15. évfolyam 1. lapszám
BOLDOG ÚJ ÉVET
2013. január – február
Elkötelezetten a honvédelem érdekében A Honvédségi Klubok Országos Szövetségének (HOKOSZ) hagyományos év végi rendezvényén a nyugállományú katonák és a honvédségi nyugdíjasok társadalmi szervezeteinek helyéről, szerepéről valamint az érdekvédelmi, a szociális és a kegyeleti tevékenység aktuális kérdéseiről tájékozódtak a szövetség és tagszervezeteinek vezető tisztségviselői 2012. november 14-15-én, Balatonkenesén. A szervezők az adótörvény konkrét változásai valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról (Hjt) készülő törvénytervezet véleményezésre kiadott változatának egyes vitatott kérdései mellett kiemelt figyelmet fordítottak a segélyezés, az egészségügyi ellátás, a hadkiegészítő parancsnokság, illetve megyei központokkal/irodákkal történő együttműködésre is. A fórumon megjelent és rövid beszédet mondott Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium 2012. október 16-án kinevezett parlamenti államtitkára. Vargha Tamás rövid bemutatkozás után hangsúlyozta: a készülő Hjt. célja a rendőrök és a közszolgálati tisztviselők törvényeivel összhangban az új közszolgálati életpálya lehetőségét teremtse meg. A nemzet közszolgálatát vállalók életpályái összefüggenek, ezért átjárhatónak kell lenniük. A törvény összhangba hozza és rendelkezik mindazokról az alapvetésekről, amelyek jogosultságokat és elvárásokat biztosítanak a fegyveres-, a rend-, illetve a civil közszolgálatot vállalókkal szemben – fogalmazott az államtitkár. Leszögezte: a honvédelmi miniszterrel együtt mindketten érdekeltek abban, hogy a közel 35 ezer érdekvédelmi gondoskodási körbe tartozók – nyugállományú katonák, szolgálati járandóságban részesülő személyek, özvegyek, árvák, volt hadkötelesek és hozzátartozóik, valamint adatkezelési szerződést kötött közalkalmazottak – ügyét elkötelezetten képviseljék ebben a törvényben. Meghívta Péter László nyugállományú ezredest, a HOKOSZ elnökét arra a találkozóra, amelyen a következő év együttműködésének programját vitatják meg, hiszen ezt követően kerülhet(ett) sor annak a megállapodásnak az aláírására, ami tovább segíti közösségeinket a honvédelem ügyének hatékony képviseletében. A rendezvényen számokban az is elhangzott, hogy 2012. október 31-ig 262 fő részesült kitüntetésben, elismerésben a honvédelem érdekében kifejtett tevékenységéért. Csaknem 3500 fő nyugállományú élt a kedvezményes üdültetés lehetőségével, s közel 140 millió forintot fordított a tárca, segélyezésre az arra rászorulók körében, ugyanakkor a több mint 600 főt meghaladó minősített személyek kegyeleti költségei meghaladták a 150 millió forintot. A megyei hadkiegészítő központok/irodák tevékenységük hatékonyabbá tétele érdekében pedig – elsősorban a katonai szervezetekkel nem rendelkező megyékben – aktív hagyományőrzést, és a lakókörnyezetükben élő nyugállományú, illetve szolgálati járandóságban részesülő katonák élethelyzetének figyelemmel kisérését, probléma esetén a területileg illetékes katonai igazgatási szerv felé történő jelzését várják el.
Szigorítana a honvédek jogállásán a kormány Az eddiginél szigorúbb, de igazságosabb, az egyéni felelősséget jobban érvényesítő szabályokat javasol a kormány a honvédek jogállásáról szóló törvényjavaslatban - mondta 2012. november 27-én parlamenti expozéjában Vargha Tamás, a honvédelmi tárca államtitkára. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára kifejtette: a 2013. július 1-jétől életbe lépő szabályozás legfontosabb újdonsága az előmeneteli idő megnövelése. Közlése szerint ezt követeli meg a kívánatos állományarányok helyreállítása és a szolgálatinyugdíj-rendszer kivezetése is. Új elemként említette a nemzetközi példákból ismert „mozgó” – azaz a viseltnél ideiglenesen magasabb vagy alacsonyabb – rendfokozat megállapításának lehetőségét, valamint, hogy egyéves előléptetési és kinevezési moratóriumot határoztak meg a közkatonáknak. A törvényjavaslat tartalmazza a katonai szolgálatra történő méltatlanság eseteit is. Az indítvány alapján a vezérkari főnök kinevezése határozott idejű lesz, öt évre – a kormányzati ciklusoknál hosszabb időre – szól majd, és legfeljebb öt évvel meghosszabbítható. Vargha Tamás tájékoztatása szerint a javaslat célja az egyszerűbb szabályozás kialakítása, a bürokrácia csökkentése, a közpénzek takarékosabb felhasználása és a törvényi szabályozást nem igénylő tárgykörök rendeleti szintre utalása. A Honvédelmi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata szerint a parlamenti államtitkár ellátja a miniszter által számára meghatározott egyedi feladatokat, ezen belül koncepciót és megoldási javaslatokat dolgoz ki, részt vesz minisztériumi álláspontok kialakításában és képviseletében. A parlamenti államtitkár irányítja a parlamenti pártközi egyeztetési mechanizmusokat, véleményezi a minisztériumi jogszabály-előkészítés során részére megküldött tervezeteket.
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL
BUDAPESTI OBSITOS 2 Támogatja az öszzkormányzati, illetve ágazati felelősségi körbe tartozó teendőkkel kapcsolatos stratégiák kialakítását, elősegíti a miniszter országgyűlési képviseletét. Kapcsolatot tart a pártokhoz nem tartozó képviselőkkel, koordinálja a társadalmi, gazdasági érdekképviseletekkel való együttműködést. A parlamenti államtitkár részt vesz a helyettes államtitkároknak a parlamenti és az általános kormányzati feladatok végrehajtásával kapcsolatos tevékenységének összehangolásában, illetve közreműködik a jogszabályalkotással kapcsolatos politikai előkészítő munka miniszteri irányításában. Ennek keretében gondoskodik a kormányzati politika érvényesítéséről a jogszabályi koncepciókban, és ellátja a kormánypártok frakcióival való egyeztetési feladatokat. A miniszter utasításainak megfelelően ellátja a minisztérium sajtóképviseletét. A miniszter által átruházott hatáskörben koordinálja és felügyeli a HM Tábori Lelkészi Szolgálat tevékenységét. Képviseli a minisztert a Haditechnikai Külkereskedelmi Tárcaközi Bizottságban, valamint a Honvédségi Érdekegyeztető Fórum ülésein. A parlamenti államtitkárt – ha nem a minisztert helyettesítő jogkörében jár el – akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár helyettesíti. Vargha Tamás parlamenti államtitkár: Személyi adatok Születési idő: 1959. február 2. Családi állapot: nős, négy gyermek édesapja Végzettség 1987 Eötvös Lóránd Tudományegyetem angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár. Szakmai tapasztalat 1987-1993 Vasvári Pál Gimnázium, Székesfehérvár; 1991-2008 Syntax Nyelviskola, Székesfehérvár (STANAG tanfolyamok szervezése és oktatása angol nyelven a Magyar Honvédség katonái részére); 1993-1999 József Attila Gimnázium, Székesfehérvár; 2004-2009 Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár. Tagság Magyar Hadisírgondozó Szövetség alapító tagja; Honvédség és Társadalom Baráti Kör alapító tagja. Politikai élet 2006-2010 Székesfehérvár Közgyűlésében „Felsőváros – Fecskepart” városrész képviselője; 2008-2010 Székesfehérvár nemzetközi kapcsolataiért felelős tanácsnoka;
2010- Fejér megye 2. választókerület országgyűlési képviselője; 2010-2012 az Országgyűlés Külügyi Bizottságának tagja; 2010-2012 a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke; 2011-2012 az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának tagja. Vastagh László Kétszáz éve született Tóth Ágoston, honvéd ezredes Olyan ember születésének 200. évfordulójára emlékeztünk, akiről korabeli méltatói úgy szóltak, „hogy aki életében annyit tett, amennyit tehetsége és körülményei szerint tehetett, annak fáradozása el nem veszett, sőt méltó arra, hogy róla megemlékezve törekvéseinek elismeréssel adózzunk”.
Tóth Ágoston Rafael 1812. október 28-án született Marcaliban. Atyja a Széchenyi grófi család uradalmi ügyésze volt, édesanyjával Mártony Johannával Marcali községben laktak. Születése után nem sokkal atyja az Eszterházy hercegi családnál vállalt hasonló állást, és a család Sopronba költözött. Így gyermekkorát Sopronban töltötte, ott folytatta gimnáziumi tanulmányait is. A tehetséges kisdiák különös vonzalmat érzett a rajzolás és festészet iránt. Családi kapcsolatai révén, mivel anyai nagybátyja (Mártony Károly) hadmérnök volt, érdeklődése középpontjába a katonai pálya került. Tanulmányait 1827 szeptemberétől a bécsi katonai mérnökakadémián folytatta, ahol tanárai korán felismerték a térképkészítés iránti vonzalmát, tudományos érdeklődését. Négy év után, 1831-ben zászlós tiszt lett, majd 1834-ben dandár segédtisztté nevezték ki. A számára sivár és unalmas csapattiszti szolgálat után 1836-ban viszszakerült Bécsbe, ahol a gránátos osztály
hadnagyaként teljesített szolgálatot, és eközben önképzéssel és műszaki akadémiai előadások hallgatásával fejlesztette térképészeti szaktudását. Célja vezérkari beosztás elnyerése volt. Elöljárói azzal biztatták, hogy ha sikeresen helyt áll a terepfelvételi munkában – ahová vezényelték – akkor felveszik a vezérkarba. 1842-ben kezdte meg az élete későbbi szakaszát meghatározó katonai topográfusi pályáját. A szakmai gyakorlatot a Nagyszombat közeli Lonthóban (a mai szlovák Lontovban) folytatta. Azt követően az osztrák – magyar birodalom több távoli területen végzett terepfelvételi munkálatokat, és így részese lett a folyamatban lévő II. katonai felmérésnek. Az embert próbáló, de számos szakmai sikert hozó évek után 1845-ben a bécsi Földrajzi Intézetbe került. Az intézmény megbízásából előbb Galícia térképeinek helyesbítését, majd Pétervárad (a mai szerb Petrovaradin) 1:7000 ma. térképezését kapta feladatul. A kilenc térképszelvény felmérése során az akkoriban még újnak számító szintvonalas domborzatábrázolási módszert alkalmazta. Aprólékos pontossággal kivitelezett szintvonalas térképei a mérnökkarnál elismerést váltottak ki. Többszöri ígéretek ellenére, noha minden feltételnek eleget tett, mégsem került vezérkari beosztásba. Ő maga és társai is magyar érzelmének tudták be a mellőzést. Csalódottan, 1848-ban ismét csapatszolgálatra jelentkezett és a galíciai Lembergbe kerül. Kapitányi rangban itt érték a magyar forradalom eseményeinek hírei. Ezredével együtt, nemzeti érzéstől áthatva tért vissza Magyarországra. Élete fordulópontját jelentette, amikor az osztrák hadseregből elbocsájtását kérte, Pestre utazott és jelentkezett a magyar honvédségbe. Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848. október elsejével a 31. honvéd zászlóalj parancsnokává nevezte ki őrnagyi rangban. Katonai ismereteit, tapasztalatait hasznosítva rövid idő alatt a zászlóalj katonáit felszerelte, kiképezte és hadra foghatóvá tette. Alakulatával előbb a Partiumban (ÉErdély), majd Erdély délebbi területének ellenségtől való megtisztításán tevékenykedett. Tehetséges parancsnokként csakhamar felhívta magára a figyelmet. Bem tábornok seregében – személyes bátorságát is bizonyítva – sikeres harcokban foglalta el Dés városát, Kolozsvárt és részt vett Beszterce ostromában. Sikerei nyomán Bem tábornok alezredessé, majd ezredessé léptette elő. Ezredesként Kolozsvár, majd Beszterce vá-
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL ros parancsnokává nevezték ki. Mint ilyen kiváló szervezőnek, előrelátó, türelmes vezetőnek bizonyult. Szigorúan őrködött a renden, de számos intézkedést tett a szász és román lakosság megnyerésére, adott esetben védelmére. A gyorsan változó harci események sodrában, 1849 júniusában rövid ideig a déli hadsereg, majd a 4. hadtest parancsnoka lett. Ezt követően Vetter tábornok vezérkari főnökeként július második felében a győztes hegyesi csatában tűntette ki magát, ahol személyes bátorságával, leleményességével a siker részese volt. Az ő tervei alapján vívta a honvédség utolsó győztes csatáját 1849. július 14én. A világosi fegyverletétellel Tóth Ágoston dicső katonai pályafutásának aktív szakasza is lezárult. Amint a küzdelmekben, úgy a balsorsban is osztozott bajtársaival. Az aradi vészbíróság ítéletében kötéláltali halált mondott ki rá, amit kegyelemből 18 évi, vasban töltendő várfogságra változtattak át. A fogságot az olmützi várbörtönben kellett letölteni. Hét évi fogság után amnesztiával 1856 nyarán szabadult. Visszaérkezett hazájába, családjához, de gyakorlatilag újra kellett kezdeni életét. Az élet elsodorta eredeti foglalkozásától, a katonai pályától, a geográfiától, térképezéstől. A kényszerűség hajtotta arra, hogy kenyerét olyan foglakozással keresse meg, amelyhez az államhatalomnak kevés köze van. Nagy buzgalommal kezdte meg munkáját a mezőgazdaságban. Szorgalmával és egyre bővülő szakértelmével elérte, hogy előbb a Széchenyiek kiscenki, majd később a pölöskei birtokán ispánként dolgozhatott. A következő években megyei szolgálatban térképezett, majd föld bérleményen gazdálkodott, később pedig mezőgazdasági iskola tanáraként próbált boldogulni. A kiegyezést követően gyökeres fordulat állt be életében. 1867. július 29-én kinevezték a Közlekedésügyi és Közmunkaügyi Minisztériumba, főmérnöki státuszba. A minisztériumban ugyanis helyszínrajzi (topográfiai) intézet felállítását tervezték. Tóth örömmel fogadta a lehetőséget. Mivel a Magyarország területét ábrázoló térképek csekély kivétellel mind Ausztria tulajdonában voltak, Tóth egyik legsürgősebb terve az volt, hogy a II. katonai felmérés térképeit lemásoltassa, illetve idővel magyar felmérésű térképeket készítsenek. Fejlesztési elgondolásaival Mikó Imre közlekedésügyi miniszter is egyet értett, sőt az ügy szakmai megalapozása érdekében európai tanulmányútra küldte. A
BUDAPESTI OBSITOS 3
több hónapos tanulmányút gazdag tapasztalatait 1869-ben – a szokásos hivatali jelentés mellett – „A helyszínrajz és földkép-készítés történelme, elmélete és jelen állása” című könyvében is közreadta. Művének végén szakmatörténeti jelentőségű előterjesztéssel élt: „Indítvány a magyar helyszínrajzi intézet felállítására” címmel. A könyv ötödik fejezetében a javasolt intézet szervezeti fölépítését is leírta. A topográfiai intézet érdekében számos előadást tartott és kidolgozta a működésre vonatkozó javaslatát. Bár az önálló topográfiai intézmény ügye nem haladt előre, az osztály számos szakmai feladatot oldott meg. Sor került egy világtérkép összeállítására is, amelyen különböző földrajzi viszonyokat szemléltettek. Megszerkesztették Magyarország áttekintő térképét a fő vasút- és útvonalakkal, a kárpáti átjárókkal stb. Irányításával készültek fel az 1871. évi Antwerpenben tartott földrajzi kongreszszusra, ahol néhány elismerést kiváltó munkát mutathatott be (Erdély domborműtérképét, csatatérképeket). A bíráló bizottság Tóth műveit éremmel jutalmazta. 1871. május 30-án irodalmi és tudományos munkássága elismeréseként az MTA levelező tagjává választották. Székfoglaló beszédét javaslattal fejezte be: „Alapíttassék Magyarországon földrajzi társaság a művelt nyugat nagy államaihoz hasonlóan”. Felhívása támogatásra talált és 1872-ben megalakult a napjainkig virágzó Magyar Földrajzi Társaság, amelynek egyik alelnökévé választották. Külföldi tanulmányútja során a szorosan vett térképkészítési problémákon túl megismerte a legújabb geo-
déziai tudományos törekvéseket. Megismerkedett számos neves tudóssal, akik az egységes európai geodéziai hálózat megvalósításán munkálkodtak. Tóth sohasem tagadta meg katona mivoltát. Szívügye volt az önálló magyar honvédség létrehozása. A kiegyezést követően napirendre került a magyar honvédség megszervezése. Ezzel egyidejűleg felmerült a tisztképzés igénye. A körülményeket figyelembe véve a pesti egyetem bölcsészkarán indították katonai tisztképző tanfolyamot. Az oktatás szervezésével, a tematika kidolgozásával őt bízták meg. A feladatot lelkesen vállalta és nem mulasztotta el, hogy a stratégia, a hadtan, a hadművészet története és a hadsereg szervezés témái mellett a tereptant, a térképolvasást is felvegye a tantárgyak közé. A tananyag összeállítása mellett több tárgy oktatásában is részt vett. Az előadások 1869 tavaszán indultak meg. A katonai tanfolyam igazgatójaként 1873-ig – a Ludovika Akadémia megalapításáig – szervezte és irányította az egyetemen folyó tisztképzést. Sokirányú tudományos érdeklődése, nyitottsága révén úgyszólván a földrajz minden rokon tudományában tett, vagy alkotott valamit. Katonai és irodalmi tevékenységén túl tudományos intézetek munkálataiban is részt vett. Tóth Ágoston élete nagy céljának kudarca, az általa világosan látott, hirdetett és leírt, a fejlődést megalapozó, segítő elméleti és gyakorlati tennivalók elmaradása keserítette el. Nyugdíjas éveit az ausztriai Gmundenben és Grazban töltötte. 1889. június 9én hunyt el. Kívánságára hazai földben, Sopronban temették el. Kétnyelvű obeliszk őrzi álmát. Tiszteletre méltó elődünk neve halála után szinte teljesen feledésbe merült. Csak a Magyar Földrajzi Társaság, amelynek alapító tagja volt, tartotta számon. Elgondolásai, javaslatai – az önálló magyar térképészeti intézet létrehozása, a tudományos geodézia hazai intézményeinek kifejlesztése – az utódok munkálkodásával vált valóra. Igazolva törekvései helytállóságát, bizonyítva hazánkfiai tehetségét, rátermettségét. A Katonai Térképészeti Intézet 1986ban kérelmezte Tóth Ágoston ezredes nevének használatát. A honvédelmi miniszter parancsban rendelte el a névhasználatot, és egyidejűleg az intézmény falán elhelyezték emléktábláját. (Sajnos a hadsereg átszervezése során a névhasználat is megszűnt.) 1987-ben, születésének 175-dik évfordulóján a Térképész Szolgálat, Marcali
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL
BUDAPESTI OBSITOS 4 várossal karöltve, nagyszabású rendezvények keretében felállították a város szülöttjének mellszobrát. 1989-ben, halálának 100. évfordulójáról a katonai térképészet ünnepi üléssel és kiállítással emlékezett meg. A 200. évforduló kapcsán országos jellegű tudományos emlékülésre és kiállításokra került sor. Ahogy az évek múltak, ahogy egyre szélesebb körben vált ismertté Tóth Ágoston életútja, sokoldalú munkássága és a magyar ügyek iránti rendíthetetlen elkötelezettsége, úgy mélyült el tisztelete. A nagy magyarok – a korukat megelőző, messze tekintő hazánkfiai – sorsának részese lett, azoké, akiknek nagyságát a késő utódok ismerték fel. Az idő távolából magasodik fel alakja, hogy élete példájával járjon előttünk. Dr. Tremmel Ágoston nyugállományú mérnök ezredes, térképész tagozat Tákosi napsugár a stefánián 2012. október 24-én a Stefánia-palota gondtalan órák rendezvénye keretében fellépett a Tákosi Napsugár Nyugdíjas Klub énekkara –így szólt a szűkszavú hír a műsorfüzetben, de ez a hátországi tagozat számára ünnep volt. Végre újra találkozhattunk tavalyi, a Bereg kincseit felfedező felejthetetlen kirándulásunk tákosi vendéglátóival. Végre eljöttek hozzánk a Mária Terézia eszén is túljáró, a református templomukat, a híres-nevezetes „mezítlábas Notre Dame”-ot csakazértis felépítő tákosiak utódai. Méltó utódok ők, dolgos hétköznapjaikban is őrzik a Bereg kincseit, a népdalokat, a népi hímzéseket, Bereg ízeit. Tákos virágzó kis falu volt, mikor 2001 márciusában „Jön az árvíz! Jön az árvíz!” Bizony jött: „S mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott a Tisza a rónán át, zúgva, bőgve törte át a gátat, s bizony elnyelte a világot, vitt mindent, hatalmas pusztítást végzett”. De mi már egy újjáépített falut láttunk az elmúlt évben, ahol a falu polgármestere, Varga János nyugállományú alezredes – aki a daliás időkben tagozatunk elnökével, Henzsely Istvánnal együtt szolgált – és a Napsugár Nyugdíjas Klub 2002-ben alakult énekkara fogadott bennünket. A vendéglátás fejedelmi volt, mindnyájunknak szép emlékei maradtak, s úgy váltunk el: „Ez egy szép barátság kezdete!” (a la Casablanca) A két nyugdíjas klub együttműködésének eredménye volt ez a fellépés is, ami
vendégeink számára szintén emlékezetes volt, hiszen népdalcsokruk leilleszkedett a Beregben nagyon tisztelt és szeretett, a Bereghez erős szálakkal kötődő Móricz Zsigmondra emlékező műsorba. Az énekkart Simon Józsefné, a népművészet mestere vezette, tagjai a kis falu lelkes hagyományőrzői, akik szívüketlelküket beleadva varázsoltak el bennünket. A kis csoportot elkísérte kedves ismerősünk, a polgármester is. Dalaik mellett a beregi szilvaút ízeiből, a finom szilvalekvárból, na és a szilvapálinkából is hoztak magukkal kóstolót. Kedves Tákosi Napsugár Klub! Csak azt sajnáljuk, hogy időtök nagyon szűkre szabott volt, de „egy napon találkozunk mi még!” S addig itt a CD-tek, melyet emlékeztetőül bármikor meghallgathatunk! Kenyeres Józsefné hátországi tagozat Tíz éves a személyügyi tagozat Több hónapos előkészítő munkát követően 2002. november 28-án a HM Kulturális és Szabadidő Központban jött össze mintegy 100 nyugállományú tiszt, tiszthelyettes és polgári alkalmazott, akik az MH Vezérkar Személyügyi Csoportfőnökségtől és jogelőd szervezetétől kerültek nyugállományba. Az alakuló közgyűlést meghirdető levélben szakági nyugdíjas klub létrehozása szerepelt célként megjelölve. Dr. Krizbai János ezredes, MH Humánpolitikai főosztályvezető köszöntése és Kovács Imre nyugállományú dandártábornok, az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja ügyvezető elnökének a Klub munkáját ismertető beszédét követően, a közösségi élet folytatására igényt tartó 56 fő részvételével megalakult az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja személyügyi tagozata. A közgyűlés tiszteletbeli elnökké választotta Gillicz János nyugállományú vezérőrnagyot, elnökké Harkai Péter nyugállományú ezredest, vezetőségi taggá Bikádi Istvánné nyugállományú közalkalmazottat, Dékány István nyugállományú ezredest, Molnár János nyugállományú ezredest, Nagy Elekné nyugállományú zászlóst, Nagy Csaba nyugál-
lományú ezredest, Szepesi János nyugállományú alezredest. A megalakult tagozatot Kovács Zoltán dandártábornok, az MH HVK személyügyi főcsoportfőnöke köszöntötte, egyben biztosította közösségünket a főcsoportfőnökség támogatásáról. A tagozat 2003. január 21-én tartotta első összejövetelét. Erre az időpontra a főcsoportfőnökségen és a Magyar Honvédség különböző budapesti szervezeteinél, személyzeti munkával foglalkozó nyugdíjas tisztek, tiszthelyettesek, polgári dolgozók közül további 32 fő kérte felvételét. Létszámunk néhány fő lemorzsolódása ellenére 2006-ig emelkedett, amikor 103 nyilvántartott tagunk volt. Ezt követően ritkultak a belépések. A Magyar Honvédségnél az utóbbi években történt nagy létszámú kiválás és nyugállományba helyezés ellenére alig van új belépő. Ezzel szemben lakhelyváltozás, egészségi, vagy családi ok miatt többen megváltak közösségünktől és 13 tagtársunkat kísértük utolsó útjára. Tagozatunk átlag életkora 72 év, legidősebb tagtársunk Bélai Gyula ezredes ez évben töltötte be 95. életévét, akit Bozó Tibor dandártábornok, az MH VK személyzeti csoportfőnöke személyesen köszöntött. Legfiatalabb társunk 52 éves. Nyilvántartott létszámunk 80 fő. Megalakulásunk óta jó kapcsolatot tartottunk a Magyar Honvédség vezető személyügyi szervezetével, annak mindenkori vezetőjével. Több alkalommal kaptunk meghívást a főcsoportfőnökségtől kivált, de nem klubtag társainkkal együtt megtartott közös rendezvényre. Az ilyen, nagy létszámot megmozgató összejövetelek lehetősége pár éve beszűkült, de tagozat szinten továbbra is tájékoztatást kaptunk a honvédség helyzetéről, a nyugdíjasokat érintő kérdésekről. Tagságunk jóleső érzéssel nyugtázza, hogy az utóbbi egy évben látványos változás következett be és ismét közvetlenné, élővé vált a kapcsolatunk. Az eltelt 10 évben rendszeresen megtartottuk klubnapjainkat, ahol harminc harmincöt tagtársunkkal töltöttünk kellemes órákat. Köszöntöttük a jubileumi születésnapjukat ünneplőket, de nem feledkeztünk meg a név- és születésnapos társainkról sem. Ezen összejövetelek mellett változó létszámban látogatjuk a klub központi rendezvényeit. Tagozatunk minden évben szervezett egy-egy jó hangulatú vidéki kirándulást, közös programot, és évzáró összejövetelt. Tagozatunk érdekében végzett munkája, a klubélet színvonalassá tétele érdekében végzett tevékenysége elismeréseképpen a tíz év alatt egy klubtársunk
TAGOZATOK ÉLETÉBŐL – HADIKRÓNIKA részesült ezredesi előléptetésben, öt fő kapott honvédelmi miniszteri emléktárgyat, tizenheten kapták meg az Aranykor emlékérem és a Honvédelemért kitüntető cím, különböző fokozatait. Vezérkar főnöki emléktárggyal, illetve emlékplakettel húsz tagtársunk munkája került elismerésre. Személyzeti csoportfőnöki szinten 10 fő kapott emléktárgyat, míg a klubtanács hét főt részesített elismerésben. Ezek mellett az évek során kiosztottunk 40 ajándékcsomagot és 28 vásárlási utalványt. Minderről 2012. november 22-én, az MH Kulturális Központban emlékeztünk meg, ahol 74 fő részvételével, jó hangulatban tartottuk meg évzáró összejövetelünket és ünnepeltük tagozatunk megalakulásának tízedik évfordulóját. Rendezvényünket megtisztelte Bozó Tibor dandártábornok, az MH VK személyzeti csoportfőnöke, aki a köszöntésen túl elismerően szólt munkánkról és emléktárgyat adott át két klubtársunknak. Vendégként köszönthettük Szekeres István dandártábornokot, a Balassy Bálint Bajtársi Szövetség elnökét. Nagy Csaba nyugállományú ezredes, tagozat elnök Volt egyszer egy tűzszerész tagozat Borongós hangulatban írok egy – számomra fontos nyugállományú közösség megszűnéséről, amely vezető nélkül maradt és tagjainak nincs más választása, mint bejelentkezni más tagozatokhoz, vagy külső nyugállományú szervezetekhez. Novemberben volt egy éve, hogy a tűzszerész tagozat elnöke, az akkor élete 93. évében járó Szabó Péter nyugállományú őrnagy bejelentette a tagozat elnöki tisztségéről való lemondását. A jelenlévő tagok közül senki sem vállalta a funkciót. Mivel a tűzszerész tagozat több tagja más tagozatokban is aktivizálta magát, a hadihajós és a műszaki tagozat felvállalta, hogy felhívja a tűzszerészeket, döntsék el hova szeretnének betársulni és jelentkezzenek be a számukra rokonszenvesebb kollektívába. Szabó Péter bácsi – nekünk már csak bácsi marad – még januárban szétküldte a tagozat-összejövetelek időpontját tartalmazó „program-tervét”, de a további összejövetelekre már nem tudott eljönni. Áprilisban levelet írtam tűzszerész bajtársainknak és vártuk jelentkezésüket. Néhányan telefonon megkerestek, néhányan átjelentkeztek tagozatainkhoz. Péter bácsit személyesen is felkerestük, de az érdemi megbeszélés, az okmányok,
feljegyzések átvétele már nem sikerült. A tűzszerész tagozatról szóló összefoglaló a klub 50 éves évfordulójára készült könyvben is olvasható, de úgy gondolom a szervezet immár volt tagjai megérdemlik, hogy felidézzük a szervezet történetét. 1994. november 23-ára engem is meghívtak, mint a tűzszerészek szakmai elöljáróját a VIII. kerület, Vajda Péter útcai pinceklubba a tűzszerészeket összetartó, szükség esetén az érdekképviseletüket ellátó társadalmi szervezet létrehozását célzó megbeszélésre. A megalakuló szervezet hosszas vita után a Veterán Tűzszerészek és Aknakutatók Bajtársi Egyesülete nevet vette fel. A nevéből is következett, hogy nem csak az akkor 1. Önálló Tűzszerész és Aknakutató Zászlóalj nyugállományú hivatásosait fogadta be, hanem a korábbi és akkori BM tűzszerészek, a volt sorállományú, illetve a még aktív katonák is tagjai lehettek, sőt a veszélyes eszközök felkutatására szakosodott vállalkozások munkatársai is támogatták a szervezetet. Az egyesület elnöksége jelentős erőfeszítéseket tett a hivatalos szervek támogatásának elnyerése céljából, ezért nem csak a HM és alárendeltjei, de például az akkori Polgári Védelmi Országos Parancsnokság is hozzájárult a működési feltételek biztosításához. Így került a társaság a VI. kerületi Hajós utcai klubba, egy régi bérház óvóhelyére, ahol minden második hónap első szerdáján, három órakor – kezdetben nagyobb létszámmal – utóbb már csak néhány fővel tartotta meg öszszejövetelét. Kellemes baráti beszélgetéseken vettünk részt, amelyekre rendszerint egy-egy üveg bort, üdítőt és pogácsát vittünk. Különösen emlékezetes volt Szabó Péter bácsi 90. születésnapja alkalmából rendezett, főtt füstölt csülökkel megtámogatott rendezvény. A pinceklubban összegyűlt társaság gyakran vitatkozott a szervezet jövőjéről, az elhunyt bajtársak emléke ápolásának lehetőségeiről, a tervezett programokról, amelyeket egyre ritkábban sikerült megvalósítani. Ami szorosabban összetartotta a tagságot, az az emlékek, közös élmények felidézésének igénye volt. A mozgásképes tagjaink szinte kötelezőnek érezték a tűzszerész emlékmű és a tűzszerészek emléktáblájának megkoszorúzásán való részvételt a tűzszerészek napja, szeptember 28. alkalmából. Rendezvényeinken megjelentek a távollakó nyugállományú kollégáink is, akár Győrben, vagy más távolabbi városban, településen éltek. Sajnos a tűzszerész tagozatot elérte az a helyzet, amely más tagozatainkat is fe-
BUDAPESTI OBSITOS 5 nyegeti. A szervezet utánpótlás nélkül maradt. A legutóbb nyugállományba került tűzszerészek már nem jelentkeztek a klubba. A tagságból nem vállalkozott senki a vezetésre. Mit tehetünk mi, akik más tagozatnál is elkötelezettek vagyunk – azokért, akik a Hajós utcai klubban érezték otthon magukat? Nem tudtunk jobbat kitalálni, mint meghívni őket oda, ahol a legtöbb régi ismerőssel találkozhatnak és ismét kellemes órákat tölthetnek el egy kis nosztalgiázással. Gáspár József nyugállományú ezredes, műszaki tagozat elnök A doni katasztrófa a magyar történelemben A rideg számadatok ismeretesek. A doni katasztrófa során, 1943 januárjában százezer magyar állampolgár lelte halálát. A második világháború a mai államterületre vetítve hatszázezer, az akkorira számítva egymillió emberéletet követelt. Alig akadt család Magyarországon, amely ne öltötte volna magára a gyász fekete színét. [...] A háború lehetőségét a független államiságát 1918-ban visszanyert Magyarország kezdettől magával hurcolta. Részint történelmi okokból. Trianon következtében a nemzet elveszítette etnikai állományának egyharmadát, és nincs példa a történelemben arra, hogy ilyen mértékű veszteség fölött bárhol is napirendre tudtak volna térni. [...] De a háború a geopolitikai adottságokból következően is leselkedett Magyarországra. A közép- kelet-európai térség peremén nagyhatalmak helyezkedtek el, amelyek képesek voltak arra, hogy egymás elleni háborúikban magukkal vigyék az itt elhelyezkedő államokat. [...] A háborúba lépés különös esete volt 1941. június 27-e. Ugyanis amikor a magyar kormány kinyilvánította, hogy a Szovjetunióval beállt a hadiállapot, és ezzel mintegy előre megszövegezte 100 ezer ember halálos ítéletét, a háborút kiváltó két ok közül egyik sem játszott szerepet. A magyar területi revízió listáján a Szovjetunió nem foglalt helyet, és a Szovjetuniónak sem voltak területi követelései Magyarországgal szemben. Magyarországot az 1940 novemberében aláírt háromhatalmi egyezmény nem kötelezte a háborúban való részvételre, és ilyen igényt a német kormány sem támasztott. Az indítékok más természetűek voltak. [...] A magyar kormány türelmetlen tettvágya a premisszában gyökerező eleve hi-
HADIKRÓNIKA
BUDAPESTI OBSITOS 6 bás következtetésekből adódott. Az egyik – bizonyos politikai körökben ma is méltánylást találó – konklúzió az volt, hogy Magyarország nem maradhat távol a bolsevista diktatúra elleni keresztes hadjárattól, és részt kell vállalnia az európai civilizáció megmentésében. A külpolitika kategóriarendszerén teljességgel kívülálló szempont volt ez. [...] A másik következtetés úgy hangzott, hogy Magyarország csak a háborús részvétellel tarthatja meg Németország oldalán elért területi gyarapodását, és reménykedhet további revíziókban, és megfordítva: a kimaradással nemcsak a további revíziót kockáztatja, de az eddigieket is elveszítheti. Külpolitika-idegen feltételezés volt ez is. [...] A magyar külpolitikai gondolkodásba valahogy mégis megrögzült és makacsul tartja magát az a hiedelem, hogy a hatalmak nem az érdek, hanem az érdem szerint jutalmaznak és büntetnek. [...] De ha a háborúba lépés pillanatában volt is még helye az esélylatolgatásnak, 1941 decemberére nem kellett és nem is lehetett többé feltevésekre hagyatkozni. Minden tisztázódott. A moszkvai csata megmutatta, hogy a Szovjetunió gyors legyőzéséhez fűzött német remények nem egyebek, mint hiú ábrándok, a szovjet – angol – amerikai szövetség létrejötte rávilágított, hogy a nyugati hatalmak mit sem törődnek az ideológiai szempontokkal, a három nagy szövetséges megnyilatkozásai pedig nem hagytak kétséget abban a tekintetben, hogy a háborút Németország teljes leveréséig szándékoznak folytatni. A kör ezzel Magyarország számára be is zárult. [...] A magyar kormány mentségére azt szokás felhozni, hogy ha 1941 júniusában nem is siet a csatlakozással, a németek oldalán való háborús részvételt a későbbiekben úgysem kerülhette volna el. Azt is szokás emlegetni, hogy a csatlakozással a Magyarországra nehezedő német nyomást mérsékelte, és legalább annyit elért, hogy 1944. március 19-e, a maga szörnyűségeivel együtt, nem korábban következett be. Ezeket az ellenvetéseket valóban nem lehet kézlegyintéssel elintézni. A nagyhatalmak egymás elleni harcából az ütközőzónában egyetlen európai kis ország sem maradhatott ki, és a német erőtérben elhelyezkedő államok vagy csatlósok lettek, vagy áldozatok. A döntéshozók szándékai azonban ettől nem kerülnek kedvezőbb megvilágításba. A háborúba lépés részükről nem kényszerből történt, hanem hibásnak bizonyult számításból, és nincs nyoma annak, hogy a német megszállás várható
legnagyobb szörnyűségének elhárítása – mint motiváció – valaha is szerepelt volna a számvetésekben. A magyar állam közegeinek részvétele a deportálásokban mindenesetre nem erre mutat. A végkifejlet ismeretében sem lehet azt mondani, hogy az ország teljesen ki lett volna szolgáltatva a sors szeszélyének. Ha a kormány 1941 júniusában megmarad a fegyveres semlegesség álláspontján – és nyugodtan megmaradhatott volna –, egészen más pozícióból tárgyalhatott volna 1942 januárjában, amikor a németek a fokozottabb magyar háborús részvételt először reklamálták. Hiszen akkor nem a 2. magyar hadsereg frontra küldése, hanem a magyar hadüzenet lett volna a tárgyalás témája. Az előremenekülésnek, mint ténynek a legitimációja is erősen problematikus. A német megszállásra 1944 tavaszán a magyar magatartástól függetlenül, a sikeres brit dezinformáció következtében került sor, amely elhitette a németekkel, hogy a második front megnyitása a Balkánon esedékes. A keleti front véráldozata és a német megszállás késlekedése között nincs és nem is mutatható ki semmiféle összefüggés. A magyar állam több mint ezeresztendős története nem szűkölködik véráldozatokban. [...] A magyar politikának a 2. hadsereg frontra küldésének idején nem volt olyan elgondolása, amelyből az országnak bármiféle haszna származhatott, ezért a meghozott áldozat csak értelmetlen áldozat lehetett. A Don-kanyarban süppedő százezer jeltelen sír ennek az értelmetlen áldozatnak az örök mementója. D. I. Don-kanyar Hatvankilenc éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg. A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki az orosz frontra. Az 1941-es villámháború kudarca után a németek szövetségeseiktől csapatokat követeltek
a következő évre tervezett keleti hadjárathoz. Ezt Budapesten nem tudták, illetve nem is akarták visszautasítani, mert a Hitler kegyeiért versengő, Észak-Erdély visszaszerzésére törekvő Románia azonnal teljesítette a német igényeket. Emellett a részvételtől újabb területek visszacsatolását remélték. Hosszas alkudozás után sikerült leszorítani a német igényeket, de csak azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászati vonatkozásban a németeknek rendeljék alá, a felfegyverzést illetően pedig megelégedtek a németek szóbeli ígéreteivel. A teljes sorállomány 20 százalékát küldték a frontra, a többit a tartalékosok tették ki. Az 1942 októberében a 197 ezres létszám 20 százalékát a nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát a zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A hadsereg élére az 59 éves Jány Gusztáv vezérezredes került. A fegyverzet és felszerelés hiányos és korszerűtlen volt, a vezetés a megígért német kiegészítésre számított. A csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, és július 7-én érték el a Dont. Itt a kifáradt egységek védelembe mentek át, Voronyezs és Pavlovszk között 208 kilométer hosszú szakaszon. A nyár folyamán sikertelenül kísérelték meg a folyó nyugati partján megmaradt hídfők felszámolását, a harcokban 30 ezer embert vesztettek. A hadsereg vezetése már ekkor felismerte, hogy képtelen a hosszú szakasz védelmére, de sürgetése ellenére sem kapta meg a beígért fegyverzetet és felszerelést. 1942 novemberében, a sztálingrádi csata miatt a németek fokozatosan kivonták csapataikat a doni térségből. A szovjet 40. hadsereg támadása 1943. január 12-én, 30-35 fokos hidegben kezdődött meg az urivi hídfőből kiindulva, az első napon 8-12 kilométer mélyen ékelődtek be a magyar védelembe. Január 14-én a voronyezsi front középső és déli részén is támadás indult, a 3. harckocsi-hadsereg a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törte át a magyar védelmet. Az első napokban a magyar csapatok szívósan ellenálltak, de mert a hivatalosan Jánynak alárendelt német hadtest vezetését Hitler magának tartotta fenn, Jány csak tétlenül szemlélhette a mind rosszabbra forduló helyzetet. Már január 15-én elrendelhette volna ugyan a visszavonulást, amivel a hadsereg egy részét megmenthette volna, de nem merte megszegni a kitartást előíró parancsot. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a hadsereget, az arcvonal felbomlott, eluralkodott a pánik. Jány január 17-én hajnalban rendelte el a
HADIKRÓNIKA VII. hadtest visszavonását, az elvágott, és német alárendeltségbe került III. hadtest még harcolt és csak január végén sikerült kijutnia a szovjet gyűrűből. A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én „vált ki az arcvonalból”. Jányt a jórészt fegyvertelen, demoralizált katonák nyomorúságos látványa e napon késztette hírhedt hadiparancsának megfogalmazására: „...a 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét”. A 3. pont deklarálta: „A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani.”. A sértő és igazságtalan parancs a tisztek körében is felháborodást keltett, sok helyen ki sem hirdették. A maradék csapatokat március 5-én hátravonták a Dnyeper nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott. Jányt, aki az utolsó vonattal hagyta el a Szovjetuniót, Horthy 1943. augusztus 5-én felmentette hadsereg parancsnoki tisztéből. 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélték és 1947. november 23-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette a háborús bűntett miatt emelt vád alól. A veszteségekről pontos adat még ma sincs. 1943. március elején a hadsereg létszáma 54029 főt tett ki, de ezek jelentős része hadtápos volt. A 2. magyar hadsereg 93500 (más adatok szerint 120 ezer, illetve 147971) főt vesztett, ebben benne foglaltatnak a hősi halottak, az eltűntek és a sebesültek. A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége volt, idegen földön, idegen érdekekért négyszer annyi ember pusztult el, mint a mohácsi csatában. Jány Gusztáv Vezérezredesi rangban a II. világháború alatt a 2. magyar hadsereg parancsnoka. 1942 őszén felmentését kérte Horthy Miklós kormányzótól, tiltakozásul a német hadvezetés által a magyar hadseregtől megkövetelt, végrehajthatatlanul nehéz feladatok miatt. Kérelmét Horthy elutasította. Jány bátor katona volt, azonban hiányzott belőle a körülmények megkövetelte politikai érzék. Közvetve és közvetlenül is felelősség terheli a hadsereg rendkívül súlyos veszteségeiért a sztálingrádi csatához kapcsolódó hadműveletekben. 1943. január 24-én, hadseregének felbomlása után kiadta hírhedt, „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét…” kezdetű parancsát. Hazatérése után visszavonult, további harcokban nem vett részt. A szovjet megszállás elől családjával Németor-
BUDAPESTI OBSITOS 7 államkassza üres, és egyetlen pesót sem fizet vissza a külföldi (többek között a francia) hitelezőknek.
szágba távozott. A háború végén az amerikaiak felajánlották neki, hogy a Horthy-csoporttal menjen spanyol-portugál területre, de a következőt mondta: ha egyetlenegy magyar, ártatlanul vádolt katonának könnyíti a sorsát azzal, hogy odahaza megtudják az igazságot a második hadsereggel kapcsolatban, akkor bármi történjék is vele, azt szívesen és örömmel vállalja. 1946-ban, felesége halála után önként hazatért, és feladta magát a magyar hatóságoknak. A szovjet hadsereg által megszállt, így meglehetősen korlátozott szuverenitású Magyarországon a népbíróság a háborúban betöltött szerepe miatt golyó általi halálra ítélte, ám 3:2 arányban kegyelemre méltónak minősítette Jányt. Tildy Zoltán köztársasági elnök a kegyelmi kérvényt elutasította, s az ítéletet 1947. november 26-án végrehajtották. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság Jányt az ellene emelt vádak alól többek által vitatott érveléssel felmentette. -vlAz Idegenlégió napja A francia Idegenlégió, a világ legismertebb zsoldos-hadserege minden év április harmincadikán díszszemlével és más ünnepi programokkal emlékezik meg történelmének egyik legdicsőségesebb (és talán legtragikusabb) pillanatáról, a mexikói Camarón (franciául: Camerone) mellett ezen a napon, 1863-ban lezajlott ütközetről. Camarón a mai napig olyan hívó szó az Idegenlégióban, mint Thermopülé a görögöknek, Maszada a zsidóknak, vagy Szigetvár nekünk: a bajtársiasság, az önfeláldozás és a kollektív hősi halál szimbóluma. 1862-ben Franciaország elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a saját polgárháborújával jócskán elfoglalt Egyesült Államok közvetlen szomszédságában egy olyan Párizs-barát rezsim létrehozásában segédkezzen, amely pár éven belül (kéretik nem nevetni!), nem csak politikailag, de gazdaságilag és katonailag is felveszi a versenyt a feltörekvő USA-val. Az ürügyet Mexikó katasztrofális eladósodottsága szolgáltatta: Juárez elnök egy évvel korábban bejelentette, hogy az
Előjáték III. Napóleon utasítására (aki sajátos módon egyszemélyben volt az első francia köztársasági elnök és a gallok utolsó császára) 12 ezer fős expedíciós sereg kel át az Atlanti-óceánon azzal a céllal, hogy egyrészt móresre tanítsa a nagyrészt indiánokból és meszticekből álló mexikói hadsereget (akiket tipikus francia bájjal „lázadóknak” tituláltak), másrészt pedig előkészítse a terepet a francia és az osztrák császár által Mexikó (akkor még nem létező) trónjára kinézett Habsburg Miksa főhercegnek. A konvoj A franciák utánpótlása az anyaországból rendszeresen a kikötőkbe érkezett, ahonnan megerősített konvojokkal szállították tovább a hadianyagot, az élelmiszert és a zsold kifizetésére szánt készpénzt a szárazföld belsejébe. Mi sem természetesebb, mint hogy a mexikóiak előszeretettel támadták meg ezeket a szállítmányokat, és az sem meglepő, hogy a franciák a legjobb, legfelkészültebb katonáikat (például a háború kezdete óta ott serénykedő 1. Idegenlégiós Ezred századait) jelölték ki az útvonal- és konvojbiztosítási feladatok végrehajtására. A feladat A jelzett nap előestéjén az ezredparancsnok, Jeanningros ezredes úgy dönt, hogy a 3. század hatvankét katonáját és három tisztjét előreküldi Palo Verde településhez azzal az utasítással, hogy a hírek szerint támadásra készülő mexikói csapatokat feltartóztassa mindaddig, amíg a mintegy 3 millió pesót és tetemes élelmiszer-, valamint lőszer-ellátmányt szállító szekerek biztonságban elérik a közeli erődöt. 65 kontra 1800 A Danjou százados által vezetett maroknyi idegenlégiós egy Veracruz melletti tanyán, Camarón de Tejedán éjszakázik. A reggeli szedelőzködés közben észlelik, hogy egy jelentős harcerőt képviselő mexikói alakulat (mintegy ezerkétszáz gyalogos és hatszáz lovas) veszi őket körül, Francisco de Paula Milan ezredes irányításával. Az ilyenkor szokásos szópárbajt követően (felszólítás megadásra az egyik oldalon, heves ökölrázás a másikon) a légiósok befészkelik magukat a tanyára és ünnepélyesen megesküdnek, hogy a közel harmincszoros
BUDAPESTI OBSITOS 8
HADIKRÓNIKA – OLVASÓINK ÍRTÁK
ellenséges túlerő ellenére sem adják meg a Légió zászlaján, s szelleme mindmáig magukat. rányomja bélyegét a Légion Étrangère harcosainak mentalitására. Talán emiatt Kilenc óra pokol (is) számítanak valódi elitnek még a Délelőtt tíz órakor kezdődik az ostrom. különlegesek között is. A tűző napon a hőmérséklet hamarosan -vleléri a 40 fokot, a mexikóiaknak dél köA szénhidrátokról rül sikerül felgyújtaniuk az épületeket. Danjou százados az elsők között kap halálos lövést. A vizet és a tartalék lőszert Táplálkozási energiánk mintegy 70%-át szállító öszvérek megvadulnak és a kö- adják a szénhidrátok. A szénhidrátok a teleket elszakítva világgá szaladnak. A táplálék energiahordozói. 1 gramm széncsata este hétig tart, amikor a mexikóiak hidrát 4 kilokalóriát ad, kb. annyit, mint beszüntetik a tüzet; ekkorra mindössze a fehérje, de kevesebbet, mint a zsír. nyolc sebesült légiós marad életben, akik Különösen nagy fizikai vagy szellemi (lőszerük nem lévén) feltűzött szurony- megterhelésnél veszik át a szénhidrátok nyal, énekelve várják az utolsó támadást, a legfontosabb energiaforrás szerepét – hiszen a mexikóiakat lekötötték, a kon- végül is gyorsan és gazdaságosan szállítják az energiát. Testi és szellemi igényvoj megmenekült és elérte úti célját. bevételnél kevés szénhidrátra van szükség ahhoz, hogy energiát és zsírokat éMint a mesékben Milan ezredes nem hisz a szemének, gessünk. A táplálkozási energiánk mintde a látszat ezúttal nem csal: a kilenc egy 70%-át adják a szénhidrátok. Minórán át tartó rohamok mexikói vesztesé- denesetre a szervezetünk nem mindig ge elérte a négyszáz főt, s mindezt hat- képes elegendő szénhidrátot tárolni, így vanöt légiós okozta. A támadók vezetője a tartalékaink egy bizonyos idő után személyesen gondoskodik arról, hogy felhasználódnak. Az izmok és a testi emberei ne lincseljék meg a túlélőket és sejtek szénhidrát-tárolási kapacitása főteljesíti a franciák feltételeit: szavát adja, ként az adott személy edzettségétől és hogy megtarthatják fegyvereiket és va- táplálkozásától függ. A szénhidrát egyenlő a cukorral? lamennyi halott bajtársuk katonához A szénhidrátok egyik alkotórésze a méltó temetést kap. Danjou százados fácukor, azonban sok más formája is léteból készült bal keze pedig (parancsnokuk tíz évvel korábban Algériában vesz- zik a szénhidrátoknak, így a szénhidráttette el egyik végtagját) később hazake- ban gazdag élelmiszerek nem mindig rül Franciaországba, ahol (valódi kulti- édesek. Egy példa erre a teljes kiőrlésű kus tárgyként) az Idegenlégió Aubagne-i termékek és a zöldségek. Az egyszerű múzeumában minden év áprilisának u- szénhidrátok, amelyek az anyagcserével kapcsolatban a „rossz” szénhidrátokhoz tolsó napján megtekinthető. tartoznak, megtalálhatók a finomított cukorban és a fehér lisztben. Az összetett szénhidrátokat elsősorban a teljes kiőrlésű termékek, a burgonya, a zöldségek, a rizs tartalmazza. A szénhidrátok feldolgozása A szénhidrátok más anyagokhoz hasonlóan a véráramon keresztül jutnak a szervezetünkbe. Azonban csak az egyszerű cukor, a glükóz képes a véráramba kerülni, így a szénhidrátok más formáit le kell bontani vagy glükózzá alakítani. A cukorbontás (glikolízis) enzimek seCamarón, a példa gítségével történik, amelyek már a száj A csata helyszínén található emlékmű nyálkahártyájában megtalálhatók. A glielőtt minden évben katonai tiszteletadás- kolízis folyamata a szénhidrátok fajtájára kerül sor, ahol díszsortűz dördül, s a tól és mennyiségétől függően sokáig francia és a mexikói lobogót, továbbá az tarthat. Ennek megfelelően a vércukorIdegenlégió harci zászlaját meghajtva szint reakciója a táplálékra nagyon küemlékeznek a camaróni hősökre, akik lönböző lehet. Így a szőlőcukor gyortörténetének ismerete a mai napig leg- sabb szénhidrátforrásként közvetlenül a alább olyan fontos minden légionárius vérbe kerül, míg a fruktóz és a laktóz számára, mint a fegyverforgatás és a csak lassan emelik a vércukorszintet. harcászati tudnivalók elsajátítása. Cama- Ezért ajánlatos a finomított cukrot frukrón neve, azóta aranyhímzéssel szerepel tózzal helyettesíteni. - doki -
Január 1.: újév E nap az ókori Rómában a Julius Caesar nevéhez fűződő naptárreform (Julianusnaptár) bevezetésével (Kr. e. 45-től) került évkezdő nappá. (A korábbi tíz hónapos év márciussal kezdődött.) Az év kezdetét már a rómaiak – Janus isten tiszteletére rendezett – nagy ünnepségekkel, lakomákkal, ajándékozásokkal köszöntötték. A napot a keresztény egyház is átveszi és Krisztus körülmetélésének ünnepévé teszi. Magyarországon a XI-XII. században számtalan időszámítási mód volt érvényben, az évek számítása csak kb. 1100-tól válik megbízhatóvá. A január 1-jei évkezdet a Gergely pápa nevéhez fűződő naptárreformmal (1582-től Gergely-naptár) válik általánossá. Véglegesen 1691-ben születik egyházi döntés: XI. Ince pápa teszi meg január 1-jét a polgári év kezdetévé. Számtalan népi szokás kapcsolódik e naphoz, illetve az évszázadokon keresztül változó évkezdet miatt a szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március 1-jéig. A január elsején fogyasztott ételek fontos részét képezték a jósló, varázsló eljárásoknak, hiszen biztosították az újesztendőben a bőséget és a termékenységet. Baromfit ezen a napon nem ettek, mivel úgy tartották, hogy hátrakaparja a szerencsét. A disznóhús közkedveltnek számított, mivel az állat előre túrja a szerencsét. Szívesen fogyasztottak kölest és lencsét, mivel a sok apró mag pénzbőséget jelentett. Sándor György humorista mondásai: - Becsaptam egy ajtót. Azt mondtam neki, hogy nyitva van. - Ma reggel arra ébredtem, hogy már nem alszom. - Miért ülsz ilyen egyenesen? Nyilván tartásod van? - Neked, mint kívülállónak mi a véleményed az intelligenciáról? - Az embernek három korszaka van: ifjúság, felnőttkor és a „remekül nézel ki”. - Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad. - A kenderkötéllel való akasztás függőséget okoz. - A cukrász selejtjét habbal takarják be, a kőművesét habarccsal, az orvosét meg földdel. - Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott ki... - Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másik nap meg szintén.
OLVASÓINK ÍRTÁK - Rómában a papi nőtlenség apáról fiúra szállt. - Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát! - Ha három madár lennék, látnám magam felülről, amint magam után repülök. - A második házasság az optimizmus győzelme a tapasztalat felett! - A kisbaba olyan, mint a Nescafé. Könnyű megcsinálni és egész éjjel ébren tart! - Olyan mélyen aludtam tegnap este, hogy amikor felébredtem nem tudtam kimászni. - Akkora köd van, hogy a rendőrök ülnek a jelzőlámpán és kiabálják a színeket! - Stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál. - A gazdaság a szakadék szélén áll, de jövőre egy nagy lépést teszünk előre. - Az öregségnek két fő tünete van: Az egyik a memóriazavar, a másikat elfelejtettem. - Olyan nincs, hogy valami nem jó sörnyitónak. Vastagh László A Valentin nap eredete Számos történet kering a Valentin nap eredetéről. Ha egy picit utánanézünk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már két-három történetet is elolvastunk, de hogy melyik a leghitelesebb, azt nehéz lenne kideríteni. Íme, egy kis ízelítő a Valentin nap eredetéről, s hogy melyik a valódi, azt döntse el ki-ki a maga tetszése szerint. Az egyik leginkább elterjedt történet szerint Valentin II. Claudius császár idején, a keresztényüldöztetéskor élt. Egy idő után a császár, keresztény hite miatt s, mert megtagadta a pogány istenek imádását, börtönbe vetette, majd i.sz. 269. vagy 270. február 14-én kivégeztette. Azonban amitől ünneppé lett e dátum, annak oka valószínűleg egy vak leány, aki az egyik börtönőr gyermeke volt abban a börtönben, ahol Valentin sínylődött. Mikor a pap megtudta, hogy a lány vak, imájával segített, hogy az visszanyerje látását. Ám feltehető, hogy a Valentin nap még ettől sem alakult volna ki, s vált volna kultusszá. Az egésznek a lényege s a gyökere egyetlen cédulában volt, amit Valentin küldött a lánynak, mielőtt kivégezték volna. Nem voltak nagy szavak e lapon csak egyetlen mondat: Ő a Te Valentinod.? Egy másik hiedelem szerint nem is volt semmiféle vak lány a történetben.
BUDAPESTI OBSITOS 9 igen egyszerű. A kereszténység terjedésekor Celasius pápa elrendelte, hogy Luperca ünnep helyett Szent Valentinra emlékezzenek egy nappal korábban, február 14-én, melyet hamar el is fogadtak az emberek.
Valentint egyszerűen a keresztény hite miatt bebörtönözték, s míg a halálára várt, barátainak, ismerőseinek cédulákat küldött, amit a következő sorokkal látott el: Szeretlek benneteket! Ne felejtsétek el Valentint! De az is meglehet, hogy Valentin pap Claudius törvényének ellenszegülve, mely ideiglenesen megtiltotta a házasságkötést, párokat adott össze, s e miatt végezték ki. Sőt, néhány könyvben arról is számot adnak, hogy talán nem is egy, hanem kettő, esetleg három Valentin is volt, s az ő történetükből lett legenda. Nos, a számos históriában egy valami azért közös. Maga a történet legyen bármelyik is, Rómához kötődik, s itt kell megemlíteni egy sokadik lehetséges eredtet. Ebben a városban is, mint Itáliában szinte mindenütt nagyon szerették az emberek a mulatozást s erre minden lehetséges alkalmat meg is ragadtak, így még a kisebb ünnepeket is megtartották. Egy ilyen kisebb örömnap volt Lupercakia ünnepe február 15-én, mely Luperca istennőről kapta a nevét, ki az erdők, mezők, tüzek istenének volt a hitvese. Ekkor az emberek a város dombjának a lábánál találkoztak, áldozatot mutattak be és a szíjjakkal, melyeket az áldozati kecske bőréből hasítottak a férfiak, megcsapkodták a közelükben lévő lányokat. Természetesen ez még nem minden. Egy faládába összegyűjtötték a lányok neveit, melyeket fiatal, nőtlen férfiak húztak ki. Így tudtak a fiatalok egymással megismerkedni, s ha végül szerelem lett a dologból, a következő év ünnepén össze is házasodhattak. Ez is lehetséges történet a szerelmesek napjának kialakulására, de e történet kapcsán bárki joggal kérdezheti, hogy akkor miért mégis Valentin nap, hiszen itt egy istennőről, Lupercaról van szó. A válasz
Valentin nap világszerte régen és ma Mindegyik történet valósnak hihető, de van egy valami, ami biztos: mára a Valentin nap a szeretet, a szerelem ünnepe lett. A világnak szinte minden részén hagyomány volt és most is az február 14-ének megünneplése, s ahogy mondani szokták: ahány ház, annyi szokás, úgy igaz ez a mondás a szeretet ünnepének szokásaira is. Angliában egy régi szokás szerint a fiatalok e nap reggelén, akivel először összetalálkoznak (természetesen más nembeli kell, legyen) azt Valentin vagy Valentine néven szólítják és megajándékozzák. E találkozásnak van azért következménye is, mégpedig az, hogy az említett személyt egy éven át kitüntetett figyelembe kell részesíteni, mintegy a jegyesünknek tekinteni. Franciaországban a fiúk kihúzzák a lányok neveit, a lányok pedig a fiúk neveit egy piros szív alakú dobozkából. Franciahon érdekessége, hogy innen származnak az első Valentin-napi verses-kötetek is, melyek az 1700-as években jelentek meg, majd a 19. században váltak divatossá az üdvözlőkártyák, melyek a mai napig megmaradtak. A középkorban a Valentin nap a flörtölés napja volt, mely az asszonyoknak kedvezett, ugyanis e napon nyugodt szívvel félreléphettek, s a férjük egy szót sem szólhatott érte, és nem is tehetett semmit. Nálunk Magyarországon a leginkább elterjedtebb formája a Valentin napi köszöntésnek a virágátadás, de természetesen népszokásaink nekünk is vannak, sőt tájjellegű népszokásaink is. Így például a mohácsi sokácok e napon böjtölnek, csak egyszer esznek, vagy zsír nélkül főznek, gyónnak és imádkoznak a templomban. Balatongyörökön megmetszik a szőlő négy sarkát, hogy távol tartsák a tolvajokat és a madarakat. Nálunk Bálint? A szerelmesek napját igazából 1990től, a rendszerváltástól tartjuk számon, mint nyugatról beáramlott ünnepet, pedig a hitvilágunkban már jóval ez előtt is megtalálható volt, bár ekkor még inkább keresztény jellege volt a domináló. Elsősorban az itáliai Valentin vértanú legendájához kapcsolódik, de tudomásunk
BUDAPESTI OBSITOS 10 van egy másik Bálint történetről is. Ez egy németországi püspököt jelenít meg, kinek segítségében elsősorban a nyavalyatörősök és a lelki betegek bizakodtak Később e két legenda összefonódott. Gyakorlatilag nálunk maga az ünnep Valentin és Bálint néven egyaránt megjelenik. Hol így használják, hol úgy, de a lényege ettől még nem változik. Akár Valentin napot akár Bálint napot mondunk, most már mindegyik a szeretet, szerelem ünnepét takarja. Régi ősi magyar taktikák szerelmünk megszerzésére, megőrzésére Elődeink igen sok furfangos dolgot találtak, ki hogy megszerezzék maguknak a kiszemelt párt vagy megtartsák kedvesük szerelmét. Íme, néhány közülük érdekességnek (vagy kipróbálásnak, hátha beválik): Keressünk egy almát, melynek kilenc magja van, együk meg, majd ezt a kilenc magot egy óvatlan pillanatban dobjuk a kiszemelt fiú zsebébe, így biztosan beleszeret abba a lányba, aki ezt ügyeskedte. Keressünk kilenc kutat, mind a kilencről hozzunk vizet és itassuk meg a kiszemelt fiúval vagy leánnyal, így a kedves mindig szeretni fog. Azok a párok, akik mindig együtt akarnak maradni, egy-egy hajszálukat süssék bele egy kalácsba, s közösen egyék meg. A fent említett furfangos fogások mellett egy valamit azért ne felejtsünk el. Ez a nap a szeretet napja s mindannyiunk Kedvese megérdemel annyit, hogy boldogságot szerezzünk neki egy kis apró figyelmességgel, egy szál virággal vagy egy kedves szóval. Egy pályázat margójára Megkaptuk az értesítést a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárság társadalmi kapcsolatok iroda által – kultúra témakörben kiírt és beküldött pályázatunk – értékeléséről. A benyújtott pályázatunk „Tóth Ágoston és kora” témában volt (előadások, vetélkedő és kiállítás). A vállalt feladatokat jó színvonalon, tagságunk megelégedésére, a befogadó szervezet elismerésével végrehajtottuk. Beküldött pályaművünk formai hiba miatt nem nyert támogatást. Ennyi és nem több! Úgy látszik a formai hibák sokasága miatt nem volt ráfordítható idejük, vagy emberük a formai hibákról legalább egy-egy szót leírni. Így kódolták a jövőbeni formai hibákat. Vajon miért nem nevezik meg pontosabban a formai hibát? Több variáció le-
OLVASÓINK ÍRTÁK – TARKA OLDAL hetséges. Nincs mit megnevezni, csak nem akarnak támogatni. Van mit megnevezni, csak egy kicsit nevetséges a megnevezni való. A Honvédelmi Minisztériumhoz kötődő társadalmi szervezetek több évig küzdöttek azért, hogy a velük közvetlenül foglalkozó HM szerv önálló legyen. Végre az lehet, ha csak néhány óra időtartamig is. Mindenre volt lehetőségük, idejük csak ránk, nyugállományú katonák társadalmi szervezeteire nem. Különböző gondjaink megoldásában, mint szakértők vettek olykor-olykor részt. Szakértéseikben akkor is a velünk kapcsolatos tájékozatlanság, a rólunk szóló törvényi és HM rendelkezések szellemének nem ismerete és az ellenszenv jelentkezett. Például korábbi telefon lehetőségeink visszaigénylésekor, megállapították, hogy nekünk elegendő csak egy HM vonal biztosítása is. Igen elegendő, hiszen velük azóta – még ezen a vonalon – sem értekeztünk. Nincs szükségük zavaró körülményekre! A pályázat kiírásának vontatottsága, a vállalkozó kedvűeket is elkeserítette. Az értékelés időbeni végrehajtásának nem teljesítése (beadási határidő szeptember vége, étékelés egy hónap múlva, az értesítés az elutasításról november 21, az értesítő levél megérkezése december 3.) vajon milyen hibának minősül. A munka, amit a számunkra fantom pályáztató, alkalmi felelősség nélküli szervezet végzett hogyan értékelhető? Tehetnek-e többet az elutasítás mellett „További szakmai munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget kívánok” aláírás irodavezető. Nem akarok sem sértő, vagy közönséges lenni, de nem ez a „szakmai” elöljárónk feladata. Valahol talán valamiféle szerepzavar van. Jogi és egyéb előírások betartása nem csak ránk kötelező! A pályázatok kapcsán az évek óta kialakult rendetlenség miatt több ízben szót emeltem, aminek semmi értelme nem volt. Úgy látszik a forma sokkal fontosabb, mint a tartalmi valós tevékenység. Most nyílt fórumon vettem fel ez irányú gondjainkat (pályázat kiírása, értékelésének homálya). Mit várhatunk az újabb átszervezés, új miniszteri rendelkezések kidolgozása kapcsán. Most sokan dolgoznak a Hjt. és a hozzákapcsolódó HM rendelkezések, utasítások megfogalmazásán, köztük a HM 31/2002 utasítás átdolgozásán. Ha a mai szellemiség vezeti a rendelkezések kidolgozóinak gondolatait, akkor részünkre már remény sem sok maradt. Valaki nyíltan mondja ki mi a szándéka a nyugállományúak társadalmi szerveze-
teivel. És ne botcsinálta HM szervek nem vezető személyei játékának legyünk az áldozatai. Kovács Imre nyugállományú dandártábornok, klubelnök
Elismerések Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja klubtanácsa javaslatára, a klub és a tagozatok érdekében végzett kiemelkedő tevékenységük elismeréseként nemzeti ünnepünk október 23. alkalmából: I. osztályú Honvédelemért kitüntető címet kapott Csomós Lajos nyugállományú vezérőrnagy (RE-LÉ); II. osztályú Honvédelemért kitüntető címet kapott Kovács Györgyné nyugdíjas közalkalmazott (RE-LÉ); III. osztályú Honvédelemért kitüntető címet kapott Molnár Györgyné nyugdíjas közalkalmazott (HÁTO); Aranykor kitüntető cím arany fokozatát kapta Galántai Ágoston nyugállományú mérnök alezredes (ÖFN); Aranykor kitüntető cím bronz fokozatát kapta Gáspár László nyugállományú alezredes (SZÜ), Csapóné Strobl Mária nyugállományú törzszászlós (HÁTO); Emléktárgyat kapott Berta Gábor nyugdíjas közalkalmazott (F-II), Fodor János HHJ, Kiss Mária (MŰSZ), Hunyadi Sándorné nyugdíjas közalkalmazott (NŐ); Vezérkar főnöki emlékplakettet kapott Ludvig Mária nyugállományú törzszászlós (B.ŐRS), Fischlné Kántor Mária nyugállományú törzszászlós (HHJ), Hausknecht Éva nyugállományú zászlós (F-II). † Hakottaink Tóth Illés nyá. alez. MŰSZ (87) Rózsahegyi Gézáné cst. HÍR (66) Fehér Béla nyá. tzls. F-II (77) Ladányi János nyá. tzls. (70) F-I. Brunner Jenőné (85) NŐ Tóth Lajos nyá. vőrgy. (90) F-I. Dr. Bielik János nyá. ezds. ÖFN (86) Prandler Erzsébet cst. HÍR (69) Kiss József nyá. alez. TÜ (82) Tarján János nyá. ezds. TÜ+SZÜ (79) Bíró József nyá. alez. TÜ (81) Báthori Béla nyá. alez. NB(73) Szekeres György honv. ny. ELHE (80) Pánczél Ottóné honv. ny. ELHE (80) Seres Henrik nyá. szds. (86) MÜSZ. Nyugodjanak békében.
TARKA OLDAL Honvéd Kulturális Központ programajánló JANUÁR 10. csütörtök 17 óra Mindenki Hadtudománya – előadás a Gobelin teremben. Belépés díjtalan. 18. péntek18 óra Honvéd társasági est – a Regiment étteremben. Belépés díjtalan. 22. kedd 19.30 óra Latin varázs – est a Regiment étteremben. Honvéd belépő: 1200 Ft. 29. kedd19 óra Rádiókabaré – felvétel a színházteremben. Belépő: 2000 Ft. 31. csütörtök 17 óra Missziós történetek – előadás a Gobelin teremben. Belépés díjtalan. 13, 20, 27, vasárnapok 17.00 óra Zenés délután a Kristály Duóval Honvéd belépő: 600 Ft. FEBRUÁR 7. csütörtök 17 óra Mindenki Hadtudománya – előadás a Gobelin teremben. Belépés díjtalan. 12. kedd 19.30 óra Latin varázs – est a Regiment étteremben. Honvéd belépő: 1200 Ft. 15. péntek 18 óra Honvéd társasági est – a Regiment étteremben. Belépés díjtalan. 16. szombat 19 óra Farsangi bál (előkészületben). 22. péntek 19 óra Kamaraszínházi esték – pódium bár. Honvéd belépő: 1000 Ft. 24. vasárnap10 óra Februárban is Együtt a család! (előkészületben). 26. kedd 19.30 óra Latin varázs – est a Regiment étteremben. Honvéd belépő: 1200 Ft. 28. csütörtök 17 óra Missziós történetek – előadás a Gobelin teremben. Belépés díjtalan. 3, 10, 17, 24 vasárnap 17.00 óra Zenés délután – a Kristály Duóval Honvéd belépő: 600 Ft.
Az MH Budapesti Nyugállományúk Klubja rendezvényei A klub új telefonszámai: Város: +36 (1) 433-9019 HM: (02) 26-419 JANUÁR 7. hétfő 15.00 óra Filmmúzeum – Gobelin terem: Római vakáció
BUDAPESTI OBSITOS 11 9. szerda 10.15 óra Múzeumlátogatás – Rendőrség Történeti Múzeum. Gyülekező 10.00 órakor a bejáratnál. 15. kedd 9.00 óra Klubtanácsülés – klubszoba. 23. szerda 10.00 óra Gondtalan órák – színházterem – Gergely Róbert táncdalénekes műsora. Belépő 1300 Ft. (műsor, ebéd, tánc) – csak a műsor megtekintése 500 Ft. Jegyek az ügyvezetés irodájában vásárolhatók. 24. csütörtök 14.00 óra A szociális és kegyeleti bizottság ülése – klubszoba. 28. hétfő 10.00 óra A közművelődési bizottság ülése – klubszoba. FEBRUÁR 4. hétfő 15.00 óra Filmmúzeum – Gobelin terem. Állatorvosi pályám kezdetén. Angol film. 12. kedd 16.00 — 23.00 óra Nyugállományúak bálja – Stefánia palota földszínt. Honvéd Együttes táncosai és operett énekesei, Kristály Duó. Részvételi díj: 4000 Ft. (zene és vacsora). Jegyek az ügyvezetés irodájában 2013. január 2-től vásárolhatók. 13. szerda 10.00 óra Múzeumlátogatás – Magyar Mezőgazdasági Múzeum, találkozás a bejáratnál. 25. hétfő 10.00 óra A közművelődési bizottság ülése – klubszoba. 25. hétfő 14.00 óra Csendül a nóta – színházterem. Vajda Barnabás cigányzenekara műsora. Belépő 500 Ft. Jegyek az ügyvezetés irodájában vásárolhatók. 28. csütörtök 14.00 óra A szociális és kegyeleti bizottsági ülése – klubszoba. MÁRCIUS 4. hétfő 15.00 óra Filmmúzeum – Gobelin-terem. 7. csütörtök 10.30 óra Nőnap – színházterem és előtere (részvétel meghívóval. 13. szerda 10.00 óra Múzeumlátogatás – Magyar Fotográfusok Háza (gyülekező a bejárat előtt). 19. kedd 9.00 óra Klubtanácsülés – klubszoba. 11. hétfő 11.30 óra ???????????? A március 15-ei elismerések átadása (érintettek). 21. csütörtök 9.00 óra Előadás a vetélkedőre – klubszoba. 25. hétfő 10.00 óra A közművelődési bizottság ülése – klubszoba.
26. kedd 14.00 óra Gondtalan órák – színházterem és pódium bár. Szekér színház előadása. Belépő 1300 Ft. (ebéd, műsor és tánc) Jegyek az ügyvezetés irodájában vásárolhatók. 27. szerda Kirándulás Kecskemétre vonattal – indulás pályaudvarról. Részvételi díj: Kirándulásvezető: 28. csütörtök 14.00 óra A szociális és kegyeleti bizottság ülése – klubszoba. VENDÉGLÁTÁS SZOLGÁLTATÁS RENDEZVÉNYFELVÉTEL 2734132; 06-70-4595698 telefonszámokon ÜDÜLTETÉS Ügyfélszolgálati iroda Nyitvatartás: Hétfő — Csütörtök 08.00–14.00 Péntek 08.00–12.00 Ügyfél és telefon fogadás: Telefon: 299-0569, 299-0570, 299-0565 REGIMENT ÉTTEREM Hétfő 11.30–15.00 Kedd — csütörtök 11.30–22.00 Péntek-szombat 11.30–23.00 Vasárnap 11.30–15.00 : 273-4135 STEFÁNIA KÁVÉZÓ Hétfő — péntek 07.00–19.00 Szombat 08.00–19.00 22.00–05.00 Vasárnap 10.00–19.00 PÓDIUM BÁR Szerda — vasárnap 17.00–22.00 Péntek — szombat 22.00–04.00 : 273-4100/4319 KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT ÉS JEGYPÉNZTÁR Hétfő — péntek 09.00–16.00 Szerda 12.00–21.00 Szombat Zárva Vasárnap 16.00–21.00 A rendezvények előtt 1 órával: : 273-4128 INTERNETES SZOLGÁLTATÁS A Honvéd Kulturális Központ könyvtárában bárki (felnőtt, gyermek, hozzá tartozó) számára igénybe vehető szolgáltatás a könyvtár nyitvatartási idejében. KÖNYVTÁR Hétfő – péntek 10–18 óráig : 273-4150 Mindenkit szeretettel várunk!
BUDAPESTI OBSITOS
TARKA OLDAL 12
Rejtvény: Szeletelő: 2012. december. A meghatározásokra adott válaszokat írja a számoknak megfelelő helyre. Az ábrán belül a számok betűket rejtenek, ahol ugyanaz a szám mindig ugyanazt a betűt jelenti. A hosszú és rövid magánhangzók között nem tettünk különbséget. A szám nélkül maradt négyzetekbe kerülő betűk felülről lefelé folyamatosan összeolvasva adja a megfejtést, Shakespeare gondolatát. Beküldési határidő 2013. 02. 10. A decemberi szám helyes megfejtői közül könyvjutalmat nyert: Dr. Németh Gyuláné összfegyvernemi tagozat. 1
2
8
2
13
5
15
16
5
16
7
8
2
12
7
17
12
1 19
11
6
20
7
16
3
6
7
7
9
10
11
3
14
5
10
12
16
12
16
11
5
2
4
3
10
2
5
18
2
10 6
22
6
5
7
13
1
2
2
12 14
Répcelak szomszéd városa Falu Csorvás mellett Magyarország legnyugatibb helysége Falucska Nyírbátortól keletre Helység Váchartyán mellett Helység, Mosonmagyaróvár szomszédja Falu Hegyeshalomtól keletre Falu Bajától északra Helység Őriszentpétertől délre Falu Nagykálótól délre Falu Devecser szomszédságában Falucska Lengyeltótitól keletre Tura szomszéd faluja Falu Mórahalomtól nyugatra
3 4
5
7
18 21
11
19
22
18
22
19
23 15
21
21
23
8 19
24
14
9
19
Köszönet az 1%-ért Az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja klubtanácsa köszönetet mond a klubtagoknak, a Honvéd Kulturális Központ dolgozóinak és mindazoknak, akik a 2011. évi személyi jövedelemadójuk egy százalékát a klub részére ajánlották fel. A felajánlások eredményeként a klubnak átutalt közel 300 ezer forintot szociális célokra használjuk fel. HUMOR A zsúfolt buszra nem fér fel egy férfi. Idegesen elkiáltja magát: - Menjenek már beljebb, annyi hely van még, hogy sakkozni lehetne! Erre a válasz: - Jöjjön csak jóember, úgyis hiányzik egy paraszt! Két kisfiú beszélget a játszótéren. - Én hétéves vagyok - mondja az egyik. És te? - Nem tudom. - Cigizel? - Nem. - Sört iszol? - Nem. - Csajozol? - Nem. - Akkor olyan öt körül lehetsz.... Egy járókelő megállít az utcán egy másikat: - Ne haragudjon... az állomást keresem. - Nem haragszom. Keresse. Stewardess az utashoz: - Uram, kér vacsorát? - Miből lehet választani? - Igen vagy nem.
- Aggodalomra semmi ok! Mondja az orvos a betegének. Ezzel a betegséggel elélhet akár hetven évig is! - De hiszen már hetven vagyok! - Na, mit mondtam! A nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben: - Ne haragudjon aranyoskám, de megmondaná, merre találom a negyvenegyes parcella, harmincnégyes sírt? - Höhö, ezt bírom... Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza... Két vadász beszélget az anyósokról: - Tudod mikor kacsintottam utoljára az anyósomra? - Nem, mikor? - Hát, amikor célba vettem. Nővér a beteghez: - Remélem nem babonás! - Miért? - Ezentúl, csak bal lábbal tud felkelni! Miért szeretik a férfiak a bőrbe öltözött nőket? Mert pont olyan illatuk van, mint egy új autónak. Mosópor reklám: - Nézze milyen ragyogóan fehér lett ez az ing! - Szép, szép, de nekem kockásan jobban tetszett...
Lapunk a HM Protokoll, Rekreációs és Kulturális Főigazgatóság valamint az MH Budapesti Nyugállományúak Klubja közös kiadványa. Felelős szerkesztő: Vastagh László. Észrevételeiket és javaslataikat klubunk címére szíveskedjenek eljuttatni. MH Budapesti Nyugállományúak Klubja 1143 Budapest, Stefánia út 34. Pártpolitikai írásokat – alapszabályunkkal összhangban – nem áll módunkban közölni. Írásaikat szerkesztett formában tesszük közzé. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. (Szerkesztő Bizottság)
