A Bíróság ítélete A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 13. P.21. 660/2005/16. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A dr. Farkas Lilla ügyvéd (székhelye: Budapest, Lónyay u. 34. III/21.) és a Kárpáti Margitics és Gacsályi Ügyvédi Iroda (székhelye: Budapest, Stollár B. u. 22. ügyintézõ: dr. Kárpáti József ügyvéd) által képviselt Esélyt a hátrányos helyzetû Gyerekeknek Alapítvány (székhelye: Budapest, Bartók B. u. 49.) felperesnek – a dr. Kormos Vilmos fõosztályvezetõ, dr. Miskolci Róbert és dr. Buda Zsuzsanna jogi elõadók által képviselt Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata (székhelye: Miskolc, Városház tér 8.) alperes ellen egyenlõ bánásmód követelménye megsértésének megállapítása és jár. iránt indított perében a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság meghozta a következõ
í t é l e t e t: A megyei bíróság felperes keresetét elutasítja. A le nem rótt illetéket az állam viseli. A kézbesítéstõl számított tizenöt napon belül a Debreceni Ítélõtáblához címzett, de a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróságon írásban, három példányban benyújtható fellebbezésnek van helye. A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, csak a teljesítési határidõvel kapcsolatos, illetõleg, ha csak az ítélet indoklása ellen irányul, amennyiben a felek a fellebbezésükben ez esetekben is külön tárgyalás tartását nem kérik. Ugyanakkor a felek a fellebbezési határidõ lejárta elõtt elõterjesztett közös kérelemben kérhetik minden esetben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. I n d o k l á s: Miskolc Megyei Jogú Város Közgyûlése a 2004. április hó 8. napján tartott ülésén meghozta a III-76/59.304/2004. számú határozatát. Ebben a közgyûlés – többek között- határozott arról, hogy igazgatásilag és gazdaságilag 2004. július 1-jével integrálja a Bulgárföldi Általános és Magyarangol két tanítási nyelvû Iskolához az Erenyõi Általános Iskolát és a Kuti István tagiskolát; a Komlóstetõi Általános Iskolához a Fazola Henrik Általános Iskolát; a Selyemréti Általános és Magyar-angol Két Tanítási Nyelvû Iskola és Városi Pedagógiai Intézethez, a József Attila Általános Iskolát.
A határozat ezzel egyidejûleg az intézmények alapító okiratait is módosította. A módosítást követõen a Bulgárföldi Általános és Magyar-angol két tanítási nyelvû Iskola székhelyét Miskolc, Fazola Henrik u. 2. sz. alatt határozta meg, az intézmény tagintézményeiként az Erenyõi Általános Iskolát, valamint a Kuti István Általános Iskolát. Az intézmény alapító szerve a Miskolci Megyei Jogú Város Önkormányzata, mint jogutód, az alapítás éve 1968. Az intézmény fenntartója és felügyeleti szerve Miskolc Megyei Jogú Város Közgyûlése, az intézmény típusa nyolc évfolyammal mûködõ nevelési oktatási intézmény. Az intézménybe felvehetõ maximális tanulólétszám Fazola Henrik útra 448 fõ, a Faller Jenõ útra 224 fõ, a Szén útra 224 fõ. Az iskola alaptevékenységét a következõk szerint határozta meg: általános mûveltséget megalapozó alapfokú nevelés és oktatás, ennek keretében a tanulók felkészítése az alapfokú iskolai végzettség megszerzésére, a továbbtanulásra, a tanulók érdeklõdése, igénye szerint nem kötelezõ (választható) tanórai foglakozásokat szervez, felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítõ ismeretek átadása céljából a Kt. –ben meghatározott idõkeretben; elsõ évfolyamtól felmenõ rendszerben angol-magyar két tanítási nyelvû nevelés és oktatás; elsõ évfolyamtól testnevelés keretében történõ úszásoktatás; negyedik évfolyamtól idegen nyelv emeltszintû oktatása (német, angol) kifutórendszerben; a tanulók részére napközi otthonos, iskola otthonos; tanulószobai ellátás biztosítása; sajátos nevelési igényû tanulók ellátása, tanulásban akadályozott tanulók integrált oktatása; képesség kibontakoztató felkészítés; integrációs felkészítés nevelés és oktatás; hátrányos helyzetû tanulók felkészítését segítõ foglalkozás; fejlesztõ felzárkóztató foglakozás; kizárólag magyar nyelven folyó roma kisebbségi nappali rendszerû nevelésoktatás; kulturális, egyéb szabadidõs és egészségnevelési feladatok ellátása;bejáró tanulók ellátása; szervezett intézményi étkeztetés. Az intézmény körzetét külön határozta meg a székhelyen, illetõleg a telephelyen. Ezen túlmenõen az alapító okirat rendelkezett az intézmény vezetõjérõl, az alaptevékenységet kiegészítõ, illetõleg végezhetõ tevékenységekrõl, meghatározta a feladatellátást szolgáló ingatlanvagyont, rendelkezett arról, hogy a vagyon feletti rendelkezés a Miskolc Megyei Jogú Város Közgyûlését illeti meg. Az intézmény jogállását önállóként határozta meg, a gazdálkodással összefüggõ jogosítványok körében pedig kimondta azt, hogy önállóan gazdálkodó helyi önkormányzati költségvetési intézményrõl van szó. A Komlóstetõi Általános Iskola alapító okirat szerint az intézmény neve Komlóstetõi Általános Iskola, székhely Miskolc, Olvasztár u.1. , az intézmény tagintézménye a Fazola Henrik Általános Iskola, az intézmény telephelye Miskolc, Téglagyár u.3. Az intézmény alapító szerve Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata, mint jogutód, az alapítás éve1987. Az intézmény fenntartója és felügyeleti szerve Miskolc Megyei Jogú Város Közgyûlése, az intézmény típusa pedig nyolc évfolyammal mûködõ nevelési oktatási intézmény. Az intézménybe felvehetõ maximális tanuló létszámot az alapító okirat az Olvasztár úton 448 fõben, Téglagyár úton szintén 448 fõben állapította meg. Az intézmény alaptevékenységét a következõk szerint határozta meg: általános mûveltséget megalapozó alapfokú nevelés és oktatás, ennek keretében a tanulók érdeklõdése, igénye szerint nem kötelezõ (választható) tanórai foglakoztatásokat szervez, felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás,konzultáció, speciális, illetve kiegészítõ ismeretek átadása céljából a Kt.-ben meghatározott idõkeretben; egy-nyolc évfolyamon kis létszámú osztály mûködtetése (maximum 15 fõ); a tanulók részére napközi otthonos, iskola otthonos, tanulószobai ellátása, beiskolázási körzetbe tartozó beszédfogyatékos és részképesség zavarral élõ-dyslexiás, dysgráphiás, valamint tanulási nehézséggel küzdõ-tanulók integrált oktatása; speciális egészségügyi célú testnevelési foglakoztatás, gyógytestnevelés, szakszolgálati körzeti feladat
ellátása, iskola pszichológusi feladatok területi ellátása; képesség kibontakoztató felkészítés; integrációs felkészítés, nevelés és oktatás; hátrányos helyzetû tanulók felkészítését segítõ foglalkozás; kizárólag magyar nyelven folyó nappali rendszerû nevelés, oktatás; kulturális egyéb szabadidõs és egészségnevelési feladatok ellátása; bejáró tanulók ellátása; szervezett intézményi étkeztetés. Az alapító okirat az intézmény körzetét külön határozta meg a székhelyen és a telephelyen. A körzetek tekintetében a kis létszámú osztályok vonatkozásában, az intézmény körzetét a Diósgyõr, Komlóstetõ, Pereces térségében állapította meg. Rendelkezett az intézmény vezetõjérõl az alapító okirat, az alaptevékenységet kiegészítõ és egyéb végezhetõ tevékenységérõl, meghatározta a feladat ellátását szolgáló ingatlanvagyont azzal, hogy a vagyon feletti rendelkezõ a Miskolc Megyei Jogú Város Közgyûlése. Az intézmény jogállását önállóként deklarálta azzal, hogy önállóan gazdálkodó helyi önkormányzati költségvetési intézményrõl szól. A Selyemréti Általános és Magyar-angol Két Tanítási Nyelvû Iskola és Városi Pedagógiai Intézet nevét meghatározva az alapító okirat az intézmény székhelyeként a Miskolc, Éder György u. 1. számot jelölte meg, intézmény tagintézményeként a József Attila Általános Iskolát , az intézmény telephelyét a Miskolc, József Attila u. 44. számban állapította meg. Az intézmény alapító szerveként Miskolc, Megyei Jogú Város Önkormányzatát, jogutódot jelölte meg, az alapítás éveként pedig 1964-et. Intézmény fenntartója és felügyeleti szerve Miskolc Megyei Jogú Város Közgyûlése az alapító okirat szerint, az intézmény típusa pedig többcélú közös igazgatású közoktatási intézmény, amelynek intézményegységei nyolc évfolyammal mûködõ nevelési oktatási intézmény pedagógiai szakmai szolgáltató intézmény. Az intézménybe felvehetõ maximális tanulólétszámot az Éder György úton 672, a József Attila úton 224 fõben határozta meg. Az intézmény alaptevékenysége az alapító okirat alapján a következõ volt: általános mûveltséget megalapozó, alapfokú nevelés és oktatás, ennek keretében a tanulók felkészítése az alapfokú iskolai végzettség megszerzésére, a továbbtanulásra; a tanuló érdeklõdése igénye szerint nem kötelezõ(választható) tanórai foglalkoztatásokat szervez, felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítõ ismeretek átadása céljából a Kt.-ben meghatározott idõkeretben; elsõ évfolyamtól felmenõ rendszerben angol-magyar két tanítási nyelvû nevelés és oktatás; elsõ évfolyamtól testnevelés emeltszintû oktatása; elsõ évfolyamtól felmenõ emeltszintû mûvészeti oktatás; egy-nyolc évfolyamon kislétszámú osztály mûködtetése (maximum 15 fõ); a tanulók részére napközi otthonos, iskola otthonos, tanulószobai ellátás biztosítása; speciális egészségügyi célú testnevelési foglalkoztatás; gyógytestnevelés, szakszolgálati körzeti feladat ellátása; sajátos nevelési igényû tanulók ellátása, beiskolázási körzetbe tartozó beszédfogyatékos és részképesség zavarral élõ - dyslexiás, dysgráphiás - tanulók integrált oktatása; képesség kibontakoztató felkészítés; integrációs felkészítés, nevelés, oktatás; hátrányos helyzetû tanulók felkészítését segítõ foglalkozás; fejlesztõ, felzárkóztató foglalkozás; kizárólag magyar nyelven folyó roma kisebbségi nappali rendszerû nevelés, oktatás; kulturális, egyéb szabadidõs és egészségnevelési feladatok ellátása; bejáró tanulók ellátása; szervezett intézményi étkeztetés. Az intézmény körzetét külön határozta meg a székhelyen, illetõleg a telephelyen. A városi pedagógiai intézet tekintetében a mûködési területet Miskolc város egész területében jelölte meg, s külön meghatározta a pedagógiai intézet alap és egyéb tevékenységét. Rendelkezett az intézmény vezetõjérõl, az alaptevékenységet kiegészítõ és végezhetõ tevékenységrõl, meghatározta a feladat ellátását szolgáló ingatlan vagyont azzal, hogy a vagyon feletti rendelkezõ Miskolc Megyei Jogú Város Közgyûlése. Az intézményt önállóan gazdálkodó helyi önkormányzati költségvetési intézményként deklarálta, melynek jogállása önálló.
Miskolc Megyei Jogú Város Közgyûlése 2005. május 5. napján is ülést tartott, melyen meghozta a IV. 118/70. 824/2005. számú határozatát, melyben rendelkezett a nevelési oktatási intézmények alapító okiratainak módosításáról. A határozatot követõen a Bulgárföldi Általános és Magyar-angol két tanítási nyelvû Iskola alapító okirata az alaptevékenységek körében akként módosult, hogy azok közé bekerült a tehetség kibontakoztató foglakozás, a diáksporttal kapcsolatos feladatok ellátása, valamint a nyári napközis tábor mûködtetése. Ugyanakkor az intézmény körzete tekintetében az alapító okirat 2005. május 5. napjától kezdõdõen különbséget a székhely és a telephely között nem tesz. A Komlóstetõi Általános Iskola alapító okirata is módosult2005. május 5. napjától kezdõdõen az alaptevékenység körében akként, hogy azok közé a tehetség kibontakoztató foglakozás és a diáksporttal kapcsolatos feladatok ellátása is bekerült, míg az intézmény körzete tekintetében az alapító okirat ezen idõponttól kezdve nem tesz a székhely és a telephely körzete között nem tesz. A Komlóstetõi Általános Iskola okirata is módosult 2005. május 5. napjától kezdõdõen az alaptevékenység körében akként, hogy azok közé a tehetség kibontakoztató foglakozás és a diáksporttal kapcsolatos feladatok ellátása is bekerült, míg az intézmény körzete tekintetében az alapító okirat ezen idõponttól kezdve nem tesz különbséget a székhely, illetõleg a telephely körzete között. Módosult a Selyemréti Általános és Magyar-angol Két Tanítási Nyelvû Iskola és Városi Pedagógiai Intézet alapító okirata is. Az alaptevékenység körében akként, hogy azok közé bekerült a tehetség kibontakoztató foglakozás, valamint a diák sporttal kapcsolatos feladatok ellátása, ugyanakkor a felsorolásban nem szerepel 2004. május 5. napját követõen a fejlesztõ felzárkóztató foglakozás. Az intézmény körzete tekintetében változás az a másik két iskolához hasonlóan, hogy az alapító okirat nem tesz különbséget a székhelyi és telephelyi körzet között. Felperes keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy a III-76/59.304/2004. számú határozatával integrálta igazgatásilag és gazdaságilag 2004. július 1-jével a Bulgárföldi és Magyar-angol két tanítási nyelvû Iskolához az Erenyõi Általános Iskolát és a Kuti István tagiskolát, a Komlóstetõi Általános iskolához a Fazola Henrik Általános Iskolát, valamint a Selyemréti Általános és Magyar-angol Két tanítási nyelvû Iskola és Városi Pedagógiai Intézethez a József Attila Általános Iskolát úgy, hogy közben a beiskolázási körzethatárokat az igazgatási összevonásnak megfelelõen nem módosította, s így a felperes által képviselt cigány, illetve hátrányos helyzetû gyermekeket jogellenesen elkülönítette, illetve a jogellenes elkülönítést fenntartotta, megsértette a felperes által képviselt tanulók, mint társadalmi csoportnak az egyenlõ bánásmódhoz való jogát. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alapító okiratban és a közgyûlési határozatban megjelölttel ellentétben az alperes nem tesz megfelelõ és elégséges lépéseket az integráció megvalósítása érdekében és ezzel összehasonlítható helyzetben lévõ, ám etnikai származásuk, illetve társadalmi helyzetük alapján különbözõ gyermekeket a többségi gyermekekkel való összehasonlításban lényegesen hátrányos helyzetbe hoz. Kérte alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására és ilyen, valamint hasonló jogsértésektõl eltiltást, alperes arra kötelezését, hogy a 27480/2003 OM Közleménynek megfelelõen járjon el, valamint alperes arra kötelezését, hogy a jogsértés elkövetése miatt Magyar Távirati Irodához eljuttatott közleményben fejezze ki sajnálkozását.
Arra is kérte kötelezni alperest, hogy a 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet 32/ E. §. alapján Valósítsák meg a székhelyi és a telephelyi iskolák bevonásával az integrációs felkészítést. Indoklása szerint az alperes által megvalósított igazgatási és gazdasági integráció nem járt együtt a szükséges szakmai integrációval. Ennek hiányában pedig az a jogellenes elkülönítés, ami korábban is tapasztalható volt, változatlan formában fennmaradt. Az iskolákba járó cigány és hátrányos helyzetû gyermekek, mind az oktatásban történõ bekapcsolódás feltételei, mind az oktatásra vonatkozó követelmények megállapítása, mind pedig az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele tekintetében hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. A felperes által becsatolt alapító okiratok és szakértõi vélemények egyértelmûvé teszik, hogy alperes akkor, amikor igazgatásilag összevonta a perbeli iskolákat, ám a beiskolázási körzethatárokat az intézményeken belül elkülönülten fenntartotta, illetve nem bontotta le, látszólag ugyan megfelel az egyenlõ bánásmód követelményének, ám mulasztásával a tagiskolák cigány tanulóit közvetten hátrányosan különböztették meg. A körzethatárok módosításának, illetve az alapító okiratban vállalt integrációnak az elmulasztása odavezetett, hogy a tagiskolákban tanuló cigány gyermekeket jogellenesen különítették el a bázisintézményekben tanuló nem cigány gyermekektõl. A perbeli iskolákba járó cigány, illetve hátrányos helyzetû gyermekeket kétféle hátrány érte. Egyrészt az úgynevezett telephelyi iskolákban lényegen nagyobb arányban találhatók meg, mint a székhelyiskolákban, másrészt a telephelyi iskolákban az oktatás anyagi és személyi feltételei jóval alatta maradnak a székhelyiskolákéban tapasztalhatóknak. Különösképpen igaz ez a tornaterem, számítógép és nyelvtanár ellátottságra, valamint az úgynevezett piacképes nyelv oktatására. Az alperesi magatartással összefüggésben a kereseti követelésben meghatározott szankciók alkalmazása szükséges, különösképpen az, hogy a bíróság kötelezze alperest arra, hogy az integrációt ténylegesen valósítsa meg. Alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes megfelelõ módon nem bizonyította azt, hogy az iskolákban van olyan társadalmi csoport, amely érdekében a felperes keresetindítási joggal rendelkezne. Ezen túlmenõen utalt arra, hogy a felperes által keresetében elõadottak nem alkalmasak a hátrányos megkülönböztetés megállapítására, még abban az esetben sem, ha felperes bizonyítani tudja azt, hogy van olyan társadalmi csoport, amelynek érdekében a kereset indítására jogosult. A felperes által hivatkozott önkormányzati határozatot követõen ugyanis újabb közgyûlési határozat született, amely határozat a perbeli iskolák alapító okiratát módosította. A módosítást követõen pedig az intézmények körzete tekintetében megszûnt a formálisan fenntartott székhely és telephely szerinti megkülönböztetés. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás anyagából megállapítható az, hogy az alperes az integráció keretében minden jogszabályi kötelezettségét betartotta, az integráció megvalósítása folyamatosan történik és a Miskolcon e körben tett lépések országos szinten is elismertek. Felperes keresete az alábbiak szerint alaptalan. A felperesi keresetben foglaltakkal összefüggésben a megyei bíróság mindenek elõtt arra mutat rá, hogy az egyenlõ bánásmód és esélyegyenlõség megteremtése fontos társadalmi célkitûzés. Ezt ismerte fel a jogalkotó akkor, amikor ennek elõmozdításáról külön jogszabályt alkotott, melyben az állam, illetve a társadalom egyes intézményei számára e körben kötelezõ jellegû feladatokat elõírt.
Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az egyenlõ elbánás, illetve esélyegyenlõség csak akkor valósulhat meg teljes körûen, ha ennek jelentõségét felismerve nem csupán az állami kényszer, hanem saját belsõ meggyõzõdésük alapján a társadalom természetes személy tagjai és intézményei és intézményei a társadalmi érintkezés során a jogszabályban meghatározott elveknek megfelelõen járnak el. A társadalom mûködését – a klasszikus római jogi terminus technikusoknak megfelelõen – erkölcsi, vallási és jogi szabályok rendezik. Amennyiben a jogalkotó azt kívánja elérni, hogy az erkölcsi szabályok a társadalom tagjai részérõl – állami kényszer útján is kikényszeríthetõ módon – betartásra kerüljenek úgy jogszabályi rangra emeli azokat. A bíróságnak nem lehet más a feladata, mint annak vizsgálata, hogy adott ügyben a perben álló felek a jogszabályoknak megfelelõen jártak-e el. Ezért jelen esetben a bíróság csupán azt vizsgálta, hogy az alperes az ügy kapcsán releváns jogszabályokat betartotta-e, illetõleg, hogy felperes jogszabályok betartásának vizsgálatának, milyen körben kérhette a bíróságtól. Ezzel összefüggésben pedig a következõk állapíthatók meg. Az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. 20.§ (1) bekezdése alapján az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság elõtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthat az ügyész, a hatóság a társadalmi és érdekképviseleti szervezet, ha az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapul, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható nagyobb csoportját érinti. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 121. § 14. pontja szerint, hátrányos helyzetû gyermek, tanuló az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyzõ védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak. A megyei bíróság megítélése szerint a felperest a közérdekû igényérvényesítés lehetõsége, a hátrányos helyzetû gyermekek vonatkozásában nem illeti meg. A hátrányos helyzet ugyanis nem az egyes ember személyiségének lényeges vonása, még akkor sem, ha a családi körülmények, illetve a szociális háttér hosszú távon valamilyen formában az ember személyiségére kihatással lehet. Ezért a megyei bíróság felperes keresetével összefüggésben a roma származású gyermekek tekintetében vizsgálta azt, hogy az alperesi magatartással összefüggésben hátrányt szenvedtek-e el. Az alperesi védekezés kapcsán a megyei bíróság mindenekelõtt arra mutat rá, hogy köztudomású az, hogy a perrel érintett iskolákba jelenleg és korábban is nagyobb számú roma gyermek folytatta és folytatja tanulmányait. A jogszabály nem határozza meg azt, hogy mi tekinthetõ nagyobb számúnak. A bizonyítás e körben a felperesen volt. Ezen bizonyítási kötelezettségének a megyei bíróság szerint eleget tett. Az általa csatolt szociológiai felmérések a megyei bíróság megítélése szerint a számszaki adatok tekintetében megfelelõek. Ezt a tényt támasztja alá az a körülmény is, hogy az önkormányzati határozat meghozatalát megelõzõen az alperes azt véleményezésre, a kisebbségi cigány önkormányzatnak is megküldte. Ilyen formában tehát az alperes is tisztában volt azzal, hogy az intézkedés nagyobb számú roma gyereket érint. Ezen túlmenõen az iskolák pedagógiai programjából is kitûnik ez a körülmény. Mindezekbõl
következõen a megyei bíróságnak a felperes keresetét a roma származású gyermekek vonatkozásában, érdemben kellett vizsgálnia. Ezen vizsgálat kapcsán a megyei bíróság nem osztja felperes azon álláspontját, mely szerint nem kell felperesnek bizonyítania a hátrány és a védett tulajdonság közötti ok- okozati összefüggést. Felperesi álláspont szerint ugyanis az Ebktv. 19.§ (1) bekezdése alapján csupán annyit kell bizonyítania, hogy a jogsérelmet szenvedõ személyt, vagy csoportot hátrány érte és a jogsérelmet személy vagy csoport a jogsértéskor – ténylegesen vagy a jogsértõ feltételezése szerint – rendelkezett a 8. §- ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Amennyiben az ok-okozati összefüggést is bizonyítania kellene, errõl a törvény kifejezetten rendelkezne, illetve nem ragadna ki csupán két elemet a bizonyítandó tények sorából. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes a jogszabály ezen bizonyításra vonatkozó rendelkezését tévesen értelmezi. A bizonyításra szoruló körülmények tekintetében ugyanis a felperes által hivatkozott 19. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán nem hagyható figyelmen kívül az Ebktv.8.9.§-a, mely jogszabályi rendelkezések a hátrányos megkülönböztetés fogalmát határozzák meg. A 8. §. Megfogalmazása szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós, vagy vélt neme, faji hovatartozása, bõrszíne, nemzetisége nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez való tartozása anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási, vagy világnézeti maggyõzõdése, politikai, vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége), vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglakoztatási jogviszonyításának, vagy munkavégzésre irányuló egyéb helyzete, tulajdonsága, vagy jellemzõje miatt részesül más összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez, vagy csoporthoz képest kedvezõtlenebb bánásmódban. A 9.§. alapján közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az a követlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minõsülõ látszólag az egyenlõ bánásmód követelményének megfelelõ rendelkezés, amely a 8.§-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkezõ egyes személyeket, vagy csoportokat, más összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez, vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányos helyzetbe hoz. A 8. §. megfogalmazásából egyértelmûen megállapítható az, hogy a jogszabály hátrányos megkülönböztetésnek az olyan rendelkezést tekinti, amelynek valamilyen a jogszabályban meghatározott eredménye van. Ebbõl következõen a hátrányos megkülönböztetés csak abban az esetben valósulhat meg, ha egy rendelkezés és a hátrány közötti okozati összefüggés van. Ezen túlmenõen a jogszabályi szövegbõl az is értelemszerûen következik, hogy a jogsértés csak aktív tevékenységgel valósítható meg. A fentiek szerint tehát a hátrány bizonyításának kötelezettsége egyrészt az aktív tevékenység, másrészt az aktív tevékenység és a hátrány közötti okozati összefüggés bizonyítási kötelezettséget is jelenti. A megyei bíróság a Pp. 3.§ (3) bekezdésének megfelelõen tájékoztatta felperest. A bizonyítandó tényekrõl. Ezen tájékoztatás az okozati összefüggés bizonyítandóságára nem terjedhetett ki,
hiszen az nem tény. Ezen körülménynek azonban jelentõsége nincs, hiszen a felperes megjelölte azt az alperesi magatartást, amelyre tekintettel a hátrány okozását megvalósítottnak látta. Felperes keresetében a hátrányos megkülönböztetést az önkormányzati határozat kapcsán abban látta megállapíthatónak, hogy az iskolák igazgatási integrációján túlmenõen a szakmai integráció nem valósult meg. A Pp. 166.§ (1) bekezdése szerint bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértõi vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. A fentiekben idézett jogszabályi hely alapján megállapítható, hogy a Polgári Perrendtartás alapján a polgári perben szabad bizonyítás van. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a fél által felkért szakértõ véleményét a fél elõadásának kell tekinteni. Ennek megfelelõen a megyei bíróság vizsgálat tárgyává tette a felperes által hivatkozott szakvéleményeket. Ezeknek a következõkben idézett jogszabályi helyek alapján abból a szempontból van jelentõsége, hogy alkalmasak-e az alperesi jogsértõ magatartás alátámasztására. A közoktatásról szóló 1993.évi LXXIX. tv. 37. § (1) bekezdése alapján a közoktatási intézmény e törvényben meghatározott közoktatási feladatok ellátására létesített intézmény. A közoktatási intézmény, jogi személy. A 39. § (1) bekezdése szerint a nevelési oktatási intézmények szakmai tekintetben önállóak. Szervezetükkel és mûködésükkel kapcsolatosan minden olyan ügyben döntenek, amelyet jogszabály nem utalt más hatáskörébe. A (2) bekezdés alapján a nevelési oktatási intézmény mûködésével kapcsolatos döntések elõkészítésében, végrehajtásában és ellenõrzésében - jogszabályban meghatározottak szerint részt vesznek a pedagógusok, a tanulók és a szülõk, illetõleg képviselõik. Az iméntiekben hivatkozott jogszabályi helyek alapján tehát az állapítható meg, hogy a szakmai integrációi megvalósítása az adott közoktatási intézmény feladata. Jelen esetben alperes a perbeli iskolák fenntartója, akinek feladatait a nevelés szakmai része tekintetében a jogszabályok a következõképpen határozzák meg: A közoktatási törvény 44. § (1) bekezdése szerint a nevelési oktatási intézményben a nevelõ és oktató munka, nevelési, illetve pedagógiai program szerint folyik. A nevelési illetve pedagógiai programot a nevelõ testület fogadja el és a fenntartó jóváhagyásával, válik érvényessé. A 102.§ (2) bekezdés f) pontja szerint s fenntartó jóváhagyja a közoktatási intézmény szervezeti és mûködési szabályzatát, minõségirányítási programját, valamint a nevelési oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programját, házirendjét, az általános mûvelõdési központ pedagógiai mûvelõdési programját. A 103. § (2) bekezdése alapján a fenntartó a nevelési, illetve pedagógiai program jóváhagyását akkor tagadhatja meg, ha az nem felel meg az e törvényben elõírt követelményeknek, vagy olyan többletfeladatokat tartalmaz, amelyekhez a feltételek nem biztosítottak és annak megteremtését nem vállalja, illetve nem tartalmazza azokat a feladatokat, amelyeket - a szükséges feltételek
biztosítása mellett - meghatározott. A megyei bíróság megítélése szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás anyagából az állapítható meg, hogy az alperes a jogszabályban meghatározott kötelezettségeinek e körben eleget tett, az egyes iskolák pedagógiai programjának jóváhagyását nem tagadhatta meg. A pedagógiai programok megfelelõsége körében a felperes által hivatkozott dr. Szõke Judit által készített szakértõi véleményben foglaltak nem alkalmasak arra, hogy azt igazolják, hogy a programok nem felelnek meg a jogszabályban meghatározott követelményeknek. Helytállóan hivatkozik alperes arra, hogy a pedagógiai programokat elemezve a szakértõi az egyik iskolánál az összevont pedagógiai programot sérelmezi, míg a másikban annak hiányát rója fel. A megyei bíróság megítélése szerint a pedagógiai programokból kiragadott mondatok nem alkalmasak a jogellenes különbségtételre a gyermekek között. Éppen felperes hivatkozott a Derdák Tibor és a Városkutatás Kft. által készített szociológiai szakvéleményekre, melyekben a perbeli iskolák roma származású tanulóinak életkörülményei kerültek feltárásra. Amennyiben a körülmények feltárása helytálló volt-s felperes ezt állította - a programokban meghatározott célkitûzések nem a roma származású gyermekek elkülönítését, hanem a körülmények pontos ismeretében a késõbbi beilleszkedés elõmozdítását szolgálják. Téves a szakértõi véleménynek azon hivatkozása, hogy a beiskolázási körzetek változatlanok maradtak Az alperes bizonyította, hogy olyan közgyûlési határozat született, mely a beiskolázási körzetet a székhelyi és tagiskolák között nem különíti el. Ezzel összefüggésben rámutat a megyei bíróság arra, hogy a korábbi állapot sem ütközött jogszabályba, hiszen a fenntartó alperes az iskolákban befogadóképességéhez képest a beiskolázási körzeteket meghatározhatta. A Deák Éva szakértõ által készített szakértõi vélemény sem alkalmas arra, hogy az abban foglaltakból az alperesi hátrányokozás megállapítható legyen. Ebbõl ugyanis a bíróság megítélése szerint az állapítható meg, hogy az oktatási intézményekben olyan munka folyik, amely az integráció megvalósítását elõmozdítja. Ugyanakkor a szakvélemény olyan elvárásokat fogalmaz meg, melyek nem jogszabályi kötelezettségei alperesnek. A felperes hivatkozott még Nyíri András által készített szakértõi véleményre is. Ezzel összefüggésben mindenekelõtt arra mutat rá a megyei bíróság, hogy a szakértõi vélemény maga is azt rögzíti, hogy a megállapítások a felperes által rendelkezésre bocsátott adatokon alapulnak. Arra viszont nem tér ki, hogy mik voltak ezek az adatok, így azt ellenõrizni nem lehet, hogy a szakértõ milyen bizonyítékokra alapozta szakértõi véleményét. Ettõl függetlenül azonban a lefolytatott bizonyítási anyagából nem vonhatók le a szakvélemény következtetései. Az oktatásba bekapcsolódás feltételei, a bekerülés problémái címszó alatt szereplõ megállapításokat a bizonyítás anyaga cáfolja. A beiskolázási körzetek tekintetében a bíróság korábban utalt azok megváltozására. Semmivel alá nem támasztott megállapítás az, hogy a Selyemréti Iskola nem vesz fel gyermekeket a József Attila iskola körzetébõl. Az ennek igazolására hivatott „szülõk elmondása” a megyei bíróság megítélése szerint bizonyító erõvel nem bír. Nem vitásan szociológiai felmérések készültek a perbeli iskolák roma származású tanulói életkörülményeinek feltárása tekintetében. Ezen vizsgálatok során a kérdezõ biztosok felé a szülõk tehettek olyan közlést, hogy a gyermekeket származásuk miatt nem vették fel egyes
iskolákba. Ezen nyilatkozatok alapján azonban ezt tényként megállapítani ne lehet. Egyrészt a vizsgálati szituáció (felelõsség nélküli nyilatkozat tétel) miatt, másrészt azért sem, hiszen ez a szülõ szubjektív érzése, anélkül, hogy ennek alátámasztására bizonyítékok megjelölésre kerültek volna. Úgyszintén semmivel alátámasztásra nem került azon megállapítás, hogy a gyermekek a szakkörökre ne járhatnának át a másik iskolába. Az oktatásra vonatkozó követelmények megállapítása tekintetében a megyei bíróság visszautal azon okfejtésre, mely a pedagógiai programok vizsgálata során az eltérõ környezethez alkalmazkodó oktatással kapcsolatos. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a pedagógiai programok megvalósításához szükségesen kerülnek meghatározásra a szükséges tantárgyak. A Bulgárföldi Iskola kiragadása a képességvizsgálat körében nyilvánvalóan torz összehasonlítást eredményez, hiszen részben mûvészeti iskoláról lévén szó a gyerekek képességvizsgálata indokolt, ez hátrányos megkülönböztetést nem eredményez. Annál is inkább így van ez, hiszen a felperes indítványának megfelelõen az alperes csatolta ezen képességvizsgálat anyagát, a abban a felperes sem talált etnikai származáshoz kapcsolódó elemeket. Az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele vonatkozásában az egyes iskolák között valóban vannak különbségek. Az azonban nem állapítható meg, hogy ezen különbségeknek etnikai színezetük lenne. Az iskolák kialakítása több évtizede történt. Az iskolák elszlumosodása nyilvánvalóan az iskola tanulói összetételére is kihatással van. Ez a hatás azonban az alperesi tevékenységtõl független. Nem várható el az alperestõl, hogy ezen környezeti változásokat az egyes iskolák bezárásával, újak nyitásával kövesse. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a mai gazdasági helyzetben az oktatás tárgyi feltételeinek biztosítására álló pénz nem fedezi teljes körûen azokat a kiadásokat, amelyek optimálisak lennének. Ezért az egyes iskolák alapítványok, adományok, személyi jövedelemadó felajánlások révén próbálják kiegészíteni a szûkös forrásokat. Ezzel összefüggésben a jómódú szülõk gyermekeit oktató intézmények elõnyben vannak, de ez szintén független az alperesi tevékenységtõl. Az oktatással összefüggõ juttatásokhoz való hozzáférés jelen per eldõlése szempontjából irreleváns. A Városkutatás Kft., és Derdák Tibor által készített szakvélemények elsõsorban a többi szakvélemény szociológiai megalapozására szolgáknak, s a megállapítások beépítésre kerültek a többi szakértõi véleménybe. Erre tekintettel a megyei bíróság a korábban kifejtetteket megismételni nem kívánja, azonban a Derdák Tibor szakvéleményben szereplõ elkülönítéssel a megyei bíróság a következõkre utal. A mai modern kor kihívásainak meg kell feleljen az oktatási rendszer. Ezt a célt szolgálhatja a folyamatosan változó – s egyre növekvõ- követelményekhez való igazodás keretében a két tannyelvû osztályok létrehozása. Ezért megyei bíróság megítélése szerint önmagában a két tannyelvû osztályok indítása diszkriminációt nem valósít meg. A hátrány csak abban az esetben valósul meg, ha ezen osztályok létrehozása azt a célt szolgálja, hogy bizonyos társadalmi csoportokat az oktatásból kizárjanak. A lefolytatott bizonyítási eljárás azonban ez utóbbi körülményt nem támasztja alá, s a szakvélemény sem jelül ezzel kapcsolatosan bizonyítékokat az általános tapasztalaton túlmenõen.
A felperes által hozott eseti döntésekkel kapcsolatosan a megyei bíróság megítélése szerint az állapítható meg, hogy azok tényállása a jelen perétõl különbözõ, így a jelen per eldöntése kapcsán azok nem alkalmazhatóak. Az egyesült államokbeli jogesetben kifejtettekkel a megyei bíróság mindenben egyetért. A jelen pernek azonban nem a hátrány fogalmának meghatározása a tárgya, hanem annak megállapítása, hogy az alperes követett-e el olyan cselekményt, mellyel a felperes által képviselt társadalmi csoportnak hátrányt okozott. Erre tekintettel a per elbírálása kapcsán ezen jogesetnek sincs jelentõsége. Összefoglalóan: a megyei bíróság megítélése szerint az alperes azzal, hogy gazdaságilag és igazgatásilag integrálta a perbeli iskolákat jogsértést ne követett el. A szakmai integráció megvalósítása az egyes oktatási intézmények feladata. Az iskolák pedagógiai programjai ezzel összefüggésben a feladatokat meghatározzák. Az alperes, mint fenntartó a pedagógiai programok jóváhagyását nem tagadhatta meg, mert azok a jogszabályoknak megfelelnek. Az alperes bizonyította azt, hogy a perbeli jogvitával kapcsolatosan a jogszabályok által elõírt kötelezettségeinek eleget tett, ezzel szemben a felperes általános megállapításokon túlmenõen semmilyen konkrét bizonyítékkal alperes olyan tevõleges magatartását bizonyítani nem tudta, melybõl a jogsértés megállapítható lenne. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság felperes keresetét elutasította. Felperes pervesztes lett, az alperest azonban alkalmazottai képviselték, így ezzel összefüggésben költsége nem merült fel, ezért a megyei bíróság e vonatkozásban a határozat hozatalt, mint szükségtelent mellõzte. Peres felek személyes illetékmentesek az Illetéktörvény 5.§ (1) bekezdés b. és f. pontja alapján, így a le nem rótt illetéket a 4.§ (1) bekezdése alapján az állam viseli. Miskolc, 2005. november 2. napján. Dr. Pecsenye Csaba sk. mb. bíró A kiadmány hiteléül: Mikesné Gombos Ildikó mb. írnok
