12. szám december Képes havi folyóirat. A világ Megváltója

V I. évfolyam

12. szám.

Képes havi folyóirat.

ZOUT 1933. december

Megjelenik minden hó 1-én.

A világ Megváltója. Karácsonyfák zöldje indul le a hegyről. Karácsony varázslatos hafalma alatt állunk. S mit sem kívánunk, minthogy Krisztus gyújtson karácsonyi fényt s hozzon békét, örömet, megnyugvást a lelkűnkbe. Az Egyház zsolozsmája oly kifejezésteljes szavakkal, oly emel­ kedett öntudattal mondja : „Ma meg fogjátok tudni, mert jönni fog az Úr és reggel meglátjátok az Ö dicsőségét. Ma mézzelfolyók lettek az egek!“ Azok az egek, amelyek a neheztelő Isten miatt ércből voltak, megolvadtak és leszivárogtak ! Az egek erői megindultak; nem mint vízözön, hanem mint isteni kegyelemözön szivárogtak lelkűnkbe. Krisztusé a világ. „Neked adom a nemzeteket örökségül! Fiam vagy; ma szültelek Téged." Ez a Krisztus elindult hódító útjára s vele óriási értékek léptek fel a világtörténelemben. Az emberi méltóság, szabadság, jogbiztosság, a női nem becse, a munka értéke s ami a legfőbb : az istenfiúság kegyelme. Azon dolgozott, hogy örök életünk legyen! Ez az örök élet nem egyszerű folytatása a földinek, hanem 353

az emberi természet fölemelése az isteni élet természetfeletti magas­ lataira, ahol bizonyos tekintetben részeseivé válunk Isten örök dicső­ ségének. Mindenkinek hatalmat adott islenfiává lenni. Ennek az isteni gyermeknek csókjától szépség ragyogja be a népek vallási, társa­ dalmi, kulturális és nemzeti életét. Ö az, akinek szava, ereje, hatalma a vas, a víz, a napsugár, a hajnal, az ég! Ö az, aki teremtett természetföiötti világot is, melyben áll a hit, a halhatatlan remény, a szeretet hősiessége, az erény szépsége, az erkölcs hatalma, az isteni élet bubája. Ez a kisded énekel éjbe, télbe, szegénységbe, bánatba, reménytelenségbe, hogy legyen világossága az éjnek, melege a hidegnek, anyja az árvának, reménye a szomorúságnak, feltámadása a halálnak, — legyen karácsony hangos, dalos, békés karácsony az emberi élet! A nagy karácsonyi hódítóval szemben fellép a mai történelmi események kínzó, pusztító ereje! Honnan e kínzó történelem? Hiányzik az életből az isteni Megváltó evangéliuma, hiányzik Krisztus maga. Hiányzik a nemzetek, az országok, az államok, a világrészek, a kormányok, a világhatalmak életéből. Hiányzik az életet rendező törvényekből s azoknak a leikéből, akik országhatá­ rokat változtatnak, akik nemzeteket építenek és rabszolgasorba taszí­ tanak. A genfi konferenciákon a nemzetközi jog mellett nem érvényesül az örök isteni törvény! Az evangéliumnak ott keresni valója nincs, mert az csak vallás- és hit-törvény. És ha csak hit-törvény, akkor a politikában, a nagy nemzetközi politikában nincs mit keresnie, — mondják ők. De az evangélium az élet törvénye, az isten törvénye, minden törvénykodex fölött álló törvény, örök jogforrás. Minden ember, társa­ dalom és minden hatalom részére alkotta a Teremtő. Az örökérvényű krisztusi elvek többet jelentenek a Cézár borostyánkoszorújánál! Ember élj velük és boldog leszel! Boldogságot a szívbe, melegséget a lélekbe, szeretetet az életbe Krisztustól tanuljunk! Ó mily kedves a betlehemi éj varázslatos hatalma! Krisztusé a világ. Széttárja kezeit a jászolban, de kitárja a kereszten is. E küzdő, vérző bűnös világra borul, hogy fölemelje és megszentelje. Ez neki az igazi boldogság. P. Bécsi Vazul O. F. M.

354

Az ezüstliliom története. Róma, az örök város, a műkincsek, muzeumok hazája. A jámbor zarándok, kutató tudós tekintete ott gyakran megakad egy szépen stilizált, tiszta ezüstből készített liliomon. Ez a nemesvonalú, egyszerűségével, művészi kifejező erejével feltűnő virág 1854. december 8-án jutott a pápa birtokába és meg­ kapó kedvesen jelképezi a Szeplőtelen Fogantatás ünnepének mély szimbólumát, égi Édesanyánk egyik legékesebb kiváltságát. E szerint a Boldogságos Szűz Mária mindenkor teljes szépségű, makula nélkül való volt, szeplőtlenül fogantatott és született, egész életén keresztül mindenkor tiszta és szeplőtlen maradt. Mivel a történelem során Szent Ferencnek, a Boldogasszony lovagjának és Duns Scot Jánosnak, meg általában a ferenceseknek jutott a feladat, hogy ezt a tant folytonosan felszínen tartsák, azért mikor IX. Pius pápa 1854ben hittételként kimondta a Szeplőtlen Fogantatás tanát, a Ferencrend generálisa mindhárom rend nevében megajándékozta a pápát a gyönyörű ezüstliliommal. Érdekes megjegyeznünk, hogy alig pár esztendővel az említett hitcikkely kimondása után, 1858. február 11-én egy fiatal, alig 14 esztendős kis francia pásztorleánynak, Soubirous Bernadette-nek csodálatos látomása volt. Ahogy szülővároskája, Lourdes határában gályát gyűjtögetett, hogy édesapjának, a szegény, tönkrement molnár­ nak gondjain könnyítsen, különleges, a vihar hangjához hasonló zúgás közepette a folyóparti barlang felett mennyei fénnyel, leírhatatlan sugárkoszorúval övezve valami hasonlíthatatlan szépségű nőalak jelent meg előtte. Fejéről fehér fátyol hullámzott alá s hosszú, uszályos öltözetét derékon égszínkék öv szorította össze. A királyi Szűz olvasót tartott kezében és szelid, jóságos tekintetét szeretettel pihentette a galamblelkű, ártatlan kis pásztorleányon. Ez a földöntúli jelenés rövid félév alatt tizennyolcszor megismétlődött, a sziklabarlang tövében csodá­ latos, mindenütt ismert gyógyító erejű lourdi forrást fakasztotta, majd a kis leánykának — akit különben dicsőségesen uralkodó Szent­ atyánk, XI. Pius 1925-ben a boldogok sorába iktatott — kijelentette ; „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás." Ezt kell tudnunk a Szeplőtlen Fogantatás ünnepéről és a pápa ezüst liliomáról. Csepregi K. Pál. 355

Karácsony. A sötétség és némaság éjtszakáján sirt a jóság

S ahogy kitárult kis karja,

s tűrt koldus volt a szeretet

mint apró faluk harangja, megkondultak a bús szivek.

Egyszerre csak égi fénnyel

S aki fáradt, aki terhelt,

üstökös szállt titkos éjjel

akit minden bánat megvert,

betlehemi puszta felett.

a Gyermekhez bizva siet.

S megállón az istállónál,

Mert a Gyermek az igazság,

ahol barmok párájánál

az Út, Remény és a Jóság:

elhagyatva, ott melengeti

az életnek lobogója.

a Világ Urának anyja.

S mindig istálló vackából,

S rongyos pólyába takarva mosolygott az égi Gyermek.

nyomorúság tanyájáról indul a Föld megváltója.

S most, amikor a gyűlölet égig lobbant máglyatüzet s fájdalom a Föld zenéje. S elhagyottak, meggyötörtek nagypénteki busulásán pislog csak a szívnek mécse. Betlehemi istállóban jöldreszállott égi fáklya sugározzon a vak éjbe. S Karácsonynak éjtszakáján, szeretetnek fehér szárnyán szálljon ránk az égi béke. Vesztróczy R. lenö.

356

if,-

- >■

(Dublin.)

(Zaganelli.)

M ad o n n a a szentekkel

357

Karácsony Betlehemben. Mikor néhány esztendővel ezelőtt a rendtartományi föelöljáróság intézkedése folytán a Szentföldön tartózkodtam, alkalmam volt arra, hogy végigjárjam a kereszténység legdrágább, legbecsesebb szenté­ lyeit, a többi között azt a helyet, ahol az Üdvözítő a világra született. 1927. december 24-én reggel autóbuszon Betlehembe mentem, hogy a karácsonyi szent ünnepeket ott töltsem, ahol az isteni Kisded megszületett. Karácsonykor a világ minden Iájáról jönnek zarándokok Betle­ hembe. Most is már egészen megtöltötték a zárdát és a vele egybe­ épült és a ferencesek vezetése alatt álló szállodát, az úgynevezett Casa Novát. Ünnepi hangulat, ünnepi rend uralkodik ilyenkor ott is. Míg az ebéd is a rendestől eltérően 11 órakor van, mert 1 órakor vonul be Betlehembe a jeruzsálemi patriarcha, aki a karácsonyi szertartásokat szokta végezni. A templomteret egészen belepi a hivatalosan fogadók, a zarán­ dokok és a hivatlan kiváncsi bámészkodók serege. Amikor a patri­ archa autója megjelenik, az angol zsoldban levő arab lovasrendőrök csak nagy üggyel-bajjal tudnak neki utat nyitni. A patriarcha az egész papságtól körülvéve, a bazilika felé irányítja lépteit. Sajnos, a bazi­ likán csak átvonul, mivel az a kereszténység szégyenére, most a görög szakadárok kezén van. A patriarcha és kísérete mindjárt betér a bazilikával összeépített ferences Katalin templomba, ahol a hálaadó éneket, a Te Deumot és az ünnepélyes Vesperást, a papi zsolozsma esti részét énekeltük. Az egész eltartott délután 3 óráig. Fél 4 órakor elénekeltük a Completorium-ot, a papi zsolozsma befejező részét, utána a mindennap szokásos ünnepélyes körmenetet tartottuk, melynek ál­ lomásai : a Szentségi oltár. Jézus születése oltára, a Jászol, Három király oltára. Szent József oltára, az Aprószentek oltára és végül a Szent Katalin, vagyis a főoltár. Ezt követte a litánia, melyen a betlehemi kar énekelt. Este fél 11 órakor kezdődött az éjjeli ima, a Matutinum, ame­ lyet ugyancsak elejétől végig énekeltünk. Majd megkezdődött az éjféli mise, melyei a patriarcha celebrált teljes papi segédlettel. Ezen a misén jelen vannak az összes konzulok is a nekik külön fenn­ tartott helyen. Mise után a papi imából az úgynevezett Laudest éne­ keltük, majd az egész papság a patriarchával az élén, a konzulokkal 358

és a néppel gyertyás körmenetben énekelve a jászolhoz vonul. Ott a diákonus énekli Szent Lukács evangéliumát és midőn ahhoz helyhez ér, hogy: „betakará öt pólyákba és jászolba fekteté" (Luk. 2., 7.), a betlehemi kis Jézus bájos szép szobrát a születés helyén valóban pólyába takarja, majd pedig a jászolhoz viszi és oda le­ fekteti. Az egész szertartásnak ez volt az egyik legszebb és legmeghatóbb jelenete. Az evangélium végén elénekeltük a Glóriát és Te Deummal vonultunk vissza a templomba. A szent jászolnál a körmenet után megkezdődnek a misék és tartanak 5 óráig. 5 órától 8 óráig a katolikusok nem misézhetnek ott, mert ebben az időben a görögök tartanak istentiszteletet a bar­ langban. 8 órától azután megint délután fél 6 óráig egyfolytában miséznek a szent jászolnál, de még igy sem kerül minden papra a sor, hogy a születéshelyen misézhessen karácsonykor, így ezek más oltároknál kénytelenek misézni. Betlehemben az éjféli mise nem újság, mert ott az év minden napján éjféltől kezdve lehet misézni. A vendégek ki is használják ezt a kiváltságot és ha már Betlehemben vannak, éjfélkor miséznek is a jászolnál. Az ünnepélyes pásztormisét reggel 8 órakor megint patriarcha mondja, aki karácsonykor papjaival együtt a ferencesek vendége ebédre. Betlehemben a ferencesek ebédlőjében — minthogy Betlehem elsőiangú szentély — mindig szigorú csend van, ez alól csak a pápa adhat felmentést. Karácsonykor, mivel a patriarcha éppen a pápát képviseli, a pápa nevében meg szokta engedni a beszélge­ tést. Ilyenkor a betlehemi gvárdián rövid szavakkal megemlékezik Betlehemről, a karácsonyról, Isten nagy szeretetérol, melyet éppen e helyen éreztetett az emberiséggel, majd köszönetét fejezi ki azok­ nak, kik közreműködésükkel emelték az ünnep szépségét. A karácsonyi ünnepségek sorozatát az a körmenet zárja be, amely 3 órakor indul a „pásztorok mezejére" a „Glória in excelsis" — Dicsőség a magasban — templom romjaihoz, melyet a pásztorok emlékére építettek azon a helyen, ahol nekik az angyalok a Glóriát énekelték. P. Rónai György 0. F. M.

A k i kilenc keddi ájtat osságot akar végezni Szent Antal nyelvereklyéinek február 16-i ünnepére, amikor a Szent különösen gazdagon nyújtja égi közbenjárásának áldásait, december 19-én kezdje.

359

Mai mese. Egyszer volt, hol nem volt . . . Mostanában nem az Operenciánál kezdődik a mese. Kicsit közelebb. A Dunán. Éjtszaka. A nagy híd mozdulatlanul nyulászkodik a két part között. Hűvös szél borzolja a víz színét. Egyszerre elválik valami sötét tömeg a hid korlátjától, nagy csobbanással tűnik el a mélyben, apró örvény marad utána . . . s a mese folytatódik az örszobán. Ügyeletes tiszt, riporterféle iróember, rendőrök jönnek, vizesruhájú lányt támogatnak s jelentkeznek. A lányról lesir a nyomorúság, bár látszik, hogy valamikor jobb napokat is érhetett. 28—30 éves lehet s a nélkülözés nyomai mögül kilátszik pár év előtti szépsége. Most persze nagyon csúnya. Szőke haja piszkos csomókban tapad homlokára, szemei beesettek, arca szinte élettelen, agyonstoppolt ruhájának se szine, se mintája és ez a ruhának már alig nevezhető hitvány mez valami elkép­ zelhetetlenül ag>'oncsigázott, lesoványodott testet takar. — Fázom . . . — súgja alig hallhatóan. Az újságíró kénytelen elfordulni. Mintha valaki a torkát szorongatná.

Jantay Erzsébetet a Felvidékről hajtotta ki a vihar. Anyja rég nem élt, apját az új világ ölte meg vagyonával együtt, a rokonok nem voltak sehol és mig a maradék ingóságból tartott, valahogy múlt az idő. Az utolsó fülbevaló után jött az ínség, a kilincselgetés. Semmi különös képzettsége nem volt, néhány évig mégis sikerült tűrhető helyeket taláhiia. De ahogy a világ sora nehezedett, lassankint kirekedt ezekről a helyekről. Darabig próbálkozott még. akadt is volna állás, de valami véletlen folytán mindig olyan helyekre keveredett be, ahol a nevelönői vagy kiszolgálói teendők mellett . . . másfajta kívánságoknak is eleget kellett volna tennie. Így azután hétről-hétre vándorolt és mindig égő arccal távozott a párnapos helyről. Legutóbb virágüzlett>en kapott alkalmazást, de már másnap felmondtak neki. — Pofonütötte a leggavallérabb kuncsaftot! — méltatlankodott a tulajdonos és a többi leány megvetőleg állapította meg róla, hogy: ostoba. Lassan kikopott a jótékony területekről is, azután kitették a lakásból és most harmadnapja ődöngött cél nélkül, segítség nélkül, étlen-szomjan. — Mit csináltok vele? — kérdezte az író. — Lefolytatjuk az eljárást — mondta a másik —, azután átadjuk vala­ melyik szociális egyesületnek. Milyen munkát fogadna el? — Mindegy, akármit! — súgta a leány. Csak egy falat kenyér teremjen mellette. Nincs olyan dolog, amit meg ne tegyek.' Az író hirtelen rápillantott. — Egyik ismerős családnál tudnék talán helyet szerezni. Nem bizonyos ugy^an, azért megpróbálom. Az asszony kicsit szekánt . . . — Nagyon alázatos leszek . . . — Aki ismeri a gyöngéjét, könnyen kijöhet vele. Mindenesetre itthagyom

360

a névjegyemet. Ha a patronázs nem tudja elhelyezni, jöjjön ki hozzám holnap délután. Addigra biztosat mondhatok. Addig is . . . ne tekintse alamizsnának, a jövő fizetéséből visszatérítheti. Fogadja el, így nem mehet sehova. Valami ruhát kell vennie. Tessék! Nem kell tőlem félnie. Ne gondolja S meg sem várva a választ, kezet fogott a barátjával.

Virágokkal és fákkal tarkított gyepes udvar zöldéit a kerítésen belül és a fák közül villaszerű családi ház kandikált elő. Egyik fa alatt homokkupac sár­ gállott, a homokban meg két kis nyáribugyogós apróság építette a kemencéket, palotákat. Ahogy a nagyobbik felpillantott, rácsodálkozott a kerítésen kívül tanácstalankodó kisasszonyra és kiabálni kezdett. — Liza! Lizaaa! . , . Nyissa ki a kaput! Alacsonytermetü asszonyféle gömbölyödött le a verandáról. A naccságos urat teccik keresni ? — lelkendezett, míg a kaput nyitotta. Nincs itthon. Betelefonálták valahova. De már tegnap mondta, hogyha egy vékonypénzü kisasszony jön, csak vezessem be. Bőbeszédű, idősebb asszonyság volt. Végtelen tisztaság és melegség áradt ki belőle és Jantay Erzsi öt perc múlva tudta, hogy ő az író úr házvezetője. Már akkor az volt, mikor még a nagysága is élt, három éve halt meg, Isten nyugosztalja, ez a két kis árva maradt utána, egyik Katica, másik Liliké, nin­ csen más vagyonuk, csak ez a kis villa, azért hála Isten megélnek, őneki Liza a neve, bárónál is szakácsnéskodott már, de innen el nem menne semmi pén­ zért, mert az úr olyan kedves, derék ember, ki se lehet mondani, a kicsinyeket nagyon szereti, azért is nem nősül meg újra, pedig ezeret ajánlottak neki, dehát fél a mostohától, a kislányokra most ő visel gondot, a nevelőnők csak bosszú­ ságot okoztak mindig, már nem is fogadnak melléjük, pedig az úr nem ér rá veszkelŐdni velük, sok a dolga. Mindezt egyszuszra mondta el. Közben a verandára értek. Széket mozdí­ tott a lány alá, rámosolygott s mire az körülnézhetett volna, csészékkel felpakolódva tért vissza. S a vendég hiába mentegetődzött, jóllakatta. A budai hegyek fölött bíborszinű foltok mutatták az alkonyatot, mire a házi­ gazda hazaért. A kerítés mellett hirtelen megállt. — Az eszem ragyogóját! Erről hát alaposan megfelejtkeztem. Benn a kertben hangos nevetés trillázott. Nem volt nagy tudomány meg­ állapítani, hogy azok hárman ottbenn igen jól érezhetik magukat. — Hajaj . . . — nézett körül az író röstelkedve. Az ígért helyszerzés alaposan kiröppent a fejéből. Sok futkoznivalója akadt aznap, Jantay Erzsinek már nem jutott a gondoskodásból. — El nem küldhetem! — morfondírozott magában. De azt sem mond­ hatom neki, hogy elfelejtettem az ígéretemet. Most meg már . . . Köröskörül sorban tünedeztek fel a nagyvárosi szentjánosbogarak. Valahogy csak lesz! — vágott végig maga előtt és becsöngetett.

361

A kipirult arcú gyerekpár vidám kiabálással szaladt neki a kapunak. S következett egy végevárhatatlan csicsergés arról, hogy Erzsi nénivel milyen nagy­ szerűen iehet játszani, hogy Erzsi néni mennyi szépséges mesét tud és hogy Erzsi néni milyen érdekes ruhát csinált a babáknak. ^Erzsi néni“ pedig elkomorult arccal támaszkodott az egyik fának és érezte, hogy a lábai remegnek. Nagyon egyszerű sOtét ruha volt rajta. Amint az író meg­ pillantotta, észrevette, hogy már nem olyan sápadt, mint előtte való reggel. A kifogástalan ruha, meg a rendbeszedett haj látása elfújta azt a kellemetlen érzést, ami még mindig ott bujkált a férfi visszaemlékezésében. Csak az egész alak vékonysága és a szeme körül sötétedő karika emlékeztette őt még a rendörszobai jelenetre. De ahogy a lány kezet nyújtott, ez a mozdulat úri környezetben nyu­ godt napokkal töltött napsugaras ifjúságot juttatott a férfi eszébe. _ Nagyon örülök, hogy eljött! — mondta azután udvariasan, miközben kezet fogtak. És csak akkor hökkent meg az obiigát mondás értelmén, mikor észrevette a leány tekintetében felvillanó reménységet. — Sikerült? — remegett meg a hangja. — Hát kérem . . . — hümmögött az iró —, menjünk talán föl a verandára, majd megbeszéljük. Méltóztatik tudni . . . úgy van a dolog . . . hogy az illető helyen . . . hogy is mondjam ? . . . betöltötték már a helyet. De az nem b a j! Én tudniillik . . . találtam egy más megoldást. A leány mozdulatlanul hallgatta. A reménység lassan lefoszlott arcáról, válla is megroskadt és fájdalmas rándulással pilledt bele egyik székbe. — Gondolhattam volna . . . — suhant ki ajkán a szorongás. A férfi homloka gyöngyözni kezdett. — De kérem . . . ne veszítse el a reménységet. Mondom, van másik meg­ oldás. Ha éppen nem találná kellemetlennek . . . egyelőre itt maradhatna, — Itt? — nézett fel a leány csendes reménységgel. Hogyan? miért? — Hát kérem . . . az úgy van .. . hogy én sokszor nem vagyok itthon. Lizának e l^ dolga akad a ház körül, azután ezeknek a kis bogaraknak igen jólesnék, ha valaki olyankor törődne velük. Amint látom, már össze is barát­ koztak. Az anyagiakon talán nem vesznénk össze. Az apróságok eddig kerek szemmel figyelték a jelenetet. Annyit értettek az egészl>öl^ hogy apa Erzsi nénit itt akarja fogni és Erzsi néni még mindig nem mondja rá az igent. Most azután egyetlen mozdulattal a nyakába csimpaszkodtak és apró gyermekarcukat hozzászorítva annak fejéhez, beleduruzsoltak a remény­ kedő leány fülét>e. - Ugye itt maradsz Erzsi néni? Lenn a hegyek alatt villamosok csilingeltek, emberek loholtak, tompa zson­ gással szűrődött fel ide a nagyváros lármája és mindezen túl, kelet felől széles mosolygással gömbölyödött fel a hold képe. Vörösrefőtt ábrázata látható meg­ elégedéssel hunyorgatott le a világra. Vagy hogy csak Jantay Erzsébet látta ilyennek? Most egy időre fordítsuk el figyelmünket az íróról és megszaporodott ház­

362

népéről. Fölösleges azokat az apró változásokat tollhegyre szedni, amiket egy fehér lélek sugárzása okoz a körülötte élők életében. Azonban Íme: következik az utolsó felvonás. A karácsonyfa ragyogva csillogott az asztalkán és az alatta halmozódó ajándékok elosztása Lilikére várt. Mindenen rajta volt a címzett neve. — Apáé, Lizáé, Katicáé, enyém, ez meg . . . ez meg . . . anyukáé? — Ez csak a tied lehet — mondta örömmel. Hiszen te éppen olyan vagy, mintha igazi anyukánk lennél. Nesze hát! Neked hozta a Jézuska. Bontsd fel! A kisebbik sugárzó arccal emelkedett fel a fa mellől. — Anyuka . . . — próbálta mondani az esztendők óta nem hallott szót olyan áhítattal, mintha szentkép előtt térdelt volna. Anyuka! — ismételte meg és gyüszünyi szája nyitva maradt a gyönyörűségtől. A leány tétovázva forgatta az apró csomagot s ahogy felpillantott, megszinesedett az arca. Azután lassan lehanyatlott a dívánpárnára és valami gyönge rándulás hullámzott végig a testén. Mint mikor rekkent meleg nyári napon köze­ ledő zápor szele rezegteti végig a faleveleket. A két gyerek jókedvét felibevágta ez a látvány. — Miért sírsz Erzsi néni? — kerekedett el a nagyobbik szeme. Hallod? A leány válla újból megrándult és most már a kisebbik is feléje lépett. Ujját tétova mozdulattal dugta szájába, kicsit tanácstalankodott még, azután lassan fölkúszott a díványra. Vékony kis karjával átölelte a leány nyakát és pityergésre görbülő ajakkal szólalt meg. — Ne sírjál h á t. . . édes . . . anyuka . . . Rák István.

„M aga nem az CJr Jézus Berlinben nemrég megtelepedtek a ferencesek. Egyik testvér előtt, amint a német főváros utcáin ment, hirtelen egy tiszteletreméltó öregúr, mint valami jele­ nés előtt állt meg és ámulva kérdezte: — Maga nem az Ür Jézus? Hetven év nyomja a vállamat, de ilyen em­ bert még nem láttam ! Az egyszerű testvér így felelt: — Én nem vagyok az Úr Jézus, de az Úr Jézust szolgálom. Ugyancsak ott történt, hogy az egyik testvért nagyhirtelenében egy ember ölelte át és igy örvendezett: — Nektek még igazán van szívetek a mi népünkhöz ! A testvér alig tudott a boldogan hálálkodó férfi öleléséből kibontakozni, akinek így nyilatkozott meg boldogsága, szeretete és hálája, amint Assisi Szent Ferenc csuháját meglátta a világváros forgatagában. Ugyanezt a testvért egy rabbi kérette a szobájába és így szólt hozzá; Tisztelem Önt, mert ismerem rendalapítójuk életét; bámulnom kell azt a fé rfit! Ezek a keresetlen, egyszerű megnyilatkozások bizonyítják, milyen időszerű napjainkban az evangélium, melynek hirnökeit a világ ennyire megbecsüli.

363

Anyám. A költők megénekelték százezerszer, megfestették gyúrták és mégis mindig új. Az anyám. Ha az ég kék volt, mint a messzi óceán gyöngye, könnye, az ő mosolya kövér volt a buckó kölykök hancúrozásától. Nevetett anyáson, melegen, keblére hívón. Illatos tejet csorgatott pohárba, ha megfutottam az esti mezőről. Mosolygott, ha a szél ököllel dörömbölt riadt kis álmaim kósza kujtorgásai fölött. Mosolya elkopott, mint az ósdi zenélő óra. De megvan. Ránckeresztekbe törten, tragikusan még ott fonnyad a két könnyciszterna-szeme körül. Egy darab fáradt mosoly az anyám. Poros, ziháló vándornapjaim titkos kísérője: vándormadár. Száll utánam. Szállnak utánunk az anyák mosolyai vonszoltan, riadtan. Ránk borulnak az anyák, az anyám, a Jóság szürke szentje. 364

B. SZABÓ GÉZA.

Szent Antal kis virágai. XII. Hogyan térítették meg az Adria halai Rimini lakosait ?

Jóllehet a bolognai tanszék lelkiismeretes betöltése feküdt első­ sorban Antal atya szívén, mégis megvolt benne az a vágy, hogy hirdesse az evangéliumot a szomszédos vidékek szegény lakosainak is. Különösen vonzotta buzgóságát a gonoszságáról hírhedt tenger­ parti város: Rimini. Ide jött tehát Antal atya, az Isten embere, hogy

(Paolo Veronese, Róma.)

Szent A n ia l p ré d ik á l a h a la k n a k .

megnyissa a paradicsom kapuit hitetlen lakosság számára. A templom azonban üres maradt. Hiába hirdette mindennap Antal atya az isteni igéket, hiába hívta fel ismét a népet, az emberek megállás nélkül haladtak el a templom előtt, ahol Antal atya beszélt. A fiatalemberek bársony köpenyük alatt lovagjátékra siettek, a selyemöltözetü asszo­ nyok a bálba mentek, az urak lóháton vadászatra indultak, a keres365

kedök üzletükkel törődtek, az iparosok otthon dolgoztak és ha vélet­ lenül rátévedt csodálkozó vagy idegen tekintetük a fiatal szerzetes arcára, rögtön sajnálkozó és megvető mosoly ült ajkukra. Antal atya szomorúan hagyta el a gonosz várost s a tengerpart felé irányította lépteit, ahol m inden: az ég ezüstkékje, a mérhetetlen tenger, a part kis virágai az Úr véghetetlen nagyságáról és jóságá­ ról énekeltek. Szentünket azután mélyen megindította az ellentét, amely az emberek közönyössége és a teremtményeknek teremtőjük előtt való hódolata között tátongott. Hirtelenében különös gondolata támadt. Azt akarta, hogy az oktalan teremtmények pótolják itt azt az Istennek tartozó tiszteletet és imádást, amelyet a város gonosz lakói megtagad­ tak. Az Úr leikétől indíttatva a Csodatevő a tenger partjára ment és megszólította a hullámok néma lakóit; — Kis testvéreim, halak, jöjjetek elő mindnyájan. Elmondom nektek azokat az isteni igéket, amelyek hallatára könnyelmű emberek befogják a fülüket . . . Az a néhány halász, aki a tengerparton hálójával bíbelődött, csak nézte a fiatal szerzetest és önkénytelenül hallgatta szavait. Először azt gondolták ugyan, hogy bolonddal van dolguk. Elbámultak azonban, mikor látták, hogy a vízből csakugyan kiemeli a fejét egy kis hal, azután kettő, tíz, majd száz és ezernyi ezer. Mindnyájan egymás mellett a legnagyobb rendben szorongva felsorakoztak mint harcrakész hadsereg. Volt köztük nagy és kicsiny, ártalmatlan és veszedel­ mes, nagyság szerint elhelyezkedve a kicsinyek elöl, a nagyok hátul. Annyian voltak, mint a parton a homokszem, vagy mint a csendes éjtszakán az ég csillagai. Mikor Antal atya látta, hogy kis hallgatói szépen elhelyezkedtek, felemelte kezét, jelezve, hogy maradjanak nyugodtan, mert beszélni akar. Azután így szólt hozzájuk; — Ó kis halak, testvéreim, mennyire hálásaknak kell lennetek az Úrnak, aki megmentett titeket a vízözöntől és a viharok ellen biz­ tos menedékhelyül és lakásul nektek adta a tengerek mélységét. Rá­ tok bízta Jónást, a prófétát, ti szolgáltattátok jézusnak és Péternek az adópénzt, öttel közületek jóllakatott az Üdvözítő egy éhező sokasá­ got, a ti képeteket használták jelképül Róma katakombáinak titokza­ tos éjjelében az első keresztények. Ó kis halak, testvéreim, hullámok boldog lakói, dicsérjétek, magasztaljátok az Úrat és áldjátok szünte­ len az Ö kimondhatatlan jóságát. 366

Mikor Antal atya befejezte prédikációját, a halak vidáman mozgolodtak, szájui
R szentévi kegyelmek egyik főforrása az idén Trier volt. A Szentatya óhajára tiszteletre tették ki Krisztus Urunk ruháját. Az ősrégi, vértanúvérrel öntözött város az igazi mély imádság, hit és önfeláldozás gyönyörű példáit láthatta. Németország összes püspökei és apátjai, külföld — köztük China is — sok előkelősége rótta le tiszteletét a drága ereklye előtt. A zarándokok száma naponta meghaladta a 40.000-et. A legmeghatóbb volt a betegek zarándok­ lata. 7000 súlyos beteget hoztak tolókocsikban, messze vidékekről, akiket odavittek a szent ruhához s a szentírási vérfolyásos asszony mély hitével érintették meg a ruhát e szavakkal: Ha csak ruhája szegélyét is érinthetem, meggyógyulok. Több gyógyulás is történt (bénák keltek lábra), amelyekről a szigorú orvosi kritika azt mondja, hogy természetes folyamat ki van zárva, de e felől az Egyház részé­ ről hivatalos nyilatkozat még nem történt. A vizsgálat azonban nagy körültekintéssel folyik. 367

A harmadik rend köréből. Európa különböző államaiban evangélikus ferences testvérUletek alakulnak.

Szent Ferencről azt mondja Prohászka, hogy kordájával meg­ kötötte a XIII. század forradalmának kerekét. Meg kell azonban gon­ dolnunk, hogy az ö kordája egymagában foszlányokká tépődött volna a szédítő rohamban. Éppen ezért Szent Ferenc nemcsak saját, vala­ mint zárdában élő fiait és leányait övezte a csomós kötéllel, hanem odakötötte azok derekára is, kik a világban, de az ő szellemében akarták végigjárni a földi élet-utat. Ez a harmadik rend. Az elszánt, szent lelkesedéstől lángoló hadsereg azután bátran fölvette a harcot a XIII. századdal, melyben elrettentő fogalom volt a szegénység, melyben a gazdag dőzsölt és gőgösen gázolt keresztül elrongyosodott embertesteken, melyben mindenki csak a földre néz, a világot keresi és a csillogó fényűzésben kéjeleg. Azóta folyton tart a diadalmas küzdelem. Ma már a protestáns ellentábor is bámu­ lattal adózik az évszázados harcokat vivó hősi csapatnak, a harmad­ rendnek. Ennek igazolására megkapó adatokat tár elénk éppen napjaink története. Nemrégen, a háború után, Wilfred Monod párizsi egyetemi tanár és hugenotta lelkész a katolikus ferences harmadrend mintá­ jára protestáns harmadrendet alapított. Célja, hogy a kifejezetten pro­ testáns gondolkozást, érzésvilágot ferences szellemmel telítse, a kettőt valahogy egyesítse. Az eszme nem állt meg Franciaország határainál. Rövidesen átkerült Németországba s a többi országokba is vallás­ különbség nélkül. Az északi másvallású országok közt jóformán egyet sem találunk, ahol a gondolat, a katolikus alapon mozgó protestáns intézmény gyökeret ne vert volna. Tért hódított az anglikánok, a luteránusok, a protestánsok, az ókatolikusok közt. Sőt egy ehhez hasonló, a ferences testvériséget s miszticizmust szolgáló intézmény már a távoli Indiában is életrekelt. A mozgalom legerősebben mégis Németországban bontogatja szárnyait. Életrekeltője és irányítója Heiler. Követőit a harmadrend­ hez hasonló „Evangélikus ferences testvérület“ -be tömöríti. Szerveze­ tének példaképül Szent Ferencet és magyarországi Szent Erzsébetet állítja. Célul a ferences, az evangéliumszerinti, krisztusi életet tűzi hívei elé. Élni az evangéliumot, élni Krisztust, élni Szent Ferencet, 368

f * szegénységet, tisztaságot, engedelmességet, alázatossagot, tökéletes örömet és mindent felölelő szeretetet — adia utasításul nekik szabályaik 3. fejezetében. ^ Rendkívül felemelő jelenség ezeknél a protestáns alakulásoknál, ■ ^'sajátítják azt a páratlan ragaszkodást és szelíd, önmagát teljesen átadó gyermeki bizalmat is, mellyel Szent Ferenc az egyházon csüngött. Szabályzatuk előírja, hogy „miként Szent Ferenc, úgy a testvérek is szeressék az egyetemes egyházat, mint lelki anyjukat és soha meg ne feledkezzenek Szent Ferencnek ezekről az intő szavairól: A testvérek legyenek mind katolikusok és kívánom, hogy katolikus módon éljenek és beszéljenek. Majd még világosabban kifejti a szabályzat egy másik helye; Imádkozzanak és dolgozzanak fárad­ hatatlanul, hogy az összes egyházak hitben és szeretetben egyek legyenek, mint ahogy Krisztus is azért imádkozott, hogy mindnyájan egyek legyenek. Hasonlóképpen imádkozzanak, hogy a reformált egy­ házak a századok folyamán lassankint elhagyott hitigazságokat, tradí­ ciót és az első keresztények jámbor szokásait vallásunkba ismét föl­ vegyék és lássák be, hogy az egyetemes egyház az egyedüli, melyet Krisztus evangéliuma át meg átjárt és éppen azért tiszta és tévmentes." (A szabályzat 4. fejezetéből.) E tény hordereje még súlyosabb, ha hozzávesszük azt a sok aprólékos dolgot, mely révén a testvérület a katolicizmus felé gravitál. Csak párat említek. A szabályzat előírja, hogy bűneiket gyónják meg^ valamely papnak. És bár határozottan nincs említve a gyónás minősége, mégis az, hogy Szent Ferenc kívánsága szerint kell ezt végezniük, arra enged következtetni, hogy az az ő általános bünvallomásuktól különböző. A szabályzat még előírja, hogy végezzenek napi zsolozsmát, mégpedig, ha akarják, a római zsolozsma szerint; mond­ ják el naponkint az evangéliumban található Üdvözlégy M áriát; kántorbőjtökön, pénteken és még egynéhány megnevezett böjti napon tartózkodjanak a húseledelektől; a kenyérszínben jelenlevő Úr Jézus üdvözlésére pedig szívesen térjenek be nemcsak a saját, hanem a katolikusok templomába is. Heiler ahogy ezt a nemesveretű, súlyos katolikummal telített, 12 fejezetből álló szabályzatot megírta, maga is félt, hogy hitsorsosai nem gyülekeznek a zászló alá. Azonban éppen az ellenkezőt látjuk, mert a zászló harcos serege szerte egész Európában szépen gyarapodik és a kifogyhatatlan erőforrása, a harmadik rendnek néhány sornyi, de 369

erőtől, élettől duzzadó, magasszínvonalú regulája. Az arra épített in­ tézmény pedig evangéliumi mustárfává terebélyesedik. Mi katolikusok örömmel szemlélhetjük az ellentábor e megmoz­ dulását. Nagy reményeket rejteget a jövő számára. Hisz ez már az „egy akol és egy pásztor" gondolatának alapköveit rakja. Ez már egy lépés a katolicizmus, az Egyház, az egység felé. Határozott irány az igazság felé. A jég, mely eddig makacs fagyossággal tartotta magát, olvadni kezd. Jótékony, enyhe tavaszi szellő kezdi átjárni a rideg téli hidegséget. A feszültség enged s fülünk már a hídverők kalapácsütéseinek zajától zúg. Szent Ferenc ihletésén s a harmadik rend hatására épül az út Róma felé. Csíki Alpár.

Akire a Szent kiterjeszti oltalmát. A Rákóczi-féle felkelés utáni évek egyikén, 1713. ádventjében kisebbfajta, mintegy 10— 15 főből álló lovascsapat vágtat végig a felsőtiszai részek kihalt, néptelen vidékein. A legények a szolnokvidéki Alparét körül elhúzódó mocsár jegét puhatolják, megbírja-e majd a nyomukban sikló szánt, amelyen az akkori idő egyik leg­ hatalmasabb magyar főurának leánya. Károlyi Klára grófnő, gról Haller kuruc kapitány felesége utazott többedmagával. Velük tartott a család házi káplánja, Kelemen Didák minorita atya is. Erdélyből a Károlyiak szatmármegyei ősi fészkébe igyekeztek, hogy ott töltsék a közelgő szent ünnepeket. Kicsiben múlt azonban, hogy az örömteli ünnepi készülődés nagy gyászra nem fordult. Történt ugyanis, hogy míg az előreküldött lovascsapat szerencsésen keresztülvágtatott a jég egyik veszélyes részén, addig a szán alatt megrepedt a vékony jégpáncél, majd rémületes recsegés, ropogás közepette megnyílott az utasok alatt a tükörsima tófelület. A szán hirtelen féloldalt fordult és a következő pillanatban a jégtáblák alól feltörő fagyos víz elborította a jótékony­ ságáról, vallásosságáról ismert fiatal grófnőt. A bajbajutott utasok ebben a válságos pillanatban, — mint a kerellőszentpáli kápolna fogadalmi oltárképe tanúsítja — bizalomteli szívvel Szent Antal pártfogásába ajánlották magukat. Kérésük nem maradt meghallgatatlanul, mert a Szent kiterjesztette rájuk oltalmát. A következő p il­ lanatban a rianó, recsegő-ropogó jégtáblák közül, a mocsár jeges 370

vizéből a szán elé fogott lovak kiragadták a grófnőt és kíséretét. A páternak csodálatosképen semmi baja sem esett, úgy, hogy még száraz bundáját is oda tudta adni a bajbajutott úrnőnek. Történetünk ezzel még nem végződik. A biztos veszedelemből való szabadulás után mély változást tapasztalunk a fiatal szerzetes, Kelemen Didák lelkében. Mintha csak új, magyar Szent Antal támadt volna benne a Tiszavidéken, amelyet akkoriban, a török járom alól való szabadulás után, kálvinista tartománynak hivtak és csakugyan akkora urak voltak akkortájt azon a vidéken a protestánsok, hogy az egyik ilyen főúr, az utolsó Báthory például végrendeletében meg­ parancsolta, hogy az ő óriási nagykiterjedésü birtokán katolikus pap vagy szerzetes necsak hogy meg ne telepedhessék, de még csak keresztül se mehessen. Kelemen Didák atya ilyen körülmények között nagy Pártfogójáéhoz hasonló lélekkel. Istenbe vetett hittel, törhetetlen felebaráti szeretettel és a tudományosság fegyvereivel ellátva állt bele az apostoli munkába. Szent buzgósággal kerek harminc esz­ tendőn keresztül tanította a népet Szabolcstól Szegedig szerte a vidéken. Sőt Pozsonyban az országgyűlés tagjainak is prédikált. Prédikációiért a protestánsok haragudtak rá s épen ezért bot­ ütéseket és kődobásokat kellett szenvednie. Ilyenkor ő leült a falu végén, a patakban megmosta vérző sebeit, szent áhitatossággal imád­ kozott ellenségeiért, majd elmondta szokásos szavait: „H ál’ Istennek" — és újra kezdte nehéz munkáját. Nyírbátorban a kolostort, a szegény kolduló barátok egyszerű kis hajlékát Kálvin hivei háromszor gyúj­ tották fel, de ő mindannyiszor újjáépítette. Sőt maga köré gyűjtötte a község és a környék mintegy 20—25 elhagyott, árva gyermekét és Szent Ferenc szegénységéből még azok ruhájáról, élelméről is gon­ doskodott. Iskolázta, tanította és oly gondosan nevelte a kis ártatlan apróságokat, hogy a környékbeli urak is szívesen bízták gondjaira gyermeküket. Eközben nem feledkezett meg a legnagyobb nyomorban sinyiődőkről és a betegekről. Tudjuk róla, hogy még a tatároknál is közbenjárt, hogy a pogány rabságban sínylődő magyarokat kiszabadítsa. Erre a derék férfira utóbb már a protestánsok sem haragudtak, sőt inkább „jó Didák atyánk" néven emlegették; a katolikusok, akik a tiszai részeken szinte egészen neki köszönhetik létüket, hálás tisz­ telettel veszik körül és példaképüknek tartják; az Anyaszentegyház pedig folytatja Szent Antal e nagy magyar tisztelőjének boldoggáavatási eljárását.

P* Kiss Elemér 0. F. M.

371

Szent Bonaventüra, (6.)

hitvalló püspök és egyháztanító.

Az evangéliumban olvassuk, hogy Szent Péter egy alkalommal, alighanem apostoltársainak biztatására, mert többes számban beszélt, azt kérdezte Jézustól, hogy mi jutalmat várhatnak ők azért, hogy m in­ denüket elhagyták és követték az Urat. (Máté 19, 27.) És az Úr Jézus nem rója meg őket ezért az önzőén hangzó kér­ désért, sőt természetesnek találja azt s válasza szent, csalhatatlan, isteni Ígéret, hogy az, aki elhagyja atyját és anyját, atyafiait, házát és fö ld ­ jé t; százszoros jutalmat kap már e földön, a másvilágon pedig övé a mennyeknek országa. (Lukács 18, 29—3 0 ; Márk 10, 29—3 0 ; Máté 19, 29.) Jól jegyezzük meg, minden jócselekedetnek már a földön is van jutalma és végzetes tévedés volna úgy képzelni a szentek életét, mintha minden áldozatért, amellyel jár, itt e földön csak vigasztalan sivárságot, örömtelen sanyargatást, rideg, komor fásultságot, kelletlen, élettelen és elviselhetetlen életszemléletet kapna az ember cserébe. Az Úr Jézus egy egész életnek föláldozását nemcsak egy másik életben, de már a földön is megjutalmazza. Ez volt Szent Bonaventüra élete is. jó jövendő volt, mint neve is mondja, egy jobb jövendőnek záloga. Lelkét eltöltötte a munka szeretete: dolgozott, míg dolgozni b ír t; írt, olvasott, tanított, prédi­ kált, de nem vetette meg a kézimunkát sem, nemcsak a példa­ adás kedvéért, hanem belső meggyőződésből, hogy aki Krisztus­ ért dolgozik, annak a legalacsonyabb munka is édes, nem pedig szégyen. 1261-ben Párisba megírta Szent Ferenc életrajzát. Ma azt mon­ danék : standard-work, vagyis a maga nemében máig is utolérhe­ tetlen. Ugyanakkor, amikor e művén dolgozott, Aquinói Szt. Tamás is Párisban tartózkodott. Egykor meglátogatta és valósággal elragad­ tatásban találta Szent Bonaventúrát, mire e szavakkal: Hagyjuk a szentet a szentért dolgozni — szerényen visszavonult. (Wadding, Annales Minorum, ad a. 1261.) Ötször tartott rendi nagykáptalant, a hatodikon, kevéssel a halála előtt, Lyonban, 1274-ben, le is mondott. Utóda Ascoli Jeromos lett, a későbbi IV. Miklós pápa. IV. Kelemen pápa 1265. november 12-én kelt külön bullában kinevezte yorki érsekké,Tde a szent nem nyugodott addig, míg a 372

ázentséges atya e bullát és a kinevezést vissza nem vonta. Az érsekség nem tartozott az ö szemében a százszoros jutalmak közé. IV. Kelemen halála után a bíborosok nem tudtak megegyezni utódjának szemé­ lyében. Szent Bonaventúra, bár akkor még nem volt bíboros, mégis oly nagy tekintéllyel bírt, hogy az ő indítványára a bíborosok maguk közül kiválasztottak hatot és ezekre bízták a választást, melynek eredményeképpen Visconti Tibold lépett a pápai trónra mint X. Gergely, ki 1273. jún. 8-án kinevezte ostiai püspökké és bíborossá, hogy mellette legyen tanácsadóul az 1274-re hirdetett II. lyoni egye­ temes zsinaton. Jóbarátjának, Aquinói Szent Tamásnak is el kellett volna mennie erre a zsinatra, de útközben, 1274. március 7-én a fossanuova-i ciszterci monostorban meghalt. Itt, a lyoni zsinaton bontakozott csak ki igazán Szent Bonaven­ túra nagysága. Főleg az 6 érdeme a szakadár görögök visszatérése az Egyház egységéhez. Az az emlékezetes beszéd, melyet ez alka­ lommal Szent Péter és Pál napján mondott, volt utolsó prédi­ kációja. Július 6-án mégegyszer, szinte emberfölötti erővel, elvonszolta magát a zsinat negyedik ülésére, de azután megtört az ereje. Az utolsó kenetet maga a pápa adta föl reája. Az Isten az ő hű szolgáját a július 14-ről 15-re virradó éjtszakán, életének 53. évében szólította magához. Temetése inkább diadal­ ünnep volt, mint gyászmenet. Maga X. Gergely pápa temette s végtisztességén az összes zsinati atyák megjelentek. Teremtett embernek ehhez hasonló temetése nem volt. Földi maradványait Lyonban, a róla nevezett szép templomban helyezték nyugalomra. Öröknek — sajnos — nem nevezhetjük haló porainak nyugalmát, mert 1562-ben a hugenották kiásták és nyílt téren elégették. Csak a fejét tudták megmenteni. IV. Sixtus pápa szentté, V. Sixtus egyháztanítóvá avatta. (1482 és 1587.) „Rövid időn véget érvén, hosszú időt töltött be" — mondja a Bölcseség Könyve. (4., 13.) Földi élete, aránylag, csakugyan hamar ért véget, de tisztelete megmaradt az Egyházban a világ végezetéig, dicsősége és boldogsága az egekben pedig végesteien végig. így jutalmazza Isten az ő szentjeit. „Én leszek a te fölötte nagy jutalmad" — mondotta maga a jó Isten. (Gén. 15., 1.) (Vége.)

Dr. Magyarász Ferenc 0 . Cist.

373

Épül a bélpoklosok tempíoma. A mosimieni bélpoklostelep magyar ferences missziónáriusának, Maráczi Orbán testvérnek tudósítása nyomán legutóbb beszámoltunk az emberiség legszörnyübb betegséggel sújtottjainak, a bélpoklosok életének néhány mozzanatáról. Most igaz, őszinte örömmel arról értesít bennünket testvérünk, hogy hatalmas lépésekkel halad előre a bélpoklostelep templomának építése. A Ferences Missziós Nővérek egyszerű, igénytelen kis hajléka mellett már áll a boltíves, oszlopos templom, sőt az elöljáró, í^. Piacid már a templom ormára szánt keresz­ tet is megáldotta. Megható és szív­ szaggató látvány volt — írja testvérünk — , ahogy a mélyértelmű szertartás után az egész m isszióstelep lakossága csókra já­ rult az újonnan meg­ áldott kereszthez. Elő­ ször az egészségesek, A m osim ieni b élp o klo stelep lá tk é p e . az áldozatosszívű fe­ A t- le ! je lö lt helyen h ú z ó d ik meg a m isszió n á riu so k h e jlé ka . rences papok, testvé­ A háttérben em elkedő hegyek 7— 8000 m éter m agosak, az előrek, majd az apácák, részen látható szakadék pedig 200 m éter m ély. végül pedig a poklosok valami kifejezhetetlen tisztelet, áhítat, alázat sugárzásával sebek­ kel, gennyes fekélyekkel borított külsejükön, könnyes szemekkel, térdenállva kúsztak a feszület lábához és csókolták a megfeszített Krisztus keresztjét, melyről oly sok áldás árad az ő szerencsétlen életükre. Itt említjük meg, hogy a templom bejárata felett Assisi Szent Ferencnek és Magyarországi Szent Erzsébetnek a szobrát helyezik el. A telep gondozottjai között vannak kínaiak, legtöbben azonban tibetiek. Érdekes, a tibetiek közül is az asszonyok sokkal inkább hajlanak a katolikus vallás felé, mint a férfiak. Nemrég került például a telepre egy tibeti asszony, de már veti a keresztet, letérdel Úr­ felmutatásra s mindenben utánozza a keresztényeket, de az a tibeti 374

bonz (pogány pap), akit a múltkor is említettünk, sokkal nehezebben hajlik, bár a kegyelem az ő szívében is működik. Eljár misére, ér­ deklődik vallásunk iránt, de még tartózkodó, még nem nyilvánította megtérési szándékát. Ez különben nem is csoda, mert szinte hihetetlen az az elkese­ redett, minden gonoszságra kész fenekedés, amit a pogányok tanúsí­ tanak megtért társaikkal és általában a keresztényekkel szemben. Él a bélpoklostelepen egy öreg tibeti katolikus pap is. A pogányok egyre csalogatják vissza, azt akarják elhitetni vele, hogy ő egy láma (vagyis egy meghalt pogány pap lelke él benne) és örökké az is lesz, térjen haza, tagadja meg hitét. így akarják karmaik közé keríteni és akkor mint hitehagyottat sok mással együtt őt is megölnék. Az öreg pap megható szép, szeretetteljes, igazi keresztény szellemet sugárzó levéllel felelt a cselvetésre. Megírta pogány társainak, hogy ő meg­ találta az igaz Istent, lelke örökké él és örökké pap marad. Az elmondottak nyomán önkénytelenül is egy gondolat tolul elénk. Hányan vannak, akik anélkül, hogy életükben egyszer rúgtak volna futballba, szinte életre-halálra tudnak érte lelkesedni. A missziók hő­ sei legeslegalábbis ilyen érdeklődést és megbecsülést érdemelnek. Mert a derék hithirdetők, akik naponként többször is megújítják a fekélyes sebeken a kötést, mesterségre tanítják a szerencsétlen bete­ geket és élelemmel, gyógyszerrel, szent hitük vigaszaival felkeresik a körüllevő hegyek irdatlan rengetegeiben rejtőző szerencsétleneket, szinte hihetetlen, elképzelhetetlenül sokkal nehezebb munkát végeznek és nagyobb küzdelmet folytatnak, mint azok a futballprimadonnák, akik a kapuelőtti kavarodás során gólt lőnek. A pogány bélpoklosok, de még az egészséges kínaiak is mindent a missziótól és a missziónáriusoktól várnak. A velencei püspök külön missziós hivatalt tart fenn. A francia missziónáriusoknak szinte szakadatlanul érkeznek a gyógyszert és a misszióban szükséges dolgokat tartalmazó szeretetcsomagok. Igaz, ki­ váltásuk, a rendkívüli magas vám mellett, annyiba kerül a derék missziónáriusoknak, mintha idehaza megvennék a cikket. Mégis imád­ ságaink mellett ezzel segíthetünk legtöbbet a kereszténység távoli, előretolt őrhelyén küzdő testvéreinken. Már útban van levelünk, mely­ ben megkérdezzük, hogy milyen orvossággal tudnánk leginkább se­ gíteni. A választ majd közöljük és olvasóink szíves adományait erre célra szívesen közvetítjük. 375

r*.

Szibérián át a kolostorig (23.)

Irta: P. Markó Marcell 0 . F. M.

„hadi város", ahova A krasznojárszki „Vojenni Gorodok" az imént mi is megérkeztünk, a Jeniszei balpartján, egy dombon terpeszkedik. Tulajdonképpen egész kis várost kitevő kaszárnya, ame­ lyet a háború kitöréséig csak félig tudtak elkészíteni. A nyers, ablak, ajtó és a rendes padozat nélküli barakkokat az idehurcolt hadifog­ lyokkal népesítették be. Sötét este fáradtan, elcsigázva bandukoltunk a táborba. A lakásbizottság két tagja fogadott bennünket, de természetesen lakás nélkül. Ideiglenesen, hogy mégse a szabadban legyünk, szállásul egy nyirkos, dohos raktárfélét jelöltek ki számunkra, ahol majd az Isten hidegje vett meg bennünket. Másnap azután az öslakók megrohanták a „tockóiakat“ , ahogy általában neveztek bennünket és ki-ki testvért, jó barátot és ezred­ társat keresett, a föld másik csücskéről idepottyant rongyos had között. Közben megismerkedtünk a tábor egyik legjellegzetesebb alakjával, egy pirosnadrágos, arany dolmányos, monoklis huszárkapitánnyal, akit mindenki csak „Pusu bácsi" néven ismert és akinek mindig azon járt az esze, hogyan tudjon másokat felültetni, megtréfálni. Egy sza­ vát sem lehetett komolyan venni, mégis a leglehetetlenebb dolgokat oly meggyőzően tudta előadni, hogy aki nem ismerte, készpénznek 376

•Vi?

*

«o co o >>

J^ O w-

■5^

a ex 4 ) -O

iJ ^

N líW» tr ‘3

ü.

0 ^

V :3

•3 k.

—

1 ^ 03 u CB > T3 3 O 5

-2

«

CD -Ű -o '6 c o E 1 « w a k. <0 cí L« 2 E ÍN T3 'C0 c 0 j= N CO &A

s N CC 3 S “O *N 0) u (/) N D A Q O N

0

N 0 co

L. > '« _o o o c■4 5 N ’5 OD k. -S a C S É fca '4) 4) «X /*S w *N

o co o

c o N 'C' Q # S CO 1^ Ö :3 ^00 N c^

4.) ^ "Ö k*

4)

^

E

<0 4) :3 4 » a^ N

Ny < '2J

377

-

vette minden szavát Jövevények lévén, közöttünk szabadon garáz­ dálkodhatott. Már a „Pusu“ név kelete is érdekes. „Egv alkalommal, — beszélte ö a perzsa sah látogatta meg atyámat. Én akkor még kicsi voltam és testvéreimmel az udvaron játszadoztam. A látogatás alatt észrevétlenül a szobába surrantam és a sah hátamögé lopódzva, megráncigáltam a ruháját, majd ismét kiszaladtam. Mire a sah észre­ vette, már megint az udvaron voltam. Nem sokára ezután a sah eltávozott. Keresztülmenve az udvaron, meglátott engem és megismert. Mosolygott, megfenyegetett az ujjával, majd atyám felé fordulva e szavakkal mutatott rám: „Pu-su“ , ami magyarul annyit jelent: ez az, t i. aki a ruháját hátulról megráncigálta.“ De mégegy esetről beszél a fáma, amit szintén ö beszélt el s nem kisebb személyiséggel, mint Ferenc József királyunkkal van összefüggésben. „Egyszer a királyi várba osztottak be szolgálattételre. Ott kellett állandóan tartózkodnom I. Ferenc József dolgozószobája mellett. Ha a király óhajtott tőlem valamit, csengetett. így ment ez napokon keresztül. Egyszer azonban hiába csengetett, mert elaludtam. Hirtelen valaki a vállamat rázogatja. Felnyitom szememet. A király áll előttem. Felugorva ijedten tisztelegtem, de a király jóízűen nevetve így szólt; „Ne pusulj, nem lesz paj.“ És azóta neveznek Pusunak.^ Pusu bácsi ekkor igazán elemében volt. A „tockói jövevények" egész gyűrűjével körülvéve, igazítva egyet elmaradhatatlan monokliján, hozzáfogott élményei elbeszéléséhez; Tudjátok, hogy Abdul Hamid szultán a keresztapám v o l t . . .“ Amikor Nikolaj Nikolajeviccsel a pétervári kadettiskolában együtt tanultunk . . . ~ i• Különös előszeretettel beszélt az Oldenburgi nagyhercegről, aki szerinte testi-lelki jóbarátja volt. Elbeszélte, hogyan ismerkedtek meg, hányszor volt a nagyherceg vadászvendége. Hogyan találkoztak hadi­ fogságbajutása után Lembergben s kísérte el a nagyherceg egész Szimbirszkig. Ez utóbbi esetét szíves olvasóim engedélyével ideiktatom : „Amikor már tudtuk, hogy a vár eleste órák kérdése, felkerestem Przemysl püspökét, atyám régi barátját, hogy fogságbajutásom előtt tőle elbúcsúzhassam. A püspök, amint meglátott, nagyon meg volt illetödve. Érzékeny búcsút vett tőlem és egy csomagot nyomott a kezembe. Mit gondoltok uraim mi volt ebben a csomagban . . . ?“ — kérdezte Pusu. 378

Az életbölcseség egyszeregye. Jobb a bölcseség, mint a hadi fegyverek és a bölcs ember mmt az erős ember. (Préd. 9, 18.) A bölcseség kútfeje az Isten igéje. (Jéz. Sir. 1, 5.) A bölcseség kezdete az Úr félelme. (U. o. 1, 16.) Mielőtt beszélnél, gondold át és fontold meg jól, mit mondasz hol beszélsz, kiről szólsz és kinek mondod azt. Ha sokat hallasz, tanuld meg a hallgatást. Ha sokat hallgatsz, próbálj mindent megérteni. Ha sokat értesz, emlékezz is azokra. Necsak emlékezz, de gyakorold is őket. Mindazon, amit látsz, ne ítélkezz. Mindazt, amit hallasz, ne hidd el vakon. Mindazt, amit tudsz, ne mondd ki. Mindazt, amit megtehetsz, nem kell megtenned. Légy gondolatban mindig igaz, tiszta és rendezett. Légy szavaidban mindig hű, őszinte és kimért. Légy cselekedeteidben kifogástalan és dicséretes. Legyen modorod illedelmes, udvarias és szolgálatkész. Legyen napirended szigorú és józan. Legyen megjelenésed illő, tiszta és nyájas. Legyen pihenésed elég és nyugodt. Legyen szórakozásod rendes, üdítő és rövid. Legyen buzgóságod komoly, kitartó és lángzó. Légy vidáman komoly és komolyan vidám. A vallásosság által magad számára mindig csak nyereséget könyvelsz el. A nemeslelkűség nem tesz szegénnyé. Az igazságtalanság nem gazdagít A gazság nem segít előre. Ha vagyonod elvész, csak valamid vész el. Ha egészséged oda, már többet vesztettél. Ha eszedet elveszted, még inkább kárvallott vagy. Azonban ha lelkedet elveszted, mindent elvesztettél . . . Négy dolgot véss jól emlékezetedbe: a halált, az ítéletet, az örök boldogságot és az örök kárhozatot. Burka P. Kelemen dr. 0. F. M.

379

Mi a ciborium ? Azt a kcívliet nevezik íg)-, melyben a hívek áldoztatására használt szentost\'ákat őrzik. Alakja olyan, mint a kchelyé. csak felső része nag>'obb és rendesen kis selyem kö­ pennyel van ellát\’a.„Szent Grál** kelyhét nagyon sokszor említik, különösen napjainkban. A legenda szerint azt a szent edényt jelenti, amelyet Jézus használt az utolsó vacsorán és amelybe arimafeai József Krisztus vérének néhány cseppjét fel­ fogta. A legendának történelmi alapja nincs. „Egri norma„ alatt azt a rendszert értjük, amely a hatóság és a tár­ sadalom együttes munkájával intézmé­ nyesen akarja a szegényügyet megoldani. Alapítója mag>^ar ferences, P. Oslay Osvald. Az 5 rendszere szerint a kol­ dulást t>eszüntetik s helyette arra vállal­ kozók szedik össze bizonyos időközök­ ben a szegényeknek szánt összeget és ebből pontos utánjárás alapján juttatnak kinek-kinek szükségéhez mérten. Mi a „Propaganda?" A hitter­ jesztés állandó rengeteg munkájának el­ végzésére XV. Gergely pápa állította föl ezt a kongregációt, amelynek ha­ táskörébe tartozik a missziók ügyét ér­ deklő összes kérdések elintézése. Mehet-e róm. katolikus a görög­ katolikusok templomába áldozni ? Nincs semmi akadálya, hogy r. katoli­ kus elmenjen görögkatolikus templomba

380

áldozni s terineszetescn ott két szin alatt áldozhatik. De ha lehetséges, húsvéti szentáldozását római katolikus templom­ ban végezze el. Mekkora a katolikusok arány­ száma Magyarországon ? A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság 61 2 százalékát feszi. Számokban kife­ jezve ez 5,634.103 katolikust jelent. Bi­ zony sajnálatos, hogy mégis így állunk. „Urbi et Orbi“ (szóról-szóra: a városnak és a földkerekségnek) kifejezést a pápai bullákban, vagy áldásokban szokták alkahnazni akkor, amikor azt akarják kifejezni, hogy a Szentatya szándéka szerint az egész földkerekségre vonatkozik áldása, vagy rendelkezése. Pantheizmusnak azt a fölfogást nevezzük, amelynek állítása szerint Isten nem úgy létezik, mint azt mi hisszük s ahogyan tanításából tudjuk és való­ ságban van is, hanem minden, ami csak van a világban, az mind Isten. Mindenkinek tudnia kell, hogy ez ve­ szélyes tévtanítás, amely a józan ésszel és a kinyilatkoztatással ellenkezik. Helyes-e a sajtószabadság? Nem lehet helyeselni abban a formában, amelyben ma értik. Ha még a jó saj­ tóra vonatkoznék, akkor igen, de nem lehet megengedni, hogy lelkiismeretlen emberek, csupán az üzleti hasznot te­ kintve, az Isten törvényeit lábbaltiporva az erkölcsi szennyet terjesszék s ezek a jó erkölcsre károssan hassanak.

MÉQYSZEMKÖZÖTT. Érdeklődő. Mint már többször előtt még mosolyogták Önt. Nem helye­ említettük, mindenki kérdésére, hacsak selnénk, hogy ezért ne járjon társaságba, lehet, felelünk. Tessék levélben, lehető­ ne szórakozzék, szóval kerülje az em­ leg jól olvasható írással megírni prob­ bereket, mert hiszen az élet örömeihez lémáját s mi őszinte jóakarattal, meg­ Önnek is joga van s észrevétlenül fonák értéssel, de leplezetlenül megírjuk vála­ viselkedésűvé válik. Köszönjük elismerő szunkat. Engedje meg, hogy ideírjuk sorait. Kéziratot is küldhet, természe­ kritikáját a Szent Antal-ról. „Szeretem tesen a kritikát fenntartjuk magunknak. nagyon s már várom a hónap elsejét, Ajánlanánk, fizessen elő a „Korunk mert mindig találok benne valamit, amit Szava“ c. lapra. Abból csak erőt me­ mintha éppen nekem írtak voln^. S ríthet. valahogyan olyan ügyesen lopják be Parancs, nem parancs ? igen, még a vallási kötelességet is az ember törvény, mégpedig szigorú törvény. Ezt Öntudatába. Azért terjesztem is majd nem a pap találta ki. Amikor az a gyón­ mindenfelé.“ Köszönjük sorait, az ilyen tatószékbe ül, tudja, hogy Istennek szá­ levelek megerősítenek bennünket további mot kell majd adnia egyszer mindarról, munkánkban. Imáit és lelkes terjesztő hogy hogyan járt el az Ö küldetésében. támogatását kérjük. A kéziratot is szí­ S borzasztó lesz annak a papnak a vesen vesszük. A gyermeklapba is. számadása, aki hűtlen sáfárnak bizo­ Hánykolódó lélek 135. A lehető nyult. Ezt Önnek, mint „jó“ katolikus­ legjobban járt el, fiatal barátom. Ilyen nak tudnia kellett volna. Nem írta meg, gerinces, talpig katolikusok kellenének csak sejtjük, hogy mi volt az a másik, mindenhová, akkor megváltoznék az élet. amiről On „vitába szállt a gyóntatójáNagyon kérjük, tartson ki továbbra is val“ . A gyóntató jószívére, s arra jel­ elhatározása és következetes életmódja lemző, hogy mindenáron segíteni akart mellett. Az elvek szerint élőket még ma az Ön lelkén, hogy próbálta meggyőzni is, vagy talán ma még inkább megbe­ fölfogásáról. Mit szólna, ha a jó Isten csülik, mert nagyon kevés van belőlük. elvenné gyermekét, mert törvényeit Ön Hogy mit szólnak majd az emberek ? lábbal tiporta? Gondolkozzék s legyen Ez ugyancsak nem fontos. Hiszen a nagyobb tisztelettel gyóntatójával szem­ tömeg ítélete olyan gyorsan változik. ben. Almok világa. Sajnos az álmokat „Hozsanna^, „Feszítsd meg“ . Előttünk már Más is megjárta ezt az utat. Az az élet nagyon szokszor kegyetlenül emberek elmúlnak velünk együtt s ne­ szétszaggatja. Éppen azért, mert ez úgy­ kik is számot kell adniok az életről. S is megtörténik, azt ajánlanánk, hogy ez a legfontosabb. Azonkívül, ha majd okos körültekintéssel a megfelelő pilla­ látják, hogy Önt nem lehet befolyásolni, natban Ön „világosítsa" fel gyermekét, lassankint megszokják,\ hogy így jár el nehogy ugyanezt a magyarázatot dur­ és egész katolikussal van dolguk. Egy vább lelkű osztálytársaitól kapja meg. szép napon azután azt veszi észre, hogy Itt is áll, hogy aki előbb megteszi, azé tisztelettel veszik körül azok, akik az­ a nyereség. ♦♦

381

KROtlIKn A Prohásrka-em léktem plom ünnepélyes felszentelése napján, noveml>er 5-én a székesfehérvári ferences ko­ lostor elöljárósága nagyszabású hangversen>i rendezett a szentség hírében elhún\1 püspök emlékére. A nagy főpap ferences lelküietének néhány jellemző sajátságát P. Oslay Osvald v. tartománN-fönök rajzolta meg nagv'szabású beszédében. Az ünnepségen megjelent Hómann Bálint kultuszminiszter, vala­ mint a város és vármegye eg>házi és világi, katonai és polgári előkelősége és az érdeklődők hatalmas tömege. Krisztus szeretete elnevezéssel nagyszabású szociális intézmén>1 alapí­ tottak a milánói harmadrendiek, amely­ nek keretében a szegényeket és nyo­ morgókat támogatják. A rabszolgaságot épen az idén száz esztendeje szüntette meg Anglia, m ^ is napjainkban több mint ötmillió rabszolgát tartanak hivatalosan nyilván és még több azoknak a száma, akikről nem szól a kimutatás. A kinai missziók történetében korszakalkotó vívmányt jelent az a tény, hogy a benszülött katolikusok erélyes követelésére a kormány elismerte a missziók örökt>érleti jogát. Tehát ezentúl a helyi pogány hatóságok nem foszt­ hatják meg a keresztényeket temploma­ iktól, iskoláiktól, kórházaiktól akkor, amikor akarják. Az Úr Jézus haláltusájának em­ lékét minden héten imponáló módon megünneplik egy kis rajnamenti német faluban. A plébános mikor először fel­ hívta a fiatal férfiakat, hogy csütörtök esténként menjenek templomba, csupán csak négyen gyülekeztek össze; a má­

382

sodik héten húszán voltak, pár hét nnilva pedig egyetlen férfi sem hiányzott. Szent Antal egyházdoktorrá avatására vonatkozó felterjesztést a Ferencrend a Szentatya elé juttatta. A trienti zsinatot követő reformig az egész világon megvolt ez a címe Szentünknek, akit a páduai egyházmegyében, nem­ különben Portugáliában és Braziliálifin mindmáig egyháztanítóként tisztelnek. Csodával határos megtérések történnek a mongolia Síwantze apos­ toli helynökségben. P. Hanssen Oktáv pár év leforgása alatt tizenhárom pago­ dát — pogány templomot — alakított át az igaz Isten házává. A térítés tem­ póját főleg az gyorsítja, hogy míg a katolikus hittérítők életük veszélyeetetésével is védik őket, addig a kommu­ nista hordák csak garázdálkodnak és rabolnak közöttük. Az osztrák államfő, Dolfuss kan* cellár, aki ellen nemrégiben gyilkos merényletet követett el egy fiatalember, ahogy a sebeiből felépült, az esti szür­ kületben az első útja a dómba vezetett, ahol az Oltáriszentség előtt hosszasan ájtatoskodott, majd a csodatevő Szűz kegyképe előtt imádkozott, utána pedig amint jött, úgy észrevétlenül távozott. A kórházak betegeinek anyagi és lelki ügyeit karolták fel a hollandiai harmadik rendiek. Azoknak a bet^jjeknek. akiket szülei, barátai nem tudnak meglátogatni, gondoskodnak anyagi szükségleteiről, megírják leveleiket és vigasztalják őket. A cseh kormány Munkácson görögkeleti püspökséget alapított, hogy a lakosságot megossza, azután pemg könnyebben leigázza.

Keresztrejtvény. K ö z li: T isza i József.

Megfejtési h a lá r id ő : december í5.

V írs rín íe s s o r o k : 1. Eső után van. 3. V ízi állat. 5. Talál. 7. Á lló víz. 8. Véd. 10. Most 11. Személyes névmás. 13. Nem rossz. 14. Igekötö. 16. L. 10. v. 18. Igekölö. 20. Sir. 22. N év­ elő. 24. Szem élyes névm ás. 26. H ázi á lla t 28. E bből lesz a növény. 29. A félénk teszi. 31. Rágalmaz. 33. Növény. 35. Nép. 36. Időm érték. 38. Férfinév. 39. Friss. 41. A fog teszi. 42Teher. 44. L . 20. v. 45. K érdő névmás. 46. M unkához szükséges. 47. Jeg>es. 48. Római pénz. 49. Ilyen já té k is van. 52. Nem h a ll. 55. Közlekedési eszköz. 58. T é li sporteszköz. 62. A M ik u lá s is ez. 66. L 48. v. (fo n ). 70. M ódhatározó. 71. Ilyen utca is van. 73. K él szó : kutya te s z i; a katonaságnál fontos em ber. 76. Régi perzsa méltóság. 79. Két szó : I. 10. v . ; cipész szerszám. 81. V adászkutya. 82. Két szó : beszélgetés Isten ne l; b ra zília i hegység. 83. Két szó : német női n é v ; fontos fém. 84. Híres nők. 85. Ö LI. 86. Férfinév (névelővel). 87. Két szó : ,.a d j“ la tin u l; kopasz. 88. Régi fákban van. 89. K arácsonyi ének kezdete. Függőleges s o ro k : 1. Á svány. 2. Görög betű (fon.). 3. Kötőszó. 4. Vadász teszi. 5. H á zi á lla t. 6. Igekötő. 7. Testrész. 9. Ige is, főnév is. 10. Időhatározószó. 12. Testrész. 13. Télen van. 15. R ejtekből néz. 16. Leánynév. 17. E n é lkü l nem él az ember. 19. A sivatag hajó ja . 20. Ránc. 21. Indulatos. 23. V o lt m agyar tengeri kikötő. 24. Római ruha. 25. Hegy. 27. A d ria i szél. 28. Nag>ító műszer. 30. Százlábúak. 32. Temető. 34. H ittitok. 36. Költészeti m ű faj. 37. Ü rm érték. 39. Hízó jú h . 40. Gazdasági gép. 42. Férfinév. 43. Családfő. 49. L. 10. v. 50. L. 6. függ. 51. Kérdőnévm ás. 52. L. 1. függ. 53. Szikla. 54. Személyes névmás. 55. Rokon. 56. Tiltószó. 57. Varróeszköz. 58. Olasz város. 60. L. 37. függ. 61. V onatkozó névmás. 62. N yá ri m unkás. 63. H orvátországi község. 64. Tejterm ék. 65. M inden em bernek van. 66. V issza : ^lándzsa * (lat ). 67. Űz. 68. M adár. 69. Indulatszó. 70. K i s ..........: város Szabolcs meg>ében. 72. A z egyiptom iak szent állata. 74. Híres mecset. 75. Idős. 77. A z atyai kéz. 78. V'izeknek van. 80. Vissza : 1. 24. függ. E z e n tú l a m e g fe jté s e k m e g k ö n n y íté s é re m in d ig k ije lö lü n k néhány sort. m elyeknek beküldése elég. A tö b b it nem kell beküldeni. Most a 29., 31.. 49., 52., 55., 73 , 76., 81., 82., 83.. 84 . 89. vízszintes és 16.. 2 0 , 27.. 28.. 30,. 32.. 34.. 59.. 63.. 67., 70. függőleges sorokat k e ll beküldeni. A n o v e m b e ri szá m b an k ö z ö lt re jtv é n y m egfejtése. V ú s rtn fe s sorofc: 1. ONÁ. 4. Tar. 5. O pi(um ). 6. Ifja i. 8. Seb. 9. Nem. 11. irigy. 14. Im a. 16. Eső. 17. Óra. 19. Arat. 22. LF. 24. lm . 25. Bóra. 29. M ents meg engem. Uram 30. Aloe. 31. A l. 32. Ég. 33. Zola. 34. Nem. 36. Ihn. 38. A ra 40. A rany. 42. Ede. 43. Nem. 44. Száli. 47. (Folytatása a fe d ő la p o n ) 12. szám ú re jtvé n ys zelv én y .

.S Z E N T A N T A L “ .

383

'*555Xe2S$

íSÍ

Szent A n ta l Im aszövetség.

^3s: : : : : s:!!2 5 s:: :::! !S ! 5 s: s: : ss: s5 ; : : : : : ” S5sss2 2 5 « !” * ! s: : ; : : : : : : s: s !5 :::5 5 S 5 2 S 5 ^ Decem ber

h a vi közös

im aszándékunk :

Im á d ko zzu n k, h o gy a betlehem i kis Jézus születésnapjára a h a ra g o so k kibéküljenek. A z Imaszövetségbe belépni le h e t: Szent A n ta l Im aszövelrég K özp o n ti Igazgatóságánál. Pápa (ferencesek) és m inden ferences ko lo s­ torban. Beíratási d ij (felvételi füzet) eg>szersm indenkorra 20 fillé r. (Postaköltség kü lö n .) Eg>éb tagdíj nincs. A z Imaszövetség élő és m egholt tagjaiért m inden hó első keddjén szentm isét m o n d u nk a p>ápai ferences tem plom ban. E m lé k e z z e le k

m eg!

A

testvérek

és köszönet Szent A n ta ln a k a m eghallgatott kérésemért. G. I. B p e s l A drága Szent A n ta l m eghallgatott. H álás szívvel m ondok köszönetet. B. J. P ápa. Ö rö m te li szívvel m ondok köszönetét a C sodatevőnek a nyert kegye­ lem ért. K önyörgöm to vá b b hozzá, hogy teg>e á lla n d ó v á ajándékát. P. M. H á la Szent A n ­ ta ln a k visszanyeri egészségemért. E g y h á lá s tisztelő. H álásan köszönöm Szent A n ta ln a k . hog>^ ko ra fia ta lsá g o m tó l m ostanáig igen sok kérésem teljesedését kieszközölte a jó Istennél. T o vá b b ra is könvörgöm pártfogásáért.

im á it

k é rik : I. W. Egy eltévedt lélek megtéréséért, és eg\’ családi élet boldogságáért. P. D. Egész­ ségem. teljes m unkabirásom helyreállásáért.

LÉLEKHARANG. Im á d ko zzu n k a Szent A n ta l Imaszövetség következő e lh u n y t ta g ja ié rt: T ra u n e r L ip ó t.

M. N. Súlyos operáció szerencsés kim eneteleért. P. M C saládi élet boldogságáért. B. Cds-

H o r\'á th Jánosné. C sifrak Lajos. özv. D ivós Lajosné, Erjed Im réné, H o rvá th Józsefné. özv. S u rin ko vics Istvánné. K ovács G áborné.

pdrne. Jószándékra.

T a g á n yi János.

Im a m e g h a llg a té s ! /. M

Budapest. H á la TAGFELVÉTEL.

B u d a p e s t: Ifj. K ersm ann József és neje, Kersm ann Jolán. László és Géza. Lendvay Béláné, Mester Pálné. M arosics József és neje. M iko s H edvig és M elán ia . M aronics Júlia. O rlo vszky Lászlóné. P árm ay G izella. Rakovszky Elekné. Roskó Ilon ka. Szovics Ist­ vánné, S zollich M argit és Irm a. ifj. Szirovatka János. T örök Józsefné. T o rm u th M á­ ria. T akács A n n a . ö z\ . Tóth Sándorné. V arga M ária. W i t z Ferenc. V arga K risztin a . P é p a : Benke Géza. C sillag Dezső, neje és A n ta l. C sizm adia Béla. F ilip p i Józsa. H auptm an Ida é* E m ília . H ofschtetter E m ilia , M a rko vics Rozália, Sipiczk> K ris z tin a . öz\'. T a x Jánosné és M á ria R ö itö k m u z s a j: B a k Józsefné. Bak Jánosné. özv. Bausz M ikló sn é. G ondi Józsefné. H orváth Józsefné, Kő Ágnes, K is Lajos. K is Lajosné. özv. K o \'á c * M ário nn é . K arácsony JenŐné és M ária. L u ko vics K a ta lin . Özv. L6-

rin cz Józsefné. M a rk é János és neje. M a rkó K á lm á n és neje. M a rk ó S ándor és neje, Payer M a ris k a és Ágnes. Peszlen Jánosné. özv. Rauch Jánosné. R ozsonics M ik ló s és neje. Irnta. E rnő és G yula. R ebicz Jánosné, S zigelhy G yuláné és V a lé ria , özv. Szelencei Jánosné. T óth A n ta ln é és A n n a . Ú jv á ri Pálné. Ú jv á ri Irwréné. Ú jv á ri Ferencné. V a rg a Józsefné és Ilona. S z o ln o k : Id. O ld a l István, O ld a l Ist­ vánné. ifj. O ld a l István. E g y e d : Bősze János, özv. K ovács Józsefné. T a ká cs S ándor és neje. T ó s o k b e ré n d : Csőri J u liá n n á . H ornusy M á ria , K u n d e rm a n n Erzsébet. Rengert Teréz. H é v iz ftz e n ta n d rá s : M o ln á r Im re és neje. Teré«ia. M ih á ly és Ferenc. V e s z p r é m : Láng Imre. E s zte rg o m . Z sigm ond Z o ltá n , B u ty k a y Géza. Bakos Ferenc, B a u m an n Sándor. B o u llin Osz­ kár, B o d ro g i Erzsébet. Z a g y v a - P á lfa lv a . Özv. B encsik Lászlóné. B encsik B oriska

Laptulajdonos és kiadó : A S zűz M á r iá r ó l n evezett F e re n c e s R e n d ta rto m á n y . Felelős szerkesztő : P. M a rk ó M a rc e ll 0 . F. M . E g yh ázm . és re n d i jó v á h a g y á s s a l

Keresztény N em zeti N yo m d aválla la t R*T. Pápa

384

Felelős

N em ciiics Elek üg% v

igazgató.