megyei tanácsnok. A közgyőlés a pénzügyi bizottságot kötelezıen alakítja meg. A bizottságoknak tükrözniük indokolt a feladat- és hatáskörök struktúráját. Különösképpen kifejezésre jut ez az állandó bizottságok esetében (pl. igazgatási-ügyrendi, mővelıdési-oktatási, egészségügyi-szociális, gazdasági bizottság). Lehetıség van a terület sajátosságától függı albizottságok létrehozására is. Ilyen albizottságok pl. a nemzetiségi, ifjúsági, etnikai ügyekkel foglalkozó munkacsoportok. Gyakorlattá vált, hogy az esetenként jelentkezı feladatok megoldására a közgyőlés ideiglenes bizottságot alakít pl. jelentıs napirend közgyőlési elıkészítésére, társulások szervezésére, vállalat és intézmény létrehozásának megalapozására, ad hoc vizsgálatok lefolytatására. A megyei közgyőlés a megyei képviselık mellett a bizottság további tagjait a szolgáltatást nyújtók és igénybe vevık, valamint a szolgáltatásban más módon érdekeltek képviselıibıl választja meg. A bizottsági tagok többségét megyei képviselık közül kell kiválasztani. A megyei közgyőlés által meghatározott, körzeti közszolgáltatással foglalkozó bizottságba a törvényben írt körbıl, továbbá az érintett területekrıl indokolt bizottsági tagokat választani. 75. § (1) A megyei testületek és tisztségviselık munkáját megyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai elıkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenırzése. (2) A hivatal vezetıjét: a megyei fıjegyzıt a megyei közgyőlés nevezi ki határozatlan idıre. (3) A megyei közgyőlés meghatározza a hivatal belsı szervezetét és mőködésének szabályait, biztosítja a hivatal mőködésének dologi feltételeit. A megyei testületek és tisztségviselık munkáját a megyei önkormányzati hivatal segíti, melynek feladata a döntések szakmai elıkészítése, valamint a döntések végrehajtásának szervezése és ellenırzése. A megyei hivatal egységes szakmai szervezet, a közgyőlés elnöke irányítja, a fıjegyzı vezeti. A közgyőlés elnökének irányító funkciója nem jelentheti az operatív munkaszervezés átvételét, hiszen a hivatal napi vezetését a fıjegyzı végzi. A közgyőlés elnöke a fıjegyzın keresztül irányítja a hivatalt, a hivatal operatív vezetését pedig a fıjegyzı látja el és gyakorolja a hivatal köztisztviselıi körében - a megyei közgyőlés elnökét megilletı egyetértési jog mellett - a munkáltatói jogokat. 76. § A megyei önkormányzat szervezetére és mőködésére a 69-75. §-ban nem szabályozott kérdésekben a települési önkormányzatokra elıírtakat megfelelıen alkalmazni kell. A települési képviselı-testület szervezetének és mőködésének szabályai (a képviselı-testületi ülések száma, a döntéshozatalhoz szükséges szavazás módja, az ülések nyilvánossága, a zárt ülések tartásának esetei stb.) a települési és a megyei önkormányzatoknál lényegében azonos tartalmúak. Ezért általános szabályokat a megyei önkormányzatok szervezeténél és mőködésénél is értelemszerően alkalmazni kell. A megyei önkormányzatnak csak néhány szervezeti és mőködési szabálya (pl. a rendeletalkotás, a tisztségviselık megválasztásának módja és elnevezése) tér el a települési önkormányzatokra vonatkozó szabályozástól.
IX. fejezet AZ ÖNKORMÁNYZATOK GAZDASÁGI ALAPJAI 77. § (1) Az önkormányzat közszolgáltatásokat nyújt. Saját tulajdonnal rendelkezik és költségvetési bevételeivel, kiadásaival önállóan gazdálkodik. Az önkormányzati közszolgáltatások igen sokrétőek [Ötv. 8. § (1)]. Ide sorolhatók például, egészségügyi ellátás (fekvı- és járóbeteg-ellátás, egészségügyi gondozó-tevékenység), a szociális ellátás (a ráutalt személyek pénzbeni és természetbeni ellátása, a hajléktalanokról gondoskodás, komplex családgondozás), továbbá a nevelés, oktatás (óvodai ellátás, alsó fokú és középfokú oktatás, diákotthoni ellátás, nevelési tanácsadás; nemzeti és etnikai kisebbségek óvodai, alsó- és középfokú iskolai ellátása), a közmővelıdési, közgyőjteményi, mővészeti tevékenység, testnevelés és sport (közösségi tér biztosítása: mővelıdési intézmények mőködtetése; könyvtár, színház, múzeum, levéltár, sportintézmények fenntartása; a testnevelési, a diáksport, a verseny- és élsport, a szabadidısport, a természetjárás feltételeinek biztosítása). A kommunális feladatok körében különösen a köztemetık létesítése, bıvítése, fenntartása, a kéményseprı-ipari tevékenység, a települési folyékony hulladék leeresztı helyének kijelölése, valamint közcélú ártalmatlanító telep létesítése, a közterület tisztántartása, lomtalanítás. A közszolgáltatások teljes köre taxatíve nem sorolható fel. A fentieken túl számos közlekedési, vízügyi, területfejlesztési, környezetvédelmi feladat is okkal megemlíthetı lenne. Az önkormányzati tulajdon nem új tulajdoni forma. Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába átadott vagyon nem általában az önkormányzatoké, hanem minden vagyontárgy egyes helyi önkormányzat tulajdonába került. Az önkormányzás jogát az Alkotmány és az Ötv. az egyes települések és a megyék választópolgárai közössége számára biztosítja. Nincs arról szó, hogy az önkormányzat pl. népszavazás vagy a képviselı-testület útján csupán a tulajdonosi jogokat gyakorolná, s nem maga volna a tulajdonos. A települési, megyei önkormányzatra a Polgári Törvénykönyvnek ugyanazok a szabályai vonatkoznak, mint bármely más tulajdonosra. A Ptk.-t módosító 1991. évi XIV. törvény a Ptk. hatályát az önkormányzati... szervezetekre és vagyoni viszonyaira is kiterjesztette. Az önkormányzatok ugyanolyan tulajdonosok, mint a gazdasági élet más szereplıi. A gazdasági vállalkozásokban való részvételüket azonban korlátozza, hogy nem veszélyeztethetik a kötelezı feladataik ellátását. Szerezhetnek azonban ingatlant, vásárolhatnak értékpapírokat, teljes vagy résztulajdonosai lehetnek vállalkozásoknak, gazdasági társaságoknak. Az Alkotmánybíróság a 4/1993. (II. 12.) AB határozatában - az önkormányzatok tulajdonára vonatkozó szabályozás alkotmányosságának kérdései körében - abból indult ki, hogy az Alkotmány 44/C. §-a értelmében a helyi önkormányzatok alapjogai a jelenlévı országgyőlési képviselık kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben korlátozhatók. Az önkormányzatok alapjogait a 44/A. § határozza meg. A 44/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a helyi képviselı-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletı jogokat, az önkormányzat bevételével önállóan gazdálkodik, saját felelısségére vállalkozhat. A 12. § (2) bekezdés kimondja, hogy az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonjogát. A 9. § (1) bekezdése szerint a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlı védelemben részesül. Ez az alapjog az önkormányzatok tulajdonosi jogállását, s így autonómiáját biztosítja, különös tekintettel arra, hogy az önkormányzatok tulajdonát az önkormányzatok megalakulásával egy idıben az Alkotmány, illetve az Ötv. hozta létre, a tanácsok korábbi (állami tulajdont) kezelıi joga helyett. Az Ötv. megfogalmazása kifejezi az alapjog lényegét: önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik [Ötv. 1. § (6) b)]. Az Alkotmány 12. § (2) bekezdésének is - az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát - ez ad értelemet. Az alapjog tehát a tulajdonosi jogállás teljességére irányul, de nem az önkormányzati tulajdonnak ad kiemelt védelmet. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint minden tulajdoni forma egyenjogú és egyenlı védelmet élvez. Helyes értelmezéssel tehát az alapjog korlátozása csak akkor valósul meg, ha az az önkormányzat tulajdonosi jogállására irányul. A 324/B/1991. AB határozat szerint - az önkormányzati alapjogokról idıközben kialakított alkotmánybírósági értelmezéssel összhangban - az Alkotmány a helyi önkormányzat számára tulajdonjoga gyakorlása tekintetében ugyanolyan mértékő autonómiát biztosít, és ugyanolyan alkotmányos védelemben részesíti, mint ami minden más tulajdonost és gazdálkodó szervezetet megillet. Egy másik alkotmánybírósági döntés, amely mértékadó: Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlı védelemben részesül. Ez a
rendelkezés azonban nem tekinthetı a tulajdoni formák felsorolásának, mint amelyek valamelyikébe való besorolhatóság az alkotmányos védelem feltétele. Az Alkotmány nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezıleg: a tulajdon bármely formájára nézve éppen diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. A 9. § (1) bekezdése ennek megfelelıen az Alkotmány 70/A. (1) bekezdése jogegyenlıségi tételének, valamint a 9. § (2) bekezdésbe foglalt vállalkozási jog és a verseny szabadsága által tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése. [21/1990. (X. 4.) AB határozat] (2) Az önkormányzatok költségvetése az államháztartás része, ahhoz teljes pénzforgalmával kapcsolódik. Az önkormányzati költségvetés az állami költségvetéstıl elkülönül, ahhoz az állami támogatásokkal és más költségvetési kapcsolatokkal kötıdik. Az önkormányzatok költségvetése az államháztartás szerves részét képezi. Az állami költségvetéstıl elkülönül szerkezetileg, ahhoz azonban az állami támogatásokkal és a költségvetési kapcsolatok révén szorosan kötıdik. Az idevonatkozó legfontosabb keretszabályokat az Áht. tartalmazza. Az Áht. V. fejezete [Áht. 62-83. §] foglalkozik a helyi önkormányzatok költségvetésével. Az Áht. módosított 71. § (1) bekezdése értelmében a jegyzı által elkészített költségvetési rendelettervezetet a polgármester február 15-éig nyújtja be a képviselı-testületnek. Ha a költségvetési törvény kihirdetésére a költségvetési évben kerül sor, a benyújtási határidı a költségvetési törvény kihirdetését követı 45-dik nap. A helyi önkormányzat az elfogadott költségvetésérıl az imént említett benyújtási határidıtıl számított 30 napon belül, az államháztartási információs és mérlegrendszernek megfelelıen tájékoztatja a kormányt [Áht. 72. §]. A képviselı-testület által jóváhagyott elıirányzatok és költségvetési létszámkeretek között átcsoportosítást a képviselı-testület engedélyezhet, az átcsoportosítás jogát azonban az általa meghatározott keretek között a bizottságaira és a polgármesterre átruházhatja. Amennyiben a központi költségvetésbıl folyósított források a nettósítás során beszámítandó közterhekre nem nyújtanak fedezetet, akkor a különbözetet az Államháztartási Hivatal rendelkezése alapján a Kincstár a helyi önkormányzatok részére átmenetileg megelılegezi. A Kincstár az ezen a jogcímen keletkezı követelése érvényesítése érdekében havonta azonnali beszedési megbízást nyújt be a helyi önkormányzat ellen. A beszedési megbízás benyújtását követı hónap elsı napjától a megelılegezett összeg után a helyi önkormányzat az elızı évi átlagos jegybanki alapkamat kétszeres mértékének megfelelı kamatot köteles fizetni addig a napig, amíg fizetési kötelezettségét nem teljesíti. Ugyanakkor külön jogszabályban meghatározott összeghatár alatti tartozás esetében lehetıség van arra is, hogy az Államháztartási Hivatal a követelést a helyi önkormányzatokat a következı hónapokban megilletı összegbıl történı levonás útján érvényesítse.
Az önkormányzat vagyona 78. § (1) A helyi önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megilletı vagyoni értékő jogokból áll, amelyek az önkormányzati célok megvalósítását szolgálják. Az önkormányzatok vagyonát a törvény két összetevıre bontja. Egyrészt a helyi önkormányzat tulajdonára, másrészt a helyi önkormányzatot megilletı vagyoni értékő jogokra. A meghatározás elsı eleme kifejezi, hogy az önkormányzat vagyonába azok a dolgok tartoznak, amelyeken az önkormányzat tulajdonjogot szerzett. Tárgyi oldalról megerısíti az Ötv. 80. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a helyi önkormányzatot e törvényben meghatározott eltérésekkel megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetıleg terhelik. Ha ugyanis az önkormányzat mint tulajdonos és a többi jogalany között a tulajdonjog tartalma szempontjából nincs különbség, értelemszerően mindazon dolgok tulajdonként tartozhatnak az önkormányzatok vagyonához is, mint a más jogalanyok vagyonához. Az önkormányzatok mindazoknak az ingóknak és ingatlanoknak a tulajdonosai lehetnek, amelyeken tulajdonjog szerezhetı. A Ptk. 94. §-ának (2) bekezdésébıl és az Ötv. 107. §-ának (2) bekezdésébıl következıen rendelkezhetnek pénz- és értékpapír-tulajdonnal. Ezek a dolgok a vagyoni értékő jogokkal együtt az önkormányzat vagyonának részét képezik. Az önkormányzatok vagyonát azoknak a közszolgáltatásoknak a biztosítása érdekében kell hasznosítani, amelyeket az önkormányzatoknak törvény alapján nyújtaniuk kell. Mindent megelız a kötelezı közszolgáltatások teljesítése. Az önként vállalt feladatok céljára vagyonfelhasználásra akkor kerülhet sor, ha az önkormányzat a vagyonával a törvényen alapuló közszolgáltatásokat is teljesíti. Az, hogy a törvény szerint az önkormányzatok vagyonának az önkormányzati célok megvalósítását kell szolgálnia, korlátokat szab az önkormányzatok vállalkozási szabadságának. Vagyis a vállalkozásokat is az önkormányzati feladatok szolgálatába kell állítani. Ez pedig azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak
törekedniük kell a lehetıségek kihasználására, de nem rendezkedhetnek be arra, hogy saját vállalkozásokból tartsák el magukat. Az a közvagyon, amely a rendelkezésükre áll nem kockáztatható úgy, mint más tulajdon. A közösséget szolgáló vagyont csak több nemzedékre gondolva, a közösség hasznára szabad hasznosítani, fı törekvésként gyarapítani. (2) Az önkormányzati vagyon külön része a törzsvagyon, amelyet a többi vagyontárgytól elkülönítve kell nyilvántartani. Az éves zárszámadáshoz a vagyonállapotról - külön jogszabályban meghatározott - vagyonkimutatást kell készíteni. Az Ötv 79. §-a szerinti törzsvagyon az önkormányzati vagyon külön része, amelyet az önkormányzat a többi vagyontárgytól elkülönítve köteles nyilvántartani. Az Ötv. 1990. évi hatálybalépése óta a 78. §-ának (2) bekezdése szerint a vagyonállapotot az éves zárszámadáshoz csatolt leltárban kellett kimutatni. A leltár elkészítése a gyakorlati tapasztalatok alapján túlzott adminisztrációt, jelentıs többletköltséget vont maga után, így a 2003. évi I. törvény célszerőségi okok miatt módosította a törvénynek ezt a rendelkezését. Az új szabályozás szerint az éves zárszámadáshoz kapcsolódóan az önkormányzat köteles a vagyonállapotáról vagyonkimutatást készíteni. A kimutatással kapcsolatos szabályokat külön jogszabály határozza meg. 79. § (1) Törzsvagyonnak az az önkormányzati tulajdon nyilvánítható, amely közvetlenül kötelezı önkormányzati feladat- és hatáskör ellátását vagy a közhatalom gyakorlását szolgálja. EBH2002. 823. A közterület önkormányzati tulajdon, forgalomképtelen, az arra kötött adásvételi szerzıdés alapján tulajdonjog akkor sem jegyezhetı be az ingatlan-nyilvántartásba, ha az nem a közút része (1972. évi 31. tvr. 15. §, 17. §, 1959. évi IV, tv. 200. §, 1964. évi III. tv. 17. §, 1997. évi LXXVIII. tv. 27. §, 1990. évi LXV. tv. 79. §) BH2005. 446. Törvénysértı az önkormányzat törzsvagyonához tartozó, forgalomképtelen ingatlan cseréjéhez hozzájáruló képviselı-testületi határozat (1990. évi LXV. tv. 79. §, 99. §; 1952. évi III. törvény 324. §). BH2005. 409. Forgalomképtelen önkormányzati vagyonról képviselı-testületi határozattal rendelkezni nem lehet (1990. évi LXV. törvény 79. §). BH1999. 419. A lakosság széles körét érintı szolgáltatás (pl. távhıszolgáltatás) közérdeket képvisel, ezért az erre vonatkozó (pl. üzemeltetési) szerzıdés semmisségének megállapítása érdekében az ügyészségnek van keresetindítási lehetısége [Ptk. 200. § (2) bek., 227. § (2) bek., 237. § (2) bek., 95. § (1) bek., Ptké. 36/A. §, 1990. évi LXV. tv. 79. § b) pont, 1991. évi XVI. tv. 1. § (1) bek. c) és d) pont, 6. §, 129/1991. (X. 15.) Korm. r. 10. § 1. és 5. pont]. Az Ötv. módosított szabálya pontosan meghatározza a törzsvagyon fogalmát. Az az önkormányzati tulajdon nyilvánítható törzsvagyonnak, amely közvetlenül szolgálja kötelezı önkormányzati feladat- és hatáskör ellátását, vagy a közhatalom gyakorlását. A törvény pontosításra a gyakorlatban elıfordult viták miatt volt szükség. Az önkormányzatoknak a helyi rendeletalkotásnál a törvényi rendelkezést figyelembe kell venniük és felelısen kell gazdálkodniuk a törzsvagyonnal, amely vagy forgalomképtelen, vagy pedig korlátozottan forgalomképes. A szabályozás célja annak megakadályozása, hogy az önkormányzatok a saját vagyonuknak a törzsvagyoni részét feléljék. Olyan vagyonról van szó, amely az önkormányzatiság lényegével van összefüggésben és amely vagy a kötelezıen ellátandó közszolgáltatásokat biztosítják, vagy pedig a közhatalom gyakorlását szolgálják. E bekezdéshez kapcsolódik az Ötv. 68/D. §, amely kizárólag a fıvárost érinti. Eszerint a helyi közutak és mőtárgyaik, a terek, a parkok tulajdonjogát a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok egymásra átruházhatják ugyan, de ezáltal a törzsvagyon forgalomképtelen jellege nem változik. A fıvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti átruházás lehetıségét - megállapodásban - a gyakorlatban felmerült igények tették szükségessé. Az egyes állami tulajdonban lévı vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (vagyontörvény) 42. §-a elıírja, hogy az önkormányzat a vagyonát jogszabályban meghatározott módon köteles nyilvántartani, értékelni és teljesíteni az elıírt adatszolgáltatást. Az önkormányzatok tulajdonában lévı ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjére vonatkozóan a 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet tartalmaz szabályokat. A rendelet életre hívta az önkormányzati ingatlanvagyon katasztert, amelyet a megyei jogú városi, a fıvárosi és a kerületi önkormányzatoknak 1994. június 30-áig, a többi önkormányzatnak 1993. december 31-éig kellett felfektetnie. A kormányrendeletet módosító 48/2001. (III. 27.) Korm. rendelet módosította az ingatlanvagyon kataszterre vonatkozó rendelkezéseket. Az önkormányzatok legkésıbb 2003. január 31-jéig voltak kötelesek ingatlanvagyon kataszterüket felülvizsgálni és az új jogszabályi elıírásoknak megfelelıen módosítani. A vagyonkataszter az önkormányzati ingatlanvagyon felmérését és a változások folyamatos nyomon követését szabályozza. Elsıdlegesen mőszaki információkra épül, statisztikai adatokat, valamint az értékre és a használat módjára vonatkozóan is adatot tartalmaz.
Az ingatlan-nyilvántartás és a közmőnyilvántartás együttesen képezi az önkormányzati vagyonkataszter alapját. Az elıbbi a földkönyv, az ingatlan-nyilvántartási térkép és a jogokat, korlátozásokat tartalmazó tulajdoni lap egységeit tartalmazza. A közmőnyilvántartás a felszín alatti közmővezetékek és az alapközmővek technológiai jellemzıit írja le. A kataszter tartalmazza - a törzsvagyon és az egyéb vagyon szerint - az ingatlanra vonatkozó fıbb adatokat, s az ingatlan számviteli nyilvántartás szerinti bruttó értékét, értékbecslés esetén a becsült értéket. A katasztert a fıjegyzı, illetve a jegyzı fekteti fel és gondoskodik a folyamatos vezetésérıl. A Korm. rendelet szabályozza a változások átvezetésének módját és a kataszterbıl történı adatszolgáltatás rendjét. A Ptk. módosított 173. §-ának szövege szerint forgalomképtelenek a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok (Ptk. 172. §), valamint törvényben meghatározott más dolgok. Ez utóbbi körbe tartoznak azok az önkormányzat tulajdonában lévı vagyontárgyak, melyeket az Ötv. (helyi közutak, közterek, parkok) és a vagyontörvény megjelölnek. A vagyontörvény a következı vagyontárgyakat nyilvánítja forgalomképtelen önkormányzati tulajdonnak: - Az önkormányzati tulajdonba kerülı vizek és közcélú vízi létesítmények az önkormányzati törzsvagyonba tartoznak és forgalomképtelenek [1991. évi XXXIII. törvény 18. § (1)]. - A levéltári anyagok is forgalomképtelenek [1991. évi XXXIII. törvény 23. § (2)]. A forgalomképtelenségbıl következik, hogy az ilyen vagyontárgy nem terhelhetı meg, nem köthetı le, nem lehet követelés biztosítéka, tartozás fedezete és végrehajtás sem vezethetı rá. E szabály a korlátozottan forgalomképes önkormányzati tulajdonú vagyoni körbe sorolja a közmőveket, az intézményeket, a közterületeket. Felhatalmazza a helyi önkormányzatot, hogy további önkormányzati tulajdonú dolgokat (ingatlanok, ingók) is korlátozottan fogalomképessé nyilvánítson. A korlátozott forgalomképesség az önkormányzatot mint tulajdonost korlátozza rendelkezési joga gyakorlásában. Ez azt jelenti, hogy a törvény valamennyi tulajdonosi rendelkezési jogosítvány gyakorlásához állapíthat meg elıírásokat, s az önkormányzatnak rendeletében szabályoznia kell a rendelkezési jog minden elemét. Ha az önkormányzat rendeletében nem határozza meg, hogy milyen feltételekkel szabad az önkormányzat korlátozottan forgalomképes törzsvagyonához tartozó dolgot használatra adni, akkor a tulajdonosi jogokat gyakorló képviselı-testület nem tehet érvényes jognyilatkozatot. A Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése értelmében a rendelkezés jogának korlátozása jogszabállyal lehetséges. A korlátozással ellentétes rendelkezés semmis. Ez azt jelenti, hogy bármilyen tulajdonosi részjogosítvány érvényes gyakorlásához szükség van önkormányzati rendeletre. A tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzat is csak a rendeletben foglaltak szerint tehet nyilatkozatokat. A vagyontörvény fontosabb szabályai az Ötv. szabályaihoz képest következık: - Az önkormányzat tulajdonába kerülı mőemlék épület korlátozottan forgalomképes. Elidegenítéséhez, megterheléséhez, kezelıi joga átruházásához, használati vagy bérleti joga gazdasági társaságba való beviteléhez a nemzeti kulturális örökség miniszterének hozzájárulása is szükséges [1991. évi XXXIII. törvény 3. § (4)]. - Az önkormányzat tulajdonába kerülı védett természeti terület korlátozottan forgalomképes. Elidegenítéséhez, használati jogának átadásához a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, valamint a földmővelésügyi és vidékfejlesztési miniszter engedélye is szükséges [1991. évi XXXIII. törvény 7. § (4)]. - A vízi közmővek az önkormányzati törzsvagyon körébe tartoznak és korlátozottan forgalomképesek, csak közszolgáltatási célra hasznosíthatók [1991. évi XXXIII. törvény 20. § (2)]. - Az önkormányzat tulajdonában lévı muzeális emlék korlátozottan forgalomképes, elidegenítéséhez az oktatásügyi miniszter hozzájárulása szükséges [1991. évi XXXIII. törvény 22. § (6)]. (2) A törzsvagyon körébe tartozó tulajdon vagy forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes: a) forgalomképtelenek a helyi közutak és mőtárgyaik, a terek, parkok - a 68/D. §-ban foglalt kivétellel - és minden más ingatlan és ingó dolog, amelyet törvény vagy a helyi önkormányzat forgalomképtelennek nyilvánít; b) korlátozottan forgalomképesek a közmővek, intézmények és középületek, továbbá a helyi önkormányzat által meghatározott ingatlanok és ingók. A törzsvagyon korlátozottan forgalomképes tárgyairól törvény vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint lehet rendelkezni. 37/2006. Számviteli kérdés Önkormányzatunk (több település összefogásával megvalósuló hulladékgazdálkodási projekt gesztora) vagyonkezelési és hasznosítási szerzıdést kötött az ISPAtámogatással megvalósuló hulladékgazdálkodási rendszer kezelésére, hasznosítására alapított gazdasági társasággal. Önkormányzatunk azért kötötte meg a vagyonkezelési és hasznosítási szerzıdést, mivel a létrehozott vagyon mőködtetésének garanciáit a települések tulajdonlása mellett megalapított gazdasági társaság közremőködésével látta biztosítottnak. Mivel jogszabály nem korlátozta az önkormányzatokat a
vagyonüzemeltetés e megoldási módjára vonatkozóan, a beruházásban részt vevı települések ennek megfelelıen döntöttek. A közeljövıben a beruházásból a részekre bontott feladatok közül több munkarész megvalósul és eszközbeszerzésekre is sor kerül, amelyeket a leszállítást követıen a hasznosítási szerzıdés szerint át kívánunk adni a gazdasági társaságnak. Megfelelı-e a választott vagyonkezelési megoldás? A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: ötv.) 8. §-ának (1) bekezdésében elıírtaknak megfelelıen a települési önkormányzatok kötelezı feladata - többek között - a köztisztaság és településtisztaság biztosítása. Az önkormányzat e feladatok ellátásával kapcsolatos kötelezettségeit a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: hgt.) 21. §-a határozza meg, amely szerint a települési önkormányzat kötelezıen ellátandó közszolgáltatásként a települési hulladék kezelésére közszolgáltatást szervez és tart fenn. A közszolgáltatás többek között kiterjed a települési hulladék rendszeres elszállítására, a települési hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítmény létesítésére és mőködtetésére. A hgt. 22. §-a alapján a települési önkormányzatok a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezésére vonatkozó kötelezettségének önálló közszolgáltatás szervezésével tehet eleget, illetve a szomszédos vagy egymáshoz közeli települési önkormányzatok közösen tarthatnak üzemben hulladékkezelésre szolgáló létesítményt vagy a közszolgáltatás ellátására közös gazdálkodó szervezetet hozhatnak létre. Az ötv. 79. §-ában foglaltak szerint az önkormányzat tulajdonát képezı és a kötelezı önkormányzati feladat ellátását szolgáló vagyon törzsvagyonnak minısül. A törzsvagyon körébe tartozó tulajdon vagy forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes. A fenti törvényi rendelkezések alapján a több települési önkormányzat közös beruházásában megvalósuló hulladékgazdálkodási rendszer a közfeladat ellátását szolgáló vagyonnak minısül, és mint ilyen az önkormányzatok törzsvagyonába tartozik. Az ötv. 2007. január 1-jétıl hatályba lépı új 80/A. és 80/B. §-ában foglaltaknak megfelelıen az önkormányzat a tulajdonában lévı korlátozottan forgalomképes és forgalomképes vagyonának rendeletében meghatározott körére az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódva vagyonkezelıi jogot létesíthet. A vagyonkezelıi jog megszerzésére, megszőnésére, a vagyonkezelıi szerzıdés tartalmára, a vagyonkezelı jogaira és kötelezettségeire, a vagyonkezelı feletti tulajdonosi ellenırzésre az ötv. 80/A. §-ában, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 105/A-105/D. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. A vagyonkezelıi jog megszerzésének, gyakorlásának és a vagyonkezelés ellenırzésének részletes szabályait a helyi önkormányzatnak rendeletben kell szabályoznia. A törvényi elıírások értelmében az önkormányzat a vagyonkezelıi jog létesítése elıtt köteles vagyonértékelést végeztetni. A vagyonértékeléssel, a vagyonkezelésbe adott eszközök nyilvántartásával, elszámolásával kapcsolatos számviteli feladatokat az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet határozza meg. A hivatkozottak alapján a jogszabályi rendelkezések értelmében az önkormányzatnak a megvalósuló beruházás keretében beszerzett eszközök vagyonkezelésbe adására csak 2007. január 1-jétıl van lehetısége. Ha az önkormányzat a beruházás keretében beszerzett egyes eszközöket az üzemeltetı részére hasznosítás céljára már 2006-ban át kívánja adni, azt - a jelenleg hatályos rendelkezések szerint - üzemeltetési szerzıdés keretében, üzemeltetési díj ellenében teheti meg. [1990. évi LXV. törvény 80/A. §, 80/B. §, 1992. évi XXXVIII. törvény 105/A-105/D. §-ai, 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8/A. §-a, 20. § (1), 29/A. §, 40/A. §, 9. számú mellékletében A számlaosztályok tartalmára vonatkozó elıírások 1. pont f) alpontja.] 80. § (1) A helyi önkormányzatot - e törvényben meghatározott eltérésekkel - megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetıleg terhelik. A tulajdonost megilletı jogok gyakorlásáról a képviselı-testület rendelkezik. Az önkormányzati tulajdongyakorlást a képviselı-testület végzi (Alkotmány 44/A. § (1) b)]. Az Alkotmánynak e rendelkezése értelmében a helyi képviselı-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletı jogokat. A tulajdonosi joggal való rendelkezés azt jelenti, hogy a tulajdonjogból fakadó rendelkezési részjogosítványokat a képviselı-testület gyakorolhatja. A képviselı-testület - a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon esetén rendeletben, az egyéb vagyon esetén pedig határozatban - a tulajdonnal való rendelkezés módjára és feltételeire felhatalmazást adhat a polgármesternek, az önkormányzat bizottságának, a polgármesteri hivatalnak, az önkormányzat költségvetési szervének vagy az önkormányzat gazdasági társaságának. (2) A helyi önkormányzat meghatározott vagyontárgy vagy vagyonrész elidegenítését, megterhelését, vállalkozásba való bevitelét, illetıleg más célú hasznosítását önkormányzati rendeletben helyi népszavazáshoz kötheti.
Az önkormányzati vagyonról történı rendelkezés kivételes formája a helyi népszavazás, melyrıl az önkormányzatnak rendeletben kell döntenie. A rendeleti szabályozásra nem csak akkor van lehetıség, amikor a vagyonnal való rendelkezés idıszerővé válik. A képviselı-testület a vagyonrendelet megalkotása során is kikötheti az adott vagyontárgyakról való népszavazást. Ilyen közjogi aktusra különösen nagy értékő, a település közszolgáltatását lényegesen befolyásoló vagy a település közvéleményét különösen érdeklı vagyon esetében lehet szükség. (3) A helyi önkormányzat vállalkozása a kötelezı feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti. Az önkormányzat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelıssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét. (4) Az önkormányzat többségi befolyása alatt álló vállalkozásra - ha e törvény eltérıen nem rendelkezik - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 95/A. §-ában foglalt rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell. Az Ötv. 80. §-ának (3) bekezdése az önkormányzat vállalkozásával szemben korlátokat állít fel. Egyrészt összhangban a 78. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint az önkormányzat vagyonának az önkormányzati célok megvalósítását kell szolgálnia - a kötelezı közfeladat ellátásának a védelmét helyezi elıtérbe. Másrészt a felelısségvállalás mértékével kapcsolatosan kimondja, hogy az önkormányzat helytállási kötelezettségének mértéke nem haladhatja meg a vagyoni hozzájárulásának mértékét. Az Ötv. 80. §-ának (3) bekezdése és 9. § (4) bekezdésének alapján a képviselı-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, gazdasági társaságot alapíthat. Az Ötv. 80. §-ának (4) bekezdése világosan megfogalmazza, hogy a helyi önkormányzat társulásba bevitt vagyona nem válik a társulás tulajdonává. A vagyonszaporulatra nézve a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A vagyonszaporulat sem képezi a társulás tulajdonát, hanem azon a társulásban részt vevı önkormányzatok szereznek tulajdonjogot. A vagyongazdálkodási szervezeti megoldások különbözıek lehetnek. Községi szinten a vagyongazdálkodás egy hivatali ügyintézı részfeladatát képezi, a feladatok nem igényelnek önálló munkakört. Városi szinten létrejöttek a vagyongazdálkodási irodák, illetve önálló ügyintézık foglalkoznak az önkormányzati tulajdonnal. A nagyvárosokra jellemzı megoldás, hogy önkormányzati többségi tulajdonú gazdasági társaság kapja meg a vagyongazdálkodási feladatokat. A vagyongazdálkodó szervezetnek a tulajdon hatékony mőködtetését kell biztosítania. Ezek a szempontok általában eltérnek az ellátási, szolgáltatási rendszer által diktált követelményektıl. A vagyongazdálkodó szervezet felelıssége a szolgáltatási szerzıdések kidolgozása és az ehhez szükséges pályázati rendszer mőködtetése. A koncessziós megállapodások és a vagyongazdálkodási részleg feladatkörébe tartoznak. Teendıik közé tartozik a tulajdonosi döntések elıkészítése, az eszközértékesítés, a bérlet, a hasznosítási formák kidolgozása és végrehajtása. Mindezek nem választhatók el a szakmai ellátási ügyektıl, de erıteljes tulajdonosi szemléletet igényelnek. A vagyongazdálkodási funkciók nem követelik meg a saját szervezet létrehozását. Sok részfeladat kiadható külsı szervezeteknek. Az ingatlanértékesítés, hasznosítás, a portfoliókezelés megoldható megbízásos alapon is. A külsı szervezet érdekeltsége is megteremthetı, az alapdíjakhoz kapcsolódva részesedést, vagy korrekt sikerdíjat állapíthat meg az önkormányzat. A végrehajtásában azonban az önkormányzatnak, a polgármesteri hivatalnak részt kell vennie. (5) Amennyiben törvény másképp nem rendelkezik, a helyi önkormányzat társulásba bevitt vagyonát a társuló helyi önkormányzat vagyonaként kell nyilvántartani, a vagyonszaporulat a társult helyi önkormányzatok közös vagyona, és arra a Polgári Törvénykönyv közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. BH1998. 599. I. Az egyik önkormányzat tulajdonából - pl. adásvétel útján - a másik önkormányzat tulajdonába kerülı ingatlanra nézve fennálló - jogszabályon alapuló - elıvásárlási jogok. közül annak van elsıbbsége, amelyet a korábbi tulajdonos önkormányzat határozatában megjelölt, ha ezt a határozatot az arra jogosultak nem támadták meg [Ptk. 5. § (1) bek., 200. § (2) bek., 1990. évi LXXXIII. tv. 13. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 80. § (1) bek., 107. § (2) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 39. § (1) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 45-60 §ai, 1. sz. mell. IV. pont, 3211969. (IX. 30.) Korm. r., 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-MÉM-PM r. ]. BH1996. 394. Nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat, amikor határozatával elfogadja egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak vagyonáról [1957. évi IV. tv. 3. § (3) bek., 1990. évi LXV. tv. 11. § (3) bek., 80. §, 99. § (1)-(2) bek., Pp. 324. § (2) bek., 327. § (1) bek.]. BH1995. 657. Az önkormányzat tulajdonosi jogait az egyébként perbeli jogképességgel rendelkezı polgármesteri hivatal perindítási jogosultság hiányában a bíróság elıtt nem érvényesítheti [Ptk. 36. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 9. § (1) bek., 80. § (1) bek., Pp. 48. §].
BDT2004. 947. Ha a polgármester a helyi önkormányzat törvényes képviselıjeként köti meg harmadik személlyel a szerzıdést, annak érvényességéhez, illetıleg hatályossá válásához az önkormányzat jóváhagyására nincs szükség. KGD1998. 221. Az önkormányzatok polgármesteri hivatalának nincs kereshetıségi joga az önkormányzat által fenntartott középiskolát megilletı jogok érvényesítésére, nem gyakorolhatja továbbá az önkormányzatot megilletı tulajdonosi jogokat (1952. évi III. törvény 2. §; 1990. évi LXV. törvény 80. §). KGD1996. 132. Az önkormányzat polgármesteri hivatalának nincs kereshetıségi joga az önkormányzat által fenntartott középiskolát megilletı jogok érvényesítésére, nem gyakorolhatja továbbá az önkormányzatot megilletı tulajdonosi jogokat [1952. évi III. törvény 2. §; 1990. évi LXV. törvény 80. §]. KGD1993. 82. Az önkormányzat tulajdonában álló föld alapítványba utalásához a képviselı-testület határozata szükséges [1959. évi IV. törvény 74/B. § (1) bek. c) pont és 1990. évi LXV. törvény 80. § (1) bek.]. 80/A. § (1) A képviselı-testület a helyi önkormányzat tulajdonában lévı korlátozottan forgalomképes és forgalomképes vagyonának rendeletében meghatározott körére az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódva vagyonkezelıi jogot létesíthet. Vagyonkezelıi jog nem létesíthetı önkormányzati lakóépületre és vegyes rendeltetéső épületre, illetve társasházban lévı önkormányzati lakásra és nem lakás céljára szolgáló helyiségre. (2) A képviselı-testület a vagyonkezelıi jogot vagyonkezelési szerzıdéssel ruházhatja át jogi személyre, illetıleg jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezetre (a továbbiakban együtt: vagyonkezelı). A képviselı-testület hatáskörébıl nem ruházható át a vagyonkezelési szerzıdés megkötésérıl, tartalmának meghatározásáról hozandó döntés. (3) A vagyonkezelıi jog átadása nem érinti az önkormányzati közfeladatok ellátásának kötelezettségét. A vagyonkezelıi jog átadása az önkormányzati feladatellátás feltételeinek hatékony biztosítása, a vagyon állagának és értékének megırzése, védelme, továbbá értékének növelése érdekében történhet. (4) A vagyonkezelıi jogot az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódva a közfeladatot szabályozó külön törvényben meghatározott feltételek és eljárási rend, pályázati rend szerint, ilyen hiányában - az (5) bekezdés szerinti kijelölés esetét kivéve - az államháztartásról szóló törvényben (a továbbiakban: Áht.) szabályozott nyilvános pályázat útján ellenérték fejében lehet megszerezni, és gyakorolni. A pályázat kiírása elıtt az önkormányzat köteles vagyonértékelést végeztetni. A vagyonkezelıi jogot valós értéken - a közfeladat ellátásának garanciáit is figyelembe véve - a legelınyösebb ajánlattevı részére lehet átruházni. (5) Az önkormányzat korlátozottan forgalomképes és forgalomképes vagyonának vagyonkezelıi jogát kijelöléssel szerezheti meg az önkormányzati közfeladatot átvállaló a) más helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulása, b) az önkormányzat vagy több önkormányzat, illetve kisebbségi önkormányzat többségi tulajdonában lévı gazdasági társaság és közhasznú társaság, illetıleg állam és önkormányzat közös alapításában mőködı gazdasági társaság vagy az állam többségi részesedésével létrehozott gazdasági társaság, közhasznú társaság, ha ezek a szervezetek a közfeladat ellátását az önkormányzat számára nem üzletszerő vállalkozási tevékenységként végzik, azzal a feltétellel, hogy az állami vagy az önkormányzati többségi tulajdon a vagyonkezelési szerzıdés megszőnéséig fennáll. (6) A vagyonkezelıi jog kijelöléssel kizárólag ingyenesen szerezhetı meg. (7) Az önkormányzati tulajdonban lévı védett természeti területek és értékek, az erdık, véderdık, a mőemlékingatlanok, védetté nyilvánított kulturális javak, valamint történeti (régészeti) emlékek tekintetében az illetékes miniszter, a védmővek és védelmi létesítmények esetében az illetékes szerv hozzájárulása szükséges a vagyonkezelıi jog átruházásához. (8) A vagyonkezelıt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei - ideértve a számvitelrıl szóló törvény szerinti könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettséget is - azzal, hogy a vagyont nem idegenítheti el, továbbá nem terhelheti meg, és a vagyonkezelıi jogot harmadik személyre nem ruházhatja át. 37/2006. Számviteli kérdés Önkormányzatunk (több település összefogásával megvalósuló hulladékgazdálkodási projekt gesztora) vagyonkezelési és hasznosítási szerzıdést kötött az ISPAtámogatással megvalósuló hulladékgazdálkodási rendszer kezelésére, hasznosítására alapított gazdasági társasággal. Önkormányzatunk azért kötötte meg a vagyonkezelési és hasznosítási szerzıdést, mivel a létrehozott vagyon mőködtetésének garanciáit a települések tulajdonlása mellett megalapított gazdasági társaság közremőködésével látta biztosítottnak. Mivel jogszabály nem korlátozta az önkormányzatokat a vagyonüzemeltetés e megoldási módjára vonatkozóan, a beruházásban részt vevı települések ennek megfelelıen döntöttek. A közeljövıben a beruházásból a részekre bontott feladatok közül több munkarész
megvalósul és eszközbeszerzésekre is sor kerül, amelyeket a leszállítást követıen a hasznosítási szerzıdés szerint át kívánunk adni a gazdasági társaságnak. Megfelelı-e a választott vagyonkezelési megoldás? A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: ötv.) 8. §-ának (1) bekezdésében elıírtaknak megfelelıen a települési önkormányzatok kötelezı feladata - többek között - a köztisztaság és településtisztaság biztosítása. Az önkormányzat e feladatok ellátásával kapcsolatos kötelezettségeit a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: hgt.) 21. §-a határozza meg, amely szerint a települési önkormányzat kötelezıen ellátandó közszolgáltatásként a települési hulladék kezelésére közszolgáltatást szervez és tart fenn. A közszolgáltatás többek között kiterjed a települési hulladék rendszeres elszállítására, a települési hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítmény létesítésére és mőködtetésére. A hgt. 22. §-a alapján a települési önkormányzatok a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezésére vonatkozó kötelezettségének önálló közszolgáltatás szervezésével tehet eleget, illetve a szomszédos vagy egymáshoz közeli települési önkormányzatok közösen tarthatnak üzemben hulladékkezelésre szolgáló létesítményt vagy a közszolgáltatás ellátására közös gazdálkodó szervezetet hozhatnak létre. Az ötv. 79. §-ában foglaltak szerint az önkormányzat tulajdonát képezı és a kötelezı önkormányzati feladat ellátását szolgáló vagyon törzsvagyonnak minısül. A törzsvagyon körébe tartozó tulajdon vagy forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes. A fenti törvényi rendelkezések alapján a több települési önkormányzat közös beruházásában megvalósuló hulladékgazdálkodási rendszer a közfeladat ellátását szolgáló vagyonnak minısül, és mint ilyen az önkormányzatok törzsvagyonába tartozik. Az ötv. 2007. január 1-jétıl hatályba lépı új 80/A. és 80/B. §-ában foglaltaknak megfelelıen az önkormányzat a tulajdonában lévı korlátozottan forgalomképes és forgalomképes vagyonának rendeletében meghatározott körére az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódva vagyonkezelıi jogot létesíthet. A vagyonkezelıi jog megszerzésére, megszőnésére, a vagyonkezelıi szerzıdés tartalmára, a vagyonkezelı jogaira és kötelezettségeire, a vagyonkezelı feletti tulajdonosi ellenırzésre az ötv. 80/A. §-ában, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 105/A-105/D. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. A vagyonkezelıi jog megszerzésének, gyakorlásának és a vagyonkezelés ellenırzésének részletes szabályait a helyi önkormányzatnak rendeletben kell szabályoznia. A törvényi elıírások értelmében az önkormányzat a vagyonkezelıi jog létesítése elıtt köteles vagyonértékelést végeztetni. A vagyonértékeléssel, a vagyonkezelésbe adott eszközök nyilvántartásával, elszámolásával kapcsolatos számviteli feladatokat az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet határozza meg. A hivatkozottak alapján a jogszabályi rendelkezések értelmében az önkormányzatnak a megvalósuló beruházás keretében beszerzett eszközök vagyonkezelésbe adására csak 2007. január 1-jétıl van lehetısége. Ha az önkormányzat a beruházás keretében beszerzett egyes eszközöket az üzemeltetı részére hasznosítás céljára már 2006-ban át kívánja adni, azt - a jelenleg hatályos rendelkezések szerint - üzemeltetési szerzıdés keretében, üzemeltetési díj ellenében teheti meg. [1990. évi LXV. törvény 80/A. §, 80/B. §, 1992. évi XXXVIII. törvény 105/A-105/D. §-ai, 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8/A. §-a, 20. § (1), 29/A. §, 40/A. §, 9. számú mellékletében A számlaosztályok tartalmára vonatkozó elıírások 1. pont f) alpontja.] 80/B. § A vagyonkezelıi jog megszerzésére, megszőnésére, a vagyonkezelıi szerzıdés tartalmára, a vagyonkezelı jogaira és kötelezettségeire, a vagyonkezelı feletti tulajdonosi ellenırzésre az e törvényben és az Áht.-ban foglaltakat kell alkalmazni. E törvényekben nem szabályozott egyéb kérdésekben a Ptk. szabályait kell alkalmazni. A vagyonkezelıi jog megszerzésének, gyakorlásának és a vagyonkezelés ellenırzésének részletes szabályait a helyi önkormányzat rendeletében szabályozza. A helyi önkormányzatok vagyongazdálkodásában a vagyonkezelıi jog létesítése egy lehetıség a közfeladatok hatékonyabb ellátásához. A helyi önkormányzat képviselı-testülete döntheti el, hogy a tulajdonában lévı vagyona tekintetében akar-e vagyonkezelıi jogot létesíteni, vagy sem. Amennyiben az önkormányzat a vagyonkezelıi jog intézményét alkalmazni kívánja, akkor rendeletében kell meghatároznia, hogy a tulajdonában lévı korlátozottan forgalomképes, illetıleg forgalomképes vagyon mely körére - kivéve a tulajdonában lévı lakásra és nem lakás céljára szolgáló helyiségre - létesít vagyonkezelıi jogot. A meghatározott vagyoni körben csak a képviselı-testület dönthet atekintetben is, hogy a vagyonkezelıi jogot kire ruházza át. A vagyonkezelıi jog vagyonkezelıi szerzıdéssel ruházható át jogi személyre, illetıleg jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezetre. Ezek lehetnek önkormányzati tulajdonban lévı, vagy attól függetlenül alapított gazdasági társaságok, közhasznú szervezetek, egyházak, közalapítványok, stb.. Nem zárható ki, hogy az
önkormányzat képviselı-testülete a vagyonkezelıi jogot más önkormányzatra, illetıleg önkormányzatok társulására ruházza át. Az Áht. alapján az önkormányzat az általa alapított költségvetési szerv részére köteles gondoskodni a közfeladat ellátásához szükséges vagyonról, a vagyon ingyenes használatba adásával. Ezért a vagyonkezelıi jogot az önkormányzatok saját költségvetési szerveire nem indokolt kiterjeszteni. Fontos szabály, hogy a vagyonkezelıi jog átadása nem érinti az önkormányzati közfeladatok ellátásának kötelezettségét. Kiszélesíti viszont a közfeladat ellátásának lehetséges módjait, és a legbiztonságosabban védi az önkormányzat tulajdonát. Ugyanis a vagyonkezelı a vagyonkezelésbe átvett vagyont nem idegenítheti el, zálogjogot, haszonélvezeti jogot nem alapíthat rá, a vagyonkezelıi jogot nem ruházhatja át, és mivel a vagyon hosszúlejáratú kötelezettségként szerepel a vagyonkezelı számviteli nyilvántartásában, az más személy követelésének kielégítésére nem használható fel. A vagyonkezelıi jog átadása jellemzıen a közfeladat-ellátás feltételeinek biztosítása érdekében történik, oly módon, hogy az önkormányzati vagyon jogi, természetbeni, mőszaki állaga és értéke is védelemben részesüljön. A vagyonkezelıi jogot közfeladathoz kapcsolva a közfeladatot szabályozó ágazati törvényekben szabályozott feltételek mellett, szabályozott eljárási rend szerint lehet a vagyonkezelınek megszerezni. A legjobb vagyonkezelı kiválasztása nyilvános pályázat útján történhet. A pályázati eljárást szabályozhatja a közfeladat ellátásáról rendelkezı ágazati törvény, ha ilyen nincs, akkor a részletes szabályokat az Áht. határozza meg. A pályázat kiírása elıtt az önkormányzat köteles vagyonértékelést végeztetni. Az önkormányzat által létrehozott közalapítványok, valamint önkormányzat, vagy több önkormányzat által többségi részesedéssel létrehozott gazdasági társaságok, közhasznú társaságok, esetleg állam és önkormányzat közös alapítású társaságai - amelyek jelenleg is végzik az adott közfeladatot - ingyenes kijelöléssel lehetnek vagyonkezelık. Ez a kivételes szabály a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. §-ára épül, amely biztosítja az önkormányzatok számára közfeladataik ellátására gazdasági társaság alapítását. Továbbá ha az önkormányzat közoktatási feladatát pl. átadja a megyei önkormányzatnak, akkor lehetısége van a feladatátadással együtt az önkormányzati tulajdonra vonatkozó vagyonkezelıi jogot átadni a feladatátvevınek. A közigazgatási korszerősítési rendszeréhez illeszkedik az a szabály is, hogy az önkormányzatok társulása, illetıleg a többcélú kistérségi társulás részére a közfeladattal együtt az önkormányzati tulajdont vagyonkezelıi joggal ruházza át. Az önkormányzati tulajdonban lévı védett természeti területek és értékek, az erdık, véderdık, a mőemlékingatlanok, mőkincsek, valamint történeti (régészeti) emlékek tekintetében az illetékes miniszter, a védmővek és védelmi létesítmények (pl. óvóhelyek) esetében a feladatellátásért felelıs miniszter/szerv hozzájárulása szükséges a vagyonkezelıi jog átadásához. A vagyonkezelıt megilletik a tulajdonos jogai, és terhelik a tulajdonos kötelezettségei - ideértve a számvitelrıl szóló törvény szerinti könyvvezetési és beszámoló készítési kötelezettséget is - azzal, hogy a vagyont nem idegenítheti el, illetve arra zálogjogot, haszonélvezeti jogot nem alapíthat, és a vagyonkezelıi jogot harmadik személyre nem ruházhatja át. A vagyonkezelıi jog megszerzésére, megszőnésére, a vagyonkezelıi szerzıdés tartalmára, a vagyonkezelı jogaira és kötelezettségeire, a vagyonkezelı feletti tulajdonosi ellenırzésre a külön törvényben foglaltakat kell alkalmazni. A vagyonkezelıi jog gyakorlásának részletes szabályait és a vagyonkezelés ellenırzését a helyi önkormányzat rendeletében szabályozhatja.
Az önkormányzat bevételei 81. § (1) Az önkormányzat a helyi lakosság szükségleteibıl és a jogszabályokból adódó feladatait saját költségvetési szerv útján, más gazdálkodó szervezet támogatásával, szolgáltatások vásárlásával, illetve egyéb módon látja el. Az önkormányzat feladataihoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit és a pénzügyi elıírások keretei között önállóan alakítja ki az érdekeltségi szabályokat. (2) Az önkormányzat a feladatai ellátásának feltételeit saját bevételekbıl, átengedett központi adókból, más gazdálkodó szervektıl átvett bevételekbıl, központi költségvetési normatív hozzájárulásokból, valamint támogatásokból teremti meg. BH2003. 406. A polgármesteri hivatal rendelkezik ugyan jogi személyiséggel, ez azonban nem jogosítja fel arra, hogy az önkormányzatot megilletı jogot a bíróság elıtt a maga személyében érvényesítse [Pp. 48. §, 49. §, 1990. évi LXV. tv. 9. § (2) bek., 81. § (2) bek., 82. § (1) bek.].
Az önkormányzatok által végzett feladatok jellemzıje, hogy azok közösségi célokat szolgálnak. A helyi szolgáltatások bárki számára hozzáférhetık, az önkormányzat szolgáltatásaiból senki nem rekeszthetı ki. A szolgáltatások igénybevétele együttesen történik a közösségi jelleg miatt. Az önkormányzat feladatai közé tartozó alapfokú oktatás, nevelés, a vízellátás, szennyvíztisztítás, a tőzvédelem olyan helyi szolgáltatások, amelyek mindenkinek egyformán járnak és az egyik igénybevevı nem zárja ki a másikat, ugyanakkor közösséginek tekinthetık például a köztisztasági, környezetvédelmi, polgári védelmi feladatok, hiszen ezek egyéni fogyasztóhoz közvetlenül nem kötıdnek. A sokrétő lakossági szolgáltatásokat az önkormányzatoknak nem feltétlenül saját intézményeikkel kell ellátniuk, szabadon dönthetnek afelıl, hogy a feladataikat saját intézménnyel, más gazdálkodó szervezet támogatásával, a szolgáltatások megvásárlásával, vagy egyéb módon látja el. A gyakorlatban a feladatok nagyobb részét az önkormányzatok saját intézményeik útján teljesítik, de más formák is népszerőek. A szerzıdéses megbízások az önkormányzati szolgáltatások körében nagyon elterjedtek. A városüzemeltetés különbözı feladatait, a karbantartási, javítási feladatokat, a szállítást, közüzemi szolgáltatásokat vagy oktatási, egészségügyi alapellátási feladatokat is végeznek szerzıdés alapján. A megbízott szervezetek között lehetnek nem nyereségérdekeltségő szolgáltató szervezetek, amelyek rendszeresen végzik a feladatokat. Nagy számban önkéntességi alapon vállalnak át helyi feladatokat, rendszerint a szociális ellátás, oktatás, kultúra, egészségügy területén, amelyekhez az állam - a közigazgatási hivatalok közremőködésével - támogatást nyújt. A koncesszió fejlesztési és üzemeltetési célokra kötött hosszú távú megállapodás. Ilyen eset pl. az, amikor az önkormányzat nem feltétlenül beruházással járó feladat kizárólagos ellátásával bíz meg társaságot és a díjbeszedési jogosítványokat is átadja a szerzıdı félnek. A koncessziós forma elsıdlegesen a közmővek területén gyakori, de más szolgáltatásoknál is (pl. hulladékgazdálkodás, parkoló, sportlétesítmény üzemeltetése) elıfordul. A kötelezı önkormányzati feladatok a társadalom által általánosan elismert lakossági szükségleteknek helyben történı kielégítését jelentik. Ez a decentralizáció, vagyis állami feladatnak az önkormányzathoz való telepítése. A törvényileg meghatározott, kötelezı önkormányzati feladatok ellátásához az Országgyőlés gondoskodik - az éves költségvetési törvényben - az önkormányzatok számára a szükséges pénzeszközökrıl (Ötv. 1. § (5) bekezdés). A kötelezı feladatokon túl az önkormányzatok vállalkozhatnak további, a helyi lakosság által meghatározott és a helyi érdekeket kifejezı feladatok elvégzésére is. Az önként vállalt feladatok körét és ellátásuk módját, a helyi igények ismeretében az önkormányzat a pénzügyi lehetıségeinek határai között saját maga jelölheti meg. Ez azt is jelenti, hogy az önként vállalt feladatok köre és a teljesítés módja önkormányzatonként is változhat annak függvényében, hogy a helyi lakosság igényei és az önkormányzat pénzügyi lehetıségei miként alakulnak. Az önkormányzatok a további lakossági szolgáltatások teljesítésére többnyire a többletbevételeikbıl vállalkozhatnak. Az önkormányzatok bevételeikhez több forrásból juthatnak. Fı bevételi forrásaik: a helyben keletkezı bevételek, az átengedett központi adók, a normatív központi hozzájárulások és az állami támogatások. E bevételek az önkormányzatok egységes költségvetésének a bevételi oldalát alkotják. Az önkormányzati törvény a pénzügyi szabályozás rendszerét határozza meg. A mindenkori éves költségvetési törvények foglalják magukba a központi támogatás, hozzájárulás jogcímeit, mértékeit, a feltételeket. Az önkormányzatok ugyanakkor az államháztartás részei, és támogatásokon keresztül kapcsolódnak az állami költségvetéshez. Ezért az önkormányzati költségvetés összeállításánál az államháztartás szabályai a meghatározóak. Alapvetı elvet rögzít az Alkotmánybíróság a jogbiztonságot illetıen: A költségvetési gazdálkodásnak az a jogbiztonsági minimumkövetelménye, hogy az állam a költségvetési év tartalma alatt ellentételezés nélkül, az önkormányzatokra nézve hátrányos módon ne változtassa meg az önkormányzati költségvetések forrásszerkezetét, így egyebek között a szabadon felhasználható bevételeket ne minısítse át célhozkötött bevételekké, illetıleg a korábban is célhozkötött bevételek felhasználási céljait ne szőkítse. E jogbiztonsági minimum hiányában - ha tehát a költségvetési év tartama alatt az állam korlátozás nélkül és a forrásszerkezetre is kiható módon avatkozhat be az önkormányzatok költségvetésében - az önkormányzatok gazdasági önállósága gyakorlatilag megszőnne, emellett az állami beavatkozás korlátlansága összeegyeztethetetlen lenne az önkormányzatoknak az Alkotmány IX. fejezetében meghatározott alkotmányjogi helyzetével. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat] 82. § (1) Saját bevételek: a) törvényben rögzített módon a települési önkormányzatok által megállapított és kivetett helyi adók;
b) saját tevékenységbıl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék kamat és bérleti díj; c) illetékek a külön törvényben meghatározottak szerint; d) átvett pénzeszközök; e) az önkormányzat területén kiszabott és onnan befolyt környezetvédelmi és mőemlékvédelmi bírság külön jogszabályban megállapított hányada; f) az önkormányzatot megilletı vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel; g) a helyi önkormányzat egyéb bevételei. (2) Saját bevételnek minısül a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt állt, nem közüzemi vállalatoknak az Állami Vagyonügynökség által történt értékesítésébıl származó összeg külön törvényben meghatározott része. BH1998. 529. Vadászati jog hasznosításából származó - más szerzıdı felek között létrejött szerzıdés alapján járó - haszonbérleti díj átengedését az önkormányzat nem igényelheti [1961. évi VII. tv. 32. §, 1990. évi LXV. tv. (Otv.) 82. § (1) bek. f) pont, 43/1993. (VII. 2.) AB sz. határozat]. a) A települési önkormányzatok saját bevételei között meghatározó szerepe a helyi adóbevételeknek van (kellene legyen). Az önkormányzati önállósággal összhangban lévı új típusú helyi adók rendszere 1991-ben lépett hatályba (1990. évi C. törvény), amelyet azóta csaknem minden évben módosított a parlament. Az önkormányzat autonóm módon dönt arról, hogy gazdálkodási feladatainak teljesítése és az ehhez szükséges forrásképzés érdekében él-e, és milyen mértékben - a törvény keretei között - a helyi adóztatás eszközével. Maga az 1990. évi C. törvény meghatározza az önkormányzatok által megállapítható adófajtákat, részletezve az adóalanyokat és az adótárgyakat. Tartalmazza továbbá az egyes adókra vonatkozóan az adó mértékét, az önkormányzatok által megállapítható adómaximumot. Az önkormányzat a kötöttségek mellett szabadon dönti el, hogy a törvényi keretek között állapít-e meg helyi adót, és ha igen, akkor melyiket. Az 1990. évi C. törvény 5. §-a alapján az önkormányzat képviselı-testülete - rendeletével - a következı adók bevezetésére jogosult: - vagyoni típusú adók, - kommunális jellegő adók, - helyi iparőzési adó. Az adóigazgatás sajátosságából adódóan biztosítani kell, hogy valamennyi helyi adóról szóló önkormányzati rendelet egyértelmően tartalmazza az adókötelezettséget, az adó alanyát, az adómentesség esetét, az adókötelezettség keletkezése és megszőnése eseteit, az adó alapját, az adó mértékét. A felsorolt elemek csak a rendeleti minimumot jelentik. Célszerő ha az önkormányzati rendelet további elemeket is tartalmaz, mégpedig a helyi sajátosságokra alapozva pl. a méltányossági elemeket. b) A beszedett illetékbıl az önkormányzatok törvény szerinti megosztásban részesednek. A megosztás módjáról az éves költségvetési törvény dönt. A megyei illetékhivatalok által beszedett illetékbıl a megyei közgyőlés, illetve a megyei jogú város önkormányzata és az állami költségvetés részesedik fele-fele arányban. A Fıvárosi Illetékhivatal által beszedett illeték 50%-a a fıvárosi önkormányzatot illeti meg. c) Az önkormányzatok pénzeszközöket vehetnek át az államháztartás rendszerén belüli alrendszerektıl (pl.: elkülönített állami pénzalapokból, minisztériumoktól). A vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel alatt azon területek vadászati jogának hasznosításából származó bevételt - haszonbérleti díjat - kell érteni, amely területeket az állam a jogszabály szerint bérbeadásra jelölt ki. Az önkormányzatok a vadászati jogot nem gyakorolhatják. A jogszabályok a vadásztársaságokat, illetve egyes állami szerveket jogosítottak fel a vadászati jog gyakorlására, amelyet saját jogon haszonbérleti szerzıdés alapján gyakorolnak (lásd: 1996. évi LV. törvény). A haszonbérbe adásból az önkormányzatoknak is jövedelmük lehet. d) A mőködési, ár- és díjbevételek, valamint az egyéb (mőködési és fejlesztési célra) átvett pénzeszközök nagysága dinamikusan növekszik, most az önkormányzatok intézményei igyekeznek a piacosodó gazdasághoz igazodni. Az önkormányzatokat az intézmények többcélú hasznosítására, a vállalkozásra a gazdasági környezet készteti. Törvényi garancia van arra, hogy ez az ár- és díjbevétel az intézménytıl nem vonható el, és a támogatásba sem számítható be.
Önkormányzati bevétel a vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat is. E bevételi források közé tartozik az önkormányzat területén kiszabott és onnan befolyt környezetvédelmi bírság teljes összege, ha azt a települési önkormányzat szabta ki, egyébként pedig annak 30%-a. 83. § Az Országgyőlés által külön törvényben átengedett központi adók: a) a magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott része, b) az egyéb megosztott adók. Az önkormányzati törvény szerint a települési önkormányzat bevétele a magánszemélyek jövedelemadója meghatározott mérték szerint átengedett hányada. 1990-ben a személyi jövedelemadó 100%-a maradt az önkormányzatoknál. 1991-ben és 1992-ben ez a mérték 50%, 1998-ban különbözı kiegészítésekkel 20% volt, míg a 2000. évre 5%-ra csökkent a helyben maradó összeg számos kiegyenlítı tényezı beiktatásával. E tendenciát megtörve a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésérıl szóló 2002. évi LXII. törvény szerint a helyi önkormányzatokat együttesen az állandó lakóhely szerint az adózók által bevallott - az Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatal által településenként kimutatott - személyi jövedelemadó 40%-a illeti meg. A települési önkormányzatot a közigazgatási területére kimutatott személyi jövedelemadó 10%-a illeti meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy változatlan maradt ugyan a személyi jövedelemadó-átengedés 40 %-os mértéke, de a lakhelyen maradó rész 5 %-ról 10 %-ra nıt. Ezek a személyi jövedelemadó megosztásával kapcsolatos új szabályok összességükben a helyi önkormányzatoknál a feladat- és a forráseloszlás összhangját segítik elı. 84. § (1) Az Országgyőlés normatív költségvetési hozzájárulást állapít meg a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátottakkal arányosan és egyéb mutatók alapján. (2) A központi költségvetésben meghatározott összeg felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül - az önkormányzatnál felmerülı személyi jellegő juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelı levonások, járulékok teljesítését és elszámolását követıen -, közvetlenül megilleti a helyi önkormányzatokat, illetıleg a törvény által meghatározott körben a feladatot ellátó önkormányzatot. A pénzügyi szabályozás alapvetı jellemzıje, hogy az állami támogatás döntı hányada csaknem kétharmada alanyi jogon normatív módon illeti meg az önkormányzatokat. Ez egyelıre az önkormányzatok esélyegyenlıségének egyik fı biztosítéka. Az önkormányzatok ezt a bevételi forrást elıre kiszámíthatják, azzal évrıl- évre kalkulálhatnak. A normatív központi hozzájárulás két módon illeti meg az önkormányzatokat. Az egyik a településre jellemzı mutatók alapján (pl. népességszám) jár. Ezzel a normatív központi hozzájárulási csoporttal az állam az igazgatási feladatainak a helyi végrehajtási költségeihez kíván hozzájárulni. A normatív központi hozzájárulások másik csoportjába tartozó mutatók valamely feladat ellátásához kapcsolódnak és alapvetıen egy fı ellátott létszámhoz kötöttek. A normatív központi hozzájárulásnak ez a fajtája a feladatot ellátó önkormányzatot illeti meg. A normatív központi hozzájárulás azonban nem feladatot és nem intézményt finanszíroz, hanem csupán a központi támogatás (hozzájárulás) elosztásának az eszköze. Az Országgyőlés a helyi és a helyi kisebbségi önkormányzatok számára a normatív állami hozzájárulások jogcímeit és fajlagos összegeit a költségvetési törvényben állapítja meg. Az Ötv. keretszabályozásaihoz igazodva az Országgyőlés az éves költségvetési törvényben valóban a települések lakosságszámával, az egyes korcsoportokkal, az intézményi ellátottakkal arányosan állapítja meg a normatív költségvetési hozzájárulás összegét. A központi költségvetésben meghatározott összeg felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül közvetlenül megilleti a helyi önkormányzatokat (a feladatot ellátó helyi önkormányzatokat). Természetesen a támogatásból az önkormányzatnál felmerülı személyi jellegő juttatásokat, a kifizetéseket terhelı levonásokat, járulékokat teljesíteni kell. 85. § (1) Az Országgyőlés meghatározza a társadalmilag kiemelt célokat. A célonkénti támogatások mértékét és feltételeit törvény tartalmazza. (2) A helyi önkormányzatok egyedileg és közösen is igényelhetnek céltámogatást. A feltételeknek megfelelı önkormányzat a céltámogatásra jogosult. (3) A céltámogatás kizárólag az adott célra használható fel. Az önkormányzati bevételek között nagy súllyal szereplı, a központi költségvetésbıl származó pénzeszközök elosztása normatív módon történik. Ez az elosztási rendszer nem tudja kezelni megnyugtatóan az átlagostól való eltéréseket. A magyar szabályozásban három kiegészítı támogatási rendszer van. Az elsı az önkormányzati beruházásokat, rekonstrukciókat segítı címzett és céltámogatási rendszer. A támogatott célok kiválasztásával és a támogatási arányok differenciálásával motiválni lehet az önkormányzati
döntéseket. Az önkormányzatok ugyanis érdekeltté válnak, olyan beruházások megvalósítására használják saját eszközeiket, amelyekhez központi támogatást is kaphatnak. A második az önhibáján kívül hátrányos pénzügyi helyzetben lévı települések mőködıképességét helyreállító, megırzı külön pénzalap, ami az önkormányzati alapfunkció - a mőködés - pénzügyi feltételeit hivatott azon településeken biztosítani, amelyek erre önerıbıl képtelenek. A harmadik a központosított elıirányzatok rendszere. Ez különösen fontos önkormányzati feladatokhoz kötıdik. A tervezés idıszakában a felhasználók vagy az igénybevétel feltételei nem ismertek, emiatt központosított. A céltámogatás keretében támogatható ügyek körét és rangsorát a költségvetési törvény állapítja meg. A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérıl részleteiben azonban - a módosított - 1992. évi LXXXIX. törvény rendelkezik. A feltételeknek megfelelı önkormányzat céltámogatásra jogosult. Ha az önkormányzat a központi támogatást jogtalanul használta, akkor azt évközben haladéktalanul, de legkésıbb a külön jogszabályban megjelölt határidıre köteles a jogtalanul felhasznált támogatást visszafizetni és az Áht. szerinti kamatot fizetni a központi költségvetés javára. 86. § (1) Az Országgyőlés egyes nagy költségigényő beruházási feladatok megvalósítására meghatározott helyi önkormányzatoknak címzett támogatást nyújthat. (2) A címzett támogatás kizárólag a meghatározott célra fordítható. Címzett és céltámogatás az alapfunkció ellátását szolgáló, mőszaki- pénzügyi- gazdasági szempontból elıkészített, önkormányzati feladat hatékony ellátásához szükséges beruházáshoz igényelhetı [többször módosított 1992. évi LXXXIX. törvény]. A címzett támogatás a nagy költségigényő beruházási feladatok megvalósításához kapcsolódik. Ezt a helyi önkormányzat számára az Országgyőlés biztosítja. 87. § (1) Önállósága és mőködıképessége védelme érdekében kiegészítı állami támogatás illeti meg az önhibáján kívül hátrányos helyzetben levı települési önkormányzatot. A támogatás feltételérıl és mértékérıl az Országgyőlés az állami költségvetési törvényben dönt. (2) Új önkormányzati feladat megállapítása esetén az Országgyőlés egyidejőleg biztosítja az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezetet. (3) A 84. §-ban megjelölt állami támogatások összege a költségvetési év során nem mérsékelhetı. Az éves költségvetési törvények a helyi önkormányzatok számára központosított elıirányzatokból is átengednek bevételi forrásokat, felhasználási kötöttséggel. Az éves költségvetési törvény szabályozza a kiegészítı támogatás igénybevételének feltételeit, valamint az egyes támogatandó jogcímek keretösszegét. Ezek a pénzforrások többségükben az önkormányzati gazdálkodás konkrét feladataihoz nyújtanak segítséget. A kötelezı szolgáltatások, az alapvetı közellátás minden állampolgárnak alanyi jogon jár. Nem vonható meg a lakosság egy részétıl ez a járandósága azért, mert a település gazdasági lehetıségei az átlagnál rosszabbak. Ezért az átlagos feltételeknél kedvezıtlenebb körülmények között gazdálkodó önkormányzatok pénzügyi gondjainak rendezéséhez kiegészítı támogatási rendszert kell mőködtetni. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetben levı (forráshiányos) önkormányzat, valamint a tartósan fizetésképtelen helyi önkormányzat kiegészítı támogatást igényelhet. E támogatást csak az az önkormányzat igényelheti, amely a normatívan képzıdı forrásokon túl a saját források maximális feltárására (helyi adóztatás - különösen az iparőzési adó alapjának csökkenése miatti adómérték emelése -, vagyonhasznosításból származó jövedelmek, pénzeszköz - átvétel stb.) és a kiadások lehetséges csökkentésére tett intézkedések (pl. intézmények társulása és mőködése, körjegyzıség, hatósági feladatok társulás útján való ellátása) mellett sem képes a kötelezı önkormányzati feladatok ellátására, valamint a hitel-, kötvénykötelezettség és azok esedékes kamatai teljesítésére.
Az önkormányzat gazdálkodása 88. § (1) A helyi önkormányzat: Az Ötv. lehetıséget ad arra, hogy a helyi önkormányzat alapítványt hozzon létre. Az alapítvány jogi személy, amely rendelkezik a tartós közérdekő cél megvalósításához szükséges vagyonnal. Közérdeknek minısül a cél, ha a társadalom, illetve az egyének szélesebb körének érdekeit szolgálja. Az alapítványt a székhely szerinti megyei bíróság veszi nyilvántartásba (Budapesten a Fıvárosi Bíróság). A kérelmet a bírósághoz az alapító önkormányzat nyújtja be. A bíróság soron kívül, nemperes eljárásban határoz.
Az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány nevét, célját, a céljára rendelt vagyont és felhasználási módját, székhelyét és rendelkezni lehet a csatlakozás lehetıségérıl. A helyi önkormányzat közszolgáltatások nyújtásával kapcsolatos feladatainak ellátására alapítványt nem hozhat létre, ennek megítélésében a bírói gyakorlat egységes. Az alapítvány mőködése felett az ügyészség gyakorol felügyeletet. Az alapítvány megszőnik: ha a cél megvalósult, meghatározott idı eltelt, feltétel bekövetkezett, a bíróság megszünteti, ha a céljának megvalósítása lehetetlen. A helyi önkormányzat hitelt vehet fel és kötvényt bocsáthat ki. Ennek fedezeteként azonban az állami hozzájárulás és az önkormányzatok törzsvagyona nem használható fel. A hitelfelvétel egyik formája a kötvénykibocsátás. A kötvény olyan értékpapír, amellyel a kibocsátója (az önkormányzat) kötelezi magát, hogy a kötvény birtokosának megfizeti a kölcsön összegét, illetve meghatározott kamatát. A kötvény lejárta után a követelés nem évül el. A bemutatóra és a névre szóló kötvény is szabadon átruházható megfelelı szerzıdés, illetve átruházó nyilatkozat esetén. A banki kölcsönfelvétellel szemben az önkormányzati kötvénykibocsátás elınye, hogy megkötöttségek nélkül, elıre egy összegben megkapja az önkormányzat a hitelt, aminek rendszerint kedvezıbb a futamideje, mint a bankhitelnek. Hátránya viszont, hogy a kibocsátáshoz kapcsolódó lebonyolítási költségek megdrágítják ezt a hitelformát és a kötvények elhelyezése is nehéz, az állampapírok keresettebbek. A kötvények esetében vizsgálandó kérdések a futamidı és a kamatfeltételek. A kötvények lejáratának meghatározásakor a kibocsátó önkormányzatnak alkalmazkodnia kell a befektetési piac általános jellemzıihez. A kamat lehet fix, ami a futamidı alatt évenként változhat. A lebegı kamat esetében a jegybanki alapkamathoz, vagy az állami kibocsátású értékpapír kamatához igazítják a kötvényét. A tıke törlesztése általában a lejárat végén egy összegben történik. Az önkormányzati kötvénykibocsátásra vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyv, a kötvényekrıl és az értékpapír forgalmazásáról szóló törvények tartalmazzák. A hitelek döntı többsége az önkormányzatoknál a likviditási gondok enyhítésére szolgál. A hitelek felvételével kapcsolatos döntések körültekintı gazdasági mérlegelést igényelnek mindaddig, amíg a hitelek kamatlába magas. Az önkormányzatok rövid vagy hosszabb idıszakra szabad pénzeszközeiket - az önkormányzati törvény felhatalmazása alapján - betétként pénzintézetnél elhelyezhetik. Ez alól az állami támogatás, a normatív hozzájárulás, az Szja, az átvett bevételek kivételt jelentenek. a) közalapítványt hozhat létre, és közérdekő kötelezettségvállalást tehet; az általa alapított közalapítvány alapítói jogainak gyakorlását csak a 9. § (3) bekezdésében meghatározott személyre, szervezetre, testületre ruházhatja át; b) hitelt vehet fel és kötvényt bocsáthat ki; ennek fedezetéül az önkormányzati törzsvagyon és - a likvid hitel kivételével - a normatív állami hozzájárulás, az állami támogatás, a személyi jövedelemadó, valamint az államháztartáson belülrıl mőködési célra átvett bevételei nem használhatók fel; c) dönt a célhoz nem kötött forrásai betétként történı elhelyezésérıl, az állami hozzájárulás kivételével; d) dönt egyéb banki szolgáltatások igénybevételérıl. (2) A helyi önkormányzat adósságot keletkeztetı éves kötelezettségvállalásának (hitelfelvételének és járulékainak, valamint kötvénykibocsátásának, garancia- és kezességvállalásának, lízingjének) felsı határa a korrigált saját bevétel. (3) E § alkalmazásában a) korrigált saját bevétel: a rövid lejáratú kötelezettségek (tıke- és kamattörlesztés, lízingdíj) adott évre esı részével csökkentett saját bevétel éves elıirányzatának 70%-a, és a megszőnt víziközmő-társulattól átvett, még meg nem fizetett érdekeltségi hozzájárulások beszedésébıl származó bevétel, b) saját bevétel: a helyi adók, a helyi önkormányzat illetékbevétele, a települési önkormányzat által beszedett gépjármőadó, a kamatbevétel, a külön törvények szerint az önkormányzatot megilletı bírság, az osztalékbevétel, azon önkormányzati vagyon bérbeadásából, haszonbérbeadásából, üzemeltetésébıl, koncessziós díjából származó bevétel, amely ugyanazon vagyontárgyra vonatkozó felhalmozási, felújítási célú felhasználására az önkormányzat kötelezettséget vállalt, valamint az önkormányzat egyéb sajátos bevételei, c) rövid lejáratú kötelezettség: az egy évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel és kamata (ide nem értve a likvid hitelt és kamatát), továbbá a több év alatt törlesztendı kötelezettség adott évben esedékes összege (a hosszú lejáratú hitel, kölcsön adott évre jutó törlesztı részlete és járulékai; a kötvénykibocsátás utáni tıketörlesztés és kamat; a lízingdíj; garancia és kezességvállalásból eredı éves kötelezettség; valamint a több éven keresztül fizetési kötelezettségként jelentkezı váltótartozások és a szállítókkal szembeni tartozás több év alatt részletekben fizetendı összegének adott évre jutó törlesztı részlete), ide nem értve a kormány kezességvállalásával biztosított kötelezettségeket és az európai uniós fejlesztési támogatások megelılegezését szolgáló hiteleket,
d) likvid hitel: az éven belül felvett és visszafizetett, a közszolgáltatási és államigazgatási feladatok folyamatos mőködtetéséhez felvett hitel. (4) A likvid hitel nem esik az e §-ban foglaltak szerinti korlátozás alá. Az éves kötelezettség mértékét érintı „hitelfelvételi korlát” számítása során a saját bevételben számba vételre kerülhet a még meg nem fizetett érdekeltségi hozzájárulásból származó bevétel, továbbá azon önkormányzati vagyon bérbeadásából, üzemeltetésébıl, koncessziós díjából származó bevétel, amely ugyanazon vagyontárgyra vonatkozó felhalmozási, felújítási célú felhasználására az önkormányzat kötelezettséget vállalt. A megszőnt víziközmő társulat vagyonát ugyanis a települési önkormányzat részére át kell adni. Ennek során a víziközmő volt tulajdonosának a zárómérleg-mellékletei és okiratok alapján át kell adnia az önkormányzat számára a még meg nem fizetett érdekeltségi hozzájárulásból származó követeléseket és a hitelállományt. A kötelezettségek között ezideig csak az átvett hitelállomány szerepelt, azonban a saját folyó bevételek között a meg nem fizetett érdekeltségi hozzájárulásból származó bevételék számbavételére nem volt mód, amely szőkítette az önkormányzatok „hitelfelvételi korlátját”. A rövid lejáratú kötelezettség tartalma egyrészrıl egyértelmővé vált, mert részletezi a kötelezettségek körét, másrészt pontosabb lett a több éven keresztül fizetési kötelezettségként jelentkezı váltótartozások és a szállítókkal szemben jelentkezı tartozások több év alatt fizetendı összegével. BH1992. 725. Alapítvány elsıdlegesen gazdasági-vállalkozási célra nem hozható létre [Ptk. 74/A. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 9. § (4) bek., 88. § a) pont, KK 2. sz.]. BH1992. 604. III. Az önkormányzatnak alapítvány létesítésére vonatkozó jogosultsága [1990. évi LXV. tv. 8. §, 9. § (4) bek., 88. §]. KGD2004. 153. A közbeszerzési eljárásban nem jogszabálysértı, ha az ajánlattevı az önkormányzati önerı meghitelezésére a törvényben elıírt keretekre és feltételekre tesz többletfelajánlást (1990. évi LXV. törvény 88. §). KGD2001. 171. Önkormányzat képviselı-testületének az általa alapított alapítvány alapító okiratának módosításáról is határozatot kell hozni, melyet csatolni kell a bejegyzési kérelembe (1990. évi LXV. törvény 88. §, 1959. évi IV. törvény 74/B. §). KGD1999. 216. A helyi önkormányzat alapítványt létrehozhat, azonban az önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására az alapítvány nem alkalmas jogi forma [1959. évi IV. törvény 74/A. §, 1990. évi LXV. törvény 9. § (4) bek. és 88. § a) pont]. KGD1993. 6. III. Az önkormányzatnak az alapítvány létesítésére vonatkozó jogosultsága [1990. évi LXV. törvény 88. §]. KGD1992. 241. A helyi önkormányzat alapítványt létrehozhat, azonban az önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására az alapítvány nem alkalmas jogi forma [1959. évi IV. törvény 74/A. §; 1990. évi LXV. törvény 9. § (4) bek. és 88. § a) pont.]. 89. § (1) A helyi önkormányzat az intézményét támogatásban részesíti. Nem vonhatja el és a támogatásba nem számíthatja be az intézménynek a kötelezı térítési díjon kívüli bevételeit. (2) Az intézmény a támogatást és saját bevételeit önállóan használja fel, a használatában levı ingatlanokat és ingókat - az alapfeladata sérelme nélkül - bevételei növelésére fordíthatja. (3) A helyi önkormányzat a más által fenntartott intézmények mőködéséhez támogatást nyújthat. Az Áht. 66. §-a szerint az önkormányzat intézményei költségvetési szervként mőködnek. Így költségvetési szerv a megyei önkormányzati hivatal, a fıpolgármesteri hivatal, a polgármesteri hivatal, a körjegyzıség, valamint a társult képviselı testület hivatala is. Költségvetési szervet alapíthat minden helyi önkormányzat, sıt több helyi önkormányzat együttesen is. A költségvetési szerv alapításáról és megszüntetésérıl jogszabályban (önkormányzati rendeletben) vagy határozatban (alapító okirat) kell intézkedni. Ennek tartalmaznia kell a költségvetési szerv nevét és székhelyét, állami feladatként ellátandó alaptevékenységét, gazdálkodási jogkörét, felügyeleti szervét, az alapító szerv nevét, a költségvetési szerv vezetıjének kinevezési rendjét, az ellátandó vállalkozási tevékenység körét és mértékét. A költségvetési szerv a Pénzügyminisztérium által vezetett nyilvántartásba történı bejegyzéssel jön létre, és a nyilvántartásból való törléssel szőnik meg. A költségvetési szerv vezetıje felelıs a kezelésében lévı vagyon rendeltetésszerő használatáért, az alapító okiratban elıírt tevékenységek törvényes ellátásáért, a költségvetési szerv gazdálkodásáért, a tervezési, beszámolási és információszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért, a számviteli rendért, valamint a belsı ellenırzés megszervezéséért és mőködéséért.
A költségvetési szervek, azok szervezeti egységei az elıirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából lehetnek teljes jogkörrel vagy részjogkörrel rendelkezı költségvetési szervek (a felügyeleti szerv döntése alapján). A helyi önkormányzatok és költségvetési szerveik viszonyát a gazdálkodás tekintetében a következık jellemzik: - A helyi önkormányzatok éves költségvetése tartalmazza költségvetési szerveik költségvetését. A helyi önkormányzat dönt az általa létrehozott és fenntartott költségvetési szervek éves költségvetésérıl, valamint mindazoknak a közösségi szolgáltatásoknak a támogatásáról, amelyeket nem helyi önkormányzati szervek teljesítenek. - A helyi önkormányzatok gondoskodnak a költségvetési szerveik pénzellátásáról. A gyógyító-megelızı ellátás mőködtetése közvetlen intézményi finanszírozással történik. A helyi önkormányzatok a költségvetési szerveiket támogatásban részesítik. A költségvetési szerveknek a kötelezı térítési díjon felüli bevételeit az önkormányzat nem vonhatja el és a támogatásba sem számíthatja bele. A költségvetési szerv a támogatást és a saját bevételeit önállóan használja fel, természetesen az önkormányzat éves költségvetésében meghatározott célokra és módon. 90. § (1) A helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselı-testület, a gazdálkodás szabályszerőségéért a polgármester felelıs. (2) A veszteséges gazdálkodás következményei az önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelısséggel. (3) A helyi önkormányzat adósságrendezési eljárásáról külön törvény rendelkezik. (4) A fizetıképesség helyreállítása érdekében az önkormányzat köteles felfüggeszteni - a hatósági és az alapvetı lakossági szolgáltatások kivételével - a feladatok finanszírozását. KGD2003. 90. A polgármesteri tisztség megszüntetése iránt indult perben a bíróság a felperes kérelmére dönthet a tisztségbıl való felfüggesztésrıl, ez a végzése nem az ügy érdemi elbírálását jelenti (1990. évi LXV. törvény 33/B. §, 90. §). A helyi önkormányzatok gazdálkodása akkor kiegyensúlyozott, ha hosszabb idıszak alatt is összhang van a bevételei és a kiadásai között. Ennek kialakításában és megtartásában elsıdleges felelıssége van a képviselı-testületnek. Feladata a kiegyensúlyozott gazdálkodás feltételeinek alakítására vonatkozó döntések meghozatala. A gazdálkodással összefüggı döntések a költségvetési rendeletben összpontosulnak. A polgármester felelıssége a gazdálkodás szabályszerőségére vonatkozik. A szabályszerő gazdálkodás biztosítása alapvetıen a polgármesteri hivatal és a jegyzı feladata. E tekintetben követelmény az, hogy a szakértıi gárda irányítsa az önkormányzat gazdálkodását. Az önkormányzat gazdálkodásának következményeit nem vállalja magára az állam. Az önkormányzati széles körő önállóság viszont azt is jelenti, hogy a jogosultsággal azonos területeken a felelısség is az önkormányzaté. Az anyagi és személyi konzekvenciákat az adott önkormányzatnak kell viselnie. Ez természetesen csak akkor igaz, ha az önkormányzat saját döntésein alapuló tevékenysége miatt válik mőködésképtelenné. Amennyiben az önkormányzat gazdálkodása önhibáján kívül álló gazdasági, társadalmi ok következtében válik egy-egy évben pénzügyileg hiányossá, akkor annak terheit a központi költségvetés külön támogatás nyújtásával átvállalja. Ha az önkormányzat több alkalommal hoz olyan - lehetıleg hosszú távra ható - döntéseket, illetve olyan a végrehajtó apparátusa, hogy a feladatainak ellátása során folyamatosan túlköltekezik, és azt idıben nem tárják föl és nem intézkednek a megszüntetésére, akkor az önkormányzat fizetésképtelenné is válhat. A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról az 1996. évi XXV. törvény rendelkezik. Ennek módosítása az 1997. évi CXLVI. törvénnyel, majd pedig az 1999. évi CXXV. törvénnyel és a 2001. évi CV. törvénnyel történt meg. Az adósságrendezési eljárás megindítása keretében a polgármester a pénzügyi bizottságot haladéktalanul tájékoztatja a kialakult helyzetrıl, és a képviselı-testületet pedig 8 napon belül összehívja. A képviselı-testület a fizetési kötelezettségek rendezésére határozatot hoz, vagy felhatalmazza a polgármestert az adósságrendezési eljárás azonnali kezdeményezésére. Az adósságrendezési eljárás kezdeményezésére akkor kerülhet sor, ha a helyi önkormányzat, vagy az önkormányzati költségvetési szerv a hitelezı által megküldött számlát, vagy fizetési felszólítást az átvételt (esedékességet) követı 60 napon belül nem vitatta és nem fizette ki, elismert tartozását az esedékességet követı 60 napon belül nem fizette ki, jogerıs és végrehajtható bírósági (hatósági) határozatban foglalt fizetési kötelezettségét nem teljesítette, fizetési kötelezettségét a korábban lefolytatott adósságrendezési eljárásban lefolytatott egyezség ellenére nem teljesítette. Az adósságrendezési eljárásban a bíróság végzésben elrendeli az adósságrendezés megindítását és kijelöli a pénzügyi gondnokot. Ezután 30 napon belül a polgármester átadja a pénzügyi gondnoknak a vagyonleltárt, az
elıírt feladat és hatáskör teljesítéséhez szükséges, valamint a hitelezık kielégítéséhez felhasználható vagyont, a válság-költségvetési rendelettervezet és minden olyan információt, amelyek az önkormányzat gazdasági helyzetének megítéléséhez szükségesek. A pénzügyi gondnok számos feladatai közül kiemelendı, hogy a képviselı-testületi ülésre készült költségvetést érintı elıterjesztésekhez a véleményét csatolni kell, kötelezettség vállalások és kifizetések csak a pénzügyi gondnok ellenjegyzésével teljesíthetık. Az adósságrendezési eljárásban a vagyon bírósági felosztásának folytatásáról a bíróság rendelkezik. Az alapvetı lakossági szolgáltatások (köztemetı fenntartása, közterület tisztántartása, vízellátás, a közvilágítás üzemeltetése stb.) teljesítése az adott településen nem szőnhet meg.
Tervezés, számvitel, információ 91. § (1) Az önkormányzat meghatározza gazdasági programját és költségvetését. (2) A költségvetés összeállításának részletes szabályait az államháztartásról szóló törvény, a finanszírozás rendjét és az állami hozzájárulás mértékét az állami költségvetési törvény határozza meg. (3) Az állami költségvetési tervezés önkormányzatokat érintı feladatait az államháztartásért felelıs miniszter és a helyi önkormányzatokért felelıs miniszter végzi. (4) Az országgyőlési költségvetési döntéseket az önkormányzati érdekszövetségekkel lefolytatott egyeztetés után, a véleményük figyelembevételével kell meghozni. (5) Az önkormányzat a költségvetési, a költségvetés teljesítési és szakmai tevékenységének bemutatására, értékelésére vonatkozó adatainak külön jogszabályban meghatározott körét legalább évente a helyben szokásos módon közzéteszi. (6) A gazdasági program a képviselı-testület megbízatásának idıtartamára, vagy azt meghaladó idıszakra szól. A gazdasági program az önkormányzat(ok) részére helyi szinten meghatározza mindazon célkitőzéseket, feladatokat, amelyek a költségvetési lehetıségekkel összhangban, a helyi társadalmi, környezeti, gazdasági adottságok átfogó figyelembevételével - a kistérségi területfejlesztési koncepcióhoz illeszkedve - az önkormányzat(ok) által nyújtandó kötelezı és önként vállalt feladatok biztosítását, fejlesztését szolgálják. A gazdasági program tartalmazza különösen: a fejlesztési elképzeléseket, a munkahelyteremtés feltételeinek elısegítését, a településfejlesztési politika, az adó politika célkitőzéseit, az egyes közszolgáltatások biztosítására, színvonalának javítására vonatkozó megoldásokat, továbbá városok esetében a befektetéstámogatási politika, városüzemeltetési politika célkitőzéseit. (7) A gazdasági programot a képviselı-testület az alakuló ülését követı hat hónapon belül fogadja el, ha az egy választási ciklus idejére szól. Ha a meglévı gazdasági program az elızı ciklusidın túlnyúló, úgy azt az újonnan megválasztott képviselı-testület az alakuló ülését követı hat hónapon belül köteles felülvizsgálni, és legalább a ciklusidı végéig kiegészíteni vagy módosítani. Az Áht. elvei: a pénzügyi egyensúly elısegítése, a közpénzekkel való hatékony és ellenırizhetı gazdálkodás garanciáinak megteremtése, a teljesség, a részletesség, a valódiság, az egységesség, az áttekinthetıség és a nyilvánosság. Ezek az alapelvek az államháztartás egészére, így a helyi önkormányzatokra is vonatkoznak. Az Áht. 2. §-a szerint az államháztartást a központi kormányzat, az ún. elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás és helyi önkormányzatok költségvetései alkotják. E négy tényezıt nevezi a törvény az államháztartás alrendszereinek. A helyi önkormányzat költségvetése pedig az államháztartás helyi szintje (Áht. 5. §). A törvényen belül önálló fejezet foglalkozik a helyi önkormányzatok költségvetésével. Az Áht. 31. §-a szerint az Országgyőlés határozza meg (mégpedig a költségvetési törvényben) a helyi önkormányzatok központilag szabályozott adókból és illetékekbıl származó részesedését, továbbá a normatív központi hozzájárulások címeit és összegét, valamint a címzett és céltámogatások keretét. Végül az Országgyőlés dönt tételesen az ún. címzett támogatásokról. A Kormány a helyi önkormányzatok központi költségvetésbıl származó hozzájárulásával összefüggésben elıkészítı, koordináló és végrehajtó feladatokat lát el [Áht. 43. § (1)]. Ugyanezen törvényhely (2)-(3) bekezdése szerint a helyi önkormányzat augusztus 31-ig kapja meg a Kormánytól a költségvetési irányelveket, valamint az önkormányzati pénzügyi szabályozás elızetes elgondolásait. A költségvetési törvényjavaslat benyújtásával egyidejőleg pedig a Kormány a helyi önkormányzatok rendelkezésére bocsátja a rájuk vonatkozó adatokat és szabályozási elgondolásokat. Az államháztartás szervezetei vagyoni és pénzügyi helyzetét, illetıleg a mőködése és a szaktevékenységei alakulását befolyásoló pénzügyi-gazdasági eseményekre, döntési eljárásokra vonatkozó elıírásokat az államháztartás mőködési rendjérıl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet szabályozza. Az önkormányzatok relációjában ez kitér arra, hogy az államháztartás alrendszereinek egyike a helyi és helyi
kisebbségi önkormányzatok államháztartási alrendszere (5. §). A kormányrendelet részletezi a költségvetési szervek fajtáit (központi-helyi), különbözı szempontokból elvégzi a költségvetési szervek csoportosítását (a gazdálkodás megszervezésének módja szempontjából): önállóan gazdálkodó, részben önállóan gazdálkodó; az elıirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából: teljes jogkörrel, részjogkörrel rendelkezı költségvetési szervek, a felügyeleti szervek döntése alapján, valamint részjogkörő költségvetési egységek. Az itt említett szabályokat a kormányrendelet 12., 14. és 15. §-ai tartalmazzák. A rendelet foglalkozik a költségvetési szervek felügyeleti rendszerével (13. §). Fontos szabályokat tartalmaznak még a helyi önkormányzatok költségvetési javaslata összeállítása tekintetében a 28. §, a költségvetési rendelet-tervezet szerkezete vonatkozásában a 29. §, továbbá a helyi önkormányzat és a költségvetési szervek költségvetésének jóváhagyása rendjét illetıen a 32. §. A költségvetési törvény elfogadását követıen - annak elıírásait, követelményeit, a központi hozzájárulásnak az önkormányzatot megilletı normatíváit, valamint az átengedett adók mértékét figyelembe véve - minden önkormányzat a saját költségvetését maga állapítja meg. A költségvetésrıl a képviselı-testület rendeletet alkot, mely tartalmazza a bevételeket jogcímenként, a kiadásokat önállóan gazdálkodó intézményenként, ezen belül elkülönítetten a bér, a társadalombiztosítási járulék, a dologi kiadások, a célfeladatok, a beruházások, a felújítások elıirányzatait. Jelentıs mozzanat a tervezımunkában a bevételek számbavétele, a források jellege szerint. Az ehhez szükséges információk saját tapasztalatból és a - TÁH-on keresztül - a Belügyminisztériumtól és a Pénzügyminisztériumtól származnak. Az átengedett adók, bevételek és a központi költségvetési támogatások jogcímeit és mértékeit a költségvetési törvény állapítja meg. A saját bevételeket el kell különíteni aszerint, hogy alap- vagy vállalkozási tevékenységbıl származnak. E mővelethez elengedhetetlen az intézménynél az alapító okirat (a polgármesteri hivatal esetében a Szervezeti és Mőködési Szabályzat) áttekintése, amely tartalmazza a költségvetési szerv tevékenységeinek e szempontok szerinti minısítését. Az alaptevékenységhez kapcsolódó, a lakosság terhére elıírt, beszedett bevételek egyes jogcímeinek tervezésénél meghatározó szerepe van az elırejelezhetı demográfiai folyamatoknak (pl. iskolás korúak száma) és a jogszabályi változásoknak (pl. étkezési hozzájárulásnál a beszedhetı díj mértéke, az érvényesítendı kedvezmények köre). Az alaptevékenységen kívüli, rendszeresen ellenértékért végzett vállalkozási tevékenységbıl származó eredmény sorában pontosan kell kimutatni a ráfordítást, s a képzıdött bevételt is. Külön kezelendık az ún. átvett pénzeszközök. A tervezés folyamatossága érdekében tisztázandó, hogy egyszeri jellegő vagy évente ismétlıdı-e az átvétel, és terheli-e kiadással is járó kötelezettség; ha igen, milyen mértékben. Az államháztartás pénzügyi információs rendszere alatt értjük az államháztartás egészének és az államháztartás költségvetésével kapcsolatba kerülı szervezetek (természetes és jogi személyek) információs kapcsolatára kiterjedı - adminisztratív azonosítási jellegő adatokat és információkat, - költségvetési, pénzügyi, számviteli adatokat és információkat, - a naturális mutatószámokat győjtı, nyilvántartó, feldolgozó és szolgáltató rendszert. Az államháztartás pénzügyi információs rendszerének részét képezi: - az államháztartás alrendszereihez tartozó szervek törzskönyvi nyilvántartási rendszere, - az államháztartáson kívüli szervek (természetes és jogi személyek) államháztartási kapcsolatára kiterjedı egyedi azonosítók (adószám, társadalombiztosítási szám) nyilvántartási rendszere, - a költségvetés tervezéséhez kapcsolódó elıirányzatok, az egyéb információkat tartalmazó tervezési rendszer, - a költségvetés végrehajtásához kapcsolódó beszámolási rendszer, - az államháztartáson kívüli szervek (természetes és jogi személyek) államháztartási kapcsolatára kiterjedı nyilvántartások rendszere (pl. folyószámla-, adós-, hitelezı-vevı nyilvántartások). Az önkormányzatok részére a törvény már 1990-ben elıírta a gazdasági program készítését, azonban ezen elıírásnak az önkormányzatok legtöbbje nem tett eleget, leginkább azért, mert nem volt számukra világos, hogy gazdasági program alatt mit kell érteni. A törvény ehhez nyújt segítséget az önkormányzatok számára, mert meghatározza a gazdasági program célját, szakmai szempontjait és idıtartamát.
Ellenırzés
92. § (1) A helyi önkormányzat gazdálkodását (ideértve az Európai Unió által nyújtott és egyéb nemzetközi támogatások, valamint az ehhez kapcsolódó költségvetési támogatások felhasználását is) az Állami Számvevıszék ellenırzi. (2) A helyi önkormányzatnak nyújtott európai uniós és az ahhoz kapcsolódó költségvetési támogatások felhasználását az Európai Számvevıszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei, a kormány által kijelölt szerv, a fejezetek ellenırzési szervezetei, a kincstár, illetve az európai uniós támogatások irányító hatóságai és a kifizetı hatóság képviselıi is ellenırizhetik. (3) A helyi önkormányzat belsı pénzügyi ellenırzését a külön jogszabályok szerinti folyamatba épített, elızetes és utólagos vezetıi ellenırzés (pénzügyi irányítás és ellenırzés) és belsı ellenırzés útján biztosítja. (4) A jegyzı köteles olyan pénzügyi irányítási és ellenırzési rendszert mőködtetni, mely biztosítja a helyi önkormányzat rendelkezésére álló források szabályszerő, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. (5) A jegyzı köteles gondoskodni a belsı ellenırzés mőködtetésérıl az államháztartásért felelıs miniszter által közzétett módszertani útmutatók és a nemzetközi belsı ellenırzési standardok figyelembevételével. A helyi önkormányzat belsı ellenırzése keretében gondoskodni kell a felügyelt költségvetési szervek ellenırzésérıl is. (6) A helyi önkormányzatra vonatkozó éves belsı ellenırzési tervet a képviselı-testület az elızı év november 15éig hagyja jóvá. (7) A fıvárosi és a fıvárosi kerületi önkormányzatnál, a megyei önkormányzatnál, a megyei jogú városi önkormányzatnál kötelezı belsı ellenırzési egység létrehozása, kivéve, ha társulás keretében látja el a belsı ellenırzést. (8) A (7) bekezdés hatálya alá nem tartozó helyi önkormányzatnál a képviselı-testület döntése alapján a belsı ellenırzést elláthatja a) a képviselı-testület hivatala, b) az önkormányzattal szerzıdéses jogviszonyban álló személy vagy szervezet, c) a helyi önkormányzatok társulása. (9) A belsı ellenırzést végzı személy vagy szervezet a jogszabályoknak és belsı szabályzatoknak való megfelelést, valamint gazdaságosságot, hatékonyságot és eredményességet vizsgálva megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a jegyzı és a polgármester részére, melyeket a polgármester indokolt esetben a képviselı-testület soron következı ülésére terjeszt elı. (10) A polgármester a tárgyévre vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - éves ellenırzési jelentést, valamint az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szervek éves ellenırzési jelentései alapján készített éves összefoglaló ellenırzési jelentést - a tárgyévet követıen, a zárszámadási rendelettervezettel egyidejőleg - a képviselı-testület elé terjeszti. (11) A helyi önkormányzat belsı ellenırzését ellátó személy vagy szervezet a) ellenırzést végez a képviselı-testület hivatalánál és az önkormányzat mőködésével kapcsolatos feladatokra vonatkozóan, b) ellenırzést végezhet a helyi önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél, a helyi önkormányzat többségi irányítást biztosító befolyása alatt mőködı gazdasági társaságoknál, közhasznú társaságoknál, a vagyonkezelıknél, valamint a helyi önkormányzat költségvetésébıl céljelleggel juttatott támogatások felhasználásával kapcsolatosan a kedvezményezett szervezeteknél is. (12) A helyi önkormányzat és költségvetési szervei belsı ellenırzésére vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza. Az Európai Unióhoz történı csatlakozás egyik követelménye az államháztartási belsı pénzügyi ellenırzési rendszer közösségi jog szerinti átalakítása. Az államháztartási pénzügyi ellenırzési rendszerét - amely kiterjed az államháztartás valamennyi alrendszerére − az Áht. szabályozza. Az Áht. 120−123. §-ai alapján az államháztartás belsı pénzügyi ellenırzése folyamatba épített, elızetes és utólagos vezetıi ellenırzési tevékenységbıl, valamint a belsı ellenırzési tevékenységbıl áll. A folyamatba épített, elızetes és utólagos vezetıi ellenırzés alapján a költségvetési szerv vezetıje köteles olyan szabályzatokat kiadni, folyamatokat kialakítani és mőködtetni a szervezeten belül, amelyek biztosítják a rendelkezésre álló források szabályszerő, szabályozott, gazdaságos, hatékony és eredményes felhasználását. A belsı ellenırzés független, tárgyilagos bizonyosságot adó és tanácsadó tevékenység, amelynek célja, hogy az ellenırzött szervezet mőködését fejlessze és eredményességét növelje. A belsı ellenırzés az ellenırzött szervezet céljai elérése érdekében rendszerszemlélető megközelítéssel és módszeresen értékeli, illetve fejleszti az ellenırzött szervezet kockázatkezelési, ellenırzési és irányítási eljárásainak hatékonyságát. A jogszabályoknak és belsı szabályzatoknak való megfelelést, valamint a gazdaságosságot, hatékonyságot és
eredményességet vizsgálva a belsı ellenırzés megállapításokat és ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési szerv vezetıje részére. A belsı ellenırzésre vonatkozó szabályokat az Áht.-ban szereplı felhatalmazás alapján kiadott, a költségvetési szervek belsı ellenırzésérıl szóló 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendelet szabályozza. A törvény a helyi önkormányzatoknál a közösségi vívmányoknak és a nemzetközi belsı ellenırzési standardoknak megfelelı pénzügyi ellenırzési rendszer szabályait teszi teljes körővé. (13) A pénzügyi bizottság - egyebek között - az önkormányzatnál és intézményeinél: a) véleményezi az éves költségvetési javaslatot és a végrehajtásáról szóló féléves, éves beszámoló tervezeteit; b) figyelemmel kíséri a költségvetési bevételek alakulását, különös tekintettel a saját bevételekre, a vagyonváltozás (vagyonnövekedés, -csökkenés) alakulását, értékeli az azt elıidézı okokat; c) vizsgálja a hitelfelvétel indokait és gazdasági megalapozottságát, ellenırizheti a pénzkezelési szabályzat megtartását, a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem érvényesítését. (14) A pénzügyi bizottság vizsgálati megállapításait a képviselı-testülettel haladéktalanul közli. Ha a képviselıtestület a vizsgálati megállapításokkal nem ért egyet, a vizsgálati jegyzıkönyvet az észrevételeivel együtt megküldi az Állami Számvevıszéknek. Az önkormányzati gazdálkodás ellenırzéséért a törvény szerint az ÁSZ a felelıs. Az ellenırzéssel kapcsolatos rendelkezésekbıl az Ötv. 1994. évi módosítása során változást hozott, hogy a helyi önkormányzat köteles gondoskodni a gazdálkodásának a belsı ellenırzésérıl, mégpedig a jogszabályban meghatározott képesítéső ellenır útján. A törvényben említett meghatározott képesítéső ellenır olyan revizor, akinek a foglalkoztatása elsısorban az önkormányzat nagysága és gazdasági ereje, valamint az intézmények számának a figyelembevételével történhet. A hatékony belsı ellenırzés nagymértékben segíti az önkormányzatot, ezen belül elsısorban a költségvetés végrehajtása és a gazdálkodás jogszerősége szempontjából alapvetı felelısséggel rendelkezı polgármestert. A realitás a legtöbb helyen a társulásos alkalmazást feltételezi, hiszen egy magasan kvalifikált szakember önálló alkalmazása minden önkormányzatnál felesleges. Több község esetében ésszerő megoldásnak a társulásos formát tartjuk, a belsı ellenır alkalmazásának a költségei is jelentısen megoszlanak és kisebb anyagi tehertételt jelentenek az alkalmazó önkormányzatok számára. Érdemi változást hozhat az ellenırzés terén a pénzügyi bizottságra vonatkozó néhány új, konkrét rendelkezés. A korábbi szabályozás az elsı önkormányzati ciklusban egyetlen kötelezıen létrehozandó bizottságként nevesítette az ún. pénzügyi ellenırzı bizottságokat, de ezeket is csak a 2000 lakosnál nagyobb községek önkormányzatának kellett megalakítania. A pénzügyi ellenırzı bizottságok mőködése számos helyen formális volt. Ez adódhatott abból, hogy a költségvetési pénzügyek speciális szakismeretet igényelnek, amellyel a képviselık közül kevesen rendelkeztek. Ilyen szakemberek elsısorban a nagyobb városokban és a fıvárosi kerületekben voltak. Ugyanakkor a szakismeretek elsajátításához szükséges segítséget sok helyen nem tudta megadni sem a polgármester, sem a jegyzı - éppen az ismeretek speciális volta miatt. Az is beigazolódott, hogy maga az elnevezés (pénzügyi-ellenırzési) is helytelen volt, hiszen ezek a bizottságok ténylegesen a legkülönbözıbb pénzügyi funkciókat látták el és tevékenységüknek csak egy kis része irányult konkrét ellenırzésekre. Ennek a felismerésnek a jegyében született az a törvényi rendelkezés, amely a bizottságnak a feladatkörét már sokkal szélesebben határozza meg. Így a pénzügyi bizottság funkciója különösen: - az éves költségvetési javaslat, illetve a végrehajtásáról szóló féléves és éves beszámolók tervezeteinek a véleményezése. Ez átfogja egy-egy önkormányzat mőködésének legfontosabb elemeit; - a különbözı költségvetési bevételek alakulásának figyelemmel kísérése. Ezek közül is kiemelkedık a saját bevételek, a vagyonváltozás alakulásának rendszeres, értékelése, akár vagyonnövekedésrıl, akár vagyoncsökkenésrıl van szó. A törvény megkívánja a vagyonváltozás alakulását elıidézı okoknak az elemzését is; - vizsgálja a hitelfelvétel indokait, azok gazdasági megalapozottságát. Célszerő, ha a bizottság rendszeresen ellenırzi az operatív gazdálkodást. Ennek megfelelıen ellenırizheti mind a pénzkezelési szabályzat megtartását, mind pedig a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem érvényesülését. Az új törvényi rendelkezésekkel összhangban a jogalkotó nagy súlyt helyez a pénzügyi bizottság vizsgálati megállapításainak a realizálására. A pénzügyi bizottságnak a megállapításait haladéktalanul közölnie kell a képviselı-testülettel. Ha a képviselı-testület nem ért egyet a vizsgálati megállapítással, akkor a vizsgálati jegyzıkönyvet az észrevételével együtt meg kell küldenie az Állami Számvevıszéknek. Ha elıfordul olyan helyzet, hogy feloldhatatlan véleménykülönbség alakul ki a képviselı-testület és a bizottság között, akkor végül az Állami Számvevıszék az ügyben a szakmai vitát eldöntı szervezet. Belsı ellenırzésként kell megszervezni az önkormányzat hivatalában és az intézményekben folyó gazdálkodás ellenırzését, amely magába foglalja
- a vezetık ellenırzési kötelezettségét; - a különbözı gazdálkodási folyamatokba beépített ellenırzést; - a függetlenített, vagy osztott munkakörben alkalmazott belsı ellenır tevékenységét. Az önállóan gazdálkodó intézmények felügyeleti jellegő költségvetési ellenırzésének formája a tulajdonosi funkcióval összefüggı átfogó vagy általános külsı ellenırzés, amely kiterjed - az intézmény szervezetére, általános mőködésére, az alapító határozat szerinti tevékenység értékelésére; - a gazdálkodási tevékenység vitelére; - az eszközökkel való gazdálkodás hatékonyságának és szabályszerőségének vizsgálatára és értékelésére. Az önkormányzat az ellenırzési feladatait a következı szervezetek útján, illetıleg közremőködésével láthatja el a fentiekben kifejtettek után most már modellszerően összefoglalva: a) az önkormányzati hivatalnál (a vezetıi és munkafolyamatba épített ellenırzésen túl) - a pénzügyi bizottság, - a függetlenített - vagy osztott munkakörben alkalmazott belsı ellenır, - alkalmi szakértıi csoportok, - társulásos formában, - külsı szakértı közremőködésével. b) az intézményeknél folytatott külsı ellenırzés - pénzügyi bizottság, - fıállású ellenır (ellenırzési csoport) alkalmazása az önkormányzati hivatalnál, - társulásos formában, - felkért külsı szakértı útján. Az önkormányzat önállóan dönthet, hogy ellenırzési feladatait milyen szervezettel látja el, illetıleg milyen megoldást választ. Az ellenırzés rendjét az önkormányzatoknak a Szervezeti és Mőködési Szabályzat mellett Ellenırzési Szabályzatban is rögzíteni kell. 92/A. § (1) A megyei, a megyei jogú városi, a fıvárosi és a fıvárosi kerületi önkormányzat képviselı-testülete köteles könyvvizsgálót megbízni, továbbá az államháztartásért felelıs miniszter és a helyi önkormányzatokért felelıs miniszter által meghatározott egyszerősített tartalmú - a helyi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, továbbá pénzmaradvány- és eredménykimutatását a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni. A képviselı-testület e rendelkezés hatálybalépésétıl számított 60 napon belül köteles - szakmai szempontok szerint - a pályázatot kiírni, azt elbírálni és a polgármester a könyvvizsgáló számára a megbízást kiadni. (2) A helyi önkormányzat, ha az elızı évben a teljesített kiadásainak összege meghaladta a 300 millió forintot és hitelállománnyal rendelkezik vagy hitelt vesz fel, köteles az (1) bekezdésben foglaltakat a hitelfelvétel évétıl a hiteltörlesztés utolsó évéig bezárólag évente könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni és közzétenni. 52/1998. Számviteli kérdés Hogyan kell értelmezni a helyi önkormányzatokról szóló - többször módosított 1990. évi LXV. törvény 92/A. § (2) bekezdésében elıírt auditálási kötelezettséget, milyen idıponttól kell azt elvégeztetni? A törvény elıírása szerint az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó beszámolót könyvvizsgálóval felül kell vizsgáltatni, ha a helyi önkormányzat elızı évben teljesített kiadásainak összege meghaladta a 100 millió forintot és hitelállománnyal rendelkezik, vagy hitelt vesz fel. A könyvvizsgálatot a hitelfelvétel évétıl a hiteltörlesztés utolsó évéig bezárólag évente kell elvégeztetni. A törvény elıírása szerint tehát legalább két feltétel együttes fennállásának kell teljesülnie az auditálási kötelezettség teljesítéséhez, és ebbıl az egyik - és ennek mindkét esetben teljesülnie kell - az elızı évben teljesített kiadások 100 millió forintot meghaladó mértéke, a másik, hogy az önkormányzat hitelt vesz fel, vagy hitelállománnyal rendelkezik (korábbi években történı hitelfelvétel eredményeként). Kérdésként merült fel több önkormányzat részérıl, hogy az auditálási kötelezettség szempontjából mit kell elızı évnek tekinteni? Elızı évnek a költségvetési év befejezésével lezárt évet kell tekinteni. Ha például az önkormányzat 1998. évben hitelt vesz fel, és az 1998. december 31-ével lezárt évben teljesített kiadásainak összege eléri a 100 millió forintot, akkor 1999-ben köteles auditáltatni az 1998. évre vonatkozóan összeállított, egyszerősített beszámolóját. Az auditálás szempontjából további problémát jelent a hitelfelvétel és a hitelállomány, valamint a 100 milliós teljesített kiadás együttes értelmezése. Ha az önkormányzat korábbi években felvett hitel miatt hitelállománnyal rendelkezik, de a hitelfelvétel évében teljesített kiadásai nem érték el a 100 millió forintot,
akkor attól az évtıl kezdıdıen kell az auditálást elvégeztetnie, amely évben mindkét feltétel - a hitelállomány és a kiadások 100 milliós mértéke - együtt teljesül. Hitelfelvétel esetén, ha a teljesített kiadások összege meghaladta a 100 millió forintot, a hitelfelvétel évétıl kezdıdıen - a hitel összeghatárától függetlenül - köteles az önkormányzat az egyszerősített beszámolóját auditáltatni. Abban az esetben, ha az önkormányzat rövid lejáratú (éven belüli) hitelt vesz igénybe, és azt az adott költségvetési éven belül vissza is fizeti - év végén nincs hitelállománya -, akkor nincs auditálási kötelezettsége. 92/B. § (1) A könyvvizsgálattal, a költségvetési beszámoló felülvizsgálatával a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által vezetett könyvvizsgálói névjegyzékben szereplı „költségvetési” minısítéső könyvvizsgáló bízható meg. 39/2005. Számviteli kérdés Önkormányzatunk a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 92/B. §-a alapján folyamatos könyvvizsgálatra kötelezett. A könyvvizsgálóval kötött szerzıdésünk 2004. december 31-én lejárt, de a 2004. évi költségvetési beszámoló auditálását elvégzi. Az új könyvvizsgálóval 2005. január végén kötöttünk szerzıdést, amely szerint a feladatát január 1-jétıl visszamenılegesen kell ellátnia. Jogszabályt sért-e önkormányzatunk azzal, ha a 2004. évi költségvetési beszámolót a régi könyvvizsgáló auditálja, és az új könyvvizsgáló a feladatát január 1-jétıl visszamenılegesen látja el? Ha az önkormányzat határozott idejő szerzıdést kötött a könyvvizsgálóval, a határozott idejő szerzıdés lejárta után az önkormányzat és a könyvvizsgáló jogviszonya megszőnik, így a könyvvizsgálónak nincs jogszerő lehetısége, hogy az önkormányzat 2004. évi költségvetési beszámolóját auditálja. Tekintettel arra, hogy az önkormányzat és a régi könyvvizsgáló szándéka az, hogy a 2004. évi költségvetési beszámolót auditálja, ezért azt javasoljuk, hogy a régi könyvvizsgálóval kötött szerzıdést terjesszék ki a 2004. évi költségvetési beszámoló auditálásának idıpontjáig, a 2004. évi költségvetési beszámoló auditálásának feladataira. E szerzıdésmódosítás alapján a könyvvizsgáló jogosult lesz a 2004. évi költségvetési beszámoló felülvizsgálatára, és csak ilyen tartalmú szerzıdésmódosítás alapján hitelesítheti a 2004. évi költségvetési beszámolót. Az új könyvvizsgáló szerzıdés alapján természetesen 2005. január 1-jétıl végezheti a 2005. év könyvvizsgálatát. A fenti eljárással nem sérül az önkormányzat könyvvizsgálatának folytonossága, így nem jogszabálysértı az új könyvvizsgálóval január végén kötött szerzıdés. Ugyanakkor indokoltnak tőnik a könyvvizsgálatra vonatkozó szerzıdéskötés rendszerét felülvizsgálni, a naptári év helyett az adott évi költségvetési beszámoló könyvvizsgálatára szerzıdést kötni. [1990. évi LXV. törvény 92/B. §] (2) Nem lehet könyvvizsgáló a helyi önkormányzat polgármestere, képviselı-testületének tagja, költségvetési szervének dolgozója és ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], e minısége fennállása alatt, illetve annak megszőnésétıl számított három évig. 41/2003. Számviteli kérdés Fennáll-e az összeférhetetlenség az önkormányzat könyvvizsgálója esetében, ha a könyvvizsgálónak közeli hozzátartozója az önkormányzat felügyelete alá tartozó egyik intézmény (középiskola) vezetıje? A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: ötv.) 92/B. §-ának (2) bekezdése szerint nem lehet könyvvizsgáló a helyi önkormányzat polgármestere, képviselı-testületének tagja, költségvetési szervének dolgozója és ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], e minıségének fennállása alatt, illetve az annak megszőnésétıl számított három évig. Tehát nem lehet könyvvizsgáló az, akinek a személye összeférhetetlenségi helyzetet teremtene az önkormányzattal, így nem lehet könyvvizsgáló többek között - az önkormányzat költségvetési szerve dolgozójának közeli hozzátartozója. Az ötv. nem szabályozza az e rendelkezéstıl való eltérés lehetıségét, illetve nem rendelkezik az e szabály alóli kivételrıl. Az összeférhetetlenségi helyzet itt fennáll, tekintettel arra, hogy az önkormányzat által üzemeltetett középiskola vezetıje az önkormányzat költségvetési szervének dolgozója, a házastárs pedig a Ptk. hivatkozott rendelkezése értelmében közeli hozzátartozó. [1990. évi LXV. törvény 92/B. § (2)] (3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által a társaságokról vezetett névjegyzékben szereplı szervezet is elláthatja. A könyvvizsgálói szervezet megbízásakor a könyvvizsgálatot elvégzı természetes személyt (bejegyzett könyvvizsgálót) is meg kell nevezni. Ebben az esetben az
(1) és (2) bekezdésekben meghatározott elıírások a bejegyzett természetes személyre (bejegyzett könyvvizsgálóra) vonatkoznak. A könyvvizsgálattal, a költségvetési beszámoló felülvizsgálatával, magasan kvalifikált költségvetési minısítéső, a könyvvizsgálói névjegyzékben (a Magyar Könyvvizsgálói Kamara vezeti) szereplı könyvvizsgáló bízható meg. Nem lehet könyvvizsgáló az, akinek a személye összeférhetetlenségi helyzetet teremtene az önkormányzattal (legalább 3 évig, amíg e minısége fenn áll), így a polgármester, a képviselı-testületi tag, a költségvetési szerv dolgozója és ezek közeli hozzátartozója. A könyvvizsgálói feladatot gazdasági társaság is elláthatja, ilyen esetben is meg kell jelölni a könyvvizsgálói tevékenységet ténylegesen elvégzı könyvvizsgáló személyét. 92/C. § (1) A könyvvizsgáló betekinthet a helyi önkormányzat könyveibe, a polgármestertıl és az önkormányzat költségvetési szerveinek dolgozóitól felvilágosítást kérhet. Feladata különösen a helyi önkormányzat befektetett eszközeinek, készletállományának, pénzeszközeinek, követeléseinek és kötelezettségeinek, pénzmaradványának és eredményének vizsgálata. A könyvvizsgáló tanácskozási joggal vehet részt a képviselı-testület nyilvános és zárt ülésén. A könyvvizsgálót a véleményezési körébe tartozó témákban a képviselı-testület ülésére a polgármester köteles meghívni. (2) A 92/A. § (1) bekezdésében foglalt helyi önkormányzatok körében a könyvvizsgáló köteles megvizsgálni a képviselı-testület elé terjesztett költségvetési és zárszámadási rendelettervezeteket abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok elıírásainak, továbbá a pénzügyi helyzetet elemezni, különösen az adósságot keletkeztetı kötelezettségvállalások tekintetében. (3) A képviselı-testület a könyvvizsgálóval kötött külön szerzıdésben más - gazdasági kihatású - elıterjesztés könyvvizsgálói véleményezését is kérheti. (4) A könyvvizsgáló véleményérıl írásban köteles tájékoztatni a képviselı-testületet. (5) A könyvvizsgálói véleményezés körébe tartozó elıterjesztésrıl a könyvvizsgáló írásos véleménye nélkül érvényes döntés nem hozható. (6) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez az önkormányzat vagyonának várható jelentıs csökkenésérıl és más olyan tényrıl, amely önkormányzati tisztségviselı törvényben meghatározott felelısségre vonását vonhatja maga után, köteles a képviselı-testület összehívását kérni a polgármestertıl. Ha a polgármester a képviselı-testület ülését nem hívja össze, a könyvvizsgáló kezdeményezésére a közigazgatási hivatal az ülést összehívja. Ha a képviselıtestület a szükséges döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló errıl a közigazgatási hivatalt értesíti. A könyvvizsgálót az önkormányzatnak olyan helyzetbe kell hozni, hogy teljes képet kapjon a gazdasági helyzetrıl. A törvény ezért mondja ki, hogy a könyvvizsgáló betekinthet az önkormányzat dokumentumaiba, felvilágosítást kérhet a polgármestertıl, a költségvetési szervek dolgozóitól. Részt vehet tanácskozási joggal a testület ülésein, a véleményezési körébe tartozó ügyekben meghívása a képviselı-testületi ülésre kötelezı. A könyvvizsgáló véleményérıl köteles tájékoztatni a képviselı-testületet. Egyes elıterjesztések ügyében a könyvvizsgálói véleményezés hiányában érvényes döntést a képviselı-testület nem hozhat. Ha a könyvvizsgáló olyan ismeretek birtokába jut, amelyek az önkormányzat vagyonának jelentıs csökkenésére utalnak köteles a polgármestertıl a képviselı-testület összehívását kérni. Ha a polgármester a képviselı-testület ülését nem hívja össze, a könyvvizsgáló kezdeményezésére azt a közigazgatási hivatal teszi meg. Úgyszintén a közigazgatási hivatalt értesíti a könyvvizsgáló arról is, ha a képviselı-testület a szükséges döntéseket nem hozza meg. Az Alkotmánybíróság a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 120. § (2) bekezdésével kiegészített Ötv. szabályok alkotmányellenességének megállapítása iránti indítvány elbírálása kapcsán rámutatott arra, hogy a könyvvizsgáló - meghatározott önkormányzati körben való - kötelezı megbízásának és az önkormányzati gazdálkodás vizsgálatára vonatkozó feladatainak és jogosítványainak 1995. évi XLVIII. törvényben megfogalmazott szabályai, bár kapcsolódnak az önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában megállapított alapjogához nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek az alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozzák meg. Az új szabályok csak olyan vizsgálati, javaslati, kezdeményezési és jelentési határidıket állapítanak meg, amelyek nem sértik az önkormányzatok önállóságát. [53/1995. (IX. 15.) AB határozat] 92/D. § (1) Ha a könyvvizsgáló a 92/A. § (1)-(2) bekezdésében, illetve a 92/C. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott feladatát a megbízási szerzıdésben rögzített határidıre elıreláthatólag nem tudja teljesíteni, köteles ezt a határidı lejárta elıtt legalább 30 nappal - illetve, ha az akadályozó körülmény késıbb keletkezett, akkor ennek bekövetkeztétıl számított 3 munkanapon belül - a helyi önkormányzatnak írásban bejelenteni. Ezt követıen a helyi önkormányzat képviselı-testülete - a körülményeket mérlegelve - vagy határidıt szab az utólagos teljesítésre, vagy haladéktalanul - pályázati eljárás nélkül - új könyvvizsgálót bíz meg.
(2) Ha a könyvvizsgáló a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, és feladatát a szerzıdésben rögzített határidıben nem teljesíti, a helyi önkormányzat képviselı-testülete a határidı lejártakor - a mulasztó könyvvizsgáló költségére - az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el. Ezzel egyidejőleg a bejelentési kötelezettségét, illetıleg a szerzıdés teljesítését menthetı ok nélkül elmulasztó könyvvizsgálóval szemben a) az ebbıl eredı kártérítési igényét érvényesíti a polgári jogi felelısség általános szabályai szerint, és b) a 92/B. § (1) bekezdésében foglalt könyvvizsgálói névjegyzékbıl a „költségvetési” minısítésének törlését kezdeményezi. (3) Ha a helyi önkormányzat az (1)-(2) bekezdésben foglalt kötelezettségének eleget tesz, az esetleges késedelem miatt vele szemben nem alkalmazhatók a költségvetési törvényben meghatározott normatív állami hozzájárulás finanszírozása feltételeinek elmulasztásához kapcsolódó jogkövetkezmények. Az Ötv. 1996. június 27-étıl a könyvvizsgáló feladatteljesítésének egyes eljárási kérdéseire vonatkozó elıírásokat is tartalmazza. Így ha a könyvvizsgáló a megbízási szerzıdésben rögzített határidıre elıreláthatólag nem tudja teljesíteni feladatát, köteles azt haladéktalanul, de legalább a határidı lejárta elıtt 30 nappal a helyi önkormányzatnak írásban bejelenteni. A képviselı-testület a törvényeket mérlegelve új határidıt szabhat, vagy új könyvvizsgálót bízhat meg. Ha pedig a könyvvizsgáló a feladatát a szerzıdésben rögzített határidın belül nem teljesíti a helyi önkormányzat képviselı-testülete a mulasztó könyvvizsgáló költségére pótoltatja azokat, illetıleg a mulasztó könyvvizsgálóval szemben kártérítési igénnyel léphet fel és kezdeményezheti a könyvvizsgálói névjegyzékbıl a költségvetési minısítésének törlését.
X. fejezet A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK ÉS A KÖZPONTI ÁLLAMI SZERVEK, AZ ÖNKORMÁNYZATI JOGOK VÉDELME A központi állami szerveknek a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos feladata és hatásköre 93. § (1) Az Országgyőlés törvényben szabályozza: Az Európai Önkormányzati Karta I/2. cikkelye szerint az önkormányzati jogokat az Alkotmányban is el kell ismerni. Ezt az Országgyőlés az 1990. évi LXVIII. számú törvénnyel meg is tette. Az Alkotmány IX. fejezet 4144/B. §-ai tartalmazzák a helyi önkormányzatok mőködésének alapvetı szabályait. Az Országgyőlés az Ötv. 93. § (1) bekezdésében megfogalmazott feladatkörét teljesítette, formailag (a szabályozás átfogja az önkormányzatok szervezetét, mőködését, gazdálkodását és védelmét) és tartalmilag (az Alkotmányban és az Ötv.-ben az önkormányzatok mőködését több garanciális szabállyal erısítette meg). Mind magának az Alkotmánynak (ahol az önkormányzati jogok az európai átlagnál részletesebb szabályozást kapnak), mind pedig az önkormányzati törvénynek a megalkotásához, illetve megváltoztatásához minısített többségre (2/3-os) van szükség [Alkotmány 24. § (3), 44/C. §], ami pedig garantálja önkormányzati rendszerünk stabilitását. A rendszerváltást követıen a parlament számos - az önkormányzatokkal kapcsolatos - alapvetı törvényt alkotott a helyi önkormányzatokról és a helyi választásokról szóló ( 1990. évi LXV. törvény, 1990. évi LXIV. törvény) törvényeken túlmenıen is, így pl. az 1990. évi LXVII. törvény, majd az új szabályozást tartalmazó 1994. évi LXIV. törvény a polgármesterekrıl, az 1991. évi XX. törvény a hatáskörökrıl, az 1991. évi XXXIII. törvény az önkormányzati tulajdonról, a 2000. évi XCVI. törvény a helyi önkormányzati képviselık jogállásáról, ide értve még az ágazati törvényeket is. A törvényhozói munka alapján a jogi szabályozás oldaláról csaknem teljesnek mondható az Országgyőlés törvényalkotói szerepe, amely évrıl-évre formálódik figyelemmel a nemzetgazdaság teherbíró képességére és a teljesíthetı önkormányzati igényekre. a) a helyi önkormányzatok jogállását, kizárólagos feladat- és hatáskörét, a kötelezıen ellátandó feladatait, kötelezı szervtípusait, mőködésének garanciáit, anyagi eszközeit és gazdálkodásának alapvetı szabályait; b) a helyi önkormányzati képviselık jogállását, megválasztásuk rendjét, jogait és kötelezettségeit. (2) Az Országgyőlés a Kormánynak - az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után elıterjesztett - javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselı-testületet, amelynek mőködése az Alkotmánnyal ellentétes [Alkotmány 19. § (3) bek. 1. pont]. Ha az Országgyőlés az önkormányzati képviselı-testületet feloszlatja, egyidejőleg három hónapon belüli idıpontra kitőzi az idıközi választást.
(3) Az Országgyőlés a feloszlatásról a soron következı ülésén határoz. E napirend tárgyalására meg kell hívni az érintett önkormányzat polgármesterét. A polgármester jogosult a feloszlatásra vonatkozó javaslattal kapcsolatban a képviselı-testület álláspontját a határozathozatal elıtt ismertetni. Az Ötv. által szabályozott széles felelısségő önkormányzati rendszerünk mőködésének egyik leglényegesebb garanciális eleme az alkotmányellenes helyi önkormányzat feloszlatásának a joga. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdésében meghatározott eljárás fontos sorrendet állít fel a különbözı állami szervek közt. Az önkormányzatok mőködésének törvényességi ellenırzését a közigazgatási hivatalvezetı látja el (Ötv. 98. §). Alkotmányellenesnek vélt önkormányzati mőködés esetén tehát az elsı lépést a korrekcióra a hivatalnak kell megtenni. A hivatalok mőködését a Kormány a belügyminiszter közremőködésével irányítja (Ötv. 96. §), aki a törvényességi jelzése alapján "kezdeményezi a kormánynál az Alkotmánnyal ellentétesen mőködı helyi képviselı-testület feloszlatására vonatkozó országgyőlési elıterjesztés benyújtását" [Ötv. 96. § b)]. A kormány javaslata alapján az Alkotmánybíróság véleményt nyilvánít a helyi képviselı-testület mőködésének alkotmányellenességérıl (Ötv. 114. §). Az Országgyőlés csak ezt követıen dönt a Kormány javaslatáról, mégpedig sürgısséggel, soron következı ülésén, hiszen a helyi közügyek intézésére hivatott önkormányzati testület alkotmányellenes mőködésének fenntartása nem veszélyeztetheti a lakosság érdekeit. Az önkormányzati képviselı-testület egy-egy jogellenes döntése, melyet bírósági döntés alapján utóbb kiigazít, semmiképpen sem elégséges feltétel a feloszlatás kezdeményezéséhez. Ugyanakkor lehet egyetlen képviselıtestületi döntés is a feloszlatás alapja, ha azt alkotmányellenes mőködés követi. Az alkotmányellenességnél nemcsak egy konkrét alkotmányos rendelkezés megsértését kell vizsgálni, hanem az alkotmányban rögzített alapvetı rendelkezések érvényesülését is. Az önkormányzat mőködésének alkotmányellenessége egyebek közt akkor következik be, ha a képviselıtestület mőködésképtelenné válik. Ennek általános megnyilvánulása az, hogy tartósan nem teljesíti a törvényben megjelölt feladat- és hatásköreit. Egzakt módon nem határozható meg az az esetcsoport, amely a mőködésképtelenséget bizonyítja. Az önkormányzati testület mőködésképtelensége azonban leginkább az alábbiakkal jellemezhetı. - A képviselı-testület nem teljesíti kötelezettségeit. Ilyen eset pl., hogy a szervezeti és mőködési szabályzat megalkotása elmulasztása mellett nem hozza meg költségvetési rendeletét, ezáltal a település és annak intézményrendszere nem rendelkezik költségvetéssel, pénzellátással, így az intézményrendszer gazdálkodása ellehetetlenül. - A képviselı-testület ismételten törvénysértést követ el, amelyet közigazgatási hivatalvezetı jelzése nyomán indult alkotmánybírósági, bírósági kötelezés ellenére sem szüntet meg. - Elmulasztja meghozni a fontos személyi, szociális döntéseket, például nem nevezi ki az intézmények vezetıit (irányítás hiányában pedig azok mőködıképessége veszélybe kerül), elmulasztja a szociális segélykérelmek elbírálását. - Elıfordulhat az is, hogy a képviselı-testületi tagok többsége az ülésekrıl rendszeresen távol marad. Ilyen esettel akkor találkozunk, amikor a képviselı-testület nem tud együtt dolgozni a polgármesterrel, és annak érdekében, hogy a polgármestert lemondásra kényszerítse obstrukcióhoz folyamodik, s ezzel a testület határozatképességét szándékosan meghiúsítja. A testületi határozatképesség meghiúsítása a törvény szándékaival ellentétes magatartás, alkotmányellenes joggyakorlást fejez ki. Az önkormányzati képviselı-testület feloszlatásának a rendeltetése az, hogy az önkormányzati mőködés lehetetlenné válása esetén, a központi beavatkozás révén ismételten mőködıképessé tehetı legyen az önkormányzat, s annak a választásokkal megújított képviselı-testülete. Ha az Országgyőlés az önkormányzati képviselı-testületet feloszlatja, egyidejőleg három hónapon belüli idıpontra kitőzi az idıközi választást. A tárgyalt § (3) bekezdése elıírja, hogy: Az Országgyőlés a feloszlatásról a soron következı ülésen határoz. E napirend tárgyalására meg kell hívni az érintett önkormányzat polgármesterét. A polgármester jogosult a feloszlatásra vonatkozó javaslattal kapcsolatban a képviselı-testület álláspontját a határozathozatal elıtt ismertetni. Az Alkotmánybíróság a tiszaderzsi önkormányzat feloszlatására irányuló (AB 1220/h/1992/3. számú) ügyben kifejtette, hogy az Ötv. 114. §-ában megállapított feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban láthatja el. Ezért nem vizsgálja felül a Kormány javaslatában rögzített állításokat és nem tekinti feladatának, hogy saját ténymegállapításokat tegyen. Ezért az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben csak arról a jogi kérdésrıl nyilatkozott, hogy az önkormányzati képviselı-testület mőködésének hiánya lehet e alkotmánnyal ellentétes. Az Alkotmánybíróság elvi véleményét azzal támasztotta alá, hogy az Alkotmány 42. §-a értelmében a község, a város, a fıváros és kerületei, valamint a megye választó polgárai közösségét megilleti a helyi önkormányzás
joga. Az önkormányzati képviselı-testület mőködésének hiánya, a törvénynek megfelelı mőködés tartós mellızése, a mőködıképesség helyreállításának, a mőködés folytatásának kilátástalansága ellentétes az Alkotmánnyal. Sérti a választópolgároknak a helyi önkormányzáshoz való jogát, valamint azt a jogot, hogy a helyi önkormányzást az általuk választott képviselı-testület útján gyakorolják (Alkotmány 44. § (1) bekezdése). A képviselı-testület mőködésének elmaradása ellentétes azzal a rendelkezéssel is, mely szerint az Alkotmány és a törvények feladatokat és kötelezettségeket állapítanak meg a képviselı-testületnek (Alkotmány 44/A. §). Erre tekintettel tehát alkotmánysértı mulasztás az, ha a képviselı-testület alkotmányos jogait és kötelezettségeit huzamos ideig nem gyakorolja. A folyamatos önkormányzati mőködést az új önkormányzati képviselıtestület megválasztásáig a köztársasági elnök által kinevezett köztársasági biztos gyakorolja [Ötv. 94. § d)]. Ez a szabály az idıközi választásig a folyamatos munkát, a halaszthatatlan önkormányzati ügyek intézését szolgálja. (4) Az Országgyőlés dönt az állam területi tagozódásáról, továbbá - az érintett önkormányzatok véleményének kikérése után - a megyék összevonásáról, szétválasztásáról, határainak megváltoztatásáról, elnevezésérıl és székhelyérıl, a megyei jogú várossá nyilvánításról, valamint a fıvárosi kerületek kialakításáról. BH1993. 117. Az önkormányzat képviselı-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben ha törvény eltérıen nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni [1990. évi LXV. tv. 46. §, 47. §, 93. § (4) bek., 1991. évi XXIV. tv. 3. §, 17/1991. (XII. 17) ö. r. 6. § (1) bek.]. KGD1993. 21. Az önkormányzat képviselı-testületének hatáskörébe nem tartozó ügyekben - ha törvény eltérıen nem rendelkezik - nem lehet népszavazást kiírni [1990. évi LXV. törvény 93. § (4) bek.]. Az Alkotmány 41. §-a határozza meg az ország alapvetı területi tagozódását. Ezek közül a legfontosabb elemek változtatásához (fıváros, megyék, megyei jogú városok, fıvárosi kerületek) az Ötv. is az Országgyőlés döntését igényli. Kiemelkedik ezek közül a megyék összevonásának, szétválasztásának, határainak és székhelyeinek megváltoztatása, mely gondos mérlegelést és országgyőlési döntést igényel. Ugyanilyen - a települési kapcsolatokat radikálisan befolyásoló - jellegő a fıvárosi kerületek kialakításának kérdése is. 94. § A köztársasági elnök: a) b) az érintett önkormányzatok kezdeményezésére dönt a városi cím adományozásáról, továbbá a község alakításáról, egyesítésérıl, a községegyesítés megszüntetésérıl, a város, község elnevezésérıl; A köztársasági elnök a városi cím adományozásakor, a községalakítás, illetve egyesítés megszüntetés, város és község elnevezése tárgykörében hozott döntésekor a belügyminiszter által elıkészített anyagokra támaszkodik. A belügyminiszter az elıkészítési eljárással a köztársasági elnök jogkörét nem korlátozza, hanem szakmailag alapozza meg. Erre azért van szükség, mert az Ötv. komoly feltételeket támaszt. A szóban forgó területszervezési döntésekkel szemben meghatározza az új község alakításának feltételeit (Ötv. 52. §, hatályos 1994. december 11-tıl), a községegyesítés megszüntetését (Ötv. 53. §), illetve a községek egyesítését (Ötv. 54. §), illetve a városi cím elnyerésének feltételeit (Ötv. 59. §), de iránymutatást ad a községek és városok nevének megállapításához is (Ötv. 58. §). A köztársasági elnök nem rendelkezik olyan szakapparátussal, amelyik a döntés-elıkészítés folyamatában a maguk komplexitásában tudná vizsgálni az említett törvényi feltételek meglétét. A miniszteri ellenjegyzés juttatja kifejezésre azt, hogy az elıkészítés tartalmáért, megalapozottságáért a belügyminiszter a felelıs. Az önkormányzatok legfontosabb területszervezési kérdéseiben a köztársasági elnök az érintett önkormányzatok kezdeményezésére dönt. Az elıkészítı eljárásban a belügyminiszter minden esetben részt vesz. A község várossá nyilvánítása esetében csak a belügyminiszter útján kerülhet a képviselı-testület kezdeményezése a köztársasági elnök elé (Ötv. 59. §), hiszen ennél a döntésnél kell a legtöbb feltétel meglétét vizsgálni. Az önkormányzati jogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlıek. A települések önkormányzati jogai nem térnek el attól függıen, hogy a település község vagy város. Törvény a települési önkormányzatoknak a település nagyságától, a lakosságszámtól és egyéb feltételektıl függıen eltérı feladatokat, hatásköröket, kötelezettségeket állapíthat meg. A különbségtétel nem a községi vagy városi címen alapul, hanem a teljesítıképességtıl függ. A városi cím kifejezi a település fejlettségének színvonalát és térségi szerepét. A település városias megjelenését pedig kulturált városközpontja mutatja. Hozzá tartozik a települési infrastruktúra, a közmőhálózat kiépítettsége, a közvilágítás, az út-járda minısége. A közmőellátottság fıtt mutatóiban és összességében feleljen meg a hasonló városokénak a település városszerkezete, városi megjelenése legyen korszerő, ırizze meg történelmi értékeit, hangulatát.
A városoktól elvárható, hogy nemcsak a saját lakosságuknak, de a térségükben élıknek is munkalehetıséget adnak, és fıként közszolgáltatást nyújtanak. A térségi szerepben kifejezıdik a földrajzi fekvés, a jó közlekedési összeköttetés a környékével. A térségi szerep alkotó eleme, hogy a település rendelkezik középfokú (oktatási, egészségügyi) intézményekkel, olyan közszolgáltatásokat nyújt, melyeket a térsége is igénybe vesz. A város térségére kisugárzó erıvel bír, katalizátori szerepet tölt be, együttmőködik a vonzáskörzetébe tartozó önkormányzatokkal. c) d) köztársasági biztost nevez ki meghatározott önkormányzati, továbbá az államigazgatási feladatok ellátásának irányítására - az új képviselı-testület megválasztásáig terjedı idıre -, ha az Országgyőlés a helyi képviselı-testületet feloszlatja. Köztársasági biztost akkor nevez ki a köztársasági elnök, ha az Országgyőlés feloszlatja az alkotmányellenesen mőködı önkormányzat képviselı-testületét és egyidejőleg 60 napra kitőzi az idıközi választásokat. Az új képviselı-testület megalakulásáig, illetve a polgármester megválasztásáig a köztársasági biztos köteles gondoskodni a folyamatos ügyvitelrıl. A köztársasági biztos megbízatásának idıtartama alatt gyakorolja azokat a feladat- és hatásköröket, amelyeket a jogszabály a polgármesternek állapít meg, továbbá halaszthatatlan esetben dönthet olyan ügyekben, melyek a képviselı-testület átruházható jogkörei (Ötv. 9-10. §). A köztársasági biztosnak ezenfelül konkrét feladatkör is megállapítható. 95. § A Kormány: a) a helyi önkormányzatokért felelıs miniszter közremőködésével, a közigazgatási hivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenırzését; b) javaslatot terjeszt az Országgyőléshez az Alkotmánnyal ellentétesen mőködı helyi képviselı-testület feloszlatására; A kormánynak a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos hatásköre többnyire indirekt eszközökbıl áll. A legjelentısebb jogosítvány a törvényességi ellenırzés, melyet - a belügyminiszter közremőködésével a közigazgatási hivatalokon keresztül - közvetett módon gyakorol és mely utólagos törvényességi normakontrollt jelent a bíróság elıtti keresetindítás lehetıségével. A törvényességi ellenırzés a kormányt mint az államigazgatás vezetı testületét illeti meg az önkormányzatok mőködése felett. A polgári demokráciák közigazgatási rendszereiben mindenütt meglevı jogosítvány a törvényességi ellenırzés vagy felügyelet. A közigazgatás mőködésének egységét a központi államigazgatási szervek által gyakorolt törvényességi ellenırzés biztosítja. A Helyi Önkormányzatok Európai Kartája (8. §) - melyhez az Ötv. elfogadását követıen Magyarország hivatalosan is csatlakozott - a következıképpen szabályozza az államigazgatás önkormányzatok feletti törvényességi ellenırzési lehetıségeit: - A helyi önkormányzati szervek államigazgatási ellenırzését csak az Alkotmányban vagy a törvényben meghatározott esetekben és eljárás szerint lehet gyakorolni. - A helyi önkormányzati szervek tevékenységének államigazgatási ellenırzése általában csak a tevékenység törvényességének és az Alkotmány elveivel való összhangjának vizsgálatára irányulhat. - A helyi önkormányzatok államigazgatási ellenırzését olyan módon kell gyakorolni, hogy az azt megvalósító ellenırzı hatóság beavatkozása arányban legyen a védeni szándékolt érdekek fontosságával. A Kormány törvényességi ellenırzési jogköre európai értékekre építı megoldás, mely azonban eszközeiben gyenge, intézkedési jogot nem tartalmaz, és az önkormányzatok számára bírói jogvédelmet nyújt. A törvényességi ellenırzés során alkotmányellenes mőködés megállapítása esetén sem tehet mást a Kormány, mint javasolhatja az Országgyőlésnek a helyi képviselı-testület feloszlatását. Errıl az Ötv. 93. § (2) és (3) bekezdéséhez főzött magyarázatok között bıvebben írtunk. c) rendeletben határozza meg a helyi közszolgálat képesítési elıírásait; A Kormány az önkormányzatok számára nem állapíthat meg feladat- és hatáskört, mivel azt csak törvény teheti meg [Ötv. 1. § (5), 6. § (1)-(2)]. A törvények kezdeményezési joga a Kormányt is megilleti és a parlamentáris demokráciáknak megfelelıen többnyire az is kezdeményezi, de maga a törvényhozói jogkör kizárólag az országgyőlést illeti meg (Alkotmány 25. §). A Kormány törvénykezdeményezési jogkörének nem akadálya az az alkotmányos elıírás (Alkotmány 44/C. §)], miszerint az önkormányzati törvényhez, illetve az önkormányzati alapjogok korlátozásához minısített országgyőlési többség szükséges. A nem minısített törvények vonatkozásában is meghatározza a kormány törvénykezdeményezési jogkörének kereteit az Ötv. 6. § (2) bekezdése, mely szerint helyi közügyet csak
kivételesen lehet más (nem önkormányzati) szerv hatáskörébe utalni. Az említett korlátok azonban csak az önkormányzatok saját feladat- és hatásköreire vonatkoznak. Közvetlen kormányzati befolyást tesz lehetıvé a Kormány azon jogköre, hogy rendeletben határozhatja meg a helyi közszolgálat képesítési elıírásait. Országos érdek főzıdik ahhoz, hogy a közfeladatokat megfelelıen képzett, pártatlan köztisztviselık intézzék, akik szakmai, végzettségük, képzettségük alapján látják el közfeladataikat. A Kormány rendelkezik azzal a lehetıséggel, hogy átfogóan képes áttekinteni a különbözı ágazatok munkaköri szükségleteit, illetve a munkakör betöltéséhez szükséges szakmai képesítési minimumokat meg tudja határozni. E szabályozási jogkörrel élve azonban a Kormány nem sértheti az önkormányzatok szabad szervezetalakítási jogkörét. d) irányítja az államigazgatási feladatok ellátását és gondoskodik végrehajtásuk feltételeirıl; Az önkormányzati szervek (polgármester) kivételesen kaphatnak államigazgatási feladat- és hatáskört is, [Ötv. 7. § (1)], illetve az önkormányzatoknál alkalmazott jegyzık (ügyintézık) általános államigazgatási, hatósági elsı fokú hatóságok. Az államigazgatási hatáskörök gyakorlásánál a polgármester, illetve a jegyzı nem önkormányzati minıségében jár el, hanem lényegében államigazgatási hatóságként. Az állampolgárokhoz közeli ügyintézés elve ugyanis azokban az esetekben is megköveteli a helyi hatáskör-telepítést, ha nem önkormányzati (helyi, közszolgáltatások) ügyek intézésérıl van szó. Hiba lenne párhuzamos hatóságok kiépítése helyi szinten. Azon túlmenıen, hogy ennek nem is lennének meg a személyi és tárgyi feltételei, a közigazgatás két nagy alrendszere (államigazgatás és önkormányzati igazgatás) mőködésében elszakadna egymástól. Éppen ezért az Ötv. nem önkormányzati hatáskörként adja meg a helyi szervekre történı államigazgatási hatáskör-telepítés lehetıségét. E feladatok ellátásának irányítási joga az államigazgatás vezetı szervét, a Kormányt illeti meg. e) dönt az államigazgatási szerv és a helyi önkormányzat között keletkezı - jogilag szabályozott más eljárás keretébe nem tartozó - vitában. A Kormány dönt az államigazgatási szerv és az önkormányzatok közt keletkezett hatásköri vitában, ha az nem tartozik más jogilag szabályozott útra. E rendelkezés lényegében kisegítı szabályként értelmezhetı. Az önkormányzatok alapvetı jogai így saját feladat- és hatáskörei is bírósági védelemben részesülnek [Alkotmány 43. § (2)]. Elıfordulhat, hogy sem a bíróság, sem pedig az Alkotmánybíróság nem tud eljárni az adott ügyben, mert például nincs elıterjesztetett kereset vagy alkotmányossági panasz az ügyben. Ilyen lehet a negatív hatásköri összeütközés, amikor az egyik szervtípus (önkormányzati, államigazgatási) sem akar eljárni, tehát nincs megtámadható döntés. A Kormány ilyen esetben utasíthatja az államigazgatási szervet eljárásra, mely eredményeképpen hozott döntést meg lehet támadni a bírói fórumok elıtt is. 96. § A helyi önkormányzatokért felelıs miniszter: a) elıkészíti az Országgyőlés és a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó területszervezési döntéseket; b) kezdeményezi a Kormánynál az Alkotmánnyal ellentétesen mőködı helyi képviselı-testület feloszlatására vonatkozó országgyőlési elıterjesztés benyújtását; c) közremőködik a helyi önkormányzatok feladatát és hatáskörét, a polgármester, a fıpolgármester, a közigazgatási hivatal tevékenységét érintı jogszabályok, állami irányítás egyéb jogi eszközei és egyedi állami döntések tervezeteinek elıkészítésében; d) összehangolja a helyi önkormányzatok mőködésével összefüggı településfejlesztés, valamint a megyei önkormányzatok mőködésével összefüggı fejlesztés, tervezés és gazdálkodás kormányzati feladatait; e) BH1994. 109. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezı erejő határozatok nem minısülnek belsı igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzıséghez tartozó községeket kijelölı, jogerıs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 39. §, 40. § (1) bek., 96. §, 98. § c) pont, 105. §]. 97. § A miniszter: a) rendeletben határozza meg a polgármester, a fıpolgármester, a megyei közgyőlés elnöke, a jegyzı, a fıjegyzı, a közigazgatási hivatal államigazgatási feladatai ellátásának szakmai szabályait, és ellenırzi azok érvényesülését; b) rendeletben szabályozza a helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények mőködésének szakmai követelményeit, az intézmények dolgozóinak képesítési elıírásait, ellenırzi az elıírások érvényesülését; c) az a) és b) pontban említett ellenırzés eredményérıl tájékoztatja a helyi önkormányzatot, javaslatot tesz a hiányosságok megszüntetésére, kezdeményezheti, hogy a képviselı-testület tárgyalja meg az ellenırzés tapasztalatait, törvénysértés esetén tájékoztatja a törvényességi ellenırzést ellátó szervet;
d) tájékoztatja a helyi önkormányzatot a központi ágazatpolitikai célokról, a szabályozási eszközökrıl, és biztosítja számukra az ágazati feladatok ellátásához szükséges információt; e) a helyi önkormányzatoktól - ágazati feladatai körében - adatokat és tájékoztatást kérhet, amelyet az önkormányzat köteles teljesíteni; f) az állami költségvetésrıl szóló törvényben meghatározott címen és feltételekkel a helyi önkormányzat részére pénzügyi támogatást nyújthat. Az ágazati miniszternek szabályozási joga csak a polgármester, illetve a közigazgatási hivatalok államigazgatási feladatainak ellátására, illetve ellenırzésére van [Ötv. 97. § a) pont]. A polgármester azonban csak kivételesen lát el ilyen feladatokat, így ez a jogkör nem túl széles befolyásolási lehetıségeket ad az önkormányzatok mőködésére. Lényeges a szakmai követelmények meghatározása és ellenırzése, illetve a közalkalmazottak (intézményi dolgozók) képesítési elıírásainak meghatározásának joga [Ötv. 97. § b) pont]. A közszolgáltatások biztosítása olyan közösségi érdek, mely nem lehet területileg eltérı. Biztosítása össznemzeti érdek az állampolgári jogegyenlıség elve alapján. Ez az országos érdek az, amely a miniszter szabályozási és ellenırzési jogát megalapozza, és amely a közszolgáltatásokat igénybevevı polgárok érdekeit védi. Az, hogy az általános iskolai oktatásnak vagy az egészségügyi ellátásnak milyen szakmai alapelıírásai legyenek az országos közügy, melynek színvonalát nemcsak a négyévente esedékes önkormányzati választások alkalmával kell szakmailag értékelni, hanem folyamatosan. A miniszter tájékoztatja az önkormányzatokat az ágazati célokról, illetve tájékoztatást kérhet azok helyi megvalósításáról. [Ötv. 97. § c)-d)] Az ellenırzés során feltárt hiányosság alapján azonban közvetlen kötelezı érvényő intézkedési joga nincs, de felhívhat a hiányosságok megszüntetésére, kérheti az ügy képviselı-testületi megtárgyalását. Amennyiben az ellenırzés törvénysértést tár fel, úgy a törvényességi ellenırzést végzı közigazgatási hivatalhoz kell fordulnia.
A közigazgatási hivatal 98. § (1) A közigazgatási hivatal államigazgatási feladatokat ellátó költségvetési szerv. A közigazgatási hivatal mőködésének költségeit az Országgyőlés a költségvetési törvény „helyi önkormányzatokért felelıs miniszter” fejezetében, elkülönítetten biztosítja. (2) A közigazgatási hivatal a) ellátja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenırzését, a mérlegeléssel hozott önkormányzati döntésnek kizárólag a jogszerőségét vizsgálhatja; b) c) ellátja a törvényben megállapított, továbbá a Kormány által hatáskörébe utalt államigazgatási feladatokat, hatásköröket, hatósági jogköröket; d) e) a törvényességi ellenırzés során szerzett tapasztalatai alapján az önkormányzat gazdálkodását érintı vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti az Állami Számvevıszéknél; f) összehívja a képviselı-testület ülését, ha a 12. § (1) bekezdése szerint tett indítványnak a polgármester tizenöt napon belül nem tesz eleget; g) a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyben az önkormányzat kérésére szakmai segítséget nyújt. (3) A közigazgatási hivatal törvényességi ellenırzési jogkörében vizsgálja, hogy a helyi önkormányzat a) szervezete, mőködése, döntéshozatali eljárása, b) döntései (rendelete, határozata), c) bizottsága, részönkormányzata, polgármestere, fıpolgármestere, megyei közgyőlés elnöke, társulása által hozott önkormányzati határozat megfelel-e a jogszabályoknak. (4) Nem terjed ki a közigazgatási hivatal törvényességi ellenırzési jogköre - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel azokra a helyi önkormányzat, illetve szervei által hozott határozatokra, amelyek alapján a) munkaügyi vitának, illetve közszolgálati jogviszonyból származó vitának, b) külön jogszabályban meghatározott bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásnak van helye. (5) A közigazgatási hivatal törvényességi ellenırzési jogköre kiterjed a (4) bekezdésben felsorolt határozatokra is a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott körben, továbbá a (4) bekezdés a) pontja esetében, ha a határozat a munkavállaló javára történı jogszabálysértést tartalmaz. EBH2002. 720. A megyei közigazgatási hivatal törvényességi ellenırzési jogköre a képviselı-testület fegyelmi eljárást elrendelı határozatának munkajogi értékelésére nem terjed ki (1990. évi LXV. tv. 98. §)
BH1995. 210. A személyhez főzıdı és a közérdekő adatok megismerésére vonatkozó jogok megsértésére alapított igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 76. §, 1990. évi LXV. tv. 18. §, 98-99. §, 1992. évi LXIII. tv. 19-21. §, 32/1992. (V. 29.) AB hat.]. BH1994. 109. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezı erejő határozatok nem minısülnek belsı igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzıséghez tartozó községeket kijelölı, jogerıs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. tv. 72. §, 1990. évi LXV. tv. 39. §, 40. § (1) bek., 96. §, 98. § c) pont, 105. §]. KGD2004. 183. Nem terjed ki a közigazgatási hivatal vezetıjének törvényességi ellenırzési jogköre olyan önkormányzati határozatra, amelynek alapján bírósági eljárásnak van helye (1990. évi LXV. törvény 98. §). KGD2001. 56. Önkormányzati képviselı-testület nem hatósági hatáskörben hozott határozatának felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetıje kezdeményezheti a bíróságnál (1952. évi III. törvény 324. §, 1990. évi LXV. törvény 98-99. §). 99. § (1) A közigazgatási hivatal a törvényességi ellenırzés körében - határidı tőzésével - felhívja az érintettet a törvénysértés megszüntetésére. Az érintett a felhívásban foglaltakat köteles megvizsgálni és a megadott határidın belül az annak alapján tett intézkedésrıl vagy egyet nem értésérıl a közigazgatási hivatalt tájékoztatni. (2) Ha a megadott határidın belül intézkedés nem történt, a közigazgatási hivatal kezdeményezheti: a) az Alkotmánybíróságnál a törvénysértı önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését; b) a törvénysértı határozat bírósági felülvizsgálatát; c) a képviselı-testület összehívását a törvénysértés megszüntetésére, a képviselı-testület tisztségviselıje felelısségének megállapítását. (3) A jogszabálysértés megszüntetésére a pert a helyi önkormányzat, illetve a polgármester ellen a megadott határidı lejártától számított harminc napon belül lehet megindítani. A kereset benyújtásának a döntés végrehajtására halasztó hatálya nincs, de a végrehajtás felfüggesztését a bíróságtól lehet kérni. Ha a jogszabálysértı döntés végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna, a végrehajtás felfüggesztését - az érintett egyidejő értesítésével - kérni kell a bíróságtól. BH2005. 446. Törvénysértı az önkormányzat törzsvagyonához tartozó, forgalomképtelen ingatlan cseréjéhez hozzájáruló képviselı-testületi határozat (1990. évi LXV. tv. 79. §, 99. §; 1952. évi III. törvény 324. §). BH1996. 394. Nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi jogkörben jár el az önkormányzat, amikor határozatával elfogadja egy gazdasági társaság alapító okiratát, és dönt annak vagyonáról [1957. évi IV. tv. 3. § (3) bek., 1990. évi LXV. tv. 11. § (3) bek., 80. §, 99. § (1)-(2) bek., Pp. 324. § (2) bek., 327. § (1) bek.]. BH1995. 210. A személyhez főzıdı és a közérdekő adatok megismerésére vonatkozó jogok megsértésére alapított igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 76. §, 1990. évi LXV. tv. 18. §, 98-99. §, 1992. évi LXIII. tv. 19-21. §, 32/1992. (V. 29.) AB hat.]. BH1995. 182. A köztársasági megbízott csak olyan okból kérheti az önkormányzat döntésének felülvizsgálatát, amelyet törvényességi felhívása is tartalmazott (1990. évi LXV. tv. 99. §). BH1995. 122. A városi önkormányzat képviselı-testületének a könyvtárigazgató kinevezése ügyében hozott döntése nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a köztársasági megbízott kérheti [1990. évi LXV. tv. 10. § b) p., 11. § (3) bek. és 99. § (2) bek. b) p., Pp. 324. § (2) bek. b) pont, 327. § (1) bek.]. BH1994. 285. Az önkormányzat képviselı-testületének nemtevésre irányuló akaratelhatározását kifejezésre juttató bármely döntése ellen a köztársasági megbízott pert indíthat [Pp. 324. § (2) bek. b) p., 1990. évi LXV. tv. 99. § (2) bek. b) p.]. KGD2003. 92. Nem hatósági határozat az iskola megszüntetés tárgyában hozott önkormányzati döntés; bírósági felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetıje kezdeményezheti (1990. évi LXV. törvény 99. §, 1952. évi III. törvény 324. §). KGD2002. 127. Az önkormányzati képviselı-testület iskola megszüntetés tárgyában hozott határozata nem hatósági döntés, felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetıje kezdeményezheti (1990. évi LXV. törvény 99. §, 1952. évi III. törvény 324. §). KGD2001. 56. Önkormányzati képviselı-testület nem hatósági hatáskörben hozott határozatának felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetıje kezdeményezheti a bíróságnál (1952. évi III. törvény 324. §, 1990. évi LXV. törvény 98-99. §). KGD1999. 146. Az önkormányzat közgyőlése határozatának felülvizsgálatát a közigazgatási hivatal vezetıje törvénysértésre hivatkozással kérheti [1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bek.]. KGD1998. 223. A köztársasági megbízott olyan okból kérheti az önkormányzat döntésének felülvizsgálatát, amelyet törvényességi felhívása is tartalmazott [1990. évi LXV. törvény 99. §].
KGD1995. 136. A köztársasági megbízott olyan okból kérheti az önkormányzat döntésének felülvizsgálatát, amelyet törvényességi felhívása is tartalmazott (1990. évi LXV. törvény 99. §). KGD1995. 22. A városi önkormányzat képviselı-testületének a könyvtárigazgató kinevezése ügyében hozott határozata nem közigazgatási határozat, bírósági felülvizsgálatát csak a köztársasági megbízott kérheti [1990. évi LXV. törvény 10. § b) pont, 99. § (2) bek. b) pont]. KGD1994. 76. Az önkormányzat képviselı-testületének nemtevésre irányuló akaratelhatározását kifejezésre juttató bármely döntése ellen a köztársasági megbízott pert indíthat [1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdés b) pont, 1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bekezdés b) pont]. 100. §
A felterjesztési jog 101. § (1) A képviselı-testület az önkormányzati jogokat, illetıleg a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörét érintı bármely kérdésben - közvetlenül vagy érdekképviseleti szervezete útján - az adott kérdésben hatáskörrel rendelkezı állami szerv vezetıjéhez fordulhat, és a) tájékoztatást, adatot, szakmai és jogértelmezési kérdésben állásfoglalást (a továbbiakban együtt: tájékoztatás) kérhet; b) javaslatot tehet, intézkedés megtételét kezdeményezheti; c) az általa irányított szerv mőködésével, illetıleg az általa kibocsátott jogszabállyal, jogi irányítási eszközzel és egyéb döntésével kapcsolatban véleményt nyilváníthat, kifogással élhet, kezdeményezheti annak megváltoztatását vagy visszavonását. (2) A megkeresett szerv a megkeresésre harminc napon belül köteles érdemben válaszolni. (3) Ha a tájékoztatás, illetıleg a válaszadás vagy az intézkedés nem a megkeresett szerv hatáskörébe tartozik, az köteles a megkeresést három napon belül áttenni a hatáskörrel rendelkezı szervhez, és errıl a megkeresı helyi önkormányzatot egyidejőleg tájékoztatni. Az Ötv. az önkormányzati képviselı-testületnek széles körő felterjesztési (petíciós) jogot biztosít. Az önkormányzati érdekek védelme érdekében arra nyújt lehetıséget, hogy az önkormányzatot érintı bármely ügyben az adott kérdésben hatáskörrel rendelkezı állami szerv vezetıjéhez fordulhat közvetlenül az önkormányzat képviselı-testülete, vagy az érdekképviselet szerve. A megkeresett állami szervtıl tájékoztatást, adatot, szakmai és jogértelmezési kérdés megválaszolását kérdheti. Kifogással élhet, véleményt mondhat konkrét döntésekkel, egyes szervezetek mőködésével, jogszabályok érvényesülésével, jogi irányítási eszközökkel kapcsolatban. Kezdeményezheti jogszabályok megváltozatását, vagy visszavonását. Javaslatot tehet, intézkedés megtételét kezdeményezheti az önkormányzatokat érintı ügyekben. Garanciális értékő az a szabály, hogy a megkeresett szerv köteles 30 napon belül a felterjesztésre érdemi, vagyis a felterjesztéssel megkeresett szerv hatáskörébe esı minden jogszerő intézkedés megtételérıl számot adó választ adni. Ha pedig a felvetés elintézése nem tartozik a címzett állami szerv hatáskörébe, akkor köteles 3 napon belül azt áttenni a válaszadásra jogosult szervhez és errıl egyidejőleg köteles értesíteni a kezdeményezı önkormányzatot (érdek-képviseleti szervezetét).
A helyi önkormányzatok érdekképviselete 102. § (1) A helyi önkormányzatok az önkormányzati jogok és érdekek kollektív képviseletének, védelmének és érvényesülésének elımozdítása, valamint az önkormányzati mőködés fejlesztése céljából érdekképviseleti szervezeteket hozhatnak létre. (2) Az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek véleményét ki kell kérni az önkormányzatokat érintı jogszabályok és más állami döntések tervezeteivel kapcsolatban. Az érdekképviseleti szervek álláspontjáról a központi döntést hozó szervet tájékoztatni kell. A helyi önkormányzatok egyik alapjoga, hogy közös érdekeik kollektív képviseletére, védelmére, illetıleg érdekeik érvényesülésének elımozdítása céljából országos, területi érdek-képviseleti szerveket hozhatnak létre [Alkotmány 44/A. § (1) h)]. Az érdek-képviseleti megállapodások létrejöhetnek hasonló teherbíró képességő, azonos típusú (községek, kisvárosok, nagyvárosok, fıvárosi kerületek, megyék), vagy eltérı típusú, nagyságú önkormányzatok között (község-város-megye). A törvény az érdek-képviseleti szervezıdés módjára nézve korlátozást nem tartalmaz. Az érdekszövetségi strukturálódásnál részben az egységesítés, másrészt a tagozódás jelenségét kísérhettük figyelemmel az elızı két önkormányzati ciklusban. Az önkormányzati típusok, méretek eredményeztek
csoportosulási kritériumot az önkormányzati érdekszövetségek kialakulásában. A cél és betöltött funkció oldaláról közelítve: az érdekszövetségek részben a klasszikusnak számító érdek-képviseletet folytatnak a tagönkormányzat javára. Ez széles skálán mozoghat (pl. a törvényhozás munkájának befolyásolása, rendszeres konzultációk az államigazgatás központi szerveivel). Másrészt a közigazgatás és a közszolgáltatások bonyolultabbá válása következtében fejlıdhet ki a szolgáltató tevékenység. Ez kiterjedhet a tagönkormányzatok különféle információkkal történı ellátására, önkormányzati szakmai módszertani kiadványok megjelentetésére, számviteli és informatikai szolgáltatások nyújtására, jogi tanácsadásra és konzultációra, az önkormányzati továbbképzési igények kielégítésére. A 7 országos önkormányzati érdekszövetség mellett mintegy 25 regionális, kistérségi, tájegységi szinten tevékenykedik. A törvény a kormányzat számára a jogszabályok és a fontosabb állami döntések tervezeteinek országos érdekszövetségi véleményeztetését kötelezıvé teszi. A kezdeti - 1991-1992 közötti bizonytalanság (érdekszövetségek cégbejegyzésének elhúzódása, az egyeztetési kötelezettség esetenként okkal kifogásolt kormányzati elmulasztása) után csaknem hiánytalan gyakorlattá vált, hogy a kormányzati szervek az országos érdekszövetségeket bevonják az önkormányzatokat érintı általános, az országrészi érdekszövetségeket pedig a térséget érintı jogszabályok elıkészítésébe, illetıleg a fontosabb állami döntések kimunkálásába. Az önkormányzati érdekszövetségek irányt vettek arra is, hogy közremőködjenek néhány szakmai szolgáltatás megszervezésében. A kistérségi érdekszövetségek törekednek segítséget nyújtani a munkahely-telepítési körzetek kialakításához, a körzeti intézmények fenntartásának megszervezéséhez, a számítógépek vásárlásához, vételárkedvezményt eredményezı közös beszerzéséhez, a javítások megszervezéséhez. Az érdekszövetségek mőködésének fı elemei, megnyilvánulási formái azonban az érdekszövetségek véleménynyilvánítási jogában, illetıleg az állami szervek válaszadási kötelezettségében fejezıdnek ki. Az önkormányzatokat érintı fontosabb szabály vagy egyéb állami döntés tervezetét a központi jogalkotó vagy a döntésre jogosult szerv köteles eljuttatni valamennyi országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetnek. Az önkormányzati érdekszövetségek véleménye nem köti a jogalkotót vagy a döntésre hatáskörrel bíró szervet, azonban az érdek-képviseleti álláspont mellızése esetén elmaradhatatlan az ellentétes vagy eltérı álláspontok megindokolása.
X/A. fejezet A KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT 102/A-F. § A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nek tv.) 1993. október 20-án lépett hatályba. A törvényben biztosított kisebbségi önkormányzás joga általános jelleggel az 1994. december 11-ei önkormányzati választásokat követıen valósult meg. A Nek tv. 24. §-a szerint: A kisebbségi települési önkormányzatokra, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatokra - ha e törvény másként nem rendelkezik - a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. Ezt a szabályt konkretizálja a fenti §, amelynek értelmében az Ötv. rendelkezéseit a Nek tv. alapján létrejött helyi kisebbségi önkormányzat mőködésére az ebben (X/A.) a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. E fejezet célja tehát az, hogy elısegítse az Ötv., valamint a Nek tv. együttes alkalmazását. A két törvény között szoros az összefonódás. Hasonló testületi formában mőködnek ugyanis a kisebbségi önkormányzatok és a települési önkormányzatok. Fontosnak tartjuk kiemelni azt a Nek tv.-beli rendelkezést, amelynek értelmében egy nemzeti vagy etnikai kisebbség egy településen csak egy kisebbségi önkormányzatot hozhat létre, mégpedig a következık szerinti sorrendben. Elsıdlegesen kisebbségi települési önkormányzatot - amennyiben ennek feltételei adottak -, ennek hiányában közvetett módon létrejövı helyi kisebbségi önkormányzatot, s csak az elıbbi kettı hiányában lehetséges a közvetlen módon létrejövı helyi kisebbségi önkormányzat megalakítása.
XI. fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 103. § (1) E törvény alkalmazásában:
a) a képviselı-testület hatáskörébe tartozó választás, kinevezés, vezetıi megbízás joga - az alpolgármester, fıpolgármester-helyettes, megyei közgyőlés elnöke, alelnöke választásának kivételével - magában foglalja a felmentés, a megbízás visszavonásának jogát; b) az egyéb munkáltatói jogon a kinevezés, vezetıi megbízás, felmentés, vezetıi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével minden más munkáltatói jogot kell érteni; c) az intézmény alapításának joga magában foglalja az intézmény megszüntetésének, átszervezésének jogát; d) a 36. § (2) bekezdés b) pontjában említett munkáltatói jog magába foglalja a képviselı-testület hivatala ügykezelı és fizikai alkalmazottai feletti munkáltatói jogot is. (2) A 33/A. §, 33/B. § és 33/C. §-ok alkalmazásában a polgármesteren az alpolgármestert, a megyei közgyőlés elnökét, alelnökét, a fıpolgármestert, a fıpolgármester helyettesét is érteni kell, azzal az eltéréssel, hogy a fıvárosi kerületi polgármester a fıvárosi közgyőlés tagja lehet. (3) A közigazgatási hivatal a köztársasági megbízott és hivatala jogutódja. (4) A megszőnı tanács és szervei jogutóda a helyi önkormányzat. BH2003. 195. A vasúti pálya várható ívkorrekciójával kapcsolatban a vasút és a városi önkormányzat kártérítı felelıssége az építkezı ingatlantulajdonosoknak adott téves tájékoztatás miatt [Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 324. § (1) bek., 326. § (1) bek., 339. § (1) bek., 360. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 103. § (4) bek., OÉSZ 102. § (2)-(3) bek.]. BH1997. 455. A kisebbségi önkormányzat elnöke - a polgármesteri tisztség megszüntetésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásában - nem minısül polgármesternek [1990. évi LXV. tv. 33/A. §, 33/B. §, 103. § (1) bek. a) pont, (2) bek]. KGD2000. 206. A községek volt közös tanácsai által alapított költségvetési üzem jogutód nélküli megszőnése esetén a társadalombiztosítási tartozások megfizetésére a polgármesteri hivatal nem kötelezhetı (1990. évi XXXVIII. törvény 90. §, 1990. évi LXV. törvény 103. §, 1975. évi II. törvény 14. §, 105. §). Az önkormányzati törvény a helyi önkormányzatok tekintetében alaptörvény. Mint alaptörvény az alapvetı önkormányzati feladatokat és hatásköröket állapítja meg, az egyes hatáskörök részhatásköreit külön törvények határozzák meg. Az Ötv. 10. §-a a képviselı-testület át nem ruházható hatásköreként állapítja meg a törvény által hatáskörébe utalt választást, kinevezést, megbízást. 1990-ben a kodifikáció azt az értelmezési elvet vette alapul, hogy valamely hatáskör mindig magában foglalja az ellentétes hatáskört is, ezért elégséges azok egyikét szabályozni: vagyis a választás magában foglalja a felmentést, a kinevezés magában foglalja a felmentést, a megbízás a megbízás visszavonását. Egyfelıl azonban a gyakorlat tételes rendelkezés hiányában nem köteles elfogadni az értelmezést, másfelıl az említett értelmezés nem ad lehetıséget differenciált következtetésre, s a helyzet is összetettebb. Ezért az Ötv. 1994. évi módosítása pontosabb és differenciáltabb rendelkezést hozott. A módosítás a korábbi értelmezést tételes szabályba foglalta, kimondta, hogy e törvény alkalmazásában a választás, kinevezés, vezetıi megbízás joga magába foglalja azok ellentetjét, tehát a választás, a kinevezés esetén a felmentést, a vezetıi megbízás joga magában foglalja a megbízás visszavonásának a jogát is. Ezek a rendelkezések azonban nem alkalmazhatók az alpolgármester, a fıpolgármester-helyettes, a megyei közgyőlés elnöke, alelnöke választásánál. Választási rendszerünk, mint általában a polgári társadalmak választási rendszere nem fogadja el az országgyőlési képviselık, a helyi önkormányzati képviselık visszahívhatóságát, ugyanígy nem fogadható el a közvetlenül választott polgármester, fıpolgármester visszahívása sem. Helyetteseiket viszont a javaslatukra képviselı-testület választja meg, a megyei önkormányzatnál pedig a közgyőlés elnökét is a közgyőlés választja. A választási rendszer akkor konzisztens, ha a képviselı-testület által választott önkormányzati tisztségviselıkre is kifejezetten kimondja a törvény, hogy a választás joga nem foglalja magába a felmentés jogát. (Tisztségükrıl természetesen lemondhatnak, de a lemondás egyoldalú nyilatkozat, ahhoz nem szükséges a képviselı-testület elfogadó, jóváhagyó döntése.) A fentiekbıl következik, hogy az önkormányzat által alapított intézmény élére szóló vezetıi megbízás joga magában foglalja a vezetıi megbízás visszavonásának a jogát. Hasonlóképpen a képviselı-testület által alakított bizottságoknál a bizottság elnökének, tagjának megválasztása a képviselı-testület hatáskörébe tartozik és a jog magában foglalja a bizottsági elnök, bizottsági tag felmentésének a jogát is. Sem a Munka Törvénykönyve, sem a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó törvények nem határozzák meg az egyéb munkáltatói jogok körét. Az Ötv. 35. § (2) bekezdés e) pontja a polgármester önkormányzati jogkörébe utalja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester a jegyzı és az önkormányzati intézményvezetık tekintetében. A rendszertani értelmezés szerint a fıpolgármester gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat a fıpolgármester-helyettes tekintetében, a közgyőlési elnök az alelnök tekintetében. A 103. § (1) bekezdés b) pontja az egyéb munkáltatói jogokat oly módon definiálja, hogy tételesen felsorolja azokat a munkáltatói
jogokat, amelyek nem tartoznak az egyéb munkáltatói jogok körébe: a kinevezés, a vezetıi megbízás, a felmentés, a vezetıi megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, a fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása és a fel nem sorolt, minden más munkáltatói jog az egyéb munkáltatói jogok körébe tartozik. Ezeket a polgármester gyakorolja a meghatározott vezetık felett. Az elızıekkel összhangban, azonos elvet követve a c) pont szerinti értelmezı rendelkezés kimondja, hogy az intézmény alapításának joga magában foglalja az intézmény megszüntetésének, átszervezésének jogát. Két összefüggésre fontos itt utalni. Az egyik lényeges általános szabály szerint az intézmény az Ötv. alkalmazásában győjtı fogalom: az Ötv. 9. § (4) bekezdése szerint a képviselı-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt: intézmény) alapíthat. Intézményen tehát ezt a szélesebb kört kell érteni. A másik összefüggés a helyi népszavazással kapcsolatos. Az Ötv. 46. § (4) bekezdése szerint nem rendelhetı el helyi népszavazás a képviselı-testület hatáskörébe tartozó szervezeti kérdésekben. A képviselı-testület hatáskörébe tartozó intézményalapítás, megszüntetés, átszervezés szervezeti kérdés, amelyben tehát helyi népszavazás nem rendelhetı el. Az (1) bekezdés d) pontjába foglalt értelmezı rendelkezés is lényeges. Az Ötv. 36. § (2) bekezdés b) pontja fıszabályként kimondja, hogy a jegyzı gyakorolja a képviselı-testület hivatalának köztisztviselıi tekintetében a munkáltatói jogokat. (A polgármester meghatározhatja, hogy milyen körben szükséges az ı egyetértését kérni egyes munkáltatói döntéseknél.) Az értelmezı rendelkezés kiterjeszti a munkáltatói jogokat (így azok gyakorlási rendjét) a képviselı-testület hivatala ügykezelı és fizikai alkalmazottai feletti munkáltatói jogokra is. Az Ötv. 33/A. § a polgármesteri összeférhetetlenség eseteit határozza meg, az Ötv. 33/C. §-a sorozatos törvénysértı polgármesteri tevékenység, mulasztás miatt lehetıvé teszi, hogy a képviselı-testület keresetet nyújtson be a polgármester ellen a polgármester tisztségének megszüntetése érdekében. A 103. § (2) bekezdés a kört kiszélesíti: a polgármester mellett az alpolgármester, a megyei közgyőlés elnöke, alelnöke, a fıpolgármester, a fıpolgármester-helyettese tekintetében is alkalmazni rendeli a 33/A és 33/C. §-okat (az idıközi változásokat figyelmen kívül hagyva az Ötv. tévesen a 33/B. §-ra utal vissza), egyetlen lényeges eltéréssel. Az általános összeférhetetlenségi szabály szerint a polgármester nem lehet más települési önkormányzat képviselı-testületének tagja. A lényeges eltérés az, hogy a fıvárosban viszont a fıvárosi kerületi polgármester lehet tagja a fıvárosi közgyőlésnek. Az említett rendelkezésekbıl még a következı összefüggések adódnak. Az Ötv. 6. § (1) bekezdése szerint települési önkormányzaton a községi, a városi, a fıvárosi és kerületi önkormányzatot kell érteni. Vagyis a fıvárosi önkormányzat is, a fıvárosi kerületi önkormányzat is települési önkormányzat, amibıl az következik, hogy a fıpolgármester, a fıpolgármester-helyettes nem lehet fıvárosi kerületi képviselı-testület tagja. Más a helyzet a megyei önkormányzatoknál: a települési önkormányzat polgármestere lehet tagja a megyei közgyőlésnek, továbbá a megyei közgyőlés elnöke, alelnöke lehet tagja települési önkormányzat képviselıtestületének. Az elsı önkormányzati ciklusban mőködött a fıvárosi, megyei (regionális) köztársasági megbízotti intézmény, megyei hivatalokkal. Az 1994. évi Ötv.módosítás megszüntette a köztársasági megbízotti intézményt és helyette a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatalokat hozta létre. A jogok és kötelezettségek folytonossága végett lényeges szabály, hogy a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatal a köztársasági megbízott és hivatala jogutóda. A jogutódlásról a megszőnt tanácsok tekintetében is rendelkezni kellett, ezért a törvény kimondta, hogy a megszőnı tanács és szervei jogutóda a helyi önkormányzat. 103/A. § (1) A területrész külterületét - eltérı megállapodás hiányában - figyelemmel az 56. § (4) bekezdésében megfogalmazott elızetes megállapodásra, a belterületi népességgel arányosan kell megállapítani. (2) A lakott területrész vagyonát - eltérı megállapodás hiányában - figyelemmel az 56. § (4) bekezdésében megfogalmazott elızetes megállapodásra, feladat- és népességarányosan kell meghatározni. 104. § (1) A törvény hatálybalépésekor fennálló közös tanács (a továbbiakban: közös tanács) társközségének új képviselı-testülete 1990. november 30-ig dönt arról, hogy a) intézményeit önállóan, vagy más képviselı-testülettel közösen tartja fenn, b) körjegyzıséget hoz létre, (mely községekkel, milyen székhellyel), vagy önálló hivatalt alakít, és jegyzıt nevez ki, c) közös képviselı-testületet alkot, (mely községgel, milyen székhellyel). (2) A közös tanács társközségei - ha nem alakítanak közös képviselı-testületet - megállapodnak a meglevı vagyon megosztásában.
(3) A közös tanács székhelyének képviselı-testülete nem tagadhatja meg, hogy a település körjegyzıség székhelye legyen. BH1994. 248. Egyesített községek közös iskola tulajdonának megszüntetése a községek szétválása után [Ptk. 148. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 104. §, 106. §, Pp. 23. § (1) bek. a) pont, PK 10. sz.]. BH1992. 543. A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása abban az esetben, ha az önkormányzatok, amelyek a volt közös tanács társközségeiben mőködnek, nem alakítanak közös képviselı-testületet, de a meglevı vagyon megosztásában nem állapodnak meg [1990. évi LXV. tv. 104. § (2) bek. és 111. §, Pp. 23. § (1) bek.]. KGD1995. 114. I. A volt közös tanács vagyona közös tulajdonba kerül, ha jogutódként két vagy több önkormányzat jött létre. A tanács vagyona a törvény erejénél fogva az önkormányzat megalakulásával kerül az önkormányzat tulajdonába [1990. évi LXV. törvény 104. § (2) bek., 107. § (2) bek.]. A helyi önkormányzati rendszer a megelızı tanácsrendszert váltotta fel. A helyi önkormányzati rendszer kiépítése megkívánta az átalakulás egyes kérdéseinek a törvényi rendezését is. A tanácsrendszerben a községek kétharmada az ún. közös tanácsokhoz tartozott. Ennek lényege, hogy két, vagy több településnek egy (közös) tanácsa volt, egy költségvetéssel, egy apparátussal, közös intézményekkel. Önkormányzati rendszerünk lényege viszont, hogy minden község választópolgárainak a közösségét megilletik a helyi önkormányzás jogai, minden községnek saját képviselı-testülete, saját polgármestere, saját költségvetése, vagyona van. Az Ötv. hatálybalépésekor minden községben önálló képviselı-testületet, saját polgármestert választottak, tehát 1990. szeptember 30-án - a törvény erejénél fogva - megszőntek a korábbi közös (tanácsi) testületek. Ebbıl következik viszont, hogy a volt községi közös tanácsok társközségeiben 1990. november 30-áig több fontos döntést kellett meghozni. Dönteni kellett elsısorban az intézményekrıl. A volt tanácsi intézmények önkormányzati tulajdonba kerültek. A megszőnt közös tanácsok számos intézményt (iskolát, óvodát, orvosi rendelıt stb.) tartottak fenn. Ezek akkor az érintett községek közös tulajdonába kerültek, s dönteni kellett ezen intézmények önálló vagy közös fenntartásáról, közös fenntartás esetén az érdekelt települések képviselı-testületeinek önállóan kell a közös fenntartásról megállapodni. A megszőnt közös tanácsoknak közös apparátusa volt. Az újonnan választott képviselı-testületek választhatták azt, hogy a továbbiakban is közösen tartják fenn az apparátust, vagyis körjegyzıséget alakítanak és körjegyzıt neveznek ki. Választhatták azt a megoldást, hogy körjegyzıséget hoznak létre,de más településsel. Végül dönthettek akként, hogy saját hivatalt építenek ki, jegyzıt neveznek ki. Megegyezés hiányában bármelyik érintett önkormányzat bírósághoz fordulhat a közös tulajdon megszüntetése iránt. Ilyen perekben az ügy elbírálása során a közigazgatási perekre irányadó eljárási szabályok nem alkalmazhatók. A jogvita tárgya ugyanis nem a közhatalom helyi gyakorlása során a feladat- és hatáskörében eljáró önkormányzati testület vagy annak valamely szerve által hozott határozat vagy intézkedés ellen jogorvoslat nyújtása, hanem egyenrangú és jogú önkormányzati testület között keletkezett vagyoni vita eldöntése. A közigazgatási perekre irányadó eljárási szabályok analógia útján való alkalmazását pedig önmagában az a körülmény nem alapozza meg, hogy a hasonló jogviták elintézésének rendjére a helyi önkormányzatokról szóló törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Ennek éppen az az oka, hogy a törvényhozó nem tartotta szükségesnek a közigazgatási perek eljárási szabályai alá vonni a hasonló viták bírósági lezárását, hiszen egyik önkormányzat sem rendelkezhet közigazgatási hatáskörben a közös vagyon megosztásáról (Legf. Bír. Gf. VI. 32358/1991. sz.). Szervesen kapcsolódik e döntésekhez az a szabály, amely szerint a (volt) közös tanács székhelyének képviselıtestülete nem tagadhatja meg, hogy a település körjegyzıség székhelye legyen. Ez a rendelkezés kétségkívül korlátozza a szervezetalakítási jogot. A korlátozás azonban arányban áll azzal az értékkel, amit véd. A volt közös tanácsi székhelyeken ugyanis kialakult az ügyek intézésére alkalmas apparátus, a munkához szükséges tárgyi, technikai feltételek is itt voltak. Ez indokolta a korlátozást, hogy a volt székhely ne tagadhassa meg, ha ezt választják a társközségek. Ellenkezı esetben a volt székhely jogosulatlan elınyökhöz juthatott volna, s korábbi társközségei pedig rendkívül hátrányos helyzetbe kerülhettek. Hangsúlyozni kell, hogy a tilalom a székhely önkormányzatának önállóságát aránytalanul nem korlátozta, mivel a körjegyzıség a székhely önkormányzatának mőködését éppen úgy kiszolgálta, mint a többi község önkormányzatáét. Reális alternatíva volt az is, hogy érintett községek közös képviselı-testületet alkothattak az Ötv. 44. §-a szerint. Közös képviselı-testület azonban alig jött létre. Az ettıl a formától való tartózkodást a volt közös tanácsok még mindig élı rossz emlékei magyarázták. A legnehezebb döntés pedig az volt, hogy amennyiben a (volt) közös tanács társközségei - ha nem alakítanák közös képviselı-testületet - megállapodnak a meglévı vagyon megosztásában. A legtöbb vita éppen ebben volt. Sok község figyelmen kívül hagyta, hogy az 1990. szeptember 30-án meglévı vagyon megosztásáról szól
a törvény: és tárgyalásokba gyakran felvetették a korábbi évek (évtizedek) fejlesztési eszközeinek elosztásával korrigált vagyonmegosztást, ez azonban nélkülözte a törvényi alapot és a vita elhúzódásához, hosszú évekig tartó pereskedéshez vezetett. Megállapodás hiányában a vagyonmegosztásról, a közös tulajdon megszüntetésében a bíróság dönt. 105. § A körjegyzıséghez tartozó községeket - ha az érdekeltek nem tudnak megállapodni - a közigazgatási hivatal jelöli ki. A lakosság érdekeit sértı kijelölés ellen a képviselı-testület a helyi önkormányzatokért felelıs miniszterhez fordulhat. KGD1994. 1. Az önkormányzatok és az államigazgatási szervek közötti jogviszonyban kibocsátott kötelezı erejő határozatok nem minısülnek belsı igazgatási aktusnak; a köztársasági megbízottnak - az érdekeltek megállapodásának hiányában hozott - a körjegyzıséghez tartozó községeket kijelölı jogerıs határozatát a bíróság felülvizsgálhatja [1957. évi IV. törvény 72. §, 1990. évi LXV. törvény 105. §]. 106. § A közös tanács által alapított, több községet ellátó intézmény az érdekelt községek közös tulajdonába kerül. Ha a közös intézmény a községek között megosztható, a megosztásban az érintett képviselı-testületek 1990. december 31-i hatállyal megállapodhatnak. BH1994. 248. Egyesített községek közös iskola tulajdonának megszüntetése a községek szétválása után [Ptk. 148. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 104. §, 106. §, Pp. 23. § (1) bek. a) pont, PK 10. sz.]. A tanácsok intézményeiknek nem voltak tulajdonosai, hanem csak kezelıi. Az Ötv. hatálybalépésével a volt tanácsi intézmények vagyona az önkormányzatok tulajdonába került. Erre tekintettel vált szükségessé rendelkezni arról, hogy a közös tanács által alapított, több községét ellátó intézmény az érdekelt községek közös tulajdonába kerül. Ha a közös intézmény megosztható volt a községek között (például tagiskolák mőködtek a társközségekben), akkor az érintett képviselı-testületek 1990. december 31-ei hatállyal megállapodhattak a megosztásban. Fontos érdekek főzıdtek ugyanis ahhoz, hogy a megalakuló új helyi önkormányzatok tisztázott tulajdonosi viszonyokkal induljanak. A fenti rendelkezésbıl következik, hogy a megszőnt közös tanácsok esetén is az egyes társközségekben mőködı, csak azt a társközséget ellátó intézmények az adott önkormányzat tulajdonába kerültek. Ez a szabály érvényesül a székhely községben mőködı intézmények helyzetére is. A vagyonmegosztási megállapodásnak tehát több tényezıre kellett figyelemmel lenni. A közös tulajdon mőködtetése sok nehézséggel jár, ezért célszerő a megosztás különbözı követelések kölcsönös beszámításával is. Természetbeni megosztásra ritkán volt lehetıség. Tiszta tulajdonosi helyzet esetén is lehetıség van a több községet kiszolgáló intézmény közös fenntartására. 107. § (1) Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülı vagyontárgyak köre a következı: a) az önkormányzat közigazgatási területén levı ingatlanok, erdık és vizek törvényben meghatározott köre; b) a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek - ideértve a fıvárosi és megyei gyógyszertári központokat is -, továbbá a költségvetési üzemek vagyona és az e szervezetekbıl átalakuló gazdasági társaságokban az államot megilletı vagyonrész; c) a lakossági szükségleteket kielégítı közmővek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határán belül, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével; d) a tanácsok kezelésében, illetıleg tulajdonosi irányítása alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, sport és egyéb intézmények vagyona; e) a tanácsi, illetıleg a tanácsi ingatlankezelı szervek kezelésében levı állami bérlakások; f) a középületek és a hozzájuk tartozó földek, a központi állami feladatokat szolgáló épületek kivételével; g) a tanács valamennyi pénzvagyona, értékpapírja és más vagyoni joga. (2) A tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében levı állami ingatlanok, erdık, vizek, - kivéve a védett természetvédelmi területeket és a mőemlékileg védett épületeket, építményeket, területeket - pénz és értékpapírok, a törvény hatálybalépésének napján e törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek. (3) A külön törvényben meghatározott, állami tulajdonban levı földek, erdık, más ingatlanok, vizek, valamint az összes természetvédelem alatt álló területek és mőemlékileg védett épületek, építmények, területek, továbbá a közmővek létesítményei, az (1) bekezdés b) pontjában említett szervezetek vagyonának önkormányzati tulajdonába adására, az önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztására a kormány megyei (fıvárosi) vagyonátadó bizottságokat hoz létre, amelyek döntenek e dolgok önkormányzati tulajdonba adásáról és a vagyoni terhek rendezésérıl. A vagyonátadó bizottságban részt vesznek az épített és a természeti környezetvédelemért felelıs országos szervezetek képviselıi is. (4) A vagyonátadásig a (3) bekezdésben említett vagyontárgyak csak a vagyonátadó bizottság, illetve a természeti vagy mőemléki értékük miatt védett, az illetékes országos fıhatóság hozzájárulásával forgalomképesek.
(5) A vagyonátadó bizottság döntésével a helyi önkormányzat tulajdonába kerül az e törvény kihirdetése napján az önkormányzat belterületéhez tartozó állami tulajdonban levı föld, a kizárólag állami tulajdonba kerülı földek kivételével. (6) A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítı közüzemi és kommunális vállalatok, továbbá a közmővek települések közötti építményei, vonalas létesítményei, berendezései és a települések közötti helyi közutak - ha az érintett helyi önkormányzatok másként nem állapodnak meg - a vagyonátadó bizottság döntése alapján a megyei önkormányzat tulajdonába vagy az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába kerülnek. (7) A helyi önkormányzat tulajdoni igényét a vagyonátadó bizottságnál 1995. március 31-ig terjesztheti elı, e határidı után az önkormányzat tulajdoni igénye bírósági eljárásban érvényesíthetı. EBH2003. 919. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény hatálybalépésének napján mőemlékileg védett épületek, építmények a hozzájuk tartozó állami tulajdonban álló földdel együtt csak a megyei vagyonátadó bizottság döntése alapján kerülhettek önkormányzati tulajdonba (1990. évi LXV. tv. 107. §, 1991. évi XXXIII. tv. 3. §). EBH2001. 539. Az érdekeltek egyike által sem támadott államigazgatási határozat alapján az ingatlannyilvántartásba bejegyzett kezelıi jog alapítása, terjedelme, jogszerősége utólag - államigazgatási jogorvoslati lehetıség hiányában - nem vitatható [Ptk. 115. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 1. § (3) bek., 33. § (1) és (2) bek., 9/1969. (II. 9.) Korm. rendelet 4. § (1) bek. a) pont, 9. § (1) bek., 6/1970. (V. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 34. § (1) bek.]. EBH1999. 160. A távhı-szolgáltatási célra hıenergiát termelı főtıerımő önkormányzati tulajdonba adására a vagyonátadó bizottságnak van hatásköre. A főtıerımő nem minısül az állam kizárólagos tulajdonába tartozó közcélú villamos mőnek (1990. évi LXV. tv. 107. §). EBH1999. 120. A körzeti nemzetiségi általános iskolát fenntartó önkormányzat a körzetbe tartozó települési önkormányzatok területérıl beiratkozó tanulóktól a szolgáltatást csak a törvényben meghatározott feltételek egyidejő teljesítésével tagadhatja meg. Amennyiben az igénybevevı önkormányzatok a fenntartási költségek hozzájárulási arányairól megállapodtak, ettıl utóbb egyoldalúan nem térhetnek el. Az iskola költségvetésének (pótköltségvetésének) megállapítása a fenntartó önkormányzat hatáskörébe tartozik [1990. évi LXV. tv. 8. § (4) bek., 107. § (2) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 88. § (2) és (4) bek., 90. § (1) bek., 102. § (2) bek., Ptk. 198. § (1) bek., 201. § (1) bek.]. BH2006. 406. A települési önkormányzat tulajdonába csak olyan ingatlanok kerülhettek a törvény erejénél fogva, amelyek ténylegesen a megszőnt tanács által alapított ingatlankezelı szerv kezelésében álltak [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. a) pont; 1991. évi XXXIII. tv. 1 § (1) bek.]. BH2006. 116. A megállapítást tartalmazó ítélet anyagi jogerejének következményeként a szerzıdés létrehozása iránti - folytatódó - perben nem vizsgálható a megállapítás jogszerősége (1952. évi III. törvény 123. § és 229. §; 1990. évi LXV. tv. 107. §; 1993. évi LXXVIII. tv. 46. §) BH2004. 60. Az állam nem vonhatja el a kezelıi jogot, illetve nem gyakorolhatja tulajdonosi jogosítványait azon vagyontárgyak vonatkozásában, amelyeket a törvény már korábban az önkormányzat tulajdonába adott [1989. évi XIII. tv. 15. §, 1990. évi VII. tv. 12. § (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek., 1991. évi XXXIII. tv., 1992. évi LIV. tv. 1. § (2) bek. c) pont, 53. § (2) bek., Ptk. 339. §]. BH2003. 151. Használati jogosultságot eredményezı visszterhes szerzıdés megszőnése folytán az ellenszolgáltatás nélkül maradó vagyoni szolgáltatásokat - az ingatlan értékének erejéig - megtéríteni tartozik az, aki kártalanítás nélkül szerez állami tulajdont [Ptk. 120. § (2)-(3) bek., 319. § (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § d) pont, 1991. évi XXXIII. tv. 36. § (2) bek.]. BH2003. 67. Nincs vételi joga a bérlınek, ha bérleménye olyan ingatlanban van, amely a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezése alapján került az önkormányzat tulajdonába [1990. évi LXV. tv. 107. § (2) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 46. § a) pont]. BH2003. 66. A jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tartozik a jogosultnak megtéríteni a gazdagodását az, aki a jogalap nélkül birtokában tartott részvényeket értékesíti. [Ptk. 361. § (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. c) pont, 107/A. § (1) bek.]. BH2002. 68. Az érdekeltek egyike által sem támadott államigazgatási határozat alapján az ingatlannyilvántartásba bejegyzett kezelıi jog alapítása, terjedelme, jogszerősége utólag - államigazgatási jogorvoslati lehetıség hiányában - nem vitatható [Ptk. 115. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (7) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 1. § (3) bek., 33. § (1) és (2) bek., 9/1969. (II. 9.) Korm. r. 4. § (1) bek. a) pont, 9. § (1) bek., 6/1970. (IV. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 34. § (1) bek.]. BH2001. 180. Az 1990. évi LXV. törvény 107. §-a (1) bekezdésének c) pontja csak arra a vagyonra vonatkozik, amely a törvény hatálybalépésekor állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba került. A törvény hatálybalépése után létesített gázközmő-hálózat után az önkormányzatot akkor sem illeti meg a gázszolgáltató
részvénytársaság vagyonából részvény, ha a felek megállapodással a létesítményt a gázszolgáltató részvénytársaság vagyonába utalták [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) bek. c) pont, 107/A. §, Ptk. 339 § (1) bek.]. BH2001. 179. A települési önkormányzatokat megilletı arányos részvényjuttatás során az Állami Privatizációs és Vagyonkezelı Rt. (ÁPV Rt.) nem jogosult olyan önkormányzatokat is figyelembe venni, amelyeknek az 1990. évi LXV. törvény hatálybalépésekor nem lehetett igényük a részvények kiadására. A jogosulatlanul kiadott részvények értéke erejéig az ÁPV Rt. kártérítés jogcímén köteles helytállni [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) és (2) bek., 107/A. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (5) bek., Ptk. 339. § (1) bek.]. BH2000. 454. A helyi önkormányzatok jogszabályban elıírt oktatási feladatai ellátási kötelezettségének és e kötelezettség teljesítése során felmerülı költségek megosztásának szempontjai több helyi önkormányzat vállalt - kétnyelvő - oktatási kötelezettsége esetén [1990. évi LXV. tv. 8. § (4) bek., 43. § (1) bek., 107. § (2) bek., 1993. évi LXXIX. tv. 88. §, 90. § (1) bek., 102. § (2) bek. b) pont, Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 198. § (1) bek., 201. § (1) bek.]. BH2000. 258. A folyók holtágainak tulajdoni viszonyai; azok önkormányzati tulajdonba adásának feltételei [1964. évi IV. tv. (Vt.) 17. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1)-(3), (5) és (7) bek., 1991. évi XXXIII. tv. (Övt.) 10. §, 15. §, 16. § (2)-(3) bek., 33. § (1) bek., 36. § (1) bek., 1992. évi LV. tv. 13. § (2) bek., 1995. évi LVII. tv. 6. § (1) bek. c) pont 2. mell., 1972. évi 31. tvr. 30. § (1) bek. a) pont, Ptk. l68. § (1) bek., 171 § (1) bek., 172. § b)-c) pont, 173. §, 32/1964. (XII. 13.) Korm. r. 41. §, 22/1996. (XI. 29.) KHVM r.]. BH1998. 599. I. Az egyik önkormányzat tulajdonából - pl. adásvétel útján - a másik önkormányzat tulajdonába kerülı ingatlanra nézve fennálló - jogszabályon alapuló - elıvásárlási jogok. közül annak van elsıbbsége, amelyet a korábbi tulajdonos önkormányzat határozatában megjelölt, ha ezt a határozatot az arra jogosultak nem támadták meg [Ptk. 5. § (1) bek., 200. § (2) bek., 1990. évi LXXXIII. tv. 13. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 80. § (1) bek., 107. § (2) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 39. § (1) bek., 1993. évi LXXVIII. tv. 45-60 §ai, 1. sz. mell. IV. pont, 3211969. (IX. 30.) Korm. r., 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-MÉM-PM r. ]. BH1998. 535. II. Nincs kereshetıségi joga ingatlanra vonatkozó adásvételi szerzıdés érvénytelenségének megállapítására annak, aki az ingatlan tulajdonjogára nem tarthat igényt [1990. évi LXV. tv. (Öt.) 107. § (1)(3) bek., (5) bek., (7) bek., 1991. évi XXXIII. tv. 9 §, 10. § (1)-(2) bek., 1992. évi LIII. tv. 1. § (5) bek., 1992. évi LV. tv. 13. § (1) bek.]. BH1996. 327. A tartozáselismerésre vonatkozó nyilatkozat megtámadása a feleknek a megszőnt költségvetési üzem jogutódlásával kapcsolatos közös téves feltevése alapján [Ptk. 210. § (3) bek., 236. § (1) bek., 242. §, 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek.]. BH1995. 56. I. Nem tartozik az idılegesen állami tulajdonban levı vagyonról szóló törvény hatálya alá az a vagyon, amely - a vagyonátadó bizottság eljárását követıen - önkormányzat tulajdonába kerül [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) bek. b) pont, 1991. évi XXXIII. tv. (Övt.) 47. § (2) bek., 1992. évi LIV. tv. 2. § c) p., 1992. évi LV. tv. 5. § (2) bek., 1993. évi LIV. tv. l. §, 33/1984. (X. 31.) MT r. 47. § (1) bek.]. BH1994. 628. Nem terheli áfa-fizetési kötelezettség a törvény alapján megszüntetett költségvetési szerv vagyonának másik vállalkozásba való bevitelét [1989. évi XL. tv. 8. § (2) bek. e) p., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) bek. b) p., 1991. évi XXXIII. tv. (Vtv.) 49. §]. BH1994. 627. Az önkormányzati tulajdonba kerülı vagyon e minıségét az idılegesen állami tulajdonban levı vagyon értékesítésérıl, hasznosításáról és védelmérıl szóló törvény nem szünteti meg. [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) p., 1992. évi LIV. tv. 1. § a) p., 2. § c) p., 1972. évi II. tv. 2. §, 56. § (4) bek., 1975. évi II. tv. 16/A. § 33/1984. (X. 31.) MT 47. § (1) bek.]. BH1994. 564. Az önkormányzati tulajdonba került és a közszolgáltatást ellátó állami szerv használatába adott vagyon nem kerül az állami szerv kezelésébe [1991. évi XXXIII. tv. 40. § (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. d) pont, (2) bek.]. BH1994. 563. A volt állami gazdaság nem minısül tanácsi ingatlankezelı szervnek, ezért a kezelésében volt lakások nem kerülnek önkormányzati tulajdonba [1991. évi XXXIII. tv. 1-2. §, 33. § (1)-(2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. e) pont és (2) bek.]. BH1994. 342. A vállalati bérlakás is állami lakás, így - ha az a tanácsi ingatlankezelı szerv kezelésében volt a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerül [1990. évi LXV. tv. 107. § (2) bek.]. BH1994. 215. A kábeltelevízió hálózatot üzemeltetı állami közüzemi vállalatnak nem minısíthetı, így vagyona nem adható önkormányzat tulajdonába [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b)-c) pont;1991. évi XXXIII. tv. 11. § (1) bek.]. BH1993. 418. Az ingatlannak vagyonelkobzás címén történt elvonása miatt elıterjesztett visszatérítés iránti különleges eljárás során a bíróságnak mindenkor vizsgálnia kell, hogy az állam tulajdonába került eredeti ingatlan természetbeni visszajuttatásának a lehetısége fennáll-e, illetıleg nem került-e sor annak
elidegenítésére, tulajdonosváltozásra, továbbá hogy az ingatlan mely szerv, vagy személy kezelése alatt áll; ennek elmulasztása a határozat megalapozatlanságának a megállapítását eredményezheti [Be. 386. § (2) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. § (2) bek., 1991. évi XXXIII. tv.]. BH1993. 43. II. Alapítvány csak a bírósági nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét. Ezért a részvételével alakult gazdasági társaság cégbejegyzéséhez az alapítvány nyilvántartásba vételére vonatkozó bírósági végzést csatolni kell. Ennek hiánya a cégbejegyzést kizáró ok [Ptk. 74/A. § (1)-(2) bek., 685. § c) pont, 1977. évi VI. tv. 7. § (1) bek., 1979. évi II. tv. 35., 36. §, 41. § (2) bek., 1989. évi XIII. tv. 2. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. 107. §, 1990. évi XIV. tv. 39., 40., 54. §, 23/1979. (VI. 28.) MT r. 62. § (4) bek., 33/1984. (X. 31.) MT r. 17. § (2) bek., 47. § (1) bek., 4/1991. (II. 13.) PM r. 2., 37. §, 13/1989. (XII. 16.) IM r. 8. § a) és d) pont]. BH1992. 662. A volt városi tanács által alapított városi televízió költségvetési intézmény; vagyona csak a megyei vagyonátadó bizottság hozzájárulásával forgalomképes [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) pont, (3) és (4) bek., Ptk. 74/C. § (1)-(2) bek., KK 2. sz.]. BH1992. 37. I. Közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szerv (pl. IKV) vagyona törvény erejénél fogva nem, csak a megyei (fıvárosi) vagyonátadó bizottságok döntése alapján kerülhet önkormányzati tulajdonba [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) pont, (3) bek., 63/1990. (X. 4.) Korm. r.]. KGD1998. 241. I. Annak vizsgálatánál, hogy a közüzemet több település ellátására alapították-e, nem szükséges azt is megállapítani, hogy szolgáltatását pontosan mely települések lakossága veszi igénybe [1991. évi XXXIII. törvény 12. § (2) bekezdés]. II. A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítı közüzemi vállalat tulajdonba adásakor általában a megyei önkormányzatot is érintett önkormányzatnak kell tekinteni [1990. évi LXV. törvény 107. § (6) bekezdés]. KGD1998. 237. Nem adható önkormányzati tulajdonba az átalakult gazdasági társaság kezelésében lévı belterületi föld [1990. évi LXV. törvény 107. § (5) bekezdés, 1991. évi XXXIII. törvény 10. § (2) bekezdés]. KGD1998. 233. I. Az önkormányzatnak a közüzemi vállalat vagyonára vonatkozó tulajdoni igényét döntıen a szolgáltatás igénybevétele alapozza meg [1990. évi LXV. törvény 107. § (6) bekezdés; 1991. évi XXXIII. törvény 12. § (2)-(4) bekezdés] II. Több helyi önkormányzat szükségletét kielégítı közüzemi vállalat a megyei önkormányzat, illetıleg az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába is kerülhet [1990. évi LXV. törvény 107. § (6) bekezdés]. KGD1998. 232. Az önkormányzat belterületéhez tartozó állami tulajdonú föld önkormányzati tulajdonba adható akkor is, ha erdı mővelési ágban van nyilvántartva [1990. évi LXV. törvény 107. § (5) bekezdés]. KGD1998. 231. A vállalati bérlakás is állami lakás, így - ha az a tanácsi ingatlankezelı szerv kezelésében volt - a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerül [1990. évi LXV. törvény 107. § (2) bekezdés]. KGD1998. 230. A volt állami gazdaság nem minısül tanácsi ingatlankezelı szervnek, ezért a kezelésében volt lakások nem kerülnek önkormányzati tulajdonba [1991. évi XXXIII. törvény 1-2. § és 1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés e), p) pont és (2) bekezdés]. KGD1998. 229. A tanács állami szerv volt, tehát ingatlan tulajdonjogát nem szerezhette meg, csupán állami tulajdon kezelıje lehetett, ehhez képest a jogutód önkormányzatnak az állami tulajdonban lévı vagyontárgyat - a vonatkozó törvényi rendelkezések szerint - a tulajdonába lehet adni [1979. évi II. törvény (4) bekezdés; 1959. évi IV. törvény 174. §; 1990. évi LXV. törvény 107. §]. KGD1998. 228. Az önkormányzati tulajdonba kerülı vagyon e minıségét az idılegesen állami tulajdonban lévı vagyon értékesítésérıl, hasznosításáról és védelmérıl szóló törvény nem szünteti meg [1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés b) pont]. KGD1998. 227. I. A gyógyszerellátást végzı vállalat közüzemi célra alapított vállalatnak minısül [1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés b) pont]. II. Az alapító személyét a hatályos törvény szerint kell megállapítani. Közömbös, hogy a vállalatot elsıdlegesen ki létesítette [1977. évi VI. törvény 10/C. §]. III. Ha a közigazgatási határozat meghozatalát megelızıen a törvény megváltozik, az eljárás tárgyául szolgáló törvényben biztosított - jogosultság, illetıleg kötelezettség érvényesíthetısége idıpontjában hatályos rendelkezést kell alkalmazni. KGD1998. 226. A kábeltelevízió hálózatot üzemeltetı állami közüzemi vállalatnak nem minısíthetı, így vagyona nem adható önkormányzat tulajdonába [1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés b)-c) pont; 1991. évi XXXIII. törvény 11. § (1) bekezdés]. KGD1998. 166. Nem adható önkormányzati tulajdonba az átalakult gazdasági társaság kezelésében lévı belterületi föld [1990. évi LXV. törvény 107. § (5) bek., 1991. évi XXXIII. törvény 10. § (2) bek.]. KGD1997. 147. Az önkormányzat belterületéhez tartozó állami tulajdonú föld önkormányzati tulajdonba adható akkor is, ha erdı mővelési ágban van nyilvántartva [1990. évi LXV. törvény 107. § (5) bek.].
KGD1995. 134. A tanács állami szerv volt, tehát ingatlan tulajdonjogát nem szerezhette meg, csupán állami tulajdon kezelıje lehetett, ehhez képest a jogutód önkormányzatnak az állami tulajdonban lévı vagyontárgyat lehet - a vonatkozó törvényi rendelkezések szerint - tulajdonába adni [1979. évi II. törvény (4) bek.; 1959. évi IV. törvény 174. §; 1990. évi LXV. törvény 107. §]. KGD1995. 132. I. Az önkormányzatnak a közüzemi vállalat vagyonára vonatkozó tulajdoni igényét döntıen a szolgáltatás igénybevétele alapozza meg [1990. évi LXV. törvény 107. § (6) bek.; 1991. évi XXXIII. törvény 12. § (2)-(4) bek.]. KGD1995. 132. II. Több helyi önkormányzat szükségletét kielégítı közüzemi vállalat a megyei önkormányzat, illetıleg az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába is kerülhet [1990. évi LXV. törvény 107. § (6) bek.]. KGD1995. 115. II. A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítı közüzemi vállalat tulajdonba adásakor általában a megyei önkormányzatot is érintett önkormányzatnak kell tekinteni [1990. évi LXV. törvény 107. § (6) bek.]. KGD1995. 114. I. A volt közös tanács vagyona közös tulajdonba kerül, ha jogutódként két vagy több önkormányzat jött létre. A tanács vagyona a törvény erejénél fogva az önkormányzat megalakulásával kerül az önkormányzat tulajdonába [1990. évi LXV. törvény 104. § (2) bek., 107. § (2) bek.]. KGD1994. 216. A volt állami gazdaság nem minısül tanácsi ingatlankezelı szervnek, ezért a kezelésében volt lakások nem kerülnek önkormányzati tulajdonba [1991. évi XXXIII. törvény 1-2. § és 1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés e), p) pont és (2) bekezdés]. KGD1994. 214. Az önkormányzati tulajdonba kerülı vagyon e minıségét az idılegesen állami tulajdonban lévı vagyon értékesítésérıl, hasznosításáról és védelmérıl szóló törvény nem szünteti meg [1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés b) pont]. KGD1994. 129. A vállalati bérlakás is állami lakás, így - ha az a tanácsi ingatlankezelı szerv kezelésében volt - a törvény erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerül [1990. évi LXV. törvény 107. § (2) bekezdés]. KGD1994. 125. I A gyógyszerellátást végzı vállalat közüzemi célra alapított vállalatnak minısül [1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés b) pont]. KGD1994. 79. A kábeltelevízió-hálózatot üzemeltetı állami közüzemi vállalatnak nem minısíthetı, így vagyona nem adható önkormányzat tulajdonába [1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdés b)-c) pont; 1991. évi XXXIII. törvény 11. § (1) bekezdés]. KGD1992. 364. A volt városi tanács által alapított városi televízió költségvetési intézmény; vagyona csak a megyei vagyonátadó bizottság hozzájárulásával forgalomképes [1990. évi LXV. törvény 107. § (3) és (4) bek.]. 107/A. § (1) A 107. § (1) bekezdés c) pontja alapján a települési önkormányzatokat megilletı villamos-, illetıleg gázközmő vagyon a közmővet üzemeltetı gazdasági társaság vagyonának része. (2) Az érintett települési önkormányzatokra jutó vagyon után: a) villamos közmő esetén a közmővet üzemeltetı gazdasági társaság állami tulajdonú vagyonrészének 25%-a b) részvény formában e törvény erejénél fogva a szolgáltatásba bekapcsolt települési önkormányzatokat illeti meg. (3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti vagyonrészbe be kell számítani a települési önkormányzatokat külön törvény alapján megilletı részvényt. (4) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott vagyonrészt a fıvárosban a fıvárosi önkormányzatnak, más települési önkormányzatok részére az 1995. január 1-jei lakosságszámuk arányában kell kiadni. (5) (6) A (2) bekezdés b) pontjában és a (4) bekezdésben meghatározott vagyonrész nem lehet kisebb a külön törvény alapján az önkormányzatot megilletı üzletrésznél. EBH2002. 765. Az állami tulajdonban lévı vagyonrész után járó juttatás körében az állami vállalat átalakulása folytán létrejött részvénytársaság mögöttes tulajdonosi szerkezetének nincs jelentısége [Ptk. 172. §, 173. §, 174. §, 175. §, 1988. évi VI. tv. 17. §, 1989. évi XIII. tv. (Átv.) , 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107/A. § (1) bek. c) pont (2) bek. a) pont, 1995. évi XXXIX. tv. (Priv. tv.) 5. § (2) bek. a) pont, 1962. évi IV. tv. (Vet.) , 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet, 1114/1994. (XII. 7.) Korm. hat., 1063/1995. (VII. 6.) Korm. hat, 36/1998. (IX. 16.) AB határozat VII/1. pont]. BH2003. 77. Az állami tulajdonban lévı vagyonrész után járó juttatás körében az állami vállalat átalakulása folytán létrejött részvénytársaság mögöttes tulajdonosi szerkezetének nincs jelentısége [Ptk. 172. §, 173. §, 174. §, 175. §, 1988. évi VI. tv. 17. §, 1989. évi XIII. tv. (Átv.), 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107/A. § (1) bek. c) pont, (2) bek. a) pont, 1995. évi XXXIX. tv. (Priv. tv.) 5. § (2) bek. a) pont, 1962. évi IV. tv. (Vet.), 126/1992.
(VIII. 28.) Korm. r., 1114/1994. (XII. 7.) Korm. hat., 1063/1995. (VII. 6.) Korm. hat., 36/1998. (IX. 16.) AB határozat VII/1. pont]. BH2001. 179. A települési önkormányzatokat megilletı arányos részvényjuttatás során az Állami Privatizációs és Vagyonkezelı Rt. (ÁPV Rt.) nem jogosult olyan önkormányzatokat is figyelembe venni, amelyeknek az 1990. évi LXV. törvény hatálybalépésekor nem lehetett igényük a részvények kiadására. A jogosulatlanul kiadott részvények értéke erejéig az ÁPV Rt. kártérítés jogcímén köteles helytállni [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 107. § (1) és (2) bek., 107/A. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (5) bek., Ptk. 339. § (1) bek.]. A helyi önkormányzatok a helyi közügyek önálló intézıi, feladatuk, hatáskörük rendkívül széles körő. A törvények a helyi közszolgáltatások nagy számának az ellátását utalják a helyi önkormányzatok feladatkörébe. Az alapszolgáltatások döntı része a helyi önkormányzatok kötelezı feladata. Annak érdekében, hogy a helyi önkormányzatok széles körő feladataikat képesek legyenek ellátni, lehetıségük legyen a választópolgárok közössége által igényelt szolgáltatások nyújtására, továbbá vállalkozásban is részt vehessenek az állam az állami tulajdon jelentıs részét adta át a helyi önkormányzatoknak. A korábbi egységes állami tulajdon lebontásának ez az egyik fı területe és iránya. Az alkotmánymódosítás és a helyi önkormányzatokról szóló törvény a helyi önkormányzatokat tulajdonossá tette és a feladataik ellátásához szükséges vagyonnal látta el. A feladatok ellátásához szükséges önkormányzati vagyon az önkormányzati önállóság egyik fontos összetevıje. A helyi önkormányzatok vagyona tulajdonukból és vagyoni értékő jogaiból áll. A helyi önkormányzatok, mint általában a tulajdonosok, tulajdonosai ingóknak, ingatlanoknak, vagyoni értékő jogoknak, pénznek, értékpapírnak. Az önkormányzati vagyon külön része a törzsvagyon, mely forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes vagyontárgyakból áll. A helyi önkormányzat rendelkezhet vállalkozói vagyonnal. A helyi önkormányzatok vagyona feladataik teljesítését, önkormányzati célok megvalósítását szolgálja. Az önkormányzati vagyon mindenekelıtt a kötelezı feladatok megvalósítását szolgálja, jórészt a kötelezı feladataik ellátásához szükséges vagyont kapták meg a helyi önkormányzatok. Jól lehet a törvény kifejezetten nem mondja ki, de a közösségi tulajdon, ami a választópolgárok közösségét illeti, megırizendı,annak megırzése és gyarapítása a helyi önkormányzat alapvetı kötelessége. Felelıs önkormányzati képviselı-testület nem csak a saját mandátumának idejére gondol, hanem építi a település jövıjét is. Ebbıl fakad az önkormányzati vagyon megırzésének, gyarapításának a kötelessége. A helyi önkormányzat a jó gazda gondosságával törıdik a közösség vagyonával. A § az államai tulajdonban lévı azon vagyontárgyak körét határozza meg, amelyek az állam tulajdonából a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek. A tényleges vagyonátadás kétféle módon történt: - a vagyontárgyak meghatározott része e törvény alapján, a törvény hatálybalépésével, tehát a törvény erejénél fogva került a helyi önkormányzatok tulajdonába, - az állami vagyontárgyak másik, e törvényben kijelölt körébıl külön törvények alapján, külön döntés, a fıvárosi, megyei vagyonátadó bizottságok döntésével került a helyi önkormányzatok tulajdonába. E törvény erejénél fogva, e törvény hatálybalépésének napjával kerültek a helyi önkormányzatok tulajdonába a tanács és szervei,valamint intézményei kezelésében levı állami ingatlanok, erdık, vizek, - kivéve a védett természetvédelmi területeket és a mőemlékileg védett épületeket, építményeket, területeket - pénz és értékpapírok. A többi, jelzett állami tulajdonú vagyontárgy külön törvények szerint és hatósági eljárás keretében került a helyi önkormányzatok tulajdonába. A helyi önkormányzatok tulajdonhoz jutottak jogutódlással is, mivel a 103. § (4) bekezdése szerint a tanács és szervei jogutóda a helyi önkormányzat. A vagyonátadás szabályozásánál a törvényalkotó abból indult ki, hogy mi a rendeltetése az adott vagyontárgyaknak, melyek azok, amelyek az önkormányzati funkciókat szolgálják. A törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába került vagyonon túl, e § azt a vagyoni kört jelölte ki, amely az önkormányzatok tulajdonába kerül, de nem konkrét vagyontárgyakat határoz meg. Ezt jelzi, hogy az (1) bekezdés a) pontja törvényben meghatározott körre, a (3) bekezdése pedig külön törvényre utal. Alapvetı magyarázata ennek az, hogy a korábbi egységes állami tulajdon lebontása hosszabb folyamatban történt, ebben a folyamatban külön törvények rendelkeztek a vagyonátadásról. A külön törvények közül a legátfogóbb az egyes állami tulajdonban lévı vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény. Az 1991. évi XXXIII. törvény: - pontosan meghatározza az Ötv.-ben kijelölt vagyoni körbıl a vagyontárgyakat, amelyek a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek,
- döntıen a tanács és szervei, intézményei, valamint a tanácsok által közüzemi célra alapított vállalatok kezelésében álló állami vagyon önkormányzati tulajdonba adásáról rendelkezik, - meghatározza, hogy a vagyont melyik önkormányzat tulajdonába kell adni, s a törvény keretei között ad lehetıséget mérlegelésre a vagyonátadó bizottságoknak, - lehetıséget ad az érintett helyi önkormányzatoknak, hogy megállapodjanak a vagyonról, s e megállapodás alapján dönt a tulajdonba adásról a vagyonátadó bizottság, - figyelembe veszi a tulajdonosok kijelölésénél a feladatok és hatáskörök telepítését, a vagyon mőködtetésének a feltételeit, - megteremtette a lehetıséget a vagyonátadás egyszerő eljárására. Hangsúlyozni szükséges, hogy a helyi önkormányzatok ingyenesen kapták meg a volt állami tulajdont ott és, ahol a törvény erejénél fogva, ott is, ahol külön törvények alapján hatósági eljárásban történt a vagyonátadás. A külön törvényekben meghatározott vagyonátadásra a (3) bekezdés alapján a kormány volt köteles fıvárosi, megyei vagyonátadó bizottságokat létrehozni. A Kormány errıl a 63/1990. (X. 4.) Korm. rendeletével intézkedett. A belügyminiszter kapott megbízást arra, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben nevezze ki a bizottságok vezetıjét, helyettesét, tagjait. A bizottság adott, konkrét feladat elvégzésére létrehozott, eseti bizottság. Eljárására az Áe. szabályai az irányadók. A vagyonátadó bizottság döntései ellen a belügyminiszterhez lehet fellebbezni. A másodfokú határozat megtámadható a bíróság elıtt. A bíróság a kereset alapján a vagyonátadásról hozott határozatot nemcsak meg semmisítheti, hanem meg is választhatja. Az 1991. évi XXXIII. törvény alapján - e törvény erejénél fogva, 1991. szeptember 1-jén - kerültek a fekvésük szerinti települési önkormányzat tulajdonába az ingatlankezelı szervek kezelésében levı lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek. A fıvárosban ezek a kerületi önkormányzatok tulajdonába kerültek. (Kivételek azok a helyiségek, amelyeket nem parlamenti párt vagy az önkormányzat, annak intézménye, illetve közüzeme használ.) Az 1991. évi XXXIII. törvény szerint a mőemlékek közül azok adhatók át az önkormányzat tulajdonába, amelyekre a tanácsnak vagy intézményének, illetve a tanácsi közüzemnek, költségvetési üzemnek kezelıi joga van az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, feltéve, hogy a tulajdonba adással a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter egyetért. A miniszter egyetértését feltételekhez kötheti. Azon mőemlékek, amelyek használója nem nevesíthetı, a fekvésük szerinti települési (a fıvárosban a kerületi) önkormányzat tulajdonába kerültek átadásra. A belterületen levı - tanácsi szervek és intézmények, vállalatok kezelésében volt - védett természeti területek önkormányzati tulajdonba kerülhettek. A közüzemek önkormányzati tulajdonba adására részletes rendelkezések vonatkoznak. Az a közüzemi célra alapított állami vállalati vagyon kerül önkormányzati tulajdonba, amelyet tanács alapított. (Vagy minisztérium alapított, de az alapítói jogokat átadta a tanácsnak, illetıleg a tanácsok felügyelete alatt mőködtek.) A következı állami gazdálkodó szervezetek vagyonának önkormányzatok tulajdonba adására kerülhetett sor: - közüzemi víz-, csatornamő és fürdıvállalatok, - távfőtést és melegvíz-szolgáltatást biztosító közüzemi vállalatok, - közlekedést biztosító közüzemi vállalatok, ideértve a révközlekedési vállalatokat is, - köztisztasági szolgáltatást végzı vállalatok, - településtisztasági szolgáltatást végzı vállalatok, - parkosítást, más zöldterületek gondozását, kezelését végzı vállalatok, - kéményseprési és tüzeléstechnikai szolgáltatást végzı vállalatok, - temetkezési szolgáltatást végzı vállalatok, - kommunális szolgáltatást végzı, vegyes profilú városgazdálkodási vállalatok, - tiszta profilú ingatlankezelı vállalatok, - mozi és videovetítési szolgáltatást végzı és egyéb kulturális szolgáltatást végzı vállalatok. A vagyonátadó bizottság az érintett települési önkormányzat tulajdonába adja a kizárólag egy település szükségleteit kielégítı tanácsi közüzem vagyonát, ideértve a közüzem fenntartásában, üzemeltetésében lévı közmőveket is. A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítı tanácsi közüzem vagyonának átadásánál külön szabályok vonatkoznak a közüzem által üzemeltetett közmővekre és a közüzemek nem közmővagyonára.
A közmővagyon tulajdonba adásánál a döntı szempont az, hogy annak a településnek a tulajdonába kerüljön, amely számára a közszolgáltatást nyújtja. A 1991. évi XXXIII. törvény a tulajdonba adás szempontjából a közmőveknek két típusát különbözteti meg. Az egyiket azok a közmővek képezik, amelyek kizárólag az adott települést látják el, a másikat azok, amelyek két vagy több települést látnak el. A vagyonátadó bizottság a települési önkormányzat kérelmére az érintett önkormányzat tulajdonába adta a több települést ellátó tanácsi közüzem nem közmővagyonának azt a részét, amely kizárólag a település szükségelteinek a kielégítésére szolgált, ha az mőszakilag elválasztható volt és az elválasztás nem veszélyeztette a többi település szükségleteinek a kielégítését, ha e feltételek nem álltak fenn, akkor az Ötv. 107. § (6) bekezdése szerint a közmővagyon a vagyonátadó bizottság döntése alapján a megyei önkormányzat tulajdonába vagy az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába került. A kisebb vízfolyások, természetes állóvizek, amelyek egy települési önkormányzat közigazgatási területét érintik a vagyontörvény alapján az önkormányzat tulajdonába kerültek. Állami tulajdonban maradt a Balaton, a Velencei-tó, a Fertı-tó, a Ráckevei Dunaág, továbbá az országhatárt alkotó vizek, vízfolyások. Önkormányzati tulajdonba adhatók a helyi jelentıségő közcélú vízi létesítmények, ezek körét a vagyontörvény külön felsorolja. A vizek és a közcélú vízi létesítmények a törzsvagyon körébe tartoznak. A volt tanácsi intézmények ingó dolgai a vagyontörvény erejénél fogva kerültek az önkormányzatok tulajdonába. Az 1991. évi XXXIII. törvény az ingó vagyonok körében külön szabályozza a muzeális emlékek önkormányzati tulajdonba adását. Korábban a helyi közösségeknek felajánlott muzeális emlék is az állam tulajdonává vált. Ezek közül azok a muzeális emlékek kerülhettek önkormányzati tulajdonba, amelyeket kifejezetten a helyi közösségnek és nem kifejezetten az államnak ajánlottak fel. Ugyanez az elv érvényesült, ha a muzeális emléket tanácsi, költségvetési eszközökbıl vásárolták, amely ennek alapján az önkormányzat tulajdonává vált. Azok a bel- és külterületi földek, amelyek a tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében álltak, az Ötv. hatálybalépésének napján az önkormányzatok tulajdonába kerültek. Az 1991. évi XXXIII. törvény egyrészt a közüzemek kezelésében lévı földek és erdık, másrészt az állami szervek kezelésében álló belterületi földek, végül a szövetkezetek használatában lévı állami földek tulajdonba adására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A kincstári vagyon körét szabályozó törvény határozza meg azt, hogy az Ötv. 107. § (5) bekezdésében meghatározott földek közül melyek képezik az állam kizárólagos tulajdonát, s emiatt nem kerülhettek önkormányzati tulajdonba. Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülı vagyontárgyak alapvetıen két részre oszlanak: az egyik részük a törvény hatálybalépésekor automatikusan az önkormányzatok tulajdonába kerül át, míg a másik részük egyéb további jogcselekményeknek a hatására kerülhetnek önkormányzati tulajdonba. Ez utóbbiaknál meg kell határozni - mégpedig törvényi szinten - az önkormányzati tulajdonba kerülı vagyontárgyaknak a körét, illetve arra van szükség, hogy ezeket a vagyonátadó bizottságok a helyi önkormányzatoknak átadják. Az Ötv. 107. § elemzése alapján a törvény hatálybalépésével az önkormányzatok tulajdonába kerültek korábban az állam tulajdonába, de a tanácsnak és szervei vagy intézményei kezelésében álló ingatlanok, valamint a pénz és értékpapírok. A rendelkezés tartalmához szükséges megfogalmazni, mit kellett érteni a tanácsok szervein, illetve intézményein. A ma már nem hatályos 1971. évi I. törvény (tanácstörvény) 2. §-ának (2) bekezdése szerint a tanács szervei a tanácsok bizottságai, a végrehajtó bizottság, a szakigazgatási szervek, illetve a megyei, városi hivatalok. Az 1971. évi I. törvény 14. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a tanács intézményeket létesít, fenntart és mőködtet. Az 1971. évi I. törvény 14. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezett, hogy a tanácsok vállalatokat és intézményeket hoznak létre. A fenti jogszabályok alapján a tanácsi szervek fogalma pontosan meghatározható. Az intézményeken pedig a fenti szabályok egybevetése alapján olyan létesítményeket kell érteni, amelyeket a költségvetés finanszírozott, tartott fenn és mőködtetett, és a vállalatok és intézmények törvényi különválasztásából adódóan nem tekinthetık vállalatnak (BH1992. 37.). A városi tanács a városi televíziót költségvetési intézményként alapította meg. Alapítványt hoztak létre, amelynek egyik alapítója a városi televízió. A megyei bíróság az alapítványt nyilvántartásba vette. A jogerıs végzés ellen a legfıbb ügyész törvényességi óvást nyújtott be. A bíróság döntése szerint az óvás alapos. A bíróság a következıkre mutatott rá. Az Ötv. 107. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerül a tanácsok általalapított költségvetési üzemek vagyona. A (3) bekezdés értelmében a vagyon önkormányzati tulajdonba adására a kormány vagyonátadó bizottságokat hoz létre, amelyek döntenek a dolgok önkormányzati tulajdonba adásáról és a vagyoni terhek rendezésérıl. A
(4) bekezdés szerint a vagyonátadásig ezek a vagyontárgyak csak a vagyonátadó bizottság hozzájárulásával forgalomképesek (BH1992. 662.). A Legfıbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az Ötv., illetıleg az 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezései alapján önkormányzati tulajdonba adható-e a kábeltelevíziós hálózat. Az iratokból megállapítható volt, hogy ez a hálózat a megyei szolgáltatóipari vállalat küldöttgyőlése általános irányítása alatt levı állami vállalat, amely az állami vállalatokról szóló törvény alapján közüzemnek nem minısíthetı. Az 1991. évi XXXIII. törvény 11. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a vagyonátadó bizottság kizárólag közüzem vagyonát adhatja az érintett települési önkormányzat tulajdonába. Rámutatott arra is a Legfelsıbb Bíróság, hogy a kábeltelevíziós hálózat mőködtetése nem tekinthetı a közüzemi vállalat által ellátott hírközlési alapellátási feladatnak sem (Legf. Bír. Kfv. III. 25789/1993. sz.). A perbeni esetben a piac és vásárcsarnok igazgatóság vagyona az Ötv. 107. § (1) bekezdés a) pontja alapján került az önkormányzat tulajdonába. Az önkormányzatnak a költségvetési szervet a törvény rendelkezése folytán kellett megszüntetnie és a vagyont - egyébként azonos célra - más jogi formában mőködtetni. Az igazgatóság megszüntetése tehát nem a piaci folyamatok által szabályozott gazdasági környezetben, az önkormányzatok gazdasági-vállalkozási tevékenysége körében történt, hanem attól független jogszabályi kötelezettség volt. Erre tekintettel írta elı az 1991. évi XXXIII. törvény 49. §-a, hogy az önkormányzatok törvényen és a vagyonátadó bizottság döntésén alapuló tulajdon szerzése, illetve a tulajdonjog feladat- és hatáskör megváltozásával összefüggı átadása másik önkormányzatnak és államnak adómentes (BH1994. 628.). A perbeni ingatlan állami tulajdonban állt és kezelıje állami gazdaság volt. Az állami gazdaság nem minısíthetı a községi tanács ingatlankezelı szervének, ezért a perbeni lakások nem kerülhettek az önkormányzat tulajdonába (BH1994. 563). Adott perben egészségügyi tartalékraktárak céljára szolgáló ingatlanok tulajdona és kezelése volt vitás. A bíróság rámutatott arra, hogy az Ötv. 107. § (1) bekezdésének d) pontja szerint a tanácsok kezelésében, illetıleg tulajdonosi irányítása alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, sport és egyéb intézmények vagyona az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába kerül. A felperes által igényelt ingatlanokat a megszőnt Megyei Tanács által felügyelt egészségügyi intézmények kezelték, ezért ezen ingatlanok tulajdonjogát a megyei önkormányzat szerezte meg. Az 1991. évi XXXIII. törvény 40. §-ának (2) bekezdése alapján az önkormányzat tulajdonában lévı vagyont, amely nem az önkormányzat részére törvényben meghatározott feladat vagy nem a fıpolgármester, vagy a polgármester, a megyei közgyőlés elnöke, -fıjegyzı, a jegyzı, a képviselı-testület hivatala, ügyintézıje számára törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott feladat, hatáskör gyakorlását szolgálja, továbbá nem az önkormányzat intézménye által végzett közszolgáltatást biztosítja, a feladatot ellátó állami szerv használatába kell adni. Kétségtelen, hogy a központi stratégiai készletekkel kapcsolatos feladatot nem a megyei önkormányzat, hanem a felperes látja el, ezért az ı használatába kell adni. Ez a használatbaadás azonban nem azonos a kezelıi joggal (BH1994. 564.). Az ingatlanok vagyonelkobzás címén történt elvonása miatt elıterjesztett visszatérítés iránti különleges eljárás során a bíróságnak mindenkor vizsgálnia kell, hogy az állam tulajdonába került eredeti ingatlan természetbeni visszajuttatásának a lehetısége fennáll-e, illetıleg nem került-e sor annak elidegenítésére, tulajdonosváltozásra, továbbá, hogy az ingatlan mely szerv, vagy személy kezelése alatt áll, ennek elmulasztása a határozat megalapozatlanságának a megállapítását eredményezheti (BH1993. 418.). Nem tartozik az idılegesen állami tulajdonban levı vagyonról szóló törvény hatálya alá az a vagyon, a mely a vagyonátadó bizottság eljárását követıen - önkormányzat tulajdonába kerül (BH1995. 56.). Az Országgyőlés az 1994. évi LXIII. törvénnyel egészítette ki az Ötv. 107. §-át. A vagyonátadás ugyanis túlnyomó többségében ekkorra már jogerısen befejezıdött. Ez indokolta, hogy legyen határidı az önkormányzati tulajdoni igénynek a vagyonátadó bizottságokhoz való elıterjesztésére. Ez a határidı 1995. március 31-e volt. A tulajdoni igény természetesen ezután sem enyészett el, de e határidı után már csak közvetlenül a bíróságnál terjeszthetı elı. 1994-ben az önkormányzati szövetségek felvetették, hogy nem történt meg az Ötv. 107. § (1) bekezdés c) pontja szerint a település belterületi határain belül lévı, a lakossági szükségleteket kielégítı közmővek építményeinek, vonalas létesítményeinek, berendezéseinek átadása a települési önkormányzatoknak. A felvetés a villamos- és a gázközmőveket érintette. A jogi helyzet ekkorra már - több törvény rendelkezései folytán rendkívül bonyolult volt. Az Ötv. 107. § az állam tulajdonában lévı vagyontárgyak átadására irányult, az említett közmővek azonban ekkor már nem voltak állami tulajdonban, hanem részvénytársaságok tulajdonában. Az Országgyőlés végül is egy új § (Ötv. 107/A. §) beiktatásával maga értelmezte az Ötv. 107. §
(1) bekezdés c) pontjában foglaltakat és részvény formájában intézkedett az önkormányzati tulajdoni igények kielégítésérıl, mivel a természetbeni átadás már nem volt járható út. 108. § A nagyközségi címet használhatják azon települések képviselı-testületei, amelyek a törvény hatályba lépésekor nagyközségi tanácsok voltak, továbbá amelyek területén legalább ötezer lakos él. A tanácsrendszerben igen jelentısen eltértek az egyes tanácstípusok jogai, feladatai és hatáskörei. A nagyközségi tanács a községi tanács és a városi tanács között helyezkedett el. A nagyközségi tanács hatáskörei megközelítették a városi tanácsi hatásköröket, s a költségvetési támogatásuk is ehhez igazodott. Nagyközségi tanácsok azok voltak, amelyek népessége meghaladta az ötezer fıt. Ezen túlmenıen nagyközségi tanáccsá volt nyilvánítható a korábbi járásszékhely, a kiemelt üdülı, vagy jelentıs ipari település tanácsa. Községi közös tanács esetén a társközségek lakosságszámát egybe kellett számítani, ha ez meghaladta az ötezer fıt, akkor megkaphatta a nagyközségi közös tanácsi címet. A nagyközségi tanáccsá nyilvánításról a megyei tanács döntött. Az önkormányzati rendszerre való áttérés azt is jelentette, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlıek. A nagyközségi cím azonban mélyen beleívódott a köztudatba, presztízs szerepe is jelentıs volt. A törvényalkotó ezért nem kívánta megszüntetni a nagyközségi címet, a továbbiakban is megengedi a cím használatát. A nagyközségi címet mindazok a települési képviselı-testületek használhatják, amelyek a törvény hatálybalépésekor nagyközségi tanácsok voltak, továbbá, amelyek területén legalább ötezer lakos él. Cím használatáról van szó, amelyhez ekkor még - 1990. szeptember 30-ától 1994. december 11-éig - nem kapcsolódnak jogok, feladatok, hatáskörök. Hangsúlyozni kell, hogy a tanácsrendszerben sem a község volt nagyközség,hanem a községi tanács volt nagyközségi tanács. Községi közös tanács esetén ugyanis nehezen lett volna értelmezhetı a nagyközség, mivel a községi közös tanácsok székhely községének a lakosságszáma gyakran csekély volt, nem is szólva a társközségeirıl. Az önkormányzati rendszerre való áttéréssel megszőntek a közös tanácsok, a nagyközségi közös tanácsok is. Ha tehát a korábbi közös tanács nagyközségi tanács volt, a nagyközségi címet a továbbiakban csak akkor használhatta, ha olyan közös képviselı-testületet alakítottak, amelyben a községek együttes lakosságszáma meghaladja az ötezer fıt. Az önkormányzati rendszerben nincs nagyközséggé nyilvánítás. A törvényalkotó a folyamatot azonban kívánta teljesen lezárni, hanem automatikussá tette. A nagyközségi cím adományozásának a tanácsrendszerben az alapfeltétele az ötezer lakos volt, túlnyomó többségük ezen az alapon kapta, s használja ma is a címet. Lehetıség van arra, hogy növekedjen egyes községek népessége úgy, hogy eléri az ötezer fıt. Ebben az esetben ennek a már legalább ötezer lakosú községnek a képviselı-testülete felveheti, használhatja a nagyközségi címet. Fordítva a tétel nem áll: ha egy ötezernél népesebb község lakossága ötezer fı alá csökken, akkor nem vész el a nagyközségi cím, azt a képviselı-testület a továbbiakban is használhatja. A nagyközségi cím használata nem jár külön jogokkal. Az Ötv. 1994. évi módosítása után azonban árnyaltabb a helyzet. A nagyközségi cím intézményesült az Ötv. rendszerében: ugyanis, ha a körjegyzıség székhelye nagyközség, vagyis képviselı-testülete jogszerően használja a nagyközségi címet, akkor a jegyzı kinevezésére a városi székhelyő körjegyzıségi szabályok vonatkoznak [Ötv. 38. § (3)], továbbá 1994. december 11-e után csak nagyközségi képviselı-testület kezdeményezheti a község várossá nyilvánítását (Ötv. 59. §). 109. § Az önkormányzati hatósági ügyben folyó eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvényt kell megfelelıen alkalmazni. Az Áe.-t az 1981. évi I. törvény átfogóan módosította. Az önkormányzati hatósági ügyek intézésére az Áe. szabályait kell alkalmazni azokkal az eltérésekkel, amelyeket az Ötv. állapít meg. Az Ötv. viszonylag kevés eltérı szabályt állapít meg, ezeket az önkormányzati hatósági ügyeknél tárgyaljuk. 110. § (1) E törvény 14. § (2) bekezdésének és 26. § alkalmazásában hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, a testvér, a házastárs, az élettárs. (2) Döntıen a községek, fıként kisközségek közösségére figyelemmel az Ötv. a hozzátartozók körét szőkebben határozta meg, mint a Ptk. vagy az Áe. 111. § E törvény alapján indított perben - a 33/B. § kivételével - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni. EBH1999. 121. Új község alakítása esetén a Pp. általános szabályai szerint eljáró bíróság a felek erre irányuló kérelme ellenére - hatáskör hiányában - nem jogosult a közigazgatási határ megállapítására [1990. évi LXV. tv. 111. §, Ptk. 7. § (1) bek.]. BH1992. 543. A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása abban az esetben, ha az önkormányzatok, amelyek a volt közös tanács társközségeiben mőködnek, nem alakítanak közös képviselı-testületet, de a
meglevı vagyon megosztásában nem állapodnak meg [1990. évi LXV. tv. 104. § (2) bek. és 111. §, Pp. 23. § (1) bek.]. Az Ötv. szerint a fıvárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetıje a törvényességi ellenırzési jogkörébıl folyóan indít pert, a 33/C. § alapján (az idıközi változásokat figyelmen kívül hagyva az Ötv. tévesen a 33/B. §-ra utal vissza) pedig a képviselı-testület. Az Ötv. alapján indított perben általában a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó szabályok az irányadók. Kivétel az elıbb említett szakasz alapján indított per, amely közvetlenül a megyei, fıvárosi bíróság hatáskörébe tartozik, s a munkaügyi perekre vonatkozó szabályokat alkalmazzák az eljárásban. 112. § E törvény 8. § (4) bekezdésében elıírt az egészséges ivóvíz ellátásának biztosításáról minden községben legkésıbb az 1990. évben megválasztott helyi önkormányzati képviselı-testület megbízatásának a lejártáig kell gondoskodni. A szervezeti, feladat-hatásköri, mőködési kérdéseket rendezı törvénytıl idegen rendelkezés. Politikai tartalmú döntés, aminek oka az, hogy a rendszerváltás évében sok száz községben nem volt egészséges ivóvíz. Az Ötv. 8. § (4) bekezdése a minimum kötelezettségek egyikeként tette minden település önkormányzata kötelezettségévé az egészséges ivóvíz ellátásról való gondoskodást, a törvény hatálybalépésekor viszont sok száz község erre még nem volt képes. A törvény voltaképpen elsısorban a Kormány kötelezettségét írta itt elı, s megvalósítására a Kormány külön programot dolgozott ki. A programot teljesítették az elsı önkormányzati ciklus végéig. 113. § Ez a törvény az önkormányzati képviselı-testületek tagjai 1990. évi választásának napján lép hatályba. Az önkormányzati képviselık általános választásának elsı fordulója 1990. szeptember 30-án volt, a második fordulót október 14-én tartották. Az Ötv. 1990. szeptember 30-án lépett hatályba. 114. § Az Alkotmánybíróság - a Kormány indítványa alapján - véleményt nyilvánít a helyi képviselı-testület mőködésének alkotmányellenességérıl. Az Ötv. 93. § (2) bekezdése alapján az Országgyőlés a Kormánynak - az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után elıterjesztett - javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselı-testületet, amelynek mőködése az Alkotmánnyal ellentétes (Alkotmány 19. § (3) bekezdés l) pont). A 114. § külön az Alkotmánybíróságnak állapítja meg a hatáskört. Az Országgyőlés eddig egyetlen községi képviselı-testületet oszlatott fel alkotmányellenessége miatt. Az Alkotmánybíróság 1220/h/1992/3. számú határozatában kifejtette, hogy az Ötv. 114. §-ában megállapított feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban láthatja el. Nem vizsgálja felül a Kormány javaslatában rögzített állításokat és nem tekinti feladatának, hogy saját ténymegállapításokat tegyen. Ezért az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben csak arról a jogi kérdésrıl nyilatkozott, hogy az önkormányzati képviselı-testület mőködésének hiánya lehet-e alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint az önkormányzati képviselı-testület mőködésének hiánya, a törvénynek megfelelı mőködés tartós mellızése, a mőködıképesség helyreállításának, a mőködés folytatásának kilátástalansága ellentétes az Alkotmánnyal. 115. § (1) (2) (3) (4) A 70. § (3) bekezdése szerinti megyei területfejlesztési tanács a területfejlesztésrıl szóló törvény rendelkezései szerint, de legkésıbb 1995. június 30-ig jön létre. (5) Ha a települési önkormányzat képviselı-testülete a 70. § (1) bekezdésében foglalt feladatok ellátását nem vállalja, az errıl szóló döntését a megválasztását követı hat hónapon belül az érintett megyei önkormányzat közgyőlésével közli. E döntés a települési önkormányzat megbízatásáig szól. Törvény vagy megállapodás eltérı rendelkezése hiányában a feladat átadásának idıpontja a települési önkormányzat döntését követı év január 1. napja. (6) A 92/A. § (1) bekezdése a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény kihirdetését követı 120. napon lép hatályba. Az Ötv. hatálybalépésével hatályukat vesztették a tanácsokról szóló alapvetı törvények, jogszabályok. Hatályban maradtak az egyes tanácsi feladatokról és hatáskörökrıl rendelkezı jogszabályok, a hatáskörök átfogó rendelkezését az 1991. évi XX. törvény végezte el. A felhatalmazás ellenére a népszavazásról és a népi kezdeményezésrıl szóló 1989. évi XVII. törvény hatályos szövegének közzététele nem történt meg. (A módszer jogállami volta is megkérdıjelezhetı.) Idejét múlta a rendelkezés, mivel idıközben megszületett a kérdéskört újraszabályozó 1998. évi III. törvény. A megyei területfejlesztési tanácsok késıbb alakultak meg, mivel az Országgyőlés a tervezettnél késıbb alkotta meg a területfejlesztésrıl és területrendezésrıl szóló törvényt. Az elsı önkormányzati ciklusban idıbeli korlátozás nélkül dönthettek települési önkormányzatok egyes intézményeiknek a megyei önkormányzat részére történı átadásáról, az átvételt pedig a megyei önkormányzat
nem tagadhatta meg. Ez a jogi megoldás az egyoldalú döntés következtében bizonytalanná tette egyes intézmények helyzetét, bizonytalanná tette a megyei önkormányzat feladatkörét, költségvetését. Emiatt az alapelv sérelme nélkül törvényi korlátozás vált szükségessé a stabilitás biztosítására. Hat hónap elégséges idı annak mérlegelésére, hogy a települési önkormányzat képes-e ellátni a feladatot. Átadásról hat hónapon belül dönthettek a települési önkormányzatok, döntésük a megbízatásuk idıszakára szól. Természetesen kétoldalú döntéssel, a felek megállapodásával mód van intézmény átadására, átvételére. Költségvetési szempontok miatt az átadás a döntést követı év január 1. napjával történik. Például oktatási intézmény esetén ettıl el lehetett térni, mivel az oktatási év eltér a naptári évtıl. 116. § (1) A fıvárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megilletı bevételek megosztásáról szóló rendelet elfogadásához a forrásmegosztás normatív módszereirıl szóló külön törvény hatálybalépéséig a kerületi képviselı-testületek többségének egyetértése szükséges. (2) A fıvárosi önkormányzat az (1) bekezdésben meghatározott esetben a forrásmegosztásról szóló rendelet tervezetét legkésıbb a tárgyév január 15-éig megküldi valamennyi kerületi képviselı-testületnek. Amennyiben valamely kerületi képviselı-testület az egyetértésérıl szóló határozatát tárgyév február 15-éig nem küldi meg a fıvárosi önkormányzatnak, úgy kell tekinteni, hogy a tervezettel egyetért. (3) A fıvárosi önkormányzat a 2003. évi forrásmegosztás eredményét a külön törvényben meghatározásra kerülı normatív módszerek alapján utólag - a külön törvény hatálybalépését követıen - visszaszámolja és korrigálja. (4) A (3) bekezdésben foglalt utólagos korrekció biztosításához a fıvárosi önkormányzat 2003. évi költségvetési rendeletében e célra elkülönített elıirányzat szolgál. (5) A külön törvényben meghatározásra kerülı forrásmegosztásra vonatkozó normatív módszereket elsı alkalommal a fıvárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megilletı bevételek 2004. évi megosztásáról szóló rendelet megalkotásakor kell alkalmazni. A fıváros és a kerületek közötti forrásmegosztás kérdésköréhez kapcsolódóan a 2003. évi I. törvény az Ötv-t új 116. §-al egészítette ki, amely egyértelmően rendezi a forrásmegosztásról szóló külön törvény hatályba lépéséig követendı eljárást. Tekintettel arra, hogy a forrásmegosztás normatív módszereit tartalmazó külön törvény rendelkezéseit elsı alkalommal a 2004. évi forrásmegosztási rendelet megalkotásakor kell alkalmazni, ezért szükséges a kerületi önkormányzatok alapjogai védelme érdekében ún. átmeneti szabályok beépítése az Ötv-be. Külön felhívjuk a figyelmet arra a rendelkezésre, hogy a 2003. évi forrásmegosztás eredményéhez utólagos elszámolás és korrekció kapcsolódik. Ez a megoldás a garancia arra, hogy már a 2003. évi forrásmegosztás esetében is a külön törvény hatályba lépését követıen valamennyi önkormányzat megkapja az annak normatív módszerei alapján számított forrásokat.
