18. Ejtőernyős vadászok (Jánosy István: A repülés abc-je. Magyar Repülő Sajtóvállalat, Budapest. 1944.) p.183-193.
Honvéd ejtőernyősök bevetésre készen. Az ejtőernyősök hősi harci cselekményei egycsapásra a legelső katonák közé emelték az ejtőernyős vadászokat. És méltán, hősi eposzba fonhatók azok a hőstettek, amelyeket a most folyó világháború folyamán az ejtőernyős csapattestek véghezvittek. Pataki Géza százados írja ,,Ég és föld között" című könyvében: — Az ejtőernyős csapatokkal való függőleges átkarolást nevezzük ejtőernyős gondolatnak. Lényeges tehát az, hogy teljesen harckész csapatokat szállítunk az ellenség hátába anélkül, hogy a repülőgépnek le kellene szállnia. Ha jól átgondoljuk ezt, akkor láthatjuk, hogy az ejtőernyős gondolat az emberi haladás és akarat csodája, mert képzeljük el, hogy egy 400 kilométeres sebesseggel, nagy magasságban haladó repülőgépről emberek ugranak ki felszerelessel és fegyverekkel, 50 négyzetméternyi selyemdarabra és néhány tartózsinórra bízva életüket. És ezek az emberek sértetlenül érnek földre és utána azonnal harcolhatnak, legtöbbször túlerőben lévő ellenség ellen. Ezek az ejtőernyős vadászok. Honvéd ejtőernyős jelvény Erre a szolgálatra fáradhatatlan testű, fiatal, rámenős lélekkel rendelkező ifjak alkalmasak. Hosszú előkészítés után kerülhet csak rá az első „ugrásra". Éppen ezért az előképzést egészen fiatalon, 15—16 éves korban kell kezdeni és több évig tart. Két-, hároméves előképzés után teszik az előképzésen átesett ifjút, mint korengedélyest az ejtőernyős csapathoz. Így csak 18—19 éves korban kerül sor az ifjú ejtőernyős jelöltnél arra, hogy repülőgépből ugorhassék!
Az ejtőernyős szolgálat minden más szolgálattól különbözik, az egyik legnehezebb, de egyben az egyik legszebb kötelességteljesítés!
Ejtőernyős vadászaink beszállnak a szállítógépbe
Az előkészítő oktatást az ifjak a lakóhelyüknek megfelelő leventekörzetekiben kapják, erre a célra kiképzett oktatóktól. Lassan keresztülesnek az előkészítő testedzésen, majd elméleti és gyakorlati ejtőernyő ismeretre tesznek szert. A fegyver- és lőszer-ismeret, tereptan, térképolvasás, műszaki alapismeretek, zártrendü gyakorlatokat a tökéletes harcikiképzés fejezi be. Az ugrógyakorlatokat először repülőgépváz utánzatokból, majd ugrótornyokból végzik s csak ezután kezdődnek a valóságos ugrások. Ejtőernyős kiképzésre a levente körzetparancsnokságoknál lehet jelentkezni. (Lásd 307. oldal.)
Teljes felszereléssel
A föld közeledik...
Szerencses leszállás után fiatalabb bajtársait figyeli a „mesterugró"
A kiugrás pillanatában
Az ejtőernyő. A selyem ejtőernyő arra szolgál, bogy vele nagy magasságból biztonsággal leugorhassunk. Ez a légi mentőőv a repűlőgépen utazók számára. Ezer és ezer esetben mentett meg emberéletet s bizonyította be használhatóságát. Ha az ernyő nem nyílik ki, annak mindig meg van a maga kűlönleges oka. Ilyen végzetes ugrásoknak okai nem az ejtőernyő tökéletlenségében és megbízhatatlanságában keresendők, hanem más körűlményekben találhatók meg. Az ejtőernyő eszméje nem új. Már az ókorban is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Egykorú írások bizonyítjak, hogy az egyik kinai császár koronázásakor 1306-ban ejtőernyős ugrók szórakoztatták a népet. Leonardo da Vincit, ezt az egyetemes lángészt. a kérdés tudományos része izgatta és számításokat végzett ennek tanulmányozására. Rajta kívül Verancsics F. is foglalkozott a megoldással, mintegy 100 évvel később. A kérdés megoldása akkor - került ismét előtérbe és vált időszerűvé, amikor az első léghajós kísérletek sikerültek, az 1780-as években. A Montgolfier testvérek sikeres felszállása már szükségessé tett egy eszközt, amelynek segítségével szerencsétlenség esetén szerencsésen földre lehet jutni.
Montgolfier József szerkesztett is ejtőernyőt s mindjárt le is ugrott vele a háza tetejéről. Egy Garnerin (nevű artista és Elza nevű leánya a 19-ik század elején egész Európát beutazták ejtőernyős mutatványukkal. A Lilienthallal meginduló vitorlázó repülés keltette életre ismét ezt az alvó ügyet, majd a nemsokára meginduló gépi repülés végleg szárnyára vette és magával vitte a magasba. A repüléssel kezdődik az ejtőernyő története is. Mint minden találmány, kezdetben ez is túlságosan komplikált, nehézkes és nehéz volt. Amint javult, úgy fokozatosan egyszerűsödött és súlyban is kisebbedett. A francia Pégoud, a híres bukfencező, a levegő első akrobatája ugrott ki először ejtőernyővel repülőgépből 1914-ben. A nemsokára kierőszakolta.
meginduló
világháború
az
ejtőernyőkérdés
használati
megoldását
is
Közvetlenül a háborúelőtti években híres ejtőernyős konstruktőr volt a német Heinecke és az orosz Kotoljinikov. Úgyszólván minden nemzet foglalkozott vele. Kotoljimkov már nemcsak személyre használható, hanem postacsomagok ledobására alkalmas ejtőernyőt is szerkesztett, hogy a gépnek ne kelljen leszállnia. Az ejtőernyő mai alakjában egy 7—8 m átmérőjű, mintegy 45—50 négyzeitméter kiterjedésű, tiszta hernyóselyemből készült, kerti ernyőhöz hasonló eszköz. Ugyanúgy cikkekből, gömbháromszögekből áll, mint rokona, csak ernyődrótok helyett erős selyemzsinórok vannak rajta. Ezek a tartózsínórók az ernyő pereméről tovább futnak lefelé és az emberre szerelhető övben egyesülnek. Ezek a zsinórok képezik az ernyő vázát, csontrendszerét s ezeken lóg az övre csatolt ember. Az ernyő kinyílásakor a zuhanás lefékeződik és hatalmas rántás, mintegy 3—700 kg-nyi erő keletkezik, amelyet úgy kell elosztani az ugró testére, hogy sértetlenül kibírja, ezért nemcsak erős zsinórokat és hámot kíván, hanem erős szervezetet is. A teljes ejtőernyő kb. 10 kg súlyú. Nagyon fontos része van még az ejtőernyőnek: az ernyő tetején (a legtöbb ernyő-típusnál) még egy másik kis segédejtőernyő van, az átmérője kb. 0,8 m, tehát akkora, mint egy közönséges esernyő. Leventéink ugrótornya Rákoson Roppant fontos szerepet tölt be ez a kis fiókernyő; ez bomlik ki először, ez húzza ki a nagyot a zsákból. Ezért igen fontos az ernyő csomagolása. Erre a célra készült nagy és teljesen sima asztalokon, speciálisan kiképzett emberek hajtogatják össze az előzőleg gondosan átvizsgált ejtőernyőt olyan nagyságú csomagra, hogy az egy hátizsákszerű és nagyságú vitorlavászontokba beleférjen. Legfelülre csomagolják a kis fiókernyőt. Minden egyes ernyőnek, minden egyes összecsomagolásáról jegyzőkönyvet vesznek fel, az összecsomagolást tehát teljes felelősséggel végzik, mert ez életbevágó fontosságú művelet. Csak egy kis pecek akadályozza meg a kinyílást, elég egy kis rántás egy zsinórral, feszített erős gumizsinórok egy pillanat alatt szétrántják a zsák száját. Amikor a zsák kinyílott, egyidejűleg felszabadul egy acél tekercsrugó és kilöki a kis fiókernyőt. Kiugrás után szétnyílik, a kis ernyőbe belekap a szél s ez kihúzza maga után a nagy ernyőt, amely úgy van összecsomagolva, hogy a kihúzáskor ebbe is azonnal belekap a levegő s rögtön elkezdi kibontani. A kibomlás 5—6 mp alatt befejeződik s ezután már kezdetét veszi a lefelé ereszkedés, ami 5—6 méter másodpercenkénti állandó sebességgel történik. A kis köralakú nyílás, amely a nagy ernyő tetején van, a fékezést simábbá teszi, átmenetet biztosít a zuhanás és ereszkedés között azáltal, hogy egy bizonyos mennyiségű levegőt átbocsát. E nyílás nélkül a leifelé ereszkedő test túlságosan himbálódzik, kalimpál s a leereszkedő nem tud
talpra ugorva földet érni. Ötméteres süllyedési sebesség mellett, nagyjából olyan erővel ér földet az ugró, mintha kb. 3 méter magasból ugrott volna le. Az ernyő lehet önműködő, kézi és vegyes kinyitású. Ez utóbbit mindkét módon ki lehet nyitni. Az önműködő kinyitás úgy történik, hogy az a zsinór, amelynek a megrántásával kinyílik a zsák szája: hozzá van kötve a repülőgéphez. Amikor az ugró ernyővel együtt kiugrik a gépből, párméteres zuhanás után a zsinór megfeszül, kirántja a zsák száját zárvatartó pecket, a zsák bezárásakor megfeszített gumizsinórok most szétrántják a zsák száját s kipattan a kisernyő. Gyakorlóiskoíákban és kezdő ugróknál ez a legmegfelelőbb nyitási módszer, mert semmiféle gondolkodást és az ugráson kívül más cselekvést nem kíván. Gyakorlottabb ugrók már a második módszerrel ugornak. Ez a következőképpen megy végbe: A hevederen az ugró jobbkeze ügyében fogantyú van s ehhez van hozzákötve a nyitózsinór. Ugrás közben kell meghúzni a fogantyút. Különösen nagysebességű gépeknél nem ajánlatos automatikus nyitóval kiugrani, hanem csak kézi kioldással, amikor már messze estünk a géptől. Az ejtőernyők a gépsebesség szempontjából is többfélék. Amelyik jó a 150 km sebességnél való kiugrásra, az nem jó a 400 km-es géphez. A pilóta vagy utas rendszerint rajta ül az ejtőernyőn: ez az »ülőpárnaernyő.« A megfigyelő, a géppuskás, a bombavető és a rádíós »has-ejtőernyőt« használ, mert nekik forogni, mozogni kell. Ezt az ernyőt esetleg le is lehet akasztani s csak akkor kapcsolja fel, ha szüksége van rá. Addig ott van a kiugrónyílás közeliében elhelyezve. Azok, kiknek nem kell sokat mozogniok, a hátukon szokták hordani az ernyőt, amely támaszkodó párnának is szolgál: ez a »háternyő.«
Levente ejtőernyős a földreérés pillanatában Németországban a Schroeder cég, amely a híres Heinecke ejtőernyőt gyártja, továbbá az Autoflug gyártja. Kiváló az olaszok »Salvator« ejtőernyője, az angolok és az amerikaiak az »Irvin<, a svédek a »Robur« néven forgalomba hozott ejtőernyőket használják. Ma már nagyszerü magyar ejtőernyő is van, a Hehs-féle. Az oroszok olcsóbb volta miatt lenvászonból készült ernyőket is használnak. Néhány szóval meg kell még emlékeznünk a teherejtőernyőkről is. Rendszerint kisebbek és nem selyemből készülnek, mint a személyernyők. Sok esetben ezzel dobják le a postát. Az ejtőernyő kezelése és vizsgálata. A gyárak általában minden ejtőernyőhöz hajtogatási és csomagolási utasítást adnak. Az utasítást pontosan be kell tartani, ettől eltérni, egyéni »jobb« hajtogatási módszert használni nem szabad, ez igen súlyos következményekkel járhat. Aki az utasítást, a hajtogatás szabályait nem ismeri, ne vállalkozzék ejtőernyő összerakására.
Általános szabályok. Összerakás előtt az ejtőernyőt gondosan át kell vizsgálni (lásd később). Hibás ejtőernyőt ne rakjunk össze, mert elcserélhetik egy jó ejtőernyővel. Csak teljesen tiszta és száraz ejtőernyőt szabad összerakni. Szabadom csak száraz időben, lehetőleg közvetlenül naplemente előtt és szélárnyékban hajtogassuk össze az ejtőernyőt Nedves időben vagy szélben a hangárban végezzük az összerakást. A hajtogatást ne a földön, hanem erre a célra szolgáló asztalon végezzük. Összerakáshoz az ejtőernyő típushoz megfelelő (rendszeresített) szerszámokat használjunk. Csak gyári zárózsinórt (nincs minden ejtőernyő típusnál) használjunk, mert más anyagú vagy méretű zsinórt vagy lenspárgát esetleg nem tudjuk majd elrántással elvágni, illetőleg ha gyönge, túlkönnyen, szándékolatlanul is elszakadhat. Az ejtőernyők tárolása. A repülés befejezése után az ejtőernyőket azonnal vigyük a tárolóhelyre. Tárolásra csak száraz helyiség alkalmas. Nyáron a használatban álló ejtőernyőket legjobb a hangárban tárolni, ősszel és télen azonban valamelyik száraz, fűthető helyiségbe, pl. tanterembe kell azokat vinni. A nedvesség nagy ellensége az ejtőernyőnek. Ügyelni kell arra is, hogy a tároló helyiségben ne legyen egér vagy rágcsáló rovar. Rekeszes állvány a legalkalmasabb a tárolásra, ebben az ejtőernyők jól áttekinthetők és nem lehet benne az ejtőernyőket egymásra rakni. Az állványt úgy helyezzük el, hogy nap ne érhesse az ejtőernyőket, mert az erős felmelegedés is árt nekik. Használatban nem álló, raktárban hosszú ideig tároló ejtőernyőket legjobb összehajtott állapotban, azonban nyitott zsákban raktározni, tehát úgy, hogy a hevederek és csattok a zsák alatt legyenek, a nyitott zsákban alul a kötelek, ezek az összehajtott ernyőn, legfelül a kihúzó kisernyő feküdjön. Az ejtőernyő gondozása. A megnedvesedett ejtőernyőt azonnal, amint mód van rá, szellőztetni kell. Szellőztetés céljából az ejtőernyőket fel kell függeszteni a hangártető feszítőművére, vagy külön e célra szolgáló csigaszerkezetű függesztőkészülékre. Az ernyő és a zsinórok ne érhessenek fémes tárgyakhoz. Oly magasra kell az ejtőernyőt akasztani, hogy az a földre ne érjen. A zsinórok, a hevederek és a zsák a földön ~ tiszta ponyván feküdjebek. A függőleges átkaroláshoz nagyszámú ejtőernyőscsapat száll le az elfoglalandó telep közelében Függesztéssel csak száraz időben, szellős helyiségben, árnyékos helyen szellőztessük az ejtőernyőket, itt legalább 24 óráig lógjanak. A szellőztetést legjobb fúvóval végezni. Az ejtőernyőselymet jól, minden részét legalább egy percig fuvassuk át, azonban csak olajtalanított levegőt szabad használni. Sűrített levegő hiányában kézi fujtatót porfúvót) használjunk, vagy; a porszívó fúvófejébői nyert levegővel szellőztessünk. Nem csak a selyemanyagot, hanem a hevedereket és a kötelékeket is jól ki kell szárítani. A tartós nedvesség a heveder varrását, a cérna szilárdságát gyengíti. Olaj, sav, lúg és rozsda megtámadja az ejtőernyő anyagát, ügyeljünk tehát, hogy a repülőgépben, a startkocsin, szellőztetéskor vagy vizsgálat alatt ezek ne érhessék az ernyőt. Sár-, olaj-, rovar- stb. piszokfoltokat ki kell mosni az ernyőből. Festékanyagokat, pl. ázott bőrtől származó barnás színeződést nem kell kimosni. Mosáshoz csak elsőrendű selyemmosószert (pl. Lux, Polo stb.) szabad használni. Csak a piszkos részt nedvesítsük,
mossuk, a többi ernyőrészt ne. A piszkos, foltos részt a hideg mosófolyadékban mártogatással, áztatással és nyomkodással mossuk. Az anyagot dörzsölni, csavarni vagy kaparni nem szabad. Az ejtőernyők vizsgálata. Minden összerakás előtt át kell vizsgálni az ernyőket. A vizsgálatot az összerakó asztalon, vagy a földön, tiszta ponyván végezhetjük. Szétnyitás előtt megvizsgáljuk, hogy minden alkatrész ép-e és a helyén van-e. Az átvilágított selymen mindení hiba, lyuk, szakadás, olajfolt élesen előtűnik. Az átvilágítást száraz időben igen jól a szabadban vagy a hangárajtó közelében a hangárban is elvégezhetjük átvilágító berendezés nélkül is, tiszta, 8—10 m hosszú, 1.8 m széles ponyva felett. Az, ejtőernyő két végén ládára, vagy, székre állt két ember fogja úgy és oly magasra, hogy az, ernyőt állva jól át lelhessen vizsgálni. Az ernyőt úgy kell tartani, hogy a nap jól átsüssön rajta, illetőleg a világosság; felé kell tartani, a vizsgáló árnyékban álljon. Az ernyőt cikkenként kell átvizsgálni. Amelyik cikknél hibát találtunk, az ernyőselyem végén laza (meg nem húzott) csomót kötünk, hogy javításkor könnyen megtalálják a, hibás helyet és nehogy tévedésből összerakják az ernyőt.
Ejtőernyő összecsomagolva
Kettős ejtőernyős ugrás Az ejtőernyősök különleges felszereléseit bádog ledóbóhengérben ejtőernyővel dobják le
Szakadt, lyukas, penészfoltos, hibás csattú ernyőt javításba kell küldeni. Legkisebb lyuk sem engedhető meg, arra is már foltot kell varrni, mert az ernyő kinyílása pillanatában a kis lyuk, sérült hely, kiindulási pontja lesz egy hirtelen terjedő szakadásnak. Penészfoltos részt el kell távolítani és a helyét ki kell foltozni, mert a penészgombás hely szilárdsága erősen csökkent, a hasadás innen indul meg.
EJTŐERNYŐS KIKÉPZÉSRE JELENTKEZŐ LEVENTÉK FELVÉTELE1 A m. kir. honvéd ejtőernyős csapatok állományának kiegészítésére elsősorban az ejtőernyős leventéket méltatják figyelemre. Ezért minden évben felszólítják az ejtőernyős kiképzésre kedvet és hajlamot érző leventéket, hogy jelentkezzenek haderőnkívüli ejtőernyős levente előképzésre és a haderőnkívüli ejtőernyős előképzés elvégzése után álljanak be ejtőernyős katonának. Felvételre „Felvételi tájékozta-tó"-ban előírt módon kell jelentkezni. Felvételi tájékoztatót az ejtőernyős leventecsapatok oktatóinál és ejtőernyős leventecsapatok állomáshelyén levő leventeparancsnokságoknál lehet kapni. A felvételi tájékoztatóval kérvény- és más nyomtatványt is adnak a jelentkezőknek.
1
309.oldal.
