137. szám. Budapest, Augusztus Lló 14. Negyedévre. ugyanon

III. Évfolyam. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre Félévre

Negyedévre

frt 1 0 . — »

5.—

•

2

-5°

1892.

A HÉT ""

'",,

~

~

TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. SZERKESZTI

E g y e s szám á r a 20 kr.

K I S S

J Ó Z S E F .

Budapest, A u g u s z t u s Lló 14.

K R Ó N I K A . aug.

Az

13.

ismeretlen.

Ó-Budán e héten egy nagy jótékony intézetet avattak fel, melyről senki sem tudja, hogy ki alapitotta. Csak annyi bizonyos, hogy nem holt ember boldogította vagyonával, melyet magával nem vihet, a mi fővárosunkat, hanem állítólag egy élő ember, akinek valóságában csak azért lehetne némiképen kételkedni, mert nem akar semmit, sem rendjelet, sem nemességet, sem újságreklámot. A dolog olyan bizarr, annyira képtelen már, hogy az emberek mindenféle furfangosságon törik a fejüket. Nagyobbára igy gondolkodnak: A z ó-budai intézetet állítólag egy gazdag főúri hölgy alapitotta. — H o g y juthatott egy főúri gazdag hölgynek eszébe, hogy ilyen intézetet alapítson ? A gazdag főúri hölgyek még azt se tudják, hogy léteznek házmesterek, honnan tudja ez, hogy léteznek Perditák? S tegyük fel, hogy látta őket valamelyik este az utczasarkokon kóvályogni, kifestett orczákkal, kihivó járással, talmi-arisztokrata toilettekben, honnan van az, hogy nem tartotta illatos zsebkendőjét a szája elé s méltatlankodva, előkelő erkölcse fölháborodásában nem fakadt k i : »Istenem, hogy ezeket az alávaló teremtéseket engedik ugyanegy aszfalton járni a tisztességes nőkkel!« H o g y lehet az, hogy egy normális idegzetű, előkelő hölgy beletekint a czivilizált élet e legsötétebb kloakájába és undor helyett részvét tölti őt el a benne vergődő utálatos férgek láttára ? S megegyeznek abban, hogy ez a jótékony alapítás ép ugy összefüggésben van az illető előkelő hölgy biográfiájával, mint amilyen szoros kapcsolat van jótékonysága és inkognitója között. Ok nélkül az ember nem tagadja el kilétét, amikor tömjénfüst vár reá. A Rémi-kioszkban, a korzón, a turfon félfüllel hallottam ezeket és ilyen fajta okoskodásokat. Szóval kaczagás kisérte a frivol hipotesiseket s magamban ezt a bölcs mondást koczkáztattam: A k i nem akar ragyásnak látszani a ragyások között, az tiszta arczát ne rejtse fátyol mögé. A z ember azt hinné, hogy az ilyen eljárás, ame.lyet a mi morálőreink uton-utfélen reklamálnak a filantropusoktól, kétszeres súlyt ácl a jótettnek a közvélemény

33/137. s z á m . Szerkesztőség és kiadóhivatal; BUDAPEST, VII. ker., E r z s i b e t - k ö r u t G. sz H i r d e t é s e k

felvétele

Kéziratok

ugyanon

nem adatnak

vissza.

<|nF^—

mérlegén. Hiszen a Rémi-kioszk suta fáin gunnyasztó verebek egyre azt csiripelik: »Nem az a jótevő, aki hálára tart számot, hanem aki rejtve, láttatlanul szórja nekünk télen a zsömlemorzsákat.« — De nem igy van. Ez pusztán iskolai morál, az élet morálja azonban másként szól. A z élet moráljában a fődogma, hogy az ember egoista, aki ok nélkül semmit sem tesz. Ok pedig egyenlő értelmű érdekkel. Valóban kár, hogy az élet e morálja oly nagyon igaz. Nem is lehet ellene szólani. Mi, akik megcsináltuk ezt a morált, szintén hiven élünk szerinte s birák lévén a saját ügyünkben, a más morál szerint élő ember mindenképen csak a vesztes fél lehet. Csodálatos, de ugy van. A k i kifürkészné az óbudai tévedt lányok menhelyének nemesszivü alapitónőjét, az azt a nemes hölgyet kompromittálná. Ennek a nemesszivü hölgynek jó lesz, ha már ismeretlen eddigelé, elrejtőznie, mint a bűnösnek. Áldják ismeretlen nevét azok a szegény elzüllött teremtések, kiket a morális élet előbb a bün karjaiba kergetett, aztán megvetette őket, mivel bűnbe estek. A z ő áldásos keze csak e g y maréknyi szerencsés teremtést húzhat ki szerencsétlensége fertőjéből, közben pedig a mi frivol moralistáink gondoskodnak róla, hogy hijuk ne lássék a nagy sokaságon. Szeretnék szóba állani velük és azt mondani nekik : Édes, jó uraim és hölgyeim, nem lehetne talán valamiképen plauzibilis, tisztességes okot találni arra nézve, hogy valaki a legnyomorultabb teremtésekről gondoskodva, elébe nem áll hajlongva a tapsoló sokaságnak ? — Ha egyebet nem, tán hallottak valamit bizonyos nevetséges női szeméremről, mely ki tudja ugyan mentő kezét nyújtani a fuldokló bűnös után, de nem tud nyilvánosan annak szemébe tekinteni. Elvégre is konczedálom, hogy az ismeretlen nemtő nem a mi jouros körünkből való, talán valami imádkozó, jámbor hölgy, talán valamely kolostor fejedelemasszonya, talán valaki, aki nem szorult a mi tapsolásunkra. Talán valaki, aki nem tud szónokolni és igy nem állhat sem egy jótékony nőegyesület élére, sem valamely virágbazárba elárusitónőnek. Mondom, szeretnék valamit védelmére felhozni, de az az ur, akihez fordulnék, csodálkozva húzná föl a szemöldökeit és azt mondaná: — Hová gondol, barátom! Csak nem akar erről a dologról komolyan beszélni, amikor az egész nekünk csak mulatság!

5i8 — Pardon, uram, igaza van 1 A szoczietás közvéleménye nem komoly, csak tréfából szúr. A pikantéria csiklandozza az idegeinket és mélységesen közömbös nekünk Perdita és az 6 jótevő megmentője A jóhiszemű csipkedésnek alapja csak a ki nem elégített kíváncsiságnak bosszúsága, különben pedig nem érdemes az ismeretlentől megtagadni a bocsánatot, amiért megcselekedte azt, amit megcselekedett. És mégis bánt ez a dolog. Bánt, hogy ez a hölgy esetleg oda téved a csevegő társaság szomszédságába és hallja, mint nyilatkoznak róla. És akkor ez a hölgy elkeseredve húzódik vissza magába és jobban megveti a nem-szenvedő emberiséget, mint amennyire megkönyörült a szenvedőkön. És szemébe nézve ennek a mosolygó társaságnak el tudom képzelni azt, hogy ez a hölgy oda lép védenczei körébe és azt mondja nekik: — Bocsánatot kérek tőletek, kedves gyermekeim, amiért igazságtalanul ítéltem rólatok. A Jópásztor-apáczákat még ma visszaküldöm kolostorukba, mert rajtatok nincs mit javítani. D e mégis, ugy gondolom: az az eset ki van zárva, hogy ez az ismeretlen hölgy közénk kerüljön. Ha ismerne bennünket, nagyobb tekintettel lett volna ránk, mint védenczeire. És talán magára is jobban vigyázott volna.

Sergiolus.

Nincs természet feletti : amit folytatása a v é g t e l e n

annak

n e v e z n e k , az csak

rejtélyes

természetnek. *

Bizonyos

helyeken,

bizonyos

órákban,

annyi

a tengert

nézni,

mint m é r g e t színi. E p e n , mint n é h a asszonyt nézni. *

V a n valami, ami j o b b a n hasonlít hozzánk arcxhifejczésiink,

tle m é g arczkifejezésiinknél

saját arczunknál és ez

is j o b b a n hasonlít

hozzánk

mosolyunk. Iiitgo

Viktor.

*

A z erők v é g t e l e n g é p r é s z e k , a g é p e k *

A

pedig véges

erők.

k é p m u t a t ó törpe titán. *

Sajátságos

könnyűséggel

hiszik

el

a

gazemberek,

hogy

szán-

d é k a i k sikerére j o g g a l számithatnak. *

H a asszonynyal

van d o l g u n k , ő r i z k e d j ü n k a

mosolyától. J'Fugo

Viktor.

* Becsülnek ? A

mészáros is becsül a m a g a módja szerint. *

Minden o k o s g o n d o l a t n a k

m e g v a n a - m a g a bolond

superlativusa. Hatck,

V Á D . A z t m o n d j á k rólad, h o g y kissé k a c z é r

vagy,

E s szemed l á n g j a n e m csak n e k e m é g ;

—

H i s z tudom én, h o g y ennyi, ennyi szépet E g y tűkor visszaadni nem

elég.

Örülsz neki, h a mások is csodálnak ; N ő v a g y , valódi, édes, tiszta nő, K i s s é hiú, g y ö n g é d , szelíd

K ö n n y e n m o s o l y g ó , könnyen O f o g j a n a k miattam rád

—

leányka könyező.

akármit:

T e igy tökéletes v a g y é n n e k e m ; S z e r e t e k b e n n e d mindent, mindent,

mindent,

M é g k a c z é r s á g o d a t is szeretem. Mezarthim.

Á malom. Történet. Irta: L I P C S E Y

ÁDÁM.

III. — Dubrovszki Ádám gróf. — A húgom. S a magas, daliás huszártiszt nagyurias könnyedséggel hajtotta meg magát Róza előtt. • A kölcsönkért katonazenekar egy hullámos, nagyütemü mazurba kezdett s Róza csak érezte, hogy az az egyenruhás, vörös barkós, deli férfi magához szorítja s aztán szédülő feje a fényes gombu atillára lankad, káprázó szemei lecsukódnak s mint egy pihe, mit a forgószél fölkapott, repül körül a nagy, sikamlós padozatú bálteremben. Dubrovszki nem azt a konvenczionális tipegő, egykettő-három, mazurkát tánczolta, hanem egy válfaját a szép, valódi lengyel nemzeti táncznak. U g y tetszik, egyetlen hullámos, nagy röpülés az egész, délczegen, könnyedén s oly méltósággal teljes elegáncziával. S mint a jó lovas a gyakorlatlan paripát, ugy kormányozta gyöngéden, alig észrevehetően tánczosnőjét. Róza, a nehéz, rossz tánczos Róza, először érezte azt a megfoghatatlan gyönyört, mely átzsibong a véren, mikor a test a zene ütemére mozdul. Először életében tánczolt bálban, kitűnő tánczossal. A lányok élete oly apróságokból szövődik, hogy a Róza szive megdobbant ebben az ünnepi pillanatban. S ahogy a tánczban mintegy összefonódnak, lihegésük összevegyül s érzi, hogy pörzsöli arczát a férfi égető tekintete, szeretné kiszakítani magát az átölelő izmos karokból s valami ugy nem engedi, hogy meneküljön a táncz mámorából. — Miért kerül maga engem ? És Róza pirul gyermekes huzódozásaért. — Ne tagadja, én tudom. Károly mindig azt mondta, beteg. Maga beteg 1 Hát van-e magánál erősebb, dúsabb virulás? És .Róza érzi, hogy nem képes felelni s oly parányi, semmi kis csitri lánynak érzi magát e szemrehányás súlya alatt. Ez az előkelő, szép ur oly gyöngéden s mégis oly lesújtón megleczkézteti, hogy szeretne a föld alá sülyedni szégyenletében s nem szabadulhat, nem mer, nem akar menekülni tőle. Körülsétál a szünet alatt karján a teremben. Ismeretlen gyönyörűség forralja a vérét, mikor fülébe zsong egy-egy irigy sóhaj, elfojtott, halk hangon suttogott megjegyzés. Fölébredt üde, fiatal lelkében a hiúság.

519' És a szünóra alatt a főasztalnál szerzett nekik helyet s ugy elhalmozta apró figyelmességekkel. A czigány oda jött nekik játszani, és a gróf megkérdezte, melyik a Rózsika nótája s milyen nemesen, milyen nagyszerűen szórta oda a bandának ezért az egy szomorú nótáért az egész havi gázsiját. Még egy kis pezsgőt is erőltetett rájuk. Csak épen hogy az ajkukat értették bele Rózácska, meg a gardedámja a részegítő édes habba. A többi asszonynép dühösen csapkodta össze a legyezőjét. A grófot, az ő egyetlen valódi grófjukat, akivel fölváltva szoktak parádézni, kaparitotta karmai közé ez a kis vércse. De hát ugyan mi is tetszhetik rajta ? Vaskos és vörös. Még a meztelen karját sem rizsporozta be rendesen, hogy a sötét pelyhek egészen megláthatok rajta. És mindazok az apró semmiségek, amik oly jól esnek egy leánynak, mind összejátszottak, hogy Rózát megbabonázzák, valami ismeretlen mámorba ringassák. A szünóra után a csárdásra ismét Dubrovszkival foglalkozott. A mi báljaink őrült souper-csárdása, ez az izzadt és lihegő ugrándozások végtelen hajszája, midőn az átfülledt forró levegőben a tüdővész csirái szállonganak, hogy ugy lélekzik be azokat a kivágott mellű leányok. Róza ráhajtá fejét a Dubrovszki mellére, a fényes gombok ércze kissé hűsítette kitüzült arczát. Talán a pezsgőnek is volt benne része, de kimondhatatlan hálát érzett szivében a fényes katonatiszt iránt, aki őt, a jelentéktelen, mintegy betolakodott leányt ennyire kitüntette, kereste a szót, melylyel kifejezhesse érzését s halkal, elfogódva, a táncz ütemében lihegve susogta: — Nem vagyok ám én mindig beteg. És elpirult, önkénytelen sejtelmével annak, hogy agit adott egy udvarlónak. O tudatlan libácska, együgyü göndör fejecskédet elkábítja a zene, a bál fényes zajgása; mintha mézet csöpögtetne mindegyik sima, hizelgő szavával ez a gyakorlott »hóditó« hiszékeny, fiatal szivedbe, édes borzongással szivod be csillogó, számító bókjait. Rúzs Barnus élvezte az apa büszke diadalát. Vidéken minden tánczosban vőlegényt gyanítanak.. Rúzs Barnust szintén körülzugta a hizelgő, irigykedő suttogás. S álmodozó, szegény agyában nem is látszott oly megvalósíthatatlannak ez a gondolat. Miért ne? Ha a grófnak tetszik Róza, ő nem lesz szűkmarkú A jövő esztendőre valahogyan ki tudná szorítani a kaucziót is. No szegény boldogult, ugy-e, nem olyan kötni való bolond ember a te kis özvegy uracskád ? Nem rossz helyre fektette be azt a kis pénzt. Ha a kis Lusztig közelében van, atyai büszkeségének és örömének túláradásában talán nyilvánosan összecsókolgatja rozsdás menyétpofáját. A többi jelen volt urak is az egyetlen eleven gróf példájára, kezdték észrevenni a bevándorolt vállalkozót. Annyi szent, sok pénzének kell lenni, különben Dubrovszki csak nem kezd egy molnárleánynyal. Ez a vélemény a vagyon nimbusával fogta körül Rúzs Barnust s ő elkapatva a felé irányult figyelemtől, már szinte természetesnek találta, hogy az alispán, a törvényszéki elnök s a püspöki jószágigazgató is, mintha csak ugy belébotoltak volna, nyájasan üdvözölték a tekintélyes uj polgárt. A parvenü gőgje ébredezett benne s csaknem roszszul esett kificzamodott elméjének, hogy ezek a helyi nagj'ságok olyan nagy nyomatékot helyeztek vele szemben a polgár szóra. Ah, ah, majd meglátjuk uracskáim. Jövünk még talán egyszer úr-sorba is, ha az isten megsegít, majd, majd. Aztán megunta az ácsorgást, hogy mindenki csak perczig hozzádörgölődzött, de tulajdonkép társa nem volt,

kiment a buffetbe s ott kvaterkázgatott, meghúzódva egy asztal végén, melynél már ködös családapák mulatoztak harsogó hahotával, vagy nézték a szomszéd asztalnál szolidan viruló ferblit. O is ott kibiczeit türelmesen, mig egyszer benyitott a kis doktorné. Kimerült, lankadt képe ó hány évvel ránczosabbnak, fonnyadtabbnak látszott most a leégett gyertyák vérvörösen lobbadozó lángjánál. — Rúzs ur, Rózsika haza akar menni. — Azonnal, nagysága. Fölkászolódtak. Dubrovszki vezette le Rózát, Károly a doktornét, Barnus a kocsi után nézett s mig az előszemelgett, a hideg s már kiégett lámpájú kapuszin alatt kellett várakozniok. A doktorné odasúgott Barnusnak: — Dőrs ur, hijja meg Dubrovszkit! Barnus ügyetlenül hajlongott előtte: — Gróf ur, remélem, szerény házamnál is tisztelhetem uraságát! — O kérem, szerencsémnek tartom. Ha megengedik, a napokban teszem tiszteletemet. A födetlen, féderes ülésü, ó divatú, polgárias kocsi előállott. A gróf fölsegité Rózát s még egy utolsó, forró kézszorítással izgatta föl amúgy is lázongó vérét. Barnus fölkapott a bakra s elrobogtak a sötét téli hajnalban. S hogy dobogott kéjes, vad dobogóssal egy megzavart, együgyü kis leány sziv, gondosan bepólyázva a nagy nehéz bundába, a magas hátú, rugós ülés szögletébe huzódottan. IV. Tavasz fakadáskor zsendül a földben szunnyadó mag. S a tavasz ez idétt sok elvetett magot talált az engedni kezdő föld gyomrában. Némelyik erőteljes, életre való csirát hajtott, mást megfagyasztott az éles áprilisi szél. Ott van mindjárt Rúzs Barnus. 0 nála most nagyszerű tervek kóvályogtak a levegőben. A mindinkább szaporodó keresletet nem voltak képesek kielégíteni, ugy hogy sokszor, csakhogy a monopóliumot megtarthassák, kéz alatt a fővárosból kényszerültek lisztet hozatni. Erre aztán jócskán rá is fizettek. Ez a körülmény érlelte meg a kis Lusztig agyában a hatalmas, uj eszmét. Gőzmalom! Mért ne építenének ők gőzmalmot? Hitelök van s nőjjön fel csak egyszer a sugár, égbenyúló kémény, rázza meg harsogó, éles füttyével a reszkető nyárfa erdőt az óriás, prüszszögő lokomobil: majd megmutatják a szuverén fővárosnak, hogy ők is tudnak valamit. »Első dánosi gőzmalom részvény-társaság.« Mily nagyszerűen, mily tekintélyesen hangzik ez. Mert részvény-társaság lesz. Konzorczium. Rúzs Barnus egész lelkével csüngött e bűvös szón. Hanem ebhez a konzorcziumhoz pénz kell s kinek van Dánoson pénze ? A papok nélkül mocczanni sem lehet s hogyan nyerjék meg ők, a jövevény szerencse-vadászok, a gazdag, kevély főkáptalant ? A szerencse ugy akarta, hogy erre is kínálkozott kedvező alkalom. Rúzs Barnus világéletében rajongott a közpályán való szereplésért. Ez okon mindjárt letelepedése alkalmával beiratkozott mindenféle dánosi egyletbe. A felséges demokráczia nevében és kedvéért a kaszinó is fölvette tagjai sorába, csakhogy az igazat megvallva, az ex-suszter sehogy sem érezte magát az urak, tisztviselők, lateinerek között, akikkel nem volt

520'

egyetlen közös gondolata, érzése. Nem is igen ment feléjük se. Hanem az »Egyetértő polgárok köre«, az már egészen más volt. Itt elemében találta magát, bár a helyiség nem sokban különbözött valamely közönséges polgári borméréstől, de a közönség, az egészen a Barnus szája ize szerinti volt. Csupa elégületlen elem, politizáló, a mesterség nyűgétől ha csak ideig-óráig szabadulni törekvő iparos ember, aki mind többet törődött az európai diplomáczia cselszövényeivel, mint a tulajdon kenyérkeresetével. A z általános jelszó az volt: a dolgok nagyon roszszul folynak s mindig rosszabbul fognak menni. Itt csak valami gyökeres, nagy változás segíthet. Hogy mit értettek egyenkint és összevéve ez alatt a változás alatt, arról nyilván senki sem birt volna közülök számot adni. Elég az ahhoz, hogy ebben a körben, mint valami boszorkány-fazékban, erjedt a jobb, boldogabb jövő kovásza. ő k kellettek csak Barnusnak, az igaz, hogy ő is kellett nekik, mert holmi pénztári rendetlenségek, elrémítő tagdij-hátralékok miatt már a végfeloszlás veszélye fenyegette a jóravaló társadalmi góczpontot. Természetes, hogy kézzel-lábbal kaptak egy olyan ügybuzgó, alkalomadtán néminemű anyagi áldozattól sem rettegő vezérférfiu után, a minőnek Rúzs Barnus mutatkozott. A legelső rendkívüli közgyűlésen elcsapták a régi elöljáróságot s megtették legfőbb minden egyébnek Rúzs Barnust, akit egészen fölmagasztalt a polgártársak ezen megható és megtisztelő bizalma. S azt meg kell adni ennek a félbarbár »leszek ur-nak«, hogy bizonyos öntudatlan szervező-képességgel rendelkezett. A z egyetértők körét határozottan talpra állította. Uj, tágasabb, szebb helyiséget bérelt, fővárosi kávéházi összeköttetései révén hallatlanul apró részlettörlesztésre kerített egy kiszolgált billiárd-asztalt, a tagdijakat felényire leszállította, szóval az egyletet rövidesen a legbiztatóbb virágzásba, lendületbe hozta. A kis Lusztig eleinte zsörtölődött emiatt a hiábavaló ostobaság miatt, de aztán belátta, hogy még jobb, ha neki az üzlet körül egészen szabad kezet enged a politikába belémelegedett princzipális. S épen az ő nagyszerű üzleti szimata fedezett fel ebben a nagy gyerekeknek való játékban egy olyan momentumot, ami ügyesen kiaknázva, nagyot lökhet a konzorczium létrejövetelének ügyén. A z idei nyáron várták a képviselőválasztásokat. Abban az időben az egész vármegye a balpárt többé-kevésbbé radikális árnyalatához tartozónak vallotta magát. Szörnyen boszantotta pedig a méltóságos főkáptalan jobbpárti urait, hogy minden nagy vagyonuk, korlátlan hatalmuk daczára sem képesek megakadályozni magán Dánoson is a vörös toll győzedelmét. Elvégezték egymás között, hogy sikra szállanak a zászló becsületéért, habár a siker halvány kilátása nélkül is. E g y becsvágyó fiatal pap, a püspöki titkár volt kiszemelve hivatalos jelöltnek, akinek kedve is, tehetsége is volt megtenni azt az épen nem tövises utat, mely a képviselőségen, tiszteletbeli kanonokságon át idővel a valóságos püspöksüveghez vezet. Ez a fiatal ember, mint maga is a nép fia, iparkodott megtalálni az összekötő fonalat a választópolgárok zömét magában foglaló egyetértők körével. Azon kezdte, hogy egy szép tavaszi délután sétaközben, véletlenül betévedt a főkolompos, Rúzs Barnus malomudvarába.

Rúzs uram csakhogy kezet nem csókolt a kiváló vendégnek, de már a bezsibongó gyermekek semmi áron el nem engedték a hagyományos czerimóniát. A parádés-szobába vezették s a kis nyomorék Duczi felkúszott a térdeire s a jó pap bácsi engedte kikutatni a zsebeit egy falatka ezukorért. Érdeklődött a kis vaksi üzér légvárai iránt, aki, (mialatt Rózácska egy pohár frissen fejt, azon selymesen habzó tejjel kedveskedett) mint malmának valódi Don Quijotéja, nyomban ki is rukkolt azokkal a titkos eszmékkel, melyek csaknem szétrepesztették keskeny, szűk koponyáját. — U g y van, főtisztelendő ur, én tudom, ugy van. A zsidók, meg az urak haragusznak ránk s minden módon el akarnak áztatni a méltóságos főkáptalan előtt. Mert méltóztassék csak elgondolni, milyen haszon háramlik abból a méltóságos főkáptalanra, ha a nyers buza és a kész kenyér közt lévő hasznot maga szedi be s nem engedi magát. lépten-nyomon csalatni, lopatni, mindenféle jött-ment gazembertől. A titkár ebből a beszédből kezdett tisztába jönni' az emberével s eltökélte, hogy a szent czél érdekében nem fog nagyon finyásan válogatni az eszközök között. — Oh bizonyára, a káptalan érdeklődni fog az eszme iránt. Közelébb szóba hozom a dékán urnái. — Csak százezer forint áru részvény, a többit megtartom magam. Bizonyos, kész, tiszta nyereség. Csakhogy én magam kicsi vagyok hozzá. Méztat' látni, hogy én csak egy kicsi, mákszem ember vagyok, hanem ha a méltóságos főurak pártolnák a vállalatot, nyélbe lehetne ütni takarosan. Mindjárt el is szaladt a tervekért, meg a kis Lusztigért, mert ő előtte érthetetlenek voltak a mérnöki rajzok vörös és kék vonalai s az oszlopokba sorakozó végtelen számok. Pár perez multán kivörösödve toppant be újfent Barnus, maga után húzva a kis Lusztigot, ki egy hosszú, fényes bádogcsövet czipelt. A titkár ur szórakozottan hallgatta végig a két apró emberke tüzes beszédét. Számokat, építészeti és iparműszavakat köpködött a kis zsidó ágens, gazdája helyeslőleg kontrázott neki s a vendégnek zúgott a feje a sok zavaros szótól. Sietett is véget vetni a további szemléltető oktatásnak az Ígérete ismétlésével: — Bizonyára igen, amint mondtam, személyesen beszélek a dékán úrral a dologról. Mondá, mikor a kis Lusztig nagy, sok hajlongás közt kihátrált a szobából. A z t a pár perczet, amig a malomban volt, felhasználta, hogy egy másik, őt sokkalta közelebbről érdeklő bibijére is rátapintson a gazdának. Csakúgy odavetőleg szóba hozta a polgári kört. Rúzs Barnusban megdagadt az elnöki büszkeség. — A z Egyetértők köre. Jól indul, főtisztelendő ur, hatalmasan jól indul, mondhatom. A z t hiszem, a nyári választáskor meglátják az urak, hogy a magamféle polgárember is tud valamit, ha összefog. — Oh bizony, ki vonná azt kétségbe, hogy az összetartó polgárság nagy erő, sokat kivihet, ha igazán akarja. De remélhetőleg nincsen valami túlzón radikális színezete a mozgalmuknak? — Én istenem, mért volna az? Mi csak azt akarjuk, hogy érdemünk szerint megbecsüljenek s ne legyünk teljesen elnyomva a hányiveti, uraskodó semmittévőktől. S ezt el fogjuk érni, istenemre • el. A titkár ur jónak látta még ösztökélni: — Biztosithatom, hogy ez irányban püspök ur ő exczellencziájának, de az egész klérusnak is őszinte, meleg pártfogásával fognak találkozni.

521. — Oh, az nagy könnyebbségünkre, buzdításunkra szolgálna. De ugy is kell annak lenni. Nagyságtoké a vagyon, a tekintély, a miénk a munka, az ipar. Ha nagyságtok hathatós jóakaratjukba vesznek, mi is felvirágzunk. És mi sem felejtjük el, kinek köszönhetjük törekvéseink sikerét. Ilyenforma furcsa, ellentétes szálakból szövődött össze, homályosan sejtetett önző, anyagi igényeken s határozatlan, mire sem kötelező Ígéreteken alapult a dánosi konzervatív papság s a radikális »egyetértő polgárok« választási paktuma, melynek realizálását Rúzs Barnus vállalta magára a »konzorczium« kedvéért s a melynél különben még jóval lehetetlenebb szövetségeket is mutat föl a politikai tudomány tanulságos története. V. U g y esett a dolog, hogy Dubrovszki meglehetős sűrű vendég volt a malomudvarban. Szembeszökött, de nem is igen igyekezett titkot csinálni belőle, hogy ő bizony a Róza kedvéért tánczoltatja végig almásveres félvér paripáját a lombosodó jegenyefasoron. Sajátságos, kezdetben szerfölött feszélyező vonása volt ezen barátkozásnak az a körülmény, hogy a háznál hiányzott a gondos anyai őrszem. Rúzs Barnusnak ugyan akárhányszor lelkére kötötte a kis doktorné, hogy fogadjon a házhoz valami tisztes nőrokont, jóravaló özvegyet, vagy vén kisasszonyt, aki egyrészt társalkodó, másfelől felügyelő szerepet volna hivatva játszani a lányok körül. Róza, daczára a kitüntető udvarlásnak, sok tekintetben megőrizte szerény, polgárias gazdasszonykodó hajlamait. Nem egyszer lepte meg a vendég a kertben, felgyürkőzött ruhaujjakkal, kezén a veteményezés közben ráragadt fekete, kövér televényfölddel. V a g y épen a spárga-ágyaknál, amint ott térdelt a kúpos cserépboritók között. Szép, nagy kertjük volt. 'Nem a" legjobb karban tartva, az igaz, de a patak meleg vizétől táplálkozó dus tenyészettel. Elől a kis virágos kert, oldalt a veteményes táblák s a végében, a patak kanyarulatáig lenyulón, a nagy gyümölcsös. Dubrovszki rendszerint másodmagával jött. Talán óvatosságból, talán azért, hogy legyen valaki, aki a férfiháznépet elfoglalkoztatja, amig ő udvarol. Ezt a hóbortos, nagyzásra hajló famíliát elragadta a pongyolán nyalka uhlánus egyenruha, a tiszt urak pajtáskodása; az, hogy Duczinak czukrot hoztak, Rózának kezet csókoltak, a nagy fiúval brúdert ittak és az öreget kissé tulvitt, mi okon némileg gúnyoros, tiszteletben részeltették. Akárhányszor a kert lábjában levő méhest avatták fel hol szalonnak, ha sokan voltak; hol bizalmas boudoirnak, amelyben kettecskén ép jól megvonulhattak. Itt a méhek örökös 'zümmögő zúgásának közepette, mely mintegy halk kisérő zenét szolgáltatott a szerelmi eskük melodramatikus hanghordozásához, szőtte-fonta czéltalan viszonyát két könnyelmű sziv. A tiszt olyanformán gondolkozott, hogy ez a viszonyka igen mulattató intermezzója az egyébként halálosan unalmas kisvárosi állomásozásnak. És végre a lengyel főurak már jócskán alább hagytak az egykori határtalan gőggel. A portepéején kivül semminémü vagyonnal sem rendelkezvén, ellenben, egy csomó rég türelmetlenkedő hitelezőtől sanyargattatván, átszenvedte az aranyzsinóros czifra nyomorúság összes gyötrelmeit; ugy, hogy meglehetősen megbarátkozott egy kedvére való polgári Dubrovszka gondolatával.

Persze, hogy annak sok pénzének kell lennie. Legalább is kerek százezer forintot igényelt a dubrovói ősi kastély kireparálása. A Rúzs Barnus anyagi viszonyaival személyesen nem volt tisztában. Gazdag embernek mondták előtte. Mindenesetre a kis öreg nagy vállalkozó s ma a vállalkozások aranykorát éljük. Bizonyos, hogy ha teheti, szívesen megerőlteti magát azért a csekélységért, hogy a leánya valóságos grófné legyen. Róza igazán nem gondolkozott. Gond és gondolat nélkül átadta magát annak a végtelenül jól eső érzésnek, hogy ő egy előkelő, finom gavallér, szép férfi, fényes katonatiszt szivének irigyelt, bálványozott királynője. Többé-kevésbbé minden ember őszinte, bár homályos, legtöbbször eltitkolt s a körülmények által visszafojtott hajlandósággal bir az uralkodásra. A nőnél ezt az ösztönt szenvedélylyé fokozza egész életműködése, mely úgyszólván kizárólag a saját ápolására, szépsége raffinálására szolgál, tehát minden gondolatát, cselekvőségét a tulajdon személyére irányitja. És mivel Róza magát szépnek, kedvesnek, kívánatos jónak találta, méltán ringatózott azon kellemes hitben, hogy ugyanezen meggyőződés táplálja a Dubrovszki hirtelen fölébredt vonzódását is hatalmas, ellenállhatatlan szenvedélylyé. A rendelkezésre álló tények szorgos megfigyelése valóban azon eredményre vezethetett bármely érdeklődő szemlélőt: hogy itt egy nem közönséges fényű, hevü tűz van kigyulóban, melyről persze bajos volna megjósolni, hogy romboló tűzvészszé szilajodik-e, vagy pedig egy családi tűzhely szelid, tiszta lángjává enyhül. Úgyszólván, maguk a gyújtogatok sem voltak ezzel a távolabb eső fejleménynyel tisztában, csak ugy tettek, mint a tűzzel játszó gyermek. Pompás mulatságot remél attól a tűzcsóvától, mely ugy lehet, őt magát is szétomló hamuvá porlasztja. Amint az már kis vidéki városkákban történni szokott, a malom regénye nem maradt észrevétlen a nagyközönség előtt, mely más tárgy hijján jobb ügyhöz méltó, lankadatlan buzgalommal szövi, vetélli azt az »on-dit« nevü mindenha divatos és szezonszerü pókhálószövetet, melynek rostjai közé lehetőleg sok, szálakra tépett magánbecsület foszlányai vannak művészileg befonva. A legszelídebb formájú hirmás arról regélt, hogy Dubrovszki házassággal kecsegteti, bolondítja a hiszékeny leányt s eközben az apjával, azzal a féleszű üzérrel zsiráltatja a váltóit, melyek már régebb idő óta nem valami mohó keresletnek örvendeztek a dánosi pénzpiaczon. Mások tudni akarták, hogy a Róza feltűnő visszavonulásának a nyilvános mulatságokban való részvételtől valami titkos, kényes oka van s mikor erre térült a beszéd sora, szemforgató kegyességgel kiküldték a lányokat a társaságból. Bizonyos, hogy nem sok jóakarattal bántak el velük. Eközben az a különös, politikai akczió, melyre Rúzs Barnus a »konzorczium« jövőjét alapította, meglepő fordulatot vett. A z »egyetértő polgárok« több rendbeli igen zajos értekezlet,'nagygyűlés után abban állapodtak meg, hogy épenséggel nem értenek egyet az elnökükkel, sőt egész határozottan tiltakoznak azon merénylet ellen: hogy az ő szabad és független politikai meggyőződésüket bárki is önkényüleg áruba bocsássa. A papokkal való szövetkezéstől meg épen ösztönszerűen borzadtak s igy Rúzs Barnus magára maradván, azt vette észre, hogy egy csapással megszűnt választási tényező, befolyásos pártvezér lenni. (Befejezése köv.)

522' Kiállhatatlan

Megyek! Az álom, •mely szivedbe' Azt mondod:

A másik egész A férjek

ím kész vagyok már a nagy

útra,

Siratva

fölszedem,

eltűnt szebb napoknak mámorát.

A lányok szépen Es vannak

mindhiába,

zongoráznak

emlétikönyveik,

De főképp férjhez

Csengetnek, indul a vonat, S visz engem messze

mamák,

-

kedvesem!

Mert. el kell válnunk,

morognak,

kötnek a

Bódító, édes

Es szived most már szabad újra,

menni

vágynak

S ez sok-sok bút okoz nekik.

Indiába

Vagy még annál is

lakója,

bálterem.

szüntelen

Harisnyát

Isten megáldjon,

szerelem:

dolgot:

és én elmegyek,

.ím, sátorfámat

a

Némelyik szívnek nincs

elveszett!

Ne is szépítsük hát a Meguntál

zsongott,

meghalt,

rossz a szóda,

De legfurcsább

távolabb.

Nekem is volt egy

ideálom.

Egy barna, csintalan

leány,

Odáig, hidd el, meg sem állok,

De hűtlen lett egy batyubálon,

Európát

S azóta nem gondot

végkép

elhagyom,

Ah, ezt a bús unott

reám.

világot

Feledni

édes lesz nagyon,

Feledni

ezt a furcsa

Azóta bolygom a

világol,

Azóta van, hogy búsulok. népet,

Mely mosolyog bár, megharap Pletykákat,

—

Csak emléked' viszem óh, az jön

S bármerre járjak, Hűtlen —

nevedet

Megállok

indusok!"

... .S az áldott szivü

indusoknak

velem! bús

Áldott imádság!

majd a Gangesz

Gondoskodik,

susog.

— észre sem veszem,

Kíváncsi

indus-asszonynépek

Alomra

képiben.

int a csend,

India legszebbik

—

árnya,

magány:

leánya

Csókját, szerelmét

csendesen.

ontja

rám..,

Uh édes, titkos pásztor-óra Szivem,

mutatja,

-

Eíogy értik lelkem bús szavát, sorsomat

pihen:

Felettünk leng az alkony

érted,

Körültem,

Orruk, szemük mind azt

nem

hogy enyhet adjon

Egy indus tündér

rám

könyem omlik

susognak,

Jő az alkony,

Ős Brahma-isten

partján,

bambuszok

Seregbe gyűlnek

megered, imát

Hogy gyógyítson meg engemet.

sóhajjal

S minden hab részvevőn S mig fájó

Ós Bráhmához

rebegem.

Ahol a karcsú

—

Szivem szakad meg,

Könnyűje halkan

magammal,

Szelíd árnyat borítanak

Kérdeznek,

találok,

kávénénikéket

Es minden tücsköt, bogarat. .

Emléked,

Ha enyhülést itt sem

most már légy

csendesen!

Isten veled, vén• Európa,

Isten veled, szép

kutatva:

kedvesem! Sajó Sándor.

Beszélj, mond, merre vau ha.zád ?

S hogy feltör

ajkamon

A viz is halkabban „Nagyon

a válasz,

Ti kedves, jámbor

A z élet út, az eszme

útmutató.

susog:

bolondos, bús világ

*

az,

indusok!

Két

vakságunkkal:

a

e m b e r t e h e t e t l e n s é g é b e n találta

Ott csupa furcsaság

az étel,

S nagyon sok benne a A férfiak

talány;

csak búnak élnek,

Mert mind hamis a bor s a lány.

I...

v é g z e t t e l és a

természettel szemközt,

fel e g y e t l e n t á m a s z á t : az

az

imádságot.

* Az Szt. Ilona

összerogyás

annyi

mint W a t e r l o o ; a hanyatlás annyi,

mint

szigete. Jíugo

Viktor.

523'

A holdemberek. Irta: G Á R D O N Y I

GÉZA.

A verandán ültünk. A nagybácsi pipázott; Vilma a holdra merengett; én Vilmára merengtem. — Guszti, — szólt Vilma, a csöndet megszakítva, — vannak-e a holdban emberek? — Persze hogy vannak, — feleltem inkább a hangjára, mint a szavaira. Nem is azokon járt akkor az eszem. — Vannak? — kérdezte a bácsi meglepetten, — no nézd, én erről nem is tudok. A hangja olyan komoly volt, hogy mikorra észhez kaptam, nem tudtam kiemelni a dolgot a tréfa szőnyegére. Utoljára is nem mondhattam azt, hogy biz én nem tudom, csak rájok hagytam hát, hogy vannak. Boldoguljanak velők, ahogy tudnak. A néni is fölkapaszkodott az álma örvényéből. A társalgás hirtelen megélénkült. Mind a hárman kíváncsiak voltak a holdemberek etnográfiájára, hogy milyen formájú emberek azok? Milyen divat szerint járnak az asszonyaik ? Hogyan szántanak és hogyan rántanak ? Fel van-e ott találva a dohányzás ? Szépek-e a holdasszonyok? Erőseke a szarvasmarhák? és igy tovább. Én mindezekre a kérdésekre azt feleltem, hogy sohasem volt alkalmam a holdat közelről megvizsgálni. — De mások látták! — Persze hogy látták. Ha nem látták volna, nem beszélhetnének. — Hozatunk egy messzelátót, kiáltott föl lelkesen a nagybátyám, és az asztalra csapott az öklével. — De hiszen bácsi, — szóltam megszeppenve, — maga rövidlátó. — A z mindegy, — felelt határozott hangon, — megírom az optikusnak, hogy kétszer olyan hosszú meszszelátó csövet küldjön, mint amilyet rendesen használnak. A fantáziáját annyira megragadták a holdemberek, hogy azonnal táviratozott Calderoninak Budapestre messzelátóért. Calderoni mindjárt kettőt is küldött: egy rövidet és egy hosszút, hogy válasszon a nagybátyám ár és jóság szerint. Nagybátyám természetesen a hosszút választotta, nekem pedig átengedte a rövidet. Lassankint én is beledolgoztam magamat a holdvilágba. A csillagvizsgálói tudomány szerint azt is elmondtam, hogy holmi magaslatokról szokták a Flammarionok az eget vizsgálni. Erre a nagybátyám azonnal kijelentette, hogy az udvaron álló két galambducz az ő véleménye szerint tökéletesen megfelel az autonómia követelményeinek. A hölgyek szintén helyeselték a galambduczot. — Én majd a nénivel nézem a holdat, — szóltam ravaszul. —• Hogyis ne, — felelt az, — majd bizony a te hitvány kis messzelátódra szorulok, mikor nagyobb is van. így jutottam össze egy galambduczon Vilmával. A hold kelését a naptár 10 óra 25 perezre jelezte. Addig a verandán ülve beszélgettünk. A z éj tiszta volt. A z égen a csillagok pazarul ragyogtak. Azzal mulattunk, hogy a csillagokat néztük. Egyik-másik meg is nagyobbodott egy négykrajezáros alakjáig, ami fölött a nagybátyám ugyancsak lelkesedett. A legnagyobb csillagra ráfogtam, hogy Saturnus és a lá Flammarion megmondtam, hogy az tul van minden emberi számítás határán, vagyis hogy százezer millió billió trillió esztendő alatt érne oda a leggyorsabb villám is.

Nem czáfolhatták meg. 10 óra 25 perczkor, dicséretre méltó pontossággal jelent meg a csanaki kukoriczás szélén a holdnak egy narancsszelet nagyságú darabja. A mohamedánok nem üdvözölhetik nagyobb elragadtatással, mint nagybátyám akkor estén. Felmásztunk a létrákon és a holdnak irányoztuk a messzelátóinkat. Nagybátyám kétségen, kivül reszketett. Már előbb kijelentette, hogy amint az első holdembert meglátja, szivéből megéljenzi és üdvözlést int neki a kalapjával. Én is reszkettem. Mig a jobb kezemmel a meszszelátót tartottam, a ballal gyöngéden átöleltem Vilma derekát. — Mit csinál! — súgta megbotránkozva és kísérletet tett, hogy lefejtse derekáról a kezemet. De én nem engedtem. — Nem bánom, ha haragszik is, — feleltem szintén halkan, — de vigyáznom kell, nehogy leessék. Lát ? — kérdeztem, aztán a csövet a szeméhez tartva, hogy a holdra tereljem a figyelmét. — Embert még nem, — felelte, belevizsgálódva a holdvilágba. — Hát nézzen meg engem. — Menjen, maga nem holdember. — Inkább mint akárki. Hát lehet-e kegyed mellett más lenni. Megfogtam gyöngéden a kezét. Puha volt, forró volt. U g y fehérlett az én napsütötte kezemben, mint egy liliomkehely. Ezalatt a hold teljesen fölbukkant a kukoriczásból. E g y darabig ott ingadozott a szárak tetején, mintha még akarna állani, mint a kötéltánczos; azután halkan, szinte észrevétlenül föluszott a csillagok közé az égi magasba. Nagybátyám némán, szorosan a csőhöz lapulva, nézte a holdvilágot. Láttam, hogy ha lehetne, belebújna a csőbe egészen, csakhogy egy csipet holdembert is lásson. e - No ? — kérdezte átkiáltva hozzánk türelmetlenül. — Én már látok egyet, — feleltem, Vilma szemeibe szédülő lélekkel. — E j n y e ! — szólt boszankodva a nagybátyám, — melyik részén látod. — Fölül, — feleltem, — egészen fölül, a nagy árnyék mellett. Hallottam, amint a néni zsörtölődött, hogy hadd nézze" ő is. Vilma a fejét csóválva mosolygott rám. Én egy galambszalonba dugtam a távcsövet, hogy mind a két kezemnek hasznát vehessem. Átöleltem őt. Vilma szabadkozott. — A z istenért, hogy mer engem átölelni. — Hogy le ne essék, édes. A nagybácsi boszankodva kiáltott át hozzánk: — T e is látod Vilma ? — Még nem! — Mondja, hogy látja, esenkedtem, ajkaimhoz szorítva a kezét. — E g y piczit már látom, — felelt a leány bátortalanul. — Mit csinál? — Mintha mozogna. — Milyen? — Férfi, — Nagy? — Csak kicsi. — Bizonyosan gyerek. Merre látod ? — Ott fönt.

524. A nagybácsi csöndesen káromkodva vizsgálta tovább a holdvilágot. Ezalatt én, nehogy leessünk, még szorosabban karoltam magamhoz s megvallottam neki, hogy ha nem nevelt leánya volna a nagybátyámnak, azonnal fejtetőre ugranám le a galambduczról. — Miért? kérdezte komoly csodálkozással. — Mert akkor nem vehetném el feleségül. Vilma lesütötte a szemeit. A keze reszketett a kezemben. A z arcza forrósága lángerővel perzselte arczomat. — Ez mégis csak pogányság, — zsörtölődött a nagynéni, - - ide felmászik az ember, aztán még csak egy perczig sem engeded át azt a szerszámot. — Csitt, felelt a nagybátyám, mindjárt rájövök. — Nincs mondani valója ? — kérdeztem remegve Vilmától. — Oh istenem, — felelt ő zavarodottan, — alig három napja van nálunk.... — En három nap alatt örök boldogságot vagy örök bánatot szereztem, kegyed mondhatja meg, melyiket a kettő közül. — Ön tréfál. — Itt az Isten ege alatt és a kegyed szivéhez oly közel, lehet-e tréfálni ? — Nézzük hamar a holdat, — szólt, előrántva a messzelátót a galambduczból. A néni szörnyű haraggal lefelé mászott a létrán, s e közben különféle nyilatkozatokat tett arról, hogy»nagybátyám önzése és irigysége minden képzeletet felülmúl s káromkodásait hallgatni borzalom. Hozzánk akart jönni, de attól tartott, hogy hármunk alatt letörik a ducz teteje, igy hát a házba vonult vissza, másnapra halasztva a holdemberek megtekintését. — Látjátok-e még ? — kiáltott rekedten a nagybácsi. — Százat is, feleltem, csakhogy minél tovább ott tartsam a ducz tetején. — Százat is ? kérdezte megdöbbenve. — U g y van, feleltem, valami népünnepély lehet egy tágas mezőségen. Férfiak, asszonyok hófehér ruhában tánczolnak és felkoszorúzott állatokat vezetnek. Vilma kétségbeesett arczczal nézett rám. — Mit szól a nagybácsi, — úgymond, — ha megtudja, hogy hazudtunk neki. — Kénytelen vagyok vele, — feleltem vállat vonva, — különben legyen nyugodt, a rövidlátóságát fogja okozni. Aztán, mint a régi csillagjósok, újra az ő szemeinek két szép csillagába merülve vizsgáltam jövendőmet. A karjaim között tartottam. Arczához lassan közeledve, mint a mézittas pillangó vittem ajkamon az első csókot. Elvonhatta volna az arczát. De nem vonta el. Ebben a pillanatban megindult a bácsi lefelé. Amint lelépett a létráról, két kézre kapta a hosszú messzelátót a vékonyabbik végénél fogva és ugy vágta a ducz oszlopához, hogy meggörbült.

S A I S O N .

Fürdőlevél. Budapest,

ködve

Diana-fürdő

abban

fölfedezett levelet

önnek

sebb sütésü Van

csak v é r m é r s é k l e t ;

a v a k m e r ő s é g erény —

a m e r é s z s é g csak g o n d o l a t é r a ;

e g y e d ü l a kitartás

magasztos.

kerületbe,

pletykájával

kizavarjam

arczképét

angyalkának

több

ezer

Mindezeken

•

számúja

önt

nyári

jellemzi, legfri-

nyugodalmából.

Z. bankár

ú r h o z ? Igaz-

tulajdonosa

néhány

( p a p í r b a n ) és s z e r e t e t t

példányban

tartja

kirá-

elzárva a

Wert-

mélyében.

a kincseken

fölül

magát — fiu,

és b i z o n y á r a

másodszor

van Z. bankár

urnák

és

e l ő s z ö r is

öltözködik,

és a V á r a y - k á v é h á z

negyedszer sajátkezüleg

van a népszínházban

joggal. M e r t

kifogástalanul

törzsvendég a Rémi-kioszkban

nát

újonnan

is

egy

is, a k i a k e r ü l e t l e g s z e r e t e t r e m é l t ó b b g e n t l e m a n j e i k ö z é

csinos nál,

ezt az

most

hogy a Lipótváros

nagy takarékpénztárnak,

heim-kassza misztikus

nagyon

harmadszor zöld

asztalai-

hajt ki a turfra, ö t ö d s z ö r

páholya

h a t o d s z o r egy tehetséges

fiatal

ballcri-

protegál. Azt És

h i s z e m , ez csak ténvleg

bankár-urfinak mes

dolgoknak

tett

annyija,

elég

elég.

is

is. N e k i

volt

a — hogy

mindenkinek,

más nem

támasza,

erkölcs, h a n e m

még

magának

v o l t elég, t. i. m i n d e m e

talpköve.

És

ez k o r á n t s e m

a

kelle-

a

tiszta

p é n z . E b b ő l a b a n k á r - u r f i n a k s o h a s e m leheannak

mesés

gyorsasággal

a

nyakára

ne

h á g o t t volna, m é l y keserűségére a derék p a p á n a k , a k i n e m azért tartja

szeretett

arczképét hogy

királyunknak

több

ezer

idegeneket

gömbölyű

példányban

boldogítson

felvirágozásának

a

aranydarabokra

Wertheim-kassza

vele, h a n e m

ellenkezőleg a

és k ü l s ő f é n y e e m e l é s é n e k i g e n

vert

fenekén, család

méltányolandó

okáért. * A

bankár-urfi a z o n b a n

zel, a m i j e n e m papa

elég

hitelképes vérszopó

rás u r a k b á m u l a t o s ket a lödö nyi

fiatal fiatal

ur

nem

elégedett

volt, ö adósságokat

euphemice

csillag

volt

a

hiénáknak

tőzsde

nevezett

szolgálatkészséggel

rendelkezésére. A daczára

sem

azzal a

egén, —

riadt

bizonyos

bocsátották

tökéken

vissza

pénzkedves

roszképü

nagykorusági

e m b e r k a p v a k a p o t t a kis

kamatok

meg

is c s i n á l t . E s m e r t a

kis

tőkéi-

hiányban és u

ujabb

—

uzsosiny-

Mont-Blanc-

és

ujabb

köl-

csönöktől. És m o s t , kedves Szerkesztő ur, ö n valószínűleg azt

fogja

kérdezni: —

De hát,

Látszik, ket,

különösen

bankár-urfisága

mire

k e l l e t t n e k i ez a z i s t e n t e l e n

hogy ön nem pedig

olvasta

figyelemmel

azt a helyet,

egy t e h e t s é g e s

ben elhallgatta volna

fiatal

sok

az

hogy

ballerinát protegál,

ballerinára

zecskéjét. V e t t n e k i p a l o t á t , fogatot,

ö

külön-

kérdést.

költötte

minden

gyémántokat, nyári

könyvecskét, részvényeket,

pén-

lakást,

nyert

— szóval a kis ballerina u g y élt, m i n t

beli k i r á l y k i s a s s z o n y , a b a n k á r - u r f i

pénz?

előzménye-

ahol az m o n d a t i k ,

fiatal

ezt a m e g g o n d o l a t l a n

E r r e a tehetséges

neki a

egy

mese-

p e d i g — h o g y egy kissé vak-

m e r ő h a s o n l a t t a l éljek — k ö r ü l b e l ü l u g y , m i n t retes

*

elején.

ü l ö k és g y ö n y ö r -

mely már

szerencséje S z e r k e s z t ő u r n á k

k é k és z ö l d

fiacskája

fürdőhelyet

a VII.

gatója valamelyik lyunk

nyüzsgésben,

arisztokratikus

irok

százezer

épületének esplanadeján

az i m á d a n d ó

Ischlt, takarékpénztári bátorság

augusztus

Kedves Szerkesztő Ur 1 A

bookmakernél, A

V. kerület,

a D a n a i d á k isme-

hordaja. *

A

kitartás

az

a

bátorságnak,

ami

az e m e l ő n e k a tengely :

a A

támpont: örökös megújulása,

maradt

*

tehetséges titok',

az ö a p r ó J/inni:

ez csak a második h a t a l o m ; akarni

az első. Hugó

kevésbbé Viktor.

és sem

fiatal

ballerina

h o g y a bankár-urfi ennivaló alterálta,

szeszélyeit.

előtt

milyen

természetesen uton-módon

D e ez a z ö s z i v e c s k é j é t

mert ö önzetlenül

urfit, akit valószínűleg éppen ilyen

forrón

szerette

nem

elégiti a

szeretett volna

ki lcg-

bankárakkor

525 s,

ha

a

bankár-urfinak

modnia, hanem

nem

kell

s a j á t kis v a g y o n á t

mesés

kölcsönökhöz

D e m i v e l a tehetséges fiatal ballerina n e m c s a k hanem

folya-

áldozhatja föl neki.

p r a k t i k u s is v o l t , e r ő s e n i r i g y e l n i

tehetséges,

kezdte azokat a

urfi

nem

történt,

tudta,

czentre —

neked

egy

elfogadjon-e

a tehetséges

tól o d a k i á l t o t t —

hogy fiatal

egy

szép

napon,

nagyobb

mikor a

kölcsönt

bankárioo

ballerina egészen p i r o s a n a

per-

harag-

neki:

Bolond vagy, ha elfogadod . . . .

É n 75 p e r c z e n t r e

adok

kölcsön. * É s e z ó t a a b a n k á r - u r f i a kis b a l l e r i n á t ó l

vesz

kölcsön,

kölcsön k a p o t t p é n z t pedig a költői igazságszolgáltatás többé már nem z a t r a k ö l t i el.

a ballerinára, h a n e m Melyek után

Szerkesztő

egy k i s e b b o r f e u m i

a

kedvéért csillag-

maradok

urnák hűséges

—

gálád

u z s o r á s o k a t , a k i k igen szép s u m m á c s k á k a t n y e r t e k a bankár-urfin. É s igy

Krónika II.

munkatársa Riporter.

József Ágost főherczeg. A z osztrák-magyar monarchiának sok főherczege van. Mi magyarok nem is igen tudjuk, hogy mennyi. A dicső Mária Therézia és a lotharingiai herczeg frigyén nagy volt az áldás — s igy a már-már kihaló Habsburg fő az uj szemzés folytán bő és messzeterjedő friss ágakat eresztett. A magyar királyságnak mindazonáltal ez ideig élő magyar főherczege nem volt több csak egy. Hanem ez az egy mindenképen, minden osztott szerep és minden affektáczió nélkül igazán magyar. A mi József főherczegünk eleven bizonysága földünk és fajunk asszimiláló ős-erejének. Ez a német vérből eredt főherczeg külsőleg és bensőleg csak olyan prototypusa az igazi legfőbb rangú magyar embernek, a minő ősképe például a szintén német eredetű néhai Wenckheim Béla báró volt az igazi, magyar mágnásnak. És a dinasztia hálával tartozik József főherczegnek azért, hogy az olyan magyar. Mert a magyar nemzetet misem békiti ki jobban az idegen uralkodó házzal, mint az, ha napról-napra látja, hogy ebből a házból is eredhet tökéletes, velünk érző, velünk gondolkozó tősgyökeres magyar. Ez a látvány ébren tartja a reményt, hogy egykoron mi is élvezni fogjuk még egy valóban nemzeti udvar áldásait. Már József főherczeg az ő igaz magyarságában ma sem unikum. Immár élő magyar nemzeti főherczeczegünk vele együtt van három. A másik kettő az ő derék két fia: József Ágost és László főherczegek. József Ágost most töltötte be huszadik évét s magyar nemzeti, polgári neveltetése be van fejezve. A jó magyar pap: Holdházy apát-kanonok, bátor, és okos tanításokkal, nemzetünk lelkes, hű fiává nevelte a csinos, eszes fiatal főherczeget. Most az ifjú az osztrák katonai mesterek keze alá kerül De azért ne féltsük őt. József nádor unokájának és József főherczeg fiának szivében mélyebb gyökeret kellett, hogy vert légyen a magyar nemzeti szellem, semhogy azt abból még kikommandirozni lehetne.

aug.

Il-éii.

Sport-láz. Nem tudom én, melyik dicsőbb: Boyer, Masson " vagy Robinetti; nem is sejtem, melyikből fog kibontakozni a championok championja. És igy bajos elhatároznom, hogy a három közül melyiket mondjam Korunk M'sé-nek. Inkább egy negyediket emlitek tehát: a derék Wulf urat, s azt hiszem, senki sem fog ellent mondani nekem, ha merészen azt állítom, hogy az ugorkáról nevezett jelen időszak hőse nem más, mint ez a zseniális czirkusz-igazgató. Látni való, hogy ma az ő vendégszerető hajléka az a czentrum, ahová minden székvárosi életerő összefut ; egy kis fantáziával a városligeti czirkuszt a legújabb Budapest szivének mondhatnám. Micsoda zsibongás a máskor oly elhagyatott bódé körül, micsoda kasszasiker 1 Nem is kassza-siker már ez, hanem kassza-diadal. Wulffnál öklöződnek intra muros et extra; odabenn a dicsőségért, künn a jegyekért. Aki a birkózásokat nem látta, nem látott semmit; aki nem tudja megkritizálni az athletákat: ne menjen társaságba. Sietünk megjegyezni, hogy Wulff ur ezt a váratlan sikert nagyon is megérdemli. Milyen nagy scenirozó ez az ember 1 Igazán, hozzá képest Sardou-nak •fogalma sincs róla: hogyan kell fokozni a közönség érdeklődését. Nem múlik nap, hogy uj meg uj várakozásokat ne keltsen, nincs est, melynek friss attrakcziót ne tudna adni. Minő szövevénye a szenzácziónak, s mily bámulatos fokozat az érdekességekben 1 A z egész egy szerény kérdőjellel' kezdődik. Megjelenik az idegen bajvivó, s versenyre hivja az összes épkézláb embereket, akik háromszáz forintra óhajtanak szert tenni. Sorra teperi le a legizmosabb henteslegényeket s a legvitézebb kárpitosokat; földhöz csapja Csapodit, akiben egy uj Dugovics Tituszt ismer meg a világ, legyűr mindenkit. Mikor az ó-nép leigázva, magasabbra tör s kikezd az előkelő amateur-ökkel. Megküzdölődik egy fekete álorczással, aki rejtelmesebb, mint maga Monte-Christo. Nincs aki ellenálljon neki. De haj 1 Olasz földről uj vendég érkezik, aki előbb csak nézi a küzdelmet, később azonban maga is kiállt a porondra. Ezek már egális vetélytársak! Két napig reng a föld, amint erősködnek, s a birkózás még egyre eredménytelen. Végre, az ujon érkezett győz, de csak egyszer s ez nem számit, mert einmal ist keinmal, s bárom a táncz. Mielőtt azonban a döntő küzdelem megeshetnék, a Nro. 2. végig harczolja a Nro. 1. összes pún háborúit. Ezek végeztével aztán fölveszi a győzhetetlen nevet. De — hah ! — porfelleg kél a szembatáron : egy harmadik bajvivó érkezik, aki hallatlan dicsőséget küld előre követnek. Megjelenik; általános csalódás. Hisz ez egy kis macska! Igen, de olyan macska, aki mindig a talpára ugrik s akit nem lehet a porondra szegezni, sőt nem is annyira macska, mint inkább leopárd, aki önérzetesen száll szembe az elefánttal. Kiállanak; összehemperegnek. És — uram fia, ki hitte volna! — a kis Dávid földhöz teremti a roppant Góliátot. Szenzácziók szenzácziója.... de még nincs vége a dolognak. Mesdames, messieurs, faites attention! Most következnek a kombinácziók, a variacziók és a permutácziók. A Nro. 2. lebírta a Nro. i-et, a Nro 3. legyőzte a Nro. 2-t, de ime, most a Nro. 1. vágja földhöz a Nro. 3-at. Őrült szenzáczió. És ez igy megy, eredménytelen csaták izgalmain át, in infinitum, azaz mindaddig, mig a néző-kedv nem lankad: hol az egyik teremti le a másikat, hol a másik a harmadikat, 2

526' s igy tovább, akár a Heine versében, ahol egy ifjú szeret egy leányt, s ez egy más ifjúért eped — Olyanok ezek az athléták, mint a hunnok, akik, ha elhulltak, fölkelnek, s folytatják a csatáikat örökkön örökké. Döntő küzdelmük napja akkor érkezik el, amikor az utolsó Ítélet. Ezenközben az amateur-ök megirigylik a habáraikat, s nappal, zárt ajtók mögött, a műkedvelők serege birokra kél velők. A kezdők leczkét vesznek tőlük, a haladottabbak pedig egy energikus földhöz vágatásban keresik a bajnoki titulust. A professzionátusok kész szívvel nyomorgatják agyon a nagyratörő arany ifjúságot, viszont, kivül, a városliget gyepén, a misera plebs utánozza őket, maillot nélkül, de nem épp megvetendő biczepszekkel. Kis, Közép- és Majdnem-Robinettik árasztják el a ligetet; urak és fiákeresek, mintha meg volnának habarodva. A z t hinné az ember, hogy most találták fel a birkózást. P.edig hát az évszak nem mondható kiválóan alkalmasnak erre a mulatságra. Mert ebben a melegben kellemes lehet ugyan maillot-ra vetkeződni, de félórákig izzadni, verejtékezni, már nem lehet valami elsőrangú élvezet. Es ime, épp egy nyáron kell megesnie, hogy ez a kiválóan amerikai sport rohammal hódit tért a legújabb világvárosban. Ez a feltűnő véletlen azt a gyanút kelti, hogy a birkózás nemes sportja most még csak ugy terjed nálunk, mint egy múlékony epidémia, s meghonosodni ez alkalommal nem fog, ha még oly nagynak tűnik is fel az újfajta sportláz. A legfiatalabb világváros, ugy látszik, nem azért adta át magát ennek a mulatságnak, mintha egy uj Chicagónak Ígérkeznék, hanem azért, mert minden fennhéjázás ellenére, a valóságban ma is csak kisváros, ahol egy szűkkörü társaságnak mindig sikerül divatot csinálni, sok becsületes szájtátó meg egy csomó imitátor-lélek segítségével, akik kedvelői a gavallérok levetett Ízlésének. Budapest látott már ennél nagyobb sportlázakat is, melyek elmultak, elvesztek, mint a tavalyi hó. Ki hitte volna három-négy év előtt, a lóverseny-láz tetőfokán, hogy lesz idő, még pedig nemsokára, mikor a Szent Istvánról nevezett nagy versenyt félig üres tribune-ök előtt fogják lefuttatni ? Es ime, tagadhatatlan, hogy az egykori nagy érdeklődés a nemes állátok iránt legújabban rendkivül megcsappant. Csütörtökön, a versenykalendárium legnagyobb ünnepén, alig volt a versenytéren akkora közönség, mint harmad-negyedéve egy-egy esős őszi délután. Jóformán csak érdekeltek voltak künn, érdeklődők alig. Sajnos, a lóversenyeknek csak épp az a közönsége nem fogyott meg, amelynek ez a mulatság a legkevésbbé való. A »harmincz krajczáros« publikum most is oly állandó és lelkes, mint régente. A kis-kereskedelem kitartóbb, mint a nagy s a gimnázium nem hagyja el hamar, amit megszeretett. De azért ne essünk kétségbe ezeken a semmire való diákokon, akik a pénz-szerzés legkönnyebb módjáról álmodozva, a pénzköltés legkönnyebb módját gyakorolják. Kinőhetik még ezek magukat; kamaszról, csikóról soha se tudni, mi válik belőle. Stahremberg herczeg sem gondolta, ugy három hónappal ezelőtt, mikor tizenkétezer forintért adta el a lovát, hogy ez az Espoir rövid időn egy husz meg egy harmincz ezer forintos dijat fog szerezni uj tulajdonosának. Minden csikó és minden diák egy-egy kérdőjel; s rendesen nem azok csinálják a legnagyobb carriére-ket, akik a legtöbbet ígérnek. Simplex.

Leány-gimnázium. (Folytatás.)

VII. H a e l l e n e s z ó l n a k is, m é g i s m e g l e s z . később.

D e m i n e k is b e l e k a p a s z k o d n u n k

küllőibe, melynek

»fejlődés« a neve,

eltérithetetlenül a maga

Ha

most

nem,

hát

a z o n óriás kerék

mégis

kerékvágásában.

óriás

csak f o r d u l n i fog az

Igazuk

lehet

azoknak,

kik azt m o n d j á k ,

h o g y ne virágait nyessük, oltsuk a n a g y t ő n e k ,

azt nézzük,

beteg

hogy

annak

a gyökere

s

azt

gyógyítsuk

—

h a l e h e t . F o g e g y s z e r n a g y o t z ö k k e n n i a m i c z i v i l i z á c z i ó n k , és n e m lesz

akkor

lészen

többé

azt

a

nö-emanczipáczió

megoldani,

vagy

pedig

helyes felosztása a férfiak k ö z ö t t produktív

munkásságát. —

dalmi viszonyaink

szerint

názium. azt

a

ha

jönni

sikerült

munkának

változást

kell. A

végből,

a

a

nem

jelenlegi a

társa-

leány-gym-

czélunk,

czélszerü "reformja

nő

lehet

mesterségre

hogy

»műveltség«

leányiskoláink

a

o k v e t e t l e n ü l kell

itélve,

csakis

hiszen

vagy s

fölöslegessé t e t t e m a j d a n

j ö n n i fog, h a

Természetesen

mostani

tökének

D e ezt a g y ö k e r e s

előidézni, az m a j d

sítse a n ő k e t , —

kérdése:

a

képe-

elérhetjük

által

is —

csak

a d j a I s t e n a h o z z á v a l ó é s z t is a z o k n a k , k i k r e e h i v a t á s t b i z t a — m i n e k itt port felverni elnevezéssel.

gymnáziumnak tanfolyamokra azokat, A

és

sokak

képesítsünk,

az

előtt

s

már

nem

hozzáférhetők

tartozik

sarkallik,

legyenek

a

Hogy

az

nőknek.

szervezzék

megoldásához.

egyetemi

Szükség

iskolát előkészítő

mikép

kérdés

az

becsii

az

egyetemre

s

elvi

hogy

oly kétes

nevezhetjük

v a g y e g y é b b n e k is, c s u p á n a z

van szükség, de nagy.

d o l o g csak a b b a n

pályákon

egy uj

Mesterségre

tanulmányok

van-e

tudományos

a n ő k r e ? e l ő n y ü k r e lesz-e n é k i k , h a ö n m a g u k

komoly

m u n k á r a s z o r í t j á k e d d i g a t t ó l m e g k í m é l t n e m ü k e t ? Fog-e m i n d e n nő a számukra elválik.

Dc

megnyitott

valóságos

Mivel o k o l h a t j á k

pályák

abszurdum

meg

azt,

egyikére az

hogy

lépni, —

»eltiltás«,

az

e

az

majd

gyámkodás.

e m b e r i s é g e g y i k fele e l ő t t

elzárják törekvő fejlődésének legjobb v í v m á n y a i t , vagy arra r í t j á k , h o g y csak egyes k i v é t e l e k , gyobb klilönczködések

árán

tekervényes u t a k o n ,

jussanak

»az erósebb n e m e t « -kézen fogva Nem adják

A

két n e m

s azt hiszem nem lesz

hatással,

ságnál

mint

a

jó

hatással. kötnek

egyetlen

bőre

háramló

megillető

kötelességektől,

ellen, szinét

Ahány

majd,

menedéke s s

remélhetőleg annyival

a

férfi

szükség-

mert

a

lenni

a

és

alakítani,

érdekházas-

nőnek

megszűnt

a

erkölcsi

s

szellemi,

mást tanul

becsülni

jól-rosszul

szerzett

atyjának

több házasságot

kötnek

t á b b a l a p o n , a physiologia s az e t h i k a m i n d e n

a

s

a

jövő

mintha

a

nő

kell. —

É s csak t a l á n n e m

generáczió illatozik,

boldogságát,

tetszik, —

de

a

követelményeinek a

mos-

bizonyítgatni

h o g y a férj

nevelt, szabad, m ü v e i t

ember, —

mint

is, sem

boldogsága,

a g y e r m e k e k n e v e l é s e r o s s z a b b k e z e k b e n lesz, h a a n ő s a z munkára

—

legtisz-

életreképességét

azt talán

féltek attól,

nőben,

nulláit

majd

m c g f e l e l ö l e g , s h o g y ez s z i l á r d a b b a l a p r a f o g j a h e l y e z n i tani

csak

jogokat.

k ö z t i viszonyt e kiegyenlítés át fogja

de

anyagi nyomor

el o d a , h o v a a m á s i k f e l é t ,

h á t r á n y á r a . A m i a h á z a s s á g k ö t é s t i l l e t i , a r r a is

kevesebbet

férjhezmenés

szo-

legna-

vezetik.

félnek a n ő k a rájuk

m e g n e k i k az őket

a

jelenleg,

anya mikor

i s k o l á z á s u n k k a l é p a z t é r j ü k el. h o g y l e á n y a i n k a h a j d a n i patriarchális adja

egyszerűség meg

nekik

árán az

/¿'/műveltséget

igazi

műveltség

vásárolnak,

mely

tántoríthatatlanul

nem szilárd

a l a p j á t , s a m i t ő l f é l ü n k a j ö v ő b e n , a t u d á k o s h ö l g y t ő l , a kötelességeit e l h a n y a g o l ó c s a l á d a n y á t ó l , — n e á m i t s u k b ő v e l k e d ü n k azzal a jelenben (Tren csén -

magunkat

uraim,

is.

Tcplicz.)

Ss.-né. VIII. A

leány-gimnázium

e s z m é j é t nem

p o n t b ó l azért, m e r t véteknek t a r t o m hat pedig

év

édes nem

álmainak

pártolom

rózsás

azért,

pártolom :

illúzióitól;

mert

a

i d e á l i s szem-

megfosztani a nőt a reális

tizen-

szempontból

leány-gimnáziummal

nem

527. l á t o m a n ő k é r d é s t a megoldás u t j á n . A h h o z hogy kilencz évi tanítás költségeit

kibírja

egy

vagyon

család,

l e á n y pedig elkel érettségi vizsga n é l k ü l

kell, — egy vagyonos is.

H o g y a házasságra

k ö z ö t t ü k is nagyeszű t u d ó s o k

és

s z á m t a l a n közepes erő.

n é h á n y h i v a t o t t érdekeért a z o n b a n

Azon

k á r lenne oly számos derék

n ő t természetes h i v a t á s á t ó l elvonni.

Mert

legnagyobbrészt

a praedestínált vén l á n y o k

a szerelmet az emberekből m é g

sem azok, k i k saját kenyérkeresetükre v a n n a k utalva, m e r t a n ő

féle rendszerrel — s az alapos

nem

tudták

műveltség

k i t a n í t a n i semmi-

mindenesetre

köteles

hogy a z o n tisztelt urak, a k i k

érdekében t e n n i ó h a j t a n a k v a l a m i t , felsőbb

iskolát

a

felnőtt u r a k

a

lis i d ő n e k egy-két nesztora,

nőkérdés

i n k á b b létesítsenek egy leg-

részére,

ahol

annál bizonyosabban

Miskolcsy

a

családi

szándékkal

Nem-e a

Lápvirágokért

azt,

férfi,

hogy

akkor

megillető

szentély o l t á r á n

m i n t Veszta tüze. — D e m i t lát a m a i leány, ha közeledik

neki

a

mézeshetek

c s o m ó legénykori adósság. —

S

az

a

után

komoly

nyújt,

legszomorúbb,

az

egy

hogy

ezt

rejtőzzem.

Igazat

a

minap

elmélázva

ült

a

föpóstára

leányt

láttam,

Íróasztalánál

mondtam

és

nem

szeretném,

bámult,

Ablakos

rácsozat

kezeibe

temetve,

fejét

egyre b á m u l t

előtte

Szép, fekete szeme m i n t h a s z e m r e h á n y ó t e k i n t e t e t

vetett

v o l n a a friss tearózsára. — M i t keressz te n á l a m ? M i t é v ő legyek veled ? A b ü s z k e rózsa pedig, m i n t h a azt lehelte volna felé : — Te

szép

leány!

Mivégböl

születtem

én n e m

ha

lehetek

én ? S

hát

kebleden?

mit Szép

arezod ha'lványságához de szépen illenék ! . . . S látván

ha s

b e t ö r n é k a fejemet.

s

vezetett.

amint

az

neked t u d o m á n y , hivatal,

E n g e d j e meg tisztelt szerkesztő ur, h o g y egy g ö r ö g i s t e n n ő alá

Eugénia.

f e k v ő — ü d e virágcsokorra.

elfogulatlanul hozzá

m á r t u d j a a t i z e n ö t éves bakfisch is.

neve

Utam

mögött halavány

m i d ő n szivében m á r m i n d e n l á n g kiégett a

s amit

de

XII.

elszegényedése

h a t u d n á k azt, h o g y a férfi szivében m e g v a n az ő k e t ég

vállalbár,

(Szabadszállás.)

o k o z o t t , a m i n u g y sem segitlietne a l e á n y - g i m n á z i u m , a m a bizo-

tisztán

későn

m e r t én

nyos északi levegő n e m h a t o t t volna el a m a g y a r n ő k i g soha — hely — h o g y a szerelem

rajongók

mit

megbánnának.

a nökérdésnél i t t l á t o m a sarkalatos h i b á t . E l t e k i n t v e az a n y a g i lét k ü z d e l m e i t ő l , melyet f á j d a l o m , a k ö z é p o s z t á l y

fiatal

k o z n á n a k ily fontos és nehéz életpályákra,

patriarchá-

aki t u d n a o t t t a n á r lenni,

»mesterségekre«,

munkaképessége rövid n é h á n y évre szorítkozik, m e l y n e k j a v á t a

eszményi

tanitsák

s z e m p o n t b ó l t e k i n t e n i a n ő t , t a l á n m é g a k a d a régi

széttekint ?

ily

képesités v e n n é igénybe. L e g n a g y o b b r é s z t

ségtudást ö n t e n e a nőbe. É n ajánlanám,

vállalkoznának

nem

m i l y e n h a t á s a lenne a n n a k a n a g y t u d o m á n y n a k ? — H á t kérem,

a

harmatos

e komoly,

ifjú

virágcsokrot:

leányt,

a

eszembe

tintafoltos

jutottak

Íróasztalt

báró

Eötvös

szavai:

Psyclie.

» A férfié a küzdés, a t e t t ; szeretni az asszony végzete, ez magas hivatása a f ö l d ö n !«

IX.

Télfy

Sohasem t a p a s z t a l t a m , hogy egy igazán szellemes, m ü v e i t férfi ne i n k á b b társalgott volna szivesebben szintén nevelt növel, m i n t

egy

csinos b á b u v a l .

kevésbbé m ü v e i t feleség és

hallgatag

mindig

a

És

az

meghunyászkodó

hogy a

szerénység

l e m o n d á s szerepét viszi a n á l á n á l sokkal fényesebb

tehetségű férj o l d a l á n , m i n t e g y k i h í v ó k i g jelezve a szellemi a p á l y és dagály

XIII.

szellemesen

is igaz,

különbségét.

A k i szeret és viszontszerettetik

uraival!

szerencse,

boldogulhatás

ne

vonjuk

meg

A

házasságok

kötését

m i n t eddig a b á l o k b a n , Berta.

nőt

nőiességéből,

kisasszony t a l á n kevésbbé naiv lesz,

ez

helytelen.

mint

a

A z sem f ö l t é t l e n ü l

szükséges,

h o g y a doktorés

czigarettáz-

zon, m i n t egy dragonyos-káplár. D e k o n c z e d á l o m , hogy egy kicsikét talán k a c z é r k o d n i fog

a

saját t u d o m á n y o s v o l t á v a l ,

hanem

a z t is grácziával cselekszi m a j d . C.

lehetőségét,

nyer ezáltal a

meggyőződésem

l e á n y g i m n á z i u m kérdésében az, sem

az

nem

hogy

hátráltatná,

hanem

az

élet

komolyabb

megismernék

egymás

nemes

ahol

megtanulnák

egymást

tulajdonságait,

és

de

érintkezés a férfiakkal, n e m c s a k

ahol

szép

és

igazán

Berta.

Szegfű.

XIV. Daczára annak, késett e nemes

h o g y reám

és igazán

nézve

már

tökéletesen meg-

nyugat-európai idea megvalósulása, a

legnagyobb ö r ö m m e l f o g a d o m azt először is, m e r t siettetni fogja a n ő k teljes egyenjogositását, másodszor pedig m e r t h a z á n k , c polit i k a i l a g t a l á n legérettebb ország, m é l t ó helyét

a

á l l a m o k k ö z ö t t sokkal előbb fogja elfoglalni vele,

régi czivilizált mint

nélküle.

(Zugliget.) Alice.

XV.

XI.

tekintetben

pedig

jégen stb.,

»Doktori-

minőnek a leányt

kisasszony h a j á t lenyírassa, férfi-kabátban járjon

semmiféle

bár-

jut ez a

foglalatosságai közepett is,

»doktor«

képzelni szokták (mert valósággal u g y sem naiv), de n e m kevésbbé

én

tagot

nem

Piros

A l e á n y - g y m n á z i u m ellenzői a z t á l l í t j á k , hogy a

Az

a

meg

szeretni....

X.

nőies ós erényes.

attól

b i z o n y á r a igen sok hasznos, m u n k a s z e r e t ö

i n k á b b elősegítené a g y a k o r i b b IVilheim-Neustadtl

a

férjhez megy,

akinek

társadalom.

(Bánfalva.)

kivetkőzteti majd

úgyis

m i l y k i t ű n ő állással is kecsegtetnék,

G i m n á z i u m o t a l e á n y o k n a k ! L e g y e n e k e g y e n r a n g ú a k észbelileg is a teremtés

Béla.

engemet

is

hogy egy oly intézet

lehet előnyös,

n e m , de egész t á r s a d a l m u n k r a nézve sem.

érdeklő

T ö b b védője volna a l e á n y - g i m n á z i u m ü g y é n e k , h a ö r ö k k é

felállítása

készakarva össze n e m tévesztenék a t u d á k o s , e m a n c z i p á l t »Blau-

nagyon

nemcsak

nemünkre

A z általános

művelt-

strumpf«-ot, a k o m o l y czél felé t ö r e k v ő növel. V o l n é k csak pár évvel

iskoláink,

» m e n s a « főnevet, és jelentkezném a l e á n y - g y m n á z i u m első tanít-

érez

m a g á b a n kedvet

és

tehetséget

képességeit,

ványaként.

t u d á s á t böviteni, teheti ezt ö n s z o r g a l m á b ó l is. Ne v á d o l j a n a k

vaskalapossággal,

ha

idegenkedem

a

női

declinálnám

édes ö r ö m m e l f o g n á m a

könyvestáskár,

aki

versenyt

fiatalabb,

ség alapját több-kevesebb e r e d m é n y n y e l megvetik f e n n á l l ó közép-

az

öcsémmel

Sajnos, erre m á r elkéstem ; uszályos

az

ruhához

melyekre

eddig

csak

férfiak vállalkoztak,

lennének

nem

illik a könyvestáska. G.

egyetemi polgároktól, n e m k é t l e m , képesek ő k is megfelelni a z o n pályáknak,

érdekes

(Befejező közlemény köv.)

2*

J.

528'

Lehet... L e h e t , a szívem

teljes átutazása Magyarországon, Hohenzollern Károly hg. 1866-i átutazásához. Csakhogy Ferdinánd az orgyilkosokat kerülte; Károly pedig azért ment szigorú inkognitóban Bukarestbe, a román trón elfoglalására, mert attól tartott, hogy a porosz-osztrák háború épen akkor folyván, az osztrákok elfogják őt, mint porosz hérczeget. A m i bizony alig lett' volna valami nagyon impozáns bevezetés ahhoz az uralkodáshoz, amely kezdetben kétséges kalandnak látszott, de utóbb fényes helyet biztosított Hohenzollern Károly nevének Románia történetében.

parazsa

T h e á t forralni sem e l é g : D e a mi h e v e

megmaradt,

Csak érted ég, csak érted

ég.

L e h e t , az Ízlésed szerint A d ó n i s z é p e n nem v a g y o k ; D e ha a l á b a m k u r t a is, A szenvedélyeim

nagyok.

*

Lehet,

méltóságteljesebb

A büszke

visszavonulás,

De mikor ágy

fáj a szivem,

H a a j a k a d c s ó k o l j a más ! Ü d v ö z l ö m , édes d o k t o r ur, Í g y szólítom m e g Azok

kedvesed,

a forró a j a k a k

A z én csókomtul

nedvesek. Ignotus.

Ferdinánd fejedelem jubileuma. Budapest,

aug.

14.

1887. a u g- 1 1 délután, az akkor még osztrákmagyar államvasuttársaság bécs-orsovai gyorsvonatának egyik első osztályú kocsija sűrűen lefüggönyözve érkezett Budapestre. Napok óta hire járt, hogy a bolgár fejedelemmé megválasztott Coburg Ferdinánd hg. Budapesten át fog uj országába utazni. Ennek folytán mindig akadt néhány kíváncsi, aki elsétált a pályaudvarra és várta az érdekes utast. De mindannyiszor kíváncsiságuk kielégítése nélkül kellett haza térniök: nem látták a bolgár fejedelmet, aki még alig vetette le a honvédhuszártiszti egyenruhát. Aug. 1 i-én a lefüggönyözött kocsi erős hatást gyakorolt a várakozók fantáziájára; meg mertek volna esküdni, hogy abban ül Coburg hg., de hitük nem válhatott tudássá: megint nem láttak semmit. Csak nagyon kevés beavatottak tudták, amit a többiek hittek, hogy a titokteljes kocsi valóban a bolgár fejedelmet viszi. Zichy Jenő gróf, aki tudvalevőleg szerepet játszott Coburg Ferdinánd hg. fejedelemmé választásának történetében, és ezeknek a soroknak irója fölszállottunk a gyorsvonatra, hogy együtt utazzunk a herczeggel. Zichy Jenő gróf kis darabra kisérte a fejedelmet, kinek pompás kócsagos forgót hozott, én azonban lementem Bulgáriába és szemtanuja voltam bevonulásának a fejedelemségbe. •»

Dobner őrnagy kellemes társaságában tettem meg az ut legnagyobb részét Orsováig. Érdekes beszélgetést folytattunk Coburg hg. terveiről és kilátásairól; miről is lehetett volna egyébről szó ez alkalommal! Herkulesfürdőn fölvettük Laaba őrnagyot a vonatra, aki Orsováról jött elénk; Dobner szállt ki és kereste meg őt a sötét éjszakában. Azonnal bementek a fejedelem kupéjába, aki azt el nem hagyta egészen Orsováig. Azért tartották szükségesnek ezt a titkolódzást, mert azt a hirt terjesztették, hogy a bolgárok elégületlenek, merényletet terveznek a fejedelem ellen. Laaba is amiatt járt Orsován, hogy körülnézzen, vajon nem vesz-e észre valami gyanús mozgolódást. Szerencsére nem történt semmi. A z összeesküvők azóta sem tudtak hozzáférni a fejedelemhez, pedig ugyancsak zsebelik a vérdijat szép rubelekben. Nagyon hasonlított Coburg Ferdinánd hg. titok-

Ferdinánd alapos megfontolás után komoly elhatározással fogadta el a neki fölajánlott trónt. Nem ifjúkori kalandnak, hanem élethivatásnak tekintette vállalkozását. Tisztában volt Bulgária kritikus helyzetével. Ismerte az eléje gördülő összes nehézségeket. Tudta jól, hogy esetleg életével játszik. Részletesen tájékozta magát előzetesen a magára vállalt misszió esélyei felől. De bár a mérleg kedvezőtlenül állott, azért ő mégis elhatározta, hogy a bolgár nemzetnek szenteli életét. A megfontolás okosságának, az elhatározás bátorságának válik becsületére. Öt éves uralkodása alatt hű maradt mind a két férfias erényhez. Tiszteletet parancsol magatartása attól a pillanattól kezdve, amikor Ebenthalból, őseinek kastélyából elindult a nehéz útra. Meglátszott rajta az utazás alatt, mennyire tudja, micsoda terhet vett magára a biborpalásttal. Meglepő gyorsasággal átalakult a huszártisztből uralkodóvá. Minden szava, minden tette elárulta ezt. Aggodalomnak, vagy épen félelemnek nyomát sem mutatta; nyugodt, derült hangulatban volt folytonosan. Sem az utazás fáradalmai, sem az elégületlenek terveiről szállingózó allarm-hirek, sem az ünnepélyes fogadás terhei ki nem merítették, sodrából ki nem hozták. Vasúton, hajón, kocsin a Dunától a Balkánig pokoli hőségben, a Balkánon át havas regiókban utazott napokig — és mégis épen ugy érkezett meg uj fővárosába, amint elindult régi kastélyából: derűs nyugalommal fogadva a zajos ovácziókat. A z utazás nehézségei között épen ugy megőrizte önuralmát, mint az öt éves uralkodás veszedelmei közepette. A Coburgok és az Orleánsok vére nem tagadja meg magát. Megjelenése, föllépése, személyes és politikai magatartása megszerezte részére nemzete ragaszkodását, Európa tiszteletét. *

1887. aug. 12 én hajnalban, ritka képet nyújtott az orsovai pályaudvar. Közönséges polgári hurczolkodást láthatunk negyedévenként eleget. Hanem azzal igazán kevés ember dicsekedhetik, hogy uj országába bevonuló fejedelem költözködésének volt tanuja. Amint kiszálltam a vonatból, egészen ilyen fejedelmi költözködés benyomását gyakorolta reám a páíyaház. A fejedelem emberei lelkendezve futkostak ide s tova a podgyászhegyek között: a kocsik hosszú sora állott az indóház előtt, amelyek gyorsan megrakodtak a becses teherrel, és részint bevonultak a városba, részint a hajóállomásra mentek. Dobner, a szárnysegéd, Fleischmann udvari tanácsos auspicíumai alatt folyt a munka, mig a fejedelem Grenouille udvarmesterrel és Nacsevics bolgár miniszterrel, aki Orsovában várt reá, behajtott a városba, ahol a Szarvas vendéglőben szállott meg. Itt töltötte magyar földön az utolsó éjszakát, mielőtt birtokába vette volna országát. Bizonytalan jövő előtt állott, amelybe szeme épen olyan kevéssé tudott belehatolni, mint a földet takaró é j s z a k a sűrű sötétségébe. Nem riadt vissza. Merészen tovább ment' a megkezdett uton. Nyugalomra kevés idő maradt. Fontos tanácskozással telt el az elindulásig

529. fenmaradt néhány óra legnagyobb része. Kora reggel megelevenedett a kis hotel. A fejedelem kíséretével a Tdktalia kátarakt-hajóra szállott. Pompás idő járt. A kelő nap sugarai ragyogva törtek meg a Dunának szirtek által megszaggatott sima tükrén. A z éjjel sötét benyomásai eltűntek varázsütésre. A természet fönsége mindenkinek szivében biztató reményt keltett. Coburg Ferdinánd hg. csakhamar a magyar-román határon Gora Vojánál horgonyzó Orient födélzetére szállt. Fölhúzták a főárboczra a bolgár fejedelmi zászlót, hátul az osztrákmagyar kereskedelmi lobogó lengett s. ennek védelme alatt nekiindult Ferdinánd Widdinnek, ahol aug. 12-én proklamáczióját kihirdetve, tudatta a bolgár nemzettel, hogy mától fogva ő a törvényes fejedelme.

mégis kivált közülök Ferdinánd elegáns, fejedelmi alakja. Aranytól ragyogó egyenruhája, gyémántos, kócsagos forgóval diszitett kucsmája fokozta megjelenésének kedvező benyomását. Bátran tekintett szét az ismeretlen világban. Meglátta rajta mindjárt mindenki, hogy meg nem ijed senkitől és semmitől. Csengő, messze hallható hangon, elmondotta az esküt bolgár nyelven, s azután már mint Bolgárország törvényes fejedelme távozott a teremből. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy azonnal meghódította a bolgárok szivét. Sem az ő egyénisége nem alkalmas ilyen rohamos érzelmek előidézésére, sem a bolgárok természete nem alkalmas ilyen rohamos érzelmek befogadására. Hanem azt mindenki megjegyezte, aki jelen volt ezen a történelmi nevezetességű aktuson, hogy Ferdinánd első fejedelmi debutje szerencsésen sikerült.

Aug. 14-én van öt éve, hogy Ferdinánd fejedelem Tirnovoban, a bolgár czárok ősrégi székvárosában a nagy szobránje előtt letette az esküt. Szisztovóból kocsin jöttünk Tirnovoba. A Standard levelezőjével ültem egy kocsiban, és rohantunk a fejedelem nyomában, amenynyire a szörnyű hőségtől rohanni lehetett. Ember, állat, majd elpusztult a melegben. A kedves tájak elvesztették vonzó erejüket; az előttünk föltáruló szokatlan élet benyomásai iránt közönyösek lettünk. Csak az alkonytól remélt hűs levegő után epedt mindenki. Végre leszállott az est, és a nappali forróságtól eltikkadtan bóbiskoltunk hintónkban, minduntalan fölriadva és zaklatva a bakon ülő dragomant: Messze van-e még Tirnovo ? A derék férfiú felelete változatlanul egyforma volt este 7 órától reggeli 3 óráig: Mindjárt ott leszünk. Utoljára csakugyan megérkeztünk. Rosszul kövezett, sötét, piszkos, szűk utczán robogott végig a kocsi, mig egy térre nem ért, amelyet zsúfolásig elfoglaltak a legkülönfélébb szekerek. Szaladgálás, kiabálás, ostorcsattogás, kerékzörgés majd fölvetette a hajnali pirkadásban a kis várost. A hotelben egy gömböstű számára sem akadt hely. Miután pedig Tirnovo messze van attól az állapottól, hogy válogatni lehessen a höteljei között, az a szép kilátás nyílott meg előttünk, hogy a kocsiban próbálhatunk aludni. A dragoman azonban megmentett ettől a kényelemtől. Egy bolgár magánházban fölfedezett egy szobát drága aranyakért, ahova beszálltunk hárman: a fejedelem főlovászmestere, volt bajor katonatiszt, aki szintén káromkodva szaladgált az utczákon lakás után, a Standard és én.

-X

ÓI-

Másnap reggel, mint mondani szokás, zászlódiszben pompázott Tirnovo. Érdekes, ódon város, pittoreszk fekvéssel. Utczái természetesen szűkek és piszkosak, de elég elevenek. Akkor legalább pezsgett az élet a városban. Tele volt idegenekkel. Mindenki ünneplőjében járt-kelt, tolongott a szobránje épülete felé, ahol katonaság képzett sorfalat. Hárman budapesti újságírók, egyikünk már meg is halt: szegény Solder Hugó, bementünk az országház udvarára, ahonnan fölvezettek a karzatra, amikor megmondtuk, hogy korrespodentek vagyunk. Igen előzékenyek voltak a bolgárok. Másutt szinte tanulhatnának tőlük. A gyülésterem a Balkánfélszigeten megszokott képet nyújtotta: parasztok és urak ültek egymás mellett a képviselők padjain. A karzatok zsúfolásig tele. Amikor messziről hallatszott a dörgő Hurrá /. kiáltás, lázas izgatottság vett erőt az országgyűlésen. Fölugrott mindenki és ugy várta türelmetlenül Coburg Ferdinándot. Belépésekor falrengető Hurrá ! fogadta. Körülötte voltak a regensek Stambulovval, a miniszterek Radoszlavov miniszterelnökkel, fényes katonai kiséret. De bármily imponáló látványt nyújtott is a bolgár kitűnőségek gyülekezete,

A kormányzás gondjai mindjárt Tirnovoban nyakába szakadtak az uj fejedelemnek. A kis város, a mellette fekvő katonai tábor mindent elkövettek a fejedelem ünneplésére: bankett, bál, kivilágítás, kirándulás a vidékre, tiszti lakoma a táborban, a fejedelem hagyományos fölemelésével ; ennél többet nem sikerült összehozni. De még ez is sok volt a nehéz helyzet közepette. A minisztérium lemondott; a hadsereg érzelmei kétesek; a nemz.etközi viszonyok a legnagyobb mértékben zavarosak; kivülbelül bizonytalanság. Ilyenkor nincsen kedve mulatni annak, aki épen akkor érkezik először idegen országba, hogy ráüljön annak fenyegetett trónjára. Bizony sokan kétkedéssel néztek Ferdinánd vállalkozására és nem mertek volna fogadni, hogy sokáig marad Bulgária fejedelme. És ime ma, öt esztendővel az emlékezetes napok után, a bolgár nemzet és a külföld egyaránt elismerik, hogy a választás szerencsés volt. Coburg Ferdinánd herczeg, a honvédhuszártiszt, birta azt az államférfiúi és uralkodói talentumot, amelyre Ferdinándnak, a bolgár fejedelemnek szüksége volt. Érdekes most visszatekinteni az öt év előtti eseményekre. Érdekes visszaemlékezni arra a szkepsisre, amelyet Ferdinánd vállalkozása Európaszerte keltett. Valóban nem lehetett akkor tudni, miképen fog az sikerülni. Talán Coburg Ferdinánd szivében volt egyedül egészen szilárd a meggyőződés, hogy meg fogja állani helyét győzelmesen. Öt év rendes körülmények között nem jubiláris idő. De azok a viszonyok, amelyek Ferdinánd uralkodását jellemzik, följogosítanak arra, hogy kétszeresen számítsunk, bátran kétszeresen minden évet, mint a háboruéveket szokás. A leggonoszabb háború az, amelyet ő folytat. Reggel kelve, soha nem tudja, megéri-e az estét. Hősi lélek kell ennek' elviseléséhez. És ilyen uralkodás bevezetéséhez teljesen méltó Ferdinánd mondása, amikor Bulgáriába érkezett: Elve innen el nem megyek. Szokolay Kornél.

A

nép

nem

tartozik

azon

szeretők

közé,

a kik

pongyolában

szebbek.

K i szomorú nem volt, az mind

pogány. Reviczky.

* Nagy erős és tartós

nemzetnek mozgalom

erős s z e n v e d é l y e k r e van létre

jöjjön,

melyre

szüksége, politikai

hogy

amaz

életében

szük-

sége van. Wieland.

226.

INNEN-ONNAN.

O. Hát kivánná

akkor

mért

tőle ingyen,

Én- Ú g y , t e h á t Ö n O

A nagy

voltam.

trifoliumnál. ( l n t c r v i c w . )

Kit kellene meginterviewolni ? K i k

legnagyobb az egyik, —

d e ez n e m sem

—

hagyja

felel.

t r i f o l i u m : Robinetti,

czirkusz-dircktort nem

csupán ők

a A

Boyer,

volt

tóról,

nagyságok

mint

egy-egy,

még

Rossz

esti

szerint

közt.

nyakra

egészítette

ki

világítás a

mellett.

városligeti

sarkat

Boyer

barnuló

és

Robinetti

a sárga s z i n t ; — mily

ember

nagy ifjan

p a n t a l l ó épen

kiilömbség barna,

A

megfordítva

bemutatkozás

koponyát

még

vagy

tengeri

nyakkendő

gőzös közvet-

öltözetét,

egy

egyéb

puha

borostyán

fényűzési

formalitásai

kalap

után

lüszter melynek

vethették

fedte,

koszorú

czikkeknek

akkora,

is

elférjen.

semmi

tart ö n

Ő. Csak

erősen

Én. B r a v ó , t e h á t ö n

hogy a

ják

is e r ő s e n . ő.

No,

(e s z ó n á l Én. 6.

Aztán Hálás

meg...

beszél,

önnek,

ugyan,

lenne

lugg.

En

megmondani

nekem nem

Én.

Bocsánat,

nem

rajtam

tout

mindkét

Boyert

az

eszme

tet k a b á t

—

direktor-

csak angagement-t. A

alul épen olyan

jól f e k s z e m , m i n t

látom,

leány-gynináziumról

tartózkodás

hogy

nélkül

a

nyilatkozni.

N e m is

6.

Ö.

Nem

ismerem.

Hát

ez

hol

birkóztam

nem

Lipcsét,

Én. Dehogy;

Pedig

látja,

Drezdát,

emlékezem,

volna. V a g y

sohasem

próbál-

úgyis

annyi

dolga

van

az

méregetni.

mérkőzései ? o l y a n kedélyes nevetésbe tört

lévő pavillon üvegfalai rezegtek és

kezével

magamat

esdöleg

ki,

bele.

Végre

távozásra

intett

s távoztam. czirkusz istállójában

találtam, öltözékéé. multu

pantalló szövetet pedig m e l l é n y g y a n á n t olvassák Marseillesben

a budapesti újság,

Ő. Igazán ? . . .

Mindig

a »Pesti

melyben

mondtam,

h a m i s e g y n é m e t . N o tessék, Én. N e m tivei s z e m b e n

viselte.

HirIap«-ot?

Ön

táviratilag

iouo

Ő.

h o g y ez

e r r ő l egy

betűt

a Wulf

sem szólt

fájt Ö n n e k , h o g y az iooo frtos fogadást

mégis nekem.

Robinet-

elvesztette.

De

bizony

fájt

a

könyököm,

mert

dolgozás

közben

fölhorzsoltam. Én. D e a s z i v é t k é r d e z e m , — n e m f á j t a s z i v e a z IOOO f r t é r t ? Mért

fájna,

hiszen

úgy

sem

szabad

felváltani.

Meg

is l e h e t . Én. M i é r t

nem

Ő. A n n a k

története van.

ezresünk.

lehet.

D e ez n a g y o n mikor

adták.

az

Mig

azt

Régebben

elgyiirodött

m a n ó b a is n e , —

ez

az

a direktor

ember

megint

visszaviszi

a

hogy többet ilyen

s

legalább

mindjárt

nem

kell

még ma Hogy

csináltatott

esztendő

az

Önt

előadás u t á n

tegnap

be.

hogy Akkor

kényes papirost

egy t a r t ó s a b b a t

is R o b i n e t t i n é i

a

kezébe

direktorhoz,

a kezében. Alig egy

i 3 frt 29 k r levonással v á l t o t t a

megfogadta,

Én.

papiros Hogy

ezres ú g y e l k o p o t t a m i e r ő s f o g d o s á s u n k t ó l ,

ád a mi kezünkbe

hamar

volt egy igazi

és e l r o n g y o l ó d o t t .

m i n d e n h a r m a d i k este m á s i k u n k

mégis csak m e g f o r d í t j a n é h á n y s z o r

bőrből.

nem Ezzel

a direktorhoz

sza-

van.

este R o b i n e t t i

olyan

könnyen

és

legyőzte? Ő.

Átkozott

kívánhatják,

negyedóránál.

meleg hogy

volt s azt g o n d o l t a m ,

ilyen

Izzasztó m u n k a

Én. É s O. mit

nem

Munka

tehetek

sérti

időben ám

az Ö n

az a

tovább

h a v i 3o f r t é r t

dolgozzunk

egy

mienk.

ambiczióját, hogy

nem

én

szégyen,

arról,

hogy

—

mit

Legközelebbre megint győztesnek Ő.

Mert

hogy

t a l á n csak

Kölnt

végig —

szerepeltem

a z egész

Bismarck

nevű

Német-

artistával

amatcur?

h i v a t á s o s b i r k ó z ó az,

ték. Ö r e g m á r , de azért i s z o n y ú

én

erős.

hanem

küld-

—

addig, a

ticshez s legalább

Önt

Robinetti

élni

csak

irnak

ki

kell.

Különben

a rendezői

i r n a k ki s e z . a

is

táblára.

rosszabb.

mindig

a

lelkes

tovább ifjúság,

legyőzött

is h á r o m

tart mig

átöltözik,

p o h á r sörrel v a n

a munka. egy

Mig a

tuczatnyiszor

elmegy a

Wampe-

»/or«-ban, m i r e a

g y ő z ő is o d a k e r ü l . Marseilles czirkusz

penzióba

ilyenkor

meghordozza

kitapsolják,

Németországban.

és

csakugyan

g y a n á n t , a Risztért p a n t a l l ó g y a n á n t , a hosszú

Én. A z

győztest

Berlint, M ü n c h e n t , országot

vagy

Én. M i é r t r o s s z a b b ez ?

Bismarck ?

Németországban ?

ön, Boyer,

f r t o s m é r k ő z é s r e h i v t a k i M a s s o n t és R o b i n e t t i t .

nem

erőltetem.

szerepel ? Én.

a

legyőzte ?

szerepléséről?

Bismarck ? . . .

Hisz

erre

vált,

Én. S o k a n

többi

fölül.

IR- m i n t f r a n c z i a h a z a f i t , k é r d e z e m Ö n t : m i n t v é l e k e d i k B i s m a r c k ez i d ö s z e r i n t i

mind

Ő. M i az a »Pesti H i r l a p « ?

diadalát,

az teljesen W u l f

között:

rá m é g a z e r ő n k e t is

a » m a r s e i l l e s i biká«-ta

fehér-sárga-barna

nem

egal,

Másnap

ez

M i n d a z o n á l t a l ö a h a j ó k ö t e l e t g i g c r l i ö v g y a n á n t , a m a t r á c z szöve-

alle-

értelme.

egyébként

lános b e n y o m á s a m a j d n e m u g y a n a z volt, a m i Masson

ladni. T á n

szuszog.

allegóriájának

szimplán:

óhajtok semmit,

a direktor dolga. É n szándékozik

már

m ű v é s z e t e köréből vett

tiszta előttem

vereségét ó h a j t j a - e Ö n ?

lói

szíves

hogy Ö n

nem

vagy

Az

ezt

kell f o r d í t a n i , d c u g y , h o g y

Nem

Ő.

hogy

azt még

mi

utoljára az adóhivatal

ütni.

ütné?

miért.ne?

h o l egész békességesen l ő d ö r g ö t t a l o v a k k ö z ö t t . Ö l t ö z é k é n e k álta-

alatt

s le kell s z o r í t a n i , a r n i g c s a k

dc

így . . .

s megrázott.)

azután?

hanyatt

En. Ertem góriában

köll

vagyok De, h á t

érje a f ö l d e t

r á z z á k jól m e g .

nyakszirtemet

— és a z t á n ?

a földhöz

Ő. Azután válla

fogják a k k o r

kezével elkapta

Köszönöm,

En. mulatja

ha erősen

hatalmas

—

az Ö n ö k

görcsössé

Ő.

fog-

hármuk

ahhoz ?

érünk

sörkertben

kaczagása

nyoma.

megpenditöi

—

nem ?

közünk

engem. Meghajtottam

fogni. De hiszen

Mi

Én. D e h á t

én k é r d e z t e m , ö felelt.

pártolja.

földhöz

földhöz ; —

legerősebb

Európa championja

a leány-gynináziumról ? meg köll

a

embernek, nem

nem Én. M i t

Ki

O.

csi-

athléta

a

nem

dolga.

Én. S n n e r t

duzzadását.

az igazság, h o g y ezt sohasem

kemény

esetleg

championjának

vagy

hogy

W u l f direktor

magát.

meg.

matrácz-szövetből

hatalmas izmok

mázolt

én

a z t véli,

engem

0 . Kedves u r a m , tuk

veretett.

már

üthetne

Én.

Wam-

volt bogozva. Feketének g y á r t o t t

kifénylett

alatta

A

Európa

le

Ékszereknek,

Az

fokára

el i d e ?

Robinetti ?

És

pongyolájában

viselt

e pantallónak

készült s vérvörösre

spektrumából

A

nappali

viseli; ellenben egy h a t s z á z lóerejü

lenül a bikányi

bir-

Közbámulatunk

félretiprott

m e r t ez k i b í r j a a

kikötő köteléből

hogy

első

m e r ő b e n fölösleges f e h é r n e m ű t , a r o p p a n t

megveti s nem

uraságok.

harap

kétség

ember a

nagy

ö

férfiak ! W u l f

A

n a g y férfiú b ő inge csikós

volt, valószínűleg

kabát

elöl

Semmi

fogadott.

minő

nyelvek

a pantalló A

gallért, m i n t

direktor

itt a nagy

m i n d i g sárga, á m d e

s á r g a és ö r e g s é g é r e le'sz f e h é r .

A

nyertese

is

i n k á b b a felett m e r e n g t e m , h o g y

v a n a z e m b e r és dolgot.

aztán

legelőbb

csónakot

némileg

fehér p a n t a l l ó j a mutat.

a

kimustrált

d i a d a l a i ó t a az irigység a d t a

nálja a

kirúg,

még

jön

Ő. H a a direktor ugy parancsolná,

világunk

meginterviewolnom.

dolgomat. kertjében

olyan, két

melyekre

azonban

kell

ezen egyik m é l t ó tárgya,

egészen

hajlamokat

dij

Hatalmas

lépcsözetének

kezdtem

gyanánt

Hajdanta

Massou.

őket

petics-féle v á r o s l i g e t i s ö r h á z nem

Hátul

azonban

t e r e m t ő e r ő is k e l l .

közepe,

h á g t a m . Massonnál

Czipöje

is m a a m i

Szent-István

magát.

kedvemben

m i l l i o m o s s á , a k ö z ö n s é g e t l ó v á teszik, — e h h e z

világ

és h ó d o l a t u n k

a

Kívüle

birkózó, hanem

ma

mentem.

Espoir,

nevezetességei?

s egy k é r d é s r e kózó

Interviewoló

nem

hogy földhöz üttesse

előtt

közlékeny legyeket

és

őszinte

fogdosó »világ

bikájától

m a s óriást, R o b i n e t t i t i n t e r v i e w o l t a m meg. Ö l t ö z é k tebb vázolt

nappali gladiátor-egyenruha,

elbúcsúzva,

champion«-ját, a megfelelő

a

diadal-

— a m á r fenváltozatokkal.

227. Én. B a r á t j a O.

Ön

Hogyne,

hiszen egymásból Én.

Az

a h á r m a s szövetségnek ?

mi

mind

a

hárman

jó

élünk. hármas

szövetséget

S »Tessék«

az

a két

pajtásom

f r a n c z i a ; d e é n olasz

O. juk. A z

Nem ;

itt a

nem

foglalkozik a magas

czirkuszban

azt a m u n k á t

Majdnem.

ismeretlenek

már Ö n

dologra térjek 6.

Ugy

képen, —

ez

is, a k i n e k

becsvágya,

verjük

csinál.

hogy

a

Azután

csapkodunk

és

földhöz

nem

Máskor

hajigálunk

állunk

be

Önök.

gyakorlat-

mindig akad

eldöngessük.

nincs más, a gőzfürdőkbe n e k és

viszonyok

hogy az Ö n művészetébe vágó

egymást

étvágyat

interviewereket

magyar

mondja kérem, hogyan trainiroznak

Délelőttönként jó

a

amateur

kíváncsiskodó

ide-oda.

Végül,

délelőttönként

ha

masseurök-

»Paladin«-ja

»Espoir«-nak *

minden

vége

Újpest rendezett

csot. H a n e m

ne

szomszédságért

*

tanácsot

vennétek essetek

van.

akar.

Derék,

ebben a szük kétségbe;

meghozzuk

azt

jóravaló,

könyörülünk

az

kedves

világban rendezett

áldozatot:

taná-

rajtatok. A

odaadjuk

jó

nektek

az egész B u d a p e s t f ő v á r o s i t a n á c s o t . O , m a j d m e g l á s s á t o k , m i l y e n jó lesz n e k t e k ; m i n t h a

csak

nektek

teremtette

J ó t a n á c s ez, b ö l c s t a n á c s ez és c p p c n Ugy-e e l f o g a d j á t o k

tőlünk.

Nehezen

Újpest

válunk

volna az

Isten.

igényeinek

m e g tőle,

való.

de

azért

frotteuröknek. m a j d csak m e g l e s z ü n k

Én. M é g c s a k

egyet, —

a z o l a s z sereg b ü s z k e l e h e t ,

ilyen erejű k a t o n á j a v a n , m i n t Ő. N e m Én. É s

én ; —

Tová-bb n e m hallatszott

nem

s az óriási mögötte

k e m é n v , szigorú gyémánt

a

felágaskodtak

*

a r c c z a l áll

majd

csöngetés

aggodalmas

arczczal,

a

meg

ajtón

át

láttam,

porond közepén az s

hogy

aranylánczos,

direktor. Szilárd

ostor

—

szeme

térdre

e r e s z k e d t e k összes l o v a i ,

gladiátorai.

egyetlen

F e k e t e

kezé-

intésére bikái,

4 l a r c z o s

* *

*

H o g y van az, h o g y

érte a képviselői m i n t h a Petőfi

más

beszámoló,

tanácsát

tartozása nincs, m i n t t ő l e s e n k i a z t el.

esztendőkben

most

követné:

persze h o g y k é s z a m ü v e : a

pedig

a mandátuma

mivel állásának

akkor

forog

ilyenkor

egymást

valamennyi

kész.

és h a

tartozik, n e m

tartozáson

veszélyben

T u r f-.l y r a. I. T e » Á r t a t l a n « »Apácza«

voltál

S é n »Babonás« m i n t

»Jonathan«,

S böjtöltem Egy

13«-tói

»Péntek«

délután.

»Dragonier«-nak

.

A

A

II.«

szöktetett

a főpap

a »Had.fi«

nem

Neked

meg,

ott.

»Csábító«-val » B o l d o g u l j «

»Lássuk> Én

elhagyott,

»Donaustrand«-ra

»Primás

»Courage«-a,

volt

T é g e d a »Weisheit«

mily

most

»Derék« 1

leszek » T o v á b b «

»Coureur«-üd,

egy » T ö k f i l k ó « elég. II.

Ha látok

»Harmados

És mint

< »Kaczér«

egy »Märchen«

úgy

A

*Ragyogó« »Mámor«-nak

A

» H i r e s « Intermezzo«

»Mikor«

eltűntél

»Bizonyos«

»Utolsó

mögött

»Syrern

lebegsz-előttem »Zenit«-cn. »Lelkem*,

bántja

»Mutyitt-ban

S egy »Dornbusch« A

»Virág«-ot

«Durczás« szép

T e jutsz eszembe

és

apjánál.

velem, fakadt

szerelem.«

Szó

már

van

a

csecsemő

balatonfüredi

fizetődik, vénebb

régi

jelen t u l a j d o n o s a a B a l a t o n f ü r e d i

d e r é k Dr. sának

a megkeresztelt

Mangold

emlékére

Henrik Stefánia

irodalmi

és

művészi

Blaha-Lujza-szoba,

egy

jelét

adta

iránt.

Jászai-terem,

Van a

doktor

pietásának házában

egy Vizváry-sarok

már

nem

nestora, a tartózkodá-

Mangold

s z o b á t , se s a r k o t , se f ü l k é t

édes

Horváth-házról,

gyöngéd

föherczegnönek

t e h á t a z egész

ahol a pap —

balneologok

Neugebauer László-fülke. A

szó,

házasfelek

tulajdon

föherczegnö ott az ö

celebritások

a

hires

Stefánia-udvarnak.

elkeresztelt

e z e l ő t t is s z á m o s

van

zördlil,

az egy

és egy

t e h á t se t e r m e t , se

szentelhetett,

h á z a t . í g y lett a Mangold-házból

felajánlotta Stefánia-udvar.

szivünkben

IRODALOM.

is v e h e t i egy

mandátum.

*

Féltem a »Number

elkeresztelesről

protestáns össze n e m

Hát egyéb

kivül van

a drága

* *

olyan

képviselő

hallgass, h a m ü v e d

zsebében

Csak h a az erkölcsi

váltóadóssága,

doktor melyet

maradt

nyakkendő-tűs

kegyetlen

e g y é b á l l a t j a i és -

championja«

nyitva

*

Ezúttal

vasvillára n e m m e n n e k , pénzbírság n e m

mert a czirkuszból

próbára.

félig

Elkeresztelés.

5

ezredorvos.

»világ

g y ü r ü s és r u b i n

ben csattant

Ön ?

amely miatt katholikus

talált az

is.

*

be.

folytathattam,

sebbel-lobbal r o h a n t b e A

Ö n . Szolgált

vettek

nála nélkül

hogy

miért nem ?

O. G y ö n g é n e k

—

—

község, h o n n a n

»Suhancz«-c7.n\

boldogan.

E z a »Plebejer« szived

is csinál-

hamis«.

e »Cerberus«

o d á b b is á l l t á l

S most

kiáltott:

»Te

elhagytál engem

*

látszik

előtt. De —

át —

s » H e t m a n « is

» R ó z s á m « és r á n k

talán orfeumi dolog ?

Én.

kis

»Persze«

politikával.

nem

Bérencz«

S a »Brigand«-dal,

vagyok,

igaz. Én. U g y l á t s z i k , Ö n

»Hypochonder«

ez a

»Mérges«

E z észrevett

osztrák-magyar-német-olasz

Téved,

öccse«

»Kivala«

vagyunk,

értettem. Ő.

»Biró

A

barátok

Inczédi L á s z l ó : Versek.

(Szépirodalmi könyvtár

1S92.)

Inczédi László nevét régóta ismeri az olvasóközönség a szépirodalmi lapokból, hol néha hosszabb időközökben, néha sűrű egymásutánban jelennek meg versei. Más költők az ő korában legalább is a harmadik kötetnél tartanak, ő most adta ki először' összegyűjtve verseit. De mégse teszi verses könyve az első kötet benyomását. Nincs meg benne az ifjúkor naiv, lelkesedő és égbetörő hangja, hiányzik belőle mindaz, amiből ambicziózus jósok a fiatal tehetség vállait veregetve, szép jövőt helyeznek kilátásba. Mint kész, férfikorának delén álló poéta jelenik meg verseiben előttünk, aki az ifjúkor rózsás, de hazug ködéből már régen kibontakozott, aki szenvedett, de megnyugodott benne, aki csalódott, de mégsem vesztette el bizalmát. A küzdelmes férfikor, melyet inkább átálmodik, mint átél, az eszmék harcza, melyet inkább magával vív, mint másokkal: ez teszi életének tartalmát s az elért, mindenesetre elszomorító, mint vigaszt nyújtó eredmény adja meg költészetének alapkarakterét. A z átvirrasztott éjek, mikor szempilláit az álom elkerülte, a nehéz órák, melyeket vivódva töltött el, ezek rabolták el szivéből az ifjúságot, lelkéből a derült hangulatot. A rózsáknak inkább a tövisét érezte, a mámor karjai közé inkább a kétségbeesés hajtotta. Inczédi nem tartozik a hangulatköltők sorába. Mélyebben érinti az élet minden jelensége s lelkének minden idejét megrázza az esemény, mely akármily távol

532 áll tőle, sohase hagyhatja hidegen — a költőt. A nyomor, a csalódott szerelem, az elnyomott haza, forrongásba hozzák egész valóját s Inczédi legnagyobb ereje abban rejlik, hogy ezt éreztetni is tudja. Túlzásain, nemzeti chauvinizmusán, idegengyűlöletén más költőnél talán megütköznék az olvasó, nála a költői erő magával ragad, a felkorbácsolt szenvedély természetesnek és jogosnak tűnik fel. Szerelmi dalaiban se az érzelmek naivsága vagy az enyelgő hang az, ami első sorban feltűnik, hanem mindenütt a követelő, a daczos, a hajthatatlan poéta áll előtérben, aki szeret és gyűlöl, mint ahogy szeretnek és gyűlölnek a földi emberek. Inczédi lyrája a valóság tükre s a realizmus egészséges levegőjét érezzük minden sorában. a kor méhe még se meddő, Uj eszmét, uj lángot, uj hitet terem, Uj lobogót tfíz ki az uj százesztendő, S alá győzni, halni gyűlünk ezeren. Nem káprázó elmék csalfa csillogása, Mely a gyarló embert istenné teszi ; Vérünk hevülése, szivünk dobogása, Érzés, mely termő, mert igaz s emberi.

() is volt ábrándos, ő is hitt a természetben s az emberekben, de lassanként az igazság ereje győzedelmeskedett az álmodó ifjún s az élet megfosztotta ábrándjaitól, lehűtötte könnyen hevülő szivét. Most szemben áll az élettel és meg is akar küzdeni vele. Nem marad meg a pesszimizmus meddő talaján, hanem ezt csak beolvasztja sötét háttérnek érzései közé. Nagy ideáljai vannak s azokról nem mond le, mert ezek teszik életét értékessé, a küzdelmet emberivé. A szerelem ad gyönyört, a költészet ad vigaszt, a hazaszeretet ad reményt és a vallás ad megnyugvást. A költő fejlődését nyomon lehet követni, hogy bontakozik ki életfilozófiája a csüggedés, a kétely, a lemondás és a vergődés sűrű ködfátyolából. Ambicziója tettekre sarkalja, eszméi tért követelnek, ereje alkotni vágy. Inczédi modern költő, ha nem is abban az értelemben, mint ezt az akadémia és csatlósai képzelik. Költészetének modern volta nem a jambusok bizonyos százalékából következik, hanem egyéniségéből, mely a nemzeti érzést a kozmopolita eszmékkel nagyon is harmonikusan tudja összeolvasztani. Hazafisága a legtisztább, nemzeti érzése a legönzetlenebb, hazafias versei a legőszintébbek, miket az ujabb magyar lyra e téren produkált. De nagy, az egész emberiség gondolatvilágát felkaroló eszméi európaiak s egészen felülemelkednek a nemzetiség szűk körén. Inczédi költeményeit olvasni s költészetével megbarátkozni, egyet jelent. — il.

» K ö m i v e s és lakatos«, E r n a n i « , » A fehér n ö « , » L a l a R o u k h « és » A fekete d o m i n o « régi szép operákat, melyek j ó része az uj o p e r a h á z b a n n e m is k e r ü l t szinre. A u b e r »Kömüves«-ét m á r szeptember h a v á b a n elevenítik fel. A z »Istenek alkonyá«-t Erkel S á n d o r t a n i t j a be s a f ő b b szerepeket Perotti (Siegfried), Ney ( H a g e n ) , O d r y ( G u n t h e r ) , T a k á c s (Alberich), H i l g e r m a n n L a u r a asszony (Erda), Szilágyi Bella ( B r u n h i l d ) és R o t t e r Gizella k. a. ( G u t r u n e ) fogják énekelni. A z első előadás o k t . i5-ére van k i t ű z v e . » T o l d i szerelmé«-t Rebicsek József karmester t a n i t j a be s énekelni fognak b e n n e : P e r o t t i (czimszerep), Ney (király), Szendröi ( R o z g o n y i ) S z i l á g y i Bella k. a. (Piroska), Bárdosi I l o n k. a. (Erzse), T a k á c s (Tar), T a l l i á n (Bence), S z i r o v a t k a ( L o r á n t f y . ) Beck V i l m o s . E g y esztendő óta a n a p i l a p o k g y a k r a n a d t a k hírt a szenzáczios sikerekről, melyeket Beck V i l m o s , h a z á n k f i a a k ü l f ö l d ö n , k ü l ö n ö s e n P á r i z s b a n az ő hangversenyeivel kivivott R i t k a szép h a n g a n y a g a van e hirek szerint ennek a fiatal baritonista énekesnek és ez a h a n g a leggondosabb i s k o l á z á s b a n részesült. E z e k u t á n csak ö r ö m m e l fogadhatt u k azt a hirt, hogy operánk i n t e n d á n s a szerződtette Beck V i l m o s t , a ki m á r szeptemberben fogja m a g á t a m i közönség ü n k n e k b e m u t a t n i . Beck V i l m o s n e m t a r t o z i k a z o n h a z á n k f i a i közé, a kik a k ü l f ö l d ö n siettek olaszul m e g t a n u l n i és m a g y a r u l elfelejteni, h a n e m visszahozta m a g á v a l az ö a n y a n y e l v e tudását és m a g y a r u l fog énekelni. R e m é l j ü k , hogy n e m rosszabbul, m i n t francziául.

KÉPTALÁNY.

HETI POSTA. Zilah. Egy szellemes német szépirodalmi lapot ajánljunk Önnek ? Járassa Nagysád a párizsi Figarót, az szellemes is és meg van az a nagy előnye, hogy nem — német. N a g y v á r a d , Poste restante. Azt hiszszük, hogy az illető ur egész viselkedésében a tisztességes meghátrálás törekvése félreismerhetlen. Ezt máskép felfogni nem lehet. Az ilyen esetekben a filozofiához kell folyamodni. Gombház — ha leszakad lesz más. X . Mint tapasztalhatja, mindjárt hasznát vettük szemelvényeinek. Köszönjük és jövőben is szívesen látjuk. Lili. Sajnáljuk, hogy óhajtását nem teljesíthetjük. Verselése primitív és ugy látszik, mondani valója sincsen. Szeged. Adjatok egy boldog órát. A legjobb akarat mellett sem tudunk benne poézist fölfedezni. N e m k ö z ö l h e t ő k : Emlékszel-e ? — Sivatag tengeren. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: K I S S J Ó Z S E F .

Fekete, fehér és színes damast selymeket SZÍNHÁZ. Az opera p r o g r a m m j a . M i n t a l a p o k b a n olvassuk G r ó f Z i c h y G é z a i n t e n d á n s gazdag p r o g r a m m o t á l l í t o t t össze a j ö v ő saisonra. S z á m o s ú j d o n s á g mellett sok jó régi d a l m ü v e t szemelt ki előadásra. A szinrekerülö u j eredeti z e n e m ü v e k lesznek: n o v e m b e r b e n » T o l d i szerelme« M i h a l o v i c s t ó l , áprilisban » A vezcklők« Fazekas Ö d ö n t ő l , o k t ó b e r b e n » T o u t les trois« és marcziusban » D á r i u s kincse« ballettek. E l ő b b i Stojanovicstól, u t ó b b i S z a b ó X a v é r t ó l . I d e g e n e k : o k t ó b e r i5-dikén »Istenek a l k o n y a « W a g n e r t ő l , deczemberben A z eladott m e n y a s s z o n y « Smetanától, f e b r u á r b a n » R a n t z a u k « M a s c a g n i t ó l , j a n u á r b a n »Bastien és Bastiennc« M o z a r t t ó l , deczemberben a »Korrigane« ballett. Fölelevenítik : » I s t v á n k i r á l y « , » l i k a « , » A t a l a « eredeti m ü v e k e t és Budapest, 1 8 9 2 . N y o m a t o t t az

„Athenae

méterenként 1 frt 40 krtól 7 frt 75 krig (38 különböző fajtában) szállít egyes megrendelt egyes öltönyökre, vagy egész végekben is pöstabér- és vámmentesen H E N N E B E R G G. (cs. és kir. udvari szállító) selyemgyára Z ü r i c h b e n . Minták postafordulóval küldetnek. Svájczba czimzett levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó.

COGNAC GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN PROMONTOR, mely kizárólag csak a legmagasabb k i t ü n t e t é s e k e t nyerte, sajáttöltésü palaczkokban m i n d e n ü t t k a p h a t ó : 1001

A gróf Keglevich

István-féle

p r o m o n t o r i cognac-gyár i g a z g a t ó s á g a m " i r o d a l m i és n y o m d a i r. társulat

betűivel.

Budapesten.