EZ VAN A Széchenyivárosi Kollégium diákújságja 2014/15. tanév, 2. lapszám
Beköszöntő Ha arról kérdeznek bennünket, milyen volt a tél, mindig arra panaszkodunk, hogy hosszú. Ilyenkor, februárban már alig várjuk a napsütésest és a madárfüttyöt. A téli lapszám összeállításnál mégis jó volt látni, hogy ezekre a hosszú, borongós, hideg téli napokra visszagondolva is mennyi érdekes és izgalmas eseményről tudunk beszámolni. Újságunkban kollégiumunk egyik új nevelőtanárát is bemutatjuk, a Szubjektív rovatban pedig a Valentinnap kapcsán felszínre kerülő érzéseink egy szeletét tesszük közszemlére. Jó olvasgatást….
Itt járt a Koli-Mikulás Nemcsak jó gyerek a kollégista, de igen csavaros eszű is. Hogy erről a nagyszakállút is meggyőzzék, a kollégium dökösei vicces versenyt szerveztek. Már a kvízjáték kérdéseinek megválaszolása sem volt egyszerű, de az Activity-feladványok némelyike szörnyű próbára tette az egymással küzdő csapatokat. Persze a résztvevők és a közönség tagjai számára ez nagyon szórakoztató volt. Bár a cukorkereső verseny eldugott darabjai hamar eltűntek az éterben, a Mikulás-dalok előadása feledhetetlen élmény maradt. A vetélkedő végére megérkezett a fáradt Mikulás is, aki elégedetten nyugtázta, hogy a kollégista fiúk és lányok mind jók és okosak. Nem csoda, hogy minden kolis gyerek cipőjébe csoki került ezen az estén.
Sakkban elsők vagyunk! Egyhetes rendezvénysorozat – a Kocsis Napok – keretében került sor arra sakk-versenyre, amelyre a Humán Szakképző Iskola diákjai és tanárai kaptak invitálást. Büszkén mondhatjuk, hogy a megmérettetés abszolút győztesei lettünk, mert a diákok és a tanárok versenyében is az első helyezést értünk el. Kollégista társunk, a sakk-bajnok Papp Dávid „civilben” a Szent-Györgyi 14. évfolyamos diákja. – Már kicsi gyermekkorom óta sakkozom. – meséli. – Hol rendszeresen, hol rendszertelenül, de mindig találtam rá időt. Aztán egy egyesületbe kerülve már alkalmam volt komolyan is foglalkozni ezzel a nagyszerű szellemi sporttal. Versenyekre is jártam, egyszer városi szintű megmérettetésen negyedik lettem. De most ennek az első helynek nagyon örülök. A tanárok mérkőzésének győztese nevelőtanárunk, Tusa Attila tanár úr lett. – Jómagam körülbelül 15 éve sakkozom. – nyilatkozza kérésünkre. – Nem túl gyakran jut rá időm, de havonta legalább egyszer alkalmat kerítek egy jó sakkozásra. Három fiam van, mindőjüket megtanítottam erre a remek sportra. Úgy gondolom, hogy a sakk nemcsak kikapcsolódás és szórakozás, de fejleszti a logikai gondolkodást, türelemre tanít. Segít, hogy gyakoroljuk a megosztott figyelmet. Azt az egyet sajnálom, hogy ma ilyen kevés diák ismeri a sakkot. Szomorú volt látni, hogy egy nagy intézményegységből ennyi gyerek jelentkezett a versenyre. De nagyon büszke vagyok arra, hogy Dávid ilyen dicsőséget szerzett a kollégiumnak.
Koli-Karácsony „ Van egy napja az évnek, melyre minden esztendőben 364 napot várunk. Ilyenkor a városok, a házak fénybe öltöznek, és csillogó villanyfüzérek kúsznak a fák törzseire. Minden szebbé válik. S a díszbe öltözött kirakatok között izgalommal vagy fáradtan futkosva, az ezerszer hallott dallamok zajában is valami különleges érzés tölt el bennünket. Régi emlékek, hangulatok, jönnek elénk, dalok, illatok. Életre kelnek bennünk a régi fotók, ahol a gyertyák, a csillagszóró és a csillogó szemek fényében ott állunk középen, mi, a csodálkozó, megilletődött és boldog kisgyerekek. Ez a kisgyerek örökre ott él bennünk, és minden december végén várja a csodát…” Ezzel a rövid bevezetővel indult az idei kollégiumi karácsonyi műsor, melyet – mint mindig - most is az elsősök készítettek és adtak elő. Az est folyamán ezt a kisgyereket hívtuk elő emlékeinkből, és együtt gondoltuk végig, mi is a Karácsony lényege. Mivel a kollégium is egy család, egymásnak is kedveskedtünk egy pici ajándékkal. A vacsora előtt mindenki átvehette a személyre szóló borítékját, amiben a hozzá írott titkos jókívánságokat és üzeneteket kapta meg. A karácsonyozást idén is közös vacsorával zártuk.
Kollégiumi Napok
Az idei Kollégiumi Napok sem múlt el érdekességek, meglepetések, csaták és hatalmas nevetések nélkül. Az esemény rendezvényeit mindkét telephelyen az egészségvédelem és a természetes egészség- és szépségápolás célját szolgáló programok szolgáltatták. A programsorozatot a lányok a természetes szépségápolás jegyében megtartott plakátkészítése és teadélutánja nyitotta. Ez az esemény nemcsak azért sikerült emlékezetesre, mert a plakátokon olvasott és az csapatok különböző témájú előadásain elhangzott információk segítségével rengeteg fontos és egyszerű segítséget kaptunk ahhoz, hogy bőrünket, hajunkat és egész külsőnket-belsőnket házi készítésű, mérgezőanyagoktól mentes készítményekkel ápolhassuk. A bemutatók végén magunk-készítette finom méregtelenítő italt és vitaminbombának is beillő joghurtos, gyümölcsös, műzlis finomságot is kóstolhattunk.
A Kollégiumi Napok szerdai eseményét – a szellemi tréningezés jegyében - a Nyíri út 32. számú telephelyen a játékok szolgáltatták. Az itteni férfinevelők közül Soós Zoltán kártyapartira, Bodor Zoltán társasjátékra, Tusa Attila tanár úr pedig sakkozásra invitálta a kollégista fiúkat és lányokat. A játék hevében gyorsan elfogytak a frissiben sütött farsangi fánkok is – így nemcsak a kiváló játékosok, de a fánksütő kollégisták is sok dicséretet zsebelhettek be ezen az estén.
Farsang Nagyon emlékezetesre sikeredett az idei Kollégiumi Farsang is. Talán ezt az eseményt előzte meg a legnagyobb és a legtitokzatosabb készülődés. A dökösök által kitalált feladatok egyike szerint az elsősöknek egymással versengve négy csapatban, négy különböző táncban, különböző stílusú zenére kellett élő videoklipet készíteni. Mondanunk sem kell, fergeteges produkciók születtek, melyeket a közönség vastapssal jutalmazott. Ezután keringőre táncolva versenyeztek egymással a különböző csapatok párocskái, majd időre kellett egy csomó lufit szétpukkasztani. Amíg a zsűri az eredmény és a helyezettek sorrendjén vitatkozott, nevelőtanáraink, Ági néni és Attila bácsi egy lendületes rockit adtak elő – természetesen hirtelen ötlettől és a jó hangulattól vezérelve. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a legnagyobb taps ezen az estén nekik jár.
ARCOK A nagy játékos – Bodor Zoltán tanár úr
Kollégiumunk szerdai és csütörtöki estéinek meghatározó és vidám színhelye egy játékokkal, kártyával terített asztal, ahol az egymás kezét figyelő játékosok között ül Bodor Zoltán, a mi „másik” Zoli bácsink. Rokonszenves, közvetlen, segítőkész, mindig vidám természete és kitűnő humora miatt gyorsan népszerű lett a kollégiumban. De vajon ki rejtőzik a kártyalapok mögött? Honnan érkezett, mivel foglalkozott, hogyan él, mivel tölti üres idejét? Már ha van neki. És miért csak a hét második felében találkozunk vele? Ezzel a sok kérdéssel a zsebünkben kerestük fel új nevelőtanárunkat, Bodor Zoltánt. Kértük, hogy meséljen magáról.
-
Természetesen nem csak itt dolgozom. Sokan tudják, hogy a „játékszenvedélyem” mellett a hivatásom az informatika, az informatika-tanítás. Jelenleg a Kecskeméti Református Iskolában tanítok középiskolásokat, és osztályfőnöke is vagyok egy tizedikes osztálynak. Előtte az ÁFEOSZ iskolában tanítottam hét évig, ezen kívül rendszergazda voltam, és felnőttek számítástechnikaoktatásával foglalkoztam. Ez itt egy picit másfajta munka, kezdetben szokatlan is volt, de már itt is nagyon jól érzem magam. Sok kollégistát megismertem, sokukkal játszottam, őszintén jó közöttük lenni.
-
Miért szereti ennyire a társasjátékokat?
-
A társasjátékok nagyszerű közösségteremtő, közösségépítő szerepet töltenek be. Ezek rendkívüli módon fejlesztik a kreativitást, a gondolkodást, a koncentrációt, a stratégiák kiagyalása, az előrelátó szemlélet kifejlesztése pedig – nagy szavakkal szólva – az életre nevelésben is jó szolgálatot tehet. Persze a társasozás” kitűnő kikapcsolódási lehetőség is egyben. Otthon, családi körben rengeteget játszunk a fiaimmal. A közös társasozás a napjaink
fontos részét képezi. Ennek köszönhetően egészen komoly társasjáték-gyűjteménnyel rendelkezünk. -
Mesélne a családjáról?
-
Négy fiam van. Bálint nyolcadikos a „Refiben”, Dani harmadikos, Boldizsár másodikos a Zrínyi iskolában. A kis Benedek még óvodás, de ő is a Zrínyibe készül. Feleségem angolt tanít a Kecskeméti Főiskolán.
-
Van-e még hobbija a „társason” kívül?
-
Természetesen nagyon sok minden érdekel még. Például feleségemmel évek óta rendszeresen járunk néptáncra, korábban társas táncot tanultunk együtt. De nagyon szeretek olvasni is, leginkább a kalandregények vonzanak. Kedvenc könyvem a Monte Cristo grófja, ezt már sokszor olvastam…
Szubjektív (Valentinnak szeretettel)
Én már nem értem a fiúkat…. Itt vagyok 16 évesen. Egy kamasz lány, aki szeretné, hogy ha találna magának egy olyan barátot, akiben 100%-ig megbízhat. Sok kamasz gondolja úgy, hogy ha nincs pasija, akkor nincs élete, vagy, ha nem hülyíthet egyszerre 5 csajt, akkor nem menő és nem kapja meg azt a tiszteletet a kortársaitól, amire az egójának szüksége lenne… De ezekre nincs szükség. Egy barátom, akivel nagyon jóban voltam, fűzögetett, hogy adjak neki egy esélyt, próbáljam meg vele. Én nemet mondtam, ő viszont nem adta fel. Végül elérte a célját. Később megtudtam egy elég fájdalmas dolgot: fogadás volt! Ez annyira szíven ütött, hogy összetörtem. Azt mondta „Ő ilyet velem soha nem tenne!”. Ezzel az egész mondattal egyetlen egy baj volt, méghozzá az a tény, miszerint már 2 éve ismerem és tudom, hogyan hülyíti a lányokat. De már késő volt, az érzelmeimnek nem tudtam már határt szabni… Beleszerettem! Nagy hiba volt, hiba volt az, amikor azt hittem, egy próbát megér! Mit veszíthetek vele?!” Rájöttem, hogy mit: a legjobb barátomat. Képes voltam feladni egy kétéves barátságot, csak azért, mert azt hittem, igazat mondd, mert bíztam abban, hogy szeretni.
A testvéremet
veszítettem el. A bátyámat. Úgy gondoltam, hogy mennyire jó lesz, ha van végre valakim,
akit tényleg ismerek, tudom milyen. Nagyon nagyot csalódtam benne, és ezzel együtt magamban is. Annyira beleszerettem, hogy képes voltam még fél évig hülyét csinálni magamból, és játékszere maradtam De rengeteget tanultam. Megtanultam, hogyan maradjak erős, mire számítsak egy olyan sráctól, mint ő. Rádöbbentem, hogy baráttal ne kezdjünk ki, mert nem lesz jó vége… Egyszerűen nem tudom megérteni a férfigondolkodást. Valahogy nem jövök rá, miért csinálják ezt, miért játszanak egyszerre 2-3 lánnyal. Bár valahol mélyen van egy olyan érzésem, hogy erre nem is fogok rájönni egyhamar, ez egészen biztos. Sűrűn gondolkozom azon, mi lenne velünk nőkkel férfiak nélkül? Jó, egy 16 éves lánytól ez lehet, hogy hülyén hangzik de, egy 16 éves szemével is lehet gondolkozni azon, hogy a férfiak miért viselkednek így a nőkkel? Mi okuk van arra, hogy egy rongybabaként bánjanak velünk? – ez örök rejtély marad a női nem számára, szerintem. Annyira szeretném megfejteni az ilyen embert, aki kihasznál egy naiv lányt. Nem is csak az ilyen embert szeretném megfejteni, hanem úgy az alapból a pasilogikát. Mit és miért csinálnak úgy, ahogy csinálják? Nem lehet rájönni, mert szerintem maguk a férfiak sem tudják sokszor, mit és miért. Szoktam hallgatni, mikor anyum meséli, hogy mennyire rosszul esett neki az, hogy már megint nem úgy csinált valamit a párja, ahogy ő szerette volna, vagy jól esett volna neki, valami. Ezekből csak azt tudom levonni, hogy a felnőttek sem tudják ezt, rengeteget hibáznak ők is. Véleményem szerint a pasik nem tudják, mit jelenthet az, amit egy nő tesz. Általában az átlagos dolgokat talán tudják és rájönnek maguktól is de rengeteg jelet nem vesznek figyelembe, és ez a baj. Nem tudják, milyen a női lélek. Nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy egy nőnek milyen fontos lehet a romantika, a törődés, és persze a legfontosabb a becsület, a hit és a remény. Szeretem, ha figyelnek rám. Becsülöm, mikor valaki törekszik arra, hogy megismerje még a legrosszabb oldalamat is, hogy törekszik a jóra, és érezteti, hogy nem csak egy játékbaba vagyok neki. Tisztelem azokat, akik példát tudnak mutatni másoknak, és képesek a csillagokat lehozni annak, akit szeretnek! Igaz, én sem vagyok tökéletes, senki mástól nem várhatom el a tökéletességet, nem is fogom…És nincs tökéletes kapcsolat sem, de…
Van kedved folytatni a gondolatmenetet? K.S.
Mit jelent nekem, hogy szeretnek? …..Néhány hónapja óriási csalódás ért, és én nagyot zuhantam a padlóra. Azt éreztem, hogy már senkiben nem bízhatom, soha többé. El sem tudtam képzelni, hogy ez másképpen lesz. Aztán itt a koliban találkoztam valakivel. És a régi rossz érzések egy csapásra elmúltak… Azóta együtt járunk. Szerelmes vagyok, és már meg tudok bízni valakiben, tudom, hogy nem fog becsapni. Tudom, érzem, hogy szeret. Olyan jó érzés, hogy mindig vár engem. Törődik velem. Örömet akar szerezni, azt szeretné, hogy boldog legyek mellette…Ennél többet nem is kaphat egy ember… ….Ezért azt mondom, ha csalódott vagy, fogd fel úgy, mint egy fájdalmas leckét, amitől csak bölcsebb lettél. Jobban fogod tudni, kit kell elkerülni, kire kell odafigyelni. És hidd el: bármikor találkozhatsz te is valakivel, aki épp olyan emberre vár, mint te vagy…
S.V.
Végezetül… Mikor a világ támad… Mikor a világ támad, Akkor azért is lázadj! El akarnak tiporni, Bármi az, meg nem rendít… Érzem, rezeg ám a léc, Míg élek, ez sem nagy vész. Mosolyom meg sem rendül, Örömöm rátok vetül. Egyszer majd békén hagytok, De akkor mit ér ez most? Amit most a világ ad, Más is megkaphatja majd. Eső után szép minden. Szükség van rá, ezt hidd el! Zápor után nő a fű. Jön még neked is derű.
P.I.
