dr. Such György
111 pont a XXI. század eleji nemzeti közszolgálati rádióról
Pályázati anyag a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriuma Elnökségének 2005. december 12-én kelt nyilvános pályázati felhívására
Budapest, 2006. június 12.
Tartalomjegyzék
Bevezetés.........................................................3 Általános alapelvek................................................6 A piac......................................................... ...7 A tartalom.......................................................10 A gazdálkodás....................................................18 A szervezet......................................................22 A közszolgálati rádiózás értelme és perspektívái....................24 Zárszó................................................... ........29
2
Bevezetés
Több mint tíz évvel az 1996. évi I. törvény (közkeletű nevén médiatörvény) elfogadása után sajnos kevés olyan lényeges terület van a Magyar Rádió Zrt.ben
amely
maradéktalanul
megfelel
a
korszerű
közszolgálati
rádiózás
követelményeinek. Gyakran érzékelheti a hallgató, hogy hanyatlik a műsorok minősége, szakszerűsége, frissessége és hangzáskultúrája. A rádiós alkotók egy része elszürkült, csak kevesen képesek a megújulásra, az éter hullámain néha eluralkodik a középszerűség, az igénytelenség és a politikai függőség. Egyre kevesebb
a
hiteles,
nagyformátumú
személyiség
(szerkesztő,
riporter
műsorvezető, bemondó), pedig nélkülük fogalmilag kizárt a népszerű és sikeres rádiózás. Az ún. nemzeti főadó, a Kossuth, az utóbbi öt-hat évben elvesztette a napi hallgatóinak kb. ötven százalékát, és általában is a rendszeres rádiózók közel fele ma már egyáltalán nem hallgatja a Magyar Rádiót. Akik pedig hallgatják, azoknak több mint kétharmada ötven éven felüli. Mindezen térvesztés olyan időszakban történt, amelyben – noha a hirdetők megnyeréséért egyre élesebbé vált a verseny – az érdemi rádiós tartalmi piacon alig-alig volt vetélytársa a közrádiónak. Természetesen a hallgatottság nem az egyetlen mérce a közszolgálati intézmény megítélésénél, de a tendencia riasztó és veszélyes. Azt üzeni, hogy a Magyar
Rádió
folyamatosan
elveszíti
a
hallgatók
bizalmát,
s
ezzel
párhuzamosan azt a lehetőségét, hogy érdemi befolyást tudjon gyakorolni hazánk politikai-, társadalmi- és kulturális folyamataira. Egyetértek azokkal, akik szerint a közszolgálati rádió nemzeti funkcióját is korszerűtlenül tölti be. Továbbra is folytatja a nemzetállami rádiózás jól megszokott gyakorlatát, ahelyett, hogy felismerné, e tekintetben a kulturális állampolgárság értelmezési kerete, a kisebbségi sorban élő magyarok társadalmi
3
valóságának megjelenítése sokkal adekvátabb stratégia lenne. Ennek hiányában tovább gyengülhet a magyar nyelvű mediális jelenlét a határon túli vegyes lakosságú közösségekben. Alacsonyak a bérek, miközben jelentős a túlfoglalkoztatás. Továbbra is korszerűtlen
az
intézmény
infrastruktúrája,
jórészt
elavult
a
műszaki
eszközparkja, noha értékesek, a korszerű rádiózásra alkalmatlanok és célszerűtlenek az ingatlanai. Az eddigi gyógymódok (ha voltak egyáltalán) nem váltak be, a közrádió állapota az elmúlt évek során nem javult. Olyan beavatkozásra van tehát szükség, amely képes megindítani az intézmény gazdasági, szakmai és morális fellendülését. Létszámában és tevékenységében karcsúsítja, szemléletében és technikai infrastruktúrájában pedig modernizálja a Magyar Rádió minden részlegét. Az átalakítás munkái során legfőképpen a közszolgálatiság és a közgazdasági racionalitás követelményeit kell szem előtt tartani. Valamint azt az egyre feltartóztathatatlanabb tényt, hogy a rádiózásnak a földi műsorszórás és a kábelrendszerek általi terjesztési korszaka az eddig megismert formájában végéhez közeledik, és napjainkra kialakulófélben van a globális médiatér olyan új dimenziórendszere, amely megváltoztatja az információhoz, a társadalomhoz, a közösséghez fűződő korábbi viszonyokat. Nem kerülhetem meg a választ arra a kérdésre, hogy vajon miért pályázom az elnöki tisztségre, ha sok tekintetben ennyire problémásnak tartom a kiinduló helyzetet. Erre a rövid válaszom az, hogy éppen ezért. A hosszabb választ az alábbi három pontban foglalom össze:
A Magyar Rádió az egyik legnagyobb magyar nyelvű tartalomipari vállalkozás a világon, s mint ilyen hallatlan lehetőségeket rejt magában a magyar újságírás, tágabban pedig az egész magyar kultúra fennmaradása és alakítása szempontjából. Kissé talán pesszimistán hangzik, de én is azok táborát gyarapítom, akik szerint a digitális forradalom korában magyar nyelvű
4
multimediális tartalomipar nélkül hosszú távon kihalás fenyegetheti a magyar kultúrát.
Szintén
jelentős gazdasági tartalékokat látok a közrádióban, mind a
költségmegtakarítás,
mind
pedig
a
bevételnövelés
területén.
Ezek
kihasználásával példát lehetne állítani a többi magyar közszolgálati intézmény elé, hogy szakértelemmel és elszántsággal nem lehetetlen az üzleti siker sem.
Végezetül hiszek abban, hogy a Magyar Rádió pártatlan és kiegyensúlyozott hírszolgáltatásával, valamint politikai- és közéleti háttérműsoraival nemcsak a híripar többi szereplője számára jelenthet zsinórmértéket a jövőben, de jótékonyan hathat a magyar közbeszédre is.
5
Általános alapelvek
1. A Magyar
Rádiónak, mint a magyar nemzeti hangzáskultúra és a
köznyilvánosság alapintézményének, ismét az ország egyik legnagyobb hatású és tekintélyű kultúra-előállító és -közvetítő intézményévé kell válnia! 2. A közszolgálati rádiónak kiemelkedő szerepe van a történelmi- és nemzeti
önismeret elmélyítésében, a demokratikus értékrend megszilárdításában, a közéletben
való
részvételhez
szükséges
készségek
és
képességek
elsajátításában. Nagymértékben hozzájárulhat a nemzet mentális és erkölcsi állapotának javulásához, a politikai-, vallási- és nemzetiségi tolerancia növekedéséhez. 3. A közszolgálatiság azt jelenti, hogy a Magyar Rádió teljesíti a közösség
céljait, viszonyítási alap más rádióknak, szerkesztésében független a kormánytól és a kereskedelmi érdekektől, hatékony és értéket teremt az adófizetők pénzéből, kommunikál az adófizetőkkel, és megfontolja a véleményüket. 4. A közszolgálati rádiónak egyszerre kell nevelnie az alkotmány és a törvények tiszteletére, a közösségi együttélés normáinak betartására, valamint biztatnia polgárait bírálatra, a káros és veszélyes társadalmi beidegződések elutasítására! 5. A Magyar Rádiónak elkötelezettnek kell lennie a jövő két legfontosabb
záloga, a természeti környezet megóvása, és a fiatal generáció szellemi és erkölcsi gyarapodása iránt! 6. A társadalom sohasem homogén, a politikai közösség sohasem egységes,
hanem
különböző
(esély)egyenlőtlenségek,
törésvonalak,
ellentétek,
konfliktusok mentén szabdalt. A közszolgálati rádiónak ezért kötelessége biztosítani a pártatlan, kiegyensúlyozott, sokoldalú és hiteles tájékoztatást, szolgálnia kell a hátrányos helyzetűek érdekérvényesítő képességének növelését, illetve csökkentenie kell lemaradásukat azzal, hogy olyan kulturális
6
javakat tart kínálatában, amelyeket e társadalmi csoportok a piacon, helyzetüknél fogva, nem képesek megszerezni! 7. A közszolgálatiság fentiekben felsorolt elveinek gyakorlatba való átültetése
során ügyelni kell a megvalósítás módjára és a befogadói közeg értékvilágára. A gyártott műsorok meg kell, hogy feleljenek a minőség, az életszerűség, az érthetőség és az érdekesség követelményeinek, különben a közszolgálat vagy az olyan értelmiségiek puszta frázisa marad, akik közpénzekből kívánják kielégíteni saját kulturális preferenciáikat, és/vagy olyan műsorok fennkölt és didaktikus láncolatává válik, amelyet legkevésbé azok hallgatnak, akiknek, vagy akikre hivatkozva készült! 8. Jóllehet a Magyar Rádió működését a gazdasági racionalitásnak kell áthatnia, terméke, a műsor, nem a bevétel megszerzését célozza. A közszolgálati rádió alapfunkciójával összeférhetetlen az a szemlélet, amely szerint a kereskedelmi csatornákkal kellene versenyeznie a fogyasztókért. A műsor itt az állampolgárnak szól, nem pedig a vásárlónak. A cél az alternatíva állandó felmutatása a kereskedelmi adók műsorkínálatának többségével szemben. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a közszolgálati működés fenntartásához állami (adófizetői) segítségre van szükség, mert a végtermék nem föltétlenül jó kereskedelmi üzenethordozó.
A piac
9. A Magyar Rádió korábbi vezetése szerette a hallgatottságot rendkívül pozitív
színben feltüntetni, amelynek illusztrálására rendszerint nagy aggregált mutatószámokat használt (és rendszerint a három adót egybeszámolta). Ha valaki azonban kicsit is e paraván mögé néz, sokkal differenciáltabb képet kaphat a magyar rádiók reklám- és hallgatói piacáról.
7
10.Mielőtt azonban erre rátérek, néhány szóban röviden a hallgatottságmérésről.
Az elektronikus (broadcast) média közönségmérése történhet aktív és passzív módon. A tévé nézettségmérése tipikusan passzív, mert a méréshez kevéssé kell a néző közreműködése, így az a „tényeket” rögzíti. A rádiós hallgatottság Magyarországon viszont kizárólag naplós módszerrel történik, amely ún. aktív mérés: azaz a kutatások a válaszadók emlékeit mutatják és nem a tényleges hallgatottságot. Nagy szerepe van tehát az úgynevezett „top-of-mind” márkaismertségnek, vagyis a legelőször idézett rádióállomás márkaneve erősségének. 11.Innen adódik, hogy a kimutatott hallgatottságot a tényleges rádióhallgatás
mellett
két
tényező
befolyásolja
leginkább.
Egyrészt
a
rádiók
kommunikációjának intenzitása. Még pontosabban az a terjedő gyakorlat, amelyben a kereskedelmi rádiók kihasználják, hogy a hallgatottság mérése minden hónap meghatározott – és mindenki által előre ismert – hetein zajlik, s e hétre fókuszálnak kommunikációjukban. 12.Másrészt
a
spontán
valószínűséggel
írják
márkaismertség. a
megkérdezettek
Az a
ismert
rádiókat
nagyobb
rádiónaplóba. A spontán
márkaismertség építése (növelése) hosszú és költséges folyamat, melynek fontos jellemzője, hogy ha időről időre nem frissül a kommunikáció, akkor az ismertség erodálódik, illetve szépen lassan az idősebbekre szűkül. 13.Míg a közszolgálati műsorkészítők számára minden hallgató fontos, addig a
hirdetők, illetve a médiaügynökségek a 18-49 éves korcsoportot tekintik legfontosabb fogyasztói célcsoportnak. Ennek oka, hogy e társadalmi csoportban a legjelentősebb a vásárlóerő. Illusztrációképpen csak egyetlen példa: míg a 15 évesnél idősebb népességben (a hallgatottságmérés szempontjából ezt tekintik a kutatók a „teljes népességnek”) 55 százalék a gazdaságilag inaktívak aránya (s ebből 30 százalék nyugdíjas), addig a 18-49 éveseknek csak 36 százaléka inaktív. 14.Rátérve a hallgatottságra megállapíthatjuk, hogy mindkét célcsoportban
egyértelmű tendencia a közszolgálati adók mért hallgatottságának folyamatos esése. Míg azonban a teljes népesség körében a Kossuth adó stabil
8
piacvezető pozícióból lett harmadik, de még így is fontos szereplő, addig a 18-49 éveseknél jelentős a közszolgálati adók elmaradása: napi közönségük mindössze negyede (!) az országos kereskedelmi adók közönségének. (Lásd a 2. mellékletet!) 15.Ha megvizsgáljuk a 18-49 évesek reprezentáltságát az egyes rádiók hallgatói
körében (vagyis az ún. affinitás indexet), azt látjuk, hogy a közszolgálati adók közönsége nemcsak hogy folyamatosan csökken, de évről évre idősödik is. A kereskedelmi adóknál a 18-49 évesek tartósan fölülreprezentáltak (az affinitás 120 és 130 százalék között van). A közszolgálati adók viszont egyre öregedő közönséggel rendelkeznek: Tavaly a Kossuth közönségében már 45 százalék alatti, a Petőfiében pedig 60 százalék alatti volt az aktív lakosság (alul)reprezentáltsága. (Lásd az 5. mellékletet!) 16.A hallgatottság nézői alcsoportok szerinti megoszlásának bemutatása előtt
lássunk egy összképet! A TGI 2002-es pozícionálási térképén a rádiók és a sajtótermékek elhelyezkedését figyelhetjük meg. (Lásd a 3. mellékletet!) A klaszteranalízis a három közszolgálati adót nagyjából egy csoportba teszi a többi médiumhoz képest. Az e csoportba tartozó fogyasztók jellemzője a magasabb végzettség mellett az érettebb, 40-59 éves kor, valamint az, hogy médiaválasztásukban a minőségi információt keresik, a „szórakozást keresők” médiumaival szemben. 17.A
Magyar
Rádió
közönségmegoszlását
adóinak
alapdemográfiai
részletesen
bemutatta
szempontok a
korábbi
szerint pályázati
dokumentációban található Szonda Ipsos anyag. E szerint mindhárom adónál felülreprezentált, kor szerint az idősebb korosztály (50 éven felüliek), foglalkozás tekintetében pedig a nyugdíjasok (még a Petőfi adónál is), és alulreprezentáltak a középrétegek (középiskolai végzettségűek, és a középső jövedelmi kategóriákba tartozók). Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy jelentős részben azok maradtak a közrádió hallgatói, akiket nem akart elcsábítani egyik aktív kereskedelmi adó sem. (És még az is lehet, hogy már ők sincsenek itt, csak úgy emlékeznek – lásd a közönségmérésnél mondottakat!)
9
18.Ami a rádióhallgatás napi alakulását illeti, a kereskedelmi adóknál mindkét
vizsgált célcsoportban hasonló folyamatot látunk: a hallgatottság kb. délig nő, a délután folyamán pedig lassan, de biztosan csökken – amiben a kisebb adóknál műsorspecifikus kivételek vannak. (Lásd a 4. mellékletet!) A közszolgálati adók hallgatottsági profilja egészen mást mutat. Míg a teljes népesség körében például a Kossuth reggeli és déli műsora piacvezető, addig a kereskedelmi célcsoportban ez a két műsor csak egy a sok közül a Danubius-Sláger képezte „nagy harang” alatt. E célcsoportban a Magyar Rádió adói a kisebb kereskedelmi adókhoz hasonló „műsororientált” mintát mutatnak, ellentétben a Danubius-Sláger páros „életmódszerű” azaz kevéssé műsorspecifikus hallgatásához.
A tartalom
19.A Magyar Rádiónak, illetve adóinak nincs átgondolt műsorstruktúrája. A
műsorfolyam sokszor aprózódik szét tucatnyi tíz-tizenöt perces műsorblokkra. Érthetetlen módon nincsenek ismétlések, illetve ami van, az teljesen esetleges. Ez utóbbi gyakorlat mind gazdasági, mind pedig tartalmi szempontból megengedhetetlen pazarlás. 20. A közrádió programját annak a felelősségnek a tudatában kell összeállítani, hogy sajnálatos módon igen jelentős azon hallgatók száma, akik számára a kulturális javakhoz való hozzájutás egyetlen „megfizethető” válfaja a közszolgálati rádió műsora! A közszolgálati témaválasztás ugyanakkor nem lehet indoka, unalmas, érdektelen és szegényes produkciók születésének. 21. A közszolgálatiság követelményéből nem következik, hogy minden jól-rosszul körülhatárolható társadalmi csoportnak, rétegnek önálló műsora kell, hogy legyen. Valószínűleg erős nyomás nehezedik ez ügyben a Magyar Rádióra, de meg kell értetni az ebben érdekelt felekkel, hogy a közszolgálatiság elveinek aprópénzre váltása egyrészt az önálló műsorok végeláthatatlan
10
igényét
gerjesztheti,
másrészt
hallgatói
fogadtatásában
teljességgel
kontraproduktív! 22. Minél kisebb egy országban a médiapiac, annál kevésbé van esély az érdemi újságírásra, mert a kereskedelmi média kiszolgáltatott a hirdetőknek. Magyarországon is egyre inkább ez a helyzet: a rendszerváltozás eufóriája után a nemzetközi vállalatok fokozatosan átvették a sajtópiac irányítását, de az újságírás minőségével szemernyit sem foglalkoznak. Sőt, a külső megfigyelőnek sokszor az az érzése, hogy végső céljuk az újságírók nélküli újságírás megvalósítása. Persze ennek is gazdasági okai vannak, hiszen hazánkban nincsenek sokszázezres, vagy milliós példányszámú orgánumok, amelyek megengedhetnék maguknak a minőségi újságírás luxusát. 23. A Magyar Rádió – a közfinanszírozás okán – kivételesen szerencsés helyzetben van: minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy a tartalmi (újságírói) minőség szempontjából az első számú viszonyítási ponttá váljon hazánkban. Célom, hogy a közrádióban vibráló rádiós műhelymunka és emberi légkör uralkodjon, meghonosodjon a citoyen kérdezési- és vitakultúra, és az intézménynek egész magyar kulturális életre termékenyen ható szellemi aurája legyen. 24. A Magyar Rádió műsorainak kiválóknak, megkülönböztethetőknek és szórakoztatóknak kell lenniük! 25. Ez bővebben a következőket jelenti: magas legyen a műsorok minősége (mind technikailag, mind pedig a szerkesztés tekintetében); késztessenek gondolkodásra, állásfoglalásra, legyenek eredetiek, innovatív szemléletűek (azaz ne másokat utánzók), legyenek lebilincselőek és rokonszenvesek! 26.Ezen túlmenően a Magyar Rádiónak a jövőben fokozottan kell ügyelnie arra,
hogy a „szolgáltató” rádióként úgy legyen képes lemondani gyakran tetten érhető
értelmiségi
arroganciájáról,
hogy
eközben
megőrizze
kritikai
szemléletét! 27.A közrádió jövőbeli programingjában – a BBC-hez hasonlóan – a következő
alapelveket kívánom szem előtt tartani: informálás, oktatás, tanulás, kulturális
11
kiválóság, Magyarország önreprezentációja, és a külföld reprezentációja hazánkban. 28.Bővebben: A Magyar Rádió informálja hallgatóit, hírszolgáltatásán, illetve a
hírmagyarázatokon és a napi események, gondolatok elemzésén keresztül szélesítse és mélyítse ismereteiket Magyarországról és a világról! 29. A Magyar Rádió népszerűsítse az oktatást és a tanulást: mindenki által elérhető műsorain keresztül keltse fel érdeklődésünket és formális vagy műkedvelő tanulásra ösztönözzön! 30.A Magyar Rádió serkentse a kreativitást és a kulturális kiválóságot:
gazdagítsa kulturális életünket kiváló, egyedi és eredeti műsoraival! Táplálja a kreativitást és gondozza a tehetséget, azaz az adófizetők pénzét részben a kreativitásba fektetesse! Növelje az érdeklődést, a részvételt és az elkötelezettséget a kulturális események iránt az új generációk számára is! 31. A Magyar Rádió jelenítse meg Magyarországot, az itt lakó nemzetiségeket, régiókat és közösségeket! Erősítse nemzeti identitásunkat országos és regionális
szinten
eredeti
programokkal
reflektáljon
a
nemzeti
hagyományokra! Különleges alkalmakkor közös élményre, emlékezésre kínáljon lehetőséget! Tudatosítsa bennünk a kulturális különbözőséget, a különböző nézeteket és szempontokat olyan műsorain keresztül, amelyek kulturális és nemzeti kisebbségek életét mutatják be! 32. A Magyar Rádió ismertesse meg a magyar hallgatókkal a különböző kultúrákat és az országunk határain kívül élők gondolkodását, nézőpontjait! 33.Végül szem előtt kell tartanunk egy fontos és egyre aktuálisabb általános
hatodik célt is: a Magyar Rádió járuljon hozzá a digitális Magyarország felépítéséhez! Játsszon fontos szerepet abban, hogy a jelentős kulturális tartalmak az új technológiai platformokon is mindenki számára hozzáférhetők legyenek – csökkentve ezzel a szakadékot a korszerű technológia korai adaptorai és a leszakadók között!
12
34.Mivel
a
részvénytársaság
nem
kizárólag
közpénzeket
használ
fel
működésének finanszírozására, kereskedelmi szempontokat is figyelembe kell venni a három csatorna műsorstruktúrájának kialakításakor! Ez nem jelent mást, mint hogy a programingban alkalmazkodni kell a releváns célcsoportok általános rádióhallgatási-, információ- és kulturális fogyasztási szokásaihoz. 35. Számtalan apró részletkérdés tisztázatlansága, illetve a szerződéses kötöttségek ismeretének hiánya miatt az általános elvek érvényesítésének mikéntjéről, a három adó programingjának részleteiről korai volna még e pályázatban nyilatkozni. A fő irányokat azonban fontosnak tartom már most kijelölni. 36. Mindhárom adónál be kívánom vezetni a szigorú sávos műsorstruktúrát, amelyben főszabályként óra egészkor és félkor kezdődnek a műsorok. 37. Átlagosan a mostaninak a duplájára, legalább 15 százalékosra tervezem növelni az (adón belüli) ismétlések arányát. 38.Mindhárom csatornának lesznek saját „hangjai”, jó értelemben vett „sztárjai”,
akik a külvilág felé megszemélyesítik, reprezentálják a Magyar Rádió adóit. (Ne feledjük a rádió is azon médiatípusok közé tartozik, amelyek személyiség nélkül hosszútávon érdektelenek és versenyképtelenek!) 39. A Kossuth adóból egy hír- és beszélgetős („news/talk”) rádiót szándékozom formálni, amely a nemzetközi rádiós piacon széles körben (el)ismert és alkalmazott formátum. Ez az jelenti, hogy programszerűen a Kossuth az eddigieknél ritkábban sugároz majd zenét, (jellemzően inkább csak a műsorokon belül elválasztóként, illetve a műsorok között a pontos kezdés végett). Helyette a reggeli- és esti drive-time-okban félóránként, egyébként pedig óránként lesznek hírek, közte pedig közéleti, tudományos, irodalmi, művészeti, vallási, stb. magazinműsorok. 40. Terveim szerint a Petőfi az igényes fiatalok rádiója lesz, sporttal, könnyed hangvételű magazinműsorokkal, sok értékes könnyűzenével (kiemelten figyelve magyar szerzőkre és előadókra). Azoknak szól majd, akik szeretik az
13
igényes kortárs könnyűzenét, de akiket irritál és taszít a kereskedelmi rádiók igénytelensége, színvonaltalansága és műveletlensége. 41. A Bartók marad a par exellence „magaskultúra” adója. Többségében komolyzenével
(ezen
belül
nagyobb
nyitottsággal
az
ismertebb
és
népszerűbb zenék iránt), illetve kisebb részben komoly könnyűzenével (jazz) és kortárs zenével, valamint irodalmi és művészeti műsorokkal. 42.A regionális szerkesztőségek szerepét, funkcióját és tevékenységeinek
kereteit esetleges megválasztásom után, a releváns információk birtokában szándékozom átgondolni – csakúgy, mint a megmaradt csekély számú külföldi tudósítók értelmét és nem utolsó sorban költséghatékonyságát! 43.A
hír-
és
a
napi
aktuális
műsorok
kiegyensúlyozottságának
és
pártatlanságának megteremtéséhez a szerkesztőknek közösen kialakított egységes értékrenddel és szempontrendszerrel, részletes és naprakész belés külpolitikai ismeretekkel, a riportereknek és műsorvezetőknek pedig a kérdezni tudás képességével és bátorságával kell rendelkezniük, akik nem hozhatók zavarba és nem befolyásolhatók! 44.Az egységes szempontrendszert és szerkesztési elveket azonban nem lehet
vezényszóra
bevezetni.
Ehhez
olyan
hosszú
idő
alatt,
folyamatos
műsorértékelési vitákban kiérlelt csoportnorma kialakulása szükséges, amelyet csak tartósan együtt dolgozó stáb alakíthat ki magában. 45. Általában növelni kell a hírérzékenységet az összes szerkesztőségben! (Kötelezni kell pl. minden produkciót, hogy amennyiben hírértékű információ hangzik el nála, vagy hírértékű személyt szólaltat meg, akkor vágjon ebből egy maximum 1 perces ún. „news-flash”-t, amelyet lead a hír- és aktuális műsorok szerkesztőségébe!) 46. A külpolitikai híradásokban – hasonlóan a világ bármely más országában követett gyakorlathoz – előnyben kell részesíteni a saját térségünk eseményeit az egyéb világpolitikai történésekkel szemben! Nem szerencsés, ha a magyar hallgató sokkal többet tudhat meg a japán gazdaság aznapi
14
problémáiról, vagy iraki megszállás aktuális eseményeiről, mint arról, mi történt a szomszédos Romániában, vagy a közeli Lengyelországban. 47. Az EU-ról szóló híradásokban nagyobb hangsúlyt kell fektetni az edukatív funkcióra! Elmélyültebben kell megismertetni a hallgatókkal az Unió alapelveit, intézményrendszerét, és működési mechanizmusát! Kifejezetten károsnak tartom azokat a felületes uniós tudósításokat, amelyek a világpolitika egyik meghatározó gazdasági- és politikai entitását főleg partikuláris érdekek mentén cselekvő, kicsinyes, pénzeken veszekedő, bürokrata vízfejként mutatják be. 48. A jelzett elvek és arányok érvényre juttatása a műsorstruktúrában természetesen
csak
fokozatosság
jegyében
lehetséges.
Részben
a
szervezeti, részben pedig a személyi feltételek akadályozzák a gyors váltást. Nem
feledkezhetünk
meg
arról,
hogy
a
jelenleg
érvényben
lévő
műsorszerkezet valószínűleg érvényes szerződések sokaságán alapul. Ezek sorsáról csak körültekintő egyedi jogi- és gazdasági mérlegelés után szabad dönteni, a felmondások várható hozadékának és esetleges költségeinek összevetésével. 49.Külföldi
példák
alapján
szigorítanám
a
Magyar
Rádió
összes
műsorkészítéssel, illetve összeférhetetlenséggel kapcsolatos szabályzatát, etikai kódexét, stb. Csak néhány javasolt passzus példálódzó jelleggel: bemondó, tudósító nem mondhatja el a véleményét politikai kérdésekről soha, sehol, más műsorban sem, elemezhet, de nem mondhatja valamire, hogy jó vagy rossz, és a többiek se kérdezhetnek ilyet a műsorokban (kivéve sport, szórakoztatás), esetről esetre kell megvizsgálni a közéleti emberek magánéletével
kapcsolatos
információk
relevanciáját,
a
hirdetés
elmozdítható, ha azt a benyomást kelti, hogy a cégnek köze van a hírhez, senki nem lehet semminek a szóvivője, arcát, nevét, hangját, kijelentését, nem használhatják semminek a reklámozására csak előzetes írásbeli engedéllyel, bármilyen közönség előtti beszéd csak engedéllyel mondható, semmilyen nyilvános eseményen, rendezvényen nem ajánlott részt venni, ami vitatható, ellentmondásos témáról szól (pl. bármilyen politikai, vagy civil
15
tüntetés, felvonulás stb.), tilos azzal az információval pénzt keresni, amelyről a Magyar Rádió hírt ad, és valaki, mint munkavállaló tud meg egy adott céggel kapcsolatos jó, vagy rossz információt előbb, mint mások, stb., stb. 50. Más tekintélyes média-intézményekhez hasonlóan – hosszú évek fáradságos és aprólékos munkájával – létre kívánom hozni a Magyar Rádió Stíluskönyvét, amely összefoglalóan tartalmazza azt a nyelvezetet, azokat a fordulatokat, amelyeket a műsorokban – és különösen a hírműsorokban – irányadóan használni kell! 51.Formai tekintetben bizonyos fokig mindhárom csatornán alkalmazkodni kell a
kereskedelmi rádiókhoz, valamint a felgyorsult világhoz, ha nem akar a Magyar Rádió örökre lemondani a fiatalabb generációról! 52. A programstruktúra változásával meg kell teremteni a csatornák hangzó arculatát (állomáshang, szignálok)! A végső cél olyan markáns és egyedi akusztikus aura megteremtése, amely alapján a mindhárom adó azonnal felismerhetővé válik az éppen odatévedő hallgató számára is. 53. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az önreklámozásra (on air promóció)! A Magyar Rádió rendelkezésére áll az egyik leghatékonyabb médiafelület műsorai
propagálására,
népszerűsítésére,
amelyet
nem
lehet
ilyen
mértékben kihasználatlanul hagyni! 54.Áramvonalasítani kell a Magyar Rádió internetes jelenlétét! A mostani
koncepció szemmel láthatólag sok pénzbe került, de az eredmény tipikusan az, amire azt szokták mondani, hogy „kevesebb, több lett volna”. Áttekinthetőbbé, felhasználóbarátabbá kell tenni a honlapot, és ezzel párhuzamosan meg kell vizsgálni, mi indokolja a műszaki igazgatóság külön bejáratú internetes jelenlétét! 55.A hangok a nemzeti identitás fontos alkotóelemei. A Magyar Rádió
archívumának
ezért
kulcsfontosságú
szerepe
van
a
nemzeti
emlékezetkultúrában. A közrádió archívuma azonban nem kizárólag egy hangzó múzeum, hanem a hangok új kontextusban történő interpretációjának – ma még – kihasználatlan potenciálja is. A kihasználás előfeltétele, hogy a
16
Magyar Rádió újraértelmezze a saját archívumához fűződő viszonyát, és felismerje, hogy a digitalizált korban e szervezeti egység léte fontos versenyelőnnyé konvertálható. 56.Ahhoz, hogy a régi hangzó anyagok gyakrabban kerülhessenek ki az
archívum mélyéről, és e nemzeti kincsekkel a fiatalabb generáció is rendre megismerkedhessen, további jelentős erőfeszítésekre van szükség. A pénzhiány okozta elmaradott infrastruktúra ugyanis az Archívum állapotán is meglátszik. A különféle rendszerű adathordozókon tárolt anyagok méltó megőrzése csak a digitalizálás rendületlen folyatatásával oldható meg. 57. Jelentős többletterhet okoz ugyanakkor a szerzői jogi törvénynek az a passzusa, amely az állagmegóvási célú digitalizálást is szerzői jogi díjfizetésre kötelezi. Kezdeményezni kívánom ezért – a Magyar Televízióval karöltve – az említett törvényi szabályozás módosítását. 58. A Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriuma, illetve Kuratórium Elnöksége (a továbbiakban: Kuratórium, illetve Elnökség) többsége számára nyilvánvaló, hogy a mai körülmények között a Magyar Rádiónak nem tartozik az alaptevékenységi körébe
a mégoly színvonalas és nagy tradícióval
rendelkező művészeti együttesek fenntartása. Ezen együttesek, miközben jelentős számú külföldi turnén népszerűsítik a magyar kultúrát, a hasonló kvalitású magyarországi művészeti együttesek rendelkezésére álló pénzügyi források felével is alig rendelkeznek. 59. Tekintve, hogy arra nincs reális esély, hogy a jelen gazdasági körülmények között a kulturális kormányzat biztosítja a Magyar Rádió művészeti együtteseinek önálló működéséhez szükséges pénzügyi- és intézményi kereteket, az egyetlen lehetőség a közrádió érdekkörén belüli további működés
–
plusz
források
felkutatásával
(amelybe
beletartoznak
a
későbbiekben említendő szervezeti változtatások is). 60. Ugyanakkor jobban kell törekedni arra, hogy a művészeti együttesek az eddigieknél népszerűbb és/vagy jelentősebb kulturális visszhangot kiváltó produkciókat adjanak elő, illetve ilyenek részeseivé váljanak! Ez egyrészt
17
növelné az együttesek ismertségét, másrészt hozzájárulna a „Magyar Rádió” brand
presztízsének
növeléséhez,
és
mindezek
természetesen
a
finanszírozási forrásokért folytatott versenyben is előnyt jelentenének.
A gazdálkodás
61. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a Magyar Rádió minden problémája ellenére viszonylag kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatott, ami ugyan korántsem független a kvázi-adóként funkcionáló, a működés nagy részét fedező állami támogatástól, de mégis jelentős különbség pl. a közszolgálati Magyar
Televízió
veszteséget
Zrt.-hez
produkál.
E
képest, tény
amely
időről
mindenképpen
időre a
sokmilliárdos
korábbi
elnökök
tevékenységét dicséri. Ugyanakkor azt is világosan látni kell, hogy megfelelő átalakítások nélkül a tartósan veszteséges működés nem kerülhető el. 62. A pályázati kiíráshoz csatolt dokumentumokból az derül ki, hogy a jelenlegi létszám kicsivel több, mint. 1.300 fő, amely még mindig erősen túlméretezett. A személyi jellegű ráfordítások összege jelentős, közel 50 százalékos arányt jelent a társaság költségei között. Eközben sokan még mindig azért kapnak fizetést, mert érvényes munkaszerződésük van (azt sem lehet mondani, hogy a jelenlétért, mert esetenként ez sem valósul meg). 63. A fentiek miatt a Magyar Rádió állományi létszámát az elkövetkező időszakban, éves átlagban legalább 5 százalékos mértékben folyamatosan csökkenteni kell. Az új szervezeti struktúra bevezetése, valamint a műsorstruktúra megreformálása után a menedzsmentnek sokkal világosabb képe lesz arról, hogy mely területeken a legnagyobb a létszámfelesleg. 64. A
hatékonyabb
létszám-
és
költséggazdálkodásból
származó
megtakarításokat mindenekelőtt a technológiai megújulásra, illetve a munkavállalók béremelésére kell fordítani! (Nem kis összegről van szó,
18
hiszen 1 dolgozó elbocsátása éves szinten közel 5 millió Ft megtakarítást jelent a társaság számára!) 65. Minden egyéb területen szigorítani kell a költséggazdálkodást, amelynek megvalósítására
a
2004-ben
bevezetett
egységes
pénzügyi-ügyviteli
rendszer, illetve a következő évben ebbe integrálódó újabb elemek egyre bővülő lehetőséget adnak. 66. A Gazdasági Alelnök, a Kereskedelmi- és Marketing Igazgató és a Vállalkozási munkatársak
Igazgató,
illetve
a
javadalmazásában
reklámértékesítést érdekeltségi
közvetlenül
rendszert
végző
szándékozom
bevezetni oly módon, hogy az alapbért előre rögzített eredményességi mutatók eléréséhez kötött prémium egészítse ki. 67. A reklámértékesítéssel foglalkozó igazgatóságot át kívánom szervezni, alkalmassá téve e szervezeti egységet arra, hogy a mai kutatás-orientált és koncentrálódó nemzetközi médiaügynökségi világban magabiztosan, szakmai érvekkel felvértezve tudja értékesíteni a Magyar Rádió reklámidejét. 68. Ahhoz, hogy a közrádió meg tudja őrizni pozícióját a jövő rádiós piacán, fokozódó erőfeszítéseket kell tennie, hogy, meggyőzze a hallgatókat saját tartalomszolgáltatásának értékéről és erős márkaértéket kell felépítenie mindenféle tartalom-továbbítási platformon! 69.A sikerre törő Magyar Rádiónak kommunikálnia kell a hallgatóival, a
hirdetőivel
és
a
munkatársaival
egyaránt!
Amint
a
rádiós
hallgatottságmérésnél már szó esett róla, a több versenyzős piacon a közrádió első számú kommunikációs prioritása az kell legyen, hogy adóinak neve a célcsoport(ok) emlékezetében maradjanak, illetve, hogy azok az emlékek rangsorán belül magasabb pozíciót érjenek el (top-of-mind). 70. Ezért a társaságnak piaci pozíciójának javítása érdekében a megfelelő módon és időben élnie kell a korszerű marketingkommunikáció teljes eszközrendszerével (PR, ATL- és BTL reklám, márkaépítés, műsor-promóció stb.)! A kommunikáció erősségének igazodnia kell a közrádió piaci súlyához!
19
Más-más pozícionálással, külön brand-et kell felépíteni a „Magyar Rádió” néven kívül a „Kossuth”, a „Petőfi” és a „Bartók” nevekből is! 71. Egységesíteni és szigorítani fogom az részvénytársaság szerződéskötési gyakorlatát. A számonkérhetőség miatt a külső munkatársaknál rögzíteni kell a műsor címét, tartalmát, szerkesztési elveit, a megrendelő szerkesztőség döntési jogkörét, az elkészült műsor továbbfelhasználási jogosultságát, szerzői jogait, az esetleges hibás teljesítés utáni kötbérfizetési és kártérítési kötelezettség mértékét, titoktartási klauzulát, stb.! 72. Véget kell vetni a Magyar Rádió tartalmai szabad rablásának! Manapság minden könyvre rá van írva, hogy azt kiadójának előzetes írásbeli hozzájárulás nélkül részben, vagy egészben tilos lemásolni, sokszorosítani, vagy más módon rögzíteni és hasznosítani. Ehhez képest a legkülönfélébb médiafigyelő szolgálatok üzleti modellje épül arra, hogy – egyebek mellett – közrádió előzetes engedélye nélkül műsorait hanghordozóra rögzítik, sokszorosítják, illetve az elhangzott anyagokról leiratot készítenek, és ezeket megrendelőiknek pénzért árusítják. Minden lehetséges jogi eszközzel fel kívánok lépni ezzel a gyakorlattal szemben. 73. A bevételek kiegészítésének egyik hatékony módja a pályázati úton elnyerhető források feltérképezése, illetve a sikeres pályázás. Manapság rengeteg magyar államigazgatási- és EU-pénz lelhető fel, amelyek elnyerése érdekében külön stábot kívánok felállítani a Vállalkozási Igazgató felügyelete alatt. 74. Az RTV Részletest gyökeresen meg kell újítani, mert a jelenlegi – vizuálisan és tartalmilag is súlyos kihívásokkal küzdő, idejétmúlt, jellegtelen – formájában versenyképtelen a műsorújságok piacán! Abból kell előnyt faragnunk, ami a közszolgálati rádiózás legfőbb értéke: a lapot értelmiségi műsorajánló orgánummá kell formálni, amely a legfőbb hangsúlyt, és a legnagyobb terjedelmet a kulturális értékeknek szenteli! A megújult RTV Részletes reklámértékesítését a mostani „házon belüli” gyakorlat helyett a Kereskedelmi Igazgatóságnak kell végeznie!
20
75.A Magyar Rádiónak a sikeres márkaerő-erősítés után főtevékenységéhez
kapcsolódó vállalkozásokat kell indítania (pl. merchandising, lap- és CDkiadás)! A fő cél nem (csak) a jövedelemszerzés, hanem az image-építés, a márkaerő-erősítés. 76. A fejlesztések ellenére a technikai infrastruktúra és a műszaki eszközpark (felvételi- és stúdiótechnika, utómunka-kapacitás, közvetítőkocsik) részben továbbra is korszerűtlen, széttagolt és sok esetben inkompatibilis, egymással nem, vagy csak többletköltséggel összeköthető. Ez a tény önmagában gátolja a gyártási költségek lefaragását. 77. A technikai eszközök felhasználásában még ma is jellemző a naturális szemlélet. Most, az SAP-rendszer bevezetésével van először komoly esély a műszaki eszközök „forintosítására”, azaz a használat időegységre eső költségeinek megállapítására és a produkciókra terhelésére. Eddig még az se nagyon volt megoldott, hogy a naturális számbavétel legalább produkciókra legyen lebontva. Márpedig egy-egy több millió forintos műszaki eszköz megtérüléséhez nélkülözhetetlen, hogy pontosan tudjuk, ki, mikor, mennyi ideig és milyen célból használta. 78. 2006. február 1-én lejárt az az időpont, ameddig a Magyar Rádió az ún. OIRT frekvenciát használhatta. Az intézmény azonban kormánydöntéssel egy év haladékot kapott, annak eldöntésére, hogy az e frekvencián sugárzott műsoroknak – a parlamenti közvetítéseknek és a kisebbségi műsoroknak – megtalálja a helyét. Úgy vélem, továbbra is erőfeszítéseket kellene tenni annak érdekében, hogy a kieső keleti normás frekvenciát a Nemzeti Hírközlési Hatóság egy másik (CCIR) frekvenciával pótolja. 79. Mindenképpen megvizsgálandó, hogy a közrádió ingatlanvagyona elegendő fedezet nyújt-e egy olyan projekt megvalósítására, amely néhány éven belül korszerű székházat eredményezhet. Olyat, amely csökkentett létszámmal a műsorgyártáshoz
szükséges
mennyiségű
és
minőségű
felvételi-
és
adástechnikával, valamint informatikával megvalósíthatja a szalag nélküli rádiózás XXI. századi ideálját.
21
A szervezet
80. A Magyar Rádió elnökeként az előzőekben vázolt tennivalók végrehajtására a következőknek megfelelően
módosítanám a szervezeti és működési
szabályzatot. (A tervezett szervezeti felépítést a 6. melléklet tartalmazza.) Terveim szerint az elnök egy gazdasági- és egy műsor alelnök, valamint egy ügyvezető igazgató segítségével fogja vezetni a részvénytársaságot. 81. A gazdasági alelnök fogja felügyelni a gazdasági-, a kontrolling-, műszaki és a humánpolitikai igazgató tevékenységét, illetve közvetve irányítja majd ezen igazgatóság munkáját. 82. Az ügyvezető igazgató olyan, a Magyar Rádió szempontjából kiemelten fontos, nem műsor-előállítási területért fog felelni, mint a vállalkozások és leányvállalatok, a reklámértékesítés és marketing, a zenei együttesek és a nemzetközi kapcsolatok. 83. Minden tartalom-előállítás pedig természetesen a műsor alelnök hatáskörébe fog tartozni; beleértve a szerkesztőségeken túlmenően az archívumot, a három csatorna programingját és az adáslebonyolítást is. 84. A Magyar Rádió egy rádió, amely műsorpolitikáját három csatornán valósítja meg. Lehet találni érveket pro és kontra, hogy a közszolgálati rádió három csatornája önálló legyen-e vagy sem. Én személy szerint mind szervezeti, mind pedig műsorpolitikai okokból az egységes koncepció híve vagyok. Nincs szükség párhuzamos apparátusokra, óhatatlanul beinduló belső rivalizálásra. 85. Ennek
megfelelően
műsorstruktúrájáért
a és
Magyar annak
Rádió
csatornáinak
mindennapos
arculatáért,
megvalósításáért
a
Programigazgató, illetve az alája tartozó adóigazgatók lesznek felelősek. Ők adnak majd megrendeléseket a Magyar Rádió Főszerkesztőjének felügyelete alatt álló szerkesztőségeknek a konkrét műsorokra, amelyek minőségéért az
22
adott szerkesztőség vezetője felel. Vagyis meg kívánom szüntetni azt a jelenlegi rendszert, amelyben az adókhoz vannak rendelve szerkesztőségek! 86. Vezető munkakört csak olyanok tölthetnek be, akik a változás elkötelezett hívei,
akik
a
meghozott
döntéseket
határidőre
végrehajtják,
illetve
végrehajtatják, akik szakmailag és morálisan támadhatatlanok. Nélkülük, tevőleges és támogató részvételük nélkül az intézmény szervezeti átalakítása kudarcra van ítélve. 87. Meg fogom vizsgálni, hogy a gazdasági adminisztrációban mely részlegek azok, amelyek sokkal olcsóbban és hatékonyabban végeztethetők el egy külső céggel, szerződéses jogviszony alapján (pl.: bérszámfejtés). 88. Az RTV Részletes és a Benczúr utcai vendégház esetében mérlegelni kell, hogy a továbbiakban leányvállalatként folytassák tevékenységüket: E működési forma egyrészt önmagában növelné az érdekeltséget, másrészt világosan
megmutatná,
hogy
e
tevékenységek
milyen
költség-
hatékonysággal működnek. Hosszútávú szerepük és értelmük pedig csak ennek függvényében ítélhető meg reálisan. 89. A
közszolgálati
rádiózás
mesterségének
elsajátításához,
a
szakmai
utánpótlás biztosításához szükségesnek tartom egy saját újságíró iskola megalapítását. Tekintettel arra, hogy az oktatáshoz szükséges releváns és korszerű tudásbázis kevéssé elérhető Magyarországon, e vállalkozásba csak valamely nagy múltú külföldi intézmény (BBC, NPR, neves külföldi újságíró iskola, stb.) szakmai bevonásával szabad belefogni. 90. A képzés finanszírozási forrásai között – a tandíjon túlmenően – fontos tételt jelenthet a társaság által éves szinten fizetett több mint 65 millió forintos szakképzési hozzájárulás. 91. A mindenkori kormányzat és adóigazgatás meg-megújuló rohamokat intéz a szerződéssel,
vállalkozóként
„alkalmazott”
munkatársakkal
körülvett
intézmények ellen. E körbe tartoznak egyebek mellett a médiavállalatok, így a közrádió is. Éppen ezért megfontolandó, hogy a külső munkatársak egy e
23
célra létrehozott társaságon (pl.: Magyar Rádió Műsorgyártó Kft.) keresztül szerződjenek a közrádióval. 92. Tekintettel arra, hogy jelenleg az állami költségvetés alig több mint a felét állja a Magyar Rádió művészeti együttesei működési költségeinek, különösen fontos, hogy olyan szervezeti formát alakítsunk ki, amely az eddigieknél nagyobb
esély
teremt
a
pótlólagos
anyagi
források
bevonására.
Megválasztott elnökként ezért törekedni fogok arra, hogy a nagy múltú zenei együttesek a pénzügyileg sokkal előnyösebb alapítványi, vagy közhasznú társasági forma keretein belül működjenek. Ez ugyanis nagyobb lehetőséget nyújtana a külső adománygyűjtésre, hiszen a kiemelten közhasznú szervezetek részére adott közcélú adomány kedvezményként levonható az adóalapból mind a magánszemélyek, mind pedig az egyéni- és társas vállalkozások esetében.
A közszolgálati rádiózás értelme és perspektívái
93. Manapság olyan jelentőségű technológiai fejlődést élünk meg a rádiózásban (csakúgy, mint a televíziózásban), mint amilyen jelentősége annak idején a vevőkészülék feltalálásának volt. Az amerikai és nyugat-európai radikális piaci- és technológiai átalakulás elénk vetítik a hamarosan hazánkban is bekövetkező változásokat. 94. E változások közös jellemzője a rádióadók számának robbanásszerű növekedése, választási
ezzel
párhuzamosan
lehetőségek
hasonló
a
fogyasztók
mértékű
rendelkezésére
bővülése,
és
a
álló
közönség
szétaprózódása. A technológiai fejlődés szinte minden fázisában a hatalom egy újabb kis darabja kerül a műsorkészítők kezéből a hallgatókéba. 95. Szakmai megfigyelők egy része szerint a technológiai változások miatt a közösségi értékeket hordozó rádiózás kora lejárt. Ezek helyett – érvelnek – a
24
magánértékek és az egyéni fogyasztói választások kora elé nézünk, amelyben kódolástechnika és az előfizetési rendszer egy tökéletesen új piacot fog teremteni a rádiós műsorszolgáltatásban, melynek főbb tendenciái címszavakban a következők: 96. A DAB (Digital Audio Broadcasting) a földi sugárzású adók „válasza” a műholdas rádiók kihívására, hallgatóik megtartására. A digitalizálással praktikusan megszűnik a frekvenciák szűkössége, ami az eddigieknél sokkal nagyobb számú adó indítását teszi lehetővé. 97. A gombamód szaporodó, ma már világszerte több ezernyi számú Internet rádiók (I-radio), tipikus példái annak a cyber-forradalomnak, melynek egyik legfontosabb következménye a műsorkészítők és a hallgatók közötti határ elmosódása. Ma már egy közepes laptop segítségével lényegében bárkinek lehet „rádiója” az Interneten. 98. Kis hatókörű rádiónak (low-power radio) nevezzük azokat az adókat, amelyek kb. 100 watt teljesítménnyel sugároznak, és ami kb. 5 km-es lefedettséget biztosít számukra. Az amerikai szabályozó hatóság, az FCC próbaképpen frekvencia engedélyt adott 1-10 wattos mikró-állomásoknak is, amelyek 2-3 km-es sugarú körben hallhatók. 99. A műholdas rádió protagonistáinak célja, hogy most ugyanaz történjen a rádiós piacon, mint a televíziós piacon a korai 80-as években (illetve hazánkban a 90-es évek közepétől), amikor a kábeltársaságok megjelentek. Sok csatornán akarják kategorizálva továbbítani a rádióadókat. A műholdas rádió CD-minőségben szállítja a zenét, a híreket, és az információkat a hallgató autójába, otthonába, vagy munkahelyére. 100.Ez a technológia ígéri a rádiózás legnagyobb változását az FM frekvenciák 70-es évekbeli felvirágzása óta. Az USA-ban két társaság kapta meg a hatóság engedélyét (a Sirius Satellite Radio, Inc. és a XM Satellite Radio Inc.) Mindkét szolgáltató közel száz csatornát fog kínálni mindössze egyetlen dollárért (mai árfolyamon kb. 200 Ft).
25
101.És, hogy miért fizetne valaki a rádiózásért? Mindenekelőtt azért, mert a hallgatóknak elegük van a mindent elöntő reklámokból és kereskedelmi üzenetekből, és a tömegízlést kiszolgáló zenei kínálatból. És persze azokról a hallgatókról sem szabad megfeledkeznünk, akik a földi frekvenciák által nehezen elérhető településeken laknak. 102.A világ legnagyobb médiapiacán, az amerikai piacon a rádiózás részaránya az összes médiahasználaton belül igen jelentős mértékű (12-14 %), szemben a magyarországi 4-5 százalékos részaránnyal. Ezen belül az USA-ban az autórádiózás teszi ki az összes rádióhallgatás 42 százalékát (szemben a hazai kb. 8 százalékkal). Mindezek miatt úgy tűnik, az iparág fejlődését jelentős részben az határozza majd meg, hogy az autó(rádió)-gyártók melyik technológiát fogják támogatni. 103.Ezen trendek alapvető kihívások elé állítják a közszolgálati rádiózást is. A fő kérdés
mindenekelőtt
az,
hogy
van-e
szükség
közszolgálati
műsorszolgáltatóra abban a korban, amelyben megszűnik a frekvencia szűkössége. A válasz természetesen „igen”, amelyhez közgazdasági és társadalompolitikai érvek egyaránt társulnak. 104.Biztos vagyok abban, hogy a közösségi beavatkozás és finanszírozás (legalábbis Európában) a digitális korban is erős marad a médiapiacon. A társadalomnak ugyanis vannak olyan különleges elvárásai a rádiózással szemben, melyeket az új, növekvő számú és piaci súlyú kereskedelmi média aligha valószínű, hogy valaha is ki fog elégíteni. 105.Demokratikus társadalmaknak – a pártmédia és a piaci fragmentáció ellenében – szükségük van olyan fórumokra, ahol ellentétes vélemények hangzanak el egy adott témáról. 106.Széttöredező társadalmunkban a közszolgálati műsorszolgáltatás csak
akkor lesz képes a meglévő nemzeti- és kulturális kötelékek megerősítésére, illetve újak teremtésére, ha a korszerű technológiák és szolgáltatások megengedhető
áron
közfinanszírozásból
élő
elérhetők Magyar
lesznek Rádiónak
mindenki a
digitális
számára.
A
Magyarország
26
frontvonalába
kell
kerülnie.
Mindenekelőtt
amiatt,
hogy
a
kevésbé
tehetőseket és a technológiai alkalmazkodásban anyagi, vagy egyéb okokból lemaradókat is képessé tegye az új technológia használatára. 107.Közgazdaságilag alátámasztható, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás közösségi erőforrásnak tekinthető. Az olyan típusú közjavak (azaz olyan javak, amelyek igénybevétele minden további egyén számára költségek nélkül lehetséges, és amelyek fogyasztásából senki sem zárható ki), mint a honvédelem,
a
közutak
vagy
a
közszolgálati
műsorszolgáltatás
a
hagyományos piaci logika alapján nem működnek jól. Ahhoz, hogy az ilyen szolgáltatás eljusson mindazokhoz, akik hasznot húzhatnak belőle – azaz praktikusan az ország teljes lakosságához – állami beavatkozásra van szükség. Az adózáson keresztül megvalósuló közfinanszírozás önmagában elismeri a közszolgálati műsorszolgáltatás „közjó” jellemzőjét, és biztosítja a hozzáférés alacsony költségét és korlátlan hozzáférhetőségét. 108.Digitalizálódó korunkban az új technikák hatalmas hatóköre, és az ebből adódó növekvő skálahozadék növeli annak a valószínűségét, hogy a médiaiparban tovább növekedjen a koncentráció. Oligopolisztikus piac kialakulás felé haladunk, néhány nagy, vertikálisan integrált szereplővel, és nagy belépési korláttal. Erősen kétséges, hogy a versenyhatóságok mennyire fogják tudni kezelni a strukturális okokból bekövetkező koncentrálódási folyamatokat. 109.Ebben a helyzetben különösen fontos az az ellensúly, amelyet a közszolgálati média tud nyújtani. A piac nem alkalmas arra, hogy a rádiózás társadalmi és kulturális értékeit megragadja, és nem fog olyan programokat kínálni, amelyet a társadalom, mint egész, ideális esetben akarna. Szükség van tehát a közfinanszírozásra annak érdekében is, hogy a rádiózás pozitív tovagyűrűző hatása érvényesülhessen. 110.Nyilvánvaló, hogy közgazdasági okok miatt bizonyos műsorok csak közfinanszírozás révén készülhetnek el. A kizárólag reklámértékesítésből finanszírozott csatornák elkerülhetetlenül kedveznek a hirdetők számára vonzó demográfiai csoportok preferenciáinak, az előfizetőkre alapozott
27
szolgáltatások üzemeltetői pedig azokra koncentrálnak, akik árrugalmassága a legalacsonyabb. 111.Fontos azonban kiemelnünk, hogy a közszolgálati rádiózás értelme nem kizárólag az, hogy gyógyírként szolgáljon az úgynevezett piaci kudarcokra („market failures”). A közszolgálati rádiózás valójában mind céljában, mind hatásában közérdekű: informál bennünket a társadalomról, amelyben élünk, képessé tesz bennünket arra, hogy részt vegyünk a közügyekben, megismertet a saját kultúránkkal éppúgy, mint másokéival, és szembesít mások véleményével. S mint ilyen, a közszolgálati műsorkészítés szerepe központi a demokratikus társadalom által biztosított jogok gyakorlásában.
28
Zárszó
A Médiatörvény elfogadásakor szakmai és politikai konszenzus volt abban, hogy a törvényalkotás egyik legfőbb célja a duális médiapiac működési kereteinek megteremtése. Ezen az akkor elképzelt piacon a kereskedelmi és a közszolgálati rádiók egymás mellett, de egyenrangú félként teljesítették volna a maguk funkcióit. Az országos kereskedelmi rádiók rendkívül rövid idő után komoly eredményeket tudtak felmutatni. Mindeközben a nemzeti közszolgálati rádió piaci pozíciója és társadalmi presztízse lassan, de biztosan erodálódik. Meggyőződésem, hogy sem a duális médiapiac létrejöttének, sem a globalizációs folyamatok erősödésének, sem pedig az információs társadalom fokozódó térhódításának nem volt szükségszerű következménye a Magyar Rádió hallgatottságának és tekintélyének ilyen mértékű lemorzsolódása. Vannak a magyar versenyszférában sikeres példák arra, hogy meg lehet őrizni egy adott piaci szegmensben a hegemón szerepet. A 24. órában vagyunk. Olyan helyzetben, amikor már megengedhetetlen luxus az érdemi döntések elodázása, és végzetes hiba az időhúzás. Amennyiben a Magyar Rádió záros határidőn belül nem kezdi meg önmaga gyors és határozott megújítását, akkor nagyobb baj lesz annál, mintsem, hogy eltelt megint egy kis idő, elhasználódott egy újabb elnök, elpazarlódott néhány milliárd forint. A jelenlegi piaci helyzet felveti annak fenyegető lehetőségét, hogy duális médiapiac lényege vész el. Az nem fog megvalósulni, ami a törvényalkotók legfőbb szándéka volt: a szereplők mellérendeltsége. Már nem azért nem lesz duális a médiapiac, mert nincsenek kereskedelmi adók, hanem azért, mert a közszolgálati rádió minden tekintetben alárendelt szerepet fog játszani. Gyors eredményeket váró forradalmi hevülettel azonban csak káoszt lehet okozni. A XXI. századi közszolgálati rádió megteremtése, az interaktivitás növelése, a generációváltás végrehajtása, a monopolista allűrök levetkőzése, a legyengült szakmai normák megerősítése: egyszóval az intézmény szakmai
29
presztízsének helyreállítása csak szerves átmenet keretében lehetséges. Ezt indokolják a külső és belső feltételek és a jogi kötöttségek egyaránt. Az átalakítás azonban még így sem lesz diadalmenet. Számítani kell a Magyar
Rádió,
mint
önmagát
jelenlegi
formájában
sokszorosan
túlélt
dinoszaurusz rendkívül nagy tehetetlenségére, illetve a hátrányosan érintett munkavállalói érdekcsoportok erőteljes ellenállására. A múlt tapasztalatai alapján nagyon is elképzelhető, hogy ez utóbbiak céljaik elérése érdekében politikai támogatókat próbálnak keresni, vagy, hogy alkalomadtán bizonyos politikai erők ezen érdekcsoportok szószólóiként a politikai nyomásgyakorlás eszközeivel kívánnak élni. Ilyen, az MR autonómiáját veszélyeztető esetben, a megválasztott elnök kizárólag az Elnökségre, illetve a Kuratóriumra támaszkodhat.
30
