RákócziShock 2013/14 2. szám
A mi lapunk Az elmúlt hetekben lázasan kerestük iskolaújságunk elkóborolt címét. Feladtunk körözést… kiraktunk dobozokat… ragasztottunk plakátokat… Érkeztek is hozzánk ötletek, elmések és még elmésebbek. Például - Rákóczi Lap - Egy iskola élete - RFG mindennapok és még sok egyéb. Hosszas töprengés után a RákócziShock mellett döntöttünk, ami – ebben a formában – Réfi Zsuzsi (10. hr) fejéből pattant ki, teljes fegyverzetben. Köszönjük mindazoknak, akik ötleteikkel segítették a Nagy Címvadászatot, és gratulálunk a sikeres nyomravezetőnek! ☺☻☺ A novemberi nyílt napokon önkéntes 9. h-s újságosaink árulták a RákócziShock-ot az idelátogató gyanútlan szülőknek és diákoknak – nagy sikerrel. Körülbelül 80 példány fogyott el rövid idő alatt. De rikkancsnak lenni nehéz hivatás… Árusaink vallanak a tapasztalatokról. Csősz Zsófia: „Néhány ember kivételével egész rendesek voltak a vevők, csak kedvesnek kellett lennünk és pár szót szólni az újsággal kapcsolatban, és már vették is!”
Hegyi Laura: „Én csak egyet adtam el!” *dühöng*
Vadas Anna: „Az anyukák vettek többet, ők kedvesek is voltak. Azok visszautasították, akiknek egy rokona az iskolában tanul, vagy nem volt aprójuk. De tényleg rendes volt a többség.”
Vad Márk: „Általában az anyukák vettek, ők is inkább az első nap. Voltak, akik, ha megtudták, hogy nem ingyen van, visszarakták.”
Bartos Melinda sommás konklúziója: „Az anyukák kedvesek, az emberek pedig – úgy általában – zsugoriak.”
Lukács Zsuzsanna: „Szerdán jobban sikerült, több anyuka volt, akik kedvesebbek voltak, és több gyerek is. Csütörtökön sok férfi, apuka volt, aki fintorgott, és finnyáskodott, meg lenézett minket, nekem a szerdai nap jobban tetszett, de akit igazán érdekelt a suli, az vett újságot, kérdezett minket, elhozta a gyerekét is, és nem csak az idejét töltötte, mert nem volt más szórakozása...”
Sári Karolina: „Az embereknek nem volt különösebb gondja, hogy pénzt kellett adniuk, ha mondtál pár szót az újságról. Voltak, akik visszautasították, meg akiknek nem volt aprója. Miután vettek egyet, többen kérdezősködtek az iskoláról.”
☺☻☺ E számunk szerzői: Szurkos Boglárka (címlap és képregény); Kerekes Nikoletta (szalagavató riport); Réfi Zsuzsi (Bögre helyett…); Zinner Dávid (iskolai élet); Kertész Fanni (teremdíszítés); Gál Virág (A szabadulás három fázisa); Molnár Anna (versek); Bartos Melinda (koncertajánló) segítő tanárok: Ónódi Barbara, Kurucz István, Nagy Márton Károly felelős kiadó: Magócs Éva igazgatónő
Iskolai élet Bögre helyett Tételezzük fel, hogy te is abba a durván négyszáz fős rákóczis társaságba tartozol, mint én: még véletlenül sem azt húztad a karácsonyi ajándékozásnál, akinek tudtál volna venni valamit, és az utolsó pillanatban kezdesz el gondolkodni a dolgon. Persze megfogadod, hogy valami tuti ajándékot kitalálsz, de a vége úgyis az, hogy a sulikarácsony előtti napon csináltatsz egy, az ajándékozott nevével ellátott bögrét, majd másnap az ünnepségre sietve még gyorsan beugrasz a Sparba egy Milka csokiért és egy ajándékzacskóért, és ennyi. Viszont, ha idén szeretnél mégis rááldozni szűk egy órát az életedből, hogy másnak örömet okozz, olvass tovább. Ha nem, a Moszkván még mindig tök olcsón gravíroztathatsz. Csoki - és itt most szigorúan nem a fenti Milkát értem. Beírod a Google-be, hogy „házi praliné készítés”, és ezer oldal közül válogathatsz. Nem egy bonyolult dolog, de látszik, hogy foglalkoztál vele. Ha megcsináltad, a bonbonjaidat belerakod egy szép dobozkába, kötsz rá masnit, és voilá. Karamella - ami nagyjából ugyanúgy működik, mint a bonbonok, csak a keresőbe a „házi karamella”szavakat ütöd be. (Ha ezt választod, akár meg is sózhatod őket. Meglepő lesz és csodálatos, de ha ezt nem mered, akkor vaníliát tehetsz bele.) Ékszer- elvándorolsz egy hobbyboltba, veszel damilt, gyöngyöket, bőrszíjat, ez az ajándékozottadtól függ. Megpróbálsz fonni, fűzni valamit, de ha eleve tudod,
hogy ez neked nem fog sikerülni, vagy vállalhatatlan lett a kreálmányod, akkor veszel egy fém láncot és egy Swarovski szívecskét (hiába tűnik drágának, olyan 300 forintból megvan az a kristály). Gyertya - az igazán elvetemülteknek. Na nem, ezt sem megvenni kell, hanem ezt is szépen megcsinálod, habár ez kiesik az „egy óra alatt kész van” kategóriából. De nagyon szép. Füzet – Ismét a hobbyboltban járunk, ahol veszel egy vastagabb borítású füzetet, decoupage ragasztót, és otthon nyomtatsz a húzott ízlésének megfelelő képeket. Szépen a füzetre maszatolod a ragasztót, rá a papírt, még egy réteg ragasztó. Az első oldalra pedig egy kedves kis személyes írás kerüljön.
Réfi Zsuzsanna
☺☻☺ Teremdíszítés Évről évre megtelik az iskola jó ötletekkel a teremdíszítő verseny kapcsán. A legtöbbször persze hamar megkopik az eredeti dizájn, néhány terem hetek után antik romokat idéz, de az ódon patina mögött még év végén is felfelsejlenek a kreatív ötletek nyomai. Hogy ne merüljenek feledésbe, és hogy jövőre könnyebben vegyük az akadályokat, összegyűjtöttük a nekünk leginkább tetsző elemeket:
krepp-papír karácsonyfa (10. b) hangjegyek a falon, pöttyök a tábla körül (11. c) levelek az ablakok mellett, osztálybemutató-díszlet (11. b) tablók gólyaestről, egyéb eseményekről (7. hr, 7. ny, 13. c) tappancsnyomok a falon, képek a kutyákkal, vándormaci, terítő a tanári asztalon (9. ny) képek a falakon, tábla körül (11. h) hátsó falon képek, borítékos plakát (9. c) mozaikképek, Harry Potter "idézet" a padlón, lábnyomok (10. hr) Kertész Fanni
☺☻☺ „Lijepa naša domovino” Iskolánkban, november 26-án került sor a „Horvát napok” című rendezvényre. Az esemény programjai a következők voltak: „Horvát fotópályázat”: Horvátországban készült képeket lehetett beküldeni (tanároknak és diákoknak) és a legjobbak díjat nyertek; a horvát színekbe öltözött vagy horvát címert viselő tanulók csokis muffint kaphattak a 12. B-től; a nap folyamán több érdekes feladatot kaptunk tantárgyakon belül; a testnevelés órák keretében a diákok megtanulhattak egy horvát néptáncot; az iskolai dekoráció (az ebédlőben) a rajzórákon készített horvát címerekből és rajzokból állt. Zinner Dávid
A francia filmklub Iskolánk sok érdekes tanórán kívüli programja közül az egyik a francia filmklub. Ha esetleg még nem vettél részt rajta, mindenképpen próbáld ki egyszer! Kedvcsinálónak riporterünk rövid interjút készített a szervezővel. Interjú Tomasovszky Orsolya tanárnővel – kérdező: Zinner Dávid o
Mióta működik francia filmklub az iskolában? 2013 szeptembere óta.
o
Mi volt a célja a szervező(k)nek a filmklub elindításával? A francia nyelv népszerűsítése, a francia kultúra terjesztése.
o
Milyen gyakran vannak filmvetítések? Héthetente hétfőnként.
o
Hol tartják a filmbemutatókat? A médiateremben.
o
Kiknek ajánlaná a filmklub látogatását? Mindenkinek, aki szereti az európai filmeket.
o
Milyen nyelvtudás szükséges az alkotások megértéséhez? Nem szükséges francia nyelvű, magyar feliratos filmeket vetítünk. .
o
Csak francia nyelvű filmeket vetítenek, vagy más országokban készült, francia témájú műveket is? Eddig csak francia nyelvű filmeket vetítettünk, a szinkronizálás miatt nehezebb a második kategóriából filmet találni - de ha bárki ismer ilyet, ajánlja, és levetítjük.
o
Hogy alakult a nézők száma a klub indulása óta? Az első filmklubon négyen voltak, ez a szám megduplázódott a második vetítésen, a harmadikra heten jöttek el.
o
A vetítéseket követően sor kerül-e a résztvevőkkel a látottak megbeszélésére? Ha igény van rá, igen.
o
Előreláthatóan milyen filmek kerülnek vetítésre a tanév folyamán? Meglepetésnek szánjuk a többi filmet
☺☻☺ Koncertajánló – DUST Elmélyülten bámultam a fejem fölé függesztett könyveket. Temető – jutott eszembe. Nem vagyok kifejezetten muzikális alkat. A többiek beszélgettek körülöttem, de amikor felcsendült a legelső hang a színpadon, várakozásteljes csönd telepedett az apró helyiségre. Az énekes hangja az ereimben együtt lüktetett a vérrel, a lábam dobolt a fapadlón, a zene elérte, hogy a szívem egy ütemet verjen a dobbal. Fél óra. A kevésnél is kevesebbnek tűnt, és hogy a megteremtett hangulat ne röppenjen el túl hamar, ottmaradtunk a varrógéplábú asztaloknál. A kinti hideg levegő arcul csapott és másodpercek alatt kimosta belőlem a zenét, esélyem sem volt utána kapni. Következő fellépés: január 4., Trafik klub
Bartos Melinda
☺☻☺ Iskolánkba a félév során új iskolapszichológus érkezett – bizonyára találkoztatok már vele. Most újságunk hasábjain is szeretne röviden bemutatkozni. Baranya Boglárkának hívnak, november óta a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium iskolapszichológusaként dolgozom. Elérhettek minden kedden (8.30-16.00 óráig) és szerdán (7.30-14.00 óráig) a 216-os szobában, valamint facebookon: baranya.boglarka és emailen:
[email protected] Mivel is fordulhattok hozzám? Igazából bármivel ha nehezen tudsz koncentrálni, tanulni ha leromlottak a jegyeid, és nem érted, miért ha kérdésed van a továbbtanulással kapcsolatban ha nem érzed jól magad az osztályban, összevesztél valakivel ha konfliktusod van egy tanároddal ha párkapcsolati nehézségekbe ütköztél ha nem érzed jól magad a bőrödben ha problémák vannak otthon vagy egyszerűen csak beszélgetni szeretnél
Molnár Anna versei Esély
Magnólia
Kiömlött a fertőtlenítő, bár úgyse használtad, Rászáradt a kosz kezeidre, még a napsütésben. Hideg tested burkoltad üvöltésekor kabátba, Elhűlve észlelted a melegben, hogy hat ütése.
A tavasz végre újra pompázik. Egy fehér hajú lány fuvolázik, Szemének írisze akár a nap. Dallamra táncol kertjében egy fa…
Kiömlött a fertőtlenítő, nem tetted jó helyre. Késő most már újra élni, értékeld mi megmaradt. Ezelőtt sem használtad, ahogy mondták, sosem kellett. Hajlongó tested görcsbe rándult, fogolyként elragadt. Kiömlött a fertőtlenítő, bíznod kéne benne. Nem védhetted volna magad örökké, ez is eljött. Fogadd be, kitartón nézett, míg felnőttél ehhez. Reményed félelemtől, már a próba előtt eltört.
Két vers, ahhoz a lányhoz
Naiv koppanás Forr homlokom, visszafojtott gyásztól. Elhagytak, megvetnek, úgy, mint téged. Egy betűt sem olvasol le számról, De az időt felszínesen méred.
Rozsda Fakó életünk során járunk, Magányos úton, csendben. Van, aki nem, ordít, mert ráunt, Hogy hallja: minden rendben.
Vehetek újra tiszta levegőt? Szétvetnek, égető bugyraitok, Létezhet gyógyszer, lélek szerelő? Közömbös témátok: furcsa titok. Épp csak egy lány voltam a sok közül, Könnyzacskóim mára kiszáradtak. Élve eltemetve fekszem, örülsz? Mentőim sorából kizárhatlak.
Ám enyészetté válnak ők is, Idő bénítja őket. Ősök könnyéből születnek kint, Hullanak majd egy kőre.
Haiku
Nem kell több Megint elszúrtam, még hányszor fogom? Kimerült lelkem nyugodni kíván. Túl késő, kiszáradt szám, s torkom. Szánalom, nem maradt más, csak sírás
Karmazsinvörös rózsák… Szívemet megcsalatva, Hajlonganak a szélben. Egyedül, elhagyatva, Mosolyognak az égre.
Mikor? Eljött a mi időnk végre, komám… Részegen suhanunk tova, Hullámba hajlik, harmatos ruhám. Eljött az őrültek nyara!
Gál Virág
A szabadulás három fázisa 1. fejezet: Mindennek a kezdete Minden nap újabb és újabb embereket hoznak. Nők, férfiak, gyerekek, és idősek is vannak. Mindenkit begyűjtenek. Nem mondanak semmit, csak elkapnak, benyugtatóznak, bekötik a szemed és a hátad mögé a kezed, majd elhurcolnak. Mikor újra látsz, egy hatalmas, fehér teremben találod magad emberekkel körülvéve. Én is így kerültem ide. Épp a barátomhoz sétáltam este, mikor valaki hátulról befogta a számat. Szívem hevesen vert, szemem ide-oda kapkodtam, lábammal rugdostam, de mivel nem volt előttem senki, csak a levegőt érte a lábam. Valami csípőset éreztem a nyakamon, beinjekcióztak, szemhéjam elnehezült, de szívem még mindig őrült tempóban vágtatott. Kezemet hátam mögé szorították és megkötözték, aztán hatott az injekció és elájultam. Mikor magamhoz tértem, a karom kétoldalt szorították, a fekete kendőtől nem láttam, s így lökdöstek le valahonnan, szerintem egy furgon hátuljából szálltunk ki. Nagyon féltem. Pár lépéssel később hallottam, ahogy egy ajtó nyitódik előttem, s csapódik mögöttem, majd ismét, lépésekkel később egy ajtóval találkoztunk. Aztán eltűnt a szememről a kendő. Egy hatalmas, fehér teremben álltam, fehér asztalok voltak elszórva öt, hat székkel. Pár férfi, nő és kisgyerek ült a székeken. Lehettek összesen tízen. Volt ott sötét bőrű, húzott szemű, fehér ember; idős, középkorú és egészen kicsike is. Egy valamiben azonban hasonlítottak: mind sápadt volt, s üveges szemmel meredt rám. Én voltam az új lány. Később átgondolva ez a szoba leginkább egy elkülönítőre hasonlított...mert az is volt. - Mi folyik itt? – szólaltam meg halkan, a válaszra várva esetlenül álltam ott, de senki egy szót sem szólt, csak bámult tovább. – Hahó! – emeltem fel egy kicsit a hangom. Ekkor egy tíz év körüli kislány bújt elő a helyiség közepén elhelyezkedő hatalmas oszlop mögül. Rózsaszínű, térdig érő hálóruhát viselt, mezítláb indult el felém. Szőke haja derekáig leomlott, kék szeme üresen meredt rám, s addig meg sem szólalt, míg teljesen oda nem ért elém. Leguggoltam elé, és megfogtam kis kezecskéit. Olyan hideg volt, mintha tömör jégkockát fogtam volna meg, én magam is megborzongtam. - Rengeteg embert fognak behozni ide – szólalt meg halkan, vékony hangon. - De hát miért? – kérdeztem, s arra gondoltam, nem biztos, hogy tudni akarom. Mindent meg akartam tudni, de féltem az igazságtól. Hüvelykujjammal elkezdtem dörzsölni kezét, hátha felmelegszik, de nem változott semmit. Mióta lehet itt?
- Azt nem tudom. Nem tudunk semmit, a katona bácsik nem szólnak hozzánk, már próbálkoztunk. És innen nem lehet csak úgy kisétálni. – Szemöldökömet összeráncoltam zavarodottságomban, hisz mindenhonnan ki lehet jutni valahogyan. Mintha csak meghallotta volna gondolataimat, hozzátette – Ő megpróbálta. A kislány mögött egy korombeli fiú jelent meg. Fekete haja kócosan meredezett össze-vissza, zöld szeme sajnálkozva nézett rám, de csak a jobb, a bal ugyanis csukva volt. Bal szemét egy hatalmas vágás szelte ketté, s nagyon nagyra dagadt. Talán pár napos lehetett a vágás. Annyira megrendített ez a látvány, hogy önkéntelenül is tettem egy lépést felé, hogy ellássam a sebet, de szerencsére időben feleszméltem, hogy még a fiú nevét sem tudom. - Lehetetlen megszökni innen – mondta ki a fiú azt, ami már nekem is egyértelmű volt. Még mindig nagyon félem, de megnyugtatott az a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Mit keresünk itt? Mit akarnak? De most... Azóta, hogy idekerültem, három hét telt el, de ezt is csak onnan tudjuk, hogy látjuk az ablakon a nappalok és az éjszakák váltakozását. Egyetlen egy ablak volt a helyiségben, egy tenyér méretű. Ekkor már körülbelül harmincan lehettünk, és az élet is kezdett visszatérni. Fogadtuk és nyugtatgattuk az embereket, a kicsikkel játszottunk, amit a tér megengedett nekünk, a nagyoknak válaszoltunk a kérdéseire. Én is szereztem barátokat, már amennyire lehetséges ebben a helyzetben. Ana is nagyon közel került hozzám. Ana a rózsaszín hálóruhás kislány. Minden reggel hoztak nekünk fejenként egy vajas kenyeret és teát, vacsorára pedig kiflit vagy zsömlét. Ebéd nem volt. A tisztálkodásra a hátsó bal sarokban került sor egy pár négyzetméteres kis fürdőszobában. Tiszta ruhát nem kaptunk. Mint egy börtönben. Borzasztó volt, senkinek nem kívánom ezt. Egy nap az egyik „újonc” meg akart szökni, de ez az életébe került. A katona megölte, csak így tudta megakadályozni, hogy kijusson. Még a nevét sem tudta mindenki, de így is megérintett minket. Fellázadtunk. Itt lett elegünk. Nincs rendben, hogy meghal valaki, ráadásul magyarázatot sem kapunk. Egy szót sem. - Valamit tennünk kell! – álltam fel az egyik asztalra. - Mégis mit? – üvöltött Ruben, a vágott szemű. - Ki kell dolgoznunk egy tervet! Szerintem kezdjük ott, hogy ...
(folytatása a következő számban)
Szalagavató körkép - gólyaszemmel Kerekes Nikoletta riportja A szalagavató a MOM Sportcsarnokban volt, ami akkora, hogy érkezéskor el is tévedtem. Szerencsére egy kis bolyongás után megtaláltam a helyem. Először minden végzősre feltűzték a szalagot, amihez az összes nevet felolvasták. Ez körülbelül 130 embert jelent, szóval elég hosszúra sikerült. A szalagtűzés és a tánc között volt egy hosszabb szünet, mivel páran beragadtak a liftbe. Gondolom, számukra különösen emlékezetesre sikeredett az este. A keringő gyönyörű volt, de még most sem értem, hogyan lehetett egy ilyen bonyolult táncot megtanulni. Kicsit meg is
ijedtem, mikor megkérdeztem, mennyi ideig tartott. Az osztálytáncok elképesztően jók voltak. A bécsi keringő nekem még a nyitótáncnál is jobban tetszett. Bele sem merek gondolni, hogy egyszer nekem is végig kell majd ezt csinálnom. Őszintén nem tudom, hogy hogyan fogok választani a rengeteg gyönyörű ruha közül. A végzősök felidézhetik a hangulatot, mi pedig készülhetünk lelkileg a jövőre, ha elolvassuk a következő villáminterjúkat.
Schwerer Dani Mondj három szót arról, hogy hogyan érzed most magad! - Remekül érzem magam, nagyszerű ez az egész esemény, nagyon élvezem ezt az egészet, és szeretek konferálni, szeretem ezt csinálni. Nagyon jó érzés volt Réfi Zsuzsival dolgozni, ő nagyon felkészült és csodálatos társ a konferálásban. És csinos is. Hogyan készültetek erre az eseményre? - Próbáltunk heti egy alkalommal az utóbbi pár hétben, illetve otthon is összefésültük a szövegeket, és konzultáltunk Hortobágyi Péter igazgatóhelyettes úrral, aki sokat segített.
Magócs Éva igazgatónő Réfi Zsuzsi
Hogyan érzi magát a szalagavatón?
Mondj három szót arról, hogy hogyan érzed most magad! - Izgatott, várakozásokkal teli és aggódós. Hogyan készültetek fel erre az eseményre?
- Nagyszerűen, mindig imádok gyönyörködni a végzős diákokban.
- Hetente próbát tartottunk Gyarmati tanárnővel és Schwerer Danival.
Havassy András tanár úr
Nagy Ákos
Milyen érzés volt berollerezni, és milyen érzés volt, amikor felemelték a diákok?
Milyen érzés volt kint táncolni? - Nagyon jó volt, izgalmas. Nagyon jó dolog kalóznak lenni, úgyhogy vicces volt, mindenki elvolt, mindenki jól szórakozott.
- Nagyon jó érzés volt, öröm volt látni, hogy az osztály tudta hozni ezt a nagyon szép táncot. Tényleg élveztem, nemcsak úgy csináltam, hanem tényleg élveztem az ő táncukat. És felemelő érzés volt, hogy felemeltek.
Három szó a ma estéről? - A fiúk beragadtak a liftbe!
Dobó Viki Nehéz volt választani a sok ruha közül? - Sok szép ruha volt, de mindig ajánlgatták a ruhafajtákat, de igen, lényegében nehéz volt.
Tóth Regi Melyik volt a kedvenc részed a táncban? - Azt hiszem talán a közepe, amikor már benne voltunk, de hallottuk, hogy tetszik a közönségnek, és már tudtuk, hogy mindjárt vége lesz, és túl vagyunk rajta, és éreztük, hogy jól sikerült.
Horváth Ivett és Félix Panka Milyen volt betanulni a táncot? Mennyi felkészüléssel járt körülbelül? - Nagyon sok próbánk volt, nagyjából három órás próbák. - Körülbelül három hónapig gyakoroltunk, minden vasárnap és hét közben tesiórákon, úgyhogy sok munka van benne, de nagyon megérte.
Kiss Dani Mennyire volt nehéz betanulni ezt a táncot? - Elég összetett és komplikált volt. Igazából október óta készülünk rá, úgyhogy ennyi idő kellett, két hónap, két és fél hónap. Ha három szóval kéne jellemezned, hogy hogyan érzed most magad, mi lenne az a három szó? - Fáradt, elégedett és rendkívül boldog.
Csaba Benedek Mivel tettétek a táncot mások számára is élvezetessé? Szerinted mi volt az a plusz? - Életteli volt, sokkal inkább arról szólt, hogy éljél, és nem arról, hogy egy ötletet dolgoz fel, hanem az életörömről.
