1.4. Tartós, jelentős munkanélküliséggel sújtott térségek A 30/1997. (IV. 18.) sz. OGy. határozat szerint a tartós, jelentős munkanélküliséggel küzdő térségeknek azok a statisztikai kistérségek minősültek, amelyekben az 1994, 1995, 1996 években mért tartós munkanélküliség mindhárom évben meghaladta az országos átlag 133 %át. Három év leteltével 2001-ben új OGy. határozat – 24/2001. (IV. 20.) – jelent meg a besorolás feltételrendszeréről, amely megszüntette a tartós munkanélküliséggel sújtott térségek kategóriáját. Külön kategóriaként azért szűntek meg, mert gyakorlatilag teljes átfedésben voltak a többi térségtípussal, különösen az elmaradott térségekkel, hiszen a társadalmigazdasági elmaradottság egyik meghatározó tényezője a munkanélküliség. Az 1998-ban lehatárolt 41, munkanélküliség szempontjából kedvezményezett térségből ugyanis csak kettő (Kazincbarcika, Nyíregyháza) tartozott kizárólagosan ebbe a körbe. A többi 39 mindegyike egyben társadalmi, gazdasági szempontból is elmaradott volt, közülük 32 pedig egy harmadik szempontból is kedvezményezett volt (29 vidékfejlesztési, 3 pedig ipari szerkezetátalakítási). Tar tós, jelentős munkanélküliséggel sújtot t tér ségek 1998-2001
A területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségek lehatárolása a területfejlesztési (TFC, TEKI) támogatások jogosultságánál játszott szerepet, ugyanakkor nem volt olyan előirányzat, vagy támogatási cél, amire kizárólagosan a tartós, jelentős munkanélküliséggel sújtott térségekből pályázhattak. A lehatárolás átfedés volt más térségtípusokkal, a kedvezményezettség típusának pedig a támogatások odaítélésénél nem volt jelentősége. Munkanélküliség szempontjából azonban továbbra is jelentős problémákkal küzdő térségekről van szó. 1998 után országosan kedvezően alakult a munkanélküliségi ráta, de ezek a térségek nem
kerültek jobb helyzetbe, sőt lemaradásuk tovább fokozódott. Ezekben a térségekben 1998-ban a ráta 178 %-a volt az országos átlagnak, 2003 végén pedig már a kétszerese és a 41 térségből a vasvári kivételével mindegyikben magasabb volt az országos átlagnál. A tartós munkanélküliek munkaképes korúakhoz viszonyított aránya már 1998-ban is 1, 8-szorosa volt az országos átlagnak, 5 évvel később pedig már 2,5-szöröse. A 41 érintett kistérségből 31-ben 2003 végén is az átlagnál magasabb volt a munkanélkülieken belül a tartós munkanélküliek aránya. A tartós, jelentős munkanélküliséggel küzdő térségekre vonatkozó fejlesztési prioritások a következők voltak: „- a foglalkoztatást elősegítő fejlesztések, a helyi gazdaság fejlődését elősegítő célprogramok, részfoglalkoztatás, közmunkaprogramok kidolgozása és támogatása;” A területfejlesztési támogatások közül a TFC munkahelymegtartó, -teremtő támogatásaira a TFC egészéhez hasonlóan lehetett pályázni (néhány kivételtől eltekintve csak a kedvezményezett térségekből, településekről). A tartós, jelentős munkanélküliséggel sújtott kistérségek az ilyen célú támogatásoknál nem voltak előnyben, nem élveztek külön preferenciát. A gyakorlat mégis az volt, hogy a jelentős munkanélküliséggel küzdő megyékben nagyobb arányban ítéltek meg ilyen támogatásokat foglalkoztatásra. A munkahelyteremtésre, -megőrzésre megítélt támogatások 40 %-a jutott ezekbe a kistérségekbe, fajlagosan az országos átlag 2,3-szorosát kapták. Az arányok nem változtak 2001 után sem, amikor megszűnt ez a kedvezményezettségi térségtípus. A munkaügyi tárca foglalkoztatást elősegítő támogatásairól szóló rendeletben szintén nem szerepelt a „tartós, jelentős munkanélküliséggel sújtott térség” fogalma, ugyanakkor a Munkaerőpiaci Alap Foglalkoztatási Alaprész támogatásai döntően ezekbe a térségekbe kerültek. A munkanélküliség miatt kedvezményezett térségek öt megyében koncentrálódtak (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Baranya, Jász-NagykunSzolnok). A Foglalkoztatási Alaprész esetében e térségek egy főre vetítve 1999-2000-ben az országos átlag 1,5-szeresét, míg 2001-02-ben 3,2-szeresét kapták. A közhasznú foglalkoztatásban részt vevők száma 2003-ra elérte a 76 ezer főt, és 50% körüli arányban koncentrálódnak ebben az öt megyében. A közhasznú foglalkoztatás tehát jelentős foglalkoztatást elősegítő eszköznek tekinthető, amely a területi különbségek mérséklésére is hat. A közhasznú foglalkoztatásnak ezekben a térségekben elsősorban az alacsony képzettségűek foglalkoztatásában jut nagy szerep. A közhasznú foglalkoztatásban részt vevők több, mint fele legfeljebb 8 általánost végzett, a munkanélküliség szempontjából kedvezményezett térségekben pedig különösen nagy a képzetlen munkanélküliek aránya. 1998-ban arányuk ezekben a térségekben még megfelelt az országosnak, 2003-ban viszont már a 20 %-kal meghaladta azt. Az illetékes miniszter döntési jogkörébe tartozó közmunkaprogramok esetében meghatározó volt, hogy 1998 júliusában megszűnt az 1996-ban létrehozott Közmunkatanács. A 2002-ben újjáalakuló országos közmunkatanács véleményezi a pályázati felhívásokat, pályázati anyagokat, javaslatot készít a szakminiszternek a döntéshez. A területi szempontok fokozott érvényesülését biztosítja, hogy a közmunka pályázatokat véleményezés céljából meg kell küldeni egyebek mellett a regionális, megyei vagy fővárosi területfejlesztési tanácsnak. A vélemények egyeztetése céljából a kormányrendelet szerint a véleményezésbe bevont képviselők részvételével hívják össze a regionális közmunka fórumot. 1996-ban és 1997-ben
összesen 6 milliárd forintot irányoztak elő a finanszírozásra. 2002-ben 2,5 milliárd forinttal indultak a közmunkák, majd az új kormány, megalakulását követően újabb 2,5 milliárd forinttal egészítette ki ezt a keretet. A 2003-as évben nagyobb, 5,6 milliárd forintos finanszírozással tervezték a közmunkák indítását. A 2003-ban született a területfejlesztési célok megvalósítását szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatok pályázati rendszerben történő felhasználása összehangolásának rendjéről szóló 24/2003. (III. 4.) Kormányrendelet alapján a közmunkaprogramok támogatása is a területfejlesztési célok megvalósítását szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatok közé tartozik. Ugyancsak 2003-ban a legkedvezőtlenebb helyzetű megyék felzárkóztatására szánt keretek felhasználásáról szóló 47/2003. (IV. 3.) Kormányrendeletben jelent meg az egyes megyék fejlesztési célkitűzései. Az érintett 7 megyéből hatban (Bács-Kiskun, Békés, Borsod-AbaújZemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád és Somogy) jelennek meg a közmunkaprogramok. A részmunkaidős foglalkoztatás nem válhatott jelentős eszközzé ezekben a térségekben, lévén országosan is csak elenyésző arányban vesznek részt benne. Az Európai Unióban a részmunkaidős foglalkoztatás jóval elterjedtebb, mint Magyarországon, 2002-ben az EU 15 tagállamában a foglalkoztatottak 18 százaléka dolgozott részmunkaidőben, hazánkban ugyanez az arány 2,9 százalék volt. „- az oktatás, átképzés fejlesztése;” A foglalkoztatási támogatások esetében általánosan elmondható, hogy a nagyobb munkanélküliséggel rendelkező térségekben inkább a munkahelyteremtést, míg a fejlettebb régiókban inkább a képzést támogatják. A képzésben részt vevő munkanélkülieknek 33 százaléka él az említett tartós munkanélküliséggel leginkább érintett öt megyében (míg a munkanélküliek aránya 43%-os). A képzési programokról tehát nem mondható el, hogy hozzájárultak volna ezen térségek munkanélküliségi helyzetének javításához. Ebben szerepet játszik, hogy ezekben a térségekben inkább direkt eszközökre (munkahelyteremtésre, közhasznú foglalkoztatásra) volt szükség. A másik ok, hogy az iskolarendszeren kívüli képzések adatai azt mutatják, a magasabb iskolai végzettségűek nagyobb arányban vesznek részt tovább-, illetve átképzésekben. A képzettek negyede rendelkezik maximum 8 általános iskolai végzettséggel (a közhasznú foglalkoztatás esetében arányuk 55%). „- az otthoni és nappali szociális ellátások fejlesztése mentálhigiénés programokkal.” A szociális alapellátás intézményei közül a családsegítő szolgálatok azok, melyek keretében a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociális és mentálhigiénés problémái vagy krízishelyzete miatt segítséget igénylő személynek, családnak az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából. 2003 végén a települések fele biztosított ilyen szolgáltatást, legnagyobb arányban a fejlett régiókban (Nyugat-Dunántúl, Közép-Magyarország). Az elmaradott, munkanélküliséggel sújtott megyék többségében az átlagosnál nagyobb ez az arány, ugyanakkor a két leginkább érintett megye közül a szolgálat kiépültsége Borsodban átlagos (50%), Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében viszont jóval átlag alatti (29%). A mentálhigiénés problémák kezelésében ugyanakkor nem csak szociális intézményeknek, hanem az egészségügyi szférának is vannak feladatai. A munkanélküliséggel sújtott megyékben erősebben jelentkeznek a mentális problémák, magasabb a depresszióval küzdők és a nyilvántartott alkoholbetegek száma. Az időszak végén, 2003-ban elfogadott Egészség
Évtizede Johan Béla Népegészségügyi Programban jelent meg célkitűzésként, hogy „A mindennapi élet színterein, a településeken, az oktatási intézményekben, a munkahelyen, valamint az egészségügy intézményeiben megvalósuljon az egészséget támogató politikai gyakorlat, hatékonyan érvényesüljenek az egészségfejlesztés, betegségmegelőzés módszerei.” Magyarországon tizenöt éve indult el az Egészségesebb Városok Mozgalom, majd később az Egészségesebb Falvakért, -Iskolákért, -Munkahelyekért és Kórházakért Mozgalmak. Az egyes színterek tevékenysége ugyanakkor nem volt koordinált és hiányzott az országos szintű népegészségügyi koncepció, valamint bizonytalan volt a finanszírozás, az egészségfejlesztési célokra a költségvetésben felhasznált összegek az 1998-as 542 millióról 2002-re 289 millióra csökkentek. Jelenleg 20 város tagja az Egészségesebb Városok Mozgalmának és több, mint 200 település rendelkezik egészségtervvel. A 2003-ban indult program az célozza, hogy valamennyi város fejlesztési tervében az egészségfejlesztés is megfelelő súllyal szerepeljen, és a községek fejlesztési tervének is legyen része az egészségterv. Vidékfejlesztési szempontjából kedvezményezett és nem kedvezményezett kistérségek egy főre jutó vidékfejlesztési támogatásainak megoszlása
Jelmagyarázat vidékfejlesztési kistérség orsázgos átlag fölötti támogatással vidékfejlesztési kistérség országos átlag alatti támogatással nem vidékfejlesztési kistérség országos átlag fölötti támogatással nem vidékfejlesztési kistérség országos átlag alatti támogatással
A vidékfejlesztési térségek céljainak elérését szolgáló egyik legfontosabb VFC vidéki településeknek ill. vidéken élőknek nyújt támogatást többek között falvak megújítására, a vidék szellemi és tárgyi örökségének védelmére, a vidéki életközösségek hagyományainak újraélesztésére, öko-szociális modell jellegű kisgazdaságok kialakítására, roma közösségek termelő tevékenységének elősegítésére, közösségfejlesztési tevékenységek, kihaló félben lévő tevékenységek, mesterségek és hagyományos értékek megőrzésére, ill. hátrányos helyzetű néprétegek közösségi termelésére. A vidékfejlesztés szempontjából kedvezményezett 79 kistérség fele kapott az országos átlagnál (961 Ft/fő) nagyobb támogatási összeget, míg a nem kedvezményezett kistérségek esetében ez az arány 15%. A Nyugat-, Közép-Dunántúl és Közép-Magyarországi régióban
mindössze 8 kistérség (Kisbéri, Vasvári, Őriszentpéteri, Tapolcai, Abai, Sárbogárdi, Sümegi, Enyingi) tartozik a vidékfejlesztési térségek közé, és a két utóbbit leszámítva mind átlagon felüli támogatási hányaddal bír. Ezzel szemben az Alföld és Észak-Magyarország legnagyobb része a vidékfejlesztési kategóriába tartozik, de csak a kistérségek kevesebb, mint fele részesült az átlagosnál magasabb támogatásban. 2000-2002 között Csak négy kistérség (Dunakeszi, Ercsi, Oroszlányi, Veresegyházi) nem részesült semmilyen támogatásban a VFCből.
