117

MIX – A M ETODISTA I FJÚSÁGI K ÖZÖSSÉGEK S ZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Á RA: 500

2014./2.

FORINT

iH

MIX . METODISTA . HU

É NEKELJ

AZ

HARSONA A l a p í t v a : 1947

LXVIII.

Ú RNAK

ÉVFOLYAM

– ÚJ

TE EGÉSZ FÖLD , HARSANJATOK FEL !

FOLYAM :

XIV./117.

(Z SOLTÁR 98,4)

HIVATALOS: MIX BIZOTTSÁG! Tizenhárom évvel a MIX 2001-es megalapítása után új fejlődési szakaszba lép ifjúsági szövetségünk. Egyesül az Ifjúsági Bizottság és a MIX mozgalmi jellegű szerveződés. A 2014. áprilisi Évi Konferencia Nyíregyházán támogatta ezt a szimbiózist, amelynek eredményeként a MIX Bizottság névvel a korábbi ifi bizi lenne az eddigi MIX projektek gazdája, illetve újraélesztője. Hiszem, ez egy hasznos előrelépés az ifi misszióban, amelynek célja, hogy Istent dicsőítse az egész föld, felharsanó örömben, „fel-ébredésben”. Ez a dicsőítés, vagyis a világ megváltozása valósulhat meg akkor, ha az embereket meghívjuk Jézus Krisztus követésére! Kívánom, hogy minden lépéssel ezt a célt szolgáljuk az új formációban is! – De nézzük a MIX bizottság információit és új céljait, az újraválasztott bizottság elnöktől: Vigh Bencétől! (A főszerk.)

INFORMÁCIÓK VIGH BENCE LELKÉSZ, A MIX BIZOTTSÁG ELNÖKE Bizottságunknak négy hivatalosan megválasztott tagja van, melléjük öt másik fiatal segítőt idén is bevontunk munkánkba. Három alkalommal tartottunk üléseket, amelyeken a táborszervezéssel, a bizottság működésével, az ifjúsági misszió kiterjesztésének lehetőségeivel foglalkoztunk. November elején pedig kapcsolatépítés, imádság és ötletelés céljából két napot töltöttünk együtt Hetesen. Ezúton is köszönöm Blaskovis Panna, Bozsó Ágnes, Bózsó Andrea, Csernák Barnabás, Dobozy Péter, Gyurkó Donát, Müller Izabella, és Szuhánszki Laura önkéntes és áldozatos szolgálatait. Istené a dicsőség mindenért! A bizottság e-mailen is megszólítható és a facebook-on is megtalálható így évközben is elérhetőek vagyunk. A jelentés a bizottság munkájáról számol be, nem részletezve azokat a helyi illetve országos szintű programokat, amelyek a fiatalok közötti misszió és/vagy pasztoráció szintén értékes, esetenként évtizedes hagyományokra visszatekintő tevékenységei. Így hálásak vagyunk a cserkészetért, a hitmélyítő táborokért, a bevetés misszióért, és minden olyan kezdeményezésért, ami a fiatalok testi-lelki, egyéni-közösségi épülését szolgálják egyházunkban. Ezzel a céllal alakult több, mint tíz éve a MIX (Metodista Ifjúsági Közösségek Szövetsége), amely az Ifjúsági Bizottságtól független mozgalomként élt az egyházban. Az ifjúságban folyamatosan váltják egymást a generációk, így folytatás nélkül maradt a MIX számos, előzőleg sokakat megmozgató kezdeményezése. Az őszi MIX napon fórumot szerveztünk erről a témáról, és arra jutottunk az ott megjelent fiatalokkal, hogy az Ifjúsági Bizottság megújítaná, és egyben átvenné a MIX szerepét.

1

MIX ÚJSÁG 2014 / 2. negyedév

JÖVEVÉNYEK SZEGEDEN ÚJ MIX CÉLOK! (1) Az Ifjúsági Bizottság új ügyrendjének kidolgozása (új név: MIX Bizottság, Tini Albizottság, kialakítása, MIX Vezetőképző felelősei) (2) Őszi MIX nap, téli, tavaszi, nyári MIX táborok megszervezése (3) CONNEXIO (MIX Vezetőképző) (4) Konfi Tábor megszervezése, fiatal segítők bevonásával (5) MIX honlap, MIX újság újragondolása és megújítása (6) MIX zenekar (a névhez nem ragaszkodunk) megszervezése, az ifjúsági zenei élet elősegítése (7) MIX önkéntes program kidolgozása

JÖVEVÉNYEK VAGYUNK ► INTERJÚ KURDI BOTONDDAL ÉS SZUDA GERGŐVEL (SZOLNOK)

K.A.L.: A tábor témája ez volt: Jövevények vagyunk! Hogy kapcsolódott ez az idei csendesnaphoz? Mitschelle Boglárka Németországból jött metodista lelkész volt az előadótok, ő tartott bibliatanulmányokat. K.B. és SZ. G.: Igen, Németországból jött, és bemutatott egy fiataloknak vezetett külön foglalkozást, projektet is. Egy ifjúsági mozgalom. Van egy ház, ahol fiatal gyerekeket, csellengőket gyűjtenek össze. Ez egy helyi program, de nem a gyülekezetben, hanem egy külön házban. – Kicsit olyan, mint a Hecker Kriszti által Budapesten vezetett Befogadó Ház, csellengő gyerekekkel. Ezt egy szemináriumon mutatta be? – A tábor végén mutatott egy videót. Lényeges része volt a csendesnapnak számomra. Kapcsolódott a témához, tehát ezeket a fiatalok teljesen jövevényeknek lehet tekinteni. Megfogott maga a videó is. – Mit csinálnak ők egyáltalán a fiatalokkal?

2

– Ugyanolyan, mint az ifi. Konkrétan sportnapokat is tartanak. Főként az együttlét a fontos, de rendszeresen vannak előadások nekik, úgy emlékszem. Istentiszteletek is. Igen, együtt is ebédelnek. A fiataloknak nincs sok alkalmuk együtt a családdal enni. Vagy nincs is családjuk. Egy igazi csoport verbuválódik ilyenkor össze.

TAVASZI IFI SZEGEDEN

A táborban kiscsoportok is voltak. De igazából csak egy nap volt. Pénteken nem voltak kiscsoportok, szombaton voltak, azt hiszem kétszer. Ott arról beszéltünk, hogy mi jut eszünkbe erről a témáról. Összegyűjtöttük, a végén felolvastuk. Vicces volt, mert Matyival voltam együtt, több ember is volt a csoportban, és nem nagyon akart senki sem beszélni. Csak szépen lassan mondogattunk egy-két szót, és a végén Matyinak kellett összefoglalni. Ebből mit fog összefoglalni, gondoltam magamban. De olyan jókat mondott, amikről nem is beszéltünk. – A facebook-on volt egy nagy projekt, hogy küldjétek a képeket ehhez: „Jövevények vagyunk”. A MIX facebook csoportjában zajlott ez, és küldték is a bőröndös, utazós képeket. Kíváncsi voltam, hogy ebből mit hoznak ki. Mi a végső üzenete ennek: Jövevény vagyok... – De befogadnak! – Egyéb programok, esti alkalmak? – Szegeden kirándultunk, körbenéztünk a városban. Bementünk a szegedi dómba, egy hatalmas templomba. A napi programok elnyúltak estig, nem volt külön esti program. Nekem az Orsiék műsora maradt meg, és az, hogy Hanula Benivel, unokatesómmal találkoztam (aki a tavalyi tavaszi ifire az időjárás miatt nem tudott eljönni Szolnokra). Orsi egy gospel kórusban énekel. Egy nagyon jó kis zenész banda volt mellettük. Szegedi fiatalokból, zongorista, dobos, gitáros, basszusgitáros, ritmusgitáros is. És kegyetlen jók voltak. A záróeste adtak koncertet a tábor helyszínén, egy nagyon szép katolikus közösségi házban. Jöttek vendégek is. – Még egy kérdés: láttam egy képet, amin az egyik pécsi fiú keresztet hozott. – Igen, ez pont a kórus után volt. Először nem tudtuk miről van szó. Csak úgy elkezdett mesélni Bence, hogy: Berakta a kocsiba... Mindig kirakjuk a táborokban... Amikor megérkeztünk, azt látta, nem tudja hova kirakni... Túl szép ide, túl szép a hely ehhez... Előzetesen megkért valakit, aki ekkor behozta a fakeresztet. És ezt mondta: „Emeld magasra!” – Ez volt a lényeg: Jézus keresztje mindennél fontosabb.

3


IFI BEVETÉS ÚJ REMÉNYT ÉBRESZTENI ► KELIGER TIBOR (ALSÓZSOLCA)

A szegedi ifjúság tagjai közül 5-en eltöltöttünk egy hétvégét Alsózsolcán, ahol a Magyarországi Metodista Egyház legnagyobb gyülekezete található. Nekem ez volt a második utam Alsózsolcára, és igazán elképesztő volt. Az egyik legnagyobb igazság mások szolgálatát illetően, hogy az ember sokkal gazdagabb és több lesz a folyamat alatt. Azért mentünk Alsózsolcára, hogy megosszuk az ott élőkkel a krisztusi szeretetet, és a gyerekek olyan sokat tanítottak mindnyájunknak az ő őszinte és szívből jövő szeretetükkel, hogy azt leírni is lehetetlen. Mikor levelet kap az ember egy kislánytól, melyben leírja, hogy milyen sokat is jelent neki az, hogy te ismét ott vagy, akkor ráébred az ember, hogy ezek azok a pillanatok az életben, melyekért valóban érdemes élni. Az is tapintható volt a légkörben, hogy milyen sokat is jelentett az ottaniaknak a látogatásunk; hogy láthatták, valóban nagy távolságot tettünk meg azért, hogy velük lehessünk, együtt énekelhessünk és beszélgethessünk. Ezek, az isteni közelségben kialakuló barátságok és kapcsolatok azok, melyek valóban képesek életeket megváltoztatni, fényt hozni a sötétségbe, új reményt ébreszteni, és egy közelebbi kapcsolatot kialakítani azzal, akit követünk: Jézus Krisztussal. Jól tudom, ez a néhány nap elég volt arra, hogy emberek erősödhessenek meg szolgálatukban, kapcsolatok mélyülhessenek el, új reménység éledhessen a szívekben, mely valódi, a változás felé mutató inspiratív erő lehet, de arra is lehetőség nyílt, hogy az egymás mellett élő és munkálkodó emberek jobban megismerhessék és megérthessék egymást és önmagukat. Mikor kilépünk abból a bizonyos hajóból, egyenesen a háborgó tenger vizére, követve Jézus lábnyomát… akkor kezdődik el az új, változásokkal teljes élet, melyen keresztül az Atya képes bennünk kimunkálni azt a lelkületet, mely valódi ajándék a környezete számára.

4

696. WESLEY CSERKÉSZEK TÉLI CSERKÉSZPORTYA EMLÉKEI (2013) ► JUHÁSZ RÉKA (PÉCS)

Amikor András elvitt Budakeszire, s amikor kiszálltunk az autóból Bernivel, olyan jó érzés volt a régi barátokat, arcokat újra látni. Gábor bácsi elénk állt és elmondta, hogy ez a cserkésztábor ez mire is jó. Átment teljesen a szívembe, hogy remélhetőleg jövőre a Gege is fog jönni. Utána imádkoztunk arról is, hogy jól érezhessék magukat az új ittlévő gyerekek. Bementünk vacsorázni, nagyon finom volt. Donát megkérte, hogy akik nem szoktak vmilyen gyűlésre menni (nem tudom, hogy milyen gyűlésre) azok menjenek Milánnal és Katóval a másik terembe. Ott velük olyan jókat nevettünk, hogy majd megszakadtunk. Nagyon jókat játszottunk, és még visszafele is azon gondolkoztunk, hogy milyen klassz volt. Bementünk a terembe, Donát és Milán jött be hirtelen és valami borzasztó álarc volt az arcukon. Utána, minthogy ki is derült, ők voltak a krampuszok. Akkor vettük azt is észre, hogy Gábor bácsin egy mikulássapka volt. Azt ordibálta a két krampusz, hogy Rudolf megszökött és most nem lesz ki húzza a Mikulás szánját. – Gyerünk az éjszakai túrára! Mindenki sapkát, kabátot húzott, és elindultunk. Az a buta Rudolf pedig egész idáig a kapunál volt és mi miatta egy óriásit kerültünk. Hazafelé menet a napi izgalmakra gondoltunk vissza. Másnap reggel elmentünk megint egy nagyot kirándulni. Bebi egyfolytában piszkált, de attól még a kirándulást nem nyomta el a bosszantása. Egy nagy kilátóhoz mentünk. Hazafelé menet a Himnusz szobornál egy csoportképet készítettem. Este vacsora után maffiát játszottunk. Én is maffia voltam. És nyerünk is egy másik maffiázóval. Donáttal találós kérdéseket próbáltunk megfejteni. Nagyon nehezek voltak! Milán egyesével vitt

5


696. WESLEY CSERKÉSZEK

6

ki minket a teremből, átvezetett az otthonon és valamilyen pincébe vezetett. Azt a feladatot adta, hogy a mécsesek után menjünk, és gondoljuk át azokat az üzeneteket, amik egy-egy mécses alatti papíron voltak. Mindegyiket elolvastam de a legutolsónál kellett a legjobban odafigyelnem a szövegre. Azalatt az utolsó mécses alatt nemcsak egy papírkát találtam, hanem sok másikat is. Az volt ráírva a fő papírra, hogy vegyünk a sok cetli közül egyet és azzal menjünk be a templomba, ahol egy ismerős kedves Mikulás bácsi vár. Bent Gábor bácsival, úgymond Mikulás bácsival énekeltünk, imádkoztunk és utána pedig azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk a zászló le- és felvonó helyre. Zászlólevonás után félig szomorúan, félig vidáman kellett lefeküdjünk, mert tudtuk, hogy ez az utolsó esténk a cserkészekkel. Bebivel még súgdolóztunk az ágyban, hogy mi már alig várjuk a nyári cserkésztábort és hogy az is milyen jó lesz. Másnap reggel érdekes, gyorsabban szedelőzködtünk össze, mint az előző napokon, mert már a harangok szóltak a reggeli istentisztelethez. Mielőtt még mindenki bement volna, azelőtt bementem és csináltam a templomról egy pár fotót, miközben Kató mosta fel a padlót. Utána már jöttek is a többiek. Megjelentek az öregek, egy pár család, akik rendesen oda jártak. Gábor bácsi prédikált. Végül az óvodában játszottunk, nevetgéltünk. Ezután zászlólevonással zártuk le az egész vidám 2013-as téli cserkésztábort.

20 ÉVES A CSAPAT!

7


IMATÉMA: ÉRETTSÉGI

Idén érettségiznek.. • • • • • • • • • •

8

Kozák Heléna (Abony) Szénási Fanni (Szolnok) Pásztor Flóra (Óbuda) Zubor Helga (Nyíregyháza) Csonka Márk (Nyíregyháza) Esztergomi Áron (Nyíregyháza) Franczel Réka (Nyíregyháza) Kardos János (Nyíregyháza) – esti Csernák Barnabás (Hetes) - felvételi Sipos Botond (Budakeszi) - felvételi

ELHÍVÁS HOGYAN LETTEM TEOLÓGUS ► GYURKÓ DONÁT PRÓBAIDŐS LELKÉSZ (DOMBÓVÁR)

Az érzékeléstől az akarati döntésig – a folyamat pszichológiai analízise

Korán kezdtem, lelkészcsaládban felnövekedve az ember csak kötődik annyira az apjához, hogy azt mondja: „én is lelkész akarok lenni, mint az apu”. Ez annak a korai (8 éves lehettem) felismerése, hogy a lelkipásztori hivatás igenis lehet „familiáris” mesterség. Persze egy pillanatig sem vettem ezt túl komolyan és pilótától a kormányzóig, várkapitánytól a régészig, bármi szívesebben lettem volna, mint lelkész. Különösen felnőni egy gyülekezet mellett, ahol a gyereknek ahány gyülekezeti tag, pont annyi nevelője (pótszülője) van, és a közösség összes feszültsége a lelkészék vacsoraasztalánál csapódik le. Hogy hogyan lettem keresztény az valamilyen szempontból természetes. A szüleim életén, a konfliktusok ellenére is éreztem, hogy komolyan veszik, így megtanultam, hogy Istent nem árt komolyan venni. Főleg, ha annyi jót ad, meghallgatja az imádságomat, segít a bajban stb. Ez a haszonelvű és szolgai, gyermeki hit a konfliktusok és persze az évek számának növekedésével kezdett átformálódni. Úgy 14 évesen az ember már elég rendesen belát a színfalak mögé. Körülbelül ekkor undorodtam meg az egésztől, bár szüleim szeretetén keresztül továbbra is éreztem, hogy ők valami máshogy látnak, mint én. 14 évesen adtam át az életemet Jézus Krisztusnak, advent 3. vasárnapján (nemsokára lesz 7 éve). Ez annak a tudatos felismerése volt bennem, hogy az Isten egy valós, működő, hatalom és én hozzá akarok tartozni. Valahol beláttam, hogy a szüleim a sok-sok hibájuk ellenére mégiscsak jó alapon állnak. A középiskolai felvételivel kapcsolatban vált égetővé az a kérdés, hogy hol a helyem a világban, hol akar Isten látni, merre tovább? Sokat imádkoztam, fel is vettek oda ahova menni akartam. A 2005. évi újévi bibliai igém megforgatta körülöttem a világot. „Győzelmes jobbommal támogatlak!”(Ézs 41,10) Ezt én akkor rögtön úgy éreztem, hogy Isten lelkésznek hív, hogy szolgáljam Őt. Egy hét telt el és az érzés elpárolgott. Helyette elfogott a félelem, hogy én belemagyaráztam ebbe a mondatba az egészet. Hiszen nem is azt jelenti, meg egyébként sem akarok lelkész lenni, régész, vagy történész inkább, esetleg politikus. Mikor ezt így eldöntöttem magamban, egy reggel a Bibliát olvasva megkaptam a magamét. „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.”(Róm 11,29.) Egy hétig megnyugodtam abban, hogy lelkész leszek, de aztán történt egy, s más a gyülekezetben, és én már lehetetlennek tartottam, hogy Isten azt akarja tőlem, hogy lelkész legyek. Egyébként is alkalmatlan vagyok, meg a gyülekezetekbe járnak a legalattomosabb emberfajták. Ahogyan mind jobban beleláttam, hogy mi mindent kell megélnie egy lelkésznek, teljesen elbizonytalanodtam, hogy ezt akarom-e. Az érzéseim kavarogtak… Milyen hívő vagyok én, ha nem azt akarom, amit az Isten akar… Lelkiállapotom a demoralizált és a rettegő között mozgott. Akkor hallottam egy angol prédikációt, amit édesanyám hallgatott főzés közben. „Isten nem akar minket bizonytalanságban hagyni. Az Ő akarata az, hogy tudjuk, hogy mit akar Ő az életünkkel. Ne féljünk megkérdezni Őt akár ötszörhatszor is, amíg meg nem értjük.” Ha valamiben biztos voltam, az az volt, hogy nem akarok többet bizonytalankodni. Este imádságban kértem Istent, hogy mutassa meg az akaratát úgy, hogy ne kelljen bizonytalankodnom többet. Reggel a napi Útmutató-ige az elhívási igém első fele volt. (Ézs. 41. 8-9.) „De te szolgám, Izráel, Jákób akit kiválasztot-

9


ELHÍVÁS tam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!” Ez volt az a pillanat, amikor Isten lefegyverezte az ellenérveimet, eldöntöttem, hogy hiszek neki és Neki akarok szolgálni egész életemmel. Ez a döntés Isten elhívása mellett, azóta is biztos pontja az életemnek. Ha elbizonytalanodom, vagy nem érzem Isten jelenlétét elég kinyitnom a Bibliámat az Ézsaiás 41.nél, amely emlékeztet, hogy Isten döntött felőlem és támogat. Sok tapasztalat és a teológián eltöltött immár másfél év is bizonyítja számomra, hogy jól döntöttem, mikor az Ő útját választottam. (Budakeszi, 2009.12. 09.)

+ A 2014-es Évi Konferencián Nyíregyházán (áprilisban) dr. Patrick Streiff püspök próbaidős lelkészi kinevezést adott Pásztor Zsófiának és Gyurkó Donátnak, akik ebben a tanévben fejezik be MA lelkész-teológus tanulmányaikat az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE). Az EHE levelezős és nappalis metodista hallgatói: Jávor Ferenc (III.) Balla Fruzsina (I.) Sztupkai Kristóf (I.)

10

„Emlékszem, hogy egy erőmet messze meghaladó nehéz és kényes feladat elől nem tudtam kitérni. El kellett vállalni. Azon a reggelen minden porcikámban remegtem. Úgy voltam, és elmondtam Istennek: Uram, én úgy érzem magam, mint egy kis féreg, akit el lehet taposni, s aztán észre sem veszik, hogy volt vagy nincs. Hogy tudom ezt a nehéz dolgot megoldani? Könyörülj rajtam! Elővettem a Bibliát, éppen az Ézsaiás könyvét olvastuk akkor. A 44. fejezet következett. „Ne félj férgecske, Jákób, maroknyi nemzet, Izráel, megerősítelek, sőt megsegítlek, sőt igazságom jobbjával támogatlak.” Mennyi „sőt” van itt – mondom. Nem elég, hogy Isten tudja, hogy férgecske vagyok és így bízza rám a feladatot. Azt mondja: megerősít, sőt megsegít, sőt az Ő hatalmas jobb kezével támogat. Ezek után szégyelljem magam, ha hitetlenkedek és félek. Ráadásul úgy kezdődött: ne félj! Ezt nem tudom elfelejteni, pedig sok évtizeddel ezelőtt történt, és azóta sok hasonlóban mutatta meg Isten a hatalmát.” (Cseri Kálmán)

FILMAJÁNLÓ

FELEDÉS? ► KHALED A. LÁSZLÓ (SZOLNOK)

Különös posztapokaliptika. Az atomháború utáni Földön már csak két „takarító” dolgozik. Egy szerelő és egy gépkezelő, akik a „nagy költözésre” készülődnek: az emberiség bolygóváltásra csomagol. Így kezdődik a film (Oblivion – Feledés), amely majd jelentős váltások után egy kifordult világ képét ábrázolja. Itt semmi sem az, aminek látszik. És ez ijesztő. Elgondolkodtató. Mert egy kortünet is lehetne számunkra. Becsapás. Manipuláció. Hazugságok. Való világ helyett, valótlanság, megrendezettség, álságosság. Két ember a világ fölött? A paradicsomi első emberpár után az utolsó emberpár? Az utolsó Ádám és Éva? Az a tiszta, világos, fényes égi világ, környezet, öltözék, amit viselnek, amiben mozognak egy tiszta, angyali, mennyei szimbolikát kölcsönöz a két szereplőnek. De figyelem, itt minden a feje tetejére áll. Itt a föld alatt, a „holtak hazájában” élnek az élők, az utolsó emberek. A jóról, kiderül, hogy rossz, nem hihetünk neki. Hogy ördögi, hogy megtévesztés. Hogy halálos. Ő végez az emberrel, aki az egyetlen igazi ellensége. Micsoda figyelmeztetés is ez. Élesebbre nyitni a lelki szemeket. Észrevenni, elmélyülni, vágyni az igazi, isteni érték után, ami bizony olykor a mélyben jelenik meg a sekélyes felszíni látvány helyett. Ősidők óta, a Biblia számtalan története a mélybe vezet, ahonnan felemelkedve jön az új élet. A felszín ragyogása pedig megtéveszt, a Gonosz stratégiája ez, aki végül végezne az emberrel. Vigyázat, kifordult világ vesz körül. Ahol az elfeledett kincsek után nyomozni , kutakodni kell az utolsó embereknek. Vegyük a fáradságot!

——— Amerikai sci-fi akciófilm, 125 perc, 2013 Rendező: Joseph Kosinski Operatőr: Claudio Miranda Szereplők: Tom Cruise, Morgan Freeman, Olga Kurylenko, Andrea Riseborough

11


HOVA ROHANSZ? HA NEM TESZEK SEMMIT SEM ► TÚRMEZEI ERZSÉBET

Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem... ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

12

NŐI LÉLEK TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT ► JENEI GRETHE ENIKŐ (NYÍREGYHÁZA)

Nőnap van. Köszönt a Google kezdőlapján a kis filmbejátszás, a millió mosolygós női arc. Ráncos, töpörödött öreganyók, pici babák, mentős lányok, afrikai tanárok, vágott szemű asszonytársaim. Örülnek létüknek, szeretnek, szolgálnak. Sokszínűek, különböző társadalmi hátterűek, anyagi helyzetűek, de nőként valószínűleg mind érzékenyek a színekre, formákra, természeti szépségekre. Valószínűleg mind meghallgatja családtagját, barátnőjét, együtt sírnak, együtt nevetnek, aggódnak a cseperedő utód sorsán, a kenyér híján, hálát adnak az Öröm lehetőségéért, a megtartatásért. Apáikat, férjeiket, fiaikat, fivéreiket körbeveszik, segítik, támogatják. Egymás terhét hordozzák, s a világét. Ki- ki a maga módján. Ki vízhordással, ki parlamenti képviselőként. Ki világ imanapi közbenjárással. Világimanap van. Nemcsak március utolsó péntekén, Nemcsak nőknek- nyitott mindenki számára, és nem csak Egyiptomért. Beszélgetés Istennel, szíved csordultig áradó szeretetéből hálafolyam. Életed nehéz helyzetében a könyörgéssel átjárt fájdalom áradata, nyüszítés. Az örömteli, boldog dicsőítés, kérések és mellékzöngék nélkül. A „nem-értem, nem-jutok-előbbre, megrekedtem, kiszikkadtam” vívódása, tusakodása, önátadása. Egyesülés a Teremtővel. A Megváltóval. A „Legyen meg a Te akaratodba” simulás. Egyiptomról jövendölt Ézsaiás, könyvének 19. fejezete 19-25-ig tartó szakaszában. „Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptomban, a határán pedig az Úrnak szentelt oszlop. A Seregek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban. Ha segítségért kiáltanak az Úrhoz sanyargatóik miatt, küld szabadításukra olyan vezetőt, aki megmenti őket. Akkor megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az Urat. Tisztelni fogják az Urat véresáldozattal és ételáldozattal. Fogadalmat is tesznek az Úrnak, és teljesítik. Ha csapással sújtja is az Úr Egyiptomot, de meg is gyógyítja. Megtérnek az Úrhoz, ő pedig meghallgatja és meggyógyítja őket. Akkor majd országút vezet Egyiptomból Asszíriába, úgyhogy az asszírok Egyiptomba, az egyiptomiak pedig Asszíriába mehetnek, és Egyiptom Asszíriával együtt tiszteli az Urat. Azon a napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország, áldás lesz a földön. A Seregek Ura pedig ezt az áldást mondja: Áldott Egyiptom, az én népem, és Asszíria, kezem alkotása, meg Izráel, az én tulajdonom!” Azon a napon. Károli: ama napon. Nem tudjuk, mikor jön el az ígéret napja, de jön, mert az Úr megígérte. Légy készen. Légy éber. Az Úrnak oltár épül, egy hely, ahol le lehet tenni megtörtént vétkeket, meg-nem történt bűnöket. Megtisztulni, Újra kezdeni. Köszönöm, Uram. Egyiptomban lesz ilyen oltár, mert Isten elvégzi, hogy ottani népét összegyűjti és nem csak hírből fogják ismerni nevét, de megismerteti magát velük és ismerni fogják Őt. Van-e oltárod, helyed, ahol találkozhatsz az Élő Istennel? Tudod-e odaszentelni magad Neki? Csak hírből ismered Őt, vagy több van közted és közte? (Január 1-i legelső igénk ezzel nyitott: A nyugalom napjait is nekik adtam , annak JELÉÜL, HOGY VAN KÖZÜNK EGYMÁSHOZ! Ez. 20,12) ettől konkrétabb szeretet üzenet aligha kézbesíthető. Halleluja!

13


NŐI LÉLEK Lesznek a Vele való járásban nehézségek, csapások – ő megsebez, de is bekötöz. Mennyi jól ismert ígéret és bátorítás kapcsolódik ide, a megrepedt nádszál életünkre, pislogó mécseseinkre nézve is! Dicsőség Jézus Krisztusnak! És utak épülnek. Egyiptomból Asszíriába. Korábbi ellenséges területeken. Utak, amelyeken járni lehet s kell; út, ami vezet is valahová. Út, ami egyedüli. Az Atyához. Őáltala. Nem lenne időszerű az oltáron otthagyni, amit kell? Nem lenne időszerű, akarni megismerni, ismerni Őt? Nem lenne időszerű elfogadni, hogy meg kell tanulnunk körülményeinket Isten szeretetén keresztül látni, és nem Isten szeretetét a körülményeinken keresztül? Lesznek elhívottak, a korábbi átok és kísértés és csábítás helye, Egyiptom is megtér, és áldott lesz- az mondja az ige. Talán időszerű az ellenérzéseimet, az előítéleteimet, az én- jobban tudom-jait elhagyni és kezet nyújtani, kiengesztelődni, utat építeni a másik felé. Isten áldását akarja adni. Áldása nem az anyagi helyzetem, a társadalmi pozícióm, a régi hívőségem, a jól neveltségem függvénye. Nem megvásárolható és nem kiérdemelhető. Adja, INGYEN KEGYELEMBŐL, mert SZERET és AZ AZ AKARATA, HOGY ÁLDOTT LÉGY ÉS ÁLDÁSSÁ LÉGY-MÁSOK SZÁMÁRA. Böjt kezdete van. Csodálatos, 5. évszak a tél-tavasz-nyár váltakozásán belül-kívül. A lélek ébredése, vágyódása a megújulásra, az új kezdetre, a lenyomó, lehorgasztó dolgoktól való szabadulásra. Katolikus testvéreink példát mutatnak az önmegtartóztatásban. A gimnáziumban, ahol tanítottam, minden gyermek hozta a listáját, miről akar lemondani az Úrért. A kamasz fiúk ették 40 napig a brokkoli levest a rántott hús helyett. A lányok nem csokiztam, nem sminkeltek és nem facebookoztak. Lehet ezen mosolyogni, kimagyarázni, mi protestánsok miért nem teszünk hasonlóan, vagy miért nem így tanúsítunk önmegtagadást, de azt hiszem önmagunkat csapjuk be és egyszerűen nem élünk a lehetőséggel. Tudjuk, hogy nem ezeken múlik, saját egyház atyáink mégis tették, mert közelebb akartak kerülni Urukhoz, aki megüresítette önmagát. (Gyökössy Endre: Kis könyvecske a böjtről). Nőként, világimanapi alkalmat átélve ökumenikus közösségben, (Kertészné Iványi Ágnes igehirdető gondolatait tömörítve, s kiegészítve) böjtre és az Úr értünk, értem szenvedett kereszthalálára, s dicsőséges feltámadására készülve kívánok élő vizet árasztó tavaszi szelet!

A világimanap logója: Négy imádkozó alak egysége a kereszt körül

14

BIBLIATANULMÁNY LETERÍTVE VAGY KITERÍTVE? ► GYURKÓ DONÁT SÁMUEL (DOMBÓVÁR) Textus: 2Királyok 19,10-14

Hizkijjának annyi. Politikai mesterkedése megbukott. Pár évig nem kellett félnie az asszíroktól, de most nagyon is kell. Megerődített városai romokban, a vidék feldúlva, az ellenség a fővárost fenyegeti, külső segítségben nem bízhat. Fenyegető levelet kap, mely igen tényfeltáró. Az ellenség világossá teszi számára: nincs kiút, hódoljon be, vagy a fővárost is elfoglalják. Valamit tennie kéne a fenyegető levél kapcsán. Ő mégis az időt vesztegeti. Felmegy az Úr házába és kiteríti a levelet Isten előtt. Minket is érnek fenyegetések Hizkijjához, azaz Ezékiás királyhoz hasonlóan. Nem annyira húsbavágóan mint Ezékiást, de félelmeink fenyegetnek minket is. Egy darabig, egy-egy csendesnap után jól vagyunk, úgy érezzük semmi sem ingathatja meg a nyugalmunkat. Aztán életünk eseményei kapcsán félelmeink megtalálnak, ránk törnek, lassan beszivárognak az életünkbe, és a szívünket fenyegetik. Át akarják venni az uralmat, hogy leteríthessenek. Különböző félelmek támadnak minket. Sikerül-e beilleszkednem, elfogadnak-e a társaim? Képes leszek elvégezni az egyetemet? Lesz-e majd állásom? Tönkre teszi-e a válság az egyházat? Lesz-e párom? Vagy egyszerűen: elérem-e a vonatot? Életünk különböző gondjai hatással vannak ránk, cipeljük őket magunkkal. A kérdés az, hogy mit teszünk? Elkezdünk kapkodni és próbálunk megszabadulni a gondok terhétől… Igyekszünk elfelejteni, nem gondolni rá, elnyomni… Vagy kiterítjük az Úr elé, ahogyan Ezékiás tette a levéllel. Kiteríteni a szívünket Isten előtt. Milyen jó lenne, ha ez lenne az első dolgunk, amikor valami nyomaszt és terhel. Olyan jó tudni, hogy Isten előtt egész életünket kiteríthetjük. Kérdéseinket, kétségeinket, bukásainkat és mindazt, ami a földre nyom. De hát Isten nem tudja, hogy asszírok fenyegetik Jeruzsálemet? Nem cselekedhetne előbb, mielőtt a baj megtörténik? Isten nem a mi vágyaink kiszolgálója. A teremtés óta a kapcsolatot keresi velünk. Szól, keres, várja, hogy végre bízzunk benne. Ki merjük-e teríteni Istennek a kártyáinkat? Erre bíztat az ismert ige: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” Hiszen azt is tudjuk: „Nincs olyan titok, amely ki ne tudódna”. Tisztán élni Isten előtt, kiteríteni Előtte a szívünket. Isten kiterítette szeretete lapjait előttünk. Jézus Krisztus kiterített kezei a kereszten tanúskodnak arról, hogy meddig volt képes elmenni az Atya, hogy az övéi lehessünk. Félelmeink és bukásaink az Ő átszegzett kezeibe sodornak minket. Élhetünk kiterített szívvel. Leszállhatunk életünk trónszékéről és odaadhatjuk elrontott életünket Istennek újra és újra. Kiteríteni a szívünket, azt jelenti, hogy elismerjük és megerősítjük Isten uralmát az életünk felett. Hiszkijja már nem az ügyeskedő király többé, – aki tudja, hogy mikor mit kell csinálni az életben maradáshoz – csak egy ember, aki életéért és népéért könyörög Istenéhez. Ha gondjaink le is terítenek minket, lesz erőnk felállni, ha újra és újra kiterítjük a szívünket Isten előtt. Ő kész a cselekvésre és a szabadításra. Mi készek vagyunk-e átadni az egész életünket?

15


EGYETEMISTA és METODISTA METODISTA ÉS MEKDSZ-ES? ► SEBEN GLÓRIA MEKDSZ UTAZÓTITKÁR RIPORTJA (BUDAPEST)

– S. G.: Mi az első élményed a Mekdsz-szel kapcsolatban? – Hlatky Erika (Nyíregyháza): (A kezdő-, azaz 0. pont, amikor a mozaikszóval találkoztam, még - csak - reformátusként középiskolásan a „bordó énekeskönyvön” (ez a Mekdsz énekeskönyve, az Erőm és énekem az Úr, S. G.). Sejtettem, hogy leszek egyetemista, de nem kombináltam túlságosan... hogy lesz egyszer valóban közöm „a szervezethez”) Tehát a valódi - konfrontációt jelentő – kapcsolat kezdetét onnan számítom, amikor a szegedi - itt kezdtem felsőfokú tanulmányaimat, anno... – metodista ifiben megismerkedtem, egy - szintén nem metodista, és úgy látszik, mégis! – lánnyal, akit nagyon kedvesnek, szimpatikusnak találtam. Ő pedig bemutatott három szintén kedves stb. lánynak, egyébként „ős”-Mekdsz-tagoknak a kolimból. Velük egy fél évre összeköltöztem egy szobába. Ők voltak egyben a bölcsész bibliakör - nagyobbik fele és/ vagy keménymagja. Ilyenformán elég gyorsan ment az integráció. Nem számított, hogy TTK-s voltam, mert többen is voltunk, de volt zenész, matekos is. Élveztem, szerettem ezt a bibliakört - ami tartott a koliszobában is. Utólag visszagondolva is az volt a legjobb benne, hogy megélhettem a közösséget – a metodista gyülekezet mellett. (Otthonától messze idegenbe szakadt vándor). Ez az első Mekdsz-élményem – közvetett módon (minden) a metodista ifivel kezdődött... – Dobozy Péter (Szolnok, Óbuda): A Mekdsz diákkör olyan volt nekem mint egy második ifi a héten. Izgalmas volt olyan társaságban ülni, akik mind ilyen kocka agyúak mint én is :D viszont ez nem jelentette azt hogy ne lett volna nagyon is színes a társaság. Az egyetem összes karáról jöttek emberek és nagyon jó volt látni és átélni azt hogy ezeknek a random ismeretlen embereknek Isten ilyen sokat jelent. Ilyen társaságban nem nehéz otthon érezni magad, hiszen testvérek közt vagy. Viszont a zh-k közeledtével el-elmaradoztam, nem nagyon fért bele két „ifi” egy héten, és a közvetlen kapcsolatom a Mekdsz-szel úgymond „megszűnt”. Viszont! A Mekdsz-nek nem csak hétközi alkalmai vannak, hanem nagyon nagy volumenű és színvonalas táborai is. A téli táborban minden évben közel 400 egyetemista tölt együtt pár napot, ahova engem először mint az élő közvetítésért felelős személyt hívtak meg. Lehet, hogy ha nem kérnek fel erre a posztra nem is mentem volna el, ami így utólag nem lett volna bölcs döntés, de hát Isten tudta mit csinál. – Pásztor Zoltán (a Mekdsz volt elnöke, a MME világi vezetője): Zsófi (az akkori menyasszonyom) és egy tankörtársa találták meg a MEKDSz plakátját az egyetemen (ez a BME, a szerk.). Akkor még lehetett plakátolni. Elmentek, és máris találtak ismerősöket az akkori gyülekezetünkből, ennek megörültek, és lényegében akkor csatlakoztunk. Az első élményeim a J207 teremhez kötődnek, körbeülünk és bibliát tanulmányozunk, és még én is hozzászólok! – Pásztor Zsófia (lelkész, Óbuda): A Műegyetemen a barátnőmmel felkerestük a Bibliakört. Nagyon hamar otthonosan éreztük magunkat. Néhány hónappal később már megkértek bennünket (Zotyóval) hogy vezessük a Műegyetemi Bibliakört. A bizalom, amivel megtiszteltek bennünket, és az az érzés, hogy helyünk, dolgunk van a világban nagyon erős lendületet adott. – Dr. Szalai András (Óbudai Metodista Gyülekezet, az apologia.hu vezetője): Ha jól emlékszem, még az egyetemi évek előtt szólt Herjeczki Kornél (Harmat Kiadó), hogy keressem meg a mekdszeseket. Nagyon magányos lettem volna, ha nem találkozom velük. Klassz csapat volt, befogadó, azonnal jól éreztem magam köztük.

16

EGYETEMISTA és METODISTA Gyurkó Donát (lelkész, Dombóvár): Hm… Az első mekdszes találkozásom talán még serdülőként, amikor egy evezőstáborban voltam látogatóban. Aztán a pécsi diákkör kapcsán 16 évesen hallottam többet a Mekdszről. Teológus koromban a Bukta (Budapesti Keresztény Teológusok Alkotóműhelye, a Mekdsz első teológus-diákköre, a szerk.) megalakulásától kezdve elő-elő fordultam. Első Grundom (a Mekdsz szeptemberi évkezdő tábora, a szerk.) 2013. Első téli táborom (a Mekdsz 2. szemeszterkezdő tábora, S. G.) remélem jövőre. – S. G.: Mit szeretsz a legjobban a Mekdsz-ben? – Donát: Fiatal, bátor, tudatos, szabad, keresztény közösség. Tudatos és profi gondolkodású ökumenikus kereszténység. – András: A diákos lazaságot, humort és kreativitást, illetve a felekezetköziséget. A Mekdszből nem lehet kiöregedni, csak kihalni, úgyhogy valahányszor kísértek köztük, ugyanazt a frissítő élményt élem át. – Zsófia: Az egyetemességet, az elfogadást, az összetartozást. Szeretem és csodálom a kreatív frissességet, ezt jó lenne továbbvinni a gyülekezetek felé is. – Erika: Azt hiszem, épp ezt szeretem legjobban a Mekdsz-ben is: a kapcsolódást... Új találkozások, új beszélgetések, nézőpontok, ill. nézőpont-váltások... A legutóbbi Grund-élményem is ez. Eddig mindig nagyon tetszett a meghívott előadó, vagyis, amiket mondtak, még most is vannak „mondataim”. –Péter: Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem a tömeget. Na jó ez így nem igaz, mert a tumultust nem szeretem, de élvezem, ha sok ember együtt van egy helyen valami közös okból. Hát még ha ez az ok a dicsőítés, vagy az hogy többet tudjanak meg Istenről! A téli tábor olyan, mint valami nagy party, csak keresztényekkel, Istenért. Volt játékos est, ahol a legkülönbözőbb módon szórakoztatták egymást a résztvevők, és nagyon jó tanításokkal is szolgálnak a Mekdsz táborai. – Zoltán: A Mekdsz-ben a legjobban a korszerűségét szeretem. Mindig egy lépéssel előrébb jár, mint más keresztény szervezetek, és ez így volt húsz éve is, meg ma is. Friss élményem nincs, de a mai napig érdeklődéssel figyelem, mi történik a Mekdsz-ben, mert sokat lehet tanulni belőle. – S. G.: Hogyan tesz hozzá a Mekdsz ahhoz, hogy metodista vagy? – Erika: Hát úgy, hogy az interakciókban egyrészt meglátom, hogy mely felfogás, hit(elv/ vallás) áll hozzám legközelebb; és hogy mitől, vagy kikhez viszonyítva metodista a metodista és mitől vagy kikkel együtt keresztény... – Péter: Külön élmény mikor a 400 emberből te vagy az egyetlen metodista. Ritkaságnak számítunk, persze ez nem volt mindig így, de most a sok teológus baptista tesó között már külön unikumnak számít, amikor benyögöd, hogy metodista vagy. Elég kevesen tudják, hogy „azmiaz”. Szóval ha esetleg nem jutna eszedbe semmi témaindító, akkor csak mondd hogy metodista vagy. De ennek az ellenkező irányú hatása is nagyon építő. Közelről meg lehet figyelni más felekezetű tesókat, látni őket, hallani őket, megismerni az ő hitüket. És ami nekem nagyon vonzó a Mekdszben az pont az, hogy annyira különbözőek vagyunk, akik ott vagyunk és MÉGSEM! Krisztusról ugyanazt gondoljuk, és tudjuk. Meghalt értünk és örök életet szerzett nekünk. Ennyi! Jézusnál nagyobb egységteremtőt nem ismerek és ezt a Mekdsz-ben testközelből meg lehet tapasztalni.

17


EGYETEMISTA és METODISTA

– Zoltán: Tulajdonképpen a Mekdsz tett metodistává. Ott találkoztunk először metodistákkal, egy közülük mai napig jó barátunk. Később, amikor gyülekezetet kerestünk, emiatt néztük meg a metodistákat, és találtuk meg a Kiscellit (nagyon sok régi és mai Mekdsz-es jár ide). Itt pedig a kezdetektől fogva Mekdsz-kompatibilis gyülekezetet építünk, amely nyitott az új dolgokra és a felekezetköziségre, fiatalos, és igyekszik megjelenésében friss lenni és maradni. Fontos számunka az a bibliatanulmányozós lelkület, ami a Mekdsz-t jellemzi és ezt is igyekszünk az egyházban erősíteni. De vannak olyan dolgok is, pl. az evangéliumi hit tudatossága vagy a szociális szemlélet, amelyeket vezetőségi tagként és elnökként metodista értékekként igyekeztem megjeleníteni a Mekdsz-ben. – András: Számomra a Mekdsz is ugyanolyan egyszerű, a közös lényegre koncentráló, gyakorlatias lelkiségű csapat, mint amit a metodista közösségemben látok. Otthon vagyok, miközben mindenféle felekezetűekkel lehetek együtt, akik hasonlóan gondolkodnak. Donát: Egyenesen arányos vele. Az ökumenikus gondolkodás = metodista gondolkodás. Ötletekkel gazdagít és értékes, hasonlóan gondolkodó evangéliumi keresztények tömegét ismerhettem meg.

Ha kedvet kaptál, írj a [email protected] email címre, hogy megtudd, van-e Mekdsz-bibliakör az egyetemeden, és szeretettel várunk a Nyári Diákkonferenciára is! Lájkold a Mekdszt a Facebook-on! WWW.FACEBOOK.COM/MEKDSZ Seben Glória, Mekdsz-munkatárs, gyakori vendég a metodista ifieseményeken

18

EGYEK LEGYETEK! BALKÁNI METODISTÁK KONFERENCIÁJA:

SZERBIA, MACEDÓNIA, ALBÁNIA ► BODGÁLNÉ SZABÓ M. KATALIN (SZEGED)

Pár szóban szeretnék szólni a 2014. április 4.-6. között megtartott szerbiai Évi Konferenciáról. Mikor Pali testvérem megkérdezett, hogy elkísérném-e őt, nem sejtettem mennyi jóban lesz részem. Először a köszöntéseket szeretném átadni. Dr. Patrik Streiff püspök úr szeretettel küldi köszöntését, Ana Palik szuperintendens asszony is. A zentai testvérek szintén sokat gondolnak ránk, mint akik a legközelebb állnak hozzánk. Imában hordoznak bennünket, különösen a Vadászi családot. Dukai Katica néni nevelt kislánya Katika is köszöntését küldi. A többi a részvevő is ismeretlenül küldi áldás kívánását. Hála Istennek szép idő volt, gyorsan megtettük oda-vissza a 130 km-s távolságot. A konferencia jeligéje az 1Péter 1,16 volt: „Szentek legyetek!” Az áhítatokban és az esti prédikációban erről volt szó. Szentnek lenni: Isten tulajdonának lenni, azt jelenti: kiválasztott vagyok, Istené, minden körülményben, minden időben. Így tudok Jézusra hasonlítani. Sok jelentést hallgattunk végig. Két ország metodista egyházáról volt szó, Szerbiáéról és Macedóniáéról. De beszámoltak Albániában történő misszióról is, ahol már 2 körzetben folyik munka. Szerbiai rész vezetője Ana Palik szuperintendens asszony, Macedóniában Wilfried Nausner a szuperintendens, aki Albániáért is felelős. Kicsit megkopott orosz tudásom nagy hasznát vettem, bár sok bizottság jelentését németül kaptam meg, de a legtöbb csak szerbül és macedónul készült, ami sokban hasonlít az oroszra, pl. a cirill betűs írásban. A gondok, örömök ismerősek voltak, jó volt látni a szolgálók elkötelezettségét és Jézus iránti szeretetüket, ami a jelentésekből kisugárzott. Az üdvözlésünk átadása után Pali beszámolt a magyarországi egyházról és a szegedi gyülekezet szolgálataitól. Örültem, hogy az úrvacsorai közösségben is részt vehettünk. Hálás vagyok Istennek az elmúlt napokért.

Az elmúlt hónapokban az Úrhoz haza mentek: Id. Csernák István (Kistokaj) Scholle Antal (Budakeszi) Szakmáry Károly (Miskolc) Sztupkai Károlyné (Szeged) Id. Vadászi András (Szeged)

19


EMLÉKEZZÜNK és BÉKÉLJÜNK MEG! EMLÉKEZÉS – MEGBÉKÉLÉS – MEGÚJULÁS ► ÖKUMENIKUS „EMLÉKEZÉS-KONFERENCIA” – BP. 2014. MÁJUS 7.

A közéletet mélyen megosztja az emlékezet-kultúra és az emlékezet-politika gyakorlata, ezért a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa konferenciát szervezett, melynek egyik célkitűzése volt a zsidó-keresztyén hagyomány és a teológiai örökség szempontjainak megjelenítése az emlékezés számára. „Uram, szereteted az égig ér" – a 36. zsoltár 6. versének megidézésével nyitotta meg Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke az Emlékezés−Megbékélés−Megújulás című konferenciát. A május 7-én a MEÖT székházában rendezett tudományos tanácskozás résztvevőit Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára köszöntötte. „A múlt értelmezésének akkor van jelentősége, ha a mába vezet" – hangsúlyozta Steinbach József. A MEÖT Szociáletikai Bizottsága által szervezett konferencia apropóját néhány évforduló szolgáltatta: az első világháború kitörésének 100. évfordulója, a zsidó származású nemzettársak elhurcolására való emlékezés (holokauszt emlékév), valamint az a körülmény, hogy 25 évvel ezelőtt kezdődött el Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is az a társadalmi-politikai rendszerváltásnak (1989/90) tartott folyamat, amely fordulatot hozott nemcsak a társadalom gazdasági és politikai életébe, hanem emlékezetkultúrájába is. Az első globális háború mérlegét vonta meg, és a háború a világ történelmében betöltött új szerepét elemezte Matus János professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. „Háborút nem lehetett önmagáért vívni, mert az ellentmondott minden jellegű értéknek" – mondta Balogh László Levente politológus, a Debreceni Egyetem docense. A második világháború kitörésekor a Bibliát használták a háború legitimálására, elsősorban az ószövetségi igék értelmét kifordítva. „Nem beszélhetünk egységes emlékezet-kultúráról, és nem is ez a cél. Minden etnikai, kulturális csoport máshogy emlékezik" – vetette meg bevezető előadásában Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem professzora a tudományos megközelítés alapjait. A MEÖT Szociáletikai Bizottságának elnöke az emlékezet-kultúra és vallás kapcsolatát boncolgatva kitért Jézus történetének – többek között halálának és feltámadásának – sokszínű emlékezetére is. A zsidó-keresztény emlékezet-kultúra eltér a társadalmi emlékezet-kultúrától – hangzott el. A többi között azért, mert előbbi prófétai jellegű – az emlékezés spirituális folyamat is. A Talmudban a felelősség és a kollektív felelősség között különbség létezik, viszont az is jelezve van, hogy többed íziglen a fiakon lehet számon kérni az atyák bűneit – mondta Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rabbija. Az ellentmondás feloldódik, ha tudjuk, hogy mindez attól függ, miről van szó – és ebben segít a hagyomány, a zsidó bölcselet. Köves Slomó a megbocsátás teológiájába vezette be a hallgatóságot, kitérve a holokausztra is. A megbékélés a tanulságról szól – jelentette ki. (reformatus.hu)

20

► IMPRESSZUM ► FŐSZERKESZTŐ: KHALED A. LÁSZLÓ ► MUNKATÁRSAK: CSUHA ALEXANDRA, GYURKÓ DONÁT, MÜLLER IZABELLA, SZTUPKAI GERGŐ ► MEGJELENIK SZEPTEMBERTŐL JÚNIUSIG ÉVENTE 4 ALKALOMMAL. ► EGY SZÁM ÁRA: 500 FORINT ► ELŐFIZETÉS EGY ÉVRE (A RÓZSASZÍN CSEKKEN A FŐSZERKESZTŐ NEVÉRE): 2000 FORINT ► CÍM: 5000 SZOLNOK, KASSAI U. 15. ► E-MAIL: [email protected] ► HONLAP: HTTP://MIX.METODISTA.HU/MIXUJSAG

117

Recommend Documents