15. évfolyam 4. szám
2013. szeptember – október
A második világháború az emberiség történetének legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa volt. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdetének az 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadás tekinthető, és Japán kapitulációjával, 1945. szeptember 2-án ért véget. Háborús történet Budapest ostromát 1944-45-ben a pesti rokonoknál éltük át. Kétéves sem voltam még, mindazt, amit leírok, anyám elbeszéléseiből tudom. Az utcai harcok idején nagybátyám egyik ismerősénél húztuk meg magunkat, a belvárosi EMKE-sarok hatalmas épületében. Illetve nem is annyira a lakásban, hanem az óvóhelyen, a pincében. Ahogy anyám mesélte, az óvóhelyen csak gyerek több mint száz volt. Kegyetlen és borzalmas napokat éltünk át. Amikor a németek már visszavonulóban voltak, egy napon beállított a pincébe tízegynéhány állig felfegyverzett német katona, és ki akarta zavarni az ott tartózkodókat, mert az egyik mellékág utcára nyíló hátsó ablakából tüzelve akarták folytatni a harcot. Fáradtak, piszkosak, mogorvák voltak, ami az ő helyzetükben érthető volt. Anyám szerint SS-ek voltak, ami elképzelhető, mert mint felnőtt fejjel utánanéztem, Budapest védelmében valóban részt vettek a Florian Geyer és a Maria Theresia Waffen SS hadosztály alakulatai. A németeket végül mégis sikerült jobb belátásra bírni, de feltételként szabták, hogy valaki vezesse el őket a Dunáig, mert Budára akarnak átjutni. Az asszonyok pokrócokból papucsot varrtak nekik, hogy szöges csizmájuk ne kopogjon az aszfalton, és egy fiatal férfi vállalta, hogy elvezeti a csapatot a Dunához. (Nem tudom hogyan akartak átjutni a budai partra, hiszen Pesten házról házra folyt a harc, a hidakat pedig már felrobbantották.) A csapat elvonult, senkit sem láttak viszont többé. Budapest ostroma aztán véget ért, és anyám, hogy egy kis szabad levegőhöz jussak, kivitt az utcára. Babakocsiban tologatott a Rákóczi úton, amennyire ez a romoktól, törmelékektől lehetséges volt. Egyszer csak megállt mellette egy orosz teherautó, egy katona ugrott ki belőle, és magyarázni kezdett. Anyám persze nem értette, bizonyára azt magyarázta, hogy neki is ilyen gyereke van odahaza. Aztán kivett a kocsiból, be az autóba, és elindult. Anyám lélekszakadva futott az autó után, segítségért kiabálva. (Rémülete érthető volt, annál is inkább, mert akkoriban terjedt egy hír, hogy az oroszok gyerekeket szednek össze, és elviszik őket „janicsárnak”.) Az autó mintegy ötven méter után megállt, és a katona visszatett a kocsimba. Csak autókáztatni akart. És kaptam tőle egy darab csokoládét. (Erről egy későbbi olvasmány jut az eszembe. Már iskolás voltam az '50-es években, s az egyik olvasókönyvünkben szereplő történet elmeséli, hogy a felszabadító szovjet katonák kenyeret osztanak az embereknek, és csokoládét a gyerekeknek.) Nos, hát én valóban kaptam csokoládét, bár az a gyanúm, hogy ezt a csokoládét nem Kijevben, vagy Moszkvában
készítették. Vagy német hadizsákmány, vagy a Szerencsi Csokoládégyár terméke lehetett. Amikor Budán is véget értek a harcok, anyám elhatározta, hogy ő bizony elindul haza Egerbe. Rávette egyik nagynénémet, hogy menjen vele, mert hát valószínűleg maga is elég merésznek tartotta tervét, hogy egyedül induljon el egy kétéves gyerekkel a háborúból eszmélő országutakon. Végül feltarisznyázva elindultunk. Rokonaink, amivel csak lehetett, elláttak bennünket, de hát már nekik is alig volt valamijük. Nekem két üveg vízben főtt gríz, minden bepakolva a bárkaszerű nagy babakocsiba. Máig sem értem, és csodálom anyám mesébe illő elszántságát, erejét: hogy mert ilyen útra vállalkozni. Gyalog elindulni száznegyven kilométer távolságra, egyedül, merthogy nagynéném néhány kilométer után visszafordult. Persze, mint kiderült, mások is mozogtak az utakon, hamarost felvett bennünket egy szekeres, aki viszont csak Gödöllőig ment. Azután egy orosz teherautó állt meg mellettünk, se szó, se beszéd, felrakták a babakocsit, s csak mikor elindultunk, kérdezték meg, hová megyünk. Füzesabony, mondta anyám, ők pedig bólogattak „Abony, Abony” és elvittek a Szolnok megyei Abonyba. Két hétig tartott az út, amíg Egerbe értünk, esténként ott szálltunk meg, ahol éppen ránk esteledett. Az első házba, ahová bekopogtunk, adtak szállást és vacsorát, senki sem küldött tovább. Az egyik este pedig egy faluszéli házba idős paraszt házaspár fogadott be. Az öregember látva a kisgyereket, melegített egy bögre tejet (falun azért volt még élelmiszer). Én pedig, aki többek között a tejet sem szerettem, remegő kézzel, mohón ittam. Az öregember ült a kemence padkáján, és folytak a könnyei: szegény kis lélek, milyen éhes lehet. A hosszú út, persze a babakocsit is igénybe vette, s épp egy faluban jártunk, amikor mint a fáradt szamár, nem volt hajlandó tovább menni. Eltörött a tengelye. Istenem, segíts! Hát hogy megyünk így tovább – fohászkodott anyám. Körülnéz, és láss csodát, az utca túloldalán lévő házon tábla: Autószerelő. A babakocsi egy óra múlva menetkész volt. Amikor ezt anyám elmesélte, hozzátette, még soha nem érezte biztosabban, mint abban a pillanatban, hogy van isteni gondviselés… Lejegyezte: -vl-
BUDAPESTI OBSITOS 2
KLUBÉLET
Utolsó látogatásunk a betegotthonban A Verőcei Betegotthon 1986. november 10-én nyitotta meg kapuit. Kezdetben 100 ágyasként, majd véglegesen 120 ágyasként működött. Krónikus – belgyógyászati és rehabilitációs – többszörös sérülést szenvedett betegeket kezelt. Később agyvérzést, agyérgörcsöt kapott betegek is kerültek az otthonba. Az intézet 1997-től térítésessé vált, megszüntetésére több időpont is szerepelt a köztudatban. Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja szociális és kegyeleti munkabizottsága az év minden májusának végén 35 fővel látogatást tett a betegotthonba, ahol az időskori betegségek kezelésének lehetséges módjaival ismerkedtünk, szerény ajándékokkal leptük meg az ott elhelyezett beutaltakat, sőt éves gyűjtésünk eredményeképpen gyógyászati segédeszközöket, gyógyszereket, pelenkákat, kötöző eszközöket adtunk át. Az ott dolgozott személyzet – dr. Németh Károly ezredes és Urbán András vezetésével – összetartó igazi csapatot alkotva tevékenykedett. Lelkesen, felkészülten, szakszerűen, emberségesen, tele empátiával dolgoztak. Mindezeket a betegekkel való beszélgetés, az ott gyógyult klubtagjaink, illetve hozzátartozóik is megerősítették. Ezért is kezdeményezték klubtagjaink, hogy az otthon területén az elhunytak tiszteletére kopjafát állítsunk, ami „Az Időskorúak Gondozásáért Honvédalapítvány” közreműködésével és támogatásával 2007. szeptember 28-án felavatásra is került. Napjainkban sokan nem akarnak tudomást venni az öregekről, pedig a magyar társadalom jelentős rétegét képezik. Az elmúlás betegségei: a keringési rendszer, a daganatos betegségek, a krónikus májbetegség és májzsugor, a légzőszervi betegségek, az erőszakos halál „keményebben” hatnak a katonákra a korábbi jelentős leterheltségük miatt, illetve családtagjaikra. A „jelen felismerése”, a Honvédkórház átszervezése okán a Verőcei Betegotthon a betegellátást 2013. június 30-ával megszüntette – 40 ágyat a II. kerület Szanatórium utcába helyezett át – az intézményt október 31-ével bezárja. A bezárást megelőző – egyeztetést követően – a MH Hadkiegészítő és Nyilvántartó Parancsnokság 1. KIK vezetői – Ignáth Tibor alezredes, Takács Tibor őrnagy, Bélavári Miklós százados, illetve a szociális és kegyeleti munkabizottság képviselői, személyem, Vastagh László nyugállományú alezredes, és Csárdás Ferecné nyugállományú főtörzszászlós, 2013.
május 30-án a hagyományok bezárásaként látogatást tett a betegotthonban. A küldöttséget dr. Muzsay Ildikó ezredes, megbízott parancsnok, dr. Komócsin Márta alezredes, valamint. Kökény Lászlóné százados fogadta, akik tájékoztatást adtak a felszámolási eljárás időszerű kérdéseiről. Mi összefoglaltuk az eddigi krónikus betegeinkért végzett munkánkat és kértük a további együttműködés lehetőségét. Ezt követően meglátogattuk, elbeszélgettünk, ajándékainkat átadtuk az 58 betegnek. Természetesen a klubtagjaink által gyűjtött dolgokat is átadtuk. A kopjafa áthelyezése ügyében a változatokat is egyeztettük. Végezetül szeretnénk kifejezni őszinte köszönetünket és nagyrabecsülésünket az ott tevékenykedett dolgozóknak emberséges munkájukért, felbecsülhetetlen értékű szeretetükért, a fáradhatatlan fizikai és mentális szakmai tevékenységükért. Az eltávozottaknak sikeres elhelyezkedést, a maradóknak eredményes szakmai munkát kívánunk. Nagy Gyula nyugállományú ezredes, bizottságelnök Vetélkedtünk Hagyományainknak megfelelően ez évben is sikeresen megrendeztük, a tagozatok közötti vetélkedőt. Témája „Magyarország részvétele a Nagy Háborúban” volt. A vetélkedőt megelőzően a felkészülő csapatok tagjai részére öt a témához szorosan kapcsolódó előadást tartottunk. A csapatoknak lehetőségük volt a előkészületben lévő kiállítási anyagot, valamint HKK könyvtára által előkészített anyagokat külön is tanulmányozni. A 12 csapat szorgalmasan készült a megmérettetésre. A vetélkedő zsűrijét Jobbágy Zoltán nyugállományú ezredes és az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Honvéd Kulturális Központ képviselői, Máténé Aranykovács Andrea igazgató helyettes, valamint Mezei Andrea könyvtárvezető alkották. A nyolc kérdéscsoportból álló feladatokat mintegy 80 fős „szurkoló” jelenlétében a résztvevő 4 főből álló csa-
patok valamivel több, mint kettő óra alatt oldották meg. A vetélkedőt Nagy Gyula nyugállományú ezredes, Galántai Ágoston nyugállományú alezredes segítségével vezényelte le. A nem mindig könnyű kérdésekre adott válaszok alapján a vetélkedő nyertese a hátországi tagozat csapata lett (Kenyeres Józsefné, Henzselyné Buzás Margit családtagok, Váradi György honvédségi nyugdíjas és Laczkó Bálint nyugállományú őrnagy). Második helyezett a hadihajós tagozat csapata (Füzesi József tartalékos hadnagy, Bertalan Lajos nyugállományú törzszászlós, Fodor János nyugállományú főtörzsőrmester és Gráf Bernát pártoló tag). Harmadik helyezett a műszaki tagozat csapata (Gáspár József nyugállományú ezredes, tagozat elnök, Gyöngyösi Ferenc, Kovács András és Petes János nyugállományú alezredesek). A nyertesek elismerésként könyveket vehettek át. Ügyvezetés Botanikai tanséta A május nyolcadikai Vácrátóti botanikai tansétánkhoz természetfelelősünk a lehető legmegfelelőbb időt ajándékozta. Induláskor és utunk során végig esett az eső, így a kertet is bőségesen megöntözte, ám érkezésünktől kezdve kellemes, napsütéses időt biztosított részünkre. Megérkezésünk után röviden tájékozódtunk a kert történetével, amely az 1842-es katonai térképen is már jól látható, nagyjából a mai méretének megfelelően. Többszöri tulajdonváltást követően 1871-ben Vigyázó Sándor vásárolta meg a birtokot összes felszerelésével, állatállományával, ingóságával együtt. Vigyázó Sándor széles látókörű, nagyszerű hazafi volt. Hatalmas vagyonát tovább növelte felesége, Podmaniczky Zsuzsanna hozománya is. Három gyermekük született. A legidősebb Josefa, ahhoz a Bolza Pál grófhoz ment feleségül, aki a szarvasi arborétum megálmodója és felvirágoztatója volt. Az idősebb Vigyázó fiú még ifjú korában hunyt el, a fiatalabb fiú Ferenc pedig nem alapított családot. Az ifjú házaspár kezdetben Bécsben élt, de a hazafias érzelmű Vigyázó Sándor haza kívánkozott, ezért új birtokán lévő régi kastélyát eklektikus stílusban átépíttette és méltóképpen bebútoroztatta. Rátóti kastélykertjének átalakítására a legjobb hazai kerttervezőt, a hírneves Jámbor Vilmost hívta meg. Néhány évtized alatt Band Henrik főkertész irányítása mellett, óriási költségekkel létrejött a
KLUBÉLET kor stílusának megfelelő szentimentális tájképi kert. A kerten átfolyó Sződ-Rákos patak vízének felhasználásával, hatalmas földmunkával a meglévő tó felhasználásával összefüggő tórendszert alakítottak ki. A kitermelt nagymennyiségű földdel a lankás domboldalakat még változatosabbá tették. A Vác fölötti Naszály hegyből több éven át szekerekkel szállították a kert építéséhez szükséges többmázsás köveket, s természetesnek tűnő sziklás oldalakat alakítottak ki. A patak partján 1890-ben vízimalmot építettek, mesterséges vízesést létesítettek. 1904-ben felépítették a szigeten a gótikus stílust utánzó műromot. A XIX. század végére alakult ki az úgynevezett gyűjteményes (dendrológiai) kert, amely minél több egzótát felvonultató, de esztétikus kialakítású élőnövény gyűjtemény volt. 1921-ben, 96 éves korában elhunyt Vigyázó Sándor. Végrendeletében roppant vagyonát, könyvtárát, értékes műtárgygyűjteményét, kastélyait, városi palotáit, sok ezer kataszteri hold földjét a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Ferenc fia halála (1928) után hosszú pereskedés indult el a lány- az oldalági örökösök és a MTA között a vagyonért. Az évekig tartó huzavonában az értékes kert egyre pusztult, majd 1936-ban egy pesti ügyvéd birtokába került. Az új tulajdonosok felszámolták az üvegházakat, lebontották a 28 szobás, emeletes kastélyt, helyette felépítették a ma is látható udvarházat. A kert felét kivágatták, helyette gyümölcsöst telepítettek. A második világháború még ennél is borzasztóbb pusztulást okozott. 1945 nyarán több száz orosz katona állomásozott itt, földbe ásott bunkerekben, sátrakban. Az épületet kifosztották, a szobákat istállónak használták. A kert fáit a lakosság tüzelőnek használta. A háborút követően többszöri gazdacsere után végre megvalósult az örökhagyók szándéka, az ingatlan a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került és itt alakult meg a MTA Botanikus Kutatóintézete 1952. január elsajén. A modern botanikus kert kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett az intézet hajdani igazgatóhelyettese Ujvári Miklós professzor. A kert fejlesztésének fő szempontja az volt, hogy az új gyűjteménycsoportok összeállításakor is megőrizzék a kert régi formáját. A terület megtisztításán, a fák megifjításán túl a növényszaporítások és a nemzetközi magcsere megindítása mellett új gyűjteményrészek kialakításába is belekezdtek. Így került sor 1953-ban az elhanyagolt, elöregedett almáskert helyén a „rend-
BUDAPESTI OBSITOS 3 szerkert” létesítésére. A szaporítóanyagot ma is főleg tudományos magcsere kapcsolatok révén (közel 80 ország 700 intézmény), valamint botanikai gyűjtő utak révén szerzik be. A vácrátóti homokos, meszes talaj, az aszályos és télen nagyon hideg helyi időjárás sajnos erősen korlátozza a bemutatható fajok számát. A gyűjtemény jellegét három fő elv határozza meg: megőrizni a műemléki kert szerkezetét, földrajzi jellegű parcellákba rendezni az új telepítéseket és csak a viszonyoknak megfelelő, jó kondícióban tartható növényeket nevelni. A botanikus kert az erőfeszítő, szorgos munka eredményeként 1961. május 1-én hivatalosan megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Azóta folyamatosan történtek, illetve történnek fejlesztések. 2002 óta Kósa Géza a vezető. Az üvegház építése, fejlesztése is hosszú fáradságos munkát igényelt, melynek eredményeként megépült a három oldalhajós,15 méter magas főhajós trópusi pálmaház, a legnagyobb magyarországi teleltető ház, és a hazánkban szintén legnagyobb kaktusz- és pozsgásház. Elsők között az országban 2011 tavaszára megépült egy zárt rendszerben üzemelő termálvízfűtési rendszer. További ismereteinket a javasolt botanikai tanséta útvonalán bővítettük. Első állomásunk: örökzöldek. Itt megismerkedtünk a hosszú életű, nagyon lassú növekedésű tiszafával. Kemény, tartós fáját a kőkorszak óta használja az ember. Nálunk a Bükkben és a Bakonyban megtalálható. Megtudtuk, hogy mi a különbség a lombhullató és örökzöld növények között, valamint azt is, hogy az örökzöldek is folyamatosan váltják a leveleiket. Második állomásunk: fák. A fák, mint eddig is tudtuk végig kísérik életünket a bölcsőtől a koporsóig. A holt fa valamikor a legjelentősebb energiaforrásunk volt, belőle készültek a legfontosabb használati tárgyaink, épületek, bútorok, szerszámok, papír, stb. Az élő fák nélkül bolygónk egész élővilága elpusztulna, ugyanis ők képezik a bolygónk „tüdejét”. Nagy lombfelületükkel vízből és széndioxidból a napfény segítségével oxigént termelnek. A fák élettartama összefüggésben van növekedésükkel. A gyorsan növő nyír, éger ritkán él 100 évnél tovább, a lassan növő tiszafa 2000 évnél is tovább él, a simatűjű szálkásfenyő között 5000 éves példányt is találtak. Azt is megtudtuk, hogy vannak egészen alacsony növésű fák, pl. rácscserje, ugyanakkor a kemény szárú bambuszok, a hatalmas termetű kaktuszok nem fák. Legmagasabb élőlények a földön az
óriás mamutfenyők. Az udvarház körül rengeteg tulipánt, nárciszt, tulipánfát láttunk. A házzal szemben pedig Vigyázó Sándor és fia, Ferenc síremlékét. Harmadik állomásunk: légző gyökerek. A kert egyik nevezetessége hazánkban található legszebben fejlett légző gyökeres, lombhullató, tűlevelű virginiai mocsárciprus. A mocsaras helyen élő, vízben álló gyökereknek oxigénellátása érdekében légző gyökereket, úgynevezett „ciprusbabákat” fejlesztenek, melyek a föld alól a felszínre törő, átszellőztető gyökerek. A mocsárciprusoknak nagy szerepük van a barnaszén telepek keletkezésében. A mocsárciprusok valamikor hazánk területén is hatalmas mocsárerdőket alkottak. Ezt bizonyítja a Bükkábrányi lignitbányában 2007-ben előkerült szenzációs őslelet. A nyolc millió éves leletek különböző tartósítási eljárások után a miskolci Herman Ottó Múzeumba és Ipolytarnócra kerültek. A korábbi Ipolytarnóci kirándulásunkon megcsodáltuk ezeket a maradványokat. A légző gyökereken kívül ismerünk más gyökérmódosulásokat is. Raktározó karógyökér, pl. a sárgarépa a cukrot, tápanyagot, karotint halmozza fel benne. Támasztó gyökerek a mocsaras talajban élő fák stabilitását biztosítják. Táplálékszállító léggyökerek az őserdők fáin élő növényeket magasból lenyúló gyökereik látják el vízzel, táplálékkal. Szívógyökerek az élősködő növények táplálékfelvevő szervei. A szigetre vezető hídon áthaladva megcsodáltuk a gótikus stílust utánzó műromot. Negyedik állomásunk: nyitvatermők. Itt megismerkedtünk a páfrányfenyővel (ginkgo biloba), amely a földön élő magasabb rendű növények között a legősibb. Levele fontos gyógyszeralapanyag. Megtudtuk mi a különbség a nyitvatermők és a zárvatermők között. A fenyőtobozok eledelül szolgálnak a kertben élő mókusoknak, egereknek, madaraknak. Ötödik állomásunk: évgyűrűk. Ez az állomás bemutatta a fák szerkezetét. Az évgyűrűs vastagodás az évszakok váltakozásának eredménye. Az egy évben keletkező fagyűrűt és háncsgyűrűt együtt évgyűrűnek nevezzük. Az odvas, korhadó fának nélkülözhetetlen szerepe van az erdők életében. Fajok sokaságának nyújt mással nem pótolható táplálékforrást, valamint élő és búvóhelyet. A naszályi hatalmas kövekből itt alakítottak ki érdekes, természetesnek tűnő sziklás építményeket. A közelben találtunk rá a vízimalomra. Tovább haladva hatalmas területen szebbnél szebb tulipánokban gyönyörködhettünk. A kaktusz- és pozs-
BUDAPESTI OBSITOS 4 gásházat is sikerült megtekintenünk, majd a pálmaház bűvölt el bennünket. Hatodik állomásunk: liánok. A borostyánok gyökerei csupán támasztékul szolgálnak, nem élősködők, de mivel lombjukkal beárnyékolják a támasztékul szolgáló fát, ezért kárt okoznak neki. Utunk során végig sok-sok virággal és érdekes, különleges fákkal ismerkedhettünk. Hetedik állomásunk: kérgek. A kéreg a fák” bőre”, mely védi, óvja az élő szöveteket. A kéreg egy élő háncsrészből és egy elhalt bőrszöveti részből áll. A kisebb sebeket a fák könnyen kiheverik. A törzset körbefutó mélyebb sérülésébe, melyet a facsemete kötöző dróttal való rögzítése okozott, elpusztulhat. Az emberek a fák kérgét is hasznosíthatják. Készülhetnek a kéregből edények, levelezőlap, fűszer, stb. Nyolcadik állomásunk: fűszer- és gyógynövények. A növénycsaládok ágyásokban, táblákkal jelölve tárulnak elénk. Az egyes ágazatokat sugárirányban futó négy széles út választja el egymástól. A fűszer- és gyógynövények közül sokat ismerünk, sőt használunk, de újakkal is megismerkedhettünk. Utunk végén kissé elfáradtunk, de tudtuk, hogy a Hangulat étterem finom ételekkel vár bennünket. Jó étvággyal fogyasztottuk el ebédünket, amely után vidáman beszélgettünk a látottakról majd elindultunk hazafelé. A kert tavasszal és ősszel a leglátványosabb, legszínesebb. Ajánlom, októberben érdemes lenne megismételni kirándulásunkat. Csárdás Ferencné
KLUBÉLET – TAGOZATOK ÉLETÉBŐL tevékenységükre. A sírnál az MH Gödöllői Gépgyár képviselője emlékezett az egy munkahelyen végzett 33 éves tevékenységre. A klubtanács nevében – a családnak együttérzésünket fejezte ki Kovács Imre nyugállományú dandártábornok, a klubunk elnöke is. Nagy Gyula nyugállományú ezredes Híradók a Duna alagútnál A híradó tagozat tagjai áprilisban kiránduláson vettek részt Nagymaroson, ahol a titokzatos Duna alagút megtekintése is szerepelt a programban. Vonattal indultunk a Nyugati pályaudvarról, s alig egy óra múlva érkeztünk meg a nagymarosi állomásra. Onnan vendéglátóink (a Váci híradók) autóbusszal szállítottak a helyszínre, de gyalog kényelmesen sétálva is megközelíthető 10 perc alatt. Áprilisban szebb napot nem is rendelhettünk volna a meteorológusoktól, hiszen kellemes meleg, napos időnk volt. A panorámáról és a jó levegőről nem is beszélve. A helyszínen a Nagymarosi Vízművek alkalmazottai adtak rövid tájékoztatást az alagút történetéről és a jelenlegi rendszabályairól. Megtudtuk, hogy Nagymaros és Visegrád között bármikor átsétálhatunk a Duna alatt. A bős-nagymarosi vízi erőmű „melléktermékeként” ugyanis 1995-ben építettek Visegrád és Nagymaros közé egy alagutat. A közműveknek épített átjárót jelenleg kizárólag az
A gyászol a klubtanács A klubtanács május 22-ei ülésén kaptuk a szomorú hírt, hogy Szlatky László nyugállományú mérnök ezredes – összfegyvernemi tagozatelnök – május 21-én, életének 79. évében váratlanul elhunyt. A tagozat méltósággal segítette a gyászszertartás előkészítését, mivel az elhunyt nyugállományba helyezésétől tag, 1998-tól titkár, 2006-tól elnöke volt a tagozatnak. A sajtóban közzétett információn kívül elektronikusan is értesítésre kerültek a tagozat elnökök valamint a szociális és kegyeleti munkabizottság tagjai is. A gyászszertartásra június 18-án – 35 fokos hőségben – a Rákospalotai temetőben került sor. Kiss Sándor nyugállományú altábornagy – klubunk tiszteletbeli elnöke – búcsúbeszédében felidézte az elhunyt érdemeit, méltatta önkéntes közösségi munkáját, emlékezett közös
üzemeltető és a karbantartó cég szakemberei használhatják. Ők minden negyedik órában, a hajók és halak alatt néhány méterre végzik el az ellenőrzéseket. A közműalagút pontosan ott fut ma, ahová a nagymarosi duzzasztómű nyomvonalát tervezték az 1696. folyamkilométernél. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem épül meg a bősi erőmű magyar párja, a tervezők jónak látták, ha a már elkészült két partot összekötő alagút létesítménye hasznosításra kerül. Nem csupán kábelek és vezetékek futnak benne, hanem ívó víz és szennyvíz csőrendszer is kiépítésre került. Amellyel a környék víz
ellátását és a szennyvíz elvezetését is biztosítják. Nagymaros irányából Visegrád irányába hoznak át ivóvizet. Dömös, Pilismarót és Visegrád térségéből a szennyvizet vezetik át a nagymarosi oldalra, amely onnan a váci szennyvíztisztító telepre kerül tisztításra. A Közműalagút különböző szolgáltatóknak biztosít lehetőséget arra, hogy villamos vezetékeket, optikai kábeleket és egyéb hálózati elemeket átvezessenek a Duna alatt. A létesítmény bejáratánál egy rövid lépcsőzés után egy fogadóhelységbe értünk, ahol a vezetékek kapcsolótáblái, elosztói és csapjai között kis kiállítás is helyet kapott. A közműalagút 550 méteres hossza zsilipajtókkal van szakaszokra bontva. Tűz esetén például nem az egész rendszer károsodik, hanem valamelyest lokalizálni lehet a kárt. A betongyűrűkből álló alagút átmérője 3 méter, a felszín alatt 17 méterrel fut. A meder aljzatát alkotó vulkanikus kőzetbe (a víz elterelése után) robbantották a nyomvonalát, felette körülbelül 4 méternyi üledék, valamint a vízállástól függő vízoszlop helyezkedik el. Átlagos tempóban 5 percet vett volna igénybe ez a táv, hacsak nem kíváncsiskodtunk volna annyit. Szerencsére a sort záró kísérőnktől rengeteg hasznos információt megtudhattunk az alagútról, a kudarcba fulladt duzzasztóműről és az itt haladó közművekről. Így negyed óránál is többet töltöttünk odalenn. A kijáratnál hasonló kis tárlat fogadott bennünket, de itt már nem időztünk sokáig. Felmentünk a visegrádi oldalon lévő kijáraton, ahol félóráig gyönyörködtünk a panorámában és sütkéreztünk az áprilisi napsütésben. Még egy vendégkönyv is a kezünk ügyébe került, amiben megörökítettük a látogatásunkat, valamint megköszöntük a házigazda vízmű dolgozóinak az alagút bemutatását. Majd újból lementünk az alagútba, visszaindultunk a nagymarosi oldalra. A felszínen elköszöntünk a nagymarosi és a váci vendéglátóinktól és gyalogosan sétálva a tavaszi napsütést magunkba fogadva mentünk a nagymarosi állomás melletti korona étterembe, egy kis táplálékpótlásra és a földalatti fáradság kipihenésére. Miután meggyőződtünk, hogy senki sem kapott keszonbetegséget, visszaindultunk a legközelebbi menetrend szerint közlekedő vonattal Budapestre. Ezen a napon gazdagabbak lettünk sok-sok élménnyel, és egészségesebbek lettünk a mozgás és a napsugárzás együttes gyógyító hatásával. Soós Tamás nyugállományú alezredes, híradótagozat
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL
BUDAPESTI OBSITOS 5
A hősök emléke bennünk él
Abád-nemzettség címermadara emeli vissza a történelmi folytonosságot szimbolizáló oszlopfőt. A csonka oszlopmaradványokon lefolyó „vér” tartalmazza az áldozatok neveit abc-sorrendben, minden megkülönböztetés – cím, rang – nélkül. Az alkotás bazaltból készült alapzaton ál. Az oszlopokat a művész süttői mészkőből készítette. Az emlékmű gyönyörű turulmadara, a fémoszlopfő és az áldozatok neveit megörökítő dokumentum bronzból készült. A megemlékezést és a történelmi események megismerését nem akármilyen csónakázás követte. Hajóskapitányunk Balogh Gyula tanár, és kisfia, az óvodát éppen akkor kijáró Zsombor volt. Mindent, amit a tóról tudnunk illett, ők mondták el. Jelenleg a tározó összfelületének kb.55 %-a borított növényzettel. A tározó hinarasaiban állományalkotó a sulyom, a mocsári növényállományokban pedig a nád. A duzzasztott folyómederben leggyakoribb halfajok a karika- és dévérkeszeg, ezüstkárász, a gazdasági szempontból fontosabb fajok közül gyakori a ponty, a süllő, a harcsa és a csuka. A hüllők közül jelentős állományai vannak a vízisiklónak és a mocsári teknősnek. A madarak közül a tározó területén jelentős a vegyes gémtelepek fajainak költése. Kiemelendő a kiskárókatona fészkelése. A Tisza-tó és környéke fontos pihenő és táplálkozó helye a vonuló madaraknak. A tavaszi-őszi madármozgalomban a lúd- és récevonulás meghatározó. A Lila akác étteremben elfogyasztott kiadós ebédet a Babamúzeum és Faluház megtekintése követte. A Faluház és népviseletbe öltöztetett babák múzeuma sokféle látnivalót kínált. A folyosón a XIX. század fordulójának éveiből származó használati tárgyak találhatók. Itt a kismesterségek közül a bognár, kötélgyártás, csipkeverés eszközeit láttuk. A falakat borító gazdag falvédő gyűjtemény szövegeinek böngészése érdekes szórakozást jelentett. Az épületben található egy berendezett paraszt tisztaszoba. Bútorzata szintén ebből a korból származik. A múzeum legnagyobb részét a népviseletbe öltözött babák foglalják el. Steigauf Józsefné kutató és készítő munkájának eredményeként a Kárpát-medence 560 rend ruhájának hiteles kicsinyített mását tekinthettük meg három helységben. A babák mérete lehetővé teszi, hogy a legbonyolultabb hímzést, szabást se kelljen stilizálni. Értéküket növeli, hogy minden öltözetben eredeti textília is van. Természetesen ez a munka nem befejezett. Évente 25-30 darabbal bővül. Készítője azt szeretné, ha itt
Feledhetetlen, élményekben gazdag, ünnepélyes megemlékezéssel egybekötött kiránduláson vettünk részt klubunk nőtagozatának képviselőivel május 11-én, Abádszalókon, a Tisza-tó mellett fekvő, csodálatos szépségű kisvárosban. Utunk egyben felkészülés is volt a Nagy Háború elnevezésű klubvetélkedőre. A mindig is mezőgazdasági termelésből élő falu, két községnek, Tiszaabádnak és Tiszaszalóknak az egyesüléséből jött létre. Abádot Anonymus említi először, mint a XIII. században fontos tiszai révhelyet, s mint Thonuzoba besenyővezér birtokát. Szalók, mint török eredetű név – a Szalók nemzetség szállásterülete – a honfoglaló magyarság törökös elemeire utal, mely településrész 1697-ig folyamatosan lakott hely, majd elpusztulhatott, mert 1717-től indult meg a községi élet. 1849-től a két településrész több alkalommal egyesült és vált szét, majd végleges egyesülésére 1896-ban került sor. A település életét és lehetőségeit alapjaiban változtatta meg a kiskörei duzzasztómű elkészülte után, a Tisza-tó, melynek szigetekkel tarkított duzzasztással létrehozott mesterséges, 127 km² nagyságú árterületéből a 14 km² egybefüggő, szabad vízfelülete Abádszalóknál található, ezért is válhatott a csendet, nyugalmat szerető, a vízi sportoknak hódoló, a horgászatot, vadászatot kedvelő bel- és külföldi turisták paradicsomává. A település nem csak büszke értékeire, de óvja is azokat. Az egyesülés 100. évfordulójára 1996-ban kiadott és a település történetét hét évszázadra visszamenően felidéző, igényesen összeállított könyv, a szintén 96-os születésű községi címer és zászló, a műemlék római katolikus templom egyediségével, a nemzetközi hírű babamúzeum mind-mind jelzi, hogy Abádszalók épít hagyományaira, azokra az értékeire, amely a víz mellett még tartalmasabbá tehetik az itt élők és a vendégek hétköznapjait. I. Világháborús emlékmű Mostanra már a hadtörténeti kutatások is igazolták azt az eddig csak inkább a településen ismert tényt, hogy a XX. század első nagy háborújának első áldozata abádszalóki volt. Kovács Pál közlegény 1892-ben Abádszalókon született, és 1914. június 29-én halt hősi halált Burmánál (Zimony mellett) a Száva partján. Még be sem fejeződött a háború, máris több központi kezdeményezés született emlékhelyek kialakítására az áldozatok emlékének ápolására. Közismert, hogy a háborús évek, a korábban példátlan vérveszteség, a trianoni lelki
sebek miatt is rengeteg gond szakadt elődeikre, mégis az abádszalókiak – a térségben elsőként – eleget téve a közóhajnak, már 1923. szeptember 16-án gyönyörű emlékművet avattak költségvetési megtakarításból. Az emlékmű szoboralakjának a rendkívülisége az, hogy a zászlót tartó honvéd arcát a szobrász Kovács Pál fényképéről mintázta. Az emlékmű 1926-ban díszes kerítést kapott. A szobor lábazatán elhelyezett táblákon 202 hősi halott neve szerepel. Korábbi források a szobor alkotójaként vitéz Kemény Simon, akkori abádszalóki rajztanárt jelölik meg. Jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy az emlékmű kerítésének a tervezését, és a kivitelezés felügyeletét valóban ő végezte, de szobrászi munkásságának semmiféle bizonyítéka nem került eddig elő. Az emlékmű az István Király úton, a Kovács Mihály Általános és Művészeti Iskola parkjában található, melynek talapzatán – kisebb ünnepség keretében – koszorút helyezett el a klub és a nőtagozat nevében Pintye János ezredes, Molnár Klári valamint Horváth Jánosné (Marika). A mindkét háború hősi halottaira emlékező bensőséges ünnepségen előbb a Csillaghúr helyi népdalkőr tagjai énekelték el a magyar himnuszt, majd Szekrényes István önkormányzati képviselő köszöntötte a részt vevőket. Ezt követően a népdalkör előadásában hangzottak el első világháborús dalok, majd Csoma Jánosné (Edit) szavalta el Gyóni Géza: „Csak egy éjszakára” című versét. A koszorúzási ünnepség Kovács Pál szobrától, alig harminc méterre, az út másik oldalán található polgármesteri hivatal parkjában fejeződött be. A II. Világháborús emlékmű Történelmi adósságot törlesztett Abádszalók 1999. városnapi ünnepségén, amikor számos elszármazott és itthoni földi jelenlétében Hámori József akadémikus felavatta a II. világháború áldozatainak jobbára közadakozásból megvalósított emlékhelyét. Az impozáns emlékmű Györfi Sándor Munkácsy- és Magyar Örökség-díjas szobrászművész alkotása. A négy méter magas emlékmű gránát által letarolt oszlopcsoportot ábrázol, amelynek legmagasabbikára az
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL
BUDAPESTI OBSITOS 6 minden magyarok lakta település legjellegzetesebb viselete megtekinthető lenne. A negyedik szobában diplomaták, államfők adományaként érkezett 60 ország 240 db viseletes babájában is gyönyörködhettünk. A hazavezető út melankóliájában volt idő elgondolkodni a látottakon. Kirándulásunk igazán kellemes időtöltésnek bizonyult, melyben jelentős érdeme volt szervezőnknek: Serfőző Verának. Bravó, Vera! Köszönjük. Kép és szöveg: Vastagh László Rákóczisták 1953 — 1958 Ezzel a címmel reprezentatív könyvet jelentetünk meg szeptemberben a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola megnyitásának 60. évfordulója alkalmából, mely 63 szerző – 1-2 kivételtől eltekintve valamennyien az iskola volt növendékei, nevelőtisztjei és tanárai – tollából több éves alapos, elemző- és kutatómunka, illetve felkészülés alapján, eredeti dokumentumokkal alátámasztva átfogó, hiteles, valósághű képet ad az intézmény történetéről és működéséről (oktatásinevelési és katonai előképzési rendszeréről, metodikájáról). Mi, akik ifjúságunk legszebb éveiben ezen iskola falai között tanultunk, nevelkedtünk és ahol életpályánkat megalapoztuk, büszkék vagyunk rá, amíg élünk, nem feledjük és ápolni fogjuk emlékét. E kiváló és példaértékű tanintézet rövid, mindössze 5 éves fennállása ellenére is meghatározó szerepet töltött be a magyar honvédelem tiszti előképzésében. Olyan – a hazaszeretetre és a felelősségteljes hivatástudatra épülő – értékrendet és személyiségi jegyeket plántált növendékeibe, akik az elmúlt évtizedek során a Magyar Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség kiváló képességű tisztjeivé, jó néhányan pedig meghatározó katonai vezetőivé és parancsnokaivá váltak (köztük 24 tábornok és közel 100 ezredes). Az is tény, hogy kimagasló helytállás és életút, illetve karrier jellemezte a társadalom különböző felelős területein azokat a rákóczistákat is, akik „civil pályán” hasznosították az iskolán szerzett magas szintű ismereteiket és bizonyították képességeiket – mint orvosok, mérnökök, jogászok, tanárok, diplomaták, vállalatvezetők, élsportolók és mások. E könyvvel – a magyar katonai hagyományokat is ápolva – méltó emléket kívánunk állítani a három helyszínen (Esztergom – Mátyásföld – Hűvösvölgy) működött iskolának, volt parancsnokainak – közülük is kiemelten Oláh István
alezredesnek, a későbbi hadseregtábor- Eredményesek voltunk, mert élni a hazát noknak és honvédelmi miniszternek -, szolgálva akartunk. kiváló nevelőtisztjeinknek és tanáraink- Most, kik itt vagyunk Kenesén a kopjanak. A kiadvány a különböző, az iskolát fánál, érintő korábban már megjelent írásokban Tudjuk, a múlt megszépül és így mindig fellelhető tévedéseket és torzításokat is szebb a mánál. figyelembe véve és könyvünkben tételeA hagyomány az, mit szeretünk, éltet sen cáfolva hiteles és szakmailag korrekt minket, adatforrást is jelent minden további ku- Így most annak tisztelete vezetett bentatás és gyakorlati hasznosítás számára. nünket. Az iskola kohéziós erejét bizonyítja, Rákóczi hagyománya erőt ad, segít és hogy minket, akik valamennyien már éltet. 70-en felüli szép korúak vagyunk, a régi Névadónk és múltunk, minket ma is arra barátság és bajtársiasság szelleme ma is késztet, összetart. Ez jellemzi klubunk, a Rá- Amíg erőnkből telik, ápoljuk múltunkat, kóczista tagozat rendkívül színes és aa szépet, ktív életét. És ezt bizonyítja az az összeSzépet, amit még életünk alkonyán is fogás is, mely e könyv közös létrehozászeretünk, sában és önerős finanszírozásában meg- Közösen vagyunk erősek, együtt örömnyilvánult. mel nevetünk. Kopjafa-koszorúzás Június végén Fonyódbélatelepen – az egykori nyári táborozások színhelyén – tartotta a Rákóczista tagozat hagyományos vidám hétvégéjét, melynek visszatérő eseménye volt június 29-én a balatonkenesei Honvéd Üdülő Rákóczi-sétányán három éve felállított kopjafa, illetve a II. Rákóczi Katonai Középiskola tiszteletére elhelyezett emléktábla koszorúzása. Az iskola esztergomi megnyitásának közelgő 60. évfordulója tette ünnepélyesebbé a koszorúzást, melyen B. Nagy Péter elnökhelyettes üdvözölte a megjelenteket – közöttük Mészáros Lajost az üdülő vezetőjét. A tagozat nevében Hárai Tibor és Takács Antal – volt rákóczisták – helyezték el az emlékezés és tisztelet koszorúját a kopjafán.
Felhívás
Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubjának Rákóczista tagozata 2013. szeptember 21-én (szombaton) a hagyományos „Rákóczisták Napja” országos találkozón ünnepli a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola megnyitásának (1953. szeptember 21.) 60. évfordulóját, melyre tisztelettel meghívja az egykori alma máterünk volt növendékeit, tanárait és tisztjeit. A találkozó helyszíne a volt mátyásföldi iskolánk – jelenleg a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara. Címe: Budapest XVI. kerület Diósy Lajos utca 22-24. A találkozó ideje: 11.00 — 16.00 óra. Bár minden rendelkezésünkre álló címre külön meghívót küldünk, kérünk mindenkit, aki e felhívást olvassa, hogy értesítse volt osztály- és évfolyamtársait is. A találkozó sikeres előkészítése érdekében várjuk a visszajelzéseket személyesen a szeptemberi klubnapon, illetve legkésőbb szeptember 15-ig írásban a tagozat címére (MH Budapesti Nyugállományúak Klubja Rákóczista tagozat 1143 Budapest, Stefánia út 34), vagy telefonon a vezetőség tagjainál: Hárai Tibor (06-30-748-5790); e-mail:
[email protected], illetve B. Nagy Péter (06-30-634-3735), e-mail: B. Nagy Péter erre az alkalomra írt
[email protected]. versével emlékezett az iskolára és ifjúa Rákóczista tagozat ságunk felejthetetlen éveire: vezetősége Ha gyorsan múlnak, peregnek az évek, Ha öregedő testben még fiatal a lélek, A „Szamár-sziget” titkai Sokszor feltörnek régi, nekünk szép emlékek. Egyre kevesebben tudják honfitársaink Rákóczisták, 60 éve még fiatalok volközül a címben szereplő sziget rejtélyes tunk, múltját. Pedig igazán megérdemli, hogy Az életre készültünk, tanultunk, tanul- méltóképpen emlékezzünk vissza törtétunk, tanultunk. nelmünk közel száz évvel ezelőtti szo-
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL morú időszakára és áldozataira. A két világháború között „nem volt szabad”, a második világháború utáni Tito - Rákosi - Kádár időkben pedig „nem volt illő” beszélni róla. A történelmi időszak az első világháború, melyet anyai Nagyapám is végigharcolt. Kezdetként 1914. szeptembertől lengyel területen, majd 1915. augusztustól olasz területen a Piave és Isonzó folyók térségében, végül 1917-1918-ban a doberdói fennsíkon. Ez időben jutott tudomásukra, hogy a szerb és olasz katonák az elfogott ellenséges katonákat az olasz Szardínia észak-nyugati csücskénél lévő lakatlan Asinara szigetre hurcolják és ott kegyetlen bánásmódban részesülnek. Ez a sziget, mely alig 12 km hosszú és 2-3 km széles az ősi „Kulán” vadszamár fehér szőrű utódairól kapta gúnynevét. Így lett „Szamársziget”. A központi hatalmak foglyul ejtett katonáit – kb.85 ezer magyar – osztrák német hadifoglyot – több csoportban, erőltetett menetben a zord tél idején hajtották át a Balkánon. A kétezer méternél is magasabb helyeken a foglyokra ráfagyott a ruha – már akinek még volt, mert az albán Szabadcsapatok levetkőztették őket. Felső ruházatukat, bakancsaikat elvették. Legtöbben egy szál alsónadrágban és mezítláb vonszolták magukat, amíg bírták. Közben ezrével hullottak el naponta. Néhány hónappal később – tavasszal – Dél-Albánia mocsaras területén haladtak tovább, ahol a legyengültek közül ismét több ezer merült el örökre. Ezt nevezi a történelem a balkáni halálmenetnek, akik túlélték az éhezést, a fagyot és a tífuszt (kb.15 ezren) azokat 1915 tavaszán a szerbek átadták az olaszoknak, akik „áthajózták” őket Albániából Asinarára. sokan út közben lelték halálukat, akiket egyszerűen a tengerbe dobtak. Mivel a háború tovább folyt Asinara lakóinak száma is tovább nőtt oly annyira, hogy már nem fértek el. Így a foglyok egy részét átszállították francia szigetekre, másik részét pedig Afrikába, ahol az angol ANTANT katonák „lőgyakorlás” keretén belül több ezer foglyot legéppuskáztak, mint a központi hatalmak ellenséges erőit. Közben a „Szamár-szigeten” kolerajárvány pusztított. Úgy nézett ki a sziklás tengerpart a halottaktól, mint egy tópart a tömeges halpusztulás után. Az első világháborút követően a „Szamár-szigeten” börtönt alakítottak ki, melyet az olasz kormány a XX. század végére fölszámolt. 1997-től pedig ezüstbányát kezdett működtetni. Ez időben buk-
BUDAPESTI OBSITOS 7 kant rá néhány „értelmiségi személy” a düledező barakk épületek romjaira és kezdték kutatni történelmi múltját. Több európai országgal létesítettek kapcsolatot – főleg az első világháborúban részt vevő országokkal, de érdemi előrehaladást ez ideig nem sikerült elérni. Pedig a több országot is érintő „Szamár-szigeti haláltábor” feltérképezése, a hősi halált halt foglyok létszámának és kilétének megállapítása és akár egy közös emlékmű felállítása igazán illő lenne, a tragédia közelgő, száz éves évfordulójára. Nagyapám azt is sokszor elmesélte, hogy értesülése szerint a 85 ezer fogolyból kb. 15 ezer tért haza évekkel később. Pintér Sándor hadkieg. tagozat Barangolás Baranyában A hátországi tagozat – hosszú előkészítés után – három napos kiránduláson vett részt Pécs - Siklós - Máriagyűd - Harkány - Matty kőrúton. Vonattal érkeztünk Pécsre, ahol vártak autóbusszal vártak bennünket az utazásszervezők Szálláshelyünkre Mattyra a Baksai Tamás és felesége által vezetett Kormorán vendégházba vitt utunk, ahol finom ebédel vártak minket. Délután hajókirándultunk a Dráván, ahol minden képzeletet felülmúló Kormorán telepeket láttunk. Nagy élményt jelentett a természetnek és a madárvilágnak a gyönyörűsége. Másnap reggeli után Siklós volt a célpont, melynek várából a villányi hegység panorámája a Tenkes heggyel tárult elénk. Innen Máriagyűd kegytemplomába mentünk, ahol már Árpád-házi királyaink is országos gondjaik megoldását kérték, de a ma embere is tömegével jár oda örömével és bánatával. Ebéd Harkányba volt és délután a fürdőbe regenerálódtunk. Este a vacsorát követően Zódor László máriagyűdi borász hozta finom nedűit, és kóstoltatta végig velünk a jobbnál jobb borokat. Sok kérdést kapott, főleg a bor házasítása és kezelése terén. Nem volt vége az élvezetnek, mert utána Berta László tangóharmonikájával húzta valamennyiőnk nótáját. Megörvendeztetett bennünket J. Strauss Tere Fere polkájával és az Illés együttes Szörényi - Bródy szerzőpáros Sárga rózsájával is. Különleges zenei élményben részesültünk. Későn jutottunk ágyba, mégis frissen gyönyörködhettünk Pécs nevezetességeiben immáron a harmadik napunkon. Többek között a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrákba. De jutott még időnk a bányászmúzeumra is, mely
Pécs belvárosa alatt húzódó alagútrendszerbe kapott helyet. Itt hűen be tudják mutatni a Mecseki szénbányászok nehéz – és olykor a sújtólég miatt – veszélyes életét. Délután a Zsolnay városnegyedben töltöttük időnket, és rácsodálkozhattunk Zsolnay Vilmos birodalmára. És máris indulhattunk haza, gondolatban integetve a Mecsek ölelésében elterülő Pécsnek. Éppen Anyák napja volt és úgy láttuk, a Mecsek úgy magasodik Pécs fölé, mint anya, aki óvja gyermekét. Az élményekért köszönet illeti Molnárné Zsókát, aki még januárban végigjárta kirándulásunk helyszíneit, hogy gondunk „egy szál se legyen”. És természetesen a helyi szervezőinknek, akik e három napban velünk éltek. Az ott élők úgy vigyázzák, óvják a természetet, hogy reménykedhetünk unokáink is fogják még látn hazánk mediterrán kapuját. Henzselyné Buzás Margit Harmincöt éves tagozat Május 13-án a Honvéd Kulturális Központban ünnepelte létrejöttének 35. évfordulóját az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja Repülő és Légvédelmi Tagozata. A jubileumi ünnepségen megjelent többek között dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnök-helyettes is. Az ünnepi programot megnyitó események között felolvasásra került dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök levele is. Majd Jakab János nyugállományú ezredes, tagozat elnök ünnepi beszédében méltatta az budapesti nyugállományúak klubja 1961. évi megalakulásának körülményeit és az elmúlt több mint fél évszázados tevékenységének jelentőségét, megemlékezett a Magyar Honvédség 165. születésnapjáról és a magyar légierő önálló szervezetté alakulásának 75. évfordulójáról, végül felidézte a repülő és légvédelmi tagozat megalakulása óta eltelt 35 év történetének kiemelkedő eseményeit és eredményeit. Visszatekintve a megalakulásunk óta eltelt évtizedekre, elmond-
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL
BUDAPESTI OBSITOS 8 hatjuk, tagozatunk létszámban, tartalmi munkában, támogatottságban és még számos területen jelentősen fejlődött, előrelépett és megerősödött – hangsúlyozta a tagozat elnöke. Ezt jól mutatja a tagozat létszámának alakulása is. 1978ban a megalakulást követően 70-100 fő között mozgott a létszám. Ez a tendencia a kilencvenes évek elejéig tartott. Tagjaink száma az ezredfordulón már megközelítette a 400 főt (jelenleg 390 fő). A klub- és szakmai napjaink gyökerei 1979-re nyúlnak vissza, a tagozat elnevezése pedig a nyolcvanas évek végére honosodott meg. A csapatokkal, fegyvernemekkel való kapcsolatot az évente megrendezett csapatlátogatások biztosították. A rendszerváltást követően tagozatunk is új helyzetbe került. A klub az egyesülési törvénynek megfelelően átalakult, politikai pártoktól független, önálló egyesületté vált. A tagozatok is ennek szellemében kezdték meg, illetve folytatták a tevékenységüket. A légvédelmi és repülő tagozat megújította és kiegészítette a vezetőséget, növelte a tagság létszámát. 1992-ben Pompor István nyugállományú vezérőrnagyot választották meg a tagozat elnökévé. 2003-ban bekövetkezett halála óta Jakab János nyugállományú ezredes látja el ezt a tisztséget. Tagozatunk első tiszteletbeli elnöke Szilágyi László nyugállományú vezérőrnagy volt. Őt 1993-ban Stock János nyugállományú altábornagy követte, aki 2007 évben bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Az elmúlt 35 év alatt tagozatunktól 13 fő kapta meg az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja örökös tiszteletbeli elnöke, illetve örökös tiszteletbeli tagja kitüntető címet. A repülő és légvédelmi tagozat örökös tiszteletbeli tagja címet pedig eddig 14 fő érdemelte ki. Közülük hét fő ma is közöttünk van. A tagozat vezetősége az alapszabálynak megfelelően, éves munkatervben foglaltak szerint, kiforrott módszerekkel végzi a feladatait. 1993-ban Csipet-csapat néven megalakult az öntevékeny művészeti csoportunk, amelynek tagjai lelkesen és nem kevés áldozatvállalással készültek a honvédségi nyugdíjasokat szórakoztató fellépéseikre. Folyamatosan élő és rendszeres, tapasztalatokat is kölcsönösen átadó kapcsolatot tartunk a Fegyveres Erők Veszprém Körzeti Nyugállományúak Klubjával; a Nyugállományú Honvédők Nagytarcsai Egyesületével és a Bem József Bajtársi Egyesülettel. Évente hat-hét klubnapot tartunk, melyek témáinak elismert szakemberek voltak az előadói.
A 35. évfordulóra igényes kivitelben megjelentettük a Budapesti Nyugállományúak Klubja Repülő és Légvédelmi Tagozat és a Tiszta Égbolt Érdekvédelmi Egyesület története 2003 — 2013 című könyvet, mely a tagozat és az egyesület elmúlt tíz éves történetét megörökítve, kiegészíti a 25. évforduló alkalmából Sárközi Sándor által készített művet. Beszéde végén a tagozat elnöke kifejezte elismerését az egykori alapítóknak és a programjainkon aktívan közreműködő valamint résztvevő tagságnak. Köszönetet mondott a támogatásokért. Dr. Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnök-helyettes hozzászólásában méltatta a tagozat tevékenységét, majd átadta a honvédelmi miniszter által adományozott kitüntetéseket és elismeréseket. Elsőként Jakab János vehette át az I. osztályú Honvédelemért kitüntető címet.
Tóth Gábor nyugállományú százados tevékenységét III. osztályú Honvédelemért kitüntető ímmel ismerte el a honvédelmi miniszter. Kertész Gyula Béla nyugállományú mérnök alezredes és Somodi Károlyné nyugállományú százados a Honvéd Vezérkar főnök emlékplakettjét vehette át. Rajtuk kívül még számosan részesültek különböző szintű elismerésekben. Az ünnepi megemlékezést a légierő zenekar koncertje zárta. Szöveg: Büki Péter nyugállományú alezredes Fotó: Molnár István nyugállományú alezredes Budai várséta A pénzügyi tagozat kis csapata 2013. április 17-én sétát tett a Budai várban, ahol többek között az alábbi műemlékeket tekintettük meg. A Bécsi kapu a Várnegyed főbejárata. Korábban innen indult a történelmi főútvonal Budáról Bécs felé, innen ered a neve. A jelenlegi kapu Buda felszabadulásának 250 éves jubileumára1936-ra lett kész, számos átalakítás és rekonstrukció
után. A középkorban Szombat-kapunak is hívták, mivel szombati vásárokat rendeztek a belső falainak előterében. A kapuboltozat alatti örökmécses Ohman Béla alkotása. Budavár visszavételének emléke. Az impozáns méretű bronz angyal szintén Ohman Béla munkája. A budavári evangélikus templom Buda legrégebbi ma is működő evangélikus temploma 1895-ben épült. A budavári evangélikus gyülekezet első temploma 1846-ban a Dísz téren épült fel, a telekre azonban a Honvédelmi Minisztériumnak volt szüksége, és így telekcsere után a Bécsi kapu téren épülhetett fel az új templom. Az épületet Kallina Mór tervezte. Stílusa eklektikus-neobarokk. Kazinczy-kút. A magyar nyelvújítás kezdeményezője, az író és költő Kazinczy Ferenc (1759-1831) emlékművét 1936-ban állították fel, Pásztor János műve. A művész nem magáról Kazinczyról készített szobrot, hanem eszményi szépségű nőalakot mintázott a talpazatra. A Magyar Országos Levéltár neoromán stílusú palotája, mely 1924-re készült el. A épület külső kőszobrait Mikola Ferenc, a belsőket pedig Langer Ignác készítette. Klebelsberg Kunó elképzeléseinek megfelelően alakították ki a gazdag belső díszítést. A díszes tetőcserepek a pécsi Zsolnay gyárban készültek. Utunkat a Bástyasétány északi részén található Anjou bástyán (ágyúteraszon) folytatjuk az Esztergomi rondella irányába. Rajta a várfalat a Sziavus pasa tornya és a Murád pasa tornya maradványai. Abdurrahman pasa emlékműve. Buda 1686-os ostroma során, a harcok utolsó napján esett el a várvédő török sereg parancsnoka. Rá és az 1686.szeptember 2-án ezen a helyen elesett Veszprém megyei hajdúk sorában küzdő közvitéz emlékére utal a kettős síremlék. Az emlékmű Zsille Kálmán festőművész tervei alapján 1932-ben készült. Esztergomi rondella (Földbástya, Toprak kuleszi) A törökök még akkor Földbástyának nevezték a nagy átmérőjű rondellát, amikor az már kőből épült meg a várnegyed nyugati és északi falának csatlakozásánál. Buda visszafoglalásakor, 1686-ban szétlőtték, a falai beomlottak és maguk alá temették a bástyán felállított ágyúkat. 1743-ban a helyreállítás során kerültek a kisméretű sötétvörös középkori téglák a falába. A török idők után kezdték a bástyát Esztergomi rondellának nevezni. Nándor-laktanya. Már az 1690-es években létezett (Gránátos kaszárnya néven) helyőrségi kaszárnya. A laktanya
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL – OLVASÓINK ÍRTÁK
jelenleg is látható tömbje 1844-től 1847re készült el, majd még ebben az évszázadban háromszor is bővítették. Eredetileg a Ferdinánd-laktanya nevet kapta, az 1880-as évek térképein már a Nádorlaktanya megnevezés szerepel. Az 1918ban létrehozott hadtörténeti múzeum számára 1926-ban kezdődött meg a laktanya átépítése, a beköltözésre 1929-ben került sor. Kapisztrán Szent János (1386-1456). A törökök elleni 1456-os nándorfehérvári győzelem egyik hőse. Az Itáliából érkezett Ferenc-rendi szerzetes nagy létszámú keresztes sereget toborzott a várat védő Hunyadi János támogatására. Az 1724-ben szentté avatott Kapisztrán János (olaszul Giovanni da Capestrano) emlékművét 1922-ben állították fel, alkotója Dankó József. Mária Magdolna-templom. A 13. században a tatár rombolás után vár épült a Várhegyen, amely már a 13. század második felében a maihoz hasonló felosztásban állt: délen a királyi szálláshely, középen a Nagyboldogasszony temploma (Mátyás-templom), északon pedig a Mária Magdolna-templom. A Boldogasszony templom volt a németajkú, a Mária Magdolna-templom pedig a magyar lakosság temploma. 1400 körül háromhajósra bővített gótikus templom lett. 1817-ben a kolostorba költözött a budai főparancsnokság, a templom pedig Helyőrségi templom lett, benne katonai istentiszteleteket tartottak. Az 1944-es ostrom során több bombatalálat érte az épületet. Hadik András lovas szobra. Az emlékművet az 1702-ben felállított 3., későbbi nevén Hadik-huszárezred tagjai emelték az ezred és névadó parancsnokuk emlékére 1937-ben, alkotója ifj. Vastagh György. Gróf Hadik András tábornagy (1710-1790) közhuszárból emelkedett vitézsége és tehetsége révén tábornagyságra, harcolt a török ellen, majd az osztrák örökösödési háborúban, Európa szinte minden csataterét bejárta, előbb beosztott tiszt, ezredparancsnok. Hadi érdemeiért grófi címet kapott. Buda vára egykori parancsnokának emlékműve egyúttal az 1702-ben alapított aradi cs. és kir. 3-as huszárok emlékét is
őrzi. A talpazatba az 1918-ig fennálló ezred hősi halottainak nevét tartalmazó üvegtokot helyeztek. Városvédő Pallasz Athéné szobra. Carlo Adami alkotását 1785-ben helyezték el a Szentháromság téren álló vörösmárvány díszkútra. A kutat a XIX. század végén lebontották. A főváros csak 1928-ban helyezte el a várbéli elöljáróság épületének tér felé eső szögletében. HALOTTAINK Hamar József ny. ezds. TÜ (81); Hernádi János ny. szds. F-II.(84); Könczöl Tibor ny. alez. F-I (82); Csáti Lajos ny. alez. TÜ.(82); Bondár Jánosné cst. (NŐ, RE-LÉ) (78); Bányavári Péter ny. ezds. PÜ (82); Veres Jánosné cst. HÍR (77); Hulya Károly ny. alez. HÍR (85); Szabó Sándor ny. alez. ÖFN (71); Domokos János ny. alez. HTP (85); Gruber Sándorné honv. ny. NŐ (82); Tihanyi András ny. őrgy. RE-LÉ (81); Szlatky László ny. ezds. ÖFN (79); Nagy Béla ny. őrgy. HTP (85); Janó János ny. szds. 32s Baráti Kör (75); Stánitz Sándor ny. tzls. F-I (83); Nyíri Istvánné honv. ny. F-I (71). Nyugodjanak békében Magyar katona a Nagy Háborúban 1914–1918 II. Az első világháború egyik jellegzetessége volt, hogy 20. századi technológiát használó hadseregek csaptak össze 19. századi elvek alapján. Egyik fél hadvezetése sem tudott még alkalmazkodni az új fegyverekhez, és nem is láthatták előre, nem is tudtak ezért alkalmazkodni a – főleg a nyugati frontra jellemző – az állóháború követelményeihez. A szemben álló hadseregek létszámából is következett, hogy hatalmas veszteségeket szenvedtek a szemben álló felek. Jelen összeállításunkban politikusok, újságírók, írók és költök, egyszerű katonák vallomásai a látott és az átélt események hatására, a szerző megjegyzései, a tudományos világ korabeli értékelései olvasható. Tisza István miniszterelnök feljegyzéséből: „majdnem másfélszer annyian jelentek meg (már, mint az oroszok) a harctéren, mint ahogy az osztrák-magyar generálstáb gondolta.” Mit jelent ez számokban: a felvonult Osztrák-Magyar csapatok 198 gyalogzászlóaljával, 377 lovasszázadával és 2068 lövegével szemben az oroszok 825 gyalogzászlóaljat, 824 lovasszázadot és 2640 löveget vonultattak fel. Eredménye a fokozatos hátrálás lett. Megjegyezendő, hogy az orosz gyalogzászlóalj lényegesen kisebb
BUDAPESTI OBSITOS 9 létszámú volt az osztrák-magyar gyalogzászlóaljnál. Korabeli tudósítás 1914 szeptemberében: „A diadalmas magyarosztrák hadsereg a legnagyobb rendben vonult vissza a nyugat-galíciai új hadállásaiba, amelynek fekvését a hadvezetőség gondosan eltitkolta, Przemysl erősségei mögött.” A megfutamodás, sikertelenség elkendőzött megfogalmazása. Julier Ferenc írásából: 1915. január 23-án kezdődött a világháború legnagyobb téli hadjárata a Kárpátok hágóiért, azonban az osztrák-magyar csapatok támadása hamarosan kifulladt. „A szabad ég alatt való éjjelezés következtében harcosaink naponta százával fagytak meg és ezrével hűltek halálra. Sem szekér, sem málhás állat nem tudta a csapatokat a hegyormokra követni. A katona így meleg ételhez és italhoz sem jutott… A csapat az elemek ellen vívott harcban alulmaradt.” Az orosz „gőzhenger” Az oroszok támadó harcaik sorából kiemelkedik a Bruszilov-offenzívának nevezett hadművelet, amelyet 1916. június 4-én több mint félmillió katonával indított Bruszilov tábornok, a világháború legkiválóbb orosz hadvezére. Különös szerencsétlenségünk volt, hogy a legügyesebb orosz hadvezérrel akadt dolgunk – írta az egyik magyar katonai szakértő 1933-ban. Az orosz csapatok az offenzíva során, Galíciában, Luck és Csernovic körzetében áttörték az osztrák-magyar frontot és betörtek Magyarország területére. Míg az offenzívát sikerült megállítani két osztrákmagyar hadsereg teljesen felmorzsolódott. Somogyváry Gyula írásából: „Doberdó. Zöldellő berkek, lejtők s dombok voltak rajta, csak a dolinák tölcsérszálai meredtek siváran az emberre, s csupán itt-ott fehérlett ki a fű alól egy-egy mészkőtönk, vagy kisebb szikrarög. És köröskörül a község széle mentén fák voltak. Igaz, hogy csak ínséges kurta, girbe-görbe fák, igaz, hogy életük inkább csak tengődés lehetett a sovány anyaföld szikkadt kebelén, de mégis fák voltak… Ismertem a karsztot. Dolinagödrökkel meglyuggatott csupasz, lehangoló mészkő világát, mely a világháború legszörnyűbb és leggyilkosabb csataterévé avatta doberdói fennsíkot.” Herczeg Géza írásából, részlet: „Mindenfelé elhagyott lövészárkok. Napokat töltöttek itt a katonák, esőben, hóban, hidegben. Sárban, napokat és éjszakákat az élőknek ebben a hideg sírgödrében, ami a lövészárok, s ami abban különbözik az igazi sírtól, hogy egyelőre felül még nyitva van. Az országúttól több kilométer hosszúságban kígyóznak a
OLVASÓINK ÍRTÁK – TARKA OLDAL
BUDAPESTI OBSITOS 10 lövészárkok. Testi erőn és épségen kívül, emberfeletti ellenálló képességen kívül az idegeknek mekkora erőfeszítésére van szükség nappalokat és éjszakákat állni és állni a lövészárokban. A sturm (roham), valami hallatlan felszabadulást vált ki az emberből. Meg lehet érteni, csak egyszer kell beállni egy ilyen lövészárokba, hogy a sturm miért olyan heves, miért mennek száguldva és mámorosan szinte tébolyodottan rohamra.” Rédei tiszteletes úr isonzói visszaemlékezése, egy napjaink emléktúrája során: „Több, mint három éves pokol. Apró győzelmek, nagy veszteségek színtere ez a vidék. A világ minden dühe, haragja ide összpontosult. A mieinket egyetlen ideológia vezette: a hazáért. A hazáért haltak hősi halált több mint félmilliónyian. Aztán a történelem szembekacagta őket. Mert mire meghaltak a hazáért a hazából alig maradt valami.” Buda Ferenc: Az elesett katonák emlékére: „Kedvesek és szerelmesek, hitvesek és jegyesek, apák és fiak, hozzátartozók, hős és nem hős katonák, hazánkfiai emlékére, akik nem tértek viszsza szeretteikhez többé a háborúból.” Juhász Gyula: Háborús emlék, részlet: „Álla felkötve, keze összetéve Elpihent némán a halál ölébe. Nyitott szemében őszi ég derűje, Kifáradt testén tépett csukaszürke. A milliókból egy, kik halni mentek, A neve senki, akit elfelednek.” Reményik Sándor: Glória, részlet: Mint keskeny fénysarló, a holdnegyed Megáll most sok-sok temető felett. Engeszteli, a sok-sok árva vért, Ami kihullott s nem tudta: miért. Engeszteli, akik mártírként haltak S nem tudták: a halál mily mélyen altat. Akiknek nem volt soha semmijök, S akiknek reménye derékba törött… József főherceg a Piavei katasztrófáról: „Némelyik öt nap óta nem evett. A sebesültek százával hevernek a kórház előtt. Se orvos, se anyag, se kórházvonat. Magam is közel állok az összeroskadáshoz is a fáradságtól, és a le nem írható nyomor látásától. Semmim sincs, amivel szeretett kínlódó vitézeimen segíthetnék. Átkozom a könnyelműséget, amely e borzasztó csapásba belerántott mindnyájunkat…” Idézet egy frontról írt levélből: „A leglehetetlenebb éjszakázások, puszta földön, nedves gyepen, szakadó esőben , éppoly kevésbé fognak ki rajtam, mint az étkezés bárminő fordulata. A legfurcsább ebédek vagy hiányuk, mocsár ízű vizek meg nem ártanak. Testi erővel is úgy bírom, mint kevesen mások.”
Sebesültvivők, felcserek, orvosok és ápolónővérek, az egészségügyi szolgálat tette a dolgát, míg tehette és akkor is tette, amikor az életben maradás reménye már elveszett. A csataterek poklából lábon, hordágyon, sebesültszállító járművön, vonattal kimenekített és kórházakba szállítottak milliói oly sokat köszönhettek a sebesültgyűjtő helyek a tábori és hátországi kórházak, az utókezelő intézményekben szolgálatot teljesítő kevesek emberfeletti teljesítményének. Volt, amikor a kórházakban, egy időben több százezer sérült és beteg katonát kellett ellátni. Tudjuk, hogy a háborúban mennyien haltak meg, mennyien estek fogságba, mennyien sebesültek meg, betegedtek meg, de közülük hányan voltak a többszörösen megsebesültek, nem tudjuk. Tudjuk, hogy a könnyű sérülteknek, a kórházakban felépültek többségének vissza kellett térnie a harcterekre. (Folytatjuk) Kovács Imre nyugállományú dandártábornok, klubelnök Szeptember: Szent Mihály hava A hónap névadójának ünnepét szeptember 29-én ünnepeljük. Szent Mihály – „Mi-cha-el” – jelentése: Ki olyan, mint Isten? A név a Jelenések Könyvéből való, tehát olyan név, amely nem csupán „főangyali” mivoltát jelzi, hanem Isten fényében való végleges fölvételét is, s benne az „igen” jelvényét. Őt szerepelteti az Egyház Lucifer ellenfeleként. Szent Mihály az Isten „nagykövete”. Michael az a „főkonzul” s egyben „generális”, aki képes rá, hogy elfogadja Urának, az Istennek tervét, hogy egy – létfokát tekintve – alsóbb rendű emberi lény később nagyobb kitüntetést kap majd Istentől, mint amit ő kapott, s e lény nem más, mint az „Istenszülő Mária”, az angyalok és a mennyország királynője.” Szent György vetkőztet, Szent Mihály öltöztet, tartja a népi mondás, április 23án ugyanis melegre, szeptember 29-én pedig hidegre fordul az idő. Ezen a napon hajtják vissza a téli szállásukra a pásztorok a ridegen tartott lábas jószágokat, s a gulyások is a gulyát. Ebben a hónapban van az őszi napéjegyenlőség is. Szeptembert őszelő havának is szokás nevezni, útra kelnek a fecskék, elrepülnek a gólyák is. Nappal ilyenkor ugyan még meleg van, olykor a nyarat játssza szeptember, viszont már lehetnek „libabőrösek” az éjszakák, s
színesednek az erdők is. Ilyenkor már kopog a gesztenye, a dió. Sőt fémesen zörögnek a kukorica kardként meredező levelei. Amikor a hónap elején a diákok nagy szomorúságára megszólal az iskolacsengő, a gondos parasztember elveti az őszi búzát és rozst. Beérik a gyümölcs, a szőlő. Ebben a hónapban ünnepeljük Kisboldogasszonyt (szept. 8.), vagyis Szűz Mária születésnapját, majd névnapját. Több népi megfigyelés is kötődik e hónaphoz: ha a hónap elején esik az eső, gyenge lesz a tél. Ha 5-én, Viktor napán süt a nap, szép hosszú ősznek nézünk elébe. Ha Szent Mihály hava deres, behozza a telet. Szeptember szoktuk mondani, az első emberes hónap, mert azt sejteti, vége a nyárnak, hiszen a hónap nevében már benne van az „r” betű. Nekünk gyerekkorunkban azt tanították a felnőttek, elsősorban a szüleink, hogy csak azokban a hónapokban lehet mezítláb járni, amelyek nem tartalmaznak egyetlen „r” betűt sem. Jobbágy Zoltán nyugállományú ezredes, F-I. tagozat Honvéd Kulturális Központ programajánló SZEPTEMBER 1. vasárnap 17.00 óra Zenés Táncest a Bulletproof Band zenekarral. Honvéd belépő: 600 Ft. Vendég belépő: 1000 Ft. 3. kedd 19.00 óra Rádiókabaré – Műsorvezető Hadházi László. Belépő: 2000 Ft. 5. csütörtök 17.00 óra Mindenki Hadtudománya Szabadegyetem – Milyen lesz a világ 2030-ban – Biztonságpolitikai trendek. Előadó: KisBenedek József – Belépés díjtalan! 8. vasárnap 17.00 óra Zenés Táncest a Bulletproof Band zenekarral. Honvéd belépő: 600 Ft. Vendég belépő: 1000 Ft. 17. kedd 17.15 óra Női-S-Klub – Nőiesség a hétköznapokban. Előadó: Hevesi Kriszta egészségfejlesztő szakpszichológus. Vendégünk: Farkas Anikó, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke. Gyermekmegőrzés foglalkozással a könyvtárban! Jelentkezés:
[email protected] Telefon: 06 1 433 9008, HM: 26-153 18. szerda Verebes György festőművész, kiállítása a Stefánia Galériában. Megnyitja: Tenk László Munkácsy-díjas festőművész. Tárlatvezetés: Verebes György és Tenk
TARKA OLDAL László. Megtekinthető: szeptember 27ig, minden nap 13-18 óráig. Belépő: 700 Ft. Belépő ebéddel: 1500 Ft. 19. csütörtök 19.00 óra Kamaraszínházi Esték – „Valamit mégis kéne tennem”. Verses összeállítás Körtvélyessy Zsolt érdemes művész előadásában. Belépő: 800 Ft. 20. péntek 17.00 óra Nautilus Zenés Táncest – Belépés igényjogosultaknak térítésmentes, Nautilus tagságival 1000 Ft., vendég belépő 1500 Ft. Belépéshez asztalfoglalás szükséges a 06-1-433-9012 telefonszámon! 21. szombat 14.00 óra II. „Stefánia” Országos Mazsorett Fesztivál. Közreműködik: A Magyar Honvédség Altiszti Akadémia Zenekara (Szentendre). Honvéd belépő: 600 Ft. Vendég belépő: 900 Ft. 22. vasárnap 17.00 óra Zenés Táncest a Bulletproof Band zenekarral. Honvéd belépő: 600 Ft. Vendég belépő: 1000 Ft. 26. csütörtök 17.00 óra Missziós Történetek – A kaukázusi dzsihád folytatódik? (Boston 2013). Előadó: dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy. Belépés díjtalan! 29. vasárnap 11.00 óra Csiribiri Családi Nap – Vargánya Apó csodái – Mese zenében, dalban, táncban. A Honvéd Táncszínház Színházkarának előadása. Belépés díjtalan! A belépéshez előzetes regisztráció szükséges a 06-1460-0797 telefonszámon 2013. szeptember 22-ig! 29. vasárnap 17.00 óra Zenés Táncest a Bulletproof Band zenekarral. Honvéd belépő: 600 Ft. Vendég belépő: 1000 Ft. OKTÓBERI ELŐZETES 10. csütörtök 17.00 óra Mindenki Hadtudománya Szabadegyetem – A műveleti logisztika időszerű kérdései. Előadó: Baráth István dandártábornok. Belépés díjtalan! 13. vasárnap 10.30 óra A dzsungel könyve – A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház előadása. 18. péntek 18.00 óra Nautilus Zenés Táncest – Belépés igényjogosultaknak térítésmentes, Nautilus tagságival 1000 Ft., vendég belépő 1500 Ft. Belépéshez asztalfoglalás szükséges a 06-1-433-9012 telefonszámon! 27. vasárnap 11.00 óra Csiribiri Családi Nap Csiribiri – Halász Judit előadása gyermekeknek és felnőtteknek. Honvéd belépő: 2000 Ft. Vendég belépő: 2500 Ft.
BUDAPESTI OBSITOS 11 31. csütörtök 17.00 óra Missziós Történetek – Afganisztán sorskérdései 2014 után. Előadó: dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy. Belépés díjtalan! Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja rendezvényei A klub telefonszámai Város: +36-1- 433-9019 HM: (02) 26-419 SZEPTEMBER 2. hétfő 15.00 óra Filmmúzeum Indul a bakterház – Gobelin terem. 7. szombat 10.00 óra Múzeumlátogatás – Budafoki pezsgő és borfesztivál. Találkozás a Móricz Zsigmond körtéren a 6-s villamos végállomásán 10.00 órakor. Bp. 1221 Budafok Városház tér 11. A megnyitó napján a belépő ingyenes. 17. kedd 09.00 óra Klubtanácsülés – klubszoba. 23. hétfő 10.00 óra A közművelődési bizottság ülése – klubszoba. 25. szerda – csütörtök 06.00 óra Kirándulás Egerbe. Indulás Keleti-pályaudvarról. Gyülekezés a 8-as vágány végén 06.30-ig. Kirándulásvezető Pintye János nyugállományú ezredes. 26. csütörtök 14.00 óra A szociális és kegyeleti bizottság ülése – klubszoba. 30. hétfő 10.00 óra Gondtalan órák – színházterem, pódium bár. Humorpercek Aradi Tiborral és Varga Ferenccel, Kristály duó. Színházi belépő 700 Ft. Ebéd 800 Ft. Menü: sertéspörkölt tésztával, piskótatekercs. Jegyek csak a ház jegypénztárában kaphatók. OKTÓBER 7. hétfő 14.00 óra Csendül a nóta – színházterem. Abasári Szivárvány nyugdíjas klub műsora. Belépőjegy 700 Ft. Jegyek csak a ház jegypénztárában kaphatók. 10. csütörtök 09.45 óra Múzeumlátogatás – Gödöllői Királyi Kastély. Találkozás a kastély bejáratánál 09.45-kor. Nyugdíjas belépő 1000 Ft. 14. hétfő 15.00 óra Filmmúzeum Sose halunk meg – Gobelin terem. 28. hétfő 10.00 óra A közművelődési bizottság ülése – klubszoba.
28. hétfő 13.30 óra Kiállítás – Magyar Katona a Nagy Háborúban. Megnyitó 13.30 a színház előterében, megtekinthető november 10-ig. 28. hétfő 14.30 óra Bélyegkiállítás – Sissy-terem. 31. csütörtök 14. 00 óra A szociális és kegyeleti bizottság ülése – klubszoba. 30-31. szerda – csütörtök 07.00 óra Kirándulás Tokaj – Sárospatak (2 nap) Indulás a Keleti-pályaudvarról. Gyülekező a 8-as vágány végén 07.00. Jelentkezés a közművelődési felelősnél október 15-ig. Szállás és étkezés 6000 Ft. – befizetés a jelentkezéskor. Kirándulásvezető Pintye János nyugállományú ezredes. VENDÉGLÁTÁS SZOLGÁLTATÁS REGIMENT ÉTTEREM Hétfőn és vasárnap 11.30-15.00 Keddtől szombatig 11.30-22.00 Asztalfoglalás: Tel.: 06-1-883-6634 E-mail:
[email protected] REGIMENT KÁVÉZÓ Hétfőtől péntekig 7.30-19.00 Szombaton 8.00-13.00 Vasárnap zárva KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT- ÉS JEGYPÉNZTÁR Hétfőtől vasárnapig 10.00-18.00 Tel.: 06-1-460-0797 HM tel.: 26-163 KÖNYVTÁR Hétfőtől péntekig 10.00-18.00 Tel.: 06-1-883-6635 REKREÁCIÓS OSZTÁLY Ügyfélfogadás: Hétfőtől csütörtökig 9.00-14.00 Péntek 9.00-12.00 Tel.: 06-1-237-5588 HM tel.: 26-111 Fax: 06-1-237-5554 HM fax: 26-110 PROGRAMINFORMÁCIÓK KÖZMŰVELŐDÉSI CSOPORT HM tel.: 26-157 Tel.: 06-1-433-9012 Mobil: 06-30-828-0719 E-mail:
[email protected] TEREMBÉRLÉSI INFORMÁCIÓK RENDEZVÉNYIRODA Tel.: 06-1-433-0914 Mobil: 06-30-828-0534 Mobil: 06 30 828-0574 E-mail:
[email protected] E-mail:
[email protected]
BUDAPESTI OBSITOS
TARKA OLDAL 12
Szeletelő. A meghatározásokra adott válaszokat írja a számoknak megfelelő helyre. Az ábrán belül a számok betűket rejtenek, ahol ugyanaz a szám mindig ugyanazt a betűt jelenti. A hosszú és rövid magánhangzók között nem tettünk különbséget. A szám nélkül maradt négyzetekbe kerülő betűk felülről lefelé folyamatosan összeolvasva kapja a megfejtést, John Lage gondolatát. Beküldési határidő október 10. Az előző szám helyes megfejtői közül könyvjutalmat nyert: Lakatos Györgyné nőtagozat. 1
2
3
4
5
12
8
13
6
7
8
9
11
10
9
13
14
5
10
5
10
6
13
4
15
5
16
11
4
12
16
15
18
11 9 11
5
20
5
13
19
2
9
20 19
8
6
7
2
6
15
14
5
15
6
7
10
5
10
13
18
5
8
17
21
16
21
6
15
12
4
3 14
4
10
5
19
11
17
10
1
10
2 19
4
4 15
Székelyudvarhelyen kiplakátolták az új szigorú rendszabályt: aki éjfél után lármázva vagy dalolva megy haza, szigorú büntetést kap. Másnap éjszaka hallja a rendőr, hogy valaki hangosan kurjongatva megy végig a főutcán. Odasiet, és szigorúan mutat a plakátra. - Nem tudja kend az új szabályt? - Én tudom, biztos úr..., de ki mondta, hogy haza megyek? Csak ide indultam a másik kocsmába. Az öreg székely temeti a feleségét. A sógora vigasztalja: - Ne búsulj bátyám, a túlvilágon majd találkoztok! - Hát ez az, ami aggaszt, komám! Székely a fiával fát vág az erdőben. Egyszer csak megszólal a fiú: - Édesapám, valahogy nehezen megy ez a fűrész nem? - Nem tudom fiam, én most pipázom. Székely gyerek az apjához: - Édesapám, nyilván valami baja esett a Riskának! - Miből gondolod fiam? - Hozza a pásztor a bőrét… Hol a vella, lányom? - A gereblye mellett, apám! - És a gereblye hol van? - A vella mellett, apám! - Akkor a vella és a gereblye hol van? - Egymás mellett, apám!
Észak svájci nagyváros Kiránduló hely a Dunán Fertő-tavi helység Erdély Móricz szerint Himesháza nyugati szomszédja Főváros Közép-Ázsiában Falu Bácsalmástól északra Bakonyi magaslat Tolna város szomszédja Falu Lövőtől délre Székelyföldi város Település Kecskeméttől keletre Kárpátaljai város Falucska Hajós várostól délre Hegység Itália északi részén Három mérnök egy komisszió előtt érvel egy híd megépítésének az esetleges megnyeréséhez. A japán mérnök: - Mi megkezdjük a híd építését a folyó mindkét oldalán egyszerre s középen a találkozást a GPS segítségével hajtjuk végre, maximum 1cm eltéréssel. Az amerikai mérnök: - Mi is a folyó mindkét oldalán fogunk neki a híd építésének s középen a találkozást Laser segítségével hajtjuk végre, 2 mm eltéréssel. A székely mérnök: - Mi is a hidat a folyó mindkét oldalán kezdjük megépíteni. - És középen hogy találkoznak?- kérdik a komisszióban. - Hát, ha találkozunk jó, ha nem akkor lesz két hídjuk. Az öreg székely elkezd fohászkodni a Jóistenhez: - Édes, drága Jóistenem, én olyan nagyon szeretem a feleségemet, hogy mindenemet odaadnám érte! - Ne engedd, hogy beteg legyen, legyek inkább én! - Ne engedd, hogy szenvedjen az életben, szenvedjek inkább én! - Ne engedd, hogy özvegy legyen, legyek inkább én! A híres erdélyi zenészt faggatja egy riporter: Mondja, Áron bácsi, hány éve citerázik már? - Tizenöt. - És azelőtt? - Nem citeráztam. Egy székely atyafit megszólít egy utazó: Mondja, kérem, elérek ezen az úton a városba még vacsora előtt? - El, ha addig nem eszik.
Lapunk az MH vitéz Szurmai Sándor Budapest Helyőrség Dandár, Honvéd Kulturális Központ valamint az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja közös kiadványa. Felelős szerkesztő: Vastagh László. Észrevételeiket és javaslataikat klubunk címére szíveskedjenek eljuttatni. MH Budapesti Nyugállományúak Klubja 1143 Budapest, Stefánia út 34. Pártpolitikai írásokat – alapszabályunkkal összhangban – nem áll módunkban közölni. Írásaikat szerkesztett formában tesszük közzé. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. (Szerkesztő bizottság)
