• XXV. évf., 2. (71.) szám • 2014. Illés-nap •
1804 a plébániatemplom építésének megkezdése 1854 a fogadalom első megünneplése 1934 az első tábori mise a futballpályán
Huszonöt éve nevezték ki Pénzes Jánost Szabadka megyéspüspökévé. 1968-ban szentelték pappá. 1969-ig Adán volt káplán, majd a szabadkai Paulinum
papnevelő intézet és gimnázium prefektusaként és hittanáraként tevékenykedett. 1971-1972 között a szabadkai püspöki iroda jegyzője, 1989-ig pedig Horgos
plébánosa volt. Ebben az évben kapott II. János Pál pápától püspöki kinevezést. Jubileuma alkalmából a temerini hívek is köszöntik a püspök atyát!
2/2014
TEMERINI HARANGSZÓ
Lermontov:
Az ima
Mikor már nem bírom tovább A gyötrelmeimet: Hang csendül a gyászomon át, Mennyei üzenet. Szavai szentség és erő És összhang és zene, Az éggel összebékítő Szépség költészete. S a kétely sziklája nehéz Szívemről legörög: Hiszek, és majdnem sírok, és… És úgy megkönnyebbülök! Fordította: Szabó Lőrinc Címlapunkon: A tavalyi Illésnapi szentmise a Szent Rozália-plébániatemplomban A Temerini Harangszó Illésnapi számának megjelenését támogatták: • Kerbarátkör • Zsúnyi-Szilák Földműves Szövetkezet • Temerini Általános Földműves Szövetkezet • Varga Somogyi Tibor • Petro István • Battyányi András TEMERINI HARANGSZÓ • Kizárólag a temerini hívek belső használatára kiadja a SZENT ROZÁLIA RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA, Temerin, Újvidéki u. 350. • Tel/fax: 021/844-001 • E-mail:
[email protected] • Web-oldal: www.plebania.temerin.info • Kereskedelmi forgalomba nem kerül • Felelős szerkesztő: Szungyi László főesperesplébános • Tervezőszerkesztő: Góbor Béla • Grafikai szerkesztő: Borda Ákos • Webszerkesztő: Sütő Sándor • Munkatársak: a cikk alatt jelölt szerzők • A lapban való közreműködés díjtalan, a megjelentetéshez támogatásokat köszönettel elfogadunk • Készült a TEMERINI ÚJSÁG nyomdájában, Temerinben, 2500 példányban
3
Temerin hungaricuma I
llés napja – egy régi alkalmi gyermekvers szerint – a naptárban nincs piros betűkkel írva, de a temeriniek számára, és immár a velük együtt ünneplő sok-sok barátunk számára is – határok nélkül – az esztendő kimagasló napja. Temerin magyarságának sajátos ünnepe – hungaricuma. Megdobogtatja szívünket, közösségi tudatunkat, önazonosságunkat, történelmünk olykor nehéz viharokkal teli szakaszaiban Isten segítségével való szilárd helytállásunk feletti hálaérzetünket. Összetartozásunkat erősítő, lelki erőt nyújtó, kiemelkedő napja ez az esztendőnek. nép körében, a temerini magyar szívekben, 1854 óta, tehát 160 éve, a történelem viharai közepette ez a nap töretlen hagyománnyal bír. Jól eső érzéssel vesszük tudomásul és örömmel tapasztaljuk, hogy évről évre a barátok, a testvérvárosaink – határok nélkül – velünk együtt éreznek és ünnepelnek. Sokan a térségünkben velünk együtt élő más nemzetek, vallási felekezethez, világnézethez tartozó tagjai közül is tisztelettel és megbecsüléssel vannak hagyományunk e jeles emléknapja iránt, amely újabban méltó képen a Helyi Közösségünk hivatalos ünnepnapjává is vált. Mindez még fokozza határtalan örömünket! 80 évvel ezelőtt, 1934-ben kikerült az ünneplés a templom falain kívülre is, hogy – az ősök fogadalma szerint – a tábori-, szabadtéri szentmise lehetőség szerint az egész nép számra térben és lélekben közösen ünnepelhető legyen. A 210 évvel ezelőtt épült Szent Rozália plébánia-templomunk ilyenkor kicsinek bizonyul az egybesereglett népsokaság befogadására. Ezért elérkezettnek látszik az idő, hogy ismét – mint a múlt század harmincas éveinek közepétől a II. világháborúig, ismét a Kálvária-domb legyen az ünnepi szentmisénk színhelye. Vagyunk még e tájon – és nem is kevesen! A történelem újabb viharai tépdesnek bennünket, nehezen boldogulunk itthon, mind többen a jobb megélhetés érdekében és reményében elköltöznek, nekivágnak a nagyvilágnak, máshol keresik a boldogulásukat. Újabb elvándorlási hullám tapasztalható. llés napja erősítse – minden nehézség ellenére – egymáshoz tartozásunkat és közösségtudatunkat. Csak legyünk is együtt, tartsunk is ös�sze igazából! Az ősök fogadalma a miénk is! Emeljük fel tehát imádságban közösen a szívünket az Úrhoz, és kérjük áldását és a szükséges erőt a helytálláshoz és boldoguláshoz!
A
I
SZUNGYI László, főesperes-plébános
4
TEMERINI HARANGSZÓ
Illés-napok Temerinben A szabadságharc viharában 1948. augusztus 30-án a hajnali órákban Temerin a tűz martalékául esett, elpusztult, felperzselődött a falu. A menekülő lakosság vármegye szerte szétszóródott és csak a harcok megszűntével térhetett vissza falujába. Amikor 1850 elején a „nagy szaladásból” visszatért a leégett, romokban heverő falujába, éjt nappallá tevő munkában kellett lakhatóvá tennie a lerombolt, üszkös házakat, megtisztítani a gazzal, kóróval, bozóttal benőtt földeket és előteremteni a családnak a betevő falatot.
A lakosság megsegítésére országszerte gyűjtést szerveztek, így jutottak vetőmaghoz, amellyel jószág és szerszám hiánya miatt valami kevéske földet sikerült bevetniük, hogy biztosítsák a betevő falatot. A két
mést semmisítette meg, hanem nagy kárt tett a legelőn lévő jószágban is. A nagy erejű széllel, jégesővel kísért vihar fákat tépett ki, tetőket vitt le, szétdobálta a keresztekbe rakott búzát, a boglyákba gyűjtött szénát. Újra
Az ünnepi menet a kálváriára, a tábori mise helyszínére vonul (1935) évig parlagon heverő föld termését azonban sáskák és az egerek pusztították el. Így ebben az 1950-es évben a föld még a vetőmagnak valót sem termette meg. Újra kérték a megyében a községek segítségét. A következő évben, 1851-ben a különböző vidékekről összeterelt állatállományt a dögvész tizedelte meg. 1852-ben aszály tette tönkre a termést, a lakosság nagy részének más vidékeken kellett megkeresni a kenyérnekvalót. Nagy ínségben átvészelték a telet, tavasszal szép termést ígért a határ, de nem teljesültek a remények. 1853-ban, Illés napján pusztító vihar száguldott végig a határon, amely mindent elpusztított. Nemcsak a ter-
koldusbotra jutott a nép, immár harmadik éve nem adott kenyeret a föld,
2/2014 sokakon a kétségbeesés lett úrrá, elhagyták a falut. Elődeink e súlyos csapásokat keresztény alázattal tűrték, nem lett úrrá rajtuk a kishitűség, a Teremtőhöz fordultak, vegye le népéről sújtó kezét, könyörüljön meg rajta, áldja meg munkáját. Ekkor megfogadták, ezentúl ezt a napot, Szent Illés próféta napját mindenkor ünnepnek tekintik, és az Úrnak szentelik. Százhatvan évvel ezelőtt, 1854-ben először töltötték a napot munkatilalommal, istentisztelettel, fohászkodással. Azóta Temerin népe évről évre hűen megtartja elődei fogadalmát. A hosszú évtizedek folyamán a mindennapi gondok súlya alatt, vagy éppen a jobb életkörülmények hatására lassan-lassan elhalványult a nap jelentősége, olyan nappá vált, mint a többi munkaszüneti nap. Fordulatot az Illés-napi megemlékezésben a nyolcvanéves jubileumi esztendő hozott, amikor is az egyház, a községi képviselő-testület és a különböző egyesületek, élén a Magyar Katolikus Polgári Körrel, új tartalommal gazdagították az ünnepet. Az ünnepnap délelőttje az Istennek szánt hálaadással telt el. Akkor, 1934-ben a szentmisét a labdarúgó pályán, a szabadban felállított díszes oltárnál tartották, ahová szervezetten, ünnepi körmenetben vonult ki a hívők többezres tömege, a község aprajanagyja. A következő évtől, vagyis
Illés-napi lobogós körmenet a múlt század harmincas éveiben
2/2014
TEMERINI HARANGSZÓ
1935-től 1943-ig az Illés-napi ünnepi szentmisét tábori oltárnál a kálvária-dombon két pap konccelebrálásával Kopping Gáspár plébános mutatta be. Azokban az években a délelőtti szentmisét követően délután és este népünnepély jellegű rendezvényeket tartottak, felelevenítették a régi szokásokat, dalokat, a táncokat, népi hagyományokat, ezzel is hidat verve a múlt és a jelen közé. Ezek a rendezvények azonban a háborús helyzet miatt 1942-ben, 1943-ban és 1944ben elmaradtak. 1944-ben már elmaradt a körmenet és a tábori mise is. A fogadalmi napnak 1944-től megszűnt a világi jellege, elmaradtak a külsőségek. Igaz, a háborút követően 1946-ban még tartottak Illés-napi ünnepséget, 20-án az istentisztelet után, délután zenés, táncos mulatságra került sor. Este pedig színházi előadással szórakoztatták a népes közönséget. A későbbi években már a hívek magukba fordulva a templom négy fala között, mély átérzéssel újították fel őseik fogadalmát. A szentmise keretében igyekeztek valamicskét megtartani az elmúlt évek manifesztáció-
Tábori mise a kálvárián
5
iból is, így a kislányok népviseletbe öltöztek, alkalmi szavalatok, énekek hangzottak el. Az utóbbi két évtizedben lendületet vett a fogadalmi Illés-nap szelleme, felújultak a kísérő rendezvények is. Az Illés-napnak 1993-tól ismét van világi jellege és felelevenedett a kenyérszentelés szokása is. Megint van utcai felvonulást, amely igen látványosnak és sikeresnek mondható. Minden évben szebbek és tartalmasabbak a fogadalmi ünnepet kísérő programok, amelyeken való részvétellel hasznosan tölthetik az emberek a július közepei napokat. Az idei július 20. több tekintetben emlékeztet a múlt század harmincas évek Illés-napjaira. Hetven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét a kálvárián kerüljön bemutatásra a délelőtti ünnepi nagymise, ami csak az egyház, a civil szervezetek, a helyi közösség és az önkormányzat közös összefogásával valósulhatott meg. Csak örömünket és hálánkat fejezhetjük ki az Úrnak, hogy meghallgatta őseink imáját, akik a sorscsapások súlya alatt nem fordultak el Tőle, hanem fogadalmukkal megerősítették hitüket. Köszönet a híveknek, és mindazoknak, akik önzetlen támogatásukkal lehetővé tették, hogy őseink fogadalmát az új kenyér megszentelésével nemesítve a mai napon is megtarthatjuk. Befejezésül nem hallgathatjuk el, hogy a magyar nemzeti értékekről szóló úgynevezett Hungaricum törvény értelmében, 2012-ben elkészült a Magyar Értéktár amelybe mint külhoni nemzeti közösségünk meghatározó értéke bekerült a temerini Illés-nap.
/-/
Digitalizálják
a Vatikáni Könyvtár nyolcvanezer kéziratát
Mintegy negyvenmillió oldal és több, mint 45 millió milliárd byte: ezt tartalmazza a tavaly létrehozott Digita Vaticana nonprofit szervezet projektje, amely a Vatikáni Könyvtár nyolcvanezer kéziratának digitalizálását célozza. Felbecsülhetetlen értékű és igen sérülékeny kincsről van szó, amely ki van téve a fény, a páratartalom és a hőmérséklet viszontagságainak. A Vatikáni Könyvtár anyagához csak szaktudósok férhetnek hozzá: ezért a digitalizálás történelmi lehetőséget kínál nem csupán a megőrzésre, hanem a tudás terjesztésére is. Az eredeti kéziratok atombiztos bunkerben maradnak állandó hőmérséklet és páratartalom mellett, míg a digitalizálásnak köszönhetően lehetővé válik az anyagok közvetlen tanulmányozása. A jelenlegi kutatási módszerek forradalmasításáról van szó, hiszen a Vatikáni Könyvtár honlapjáról lehet majd hozzáférni a dokumentumokhoz. A projekt, amelynek kivitelezése körülbelül 15 évet vesz igénybe, a „Verba volant, Scripta manent, Digita sunt” mottót viseli. Cesare Pasini, a könyvtár prefektusa így magyarázta az elnevezést: A szó elszáll, az írás megmarad, a digitalizálás pedig „sunt”, vagyis van, marad, fennmarad. Garantálja ugyanis a régi kötetek megóvását, lehetővé teszi az eredetihez hű anyagok reprodukálását anélkül, hogy azok megrongálódnának, illetve mindenki számára hozzáférhetővé teszi az értékes dokumentumokat. A digitalizálás a megfelelő komolysággal és szakértelemmel a megőrzés új módja lehet – nyilatkozta még a Vatikáni Könyvtár prefektusa. (gá)
6
TEMERINI HARANGSZÓ
Európában ma nem könnyű kereszténynek lenni Az egyház közösségi és kulturális tapasztalat is – mondta Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke a IV. Katolikus–Ortodox Fórumon tartott bevezető előadásában június 3-án.
Európában ma nem könnyű kereszténynek lenni – mondta Erdő Péter, a Vallás és kulturális különbözőség: az európai keresztény egyházak előtt álló kihívások címmel megrendezett eseményen. A bíboros kiemelte, hogy a Fórum tudatában van annak, hogy Isten kegyelme nélkül a mai Európában lehetetlen küldetés volna kereszténynek lenni. A bíboros hangsúlyozta, hogy a jelenlévők nem politikai javaslatokat akarnak megfogalmazni, hanem arra akarnak együtt választ kapni, hogy milyen konkrét formákban lehetnek jelen a keresztények az európai kultúrában és társadalomban. Európa kulturális és nyelvi sokfélesége az utolsó évezredben a kereszténység hatására és ösztönzésére alakult ki – fogalmazott a főpásztor. – Krisztus örömhíre minden népnek szól, de ezzel nem szegényíti el a népek kulturális kincsét, hanem éppen hogy alapot teremt azok fejlődésére. A bíboros az individualizmus térnyerésével kapcsolatban elmondta, hogy az emberi személy tisztelete valóban fontos alapérték, de a személyt csak egyénként kezelve megfosztjuk szociális dimenziójától. Társadalmunkban azonban szaporodnak az individualizmus térnyerésére utaló jelek, elég, ha a bűnözés és a csökkenő közbiztonság jelenségére gondolunk. A bíboros szerint a Fórumnak azért is fontos a feladata, mert nem elég csak diagnosztizálni a problémákat, meg is kell mutatni, hogy van olyan valóság, amely meghaladja az egyéni életet, ez pedig a közösségi lét. Utóbbiban pedig Istennek nagy szerepe van, aki nélkül az ember el-
tévelyedik és nem ismeri fel az igazság és a jóság utáni vágyát. A vallásnak abban van pótolhatatlan szerepe, mutatott rá a CCEE elnöke, hogy megnyissa az emberi szívet Istennek. Emellett azonban a vallás, és különösen a kereszténység, közösségi és kulturális tapasztalat is. Erdő Péter szerint mi, keresztények nem feledkezhetünk meg arról, ami különlegesen is meghatározza az identitásunkat, vagyis hogy Jézus Krisztus Egyházának vagyunk a tagjai. „A mi hitünk egy objektív való-
2/2014 ságban – Jézus Krisztusban – gyökerezik és nem érzések együttesében” – mondta a főpásztor. Az Egyház jelentősége a hit tapasztalatán alapszik, de nem marad meg pusztán a spirituális dimenzióban, az egész emberi életet felkarolja. Az Egyház tevékenysége Isten igéjének hirdetésében, a szentségek kiszolgáltatásában éppúgy megmutatkozik, mint abban, hogy egyes tagjai részt vesznek a társadalmi és politikai életben. Hogyan tud segítséget nyújtani az Egyház a mai világban, amely kulturális válságok során megy keresztül? – tette fel a kérdést Erdő Péter bíboros. Mindenekelőtt hitének örömteli hirdetésével, másrészt közösségi dimenziót nyújtva a világban el tudja vezetni az embert az élet értelmének valódi forrásához és erőt tud adni az erkölcsös élethez.
Magyar Kurír
Msgr. dr. Pénzes János huszonöt éve megyéspüspök
Ünnepi szentmisét tartottak a szabadkai Szent Teréz Székesegyházban. Huszonöt éve nevezték ki Pénzes Jánost Szabadka megyéspüspökévé. 1968-ban szentelték pappá. 1969-ig Adán volt káplán, majd a szabadkai Paulinum papnevelő intézet és gimnázium prefektusaként és hittanáraként tevékenykedett. 1971-1972 között a szabadkai püspöki iroda jegyzője, 1989-ig pedig Horgos plébánosa volt. Ebben az évben kapott II. János Pál pápától püspöki kinevezést. A Szent Cirill és Metódról elnevezett Nemzetközi Püspökkari Konferenciának alelnöke és a liturgiai és szerzetesi tanács elnöke A püspökért és szüleiért bemutatott szentmisén paptársai, hittanosai és a hívek köszöntötték őt. „Miután ministráns lettem, azután úgy voltam vele, hogy amit csak a plébános vagy a káplán végzett, az nekem minden tetszett. Az, hogy miért, az valahogy nem lehet megmagyarázni szerintem. Épp úgy, mint
ahogy szoktam a gyerekeknek a bérmáláson mondani, hogy mi az a hivatás. Az nem egy olyan valami, hogy választok bármelyik mesterséget” – mondta a püspök. – A hivatás Istentől kapott ajándék – mondta Pénzes János. A papi hivatásnak is vannak szép és nehéz oldalai is. „Ez amit így kívülről lehet látni a püspökön, az nagyon szép. De az, ami nem látszik, amikor én otthon vagyok, és nekem kell szinte mindent eldönteni, mert az egyházban nincs demokrácia, hanem hierarchia van. Tehát akkor érvényes egy irat, egy papi áthelyezés, vagy egy kinevezés, amikor én aláírom. Én kérhetek tanácsot, de végül is mindenki tudja a papjaim közül, hogy az én aláírásom az, ami szentesíti az egészet.” Az ünnepi szentmisén János püspököt egykori hittanosai, paptársai, és a horgosi hívek is köszöntötték. Egy volt hittanosától horgászbotot kapott ajándékba.
2/2014
TEMERINI HARANGSZÓ
A találkozás szolgálatában Pápai üzenet a tömegtájékoztatás világnapjára
„A kommunikáció igazi hatalma azt jelenti, hogy közel áll az emberekhez” – hangsúlyozta a 48. tömegkommunikációs világnapra írt üzenetében Ferenc pápa. Kedves Testvéreim! Ma olyan világban élünk, amely egyre „kisebbé” válik, és ahol ebből adódóan könnyűnek tűnhet egymás közelébe kerülni. A közlekedés és a kommunikációs technológia fejlődése közelebb visznek minket egymáshoz, egyre inkább összekötnek, és a globalizáció révén függünk egymástól. Az emberiség ugyanakkor megosztott marad, s ezek a megosztottságok olykor nagyon is markánsak. Globális szinten megbotránkoztató a távolság a leggazdagabbak luxusa és a legszegényebbek nyomora között. Gyakran elég végigmenni egy városban az utcákon, és látjuk, micsoda ellentét van az utcán élő emberek és az üzletek ragyogó fénye között. Annyira hozzászoktunk mindehhez, hogy már nem is hat meg minket. A világ a kirekesztettség, a kitaszítottság, és a szegénység sokféle formájától szenved; valamint a sokféle konfliktustól is, amelyekben keverednek a gazdasági, politikai, ideológiai és sajnos vallási okok is. Ebben a világban a média segíthet, hogy közelebb érezzük magunkat egymáshoz. Segíthet, hogy új módon fogjuk fel az emberiség nagy családjának egységét, ami szolidaritásra és arra ösztönöz, hogy komolyan kiálljunk a méltóbb emberi életért. A jó kommunikáció segít, hogy közelebb legyünk egymáshoz, jobban megismerjük egymást és jobban összetartsunk. A bennünket elválasztó falakat csak úgy lehet ledönteni, ha készek vagyunk meghallgatni egymást és tanulni egymástól. Főleg az internet kínálhat fel nagyobb lehetőséget a találkozásra és a szolidaritás kifejezésére
mindenki között. És ez jó dolog, Isten ajándéka. Léteznek azonban problematikus szempontok: az információ gyorsasága felülmúlja a gondolkodási és megítélő képességünket, és nem engedi, hogy meggondoltan és helyesen fejezzük ki magunkat. A kifejezett vélemények sokféleségét felfoghatjuk gazdagságnak, de az ember be is zárkózhat egy olyan információs közegbe, amely csak a saját elvárásainak és gondolatainak felel meg, vagy meghatározott politikai és gazdasági érdekeknek. (…) Ezek valós korlátok, de mégse indokolják a közösségi média elutasítását, hanem arra emlékeztetnek, hogy a kommunikáció végül inkább emberi, mint technológiai vívmány. (…) Türelmeseknek is kell lennünk, ha meg akarjuk érteni azt, aki más, mint mi vagyunk: a személy akkor fejezi ki teljesen önmagát, amikor nem csak tolerálják, hanem tudja, hogy valóban el is fogadják. Ha tényleg arra vágyunk, hogy meghallgassunk másokat, akkor megtanuljuk majd másképp látni a világot és értékelni az emberi ismereteket és tapasztalatokat úgy, ahogy azok megnyilvánulnak a különböző kultúrákban és hagyományokban. Jobban fogjuk tudni értékelni a kereszténység által ihletett nagy értékeket,
7
Kedves fiatalok, ne adjátok fel az álmaitokat egy igazságosabb világról! (Ferenc pápa Twitter üzenete) mint például azt a nézetet, amely az embert személynek tekinti, a házasság és a család értékét, a vallási és politikai szféra megkülönböztetését, a szolidaritás és a szubszidiaritás elveit és még sorolhatnánk. (…) Legyen előttünk az irgalmas szamaritánus képe, aki a megvert ember sebeire olajt és bort öntött és bekötözte. Kommunikációnk legyen illatos olaj a fájdalomra és jó bor a vidámságra. Ragyogásunk ne trükkökből vagy rendkívüli hatásokból fakadjon, hanem abból, hogy szeretettel és gyöngéden felebarátjává leszünk azoknak a megsebzett embereknek, akikkel utunk során találkozunk. Ne féljetek a digitális környezet polgáraivá válni. Fontos az Egyház figyelme és jelenléte a kommunikáció világában, hogy párbeszédet folytasson a mai emberrel, és elvezesse a Krisztussal való találkozáshoz: egy Egyház, amely elkíséri az embert életútján, mindenkivel útra tud kelni. Ebben az összefüggésben a kommunikációs eszközök és az információ forradalma nagy és szenvedélyes kihívást jelent, amely friss energiát és új képzelőerőt kíván meg azért, hogy közvetítsük Isten szépségét másoknak.
Ferenc pápa (MKPK)
14 millió ember követi Ferenc pápa tweet üzeneteit
A pápa Twitter fiókja követőinek a száma meghaladta a 14 milliót – írja a Sismografo olasz statisztikai intézet blogja. A legtöbben spanyol nyelven követik Ferenc pápa napi tweet üzeneteit, összesen 5 millió 940 ezer ember. A második helyen áll az angol nyelvű követők száma 4 millió 150 ezerrel. A harmadik hely az olasz nyelvű követőké, egy millió 750 ezerrel. Május 25-én a pápa latin nyelvű tweet üzenetét negyedmillióan olvasták, ami nagy meglepetés és örvendetes tény. (vl)
8
TEMERINI HARANGSZÓ
Plébániatemplomunk építésének 210. évfordulója
Az idén ünnepeljük plébániatemplomunk építésének kezdetét, 210. évfordulóját. Szécsen Sándor 1798-ban vette birtokba az addig kincstári tulajdonban levő jobbágyközséget. A katolikus hívek száma ekkor már meghaladta a kétezret, Szécsen és a hívek szükségét látták egy új templom építésének. Ezt igazolja a Temerinben építendő templom tervrajza, amelyet Kiss József, kincstári mérnök és építészeti igazgató, a Ferenc-csatorna tervezője és építője készített a földesúr megrendelésére. Az új plébániaépület tervrajzát is elkészíttette 1801-ben a kegyúr. Szécsen Sándornak, mint a Magyar királyi kamara elnökének és kincstárnokának közvetlen kapcsolata volt Kiss Józseffel, kincstári mérnökkel. Így érthető, hogy vele készíttetett terveket, sőt egy Temerinben építendő vendégfogadó tervét is. Amikor a temerini szerbek 1800-ban áttelepültek a Sajkás-kerületbe, az új betelepítésekkel a katolikusok száma meghaladta a négyezret. Az új templom építésének a megkezdése ekkor már nem tűrt halasztást, mert az 1783-ban épült, ideiglenes templom nemcsak rossz állapotban volt, hanem túl kicsinek is bizonyult a hívek befogadására. Végül is 1804-ben a község kegyura a hívek segítségével hozzáfogott az új Szent Rozália plébániatemplom építéséhez. Összehasonlítva a felépült templomot a fennmaradt rajzzal arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az végül is nem annak alapján épült fel. Igaz, hogy a templom elölnézetének rajza bizonyos hasonlóságot mutat a felépült temploméval, de a tervrajz háromhajós templomot ábrázol, míg a mi Szent Rozália templomunk egyhajós. Méreteiben is különböznek. A mi templomunk hossza
35, szélessége 12, a torony magassága pedig annak 1957-be elvégzett átépítése után 40 méter. Nincs adatunk arról, hogy az 1848-ban leégett eredeti templomtorony milyen magas és milyen volt. Elképzelhe-
2/2014
Megújultak a képrámák
Szarvas Sándor faszobrász, restaurátor odaadó munkájának köszönhetően tavaly megújult plébániatemplomunk dísze a Szent Antal-oltár és az orgona borítása. Az idén jelentős anyagi ráfordítással a restaurátor folytathatta a munkát minek során, a templom falain elhelyezett régi és értékes képek rámáinak felújítása történhetett meg. Nem mellékes, hogy a különböző korokból való képek rámáit most újították fel először, és most kaptak először arany bevonatú borítást is, amivel fokozódott értékük.
A Szentháromság mellékoltárkép (A. Führich bécsi festő munkája 1860) rámájának csúcsa
A Szent Rozália-plébániatemplom tő, hogy a Kiss-féle tervrajzon levő templomtoronyhoz hasonlított. Nem lehet kizárni, hogy a templom Kiss József módosított terve alapján épült fel. A plébánia az előkerült tervrajz szerint épülhetett fel 1803-ban, csak több helyiséggel. Most amikor a templom építésének 210. évfordulóját ünnepeljük, illő hogy méltóan lerójuk kegyeletünket a templomépítő és templom fenntartó Szécsen család előtt is, akik majd nyolcvan évig voltak a templom kegyurai. A sekrestye alatt levő családi kriptában a Szécsen család kilenc tagja alussza örök álmát. A második világháború viharában a kriptában levő koporsók közül egyet feltörtek. A karbantartás elmaradása következtében a romossá vált kriptát az egyházközség rendbe hozta és kereken 20 éve búcsúkor sor kerülhetett az újraszentelésére.
A Mária a világ királynője kép (A. Führich bécsi festő munkája 1860) rámájának alsó sarka
A felújított Assisi Szent Ferenc kép rámájának részlete
A Szent Imre herceg kép (Márton Lajos festménye 1942) rámájának bal sarka
2/2014
TEMERINI HARANGSZÓ
9
Amikor háborúba mentek a harangok
vételével – ami a mai napig szól plébániatemplomunk tornyában – elvitték az összes harangot, még a Nyugati temető kápolnájának harangját is, feldíszítve, ünnepélyesen búcsúztatva vitték a fegyvergyárba. 2014. június 27-én Bíró Lász1914. július 28-án, száz éve tört gyar Monarchia területén megkezdték ló tábori püspökatya Budapesten, ki az I. világháború. A katasztrófa, a templomok, kápolnák harangjai- a Mátyás-templomban (Budavári amelyre most az egész világ gyászol- nak begyűjtését és beolvasztását. Go- Nagyboldogasszony-plébániatemplom) va emlékezik birodalmakat rombolt le, nosz irónia, hogy azokból a harangok- mutatott be szentmisét az I. világháború minden áldozatáátrajzolta az államhatároért. Szentbeszédében a kat és összesen 20 millió püspökatya hangsúlyozember, köztük hozzáveta: „a háborúkban a cél tőlegesen 10 millió civil pusztán a profit, aminek halálát okozta alig több következtében az emmint négy év alatt. Valóber eszközzé degradálószínűleg nincs olyan csadott. Mindenkinek meg lád vidékünkön, akinek kell tanulnia a szeretet valamelyik ősét ne érinnyelvén beszélni, hiszen tette volna a történelem a háborúk okozója az Isegyik legkegyetlenebb tentől eltávolodott emháborúja. A temerini teber, aki falakat húz fel, metőket járva gyakran hogy másokat kirekes�találkozunk hősi halottak szen.” (idézet a Magyar síremlékeivel. Ezek többKurír alapján) nyire csupán emlékek: az A temerini templom hadba vonuló harangjai * elhunyt bakák legtöbbJúlius 20-án, istenhívő őseink útján ször a frontok mentén kialakított közös ból, amelyek az Isten imádására hívták katonai temetőkben vagy ismeretlen a hívő népet, és az elhunytak lelki üd- járva kérjük Szent Illés prófétát, hallhelyeken leltek végső nyugalomra. véért zengtek, gyilkos golyókká és lö- gassa meg Temerin népének imáját, és Mivel a háborúban kilőtt tömén- vegekké lettek, és valahol messzi fron- az elmúlt évszázad két világháborúja telen lőszer és az ágyúk gyártására tokon ontották Isten népének életét és a ’90-es évek háborúi után adjon bémár nem volt elegendő fémutánpót- politikai és gazdasági érdekek miatt. két hazánknak! lás, 1915-től kezdve az Osztrák-Ma- Temerinből 1916-ban a nagyharang kiTernovácz Bálint
Bölcsesség és értelem
Sajnos sokszor össze tudjuk keverni a bölcs embert az okos emberrel. Az iskolázott embereket bölcsnek gondoljuk, mert ha valaki okos, akkor miért nem lehetne bölcs is? Attól, hogy nagy a tárgyi tudásunk, még nem biztos, hogy bölcsek vagyunk. A bölcsesség az az élet- és hitfelfogás, amellyel „mélyebbről” tudunk gondolkodni, elmélkedni akármilyen témáról, és nem az a lényege az életemnek, hogy mikor kéne elmennem a legközelebbi szórakozóhelyre. A bölcs embert pedig nem feltétlenül okosnak, inkább értelmesnek mondanám. A bölcsesség nem követeli meg az okosságot, mert egy egyszerű pásztor is lehet bölcs, aki soha életében nem látott tankönyvet, de élettapasztalata által mindig tudja, milyen helyzetben mit kell tennie. A bölcsességben van valami isteni, valami természetfölötti. Ezért vonzó, kívánatos.
A világunkban kevés az igazán bölcs ember, ez mindig keveseknek adatott meg a jó Istentől. Az egyszerű, nem an�nyira bölcs emberek közül becsülni kell viszont azokat, akik jóakaratúak, kedvesek és segítőkészek, mert sajnos ilyen emberből is nagyon kevés van. A bölcs ember szerintem mélyen hisz Isten létében, mert aki valóban bölcs, az tudja, hogy minden, ami körülveszi, amit gondol és érez, azt egy Felsőbb Erőnek köszönheti. A bölcsességet csak a Szentlélek ajándékaként kaphatjuk meg teljesen. Néha viszont nem is vesszük észre, milyen nagydolog, hogy személyiségünk, lelkünk, és önálló gondolataink vannak. Az eddigi sorokból az derült ki, hogy az igazán bölcs embert már-már mélyebb gondolkodás és szemlélet jellemzi. Itt emelném ki, hogy a mi világunkban Jézus volt a legbölcsebb. Innen kiderülhet, hogy a bölcsesség nekünk, embereknek a Szentlélek ajándéka, amely jézusi gondolkodással adományoz meg bennünket. N. B. 7. osztályos tanuló
10
TEMERINI HARANGSZÓ
Illéssel Krisztushoz
Azt tartja a népi regula, hogy az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. A temerini Illés-napi fogadalom esetében ez bizonyosan érvényes, hiszen már 160 éve Illés napján pihen a kasza, állnak a gépek, templomba mennek az emberek, legalábbis a vallásosabbak, akik hiszik, hogy a fogadalom mögött az isteni kegyelem áll. Olyan ez, mint egy szerződés, azzal a kitétellel, hogy azt kötelezi, aki a fogadalmat tette. A temeriniek persze okulva az ezernyolcszázas évek derekán történt sorozatos elemi csapásokból, az elmúlt 160 év alatt derekason kitartottak fogadalmuk mellett. Mi több, új tartalmakkal is megtöltötték az Illés napot, mint amilyen az ünnepi felvonulás, az új kenyér megszentelése, szabadtéri szentmise, amilyen a múlt század harmincas éveiben volt és az ünnepet kísérő rendezvények sora. Amikor a második világháborút követő években a hatalom nem tűrte meg az ilyesmit, a temeriniek akkor is ünnepeltek, ott ahol lehetséges volt: a templomban.
Az idén az első szabadtéri Illésnapi szentmise nyolcvanadik évfordulóján a Kálvárián jövünk össze hálaadó szentmisére. Ugyanakkor a temerini keresztények felsorakoznak Illés próféta ama érdemei mögé is, melyek kiemelik őt az ószövetségi próféták sorából. A Szentírás tanúsága szerint Illés állandóan az Úr előtt járt, mígnem tüzes szekéren, utóda Elizeus szeme láttára a menybe vétetett. Illés, Krisztus előtt a IX. században élt, Acháb király idejében és energikusan fellépett a bálványimádókkal szemben. Ez olyan érdem, melyet a három legnagyobb világvallás, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám is egyaránt nagyra becsül. Jézusra hallgatni pedig azt is jelenti, hogy elfogadjuk az Ő tanítását: „én vagyok az út, az igazság és az élet”, és megtartjuk parancsait. Csupán kettő van belőlük: Szeresd uradat, istenedet... és szeresd felebarátodat, úgy mint önmagadat. A többi már a kegyelem dolga, miközben a
Diakónusok az egyház szolgálatában
A diakónus olyan személy, aki egyházi szolgálatokat teljesít. A fogalom felekezetenként eltérő tartalmú. A katolikus egyházban a diakónus magyar elnevezése gyakran szerpap, áldozópappá még nem szentelt személy, az egyházi rend szentségének első fokozata. Feladata az ősegyházban az istentiszteleten való közreműködés és a szegények szolgálata volt. A későbbi korokban jelentősége visszaszorult, már csak egy fokozat volt az áldozópapság előtt, amelyet néhány nappal a papszentelés előtt szolgáltattak ki. A II. vatikáni zsinat azonban felújította a diakonátus intézményét, ma minden papnak előzőleg legalább félévig diakónusnak kell lennie. Az egyházjog szerint amennyiben áldozópap akar lenni, legalább 23 éves, nőtlen embert lehet diakónussá szentelni, állandó diakónussá azonban nős embereket is szentelhetnek, nekik 35 év az alsó korhatár. Természetesen, akit nőt-
2/2014
Isten barátjának lenni azt jelenti, hogy egyszerű szavakkal imádkozunk, mint ahogyan egy gyermek apjához vagy anyjához fordul. (Ferenc pápa Twitter üzenete) Krisztus alapította szentségek segítik a hívőt, hogy könnyebben járjon az egyedül célra vezető úton. Ebben nyújt hathatós támogatást az Illésnapi ünnepi szentmise is, amikor a szabadtéri oltáron a vér nélküli tiszta áldozatban Krisztus újból beemel minket az Atya dicsőségébe. „Ahol ketten összejönnek az én nevemben én is ott vagyok” – tanítja Jézus. Érvényes ez az Illés napi szentmisére is, melyen Jézus biztosan jelen lesz. Fogadjuk be őt szeretetünkbe, családunkba, mindennapjainkba, s tartsunk ki mellette, mint ahogyan kitartottunk és kitartunk Illés-napi fogadalmunk mellett.
MÜLLER Károly állandó diakónus, Verbász
lenül szentelnek diakónussá, az is maradhat diakónus, nem muszáj tovább szenteltetnie magát. A Második vatikáni zsinat egyházról szóló dokumentuma szerint a diakónus feladata a keresztség, az Oltáriszentség kiszolgáltatása, közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma, paraliturgiák vezetése. A misén felolvassa az evangéliumot, homíliát (prédikációt) mondhat, a püspöknek, illetve papnak segédkezik. Öltözete az alba (hosszú, fehér köntös) és stóla, amelyet a pappal ellentétben nem a nyakában, hanem a bal vállán átvetve és a jobb csípőjén megkötve visel, valamint a dalmatika (miseruhához hasonló ruha). Az állandó diakónus számára előírás valamilyen teológiai végzettség. Másrészt megállapodott családi életet kell élnie, harmadrészt benne kell lennie az egyház életében. Hiszen a diakónust a közösség számára szenteli fel a püspök, minden diakónusnak van egy diszpozicója egy egyházközséghez. Az állandó diakónusok tevékenységére számít az egyház, az ige, a liturgia és a szeretet szolgálatában, de a diakónusok életében ez utóbbinak, a mindenkire kiterjedő, Krisztus egyháza nevében végzett szeretetszolgálatnak elsődlegesnek kell lennie.
2/2014
TEMERINI HARANGSZÓ
Délvidéki ünnep a doroszlói szentkúton
Minden évben hallunk hírt a doroszlói kisboltdogasszonyi búcsúról, olykor a média, máskor az ott levők beszélnek élményeikről, a szentkúti zarándoklatról. Jó okunk van rá odafigyelni, mert már III. Béla királyunk (1173–1183) is felfigyelt rá, Francia származású neje, Margit királyné hatására – ahogyan az ország több pontján, az akkortájt Bajkútnak
nák… mint kegyhelyhez zarándokolnak s mindennemű testi bajoktól gyógyulást remélnek.” Hogy a hívek által szeretett és látogatott zarándokhely volt a Doroszló – Szentkút, bizonyítja az a több tucat pápai kiválóságokat és pápai búcsúkat engedélyező pápai adománylevél, melyeket mind a mai napig a kalocsai érseki levéltárban őrizzenek.
A doroszlói szentkút nevezett kis kutacska vonzáskörébe is premontrei szerzeteseket telepít. És ennek a kútnak szent voltának tudata nem hagyott alább az itteni népben, hiszen több királyi irat, pápai levél, érseki rendelet említi a századok folyamán. A Bajkút a török terjeszkedése ideje alatt (1526–1604) teljesen elpusztult, csak a csodás erejű kútja maradt meg, amely a török uralom alatt is a bujdosó magyarok Mária tiszteletének búcsújáró, lelki megnyugvásának helye volt. Gergelyfi Erazmusz nevezetű ferences páter volt, aki a falu újratelepítésekor a török kor históriáját lejegyezte. Egy 1610-es feljegyzés így írnak róla: „Neve (Bájkot) még ma is fennáll a Doroszló falu határában a Mosztonga vize mellett levő Bajkút nevű kutacskában, amelyhez a hívő lelkek, kivált vakok, bé-
A doroszlói szentkút, a KalocsaBácsi Érsekség ősi hivatalos búcsújáró helye volt. Az első, valamit a második világháború után, Trianoni békediktátum forgatagában rohamosan lecsappant a zarándokok száma, majd a határmódosítások következtében új egyházmegye jött létre Szabadkai Egyházmegye néven, melynek püspöke 1967-ben a doroszlói Szentkutat újból megerősítette, és újból Egyházmegyei Kegyhely rangra emelte. Ez adott a híveknek egy újabb lendületet, amikor is újból, szervezetten, olykor állami tiltás ellenére a hívek tízezrei zarándokoltak a doroszlói Szentkútra. Talán ez a kis történelmi áttekintés elegendő ahhoz, hogy ragaszkodva tekintsük erre a helyre, ahova, hajdani vallásos őseink zarándokoltak. A doroszlói Szentkúti búcsú nem egy a
11 sok búcsú közül, mert ezen a helyen találkoznak talán a legnagyobb számban keresztény magyarjaink és a más nemzetiségűek, az a hely, ahova az ősök iránti megbecsülésből sokszor gyalogszerrel, hitük megerősítéseképpen, több száz kilométert tesznek meg honfitársaink, a még élő magyar keresztények, itt a déli végeken. És ahol ekkora áldozatra készek, ott ünnep van, ott értékek születnek, ott elhatározás fogan meg a kitartásra, helytállásra, talán a többször meg hányta vetette otthon, szülőföldön maradásra. Itt virraszt át éjszakát az a hívő, aki magyar imádságot otthon, falujában, akárhogy keres, nem talál, de ide zarándokol, aki régi, súlyos keresztet cipel, talán a vétkes lelkiismeretét, vagy a megbélyegezettség keresztjét. Régente az a mondás járta, hogy a doroszlói szentkútra kell menni gyermekáldásért imádkozni, mert ott közelebb van az ég a földhöz, ott jobban hallja az Úristen az imát. Hogy közelebb van-e vagy sem, nem tudjuk, de hogy az a sok kis imádság, ott a szentkúti Szűzanya körül egy hatalmas esdekléssé forr, az is biztos. És ebből az eggyé forrott ünneplő közösségből, mint egy nagy délvidéki fohász száll Istenhez az ima: Isten, áldd meg a magyart… Nem tudom, nem hiszem, hogy ilyen lelki töltetek nélkül, ebben a mai korban lehetne kiegyensúlyozott életet éli. Hívőként vagy hitetlenként, vallásos vagy nem gyakorló megkeresztelt vagy meg nem kereszteltként szükségünk van az ünnepre! És nem csak az önfeledt szórakozásra, hanem a szó nemes értelmében ünnepre, amikor a bensőé a főszerep, amikor egy két napra befele fordulunk, odabent, lélekben épülünk. Én egy ilyen ünnepre hívom meg Önöket, kedves családjaikat, szeretteiket, hogy legyenek részei ennek a délvidéki ünnepnek szeptember 7-én és 8-án, a Doroszló-Szentkúti zarándoklatnak.
VEREBÉLYI Árpád kegyhelyigazgató
12
TEMERINI HARANGSZÓ
2/2014
A Szentháromság
A szentmise a keresztény istentisztelet legfőbb megnyilvánulása. A szentmise a háromszemélyű egy Isten imádása. Jézus volt az, aki kinyilvánította az Atyát, s önmagát, mint Fiút és végül a Szentlelket, akit az Atyával együtt küld a hívekhez. A szentmise a három isteni személynek ad tiszteletet. A Szentlélek ereje által a közösség a kenyér és a bor felajánlásával Istenhez fordul Krisztus testének és vérének bemutatásával, mely jelenvalóvá teszi az ő halálát és feltámadását az Atya dicsőségére és az emberek üdvösségére. Az Ószövetség az Atya egyetlen személyében ismerte az Istent. Neki imádással és engedelmességgel tartozott. A szentmise imádságai is először mindig az Atyához fordulnak. Az Egyház Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban fordul az Atyához. Az első keresztények ös�szejöveteleiken a „kenyértörés” mellett Isten igéit is hallgatták, mindazt, amit Ő az Ószövetségben kinyilvánított, és azt is, amit Jézus tanított. Már a kezdeti időktől az Atyaistenhez szóló imádságokkal együtt az Úr Jézushoz is imádkoztak, ahogy ez ma is történik. (…) A szentmise imádságaiban végig jelen van a Szentháromság említése, kezdve a keresztvetéstől egészen a végső áldásig, melyek mindegyike a szentmisét ünneplő hívőt és magát a közösséget is a három isteni személy dicsőítésére ösztönzi. Különösen fontos, hogy ne feledkezzünk meg a Szentlélekről mint igaz Istenről, aki az Atyával és a Fiúval együtt eredményezi az üdvösséget, s ő nem csak egy díszítő vagy másodlagos szereplő, hanem teljesen áthatja a kenyér és a bor adományokat és jelenvalóvá teszi a mi Urunkat, Jézus Krisztust. (keresztenyelet.hu)
Szentháromság vasárnapján, a nagymise keretében szentelte meg ft. Szungyi László főesperes plébános a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület új zászlaját. A tagság népviseletben, lobogóval vonult be a templomba, hogy ünnepélyessé tegye a zászlószentelést. A trukkolást Szabó Jánosné készítette, a motívumokat Pásztor Beáta varrta ki. A Szirmai tagsága június végén testvértelepülésünkön, Jánoshalmán vendégszerepelt, oda is magukkal vitték a zászlót.
A Bárdos Lajos zenei fesztivál résztvevői voltak a Juventus énekkar legfiatalabbjai is, vezényelt: Csernyák Zsuzsanna
Ballagó nyolcadikos lányok az évzáró hálaadó szentmisén.
2/2014
TEMERINI HARANGSZÓ
13
Illés-napi program 2014. július 20. vasárnap
Elsőgyónók bevonulása a plébániatemplomba
8.30 Gyülekezés a Kertészlak előtt 9.00 Az ünnepi menet indulása az új kenyérrel. Menetirány: Népfront utca, Újvidéki utca, Kálvária 9.45 A Postagalamb Egyesület galambröptetése 10.00 Kálvária: Ünnepi szentmise, kenyérszentelés A Kókai Imre Általános Iskola telepi udvara: 12.00 Lovaglási lehetőség a gyerekeknek a Rózsa Sándor Lovas Klub szervezésében 18.00 Művelődési műsor a Szirmai Károly MME szervezésében 20.00 Ünnepi műsor az Őszirózsa, a Juventus, és a férfikórus fellépésével 20.30 Ünnepi köszöntők, kenyérszegés 21.00 Vacsora, hajnalig tartó mulatság
Fontos
• A plébánia telefon- és faxszáma: 021/844-001 (üzenetrögzítő is)
Iparosok és vállalkozók agapéja a Szent József-napi szentmise után a hittanteremben
• Iroda: Az egyházközségi iroda hétfő és az ünnepnapok kivételével munkanapokon 9–11 óráig, valamint az esti szentmisék után áll a hívek szolgálatára. • Miserend és egyházközségi hírek minden csütörtökön a Temerini Újságban • Temerini Rádió, 93,5 Mhz, minden szombaton reggel 8.00–8.30
A 25 éve házasságot kötöttek áldásban részesültek, balról jobbra: Barna Gáspár és Piroska, Zsúnyi József és Zsuzsanna, Varga Bernát és Kornélia, mögöttük Kovács József és Erzsébet, Petro István és Mária, Stéh Imre és Melinda, Répási László és Marianna, Sós Ferenc és Kornélia
14
TEMERINI HARANGSZÓ
2/2014
Bemutatkozik a Temerini Kertbarátkör
Az egyesület 1997. január 30-án alakult és azóta is aktívan tevékenykedik. Köreinkben vannak borászok, gyümölcs- és virágtermesztők, kertészek, mezőgazdasági termelők, valamint kézimunka- és hagyományőrző szakcsoport is. Az egyik legnagyobb civil szervezet Vajdaságban több mint 220 tagot számlál. Az egyesület tevékenységi köre sokrétű: Gazdaképző szakelőadások, tanfolyamok szervezése az egyesület és a temerini termelők számára (mezőgazdasági termékekről, a konyhakerti veteményekről, szőlő- és gyümölcstermesztési, valamint növényvédelmi témákról). A Vince-napi Nemzetközi Borfesztiválon a hazai borászokon kívül magyarországi, romániai, szlovákiai, bulgáriai, szlovéniai és horvátországi borászok is megmérettették már boraikat. 2010-ben 761 fajta bort bíráltak el eminens hazai és nemzetközi borbírák. A borkóstolónak több ezer látogatója van, és Temerin egyik legnagyobb turisztikai eseményének is mondhatjuk. A Bácskai Regionális Pálinkaverseny és a Temerini Pálinkaverseny szervezése szintén szerves része tevékenységeinknek. Társszervezői vagyunk az Illés-napi rendezvényeknek Temerin fogadalmi ünnepén. Profilunkhoz tartozik a mezőgazdasági és konyhakerti termékek és termények bemutatója, valamint egész évben segítséget nyújtunk a
200 éves temerini kastélykert gondozásához és revitalizációjához. Októberben a dél-bácskai Tökfesztivált szervezzük, rendszeres a tökverseny és hagyományos tökből készült sütemények kóstolója. Egyesületünk tagja, többszörös bajnoka a nagykikindai országos tökversenynek is. A kézimunka- és hagyományőrző szakcsoport évente több kiállítást szervez, és részt vesz különböző hazai és külföldi rendezvényeken. Fontosnak tartjuk a kapcsolattartást más civil szervezetekkel az országban és külföldön. Alapító tagjai vagyunk az Északbácskai Agráregyesületek Szövetségének. 2007 óta tagjai vagyunk a magyarországi Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének is. A hagyományokhoz híven részt veszünk az Újvidéki Ősz és Etno Fesztivál elnevezésű tartományi rendezvényeken, ahol őszi terménybemutatót, és őszi mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó szokásokat mutatunk be. A hagyományos disznóvágás keretein belül a tájházban régi szokások szerint vágtunk disznót és készítettünk töltelékeket, amelyekkel igen nagy sikert arattunk. Még sok-sok összejövetel, akció, egyházi ünnepeken való részvétel, borkészítés, mikulásvárás jelzi a Temerini Kertbarátkör eddigi tevékenységét és további céljait...
Közösségi élet A plébániatemplomi elsőáldozó lányok. Fent, balról jobbra: Illés Etelka, Pethő Ilona, Ádám Mária (hitoktató), Úri Margit, Kovács Franciska (családi hittancsoport-vezetők). Felső sor: Sági Vivien, Hornyik Nikoletta, Faragó Karola, Gyuricsek Zsanett, Czakó Krisztina, Gál Andrea, Fehér Dorina, Molnár Evelin. Középső sor: Vécsi Anita, Bakos Réka, Sarok Nikolett, Fodor Szintia, Ádám Emily, Ternovác Edina, Szekeres Karina, Kurcinák Éva, Kantar Alekszandra. Első sor: Halápi Zsófia, Morvai Emese, Péter Noémi, Toma Matild Magdolna, Szungyi László főesperes, Varga Bettina, Horváth Noémi, Medić Anna, Mondom Manuéla, Lukács Melissza. Majoros Zsuzsanna felvétele. A plébániatemplomi elsőáldozó fiúk. Fent, balról jobbra: Pethő Ilona, Ádám Mária (hitoktató), Úri Margit, Kovács Franciska (családi hittancsoport-vezetők). Felső sor: Zatko Rómeó, Brasnyó Krisztián, Lukács Dániel, Sivić Aleksandar, Illés Dominik, Lukács Ákos, Zsadányi Attila, Kothai Endre. Középső sor: Csernyák Bence, Varga Leon, Majoros Áron, László Attila, Majoros Róbert, Mijailović Zalán, Hajdúk Levente, Szabó Dávid, Pápista Andrej, Hugyik Attila. Első sor: Kaslik Martin, Bugyi Attila, Majoros Konor, Hévízi Viktor, Csorba Gergő, Szungyi László főesperes, Bado Denisz, Lulić Ronald, Hajdúk László, Menyhárt Zsolt, Bujdosó Márk. Majoros Zsuzsanna felvétele.
Telepi elsőáldozók. Felső sor, balról jobbra: Karanović Izabella tanítónő, Ádám Mária hitoktató, Pászti Erzsébet családi hittancsoport-vezető. Második sor: Lulić Adrien, Pap Georgina, Zsúnyi Daniella, Turai Boglárka, Úri Ronald, Puszti Loren. Első sor: Pálinkás Heléna, Csordás Anasztázia, Samu Teodóra, Szungyi László főesperes, Pálinkás Attila, Bankó Antman Attila és Tóth Tamás. Kantardžić Ágnes felvétele.
Bérmálkozóink a hitoktatókkal és családi hittancsoport-vezetőkkel, Szungyi László plébános atyával, Rókay Zoltán bérmáló atyával, valamint Nagyidai Zsolt és Zsúnyi Tibor temerini származású atyákkal
Fotó Majoros Zsuzsanna
