NÉGYESI LAJOS
MOHÁ MOHÁ ÁCSI EMLÉKHELY Ki most itt belépsz, szent helyre érkezel. Az emlékezés birodalmának szentélyébe, mely több ezer magyar katonának lett végső nyughelye. A reménytelen küzdelem hősei ők, kik életüket adták a hazáért, a magyar állam szabadságáért. 1526. augusztus 29-én tizennyolcezer katonánk esett el Mo hács nál Szu lej mán ret te gett se re ge ál tal. A középkori Magyarország alig másfél óra alatt szenvedett végzetes vereséget, veszítette el királyát, és hullott részeire. 54
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
1526. 1526
augusztus 29-én a Mohácstól délre elterülő síkon II. Lajos király serege súlyos vereséget szenvedett Szulejmán szultán hadaitól. A Szultáni napló tanúsága szerint négy nappal a csata után a ruméliai defterdár vezetésével 20 000 gyalo gos és 4000 páncélos ma gyart temettek el. Ezután a szultán serege elhagyta a mohácsi síkot, de még számos temetetlen holttest maradt vissza, nekik Kanizsai
voltak a gödrök, ahol az ágyúk álltak és később a halottakat eltemették. 1587 márciusában Reinhold Lubenau gyógyszerész a mohácsi síkon egy kiaszott öreg töl gyet látott, amely köré sok ezer keresztény csontja és koponyája volt felhalmozva örök emlékezetül, szinte befedték a fát. A török utazók leírtak egy magas dombot is, amely alá az elesett mohamedán katonákat temették. Később egy deszkapavilont építettek a tetejére, a halmot körülárkolták, és a közelébe kutat ástak. Evlia Cselebi arról is ír, hogy amikor 1663-ban itt táborozott a sereg, a földmunkák során több emberi maradványt találtak. Valószínűleg ez ihlette a Gárdonyi Géza regényében szereplő jelenetet, amikor az álruhás Bornemissza Gergely és társai a mohácsi török táborban a földből előkerülő koponyát tisztelettel eltemetik, mondván: „Bi-
Dorottya adta meg a végtisztességet, aki négyszáz jobbágyát vezényelte ki temetni. A későbbiek során az erre járó utazók közül többen megemlékeztek a csatában elesettek sírjairól. Stefán Gerlach prédikátor 1573-ban Ungnád Dávid császári követ táraságában kocsival járta be a csatateret a mohácsi csata egyik veteránjának kalauzolásával. A terület részben parlag volt, részben művelés alatt állt, de még felismerhetők
zonyosan magyar volt ez, mert a török eltemette a maga halottait.”
KUTATÁSOK A CSATATÉREN A török kiűzése után a környék lakosságának jelentős része kicserélődött, és egyre kevesebben emlékeztek az összecsapás helyére. A csata 400. évfordulójának közeledtével kezdődtek tudományos igényű kutatások a területen. Gergely Endre, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa folytatott terep-
4∞&£∞ §£™ MiellŒtt ŒŒtt tt belépnénk e szentélybe, Hádész kapuja (Pölöskei József ötvösmıvész munkája) állít meg bennünket. A gótikus ívı, majd az ív közepén megtörŒ kapu szimbolizálja számunkra a törést, mely az ország fejlŒdésében a csatavesztés eredményeként bekövetkezett. A huszonnyolcezer, apró csonthoz hasonló fémtagból összeszegelt idom a Mohács térségében elesettek számát jelképezi.
4∞&£∞ §£™
4∞&£∞ §£™ Utunk egy földbe süllyesztett, átriumos épület udvarán vezet keresztül, melynek hangulata a török idŒkben elpusztult kolostorok emlékét idézi (Vadász György Ybl-díjas építész munkája). Közepén áll a szökŒkút, a fehér kŒrózsa, mely mint meghasadt virág az ország három részre szakadását szimbolizálja, s hazánkért hullatja könnyeit (Illés Gyula tervezése).
4∞&£∞ §£™
szeptemberben került sor. Az egykori lövészárkokat a politikai feszültség elmúlása után visszatemették, így a régészek egy „egerektől pusztított lucernásban” láttak munkához, de a keresett hely jól azonosítható volt a szétszóródott csonttörmelék alapján. Mivel feltételezhető volt, hogy a lövészárkot tömegsírba ásták bele, először ezt tárták fel, és az oldalában valóban megtalálták a keresett csontokat. Az árok kitisztítása közben Kovács István ásatási munkás nyolc ezüstérmet is talált. Az 1960-ban feltárt két tömegsír nem pusztán régészeti szenzáció volt, hanem kézzelfogható bizonyítéka az ott lezajlott csatának. Miközben a történettudományban és a közéletben heves vita bontakozott ki a mohácsi csata jelentőségéről, a maradványok további sorsa is kérdéseket vetett fel.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
Az emlékhely területén elhelyezett kopjafák mint sírjelek Œrzik az odaveszett katonák emlékét. Azonban ezeket a kopjafákat nem meghatározott sírokra, egy vagy több személy emlékére állították, hanem szétszórtan, egy nagyobb területen annak érzékeltetésére, hogy itt és távolabb is a földben sok ezer azonosítatlan holttest pihen. Összesen százhúsz sírjel, négy különbözŒ mıvész alkotása eleveníti meg hı szoborként a mohácsi csata egyes szereplŒit, a fegyvereket, páncélokat, a csatamezŒŒn n elhullott lovakat. zŒn
4∞&£∞ §£™
56
tették, Sátorhely szélén lövészárokásás során egy helyen sok emberi csont került elő. Rögtön a megjelölt helyre mentek, és a további kutatások egyik kiemelt feladata lett a feltételezett sír feltárása, de erre csak
4∞&£∞ §£™
bejárásokat és ásatásokat, de fáradozása nem hozott eredményt. 1925-ben már a Majstól délre húzódó földeket kutatta, s a munkálatok eredményeként megfogalmazta, hogy a csata az addig általánosan elfo gadott Sátor hely–Törökdomb vonaltól lényegesen délebbre zajlott le, valamint azt, hogy Földvár falu és ezzel együtt a dönttő ő összecsapás helyszíne Majstól délkeletre helyezkedik el. A megkezdett munkát több évtizedes szünet után, 1959-ben folytatta Papp László, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze. 1960. április 6-án segítőivel – Dombai Jánossal, Ete Jánossal és Szücs Józseffel – terepbejárásra indult a csatatéren. Az állami gazdaságtól egy lovas kocsit kaptak, hogy ne kelljen gyalogolniuk. Útközben a beszélgetésbe bekapcsolódott a bakon ülő Koller Márton, aki elmondta, hogy az 1950-es években, amikor a déli erőd dvonalat épí-
Egyik oldalon megfogalmazódott a tudományos kutatás tovább folytatásának igénye, a csatatér régészeti feltárása. Papp László 1971-ig hagyományos régészeti módszerekkel – kutatóárkok, szondázások –, több helyen honvédségi segéderővel, Sátorhelytől délre pedig a Mafilm (Magyar Filmvállalat) talajgyalujának igénybevételével vizsgáltatott át több tízezer négyzetmétert. 1973-ban bekövetkezett halálával azonban ismét megszakadt a csatatéren folytatott régészeti kutatás.
AZ EMLÉKHELY LÉTREJÖTTE Ezzel párhuzamosan Mohácsról kezdeményezés indult emlékhely kialakítására a csatatéren. Magától értetődően erre a legalkalmasabb helynek a tömegsírok környékét tekintették, hi szen a történeti munkákban számos különböző elképzelés látott napvilágot a csata helyét illetően, de ez a hely bizonyíthatóan az 1526-os összecsapáshoz kapcsolódik. Az állami vezetésből Rakonczay Zoltán, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke lett az elgondolás legfőbb támogatója, aki nemzetközi tapasztalatokat fi gyelembe véve természetvédelmi területté nyil váníttatta a tömegsírok környékét, kö-
vetve ezzel azt a gyakorlatot, mely az Egyesült Államokban már az 1890-es években a nemzeti parkok sorába emelte a polgárháború jelentős csatatereit. A hivatal részéről a továbbiakban Kovács Gergelyné lett felelős az emlékhely megvalósításáért, melynek tervét Vadász György Ybl-díjas építész készítette el. A sírjelek és az arculati elemek létrehozására neves művészek és szakemberek kaptak megbízást. Az 1976-ban felavatott emlékhely összetett jelképrendszert hordoz. A Sátorhely felé vezető műút mellett gótikus kapu magasodik, melynek ívei a
csúcsnál nem találkoznak. A boltívből hiányzik a zárókő, és a remek építmény befejezetlen maradt, miként a Magyar Királyság, mely nem juthatott el fejlődésének csúcsára. A kaput a Pölöskei József ötvösművész által készített rácsozat zárja, mely 28 000 csonthoz hasonló fémtagból áll, így utalva a csatában elesett katonákra. Az emlékhely területére lépve Bencsik István térképköve a két sereg hadrendjét mutatja be, majd egy lépcsőn leereszkedve a földbe süllyesztett átriumba jutunk, melynek közepén Illés Gyula megosztott rózsabimbót formázó szökőkútja az ország három részre szakadását idézi fel. A falakon táblák mutatják be a csata és az emlékhely történetét, mellettük Rétfalvi Sándor szobrász feliratos bronz emléktáblája kapott helyt. Lépcsőkön jutunk fel ismét a felszínre, és kitárul előttünk a sírokat befogadó, kör alakú, lépcsős amfiteátrum, melyben fehér murvával felszórt, koncentrikus körökben futó utakon járhatjuk körbe a középen ma gaso dó sírdombot. Ennek magassága megőrizte az eredeti talajszintet, így adva meg a mélyedés célját, hiszen a jeltelen tömegsírok fölé úgy alakítottak ki sírdombot, hogy a körötte fekvő földet elhordták. A domb alatt az elsőként feltárt tömegsírok vannak. A területet tiszafa- és törökmogyoró-sövény veszi körül, melyet csak a délnyugati oldalon szakít meg az oszmán támadás irányát jelző feketefenyők ék alakú csoportja. Az emlékhely parkját Zalay Buda kertészmérnök tervezte. Az elesett katonák sírjeleit 120 kopjafa szabálytalanul elszórt sávja jelképezi, amely a bejárattól a fenyők irányába húzódik. Kő Pál és Samu Géza fatörzs szobrai a mohácsi csata egyes szereplőit jelenítik meg, fegyvereket, RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
57
4∞&£∞ §£™ Az elssŒŒ sírjelek között fedezhetjük fel a még szinte gyermek II. Lajos uralkodó szobrát, aki a belsŒ viszályok miatt arra kényszerült, hogy Œ maga is az elkerülhetetlen halálba rohanjon: „Hogy tehát senki se találhasson az én személyemben mentséget a saját gyávaságára, s hogy engem semmivel se okozhassanak, a mindenható Isten segítségével holnap én magam személyesen fogok elmenni veletek oda, ahová mások nélkülem menni nem akarnak.”
4∞&£∞ §£™
zott a koponya, máshol pedig váz nélküli koponyák kerültek elő. Az első két sírban fellelt maradványok embertani vizsgálatát Bartucz Lajos professzor, a későbbiekét pedig K. Zoffmann Zsuzsanna végezte. A nagyszámú lefejezett holttestből arra következtethetünk, hogy a törökök által kivégzett magyarok nyugszanak itt. A Szultáni napló szerint augusztus 31-én 2000 fogságba esett magyart fejeztek le Szulejmán parancsára, és a csatatérről számos elesett főúr fejét is a táborba hozták. Ez alapján joggal feltételezhetjük, hogy az emlékhely környékén további 10-15 sír rejtőzhet. Az emlékhely avatásán, 1976. augusztus 29-én 17 000 ember előtt mondta el ünnepi beszédét Ortutay Gyula akadémikus, majd katonai tiszteletadással adóztak a hősök emlékének. Az ezt követő években százezrek keresték fel „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét”. Kedvelt célpontja lett az iskolai és vállalati kirándulásoknak, erősítve az emberek nemzettudatát.
A MEGÚJULÁS
páncélokat ábrázolnak, oldalukba verssorok vannak bevésve. Király József stilizált kopjafái az „ősi” hagyományokat igyekeznek megeleveníteni. Szabó István megmaradt a népi fafaragás formanyelvének keretei közt, de Kő Pálhoz hasonlóan történelmi figurák, lovak, fegyverek ábrázolására törekedett. Kiss Sándor sírjelei nagyobbak, magasabbak a többinél, és nincsenek megdöntve, hanem egyenesen állnak, körülvéve az apró haranglábat. Bálványok, totemek falusi temetők megfeketedett sírjeleit idézve a gyász egyetemes érzését keltik a látogatóban. A déli oldalt egy tíz méter magas latin kereszt uralja.
58
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
Az eredeti tervek szerint a sírkert az 1960-ban feltárt két tömegsír köré épült, azonban a földmunkák során további három tömegsír került elő. Szakszerű feltárásukat Maráz Borbála, a Janus Pannonius Múzeum régésze végezte el. Ezek szigetszerűen emelkednek ki a sírkert talajából. Mivel a tömegsírokból a feltárás során a csontokat nem emelték ki, hanem – felülről és oldalról eltávolítva a földet – a maradványok tömbjét bontották ki, csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani az eltemetettek számát. Az öt sírba összesen mintegy 600-700 főt temettek, több csontvázról hiány-
A rendszerváltás időszakában az érdeklődés némileg alábbha gyott, amihez nagyban hozzájárult az emlékpark átmeneti elhanyagoltsága. Végül az 1996ban megszervezett Duna–Dráva Nemzeti Park lett a terület gazdája, és a 2010 nyarán megkezdett Siklós–Mohács turisztikai tengely című program lehetőséget adott a 21. század színvonalának megfelelő korszerűsítésre. Mivel az emlékhely építészeti kialakítása Vadász György szellemi alkotásaként jött létre, így magától értetődően ő készítette el az új terveket is. A korszellem változását jelzi, hogy a sírkerttel szemben alárendelt szerepet játszó, föld alá rejtett épített terek korábbi koncepciójával szakítva magasba törő, acél-üveg kilátókupolát tervezett
4∞&£∞ §£™
Az emlékpark területén több tömegsírt tártak fel. Az V. számú tömegsírban a maradványok négy rétegben feküdtek. Az egyik sarkában 44 koponya volt olyan helyzetben, amely arra utal, hogy a temetés végén a levágott fejeket a sírba gurították.
4∞&£∞ §£™ a bejárathoz. A húsz méter átmérrő jű őjű épület földszintjének csak egyharmada került beépítésre, így a látogató a kapun belépve továbbra is ráláthat a sírkertre. A felső szint üvegharangja szinte lebeg a táj felett, az építész szándéka szerint egy hatalmas, ezüstszínű Szent Koronát formázva. A gótikus kapu fölé ma gaso dó kupola uralja az egész emlékparkot, hiszen fehéres csillogása a sírkertben járók tekintetét is magára vonzza. A föld alatti szinten a csata és az emlékhely történetét bemutató kiállítás kapott helyet. 2011-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslatát elfogadva az Országgyűlés a mohácsi emlékhelyet is felvette a nemzeti emlékhelyek közé. Erre a fo gadóépület előtt felállított, Zsigmond Attila képzőművész által készített emlékoszlop hívja fel a figyelmet.
A TÖMEGSÍROK 2009-ben ismét megindultak a régészeti kutatások a Majstól északkeletre fekvő szántóföldeken, ahol egy jelentős kiterjedésű középkori település nyomai láthatók. Szücs József már az 1960-as évek végén felhívta rá a régészek figyelmét, mivel a szántások után fegyvermaradványokat talált ezen a területen. Véleménye szerint ez lehetett Földvár, amit a korabeli források is megerősítenek. A lelőhely vizsgálata nem romboló módszerek alkalmazásával történik. A mágneses mérések kirajzolták a falu elpusztult épületeit, a műszeres leletgyűjtés pedig több, a csatához köthető tárgyat hozott felszínre. Ez megerősíti a feltételezést, hogy itt állt a Brodarics István kancellár által említett Földvár falu, ahol a törökök az ágyúkat elhelyezték, és ahol a magyar jobbszárny támadása, majd a gyalogság összecsapása zajlott. Az előkerült leletek azt jelzik, hogy a török korban nemcsak egy csata volt itt, hanem a 16. század végén egy másik jelentős összecsapásnak is ez volt a helyszíne. Itt is számíthatunk tömegsírokra, mivel a csatában elesettek temetése
két he lyen, el té rő idő ben tör tént. A csata első jelentős összecsapása a magyar jobbszárnnyal szemben fekvő Földvár falunál zajlott, ahol a ruméliai hadtest éppen táborozáshoz készülődött. A török főerők beérkezése után a keresztény lovasság visszavonult a Sátorhelytől keletre álló balszárnyhoz, ahol a csata befejeződött. Itt táborozott le a török sereg, és a környékről összehordott elesetteket, majd a kivégzetteket ide temették. Valószínűleg ekkor jöttek létre az emlékhely tömeg sírjai. Az innen négy kilométerre fekvő Földvárnál azonban temetetlenül maradtak az áldozatok. Kanizsai Dorottya két nevelt fia is a csatában harcolt. Perényi Péter, aki a balszárnyat ve-
zette, életben maradt, ellenben Perényi Ferenc váradi püspök, aki a király mellett volt, életét vesztette a csatában. Az ő holttestét keresve jutott el Kanizsai Dorottya az első összecsapás helyszínére, és szembesülve a Földvár falunál temetetlenül heverő holttestek sokaságával, megszervezte az összegyűjtésüket és eltemetésüket.
u Reményeink szerint a közeljövő ben újabb tömegsírok kerülhetnek elő a mohácsi sík más pontjain is. Ez azonban nem csökkenti az emlékhely jelentőségét, inkább lehetőséget ad annak bővítésére és a csatatér jobb megismerésére. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
59
