12 X. évfolyam 1. szám

12

X. évfolyam 1. szám Nőnapi ünnepség

Vannak dolgok, amelyek időről‐időre visszatérnek. Ilyen a minden évben újra és újra megünnepelt Nőnap, melyről otthonunkban is mindig megemlékezünk. Nemcsak a dolgozók, hanem az otthonban élő hölgyek is várják már ezt a napot. Először őket köszöntötte Hollósi Péter az intézmény vezetője, és férfi lakótársaik a kastély gyönyörű Dísztermében, mely méltó környezetet nyújt az ilyen jellegű ünnepélyes eseményeknek. A mi pályánk elnőiesedett, így a kis létszámú férfi kollégáknak bizonyára nem kis fejtörést okozunk, hogy mivel és hogyan lepjenek meg bennünket évről‐ évre. Az elmúlt hetekben, több ízben is összegyűltek a foglalkoztató egyik termében. Bármennyire is ránk tört néha az ősi, női kíváncsiság, a férfiak készülődéséről alig szivárgott ki valami. Hát hiába, a titoktartás is az ő erősségeikhez tartozik. Így nagyon vártuk már a meglepetést, ők pedig kellőképpen izgultak a fellépés miatt. Aztán végre eljött a várva várt nap! A színjátszó lakók fiú csapata jól megalapozta a hangulatot egy vidám jelenettel, majd a férfi kollégák műsora következett. Bátran, sok humorral adták elő számaikat, de egy szép lírai dal is helyet kapott a repertoárban. Vastaps, visszatapsolás! Kell ennél nagyobb siker?! A vidámság után komoly gondolatok is szóltak a nőkről. Még a dalcsokor előtt elhangzott egy asszonyokat köszöntő gyönyörű vers, majd az intézményvezető meghitt Márai idézettel s a nők családban és a munkában betöltött szerepéről megfogalmazott gondolataival köszöntötte az ünnepelteket. Édesség, koccintás és meglepetés virágok örvendeztették meg a hölgyeket. Ráadásul még a felszolgálást is a férfiak végezték ezen a jeles napon. Köszönjük a szép napot, s hogy még mindig tudtak újat mondani és nyújtani nekünk! Egy kis oázis, megállás volt ez a hétköznapok rohanó világában. Ünnep volt, melyet követnek a hétköznapok, s amelyek ilyen lelkes és figyelmes férfi kollégák mellett sohasem lesznek szürkék! Ebben biztosak vagyunk. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora

A Szivárványhíd Alapítvány 2012. 04. 06‐ án tartott ülésén az alábbi támogatásokról döntött: ‐ KOMISZ színházi támogatás 450 eFt ‐ Filmes rendezvényekre és az Alternatív Képszínház részére 400 e Ft ‐ Sportrendezvényekre 200 eFt Az újság szerkesztésében közreműködtek: Gosztom Józsefné, Ecker Zita, Őri László Számítógépes szerkesztés, tördelés: Hanis Krisztián Felelős kiadó: Hollósi Péter (99/543‐201) online: http://www.efozsira.hu

A Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona Zsira eseti lapja X. évfolyam 1. szám 2012. március 31. ingyenes kiadvány

2

X. évfolyam 1. szám

11

Kerítések és korlátok

Írországi ajándék

A műemléki védettségű utcai kerítés a kíváncsi tekintetektől védi az otthonban élőket. A pénzügyi válság hatásaitól azonban nem védenek meg bennünket a kőkerítések. A 2012. év januárjában megismert, erre az évre biztosított költségvetési


keretszámok

minden

kétséget

kizáróan alátámasztják előbbi állításomat. Ugyanakkor az ember egyik speciális tulajdonsága, hogy alkalmazkodni tud a változó körülményekhez. Igazából azt gondolom, nekünk sincs más választásunk. Az évek óta tartó kényszerű takarékoskodás mára olyan szakmailag szükségesnek tartott szolgáltatások megszüntetését eredményezte, mint a dietetikus vagy pszichológus szakmai segítségének az igénybevétele. Az otthonban élők mindennapjait érintő külsős szakkörvezetők által biztosított szabadidős programok (dobszakkör, íjász szakkör, énekkar és a színjátszók) szűntek meg. Mellőznünk kell azokat a programokat, amelyekben a résztvevők tiszteletdíjat kérnének egy‐egy előadásért. Ezeket tudomásul véve, de bele nem nyugodva kell valamennyiünknek az elért szolgáltatási színvonal megtartásáért dolgoznunk. Kidolgoztuk a fenntartó által kért intézkedési tervet, amelynek megvalósítása alapot adhat a további működtetés biztosítására. A hiányzó és kieső segítői létszám pótlását nem tervezhetjük, de további létszámcsökkentés sem indokolt. A műszak beosztások rendjének szükségszerű megváltoztatása most nem indokolt. Ugyanakkor a személyzet sem hivatkozhat a feladatellátás során felmerülő hiányosságok esetében létszámhiányra. Az otthonban élők alapvető gondozási ápolási szükségletének kielégítéséhez, az intézmény működtetéséhez továbbra is biztosítottak a feltételek. Az értelmi akadályozott személyek tehetségének művészi, sport tevékenységének biztosítására a Szivárványhíd Alapítvány tavaszi ülésén több mint 1 MFt támogatás biztosításáról döntött. Az alapítványi támogatás feltétele az alapítványi bevételek növelése. Ez mindannyiunk közös érdeke, akár az adó 1 %‐ból, akár más támogatók megnyeréséből. Az otthon működőképességének, az ellátás színvonalának megtartása mindannyiunk közös ügye és érdeke. Nincs olyan munkavállaló, akinek a kiadások csökkentésében ne lehetne javaslata, észrevétele, vagy a bevételek növelésében ne lehetne az otthon vezetésének segítségére. Ebben kérem valamennyiük szíves támogatását.

Köszönettel:

Hollósi Péter intézményvezető

Szent Patrik napján felkerekedtünk, és elzarándokoltunk a Győri Székesegyházba, hogy több száz keresztény hívővel együtt mi is imádkozzunk a híres Mária kegykép előtt. A kegykép története mindenki előtt ismert, s ilyenkor a kendő is látható, mellyel letörölték a fájó könnyeket. Írországban, Galway város Szent Miklós templomában van az a kápolna, ahol a hagyomány szerint egykor a győri kegykép függött. Az üres kőkeret ma is látható, alatta a Szűzanya kép másolatával. Walter Lynch ír püspök tudta, ha nem ölik meg, száműzik, el kell hagynia hazáját, nyáját. S ő egyetlen poggyászként a Szűzanyát és a gyermek Jézust ábrázoló képet vitte magával. Minket magyarokat Szent István ajánlott a Szűzanyának. Az írek a 17. században, egészen pontosan 1650‐ben ajánlották hazájukat Mária oltalmába. Lehet‐e két ország között szebb lelki kapocs, mint a Szűzanya oltalmazó szeretetébe vetett bizalom? Kinyilváníthatta‐e volna a Szűzanya szebben e két nemzet együvétartozását annál, hogy az Írországból Győrbe hozott képen hullatott véres könnyeket? A templom zsúfolásig megtelt, pedig a híveket elsősorban vasárnapra várták. Fiatalt, időst egyaránt megtalálhattunk az érkezők között. Minden fényárban úszott, s mindenütt gyertyák lobogtak. Állandó imaszó hallatszott, hiszen a hívek közösen és hangosan imádkoztak. Aztán bevonult a papság, a megye valamennyi plébániájának papjaival, vagyis 120 concelebráns atyával. Látványnak is lenyűgöző volt, ahogy egyforma ruhában valamennyien megjelentek az egyházmegye leghíresebb búcsújáró helyén. A főcelebráns Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát volt, aki Dr. Pápai Lajos püspök úrral együtt végezte az ünnepi szertartást. Boldogok voltunk, hogy mi is részesei lehettünk ennek a felemelő eseménynek. Hittanosaink áldozatot vállaltak már azzal is, hogy reggel korán kelve autóbusszal, majd vonattal Győrbe utazhassanak. Mindannyian átérezték a hely és az esemény szépségét, ihletettségét, a gyönyörű Mária énekek vigasztaló dallamát. A szentmise végén valamennyien odajárulhattunk a kegykép elé, ahol egy kedves gesztus ért bennünket. A papnövendékek elegyedtek szóba velünk, akik kedvesen érdeklődtek, hogy honnan jöttünk, s örömüket fejezték ki ottlétünkért, hiszen sajnos nem szokványos, hogy sérült embereket elvigyenek erre a csodás ünnepre. Pedig, ahogy azt mi is láttuk, nagyon sokat jelentett ez számukra, mint ahogy nekünk kísérőknek is vigaszt, reményt és erőt adott. Kedves fiatal hölgy készített rólunk közös képet, majd vidáman ő is közénk perdült, hogy lefotózkodhasson velünk. Plébánosunk, Imre atya is rögtön meglátott bennünket, s a szertartás után visszajött hozzánk hogy üdvözölje a csoportot. A csodás tavaszi napsütésben végigsétáltunk az óvárosban, majd visszamentünk a vasútállomásra. Sopron legnívósabb cukrászdájában aztán már a gasztronómiai élvezeteknek is hódolhattak a zarándokok. Csak este tértünk haza, fáradtan, de lélekben megújulva zártuk a napot, melynek minden perce azt sugallta, hogy a hit az egyetlen, amely mindig átsegít a nehéz pillanatokon. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora

10

X. évfolyam 1. szám A világ világossága

Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a hittanosok fázósan gyülekeztek, hogy együtt elmenjenek megünnepelni ezt a szép napot. A templomot beragyogta a sok‐sok apró gyertyaláng. Reszkettek az aprócska fények, de árnyékuk rávetődve a templom öreg falaira, óriássá nőttek. S mi arra gondoltunk, hogy így lesz a kicsi lángból melengető, bátorító fény. Sokszor elmondtuk már az öreg Simeon történetét, aki megvénülve várta a templomban, hogy szemeivel megpillanthassa a Megváltót. Mária és József megjelentek, hogy bemutassák a Gyermeket, ahogy az szokás volt a zsidó nép körében és vallásában. Az öreg Simeon boldogan vette karjába a kisgyermeket – a világ világosságát ‐, aki majd felnyitja az emberek szemét, szívét mindarra amit látniuk, tudniuk, s érezniük kell. „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására” (Lk.) – mondja a Mindenhatónak, hiszen tudta, hogy addig meg nem halhat, míg mindez be nem következett. Ezzel a szép történettel indultunk útnak mi is ezen az estén. Imre atya a szokásos kedvességgel fogadott bennünket, s a szentmise végén külön megköszönte, hogy ott voltunk. A tizenhét fős csoporton érezni lehetett a megilletődöttséget, ahogy kezükben tartva az égő gyertyát ámulattal hallgatták a szertartás szavait. Odakint, zord, hideg tél, de odabent az összetartozás boldog öröme. Hazafele egymást karolták, segítették a rosszul megvilágított utcákon. Jó volt látni őket, ahogy napi kis torzsalkodásaikat félretéve, túláradó kedvességgel támogatták egymást, és én abban reménykedtem, hogy talán nem csak egy estére szólt mindez, talán egy kicsit őrizni tudjuk a lángot, hogy oly gyorsan ki ne hunyjon a fény.

Keresztútjárás a parki ösvényen Esőt jósolt a meteorológia erre a napra. S valóban, a váratlanul feltámadt szél vészjóslóan arra figyelmeztetett, hogy az estére tervezett keresztúti áhítatot elmossa majd az eső. Amikor az utolsó simításokat végeztük a stációknál, csak arra tudtunk gondolni, hogy milyen szépek is a keresztút állomásai így, a lakók által készített gyönyörű képekkel. A gondolata sem merült fel annak, hogy mit teszünk, ha rosszra fordul az idő. Mintha el sem tudnánk képzelni, hogy másképp történjen minden, mint ahogy mi azt elgondoltuk. Aztán gyülekeztek a felhők, de mi optimistán letűztük még a fáklyákat is a stációk elé. Este fél hatra aztán „hazament” a szél, magával sodorva a komor felhőket. Csendes, nyugodt este köszöntött ránk amikor Juhos Imre atyával és a hittanos lakókból álló ministránsokkal az élen elindultunk, hogy végigjárjuk Krisztussal a „Via dolorosát.” Utunkon lakók, munkatársak, jó ismerősök, falubeliek kísértek bennünket. A peresznyei vendég kórussal együtt énekeltük a keresztények ősi, fájdalmas himnuszát. Ahogy haladtunk, lassan leereszkedett az este. A remegő fáklyalángok sora mintegy gyöngysor díszítette a keresztúttá változott parki ösvényt. A számtalanszor bejárt út hirtelen más értelmezést nyert, s ez az érzés elkísért bennünk egészen az utolsó állomásig. Az esten részt vett mindkét alkotó is, akik büszkén tekintettek az általuk készített képekre. Ezután Imre atya egy rövid koncertre hívott bennünket a Foglalkoztatóba. A peresznyei kórus tolmácsolásában több nagyböjti kórusmű is felcsendült, köztük a Fájdalmas Anyáról szóló Stabat Mater. Intézményvezető úr köszönő szavai után még összeültünk egy rövid időre beszélgetni. Nagyszerű érzés volt azzal a gondolattal zárni az estét, hogy az elkészült stációk nem öncélúak és formálisak, hanem valóban betöltötték azt a funkciót amelyre hivatottak, s amelyért létrejöttek. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora


3 Farsang az olimpia jegyében

2012. február 10‐én a peresznyei telephelyen az idei év egyik talán legfontosabb sporteseménye a xxx. nyári olimpia adta az ötletet a farsangi bálra. Miként is zajlott a farsang arról a mellékelt képek mellett egy rövid kis versike tanúskodik: „Live as one” Itt a farsang áll a bál, Olimpia reánk vár! Szponzoroknak köszönhetjük, Angliába repülhettünk! Királynőjük Erzsébet, kalapjával integet. később jött az ifjúság Vilmos, Kate szép egy pár! Közvetítőnk kettő volt, az üvegből jól fogyott! Kamerásunk Kandi Kata a filmeket ő forgatta. Sportolóink ügyeskedtek, sok‐sok érmet begyűjtöttek! Kemény fiúk, Merész lányok, Teljesítményt jól hoztátok! Képeink az újság oldalán, Nézze meg ki kíváncsi ránk! Hullerné H. Gyöngyi szoc. gondozó ápoló

Szombathelyen jártunk Mozgásukban akadályozott társaimmal együtt (4 fő), március 20‐án délelőtt szombathelyre indultunk. Nagyon vártam már az utazás időpontját, hiszen a társaimmal ellentétben én még soha nem jártam a szombathelyi Fő téren és környékén. A városba érkezést követően megnézhettük a ferences templomot, majd sétát téve a nemrégiben szépen felújított Fő téren elbűvöltek bennünk a kirakatok. Rövid kis sétát követően tértünk be a McDonald’s gyorsétkezdébe. Én még soha nem jártam ilyen helyen, úgyhogy nagyon tetsztet nekem az étkezde. Társaim, akik már jártak itt, szinte otthonosan igazodtak el az itt kapható ételek világában. Az eltöltött nap során sok meglepetést és érdekes dolgot tapasztalhattunk, de számomra a legérdekesebb és talán a legfinomabb dolog volt a téli fagyi. Az étkezés után kerekesszékkel vásároltunk az egyik hipermarketben. Majd fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk vissza otthonunkba. Kovács Krisztina lakó

4



9

Foglalkoztatóban történt rendezvények az elmúlt hónapokban Január hónapban befejeződött a disznóvágásról megmaradt finomságok sütése. Katalin teremben megterítve, meleg teával tálalva fogyaszthatták el lakóink a sült kolbászt, kenyérrel és savanyúsággal. Február a báli szezon, farsangolás időszaka. Nem maradhatott el a szalagos fánk sütése sem, amit ki üresen magában, ki baracklekvárral fogyasztott. Február 13‐án délután került megrendezésre lakóink farsangi mulatozása. Lakó‐segítő együtt készült e fontos napra. Jelmezeket kerestünk, arcot festettünk, kiegészítőket gyártottunk lakóinknak. A farsang témája ez évben az olimpia körül forgott, táncos‐zenés délutánon mutathatták be műsorukat az osztályok. Ezt követte a tombolatárgyak kisorsolása, amelyre lakóink már izgatottan vártak. Március hónapban ismét ellátogattak hozzánk a Kőszegről érkező bábszínházasok, akik már a húsvéti ünnepek közeledését jelezték. Darabjukban a keresztény szokásokat, néphagyományokat mutatták be lakóinknak. Március 28‐án palacsintázásra hívtuk az otthonban élőket, kellemes illatával árasztottuk el a foglalkoztató épületét. Kakaós‐lekváros palacsintát kínáltunk az ide leérkezőknek. Mi is készülődve vártuk a húsvéti ünnepeket. A konyhával egyeztetve tojásokat fújtunk ki amit a kézműves délutánon használtunk fel. Minden lakó a saját maga által elkészített alkotással díszíthette lakóegységét. Húsvét vasárnap délelőtt kereshették meg lakóink a fűben elrejtett tojásokat, majd kiosztásra kerültek a csokoládé nyuszik. Bertháné Sári Adrienn fejlesztő pedagógus

Mozgásélmény Keszthelyen A Magyar Speciális Olimpia Szövetség Keszthelyen rendezte meg a hagyományos Regionális Mozgásélmény Sportnapot. Maroknyi, hat fős csapatunkat szeretettel és ismerősként fogadták a szervezők. A regisztráció után a keszthelyi általános iskolások akrobatikus, vidám tánccal nyitották meg a rendezvényt. A sportnap célja volt, hogy a kilenc résztvevő csapat halmozottan sérült, mozgásukban akadályozott sportolóinak lehetősége legyen a versenyzésre, ezáltal sikerélményhez jussanak, és nem utolsó sorban találkozhassanak sorstársaikkal. A peresznyeiek szépen teljesítették a feladatokat, mindenki más‐ más versenyszámban emelkedett ki a többiek közül. Kiss Margit talajon, Seszták Zsuzsa babzsák dobásban, Óvári Csaba alagútkúszásban, Kovács Béla tekegolyó gurításban, Bezzegh Éva pedig labdába rúgásban jeleskedett leginkább. Kerekesszék hajtásban dicséretet kapott Tornyos Judit, aki az egyedüli női versenyző volt ebben a számban. A férfiak közül is csak ketten teljesítették a feladatot. A nap eredményhirdetéssel zárult, mindenki kapott elismerő oklevelet és „érmet”, majd kört alkotva, egymás kezét fogva elénekeltük közösen a Magyar Speciális Olimpia dalát. Köszönjük a lehetőséget, reméljük jövőre is lehet hasonló mozgásélményben részünk. Molnár Tamás szoc. gondozó ápoló

Nyugdíjas találkozó

„Nem számít mennyi éves, az ember fiatal, Ki felnéz a csillagokra és repülni akar, Ki minden egyes éjen újat álmodik, S a szépséges világra rácsodálkozik, Nem fél a kockázattól, és gondolkodni mer, Bízik a holnapjában, hogy eljön a siker, Naponta megcsodálja, mit addig alkotott, S megújuló reménnyel vár minden új napot!” (Aranyosi Ervin)

Mint minden évben, az ide esztendőben is közös ünneplésre, találkozóra hívta otthonunk mindazokat a kedves dolgozókat, akik valaha nálunk dolgoztak, velünk együtt gondoskodtak az itt élőkről. Örömmel néztük, ahogy sorra megérkeztek, és boldogan üdvözölték egymást. Így együtt csak ilyenkor, a nyugdíjas találkozón láthatjuk őket. A délután intézményvezető úr meleghangú, üdvöző szavaival és az emlékezés perceivel kezdődött. Mint mindig, most is a lakók kedveskedtek műsorral a várva várt vendégeknek. Idén az Alternatív Képszínház: Elhagyott madár című produkciójával lepték meg az egybegyűlteket, majd a segítők és a lakók tánca, a Boleró következett. A két műsorszám között kollégánk verssel köszöntötte a vendégeket, mintegy üzenetképpen arról beszélt, hogy a fiatalság nem életkor kérdése. S hogy ez mennyire így van, azt bizonyította a sok mosolygós, fiatalos külsejű régi munkatárs, akikről ha nem tudjuk, el sem tudtuk volna képzelni, hogy már nyugdíjas éveiket élik. A műsor után színes „képeslapok” gördültek a filmvásznon, melyet kollégánk Fábián Gábor állított össze az elmúlt esztendő nevezetes eseményeiből. A nézők bepillantást nyerhettek abba a sokszínű, színvonalas tevékenységbe, amelyben az otthonban élőknek része van. Ezután intézményvezető úr vette át a szót, és kiegészítette a látottakat, hallottakat. Beszélt az otthon életéről, az örömökről és a nehézségekről. A vendégek nevében Farkas Jánosné, Erzsi néni köszönte meg a meghívást, majd az est kötetlen beszélgetéssel és nem utolsó sorban finom vacsorával folytatódott, melyet a helyi konyha dolgozói nagy igyekezettel és szeretettel készítettek számukra. A vacsora után még hosszan beszélgettek, majd sorban elköszöntek egymástól és tőlünk is. intézményvezető úr ajándékcsomagokkal búcsúzott tőlük abban a reményben, hogy a nehézségek ellenére jövőre is összejön a most is szép számban összegyűlt társaság. A sors úgy hozta, hogy néhányukkal együtt utaztam haza. Csendben beszélgettek arról, hogy mit is jelent nekik minden évben ez a találkozás. Nem is gondolnánk, hogy milyen sokat! Kizökkennek a mindennapokból, találkoznak a régi és a mai dolgozókkal, figyelemmel kísérhetik az otthon mai életét, s jólesően nyugtázták, hogy még mindig kíváncsiak vagyunk rájuk, hogy fontosnak tartjuk őket. Aggódtak az otthonért, de ugyanakkor reményüket fejezték ki, hogy jövőre is eljöhetnek hozzánk, hiszen ahogy megfogalmazták, „nem kell, hogy ajándékot kapjunk, hogy vacsorával várjanak minket, egy pohár üdítő és pogácsa mellett is boldogan töltjük együtt az estét.” Jól estek a szavak és a ragaszkodás. Visszaigazolva láttam, hogy ez egy olyan munkahely, amelynek emlékét szeretettel őrzik a régi munkatársak. Egyszer eljön majd az idő, hogy talán mi is így jöhetünk és emlékezhetünk vissza a zsirai Otthonra. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora

8



5

Add elő magad!

Sportesemények

"Láthattunk egy roppant érdekes és megható előadást a zsirai Alternatív Képszínház előadásában. Óriási közönségsiker, díj azonban semmi. A fellépő csoport három ép, és több értelmileg korlátozott képességű taggal egy nemcsak látványos és szép, hanem több szempontból is rendkívüli értékkel bíró darabot adott elő. Előadásuk a halálról, az önfeláldozásról és a szeretetről nagy hatással bírt a közönségre, Fiala úrra kevésbé. Nem állítjuk, hogy pozitívan kellett volna megkülönböztetni a fellépőket, de úgy gondoljuk egy díj mindenképpen kijárt volna a zsiraiaknak, akik drámai módon megmutatták, hogy sérült emberekkel is lehet nagyon jó színpadi produkciót előadni." Többek között ez olvasható a 9400hir.hu a Mi is előadjuk: Ilyen volt a Tehetségek Fesztiválja című cikkében a Zsirai Alternatív Képszínház fellépéséről. Ahogy a fenti cikk részletéből is kiderül otthonunk is képviseltette magát az Add elő magad tehetségek fesztiválján Sopronban. A Petőfi Színházban megrendezett több napos rendezvény célja, hogy lehetőséget biztosítson a régióban élő és alkotó tehetséges fiatalok bemutatkozására. Az Alternatív Képszínház, Mindenen túl című darabjával készült. Az előkészületek, a szervezés és a lebonyolítás mind a professzionális hozzáállásról adtak tanúbizonyságot a szervezők részéről. Nagy élményben volt részünk mikor a fellépést megelőzően napokkal a színházban, eredeti helyszínen biztosították a próba lehetőséget és majd másfél óráig álltak rendelkezésünkre a technikusok, valamint a színház szakemberei, hogy rögzítsék a felmerülő technikai igényeinket. (A precíz hozzáállásért és a segítségért ez úton is köszönet nekik!) 2012. március 3.‐án délután érkeztünk Sopronba, ahol a zsirai csapat nagy izgalommal foglalta el öltözőjét és kezdett ráhangolódni a fellépésre. Az előadás az eddigi legjobban sikerült fellépésünk volt, melyet a színház, a profi technikai körülmények és a közönség tapsa minden eddiginél jobban megerősítettek. Bár a zsűri díjazásban nem részesítette a produkciónkat, mégis úgy érezzük, hogy megérte ott lennünk a tapasztalat és a csapat összetartásában oly nagy szerepet játszó közös élmény miatt. Fábián Gábor mentálhigiénés munkatárs

III. Házi Csocsóbajnokság – 32‐en gyűltünk össze a konditeremben a 2012‐es év első sporteseményén a III. Házi Csocsóbajnokságon. A résztvevők két csoportban (lakók és dolgozók) és két asztalnál versenyeztek, a párok között több összeszokott duó is volt, de néhányan csak most álltak együtt először az asztalnál. A rendezvénnyel a sport iránti szenvedélyünknek hódolhattunk, ugyanakkor kiváló alkalom volt, hogy mi dolgozók a lakókkal és a kollégákkal is eltölthessünk néhány felszabadult, gondtalan órát. Színvonalas és mulattató meccsek, nagy győzelmek, egy kis malmozás, finom sütemény, és forró tea mellett tartalmas délutánt töltöttünk a sportcentrumban. A győztesek: Lakók: Szili Z. – Gyöngyösi E. Dolgozók: Bertha M. – Gosztom Z. (Jó házigazdaként az egyetlen vendégpárosnak hagytuk meg a győzelem lehetőségét) III. Házi Asztalitenisz bajnokság – A sokak által kedvelt ping‐pong sportágban ezúttal is egy remek versenyt bonyolítottunk saját berkeinken belül a foglalkoztatóban. A 35 résztvevő 4 kategóriában versenyzett. Eredmények: Lakók kezdő: 1. Csorba Tamás Lakók haladó: 1. Kabelács Károly Női dolgozók: 1. Dr. Bartos Anna (3‐szoros címvédő) Férfi dolgozók: 1. Bálint Csaba Asztalitenisz Baráti Találkozó – Csákánydoroszló – Második alkalommal kaptunk meghívást csákányi barátainktól, hogy vegyünk részt ping‐pong találkozójukon, melyet örömmel fogadtunk el. A kis kultúrotthonban több intézmény és a helyi általános iskola versenyzői mérhették össze tudásukat. Mieink nem vallottak szégyent, komoly és színvonalas meccseket játszottak, de az éremszerzés kapujában sajnos mindannyian elbuktak. A verseny zárásaként rendezett lakó segítő párost Kabelács Károllyal sikerült megnyernünk. Az esemény nevéhez méltóan baráti hangulatban zajlott le. Köszönjük a meghívást! Marton Gergő fejlesztő pedagógus

Programok a C osztályon

Februárban családias farsangi mulatságot tartottunk, a B és C lakóegységben élők számára, az ünnepség helyszíne a C osztály étkezője volt. A tél búcsúztatásában nemcsak az ott élő lakók, de az osztályon dolgozók is részt vettek. A jelmezek kiválasztásában az személyes kívánságokra is igyekeztünk figyelni, felvonult a bohóc, a vadász, a nyúl, az indián, a doktor, nyüzsögtek az egerek, és macskák.... A jó kedvet játékkal, és a délelőtt megsütött fánk elfogyasztásával fokoztuk. A jó hangulat bizonyítékaként, íme egy kép. Utólag azt gondoljuk, a tél és a hideg idő elűzésében játszott szerepünk kétségbevonhatatlan, hiszen gyönyörű korai tavasz köszöntött ránk! Márciusban elkezdődött az osztály díszítése, a húsvéti dekorációk előkerültek. Egy pénteki napon, húsvéti kézműves délutánt tartottunk, ahol az osztályon élő lakók szobájukba, vagy ajándékba készíthettek festett tojást, tojásból nyuszit, filc anyagból barkadíszt. A varrásban nemcsak a szociális foglalkoztatásban dolgozók jeleskedtek, hanem Pintérné Marika néni, és Ódor Tünde is ügyesen, szívesen varrogatott.

Marton Szőnyi Melinda fejlesztő pedagógus

6


Beszélgetés Hollósi Péter intézményvezetővel "A Jóisten mindannyiunkat embernek teremtett." Ha beszélgetésünk elején arra kérném, hogy mutatkozzon be pár mondatban, mit mondana el magáról? 54 évesen 9 év intézményvezetői, és 23 év értelmi fogyatékosokkal együtt töltött idő alapján tudok a mai magyar értelmileg sérült emberek ellátásáról bármit is mondani. A végzettségem szerint szociális munkás diplomám van, és azt egy szociális menedzser szakirányú továbbképzéssel egészítettem ki 2007‐2008‐ban. Kimondottan azért, mert intézményvezetőként egy rendszert kell működtetnem, amely rendszer az értelmileg sérült emberek segítésére épült ki. Egyébként három kilométerre innen Répcevisen élek. Három gyermekem született. Ennek azért van jelentősége, mert a harmadik gyermekem születésekor komplikáció merült fel és a szociális otthon alkalmazottjaként akkor már tudtam, hogy az értelmi fogyatékosság sok esetben a születéskor fellépő oxigén hiány következtében alakul ki. A fiam a születésekor nem sírt fel, újra kellett éleszteni. A történtek után mindvégig bennünk volt a kérdés, vajon milyen lesz a gyermekünk. Hála Istennek a fiam egészséges. Csak a Jóisten tudja mi volt a szándéka azzal, hogy akkor ez így történt. Amit én tudok, az az, hogy ez az élmény döntően meghatározta az én hozzáállásomat az értelmileg fogyatékos emberekhez.

Mik a sajátos jellemzői egy ilyen Intézménynek? Nagyon érdekes öröksége a magyar társadalomnak, hogy az az intézményrendszer, ami ma működik az az ötvenes években kezdett kialakulni, és igazából a 70‐es és a 80‐as évek elejére érte el a mai formáját. A szocializmusban egyfajta ideológiai mázzal bevonva eltüntették az akkori „ideális államképpel” össze nem egyeztethető embereket és intézményekbe gyűjtötték össze őket. Az volt a lényeg, hogy legyen hol aludniuk, legyen mit enniük. Később a kép megváltozott. Itt Zsirán a Legszentebb Üdvözítő Leányai kongregáció, illetve a rendek szétzavarása után itt állt üresen egy kastélyépület és a főváros illetékesei időseket költöztettek ide 1951. április 4‐én. Ez az idősek otthona működött itt 1975‐ig. 1975 után főleg Szentgotthárdról az elme szociális intézményből kerültek ide értelmi fogyatékos emberek. Ma 262 lakója van a zsirai intézménynek.

Intézményvezetőként mi az, ami igazán örömmel tölti el Önt az itt lakók közt? Ezek az emberek tudnak igazán örülni, tudnak igazán hálát adni és a mi munkánkban az a legnagyobb megtartó erő, ha látjuk azt az örömöt, amit a mi közreműködésünkkel ezeknek az embereknek nyújtani tudtunk. Itt azonnal van visszajelzés a munkánkra. Munkánk során sok elvárással találkozunk az előírások, ellenőrzések, követelmények világából, és ha az ezzel járó terhet az ember el szeretné felejteni, akkor csak le kell jönnie az irodából a lakók közé és abban a pillanatban megváltozik minden. Csak ha azt kérdezem meg, hogy ma már nem fáj‐e a lába, vagy mit szól ahhoz, hogy kisütött a nap két hét után, akkor az őszinte válasz olyan visszajelzést ad, ami legtöbbször pozitív megerősítés a munkánkhoz.

Amint láttam, Ön igazgatóként is közvetlen kapcsolatban van a lakókkal. Amikor közöttük járkel, akkor közvetlen egyszerűséggel csak így szólítják meg Önt „Péterbá’”. Ön szerint mit tanulhatunk meg mi az itt lakóktól? Azt hogy igazából nem kell szégyellenünk az érzéseinket. A mai világ megtanított bennünket arra, hogy folyamatosan meg kell felelnünk valakinek és ehhez szerepeket kell magunkra húznunk, szerepeket kell játszanunk; itt az ő „világukban” nincsenek szerepek.

Az emberek nagy része nem tudja, hogyan zajlik a lakók élete egy ilyen intézményben. Milyen lehetőségeik vannak, amiken keresztül sikerélményekhez tudják segíteni őket? Az ilyen otthonok célja, hogy a lakókat segítsük el egy olyan életminőségre, amelyen a képességeiknek megfelelően a lehető legteljesebb életet élhetik. Mi itt Zsirán abból


7

indultunk ki, hogy van egy adott infrastrukturális környezet, amelyben élünk, másodszor van egy adott munkatársi gárda. Abban az életformában, amit mi itt megpróbálunk biztosítani, abban a legteljesebb szabadságot próbáljuk adni. Annak, akinek olyan képességei vannak, megadatik a munka, és kis fogaskerékként hasznos termelésben tud részt venni. Akik munkára nem képesek, azok a 2004‐ben létrehozott foglalkoztatási centrumba járnak, ahol az egyéni képességeknek megfelelő foglalkoztatást biztosítjuk, tehát nem munkafoglalkoztatást. Ez a hétköznapok menete. Az életlehetőségek kiszélesítésére azonban ezen túl számtalan olyan lehetőséget biztosítunk, amelyekben megmérhetik magukat. Ennek a legsikeresebb zászlós hajója, a komédiás integrált színház, amely 2004 óta működik itt, és változó létszámmal, de általában 20‐25 fővel vesznek részt a lakóink a felkészülésekben, a próbákon és az előadásokban. Ezek az előadások házon belül és házon kívül kerülnek bemutatásra. Minden évben egy új darab megtanulásával fejlesztik a lakókat. Főleg zenés darabokat játszottak. Az első ilyen darab volt a „Valahol Európában”, aztán az „Óz a nagy varázsló”‐tól a „Légy jó mindhalálig”‐on át most a „Vörös malom” című darabot tanulták. Ezen kívül keresztény közösségként a Római Katolikus Egyház ünnepeit üljük. Ezeket vagy intézményen belül ünnepeljük, vagy bekapcsolódva a zsirai egyházközség életébe. Az intézményen belül működnek különböző szakkörök is. Az íjász szakkörtől az ének‐tánc szakkörön át a főző szakkörig nagyon sokféle van. Ezek a honlapunkon bemutatásra is kerülnek. Működik rajzszakkör, amely során a résztvevők saját maguk festették meg az intézmény kertjében létesített keresztút képeit. Ezek a szakkörök aztán valamilyen ünnep kapcsán be tudnak mutatkozni a nagyközönség előtt. Azt gondolom, aki olyan képességű, az hamarosan megtalálja ezekben a lehetőségekben a számára érdekeset. Aztán az intézmény életében van éves szinten visszatérő és megrendezésre kerülő kulturális programsorozat a „Zsirai Őszi Napok”, amely egy homokszobrász versennyel indult valamikor 19 évvel ezelőtt, és erre építettük rá 2003‐tól azokat a kulturális rendezvényeket, amelyek során szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy az értelmileg akadályozott ember, milyen művészi teljesítményre képes, és így az egy‐egy eltelt év művészi produkciói kerülnek bemutatásra. A lakók között sok a vallásos ember. Hogyan van megoldva a lelki gondozásuk? Zsira Római Katolikus egyházközség ennél fogva meg van a kapcsolat a helyi egyházközséggel. Az intézményben működik a lakók szintjéhez igazított bibliamagyarázat, hittanóra. És amint már említettem az év során szervezett formában részt veszünk a helyi templom életében. Ha jól tudom, a közelmúltban ünnepelte az intézmény fennállásának a 60. évfordulóját? 1951. április 4‐től datáljuk ennek az intézménynek a létrejöttét, és a „Zsirai őszi napok” keretében egy napot szenteltünk arra, hogy köszöntsük a volt és a jelenleg is itt lakókat illetve dolgozókat. Mik a jövőre vonatkozó tervek? Az ember sokszor szkeptikusan tekint a jövőbe a jelenlegi gazdasági állapotok miatt. De ezeken a nehézségeken túlmenően az a küldetésünk, hogy amennyire tudjuk boldoggá tegyük az itt lakókat, és ezért közeli célként tűztük ki, hogy szeretnénk eljutni Erdélybe, hogy ott is megmutassuk magunkat, illetve hogy gondozottjaink szép élményekkel térjenek haza. Köszönöm a beszélgetést! Munkájukhoz sok erőt és egyészséget kívánok! Juhos Imre /részlet a Hitvallás c. újságból/ plébános

12 X. évfolyam 1. szám

Recommend Documents