14. oldal Jauernik István. 16. oldal Katona Kálmán, Pettkó András. 18. oldal Kurkó Gyárfás. 19. oldal Laczkó Albert Elemér

civil fórum

2

Tartalomjegyzék 3. oldal Kolumbán Gábor: Civilek a tükörben 4. oldal Csáki Rozália: Felpillantás 5. oldal Hogyan vélekednek a civil szféráról? – interjúsorozat 5. oldal Dr. Avarkeszi Dezső 6. oldal Bakos Levente 7. oldal Bartha Mihály 7. oldal Bunta Levente 9. oldal Csáka József 10. oldal Csog Éva 11. oldal Égly János 11. oldal György Ervin 12. oldal Jakab Gábor

14. oldal Jauernik István

28. oldal Sógor Csaba

15. oldal Kali István

29. oldal Dr. Szabó Béla

16. oldal Katona Kálmán, Pettkó András

30. oldal Winkler Gyula

17. oldal Korózs Lajos

31. oldal Zilahi Imre

18. oldal Kurkó Gyárfás Civil kurázsi kurázsi 19. oldal Laczkó Albert Elemér 20. oldal László János

32. oldal Három ember, egy kezdeményezés, megmentett életek! – interjú Bogdan Tiron Antonnal

21. oldal Lokodi Edit-Emőke

Kulturális kitekintő 34. oldal Többnyelvűség az Európai Unióban – 2008

22. oldal Lőrincz József 24. oldal Dr. Pető Iván

Beszámoló

24. oldal Ráduly Róbert

36. oldal Péterfi Ferenc: Kirekesztés vagy részvétel?

25. oldal Ratyis Alice Krisztina

38. oldal Cuprins

27. oldal Sipos Géza

civil fórum

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány

civil társadalmi lap Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság: Bodó Barna Kolumbán Gábor Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 5 lej, a 2007-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

Elérhetőségek: postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004 telefon/fax: +40-0264–450230 e–mail: [email protected] ISSN 15822–4004

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

Civilek a tükörben

A

z emberi civilizáció a történe- letek kielégítésének módozatai vál- lis érzékenységgel magyarázza, és lem folyamán töretlenül köve- toznak az igények, a hatékonysági igyekszik a politikát is alakítani, soktett egy szakosodási és struk- szempontok és a gazdaságosság fel- szor a marketing tevékenysége részeturálódási folyamatot. Ezáltal is egy- tételeinek változása miatt. A köz- ként tekintve azt. Ezek a magatartáre bonyolultabbá és átláthatatlanab- szféra és a civil társadalom lehetősé- sok, sok feszültséget okoznak a szfébá válva az emberek számára. A mo- geit egyaránt meghatározza a gaz- rák közt. Természetes, hogy az embedern polgári társadalmak mai szerke- daság teljesítőképessége, az adóbefi- rek többféle társadalmi identitással zete az emberi szükségletek kielégí- zetéseken és az adományozáson ke- rendelkeznek, a teljességre törekedtésére három, jogilag, működési prin- resztül. A közszféra és a civil társa- nek és ezáltal mindenki egyben policípiumaiban és értékrendszer szerint dalom, ugyanakkor jelentős mérték- tikus, üzletember és civil is egyszeis elkülönülő, intézményes megol- ben járul hozzá a gazdaság fejlődé- mélyben. A modern társadalom által dást kínál. Beszélünk közszféráról, séhez, az emberek felkészültségének megkövetelt professzionalizálódás verseny- vagy profitorientált gazda- és gazdasági tevékenység számára ellen lázadunk a dilettantizmus bájásági szféráról és civil társadalomról. alkalmassá tételének biztosításával. val. Egy kicsit mindenhez értenünk A közszférát a poA három szféra egy- kellene, azért, hogy bízhassunk egylitika vezérli, műkömásra nyitott, mind a másban, és ne veszítsük el a szabaddésének alapelve a felvállalt feladatok, ságunkat, a saját életünk feletti ellen... az emberek több közérdekűnek minőmind a szférákban dol- őrzés lehetőségét. Ha a személyek féle társadalmi idensített szükségletek kigozó emberek és anya- szintjén nem is annyira, de az intéztitással rendelkezelégítése a demokragi erőforrások szaba- mények, szervezetek szintjén azonnek, a teljességre tö tikus hatalomgyakordon vándorolnak a ban ez a három szféra elég jól elkülölás intézményei által szektorok közt. níthető. Intézményes szerepeink rekednek és ezáltal ellenőrzött módon és A kölcsönös egykontrasztosabbak, és az intézményi mindenki egyben teljesen vagy csak másrautaltság ellenékultúra megfelelő védőburát biztosít politikus, üzletemrészben a költségvere mégis úgy látszik, és fegyelmez is egyben. ber és civil is egytésből finanszírozva. hogy az együttműköEzért is érdekes megvizsgálni, személyben. A közszférára jellemdés a három szféra hogy miként látja a civil társadalmat ző a nyilvánosság és közt nem felhőtlen, a közszféra, a politikusok, és milyen a nem kizárás elve, legalábbis nem az a véleménnyel vannak rólunk az üzleti vagyis senkit nem lehet a közszolgál- törékeny demokratikus intézmé- szféra képviselői. Értenek-e minket? tatásokból eleve kizárni, a törvény nyekkel és kialakulóban lévő piac- Léteznek-e együttműködési tapaszelőtt mindenki egyforma. Oktatás, gazdasággal jellemezhető posztszo- talatok, sikerek és kudarcok? Haszközbiztonság, igazságszolgáltatás, cialista országokban. Mintha nem nosnak tartják-e a civil társadalom infrastruktúra, közérdekű informá- értené egymást a három szektor, szervezeteit? ció – mind olyan szolgáltatások, me- vagy nem lenne tudatában a nagyon Az együttműködéshez párbelyeket a közszféra nyújt. fontos kiegészítő jellegüknek. Mind- széd és kölcsönös odafigyelés szükA versenyszférát éppen a kizárás hárman kizárólagosségeltetik. Megértés elve jellemzi. Mindenki kizárható, ságra törekedve, naés kölcsönös alázat, valamely, az üzleti szféra által bizto- gyon gyakran az elégempátia. A beérkeEgy kicsit mindenhez sított szolgáltatásból, amennyiben telen szolgáltatásnyújzett válaszok, vagy értenünk kellene, nem fizeti ki annak árát. Az üzleti tás állapotában verazok hiánya hasznos azért, hogy bízhas szféra arra törekszik, hogy minden gődnek. A közszféra meditációs téma lesunk egymásban, és olyan emberi szükségletet kielégít- a pénzhiány és a költhet számunkra. Mit sen, amelyre van fizetőképes keres- ségvetési korlátok kellene tennünk, hogy ne veszítsük el a szalet, és amely esetén, szabályozott ver- közt, az üzleti szféra a tükörben meglátott badságunkat, a saját seny körülményei közt, tisztességes az alacsony jövedekép közelebb kerüléletünk feletti ellenõrprofit valósítható meg. lemszintek és az elégjön az általunk vázés lehetõségét. A civil szférát az értékelvű önkén- telen profit miatt, a gyott, esetleg megélt tes társulás jellemzi. A szolgáltatások civil társadalom peénképhez, hogy jobitt is szelektíven elégítik ki a haszon- dig a támogatás hiában és hitelesebben élvezők szükségleteit, de a kiválasz- nya és a kevés önkéntes feladatvál- ismerjenek partnereink? Talán ezen tást nem a profit, hanem a támogató lalás miatt elégedetlen önmagával. is múlik a civil társadalom eredméértékrendszerének való megfelelés Nem ritka, hogy a politikusok nyessége, és nem utolsósorban fennelvárása végzi. szamaritánust játszanak, vagy éppen tarthatósága. A három szféra egymással állan- üzletelnek. A civilek üzleti elveket dó kapcsolatban van. A közszféra próbálnak érvényesíteni tevékenysészabályozza mind a gazdaság, mind gükben és hajtják a pénzt, vagy épKolumbán Gábor a civil társadalom működési kerete- pen politizálnak. Az üzleti szféra peit. Ugyanakkor állandó együttmű- dig az alacsony profitot eredményeCivitas Alapítvány – elnök ködés van köztük, hiszen a szükség- ző magas személyi költségeit szociá- e-mail: [email protected]

3

civil fórum

4

Felpillantás

L

egtöbbször magánszemélyek- másik fél mozog, miről is szól, és ebként, saját életterünkben, a hét- ből kifolyólag hogyan is közeledik köznapok tevés-vevéséből is hozzánk, milyen az a „szemüveg”, nehezen tudunk kiszakadni, eltávo- amelyen keresztül bennünket lát. lodni, és „külső” szemszögből ráteAz együttműködés szükségszerűkinteni arra a valóságra, amelyben ségét maguk a társadalmi problémák élünk. Ahhoz azonban, hogy jobb rá- hívják életre, amelyek mindegyik látásunk legyen mindarra, amivel szektor számára világosan körvonafoglalkozunk, amit és ahogyan meg- lazzák a feladatokat. A közös cselekélünk, időnként nagy szükség van ar- vésig vezető úton azonban először a ra, hogy felpillantsunk, eltávolod- párbeszéd köveit kell letenni – nyitni junk, és ebből a helyzetből kapjunk kell egymás irányába. E lapszámunkátfogóbb képet önmagunkról, továb- kal eme nyitáshoz kívánunk hozzájábá arról, hogy milyen változásokra rulni azáltal, hogy felpillantunk és van szükség a fejlődés érdekében. E másokat – polgármestereket, tanárolapszámunkkal merészet vállaltunk: kat, politikusokat, vállalkozókat, lelkilépni a civil szférát a vállalkozói és készeket és másokat – is megkérdea közszférától ’szaggatott vonallal’ zünk arról, hogy az, amit mi civilekelválasztó valóságból, és megnézni, ként – civil szervezetben dolgozókhogy a vonal másik ként – teszünk, amioldaláról miként és vel mi foglalkozunk, Az együttmûködés mit is látnak, értenek, ahogyan mi cselekértelmeznek azok, szünk, az miként látszükségszerûségét akik egyáltalán észreszik, milyen megítélémaguk a társadalmi veszik a civil szervese van a társadalom problémák hívják zeteket és munkájumás szektorában? Ezéletre, amelyek kat. Az eltávolodás ez zel a céllal kerestünk mindegyik szektor esetben egy teljesen meg több mint 80 szemás szemszög érvészámára világosan mélyt – mindhárom nyesítését jelenti. Hoszféra képviselőit – körvonalazzák a fegyan látnak mások szinte ugyanazzal a ladatokat. A közös bennünket? (Ezáltal kérdéscsokorral: cselekvésig vezetõ magunkról is tanulmondjon véleményt a úton azonban elõ hatunk.) De nem titcivil szféráról. ször a párbeszéd kö kolt szándék az sem, Nem volt egyszehogy a másik két rű világosan körvoveit kell letenni – szektorral való jobb nalazni a „külső” nyitni kell egymás együttműködésünk szempontot, hiszen – irányába. érdekében szentelahogyan erre a válajünk nagyobb figyelszokból is fény derül met annak, hogy ők – több esetben nem milyenként látják a mi valóságunkat. lehet szigorúan behatárolni és elhatáA ’szaggatott vonal’ vonalkái ameny- rolni egy-egy személy életében a nyire elválasztó határok, a köztük lé- szakmát az önszerveződő, mondhatvő nyitott közök annyira a lehetősé- ni civil élettől. Az állami, politikai gei is annak, hogy az egyes szférák szféra képviselői esetében több esetösszekapcsolódjanak. Számtalanszor ben fordul elő, hogy civil szervezeti felmerült az igénye annak, hogy mű- előélet, avagy ennek a mostani folyködő kapcsolódások alakuljanak ki, tatása is „összemossa” a szerepeket. hiszen mindegyik szférának megvan A vállalkozói szféra esetében is talála maga eszköze, sajátos ereje arra, kozunk civil, önszerveződő előélethogy adott társadalmi probléma tel. A mindenkori fő szempont a megoldásához hozzájáruljon. Az „külső” besorolásban az volt, hogy együttműködés azonban nehézsé- az illető mivel is foglalkozik főállásgekbe ütközik. A jó szándék mellett ban. is néha elbeszélünk egymás mellett, Rohanunk és elrohanunk dolgok, avagy a beszélgetés ki sem tud ala- helyzetek, lehetőségek mellett. Talán kulni, mert más-más kép él bennünk ennek tulajdonítható, hogy a megarról, hogy az a szféra, amelyben a kérdezettek csupán egyharmada vá-

laszolt a kérdésekre. Nem jutott idő a válaszadásra. Avagy nem tartják eléggé fontosnak a kérdésfelvetést? Nyitott kérdés marad. Köszönjük azonban mindazon személyeknek, akik felkérésünkre megfogalmazták válaszaikat, ezáltal pedig hozzájárultak ahhoz, hogy más szempontok szerint is szembesüljünk magunkkal. Mivel ez nem egy szociológiai felmérés, nem egy kutatás, a megfogalmazott vélemények nem általánosíthatók, és mi magunk sem tértünk ki ezek elemzésre. Olyan véleményeket fogalmaztak meg azonban, amelyekből tanulni lehet arról, hogy a civil szervezetek mennyire figyelnek oda tevékenységük láthatóvá és átláthatóvá tételére. Elgondolkodtató az is, hogy mennyiben érvényesül az egyes civil szervezetek esetében az ügy iránti elkötelezettség és áldozatkész feladatvállalás, továbbá hogy ez mennyiben társul a szakmai hozzáértéssel. Gondolatok, melyek arra sarkalhatnak, hogy magunkba szálljunk… Civil Kurázsi rovatunkban ez alkalommal olyan személyt szólaltatunk meg, aki néhány társával életeket, egészséget mentő akcióba fogott az internet felhasználásával. A Kulturális Kitekintő a többnyelvűség kérdésköréről Brüsszelben folyt párbeszéd figyelemreméltó gondolatait osztja meg olvasóinkkal, felvetve a többnyelvűség kultúrák közötti párbeszédben játszott szerepét, a „második anyanyelv” értékét, az egyes intézmények jelentőségét eme nyelvi sokszínűség fenntartása érdekében Európában. Végül beszámolunk a Társadalmi – közösségi tervezés települési és kistérségi szinteken témában szervezett konferenciáról, mely a civil önszerveződés, a saját sorsunk alakításában való tudatos szerepvállalás, a közösségben való gondolkodás, a közös jövő tervezésében való részvétel kérdéskörét illetően megfontolandó gondolatokat tár elénk.

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: [email protected]

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

5

Hogyan vélekednek a civil szféráról? – interjúsorozat Olyan személyeket kérdeztünk meg, akik a társadalom más területein tevékenykednek – vállalkozók, a közszféra képviselői, értelmiségiek –, hogy látva lássuk magunkat „külső” szemszögből. Szinte ugyanazzal a kérdéscsokorral kerestük meg az egyes szektorok képviselőit. Több mint 80 személyt szólítottunk meg – számos esetben megfogalmazták: sajnos, nincs idejük a válaszadásra. Volt, aki felkérésünkre – elektronikus levélben történő megkeresés – egyáltalán nem reagált. Úgy a román, mint a magyar Országgyűlés szinte minden bizottságának az elnökéhez eljuttattuk kérdéseinket. Bár telefonon néhány esetben visszajeleztek, hogy igyekeznek időben elküldeni a válaszokat, ez nem történt meg a román bizottságok részéről. A teljesség és a tudományos elemzés igénye nélkül, sokkal inkább a hétköznapok és az emberközeli megélések szintjén maradva kérdeztük meg az egyes személyeket. Az alábbiakban azt a huszonhat interjút ismertetjük, mely keretében a felkérésünket elfogadó személyek szabadon mondanak véleményt arról, hogy szerintük mi a civil szféra; mennyiben hasznos a tevékenysége; mely területen lenne szükség nagyobb civil aktivitásra; milyen problémákkal és kihívásokkal szembesülnek a civilek; van-e, és milyen a személyes kapcsolatuk a civil szervezetekkel.

Dr. Avarkeszi Dezső Magyar Országgyűlés, Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság – elnök e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil társadalom számomra a civil szervezetek, egyesületek, közösségek összessége, de nemcsak az. Ezek a szerveződések nagyon fontosak, keretet adnak a társadalom számára nagy jelentőségű mozgásoknak, a közcélú tevékenységnek. A civil társadalom azonban nem szűkíthető le csak ezekre a szervezetekre. Én beleértem az egyéb kezdeményezéseket, kapcsolatokat, eseményeket, rendezvényeket is. A társadalom minden olyan szegmensét, amely különválik az államtól, a politikától. A civil szervezeteknek a legfontosabb feladata, hogy szervezzék, vagy ahogy már említettem, keretet adjanak ezeknek a tevékenységeknek. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Nehéz fölsorolni azokat a területeket, ahol a civilek hasznos tevékenységet fejtenek ki. Hiszen munkájuk a művelődéstől a hitéletig, a jótékonyságtól a sportig, a környezetvédelemtől a természetjárásig és még számos területig kiterjed. Magam tagja vagyok választókerületemben a Csepeli Munkásotthon Alapítvány kuratóriumának, korábban pedig a Csepel SCnek voltam elnökségi tagja. De részt vettem egy városvédő egyesület szervezésében kerületünk egyik védett területének, a Tamariska dombnak a takarításában is. Fontosnak tartom a

nemzeti kisebbségi szervezetek kultúramegőrző tevékenységét is. Ugyanakkor néha az ember tapasztal olyan jelenségeket is, melyek nem tesznek jót a civil szférának. Gondolok elsősorban e tevékenység átpolitizáltságára, vagy esetenként a rosszul értelmezett lokálpatriotizmusra, minden változás, változtatás, fejlődés megakadályozásának szándékára. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – A gondolkodásmód változását tartanám a legszükségesebbnek. A civil mentalitás, a polgári szemlélet elterjesztése lenne a legfontosabb. Az, hogy nem alattvalók, hanem szabad polgárok vagyunk. Bele kívánunk szólni sorsunk alakulásába, kisebb és nagyobb közösségünk dolgaiba. S igaz ez az egyes szakterületeken is. Nagy a felelőssége például a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteknek a környezettudatos magatartás kialakításában. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Az eddig leírtak választ adnak arra a kérdésre, hogy melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai. Magyarországon nem erős a civil társadalom, talán fogalmazhatok úgy, hogy még nem elég erős. Ennek oka elsősorban a mentalításban kereshető. Sokkal könynyebb átalakítani a politikai intézményrend-

civil fórum

6

szert, a gazdaságot, mint a társadalmat, a gondolkodást. A másik probléma, hogy a politika időnként megpróbál rátelepedni a civil szférára, a civil szervezetekre. A változásokhoz idő kell, elszántság és sok munka.

5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Egy országgyűlési képviselő, különösen, ha egyéni választókerületben választották meg, nem lehet sikeres élő kapcsolatok nélkül. Élő kapcsolatokra van szüksége a választókkal, a civil szervezetekkel, egyesületekkel. De ugyanúgy a nemzeti kisebbségek képviselőivel, az egyházakkal, a gazdálkodó szervezetekkel is. Munkám során én is ezt tekintem egyik legfontosabb feladatomnak.

Bakos Levente Marosvásárhely alpolgármestere e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Számomra a civil társadalom az „igazi” társadalom azon részhalmaza, amely olyan szerepkört vállal fel, amelyet mi mások – kormányzati vagy vállalkozói körben levők – nem tudunk, vagy nem akarunk felvállalni. Ugyanakkor, tekintve a szervezettségi szintjüket, fontosságukat és a jól meghatározott közösségi szerepüket, az én értelmezésemben az egyház és a sajtó külön kategóriát képeznek. A társadalomban elfoglalt szerepünk, egész emberi létünk nem lehet teljes kisebb-nagyobb civil szerepkör felvállalása nélkül. Gazdagabb az az ember, akinek élete nemcsak a munkájáról és/vagy a szűk családjáról szól, hanem közösségi feladatokat is felvállal. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Tapasztalataim szerint a szociális és ifjúsági területen látok látványosabb tevékenységet, de a környezetvédelemben is elég szépek az eredmények. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Mindenhol nagyobb civil aktivitásra lenne szükség! Bár szociális védelem területén vannak a legjobb eredmények, mégis leginkább itt van a legnagyobb szükség a civilekre. Romániában még mindig nem kielégítő a szociális haló, a kormányzatok nem tesznek eleget a rászorulókért; legyen szó idősekről, betegekről, munkanélküliekről, romákról vagy másokról. Továbbá a nevelés területén látok még nagy hiányokat – a felnőttképzéstől egészen az állampolgári nevelésig.

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A fő problémák a pénz és a közömbösség. Előbbi kevés, utóbbi nagy. Előbbi csak probléma, utóbbi kihívás is. Azt tapasztalom, hogy a romániai (magyar) civil társadalom még nem nagykorú, sőt több gyerekbetegségen sem esett még át. Függőségei miatt számtalan kompromisszumot kell kötnie. A cél elérése érdekében nem elég az elszántság, vagy akár egy szűk terület szakismerete, hanem jogi, gazdasági ismeretekre is szükség van. Fontos a megfelelő helyen a megfelelő pillanatban lenni, azaz a siker többször a lobbin múlik, s ez sajnos nem mindig a legjobban működik a „mi” civileinknél. Ami a kilátásokat illeti, egyértelműen pozitívak. A civil szféra jól alkalmazkodik a kor változásaihoz, valamint a jelenlegi nemzetközi és hazai környezethez. 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Munkám során leggyakrabban a szociális kérdésekkel foglalkozó alapítványokkal, illetve „zöldek”-kel kerülök kapcsolatba. Továbbá azokkal, akik a kerékpározást tekintik a megoldásnak a város közlekedési gondjainak megoldására. Ezek mellett többször volt kapcsolatom sportegyesületek képviselőivel, állatvédőkkel és városvédőkkel. Diákszövetségi „előéletem” és korom miatt szívesen dolgozom (dolgoznék) együtt az ifjúsági szervezetekkel. A zárójelben levő feltételes mód annak tulajdonítható, hogy kivéve a Sapientia Egyetem Hallgatói Önkormányzatát – amelynek magánemberként (de nem csak) évek óta segítgetem, ha kérik, a munkáját –, a több tucat Marosvásárhelyen működő ifjúsági szervezet közül más nem igényelte eddig a támogatásomat. S végül a kérdésre válaszolva: az együttműködés és az interakció jó.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

7

Bartha Mihály Mezőpanit polgármestere e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil társadalom magába foglalja azokat a társadalmi intézményeket – egyesületeket, mozgalmakat, szervezeteket, alapítványokat, stb. –, amelyek az állam és a magánélet között helyezkednek el és az államtól függetlenül, tagjaik közreműködése és döntése alapján működnek. Romániában az 1989-es változások után elindult a demokratizációs folyamat, de ezzel egy időben felszínre került számos szociális, gazdasági probléma, amelyek megoldása nemcsak az állami intézményekre tartozik. Ezen sokrétű problémák megoldásában fontos helyet foglalnak el a civil szervezetek, amelyek értékmegőrző és -közvetítő szerepet töltenek be az állam és polgárai, valamint a gazdasági hatalom és állampolgárok között. Ugyanakkor arra bátorítják az embereket, hogy a társadalmi élet minden területén állampolgárokként viselkedjenek, védelmezik és erősítik a társadalom sokszínűségét, a vallási, kulturális, etnikai, nyelvi identitástudatot, különböző alternatívákat kínálnak a központi állami ellátás mellett. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – A létező nehézségek ellenére a civil szervezetek és mozgalmak tevékenysége mára már a társadalmi élet minden egyes területén fellelhető, így a hagyományápolás, régiófejlesztés, környezetvédelem, gazdaság és szociális téren.

3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Véleményem szerint nagyobb civil aktivitás szükséges a szociális, kulturális valamint a környezetvédelem terén felmerülő problémák megoldásában. Ez persze nem arra utal, hogy nem lenne az emberekben elég empátia, együttérzés vagy segíteni akarás, hanem arra, hogy nem minden esetben van tudomásuk a létező lehetőségekről vagy mozgalmakról, egyesületekről, amelyeken keresztül hozzájárulhatnak valamilyen módon az adott helyzetek megoldásához. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A civil társadalom egyik problémája az anyagi háttér biztosítása, mivel anyagi alap nélkül nincs működés. Ehhez még hozzájárul az állampolgárok visszafogott közeledése az önkéntességhez vagy más, karitatív típusú munkák végzéséhez. Ezért szükségesnek találom a civil szervezetek minél szélesebb körű ismertetését és tevékenységük bemutatását. 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Munkám kapcsán úgy gondolom, hogy a civil szervezetek és – jelen esetben – az önkormányzat kiegészítő tevékenységet kell kifejtsenek. Nem kell versengeniük, hanem partnerségi viszonyban kell álljanak egymással, az egyének érdekképviselete és -védelme biztosításában.

Bunta Levente Hargita Megye Tanácsa – elnök e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil társadalomnak azt az interaktív választ nevezzem, amely megoldást keres a környezetünk gondjaira, kihívásaira, szükségletei-

re. Az akció és reakció elvén jön létre, és általában valaminek a hiánya miatt kel életre, valakinek vagy valakiknek a külső vagy belső ösztönzésére. Úgy is fogalmazhatunk, hogy közösséget érintő problémák megoldására irányuló társadalmi törekvés. És mivel ezek a problémák

civil fórum

8

nagyon sok területen jelentkeznek, a tevékenységek is széleskörűek, ebből adódik a civil társadalom színes és változatos világa. Hivatásuknak megfelelően a feladatuk ott kezdődik, ahol aktív emberek nem tartják elégségesnek valamely – általában hivatalos – szervezet tevékenységét, és vagy partnerségben a hatásfok növeléséért, vagy egyedülállóan hiánypótlóként lépnek fel. Tennivaló bőven akad, bárhol a világon, és annál inkább országunkban, ahol az állami intézmények és az önkormányzatok tevékenységi területe a szűkös és merev pénzügyi keretek miatt nagyon korlátozott. Ebben az esetben nagyon hasznos, ha a problémamegoldásnál számítani lehet a képzett humánerőforrást megmozgató, tenni akaró és nem utolsósorban költséghatékony, rugalmas szervezetekre. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Megfordítva a kérdést, nincs olyan terület, ahol nem tevékenykedhet civil szervezet, és a nemzetbiztonsági területektől eltekintve jó, ha van alternatív megoldásokat kínáló szervezet. Kétségen kívül vannak olyan területek, amelyek olyan problémákat tartogatnak a közigazgatási intézményeknek, amelyek megoldása (megjelenésükből és jellegükből adódóan) nem kivitelezhető egyénileg, hanem szélesebb együttműködést, tervezést és koordinálást feltételez. Ilyen eseteken egy önkormányzat-civil szervezet partnerség mélységét kimondottan a problémamegoldási készség, a szakmaiság és a hozzáértés kell meghatározza. Az együttműködés szintjét nem szabad mereven értelmezni, és ha kialakultak a jó együttműködés feltételei, és adottak a megfelelő képességek, mindenképpen a társadalom hasznára válik a hosszú távú és kiegyensúlyozott partnerség. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Véleményem szerint szociális téren van a legnagyobb szükség a civil szervezetek segítségére. Hargita Megye Tanácsa országos, sőt, keleteurópai szinten egyedülálló otthoni beteggondozó szolgálatot alakított ki, és itt is megmutatkozik, hogy milyen sok embert kell foglalkoztasson egy szociális hálózat. Emberek dolgoznak az emberekért, és csak a széleskörű együttműködés és foglalkoztatás hozza meg azt az eredményt, amely mindkét fél számára kielégítőnek tekinthető. És ezt a munkát nem lehet csak egyik oldalról megközelíteni, mert nem csak szervezési, ellátási és finanszírozási feladatok vannak, amelyeket az önkormányzat vagy valamilyen intézmény el tudna látni. Kell

az empátia, kell a személyes odafigyelés, szükséges minden egyes esetet külön-külön értékelni és kezelni: ehhez kell az a keret, amely megragadja és mozgósítja a helyi erőforrásokat. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Elsődleges problémának tekintem a szervezeti önbizalom hiányát, amely gátolja az összetettebb feladatok felvállalását: nagyon sok civil szervezet nincs tisztában képességeivel, illetve nem tudja tagságának kompetenciáját teljes mértékben kihasználni. A forráshiány és az állandó partnerek hiánya a civil szervezetek legrégibb problémái közé tartoznak, és kevesen vannak, akik ebből a bűvös körből ki tudtak lépni. Fejlett társadalmakban gyakoriak a civil szervezetek és vállalkozók közötti együttműködések, szponzorizálások. Nálunk ennek a jogi kerete már biztosított, de nagyon kevesen alkalmazzák, és kevés sikerrel. Én azonban bízom abban, hogy az a folyamat, amely a civil szervezetek megalakulását eredményezte, nem veszít erejéből, hozzájárul a szervezeti menedzsment újraértékeléséhez és az egyéni, valamint szervezeti kompetenciák fejlesztéséhez, és ezáltal egy fokozottabb versenyképesség kialakításához. 5. Hogyan látja munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – A teljes nyitottság jegyében már hat éve vonjuk be a megyei civil társadalmat a helyi szociális, kulturális, ifjúsági vagy sporttevékenységek lebonyolításába: a szubszidiaritás elvét gyakoroljuk, nem csak beszélünk róla. Bár a rendelkezésünkre álló költségkeret többnyire csak mikropályázatokat enged meg, tesszük mindezt azzal a tudattal, hogy így nem csak a problémát oldottuk meg sikeresen és sok esetben takarékosan, hanem hozzájárulunk a partnerszervezeteink szakmai és szervezési kompetenciáinak növeléséhez. Az együttműködés előnyös mindkét fél számára, egyrészt Hargita Megye Tanácsa olyan tevékenységekben vesz aktívan részt, amely bár szorosan kapcsolódik a lakossághoz, nem rendelkezik megfelelő hozzáértéssel, mivel kívül esik a hatáskörén, a civil szervezetek pedig a megbízatás keretében értelmes munkát kaptak, amely minden téren csak erősíti őket. Ezt az együttműködést továbbra is fenn szeretném tartani. Ilyen erős háttérrel, a megyei önkormányzat lehetőségeit felhasználva magabiztosabban lehet pályázati lehetőség után nézni a megyei és regionális stratégiákba fogalt célkitűzések elérésére.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

9

Csáka József Kis- és Középvállalkozások, Belkereskedelem és Szövetkezetek Főigazgatósága – vezérigazgató e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Először John Locke (1679), az angol empirizmus jeles képviselőjének munkájában találkozunk a civil társadalom fogalmával. Az ő értelmezése szerint a civil társadalom nem egyéb, mint az a társadalom, amelyben a korlátozott hatalmú állam az állampolgárok által elfogadott törvények hatalma alatt áll, ahol az egyes emberi viselkedéseket és a vitákat a közösen kialakított igazságszolgáltatás dönti el. Adam Ferguson, Marx és Hegel, Karl Friedrich Popper nagyon eltérően határozzák meg civil társadalom fogalmát. A napjaink társadalomtudósai által adott meghatározás a következő: az államtól független társulások, szervezetek és társadalmi mozgalmak. Vladimir Tismâneanu társadalomtudós a civil társadalmat úgy határozza meg, mint a felelős individuumok szabad társulását, a társulási képességet és akaratot, a spontán, alulról induló, nem kormányzati kezdeményezést. Összegezve az elmondottakat: a civil társadalom fogalomkörébe beletartoznak mindazok a társadalmi intézmények (egyesületek, mozgalmak, szervezetek, alapítványok stb.), amelyek egyrészt az állam, másrészt a magánélet között helyezkednek el, és az államtól függetlenül, tagjaik közreműködése és döntése alapján működnek. A civil társadalom fogalmába beletartozik a társadalom közös politikai és jogi jellegű kérdéseinek a széles körű megvitatása. A jól működő civil társadalom a demokrácia, a szabadság letéteményese. A civil társadalom a hatalom befolyásolásának eszközeként jelenik meg, nem a hatalom megszerzése a célja, hanem a hatalom befolyásolása, a hatalom korlátozása, a civil kontroll. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – A civil társadalom alapvető jellegzetességei: nonprofit és az apolitikus, és olyan értéket kell biztosítania, mint a szabadság, önkéntesség, autonómia. Ez az a szféra, ahol értékek termelődnek, és azok eljutnak a másik két nagy szférába, a gazdaság és politika intézményrendszereibe. Fontos az, hogy a civil szféra nem rendelődik alá sem a politika, sem a gazdaság intézményrendszerének, velük egyenrangú, mellérendelési viszonyban lévő intézményrendszer. Gordon White angol po-

litológus, négy pontban határozta meg civil társadalomnak a demokratizálás folyamatában betöltött szerepét: a. A civil társadalom megváltoztatja a hatalom egyensúlyát az állam és a társadalom között, az utóbbi javára. b. A civil társadalom ellenőrzi és felügyeli az államot a közélet erkölcsének, a politikai döntések indokoltságának nyilvános megítélése révén. c. A civil társadalom fontos közvetítő szerepet játszhat az állam és a társadalom között. d. A civil társadalom önmagában is gyarapíthatja azon folyamatok, intézmények számát, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a demokratikus intézmények és folyamatok legitim módon és kiszámíthatóan válaszoljanak az új kihívásokra. A gazdasági és a politikai lobbit tartom a legfontosabbnak a hasznos tevékenységek közül, ahol nagymértékben befolyásolhatja az eseményeket, megváltoztathatja a történelem menetét. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Az állampolgárok aktívan részt kell vegyenek a társadalom életében, felelősséget kell érezzenek azokért a dolgokért is, amelyek magánéletük körén kívül történnek – és a közjó érdekében –, hajlandóak kell legyenek lemondani saját hasznuk maximalizálásáról. Az ún. homo sovieticus, vagyis a kommunista rendszer mentalitásával megbélyegzett ember, aki az államtól várja a megoldást és nem vállal felelősséget, nincs a civil társadalom javára. A pozitív hozzáállást, aktivitást, felelősségvállalást tartom a legszükségesebbnek. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A civil társadalom szerkezete, dinamikája az álláspontokban és vitákban rejlik. A deliberáció és a demokrácia republikánus tradíciója volna a megoldás a legtöbb problémára. Talán a lobbistratégiák kidolgozása, az összefogás tudná hatékonyabbá tenni a civil szférát, ugyanakkor igazán produktívvá. Szerintem ez elsősorban politikai kultúra kérdése, s ez a mi országunkban még nem honosult meg. 5. Van-e személyes kapcsolata, és milyen minőségében civil szervezetekkel? Milyen a tapasztalata? – Természetesen, van személyes kapcsolatom a civil társadalommal, mint a gazdasági szfé-

civil fórum

10

ra képviselőjének. A civil szférából a kezdeményezések eljutnak hozzánk, a gazdasági szférába és politika intézményrendszerébe, és próbálunk megoldásokat találni. Fontos kihangsúlyozni, hogy a civil szféra nem rende-

lődik alá sem a politika, sem a gazdaság intézményrendszerének. Úgy segítünk, ahogyan csak tudunk! Tapasztalataim pozitívak, várom a további együttműködési kezdeményezéseket a civil szféra részéről.

Csog Éva MOL Románia – PR-koordinátor e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Minden, ami az állami intézményeken és gazdasági entitásokon túl működik, civil társadalom. Az önkéntes alapon létrejövő polgári szerveződésekre gondolok, civil szervezetekre, egyesületekre, alapítványokra, amelyek különböző területeken fejthetik ki tevékenységüket: oktatás, környezetvédelem, érdekvédelem, különböző szociális területek (idősek, gyerekek, hátrányos helyzetű személyek). Feladatuk éppen a megalakulás céljából ered, ez pedig szervezetfüggő. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Az országban a szociális problémák megoldása terén erős a civil szervezetek aktivitása. Több olyan szervezetet ismerek, amely ezen a területen dolgozik, és nagy többségük köztiszteletnek örvend, tevékenységüket ismerik/elismerik, a kapott pályázati pénzekkel korrektül elszámolnak. A környezetvédelem terén is több olyan civil szervezet van, amely hasznos és igen eredményes tevékenységet fejt ki. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Mindig van lehetőség az eredményesebb tevékenység megvalósítására, ennek tükrében pedig az érdekvédelem, az emberi jogok területén lenne szükség nagyobb aktivitásra. Az embereknek tudniuk kell a jogaikról, és maximálisan élniük is kellene vele, hiszen a civil társadalomért van az állam és a gazdaság, nem pedig fordítva. A másik terület pedig a környezetvédelem: itt nagyon gyorsan és határozottan lépni kell, ebben az iramban nagyon hamar erdők és zöldövezetek nélkül maradunk, mert mindent felélünk, a városokban pedig képesek vagyunk minden talpalatnyi helyet gondolkodás nélkül beépíteni. Arról nem is beszélve, hogy a környezettudatosság alig nyilvánul meg, elég

itt az erdőket, folyók/patakok mentét elborító szeméthalmazokra gondolni. A Polgár-Társ Alapítvánnyal közösen a MOL már három éve minden esztendőben meghirdeti a Zöldövezetet pályázatot, melynek célja a helyi közösségek bevonásával zöld felületek kialakítása, felújítása. Eddig több mint harminc projektet támogattunk, jelenleg az idei kiírásra beküldött több mint nyolcvan projekt elbírálása zajlik. A programot a MOL csoportszinten hirdette meg, Románián kívül Magyarországon és Szlovákiában is folyamatban van ez a pályázat. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Felmerülhet a források szűkössége, itt főleg az állami támogatásokra gondolok. Tudom, hogy egyes minisztériumok írnak ki pályázatokat, de tapasztalatom azt mutatja, a civil szervezetek egy része nem tud róluk, mert nem tájékozódik, vagy más okokból; aki meg tud, nem biztos, hogy komolyan veszi a pályázati kiírást és annak feltételeit. A pályázók néhány százaléka startból kiesik, mert nem a kiírásnak megfelelően pályázott. Mások mesterségesen felduzzasztják a projekt költségvetését. Az elszámolás külön probléma: van, aki felületesen kezeli ezt a fejezetet, pedig ez legalább olyan fontos, mint a projekt elkészítése, hiszen alapfeltétele a jó együttműködésnek. A kiíró másodjára már egészen biztos nem ad támogatást egy olyan szervezetnek, amely első alkalommal „megfeledkezett” a beszámoló elkészítéséről. A kihívások között a korrektség megtanulása az első helyen szerepel. A kilátások pozitívak, egyrészt most sok európai forrás áll rendelkezésre, lehetőség van nemzetközi kapcsolatok kialakítására, a know-how elsajátítására. Nagyon sok civil szervezet él ezzel, és amellett, hogy hosszú távú kapcsolatokat alakít ki szponzoraival, képes az újak „megszerzésére” is, mert szem előtt tartja azt, hogy egy ilyen kapcsolat is a win-win elvére épül, azaz mindkét félnek nyernie kell belőle valamit, ami számára fontos.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

5. Van-e személyes kapcsolata, és milyen minőségében civil szervezetekkel? Milyen a tapasztalata? – A MOL Románia támogatásokkal (szponzorizálással) foglalkozó munkatársa vagyok, ebben a minőségemben gyakran kapok támogatási kéréseket. Többnyire jók a tapasztalataim, és van olyan civil szervezet, amellyel már

11

évek óta találunk lehetőséget az együttműködésre. Fontos leszögezni, hogy az együttműködés feltétele nemcsak egy jó projekt, hanem a szponzor és a kedvezményezett igényeinek a találkozása. Hiába kitűnő az elképzelés, jók a referenciák, ha a szponzor más területek támogatására összpontosít.

Égly János Co. Evoline Kft. – pénzügyi igazgató e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Civil társadalomnak tekintem a különböző területeken működő civil szervezetek hálózatát. A civil szervezeteknek nagyon széleskörű feladatai vannak: szociális segítségnyújtás, tudományos tevékenység támogatása, szervezése, környezetvédelem, oktatási feladatok stb. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – A civilek hasznos tevékenységet fejtenek ki az imént felsorolt területeken. Általában a tevékenységi területüken cégek is tevékenykednek, és az illető területet megosztják e cégekkel. Ismereteim alapján a legtöbb civil szervezet egy tevékenységi területre szakosodik és összpontosít, habár vannak ernyőszervezetek is. A civil szervezetek működésének nagy jelentősége van azokon a területeken, ahol nem a gazdasági nyereség a fő szempont.

3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Talán környezetvédelem terén. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A civil társadalom fő problémája a humánerőforrás hiánya, a felkészültség, illetve a finanszírozás. A kihívás, hogy minden szervezet a maga területén teljesítse a kitűzött céljait. A civil szervezetek kilátásai szorosan egybefüggnek a gazdasági fejlődéssel, hiszen egy fejlett gazdaságban a finanszírozás lehetősége megnő. 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Munkám kapcsán nagyon kevés kapcsolatom, együttműködésem van a civil szervezetekkel. Tekintve, hogy korábban sokat tevékenykedtem a civil szférában, rokonszenvvel tekintek a szervezetekre, és a lehetőségeimhez mérten segítek, hogy céljaikat elérjék.

György Ervin Kovászna Megye főispánja e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil társadalom nem egyenlő sem az állam-

mal, sem a magánszférával, bár kapcsolódik mindkettőhöz. Önálló szervezetek, személyegyesülések, szervezetegyesülések hálózata, amely sajátos módon jött létre és sajátos szabá-

civil fórum

12

lyok szerint működik, s éppen ebben különbözik a társadalom többi intézményrendszerétől. Rendeltetése az, hogy nyilvánosságot biztosítson a különböző érdekeknek, megfogalmazza azokat, és ezáltal szembesítse az állami akaratot az általa képviselt értékekkel, törekvésekkel és a gyakorlattal. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Annak ellenére, hogy a romániai magyar civil szervezetek működési feltételei alkotmány által biztosítottak, a civil társadalom még mindig nem képes teljes mértékben fedezni feladatait. Ennek egyik oka az, hogy a vállalkozói réteg lassú kialakulásával a polgári társadalom reformja lassú, ami kihat a hazai magyar önszerveződésre is. Jelenleg a civil szervezetek kevés területet fednek le, legtöbbjük a kultúra, egyház, kevesebb a szociális területen szerveződött. Jóllehet ezek mind az önazonosság megőrzése mentén működnek, mégis nagy hiányosságok mutatkoznak a műemlékvédelem, oktatás, honismeret terén, valamint a szociális területeken: itt a szociálisan vagy mentálisan hátrányos helyzetű, illetve deviáns gyermekekkel való foglalkozásra gondolok, akik a többségi iskolákban eleve kudarcra vannak ítélve. De ugyanilyen fontos lenne az oktatási célú szervezetekkel a nehezen kezelhető vagy drog/alkohol által veszélyeztetett fiatalok problémáinak a kezelése. Mivel ezek a tevékenységek nagyobb anyagi támogatást és komoly humánerőforrást igényelnek, fontos lenne a mecénások bevonása is.

3. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Csak reménykedni tudunk abban, hogy a meglévő civil szervezetek fenn tudnak maradni, eredeti céljuknak megfelelnek és számbelileg is növekedni fognak. Ehhez azonban szemléletformálás kell, ami a dolgok lényegének megértését és az ügy iránti elkötelezettséget jelenti. Szükség van arra, hogy az egyének tudatába tartósan beépüljenek olyan értékek, amelyek a társadalmi együttélést jobbá, humánusabbá teszik. Meggyőződésem, hogy ez a folyamat több évre kiterjedő, sokrétű, kis lépésekben való haladás. Több információra lenne szükség ahhoz, hogy sokan megismerjék a jól működő, eredményeket felmutatni képes szervezeteket, annak céljait – ebben tud segíteni a média. Idő kell ahhoz is, hogy maga a szervezet is megtapasztalja, mire képes, milyen hatást tud gyakorolni azokra, akik követik, és azok érdekében, akik megsegítésére szövetkezett. 4. Van-e személyes kapcsolata, és milyen minőségében civil szervezetekkel? Milyen a tapasztalata? – Igen, egy közművelődési egyesület tagja vagyok, amelynek – többek közt – szellemi értékmentő, értékmegőrző és -átadó szerepe van, ezt a szerepet teljességgel betölti. Alkalmat nyújt szakmai konferenciákra, tapasztalatcserére, hagyományok felélesztésére és megőrzésére Erdély-szerte, összefogja az erdélyi értelmiséget, lehetőséget nyújt együttgondolkodásra, információcserére. Segíti a szórványban élőket, erkölcsileg és tettekkel egyaránt.

Msgr. Jakab Gábor szentszéki tanácsos, pápai káplán, plébános e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Azt a társadalmat tekintem civil társadalomnak, amelyben az élet különféle területein szabadon szervezhető formája van a közösségek fölemelése érdekében végzett munkának. A különféle társadalmi folyamatok pozitív irányú alakításában az állami és vállalkozói szféra mellett nagyon fontos szerepe van a civil szférának, a pontos célt ismerő emberi összefogásnak. Elsődleges feladata a civil társadalomnak

ugyanis az, hogy a minőségibb változás-javulás irányában gyakoroljon jelentős befolyást az állami és vállalkozói szférára azáltal, hogy rámutat a társadalmat kínzó politikai, gazdasági, kulturális, egészségügyi és egyéb természetű gondokra, hiányosságokra és visszásságokra. Az állami és vállalkozói szféra többnyire érzéketlenül (empátia nélkül) uralkodik az átlag(állam)polgárok felett. Velük szemben a „független” civil szférának a kötelessége a rosszirányú folyamatokba javító szándékkal beavatkozni, s a valóságos állapotokról a közvéleményt tájé-

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

koztatni és egyidejűleg közvetíteni is a „hatalmat birtoklók” kisebbsége és az „alattuk állók” többsége között. Sajnos, a ’89-ben megbukott kelet-európai diktatúrákban, amelyekben mármár elviselhetetlenné vált az emberek társadalmi helyzete és sorsa az ördögi zsarnokság miatt (lásd Ilyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. versét), nem létez(het)ett az érdekükben szót emelni merő civil társadalom, az egyébként nélkülözhetetlen kontroll mint „fórum”, s így az emberek tétlensége meg nagyfokú gyávasága miatt a rendszer haldoklása időben jelentősen meghosszabbodott. (Írástudók árulása?) 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – A civil szervezetek az élet szinte minden területén, de elsősorban a kultúra és a hagyományőrzés-értékmentés és -ápolás területén fejtenek ki közhasznú tevékenységet. Ezek között teljes elismeréssel említem éppen az utóbbi időszakból a magyar nyelv szervezett oktatását Moldva egyes falvaiban, a csángómagyarok körében. Aztán persze olyan fontos területen is, mint a természetvédelem (lásd Verespatak ügye). Egyházaink életében pedig a Caritas-szervezetek sokrétű tevékenységét, az öregek testi-lelki gondozását, a kallódó gyermekek és fiatalok felkarolását (lásd Böjte Csaba és társai munkáját), a romák összegyűjtését és a velük való szeretetteljes foglalkozást, a szegények tényleges segítését tartom elszegényedett világunkban olyan kiemelten fontos területnek, ahol az utóbbi időben kézzelfogható eredmények születtek, s ahol viszont egyfajta „hálából” (is) az állami és vállalkozói szférának éppen anyagi lehetőségeinél fogva, a még nagyobb eredményesség és a még nagyobb hatékonyság érdekében sokkal többet kellene tennie. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Az ifjúság képzése és nevelése terén, hiszen továbbra is ő a jövő egyedüli letéteményese. Sokkal többet kellene tenni az ún. fogyasztói és az egyre léhább életvitel eluralkodása ellen körükben, valamint a különféle drogok elleni küzdelemben, munkahelyeket teremtve és hasznos programokat szervezve a lelki-szellemi elsivárosodás folyamatának a visszaszorítása érdekében. Valami módon s valamilyen mértékben integrálni kellene nemcsak magukat a fiatalokat, hanem a reklámok által ördögi módon felheccelt, teljesíthetetlen vágyaikat is, hiszen a jegenyefák sem nő(het)nek az égig… Amilyen mértékben nő a fiatalok világában a felelőtlen szabadosság (a rosszul értelmezett szabadság!), olyan mértékben nő a veszélye annak, hogy a sokaságon belül az egyén elárvul és magára marad, aminek a társadalom egészségére nézve súlyosan negatív következményei vannak. (Lásd az ijesztőbbnél ijesztőbb különféle fiatalkori gonoszságokat szinte nap mint nap).

13

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Probléma lehet hosszú távon a növekvő szegénység, következésképpen az anyagi függőség bizonyos támogató szervezetektől-alapítványoktól, netán politikai pártoktól, esetünkben az RMDSZ-nek nevezett érdekvédelmi szervezettől. Kihívásnak tartom a határtalan individualizmust és gátlástalan önzést, az élet szinte minden területén jelentkező nemtörődömséget, a közügyek iránti óriási közönyt. Úgy a jótettnek, mint a rossz cselekedetnek van felismerhető arca, amellyel szembe lehet nézni, de a romboló közöny arctalan, s ezért alig lehet vele valamit is kezdeni. Sokat gondolkodom azon, hogy vajon mi tudná az embereket a nagyfokú közöny állapotából kizökkenteni. Valamilyen váratlan katasztrófa, a szenvedés valamilyen agresszív formája? Mondandóm szemléltetéséül szolgáljon egy hétköznapi életből vett példa: a mozgó liftben egyszerre többen is tartózkodnak különösebb emberi kapcsolatok nélkül, akik éppen ezért nem vagy csak alig vesznek tudomást egymásról. Ám rögtön megváltozik a helyzet, ha a lift két emelet között elakad. A korábban bensőségesebb kapcsolatok nélküli embereket a váratlanul előállt „baj” pillanatok alatt összekovácsolja, sorsközösséggé formálja, s hogy elháríthassák a bajt, különféle interakciókba kezdenek, a probléma elhárítása érdekében egyöntetűen összefognak. De vajon miért nem lehetséges az összefogás a baj bekövetkezte előtt?! Azért, mert kapcsolataink a lehető legfelszínesebbek, tartalmatlanok, sőt, üresek. A másik ember sorsa különösebben nem érdekel bennünket. De még úgymond személyes találkozásokkor is a „hogy vagy?” kérdés ugyan ajkunkról elhangzik, de érdektelenségünk miatt a választ már a rohanásban nem tudjuk megvárni. Miért tartom hát a civil társadalom kilátásait nem túlságosan reménykeltőnek? Azért, mert kikopott életünkből az emberi személy és méltóság iránti tiszteletnek az evangéliumi imperativusza, a szeretet kötelező parancsa. Egyszerűen nem normális állapot az, ha csak a szenvedés, a katasztrófa és a nagy baj képes egy társadalmat szolidárissá, emberivé formálni! (Lásd a különféle megpróbáltatásokat: árvíz, földrengés, szökőár stb.). Aztán azért sem túlságosan reménykeltőek a civil társadalom jövőbeli kilátásai, mert az élet minden szögletét átjáró, egoista érdekérvényesítésre és anyagi haszonra törekvő durva politika szinte mindent megfojtmegfullaszt. Rég tovatűnt már, sajnos, a közösség érdekében önzetlenül cselekvő embereknek a kora, akik a maguk idejében nem pusztán egyes szervezetek vezetői, politikusok, hanem a társadalom tagjaiért, a közösségért önzetlenül áldozó személyiségek, államférfiak voltak. (Gondoljunk a 19. századi közismert reformpolitikusokra). 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Itt egy kicsit részrehajló leszek és hazabeszé-

civil fórum

14

lek. Papként mindenekelőtt nagyra értékelem egyházunk sokirányú kezdeményezését-fáradozását, s ezen belül a már említett Karitászszervezetek létét és kimutathatóan hatékony munkáját. Aztán a különféle társaságokat, sportklubokat, köröket, kórusokat, zenekarokat és konkrét céllal szervezett egyre gyakoribb alkalmi összejöveteleket is mind-mind megannyi közösségépítő tényezőnek tekintem, olyan pozitív irányba ható törekvéseknek, amelyeknek keretében nemcsak informálódni, de lelkileg-szellemileg formálódni és talán még

anyagilag is gazdagodni lehet, pláne ha elkötelezett, karizmatikus emberek állnak ezekben a szerveződésekben az élen. Nagyon hiányolom viszont a civil szervezetek közötti szorosabb és céltudatosabb, összehangolt kapcsolattartást (a sokféle „osztódás” miatt bizonyíthatóan szétfolynak az energiák!), mert idevonatkozóan is érvényes a keleti bölcsesség igazsága: „egyedül ugyan gyorsabban lehet haladni az úton, mint másokkal együtt, de másokkal együtt meszszebbre el lehet jutni, mint egyedül”.

Jauernik István Magyar Országház, Önkormányzati és Területfejlesztési Bizottság – elnök e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Civil társadalomnak tekintem mindazokat az önálló, nem az állam, az önkormányzat által kezdeményezett önszerveződéseket, amelyek különböző, a társadalom által elfogadott célokat szolgálnak. A civil szervezetek feladatai nagyon sokrétűek és szerteágazóak. Közfeladatokat, karitatív, jóléti feladatokat láthatnak el, például az oktatás, kultúra, egészségügy területén. Ugyanakkor: fontos a civil kontroll, és az érdekérvényesítés az állammal, önkormányzatokkal szemben sem elhanyagolható.

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Legnagyobb problémának azt tartom, hogy nem elég egységes a civil társadalom, nincsen rendesen kiépült rendszere. Bizonyos kérdésekben nem képesek egységesen fellépni, ezzel csak saját érdekérvényesítő képességüket gyengítik. A jövőben akkor tudnak előrelépni, jelentősebb tényezők lenni, ha felkészülnek a globalizálódó társadalom kihívásaira, egységesen lépnek fel, ha képesek lesznek arra, hogy minden esetben a társadalmi érdekeket az egyéni érdekeik elé helyezzék. Fontos az is, hogy megőrizzék az államtól, politikától való függetlenségüket, illetve ellenálljanak ezek nyomásának.

2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Azt mondhatom általánosságban, hogy hasznos tevékenységet fejtenek ki a civilek az élet minden területén, hiszen egyesítik a társadalomban felmerülő problémákat, érdeket érvényesítenek, rávilágítanak a hibákra, segítik a társadalom normális működését. Igaz, előfordulnak kivételek is, de ezek csak erősítik az előbb leírtakat.

5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Munkám során sok alkalommal találkozom civil szervezetekkel. A kapcsolatot és az együttműködést megfelelőnek tartom. Legtöbbször érdemi és a társadalom, a civil szektor számára fontos ügyben keresnek meg, illetve hibára hívják fel a figyelmemet. A gondot abban látom, hogy ha egy kérdés egyeztetése vagy véleményeztetése során nem az a megoldás valósul meg, amit a civilek javasolnak, akkor sokszor úgy tekintik, mintha nem is lett volna egyeztetés, nem kértük volna ki a véleményüket.

3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Mindenféleképpen a nagy társadalmi kérdésekben szükséges a civil szektor erőteljesebb aktivitása. Emellett az érdekérvényesítésben is aktívabbnak kell lennie. Jobban kell integrálnia a különböző érdekeket, nagyobb, új teret kell adjon az újonnan felmerülő problémáknak.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

15

Kali István Kreativ Party Service Kft. – ügyvezető igazgató e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil társadalom azon közéletben tevékenykedő és cselekvő emberek közössége, akik nem a politikát használják eszközül céljaik érvényre juttatásában, hanem elsősorban a civil kurázsin alapul mindaz, amit tesznek. A civil társadalmat könnyebb úgy megfogalmazni, hogy mi nem. Nem egy profitorientált gazdasági érdekközösség és nem egy ország közigazgatásában részt vevő alakulatok közössége. A társadalom fennmaradó, közéletben tevékenykedő és a közélet hétköznapi problémáinak megoldása érdekében szövetkezett közösség a civil társadalom. A fentiek értelmében a feladatok adják magukat: a társadalom minden szintjén jelentkező közösségi problémák megoldása. Meglátásom szerint, akkor kötünk szövetséget valakivel, ha már egymagunkban nem vagyunk képesek megfelelni a hétköznapi élethelyzeteinkből fakadó kihívásoknak. Minden civil szervezetnek az általa képviselt közösség, társadalmi réteg érdekeiben kell cselekedni, és ezen érdekek képviseletét ellátni. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Nem lehet kérdés előttünk, hogy hasznos-e az a tevékenység, amit egy civil szervezet kifejt. Azok az emberek, akik egy civil szervezetet hoznak létre, hogy megoldjanak egy közösségi problémát, addig a pontig, amíg valamiért és nem valami ellen szerveződnek, kétségtelen, hogy hasznos tevékenységet fejtenek ki. Így említhetném a teljesség igénye nélkül a kultúrát, az egészségügyet, a környezetvédelmet, a vidékfejlesztést, az oktatást és nem utolsósorban az érdekképviseletet. Ha betekintünk a különböző tevékenységi területekre, akkor azt kell mondanom, a civilek egyre jobban kivonulnak az érdekképviseletből, és egyre inkább felerősödik a profitorientáció. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – A közélet minden kérdéskörében fontosnak tartom, hogy a civilek igenis nyilvánuljanak meg. De ehhez civil kurázsira van szükség. A kor kihívásainak megfelelve, a jelen helyzetben a civil társadalom a szakmai háttérintézmények terén kellene nagyobb aktivitást felmutasson. Ajánlásokat és javaslatokat kellene megfogalmazzanak a politikum és a gazdasági szféra irányában, hisz a társadalmi lefedettségük ne-

kik a legátfogóbb. A civil társadalom szakmai szervezetei a gazdasági, illetve a politikai szféra megfelelő ágazataival kell szorosabb együttműködést kialakítsanak. Én ebben látom a három társadalmi szféra együttműködésének egyik lehetőségét. Sokkal inkább bele kellene avatkozzon a civil szféra a saját dolgának irányításába, és ne engedje át ezt másnak, sem közvetlen, sem közvetett úton. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A civil társadalom legnagyobb problémája a civil emberek elfordulása a közügyektől, a közéletben való részvételtől, és a közöny. A második hatalmas gond, amivel a civil társadalom szembe kell nézzen: az, hogy a politikum gyakorlatilag átitatta. És a politikum pénzosztó szerepéből fakadóan a civil társadalom nem működhet független entitásként, hanem örökös alárendeltség figyelhető meg. Mondhatni, a politikum zsaroló helyzetbe került, és ezt ki is használja. Ha ezt a két problémát felismerik a civil szervezeti vezetők, és megoldására megteszik a megfelelő lépéseket, akkor a civil társadalomnak kecsegtető kilátásai lehetnek, ellenkező esetben én nem látom hosszú életűnek a civil társadalom szervezkedését. A ’90-es évek civil társadalmához viszonyítva hatalmas a hátralépés, akkor valahogy nagyobb igény volt az összefogásra. Mára ez a szó sokat vesztett az értékéből. Kihívás és kilátások? Ha ezen problémák megoldását a civil társadalom kihívásnak fogja tekinteni, vannak kilátások, egyébként nem jósolok fényes jövőt a civil szervezeteknek. 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Mint arra az előzőekben is utaltam, a civil szervezetek egyik problémáját a költségeik lefedése jelenti, és mint tudjuk, ezek a szervezetek költségeik nagy részét különböző pályázatok útján próbálják fedezni. Jelenleg a pályázati szektorban tevékenykedem, egy pályázatíró cég ügyvezetőjeként. Ez a két dolog valahol összeér, csak meg kell találni az együttműködés formáit. Ha segítségére lehetek a civil szférának az önmagára találásban, akkor – mint egykori civil – a legnagyobb örömmel segíteni is fogok, hogy a három szféra együttműködése ne csak egy jól hangzó elv legyen. Számomra fontos, hogy mindig legyen „civil a pályán”.

civil fórum

16

Katona Kálmán Magyar Országház, Környezetvédelmi Bizottság – elnök e-mail: [email protected]

Pettkó András Magyar Országgyűlés – képviselő e-mail: [email protected] Megkeresésünkre a következő bevezető gondolatokkal és közös válasszal jelentkezett Pettkó András és Katona Kálmán: „A civil szféra „külső” szemszögből címet adták idei első lapszámuknak. Ez esetben talán mégsem mi vagyunk az autentikus nyilatkozók, hiszen mindketten a társadalmi szervezetek világából érkeztünk a politikába. Szerencsére nem felejtettük el, amit civil önkéntesként megtapasztaltunk, hogy egy civil szervezetnek milyen nehézségekkel kell megküzdenie a mindennapokban a fennmaradásáért, és milyen nagy horderejű tettekre is képes lehet, ha megfelelő adottságokkal rendelkezik” – ezekkel a sorokkal vezették fel válaszaikat. 1. Önök szerint mi a civil társadalom? Melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil élet és a politika nem is áll olyan távol egymástól, mint elsőre gondolnánk. A két világ közötti összekötő kapocs az önkéntesség. Mindkét oldal tagjainak életét a másokért, a közért való tenni akarás és odaadó munka tölti ki. Talán megmosolyogtató manapság a politikáról ilyen összefüggésben gondolkodni, de aki kevésbé elhivatott, az gyorsan „odébb áll”, olyan munkát keresve, ahol csupán napi 8 óra a munkaidő. Ugyanez mondható el a civil szféra frontvonaláról is. Magyarországon sajnálatos módon még nincs kellő tisztelete az önkéntességnek, a személyi jövedelemadójuk 1%-át civileknek felajánlók száma is nagyon lassan növekszik. Jó lenne, ha a nyugati demokráciákhoz hasonlóan nálunk is természetes lenne ez a fajta hozzáállás, hiszen nem feltétlenül csak pénz és sok idő kérdése, hogy másokon segítsünk, minden élethelyzetben, életkorban tehetünk valamit. Persze ehhez az is szükséges, hogy legyenek pozitív minták, legyenek szervezők, hogy jelentsen értéket a közért való tenni akarás. Ki kell végre húznunk a fejünket a homokból, szétnéznünk, és biztosan meg fogjuk látni, hol a tennivaló. A többi már csak akarat kérdése. Az MDF képviselőcsoportjában szerencsére olyan parlamenti frakcióban dolgozhatunk, amely hozzánk hasonlóan szívén viseli a civil szervezetek sorsát.

2. Önök szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – A Magyar Demokrata Fórum az ország sorsáért és benne a civil társadalomért érzett felelősséggel politizált megalakulása óta, és nem feledte, hogy maga is civil mozgalomból alakult párttá. Ezt szem előtt tartva ajánlott kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködést minden civil szervezetnek, melyek ebben partnerséget vállalnak. Olyan partnerséget, ahol nem a civil szervezetek viszik az MDF zászlaját, hanem az MDF viszi a civilekét. Azért tevékenykedünk, hogy a civil szervezetek elfoglalhassák végre társadalmunkban a szerepüknek megfelelő kiemelkedő helyüket. A Magyar Demokrata Fórum ezért a parlamenti ciklus egyik legfontosabb feladatának az autonóm civil társadalom megerősítését tartja. Az MDF Normális Magyarországért programja számos civil szervezetekkel egyeztetett, tőlük érkező javaslatokat tartalmaz, melyek egy részét már az Országgyűlés elé terjesztettünk, de közülük több, sajnálatos módon a politikai akarat hiánya miatt nem valósulhatott meg. Éppen most van folyamatban egy civil javaslatcsomagunk nyilvánosságra hozatala, melynek első elemeként a civil szektor pártpolitikától való függetlenítése érdekében javasoltunk jogszabályi szigorításokat, majd pedig a magánszemélyek adakozási kedvének élénkítése és a társadalmi szervezetek anyagi támogatásának növelése érdekében dolgoztunk ki törvényjavaslatot az Országgyűlés részére. Ezeken túl az MDF egyedüli pártként támogatja a kétkamarás parlament létrehozását. Úgy gondoljuk, hogy ennek keretei között, egy második kamarában nemcsak a civilek, hanem a hazai kisebbségek, a történelmi egyházak és a megyék/régiók képviselői is helyet kapnának. 3. Hol tartják szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Mint korábban is említettük, Magyarországon még nincs kellő tisztelete az önkéntességnek, a személyi jövedelemadójuk 1%-át civileknek felajánlók száma is lassan növekszik.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

Meggyőződésünk, hogy megkerülhetetlen a civil társadalom bevonása a döntéshozatali folyamatokba, a demokratikus intézményrendszer fejlesztésébe, amit sajnos még nem ismert fel minden politikai erő. Nyilvánvaló, hogy az adott döntést érintő gyakorlati ismeretek birtokában az adott területtel foglalkozó civil szervezetek, érdekképviseletek vannak. Elengedhetetlen tehát a civil kontroll és egyfajta párbeszéd kialakítása, ami lehetővé teszi, hogy a civilektől érkező javaslatok, észrevételek szabályozott csatornákon jussanak el a döntéshozókhoz. Az elektronikus információszabadságról szóló törvény alapvető szándékaival is épp ezért értettünk egyet. Biztosítani kell a tervezetek megismerhetőségét, és azt, hogy arról bárki véleményt nyilváníthasson, illetőleg megtörténjen a visszacsatolás is a jogszabály előkészítője részéről. Meggyőződésünk, hogy a nyilvánosság egyfajta civil kontroll, civil ellenőrző testület, rálátással a döntések hátterére is erősítheti az átláthatóságot. Úgy véljük, hogy ezen a területen is van mit tanulni a kialakult európai gyakorlatból, különösen az Európai Parlament gyakorlatából. Ott már meghonosodtak és működnek azok a módszerek, melyek biztosítják a döntéshozók és a civilek közötti kommunikációt és együttműködést nemzetközi szinten is. A „népi diplomácia” az egyes civil szervezetek nemzetközi összefogásával sok mindent el tudott érni az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament előtt (lásd méhészek, vagy a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmaztatásával kapcsolatos irányelv), ahol egyidejűleg tucatjával zajlanak nemzetközi, tagállamok közötti összefogással indított civil akciók.

17

4. Önök szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A megfelelő jogszabályi környezeten és a társadalom közért való tenni akarásán túl a civil szervezetek alakulásának, fennmaradásának és működésének alapfeltétele, hogy elő tudják teremteni az ehhez szükséges anyagi fedezetet. Elengedhetetlen, hogy a civil szervezetek számára biztosított legyen a kiszámítható, átlátható és pártpolitikától mentes költségvetési forrás. Itt külön kell hangsúlyozni minden szót: a kiszámíthatóság elengedhetetlen a tervezhetőséghez, a pártpolitikától mentesség pedig a függetlenséghez. Ezért üdvözölte a Magyar Demokrata Fórum a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény megalkotását. Mára már egyértelművé vált, hogy a törvény betűinek gyakorlati megvalósítása számos problémát vet fel. Sürgetővé vált például az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása és a túlbürokratizált pályázati rendszer egyszerűsítése. 5 Hogyan látják saját munkájuk kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – A Magyar Demokrata Fórum politikájában hangsúlyos szerepet kapnak a civil önszerveződést elősegítő, valamint a civil társadalom továbbfejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű kérdések. Képviselőtársaimmal együtt valljuk, hogy a politikának a rendelkezésére álló eszközökkel biztosítania kell a politikán kívüli szervezetek érdekeinek érvényre jutását – ezért teszünk is mindennapi munkánk során.

Korózs Lajos Magyar Országgyűlés, Ifjúsági, Családügyi és Szociális Bizottság – elnök e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Mindenekelőtt a hatalom alternatívájának. Sokféleképpen leírták már a fogalmat Habermasstól Hankiss Elemérig, nekem mégis az a megfogalmazás tetszik leginkább, hogy a civil társadalom az állampolgári kezdeményezések egy formája. Fontosnak tartom, hogy a civil társadalom létrehozása mindig állampolgári kezdeményezésre történjen. Sajnos, manapság gyakori, hogy a civil köntösben politikai pártok jelennek meg, vagy valamilyen hatalmi centrum kiszolgálói szerveznek ún. civil szervezetet. Ők nem értik a CIVIL lényegét.

Az állampolgári kezdeményezés mellett fontos az önszerveződés, az önmozgás, és a közvetítő szerep, hiszen éppen az egyik rendeltetése, hogy a civil polgári társadalom és a hatalom között közvetítsen. Ezért működtessen egy jelzőrendszert, szakmai tudást és profi kommunikációs csatornát. Mert Ő, mint civil, nem egy hierarchizált szerepben van, ahol mindent megmondanak neki, hanem egyenrangú szerepben, és ehhez kell az a három elem – kommunikáció, szakember, jelzőrendszer –, amely mindezt működtetni tudja.

civil fórum

18

2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – A civilek mind-mind hasznos tevékenységet folytatnak. Hozzám a legközelebb a szociális területen dolgozó és segítő tevékenységet folytató szervezetek állnak – a Caritasok és a Máltai Szeretetszolgálat felbecsülhetetlen munkát végeznek.

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Sajnos, sok civil szervezet átpolitizálódott. Most ott tartunk, hogy van bal- és jobboldali civil szervezet! Ha a politika beteszi a lábát, ott sok jó nem terem. Pedig nincs baloldali gyerekszegénység és jobboldali hajléktalanság. A politikát meg kéne hagyni nekünk, politikusoknak!

3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Nagyon fontosnak tartom az európai forrásokhoz való hozzáférés és a pályázatírás intézményesített formáit. Mára megtanultunk határon innen és túl jó pályázatokat írni. Ahol hiátusunk van: a jó pályázatok megtalálása és a profi elszámolás, ami feltétele egy újabb sikeres pályázatnak! A másik terület, ahol nagyobb aktivitást várok, az a hajléktalanok ellátása és a gyermekszegénység elleni küzdelem.

5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – 15 éves politikusi pályafutásom alatt nagyon jó kapcsolataim alakultak ki a civil szervezetekkel. Mindenekelőtt a fogyatékosok és hajléktalanok szervezeteivel. Meg kell említenem, hogy a civil kezdeményezésként beindult néhány szociális szolgáltatás, ahol bábáskodtam, nagyon kedves számomra. Ilyen a Falu és Tanyagondnoki Rendszer kiépítése Erdélyben, és a források megszerzése a Szülőföld Alapból (erre nagyon büszke vagyok Balázs Sándor lelkész úrral együtt), az Idősbarát Önkormányzati Mozgalom menedzselése stb.

Kurkó Gyárfás Tusnád Ásványvíz Rt. Igazgatótanács – elnök e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil szervezetek nagyon fontos, olyan jellegű feladatokat látnak el, melyeket sem a kormány, sem az üzleti élet intézményei nem végeznek el. A civil szféra tevékeny tagjai különböző közhasznú, önálló és öntevékeny szervezeteken keresztül próbálják ezeket a közösségi igényeket hiánypótló módon kielégíteni. A civil társadalom ezen közcélú, nem nyereségérdekelt állampolgári kezdeményezések színtere. Ami a feladatokat illeti: civil szervezetek a közösségfejlesztés, az érdekképviselet és jogvédelem, az önsegélyezés és kölcsönös segítségnyújtás terén működhetnek. Továbbá lehetnek forrás- és forráselosztást koordináló szervezetek, vagy esetenként bizonyos kielégítetlen piaci szükségletekre jön létre nonprofit szolgáltatásokat nyújtó civil kezdeményezés. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Az aktív civil szerepvállalás immár Romániában is sok területen megvalósult. Említhetjük például a szociális védelmet, mely önmagában

is több ágazatra kitér – ezek a szociális jellegű szervezetek felvállalják a család, a gyermekek, vagy bizonyos hátrányos helyzetben lévő, valamilyen fogyatékossággal élő személyek védelmét. Gondoskodnak az alkohol- vagy drogfüggőségben szenvedőkről, vagy a családon belüli erőszak áldozatairól. Ugyanakkor nonprofit jellegű kulturális alapítványok, szervezetek is tevékenykednek, és nem feledkezhetünk meg az egészségügyi, környezetvédelmi vagy régiófejlesztés céljából létrejött kezdeményezésekről sem. Gyakran nehéz sorsuk van ezeknek a civil szervezeteknek a támogatottság hiánya miatt, tevékenységük azonban egyértelműen hasznos. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Nehéz lenne rangsorolni, hiszen minden téren szükségesek a civil kezdeményezések, a civil önmozgósítás. S bár nagyon sok civil szervezet rendkívül hatékonyan működik, mégis marad hely többre, nagyobb horderejű aktivitásra, nagyobb tömegeket megmozgató tevékenységre. Egy ilyen terület, amelyet közelebbről ismerek a környezetvédelem. Ezen a téren még nagyon sokat kell tenni Romániában.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A civil társadalom egyik legnagyobb problémája a hosszú távú, stabil működés fenntarthatósága, amely a legtöbb esetben a pénzügyi nehézségek és a támogatottság-hiány miatt hiúsul meg. A civil szektor kihívásai közé tartozik az érdeklődés felkeltése és fenntartása az általuk kifejtett tevékenység iránt, valamint a helyi adományozási kultúra előmozdítása. A román civil szféra másik problémája az önkéntesség kérdése. Társadalmunkban még nem váltak megszokott gyakorlattá a Nyugaton már több éve működő önkéntes programok, ennek a helyzetnek előbbutóbb változnia kell. Mindemellett: véleményem szerint a civil szféra rendkívül fontos, egyre erősödő szereplője a román társadalomnak.

19

5. Van-e személyes kapcsolata, és milyen minőségében civil szervezetekkel? Milyen a tapasztalata? – Úgy gondolom, egy vállalkozás számára elengedhetetlen a civil szférával való jó viszony kialakítása. Egy felelős vállalkozás sem működhet ugyanis anélkül, hogy ne segítse szűkebb-tágabb környezetét, nyereségéből juttasson a környezetében élőknek, ezáltal is hozzájárulva a fenntartható fejlődéshez. A Tusnád Ásványvíz Rt. működése szorosan összefügg a természettel, ebből kifolyólag a környezetvédelem támogatását szinte kötelességünknek érezzük. Így kerültünk kapcsolatba a Polgár-Társ Alapítvánnyal, amely számos környezetvédelmi vonatkozású programot bonyolít le. Ez a néhány éve tartó ismeretség az idő folyamán sikeres együttműködéssé vált. Ennek egyik példája a Partnerség a Környezetért program, amelyet 2007-ben mi finanszíroztunk, s továbbra is hosszú távú partnerségben gondolkodunk.

Laczkó Albert Elemér Gyergyóremete polgármestere e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Az igazi civil szerveződések spontán jönnek létre. Nem külső ráhatás, hanem belső elkötelezettség valamely ügy iránt jelenti a mozgatórugót. Civil szervezet az is, amely nincs jogilag bejegyezve, de szervezetten, tudatosan dolgozik. Természetesen az is civil szervezet, amely egy intézmény ilyen irányú döntése alapján jön létre. A civil szervezeteknek általános, külsőleg vállalt feladatuk nincsen. Minden szervezet azzal foglalkozik, amit önszántából felvállal. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – A munkájukat nagyon hasznosnak ítélem, olyan területekre jutnak el tevékenységükkel, ahová más intézményeknek nem sikerül. Környezetvédelem, kultúra, szociális, ifjúság területeken a leghatékonyabb a tevékenységük községünkben. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Helyi szinten én a sport-, zene-, szülőbizottsági egyesületeket szeretném jobban működőknek látni.

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A civil társadalom problémája, hogy bezárul, leszűkül, egy idő után külső embereket nem fogad. Néha hiányzik a jó szándék mellől a szakértelem, de ugyanakkor túl nagy az önbizalom és a magabiztosság. Az idő múlásával letisztulnak ezek a dolgok, mert egyre komolyabb munkát, tudást igényel az ezen a területen végzett tevékenység is. Fontos szempont pl. a jövőben – és minősít egyegy szervezetet –, hogy tud-e uniós alapokból pénzt lehívni és azt szakszerűen elkölteni? Viszont nem lehet ez az egyetlen mérce, ami alapján besorolunk valakit valahová. Szerintem a legfontosabb, hogy mindig legyenek ügyszerető, tevékeny, a közösségi munkához ragaszkodó emberek. 5. Van-e személyes kapcsolata, és milyen minőségében civil szervezetekkel? Milyen a tapasztalata? – Igen, több szervezetben tevékenykedem. Van, ahol egyszerű tag vagyok, máshol ügyvezetője a szervezetnek. Szeretem, mert mind lehetőséget kínál sok-sok jó ügyet szolgálni. Ott tudunk eredményesebben dolgozni, ahol nem egymással foglalkoznak az egyesületi tagok, hanem a munkára koncentrálnak.

civil fórum

20

László János ARKUM cégcsoport – elnök e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Az elmúlt több mint egy évtizedben végbement demokratikus átalakulás egyik eredménye a civil társadalom megjelenése. Romániában a ’89-es forradalmat követően egyre inkább tapasztalható a magánszemélyek közreműködése különféle szervezetek létrehozásában, amelyek célja a helyi közösségek érdekeinek érvényesítése. Értem itt az érdekek alatt a kultúraközvetítést, az oktatás színvonalának emelését, környezetvédelmet, különböző szabadidős tevékenységek megszervezését, a közbiztonság javítását, alacsonyabb társadalmi rétegű emberek segítését… és a sor még folytatható lenne az élet minden területére kiterjedően. Meglátásom szerint a civil társadalom nem külső kényszer hatására létrejött emberi kapcsolatok összessége, hanem legfőképpen a család, hit, érdek és egy közös ideológia szolgálatára jelent meg. A polgárok önkéntesen vesznek részt érdekeik és értékeik megjelenítése, megvédése érdekében, és ezek a kezdeményezések az államtól függetlenül valósulnak meg, teljesednek ki. Egy civil szervezet feladata elsősorban öszszegyűjteni és megszűrni az egyéni véleményeket, majd ezekből kiindulva olyan döntéseket hozni, amelyek a közösség számára optimálisak. Másodsorban: akár közvetítő szerepet is betölthet a társadalom és az állam között. Nem egyszer látunk példát arra, hogy kormányzati intézmények egyezkednek a társadalom egyes csoportjaival – ez egy fontos jelenség, hiszen a polgárok szervezetei/mozgalmai gyakran a szó szoros értelmében felszabadították a társadalmi élet egyes területeit az állami ellenőrzés alól, vagy éppen maguk a polgári mozgalmak teremtették meg a központi ellenőrzéstől mentes társadalmi teret. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Azt tapasztalom, hogy az állam feladatainak megoldásában részt vevő civilek hozzáállása egyre inkább javul. Ez örvendetes tény, mert az állam által felhasználható források száma véges, így sok olyan feladat megoldására nem jut anyagi fedezet, amely az emberek életminőségét javítaná. Kevés jut oktatásra, szociális támogatásra, környezetvédelemre és a korábban már említett számtalan területre, amelyek szerepe jelentős a békés, nyugodt és kiegyensúlyozott élet megteremtésében. Véleményem szerint a székelyudvarhelyi civilek és az önkormányzat közötti együttműkö-

dést kellene erősíteni. Ha az önkormányzat „átadja” a rendelkezésére álló anyagi forrásokat egy civil szervezetnek, akkor az hozzá tudja tenni az önkéntes munkát és a szaktudást. A közhivatalok olyan mértékben le vannak terhelve, hogy nem tudnak eleget tenni az emberek problémáiból fakadó igények kielégítésének. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Székelyföldön a kevésbé fejlett, vagy akár elöregedett településekre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. Cégcsoportunk is ezt tartja szem előtt a maga módján, ezen a területen próbálunk leginkább segíteni. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Mint korábban is említettem, úgy érzem, nem elég intenzív az önkormányzatok együttműködése a civil szervezetekkel. Fontos lenne a polgárok mint tagok bevonása a szervezetek életébe lenne, hiszen a civil szervezetek tulajdonképpen a közös igényeket megfogalmazva, közös érdekek szolgálatában fejtik ki tevékenységüket. Végső soron az emberek jóléte a fontos: ha nem elégedettek az emberek, akkor elhagyják a szülőföldjüket, és olyan helyen telepednek le, ahol jobb életkörülményeket találnak. Ezt meg nem akarjuk, nem akarja senki. Mint üzletembernek is megvannak az igényeim: munkaerő mindig kell, és ha az életszínvonal jó, elégedettek az emberek. Elégedett emberek alkalmazásával jobb a teljesítmény, ez pedig a gazdasági eredményeket is befolyásolja. A jóléti állam megvalósítása a cél, tehát mindent meg kell tennünk – polgároknak, civil szervezeteknek és önkormányzatoknak egyaránt – a saját környezetünk és életszínvonalunk javítása érdekében. 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Az erős szél könnyen kidönti azt a fát, amelynek gyökerei csak a felszínbe kapaszkodnak, és nem fúródnak mélyen a földbe, ahonnan a növekedéshez kellő nedvet szívja magába. Igaz ez a társadalmunk gazdasági erejét adó vállalkozásokra is: ha nem építenek ki tartós köteléket a közösséggel, amelynek életterében tevékenykednek, előbb-utóbb elpusztulnak. A székelyudvarhelyi székhelyű ARKUM cégcsoporthoz tartozó vállalkozásokat ennek tudatában vezetjük, figyelemmel kísérve és támogatva a közösségi élet megannyi szervezett formáját.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

21

Lokodi Edit-Emőke Maros Megyei Tanács – elnök e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil szervezetek – bármilyen megnevezést is használnánk: nemkormányzati, önkéntes vagy nonprofit szervezetek – fő jellegzetessége a szerveződés, az önkéntesség, a gyors reagálás, a pénzügyi függetlenség és az államtól való autonómia. A civil szervezetek egy nyílt és plurális társadalomban tudnak tevékenykedni. Románia Alkotmánya és törvényei értelmében azokat az alapítványokat, egyesületeket, szakszervezeteket, jótékonysági, fogyasztóvédelmi szervezeteket, szakmai szövetségeket, médiát, stb. tekintem a civil társadalom részének, melyek önszerveződéssel jönnek létre az állampolgárok szabad akaratát nyilvánítva ki. Ezek – tevékenységi területeik függvényében – a köz hasznára fejtik ki munkájukat, és a törvény adta keretek között vállalják fel azokat a szociális, kulturális, környezetvédelmi, egyházi, valamint sporttal kapcsolatos tevékenységeket, melyeket az önkormányzatok nem tudnak átfogni, megvalósítani, kiegészítve az intézmények és minisztériumok alárendeltségében működő közintézmények tevékenységét is. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Romániában a civil szervezetek sok tevékenységet átvállaltak az önkormányzatoktól, főleg szociális téren, idős személyek gondozásában, házibeteg-ápolásban, gyerekvédelemben. Jelentős szerepük van a hátrányos családi helyzetben élő gyerekek oktatásában, nevelésében is. Jelen vannak a kultúra terén is, községi, városi, illetve megyei szinten is. Nem hanyagolandó el szerepük a környezetvédelmi kérdésekben sem, hisz gyakran állást foglalnak városgazdálkodási problémákban is, szorgalmazva a zöldövezetek, biciklisávok kialakítását. A lakosság környezetbarát magatartásának kialakításában is fontos szerepet játszanak, hisz rendezvényeik, informáló kampányaik, ötleteik réven befolyásolhatják az állampolgárok döntéseit, ami pozitív eredménnyel járhat, például a szelektív hulladék gazdálkodás vagy az energiahatékonyság terén. A Maros Megyei Önkormányzat nagy figyelmet fordít a nemkormányzati szervezetekkel való együttműködésre, hisz több intézmény tevékenységét szűkítették – ezeket a feladatokat a fent említett szervezetek sikeresen átvették. Ugyanakkor a sport, a kultúra, a hagyomá-

nyokat őrző és ápoló, valamint az emberi jogok területén tevékenykedő szervezetek is jelentős szerepet játszanak, hisz nemzetközi kapcsolataik révén településeink hírnevét növelik. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – A civil szervezetek megbízhatóságnak örvendenek a lakósság körében. Nagyobb civil aktivitás hasznos lehet főleg a környezetvédelmi problémák megoldásában. Mindannyian tanúi vagyunk az éghajlatváltozásnak. Tudatosítani kell az emberekben, hogy eljött a cselekvés ideje. A globális felmelegedés előidézője maga az ember, és olyanok is szenvednek, akik nem járulnak hozzá a folyamat előidézéséhez. A zöld energiapolitika szolgálja az éghajlatvédelmet, ehhez kell határozott, közös fellépés az állami intézmények és a nonprofit szervezetek részéről. Szükségesek az informáló kampányok, melynek célja az energiafelhasználás fokozatos csökkentése, a szelektív hulladékgazdálkodás jelentőségének megismerése. Az emberekben tudatosítani kell, hogy – bármennyire is furcsán hangzik – a hulladék érték, és a jövőt a megújuló energiafelhasználás növelésére kell fordítanunk. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Úgy érzem, hogy a civil szervezeteknek egyre több feladatot kellene átvállalniuk az önkormányzatoktól. Erősebb szerepük kellene legyen a döntéshozási folyamatban is. Legfőbb kihívásuk az anyagi források előteremtése, valamint az önkéntesek minél nagyobb számban történő bevonása a szervezetek életébe. Elég gyakran székház- problémával is küzdenek, hisz az önkormányzatok csak kevés esetben tudnak állami tulajdonban levő ingatlanokat biztosítani számukra, megfelelő feltételek mellett. Az európai uniós pénzforrások lehívása kihívást jelenthet a személyzet számára, de sikeres pályázás esetén előteremthetik a tervezett akciók anyagi hátterét. 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – A Maros Megyei Önkormányzat kapcsolata nagyon erős az önkéntes szervezetekkel. Minden évben a megye saját költségvetéséből elkülönítünk egy bizonyos összeget a nemkormányzati szervezetek számára. 2008-ban ez az összeg 1 600 000 lej (régi lejben 16 milliárd), melyhez a kulturális, vallási, szociális, sport, kör-

civil fórum

22

nyezetvédelmi stb. nonprofit szervezetek pályázataik alapján juthatnak hozzá. Partneri viszonyt alakítottunk ki főleg szociális problémák megoldása érdekében – idős személyek gondozása, felnőtt- és gyerekvédelmi téren. Kampányoltam a médiában a 2%-ért, fontosnak tartom, hogy ez az összeg a helyi közösségeket illesse a nemkormányzati szervezeteken keresztül. Támogatjuk a „Nemkormányzati szer-

vezetek vásárát” is, mely Marosvásárhelyen immár hagyománnyá vált. Ugyanakkor konzultálunk a civil szervezetekkel, és bevonjuk rendezvényeinkbe, hisz jelenlétük felemelő értéket biztosít programjainknak. Az Európai Napok, a Mobilitás Hete vagy az Európai Kulturális Örökség Napjai már elképzelhetetlenek a civil szféra jelenléte nélkül.

Lőrincz József Babes-Bolyai Tudományegyetem, Politikatudományok Tanszék – adjunktus e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? Meggyőződésem szerint civil társadalomról abban az értelemben érdemes beszélni, ahogy azt Alexis de Tocqueville az amerikai tapasztalatai, illetve a francia középkor alapján leírta és értelmezte. Eszerint a civil társadalmat a központi hatalomtól önálló (helyi) testületek, illetve a hétköznapi embereknek azok az alulról szerveződő, spontán társulásai alkotják, amelyek valamilyen „közjó” elérését tűzik ki célul. Az utóbbi esetben a részvétel önkéntes, a tagok tipikusan a saját pénzüket, energiájukat, idejüket áldozzák fel. A tevékenységet magától értetődően ingyen végzik. A „közjót” vagy az illető közösségek fogalmazzák meg, vagy valamilyen külső tényező, pl. az elit, egy külföldi szervezet, stb. De a kitűzött célokkal a közösségnek azonosulnia kell, átfogalmazhatja a saját elképzelései szerint, és a tevékenységben aktívan részt vesz. A célok (a „közjó”) lehetnek: a. amelyek csak a társaság tagjaira vonatkoznak (pl. rendszeresen összeülő asztaltársaság, amely megtárgyalja az elmúlt időszak politikai vagy kulturális eseményeit, olvasókörök stb.); b. amelyek a társaság tagságán jóval túlmutatnak (pl. környezetvédők). Eszerint a civil szervezetek csak akkor tartoznak a civil társadalomhoz, ha (legalább részben) valamilyen alulról jövő szerveződés eredményeként jönnek létre. Ha a célokat, a szervezeti formát „kívülről” fogalmazzák meg, alakítják ki, a „helyi” közösség részvétele nélkül, akkor annak semmi köze a civil társadalomhoz. Ezekben az esetekben a helyi közösség sokszor nem is tud a kezdeményezésekről, ezeket nem tárgyalták meg vele, nem adták meg a lehetőséget, hogy azonosulhasson velük. A civil társadalom tevékenysége azonban

nemcsak célracionális, vagyis értelme nemcsak arra korlátozódik, hogy mi a konkrét cél, mi a (gyakorlati) haszna, hogy azt milyen eszközökkel éri el, mennyire hatékony, stb. Az ilyen cselekvés ennél többet jelent, legalább két szempontból. Egyrészt, van egy nagyon fontos értékracionális töltete, vagyis a résztvevők számára a cselekvés értelme magában a cselekvésben van, a konkrét cél elérése sokszor másodlagos. A (mondjuk) erkölcsi magatartást akkor is vállalják, ha tudják, hogy a cél elérése, a „győzelem” (rövid távon legalábbis) lehetetlen. Másrészt, a közös tevékenység nem szándékolt következményeként alakul ki, termelődik ki az ún. társadalmi tőke. Ezt gyakran úgy szokták felfogni, mint egy egyéni „képességet”: a közösségben tevékenykedő egyén a kapcsolati hálót, az itt szerzett ismereteket, tapasztalatokat más kontextusban, egyéni céljai elérésére is kamatoztathatja. Eszerint például azért érdemes csatlakozni egy gyalogtúrázó egyesülethez, mert ott megismerhetünk olyan embereket, akik segíthetnek az üzleti tevékenységben. Ezen individualista-utilitarista felfogáson túl azonban a társadalmi tőke úgy jelenik meg, mint ami a közösségre jellemző, vagyis bizonyos társadalmi csoportosulások ügyintéző, problémamegoldó „képességét”, jártasságát, és ezáltal az autonómiáját, a szabadságát növeli. Ilyen tőke birtokában a közösség hozzájárulhat a demokrácia kiszélesítéséhez. (Az individualista-pragmatista felfogás ezt a kérdést egyszerűen képtelen tárgyalni.) 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást?

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? Válasz a 2., 3., és 4. kérdésre. Természetesen a társadalmi élet bármilyen területén szükségesnek találnám a civil szervezetek, a hétköznapi emberek részvételét. Ilyen típusú, alulról építkező kezdeményezéseket azonban manapság nagyon ritkán látni. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy az ilyenszerű spontán csoportosulásoknak a száma még a „bezzegország”-nak számító Egyesült Államokban is jelentősen, egyesek szerint aggasztóan megcsappant (ld. Robert Putnam: „Bowling Alone: America’s Declining Social Capital”). Az ilyen típusú társulások helyét átvették a nemkormányzati szervezetek, azaz a hivatásos bürokratákkal dolgozó, fizetett személyzetet alkalmazó intézmények. Röviden (és nem kimerítően) ezeknek a tevékenysége a következő problémákat veti fel: a. a célokat, programokat, vagy legalább a fő tevékenységi irányvonalakat sokszor nem ők fogalmazzák meg, hanem az(ok), aki(k) a forrásokat biztosítjá(k). Emiatt a tevékenységek sokszor a helyi lakosság számára ismeretlenek, semmitmondóak, vagy egyenesen elfogadhatatlanok. b. a „civil” jelzővel rendszeresen visszaéltek és visszaélnek. Ezt éppen a helyi közösségektől való eltávolodás teszi lehetővé. A nemkormányzati szervezetek nagyon sokszor nem azért jöttek létre, hogy közügyekkel foglalkozzanak. Ezt tükrözik az olyan, mára már elhíresült rövidítések, mint például a DONGO (donor-oriented ngo), a MONGO (money-oriented ngo), a MANGO (maffiaoriented ngo), vagy a FANGO (fake ngo). c. a nemkormányzati szervezetek nemcsak hogy nem vonják be a helyi társadalmat a tevékenységükbe, hanem még csak nem is elszámoltathatók, ha a „projekt” történetesen rosszul sikerült, és mondjuk, egy humanitárius program újabb konfliktusokat robbantott ki. Elszámolni a támogatónak (donor) szokás, vagy az „anyaszervezetnek”. A közösséggel szemben felelősséget vállalni nem szokás. d. ami a nemkormányzati szervek és a központi vagy a helyi hatalom viszonyát illeti: azt szokták mondani, hogy a nemkormányzati szervezetek hatékonyabbak, mint az állami intézmények. (Ugyanakkor: állítólag a bürokratikus ügyintézés profibbá, hatékonyabbá teszi őket az amatőr „társulásoknál”). Erre sajnos vannak ellenpéldák, amelyek azt mu-

23

tatják, hogy a munka nem lett ugyan hatékonyabb, viszont a költségek (természetesen az önköltségek) növekedtek: az indonéziai szökőár károsultjait megsegíteni akaró közadakozásból befolyt pénz, segélyek kezelését az ENSZ-re, illetve a „világ lelkiismeretének” tartott nemkormányzati szervezetekre bízták. Az utóbbiak a teljes összeg egyharmadát saját magukra költötték. Ezzel párhuzamosan: egy évvel a katasztrófa után a rászorulóknak még 20%-a sem kapott tetőt a feje fölé, a vizet nem tudták szétosztani, stb. e. gyakran szokták manapság mondani, hogy a civil társadalomnak át kell vennie bizonyos feladatokat az államtól, mert azokat jobban ellátja. Ugyanakkor magától értetődőnek tartják, hogy az állam erre a munkára biztosítja a forrásokat. Tocqueville alapján viszont azt mondhatjuk, hogy az a civil szervezet, amely önként aláveti magát az államnak, amely abból akar megélni, hogy az államtól (bármelyiktől) vagy az önkormányzattól „pénzt lejmol”, és cserébe (legalább részben) feladja a függetlenségét, teljes félreértése a civil társadalomnak. Hogyan várhatnám el egy környezetvédőtől, aki az önkormányzattól kap támogatást, hogy harcoljon, amikor ki akarják vágni az út szélén a fákat? f. a szervezetek adományozóktól való függősége abban is megnyilvánul, hogy nem indítanak be programokat, ha nincs pályázati pénz. Az előbbi példánál maradva az illető szervezet esetleg azért nem mozdul, mert éppen nem talált a „program” számára megfelelő pályázatot – és ingyen ugyebár nem dolgozunk. g. problémát jelent a projektek szakmai ellenőrzése is. Általában csak annak szokás – többékevésbé formálisan – elszámolni, aki a forrásokat biztosította. Sem rövid, de főleg hoszszabb távon nem követik a projekt hatását. Így pedig a saját munkamódszereiken sem tudnak javítani (persze lehet, hogy nem is akarnak). A szakmai ellenőrzésre két lehetőséget látok: a. független szakmai csoportokat felkérni a munka felmérésére, az eredmények hosszabb távú követésére; b. más, hasonló területen tevékenykedő szervezetet felkérni, hogy mérje fel a munkát. (Akár szerződést kötni, hogy egymást kölcsönösen felmérik.) Meggyőződésem szerint a hazai szervezetek sem ezeket, sem más, független felmérési lehetőségeket nem fognak elfogadni.

civil fórum

24

Dr. Pető Iván Magyar Országgyűlés, Kulturális és Sajtóbizottság – elnök e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Civil szervezetnek azt a formációt tekintem, amely nem hivatalos, tehát állami, önkormányzati, nem nyereségérdekelt, tehát vállalkozási és nem közvetlen politikai, illetve munkavállalói, tehát párt, illetve szakszervezeti célok és keretek között működik a társadalmi élet kisebbnagyobb területeinek ügyeit szem előtt tartva. Civil társadalomnak alapjában véve a civil szervezetek, illetve az abban tevékenykedő személyek hálóját tekintem, kiegészítve azzal, hogy alkalmanként civil társadalomként beszélek a társadalom valamilyen közös ügyben aktivitást mutató részéről is. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Hangsúlyozva, hogy alaposabban csak a magyarországi viszonyokat ismerem, azt kell mondanom, hogy elvben az élet minden területén kifejthetnek hasznos tevékenységet, a gyakorlatban azonban működésük jóval szerényebb az elvben lehetségesnél, nem is annyira szélességét, mint mélységét tekintve. Ha a kérdést némileg tágabban értelmezem, és az eredményességet is figyelembe veszem, úgy látom, hogy leghatékonyabban a környezetvédelem, konkrét helyi ügyek és talán a kerékpárosok érdekei képviselete ügyében lépnek fel a civil szerveződések a legeredményesebben. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Kis túlzással az élet minden területén.

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Legnagyobb problémának az állami, önkormányzati pénzügyi függőséget, s ettől nem teljesen elkülönülve a politikai függőséget látom. A civil szerveződések nem jelentéktelen hányada pártcélokhoz kapcsolódva közvetlen politikai feladatokat lát el, s ezzel kompromittálja a névleg vállalt ügyeket. Külön gond, hogy a civil szerveződések ugyancsak jelentős hányada napi, rövid távú perspektívát tart szem előtt, nem ritkán az emberek változásoktól való félelmére épít – gondolok itt egyebek között a helyi népszavazásokra szerveződött, beruházásokat elutasító kezdeményezések nagyobb részére. A kihívásokról és kilátásokról alkotott véleményem a fentekből kitetszik: a kilátások határtalanok, a kihívások – ha a szónak azt az értelmét tekintem, hogy mivel kell szembenézniük – komolyak. 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – A fentebb említettek természetesen a saját munkám során szerzett tapasztalatokra is épülnek. Talán még azt érdemes rögzíteni a korábban leírtakon túlmenően: az önmagukat civilnek vélő szerveződések egy része alig különböztethető meg a lobbicsoportoktól, nem vállalkoznak többre, mint nyomulásra egy szakma, egy ügy érdekében, hogy a közpénzekből nagyobb hányad jusson az adott célra. Tapasztalatom szerint meglehetősen gyakori az ügyek emocionális megközelítése, ami önmagában nem lenne gond, ha a tények, a racionális megfontolások ismeretéhez társulna.

Ráduly Róbert Csíkszereda polgármestere e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? – Mindent, ami nem része és nem kapcsolódik közvetlen módon a közigazgatási és a vállalati szférához, ami nem valamiféle törvényes kény-

szer, kötelező előírás, hatósági döntés alapján jön létre, születik meg. Ez a korántsem egyszerű meghatározás-kísérlet is mutatja: lehetetlen világos határvonalat húzni a civil társadalom

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

köré. Valójában addig és akkor vagyunk a civil társadalom része, ameddig annak valljuk, érezzük magunkat. 2. Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil társadalom jellegéből adódóan ezek szabadon választott feladatok. Hiánypótló jellegűek, arra irányulnak, hogy csoportok, rétegek, közösségek igényeinek megfeleljenek, helyzetüket javítsák. Ha a Maslow-féle szükséglet-piramis tükrében vizsgáljuk, akkor kétségkívül az önmegvalósítás-elismerés szükségleteit hívatottak kielégíteni. 3. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Minden területen, az oktatástól a szociálisig, a művelődéstől a sportig, de a közrend biztosítása területén is találkozunk civil kezdeményezésekkel. Általában véve a tevékenység hasznosságának fokmérője az eredmény. Tapasztalataim szerint számukra a sikerélmény a legfontosabb motiváció. Ezért is fontos, hogy a civil szféra szereplői világos és elérhető célokat tűzzenek ki maguk elé. 4. Hol tart szükségesnek nagyobb civil aktivitást? – Sehol. Az emberek nem csak a hiányosságokat-lehetőségeket képesek felismerni, hanem rendszerint ezek orvoslásában, illetve kiaknázásában is szerepet vállalnak. Ha azt tapasztalom, hogy valami hiányzik, akkor teszek a pótlásáért. A civil társadalom erről szól, ez a lényege. Nem működik sem jobban, sem rosszabbul, mint ahogyan igény volna rá. 5. Ön szerint melyek a civil társadalom gondjai, kihívásai és kilátásai? – Probléma kizárólag a szereptévesztésből adódhat. Ez jelenthet téves célmegállapítást és

25

rossz szerepvállalást egyaránt. A politikai szerepre gondolok. Sajnos egyre gyakrabban látunk úgynevezett civil szereplőket különböző politikai mozgalmak csatlósaiként, a gátlástalan hatalmi harc mellékszereplőiként. Drámai lenne, ha ez a trend tovább folytatódna és a civil szférát a politikai elit gyarmatosítaná. Magyarországon tetten érhető ez a folyamat. Remélem, ezt is nem tanuljuk meg tőlük. 6. Van-e személyes kapcsolata, és milyen minőségében civil szervezetekkel? Milyen a tapasztalata? – Lassan két és fél évtizedes civil múltam van. A nyolcvanas évek második felében a népi dallamokra tettem meg az első lépéseket. Iskolánk táncegyüttese abban a feszes időszakban jó alkalom volt, hogy azt tegyük, amit szeretnénk. Sokan éltünk a lehetőséggel. Bizonyára ebből adódik, hogy számos szervezet és mozgalom alapítója vagyok. Mindjárt ’89 decembere után Bukarestben diákszervezetet alapítottunk, a kilencvenes évek derekán hoztuk tető alá a Magyar Ifjúsági Tanácsot, részese voltam a homoródi Diáktábor-mozgalomnak, de bábáskodtam már sportegyesület és katolikus férfimozgalom megszületésénél is. Ha valakik együtt nőnek fel, akkor kialakul az életre szóló kötődés. Amikor hivatásos közéleti szereplővé váltam, azonnal megváltam a civil szférabeli szerepemtől. Fenntartásaim vannak a politikusok által nyíltan vagy pórázról vezetett „civilekkel” kapcsolatosan. De a lelki kötődés tovább él. Bizonyára ezért van az, hogy városvezetőként számos eszközzel bátorítom a civil társadalmat. Szociális szolgáltatásokat biztosítunk közösen a CARITAS otthoni-beteggondozó hálózatával, számos pályázati kiíráson keresztül segítjük-bátorítjuk a különböző csoportok, rétegek kezdeményezéseit-munkáját. A civil társadalom nélkül sokkal szegényebb lenne a világunk.

Ratyis Alice Krisztina Románia Képviselőháza, Humánerőforrás Osztály – tanácsos e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil társadalom egy eléggé absztrakt fogalom, mely sokfajta elemzés és értelmezés „áldozata”. Számomra a civil társadalom azon aktív állampolgárok és nemkormányzati szervezetek (jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező) összessége, mely elsősorban az állam

működését próbálja pozitív módon befolyásolni, az állampolgárok javára. A civil szervezetek feladatait nehéz felsorolnom. Természetükből adódóan a civil szervezetek maguk határozzák meg és rögzítik tevékenységi körüket az alapszabályzataikban, illetve a működési szabályzataikban. Ezek az idő folyamán módosulnak/módosulhatnak.

civil fórum

26

2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Nehéz ezt megmondani. Romániában rengeteg civil szervezet jött létre az utóbbi 17 évben. Emlékszem, amikor különböző megyékben kerestünk partnereket projektjeinkhez, nehéz volt kiválasztani azt a 3-5 civil szervezetet, amellyel dolgozni tudtunk. Elsősorban a nagy szám miatt (legalább 15 olyan szervezetet találtunk, amelyik az általunk keresett témakörben tevékenykedett), másodsorban: sajnos néhány szervezet nem éppen az volt, amit kerestünk. Ez alatt azt értem, hogy nem szakosodtak bizonyos területeken, hanem megpróbáltak mindennel foglalkozni, ami épp „kezük ügyébe” került. A civil szervezet tevékenysége nagy mértékben függ attól, hogy milyen személyekből áll. Itt most nem a civil szervezet profiljára gondolok, a területre, amelyben aktív. Lehet egy 5 fős csapattal rendelkező civil szervezet legalább olyan aktív és sikeres, mint egy hadsereggel rendelkező, de kevésbé jól szervezett másik. A siker az én szememben nem csak a projektek számában és az elnyert összegekben mérendő, hanem a projektek hasznosságában, és az új, kreatív és innovatív módszerek alkalmazásában, illetve abban, hogy hány embert tudnak megmozgatni a cél érdekében. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – A civil aktivitás minden téren szükséges. Nem hiszem, hogy vannak olyan területek, ahol nagyobb szükség van a civilekre, mint máshol. Az elsődleges cél az, hogy karolják fel a problémákat és próbálják meg orvosolni azokat lehetőségeik szerint. A civil szervezetek azért jöttek és jönnek létre, mert az emberek úgy érzik, tenniük kell valamit. Összefognak, hogy bizonyos érdekeket képviseljenek. Ez így van jól. Mi, kívülállók nem mondhatjuk meg egy civil szervezetnek, mit tegyen és hogyan. Nekünk abban van feladatunk, hogy a magunk részéről összehangoljuk az együttműködést. Ehhez azonban mindkét félre szükség van. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Kihívásnak látom azt, hogy érvényesülni

tudjanak a közösségükben, hiszen, ahogy az előzőekben jeleztem, sok civil szervezet van. Minden szervezet más kell legyen, mint a már létező civil szervezetek. Egy másik kihívás a társadalom maga. A hozzáállás. Napjainkban nehezen lehet önkénteseket találni. Mindenki azt szeretné, hogy pénzt is kapjon a kifejtett tevékenységéért. Ebből kifolyólag az emberek felfogása a civil szervezetekről az (vagy az lesz), hogy ők is csak azt keresik, hogy meggazdagodjanak, nem pedig azt, hogy a problémákra megoldást találjanak. Sajnos, ez bizonyos mértékben igaz is. Egy másik probléma, amit látok: a politikummal való összeolvadás. Hasznos együttműködni bizonyos ügyekért a politikai pártokkal, sőt. Azonban nem szabad túllépni a határt. Kilátások? Nehéz erről beszélnem. Remélem, hogy a magyar civilek egyre nagyobb számban pályáznak európai forrásokhoz, és nem csak és kizárólag a romániai vagy magyarországi alapokra támaszkodnak. Meg kell tanulni pályázni! 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Jelenleg Románia Képviselőházában dolgozom, a főtitkárságon. Tevékenységi körömbe tartozik a civil szférával való kapcsolattartás, sőt, néhány hónapig a Képviselőház által kiírt pályázatok elbíráló bizottságának voltam elnöke. Ez azt jelenti, hogy ha nem is napi, de heti rendszerességgel kapcsolatban voltam és vagyok a civilekkel, főleg azokkal, akik pályáznak hozzánk, illetve közös projekteket akarnak kialakítani velünk. Az utóbbi két évben megnőtt az érdeklődés a parlament iránt, ugyanakkor megnőtt a Képviselőház nyitása is a civilek felé. Létrejött a „Partnerség a civil szférával” projekt, mely keretében létezik egy Civil Repertoár. Továbbá gyakorlatba ültettünk egy akkreditációs rendszert azon civil szervezeteknek, amelyek közelről akarják követni a törvényhozás folyamatát. Nem utolsósorban szeretném ismét megemlíteni a Képviselőház támogatási programját (a 350-es törvény alapján működik), mely lehetőséget nyújt az együttműködésre. És zárnám egy általam kedvelt mottóval: „Az oktatás célja az, hogy az üres elmét egy nyitottal váltsa fel” – Malcolm S. Forbes.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

27

Sipos Géza Transindex.ro portál – munkatárs e-mail: [email protected]

1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai?

Romániában azt hiszem, a sajtószabadság megvédése ilyen terület.

– A közkeletű tévedésekkel ellentétben fontos leszögezni, hogy a „civil társadalom” nem a politikai élettel szembeállítva értelmezhető, hanem sokkal inkább „nonprofit szféraként” vagy „nemkormányzati szervezetként”. Ezt azért muszáj a kezdet kezdetén hangsúlyoznom, mert Közép-Kelet-Európában elterjedt tévhit a politikai pártot „valami másnak” tekinteni, pedig nincs civilebb szervezet a pártoknál. A párt is egy adott, szűkebb-tágabb társadalmi réteg érdekeinek védelmében alakul, akárcsak a szakszervezetek vagy például a mozgássérültek egyesülete. Továbbá ajánlatos nem elfeledkezni arról, hogy a „civil társadalom” lényegében egy, az 1990-es években Nyugat-Európából importált mítosz, ami arról szólt, hogy az állam hatóköreit minél szűkebbre kell vonni, az állam vonuljon ki minél több területről; de sebaj, mert a „civil társadalom” minden hiányosságot pótol. Nos, ez egyáltalán nem igaz – a globalizáció fejleményeit tekintve világos, hogy nem túl praktikus lemondani az államszervezet előnyeiről. Hogyha polgári demokratikus államot akarunk, akkor nem kezelhetjük eleve gyanúval a politikum szféráját, másfelől nem engedhetjük meg, hogy tipikusan állami, a közellátáshoz tartozó feladatokat mindenestül a pályázati alapon működő nemkormányzati szervezetekre bízzunk. Ebből következően a továbbiakban kerülni fogom a „civil társadalom” kifejezés használatát, s a fogalom kritikáját ajánlom mindenkinek a szíves figyelmébe.

3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Például a környezetvédelemben. Határozottan úgy látom, hogy a nonprofit-nemkormányzati szféra legfontosabb feladata olyan ügyeket és értékeket felvállalni, melyeket a for profit világ figyelmen kívül hagy, vagy egyenesen azok ellenében dolgozik; és amelyek kezelésében az állam tehetetlennek bizonyul. Viszont nem szabad elfeledkezni arról, hogy a céges világ a nonprofit szféra igazi ellentettje, nem pedig az állam. Már csak azért is, mert egy multinacionális vállalat sokkal több ember életére bír befolyással világszerte, mint bármelyik állam.

2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Szerintem a nonprofit szféra szervezeti működtetési tapasztalatait importálni kell az államgépezetbe. Igazságos államot nem lehet az államszervezet ellenében felépíteni. Úgy látom, az a „nemkormányzati szervezet” munkája a leghasznosabb, mely hozzájárul az állam megreformálásához, és nem köti a maga „küldetését” valamiféle mitikusan államellenes eredethez. Adatok nélkül eléggé kockázatos erre válaszolni, tulajdonképpen nem is lehet – ma, most

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A kihívást már az előző válaszban is megfogalmaztam. A nemkormányzati szférának sokkal kritikusabban kell kezelnie a céges világot, s nem szabad feltételek nélkül kapitulálnia a profitmaximalizálást célzó hatékonyság dogmája előtt. Ide kapcsolódik egy tanulságos történet. Egy öreg néni minden nap elmegy a kútra egy repedt csészével ivóvízért, de mire hazaér, a víz nagy része elfolyik. Megkérdezik tőle, hogy miért teszi? A válasz: legalább a csupor megmosódik. 5. Van-e személyes kapcsolata civil szervezetekkel? Mi a tapasztalata? – Általánosan fogalmazva azt látom, hogy számos nemkormányzati szervezet eltanulta az állami bürokrácia legundokabb technikáit. Ahogy az állami szervezetekben is arra költik a pénzt, amire éppen (központi) költségvetési kiutalás van (és ugye, mindig el kell költeni az utolsó fillérig mindent, mert félünk, hogy jövőre nem kapunk annyit), ugyanúgy a nemkormányzati szervezetek is olyasmit csinálnak elsősorban, amire „van egy jó kis pályázat”. Nem számolnak azzal, hogy a pályázatok akár a kiíró kénye-kedve szerint évről évre változhatnak, míg a társadalom hosszú távú igényei nagyjából állandók. Ráadásul a nonprofit szféra gazdálkodása – mivel nem köz-, hanem magánszféráról van szó – sokszor átláthatatlanabb, mint az üvegzseb-törvényekkel megszorongatott állami szervezeteké.

civil fórum

28

Sógor Csaba Európai parlamenti képviselő e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A szabad és aktív civil társadalom a konszolidált liberális demokrácia egyik alappillére a demokratikus és aktív politikai társadalom, valamint egy működőképes gazdasági társadalom mellett. Az államközösség azon szférája, amelyben önszerveződő csoportok, az államtól függetlenül különböző közös érdekeltségek, érdekek, értékek megszólaltatását, képviseletét vállalják. Szerepe és feladatai: a nyilvános párbeszéd, kommunikáció, szocializáció közszférájaként működni, amely összekötő szerepet játszik az állam és magánszféra között, a választók védelme az állam esetleges hatalmi túlkapásaival szemben, nagy szerepe van a polgári öntudat, kultúra kialakításában, ugyanakkor nagymértékben függ is ettől. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Romániában már létezik számos aktív és bizonyos mértékben hatékony civil szervezet különböző területeken (környezetvédelem, politikai társadalom felelősségre vonása, etnikumközi kapcsolatok, oktatás, közösségfejlesztés, emberi jogok, stb), igazán hatékony működésükhöz azonban még számos feltétel hiányzik. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Minden terület fontos, ami alapvető lenne: a koordináció a különböző helyi és regionális szintek között, valamint a hatékonyság növelése helyi szinten, a három fő szektor közötti hatékonyabb együttműködés kiépítése révén. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Problémák: a civil szervezetek finanszírozási forrása sok esetben túlzott politizálódáshoz, függőséghez vezet; a civil szervezetek túlzott elszaporodása, duplikálódása a civil szféra hatékonyságának gyengüléséhez ve-

zethet; az állam, valamint az üzleti szektor és a civil szervezetek közötti hatékony kommunikáció, együttműködés hiánya; a civil szervezetek hatékonyabb lobbitevékenységének szükségessége a politikai és gazdasági szférában. Kihívások: függetlenség fenntartása (finanszírozási források változatosabbá tétele), a konszolidált polgári kultúra kifejlesztése, koordináció szükségessége helyi, európai és globális szinten, a regionális és globális kihívások és azok helyi visszahatásainak hatékony kezelése, regionális érdekek megfelelő képviselete. Kilátások: a regionális és globális kommunikáció nagymértekű fejlődése révén könynyebb kapcsolattartás és lehetőség a hatékonyság növelésére, regionális és globális érdekek és azok helyi megnyilvánulásainak megszólaltatására és képviseletére, és nemcsak helyi, de egy regionális ’polgári’ kultúra létrehozására (európai identitás?). 5. Van-e személyes kapcsolata, és milyen minőségében civil szervezetekkel? Milyen a tapasztalata? – A rendszerváltás után, madéfalvi lelkészként a külföldi testvéregyházközségek segítsegevel hoztunk létre egy alapítványt, amely induló, fiatal gazdálkodókat (és nemcsak fiatalokat) támogatott családi vállalkozásuk megalapozásában, később a fejlesztésében is. Székelykeresztúron létrehoztuk a Ház a Holnapért egyesületet, ahol családi környezetben vállaljuk a helybéli gyermeknevelő intézetből kikerülő gyermekek gondozását, nevelését. Együttműködési kapcsolatom van a környezetépítő, környezetvédő programokat vezető csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvánnyal. Élő kapcsolatom van a megyebeli civil szervezetek némelyikével. Alapítóként, egyesületi és pártoló tagként is. A tapasztalatom az, hogy kitartó és következetesen végzett munkával, építő szándékkal a közakaratot közcselekvéssé lehet nemesíteni. Jó szándékú partnerek mindig egymásra találnak, olykor a finanszírozás lehetőségei is társulnak a közösen kidolgozott szándék mellé.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

29

Dr. Szabó Béla Babes-Bolyai Tudományegyetem, Szociológia és Szociális Munka Kar, Szociális Munka Tanszék – egyetemi adjunktus e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – A civil társadalom az én értelmezésemben a tágabb meghatározások közé sorolható. Eszerint civil társadalomnak tekinthető bármilyen megmozdulás, szerveződés vagy intézmény, ami független a kormányzattól és az államtól. A függetlenség alatt ebben az esetben azt értem, hogy nem a kormány vagy az állam által előírt intézkedések „termékéről” van szó. Teljes függetlenségről véleményem szerint nem is lehet beszélni (ez a civil szféra elszigetelődését vonná maga után), hisz nagyon sok a példa a civil és a kormányzati szervek közötti együttműködésre, ami esetenként a civil szféra anyagi függőségét is jelenti valamely állami intézménnyel szemben. 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Elsőként szeretném említeni a szociális szférát, hisz ezt alaposabban ismerem. Ezen a területen véleményem szerint példaértékű a civil társadalom munkája Romániában. A lassan két évtizedes múltra visszatekintő tevékenységek eredménye igen fontos. Az első évek hevében létrejött (sokszor hátsó szándék által motivált) számtalan, jogi személyiséggel rendelkező civil szerveződés a következő években egy tisztulási folyamaton ment keresztül, aminek eredményeként megmaradtak és megerősödtek azok a szervezetek és alapítványok, amelyek komoly elkötelezettséget tanúsítottak. Érdekes tapasztalata az utóbbi éveknek, hogy a nemzetközi támogató intézmények prioritási listájáról lassan lekerül(t) Kelet-Európa (és értelemszerűen Románia is). Érdekes azért, mert ez a tény egyszerre jelent pozitívumot és negatívumot is. Pozitív abban az értelemben, hogy a nemzetközi fórumok elismerik a jó irányba haladó változást – így támogatásukat átirányítják oda, ahol nagyobb szükség van rá (pl. Afrika). A negatív hatás természetesen az elérhető pénzügyi támogatások csökkenésében nyilvánul meg. Nagyon fontos a környezetvédelem területén tevékenykedő szervezetek munkája is. Szükség van arra, hogy képviseljék a civil szféra véleményét, ami úgy tűnik egyre több esetben tér el egyes nagy befektetők (vagy akár a kormányzati intézmények) érdekeitől.

Romániában – véleményem szerint – említésre méltó még az egyes érdekvédelmi szervezetek munkája, ezek között különösen a munkavállalók érdekeit védő (szak)szervezetek is, amelyek ’89 óta sokszor bizonyították eredményességüket. 3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Én a lakáskörülményekkel foglalkozó civil tevékenységek esetében tartom szükségesnek a nagyobb civil aktivitást. Egyre több olyan probléma jelentkezik ilyen téren, melyet ezek a szervezetek nagyon hatékonyan tudnának kezelni. Sok városban nem léteznek például lakótársulások sem, így a fűtéssel, szigeteléssel, javításokkal és egyéb, lakással kapcsolatos gondokkal sok esetben az egyének magukra maradva küzdenek az eredményért. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – A civil társadalom sokféle dilemmával küzd. Ezek közül az egyik a függetlenség-függőség kérdése. Az első kérdés kapcsán említett – kormányzati szervekkel szembeni – anyagi függetlenség nehezen biztosítható. Ennek következtében az adott szervezet teljes függetlensége kérdőjelezhető meg – talán ez az egyik legsúlyosabb dilemma. A laicitás-szakszerűség dilemma is jelen van: sok esetben nagy elkötelezettség tapasztalható olyan emberek részéről, akik nem szakemberek az adott területen, de tevékenységükkel sokat segítenek. Az egyes szervezetekben kérdés, hogy mit promoválnak: a szakszerűséget vagy a laikus elkötelezettséget? 5. Van-e személyes kapcsolata, és milyen minőségében civil szervezetekkel? Milyen a tapasztalata? – Természetesen van kapcsolatom. Szakmai gyakorlatukat végző diákjaink terepmunkáját sok esetben a civil szféra biztosítja, így a tanszékünk szoros kapcsolatot tart fent velük. A kapcsolat persze nem csak erre korlátozódik: munkaerő-keresés kapcsán gyakran fordulnak hozzánk, hogy végzett és munkakeresésben levő diákjainkat elérjék; szakmai továbbképzések esetén mi keressük őket, hogy az alkalmazásukban levő humán erőforrást fejlesszük. Ez utóbbi két dolog kiválóan tükrözi a „kölcsönös egymásrautaltságot”.

civil fórum

30

Winkler Gyula Európai parlamenti képviselő e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Azt hiszem, kiindulópontnak elfogadhatjuk, hogy a civil szervezetek a kormányzattól, államtól független, önkéntes alapon szerveződő intézmények, amelyek különböző, az alapítók által meghatározott és elfogadott célok megvalósítása érdekében jönnek létre. Ha civil társadalomról beszélünk, akkor leghamarabb az erős állampolgári öntudattal rendelkező, szavát hallató, véleményformáló, közösségért dolgozó személyek csoportjára gondolunk. Miért fontosak ezek a személyek és ezek a szervezetek? A romániai magyar társadalom még mindig az intézményteremtő szakaszban van, és nem minden esetben tud létrehozni államilag támogatott intézményt, így a közösség által meghatározott, kijelölt célok elérésében a civil szervezetek szerepe felértékelődik. De ez a szerep nemcsak az erdélyi magyar közösségre érvényes. Ha csak a szociális hálót nézzük, a civil jelenlét nélkül Romániában sokkal rosszabb lenne a helyzet. Talán a posztkommunista országokban az állami intézmények hiányosságait itt-ott a civil szervezeteknek kell kipótolni, amely nagyobb felelősséget és terhet ró a nyakukba.

európai demokratikus modell kialakításában. Itthon is fel kell készülnünk, hogy megteremtsünk egy párbeszédre és részvételre épülő társadalmi berendezkedést, ahol az állampolgárok a megfelelő fórumokon keresztül hangot adhatnak véleményüknek és elkötelezettségüknek országuk és az Unió gazdasági, társadalmi és közéleti fejlődésének kérdéseivel kapcsolatban. Ma már az uniós pályázatoknak majdnem elengedhetetlen feltétele a partnerség civil szervezetekkel. Kérdem én, felkészültünk-e erre a kihívásra…

2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Nem hiszem, hogy tisztem lenne mérlegelni vagy egymás mellé tenni – mondjuk – egy környezetvédelmi egyesületet, egy diákszervezetet és egy otthoni betegellátást felvállaló alapítvány munkáját. Különböző feladatkörük van. Emberek vesznek részt benne, dolgoznak valamiért, amiben hisznek. Persze a társadalom szempontjából talán fontosabb területeket is lefednek: oktatás, környezetvédelem, egészségügy, szociális ellátás, turizmus stb. Az iskolákban működő diáktanácsokat is fontosnak tartom, hiszen azok a diákok, akik tinédzserként belekóstolnak a közösségi létbe, azok felnőttként öntudatos állampolgárok lesznek, akik aktívan részt vesznek majd a civil szférában is. Vagy egy kisebb településen a népdalkörnek, színjátszócsoportnak is összetartó ereje van.

5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Szórványban élek, itt talán másabb feladata van a közösségmegtartó, magyarságunkat erősítő egyesületeknek, alapítványoknak, mint pl. Székelyföldön. Közösen dolgozunk, egyesületek, alapítványok, egyházak, diákszervezetek. És talán épp az egymásrautaltság miatt és az együttdolgozásnak köszönhetően is történhetett meg, hogy magyar nyelvű iskolát építettünk Déván, ahol óvodától érettségiig tanulhatnak gyerekeink. Ott, ahol minden iskola magyar, nem lenne ekkora megvalósítás, de itt nálunk, óriási eredménynek számít. Tavaly Vajdahunyadon Magyar Házat avattunk, egy ilyen létesítmény kiemelt szerepet kap egy szórványközösségben. Korábban alprefektusként, majd képviselőként, államtitkárként és miniszterként dolgoztam, soha nem volt kérdés, hogy tartani kell-e vagy sem a kapcsolatot a civil társadalommal. Mi, akik Hunyad megyében közéletben dolgozunk, általában mindannyian aktívan részt vettünk a civil életben is. Nem hiszem, hogy kapcsolattartásról kell beszélnem nekem, mint szórványpolitikusnak, hanem sokkal inkább arról, hogy közösen mit tudunk megvalósítani. A mi vidékünkön ennek a hozzáállásnak konkrét eredményei vannak.

3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Nem feltétlenül területekre osztanám le, hogy akkor környezetvédelemből több kell, szoborállító egyesületből kevesebb. Szerintem nem így kell a problémát felvetni. A civil szervezeteinknek a hosszú távú stratégiák, tervek kidolgozásában, önmeghatározásban kellene előrelépniük. A civil szervezetek kulcsszerepet játszanak az

4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Sajnos felénk még mindig kevesebb az önkéntes munkát vállaló személy, mint mondjuk a nyugati társadalomban. S éppen abból kifolyólag, hogy néha olyan feladatköröket is ellátnak, amelyet tulajdonképpen az államnak kellene biztosítania, a párhuzamosság és választhatóság helyett néhol torzulást lehet érzékelni a civil szervezet esetében. Azt hiszem, az önkéntesség nem zárja ki a professzionalizálódást, talán itt is lenne felzárkózni valónk. Az uniós pályázatokról már szóltam, az lesz szerintem az elkövetkező időszak nagy kihívása.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

31

Zilahi Imre Mobila bútoripari szaklap – főszerkesztő e-mail: [email protected] 1. Mit tekint Ön civil társadalomnak? Ön szerint melyek általában a civil szervezetek feladatai? – Én, te, ő, mi, ti, ők. Sosem tekintettem a civil társadalmat valami szabadidős klubnak, ahova vagy elmegyünk, vagy saját döntésünk alapján távolságot tartunk tőle. Míg házunk mások által is lakott területen áll, és az úton, ahol járunk, mások is járnak, nem tudjuk magunkat kivonni alóla: egy civil társadalom részei, részesei vagyunk, tetszik, vagy sem. Azt is lehet mondani, ez egy állapot és folyamat egyszerre. És legjobban tesszük, ha nem viszonyulunk passzívan az állapothoz, hanem – még ha csak a legkisebb gesztus formájában is – megpróbálunk jobbító szándékkal, hatással lenni a folyamat alakulására. Feladatok? Míg a civil társadalom szervezeti alapformáját a bonyolult viszonyrendszerekkel egymáshoz kapcsolódó csoportok adják, a civil társadalomnak senki sem adhat feladatot, legfeljebb a különálló csoportok vállalhatnak magukra feladatokat. Ezért igencsak nehéz azt meghatározni, hogyan történjen a feladatok számonkérése… 2. Ön szerint mely területen és milyen mértékben fejtenek ki hasznos tevékenységet a civilek? – Akkor hatékony egy civil szervezet tevékenysége, ha serkenti az innovációs kedvet, támogatja az ember- és környezetbarát döntések előkészítését és meghozatalát, valamint segít az öntudatos életvitel-minták népszerűsítésében. Az sem árt, ha működése mellékhatásaként a résztvevők/érintettek nagyobb késztetést éreznek majd arra, hogy betartsák a Tízparancsolatot. Egyébként úgy gondolom, a hazai közéletben a politikusok buta és izmos kasztja elérte, hogy a civil társadalom gyanakvással tekint önmagára. Úgy értem: megcsappant a civil szervezetek iránti bizalom, háttérérdekkel gyanúsítják a ritka madárfajok életterének védelmében fellépő ornitológus egyesületet is. Talán elérkezett az ideje, hogy Civil Aladár józanító szándékkal kupán vágja Politikus Jakabot. Ez hasznos tevékenység volna.

3. Hol tartja szükségesebbnek a nagyobb civil aktivitást? – Az iskolákban. Sok-sok pénzt kellene elkölteni akár az államkasszából is arra, hogy a gyerekek idejében hozzájuthassanak azokhoz az élményekhez, információkhoz, amelyek alapján „kinő a civil öntudatuk”. Bűnös az a társadalom, amely hagyja, hogy az elemista diák úgy nőjön tinédzserré, hogy közben nincs közösségi élménye, és nem tudatosul benne saját felelőssége. A számítógép előtt felejtett gyermek magára marad, és az így elidegenedő egyén bizonyos idő után eszköztelen lesz, ha ismét közösségbe kell integrálódnia. 4. Ön szerint melyek a civil társadalom problémái, kihívásai és kilátásai? – Romániában előbb a bizalmat kellene visszaszerezni. Civilnek lenni nehéz feladat, hiszen tizenvalahány évnyi demokratizálódás után sem ismerte fel az előbbiekben említett politikai kaszt, hogy a civil társadalom fejlődését segítve akár a gazdasági fejlődés is serkenthető, és közvetve saját magán is segít. A civileknek nincs pénzük, nem tudják korrekt módon megfizetni szakembereiket, ezért helyenként a legjobb akciótervből is csak erőtlen csápolás lesz. A civilek nem tudnak elég agresszíven kommunikálni, valahogy túlságosan is jól neveltek. A civilek kilátásai ragyogóak, övék a jövő! Ám a gond az, hogy ez itt most a jelen, ehhez kell mindent hozzárendelni. 5. Hogyan látja saját munkája kapcsán a civil szervezetekkel való kapcsolatot, együttműködést, interakciót? – Tíz évvel ezelőtt programszervező voltam az Udvarhelyi Fiatal Fórumnál, és Blaga-verseket fordítottam magyarra a helyi ipari szakkollégium textil-osztálya számára, hogy megértessem a román nyelvet és irodalmat. Jelenleg a Román Bútorgyártó Egyesület szaklapját szerkesztem, és párhuzamosan egy speditőr céget vezetek. Mivé lesz idővel a civil… Munkám során alig van kapcsolódási pont a hagyományos értelemben vett civil társadalommal. Ám ha az első kérdésre adott válaszomat ismételhetem: minden mindennel összefügg, így székelyudvarhelyi lakosként igyekszem nem elszakadni mindattól, ami választott városom mindennapjait alakítja.

civil fórum

32

Három ember, egy kezdeményezés, megmentett életek!

M

ecenat.ro – ezzel a honlapcímmel először egy barátom jóvoltából találkoztam. Nemrég történt, de azóta gyakori látogatója vagyok az oldalnak. Első ránézésre egy honlap, mint bármelyik más. Még a neve sem árulkodik különösképpen semmiről. De, ahogy a böngészőbe beírva a címet lenyílik az oldal, rögtön szembetűnik, hogy ez több, mint egy egyszerű honlap. Célja ugyanaz, mint bármelyik más honlapnak, azaz hogy információkat továbbítson, de ennek küldetése is van: életeket menteni, visszaadni azt, amitől igazán gyerek a gyerek: a mosolyt. Három ember, egy kezdeményezés, megmentett életek... egy nemes cél érdekében tett erőfeszítések, egy sikertörténet – így foglalható össze mindazt, amit a mecenat.ro portál jelent. A projektről az egyik projektgazdát, Bogdan-Tiron Antont kérdeztük (Szenkovics Dezső).

Bogdan-Tiron Antont Mecenat.ro – projektgazda e-mail: [email protected] – Mikor és milyen indíttatásból döntöttek úgy, hogy elindítják ezt a projektet? – Körülbelül hat hónappal ezelőtt történt. Végiggondoltam azt, hogy én is szülő vagyok (van egy kétéves, egészséges kisfiam), és úgy döntöttem, ahelyett, hogy a tekintetem elfordítsam azon újsághirdetések láttán, melyekben kétségbeesett szülők kérnek segítséget, inkább azon lenne jó gondolkodni, hogy mit kellene tenni, hogy ezen a szülőkön, gyerekeken konkrétan is segíteni tudjunk. Elhatároztam, hogy két barátomat fogom bevonni a projektbe (mindketten szülők), ami sikerült is. Így állt össze a csapat és jött létre a projekt. – Tulajdonképpen kik vannak a mecenat.ro portál mögött és mi a portál célja? – A „háttérben” hárman vagyunk (Bogdan Tiron-Anton, Horaţiu Slăvescu és Ioana Lucescu). De inkább azt mondanám, hogy nem is háttérben vagyunk, hanem mi visszük a hátunkon ezt a projektet, hiszen egyelőre mi vagyunk azok, akik mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ez a projekt tettekké váljon és a beteg gyerekek arcára mosolyt varázsoljunk. Célunk: minden gyereknek, akiről tudomást

szerzünk, hogy valamilyen súlyos betegségben szenved, egyenlő esélyt nyújtsunk, mellőzve minden olyan szűrőt, mely „ez az X gyereke vagy Y lánya” alapon működik. – Miért éppen egy internetes portált állítottak e nemes cél szolgálatába? Honnan jött ez az ötlet? – A választást az indokolja, hogy a jelenlegi technikai fejlettség mellett az internetes portál az, amely a legnagyobb láthatóságot biztosítja. Gondoljunk csak arra, hogy bármikor elérhető a világ bármely részéről, aránylag kicsik az adminisztrációs költségei – de gyorsan hozzátenném, hogy ma már semmi sincs ingyen ezen a világon. Ugyanakkor a portál lehetővé teszi azt is, hogy a jövőben mindazon cégeknek, amelyekkel ezen gyerekek érdekében szeretnénk együttműködni, felajánlhassunk egyfajta „return on investment”-et (a beruházás megtérülése) azáltal, hogy honlapunkon e nemes célra felajánlott pénzösszeg ellenértékeként reklámfelületet biztosítunk.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

– Mennyire ismert portál a mecenat.ro? Milyen módszerekkel igyekeznek népszerűsíteni a kezdeményezést? – Jelenleg egyértelmű, hogy a portál ismertsége alacsony, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez jó irányba fejlődjön. Tekintettel a kezdeményezésünk céljára, nem mondhatom, hogy kimondottan reklám útján igyekszünk népszerűsíteni a portált. Az általunk használt népszerűsítési technikák közé tartozik a bannercsere azon jogi személyekkel, amelyeknek sikerült bebizonyítanunk komolyságunkat, azt, hogy eltökélt szándékunk ezen nemes cél érdekében cselekedni és nincsenek rejtett érdekeink. – Mit gondol, az indított portál mikor éri el célját, mikor teljesíti küldetését? – Mondhatnám azt, hogy többé-kevésbé már elérte célját, hiszen szerény forrásainkkal máris sikerült segítenünk néhány gyereken. Mást nem tehettünk, mint ismertté tettük a biztos eseteket – csak azokról számoltunk be, amelyeket személyesen is megismerhettünk, hogy elkerüljük azt a kellemetlen helyzetet, hogy „elképzelt esetekkel” találjuk szembe magunkat –, és máris sikerült segítséget nyújtani. Jelenleg egy civil szervezet bejegyeztetésén munkálkodunk, hogy a jövőben minden törvényes utat kihasználhassunk a pénzgyűjtésre, és az így begyűlt összegeket teljes mértékben a fájdalom miatt gyerekkoruktól megfosztott, kórházi ágyban szenvedő gyerekeknek ajánlhassuk fel. – A projekt elindítása óta hány esettel találkoztak és hányat sikerült ez idáig megoldani? – Összesen tíz eset van a nyilvántartásunkban, melyekből három tekinthető megoldottnak. Ezekből kettőhöz tudtunk direkt és számokban is kifejezhető módon hozzájárulni, illetve sajnálatos módon egy általunk is segített gyerek időközben elhunyt, ezért lekerült a

33

honlapról, hisz etikátlan lett volna részünkről az, hogy ezt a tragikus esetet a „Megoldott esetek” között tüntessük fel. A végső döntés (ami az ő életét illette) nálunk fontosabb és erősebb erőktől függött – itt a szervezete erejére és ellenállóképességére, valamint a Fennvalóra gondolok –, éppen ezért, bármennyire is szerettünk volna, nem tudtunk segíteni. – Milyen konkrét segítségre számíthatnak azok a személyek, akik Önökhöz fordulnak? – Jelenleg, amíg a civil szervezet bejegyzése meg nem történik, nem tehetünk egyebet, mint ismertté tesszük, mondhatnám „népszerűsítjük” ezeket az eseteket, hiszen nem rendelkezünk sem jogi, sem morális alappal ahhoz, hogy pénzt gyűjtsünk. A civil szervezet bejegyzését követően lehetőségünk lesz támogatások befogadására, melyekből direkt módon fogunk tudni kifizetni egészségügyi szolgáltatókat, kórházakat, szállítási cégeket stb. – Tudom, hogy furcsán hangzik, de le tudná írni azt az esetet, amely az Ön számára a legsokkolóbb volt? – Mindegyik eset sokkoló a maga módján, hisz én is szülő vagyok. Éppen ezért az általunk végzett munka sem más, mint hálánk jele a Fennvalónak, hisz megadatott nekünk az a szerencse, hogy egészséges gyerekek szülei lehetünk. – Mint szülő (vagy mint barátja annak a szülőnek), aki megélte ezeket a nehéz pillanatokat: mit üzen azon szülőknek, akiknek gyerekei ilyen vagy ehhez hasonló nehéz helyzetben vannak? – Mindazonáltal, hogy én szerencsésnek mondhatom magam, hisz kisfiammal semmiféle egészségügyi problémánk nem volt, csak annyit üzenhetek, hogy HARCOLJATOK, HARCOLJATOK, HIGYJETEK ÉS HARCOLJATOK!

civil fórum

34

Többnyelvûség az Európai Unióban – 2008 A többnyelvűség volt az egyik fő témája a 2008. február 14-15-i EU kulturális miniszteri konferenciának Brüszszelben. A téma előkészítésével a Bizottság 2007 nyarán bízott meg egy szakértői testületet, mely 2008. január 31én tette közzé javaslatait. A Hálás feladat című jelentésben a szakértők két cselekvési területet emelnek ki: a bilaterális kapcsolatok az adott két ország nyelvén folytatódjanak; és minden európai állampolgár sajátítson el egy úgynevezett „második anyanyelvet”. A dokumentum a 12 főből álló tanácsadó testület féléves munkájának eredménye.

Tanácsülés és EU-jelentés a többnyelvűségről A 2008. februári 14-15-i brüsszeli kulturális miniszteri tanácsülés egyik fő témája a többnyelvűség volt. Az ülésen Magyarországot Hiller István oktatási és kulturális miniszter képviselte. Heves vita bontakozott ki arról, pontosan milyen célokat is kellene kitűzni a többnyelvűség előmozdítása érdekében. Azok az országok, amelyek saját anyanyelvük ápolását és fejlesztését nemzeti önazonosságuk fontos építőkövének tartják – ilyen Magyarország is –, inkább arra hajlanak, hogy az anyanyelv mellett legalább egy idegen nyelvet, de azt magas színvonalon sajátítsanak el a polgárai. Néhány olyan országban azonban, amelyek nyelvét máshol is sokan beszélik, hasznos gondolatnak tartják az anyanyelven kívül két idegen nyelv elsajátítását is. Az ülés szakmai előkészítését az az értelmiségiekből álló és többnyelvűséggel foglalkozó tanácsadó testület végezte, melynek felállításáról az Európai Bizottság 2007 nyarán határozott. A testület többnyelvűségről szóló javaslatait 2008. január 31-én tette közzé Hálás feladat – Hogyan erősíti Európát a nyelvi sokszínűség címmel. Az Amin Maaluf libanoni író vezette szakértők feladata volt, hogy olyan javaslatokat és ajánlásokat tegyenek, amelyek előmozdítják a kultúrák közötti párbeszédet és egymás megértését a nyelvek által, valamint javaslatokat tegyenek A kultúrák kö-

zötti párbeszéd európai éve megvalósításával kapcsolatban. A fő kérdés, melyet megvitattak: hogyan járulhat hozzá a többnyelvűség a kultúrák közötti párbeszédhez? A szakértők a jelentésben nem tettek javaslatokat a meghozandó intézkedésekre, csak az irányt határozták meg. Céljuk az útmutatás és a célmeghatározás volt, valamint az európai polgárok és vezetőik meggyőzése arról, hogy a sokszínű Európában milyen nagy szerepe van az egymás megértésében és elfogadásában a nyelvtanulásnak és egymás kultúrájának ismeretének. Az előterjesztett javaslatok összhangban vannak az Európai Unió állam- és kormányfői 2002-es barcelonai találkozóján megfogalmazott szándékával, mely szorgalmazza, hogy a tagországok polgárai a tantervi oktatás keretében sajátíthassanak el két idegen nyelvet.

Hálás feladat – Hogyan erősíti Európát a nyelvi sokszínűség? A Hálás feladat című jelentésben a szakértők két területet emelnek ki, amelyekre az európai uniós kulturális és nyelvi politikának különösen nagy hangsúlyt kell fektetnie: 1. A bilaterális kapcsolatok nyelve A tanácsadó testület javasolja, hogy a kétoldalú kapcsolatok az adott két nemzet anyanyelvén folyjanak, ne egy harmadik nyelven. Egymás nyel-

vének ismerete ugyanis meghatározza a kapcsolatok minőségét, elősegíti az emberi kapcsolatok mélységét, és a népek közötti kapcsolatok szilárdságát. Távlati cél, hogy minden országban minden európai nyelvet beszéljenek. A különböző nyelveket beszélők aránya pedig megegyezzen az adott nyelvet anyanyelvként beszélők arányával az Unióban. 2. A „második anyanyelv” A szakértők szerint népszerűsíteni kell a „második anyanyelvet”. Értelmezésük szerint ez olyan szabadon választott idegen nyelv, amelyet az európai polgárok anyanyelvi szinten sajátítanának el, ám nem feltétlenül ez a nemzetközi kommunikáció nyelve. A testület szerint a választott második anyanyelv elsajátítása révén megerősödő és elmélyülő gazdasági, kulturális és személyes kapcsolatok előmozdítják az európai integráció ügyét is. Reményeik szerint így megszűnik a nyelvek közötti versengés; a kisebb, kevésbé használt nyelvek nem kerülnek háttérbe, és a nemzetközi nyelv – jelen esetben az angol – nem szorítja majd háttérbe a többit. Az angol nyelv ismerete manapság szükséges, de nem elégséges, semmilyen előnnyel nem jár; míg egy kevésbé használt nyelv elsajátítása egyediséget jelenthet. A kevésbé használt európai nyelveket beszélőknek emiatt kiváltságos hely juthat a kétoldalú kapcsolatokban.

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

A többnyelvűség szerepe az EU-ban Leonard Orban, a többnyelvűségért felelős európai biztos szerint „a nyelv – mivel identitásunk szerves része – valamennyi kultúra szervező eleme és legközvetlenebb kifejezési formája. A nyelvi és kulturális sokszínűség tisztelete és előmozdítása az Európai Unió egyik stratégiai prioritása, és az európai integrációhoz vezető alapvető eszköz is. A kultúrák közötti párbeszéd támogatása elválaszthatatlan a többnyelvűségtől”. A határok eltörlésének, a technológia fejlődésének köszönhetően a távolságok megszűnése, a személyek szabad áramlása, a nagyfokú mobilitás mind hozzájárulnak a nyelvek, a kultúrák, a szokások és az ideológiák egyre gyakoribb találkozásához és egyre intenzívebb cseréjéhez. Az európai társadalmat egyre inkább a multikulturalitás jellemzi. Ennek köszönhetően egyre nagyobb az igény az interkulturális kompetenciák fejlesztésére, és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítására. A nyelv a kultúra legközvetlenebb megnyilvánulási formája; egy kultúrát csak akkor tudunk igazán megismerni, ha ismerjük a nyelvet.

Gyakorlati jellegű felvetések A jelentésben a második anyanyelvvel és a bilaterális kapcsolatok nyelvével kapcsolatban a tanácsadó testület néhány gyakorlati jellegű felvetést is megfogalmazott: 1. A kapcsolatok kétoldalúsága A szakértők hangsúlyozzák az országok közötti nyelvi kapcsolatok kétoldalúságának fontosságát. A tanácsadó testület javasolja, hogy bilaterális kapcsolataikban az országok hozzanak létre kétoldalú, kétnyelvű szervezeteket, melyek feladata egymás nyelvének és kultúrájának megismertetése lenne. Így egy egész Európát lefedő szoros hálózat alakulhatna ki, amely megerősítené az együvé tartozást, összebékítve a különböző identitásokat. A testület hangsúlyozza jelentésé-

35

ben, hogy a közösségi intézmények szerepe az általános keretek létrehozásának támogatása, az irányvonal meghatározása; a „nyelvpárokat” érintő információk központosítása lenne; továbbá az, hogy anyagilag is hozzájáruljanak a kétnyelvűséget szorgalmazó programokhoz. A nyelvtanulást és egymás kultúrájának megismerését segítené például a kétoldalú csereprogramok, a testvérvárosi, illetve iskolák közötti „testvérosztályi” kapcsolatok kialakításának és ápolásának szorgalmazása és támogatása. 2. Ha az anyanyelv egy világnyelv Különösen fontos lenne, hogy a nemzetközi nyelveket anyanyelvként beszélő európai polgárok is ösztönözve és érdekelve legyenek egy második anyanyelv elsajátításában. Ezáltal ugyanis a világnyelvet beszélő polgárok kiléphetnének az egynyelvűség okozta elszigeteltségből. A nemzetközi nyelv abban különbözik a második anyanyelvtől, hogy míg az előbbi a széles körű kommunikáció eszközéül szolgál, addig az utóbbi elsajátítását sokkal inkább a személyes indok motiválja. 3. A bevándorlók „második anyanyelve” Az Európai Unióban az emberek szabad mozgásával és letelepedési jogával Európa politikai, gazdasági, társadalmi térképe egyre jobban átrajzolódik. Az új tagállamba letelepedők második anyanyelvükként várhatóan új otthonuk anyanyelvét fogják választani. Az Unión kívüli országból érkezett bevándorlók valószínűleg a befogadó ország nyelvét választják második anyanyelvként. Fontos azonban, hogy a bevándorlók és utódai emellett megtartsák anyanyelvüket. Amennyiben ez nem történik meg, elveszítik őseikkel a kapcsolatot, és ez azon felül, hogy nagy veszteség, erőszakos cselekedetekhez is vezethet, identitászavart okozhat. Ha az eredeti kultúrájukkal szemben bűntudatot éreznek, az fanatizmushoz és vallási túlfűtöttséghez vezethet., állítják a szakértők. Ahhoz, hogy ezt megelőzzük, illetve elkerül-

jük, a testület szerint a közösségnek biztosítania kell a nyelvi és kulturális méltóságot, hiszen a nyelvi és vallási hovatartozás az identitás legerősebb eleme. Ha ez megvalósul, a feszültségek csökkennek. A kölcsönös megértés elősegítésére az „őshonos” állampolgárokat is bátorítani kell, hogy tanulják a bevándorlók nyelvét. A nem uniós tagországból érkező bevándorlók anyanyelvét pedig szintén fel kell venni azok közé a nyelvek közé, melyek elsajátítására az EU polgárait ösztönzi. 4. A „második anyanyelv” megválasztása A nyelv megválasztásának nyitottnak és szabadnak kell lennie, mely a későbbiekben a pályaválasztási orientációt is meghatározhatja. A szakértők elképzelése szerint továbbra is mindenki maga döntheti el, milyen nyelvet tanul. A ritkábban használt nyelvek használatának és tanulásának elhanyagolása veszélyes. Beszélőik ugyanis közömbössé válhatnak az európai szellemiség iránt, ezáltal hátráltathatják az integráció elmélyülését – áll a jelentésben. A második anyanyelv elsajátítása tehát elősegíti a nyitottságot és erősíti az Európához való tartozás érzetét is. Elképzelhető, hogy az európai polgár más földrész nyelvének tanulását részesítik előnyben, amit az Uniónak szintén támogatnia kellene. A második anyanyelv megválasztásának ugyanis a lehető legszélesebb körűnek, és a legszabadabbnak kell lennie, más földrész nyelvének ismerete pedig hozzájárul a baráti, kereskedelmi, kulturális kapcsolatok kibővítéséhez, elmélyítéséhez, ami pedig az Unió érdekeit szolgálja. Nyelvek az EU honlapján: http://europa.eu/abc/european_co untries/languages/index_en.htm Az Európai Bizottság nyelvi portálja: http://europa.eu/languages/en/home Összeállította: KultúrPont Iroda e-mail: [email protected] honlap: www.kulturpont.hu

civil fórum

36

Kirekesztés vagy részvétel?

T

együk félre a maszatolást és a mellébeszélést, váljon világossá, hogy ha nem történik meg a helyi társadalom valódi bevonása, a részvétel felelős megszervezése a helyi közösség életét érintő közpolitikai döntésekbe, a tervezésbe, akkor kirekesztésről beszélünk! Ezt a megállapítást emeltük ki a Társadalmi – közösségi tervezés települési és kistérségi szinteken címmel a február 5–6án Budapesten megszervezett konferencia egyik lehetséges következtetéseként. A participáció (részvétel) mostanában nagyon divatos jelszó lett, de a valódi társadalmi gyakorlatban igen korlátozott a valódi egyeztetés-bevonás a döntéshozatal valamennyi szintjén. Gyakoribb az érintettek kirekesztése, kívülmaradása. Felmerül a kérdés: a döntéshozók szándékosan kerülik ki a helyi közösség bevonását, vagy az érintettek húzódoznak, zárkóznak el a valódi bekapcsolódástól a környezetükben történő döntésekbe, a változások megtervezésébe? Nagy meglepetésünkre konferenciánk témája „megpendítette” valamilyen módon a környezetet, mert az eredetileg 50-60 fősre tervezett rendezvényre közel háromszoros túljelentkezés történt, tíznél többen a határon túli magyar területekről érkeztek. Még nagyobb meglepetésünkre a résztvevők kitartottak a második napon a rendezvény bezárásáig. Végül is, igen komoly szükségletként merült fel, hogy ezzel a fontos társadalmi kérdéssel érdemes lesz a továbbiakban is kiemelten foglalkozni. Sok vita szerveződik és vélemény fogalmazódik meg manapság arról, hogy a képviseleti demokrácia egyoldalúsága a lakosság, a civil társadalom kirekesztődését vonja magával. Ez a folyamat gyakran együtt jár a polgárok részéről a kezdeményezőkészség, a részvétel képességének és az ilyen szükségleteknek a leépülésével is. Ezért is tartottuk fontosnak – s a jelzések alapján hasonló jelentőségűnek ítélte a szakmai közvélemény – ezt a kérdést.

Milyen hozadéka lehet a részvételi alapú tervezésnek a közügyekben – főként a helyi szinteken? Miért lehet fontos a közösségek, a helyi polgárok részvételét és bevonását kezdeményezni a különféle tervezési folyamatokba? (Vagy éppen milyen következménye van a kizárásukkal történő tervezési folyamatoknak?) Azt a célt, hogy a térségi, települési, továbbá közösségi vezetők, a különféle szakértői területek figyelmét felkeltsük a stratégiai tervezés közösségi módszerei iránt – részben elértük. Érdekes előadások, műhelyviták zajlottak, az elméleti felvetések mellett igen sok gyakorlati példa bemutatására és módszertani kérdések érdemi megtárgyalására is sor került. Alaptézéseink voltak, hogy a tervezés közösségi ügy és kulturálisan értelmezett fejlesztő tevékenység. A tervezési folyamatban való részvétel, az érintettség kompetenssé tesz. A részvétel közös felelősséggé válhat, amely egyebek között helyben felszínre hozhat nélkülözhetetlen többleterőforrásokat.

A várost a polgárai építik – idézte bevezető előadásában Gauder Péter urbanista-várostervező –, ezek lehetnek az igazi városépítő energiák. Enélkül, az érintettek részvétele nélkül gyorsabb lehet ugyan a tervezési procedúra, de nem biztos, hogy a városlakóknak fontos lesz az ilyen telepü-

lés, s kétséges a folyamatok valódi fenntarthatósága is. A tervezés egésze nem, csak bizonyos szakasza lehet a valóságban közösségi ügy – állította. A várostervezés esetében a program, az alternatívák megfogalmazása nem történhetne meg a közösség közreműködése, intenzív bevonása nélkül. Befolyással lenni a saját életünkre! – ezt a helyi részvételen alapuló tervezés módszertanáról szóló előadásában már Sain Mátyás területi tervező hangsúlyozta. Ő főként a vidéki tervezési gyakorlatból állította össze nagy gonddal azokat a szisztematikus lépéseket, amelyekre minden ilyen folyamatban tipikusan figyelni kell(ene). Ám ehhez erős érdekérvényesítési képességre van/lenne szükség. Fontos a bevonódás, a beavatkozás szintjének és léptékének a jó megválasztása. Többen hivatkoztak arra, hogy gyakran nincs valódi esélye a helyi közösségnek a tervezés megfelelő korai szakaszában a részvételre, így jó esetekben csak utólagos – s így igen formális – társadalmi egyeztetés zajlik. Ebben az esetben, ha bármilyen reflexiója van az érintetteknek, azt kötözködésnek, oppozíciónak állítják be a döntéshozók. A különféle tervezési folyamatok három tipikus szereplői körét különítették el a résztvevők: a szakértőkét, a döntéshozókat és a civil társadalom képviselőit. Gyakori, hogy térségi szövetségekben tömörülőket azonosítják a helyi társadalom képviselőivel és az ilyen tervezési folyamatokban azt a benyomást keltik, mintha az automatikusan a helyi közösség bevonását is megvalósította volna. Tudvalevő, hogy ezek a térségi-települési szövetségek az önkormányzatoknak – főként azok vezetőinek, a polgármestereknek – a tömörülését jelentik. Legalábbis vitatott annak a ténye, hogy az így megvalósult öszszefogás, s az abból származtatott bevonás a különféle tervezési folyamatokba, a civil-közösségi részvétellel azonosítható lenne. Azaz a választott

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

37

tisztségviselő, a polgármester éppen nem a helyi civil résztvevői kört, hanem a döntéshozói szintet képviseli ebben a kontextusban. Felmerült az a megállapítás, hogy a közösen megvalósított vagy részvételi alapú tervezésnek lehetőleg minimálisan két, de optimálisan mind a három szereplői körre kiterjedőnek kellene lennie. A közösségfejlesztés megközelítésében ebben kiemelten fontos szereplő a helyi civil közösség. Gyakran megfogalmazták a konferencia előadói és résztvevői is, hogy felkészültségre, tudásra van szükség a részvételi alapú tervezéshez (is); ez a döntéshozóktól, a szakértőktől és a civilektől is erőfeszítést és tanulást igényel. Kritika illette az államigazgatásban dolgozókat, hogy többnyire ők sem igénylik, sőt gyakran nehezítik a társadalmi egyezetést. Ami a nagyobb probléma, hogy a rendszer garanciákkal nem követe-

sadalmi csoportok is, amelyek alapvetően nem szoktak ilyen kérdésekben megnyilvánulni – tudtuk meg Mezőcsát kistérségének példájából. (Persze érdemes végiggondolnunk: a magyar társadalom közel 90%-a még életében nem lehetett illetékessé ilyen kérdésekben – tehát a megszólítottság hiánya jóval tágabb értelemben is érvényes.) Érdekes színfolt volt a közösségi részvételnek ebben a sokszínű, patchwork-képében Budapest egyik legszegényebb lakónegyedének a programja Józsefvárosban, ahol a bérlők bevonásával zajló városmegújításról hallottunk. Egy másik érdekesség: a Pest környéki település múlt évben megválasztott képviselői a jelölési időszakban írásba foglalt „társadalmi szerződést” kötöttek a rájuk szavazó állampolgárokkal, s azt mutattuk be, hogy ez a gesztus milyen következmé-

li meg ezt a gesztust. A döntéshozóknak hatalommegosztást jelentene ez a folyamat, aminek gyakran nincs meg a belső kényszere és a kultúrája sem. Kívülről, társadalmi nyomással és jogszabályi kötelezettséggel kellene ezt erősíteni. Településfejlesztési koncepció – hogyan alakult ki a település távlatos jövőképe, policy-ja egy hosszú társadalmi részvételen és egyeztetésen alapuló helyi dialógusban Nádasdon? – ezt mutatta be egyik előadónk. Volt, aki egy kistérségi szinten zajló komplex tervezési folyamatot, más a tatabányai kistérségben ennek a földrajzi területnek egy sajátos szeletét: a kulturális tervezését mutatta be. Megszólíthatók és megszólaltathatóak egy ilyen közösségi folyamatban azok az eszköztelenebb tár-

nyekkel és milyen lakossági számonkéréssel jár jelenleg. Azaz, hogy az előzetes politikai felelősségvállalás magával hozza-e az igényesebb társadalmi dialógusokat? Miközben kikerülhetetlennek, szükségesnek és társadalompedagógiai szempontok miatt is kívánatosnak ítélte szinte minden megszólaló a helyi közösség részvételének megteremtését, eltért a különféle megközelítésekben annak a megítélése, hogy milyen mélységig és milyen részletekig lehetséges a civil társadalom, a helyben érintettek bevonása a tervezési folyamatokba. Határát látták egyesek a speciális szakkérdésekben a közösség hozzáértésének szintje miatt, mások az összetettebb és nehezen átlátható komplex kérdésekben vitatták a helyi „laikusok” részvételének szerepét.

Csak megemlítjük, hogy a konferenciára kiadott szakirodalmak egyikében Pataki György „Bölcs ’laikusok’ – társadalmi részvételi technikák a demokrácia szolgálatában” című tanulmánya meglehetősen tágra nyitja a részvételi szint lehetőségeit, főként egyik példájával, amelyben bemutatja, hogy a másfélmilliós Porto Alegre városának költségvetését hogyan készítik az ottani városvezetők, a tervezési folyamatban a helyi lakosság erőteljes részvételét megszervezve. A leggyakrabban elhangzó következtetések, hogy a civilek bevonása és a tervezés egy folyamat kellene legyen, a sokféle szereplő között az önkormányzásban érintetteknek is fontos lenne tanulni a helyi társadalommal való együttműködést. De általában is sokféle szakterület és sokféle szereplő valódi együttműködése eredményezhet olyan közérzetet, amelyért megéri a gyakran időigényesebb módját választani a településeken és kistérségekben is a közösségi részvételen alapuló tervezésnek. Mert az erőforrássá alakul, s ilyen helyen több az esélye, hogy otthon érzik magukat az emberek. A Nógrád megyei Terény polgármestere a saját példájukkal foglalta össze, hogyan válik az érintettségtől tulajdonossá egy település. Szent-Györgyi Albert a falu szülötte, s valamikor kaptak egy szobrot a híres Nobel-díjasról valahonnan „fölülről”, amit akkor lehetett felavatni, amikor a minisztérium illetékese ráért. Voltak is vendéggel együtt vagy hárman a szoboravatáson. Ám nem sokkal ezután ellopták a köztéren elhelyezett műalkotást. Ekkor a falu elhatározta, hogy összeadnak pénzt, és ők csináltatják meg maguknak újra ezt a szobrot. Összeadták, elkészült, és a falu nagy megbecsüléssel ünnepelte a saját szobrát. Mert módjuk volt befolyással lenni a saját élet(ter)ükre. A konferencia szervezője a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Közösségfejlesztési Osztálya volt, több szakmai szervezettel összefogva. A helyszín a Budai Vigadó Corvin téri épülete volt. Részletes információk: www.kozossegfejlesztes.hu

Péterfi Ferenc Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Közösségfejlesztési Osztály – osztályvezető e-mail: [email protected]

forum civic

38

Cuprins Pagina 3 Kolumbán Gábor: Sectorul nonprofit în oglindă Pagina 4 Csáki Rozália: Privind în zare Pagina 5 Care este părerea lor despre sectorul nonprofit? – ciclu de interviu Pagina 5 Dr. Avarkeszi Dezső Pagina 6 Bakos Levente Pagina 7 Bartha Mihály Pagina 7 Bunta Levente Pagina 9 Csáka József Pagina 10 Csog Éva Pagina 11 Égly János Pagina 11 György Ervin Pagina 12 Jakab Gábor

Pagina 14 Jauernik István

Pagina 28 Sógor Csaba

Pagina 15 Kali István

Pagina 29 Dr. Szabó Béla

Pagina 16 Katona Kálmán, Pettkó András

Pagina 30 Winkler Gyula

Pagina 17 Korózs Lajos

Pagina 31 Zilahi Imre

Pagina 18 Kurkó Gyárfás

Curaj Civic Pagina 32 Trei oameni, o iniţiativă, vieţi salvate – interviu cu Bogdan Tiron-Anton

Pagina 19 Laczkó Albert Elemér Pagina 20 László János

Veder e cultural ă Pagina 21 Lokodi Edit-Emőke

Pagina 34 Multilingvismul în Uniunea Europeană

Pagina 22 Lőrincz József

Raport de eveniment

Pagina 24 Dr. Pető Iván

Pagina 36 Péterfi Ferenc: Excludere sau participare?

Pagina 24 Ráduly Róbert Pagina 25 Ratyis Alice Krisztina

Pagina 38 Cuprins

Pagina 27 Sipos Géza

Forum Civic

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania

Revista societãþii civile Editor: István Egri Redactor-șef: Rozália Csáki Corector: Attila Szabó Grafica: Elemér Könczey Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Comisia de redactare: Barna Bodó Gábor Kolumbán László Potozky István Sebestény (HU) József Somai Dezső Szenkovics

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 1000 de exemplare. Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2007 aveţi un preţ total redus de 14 lei.

Contacte: adresa: Cluj Napoca, OP 1, CP 1004 tel./fax: +40-0264-450230 e-mail: [email protected] ISSN 15822–4004

A civil szféra „külsõ“ szemszögbõl

39

ERMACISZ erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására. Feliratkozni az ermacisz–subscribe@ yahoogroups.com, lemondani pedig az ermacisz–[email protected] címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az [email protected] e-mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@ yahoogroups.com címre várjuk. ERMASZOCI erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@ yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. A listára szánt leveleket az [email protected] címre kell küldeni.